"Jaj, micsoda nap! Közel van már az ÚR napja, pusztulás jön a Mindenhatótól! Szemünk láttára veszett ki az élelem, az öröm és a vidámság Istenünk házából! Elszáradt a vetőmag a földben, üresen állnak a magtárak, beomlottak a vermek, mert nincsen gabona. Hogy nyögnek az állatok! Kóborolnak a marhacsordák, mert nincs legelőjük, a juhnyájak is sínylődnek. Hozzád kiáltok, URam, mert tűz égette ki a puszta legelőit, és láng perzselte fel a mező minden fáját. A vadállatok is hozzád sóhajtoznak, mert kiszáradtak a folyóvizek, és tűz égette ki a puszta legelőit." (Jóel 1:15-20)
Tönkre tettük, megmérgeztük a földet, a vizeket, a levegőt. A szemünk előtt teljesedik a prófécia. Klíma válzozás van, melegszik a föld, ami megviseli a növényeket és az állatokat is, veszélyben a mindennapi betevőnk. Veszélyben az életünk.
Ha majd kivágtuk az utolsó fát, megmérgeztük az utolsó folyót, és kifogtuk az utolsó halat, rádöbbenünk, hogy a pénz nem ehető. (Indián mondás)