Persze nem gondolom, hogy Isten hangját csakis ilyen kétségbeesett krízisállapotban lehetne meghallani, ahogy az én esetemben történt. Hallottam én Őt korábban is, békésebb időszakaimban is, csak nem támaszkodtam ennyire Rá, mint a nagy bajban. Hogy úgy mondjam, régebben "több lábon álltam"
De amikor az ember elenged minden mankót, és már nincs más, csak az Úr, na akkor kinyílik a füle!
De határozottan tudom, hogy meg lehet Őt hallani teljesen hétköznapi, nyugodt körülmények között is, ha az ember időt és figyelmet szán az imára és az igeolvasásra. De a Bibliából azt látjuk, hogy sok esetben elég volt hozzá az ember készsége arra, hogy kövesse az Úr szavát és engedelmeskedjen neki. És akkor meghallotta. Mint mondjuk Noé, Ábrahám vagy Mózes. Ők pl. a hétköznapi életük békés medrében hallották meg az Úr hangját, pedig még Bibliájuk sem volt. Noé és Ábrahám sem volt épp krízisben, és akkor már Mózes is negyven éve legeltetgette Jethro juhait, és éldegélte a nomád pásztorok eseménytelen életét, amikor meglátta a csipkebokrot. És még azt sem mondhatjuk, hogy olyan nagyon lelkesen engedelmeskedett.
És ami azt illeti, Kainban még az engedelmességre való készség sem volt meg, sőt, gonosz is volt, mégis hallotta Istent.
A gyermek Sámuel sem volt krízisben, békésen készült az esti alváshoz, amikor olyan tisztán hallotta az Úr hangját, hogy azt hitte, Éli, a főpap szólítja.
Ha ilyen körülmények között is meg lehet Istent hallani, mennyivel inkább akkor, ha az ember ismeri az Urat, imádkozik, olvassa az Igét, és keresi Őt. Hát miért rejtőzne el tőlünk. És szerintem rengeteg mondanivalója van a számunkra. Nem csak értünk, másokért is mondaná, akiket ránk bízott.
Nálam korábban inkább az volt a probléma, hogy bár hallottam én, de nem voltam benne biztos, hogy az Úrtól jön az üzenet, és nem saját elképzelések, vágyak jönnek elő belső sugallatként. Nem csak én látok-e bele az Igébe élő üzenetet.
Én nagyon szeretem Gedeon történetét. Gedeont, aki kitette a gyapjút. Ráadásul kétszer is. Meg merte mondani az Úrnak, hogy " adj nékem valamely jelt, hogy te szólasz én velem" Bir 6,17. És az Úr adott neki.
De Gedeon mégis félt, csak éjjel merte lerombolni a bálványt, pedig megmondta az Úr, hogy vele van.
Gedeon még mindig bizonytalankodott, ezért újabb jelet kért, és kitette a gyapjút. Isten megint megadta, amit kért. A gyapjú harmatos lett, a föld meg száraz. És Gedeon még mindig bizonytalankodik. Érzi ő, hogy ez már ciki, kicsit félve is mondja, de megint csak mondja: "Ne gerjedjen fel a te haragod én ellenem, hogy még egyszer szólok. Hadd tegyek kísérletet, kérlek, még egyszer e gyapjúval." (39)
Isten egy rossz szót nem szól ezért. Tedd ki még egyszer! Megint megadja a jelet az Úr. Ha ez kell Gedeon hitének, akkor legyen. Most a gyapjú lett száraz, és az egész föld harmatos, ahogy kérte. Bár mindkét eset csoda.
Nekem ez olyan kedves történet, amiért Isten nem rótta meg Gedeont, amiért háromszor is jelet kért tőle, mert biztos akart lenni abban, hogy az Úr szólt hozzá, és hogy amit mondott, azt jól értette. Isten egyetlen dorgáló szó nélkül, minden jelet megadott, ami ahhoz kellett, hogy Gedeon hinni tudjon, és megtanulja meghallani a hangját. És attól kezdve Gedeon megállíthatatlan volt. Nem kis feladat várt rá, Izrael megszabadítása a midiániták kezéből, de úgy, hogy mindvégig az Úr harca volt ez a szabadítás. Hiszen végül a huszonkétezres seregből már csak háromszázzal ment hadba. De már akkor megvolt ehhez a hite.
Isten mindent megad ahhoz, hogy legyen hitünk, legfőképp abban, hogy az Ő szavát halljuk, amikor szól hozzánk. Lehet tőle erre jeleket kérni, nem haragszik meg érte. Pontosan tudja, hogy a bűntől megrontott ember milyen nehezen hallja meg azt a halk és szelíd hangot (1Kir 19,12), ami Tőle jön, pedig az élet van benne a számára.
Én is kértem tőle erre jeleket. És jöttek a negatív leletek, jöttek a megerősítések, és Isten nem haragudott meg, amiért többszöri megerősítésre volt szükségünk a hitünkhöz, mint Gedeonnak. Isten minden segítséget megad, azért teremtette a "halló fület" nekünk (Péld. 20,12.), hogy halljuk Őt vele. Ez szellemi fül. Nem mindenkinek van. De akinek van, annak az Úr megnyitja azt a hallásra, ha nem jól hall vele (Mát 11,15). Mert aki kér, mind kap. (Mát 7.8). De aki nem kér...
"Kérjetek, és adatik" halló fület, látó szemet, hisz ezeket az Úr teremti, tőle kell kérni.
Nem tudom, ismertétek-e Zimányi Józsefet, nekem csak Józsi bácsi, mert nagyon jó barátom volt, ő mondta mindig, hogy aki úgy érzi, hogy őhozzá nem szól az Isten, az ne nyugodjon ebbe bele! Ne hagyjon nyugtot addig az Istennek, amíg meg nem hallja a hangját! Mert az Úr szava élet! Vagy ha van oka hallgatni, akkor meg pláne ne hagyjuk békén. Akkor meg tudni, mi állt közénk, vagy mi zárta el a fülünket, és nem szabad addig megnyugodni, amíg meg nem mondja!
Józsi bácsi is tudta, hogy az Úr szól, hiszen ő állandóan beszélgetett az Úrral. Azt mondta, akinek néma istene van, az dobja ki! Mert akkor az nem az igazi isten, mert a mi Istenünk beszél!