Örömhír Fórum

Testvéreink személyes topicjai => Irma témái => A témát indította: Irma - 2013. November 18. - 09:31:59

Cím: Bizonyságaim
Írta: Irma - 2013. November 18. - 09:31:59
Ahogy az Ige is mondja a hivő embert a bizonyságok fellegei veszik körül. Én szeretném megosztani azt amit az Úrral átélek.

Mostanában több orvosi rendelőben is megfordulok, egyfelől, mert a különböző kontroll vizsgálatokat el kell végeztetni, másfelől, mert a sátán erőteljes támadást intéz az egészségem ellen. Egyik ilyen alkalommal egy teljesen új doktornőhöz kellett mennem, és amikor már ott voltam, akkor jöttem rá csak, hogy valahogy egy sokkal régebbi leletem van nálam, nem a legújabb. Gondoltam, majd azt mondja jöjjek újra. De nem ez történt. Bementem és egy nagyon kedves, barátságos hölgy volt a doktornő / ami nagyon nagy szó a mai egészségügyi ellátásban / odaadtam a leletet, elkezdett kérdezgetni, és hát én elmondtam, hogy Isten kegyelme, hogy épített meg engem. Nagyon figyelmesen hallgatott, és nagyon kedvesen rákérdezett részletekre. Ezt a doktornőt érdekelte a történetem! Aztán amikor megköszöntem a kedves, figyelmes ellátást, nagyon érdekes dolgot mondott : Önön látszik, hogy törekszik a békességre és a megelégedettségre. Húh, alig tudtam kijönni az ajtón. Mert évekig ez volt a szellemi célom, amit Pál apostol igy fogalmaz meg: nagy nyereség a hit, megelégedéssel. Dehogy ezt észrevegye valaki? Isten jó gyümölcse! Amiért dicsérem a drága Jézus Nevét.

A másik szintén orvosnál tett látogatásom még jobb volt. Én most kerültem át egy új háziorvoshoz. Mikor bementem hozzá, azt hittem ripsz, ropsz elintézzük a dolgokat, hiszen a várója tele volt. De nem. Elkezdett mindenfélét kérdezgetni, és én tudtam bizonyságot tenni neki az Úr gyógyításairól, szabadításairól, majd egy órát beszélgettünk, és azt mondta, hogy őt nagyon megérintette amit mondtam, és nagyon szeretne erről többet hallani, számítsak rá, hogy sokat fogunk még beszélgetni, és én boldog vagyok hogy számot adhatok a bennem levő reménységről. Áldom ezért az én Ura Nevét! Dicsősség Jézusnak örökké!
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2013. November 19. - 19:35:51
Ma hajnalban történt velem egy nagyon kedves dolog. Amikor munkába megyek félnégykor szoktam kelni, hogy még legyen időm az az napi Igét is elolvasni. Éjszaka be volt kapcsolva a gépem, hogy mehessen a feltöltés a videó megosztóra. Nem vettem észre, hogy a facebook is bekapcsolva maradt. Egyszer csak megjelent : Julika üzenetet küldött! Ő egy nagyon kedves testvérnőm, több fórumon is, de priviben is elég sokat beszélgettünk. És azt irta nekem : Békesség Testvérem! és megkérdezte hogy vagyok, mert tudja, hogy most elég sok harcom van egy visszatérő betegség támadásával. Ez annyira jól esett, hiszen ki gondolná, hogy más is fenn van hajnali félnégykor, és küldött egy áldást. Úgy éreztem rajta keresztül maga Isten simogatott meg, és adott erőt mára, mintha egy angyal járt volna közöttünk. Bár testileg távol voltunk de összekötött minket Isten szeretete, és ez olyan jó.

Egyszer régebben, pont amikor ez a betegség először jelentkezett, akkor is átéltem már egy ilyen érintést. Akkor is november volt csak egy esős korai esti idő. Nagyon komoly fájdalmaim voltak, és úgy éreztem már nem is birom tovább. Egyik kollegám látta ezt és hazaengedett. Ültem a metrón és potyogtak a könnyeim, némán imádkoztam. Egyszer felnézek és egy drága testvérnő mosolygott velem szemben. Átölelt, és mindjárt minden könnyebb lett, mert tudatosult bennem, hogy Isten szemmel tart. Látott ott magányosan sirva a metrón és küldött egy drága testvért, aki közvetítette az Ő szeretetét. Úgy éreztem
angyal jár a metrón. Pár szót váltottunk csak, mert neki le kellett szállni, de abban a pár szóban ott volt köztünk Isten szeretete, amit átadtunk egymásnak. Csodálatos dolog hogy testvéreink lehetnek! Köszönöm ezt neked Uram!
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Csaba - 2013. November 19. - 20:05:36
Köszi Irma, a bizonyságaidat, jó volt olvasni őket!
O0
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Kamilla - 2013. November 19. - 20:24:29
 Köszönöm Irma!   

 :2smitten:     virag9
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: ircsi - 2013. November 20. - 14:31:42
Magam is köszönöm Irma  :int2:

Jó az Úr, tud rólunk, tudja, hogy éppen akkor mire van szükségünk,
és gondunkat viseli minden körülmények között.
Áldott legyen az Ő szent neve, kívánok mielöbbi gyógyulást.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Csaba - 2013. November 20. - 19:14:03
Szeretném, hogy ha az ilyen jellegű topickok, ilyen kommenteknél maradnának!
Köszike!
:2smitten:
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Csaba - 2013. November 21. - 14:43:35
A topicot megnyítottam.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2013. November 22. - 12:09:35
Ma arról teszek bizonyságot, hogy milyen jó is igyekeznünk arra, amire az Ige buzdít!

Ha szétnézünk a világban, de a keresztény körökben is azt látjuk, hogy az emberek teljesen kifordultak magukból, nagyon nagy a békétlenség, és tulajdonképpen tényleg az ember az ember farkasává lett. Ezt tapasztaltam a saját bőrömön a munkahelyemen. Mi a konkrét munkahelyen 5-en dolgozunk együtt, műszakonként 2-2 fővel. Mindig voltak s vannak súrlódások, hiszen 24 órán keresztül kell alkalmazkodnunk egymáshoz, és hát ez soha nem zökkenőmentes. Én mindig igyekeztem minél kevésbé részt venni a szóváltásokban, ha kellet segítettem akár anyagilag, akár másféleképpen, sokszor cseréltem el szolgálatokat, hogy valamelyik kollegám intézni tudja dolgait, de sokszor haza is engedtem őket. Napközben ami munka volt zokszó nélkül elvégeztem, és ezzel úgy éreztem mindent megtettem, hogy ne legyek valami baj okozója. Annál nagyobb volt a döbbenetem, amikor azt észleltem, hogy a hátam mögött ócsárolnak, mindenféle rosszat mondanak rólam. Nagyon rosszul esett. Imádkoztam és várta, hogy majd elmúlik a dolog, volt már ilyen. De nem hogy elmúlt volna egyre rosszabb lett, közben én ebbe már bele is betegedtem, egyre kérdeztem az Urat: mit csináltam rosszul? Mit vétettem? De nem kaptam feleletet. Aztán egyszer csak rádöbbentem, az Úr meg akarja Magát dicsőíteni azáltal, hogy én nem szólok vissza, nem kezdem el én is ócsárolni az ócsárólókat. Elkezdtem azért imádkozni, hogy ebben a helyzetben tudjak krisztusi módon viselkedni. Hogy megmaradjak az Úr békességében. Ha kell tudjak ugyanúgy segíteni, mintha mis sem történt volna, hiszen az Ige arra biztat, hogy tegyük jól azokkal akik ellenünk vétkeznek, és áldjuk azokat, akik átkoznak minket. Egyik nap orvosi vizsgálat miatt később értem be, és ezzel a kollegával voltam. De közben már az Úr "beszélt " vele. Kiderült, hogy az elmúlt időszakban, 2 agyinfarktusa volt, és a szervezete nagyon ki volt merülve. Óh, mindent megbocsájtottam. Jobb lett volna ha inkább ezt azonnal megmondja, de én azt is megértem, hogy nem szivesen mondta el ezt olyan embernek, aki az ilyen rohamot / mit az agyifarktus / olyan szépen vészelte át, mint én az Úr kegyelméből.
Nagy tanulság volt számomra! És örökre megtanultam, hogy bármikor mielőtt visszavágnék, vagy keresném a magam igazát, előbb az Urat kérdezem, aki elvezet engem minden igazságra. Itt az volt az igazság : boldogok a békességre igyekezők.....

Köszönöm Uram, hogy tényleg igaz : az Én békességemet adom néktek, és nem úgy adom ahogy a világ adj....
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2013. November 22. - 20:06:08
Egyidőre felfüggesztem bizonyságaim közzétételét, mert ma olyan megdöbbentő véleményt olvastam itt a fórumon, hogy :

"....Ennek feltehetőleg az az oka, hogy az ilyen karizmániákus hívők kényszert éreznek arra, hogy a saját tapasztalataikról beszéljenek, netán még bemutatót is tartsanak róla. Azok a hívők, akik megkapták az ajándékot, és alázattal fogadják Istentől, nem biztos, hogy világgá fogják kürtölni. A volt lelkészem mesélte, hogy az ő gyülekezetébe (egy elég konzervatív és anti-karizmatikus gyülekezetről van szó) járt egy testvérnő, aki elmondta a vezetőknek, hogy nyelveken szól. Megkérték, hogy a gyülekezetben ne gyakorolja, csak otthon. Így is tett, és éveken keresztül senki nem tudta....."

S miután nálam ez egyáltalán nincs igy, a bizonyságokat megtartom a személyes beszélgetésekre. Nekem mindig épülésre vannak mások bizonyságai, de úgy látszik itt nem ez a helyzet. Sajnálom.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Csaba - 2013. November 22. - 21:41:40
Mondjuk én nem láttam összefüggést a bizonyságaid és az idézett szöveg között.
:szelid:
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2013. November 23. - 08:40:27
Tudod tegnap még nagyon bántónak éreztem, hogy azt írta Gábor, hogy kényszert éreznek hogy a saját tapasztalatairól beszéljenek, ma már másként látom, mert valójában úgy érzem, mint Pál apostol irta: a Krisztus szeretete szorongat, és csontomba rekesztett tűz, hogy beszéljek Isten nagyságos dolgairól. Aztán, hogy ki mire értékeli? Az már nem az én dolgom, nekem azt kell tennem, amerre vezet engem az Úr, úgyhogy ha Isten ad nekem átéléseket továbbra is meg fogom osztani, mert egymás hite által épülhetünk. Isten pedig majd a többiről gondot visel.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Csaba - 2013. November 23. - 09:43:35
O0
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2013. November 29. - 07:21:20
Ma reggel mikor jöttem haza egy kétnapos munka után, hajnalban a metrón történt egy kedves dolog, ami megmelegítette a szívemet. Picike kis dolog ez, de nekem nagy örömet szerzett, mert én sokat bánkódom azon, hogy népünk olyan elutasítóvá vált, mintha a segítőkészség, az előzékenység teljesen kiszorult volna a mindennapos gyakorlatból. Olyan érzésem van mintha mindenki óriási terheket cipelne / persze nagyon sok esetben ez igy is van vélhetőleg / és senki nem is akarna egy pillanatot sem arra szánni, hogy egyáltalán ránézzen a másikra. Mindenki bele van bújva a telefonjába / mintha egy új istenség született volna / és igyekszik arra, hogy kizárja a külvilágot. Ma azonban az történt, hogy felszállt a Deák téren egy külföldi házaspár és nyilván a reptérre igyekeztek. Mellettem egy fiatalember ült, aki ugyan olvasott, de mikor két megállóval korábban felállt ez a házaspár, hogy leszálljon, kedvesen megszólította őket angolul és mikor kiderült, hogy tényleg a reptérre mennek,, szólt nekik, hogy ez nem az a megálló és elmagyarázta, hogy hogyan érik el a reptéri buszt. Nekem ez annyira jólesett, olyan kedves volt ez a gesztus, hiszen ha ott leszállnak, elég zavaros helyzetbe kerültek volna, mert egy lakótelep volt éppen az a megálló. A fiatalember hamarabb leszállt mint ők, búcsúzólag még kivánt nekik jó utat. Nekem örömet szerzett ezzel, és láttam a házaspár is nagyon nagy örömmel vette ezt a kedvességet. Igen, ilyen volt a mi népünk kedves és vendégszerető. Hogy mi lett az tapasztaljuk, de én azért mindig hálás vagyok ha csak nyomokban is meglátom a szeretet és kedvesség menyilvánulását, én csendben megáldottam ezt a fiatalembert, hogy soha ne felejtse el, hogy egyedül jóságot érdemes adni másoknak.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2013. December 03. - 08:20:45
Ma szólt hozzám Isten Igéje a megbékülésről. Mélyen megérintett az, hogy a megbékülést mindig az tudja kezdeményezni, aki engedelmes Isten  szeretet parancsának. És engedelmes akarok lenni. Nem akarok szívemben neheztelést hordozni. Nemrég itt a fórumon, az egyik fórumtárs nagyon mélyen megbántott, és nagyon fájtak a szavai, akkor úgy gondoltam, hogy elég volt. Annyiféle módon aláztak már meg ilyen fórumokon, hogy ennyi elég is volt. Nagyon úgy tünt számomra, hogy ezek a helyek nem jók semmi másra, mint egymás bántására. Többé nem akartam ebben résztvenni. De Isten szólt a szívemhez, és én úgy határoztam, hogy megbékülök és elengedem a bántást, elengedem azt amit én gondolok a bántóról és megengedem, hogy az Úr gyógyítson és kinyitom a szivem, hogy az Ő szeretete ömöljön be és hozza helyre azt ami elromlott. Hiszen nem az a fontos, hogy i egymást hogy itélgetjük, hanem sokkal inkább az, hogy Ő mit gondol rólunk, és Ő azt mondja : az én házam népe, legelőimnek juhai vagytok. Halleluja! Szabad nekem az engem bántókat szeretnem, és a bántásokat elfelejtenem! Szabad, mert az Úr Jézus ezeket már mind elhordozta. Szabad, mert a szivem Királya Jézus, aki azt mondta : úgy szeressem felebarátomat, mint magamat. És én, mivel nagyon szeretem az én Uramat, engedelmes leszek. Néha könnyel és fájdalommal van kikövezve az engedelmesség útja, de egyetlen értelmes cselekedet egy hívő ember számára : az engedelmesség. Annak idején arra tanított áldott emlékű édesanyám : nagy ára van a békességnek! Le kell mondanod a saját igazságod keresésének. És valóban! Én lemondok arról, hogy keressem, kinek is van igaza. Isten áldását kérem az én Fórumtársamra, és mindazokra akik olvassák ezt a fórumot, illetve ezt a bizonyságot, mert boldogok a békességre igyekezők! Ezt az Úr Jézus mondta, és tudom, hogy igy van. Magam igyekszem arra, hogy amennyiben rajtam áll, mindenkivel békességben legyek.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Kálmán - 2013. December 03. - 08:48:45
 O0
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Gábor - 2013. December 03. - 12:50:50
Érdekes hogy én ma pontosan ezt az Igét kaptam:

Zsolt 133:1 [Ének fölmenetelkor. Dávidtól.] Íme, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor a testvérek egységben együtt laknak!
Zsolt 133:2 Olyan, mint a drága olaj a fejen, amely aláfolyik a szakállon, Áron szakállán, és lefolyik köntöse peremére;
Zsolt 133:3 olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld áldást az ÚR és életet örökre!
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Gábor - 2013. December 03. - 12:53:10
Kedves Irma néni!

Én is szeretnék békességben élni Veled és veletek, pláne azután hogy Apostol testvérrel elbeszélgettem és pl. a predesztinációrol ugyanaz a véleménye mint Neked...Ez pedig alapos átgondolásra ad okot nekem...

A másik: olvasom pacific testvérem könyvét a karizmákról, nagyon jó!
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2013. December 15. - 14:32:47
Múltkoriban több fotó felkerült a netre egy szokatlan természeti jelenségről: egy csodálatos szivárványt örökítettek meg többen is. Nagyon szép volt. És engem emlékeztetett egy több évvel ezelőtti szivárványra. Amikor az történt, akkor nyár volt és kora reggel. Isten akkor ezt a szivárványt használta fel, hogy szóljon hozzám és vigasztaljon, bátorítson engem. Abban az időben volt ez, amikor eldőlt, hogy az egyetlen gyermekem külföldön kivánja folytatni az életét, és tudtam el kell engednem, hiszen itthon egyre nehezebb volt az élet, és tudtam, hogy ez lehet az utolsó ajándékom számára, hogy engedem őt elmenni, úgy hogy ne kelljen miattam lelkiismeretfurdalást éreznie. De nagyon nehéz volt. Akkoriban nagyon sokat sírtam, úgy éreztem, hogy ezt nem lehet túlélni. Akkor reggel is végigsírtam az utat munkába menet. Csak ültem a villamoson és potyogtak a könnyeim. Az utam a Margit hídon át vezet. Elértünk a hidfőhöz, amikor egyszer csak megszólított a velem szembeülő : nézze csak milyen csodás szivárvány! Felnéztem és ott ragyogott a Duna felett! Szemben a vár oldalon a felkelő nap visszatükröződött az ablakokon, mint megannyi lángnyelv! Csodás fényben pompázott a hegyoldal. Csak néztem, és egyszercsak megszólalt az Úr  a szívemben : Látod a szövetség jelét? Én veled is szövetséget kötöttem, és megigértem neked, hogy soha ne hagylak el, veled leszek életed minden napján amit ezen a földön töltessz, ezért ne félj, csak légy bátor. Nagyon jókor jött a biztatás, és bár emberileg elég reménytelen helyzetbe kerültem, de elmondhatom : Mindeddig megsegített az Isten! Ő betartja szavát. Azóta eltelt 5 és félév, de csak Isten hűségéről számolhatok be. Mentem át ezalatt az idő alatt sok mindenen, komoly betegségeken, megpróbáltatásokon, de Isten soha nem hagyott el. Most ez a szivárvány is jókor jött, hogy emlékeztessen.  Valaki nagyon megbántott, nagy nyilvánosság előtt szidalmazott, és én összetörtem, de az Úr hűsége újra csak arra indít, hogy emeljem fel a fejem, és tekintsek az Úrra, mert Ő az én Szabadítóm! Ő hordoz  sasszárnyakon! És szabad nekem megbocsájtanom, szabad nekem áldani azt aki annyi fájdalmat okozott már.Szabad, mert Imánuel ! - Velem az Isten!
Köszönöm Uram a hűségedet! Ámen!
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Csaba - 2013. December 16. - 11:05:47
O0
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2013. December 17. - 19:19:58
Ma megint megörvendeztetett az Úr engem. Munkából hazafele jövet a Nyugati téren kell átszállnom a villamosról a metróra. Mikor leértem az aluljáróba ezt a Zsoltárt énekelte egy testvér :


42. zsoltár
Mint a szép híves patakra A szarvas kívánkozik,
Lelkem úgy óhajt Uramra, És hozzá fohászkodik,
Tehozzád én Istenem, Szomjúhozik én lelkem,
Vajjon színed eleiben Mikor jutok élő Isten ?
Könnyhullatásim énnékem Kenyerem éjjel - nappal,
Midőn azt kérdik éntőlem: Hol Istened, kit vártál ?
Ezen lelkem kiontom, És házadat óhajtom,
Hol a hívek seregében Örvendek szép éneklésben.
Én lelkem mire csüggedsz el? Mit kesergesz ennyire?
Bízzál Istenben, nem hágy el, Kiben örvendek végre,
Midőn hozzám orcáját, Nyújtja szabadítását;
Ó, én kegyelmes Istenem, Mely igen kesereg lelkem!
Mert terólad emlékezem E Jordánnak földéről,
Szent helyedre igyekezem Hermon s Micár hegy mellől.
Mélység kiált mélységet, Midőn én fejem felett
A sok sebes víz megindul, Mint egy erős hab megzúdul.
Sebessége árvizednek, És a nagy zúgó habok
Én rajtam összeütköznek, Mégis hozzád óhajtok;
Mert úgy megtartasz nappal, Hogy éjjel vígassággal
Dícséreteket éneklek Néked, erős őrízőmnek
Mondván: Isten én kőszálam, Mire felejtesz így el?
Ellenségim vannak rajtam, Gyászban járok veszéllyel.
Mert az ő hamis nyelvek Csontjaimban megsértnek,
Mert így bosszantnak ellened: Lássuk, hol vagyon Istened?
Én lelkem mire csüggedsz el? Mit kesergesz ennyire?
Bízzál Istenben s nem hágy el, Kiben örvendek végre.
Ki nekem szemlátomást Nyújt kedves szabadulást,
Nyilván megmutatja nékem, Hogy csak ő az én Istenem.

Egy koreai testvér volt az énekes, de csodálatosan tiszta, ékes magyarsággal énekelte, és olyan jól volt megoldva a hangosítás, hogy hangja betöltötte az egész aluljárót. Mindenkit megállásra késztetett, hacsak egy pillanatra is de megálltak és hallgatták az éneket. Sokan álltak sorba, gondolom nem érkeztek üres kézzel, mert a sor fegyelmezetten várt, de nem láttam a tömegtől, csak azt hogy több testvér körbejárt, aki akarta azzal beszélgettek, de láttam imára kulcsolt kezeket. Nagyon jó volt akkor ott lenni. Nekem most személyre szabott üzenetet is tartalmazott a zsoltár. Isten kedves érintése volt. Nagyon megfogott, hogy ez a koreai testvér vajjon mennyit készülhetett, hogy ilyen szép magyarsággal tudjon énekelni! Mert azt tudom, hogy az ázsiaiknak nagyon nehéz a mi nyelvünket elsajátítani, nagyon nehezen tudják a mi artikulációnkat átvenni. De ő ráfordította az időt és én csak azt kivántam, hogy adjon az Úr gazdag gyümölcs termést, és hogy sokan vigyenek haza üzenetet a szolgálatuk nyomán.
/ bár csak egy karizmatikus csoport, de tudom Isten használja őket. /

Hálás vagyok Istennek, hogy ebben a bűnös, letargikus városban sok helyen hangzik az örömüzenet és nem csak igy ünnep közeledtével, hanem máskor is. Ez a csoport rendszeresen szolgál a városnak ezen a nagyon forgalmas pontján. Isten áldja meg őket!
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Csaba - 2013. December 17. - 19:25:59
Ámen!
O0
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Gábor - 2013. December 17. - 19:34:48
Sokszor a karizmatikus hívők megszégyenítik a buzgalmukkal azokat akik tojnak a hitetlen elveszett emberekre! :) Ezek az Igék most nekem is szóltak ahogy a bizonyság is! :) Köszönöm Irma néni! :)
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2013. December 17. - 19:35:37
 :int2:
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Kálmán - 2013. December 17. - 19:54:21
Ma megint megörvendeztetett az Úr engem. Munkából hazafele jövet a Nyugati téren kell átszállnom a villamosról a metróra. Mikor leértem az aluljáróba ezt a Zsoltárt énekelte egy testvér :


42. zsoltár
Mint a szép híves patakra A szarvas kívánkozik,
Lelkem úgy óhajt Uramra, És hozzá fohászkodik,
Tehozzád én Istenem, Szomjúhozik én lelkem,
Vajjon színed eleiben Mikor jutok élő Isten ?
Könnyhullatásim énnékem Kenyerem éjjel - nappal,
Midőn azt kérdik éntőlem: Hol Istened, kit vártál ?
Ezen lelkem kiontom, És házadat óhajtom,
Hol a hívek seregében Örvendek szép éneklésben.
Én lelkem mire csüggedsz el? Mit kesergesz ennyire?
Bízzál Istenben, nem hágy el, Kiben örvendek végre,
Midőn hozzám orcáját, Nyújtja szabadítását;
Ó, én kegyelmes Istenem, Mely igen kesereg lelkem!
Mert terólad emlékezem E Jordánnak földéről,
Szent helyedre igyekezem Hermon s Micár hegy mellől.
Mélység kiált mélységet, Midőn én fejem felett
A sok sebes víz megindul, Mint egy erős hab megzúdul.
Sebessége árvizednek, És a nagy zúgó habok
Én rajtam összeütköznek, Mégis hozzád óhajtok;
Mert úgy megtartasz nappal, Hogy éjjel vígassággal
Dícséreteket éneklek Néked, erős őrízőmnek
Mondván: Isten én kőszálam, Mire felejtesz így el?
Ellenségim vannak rajtam, Gyászban járok veszéllyel.
Mert az ő hamis nyelvek Csontjaimban megsértnek,
Mert így bosszantnak ellened: Lássuk, hol vagyon Istened?
Én lelkem mire csüggedsz el? Mit kesergesz ennyire?
Bízzál Istenben s nem hágy el, Kiben örvendek végre.
Ki nekem szemlátomást Nyújt kedves szabadulást,
Nyilván megmutatja nékem, Hogy csak ő az én Istenem.

Egy koreai testvér volt az énekes, de csodálatosan tiszta, ékes magyarsággal énekelte, és olyan jól volt megoldva a hangosítás, hogy hangja betöltötte az egész aluljárót. Mindenkit megállásra késztetett, hacsak egy pillanatra is de megálltak és hallgatták az éneket. Sokan álltak sorba, gondolom nem érkeztek üres kézzel, mert a sor fegyelmezetten várt, de nem láttam a tömegtől, csak azt hogy több testvér körbejárt, aki akarta azzal beszélgettek, de láttam imára kulcsolt kezeket. Nagyon jó volt akkor ott lenni. Nekem most személyre szabott üzenetet is tartalmazott a zsoltár. Isten kedves érintése volt. Nagyon megfogott, hogy ez a koreai testvér vajjon mennyit készülhetett, hogy ilyen szép magyarsággal tudjon énekelni! Mert azt tudom, hogy az ázsiaiknak nagyon nehéz a mi nyelvünket elsajátítani, nagyon nehezen tudják a mi artikulációnkat átvenni. De ő ráfordította az időt és én csak azt kivántam, hogy adjon az Úr gazdag gyümölcs termést, és hogy sokan vigyenek haza üzenetet a szolgálatuk nyomán.
/ bár csak egy karizmatikus csoport, de tudom Isten használja őket. /

Hálás vagyok Istennek, hogy ebben a bűnös, letargikus városban sok helyen hangzik az örömüzenet és nem csak igy ünnep közeledtével, hanem máskor is. Ez a csoport rendszeresen szolgál a városnak ezen a nagyon forgalmas pontján. Isten áldja meg őket!

 O0
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Jazmin - 2014. Január 02. - 12:28:45
Ma megint megörvendeztetett az Úr engem. Munkából hazafele jövet a Nyugati téren kell átszállnom a villamosról a metróra. Mikor leértem az aluljáróba ezt a Zsoltárt énekelte egy testvér :


42. zsoltár
Mint a szép híves patakra A szarvas kívánkozik,
Lelkem úgy óhajt Uramra, És hozzá fohászkodik,
Tehozzád én Istenem, Szomjúhozik én lelkem,
Vajjon színed eleiben Mikor jutok élő Isten ?
Könnyhullatásim énnékem Kenyerem éjjel - nappal,
Midőn azt kérdik éntőlem: Hol Istened, kit vártál ?
Ezen lelkem kiontom, És házadat óhajtom,
Hol a hívek seregében Örvendek szép éneklésben.
Én lelkem mire csüggedsz el? Mit kesergesz ennyire?
Bízzál Istenben, nem hágy el, Kiben örvendek végre,
Midőn hozzám orcáját, Nyújtja szabadítását;
Ó, én kegyelmes Istenem, Mely igen kesereg lelkem!
Mert terólad emlékezem E Jordánnak földéről,
Szent helyedre igyekezem Hermon s Micár hegy mellől.
Mélység kiált mélységet, Midőn én fejem felett
A sok sebes víz megindul, Mint egy erős hab megzúdul.
Sebessége árvizednek, És a nagy zúgó habok
Én rajtam összeütköznek, Mégis hozzád óhajtok;
Mert úgy megtartasz nappal, Hogy éjjel vígassággal
Dícséreteket éneklek Néked, erős őrízőmnek
Mondván: Isten én kőszálam, Mire felejtesz így el?
Ellenségim vannak rajtam, Gyászban járok veszéllyel.
Mert az ő hamis nyelvek Csontjaimban megsértnek,
Mert így bosszantnak ellened: Lássuk, hol vagyon Istened?
Én lelkem mire csüggedsz el? Mit kesergesz ennyire?
Bízzál Istenben s nem hágy el, Kiben örvendek végre.
Ki nekem szemlátomást Nyújt kedves szabadulást,
Nyilván megmutatja nékem, Hogy csak ő az én Istenem.

Egy koreai testvér volt az énekes, de csodálatosan tiszta, ékes magyarsággal énekelte, és olyan jól volt megoldva a hangosítás, hogy hangja betöltötte az egész aluljárót. Mindenkit megállásra késztetett, hacsak egy pillanatra is de megálltak és hallgatták az éneket. Sokan álltak sorba, gondolom nem érkeztek üres kézzel, mert a sor fegyelmezetten várt, de nem láttam a tömegtől, csak azt hogy több testvér körbejárt, aki akarta azzal beszélgettek, de láttam imára kulcsolt kezeket. Nagyon jó volt akkor ott lenni. Nekem most személyre szabott üzenetet is tartalmazott a zsoltár. Isten kedves érintése volt. Nagyon megfogott, hogy ez a koreai testvér vajjon mennyit készülhetett, hogy ilyen szép magyarsággal tudjon énekelni! Mert azt tudom, hogy az ázsiaiknak nagyon nehéz a mi nyelvünket elsajátítani, nagyon nehezen tudják a mi artikulációnkat átvenni. De ő ráfordította az időt és én csak azt kivántam, hogy adjon az Úr gazdag gyümölcs termést, és hogy sokan vigyenek haza üzenetet a szolgálatuk nyomán.
/ bár csak egy karizmatikus csoport, de tudom Isten használja őket. /

Hálás vagyok Istennek, hogy ebben a bűnös, letargikus városban sok helyen hangzik az örömüzenet és nem csak igy ünnep közeledtével, hanem máskor is. Ez a csoport rendszeresen szolgál a városnak ezen a nagyon forgalmas pontján. Isten áldja meg őket!
Amen
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2014. Január 10. - 18:19:22
Ma arról teszek előttetek, hogy milyen kedves, szerető Istenünk van. Nekem mindig nagyon megható, amikor észlelem, hogy figyel rám az Úr, rám a kicsiny porszemre.
Kb. másfél hónapja kiújult egy krónikus betegségem, ami nagyon sok kellemetlenséggel, és komoly fájdalmakkal jár. Emelett  persze dolgoznom kell, hiszen ma nemigen lehet betegállományba menni, különösen nem nálunk ahol úgy dolgozunk, hogy 3 emberrel kevesebben vagyunk, de az óraszámot le kell dolgoznunk, igy mindannyian nagyon sok órát esetenként 400 órát is dolgozunk egy hónapban. Igy ha valaki beteg lesz szinte megoldhatatlan probléma a helyettesítés. Tegnap a könyvtárban kellett szolgálatot teljesítenem, ahol folyamatosan jöttek az ügyfelek, délutánra már az ájulás környékezett, amikor szivem mélyéből kiálltottam az Úrhoz: segíts Uram! nem adhatom fel! nincs aki helyettesítsen! Közben azon igyekeztem, hogy az ügyfelek ne vegyék észre a szenvedésemet. Isten látta, hogy belévetettem minden bizodalmamat, és egyszer csak azt éreztem, hogy könnyebbedik az állapotom. De arra biztatott az Úr, hogy bátran hívjam fel a főnökömet, és mondjam el, hogy az ügyfélszolgálatot egyelőre nem tudom vállalni. Végül tényleg felhívtam és azt tapasztaltam, hogy a főnöm teljesen megértett, és bátorított, hogy ne aggódjak, a sok túlórát csökkentettük. Annyira jó volt, hogy megint megéltem, Isten ott van mellettem, és indította a kollegáimat, hogy vállaljanak miattam még több órát. Ma azzal a kollegámmal voltam aki már hónapok óta nagyon csúnyán viselkedett, de most ő is teljesen más volt, igaz nagyon régóta imádkozom azért, hogy Isten építsen hidat köztünk, és megáldottam őt imáimban és ma ő is teljesen udavariasan, sőt kedvesen vállalta a munka nagy részét. Most hazasegített 3 nap után az Úr és a szívem csordultig van hálával. Jó az Úr! Ha mi Felé fordulunk Ő meghallgatja még a sóhajtásunkat is. Köszönöm Istenem!
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Gábor - 2014. Január 10. - 18:32:59
Jó dolog ez hogy bizonyságot tettél! Egy kérdésem lenne, ha ilyen szerető és megbocsátó az Isten miért szól mégis arról a hívők élete hogy egymást ócsárolják tisztelet a kivételnek?

Nekem kicsit elment a kedvem az Istennel való kapcsolattól sajnos... vsir2

Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Zoltan - 2014. Január 10. - 18:46:34
..Gabor meghokkenve olvasom amit irsz.
Ilyen konnyen el megy a kedved az Urral valo kapcsollattol.

Az istennel valo kapcsolat az alap, az nem inoghat meg ...

Ha az egesz villag ellened fordulna, te akkor is azUrban kenne bizzal, s meg jobban bele kapaszkodni. Nem elszaladni kell az Urtol, hanem hozza szaladni, foleg ilyenkor:... Jojetek hozza, mindnyajan, akik ...

Vqgy nem?
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2014. Január 10. - 18:53:37
Kedves Gábor!

Tudod ha ilyet mondasz, akkor kérdezd meg magadtól, hogy találkoztál-e egyáltalán Ővele! Mert ha igem, akkor tudod, hogy az Úr az aki soha, de soha nem hagy cserben. Én most éppen egy olyan időszakon megyek át, hogy nagyon egyedül maradtam, valahogy a kapcsolataim nagyon megtámadta a nagy szétdobáló, de ebből nem az következik, hogy elment a kedvem az Úrral való közösségtől, hanem az, hogy még jobban ragaszkodom Őhozzá! Hiszen egyedül Ő az, aki hidat tud építeni közöttünk. Nagyon jó példa erre a kollegám. Ő egy durva, goromba ember. Isten mégis meg tudta fordítani. Talán kezdj el imádkozni értünk, akarj szeretni! Ne azt várd, hogy téged szeressenek, kezdj el te szeretni! Ez a recept! Nem az enyém! az Úré! És nem is tudod megtenni egyedül, csak az Úrral! Vele viszont menni fog! Küldök neked egy csodálatos éneket :
Kihez Mehetnek Ha Nem Az Urhoz - YouTube (http://www.youtube.com/watch?v=Ipu80Q5A_No)

szeretettel : Irma
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Jazmin - 2014. Január 10. - 21:25:20
Ma arról teszek előttetek, hogy milyen kedves, szerető Istenünk van. Nekem mindig nagyon megható, amikor észlelem, hogy figyel rám az Úr, rám a kicsiny porszemre.
Kb. másfél hónapja kiújult egy krónikus betegségem, ami nagyon sok kellemetlenséggel, és komoly fájdalmakkal jár. Emelett  persze dolgoznom kell, hiszen ma nemigen lehet betegállományba menni, különösen nem nálunk ahol úgy dolgozunk, hogy 3 emberrel kevesebben vagyunk, de az óraszámot le kell dolgoznunk, igy mindannyian nagyon sok órát esetenként 400 órát is dolgozunk egy hónapban. Igy ha valaki beteg lesz szinte megoldhatatlan probléma a helyettesítés. Tegnap a könyvtárban kellett szolgálatot teljesítenem, ahol folyamatosan jöttek az ügyfelek, délutánra már az ájulás környékezett, amikor szivem mélyéből kiálltottam az Úrhoz: segíts Uram! nem adhatom fel! nincs aki helyettesítsen! Közben azon igyekeztem, hogy az ügyfelek ne vegyék észre a szenvedésemet. Isten látta, hogy belévetettem minden bizodalmamat, és egyszer csak azt éreztem, hogy könnyebbedik az állapotom. De arra biztatott az Úr, hogy bátran hívjam fel a főnökömet, és mondjam el, hogy az ügyfélszolgálatot egyelőre nem tudom vállalni. Végül tényleg felhívtam és azt tapasztaltam, hogy a főnöm teljesen megértett, és bátorított, hogy ne aggódjak, a sok túlórát csökkentettük. Annyira jó volt, hogy megint megéltem, Isten ott van mellettem, és indította a kollegáimat, hogy vállaljanak miattam még több órát. Ma azzal a kollegámmal voltam aki már hónapok óta nagyon csúnyán viselkedett, de most ő is teljesen más volt, igaz nagyon régóta imádkozom azért, hogy Isten építsen hidat köztünk, és megáldottam őt imáimban és ma ő is teljesen udavariasan, sőt kedvesen vállalta a munka nagy részét. Most hazasegített 3 nap után az Úr és a szívem csordultig van hálával. Jó az Úr! Ha mi Felé fordulunk Ő meghallgatja még a sóhajtásunkat is. Köszönöm Istenem!


Dicsoseg Istennek!Koszonom a bizonysagod!
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Jazmin - 2014. Január 10. - 21:30:51
Jó dolog ez hogy bizonyságot tettél! Egy kérdésem lenne, ha ilyen szerető és megbocsátó az Isten miért szól mégis arról a hívők élete hogy egymást ócsárolják tisztelet a kivételnek?

Nekem kicsit elment a kedvem az Istennel való kapcsolattól sajnos... vsir2

Nagyon elszomorit,hogy ezt olvasom...Egy ige jut eszembe: Jakab levél:4:8    Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Ha eltavolodsz Tole,annak csak Te vallod karat..NE nezz az emberekre,hogy ok mit csinalnak,ne bennuk bizz.
Ezsaias könyve:3:1   Oh szünjetek meg hát az emberben bízni, akinek egy lehellet van orrában, mert hát ugyan mire becsülhető ő?
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Zoltan - 2014. Január 10. - 21:36:08
Nekem meg ez jut eszembe

Zsid 10:24  És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett,
Zsid 10:25  El nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget:



Zsid 10:35  Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van.
Zsid 10:36  Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet.
Zsid 10:37  Mert még vajmi kevés idő, és a ki eljövendő, eljő és nem késik.
Zsid 10:38  Az igaz pedig hitből él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem.
Zsid 10:39  De mi nem vagyunk meghátrálás [emberei], hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.


Szeretettből

 :2smitten:
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Jazmin - 2014. Január 10. - 21:40:02
Amen!
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2014. Január 10. - 21:45:14
Ámen!
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Csaba - 2014. Január 11. - 20:57:23
Én is leírnám, hogy mi jutott eszembe, de Irma topicjához méltatlanok a gondolataim.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2014. Január 11. - 21:02:19
Kedves Csaba! Ird csak le, én örülnék neki!
 :piroska:
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Csaba - 2014. Január 11. - 21:04:57
Kedves vagy, de Gábornak nem szereznék örömet vele, eleget kapott már tőlem a napokban.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2014. Január 11. - 21:08:04
Hátha úgy gondolod? ....
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Kálmán - 2014. Január 11. - 21:47:46
Kedves vagy, de Gábornak nem szereznék örömet vele, eleget kapott már tőlem a napokban.

Példabeszédek 27,6: "Jószándékból valók a barátságos embertől vett sebek; és temérdek a gyűlölönek csókja."

Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Zoltan - 2014. Január 11. - 21:48:40
 O0

Nagy igazság ez.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Kamilla - 2014. Január 13. - 11:20:35
Hát, hatalmas sikerélményem van!   vmosoly12

Egy ideje a porszívózás nehézkes volt, mert a dugójánál nem érintkezett rendesen a vezeték.
Olyan tipusú dugója volt, ami egyben van a zsinórral, gyárilag és a cseréhez le kell vágni.... :(
Nos, úgy tudtam csak porszívózni, nagy nehezen, ha sikerült eltalálni, milyen szögben hajlítsam a vezetéket, és nyomni kellett, hogy összeérjen, de az ugye kicsit nehézkes, hogy a vezetéket is tartsam, meg porszívózzak is   kuncog
Ezért egy kis sámlit tettem rá és nagyon óvatosan kellett mozgatni a porzsívót, hogy el ne mozduljon, mert akkor kezdhettem elölről a próbálgatást...  >:( ez némileg ki is hozott a sodromból...
A vőm ígérte, kicseréli a dugót, de ki tudja mikor érnek ide, és addig is porszívózni kellene...
Nos, találtam egy régi dugót, és gondoltam, kicserélem én....  nemertem
Láttam már, hogyan húzzák le a drótról a műanyagot... nem lehet olyan nagy dolog... khmmm ... neki is fogtam, és felszereltem a két végét, alászorítva a csavarok alá, amik másik végén a dugók voltak.... és gondoltam, kész...
Feltűnt ugyan, hogy van ott még két kis csavar, leszorítandó egy műanyag izét... de megerősítettem a csavarokat, és fel akartam tenni az alját a dugónak, de nem ment rá... a másik oldalt kellett volna kijönni a drótnak... arról, amerre az a két kis csavaros izéke volt... oda is rá kellene tekerni?
Akkor még le kell egy darabon csupaszítani a drótot, nem ér el addig, na, szét szedtem, lecsupaszítottam, de sehogy sem stimmelt, hogy az alá is csupaszítottat kell tenni... na gondoltam, hagyjuk, sepregetek...

De aztán eszembe jutott a vasaló, annak is ilyen szétszedhetős a dugója, nosza!
Megnéztem, az hogy van és most már értettem, mire való a kis csavaros izé!
Alá kell szorítani, nehogy a dugó belsejében összeérjenek a csupasz drótok, mert akkor annyi...  :izz

Szóval, ima előtte, közben és utána, egy nagy sóhaj, és bedugtam a konnektorba az összeszerelt dugót, és sikerült!
Felzendült a poszívó zaja, dicsőség Istennek és nem csapott agyon a dugó, amikor kihúztam, akkor sem   :2funny:

Nagyon örülök ennek, mert meggyőződésem, az Úr velem szerelt, vagy én az Úrral?   :kacsint

         vmosoly12    :int2:
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Csaba - 2014. Január 13. - 12:35:55
:) Hát az a kis izé, azért van, hogy ne tudd kirántani a vezetéket a dugóból.
Csak annyit szabad lecsupaszítani az érszigetelésből, amennyi vezeték bemegy az érintkezővillák csavarjai alá, különben könnyen lehet zárlat a dologból.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Gábor - 2014. Január 13. - 12:54:40
Hát, hatalmas sikerélményem van!   vmosoly12

Egy ideje a porszívózás nehézkes volt, mert a dugójánál nem érintkezett rendesen a vezeték.
Olyan tipusú dugója volt, ami egyben van a zsinórral, gyárilag és a cseréhez le kell vágni.... :(
Nos, úgy tudtam csak porszívózni, nagy nehezen, ha sikerült eltalálni, milyen szögben hajlítsam a vezetéket, és nyomni kellett, hogy összeérjen, de az ugye kicsit nehézkes, hogy a vezetéket is tartsam, meg porszívózzak is   kuncog
Ezért egy kis sámlit tettem rá és nagyon óvatosan kellett mozgatni a porzsívót, hogy el ne mozduljon, mert akkor kezdhettem elölről a próbálgatást...  >:( ez némileg ki is hozott a sodromból...
A vőm ígérte, kicseréli a dugót, de ki tudja mikor érnek ide, és addig is porszívózni kellene...
Nos, találtam egy régi dugót, és gondoltam, kicserélem én....  nemertem
Láttam már, hogyan húzzák le a drótról a műanyagot... nem lehet olyan nagy dolog... khmmm ... neki is fogtam, és felszereltem a két végét, alászorítva a csavarok alá, amik másik végén a dugók voltak.... és gondoltam, kész...
Feltűnt ugyan, hogy van ott még két kis csavar, leszorítandó egy műanyag izét... de megerősítettem a csavarokat, és fel akartam tenni az alját a dugónak, de nem ment rá... a másik oldalt kellett volna kijönni a drótnak... arról, amerre az a két kis csavaros izéke volt... oda is rá kellene tekerni?
Akkor még le kell egy darabon csupaszítani a drótot, nem ér el addig, na, szét szedtem, lecsupaszítottam, de sehogy sem stimmelt, hogy az alá is csupaszítottat kell tenni... na gondoltam, hagyjuk, sepregetek...

De aztán eszembe jutott a vasaló, annak is ilyen szétszedhetős a dugója, nosza!
Megnéztem, az hogy van és most már értettem, mire való a kis csavaros izé!
Alá kell szorítani, nehogy a dugó belsejében összeérjenek a csupasz drótok, mert akkor annyi...  :izz

Szóval, ima előtte, közben és utána, egy nagy sóhaj, és bedugtam a konnektorba az összeszerelt dugót, és sikerült!
Felzendült a poszívó zaja, dicsőség Istennek és nem csapott agyon a dugó, amikor kihúztam, akkor sem   :2funny:

Nagyon örülök ennek, mert meggyőződésem, az Úr velem szerelt, vagy én az Úrral?   :kacsint

         vmosoly12    :int2:

Ezt becsülöm leginkább a hölgyekben! :) Ha nem tudnak takarítani vagy más házimunkát elvégezni mert rossz a porszívó vagy vasaló stb. addig nem nyugszanak amíg meg nem oldják a problémát! :) (feleségem is ilyen ;)  )
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Kamilla - 2014. Január 13. - 13:59:09
:) Hát az a kis izé, azért van, hogy ne tudd kirántani a vezetéket a dugóból.
Csak annyit szabad lecsupaszítani az érszigetelésből, amennyi vezeték bemegy az érintkezővillák csavarjai alá, különben könnyen lehet zárlat a dologból.

Igen... köszi a tanácsot :)
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2014. Január 13. - 18:28:17
 v23
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2014. Január 20. - 22:51:00
Ma nagy örömben volt részem. Nagyon kedves vendégeim voltak! Guti Tünde, kedves férje és a legkisebb fia volt nálam. Jó volt együtt beszélgetni, testvéri közösségben lenni. Mi már nagyon régóta vagyunk testvér-barátságban, hosszú évtizedek óta. Egy közösségekbe is jártunk, sőt egy időben még egy utcában is laktunk. De ami igazán összefűz minket : Jézus Krisztus szeretete. Ma amikor mindenütt azt látom, hogy esnek szét a családok, külön öröm olyan házaspárt látni, akik szeretik, tisztelik egymást, és valóban segítőtársai egymásnak. Sok mindenről beszélgettünk, és fájó szívvel érintettünk sok hibát, sok testvéri fájdalmat. De abban teljesen egyek voltunk, hogy minden dolgunkban az Urat várjuk, Tőle segítséget, útmutatást. Nekem nagyon nagy öröm az ilyen testvéri együttlét, mert ritkán van benne részem. Ezért Isten után a testvéreimnek is nagyon hálás vagyok ezért az örömért.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Jazmin - 2014. Január 21. - 18:43:55
Dicsoseg az Urnak,hogy meg vannak ilyen lelki kapcsolatok!!! :2smitten:
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2014. Február 05. - 10:54:44
Ez a történet már pénteken történt meg, akkor mindjárt meg is akartam írni, de közbejött valami ami nagyon leterhelt, de most mégis úgy érzem jó lesz ha megosztom. Isten csodálatos gondviseléséről nyertem újra bizonyságot.

Benn a munkahelyemen van egy kolleganőm, akinél mellrákot diagnosztizáltak. Egy nagyon kedves hölgy az illető, bár amikor benn vagyok mindig találkozunk már kb. 5 éve, de még soha nem beszélgettünk úgy komolyabban. Ő is távolságtartó, én se könnyen barátkozom. De jó kapcsolatban voltunk. Amikor meghallottam rögtön azt hozta fel az Úr bennem, hogy fel kell ajáljam a segítségemet, hiszen hosszú és fájdalmas út vár rá, ráadásul ő is teljesen egyedül él, egy bárlakásban. Mindig rengeteget dolgozott, és most hirtelen ott van csekély biztosítással / ahogy oly sokan ebben az országban / Szóval felajánlottam a segítségemet, de ő nagyon kedvesen azt mondta, hogy egyelőre nem tud ezzel szembenézni, majd végigmegy valahogy ezen az egészen. De én az egyik nagyon drága Testvérnőmtől tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű. Ő már végigcsinálta. Fel is ajánlotta ő is, hogy bármikor írhat neki a kolleganőm, vagy megkeresheti. Miután ilyenkor tényleg rá kell bízni az érintettre, hogy hogyan akarja végigcsinálni, igy mi a Tetvérnőmmel csak imádkozni tudtunk érte. Közben egbeszéltük, hogy bejön hozzám látogatóba a munkahelyemre péntek délután, rég találkoztunk, jó lenne már beszélgetni. Nagyon szeretem ezt a Testvérnőmet, mert ő teljesen hiteles. Ő végigment a halál-völgyén és mindvégig Istenhez ragaszkodva, Őt megdicsőítve bátorított olyanokat is, akik hozzá képest "nagyon jó" helyzetben voltak. Emlékszem amikor a nagy műtéten ment keresztül akkor is az őszinte Istenre hagyatkozás volt minden mondatában. Nagyon sokat szenvedett, de így olyanoknak is tudta vinni az örömhíyt, akik a "halál előszobájában" volt. Isten győzelmessé tette őt ebben a küzdelmében, és most gondoskodott róla, hogy pont akkor jöjjön be hozzám, amikor ez a kolleganőm is ott van. És annyira jó volt látni, ahogy az élő reménységet adta át a teljesen hitetlen kolleganőnek, ahogy leomlottak a benne lévő korlátok, amikor Isten szeretete kiáradt feléje a Testvérem által. Én csak ültem ott és gyönyörködtem Isten kimondhatatlan szeretetében. Ez a kolleganő már tudja, hogy nem kell egyedül megharcolnia ezzel a betegséggel, mert tevőlegesen is lesz mellette segítség, de Isten Szelleme a " jó munkát" is elkezdte benne. Most 20-ás lesz a radikálás mütétje, és aztán jön a kemény rögös út a kemóval, vagy sugár kezeléssel. Kérlek titeket aki tud imádkozzon érte, hogy úgy a lelke, mint a teste Jézus Krisztus gyógyításán menjen keresztül, hogy végül ez a nagy keserűség megbánhatatlan megtérést eredményezzen. Mikor végül befejezték a beszélgetést láttam az Úr kedves érintését rajta, természetesen újból feljánlottam, hogy bármiben számíthat rám. / az csak később jutott eszembe, hogy magam is betegséggel küzdök, de hiszem, hogy amire az Úr indított, arra erőt is ad!/
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Jazmin - 2014. Február 05. - 12:41:13
Amen,kedves Irma!! Nagyon orulok bizonysagtevesednek! :2smitten:
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Kálmán - 2014. Február 05. - 15:21:13
Köszönjük Irma, hogy megosztottad velünk ezt az imatémát. Dicsőség Istennek hogy munkálkodik ma is hatalmasan sokak életében! Miközben olvastam bizonyságtevésedet ez az igevers jutott eszembe: "Aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket." 2Kor 1,4

 :ima7:
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2014. Február 05. - 15:42:41
Kedves Kálmán!

Ez az egyik legkedvesebb Igeversem! Köszönöm!

 :piroska:
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2014. Február 24. - 16:31:29
Ma két örömhírt is szeretnék megosztani, mind a kettő betegséggel és Isten gondviselésével kapcsolatos.

Korábban írtam a kolleganőmről, hogy radikális mellműtétje lesz 20-án. Nos megtörtént. De Isten végtelen gondviselésével vette őt körül. Amikor feltárták a műtéti területet nem találtak több rákos daganatot, mint amiről tudtak. Már ez önmagában is nagy szó! Mert ilyenkor szokott kiderülni, hogy mennyire is terjedtek el rákos sejtek. Nála egyáltalán nem terjedt el! De ahogy elmondta, hogy olyan körülmények közzé került amiről ő álmodni se mert. Egy olyan kórterembe helyezték el, ahol a másik három hölgy nem magába zuhanva üldögélt az ágyon, hanem elhatározták, hogy ami rajtuk múlik ők mindent megtesznek, hogy legyőzzék a rákot. Jó hangulatban, egymást segítették. A kolleganőm, annyira jól volt, hogy már vasárnap haza is engedték, és ma felhívott megköszönte az imákat és ahogy ő mondta : "célba találtak". Nagyon jókedvű volt mert lehet, hogy nemcsak a kemót, de meg lehet még a sugár kezelést sem kell végig szenvednie. Én tudom, hogy Isten cselekedett vele, érte, és úgy hiszem ő is tudja. Mi azért imádkoztunk, hogy ez a nagy nyomorúság nyisson ajtót arra, hogy megismerje az Urat és mi jó eszközök lehessünk. Várom, hogy hogyan vezet az Úr tovább, de ezrt a jó hirért nagyon hálás vagyok Imádom Istent a hozzá való jóságáért!

A másik "örömhír" az engem érint. Már hónapok óta komoly fájdalmakkal küzdök, ami egy krónikus betegség fellángolása miatt van. Eddig az orvosommal nem tudtunk zöldágra vergődni, mert hiába tudtam én a helyes terápiát / mert azt már egy korábbi ilyen állapotnál a II. Belklinika adjunktusa beállította / egyszerűen nem akarta felírni. Nagyon rossz volt tudni, hogy van segítség csak nem jutok hozzá. Aztán elküldött egy hasi CT-re és a sok elmondott ima hatására kérte a korábbi dokumentumokat. Ma reggel vittem az új leletet is, ami egyértelmúen mutatta a komoly gyulladást, és a régi leletet is amin ott volt az akkor alkalmazott terápia, és most emberi módon beszélt velem / korábban ez soha nem fordult elő/ és megbeszéltük hogy hogyan is legyen tovább, és felírta a helyes gyógyszeres terápiát. Nagyon hálás vagyok az Úrnak, mert most egyszerűen nem engedhettem meg magamnak, hogy a magán orvoshoz forduljak, viszont már-már elviselhetetlen fájdalmak között éltem. Kértem az Urat fordítsa meg a doktor úr hozzáállását, és megtörtént. Dicsősség az Úrnak és kérem az Urat, hogy felettébb áldja meg munkájában az Úr a doktor urat is.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Virág - 2014. Február 24. - 17:51:58
Nagyon örülök a jó híreknek! Hála Istennek ezekért!  :2smitten:
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Kálmán - 2014. Február 24. - 17:54:10
Köszönjük Irma, hogy megosztottad ezt a két örömhírt velünk. Mindezek arra ösztönöznek, hogy tovább imádkozzunk mindkét ügyben.

 :int
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2014. Február 24. - 18:00:27
 :2smitten:
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2014. Október 02. - 16:18:44
Legutóbbi irásom óta nagyon sok minden történt. Ez a betegség makacsabbnak bizonyult a korábbi ilyen fellángolt gyulladásos állapotnál. Nagyon sokat szenvedtem, komoly fájdalmakkal éltem és ez olyan fájdalom volt, amit normál fájdalom csillapítással nem lehetett csillapítani. Úgy szünt egy kissé ha nem ettem egyáltalán. Dehát étel nélkül csak leépül a szervezet. Annyira jutottam, hogy már arra kértem az Urat, hogy vigyen haza, hisz ennek a gyötrődésnek semmi értelme. Lefogytam 40 kg, teljesen felborult a szervezet egyensúlya. Aztán arról már írtam valahol, hogy az Úr megengedte, hogy kórházba kerüljek. Mióta elment a fiam, mindig egy ilyen állapottól féltem. Hogy "jaj mi lesz" ha.... és Isten most megmutatta nekem, hogy akkor is át tud vinni egy nagy mélységen ha emberi segítség nincs. De ezt csak azért írom, mert hátha van aki nem ismeri az előzményeket. Míg ebben a helyzetben szenvedtem sokszor hozta fel az Úr azt az Igét a szellemembe : "...    És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!
2
    Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged.
3
    Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izráelnek Szentje, a te megtartód, adtam váltságodba Égyiptomot, Kúst és Sebát helyetted.
4
    Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek..."

Tanulgattam az Úrtól, hogy hogyan is válik valósággá Isten igérete ha Őrá bizzuk sorsunkat. Ez volt az az Igéret, amely átsegített ezen a gyötrelmes időszakon. Hiszen tudtam, hogy Istennek minden szava igen és ámen. Akkor pedig én várom, hogy megdicsőítse Magát ebben a helyzetben. Annyi erőt mindig adott Isten, hogy dolgozni el tudtam menni, igaz sok fájdalom árán, de tudtam végezni a munkámat. Közben kaptam egy másik doktornőt, aki nagyon komolyan elkezdett foglalkozni velem. Nagyon nagy szó ha odafigyelő orvost ad az Úr, mert egyre kevesebb maradt az ilyenekből, sokan külföldre mentek. Egyik alkalommal a pszichiáteremmel beszélgettünk, hogy vajon mit akar az Úr megtanítani nekem ezzel a próbával. És akkor szó került a fiamról is. A doktornő ismeri őt, és akkor nagyon érdekes összefüggésre hívta fel a figyelmem. Azt mondta: az eszemmel elengedtem a fiamat, de szívben nem tudtam megtenni. Hát igen. Mindig akkor súlyosodott az állapotom amikor András fiam itthon volt, és visszautazottt. Most is ez történt. Ekkor kerültem kórházba is, végtelenül leromlott állapotban.
Igen, de hogy lehet szivből elengedni az egyetlen gyerekemet? Tudva azt, hogy öregségemre egyedül maradok, bármi van, nincs emberi segítség. Régen a keresztények összetartottak, de ma már ez nincs igy. Sokat sírtam az Úr előtt. Mert azt tudtam, hogyha nagyon akarnám hazajönne a fiam. De mire? Hiszen azért ment el, mert itthon csak fekete munka jutott neki, és ha hazajönne ugyanott folytathatná, ami elől elmenekült. Tudtam, hogy soha nem tudnám megtenni, hogy ilyesmire kényszerüljön. Kértem Isten adjon a szívembe teljes megbékélést ezzel a helyzettel, adjon hitet, hogy a dolgok az Úr kezében jóhelyen vannak és amikor kell Ő minden a helyére tud rakni. Nagyon nehéz volt. De azt is tudtam, hogy meg kell tennem: fel kell szabaduljak a megkötözöttségből, ami abba nyilvánult meg, hogy én csak a fiammal tudtam elképzelni a megoldásokat. És akkor jött a túra a kórházban. Ott nagyon sokat tanultam. Tényleg úgy volt : tüzben jártam és nem égtem meg, és a viz nem borított el. Azok között az állapotok között kezdődött meg az én helyreállásom. Isten megajándékozott azzal is, hogy most nyár végén is haza tudott jönni a fiam. Csodálatos napokat töltöttünk együtt. Egyik nap nagyon komolyan beszélgettünk és akkor a fiam elmondta, hogy ő hogyan is tervezi a rólam való gondoskodást ha már majd erre szorulok. Nagyon jó volt hallgatni, hogy minden tervében helyem van, és mindent meg is tesz, hogy nekem könnyebb legyen. Ahogy hallgattam őt, szivemben hatalmas hála ébredt Isten iránt, aki a fiamat ilyen jó emberré formálta. Anyai szivem megtelt örömmel, hogy bár testileg távol vagyunk de a szive pont úgy össze van forrva velem, mint eddigi életünkben mindig. Most mikor elment nem hogy rosszabbodott volna az állapotom, hanem javult. Minden leletem jobb lett, már egyáltalán nincsenek fájdalmaim, nem gyötör a jövőtől való félelem. Ma voltam az orvosnál és mondta hogy már a szteroidokat is csak minimális mennyiségben kell szednem, és egyre csökkenő adagokban. Ma már tudom mit jelent szivben elengedni valamit. Azt jelenti, hogy Isten kegyelmére bizom a helyzetet, mert Ő nem feledkezik el rólunk, tudja porból vagyunk és igy vannak szükségleteink, de megigérte, hogyha Őbenne bizunk, akkor Neki gondja van ránk. Dicsősség Istennek azért, hogy az én kis porszem életem olyan fontos neki, hogy törődik velem és gondot visel rólam.

Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Jazmin - 2014. Október 02. - 17:53:06
Draga Irma! Nagyon orulok,h jobban vagy,es foleg,h lelkileg jol vagy.Aldjon meg az Ur es adjon neked mindig elegendo erot a probakban is.Es ne feledd:

Hű az Isten, aki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.1 Kor 10:13
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Kálmán - 2014. Október 02. - 18:20:21
Köszönöm Irma a bizonyságtételedet. Nagyon tanulságos. Szükségem volt nekem is erre.

 :int
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Csaba - 2014. Október 04. - 16:54:15
Ma végre picit több időm jutott az elmaradt írások olvasására, köszönöm Irma a bizonyságodat, valóban felemelő érzés látni, hallani Isten gondoskodását a testvérek életében.
szivetadja
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2014. Október 24. - 16:59:42
Amit leírok az nem bizonyság, csak hosszú tépelődés eredménye. Engem nagyon sokat foglalkoztat, hogy mi keresztények hogyan éljük meg a hitünket a hétköznapokban. És azt kell látnom, hogy nem túl jól. Nem világít az életünk se kicsit se nagyon. Csak a közvetlen környezetemben van még két "hívó testvér", akik inkább szégyent hoznak az Úr nevére, és nem is viselkedünk egymással testvérként. Nem mentegetőzöm, de én tényleg próbáltam, de nem talált visszhangra a próbálkozásom. Talán hamar feladtam. De pontosan ez indított el bennem egy olyan folyamatot, ami önvizsgálatra késztet. Vajon az én gyertyaláng életem nincs-e elrejtve a világ elől? Akár merre nézek mindenütt azt látom, hogy nincs már meg a tisztaság, szentség utáni vágy az emberekben. Pedig Isten azt mondja, hogy szentek legyünk, amiképpen Ő szent. Nemrég egy testvérnővel beszélgettem, aki elmenekült a férjétől, mert ütötte, verte. És az is kiderült, hogy csalta is. Ez a férj dicsőitésvezető, az apja pedig gyülekezetvezető. Hallottam egy beszélgetést, ahogy ezt a nőt szidalmazták a gyermekei és a férj nemhogy leállította volna, hanem még biztatta is őket. Engem nagyon megrázott, mert ennek a csapatnak a dicsőitését annyiszor szivesen hallgattam. De aztán eszembe jutottak más szolgálók is, akik már el is váltak egymástól. Számomra ez maga a döbbenet. Hova jutottunk mi keresztények? Hallottam különböző adócsalásokról, egymás becsapásáról. Megtelt a szivem szomorúsággal. Aztán azt kérdezik az emberek, hogy miért engedi meg Isten ezt a sok rosszat amik történnek az országban, én meg azt kérdezem, hogy Istennek hogy van még kegyelme számunkra? Hiszen nap mint nap vétkezünk, és nem azok a főbünösök, akik Isten nélkül cselekszenek rosszat, hanem mi akik nem töltjük be a hivatásunkat, mi akiknek el van rejtve a világosságunk. Az a vágyam, hogy jöjjön az Úrtül ébredés, először közzénk hivők közzé. Jöjjön el az az idő amikor bünbánatban tudunk az Úr előtt sírni magunkért, családunkért, népünkért. Hogy a szivünket szaggassuk meg az Úr előtt, könyörögni tudjunk irgalomért, hogy valóban azok legyünk, akikért Jézus kiontotta Szent Vérét: Mennyei Atyánk gyermekei.
Sóvárgás támadt bennem az Úr Jézus után, hogy úgy tudjak élni, ahogy Ő mutatta nekem, nekünk. Szivem legmélyebb vágya ez. Nem a külsőségek, hanem az a legbelső szentség, erre vágyom- ÚGy járni az Úrral, ahogy eddig még nem sikerült. Hiszem, hogy az Úr látja a belső vágyat és vezérel engem azon az úton amelyiken járnom kell. Ámen.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Kálmán - 2014. Október 24. - 17:55:52
Köszönöm Irma, hogy megosztottad a hosszú tépelődésed eredményét. Tanulságos számomra. Csak annyi megjegyzésem lenne, hogy nem mindenki aki magát keresztyénnek vallja keresztyén és nem mindenki akit mások keresztyénnek tartanak keresztyén. Ezt annak alapján mondom, hogy a Biblia mondja azt, hogy csalárdabb a szív mindennél, kicsoda ismerhetné azt. Mi emberek született színészek vagyunk, akik képesek vagyunk magunkat és másokat is megtéveszteni. Képesek vagyunk megjátszani olyannyira a keresztyént, hogy az annyira hitelesnek tűnhet mások előtt, hogy azt gondolják keresztyének vagyunk. Hogy ki igazán keresztyén az majd az ítéletkor fog kiderülni és szerintem akkor lesznek meglepetések és nem is kevés. Az önvizsgálat amiről beszélsz valóban létfontosságú mindnyájunk számára és Isten segítsen meg bennünket, hogy helyesen tudjuk megvizsgálni magunkat és hogy megláthassuk azt, hogy miből kell megtérjünk Hozzá és hogy térjünk is meg Őhozzá.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Csaba - 2014. Október 24. - 18:14:13
Mindkettőtökkel egyet értek!
Irmának igaza van abban, hogy nagyon elmosódnak a határok!
Én magamon is látom, hogy ha egy idegen beszélget velem, még 2 óra múlva sem biztos, hogy világos lesz számára, hogy keresztyén vagyok. irulpirul
Kálmánnak meg abban adok igazat, hogy az ember nagy színész, s a valóságot csak Isten ismeri tökéletesen rólunk.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2014. Október 24. - 18:33:31
Kedves Kálmán!

Valóban ugy van ahogy mondod. Azonban nekem az fáj, hogy mig az ezotéria, sámánizmus, meg a többi pogány kultusz arat, és a képviselői bizony nem rejtik véka alá a meggyőződésüket, addig a keresztények nemigen állnak ki a meggyőződésükkel, és nem is tükrözi az életük.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Kálmán - 2014. Október 24. - 19:10:00
Kedves Irma!

Én úgy tapasztaltam, hogy nagyon sok keresztyén lelki kiskorú mivel nem részesülnek egészséges tanításban vagy egyáltalán semmiféle tanításban és ezért sok mindenben nincs meggyőződésük. Az Ef. 4,14-ben leírt állapot jellemzi őket. A tanítás hiánya vagy a tévtanítás szerintem az egyik próbléma, a másik pedig a világiasság bűne ami ott van sok keresztyén életében.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2014. Október 24. - 19:39:52
Való igaz, hogy sokan vannak az egészséges tanítás hijján. De én azt gondolom, hogy az első keresztények sem kaptak valami mélyre ható tanítást. Meghallották az apostolok szavát és megtértek, és ugy éltek azután, hogy napról napra növekedett a megtérők száma. Akkor csak kellett, hogy ott legyen az a plussz, ami ma hiányzik.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Kálmán - 2014. Október 24. - 19:46:42
Hát azért az apostolok leveleit olvasva következtethetünk arra, hogy elég alapos kiképzést kaptak. És a levelekben még nincs is minden leírva. Igen, az életükkel is erőteljesen evangélizáltak. Ez arról beszél, hogy valóban megértették az evangéliumot.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2014. Október 24. - 20:17:43
Hát ez az, még igazolásokat is gyártunk arról, hogy miért is áll a kereszténység ugy ahogy áll. Nem vitatkozni akarok én erről. Csak megosztottam mi foglalkoztat.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Kálmán - 2014. Október 24. - 20:35:09
Kedves Irma!

Én nem vitatkozás céljából írtam amit írtam. Engemet is már régebbről foglakoztat ez a dolog. Sok igaz keresztyént foglalkoztat ez a kérdés. Keressük az okait a problémának és azt, hogy hogyan tudnánk orvosolni ezt a problémát. Én csupán megosztottam néhány okot amit én, mi oknak látunk ebben a kérdésben. Nem muszáj velem, velünk egyetérteni. És azon is gondolkodom többed magammal, hogy miben tudnánk mi személyesen hozzájárulni a probléma orvoslásához. Köszönöm, hogy felhoztad ezt a fontos dolgot, én ezzel be is fejeztem.

Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2015. Január 27. - 19:11:14
Ma nagyon nagy öröm ért. Jöttem haza nagyon fáradtan a munkahelyemról, lévén, hogy már két napja dolgoztam. De mikor odaértem a Nyugati téri aluljáróhoz, már a bejáratnál lehetett hallani, hogy egy férfi csodálatos hangon énekel az Úr  dicsősségére. Megálltam hogy végighallgassam az éneket, és amikor befejezte az énekszámot, egyenesen hozzám jött. Mondtam, hogy testvérek vagyunk, és ekkor kölcsönösen megáldottuk egymást Istenünk Nevében. Annyira jól esett, egy simogatás volt az Úrtól. Ezt az énekest már máskor is hallottam, és mindig csodálattal adózom a szorgalmának, mert koreai ember létére ékes magyarsággal énekel. Pedig, mint tudjuk a mi nyelvünk nem tartozik a könnyen elsajátitható nyelvek közzé. Innen is kivánom Isten áldását életükre és munkálkodásukra.

Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Jazmin - 2015. Január 27. - 19:27:35
Dicsoseg az Urnak!
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Csaba - 2015. Január 27. - 20:43:00
Áldja az Úr a szolgálatát!
:like:
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2015. Április 24. - 07:49:38
A mai cendes percekben az Ige, egy olyan Ige amely gyökeresen változtatta meg az életemet.

Mint minden örökbefogadott gyermeknek nekem is nagyon nagy elutasítottsági érzésem volt egész életemben. Hiszen az dobott el magától, akinek a legjobban kellett volna szeretnie. Ezt a törést van aki egy életen keresztül hordozza. Bennem is mindig ott volt az az érzés: milyen gyerek lehettem én, hogy még az anyámnak se kellettem. Hiába volt, hogy sokkal jobban jártam a nevelőszüleimmel, hiszen ők áldott keresztények voltak, akik a világon mindent megtettek értek. Édesebbek voltak az édes szülőknél. Mégis a lelkem mélyén ott volt a seb. Mindig úgy gondoltam magamra, mint egy konstrukciós hibára. Hiszen úgy születtem meg, hogy csak bánatot, szégyent eredményezett a születésem. Nagyon érzékeny voltam egész életemben, hiiszen a rokonok részéről bizony sok lenézésben, elutasításban volt részem. Anyám bűnét rajtam verték le, míg nem én is elkövettem azt. Sokszor sírtam, és nagyon fájdalmas volt ez az egész. Aztán egyszer az Úr elém hozta ezt a csodálatos Zsoltárt: ha apám, anyám elhagynának is engem az Úr magához fogadott engem. Gyógyító ereje volt Isten szavának. Igaz, még ma is sokszor érzem, hogy nem fogadnak el, de már nem fáj annyira, mert tudom, hogy az Úr magához fogadott és Ő nem teremt konstrukciós hibákat, és Őbenne én Isten fiává lettem. Most is köszönöm Istennek, hogy rátekintett az én fájdalmamra és a legjobb orvosságát adta, az Ő helyreállító szeretetét. Köszönöm Uram, Istenem!
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Kálmán - 2015. Április 24. - 08:23:14
Áldott legyen Isten az Ő szeretetéért!
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Csaba - 2015. Április 24. - 21:09:43
Ámen! :like:
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2015. Május 05. - 07:44:21
A mültkor amikor Gábor olyan indulatosan minősítette a fórumunkat, nagyon elszomorodtam. Talán az ő kedvéért, de a többiek épüléséért leírom most ezt a bizonyságot.

Nekem a május elsó vasárnapja, május 3-a, 4-e ünnep, ugye  anyák napja, aztán névnap, születésnap. Idáig minden évben ilyenkor jött haza a fiam, hogy felköszöntsön, és együtt ünnepeljen velem. De az idén nem tudott most jönni, igy nagyon egyedül maradtam. Nagyon fájt a szivem, és az történt, hogy névnapomon az Örömhíres testvéreimen kivül senki sem köszöntött fel- Mindenki az anyáknapjával volt elfoglalva.
De Isten kiformált egy kis közösséget, akik figyelünk egymásra. Nem pörgünk, nem skyp-istentiszteletezünk, de számon tartjuk egymást. És ezt most Isten ragyogóan felhasználta. Annyira jó volt, hogy ez a drága Testvéri csapat tudott nekem vigasztalást nyújtani szeretetével, figyelmességével. És tényleg érdekes volt, hogy mennyire másként reagált a "családom", mert mi egymásnak Testvérei vagyunk és Isten családjának a tagjai. vagyunk. Nem engedtem teret a sátánnak aki nagyon el akart szomorítani, igy aztán másnap születésnapomon tengernyi szeretet ömlött felém, olyanok is írtak, kerestek, akikkel már nem találkoztam több, mint negyven  éve. De mégis a legsimogatóbb a ti csendes, drága szeretetek volt, itthon az Örömhíren.

Gábor erre jó ez a fórum, bárcsak átélnéd, úgy Isten előtt igazán, hogy mennyire nagy dolog, hogy van pár ember, aki bár testileg messze van tőled, de törődik veled, és fontos vagy neki, Én ezt most nagyon átéltem és köszönöm is mindenkinek itt a Fórumon, és neked is Gábor, hogy gondoltatok rám, álmán Testvér Igeverse meg szinte prófétai biztatás volt : Köszönöm.

Legyetek áldottak Istenünk a mi Atyánk által!
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Kálmán - 2015. Május 05. - 07:52:20
Ámen!

 vszeretet4
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Kamilla - 2015. Május 05. - 08:01:11
[valasz author=Irma link=topic=392.msg63958#msg63958 date=1430804661]

[/valasz]

       :2smitten:   


                   :viragotszor:
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Csaba - 2015. Május 05. - 08:02:59
Köszönjük kedves Irma a bizonyságodat!
Jól esett olvasni! :2smitten:
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2015. Május 05. - 08:06:32
 :viragotszor:
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Zoltan - 2015. Május 05. - 08:35:37
Én is köszönöm.
Jó volt olvasni.

 :2smitten:
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Virág - 2015. Május 05. - 09:30:55
Jaj, de szép! szivetadja
virag12
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: b urian jozsef - 2015. Május 05. - 12:24:44
Örülök hogy egy kis örömöt loptunk az életedbe kedves Irma! :2smitten:
Cím: Bizonyságaim
Írta: zsotza - 2015. Július 28. - 18:00:18
Ma nagyon nagy öröm ért. Jöttem haza nagyon fáradtan a munkahelyemról, lévén, hogy már két napja dolgoztam. De mikor odaértem a Nyugati téri aluljáróhoz, már a bejáratnál lehetett hallani, hogy egy férfi csodálatos hangon énekel az Úr  dicsősségére. Megálltam hogy végighallgassam az éneket, és amikor befejezte az énekszámot, egyenesen hozzám jött. Mondtam, hogy testvérek vagyunk, és ekkor kölcsönösen megáldottuk egymást Istenünk Nevében. Annyira jól esett, egy simogatás volt az Úrtól. Ezt az énekest már máskor is hallottam, és mindig csodálattal adózom a szorgalmának, mert koreai ember létére ékes magyarsággal énekel. Pedig, mint tudjuk a mi nyelvünk nem tartozik a könnyen elsajátitható nyelvek közzé. Innen is kivánom Isten áldását életükre és munkálkodásukra.

Éppen  pár  napja   látogattam  meg  ezt  az  oldalt:  Kegyelem Metodista Gyülekezet, UMC, EMK (http://kegyelem.metodista.hu/)
Shin Sheon Hak  Testvérről  van  szó, a  Kegyelem  Metodista  Gyülekezet  egyik  pásztoráról.
Köszönöm  Irma, hogy  Írtál  róla, sokszor  nem  a  gigamega  "ministry"  az  áldás,
hanem  egy  egyszerű  beszélgetés, lelki  érintés, ölelés  ad  áldást, és  bátorítást.
Voltál  már  ebben  a  gyülekezetben?
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2015. Július 28. - 18:16:28
Nem voltam még, mindig csak itt találkozom velük. De már ismerem őket, mert sokszor vannak ott és szolgálnak ennek a bűnös városnak az egyik legforgalmasabb pontján. És valamilyen adománnyal is szolgálhatnak, mert azt láttam, hogy sokan állnak sorban és várták őket. Nekem mindig nagy öröm hogy látom, hogy vannak akik nem csak beszélnek, hanem tesznek is. Én mostanában nem járok semmilyen gyülekezetbe, azt várom, hogy merre vezet az Úr. Egyelőre azt tudom, hogy a karizmatikus gyülekezetből kihozott az Úr. A jövőt még nem látom.
Cím: Bizonyságaim
Írta: zsotza - 2015. Július 28. - 18:26:23
Amilyen  könnyen  ki  lehet  kerülni  egy  gyülekezetből, legalább  olyan nehéz  beépülni ,
elmenni  -  teljesen  ismeretlenül -egy  templomba, imaházba.
A  korábban  említett  gyülekezetben  már  legalább  egy  Ismerősöd  lenne.
Én  egyszer    meglátogatnám  Őket, ha  nem  tudnék  hova  menni  gyülekezetbe  vasárnap.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2015. Július 29. - 03:59:00
Én legtöbbször vasárnap is dolgozok. De most ebben változás várható, izgalmas hónapnap nézek elébe, mert szinte minden változás alatt áll, várok lakás kérdésben megoldást, szeptember 1-től új cég veszi át a munkáltatásunkat, most jön éves látogatásra a fiam, szóval majd kiderül.
Igen, abban a gyülekezetben valóban lenne egy ismerősöm, de én kifelé jövök a karizmatikus vonalból, ők pedig karizmatikusok.  De majd ha kevesebbet kell dolgoznom és lesnek vasárnapjaim, akkor majd egy baptista gyülekezetben nézek széjjel, vágyik lelkem vissza a gyökereimhez.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: szati62 - 2015. Augusztus 08. - 11:34:55
József ez csodálatos az Urtól. vint
Áldjon benneteket az Ur Jézus.!
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2015. Szeptember 06. - 19:42:04
Ma elment a fiam, vissza Angliába. Nagyon nehéz volt, mert semmi sem úgy sikerült ahogy terveztük. Nekem dolgoznom kellett, új munkakört kaptam, egyik héten igy benn kellett lennem. Közben költözésre kellett készülnünk, úgy volt, hogy sikerül elköltözni míg itthon van a fiam. Ez sem sikerült. Itt maradtam egy félig becsomagolt lakásban, és benn a munkahelyemen egyre több időt kell töltenem. Nagyon nem értettem és úgy hirtelen nagyon belefáradtam abba a sok mindenbe ami rám zúdult, és nagyon fájt, hogy olyan kevés időt tudtnk úgy igazán együtt tölteni. És mint olyan sokszor már, kerestem vigasztalást, bátorítást az Úr üzeneteiből és ezt találtam az egyik mai Ige magyarázatba és annyira sziven ütött, hogy pont nekem szóló üzenet volt elkészítve :

    

MEGTÉRÉSSEL MEGKAPHATÓ


"Jákób pedig egyedül maradt, és tusakodik ővele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig." 1Mózes 32,24

 

Egy történésekkel teli éjszaka. Az első, amit Jákób ezen az éjszakán tesz, hogy átköltöztette mindenét a Jabbók révén. A Jordán a Bibliában a halál folyója. Tehát halálba adta mindenét, amije volt. A legnagyobb értékkel kezdi: feleségeivel. Rákhel volt a bálványfeleség, akit mindenkinél jobban szeretett. Ha át akarsz jutni, akkor a bálványaiddal kezdd el. Jákóbnak volt egy bálványgyermeke is: József. Átviszed-e most azt, akit a világon a legjobban szeretsz? A lelki történetünkben ezt így hívják: teljes, tökéletes, feltétel nélküli átadás. Jákóbnál tusakodás, imádkozás közben történik valami. Isten Lelke nem tud rajta erőt venni. Lehet, te sem engeded Őt a döntő ponthoz érni. Valahol illetnie kell az Úrnak. A német fordítás így mondja: "megütötte". Ahol nálad és benned fordul minden, meg kell, hogy üssön... Lehet, hogy az akaratvilágod a legerősebb az életedben. Isten soha nem téveszti el a helyet, sem az ütés erősségét. Hagyd abba a kérdést, hogy miért itt, miért pont ennek kellett történnie? Isten nem üt feleslegesen. Jákób soha többé nem járhatott úgy, mint előtte. Attól kezdve sántított. Áldott sántaság! Ezt mondja az angyal: "Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal." Testvér - reggeledik! Elkezdődik a világosság. Elhangzik a mondat: "Nem bocsátlak el tégedet, amíg meg nem áldasz engemet." Fel-hangzik a kérdés: "Mi a te neved?" Jákób kimondta: Csaló. Ma harcold meg az Úr előtt, hogy őszintén ki tudd mondani a neved. Hogy új nevet kaphass, hogy felöltözhesd a Krisztust. Akkor rajtad, a hátralevő életeden ott van és ott marad az áldás.

és egy csodálatos dicsőités is felhangzott _

https://www.youtube.com/watch?v=T5Olq-ZoHdg

Igy együtt azt az átélést adta nekem, hogy Isten szeretete itt van velem, és Ő majd átsegít mindenen.
Köszönöm Uram, Mindenható Istenem!
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Virág - 2015. Szeptember 10. - 20:20:26
 :2smitten:
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2015. Szeptember 11. - 19:39:08
Mostanában  teljesen felfordult az életem. Még a nyár elején kiderült, hogy az a vállalkozó, akinek dolgoztunk elvesztette ezt a munkát, mert a Hivetel saját portaszolgálatot kiván szervezni, szeptember 1-től. Az egész nyár azzal telt, hogy a legkülönbözőbb találgatások kaptak szárnyra, többek között az is, hogy a KSH müszaki vezetője, aki majd a munkáltatónk lesz elsőnek készül kirugni. Ugyan nem nagyon értettem, hogy mit vétettem, de tudtam manapság az is elég, hogy már nem vagyok fiatal. Az Úr kezébe tettem a dolgot, mert tudtam én nemigen tudok tenni a dolgok megváltoztatására semmit. Aki eddig a fönökünk volt, az nagyon furcsán kezelte a társaságot, volt egy réteg akinek a világon mindent szabad volt, rengeteget lógtak, ha benn voltak akkor sem csináltak jóformán semmit. Én nem tartoztam ezek közzé, hiszen én első sorban az Úrnak dolgozom, csak földi szinten a munkáltatómnak. Úgy voltam vele, hogy az indokot nem értem,de ahogy eddig, majd ezután is megsegít az Úr. Aztán eljött az idő, amikor Önéletrajzokat kértek, és jöttek a személyes elbeszélgetések. Nekem ezen a pályán 35 éves gyakorlatom van, voltam már vezető és voltam beosztott. Leírtam a végzettségeimet, a gyakorlati tapasztaltságomat aztán vártam. Kiderült, hogy egy teljesen más fajta portaszolgálatot akarnak, egy olyan központosított irányítással, aminek a megszervezésébe belevontak, és mivel én voltam az egyetlen aki teljes hely és ember ismerettel rendelkeztem, amolyan vezető félének tettek meg. Mindenki félt az átállástól beleértve a vezetőket is, valahogy én nem. Olyan bölcsességgel látott el Isten, hogy azok akik arra számítottak, hogy majd kirugnak, most elismernek. Igaz rengeteget dolgozom. Mert azt szeretném, hogy meglássák azt az Urat az életemben, Akinek én a legkisebb szolgája vagyok. Akit kineveztek közvetlen vezetőnknek teljesen ismeretlenül csöppent közzénk, teljesen rám támaszkodik. Tőlem kér tanácsot. Számomra döbbenetes volt ez a fordulat. Hiszen oly rég volt már, hogy értelmes munkát végezhettem. És ez nagy kihívás számomra. Régen sokszor beszélgettünk mi akik rendesen dolgoztunk, és akkor többször elmondtam, hogyha rám biznák ezt a lógós társaságot, akkor hamar ráncba szedném őket. Mert én úgy vagyok vele, hogyha ma valakinek van munkája, az becsülje meg és dolgozzon rendesen, különösen, hogy azért itt nem volt olyan sok munka. Fiam látta ezt és mondta, hogy kérjek fizetés emelést. DE én úgy voltam vele, hogy ha értékesnek találják a munkámat, akkor ajálják fel ők. És ma megtörtént, és nem csak nekem de az egész társaságnak fognak emelni, még hozzá elég jelentősen. Ez engem nagyon boldoggá tesz, mert nem volt olyan kollega, akit ha be kellett szabadidejében hívni dolgozni, mert valaki betegség miatt kiesett, vagy rendkivüli feladatot kellett ellátni, mindenki egy szóra jött. És engem kért meg a nagy fönök, hogy mondjam el a kollegáknak. Számomra ez olyan mintha álmodnék. Már nem számítottam rá én magam sem, hogy használhatom azt amit ajándékba adott az Úr, a jó szervező képességemet, meg hogy jól tudok bánni az emberekkel. Erre Isten adott egy ilyen lehetőséget. Mindennap imádkozom a kollegáimért, a főnökeimért, főleg azokért akik sokat megbántottak, és olyan jó látni, hogy Isten szeretete tud áradni feléjük is. Már előre léptünk, mert akikkel beszélgettem a szolgálat beosztások miatt mindegyiknek elmondtam, hogy új lapot nyitottunk, itt mindenkinek kötelessége a másikat tiszteletben tartani, nincs pletyka, és nincs lőgás. Isten egy olyan ember tett főnökünknek aki ebben teljesen egyetért velem. És többen elmondták, hogy most már jó ide bejönni dolgozni. Istené a dicsősség! Senkit nem rugtak ki, mindenkinek megmaradt a munkája, sőt még lészámot is tudunk bővíteni. Nekem ez olyan csoda, amit muszáj volt megosztanom veletek. Örüljetek velem, mert jó az Úr!

De készülődik egy másik csoda is, ami majd egy másik bizonyság témája lesz, amit lezárul.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: b urian jozsef - 2015. Szeptember 11. - 20:18:18
Kedves Irma!Örülök az örömödnek!Az Úré legyen a dicsőség! O0
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Kálmán - 2015. Szeptember 12. - 11:26:29
Köszönöm én is Irma a bizonyságtételedet. Áldott legyen Isten érte!
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Virág - 2015. Szeptember 12. - 12:53:53
Nagyon örülök Irma ennek a sok csodának! szivetadja

df3 df1 df5
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2015. Szeptember 12. - 14:35:40
Mostanában tényleg nagyon sok csodát élek meg. A nyár elején az életem minden területén mozgásba lendült minden. Nem volt könnyú látni amikor minden kétségessé vált szinte egyidőben. Ugye kiderült, hogy a munkahelyemen óriási változások várhatók, ugyanebben az időben a lakást bérbeadó hölgy jelezte, hogy hamarosan szükségük lesz a lakásra. Ez pont akkor derült ki, amikor a lakás piac éppen fellendült, és minden nagyon drága lett. Egy ugyanilyen bérlakásért a dupláját is elkérik manapság. Aztán ekkor következett be az egyik legnagyobb csoda. Én  a lakás kérdést is az Úr kezébe tettem. Elmondtam az Úrnak, hogy milyen helyzetbe kerültem, hogy pont akkor amikor lehet megszünik a munkahelyem, éppen akkor kell majd sokkal többet fizetnem lakhatásomért. Tudtam, hogy az Úrnak gondja van rám. Épp ebben az időben kellett ügyet intéznem az Önkormányzatnál, lejárt a közgyógyellátási igazolványom azt mentem intézni. Nagyon kedves ügyintézővel találkoztam, elbeszélgetett velem, és akkor került szóba, hogy is milyen összegben fizetem a bérleti díjat, ő hozta fel, hogy miért nem kérek segítséget az Önkormányzattól. Nekem ez eszembe se jutott, mert én csak a szociális bérlakásokról tudtam, arra meg én nem vagyok jogosult. Lekisért az eljegyzőhöz, aki elmondta, hogy épp most hirdették meg a költségelvú bérlakás pályázatot, amelyet az nyer meg, aki minél több bérleti dijat tud kifizetni. Úgy alakult, hogy annyi pénzem épp volt, hogy a teljes 5 évet ki tudom fizet ni, igy megpályáztam egy aranyos kis lakást. Ami pont akkora volt, amilyet én szerettem volna, 35 négyzetméteres, kis másfél szobás. Amit nagyon szépen rendbe tesz az Önkormányzat, és meg is nyertem. Most fogok majd beköltözn. Egyszerúen ledöbbentem  ezen is.  Annyira elő volt készítve, csak vitt egyik embertől a másikig. Mindenütt jóindulatú embereknekő a kezébe került az ügyem. Ez csak Isten rendezése. Mikor 10 éve elvesztettük a házunkat, v,ele együtt mindenünket, akkor megigérte Isten ki pótolja számunkra azokat az esztendőket, amelyeket szöcskő és bogár tönkre tett, és most elkezdődött a helyreállítás ideje számomra, és az volt a jó hogy a fiam pont itthon volt és láthatta ezeket a dolgokat. Hiszem, hogy Isten felhasználja ezt arra, hogy a fiam közel kerüljön az Úrhoz, és befogadja Őt Megváltójának.

Nagyon nagy hála és öröm van szívemben, mert jó az Úr a Hozzá folyamoddókhoz. Az tíz évben sokszor voltam csüggedt, mert úgy éreztem ebből a pusztából amibe én kerültem nincs kiút. Ez idő alatt maradtam teljesen egyedül, amikor 7 éve kiment a fiam dolgozni Angliába, aztán elvesztettem a kapcsolatot a gyülekezetemmel. Úgy láttam, hogy ennek sosem lesz vége. És most egyszer a"semmiből" előállt az új munkaköröm, lakást adott az Úr nekem, aminek most 5 évig semmilyen bérleti dijat nem kell fizetnem, csak a rezsit, és takarékoskodhatok tovább, hogy újra legyen majd saját otthonom. De ez már egy biztos pont, mert itt ha  rendben eleget teszek a fizetési kötelezettségemnek, akkor nem tehetnek ki. Idáig nem volt állandó  lakcimem sem és ebben az országban nagyon sok mindent nem lehet enélkül intézni,  például nem tudok még egy telefont sem venni. Ennek vetett véget az Úr. Nagyon boldog vagyok, és dicsérem az Urat, hála magasztalás az Ő Nevére!
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Virág - 2015. Szeptember 12. - 14:42:13
Jaj, de szép! Jó volt olvasni!

 :2smitten:
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Kamilla - 2015. Szeptember 12. - 15:17:23

Köszönöm Irmus a bizonyságokat.
Dicsőség Istennek mindenért!

       :2smitten:

            virag19
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Kálmán - 2015. Szeptember 14. - 10:23:13
Köszönöm én is Irma, hogy megosztottad Istennek az irántad való jótéteményeit. Dicsőség Neki! Veled együtt örvendek.

 :int
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2015. Szeptember 14. - 20:16:17
Drága Testvéreim!

Én örülök, hogy elmondhattam. Jó az Úr! És nekünk nagy szükségünk van, hogy ebben a sok nyomorúsággal terhelt világban, újra és újra rácsodálkozzunk erre.!

inden dicsősség az Úré!
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2015. November 28. - 19:20:23
Rég írtam már ide, pedig azóta már be is költöztem az új lakásba. De most "muszáj" vagyok írni. Mikor kiderült, hogy a Havannán fogok lakni, mindenki csak fanyalgott, kevesen örültek szívből velem, mert régen nagyon rossz híre volt ennek a lakótelepnek. Mikor a régi gyülekezetem itt létesítette a központját, bizony ténylegesen sok baj volt itt. De érdekes módon bennem semmiféle félelem nem volt. Tudtam az Úrtól kaptam, és jó lesz. És most elmondhatom, hogy én még ennyi kedvességet,  előzékenységet, udvariasságot még sehol nem kaptam, mint ebben a lépcsőházban. Előre köszönnek,  nyitják az ajtót, tartják a liftet, és ez igaz kicsire, fiatalra és az idősebb generációra. Nagyon örülök a lakótársaimnak, és olyan kellemesen csalódtam, hogy ez megint csak az Úr ajándéka. A szobám ablakából a Budai hegyekre látok, csodálatos kilátással, sokszor csak gyönyörködök a sok szép fénylő lámpákban. Elgondolkodtam, hogy milyen sokszor van bennünk előitélet, Istennek hála, nekem erre nem volt időm, és Isten sokszorosan felülmúlta minden várakozásomat. Áldassék érte Szent Neve.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Kálmán - 2015. November 29. - 05:58:27
Örvendek Ima, hogy Isten kirendelt számodra egy új lakást és hogy sikerült beköltözzél abba.

 :int
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2016. Június 06. - 19:42:28
Már nagyon régen nem írtam ide, pedig a bizonyságok fellege vesz körül,  de ma annyira kedves és humoros dolgot tett velem az Úr, hogy ezt meg kell osztanom.
Nem régen adó visszatérítés cimen egy nagyobb összeget kaptam a NAV-től. El is határoztam, hogy egy részét a nyári ruhatáram bővítésére fordítom. Amikor ilyesmit szoktam vásárolni, mindig elmegyek a Garay utcába, mert ott sokkal olcsóbban tudok jó minőségű dolgokat venni. Most is így tettem és szép dolgokat sikerült jó áron vásárolnom. Nagyon örültem neki, aztán otthon amikor kipakoltam akkor döbbentem rá, hogy az egyik nadrágból színre, fazonra teljesen egyformát sikerült vennem. El se tudom képzelni hogy történt. A legelső gondolatom az volt, hogy majd holnap vissza viszem és kicserélem. De ekkor az Úr elém hozott egy drága testvéremet, és arra ösztönzött, hogy inkább ajánljam fel neki. Megkérdeztem gyorsan tőle, hogy vajon jó lesz-e, kell-e neki.. És kiderült, hogy épp ezen gondolkozott, hogy vesz egyet, De igy nem kell. Az Úr csodálatosan működik! Én mindig nagyon boldog vagyok ha eszköze lehetek.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Csaba - 2016. Június 06. - 21:11:33
:like:
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Kamilla - 2016. Június 06. - 21:17:12

   O0
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2016. Június 06. - 22:45:45
 :int2:
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2016. Július 03. - 12:36:54
Arról fogok most bizonyságot tenni, hogy Isten milyen csodálatos módon gondoskodik rólunk, és mivel Ő előre tudja az eseményeket eért útjainkat - ha Rá bizzuk - akkor Ő úgy alakítja, hogy bármi jön is mi az Ő oltalmában, át tudjunk menni rajta.

Amikor a fiam kikerült Angliába, egy nagy könyvterjesztő cég alkalmazta őt. Sokszor akart már váltani, de valahogy mindig ott maradt.  És ennek immár  8 éve. És most amikor ez a Brexit őrület kitört, nagyon jó gyümölcse lett ennek.
Én nagyon sokat aggodalmaskodtam, amikor olvastam a neten azt a sok mindent, ami ezt a helyzetet körül veszi. Hiszen olyan nehéz azt olvasni, hogy terjed az idegen gyülölet, hogy szaporodnak a gűlölet bűncselekmények. Meg hát az sem lenne túl kellemes, hogy ő az EU-n kivüli országban él, én meg itt. Úgyhogy eléggé megnehezedett a szívem. Azt tudtam, hogy ha még haza is küldenék a kelet- Európaiakat, az Andrásra nem vonatkozna semmiképp, mert neki már meg van a letelepedési engedélye, de azért fájt a szívem ha arra gondoltam, hogy ellenséges légkörben kell élnie. Aztán tegnap beszéltünk, és elmondta, hogy a Vállalat felső vezetése összehívott egy gyűlést, amin felolvasták a vezérigazgató levelét, amelyben elmondta, hogy ennél a vállalatnál nem tűrik a rasszizmus semmilyen formáját. Minden dolgozójukra szükségük van, a más országokból jött dolgozók munkáját értékesnek tartják és nem türnek semmiféle ellenségeskedést, akinek bármiféle rossz tapasztalata van azonnal jelentse, és megoldják.
Ennél a égnél 17 országbeli ember dolgozik együtt, nagyon sok magyar, és lengyel is. Akkor értettem meg, hogy eddig miért nem ssikerült jó  végzettséggel találnia más munkát, mert Isten helyezte itt el, hogy védelem alatt legyen. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy ennyire gondja van a mi életünkre, és mindazokra, akiket mi az Ő kezébe teszünk.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Kálmán - 2016. Július 03. - 12:43:27
 :like:
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2016. Szeptember 14. - 14:06:11
Már többször írtam arról, hogy a Nyugati téren lévő aluljáróban hetente többször is evangelizál egy is gyülekezet, nagyon húségesek ebben a szolgálatban. Engem már többször megörvendeztettek, mert a pásztoruknak csodálatosan szép hangja van és mindenféle erősítés nélkül beénekli az egész aluljárót. Olyan jó amikor felmegyek a metróból és már a lépcső alján is hallom egy-egy dicsőítő ének hangjait. Nekem azért is megható ez, mert a pásztor koreai származású, de az énekeket tisztán érthetően, szinte akcentus nélkül énekli. Már megismerjük egymást, mert egyszer mikor megálltam meghallgatni egy bizonyságot, odajött hozzám, mondtam, hogy én testvér vagyok, akkor kölcsönösen megáldottuk egymást, azóta ha meglát a tömegben mindig int nekem. Olyan jó, hogy szavak nélkül is értjük egymást, mert én meg mindig imádkozom értük.
Elgondolkoztam, hogy vajon a keresztények között miért olyan nehéz a komunikáció? Miért nem tudjuk megjeleníteni  a szeretetet, pedig az Úr Jézus azt mondta, hogy erről ismer meg minket a világ ha egymást tiszta szívből, buzgón szeretjük.
Én az elmúlt hónapokban nagyon nehéz időszakon mentem keresztül, nem is nagyon voltam jelen a főrumon, de csak egy testvérem kérdezte meg, hogy mi a baj. Azóta foglalkoztat, hogy vajon én észreveszem-e ha valakinek van valami ami fáj, ami bánatot okoz? Szeretnék a szeretetben növekedni. Ebben példát mutat nekem ez a koreai testvér, aki egyetlen rövid beszélgetés után még szolgálata közben is kimutatja a szeretetét felém, azzal, hogy odaint. Isten áldása legyen rajta, és rajtam is hogy valóban növekedés legyen az életemben.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: b urian jozsef - 2016. Szeptember 14. - 14:28:05
 O0
Cím: Bizonyságaim
Írta: zsotza - 2016. Szeptember 14. - 18:01:03
Irma  FórumTárs, hatalmas  témáról  Írsz, - köszönöm!
Gigabájtokat  lehetne  erről  fóumozni, sok  órát  beszélgetni.
A  gyülekezet  ereje  is  az  lenne, ha  megjelenítené Isten  szeretetét,
-ahogy  Írtad:  működne az  egymás  közötti  kommunikáció.
Tanításokat  hallgatni  ma  már  lehet  a  TV-ben, és  a  neten  is.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Zoltan - 2016. Szeptember 14. - 21:20:41
Nagyon igazad van Irma, és érdekes, hogy pont erről beszéltem Vasárnap a gyülekezetben, hogy nagyon nagy önvizsgálatot kell tartanunk, mert a szeretett meghidegült bennünk.
Ahogy te is mondtad, Jézus azt mondta, hogy az emberek abból fogják meglátni, hogy hozzá tartozunk, hogy szeretjük egymást, nem arról, hogy szépen, jól, bölcsen prédikálunk, éneklünk, evangélizálunk, programokat szervezünk, adakozunk, vagy egész életünket feláldozzuk ...

Szeretett nélkül az egész nem ér semmit 1Kor.13.

Érdekes megfigyelni, hogy az Efézusi gyülekezetet, még Pál amikor írja a levelet ezt írja, hogy a szeretettben bővölködnek:

Ef 1:15
Annakokáért én is, hallván a ti hiteteket az Úr Jézusban, és minden szentekhez való szerelmeteket,

Viszont már Jézus kb 40 évre rá  a Jel. kö.-ben egészen másképp szól, ha bár a buzgalom, a munka, a szolgálat még teljes erővel fáradhatatlanul ment, csak éppen a legfontosabb kezdett elmaradni a szeretett.

Ahogy Zsotza testvérünk írja nagy téma ez, s nekünk ezen a téren nagyot kéne változnunk. Mert másképp elveszítjük azt amire elhivattunk, mégpedig azt, hogy fény és világosság legyünk e gonosz világban.

Jn 13:34-35
 Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.
 Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Csaba - 2016. Szeptember 14. - 23:20:43
Virtuálisan nehéz azt kivitelezni, amit Jézus a 12-re bízott, akik valós fizikai közösségben voltak.

Hogy mi van a gyülekezetekben?!
Az rátok tartozik, akik oda jártok...
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Kamilla - 2016. Október 30. - 18:08:01
Próbálom leírni, ami történt, anélkül, hogy dicsekedésnek, vagy ilyesminek tűnjön...  brush1

Nem vagyok valami nagy adakozó. ....

Pár hónapja olvastam a helyi újságban egy segítségkérést. Ismerem azt, aki kért, azt is, akinek kérte, és amint elolvastam a kérést, el is döntöttem, mennyit adok. (Megjegyzem számomra nem kicsi összeg, de kétség nem fért hozzá, hogy annyit adjak.) Nem volt kérdés, hogy oda is adom. Teljesen biztos voltam benne, adnom kell. Személyesen az egyik családtagnak akartam odaadni az összeget, és ez össze is jött unokasétáltatás közben. :)
Az volt a legjobb, hogy nem volt nagy hűhó... akinek adtam, ugyan meglepődött, de nem beszéltük túl, hanem szinte természetes volt az egész. Bennem jó érzés volt, és ennyi. Semmi "túllihegés", semmi. Adtam, elfogadták, megköszönték és kész. Semmi feszengés...
Az ehavi újságban olvastam, hogy sikerült megvenni amit akartak, összejött a nem kevés összeg, sokan megmozdultak a kérés olvasása után.
Nagyon örülök! Mondtam is az egyik rokonnak, az érintett családból, és láttam, ő is nagyon örül.
Nem tudom, ki hogy van vele, de én igazából annak adok szívesen, akit ismerek, és tudom, valóban szükségben van és arra költi az adományokat, amire kéri... és annyira jó, hogy tudom, hogy meg van, amit szerettek volna, ami segíti a mindenapjait ennek a nagyon beteg fiatalembernek, és a családja is örül, és reménykedik, jobb lesz...

Szóval, dicsőség Istennek ezért a dolgért! Tudom, van hova fejlődnöm, de jelenleg itt tartok...  :szelid:

Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Csaba - 2016. Október 30. - 20:19:13
Nyáron a neten ismerkedtem meg egy nehéz sorsú keresztyén fiatalemberrel. Kérte, hogyha tudok segítsek neki anyagilag.
Kértem, hogy imádkozzuk meg együtt a dolgot Istennél, s kérjük hogy áldjon meg, hogy segíteni tudjak.
A dolgok csakugyan úgy alakultak, hogy felszabadult egy kisebb összeg, amit nélkülőzni tudtam.
Persze a postai átfutás időbe telik, nem sokára a kedves hangvételű leveleket a következő váltotta fel:
"Jó tudod mit hagyunk!!
Próbálok neked nap mint nap írni te vissza sem válaszolsz hát tudod mit nem fogok neked 10- ezer forintért nyalizni!
Ha igazán elakartad volna küldeni akkor elkülted volna de nem kell ne rakd fel!
Márt egyszerűen elegem van Imádkozom minden nap de semmi sem változik!!.
Ezzenel kérlek hagy ne írj meg semmi
Pedig jó fej vagy csak én vagyok hiszékeny!"
Jelentés az adminisztrátornak
"
Másnap:
"Szia Csaba!
Bocsánat,hogy ilyent írtam önnek csak azt hittem ,hogy márt nem akar velem beszélgetni vagy valami!
Ma érkezett még a pénz melynek szívből örülök! És szégyellem is magam ,hogy reggel mit írtam neked ne haragudj!!!
Most tudom ,hogy márt nem fogsz válaszolni levelemre mert megbántottalak!!
De bízom Az Úrban , hogy sikerülni fog újra barátok leszünk!!
Mégegyszer nagyon köszönöm a segítséget! Isten látja jóságod!"
A tanulság?!
Azt inkább megtartom magamnak...
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Kamilla - 2016. Október 30. - 20:34:54
Csabám :)
Számlaszámra gyorsabban megy...   :kacsint
Válaszoltál azért neki?
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Csaba - 2016. Október 30. - 20:51:40
[valasz author=Kamilla link=topic=392.msg80520#msg80520 date=1477856094]

[/valasz]

Sőt olcsóbb is, de nekem nincs számlám és macerás számomra.
Válaszoltam és bocsánatot kértem, hogy nem volt energiám arra az oldalra naponta benézni.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Kamilla - 2016. Október 30. - 20:57:43

   v23
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2016. November 01. - 17:37:10
Én mióta nem vagyok tagja egy valóságos közösségnek, mindig olyan esetben adtam ajándékot amikor éreztem, hogy Isten Szelleme indított rá. Nagyon szeretem mikor Isten ilyen módon bevon engem az Ő gondoskodásába- Többször küldtem már így segítséget, és mindig az volt a gondolatom, hogy az Úrnak adom, csak egy földi testvérem a kedvezményezettje az ajándéknak.

Hasonlónak, mint amit Csaba élt át, csak egyetlen egyszer voltam kitéve. Akkor én imádkoztam a testvérnőért, és lezártam a kapcsolatot, mert az sehol nincs megírva, hogy bárki is követelőzhet a másik testvéren. Ha hittel kérünk az Úrtól, akkor hittel kell várni is. Tudom, hogy ez nehéz annak aki szükségben van, de akkor is ez így van az Ige szerint. Mikor én voltam olyan szükségben, hogy várnom kellett a segítséget, akkor tanított az Úr arra, hogy Őelőtte tárjam fel a szívem kéréseit és Ő az Aki indítja azt a testvért, akit be akar ebbe a szolgálatba vonni. Csodálatos dolog, amikor Isten tervének részesei lehetünk, akkor is ha emberi hálátlanságot tapasztalunk.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Csaba - 2016. November 01. - 18:25:14
Köszönöm, hogy megosztottad Irma, amit ezen a téren tapasztaltál.
Ami igazán megdöbbentett a dologban az az, hogy elmondtam a srácnak, hogy összejött a közös imánk, mennyit tudok adni és hogy postán elkűldöm a címére.

Valójában az a tanulság számomra, hogy a nélkülőzés nem mindenkit tanít meg arra, hogy Istenre támaszkodjék. S még a hívő emberek között is felmerül a kétely a másik szavában.

Fura módon nem éreztem haragot, valójában a szavai alapján Istent nagyobb sérelem érte a részéről,mint engem. :(
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2017. Június 29. - 20:23:10
Ma van a fiam születésnapja,és mint már olyan sokszor csak így a neten köszönthettem. De úgy gondoltam, hogy ennek az apropóján megosztom veletek azt a örömöt, amit a fiam szeretetéből kaptam.

junius1-től nyugdíjasként élhetem az életem /64 vagyok /. Úgy értem tényleges nyugdíjasként, mert ugyan le voltam százalékolva, de a megélhetésem miatt kénytelen voltam folyamatosan dolgozni. Ami egyre nagyobb erőfeszítést kivánt tőlem. Egyre többször lettem beteg, és ez a földi porsátor egyre többször hagyott cserbe.Mi nagyon sokat beszélgetünk a fiammal -  nagyon hálás vagyok Istennek a skype lehetőségért - igy hiába próbáltam nem megosztani ezeket a dolgokat vele, csak rájött, hogy az anyja bizony már nem 20 éves. Még a télen felvetette, hogy jó lenne ha abba hagynám a munkát és hogy ezt megtehessem ő szívesen kifizeti a számláimat, meg a gyógyszer költséget, de nekem idő kellett, hogy elfogadjam: már nem én vagyok aki támogat, hanem én szorulok támogatásra. Sok könnyes beszélgetésünk volt, már mint én sírtam és a fiam bátorított, míg végül elfogadtam ezt az új helyzetet. Számomra rémisztő volt belegondolni, hogy ezután nem leszek teljesen független. De nagyon boldog anya vagyok, mert a fiam megértette, hogy nem könnyű ezt meglépni és nagy-nagy szeretettel és kedvességgel győzködött. Aztán történt egy baleset. Munkába menet elestem és a féloldalamat összetörtem. Nem is tudtam volna menni munkába, még ha akartam volna akkor sem. Akkor láttam be, hogy egy korszak véget ért. Hálás vagyok Istennek, hogy olyan fiam van, aki szeretettel törődik velem, akinek természetes, hogy nem hagy magamra. Nagyon jó itthon lenni. Életemben most először van az, hogy csak magamért vagyok felelős. Amíg gyermeket neveltem, addig mindenben, mindig ő volt az első. miután egyedül neveltem nagyon is nagy volt ez a felelősség. Hiszen nekem kellett mindenben gondoskodni róla, testi, lelki és szellemi fejlődéséért. Jó volt András fiam édesanyjának lenni mindig. nagyon kedves, szeretetre méltó gyermek volt, majd komoly, felelősség teljes férfivá érett. Isten különleges kegyelme kísérte őt. Akik ismerték őt, mindig elmondták ezt. Aztán amikor a szüleimet kellett gondozni abból is kivette a részét. Isten jóra fordította azt a rossz dolgot, hogy egy szülős családban nevelkedett, mert így teljesen egymásra utalva, megtanulta, hogy milyen csodálatos dolog kapni, amitől csak egy jobb dolog van : adni. És most felvállalta, hogy támogat csak élvezzem a nyugdíjas lét örömeit. Biztat, hogy keressek egy alapítványt, ahol segíthetek bajba jutottakon. Tudja, hogy mindig ez volt a szívem vágya, és én kértem is az Urat, hogy mutassa meg hol szeretne látni.
Mikor megszületett nem gondoltam, hogy mit is jelent a gyermek nevelés. Egy dolog volt nagyon fontos, hogy megismertessem vele Isten Igéjét, a családi minta ott volt előtte szüleim példájában, gyülekezetben nőtt fel és tudom, hogy amit gyermek korban megtanulunk még mikor megöregszünk sem felejtjük el. Most még nem hitvalló keresztény de tudom -  mert Isten megigérte - hogy eljön az a nap amikor elfogadja Jézus Krisztust Megváltójának.

Az Ároni áldással köszöntöm őt :

"....Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged!

Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad!

Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!

Így szóljanak nevemben Izráel fiaihoz, és én megáldom őket......"

Légy áldott Fiam a Mindenható Isten által!

Jó emlékezni arra a boldog napra, amikor Isten beküldte őt az életembe. Köszönöm, hogy mindeddig megtartotta, megáldottad Uram Istenem, és hogy engem is hordoztál az elmúlt évtizedekben. Ámen!
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Csaba - 2017. Június 29. - 20:54:29
:like: :2smitten:
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: b urian jozsef - 2017. Június 29. - 20:57:33
Kedves Irma !Nagyon sok boldog nyugdijjas évet kivánok neked,szeretettel! :2smitten:
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2017. Június 29. - 21:06:03
Köszönöm szépen! :int2:
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Kamilla - 2017. Szeptember 09. - 18:52:52
Munkából hazafelé találtam egy pénztárcát.
Le sem tudom írni, mennyi gondolat kezdett el kavarogni bennem, miközben felvettem.
Első gondolatom, mit csináljak vele? Talán be kellene adnom a szemben levő kisboltba. Vagy majd hétfőn leadom az önkormányzat portáján.

Közben, párhuzamosan, a következő gondolatok: Ez egy próba, mit teszel. / Tedd el, nézd meg mennyi pénz van benne, és tedd el, úgysem tudja meg senki.

Közben hazaértem. Lepakoltam, leültem és megnéztem a pénztárcát, nincs-e benne valami név, papír, amiről lehet tudni, kié.
Találtam benne jól látható helyen egy papírdarabot, telefonszámokkal.
Felhívtam a "saját" számot, de hangposta jelentkezett. Aztán felhívtam "apa" számát. Nem sokra mentem vele :) nem tudta, a lányáé-e.... szerintem nem is értette, mit akarok. Letettem.
Kisvártatva hívott a tulajdonos, mondtam neki, hova jöjjön. Eljött, odaadtam neki. Nem győzött hálálkodni. Benne  volt a pénztársába, eldugva a szippantás ára, mutatta is, nem kevés lehetett, volt ötezres is benne. :)

Nagyon érdekes megtapasztalás volt ez, nem volt még ilyenben részem.
Restellem, hogy egyáltalán volt olyan gondolatom is, hogy tartsam meg, de inkább úgy tűnt, mintha nem is az én gondolataim lettek volna ezek a helytelen cselekedetre buzdítóak.

A világ legtermészetesebb dolgának kell lennie annak, hogy ami nem az enyém, azt visszaadjam a tulajdonosának. És az is! :)

Kiderült, az is jó lett volna, ha a kisboltba adom be, mert ott is kereste, még a kamerák felvételeit is megnézték.... érdekes, hogy a túloldalon nem találta meg, pedig, kereste....
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Csaba - 2017. Szeptember 09. - 19:04:16
O0

Érdekes, én talált telefonnal voltam már így, hogy belülről győzködött egy hang, hogy nyeljem be.
Talán ez mégis csak a bennünk lévő óember hangja.

Azért elég pocsék lehet azoknak, akiknek a lelkiismerete ilyenkor csendben marad.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Kamilla - 2017. Szeptember 09. - 19:05:32

 :)    O0
Cím: Bizonyságaim
Írta: zsotza - 2017. Szeptember 10. - 20:19:30
Már többször írtam arról, hogy a Nyugati téren lévő aluljáróban hetente többször is evangelizál egy is gyülekezet,
 nagyon húségesek ebben a szolgálatban. Engem már többször megörvendeztettek,
mert a pásztoruknak csodálatosan szép hangja van és mindenféle erősítés nélkül beénekli az egész aluljárót.

Olyan jó amikor felmegyek a metróból és már a lépcső alján is hallom egy-egy dicsőítő ének hangjait.
 Nekem azért is megható ez, mert a pásztor koreai származású, de az énekeket tisztán érthetően,
 szinte akcentus nélkül énekli. Már megismerjük egymást, mert egyszer mikor megálltam meghallgatni egy bizonyságot,
 odajött hozzám, mondtam, hogy én testvér vagyok, akkor kölcsönösen megáldottuk egymást,
azóta ha meglát a tömegben mindig int nekem. Olyan jó, hogy szavak nélkül is értjük egymást, mert én meg mindig imádkozom értük.



Shin  Sheong    Hak  az  éneklő  koreai  lelkész,
a  Reménység    Metodista  Gyülekezetből.
Beszélgettünk  a  héten  a  gyülekezetkeresésről.
Meglátogattad    Őket  az  imaházukban?
Már  nem  ismeretlen  Arcként  jönnél  a  közösségbe.


https://www.facebook.com/remenyseg.metodista/?fref=ts

Reménység Metodista Gyülekezet, UMC, EMK (http://remenyseg.metodista.hu/)

1068 Budapest, Felsőerdősor u. 5.
Vasárnap  16.00   van  Istentisztelet.

Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2017. Szeptember 11. - 14:55:00
Tudom a címüket, de még nem voltam ott. Nem is hiszem hogy megyek. Én a karizmatikus gyülekezeteket elkerülöm. Komoly lelki krizisen mentem át abban a karizmatikus gyülekezetben amelyikbe jártam. Nem tagadom sokat tanultam is, de amilyen sebeket kaptam, nagyon nehéz volt felállni belőlük, megbocsájtani és elengedni a bántásokat. Nagyon sok évbe telt mire az Úr begyógyította ezeket. Nem tudom, hogy ezek a testvérek milyen légkört tartanak fenn, de már nem is szeretnék próbálkozni. Hiszem, hogy nem véletlenül hozza fel bennem a Szent Szellem újra és újra a régi, kedves gyülekezetemet. Amelyik valójában teljesen új lesz, hiszen 22 év alatt majd nem kicserélődött a gyülekezet tagsága. Most új lelkészük is lesz. Talán ez az új kezdet, amiről a Szent Szellem több Igét is a szivemre helyezett. Most a ránk következő vasárnap lesz a lelkipásztor beiktatás, arra készülök elmenni, a többit majd Isten végzi.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: zsotza - 2017. Szeptember 11. - 15:05:44
Tudom a címüket, de még nem voltam ott. Nem is hiszem hogy megyek. Én a karizmatikus gyülekezeteket elkerülöm.

Miből  gondolható, hogy  karizmatikus  gyülekezet?

A  Magyarországi  Metodista  Egyházhoz  tartoznak.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2017. Szeptember 11. - 16:55:56
[valasz author=zsotza link=topic=392.msg84298#msg84298 date=1505135144]

[/valasz]

Inkább csak gondolom, mert a történelmi egyházak képviselői nem szoktak kiállni evangelizálni. Lehet, hogy egyszer majd megnézem őket. De a szivem visszahúz a régi gyülekezetembe, most arra kérek erőt, hogy megtudjam ezt lépni.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Zoltan - 2017. Szeptember 11. - 17:10:25
A Metodista egyház az nem karizmatikus.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2017. Szeptember 11. - 17:48:57
Valóban a Metodista Egyház nem karizmatikus, de már az sem egységes, annak idején Iványi Gábor is onnan vált ki, alapitott egy másik hasonló gyülekezetet. 
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Csaba - 2017. Szeptember 11. - 18:54:30
Én a metodistákkal óvatos vagyok, azt vallják, hogy a teljes megszentelődést még ebben az életben el lehet érni, ennek megfelelően alkotnak egymásról és főként másokról véleményt...
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2017. Szeptember 11. - 19:30:21
Köszönöm Csaba ezt az információt, mert nem szeretnék már olyan nézetekkel szembesülni, ami újabb tévút lehet.
Maradok én a gyökereimnél. Nem azért mert azt hiszem, hogy a baptisták mentesek téves meglátásoktól,hanem mert ezeket már ismerem.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Csaba - 2017. Szeptember 11. - 19:37:31
[valasz author=Irma link=topic=392.msg84315#msg84315 date=1505151021]

[/valasz]

Igen ez fontos dolog Irma! Ha tudod valamiről, hogy nem értesz vele egyet, de eltudod fogadni, akkor már van ésszerű lehetősége annak, hogy az ember be tudjon épűlni.

Ez sokkal jobb, mint a kegyetlen és váratlan meglepetések.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2017. Szeptember 11. - 19:50:17
Ez így van.
A karizmatikus gyülekezetben az volt a legfájóbb, hogy nem így indult. Ha visszaemlékszem a 70-nes évek közepén elindult megújulási mozgalmakra... hát nagyon messze kerültünk. Ma már sok minden helyre került ezzel kapcsolatban, de nem akarok újra valami "újat" az életembe, inkább csak maradok az Igénél és olyan gyülekezetre vágyom, ahol hasonló módon igyekeznek legalább a tiszta Ige hirdetésére.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Kamilla - 2017. Szeptember 11. - 19:59:42
[valasz author=Csaba link=topic=392.msg84316#msg84316 date=1505151451]

[/valasz]

Képtelen lennék visszamenni a felismert ferdeségeket elfogadva a régi gyülimbe, sőt, máshová is ezek miatt nem tudok elmenni...
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Csaba - 2017. Szeptember 11. - 20:09:40
[valasz author=Kamilla link=topic=392.msg84320#msg84320 date=1505152782]

[/valasz]

A Baptisták alapvetően egy jó közösség szerintem.
A karizmatikus mozgalmak talán közülük vitték a legtöbb testvért kétes dolgok közé.

Mondjuk én sem tudnék újra Római Katolikus lenni...
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Kamilla - 2017. Szeptember 11. - 20:12:17
[valasz author=Csaba link=topic=392.msg84321#msg84321 date=1505153380]

[/valasz]

Értem. Én csak a saját nevemben, magamról írtam. :)
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2017. Szeptember 11. - 20:17:33
[valasz author=Kamilla link=topic=392.msg84320#msg84320 date=1505152782]

[/valasz]

Kamilla te valamit félreértesz, vagy én nem voltam elég világos. Én oda készülök visszamenni ahonnan el se keellett volna jönnöm. De amikor eljöttem onnan akkor még nem láttam át teljesen a dolgokat. Én nem karizmatikus gyülibe készülök.
Ami meg a te látásodat illeti, azt majd Isten fogja változtatni, ugyanis tökéletes gyülekezet itt a földön nincs, és tökéletesek mi sem vagyunk. A keresztényeket mégis gyülekezetbe alkotta a Szent Szellem. De erre mindeenkinek magának kell rájönni.
 
Most olvastam Csaba hozzászólását, és igen a baptisták közül került át sok-sok tag a karizmatikusok közzé. Hiszen az Agapé gyülekezet eredetileg a Pestlőrinci Baptista gyülekezet volt, aztán 96-ban gyülekezetestől, pásztorostul kizárták mert nem vállalták a szellemi közösséget velük. De azok közül, akik akkor tagok voltunk, már nagyon sokan revidiálták korábbi nézeteiket és vissza kerültek baptista közösségekbe.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Kamilla - 2017. Szeptember 11. - 20:22:40
Gondoltam, hogy nem szabad írnom, sajnos megtettem. :(

Mindig ez van.... további jó beszélgetést nektek.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Csaba - 2017. Szeptember 11. - 20:27:00
[valasz author=Kamilla link=topic=392.msg84326#msg84326 date=1505154160]

[/valasz]

Ne csináld ezt Kamilla! :szelid: Nem véletlenül írtam, hogy én sem tudnék Római Katolikus lenni. Megértem az álláspontodat a HGY - felé.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Zoltan - 2017. Szeptember 11. - 20:34:19
Nem szabadna ilyen könnyen megsértődni, főleg nem ilyen jelentéktelen dolgon. :(
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2017. Szeptember 11. - 20:42:51
Kamilla, tényleg ne tedd ezt. Ha bántó volt valami amit írtam, kérlek ne haragudj, csak meg akartam világítani, hogy mi is a helyzet. Egyébként is ez annyira mindenkinek a belső indíttatása, hogy nem is szabad beleszólnunk. Mindenki msként éli meg. Az Agapéba én se tudnék visszamenni, pedig nagyon sok kedves testvérem van ott.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2017. Szeptember 16. - 16:07:23
Nagyon szomorú vagyok. Ma olyasmiben volt részem, ami megszomorította bennem Isten Szellemét

Az történt, hogy a héten nagyon komoly anyagi jellegű támadást intézett ellenünk, egész pontosan a fiam ellen. De minthogy ő nem tudja intézni itthon az ügyeit, nekem kell különböző iratokat beszerezni, ügyvédhez menni, ilyesmi. Épp a soron következő irattal siettem a KÖKI-be amikor azt láttam, hogy kihúz a busz az orom előtt. Sebaj, 10 perc múlva jön a másik. A megállóban ott volt két fiatalember, mind ketten dohányoztak, csak az egyik füves cigit szívott. De nagyon udvariasak voltak. Kérdezték, hogy szerintem melyik a jobb melyik a jobb énekes Caramell és mr nem is tudom melyik volt aa másik. Mondtam nekik mosolyogva, hogy én egyiket sem ismerem. Erre megkérdezték, hogy miért én milyen zenét szeretek. Mondtam, hogy egyházi zenét, gospelt. Erre az a fiú aki füves cigit szívott, elmondta, hogy ő ismeri Jézust, járt gyülekezetbe, egyszer még írt egy dalt is, ami Őróla szól. A barátja megkérte hogy énekelje el. Elkezdett énekelni, akadozva, hiszen be volt lőve, de abban az énekben benne volt minden. Jézus váltsága,bünökből való megváltás. Kérdeztem tőle, ha ennyire tud mindent, akkor miért nem jár Jézussal. Nagyon szomorúan intett a cigire, hogy nem tud szabadulni tőle. Még volt annyi időm, hogy elmondjam neki, hogy nem neki kell szabadulni, hanem hívja segítségül Jézust és ő megszabadítja. Úgy láttam elindult benne valami, és fohászkodtam, hogy az Úr végezze el benne a jó munkát. Ő az akinek gondja van az eltévedt juhokra.

Azért vagyok szomorú, mert annyi ilyen céltalanul lödörgő fiatalt látok csak itt a lakó telepen, és ez a fiú már ott volt az Úrnál, ki tudja mi történt, hogy vissza került a világ mocskába.

Isten irgalmazzon a fiataljainknak.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Gábor - 2017. Szeptember 16. - 16:57:51
Tudom milyen ez Irma néni...Én is rengeteg jószándékú és eltévelyedett fiatalt látok magam körül...A gyülekezetek nagy felelőssége az hogy szeretetlenséggel és ítélkezéssel eltaszítják maguktól őket...
A füves cigi minden bizonnyal egy hiány tünete...sokaknál a szereteté...
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2017. Szeptember 16. - 18:18:12
Ez így van ahogy írod Gábor. Én hiszem, hogy minden okkal történik, és ahogy énekelte kadozva Jézus dicsértét, arra gondoltam, hogy még így is evangelizált, mert a barátja még sohasem hallott ilyesmiről, és talán ő is ráeszmél hogy az Úr haza várja- Egy szabadkeresztény gyülekezetbe járt, ki tudja mi történt ami miatt most itt tart. Ha emberek nem is tartják őket számon az Atya szive értük szakadt meg a kereszten és Ő számon tartja az eltévelyedetteket is. Annyira vigasztaló erre gondolni. Nagyon örülök, hogy ha csak pár percig is tudtam Isten szeretetét megmutatni nekik.
Cím: Bizonyságaim
Írta: zsotza - 2017. Október 15. - 05:28:07
Hiszem, hogy nem véletlenül hozza fel bennem a Szent Szellem újra és újra a régi, kedves gyülekezetemet.
 Amelyik valójában teljesen új lesz, hiszen 22 év alatt majd nem kicserélődött a gyülekezet tagsága.
Most új lelkészük is lesz. Talán ez az új kezdet, amiről a Szent Szellem több Igét is a szivemre helyezett.
Most a ránk következő vasárnap lesz a lelkipásztor beiktatás, arra készülök elmenni, a többit majd Isten végzi.

Mi  történt  azóta?
Milyen  tapasztalatokkal  Gazdagodtál?
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2017. Október 15. - 09:37:06
Kedves Zsotza Testvérem!

Megvallom, nem volt bátorságom elmenni. Nem könnyű 9 év után újra belépni egy templom ajtón. De nem adom fel, addig amíg Istentől nem nyerek annyi bátorságot, hogy megtegyem az első lépést. Most nagyon érdekes üzenetek jutottak el hozzám két helyen is tartanak egy alkalmat aminek ugyanaz a címe: Kelj fel, tündökölj! Elhatároztam, hogy elmegyek mind a kettőre. Aztán majd Isten vezet tovább. Nagyon vágyom már a közösségre.

Köszönöm az érdeklődést!
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2017. November 20. - 22:13:34
Ma egy nagyon szomorú dolgot osztok meg veletek.

Nem rég a híradásokban felröppent, hogy a 75 éven felüli daganatos betegeknek csak a legolcsóbb gyógyszereket lehet felírni, illetve alkalmazni. Már akkor is mérhetetlenül felháborodtam, de aztán arra gondoltam, hogy ennyire nem lehetnek gonoszak, hogy majd változtatni fognak ezen a szerencsétlen ötletükön. Ma megtudtam, hogy mi is a magyar valóság.
Van egy nagyon drága idősebb testvérnő, akivel mély barátságban is vagyunk. Van egy nagyon ronda betegsége CODP-nek hívják, súlyos légzési nehézségeket, köhögő rohamokat, éjszakai fulladozásokat okoz. Nem gyógyítható, csak a tüneteket lehet csillapítani. A gyógyszereket csak szakorvosi engedéllyel lehet felíratni. Ma volt a tüdőgondozóba, hogy megújítassa az engedélyt, ahol is az orvos közölte vele, hogy szó sem lehet róla, túl drága ez a gyógyszer. Képes volt azt mondani, hogy nincs is ez a betegsége, amit 5-6 évvel ezelőtt már diagnosztizáltak. Úgy jött el, hogy nem kapott segítséget.
Elgondoltam, hogy a fiatalokat elüzték, az öregeket el akarják pusztítani, mert gyógyszer nélkül, nehéz szenvedés között az ilyen súlyos betegek meg fognak halni. Mit akarhatnak azok, akik ezt a szegény országot irányítják? Valóban drágák a gyógyszerek, nekem is van legalább kettő olyan aminek az ára havonta 20 ezer Ft felett van, ha nem kapnék rá támogatást, akkor én sem tudnám meg venni. Egyetlen vigasztalás van számunkra, hogy mi a legfőbb Orvos kezében vagyunk. De emberileg ez annyira szomorú.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Gábor - 2017. November 21. - 08:58:45
Előbb utóbb ezt a sok gonoszságot le fogják aratni ítélet formájában...undorító akm ami megy...
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Kamilla - 2017. November 21. - 13:55:31
[valasz author=Irma link=topic=392.msg84954#msg84954 date=1511212414]

[/valasz]

Semmijen gyógyszert nem kapott a néni? 

Az olcsóbb gyógyszerekkel kapcsolatban nem lehet, hogy az van, ami pl. az én vérnyomáscsökkentőimmel?
Amit az orvos felírt, drágább, mint az, amit a gyógyszerésznő kikeresett nekem a gépből. Ugyanaz a hatóanyag, mennyiségben is, csak más a gyártó, de olcsóbb. Ugyanúgy bevált. És örülök neki, hogy nem kell annyit fizetnem értük.

           :szelid:
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Csaba - 2017. November 21. - 15:11:28
[valasz author=Irma link=topic=392.msg84954#msg84954 date=1511212414]

[/valasz]

Nincs az a kormányzat, amely a fentieket fel merné vállalni, főként nem a választások előtt.

Emlékezettek csak a hospice-ház történetére...

Egyetlen dolgot nem szabad csinálni:  beletörődve, némán elballagni.

Bocsánat, de az orvosok közt rengeteg a lelketlen szemétláda, na őket esetleg befolyásolhatja a kormányzat, meg az ügyesen oda tartott saját zsebük.

Másik orvost kell keresni, ha ez nem megy, akkor meg vállalni kell a nyilvánosságot.
A Társadalombiztosítás egy biztosítási szerződés, amelyet egyik fél sem mondhat fel egyoldalúan.

Aki nem fizeti, attól behajtják, ha van reá lehetőség.

A Testvérnőt nyugdíjasként megilleti az ellátás, mindenkép biztosítani kell számára az egészségügyi ellátást.

Ahogy Kamilla is írta, egy gyógyszert lecserélhetnek, de olyan nincs, hogy egyszerűen megvonják, s nem kap helyette másikat, ha szűksége van reá...
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2017. November 21. - 22:23:25
[valasz author=Kamilla link=topic=392.msg84962#msg84962 date=1511268931]

[/valasz]

ebben az esetben, és nagyon sok más gyógyszer esetében nincs ilyen lehetőség. De nem kapott semmilyen más gyógyszert, mert a több éve diagnosztizált betegségre, ami nem gyógyítható, azt mondta a doki, hogy nincs neki ilyen.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2017. November 21. - 22:30:59
Csaba egyetértek veled, és ha nem olyan testvéremmel történik, akivel 22 éve vagyok napi kapcsolatban, el sem hinném. Sajnos vannak komplikált betegségek és ez a CODP ilyen, amit gyógyítani nem tudnak, csak tüneti kezelésre van lehetőség.
Én is mondtam neki, hogy nem szabad ennyibe hagyni, de 77 éves, testileg legyengült állapotban, nem akar jogi herce-hurcába bonyolódni, kérdés mit szólnak majd a fiai, az egyik fia alezredes a készenléti rendőrségnél. Meg lehet ő majd
nem lesz ilyen belenyugvó /remélem/.
Ezek a fideszes fiúk mindent megmernek tenni. Elképesztő ami kis hazánkba folyik.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Csaba - 2017. November 22. - 09:10:35
Igen a COPD gyógyíthatatlan.
Viszont a "szinten-tartó" gyógyszer egyben életmentő is.
Nem szabad beletőrődni egyetlen orvos embertelen hozzáállásába.
Én biztos nem hagynám tétlenül, hogy így bánjanak az anyámmal...
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2017. November 24. - 16:05:12
Ma Isten csodáját éltem át, és ennek örömét szeretném megosztani veletek.

Sok évvel ezelőtt itt a virtuális térben megismerkedtem egy fiam korabeli fiatal asszonnyal. Egy szerveződő szolgálat keretében. Ám amiket elmondott magáról, arra késztetett, hogy jobban figyeljek rá. Végül a szolgálatból nem lett semmi, de mi tartottuk a kapcsolatot és lassacskán kiderült, hogy súlyos pszichés problémái vannak. Az alap betegség skizofrénia, és ehhez még társultak mentális problémák. Hosszú évek teltek el, hogy hordoztam őt. időről időre kórházba került, amit nagyon utált, közben két gyermeket is nevelt. Elég sanyarú volt a helyzet. Én más nem tudtam tenni, mint imádkozni érte, aztán meg beszélgetni vele, bátorítani őt. Megszégyenültem mondom, semmi reményt nem fűztem hozz, hogy valaha is talpra tud állni. De ma felhívott, csodálatosan ki volt cserélve. Elmondta, hogy jár gyülekezetbe, ahol jól érzi magát, ahol támogatják, ez egy református gyülekezet. Új orvosa van, aki lecserélte a gyógyszereit, lefogyott és megtelt energiával, bizonyságot tett nekem az Úr helyre állíró kegyelméről. Most szeretne dolgozni és ebben kért tanácsot. Annyira jó volt hallgatni, és nagyon szégyelltem, hogy ne volt erre hitem, de Isten az érte elmondott erőtlen fohászkodásaimat mégis meghallgatta, és helyre állíltotta őt. Míg él szedni kell a gyógyszert, de ezt többé nem ellenségnek tekinti, hanem ajándékot arra, hogy így jó minőségű életet élhet az Úr kegyelméből. Köszönöm Istennek! Ámen!
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Virág - 2017. November 28. - 16:39:55
Nagyon szép történet!

virag4
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2018. Január 09. - 17:24:35
Ma nagyon szomorú hírt kaptam, meghalt az egyik középiskolai barátnőm. Rég nem találkoztunk, facebookon tartottuk a kapsolatot, de nagyon eltérő volt a látásunk az életről. Ő az ezotériában találta meg a követendő utat, én az Úrban. De örültem, hogy hallhatok róla, és olvassa amit naponta felteszek, áhitatot. Talán mégis elérte őt az Úr hangja. De nagyon elgondolkodtatott, mert én sokszor tehernek érzem az életet és nem kegyelmi lehetőségnek. Most az Úr erre rámutatott, hogy nem jól teszem, hiszem nem midenkinek adatik meg, hogy békés öregkor érjen meg. Akikkel együtt érettségiztem, 38 voltunk, már 15-en nem élnek. Most hálával emlékszem meg az Úr előtt arról, hogy még élek, hogy van még kegyelmi idő és kérem Őt, hogy jól használjam fel ehhez adjon bölcsességet.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2018. Január 29. - 17:48:54
Ma ismét átéltem Isten csodálatos védelmét

Az történt, hogy elindultam vásárolni az egyik üzlet központba és mivel elég rég nem voltam már lenn / egy 10 emeletes épület 4-ik emeletén lakom / rögtön a posta ládámhoz mentem, ami tele is volt. Kivettem a benne rejlő sok mindent és azon mód elkezdtem kiselejtezni, dobáltam ki a sok felesleges szórólapot, kampány újságot és eltettem a leveleket, és megfeledkeztem a kulcs csomómról, az benne maradt  postaládában. Én nyugodt szívvel mentem vásárolni, intézni az ügyeimet, de mikor már bepakoltam a vásárolt dolgokat és vettem fel a kabátot akkor döbbentem rá, hogy ott maradt a kulcsom a posta ládában.Hirtelen nagyon feldúlt lettem, szinte rosszul lét kerülgetett, amikor bensőmben felhangzott a reggeli Ige egy mondata :
"...Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni. (Ézs 43,2.19) ...""
Ahogy jött a hatalmas félelem úgy el is múlt. Megnyugodtam, és tudtam, hogy bármire megyek haza, Isten velem van.
Mikor bejutottam a kapun, akkor láttam a posta ládából valaki kivette a kulcsaimat. Elég megnehezedett szívvel mentem föl, kicsöngettem a szomszédomat, de nem tudtak semmit. Már majd nem feladtuk, amikor a szomszéd asszonyom észrevett egy papír lapot a földön amire rá volt írva : a kulcs a 8 em. 46-os lakásában van. Felmentem és megkaptam a kulcsaimat Teljesen idegen lakó társ volt az a kedves fiatal ember aki ajtót nyitott, még egyszer sem találkoztunk
Óriási hála van a szívemben, mert emiatt a rossz szokásom miatt, hogy először a posta ládához megyek, már most negyedszer őrizte az Úr a lakásomat. Nincsenek komoly értékeim, de ha azt elvinnék amim van nagyon szomorú lennék, különösen a laptopom hiányozna nagyon.
Amikor ide költöztem, sokan sajnáltak, hogy a Havannán kell laknom, de én még ennyi kedvességet, oda figyelést, udvariasságot sehol nem éltem át, mint ezen a sokak által lenézett lakótelepen. Akikkel találkozom, akár öreg, akár fiatal, de még a gyerekek is köszönnek, udvariasak velem. És még ez is, hogy védik a másikat teljesen idegen emberek előttem maga a megvalósult ima meghallgatás. A régi gyülekezetem itt van a Havannán már vagy 20 éve és tudom, mennyit imádkozott ez a gyülekezet ezért a lakó telepért. Régen ez maga volt a gettó De most kezd teljesen más arculatot fölvenni, hiszem hogy a sok elmondott ima nem hullt a porba, sokan meg is tértek azok közül, akik itt laknak, de szellemileg egy más légkör alakult ki, aminek én az áldásait élem át.

Érezzétek és lássátok meg! Jó az Úr! Ámen!
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Jazmin - 2018. Február 25. - 09:35:12
Jo az Ur , O gondot visel!!  :angel: :angel: :angel:
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2018. Február 25. - 17:35:24
 :like:
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2018. Április 14. - 00:01:25
Megosztom veletek azt az örömet, amelyet a fiammal való beszélgetés következtében éltem át.

Nem olyan régen beszélgettünk és készülődtünk arra, hogy nem sokára hazajön és hogy mit szeretne majd enni, inni, milyen sütivel várjam. Már többé-kevésbé kialakult rendszer van de azért rákérdeztem, hogy akkor vegyem meg a 2 hetes bérletet, meg egy vagy két zacskó dohányt. Erre hosszas csend lett. Mire azt mondja : Anyu, igazából meglepetésnek szántam, de dohányt már nem kell venni, mert már nem dohányzom január óta, ha néha nagyon hiányzik akkor ecigarettát szívok, az meg van. Mélyen meghatódtam, hiszen tudta, hogy én 20 éve imádkozom azért hogy megszabaduljon a dohányzástól, és most csak így egyszerűen megtörtént. Mi szülők nagyon ritkán kapunk direkt visszajelzéseket, de most én kaptam, és nagyon jókor jött az Úrtól ez a bátorítás, mert nagyon meg voltam fáradva. Sok dologért imádkozom már hosszú-hosszú évek, évtizedek óta és most ez nagy bátorítás, hogy imát meghallgató Istenünk van, Hiszem, hogy a többi dologban is ugyanígy megtörténik a csoda. Köszönöm Uram!
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Gábor - 2018. Április 14. - 08:38:06
Nagyon jó és nagyon örülök hogy a fiad lassan de biztosan az Úré lesz! Azt üzeni neked az Úr kedves Irma hogy ne csüggedj el mert a fiad az Övé, az elhívás megtérés már nem sokat várat magára! :) :)
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2018. Április 14. - 09:22:07
[valasz author=Gábor link=topic=392.msg86435#msg86435 date=1523687886]

[/valasz]

Köszönöm, kedves Gábor a biztatást, én is így hiszem.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Kamilla - 2018. Április 16. - 08:13:06
[valasz author=Irma link=topic=392.msg86434#msg86434 date=1523656885]

[/valasz]

Veled örülök, Irmus!    :2smitten:

           virag9
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Csaba - 2018. Április 16. - 15:07:56
Én is örülök Irma, hogy sikerült a fiadnak elhagynia, ezt az önpusztító szenvedélyt. Köszönet Istennek a támogatásáért, s elismerés a fiadnak a kitartásáért, mert ez az nélkül sem megy.

Őszíntén kívánom számára, hogy tudja elválasztani a hívő emberek okozta csalódásoktól Krisztust, mert a hitünk reménysége valójában egyedül Ő, s nem a többi keresztyén ember.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2018. Április 16. - 17:54:57
[valasz author=Csaba link=topic=392.msg86453#msg86453 date=1523884076]

[/valasz]

Köszönöm, erre vágyom én is, mert csak ez a felismerés gyógyítja be a kapott sebeket.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2018. Október 10. - 17:26:57
Ez a bizonyságomat igazából azok értik meg, akiknek már felnőtt gyermekeik vannak.
Már sokszor írtam a fiamról, csak azok kedvéért akik korábban nem olvastak róla, ő most 42 éves, és már 10 éve kinn él Angliában és ő nekem egyetlen gyermekem, hozzám tartozó, mivel családom nincs. Ezért élem meg a dolgokat Isten kegyelméből csodaként. A fiammal mindig különleges kapcsolatom volt, mert születése óta egyedül nevelem. Nagyon sok mindenen mentünk együtt keresztül, és mindig mindenben támogattuk egymást. Ő már egész fiatalon felelősséget tudott vállalni, amikor a szenvedélyekből szabadult anyját egyedüliként ápolta. Csodálatos volt akkor is megtapasztalni, hogy Isten milyen áldottja a fiam, és mindig hálás voltam érte. Aztán eljött a pillanat amikor tovább vitte őt Isten és meg kellett tanulnunk mind a kettőnknek egyedül is boldogulni. Egy szülőnek nincs nagyobb öröme, mintha látja, hogy a gyermeke meg állja a helyét az életben. Nehéz volt az elszakadás gondolom neki is, de soha nem panaszkodott, vagy elégedetlenkedett. Nekem sok könnyes órába telt / és évekbe / míg szív szerint el tudtam őt engedni. De a technikai fejlődésnek hála skypen minden hétvégén órákig beszélgetünk, igy ismerjük egymás életét.
Igy amikor már egyre nehezebben ment a munkába járás a fiam felajánlotta, hogy segít nekem, maradjak otthon, eleget dolgoztam már. Nagyon meghatott és mélységes hálára indított az Úr felé, hogy ennyire jó szivet adott a fiamnak. Azóta eltelt bő egy év.Többször itthon volt és ilyenkor mindig ő megy vásárolni, úgyhogy eléggé tisztában van az itthoni viszonyokkal és megállapította, hogy Angliában olcsóbban tud vásárolni és felajánlotta, hogy megemeli a támogatás amúgy sem alacsony összegét, mert azt látja, hogy brutális emelések jönnek és nem szeretné ha nekem ebből problémáim lennének. Most megint csordultig van a szivem hálával. Annyira jó, hogy kérnem sem kell, foglalkozik a dolgokkal, és nem hagy magamra. A szülők most tudják miről is beszélek. Hiszen annyi az elhagyatott idős ember, akire  rá se néznek a gyerekei, hogy én nagyon értékelem a figyelmes, áldozatkész fiamat. Igen, ő könnyebben megteheti, mint egy Mo-n dolgoző fiatal, ahol sokszor az idős szülő kénytelen a fiatalokat támogatni. Nagyon szomorú világot élünk. Nagyon sok időt fordítottam annak idején a fiam nevelésére és most nagyon meghatott, és örömmel teli vagyok, hogy Isten jóra fordította ezt az időt és egy nagyszerű ember lett belőle, akinek egyetlen igazi fogyatkozása van : még nem adta át az életét az Úrnak. De annak is eljön az ideje. Hiszem.Tudom.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Kamilla - 2018. Október 10. - 19:02:37

    :2smitten:
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Csaba - 2018. Október 10. - 19:58:56
[valasz author=Irma link=topic=392.msg88028#msg88028 date=1539185217]

[/valasz]

:like:
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2018. November 07. - 19:36:02
Ma nagyon érdekes dolog történt velem.

A fiam rendszeresen foglalkozik különböző érmék vásárlásával, több különleges ezüst sorozatot gyűjtött már az évek során, és a dolgok gyakorlati részét rajtam keresztül bonyolítja. Ezért aztán amikor van valami újdonság engem hívnak telefonon, hiszen náluk én szereplek gyűjtőként. Ma is felhívott egy kedves fiatalember, hogy most dobnak piacra egy nagyon különleges szín arany érmét, megfizethető áron, és elkezdte ismertetni, hogy miért is ilyen olcsó, valami Szűz Mária ünnep alkalmából az ő emlékére adják ki. Én megköszöntem és mondtam így meg főleg nem kell. A fiatalember visszakérdezett, hogy miért utasítom el, hiszen Szűz Mária nagy tiszteletnek örvend. És nekem módomban állt bizonyságot tennem a hitemről, Jézus Krisztusról, anélkül, hogy tiszteletlen lettem volna Urunk édesanyjával, elmondtam, hogy mennyire méltányoljuk az ő kiváltságos helyzetét, hogy ő lehetett az édesanyja Megváltónknak, de mint minden ember ő is kegyelemre szorult, és nincs semmivel több hatalma jelenleg, mint bármely más földi halandónak, egyetlen közbenjárónk van az Atyánál, Jézus Krisztus. Nagyon megköszönte és én boldog vagyok hogy alkalmam volt megvallani Uramat. Halleluja+
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2018. November 11. - 13:11:23
Az innen hiányzó hozzászólások a Szűz Mária topicba kerültek áthelyezésre.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2018. December 23. - 19:22:32
Nekem nagyon sok szép karácsonyom volt. Gyermekkoromban a gyülekezetben mindig kaptunk egy kis csomagot, aminek ne az volt a lényege, hogy minél gazdagabb legyen, hanem csak azt mutatta meg a gyülekezet, hogy szeretnek minket. Ilyenkor verset mondtunk énekeltünk, nagyon jó volt együtt. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy a fiam is ilyen meleg közösségben lehetett gyermek. Olyan sok szeretettel vették körül / remélem egy nap majd eszébe jut / és nekem a legkedvesebb karácsonyi emlékem, amikor 3 és félévesen ezt a verset mondta el a gyülekezetben :

Túrmezei Erzsébet: Karácsonyi kívánság

Ha én betlehemi
pásztorgyerek lennék,
karácsony estéjén
a jászolhoz mennék.

Ha volna egy szelíd
szép, fehér báránykám,
azt is odavinném,
azt is odaszánnám.

Gyorsan letérdelnék...
Milyen jó is volna!
Angyalok éneke
gyönyörűen szólna.

Talán egy kis angyal
kezemen is fogna...
Megtartó Úr Jézus
rám is mosolyogna.

De én nem lehetek...
mért is nem lehetek
betlehemi nyájat
őrző pásztorgyerek!

Magyar földön járok...
el is múlt az régen,
hogy az a csillag
ragyogott az égen.

Van most csillag elég,
de úgy egy se ragyog.
Nem énekelnek már
mennyei angyalok.

Úr Jézus elébe
Elmegyek én mégis,
száz nap és száz éjjel,
Ha mindig mennék is.

Száz nap és száz éjjel,
még nem is kell járnom:
Odarepít engem,
az én imádságom.

Mért megyek elébe?
megköszönni szépen,
a sötét világra,
hogy leszállott értem.

Megmondani neki:
életem, halálom:
már én csak ezentúl
mindig őt szolgálom.

Megsimogat, tudom,
Szerető szemével,
Megtelik a szívem,
Szíve melegével.

Megtartó Úr Jézus
édes mosolyával:
karácsonyestének
nagy boldogságával.


Nagyon aranyos volt és nagyon ügyes volt. Mai napig azt gondolom, hogy a jó fellépését, a magabiztosságát ott kapta azoktól, akik akkor körbevették szeretetükkel. Most, hogy magányos leszek, ez az emlék melegíti a szívem. Volt több is, mert sokszor szavalt, énekelt, de ez volt az első és a legemlékezetesebb.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Gábor - 2018. December 25. - 17:40:51
Aki ennyire közel volt/van az élő Igéhez, kizárt hogy egyszer ne térjen meg tiszta szivéből...
Hidd el Isten ott van a fiad életében és meg fogod látni a hivővé válását is :)))
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2018. December 25. - 20:41:00
[valasz author=Gábor link=topic=392.msg89112#msg89112 date=1545756051]

[/valasz]

A baptista közösségekben kifejezetten jó a gyerekekkel való foglalkozás, én meg nagyon szerettem a fiamat tanítgatni. És igen, hiszem, hogy egy nap meglátom még őt hitvalló keresztényként.
Köszönöm a biztatst.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2018. December 31. - 13:25:34
Pár nappal karácsony előtt még elmentem a KÖKI-be elintézni a vásárolni valót. De nagyon fáradékony voltam, mert az ősz sok testi nyomorúsággal támadott. Kemény, harcos időszak volt ez és még előttem volt a magányos karácsony, nem is akartam belegondolni. Ahogy ücsörögtem ott a padon egyszer csak egy korombeli hölgyre lettem figyelmes, akinek a táskája nyitva, a táska pántjából is csak az egyik volt a vállán, cippzár kihúzva, a pénztárca meg csak úgy felülre bedobva. Muszáj volt szólnom, hogy vigyázzon jobban. Először nem is értette amit mondtam. Igy elkezdtünk beszélgetni, és 5 perc alatt megtudtam, hogy depressziós, gyógyszer problémái vannak. Rólam Isten tudja, hogy azzal lehet a legjobban felrázni ha feladatom van, ha törődhetek valakivel, a hölgynek meg nagy szüksége volt önzetlen segítségre. És Isten az időzítések virtuóza. Elkezdtünk beszélgetni,,  elmondtam hogy én hívő keresztény vagyok és ha így is elfogadja a segítséget akkor én mellé állok és segítek kilábalni ebből a gödörből, amibe a sátán bele lökte. A barátnőmmel elkezdtünk imádkozni érte Bár egyelőre még nagyon mélyen benne van a depibe, de azért tanácsomra karácsonykor elment a templomba, vett Úrvacsorát, ezzel megújítva a szövetségét az Úrral. Hiszem, hogy az Úr elkezdte benne a jó munkát. A mentális problémákkal küzdőkkel nehéz. Ez a hölgy se tudja miért tart itt ahol tart, hogy lassan nem tud egyedül  megmaradni, mert fél. De az Úr tudja és én mélyen meg vagyok hatódva, hogy Isten alkalmasnak tart arra, hogy segítsek. Nekem ez bármilyen ajándéknál többet ér. A fizikai létben a sátán ami rosszat be tudott hozni azt mind behozta, hogy megkeserítse számunkra az ünnepet, de Istennek ez a kedvessége mégis örömtelivé tette az ünnepet. Azóta tartjuk a kapcsolatot, szüksége is van rá nagyon. Aki tud imádkozzon érte, mert az Úr Jézus azért jött, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessen, bekösse a megtört szívűeket és hirdesse az Úr kedves esztendejét, azt kivánom hogy mindannyiónknak az legyen!
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Virág - 2018. December 31. - 16:59:56
 :like: df1

Isten gondot visel a hölgyre, jó, hogy felfigyeltél rá, támaszt nyújtottál neki! A karácsonyi ünnepek alatt aki pszichés problémával küzd, nehéz, ha még egyedül is van. Csodálatos, hogy eljutott a templomba és úrvacsorázott.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2019. Május 19. - 14:04:06
Tegnap volt 48 éve, hogy bemerítkeztem, Karrcagon a baptista gyülekezetben.

Elgondolkoztam ezen a 48 éven. 18 évesen igent mondtam Jézus Krisztus hívására. Próbáltam felidézni,milyen is volt az az időszak. De akkor abban a hónapban nagyon sok minden történt. Akkor voltam negyedikes a szakközépiskolában, már túl voltunk a ballagáson, az írásbeli érettségin. Meghalt a nagymamám. Készültem elhagyni gyermekkorom helyszínét, hisz még azon a nyáron Budapestre költöztem. Tehát nagyon zsúfolt volt már a május is, aztán juniusban szóbeliztünk, utána költöztem és augusztusban az első munkahelyemen megkezdtem a nagybetűs életet Hogy mind eközben volt-e időm, komolyan elmélyedni abban, hogy mit is jelent az elköteleződés az Úr mellett, arra tulajdonképpen a zűrzavaros életem adta meg a választ: nemigen. Tettem amit a többi hitben felnevelt lány tett, és éltem az életem. A hivő életmód belém volt ivódva, hiszen így nőttem fel, de nem volt igazi, mély tartalom benne. Csatlakoztam egy gyülekezethez, de úgy igazán nem tudtam meggyökerezni. Sok barátom volt, hiszen mi "Ratkó gyerekek" mindenütt népes tábort alkottunk, de hiányzott az "otthon" melege, amit a Karcagi gyülekezetben éltem át. Igy aztán sok minden történt. Jóttek nagy mélységek, nagy bukások ahonnan Isten mentő kegyelme mindíg kiemelt. Aztán eljött az a pillanat amikor a sátán az életemre tört, három napig lebegtem élet és halál között, de annál a betegágynál maga Jézus harcolt értem és így mindenki legnagyobb csodálatára életben maradtam és kaptam egy új esélyt és már ennek is 28 éve. Azóta együtt járunk az Úr Jézus meg én. Sok hibát vétettem azóta is, de nem hagytam el többé az Urat. Pedig nagyon komoly próbákon mentem át, de megtanultam, hogy ugyan lehet Isten nélkül élni  -   de nem érdemes. Összefoglalva :  elmondhatom : Mind eddig megsegített engem az Úr! Áldom és magasztalom az Ő Nevét! Mert lehet, hogy én hűtlen voltam , de mindvégig hű maradt. Köszönöm Istenem, hogy Te komolyan vetted mikor Veled szövetségre léptem, és megőriztél.  Maradj velem továbbra is, amíg csak élek. Ámen!
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2019. Július 26. - 13:49:08
Mostanában nagyon sok szomorúság ért. Csalódtam emberekben, átéltem az elutasítást, és valójában egyedül Isten maradt mellettem. Valahogy a sátán nagyon összekuszálta a kapcsolataimat. Sokat sírtam az Úr előtt, végig gondoltam hol hibáztam, hogy jóvá tehessem ha lehet. Ilyen helyzetekben a sátán mindíg felhozza, hogy mit is várok én az emberektől, hiszen még a szüleimnek sem kellettem. Ez örök seb egy örökbe fogadott embernek. Én eleve ebben nőttem fel. Sok bántást kellett elszenvednem  a szülő anyám miatt. Hiába voltak a nevelő szüleim az édesnél is édesebbek, a szívem mélyén mindíg ott volt a seb. És ilyenkor mikor a kapcsolataimon keresztül támad sátán mindíg felerősödik. Sosem felejtem el amikor egyszer rátaláltam a 27-ik Zsoltárban:

"....    Ne rejtsd el orcádat előlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítőm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene!
10
    Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem.
11
    Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen..."

Igazi gyógyyír! Igy mostanában ha támad a gonosz erre a Zsoltárra támaszkodom, és így tudok átmenni az Úrral a sötétség völgyén, Az Úr adta nekem vigaszul, támaszul. Köszönöm!
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Zoltan - 2019. Július 26. - 17:38:37
Az Úr adjon neked békességet és vígasztalást.
Azt hiszem az egyik legfályòbb az amikor azok részéről ér bántás, csalódás akik közzel állnak, álltak hozzád, a család vagy éppen egy barát részéről.
Bennünket is ilyen próba ért, az utóbbi időben. Most vasárnap búcsuzunk a gyülekezettől. Attól a gyülekezettől ahol majd harminc évig voltam tag, s előljárója.
Most pont úgy érzem magam mint harminc évvel ezelőt amikor megtértem. Új gyülekezet, új emberek. Újra kezdeni mindent.
Szügségünk van az Úr kegyelmére, vígasztalására, békességére, és nem utolsó sorban vezetésére.

Az Úr legyen veled, kegyelme és vígasztalása kedves Irma.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2019. Július 26. - 21:49:58
Kedves Zoltán Testvérem!

Viszont kivánom a te jókivánságaidat. Szükségetek lesz rá. Ez olyan mint a gyász. Akit szerettünk azzal megszakad a kapcsolat. A nagy kérdés, tudunk-e azzal az indulattal lenni az ilyen helyzetekben, amilyen indulat az Úr Jézusban volt.

Sok erőt kivánok az előttetek lévő úthoz, és hogy minél hamarabb megtaláljátok azt a helyet ahol az Úr akar látni titeket.
Az Atya szeretete, az Úr Jézus kegyelme, a Szent Szellem közösségében erővel harcoljátok meg az előttetek lévő nemes harcot.
Legyetek áldottak és erősek az Úrban
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2019. Augusztus 25. - 21:26:16
Ma két érdekes dolog történt velem. Mióta meg van a facebook oldalam azóta próbálom arra felhasználni, hogy minden nap felkerüljön egy áhitat, amiben van Ige vers, és egy kis magyarázat. / amit itt is megosztok a Mindennapi kenyerünk topicban /. Ez azért vált nagyon fontossá számomra, mert az oldalamat rendszeresen olvasók között van régi osztálytárs, réges régi főnököm, munkatársaim. Ők azok akiknek mindennap eljuttathatom az Úr üzenetét, akik más módon nem találkoznak Isten Igéjével. Olyan jó látni, mikor jelzik, hogy olvasták és csak remélni tudom,. hogy az így elvetett mag időben gyümölcsöt fog teremni. Ma különösen boldog voltam, mert megláttam, hogy az egyik régi főnököm, aki aktív tagja volt az elmúlt rendszerben a Munkásőrségnek, büszke párttag volt, most több ilyen áhitatra írt Áment. Amikor együtt dolgoztunk akkor én nagyon messze voltam Istentől, és itt a virtuális világban találkoztunk újra, közben mindketten sok-sok változáson mentünk keresztül és most ő is szivesen olvassa az Ige üzenetét. Hálás vagyok a többiekért is, én ebben egy nagy lehetőséget látok, és örülök, hogy Isten lehetővé tette ezt számomra.
A másik örömöm szintén a virtuális világban történő dologhoz kapcsolódik. Többen vannak az oldalamon akikkel annak idején amikor még tag voltam az Agapéban, egy gyülekezetbe jártunk. Sokszor irunk egymásnak bátorítást, vagy lájkoljuk egy posztjait. Igy van ez az egyik Testvérrel, akivel nem volt közvetlen kapcsolatunk, csak így a facebookon. Ma nagyon érdekes fejtegetést tett fel a facebooki ismeretségről, amire reagálva egy nagyon kedves párbeszéd alakult ki köztünk és áldást tudtunk egymásra mondani. Ez annyira jó volt! Személyesen ha találkoznánk a Testvérem valószinű nem tudna be azonosítani, de így a virtuális világban már többször beszélgettünk. Szerintem nagy lehetőség ez különösen az olyanok számára, mint én, aki egyedül él, és jelenleg gyülekezetem sincs. Különösen az a jó, hogy ki tudtuk mondani, hogy Testvérek vagyunk. Hiszen valójában mind akik Jézus Krisztust tartjuk Megváltónknak, az Ő Menyasszonya, Isten gyermekei, egymásnak pedig a Testvérei vagyunk. Csodás dolog ez! Ha földi testben nem látjuk is egymást, akkor egy Szellemben vagyunk elrejtve. Köszönöm Isten hogy a Te házad népe vagyunk !
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2019. Október 01. - 11:43:09
Nem rég itthon volt a fiam. A látogatás két hete nagyon gyorsan elszaladt. Mikor elment a sátán mindíg  össztüzet zúdított rám valamilyen betegség formájában. Mindíg rajtam ütött a jövőtől való félelemmel. És ez hol Crohhn betegség formájában, hol úgy, hogy nem tudtam lábra állni, vagy a depresszió felerősítésével jelentkezett. De a központi támadás mindíg abban fogalmazódott meg : hogy látod? Egyedül vagy, nincsen segítséged, És hosszú napok és sokszor hetek kellettek ahhoz, hogy az Ige igazságában tudjak maradni : Velem van az Úr nem félek, ember mit árthat nékem! És valamilyen formában mindíg megoldódtak a dolgok. Mert emberi segítségem tényleg nincs. Gyülekezetem sincs. Isten meg akar engem tanítani Belé vetett teljes hitre. Most amikor elment a fiam, depresszióval támadt. Napokig szinte csak aludtam, míg ráébreesztett az Úr, hogy ez menekülés. Mert nem akartam szembe nézni azzal, hogy legközelebb 7hónap múlva találkozom a fiammal. Ez a valóság, no meg az, hogy : Mind eddig megsegített engem az Úr! És akkor elkezdtem megint megharcolni a hiit nemes harcát. Egész tegnapig ki se mozdultam a lakásból, mindent házhoz szállítással kértem. De előállt a nagy helyzet! Nekem vannak rendszeresen szedett gyógyszereim, és azok mind elfogytak. Tehát menni kell a gyógyszertárba. Könyörögtem az Úrnak segítsen meg, megvallottam a félelmeimet, újra elmondtam, hogy bizonyos vagyok abban, hogy Ő soha nem hagy el. Kértem az Úr Jézust hogy jöjjön velem, fogja kezem, és úgy lett. Nagyjából mindent eltudtam intézni amit akartam, egyszer sem görcsölt be a derekam. Kifejezetten szép idő volt. Átéltem újra, hogy bár emberileg gyenge, és elhagyott vagyok, de velem a hatalmas Isten és Ő megígérte hogy velem lesz mindennap. Szellemileg is "kisütött" a nap. Nagyon hálás vagyok Istennek, mert lehet, hogy lesz aki azt mondja, hogy ez semmiség, de nekem nagyon nagy dolog, mert újra győzelmesen tudok járni, az Istenem kegyelméből.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Virág - 2019. Október 01. - 13:43:13
Nem semmiség ez, mindenkinek más jelenti a terhet, az akadályt. Voltam én is hasonlóban, csak én a szorongás miatt, nagyon megterhelő volt számomra emberek közé menni, csak ha az Úr erőt adott hozzá.

Hála az Úrnak, hogy kihozott Téged a hullámvölgyből!  virag16

df3 df4 df5 
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2019. Október 01. - 16:37:54
Köszönöm kedves Virág!  a együttérzést.

/ Örülök nektek  vsziv1/
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Virág - 2019. Október 03. - 15:03:30
 :2smitten:
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2019. Október 23. - 16:16:38
Egy választás margójára

Túl éltünk megint egy választást. És ezek a kampányok egyre rettenetesebbek. Én tudatosan kizártam a kampányt az életemből az által, hogy ki se nyitottam a tv-t, a sátán bosszút állt, mert valamit meg akartam nézni és akkor kiderült, hogy felmondta a szolgálatot, Igy csak annyit tudok amennyi a neten a hírportálok szalag cimeiből eljutott hozzám, no meg lelkes híreket megosztó testvérek által eljuttatott hírek által. De ennyi is elég hogy nagyon szomorú legyek. Szörnyű lett a közbeszéd stilusa. És itt nincs kivétel, sőt a kormány oldal még szennyesebb talán a beszédben, a hazug hírek terjesztése általánossá vált. Én nem tudom melyik hírnek mennyi  valós alapja van, de azt tudom, hogy elkeserítő olvasni, látni. A Borkai úgy csak jéghegy csúcsa, de a frissen szerzett vagyonnal az új gazdagok azt gondolják nekik mindent szabad, és megint nemcsak az egyik oldalra gondolok. De kereszténységet ennyi átok még nem kisérte mint a most regnáló kormány óta. Ami pedig a kurd népírtással való egyetértést jelent az számomra elfogadhatatlan, felháborító és szégyen az országra nézve.
Szomorú a lelkem, és az a vágyam, hogy adjon Isten egy esélyt ennek a népnek a megtérésre, küldje az ébredést, mert a pusztulás útjára léptünk. Egyedül Isten az Aki segíthet!
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2020. Január 26. - 10:53:28
Akik ismertek tudjátok, hogy nagyon régóta gyülekezet nélkül vagyok. Sok csalódás,fájdalom ért és az Úr egy időre kivitt engem a "pusztába", hogy beszélgessen velem. Ez az időszak nagyon érdekes így utólag - mert amikor benne voltam inkább nehéznek volt mondható. Különböző megpróbáltatásokon keresztül tanított Igei igazságok megélésére. Mivel nem volt emberi támaszom, így kénytelen voltam tényleg az Úrra bízni mindent. Megtanultam, hogy Isten ha szükséges tényleg tud támasztani "fiakat" a kövekből is. Megtanultam, hogy minden lehetséges annak aki hisz. Megtanultam, hogyha minden veszni látszik is, Isten egy szavával jóra fordíthatja. Közben az Úr Jézus gyógyítgatta a sebeimet is. Aztán eljutottunk a legnagyobb tanulni valóhoz : a megbocsájtáshoz. Szembesültem azzal, hogy bár Isten kegyelmét kértem amikor bűnbánatot tartottam, Aki kegyelmesen megbocsájtott, de én nem tudtam egy sor dolgot megbocsájtani magamnak. Először is ott volt Szent Szellem által az a Páli kérdés : Kicsoda vádolja az Isten Fiait? és hát nem úgy folytatódik, hogy ők maguk saját magukat. Nem volt könnyű,mert a sátán komoly kárhoztatás alatt tartott, de aztán sok könnyes imádság után megbocsájtottam magamnak. Aztán hozta az Úr Szelleme azokat akik iránt neheztelés, kárhoztatás volt a szívemben.  Hát ez sem ment könnyen. Hiszen a fájdalom valódi volt, a sérelmek megtörténtek. Aki elkövette vagy nem is tudott róla, mert észre se vette, vagy nem tartotta fontosnak, hogy rendezze. Nekem ezt el kellett engednem, arról volt szó, hogy nekem kell megbocsájtanom ha élni akarok. És megértettem, a megbocsájtás nem érzelmi kérdés, hanem döntés kérdése, És én eldöntöttem, hogy megbocsájtok az ellenem vétőknek. Mindnek.Kinek könnyebb volt, kinek nehezebb, és legközelebb mikor jött a sátán a vádlással, akkor Jézus Vére védelmében kimondhattam : nem emlékszem a történtekre,mert megbocsájtottam. Csodás jó érzés volt ami ezt követte és elmúlt a Chrohnn betegségem.
De ezeknek a dolgoknak már  5 éve és én nem tudtam elhatározni magam, hogy gyülekezetbe menjek. Kialakult bennem, egyfajta távolságtartás ,jobb ha nem engedek senkit túl közel,mert elég volt a csalódásokból.Igen ám! Csak hogy az Úrnak más terve van velem! Az utóbbi hetekben felfigyeltem rá, hogy erősödik a depresszió tünete nálam, és tudtam, hogyha nem lépek azonnal, akkor ez megint nagyon hosszúra fog nyúlni, amit nagyon nem akartam. Ezért megkértem a barátnőmet, aki egy gyülekezet aktív tagja, hogy kérje meg a pásztorát, hogy beszélgessen, imádkozzon velem. És a csoda az volt, hogy a nagyon elfoglalt pásztor : Dr. Kováts György, már másnap szakított időt a beszélgetésre. Erre a beszélgetésre nagy szükségem volt. Rég találkoztam már ennyire hiteles kereszténnyel. Olyan egyszerű volt, áradt belőle a figyelem, az elfogadás. Nem beszélt sokat, de amit mondott helyrebillentette bennem a dolgokat.És ami még nagyon megfogott, rég nem éltem át, hogy valaki árasztotta maga körül a Szent Szellem jelenlétét. Most még fizikai okok miatt nem tudok eljárni a gyülekezetbe, de jó dolog tudni, hogy szeretettel várnak, szolgálatra várnak és imádkoznak értem. Istennek újra gondja volt rám. És olyan jó Isten gyermekének lenni. Igazából nem is értem, hogy kinek nincs Istene, hogy tudja a nehéz időszakokat átvészelni. Köszönöm az Úrnak, és Ő után Gyuri pásztornak azt áldott másfél órát! és azt, hogy a szellemi otthonom hazavár.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: b urian jozsef - 2020. Január 26. - 19:35:22
Kedves Irma!ÖRülök hogy a  pásztorral valo beszélgetesed ilyen jo hatassal volt rád!Tudom hogy egyedül te irsz napi szinten a fórumon ami nagyon jo neked és nekünk is.De hosszu távon a jo gyülekezetet nem pótolja.Emberekből áll a gyülekezet és tudjuk hogy nem vagyunk tökéletesek!De én csak biztatni tudlak hogy próbálld meg ujra!Tavaly mi is megharagudtunk a Kékkeresztes csoportra és 23 év oda járás után elmaradtunk.Nem haragszunk senkire de nem járunk.Most elhatároztuk hogy újra menni fogunk.Feleségem jövő hét pénteken megy ujra mütétre,ahol kiszedik a 9 db csavart a vállábol.Gyógyulás után ujra járni fogunk a csoportba!
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2020. Január 27. - 08:44:08
Kedves Testvérem!

Köszönöm a biztatást, nagyon jól esik. Igen, a keresztényeknek valódi kapcsolatokra van szükségük. És nagyon jó ha újra szolgálni tudtok majd. KKedves feleségednek kivnok Atyánktól vló gyógyulást.

 :2smitten:
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2020. Április 01. - 11:09:42
Olyan sok minden történik mostanában, olyasmi ami ezelőtt még sohasem volt. Világjárvány. Már a szó is elég ijjesztó, de amivel jár az még ijjesztőbb. Majdnem leállt az ország, hogy mi csak a magunk baját lássuk. Emberek tiz ezerei veszítik el a munkájukat. Olyanok is, akik eddig kényszerűségből feketén dolgoztak, kis pénzért. Hogy velük mi lesz arról a kormány egy megveszekedett betűt sem mond. A gyerekek akik eddig az iskolába kapott étellel élték túl a mindennapokat, most otthon vannak és éheznek és a civil szervezetek is falak mögé vannak kényszerítve. Nagyon szomorú valóság. a 21 század elején emberek éheznek a "művelt" Európa közepén. Nagyon fáj a szivem. Igy az én kis piti problémáim elenyésznek ennyi bánat között Pedig hát az én életemet is felforgatta a karantén, eddig is nekem mindent házhoz szállítással hoztak, csak hogy most nincs üres időpontjuk csakúgy május közepére. Aztán gyógyszer is csak elfogy, és aki eddig ajánlottta a házhozszálltást, az sajnos áruhiány miatt nem tudja kiszálltani. És akkor eszembe jutott, hogy nagyon ajálgatják az Önkormányzatok segítségét, felhívtam őket. Kiderült, hogy ahhoz elég öreg vagyok, hogy karanténban legyek, de a segítség nyújtáshoz meg "fiatal" mert az csak 70 felett jár, de egy nagyon kedves hölgy volt a vonal másik felén és felajánlotta, hogy munka ideje lejárta után ő elintézi nekem, csak vigyázzak magamra Elsírtam magam. Tényleg van az emberekben segítőkészség. Hazudozhat a kormány amit akar, ez az ország túl fogja élni, na nem az ő ügyes intézkedései miatt hanem, mert kinyílt az embereknek a szive egymás felé. És nem is kellett várnom a hölgyre délutánig, a Polgárőrség tagjai elhozták nekem. Jó volt áldást mondani rájuk.
De még két öröm is ért. Régen a munkahelyemen volt egy nagyon aranyos, fiatal kolleganő, akivel sokat beszélgettünk, aztán ő férjhez ment, lett három csoda szép gyereke, felhívott, hogyha bármi va szóljak neki, mert segít, Ő volt az egyik, a másik egy drága Testvérnőm, de mindketten kisgyerekek közelében vannak, nagyon nem szeretném ha bajuk esne. De jó volt, hogy gondoltak rám.
Nem tudom meddig fog ez tartani, de hiszem, hogy Isten átviszi mindazokat, akik biznak Benne
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Vali - 2020. Április 02. - 17:46:42
Kedves Irma,
teljesen új vagyok itt. Beleolvastam korábbi bizonyságaidba és nagyon megérintettek! Az Atyával való szeretetközösségedet érzekelem belőle!
A tegnapi jelentkezésed kapcsán azt szeretném mondani, hogy épp most ment el tőlem egy kedves testvérnő, akivel szóba került a beszélgetésben (tisztes távolságból, udvaron történt  :), hogy ha van valaki Budapesten, aki segítségre szorul, bevásárlásban tud segíteni! Ő egy egyedülálló fiatal hölgy, úgyhogy nem fél :), de úgyis csak letenné az ajtóban az árut.
Bátran szólj, ha szükséged van rá!
Szeretettel,
Vali

Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2020. Április 03. - 11:03:15
Kedves Vali!

Először is sok szeretettel köszöntelek itt köztünk. És köszönöm a felajánlást, és eéfogom fogadni ha szükségbe kerülök. Isten Szelleme amikor létrehozta a Gyülekezetet azt hiszem így tervezte, hogy a hvők egymás terhét hordozók legyenek.

Légy áldott Testvérem


 :2smitten:
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Irma - 2020. Április 29. - 12:45:41
Ma elérkeztem életem egyik legszomorúbb napjához.
Minden évben ezen a napon szokott  fiam a kéthetes szabadságának az eltöltésére hazaérkezni. Azért választotta ezt az időpontot, mert háárom kiemelt nap is beleesik az együttlétünk idejére. A többi ünnep magányossága / karácsony,  húsvét, pünkösd / már fájdalmasan megszökött válik, de idáig az anyák napján, a születésnapomon még sosem voltam egyedül. Mióta kiderült, hogy nem jöhet, egyre szomorúbb vagyok. Nagyon fáj, mert már 9 hónapja nem találkoztunk, és most egyedül maradok. Nálunk az anyák napja mindig nagyon szép volt. Míg édesanyám élt, igazi ünneppé tettük. Hiszen ő nekem örökbefogadó szülőm volt. Nem volt köteles felnevelni, ők édesapámmal választottak engem, és szeretetük sok édes szülőénél több volt. Igy a fiam ezt látva, folytatta a hagyományt, mikor édesanyám meghalt. Igazi szeret teljes ünnep volt ez mindíg. És most nem jöhet.Nagyon fáj, de nem tehetünk semmit. Rázós lesz ez az időszak, de tudom Isten velem van és átsegít ezen is,és erő tad a megfáradottnak ezt igéri, és én ebbe lelek megnyugvást.
Cím: Re:Bizonyságaim
Írta: Virág - 2021. Július 27. - 08:20:18
Kedves Testvérek!


Irma szívéhez nagyon közel álltak a bizonyságok, sok szép, Istent dicsőítő bizonyságot írt itt, a fórumon ebben a topicjában, és a többi topicjában is.
Érdemes bele-beleolvasni ezekbe.

 :sziv6: