Sziasztok!
Egyetértünk ebben.
A köznyelvi értelmezésben a "parancs" az, amikor valaki tekintéllyel megparancsol valamit, hogy azt tegyük meg.
Ha nem tesszük meg, azzal nyilvánvalóan szembeszegülünk annak az akaratával, aki a parancsot adta.
Mint látni fogjuk a bibliai értelemben vett "Isten parancsolatai" hasonló módon Isten parancsait, utasításait jelenti,
amelyet Isten nekünk (azaz ránk vonatkozólag) mond, hogy azokat tegyük meg.
I. A törvényadás előtti értelmezés:
Látjuk a bibliából, hogy Isten az embernek már a kezdetekkor adott egy parancsolatot:
1Móz 2:16 - 2:17
És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz.
Az ember számára ez volt a legelső parancsolat. Ha Ádámot ekkor megkérdeztük volna, hogy milyen parancsolatot
kapott Istentől, ő erre mutatott volna rá. Telt-múlt az idő, és ahogyan a körülmények változtak, és az ember megromlott, Isten újabb parancsolatokat, utasításokat adott a számára
1Móz 6:13 - 6:14
Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általuk: és íme elvesztem őket a földdel egybe. Csinálj magadnak bárkát gófer fából, rekesztékeket csinálj a bárkában, és szurkozd meg belül és kívül szurokkal.
1Móz 9:1 - 9:6
Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nekik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.
És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden ami nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott; Minden mozgó állat, amely él legyen nektek eledelül; amint a zöld füvet, nektek adtam mindazokat.
Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek. De a ti véreteket, amelyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképpen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét. Aki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.
Ebben a korban Isten ezeket a parancsolatokat adta az Ember számára. Megtartani "Isten parancsolatait" Noé számára nagyjából annyi volt, hogy bárkát készít, hogy nem eszik vért, és megöli azt, aki gyilkosságot követ el.
II. A törvényadás utáni (zsidó) értelmezés:
Az emberiség idővel egyre gonoszabb lett, és Mózes idejében Isten az Ő világosság hordozására kiválasztott népével megismertette a tízparancsolatot és a Mózesi Törvényt, "Isten Törvényét". A zsidó gondolkodásban az "Isten parancsolatai" elválaszthatatlanul összekapcsolódott a Mózesi Törvénnyel. Ha egy zsidó emberrel beszélgetsz, és megkérded tőle, hogy megtartja-e Isten parancsolatait, akkor ő legelőször a Mózesi Törvényre fog gondolni. A fejében valami ilyesmi van: "Isten parancsolatai = azok a parancsolatok, amelyeket Isten az én népemnek adott Mózes közvetítésével = a Mózesi Törvény."
III. "Isten parancsolatai" jelentése egy újjászületett keresztény számára:
Mit ért Isten az újszövetségben "Isten parancsolatai" alatt?
Talán ez azt jelenti, hogy nem szabad bizonyos fáról ennem?
Talán azt jelenti, hogy meg kell tartanom a Mózesi Törvényben írt utasításokat, mintha zsidó lennék?
Valami egészen mást jelent?
A 18 évnyi kereszténységem alatt én ezidáig a következő gondolatokkal találkoztam:
- Egyes keresztények szerint "Isten parancsolatai" alatt a tízparancsolatot kell érteni.
- Egyesek szerint az egyház által módosított tízparancsolatot.
- Egyes keresztények szerint a Mózesi Törvényt, az egészet.
- Egyesek szerint a Mózesi Törvény bizonyos részeit, de nem az egészet, mert egy része már beteljesedett.
- Egyes keresztények szerint Istennek mindazokat az utasításait, parancsait, amelyeket nekünk keresztényeknek mond, hogy tegyük meg
azokat.
"Amit állítok, és amit be is szeretnék az Igéből bizonyítani az az, hogy "Isten parancsolatai", amit meg kell tartania egy kereszténynek nem más, mint Istennek mindazok az utasításai, parancsai, amelyeket Isten rá (újjászületett keresztényre) vonatkozólag mond, hogy azokat tegye meg. Ez a parancs bárhol állhat a Bibliában, de Isten a Biblián kívül is adhat nekünk parancsolatokat, amelyeket meg kell tartanunk, az Ő Szellemével közvetlenül a szellemünkbe, vagy angyalokon, prófétákon, stb. keresztül."
Ami a lényeg ebben, hogy nem kell megtartanunk válogatás nélkül mindenféle parancsolatot a bibliából, CSAKIS AZOKAT, amelyeket Isten ránk vonatkozólag mond.
Mondok néhány példát, ezek mind Isten parancsolatai lesznek, de nem ránk, újjászületett, nem zsidó keresztényekre vonatkoznak, ezért ezeket NEM KELL MEGTARTANUNK!!!
3Móz 16:29 - 16:34
Örökkévaló rendtartás legyen ez nálatok: a hetedik hónapban, a hónapnak tizedikén sanyargassátok meg magatokat és semmi munkát ne végezzetek, se a bennszülött, se a közöttetek tartózkodó jövevény...Szombatok szombatja ez nektek, sanyargassátok meg azért magatokat; örökkévaló rendtartás ez. És végezzen engesztelést a pap, akit felkennek, és akit az ő tisztére felavatnak, hogy paposkodjék az ő atyja helyett, és öltözködjék a gyolcs ruhákba, a szent ruhákba...És örökkévaló rendtartás legyen ez nálatok, hogy egyszer egy esztendőben engesztelést végezzenek Izrael fiainak minden bűnéért. És úgy cselekedék, amint megparancsolta vala az Úr Mózesnek.
Látható, hogy ez az ige Isten parancsolata, azonban az is egyértelmű, hogy a zsidó nép részére! Ha pedig a zsidó nép részére adatott, akkor
nem nekem. Ha nem vagyok zsidó, nem is kell ezt megtartanom, sőt, bolond, eltévelyedett lennék, ha megtenném.
Íme, egy újabb parancsolat a Mózesi Törvényből:
"Megtartsátok azért a szombatot; mert szent az ti nektek. Aki azt megrontja, halállal lakoljon. Mert valaki munkát végez azon, annak lelke irtassék ki az ő népe közül. (2Móz 31:14)"
Ez is Isten parancsolata, azonban szintén nem a keresztények számára, hanem a zsidó nép számára. Ezért nekem nem kell megölnöm azokat, akik nem tartják meg a törvény szerint a szombat napját. (Zárójelben jegyzem meg, hogy maguk a zsidók sem tartják meg ezt a parancsolatot, és sok más egyebet sem a törvényből. Pál ki is mondja, a Szentírás tekintélyével, hogy " ... maguk a körülmetélkedettek (a zsidók) sem tartják meg a törvényt; ... (Gal 6:13)"
Azt jelenti ez, hogy akkor egy kereszténynek egyetlen parancsolatot sem kell megtartania a "törvényből"
Nem! Ha olyan parancsolatot találok benne, amely rám (is) vonatkozik, akkor a legjobban teszem, ha megtartom, mert az Istennek egy parancsolata a számomra. Például: "Tiszteld anyádat és apádat..." Ez is a törvényben áll, és én úgy gondolom, hogy újjászületett keresztényként rám (is) vonatkozik, ezért igyekszem megtartani, mint Isten rám vonatkozó parancsolatát.
Most pedig nézzünk néhány olyan paracsolatot, amelyek szintén "Isten parancsolatai", de ezeket nem a biblián keresztül, hanem egyéb más szellemi módon mondta azoknak, akikre vonatkoznak:
Apcs 10:19 - 10:20
És amíg Péter a látás felől gondolkodék, monda neki a Lélek: Íme három férfiú keres téged:
Nosza kelj fel, eredj alá, és minden kételkedés nélkül menj el ő velük: mert én küldöttem őket.
Ezt a parancsot, amely szintén Isten parancsa volt, Péter nem a bibliából olvasta ki, hanem Isten közvetlenül szólt hozzá, hogy
ezt kell tennie. Péter megtette, és ezzel engedelmes volt "Isten parancsolatának".
Íme egy újabb példa erre:
Monda pedig a Lélek Filepnek: Járulj oda és csatlakozzál ehhez a szekérhez! (Apcs 8:29)
Filep engedelmes volt Isten parancsának, és az eunuch főember megtért, hitre jutott Jézusban és bemerítkezett.
Igazából azt értettem meg, hogy keresztényként mi halljuk Jézus, (a Lélek) hangját, és amikor megtesszük, amit nekünk személyesen mond, akkor azzal megtartjuk Istennek azokat a parancsolatait, amelyeket nem a Biblián keresztül mond. Ezzel a parancsolatok nagy részét
megtartottuk. Ha még megtartjuk ehhez azokat a parancsolatait is, amelyeket a biblián keresztül mond, akkor ezzel mi vagyunk azok, akik Isten parancsolatait megtartják.
A parancsolatok megtartásához ugyanis mindkettőre szükség van. Nem elég csak a ránk vonatkozó írott parancsolatokat megtartani, hanem meg kell tartanunk a szellemi parancsolatokat is, vagyis hagynunk kell, hogy Isten vezéreljen bennünket az Ő szellemével. Ő az, akinek a szelleme bizonyságot tesz bennünk arról is, hogy melyek azok a parancsolatok a Bibliában, amelyek ránk vonatkoznak.
A jó hír az, hogy Isten megadja mindezeket, ha bízunk Benne, mert ez az egész az Ő munkája. Nem kell erőlködnünk, hogy ez megtörténjen. Ő megadja ezeket az övéinek! Új szívet, új vágyakat ad, hogy vágyjunk arra, hogy folyamatosan Benne, és az Ő parancsolataiban maradjunk. Azokban, amelyek ránk vonatkoznak. Ha valódi a bizalmunk Benne, és tudjuk, hogy mélységesen szeret minket, és a javunkat akarja, mi mást is tehetnénk, minthogy megbízunk abban, hogy az Ő parancsolatai, utasításai a javunkra lesznek, nem pedig a hátrányunkra. Ez a valódi hit, az engedelmesség Isten Szellemének, Istennek. Ebben fogunk növekedni.