De most komolyan, gondolkodjunk már egy kicsit, minden előítélet nélkűl, s mi se essünk át a ló túloldlára.
Tényleg Jézus anyjának csak kilenc hónapig volt (szoros) kapcsolata Jézussal? Vagy semmibe kéne venni az anya-fiú kapcsolatott. Ezt pont ti anyák kéne a legjobban megértsétek, mit jelent egy anyánk egy gyermek, s egy gyermeknek az anyja. Ugyan így Jézusnak is mit jelentett az édes anyja. Harminc évig az anyja mellett élt és volt anya fiú kapcsolat köztük.
Sosem lehet olyan kapcsolatunk Jézussal, mint amilyen Máriának volt vele, sőt még akár, amilyen Péternek, Jánosnak, vagy Jakabnak … - mevel ők nem csak szellemben hanem testben is együtt voltak vele, nap mint nap.
Ha Jézusnak semmit sem jelentett az édesanyja, vagy egy szinten kezelte a többi asszonnyal, hogy van az, hogy a legnagyobb szenvedésében is fontosnak tartotta azt, hogy gondoskodjon édesnyja jövőjéről (annak ellenére, hogy Jézusnak voltak testvérei, vagyis Máriának más fiai, akik gondoskodhattak volna róla)
Jn 19:26-27
Jézus azért, mikor látja vala, hogy ott áll az ő anyja és az a tanítvány, a kit szeret vala, monda az ő anyjának: Asszony, ímhol a te fiad!
Azután monda a tanítványnak: Ímhol a te anyád! És ettől az órától magához fogadá azt az a tanítvány.
Gondolkodjunk komolyan.
Semmi sem indokolja azt a Mária-kultuszt amivel a katolicizmus piedesztálra állítja Máriát. Olyan hatalmat és erőt tulajdonítanak Máriának (közbenjárás, gyógyítás, stb.), amivel egyedül Jézus rendelkezik, és olyan titulusokkal ruházzák fel Máriát, amivel Isten fölé emelik: pl: istenszülő, istenanya, stb.
Ha egyszer Jézus azt mondta, "Minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, a ki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem" (Ján 6,37), miért lenne szükségünk Jézushoz még egy külön közbenjáróra is Mária személyében? Jézus azt mondta, akit neki ad az Atya az hozzá jön, nem pedig azt, hogy Máriához megy, hogy aztán majd Márián keresztül valahogy eljusson hozzá. És ha Jézus semmiképpen nem veti el azt, aki egyenesen hozzá jön, akkor mi szükségünk van Máriára?
És sosem lehet olyan kapcsolatunk Jézussal, mint amilyen Máriának volt vele, mert nekünk sokkal szorosabb kapcsolatunk lehet Jézussal, mint amilyen neki a földi édesanyjával volt! Mert mi a menyasszonya vagyunk!
„A férfi ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Nagy titok ez,
én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom.” (Eféz 5,32.)
Nem sokat ér az a házasság, ahol a férj szívében még mindig az anyja van az első helyen a felesége helyett. Nem véletlenül mondja az ige, hogy a "férfi elhagyja apját és anyját", és első helyre teszi az életében a feleségét. Így egészséges! Én fiús anya vagyok, nagyon jó a kapcsolatom a fiammal, de nagyon nem szeretném, ha a felnőtt fiam engem tartana lelki társának, és nem a feleségét, vagy ha hozzám ragaszkodna, és nem a feleségéhez. Mert ez egészségtelen lenne! A gyermek kölcsön kapott ajándék, és amikor felnő, el kell tudni engedni. És majd a házastársáért teszi le az életét a házassági szövetségben, és nem az anyjáért. Az én lelki társam a férjem, és nem a fiam. A fiam lelki társa pedig a felesége lesz. És lehet, hogy a felesége nem tudja majd, milyen volt kisgyermekként, de felnőtt emberként úgy fogja őt ismerni, ahogy én soha nem ismerhetem. Mert vele lesz bizalmi testi-lelki kapcsolatban, és nem velem.
Krisztus menyasszonya az egyház, ezért ő is elhagyta az anyját, és "ragaszkodik az ő feleségéhez". És az egyház úgy ismerheti Őt, ahogy a földi anyja soha nem ismerhette. Mert olyan bizalmi kapcsolata van vele, amilyen az anyjának soha nem lehetett.
Máriához a katolikus egyház ragaszkodik, mint "anyához" és nem Jézus. Mária ott volt a felházban Pünkösdkor, a Szent Lélek kitöltetésekor, és ha ekkor ő is újjászületett, akkor ő is az egyházhoz tartozik, ebben az esetben pedig pont ugyanolyan a kapcsolata jelenleg Jézussal, mint bármelyik hívőnek.
Ezért mondta Jézus:
"Mert a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám."
Ő most benne lakozik a hívőben a Szent Lélek által, de az anyjában nem lakozott benne a földi élete során. Akkor kihez áll közelebb?
Jézus helyesen gondolkodott a felnőtt férfi viszonyulásáról az anyjához, főleg, ha az a férfi már jegyben jár vagy házas. Gondoskodott az anyjáról, hiszen rábízta Jánosra (akkoriban egy nő nem tudott önállóan megélni), és biztos, hogy szerette is. De ha továbbra is az anyjához "ragaszkodott" volna, nem is ment volna a keresztre. Nem, neki nem az anyja volt az első, Ő a "menyasszonyához" ragaszkodott, akit "tulajdon vére árán szerzett" meg magának (Csel 20,28).
Sok házasságot megmentene ennek a gondolkodásnak az átvétele, mert nincs szánalmasabb, mint amikor egy férfi még a házasságkötése után sem képes elvágni a lelki köldökzsinórt, még mindig az anyja van az első helyen a szívében, még mindig az anyja a fő bizalmasa, a lelki társa, és nem a felesége. Nem is szokott az ilyen házasság működni.
Jézus szívében a "menyasszonya" van az első helyen, azaz az egyház, és nem a földi anyja. Különben nem íratta volna le Mózessel a Lélek által, hogy "A férfi ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez". Ő tehát így gondolkodott, minden más vélekedés Mária és Jézus viszonyáról emberi okoskodás!