Örömhír Fórum

A keresztyén élet kérdései => A keresztyén élet kérdései => A témát indította: Virág - 2016. Január 02. - 08:03:07

Cím: Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Virág - 2016. Január 02. - 08:03:07
A Zsidókhoz írt levelet olvasva egy ellentmondásnak tűnő dolgot vettem észre:

Ismét mások megszégyenítések és megkorbácsolások próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is. Megkövezték, szétfűrészelték, kardélre hányták őket; juhok és kecskék bőrében bujdostak nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve azok, akikre nem volt méltó a világ; bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld hasadékaiban.
Zsid 11:36 (32-40)


De:

Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált.
Zsolt 37:25
   
Nem hagyja az Úr éhezni az igaz embert, de a bűnösök mohóságát elveti. Peld 10:3


Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 02. - 12:34:59
Szerintem nem az igében van az ellentmondás, hanem Dávid szimplán elveszítette a realítás-érzékét.
Amíg Saullal konfliktusai voltak, bizony az ő életében is voltak nélkülőzések, megaláztatások. Egyszer még a nyáladzó hülyét is kénytelen volt eljátszani...
Arról nem is beszélve, hogy az igaz Hitteus Uriást simán hagyta Isten a "szent Dávid" által fűbe harapni...
Ezek után számomra, Dávid szavai olyanok, mint azoknak a keresztyéneké, akik állandó rózsaszín kulimásznak akarják beállítani a való világot, s a szenvedésektől mentes keresztyénségről hablatyolnak.
Hogy kinek jó ez, arra még nem sikerült rájönnöm...
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Virág - 2016. Január 02. - 17:55:23
Ezeket az igéket  - zsoltárok, példabeszédek - én kimondottan az éhezésre, súlyos nélkülözésre értettem: hogy ilyesmi a hívő embert nem érheti. Legalábbis huzamosan nem, rövid időszakokra esetleg.

"Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki. Ha elesik is, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja. Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált."

Dávid szavait én isteni tekintélyűnek, kijelentésnek érzem.

A Zsidó levélben írtakról arra gondoltam, hogy azok az emberek küldetésben voltak, és azért szenvedték el azokat a dolgokat.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 02. - 18:49:48
Persze lehet így értelmezni, de az a fránya való élet teljesen mást mutat. Arról nem is beszélve, hogy a Bibliában ott van a koldus Lázár esete is, aki végig nyomorogta az életét, maradékon élve.
Én sajnos ezeket is látom az igéből. Kár, hogy az igeileg nálam jártasabb testvéreket nem igazán hozza tűzbe a kérdésed...
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: pacific - 2016. Január 03. - 10:00:28


Szerintem Virág jól látod a lényeget. Isten valóban gondoskodik a mindennapi ételről és ellátásról, de ezzel együtt az elhívással járó lehetséges szenvedés is benne van a dologban. Illést is üldözték az akkori interpollal és Isten ellátta őt a nyomorúság közepette is.

Pál ezeket írja az apostoli szolgálatról:

1Kor 4:11 Mindezideig éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, bujdosunk is,
1Kor 4:12 Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván; ha szidalommal illettetünk, jót kívánunk; ha háborúságot szenvedünk, békességgel tűrjük;
1Kor 4:13 Ha gyaláztatunk, könyörgünk: szinte a világ szemetjévé lettünk, mindeneknek söpredékévé egész mostanig.

( Csak zárójelben jegyezném meg, hogy a mai "apostolinak" nevezett ministryk a dollármilliós autóikkal, repülőikkel, székházaikkal...stb. ezt még csak meg sem közelítik. Számomra hiteltelenek.)

Ugyanakkor megtanulta, hogy mindenben elégedett legyen:

Fil 4:11 Nem hogy az én szűkölködésemre nézve szólnék; mert én megtanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok, megelégedett legyek.
Fil 4:12 Tudok megaláztatni is, tudok bővölködni is; mindenben és mindenekben ismerős vagyok a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szűkölködéssel is.

Írja mindezt úgy, hogy egyenesen predesztinálva volt a szenvedésre.

Apcs 9:16 Mert én megmutatom neki, mennyit kell neki az én nevemért szenvedni.

A hívő ember életében pedig előfordulhat nyomorúság az Úrért, de Ő attól még gondot visel ránk. Pál így összegzi a dolgot

Róm 8:35 Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-e?

Isten szerelmétől ezek nem választhatnak el bennünket. Tudom, hogy a nyugati elkényelmesedett kereszténységnek ez az egyik legkeményebb üzenet, mert nincsenek felkészülve az ilyen dolgokra. Pedig ideje lenne. Európa az elmúlt évtizedben folyamatosan kiépítette keresztényellenes kommunikációját és propagandáját. Ilyen dolgok mindíg a keresztény üldözések előtt vannak. Jelenleg a következő fázisban a felelősség kérdése kerül elő. Vagyis Európa minden bajáért, a keresztény értékek és utána az ezt képviselő személyek lesznek a felelősek.
Pontosan ezért a legutóbbi gyülekezeti szolgálataimban beszéltem erről az opcióról, és arról hogyan várjuk ezt az időszakot.

Pacific
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 03. - 10:39:14
:like:
Jézus szavai szerint is lesznek mindig szegények közöttünk.
Ez megfelel a tényeknek és a valóságnak, Dávid-elmélete számomra kevésbé.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Zoltan - 2016. Január 03. - 12:02:48
Én is egyet értek Virágal és Pacifical.
Csak annyivval egészíteném ki, hogy szerintem Dávid nem téved, és Dávid szavai Isten kijelentése.
Meggyőződésem, hogy Isten gyermeke, nem lesz elhagyott sem koldus és kenyérkéregető.
Ezt az igazságot Jézus szavai is alátámasszák - ha csak nem vesszük ezt is Máté elméletének vagy kébzelgéseinek ... -

Máté 6:25  Azért azt mondom nektek: Ne aggodalmaskodjatok az életetek felől, hogy mit egyetek, és mit igyatok; se a ti testetek felől, hogy mibe öltözködjetek. Bizony több az élet az eledelnél és a test az öltözetnél.
Máté 6:26  Tekintsetek az égi madarakra: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e sokkal különbek náluk?
Máté 6:27  Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával meghosszabbíthatja életét egy arasszal?
Máté 6:28  És miért aggodalmaskodtok az öltözet miatt? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem munkálkodnak és nem fonnak,
Máté 6:29  de mondom nektek, hogy Salamon dicsősége teljében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.
Máté 6:30  Ha pedig a mező füvét, amely ma még van, és holnap kemencébe vetik, így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, ti kicsinyhitűek?
Máté 6:31  Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: „Mit együnk?” vagy „Mit igyunk?” vagy „Mivel ruházkodjunk?”
Máté 6:32  Mert mindezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van.
Máté 6:33  Hanem keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és ezek mind ráadásul megadatnak nektek.
Máté 6:34  Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől, mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.

Meglátásom szerint a szegénység és a koldusság vagy kenyérkregetés között különbség van.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 03. - 13:02:33
Szép igék Zoli! :2smitten:
Gondolom te sem aggodalmaskodtsz ezek miatt a dolgok miatt, de azért nap mint nap elmész dolgozni, hogy valóság legyen számodra.
Akkor most térjünk vissza picit a politika topichoz. A hölgyhöz, aki szereti Istent, bízik benne, mert már sokszor meggyógyította. Dolgozni nem tud, a rokkantnyugdíja, hát az nem sokra elég. Fémdobozokat gyűjtöget, kenyeret ugyan nem kéreget, de elmegy az ingyen ebéd osztására.
Aztán nézzünk picit szét a keresztyénség házatáján. Van nyomorgó keresztyén tetszik ez a Biblia értelmezésünknek, vagy sem. Szimplán tény, amit nem lehet megkerűlni. Mit tesz ilyenkor a Biblia csalhatatlanságáról áradozó lelkipásztor, mit tesz mondjuk Németh úr?! Előkapja az igét és a "kenyeret kéregető" testvér fejéhez vágja: "Testvér ilyen nincs, te azért szívsz, mert valami nagy bűn van az életedben!"

Üdvözlet a valóságban kedves keresztyén testvéreim!
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: zsotza - 2016. Január 03. - 13:27:09

Aztán nézzünk picit szét a keresztyénség házatáján.
Van nyomorgó keresztyén tetszik ez a Biblia értelmezésünknek, vagy sem.
 Szimplán tény, amit nem lehet megkerűlni.

Mit tesz ilyenkor a Biblia csalhatatlanságáról áradozó lelkipásztor,
mit tesz mondjuk Németh úr?! Előkapja az igét és a "kenyeret kéregető" testvér fejéhez vágja:
"Testvér ilyen nincs, te azért szívsz, mert valami nagy bűn van az életedben!"

Üdvözlet a valóságban kedves keresztyén testvéreim!

Köszönöm  Csaba, hogy  ezt  Leírtad, Felvállaltad!

Én  avval  tudtam  (jól? rosszul ? )  feloldani a  két tapasztalat  közötti  feszültséget
(a Dávid    király  által  leírt ,és a   "keresztény"  Magyarország /  Európa tapasztalatok),
hogy  Dávid  egy  szociálisan erős,  teokratikus  államban  élt (-és  uralkodott),
ahol  az  Istenimádat  alapvetően a  tiszta volt, és  volt   Törvénynek  ereje, és védelme.

Mi  evvel  szemben   Istentől  elfordult,  inkább  átok, mint áldás  alatt  lévő  ország(ok)ban  élünk,
ahol   a  törvények ,-és  azok  betartatása- nagyon  gyenge,
ahol -  ahogy  én  látom-  az  egyházi   vallásvezérek  többségét  jobban  foglalkoztatják
a  pozíciók, az  épületek, az  egyházi  státusz, mint  az  emberek, pláne  (h)a  szegények.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Zoltan - 2016. Január 03. - 13:28:09
 Én azon a véleményen vagyok, hogy ha egy testvér éhezik és mezintelenkedik, vagyis szűkölködik, az elsősorban annak, keresztyén testvéreinek bűne.

Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 03. - 13:34:07
Ezt picit most nehezen fogadom tőled Zoli! :szelid: Amikor Pál az éhező jeruzsálemi testvéreknek gyűjtött, nem erről tanított. (Remélem)
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 03. - 13:37:21
Abban persze egyetértek, hogy ahol tudnának és nem segítenek, az az adott gyülekezet hibája. Viszont keresztyénként sem tudunk önerőből mindenkin segíteni. Az államnak is meg van a maga kötelessége.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Zoltan - 2016. Január 03. - 13:39:59
Azt hiszem félre értettél, de ez lehet a rosz kifelyezés módom miat.
Tehát, nem a szűkölködő bűne - ha csak az nem akar dolgozni, vagy egyébb - hanem azonak a testvéreknek bűne, akik elnézik, hogy az adott testvér, vagy testvérek szűkölködnek és nem tesznek ennek érdekében semmit. Vagy éppen azt hibáztatják, vagy annak vagy másnak tulajdonítják annak nyomorúságát, okot keresvén, hogy miért nem kell rajta segíteni.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Zoltan - 2016. Január 03. - 13:43:05
Én úgy látom, hogy elsősorban Isten a testvérekre bízta a testvéreket, és nem az álamra, és az álami intézményekre.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 03. - 14:15:23
[valasz author=zsotza link=topic=28.msg73510#msg73510 date=1451824029]

[/valasz]

Egyetértek Zsotza, amíg Izraelben bevitték a tizedet az Úrnak házába, addig volt miből támogatni a rászorúltakat.

A mi tárdadalmi rendünkben a tized sokszorosa kerűl az államkasszába, csak rosszul gazdálkodik vele az illetékes államhatalom. Talán elég mérsékelt volt a megfogalmazás most részemről.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 03. - 14:20:39
[valasz author=Zoltan link=topic=28.msg73514#msg73514 date=1451824799]

[/valasz]

Igen, részben   félreértettelek! irulpirul

Az állam feladatait is Isten határozza meg, a társadalmi rend fent tartása mellett még egy csomó feladatai is vannak  A hitem keresztyén, az állampolgárságom magyar, biztos érted mit akarok ezzel mondani.

Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Zoltan - 2016. Január 03. - 14:25:24
Még csak ennyit tennék hozzá:

A  2Kor.8 9-15 rész alapján Isten azzal gondoskodik, hogy ad gazdagokat, vagy gazdagságot bőséget egyeseknek, vagy éppen egy közösségnek, és ezt nem azért teszi, hogy azok esztelenűl éljenek vele, vagy dőzsőljenek, herdáljanak, hanem éppen azért, hogy az ő bőségük pótolja a szükölködők szgénységét, akár egyénekről akár egy egész közösségről van szó.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 03. - 14:46:55
Ebben teljesen egyetértünk Zoli!
Nem a Bibliát és Isten ígéreteit akartam pellengérre állítani, mégha úgyis tűnt.
Csupán arról volt szó részemről, hogy ha nem stimmel az ige meg a valóság, akkor ott valami nem kerek!
Dávid szavait nem lehet általános dogmának tekinteni úgy, minthogy Jézus a Krisztus.
Ebben a történelmi korban sok minden hiányzik ahhoz, hogy az igaz gyermeke ne váljon koldussá stb. a hiány pedig nem Isten oldalán, hanem az emberi oldalon keletkezett, szinte már az Újszövetség keletkezésével együtt.
:szelid:
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Virág - 2016. Január 03. - 17:57:21
Köszönöm szépen a sok választ, és az értékes beszélgetést, ami kialakult.

Idézetet írta: Pacific
Isten szerelmétől ezek nem választhatnak el bennünket. Tudom, hogy a nyugati elkényelmesedett kereszténységnek ez az egyik legkeményebb üzenet, mert nincsenek felkészülve az ilyen dolgokra. Pedig ideje lenne. Európa az elmúlt évtizedben folyamatosan kiépítette keresztényellenes kommunikációját és propagandáját. Ilyen dolgok mindíg a keresztény üldözések előtt vannak. Jelenleg a következő fázisban a felelősség kérdése kerül elő. Vagyis Európa minden bajáért, a keresztény értékek és utána az ezt képviselő személyek lesznek a felelősek.
Pontosan ezért a legutóbbi gyülekezeti szolgálataimban beszéltem erről az opcióról, és arról hogyan várjuk ezt az időszakot.
Ez egy fontos és érdekes téma.

Idézetet írta: Zoltán
Meglátásom szerint a szegénység és a koldusság vagy kenyérkregetés között különbség van.

 :like:
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Kamilla - 2016. Január 04. - 11:58:50
Én úgy látom, hogy elsősorban Isten a testvérekre bízta a testvéreket, és nem az álamra, és az álami intézményekre.

Hát igen..

Gal 6:9  A jótevésben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk majd, ha el nem lankadunk.
Gal 6:10  Azért amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, kiváltképpen pedig azokkal, akik hozzátartozóink a hitben.

Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 04. - 16:04:16
Ne haragudjatok, de én csupán a hazai viszonyokat ismerem.
Bocsi, de sehol sincs a keresztyén jócselekedetek aránya ahhoz, amit ma még a rosszúl műkődő, megszaggatott állami szociálisháló biztosít.
Ideje lenne már leereszkedni a keresztyén mesékből a realitás szűrke és hétköznapi talajára.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Virág - 2016. Január 04. - 17:00:07
Szerintem egyrészt tényleg szégyene a hívőknek, ha mellettük egy testvérük koldusbotra jut. Másrészt elsősorban Istentől várom a segítséget, és van hogy hívőkön keresztül, van hogy nem hívőkön, van hogy az államon keresztül érkezik a segítsége.

Elnézést kérek, ha megbotránkoztató lesz a következő gondolatom: szerintem, ha egy igaz hívő éhezik, az Istenre is szégyent hoz (kivéve, ha küldetésben van az adott hívő). Úgy értem, hogy kívülállók számára ez jogos(?) kérdés lehet, hogy hol van az ő Istene? Isten dicsőségét csorbíthatja egy hívő szélsőséges nélkülözése mások szemében.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 04. - 17:25:20
Szerintem a világiak azt sem hiszik el, ha Isten egy hívőt szélsőséges módon megáld. Nem kezdik el Isten nevét magasztalni, ha egy keresztyénnek jól megy a sora. Persze biztosan szívesen fikázzák a hívő embert, ha szenved: "Hol van a te Istened?!"  A kérdés számomra az, hogy érdekli-e erről Istent a hitetlen véleménye...
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Virág - 2016. Január 04. - 17:33:13
A véleményük nem érdekli valószínűleg, mégis a dicsősége védelmében (és főleg szeretetből) gondoskodik az övéiről, szerintem.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 04. - 17:52:57
Bennem felmerűl ennek a Jóbnak az esete. Vajon mi dicsőítette jobban Isten, amikor elhalmozta minden földi jóval, vagy amikor az emberileg szinte felfoghatatlan nyomorúsága közepén így szól: "Az Úr adta, az Úr elvette, az Úrnak neve legyen áldott!"

Eszembe jut a tegnapi politikai topickos hölgy esete, amikor a nyomorúsága közepette is ki tudta jelenteni: "Szeretem a Jóistent, mert..." Ez jelent-e vajon Istennek igazi dicsőséget?
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Virág - 2016. Január 04. - 18:02:44
Jób esetében az egy próba volt. Mindenképpen Isten dicsőségét szolgálta, ahogyan az az ember viselte a nyomorúságát.

Mégis úgy érzem, hogy egy kolduló hívő szégyen Isten nevére.

Az említett hölgy esete engem elborzaszt, és megbotránkoztat. Nem tölt el csodálattal. Az hogy egy hívő kukákból gyűjtögessen, ez számomra nem a szükségek betöltése.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 04. - 18:08:16
[valasz author=Virág link=topic=28.msg73560#msg73560 date=1451926964]

[/valasz]
Isten adott gyülekezetet, szociálishálóval rendelkező társadalmi rendet. Szarul működnek, ez Isten szégyene, vagy az embereké?
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Virág - 2016. Január 04. - 18:11:44
Az az embereké.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 04. - 18:16:28
:like:
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Zoltan - 2016. Január 04. - 21:14:20
Sokat gondolkoztam ezen a témán.
Egyet értek veled virág. S megvagyok vagyok győződve, hogy lehet, sőt kell hittel támaszkodni Jézus szavaira. Isten gondoskodik az övéiről és kirendeli számukra azt amire szükségük van, (nem többet és nem kevesebbet), akár hitetlenek, akár hívők,  akár az állam által.
Isten nem hazudik, ő betartja és megtartja ígéretét, még akkor is ha ez néha a megengedett próbák által úgy tűnik, hogy Ő azt nem tette.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Virág - 2016. Január 05. - 10:51:22
 :like: :2smitten:
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 05. - 12:54:46
:like:

Szó nincs arról, hogy Isten hazudik, vagy hogy ne tenné meg, amit ígér.
Arról van szó, amikor az ember megfeledkezik arról, hogy ő Isten igéretei beteljesedésének az eszköze. Az államot ép úgy emberek alkotják és írányítják, mint a gyülekezetet. Manna pedig rég nem hull az égből...
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Zoltan - 2016. Január 05. - 17:45:29
Ha Isten nem hazudik, akkor meg is teszi, amit ígér.
Ha az Úr az emberektől tenné függővé az Ő ígéreteinek beteljesülését, nagyon-nagyon kevés teljesedne be, vagy beteljesülést tapasztalnánk meg. Viszont Ő az, aki ha kell, formálja és irányítja az emberek szívét, Ő az aki felinditja az embert.
Istenben hinni ezt is jelenti, hogy elhiszem és bízok abban, hogy ha Ő megígért valamit, azt teljesíteni fogja. Ő mondja, hogy higyjünk benne és ne legyünk kicsiny hitüek. A hitetlennek nincs reménysége, a hívő Istenbe veti azt.
Ezért én hiszek abban, hogy ha az Úr ígéretett tett az ŐVÉI felé, akkor azt teljesíti és teljesítenni fogja.
Ha ígéretett tett Ő megtalálja a módját, hogy teljesítse azt.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 05. - 18:41:23
Nem akarlak piszkálni Zoli, de gondolkodjunk picit, a keresztyén sablonoktól mentesen.
Isten az emberekre bízta az evangélium terjesztését is, ebben benne van minden ígérete.

Azt mondod Isten indítja fel az emberek szívét erre, vagy arra.

Akkor most mi van az evangéliummal? Miért nem terjed úgy, mint az apostolok idejében? Isten kevesebb szívet indít fel?

Akkor Ő a hunyó, nem pedig az emberi nemtörődömség.

Kétlem!

Azt mondod Isten nem bízza ígéreteinek beteljesedését az emberre?!

Csupán szíveket indít fel?!

Akkor ezt is lúzer módjára teszi.

Ezt sem hiszem el!

Hajtogathatod, hogy nincs nélkülőző keresztyén. Orbán Viktor is ezt teszi a gyermekéhezéssel kapcsolatban.
Egyetlen gond van ezzel, attól mert valamit meggyőződéssel ismételgetsz, nem lesz belőle igazság!

Ha pedig Isten ígéretei szemmel látható módon nem teljesűlnek, ott csak az ember lehet a felelős.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Zoltan - 2016. Január 05. - 20:44:22
Az evangélium terjed ... a megtérést és az újjászületést az Úr adja, és ott, akkor és azt felhasználva akit akar. Sem több sem kevesebb nem fog megtérni mint amennyi elrendeltetett. Egy sem fog elveszni ...

Nélkülöző keresztyén hívő van, s még éhező is, de kenyér kéregető  nincs ... sem olyan aki éhen halt volna.

Álmodozom? ... képzelődöm? ... Elhiszem amit Isten ígéje a Biblia mond.
Ha Isten nem tud rólam gondoskodni, ha életem nem elsősorban az Ő kezében van ... akkor a hitem semmit sem ér, sem az akibe vetettem. 
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 05. - 21:58:20
Zoli az életünk biztosan Isten kezében van. Amíg jónak látja életben tart bőségben, akár nyomoruságban.
S ugye minden embernél nyomorultabbak lennénk, ha csupán ebben az életben bizakodnánk Krisztusban.

Nem bánom csináljunk dogmát a Bibliából:

" „Esznek az alázatosak, és jóllaknak, dicsérik az URat, akik őt keresik. Szívetek legyen vidám mindenkor!”
Zsoltárok 22:27


Ha esetleg megkeseredik valaha, valamiért a szíved Testvérem, azért tedd majd fel magadnak a kérdést: Dogma-e a Szentírás minden szava?

:szelid:
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Zoltan - 2016. Január 05. - 22:39:53
"Szívetek legyen vidám mindenkor!”

Elsősorban ez egy felhívás és nem ígéret.
Olyan mint:

Fil 4:4
Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!
1Thessz 5:16
Mindenkor örüljetek.

Vagy ,
 
1Pét 4:13
Sőt, a mennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vígadozva örvendezhessetek.

Én nem akarok dogmát csinálni ebből. Hinni akarok Istenben még akkor is, amikor, nem vagyok vagyok vidám, vagy nincs örömben részem, mert az adott élet helyzet éppen az ellenkezőjét okozza. De tudom, hogy minden próba, nehézség, szenvedés, akár éhség, vagy szenvedés, egy napon a javamra lesz, vagy éppen mások javára ... egy napon megértem, hogy Miért?





Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 05. - 22:53:39
Igazad van Zoli, ez egy felhívás,"Szívetek legyen vidám mindenkor!”,- amely kapcsolódik Isten egyetlen ígéretéhez.
(Ami nem ígéret, hanem kijelentés)

Isten a többség életében talán betölti a hozzákapcsolodó ígéretet. (kijelentést) Viszont SENKI szíve sem képes mindenkor vidám lenni attól, mert eszik és megelégszik.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Kamilla - 2016. Január 07. - 13:26:09
Nélkülöző keresztyén hívő van, s még éhező is, de kenyér kéregető  nincs ... sem olyan aki éhen halt volna.


Mit jelent, hogy kenyér kéregető manapság?
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 07. - 13:45:56
Szerintem, hogy ha valaki rákényszerül arra, hogy beálljon az ingyenes ebédosztás sorába, simán belefér ebbe a kategoriába. :szelid:
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Zoltan - 2016. Január 07. - 13:52:36
Szerintem, hogy ha valaki rákényszerül arra, hogy beálljon az ingyenes ebédosztás sorába, simán belefér ebbe a kategoriába. :szelid:

Amit adnak azt nem kell kérni ...
Viszont ha házról házra járok kéregetni akkor az, az ... vagy ha kiállok az utcára
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 07. - 16:25:28
Igazad van Zoli. Addig nem érzi át az ember sem a megalázottság, sem a kiszolgáltatottság mibenlétét, amíg nem kerül egy ilyen helyzetbe. :szelid:
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Kamilla - 2016. Január 07. - 18:49:08
Szerintem, hogy ha valaki rákényszerül arra, hogy beálljon az ingyenes ebédosztás sorába, simán belefér ebbe a kategoriába. :szelid:

Amit adnak azt nem kell kérni ...
Viszont ha házról házra járok kéregetni akkor az, az ... vagy ha kiállok az utcára

Sokszor muszáj kiállni, nem? Honnan tudják mások, hogy szükségben van, ha nem kér?
Pl. Mi sem tudnánk egymás szükségeiről, ha nem írjuk meg. Persze, nem mindig kér az ember, de éppen lehet venni a "lapot" :)

Hányszor mondják a hírekben, hogy a szomszédban éhen halt valaki, vagy megfagyott, majdnem megfagyott, és nem tudtak róla, hogy ilyen helyzetben van. Ha kér, akkor életben maradhatott volna...

Idézet
Nélkülöző keresztyén hívő van, s még éhező is, de kenyér kéregető  nincs ... sem olyan aki éhen halt volna.
Vagy kereszténnyel nem fordulhat elő? Ki a keresztény? Katolikus, református, baptista, hites, evangélikus...?


Nem próba-e egy ilyen helyzetben levő keresztény a többiek számára, egy lehetőség az adásra, irgalomra, Isten Igéjének betöltésére, a szeretetre?
Még úgy is, ha nem a feleslegünkből adunk, esetleg?
Még úgy is, ha "nem indítja fel a szívünket", hanem egyszerűen adunk?
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Zoltan - 2016. Január 07. - 19:55:00
Csaba, hidd el tudom mit jelent a "nincs".

"Ki a keresztény? Katolikus, református, baptista, hites, evangélikus...? "

Ki a Keresztyén? ... - aki hisz Istenben.

Mt 6:25Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogy nem az eledel, és a test hogy nem az öltözet?
Mt 6:26 Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?

Fil 4:6
Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.

1Pét 5:7 Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok.

Ha ezeket nem hiszem el, ha nem jelent semmit Isten ígéje minek olvassuk, minek kell még, van egyáltalán értelme. Csak egy könyv, ami nem más mint emberek képzelgései, ötletei, mesés könyv, amit jó olvasgatni, felolvasni a gyerekeknek lefekvés előtt, meg ha éppen azt akarjuk, hogy álomra szenderüljünk.

Zsid 13:8 Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.

 :2smitten:



Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 07. - 20:12:36
Félreértesz Zoli! :szelid:
Én nem állítottam azt, hogy nem tudod, hogy mi az, hogy "nincs".
A kérdésem inkább az lenne, hogy beszélgettél-e már olyan hívővel, akinek be kellett állnia a "sorba" ingyen kajáért, s hogy miként élte ezt meg? Nem érzett-e szégyent, amikor ezt megtette?
Ha szégyelte, miért szégyelte stb.?

Mit érezne vajon, amikor sorolnád neki a fenti igéket?
Vígasztalást, vagy szemrehányást!
Nem kell válaszolnod, elég ha gondolkodtsz rajta, egy kis empátiával egészen más végeredményre lehet jutni, mint a theológián tanultakkal. :szelid:
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Zoltan - 2016. Január 07. - 20:26:38
Beszélgettem.
Sajnos a gyülekezetünkben, is vannak akik éppen ilyen szegény konyháról részesülnek. Ők ezért is hálát adnak, hogy még van ilyen.

Úgy gondolom, hogy nem a szégyen a lényeg, hanem az, hogy nem kell éhen haljon, hogy van még mit az asztalra tenni.
Nehéz azt megítélni, hogy ki miért éhezik.
De az Úr kegyelméből láttam éhezőket, szegényeket, nélkülözőket, helyre állni, miután át adták életüket Istennek, és ragaszkodtak is hozzá, és a tanításhoz, az Ő szavához, és nem szégyenült meg Isten, sem ők, hogy mertek bízni benne.

Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 07. - 20:40:48
Az igékről:

Mt 6:25Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogy nem az eledel, és a test hogy nem az öltözet?
Mt 6:26 Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?


Mit akar mondani ezzel Jézus?

Amit biztos nem:

A keresztyéneknek nincs szűkségük arra, hogy dolgozanak. Majd szépen felszedik a magokat, mint a verebek.

A keresztyéneknek nincs szűkségük reá, hogy elő kerítsék a mindennapi megélhetéshez szűkséges javakat.
Majd Isten ruházza őket a családjaikkal együtt.

Szumma-szumárom: Ebben a társadalmi rendben elvileg van alanyi jog a munkához, amit Isten megáldhat. Gyakorlatilag pedig sok ezren szorúlnak ki különféle okok miatt a munkaerőpiacról.

A szociálisvédőhálón elefántnyi lyukak tátongnak, aki azon átesik lehet hívő is.
Nem Isten áll a lyukak alatt, hanem a gyülekezet. A világiak számára a civíl segítők. Néha jól, máskor rosszul.
Persze megint visszadobhatjuk Istenhez a labdát: "Te indítod fel a szíveket!"

Van itt egy apró probléma, amikor Sefa felvetette, hogy Európa és Magyarország sosem volt keresztyén kishíjján köveket kapott.
Ha a földrész és az állam keresztyén lenne, tisztában lenne azzal, hogy szerepet kapott Isten áldásainak Krisztus szerinti elosztásában.
Jézus sírógörcsöt kapna attól, hogy milyen államot nevezzünk ma Krisztus követőnek...
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 07. - 20:51:10
Bocsi, közbe írtam feljebb!
Az nagyszerű, ha valaki képes Isten áldásaként megélni az ingyenkonyhát. Hatalmas bizonyság, amikor valakit megsegít az Úr.

Talán megállapodhatunk benne, hogy Dávidhoz hasonlóan nem láttál még Istenes embert nyomorban élni és meghalni.
Jézus Krisztus a koldus Lázár története szerint igen.

Ma magyarországon ez nem egy lehetetlen műfaj.
Őszínte leszek, ha Isten csak a szűkségleteinket töltené be, (s a vágyainkból semmit) véleményem szerint a ketesztyének többsége frusztált idegbetegként, az élettől megkeseredve halna meg.
Mert az élet több, mint étel, s a test több, mint ruházat.
Kíváncsi lennék hányan gondolkodnak ilyen összefüggésben Isten Igéjéről...
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Zoltan - 2016. Január 07. - 20:54:45
Idézet
Amit biztos nem:

A keresztyéneknek nincs szűkségük arra, hogy dolgozanak. Majd szépen felszedik a magokat, mint a verebek.

A keresztyéneknek nincs szűkségük reá, hogy elő kerítsék a mindennapi megélhetéshez szűkséges javakat.
Majd Isten ruházza őket a családjaikkal együtt.

Ezzel tökéletesen egyet értek. Aki nem akar dolgozni az ne is egyék. Ezt is Isten Igéje mondja. Aki nem tud, vagy még nem kapott lehetőséget rá, de mindent elkövet, hogy dolgozzon, azon Isten segít. Mert dolgozni is akarni kell.

sok gondunk volt testvérekkel, akik folyton azt hajtogatták, hogy ők "annyiért" meg "ennyiért" nem fognak dolgozni. Aztán megértették, hogy jobb dolgozni, a többi hiányt meg az Úr kipótolja.

Hogy ki keresztény?
 Nem mindenki aki azt állítja, hogy az. Ez az államra is vonatkozik. Én sem gondolom, hogy valaha is a történelem folyamán lehetett az állam keresztyén, viszont az alap lehetett keresztyén, mert ezért volt másabb Európa, vagy az U.S.A, más mint a keleti államok, még a hibákkal együtt is.

Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Virág - 2016. Január 07. - 20:59:00
Nehéz azt megítélni, hogy ki miért éhezik.
De az Úr kegyelméből láttam éhezőket, szegényeket, nélkülözőket, helyre állni, miután át adták életüket Istennek, és ragaszkodtak is hozzá, és a tanításhoz, az Ő szavához, és nem szégyenült meg Isten, sem ők, hogy mertek bízni benne.

A napokban gépeltem gyakorlásként egy kis könyvből, ami a depresszióról szól. Egy érdekes, részben idevágó szakasz, illetve ige nagyon elgondolkodtatott, ugyanakkor reménnyel töltött el:


[justify]

Súlyos bűnök depresszióba és búskomorságba sodornak
 
Gyakran súlyos bűnök húzódnak meg a betegség hátterében, aminek aztán ez a betegség lesz a következménye; mindenféle kihágás, engedetlenség, például házasságtörés, stb. Lehet a szülőkkel megromlott viszony is oka, ahogyan ez a Péld 20, 20-ban írva van: "Aki apját vagy anyját átkozza, annak mécsese a legnagyobb sötétségben alszik ki." Ezért jól jegyezd meg: A mindenható Istennel szembeszegülni, Vele szemben engedetlennek lenni depresszióhoz vezet!

Azok is átélték a halálos depressziót, akikről a Zsoltáríró így ír: "Vannak, akik sötétségbe ültek, a halál árnyékában, nyomorultan vasra verve, mert engedetlenek voltak Isten parancsolatával szemben, megvetették a Felséges döntését. Ezért szenvedéssel törte meg szívüket, elbuktak, nem volt segítőjük. De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és megszabadította őket szorult helyzetükből. Kihozta őket a sötétségből, a halál árnyékából, köteleiket pedig letépte. Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért" (Zsolt 107, 10-15. v.). Hol van tehát a segítség? Hol van a megmenekülés? "De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és megszabadította őket szorult helyzetükből. Kihozta őket a sötétségből, a halál árnyékából, köteleiket pedig letépte. Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért!" Ez az Úr ma is és mindörökké ugyanaz!

"Higgy akkor is, ha semmi remény nincs, 
az ég mindig nyitva áll előtted,
Jézus ma is ugyanaz, higgy, higgy benne!"

 [/justify]
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Zoltan - 2016. Január 07. - 21:06:18
Idézet
Őszínte leszek, ha Isten csak a szűkségleteinket töltené be, (s a vágyainkból semmit) véleményem szerint a ketesztyének többsége frusztált idegbetegként, az élettől megkeseredve halna meg.

Sajnos sokan halnak meg megkeseredve, mivel sosem tanulták meg a legnehezebb leckét, amivel azt hiszem mindannyian küzdünk, főleg a mai világban amikor annyi mindent nyújt az, annyi minden látunk, annyi minden kecsegtet és ez a megelégedés. Megelégedni azzal amink van.

1Tim 6:6
De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel;

Zsid 13:5
Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete; elégedjetek meg azzal, a mitek van; mert Ő mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled;


Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Zoltan - 2016. Január 07. - 21:17:07
Nehéz azt megítélni, hogy ki miért éhezik.
De az Úr kegyelméből láttam éhezőket, szegényeket, nélkülözőket, helyre állni, miután át adták életüket Istennek, és ragaszkodtak is hozzá, és a tanításhoz, az Ő szavához, és nem szégyenült meg Isten, sem ők, hogy mertek bízni benne.

A napokban gépeltem gyakorlásként egy kis könyvből, ami a depresszióról szól. Egy érdekes, részben idevágó szakasz, illetve ige nagyon elgondolkodtatott, ugyanakkor reménnyel töltött el:


[justify]

Súlyos bűnök depresszióba és búskomorságba sodornak
 
Gyakran súlyos bűnök húzódnak meg a betegség hátterében, aminek aztán ez a betegség lesz a következménye; mindenféle kihágás, engedetlenség, például házasságtörés, stb. Lehet a szülőkkel megromlott viszony is oka, ahogyan ez a Péld 20, 20-ban írva van: "Aki apját vagy anyját átkozza, annak mécsese a legnagyobb sötétségben alszik ki." Ezért jól jegyezd meg: A mindenható Istennel szembeszegülni, Vele szemben engedetlennek lenni depresszióhoz vezet!

Azok is átélték a halálos depressziót, akikről a Zsoltáríró így ír: "Vannak, akik sötétségbe ültek, a halál árnyékában, nyomorultan vasra verve, mert engedetlenek voltak Isten parancsolatával szemben, megvetették a Felséges döntését. Ezért szenvedéssel törte meg szívüket, elbuktak, nem volt segítőjük. De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és megszabadította őket szorult helyzetükből. Kihozta őket a sötétségből, a halál árnyékából, köteleiket pedig letépte. Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért" (Zsolt 107, 10-15. v.). Hol van tehát a segítség? Hol van a megmenekülés? "De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és megszabadította őket szorult helyzetükből. Kihozta őket a sötétségből, a halál árnyékából, köteleiket pedig letépte. Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért!" Ez az Úr ma is és mindörökké ugyanaz!

"Higgy akkor is, ha semmi remény nincs, 
az ég mindig nyitva áll előtted,
Jézus ma is ugyanaz, higgy, higgy benne!"

 [/justify]

Azért mondtam, hogy nehéz azt megitélni, hogy ki miért kerül nehéz helyzetbe. Sajnos sokan saját hibájukból, rossz és helytelen döntéseik következményeként, lehet éppen Istennek való engedetlenségük következtében, valamilyen bűn gyümölcse ként, s sajnos a helyet, hogy ezt belátnák, helyre hoznák, nem csinálnak egyebet mint Istent és az embereket vádolják, vagy hibáztatják.

Én továbbra is azt állítom, és abban hiszek, hogy ha egyszer Isten megígért valamit, azt be is tartja. Ha Ő azt mondta, hogy mind végig  bennünk és velünk lesz, és ő lesz aki gondoskodik ételről és ruházatról akkor Ő azt meg is teszi.
A Luxust és vágyaink beteljesülését nem ígérte. Aki arra vágyik az megszerezheti, vagy éppen az is lehet, hogy éppen azokkal a vágyakkal fogja átalszegezni magát, és sok fájdalmat okozni magának és családjának.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 07. - 21:29:20
"A Luxust és vágyaink beteljesülését nem ígérte. Aki arra vágyik az megszerezheti, vagy éppen az is lehet, hogy éppen azokkal a vágyakkal fogja átalszegezni magát, és sok fájdalmat okozni magának és családjának."


Nagyon elbeszélünk egymás mellett Zoli.
Én nem gondolom, hogy luxus lenne, ha valaki nem az ingyenkonyhában látja Isten ígéreteinek beteljesülését.
:szelid:

"Ne kívánj magadnak nagyokat!"

Nem tudom nálatok hogy mennek a dolgok, nálunk az átlagember boldogabb lenne, ha nem azon kellene agyalnia, hogy rezsit fizet, gyógyszert vesz, vagy eszik...
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 07. - 21:29:37
"A Luxust és vágyaink beteljesülését nem ígérte. Aki arra vágyik az megszerezheti, vagy éppen az is lehet, hogy éppen azokkal a vágyakkal fogja átalszegezni magát, és sok fájdalmat okozni magának és családjának."


Nagyon elbeszélünk egymás mellett Zoli.
Én nem gondolom, hogy luxus lenne, ha valaki nem az ingyenkonyhában látja Isten ígéreteinek beteljesülését.
:szelid:

"Ne kívánj magadnak nagyokat!"

Nem tudom nálatok hogy mennek a dolgok, nálunk az átlagember boldogabb lenne, ha nem azon kellene agyalnia, hogy rezsit fizet, gyógyszert vesz, vagy eszik...
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Zoltan - 2016. Január 07. - 21:33:16
Még csak annyit, hogy csak arról tudok bizonyságot tenni amit megéltem és átéltem.
Most 45 éves vagyok, 19 éves korom óta dolgozok, és ha körbenézek azt látom, hogy mindenem amim van Isten kegyelme, 90 százaléka annak amim van nem kezeim munkájának eredménye, hanem Isten kegyelem.
Isten jó volt hozzám ... de kicsoda Zoltán és családja, hogy ezt más ne tapasztalhatná meg.
Viszont látom azt is, hogy mit vesztettem, hibáim következménye ként. Nagyon sok vágyam nem teljesűlt. Egyes vágyaim saját hibám miatt, mások Isten akaratából és nem tudom miért.

Dávid sem volt mindig király, 40 éves volt mikor király lett és volt idő mikor még királyként is bujdosni kellett. Ő is arról tett bizonyságot amit átélt.

S ha életedre nézel Csaba ... te mit látsz?
Mert olvastam a bizonyságod és nagyon jól eset.

Nekünk az a feladatunk, hogy bizonyságot tegyünk arról amit Isten jóságából, gondviseléséből és kegyelméből megtapasztaltunk.

 :2smitten:
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Zoltan - 2016. Január 07. - 21:44:13
Idézet
Nem tudom nálatok hogy mennek a dolgok, nálunk az átlagember boldogabb lenne, ha nem azon kellene agyalnia, hogy rezsit fizet, gyógyszert vesz, vagy eszik...

A fizetésem Kb. annyira elég, hogy a rezsit kifizessem.
Sokszor kell agyaljak, hogy éppen mit vegyek ... - de nem ettől függ a boldogságom.

De igaz nem az átlag emberekről beszélünk, hanem azokról akik Istenben hisznek és bíznak.
Persze az lenne az ideális, ami persze gyakorlatban, a minden napokban sokan nem tapasztalnak meg, éppen azért mert nem  Istenbe vetik reménységüket, vagy éppen aggodalmaskodnak ami persze elveszi a békességet, a nyugalmat.

DE vajon nem azért mondja az Ige, hogy ne aggodalmaskodjunk. De ezt kéne megtanulni, hogy engedelmeskedjünk Istennek.

Ha nem mennénk át nehézségeken, hogyan tudnánk azokon segíteni akik nehézségben vannak.

2Kor 1:3
Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vígasztalásnak Istene;
2Kor 1:4
A ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket.
2Kor 1:5
Mert a mint bőséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vígasztalásunk is Krisztus által.


Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 07. - 21:58:24
"S ha életedre nézel Csaba ... te mit látsz?
Mert olvastam a bizonyságod és nagyon jól eset"

Ha az életemre nézek elégedett vagyok azzal, ahogy Isten megtart.

Mondjuk a közvetlen barátaimon kívül sosem fogadok vendégeket.

Most nyáron történt, hogy a szomszédomba új albérlők költöztek, egy hívő család két 10 év forma iker sráccal.

Átjöttek hozzám a telekre, s mivel éppen voltak kiskutyáim lejöttek játszani velük.
Tök lazán befutottak a házba a kutyusok után. Aztán elmentek.
Kb. 1óra múlva jöttek, s hoztak egy csomó édességet.
Nagyon aranyosak voltak, s jól elbeszélgettünk.
Aztán az egyikük megszólalt:
- Nagyon sajnálunk, hogy egy ilyen vacak, romos házban kell élned és hogy kevés pénzed van.

Mondok neked valamit, egy hályog esett le a szememről és soha életemben nem éreztem még ilyen nyomorúltnak magam!

Teszek a gyönyörű keresztyén elméletekre, hogy legyünk megelégedve azzal, hogy van ételünk, meg ruházatunk!

Mutass nekem egy keresztyént, aki őszínte szívvel beéri ennyivel...

Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Zoltan - 2016. Január 07. - 22:13:32
Nagyon sajnálom Csaba. S remélem nem bántottalak meg. De ahogy az előbb mondtam, csak arról tehetünk bizonyságot amit átéltünk.

Idézet
Teszek a gyönyörű keresztyén elméletekre, hogy legyünk megelégedve azzal, hogy van ételünk, meg ruházatunk!

Mutass nekem egy keresztyént, aki őszínte szívvel beéri ennyivel...

S persze mindenki maga dönti el, hogy mibe hisz ...
Viszont ezért van sok "szenvedő" keresztyén, s ezért lehet több elégedetlen, boldogtalan és depresziós keresztyént látni ... mint olyant aki beéri azzal amit az Úr kirendel. Nem is tudnak sokan bizonyságot tenni az Úr gondviseléséről. Az erőtlen keresztények csak egy erőtlen Istenről tehetnek bizonyságot ... vagy inkább halgatnak.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 07. - 22:23:43
Az élelemre és a ruházatra egyetlen ok miatt van szűkség:
Ne dobja fel a talpát az ember.

Az élet ennél több.
Ha beérném csupán a fentiekkel, most itt sem irogatnánk egymásnak. :szelid:
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Zoltan - 2016. Január 07. - 22:40:09
Így van. Isten a szükséget ígérte meg, s mindenkinek megvan a saját szüksége.
Jézus nem beszélhetett számítógépről vagy TV-ről sem személygépkocsiról (azt hiszem megtehette volna, csak éppen akkor senki sem értette volna)
Nekem pl. nagyon sokáig nem volt számító gépem. Megvoltam nélküle. Mikor az első gépet kaptam ami egy Pentium I volt, akkor már a hugomnak egy Pentium 4-es gépe volt. Nem is adtam pénzt  azért sem amim most van.
Van akinek autóra van szüksége, hogy munkáját végezze, s lehet lehet más beéri egy biciklivel ... de mindenki szükségét az Úr tudja.

Persze ez is lehet egy elmélet ...
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 08. - 08:26:52
Szerintem ez nem elmélet Zoli, hanem a gyakorlat. Ezzel eljutottunk odáig, hogy a szűksêglet nem egyenlő az étellel, s a ruházattal, s nem csupán ezekkel kell megelégednie egy hívőnek. Pál is hasznát tudná venni egy számítógépnek ma, az ő korában egy értéktelen kacat lett volna, nem szűkséglet. :szelid:
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Kálmán - 2016. Január 08. - 16:01:23
Lk 16,20-21: "És volt egy Lázár nevű koldus, ki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele. És kívánt megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullottak a gazdagnak asztaláról; de az ebek is eljövén, nyalták az ő sebeit."

2Kor 11,27: "...., éhségben és szomjúságban..."

Zsid 11,37: "..., nélkülözve,..."
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Ani - 2016. Január 08. - 22:08:58

A kérdésem inkább az lenne, hogy beszélgettél-e már olyan hívővel, akinek be kellett állnia a "sorba" ingyen kajáért, s hogy miként élte ezt meg? Nem érzett-e szégyent, amikor ezt megtette?
Ha szégyelte, miért szégyelte stb.?
 

Sziasztok !

Elnézést, hogy beleszólok én is. Hívő vagyok . És álltam már sorba ingyen ebédért egy pár éve . Anya vagyok , és jóllakva feküdtek le a gyerekeim aznap. Hálás voltam nagyon Istennek ezért . Nem éreztem sem szégyent, sem pedig azt, hogy ez valamilyen bűnöm büntetése lenne. Még az sem érdekelt, hogy valaki ismerős meglát, és a fejemet sem hajtottam le . Én is ettem belőle , jólesett, finom volt , és éhes is voltam. Hálás voltam Istennek, és most is az vagyok.

Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 08. - 23:49:08
Köszönöm Ani, hogy elmondtad miként élted meg ezt a helyzetet.

Egy újabb kérdés merült fel bennem.
Ha Isten ilyen jellegű gondoskodást ígért az övéinek, s közben ugyan ezt kapják a hitetlenek is, akkor a Biblia ígérete általános, s nem az igazak a címzettek?
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Zoltan - 2016. Január 09. - 21:21:29
Isten gondoskodást igért az övéinek, hogy azt milyen módon hajtja végre azt ő tudja a legjobban.
S nincs abban semmi ellentmondás, ha az övéit úgy áldja meg, hogy abból más is részesűl, vagy ha éppen a hitetlenek által. Mert nem az számit, hogy hogyan, hanem az, hogy megteszi.
Pl. amikor a pusztában Isten a keserű mérgező vizet ihatóvá tette, vagy a kősziklából vizet fakasztott, nem csak Izrael népe ivott belőle, és oltotta szomját. Vagy Isten előbb meg kellet segítse a hitetlen egyiptomot, hogy megsegítse az övéit. Sok helyen használt fel Isten ilyen helyzeteket ahoz, hogy az övéit megmentse.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Ani - 2016. Január 10. - 16:17:30
[valasz author=Csaba link=topic=864.msg73699#msg73699 date=1452293348]

[/valasz]

Kedves Csaba !

Elolvastam a kérdésed, és nekem egy történet jutott eszembe a Bibliából.Mégpedig amikor Mózes kémeket küldött , hogy vizsgálják meg Kanaán földjét. A kémek visszajöttek , és ezt mondták :

"4.Mózes 13/26
És visszatérének a föld megkémleléséből negyven nap mulva.
27
És menének, és jutának Mózeshez és Áronhoz, és Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, Párán pusztájába, Kádesbe; és hírt vivének nékik és az egész gyülekezetnek, és megmutaták nékik a földnek gyümölcsét.
28
Így beszélének néki, és ezt mondák: Elmentünk vala arra a földre, amelyre küldöttél vala minket, és bizonyára tejjel és mézzel folyó az, és ez annak gyümölcse!
29
Csakhogy erős az a nép, amely lakja azt a földet, és a városok erősítve vannak, és felette nagyok; sőt még Anák fiait is láttuk ott.
30
Amálek lakik a dél felől való földön, és Khitteus, Jebuzeus és Emoreus lakik a hegyeken; a tenger mellett, és a Jordán partján pedig Kananeus lakik.
31
És jóllehet Káleb csendesíté a Mózes ellen háborgó népet, és azt mondja vala: Bátran felmehetünk, és elfoglalhatjuk azt a földet, mert kétség nélkül megbírunk azzal;
32
Mindazáltal a férfiak, akik felmentek vala vele, azt mondják vala: Nem mehetünk fel az ellen a nép ellen, mert erősebb az nálunknál."


Hogy miért jutott ez eszembe? A kémek elmondták, hogy az áldás az megvan, az ott van, de a városok erősek , az ott lakók erősek , sőt még Anák fiai is ott vannak. Tehát ahhoz, hogy az áldáshoz jussanak , ahhoz bizony át kellene menniük egy-két nehézségen ,ami ijesztőnek tűnik. A mi életünkben is vannak erős városok, erős emberek, bajok , gondok, amelyek megijesztenek , elriasztanak minket azoktól az áldásoktól, amelyeket Isten megígért nekünk . Ez lehet egy ingyenkonyha , egy áramkikapcsolás, betegség, a hétköznapok nehézségei. Olvassuk tovább , hogy Mózes közbenjárására Isten megkegyelmezett a népnek, de az áldást nem vehették el, csak Káleb, aki kétség nélkül elhitte, hogy megbírkóznak az erősségekkel , és bejutnak az ígéret földjére.

Az igazak tudják a szívükben hogy milyen áldást ígért Isten Csaba , érje őket, minket bármilyen nehézség , csak vigyázzunk a kémekkel :) és ne forduljunk vissza Egyiptomba.

Ani
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 10. - 22:06:51
Zoli annyit tudnék mondani, hogy színtén hatalmas különbség van az között, amikor az Isten emberei kapnak áldást, s abból mások is részesedhetnek ( lásd, a vizek fakasztása) és a között, amikor a pogányt a lelkiismerete indítja arra, hogy a feleslegéből, ÖNKÉT akár a bajbajutott keresztyének felé is szolgáljon.
Ha megszüntetjük az ember erkölcsi felelősségének szerepét az ige által, akkor Istenből és a teremtett világból egy bábművész és a bábszínház giccses kapcsolatát kreáljuk, ahol Isten szálakon rángatja a teremtményeit saját kénye és kedve szerint. Az élet színpadán így látszólag mindenki szerepel, csak éppen nem él...
A keresztyén álláspont, miszerint a világi Istentől származó szívfelindítás nélkül nem képes segíteni másokon, a Biblia megcsufolása.
A vallási fanatizmus, amely kiiktatja az embert, s mindent Isten számlájára igyekszik írni minden esetben rossz, akár a keresztyénségről, akár az iszlámról beszélünk.
Az iszlám követői ép ilyen alapon nem tisztelik az európai befogadóikat, ahogy a keresztyének nem tisztelik a világi segítőiket.
Amikor az európai ember jót tesz a muzulmánnal, azt egyszerűen Allah legyőzhetetlen erejének és áldásának tekinti, a "hitetlen kutya" pedig nem tett mást, mint a kötelességét teljesítette.
A keresztyén gőg,ugyanilyen visszataszító, amikor Isten áldásának tekintve átnéz az emberen, aki nem más, mint egy felindított szívű eszköz Isten kezében.
Ezzel szemben az ige a pogány ember működésre képes lelkiismeretéről beszél, melyet Jézus Máté evangéliuma 25. fejezetében maga is üdvösséget szerző tényezőként jelöl meg.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 10. - 22:08:16
Kedves Ani!
Köszönöm a válaszod.
Izrael tekintetében teljesen egyetértek veled.
Izrael egy nagyon konkrét igéretet kapott, az áldás valóban elkészítve várta őket.
Egyetlen feladatuk volt elvenni erőszakkal,embert ölve.
Ehhez tényleg gyávának bizonyúlt Izrael.
Isten kegyelméből az Újszövetségben nem kell gyilkolnunk Isten áldásaiért.
Ennek ellenére valóban bizonyulhatunk gyávának el venni valamit.
Lehet, hogy igazad van, s van aki gyáva ahhoz, hogy az ingyenkonyhában Isten áldását felismerje és elvegye.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Zoltan - 2016. Január 11. - 03:51:09
Ha valaki jót tesz velem, vagy valaki által áldásban részesülök, vagy gonviselésben, nem kell át nézek az embren, én sose tenném, de kell lássam,  hogy a hátérben Isten gondviselése cselekvése van, még akkor is ha az az ember a lelkiismerete által, szánalomból, vagy szeretetből, rokoni kapcsolat okán, vagy akár kötelesség tudatból, tudatlanságból, vagy bármilyen okbók is cselekedet.

Mert máskép mi értelme volna Istennek bármiért is hálát adni. Ha nem Ő az, aki cselekszik, hanem én, vagy a szomszéd, - tehát az ember …
Mi értelme van  annak az imának amit az Úr tanított:

“… Minden napi kenyerünket ad meg nékünk ma …” – te kaptál valaha is Istentől kenyeret …?

A Bibliában sokszor olvasuk  azt, hogy “Isten felindítá”,  “Isten arra indította” – legtöbször  a hitetleneket, hogy segítsenek isten népén, vagy  “Isten kedvessé tette” ,  isten gyermekeit azok előt akik idegenek voltak, abból az akból hogy segitséget kapjanak. Mert Isten  az aki cselekszik.

Azért mert tudatában vagyonk Isten cselekvésének, nem kell tiszteletlennek lenni azok iránt akik által történik, még ha azok világiak.

Hogy a muszlim, Isten kezének lát dolgokat, az az ő dolga, s hitük,  de viszont szomorú módon a keresztyének sajnos egyre inkább nem látják és elfelejtik, hogy Isten az aki cselekszik, elfelejtenek vagy egyszerüen nem adnak hálát, mert  szinte mindent maguknak tulajdonítanak, saját erejüknek, és a saját kezeiknek tulajdonítaják aldásaikat, az embernek és nem Istennek ... 
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Virág - 2016. Január 11. - 05:02:29
Egy újabb kérdés merült fel bennem.
Ha Isten ilyen jellegű gondoskodást ígért az övéinek, s közben ugyan ezt kapják a hitetlenek is, akkor a Biblia ígérete általános, s nem az igazak a címzettek?

Szerintem nem általánosak, egyformák az ígéretek a gondoskodásról a hívők és világiak felé. Van olyan ígéret, ami mindenkit érint, pl:

"Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy így mennyei Atyátoknak fiai legyetek, mert ő felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak." Mt 5:44-45


"Amikor az Úr megérezte a kedves illatot, ezt mondta magában az Úr: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva, és nem irtok ki többé minden élőt, ahogyan most cselekedtem. Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka." 1 Móz 8:21-22

Ez nemcsak egy ígéret, hanem szövetség is, amit Isten kötött az emberiséggel:

"Ezt mondja az Úr: Ha érvénytelenné tudjátok tenni a nappalra és éjszakára vonatkozó szövetségemet úgy, hogy ne legyen nappal és éjszaka a maga idejében, akkor válik érvénytelenné szolgámmal, Dáviddal kötött szövetségem is úgy, hogy nem lesz fia, aki a trónján uralkodjék; meg szolgáimmal, a lévita papokkal kötött szövetségem is." Jer 33:21-22

(Itt csak a nappal és éjszaka váltakozása van megemlítve.)

Bár van egy ilyen ígéret és szövetség, hogy amíg a föld meglesz, lesz vetés és aratás is, és ez érint minden a földön élő embert, úgy gondolom, hogy ez egy általános ígéret, a föld termőereje megmarad végig. Ugyanakkor ez nem magától értetődő ígéret minden egyes ember számára, hogy az Úr gondoskodni fog róla. Ennek ellenére sokszor megteszi ezt:

"Ő az előző nemzedékek során megengedte, hogy minden nép a maga útján járjon, bár nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, a mennyből esőt adott nektek és termést hozó időket, bőven adott nektek eledelt és szívbéli örömet." ApCsel 14:16-17

... de csak a hívők felé kötelezi el magát külön ígéretben arról, hogy nem hagyja őket éhezni, koldussá válni. Bár ez sem teljesen feltétel nélküli ígéret.

Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Kamilla - 2016. Január 11. - 06:27:52
Szerintem kicsit rosszul közelítjük meg a kérdést. A jótevés nem alternatíva, nem kell hozzá külön felindítás, ösztökélés, hanem tulajdonképpen parancs, és igazából természetesnek kellene lennie, magától értetődőnek.
Isten rendelkezett a szegények megsegítése felől, és ez nem visszavonható, érvényes mindenkor.

pl.
3Móz 23:22 
Mikor pedig földetek termését learatjátok: ne arasd le egészen a meződnek széleit, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd; a szegénynek és jövevénynek hagyd azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

5Móz 24:19-22 
Mikor learatod aratnivalódat a meződön, és ott felejtesz egy kévét a mezőn, ne menj vissza, hogy fölszedd. A jövevényé, árváé és özvegyé legyen az, hogy megáldjon téged az ÚR, a te Istened kezed minden munkájában.
Ha olajfád termését lerázod, ne szedd le, ami még utánad maradt. A jövevényé, árváé és özvegyé legyen az.
Ha szőlődet megszeded, ne böngészd le, ami utánad marad. A jövevényé, árváé és özvegyé legyen az.
Emlékezz vissza arra, hogy szolga voltál Egyiptom földjén. Ezért parancsolom neked azt, hogy így cselekedj
.

Akkoriban ez volt, nem pénz, mint manapság, de természetesen "átültethetőek" a mai korba ezek az Igék.

Mivel ez Isten rendelkezése, gondoskodása, ezért nem szégyen odamenni és mezgerélni. lsd. Ruth esetét :)
Aki ezért megalázza a szegényt, azt gondolom, hogy Teremtőjével "száll szembe"...

5Móz 15:11 
Mert a szegény nem fogy ki a földről, azért én parancsolom neked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának a te földeden.

Márk 14:7
Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és amikor csak akarjátok, jót tehettek velük; de én nem leszek mindenkor veletek.

Amikor csak akarjátok, jót tehettek velük!
Tehát bizony, rajtunk múlik. Annál is inkább, mert kibúvóként hivatkozhatnánk arra, hogy nem hallotttuk, nem értettük Isten "felindítását"..
De Isten az Ő és Igéje ismeretét kívánja, és a hitet, engedelmességet. Tehát a felindítás az, hogy Isten szelleme eszünkbe juttatja ezeket a parancsolatokat, és Isten figyeli, engedelmesek vagyunk-e, attól függetlenül, hogy mit érzünk. (indíttatást :)  )
Nem az érzelmeink határoznak meg minket, hanem szellemben járunk.  :szelid:
Isten ezt mondta? Akkor ezt tesszük. Nem véletlenek a különböző élethelyzetek, amikben vagyunk. 

Máté 25:34-40 
Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Gyertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek azt az országot, amely számotokra készíttetett a világ teremtésétől fogva.
Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok engem,  mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.
Akkor felelnek majd neki az igazak: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna, vagy szomjaztál, és innod adtunk volna?
 Mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna, vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?
Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?
A király pedig azt mondja majd nekik: Bizony mondom nektek, amennyiben megcselekedtétek ezt akár csak eggyel is az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg.


Préd 12:15-16 
Mindezt hallva ez a dolgok summája: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez az ember legfőbb dolga!
Mert Isten minden cselekedetet megítél, minden titkos dologgal együtt, akár jó, akár gonosz az
.


     :2smitten:
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Kamilla - 2016. Január 11. - 06:48:29
Kedves Ani!
Köszönöm a válaszod.
Izrael tekintetében teljesen egyetértek veled.
Izrael egy nagyon konkrét igéretet kapott, az áldás valóban elkészítve várta őket.
Egyetlen feladatuk volt elvenni erőszakkal,embert ölve.
Ehhez tényleg gyávának bizonyúlt Izrael.
Isten kegyelméből az Újszövetségben nem kell gyilkolnunk Isten áldásaiért.
Ennek ellenére valóban bizonyulhatunk gyávának el venni valamit.
Lehet, hogy igazad van, s van aki gyáva ahhoz, hogy az ingyenkonyhában Isten áldását felismerje és elvegye.

Igen, nekünk nem testtel és vérrel van tusakodásunk. :)
Szerintem leginkább saját magunkkal kell megküzdenünk és győznünk, és ehhez ismernünk kell Istent, Atyánkat, és igéit, azt, hogy kik vagyunk Krisztusban, hogy mit is jelent kereszténynek = Krisztusinak lenni.

Az ingyenkonyha az ételen kívül is ad áldást, mert minden a javunkra van. Formálódik a jellemünk. Szerintem nem baj az, ha néha megalázottnak érezzük magunkat, mert lehet, hogy néha fel vagyunk fuvalkodva, anélkül, hogy észre vennénk.  :szelid:
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 11. - 10:11:22
Mindenkinek köszönöm a gondolatait a témában, számomra tanulságos volt! :szelid:

Igazából, ha nagyon fanatikus keresztyén akarok lenni, akkor mindenre mondhatom, hogy az Isten áldása, mert Isten mindent képes a javunkra fordítani.

Mégis a Biblia van annyira konokul következetes, hogy különbséget képes tenni Isten áldása, nevelése,megtartása és fenyítése között.
Én úgy látom, hogy a keresztyének többsége erre nem képes.

Sajnálom, de nem félelemből, hanem az ige alapján vagyok képtelen egy megalázó helyzetet áldásnak nevezni.

Sok mindennek tekinthetném, nevelésnek, fenyítésnek egyaránt, de áldás gyanánt osztogatott jutalomnak nem, s nem is vagyok hajlandó birka módra beállni a sorba, hogy Isten áldásai és a nyomorúság közé egyenlőség jelet rakjak.

Hatalmas áldás beli ígéret lett volna Izrael számára, ha Kánaán olyan hely lett volna, ahol egy darab kenyér, egy pohár víz és némi nyelhető por
 várta volna nap,mint nap Izraelt.

Ezért az áldásért valószínűleg Jozsué sem jött volna tűzbe...
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Zoltan - 2016. Január 11. - 16:32:47
Kamilla
Itt nem az a kérdés, hogy mi az ember felelősége, hogy mit kéne tegyen egy keresztyén – (ha bár az ige azt is mondja, hogy maga az Úr az aki elkészíti és elénkbe hozza a jó cselekedeteket, nekünk azokban csak járnunk kéne)  - hanem arról van szó, hogy mit tesz Isten. Vagyis ha az Úr tett egy ígéretet, - még pedig, hogy Ő gondoskodik -  akkor azt megcselekszi, vagy rábízza azt, az emberekre vállalva azt, hogy ígérete semmivé lesz. Tehát Isten tett egy ígéretet amit nem tud betartani az emberek engedetlensége miatt?

Én úgy látom, a Bibliából, hogy ha az Úr tett egy ígéretet, azt Ő mindig betartotta.
 
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Zoltan - 2016. Január 11. - 16:44:36
A legnagyobb áldás szerintem az mikor megtapasztaljuk Isten jelenlétét az életünkben, akár a szükségben akár a bövölködésben, akár betegségben akár egészségben.
Van aki a gazdagságot nem tudja áldásnak tekinteni, viszont más egy tál ételt is áldásnak vesz.
Izrael számára gondoskodás – tehát egy fajta áldás -  volt a pusztában a manna, de nem látták, nem tudtak hálásak lenni, és zúgolódtak. Persze az Ígéret földje volt az a még nagyobb áldás, amit ugyan úgy nem becsültek meg.

Ahhoz, hogy Isten népe áldásban részesüljön, engedelmeskednie kellett Istennek.
Jézus ugyan ezt mondja:

Mt 6:31-33
 Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?
Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.
Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.

Ahhoz, hogy engem megáldjon Isten, vagy gondosgodjon rólam én kell engedelmeskedjem, én kell keressem Isten országát és nem más.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 11. - 17:02:43
"Ahhoz, hogy engem megáldjon Isten, vagy gondosgodjon rólam én kell engedelmeskedjem, én kell keressem Isten országát és nem más."

Ezzel teljesen egyetértek Zoli!

S ahhoz, hogy Isten rajtad keresztül olyanokat is megáldhasson, akik színtén keresik, vagy még nem keresik Isten országát, színtén a te engedelmességedre van szűksége és nem máséra.

Erről szól Jónás próféta története is például, elég szembetűnő módon.

Meghiusíthatja-e az ember Isten áldásait?!

Azokat mindenkép, amelyeket Isten az adott ember által kíván mások felé közölni.

Újra ide kívánkozik a jakabi ige: "Aki tudna jót cselekedni és nem cselekszi, bűne az annak."
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Zoltan - 2016. Január 11. - 17:20:28
Idézet
Meghiusíthatja-e az ember Isten áldásait?!
Azokat mindenkép, amelyeket Isten az adott ember által kíván mások felé közölni.

Ha nem általam, megteszi más által. De ígéretét véghez viszi.

Csak egy példa ami így egyből eszembe jut Eszter története:

"Mert ha e mostani időben te hallgatsz, másunnan lészen könnyebbségök és szabadulások a zsidóknak; te pedig és atyád háza elvesztek".
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 11. - 17:36:36
Zoli, ép most írtad le a dolog kettős voltát.
:szelid:

A zsidóknak, mint népnek akkor is meglesz a könnyebbsége, ha Eszter nem engedelmeskedik.
De engedelmeskedett, s tudjuk hogy Isten áldásai az atyjának házanépére is kiterjedt,igencsak felmagasztaltattak.
Na de, mit mond Isten Eszternek az ő háza népéről, ha engedtlen lesz?!
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Zoltan - 2016. Január 11. - 17:53:33
Egyet értek.
De a kérdés az: Mi lett volna ha Eszter  nem engedelmeskedik?
Isten Esztert félretéve cselekedet volna másképp, vagy más által. Persze Eszter ítélet alá eset volna.

Ha nekem kéne segítsen valaki - Isten gondviselése ként - , és nem teszi, akkor segít más - tehát Isten gondoskodik más által, s igéretét mindenképp véghezviszi.
Ugyan így, ha én tudnék segiteni valakin, és nem teszem, az az én bűnöm, de Isten akkor segít más által azon az illetőn - tehát Isten betartja ígéretét, függetlenűl attól hogy én vagy más engedelmeskedik.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 11. - 19:01:06
Igen, de Eszter engedetlensége által nem csupán ő esett volna el Isten áldásaitól, hanem az ő atyjának háza is, akik Eszter engedelmessége által nyertek hatalmas áldást, s kerültek magas tísztségbe.

Eszter engedelmessége egy olyan áldást közvetített atyjának háza felé, amelyre másként nem juthattak volna el.
Ha Eszter nem engedelmeskedik átkot kaptak volna az áldás helyett konkrétan ezt mondja az ige. :szelid:
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Virág - 2016. Január 15. - 07:54:37
Szerintem érdemes lenne külön vizsgálni Eszter és családja és a zsidóság sorsát ebben a kérdésben.

A zsidó nép egy életveszélyes helyzetbe került, Isten pedig korábbi ígéretei alapján a segítségükre sietett.
Eszter esete más, ő nem ígéretet, hanem egy konkrét feladatot kapott az Úrtól, az áldás és az elmarasztalás feltételeivel, ha teljesíti, vagy ha nem.

A topic témájához szerintem a zsidó nép felőli megközelítés illeszkedik. Istennek az az ígérete, hogy az övéiről gondoskodik, és megőrzi őket. Esztert választotta e feladatra, de ha ő nem állt volna helyt, Isten akkor is véghez viszi akaratát más módon. Én így értettem Zoli szavait.

df1
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Kálmán - 2016. Január 15. - 08:36:49
Eszter 4,14 : "Mert ha e mostani időben te hallgatsz, másunnan lészen könnyebbségök és szabadulások a zsidóknak; te pedig és atyád háza elvesztek. És ki tudja, talán e mostani időért jutottál királyságra?"
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Virág - 2016. Január 15. - 12:33:59
Nem értem Kálmán, hogy mire írtad ezt az igét.  :-\
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Zoltan - 2016. Január 15. - 14:29:28
Idézet
A topic témájához szerintem a zsidó nép felőli megközelítés illeszkedik. Istennek az az ígérete, hogy az övéiről gondoskodik, és megőrzi őket. Esztert választotta e feladatra, de ha ő nem állt volna helyt, Isten akkor is véghez viszi akaratát más módon. Én így értettem Zoli szavait.

Pontosan ezért idéztem és említettem meg Eszter történetét. Az ígéret az volt, hogy Isten megtartja a népet. Eszter által, vagy más által de a nép szabadulása biztosítva lesz. 

 :2smitten:
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Kálmán - 2016. Január 16. - 09:28:48
Csak arra fel írtam, hogy te ezt írtad Virág korábban: "Istennek az az ígérete, hogy az övéiről gondoskodik, és megőrzi őket. Esztert választotta e feladatra, de ha ő nem állt volna helyt, Isten akkor is véghez viszi akaratát más módon".
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 16. - 10:21:13
Izraelnek megvolt az Istentől rendelt szerepe, amit véghez kellett vinnie. Ehhez pedig szűkség volt a fizikai fennmaradására is. Isten valóban mindenkép megőrízte volna, akár Eszter, akár más által.

Azt mondja Jézus közvetlenül a tanítványainak, hogy Isten tudta nélkül egy hajszál sem eshet le a fejükről. S nem azt, hogy egy hajszál sem eshet le a fejükről...
Jánost kivéve volt, akinek a feje esett le a nyakáról, s haltak sok féle halált. Szóval ezek után azt a katyvaszt valaki mással próbáljátok megetetni, hogy a keresztyén nem lehet kenyérkéregető. Bírom az olyan hívőket, akik hisznek inkább a rózsaszín elméleteknek, mint a saját szemüknek és a tényeknek.
Inkább csűrnek-csavarnak fogalmakat, mintsem szembe merjenek nézni a kérlelhetetlen valósággal.
Még a végén el találom hinni, hogy az 50.000 éhező magyar gyermek mindegyikének megátalkodott pogány szülei vannak.
Napról- napra jobban undorodom a szótól: "Keresztyén"
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Zoltan - 2016. Január 16. - 12:10:13
Itt nem a keresztyénségről van szó, hanem Istenről.
De, kinek-kinek, a hite szerint ...


Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 16. - 12:21:15
Mielőtt még félreértések történnek, le szeretném írni, hogy én Zolit nagyon szeretem és hiteles keresztyénnek tartom.
Ebben a kérdésben viszont két végén égetjük a gyertyát.
Zoli meggyőződése, hogy Isten az ígéreteit minden körülmények között teljesíti. Számára nem lehet kérdés egy 3. fél közreműködése.

Az én meggyőződésem pedig az, hogy Isten az ígéreteinek többségét feltételekhez köti.
Áldásai közvetítésére gyakran használ fel egy 3. személyt, vagy személyeket.
Én nem tudom nem látni azt, hogy Isten ígéretei sorra ígéretek maradnak.
S mível Isten szent és igaz, az okokat az emberben kell keresni.
Az egyházban egy csomó ígéret van beteljesűletlenül.
Némelyek elmaradására az emberek olyan elméleteket gyártanak, hogy már nincs rájuk szűkség. Más ígéretek beteljesülését meghamísítják, becsapva önmagukat és másokat.
A keresztyének hajlamosak azzal nyugtatni önmaguk lelkiismeretét, hogy Istennek nincs szűksége reájuk az ígéretei betöltésére. Így lehetséges az, hogy egy bajbajutott testvér fölött egyre több az érte imádkozó, s egyre kevesebb a ténylegesen segítő.
Mind inkább előfordul az, hogy a keresztyének a szó szerinti feleslegükből sem képesek mások felé szolgálni. Előszeretettel várják, hogy valaki egyszemélyben megoldjon egy-egy problémát. Pedig a világi közmondás szerint is "sok lúd disznót győz".

Szóval köthetjük az ebet a karóhoz, számomra Isten minden olyan ígérete elméleti marad, amelyet kézzel fogható módon megcáfol a valóság.
S továbbra is állítom, hogy Istennek azért vannak szemmel látható módon be nem teljesült ígéretei, mert a keresztyének nem akarnak hasznos eszközzé válni Isten kezében sem egymás, sem a világ számára.

Eszter akár mondhatott volna nemet is Isten szavára. A zsidóság biztosan megmenekült volna a szorúlt helyzetéből. Amit viszont nem tudhatunk, az az, hogy ennek mi lett volna az ára...
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Zoltan - 2016. Január 16. - 13:49:10
Csaba úgy látom félre értesz, de az is lehet tévedek.

Én nem állítom azt, hogy Isten egy harmadik személy nélkűl cselekedne – habár még ezt is megtehetné (nézd Illés esetét) – viszont azt állítom, hogy ha nem tudja használni  X – személyt, akkor majd használja Y –t, vagy ha azt sem akkor  Z-t. Isten egy szuverén Isten, aki azt tesz amit akar, s ha nincs más felindít embereket, hogy meg tegyék azt amit tenni kell.  Viszont a felelőség, és a számonkérés megmarad  mind  “X”, mind “Y”, mind “Z” , vagy akárki esetében.

Azzal is egyetértek, hogy Isten ígéretei nagyrészben feltételhez kötettek. Mint ebben az esetben is.
Viszont itt a feltétel  - vagyis az ígéret beteljesédése, a gondviselés - nem egy másik, kivüláló személy  résztvételén és engedelmességén áll vagy bukik, hanem a szükségben levő személy hitén, és az Úrnak a követésén.

Nézd az igét:

Mt 6:26
 Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csûrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?
Mt 6:
 Ha pedig a mezõnek füvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitûek?
Mt 6:31
 Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?
Mt 6:32
 Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.

És itt jön a feltétel:

Mt 6:33
 Hanem keressétek elõször Istennek országát, és az õ igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 16. - 15:12:18
"Viszont itt a feltétel - vagyis az ígéret beteljesédése, a gondviselés - nem egy másik, kivüláló személy  résztvételén és engedelmességén áll vagy bukik, hanem a szükségben levő személy hitén, és az Úrnak a követésén."


"Látván pedig ezt az ő tanítványai, bosszankodának, mondván:
Mire való ez a tékozlás?
Mert eladhatták volna ezt a kenetet nagy áron, és adhatták volna a szegényeknek."

A tanítványok számára nem volt kérdés (akkor még), hogy Isten rajtuk keresztül kíván gondoskodni másokról.

Istennek a hitre vonatkozó dogmája az Örök életre ígéret, nem a világira.

A történelem során számtalan ember kereste már Isten országát és halt meg nyomorúltul, éhezve, akár egy haláltáborban...

Ki volt ebben a felelős?

Talán Isten, aki nem kűldött egy "x"; "y"; "z" személyt a hívő megsegítésére?

Vagy talán maga a hívő, aki nem kereste elég erősen ahhoz Isten országát, hogy levegőn és napfényen éljen, vagy friss levegőként lélegezze be a klórgázt?

Esetleg van felelőssége a keresztyén papságnak, akik szépen kussoltak a saját bőrüket mentve a csodálatos "keresztyén Európa" közepén?

Sokszor került már emberek életébe egy-egy hívő hallgatása, nemtörődönsége és Isten nem küldött sem "x", vagy "z" verziót a szabadításra...

Felesleges úgy tenni, mintha Isten nem adna egyértelmű jeleket arra vonatkozólag, hogy sok minden nincs rendben a keresztyénségnek nevezett társasjátékban...

Elfilozófálgathatunk itt a működő karizmákról és beteljesűlt ígéretekről, a többségük mögött szemfényvesztés van.

Az ingyenkonyha annyira Isten áldása, mint az a gyógyulás, ami a következő napig tart...
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Zoltan - 2016. Január 16. - 15:57:50
Csaba, te mártíromságról beszélsz, s olyanokrol akik életüket adták hitükért. De nem lett belőlük kenyérkéregető. A mártiromság, a szenvedés és üldözés benne van a pakliban, de itt az Úrnak másra vonatkozó igéretéről van szó.

A hit nem csak azért van, hogy örök életünk legyen, hanem a hit a minden napokra adatott. Hit nélkül miért imádkoznánk? Miért is járulnánk Isten elé, és kérnénk tőle?

Mire vonatkozik Jézus azon felhívása, hogy ha  „... annyi hitetek lenne mint a mustár mag ... hegyeket mozgatnánk”
Hit nélkül elveszettek vagyunk, és nem csak  az örök életre nézve, hanem a minden napokat nézve is. Hit nélkül nem volna reménységünk. Az emberekbe bízva, a segitséget tőlük várva, nem volna reménységünk, sőt, mindenkinél nyomorultabbak lennénk.

 :2smitten:
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 16. - 17:37:52
Zoli, maradjunk a hit mértékénél. Mondjuk nem mozgatunk hittel hegyeket, ha csak a TNT- erejébe vetett "hit" nem az a kategória.
A világban hit nélkül is lehet élni, Istennek tetszeni azonban nem.
A láthatatlan dolgok valóságához kell a hit, nem ahhoz, hogy ne higgyem el, amit látok. :szelid:

Aki meghal a nélkülőzések mellett az egyetlen dolog miatt tekinthető hithősnek: Nem vette el Istenhez méltatlan módon, amire a túléléshez szűksége volt. Nem lett például tolvaj, rabló, vagy más bűnöző. Ez biztosan hit-próba, na de hol van az "x"; "y"; "z" aki, hagyta hogy "mártír" legyen belőle.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Zoltan - 2016. Január 16. - 18:40:14
Én úgy gondolom, hogy az éhhalál az nem mártiromság. Ha csak valakit a börtönben halálra nem éheztetnek a hitéért.

A “hegy el mozdítása”, szerintem példa, a megoldhatatlannak látszó vagy tűnő nehézségeknek vagy akadájoknak, talán éppen az amikor nincs mit az asztalra tenni, vagy nincs miből ki fizetni a számlát …

Hasonló lehetett a zsoltáros gondolata amikor azt mondja:

Zsolt 121:1
... Szemeimet a hegyekre emelem, honnan jön az én segítségem.
Zsolt 121:2
Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet.



A világban hit nélkűl élnek a hitetlenek, de személyes tapasztalatom, hogy minden nap szükségem van a hitre, még pedig arra a hitre ami meggyőz, hogy Isten velem van. Ő az aki vigyáz rám, aki megőriz, aki gondoskodik. Ezért adunk hálát minden nap mikor asztalhoz ülünk, vagy este lefekszünk és meg köszönjük, hogy az ami előtünk van az az Úr gondviselése.

Én nem tudok mást mondani, mint, hogy az x,y, z, megfelel azért amit tett vagy nem. Isten viszont gondoskodik az övéiről.

Hisz nem az üldözéstől való mentességet igérte az Úr, hanem azt, hogy minden üldözésben, minden szenvedésben velünk lesz, vígasztalást és békességet ad azokban, és azt, hogy nem kell lopjunk, csaljunk, hazudjunk, ahoz, hogy éhen ne haljunk, vagy, hogy ne mezitelenkedjünk. Az ételről és öltözetről Ő gondoskodik, mert Ő volt aki megigérte.

A kérdés az:

Tudok-e hinni ebben?

Én kell ezt el higyjem, nem a szomszéd, nem más, hanem:  - én;  ez az én felelőségem, bízni és hinni az Úrban.
Ugyanakkor az is az én felelőségem, ha látom éhezni vagy mezítelenkedni, tehát szükségben a testvéremet, akkor ne menjek el melete egy egyszerű imával, vagy a hitre való buzdítással. De ha nem teszem, (az az én ítéletem), de Isten megtalálja a módját, hogy segítsen azon(kon)  akik a hitüket, bizalmukat belé vetik.

Ez a személyes hitem, (és még sokaké) és csak erről tudok bizonyságot tenni.

 :2smitten:
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 16. - 19:40:19
Őszíntén úgy gondolom Zoli, hogy igazad van!
Nem kell lopnunk, csalnunk, olyat tennünk, amit nem szabadna ahhoz, hogy ne haljunk éhen.

Biztosan kevés némelyek hite ehhez. Az enyém is.

Pál Dávidot is a hithősök közé sorolja. Dávid az éhségtől szenvedve mégis elvette azokat a kenyereket, amelyeket nem lett volna szabad elvennie.
Jézus mégsem rossz példaként említi.

A Zsidó levélben nagyon megfogott egy mondat:

"Hitben haltak meg mindezek, NEM NYERVE MEG AZ ÍGÉRETEKET,hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön."

Zsid.11:13

Én úgy látom, hogy vannak keresztyének, akik a földiekre vonatkozó ígéreteket sem nyerik meg.

Nincs elég hitem ahhoz, hogy kijelentsem: Ilyen márpedig nincs!

:szelid:
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Zoltan - 2016. Január 16. - 20:24:01
Igen, Dávid esete elgondolkodtató, mert ő kért a paptól, s a pap adott neki kenyeret. Talán Dávid sem volt mindig hitének magaslatán?  Kért és kapot, s ha kapot vajon nem Isten gondviselése, hogy a pap hajlandó volt odaadni azt a kenyeret, amit a papok kellet volna megegyenek?  Éhen nem halt ...

Ha jól bele gondolok, sokszor én is kértem, pl. apámtól, apósomtól, sógoromtól , testvértől, s volt, hogy a szomszédtól is ... talán megtehették volna, hogy nemet mondanak, s talán Isten indította őket, hogy adjanak.  Volt, hogy mindenki nemet mondott, s az Úr úgy gondoskodott, amiről nem is gondoltam.
Viszont, hogy ez hitem kudarca lett volna? Nem tudom ... talán ... volt, hogy igen , az Úr tudja. 

Viszont a Zsidókhoz írott levélből való rész, nem ide illik, mert ott más igéretről van szó, (az ígéret földje, az Isten által építet város és a megsokasodás) ami ugyan beteljesedet egy részben, csak nem azok idéjében akikhez  szólt. De mi is hisszük, hogy egy nap megjelenik az Isten városa.

 :2smitten:
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Kamilla - 2016. Január 16. - 20:33:50

Ha jól bele gondolok, sokszor én is kértem, pl. apámtól, apósomtól, sógoromtól , testvértől, s volt, hogy a szomszédtól is ... talán megtehették volna, hogy nemet mondanak, s talán Isten indította őket, hogy adjanak.  Volt, hogy mindenki nemet mondott, s az Úr úgy gondoskodott, amiről nem is gondoltam.
Viszont, hogy ez hitem kudarca lett volna? Nem tudom ... talán ... volt, hogy igen , az Úr tudja. 

 :2smitten:

A másik oldalról is kell nézni az ilyen eseteket: az ő áldásukra vált, hogy neked adtak. :) Vizsga is volt talán számukra.... ilyesmi.

Tehát, a te hited kudarca lehetett, de nekik áldásul szolgált, hogy adtak.

Szerintem, amikor nemet mondtak, mindnyájan, az Istentől volt, azért, hogy Te hitre jussál újból.

    :2smitten:
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 20. - 07:40:39
Irma Papp
2016. január 20. szerda
Közben erősen zúgolódni kezdett a köznép és az asszonyok júdai honfitársaik ellen. Voltak, akik ezt mondták: Fiainkkal és leányainkkal együtt sokan vagyunk. Gabonát kell kapnunk, hogy ehessünk és éljünk! Voltak, akik meg ezt mondták: Zálogba kell adnunk mezőinket is, szőlőinket is, házainkat is, hogy gabonát tudjunk venni az éhínségben. Voltak olyanok is, akik ezt mondták: Mezőnkre és szőlőnkre pénzt kellett kölcsönvennünk, hogy adót fizethessünk a királynak. És bár a mi testünk éppen olyan, mint honfitársaink teste, és a mi fiaink éppen olyanok, mint az ő fiaik, mégis rabszolgáknak kell eladnunk fiainkat és leányainkat. Vannak is már így eladott leányaink, de mi tehetetlenek vagyunk, mert mezőnk és szőlőnk már a másé. Amikor panaszkodásukat és ezeket a dolgokat meghallottam, nagy haragra indultam, és miután magamban meghánytam-vete
ttem a dolgot, felelősségre vontam az előkelőket meg az elöljárókat, és ezt mondtam nekik: Ti kiuzsorázzátok honfitársaitokat! Azután nagy gyűlést tartottam ügyükben, ahol ezt mondtam nekik: Mi tehetségünk szerint visszavásároltuk júdai honfitársainkat, akik eladták magukat a pogány népeknek. Ti pedig eladjátok honfitársaitokat, mert ők kénytelenek nekünk eladni magukat. Azok pedig hallgattak, és nem találtak szavakat. Akkor ezt mondtam: Nem helyes, amit ti műveltek. Hát nem akartok Istenünk félelmében élni, hogy ne gyalázzanak bennünket a pogány népek, a mi ellenségeink?! Hiszen én, rokonaim és legényeim is, kölcsönöztünk nekik pénzt és gabonát. Mi elengedjük nekik ezt a tartozást. Ti pedig adjátok vissza nekik még ma mezeiket, szőlőiket, olajfakertjeiket és házaikat, sőt a kölcsönadott pénznek, gabonának, bornak és olajnak a kamatát is! Azok így feleltek: Visszaadjuk, nem követelünk tőlük semmit! Úgy teszünk, ahogyan te kívánod. Ekkor összehívtam a papokat, hogy eskessék meg őket, hogy így fognak eljárni.
Neh 5,1-12.
TETTEKRE VÁLTOTT SZÁNALOM
Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában. (Jak 2,17)
Nyolcadik osztályos koromban egy olyan könyörületes tettet láttam, amit soha nem fogok elfelejteni. Egy mankóval járó fiú elesett az iskolánk bejáratánál. Aggódva néztem, és nem tudtam, mit tegyek. Közben Diana, egy másik diák megkérdezte tőle, segítsen-e. Amikor a fiú kérte, Diana egyből segített neki. A részvét érzését azonnal egy jótettre fordította.
A mai igénkben Nehémiást látjuk, aki szintén szánalommal telt meg, és annak megfelelően is cselekedett. Az izraeliták panaszkodtak, hogy kevés az ennivalójuk, bérbe kellett adniuk a földjüket, és kölcsönt kellett felvenniük igen magas kamatra. Még a gyerekeiket is el kellett adniuk rabszolgának. És mindezt izraelita társaiktól szenvedték el, nem idegenektől. Nehémiás szembeszállt a bűnösökkel, és megváltoztatta őket.
Nehémiás abban is megmutatta vezetői képességét, hogy nemcsak együtt érzett, hanem mindent megtett azért, hogy javítson a helyzeten. Nemcsak átérezte mások fájdalmát, hanem indíttatást is érzett, hogy segítsen. Isten szolgáiként mi is arra hívattunk, hogy könyörülettel forduljunk mások felé, és Isten szeretetét tettekre váltsuk.
Imádság: Irgalmas Istenünk, segíts, hogy érzéseinken túl igéd cselekvőivé váljunk. Ámen.
Isten igéjének hallgatója vagyok, és lehetek cselekvője is. (Jak 1,22)
IMÁDKOZZUNK AZÉRT, HOGY GYAKOROLJUK A KÖNYÖRÜLETET!

Köszönöm a mai igét Irma!

Örülök, hogy van konkrét bibliai bizonyíték már az Ószövetségben is arról, amiről itt beszélni próbáltam.
Isten áldásait egy 3. személy, személyek megtudják torpedózni. Ja tudom, nem vàlt Isten népe kenyérkéregetővé, csak a gyerekeik rabszolgákká.
Mi van Dávid élettapasztalatával?
Ha még az Ószövetség eseményeit sem tudta prófétikus hitelességgel lezárni, akkor mit akarnak sokan a szavaival a 21.sz.-ban.
Nehémiás akár az Orbán kormánynak is írhatott volna.
A munkavállaló rabja a munkaadónak, a szabadság illuziójával kecsegtetve. Fiaink meg leányaink "rabszolgái" a külföldi munkaadóknak, egy olyan országban, amely képes lenne a teljes önellátásra. Ez az áldás, amit Magyarország Istentől kapott, az átkot pedig a vezetőink jelentik, akik ide jutatták....
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Virág - 2016. Január 21. - 08:55:43
Csak arra fel írtam, hogy te ezt írtad Virág korábban: "Istennek az az ígérete, hogy az övéiről gondoskodik, és megőrzi őket. Esztert választotta e feladatra, de ha ő nem állt volna helyt, Isten akkor is véghez viszi akaratát más módon".

Rendben.  :like:
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Virág - 2016. Január 21. - 09:09:55
Mindenkinek köszönöm a gondolatait a témában, számomra tanulságos volt! :szelid:

Igazából, ha nagyon fanatikus keresztyén akarok lenni, akkor mindenre mondhatom, hogy az Isten áldása, mert Isten mindent képes a javunkra fordítani.

Mégis a Biblia van annyira konokul következetes, hogy különbséget képes tenni Isten áldása, nevelése,megtartása és fenyítése között.

A topic egészét nézve én is úgy látom, hogy néha keveredtek egy kicsit a fogalmak.
Én most csak az áldás és a gondviselés (vagy talán Csaba szavaival ez a megtartás) különbségét emelném ki.
Az ige szerintem a hívők megtartásáról, a szükségletek betöltéséről beszél, erre ad ígértet. Ez kimeríti számomra azt, hogy tartósan egy hívő nem kerül nyomorba, nem válik koldussá, hajléktalanná.

Az áldás úgy érzem, hogy mindig összefüggésbe hozható a bőséggel. Akkor is, ha anyagi áldásban részesül valaki, és akkor is, ha lelki-szellemi áldásban. A beszélgetés során számos esetben előjött annak a lehetősége is, hogy egy nehéz (anyagi, egzisztenciális) helyzet lelki áldást eredményezett az illető életében.
Valahogy így kapcsolódnak egymáshoz a dolgok, és így válik valósággá, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál.

Az ige nem ad ígéretet minden hívőnek az anyagi áldásra, de egyeseket részesít ebben. Ellenben a megtartást, a szükségletek betöltését több helyen is megerősíti a számunkra.

df1
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 21. - 11:18:00
Most már csupán pár fogalmat kellene tisztáznunk. :szelid:
Mit jelentenek a "tartosan", a "hajléktalan" a "nyomor" és a "koldus"- fogalmai?
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Virág - 2016. Január 21. - 18:15:34
Úgy érzem, hogy most nincs kapacitásom erre. Te írd le, hogy számodra mit jelentenek ezek a kifejezések, és pedig megmondom, hogy egyezik-e az enyémmel.  :2smitten:
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Január 21. - 19:17:23
hehe :like:
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Virág - 2016. Január 22. - 11:31:13
 :szelid: :2smitten:
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Kamilla - 2016. Február 25. - 11:38:54
Pár gondolat :)

Zsolt 37:16  Jobb a kevés az igaznak, mint a gazdagság a sok gonosznak.
Zsolt 37:17  Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az ÚR.
Zsolt 37:18  Jól ismeri az ÚR a feddhetetlenek napjait, és örökségük örökké megmarad.
Zsolt 37:19  Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben sem, jóllaknak az éhínség napjaiban.
Zsolt 37:20  De a gonoszok elvesznek, és az ÚR ellenségei elenyésznek, még ha olyanok is, mint a mező ékessége: füstként enyésznek el.
Zsolt 37:21  Kölcsönt kér a gonosz, és nem fizeti vissza, de az igaz irgalmas és adakozó.
Zsolt 37:22  Mert akiket megáld az ÚR, öröklik a földet, és akiket megátkoz, kipusztulnak.
Zsolt 37:23  Az ÚR megerősíti annak az embernek lépteit, akinek útját kedveli.
Zsolt 37:24  Ha megbotlik is, nem esik el, mert az ÚR kézen fogja.
Zsolt 37:25  Gyermek voltam, és már megvénültem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, sem azt, hogy magzata kenyeret kéregetett volna.
Zsolt 37:26  Mindennap könyörül és kölcsönad, és magzata áldott.
Zsolt 37:27  Kerüld a rosszat, cselekedj jót, és örökké megmaradsz.
Zsolt 37:28  Mert az ÚR szereti az igazságot, és nem hagyja el kegyeseit. Megőrzi őket örökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.


Ha így egyben olvassuk az Igét, akkor azt látjuk az igaz emberről szóló részekben, hogy nem fog éhezni, nem kér kölcsön, hanem ő ad kölcsön, Isten Igéje szerint él, tehát gyermekét is istenfélelemre tanítja, jó páldával járva előtte.
Az igaz gyűjt - minden értelembenm anyagilag, szellemiekben -,  és átadja a gyereknek az örökséget, ezért a gyermek sem lesz kenyérkéregető, stb, mert úgy fog élni.
Jól fog lakni az éhínség idején is. Nem biztos, hogy libamájjal, de nem fog éhezni. Lehet, csak zsíroskenyere lesz, de lesz.

Azokról, akikről ebben a topikban beszélgettünk, nem tudjuk, milyenek voltak a szülei, az ősei, igazak-e, vagy sem, de nagy eséllyel nem istenfélelemben nőttek fel, nem ilyen örökséggel indultak az életben.

Pl. nekem is le kell, kellett dolgozni a hátrányt, ami abból adódik, adódott, hogy szüleim, nagyszüleim nem voltak igazak, Isten szerint főleg nem!

Pl azt is sok embernek tanulnia kell, (nekem is kellett) hogyan becsülje meg, amije van, ossza be a pénzét, ha kevés, ha sok (a sokon még ezután fogok leckéket kapni  :kacsint   ).


Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2016. Február 25. - 12:00:12
Gondolom, akkor keresztyén hitelt sem vehet fel, majd ő ad kölcsön a bankoknak... :szelid:
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Kamilla - 2016. Február 25. - 17:43:30
Manapság meggondolandó a hitel felvétel...
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Virág - 2016. Február 27. - 08:53:07

A hívő ember életében pedig előfordulhat nyomorúság az Úrért, de Ő attól még gondot visel ránk. Pál így összegzi a dolgot

Róm 8:35 Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-e?

Isten szerelmétől ezek nem választhatnak el bennünket. Tudom, hogy a nyugati elkényelmesedett kereszténységnek ez az egyik legkeményebb üzenet, mert nincsenek felkészülve az ilyen dolgokra. Pedig ideje lenne. Európa az elmúlt évtizedben folyamatosan kiépítette keresztényellenes kommunikációját és propagandáját. Ilyen dolgok mindíg a keresztény üldözések előtt vannak. Jelenleg a következő fázisban a felelősség kérdése kerül elő. Vagyis Európa minden bajáért, a keresztény értékek és utána az ezt képviselő személyek lesznek a felelősek.
Pontosan ezért a legutóbbi gyülekezeti szolgálataimban beszéltem erről az opcióról, és arról hogyan várjuk ezt az időszakot.




Kedves Pacific!

A politika topicban tárgyalt norvég esetről eszembe jutott ez a korábbi hozzászólásod, és már akkor is érdekesnek találtam. Írnál erről az időszakról, és jellegzetességeiről bővebben? És hogy hogyan készüljünk rá?

Köszönöm előre is!

df1
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: pacific - 2016. Február 27. - 21:35:55


Békesség!

Nagyon hosszú téma ez és két szolgálatban tértem ki ezekre. Röviden egy pár gondolat.

Arról beszéltem a babiloni vallási rendszer kapcsán, hogy az utolsó időkben az antikrisztus felemelkedése és térhódítása előtt két komoly dolog áll. Az egyik a nemzetállamok megléte másik a zsidó-keresztény kinyilatkoztatáson alapuló, hitrendszer, konkrétan a hitvalló kereszténység és zsidó ortodoxia. Itt is elsősorban az erkölcsi oldal felszámolása a lényeges.

Ezzel kapcsolatban korábban beszéltem a kulturális marxizmus 13 pontjáról amelyeket a frankfurti iskola néven is számon tartanak. Ebben a minden benne van amit ma is láthatunk és érdekes, hogy főleg a kereszténység felszámolására találták ki, mivel  politikai marxizmus csak néhány országban jött létre. Ezért a demokratikus országokban nem feltétlenül állami, hatalmi erővel számolnák fel a kereszténységet hanem ideológia módon. Úgy hogy minden területen az életben ellenségképet használva. Ma ezt látom Európában és ezért írtam, hogy az ellenségeskedés és hangulatkeltés már vagy 10 éve megy és lassan a második fázis is életbe léphet, de itt van egy nagy kérdőjel, hogy mikor.

Az elsőt tehát politikai/gazdasági módon számolná fel míg a másodikat egy világvallás bevezetésével amely mindent magában foglalna kivéve a kereszténységre jellemző kizárólagosságot. A nemzetállamok felszámolása és a föld népeinek egységesítése/globalizálása kétszeresen is sátáni/antikrisztusi dolog. Egyrészt a nemzetállamok létét és szerepét Isten jelentette ki és határozta el. Másrészt az Efézus 1,10ben ezt olvashatjuk:

Az idők teljességének rendjére nézve, hogy ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban, mind amelyek a mennyekben vannak, mind amelyek e földön vannak;

Vagyis a föld illetve univerzum egységesítése, egybeszerkesztése Krisztus művének és szolgálatának része. Aki ezt megpróbálja megtenni az antikrisztusi feladatot hajt végre. Ezért is igeellenes bármilyen globalizációs törekvés, mert nem lehet elválasztani egymástól a különböző területeit.

Főként a vallási és nem a politikai oldalra helyeztem a hangsúlyt és az utolsó időkkel kapcsolatban több kijelentést megvizsgálva az "öt sola" elvre épülve beszéltem a tervekről és a várható változásokról. Európában jelenleg a liberális teológia gyümölcsei érnek be és az angolszász protestáns/karizmatikus vadhajtások támadják a biblikus hívő életet. Ez hozza majd létre a tömeges hitehagyást a kiköpnivaló kereszténységet amely örömmel hajtja magát a "békesség és biztonság" alapelvű egységes világvallásba. Ez lesz az a nagy parázna aki a szentek vérét ontja majd és a nagy nyomorúság közepéig kizárólagos vallási egyeduralmat ér el. Ehhez használja fel az antikrisztus által kiépített politikai rendszert amelynek haszonélvezője és gazdasági nyertese lesz. A hét felén azonban az antikrisztus felszámolja ezt a vallási rendszert, úgy hogy magát nevezi ki Istennek ül be a Jeruzsálemi templomba a bálványt is felállítva.

Egyenlőre röviden ennyit.

Áldás!

Pacific

Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Virág - 2016. Február 28. - 15:18:33
Koszonom szepen, nagyon tartalmas volt! Ha jol ertem, lesz meg folytatas is, az nagyon jo lenne. Koszi elore is.
:int2:
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Kamilla - 2016. Március 03. - 18:32:58
[valasz author=pacific link=topic=864.msg75069#msg75069 date=1456605355]

[/valasz]

Szia kedves Pacifik!   :int2:

Kérdezném, hogy neked nincs esetleg hanganyagban tanításod, amit meg tudnál osztani velünk, akár ebben a témában is?


        :2smitten:
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Virág - 2016. Március 03. - 21:59:59
 :like:
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: pacific - 2016. Március 04. - 15:20:16

Békesség!

Ez egy kétrészes szolgálat volt. A linkek itt találhatóak.

http://www.baptista.hu/ujremeny/audio/151220_Szarka_Janos_-_Babilon_hitetese_az_Egyhazban.mp3

http://www.baptista.hu/ujremeny/audio/160117_Szarka_Janos_-_Babilon_hitetese_az_Egyhazban_%282._resz%29.mp3

Inkább írni szeretek, mint beszélni ez valószínűleg érezhető lesz a hanganyagban is.

Áldás!
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Kamilla - 2016. Március 05. - 10:46:10
Köszönöm Pacifik!

Letöltöm, és majd meghallgatom 

       :2smitten:
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Kamilla - 2016. Március 05. - 12:13:27

Meghallgattam az elsőt. Világos, tiszta beszéd, dicsőség Istennek Érte!

Nagyon köszönöm   :szelid:
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Kamilla - 2016. Március 05. - 13:36:20
Meghallgattam mindkettőt.

Köszönöm, kedves Pacific, áldjon meg az Úr téged és családodat, és őrizzen benneteket.

         :2smitten:

     
Ha van még, küldjed bátran :)
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Aksza - 2018. Október 24. - 15:22:52
Nekem, ha beadom a tizedet, sosem kell azon aggódnom, hogy elfogy a pénzem. Ha nem adom be, akkor biztos, hogy jön az ínség. Már megtapasztaltam.

Malak. 3.10
"Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen."

Ez nálam félelmetesen működik.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2018. Október 24. - 21:12:31
[valasz author=Aksza link=topic=864.msg88137#msg88137 date=1540387372]

[/valasz]

Tényleg fontos, hogy meghalljuk Isten hangját és felismerjük azt, ha hozzánk szól, s azt is ha nem.
Hol van ma Istennek tárháza?
:szelid:
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Aksza - 2018. Október 24. - 21:48:35
Szerintem ma az Isten tárháza abban a gyülekezetben van, ahonnan a szellemi táplálékot és szellemi törődést kapjuk.
Az Ószövetségben, ugye, a léviták nem kaptak örökséget az Ígéret földjén. Isten azt mondta nekik, Ő lesz a léviták öröksége. Ez azt jelentette, hogy az Úrnak adott tizedeket a léviták kapták meg, akik a nép szellemi jólétéről gondoskodtak.
Ma ezt a szerepet az a pásztor, vagy pásztorok, töltik be, akiknek az Úr a gondjaira bízott minket. Szerintem őket illeti a tized. Ez ma az Úr tárháza.

Nem mondom, hogy kötelező a tizedet adni vagy ilyesmi. (Zimányi Józsi bácsi azt mondta, aki nem akar tizedet adni, az adjon ötödöt  :) ). Nem vagyunk törvény alatt, a keresztényeknek szabadságuk van ebben a témában. De hogy a tized adása anyagi áldás forrása tud lenni, azt én az évek során megtapasztaltam. Legalábbis nálam működik.  :)
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2018. Október 24. - 23:14:33
A jó kedvű adakozót szereti az Úr, ezért nem kétlem hogy megáldja a tizedet.
Ami hitből nincs, az bűn.
Ezért mondom azt, hogy
az N. S. - féle csuhájukat levetett kutyákat etesse az ő istenük...
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Aksza - 2018. Október 25. - 00:09:48
Nem csak Német Sándor gyülekezetében adnak a hívők tizedet. Én sem oda tartozom például. Miért haragszol így rájuk?
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2018. Október 25. - 09:19:09
[valasz author=Aksza link=topic=864.msg88160#msg88160 date=1540418988]

[/valasz]
Én nem arra haragszom aki ad, nem is a HGy tagokra, azokra haragszom akik vásárt űznek belőlük, megnyomorítják az életüket, tönkre teszik a családi kapcsolataikat.
Hamis apostolok és álnok munkások ők mind, a hasok az ő istenük, az ószövetségi tized pedig eszköz a parasztvakításhoz.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Aksza - 2018. Október 25. - 10:39:02
[valasz author=Aksza link=topic=864.msg88160#msg88160 date=1540418988]

[/valasz]
Én nem arra haragszom aki ad, nem is a HGy tagokra, azokra haragszom akik vásárt űznek belőlük, megnyomorítják az életüket, tönkre teszik a családi kapcsolataikat.
Hamis apostolok és álnok munkások ők mind, a hasok az ő istenük, az ószövetségi tized pedig eszköz a parasztvakításhoz.

A Hit Gyülekezete egy viszonylag nagy kongregáció több mint tízezer taggal, és ki tudja, hány leánygyülekezettel, házicsoporttal, sejttel. Biztos, hogy vannak benne túlkapások, én is tudok ilyenekről. A tanításaikban is találok kivetnivalót.
De úgy tűnik, Isten mégis tudja használni őket, mert azért sokan jutnak el az Istenhez, és térnek meg a tevékenységüknek köszönhetően. Ezért én Pál apostollal együtt mégis csak azt mondom: " csakhogy minden módon, akár színből, akár szívből, a Krisztus prédikáltatik: és én ennek örülök, sőt örülni is fogok. " Fil. 1,18.

A tizeddel kapcsolatban pedig az a saját meglátásom, mindenféle felekezeti tanítástól függetlenül, hogy bár az Ószövetségből ered, nem lehet a törvény alá sorolni, mivel megelőzte azt. És nem is az összeg a lényeg, hanem az elv. Én magam tapasztalom, hogy a tized milyen alapos hitpróba. Nem is gondolná az ember. Más, mint az adakozás. Az adakozás nem jelent olyan nagy kísértést, ott eldöntöm, mennyi az az összeg, amit tudok nélkülözni, és azt beadom.
A tized azonban túlléphet ezen. Ráadásul rendszeres. Nem csak amikor én úgy gondolom. És el kell tudni hinni, hogy Isten akkor is tud rólam gondoskodni, ha lemondok róla. Hogy az nem fog hiányozni, sőt, az Úrtól sokszorosan visszakapom. Ebben meg kell tanulni bízni. A tized segít anyagilag is az Úrra támaszkodni. A tized a hit cselekedete. Kifejezem vele, hogy tényleg bízok az Úr anyagi gondoskodásában, nem csak papolok róla.

Nincs a keresztény semmiféle kötelezettség alá vetve az adakozást vagy a tizedet  illetően. De aki még nem próbálta, próbálja ki egyszer, milyen kemény hitharc a tizedadás.
És ha meg tudja harcolni, akkor megtapasztalja, hogy nem csak anyagilag hoz áldást, hanem szellemileg is. Mert nagy mértékben segít szabadnak lenni az anyagiaktól, az anyagiak miatti aggódástól, amit talán az ember észre sem vesz magán, amíg nem kezd el tizedet adni. Semmit sem véletlenül talált ki az Úr. A tizedre nem neki van szüksége, hanem nekünk.
Bár Zimányi József egyszer azt mondta, hogy Jézusnak csak annyi pénze van, ami a mi zsebünkben van. El kell döntenünk, hogy csak magunkat adjuk-e át neki, vagy a pénzünket is. Csak velünk rendelkezhet, vagy a pénzünkkel is! Nem könnyű ám!
És a tized sokat segít ebben a döntésben.
Aztán hogy a tized hova kerül, mi lesz vele, mire használja a pásztor, az már nem az én felelősségem.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2018. Október 25. - 13:45:10
Kedves Aksza!
Pál ugye azt is mondta, hogyha valaki más evangéliumot hírdet, mint amit az apostolok, az átok legyen.
A bővelkedés evangéliuma éppen ilyen...
Más:Nagyon jellemző a tized-pártiakra az, hogy ha nem tudnak a tizedfizetésből törvényt kreálni, akkor megpróbálnak hit-próbát gyártani belőle.
Ugyan méltó a munkás az ő bérére, de a lévitai papság kissé megváltozott.
Új szövetségben élünk, ma lehet egy papnak (lelkésznek) is világi foglalkozása, s egy világi foglalkozásból élő testvér is betölthet pásztori tisztet egy gyülekezetben.
Valójában ez áll közelebb az újszövetségi gyakorlathoz.
:szelid:
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Lucius - 2018. Október 25. - 14:31:44
[valasz author=Csaba link=topic=864.msg88171#msg88171 date=1540467910]

[/valasz]
 :like:  :like:  :like:
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Aksza - 2018. Október 25. - 18:14:09
Kedves Aksza!
Pál ugye azt is mondta, hogyha valaki más evangéliumot hírdet, mint amit az apostolok, az átok legyen.
A bővelkedés evangéliuma éppen ilyen...
Más:Nagyon jellemző a tized-pártiakra az, hogy ha nem tudnak a tizedfizetésből törvényt kreálni, akkor megpróbálnak hit-próbát gyártani belőle.
Ugyan méltó a munkás az ő bérére, de a lévitai papság kissé megváltozott.
Új szövetségben élünk, ma lehet egy papnak (lelkésznek) is világi foglalkozása, s egy világi foglalkozásból élő testvér is betölthet pásztori tisztet egy gyülekezetben.
Valójában ez áll közelebb az újszövetségi gyakorlathoz.
:szelid:

Kedves Csaba!

Hogy visszafelé haladjak a válaszadásban: én nem gyártottam hitpróbát a tizedadásból, csak arról beszéltem, hogy számomra hitpróba volt. Ezt nem kellet gyártani, az volt. És bevallom töredelmesen, hogy néha még ma is az. Vagy nem is néha.
Törvényt meg végképp nem kreáltam belőle, éppen azzal fejeztem be, hogy senki sincs kötelezettség alá vetve ebben a dologban. Amire nekem szükségem van a hitem épüléséhez, nem biztos, hogy másnak is szüksége van rá.
Az Újszövetségben nincs elrendelve a tized, mivel mi teljesen az Úréi vagyunk, tehát elvileg nem csak a tizedünk, hanem mindenünk az Úré. Ebből meg sokan azt vonják le, hogy tehát felesleges adni tizedet  ;)

Lehet egy lelkésznek világi foglalkozása, de ennek a mi esetünkben nincs köze a tizedhez. Ám ha ezzel arra célzol, hogy a gyülekezet nem köteles eltartani a pásztorát, akkor azért ne feledkezzünk meg Pálnak arról a megjegyzéséről sem, hogy "Avagy csak nekem és Barnabásnak nincs-é jogunk, hogy ne dolgozzunk? Kicsoda katonáskodik valaha a maga zsoldján? Kicsoda plántál szőlőt, és nem eszik annak gyümölcséből? Vagy kicsoda legeltet nyájat, és nem eszik a nyájnak tejéből?... Ha mi néktek a lelkieket vetettük, nagy dolog-é, ha mi a ti testi javaitokat aratjuk?" 1Kor 9,6-9.
És azért hozza fel példának a nyomtató ökröt, mert arra utal vele, hogy az is a hit cselekedete volt a törvényben, ha valaki nem kötötte fel a nyomtató ökör száját. Hagyta, hogy az állat kedvére egyen a gabonából munka közben, és nem tartott attól, hogy emiatt neki kevesebbje lesz. Ez a törvény is hasonló próba volt, mint a tized.

Mindazonáltal én egyáltalán nem kardoskodtam a tizedadás mellett, egyszerűen csak bizonyságot tettem arról, hogy nálam ez az áldás működik. Ha beadom a tizedet, van pénzem. Ha nem adom be, elfogy. Bevallom neked, hogy eleinte én is kételkedtem ebben az összefüggésben, de aztán a 30 évnyi keresztény életem során annyiszor kipróbáltam, hogy kénytelen vagyok elismerni: biztos, hogy van összefüggés. Hogy aztán másnál hogy működik, azt én nem tudom.

A Hit Gyülekezetének én nem vagyok védőügyvédje, de keresztényeknek tartom őket, és mint ilyenek, a testvéreim. Ismerem a tanításaikat, jópárral nem értek egyet, mint ahogy sok gyakorlatukkal sem, ezért is nem vagyok annak a gyülekezetnek a tagja. De azt, hogy más evangéliumot hirdetnének, azt azért nem gondolom.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2018. Október 25. - 19:05:15
Akkor engedd meg, hogy én is a végén kezdjem.
Ahogy már írtam, nincs gondom a HGy tagjaival, amíg az agylővéseikből nem kívánnak etalont  felállítani.
N.S.lehet, hogy számodra testvér. Számomra egy szar alak, aki először is kiforgatta a barátját és hittársát az ingatlanjából, majd Krisztust  használta fel a Hit Gyülekezete nevű üzleti projekt beinditásához.
Azóta is ahhoz dörgölözködik, ahhonét csontot dobnak neki.
Nem az én tisztem elítélni, de szabadon undorodhatom a fajtájától...
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Kamilla - 2018. Október 25. - 20:11:12

Mindazonáltal én egyáltalán nem kardoskodtam a tizedadás mellett, egyszerűen csak bizonyságot tettem arról, hogy nálam ez az áldás működik. Ha beadom a tizedet, van pénzem. Ha nem adom be, elfogy. Bevallom neked, hogy eleinte én is kételkedtem ebben az összefüggésben, de aztán a 30 évnyi keresztény életem során annyiszor kipróbáltam, hogy kénytelen vagyok elismerni: biztos, hogy van összefüggés. Hogy aztán másnál hogy működik, azt én nem tudom.


Aksza, a bemutatkozásodban azt írtad, hogy minden gyülekezetben otthon érzed magad, de azt nem, hogy hová jársz.
Hová adod a tizededet rendszeresen?   :szelid:
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Aksza - 2018. Október 25. - 20:32:14
Aksza, a bemutatkozásodban azt írtad, hogy minden gyülekezetben otthon érzed magad, de azt nem, hogy hová jársz.
Hová adod a tizededet rendszeresen?   :szelid:

Egy kis karizmatikus gyülekezetbe járok, oda adom a tizedet.
Korábban egy ideig Zimányi Józsefnek adtam, mert akkoriban az ő tanításain épültem nagyon sokat, de miután ő elment az Úrhoz, visszatértem ebbe a gyülekezetbe.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Kamilla - 2018. Október 25. - 20:39:18

köszönöm a választ   :szelid:
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Aksza - 2018. Október 25. - 20:54:31

köszönöm a választ   :szelid:

Szívesen.  :)
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Lucius - 2018. Október 25. - 21:16:18
[valasz author=Aksza link=topic=864.msg88183#msg88183 date=1540492334]

[/valasz]

Korábban mi is egy kis karizmatikus gyülekezetbe jártunk a feleségemmel. Miután azonban leírtuk a pásztorainknak a véleményünket
a tizeddel és a pásztori rendszerrel kapcsolatosan, már nem kellett többé járnunk...

Úgy kivágtak, mint azt az aranyos bajszos egérfogó kis állatot szokták arra a bizonyos helyre...   :)

Alább csatolom a levelet, egy kicsit terjedelmes, de alapos.

Kedves X és Y Pásztorok!

Ami miatt most írok...
már több hete készülök arra, hogy írjak Nektek, és úgy érzem, most elérkezett az ideje, hogy megosszam veletek a véleményünket a tized kérdésével kapcsolatban. Annál is inkább, mivel Isten kegyelméből vannak megtérők, akik felé szolgáltok majd, és biztosan szóba kerül majd előbb-utóbb ez a kérdés.

Számomra egyáltalán nem probléma, ha az olvasás után esetleg nem értetek velem egyet. Ha így lenne, türelmesen várok majd Isten Szellemének a munkájára, hogy elvezessen minket egyen-egyenként minden igazságra, a keresztény életünk minden egyes területén.

A tizedszedésben azonban csapdát látok, ezért fontosnak láttuk ezeket jelezni felétek.

Megvizsgáltam részletesen a témát a Biblia tükrében, és az alábbiak szerint küldöm az észrevételeimet. Hiszem, hogy elgondolkodtok majd rajta.


A TIZEDSZEDÉS A BIBLIÁBAN

I. rész: A tized történelme az Írásokban

I. Ábrahám példája:
A tizedfizetéssel először az Írásokban Ábrahámnál találkozunk. Amikor Ábrahám visszatért a királyok megveréséből, kiment elé Sodoma királya, és Melkisédek is meglátogatta:

„1MÓZ 14.17-21 ..kiméne ő elébe Szodomának királya a Sáve völgyébe, azaz a király völgyébe. Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza; ő pedig a Magasságos Istennek papja vala.És megáldá őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől.Áldott a Magasságos Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada neki mindenből. És monda Szodoma királya Ábrámnak: Add nekem a népet, a jószágot pedig vedd magadnak.”

Ábrahám tehát jön vissza a győztes csatából az embereivel és a hadizsákmánnyal. Melkhisédek pedig kijött elé. Ha én kimegyek a fiam elé a vonatállomásra, az azt jelenti, hogy ő még nem ért haza, és már akkor találkozom vele, még az otthonunktól távol. Itt is ez történt. Ábrahám ekkor még nem ért haza a saját állataihoz, henem csak a zsákmány van nála. Tehát, amikor azt írja az ige, hogy mindenből, az azt jelenti, hogy mindenből, amit a harc során szerzett, és nem azt, hogy a saját állataiból, a saját vagyonából is. Ezt megerősíti a zsidókhoz írt levél is:
Zsid 7:4 Nézzétek meg pedig, mily nagy ez, akinek a zsákmányból tizedet is adott Ábrahám, a pátriárka;
Ráadásul a maradék 90%-ot a zsákmányból tudjuk, hogy visszaadta Szodoma királyának.

Néhány TÉNY Ábrahám tizedfizetésével kapcsolatban:

1. Nincs arra ige, hogy Ábrahám rendszeres tizedfizető lett volna, sőt arra sincs, hogy a hadizsákmányon kívül a saját vagyonából is fizetett volna valaha is tizedet az Úrnak.
Tehát, ha Ábrahám nyomdokaiba akar valaki lépni, akkor adjon tizedet egy alkalommal a hadizsákmányból, és a maradék 90%-ot adja vissza annak, akié eredetileg volt. Ekkor tényleg azt teszi, amit Ábrahám tett a Biblia szerint.
2. A tizedet Ábrahám nem a hozzá hasonló hívő testvérének adta, nem Lótnak adta. Melkhisédeknek adta, aki valószínű maga Jézus volt.

II. Jákób példája:
Nem tudjuk fizetett-e valaha, vagy csak ígérte, és kinek fizette (mondjuk a szegényeknek?, vagy magának Istennek állatáldozatok formájában?). Isten akarata volt-e, hogy fizessen, vagy egyszerűen csak azt gondolta, ha ezt felajánlja, erre Isten biztosan „ráharap” majd, és ezért még biztosabban megáldja.
Szerintem egyébként fizetett, nem csak ígérte. Az más kérdés, hogy ezt akkorra ígérte, ha majd épségben visszatér. 20 év múlva tért vissza, addig tehát nem fizetett, ha pontosan szó szerint betartotta az ígéretét:

1Móz 28:20 - 28:22
És fogadást tőn Jákób, mondá: Ha az Isten velem leénd, és megőriz engem ezen az úton, amelyen most járok, és ha ételül kenyeret s öltözetül ruhát adánd nekem; És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr leénd az én Istenem; És ez a kő, amelyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adándasz nekem, annak tizedét neked adom.
Jákób példájából tehát önmagában nem tudjuk meg, kell-e fizetnünk, Isten elvárása-e ez, és főleg azt nem tudjuk meg, hogy kinek kell fizetnünk.
Van egy érdekes dolog a pátriárkáknál az ószövetségben. Ha mérleget húzunk, és megnézzük ki az, aki rendszeresen tizedet fizetett, akkor az alábbi egyenleget találjuk:

A pátriárkák: (1. Ábrahám; 2. Izsák; 3. Jákób; 4. Jákób 12 fia) közül csupán egyetlen személyről olvassuk, és ott is csak közvetve, hogy valószínűleg betartotta az ígéretét és esetleg rendszeresen tizedet fizethetett, mégpedig Jákóbnál. Senki másnál nem olvasunk erről. Ha Isten elvárása lenne ez minden fia felé, akkor miért nem találkozunk Jákóbon kívül egyetlen pátriárkánál sem a rendszeres tizedfizetéssel?
Talán azért nem, mert ez nem az elvárása? Lehet, hogy egyáltalán nem volt ez bevett törvény (szokás) az ószövetségi pátriárkák életében?


III. Mózes törvénye, azaz a TÖRVÉNY:

Számomra mindig meglepő volt, amikor egyházi vezetők arra hivatkoznak, hogy a mózesi törvényt már nem kell megtartani, majd a következő pillanatban levezetik a tizedfizetést a kiforgatott, megcsonkított mózesi törvényből. A mózesi törvény nem írt elő tizedet csak a mezőgazdasági termékekből, a növényekből és az állatokból, valamint az összege nem 10% volt, hanem jóval több. Ezen kívül nem a pásztoroknak kellett fizetni, hanem a lévitáknak, a templom körül fizikai szolgálatot végzőknek. A léviták fizették annak, amit kaptak a tizedét a papoknak.

Tehát a tized mózesi szereplői:

1.   A nép
2.   A szent hely körül szolgáló léviták
3.   A papok, akik a temblomban szolgáltak

1.   fizetett 2.-nak, 2. fizetett 3.nak. A 3. már nem fizetett senkinek.

Az újszövetségben mi királyi papság vagyunk, a 3. kategória. A papok pedig nem fizettek tizedet a mózesi rend szerint, tehát nekünk újszövetségi papoknak sem kell.

A mózesi törvényből sok-sok más egyéb dolog miatt sem lehet levezetni a tizedszedést. Hosszú lenne megindokolnom, hogy miért nem, de nagyon sok írás van, amelyekben jól kifejtik ezt a témát:

Dilemma a tizedről... (http://alfa-omega.hu/index.php/tanulmanyok/146-dilemma-a-tizedrol)


Mese a tizedről - 6. Mózes (28%)
        |
        Nyugodt lesz az életed...
 (http://nyugodtleszazeleted.blogspot.hu/2012/03/mese-tizedrol-6-mozes-28.html)

 (http://www.elizeus.atw.hu/adakozas.html)

Csak a tizeded kell! - Hitből hitbe (http://hitbol.hu/csak-tizeded-kell/)

MP3 felvétel:
http://docs.google.com/uc?export=download&id=0B7EO0bsB5YhpeDUtX1dHYTByYmM


IV. A tized az új szövetségben.

Jézus a farizeusoknak azt mondja ugyan, hogy nem kell a tizedet elhagyni:

„(Luk 11:42) De jaj nektek farizeusok! mert megadjátok a dézsmát a mentától, rutától és minden paréjtól, de hátra hagyjátok az ítéletet és az Isten szeretetét: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.”
Azonban ezt a törvény alatt lévőknek mondta, akik még kötelesek voltak a törvény szerint élni. A törvény alatt lévőket a törvény szerinti életre utasította, ez természetes, és látható az alábbi példából is
„Máté 8:4 És monda neki Jézus: Meglásd, senkinek se szólj. Hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az ajándékot, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul nekik.”

Ha pontosan meg akarjuk tudni, mit kell tennünk Jézus feltámadása, a törvény betöltése után az új szövetségben, akkor az apcselt és a leveleket kell tanulmányoznunk, mert véleményem szerint ez mutatja meg azt, hogy mit kell tennie egy újjászületett, Szentszellemmmel betöltött hívőnek.


5. Mit mondtak az apostolok, kell-e törvényeket követnünk?

1.   Az apostoli zsinat meghatározta, hogy milyen feltételeknek kell megfelelniük az újszövetségi hívőknek, és ebben nem szerepel a tizedfizetés:

Apcs 15:28-29 Mert tetszék a Szent Léleknek és nekünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül, hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!

Amennyiben valaki ehhez hozzátesz, az azt kockáztatja, hogy plusz terhet rak a hívőkre, a nyájára, vagy magára és felülbírálja Isten bölcs határozatát.

   2. Pál kifejezetten felszólít minket arra, hogy ne hagyjuk, hogy törvénnyel megkötözzenek    minket:
Gal 5:1 Annak okáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.

Amennyiben valakit a „tizedfizetés törvénye” alá helyezünk, vagy elfogadjuk valakitől ezt a magunk számára kötelező szabályként, azaz „törvényként” vétünk ez ellen a szabály ellen, és nem engedelmeskedünk Isten kifejezett parancsának, szolgákká válunk, a tizedfizetés szabályának szolgáivá.

Azt tapasztaltam, hogy amikor másokat, vagy magunkat egy, vagy több önmagunk által gyártott „törvény alá” helyezünk, annak két súlyos következménye lehet, főleg, ha sok áldozatba kerül ezt a „törvényt” megtartani:

1.   Amennyiben kiválóan megtartjuk ezt a nehezen megtartható „törvényt, vagy vallásos szabályt”, az büszkeséghez vezet, úgy gondoljuk többet érünk más hívőknél, vagy mások csak másodlagos hívők, hiszen látszólag, (a saját szemünkben úgy tűnik,) hogy nem annyira odaszántak, mint mi, akik ennyi „áldozatot” hozunk.

2.   Amennyiben nem tartjuk meg valami miatt, mondjuk mert elgyengültünk hitben, akkor ez kárhoztat minket, és úgy gondoljuk, Istentől most haragszik ránk, hiszen „megloptuk” Őt ezzel. Ez a hamis hitünk pedig valamilyen mértékben eltávolít minket Istentől, és megrabolja a hitünket.

Fentiek miatt az újszövetségben nem szabad törvényt csinálnunk semmiből, vagy csak rettentő óvatosan, Isten bölcsességével, mert ezzek megolthatjuk Isten szellemének a tökéletesen időzített munkáját:

„Róm 14:5 Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot [egyformának] tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve. Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ad az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ad az Istennek.”

Ez az elv a számomra azt jelenti, ha Isten mond valamit az adakozásról, az adakozás összegéről, módjáról, azt nem szabad másra ráerőltetnem, mint szabályt (azaz törvényt) hanem meg kell várnom, amíg Isten kijelenti a testvéremnek, az egyedi körülményeit figyelembe véve, hogy mennyit adjon és mikor.

Mi fiak vagyunk, és nem szolgák. Isten igazi fiai, akiknek egy a szívük az Atyjukkal.

Máté 17:25 - 17:26
Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-e, vagy az idegenektől? Monda neki Péter: Az idegenektől. Monda neki Jézus: Tehát a fiak szabadok.”
Mi fiak szabadok kellene hogy legyünk, hogy annyit adjunk, amennyit csak jónak látunk. Annyit adjunk, amennyire csak szüksége van az atyai háznak.
Egy fiút tanítani kell az adakozásról, ami nagyon is szükséges és biblikus, de hiba azt sugallni, hogy Isten a keresetének tíz százalékát várja el legalább. (tized). Vagy Isten csak akkor áldja meg a hívőt, ha ennyit fizet, vagy Isten nem áldja meg addig teljesen, amíg nem fizet tizedet. Mindezek az állítások igeellenesek, és véleményem szerint ártanak Isten népének. Isten a végtelen nagy kegyelme miatt áld meg minket, „kegyelemből van üdvösségünk (és gyarapodásunk) hit által.”



3.   Pál példája:

Pál búcsúja az efézusi gyülekezet véneitől kivonatosan
Apcs 20:17-36

Milétusból azonban küldvén Efézusba, magához hívatá a gyülekezet véneit...
Azért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindeneknek vérétől tiszta vagyok.
Mert nem vonogattam magamat, hogy hirdessem nektek az Istennek teljes akaratát...
Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják. Azért vigyázzatok, megemlékezvén arról, hogy én három esztendeig éjjel és nappal meg nem szűntem könnyhullatással inteni mindenkit...
Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam: Sőt magatok tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak.
Mindenestől megmutattam nektek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb adni, mint venni.”

Az Efézusi Gyülekezet tehát nem fizetett tizedet. Pál úgy látta jónak, hogy semmit nem kér tőlük, hogy abszolút elkerülje a gyanúját annak, hogy az egész a pénzről szól. Pál három évig volt náluk, tanította őket. Lett volna ideje a 3 év alatt, hogy a tizedről tanítson, tizedet szedjen, ha ez lett volna Isten szívében.

Egyetlen más gyüleketnél sincs ez a gyakorlat, a tizedszedés gyakorlata az újszövetségben megemlítve. Azért nincs, mert nem tizedet fizettek, hanem adakoztak.

Megjegyzés: A mai gyülekezetek többsége nem tartja magát ebben a kérdésben következetesen az igéhez. A tizedszedés, és annak a tanítása, hogy ez Istennek az elvárása minden hívő felé ellentétes az újszövetség Szellemével és kijelentéseivel, magával az Igével.


VI. A tizedszedés káros következményei:

A tizedszedés igazságtalan, mert arányosan sokkal-sokkal nagyobb terhet jelent a szegényeknek, mint a gazdagoknak. A mózesi tized ellenben kisebb terhet jelentett a szegényeknek, mert 9 állat esetén, (a szegény állattenyésztőknek például) egyáltalán nem kellett megfizetniük az állataikból, csak a tizedik után kellett volna. A tized a mai gyakorlat szerint egy gazdag embernek semmiség, de egy szegény embernek , aki napról-napra él, aki esetleg még hitben sem olyan erős, elhordozhatatlan teher, amely eltávolíthatja a gyülekezetünkből.

Arról nem is beszélve, hogy ha valaki elhiszi, hogy Istennek a tizedfizetés elvárása, és ez az ember történetesen hitben még erőtelen, akkor ez esetleg megugorhatatlan akadály a részére, ami kárhoztatást szül. Éppen úgy, mint bármilyen más törvény. Ez pedig Istennek semmiképpen nem célja.

Az alábbi sorokat egy kedves drága testvéremtől kaptam (nem a mi gyülekezetből), amikor megosztottuk egymással a tizeddel kapcsolatos nézetünket. Segíthet megérteni milyen problémákat okozhat a téves alapokon történő tizedszedés. Néhány szót kiemeltem feketével:

„Egyszer régen egy másik gyüliben történt velem.. Abban az időszakban nagyon kellett centiznem a pénzt, mert Erzsi Pesten tanulása sokba került. Éppen egy házi csoportban voltam és valaki azt imádkozta, hogy az Úr áldjon meg bennünk, mert megadjuk a tizedet.

Én akkoriban keveset tudtam csak adakozni és nagyon megszomorodtam. Hazamentem és kiöntöttem a szívemet az Úrnak, hogy akkor most rólam nem is gondoskodik?,!.

Ő válaszolt:
Az adakozásra felhívó egyik igére (aki bőven vet, bőven arat) ezt:
Máté 6:26     Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-e azoknál?
A másik igére (hozzátok be a tárházamba a tizedet):
Luk 12:24     Tekintsétek meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak; kiknek nincs tárházuk, sem csűrük; és az Isten eltartja őket: mennyivel drágábbak vagytok ti a madaraknál?
És úgy is lett. Az Úr folyamatosan gondoskodott rólunk és ezt teszi a mai napig is. Egyszer valaki azt prédikálta, hogy Isten nem azt nézi, hogy mennyid van, hanem azt, hogy mennyid maradt.”

Egy másik ismerősöm, aki gazdag volt elhagyta a gyülekezetét, mert állítása szerint a pénzét akarták, mert neki sok van. Friss megtérő volt, és az Ördög ragyogóan kihasználta ezt, hogy eltávolítsa a gyülekezetéből. Ha nincs tizedszedés, lehet, hogy már rég sokkal nagyobb adományokat adna, mint a tized, azóta megerősödve a hitben. De akkor még gyenge volt, és ezen elbukott. Lehet, hogy nem véletlenül döntött úgy az apostoli zsinat, hogy semmi egyébb teher ne vettessenek rátok....  ????  Igen, nem véletlen volt, hanem isteni bölcsesség.

A tizedszedéssel szemben az önkéntes adakozás nem kárhoztatja az egyes hívőt, mert nincs meghatározva mennyit várnak el tőle, így nagyobb eséllyel marad meg a gyülekezetben.

Gondoljatok csak bele, ha nem lennétek képesek valami miatt tizedet fizetni egy tizedszedő gyülekezetben, az nem hatna rátok kárhoztatólag? Nem éreznétek úgy, hogy érdemtelenek vagytok, hogy itt legyetek, nem éreznétek úgy, hogy esetleg nem is vagytok ide valók???

Sok embert ismerek, akiket ez a vélt igazság, a tizedszedés távolított el a gyülekezetéből, sok (még hitetlen) embert ismerek, akiket ezen keresztül tart vissza Sátán, mert már eleve félnek a gyülekezetek közelébe menni, mert ott állítólag "elszedik a pénzüket".

Világos, hogy más-és más „áldozatot” jelent tizdet fizetni egy szegénynek, egy gazdagnak, egy hitben erősnek, egy hitben gyengének. Ha igazságosak akarunk lenni, tegyünk egyenlő terhet mindenkire! De erre csak Isten képes, és pontosan ezt is teszi, amikor a Szentszellem által az egyes emberek egyes körülményeit figyelembe véve készteti őket, hogy mennyit adjanak önkéntesen és szívből.

Nekem tetszenek annak a baptista pásztornak a szavai, aki ezt mondta nekem egyszer: "A gyülekezetünkbe tartozók rendszeresen adományokkal járulnak hozzá a működéshez, én a magam részére úgy döntöttem, hogy ez a bevételem tíz százaléka. " "Kötelező ennyit fizetni?"-kérdeztem. "Nem, az adományok összegét nem határozzuk meg, mindenki adakozzon a lehetőségeihez mérten, ahogyan Isten a szívére helyezi"-válaszolta.

Nem a tizedfizetéssel van gond, hanem a tizedszedéssel. Akit úgy vezet Isten, akinek abban van békessége, hogy tizedet fizet, az fizessen. Nem bűn tizedet fizetni. Nem ez a baj, hanem az, ha mi mondjuk meg Isten Szelleme helyett, hogy mi Isten elvárása a számára, mennyit fizessen.

Ha valakit adakozásra késztet Isten, és ennek a mértéke pontosan a tizede a bevételének, akkor ezt miért ne fogadhatná el tőle a pásztor, vagy gyülekezet, Isten nevében. Elfogadhatja! Abszolút!!!!

Én biztos vagyok benne, hogy Isten még meg is áldja ezért ezt az adakozót, százszorosan visszafizeti neki, ha hitből tette, amit tett. Isten megoldja a hitből való adakozást, vagy tizedet, vagy adományt.

Én nem erről beszélek, hanem a tized „kicsalásáról”, a Szentírásból levezetett téves következtetésekkel, hamis lelkiismeret-furdalás keltésével, vagy a nemfizetők megbélyegzésével, durvább esetben kizárásával. Ilyen példákat bőven láttam a korábbi gyülekezetemben. Egy alkalommal például nem kereszteltek meg egy szegény asszonyt, mert szegény és beteg volt, és nem volt képes még a tizedet is fizetni a gyógyszerei felett.

Az igazi baj az, hogy a tizedfizetők egy része törvényt, vagyis szabályt csinált abból, hogy a tizedfizetés  a helyes hozzáállás Istenhez, és Isten ezt mindenkitől elvárja. Meg sem fordul a fejükben, hogy Isten esetleg az egyes embert az egyedi körülményei figyelembevételével másképpen vezeti. Mindazokat, akik nem hódolnak be ennek a vélt igazságnak, azokat durvább esetben a gyülekezetből kizárják, enyhébb esetben "csak" másodlagos hívőknek, hitben gyengéknek tekintik, és nem nevezik ki mondjuk elöljáróknak. Mivel megvan már a szabályuk arra, hogy mi Istennek az elvárása, ezért nem engednek ezen a téren szabad utat Isten Szellemének, hanem magukat ezzel Isten fölé emelik, a Szellem munkáját bekorlátozzák, és megoltják. Lehet, hogy az élet, a gyülekezeti élet más területein szabad folyást engednek neki, de ezen a területen igenis megoltják.

Isten szabadságot adott nekünk az újszövetségben, hogy a szívünk szerint adjunk annyit, hogy tiszta szívvel megállhassunk Isten és az emberek előtt. Ez egyes esetekben jóval több, mint a tized, egyes esetekben kevesebb, mint tized.

Két példa erről az Igében:

1. A Jeruzsálemi Gyülekezet:

Nem fizettek tizedet, .....

mert mindenük közös volt.

2. Az Efézusi Gyülekezet:

Nem fizettek tizedet, ....

mert Pál úgy látta jónak, hogy semmit nem kér tőlük

Egyáltalán egyik gyülekezet sem szedett tizedet az újszövetségben, mert még tisztában voltak vele, hogy ez ellentétes Isten Szellemével:


Idézet a Wikipédiából

A tizedet - bár többször megpróbálták - egészen 777 előttig nem sikerült elfogadtatni az egyházban, mert nem volt semmilyen újszövetségi egyházi alapja. … …  A II. Tours-i    zsinat    még csak ajánlja a tized fizetését, de a II. Maconi zsinat már kötelezi a tized fizetését. „

Elemezzük egy kicsit a mostani gyakorlatot néhány tizedszedő gyülekezetben:
1.   A tagok beadják a tizedüket gépiesen, mert a számukra ez egy szabály, más néven törvény, mert ezt tanulták a gyülekezetben, hogy Istennek ez az elvárása.
2.   A pásztor egyedül, vagy a vénekkel közösen eldönti, hogy mi legyen a befolyt összeggel.
Mi alapján mondja meg, hogy mire költsék?
A Szentszellem vezeti őt, vagy őket, hogy milyen Isten szerinti célra legyen költve! Ha a Szentszellem vezeti, hogy hova költsőn és mennyit, az valóban önkéntes, az valóban szabad, és valóban jó szívből jön. Ez a helyes hozzáállás valóban, bízzuk magunkat Isten Szellemére, így kell eljárni. Ő mondja meg, mire költsünk és mennyit. Ámen!
Rendben van ez így? Szerintem rendjén van.
De akkor a kérdésem a következő:
Ha képes a Szentszellem a pásztort vezetni abban, mire költsenek és mennyit, akkor az egyes hívőknek külön-külön nincs meg ehhez a szabadságuk? Nincs meg ehhez joguk? A Szentszellem az egyes hívőt nem képes vezetni ebben úgy, mint a pásztort?
De igen! Az egyes bárányoknak ugyanúgy joguk van eldönteni Isten Szellemének a vezetésével, hogy mire költsenek és mennyit, mint a pásztoroknak! Mert mindannyian fiak vagyunk!

A javaslatom:

Legyenek tanítások arról, hogy milyen fontos az adakozás, és arról, hogy szükség van RENDSZERES adakozásra is, minden hónapban - mindenkitől, aki teheti, - melyből ki lehet fizetni mondjuk az állandó kiadásokat, a gyülekezet rezsijét, a szolgálók, pásztorok bérét. A gyülekezetet pedig folyamatosan tájékoztassuk, hogy mekkora összeg folyt be, és az elég-e a költségekre. Ha nem, adakozhatunk újra. Ha fontos a tagok számára a cél, adakozni fognak, ha pedig nem helyezi a Szentszellem a szívükre, akkor talán nincs is szükségünk arra a dologra, bízzuk ezt Istenre.
Én jelenleg több, mint 10%-ot adakozom. Isten Szelleme késztet rá, hogy ezt tegyem, ez van a szívemben, ez van összhangban a szeretettel. De ez nem egy szabály a számomra, mert ha azt látom, hogy rossz célra menne, lenne rá szabadságom, hogy egy fillért se adjak. Ha azt látnám, hogy a fizetéssel bajba hozom a családomat a következő hónapban, akkor sem adnák, hacsak Isten meg nem győzne, hogy a gyülekezeti cél most fontosabb, mint a családi. Szabad lennék ezt megtenni. Csak mert nem kötöztek meg a tizedfizetés kényszeres törvényével.
Számomra a cél az, hogy tiszta lelkiismerettel megálljak Isten és az emberek előtt. Ha most nem támogatnám a gyülekezetemet rendszeresen, az lelkiismeret furdalást keltene bennem. Ha emiatt nélkülözne a családom, az is. Mennyit adjak, hogy tisztán megálljak Isten előtt tisztán? Ő fogja megmondani hónapról-hónapra. Ez az új szövetség szolgálta, a Szellem szolgálata. Ez egy élő dolog, mért élő módon mondja meg hónapról hónapra, hogy mennyit fizessek és kinek.
Nem ötvözhetjük az ót az újjal. Vagy a Szentszellem vezetését követjük minden területen, abban is, hogy mennyit adakozzunk és mire, és akkor csodálatos, páratlan gyülekezetté válhatunk, vagy törvényeket hozunk, hagyományokat követünk (pl. tizedfizetés hagyománya, törvénye), és akkor megnézhetjük majd magunkat, mert a „törvényeinkkel” megoltjuk a Szellem munkáját.
Szabaduljunk meg a tizedszedés bibliátlan gyakorlatától és szellemétől. Ez pillanatnyi áldozattal járhat esetleg, azonban azt látom, minden esetben, amikor egy egyház alkalmazkodott a bibliában leírt igazságokhoz, az nagy-nagy áldást és kenetet hozott a számára. Áldozattal járt és nehéz volt, azonban minden alkalommal meglett a gyümölcse. Ha nem akarunk tévelyegni és igazán Jézust akarjuk követni, létfontosságú, hogy ragaszkodjunk minden igazsághoz, amely feltárult előttünk, és ne alkudjunk meg. Persze a szeretet mindennél fontosabb, de szeretetban maradva ragaszkodni az igazsághoz, hosszú távon csakis ez hoz gyümölcsöket és változást.
Az Egyház a középkor óta egy megtisztulási, regenerálódási folyamaton megy keresztül. Kezd megtisztulni a hagyományoktól, és visszatérni az apostoli kor gyakorlataihoz, igazságához. Amikor elhagyták a gyermekkeresztséget, az hozott egy tisztulást az egyházban, amikor újra elfogadták a Szentszellem keresztséget, az is hozott egy tisztulást, és kenetet is, mert a Szentszellemet elkezdték engedni szóhoz jutni. Ha megtisztul az egyház a tizedszedés hamis gyakorlatától, az újabb tisztulást és kenetet fog hozni. A Szentszellemnek adunk nagyobb teret ebben az esetben ezen az új területen, melyet korábban egy törvény kontrollált jogtalanul az Egyház nagy részében, a tizedszedés-tizedfizetés törvénye.
Ez a tisztulás már megkezdődött. Ha körülnéztek a neten, a vezető keresztény fórumokon a legtöbb hívő egyetért abban, hogy a tizedszedés jogtalan. Ezekkel az írásokkal előbb-utóbb minden hívő találkozik majd, és döntenie kell, hogy a Bibliát, vagy az egyházi hagyományait követi. El lehet fogadni a tizedet, ha valaki jó szívvel felajánlja, az rendben van, de nincs joga senkinek erre jogot formálnia. Téves és hamis dolog arról tanítani, hogy Isten akarata az, hogy minden hívő fizesse be a tizedét a gyülekezetébe. Isten akarata ezzel szemben az, hogy támogassuk a gyülekezetünket és az elesetteket, de ennek mértékét szándékosan nem mondja meg, hanem ránk és a Szentszellemre bízza.
Meg vagyok róla győződve, mert már sok példát láttam rá, ha nem szakítunk a tizedszedés téves gyakorlatával, azzal embereket fog veszíteni a gyülekezet, mert a gazdagok egy része, akik még hitben kezdők és gyengék megijednek majd, és inkább elmaradnak, és a szegényeket pedig ugyanígy elüldözheti ez a hamis gyakorlat.
Évekig nem ezt hittem, de most úgy látom, ez a való igazság.
De nem fogom ezt erőltetni, Isten az, aki elvezet minket minden igazságra egyen-egyenként a maga idejében. Cselekedjetek hitetek és belátásotok szerint.
A magunk részéről kijelentjük, hogy elhatárolódunk a tizedszedéstől és tizedfizetéstől.
Elhatárolódunk ettől, mert a pillanatnyi világosságunk szerint ezt kell tennünk a tiszta lelkiismeretünk megőrzése érdekében. A tizedszedés nincs összhangban Isten Szellemével, ezért elhatárolódunk ettől. Szeretnénk azonban továbbra is támogatni adományainkkal a gyülekezetünket, ami valóban Isten gyülekezet, benne Isten népével és Isten Pásztoraival, mert ez viszont teljes mértékben összhangban van Isten Szellemével.
Az is összhangban van Isten Szellemével, hogy a gyülekezet jó szívvel elfogadja a tizedet mindazoktól a tagoktól, akik szabad akaratból döntenek úgy, hogy rendszeresen ennyit fizetnek be. A gyülekezetnek adományokból kell élnie, miért ne lehetne ennek a mértéke éppen 10%? Lehet ennyi, ha a tagok ennyit akarnak éppen adni. Ha akarnak. Csak ne legyen  kötelező, ne érje a tagokat hátrányos megkülönböztetés, ha nem ennyit fizetnek.
Ez nem a mostani véleményünk, hanem már kb. öt-hat éve megérett bennünk. Volt rá már példa, kb. 4-5 éve, hogy valaki tizedet fizetett nekem, amit el is fogadtam, mert nagyon sokat jelentett neki, amit valamiről tanítottam neki. Mielőtt elfogadtam volna, előtte elmondtam neki a véleményemet erről az igazságról, hogy ha adja, valódi szabadságból tegye. Ezt csak azért írom le, hogy ez a megérett, megalapozott véleményem, és már voltam a másik oldalon is, azok között, akik nem adják, hanem kapják a tizedet.
Jézus egyik megkísértése a pusztában az volt, hogy használjon tisztességtelen forrásból származó pénzt a szolgálatához. Amikor Sátán felajánlotta neki a világ vagyonát, akkor azt Jézusnak, mint Szentszellemmel betöltött hívőnek ajánlotta fel. Egy igaz, tiszta szívű kereszténynek. Jézus számára nem az volt a kísértés, hogy költse a pénzt magára, hanem az, hogy látta, mennyi jót lehetne tenni ezzel a hatalmas vagyonnal. Ő azonban nem fogadta el, és ez hatalmas kenetet hozott a számára. Az Atya mindennel ellátta ezután, és tiszta forrásból, ami az elhívásának betöltéséhez kellett.
Nem szabad olyan pénzt használnia a gyülekezetünknek, - akármennyire is úgy látszik, hogy szükségünk lenne rá, - ami nem tiszta forrásból származik, mert nem fog valódi áldást hozni, és nem fogja igazán Isten országát építeni, hanem csak látszólag építi azt. Remélem világosan írtam. A tized akkor nem tiszta forrás, ha téves igei következtetésekkel, téves tanításokkal, téves  lelkiismeret-furdalás keltésével, vagy hátrányos megkülönböztetéssel érik el a pásztorok, hogy valaki tizedet fizessen. Egyéb esetekben tiszta. Ezt megtanultam a korábbi gyülekezetünk példáján. A kenetet az hozza, - aki maga a Szentszellem,- ha szabad teret adunk neki a hívő és gyülekezeti életünk minden területén.
Végezetül egy összefoglaló írással búcsúzom, Isten áldjon Benneteket!

Testvéreitek: Ernő és Eszti

Egy példa ( a sok közül ) a karizmatikus megosztottságról !!!!!! ( részlet egy újság cikkből ) Jézus-ATM: kötelező tizedfizetés a gyülekezetben?
Forrás: https://szellemieroszak.wordpress.com/2010/08/03/adakozas/

„Kell fizetni tizedet? – kérdezték prominens amerikai evangéliumi vezetőktől, akiknek a többsége szerint nem kell. Mindeközben egyre nagyobb teret hódít az online adakozás.
A liberálisnak elkönyvelt Európában sokan úgy tekintenek az amerikai kis- és nagy egyházakra, mint ahol a hívők lelke mellett azok pénztárcáját is aktívan masszírozzák, mindemellett ezért sokakat meglephet, hogy az evangéliumi vezetőknek csak a kisebbik része vallja azt, hogy a Biblia megköveteli a tizedfizetést. A befolyásos egyházi emberek 58 százaléka szerint a Biblia nem írja elő, hogy keresményünk tíz százalékát az Úrnak (vagyis többnyire a gyülekezetünknek) kell adni.

Ábrahám példája

Leith Anderson, az Evangéliumi Keresztyének Országos Egyesülete (National Association of Evangelicals – NAE) elnöke szerint az Ószövetség többféle tizedet is előírt, aminek része volt az állami adó és a vallási célokra beszedett adomány is. Mindenesetre Anderson is meglepődött azon, hogy az evangéliumi vezetők többsége szerint az ószövetségi gyakorlatot nem kell gyakorolni a mai gyülekezeti életben – pláne, hogy az USA-ban nagyon sok evangéliumi felekezet komplett “tizedfizetési ” tanítássorozatot állított össze.

Az Ószövetségben már Ábrahámtól megjelenik a tizedfizetés szokása, minden hívő szellemi atyja, Melkisédek főpapnak fizetett tizedet a hadizsákmányból. Arra viszont nem lehet újszövetségi parancsolatot találni, hogy minden hívő támogassa saját gyülekezetét bevétele tíz százalékával…….stb. Akkor most nézzünk a többségtől egy tanítást ezzel kapcsolatban !!……Napjainkban több keresztény egyház és gyülekezet kívánja meg tagjaitól, hogy egyházi célokra (beleértve a lelkészi javadalmazásokat is) jövedelmük egy tizedét fizessék be. Ezt bibliai alapon fennálló kötelezettségnek tekintik. Némelyek odáig mennek, hogy azt tanítják: aki a tizedet nem fizeti meg, meglopja Istent. Van viszont sok keresztyén, aki élesen szemben áll ezzel a gyakorlattal; sőt némelyek a tized fizetését és szedését egyenesen törvényszegésnek, vagyis bűnnek minősítik. Ebben a helyzetben megalapozottnak látszik, hogy egyrészt a Szentírás alapján, másrészt történetileg megvizsgáljuk ezt a kérdést.

A tized eredete

A tized egy olyan bibliai törvényen alapul, amelyet Isten Izráel népének adott. Mint minden ószövetségi törvény esetében, itt is eleve meg kell vizsgálnunk, hogy az Újszövetség fenntartja-e ezt. Hiszen alapelvnek kell tekintenünk, az (ószövetségi) törvény és a Krisztus törvénye (evangéliuma ) közötti különbséget.

A Zsidókhoz írott levél ezt mondja:
Amikor az újról (szövetségről) szól, elavulttá teszi az elsőt, ami pedig elavul és megöregszik, az közel van az elmúláshoz (Zsid 8,13).

Pál apostol pedig ezt:
A zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; a törvény uralma alatt levőknek, mint a törvény uralma alatt levő – pedig én magam nem vagyok a törvény uralma alatt –, hogy megnyerjem a törvény uralma alatt levőket. A törvény nélkülieknek törvény nélkülivé lettem – pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye ( evangéliuma ) szerint élek –, hogy megnyerjem a törvény nélkülieket (1Kor 9,20-21). A keresztyén embernek semijen ószövetségi törvényt nem kell megtartani. Csak példaként említjük a körülmetélkedés törvényét; a templomi áldozatok, a szombat és az ünnepek törvényeit, az ételekre vonatkozó törvényeket stb . Hamis érvelés az, ha valaki arra hivatkozva, hogy “benne van a Szentírásban” Krisztus testének tagjait a Törvény alá akarná vetni.

E bevezetés után vizsgáljuk meg részleteiben a tizedre vonatkozó törvényeket.

A tized megalapozását Mózes harmadik könyvében találjuk meg:
A föld minden tizede az Úré, a földnek a szemes terméséből és a fa gyümölcséből; az Úr szent tulajdona az. De ha valaki mindenképpen meg akar valamit váltani a tizedéből, tegye még hozzá egy ötödét. A marháknak és juhoknak a tizede is, minden tizedik, amely átmegy a pásztorbot alatt, az Úr szent tulajdona legyen. Nem szabad válogatni a jó és a rossz között, sem kicserélni azt (3Móz 27,30-33).

Nyilvánvaló ebből az idézetből, hogy a tizedet elsősorban a mezőgazdasági termények után és lehetőleg természetben kellett fizetni. Az állatok után is kellett tizedet fizetni, de csak minden befejezett tizes egység után .

Egy szó sem esik arról, hogy bérmunkásoknak, halászoknak, bányászoknak, vala-mint mesterembereknek tizedet kellett volna fizetniük. (Az efféle foglalkozásokról az Ószövetség említést tesz.)

A tized felhasználásáról Mózes negyedik könyve tájékoztat.
Azután ezt mondta az Úr Áronnak: Földjükből nem kapsz örökséget, és nem lesz osztályrészed köztük. Én vagyok a te osztályrészed és örökséged Izráel fiai között. Lévi fiainak pedig pedig örökségül adtam minden tizedet Izráelben. Munkájukért kapják ezt, mert ők végzik a szolgálatot a kijelentés sátránál. Ne közeledjenek többé Izráel fiai a kijelentés sátrához, mert bűnhődni fognak és meghalnak, hanem a léviták végezzék a szolgálatot a kijelentés sátránál, és ők bűnhődjenek az ott elkövetett bűnökért. Örök rendelkezés ez nemzedékről nemzedékre, hogy nem kapnak örökséget Izráel fiai között. Mert a lévitáknak adom örökségül Izráel fiainak a tizedét, amelyet az Úrnak ajánlanak fel ajándékul, ezért mondtam nekik, hogy Izráel fiai között nem kaphatnak örökséget (4Móz 18,20-24).

Ebből a szentírási szakaszból világosan látjuk, hogy a tizedet Lévi fiai kapták, mégpedig azért, mert különleges munkát végeztek, és – ami nagyon lényeges – megváltásként azért, hogy ők egyéb örökséget (földet) nem kaptak. Ez magyarázza azt a körülményt, hogy tizedet csak a földművelés és a hozzá kapcsolódó állattenyésztés termékeiből kellett fizetni, és a nem mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelem után nem. A továbbiakban a törvény úgy intézkedik, hogy a tized tizedét a lévitáknak át kell adniuk a papoknak. (A továbbiakban erre külön nem térünk ki, akár a lévitai, akár a papi tizedről beszélünk,tudjuk, hogy pontosan mire gondolunk.)

A tized a zsidóságnál :

Mielőtt tovább mennénk témánk vizsgálatában, meg kell néznünk, hogy a zsidóság hogyan állt a tized kérdéséhez. Mi a helyzet a zsidóságnál? Vajon fizetnek-e a mai zsidók tizedet? A válasz egyértelműen NEM !

Ernest L. Martin The Tithing Dilemma című könyvében elmondja, hogy amikor ezt a kérdést tanulmányozta, felhívott három rabbit. Kérdésére – egymástól függetlenül – azt válaszolták, hogy manapság egyetlen vallásos zsidó sem fizet tizedet.

Egyikük, akivel hosszan konzultált, ezt mondta: „Ha zsinagógám valamelyik tagja az Írás szerinti módon tizedet fizetne, megszegné Isten törvényét”. Miután Martin ezen megdöbbent, a rabbi kifejtette, hogy mivel a Biblia szerint tizedet csak a lévitáknak kell fizetni, bűn volna azt másnak adni. Mivel manapság nincs hivatalos lévitai papság, amely a jeruzsálemi templomban szolgálna, törvénytelen volna bármiféle bibliai tizedet fizetni. Ha azonban a templomot újjáépítenék, és ott papok és az őket segítő léviták szolgálnának, a Bibliában említett övezetekben élő zsidóknak kötelességük volna tizedet fizetni.

Ami a Bibliában említett övezeteket illeti, az csak Izráel földjére vonatkozik. A Krisztus születése körüli időkben csak az Izráelben és néhány környező, tisztának tekintett országban élő zsidóknak kellett tizedet fizetniük. Az ezen a területen kívül élő és földműveléssel foglalkozó zsidóknak (tekintet nélkül arra, hogy ilyenek nagyon kevesen voltak) nem.

A tized az Újszövetségben :

Az Újszövetségben nagyon kevés szó esik a tizedről. Egyszer Jézusnak egyik, az írástudókat és farizeusokat feddő beszédében fordul elő:
„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhagytátok mindazt, ami a törvényben ezeknél fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget; pedig ezeket kellene cselekedni, és azokat sem elhagyni” (Mt 23,23).
(Látjuk, hogy Jézus itt is csak mezőgazdasági termékek után természetben fizetett tizedről beszél, nem pedig a pénzjövedelem után pénzben fizetett tizedről.) Krisztus itt nem a tanítványaihoz, a leendő keresztyén egyház tagjaihoz beszélt, hanem zsidókhoz. Az egyház akkor még nem volt megalapítva, a zsidók pedig a törvény alatt álltak. A templom és a lévitai szolgálat még fennálltak. Ezekből a krisztusi igékből a keresztyének tizedfizetési kötelezettségét illetően semmiféle következtetést nem lehet levonni. Kereszthalála és feltámadása előtt Krisztus zsidókat többször is felszólított a törvény betartására.

Amikor megtisztított egy leprást Jézus ezt mondta: ő pedig megparancsolta neki: „Senkinek se mondd el ezt, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánlj fel áldozatot megtisztulásodért, ahogyan Mózes elrendelte, bizonyságul nekik” (Lk 5,14)

Amikor pedig a templomadót kérték, ezt mondta Péternek:
„De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj ki a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad. Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt, vedd ki, és add oda nekik érted és értem” (Mt 17,27).
S
őt, még általánosabban ezt mondta:
„Az írástudók és farizeusok a Mózes székébe ültek. Tehát mindazt, amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg, de cselekedeteiket nem kövessétek, mert beszélnek ugyan róla, de nem teszik” (Mt 23,2-3).

De ezekből a kijelentésekből ki vonná le azt a következtetést, hogy a keresztyéneknek gyógyulások esetén állatáldozatot kellene bemutatniuk, templom-adót kellene fizetniük, vagy követniük kellene a zsidó rabbik utasításait?

Ha magának Jézusnak az esetét vizsgáljuk, neki eszébe sem jutott, hogy magának vagy tanítványainak tizedet kérjen, vagy fogadjon el. Hogyan is tehette volna, amikor nem Lévi, hanem Júda törzséhez tartozott?

Vajon ez azt jelentette, hogy nem fogadott el anyagi támogatást? Egyáltalán nem.
Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket gonosz lelkektől szabadított meg, és betegségekből gyógyított meg: Mária, akit Magdalainak neveztek, akiből hét ördög ment ki, Johanna, Kuzának, Heródes egyik főemberének felesége, és Zsuzsánna, de sok más asszony is, akik szolgáltak neki vagyonukból
(Lk 8,1-3). Jézust és tanítványait tehát saját vagyonukból támogatták azok, akik hittek küldetésében. De ez a támogatás semmiképpen sem volt tized: önkéntes volt, és a Szentírás semmiféle utalást sem tesz az összegére.

Más kérdés, hogy Jézus súlyt helyezett az önkéntes adományokra. Amikor kiküldte a hetven tanítványt, ezt mondta nekik:
„Menjetek el! Íme, elküldlek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut… Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek, igyátok, amit adnak… Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el, és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem” (Lk 10,3-16).

Jézus arra is oktatta tanítványait ne fáradozzanak azon, hogy a pénzügyi biztonságukról intézményesen gondoskodjanak.
„Ezért mondom nektek, ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál?… Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek? Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja” (Mt 6,25-34).

Krisztus nem törődött azzal, hogy pénzt kapjon. Egész szolgálata alatt szegénységben élt.
Gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok (2Kor 8,9).

Az őskeresztyén egyház pénzügyei :

Ha tisztázni akarjuk a keresztyén szervezetek pénzforrásainak kérdését, meg kell vizsgálnunk, hogy mi történt, amikor a keresztyénség szervezkedése megkezdődött. A Szentírás szerint az első pünkösdkor háromezren lettek keresztyénné. Megjelent az első keresztyén közösség.
Milyenek voltak e közösség pénzügyei?

A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából bármit is a magáénak, hanem mindenük közös volt… Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták azokat, az eladott javak árát pedig elhozták, és letették az apostolok lába elé, azután szétosztották mindenkinek úgy, ahogyan szüksége volt rá (ApCsel 4,32-35).

Világos, hogy semmiféle tizedről szó sem volt. Mégis sok esetben ezek az emberek sokkal többet adtak, mint a tized lett volna. Miért? Mert látták, hogy Isten művének anyagi támogatásra van szüksége, és Isten Lelke arra késztette őket, hogy ezt a segítséget megadják.

Hogyan gondoskodott a maga munkájának pénzügyi hátteréről Pál?

Pál sohasem szedett tizedet, hogy fedezze az evangélium hirdetésének költségeit. ő – a képzett farizeus – sokkal jobban ismerte a törvényt, mintsem hogy ilyen gondolata támadt volna. Tudta, hogy törvényszegés lett volna, ha ő, aki nem Lévi, hanem Benjámin törzséből származik, tizedet fogadott volna el.

Pál szakmája szerint sátorkészítő volt. Mesterségét akkor is gyakorolta, amikor az evangéliumot hirdette, és így magát így tartotta el. A Biblia több helyen leírja, hogyan gondoskodott munkájának anyagi fedezetéről, és milyen elképzelése volt erről. Az efézusi vénektől így búcsúzott:
„Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőjévé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett. Senkinek ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam, sőt ti jól tudjátok, hogy a magam szükségleteiről, meg a velem levőkéről ezek a kezek gondoskodtak. Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (ApCsel 20,28.33-35). Pál megvalósította az igazi keresztyén magatartást, amikor saját kezével dolgozott, és nem csak eltartotta magát, hanem még segítette is a rászorulókat. Figyelemreméltó, hogy egyébként gyakran beszélt a szolgálók támogatásáról, és arról, hogy a keresztyéneknek pénzt kell adniuk az evangélium terjesztésére, de egyetlen egyszer sem említette azt, hogy tizedet kellene fizetniük.
Igaz, hogy az 2Kor 9,9-ben 5Móz 25,4-et idézi: „A nyomtató ökör száját ne kösd be”. De itt nyilvánvalóan nem a tizedre gondol, hiszen ha így tenne, a 4Móz 27-et vagy Mal 3-at idézné.
Azt természetesen Pál is hangoztatja, hogy a keresztyén szolgálókat támogatni kell. Így rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek (2Kor 9,14). De az ökör sem tizedet kapott a kicsépelt gabonából.

A Hasting-féle „Az apostoli egyház szótára” [Dictionary of the Apostolic Church] ezt mondja: „Általánosan elfogadott tény, hogy a tized fizetése szent célokra az apostolok és közvetlen utódaik idején ismeretlen volt a keresztyén egyházban”. Hasonlóképpen az Encyclopaedia Britannica ezt írja: „Kezdetben a keresztyén egyház tagjainak önkéntes adományaitól függött”. Még a New Catholic Encyclopaedia is – amelyet egy olyan egyház ad ki, amely később tizedet szedett – ezt írja: „Az ősegyház nem ismerte a tized rendszerét… Nem arról volt szó, hogy az egyház támogatásának igénye nem létezett volna, vagy ezt ne ismerték volna fel, hanem inkább arról, hogy ezt más eszközökkel elégítették ki”. Az Újszövetségben és az ősegyház történetében semmi nyoma sincs annak, hogy éltek volna a tized intézményével. Hiszen mindenki jól tudta, hogy az egyház tisztségviselői nem voltak léviták.

A tized megjelenése a keresztyén egyházban

Hosszú szünet után a tized a keresztyén egyházban a „papi tized” formájában jelent meg. A katolicizmusban megjelent a papi rend, és ezzel kapcsolatban a papoknak fizetendő tized is. A reformáció elvetette a papi rend létezését, és ezzel együtt a papi tized eszméjét is. Később egyes evangéliumi egyházakban és gyülekezetekben – különösképpen azokban, amelyekben bizonyos zsidózó vonások megjelentek – elkezdtek visszatérni a tized fizetésének ószövetségi és katolikus szokásához. Különös, hogy éppen egyes “funda-mentalistának” tekinthető gyülekezet igyekezett feltámasztani ezt az újszövetségi gondolkodással össze-egyeztethetetlen szokást.

A kérdés keresztyén megoldása

A bibliai szöveg világosan kimondja, hogy a tizedet törvényesen csak a léviták kaphatják meg. Azonban felvetődik az a gondolat, hogy a törvény megváltozott. Ezt megalapozza a Zsidókhoz írt levélből vett idézet: Amikor megváltozik a papság, szükségképpen megváltozik a törvény is (Zsid 7,12). Ebből némelyek azt a következtetést vonják le, hogy az újszövetségi időkben a tizedet immár nem a lévitáknak, hanem a keresztyén lelkészeknek kell fizetni. De ez félreértés. A papság valóban megváltozott. Most az egyetlen érvényes papság a Melkisédek rendje szerint való. Igaz ugyan, hogy Ábrahám a hadizsákmányból önkéntesen tizedet adott Melkisédeknek. Azonban a Szentírásban egyetlen olyan törvény sincs, amely Ábrahámot e tized megfizetésére kötelezte volna. És van egy további pont is. A keresztyén lelkészek nem Melkisédek rendje szerint való papok. (Éppenúgy, mint ahogyan egyetlen más emberi lény sem az.) Egyetlen Melkisédek rendje szerint való pap van: a mi Urunk és főpapunk, Jézus Krisztus. Bármiféle “papi rend” eszméje idegen az evangéliumi keresztyénségtől.

Katolikus testvéreink papjaikat Melkisédek rendje szerint való papoknak tekintik. Azonban nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a reformáció egyik legfontosabb tanítása volt a papi rend meglétének tagadása. Erre most nem is érdemes szót vesztegetnünk.
Természetesen egy pillanatra sem vitatjuk a lelkészi hivatal jogosultságát, azonban ez egy pillanatra sem téveszthető össze bármiféle papi renddel.

Némelyek felvetették azt a gondolatot, hogy Krisztusnak kell tizedet fizetnünk. Krisztus azonban jelenleg a mennyekben van, közvetlenül tehát nem fizethetjük neki a tizedet. Ha egyáltalán igaz lenne, hogy a melkisédeki papságnak tizedet kell fizetnünk, azt csak Krisztusnak fizethetnénk. Vajon megtehetnénk-e ezt közvetlenül?

A válasz: igen. Egyetlen mód van, hogy Krisztusnak bármit is adjunk. Ezt ő maga mondta: „Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak nekem az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg” (Mt 25,31-40).

Tehát még egyszer: A melkisédeki papságnak nem jár tized. De ha járna is, Melkisédek rendje szerint való pap egyetlen egy van, Jézus Krisztus. Neki viszont csak egyetlen módon lehet fizetni. Arról szó sincs a Bibliában, hogy a lelkészek eltartására vagy az evangélium terjesztésére fordított adományokat – bármilyen fontosak is ezek – közvetlenül Krisztusnak adnánk.
Ezzel kapcsolatban gyakran felvetődő kérdés, hogy kik Krisztus atyjafiai. Némelyek szerint minden ember; mások szerint test szerint való rokonai, a zsidók. Véleményünk szerint ez a kérdés könnyen eldönthető. Jézus maga mondta: „Aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fívérem, nővérem és az én anyám” (Mt 12,50).
Olykor hivatkozni szoktak arra is, hogy Jákób tizedet ajánlott fel Istennek (1Móz 28,22). Ez azonban önkéntes felajánlás volt, nem pedig egy kötelezettség teljesítése. (Amit köteles vagyok fizetni, azt nem ajánlhatom fel!)

A tized „ elve ”

Mindabból, amit elmondtunk, nyilvánvaló, hogy a tized olyan intézmény, amely manapság bibliai alapokon nem igazolható. Azt is tudjuk: Jézus Krisztus nem akarja, hogy bárki is egyházi célokra – bármilyen nemesek legyenek is azok – adakozzon, miközben családja szükséget szenved. Pál apostol ezt írta: Ha pedig valaki övéiről és főként háza népéről nem gondoskodik, az megtagadja a hitet, és rosszabb a hitetlennél (1Tim 5,8).

Történelmi tapasztalataink szerint a tized, mint kötelezően előírt “egyházi adó”, sok gyülekezetben némelyek anyagi romlásához vezetett.

Sokan el is fogadják, hogy a tized Krisztus egyházában nem létező intézmény. Mégis: nem ritkán találkozunk azzal a nézettel, hogy a tized ugyan nem törvény, azonban “irányelv”, amely azt tanácsolja, hogy jövedelmünk 10 százalékát fordítsuk egyházi célokra.

Ez azonban nagyon is vitatható nézet. Ha meggondoljuk, hogy a tized összege hogyan alakult ki, a legegyszerűbb magyarázat az, hogy ily módon Lévi törzsének tagjai, akik nem részesültek földbirtokban – és ha kaptak is volna földet, azt egyéb feladataik miatt nem tudták volna megművelni –, a tized következtében a föld terményeiből nagyjából ugyanolyan arányban részesültek, mint a többi törzs tagjai. (Ez így nem egészen pontos. A tized egy részét másra lehetett felhasználni. Részben a szegények támogatására, rész-ben az évenként háromszori jeruzsálemi zarándoklatra. Ez korrigálta azt a tényt, hogy Izráelben a léviták számaránya nem 1:12, hanem 1:27 volt.) De feltehetjük a kérdést, hogy a léviták szolgálata a templomi szolgálaton kívül miből is állt. Az ószövetségi társadalom szervezete teokratikus volt, ezért a papok és a léviták számos olyan feladatot elláttak, amelyet ma nem vallási szervezetek látnak el. A nép tanítóinak kellett lenniük (5Móz 24,8; 33,10; 2Krón 35,3; Neh 8,7), bíráskodniuk kellett (5Móz 17,8-9; 21,5; 1Krón 23,4; 2Krón 19,8; Ez 44,24). Az orvosi ellátás elsősorban az ő feladatuk volt (3Móz 13,2; 14,2; Lk 17,14). Hivatásos zenészek és énekesek voltak (1Krón 25,1-31; 2Krón 5,12; 34,12). Léviták voltak az irnokok, a felügyelők és a kapuőrök (2Krón 34,13). Ezeket a feladatokat manapság zömében az állam és állami jellegű szervezetek látják el, mégpedig a polgárok adójából. Az ószövetségi Izráelben állami jellegű adó nem volt. Így a mai körülmények között a 10 százalékos irányszám meghatározása semmivel sem indokolható.

A keresztyén megoldás

Az eddigiekben néhány alapgondolatot fogalmaztunk meg, amelyek alkalmasak a tizeddel kapcsolatos bibliai tanítás körvonalainak felvázolására. Nem célunk a keresztyén szervezetek pénzügyi forrásainak kérdését részletezni. Az ősegyház megoldotta felmerülő pénzügyi problémáit, mégpedig mindenki irányában méltányos módon. Számos módja van a keresztyén tevékenységek bibliai szempontból kifogásolhatatlan finanszírozásának. Az azonban bi-zonyos, hogy a tized nem ilyen módszer. Világos, hogy minden keresztyén, egyházi intézményt, amely megérdemli a támogatást, el kell látni a szükséges pénzeszközökkel.

A Biblia nem mondja azt, hogy Isten igényt tart a keresztyének jövedelmének bizonyos százalékára. De azt mondja, hogy mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert „a jókedvű adakozót szereti az Isten” (2Kor 9,7). Már csak azért is mert a törvény nem hitből van , és ami nem hitből van az bűn !
Isten olyan adakozókat kíván, akik szívből adnak.

Természetesen van a dolognak egy másik vetülete is. Ha a keresztyének szükségét látják annak, hogy az evangélium hirdetői teljes munkaidejüket az egyház szolgálatára fordítsák, akkor gondoskodniuk kell tisztességes eltartásukról. Az egyházi tevékenység költségekkel jár. Súlyos méltánytalanság lenne, ha valaki igénybe venné az egyház szolgálatait, de teherbíróképességéhez képest nem járulna hozzá e szolgálat költségeihez.

Ugyanakkor összeegyeztethetetlen lenne Krisztus szellemével, hogy bárkit is megfosztanának e szolgálat gyümölcseitől, mert anyagi helyzete nem engedi meg, hogy teljes mértékben vállalja a rá eső költségeket. A „vének” kötelessége, hogy minden szempontot mérlegelve a testvérek elé tárják a pénzügyi szükségleteket, a testvéreké pedig, hogy jó szívvel gondoskodjanak ezek kielégítéséről. E kérdésekben a keresztyén szabadságnak, bölcsességnek és irgalmasságnak kell érvényesülnie. De semmiképpen sem szabad egy idejétmúlt ószövetségi intézményt feleleveníteni. És a pénzügyekről általában Jézus ezt mondta: „Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért; elég minden napnak a maga baja” (Mt 6,31-34).

Felhívás Krisztus testének tagjaihoz :

Testvéreim!

Nem szeretném, ha a fentiekből valaki egy pillanatra is azt a következtetést vonná le, hogy a keresztyének ne adakozzanak az egyháznak vagy az egyház különböző intézményeinek.

Ellenkezőleg!

Jól tudom, hogy az egyháznak, a gyülekezeteknek pénzre van szükségük a lelkészek tisztességes fizetéséhez, a működés feltételeinek fenntartásához, különböző intézmények (újságok, könyvkiadók, oktatási- és szeretetintézmények stb.) működtetéséhez; végül, de nem utolsó sorban a szegények támogatásához. És azt mondom: Testvéreim, járuljatok hozzá e szükségletek kielégítéséhez! Adakozzatok, adakozzatok bőségesen. De az adakozásból ne csináljatok az Újszövetség szellemével ellentétes, ószövetségi kötelességet. Nem vagyunk a Törvény alatt! Ne hivatkozzatok – teljesen alaptalanul – a tized Krisztus óta érvénytelen, eltörölt intézményére. Ti, akik vállaltátok a keresztyén intézmények fenntartását, a bevétel érdekében ne hivatkozzatok hamis érvekre.

Bízzatok a mi mennyei Atyánkban, aki gondoskodik a benne bízókról. Ne féljetek! A jókedvű adakozók és az Istenben bízó sáfárok nagyobb csodákra képesek, mint a törvényeskedés bármilyen formája. Sohase feledjük el, hogy a jókedvű adakozót szereti az Isten, és minden ajándék Istentől származik!!!!!! „
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Aksza - 2018. Október 25. - 21:34:35
Kedves Lucius!

Köszönöm a kimerítő posztot, de jól ismerem a tizedről szóló tanításokat pro és kontra.

Jól tetted, hogy elhagytad azt a gyülekezetet, ahol kötelezővé tették a tizedadást. Nekem soha senki nem tette kötelezővé. Nem egyszer elő is fordult, hogy nem adtam tizedet, de attól még ugyanúgy szerettek engem a gyülekezetemben. Csak az volt a baj, hogy olyankor elfogyott a pénzem. Bizony volt úgy, hogy a gyülekezetem adakozott nekem, és úgy segítettek ki anyagilag. Máskor a zsebembe csúsztatgatták a pénzt, azt se tudtam, kik adták. Csak azért, mert valaki hallotta, hogy az imádságomban az anyagi helyzetem javulását kértem, és ebből megsejtették, hogy szükségben vagyok.

De ha beadtam a tizedet, mindig helyreállt a büdzsém. Akkor már én tudtam adakozni. Többször is kipróbáltam, nekem ez működött. Az én hitemnek erre volt szüksége. Egy szóval se mondom, hogy másnak is szüksége van erre. Ismerek olyan élő hitű keresztényt, aki sose ad tizedet, mégse fogy el a pénze. Igaz, hogy neki nincs gyülekezete.

Szóval a topic címére, hogy "Lehet-e kenyérkéregető egy hívő", az én válaszom az, hogy nem, ha beadja a tizedet  :) Ha nem adja be, akkor nem tudom.
Ha pedig valaki nagyon tiltakozik a tized ellen, azzal sincs semmi gond. Annak én is azt mondom, amit Zimányi Józsi bácsi: Ne adjon tizedet, adjon ötödöt vagy felet. Nem vagyunk ebben megkötve. A tized csak a minimum.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2018. Október 25. - 21:40:26
No a topic címének semmi köze a tizedhez, sem annak a megfizetéséhez.
A kíméletlen valósághoz van köze.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Kamilla - 2018. Október 25. - 21:55:24
[valasz author=Lucius link=topic=864.msg88192#msg88192 date=1540494978]

[/valasz]

Azta! Ehhez elég sok idő kell...  hűűű... és elolvasták?  nerd
Szakdolgozatot írhatnál belőle....  :) 
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Aksza - 2018. Október 25. - 22:12:21
No a topic címének semmi köze a tizedhez, sem annak a megfizetéséhez.
A kíméletlen valósághoz van köze.

Már hogyne lenne köze, kedves Csaba.
A Biblia egyértelműen párhuzamot von a tized, és Isten anyagi áldása között. Mint már korábban idéztem:

Malak. 3.10-12
Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen. És megdorgálom érettetek a kártevőt, és nem veszti el földetek gyümölcsét, és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn, azt mondja a Seregeknek Ura. És boldognak mondanak titeket mind a nemzetek; mert kívánatos földdé lesztek ti, azt mondja a Seregeknek Ura."

Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2018. Október 25. - 22:27:35
[valasz author=Aksza link=topic=864.msg88199#msg88199 date=1540498341]

[/valasz]
Egyértelműen az ószövetséget idézed.
Azért, mert tele tömöd egy-egy pásztor bukszáját, attól még az özvegy és az árva éhezhet.
Szerinted miért nem a tized megfizetését nevezi a Biblia az Újszövetségben igaz Istentiszteletnek?
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Aksza - 2018. Október 25. - 22:36:24
[valasz author=Aksza link=topic=864.msg88199#msg88199 date=1540498341]

[/valasz]
Egyértelműen az ószövetséget idézed.
Azért, mert tele tömöd egy-egy pásztor bukszáját, attól még az özvegy és az árva éhezhet.
Szerinted miért nem a tized megfizetését nevezi a Biblia az Újszövetségben igaz Istentiszteletnek?

Te összevissza kevered a dolgokat, kedves Csaba. Miért ne idézhetném az Ószövetséget, ha egyszer ez az ige nálam működik? Nem ez az egyetlen ószövetségi ige, ami nálam működik. Hanem pl. ez is: "Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat." Péld. 3,6. És még sok száz másik is.

Mi az összefüggés a pásztor bukszája meg az özvegy és az árva éhezése között?
Ki mondta, hogy a tized megfizetése az igaz istentisztelet?
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2018. Október 25. - 22:52:10
Egy ószövetségi parancsolatot idézel, ami nem működik az Újszövetségben automatikusan.
Kiindulsz a saját tapasztalatodból, s azt mondod, aki fizeti  a tizedet, az nem válhat kenyérkéregetővé, koldussá. Isten megfogja áldani őt.
Mond ezt el a 4 millió nincstelennek itthon.
Azért mert te fizeted a tizedet, az ő földjeik és szőlejeik nem borulnak termésbe.
Mert,hogy nincsen nekik.
Szóval a topic címére nem megoldás a tized.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Aksza - 2018. Október 25. - 22:58:29
Egy ószövetségi parancsolatot idézel, ami nem működik az Újszövetségben automatikusan.
Kiindulsz a saját tapasztalatodból, s azt mondod, aki fizeti  a tizedet, az nem válhat kenyérkéregetővé, koldussá. Isten megfogja áldani őt.
Mond ezt el a 4 millió nincstelennek itthon.

4 millió nincstelen keresztény hívő van itthon?
Ki mondta, hogy a Malakiás idézet mindenkinek szól? Ez az ige az Ószövetségben Isten népének szólt, ma is azoknak szól, akik Isten népéhez tartoznak. Én ahhoz tartozónak vallom magamat.
Egyébként pedig végig nyilvánvalóvá tettem, hogy a tizeddel kapcsolatos tapasztalatom az én egyéni tapasztalatom. Semmi más, csak egy saját bizonyságtétel. Nem értem, mi ezzel a problémád? Haragszol, mert én tizedet adok?
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Lucius - 2018. Október 25. - 23:08:37
[valasz author=Aksza link=topic=864.msg88193#msg88193 date=1540496075]

[/valasz]

Kedves Aksza!

Csabának igaza van abban, hogy ószövetségi igét idézel a Malakiásban. Olyan igét, amely nem egy újszövetségi hívőre vonatkozik.

Miért?

Ez az ige úgy kezdődik, hogy Isten Malakiáson keresztül elkezd valakikhez beszélni, hogy megcsalják Őt a tizeddel. Ezután ezeknek a valakiknek mondja, hogy tegyék próbára azzal, hogy megfizetik, ami az Úrnak jár.

Nos, ezek a valakik a zsidók voltak, akiknek törvénybe adta az Úr, hogy fizessenek tizedet Figyelem! a mezőgazdasági eredetű termésükből, tehát a megtermelt növényeikből és állataikból, hogy "legyen eleség az én tárházamba".

Ok?

Tehát ezt az ígéretet Isten a zsidóknak tette, nem pedig nekünk újszövetségi hívőknek.

Miért?

Azért, mert minket nem azért áld meg, mert adunk valamit, mondjuk a tizedet, hanem azért, mert a gyermekei, a fiai vagyunk Jézus vére által.

Mindezek ellenére amíg azt hiszed, hogy az áldáshoz szükség van a tizeded befizetésére, addig Istent egy automatának képzeled, ahová bedobsz valamennyi pénzt, és Ő visszadobja az áldást. Jutalmúl, hogy milyen nagyszerűen cselekedtél. Ha nem adsz tizedet, a jelenlegi hited szerint (anyagi) áldást sem kapsz.

Ez azonban nem így van. Isten a szívedet kéri, és nem a pénzedet. Jézus miatt áld meg, és nem a tizedfizetésed miatt.

A fia vagy, azt teszel a pénzeddel, amit akarsz. Akár tizedet is fizethetsz belőle felőlem, de ha azt gondolod ebből jön az áldás, akkor Te a cselekedetek általi üdvösségben hiszel. A mi üdvösségünk, a mi áldásaink kegyelemből jönnek, nem pedig jutalmul, a tizedfizetésünk jutalmául.

A malakiási ige tehát nem ránk vonatkozik. Törvény alatt élő emberekre vonatkozik, nem pedig kegyelem alatt élő emberekre.

Te hallod Isten hangját, és akkor jársz jól szerintem, ha oda fizetsz, annak, és annyit adsz, akinek Ő mondja. Figyelj csak rá, és ha a pásztorod már A6-os Audival jár, és Bécsbe jár inget vásárolni, mint az én korábbi pásztorom, akkor egy napon lehet, hogy azt mondja majd neked Isten, hogy a pásztorod helyett add inkább a legszegényebb testvérnek a gyülekezetedben.

Amikor én így teszek, akkor pontosan százszorosát kapom vissza már ebben az életben. Isten megtanított rá, hogy bátran odaadhatom, bármennyit is mond, mert semmi kár nem fog emiatt érni. DE az Ő hangjára figyelek, nem pedig olyan ószövetségi igékre, amelyek a törvény alatt lévő zsidókhoz szóltak. MERT minket már nem az ószövetségi törvény kell, hogy vezessen, hanem Isten hangja. Szerintem ez az üdvözítő és helyes út, de tiszteletben tartom a véleményedet.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Aksza - 2018. Október 25. - 23:17:33
akkor egy napon lehet, hogy azt mondja majd neked Isten, hogy a pásztorod helyett add inkább a legszegényebb testvérnek a gyülekezetedben.

Jó, majd ha azt mondja, akkor annak adom.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Lucius - 2018. Október 25. - 23:22:21
 [valasz author=Aksza link=topic=864.msg88207#msg88207 date=1540502253]

[/valasz]

 O0  O0  :zzz
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2018. Október 25. - 23:37:45
[valasz author=Aksza link=topic=864.msg88205#msg88205 date=1540501109]

[/valasz]
Aksza én azzal kezdtem, hogy nem arra haragszom, aki a tizedet adja.
Ha jó kedvvel adod hát adjad. Azt sem kétlem, hogy megáld Isten.
Csak a topic címére ez továbbra sem megoldás.
:szelid:
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Lucius - 2018. Október 25. - 23:50:29
[valasz author=Kamilla link=topic=864.msg88197#msg88197 date=1540497324]

[/valasz]

Szerintem elolvasták. Ezt onnan sejtem, hogy páros lábbal rúgtak ki minket midenfajta igei érvelés nélkül. Amiket mondtak volna, azokat mind megcáfoltam ebben az írásban, ezért nem is pazarolták a drága idejüket további érvekre.

Gondolom látták, hogy vagy mi megyünk, vagy a korábbi jól felépített rendszerük. Rosszul döntöttek... sad
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Aksza - 2018. Október 26. - 00:31:15
Kedves Aksza!

Csabának igaza van abban, hogy ószövetségi igét idézel a Malakiásban. Olyan igét, amely nem egy újszövetségi hívőre vonatkozik.

Miért?

Ez az ige úgy kezdődik, hogy Isten Malakiáson keresztül elkezd valakikhez beszélni, hogy megcsalják Őt a tizeddel. Ezután ezeknek a valakiknek mondja, hogy tegyék próbára azzal, hogy megfizetik, ami az Úrnak jár.

Nos, ezek a valakik a zsidók voltak, akiknek törvénybe adta az Úr, hogy fizessenek tizedet Figyelem! a mezőgazdasági eredetű termésükből, tehát a megtermelt növényeikből és állataikból, hogy "legyen eleség az én tárházamba".

Ok?

Tehát ezt az ígéretet Isten a zsidóknak tette, nem pedig nekünk újszövetségi hívőknek.

Miért?

Azért, mert minket nem azért áld meg, mert adunk valamit, mondjuk a tizedet, hanem azért, mert a gyermekei, a fiai vagyunk Jézus vére által.

Mindezek ellenére amíg azt hiszed, hogy az áldáshoz szükség van a tizeded befizetésére, addig Istent egy automatának képzeled, ahová bedobsz valamennyi pénzt, és Ő visszadobja az áldást. Jutalmúl, hogy milyen nagyszerűen cselekedtél. Ha nem adsz tizedet, a jelenlegi hited szerint (anyagi) áldást sem kapsz.

Ez azonban nem így van. Isten a szívedet kéri, és nem a pénzedet. Jézus miatt áld meg, és nem a tizedfizetésed miatt.

A fia vagy, azt teszel a pénzeddel, amit akarsz. Akár tizedet is fizethetsz belőle felőlem, de ha azt gondolod ebből jön az áldás, akkor Te a cselekedetek általi üdvösségben hiszel. A mi üdvösségünk, a mi áldásaink kegyelemből jönnek, nem pedig jutalmul, a tizedfizetésünk jutalmául.

A malakiási ige tehát nem ránk vonatkozik. Törvény alatt élő emberekre vonatkozik, nem pedig kegyelem alatt élő emberekre.

Te hallod Isten hangját, és akkor jársz jól szerintem, ha oda fizetsz, annak, és annyit adsz, akinek Ő mondja. Figyelj csak rá, és ha a pásztorod már A6-os Audival jár, és Bécsbe jár inget vásárolni, mint az én korábbi pásztorom, akkor egy napon lehet, hogy azt mondja majd neked Isten, hogy a pásztorod helyett add inkább a legszegényebb testvérnek a gyülekezetedben.

Amikor én így teszek, akkor pontosan százszorosát kapom vissza már ebben az életben. Isten megtanított rá, hogy bátran odaadhatom, bármennyit is mond, mert semmi kár nem fog emiatt érni. DE az Ő hangjára figyelek, nem pedig olyan ószövetségi igékre, amelyek a törvény alatt lévő zsidókhoz szóltak. MERT minket már nem az ószövetségi törvény kell, hogy vezessen, hanem Isten hangja. Szerintem ez az üdvözítő és helyes út, de tiszteletben tartom a véleményedet.

Néhány szóban még reagálnék erre, kedves Lucius.

A Malakiás idézet valóban a zsidóknak szólt, de egy fontos isteni alapelv található benne, akárcsak abban az igében, amelyik úgy szól, hogy a "nyomtató ökörnek ne kösd fel a száját". Mindkettő az Istenben való bizalomról szól anyagi területen is. Ezek az ószövetségi alapelvek pedig az Újszövetségben is érvényesek. Különben Pál nem idézné.
Annak, hogy "termésről" van benne szó, nincs jelentősége. Az Ószövetségben a termés jelentette az anyagi javakat, ma pedig a pénz jelenti. Legfőképp. Nem ez a lényeg, hanem az alapelv. Hogy hogyan állunk az anyagiakhoz.

Azon az alapon, hogy Malakiás a zsidókhoz szólt, és nem az újszövetségi hívőkhöz, az egész Ószövetséget kidobhatnánk a Bibliából. Pál apostol azonban nem ezen a véleményen volt. Ő azt írta: "Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg" Róm. 15.4

És vannak dolgok, amiket szerintem félreértettél. Mert egyáltalán nem tekintem Istent automatának, amikor engedelmeskedek egy felszólításának. Hitből engedelmeskedek, és akkor látom Isten ígéreteinek megvalósulását. A hitből való engedelmesség nem cselekedetekből való üdvösség, hanem a hit megnyilvánulása cselekedetekben. Mert "a hit cselekedetek nélkül megholt" Jak. 2,20.
Isten Jézus Krisztusért áld meg, de ez nem jelenti azt, hogy nem kellene tennünk semmit, csak ülünk és hiszünk. Ha Péter nem vetette volna ki a hálóját Jézus felszólítására, egy darab halat se fogott volna. Mégse mondhatjuk, hogy automatának tekintette Istent. A háló kivetése a hit cselekedete volt. Nálam a tized a háló. A tized adása vagy az adakozás is a hit cselekedete, amit Isten áldása követ, és megtelik a háló. Ez nem cselekedetekből való üdvösség, hanem az élő és működő hit.

Az én pásztorom nem jár Audival, de ha azzal járna, akkor se lenne semmi közöm hozzá. Nem vagyok irigy, és nem érdekel, kinek mennyije van. Ő is Isten felé tartozik elszámolással, meg én is. A tized pedig senkit sem gátol meg abban, hogy mellette adakozzon a szegény testvéreinek vagy bárki másnak.
Pál apostol pedig elég egyértelműen ír arról, hogy a gyülekezet támogassa a pásztorát, és nekem ezzel semmi problémám sincs. Szeretem a pásztoromat, barátom, testvérem, régóta ismerem őt, és nagyon sokat köszönhetek neki. Isten áldott emberének tartom. Máskülönben nem is járnék a gyülekezetébe. Nem kell olyan gyülekezetbe járni, amelyiknek a pásztorától sajnáljátok a tizedet.

Én így látom ezt a dolgot, és így élem meg.

Azt a kérdést azért még feltenném így utólag, hogy ha elvetjük a tizedet (vagy ötödöt, hatodot, mindegy), akkor mégis hogyan támogassa egy gyülekezet a pásztorát? Az adakozás nem egy havi fix összeg, arra egy pásztor nem építheti a megélhetését, a családja fenntartását, a csekkjei befizetését. Szóval akkor milyen módon támogassuk a pásztort, főleg, ha teljes idejét az ige szolgálatának, az evangélizálásnak és a pásztorolásnak szenteli?
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2018. Október 26. - 12:14:42
Biztosan hallottál már a munkáról kedves Aksza!
A pásztorok többsége nem hal bele, ha meg valaki a megélhetési igehírdetést választja, lássa előre az esetleges következményeit is.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Zoltan - 2018. Október 26. - 12:29:34
Ebben egyet is értenék veled,  Csaba. Mivel sok Lelkipásztor prédikáláson kívűl nem sokat csinál, na, az ilyen nyugodtan el mehet dolgozni.
Viszont azon lelkipásztorok akik lelkiismeretesen végzik a lelkipásztori szolgálatott (lelkigondozás, család, beteg  látogatás … stb) – és nagyon sokszor el is várja a gyülekezet, hogy ezt tegyék is - , nem igen tudnák azt tenni a munka és család mellett. Ezt tudom a saját életemből.
Ugyanakkor maga az ige mondja, hogy akik az igét hírdetik abbol éljnek. 1Kor.9, 1 Tim.5.18
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Lucius - 2018. Október 26. - 12:52:43
[valasz author=Zoltan link=topic=864.msg88226#msg88226 date=1540549774]

[/valasz]

Ámen!

Nincs ezzel gond, sőt így helyes. Csak az nem helyes, amikor ezt téves igemagyarázatokkal érik el egyes pásztorok, nem pedig
őszinte párbeszéddel, vagy az Úrhoz való imádkozással, hogy legyen szíves, szóljon már a híveinek, ha azt akarja, hogy folyjon ez a szolgálat.

Tudom, hogy a ti gyülekezetetek nem ilyen, sok jó, igeileg ebben a témában tiszta tanításokkal rendelkező baptista gyülekezetet ismerek én is.
Ha én lennék a helyedben, én is elfogadnám tiszta lelkiismerettel azt, amit az Úr ad a hívő testvéreken keresztül. Fogadtam már el tizedet én is.
Nem bűn tizedet elfogadni, bűn viszont téves igemagyarázatokkal, vagy megfélemlítéssel kicsalni.

Mindkettővel bőven találkozni a keresztény világban.

Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2018. Október 26. - 12:56:48
[valasz author=Zoltan link=topic=864.msg88226#msg88226 date=1540549774]

[/valasz]
Ezzel nincs gondom Zoli!
Csak éppen nincs a Bibliában szó az Újszövetségben tizedről, de mégcsak Zimányi elképzeléséről sem, hogy az az alsó limit.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2018. Október 26. - 12:58:48
No arról nem is szólva, hogy a tized még nem számolta fel a topic címében rejlő kérdést.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Zoltan - 2018. Október 26. - 13:02:35
Természetesen én sem értek egyet a tizeddel.
Ha adakozás, akkor az legyen adakozás , - jókedvből, és szeretetből, s nem előírásbol.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2018. Október 26. - 13:09:14
[valasz author=Zoltan link=topic=864.msg88231#msg88231 date=1540551755]

[/valasz]
:like:
Az jutott a témával kapcsolatban eszembe, hogy az nem Isten iránti bizalmatlanság vajon, ha lelkészként meg akarom szabni az adakozás alsó határát?
70.eFt-ból 7 ezret adni, vajon akkora teher, mint 500.eFt-ből 50eFt-ot?
A betű tényleg megől...
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Lucius - 2018. Október 26. - 13:33:39
[valasz author=Aksza link=topic=864.msg88213#msg88213 date=1540506675]

[/valasz]

Kedves Aksa!
Kékkel írtam be a gondolataimat. A fekete részt Tőled idézem:

„A Malakiás idézet valóban a zsidóknak szólt, de egy fontos isteni alapelv található benne, akárcsak abban az igében, amelyik úgy szól, hogy a "nyomtató ökörnek ne kösd fel a száját". Mindkettő az Istenben való bizalomról szól anyagi területen is. Ezek az ószövetségi alapelvek pedig az Újszövetségben is érvényesek. Különben Pál nem idézné.
Annak, hogy "termésről" van benne szó, nincs jelentősége. Az Ószövetségben a termés jelentette az anyagi javakat, ma pedig a pénz jelenti. Legfőképp. Nem ez a lényeg, hanem az alapelv. Hogy hogyan állunk az anyagiakhoz.

Azon az alapon, hogy Malakiás a zsidókhoz szólt, és nem az újszövetségi hívőkhöz, az egész Ószövetséget kidobhatnánk a Bibliából. Pál apostol azonban nem ezen a véleményen volt. Ő azt írta: "Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg" Róm. 15.4 „


Egyetértünk abban, hogy az ószövetség a mi tanulságunkra íratott meg, de azt nem gondolom, hogy szóról-szóra meg kell tennünk, amit mond. A mögötte álló szellemi alapelveket kellene felismernünk, és alkalmaznunk az életünkben.
Olyan ez, mintha egy pásztor egy gyülekezetben elkezdene állatokat áldozni egy oltáron. Rákérdeznél, hogy miért, és erre azt válaszolná, hogy „nem látod, világosan meg van írva az ószövetségben, hogy az igazi Istentisztelet állatáldozatokat kíván.” Igaza lenne? Nem, mert állatáldozatokat a zsidóknak kellett bemutatnia Jézus feltámadásáig. Ő csak kiragadott egy ószövetségi igét, és félreértette azt, és szóról-szóra alkalmazta önmagára.
Éppen így, a malakiási ige szellemi mondanivalója sem az, hogy ha tizedet fizet valaki, akkor áldást kap, mint a törvény alatt lévő zsidók. A tizes számnak ugyanis nincsen MÁGIKUS hatása. Ennek az igének a tanulsága számunkra, hogyha Isten kér valamit, azt adjuk csak oda bátran, nem lesz belőle hátrányunk. Ha ötödöt kér annyit, ha századot annyit, mindig annyit, amennyit kér. Nem lesz ebből hátrányunk.

Namármost. Idővel előálltak emberek, akik nem találtak a tizedfizetésre és tizedbeszedésre újszövetségi igét. Azért nem, mert az újszövetségben minket már Isten Lelke vezérel, hogy hova mennyit és mikor fizessünk, nem pedig a „tizedfizetés” törvénye, mint a zsidókat. A tizedet az újszövetségben felváltotta az adomány. Az adomány mértéke pedig nincsen megszabva, mint a zsidóknak annak idején a törvényben, meghagyva ezzel Isten Lelkének a szabadságot hogy a gyermekeit a lehetőségeik, képességeik, a hitük és a szükségek szerint vezesse az aktuális élethelyzeteknek megfelelően.

Így a jeruzsálemi gyülekezet sem fizetett tizedet, mert mindenük közös volt, és egyetlen más gyülekezetről sem olvashatsz ilyet az újszövetségben.
Egyes embereknek azonban anno nem volt elég az adomány, ezért ószövetségi igékhez nyúltak, és hamisan, „törvényt” kreáltak abból, hogy az áldás akkor jön, ha tizedet fizetsz. Ez azonban hatalmas csúsztatás, mert ilyet újszövetségi hívőnek sohasem mondott az igében Isten. Mondott viszont olyat, hogy ha bármit feláldozunk, és bármennyit az Ő nevéért, vagyis azért, mert Ő azt elkéri tőlünk, akkor százannyit kapunk vissza, nem kell aggódnunk, és olyat is, hogy tartozunk azoknak, akik felénk szellemi javakkal szolgálnak. De a mértéket nem öntötte szabályba, mint az ószövetségben. Nincsen mágikus 10-es szabály…

Én ezért semmit nem szóltam volna, ha azt írod, hogy Isten úgy vezetett Téged, hogy fizess tizedet a pásztorodnak. Isten mondta, jól teszed, ha megteszed. Ha nekem is újra mondja majd, akkor én is jól teszem, ha megteszem. Te azonban ehelyett azt írtad, hogy egy ószövetségi igében van írva, hogy Isten a tizedfizetést megáldja.

Na, ez ellen már fel kell emelnem a szavamat, mert Isten a malakiási igében a zsidóknak írja, hogy megáldja őket akkor, ha megteszik végre azt, amit Ő a törvényben megkövetelt tőlük (tizedfizetés). Ez tökéletes összhangban van az ószövetség lényegével:
„Én, Isten, megáldalak, ha te ember megteszed, amit a törvényben megkövetelek tőled.” „Megtesszük” – mondták a zsidók. De nem tették meg, ezért mondta nekik Isten, hogy „csaltok engemet a tizeddel”. Megcsalták, mert nem tettek meg valami olyat, amit pedig megígértek neki a törvényadás esküjénél.

Mi azonban nem csaljuk meg Őt, ha nem fizetünk tizedet, mert mi sohasem ígértünk neki ilyet újszövetségi hívőként. Ő pedig viszont nem ígért olyat, hogy megáld, ha tizedet fizetünk.
Új szövetség, új szabályok. Ehelyett azt ígérte, hogy megáld, ha megtesszük, ha az Ő nevéért valamiről lemodunk, vagy valamit elveszítünk, vagy valakinek valamit adunk az Ő nevében.

„Az Ő nevében…” Nem az „ószövetségi törvény” nevében…


És vannak dolgok, amiket szerintem félreértettél. Mert egyáltalán nem tekintem Istent automatának, amikor engedelmeskedek egy felszólításának. Hitből engedelmeskedek, és akkor látom Isten ígéreteinek megvalósulását. A hitből való engedelmesség nem cselekedetekből való üdvösség, hanem a hit megnyilvánulása cselekedetekben. Mert "a hit cselekedetek nélkül megholt" Jak. 2,20.
Isten Jézus Krisztusért áld meg, de ez nem jelenti azt, hogy nem kellene tennünk semmit, csak ülünk és hiszünk. Ha Péter nem vetette volna ki újra a hálóját Jézus felszólítására, egy darab halat se fogott volna. Mégse mondhatjuk, hogy automatának tekintette Istent. A háló kivetése a hit cselekedete volt. Ugyanígy a tized adása vagy az adakozás is a hit cselekedete, amit Isten áldása követ, nem pedig cselekedetekből való üdvösség.


A válaszom erre az, hogy a tized áldása lehet nálad a hit cselelkedete nálad, amennyiben VALÓBAN Isten kért meg arra, hogy fizesd. Ha így van, jól teszed, ha fizeted. A baj akkor van, ha nem Isten vezet ebben a kérdésben, hanem ószövetségi félremagyarázott igehelyek, és korábbi téves, vagy hamis tanítások, amelyek már beépültek a keresztény köztudatba. Én is fizettem sokáig, és szentül meg voltam győződve róla, hogy ez Isten akarata. Azután pedig kiderült, hogy egy antikrisztusi szervezetet támogattam, akik megfélemlítéssel érték el, hogy a tagok tizedet fizessenek. Nem fizetni tizedet ebben a közösségben egyenlő volt a kizárással. Nálam a tizedfizetés nem a HIT cselekedete volt, hanem a butaságé, mert akkor még tájékozatlan ésmindentelhívő voltam. Tehát lehet tizedet hitből és lehet butaságból is fizetni.

Ma már nem fizetek tizedet, hanem adományt adok. Ezek egy részét rendszeresen, egy részét alkalmanként, ahogyan az Úr vezet. Ez néha több a tizednél, néha kevesebb. Nem kényszerből, vagy félelemből adom, hogy nem kapok áldást, ha nem adok, hanem azért adok, mert egy családba tartozom az Úrral. Mivel tudom, hogy egy családba tartozunk és közösek az érdekeink, ezért nekem nem kell szabály, hogy mennyit adjak, úgy mint az ószövetségben a zsidóknak. Pontosan annyit adok, amennyi abban a hónapban Isten művének a javára válik. Így gondolkodnak a fiak. Eggyé váltunk Istennel, egy szellemmé. Közös a háztartásunk, mint egy férjnek és egy feleségnek egy jó házasságban. Az Ő céljai ímmár az én céljaim is, a mi céljaink is, és imádom, ha a királysága előre halad, mert akkor az én királyságom is előre halad.

Ez az Új Szövetség.

Ján 17:22 - 17:23 És én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, őnekik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk:  Én ő bennük, és te énbennem: hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél. 
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Lucius - 2018. Október 26. - 13:44:48
[valasz author=Zoltan link=topic=864.msg88231#msg88231 date=1540551755]

[/valasz]
:like:
Az jutott a témával kapcsolatban eszembe, hogy az nem Isten iránti bizalmatlanság vajon, ha lelkészként meg akarom szabni az adakozás alsó határát?
70.eFt-ból 7 ezret adni, vajon akkora teher, mint 500.eFt-ből 50eFt-ot?
A betű tényleg megől...

És akkor még a pszichológiai, lelki terhekről nem is beszéltünk. Kinek könnyebb tizedet fizetnie, egy 10 éve megtért érett kereszténynek, vagy egy két napja megtért újszülöttnek. Olyan valakinek, akinek 200 milliós ingatlanvagyona van a háttérben, vagy olyan valakinek, akinek csak adóssága van, és a rövidesen viszi a végrehajtó a házát?

Kinek van nagyobb szüksége a tizedemre ebben a hónapban?

A Bécsbe járó A6-os Audis pásztoroknak, vagy a gyülekezet szerencsétlen rászorulójának, aki anyagi válságba került, és a pásztoromnak eszébe sem jut, hogy segítsen rajta??? Mikor vagyok bölcs? Kinél szeretné látni vajon Isten a tizedemet, vagy az adományomat?

Én nem tudom, ehhez nem vagyok elég bölcs, de ha megkérdezzük Istent, Ő ad ehhez bölcsességet.
Tegyük ezt.

Ez az Új Szövetség bölcsessége, amely megelevenít, nem pedig az ószövetségé, amely megöl, ahogyan Csaba is írta.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Aksza - 2018. Október 26. - 21:40:13
Már mondtam, akinek problémája van a tizedadással, az adjon ötödöt, vagy negyedet, vagy felet, tetszése szerint.

Mer azért elég ciki, ha még annyit sem adunk rendszeresen az Úr munkájára, amennyit egy újjá sem született, ószövetségi izraelita adott.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2018. Október 26. - 22:31:10
:D
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Lucius - 2018. Október 26. - 22:35:46
[valasz author=Aksza link=topic=864.msg88238#msg88238 date=1540582813]

[/valasz]

Kedvez Aksza!

Kérdezni szeretnék valamit Tőled:
Pál szerinted kinek fizetett tizedet?
Ki segíti jobban elő Isten munkáját? Az, aki minden
hónapban tizedet ad a dúsgazdag egyházának, ahol a
pásztor A6- al jár, valamint a gyülekezeti épület hitelének részleteit, amely a saját nevén van kifizettette a híveivel az évek alatt, vagy az, aki ezt látva nem tömi tovább a pásztor zsebét, hanem helyette vár az alkalmas időpontra és Isten hangjára, hogy mikor fizessen, mennyit és kinek???

Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Aksza - 2018. Október 26. - 23:04:54
[valasz author=Aksza link=topic=864.msg88238#msg88238 date=1540582813]

[/valasz]

Kedvez Aksza!

Kérdezni szeretnék valamit Tőled:
Pál szerinted kinek fizetett tizedet?
Ki segíti jobban elő Isten munkáját? Az, aki minden
hónapban tizedet ad a dúsgazdag egyházának, ahol a
pásztor A6- al jár, valamint a gyülekezeti épület hitelének részleteit, amely a saját nevén van kifizettette a híveivel az évek alatt, vagy az, aki ezt látva nem tömi tovább a pásztor zsebét, hanem helyette vár az alkalmas időpontra és Isten hangjára, hogy mikor fizessen, mennyit és kinek.

Kedves Lucius, Pál zsidó ember volt, és bár azt vallotta és hirdette, hogy nem vagyunk törvény alatt, ami igaz is, ő maga, annak érdekében, hogy zsidó honfitársait ne botránkoztassa meg, (mert akkor nem tudta volna őket megnyerni az evangéliumnak) odafigyelt a zsidó rendtartásokra is.
Ezért amikor elment Jeruzsálembe, és ott a zsidó hívőktől megtudta, hogy azt terjesztik róla, hogy "mindazokat a zsidókat, kik a pogányok között vannak, Mózestől való elszakadásra tanítja" Csel 21,21., ennek a hírnek a megcáfolása érdekében
"Pál maga mellé véve azokat a férfiakat, másnap ő velök megtisztulván, beméne a templomba, bejelentvén a tisztulás napjainak eltelését, a míg mindegyikökért elvégeztetik az áldozat." Csel. 21.26

Többek között zsidó honfitársaira tekintettel metélte körül Timótheust is. Másképp ugyanis nem vihette volna be magával a Jeruzsálemi templomba.
Ha pedig ezeknek a zsidó rendtartásoknak Pál eleget tett, bízvást gondolhatjuk, hogy a tizedét is beadta, mégpedig a lévitai papságnak adta be, mert így rendelkezett Mózes. Ő pedig be akarta bizonyítani a zsidóknak, hogy nem szakadt el Mózestől (aminthogy nem is szakadt el). Mivel, ahogy mondta: "a zsidóknak zsidóvá lettem, hogy zsidókat nyerjek meg; a törvény alatt valóknak törvény alatt valóvá, hogy a törvény alatt valókat megnyerjem" 1Kor 9,20.
Ha pedig a zsidók kedvéért zsidóvá lett, akkor a lévitai papságnak adott tizedet.

Amúgy pedig nem értem, miért kell ezen a tizeden ennyit rugózni, amikor senkinek sem mondtam, hogy kötelező tizedet fizetnie. Hát ne adjatok tizedet!
Én csak annyit kérdeztem, hogy akkor miből él a pásztorotok. Vagy azt mondod, hogy Magyarországon minden pásztor milliomos? Amúgy meg a tized témájához semmi köze sincs a pásztor anyagi helyzetéhez. A tized nem alamizsna.  Ábrahám Melkisedeknek, Sálem királyának adott tizedet. Talán Meliksedek, a Magasságos Isten papja szegény volt? Szerintem gazdagabb volt, mint Ábrahám.

De szerintem hagyjuk a témát. Csak egy rövid megjegyzés volt, egy bizonyságtétel, többszörösen kihangsúlyozva, hogy ez senkire nézve se kötelező, nem általános, és azóta is ezen rágódtok. Nekem teljesen közömbös, hogy ti adtok-e tizedet, vagy sem, akkor nektek miért nem közömbös, hogy én adok? Az én pásztorom nem jár A6-tal, de mondjuk ez engem nem is érdekelne. Speciel biciklivel jár. Igaz, azt is a gyülekezet vette neki ajándékba.

Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Lucius - 2018. Október 27. - 09:55:47
[valasz author=Aksza link=topic=864.msg88243#msg88243 date=1540587894]

[/valasz]

Kedves Aksa!

Számomra is közönbös, hogy fizetsz-e tizedet. Sőt, ha Isten Téged úgy vezet, könyörgöm is, kérlek is, hogy légy engedelmes neki és fizess tizedet. Én nem ezért írtam, hanem azért, mert ennek alátámasztására egy zsidókhoz szóló malakiási igét idéztél, amely egyáltalán nem támasztja alá a tizedfizetés szükségességét az újszövetségi keresztények számára. Ezzel indokolni a tizedfizetést bevett gyakorlat a kereszténység nagy részében, az idők folyamán szinte megkérdőjelezhetetlen tantétellé vált, egy magaslattá, amelynek azonban hiányoznak az alapjai. Ezért írtam, amit írtam.

Felőlem folytathatjuk a beszélgetést, de akár be is fejezhetjük, ahogyan jónak látod.

Válaszaidból érettség, Istentől jövő bölcsesség, okosság tükröződik, azonban mindenkinek lehetnek vakfoltjai, ahogyan nekem is vannak, és mindenki másnak is, ezért én hiszek a fórumozásban, a gondolataink megosztásában, de nem hiszek a gondolataink erőltetésében. Kérlek, ne vedd erőltetésnek amit írok, én csak megosztom a gondolatimat, de nem erőltetem.

Én egy olyan gyülekezet tagja vagyok, ahol nincsen egyszemélyes pásztor. Öszzejövünk, és megosztjuk, ki mit kapott az Úrtól. Egyenrangúan, testvérekként. Nincs pásztorom, akinek tizedet fizethetnék a te elképzeléseid szerint. Fizessem annak, akitől a tanítást kapom? Az Úrtól kapom.
Fizessem akkor neki? Hogyan?

Már hallom az is az Úr hangját: " Ha megteszitek eggyel is az enyéim közül, velem teszitek meg " Aha! Akkor az Úré a tizedem, és Ő pedig úgy rendelkezett, hogy "ha eggyel is megteszem az övéi közül, vele teszem meg". Ok. Kivel tegyem meg, Uram? Mivel őszinte a kérdésem, és tényleg
engedelmes akarok lenni, az Úr vezet: "Most annak a testvérednek van a legnagyobb szüksége rá, add oda!, vagy: most pedig ennek, add ide. Ez egy élő vezetés, egy rugalmas vezetés, nincsen "kövekbe vésve", hogy hova kell adnom és mennyit.

Ez az Új Szövetség.

A Pállal kapcsolatos véleményedhez annyi kiegészítést fűznék, hogy Pál nem tartotta meg a törvényt. Az más helyzet, hogy amikor zsidók között volt, úgy tett, mintha törvénytartó lenne. Nem akarta megbotránkoztatni őket.
Ha nem volt mezőgazdasági bevétele, nem tartott juhokat, vagy nem termelt gabonát tizedet sem fizetett. Tizedet ugyanis a zsidóknak a mezőgazdasági terményekből, vagy állatokból kellett adniuk, ha volt ilyen jellegű bevételük. A Léviták nem kaptak földet, és nem is lett volna idejük művelni azt, ezért rendelkezett Isten úgy, hogy a többiek kárpótolják ezt a fajta kiesést, és így mindenki, akinek volt földműveléssel kapcsolatos szaporulata, annak a tizedét a Lévitáknak adta. Ez volt a tized az ószövetségben. Nem tette a Lévitákat gazdagabbá a többi zsidónál, de kárpótolta őket a földhiányuk és időhiányuk miatt.

A mai pásztorok azonban ezt figyelmen kívül hagyva, az összes bevételből (nem csak a mezőgazdasági bevételből, mint a Léviták) tizedet szednek. A tizedszedés szerintem hamis és bibliátlan gyakorlata miatt ezért ők a nagyobb gyülekezetekben anyagilag a többi, egyszeri hívő fölé nőnek. Gondolj csak bele, mennyi tizedet kaphat egy ezertagú gyülekezet pásztora. Sok dollármilliomos pásztor él ezen a világon. Az elvarázsolt híveknek pedig eszükbe sem jut, hogy Istennek ez esetleg lehet, hogy nem tetszik, és szeretné mondjuk a pénzt ímmár nem a pásztornál, hanem a gyülekezet leginkább rászorulóinál látni.

Ennek a "varázslásnak" az egyik kulcsigéje a malakiási ige, amit te is idéztél. Ezért "buktam ki" annyira.

A másik kulcsigéje pedig Ábrahám tizedfizetése. Ábrahám egyszer adott tizedet és csak a hadizsákmányának a tizedét. Ebből pedig ők levezetik, hogy a híveknek állandóan, minden jövedelmük tizedét illik befizetniük tizedként. Mi ez? Keresztény varázslás, félremagyarázott, félreértett igékkel.

Szerintem.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2018. Október 27. - 11:00:59
[valasz author=Lucius link=topic=864.msg88261#msg88261 date=1540626947]

[/valasz]

:like:
Amúgy abban én sem látok kivetni valót, hogy Akszáék gyülekezete úgy döntött, hogy biztosítja egy teljes idejű szolgáló megélhetését.
Még azt sem tartom rossznak, hogy megállapodtak abban, hogy ez a támogatás alsó hangon tized szerű legyen.
Aksza elmondása szerint, ebből a pásztoruk képes egy szerény életvitelre.
(Gondolom másként nem ajándék biciklivel közlekednek.)

Ilyen feltételek mellett ez Akszáék gyülekezetében működhet Istennek tetszően.

Szerintem is a vitát az ószövetségi ige használata váltotta ki.
Nincs szűkség bibliai ige-bizonygatásra egy közös megállapodás szentesítéséhez.
Ez oda fog vezetni ha akarjuk, ha nem, hogy szabályt kreálunk valamiből.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Lucius - 2018. Október 27. - 11:11:55
[valasz author=Csaba link=topic=864.msg88267#msg88267 date=1540630859]

[/valasz]  :like:
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Virág - 2018. Október 27. - 11:23:30
Már mondtam, akinek problémája van a tizedadással, az adjon ötödöt, vagy negyedet, vagy felet, tetszése szerint.

Mer azért elég ciki, ha még annyit sem adunk rendszeresen az Úr munkájára, amennyit egy újjá sem született, ószövetségi izraelita adott.

Lehet, hogy ezért rágódnak a többiek, mert a hozzászólásaidból összességében valahogy mégis ez sugárzik, amit itt le is írtál.  Minimum a jövedelem tizedét oda kell adni, vagy a 20-25-50 %-ot.
Ezt nem támasztja alá az Újszövetség. Hanem annyit, akkor adjon az ember, amire a szíve indítja.
Az sem baj, ha ciki. Sok mindenben mérhetetlenül nagyobb szabadságunk van, mint az ószövetségi időkben.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Zoltan - 2018. Október 27. - 11:29:17
 :like:
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Aksza - 2018. Október 27. - 19:05:56

Lehet, hogy ezért rágódnak a többiek, mert a hozzászólásaidból összességében valahogy mégis ez sugárzik, amit itt le is írtál.  Minimum a jövedelem tizedét oda kell adni, vagy a 20-25-50 %-ot.
Ezt nem támasztja alá az Újszövetség. Hanem annyit, akkor adjon az ember, amire a szíve indítja.
Az sem baj, ha ciki. Sok mindenben mérhetetlenül nagyobb szabadságunk van, mint az ószövetségi időkben.

Kedves Virág, ha az jött le, hogy én azt írtam volna, hogy bármennyit is "kell" adni, akkor bizonyára rosszul fogalmaztam.
Akkor helyesbítek. Nem kell adni.
És teljesen egyetértek Veled abban, hogy az Újszövetség nem támasztja alá a tized kötelezettségét, de nem is tiltja. Mivel úgy van ahogy mondod, szabadságunk van ebben a témában is. Egyformán gondolkozunk.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Aksza - 2018. Október 27. - 19:21:10
[valasz author=Lucius link=topic=864.msg88261#msg88261 date=1540626947]

[/valasz]

:like:
Amúgy abban én sem látok kivetni valót, hogy Akszáék gyülekezete úgy döntött, hogy biztosítja egy teljes idejű szolgáló megélhetését.
Még azt sem tartom rossznak, hogy megállapodtak abban, hogy ez a támogatás alsó hangon tized szerű legyen.
Aksza elmondása szerint, ebből a pásztoruk képes egy szerény életvitelre.
(Gondolom másként nem ajándék biciklivel közlekednek.)

Ilyen feltételek mellett ez Akszáék gyülekezetében működhet Istennek tetszően.

Köszönöm, Csaba.

Az én pásztorom valóban szerényen él a családjával, mert minden pénzzel, ami nem közvetlenül a megélhetésükhöz kell, az evangélizációt támogatja vagy adakozik, (pl. a gyülekezeten belül is a rászorulóknak) a többi gyülekezeti taggal együtt.

Az én pásztorom szabad az anyagiaktól, mert mióta csak ismerem (30 éve), ha pl. egy gyülekezeti evangélizációs projekthez, pl. CD-k megjelentetéséhez, pénzre volt szükség, mindig az Úr elé vitte. Imádkozott, és valahogy mindig megjött rá a pénz. Még én is csodálkoztam.

Sokszor volt olyan evangélizációs kiadványunk pl. aminek a nyomdadíja valami milliós nagyságrendű volt. Persze se a gyülekezetnek, se a pásztornak nem volt annyi. Nekem elképzelhetetlen összeg volt, gondoltam, talán mégse kellett volna megrendelni az anyagot. De a pásztorunk teljesen nyugodt volt, mint mindig, mert mindig mindent hitből csinál. Imádkozott, és az Úr ki is rendelte a pénzt, pont annyit, és pont időre, nem is egyszer.
Ezért az én pásztorom egyáltalán nincs ráállva a tizedre vagy általában az anyagiakra. Sok évtizedes tapasztalatból tudja, hogy az Úr úgyis mindig gondoskodik. Ma már én is tudom ezt. Én sem aggódom az anyagiak miatt, se személyes, se gyülekezeti szinten. Pedig én is hitből élek  :)

Ja, amúgy a biciklit születésnapjára kapta a gyülekezettől, miután az övét meglovasították  :) Nagyon örült neki. De már jópár éve, azóta jár azzal.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2018. Október 27. - 19:27:37
O0
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Kamilla - 2018. Október 27. - 19:45:57
[valasz author=Aksza link=topic=864.msg88160#msg88160 date=1540418988]

[/valasz]
Én nem arra haragszom aki ad, nem is a HGy tagokra, azokra haragszom akik vásárt űznek belőlük, megnyomorítják az életüket, tönkre teszik a családi kapcsolataikat.
Hamis apostolok és álnok munkások ők mind, a hasok az ő istenük, az ószövetségi tized pedig eszköz a parasztvakításhoz.

Na, éppen az előbb mondta Németh Sándor a Hitrádióban, It-en, hogy nem kötelező se a tized, se az adakozás, hanem hitből lehet adni Isten munkájára.   :coolsmiley:
Változik a világ... régebben ők is a malakiási igével hozakodtak elő, meg Ábrahámmal, Jákobbal, stb.
Ez van...   :nemtudom:
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Aksza - 2018. Október 27. - 20:00:35
Na, éppen az előbb mondta Németh Sándor a Hitrádióban, It-en, hogy nem kötelező se a tized, se az adakozás, hanem hitből lehet adni Isten munkájára.   :coolsmiley:
Változik a világ... régebben ők is a malakiási igével hozakodtak elő, meg Ábrahámmal, Jákobbal, stb.
Ez van...   :nemtudom:

Pál azt írta: "és ha valamiben másképen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek". Fil. 3,15

Úgy látszik, az Isten nekik is kijelentette, hogy nem kötelező.

Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Kamilla - 2018. Október 27. - 20:02:47
Na, éppen az előbb mondta Németh Sándor a Hitrádióban, It-en, hogy nem kötelező se a tized, se az adakozás, hanem hitből lehet adni Isten munkájára.   :coolsmiley:
Változik a világ... régebben ők is a malakiási igével hozakodtak elő, meg Ábrahámmal, Jákobbal, stb.
Ez van...   :nemtudom:

Pál azt írta: "és ha valamiben másképen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek". Fil. 3,15

Úgy látszik, az Isten nekik is kijelentette, hogy nem kötelező.

Aha... úgy látszik...    :sherlock:
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Virág - 2018. Október 28. - 07:16:53

Lehet, hogy ezért rágódnak a többiek, mert a hozzászólásaidból összességében valahogy mégis ez sugárzik, amit itt le is írtál.  Minimum a jövedelem tizedét oda kell adni, vagy a 20-25-50 %-ot.
Ezt nem támasztja alá az Újszövetség. Hanem annyit, akkor adjon az ember, amire a szíve indítja.
Az sem baj, ha ciki. Sok mindenben mérhetetlenül nagyobb szabadságunk van, mint az ószövetségi időkben.

Kedves Virág, ha az jött le, hogy én azt írtam volna, hogy bármennyit is "kell" adni, akkor bizonyára rosszul fogalmaztam.
Akkor helyesbítek. Nem kell adni.
És teljesen egyetértek Veled abban, hogy az Újszövetség nem támasztja alá a tized kötelezettségét, de nem is tiltja. Mivel úgy van ahogy mondod, szabadságunk van ebben a témában is. Egyformán gondolkozunk.

Rendben, Aksza, örülök! :int2:
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Piros Tulipán - 2019. Február 10. - 09:51:15
[valasz author=Csaba link=topic=864.msg73496#msg73496 date=1451756988]

Lázár története meglátásom szerint csak egy példázat volt és arra szolgált, hogy tisztázza, hogy halálunk után nincs lehetőség a kárhozatból kikerülni, vagyis nincs átjárás a pokol és a mennyország között. Tehát itt nem a koldulás volt a lényeg. Én is úgy gondolom, hogy Isten gyermekei nem kenyérkéregetőek, és vallom, hogy Isten nagyon jól tudja, hogy vannak szükségleteink és ezeket mindig kirendeli a számunkra. Mindegy hogyan, de gondoskodik rólunk, lehet akár egy ingyenkonyhás étkezéssel is, mint valaki ez már leírta itt. Isten szerető gondoskodását a saját életemmel is tudom bizonyítani. Soha nem voltam kenyérkéregető annak ellenére, hogy otthonról a szüleim szó szerint semmivel indítottak el a nagybetűs életbe. Isten mindig készített számomra olyan lehetőségeket, hogy megdolgozhassak a betevőért, ma pedig már ettől többre is telik, dicsőség ezért Neki!
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2019. Február 10. - 11:10:27
[valasz author=Piros Tulipán link=topic=864.msg89313#msg89313 date=1549788675]

[/valasz]
Aki ingyenkonyhán eszik, az nem kenyérkéregető!?
Ja, hogy a Biblia semmit sem tud az ingyenkonyháról...
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Piros Tulipán - 2019. Február 10. - 11:18:23
[valasz author=Csaba link=topic=864.msg89317#msg89317 date=1549793427]

Véleményem szerint az ingyenkonyhán való étkezés lehetősége nem egyenlő az utcán való koldulással. Véleményem szerint Isten nem hagyja, hogy az övéi az utcán való koldulással lejárassák Őt. Azok akik Jézus nevében koldulnak (nem régen találkoztam egy ilyennel) nem is tudják mit cselekszenek, ők biztosan nem Isten gyermekei.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2019. Február 10. - 11:32:12
Emlékszel a koldus történetére a Jeruzsálemi templom előtt?
Ő konkrétan nem kenyeret kért Péteréktől, de gondolom nem egy új lóra gyűjtött.
A kolduló keresztyén nem Isten, hanem az egyház szégyene.
Valahol beszél erről Jakab is a hit cselekedetei kapcsán.
Pál leveleiből tudjuk, hogy ő is gyűjtött a Jeruzsálemi szegényeknek, hogy elkerűljék az éhinséget.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Piros Tulipán - 2019. Február 10. - 11:44:56
[valasz author=Csaba link=topic=864.msg89320#msg89320 date=1549794732]

A jeruzsálemi templom előtt kolduló Isten gyermeke volt-e már vagy még nem? Tudsz-e olyan igehelyet a Bibliában amikor azt olvashatjuk, hogy Isten gyermekei koldultak?
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2019. Február 10. - 12:57:39
[valasz author=Piros Tulipán link=topic=864.msg89321#msg89321 date=1549795496]

[/valasz]
Ha a Jeruzsálemi koldus nem volt Isten gyermeke, akkor Isten miért gyógyította meg?
Ha Pál apostolnak élelmiszerre kellett gyűjteni a jeruzsálemi testvéreknek, mi zárja ki, hogy ők nem kéregettek?
Aztán itt van a bibliai történeteken kívül a hétköznapok valósága.
Szóval akik az utcákon koldulnak, azok közül egy sem lehet Isten gyermeke, mert a Biblia ezt kizárja?
A Biblia nem Isten, de mégcsak nem is tévedhetetlen.
Minden esetre ír az antikrisztus uralkodásáról, amikor Isten gyermeke sem el nem adhat, sem nem vehet...
A valóság gyakran írja felül a bibliai "törvényszerűségeket".
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Piros Tulipán - 2019. Február 10. - 13:06:48
[valasz author=Csaba link=topic=864.msg89325#msg89325 date=1549799859]

Kedves Csaba!

Nem ez volt a kérdés. Tudsz-e a kérdésemre válaszolni?
Semmi baj ha nem, csak ne beszélj mellé légyszíves, ennek semmi értelme.

Tudom, hogy előszeretettel kritizálod a Bibliát, tudom, hogy szerinted nem tévedhetetlen. Így sajnos nem fogok tudni veled eszmét cserélni és beszélgetni, mert nincs közös alap amire építhetünk. Szíved joga kritikával illetni Isten Igéjét, ezzel majd neked kell elszámolnod, nem nekem.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2019. Február 10. - 13:19:36
[valasz author=Piros Tulipán link=topic=864.msg89328#msg89328 date=1549800408]

[/valasz]
Kedves Piros Tulipán!
Tévedtsz, nem a Bibliát kritizálom, hanem azt a felfogást, amely a Biblián kívül nem ismer semmit.

Dávid a Zsoltárokban írta le, ennek a topicnak az alapját:
25.Gyermek voltam, és már megvénültem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, sem azt, hogy magzata kenyeret kéregetett volna.
26
Mindennap könyörül és kölcsönad, és magzata áldott.

Hogy mi volt az ő idejében, azt csak ő tudja.
Minden esetre ma az igaz nem ad mindennap kölcsön és nem is könyörül.
Hogy a magzata áldott voltáról ne is beszéljünk, sem a hitet elhagyó keresztyén gyerekekről.

Tényleg nem tudom mi volt Dávid idejében, ahogy ő sem járt a Blahán...

Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Irma - 2019. Február 10. - 17:14:50
Én hiszem és vallom, hogy Isten gondot visel minden hozzáfordulóról és betölti a szükségeiket. csak sokszor Istennek egész más a véleménye a mi szükségeinkről. Néha bizony be kell érni az ingyen konyhával, mert a kereszténység megszünt annak lenni, aminek Isten szánta. Én még átélhettem azt, hogy a gyermekkori és ifjúsági gyülekezeteimben számontartották a szegényeket, a bajban, nyomorúságba jutott testvéreket és fizikai szükségleteikben is segítették őket. A mai gyülekezetek - tisztelet a kivételnek - már nem így működnek. De én a saját példámból tudom, hogy aki Istenre bízza magát, az előbb utóbb kilábal a bajból, mert ahogy az Ige mondja : sokkal drágábbak vagyunk az ég madarainál, pedig róluk is gondoskodik a Teremtőjük.

Maga Jézus mondta, hogy szegények mindíg lesznek velünk, pont azért, hogy megmutathassuk mennyire vagyunk készek a könyörületre, az irgalmasságra, a jónak cselekvésére. És ha igazán Istennek szolgálva cselekszünk jót valakivel, aki éppen szükséget szenved, akkor nem várunk arra, hogy kérjen, mert észre vesszük a bajt és kétszer ad, aki gyorsan ad, és lehetőleg úgy, hogy ne sérüljön az illető emberi méltósága. Tudván, hogy ilyenkor az Úrnak adunk, kincseket gyüjtve a mennyben.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2019. Február 10. - 17:29:59
[valasz author=Irma link=topic=864.msg89331#msg89331 date=1549815290]

[/valasz]
Mivel a koldus Lázár története Piros Tulipán szerint csupán Jézus által kitalált példázat volt, nem láttam értelmét a történet feszegetésének. Bár Jézus Dáviddal szemben ismert kolduló igaz embert.
S ez még a keresztyénség létrejötte előtt volt.
Mára pedig Dávid uralkodásától igencsak másként fest a társadalom és az azt írányitó, uraló hatalom...
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Csaba - 2019. Február 10. - 17:37:44
[valasz author=Piros Tulipán link=topic=864.msg89328#msg89328 date=1549800408]

[/valasz]

"Szíved joga kritikával illetni Isten Igéjét, ezzel majd neked kell elszámolnod, nem nekem."

Csak mégegy gondolat erejéig:
Isten Igéje nagy betűkkel az Úr Jézus Krisztus, Őt sohasem kritizáltam.
Dávid Zsoltára, amit te színtén Isten tévedhetetlen "Igéjének" tartasz, tartalmazza Dávid személyes látását is a témában.
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Lucius - 2020. Január 11. - 08:15:15
Visszatérve a tized, a tizedfizetés kérdésére, azok az emberek, akik a tizedfizetést szorgalmazzák, és nagyjából értik az újszövetség különbségét a tételes parancsolatokból
álló ószövetséghez képest, 

a leggyakrabban Ábrahám és Melkhisédek történetéből szokták bizonyítani, hogy Isten igenis igényt tart a tizedünkre az újszövetségben is.

Ábrahám ugyanis még a törvény előtti korban élt. Ennek ellenére tizedet fizetett Melkhisédeknek, Isten papjának, amit Melkhisédek el is fogadott. Ha pedig Ábrahám akinek hitből volt igazsága, nem pedig "a törvény által", akire nem vonatkozott a mózesi törvény,  tizedet fizetett, akkor logikus, hogy nekünk,  újszövetségi hívőknek is tizedet kell fizetnünk, nem???  Talán Isten a tizedfizetést tőlünk is elvárja...?!??!!

Alaposabban megvizsgálva Ábrahám történetét, és főleg az utódai, Izsák, és Jákób életét, látni fogjuk, hogy a tizedfizetés egyáltalán Isten elvárása a mózesi törvény előtti
időkben, (és természetesen az újszvetségben sem az). Az igéből ugyanis bebizonyítható, hogy Ábrahám az életében csupán egyetlen alkalommal fizetett tizedet, és akkor sem minden vagyonából, hanem csupán a hadizsákmányból fizetett tizedet, egy hatalmas győztes csatát követően.

1Móz 14:17 - 14:21

Minekutána pedig visszatért Khédorlaomernek és a vele volt királyoknak megveréséből, kiméne ő elébe Szodomának királya a Sáve völgyébe, azaz a király völgyébe. 
Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza
; ő pedig a Magasságos Istennek papja vala. 
És megáldá őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől. 
Áldott a Magasságos Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada neki mindenből. 
És monda Szodoma királya Ábrámnak: Add nekem a népet, a jószágot pedig vedd magadnak. 

Ábrahám tehát jött vissza a hatalmas zsákmánnyal, és még mielőtt hazatért, kijött eléje Szodoma királya és Melkhisédek. Az igéből azt látjuk, hogy Ábrahám ekkor tizedet
fizetett Melkhisédeknek, a hadizsákmányt pedig, ami Szodomából származott, visszaadta Szodoma királyának.
Miből is fizetett tizedet Ábrahám? Minden vagyonából, az otthoniból is?
Nem, hanem csak a hadizsákmányból. Hiszen más nem is volt nála, talán egy-egy kardon, vagy boton kívül.
Ábrahám még nem ért haza, hogy az otthoni vagyonából is tizedet fizethessen, és nem is fizetett, csak a hadizsákmányból.

Ez a megállapítás az újszövetségben írtakkal teljes összhangban van, azaz vitathatatlan:

Zsid 7:1 - 7:4

Mert ez a Melkisédek Sálem királya, a felséges Isten papja, aki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahámmal találkozván, őt megáldotta, 
Akinek tizedet is adott Ábrahám mindenből: aki elsőben is magyarázat szerint igazság királya, azután pedig Sálem királya is, azaz békesség királya, 
Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké. 
Nézzétek meg pedig, mily nagy ez, akinek a zsákmányból tizedet is adott Ábrahám, a pátriárka; 

Most pedig nézzük meg azt, hogy vajon ismétlődött-e a tizedfizetés Ábrahám életében.
Ha ugyanis a rendszeres tizedfizetés Isten elvárása lenne, akkor Ábrahámnak erről biztosan tudnia kellett volna.

A bibliában egyetlen más alkalomról sem olvashatunk, hogy Ábrahám bármikor máskor tizedet fizetett volna!
" Lehet, hogy fizetett, csak mivel a biblia nem ír le minden részletet, ezért lehet, hogy ezt sem említi meg. Annak ellenére, hogy Ábrahám esetleg mégis rendszeresen tizedet fizetett" -gondoltam én ezt sokáig.

Arról a tényről, hogy Ábrahám nem volt rendszeres tizedfizető Jákób történetének vizsgálatával győződhetünk meg!!!
Az ókori pátriárkák, Ábrahám, Izsák, Jákób pásztornépek voltak, rengeteg időt töltöttek együtt egymással. Nem volt TV, számítógép, stb. stb. Rengeteget beszélgettek,
tanították egymást Isten dolgairól, stb. Ábrahám bizonyosan részletesen elmesélte az Istennel szerzett tapasztalatait Izsáknak, Izsák pedig Jákóbnak, és így tovább.
Átadták egymásnak, amit Istenről tudtak.

Ha Ábrahám szerint a rendszeres tizedfizetés Isten elvárása lett volna, akkor erre egészen biztosan megtanította volna Izsákot, Izsák pedig Jákóbot. Tudtak volna erről a pátriárkák. Az Ige szerint azonban erről egyáltalán nincsen szó. A tizedfizetés nem volt bevett gyakorlat a pátriárkák életében. Ahogyan már írtam, ezt Jákób történetének a leírásából érthetjük meg:

Volt egy nap, amikor Jákób szembesült Isten valóságosságával. Amikor menekült a bátyja elől, az egyik napon álomba merült, és azon az éjjelen maga Isten szólt hozzá:

1Móz 28:12 - 28:13
És álmot láta: Íme egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és íme az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon. 
És íme az Úr áll vala azon és szóla: Én [vagyok] az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet amelyen fekszel neked adom és a te magodnak.  

Jákób sokat hallhatott Istenről korábban a szüleitől, de ezen az éjjelen látta, hogy mindez valóság, Isten valóságos. Nagyon meg is rettent, és a következő fogadalmat tette ennek hatására:

1Móz 28:17 - 28:22
Megrémüle annak okáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja. 
És felkele Jákób reggel, és vevé azt a követ, melyet feje alá tett vala, és oszlopul állítá fel azt, és olajat önte annak tetejére; 
És nevezé annak a helynek nevét Béthelnek, az előtt pedig Lúz vala annak a városnak neve. 
És fogadást tőn Jákób, mondá: Ha az Isten velem leénd, és megőriz engem ezen az úton, amelyen most járok, és ha ételül kenyeret s öltözetül ruhát adánd nekem; 
És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr leénd az én Istenem; 
És ez a kő, amelyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adándasz nekem, annak tizedét neked adom. 


Jákób fogadalma önmagában bebizonyítja, hogy Ábrahám nem volt rendszeres tizedfizető, és a rendszeres tizedfizetés nem volt Isten elvárása a pátriárkák életében.

Ha ugyanis az lett volna, akkor Ábrahám erre megtanította volna Izsákot, aki rendszeresen tizedet fizetett volna, Izsák pedig a gyermekeit, Ézsaut és Jákóbot, akik szintén rendszeres tizedfizetők lettek volna. Jákób fogadalmából azonban nem ezt látjuk. Még amikor Istennel átélt egy hatalmas találkozást, még akkor sem fogadta meg, hogy mostantól ő is rendszeres tizedfizető lesz, hanem akkor is kitolta ezt a JÖVŐBE. "Ha megőrzöl az úton, ha épségben visszatérek, AKKOR MAJD valamit adándasz nékem, annak tizedét neked adom".

Jákób bizonyosan ismerte Ábrahám történetét.
Ott volt Ábrahám, aki egy lehetetlen küldetésre vállalkozott, Isten megáldotta a harcban, és Ábrahám a hadizsákmány tizedét Melkhisédeknek adta. Jákób is egy roppant nehéz küldetésbe indult, nincstelenül menekült, és úgy tűnik, szerette volna ehhez megkapni Isten áldását, ezért tette a fenti fogadalmat.

Ami a lényeg, világosan látható, hogy rendszeres tizedfizetésről Jákóbot egyáltalán nem tanította senki,  ilyenről nem is volt tudomása, hiszen a tizedfizetését kitolta arra az esetre, ha Isten majd megáldja az úton, és javakkal tér majd vissza ebből a nehéz helyzetből. A rendszeres tizedfizetés tehát egyáltalán nem volt Isten elvárása a pátriárkák életében.

Ábrahám egyetlen alkalommal történő, és csak a hadizsákmányból fizetett tizedére hivatkozással megindokolni napjaink tizedfizetését, tizedszedését téves következtetés.



Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Kamilla - 2020. Január 11. - 15:05:00
Szia Lucius

1Móz 14:
8. Kiméne tehát Sodoma királya, Gomora királya, Admáh királya, Czeboim királya, és Bélah, azaz Czoár királya, és megütközének azokkal a Sziddim völgyében:
9.    Khédorlaomerrel, Élám királyával, és Thidállal, Gójim királyával, Amráfellel, Sineár királyával, és Ariókhkal, Elászár királyával: négy király öt ellen.
10.    A Siddim völgye pedig tele vala szurok-forrásokkal. És megfutamodának Sodoma és Gomora királyai, és azokba esének: a megmaradottak pedig a hegységbe futának.
11.    És elvivék Sodomának és Gomorának minden jószágát és minden eleségét; és elmenének.
12.    Elvivék Lótot is az Ábrám atyjafiának fiát jószágostól együtt, és elmenének; mert Lót Sodomában lakik vala.
13.    Eljöve pedig egy menekűlt és hírűl hozá a héber Ábrámnak, a ki lakik vala az Emoreus Mamrénak, Eskol atyjafiának és Áner atyjafiának tölgyesében, a kik meg Ábrámnak szövetségesei valának.
14.    A mint meghallá Ábrám, hogy az ő atyjafia fogságba esett, felfegyverzé házában nevekedett háromszáz tizennyolcz próbált legényét és üldözve nyomula Dánig.
15.    És csapatokra oszolván ellenök éjszaka ő és szolgái, megveré őket, és űzé őket mind Hóbáig, a mely Damaskustól balra esik.
16.    És visszahozá mind a jószágot; Lótot is, az ő atyjafiát jószágával egybe visszahozá, meg az asszonyokat és a népet.
17.    Minekutánna pedig visszatért Khédorlaomernek és a vele volt királyoknak megveréséből, kiméne ő elébe Sodomának királya a Sáve völgyébe, azaz a király völgyébe.
18.    Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza; ő pedig a Magasságos Istennek papja vala.
19.    És megáldá őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől.
20.    Áldott a Magasságos Isten, a ki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada néki mindenből.

Elolvasva így egyben a történetet, az jutott eszembe, hogy lehet van összefüggés a későbbi események és e tizedadás között.
Ahogy írod is, Ábrahám a visszaszerzett zsákmányból, amit Sodoma királyától zsákmányolt az ellenség, abból adott Ábrahám tizedet. Semmi nem az övé volt, de, őt illette volna, gondolom, az akkori szabályok szerint.

Meg is jegyzi Ábrahám:
21. És monda Sodoma királya Ábrámnak: Add nékem a népet, a jószágot pedig vedd magadnak.
22.    És monda Ábrám Sodoma királyának: Felemeltem az én kezemet az Úrhoz, a Magasságos Istenhez, ég és föld teremtőjéhez:
23.    Hogy én egy fonalszálat, vagy egy sarukötőt sem veszek el mindabból, a mi a tiéd, hogy ne mondjad: Én gazdagítottam meg Ábrámot.

24.    Semmi egyebet, csupán a legények élelmét, és ama férfiak részét, kik én velem eljöttek volt: Áner, Eskhol, Mamré, ők vegyék ki az ő részöket.

Sodoma királya a zsákmány azon részét ajánlotta fel, amiből már adott Ábrahám tizedet.

A 18. fejezetben olvashatjuk, amikor Ábrahám alkudozik Sodomáért, 50 főtől indul,  és végül 10 igaz emberért már megmenekülhetne a város.

Szerinted lehet összefüggés a tizedadás és a megmenekülés e lehetősége között?

Ábrahám tizedet adott Sodoma királya helyett.

És ugye, ott volt Lót is, és családja a megmentettek között, mindkétszer.

                        :morfondirozik:
Cím: Re:Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?
Írta: Lucius - 2020. Január 12. - 08:31:06
Én nem látok semmilyen összefüggést, Kamilla.

Te igen?