Örömhír Fórum

Beszélgetések, közösség => Az Úrral közösségben => A témát indította: Virág - 2013. Október 10. - 12:30:35

Cím: Keresztyén versek
Írta: Virág - 2013. Október 10. - 12:30:35
Keresztyén üzenetű versek megosztására van lehetőség ebben a topicban.

:konyv1:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Virág - 2013. Október 10. - 12:33:19
Margit testvérünk ajánlására:

 virag10

Visszaadott örökség!
   
Betlehemi éjszakában,
Isten Fia jött le testben,
Ilyen alázatos Királyt,
még nem látott földön, ember!
Nem palota bársony ágyán,
istállóban jött világra,
Betlehemi juhpásztorok
nézhettek, Isten Fiára.
Nem volt fényes, nagy ünnepség,
Jézus születése napján,
úgy pihent, mint más csecsemő,
Máriának mellén, karján.
Ég és Föld, teremtő Ura,
köztünk embertestet öltött!
És mint bűn nélküli szolga,                         
harminchárom évet töltött.
Miként földi királyoknak,
néki is volt testőrsége,
de vele volt  Atyja mindig,
Ő vigyázott épségére.
Jézus önként jött le közénk,
mennybe vihessen bennünket,
Isten, nem adta prédára,
örökkévaló lelkünket!
Jézusunk volt egy személyben
Főpap, áldozati Bárány,
értünk  áldozta fel magát,         
vas szögekkel kezén, lábán!
Tökéletes áldozatát,
Atyánk, mennyben elfogadta,
s elveszített örökségünk,
mindörökre, visszaadta!

Pecznyík Pál
Celldömölk 2013. IX. 30.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. Október 10. - 14:35:01
Nagyon örülök a topicnak, köszönöm szépen.

                    Uratokra nézzetek!

Drága lelkek, kik az élet árnyékvölgyében jártok,
versek által: üdvöt adó, Úr Jézus szól hozzátok!
Dicsőséges Uratokat, s ne a szolgát nézzétek,
Ő szerezte üdvötöket, naponkénti békétek.
Szolga csupán leírja azt, amit Gazdája üzen,
szívszobátok: Jézus nélkül, ne maradjon üresen.
Boldog szív mely, a bűnösök Ura előtt, kitárul,
befogadja életébe, dicsőséges Királyul!
Megváltozik az élete, nem siratja a régit,
hit szemével, már örömmel szemlélheti az égit.
Azt a csodás, el nem múlót, amelyben már itt járhat,
melyért Jézus, A Golgotán, kifizette az árat!
Nem mehetünk el szótlanul, ily nagy ajándék mellett,
Ennél nagyobb ajándékra, még Atyánknak sem tellett!
Fájdalom, hogy legtöbb ember, nem is gondol üdvére,
nem érdekli örök élet, csak élhessen kedvére.
Pedig földi örömévek, hamarosan lejárnak,
s a lelkükkel nem törődők, Uruk elé hogy állnak!
Hallgatásra kényszerített lelkük, vádolja őket,
szórakoztató helyeken, vigalmat keresőket.
Ámde mit ér, néhány éves testi öröm, vigalom?
Vigadónak csupán testét borítja majd, sírhalom.
Örök lelke tovább vonul, az ítélő Úr elé!
Adj számot az életedről! Ura szava, száll felé!
Urunk: számon kér bennünket, ha itt leáldoz napunk,
Ő, azt nézi: mink van mennyben, s nem azt, amit itt hagyunk.
Leírtam azt, amit Uram Lelke üzen versen át,
boldog: aki meg is hallja: Ura hívó szent szavát!
Urunk: nem ok nélkül adott nekünk földi éveket,
 Célja: Vele tölthessük el, a szebb örök életet!

Pecznyík Pál Celldömölk 2013. X. 3.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Virág - 2013. Október 10. - 15:30:53
Szívesen! szivetadja
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2013. Október 10. - 18:21:54
Ez egy szép topic!
szivetadja
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. Október 11. - 09:47:34
                                Örömhír!

Szabadság nagy örömhírét, halljátok meg emberek!
Bűnbilincset hordani itt, nem kell többé senkinek.
Felvirradt rég a Golgotán, szabadságunk hajnala,
higgyétek el: sarkig nyitva, bűncellátok ajtaja!
Kínosak a testi vágyak: drog, dohány, zene, ital,
szabadulni nem tud tőlük, sem idős, sem fiatal.
Bűnláz csillapító csupán, múló öröm, kéj, gyönyör,
jönnek újabb kívánságok, s bűnláz, csak tovább gyötör.
Múló idő könyörtelen, meg nem áll, egy percre sem,
halandó emberek vagyunk, nem marad itt, senki sem.
Régi hamis beállítás: hívő ember nem szabad,
hiszen Isten gyermekénél, földön nincsen szabadabb!
Kijött bűne cellájából, nem szorítja, bűn - bilincs,
Jézusban: új élete van, mely legdrágább, égi kincs.
Szabad ember, nem vonja őt, múló testi szenvedély,
tudja: múló földi után, vár rá örök égi fény.
Mi látható: csak árnyéka annak, ami vár reánk,
csodálatos örökséggel, vár bennünket, jó Atyánk.
Hagyjátok el cellátokat, megtévesztett bűnrabok,
vár egy szebb hon, s ott nincsenek, váltakozó évszakok.
Csak egyetlen csodás nap van, fénnyel, örömmel tele,
királyi pompában él ott, Isten, minden gyermeke.
Öröm és lelki szabadság, már itt, tiétek lehet,
kívánhattok lelki szépet, bűnös kívánság helyett.
A börtönőr, legyőzetett, vele bűn, örök halál!
Lelketek új szebb hon várja, mely ragyogó fényben áll!
Isten, boldog gyermekeit, örök öröm, várja fent,               
s hárfazene kísérettel, hívők énekkara zeng.

Pecznyík Pál Celldömölk 2013. X. 2.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. Október 11. - 09:55:02
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. Október 12. - 10:13:01
                   Kettős állampolgár

Kettős állampolgár, ma nincs kevés számba,
két létező honnak, vagyok a polgára.
Az egyik látható, másik láthatatlan,
egyikben most élek, később a másikban.
Időleges: földi állampolgárságom,
az a hon is, melynek hegyét, völgyét járom.
Mert ami látható, mind mulandó, véges,
az emberiség is, amely abban részes.
Most még magyar honnak vagyok a polgára,
Kezem e szép honban, kulcsolom imára.
Isten jóvoltából, magyarnak születtem,
tizedik évtized, múlik itt fölöttem.
Szebb hazámba immár, a behívót várom,
és itt hagyom, földi állampolgárságom.
Sok derűs, sok borús, év múlt el fölöttem,
hiszem: hazám hasznos polgára lehettem.
Nemsoká leteszem, testi sátoromat,
s megkezdhetem mennyben, honpolgárságomat!
Így vagyok, így leszek, kettős állampolgár,
új hazám Himnusza, a fülembe zsong már!
Olyan dicső honnak leszek a polgára,
melyben, fényben ragyog, mindenki orcája.
Égi honpolgárság, hitben már itt enyém,
ajándékul kaptam, Megváltóm érdemén!
Hitem nemsokára, valóságra váltom,
és dicső Uramat, trónusán meglátom!
Bár volna minél több, kettős állampolgár,
hiszen arra örök, dicsőséges hon vár!

Pecznyík Pál Celldömölk 2013. X. 1.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2013. Október 12. - 10:55:10
Köszönöm e verset kedves Margit!
virag6
Sokan úgy vélekednek, hogy egy keresztyénnek nem lehet nemzeti identitása, pedig az sem a véletlen műve, hogy hová születtünk!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. Október 12. - 11:32:48
Igazad van Csaba, Pál apostol írja a Csel 17,26-ban:

 26Az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén; meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait,
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. Október 12. - 16:45:20
Térdelj le hamar!

Ha vívod a harcot, térdelj le hamar!
Hulljon minden térdre, ki győzni akar.
Ha bántanak nagyon, szintén térdre hullj!
Más eszközhöz te sohase nyúlj.
Ha nyomor vesz körül, ne zúgolódjon szád,
De térdeiden mondd el hálaadó imád.

A térdeiden nevelj, a térdeiden taníts,
A térdeidről ints, s ne fentről igazíts.
Példának vedd ebben a Megváltót magát,
Ki térdein vívta meg éretted a csatát,
Ki térdein harcolta meg az üdvösséged,
S térdeiden akar Ő is látni téged.

T.M.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. Október 12. - 19:56:46
NE NYUGODJ BELE!

Ha azt látod, hogy lelki életed
örömhiányos, kiüresedett,
fogytán hited és hálád is vele,
ne nyugodj bele!

Ha azt látod, hogy gyülekezeted
tagjaiban is hűl a szeretet,
nagy része fásult, közönnyel tele,
ne nyugodj bele!

Ha azt látod, hogy egyházadban is
akad kór, s némely tanítás hamis,
hogy alig látszik KRISZTUS élete,
ne nyugodj bele!

Ha azt látod, hogy fáj e nép, e föld,
hogy magad sem vagy senkinél különb,
s nincs újulás itt, bárhogy kellene,
ne nyugodj bele!

Mert könyörögni, sírni lehet itt!
Maga a LÉLEK is esedezik,
s minden megbánt bűn semmivé lehet,
ha az ÚR veled.

Füle Lajos
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. Október 13. - 12:39:36
Örökkévalóság

Az igazak kőbe vésik nevüket, az istentelenek
homokba írják emlékezetüket.
Az igazak az örökkévalóság mezején
szántanak barázdát, és olyan magot vetnek,
amelynek gyümölcse mindörökre megmarad.
Az istentelenek a vízen vonnak barázdát,
és jóllehet, azon fényes csíkot hagynak maguk
után, a hullámok ezt megint hamar elsimítják
úgy, hogy még nyomuk sem marad.
Csak az tart örökké, ami az örökkévalóságból
származik.

- C. H. Spurgeon
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. Október 13. - 12:44:49
          Gyere haza!

Hazánk fia, gazdag – szegény,
akárhol élsz a földtekén,
vár családod, vár a Haza!
mindkettő hív, gyere haza!
Ha szegény vagy, majd segítünk,
összeadjuk kevés pénzünk.
S még mielőtt, rög hull reád
megláthassad, ősi hazád.
Ha te már nem itt születtél,
más nemzet polgára lettél,
mégis vár rád, ősi honod,
abban testvéred, rokonod.
Jöjj és látogasd meg őket,
jó, vagy balsorsban levőket.
Mily öröm lesz velük lenned,
hegyes, völgyes tájra menned.
Őseid mind, itt pihennek,
leple alatt magyar rögnek.
Hazádban tán sosem jártál,
szétnézel a Halászbástyán.
Magyarokkal ünnepelhetsz,
magyar Himnuszt énekelhetsz.
Ez a hívás, régóta tart,
bár érne el, minden magyart!
együtt dobbanna a szívünk,
szerte szállna, magyar hírünk!
Kárpátok közt van, ős honunk,
abban élünk, abban halunk!
Hazavárjuk határon át,
ősi honunk minden fiát!

Pecznyík Pál Celldömölk 2013. IX. 30.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. Október 13. - 21:26:00
Hiába ne éljek!

Hiába ne éljek,
segíts, arra kérlek,
életem Ura!

Teherré ne válljak,
támaszként hadd álljak
mások oldalán!

Ahol szükség van rám,
kell tudásom, munkám,
ott lehessek én!

Hiába ne éljek,
segíts, arra kérlek,
életem Ura!

-Siklós József -
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. Október 14. - 09:57:10
              Szép időskor

Idős ember reggel, este
panaszkodik, fáj a teste.
Korán fekvő, korán kelő,
lábaiban, már nincs erő.
Közel jár a hetvennyolchoz,
havonta jár az orvoshoz.
Akadozik szívverése,
néha fullaszt, a légzése.
Remegő lábbal és kézzel,
botra támaszkodva lépdel.
Vendégei: betegségek,
jobb  volna, ha nem lennének.             
Bottal kézben, sokan járnak,
gyümölcsei, élet – fának.
Az évek itt, gyorsan múlnak
s ők: éretten, sírba hullnak.
Szomorú, hogy minden élet,
Krisztus nélkül: így ér véget!

Jézussal szebb, az idős kor,
idős tudja: teste földpor,
teste: csak lelke, ruhája,
új honban nincs szükség, rája.
Így örömmel hagyja itten,
szebb öltönnyel vár rá, Isten!
Levetni azt, nem kell többé,
abban él, jár ő, örökké.
Földinél szebb, hófehérben,
Isten trónja közelében.

Pecznyík Pál
Celldömölk, 2013. IX. 30.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2013. Október 14. - 15:28:50
Választás
/ ismeretlen szerzőtől /

Panaszra mentem egyszer az Úrhoz.
 Megmondtam Néki, mi a bánatom,
Hogy nehéz nekem a keresztem,
s a seb mit okozott: nagyon fáj, nagyon.
Hogy az én keresztem tán a legnehezebb,
 mindenki könnyebb, egyik sem ily nehéz.

És szólt az Úr :
Jöjj, válassz magadnak egy másik keresztet
És elvezetett az Ő titkos mühelyébe.
Elégedetlen lelkem csodálkozott,
mikor az Úr elém sok keresztet rakott.
Az egyik szép volt mint a fehér márvány
A másik ezer szinben játszott, mint a szivárvány.
Emennek hatalmas durva, kemény a fája,
Az Úr mosolyogva néz föl reája :
"Látod ? Ez az enyém." - mondta és tovább vezetett,
aztán mutatott egy könnyű, kis keresztet.
"Ez!Ez lesz jó nekem!" Kiáltottam én!
"Ezzel könnyen megyek az élet ösvényén."
Nézem gyönyörködve, de meglepetten látom,
hogy az én nevem van ráírva a keresztre.
"Látod - mondá az Úr - mindig ez volt a tied,
 mind közül a legkönnyebb, a legkisebb.
Mégis panaszkodol, mégis siránkozol.
Nézd meg az enyémet! Nézd meg a keresztem!
Nehéz, faragatlan, durva a fája, de én viszem.
Egész világ bűne nehezedik rája,
s meghalok rajta , Én az Élet Királya.
Bünöd az enyém lesz, nem kell tovább vinned.
csak egyedül Bennem, csak egyedül Bennem
kell hinned."

Most már együtt járunk, az Úr Jézus meg én,
 Együtt haladunk az élet ösvényén.
Mert Húsvéth Királya, a feltámadott Krisztus
Ő mondta nekem - " az egész világ keresztjét
és bűnét magamra veszem
ha nehéz is nagyon, durva a keresztem,
halálig viszem.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. Október 14. - 16:05:40
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2013. Október 14. - 17:32:43
István Bertalan
Biztos, hogy ami fénylik, mind arany?
Annak van többje, kinek "többje" van?
Vajon a soknál nem több az elég?
Használ-e annak bármi nyereség,
aki lelkében kárt vall? Ez a tét.
Az istenfélelem a nyereség.
Füle Lajos
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. Október 15. - 20:59:06
Túrmezei Erzsébet:



CSODÁKRA EMLÉKEZNI JÓ!



Határkőnél hittel megállni,

határköveknél visszanézni,

hálás szívvel múltat idézni:

csodákra emlékezni jó!



Meglátni, hogy minden utunkat

hű és hatalmas kéz vezette,

javunkra szolgált minden tette:

csodákra emlékezni jó!



Látni, hogy át viharon, vészen

hű Mesterünk hogyan segített,

éjekre fényt hogyan derített:

csodákra emlékezni jó!



Határköveknél hálát adni,

és hallelujás köszönetben

méregetni, mi mérhetetlen:

csodákra emlékezni jó!



Messzi évekre visszanézni,

és számbavenni ezer áldást,

erőt, kegyelmet, megbocsátást:

csodákra emlékezni jó!



Hallelujás hálaadással

leborulni egy határkőre,

s elindulni hittel előre,

amerre hív az égi szó.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. Október 15. - 22:09:31
                     Isten irgalmas!

Tele van ős földünk kínnal, szenvedéssel,
nagyra törő vággyal és nyerészkedéssel.
Ember: társa ellen vív, hatalmi harcot,
könnybe, vérbe mártva, szép isteni arcot.
Lázadása miatt, lebukott a Sátán,
azóta, bosszúra törtet, Isten házán!
Azok ellen támad, akik Istent félik,
vándorúton, minél többet ártson nékik.
Keskeny úton járó, széles útra térjen,
Isten országába, soha el ne érjen.

De Isten irgalmas, szíve megszánt minket,
látva: jobb életre vágyó szíveinket.
Fiában : Ő maga, jött közénk a földre,
megválthasson minket, Sátánnal ment ölre!
Diadalt aratott, Sátán - halál felett!
S megnyitotta újra, számunkra az eget!
Régen elveszített, szép édeni házat,
gyermekévé lehet, ki ellene lázadt.
Bűnbánók jertek mind, hangzik szent hívása,
induljunk örömmel, a kedves hívásra.
Ne tétovázzunk hát, mert az idő véges,
vár ránk szebb új honunk, örök dicsőséges!

Pecznyík Pál Celldömölk 2013. IX. 30.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. Október 16. - 11:20:17
Test és lélek!

Minden növény, két részből áll,
föld alatt és föld felett,
külön váltan, egymás nélkül
létezniük, nem lehet.
Egyik részük láthatatlan,
másik részük, látható,
így alkotta – csodás módon –
a növényt, az Alkotó!

Életünk is két részből áll,
ám csak testünk látható,
lelkünk viszont láthatatlan,
mivel Istentől való!
Testünk: mint lelkünk öltönye,
a halálban itt marad,
lelkünk örök, tovább vonul,
új testet majd Isten ad.
Feltámadás dicső napján,
vár ránk szebb új öltönyünk,
itt: naponta váltunk ruhát,
ott: csak egyszer öltözünk.
Testünk – lelkünk, így lesz eggyé,
ama szebb hazánkba fent,
s abban: Atyánk közelében,
töltjük el, a végtelent!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2013. IX. 20.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. Október 17. - 12:26:30
Nem szégyen az alázat!

Lábat mosó iskolába,
nem kell járni sehol, hála.
Mert nem vonzó, ez a szakma,
senki nem megy, ilyen szakra.
Mégis: Jézus, mint Úr s Király,
asztalfőről, íme, föl áll,
Bár nem méltó, egy Királyhoz,
lehajol sok poros lábhoz!
Használja a mosdótálat,
mossa a sok poros lábat.
Tanítványok: tág szemekkel
nézik, mit csinál a Mester?!
Péter, előbb ellenkezik,
ám bűne: ránehezedik,
bűnbánat remeg szavában,
fejemet is, ne csak lábam!

Jézus példát hagyott nekünk,
kik fent hordjuk orrunk, fejünk.
Mi, szeretünk fejet mosni,
tanuljunk meg, lábat mosni!
Mert nem szégyen, az alázat,
mossunk néha, poros lábat.
alázatos szívű ember,
üdv – koronát kap a mennyben!

Pecznyík Pál
Celldömölk, 2013. IX. 19
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2013. Október 17. - 18:29:03
Túrmezei Erzsébet:

FOGYNAK A FÉNYEK

Fogynak a sugarak, a fények…
elfogy az őszi napsugár.
Fogynak a kerti virágok…
elfogy a szín, a virág.
Fogynak a levelek a fákon…
elfogy a sárga levél.
Fogynak a dalok az erdőn…
elfogy és halkul a dal.
Fogynak a percek, az évek…
elfogy és elfut az év.

De nem fogy el Isten kegyelme…
mindennap új kegyelem.
És nem fogy el Krisztus szerelme…
mindennap új szeretet.
Nem fogy el a Szentlélek fénye…
mindennap új ragyogás.

S fogyhat és futhat az év,
fogyhat az erdőn a dal,
fogyhat az őszi napsugár:
mindennap új kegyelemben,
mindennap új szeretetben,
mindennap új ragyogásban
visz út hazafelé!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. Október 18. - 20:17:41
Köszönöm Jézusom!

Köszönöm Jézusom, hogy még itt lehetek,
régen még siettem, ma már nem sietek.
Zarándok utamon, már lassabban járok,
naponta: mennyei behívóra várok!
Ámde ha volna még földön, célod velem,
verseid örömmel írja tovább, kezem.
Drága szavaidat, versekbe foglalom,
lelki épülésre, frissen tovább adom.
Fáj szerető szíved, elveszett lelkekért,
hiszen érettük is hullattál, drága vért!
Előtted jól ismert, földön minden lélek,
vágyódnak e hozzád, fiatalok, vének.
Uram: engemet is, ifjan megkerestél,
harcban, próbák során, magadhoz öleltél!
Óvtál és vezettél, több évtizeden át,
meg is aranyoztad, életem alkonyát.
Jóságodért hála, fakad ma ajkamon,
mert nem volt hiába, sok drága alkalom,
melyekben terólad, tettem bizonyságot,
jöttél, hogy megváltsad, az ember – világot!
Mert kárhozat felé, vonulnak a népek,
elvesznek örökre, ha hozzád nem térnek!
Lelkek mentésében, eszközöd lehettem,
szorgos munka mellett, szállt idő felettem.
Lassan már lenyugszik, földi életnapom,
dicsőséges arcod, mennyben megláthatom!

Pecznyík Pál Celldömölk 2013. IX. 18.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. Október 19. - 11:52:52
Sírt az Isten!

Minden szív, megrendült itten,
szent Fiában, sírt az Isten!
Engedetlen népe felett,
mert bűnt kedvelt, Ura helyett.
Szeme: könnyektől homályos,
mivé süllyedt, a szent város!
Fára verte drága Fiát,
most meg: keresi lábnyomát.
Eltakarta idő pora,
ezért, nem leli meg soha!
Könnyet hullat népe felett,
Fia nála, nem kap helyet.
Nép nem nézhet, templomára,
siratófal, az oltára.
Bár most, Jeruzsálem felett,
felhők takarják az eget,
ám a felhők elvonulnak,
szavára az égi Úrnak!
Jeruzsálem ezer évig,
gyémánt színben ragyog, fénylik.
Benne: holtak talpra kelnek
örömére az Istennek!
Nem lesz könnyes, Uruk szeme,
város: hívőkkel lesz tele.
Választott nép, néz az Úrra,
templomod, felépül újra!
Beteljesül vágyad, álmod,
főpapjában, Jézust látod!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2013. IX. 17.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. Október 19. - 16:23:28
  O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. Október 19. - 17:55:38
Két tisztelője készítette az elektronikus verseskötetet ajándékba Pecznyik Pali bácsinak, ő pedig díjmentesen tovább adja az olvasóknak. Az utolsó 1000 darab versét tartalmazza, melyek még nem jelentek meg kiadásban.

     Kedves Testvérek!
Szeretettel küldjük Apuka legújabb 10 kötetből álló elektronikus verses kötetét.

Szerkesztője és összeállítója Dezső Ilona.

Amit ezen a helyen is, még egyszer szeretnénk nagyon szépen megköszönni!

Olvassák áldással a Testvérek!

Sok szeretettel: Pali bácsi és Joli

 http://kortars.weboldala.net/percnyik.html

Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2013. Október 19. - 18:16:07
Nekem nagyon tetszenek Pali bácsi versei, remélem olvashatunk még itt is tőle!
;)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. Október 19. - 21:45:59
Igen Csaba, e-mail-en kapcsolatban állok velük, Jolika lánya mindig elküldi nekem a legújabb verseket és én boldogan terjesztem
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2013. Október 19. - 21:49:13
O0 szivetadja
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. Október 20. - 17:27:19
Isten célja!

Földi létemnek célját, ismerem,
mennyei Atyámnak, célja van velem!
Testbe helyezte, örök lelkemet,
egy kis családba tett le, engemet.
Örök életnek földi vándorát,
elérjem egykor, lelkem szebb honát!
Próbás életem, hamar véget ér,
értem is hullott, mentő drága vér!
Jézus szívéből, ott a Golgotán,
városon kívül, Péntek délután!
Mióta szívem, Jézus tróntere,
azóta vagyok, Isten gyermeke.
Azért kaptam itt, hosszú életet,
vezessek hozzá, drága lelkeket!
Megváltott lelkem, egy nagy vágytól ég,
hívő lelkekkel teljen meg, az Ég!
Suhan az idő, hónapok, évek,
jelzik: nemsoká, szebb honba érek.
Ott vár Megváltóm, megláthatom Őt,
népe körében, örökké dicsőt!
Ott nincs bűn, halál, könny se szenvedés,
éji álomból, újra ébredés.
Egyetlen nap van, dicső, végtelen,
fel nem foghatja, földi értelem.

Pecznyík Pál Celldömölk 2013. IX. 16.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. Október 21. - 20:26:24
                        Szebb vég!

Fény, levegő, víz, föld, Isten ajándéka,
emlékeztet minket, béna nyomorékra.
Szívet szomorító, hogyan bánunk vele,
levegő, víz és föld, szennyezéssel tele.
Panaszkodunk: mért nincs szép idő, jó termés,
hát nem látjuk okát? Amely csak pénzszerzés!
Földünk terméséből, minél több pénzt nyerni,
kétszer aratni és kétszer szüretelni.
Megbontottuk a szép, természeti rendet,
bár Isten, szebb célból, alkotta az embert!
Nem azért, hogy földből, tripla hasznot nyerjünk,
áldással műveljük, s védelmére keljünk!
S mi: védelem helyett, zsaroljuk a földet,
hajtson hasznot nekünk, minél jobbat, többet.
Már kiszívtuk régen, termőföldünk zsírját,
észre sem vesszük, hogy ássuk magunk sírját!
Mint fertőző lepra, terjed drog, bájital,
rabságába esik, egyre több fiatal.
Távolinak látunk, hetven, nyolcvan évet,
sokan meg sem érjük, a szép öregséget.
De Isten: ennél is, szebb véget szánt nekünk,
már múló földön is, gyermekei legyünk.
Áldott Fia által, aki értünk élt – halt,
Sátán s halál felett, aratott diadalt!
E csodás győzelmét, velünk megosztotta,     
s övéi számára, mennyet, földre hozta!                 

Pecznyík Pál Celldömölk 2013. X. 15.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. Október 22. - 09:07:23
            Jézus is volt hajléktalan!

Kinek e látható Világ, kezébe van,
Megváltó Urunk is volt már hajléktalan!
Az ő világa sem volt jobb, mint a mai,
nem volt hová, fáradt fejét lehajtani!
Egyszerűen járt ő, lábán sarut hordott,
Ő is átélt, mint mi, hajléktalan sorsot. 
Ne bánkódj fölöttébb, hajléktalan barát,
bár mostohán bánik veled, néped, hazád.
Gazdagok, Lázárok voltak, ma is vannak,
s elnézik nyomorát, sok hajléktalannak.
Ok nélkül: oly sokszor, elítélik őket,
téllel közeledő, fagy elé nézőket.
A sok hajléktalan, aluljárókban él,
nincsen ágy alatta, fölötte nincs födél.
Jómódú lakói, ősi magyar honnak,
hajléktalanokra, csak alig gondolnak.
Pedig ők is, mint mi, magyarok, véreink,
egy vérből származunk, tehát testvéreink!
Ezért ne nézzük le, karoljuk fel őket,
otthon után vágyó, titkon könnyezőket.
Mért jutottak ide? Okát: ne firtassuk,
megsegítve őket, örömük láthassuk.
Irányukba soha, ne legyünk hidegek,
hajléktalanokban, Megváltónk didereg!
Ha egy hajléktalant, oltalmunkba vettünk,
Jézussal tettünk jót, ki meghalt érettünk!
Ám fel is támadott! Mivel halhatatlan,
közben jár érettünk, minden pillanatban!
Az új földön nem lesz gazdag, hajléktalan,
de még háború sem, béke: határtalan.                             

Pecznyík Pál Celldömölk 2013. X. 14.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. Október 23. - 15:39:29
              Beszélnek az évek!

Beszélnek a napok, beszélnek az évek,
Szabolcsi homokon, Tirpák nemzedéknek.
Ma: távoli múltba visszanéz, sok látnok,
benépesültek rég, lakatlan határok.
Régtől, szilárdan áll, e patinás templom,
Isten népét várja, mint szép lelki otthon.                           
Emlékezni jött el, gyülekezet népe,
vére is hullott itt, nem csak verítéke.                   
Élete keresztjét, türelemmel hordta,
Ura elé járult imában, naponta.
Áhítattal gondol, gyülekezet népe,
Túróczy Zoltánra, áldott püspökére.
Itt hangzott ajkáról, Isten szent igéje,
s hullt a drága Ige, szomjas nép szívére.
Beszélnek a napok, beszélnek az évek,
egymást követik az újabb, nemzedékek!
Élet – rózsák nyílnak, a nyíri homokon,
míg szárnyal az idő, behorpadt sírokon.
Magam is emlékszem, Nyírségi életre,       
nyárban, fagyban töltött, derűs, bús évekre. 
Elhunyt hitvesem is, hívő Tirpák lány volt,
úgy ismerték őt, mint, kisegítő kántort.               
Ő már följebb lépett, ama szebb hazába,
hol Istent dicséri, zengő aranyhárfa.
Ott: megállt az idő, hónapok és évek,
Isten trónja előtt zeng, a hálaének. 

Pecznyík Pál Celldömölk 2013. X. 11.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. Október 24. - 11:32:51
                              Mennyei só!

Só nem tudja, hogy ízesít, csak az, aki él vele.
Az embernek nem esik jól, ha sótlan az étele.
Megszokottnak tűnik, ha mi, rendelkezünk e kinccsel, 
ám duzzogunk, bosszankodunk, ha otthonunkba nincsen.   
A sót is, mint más adományt, Urunk adta minekünk,   
ízessé tehessük vele, naponta az ételünk.

Isten népe: mennyei só, életet ízesíthet,
mert bűn miatt: egyre jobban romlik, bomlik az élet!
Kevés itt a mennyei só, ízes lelki táperő,
hiányában nincs ébredés, lelki bomlás, egyre nő.
Bűnünk miatt: már Édenben, megromlott az életünk,
Ám jó Atyánk, szent Fiában, újra ízt adott nekünk!
Atyánk kegyelméből mi is, ízesítő só vagyunk,
legyen ízes lelki élet ott, hol élünk és lakunk.     
A bűn –lepra egyre terjed, fertőz népet, családot,
csak mennyei só menti meg romlástól, e világot!
Jézus: áldott mennyei só, szent népedben légy jelen,
könyörülj a sok millió, bűnbe merült, életen!
Lelked által, Te élj bennünk, ízesítő só gyanánt,
A Golgotán, Te győzted le a sátánt, a bűnt, halált!
Áldott Jézus, a menny ízét, Te hoztad le minekünk,
hála, hogy azt országodban, megosztod majd mivelünk!

Pecznyík Pál Celldömölk 2013. X. 9.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. Október 24. - 14:27:06
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2013. Október 24. - 17:33:05
        A LÉLEK GYÓGYULÁSA

Sűrű, nehéz felleg ereszkedik, ólmos szürkeséggel.
Szitáló köd cseppjei szurkálják arcomat,
mint ahogy a fájdalom pengéje metszi lelkemet.
Megfognám, és szorosan tartanám tenyeremben
a zúzmarás gondolatokat, amíg elolvadnak,
de könnyezve didergő szívem legalább annyira vágyja
az éltető szeretet-tűz melegét,
mint a ködfátyol alatt reszkető érzések,
téblábolva nedves szempilláimon.
Milyen vigasztaló, hogy van olyan szeretet,
ami Istentől árad, és belülről gyógyít kifelé:
előbb letörli a sebzett szív zúzódásainak vérző nyomát,
majd napsugaras mosolyt pihentet meg
a könnyektől fényes szempárban.

2013. október 10.                  Guti Tünde
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2013. Október 24. - 21:15:14
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. Október 24. - 22:17:24
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. Október 25. - 10:02:14
                           Van elég hely!

Föld: lelkünk előszobája, itt van hazánk, otthonunk,
ide helyezett az Isten, itt jő fel, s nyugszik napunk.
A nagy világegyetemben, valóban előszoba,
ám nem úgy alkotta Atyánk, ne hagyjuk mi el, soha.
Lelkünk előszobájában, van átmeneti ajtó,                           
holta után, ki lép azon, igaz és bűnre hajló.                             
Lelki szobánk zarándok hely, átmeneti lakhelyünk,
s abból egy nap, áldott Urunk, menny honába száll velünk!             
Hála, nem csak előszoba: két szoba is létezik,
lelkünk pedig vagy egyikbe, vagy másikba érkezik.
a két szoba külön álló, egymástól jó messze van,
ám közöttük nincs átjárás, miként gondolják sokan?
Az egyik: Atyánk lakhelye, s abban, csodás fény ragyog,
másik szobában sötétség, s abban kén-füst, kavarog.
A két szoba láthatatlan, csak hit szemmel látható,
eltakarta szemünk elől Atyánk, a Mindenható!
Mert ha testi szemeinkkel, láthatnánk a szebb szobát,
ellenség is lépne abba, nem csak testvér, hű barát.
Előszoba lakóinak, Atyánk régtől hirdeti,
fényszobában Vele élhet mind az, aki hisz neki!
Lelkükkel nem törődőkre, vár a zord sötét szoba,
de annak nincs kijárata, s nem hagyható el, soha.
Hívás pedig egyre hangzik: áldott ajkadról Uram,                         
mert a drága lehetőség, mint az idő, elsuhan.
 Fényszobában van elég hely, s abban: Te leszel velünk,
csodálhatjuk kedves arcod, hát kell ennél több nekünk?

Pecznyík Pál Celldömölk 2013. X. 5.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: ircsi - 2013. Október 25. - 11:43:30
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2013. Október 25. - 19:07:42

Kis Rea: "Kegyelem"

"Kegyelem"

Homokba írtál egykor Jézus,
és adtak volna szádba ezer szót
szilaj gyilkosok
te mégsem mondtad:
Megérdemli.
Tegyétek csak vad farizeusok!

Én álltam ott:
bűnös vádlott
szerencsétlen asszony
megszégyenült, odahurcolt.

Akkor egy-egy kézből a kő kihullt
a tömeg fejet lehajtva elvonult
és csend lett körülöttem, mély,
mikor arcod felém fordult.

Az az óra nem tűnt el nyomtalan
mert lelkemben szavad örök pecsétté vált;
de jaj, most a kövek hullanak
s alig látlak
azok záporán át
csak újra hallom
én, az elgyötört asszony
mit ajkad egykor megformált,
és kő helyett felém szállt
és csak nekem szólt, csak nekem:
"Kegyelem."

Ma, amikor megállítod majd az utolsó vádló kezet
azt hiszem, csend lesz, újra mély csend lesz...
Te rám tekintesz
és én tisztán látlak újra Jézus
mert bűneimtől szabad leszek!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2013. Október 26. - 08:25:07
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. Október 26. - 09:52:17
         Versruhában!

Késő őszi napsugárban,
állok színes versruhában,
Uram: hálám feléd zengem,
ajándékod testem, lelkem.
Hajkoronám már fehéren
csillog, őszi napsütésben.
Hulló lomb avaron járok,
mennybe hívó szóra várok.
Átéltem sok tavaszt, nyarat,
gyümölcsös őszt, télen havat.
Ezerféle szépet láttam,
mégis: ennél szebbre vágytam.
Mert itt minden múló, véges,
van szebb új hon, dicsőséges!
Abban: nem lesznek évszakok,
sötét éjek, fagyos napok.
fát tördelő viharszelek,
hullámtornyú mély tengerek.
Az új földön, minden más lesz,
senki nem ad, senki nem vesz,                             
fényben ragyog, lelki ruhám,
égi öltöny, földi után.
Abban állok Atyám előtt,
csodálva és imádva Őt!
Pecznyík Pál Celldömölk, 2013. X. 22.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. Október 26. - 12:36:40
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2013. Október 26. - 15:18:49
Kiss Adina :

Nincs emberem

Sokszor ülök gondolataim mellett,
Mint a béna a Bethesda partján.
A tehetetlenség olykor teljesen megbénít.
Várom a csodát, a mennyeit,
De nincs emberem.

Kerestem, de mára azt is feladtam.
Embertelenül, tehetetlenség bénaságában
Várlak!

Valóságosabb vagy nekem
Minden földi valóságnál.
Szavad hatalmasabb
Minden emberi szónál.
Mert az emberi ma van,
De holnap elhull,
Mint virág, ha a fagy rálehel.
Te akkor is vagy nekem,
Ha nincs emberem.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. Október 27. - 16:53:06
                   Valaki integet!
Száguld a gyorsvonat, életünk vonata,
csillagtalan sötét, lelki éjszakában,
s azon: nép milliók, fehérek, színesek,
könnyezve, vagy vígan, ital mámorában.
Talán nem is tudják, hogy ez a gyorsvonat,
az örök kárhozat, hona felé robog,   
s van még lehetőség, üdv – vonatra szállni,
amelynek mozdonyán, kereszt zászló lobog!
Életünk vonata, kényelemmel teljes,
szinte nem kívánunk mi, leszállni róla,
ámde jaj, azoknak, kik vígan utaznak,
s azon éri őket, az utolsó óra!
Nem gondoltak arra, hogy lehet átszállni,
de csak addig, amíg élő szívük dobog.
Ha a vonat átfut, halál állomáson,
többé nincs visszaút, lelkük bárhogy zokog.
A szakadék előtt, valaki int nekünk.           
Szálljatok le hamar, elcsábult emberek!
Lehullni a mélybe, szakadék torkába,
Isten jóvoltából, nem kéne senkinek!
Ám a legtöbb ember, vígan dalol, táncol,
észre sem veszi, hogy milyen közel a vég!
S ha nem lépne közbe, könyörtelen halál,
óh ki tudja, meddig, vígan táncolna még?
Isten, oly sok módon figyelmeztet minket,
létünk itt küzdelmes, mulandó és véges,
szánó szeretettel, ma is honába hív,                 
amely káprázatos, örök, dicsőséges!
Élet vonatáról, az üdv vonatára,
amíg szívünk dobog, átszállni még lehet!
Vonatunk meg sem áll, a cél – állomásig,
s abban: Jézus készít nekünk, dicső helyet.         
Pecznyík Pál Celldömölk 2013. X. 21.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2013. Október 27. - 19:38:35
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. Október 29. - 10:27:54
Tudjátok – e?

Szülők: tudjátok – e, ha gyermeket nyertek,
Isten ajándéka, minden drága gyermek?
Talán emberileg, mindent megpróbáltok,
ám a gyermekáldás, mégsem jön hozzátok!
Gyermekáldást néktek, Mennyből Isten adhat,
előtte már ismert, a parányi magzat.
Látja: mint fejlődik rejtve, anyaméhben,
azt is, hogy százezrek, halnak gyilkos kézben!
Akinek Isten ad, világra sem hozza,
akinek meg nem ad, érte sír, zokogva.
Ó bárcsak minél több, hívő szülő lenne,
s imádkozó szívű, gyermeket nevelne.
Akinek a szíve, Jézusért dobogna,
szívében a hitnek, szent lángja lobogna!
A gyermeknevelés, nem könnyű feladat?
Kevés hívő gyermek él ma, a Nap alatt.
Akinek szívében, felgyúlna égi fény,
és világítana, a bűnök éjjelén,
Alkotónk az Isten, joggal várja tőlünk,
ilyen fénysugárral, teljen meg ős földünk!
Bár volna minél több hívő szülő, gyermek,
szíve örömére, a boldog Istennek!

Pecznyík Pál Celldömölk 2013. IX. 9.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2013. Október 29. - 19:09:57
 KEGYELMI SUGARAK

 

Itt állok lelkem kapujában,

és csendesen olvasgatom

a falra írt üzeneteket.

Ezután bezárok ajtót, ablakot,

hogy ne zavarjon nesz vagy zörej,

s szívemmel az Úr szívéig érjek,

hogy szeretethullámai átmossák bensőmet,

majd kegyelmének sugarai

bevilágítsanak az elfeledett zugokba,

s tengerként hömpölyögjön át rajtam

az a szelíd irgalom,

ami a példázatbeli samaritánust

tettekre indította.

Igazságban járni annyi, mint

Jézus minden tulajdonságával felruházva

betölteni a szeretet törvényét.

 

2013. október 24.                    Guti Tünde
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. Október 29. - 19:42:27
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. Október 29. - 21:08:40
Kétféle házas út

 Templomban már egyre ritkább,
 esküvői kis csapat,
 egyre nagyobb teret hódít,
 élettársi kapcsolat.

 Fiú, leány életébe
 Isten ne szóljon bele,
 kettőjük szűk életébe,
 Őneki már nincs helye.

 Ám hol Isten nem jut szóhoz,
 ott a Sátán lesz az úr,
 így két szív kis hegedűjén,
 könnyen elpattan a húr!

 És ha egy nap: hajba kapnak,
 fel is út, meg le is út,
 élettársi kapcsolat így,
 hamar vak vágányra jut.

 Milyem szép, ha oltár elől
 indul el egy ifjú pár,
 áldásával - harmadikként -
 az Úr Jézus vele jár.

 Házasságuk: gyermekekkel,
 az Úr koronázza meg,
 kéz a kézben mennek együtt,
 boldog szülők, gyermekek.

 Áldott: négy, öt évtizedes
 istenfélő házas út,
 nagypapának, nagymamának
 szólítnak, két szépkorút.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2009. IV. 24.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. Október 30. - 20:56:42
Vágy!

 Múlt században, Kiskőrösön dobbant elsőt a
 szívem,
 szegény szülők gyermekeként, nem volt ismert a
 hírem.
 Óvodába, iskolába, mint kis gyermek ott
 jártam,
 nem volt szakmám, így munkásként, munkaadóknál
 háltam.
 Temetőben ott domborul, szeretteimnek
 sírja,
 messze vannak: nem állhatok sírjaik fölött,
 sírva.
 Élet zúgó viharszele, messzire sodort
 engem,
 Dunántúlon, Celldömölkön, újabb otthonra
 leltem.
 Idő száguld, már tízedik évtizedemben
 járok,
 új életben szent mennyei, hazahívásra
 várok.
 Vár örök hon, így örömmel hagyok hátra itt,
 mindent,
 kire olyan régtől vágyom, megláthatom az
 Istent!
 Bár csak mennybe vágyakozna, minden magyarnak
 lelke,
 földinél szebb, és ragyogóbb, örök hazára
 lelne!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. IX. 22.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. Október 30. - 21:02:42
Száll az idő!

 Száll az idő, mint gondolat,
 száz év is csak,egy pillanat.
 Nagyon rövid itt az élet,
 kevés ember: él száz évet.
 Nincs hatalmunk idő felett,
 késleltetnünk azt, nem lehet.
 Idővel tán versenyt futunk,
 sírnál tovább, úgy sem jutunk.
 Idő itt hagy, tovább szárnyal,
 nem osztozik versenytárssal.
 Időt: Isten hozta létre,
 volt kezdete, és lesz vége!
 Így száguld két végpont között,
 Isten Úr, az idő fölött!
 Időt, azért adott nekünk,
 mivel szent célja van velünk!
 Időben úgy éljünk, fussunk,
 hogy megtérve: mennybe jussunk.
 Abban: időt nem kell mérni,
 időtlenben, fogunk élni.
 Aranyhárfák hangja mellett,
 ajkunk, új éneket zenghet.
 Bűn, sötétség, nem lesz többé,
 fény árad ránk ott, örökké!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. IX. 22.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. Október 31. - 14:02:00
Isten hatalma!

 Ezen a nagy ősi bolygón, mely Nap körül körbe jár,
 Mi látható: a Teremtő Isten felől prédikál!
 Nézd: a gyémánt harmatcseppet, nyáron fűszálak hegyén,
 valamennyi: a hatalmas, örök Istenről beszél.
 Nézd: a sokféle virágot, mindnek más az illata,
 mind ezt, titkon hozta létre, Isten, teremtő szava!
 Nézd: a sokféle madarat, mindnek csodás hangja van,
 Hangot: Isten adott nékik, őt dicsérik boldogan.
 Nézd: a hullámtornyú tengert, játszik benne a Bálna,
 hasítja a tenger vizét, zsákmányokra vadászva.
 Nézd: a félelmes tornádót, nyomában vész és halál!
 háztetőt tép, fákat tördel, földre ver, kit eltalál.
 Szélcsendes táj, zúgó vihar, a nagy Istenre mutat,
 szélcsendnek is, viharnak is, Isten készített utat.
 Boldog ember, ki ezekben, Alkotóját látja meg,
 midőn hangját kiereszti, ősi földünk is, remeg!
 Szeretete mégis csodás, oly lágy, mint egy lehelet,
 elsimít, bús redős arcot, töröl fájó könnyeket.
 Örök Isten, csodás művét, kifürkészni nem lehet,
 szent Fiában mutatta meg, bűnbánókat, mint szeret!
 Ha nem elég, amit látunk: láthatatlant higgyük el,
 nála: ennél szebb hon vár ránk, ha Jézus, hozzá emel!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. IX. 23.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. Október 31. - 14:08:23
Csodás hon!

 Bűnöst úgy szeretni e földön, nem lehet,
 mint mennyei Atyánk, aki a szeretet.
 Jobban szeret minket, mint szülő gyermekét,
 még ha nem látjuk is, oltalmas szent kezét.
 Nem ok nélkül fenyít, midőn bűnben talál,
 fenyítése előtt mégis, intelme áll.
 Mielőtt mi lépnénk, rossz célunk ismeri,
 hogy azt, elkerüljük, kénytelen inteni!
 Ránk leső bajt, veszélyt, mindig elkerülnénk,
 ha Atyánk intését, mi komolyan vennénk.
 Atyánk javunkra int, mert jót akar nekünk,
 az ÉLET könyvében, ragyoghasson nevünk!
 Ős ellenünk viszont, épp ezt nem akarja,
 ő akkor örvendez, ha szívünk bűn marja.
 Abban leli kedvét, ha ölhet, rombolhat,
 bűnben hagyva minket, Istennél vádolhat.
 Atyánk elől egykor, sátán kivettetett,
 nincs hatalma többé, Isten népe felett!
 Régóta érvényes, a szent határozat,
 perbe szállt Istennel, vár rá a kárhozat.

 Kereszt rég hirdeti, hű Atyánk, mint szeret,
 Fiában helyettünk: ott Ő is, szenvedett!
 Mi vagyunk vétkezők, Jézus halt helyettünk,
 bűn, halál, hatalma, rég megtört felettünk!
 Itt sok a menekült, árva, hajléktalan,
 Atyánk célja: ember, ne legyen hontalan.
 Csodás hont készített, melynek párja nincsen,
 abban élhetünk majd kegyelméből, ingyen.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. IX. 22.    
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2013. November 01. - 07:05:16
Nehéz utak

Te megígérted: ott leszel velem
mikor át kell majd kelnem
a gyors sodrású folyóvizeken
a gyötrő-tikkasztó lángtengeren,

és az elsodró, mély örvényeken
keresztüljutok majd győztesen
igaz, könnyekkel a szememben
mert széttépett az élet
ronggyá szakadt a szívem,
de rólad valamit mégis megértve
akinek útja
vérzőn, sebesen
haldokolva
a Golgotán át vezetett
a mennybe,
és mégis eljöttél értem.

Kiss Rea
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. November 01. - 08:09:58
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. November 01. - 09:24:00
Jézussal hármasban!

 A hitvesi hűség,
 Isten ajándéka,
 nem pedig, két bűnös
 szívnek, hozadéka.
 Sok hitves képtelen,
 e kincsre vigyázni,
 hűség területén,
 oly könnyű hibázni.
 hitvesi hűség ma,
 egyre jobban bomló,
 lassan oly ritka lesz,
 mint a fehér Holló.
 Isten: a hűséget,
 egy életre adta,
 őrizze halálig
 két szív, mely megkapta!
 Van: ki negyven évig
 hűséges, párjához,
 van: ki hatvan évig,
 párja halálához.
 Hitvesi hűségért,
 áldjuk Istenünket,
 Ő kötötte egybe
 egy nap, szíveinket.
 Jézussal hármasban,
 fussunk léthatárig,
 hitvesi hűségben,
 híven, mindhalálig!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. IX. 9.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. November 01. - 09:27:00
Isten fiai!

 Isten fiai mind, tőle valók,
 földi lét után, mennyei lakók.
 mennyben nincsenek esték, hajnalok,
 élnek örökké, mint az angyalok.
 Lelkük öltönye, porból vétetett,
 abban járniuk, mennyben nem lehet.
 Nékik nem árthat Sátán, sem halál,
 Csak bomló testük az, ami sírba száll.
 Feltámadásban, kapnak új ruhát,
 fejdíszként fénylő, élet - koronát!

 Az a szép hon már, hit által övék,
 szemük nem látott szebbet, soha még.
 Abban állhatnak, majd a trón előtt,
 látva, imádva Istent, a dicsőt!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. IX. 11.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. November 01. - 09:30:57
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. November 02. - 10:24:30
              Jézus szolgálj bennünk!

Örvend szívem, midőn segíthetek másnak,
akit roskaszt terhe keresztnek, vagy gyásznak.
Törölni arcáról, lecsorduló könnyet,
terhet vinni pedig, kettőnek már könnyebb.
Egyre több a beteg, idős és magányos,
elmúlt ifjú kora, a csodás, virágos.
Hűvös szelek jelzik, a tél már közelget,
ritkán derül az Ég, a Nap sem melenget.
Így milyen kegyelem, Megváltónkban hinni,
derűjét, mosolyát, bánkódókhoz vinni.
Bánatot, szenvedést, Urunk jól ismerte,
szívéből gyógyítás, öröm áradt szerte.
Hála, ma is itt jár, drága Lelke által,
forduljunk hát felé arccal, és ne háttal!
Testi, lelki, bajból, Ő hozhat ki minket,
örömmel tölti be, félénk szíveinket.
Szánó szeretettel, övéiben jár itt,
bár fordulna hozzá mind, kit Sátán ámít. 
Higgyük: nincs e földön nagyobb, szebb szolgálat,
mint akikben ma is, Megváltónk szolgálhat!
Jézus: szolgálj bennünk, kik imádunk téged,
vihessünk enyhülést annak, kit bűn éget!
Könnyes gyászolóknak, lelki vigasztalást,
magányosoknak meg, Veled együtt lakást!

Pecznyík Pál Celldömölk 2013. X. 28.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2013. November 03. - 07:10:40
Túrmezei Erzsébet : Meddig

Uram, tenéked sok a Pétered.

Sokak a nagycsütörtök éjszakáid,
S olyan kevés a csendes Jánosod,
Aki nem ígér, nem fogadkozik,
De elkísér egész a Golgotáig.

Mert olyan könnyű azt kimondani
Egy izzó percben: meghalok veled,
De annyi minden visszahúzna még,
Ha ránk borul a szörnyű éjszaka,
Ha megérint a fagyos lehelet.

Talán csak egy kisgyermek mosolya,
Vagy a hitves könnyfátyolos szeme
Susognak a szélben ringó habok,
A halászbárka, otthonképe hív
Ó, legalább búcsúzni kellene.

Hamu alól az életösztön is felparázslik,
Ó, ilyen hirtelen?
Egy percre olyan szép lesz a világ
Átölel minden színe, illata
S már el is hangzott a: nem ismerem.

Uram, tenéked sok a Pétered.
Sokak a nagycsütörtök éjszakáid.
Hadd lehessék én csendes Jánosod,
Aki nem ígér, nem fogadkozik,
De hű marad egész a Golgotáig.




Istenem ! Add, hogy én is lehessek egy ilyen "csendes Jánosod", aki hű marad mindvégig!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. November 03. - 17:11:00
                    Nem bántam meg!

Már régen volt, midőn keskeny útra léptem,
Jézus előtt mélyen, hajtottam meg térdem.
Huszonhárom évig, széles úton jártam,
bűnre hajlott szívem, bűnbe vitt a lábam.
Lelkemnek ügyével, semmit sem törődtem,
bűnöket kedvelő ifjakhoz, szegődtem.
Vonzottak világi vágyak, kívánságok,
s elmaradtak régi, áldott imádságok.
Vissza nem hozható, eltékozolt évek,
ajkamról nóta szállt, s nem a hálaének.

Ilyen állapotból léptem, keskeny útra,
bíztam életemet, áldott égi Úrra!
Máig sem bántam meg, e szép nemes tettem,
hiszen a Golgotán, Jézus halt helyettem!
Függött: ártatlanul, a véres kereszten,
halhatatlan lelkem, bűnben el ne vesszen!
Elszakított engem, e bűnös világtól,
s megmentette lelkem, az örök haláltól!
Felejthetetlen mit, Jézus tett énvelem,
hálából, oltárán: égjen el életem!
Bűnös ember többet, már nem adhat néki,
de mit Ő ad nekem, üdvösség: mennybéli.

Pecznyík Pál Celldömölk 2013. X. 28.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. November 04. - 19:32:58
                          Elmúlóból jövendőbe!

Sokasodik földünk népe, szomorú az élet-képe.
Terjed ragály, éhség, fegyver, egyre több a szegény ember.
Gazdagok nagy vígan élnek, nélkülöznek a szegények.
Szánalom meg, alszik mélyen, távol: ezrek halnak éhen!
Sokan élnek gondtalanul, s áldott kenyér, szemétbe hull.
Millióknak nem jut kenyér, sokak fölött, nincsen fedél.
Menekültek táborokban, nyomorognak sátorokban.
Isten, ide tett le minket, itt éljük le, életünket.
Mi látható: múló minden, csak lelkünk távozhat innen.
Arany, ezüst, mind itt marad, minden: mit kezünk megragad.           
Porból való test porrá lesz, romba dől, mit ember végez.                   
Csillagtábor, a Föld felett, nélkülözi az életet.
Bolygók között, nincsen honunk, e múló Föld, az otthonunk.
Siralmas az, mivé tettük, földjét, vizét, beszennyeztük.
Isten, ne törődjön velünk, nélküle is, megélhetünk.
Ezt harsogják büszkén sokan, míg létük vonata suhan,
de nem a jó Isten elé? Hanem kárhozatuk felé!
Pedig Isten, szánja őket, kárhozat felé menőket!
Hála, lehet visszatérni. üdvösség útjára lépni!
Boldog: aki ezt megteszi, üdv – köntösét majd felveszi.                     
Isten előtt: gazdag, szegény, Jézus nélkül, semmit sem ér.
Ám ki Jézust befogadja, az életét néki adja,
az új földön lát sok csodát, és örökli, az üdv honát!

Pecznyík Pál Celldömölk 2013. X. 28.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. November 05. - 13:40:59
                  Lelki sivatagon…

Lelki sivatagon lépdel, lelki lábam,
sivatagi homok, előttem, utánam.
Egy cseppet sem vonzó, e sivatag képe,
lelki sivatagon halad, Isten népe.
Halhatatlan lelkem, ennél szebb hont óhajt,
abban: nem hallani sem jajszót, sem sóhajt.
Abban: nincs lombhullás, verejték, könny, bánat,   
az új hon polgára, aranyutcán járhat.                           
Csak a testi szemnek tetszik, mi látható,
kék Ég, hegy – völgy tenger, zivatar, vágtató.
De ez, bármi szép is, mulandó és véges,
láthatatlan hazám, örök: dicsőséges!
Szebb örök hazámba, Jézus Krisztus az út,
azon vár az Isten, ifjút, időskorút.
bűn, betegség, halál, abból ki van zárva,
oda nem érhet fel, földi zsivaj, lárma.
Mennyei zene szól, aranyhúrú hárfán,
játszadozik a fény, Kerub, Szeráf, szárnyán.
 Ez pedig valóság: nem mese, nem álom,
mind ezt, megláthassam, napját alig várom.                             
Lelki sivatagban, láthatatlan úton,
szemem elé tárul nem soká az új hon!
Kísérőm az úton, a drága Szentlélek,
nem marad el tőlem, míg hazámba érek!
Ott majd megpihenek, nem kell tovább mennem,
hófehér köntösben, él örökké, lelkem.

Pecznyík Pál Celldömölk 2013. XI. 01.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. November 06. - 16:55:46
          Isten műve!

Istenünk csak ámulattal
csodálhatjuk művedet,
semmiből Te hogyan hoztál
létre földön, életet!                 
Férfiből egy hozzá illő           
hajadont, hoztál elő,
így jött létre a házasság,
a kedves a megnyerő.
Bár e csodás harmóniát,
megtörte az ős Gonosz,
így ismerte meg az ember,
mi a jó és mi a rossz.
Megszántad az elcsábított,
ártatlan két gyermeket,
bűn nem tudta meggátolni,         
velük való tervedet!
Bűn kérdését elintézte
Fiad: fenn a Golgotán!
Sziklasírból feltámadott,
életfénnyel, homlokán!                             
Menyasszonyát mennybe viszi,
Krisztusunk a Vőlegény,
eljegyezte hitveséül,       
drága vére érdemén!
A ragyogó menyegzőre,
nemsokára sor kerül,
s Vőlegény a menyasszonnyal,
öröklétre egyesül!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2013. X. 31.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. November 07. - 11:59:09
Régi helyett új Világ!

 Földünk minden oldaláról,
 tengeréről, hegyormáról,
 ezrek szólnak, énekelnek,
 látásukra: útra kelnek.
 Vonják őket rom-városok,
 képződmények, piramisok.
 Inkák földje, régiségek,
 tavak, folyók, vízesések.
 Mert nagyúr a kíváncsiság?
 Vonzó a sok látványosság.
 Egyre több a látogató,
 mivel sok a látnivaló.
 Mind ezt látni jó és nemes,
 tanulságos, épületes.
 Mégis: e látható világ,
 eltűnik majd, mint délibáb!
 Volt kezdete, lesz majd vége,
 helyette: új hon jön létre!
 Belépni: nem kötelező,
 önkéntes ott, a résztvevő.
 Szól a hívás, nem hiába,
 jöjj régiből, új világba!
 Hagyd a múltad, felejtsed el,
 cserélj új hont, a régivel!
 S az új honban, ki vár téged?
 Jézus! Aki meghalt érted!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. IX. 5.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. November 08. - 10:17:29
Ne csak földre nézzünk!

 E múlandó földi téren,
 Teremtőnk nagy műhelyében,
 nagy kiváltság, a mi részünk,
 mégis: mi csak földre nézünk.
 Bár itt van hazánk, lakásunk,
 szülő, testvér, munkatársunk,
 kuporgatunk, gereblyézünk,
 de menny felé? Alig nézünk!
 Szívünk: földiekkel tele,
 Jézusnak, abban nincs helye!
 Munkában telt, hosszú élet,
 mit gyűjtöttünk? Semmiséget.
 Mi összegyűlt, évek alatt,
 bár szerettük, mind itt marad.
 Hátra hagyjuk az egészet,
 megemészti, az enyészet.
 Múlóért küzdött kéz, a láb,
 örök lelkünk, megy csak tovább!
 Megsemmisül, mi itt marad,
 földünk: a vég felé halad!

 Istentől kaptuk lelkünket,
 és látható, hús- testünket.
 Abban: égre is tekintsünk,
 ott van gyűjtött lelki kincsünk!
 S ha megfutjuk földi pályánk,
 mennyben örök öröm vár ránk.
 Ezért, ne csak földre nézzünk,
 Atyánknál vár, örök részünk!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. IX. 5.    
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. November 08. - 14:58:11
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. November 09. - 11:21:40
Lelki közlegény

 Vértelen harc folyik itt, a földi téren,
 elveszett lelkekért, mert alszanak mélyen!
 Dicső hadvezérem, Megváltóm, Jézusom,
 élet - harcmezején, oly sokszor elbukom.
 Őrhelyen vigyázni nem tudok éberen,
 éber az ellenség, elbánik énvelem.
 Segíts, úgy használnom, az Ige fegyverét,
 szíven talált lélek, lehessen mind, tiéd!
 Élet harcmezején tombol az Ige - harc,
 győzelem jele lesz, bűnbánó könnyes arc!
 Hála, seregedben lehetek közlegény,
 áldott kezed alatt, szolgálhat ifjú, vén.
 Bűnfoltos életem, Uram elfogadtad,
 s rám - cserébe - hívők, páncélzatát adtad!
 Abban harcolhatok, a lelki harctéren,
 bár a győztes harcot, már kivívtad régen!
 Hadvezérem segíts, győztesen küzdenem,
 országod számára, foglyokat ejtenem!
 Tán gyengének tűnik, a hívő kis sereg?
 Mégis, hol elvonul, a föld is megremeg!
 Hős Vezérünk láttán, menekül az ellen,
 hazugság csatát veszt, igazsággal szemben.
 Áldott a nap, melyen seregedbe vettél,
 próbákon át edzett, harcosoddá tettél!
 Uram: arra kér egy veterán közlegény,
 nyughasson majd nálad, váltságod érdemén.
 Bár lépnének sokan, hívők táborába,
 haladva menny felé, Jézus lábnyomába!
 De nem tábornokként? Hanem mint közlegény,
 ám szebb hon fiaként, ott nincs bűn, szenvedély.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. IX. 2.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. November 09. - 12:34:13
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. November 11. - 17:00:54
Lelki gyöngyvirágok

 Lelkünk Ura, Te jól látod,
 ezt a száz vers - gyöngyvirágot.
 Múló földünk, bűnök tere,
 lelket sebző bűnnel tele.
 Benne: a száz vers-gyöngyvirág,
 árassza a menny illatát.
 Szomorúan látod Urunk,
 mi: kárhozat felé futunk!
 Ezért, Fiad küldted hozzánk,
 mert nélküle, elkárhoznánk!
 Bűnnel gyötört drága lelkek,
 Jézus hív, vár, hozzá jertek!
 Mily öröm lesz, mennybe szállni,
 gyöngyvirágos kertben járni.
 Mi látható, elvész itten,
 országába vár az Isten!
 Abban minden állandó lesz,
 közel leszünk szent szívéhez.
 Nála nincsen bűn, könny, halál,
 s minden, ragyogó fényben áll.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. IX. 4.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. November 12. - 18:15:30
Kétféle lehetőség!

 Mondják, hogy sportolók: mind sokáig élnek,
 mellüket díszítik, arany, ezüstérmek.
 Versenyekre edzők, készítik fel őket,
 csillogó érmékért futókat, küzdőket.
 Pályájukat jelzik, győztes diadalmak.
 de egy napon ők is, miként mi, meghalnak.

 Magam: mivel szegény szülők fia voltam,
 nem jártam edzeni, soha nem sportoltam.
 Nekem munkamező, volt a sportarénám,
 dolgoztam télfagyban, nyáron, nap tűzött rám.
 Sporteszközöm: kapa, fűrész, fejsze, balta,
 kérges volt tenyerem, arcomat fagy marta.
 Munkásként megértem, kilencvennégy évet,
 lehullásra várok, mint gyümölcs, mely érett.
 Jézus lelki edzőm, lelki - versenypályán,
 győzelemre vezet, ám nem babér vár rám!
 Győzelmem díjaként, el nem múló élet!
 Ott: hol nem számolnak sem napot, sem évet.
 Van két lehetőség, testi, lelki pálya,
 az utóbbin futót, menny öröme várja!
 Válasszátok sokan, ezt a lelki pályát,
 mert e múló földön, nem lelitek párját!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. IX. 6.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. November 13. - 10:03:32
Újat, a régi élet helyett!

 Megromlott ez a Föld, ítéletre érett,
 nullának számít itt, egy emberi élet.
 Isten ajándéka lelkünk, és életünk,
 és azt kioltani, nincs jogunk minekünk.
 Mégis hadakozunk, küzdünk egymás ellen,
 sokszor a szó is öl, miként a lőfegyver.
 Isten nem ok nélkül íratta meg: ,,Ne ölj!"
 Felebarátoddal élj békén, s ne pörölj,
 De mi elvetettük, Urunk szent törvényét,
 s helyette átadtuk, a magunk kérvényét.
 Már - már követeltük, tegyen már kedvünkre?
 Adjon áldást: önző, konok életünkre.
 Mi már jobban tudjuk, mi szép, mi jó nekünk,
 ne nézze tétlenül, amikor szenvedünk.
 Adjon derült időt, ne zúgó zivatart,
 tartson távol tőlünk halált, és ravatalt.
 Mi élni szeretnénk, vigadni, nevetni,
 nem szomorú arccal, jókedvet temetni.

 Íme, ezek miatt romlott meg, ős földünk,
 nem vádol bűntudat, ha tán, embert öltünk.
 Süketek vagyunk, ha Urunk dorgál minket,
 mivel dédelgetjük, kedvenc bűneinket.
 Pedig Ő, kegyelmes, javunkat akarja,
 Fiában: kitárul felénk, mentő karja!
 Örök üdvöt kínál, örök halál helyett,
 régiért, cserébe, egy szebb új életet!
 Dicső új hazánkban, nincsen bűn, sem halál,
 ott örök az élet, s ragyogó fényben áll.
 Jertek hát bűnbánók, rövid a földi lét,
 hagyjuk itt a földit, fényesebb égiért!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. VIII. 26.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2013. November 13. - 19:45:04

Túrmezei Erzsébet:
A harmadik

Valamit kérnek tőled.
Megtenni nem kötelesség.
Mást mond a jog,
mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja: Nézd,
tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.

Messzire mentél.
Fáradt vagy. Léptél százat.
Valakiért mégegyet kellene.
De tested, véred lázad.
Majd máskor! – nyugtat meg az ész.
És a jog józanságra int.
De egy szelíd hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.

Valakin segíthetnél.
Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg.
Tán összetörte a szíved.
Az ész is azt súgja: Minek?
De Krisztus nyomorog benne.
És a szelíd hang halkan újra kérlel:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet!

Ó, ha a harmadik
egyszer első lehetne,
és diktálhatna, vonhatna, vihetne!
Lehet, elégnél hamar.
Valóban esztelenség volna.
De a szíved békességről dalolna,
s míg elveszítenéd,
bizony megtalálnád az életet!
Bízd rá magad arra a harmadikra!
Mert az a szeretet.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. November 14. - 10:07:03
Mikrofon
  2013-08-31 20:37:06, szombat
 
     Mikrofon

 Nem vagyok egyéb, mint
 recsegő mikrofon,
 kegyelemből Isten,
 a porból fölemelt.
 Lelki éhezőknek,
 általam nyújthasson,
 üde lelki italt,
 s mennyei eledelt.

 Hetven éve szolgál,
 ez a kis mikrofon,
 Atyám kezében van,
 ma is szolgál vele.
 Általa hívogat,
 bűnbánó lelkeket,
 lehessen országa,
 bűnbánókkal tele!

 Köszönöm Istenem,
 hogy kegyelmed által,
 lelkek mentésében,
 eszközöd lehetek.
 És ha majd elnémul,
 ez a kis mikrofon,
 Fiad váltságáért,
 Tehozzád mehetek.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. VIII. 26.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2013. November 14. - 12:59:46
VIRÁG LEGYEK

Uram – Te azt mondtad: gyümölcseiről ismerni meg az embert.
Ó, add, Uram, hogy ne gyümölcs, hanem virág legyek,
mert akkor dől el:
bot-e az, vagy fűzfavessző, vagy gyöngyvirág, vagy aranyeső,
mert ekkor dől el.
az élet ütemére mivé éled, lassan, észrevétlen – ha megnő.
Ha aranyeső volnék – leszállnának kelyhem méhébe
a tarka pillangók, a szorgos méhek
s vinnék belőlem szét az ujjongás porát, dalaimat, az enyhülés
harmatját, vinnék széjjel az élet-réten
és én mindenkit beengednék szirmaim fogadótermébe:
a hívőt, a szenvedőt, a magányost, a megfáradtat, a hitetlent.
Ha gyöngyvirág volnék – ott illatoznék az Úr asztalán,
míg tündöklő fényességben megtörik a kenyeret -
zsoltárok harsannak, igék égnek, hatalmas erejű vigasztalás
s ekkor akarva, nem akarva
imádkozó gyöngyfürtjeim a teremben széjjelperegnének.

Leleszi Balázs Károly verse
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. November 15. - 10:51:17
Isten hatalmának dicsérete!
 Zsoltár. 18.
 Isten szent, hatalmas, egyetlen Isten Ő!
 Kívüle nincs isten, mely Vele egyenlő.
 Hatalmas, betölti, a nagy Mindenséget,
 Ég és Föld, néki zeng, örök dicsőséget!
 Láthatatlan lába, hegyormokon lépdel,
 szentsége világít, szemvakító fénnyel!
 Megrendül a Föld is, midőn haragra gyúl,
 sikoltó sokaság, holtan a porba hull.
 Orrában a szellő, viharrá változik,
 cédrusokat tördel, bár csak játszadozik.
 Szájából parazsat, égő tüzet lehel,
 S egykor: tűzesővel, földünket törli el!
 Sötététséget Isten, rejtekhellyé tette,
 sűrű nagy fellegek, lebegnek felette.
 Nyilait kilőtte, a végtelen térben,
 villámokat szórt szét, a felhős nagy égen.
 Láthatókká váltak, a vizek medrei,
 szeme elől semmit, nem lehet rejteni.

 Dicsérjük hát Istent, erejét, hatalmát,
 akadályt nem ismer, zárt kapun hatol át!
 Élhessen szívünkben, Szentlelkét küldte le,
 iránta: szívünk - szánk, hálával van tele.
 Mindenhatóságát, sosem fitogtatta,
 mienk volt a kereszt, Ő roskadt alatta!
 Fiában a földön, ím, Ő volt látható,
 gazdag volt, szegény lett, miértünk fáradó!
 Szegek nem tarthatták, ölelő két kezét,
 méltó rá: imádjuk már itt is, szent Nevét!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. VIII. 26.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. November 15. - 14:46:22
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. November 16. - 10:39:35
A kemény szív vége!

Rideg, kemény a szív,
mint a bazalt szikla,
hiányzik belőle,
a szeretet – szikra.
Már csecsemőkorban,
feltűnik az énje,
kiül az arcára,
követelő mérge.
Később, folytatódik
otthon, iskolában,
mert meg van győződve,
saját igazában.
Tinédzser korában,
már gyakran kikéri,
szülője, tanára,
hagyjon békét néki.
Eszébe sem jut már,
ajándék élete,
mintha övé volna,
csak visszaél vele.
Életét egy napon,
számon kérik tőle,
Bíró előtt, számot,
hogyan ad felőle!
Isten irgalmazzon,
az ilyen embernek,
örök lakója lesz,
kénköves tengernek!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2013. XI. 12.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. November 17. - 13:47:28
Angyalarcú ember!

Mért vonzó a múló?
Elszáll, mint délibáb,
Barázdás lesz az arc,
reszket a kéz, a láb.
Gyorsan elsuhannak,
boldog ifjú évek,
idősek is voltak
fiatalok, szépek.
Cseresznye piros volt
régen, a lány ajka,
most sápadt és redős,
szépség, nincsen rajta.
Istennek: ennél szebb,
célja van felőlünk,
kövek voltunk, s angyalt,
faragott belőlünk.
Angyalarc, nem illik,
szürke földi képbe,
bűnt: lemosta róla,
Jézus drága vére!
Angyalarcú embert,
felviszi magával,
hogy együtt lehessen,
az örök Atyával!
Megváltott élettel,
közelében éljen,
szép piros arcára,
bánat, sose térjen.

Pecznyík Pál
Celldömölk
2013. XI. 12.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. November 17. - 13:57:58
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2013. November 18. - 09:56:58
KÍVÁNOM NEKED:

Az Úr legyen előtted,
hogy a jó utat mutassa neked.
Az Úr legyen melletted,
hogy téged karjába zárjon és megvédjen.
Az Úr legyen mögötted,
hogy megvédjen a Gonosz cselvetésétől.
Az Úr legyen alattad,
hogy felfogjon, ha leesel.
Az Úr legyen tebenned,
hogy megvigasztaljon, ha szomorú vagy.
Az Úr legyen körülötted,
hogy megvédjen, ha mások rád rontanak
Az Úr legyen fölötted,
hogy megáldjon téged.
Így áldjon meg téged a jóságos Isten,
ma, holnap és minden időben.
Ámen.
— Vadné Eszter
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. November 18. - 16:28:08
        Atyánk mosolya

Bűnt kedvelő testi vágyak,
nem mások, mint, melegágyak.
Aki, balgán, enged nékik,
házát, földjét, megemésztik.
Legtöbb ember szíve – kelyhe,
bűnös kívánsággal telve.
Vágya: viszi jobbra – balra,
üdülni, szép tengerpartra.
Kíváncsiság, vonja egyre,
őserdőbe, havas hegyre,
szállítja gépmadár, hajó,
vonja a sok látnivaló.
Kívánságnak, nincsen vége,
meddig bírja, pénzerszénye?
Tenyerén, víz lesz a hóból,
így jár, aki testnek hódol.
Kíváncsi volt, jegyet váltott,
s elfeledte, amit látott.

Boldogok kik hitben járnak,
nem hódolnak testi vágynak.
Mert a látható, mind véges,
ám van egy hon: dicsőséges!
Abban minden maradandó,
ki van zárva, a mulandó.
Abban élhet Isten népe,
részt kap, Atyja örömébe.
Kell ennél több? Ó nem, soha!
elég lesz Atyánk mosolya.

Pecznyík Pál
Celldömölk, 2013. XI. 12.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: pacific - 2013. November 18. - 17:28:11
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. November 19. - 11:41:56

                 Jöjjetek bűnrabok!

Terjed, fertőz a bűn, családot, nemzetet,
vele: szembeszállni győztesként, nem lehet.
Pedig rejtett bűnre, nincs bocsánat itten,           
meg nem bánt bűnöket, nem bocsát meg Isten!
Úgy terjed, hat a bűn, mint himlő a testen,
ám jött: eltörölni vérével, a Mester!
Bűnünk eltörlése, életébe került,
s helyettünk, Ő a szent, kínhalálba merült!
Sajnos, ma már szégyen bűnökről beszélni,
egyre többen vallják: öröm, bűnben élni.
Pedig múló öröm, csak lázcsillapító,
utána visszatér, szenvedés, az irtó.             
Van, ki elszunyókál, bűnök mocsarában,
jaj, ha későn ébred, kárhozat honában.
Kőfalként áll a bűn, Isten s ember között,
ám jött, Isten Fia! Testünkbe öltözött!
Bűneink foltjait, eltávolította,
bezárt édenünket, újra megnyitotta!                 
Bűnösnek nem kell már, bűnrabságban élni,
megbánva, elhagyva, lehet visszatérni!
Bűnösöket szánó, szerető Atyához,
bűnbánó lelkeket, hív ma is, magához.
Jertek hát bűnrabok, nagy öröm vár rátok,
s a régit itt hagyva, szebb lesz, új hazátok!

Pecznyík Pál Celldömölk 2013. XI. 12.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: pacific - 2013. November 19. - 15:34:06
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2013. November 19. - 19:46:15
ŐSZI ZSOLTÁR

Hetek óta egy zsoltárvers kísér,
ha ösvényemre sárga levél lebben,
ha őszi lombon át sugár ragyog:
'Éneklek az Úrnak egész életemben.
Zengedezek az én Istenemnek,
amíg vagyok.'

'Amíg... amíg...' Levelek, évek hullnak.
Meddig zengedezhetek még az Úrnak?
Meddig dicsérhetem?
Meddig magasztalhatja énekem?

'Ma!' - érkezik a felelet
utamra a perdülő leveleken.

~ Túrmezei Erzsébet
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. November 20. - 17:07:13
  Isten ajándéka

A Teremtőt: ésszel
nem lehet felérni,           
minden alkotása,
szent Nevét dicséri.
Földön és föld alatt,
a csillagos égen,
láthatatlan kezét,
szinte látni vélem!
Szobrász, festő amit
kézzel alkot és fest,
csak silány utánzat,
Urunkéhoz képest.
Keze nyomán, szerte,
csodás élet lüktet,
hegyekre havat hint,
őserdőket ültet.
A levegőégen,
földön, s tengerekben,
élet lüktet, nagy és
parányi szívekben.
Ezerféle hangon,
száll hozzá az ének,
alkotásaiból,
atyai kezének!
Atyám remekeid,
ámulattal nézem,
áldott szíved, mind ezt,
ingyen adta nékem.

Pecznyík Pál
Celldömölk
2013. XI. 12.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2013. November 20. - 19:20:10
FELDÚLT BARÁZDÁK

Gond gyökerek között nyögnek áldott lelkek,
parlagon hevernek régi szőlőskertek,
ködbe veszett már sok dédelgetett álom,
nyakat, állat szorít vasból készült járom,
mezítláb tengődnek egykor szép remények,
csak ne lennének a szívek annyira kemények,
halál felé visznek árnyas, széles utak,
sártól zavarosak a bő vizű kutak,
darabokra törtek hőn óhajtott tervek,
meggörnyedt hátakon szántanak a terhek,
feldúlt barázdákon kárognak a varjak...
Lesz még vajon vetés, nőnek-e új sarjak?
Göröngyökön mondok fohászt, másom nincsen,
könyörülj meg, Jézus, Te vagy Uram, s kincsem!

2013. november 20.                        Guti Tünde
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. November 21. - 14:05:10
            Két tarisznya

Két tarisznyát hord az ember,
egyet elől, egyet hátul,
elsőbe a szálkát gyűjti,
saját gerendáját hátul.
Vándorútján amint halad,
előre néz, hátra nem lát,
ezért hamar észreveszi,
mások szemében a szálkát,
Hátul, telve tarisznyája,
elkövetett sok bűnével,
s mivel nem látja: dicsekszik,
bűnfertőzött életével.

Bár jutna eszünkbe mindig,
ítélet két tarisznyája,
elsőbe, saját gerendánk,
hátsóba pedig a szálka.
Vessük ki, saját szemünkből,
a látást, gátló gerendát,
azután vegyük szemügyre.
mások szemében a szálkát.

Bár csak lenne okulásul,
minden szálka keresőnek,
Bíró elé kell állnia,
a gerenda felejtőnek!
Ezért míg e földön élünk,
tartsuk tisztán, szíveinket,                               
hogy Jézus az igaz Bíró,
üdvre, ítélhessen minket!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2013. XI. 15.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2013. November 22. - 11:42:37
HADD LEGYEK...

Hadd legyek éjt áttörő, hajnali sugár,
mely a sötétségben világítva jár,
legyek Isten ujjával megírt levél,
mely a szükségben időben odaér,
legyek szín, jó illat, tiszta vizű forrás,
hogy enyhüljön a szomj, gyógyuljon a romlás,
erős kéz legyek, mely segíti mások terhét,
és együtt érezve vigasztalja a bánatos lelkét,
árnyas liget, hol megnyugtat a csend,
és örömet fakaszt, ha madár dala zeng,
tűz legyek, melynél melegedhet, ki fázik,
legyek tető annak, ki bús fellegtől ázik,
Uram, hírnököd hadd legyek szüntelen,
számból ne fogyjon el a féltő intelem,
támogatva és buzdítva társaim szeretettel,
különös irgalommal bánva az elesettel,
ó, Uram, segíts, krisztusi hadd legyek,
végig az úton, amíg Hozzád megyek!

2013. nov. 21.                        Guti Tünde
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. November 22. - 14:06:45
Sima kereszt

 Boldog vagyok midőn sima
 kereszten függhet a szemem,
 hat órán át függött azon,
 Isten Fia: hű Mesterem!
 Testét levették a fáról,
 sziklasírban helyezték el,
 ám harmad nap feltámadott!
 És most, Atyja jobbján székel!
 Templomaink oltárain,
 keresztyén otthonok falán,
 Isten bár tiltja a szobrot,
 Jézus mégis, ott függ a fán.
 Nekünk élő Krisztusunk van!
 Ő rég nem függ a kereszten,
 Lelke által hív magához,
 hogy bűnbánó, el ne vesszen!
 Küldetését befejezte,
 győzött! Sátán s halál felett,
 Lelek által, csodás módon,
 betölti a földet - eget!
 Sima kereszt emlékeztet:
 azon, Jézus értünk halt meg!
 Örök életre vezérel,
 minden benne hívő lelket!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013.VIII. 19.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. November 23. - 15:17:07
Mi az élet!

 Elménkkel kutatjuk, vajon mi az élet?
 Tudjuk: Isten adta, de tudjuk mi végett?
 Szalad kicsi bogár, csak ő tudja hova,
 útját kifürkészni, mi nem tudjuk soha.
 Parányi bogarak, hatalmas állatok,
 nyüzsögnek a földön, a légben szárnyasok.
 Létét, és életét, mindnek Isten adta,
 életük idejét, pontosan megszabta.
 Kijelölte útját, őznek és madárnak,
 madarak a légben, őzek földön járnak.
 Előttünk van járó, szálló állatvilág,
 úgy a növényzet is, cédrus, fű és virág.
 Isten rejtette el, mindbe az életet,
 hogy néz ki az élet? Felfognunk nem lehet!
 Földet, légi teret, Urunk értünk tölt be,
 hogy mi gyermekei, gyönyörködjünk benne.

 Bennünket is betölt, láthatatlan élet,
 ám a mi életünk, nem ér soha véget!
 Mi az élet? Titok! Isten örök titka,
 örvendezzünk azon, hogy országa nyitva,
 minden bűnös előtt, ha bűneit bánja,
 bűnbánókat Isten, ma is hívja, várja.
 Földieknél szebbet, jobbat kínál nekünk,
 áldását, örömét, megoszthassa velünk.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. VIII. 24.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. November 24. - 18:19:55
               Szállnak az évek!

Mint sas madár szállnak, az évek fölöttem,
kilencvennégy mérföld, maradt el mögöttem.
Tél hidege mindig, új tavaszra váltott,
meg sem ismer: aki, ötven éve látott.
Minden múló nyárnak, maradt szép emléke,                             
napsugaras nyár volt, szívem legszebb éke.           
Nagy alföldi rónán, gyönyörködve néztem,
búzakalásztenger hullámzását, szélben.
Viruló nyár után, jött az ősz világa,
csodás hímzett leplet, borított a tájra.
Hűvös szelet, esőt, hoztak sötét felhők,
téli pihenőre, vetkőztek az erdők.
Földi vándorutam vége felé járok,                       
égi hívó szóra, egyre jobban várok.           
Atyámé a hála, ha ad még pár évet,
áldással záruljon, ez a földi élet!
Életkönyv: a neve, telve minden lapja,
megsárgul, elenyész, ha lelkem itt hagyja.
Nem tudhatom: meddig írom, élet-könyvem,
lapjaira sokszor hullik, fájó könnyem.
Követe vagyok itt, mennyei hazámnak,
megváltott gyermeke, jóságos Atyámnak.
Ő tanítgat engem, mindenkit szeretni,
kallódó lelkeket, őhozzá vezetni!
Azokra vár öröm, majd a mennybe érve,     
akik Isten előtt, leborulnak térdre!       
És mint megváltottak, tetszésére élnek,
boldog örömére, atyai szívének. 

Pecznyík Pál Celldömölk 2013. XI. 23.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. November 25. - 12:14:44
         Nagy utazás!

Idővonat száguld velünk,
kiszállni nem lehet nekünk.
Halálunk nem végállomás,
mennyben vár ránk, öröklakás.
Kopott testruhánk, itt marad,
porrá válik a föld alatt.
Így jutunk el, folyton menve,
időből, az időtlenbe.
Odaát szebb öltönyt kapunk,
ajándékba adja Urunk.
Nem lesz időmérő óra,
sosem térünk nyugovóra.
Nem alszunk el, ébren leszünk,
nem fárad el lábunk, kezünk.
Hálaéneket zeng ajkunk,
mosolyra derül az arcunk.
Élünk földöntúli fényben,
Atyánk trónja közelében.
Teljes lesz az öröm, béke,
melynek soha nem lesz vége!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2013. XI. 22.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. November 25. - 13:01:20
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2013. November 25. - 14:53:16
Túrmezei Erzsébet:
A harmadik

Valamit kérnek tőled.
Megtenni nem kötelesség.
Mást mond a jog,
mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja: Nézd,
tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.

Messzire mentél.
Fáradt vagy. Léptél százat.
Valakiért mégegyet kellene.
De tested, véred lázad.
Majd máskor! – nyugtat meg az ész.
És a jog józanságra int.
De egy szelíd hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.

Valakin segíthetnél.
Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg.
Tán összetörte a szíved.
Az ész is azt súgja: Minek?
De Krisztus nyomorog benne.
És a szelíd hang halkan újra kérlel:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet!

Ó, ha a harmadik
egyszer első lehetne,
és diktálhatna, vonhatna, vihetne!
Lehet, elégnél hamar.
Valóban esztelenség volna.
De a szíved békességről dalolna,
s míg elveszítenéd,
bizony megtalálnád az életet!
Bízd rá magad arra a harmadikra!
Mert az a szeretet.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2013. November 26. - 08:06:14
    
Aki helyett a Krisztus vérezett

szerzõ: Túrmezei Erzsébet

Emlékszem: Kemény bilincsbe verten,
bénultan ültem a hideg kövön.
Sötétség, bűn és vád töltötte el lelkem,
ijesztő csend kietlen börtönöm.

Halál: Oly mindegy. Csak nagynéha lázadt
valami bennem. Életvágy talán.
S akkor... szerettem volna összetörni
bűnt és bilincset börtönöm falán...

Neki az ajtó rozsdamart vasának
sámsonkarokkal! Ki a fényre! ki,
ahol szabad mezők ujjongva várnak,
s ahol az élet szent magvát veti!

Néha. És máskor rémek. Megremegtem:
a szívemen kemény, hideg marok.
Egy síron túli hang titkos hívása:
'Jöjj! Jöjj Barabás!' - Nem! Nem akarok!

'Barabás!' Hah, már nem a rém hívása.
Ezer torokból tör ki: Ó, elég!
Ez a halál! Jön értem. Sírom ássa
és nem kiálthatok felé: Ne még!

Most! Súlyos léptek... fegyver csörrenése...
csikordul a zár... szoborrá meredt
minden tagom... egy érdes hang: 'Barabás,
szabad lettél. Le a bilincseket!'

Először mint egy álom. De lehullnak
mégis. Tántorgó lábaim előtt
kitárt kapu áll. Ott kinn vár az élet.
Rám vár. Előre! Hadd köszöntsem őt!

Merre? Hová? Nagy céltalan örömmel
rohantam, mígnem bősz tömegbe vitt,
zúgó tömegben torpant meg a lábam.
Pilátust láttam, népem véneit...

S ott állt egy ember: nagy, szúró tövissel
megkoronázott, véres, tört alak.
Vállán vörös palást, kezébe nádszál.
Hogy le nem roskad annyi kin alatt!

Gyönge, törékeny. Vad lelkemmel érzem:
szelíd, egészen más, mint én vagyok.
Arcán csend, nyugalom. Megtört szemében
valami földöntúli fény ragyog.

Ki ez az ember? Megkövülten állok.
Énrám tekint. Ki Ő? Mit véthetett?

Valaki szól: 'A Názáreti Jézus.
Őt feszítik meg Barabás helyett.'

Oly hosszú út vezet a Golgotára...
Én végigjártam. Két lázas szemem
odatapadt vonagló alakjára,
ott égett minden gyilkoló szegen.

És nem tudtam többé levenni róla.
A szemek fénye... az a szent ajak...
a hulló vér... Múlott a perc, az óra.
Felejthetetlen percek és szavak.

A szívemen gigászi nagyra nőttek
láttán kemény, hideg gránithegyek:
Helyettem! Énhelyettem! Énhelyettem!
Hogy én éljek, hogy én szabad legyek!

Mikor utolsót vonaglott a teste,
mikor már minden elvégeztetett,
mentem alá a gyász hegyéről én is.
- S ölbe vettem egy síró gyermeket...

Megsimogattam... lázadó kezemmel,
mely azelőtt csak gyilkolt és rabolt.
S akkor tudtam meg, hogy Barabás meghalt.
Az ő testét fedi a sziklabolt.

Már csak szeretni, simogatni vágytam,
haladni csendesen, mint Ő haladt,
aki helyettem roskadt le a porba
Golgota utján a kereszt alatt.

Helyettem. Énhelyettem! Énhelyettem!
Ez a szó zengi át életem.
- Napfény gyanánt ez tündököl felettem,
s ez nyitja meg a mennyet is nekem.

'Ki az? Ki zörget?' - kérdik majd. 'Barabás,
aki helyett a Krisztus vérezett.'
S kitárják akkor ujjongó örömmel
a gyöngykaput fehér angyalkezek.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. November 26. - 09:19:11
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. November 26. - 12:41:21

     Jézusnak volt ideje!

 Mi emberek régtől, sietősek vagyunk,
 még meg is toldanánk néha, rövid napunk.
 Lám, Megváltó Urunk, soha nem sietett,
 végig gyalogolta, a földi életet.
 Szerető szíve volt, mélyen megszánt minket,
 látva bűnös voltunk, vérző szíveinket.
 Jerikóban megállt, egy vak koldus mellett,
 bénákért, vakokért, hagyta el a mennyet!
 Bár sürgős volt útja: Jézus mégis megállt,
 Ő volt: kit nyomorunk, bajunk szíven talált.
 Jézus, Dávid Fia! Hallotta a nevét,
 egy vak koldus kérte: nyissa meg, vak szemét!
 Hozzá vezették őt, Jézus rátekintett,
 láss: hited megtartott, menjünk: keze intett.
 Elindult nyomába, népes kísérete,
 mágnesként vonta azt, Jézus szeretete.
 Útjának utolsó célja, a szent város,
 áldozata most még, nép előtt, homályos.
 Áldozatos útja, kereszten ért véget,
 értünk bűnösökért, elvérzett egy élet!
 Jézus szent életét, feláldozta értünk,
 hogy ne a kárhozat, legyen osztályrészünk.
 Feltámadt a sírból! Minket is feltámaszt,
 tőle és Atyjától, senki el nem választ!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. VIII. 21.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. November 27. - 12:53:24
Boldogmondások:

 Boldog vagy, ha lelki szegényen élsz már ma,
 Mert úgy tied lehet, a menynek országa.

 Boldog vagy, ha arcod, bánatkönnytől ázik,
 mert a Vigasztaló, szívedben tanyázik.

 Boldog, ha szelídség, benned testet ölthet,
 mert úgy, örökségül nyered az új Földet.

 Boldog vagy, ha már itt, igazságra vágyol,
 s nem ijedsz meg attól, ami ebbe gátol.
 Ha te igazságra szomjazol, éhezel.
 úgy minden helyzetben, elégedett leszel.

 Boldog vagy, ha mindig, irgalmasan szolgálsz.
 mert irgalmat nyerve, irgalmazóvá válsz.

 Boldog vagy, ha szíved, tisztán tartod itt lenn,
 egykor látható lesz előtted, az Isten.

 Boldog, ha békére, szívből igyekezel,
 Isten fiai közt, úgy te is ott leszel.

 Boldog vagy, ha Jézus miatt, bántást szenvedsz,
 lelki vigasztalást, Megváltódtól nyerhetsz.

 Bár szenvedést okoz néked, bűn világa,
 de így lehet tied, Isten mennyországa.

 Ha győztesen megállsz, bűneiddel szemben,
 örvendj: mert jutalom vár reád, a mennyben.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. VIII. 23.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. November 28. - 13:50:33

    Száll az idő!

 Száll az idő
 viharszárnyon,
 nem kérheted,
 hogy megálljon.
 Ezért te is
 szárnyalj vele
 oda, hol vár
 lelked helye.
 Hagyd itt mind azt,
 ami káros,
 vár a dicső
 aranyváros!
 Ám csak akkor
 léphetsz abba,
 ha lelked már
 Jézus rabja!
 Benépesül
 Ég határa,
 a mennyei
 harsonára!
 Jézus eljön
 fényben érted,
 s a Atyja elé,
 szárnyal véled!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. VIII. 13.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. November 28. - 15:39:14
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. November 29. - 12:37:07
Jézus hív!

 Szemesnek áll a világ,
 ezt harsogja a világ.
 Amit megkíván szemed,
 vedd el, és már a tied.
 De ha gyáván félre állsz,
 jólétet itt nem találsz.
 Kaparj kézzel, körömmel,
 hogy élhess itt, örömmel.
 Ez a Sátán módszere,
 kárhozatba juss vele!

 Bűnre csábult emberek,
 Jézus hív, hát jöjjetek!
 Egyedül Ő kell nekünk,
 nélküle: mi elveszünk!
 Ő értünk is halt a fán,
 ott a véres Golgotán!
 Szennyes ruhánk átvette,
 tisztát adott helyette!
 Hófehéret, üdv - ruhát,
 viseljük majd odaát,
 nem ideig: örökké,
 s bánat válik örömmé.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. VIII. 13.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. November 30. - 10:09:21
 
     Hívatlan vendégek

 Vendégek: mint betegségek,
 hívatlanul jönnek - mennek,
 bűnpártoló hűtlen néphez,
 küldöttei, az Istennek.
 Okoznak kínt és fájdalmat,
 zúgolódunk is eleget,
 ám, így vonz minket magához
 Isten, aki hű, szeretet.
 Betegség: Isten szolgája,
 azt, javunkra küldi hozzánk,
 lelki javunkat munkálja,
 mikor betegséget hoz ránk.
 Mivel mi: erőnk teljében,
 hamar bűn útjára térnénk,
 elfordulva Istenünktől,
 bűnt halmozva, nem is félnénk.
 Lázas betegség, fájdalom,
 végre kijózanít minket,
 eszünkbe jut, azért van ez,
 mert feledtük, Istenünket!
 Áldott Urunk, bár csak tudnánk,
 betegen is hozzád menni,
 nem csak a jót, a próbát is,
 atyai kezedből venni!
 Hiszen szent célod van velünk,
 országodban láthass minket,
 Fiad vérén, megváltottan,
 hallhasd: hála - énekünket.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. VIII. 17.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. December 01. - 15:39:15
Ébresztő!

 Drága szülők és gyermekek,
 bűn álmából ébredjetek!
 Mert halálos a bűn álma,
 mély alvókat: kín - hon várja!
 A bűn, sokszor finom, édes,
 ám alvóra, kín vár, rémes,
 ha váratlan jő a halál,
 jaj, annak: kit szíven talál!
 Szebb: a honunk völgye, halma,
 mint örök éj, birodalma.
 Abban: semmit nem lát a szem,
 s a hulló könny, nem fogy sosem.

 Lám, sokkal jobb, hitben járni,
 mennyei trón elé, állni!
 Krisztusban nyert új élettel,
 tőle tanult, új énekkel.
 Régóta vár: jó Istenünk,
 Krisztussal: hozzá mehetünk!
 Vele: öröm lesz az élet,
 amely soha, nem ér véget!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. VIII. 16.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Gábor - 2013. December 03. - 20:35:06
Új nyelveken szólok

„Semmi sem új a nap alatt!” - így mondja az Írás.
Nem emberi bölcsesség ez! Mennyei tanítás.
Beszélhetsz te bármily nyelven, az mégis a régi,
Nem a hang új lejtésében igazol az „égi”!
Hirdess hazád nyelvén égi üdvösséget,
Kiálts tisztán és hangosan, és senki sem ért meg!
Miért van az, ha a nyelved megváltást hirdeti,
Aki hallja, vállát vonja, idegen az neki!
Megtérés, kegyelem, üdvösség, bűnbánat,
Érthetetlen szavak ennek a világnak!

Úgy kezdődött, hogy Istentől „új teremtés” lettem!
Az életem lett új „Benne”, nem pedig a nyelvem!
És az új élettel új nevet is kaptam,
Mert a régit, az „ó-embert” a „keresztre” adtam!
Az új nevem: „Isten fia”. Dicsőséges kezdet!
Soh’sem adott angyaloknak ilyen csodás nevet!
Új fül, új szem, új szív, megújult értelem!
Most az új nyelv, a mennyei, érthető lett nekem.
Régi szavakat használok, de új, ahogy mondom!
Isten-imádat, dicséret, ez a legfőbb gondom!

Oh, ne lelkes érzelmekre épüljön hát hited!
Izgatott kiáltozással bukásod készíted!
Ha nem térsz eszedre, elveszted „kenyered”.
Az Igében csak az izgalmat keresed.
Ige bizonysága már nem elég neked:
„Érthetetlen, zavart beszéd” - ez lesz a te jeled.
„Álomlátás, jelenések”, - visz érzelem hátán,
Elveszítve szilárd alapod, jól becsap a sátán!

Ha te új-teremtés lettél, akkor minden nemzet
Megérti az „új-nyelvedet”, mert az a „SZERETET”!



      Pócsy Gusztáv
      Nagyvárad, 1968.aug.2.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2013. December 06. - 09:08:10
ÁDVENTI EMLÉK

Ha már lehullt a hó
s fekete földünket befödte,
hogy’ szállott gyermekálmok röpte
a fényes ég felé,
az égi trón elé…
De Téged nem talált meg.

Az égi gyermeket kereste,
akiről, ha leszáll az este,
csodálatos mesék borulnak,
vágytól égő gyermekszívekre.
Az égi gyermeket kereste
és nem talált rád, nem ismert meg…
Hiszen Te nem vagy többé gyermek.

Szétfoszlottak a régi álmok,
meghaltak a mesék.
A karácsonyfa lángjait
oltogatták hideg szelek…
Még mindig nem ismertelek.
Sok évbe telt, s ha Te nem jössz elém,
Megváltóm, Uram, Messiásom,
ma sem ismerlek én.

Hála neked, hogy megkerestél.
Ó, most már van karácsonyom,
s ádventi nagy csodavárásom.
Megcsaltak mind a régi álmok,
de benned nincs csalatkozásom.
Benned mindenem megtalálom.
A valóság szebb, mint az álom.

Túrmezei Erzsébet
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. December 06. - 10:26:35
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: pacific - 2013. December 07. - 18:09:07
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2013. December 07. - 19:31:45
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. December 07. - 20:05:44
 
     Csodás győzelem!
 II. Király. 19, 35.
 Oly szomorú Ezékiás, Júdának hívő királya,
 letérdepel Isten elé, hozzá száll most, hő imája.
 Népének súlyos helyzetét, szívből Isten elé viszi,
 Isten csodásan felelhet, bár nem látja, de elhiszi.
 Jeruzsálem kapuinál, Asszír sereg fővezére,
 héber nyelven ontja szitkát, szorongatott zsidó népre.
 Seregével bár legyőzte mind, a bálvány isteneket,
 de jaj, annak: aki büszkén, Isten ellen emel kezet!
 Ezt a kevély hadsereget, Isten nem nézi tétlenül,
 Ő dönti el ezt a csatát égből: rövid időn belül!
 Leküldi erős angyalát, a nagy pogány sereg ellen.
 büszke ember, sosem győzhetsz, örök Alkotóddal szemben!
 És jött, az öldöklő angyal, meghatározott éjszakán,
 ám jött vele a halál is, holtat hagyva maga után!
 És azon a hűs éjszakán, földet elöntötte a vér,
 száznyolcvanötezer harcos, vérben, holtan, a földre tér.
 Megszégyenült Sénakhérib, Asszíria kevély Fője,
 de holtra vált, Rabsaké is, választott nép, gyűlölője.
 Lám így jár, ki kezet emel, Isten, hívő népe ellen,
 ha haraggal üldözi őt, nem részesül, kegyelemben!
 Pedig Isten nem akarja, bűnös emberek halálát,
 azt szeretné, minél többen, láthassuk meg, szent országát!
 Mert Isten azt: régtől fogva, bűnbánóknak készítette,
 s mint megváltott gyermekei, élhessenek majd mellette!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. VIII. 17.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. December 08. - 11:13:43
             

       Urunk adj szép véget!


Földi vándorúton, idős csapat vonul
fáradtan: ajkára, néha panasz tolul.
Sokan lépegetnek botra támaszkodva,
naponta erőért, Úrhoz imádkozva.
Meghajlott derékkal, többen már betegen,
hálásak azért, hogy tart még a kegyelem!
Vonulnak csendesen, őszi napsütésben,
hajuk napsugárban csillog, hófehéren.
Nagypapák, nagymamák, idős bácsik, nénik,
hosszú szép életet, Isten adott nékik.
Kitartón vonulnak Jézus nyomdokában,
lelkük: megedződött, életviharában.
Gyermekek, unokák, kísérik már őket,
dicsőséges égi, cél felé menőket.
Boldog: aki eljut, a szép idős korba,
lelke porsátora, leomlik a porba.
Halhatatlan lelke, nem marad ruhátlan,
hónál szebb köntöst kap, feltámadásában!
S mennyben él örökké, szent ragyogó fényben,
Megváltott hívőknek, boldog seregében,
Urunk, időseknek: adj ilyen szép véget,
s ha lehunyja szemét, vár rá örök élet!
Lelke Királyánál, Atyja közelében,
s osztozik a szentek, örök örömében.

Pecznyík Pál Celldömölk 2013. XI. 30.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2013. December 08. - 16:04:17
Ez a vers nekem egy nagyon kedves emlék, a kisfiam 3 és féléves korában mondta el a gyülekezet előtt :

TÚRMEZEI ERZSÉBET
Karácsonyi kívánság

Ha én betlehemi
Pásztorgyerek lennék,
Karácsony estéjén
Jászolához mennék.

Ha volna egy szelíd,
Szép fehér báránykám,
Azt is odavinném,
Azt is odaszánnám!

Gyorsan letérdelnék...
Milyen jó is volna!
Angyalok éneke
Gyönyörűen szólna...

Talán egy kis angyal
Kezemen is fogna...
Megtartó Úr Jézus
Rám is mosolyogna!

De én nem lehetek...
Miért is nem lehetek
Betlehemi nyájat
Őrző pásztorgyerek?

Magyar földön járok...
El is múlt az régen,
Hogy az a szép csillag
Ragyogott az égen!

Van most csillag elég,
De úgy egy sem ragyog,
Nem énekelnek már
Mennyei angyalok.

Úr Jézus elébe
Elmegyek én mégis,
Száz nap és száz éjjel,
Ha mindig mennék is -

Száz nap és száz éjjel
Még nem is kell járnom,
Odarepít engem
Az én imádságom.

Miért megyek elébe?
Megköszönni szépen,
A sötét világra,
Hogy leszállott értem!

Megmondani Neki:
Életem, halálom,
Már én csak ezentúl
Mindig Őt szolgálom!

Megsimogat, tudom,
Szerető szemével,
Megtelik a szívem
Szíve melegével!

Megtartó Úr Jézus
Édes mosolyával,
Karácsony estének
Nagy boldogságával.

   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. December 09. - 15:05:04
Túrmezei Erzsébet is nagyon szép verseket írt, én is szeretem ezeket is.

Túrmezei Erzsébet:
Adventi ház
Ádventi házunk van, sokablakos.
Minden este nyitunk egy ablakot.
Benn melegen kis fehér gyertya lángol,
és árad a fény minden ablakából.
Kis ablakokkal versenyt fénylenek
csodába bámuló gyermekszemek.
Ablaktábláin biztató írás:
eljő a mennyekből a Messiás.
S a nevét nevezik Csodálatosnak.
És fölemeli, akit megtaposnak.
És a békesség Fejedelme lesz:
szabadulást hoz, életet szerez.
Telnek a percek, múlnak a napok,
sorra kinyílnak mind az ablakok.
Ahány kis ablak, annyi szent ígéret.
Hívnak, biztatnak, csudákat beszélnek.
Mi áhítattal álljuk mind körül.
A ház sugárzik, és a szív örül.
Fehér falára festve sok gyerek.
Mind Betlehem felé igyekszenek.
Havas fenyő közt, ki gyalog, ki szánon,
kéz a kézbe', hogy kis kezük ne fázzon.
Sietve mennek mint a pásztorok.
Piros orcájuk bízva mosolyog.
De én egy másikat is ismerek.
Nem ilyen derűs, nem ilyen meleg.
Van-e gondom sok sötét ablakára?
Hiszen itt a karácsony nemsokára.
Nyitom-e sorra minden egy napon
Krisztusra váró lélekablakom?
Mert az a lelkem is: ádventi ház.
És ha elalszik, hogyha nem vigyáz,
olyan sötét lesz majd karácsony-estén,
a fényt, vigaszt hiába is keresném.
Ha majd minden szem, minden szív ragyog,
akkor siratnám, hogy sötét vagyok.
Sötét lelkemen sötét ablakok,
táruljatok, örömre nyíljatok!
Ne legyen egy se zord, ne egy se zárva.
Ragyogjon mind a Messiásra várva!
Sötét ádventi ház, sokablakos!
Minden este nyíljék egy ablakod!




Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. December 09. - 15:56:55
      A pénz nem boldogít!

Jövőre már jobb lesz sorsunk,
harsogja sok híradó,
ezzel próbál vigasztalni
bennünket, a rádió.
Több pénz marad majd zsebünkben,
így boldogabbak leszünk,
egyre többen kapunk munkát,
meg lesz napi kenyerünk.

Ó de tudjuk- e, hogy mind ez,
Isten nélkül: mit sem ér?
Mert ha nem lesz istenáldás,
éhség: újra visszatér!
Ha nem hagyjuk szóhoz jutni,
lelkünk Teremtő Urát,
úgy mi, hiába gürcölünk,
akár egy életen át!

Jó volna, ha minden magyar,
végtére megértené,
bár a munka terhe mienk,
ám az áldás: Istené!
Ha szívünkben: Jézus Úr lesz,
úgy élünk majd szebb jövőt,
s boldogabb lesz az életünk,
mint bármikor ezelőtt!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2013. XI. 24.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. December 10. - 18:46:39
Csendben szól az Isten!

Bűnt kedvelő ember,
ki bűn útját járod,
Isten dorgálását,
nem ok nélkül várod!
Mennydörgő szavára,
hiába vársz itten,
nem viharban, tűzben,
csendben szól az Isten!
Mint drága gyermekét,
tégedet úgy szólít,
fájó sebeidre,
csak Ő adhat gyógyírt.
Halkan, szeretettel,
közelít Ő hozzád,
elveszi lázadat,
ha lázas az orcád.
Megszégyenít téged,
az a nagy szeretet,
mellyel készítgeti,
mennyben a helyedet!
Figyelj nyitott füllel,
Isten halk szavára,
kifizetve régen,
bűneidnek ára!
Országában: olyan
csodás öröm vár rád,
hogy fel sem foghatod
fényét, ragyogását.

Pecznyík Pál
Celldömölk
2013. XII. 4.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. December 10. - 21:05:25
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2013. December 10. - 21:31:31
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. December 11. - 23:06:38
         
         Egy nap

Bűnre hajt e rossz világ,
naponta bűn férge rág.
Békém, nyugtom nincs nekem,
bűn - por van itt, mindenen.
Szebb hazámba vágyom én,
Jézus vére érdemén!
Abban: nincs bűn, nincs halál,
minden: dicső fényben áll.
Bár azt, még nem láthatom,
abból mégis várhatom,
Megváltómat a dicsőt,
fényes felhőn érkezőt!
Mint királyok Királyát,
ki felviszi Aráját,
Atyjához a mennybe fel,
hol angyalkar énekel.
Áldlak örök Istenem,
mennyben készítsz just nekem.
Bár rá méltó, nem vagyok,
lelkem veszni, nem hagyod.
Egy nap, hozzád térhetek,
s közeledben élhetek.

Pecznyík Pál
Celldömölk
2013. XI. 30.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. December 12. - 08:12:30
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. December 12. - 11:14:29
A GOLGOTA FELÉ

Hitetlen, kemény szívek, gúnykacaj, metsző és hideg,
vad átok zúg völgyön, hegyen,
kísérik drága Mesterem a Golgota felé.
Közéjük álltam egykor én, nem vett körül még semmi fény,
és én a sötét, a fénytelen,
kísértem drága Mesterem a Golgota felé.

Kacagja Őt a sokaság.
Hol itt a hit, hol itt a vágy?
Csak ellene, mellette nem,
úgy kísérik szent Mesterem a Golgota felé.
Közéjük álltam egykor én, üldözte lelkem annyi rém,
s kacagtam én is féktelen,
s úgy kísértem szent Mesterem a Golgota felé.

Csúfolja Őt a nagy tömeg. Száz kéz emel most rá követ.
Vad lárma hangzik szüntelen.
Kísérik drága Mesterem a Golgota felé.
Közéjük álltam egykor én. Hol volt a hit, hol volt a fény?
Meg sem döbbentem vesztemen,
s kísértem drága Mesterem a Golgota felé.

S a Mester egyszer hátranéz, s követ fogva megáll a kéz.
És én rádöbbentem hirtelen,
miattam megy most Mesterem a Golgota felé.
Némán megálltam egykor én. Szemvakító volt a fény,
mely felvillant a Mesteren,
és én áttörtem a tömegen a Golgota felé.

Csöndes, szelíd asszonysereg, angyalszemükből könny pereg.
Siratják Isten Szent Fiát a magdolnák és a máriák.
Mellette mind, ellene nem,
kísérik drága Mesterem a Golgota felé.
Közéjük állok mostan én.
Nem vonz már más, csak az a Fény.
Örök hűséggel követem imádott,
drága Mesterem a Golgota felé.

"Akkor némelyek elkezdték Őt köpdösni,
arcát betakarni és ütlegelni Őt, és ezt mondták neki:
'Most prófétálj!' A szolgák is arcul verték Őt."
(Mk 14:65)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. December 12. - 18:52:05
      Élővíz utáni vágy!

Ne csodálkozzunk, ha sorra
ürülnek a templomok,
vasárnapról, vasárnapra,
ásítnak a padsorok.
Igére szomjazó lelkek,
szomjúsága, memaradt,
pedig élővízre vágyva
ültek, szolgálat alatt.
Az élővíz csatornája,
rég eldugult valahol,
s élővízre szomjazó nyáj,
vánszorogva, araszol.
Élővized csatornáját,
Urunk nyisd meg, minekünk,
alélt lelkünk felüdüljön,
csak Te tehetsz jót, velünk.
Kérve kérünk: áraszd reánk,
szent igéd hűs záporát,
felüdülve vonulhassunk,
lelki sivatagon át!
dicsőséges honunk felé,
hol öröklét vár reánk,
s abban : Fiad váltságáért,
hálaimát mond, a szánk.

Pecznyík Pál
Celldömölk
2013. XI. 24.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. December 12. - 19:03:30
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. December 13. - 15:29:27
                    Futás, jutalomért!

Születéstől kezdve, versenypályán futunk,
ahányfélék vagyunk, annyiféle utunk.
Minden ember, Urunk parányi remeke,
legyen bár bőrszíne fehér, vagy fekete.
Irgalmas az Isten, személyt nem válogat,
győzteseknek csodás jutalmat, tartogat.
Legtöbb ember nem tör, mennyei cél felé,   
boldog, hogyha múló öröm, hullik elé.
Sokan meg hírnévért, rangért, száguldanak,
pedig mind itt hagyják, ha sírba hullanak.
Sokakat pénzmammon, serkent ma, futásra,
ám hiába gyűjtnek papírpénzt rakásra?
Ha látható módon, földiekben hisznek,
csalódnak: mert innen, semmit ki nem visznek!
Sokan már nem gyalog, gépkocsikon futnak,
sír ölére ők is, üres kézzel jutnak.
Mennyivel jobb volna, a menny felé futni,
múló földi létből, üdvösségre jutni!
Isten győzteseknek készített, jutalmat,
nála: gyémántokká válik, üde harmat. 
Jézus: - mint bűntelen – szintén célba futott,
de néki csak jászol, és keresztfa jutott!
Helyet cserélt velünk, koldusszegénnyé lett,
hogy mienk lehessen, a szebb: örökélet!

Pecznyík Pál Celldömölk 2013. XI. 30.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. December 14. - 09:43:46
          Hő vágy!

Urunk élő szavad,
végre mikor fogjuk
mi , komolyan venni?
Rólad: bátor szívvel,
ország, világ előtt,
bizonyságot tenni!
Már egyre sivárabb,
a terólad szóló,
hű bizonyságtétel,
de mikor hangzik is,
alig fogadjuk azt,
nyitott, szomjas szívvel
Már nem ízlik nekünk,
ugyan úgy, mint régen,
a mennyei kenyér,
pedig egyetlen egy
lelki táplálékunk,
s így, mindennel felér!
Mint, szomjú föld nyáron,   
üdítő esőre,               
Jézus: rád úgy várunk!
Ó jöjj hát, állj elénk,
Te vagy a Vezérünk,
Te vagy a Királyunk!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2013. XI. 30.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. December 14. - 12:01:49
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. December 15. - 13:01:49
             Jézus, őrség udvarán!

Látható világunk Ura, Teremtője,
lelki halottaknak életre keltője,
ott ül szégyen trónján, helyettem az áldott,
ilyen szeretetet, világ még nem látott!
Az udvar végében, tövisbokor virít,
az egyik őr arról, néhány gallyat lenyírt,
tövisekből formált, parányi koronát,
hadd csúfítsa, Jézus, vérező homlokát.
Katonák öklözést, gyakorolnak rajta,
rémesen eltorzult, áldott Urunk arca.
Kínját sokszorozva, szórakoznak vele,
megtehetné: mégsem, sújt le rájuk keze.
Csak ül, szégyen trónján, szomorún, szótlanul,
vad ütések nyomán, szent vére, porba hull.

Drága Jézus: nekem kellene szenvednem,
méltán: mivel a bűnt, oly gyakran kedveltem.
Bár jutna eszembe, ha bűnre hajlanék,
helyettem, tégedet kínozott a pribék.
Tövis minden bűnöm, vérző homlokodon,
helye: ott lett volna, az én homlokomon.
Töviskoronásan, mentél Golgotára!
S helyettem: tégedet, vertek keresztfára!
Meghaltál helyettem: ám fel is támadtál!
s nékem, bűnbánónak, új életet adtál.
Nagy áldozatodért, csak hálámat várod,
Míg élek: terólad, tegyek bizonyságot!

Pecznyík Pál Celldömölk 2013. XII. 6.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Zoltan - 2013. December 15. - 13:39:29
 :2smitten:

Szép vers, köszönöm.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. December 15. - 14:48:31
             Jézus, őrség udvarán!

Látható világunk Ura, Teremtője,
lelki halottaknak életre keltője,
ott ül szégyen trónján, helyettem az áldott,
ilyen szeretetet, világ még nem látott!
Az udvar végében, tövisbokor virít,
az egyik őr arról, néhány gallyat lenyírt,
tövisekből formált, parányi koronát,
hadd csúfítsa, Jézus, vérező homlokát.
Katonák öklözést, gyakorolnak rajta,
rémesen eltorzult, áldott Urunk arca.
Kínját sokszorozva, szórakoznak vele,
megtehetné: mégsem, sújt le rájuk keze.
Csak ül, szégyen trónján, szomorún, szótlanul,
vad ütések nyomán, szent vére, porba hull.

Drága Jézus: nekem kellene szenvednem,
méltán: mivel a bűnt, oly gyakran kedveltem.
Bár jutna eszembe, ha bűnre hajlanék,
helyettem, tégedet kínozott a pribék.
Tövis minden bűnöm, vérző homlokodon,
helye: ott lett volna, az én homlokomon.
Töviskoronásan, mentél Golgotára!
S helyettem: tégedet, vertek keresztfára!
Meghaltál helyettem: ám fel is támadtál!
s nékem, bűnbánónak, új életet adtál.
Nagy áldozatodért, csak hálámat várod,
Míg élek: terólad, tegyek bizonyságot!

Pecznyík Pál Celldömölk 2013. XII. 6.

 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. December 15. - 18:11:43
Két éve terjesztem Pali bácsi verseit, sok helyre felrakom és mindenütt nagyon szeretik. Egy hónappal ezelőtt Nagyváradról küldtek részére méltató sorokat és a következőt válaszolta rá: " De ezektől a rám gondoló kedves személyektől, azt szeretném kérni, hogy a kapott alkalmi versek áldásos üzenetéért, ne engemet dicsérjenek, hanem mennyei Atyánkat, akitől kapom a drága gondolatokat, versek írásához! Magam: csak méltatlan eszköze vagyok, mennyei Atyámnak, aki még 95-ik évemben is, méltat engem arra, hogy gyermekeihez intézett verses üzenetét, leírjam és továbbítsam a verskedvelő, kedves olvasók felé. Minden egyes leírt versért, egyedül Istent illeti meg a dicséret, dicsőség és hálaadás! És amíg a szívem dobog, szeretnék továbbra is, alkalmas eszköze lenni, mennyei Atyánknak, lélekmentő üzenetének továbbadásában."
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. December 15. - 18:12:37
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2013. December 15. - 18:32:46
szivetadja O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. December 16. - 10:54:21
            Jézus csendben szólal

Zajos ez a világ, amelyben ma élünk,
a csend és nyugalom, úgy hiányzik nékünk.
Karácsony táján meg, csak nő a hangzavar,
háttérben a Sátán lapul, ki zajt kavar.
Templomi muzsika, világi népzene,
egymásba karolva, szárnyal az Ég fele.
Legtöbb ember így vár, kellemes karácsonyt,
kívül hagyva Jézust, a szent égi Vándort!
Karácsonyra váró kisfiúk, kislánykák,       
dicső Király helyett, csak Jézuskát várják.
Pedig megszületett, már kétezer éve,
közöttünk Ő ma is, csecsemőként élne?
Láthatatlan itt jár Ő ma is, közöttünk,
szomorúan látja, mi van körülöttünk.
Növekvő zajban mi, nem halljuk halk szavát,
s így áldása nélkül, futunk a földön át.
Pedig Jézus: a menny örömét, hozta le,
lélekben asztalhoz, ülhessünk ővele!
Urunk csendben szólal, figyeljünk szavára,
táruljon az ajkunk, háladó imára.
S ha majd a földi zajt, égi csend váltja fel,
akkor lelkünk: boldog karácsonyt ünnepel.

Pecznyík Pál Celldömölk 2013. XII. 4.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2013. December 16. - 12:46:43
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. December 16. - 14:56:53
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2013. December 17. - 19:25:22
VALAKI MINDIG VÁR

Valami mindig vár.
Hol munka, lárma, hajsza,
hol a mindennapok küzdelme, harca,
hol keservek és kísértések,
próbák, bukások, szenvedések,
hol csend, csend, csend...
Kívül?
Vagy bent?
Valami mindig vár.

S Valaki mindig vár.
Mert Jézus mindig, mindenütt ott van.
Ott a zajban, a mindennapokban,
küzdelmekben és feladatokban,
ott szenvedésben és kísértésben,
hogy felemeljen, őrizzen, védjen,
hogy tanácsoljon, segítsen, áldjon,
átvigyen tűzön és akadályon,
új erőt adjon új kegyelemben.

Mindenütt mindig vár,
de százszorosan vár ránk
-a csendben!

~ Túrmezei Erzsébet
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. December 17. - 19:35:07
                               

                                    Nyitva az út!

Lakott földünk réges-régtől, templomokkal van tele,
kicsik azok, s a végtelen Úrnak: bennük nincs tere.
Csodálatos, fényes dómok, bazilikák, vannak itt,
Ámde Isten, kézzel csinált templomokban nem lakik!
Szentföldön is, a templomból, dicsősége kivonult,
mert a nép: szent Ura helyett, bálványok elé borult!
Templomuk: kétezer éve, romhalmazzá változott,
mivel a nép, nem szívével, csak szájával áldozott.
Csak újjászületett ember, lehet Isten temploma,
oltára: parányi szíve, teste: Lélek kis hona.
Jézus a táboron kívül, kereszthalált szenvedett,
kárpiton át, nyitva az út, s Atyánk szívéhez vezet!
Aki Istentől született, az: Szentlélek temploma,
porsátora ha porba hull, várja őt, új Föld hona!
Itt a földön, sátrak vannak, díszes templomok helyett,
és azokban napról – napra, hangzik istentisztelet. 
Földünkön most, Főpap sincsen, mert Főpapunk mennybe van!
papi népe, hit szemével, Őt szemléli boldogan.
És mint Főpap, Atyja jobbján, miérettünk közbejár,
lelkünk napi tápláléka, frissen mindig készen áll.
Jézus Lelke által van itt, s egykor, mi leszünk Vele,
s trónja előtt hófehérben, zenghet ajkunk éneke.   

Pecznyík Pál Celldömölk 2013. XI. 30.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. December 17. - 19:56:35
VALAKI MINDIG VÁR

Valami mindig vár.
Hol munka, lárma, hajsza,
hol a mindennapok küzdelme, harca,
hol keservek és kísértések,
próbák, bukások, szenvedések,
hol csend, csend, csend...
Kívül?
Vagy bent?
Valami mindig vár.

S Valaki mindig vár.
Mert Jézus mindig, mindenütt ott van.
Ott a zajban, a mindennapokban,
küzdelmekben és feladatokban,
ott szenvedésben és kísértésben,
hogy felemeljen, őrizzen, védjen,
hogy tanácsoljon, segítsen, áldjon,
átvigyen tűzön és akadályon,
új erőt adjon új kegyelemben.

Mindenütt mindig vár,
de százszorosan vár ránk
-a csendben!

~ Túrmezei Erzsébet

 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. December 17. - 19:57:49
                               

                                    Nyitva az út!

Lakott földünk réges-régtől, templomokkal van tele,
kicsik azok, s a végtelen Úrnak: bennük nincs tere.
Csodálatos, fényes dómok, bazilikák, vannak itt,
Ámde Isten, kézzel csinált templomokban nem lakik!
Szentföldön is, a templomból, dicsősége kivonult,
mert a nép: szent Ura helyett, bálványok elé borult!
Templomuk: kétezer éve, romhalmazzá változott,
mivel a nép, nem szívével, csak szájával áldozott.
Csak újjászületett ember, lehet Isten temploma,
oltára: parányi szíve, teste: Lélek kis hona.
Jézus a táboron kívül, kereszthalált szenvedett,
kárpiton át, nyitva az út, s Atyánk szívéhez vezet!
Aki Istentől született, az: Szentlélek temploma,
porsátora ha porba hull, várja őt, új Föld hona!
Itt a földön, sátrak vannak, díszes templomok helyett,
és azokban napról – napra, hangzik istentisztelet. 
Földünkön most, Főpap sincsen, mert Főpapunk mennybe van!
papi népe, hit szemével, Őt szemléli boldogan.
És mint Főpap, Atyja jobbján, miérettünk közbejár,
lelkünk napi tápláléka, frissen mindig készen áll.
Jézus Lelke által van itt, s egykor, mi leszünk Vele,
s trónja előtt hófehérben, zenghet ajkunk éneke.   

Pecznyík Pál Celldömölk 2013. XI. 30.

 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. December 18. - 19:10:33
                 Új egyházi évek

Jézus jövetelét várja, hívő népe!
Jöhet bármely napon, új egyházi évbe.
Szent igéje által, vigyázásra serkent,
általa érjük el, a mennyei szent helyt!
Egyre sokasodnak az egyházi évek,
s minden évben zenghet, új egyházi ének.
Ének és imádság, tarthat ébren minket,
Urunk iránt: hála, tölti be szívünket.
Megváltónkra várunk, már kétezred éve,
reménykedve nézünk, a kéklő nagy égre.
Ígérete szerint, ott tűnik fel képe,
ujjong szívünk, lelkünk, ha meglátjuk élve!
arcát: fényes felhőn, angyalsereg élén,
elébe állhatunk, feltámadva, élvén.
Összeölelkezik, angyal – embertábor,
ennél szebb együttlét, nem lesz a világon!
Megváltónk: örömmel vár rád, hívő néped,
Atyád színe elé szárnyalhat majd, Véled!
Fel sem tudjuk fogni, mily gyönyörűség lesz,
közel leszünk Atyánk, szerető szívéhez.
Végtelen örömben, csodás örök honban,
bűnt, halált kizáró, fény – birodalomban.

Pecznyík Pál Celldömölk 2013. XI. 24.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2013. December 18. - 21:06:13
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2013. December 18. - 21:07:25
Irma:
VALAKI MINDIG VÁR
Valami mindig vár.
Hol munka, lárma, hajsza,
hol a mindennapok küzdelme, harca,
hol keservek és kísértések,
próbák, bukások, szenvedések,
hol csend, csend, csend...
Kívül?
Vagy bent?
Valami mindig vár.
S Valaki mindig vár.
Mert Jézus mindig, mindenütt ott van.
Ott a zajban, a mindennapokban,
küzdelmekben és feladatokban,
ott szenvedésben és kísértésben,
hogy felemeljen, őrizzen, védjen,
hogy tanácsoljon, segítsen, áldjon,
átvigyen tűzön és akadályon,
új erőt adjon új kegyelemben.
Mindenütt mindig vár,
de százszorosan vár ránk
-a csendben!
~ Túrmezei Erzsébet

O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. December 18. - 21:40:32
                 Új egyházi évek

Jézus jövetelét várja, hívő népe!
Jöhet bármely napon, új egyházi évbe.
Szent igéje által, vigyázásra serkent,
általa érjük el, a mennyei szent helyt!
Egyre sokasodnak az egyházi évek,
s minden évben zenghet, új egyházi ének.
Ének és imádság, tarthat ébren minket,
Urunk iránt: hála, tölti be szívünket.
Megváltónkra várunk, már kétezred éve,
reménykedve nézünk, a kéklő nagy égre.
Ígérete szerint, ott tűnik fel képe,
ujjong szívünk, lelkünk, ha meglátjuk élve!
arcát: fényes felhőn, angyalsereg élén,
elébe állhatunk, feltámadva, élvén.
Összeölelkezik, angyal – embertábor,
ennél szebb együttlét, nem lesz a világon!
Megváltónk: örömmel vár rád, hívő néped,
Atyád színe elé szárnyalhat majd, Véled!
Fel sem tudjuk fogni, mily gyönyörűség lesz,
közel leszünk Atyánk, szerető szívéhez.
Végtelen örömben, csodás örök honban,
bűnt, halált kizáró, fény – birodalomban.

Pecznyík Pál Celldömölk 2013. XI. 24.

 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2013. December 19. - 18:31:00
ŰZÖTT VADKÉNT ÉRKEZTEM HOZZÁD

 

 

Űzött vadként rohanok,

bolyongva, sűrű erdőn át,

tépve, tövises pusztában,

bogáncs szaggatta ruhám rongyokban lóg.

 

Sarum elkopott, kövek sebzik lábam,

és hamisságok sötét fellege rettent.

Szívem helyén, mintha követ cipelnék,

lelkemben az űr jajongva tátong.

 

Féligazságok kínálják zavaros vizüket,

nyugalommal kecsegtet az ámítás délibábja,

s hazug ábrándok harsány virágai tűnnek fel

a végtelennek látszó, rögös úton.

 

Szomjasan zihálva futok és keresek,

a kétes magyarázatok kitartanak nyomomban,

és vallásos szabályok akarnak térdre kényszeríteni.

De kihunynak az idegen fények.

 

Fölém magasodik egy sugárzó, kedves arc,

hangja megvigasztal, érintése gyógyulás,

közelsége remény, jelenléte szentség,

s az Igazság ösvényén vezet.

 

Uram, kegyelmed jobb, mint az élet!

 

2013. december 16.               Guti Tünde

 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. December 19. - 20:22:28
       Nem tudhatjuk!

Nem tudhatjuk, mikor tárul
felettünk a szent Ég,
Istenünk időóráján,
hány másodperc van még!
Jézus váratlan érkezik,
ezért legyünk készen,
szolgálatban leljen minket,
reá várva, ébren!
Vigyázzunk, hogy el ne vonjon,
világ fénye, bája,
alvókra vár a kárhozat,
örök éjszakája.
Világ fiai azt hiszik,
haláluk már végpont,
ezért nem látják meg soha,
a szebb csodás új hont!
De akik a Megváltóra,
türelmesen várnak,
az új Föld: fővárosában,
fényruhában járnak.
Föld népei higgyétek el,
jó, érdemes várni,
Megváltónkra: hiszen Vele,
boldogság lesz, járni.
Örök fényben, ragyogásban,
Isten közelében,
osztozkodni áldásában,
örök örömében.

Pecznyík Pál
Celldömölk
2013. XI. 24.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. December 19. - 21:01:21
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2013. December 20. - 15:31:16


PÉTER HÚSVÉTRA VÁR
Szerző: Túrmezei Erzsébet

Várlak, várlak. Mesterem, várlak.
Mikor jelensz meg énnekem?
Nem úgy, mint Magdaléna várt,
nem bolyongok temetőkerteken,
és nem keresem halott testedet.
Mint élő, örök Mesteremet várlak,
mert húsvét van, öröm zeng a világon
... és rám esteledett.

Tanítvány voltam, s megtagadtalak.
Tanítvány voltam. Láttam a csodád,
és hallgattam életadó szavad.
Szerettelek.
Kész volt a szívem, kész volt, én tudom,
mind a halálig elmenni veled.
Olyan erősnek éreztem magam.
S mindennek vége lett.

Menjünk halászni. Halász voltam én.
Legyek megint. Hiszen Simon vagyok.
Csak csupa seb az életem.
Majd csak eltengetem.
A bánatom
majd csak elaltatom.
A Genezáret gúnnyal néz felém.
Halát nem adja hálóm terhinek.
Rossz apostolnak, rossz vagyok halásznak,
jaj, nem vagyok jó semminek.

Mesterem, jöjj és jelenj meg a parton,
mondd meg, hova vessem a hálóm,
mondd, amit elvesztettem, hol találom.
Jöjj, kérdezd újra, hogy szeretlek-e!
Háromszor kérded és háromszor vallom.
Más a szavam és más az életem,
más az élet és más az akarat.
Tudsz mindent. Tudod: megtagadtalak,
mégis szeretlek.

Az élet és az akarat között,
Uram, teremts igaz harmóniát!
Sebzett, beteg tanítványéletem
égi erőért Utánad kiált.
Legelesettebb és legárvább lettem.
Végső reményem, hogy irgalmas arcod
húsvéti fényben felragyog felettem!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. December 20. - 23:12:16
                              Vágyálom

Legtöbb ember nem is tudja, az élete hova tart,
itt a földi vándorúton, homályba tűnik a part.
Minden ember vonul, siet, egy kitűzött cél felé,
ám ha egy nap, célt tévesztett, szíve jajdul majd belé!
Örök hazát választani, halál után, nem lehet,
csak amíg a szívünk dobog, választhatunk lakhelyet.
Választási lehetőség, kegyelemből van nekünk,
éj honából, fény honába, már e földön léphetünk.
Jézus készít övéinek, az új földön, szebb lakást,
ámde abba: népén kívül, nem enged be, senki mást!
Szomorú tény: keskeny úton, alig járnak emberek,
széles úton pedig vígan, vonulnak a nemzetek.
Bár e földön, mindkét útnak, a végpontja ködbe vész,
így mivel az nem látható, fel sem fogja, emberész.
Ki csak értelmében bízik, reszket majd, ha célba jut,
nem hiszi el, tüzes tóba torkollik, a széles út.
Széles úton járó ember, hogyha ezt megértené,
irgalomért esedezve, hullna Megváltónk elé!
Jézus pedig, épp erre vár! Jertek bűnbánó rabok,
A Golgotán: halálommal, leoldottam, láncotok!

Csoda volna, ha vágyálmunk, egy nap valóra válna,
s a Szentlélek: széles úton, egy lelket sem találna!
Széles úton csak a Sátán, poroszkálna egyedül,
s megváltott nép, Isten népe, élne mennykapun belül.

Pecznyík Pál Celldömölk 2013. XI. 24.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. December 21. - 23:13:28
                     

               Elvesztettem, visszakaptam…

Elmerengek távolodó hosszú éveim során,
volt födél a fejem fölött, most is van egy kis szobám.
Emlékek rajzanak körül, volt sokféle esemény,
szegény voltam, de hit által, dúsgazdaggá lettem én.
Amióta Megváltómtól, fentről kaptam új szívet,
maradandó kincset gyűjtök, múló földi kincs helyett.
Kincskutató, e kincs után, Föld végéig elmehet,
olyan kincs ez, melyet földön, megtalálni nem lehet!
Voltak próbák, betegségek, derűs és borús napok,
Bár zajlott az élet – tenger, nem nyeltek el, a habok!
Jézus, nem hagyott magamra, hosszú vándorutamon,
reménységem: minden nappal, közelebb az égi hon!
Itt élek a földön ugyan, mert testem porból való,
ám a lelkem halhatatlan, földről, mennybe szárnyaló!
Elmerengtem életemen, ajándékba kaptam én,
elvesztettem, visszakaptam, Jézus vére érdemén!
Ajándékod az életem, Atyám rendelkezz vele,
hozzád vágyódó lelkemnek, nálad lehessen helye.
És ha egy nap, véget ér majd, hosszú földi életem,
kristálytisztán zendülhessen, trónod előtt énekem.                 

Pecznyík Pál Celldömölk 2013. XII. 9. 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. December 22. - 21:34:24
"Parttalan Óceán, ki mérhet föl Téged?
Örökkévalóságod körülvesz Téged, isteni Fenség!"
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. December 22. - 21:36:49
"Táplálkozunk belőled, ó, Élet Kenyere,
és sóvárogva kívánunk megelégedni belőled,
iszunk belőled, a Forrásból,
és szomjazik lelkünk, hogy beteljünk veled."

- Bernát -
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. December 23. - 10:30:05
                          Becsületes élet.         

Becsületes élet, népszerűtlen máma,
nő az üzérkedők, és a csalók száma.
Miként lehet könnyen, gyorsan gazdagodni,
mások rovására, egyre gyarapodni.
Görbe útvesztőknek, se szeri, se száma,
kerülni a törvényt, ez a módi máma. 
Ám görbe utaknak, veszélyes a vége,
görbe úton járót, várja cella mélye.
Üzérkedőt, csalót, könnyen utolérnek,
viselnie kell majd, amit reá mérnek.
Mit ér kapzsi csaló, szerzett vagyonával,
ha rá sújt a törvény, kemény szigorával.
Sátán: követőit, kelepcébe csalja,
s lelkiismeretük, majd szívüket marja.

Hát nem szebb és jobb, a becsületes élet?
becsületes ember, nem fél, békén élhet.
Bár kevesebbje lesz, mint az uzsorásnak,
szíve nem irigyli, ha többje van másnak.
Vagyonát ő, szorgos munkával kereste
békén ébredt reggel, békén feküdt este.
Boldog emberek kik, becsületben élnek,
örömére, Isten szerető szívének.

Pecznyík Pál Celldömölk 2013. XII. 8.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2013. December 23. - 10:31:11
Almási Mihályné: Adventi csendben

Adventi csend van.
Nincs hang, csak lélek-beszéd.
Adventi csendben
Lehullok, Uram, eléd.
Adventi csendben
Csak hitem kis mécse ég;
Adventi csend van.
Köröttem mély a sötét.

Adventi csend van...
Készül-e, mond, a szíved?
Adventi csendben
Gyümölcsöt hoz-e hited?
Adventi csendben
Szunnyadsz tán? Lámpád nem ég?
Adventi csend van...
Krisztus vár éretted még.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. December 23. - 10:36:00
  Csodás esemény!

Ilyen nagy esemény
eddig, nem volt itten,
egy csecsemő testbe,
rejtőzött el, Isten!
Királyok Királya,
szürke test-ruhában
élt, szolgált, szenvedett,
Izrael honában!
Bár királyt várt a nép,
ám nem ilyen módon,
hanem koronásan,
bíborszínű trónon.
Így, fel sem ismerte,
lelke megmentőjét,
csak pásztorok látták,
királyi bölcsőjét.
Sátán már jó korán,
szent nyomába eredt,
gúny, szitok, üldözés
várt rá, hála helyett.
De Ő, nem azért jött,
hogy itt Király legyen,
hanem értünk halni,
a Golgota hegyen!
Halálunk után, mi
Vele, együtt legyünk,
s örök dicsőségét,
megoszthassa velünk!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2013. XII. 19.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. December 23. - 10:38:49
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. December 23. - 10:50:16
A jászolban ki az ott... - YouTube (http://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=F240H-Fu_5k)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. December 23. - 10:59:38
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. December 24. - 02:55:20
        Királyi ajándék!

Újból boldog karácsonyra
készül, földünk legtöbb népe,
mégis, egyre halványabb lesz,
szívekben a Krisztus képe.
Múló földi örömöknek
hódol ma, a széles világ,
így már nem is veszi észre,
szívében a bűn férge rág. 
Pedig égi szeretetért
kiált a sok, szomjú lélek,
de nem hallja szavát gazdag,
nem hallják azt, a szegények.
Isten szeme, menny honából,
szeretettel tekint le ránk,
nem is tudjuk: hogyan várja
drága szíve, kérő imánk.
Karácsonyi ajándéka,
nem világi, mert az véges,
új élet az, és üdvösség,
amely örök, dicsőséges!
Királyi szent ajándékát,
csak kevesen várják itt lenn,
pedig ajándéka nem más,
mint maga a, Fiú Isten!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2013. XII. 16.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2013. December 24. - 19:03:38

Túrmezei Erzsébet:
Gyertya

Kis karácsonyfagyertya. Szép fehér.
Felül törött. Talán semmit se ér.
A belén észrevenni már, hogy égett.
S én mégse dobom el mint semmiséget.
Nézem, elémbe állítom,
Majd a kezembe' forgatom.
A cirádáit, ferdeségét,
törött voltát, sok betegségét
mind tudom már, mind ismerem.
Igénytelen, értéktelen.
Szépsége, ékessége, ára
nincs semmi. Mégse dobom el.
Félreteszem karácsonyfára.
Majd a lángjába néz szemem,
s nem lesz nekem
igénytelen, értéktelen.
Sok betegsége, ferdesége,
törött volta nem semmiség-e,
ha ott lobog az ágon,
s vezérlőm, világom,
útmutató fény Betlehem felé?
Tekintetem sugarát issza,
lelkem száll századokon vissza:
a nagy csodát csodálja újra
és megremeg belé.
Magában semmi. Félredobnám.
De ha zöld fenyőről ragyog rám,
a szívem fölviszi az égig,
az eget meg lehozza hozzám.
Kezembe' forgatom, nézegetem,
s valami egyre azt súgja nekem,
hogy ez a kis gyertya az életem.
Görbe, törött, beteg.
Valami, amit senki nem keres,
mert észrevenni nem is érdemes.
Végigélni se volna érdemes,
ha nem lenne karácsony…
ha ki nem gyúlhatnék sokadmagával
karácsonyesti csodálatos fákon…
ha Betlehem felé utat mutatva,
nem ragyoghatna, nem világolhatna,
végigélni se volna érdemes.

De van karácsony, s én úgy szeretem
kis gyertyaéletem.
Ameddig karácsonyra vártam,
értelmét, célját soká nem találtam.

Míg egy szép angyalénekes,
halk estén Betlehembe értem,
s fel nem ujjongtam: „Most már értem,
Most már tudom, miért is élek
ezen a nagy sötét világon:
hogy világítson kicsi gyertyalángom
előre, Betlehem felé
és megváltatlan, Megváltóra váró,
sok emberszív dobbanjon meg belé.”

Kis karácsonyfagyertya. Szép fehér.
Felül törött. Talán semmit se ér.
De ha zöld fenyőről ragyog rád,
a szíved felviszi az égig,
az eget meg lehozza hozzád.

 :kar13: :



 

 

 




Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. December 24. - 21:15:40
A bögrék

Elmosogattam tegnap este nyolcra.

Rakosgattam a bögréket fel a polcra.

Köztük van két letört fülű, de előröl szépek

Előröl ugyanolyan mint a többi: épek.

Csak a hibás részt kell hátratenni

Nem kell azt a hibát úgy szemügyre venni.

Eszembe jutnak most felebarátok,

Kiket képletesen fületleneknek látok.

Úgy teszem fel őket életem polcára

Hogy ne lássak mindig arra a hibára

Hanem csak a szépre, hanem csak a jóra

Mert ha egyszer én térek nyugovóra

Úgy tesz el engem az igazságos Isten

Ahogy a bögréket rakosgattam itt lenn.

A mennyei polcra nagy kegyelmű szemmel

Hátrafele az én letörött fülemmel.

 

Anonymus
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2013. December 24. - 22:28:50
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Virág - 2013. December 25. - 06:50:42
Kedves! herzen1
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: b urian jozsef - 2013. December 25. - 07:40:34
 O0  Aranyos!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. December 25. - 23:27:54
    Isten tenyerén!

 Megváltott gyermekként,
miért is félnék én?
Ha lelkem ott pihen,
az Isten tenyerén?

Ha Ő az oltalmam,
ki árthat énnekem,
csak Istentagadót
tölthet be, félelem.

A félelemkeltőt,
Jézus legyőzte rég!
Sorsa megpecsételt,
vár rá, a szörnyű vég!

Boldog: ki ott lehet,
győztes Úr oldalán,
mennyei koronát,
viselhet homlokán!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2013. XII. 19.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. December 26. - 12:38:16


Túrmezei Erzsébet : Karácsonyi kívánság

Ha én betlehemi
pásztorgyerek lennék,
karácsony estéjén
a jászolhoz mennék.

Ha volna egy szelíd
szép, fehér báránykám,
azt is odavinném,
azt is odaszánnám.

Gyorsan letérdelnék...
Milyen jó is volna!
Angyalok éneke
gyönyörűen szólna.

Talán egy kis angyal
kezemen is fogna...
Megtartó Úr Jézus
rám is mosolyogna.

De én nem lehetek...
mért is nem lehetek
betlehemi nyájat
őrző pásztorgyerek!

Magyar földön járok...
el is múlt az régen,
hogy az a csillag
ragyogott az égen.

Van most csillag elég,
de úgy egy se ragyog.
Nem énekelnek már
mennyei angyalok.

Úr Jézus elébe
Elmegyek én mégis,
száz nap és száz éjjel,
Ha mindig mennék is.

Száz nap és száz éjjel,
még nem is kell járnom:
Odarepít engem,
az én imádságom.

Mért megyek elébe?
megköszönni szépen,
a sötét világra,
hogy leszállott értem.

Megmondani neki:
életem, halálom:
már én csak ezentúl
mindig őt szolgálom.

Megsimogat, tudom,
Szerető szemével,
Megtelik a szívem,
Szíve melegével.

Megtartó Úr Jézus
édes mosolyával:
karácsonyestének
nagy boldogságával.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2013. December 26. - 15:40:31
O0 X O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. December 27. - 21:56:02
Honnan jöttünk!

Honnan jöttünk, hová megyünk?
egyre többen kérdezik,
Istentől jött az életünk,
és őhozzá érkezik.

Két távoli véglet között
zajlik, földi életünk,
itt csak zarándokok vagyunk,
soká nem időzhetünk.

Szomorú, hogy legtöbb ember,
még csak észre sem veszi,
élete: átmenő árnyék,
s lelke: hová jut neki!

Halál sötét kapujában
döbben rá, világ fia,
itt nem törődött lelkével,
mennybe nem jut fel, soha!

Boldog ember, ki már tudja,
honnan jött és hová megy,
csupán lelke ruhája az,
mely a sírba alá megy,

Lelke: visszatér Urához,
aki adta azt neki,
s ajka: örök életen át,
dicsőségét zengheti.

Pecznyík Pál
Celldömölk, 2005. X. 2.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. December 27. - 22:10:14
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2013. December 28. - 18:09:29

ADY ENDRE: IMÁDSÁG HÁBORÚ UTÁN

Uram, háborúból jövök én,
Mindennek vége, vége:
Békíts ki Magaddal s magammal,
Hiszen Te vagy a Béke.

Nézd: tüzes daganat a szivem
S nincs ami nyugtot adjon.
Csókolj egy csókot a szivemre,
Hogy egy kicsit lohadjon.

Lecsukódtak bús, nagy szemeim
Számára a világnak,
Nincs már nekik látni valójuk,
Csak Téged, Téged látnak.

Két rohanó lábam egykoron
Térdig gázolt a vérben
S most nézd, Uram, nincs nekem lábam,
Csak térdem van, csak térdem.

Nem harcolok és nem csókolok,
Elszáradt már az ajkam,
S száraz karó a két karom már,
Uram, nézz végig rajtam.

Uram, láss meg Te is engemet,
Mindennek vége, vége.
Békíts ki Magaddal s magammal,
Hiszen Te vagy a Béke
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. December 28. - 19:05:35

     Úton vagyunk!

 Születéstől úton vagyunk,
 idő: méri lépteinket,
 mint sportban a stopperóra,
 napjainkat, éveinket.
 Időben: mindig előre,
 hátra nem léphetünk soha,
 előttünk is, mögöttünk is
 vonul nemzedékek sora.
 egynapostól, száz évesig,
 vonulunk mint zarándokok,
 szőke, barna, fehérhajú,
 boldog és csüggedt vándorok.
 Szomorú tény: a vándorút,
 rövidlátókkal van tele,
 halhatatlan lelkük sikolt,
 de ők, nem törődnek vele.
 Röghöz kötve, azt gondolják:
 a temető, végállomás,
 pedig - Isten kegyelméből -
 vár ránk örök égi lakás!
 Sajnos: csak kevesen hisszük,
 földi létünk rövid, véges,
 örök hazánk a mennybe vár,
 káprázatos, dicsőséges!
 Útitársak, zarándokok,
 vándorlásunk ha véget ér,
 megváltottak hona vár ránk,
 szebb, ragyogóbb, a földinél!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. VIII. 5.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. December 29. - 10:16:42
Isten szeme kísér minket!

 Világot teremtő Isten, mindent lát és észrevesz,
 sötétben úgy lát, mint nappal, napfény: vallást, róla tesz.
 Mindent látó szeme előtt zajlik életünk, napunk,
 előtte még öltönyben is, mezítelenek vagyunk!
 Egymás elől rejtőzhetünk, Isten elől, sohasem,
 szeme elől nem rejthet el, még a tenger mélye sem!
 Ezért: ne előle fussunk, Atyánk szíve vár reánk,
 jó illatú füstként szálljon, trónusához hő imánk.
 Atyánk keze: nekünk szóló ajándékkal van tele,
 szíve örül a szegényen, hogyha jót tehet vele.
 Szívet nézi, nem a rangot, a szív: mivel van tele,
 országában, semmi bűnnek, semmi rossznak, nincs tere!
 Érdemszerző cselekedet, üdvösségre nem vezet,
 égi jussot kiváltani, földi kincsen, nem lehet!
 Isten látja: kisemmizett, rongyos koldusok vagyunk,
 üdvösséget, életerőt, mi csak tőle kaphatunk.
 Levegőt, fényt, vizet, hazát, meleg fészket, családot,
 vándorúton útitársat, sok segítő barátot.
 Isten szeme kísér minket, születéstől, halálig,
 ám ha Jézus útitársunk, felvisz, a menny honáig!
 Így leszünk majd szeme előtt mindenkor, az Atyának,
 s boldog örök polgárai, hívők örök honának!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. VIII. 5.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. December 29. - 13:51:19
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. December 30. - 15:14:53
Hívő ember vágya!

 Dicsőséges új hazámat, régtől vágyom látni,
 fényben úszó fővárosát, az új földre szállni!
 Most még gyenge testi szemem, nem tekinthet abba,
 mint ahogyan nem tekinthet, Föld felett a Napba.
 Ezt a csodás fővárost: csak lelki szemmel látom,
 megváltottak fővárosát, túl az éghatáron.
 Már a város mérete is, lenyűgöző nékem,
 égbe nyúló falaival, az új szép földrészen.
 Főváros minden kapuja, állandóan tárva,
 mert abból a bűn s gonoszság, végleg kivan, zárva.
 Képzeletben elindulok, egyik szép utcáján,
 s ami szemem elé tárul, lenyűgöz a látvány.
 Mint valami gyémántszemek, a házak, a kertek,
 mindegyikben boldogan él, egy - egy hívő gyermek.
 Ott már nincsenek családok, hanem csak egyének,
 mindenkinek van otthona, nincsenek szegények.
 Ott nincs földihez hasonló tülekedés, lárma,
 az utakon nincsen zebra, sem zöld, piros lámpa.
 Utcasarkon nincsen rendőr, de miért is lenne?
 Nincs betörő, aki lopna, máséban kárt tenne.
 Boldog lelkek, kart karöltve, úton együtt mennek,
 Most hit által, lelki szemmel tekinthetek abba,
 énekelve adnak hálát létükért, Istennek!
 Nincs napkelte, nincs napnyugta, mivel idő nincsen,
 csak nappal van, fényben úszó, forrása az Isten!
 Az új földön, csak egy nap van, így egy nap az élet,
 és az: - csodálatos módon - nem ér soha véget!
 Ember milljók, angyal milljók, fővárosát látni,
 bár kiváltság: Jézus által, megláthatja bárki!
 de Megváltóm, jöhet értem, bármely pillanatba!
 Így ha tudok türelmesen, Megváltómra várni,
 úgy nemsoká az új földön, Vele fogok járni!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. VIII. 5.    
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2013. December 30. - 15:19:14
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. December 30. - 15:31:07
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2013. December 30. - 19:05:12
"Bár Krisztusunknak, Megváltónknak
Lénye bennem nap mint nap
Szűrné szerető erővel
Tettem és szavam!"

-Katie Barclay Wilkinson -
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2013. December 31. - 23:44:51
Urunk Tied a dicséret!

 Dicsőséges Isten, Ura földnek, égnek,
 angyal seregeid imádnak, dicsérnek.
 Kerubok, Szeráfok, körötted őrt állnak,
 fényes angyalaid, parancsodra várnak!

 Teremtő szavadra: lett látható minden,
 halhatatlan lelkünk, adtad nekünk ingyen.
 Bölcsen határt szabtál, földi életünknek,
 látható testet is adtál, a lelkünknek.

 Itt a földi téren: testben élünk, járunk,
 Este: elpihenünk, reggel, talpra állunk.
 Tőled nyert erővel, útra kelünk ismét,
 Lelked nem csak vezet, ellenségtől is véd!

 Világ fejedelme, bűnre csábít minket,
 ismeri bűnökre hajló, szíveinket.
 Az a célja velünk, üdvre: sose jussunk,
 bűnt kedvelő szívvel, kárhozatba fussunk.

 Ám Te azért küldted szent Fiad a földre,
 győztes Úrként menjen, a Sátánnal ölre!
 Legyőzötten győzzön, Sátán s halál felett!
 tieid számára, megnyissa az eget!

 Hála, a világot, értünk hoztad létre,
 szánó szereteted, kihat minden népre!
 Jöhet minden bűnös, ha bűneit bánja,
 Fiad érdeméért, szebb: örök hon várja!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. VIII. 2.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2013. December 31. - 23:50:53
szivetadja O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Zoltan - 2014. Január 01. - 05:26:54
Bocsánatkérés, megtérés

A bűnbánat nem vádol, nem támad
Mert van benne szelídség, alázat.
A bocsánatkérés úgy hiteles,
Ha a szív bűnbánó, töredelmes.

A megtérés csak úgy lehet igaz,
Ha elismered, hogy nem vagy igaz.

2013 dec.26 id.Veress Ernő
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Január 01. - 10:03:38
Urunk Tied a dicséret!

 Dicsőséges Isten, Ura földnek, égnek,
 angyal seregeid imádnak, dicsérnek.
 Kerubok, Szeráfok, körötted őrt állnak,
 fényes angyalaid, parancsodra várnak!

 Teremtő szavadra: lett látható minden,
 halhatatlan lelkünk, adtad nekünk ingyen.
 Bölcsen határt szabtál, földi életünknek,
 látható testet is adtál, a lelkünknek.

 Itt a földi téren: testben élünk, járunk,
 Este: elpihenünk, reggel, talpra állunk.
 Tőled nyert erővel, útra kelünk ismét,
 Lelked nem csak vezet, ellenségtől is véd!

 Világ fejedelme, bűnre csábít minket,
 ismeri bűnökre hajló, szíveinket.
 Az a célja velünk, üdvre: sose jussunk,
 bűnt kedvelő szívvel, kárhozatba fussunk.

 Ám Te azért küldted szent Fiad a földre,
 győztes Úrként menjen, a Sátánnal ölre!
 Legyőzötten győzzön, Sátán s halál felett!
 tieid számára, megnyissa az eget!

 Hála, a világot, értünk hoztad létre,
 szánó szereteted, kihat minden népre!
 Jöhet minden bűnös, ha bűneit bánja,
 Fiad érdeméért, szebb: örök hon várja!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. VIII. 2.

 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Január 01. - 10:04:09
Bocsánatkérés, megtérés

A bűnbánat nem vádol, nem támad
Mert van benne szelídség, alázat.
A bocsánatkérés úgy hiteles,
Ha a szív bűnbánó, töredelmes.

A megtérés csak úgy lehet igaz,
Ha elismered, hogy nem vagy igaz.

2013 dec.26 id.Veress Ernő

 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kecskés István - 2014. Január 01. - 12:36:09
Sziasztok!

Előre is elnézést kérek, mert nem tudom hogy jó helyre írok-e?
Aki engem ismer az tudja jól, hogy nem vagyok versolvasó típusú ember.
Viszont nemrégiben egy lelkész prédikációjában idézett egy Babits versből két sort ami megragadott és amit azóta sem tudok elfelejteni. Hálás vagyok, hogy akik a szószéken vannak szeretik a verseket és megszerettetik másokkal is. Vastagon kiemelem az idézett részt a versből:

Babits Mihály: A második ének (1928)

Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Virág - 2014. Január 01. - 14:48:25
Jó helyen van ez a vers.  És nagyon szép, köszönjük. virag15
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Január 01. - 18:39:20

     Büszke ember!

 Ó milyen a büszke ember,
 fenn hordja az orrát,
 dicsekszik, hogy elérte már,
 Himalája ormát.
 De azt, mért nem veszi észre,
 hogy sikolt a lelke?
 Mert idegen itt a földön.
 s vágyódik a mennyre!
 Dicsekszik, hogy világbajnok,
 több aranyat szerzett,
 de nem látja bűnös szívét,
 ezt a gyomos kertet.
 Dicsekedik büszke szívvel,
 egyszer járt a Holdon,
 de nem hullt a kereszt elé,
 a Golgota dombon!
 Színpadon is, nagy merészen,
 Jézus Krisztust játszik,
 Ám Jézusból: torzult arcán,
 egy vonás sem látszik!
 Büszkeséged magasából
 szállj le, büszke ember,
 ülj közénk a szégyenpadra,
 Megváltónkkal szemben!
 Valljunk meg, mély bűnbánattal,
 minden gonosz tettet,
 drága Urunk, ne vonja meg
 tőlünk, a kegyelmet!
 Bocsánatot nyert életünk,
 bűnt követni féljen,
 s hű Megváltónk, új honunkba,
 velünk hazatérjen!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. VIII. 5.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Január 02. - 23:05:59
Isten iskolája


 Viruló szép természetünk, Isten csodás iskolája,
 abban tanul minden ember, mint az Atya, kis diákja.
 A növény és állatvilág, Isten keze alkotása,
 de egyedi: madár, rózsa, égen - földön, nincsen mása.
 Ám két ember sem egyforma, ahány ember, annyiféle,
 fehér bőrű, színes bőrű, Isten drága szemefénye!
 Tantermünk a szép természet, Tanárurunk, láthatatlan,
 Lelke által tanít minket, van részünk sok ámulatban.
 Két osztály van: alsó, felső, alsót: mindenki elvégzi,
 felső osztályba az jut el, ki halálig, Istent féli!
 Választhatunk kedvünk szerint, a sokféle tantárgy között,
 van ki, felső osztályba tart, legtöbb: alsós, röghöz kötött.
 Láthatatlan Tanárunkat, egyszer látta, földünk népe.
 Nem fogta fel áldozatát, midőn vérét, adta érte!
 Pedig azért jött a földre, hogy a nagy tanítványsereg,
 Tanárával együtt éljen, és zengjen hálaéneket.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. VIII. 2.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Január 03. - 14:43:05
Isten imádata!

 Örök élő Isten, ajkunk téged imád,
 szavadra állt elő, e látható világ!
 Az Ég, a Föld, s minden, ami azokba van,
 téged dicsér, imád, halkan vagy hangosan.
 Halk lépteid nyomán, szerte élet virul,
 értük: hol a hálánk? Az arcunk elpirul.
 Amerre csak nézünk, kezed nyoma látszik,
 lombok orgonáján, szellő kántor játszik.
 Nem tudunk betelni, műved szépségével,
 repdeső madarak, zengő énekével.
 Fenséges szép látvány, a hullámzó tenger,
 azon parttól - partig, hajózhat az ember.
 A légben sokszínű madárraj cikázik,
 havas hegyormokon, Nap fénye szikrázik.
 Már kezdettől fogva, lüktet, zsong az élet,
 világunk szavadra állt elő, ér véget!
 Szép lakott földünket, értünk teremtetted,
 abban: munkát, őrzést, a kezünkbe tetted!
 Bocsáss meg, mert hűtlen gyermekeid lettünk,
 hogy visszafogadhass, Fiad halt helyettünk!
 Megváltónk vérébe került, kiváltásunk,
 örömre váltottad, segélykiáltásunk!
 Hisszük: meghallgattad, ajkunk hő imáját,
 s elküldötted értünk, lelkünk nagy Királyát!
 Fénylő országodba, kísérhessen minket,
 trónodnál zenghessük, hála - énekünket.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. VII. 26.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2014. Január 03. - 15:54:08
    ÚJÉVI KÉRÉS

    Láttam, Uram!
    Egyik béna volt, a másik aszott, sárga...
    vagy nem volt lába...
    De a Te fényed hullt a betegágyra!
    Hitükkel elrejtőztek Nálad,
    és úgy hordozták mázsás terhüket,
    a Te erőddel, mint a szalmaszálat.

    És láttam szalmaszál alatt roskadókat.
    Mert mázsás teher
    könnyű, mint a kis szalmaszál, Veled.
    De nélküled
    a szalmaszál is mázsás súly lehet.

    Új évbe indulok,
    és nem tudom, mi vár rám.
    Csak azt tudom: velem vagy, nem hagysz árván.
    Csak azt tudom: utam már kijelölted.
    Mint bízó gyermek, járhatok előtted.
    Te mérsz ki bút, örömöt, munkát, terhet,
    s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett.

    Csak egyet adj: hogy céliránt haladjak,
    hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak!
    És ha szereteted mázsás teherrel
    tenné próbára ezt a gyenge vállat -
    segíts úgy vinni mázsás terhemet
    a Te erőddel - mint a szalmaszálat!

    ~ Túrmezei Erzsébet
   
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Január 03. - 22:42:37
                       Meghasadt a kárpit!

Jézusunk megszántad, a bűnös világot,
és lejöttél közénk, mennyekből Te áldott!
Tudtad, hogy a Sátán, bennünket lépre csalt,
mondta: nem haltok meg, mégis halálra mart.
Te önként vállaltad, az emberi sorsot,
hogy helyre hozzad azt, mit Sátán elrontott.
Bár felhőtlen szép volt, az édeni élet,
de szívünkbe mégis, sokkal szebb vágy ébredt.
Már látása vonzott, a szép tiltott fának,
pedig az rejtette mérgét, a halálnak!
Ettünk gyümölcséből, lelkileg: meghaltunk,
és így, testileg is, egy nap, meg kell halnunk.
Drága Megváltónk Te, mentésünkre jöttél,
hogyan háláljuk meg, amit értünk tettél!
Győzelmet arattál Sátán, halál felett,
örök élet vár ránk, örök halál helyett!
Megváltottál minket, alázattal kérünk,
lelkek mentésében, rendelkezzél vélünk!
Mert még mindig sok, a bűnt kedvelő lélek,
s egyre jobban fogynak, a kegyelmi évek!
sokakhoz elérjen, lélekmentő szavad,
időben megtérjen, ki bűn útján szalad.
Hála, hogy még most is, Lelked által jársz itt,
kész az út a mennybe, meghasadt a kárpit!
Halhatatlan lelkünk, Atyánk azon várja,
hogy hullhasson reánk, örök fénye árja!

Pecznyík Pál Celldömölk 2013. XII. 28.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Január 04. - 09:22:36
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Január 04. - 09:23:47
    ÚJÉVI KÉRÉS

    Láttam, Uram!
    Egyik béna volt, a másik aszott, sárga...
    vagy nem volt lába...
    De a Te fényed hullt a betegágyra!
    Hitükkel elrejtőztek Nálad,
    és úgy hordozták mázsás terhüket,
    a Te erőddel, mint a szalmaszálat.

    És láttam szalmaszál alatt roskadókat.
    Mert mázsás teher
    könnyű, mint a kis szalmaszál, Veled.
    De nélküled
    a szalmaszál is mázsás súly lehet.

    Új évbe indulok,
    és nem tudom, mi vár rám.
    Csak azt tudom: velem vagy, nem hagysz árván.
    Csak azt tudom: utam már kijelölted.
    Mint bízó gyermek, járhatok előtted.
    Te mérsz ki bút, örömöt, munkát, terhet,
    s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett.

    Csak egyet adj: hogy céliránt haladjak,
    hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak!
    És ha szereteted mázsás teherrel
    tenné próbára ezt a gyenge vállat -
    segíts úgy vinni mázsás terhemet
    a Te erőddel - mint a szalmaszálat!

    ~ Túrmezei Erzsébet
 

 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Január 04. - 18:50:35
"BÍZTONSÁG

Kezedben
Születni
Jó.

Kezedben
Élni
Érdemes...

Kezedben
Meghalni
Kegyelem..."

Járfás.F.E.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Január 04. - 22:44:57
                    Jól gondold meg…

Bűnös: bűnöd miatt, rövid az életed,
ezért itt a földön, ne szőj nagy terveket.
Bölcsőtől a sírig, nagyon rövid az út,
sok ember sírba hull, mielőtt célba jut.
Rangra, és hírnévre, mégis sokan törnek,
nem ismerik ízét, mennyei örömnek.
Sokan felőrlődnek, a nagy rohanásban,
így nem lehet részük, örök ragyogásban.
Minden ember egy – egy halhatatlan lélek,
útját nem fémjelzik, sem napok, sem évek.
Ajándék lelkeddel, csak te rendelkezel,
döntéseden múlik, hogy hová érkezel!
Idő – időtlen közt, válaszfal a halál,
arra nem is gondolsz, amikor rád talál.
Vele nem alkudhatsz, kioltja életed,
s ha rosszul döntöttél, örökké, jaj, neked!
Jól gondold meg tehát, halhatatlan lélek,
örökkévalóság, két hona vár téged!
Az egyik: ragyogó fényárban tündököl,
másikban a honvágy, örökké öldököl.
Mert az, a sötétség, a kárhozat hona,
ám annak lakói: fényt nem látnak soha!
Ha hiszel Jézusban, ne fogyjon el hálád,                         
új földön nemsoká, öröm, béke vár rád.
Annak fővárosa, ragyogó fényben áll,
Fia váltságáért, szent Atyád, abba vár.

Pecznyík Pál Celldömölk 2013. XII. 30.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Január 05. - 11:38:27
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Január 05. - 18:36:49
           Isten még hív!

Fut az ember, mint egy táltos,
egy perc nyugta nincs neki,
s nem éri el, mire vágyik,             
bár igen csak kergeti?
Egy a vágya: megszerezni
gazdagságot, hírnevet,
pedig egy nap, mindent itt hagy,
s kap egy üres sírhelyet.
Holta után jut eszébe,
Sátán csúnyán becsapta,
Ég nem nyílik meg felette?
Föld nyílik meg, alatta!
Új földön: Isten országa,
bűnbánókkal lesz tele,
becsvágyókat meg elnyeli,
kárhozat mély, tengere.

Isten még hív, vár mindenkit,
Ő személyt nem válogat,
jöhet, aki templomba jár,
s aki kocsmát látogat.
Ha átadja rongy életét,
kap szebb újat, bűntelent,
s abban élhet, abban járhat
örökké, a mennybe fent!

Pecznyík Pál Celldömölk, 2014. I. 3.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Január 05. - 19:23:05
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Január 05. - 20:39:44
"Tavasz volt, de én a nyarat vártam;
a meleget, a patakok hűs vizét
Nyár volt, de én az őszt vártam;
a színes leveleket, és a hűvös, száraz levegőt.
Ősz volt, de én a telet vártam;
a ropogós havat, és a karácsony örömét.
Eljött a tél, de én a tavaszt vártam,
a rügyfakadást, a nap melegét.
Gyermek voltam, de felnőtt akartam lenni;
szabad és önállló.
Húsz éves voltam, de harminc akartam lenni;
érett és sokat ismerő.
Középkorú voltam, de húszéves akartam lenni;
ifjú és szabadlelkű.
Nyugdíjas lettem, de középkorú akartam lenni;
tevékeny élettel.
Életem elmúlt, és sohasem kaptam meg, amit akartam."

- egy tizennégy éves fiú -
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Január 06. - 17:39:07
Isten hív minket!

 Ajkad hívására,
 dicsőséges Isten,
 felfigyelt hű néped,
 benned bízó hittel.
 Láthatatlan útján,
 dicsőséges mennynek,
 lelki csonkabonkák,
 énekelve mennek.
 Hiszen megváltásuk:
 megtörtént már régen?
 A Golgota halmán,
 ártatlan szent véren!
 Örök fény honába,
 így belépést nyertek,
 boldog örvendezők,
 s nem búsak, levertek.
 Így vonulnak testben,
 létük határáig,
 s lélekben: a dicső
 új hon kapujáig.
 Ott már várod őket,
 láthassanak téged,
 szemet kápráztató
 fényed, dicsőséged!
 Úgy jutalmaztad meg,
 ajkuk hő imáját,
 hogy fejükre tetted,
 üdvük koronáját!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. VII. 28.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2014. Január 07. - 09:57:42
MOST MÁS MADÁR DALOL

Mióta Jézus Krisztus velem jár,
elhallgatott a fekete madár,
mely minden év után azt sírta: Kár!

Végig az úton, tűnő éveken
azóta más madár dalol nekem.
Erőm újul a csengő éneken.

Ha hervad a százvirágú tavasz,
arról dalol, hogy Jézus ugyanaz,
akár virág nyit, akár tél havaz.

Ha évek után évek tűnnek el,
és egyre sebesebben szállnak el,
– az örök ifjúságról énekel.

Arról, hogy mindig új a kegyelem,
és mindig egy, aki itt jár velem
fénylő nappalon, sötét éjjelen.

A célról, amint hívogatva int,
s minden lépéssel közelebb megint...,
melyért könny, küzdelem megérte mind.

Előttem száll, és énekel nekem.
Énekeit vele zümmöghetem,
amint megyek át tűnő éveken.

Újulva hallgatom új dalait,
amint reájuk sorra megtanít
a csodaszárnyú, szent madár: a HIT.

~ Túrmezei Erzsébet
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Január 07. - 11:32:01
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Január 07. - 17:24:32
Vallomás!

 Lelkünk Ura, e nagy Bolygót, lakásul adta nekünk,
 ám nem hagyott itt magunkra, bölcsen törődik velünk.
 Mert szívének nem közömbös, napunk miként telik el,
 jól ismeri szíveinket, ha lázad, vagy énekel.
 Kijelölte szép hazánkat, földünk népei között,
 láthatatlan áldó keze ott van, életünk fölött!
 Adott kedves meleg fészket, szülőket, testvéreket,
 születendő kicsinyeknek, boldog gyermekéveket.
 Életünk és egészségünk, munkaerőnk tőle van,
 Atyánk drága szíve vágya, mi élhessünk boldogan.
 Mi azonban, bűnös szülők ivadékai vagyunk,
 Atyánk ellen lázad szívünk, szavára nem hallgatunk.
 Mi azt hisszük: Isten nélkül leszünk szabad emberek,
 tetteinkért, számadással, nem tartozunk senkinek!
 Könnyelműen lopunk, csalunk, építünk és rombolunk,
 számadásra nem kell mennünk, temető lesz véghonunk.
 Isten: - mivel láthatatlan - nincs is, harsogja világ,
 szenteskedő öregeknek valók imák, Bibliák.
 Azt gondoljuk: minden szabad, kéjre vágynak a szemek,
 ördögképűvé változtunk, istenképű emberek!
 Sok feldúlt családi fészek üres, romokban hever,
 lázadozunk, panaszkodunk, ha a nyomor, földre ver.
 Atyánk: akit elvetettünk, szebbet, jobbat szánt nekünk,
 Őt szeretve, Őt imádva teljen, földi életünk!
 Hála, hogy ez még csak kezdet, a szebb, jobb még hátra van,
 örök hazánk fővárosa, gyémántfényű színarany.
 Az a hon már bűntől mentes, megtért bűnösök hona,
 Jézus Krisztus váltságáért, mi beléphetünk oda!
 Atyánk lélekmentő szíve, megtért bűnöst, odavár,
 hol az élet dicsőséges, és örökké tart a nyár.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. VII. 26.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Január 07. - 18:01:47
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Január 08. - 22:42:01

     Választott nép!

 Választott nép, szőtte álmát,
 várta Jézust: nagy Királyát!
 Mégis: midőn megérkezett,
 elvetette a szent kezet!
 Ezer hibát talált benne,
 ránézni sem volt már kedve.
 Vádolta a papi klérus,
 szemében: szálka volt Jézus.
 Mert Szombaton is dolgozott,
 bűnöst: bűnéből oldozott!
 Vámszedő házába betért,
 keze, leprás testéhez ért.
 Ez nem Király, bűnöst szeret,
 nála: kenyeret is evett.
 Ilyen király? Nem kell nekünk!
 Rab-igában él nemzetünk.
 Nem ismerték fel a Királyt,
 Jézusban az Isten Fiát!
 Pedig értük is áldozott?
 S helyettük: Ő lett átkozott!

 Ám jön Jézus, nemsokára,
 a választott nép Királya!
 Akkor felismeri népe,
 zokogva hull majd elébe!
 Beismeri szörnyű tettét,
 bűnbánattal veri mellét.
 Isten látja bűnbánatát,
 szívét, szánalom hatja át.
 Angyalsereg, ünnepet ül,
 Izrael népe, üdvözül!
 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. VII. 25.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Január 08. - 22:44:40
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Január 09. - 09:33:24
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Január 09. - 19:22:18
Smirgli testvérek!

 Minthogyha csak ikrek volnánk,
 smirgli testvérek vagyunk,
 keskeny úton a menny felé,
 egymás mellett ballagunk.
 Néha? Vánszorogva, lustán
 rójuk utunk, álmosan,
 néha némán, néha pedig,
 fület bántó hangosan.
 Csiszolgatjuk egymáson azt,
 mi lelkünkön idegen,
 mennyben nem hordható ruha,
 melyet hordunk idelenn.
 Köszönöm hű smirgli testvér,
 hogy csiszolgatsz engemet,
 mert sarkosan, göcsörtösen,
 mennybe jutni, nem lehet!
 Örvendezzünk smirgli testvér,
 közel már az égi cél,
 mennyben kapjuk az igazi
 szebb ruhát, e földinél.
 Odaát már nem lesz szükség,
 csiszolásra, smirglire,
 ott: nem emlékezünk többé,
 bántó, fájó semmire.
 Fehér mennyei ruhánkon,
 nem lesz csiszolni való,
 Atyánk keze szabta ránk azt,
 és örökké hordható.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. VII. 22.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Január 10. - 17:31:59

     Nagy különbség!

 Mit ér tudás magas foka,
 ha csak láthatókban hiszünk?
 Mit ér díszes tárgyak sora,
 innen semmit ki nem viszünk!

 Mi látható: mind itt marad,
 földdel együtt megsemmisül,
 boldog: ki menny felé halad,
 örök életben részesül!

 Soha ne tapadjon szemünk
 ahhoz, a mi itt szép, kedves,
 örök hazánkban már nekünk,
 földi kincsre, szükség nem lesz.

 Sokkal szebbet, jobbat kapunk,
 láthatatlan új hazánkban,
 ott nem megy le soha, napunk,
 nem lesz Nap, az új világban!

 Itt: fáradtan térünk haza,
 alkonyati harangszóra,
 ott vár, időtlenség hona,
 s nem lesz időmérő óra.

 Lám ekkora a különbség,
 égi, földi ország között,
 Isten népe, merő szépség,
 mert fény - ruhába öltözött.
 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. VII. 25.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Január 10. - 21:51:45
     Hódít a bűn!

Hódít a bűn szerte, egyre nagyobb teret,
egyházakban is már, szinte mindent, lehet.
tapsolni, bálozni, nincs abban semmi rossz?
Így csábít a bűnre embert, az ős Gonosz.
Bűnöst arra sarkall, csak a testnek éljen,
kedvenc bűnről rosszat, senki ne beszéljen.
Isten megbocsájtó, ő vég nélkül szeret,
elnézi: ha meccset kedvel, templom helyett.
Olyan istene van, aki nem neheztel,
kicsinyes bűnökben leledzőt, nem veszt el.
Elnézi: ha lenge ruházat van rajta,
s úgy vonul templomba, még fejet sem hajtva.
Hát így szereti őt, beképzelt istene,
ha néha félre lép, nem törődik vele.
Hát Boldog? Kinek van, ilyen istenkéje?
Engedi, hogy testi vágyait kiélje.

Ámde ha színre lép, a szent élő Isten!
Megrendül a Föld is, azon pedig minden.
Szavától megrettensz, te parányi ember,
nem rejt el előle, se barlang, se tenger.
Hogy állsz Isten elé, kevély, bűnt kedvelő,
villám tekintetét, ha rád szegezi Ő?!
Reszketsz majd előtte, megremeg a térded,
nem törődtél Vele: viselned kell vétked.
Bűnöd örömétől, nem tudtál megválni,
lelked: a kárhozat hona fogja várni.
Pecznyík Pál Celldömölk 2014. I. 8.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Január 11. - 13:29:56
                 Mi lesz a lelkeddel!

Lelki hírnök vagyok, nem világi szónok,
nem múló testedhez, a lelkedhez szólok.
Isten ajándéka, minden ember lelke,
ezért itt a földön, nincs maradó telke.
Tested, a lelkednek, csak bomló ruhája,
leveted, itt hagyod, nincs szükséged rája.
Mégis dédelgeted, mégis pátyolgatod,
pedig a halálban, azt végleg itt hagyod.
De mi lesz lelkeddel? Kedves útitársam.
Lelked új testet kap, a feltámadásban!
S ha, halálod előtt, nem törődtél vele,
úgy, sötétség hona lesz,  lelked lakhelye. 
Amíg szíved dobog, addig megteheted,
lelked ügyét: Jézus kezébe teheted.
Jöhetsz hozzá: mint vagy, lelkednek terhével,
megsemmisíti azt, bűntörlő vérével!
Nincs többé akadály, Közted s Isten között,
Ha Megváltód Lelke, szívedbe költözött!
Urad: teérted is, meghalt a Golgotán,
s várja drága lelked, a földi lét után.
Bebizonyította, miként szeret téged,
Atyja országában, készít helyet, néked!
Csak egyet vár tőled, s az: javadra válik,
szeresd, kövessed őt híven, mindhalálig!
Pecznyík Pál Celldömölk 2014. I. 7.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Zoltan - 2014. Január 11. - 17:00:26
Koszonjuk a sok szep verset
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Január 11. - 18:51:00
Szívesen és örömmel
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Január 11. - 19:29:36
                 Mi lesz a lelkeddel!

Lelki hírnök vagyok, nem világi szónok,
nem múló testedhez, a lelkedhez szólok.
Isten ajándéka, minden ember lelke,
ezért itt a földön, nincs maradó telke.
Tested, a lelkednek, csak bomló ruhája,
leveted, itt hagyod, nincs szükséged rája.
Mégis dédelgeted, mégis pátyolgatod,
pedig a halálban, azt végleg itt hagyod.
De mi lesz lelkeddel? Kedves útitársam.
Lelked új testet kap, a feltámadásban!
S ha, halálod előtt, nem törődtél vele,
úgy, sötétség hona lesz,  lelked lakhelye. 
Amíg szíved dobog, addig megteheted,
lelked ügyét: Jézus kezébe teheted.
Jöhetsz hozzá: mint vagy, lelkednek terhével,
megsemmisíti azt, bűntörlő vérével!
Nincs többé akadály, Közted s Isten között,
Ha Megváltód Lelke, szívedbe költözött!
Urad: teérted is, meghalt a Golgotán,
s várja drága lelked, a földi lét után.
Bebizonyította, miként szeret téged,
Atyja országában, készít helyet, néked!
Csak egyet vár tőled, s az: javadra válik,
szeresd, kövessed őt híven, mindhalálig!
Pecznyík Pál Celldömölk 2014. I. 7.

 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Január 11. - 20:41:38
O0 X O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Jazmin - 2014. Január 11. - 20:43:16
     Hódít a bűn!

Hódít a bűn szerte, egyre nagyobb teret,
egyházakban is már, szinte mindent, lehet.
tapsolni, bálozni, nincs abban semmi rossz?
Így csábít a bűnre embert, az ős Gonosz.
Bűnöst arra sarkall, csak a testnek éljen,
kedvenc bűnről rosszat, senki ne beszéljen.
Isten megbocsájtó, ő vég nélkül szeret,
elnézi: ha meccset kedvel, templom helyett.
Olyan istene van, aki nem neheztel,
kicsinyes bűnökben leledzőt, nem veszt el.
Elnézi: ha lenge ruházat van rajta,
s úgy vonul templomba, még fejet sem hajtva.
Hát így szereti őt, beképzelt istene,
ha néha félre lép, nem törődik vele.
Hát Boldog? Kinek van, ilyen istenkéje?
Engedi, hogy testi vágyait kiélje.

Ámde ha színre lép, a szent élő Isten!
Megrendül a Föld is, azon pedig minden.
Szavától megrettensz, te parányi ember,
nem rejt el előle, se barlang, se tenger.
Hogy állsz Isten elé, kevély, bűnt kedvelő,
villám tekintetét, ha rád szegezi Ő?!
Reszketsz majd előtte, megremeg a térded,
nem törődtél Vele: viselned kell vétked.
Bűnöd örömétől, nem tudtál megválni,
lelked: a kárhozat hona fogja várni.
Pecznyík Pál Celldömölk 2014. I. 8.

Amen
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Január 12. - 12:24:16
Megváltónk szószéke!

 Világszerte vannak szebbnél szebb szószékek,
 kiemelt helyei, hirdetett igének.
 Megváltónk szószéke, nem volt különleges,
 szerte a szentföldön: ma is, ismeretes.
 Nem állt, kőből épült díszes templomokban,
 hanem szabadtéren, hajón otthonokban.
 Jézus templomának, Ég volt kupolája,
 abban hangzott szava, Atyjához imája.
 Többször volt szószéke, a kis Bethánia,
 lábainál ülve, figyelt rá, Mária.
 Simon hajója is, egyszer szószéke volt,
 az alkalmi szószék: mindenütt vele volt.
 Fiú, leány, kiket, a halál földre vert,
 Hatalma szavára: ismét életre kelt!
 Hallgatók ezrei csüngtek, Urunk szaván,
 vakok láttak, sánták: jártak keze nyomán!
 Temetőben is állt egyszer, a szószéke,
 negyednapos halott, sírból kijött élve!
 De a legszebb szószék, Jézus keresztje volt,
 arról vitte mennybe, a bűnbánó latort!
 Urunk: kínzókért is, azon imádkozott,
 árkozottak helyett, Ő lett az átkozott!
 Megváltónk szószéke, immár a mennybe van,
 oda hív, vár minden bűnbánót, boldogan.
 Bárcsak meghallaná, földön minden lakó,
 hiszen az a végső, hívó mennyei szó!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. VII. 22.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Zoltan - 2014. Január 12. - 12:45:34
  :sm_2006325185111:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Zoltan - 2014. Január 12. - 12:46:12
SZERELMES DALOM

"Köszönöm,Uam, hogy megbocsátottál,
De jó így élni, én se haragszom már!
Köszönöm, Uram, hogy szabad a szívem,
Meggyógyult szemem nem lát bûnt senkiben.
Köszönöm, Uram, hogy imádkozhatom,
Megszûnik minden gyötrelem, fájdalom.
URAM NEKED SZÓL MOST SZERELMES DALOM,
A SZÍVEMET CSAK NEKED, NEKED ADOM!"

id. Veress Ernô
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Zoltan - 2014. Január 12. - 12:51:28
Honvágy

Ha már nem tehetek semmit Érted,
És ha munkád rajtam bevégezted,
Nincs miért e földön tovább éljek.
Uram, vigyél haza engem, kérlek!

Szép és áldott volt Veled az élet,
Most már nemsokára véget érthet.
Kegyelmed elég lesz, nem kell féljek.
Uram, vigyél haza engem kérlek!

id. Veress Ernő
Hargita, 200?.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Jazmin - 2014. Január 12. - 20:00:09
Amen! O mar otthon van!!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Január 12. - 20:12:48
O0 X O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Január 13. - 11:26:13
Keresztyének

 Keresztyének: ez a nevünk,
 imádkozunk, énekelünk,
 templomba is el - el, járunk,
 ám igére: alig vágyunk.
 De így, hitéletünk mit ér?
 Ha nem ízlik lelki kenyér!
 Mint Sínain, égi manna,
 unta a nép, amely kapta.
 Testi vágyra, hajt az énünk,
 Isten irgalmazzon nékünk!
 A felszínes valláskodás,
 nem egyéb, mint képmutatás.

 Jézust váró keresztyének,
 egyre kevesebben élnek.
 Sokuk napja leáldozott,
 lelkük: Urukhoz távozott.
 Jézusra várni, érdemes,
 mert szíve: érző és nemes.
 Eljön értünk váratlanul,
 ne maradjunk hontalanul.
 Atyja elé vonul velünk,
 s angyalkarban, énekelünk.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. VII. 25.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Január 13. - 11:34:38
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: pacific - 2014. Január 13. - 19:17:59
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Zoltan - 2014. Január 13. - 20:02:38

Kegyelem, csak kegyelem

Holdvilágos éjszaka, csak forgolódom ágyamba’.
Nem jön álom szememre, szívem bánattal van tele.
Bánom sok mulasztásom, bűnös gondolkodásom,
Könnyelmű beszédemet, gonosz cselekedetemet.

Bánom, bánom, úgy bánom.
Isten, bocsáss meg nekem,
Nincs semmi érdemem,
Egyetlenegy esély
A Golgotán folyt szent vér
Ó, bocsáss meg nekem!

Múlik már az éjjel,
Szobám megtelik fénnyel,
Szívemben béke és öröm,
Istenem, köszönöm
Krisztusban új életem
Csak kegyelem.

Id. Veres Ernő
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Jazmin - 2014. Január 13. - 20:29:03
  Amen! :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Január 14. - 18:34:07
Jött egy igaz ember!

 Kezeimen, lábaimon bilincs ugyan nincs még,
 mégis érzem, mintha egy nagy zárt börtönben lennék.

 Melyben rabként: bilincs nélkül mozog, minden ember,
 nem vigyáz rá a börtönőr, sem katona fegyver.

 E hatalmas börtönben él minden nép és nemzet,
 király, koldus, milliárdos, ki nagy vagyont szerzett,

 De hogy is van? Börtönben is szabad, minden ember?
 Igen: szabad jóra, rosszra, mihelyt reggel felkel.

 Mert ez a Föld, egy nagy börtön, hol bűn-rabok élnek,
 hódolnak múló örömnek, kéjnek, szenvedélynek.

 Hála, hogy bűn-rabok közé, jött egy igaz ember!
 Gyógyított a szava, keze, s apadt a könnytenger.

 Jézus volt az: Ő azért jött, hogy meghaljon értünk!
 Ő az igaz, a bűntelen, átvállalja vétkünk!

 Látható nagy börtönünknek, csak a testünk rabja,
 mivel lelkünk halhatatlan, testünket itt hagyja.

 Boldog lélek, mely Királyát, menny honából várja,
 s midőn eljön fényes felhőn, őt keblére zárja.

 Akiket meg kielégít, rövid földi élet,
 kárhozatban lelkük kínja, soha nem ér véget.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. VII. 24.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2014. Január 14. - 18:55:46
Szebenyi Judit

Kedveled · január 12. · Szerkesztve

Köszönöm Uram a mai napot!

Uram köszönöm a mai napot
Megélhettem, adhattam elfáradtaknak reményt.
Hitet, bizakodást s mindezt Teáltalad
Neked köszönöm, hogy segíthettem.

Szívemből, lelkemből, őszinte szívvel
Tiszta igaz hittel, leborulok előtted.
Csendesen fohászkodva kérlek, őrizd meg az embereket
Hitükben, minden nap, légy oltalmuk, menedékük.

Elfáradt testem, kezem már napok óta, alig élek
Te felemeltél, nem engedted, hogy elvesszek.
Te tudod mi a jó nekem, meddig tehetek, élhetek
Az emberekért, egy szebb világ kiépítésében.

Kezem alig mozog, Te vezeted, nem én
Köszönöm édes Jó Istenem.
Könny pereg arcomon, szám szót nem mondhat ki többé
Könnyeim szívből jövő őszinte hálakönnyek.

Lelkem legmélyén szól a hegedűm dallama
Sír zokog, könyörög egy szebb világért.
Kérlek szépen Jézusom, adj erőt, holnapra
Égető szükség van az őszinte tiszta szóra, szeretetre.

Csendesül a város zaja, de te mindig itt vagy
Vigyázol ránk, emberekre egyformán az angyalokkal.
Nem nézed soha ki milyen származású, milyen hitű
Mindenkiért egyformán haltál meg, mert szereteted végtelen.

Egyedül a világon Te vagy a királyok királya
A tiszta örök fény, erő, szeretet örök forrása.
Kiapadhatatlan kút, egyetemes béke, nyugalom szigete
Mindenki hozzád fordulhat és meghallgatsz minden szívből jött imát.

Én tegnap kértem tőled, és többet kaptam jót
Kevesebbet kértem, te bőséggel elhalmoztál.
Élhettem, tehettem, tudom kevés ez de szívem végtelenül hálás
Neked minden pillanatért, Atyám még egyszer köszönöm.

Nem magamért köszönöm, az emberekért, hogy itt lehetek
Megengeded nekem még, a szeretet magját vinni fogom.
Ameddig engeded, reményt hitet, erőt a betegeknek, csüggedőknek
Elesetteknek, elfáradtaknak, mindenkinek, aki kéri, szívemet, lelkemet adom.

Hamarosan reggel lesz, így hát aludni térek
Ne zavarjak senkit sem, családom szeretteimet, senkit sem.
Aki szeret, őszintén figyel minden apróságra, ne bántson senkit meg
Áldott éjszakát, nyugodalmas békés álmokat kívánok mindenkinek!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Január 15. - 20:12:07
Szabad az út!

 Ádámban az első ember,
 megjelent az édenkertben.
 Még nem volt bűn, nem volt káosz,
 szabad út nyílt, életfához!
 Csak jó s gonosz tudás fája
 előtt állt, a tiltó tábla!
 Szép volt a fa kinézése,
 ám halálos, érintése!
 Sok fa, gyümölcstől roskadott,
 ember: éhséget olthatott.
 Ám az ember, mégis vágyva
 tekintett, a tiltott fára.
 Tekintetét, tett követte,
 tépett egyet, s meg is ette.
 Tiltó tábla, hiába állt,
 Éva szeme, sötétre vált!
 De jött Jézus! Mint életfa,
 a megígért asszony magva!
 Golgotán bár kivágatott,
 bűnünk miatt, elszáradott.
 De legyőzött Sátánt, halált!
 Templomkárpit, kétfele vált!
 Újra zöldel, élet fája,
 bűnbánó, jöhetsz alája!
 Kerub: kardod tegyed lábhoz,
 szabad az út, az Atyához!
 Szárnyalj lelkem, mint gondolat,
 új Földre az új Ég alatt.
 Már szabadon, lehet szállnod,
 Atyád trónja elé állnod.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. VII. 15.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Január 16. - 09:54:12
MEGÁLLAPÍTÁS

Sátán talpa alól
piszkáltál ki.
A sárból.

megmutattad
Kegyelmed
napfényét.

Azóta Élek.

(Járfás F.E.)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Január 16. - 13:43:28
Jöjj: várlak!

 Drága Megváltóm,
 fohászkodom térden,
 oly sokszor sértlek,
 bocsáss meg, énnékem.
 Követésedre
 buzdít, szenvedésed,
 követlek Téged.

 Értem is egykor,
 elhagytad szent mennyed,
 békét, örömöt,
 üdvöt leljek Benned.
 Megváltottak közt,
 lehet osztályrészem,
 jöjj! Várlak készen.

 Ha véget ér majd,
 földi vándorlásom,
 nálad: készen vár,
 örök szebb lakásom.
 Úgy vágyom Jézus,
 földről hozzád menni,
 Nálad pihenni.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. VII. 15.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Január 16. - 19:16:44
O0 x O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Január 16. - 19:21:48
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Január 17. - 10:59:55
Hit által győzhetünk!

 Atyánk nagy Alkotónk, ki földre fényt hintett,
 bomló testruhába, öltöztetett minket.
 Ő előre tudta: mi vétkezni fogunk,
 Gonosz csábításra, tőle elfordulunk.
 Atyánknak bár csodás célja volt, mivélünk,
 már előre tudta: tilos útra lépünk.
 Tudta: tilos úton, vár ránk a kárhozat,
 szép tervében kész volt, a kereszt áldozat!
 Atyánk utánunk jött, drága szent Fiában,
 lelkünk el ne vesszen, bűnterhes világban!
 Így múltak századok, hosszú évezredek,
 feltűntek, letűntek, nagy erős nemzetek.
 S egy váratlan napon, váratlan éjszakán,
 megjelent szolgaként Jézus, a nagy Király!
 Most nem uralkodni, meghalni jött értünk!
 Keresztfára verte, tengernyi sok vétkünk!
 Induljunk nyomában, bűnbánatban járván,
 üdvösségre jussunk, áldozata árán!
 Hit által győzhetünk! Lemarad, aki fél,
 szebb hon vár bennünket, e múló földinél.
 Bűnfoltos öltönyünk, halálban levetjük,
 feltámadás napján, szebb újat felöltjük.
 Nem lesz az kirívó, csak csillogó fehér,
 ám a legcsodásabb földivel is felér.
 Boldogan cserélünk újat, a régivel,
 örök életünket, abban tölthetjük el.
 Szebb örök hazánkban, Atyánk közelében,
 megváltott lelkeknek, vidám seregében.

 Pecznyík Pál 2013. VII. 15.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Január 17. - 12:29:40
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Január 17. - 22:37:25
              Isten vár bennünket!

Ma is szép és üde, a színes természet,
ám távolban mégis, vár rá az enyészet.
Látható világnak van kezdete, vége,
azon vonul végig, földünk minden népe!
Látható földünk csak, átmeneti szállás,
Golgotán ment végbe, bűnből, a Megváltás!
Mi látható: mégis, mind bomló és véges,
így találta jónak: Ki mindenre képes!
Az Örökkévaló! Ég s Föld, Alkotója, 
még a halálból is, élet felhozója!
Ő, próbák földjévé tette, ezt a földet,
sok próbán jutott át az, kit keze fölvett.
Látható világnak, Ő azért vet véget,
mert bűnnel fertőzött abban, minden élet!
Bűn miatt a világ, soká nem marad fenn,
eltűnik örökre, a nagy Végtelenben!
Csak két birodalom, marad meg örökké,
az egyik: sírássá, a másik: örömmé.
Látható világban, ma élő emberek,
két nagy birodalom, várja a lelketek!
Az egyik: - bűn miatt – a kárhozat hona,
aki abba belép, nem léphet ki soha.
A másik: örömnek, fénynek az országa,
lakóinak fényben ragyog majd, orcája.
Lelkünk még átléphet, bűn éjből a fénybe,
ám halálunk után roskad, örök éjbe.
Isten vár bennünket, bűnből hozzá térjünk,
dicső országában, nála: Vele éljünk!

Pecznyík Pál Celldömölk 2014. I. 16.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Január 18. - 08:31:53
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Január 18. - 19:06:44

                 Két part között!

Két part közt terül el, a nagy élet – tenger,
túlsó partra azon juthat át, az ember.
A hajó: parányi, egy ember fér bele,
lelke, túlsó partra, azon siklik vele.
Az Ég magasából, Isten szeme látja,
hullámokkal hogy küzd, a sok életbárka.
minden egyes hajó, Isten alkotása,
Ő készítette azt, hosszú utazásra.
Ám gyakran viharos, az élet – tengere,
elmerül a hajós, ha Jézus nincs vele!
Hajós: csak Jézussal, juthat túlsó partra,
elmerül: ki magát, tőle jobbnak tartja.
Isten, nem ok nélkül küldte hozzánk Fiát!
Csak Vele juthatunk, a nagy tengeren át!
Milliók eveznek, az élet –tengerén,
Minden célba érőt, várja szent égi rév,
Szentlélek fuvalma, hajtja vitorláját,
túlsó parton Isten, várja kis hajóját.
Új földön már nem lesz, hullámtornyú tenger,
aranyszínű járdán, lépdelhet az ember.
De csak az: akinek lelkét Jézus vére,
bűnei szennyéből mosta, hófehérre!
Mert hitét, bizalmát, Jézusba vetette,
új földön örök fény, ragyog majd felette!

Pecznyík Pál Celldömölk 2014. I. 16.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Január 18. - 19:54:51
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Január 20. - 01:41:36
Negyven évre emlékezünk!
Magyar honban negyven éve
jegyzünk, lepra missziót,
gyűjtünk reá pénzadományt,
fáslit, meleg takarót.

hála: néhány év óta már,
lepra is gyógyítható,
gyógykezelést végez szerte,
sok orvos és ápoló. 

Leprásokat segélyeztünk, 
hosszú negyven év alatt,
segítő gyümölcssé érett,
a sok szánó gondolat.

Adakozók sokaságát,
Te ismered hű Urunk,             
mi csak abból segélyeztünk,                 
amit tőled kaphattunk!

Annyit, ami tőlünk tellett,
adtunk, negyven éven át,
hálás szívvel fordul felénk,             
sok gyógyult leprás barát.

Leprást szánó áldott szívet,
Urunk Te adtál nekünk,
csak téged illet a hála,
ha kicsit segíthetünk.

Add: tovább is éljen bennünk,
leprást szánó szeretet,
imáinkban vigyünk eléd,
minden leprás beteget.
Pecznyík Pál Celldömölk 2014. I. 16.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Január 20. - 08:58:59
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Január 20. - 19:12:16
             

                     Testi lepra és bűnlepra!


Leprás beteg barátaink, együtt érzünk veletek,
leprafoltok borítják már lábatok, és kezetek.
Családotok örömében, részetek már nem lehet,
lepra miatt: gyermek, felnőtt, közösségből kivetett.
Lepra telepek, kórházak száma szerte, egyre nő,
gondozatlan ne maradjon sehol, leprás szenvedő.
Eszközökkel, adománnyal, sorsotokban részt veszünk,
imáinkban: értetek is, Urunk elé térdelünk.

Ha bűnt, leprának nevezzük, leprások vagyunk, Urunk, 
bűnleprások mentésére, jött a földre Krisztusunk!
Mert ragályos a bűnlepra, mindenkit megmérgezett,
Bűnleprából gyógyulhassunk, Jézus értünk vérezett!
Halálos leprával együtt, a hústestünk itt marad,
s ha Jézust, Urunknak valljuk, minket mennybe felragad!
Ott a lepra: ismeretlen, nincs betegség, sem halál,
vár bennünket örök hazánk, mely ragyogó fényben áll!

Pecznyík Pál Celldömölk 2014. I. 16.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Január 21. - 17:51:08
        Zarándok ének
Úgy élek itt e világon,
mint zöld levél a faágon.
Tavasztól őszig ott virul,
ősszel sárgán, a porba hull.

Családot nem én kerestem,
melybe Isten tett le engem.
szegény volt az, hat gyermekes,
csak szűk körben ismeretes.

Gyermekkorom, nem volt fényes,
ruházatom szegénységes.
Ruhát néha kölcsön kaptam,
büszkén feszítettem abban.

Bár még elemibe jártam,
már saját öltönyben jártam.
Apám nem segített engem,
így dolgozni kellett mennem.       

Már hosszú út végén járva,
lelki versekkel szolgálva,
tálentumot amit kaptam,
versekben mind, tovább adtam.

Még nyáron is, őszben járok,
hazahívó szóra várok,
testem: Atyám jóvoltából,
porba hull, mint lomb a fáról.

Viharos volt földi pályám,
Jézus vett meg, vére árán!
Várok: hívó szent szavára,
hozzá megyek, nemsokára!
Pecznyík Pál Celldömölk, 2014. I. 17.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Január 22. - 19:42:40
 
     Ébredj testvér!

 Ébredj testvér, imára föl,
 égen a Nap, már tündököl.
 Imádd Istent és szent Fiát,
 csókold hitben, szent homlokát.
 Isten előtt: hajtsál térdet,
 hiszen Fiát, küldte érted!
 Hogy megváltson: ez volt dolga,
 szabad lehess, bűn - rabszolga.
 Váltságod ím, rendezve már,
 drága vére: volt érte ár!
 Jézus, elvette bűnödet,
 adott egy szebb, új életet!
 Már e földön, abban élhess,
 mint gyermek és nem, mint béres.
 szabad vagy már jóra, szépre,
 Uradnak adj hálát, érte.
 Jézusodról, ki megváltott,
 boldogan tégy bizonyságot!
 Bűnt kedvelő világ előtt,
 minél több szív, imádja Őt!
 Bűneitől elforduljon,
 Isten felé, elinduljon.
 Így lesz áldott az életed,
 Isten elé száll éneked.
 Ott az ének, minden ajkon,
 zeng örökké, egy szebb hangon.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. VII. 17.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Január 22. - 19:53:04
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Január 24. - 00:35:53
     Zarándokok vagyunk!

 Zarándokok vagyunk mi, a földi téren,
 úgy kerültük ide, üresen, szegényen.
 Ide tett bennünket: Urunk az Alkotó,
 dicső keze nyoma, mindenen látható.
 Főképen mirajtunk, fénylő arca másán,
 de eltorzította, rabtartónk a Sátán.
 Balgán: Isten helyett, rábíztuk magunkat,
 bűnredők borítják azóta, arcunkat.
 Elmaradt az Éden, sivatagban járunk,
 gödrökbe, kövekbe botladozik lábunk.
 Későn vettük észre, becsapott a Sátán,
 bűnbe visz, s felkacag, szenvedésünk láttán.
 Folyton bűnre csábít, arra sarkall minket,
 szidjuk és vádoljuk, áldott Istenünket.
 Pedig üdvöt, áldást, mi Istentől kapunk,
 érte hálát mégis, alig - alig adunk.
 Bebizonyította: Ő úgy szeret minket,
 Fia vérpalástja, takar be bennünket!
 Sátán démon hada, ne árthasson nekünk,
 trónja közelében, lehessen a helyünk!
 Ennél jobbat, többet, Atyánk sem tehetett,
 érthetetlen e nagy, áldozó szeretet!
 Hála, hogy véges itt, a zarándok élet,
 bűnt gyűlölő ember, menny honába térhet.
 Az lehet testvére, Isten szent Fiának,
 aki hátat fordít bűnnek, testi vágynak.
 Zarándok lelke itt, élet vizét issza,
 Istentől érkezett, s őhozzá tér vissza!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. VII. 8.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Január 24. - 09:17:15
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Január 24. - 17:01:16
 
     Új Ég új Föld!

 Minden ami látható, földön és az égen,
 valamikor megfogant, Isten szent szívében!
 Szavára: ím, egy csodás, látható világ lett,
 égen, földön színesen, megindult az élet.
 Földön és az égbe fenn, mozog, forog minden,
 kimérten és pontosan, abba hiba nincsen.
 Saját arcvonására, alkotott meg minket,
 de mi: cserbenhagytuk őt, bár előbb, megintett!
 Atyánk jót akart nekünk, de bűn jobban tetszett,
 halálba torkolt utunk, bár szép volt a kezdet.
 Engedetlenség miatt, elmaradt az Éden,
 bánatra vált az öröm, ősszülők szívében.
 Várt minket a kietlen, sivatagi élet,
 verejtékes munkával töltünk el, sok évet.
 Családban kis öccsével, bátyja szembe fordult,
 és a kisebb testvérnek, vére földre csordult.
 Évszázadok, ezredek, telnek könnyel, vérrel,
 egymás mellett békével, sok nép: ma sem fér el.
 Pedig tágas ez a föld, hely is van még bőven,
 ám irigység helyt mutat, künn a temetőben.

 Atyánk csodás világát, mivé változtattuk?
 Kies, szép otthonunkat, szennyel árasztottuk.
 Ezért miattunk a Föld: ítéletre érett,
 ős bolygónknak egy napon, tűzhalál vet véget!

 Hála: van még kegyelem, van még bűnbocsánat,
 Jézus kifizette rég, helyettünk az árat!
 Így a megváltottakat: új Ég, új Föld várja,
 s azon, soha nem fogy el, hívők hő imája.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. VI. 29.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Január 26. - 02:53:46
      Ember vigyázz!

Legtöbb ember úgy képzeli,
rövid ez a földi lét,
elszakad a széptől, jótól,
ha lehunyja két szemét.

Boldogok mind, akik hiszik,
hogy a lelkük végtelen,
örömmel Jézussal járnak,
s Vele élnek mennybe fenn.

Aki lelkét veszni hagyja,
önmagának árt vele,
élvezetekre vágyókkal,
a tűz –tava lesz tele.

Odaát csak két ország van,
nincs harmadik változat,
vagy az örökfény hona vár,
vagy az örök kárhozat.

Ember vigyázz! Nincs sok időd,
ködként elszáll életed,
s ha lelkeddel nem törődtél,     
akkor örök jaj, neked!

Szíved eped Isten után?
Ám Ő soha nem lesz ott,
bár örökké vársz a fényre,
éjben sosem látsz napot!

Pecznyík Pál
Celldömölk, 2014. I. 22.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Január 26. - 09:24:28
            Int az Isten!

Int az Isten, hogy a bűnnel
végleg, szakítani kell,
mert ki szívén bűnt melenget,
üdvét veszítheti el!

Ákán bűne ma is kísért,
bár igencsak régen volt,
nincs békénk, míg el nem tűnik,
életünkből, a bűnfolt.

Elkövetett bűneinket
takargatni, nem szabad,
Jézus szíve a Golgotán,
bűnünk miatt: megszakadt!

Ha megvalljuk bűneinket,
kegyelmes Atyánk előtt,
elnyerjük majd bocsánatát,
és örömmel áldjuk őt.

Szívünk nem szorítja többé,                   
bűn miatti félelem,
Isten, hívő gyermekeit,
csodás új hon, várja fenn!

Ha Isten, hívó szavára,                     
véget ér a földi lét,
mérhetetlen öröm várja
mennyben, Isten, gyermekét.

Pecznyík Pál
Celldömölk, 2014. I. 22.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Január 26. - 12:05:30
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Virág - 2014. Január 27. - 18:28:01
Dietrich Bonhoeffer a berlini Berlin-Tegel-i katonai fegyházban 1944 nyarán:
(http://www.rc.net/wcc/readings/dbprison.jpg)


Dietrich Bonhoeffer: Ki vagyok én?


Ki vagyok én? Gyakran mondják:
cellámból úgy lépek elő,
derűsen, nyugodtan, keményen,
mint várából a földesúr.
Ki vagyok én? Gyakran mondják:
őreimmel úgy beszélek,
szabadon, tisztán, kedvesen,
mintha parancsnokuk volnék.
Ki vagyok én? Azt is mondják:
sorsomat úgy viselem,
mosollyal, nyugodtan, büszkén,
mint aki váltig győzni szokott.

Az vagyok valóban, aminek mondanak?
Vagy csak az, aminek magamat ismerem?
Kalitkába zárt madár; sóvárgó, nyugtalan beteg,
aki levegőért kapkod, fuldokol,
színekre, virágra, madárdalra vágyik,
jó szóra, baráti melegre,
dühíti oktalan erőszak, kicsinyes bántás,
hánykolódik nagy dolgokra várva,
tehetetlenül aggódik, messze van barátja,
imádságra, gondolatra, alkotásra fáradt,
szíve üres, kész már mindentől búcsúzni?
Ki vagyok én? Ez vagy az?
Hol ez, hol amaz?
Egyszerre mindkettő? Másokat ámító,
magában sápító hitvány alak?
Vagy vert had fut bennem
szanaszét a már kivívott győzelem elől?
Ki vagyok én? Váltig faggat, gúnyol a magány, a gyötrelem.
Bárki vagyok, Te tudod, ismersz: Tiéd vagyok én, Istenem!


Forrás: Ki vagyok én – a börtönben | www.kateteka.hu (http://www.kateteka.hu/5629-ki-vagyok-en-boertoenben)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Január 27. - 18:36:47
                           Magyar polgárok!             

Kárpátok közt, Isten előtt, magyar nyelven hódolunk,
több mint ezerszáz éve már, ez a hon az ős honunk!

Anyanyelvünkhöz jogunk van, vallja idős, fiatal,
Kárpátok közt, nyolc országban szárnyal ima és a dal.

Nem harcolunk senki ellen, békére vágyik szívünk,
nyolc országban szétszórtan is, magyar egységben hiszünk!

Népekkel telített földünk, bármely csücskében lakunk,
anyanyelvünk birtokában, magyar polgárok vagyunk!

Őshazánkból elvándorolt, szerteélő magyarok,
ne feledjétek el soha, visszavár szép honotok.

Ám ha mégis, idegenben, borul rátok sírhalom,
megőrizzük emléketek, ősi magyar ugaron.

Ez a bolygó: minden népnek, átvonuló lakhelye,
de nem mindegy, kivel megyünk? Jézussal vagy nélküle!

Túlvilágon, két ország vár, fény és sötétség hona,
aki annak polgára lesz, abból nem jön ki soha!

Pecznyík Pál Celldömölk 2014. I. 20.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Január 28. - 11:07:39
Dietrich Bonhoeffer a berlini Berlin-Tegel-i katonai fegyházban 1944 nyarán:
(http://www.rc.net/wcc/readings/dbprison.jpg)


Dietrich Bonhoeffer: Ki vagyok én?


Ki vagyok én? Gyakran mondják:
cellámból úgy lépek elő,
derűsen, nyugodtan, keményen,
mint várából a földesúr.
Ki vagyok én? Gyakran mondják:
őreimmel úgy beszélek,
szabadon, tisztán, kedvesen,
mintha parancsnokuk volnék.
Ki vagyok én? Azt is mondják:
sorsomat úgy viselem,
mosollyal, nyugodtan, büszkén,
mint aki váltig győzni szokott.

Az vagyok valóban, aminek mondanak?
Vagy csak az, aminek magamat ismerem?
Kalitkába zárt madár; sóvárgó, nyugtalan beteg,
aki levegőért kapkod, fuldokol,
színekre, virágra, madárdalra vágyik,
jó szóra, baráti melegre,
dühíti oktalan erőszak, kicsinyes bántás,
hánykolódik nagy dolgokra várva,
tehetetlenül aggódik, messze van barátja,
imádságra, gondolatra, alkotásra fáradt,
szíve üres, kész már mindentől búcsúzni?
Ki vagyok én? Ez vagy az?
Hol ez, hol amaz?
Egyszerre mindkettő? Másokat ámító,
magában sápító hitvány alak?
Vagy vert had fut bennem
szanaszét a már kivívott győzelem elől?
Ki vagyok én? Váltig faggat, gúnyol a magány, a gyötrelem.
Bárki vagyok, Te tudod, ismersz: Tiéd vagyok én, Istenem!


Forrás: Ki vagyok én – a börtönben | www.kateteka.hu (http://www.kateteka.hu/5629-ki-vagyok-en-boertoenben)

 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Január 28. - 16:57:58
  Szent valóság!

Népek ajkán hangzik,             
halkan vagy hangosan,
Istennek szent ügye,
leáldozóba van.
Sátán szörnyen dühöng,
és öldököl vadul,
fél – hívők serege,
holtan a sírba hull.
Ám a szent valóság?
Szebb, jobb, ezzel szembe,
Jézus követői,
vágyakoznak mennybe.             
Győztes Vezérükkel,
aki csak szembe száll,
örökre elveszett,
vár rá a tűzhalál!
Hadvezérük Jézus,
bűn fölött győztes Úr,
őt dicséri angyal,                     
és arany hárfahúr.
Nyomán énekelve
vonul, a szent sereg,
s amerre elhalad,
a föld is megremeg!
Mennyben nemsokára
zeng majd, az új ének,
ajkán: fehér ruhás                 
hívők, seregének!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2014. I. 25.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Január 29. - 21:32:53
 
     Test és lélek

 Test, a lélek ruhája,
 Isten adta fel, rája.
 Szürke: mert porból szövött,
 hordja, bölcső - sír között.
 Abban vonul földön át,
 míg eléri menny honát.
 S ha majd rátör a halál,
 elkopottan, sírba száll.
 Férgeknek lesz jó falat,
 elporlad a föld alatt.

 A lélek él, mert örök,
 bár bombázzák gyönyörök,
 ám nem törődik vele,
 mennyben lesz szebb öltönye.
 Ha a sírból feltámad,
 örökké abban járhat.
 Látja Jézust, a dicsőt,
 aki megváltotta őt!
 Ott él örökké Vele,
 mint Atyjának gyermeke.
 Csillogó fény - ruhában,
 hívő lelkek karában.
 fény ragyog ott, végtelen,
 minden hívő életen.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. VII. 3.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Január 30. - 08:20:57
EGYENLET

Ha kezem a Kezedben
és Szíved a szívemben,
akkor nevem a Nevedben
és könnyed a szememben

Él.
(Uram).S ha él

szememben a Könnyed,
és Nevedről neveztetem,
akkor szívemben a Szíved dobban,
és Kezedbe simul a kezem.

(Járfás E.)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Jazmin - 2014. Január 30. - 08:39:32
 :)  O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Január 30. - 16:43:30
Nagyon jó!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Január 30. - 16:45:11
Szebb új világ!

 Csak kevesen hiszik,
 van szebb új világ,
 abban nem hervad el,
 zöld lomb, sem virág.
 Ami ott létezik,
 örökkévaló,
 nem lesz múló idő,
 vihar, tomboló.
 Hegy, hullámzó tenger,
 ismeretlen ott,
 új égen nem látunk
 Holdat, sem Napot.
 A fény - forrást, Isten,
 s Fia képezi,
 Az új hont bűn, s halál,
 meg nem mérgezi.
 Új honban az élet
 csodás, végtelen,
 öröm sugárzik ott,
 minden életen.
 Ám az új világot,
 csak az látja meg,
 akit oda kísér,
 szent angyalsereg!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. VI. 29.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Január 31. - 09:01:00
Uram, mi végre van,
hová vezet a fájdalom?

A kezedbe tett idő
bénító súllyal pereg.

Kérdéseimmel
hozzád kiáltok,
de lesz-e majd válaszom?

Közben a fojtó árnyak
már-már körülzárnak,
mint pusztító hadsereg.



De Te vagy a szabadítás,
aki majd innen felemel.

Örök utamra adj hitet, Uram,
élő reménnyel menni el.

ÁMEN
(Hajdú Zoltán Levente)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Január 31. - 19:12:47
Ámen!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Január 31. - 19:19:30
Mégis!

 Ma még lehet tervbe venni,
 új hon felé útra kelni.
 Itt a földön, mindenkinek,
 keskeny útján, mennyeinek.
 Bár ez az út, nem virágos,
 nagyobb része köves, sáros.
 Ámde aki a célra néz,
 nem rettenti vihar, se vész.
 Dicső célja: a menny hona,
 ott bűn, halál, nem lesz soha!
 Csak boldog élet, végtelen,
 nem fogja fel azt, értelem!
 Hófehér öltönyben járunk,
 Atyánk előtt, abban állunk.

 De mi lesz majd halál után?
 Azokkal: kik büszkén, bután,
 vígan csak a testnek élnek,
 nem futnak, csak mendegélnek.
 Széles úton meg - meg állnak,
 engednek a testi vágynak.
 Múló mámor vonja őket,
 csak testükkel törődőket.
 Így élnek ők, sok - sok évet,
 az életük: bűnre érett,
 útjuk: rég halálba menő,
 testük várja a temető.
 Bár szőttek színes álmokat,
 lelkük várja a kárhozat.

 Mégis: amíg szívük dobog,
 s abban: élet lángja lobog,
 addig: számukra van remény,
 élni Jézusnak érdemén!
 S aki bűnét szívből bánja,
 vár rá, élet - koronája!
 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. VI. 30.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Január 31. - 19:31:18
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Január 31. - 23:54:43
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Február 01. - 14:30:57
     Lehet visszatérni!

 Világ sötét fejedelme,
 szétnéz büszke gőggel,
 bőven készít gonosz tervet,
 férfiakkal, nőkkel.
 Mert mágnesként vonja őket,
 világ fénye, bája,
 mint legyek az akácmézre,
 úgy harapnak rája.
 Sokan kirúgnak a hámból,
 ízlik sör, bor, étek,
 mámorosan, észbe sem jut,
 testi, lelki vétek.
 Egyre többen foglyul ejtett
 rabjai a mának,
 szegény földi rövidlátók,
 csak sírpartig, látnak.
 Így hát, jól kell kihasználni:
 mondják ifjak, vének,
 mert fölöttük viharszárnyon,
 suhannak az évek!
 Amit ez a világ adhat,
 nincs értéke annak,
 akik vígan vele élnek,
 mégis, sokan vannak.
 Mi lesz velük: ha egy napon,
 számon kérik őket?
 Isten kárhozatra veti,
 a bűnt kedvelőket.
 Ám amíg a szívük dobog,
 lehet visszatérni,
 bűnt megvallva, Krisztus által,
 menny honában élni!

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2013. VI. 29.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Február 01. - 15:20:13
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Február 02. - 13:21:29
                 Jézus itt van!

Jézus szava éles, mint a penge éle,       
ma is oly hatásos, mint kétezer éve!
Sötét bűnös szívbe, mennyei fényt áraszt,
lelki halottakat, új életre támaszt!
Láthatatlan Lelke, bejárja a földet,
bezárt szívajtókon, kopogtat, nem zörget.
Mély alázattal jön, nem parancsol, kérlel,
telhessen meg szívünk, szíve melegével.
Látja harcainkat, vergődéseinket,
mindenkor készen áll, segíteni minket.
Ám ha nem hívjuk őt, kívül marad állva,
mint mennyei vándor, bebocsájtást várva.
Azt hisszük: távol van, nem törődik velünk,
pedig oly szívesen segítene nekünk.
Nyomorúságunkban, ha behívná ajkunk,
Ő tudna igazán segíteni, rajtunk!
Nincs ezen a földön, hozzá méltó ember,
kinek szent szavára, csendesült a tenger!
Teste: Atyja jobbján, Lelke itt van nálunk,
mi mégis nélküle, roskadozva járunk.
Pedig Vele járva, már itt mennyben lennénk,
és örömmel mindent, tetszésére tennénk.
Így ránk csodálatos, örök élet várna,
s csak egy vágyunk volna, megpihenni nála.

Pecznyík Pál Celldömölk 2014. I. 30.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Február 03. - 15:25:08
                A könnyek világa!

Ez a bűnterhelt Föld, a könnyek világa,
benne: Megváltónk is könnyezett, a drága!
Előre siratta templomát s a népét,
már előre látta, vonaglását, végét.
Kezdet óta: mennyi könny hullott a földre,
hány síró kis gyermek, hullott anyaölre.
Hányan álltak sírva, beteg ágya mellett,
kérve a Megváltót, változtasson tervet.
Halál ne vigyen még apát, anyát, testvért,
értük is hullatott, a Golgotán szent vért!
Hány koporsó födél, gyermekkönnytől ázott,
nincs többé már szülő, aki rá vigyázott.
A sok síró embert, Isten szeme látja,
könnyek folyamának, szinte nincsen gátja!
Ám ki bűnét bánva, hullat fájó könnyet,
Jézus eltörölte, s nem kínozza többet.
Vándor: ha szívedben, már Jézus tanyázik,
akkor fájó könnytől, a szemed nem ázik.
Isten országában, könnynek nem lesz tere,
ott minden szem csodás, örömmel lesz tele.
Az új földön, fájó könnyet nem ismerünk,
végleg letörli azt, szent kezed, Istenünk!

Pecznyík Pál Celldömölk 2014. II. 1.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Február 03. - 20:40:45
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Február 04. - 18:54:14
                 A legnagyobb árva!

Jézus volt a földön, a legnagyobb árva,
mennyei lényéből, a bűn ki volt zárva!
Csak Ő volt egyedül, bűntelen idelenn,
árván élt közöttünk, bár Úr volt mindenen!
Hogy fájhatott szíve, bűnt kedvelők között,
midőn bűntelenül, földünkre költözött. 
Amerre csak nézett, mindenütt bűnt látott,
csak Ő volt egyedül bűntelen, szent, áldott!
Harminchárom évig, ilyen közegben élt,
sosem vágott vissza, a sok sérelemért.
Csak Ő tudta: hányszor érte gúny, megvetés,
társává szegődött, a lelki szenvedés.
Elkísérte Jézust, véres Golgotáig,
értünk bemutatott, nagy áldozatáig!
Még népe között is, egyedül élt árván,
mint oltárra menő, áldozati Bárány!
Értünk bűnösökért lett, elhagyott árva,
Atyja sem nézhetett a keresztfán rája!
Mivel halálos volt, minden bűnös tettünk,
magára vállalta, s Ő halt meg, helyettünk!
Jézus csak sírig volt, a legnagyobb árva,
Feltámadva Ő lett, királyok, Királya!
Árva lett helyettünk, ne maradjunk árván,
Atyját dicsőítsük, trónja előtt állván.
A csodás új földön, senki nem lesz árva,
az új Jeruzsálem, Isten, népét várja!

Pecznyík Pál Celldömölk 2014. I. 31.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Február 04. - 21:21:45
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Február 04. - 21:51:55
Nagyon szép! O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Február 06. - 02:07:33
     Alig várom…

Itt a földi téren,
emberek szívében,
az öröm: oly kevés,
csak harc van s szenvedés.
Élhetünk sok évet,
ám még sincs szebb élet,
mint Jézussal járni,
csak neki szolgálni!
Hiszen jót tett velünk,
üdvöt adott nekünk!
Mi még nem is éltünk,
Ő már meghalt értünk!
Bűnben el ne vesszünk,
mennybe érkezhessünk.             
Én már alig várom,
hogy az éghatáron,
fényes fehér felhőn
láthassam: megmentőm!
Hívők seregében,
mennybe szálljon vélem,
s odahulljak végre,
Atyám kebelére.                           

Pecznyík Pál
Celldömölk
2014. I. 30.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Február 06. - 18:05:08
           Jöjjetek be!

Itt a földön nyitva áll még,
a mennyország ajtaja,
nyitott ajtón behallatszik,
kint élőknek, jaj – szava.
A menny kapujában állva,
élő szóval hirdetem,
jöjjetek be, mert odakint,
enyészet ül mindenen.
Jöjjetek be, még mielőtt,
életet olt, a halál,
halál után a lelketek,
már zárt ajtóra talál!
Ó de sokan döngetik majd,
mennyország zárt ajtaját,
ők: nem láthatják meg soha,
örök élet hajnalát!
Jöjj, siess hát, drága lélek,
idő suhan, el ne késs!
Belül, örök öröm vár rád,
kívül: örök szenvedés.
Fenn a mennyben új ének zeng,         
csillog, éneklők szeme,                                                   
kárhozat meg, fényre vágyó
bús lelkekkel, lesz tele.

Pecznyík Pál
Celldömölk
2014. I. 28.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2014. Február 07. - 12:47:31
Ha már feltettem egyszer bocsánatot kérek, de nagyon sokat ad nekem ez a vers :

 Kis Rea: Nehéz utak

Nehéz utak

Te megígérted: ott leszel velem
mikor át kell majd kelnem
a gyors sodrású folyóvizeken
a gyötrő-tikkasztó lángtengeren,

és az elsodró, mély örvényeken
keresztüljutok majd győztesen
igaz, könnyekkel a szememben
mert széttépett az élet
ronggyá szakadt a szívem,
de rólad valamit mégis megértve
akinek útja
vérzőn, sebesen
haldokolva
a Golgotán át vezetett
a mennybe,
és mégis eljöttél értem.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Február 07. - 13:34:47
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Február 07. - 18:31:54
               Lelkünk Alkotója!

Örök élő Isten, hűtlenné lett néped,                   
örök élet útján, nem követ hűn téged.
Méltán vagy szomorú, lelkünk Alkotója,
nem féli szent Neved: arcod hordozója.
Te szent utad helyett, magunk útját járjuk,
munkáinkra mégis, áldásodat várjuk.
Sokszor azt kívánjuk, Te szolgálj ki minket,
teljesítsd  vágyunkat, testi örömünket.
Kudarcainkért meg, csak téged okolunk,
kitűzött cél felé, hiába loholunk.
Nem is sikerülhet, nélküled a munkánk,
ha nem félünk téged, áldást, nem adhatsz ránk.
Pedig rég azt várod, végre hozzád fussunk,
földi utunk végén, menny honába jussunk!
Hiszen a földi lét, csak előszobája
annak, ami mennyben, hű népedet várja!

Nem rövid, nem múló, örök ott az élet,
nem ismerünk időt, sem napot, sem évet.
Szívünkben az öröm, szinte alig fér el,
telve lesz szívednek, csodás örömével.

Pecznyík Pál Celldömölk 2014. I. 30.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Február 07. - 20:46:53
O0 X O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Február 08. - 11:59:17
                 Mennyei testőrség!

Minden megtért gyermek, Isten szemefénye,
testőrsége által vigyáz, gyermekére!
Csodás védelemben él, Isten gyermeke,
útján: sohase kell, egyedül mennie.
Próba, meglepetés, bár gyakran várja itt,
mennyei testőrség, kíséri lépteit.
Földön bár merre jár, otthon van mindenütt,
lelkének szent Ura, áraszt rá fényt, derűt.
Tudja: múló földön, csak átmenő vándor,
lakhelye jelenleg, porból való sátor.
Örök hajlék gyanánt omló, nem alkalmas,
de van égi Atyja, kegyelmes, irgalmas.
Porból szőtt sátorát, ha sírhant befödte,
feltámadás napján, szebbet kap helyette!
Hónál fehérebbet, soha el nem omlót,
Megváltó Urának testéhez, hasonlót!
De amíg e földön, vándorútját rója,
mennyei testőrség, hű oltalmazója!
Oltalmát, védelmét, fel sem fogja ésszel,
Isten tudta nélkül, hajszála sem vész el!
Vándorútja végén, a lelke mennybe tér,
mennyei testőrség oltalma, véget ér.

Pecznyík Pál Celldömölk 2014. II. 1.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Február 10. - 14:42:38
        Szegény iskolások

Sok szegény iskolás gyermek
versenypályán bár jól futott,
de tudomány csarnokában,
számára még hely sem jutott.
Nekik – szegénységük miatt –
keményen dolgozni kellett,
ők már gyermek – vállaikon
hordozták, az életterhet.
Közülük már csak néhányan
küzdünk, szerény tudásunkkal,
nem vehetjük fel a versenyt,
egyetemi tudósokkal.
Szegény iskolások közül,
többen, nagyszülőkké váltunk,
földi lét nagy ege alatt,
midig felhők alatt jártunk.
Hála, a kegyelmes Isten,
áldását ránk árasztotta,
valamiket szégyenítve,
a semmiket választotta!
Öt elemis iskolások,
Atyánknak célja van velünk,
ha bár tudományban szegény,
hitben gazdag, az életünk.
Ő nem személyválogató,
jöhetnek grófok, hercegek,
ám jöhetnek szegények is,
mint Őt imádó gyermekek.

Pecznyík Pál
Celldömölk
2014. I. 28.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Február 10. - 18:16:59
                 Mennyei testőrség!

Minden megtért gyermek, Isten szemefénye,
testőrsége által vigyáz, gyermekére!
Csodás védelemben él, Isten gyermeke,
útján: sohase kell, egyedül mennie.
Próba, meglepetés, bár gyakran várja itt,
mennyei testőrség, kíséri lépteit.
Földön bár merre jár, otthon van mindenütt,
lelkének szent Ura, áraszt rá fényt, derűt.
Tudja: múló földön, csak átmenő vándor,
lakhelye jelenleg, porból való sátor.
Örök hajlék gyanánt omló, nem alkalmas,
de van égi Atyja, kegyelmes, irgalmas.
Porból szőtt sátorát, ha sírhant befödte,
feltámadás napján, szebbet kap helyette!
Hónál fehérebbet, soha el nem omlót,
Megváltó Urának testéhez, hasonlót!
De amíg e földön, vándorútját rója,
mennyei testőrség, hű oltalmazója!
Oltalmát, védelmét, fel sem fogja ésszel,
Isten tudta nélkül, hajszála sem vész el!
Vándorútja végén, a lelke mennybe tér,
mennyei testőrség oltalma, véget ér.

Pecznyík Pál Celldömölk 2014. II. 1.

 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Február 11. - 16:11:26
                  Testi és lelki ruha

Lelkünk örök, de van, földi test – ruhája,
csak a múló földön, van szükségünk rája.

Minden lelki ruha, egyszerű szegényes,
földi létre való, elporladó véges.

Némely lelki ruhát, érckoporsó takar,
de az is elporlad, bár nem olyan hamar.

Sok gondot fordítunk, lelkünk ruhájára,
pedig itt hagyjuk azt végleg, nemsokára.

Hétköznapi ruhánk, bűnfoltos, szánalmas,
örök viselésre nem jó, nem alkalmas.

Alkotónk szebb ruhát, egy újat ad nekünk,
feltámadás napján, abba öltözhetünk!

Átmeneti öltöny, melyet hordunk itt lenn,
halhatatlan lelkünk, így ruházza Isten!

Munkás hét után majd, levetjük a szürkét,
s a mennyei öltönyt, felölthetjük tüstént.                           

Csodás új öltönyben pompázhat majd, lelkünk,
nem kopik el soha,  nem is kell, levetnünk.

Örök ünnep napján, Istenhez száll hálánk,
királyi asztala, megterítve vár ránk!

Pecznyík Pál Celldömölk 2014. II. 6.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Február 11. - 20:56:55
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Február 12. - 17:32:37
                       Végső óra!

Magyar ember vagyok, magyarnak születtem,
e szép honban ragyog, fényes Nap felettem.
Itt tanulhattam meg, beszélni és járni,
hazám védelmében, mindig, készen állni!
Munkásként itt vívtam, földi életharcom,
itt verejtékezett, könnybarázdás arcom.
Egymásután szállnak a napok, az évek,
egy nap: én is földi, végórámhoz érek.
Hű polgára voltam, drága hazám néked,
ha távozom innen, Isten legyen véled!
Megváltott lelkemnek, van szebb új hazája,
halhatatlan lelkem, Atyám abba várja!
Feltámadás napján, lelkem új ruhát ölt,
hónál fehérebbet, abban járok majd fönt.
Szebb örök hazámban, ismeretlen a bűn,
megváltott nép abban, Urát követi hűn!
Minden újabb napon, Megváltómat várom,
akkor teljesül az, mi most még, vágyálom.
Ha itt hagyom végleg, ezt a bomló sátort,
óh fogadj be Uram engem, földi vándort.
Örökségül hagyom, a több ezer verset,
hátha vezet hozzád, néhány árva lelket!
Mennyei atyjukra, lelhessenek benned,
megláthassák ők is, fényben úszó mennyed!

Pecznyík Pál Celldömölk 2014. II. 7.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Február 13. - 10:57:16
Törpe és Óriás

Mint kis törpe jártam árván,
sokáig e földi pályán,
sokszor fület – tépő zajban.
Segítség! Sikoltott ajkam.
Ám köröttem az emberek
maguk előtt törve teret,
földi cél után loholtak,
s útjukból mind félretoltak.
De mióta mellém lépett,
Alkotója Földnek, Égnek,
azóta nem vagyok árva.
Kéz a kézben Vele járva,
ketten megyünk a menny felé,
Atyánk dicső színe elé.
Láthatón egy kis törpe társ,
s láthatatlan Ő az Óriás!
Bár én néha megállanék,
csábít virág, a tó, a rét,
nem engedi, hogy megálljak,
visszanézzek, visszavágyjak.
Mert mulandó, mit lát szemem,
enyészet ül itt mindenen.
Bár nem látom áldott kezét,
érzem éltető melegét.
Amint őriz, véd és vezet,
s nem ereszti el kezemet.
Lépteimhez szabja léptét,
másként nyomába sem érnék.
De így együtt menetelünk,
míg menny honába érkezünk.
S mint előttünk olyan sokan,
megállunk majd a kapuban,
melynél szebbet még nem láttam,
s csak állok a fénysugárban.
S ott a mennyben, ó mily csodás,
látható lesz az Óriás!
Jézust színről – színre látom,
s én a törpe: Őt imádom!

                                    Pecznyík Pál
                                    Nyíregyháza.
                                    1986.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Február 14. - 10:46:54
    Jézus, Te tehetsz csodát!

 Sok vallásos azt hiszi,
 őt, Jézus mennybe viszi.
 Hívőnek tartja magát,
 de szívét nem adja át
 néked, élet Urának,
 rabszolgája, a mának.
 Ám szemed, szívébe lát,
 nem alázza meg magát,
 eléd térdre nem borul,
 alázatot nem tanul.
 S mivel téged nem szeret,
 menny honába nem mehet!

 Jézus szánd meg azokat,
 kik úgy látják magukat,
 vár rájuk a menny hona,
 ha jő létük alkonya.
 Jobbra, ballra, hajlanak,
 bűnt soha nem vallanak,
 előtted: mint Úr előtt,
 követik a cselvetőt.
 Büszke, templomba járók,
 elismerésre várók.
 Hol a szív, bűnnel tele,
 Lelkednek ott nincs tere!
 Csodát: Te tehetsz bennük,
 támaszd életre lelkük!
 A szívük: mely bűn hona,
 lehet Lelked temploma!
 És abban már zenghetik,
 szebb hazájuk van nekik,
 ott mindenki ünnepel,
 öröm: soha nem fogy el.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. VII. 4.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2014. Február 14. - 18:54:25
PÓTVIZSGA SZERETETBŐL

A Mester nagy iskolájában
Ma szeretetből pótvizsgáztam.
Tanítóm előtt remegve álltam...
Az első vizsgán én megbuktam.
A tételt bár kívülről tudtam,
De a gyakorlatban előre alig jutottam.

Szeretem én, ki engem szeret,
Minden jó embert, akit csak lehet,
De az ellenségem?
Aki megrágalmaz, kinevet,
Ad mindenféle csúfnevet,
Gyaláz és megaláz engemet?

Ilyet nem tudok szeretni! Nem!
És ezt húztam ki a tételen,
'Hogy az ellenségemet is szeressem!'
Szereted-e? - Kérdezte tanárom,
Az én Mesterem és Megváltóm.
Nem tudom, hiába próbálom!

Szelíden monda, de erélyesen:
Pótvizsgára mész, és ha mégsem
Tanulod, megbuksz egészen.
A szeretet nehéz tétel,
A legtöbben ebben buknak el,
Mert, aki bánt is, szeretnünk kell!

De Mesterem tovább tanított,
Különórára magához hívott,
Szeretetével sokat kivívott!
Mutatta kezén, lábán a sebet,
Hogy mennyit terem a szeretet,

Eltűri a kereszt-szegeket.
Eltűri a gúnyt, a gyalázatot,
Töviskoszorút, s nehéz bánatot.
A dárdaszúrást, mit értem kapott.
Így tanított, szívem felrázta.
Látta, hogy hajlok a tanításra.
Szeretetét a szívembe zárta.

És most pótvizsgáztam belőle.
Ott volt az ellenségem is.
Gúnyos megjegyzést kaptam tőle,
De szeretettel feleltem,
S e szeretettel őt megnyertem...
És a pótvizsgán átmentem.

Tovább tanulok, tovább megyek,
Vannak 'szeretet-egyetemek',
Magasak, s mégsem elérhetetlenek!
Mert más tudományt sokat tanulhatok,
Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok.
Ha szeretet nincs bennem:
semmi vagyok.

~ Túrmezei Erzsébet
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2014. Február 14. - 19:32:41
í
Reményik Sándor: Lefelé menet


Máté 17.
1.

„Elváltozék…” Köntöse, mint a hó.
Olyan szép, hogy már-már félelmetes,
Mégis: a hegyen lakni Vele jó.
Maradni: örök fészket rakni volna jó.
De nem lehet. Már sáppad a csoda,
Az út megint a völgybe lehalad.
Jézus a völgyben is Jézus marad.
De jaj nekünk!
Akik a völgybe Vele lemegyünk,
Megszabadított szemű hegy-lakók
Csak egy-egy csoda-percig lehetünk.
Elfelejtjük az elsápadt csodát.
És lenn, a gomolygó völgyi borúban,
Az emberben, a szürke-szomorúban
Nem látjuk többé az Isten fiát.
2.

Testvérem, társam, embernek fia.
Igaz: a hegyen nem maradhatunk.
Igaz: a völgyben más az alakunk,
Nekünk lényegünk, hogy szürkék vagyunk.
Botránkozásul vagyok neked én
És botránkozásul vagy te nekem,
Mégis: legyen nekünk vigasztalás,
Legyen nekünk elég a kegyelem:
Hogy láttuk egymás fényes arculatját,
Hogy láttuk egymást Vele – a Hegyen.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Február 14. - 19:37:30
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Február 14. - 20:42:30
O0 X O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Február 14. - 22:01:31
 Isten szebbet ad!

Idő: hatalmas óráján,
peregnek a perc – napok,
Isten kéklő ege alatt,
vonulnak a vándorok.
Halál kapujához érve,
test – ruhájuk leteszik,
de a küszöbön átlépve,
földi kincsük, nem viszik.
Csak a lelkük vonul tovább,
mert Istentől van, s örök,
mennyhonában, mit sem érnek,
földi kincsek, gyönyörök.

Halhatatlan drága lelkek,
ne fájjon, mi itt marad,
Atyátok az örök honban,
sokkal  szebbet, jobbat ad. 
Jöjjetek úgy, amint vagytok,
szegényen, vagy rongyosan,
levetve a kopott régit,
újban jártok boldogan.
Jöjjetek: amíg nyitva áll,
a kegyelem ajtaja,
nyitott ajtón, aki belép,
arra vár, üdv hajnala!
Boldog lélek: mely áthalad,                                   
a sarkig tárt kapun át,
mert a mennyben: majd örökké                             
viselhet, üdv-koronát.         

Pecznyík Pál
Celldömölk, 2014. II. 12.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Február 15. - 11:12:05
Lelkünk halhatatlan!

Milyen hamar gyászra
válthat, vidám orcánk,
halál angyala ha,
bekopogtat hozzánk.
Szemeinkből fájó
könnyzápor tülekszik,
ha elhunyt kedvesünk,
kiterítve fekszik.
Meghalt? Szó sincs róla,
csak felment a drága,
földszintes szobából,
a felső szobába!
Ő már látja azt a
gyönyörű világot,
melyet emberi szem,
még sohase látott.
Halálnak: csak múló
testünkhöz van joga,
lelkünk: Istentől van,
s nem halhat meg soha!
Lelkünk halhatatlan,
sosem válhat földdé,
fényben, vagy sötétben,
élni fog, örökké!
Boldog: aki már itt
vágyik, fény honába,
királyi menyegzőn
állhat fényruhába!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2014. II. 8.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Február 16. - 14:53:38
            Meglepetés!

Sok drága lélek didereg,
hitetlenség fagyában,
bűnös szülőktől örökölt,
rongyos lelki ruhában.
Földön vándorló léleknek,             
bomló test a ruhája,
nemsokára leveti azt,
Isten szebbet szab rája.
Ki elhiszi: e földinél
van sokkal szebb, új élet,
szürke földi ruha helyett,
kap ragyogó fehéret.
Nem sajnálja levetni a
bűnfoltosat, a régit,
nemsokára felöltheti,
a szebb újat, az égit.

Drága lelkek, higgyétek el,
van szebb lét, e földinél,
lelkünk örök hona vár ránk,
közel már az égi cél!
Ragyogását fel sem fogjuk,
mely a mennyben vár reánk,
ha majd vele: meglep minket,
dicsőséges szent Atyánk!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2014. II. 12.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Február 16. - 15:19:58
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Február 17. - 11:14:41
Milyen lehet Isten arca!

Isten dicsőséges arca,
vajon milyen szép lehet?
Így furdal a kíváncsiság,         
felnőttet és gyermeket.
Isten arca, földi szemmel,
soha nem lesz látható,
Arcát: egymás arcán lássuk,
így formált az Alkotó!
Amiképpen fénylő Napba,
földi szem nem tekinthet,
ragyogása miatt, épp úgy,       
nem láthatjuk az Istent!
Ám, hogy arcát megláthassuk?
Földi arcunk vette fel,
Jézus arcán: Isten arcát
láthatta meg, földi szem.
Isten dicsőséges arca,
csak mennyben lesz látható,
annak fénye, ragyogása,
most még, fel sem fogható!
Atyánk arca látható lesz,                                           
ha majd új testben leszünk,
dicsőséges szép arcában
gyönyörködhet, két szemünk. 

Pecznyík Pál
Celldömölk
2014. II. 13.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Február 19. - 00:22:33
Névleges keresztyének

A névleges keresztyének,
istenházába ha térnek,
főkép, megszokásból teszik,
lelki nyugalom ez nekik.
Ám hétköznap, testnek élnek,
bűnt elkövetni, nem félnek.
Többet törődnek testükkel,
mint halhatatlan lelkükkel.
Ők: azt hiszik, hogy jól futnak,
 ily módon is, mennybe jutnak.
Közülük mások, azt hiszik,
ha az adományt elviszik,
Isten földi templomába,
jogot nyernek, mennyhonába.
Pedig üdvünk: ingyen való,
soha meg nem hálálható!
Oly hatalmas az értéke,
Világ kincse, kevés érte!
Jézus vért áldozott értünk,
üdvöt: ingyen adott nékünk!         
Csodás cserét, kínál nekünk,
átvállalja, rongy életünk.
Helyette, az övét adja,
örökké élhessünk abba!
Bár csak sokan megértenék,
Jézus nélkül: zárva az ég!
A névleges keresztyének,
mennyhonába, sosem térnek.
Csak újjászületésen át,
láthatjuk meg, a mennyhonát!

Pecznyík Pál Celldömölk, 2014. II. 11.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Február 19. - 19:42:03
Itt az alkalom!

 Jézus hozott égi fényt,
 bűnök éjjelébe,
 boldog hitet és reményt,
 csüggedők szívébe.
 Fényben biztonságosabb,
 mint sötétben járni,
 remény sincsen boldogabb,
 mint Jézusra várni!
 Urunk most még mennybe van,
 megdicsőült testben,
 várja: még sok hontalan,
 hozzá megérkezzen.
 Lelke által szertejár,
 hőn epedve várja,
 szegény bűnös végre már,
 szívét felé tárja.
 Bűnösöket menteni,
 egyedül Ő képes,
 vár rájuk az égi hon,
 örök: dicsőséges.
 Íme, itt az alkalom,
 ne mulaszd el ember,
 Isten előtt néked is,
 meg kell állnod egyszer!
 Úgy állj ítéletre hát,
 mint ki nem élt tétlen,
 s meglátod az égi hont,
 földöntúli fényben!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. VI. 29.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Február 19. - 19:53:14
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: pacific - 2014. Február 19. - 20:37:37
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Február 20. - 10:54:42
Honvágy: élet alkonyán

 Életem napja már, a nyugati égen,
 lenyugodni készül, távol, fák hegyében.
 Küzdelmes életút vége felé járok,
 naponta: mennyei behívóra várok.
 A kegyelmes Isten, úton áldott, védett,
 évtizedek során, hajam fehérré lett.
 A szépből, a jóból, kevés jutott nékem,
 néha: könnyel sózott kenyér, volt az étkem.
 Szép ifjú éveim, messze elmaradtak,
 életem évei, előre haladtak.
 És miként a szülő, félti kis gyermekét,
 Isten szeretete, engem is utolért!
 Csodás, érthetetlen volt, ez a szeretet,
 nem hagyta elveszni, megváltott lelkemet!
 Az óta nem hat rám, világ fénye, bája,
 utamon elkísér, testvérek imája.
 Míg vonulok: egy vágy, tölti be a szívem,
 mennyei Atyámat szolgálhassam híven.
 Boldogan: hálából, megváltott lelkemért,
 Jézusom értem is, ontott ki drága vért!
 Már a mennyei hon, foglalkoztat engem,
 mennyei kincseket, gyűjtött oda, lelkem.
 Földi kincs mind szemét, itt hagyom, nem bánom,
 mennybe gyűjtött kincsem, egykor viszontlátom.
 S ha leáldoz napom, Atyámhoz száll lelkem,
 mily öröm lesz végre, nála megpihennem.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. VI. 24.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Február 21. - 11:09:14
Hetven éve!

 Nem voltam én vagány gyerek,
 büszkén nem is dicsekedek.
 Fiatalon: testnek éltem,
 széles úton mendegéltem.
 Bűnt kedvelő, nem kis angyal,
 mint sok ifjú, forró aggyal,
 azt gondoltam: mindent lehet,
 uralkodni mások felett.
 A Sátán jól elbánt velem,
 hol csak tudott, ártott nekem.
 Balesetek, betegségek,
 emlékemben ma is, élnek.
 Így suhant el ifjúságom,
 tékozlását, ma is bánom.
 Hosszú huszonhárom évem,
 ma már csak rossz emlék nékem.
 Annak immár, hetven éve,
 kegyelemből, ma is élve,
 vonulok új hazám felé,
 Atyám dicső trónja elé!
 Áldott szeme, mindig látott,
 nem vetett el, megbocsátott.
 S Fia drága vére árán,
 nála: örök élet vár rám.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. VI. 30.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Február 22. - 18:00:50
            Most még nem láthatjuk!

Lelkemért Istennek, szívből adok hálát,
hogy láthatja szemem, teremtett világát!
Földön: testruhába öltöztette lelkem,
szüleim kezébe helyezett el, engem.
Múló évek során, felnőtté így váltam,
megvédett: amikor halál révén álltam.
Lelkeket vezetni vágyom, szent Atyámhoz,
a lélekhez szólok, és nem a ruhához.
Mert a lélek örök, mérhetetlen drága,
kifizethetetlen, szent vér, volt az ára!
Lelkünk ha befutja, ezt a földi pályát,
elköltözés előtt, leveti ruháját.
Ezt a porból készült, szürke földi sátrat,
odaát sokkal szebb, fényruhában járhat!
Elköltözés előtt álló, drága lelkek,
várományosai lehettek, a mennynek!
Isten ingyen kínál, égi örökséget,
vele: el nem múló fényt, és dicsőséget.
Ily nagy ajándékot, csak Istenünk adhat,
melyet bűnbánó szív, tőle, ingyen kaphat!
Én is ingyen kaptam, ezért vallom hittel,
drága lélek te is, megkaphatod, hidd el!
Most még nem láthatjuk, higgyük: nemsokára,
mennyben majd felragyog,  üdvünk koronája!                     

Pecznyík Pál Celldömölk 2014. II. 15.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Február 23. - 13:49:41
                  Urunk előre ment!

Versenypályán futunk, születéstől kezdve,
utunk rögös, sáros, bozótokkal telve.
Nem tudjuk mily hosszú, földi életpályánk,
Tudunk múltat, jelent, ám nem: ami vár ránk!
Mi még azt sem tudjuk: vajon holnap mi lesz,
jövőbe nem látunk, Isten szent titka ez!
Életünk és jövőnk, csak Urunk ismeri,
győztesekre várnak, félre tett kincsei.
Legtöbb ember mégis, földiekért lohol,
s mielőtt elérné, teste: sírba omol.
Mivel csak átmenő zarándokok vagyunk,
minden időleges, így mindent itt hagyunk!
Miért hajszoljuk hát, munkában magunkat,
szinte eggyé téve, éjünket, napunkat?
Minden szerzeményünk, végtére itt marad,
ha lelkünk: a halál – küszöbén áthalad.
Lebegjen előttünk, a dicső égi cél,
égi kincsünk: sokkal különb, a földinél.
Most még nem láthatjuk, ámde, ha ott leszünk,               
szépségét ámulva, csodálhatja szemünk.   
Számunkra ez a Föld, csupán versenypálya,
halhatatlan lelkünk, szebb: csodás hon várja.
Urunk eljön értünk, a levegőégben,                                           
Vele osztozhassunk, örök örömében.                               

Pecznyík Pál Celldömölk 2014. II. 20.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Február 23. - 20:10:38
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Február 23. - 20:18:16
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Február 24. - 10:56:38
                    „Világhajó”

Világhajót paskol, a nagy hullámtenger,
fedélzetén szorong, hét milliárd ember!
Bűn miatt a hajó, régen léket kapott,
s nyeli a hullámsír, a sok áldozatot.
Hajó mellett ott ring, a kis mentőbárka,
a sok menekülőt, oltalmába várja.
Boldogok, akik már bárkában lehetnek,
biztonságban vannak, többé nem remegnek.
Hajón, legtöbb utas, mégis vígan üget,
hogy süllyed a hajó? Rá nem is vet ügyet.
Törvénytipró visel, megtévesztő álcát,
ifjúság meg ropja, drogos kábult táncát.
A süllyedő hajón, most még nincsen pánik,
ámde mi lesz akkor? Ha víz, fölér állig?
Süllyedő hajónál, még ott ring a bárka,
életüket féltő, utasokra várva!
Boldog: ki felfogja hittel, nem csak ésszel,
hogy a „Világ” hajó, tűztengerbe vész el!
Ezt az Isten mondta: boldog, ki hisz benne,
bárkába menekül, és mennybe jut lelke!
Ki meg kételkedik, Isten szent szavában,
sikolt majd örökké, kénes tűz, tavában.

Pecznyík Pál Celldömölk 2014. II. 15.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Február 24. - 12:43:55
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Február 26. - 02:10:33
Hattyúdal!

Égi Atyánk
Fia által,
adott nekünk
örököt,
hála jelül,             
szerezzünk hát,
szent szívének
örömöt.

Jöjjetek mind,                             
drága lelkek,                   
küldjük hozzá,
légen át,
színe elé:
őt dicsérő
ajkunk, új               
hattyú dalát!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2014. II. 15.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Február 26. - 07:27:17
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Február 27. - 01:44:46
        Két honunk van!

Honi polgár vagyok szerény,
Isten hatalmas tenyerén.
A szavam, nem messze hangzó,
miként alkonyi harangszó,
mely szétterül, a táj felett,
jelzi: az est, elérkezett.
Jelzem én is, magyar népem,
itthon és a messze téren,
fordulj arccal, Isten felé,
bűnbánattal, borulj elé!
Kivagyiság, bár hevíthet,
rajtad: csak Isten segíthet!
Isten igaz, bűngyűlölő,
de bűnbánót, átölelő.             
Hidd el, Ő jót akar néked,
drága célja van tevéled!
Ne csak múlók után vetődj,
drága lelkeddel is törődj!
Tested: csak lelked ruhája,
leveted azt, nemsokára.
Itt hagyod mulandó hazád,
örök: szebb új hon vár reád.
Megváltott nép fényes hona,
nem kell elhagynod azt, soha.
Abban élhetsz, magyar népem,
térj hát Istenhez, egészen!               
Két honunk van, egyik véges,
másik örök, dicsőséges!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2014. II. 16.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Február 27. - 03:00:35
O0
Ámen! :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Február 27. - 08:08:38
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Február 27. - 20:09:16
Füle Lajos: Futás

Fut a gyermek a labda után
leszegett fejjel, tűzpirosan,
se lát, se hall, csak egyre rohan.
Guruló labda lett a világ,
szüntelen űzi, hajtja a vágy,
száz utcán, téren,
ezer veszélyen,
millió anyai kétségen át,
gyönyörűszépen
s balga-bután
fut a gyermek a labda után...

Fut az ember az élet után...
Leszegett fejjel gyötri magát
kincseit egyszer csakhogy elérje,
kergeti álma, hajtja a vére.
Kenyér gurul a lába előtt,
vagyon gurul a vágya előtt,
hírnév, dicsőség álma előtt.
Rohan utánuk éveken át,
a fogyó úton, életen át,
száz utcán, téren,
ezer veszélyen,
millió isteni bánaton át, gyönyörű szépen
s balga-bután
fut az ember az élet után...

Fut az ISTEN az ember után,
mert mindent lát és szánja nagyon,
guruló szívét csakhogy elérje,
hogy fut utána, hull bele vére!
Ott fut az utcán,
ott fut a téren,
egész világon,
sok ezer éven,
sok mérhetetlen,
megérthetetlen,
keresztre írott szenvedésen át,
hulló Igével,
kiontott vérrel,
viszonozatlan,
mély szerelmével
fut az ISTEN az ember után...

Füle Lajos
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Február 28. - 01:06:52
Szép vers. Köszönöm.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Február 28. - 01:08:17
Mért szeretem a fát!

Mért szeretem a fát?
Mert oxigént áraszt,
árnyába dőlhetek,
ha forró nyár fáraszt.
Szél – orgonán szárnyal,
lombjai zenéje,
este: Atyám keze,
leplet von föléje.
Ha meg hullik reá,
nyári zápor gyöngye,
lombjairól, mintha
hullna: Atyám könnye.
De aki szép földjét,
szemétdombbá tette,
vétkéért, keményen,
ítél majd felette!
Fát is, virágot is,
azért adta  Atyám,     
díszíthesse kertem,                         
díszíthesse hazám.                       
És ha hívására,
egy nap: el kell mennem,
fát: szebb változatban
látom meg, a mennyben.

Pecznyík Pál
Celldömölk
2014. II. 19.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Február 28. - 19:09:27
Él egy nép!

 Él egy nép Föld köldökén,
 Európa közepén.
 Ősi szláv népek között,
 földje vérrel öntözött.
 Több mint ezer éve már,
 él itt: mint kálvárián.
 Többet szenved, mint örül,
 hét nemzet veszi körül.
 Mind a hét, testébe mar,
 nem tűrheti: mert magyar!
 Régtől él itt nemzetünk,
 Isten adta ezt nekünk!
 Nem kívánunk semmi mást,
 békés együtt maradást.
 Mai magyar nemzedék,
 bár lehetne példakép.
 S ne a széthúzás hona,
 ott: béke nem lesz soha.

 Kárpát bércei között,
 keressük: mi összeköt.
 Nyolc nemzet, mint egy család,
 Úgy vonuljunk földön át,
 egyetlen nagy cél felé,
 Atyánk trónusa elé!
 Ott: nem lesznek nemzetek,
 csak megváltott gyermekek.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. VII. 3.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Március 01. - 18:19:15
                   A nyelv bűnei!

Isten: képmására alkotott bennünket,
bizonyságtételre rendelte nyelvünket.
Róla: ki fenntartja ezt a nagyvilágot,
kételkedők előtt, tegyünk bizonyságot!
Nincsen olyan ember, ki nyelvével nem vét,
már gyermek, csúfságra, öltögeti nyelvét.
Nyelvünkkel mi egymást, gyakran ítélgetjük,
gyűlölet magvait, így, szerteszét vetjük.
Gyorsan pergő nyelvünk, jóra, rosszra képes,
vétekbe merítjük azt is, ki nem vétkes.
Nyelvünk bár kicsi tag, mégis nagyot mondó, 
ha meg nem fékezzük, ölni is hajlandó.
Hányszor szól a nyelvünk, égető beszédet,
kicsi tűzszikrától, rozstábla leégett!
Isten, szépre, jóra alkotta a nyelvünk,
vele mégis hányszor, fertőzzük meg, lelkünk!
Ha nyelvünk két ízű forrás vizét ontja,
attól nem múlik el, szomjazóknak szomja.
A két ízű forrás, természetellenes,
soha nem leli meg, aki ilyet keres.
Édes, keserűvíz, egyszerre nem folyhat,
nyelvünk mégis hányszor, mond jót és gonoszat.
Istenünk irgalmazz, féktelen nyelvünknek,
Jézus váltságáért, adj üdvöt, lelkünknek!         

Pecznyík Pál Celldömölk 2014. II. 26.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Március 02. - 20:51:31
        Csoda a tengeren!

Jézus, Megváltóm, Mesterem,
megláttalak a tengeren!
Segíts, hajómból kiszállni,
s hatalmadból, vízen járni!
Szemem csak tereád nézzen,
Veled járhassak a vízen!
Szívemben ne legyen kétely,
ne merüljek: miként Péter.
Vészes hullámokat látva,
merülni kezdett a lába.
Jobb kezeddel felemelted,
őt a bárkába vezetted.
Tanítványok téged látva,
arcukra vetült a hála.
Tengervihar lecsendesült,
félelmük, örömre derült.
Viharoktól én is félek,
kis hajómba jöjj be, kérlek!
Ha Te leszel kormányosa,
elmerülni, nem fog soha!
Kis hajómat Lelked szele,
röpíti: égi cél fele.
S ha kikötök túlsó parton.
téged dicsér, hála – lantom.
Megmentetted az életem,
néked zeng, hálaénekem.

Pecznyík Pál
Celldömölk
2014. II. 24.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Március 02. - 20:57:20
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Március 03. - 10:55:16
                      Egy nép lesz!

Népem: téged Isten, hozott e szép tájra,
ezerszáz év óta, hódolatod várja.
Ám hódolat helyett, acsarkodást lát itt,
pártok sokasága, győzelemre áhít.
Isten nem tűrhette, szíved sok vétségét,
nyolc részre szabdalták, szép hazád egységét!
Láttán: mégsem okulsz, csonka hazám népe?
Téped, marod egymást, meg is lakolsz érte.
Bárcsak feleszmélnél, s megértenéd ésszel,
szeretet lenne ott, hol gyűlölet fészkel.
Szíved betöltené öröm, béke, hála,                   
s megnyílna az ajkad, hódoló imára.
Jézus előtt porba, ereszkedne térded,
keresztjéhez tennéd, életrontó vétked.
Boldogan állnál fel, üdvösségre mentve,
Őt dicsérné ajkad, a menny felé menve!
Hidd el: földi hazád, bármi szép is, véges!
sokkal szebb hon vár rád, örök, dicsőséges!
E ragyogó honnak, sehol nincsen párja,
halhatatlan lelked, Atyád abba várja!
Itt, sokféle nép van, ott fenn, csak egy nép lesz,
angyal millióknak, örömében részt vesz.
Lelki feltámadás, csodásan megy végbe,
Jézussal mennybe száll, menyasszonyi népe!
Te is köztük lehetsz hit által, hű népem.
Hófehér köntösben, földöntúli fényben!

Pecznyík Pál Celldömölk 2014. II. 26.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Március 03. - 13:25:59
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Március 04. - 15:29:41
Utas vagyok...

 Derűs reggelre virradtam,
 a lelkem úgy örül,
 száguldok a földdel együtt,
 a fénylő Nap körül

 Mögöttem: mérföld milliók,
 többi még előttem,
 száguldó bolygónk alattam,
 a kék Ég fölöttem

 Utas vagyok: ősi földünk
 parányi porszeme,
 de utamon figyel, kísér,
 Atyámnak hű szeme.

 Utazásom ha véget ér,
 portestem itt marad,
 lelkem: szebb örök hon várja,
 ha Jézus felragad!

 Ama dicső szebb hazába,
 melybe rég vágyom én,
 ajándékba kapok otthont,
 Megváltóm érdemén!

 Hon szépségét, hogy lefesse,
 földön nincs oly ecset,
 abba vár az Ég s Föld Ura,
 téged, és engemet.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2013. VI. 14.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Március 05. - 11:45:46
Úgy mennék már!

 Úgy várom már azt a napot,
 percet, órát, Istenem,
 dicsőséged trónusáról,
 hívón, mikor intsz nekem!
 Terjed a bűn, félelmesen,
 mint szennyes víz - áradat,
 aki sodrásába kerül
 elvész, ahol áthalad.
 Volt sok próbám, betegségem,
 de általuk szerettél,
 midőn engem, földi vándort,
 Lelked által vezettél!
 Hogyha célod van még velem,
 úgy örömmel maradok,
 sokan élnek bűn - rabságban,
 és még ma sem szabadok!
 Néked drága, minden lélek,
 hiszen fiad érte halt!
 Ezért hívsz, vársz országodba,
 minden időst, fiatalt!

 Úgy mennék már hozzád Atyám,
 mégis: rendelkezz velem,
 lélekmentő szolgálatban
 éghessen el, életem!
 Világítsak: míg csak élek,
 mint gyertya mely csonkig ég,
 s lelkem: majd boldogan vár rád,
 míg eljő a földi vég.

 Pecznyík Pál Celldömölk. 2013. VI. 10
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Március 05. - 12:30:26
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Március 05. - 18:16:36
TÚRMEZEI ERZSÉBET: A LEGNEHEZEBB KÉRÉS

„Legyen meg a Te akaratod!”
Ha elkerülnek a gondok, a bánatok,
Könnyű kimondani ezt a mondatot...
De, ha nehéz órák jönnek, s az öröm ködbe vész?
Ha a szív vérzik s a lélek zokog?
Ha éjszakáknak tűnnek a nappalok,
Akkor nehéz eltördelni ezt a mondatot,
Hogy „legyen meg a Te akaratod!”

Inkább sikoltanék, Atyám, óh, ezt ne! Ne!
Miért kellett ennek így történnie?
És a szívem keserű lázadásba jut,
Ha érthetetlen előtte az út
Sírva tesz fel kínzó kérdéseket,
Én Istenem! Hát ez a szereteted?

Azután lassan elcsitul, „bocsáss meg, óh, Atyám!”
Hisz Te szeretsz engem mindig igazán.
A kínban vergődő szívemmel is tudom:
Te vezetsz engem a legjobb úton.
Akaratod ellenemre is véghez viheted,
Szívem mégsem lesz ettől csöndesebb...

Taníts meg hát Hozzád méltón imádkozni,
Hogy ne csak szájjal, de szívemből is tudhassam mondani,
„Legyen meg a Te akaratod,
Ahogy Te akarod, mégse úgy, ahogy én,
Mert a békesség csak így lesz az enyém.”

Lehet az út tövises, meredek,
Amerre Te vezetsz, arra én bátran mehetek.
Mindennapi kérésem így csupán egy marad:
Add, hogy csupán Téged kívánhassalak.
Legyen minden úgy, ahogy Te akarod,
Ha az éj temet, ha a Nap nevet.

Fogd meg hát a kezem,
Fogadd el újra a szívem.
Ha az utam célját el is takarod,
Hiszek Benned!
Legyen mindig meg a Te akaratod!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2014. Március 05. - 20:50:53
REMÉNYIK SÁNDOR: CSAK EGYMÁSHOZ

Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem:
Valaki jönne és karonfogna szépen, szelíden -

Nem is karon, csak kézenfogna, mint árva gyermeket a másik
És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig!

Valaki, akinek most nem volna gondja semmi másra,
Csak arra, hogy én szomjazom csendes-szavú vigasztalásra -

Aki jönne mellettem főlehajtva egy órácskát hallgatagon
S a hallgatása azt mondaná: panaszkodjék, én hallgatom.

Újat nem mondanék, tán inkább ezerszer elmondottakat,
De új volna így, ily zavartalan-ketten az esti ég alatt -

Egy óráig, amíg a csillag felragyog és reánk sugároz:
Nem volna köze semmi máshoz, nem volna közöm semmi máshoz.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Március 05. - 21:02:17
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2014. Március 06. - 17:08:20
MINDNYÁJAN RABSZOLGÁK VOLTUNK

 

Mindnyájan rabszolgák voltunk!

Mezítláb tapostuk az undok sarat,

amiből szalmaszálak szúrtak talpunkba,

elfertőzve ráncossá aszott bőrünket.

Nem sírtunk, nem jajgattunk, nem daloltunk,

csak törtük a nádat, dagasztottuk az agyagot,

és égettük a téglát, fuldokolva a forróságban.

 

Mi mindnyájan rabszolgák voltunk!

Keresve a kényúr kedvét, lesve pillantásait,

hogy csúszva-mászva, elnyerjük jóindulatát,

s végül belénk rúgva, visszalökjön a mocsokba.

 

Igen, mi mindnyájan rabszolgák voltunk,

foltoztuk, mázoltuk a BŰN bársonyos trónját,

s lélektelen tekintettel jártuk az utat,

mint a lidércnyomás, holdtöltekor.

 

Nem tagadhatjuk, rabszolgák voltunk,

de megszabadítani, egyszer egy vezető állt elénk,

akit az égő csipkebokor lángjaiból

a Vagyok küldött el hozzánk.

Rabszolgasors kínos tengődéséből nyertünk

sivatag homokján virágzó szabadságot,

de mégis bolyongnunk kellett úttalan utakon,

mert zúgolódva vágytunk vissza a húsos fazekak után.

 

Pedig emlékeztünk az egyiptomi kosarak súlyára,

s tudtuk, hogy ki választotta ketté a mélységes tengert,

hullámok közt elpusztítva gyűlölködő kínzóinkat.

Tűzoszlopként vezetett éjjel, nappal pedig felhőben,

a keserű vizet meggyógyította és mannát rendelt,

majd sóhajtozó méltatlankodásunkban fürjeket,

s kősziklából fakasztott vízzel itatott a pusztában.

Hosszan tűrt lázongó népének…

 

Mi mindnyájan, eloldozott rabszolgák voltunk,

mégis hajlongtunk sötét ördögi bálványok előtt,

felgerjesztve ezzel az Úr haragjának tüzét...

Mindnyájan ONNAN jöttünk, a kietlenen át,

és egyikünk sem ért többet vagy kevesebbet,

amikor a halálos marás után felnéztünk az érckígyóra.

 

Mi mindnyájan egyformán bűnösök voltunk,

s ugyanaz a kegyelem mentett meg a haláltól,

mi mindnyájan egy igaz cél felé tartunk,

ahova egyetlen, kicsi, szűk kapun lehet belépni:

a kereszten át, letéve előtte mindent, amivel jobbnak,

értékesebbnek, szebbnek tartjuk magunkat testvéreinknél,

mert mi most már mindnyájan Krisztus követőiként

szolgáljuk az Igazságot, megtisztulva Egyiptom átkától.

Útban az Életre – kivirágzik a puszta.

 

2013. október 25.                                 Guti Tünde
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2014. Március 06. - 17:09:40
HADD LEGYEK...

Hadd legyek éjt áttörő, hajnali sugár,
mely a sötétségben világítva jár,
legyek Isten ujjával megírt levél,
mely a szükségben időben odaér,
legyek szín, jó illat, tiszta vizű forrás,
hogy enyhüljön a szomj, gyógyuljon a romlás,
erős kéz legyek, mely segíti mások terhét,
és együtt érezve vigasztalja a bánatos lelkét,
árnyas liget, hol megnyugtat a csend,
és örömet fakaszt, ha madár dala zeng,
tűz legyek, melynél melegedhet, ki fázik,
legyek tető annak, ki bús fellegtől ázik,
Uram, hírnököd hadd legyek szüntelen,
számból ne fogyjon el a féltő intelem,
támogatva és buzdítva társaim szeretettel,
különös irgalommal bánva az elesettel,
ó, Uram, segíts, krisztusi hadd legyek,
végig az úton, amíg Hozzád megyek!

2013. nov. 21.                        Guti Tünde
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Március 06. - 17:49:47
Kő és élő templom

 Isten örök: nincs szülője, Ő, öröktől származik,
 betölti az eget, földet, kőtemplomban nem lakik.
 Benne hívők sokasága, az ő élő temploma,
 de azokban nincsen oltár, szószék, harang, orgona.
 Híveinek ajka által, a Szentlélek prédikál,
 e parányi templomokból, ének - ima, égbe száll.
 E parányi templomokban, nincsen csillár, gyertyafény,
 Isten Lelke világít ott, láthatatlan égi lény.
 Kőtemplomokban pompázik, festményeken színarany,
 élő templom, szürke mása annak: mely a mennybe van.
 E parányi templomokban, Isten Lelke van jelen,
 egy időben, itt a földön, és a dicső mennybe fenn!
 Ajkuk által Isten szólal, örök honba hívogat,
 szabadulni vágyó lelket, mely roskad sok bűn alatt.
 Boldog ember: aki már itt, lehet Isten temploma,
 ha bevégzi megbízását, várja őt a menny hona!


 Kőtemplom a keresztyének, gyülekező színtere,
 csak kevesen látogatják, nagy ünnepen van tele.
 Árválkodik sok szép templom, nem jár abba szomjú nép,
 nem szomjazza: örök élet, ingyen való friss vizét.
 A sok kőből épült templom, romba dől, és itt marad,
 De boldog lesz Isten népe, melyet Jézus felragad!
 Midőn eljön fényes felhőn, vagy nappal, vagy éjjelen,
 Felemeli hívő népét, s Vele él majd mennybe fenn.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. VI. 10.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Március 06. - 19:11:46
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Március 07. - 08:51:16
Mikor rájössz, mit sem ér csónakod,
biztonsága hamis, gyenge vagy , összerogysz,
csak lépj ki a viharba, indulj el,
s, nézz Rá ,Istened hív jöjj
Én veled vagyok.

Egyetlen szavára a tomboló tenger elcsitul,
s, te mész hittel, bátran előre,
s Keze érted nyúl,
felsegít, megállsz,
s, újrakezdheted,
mindeközben tanulsz, erősödsz,
reménnyel telik szíved.

Míg megfutod az utat hittel,
lehet az egész bármennyire komor,
békességed kapsz , reménnyel és hittel,
szívedben öröm, és boldogság honol.

Gabriella Papdi
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Március 07. - 08:52:22
Mindenem Te vagy

Fényed áthatol rajtam,
világossá tesz mindent bennem.
Szereteted átmelegíti szívem
jégcsapokkal teli barlangjait.
Lényed csontom velejéig hatol
és minden sejtem Téged kíván,
mert haldokolnak és Te
egyenként megújítod őket.
Bölcsességet adsz,
hogy olvassam igéid,
értelmem s akaratom igádba hajtom.
Előtted földig hajol test és lélek,
bár néha még remegek,
de egyre jobban nem félek.
Gyengéd szereteted átszúrja szívem,
érted haldoklom, s Te újjáteremtesz.
Lényem a Te kedvedre alakíthatod,
Rád bízom Uram.
Tőled mindent hálásan fogadok,
mert javamra van.
Mint hűs nyári szellő, életr
csókoltad zord szívem.
Emésztő szereteted tüzével
Istenszerelemre tanítasz engem.
Jóságod térdrekényszeríti
eddigi életem,
vétkeim mögé látsz és engem keresel.
Csak Te vagy az : ÉLET
a REMÉNY
a BIZALOM
a SZABADULÁS!
Gyógyítsd meg sebzett bensőmet Istenem,
hogy teljes egészként szolgálhassak Neked!

Gabriella Papdi
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Március 07. - 08:59:41
Csak egy a fontos

Csak egy a fontos, Téged szívemmel szeretni,
lelkemben vágyódni, e tűzben égni.
Tekintetem csak a Te Isteni fényed látja,
imádlak Téged nappalaimban és éjszakákban.
Ó, Istenem sűríts össze minden percet,
egyetlen örök pillanattá,
mikor Isteni szíveden édesen elnyugszom!
Tiéd vagyok, s így enyém a Minden,
bár teljesen méltatlan vagyok.
Te mégis felemelsz.
Üres kézzel jöttem, erényekkel
nem dicsekedhetem.
csak a szívemben őrzök egy lángot,
Tőled kaptam, a Te kegyelmed ez.
A szeretet egy szikrája van bennem,
remélem hatalmas vulkánná nő,
hódolat és imádat neked Jézus,
ez létem értelme, mely szerelemmé nő.
Benned lehetek boldog,
ha megnyílik szívem,
alázatosan csendben várlak,
hogy Királyom légy odabenn.
Ó, engedd, hogy örökké szeresselek Téged így,
adj vágyat belém, hogy óhajtsam tenni akaratod.
Bennem már minden a Tiéd,
trónod immár elfoglalhatod.
Kérlek hadd éljek örökre Benned,
most már sose engedj el,
én is a szívembe zártalak,
én Istenem szeretlek.
Mert így adsz nekem életet és reményt,
nélküled már halott vagyok,
lelkem sír, szívem szakad, ha elmész,
adj innom Uram, nagyon szomjazom.
Csak hadd legyek puha zsámoly
lábaid alatt,
míg a földet vigyázva megpihensz!
Engedd, hogy lehessek egyetlen végtelen dicsőítő ének,
mellyel szívedet szeretem.

Gabriella Papdi
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Március 07. - 09:02:34
Régóta nem látlak

Üresség, csend, magány,
a fájdalom bennem kiabál.
Még nem akarom,
még nagyon ellenkezem,
akaratom szétfolyik,
minden zavaros.
Hol van most az értelem, a logika?
-mert nem segít!
Kétségbeesve kereslek,
bár már nem hiszem,
hogy megtalállak valaha is.
Számból feltörő imádság jajkiáltásaim,
már a levegőben szétporlik,
sötét köddé válik,
fejemre visszahull.
Nem találom a békét a szenvedésben,
menekülnék,
de nem tudok.
Tudom meg kéne állni,
hittel szembenézni,
de gyenge vagyok és ostoba.
Hagyom a félelmet lényemre telepedni,
gyötrő aggodalom , rémálom életem.
Hol van a Fény? A Remény?
Örömre már nem is számítok,
hisz én sem számítok itt e világban senkinek.
Mikor ér el hozzám könyörületed sugara?
Mikor szánsz meg Uram?
Nélküled már nem jó nekem itt.
Ó, Jézus, Te velem szenvedsz,
és közben tőlem is,
mert képtelen vagyok bízni, hinni.
Csak engedj oda a Te szívedhez,
hadd merítsek erőt, hogy éljek!
Vonj szorosan magadhoz,
szenvedj velem,
adj ennek értéket, s értelmet!
Mert csak így lehet elviselni az elviselhetetlent!

Gabriella Papdi
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Március 07. - 09:05:13
Feltétlen szeretet

Nyomorúságom, lelkem, romlott volta
nem taszít el Téged,
még jobban szeretsz,
Méltatlan voltomat nem veted szememre,
jóságodban így is felemelsz.
Gyengeségem sem választ el Tőled,
inkább megerősítesz.
Bizalmatlanságomra, félelmeimre,
válaszul,Magadhoz ölelsz.
Mikor a szenvedés kínoz,
melyet tisztulásomért viselek
Te fogod a kezem,
ha vétkezem és elesem Uram,
mindig vigasztalsz,
míg bocsánatodért esedezem.
Hogy is dicsérhetném méltón,
a Te Szent nevedet?
Hogy adhatnék illőn hálát jóságodért,
mely így szeret?
Mivel köszönhetném meg Neked életem,
melyet ajándékba adtál nekem?
Hálátlanságom,lázadásom, bűneim mellyel
keresztrefeszítettelek
úgy érzem jóvátehetetlenek.
Jézus áldott a te Szent neved,
nekem már oly édesen cseng.
Magasztalom Uramat megváltásomért,
köszönöm Neked!
Semmim sincs, amit adhatnék
szeretetedre válaszul,
mely annyira vonz engem,
csak az én összetört, gyenge és bűnös szívem,
amellyel egyre jobban szeretlek és imádlak,
és most odaadom Neked.

Gabriella Papdi
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Március 07. - 09:37:06
IRODALOM ÉS ÉLET

2010. október 23.

Különszám

 

 

A 22-es csapdája

-rendhagyó vers, avagy lábjegyzet Joseph Heller legismertebb regényéhez

 

Pokoli József a II. Vh. dübörgését adja háttérül az élet nagy kérdésének megválaszolására tett kísérletének.

Jobban sikerült volna, ha úgy áll neki, hogy tudja a választ.

Akkor nem irányított volna másokat is tévútra.

Rég olvastam, de emlékszem, nagyon tetszett, milyen cinikusan tárja fel az élet értelmetlenségét és az ember gonoszságát.

A könyv címe arra a szabályra utal, ami miatt nincs menekvés.

Egészen addig részt kell venni a bevetéseken, míg le nem lőnek.

Helyesen ábrázolja a világban uralkodó viszonyokat.

Ha a világ szabályai szerint élsz, ez vár: születés, munka, halál - pokol, pokol, pokol.

Ha kiszállsz, meghaltál, ha kitartasz, meghalsz.

Lelőnek hazaárulásért, vagy lelő az ellenség.

A végeredményben nincs különbség.

Börtönben vagy, ez a világ reménytelenség.

Hiába szidjuk, hiába lázadunk, hiába dolgozunk, zöldülünk meg élünk egészségesen, nem szűnik az egyenlőtlenség.

Majd a halál kiegyenlít.

Majd akkor megszűnik minden.

Ez a vigaszuk.

Hát ezért érdemes élni.

Pedig erről szól a világban minden: filozófia, irodalom, művészet.

Az ember tényleg ezt higgye?

Értelme semminek sincse’?

Pedig nem volt buta ez a Nietzsche.

Se.

Tudta, hogy a tökéletes megtanít remélni.

Csak ez nem sikerült neki se: a tökéletest meglelni.

Ide jutottunk, már ez is vers.

De lépjünk tovább: mi a tökéletes?

Tökéletes csak az lehet, ami változatlan.

Ha valamiről azt állítjuk, hogy tökéletes, és az csak kicsit is változik, akkor tévedtünk.

Vagy hazudtunk.

A tökéletes változatlan kell legyen.

Örökké változatlan.

Csak az a tökéletes, ami mindig az.

Ha van tökéletes, az ezért vigasz.

Mert mindig pontosan ugyanolyan.

Miért ad ez reményt?

Mert biztos pont.

Ha örökké változatlan, akkor változhatatlan, elmozdíthatatlan.

És egyedül kell legyen, hogy elférjen.

Nem lehet 2 tökéletes 1 időben.

És mivel örökkévaló, mindig egyedül tökéletes.

De mi ebben az érdekes?

Az, hogy a bizonytalanság félelmetes.

Na de hol itt a kiút, hol a remény?

Egy valaki adhat csak reménységet:

AKI AZ ÚT, AZ IGAZSÁG ÉS AZ ÉLET.

János 14.6

 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Március 07. - 17:23:28
Csak csendben ölelj magadhoz,
ne engedj el,
lélegezz bennem, nyugtass így el...
olvassz fel tűzeddel , magadban rejts el
egy legyek Veled, nekem más nem kell..
ajkamon éljen szavad,életre keltesz,
forrás fakad szellememben,
szereteted árad szívemben
érted élni tanítasz....

Gabriella Papdi
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Március 07. - 19:16:06
Ki lehet mennyei polgár!

 Sötét lelki lepel borít,
 sok keresztyén életet,
 ám ha, nem születik újjá,
 üdv - honába nem mehet!
 Sok ember dicsekszik azzal,
 keresztségben részesült,
 de világi örömökben,
 szinte nyakig, elmerült.
 Sok családban a családfő,
 keresztségben részesült,
 de ajkára Isten neve,
 mégis gyűlölve került.
 Ezért, ne a keresztséggel
 dicsekedjünk emberek,
 a megtérést elkerülve,
 üdve nem lesz senkinek!
 Azok Isten gyermekei,
 akik újjá születtek,
 tagjai a szent családnak,
 a mennyei seregnek.
 Testi születés nem elég,
 hogy mi mennybe mehessünk,
 Istentől kell születnünk, hogy
 gyermekei lehessünk!
 Keresztséggel mennybe jutni,
 sokan próbálkoztak már,
 de csak újjászületetten
 leszel, mennyei polgár.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2013. VI. 10.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Március 07. - 19:26:14
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Március 07. - 19:32:14
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Március 07. - 21:38:10
Éjszaka

Sötétség a sötétségben,
sötétségem sötétsége,
elnyel mint az örvény,
beszippant, lehúz.

Most nehéz visszatérnem,
mert cibál, megfojt,
húz lefelé a mélybe.

Minden erőm egy jajkiáltás Feléd.
Próbálom formálni a szavakat, hang nem jön ki a torkomon.

Kétségbeesetten kapaszkodom a szakadék szélén,
a remény utolsó elhaló lángjával.....

NEM AKAROM ,hogy elnyeljen a sötét,
ahonnan nincs már ösvény feléd!

Énem büszlesége megtörik
és végre feltör belőlem,
mint egy TORNÁDÓ
és üvöltve hívlak, kiáltom neved:
JÉZUS ments meg engem!

A mélység azonnal kivet magából,
SZABAD VAGYOK,
tiszta levegő áramlik belém.
Megtellik fénnyel a lelkem,
biztonságos és erős sziklán áll lábam,
és kezed mely oly magasról elért,
most engem tart míg megszilárdulok.

Gabriella Papdi
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Március 07. - 21:43:52
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Március 08. - 19:11:33
          Vár az új hon!

Itt a földön mulandóság
bélyege van, mindenen.
Lelkünk bomló öltönyét is,
elnyeli majd, sírverem.
Ítéljük meg: mi fontosabb,
lelkünk örök lakhelye,
vagy a testünk: mely elmúló
kívánsággal, van tele.
Ám mi balgán, felcseréltük,
a testit, a lelkivel,
az elmúlót, semmit érőt,
dicső örök égivel.
Testruhánk csak addig fontos,
míg lelkünk él benne itt,
halálunkban, levetjük azt,
s felöltjük a mennyeit!
Mennyben, szebb új öltönyt kapunk,
hófehéret, ragyogót,
Atyánk készítette nekünk,
soha el nem fakulót.
Jertek hát, új honba vágyók,
amíg tart a kegyelem,
vár az új hon, s ott életünk,
nem ér véget, sohasem!
     
Pecznyík Pál
Celldömölk
2014. II. 28
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Március 08. - 19:29:46
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Március 09. - 15:53:47
A Golgotáról

A Golgotáról hullott rám a fény,
A jóság tükre tört megbágyadt szemén
S tekintete a tömegben
Engem keresett.

A Golgotáról hullott rám a vér,
Az átok fáján feszült bűneimér’
S kínoktól vonagló szíve
Értem szenvedett.

A Golgotáról jött az irgalom,
Arcán kövülten meredt a fájdalom
S átlyukasztott kezeivel
Megsimogatott.

A Golgotáról szállt a kegyelem,
Cserepes ajakkal nyögte a nevem,
Homloka szúrós tövissel
Megsimogatott.

A Golgotáról nyertem életem,
Halálban Jézusom te légy majd velem,
Szavad által új életre
Feltámasztatom.

Horváth Loránd
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Március 09. - 17:05:41
Köss meg engem...

Régóta Te vágyod bennem,
hogy tüzeddel feleméssz engem.
Hagy legyek Uram teérted,
egészen elégő áldozat.
Hisz te mondtad Uram,
nekünk is inni kell e poharat.

De látod, máris menekülnék,
semmi se kívánja testemben ezt,
most küzdök magammal, verejtékben
s, Te adod nekem,
hogy vágyjam engedni Neked.

Hát köss oltárodhoz engem,
még nem álltam ellen véremig,
kötözz oda szereteteddel,
tüzeddel járj át csontomig.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Március 09. - 17:09:10
A kíválasztottakhoz

Az a mi kíváltságunk,
Hozzánk Isten beszél,
Kinyitod Bibliádat,
Jön a Szentlélek-szél!

Ő maga magyarázza,
Hogy mit akar veled,
Kis dolgokért el ne hagyd
Az üdvösségedet!

Ha bánt, ha tép az élet,
S őrjít a butaság,
Ragadd meg az ígéretet
Égi borsát, javát.

Ha félelmek kínoznak
S oly ingatag jövőd,
Lásd, Neki mit okoztak
Álszent gonosztevők.

Hited szitokra szirmát
Becsukja a virág,
Nem pöröl, némán tűr csak
S kivérzi illatát.

Lásd te is, Isten Szentje
Keresztet szenvedett,
Tettével így mutatta:
Ő örök szeretet!

Horváth Loránd
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Március 09. - 19:39:15
O0 X O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Március 10. - 02:52:34
Szép versek
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Március 10. - 02:54:08
        Halál helyett élet!

Lakott földünk számos helyén,
rég elillant már, a remény,
népből: mely él a föld hátán,
éhező gyermekek láttán.
Nincsen eső, száraz minden,
rég eltűnt a bőség, innen.
Nem borít felhő, kék eget,
éh – halál, halkan lépeget.   
Több milljó nép, ébred éhen,
értük: könyörgünk – e mélyen?
Gyermek, felnőtt, éhen szédül,
ha nem ehet, meghal végül.
Ó, pedig van bőven étel,
ám hozzájuk, mégsem ér el!
Mivel megunt étel, kenyér,
kukákba, meg szemétbe tér.
Bár tudomány magaslatán
áll, több nemzet: mégsem talál
módot arra, hogyan lehet
megmenteni, életeket!
Isten irgalmazzon nekünk,
nyújtsuk segítésre kezünk.
Legyen abban kenyér, étel,
él: kihez időben ér el!
Nem arathat majd, éh – halál,
jóllakott nép, ha talpra áll!
Halál helyett, élet várja,
s Istenhez száll, a hálája.

Pecznyík Pál
Celldömölk
2014. III. 7.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Március 10. - 21:42:10
            Jézus ma is él!

Királyt rejt a kripta mélye,
Isten titka ment ott végbe!
Amíg hullt a könny, a kertben,
nagy öröm volt, fenn a mennyben.
Jézus három nap volt halott,
sziklasírból, feltámadott!
Minket sem hagy holtan, Urunk,
mint Ő! Mi is, feltámadunk!

Indulásra ha kap jelet,
megáll, hívők sírja felett!
Övéi: kik holtra válnak,
feltámadva, talpra állnak!
Jézust váró hívő népe,
felszárnyal Vele az égbe!
Meglátja szebb, új hazáját,
s fény váltja fel, éjszakáját.

Jobb sorsra érdemes lelkek,
Jézus, üdvöt kínál nektek!
Ő, ma is él: higgyétek el,
ámultok majd, ha fölemel,
Atyátokhoz, ki vár rátok,
fényben csillog majd, ruhátok.
ismeretlen ott bűn, halál,
s minden: ragyogó fényben áll!

Pecznyík Pál Celldömölk. 2014. III. 2.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Március 10. - 21:44:39
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Március 10. - 21:44:47
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Március 11. - 19:43:06
                   Van még kegyelem!

Egy anya kereste, drága gyermekét,
gyötrő nagy fájdalom, járta át szívét.
Többféle út közül, vajon merre ment?
Végül az egyiken, sírva útra kelt.
Serdülő gyermeke, csinos lányka volt,
a két szerető szív, egymásba karolt.
Arcán fennakadtak, parázna szemek,
s egy éjjel elcsalták, a szép gyermeket.
Kéjük kielégült, ügyük célba ért,
aztán, kioltották, drága életét!
Őt kereső anyja, másnap, rátalált,
döbbenten látta meg arcán, a halált.
Gyermekén erőszak nyoma, látható,
az arca halovány, sima: mint a tó.
Fájdalommal nézte, arcán a halált,
lánya mellé roskadt, s ő is, holtra vált.
A gyász a fájdalom, terhe rászakadt,
fájó anyai szív, megállt, meghasadt!
Földön holtan hever, anya s gyermeke,
gyászleplet von rájuk, halál zord szele.
Isten nélkül: ember, így fut földön át,
nem csoda, ha fára: verte szent Fiát!
Hála, csak vízió, e zord esemény,
jöjj: még van kegyelem, Jézus érdemén!

Pecznyík Pál Celldömölk 2014. III. 5.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Március 11. - 20:57:56
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Március 12. - 07:58:31
Erzsebet Solyom
Megkötöm magamat Isten kötelével.
Megkötöm magamat Isten kötelével,
megkötöm szívemet ország-igéjével.
Szabadságom Uram Néked visszaadom,
csak a szeretetre formáld át tudatom!
Magamat megkötni nehéz nekem Uram,
segítőkéz nélkül nehéz járnom utam.
Atyám erősítsd meg testvéred a hitben,
életem példázza: Szeretet az Isten!
Megkötöm magamat baráti kötéllel,
testvéri szeretet tartó erejével.
Testvér, ha eloldnám kettős kötelékem,
szembesíts magammal, légy felelős
értem!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Jazmin - 2014. Március 12. - 08:23:24
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Március 12. - 10:50:29
Az átok megtört

Az átok megtört, új nap jött.
Hozzánk az Isten költözött.
Minden szava beteljesült.
Az Ige testté létesült.
Alakot vett fel emberit
Hozva az égit, mennyeit
S mit nem hoztak el ezredek,
Azt hozta el Ő, Ő az egy.
Az Ádám vétke múlté már,
A sírás örömkönnyé vált,
S mitől nyögtek a nagy hegyek,
A bűn mind eltöröltetett.
Nézzétek mind. Mind. Boldogan
A lélekben a fény fogan,
Szemek kigyúlva hirdetik
A szeretet nagy kincseit.

Horváth Loránd
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Március 12. - 19:59:01
              Üde tavasz

Üde tavasz, várva várunk,
nehéz a gönc, melyben járunk,
levetnénk már, de nem lehet,
jeges szél fúj, fejünk felett.
Viharszeles, esős napok,
meguntunk már kicsik, nagyok.
Magasabban jár ős Napunk,
hosszabbodik, a nappalunk.
Minden lélek, tavaszra vár,
ha zöldre vált, kopár határ.
Már hajnalban, rigó dalol,
jön a tavasz, jön, valahol.
visszatért, az első gólya,
Isten: gondot visel róla.
Várunk: villás farkú fecskék,
csillagfényes, enyhe esték.
Lombruhát ölt, minden erdő,
Napot: nem takarja felhő.
Fényes leplet von a tájra,
aranyszínűt, fűre, fára.

Népek Ura, téged áldunk,
tavaszt: nem hiába várunk.
Minden évben eljön hozzánk,
pirosra festi az orcánk.
Hála: tavasz jő a télre,
mély hálánkat fogadd, érte.
S a sok tavasz, ha véget ér,
lelkünk hozzád, a mennybe tér.
Ott nem tűz Nap, tél nem havaz,
csodás lesz, az örök tavasz!

Pecznyík Pál
Celldömölk, 2014. III. 7.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Március 12. - 21:51:57
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Március 14. - 02:22:40
Ki lehet mennyei polgár!

 Sötét lelki lepel borít,
 sok keresztyén életet,
 ám ha, nem születik újjá,
 üdv - honába nem mehet!
 Sok ember dicsekszik azzal,
 keresztségben részesült,
 de világi örömökben,
 szinte nyakig, elmerült.
 Sok családban a családfő,
 keresztségben részesült,
 de ajkára Isten neve,
 mégis gyűlölve került.
 Ezért, ne a keresztséggel
 dicsekedjünk emberek,
 a megtérést elkerülve,
 üdve nem lesz senkinek!
 Azok Isten gyermekei,
 akik újjá születtek,
 tagjai a szent családnak,
 a mennyei seregnek.
 Testi születés nem elég,
 hogy mi mennybe mehessünk,
 Istentől kell születnünk, hogy
 gyermekei lehessünk!
 Keresztséggel mennybe jutni,
 sokan próbálkoztak már,
 de csak újjászületetten
 leszel, mennyei polgár.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2013. VI. 10
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Március 14. - 22:18:48
                  Szegények Golgotája!

Mikor még én tízévesen juhok után jártam,
Megváltómhoz hasonlóan jászolágyon háltam.
Testemet bár férgek szívták, de kibírtam mégis,
a szegények Golgotáját, megismertem én is.
Nem volt azon kereszt – oltár, csak szegények sátra,
vér helyett ott könnypatak folyt, aki ott volt látta.
Mikor a poros utcákat, százezrével járták,
vézna testű, sápadt arcú, éhes, rongyos párák.
Volt szegénység, fagyoskodás, nélkülözés bőven,
éhes vagy – e? Akkor senki nem kérdezte tőlem.
Éveken át több gazdánál, cseléd kosztot ettem,
előfordult olyan is, hogy gazdámmal ehettem.
A sok közül, elém tolul, újabb régi emlék,
idő mintha megállt volna, én meg gyermek lennék.
Éjjel két lóra vigyáztam, künn a mezőségen,
váratlanul, nyári vihar, vonult át a téren.
Lovak áztak, én remegtem, ponyva alatt félve,
elvonult a dörgő vihar, eső megállt végre.
Gyermekéveim peregtek, nem voltam igényes,
hiányos volt ruházatom, egyszerű szegényes.
Dér lepte a földet, de még cipő nélkül jártam,
és az egyik fagyos éjen, megfagyott a lábam.
Mindezeket – gránit helyett – a szívembe véstem,
hogy ősz fejjel se feledjem, tisztes szegénységem.

Pecznyík Pál Celldömölk 2014. III. 10.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Március 14. - 22:25:12
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Március 15. - 22:37:39
                      Jézus a híd!

Isten és emberközt, mély szakadék tátong,
bűnre csábított szív, Isten ellen lázong.
Bűnünk hozta létre, a mély szakadékot,
Sátán uralja a bűnös ivadékot.
Soha nem látnánk meg, a mennyei kertet,
ha nem lenne váltság, melyet Jézus szerzett!
Sok csonka híd épül, ám az, át nem ível,
átmenni nem lehet, bűnkedvelő szívvel.
Bűnszakadék pedig, egyre szélesebb lesz,
Ember: önerőből, nem juthat Istenhez!
Mégis legtöbb ember, csonka hídon lépdel,
rövid a híd s azon, Istenhez nem ér fel.
Emberi erővel átjutni, nincs remény,
aki megpróbálja, a mélybe hull, szegény.
Jézus: egyetlen híd, bűn-szakadék felett,
biztosan célba jut, ki azon lépeget.
Higgyük létezését, lépjünk e hídra hát,
önfeláldozóan köt össze, két hazát!
Jézus egyetlen híd, sötétből a fénybe,
aki ezen vonul, nem zuhan a mélybe!
Elhagytuk Atyánkat, még visszatérhetünk,
Fia: helyre hozta, elrontott életünk!
Ne tétovázzunk hát, mert napjaink múlnak,
induljunk: s odaát, ránk virrad az új nap.
Fel sem tudjuk fogni, a szebb új világot,
abban vár bennünket, Istenünk az áldott.
Ámulatba ejtő, mit készített nekünk,
s végtelen örömben, mellette élhetünk!

Pecznyík Pál Celldömölk 2014. III. 8.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Március 15. - 22:41:15
Ámen! :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Március 16. - 16:36:26
 O0 X  O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Március 17. - 02:12:40
                 Ének a feltámadásról!

Közeledik a dicső nap, feltámadás napja,
feltárul a hívő lelkek behorpadt sírhantja!
Feltámad, aki ötven, vagy ezer éve hunyt el,   
ha megzendül a harsona, mint mennyei szent jel!
A Krisztusban hívő lelkek, mind életre kelnek, 
s csodás célpontokká válnak, a temetőkertek.
Hitetlenek ámulnak majd, nyitott sírok láttán,
rádöbbennek, hogy vesztükre, bánt velük a Sátán.
Örök sötétségbe borul, hitetlenek lelke,
nem hitték a feltámadást, lelkük nem jut mennybe.
Ám a hívőket betölti boldog öröm – mámor,
midőn összeölelkezik, ember s angyaltábor!
Káprázatos fényes felhőn, Föld felett a légben,
Jézust, királyok Királyát látják, hófehérben!
Ő meg, ragyogó szemével, végig tekint rajtuk,
s betölti a nagy légteret, dicsőítő hangjuk.
Aztán, egy pillanat alatt, eltűnik a felhő,
mert megváltott híveivel, mennybe száll a szent Fő!
Lehetetlen most leírni, új földön a szépet,
mellyel várja Isten szíve, a megváltott népet.

Hát így várd a dicső napot, Isten, hívő népe,
olyan öröm, béke vár ott, melynek nem lesz vége.
Az új földön, eléd tárul, az új Jeruzsálem,
dicsőség érte Istennek, mind örökké, Ámen.
 
Pecznyík Pál Celldömölk 2014. III. 11.                 Ének a feltámadásról!

Közeledik a dicső nap, feltámadás napja,
feltárul a hívő lelkek behorpadt sírhantja!
Feltámad, aki ötven, vagy ezer éve hunyt el,   
ha megzendül a harsona, mint mennyei szent jel!
A Krisztusban hívő lelkek, mind életre kelnek, 
s csodás célpontokká válnak, a temetőkertek.
Hitetlenek ámulnak majd, nyitott sírok láttán,
rádöbbennek, hogy vesztükre, bánt velük a Sátán.
Örök sötétségbe borul, hitetlenek lelke,
nem hitték a feltámadást, lelkük nem jut mennybe.
Ám a hívőket betölti boldog öröm – mámor,
midőn összeölelkezik, ember s angyaltábor!
Káprázatos fényes felhőn, Föld felett a légben,
Jézust, királyok Királyát látják, hófehérben!
Ő meg, ragyogó szemével, végig tekint rajtuk,
s betölti a nagy légteret, dicsőítő hangjuk.
Aztán, egy pillanat alatt, eltűnik a felhő,
mert megváltott híveivel, mennybe száll a szent Fő!
Lehetetlen most leírni, új földön a szépet,
mellyel várja Isten szíve, a megváltott népet.

Hát így várd a dicső napot, Isten, hívő népe,
olyan öröm, béke vár ott, melynek nem lesz vége.
Az új földön, eléd tárul, az új Jeruzsálem,
dicsőség érte Istennek, mind örökké, Ámen.
 
Pecznyík Pál Celldömölk 2014. III. 11.                 Ének a feltámadásról!

Közeledik a dicső nap, feltámadás napja,
feltárul a hívő lelkek behorpadt sírhantja!
Feltámad, aki ötven, vagy ezer éve hunyt el,   
ha megzendül a harsona, mint mennyei szent jel!
A Krisztusban hívő lelkek, mind életre kelnek, 
s csodás célpontokká válnak, a temetőkertek.
Hitetlenek ámulnak majd, nyitott sírok láttán,
rádöbbennek, hogy vesztükre, bánt velük a Sátán.
Örök sötétségbe borul, hitetlenek lelke,
nem hitték a feltámadást, lelkük nem jut mennybe.
Ám a hívőket betölti boldog öröm – mámor,
midőn összeölelkezik, ember s angyaltábor!
Káprázatos fényes felhőn, Föld felett a légben,
Jézust, királyok Királyát látják, hófehérben!
Ő meg, ragyogó szemével, végig tekint rajtuk,
s betölti a nagy légteret, dicsőítő hangjuk.
Aztán, egy pillanat alatt, eltűnik a felhő,
mert megváltott híveivel, mennybe száll a szent Fő!
Lehetetlen most leírni, új földön a szépet,
mellyel várja Isten szíve, a megváltott népet.

Hát így várd a dicső napot, Isten, hívő népe,
olyan öröm, béke vár ott, melynek nem lesz vége.
Az új földön, eléd tárul, az új Jeruzsálem,
dicsőség érte Istennek, mind örökké, Ámen.
 
Pecznyík Pál Celldömölk 2014. III. 11.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Március 17. - 08:24:37
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Március 17. - 20:17:05
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Március 18. - 02:47:21
     Ami megmaradt emlékeim kosarában

Gyermekségem éveire, ha ma visszanézek,
felsejlik a messze múltból, kis családi fészek.
Cseréptetős kicsi ház volt, heten éltünk benne,
föld – padlójú szoba, konyha, s családunk a lelke.
Kemence volt a szobában, meg asztali tűzhely,
éjjel hálószoba volt az, nappal cipészműhely.
Apám csizmadia mester, csizmát, cipőt foldott,
így a család, bizony sokszor lyukas cipőt hordott.
Mert ha másét javította, pénzt is kapott érte,
így cipőink javítását, mindig csak ígérte.
Szobánkba egy kis ablakon áradt a Nap fénye,
borús napokon jó anyám volt a szobánk fénye.
Így morzsoltuk az éveket, két szülő, öt gyermek,
bútorunk csupán két ágy volt, s asztal a fal mellett.
Számunkra a kárpitos ágy, csak rózsaszín álom,
jót aludtunk, friss szalmával töltött szalmazsákon.
Bár az ágyon az öt gyermek, csak keresztben fért el,
mi mégsem cseréltünk volna, király gyermekével.
Ételünk is egyszerű volt, eléggé szegényes,
ínséges napok is voltak, sokszor voltam éhes.
Apám télen korán reggel már cipőt javított,
petróleumlámpa fénye, gyéren világított.
Aztán egy nap ágynak esett: forró, lázas testtel,
fél év múltán, tüdővészben, fiatalon hunyt el.
Anyám korán megözvegyült, körötte öt gyermek,
birkózott a szegénységgel, míg a napok teltek.
Évek múlva, mi nagyobbak már dolgozni jártunk,
ám a messze távolból is, mindig haza vágytunk.
Míg egy súlyos árvíz nyomán házunk összeomlott,
s többé nem láthatta szemünk, a kedves kis otthont.
több évtized múlt azóta, már csak hárman élünk,
szüleink sírban pihennek és két hű testvérünk.
Azóta már nagyobb ház áll, régi házunk helyén,
A réginek sok emléke, így tolult ma elém.
Megváltómtól üdvöt kaptam, Nevét áldom érte,
nála szebb, örök hajlék vár, hiszen megígérte!
mindezt tanulságul írtam, hazám sok fiának,
szegényei mindig voltak, s lesznek e hazának.

Pecznyík Pál Celldömölk 2001. Június.   
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Március 18. - 07:49:08
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Március 18. - 10:06:27
O0 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Március 18. - 18:44:54
  Áll még lelkem sátra!

Istent dicséri énekem,
tőle kaptam az életem!
Elsuhantak ifjú évek,
már lassabban mendegélek.
Beutaztam sok mérföldet,
láttam folyót, hegyet, völgyet.
Már alkonyi pírban járok,
mennybe hívó szóra várok!
Munka, idő, elbánt velem,
remeg lábam, remeg kezem.
Lelkem sátra, bomló, véges,
kopott, foltos és szegényes.
Hőség szívta, eső verte,
betegség: földre teperte.
Mégis áll még, lelkem sátra,
enyészetnek hagyom hátra.
Abban él, szolgál a lelkem,
e mulandó földi telken.
Jó, hogy nem tudom előre,
mikor lépek ki, belőle.
Atyám tudja: s elég nekem,
áldott kezében életem!
Míg élek lelki kenyéren,
erős hitem és reményem,
ha leomlik földi sátram,
újat kapok, szebb hazámban.
Sátrat nem cserélek többé,
abban élek majd, örökké.

Pecznyík Pál
Celldömölk
2014. III. 13.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Március 18. - 19:53:29
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Március 19. - 09:50:11
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Március 20. - 02:21:03
Három arc!

 Három arccal rendelkezem,
 ugye érdekes?
 Az egyik: alig négy éves,
 másik negyvenes.

 A harmadik, fehér hajú,
 kilencven felett,
 három képről, mind a három,
 felém integet

 Atyám: - idő ecsetjével -
 festi arcomat,
 napok szállnak egymásután,
 s jő az alkonyat.

 Reménységem: nemsokára,
 mennybe hív az Úr!
 Gondredős múló arcomnál
 szebb lesz, majd az új.

 Az új földön, nem lesz idő,
 órák, sem napok,
 örömöktől sugározó
 arcot, hordhatok.

 Itt még három arcot hordok,
 halálba omlót,
 de odaát, egy bűntelent,
 dicsőt, ragyogót.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2013. VI. 12.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Március 20. - 20:14:37
KERESZTYÉNEK,
Maya Angelou

(...Ki vagyok?)

Ha azt mondom:"keresztyén vagyok",
Nem azt kiálltom "tiszták az erkölcseim"
Hanem azt mondom halkan:
Egyszer elveszett voltam,
most már meg vagyok mentve
és bűneim megbocsáttattak.

Ha azt mondom:"keresztyén vagyok"
Nem büszkeséggel beszélek,
Hanem bevallom: botladozom
és szükségem van Krisztus vezetésére.

Ha azt mondom: "keresztyén vagyok"
Nem próbálkozom erős lenni, Hanem tudom, hogy gyenge vagyok.
Szükségem van az Ő erejére, hogy kitarthassak.

Ha azt mondom:"keresztyén vagyok"
Nem azon igyekszem, hogy tökéletesebb legyek,
A hiányosságaim túl feltűnőek,
De Isten érdemessé tesz.

Ha azt mondom :"keresztyén vagyok"
Mégis érzem a fájdalom fullánkját...
Kijutott a szívfájdalmakból is,
Ezért szólítom az Ő Nevét.

Ha azt mondom :"keresztyén vagyok"...
Semmivel sem vagyok szentebb nálad,
Csak egy egyszerű bűnös,
aki Isten kegyelmében részesült.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Március 21. - 02:22:46
Fohász


 Népek Ura: légy irgalmas, mai nemzedékünknek,
 mert fiai, drága földed rontásával, kérkednek.
 Szennyezik a természetet, tiszta, üde levegőt,
 ilyen súlyos szennyezés még, soha sem volt ezelőtt!
 Oxigént lehelő erdők, világszerte tűnnek el,
 egyre kevesebb az erdő, amely oxigént lehel.
 Vegyszerek alkalmazása, pusztít növényt, életet,
 ha így marad, nem hallunk majd, kedves madáréneket.
 Élelmünk is más, mint régen, tartósítóval tele,
 így mi, kénytelenek vagyunk, megelégedni vele.

 Népek Ura: légy irgalmas, mert egy szálig elveszünk,
 bocsáss meg, ha jótét helyett, mindig csak rosszat teszünk.
 Érintetlen tiszta földed mivé tettük, óh, Urunk!
 Pedig azt, lakásul adtad, s beszennyeztük otthonunk.
 Önzők vagyunk, hála helyett, csak panaszunk hallhatod,
 Pedig kegyelemi ajándék, minden ránk virradt napod.
 Azt várod, hogy otthonunkat óvjuk, védjük, szeressük,
 jóságodért, hálánk jelét, trónod elé tehessük.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. VI. 13.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Március 21. - 10:21:58
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Március 22. - 01:49:14
               Vár szebb hazánk!

Bűnt gyűlölő Isten, joggal várja tőlünk,               
hogy pár évtizedes  próbát, földön töltsünk. 
Földön átvonuló zarándokok vagyunk,
aranyat, gyémántot, test-ruhát, itt hagyunk.
Miattuk ne ejtsen fájó panaszt, a szánk,
hiszen szebb, csodásabb, örök hon vár reánk!
Meglátjuk a csodás, új Jeruzsálemet,
ragyogását: fel sem foghatja képzelet!
Mindent túlszárnyaló nagysága, mérete,
aranypálcával azt, egy angyal mérte le.
Tizenkét gyöngykapu, város négy oldalán,
papi nép számára, örökké nyitva áll.
E nagy aranyváros, a hívők szent hona,
fénye, dicsősége, nem múlik el, soha!
A város közepén, Isten szent trónja áll,
s a trónról szétterül, millió fénysugár!
A trón előtt hódol, Isten, hívő népe,
hálája jeléül, meghajlik a térde.
Mintha tükör volna, a nagy üvegtenger,
abban Isten arcát, láthatja az ember.
Ott árnyék sincs, mert az, bűnre emlékeztet,
abban átvilágít a fény, minden testet.
Mind boldogok, akik eljuthatnak oda,
Isten imádata, nem ér véget soha!
Földi vándor, ha még, bűnök útján sietsz,
hívd szívedbe Jézust, és te is ott lehetsz!

Pecznyík Pál Celldömölk 2014. III. 16.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Március 22. - 20:13:59
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Március 22. - 23:36:45
                                                          Értetek aggódunk!

Értetek aggódunk, drága ifjú lelkek,
világ országútján, kik dalolva mentek.
Mivel titkok titka, holnap mi vár rátok,
ezért csak mai nap, gyönyörére vágytok.
megragadni mindent, mit a gyönyör nyújthat,
mait, megunjátok, s holnap, kezdtek újat.
Ámde a gyönyörvágy, egy napon véget ér,
lassan lecsendesül, a forró ifjúvér.
Évek elrepülnek, végleg meg nem állnak,
már csak lépegetnek, régi fürge lábak.
Lám olyat ad néktek, e mulandó világ,
mint a kiskertekben elhervadó virág.                       
Kihajt, majd kivirul, ám hamar elhervad,
testünk is hasonlón, itt marad, elporlad.
bizonyára mind ezt, ti is jól tudjátok,
akkor megkérdezzük: mégis, mire vártok?
Nem ismétlődhet az ifjú élet, többé,
Ám Jézussal élni, lehet még örökké!
Drága fiatalok, nincs még veszve minden,
Megváltótok ma még, üdvöt kínál ingyen!
Bár az üdv: ingyenes, de Istennek drága!
mert Fia bűntörlő vére, volt az ára!
Fordítsatok hátat, bűnök világának,
csak azok boldogok, kik Jézussal járnak.
Az új földön, együtt leszünk ifjak, vének,
s ajkunkon örökké zeng, a hálaének.

Pecznyík Pál Celldömölk 2014. III. 16.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Március 23. - 01:24:37
Nagyon jó!
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Március 23. - 14:07:08
                Mi lesz veletek!

Lakott földünk, szomjas ifjúsággal telve,
mivel világ vizét, nem ihatja lelke.
Hiszen az, mennyei élő vízre szomjaz,
világ vize fertőz, lelki mérget hord az!
Óh, mi lesz veletek, vidám ifjú lelkek,
világ vizétől még, szomjasabbak lesztek.
Vidám életetek, csak néhány évig tart,
lassú halál rabja, kit a kígyó megmart.
Sok fiatal élet, hajótörést szenved,
mivel szépnek tűnő, délibábot kerget.
Sok fiatal merül, drogok mámorába,
kiégett életű lelkek, táborába!                 
Múló gyönyöröknek, ifjak szívet tárnak,
és mint száraz patak, üresekké válnak.
Mi szemmel látható, akármilyen szép is,
romhalmazzá válva,  eltűnik az mégis.
Ifjú, ne alapozz arra, mi látható,
mert egykor eltűnik, szól a Mindenható!
Bűnfertőzött világ, Ég, Föld, tűzben ég meg,
örökkévalóság, elnyeli azt végleg.
Mégis: itt a földön, áruként van minden,
de az ÉLET vizét, megkaphatod ingyen!
Ha szomjazó lelked, élet – vizét issza.
boldog leszel, mivel Atyád még vár vissza!
Ott az élő folyam partján, élet fája,
eheted gyümölcsét, nem csak nézhetsz rája.
S hívők seregében, hófehér ruhában,
dicsérheted Atyád énekben, Imában.

Pecznyík Pál Celldömölk 2014. III. 16.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Március 23. - 17:43:22
                                                          Értetek aggódunk!

Értetek aggódunk, drága ifjú lelkek,
világ országútján, kik dalolva mentek.
Mivel titkok titka, holnap mi vár rátok,
ezért csak mai nap, gyönyörére vágytok.
megragadni mindent, mit a gyönyör nyújthat,
mait, megunjátok, s holnap, kezdtek újat.
Ámde a gyönyörvágy, egy napon véget ér,
lassan lecsendesül, a forró ifjúvér.
Évek elrepülnek, végleg meg nem állnak,
már csak lépegetnek, régi fürge lábak.
Lám olyat ad néktek, e mulandó világ,
mint a kiskertekben elhervadó virág.                       
Kihajt, majd kivirul, ám hamar elhervad,
testünk is hasonlón, itt marad, elporlad.
bizonyára mind ezt, ti is jól tudjátok,
akkor megkérdezzük: mégis, mire vártok?
Nem ismétlődhet az ifjú élet, többé,
Ám Jézussal élni, lehet még örökké!
Drága fiatalok, nincs még veszve minden,
Megváltótok ma még, üdvöt kínál ingyen!
Bár az üdv: ingyenes, de Istennek drága!
mert Fia bűntörlő vére, volt az ára!
Fordítsatok hátat, bűnök világának,
csak azok boldogok, kik Jézussal járnak.
Az új földön, együtt leszünk ifjak, vének,
s ajkunkon örökké zeng, a hálaének.

Pecznyík Pál Celldömölk 2014. III. 16.

 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Március 23. - 17:45:15
                Mi lesz veletek!

Lakott földünk, szomjas ifjúsággal telve,
mivel világ vizét, nem ihatja lelke.
Hiszen az, mennyei élő vízre szomjaz,
világ vize fertőz, lelki mérget hord az!
Óh, mi lesz veletek, vidám ifjú lelkek,
világ vizétől még, szomjasabbak lesztek.
Vidám életetek, csak néhány évig tart,
lassú halál rabja, kit a kígyó megmart.
Sok fiatal élet, hajótörést szenved,
mivel szépnek tűnő, délibábot kerget.
Sok fiatal merül, drogok mámorába,
kiégett életű lelkek, táborába!                 
Múló gyönyöröknek, ifjak szívet tárnak,
és mint száraz patak, üresekké válnak.
Mi szemmel látható, akármilyen szép is,
romhalmazzá válva,  eltűnik az mégis.
Ifjú, ne alapozz arra, mi látható,
mert egykor eltűnik, szól a Mindenható!
Bűnfertőzött világ, Ég, Föld, tűzben ég meg,
örökkévalóság, elnyeli azt végleg.
Mégis: itt a földön, áruként van minden,
de az ÉLET vizét, megkaphatod ingyen!
Ha szomjazó lelked, élet – vizét issza.
boldog leszel, mivel Atyád még vár vissza!
Ott az élő folyam partján, élet fája,
eheted gyümölcsét, nem csak nézhetsz rája.
S hívők seregében, hófehér ruhában,
dicsérheted Atyád énekben, Imában.

Pecznyík Pál Celldömölk 2014. III. 16.

 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Március 24. - 23:34:43
   Munkáld az egységet!

 

Munkáld az egységet, Isten, hívő népe,

mert egyre halványul,  Isten dicső képe!

Sokan félre értik, bírálják szent szavát,

mások meg megszűrik, kétes szűrőkön át.

Már kérdőre vonják, amit Isten művel,

kisebb félrelépést, ő miért nem tűr el?

Azt hiszik, hogy olyan jóságos az Isten,

elnézi a válást, s ha bálozunk itten.

Ha férfiak és nők, csak úgy összeállnak,

Isten előtt: vajon, házasokká válnak?

Szabadság helyébe, szabadosság lépett,

mennyire híggá lett, a keresztyén élet!

Templomba járók mind, keresztyén testvérek,

akkor is, ha otthon, világ szerint élnek?

Megszokásból, sokan, Úrvacsorát vesznek,

bár még nem tagjai, a szent krisztustestnek!

Az újjászületést, nem tartják fontosnak,

lelki ruhájukat, nem látják foltosnak.

Isten hallgat mélyen, türelmesen vár még,

hátha megváltozik, a sok bűnös szándék.

Könnyes bűnbánatra jut, sok bűnös ember,

s megbánja, hogy vétett, a szent Isten ellen!

Rádöbben: nem játék, a keresztyén élet!

Jézus: bűnösökért, nem ok nélkül vérzett!

Jézus: halálosan szeret, és véd minket,

új szívre cseréli, romlott szíveinket!

Rongyos ruhánk helyett, Ő, az övét adja,

csak hálát vár attól, ki ingyen megkapja.

Felszínes keresztyén, álarcodat vesd le,

hogy lehess élő sejt, a szent Krisztustestbe!

 

Pecznyík Pál Celldömölk 2014. III. 17.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Március 25. - 08:39:42
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Március 26. - 01:13:33
   Amit értünk tettél!

 

Áldott szívű Jézus, értünk, úgy fáradtál,

hogy angyalsereget, dicső fényt, fent hagytál.

Lejöttél a mennyből, szennybe és mocsokba,

Lázár sírja előtt, megálltál, zokogva.

Szíved megszánt minket, Sátán bús rabjait,

reánk pazaroltad, életed napjait.

Hosszú három évig, köztünk vándoroltál,

hányszor éheztél és hányszor nem aludtál.

Lelkek megmentése, fontosabb volt néked, 

mint elfogyasztani, éhgyomorral, étked.

Úgy éltél közöttünk, mint idegen vándor,

pedig Istent rejtett, szürke földi sátor.

Felkínáltad nekünk, Atyádnak szent honát,

mi meg, fontunk néked, tövisből koronát.

Testünk helyett, tested, verték a keresztre,           

kínokat szenvedtél érettünk, szeretve.

Bámész csőcselékkel, kigúnyoltunk téged,

pedig értünk folyt el, keresztfán szent véred!

Te életed adtad! Mi, mit adtunk neked?

Ajándékaidért, egy üres sírhelyet.

Hála, harmadnapon, sírból feltámadtál,

és negyven nap múlva, a mennybe szárnyaltál!

Amit értünk tettél, felfognunk nem lehet,

engedd, hogy örökké, imádjuk szent neved!

 

 

Pecznyík Pál Celldömölk 2014. III. 18.


 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Március 26. - 09:13:16
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Március 26. - 09:14:47
IGEN ATYÁM

Igen, Atyám, mert így kedves előtted,
Öröm vagy bánat ér, akármi gyász,
Kezed megáld mosolyt, borút vagy könnyet,
S a lelkem békén, csendben rád vigyáz.
Igen, Atyám, ha hű karod vezérel,
S közeleg fényivel a messze cél,
Kísértés, támadás viharszelével
Pokol hatalma is feléd segél.
Igen, Atyám, ó, mindenen keresztül!
Igen, Atyám, ború vagy fényözön
Tetőled száll rám, atyai kezedből.
A földön másban nem gyönyörködöm.
Igen, Atyám, az évek úgy sietnek,
Számuk kiméri hűséges kezed.
S te társz kaput megfáradt gyermekednek,
A boldog óra ha elérkezett.
Megyek, amerre utam kijelölted.
Úgy hív, úgy vár a szent atyai ház.
Igen, Atyám, mert így kedves előtted.
A lelkem békén, csendben rád vigyáz.

~ Túrmezei Erzsébet
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Március 26. - 19:44:16
O0 X O0 X O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Március 26. - 20:19:57
     Ébreszd fel!

 Lassan névlegessé
 lesz, a keresztyénség,
 templomok ürülnek,
 nincsen igeéhség.
 Egyre többen, csupán
 megszokásból járnak,
 templomaink pedig,
 üresekké válnak.
 Sokan meg azt mondják:
 templomba mért menjünk?
 hogyha az igére,
 nem szomjaz a lelkünk.
 Igaz: alvó lélek,
 igére nem éhez,
 vágyat az igére,
 ébren lévő érez.
 Boldog: ki felébred,
 az ébresztő hangra,
 s megújul élete,
 a szent igét hallva.
 Urunk ébresszed fel,
 az alvó lelkeket,
 áldj meg új élettel
 felnőttet, gyermeket.
 Kegyelemből: lelkek
 megtérését várod,
 telhessen meg velük,
 dicső mennyországod!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. III. 18.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Március 27. - 19:55:28
András Szőke
Prohászka Ottokár: Kő az úton
Gondolod, kerül életed útjába
Egyetlen gátló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
Hidd el, ahol van, ott kell lennie.
De nem azért, hogy visszatartson
téged,
S lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
Hogy te megállj mellette.
Nézd meg a követ, aztán kezdj el
Beszélgetni róla Isteneddel.
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
Küld azzal az akadállyal neked.
S ha lelked Istennel találkozott,
Utadban minden kő áldást hozott.
Ámen.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Március 27. - 20:01:01
Nagyszerű vers!

 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Március 28. - 02:50:53
 
     Jöjjetek hát!

 Földi létünk végpercéig,
 lehetünk csak, magyarok,
 odaát, két nép létezik,
 emberek és angyalok.
 Legszebb nyelven beszélgetünk,
 ha fent, Urunknál leszünk,
 Élet - könyvben, egy nép nyelvén
 olvashatják, a nevünk.
 Menny honából, ki van zárva,
 honért folyó küzdelem,
 ajándékba kapjuk honunk,
 s abban: létünk végtelen.
 Itt osztozunk és harcolunk,
 mivel szebb, jobb kell nekünk,
 ha osztozás nem megy simán,
 elővesszük fegyverünk.
 Odaát az osztozkodás,
 ismeretlen fogalom,
 azt vesszük át, mit gyűjtöttünk,
 múló földi ugaron.
 Büszke, magyar kivagyiság,
 halálunkkal, véget ér.
 Mennyei polgárok leszünk,
 értünk is hullt, drága vér!
 Jöjjetek hát menny honába,
 minden nemzetből valók,
 lehessünk ott, minél többen,
 Halleluját, harsogók!

 Pecznyík Pá
 Celldömölk
 2014. III. 20.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Március 29. - 11:13:15
Mennyei polgárok

 Isten gyermekei, mennyei polgárok,
 ott nincs határőrség, nincsenek határok.
 Isten országa itt, szemmel nem látható,
 lehet égi polgár, minden földi lakó,
 ha hite kezével Jézust megragadja,
 világ örömeit, Jézusért elhagyja.
 Mennyei polgárság, szebb, jobb a földinél,
 mindent megtalált az, aki már abban él.
 Isten országában, rend van és tisztaság,
 tiszteletet vált ki, mennyei szolgaság.
 Mennyei polgárnak, soha nem lesz éje,
 étele - itala, Isten szent igéje
 De mennyei polgár, nem is vágyik másra,
 csak egyetlen csodás, égi utazásra!
 Őt nem tartja vissza, múló földi telke,
 mennyei szent honba, szárnyal fel a lelke!
 Ott nem hervadnak el a lombok, virágok,
 gyönyörködnek bennük, mennyei polgárok.
 Állandó szépségre vágyik, minden ember,
 soha nem feledi, ha meglátja egyszer,
 az új földön: azt a csodaszép országot,
 fényben, ragyogásban, égi mennyországot!
 Abban: örömünknek vége, soha nem lesz,
 érte: hálaimánk, szállhat az Istenhez!
 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. III. 20.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Március 30. - 11:46:21
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Jazmin - 2014. Március 30. - 14:59:14
......Lehetetlen
Te azt mondod, hogy lehetetlen
És leereszted a kezed,
Csüggedt-fásultan belenyugszol:
Ha nem lehet, hát nem lehet!

Te azt mondod, hogy lehetetlen
S befagy az ajkad, a szíved,
Már alig mersz, s kihal belőled
Minden nagy, hősi lendület.

S miattad dúlhat itt a gazság,
Fertőzhet a bűn, a kapzsiság,
Hagyod, hadd rohanjon vesztébe
Dühödt őrültként a világ.

Hát mit tehetnék? Nincs hatalmam;
Se szó, se vér, se könny, se jaj,
Se ész, se fegyver nem segít már,
Se ezer nábob, se arany...

Legyen mi lesz... ha ég az erdő,
Ki oltja el, s mit ér a gát,
Ha a tenger kilép medréből,
S őrültként dobálja magát?

Lehetetlen, - hát lehetetlen!
Méreggel, átokkal teli
A világ, - szenny, láz, kelevény már!
Lehetetlen megmenteni.

Így szólsz, mert hitvány, nyavalyás vagy,
S tapló van melleden belül.
És nem tudod, hogy a hívőnek
A lehetetlen sikerül!

Szavára forrás kél a pusztán,
A néma szól, a béna megy,
Manna hull, a hegyre hág a tenger,
Vagy a tengerbe lép a hegy!

Szeretet lesz a gyűlöletből,
A büszke megalázkodik,
A kapzsi ingét odaadja
S a káromló imádkozik!

Vizen játhatsz, tüzön mehetsz át,
Ha hiszel! - s mindez nem mese,
Példák beszélnek, nézd, körülvesz
A "bizonyságok fellege"!

Higgy, és minden lehet! Ne ejtsd
Le csüggedt-fáradtan fejed,
Lehet béke, lehet bocsánat,
Új élet, jóság, szeretet...

Erő, fegyver, ész, pénz, ravaszság,
Könyörgés, - semmi nem segít:
De megmentheti a világot
A legnagyobb erő: A HIT!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Jazmin - 2014. Március 30. - 15:00:29
Erőről erőre


Hányszor hittem már, hogy elfogyott erőm!
Vége, nincs tovább…
Megtántorodtam, már-már elestem,
elborított a nyomorúság.
Szóltam: saját erőmből nem telik több,
nem bírom tovább!
És akkor új erő jött.
Csendben és észrevétlen.
Nem a győztesek hódító ereje,
nem az erők világrengető serege,
csak épp annyi, amire szükségem volt,
csak épp annyi, amennyi fölemelt,
megiszamodott lábam lépésre bírta,
s nyomorúságom rengetegéből
a kivezető utat megmutatta.
Csak épp annyi.
S ha elfogy?
Akkor újra küldi Ő,
a kifogyhatatlan, örök, szent Erő!
Csak mindig annyit.
És épp eleget!
Eleget ahhoz, hogy el ne essem,
ne zuhanjak le a szörnyű mélybe,
e szent erővel általlépjem,
s csak a túlparton roskadjam össze.
Aztán megint ad új erőt.
Naponként kinyújtom kezem
a napi mannáért, és Ő ad.
„Erőről erőre jutok”,
világlik már a szent titok!
Az ínség földjén új forrás fakad,
amerre bizakodó lábam elhalad.
Tekintetem a célt kutatja már,
nem révedek erőtlen magamra,
végtelenné tárult a láthatár.
Mindig csak előre, előre,
át a völgyön, – a hegytetőre!
Kőről kőre, erőről erőre…
Átmenvén a siralom völgyén,
erőről erőre jutok,
míg fenn a Sionon megállhatok.

Oláh Lajosné
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Március 30. - 15:58:25
O0 x O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Március 30. - 15:58:57
Istvan Kozma > Keresztény
versek
"Aki hisz Énbennem,ha meghal is él"
Itt az időd lejárt
haza vitt Istened
Körülötted könnyek
siratnak Tégedet
Nem tudják,hogy Isten
jól döntött felőled
Csak Ő tudta így lesz jobb néked
Itt már csak a tested szemléljük
lelked Isten elé került
Reménységünk szerint az Isten
oldalán
megnyugszik a lélek
ott már semmi se fáj
De itt az élet fáj nagyon
Istent kérjük nyugtasson
Míg pihen a test csendesen
az élők áldnak Istenem.
Gazdag Erzsébet.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Március 30. - 17:04:41

 
    
 Közvetítők kerestetnek!

 Hol vannak a közvetítők, Jézus és a világ között?
 midőn egyre több a bűnrab, szenvedéllyel megkötözött.
 Hol van a sok drága lélek, amely már újjászületett,
 nem készteti indulásra, a Krisztusi nagy szeretet?
 Az életnek kenyerére éheznek ma, a nemzetek,
 vigyék nekik, míg nem késő, éhségtől: el ne vesszenek!
 Isten, hívő gyermekei, vigyétek az élő igét,
 táplálhassa, erősítse, az éhezők gyenge szívét.
 A két hal és az öt kenyér, nem csak ötezernek elég,
 millióknak is elég lesz, az egyszerű lelki ebéd.
 Közvetítők kerestetnek, mert lelki éhség, egyre nő,
 nyerjen lelki táplálékot, lelki kenyérre éhező!
 Az Ige: - mint lelki kenyér - frissen, lelkeket tápláló,
 juthasson hozzá minél több, lelki kenyérre vágyódó.
 Isten igéjét hirdetők, éhes lelkek várnak rátok,
 csillapodjon lelki éhség, merre, igéjével jártok!
 Jézus és a világ között, hűségesen szolgáljatok,
 Ha Jézus küld: nappal-éjjel, ti mindig készen álljatok!
 Nemes munka a küldetés, Jézus és a világ között,
 lélekmentő munkát végez, kibe szánalom költözött!
 Áldott Atyánk, küldj bennünket, lelki élet kenyerével,
 telhessen meg mennyországod, üdvözülők seregével!
 Minden bűnösért kiomlott, a Golgotán Fiad vére,
 fényruhában, Veled éljünk, áldott szíved örömére.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. III. 21.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Március 31. - 16:16:53
Magyar keresztyének!

 Vallja - e a szívünk, agyunk,
 magyar keresztyének vagyunk?
 Vagy csak a nevünk keresztyén,
 és dicsekszünk vele hetykén?
 Szégyen helyett magyarkodunk,
 egymás ellen, acsarkodunk.
 Himnuszunkban, Isten Neve,
 mi mégsem törődünk vele!
 Egyre nő itt, pártok száma,
 nincsen egység, e hazába!
 Szabadosság leple alatt,
 mindent lehet, mindent szabad.
 Dohos, pénzillatú minden,
 mert pénz az úr, s nem az Isten!
 Nélküle végezzük munkánk,
 csoda: ha Ég nem szakad ránk!
 Káosz, azért nincs még itten,
 mert irgalmas hozzánk, Isten!

 Urunk hozzád esdünk térden,
 könyörülj a magyar népen!
 Bár szétszabdalt ősi honunk,
 mi egységért, imádkozunk.
 Kicsik, nagyok, ifjak, vének,
 magyar nyelvű, keresztyének.
 Jótevőnk vagy, joggal várod,
 rólad tegyen bizonyságot
 életünk is, ne csak szavunk,
 magyar keresztyének vagyunk!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2014. III. 25.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Március 31. - 21:11:56
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Április 01. - 18:56:57
 
     Kétféle áhítat

 Hazánk minden táján,
 hajnalban, alkonyon,
 zeng a madárének,
 erdőkben, halmokon.
 Élelemért, melyet
 ingyen kapnak itt lent,
 ők a maguk módján,
 dicsérik az Istent!
 Parányi szívükbe,
 Ő helyezett hálát,
 megőrizte fészkük,
 testük éji álmát.

 Madárkák éneke,
 megszégyenít minket,
 sokszor nem hagyja el
 hála, szíveinket.
 Pedig madaraknál
 több okunk van erre,
 mégis: hányszor szállunk
 Atyánk, veled perbe!
 Ezért bűnbánattal,
 kérünk téged, esdve,
 fogadd áhítatunk,
 minden reggel, este.
 Számos ajándékod,
 már a mienk itt lenn,
 s köztük a legnagyobb,
 üdvösségünk: ingyen.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2014. III. 28
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Április 02. - 11:58:18
     Jézusé a hatalom!

 Jézus Úr a földön - égen,
 övé minden hatalom,
 nem temethette el végleg,
 rázúduló bűn halom!
 Győzelmet vett a Golgotán,
 Sátán, halál s bűn felett!
 Szent életét kínkeresztre
 adta, bűnösök helyett!
 Az Ég, a Föld, sok szépsége,
 nagy hatalmát hirdeti,
 közénk jött, az örök élet
 szent magvait hinteni.
 Égnek, földnek sok csodája,
 hatalmáról prédikál,
 érte: hálánk, énekhangon,
 színe elé, zengve száll.
 A sok földi egyház fölött,
 övé minden hatalom,
 lelket kelthet új életre,
 halott lelki ugaron!
 Győztes Úrként, földre verte,
 népe minden ellenét,
 feltámadott a halálból,
 s Atyjához a mennybe tért!

 Drága Jézus, áldj meg minket,
 hirdethessük Nevedet,
 s feltámadva: Atyád elé
 szárnyalhassunk, teveled!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2014. III. 26.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Április 02. - 13:17:53
"Unom, hogy még mindig,
messziről figyellek,
szikla hasadékba előled rejtezem,
nem azért hogy vágyva lássalak,
hanem el ne égessen szent sugarad.
Mikor lesz bátorságom,
hogy eléd lépjek,
megbízva, békében Téged dicsérve
szerető szívedre hajtsam remegő lelkem,
hogy ne féljek meghalni, ha leteszem eléd életem,
Hogy éljek ezentúl Neked, ne érdekeljen más,
mint tegyem, ami terved van velem?
Hogy annyira szeresselek, ne tartson fel
abban már semmi kétség,
sorsom, életem, kezedbe tegyem,
éljek Neked, és nem érdekel a vég?
Mert hiszem bármi végre teremtettél,
Te bevégzed bennem, megtartasz, kegyelmed elég,
s, ezt az új életet, mit nekem adtál Neved dicsőségére élhetem én."

Varga Gabriella
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Április 02. - 21:08:41
O0 x O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2014. Április 03. - 16:40:38
Ezt a verset ma személyes üzenetként kaptam az Úrtól. Egy másik verset kerestem, amikor egyszer csak kiragyogott a többi vers közül, talán valaki másnak is szüksége van erősítésre !

 
Túrmezei Erzsébet ~ Úton van feléd - részlet

'Egy csoda úton van feléd!'
- írta valaki messziről
bátorító levélben neked.

De hadd írjak most én is levelet,
s beszélgessek benne veled.
Örömmel, bátran, bizonyosan
hadd írjam meg, hogy tévedés:
egy csoda kevés!
Nem egy, hanem száz és számtalan,
minden nap új csoda
van úton feléd!

Hogy letörölje könnyed,
hogy kútja legyen erőnek, örömnek,
szolgálatnak, bizakodásnak,
teherbírásnak,
megbocsátásnak,
megoldhatatlan kérdéseidre
váratlan megoldásnak!

Jézus Krisztusban
minden nap új csodák földje
nyílik eléd!
Száz és számtalan,
minden nap új csoda
van úton feléd!

Bár hittel hinnéd,
és soha, soha
ne felejtenéd!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Április 03. - 18:05:22
Isten járt itt!

 Akinek szavára, testet öltött minden,
 íme, láthatóvá vált, földön az Isten!
 Ő, aki bennünket, emberré alkotott,
 embertestet öltve, köztünk élt, alhatott.
 Világ teremtője, íme, emberré lett,
 vállalta sorsunkat Ő, ki sose vétett!
 Látta: bűntől gyötört, verejtékes orcánk,
 megváltani minket, mennyből lejött hozzánk!
 Izráel útjait, gyalogosan járta,
 ki arcára nézett, Isten arcát látta!
 Mégis sokan mondják büszkén, nincsen Isten,
 pedig égen - földön, őrá mutat minden!
 Szürke testruhában, köztünk Isten járt itt,
 bár szentek szentjében, rejtette őt kárpit.
 Ami rég elveszett, ott az édenkertben,
 Isten arcát újra, láthatta az ember.
 Láthatta csodáit, beszélhetett Vele,
 kis gyermekek fején pihent, áldott keze.
 Isten dicső arca, azok elől rejtett,
 akiket a Sátán, hatalmába ejtett.
 Isten, Lelke által itt van, velünk érez,
 bűnbánókat ölel, szerető szívéhez.
 Kérdi: akarunk e, gyermekévé válni?
 Hófehér köntösben, színe elé állni!
 Ez olyan kiváltság, mit kevesen kapnak,
 Atyjukkal örökké, menny honában laknak.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. III. 27.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Április 04. - 20:54:49
Hálavers

 Hála néked Jézus, hű tanító Mester,
 megajándékoztál, hatezer száz verssel.
 Versek üzenetét mind, tetőled vettem,
 bizonyságot tévő tanítványod, lettem.
 A sok vers, ,,mint ének" néked, rólad zenghet
 hálából, hogy közénk, hoztad le a mennyet!
 De mit szól a világ? Vetődött fel bennem,
 Lelked bátorított, ezért szólni mertem.
 Szóltál simogatón, ám néha: keményen,
 jusson alázatra, ki megvet kevélyen.
 Versek által hívsz, vársz, bűnbánó lelkeket,
 Sátántól üldözött, nálad lel menhelyet!
 Szemed szánalommal néz, minden emberre,
 látod vergődését, bűn miatt szenvedve.
 Boldog: ki meghallja, mennybe hívó szavad,
 még visszafordulhat, ki bűn útján szalad.
 Hívogass lelkeket, leírt verseken át,
 lelhessék meg sokan, lelkük örök honát!
 Néha még a vers is, lélekmentő lehet,
 ha abban: egy bűnrab, találkozhat Veled!
 Golgotán: bűneink, mind magadra vetted,
 s vádló ó emberünk, keresztfára verted!
 Csodálatos módon, vers által is beszélsz,
 benned bízó szívben, Szentlelked által élsz!
 Bűnbánó lelkeket, versek által várod,
 telhessen meg velük, dicső mennyországod!
 Verseket olvasó, értékelő lelkek,
 hogyha versek által, lelki áldást nyernek,
 ne engem lássanak bennük: hanem téged!
 Hiszen csak méltatlan, szolgád vagyok néked.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. III. 22.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Április 05. - 09:16:41
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Április 05. - 19:06:17
Egy a fontos!

 Itt a földön jönnek, mennek,
 kis népek, nagy nemzetek.
 Maradandó hona, léte,
 nincs e földön, senkinek.
 Születés és halál között
 feszül, minden életút,
 úton mulandókat kapunk,
 út végén: gyászkoszorút.
 Balga ember, aki mégis,
 múló javakért hevül,
 nem törődik a lelkével,
 így, tűz-tóban elmerül.

 Egy a fontos: legfontosabb,
 hol lesz lelkünk új hona,
 abban élhetünk örökké,
 el nem hagyjuk azt, soha!
 Ha még földi életünkben
 választottuk, üdv honát,
 csodás fényben, ragyogásban,
 az vár minket, odaát.
 Bár most, gyenge szemünk elől,
 fátyolfelhő rejti még,
 el nem múló öröm vár ott,
 hol fényben áll Föld, s az Ég.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2014. III. 28.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Április 06. - 13:05:52
HAZAFELÉ (Harriet McEwen Kimball)

“Nyugat felé az égen a nap már lefelé halad;
az izzó fényű alkony hűvösre sápad;
a messzi csúcsok a napfelkeltét várják;
a kecskepásztor is hazahívja kóborló nyáját.
Fáradt vándor-lelkem, ki már megpihennél,
vigasztalódj – mindenkit hazahív az éj.

Sebes röptével a sirály is fészke felé szárnyal;
az apadó hullámok a parti homokra szaladnak fel lágyan;
vöröslő fényben a csónakok estére kikötni tartanak;
szárazon és vízen az árnyak mind sötétebbre váltanak;
csitulj hát lelkem, lásd, eljön majd az óra:
egy este téged is hazavisz Isten a mennyei honba.”

(Ford.: Elleh H.)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Április 06. - 13:16:44

Gyermekség búcsúztató


Gyermeki lélekben bátorságként dalolsz,
Ifjú szívek délcegségébe karolsz,
Az élet nyarába, kérlek, lehajolsz?

Születtem én is vérből kúszva,
E kornak mágusaitól szét nem zúzva.
Féltem, hisz világra jöttem… zokogva.

Nem tudtam kérdezni, miért jöttem?
Nem én akartam lenni, lettem.
Nem is tudtam milyen lettem,
De tudatlanul nyafogó csecsemőként követeltem,
Ittam-ettem, aztán álmodtam nem is létezésem.

- Aranyos gyerkőc!
- Nem piperkőc!
Kongó világom ordított.
Valami égetőn hiányzott!
De valaki magához ölelt,
és rám mosolygott…

Megnyugtatott letejelő édes anyám,
Értelmetlen túlélésem alanyt kapott,
Szerető arca belém vésődött, ragyogott,
Édes anyám kedves nyelve nyugtatott,
Nem értettem ami áthatott…

Éltem, mert a szeretete meghatott,
Ember… anyuért élt-halt ragaszkodott.
Számomra ő volt aki gügyögő vigaszt adott,
Kitartó szeretete, meg ilyesmi az ami tartott.

Rossz tűzre tettem sokat, de jött már is a javító „mert…”
Jómagam rendesen feleselt, de ő áldozatul adta magát, mert
Bottal sosem vert, de szavaiban a magyarázó szeretet helyet lelt,
Az, amit a szíve mélyéből pazarul kimert.

Cirkuszoltam képzeletbe nem illő nagyokat,
Szerettem volna játszani Istent játszó nagyokat.
Ez fonákságot szőtt, ami bennem nőtt és nőtt…
Közben éheztem, és kimondhatatlanul éreztem.
Nem vigasztalt tovább az édes anyatejem.
Az kiapadt, az a kapocs meggörbült, nőttem.

Gyerekkorom volt, és benne a „nem szabad!”
De örül a fekete bárány ha szalad…
Előbb a tanulás, nálam makacsság arat,
Az önfeledt nevetés epekedve el-elmaradt.

Osztálynyi arc özönlött elémbe,
Örültem, hogy ők már nem gügyögnek a fülbe,
Szabadon, hamis istenek nélkül fekhetek a fűbe.
Elfoszlott az ábránd, feküdtem csak sok apró tűbe.
Undokságot szívtam, nem folytattam, konokul szorítok…
Karakánul csak állok, kitaszíthatnak, jöjjön a szitok.
A legjobb anya mellett is úgy igaz, csak árván vagyok.

Szájjal lebírt vesztesek és gúnyolódó menők, figyeltem,
A világot értelem nélküli gyárnak látta kék szemem.
Összehúztam, így lett igézővé a négyből két szemem.

Minden nap arra ébredni, hogy menni kell, létezek.
Legyek jó mindhalálig, próbáld meg te is… noszak’!
A világ rám támadt, nem állítottam, hogy létezek.
De nem tudtam szabadulni a valóságtól, értetek.
Lehajtott fejjel, némán mondtam: bocsánat.
Röhögtek, fittyet vetettek és adták bajomat.
Nem fér bele versbe se, hogy önthet el, süllyeszthet a bánat…
Elönt, bevon vastagon kövülő lávájával a megemésztő halálnak.
A kívül kövült, izzón lüktető szív felakart mondani a mának,
A szomorkodó mondatokra vigyáztam, ne igen hagyják el a számat.
Robbanjon fel bennem az élet! Mélyen tátogattam, még egy pillanat.
Kívánságom, kíváncsiságommal versenyt futott…

Hallottam az igét: Eljön Jézus, aki meghalt értem.
Mondtam: hat millió év múlva! Értem, értem!
A jövő az ifjúságé, mit nem szabad ez új kornak?
Aranyos fiúk, csinoska kedves lányok vigyorognak,
Rád is mosolyognak… aranyosan vicsorognak.
Gonosz világ, ez való a vérszívó fajzatnak,
Süketek és vakok, vezetik egymást a Gonosznak.
S nem vigyáznak azokra kiket közben tipornak.
Az eltiportak, de nem törtek reményre támadnak?

Elbúcsúztam ezerszer a világtól, de az ismeretlen Istenért,
a szeretteimet nem hagytam, maradt hát a na jó, de miért?
Ezeregy éjszakám meséjét szedtem könnybe,
Nyöszörgésem szólt a magasba, s a mélybe.

Hitelesen, hitegető hűhókban hidegen hittem,
Hűsítő humanista hencegés haldoklás hiszen…
Halvány hólepelhez hasonló habarcs hűségem,
Habár hangyányi, hab a tortán hódoló hitem,
Haláláig hozzám hajolt, háboríttatott helyettem.
Hitványságaim hordozza, hiába hencegtem.
Fiadat értem áldoztad,
Értsem kezed, hogy ad.
Az ember lelke fel nem fogja,
Hit nélkül a szeretetet csak bizonygatja.

Minden igazság, szeretet csak belőled forr, Istenem.
Boldog vagyok, hogy látás nélkül kezed fogom.
Hadd legyek szolgád, jobb, mint azt képzelni tudom.

Az évszámok bevégezték a gyermekkorom,
Szédítő ez az idő, az őrlő-forgó óriás malom…
Királyom mártírt halt értem, ez az én borom!
Köszönöm már leheleted, én pór és korom,
Áldd meg és tisztítsd meg templomom!

Vonzása, válaszai, Szava a kételkedésből kiűz,
Örök tüzet gerjesztett Igéje, amely magához húz.
Pattantott parazsat is, ki esténként mellettem a medvebőrt húzza…
Gondviselőm ereje, a bajaimból kegyelmesen bőrömet kihúzza.

Mikor a sötétség jön, elárasztasz fényeddel,
Fegyverezz fel és használj lelkeddel.
Gyönyörű Szavad, mint gyémánt-gyöngy: ragyog…
Gyere, Gyere! Legyen nyilván, hogy gyermeked gagyog.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2014. Április 06. - 22:52:04
A MAGYAR FA

Ha egy fára ragyog a nap fénye,
hogyne lenne életre reménye!
Meleg a fény, fakad a rügy tőle,
zöld levélke bújuk ki belőle.
Sok kis virág, fehér kelyhű, tiszta.
A kék égre úgy mosolyog vissza.
S ha lehullik mindenik virága,
gyümölcsöktől hajlik a fa ága:
Ha egy fára ragyog a nap fénye,
hogyne lenne életre reménye!

Mért látom hát kopáran a fámat,
az én szegény, szomorú hazámat?
Hiszen Isten kegyelmének napja
sugarát rá bőséggel hullatja.
Mért mered hát csupaszon az ága?
Miért nem fakad rügye és virága?

Kis rügyecskék, ti talán tudjátok.
Hívogatón, ha letekint rátok,
talán ti nem engedtek szavának,
kis rügyei a nagy magyar fának!
Tavaszt csak nap melege adhat.
Tavaszt csak az Úr Jézus fakaszt
nagy magyar királyról.
Jönne, hol a nap kél,
fényes csodatájról.
Jönne hóparipán,
erős mentőkézzel.
Igazság sarjadna,
merre lova lépdel.

És amerre járna:
Segítséget senki
hiába nem várna.
És ahová térne,
égi áldás térne:
Igazi jót senki
hiába nem kérne.
Édes, szép hazánkban
békesség honolna.
Milyen szép is lenne!
Milyen jó is volna!

Nem is lehetetlen.
Nem is olyan álom.
Hiszen él egy Király,
fényes csodatájon.
Fényes égi tájról
hozzánk le is szállott.
Hozott segítséget,
hozott igazságot,
ragyogó örömöt,
boldog békességet!
Csudaorvosságot
annak, kit seb éget.
Hódoló szívünk bár
mind elébe vinnénk,
hatalmában bíznánk,
erejében hinnénk!

Amíg minden magyar
nem hajt neki térdet,
az én édes hazám,
tudom, fel nem ébred.
Erős, mentő kezét
megragadva kérem:
,,Édes Uram Jézus!
Mentsd meg az én vérem!"

Túrmezei Erzsébet
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Április 07. - 20:53:57
A kíváncsiság bűne!

Kíváncsiság sodort   
embert, egykor bűnbe,
mennyei kutatást,
zászlajára tűzve.
Klinikai halál,
még nem földi végpont,
ki abból visszatért,
új földön még nem volt.
Ama túlsó partról,
csak Jézus jött vissza,
aki ezt nem hiszi,
Sátán borát issza.
Feltámadás után,
negyven napig járt itt,
köszöntve Máriát,
és nővérét, Mártit.
A tanítványokat,
s több mint ötszáz embert,           
aztán elbúcsúzott,
és Atyjához felment!
Onnan várja vissza,
vérén váltott népe,
s Vele egyesülve,
szárnyal fel az égbe!
Feltámadást aki
nem hiszi, nem várja,
hívők csodás honát,                               
soha meg nem látja!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2014. III. 24.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Április 07. - 20:58:25
Szebb új élet!

 Világ Teremtője, mi indított téged,
 hogy értünk elhagytad, égi dicsőséged!
 Ég Királya voltál, földi szolga lettél,
 értünk bűnösökért, mennyből, földre jöttél!
 Bocsáss meg, ha feléd fordítjuk hátunkat,
 pedig Te megmostad, porlepett lábunkat.
 Ilyen mély alázat, nem volt még e földön,
 hogy egy égi Király, szolgaruhát öltsön.
 Ez az égi Király, Megváltónk Te voltál,
 midőn bűnrabszolgák, lábához hajoltál.
 Golgotán: véreddel mostál meg bennünket,
 bűnök rabságából kihoztad, lelkünket!
 Értünk életedet, kínhalálra adtad,
 de három nap múlva, újra visszakaptad!
 Atyád: jobbja felől, adott néked helyet,
 Kerubok, szeráfok őrködnek, trón felett!
 Rövid földi léted, újra fényre váltott,
 s felvetted a dicső, égi királyságot!
 Minden szégyenletes bűnt, magadra vettél,
 így, dicső Atyádnak gyermekévé tettél!
 Azért lett ez a Föld, váltságunk színtere,
 hogy a bűnbánóknak, lehessen menhelye.
 Jöjjünk hát Jézushoz, bűnbánó emberek.
 bűne miatt: nem kell elveszni, senkinek.
 Mert azt elrendezte Jézus, a Golgotán,
 vár egy szebb új élet, a földi lét után.
 Itt, tél fagya dermeszt, és nyár heve éget,
 ezért várva várjuk, égi dicsőséged!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. IV. 2.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Április 07. - 21:49:06
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Április 08. - 19:56:59
     Örökkévalóság!

 Örökkévalóság alkotója, Isten!
 Abban nincsen kezdet, abban örök, minden.
 Nincsen két végpontja, látható határa,
 emlékeztet minket, Isten hatalmára!
 Itt nagy a fejlődés, egy ezred év alatt,
 látható világunk, abban egy pillanat.
 Abban nincsen idő, a lét meg végtelen,
 nagyságát felfogni, az ember képtelen.
 Örökkévalóság: Isten csodás terve,
 két nagy birodalom, található benne.
 Egyik birodalom, Isten királysága,
 másik meg kárhozat, lázadók országa.
 A két birodalom, egy nap, benépesül,
 ki melyikbe vágyott, majd abban részesül.
 Aki a megváltást, hittel elfogadja,
 úgy a fény országát, örökségül kapja.
 aki meg csak múló testével törődik,
 kárhozat honában, örökké bűnhődik.
 Higgyük el, létezik örökkévalóság,
 Isten jóvoltából, aki örök jóság.
 Boldogszívű ember, aki vágyik oda,
 élete a fényben, nem ér véget, soha!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. IV. 1.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Április 09. - 21:43:24

     Nem kell soká várnunk!

 Bűnbánó testvérek, kiket Isten szeret,
 szemünk vágyva nézi, a fénylő kék eget.
 Azon túl vár minket, lelkünknek szebb hona,
 halhatatlan lelkünk, rég vágyik már oda.
 Ez a látható Föld, átmeneti hazánk,
 szebb honba vár minket, dicsőséges Atyánk!
 Itt, gúny céltáblája, Jézus követője,
 számára ez a Föld, bűnök temetője.
 Világi örömök, nem vonzanak minket,
 szebb öröm tölti be, megváltott szívünket.
 Ez a múló világ, akármilyen szép is,
 tűztengerbe merül, a Föld is, az Ég is!
 A szent Isten előtt, bűnös meg nem állhat,
 ám Fia érdemén, gyermekévé válhat!
 Atyánk áldott szíve, szánalommal telve,
 mert számára drága, minden ember lelke.
 Az Ő nemes célja: senki el ne vesszen,
 bűnből szabadulva, hozzá megérkezzen.
 Személyt nem válogat, lehet gazdag, szegény,
 örökbe fogadja, Fiának érdemén!
 Jézus követői, most szétszórtan élünk,
 de Jézus ígérte: felhőn eljön értünk!
 egyesít majd minket, angyalseregével,
 és felvisz Atyjához, hova bűn nem ér el.
 Jézus követői: nem kell soká várnunk,
 poros földi helyett, aranyutcán járunk.
 Új honban a lelkünk, nem szomjaz, nem éhez
 s közel leszünk Atyánk, szerető szívéhez.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. IV. 2.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Április 09. - 21:49:31
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Április 10. - 18:52:19
Jézus könnyezett!

 Istent egy főangyal, nem tisztelte hűn,
 lázadása miatt, megjelent a bűn.
 Ám igazság és bűn, együtt nem lehet,
 az igazság épít, bűn: ront életet.
 Megváltónk már tudta, még földre se jött,
 mennyi bántás éri, bűnösök között.
 Már csecsemőkorban, les rá a halál,
 s a Golgota halmán, végül rátalál!
 Rejtett könnycseppjeit, Atyja látta fent,
 népe bűne miatt, mennyi könnyet ejt.
 Virágvasárnapon, díszes volt az út,
 melyen szamárháton, városba vonult.
 Nép hintett eléje, virágszőnyeget,
 zengett a hozsánna, Jézus könnyezet!
 Sírt városa felett, mert előre látta,
 romhalmazzá válik, Atyjának szent háza!
 Sok követő ma sem, érti az Urat,
 sírnia kellene, bűnei miatt.
 Azt gondolja: Isten szeret, megbocsát,
 ezért elérheti, hívők szent honát.
 Viszont, ki bűn miatt, már itt sírni tud,
 égi koronáért, nem hiába fut.
 Könnye fátyolán át, ő a mennybe lát,
 s meglátja dicsfényben, Jézust, a Királyt!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. IV. 4.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Április 11. - 18:15:16
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Április 11. - 22:44:41
Csak egy út van!

Vallásos emberek, egy munkás héten át,
alig - alig vesznek kezükbe, Bibliát.
A sok, napi munka, előtérbe kerül,
Isten ügye pedig, háttérbe kényszerül.
Furcsán viselkedik a vallásos ember,
mivel az Istennel újat húzni nem mer,
végtére, rádöbben, lelke is van neki,
így a vasárnapot, Istennek szenteli.
Nyugalom napján ő, templomba is eljár,
látszólag megadja, ami Istennek jár.
ünnepi arcot ölt, mintha hívő lenne,
azt hiszi, ő így is, bejuthat a mennybe.
Hat nap a világnak, egy nap az Istennek,
élete napjai a földön, így telnek.
Ámde kétféle út, sehová nem vezet,
két úrnak szolgálni, egyszerre nem lehet.
Mégis sokan vannak, a két úton járók,
Istennek, világnak tetszően, szolgálók.
Pedig nincs középút, mely eloszt két felet,
kerítésre házat emelni, nem lehet.
Bárcsak megértenék, a vallásos népek,
ha két úton járnak, mennybe el nem érnek.
Lelkük fényhonába, Jézus Krisztus az út,
Ki őt megkerüli, az tűz tavába jut.
Üdvösségre jutni, keskeny úton lehet,
aki azon halad, nyer örök életet!

Pecznyík Pál Celldömölk 2014. III. 31.
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Április 12. - 10:16:22
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Április 12. - 17:25:13
O0 x O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Április 14. - 02:37:09
Amit Isten kínál!

 Ember: ki bűnt nem ismertél,
 tiltott fához, miért mentél?
 Hogy gyümölcsöt tépj a fáról?
 Most pusztulást láthatsz, bárhol.
 Nemzet támad, nemzet ellen,
 nincs itt béke, a szívekben.
 bomba robban, gyilkol fegyver,
 önpusztító lett, az ember!
 Minden szívet, bűn férge rág,
 tűztengerbe hull, a világ!
 Inkább gépkocsi, mint kenyér,
 ezért hal éhen, sok szegény!
 Kutatjuk az Ég titkait,
 mennybolt fénylő csillagait.
 Kevés már e Föld - planéta,
 Marsra indul űrrakéta.
 Űrszondákat lövünk égre,
 és mit rejt tenger mélye?
 Pedig égben, tenger mélyén,
 ember nem maradhat élvén!
 Nekünk csak e Föld adatott,
 itt éljünk meg évet, napot.
 De ez, mégsem végső honunk,
 új Ég, új Föld, lesz otthonunk.
 Ám csak úgy, ha bűnt elhagyva
 várunk, ama dicső napra!
 Életkönyvbe írják nevünk,
 hófehér lesz, új öltönyünk.
 Szívünket betölti béke,
 s üdvünk lesz, a lelkünk éke.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. IV. 4.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Április 14. - 18:56:26
 
     A bűn!
 Isten igazsága a bűnt,
 soha el nem szenvedheti,
 de a bűnét bánó bűnöst,
 igyekezik megmenteni!
 Mivel a legparányibb bűn is,
 ék: Isten és ember között,
 kegyelem, hogy van egy híd mely,
 bűnbánót, Istennel egybeköt.
 Bűneinket, csak bűntelen
 ember, vehette magára,
 így került a halálos bűn,
 Isten, bűntelen Fiára!
 Ilyen nem volt még sohasem,
 csodálkozzatok óh egek!
 Hiszen Isten, szent Fiában,
 saját magát büntette meg!
 Hogy bennünket, bűnösöket,
 büntetéstől megkíméljen,
 mely büntetés: örök halál!
 A kénköves tó, tüzében!
 Megváltónk a kín-kereszten,
 pokol tüzét szenvedte el,
 hogy halálra ítélt bűnös,
 kárhozatban, ne vesszen el!
 Lám Isten, így szeret minket,
 örök lelkünk, drága néki,
 Reánk, ne sötét hon várjon,
 hanem fénylő és mennybéli.
 Győztes harcot, a bűn felett,
 kereszten Jézus vívta meg!
 Győzelméért, Őt dicséri,
 a megváltott hívő sereg!
 Pecznyík Pál Celldömölk, 2013. VI. 11.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Április 14. - 20:51:29
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Április 15. - 16:51:51
O0 x O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Április 15. - 17:06:24

     Isten leányai

 Isten leányai, ti szépek, kedvesek,
 Krisztus drága vérén, üdvre érdemesek.
 Világ részéről vád, ítélet hull rátok,
 csak Isten látja, ha könnybe fúl, imátok.
 Hamvas: testi - lelki arcotok, szépsége,
 oly tiszta, átlátszó, mint Nap fényessége.


 Isten leányai, míg e földön éltek,
 a legszebb hivatást, adta Ő tinéktek.
 Gyermek kezecskéket, kulcsoltok imára,
 ti vagytok családok fénye, napsugára.
 Család jólétéért, áldozni is készek,
 hol éltek: ott meleg, a családi fészek.

 Isten leányai, itt a földi téren,
 övé vagytok, mivel megváltott szent véren!
 Amely értetek is, hullt a keresztfára
 buzduljon ajkatok, hálaadó imára.
 És ha innen egy nap, végső búcsút vesztek,
 mennyei Atyátok, közelében lesztek.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. V. 30.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Április 17. - 00:37:18
Felhők prédikációja!

 Gyakran fodros felhők vonulását nézem,
 mint szép vitorlások, vonulnak az égen.
 Nem tudhatom: hol és mikor keletkeznek,
 a kék ég tengerén irányt, merre vesznek.
 Néha bárányfelhők, néha vizet hordók,
 szomjas növényekre, esőképpen omlók.
 Néha meg száguldnak, komoran, sötéten,
 villámok fényinél, a nagy égi téren.
 Ők is, engedelmes eszközei annak,
 aki alkotója csendnek és viharnak.
 Vonuló felhőkön, Isten úját látom,
 amint fodrokat ír, felhő - vitorlákon.
 Mégis, legszebb műve, felhőn a szivárvány,
 napfényben mint ragyog, Ég széles határán.
 Felhők, szivárványok, prédikálnak nékem,
 prédikálásukat, bár értené népem.
 Mennyei Atyánknak, hang nélküli szavát,
 bár szól Ő, másként is, nem csak felhőkön át!
 Jelen van, életünk minden területén,
 előtte jól ismert a gazdag, a szegény.
 Oda vár bennünket, hol nem lesz gond - felhő,
 csak a megváltott nép, Halleluját zengő!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. V. 30.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Április 17. - 18:31:17
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2014. Április 17. - 19:07:53
AKI HELYETT A KRISZTUS VÉREZETT

Emlékszem: Kemény bilincsbe verten,
bénultan ültem a hideg kövön.
Sötétség, bűn és vád töltötte el lelkem,
ijesztő csend kietlen börtönöm.

Halál: Oly mindegy. Csak nagynéha lázadt
valami bennem. Életvágy talán.
S akkor... szerettem volna összetörni
bűnt és bilincset börtönöm falán...

Neki az ajtó rozsdamart vasának
sámsonkarokkal! Ki a fényre! ki,
ahol szabad mezők ujjongva várnak,
s ahol az élet szent magvát veti!

Néha. És máskor rémek. Megremegtem:
a szívemen kemény, hideg marok.
Egy síron túli hang titkos hívása:
\'Jöjj! Jöjj Barabás!\' - Nem! Nem akarok!

\'Barabás!\' Hah, már nem a rém hívása.
Ezer torokból tör ki: Ó, elég!
Ez a halál! Jön értem. Sírom ássa
és nem kiálthatok felé: Ne még!

Most! Súlyos léptek... fegyver csörrenése...
csikordul a zár... szoborrá meredt
minden tagom... egy érdes hang: \'Barabás,
szabad lettél. Le a bilincseket!\'

Először mint egy álom. De lehullnak
mégis. Tántorgó lábaim előtt
kitárt kapu áll. Ott kinn vár az élet.
Rám vár. Előre! Hadd köszöntsem őt!

Merre? Hová? Nagy céltalan örömmel
rohantam, mígnem bősz tömegbe vitt,
zúgó tömegben torpant meg a lábam.
Pilátust láttam, népem véneit...

S ott állt egy ember: nagy, szúró tövissel
megkoronázott, véres, tört alak.
Vállán vörös palást, kezébe nádszál.
Hogy le nem roskad annyi kin alatt!

Gyönge, törékeny. Vad lelkemmel érzem:
szelíd, egészen más, mint én vagyok.
Arcán csend, nyugalom. Megtört szemében
valami földöntúli fény ragyog.

Ki ez az ember? Megkövülten állok.
Énrám tekint. Ki Ő? Mit véthetett?

Valaki szól: \'A Názáreti Jézus.
Őt feszítik meg Barabás helyett.\'

Oly hosszú út vezet a Golgotára...
Én végigjártam. Két lázas szemem
odatapadt vonagló alakjára,
ott égett minden gyilkoló szegen.

És nem tudtam többé levenni róla.
A szemek fénye... az a szent ajak...
a hulló vér... Múlott a perc, az óra.
Felejthetetlen percek és szavak.

A szívemen gigászi nagyra nőttek
láttán kemény, hideg gránithegyek:
Helyettem! Énhelyettem! Énhelyettem!
Hogy én éljek, hogy én szabad legyek!

Mikor utolsót vonaglott a teste,
mikor már minden elvégeztetett,
mentem alá a gyász hegyéről én is.
- S ölbe vettem egy síró gyermeket...

Megsimogattam... lázadó kezemmel,
mely azelőtt csak gyilkolt és rabolt.
S akkor tudtam meg, hogy Barabás meghalt.
Az ő testét fedi a sziklabolt.

Már csak szeretni, simogatni vágytam,
haladni csendesen, mint Ő haladt,
aki helyettem roskadt le a porba
Golgota utján a kereszt alatt.

Helyettem. Énhelyettem! Énhelyettem!
Ez a szó zengi át életem.
- Napfény gyanánt ez tündököl felettem,
s ez nyitja meg a mennyet is nekem.

\'Ki az? Ki zörget?\' - kérdik majd. \'Barabás,
aki helyett a Krisztus vérezett.\'
S kitárják akkor ujjongó örömmel
a gyöngykaput fehér angyalkezek.

/ Túrmezei Erzsébet/
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Április 17. - 19:12:23
O0 Ez nagyon jó!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Április 17. - 19:20:25
 O0 Igen, nagyon jó.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Április 17. - 22:52:05
Jézus ma is él!

 Királyt rejt a kripta mélye,
 Isten titka ment ott végbe!
 Amíg hullt a könny a kertben,
 nagy öröm volt fenn a mennyben.
 Jézus három nap volt halott,
 sziklasírból, feltámadott!
 Minket sem hagy holtan, Urunk,
 mint Ő! Mi is, feltámadunk!

 Pecznyík Pál Celldömölk
 2014. Húsvét.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Április 18. - 20:53:28
Rövid bizonyságtételek

 Ha bűneid szívből bánod,
 szebb hazádat úgy meglátod.
 Jobb lesz mennyben forgolódni
 mint a földön, morgolódni.
 Atyád rég vár rád a mennybe,
 ne tétovázz, hanem menj be!
 Sátán bántani merészel?
 Te csak Megváltódra nézz fel!
 Égi bárka most még nyitva,
 meddig? Az jó Atyánk titka!
 Ám ha váratlan bezárul,
 szemed zárt ajtóra bámul.
 Jézus kereszten halt érted,
 hajts előtte fejet, térdet.
 Ha könnyed: bűnbánat könnye,
 mennyben válik gyémánt gyöngyre.
 Ha Jézusért szenvedsz itt lent,
 üdv - korona vár rád ott fent.
 Egyre többen mondják - bután -
 nincs élet, a halál után.
 Pedig múló a síri hely,
 minden halott, életre kel!
 Halál nem arathat többé,
 élni fogunk mind, örökké!
 Krisztushívők, örök fényben,
 hitetlenek, örök éjben.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. IV. 14.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Április 20. - 00:31:30
Viadolorózán!

 Ott a Viadolorózán,
 nagy hősről regél a múlt,
 lármás népnek gyűrűjében,
 elítélt ember vonult.

 Ott a Viadolorózán,
 kereszttel városon át,
 kísérik a vesztőhelyre,
 Isten egyszülött Fiát!

 Ott a Viadolorózán,
 vére pereg földre le,
 őt kísérő asszonyoknak,
 szeme könnyel van tele.

 Ott a Viadolorózán,
 a tűző napnak hevén,
 Jézus viszi keresztünket,
 hogy el ne vessz te meg én,

 Ott a Viadolorózán,
 Jézusról regél a múlt,
 hogy a bűnös el ne vesszen,
 drága vére, érte hullt!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2005. V. 4.
   
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Április 20. - 12:00:30
O0 x O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Április 21. - 00:17:32
Nincs a sírban Ő!

 Elmúlt a mély gyász, szívbe markoló,
 új hajnal virradt, csodás, ragyogó.
 Megváltónk sírján nincsen már a kő,
 síri ágyán is csak egy keszkenő.
 Ujjongj hát, szívem, nincs a sírban Ő!

 Asszonyok látták, beszéltek Vele,
 átjárta szívük, szíve melege.
 Olyanok voltak, mint az álmodók,
 a legcsodásabb örömhírt hozók.
 Néktek, kesergők, könnyes gyászolók.

 Halál völgyében nincs többé sötét,
 Jézus nappalra váltotta az éjt.
 Felhőtlen égen ragyog már napunk,
 haláltól félni nincs többé okunk.
 Nem tarthat fogva, Jézusé vagyunk!

 Pecznyík Pál
 1987.
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Április 21. - 09:18:44
Szép.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Április 22. - 02:45:08
   É N E K

Égi Jeruzsálem, hívők szent hona, hozzá hasonló nincs, nem lesz soha.
Jézus készít nékik abban lakhelyet, az várja őket, elmúló helyett.
Életük harca, ha itt véget ér, megváltott lelkük, hozzá visszatér,
hogy mindörökké Vele legyenek, mennyei karban énekeljenek.

Égi Jeruzsálem, vár ránk odafönn, abba visz Jézus, ha majd visszajön.
Menyasszonyi népe, készen várjad Őt, nagy fehér felhőn, érted érkezőt.
Várjad hát ébren, Isten gyermeke, váratlan jön, hogy lelked felvigye,
angyalsereggel, a mennykapun át, ott élhess Véle, halhassad szavát.

Dallam: /Tüzed Uram Jézus…/ Pecznyík Pál Celldömölk. 2008.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Április 22. - 10:05:23
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Április 22. - 13:53:37
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Április 23. - 10:51:58
 
     Boldog nép

 Irgalmas Úristen, ne fordulj el tőlünk,
 bűnleprás beteggel van tele, a földünk!
 Te vagy alkotója, nincsen néki mása,
 trónod ostromolja, fájó sikoltása.
 Nyomorúságában, Te vagy pártfogója,
 amíg vándorútját, a menny felé rója.

 Nem hagytál bennünket, nyomorúságunkban,
 gyógyulást kínálsz fel, Megváltó Urunkban!
 Testi leprások is, Jézus reád várnak,
 lepra telepein, e széles világnak.
 Áldott igéd nyomán, sokan meggyógyulnak,
 gyógyultan munkába, boldogan indulnak.

 Egykor: az új földön, leprát nem ismerünk,
 nem lesz bűn, sem halál, mely árthatna nekünk.
 Lepra is, halál is, bűnünk büntetése,
 mennyre jogosít fel, Jézus követése!
 Mennyben észbe sem jut, gond, betegség, bánat,
 hívő nép tölti be, az atyai házat.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. V. 28.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Április 24. - 16:09:32
Béke és szeretet

 Rossz irányba halad, világunk sok népe,
 Hogy éljen példásan, ha nincs példaképe?
 Úgy mutatnánk példát, e múló világnak,
 ha lépteink nyomán, virágok nyílnának.
 Béke és szeretet, színes virágai,
 a kegyelmes Isten fiai, lányai.
 Béke és szeretet hiányában élünk,
 Kész vagyunk ütni is, ha felforr a vérünk.
 Béke és szeretet, Isten ajándéka,
 de nem kér belőle, Ádám ivadéka.
 Nélküle tengeti, siralmas életét,
 harag és gyűlölet magvait, hinti szét.
 Békét, szeretetet óhajt minden ember,
 mégis: életet olt sokfelé, a fegyver.
 Szomorúan néz ránk, az irgalmas Isten,
 irgalom, szeretet, úgy hiányzik itten,
 mint kopár asztalról, az éltető kenyér,
 melyet nélkülözni kénytelen, sok szegény.
 Béke és szeretet, csak úgy lesz közöttünk,
 ha ahhoz fordulunk, akit megvetettünk!
 Isten még most is hív, földön minden népet,
 béke és szeretet, nála nem ér véget.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. V. 30.    
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Április 24. - 20:29:34
Elveszíthetetlen öröm

Nem igaz, hogy az élet rút, kegyetlen,
sok öröm van, elveszíthetetlen.
Van öröm, amely mindörökre tart,
nem árt neki szó, se tűz, se kard,
se fagy, se szélvész, átok vagy nyomor,
mitől a világ oly sokszor komor.

Van öröm, amely soha nem apad,
s ez az öröm: add másoknak magad!
Míg élsz, magadat mindig adhatod.
Adj szót, vigaszt, ha van falatot,
derűt, tudást, vagy békítő kezet,
mindez Tiéd! Vesd másba s nézheted,
hogy nő vetésed, hozva dús kalászt,
s meggazdagítva lelked asztalát.

Csoda történik: minél többet adsz,
Te magad annál gazdagabb maradsz.

Bódás János
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Április 24. - 21:45:17
Egy ének jutott eszembe erről a versről, a dalok közé felteszem
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Április 25. - 19:56:46
Vágyódás Isten után!

 Örök fényben élő Isten,
 szánó szemmel néz le ránk.
 Öröm, béke nincsen itten,
 hozzád szárnyal hő imánk.
 Színed előtt térdet hajtunk,
 bocsáss meg, könyörülj rajtunk.

 Ne hagyj minket bűnben élni,
 Lelked által légy velünk.
 Taníts minket téged félni,
 nélküled: mi elveszünk!
 Fordulj felénk, vágyunk hozzád,
 megláthassuk fényes orcád.

 Itt a lelki sivatagban,
 vándorutunk egyre fogy.
 Lelkünk porból való kelyhe,
 utunk végén sírba rogy.
 Nálad vár ránk örök béke,
 melynek nem lesz soha vége.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. V. 20.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Április 25. - 20:05:52
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Április 26. - 13:55:07
Hol van öröm, béke?

 Örömöt és békét áhító emberek,
 azt ne bűnborított földön, keressétek,
 mert nem rejti se föld, se zúgó tengerek,
 Jézusban lelhető, csak őt szeressétek.


 Igazi békét és igazi örömöt,
 ez a bűnfertőzött világ, sosem adhat,
 ámde el nem múló királyi örököt,
 Krisztus követője: egykor ingyen kaphat!

 Ez a múló világ, csábos örömével,
 sok kutató embert, vezetett már félre,
 bár kereste egyre, reménykedő hévvel,
 legtöbbször hiába, fáradozott érte.

 Az igazi öröm, az igazi béke,
 mivel mennyei kincs, nem lelhető itten,
 a drágagyöngynél is nagyobb, az értéke,
 kegyelemből: mégis, ingyen adja Isten!

 Örömöt és békét, ne itt keressetek,
 mert itt gyűlölet van, s harag tüze lángol,
 öröm, béke Ura, trónol fölöttetek.
 így örömöt, békét, benne leltek bárhol.

 Égi szeretet és béke, csak ott virul,
 ahol a szívben, házban, Jézusnak van tere,
 ahol a bűnbánó, bűne miatt pirul,
 így szíve: örömmel és békével tele.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. IV. 22.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Április 26. - 20:44:09
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Április 27. - 16:18:42
Kik lehetnek Isten gyermekei!

 Áldott kis csecsemő, Isten csodás terve,
 újjászülettél, mert, meg vagy keresztelve.
 Évek múlásával, majd iskolás leszel,
 konfirmációdon, Úrvacsorát veszel.
 Aztán, búcsút intesz, az istenházának,
 mivel engedned kell, hústested vágyának.
 Később te is belépsz, a szép ifjúkorba,
 néha tán láthatunk téged, a templomba.
 Majd szívedbe fogadsz, szép ifjú barátot,
 s azt gondolod: vele, teljesül az álmod.
 Templomi esküvőt, ti nem is kívántok,
 egyszerűbbnek tűnik, ha csak összeálltok.
 Így öröm lesz élni - balgán - azt vélitek,
 Isten áldásait, ti nem is kéritek.
 egyre többen mondják: így is lehet élni,
 de ha baj jő: segélyt, kitől fogtok kérni?
 És ha tán hirtelen, távozni kell innen,
 akkor kiáltotok: óh, segíts meg Isten!
 Kinek jelenlétét, mindig kerültétek,
 Ő végső órán is, szánva néz felétek.
 Mert örök lelketek, néki nagyon drága,
 mivel szent Fiának vére, volt az ára!
 Utolsó percben is, kész adni kegyelmet,
 mert keblére várja, a bűnbánó lelket!
 Isten gyermekei, csak azok a lelkek,
 kik tőle születve, új életet nyernek!
 Bár megkereszteltek, de nem elég néked,
 ám Jézusba rejtve: vár rád, örök élet!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. IV. 16.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Április 29. - 00:40:06
                       Égi Kertész

Jézus égi kertész, jöjj szívünk kertjébe,
plántálj lelki rózsát, tövisek helyébe.
szív – kertünk: bűnbozót, bűntövis borítja,
nincs itt olyan kertész, aki azt kiírtja.
Urunk hála néked, Lelked által jársz itt,
áldott kezed nyomán virul rózsa, pázsit.
Szív – kertünk rózsái, néked illatoznak,
lelki harmat nyomán dúsan virágoznak.
Ám szívünk kertjére, ellenség is támad?
túrja a pázsitot, tép sok rózsaszálat.
E nagy ellenséggel, csak Te tudsz elbánni,
Veled az ős Gonosz, nem mer szembeszállni!
Áldott égi Kertész, védd meg szívünk kertjét,
kétélű kardoddal, ellenségünk verd szét!
Szív - kertünk ajtaján, ragyog vérpecséted,
Te váltottad vissza, ezért drága néked!
Amíg szív – kertünknek, Te vagy a gazdája,
Büntetlenül: senki, nem támadhat rája!
Ezért szív – kertünknek illata, szépsége,
viruljon sokáig, Atyád tetszésére.
Hisszük: az új földön, szebb új kertben járunk,
soha nem hervad el pázsitunk, virágunk.
Telve lesz az új kert, rózsa illatárral,
s abban: néped ajkán, hálaének szárnyal.

Pecznyík Pál Celldömölk 2014. IV. 28.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Április 29. - 12:59:30
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Április 29. - 15:33:00
Isten, hívő népe!

 Isten, hívő népe, bár szétszórtan élsz itt,
 új életben járhatsz, elhagytad a régit.
 Imádban térdelhetsz, fényes trónusához,
 ajándékaiért, hálás szíved áldoz.

 Isten, hívő népe, idegenben jársz itt,
 Sátán, világ ura, Isten ellen lázít.
 kincset, gazdagságot, mámort kínál néked,
 hogy a tűz tavába, taszíthasson téged.

 Isten, hívő népe, itt sok próba vár rád,
 de Jézus érted is, tartotta szent hátát!
 Rád szabott büntetést, Ő viselte némán,
 helyetted szenvedett, ne maradj itt árván.

 Isten, hívő népe, Urad figyel téged,
 zarándok utadon óvja, védi lépted.
 Ha hű maradsz hozzá, itt a földi téren,
 akkor Vele élhetsz, földöntúli fényben!

 Isten, hívő népe, közel már az óra,
 jöhet délben, este, vagy tán virradóra?
 Melyben Királyod jön, hogy felvigyen téged,
 Atyja hajlékába, mit készített néked.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. V. 14.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Április 30. - 16:23:14
Isten keres téged!

 Vallásos barátom, Isten keres téged,
 Fiában: a mennyből, egykor lejött érted!
 Már akkor gondolt rád, mikor nem is éltél,
 látott téged midőn, bűn útjára tértél.
 Már előre tudta: kárhozat lesz házad,
 mert a széles úton, botorkál a lábad.
 Kár, hogy nem életed, csak neved keresztyén,
 így vonszolod magad, élet - halál mezsgyén.
 Elbűvöl orgona, liturgia, ének,
 de nincs foganatja, hirdetett igének.
 Bár ott vagy hetente, hol az Ige hangzik,
 ám lepereg rólad, mivel lelked alszik.
 Nem gondolod: ezen változtatni kéne?
 Mért nem vágyik lelked, éltető igére!
 Pedig Jézus itt van, hirdetett igében,
 te is ott vagy, áldott szerető szívében.
 Érted is áldozott egykor, a kereszten,
 halhatatlan lelked, bűnben el ne vesszen!
 Jézus nem tör reád, hanem inkább kérlel,
 ne tanácskozz tovább, se testtel se vérrel.
 Fogadd őt szívedbe, csak jót akar néked,
 vére: eltörölje, örökre a vétked!
 Halhatatlan lelked, bűnben el ne vesszen,
 földi léted után, mennybe megérkezzen.
 Megváltott lelkedre, oly ragyogás vár ott,
 amely meghaladja, legszebb földi álmod.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. V. 15.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Május 02. - 01:08:09
Célközelben!

 Útra: Kiskőrösről indultam el régen,
 életem Napja már, a nyugati égen.
 Dunántúli tájon, kopog vándorbotom,
 Celldömölk városa, lett újabb otthonom.
 Huszonhat év óta, itt virrad rám hajnal,
 néha: sok örömmel, néha: gonddal - bajjal.
 Innen utazgatok vidékre és Pestre,
 legtöbbször, fáradtan jövök haza, este.
 M E R A stúdióba, kéthavonta jártam,
 tizennyolc éven át, igével szolgáltam.
 Munkám eredményét, csak hű Uram látta,
 ha megtért valaki, Őt illeti hála.
 Lelki olvasmányom még ma is, Bibliám,
 gyakran születik vers, írótollam nyomán.
 Még idős korban is, szolgálatban állok,
 hazám népe között, versekkel szolgálok.
 Népem életharcát, nem nézhetem tétlen,
 drága lelke: miként sorvad, szomjan - étlen.
 Örvend Isten szíve, ha lelkek megtérnek,
 Néki: mérhetetlen drága, minden lélek!
 Öreg szívemhez nőtt, e patinás város,
 itt takarjon sírhant, ha napom leáldoz.
 Tudom: e honi föld, testem temetője,
 lelkem: Jézus várja, égi menyegzőre!
 Vendégei között: lesz ifjú is, vén is,
 egyetlen hő vágyam: köztük legyek én is.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. V. 16.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Május 03. - 01:07:19
Szebb élet!

 Ha magunkra nézünk, semmi jó nincs bennünk,
 pedig Isten része, láthatatlan lelkünk!
 Így nem semmittevés, földünkön az élet,
 Isten, mindenkinek adott időt, bővet.
 felkészülés végett adta Ő azt, nekünk,
 s mivel lelkünk örök, szent célja van velünk!
 Ám mi könnyelműen, játszunk az idővel,
 nem törődünk a szebb, örök jövendővel!
 Rövidlátók vagyunk, láthatókban hiszünk,
 pedig egy hajszálat, innen ki nem viszünk!
 Ami itt látható, mind semmivé válik,
 mégis ragaszkodunk hozzá, mindhalálig.
 Hiszen még száz év is, itt hamar elrepül,
 a sok kincs itt marad, ha majd testünk kihűl.
 Értékét veszíti minden, mi itt marad,
 de örök a lelkünk, rá múló nem ragad.
 Semmi ami bomló, semmi ami véges,
 Isten hű népére, lét vár, dicsőséges!
 Ott már észbe sem jut, ami múló, földi,
 életünket szebb lét, örökre kitölti.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. V. 6.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Május 04. - 01:22:47
Kerekesszékben!

 Emberek milljói,
 tolószékben élnek,
 de vajon hány ajkon
 zendül, hálaének?
 Mert lehet keserűn,
 tolószékben élni,
 Istent szidalmazni,
 vagy Nevét dicsérni.

 Hívők és nem hívők,
 élnek tolószékben,
 fájón, keserűn, vagy
 hálás szenvedésben.
 Kerekes székben is
 lehet, örvendezni,
 vagy önsajnálatból,
 szomorún, könnyezni.

 Istenem, nem tudom
 mi jót láttál bennem,
 hogy kerekesszékbe,
 nem ültettél engem.
 Míg élek: szeretnék
 csak neked szolgálni,
 s egykor: fény-ruhában,
 trónod elé állni.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. V. 6.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Május 05. - 20:54:30
     Jézus mennyasszonya!

 Jézus most nincs a világba,
 hívei a keze, lába.
 Lelke által lakik bennünk,
 Ő irányít, mit kell tennünk.
 Szemünkön át, Ő tekint szét,
 szívből szánja azt, aki vét.
 Ajkunkon át Ő szól maga,
 bűnbánókat hívja haza!
 Atyja dicső országába,
 örökfénybe, ragyogásba.
 Így él bennünk, mi őbenne,
 szolgálunk, menny felé menve.
 Ellenséges világon át,
 mi képezzük, lába nyomát.
 Fülünkön át, fájón hallja,
 milyen kevés ember vallja
 szabadító Urának Őt,
 értünk: kereszten szenvedőt!
 Megváltásunk rég végbe ment,
 Jézus várja a mennybe fent,
 Atyja értünk küldő szavát,
 lejöhessen a légen át,
 ragyogó égi erővel,
 egyesüljön test, a Fővel!
 Így leszünk Jézusba rejtve,
 földet, ámulatba ejtve,
 kiválasztott mennyasszonya,
 s létünknek nem lesz alkonya.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. V. 9.
   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Május 06. - 21:03:21
O0 x O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Május 07. - 14:17:12
Jézus Hajnalcsillag!

 Van egy fényes Csillag,
 csillaghímes égen,
 ragyog csodálatos,
 sziporkázó fényben.
 Az a Csillag, egykor,
 földünkön is fénylett,
 harminchárom évig,
 s Golgotán elégett!
 Sziklasírba zártuk,
 hogy eltűnjön végkép,
 ám, három nap múlva,
 visszanyerte fényét!
 És csodák csodája,
 még szebb lett a fénye!
 Nappallá változott,
 bűnök sötét éje!
 Kinyílt az a Csillag,
 mint virágok kelyhe,
 negyven nap múltával,
 visszatért a mennybe!
 Másodszor is eljön
 hozzánk, ezer évre,
 s betölt minden helyet,
 földöntúli fénye!
 Jézus, Hajnalcsillag,
 rád boldogan várunk,
 hisszük: országodban,
 csillagokká válunk.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. V. 6.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Május 08. - 11:19:41
Istenhez menekülj!

 Isten elől menekülni,
 sokan próbálkoznak itt,
 hogy elrejtsék színe elől,
 bűnük szennyes rongyait.
 Balga módon, azt gondolják:
 Isten nem látja őket,
 színe elől rejtekhelyre,
 futva menekülőket.
 A sok bűnt, mit elkövettek,
 próbálják elrejteni,
 azt gondolják: nincsen aki
 rejtekhelyük, fölfedi.
 Pedig minden rejtett bűnre,
 előbb, utóbb, fény derül,
 kevély szívű bűnös pedig,
 kénköves tóba kerül.

 Boldog vagy, ha nem Istentől,
 hanem hozzá menekülsz,
 bűneid terhével pedig,
 a kereszthez települsz.
 S ott: a véres kereszt tövén,
 ítéleted végbement,
 halhatatlan lelked pedig,
 szebb új öltöny várja fent.
 Drága lélek: ne Istentől,
 hanem hozzá menekülj,
 hogy majd te is, megváltottak
 örömében részesülj.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2013. V. 8.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Május 08. - 20:31:43
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Május 09. - 11:24:56
Isten szava!

 Isten elől menekülni,
 sehol, soha nem lehet,
 láthatatlan jelenléte,
 betölt földet és eget!
 Jónás, Isten elől futott,
 de meg is lakolt érte?
 Mivel Ninive városát,
 ő Tárzusra cserélte.
 Jónás: bár keserű szívvel,
 megtanulta a leckét,
 három napig nem hagyhatta
 el, a cethal kelepcét.

 Nem ment végbe az ítélet!
 Megtért Ninive népe,
 és a város lángja helyett,
 hála szállt fel az égbe.
 Ilyen hatalmas megtérés,
 egyszer volt a világon,
 Isten szava: Ninivében,
 győzött bűnön, halálon!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. V. 8.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Május 09. - 19:17:31
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Május 10. - 10:45:11
   Szeretet hiány!

Száraz a mi szívünk,         
mint egy száraz faág,               
így nem nyílhat abban,                       
a szeretet – virág.
Rút önzés, kapzsiság,
terjed mint a perje,
Urunk látod milyen
sivár szívünk kertje.
Te hoztál a földre,
szeretet – virágot,
boldog lehet a szív,
melybe beplántálod.
Óh tedd rózsakertté,
gyomos szív – kertünket,
rózsával köszöntsük,
bántó ellenünket.
Fohászkodtál értük,
kik megfeszítettek,
hiszen szeretetet,
soha nem ismertek.
Urunk segíts minket,
példádat kövessük,
bántóinkat, mi is,
szívünkből szeressük.
Ajkunkról érettük,
szánó ima szálljon,
s bűntövises szívünk,
rózsakertté váljon.

Pecznyík Pál
Celldömölk
2014. V. 7.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Május 11. - 20:14:45
Nagy utazás!

 Földi lelki - állomáson, nyüzsög az utas tömeg,
 ám közülük az üdv honát, csak kevés szem látja meg!
 Állomáson két vonat áll, de a végső cél, nem egy,
 ajánlatos megkérdezni, melyik vonat merre megy.
 Legtöbb ember közömbösen foglal, egyiken helyet,
 betelt vele, vagy megunta, ezt a földi életet.
 Két vonat fut egymás mellett, két végállomás felé,
 hamarosan megérkeznek, a nagy válaszút elé!
 A két vasútvonal között, emelkedik a kereszt,
 megmentésünk érdekében, emeltette Isten ezt!
 Keresztfára szegzett két kéz, kettős irányba mutat,
 így mutatta meg Jézusunk, két irányba az utat.
 Egyik vonat jobbra fordul, a másik meg balra tér,
 jaj, annak, ki balra fordult, megdermed abban a vér.
 Mert indító állomáson, előbb nem kérdezte meg,
 a két álló vonat közül, melyik az mely mennybe megy!
 Menet közben vette észre, hogy nem üdv - vonatra szállt,
 így az örök élet helyett, ízlelhet örök halált.
 Üdv - vonatából kiszállnak az utasok, boldogan,
 mint új földnek polgárai, mely ragyogó fénybe van.
 másik vonat utasait, zord sötét hon, várja már,
 soha fényt nem lát a szemük, hiányzik a fénysugár.

 Kegyelem, hogy múló földünk, csak indító állomás,
 azon átutazók vagyunk, vár az égi számadás!
 Bennünket szerető Isten, adott kegyelmi időt,
 szent Fiának váltságáért, egykor megláthassuk Őt!
 Két lélek - állomás között, az út: csupán pillanat,
 s már kiszállunk az új földön, ragyogó új Ég alatt!
 Fényben úszó Jeruzsálem, lesz végleges otthonunk,
 s abban: el nem múló fényben, fürdik arcunk, homlokunk.
 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. IV. 30.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Május 12. - 18:18:01
Mért ürülnek a templomok!

 Sokan mondják: kit érdekel?
 Hívek miért maradnak el,
 ásítanak üres padok,
 hiányoznak kicsik, nagyok.
 Hibát, ne másban keressünk,
 templomba járni, szeressünk.
 Táruljon hallgatók szíve,
 hulljon azokba, Szent Ige!
 Lelkész: igéről beszéljen,
 s ahogy beszél, úgy is éljen!
 Akit gyötör bűn és bánat,
 lásson, élő bibliákat.
 Hitben járó embereket,
 Krisztusban hívő lelkeket.
 Rájuk nincs vonzó hatása,
 a világnak csábítása.
 Nem fordulnak tévé felé,
 leborulnak Isten elé.
 Szent Uruknak hálát adnak,
 hiszen áldást, Tőle kapnak.
 Templom: üresen nem állna,
 ha nem nyitna a világra!
 Mert hol teret nyer a világ,
 ott hitélet: hervadt virág.
 Templom csak akkor lesz telve,
 ha szól benne: Isten Lelke!
 S a hallgatók szíve végre,
 megnyílik a Szent igére!
 Sok bűnbánó, mellét verve,
 Istenhez tér, üdvöt nyerve.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. IV. 26.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Május 12. - 19:05:04
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Május 12. - 19:39:50
O0 x O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Május 14. - 01:57:52
Menyegzői meghívó!

 Menyegzői vacsorára szól, az égi meghívó.
 Véren váltott bűnösökhöz küldi, a Mindenható!
 Kicsik, nagyok, csonka bonkák, boldog lelki szegények,
 hordozói szívük mélyén, az Úr Jézus nevének.
 Jöjjetek a menyegzőbe, mennyben immár minden kész,
 menyegzői ház szépségét, fel sem fogja ember ész.
 Jöjjetek úgy, amint vagytok, kaptok új egyenruhát,
 hónál szebbet, fehérebbet, égi illat járja át.
 Égi Bárány menyegzőjén, boldog, aki ott lehet,
 aranyhárfák kísérik a menyegzői éneket.
 A menyasszony: tiszta fehér patyolatba öltözik,
 s ha elkészül: a Bárányhoz, menny honába költözik.
 Vőlegényt és a menyasszonyt, csodálja majd két szemünk,
 a menyasszonyt: Fiad vérén váltottad meg, Istenünk!
 Ilyen menyegző csak egy lesz, ám feledni nem lehet,
 hiszen az, a Bárány vérén megváltott, gyülekezet!
 Vőlegény a menyasszonnyal a menyegzőn egyesül,
 menyegzői vacsorában, minden vendég, részesül.
 Szívünk vágya és kérése, tehozzád száll Istenünk,
 Szent Fiadnak menyegzőjén, fényruhában részt vegyünk.
 Kiváltság lesz részt venni, a menyegzői vacsorán,
 Fiad neve ragyoghat majd, gyermekeid homlokán.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. V. 2.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Május 14. - 19:18:37
 
     Kívül vagy belül!

 Isten szólt előre: félt minket az áldott,
 mert tűzben veszti el, e bűnös világot!
 De tűz - özön előtt, még nyitva a bárka,
 menekülni vágyók, sokaságát várva!
 Ámde ki hiszi ma: tűzben Föld, megolvad?
 évmilliók rejtnek Földet, Napot, Holdat.
 Földön, mint tengeren, hullámzik az élet,
 új ezredév követ, múló ezredévet.
 Boldog szív mely hallgat, Teremtőnk szavára,
 hittel tekint bárka, nyitott ajtajára.
 Tudja: mind mulandó, mi itt, elé tárul,
 s belép a bárkába, mielőtt bezárul!
 Kint maradó pedig, búsulhat örökké,
 mert a bárkaajtó nem nyílik meg többé!

 Golgotán váltságunk, Jézusban ment végbe,
 még van hely, dárdával átdöfött szívébe!
 Térj be drága lélek, abban lelsz oltalmat,
 mivel a rabtartód, nem ismer irgalmat.
 Sátán végső célja: ne juss üdvösségre,
 vele taszíttassál, örök sötétségre!
 Jézus váltságáért, örök élet vár rád,
 Benne elrejtetten, néki zenghetsz hálát.
 Feltámadásban nyer új ruhát, a lelked.
 Jézussal egységben, látod meg a mennyet!
 Atyád közelében öröm, béke vár rád,
 s Ő, nem vár mást tőled, csak szívbéli hálát.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. V. 5.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Május 15. - 11:28:26
O0 x O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Május 15. - 18:50:45
János. 3, 16.

 Isten úgy szerette, az embervilágot,
 melyet szégyenletes bűne tépett, rágott,
 hogy érte: szent Fiát küldte le a földre,
 Ő bennünket védve, Sátánnal ment ölre.
 E roppant ütközet, Golgotán ment végbe,
 Jézus - mint áldozat - ott lobogott égve!
 Ilyen nagy áldozat, soha nem volt, nem lesz,
 bűnbánó ember csak, így juthat Istenhez!
 A szentek szentjében, kettévált a kárpit,
 égnek, földnek Ura, nem hiába járt itt!
 Akik szerették Őt, akik bíztak benne,
 megáldotta őket, a menny felé menve.
 Megváltói műve: Golgotán ért véget,
 kereszten a halált, megölte az élet!
 Egy napon véget ér, a Sátán uralma,
 és sorra feltárul, a hívők sírhalma!
 Megjelenik Jézus, a levegőégen,
 angyalsereg élén, ragyogva, fehéren!
 Feltámadt hívők mind, Jézushoz távoznak,
 akkor élők pedig, nyomban elváltoznak.
 Jézus mint Vőlegény, hű menyasszonyával,
 dicsőséges Atyja, trónusához szárnyal!
 Ott bűn, gond, fájdalom, nem gyötörhet többé,
 Jézus hű népével, élhet majd örökké.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. IV. 26.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Május 17. - 12:43:39
Halál előtt, halál után!

 Életünk itt öröm, dráma,
 múló időnk, nagyon drága.
 Életutat, melyen futunk,
 bölcsen mérte, áldott Urunk.
 Hossza: csupán pár évtized,
 javad: innen el nem viszed!
 A halál, nem végállomás,
 halál után, lesz folytatás.
 De nem néhány évtizedbe?
 Örökké, a végtelenbe!
 Ember vigyázz! Mert jaj, neked,
 ha eltékozlod életed.
 Isten nélkül: ne élj bután,
 mert élni fogsz, halál után!
 Vagy Istennel, fény - honában,
 vagy Sátánnal, tűz - tavában.
 Isten csak jót akar neked,
 Vele tölthesd el életed,
 megváltottan, örök fényben,
 dicső trónja közelében.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. IV. 26.   
 
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Május 17. - 14:32:52
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Május 18. - 18:23:18
Érted, helyetted!

 Istent látni vágyó lélek,
 ha arcát látni akarod,
 amíg háttal vagy feléje,
 azt semmiképp, nem láthatod.

 Bár szólt kétszer, vagy háromszor,
 ám te, háttal voltál felé,
 pedig János - látomásban -
 mint egy halott, hullott elé!

 Isten örök, láthatatlan,
 testi szemmel nem látható,
 de rá mutat alkotása,
 az Ég, a Föld, a hegy, a tó.

 Isten hogyan szeret téged?
 Megmutatta, szent Fiában!
 Kiváltott a kárhozatból,
 Vele élhess, menny honában!

 Fordulj amíg, ver a szíved,
 a töviskoronás felé,
 érted, helyetted halt meg Ő,
 bűnbánattal borulj elé!

 Most még, távolból látod Őt,
 közelről, ha megérkezel,
 s akkor, dicső Megváltódnak,
 boldog, hű testvére leszel!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk. 2014. V. 7.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Május 18. - 22:05:51
O0 x O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Május 19. - 21:41:51
Egy anyanyelvünk van!

 Őseink hagyták ránk,
 ezt a szép magyar hont,
 többször szétszabdalták,
 de mindig egybe forrt!
 Múlt az idő: s újra,
 nyárra váltott a tél,
 búzakalászokat
 ringat, a nyári szél.
 Honunk búzaföldjén,
 ameddig lát a szem,
 minden falu, város,
 kalászban, búzaszem.
 e sok búzaszemből
 készül, magyar kenyér,
 szelhet majd belőle
 a gazdag, a szegény.
 Egy a magyar nyelvünk,
 mint fehér kenyerünk,
 határok fölött is,
 mi egyek lehetünk!
 Hála és köszönet,
 Isten szent nevének,
 hogy a Kárpátok közt
 zenghet, magyar ének.
 Lélekmentő szava,
 ne szóljon hiába,
 fogadjuk szívünkbe,
 s áldjuk Őt, imába.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. V. 9.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Május 20. - 19:44:01
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Május 20. - 20:37:00
Csak Jézusba

 Csak Jézusba rejtve,
 öröm, itt az élet,
 Golgotán a Sátán
 szenvedt vereséget.
 Megváltó Urunknak,
 olyan nagy a szíve,
 abban: kényelmesen
 elfér, minden híve.
 Bűnfertőzött szívünk,
 ha megváltott szentély,
 úgy Jézus, parányi
 szívünkben is elfér.
 Ha már eggyé váltunk,
 Ő bennünk, mi benne,
 legyőzünk bajt, veszélyt,
 a menny felé menve.
 Jézus: tűzön - vízen,
 akadályon átfut,
 csak benne van élet,
 földön sehol másutt.
 Ha Jézusba rejtve,
 menny honába érünk,
 soha el nem múló
 örömben lesz részünk.
 Új hazánkba bárcsak
 vágyna, még sok lélek,
 örök szabadságról,
 zenghet ott az ének.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. V. 5.    
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Május 21. - 19:24:21
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Május 22. - 00:08:33
Az ajtó még nyitva áll!

 Térj énhozzám, szól az Isten,
 szava száll a földön át,
 bűnbánóknak megnyitotta,
 szent honának ajtaját!
 Ezért aki bűnét bánja,
 és elhagyja, bemehet,
 megtérten a bűnrabszolga,
 Isten gyermeke lehet!
 Szabad ember, aki eddig,
 szenvedélye rabja volt,
 testét szomjúság gyötörte,
 s alkohol után loholt.
 Szabad lehet, aki vagyon
 rabságában szenvedett,
 mennyei kincs részese lesz,
 mulandó kincsek helyett.
 Néked is szól a szent hívás,
 ki hírnevet keresel,
 nagy hírneved semmivé lesz,
 ha halálban elesel.
 Szerzeményed mind itt marad,
 csak a lelked mented át,
 s ha nem hiszel, nem látod meg,
 megváltottak szebb honát.
 Drága lélek: ne tétovázz,
 az ajtó még nyitva van,
 hittel lépj át a küszöbön,
 s élsz örökké, boldogan.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. IV. 30.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Május 22. - 21:12:07
Vár az örök Éden!

 Atyám: hálám feléd zengem,
 képedre formáltál engem,
 szeretteim szem - ablakán,
 áldott szemed tekint, reám.
 Emberi hang, úgy zeng nekem,
 mintha Te beszélnél velem.
 Lenn a földön, fenn az égen,
 minden: rólad ad hírt nékem.
 Kies rónán, gyöngyvirágon,
 Atyám, ujjad nyomát látom.
 Alkotásod: a sok madár,
 őz, mely inni: forrásra jár.
 felsorolnom, nem is lehet,
 mit alkotott szavad, kezed.
 Madarak nem látnak téged,
 mégis zengik, dicsőséged!
 Bár takarnak, felhők, egek,
 reggel, este köszöntenek.
 Atyám csak én vagyok neked,
 önző, hálátlan gyermeked?
 Pedig hozzám, kegyes voltál,
 minden jóval, elhalmoztál.
 Adtál ajkamra éneket,
 régi helyett, új életet!
 Már itt, és majd a mennybe fent,
 fényben ragyogót, végtelent!
 Ennél szebb, már nem kell nékem,
 tudom: vár az örök Éden!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. V. 12.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Május 23. - 23:28:17
Kérés

 Atyám nagy kegyelmed,
 hogy még ma is élek,
 hirdeti több ezer
 gépelt, verses ének.
 Tereád mutatnak,
 tőled kapott versek,
 bennük: téged lásson
 minden felnőtt, gyermek.
 Bűnei álmából
 ébreszd, magyar népem,
 el ne kárhozzon az,
 aki alszik mélyen.
 Mérhetetlen drága
 néked, minden lélek,
 épüljön imaház,
 hol alkoholt mérnek.
 Váljon erőtlenné,
 világnak vonzása,
 töltse be hazánkat,
 Neved, imádása!
 Akkor lesz igazán
 boldog, magyar népünk,
 hogyha minél többen,
 üdv útjára lépünk.
 S ha majd vádat, panaszt,
 felváltja a hála,
 akkor hull áldásod,
 minden szívre, házra.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. V. 12.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Május 24. - 20:07:52
Jöjjetek bűnbánók!

 Úgy száguld az idő, mint vihar a rónán,
 míg majd végül megáll, a - ne tovább - szónál.
 Isten kegyelméből, kaptam újabb évet,
 hirdessem: bűnbánót, várja örök élet!
 Múló idő sürget, megállni nem lehet,
 magával sodor az felnőttet, gyermeket.
 Jól gondoljátok meg, tétovázó lelkek,
 halál küszöbén túl, mely irányba mentek?
 Vígság: örömmámor, itt hamar véget ér,
 lelketek porsátra, a porba visszatér.
 Ám lelketek örök, nem halhat meg soha,
 két örök hon vár rá: fénynek, éjnek hona!
 Halál kapujában, időtök véget ér,
 a lelketek pedig, időtlenségbe tér.
 Ha elmentek innen, nincs többé visszaút,
 győztes harcos nyerhet, mennyei koszorút!
 Győzelmes életre, ma még hív az Isten,
 Jézussal győztesen, távozhattok innen.
 Csak azok osztoznak, Urunk győzelmében,
 kik önként szolgálnak, hívő seregében!
 Újabb évet kaptam, hogy hirdessem szerte,
 jöjjetek bűnbánók, Isten vár a mennybe!
 Trónja közelében, csodás ragyogás van,
 népe él örökké, arany koronásan.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. V. 14.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Május 24. - 23:06:17
O0 x O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Május 27. - 00:26:20
Atyám jó volt hozzám!

 Sok próba betegség kísérte életem,
 ily próbás életet, mért adtál Istenem!
 Már óvodás korban, szekér ment át rajtam,
 csak kegyelmed volt, hogy akkor meg nem haltam!
 Szegényes családunk, a poklok - pokla volt,
 apám mérték felett, fogyasztott alkoholt.
 Bor volt a mindene, s ha leitta magát,
 felbőszült haragja, már nem ismert határt.
 Már reggel, alkohol után vágyott teste,
 gyermekeit gyakran, haragjában verte.
 Veszekedés, lárma, színtere volt házunk,
 ritka vendég volt az öröm, béke, nálunk.
 Apánk ha fenyített, nem volt hová mennünk,
 cseppet sem fájt néki, ha nem volt mit ennünk.
 Apánk ajkán gyakran, káromló szó égett,
 gyermekszíveinkbe fecskendezett mérget.
 Családban én voltam, legidősebb gyermek,
 testvéreim helyett, gyakran engem vert meg.
 Nélkülözés sokszor volt a vendég, nálunk,
 öröm és szeretet, kerülte a házunk.

 De az áldott Isten, mind ezt tudta, látta,
 apánknak életét, így korán lezárta.
 Özvegyére hagyva, öt gyermeki lelket,
 hatan álltunk apánk, koporsója mellett.
 Isten, ki özvegyek és árváknak Atyja,
 próbált családunkat, elveszni, nem hagyta!
 Az ő jóvoltából, ma még hárman élünk,
 hogyan szeret minket? Fiát adta értünk!
 Atyám jó volt hozzám, bár megpróbált engem,
 jóságát, kincseit, meglátom a mennyben.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. V. 10.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Május 28. - 00:37:11
Átkelés a tengeren!

 Veres tenger kopár partján,
 Egyiptomi oldalon,
 szorongott a választott nép,
 mivel nem volt oltalom.
 Előtte: háborgó tenger,
 mögötte, bősz hadsereg,
 mindenfelé zárva az út,
 menekülni, nem lehet!
 Ekkor szólt az Úr Mózesnek,
 pálcáddal üss vízre le,
 megmozdul a tenger vize
 és elválik kétfele!
 Láthatatlan két véres kéz,
 tartott két nagy vízfalat,
 választott nép a folyósón,
 száraz lábbal áthaladt!
 Népet üldözőbe vette,
 a páncélos hadsereg,
 De megakadt az átkelés,
 a sok harcos, megremeg.
 Megállt a sok harci kocsi,
 a két vízfal, meglazult,
 Fáraó meg, seregével,
 mind egy szálig, vízbe fúlt!
 Másnap reggel, választott nép,
 túlsó partra érkezett,
 vissza nézve a tengerre,
 csak hullákat nézhetett.
 Túlsó parton öröm, hála,
 járta át, a nép szívét,
 és boldogan énekelte,
 Mózes hála - énekét.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. V. 16.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Május 28. - 22:00:00
O0 x O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Május 29. - 01:16:12
Új ének

 Hívők ajkán zeng új ének,
 míg üdv útján, mennybe érnek.
 Mögöttük, rabságuk helye,
 többé nem törődnek vele.
 Sátán bűnre csalta őket,
 üdvösséget keresőket.
 Borzalmas célja volt velük,
 vesszen el örök életük!
 Ám jött Jézus, a hatalmas,
 Sátán felett, diadalmas!
 Legyőzte őt, a kereszten,
 Jézus híve, el ne vesszen!
 Ki Őt, hittel befogadta,
 szívét, lelkét néki adta,
 az múló Föld, szürke porán
 vonul, véres lába nyomán.
 Egyre többen menetelnek,
 új éneket énekelnek.
 Énekükben zeng a hála
 Isten felé, hiszen nála,
 öröm, béke várja őket,
 szebb örök hont, keresőket.
 Ember sereg - angyal - tábor,
 túl csillagos éghatáron,
 eggyé válik a két sereg
 ott, ahol már könny sem pereg,
 új éneke szárnyal égre,
 Isten szíve örömére.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. V. 18.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Május 29. - 11:53:21
  O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Május 29. - 18:06:37
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Május 29. - 22:51:22
 
     Még sok hely van!

 E világnak fejedelme,
 övéiben rejtőzik itt,
 káromolja Teremtőjét,
 gyűlöli hű gyermekeit.

 Már kezdettől, Isten ellen
 lázítja az embereket,
 szidják Istent, öljék egymást,
 ad kezükbe, fegyvereket.

 És folyik a könny, vérpatak,
 lakott földünk minden terén,
 megtorlás van mindenfelé,
 megbocsátó szívek, helyén.

 Ha egymásban csak a rosszat
 keresgélitek, emberek,
 soha nem nyer békességet,
 békére szomjas lelketek.

 Sátán által elcsábítva,
 rettenetes sors vár rátok,
 ha még tovább, a kárhozat
 széles útján, vígan jártok.

 Pedig Isten országában,
 még sok hely van, jertek - jertek,
 vérpecsétes belépővel,
 kegyelemből, üdvöt nyertek!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2014. V. 18.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Május 31. - 09:51:39
Jézus zörget!

 Időseknek szív - ajtaján,
 hosszú életük alkonyán,
 Jézus türelmesen zörget,
 míg idő: éveket görget.
 Zárt szív - ajtók belső felén,
 sötétség van lelkük egén.
 Jézus fényt hozott világul,
 várja: zárt szívük kitárul.
 Sötét szívük, fény töltse be,
 égi vággyal legyen tele.
 Amely szív, végre kitárul,
 Jézust fogadja Barátul!
 Ő nem vándort lát vendégül?
 Asztalához, egy Király ül!
 Vele éljen, Vele járjon,
 A Királlyal vacsoráljon!
 Ki a lelke megmentője?
 Égnek - földnek Teremtője!
 Jézus célja: Vele legyen,
 nem a földön, Kármel hegyen,
 hanem dicső égi honban,
 fény - öltönyben, nyugalomban.
 Idős ember, van még remény,
 Jézus vérének érdemén!
 Boldogan távozhatsz innen,
 örömével, vár az Isten!
 Hittel vonulj a földön át,
 s meglátod: lelked szebb honát.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. V. 18.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Május 31. - 11:14:12
Hinni taníts Uram! - YouTube (http://www.youtube.com/watch?v=uOd92LuBJ_8)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Június 01. - 17:06:27
Jézus az út!

 Isten Fia, bűnösökért
 halált, azért szenvedett,
 mert bűnnel fertőzött szívvel,
 mennybe jutni, nem lehet!
 Mint megszántak, kegyelemből,
 láthatjuk a menny honát,
 a bűnbánók üdvösségét,
 Isten ingyen adja át!
 Zarándoklás, érdemszerzés,
 se Mária imádat,
 nem szükséges ahhoz, amit,
 kegyelméből, Atyánk ad.
 Istengyermeki voltunkat,
 gyümölcsért mi feladtuk,
 elhagytuk az élet Urát,
 és a halált arattuk.
 Isten szíve megszánt minket,
 értünk Fiát küldte le,
 hogy megváltson bűneinkből,
 s Atyjához jussunk, Vele!
 Bűnbánóknak üdvözülni,
 csak Jézus által lehet,
 aki balgán megkerüli,
 mindörökre elveszett.
 Csak Ő az út, az Atyához,
 békénk, üdvünk, mindenünk,
 Atyja dicső országában,
 egykor Vele, élhetünk.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. V. 19.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Június 01. - 19:10:44
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Június 02. - 10:11:11
O0 x O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Június 02. - 17:29:00

     Világi vagy mennyei ének!

 Vidám világi dal, szárnyal a földön át,
 megszédítve vele, világunk sok fiát,
 Villámként suhannak, vidám ifjú évek,
 hamar gyász - dalra vált, mulatozó ének.
 Világ mit ad néked? Ifjú, vedd eszedbe,
 öregségben botot, remegő kezedbe.
 Elveszíted éles látásod, hallásod,
 dalodat felváltja, kínban, jajgatásod.

 Mennyivel szebb ennél, a mennyei ének,
 soha nem halnak meg, akik mennyben élnek!
 Ott nem lesz életkor, mivel idő sem lesz,
 megváltottan: közel lehetünk, Istenhez!
 Olyan csodálatos örömben lesz részünk,
 hasonlót a világ, soha nem ad nékünk.
 Itt minden elmúló, ezért értéktelen,
 és mint rózsás álom, elmúlik hirtelen.
 Mi boldogan megyünk, mivel tudjuk: hova,
 földi létünk után, vár ránk az üdv hona!
 Angyal milliókkal, boldog szent egységben,
 hófehér köntösben, örök dicsőségben,
 szárnyal majd ajkunkról, diadalmi ének,
 örömére, Atyánk szerető szívének.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. V. 26.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Június 02. - 21:29:19
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Június 03. - 14:08:02
Isten vár bennünket!

 Magyar honban Isten népe.
 saját terved félre téve,
 kész vagy, Urad elé állni?
 Szent ügyét, hűen szolgálni?
 Mert nagy a tét: mérhetetlen,
 s a szeretet, érthetetlen!
 Mellyel Isten, szeret minket,
 nem hagy elveszni, bennünket!
 Gyermekek, ifjak és vének,
 gyöngyszemei, szent szívének!
 Tíz millió vétkes magyar,
 Isten, megmenteni akar!
 Lélekmentő hívő lelkek,
 mennyből: útra, erőt nyertek.
 Menve falun, városon át,
 hirdessétek, Urunk szavát!
 S aki Jézust befogadja,
 rongy életét, néki adja,
 gyermeke lesz az Atyának,
 hű tagja, szent családjának.
 Hiszen Fia, értünk is halt,
 ma is szólít, minden magyart!
 Szent karjait felé tárja,
 országába hívja, várja!
 Abban nem lesznek nemzetek,
 csak véren váltott gyermekek!
 Ünneplőben, hófehérben,
 Isten trónja közelében.
 Szívükben él, öröm, béke,
 melynek soha, nem lesz vége!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. V. 26.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Június 03. - 20:00:06
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Június 03. - 20:12:11
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Június 04. - 15:24:46
Isten törődik velünk!

 Isten csodálatos módon,
 szeret, törődik velünk,
 szent Fiának testét, vérét,
 felajánlotta nekünk!
 Golgotán: a nagy oltáron,
 mindig friss az áldozat,
 aki hittel eszik abból,
 nem vár rá a kárhozat.
 Jézus Krisztus teste, vére,
 mindenre elég nekünk,
 míg e földön átvonulva,
 út végéhez érkezünk.
 Feltámadás dicső napján,
 örök új testet kapunk,
 s ámulatba ejtő dicső
 hajlék lesz, új otthonunk.
 Jézus: teste, vére által,
 láthatóan van jelen,
 merüljünk el benne már itt,
 s örökké a mennybe fenn!

 Aki viszont kemény szívvel,
 csak szokásból él vele,
 ítéletet eszik, iszik,
 s vár rá a tűz - tengere.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. V. 28.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Június 04. - 20:02:43
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Június 05. - 14:13:18
FÉBÉ reménysége!

 FÉBÉ: mint ragyogó sugarú szép csillag,
 több évtizeden át fénylett, magyar égen!
 Ma már halványfényű, elégő gyertyaként,
 világít, a bűntől sötétülő éjben.

 Egyre fogyatkoznak, Urunk szolgálói,
 csonka kis hazánkban, egyre kevesebben.
 Csak páran viselnek hófehér fejkötőt,
 fekete ruhában, szürke környezetben.

 Urunk hozzád kiált, kicsi FÉBÉ csapat,
 csak úgy tarthatod meg, lelki ragyogását,
 ha segíti buzgón, térden imádkozva,
 bűnt kedvelő népünk, hozzád fordulását!

 FÉBÉNK jövendőjét, egyedül Te látod.
 Emelkedik-e még, tagjaink létszáma.
 Vagy pedig utolsó FÉBÉ tag is elhuny,
 s ezzel, szertefoszlik, FÉBÉ legszebb álma.

 De mi reménykedünk, Atyánk jóságodban.
 Elhunyt testvéreink már ott vannak nálad.
 Hisszük: nemsokára, majd mi is ott leszünk,
 hol örökké hangzik, ének és imádat.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. V. 26.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Június 06. - 20:05:07
Isten a Mindenható!

 Isten: se Ég, se Föld, be nem foghat téged,
 hogy találkozhatna, porszem ember Véled!
 Neved: oly hatalmas, kimondani félek,
 ha Te kiáltanál, rengne a Föld, s lélek!
 Isten: e szó mögött, igazság van, rejtély,
 reád emlékeztet minden oltár, szentély.
 Nagyságod, hatalmad oly nagy, mérhetetlen,
 nincs kezdete, vége, ezért véghetetlen!
 Neved: miért merem mégis, számra venni?
 mert drága Fiadért, lehet hozzád menni!
 Egyszerre vagy jelen, mind a négy égtájon,
 Bent vagy a világban, s túl vagy a világon!
 Láthatatlan vagy Te, nem láthatlak téged,
 de tudom, meghallgatsz, beszélhetek Véled.
 Így bűnösen, soha nem juthatnék hozzád,
 Fiadban fordítod felém, dicső orcád!
 Jézusban: oly mélyen aláztad meg magad,
 bűnrab, ne mondhassa: ő nem lehet szabad!
 Nincsen olyan nagy bűn, olyan nagy gonoszság,
 melyből ne lehetne, hit által szabadság!
 Bár gyakran - ok nélkül - emlegetem Neved,
 kegyelemből mégis, lehetek gyermeked.
 Jézusért, Atyámnak nevezhetlek téged,
 imában: naponta, beszélhetek Véled!
 Istenem: téged még, titok-fátyol takar,
 a szebb új hazában, megláthatlak hamar.
 Kérhet-e Istentől, porszem ember többet?
 Ha Ő, szemünkről is, letörli a könnyet!
 Oly öröm vár, milyet álmodni se mertünk,
 Látható lesz Isten, s látható lesz lelkünk.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. V. 6.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Június 06. - 20:09:16
Szép! O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Június 06. - 21:02:40
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Június 07. - 09:39:04
Van még remény!

 Halálos volt a bűn, melyet elkövettünk,
 Isten édenéből, ezért kiűzettünk!
 Bár minden láthatón, ott van, bűnünk átka,
 mégis, így is csodás, Isten nagy világa.
 Harmatos pázsiton, juhok legelésznek,
 erdőn, mezőn szárnyal, a szép madárének.
 Kéklő égről áldón tűz, a Nap sugára,
 fényt és meleget hint emberre, virágra.
 Szélben hullámzik a, búzakalász - tenger,
 éltető kenyérre vár, sok éhes ember.
 A levegőégen, gépmadarak szállnak,
 csillognak a fényben, ezüstszínű szárnyak.
 Földön és föld felett zsong, lüktet az élet,
 minden nyár, nyarat vált, régi év, újévet.
 Földi életünk is, tovasuhanó nyár,
 ámde tudjuk-e, hogy ránk, odaát ki vár?
 Mert a túlsó parton, vár valaki minket,
 az: akire már itt, rábíztuk lelkünket!
 Vagy a mennyben lakó, üdvöt adó Isten,
 aki kegyelmébe fogadott, már itt lenn!
 Vagy a Sátán, aki rabul ejtett minket,
 hogy a tűz-tavába taszítsa, lelkünket.
 Hála, van még remény: hisz örök a lelkünk,
 Jézus vére árán, örök üdvöt nyertünk!
 Önmagához ölel, áldott szent kezével,
 s eláraszt bennünket, örök örömével.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. VI. 4.


Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Június 07. - 21:15:05
Időnként elküldöm Pecznyik Pali bácsinak azoknak a testvéreknek a nevét, akik kedvelik az ő verseit. Erre ő egy összefoglaló választ küldött, ami mindenkinek szól:

"Nagy öröm számomra, hogy egyre szélesebb körben, terjednek, ezek a léleképítő írások. Istené legyen értük a dicséret és dicsőség! Ebben nekem, semmi érdemem sincs.  Én csupán méltatlan eszköze vagyok mennyei Atyánknak. És csak az a szívem hő vágya, hogy minél több veszendő drága lélek, találhasson haza, az atyai házba! Mennyei Atyánk szíve, örömére! Munkám gyümölcseit ugyan nem látom, de elég nekem, ha mennyei Atyám látja! Én majd meglátom akkor, ha már ott lehetek, megváltott gyermekeinek, hófehér ruhás boldog táborában! Ezúton is szeretném üdvözölni mind azokat a testvéreket, és üdvöt keresőket, akik a versek és bizonyságtételek nyomán, nyerhettek lelki áldást Istentől! Az áldásokért pedig, egyedül Istennek adjanak hálát és dicsőséget! Urunk kegyelméből, ma is gépelhettem egy újabb verset. Jolika lányom pedig Pénteki napokon küldi szét, 1 héten összegyűlt, írásaimat. Áldom mennyei Atyámat, hogy még bíz rám, újabb és újabb verseket, bizonyságtételeket. .
Imádkozó testvéri üdvözlettel:  Pali bácsi"
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Június 07. - 21:19:41
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Június 08. - 13:07:42
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Június 08. - 16:51:08
Van még hely!

 Rövid földi létünk
 viharos tengerén,
 mentőbárka suhan,
 hullámok tetején.
 Vészesen morajlik
 földi lét tengere,
 révpartra igyekvő
 fürdőzőkkel, tele.
 Világi örömöt
 kedvelő emberek,
 védő, mentőbárka,
 nem kell itt senkinek?
 Pedig a víztölcsér,
 közel van hozzátok,
 könnyen a mélybe ránt,
 s fulladás vár rátok.
 A mentőbárkában
 van még hely emberek?
 Nem kell hullámsírban
 elveszni, senkinek!
 Jézus az egyetlen
 égi mentőbárka,
 életben maradtok,
 ha felléptek rája!
 Nemsokára kiköt,
 az örök új Földön,
 s földi szürke helyett,
 vár új fehér öltöny.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. V. 30.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Június 08. - 18:34:40
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Június 09. - 10:38:36

     Nyolc ország

 Nyolc országra szabdalták fel,
 ős magyar hazánkat,
 mind a nyolcban, magyar nyelven
 mondjuk el, imánkat.

 Nyolc országban reggel, este
 zeng, a hálaének,
 örömére égi Atyánk,
 szerető szívének.

 Nyolc országban élő népem,
 hulljon porba térded,
 Isten adta - kegyelemből -
 ezt a szép hont, néked.

 Egyek vagyunk, mint testvérek,
 bár nyolc honban élünk,
 Isten megáld, megtart minket,
 ha mi hozzá térünk.

 Szétszórtságban is velünk van
 Istenünk, az áldott,
 Kárpátok közt, egyben látja,
 mind a nyolc országot!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. VI. 5.   
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Június 09. - 23:25:11
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Június 10. - 21:59:39
Álomvilág!

 Ha véget ér itt életünk,
 lelkünk felölt szebb új ruhát,
 hitünk látásra változik,
 megláthatjuk lelkünk Urát!
 Sosem látott fényes úton,
 sietünk mind, a menny felé,
 csodálatos álomvilág
 tárul, lelki szemünk elé.
 Ott nincs villamos, autó,
 vízen hajót, nem lát szemünk,
 gépmadár sem száll a légben,
 gyorsvonat nem száguld velünk.
 Nincs iskola, kórház, börtön,
 nincs halott, nincsen temető,
 nincsen rendőr, nincsen tolvaj,
 rabolt kinccsel menekülő.
 Nincsen színház, nincsen mozi,
 egy kocsmát sem látni abban,
 de egyetlen fiatalt sem,
 arcpirító ruházatban.

 Viszont szemünk elé tárul,
 a ragyogó aranyváros,
 a mennyei Jeruzsálem,
 melynek Ura, igazságos!
 Abban: Jézus váltságáért,
 kapunk egy szebb, öröklakást,
 nem kér tőlünk előleget,
 sem hó végi elszámolást.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. VI. 6.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2014. Június 11. - 17:31:12
Ez most az imádságom :

 IGEN, ATYÁM
08 feb

Igen, Atyám. Most már csak arra vágyom,
hogy amíg fekszem itt a betegágyon,
Te nagyon meg tudj növekedni bennem,
s taníts meg újra kisgyermekké lennem.
Könnyű keresztem hogyne hordanám,
Örömmel, békén. Igen, Atyám.

Igen, Atyám. Most már csak arra kérlek,
ne haragudj, hogy amiért fel nem érlek,
hogy amiért utaid homály borítja
és nem találom, hol a próbák nyitja,
nem tudja rögtön mondani a szám
örömmel, békén: Igen, Atyám.

Keresztülhúztad, amit én akartam.
Felfedted benne, amit eltakartam.
Minden erőmet szélbe szórtad széjjel.
Kerestem, – nincs már… betakart az éjjel.
Csak a hit égett fényt ragyogva rám:
Köszönöm néked… igen, Atyám.

Olyan jó gyenge, erőtlennek lenni.
Olyan jó magam egészen letenni.
Olyan jó tudni, hogy semmit se érek,
Semmit se bírok, gyarló földi féreg,
– kegyelem minden! Hogyne mondanám
hittel az áment: Igen, Atyám.

Igen, Atyám. Gyönge, erőtlen bárány,
pihenek most már jó pásztorom vállán,
s Ő szelíden visz az úton előre,
híves forrásra, kies legelőre.
S hála dalával telik meg a szám.
Köszönöm néked. Igen, Atyám.

Túrmezei Erzsébet
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Június 11. - 21:02:14
 O0

Köszönöm hogy megosztottad. Én is próbatétel alatt vagyok.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Június 12. - 07:47:20
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Virág - 2014. Június 12. - 08:12:37
Sok erőt és kitartást kívánok mindkettőtöknek a nehézségekben!  :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Június 12. - 13:50:32
Megjött a nyár

 Hála, újra megjött a nyár,
 a meleg, a várva várt,
 szorgos népünk munkáskeze,
 szépíti a zöld határt.
 Munkaének, zeng a gyárban,
 és szerte a földeken,
 énekéhez, madárének
 csatlakozik, légbe fenn.
 Napnak tűző sugarai,
 érlelik új kenyerünk,
 asztalunkon nemsokára,
 fehér cipót szelhetünk.
 Nyári napsütésben fürdik,
 a sok felnőtt, sok gyerek,
 turistákat hívogatnak,
 tavak, erdők, szép hegyek.
 De mi, gondolunk-e arra,
 Isten ajándéka ez!
 Kegyelméből, ingyen adja,
 míg a nyárnak vége lesz.
 Urunk: csak hálát vár tőlünk,
 azért, amit ingyen ad,
 gondviselőnk, nem csak nyáron,
 de míg élünk, Ő marad!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. VI. 10.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Június 14. - 03:26:45
Vár végtelen új hon!

 Kemény önbizalom, jellemzi a népet,
 tudomány létráján, felsőfokra lépett.
 Feltaláló: művét, mind jármába fogja,
 távoli bolygókat, sorra ostromolja.
 Kívülről, úgy tűnik, mindenek jól mennek,
 békéje, nyugalma még sincs, az embernek.
 Bűnbánattal nem hajt, Isten előtt térdet,
 Isten nélkül tervez, akit bűne éget.
 Kívül szépnek tűnik, de mégis csak látszat,
 belül hiányzik a béke, az alázat.
 Rohanást, kapkodást lát a szem mindenütt,
 gondterhes arcokon, bút látunk, nem derűt.
 Legtöbb családban nincs, igazi közösség,
 gépesített földön, nő a közönyösség.
 Boldog szép házasság, ma már fehér holló,
 mivel nincs alapja, könnyen összeomló.
 Hát nem vesszük észre, hogy Isten hiányzik?
 Bűnt halmozó ember, mindig csak hibázik.


 Világteremtő Úr, úgy alkotott minket,
 porsátor takarja, földön a lelkünket.
 Csak Őtőle függjünk, míg e testben élünk,
 hiszen dicsőséges szent célja van vélünk!
 Ez a Föld: lelkünknek, csak előszobája,
 az új földön vár rá, örök szebb hazája.
 Istenünk az új hont, kegyelemből adja,
 meglátjuk ha eljön, feltámadás napja!
 Rajtunk múlik: kell - e, régi helyett új kor,
 rég várja lakóit, a végtelen új hon!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. VI. 12.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Június 14. - 12:33:44
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Június 15. - 03:28:53
Utolsó éjszaka!

 Minden halandónak eljön,
 az utolsó éjszakája,
 itt hagyja kedvelt otthonát,
 de hol lesz örök hazája?
 Mert a lelke halhatatlan,
 bár van hely a végtelenben,
 mégse mindegy, hol tölti el,
 kárhozatban, vagy a mennyben!
 Húsba vágó súlyos ügy ez,
 mert nagy a tét: örök élet!
 felkészülés végett kaptunk,
 áldott napot, áldott évet.
 Mégis sokszor nem hallgatunk,
 Atyánk hívó szent szavára,
 így lelkünket, nem üdvösség,
 hanem a kárhozat várja.
 Lezárul majd véglegesen,
 számunkra a lehetőség,
 ha későn, vagy balgán döntünk,
 vár az örök kín, sötétség.
 Most még szállhat az ajkunkról,
 Isten felé, szent imádat,
 hogy égi fény ragyogja be,
 az utolsó éjszakánkat!
 Hű Megváltónk, új hazánknak
 örömével, vár odafent,
 közelében, őt imádva,
 tölthessük el, a végtelent!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. VI. 10.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Június 15. - 19:45:11
Térjetek meg!

 Századokon át hallható,
 Jézus hívó szent szava,
 bűnök sötét világából,
 bűnbánókat hív haza!
 Maradandó telke, háza,
 nincs e földön senkinek,
 bűneitek rabságából,
 térjetek meg, emberek!
 Mit érnek a külsőségek,
 ha nincs bennük tartalom,
 Bár szépek a liturgiák,
 de nem fogy a bűn-halom.
 A szent igét mindenfelé,
 hétről - hétre hirdetik,
 de mit ér, ha a hallgatók,
 azt komolyan nem veszik.
 Térjetek meg: mondja Jézus,
 kiket a bűn fogva tart,
 egyedül Ő mentheti meg,
 kit Sátán halálra mart.
 Térjetek meg: el ne vesszen,
 halhatatlan lelketek,
 Ne féljetek, Jézus megtart,
 ha már üdvöt nyertetek.
 Térjetek meg: nyitva áll még,
 a kegyelem ajtaja,
 múlik bűnök sötét éje,
 virrad üdvünk hajnala!
 Jaj annak, ki elodázza,
 mert a Nap, hamar leszáll,
 ám ki megtér még időben,
 Jézus azzal, mennybe száll.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2014. VI. 10.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Június 16. - 22:09:03
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Június 22. - 00:38:02
Kételkedőknek!

 Sokan nem törődnek, lelkük helyzetével,
 sokkal inkább lelkük, kényeztetésével.
 Anyagi javukat, szorongatják sírva,
 pedig mind itt hagyják, ha lehullnak sírba.
 Rövid az életük, csak néhány évtized,
 munkájukért világ, csak bankóval fizet.
 Kételkednek abban, mennyben mi vár rájuk,
 pedig nem kopna el soha, fény - ruhájuk.
 Arra sem gondolnak, hogy mitől esnek el,
 ha nem követik azt, ki értük esdekel!
 Ha nem lépnek hittel, Jézus lábnyomába,
 halhatatlan lelkük, nem jut menny honába!
 Pedig abban öröm, béke várná őket,
 bűn, betegség miatt, sokat szenvedőket.
 Várná őket, fényben úszó aranyváros,
 és annak gazdája: Isten, a jóságos.
 Ám ha nem felelnek, a szent hívó szóra,
 kárhozat vár rájuk, ha jő a végóra.

 Higgyetek Jézusban, kételkedő lelkek,
 nála halál után, dicső honra leltek.
 Annak az országnak, sehol nincsen párja,
 hívő gyermekeit: Isten abba várja!
 Az új honban nem lesz fájdalom, se bánat,
 ott mindenütt fény van, nem találni árnyat.
 Abban nincsen hírnév, nem arat a halál,
 tizenkét kapuja, örökké nyitva áll.
 káprázatos fénye, soha ki nem alszik,
 s megváltott nép ajkán, hálaének hangzik.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. VI. 10.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Június 22. - 23:44:11
Egynapos istentisztelet!

 Városunk közepén, magas házban élek,
 lelki szemeimmel jövendőbe nézek.
 Feltárul előttem egy új világ képe,
 abban kap lakhelyet, Isten, hívő népe!
 Az új föld rónáján, fehérruhás tábor,
 Higgyük el, ottléte valóság: nem álom.
 Több millió ember, ragyogó fehérben,
 arcán mosoly, öröm: ragyog a szemében.
 Köztük sok a gyermek, ifjú is, meg vén is,
 Atyám kegyelméből, köztük leszek én is.
 Ezt: mély alázattal, szinte félve mondom,
 Megváltóm keresztjét, nyíltan ritkán hordom.
 Mérhetetlen csodás örömben lesz részünk,
 istentiszteletet, Atyánk tart minékünk.
 Felszólalásra is, kaphatunk alkalmat,
 megköszönünk néki védelmet, oltalmat.
 Hálajelül: mélyen, fejet, térdet hajtunk,
 mind azért, mit tőle, kegyelemből kaptunk.
 Újjászületésre, elég időnk volt itt,
 Atyánk megtérésre, nem kényszerít senkit.
 Bűntelen új földön, csak újjászült nép lesz,
 közel leszünk Atyánk szerető szívéhez.
 Istentiszteletünk, csupán egy napig tart,
 s mivel végtelen lesz, nem érünk több hajnalt.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. VI. 7.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Június 24. - 00:05:41
A nagy találkozó!

 Sokan várva várjuk, mikor üt az óra,
 a csodás mennyei nagy találkozóra!
 Isten gyermekei, fehérek, színesek,
 Istent magasztalók, egymáshoz szívesek.
 Szétszórtságban élő ifjak és idősek,
 sokan testben gyengék, de hitben, erősek!
 Földön idegenek, átmenő vándorok,
 régen kevélykedők, de ma már jámborok.
 Elszomorít minket, világ vad zenéje,
 csábítóan hangzik, hajoljunk feléje.
 Kápráztatni próbál, világ fénye, bája,
 ám rá sem hederít, Isten, hívő nyája.
 Számunkra ez a Föld, sivatag, idegen,
 rá vagyunk utalva, míg élünk idelenn.
 Próba és szenvedés, itt az osztályrészünk,
 halálunk után csak, sírhelyet ad nékünk.
 Krisztusban mi mégis, oly boldogok vagyunk,
 letesszük a testit, lelki ruhát kapunk.
 Fényes fehér lesz az, soha el nem kopik,
 abban élünk ott, hol Isten uralkodik!
 Drága bizonyosság, mennyben vár hű Urunk,
 találkozunk vele, ha véget ér utunk.
 Azt a találkozást, leírni nem lehet,
 csodás új Ég alatt, csodás új Föld felett!
 Szétszórtságunk után, végre együtt leszünk,
 az élet fájáról, gyümölcsöt is eszünk.
 E találkozóra készül, Isten népe,
 üdve koronája, lesz a feje éke.
 Ennél szebbet, jobbat, még Isten sem adhat,
 hisz minden gyermeke, nála: Vele lakhat.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. VI. 11.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Június 26. - 01:32:28
A nagy per!

 Véget ért a nagy per, ellenség javára,
 vádlók: szent Urukat, ítélték halálra!
 A sok ütés nyomán, testéről hullt vére,
 vitte keresztünket, Golgota helyére!
 Szánó irgalomnak, nem volt többé helye,
 mint gonosztevővel, úgy bántak el Vele!
 Letépték ruháját, megszégyenítették,
 mezítelen testét, keresztfára verték!
 Roppant nagy kínjához, szégyene is társult,
 ellenségeinek minden szitka, ráhullt.
 Hat órán át függött teste, a kereszten,
 helyetted, helyettem, lelkünk el ne vesszen!
 Gúnyolják, gyalázzák, Isten áldott Fiát,
 pedig keresztfán is, Jézus értük kiált!
 Atyám, szánd meg őket, hisz vakok, nem hisznek,
 csak parancsra teszik, nem tudják, mit tesznek!
 Értünk hullt szent vére, az Isten Fiának,
 ne essünk ölébe, az örök halálnak!

 Így vetted magadra Jézus, bűneinket,
 kereszten átvetted, mi méltó helyünket!
 Véres áldozatod, Atyád elfogadta,
 s földi Éden helyett, égit, nékünk adta!
 Nem feledjük soha, amit értünk tettél,
 mint újjászült népet, Atyádhoz vezettél!
 Győztesen ért véget, a legnagyobb dráma,
 győztes énektől zeng, Isten mennyországa!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. VI. 12.




Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Június 26. - 01:46:56
Van már üdvösséged?

 Mióta Megváltóm nyomán járok híven,
 veszendő lelkekért fáj, sajog a szívem.
 Nincs örök jövőjük, csak testüknek élnek,
 kárhozat vár rájuk, hogyha meg nem térnek!
 Drága vándortársam, nem ismerlek téged,
 mégis félve kérdem: van-e, üdvösséged?
 Mert már egyre többen, vígan élnek, járnak,
 széles országútján, az örök halálnak.
 Pedig ezt a múló rövid földi létet,
 Isten azért adta, hogy ne halmozz vétket.
 Kárhozat útjáról, őhozzá térj vissza,
 él örökké: aki élet vizét issza!
 Egyedül csak Jézus, az élet forrása,
 fájó, hogy kevesen vágynak e forrásra!
 Hogyha szomjúságtól, cserepes a nyelved,
 igyál e forrásból, s felüdül a lelked.
 Rongyos lelki ruhád, csak az Isten látja,
 hogy elébe állhass, szebb fehérre váltja!
 Lelked új ruhája, fehérebb a hónál,
 abban jelenhetsz meg, a mennyei trónnál!
 Isten gyermekei, fény- ruhában járnak,
 mint honpolgárai, a szebb új hazának.
 Annak ragyogását, fel sem tudjuk mérni,
 megváltva: örökké, abban fogunk élni.
 Kegyelemből lehetsz, szent mennyei polgár,
 ha hiszel Jézusban, rád is örök hon vár!
 Drága vándortársam, alázattal kérlek,
 kövesd azokat kik, üdv útjára tértek.
 Ezt a döntésedet, soha meg nem bánod,
 hófehér köntösben, lehet mennyben járnod.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. VI. 16.

Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Június 26. - 01:57:05
Sír szélén

 Sokan már öregen, sírunk szélén állunk,
 megroggyant a térdünk, meghajlott a hátunk.
 Fárasztó volt az út, míg ide jutottunk,
 régen: fiatalon, vidáman futottunk.
 Múltból elénk tárul, sok szép régi emlék,
 Régen erősek, most öregek és gyengék,
 rövidlátók vagyunk, sokan nagyot hallók,
 földi zarándokok, a vég felé tartók.
 Sok próbában, kevés, örömben volt részünk,
 nemsoká itt hagyjuk hazánk, meleg fészkünk.
 De tudjuk - e arcunk: Atyánk arca mása?
 S földi életünknek, lesz majd folytatása?
 De még sír szélén sem késő, megbékélni,
 kárhozat útjáról, üdv útjára térni!
 Ám csak addig, amíg, öreg szívünk dobog,
 így ha lelki - ruhánk, elfedi sír - homok,
 lelkünk tovább vonul, mivel halhatatlan,
 Urunk mennybe hívhat, bármely pillanatban!
 Hívására: ajkunk, ha igennel felel,
 hatalmánál fogva, sírból is felemel!
 Így lehet sír szélén, bízó hittel állni,
 Jézussal járókat, Isten fogja várni!
 Bízd magad Jézusra: nagyapó, nagyanyó,
 szebb csodás hon vár rád, örökké ragyogó.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. VI. 20.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Június 26. - 21:22:55
Naplemente

 Sík vidéken szép volt, nyári naplemente,
 arany fényfátyolát, tájra terítette.
 Eltűnése jelzi, hogy egy napnak vége,
 s ragyogó napsugár, hamar átvált éjre.
 Idősek léte is, ilyen naplemente,
 idősebbek leszünk naponta, évente.
 Ha már áthaladtunk hetven, nyolcvan éven,
 napunk már ott ragyog, az alkonyi égen.
 Napja lemenőben, sok idős embernek,
 nem álmodnak jövőt, semmit nem terveznek.
 Sok idős embernek fájó szíve, vérzik,
 meg sem látogatják, - hogy van? - meg se kérdik.
 Sok hálátlan gyermek, szinte alig várja,
 remegő öregnek, mikor jő halála.
 Sok szeretet otthon, idősekkel telve,
 így sokkal kevesebb, gyermekei terhe.
 Ráncos arcú csetlő-botló kis öregek,
 nem hajtanak hasznot, mert gyengék, betegek.
 Magányos öreg meg, önmagába roskad,
 könnyes bánatára, örömöt ki hozhat?
 Ünnepnap számára, ha valaki rányit,
 szívére mutatva:elmondhatja, fáj itt.
 Szomorú sok idős ember, naplemente,
 Pedig az életét, Isten széppé tette.
 Szeressük hát egymást, ifjak és öregek,
 hetven, nyolcvan év is, oly hamar lepereg.
 Szeretet töltsön be, minél több fiatalt,
 s ha majd körülvesznek koporsót, ravatalt,
 gondoljanak arra, ki értük fáradott,
 drága öreg szülő: napja, leáldozott.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. VI. 18.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Június 28. - 13:22:11
Meddig még!

 Urunk nem tudhatjuk, meddig élünk még itt,
 hol a Sátán ma is, rabszolgákat hódít.
 Ahol még szegény sem segít, a szegényen,
 s nem védjük, ítéljük egymást, mi kevélyen.
 Óh meddig okozunk bánatot, egymásnak,
 kajánul örvendve kárán, embertársnak.
 Mindenütt, mindenben, magunk javát nézzük,
 pedig bűneinket, ezzel csak tetézzük.

 Jézus, köztünk járva, Te példát mutattál,
 életet vetettél, és halált arattál!
 Segélykérők mellett, szótlan nem mentél el,
 Te egyformán bántál gazdaggal, szegénnyel.
 Izrael útjain láttak reggel, este,
 ádáz ellenséged, mindig veszted leste.
 Szavad, kezed nyomán, bánat, örömre vált,
 megszólalt a néma, a béna, talpra állt!

 Csodás szereteted, megszégyenít minket,
 Te tisztítottad meg, szennyes szíveinket!
 Kérünk: Lelked által, Te munkálkodj bennünk,
 szánó szeretettel teljen meg a keblünk.
 Követhessük példád, míg e földön élünk,
 s Atyánk hívására, állj elébe, vélünk.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. VI. 16.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Június 28. - 13:30:34
Látható és láthatatlan határ!

 Trianonban nagy hatalmak,
 döntöttek hazánk felett,
 megcsonkítottak egy ősi,
 ezer éves nemzetet!
 Bosszúállón tekintettek
 hazánk térképe fölé,
 s láthatatlan határt vontak,
 falvak, városok közé.
 Nyolc nemzetre változtattak,
 egy egységes nemzetet,
 elszakítottak egymástól
 várost, falvat, lelkeket!
 Immár kilencven éve tart,
 e szomorú állapot,
 láthatatlan határ mentén,
 sok könny, földet áztatott.
 De mi mégis, egyek vagyunk,
 kényszer határok felett,
 magyar nyelvű egységünket
 szétszakítni, nem lehet!
 Ó bárcsak egyek lehetnénk,
 Krisztusban is, magyarok,
 mert kik Jézust befogadták,
 rabságban is, szabadok!
 Láthatatlan határ is van,
 régi, új élet között,
 új életet nyert az a szív,
 melybe Jézus költözött!
 Örvendezik, nem kesereg,
 kényszer határok miatt,
 szebb örök hon várja már őt,
 új földön új Ég alatt.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2014. VI. 18.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Június 28. - 14:38:22
:like: x :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Június 28. - 17:00:45
 O0 X  O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Június 28. - 19:33:31
Hiányzik valaki!

 Azt gondoljuk mi emberek,
 akkor leszünk boldogok,
 ha lesz olyan szép otthonunk,
 mely kacsalábon forog.
 Gyűjtögetünk, kuporgatunk,
 míg suhannak a napok,
 már megvan ez, már megvan az,
 mégsem vagyunk boldogok.
 Mert igazi boldogsághoz,
 még hiányzik valami,
 nem is kedves valami az,
 hanem inkább, valaki!
 Boldogságért epednek ma,
 házaspárok, gyermekek,
 külön élnek a családban,
 pedig nem idegenek.
 Külsőleg, oly szépnek tűnik,
 gyarapodik a család,
 ó de belül, ki láthatja,
 szív keservét, bánatát?
 Az igazi boldogságot,
 ember: földön ne keresd,
 világ is nyújt boldogságot,
 de az véges, ne kövesd.
 Az igazi boldogságot,
 Jézus hozta földre le,
 boldoggá Ő tehet minket,
 legyen áldott, szent Neve!
 Szívünk sötét ürességét,
 Ő tölti be egyedül,
 örök boldogságot nyer az,
 aki hozzá menekül!

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2014. VI. 18.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Június 29. - 18:05:01
Fussunk együtt!

 Földi vándorutunk, egy nagy versenypálya,
 azon törtetünk mi, győzelem csúcsára.
 Mint kilőtt rakéta, felröppen az égre,
 pillanatig fénylik, aztán lehull égve.
 Dicsőség csúcsára, így törtet az ember,
 teljesül hő vágya, ha eléri egyszer.
 Ám a csúcson soká, egy ember sem állhat,
 győzelme megfakul, és semmivé válhat.
 Győztes: aranyérmét, szoríthatja sírva,
 mégis itt hagyja azt, ha lehull a sírba.
 Azok is követik, kik rajongnak érte,
 mert e földön senki, nem maradhat élve!
 Földi rang, dics, hírnév mit ér, hogyha véges?
 Mind múlandó, ami földön dicsőséges.
 Ezért mindezekről, jó volna letenni,
 lelki vágyódással, a menny felé menni.

 Urunk szebb, nemesebb, versenyre hív minket,
 ott örök dicsőség várja, a lelkünket.
 Nem múló aranyért lehet versenyeznünk,
 célba érve, mennyben, lehet örvendeznünk.
 Jertek: fussunk együtt, lelki versenypályán,
 angyali énekszó vár, a menny határán.
 Azt a fogadtatást, soha nem feledjük,
 Urunk dicsőségét, karban énekeljük.
 Sokaknak nem tetszik, lelki versenypálya,
 pedig győzteseket, üdv - korona várja!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. VI. 16.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Virág - 2014. Június 30. - 18:26:26
Reményik Sándor: VALAKI ÉRTEM IMÁDKOZOTT

Mikor a bűntől meggyötörten
A lelkem terheket hordozott,
Egyszer csak könnyebb lett a terhem,
Valaki értem imádkozott

Valaki értem imádkozott.
Talán apám, anyám régen?
Talán más is, aki szeret,
Jó barátom vagy testvérem.

Én nem tudom,de áldom Istent,
Ki nékem megváltást hozott,
És azt,aki értem csak
Egyszer is imádkozott!

vima2
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Június 30. - 19:58:10
O0 x O0 x O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Július 01. - 20:15:20
Ébredjetek!

 Langymelegen szól az Ige,
 ma már egyre több helyen,
 mélyen alszanak a lelkek,
 ahol Jézus nincs jelen.
 Hol a pásztor, alvó nyájnak,
 altató igét susog,
 egykor kárhozatba jutva,
 majd örökké sírni fog.
 Ó bárcsak zengne keményen,
 térjetek meg, emberek!
 Megtéretlen gonosz szívvel,
 mennybe jutni, nem lehet!
 Üdvösségre jutásunkhoz,
 a keresztség, nem elég,
 újjá kell születnünk ahhoz,
 hogy befogadjon az ég!
 Bűnrab, hosszú életen át
 hallgathatja az igét,
 mit sem ér az, ha Jézusnak,
 nem adja át a szívét!
 Boldog: aki még időben
 döbben rá, hogy elveszett,
 így szívébe hívja Jézust,
 ki érte is vérezett!
 Ébredjetek drága lelkek,
 mert ha Jézus meg jelen,
 csak azt emeli magához,
 ki várja őt, éberen!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. VI. 18.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Július 01. - 20:19:52
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kamilla - 2014. Július 01. - 20:22:44

   O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Július 02. - 23:49:28
Mi kell még!


 Ésszel bíró emberek,
 vonják őket kegyhelyek,
 üdvösségük keresik,
 Jézus: nem elég nekik.
 Sok bűnrab, úgy vezekel,
 szobrok elé térdepel.
 Szentekhez fohászkodik,
 szívből nékik áldozik.
 Drága lelkek, mi kell még,
 Jézus néktek nem elég?
 Közbenjáró, nincsen más,
 Jézus: bűn helyettes társ!
 Aki befogadja Őt,
 mint áldott Üdvözítőt,
 már itt: övé menny hona,
 s vár rá, életkorona!

 Lelki halott voltam én,
 értem is hullt drága vér,
 egykor ott a Golgotán!
 Jézus, értem halt a fán!
 Bántam bűnös életem,
 megbocsátott énnekem!
 Legyőzte bősz ellenem,
 vádlóm, többé nincs nekem.
 Jézus bennem: ez elég,
 Benne: befogad az Ég!
 Ennél több, nem kell nekem,
 van már örök életem!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2014. VI. 25.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Július 03. - 12:22:26
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Július 03. - 19:48:25
Volt is, nem is

 Két család régóta, lakott egymás mellett,
 védték, segítették egymást, mikor kellett.
 Ha kértek valamit, elmentek egymáshoz,
 így illett az régen, békés szomszédsághoz.
 Elfogyott a fűszer, mondta szomszéd néni,
 sót, piros paprikát kéne, kölcsönkérni.
 Így szólt leányának, figyelj kedves lányom,
 kevés sót, paprikát kérj kölcsön, tányéron.
 Már futott is a lány, a szomszédhoz rögtön,
 hogy sót meg paprikát, kérjen tőlük kölcsön.
 Szomszéd néni a sót, tányérjára tette,
 piros paprikát is, hamar elővette.
 Lányka a tányéron fordított merészen,
 így a kölcsönkért só, földre hullt egészen.
 Szomszéd néni ott állt, piros paprikával,
 előtte a lányka, üres tányérjával.
 Néni a paprikát, tányérra töltötte,
 lányka meg a fűszert, szépen megköszönte.
 Aztán futott haza, a füves kerten át,
 nagy örömmel vitte haza, a paprikát.
 Majd így szólt anyjához: meg tettem mit kértél,
 itt a só, paprika, melyet kölcsön kértél.
 Édesanyja így szólt: a paprikát látom,
 ó de hol van a só? Drága kicsi lányom!
 Édesanyám, a só, tányér túl felén van,
 megmutatom azt is, nézzen ide, itt van.
 Így a paprika is, lehullott a földre,
 nincs só, sem paprika, mit kértek kölcsönbe.
 Mama és leánya, búsan összenéztek,
 fűszer volt is, nem is, melyet kölcsön kértek.
 Ezt a történetet, valahol olvastam,
 mosolyra derített, így hát tovább adtam.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. VI. 22.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Július 05. - 10:04:46
Lélekhajók!

 Égi, földi partok között, létünk zajló tengere,
 folytonosan, több milliárd lélekhajóval tele.
 A sok színes lélekhajó, túlsó part felé halad,
 időben bár hosszan tartó, időtlenben, pillanat.
 Minden hajót, láthatatlan ismert kapitány vezet,
 két birodalom várja azt, aki partra érkezett.
 Egyik hon Isten országa, másik hon a kárhozat,
 harmadikat ne keressük, nincs harmadik változat.
 Menny honába tartó hajók kapitánya, Jézusunk,
 a mennyei kikötőbe, Vele: bizton eljutunk.
 Kárhozatba menő hajók utasai, nem hiszik,
 halál után is van élet, s bűnük, magukkal viszik.
 Partot érve, meglepődnek, várja őket rettenet,
 mert a gyötrelem honából kivonulni, nem lehet.
 Sátán az ő kapitányuk ígér, de semmit nem ad,
 drága lélek: Jézus kérlel, Sátánra ne bízd magad.

 Mi vagyunk a lélekhajók, bűnre csábult emberek,
 kárhozat sötét honába, nem kell jutni senkinek.
 Vezérünk: Isten szent Fia, mint mennyei kapitány,
 Vele bizton célba érünk, nála ismert az irány.
 Ha rá bízzuk örök lelkünk, azt nem bánjuk meg soha,
 partra érve: fogad minket, angyalok fényes sora.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. VI. 26.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Július 06. - 21:11:51
Krisztusra bízd magad!

 Elsuhant felettünk, már negyed évszázad,
 látható lett rajtunk szeretet, alázat?
 Ha mi, Isten, hívő gyermekei vagyunk,
 úgy, szolgálatunkhoz erőt, tőle kapunk.
 Nem lehet közömbös, mi vesz körül minket,
 nem hagyhatjuk bajban, hívő testvérünket!
 Krisztusra bízd magad, Szövetségünk népe,
 menny felé haladva, lábnyomába lépve.
 Szavaddal, munkáddal, tegyél bizonyságot
 Uradról, ki vérén, szerezte váltságod!
 Huszonöt éven át, keze áldott, védett,
 célja, hogy Atyjához, emelhessen téged!
 Megtetted-e mindig, ami tőled tellett?
 Megálltál-e szánón, beteg társad mellett!
 Jézus szeme látta, mit nevében tettél,
 megvigasztalt téged, ha kétségbe estél.
 Csak te tudod, hányszor bocsátott meg néked,
 keresztfára verte, ó embered, vétked.
 Csak Jézusba rejtve, lehetsz biztonságban,
 ebben a bűnökkel fertőzött, világban.
 Nézz hittel Jézusra, megváltott hű népe,
 nála vár szebb hazád, el nem múló fénybe.
 És ha véget ér itt, földi vándorlásod,
 ámulatba ejt majd, szebb örök lakásod.
 Állj meg rendületlen, hű Megváltód mellett,
 Ő tette csodássá, számodra a mennyet!
 Ama dicső honban, csak egyetlen nép lesz,
 boldog: ki tartozhat, hívők seregéhez.
 ragyogó fehérben, földöntúli fényben,
 csodákat élhet át, Isten közelében.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. VI. 22.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Július 07. - 20:41:15
Van még hely!

 Isten Lelke szertejár,
 boldog: kire rátalál.
 Bűnben alvó, ébredj fel!
 Atyád hív, mert van még hely!
 Örömmel közli veled,
 üres még a te helyed,
 országában: mely csodás,
 abban nincs bűn, lázadás.
 Sem halál, sem félelem,
 csak öröm, mely végtelen.
 Ne várj, mert idő halad,
 s helyed: üresen marad!
 Látod? Isten így szeret,
 helyet készített neked.
 Kívüle mást, ne keress,
 hív: közelében lehess!
 S földről, mennybe jutva át,
 hallhassad Atyád szavát.

 Elcsábított bűnrabok,
 Isten látja sorsotok,
 van még hely, hát jöjjetek,
 hogy örökké éljetek!
 Ama dicső honba fenn,
 hol az öröm, végtelen.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2014. VII. 1.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Július 09. - 10:46:25
Rövid vonás

 Földi létünk bár szép, csodás,
 végtelenben, rövid vonás.
 Van kezdete és lesz vége,
 azon vonul, földünk népe.
 Isten alkotása vagyunk,
 életet mi, azért kapunk,
 mert drága célja van velünk,
 munkát: tetszésére tegyünk.
 Ő figyeli lépteinket,
 s egy nap: elszámoltat minket!
 Nem ok nélkül kérdi Isten,
 miként élünk, járunk itt lenn,
 mi a legfontosabb nekünk,
 testi: vagy lelki, életünk!
 Vágyunk: ha véget ér utunk,
 hozzád mehessünk, hű Urunk!
 Drága Fiad meghalt értünk,
 eltörölte minden vétkünk!
 Golgotán a kín - kereszten!
 Lelkünk, bűnben el ne vesszen!
 Fiadért szeretsz bennünket,
 felöltözteted lelkünket,
 fényruhába, hófehérbe,
 éljünk trónod közelébe.
 Szemünk láthassa arcodat,
 fülünk hallhassa hangodat,
 s az: a menny legszebb zenéje,
 melynek soha, nem lesz vége.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. VII. 2.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Július 10. - 09:42:12
Kevés az arató!

 Kübekháza felett, kék ég magasából,
 fénysugárözön hullt, Isten jóvoltából.
 fényözön töltött be teret, minden házat,
 vendégeket vártak remélve, több százat.
 S jöttek a testvérek, szívük vágyott belől,
 közelről, távolról, a négy égtáj felől.
 Jöttünk vágyó szívvel, kedves meghívásra,
 szép trombitaszóra, nem harangkongásra.
 Isten természeti nagy bazilikájába,
 melynek a magas ég, fényes kupolája.
 Délelőtt, délután, a szent Ige hangzott,
 nyolcszáz ember felett, Isten szemlét tartott!
 Kívül - belül ismer, minden drága lelket,
 nyolcszáz ember ajkán, hálaének zengett!
 ,,Térjetek meg!" Hangzott, az árnyas fák alatt,
 azok felé, kiket nyomaszt a bűntudat!
 Aratásra érett, lelki búzavetés,
 ám arató munkás, még ma is, oly kevés!
 Ma még sarkig nyitva, lelki mag tárháza,
 lelki búzamagvak befogadására.
 Megváltónkhoz hívott, minden előadás,
 Kübekházán is volt, egy szerény aratás!
 Urunk kérünk, áldd meg, azt a néhány lelket,
 mely Jézusba rejtve, új életet kezdett!
 Áldd meg az önkéntes lelki aratókat,
 vezessék, segítsék hozzád, a vágyókat.
 Mert minden búzaszem, halhatatlan lélek,
 drága kincse: Isten szerető szívének.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. VI. 30.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Július 10. - 21:34:16
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Július 12. - 16:13:34
Két hon polgára!

 Örökélet útjára,
 itt lépett a lelkem,
 s ha itt véget ér utam,
 folytatom a mennyben.

 Két hon polgára vagyok,
 két hazám van nékem,
 egyik itt, a másik meg,
 túl a földi téren!

 Földi hazám szép ugyan,
 de mégis csak véges,
 ám a másik végtelen,
 szent és dicsőséges!

 Atyám csodás tervébe,
 engem is befoglalt,
 megláthassam trónusán,
 Fia értem is halt!

 Életemnek, utamnak
 vége, soha nem lesz,
 járnom örök fénybe majd,
 végtelen öröm lesz.

 Hála, két hon polgára,
 lehet minden lélek,
 kik Jézussal járnak itt,
 Vele: mennyben élnek.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2014. VII. 4.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Július 12. - 21:29:00
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Július 12. - 22:54:10
Nyár van

 Kánikulai melegben
 pihegnek az emberek,
 várják őket meleg vizű
 tavak, folyók, tengerek.
 Útra kelnek hajón, buszon,
 légi úton, vonaton,
 jól esik a langyos fürdő,
 testet perzselő napon.

 Aratás van: csűrbe kerül,
 áldott évi kenyerünk,
 de adunk-e hálát annak,
 ki így törődik velünk?
 Áldott legyen minden kéz mely,
 ősszel vetett, most arat,
 legyen kenyér akkor is, ha
 fagyos szél kavar havat.

 Nyár van, de a szép nyárnak is
 nemsokára vége lesz,
 jön az ősz s majd, sötét felhő,
 hűvös záport permetez.
 Életünk is úgy múlik el,
 miképpen az évszakok,
 ámha Krisztuséi vagyunk,
 mennyben várnak angyalok.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. VII. 6.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Július 13. - 08:29:08
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Július 14. - 20:37:55
Nincsen időm!

 Nincsen időm: mondják sokan,
 így sok ember siet, rohan,
 mert vár reá, sok feladat,
 és fut, súlyos teher alatt.
 Egyikkel még nem is végzett,
 de már másik felé nézhet.
 Úgy elfárad, alig várja,
 legyen nyugodt éjszakája.
 Másnap megint úton üget,
 rá váró sok munka, sürget.
 Elhalasztani nem lehet,
 pedig sok az, erő felett.
 Sátán a Föld fejedelme,
 Isten ellen, dühvel telve,
 gonosz tettre lázít minket,
 baj ér? Szidjuk Istenünket!
 Elnézte ha buktunk nagyot,
 nem emelt fel, cserbenhagyott.
 Nincsen időm: ez énekünk,
 temetőben vár sírhelyünk.
 Mily szomorú bús ének ez,
 Isten nélkül, így zengedez.

 Ám Jézussal, ujjongva zeng,
 diadalmas zászlója leng.
 Földre tiport Sátán felett,
 népe zeng: hálaéneket.
 Jézus Ura az időnek,
 ad időt, a hírvivőnek.
 vigye a hírt, mindenhova,
 megtérőkre vár, menny hona!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. VII. 10.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Július 14. - 20:48:30
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Július 14. - 20:50:33
Hatvan évre emlékezem!

 Nyíregyházán hatvan éve, derült nyári alkonyon,
 lenyugvó Nap sugarában fénylett, a templomtorony.
 Esküvőre igyekezett, az ünneplő kis csapat,
 esküvői párral vonult, az alkonyi ég alatt.
 Oltár előtt meghatottan, csendben állt az ifjú pár,
 ők is és a gyülekezet, csüngött Isten szent szaván.
 Majd hangzott az esküszöveg, hitvesemet szeretem,
 s átölelte kettőjüket, a Krisztusi kegyelem!
 Vége volt az esküvőnek, az ifjú pár, útra kelt,
 a nagybetűs életúton, az életük: énekelt.
 Évek múlva, két leánnyal gyarapodott a család,
 testük, lelkük megedződött, naponkénti harcon át.
 Egymásután így suhant el, házasságban, negyven év,
 Elérték a nyugdíj időt, s jött néhány nyugdíjas év.
 Négy évtized elmúltával, törést szenvedt életünk,
 halálos betegség folytán, könnybe fúlt az énekünk.

 Húsz éve, hogy Celldömölkön, decemberi délelőtt,
 hitvesem lelke mennybe szállt, holtteste, karomra dőlt.
 Esküvőre, temetésre, egy napon emlékezem,
 Hiszem: újra együtt leszünk, ha én is megérkezem.
 Ott mi már nem házastársak, hanem testvérek leszünk,
 s mindent Atyánk tetszésére, nagy örömére teszünk.

 Így ért véget negyvenévi, hitvestársi kapcsolat,
 azóta, özvegyen rovom, földi vándorutamat.
 De nem búsan, nem egyedül, Jézussal: ki üdvöt ad,
 menny hona vár, ha majd lelkem, halálkapun áthalad.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. VII. 10.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Július 14. - 20:55:47
Szép! :'(  :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kamilla - 2014. Július 14. - 21:13:37

   Igen... dicsőség Istennek! 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Július 14. - 21:43:28
Hála Istennek Pali bácsi életéért, versszolgálatáért :pc1:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Július 15. - 09:50:26
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Július 15. - 19:58:15
Egy a közbenjáró!

 Megváltónk miután,
 sírból feltámadott,
 övéiért végez,
 ima szolgálatot.
 Nincs több közbenjáró,
 köztünk s Atyánk között,
 csak Jézus, ki értünk,
 a mennybe költözött!
 Lelke által itt van,
 testben a mennybe fenn,
 Atyja jobbján ülve,
 miértünk esdekel!

 Jézus rád bízzuk,
 ős magyar hazánkat,
 csak Te továbbítod
 Atyádhoz, imánkat.
 Imáinkban mi is,
 térdre hullva kérünk,
 öleljed magadhoz,
 próbált magyar népünk!
 Könnyes bűnbánattal,
 hittel, hozzád térjen,
 s majd földi lét után,
 menny honában éljen.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2014. VII. 3.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Július 15. - 20:51:22
Menedékvárosunk!

 Egyre sötétedő bűnterhes világban,
 bősz ellenség vonul, hívő nép nyomában.
 Hozzád menekülünk Megváltónk, Jézusunk,
 Te vagy az egyetlen, menedékvárosunk!
 Üldöz az ős ellen, nem lehet megállni,
 ha mi nem szeretnénk, zsákmányává válni.
 Jaj annak, ki nem fut, tétovázva megáll,
 Sátán elrabolja, s vár rá örök halál.
 Lelki világunk ma, bűntől szennyes, sáros,
 de van menedékhely: van, menedékváros!
 Nincsen messzebb tőlünk, egy ember karjánál,
 várva vár szelíden, szívek ajtajánál.
 Ki Őt befogadja, hálát rebeg nyelve,
 menedékvárosban, megmenekül lelke!
 Van menedékváros: Isten, hívő népe,
 ha remeg a szíved, ellenségtől félve,
 menekülj Jézushoz! Ő a sziklavárunk,
 oltalmat, védelmet, csak benne találunk!
 Bár egyre vészesebb, a Sátán ostroma,
 ezt a Sziklavárat, nem veszi be soha!
 Szegény bűnüldözött, van egy menedékhely,
 Jézus az: s e várban, most is van elég hely.
 Örvendj, Sátán elől menekülő lélek,
 az ő zsoldosai, abba sose térnek!
 Földi menedéknek, lesz majd egy szebb mása,
 égi Jeruzsálem, hívő nép lakása.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. VII. 11.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Július 16. - 14:46:48
Meglátjuk egymást…



 Egy kedves családnak

 szíve gyászba borult,

 a hitves, jó anya,

 menny honába vonult.

 Holtra vált testéből,

 mennybe szállt a lelke,

 itt maradt a család,

 szeme könnyel telve.

 Isten meghallgatta,

 esdeklő imáját,

 lelke levetette,

 szürketest – ruháját.

 Hosszú betegsége,

 őt ágyhoz kötötte,

 most árva családja,

 sírva áll körötte.

 Könnyhullatás közt is,

 él a boldog remény,

 Aki a Krisztusé:

 halál után is él!

 Itt a haláltusa,

 egyetlen pillanat,

 s a lélek: régiből,

 új honba áthalad.

 Drága kedvesünket,

 haza hívta Urunk,

 meglátjuk majd egymást,

 ha véget ér utunk.



 Pecznyík Pál

 Celldömölk

 2014. VII. 5.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Július 16. - 14:54:40
Kit követünk!

 Már Édenben, fűtve vágytól,
 elfordultunk hű Atyánktól.
 Csábítóra bíztuk magunk,
 kényszer futárai vagyunk.
 Egyre hajszol, meg ne álljunk,
 menny honába, ne találjunk.
 Mint egy hajcsár, terel minket,
 megfertőzte szíveinket.
 Jól megtömte testi vággyal,
 fussunk együtt, a világgal.
 Önzően, magunknak éljünk,
 széles útról, le ne térjünk.
 Gazdagságra, rangra törjünk,
 szenvedőn: ne könyörüljünk.
 Versenypályán, elsők legyünk,
 emlegessék hírünk, nevünk.
 Szerte járva, szemlélődjünk,
 csak lelkünkkel, ne törődjünk.
 Élvezzük ki az életet,
 ezt a néhány évtizedet.
 Mert arasznyi a földi kor,
 halál hamar, földre tipor.
 Sátán célba, így ér velünk,
 vele együtt, mind elveszünk.

 Jézus értünk jött a földre,
 testruhánk, magára öltve,
 győzött: Sátán s halál felett,
 ajándékoz új életet
 azoknak: kik hisznek benne,
 s felszárnyal velük a mennybe.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2014. VII. 10.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Július 16. - 15:15:03
O0

Pali bácsit olvasva, biztos hogy Istentől kapta ezt a szolgálatot, olvastam már pár keresztyén költőt, de ennyire termékenyt talán még soha!
Áldja az Úr Pali bácsit a további szolgálatában!
szivetadja
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Július 16. - 16:55:13
Ámen!

 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Virág - 2014. Július 16. - 17:09:32
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Július 17. - 19:26:49
Köszönöm a bejegyzést és az egyetértéseket, elküldtem Pali bácsinak.

 vint
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Július 17. - 19:29:33
Két hon polgára

Két országnak polgáraként
rovom, vándorutamat,
menetközben magasztalom,
életadó Uramat.
Kegyelméből, két országnak
honpolgára lehetek,
jóvoltából, az egyikből,
a másikba mehetek.
Az a hon melyben születtem,
testi, ideig való,
a másik hon, láthatatlan,
ám az, örökkévaló.
Láthatóban készülök fel,
láthatatlan hazámba,
s mindennap örömmel várok,
Atyám hívó szavára!
Fia: otthont készít nekem,
újat, örökkévalót,
öröm, szeretet és béke,
vár abban, minden lakót.
Ó de mégis, legtöbb ember
nem hiszi, két hona van,
csak földihez ragaszkodik,
pedig itt hagyja hamar!
Úton vagyunk: láthatóból,
láthatatlan hon felé,
s megváltottan, fényruhában
állhatunk, az Úr elé!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2014. VII. 6.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Július 17. - 19:48:06
Kereszt mása!

 Szobám falán, ágyam fölött
 függ, kis fakereszt,
 Mátra ormán, ifjúkorban,
 készítettem ezt.
 De akkor még nem tudhattam,
 meddig láthatom,
 azóta már, öt évtized nyoma, arcomon.
 Öt évtized sodrásában
 sem, feledtem el,
 ahol éltem, ágyam fölé,
 függesztettem fel.
 Én változtam, de keresztem,
 ugyan az maradt,
 színe, dísze nem változott,
 ötven év alatt.

 Minden kereszt, így enyém is,
 kis szobám falán,
 mása annak: mely állt egykor
 fenn, a Golgotán!
 Ám arra a kínkeresztre,
 szent élet került!
 Jézusé! Ki helyettem is,
 halálba merült!
 Imádom őt, mert helyettem,
 értem szenvedett!
 Hogy lehessek menny polgára
 én, az elveszett!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2014. VII. 12.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Július 18. - 18:53:56
Istenünk irgalmazz

 A jóságos Isten
 minden embert szeret,
 csak mi neheztelünk
 egymásra, emberek.
 Lehet gazdag, szegény,
 fehér vagy fekete,
 egyformán omlik rá,
 az Isten melege.
 Ő keblére ölel,
 felnőttet, gyermeket,
 nem von meg mitőlünk
 vizet, sem kenyeret.
 És mégis, százezrek,
 éhen, szomjan halnak,
 mert áldozás helyett,
 szívben kövek vannak.
 Fagyos világunkban,
 kihűlt a szeretet,
 sokfelé, munkára
 hajszolnak, gyermeket.
 Sok leány áruba
 bocsájtja a testét,
 kénytelen feladni,
 ezt a drága kincsét!
 Istenünk irgalmazz,
 embervilágunknak,
 örök életre csak,
 Krisztus hívők jutnak!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. VII. 5.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Július 18. - 19:01:19
Élővé vált száraz fák!

 Isten felé szárnyal, dicsérő énekem,
 nem nézhette tétlen, száraz fa életem.
 Mert száraz fák között, száraz szálfa voltam,
 őskígyó mérgétől, elterültem holtan.
 Isten azonban a csodák nagy Istene,
 élő fává formált, atyai szent keze.
 Fiát földre küldte, ki élő szent fa volt,
 értem, száraz fáért, vérével áldozott!
 Jézus élő zöld fa, a száraz fák között,
 minket száraz fákat, vérével öntözött!
 Öntözése nyomán, már sok fa zöldre vált,
 így rajtuk a gazda, gyümölcsöket talált.
 Mégis, a legtöbb fa, száraz, halott maradt.
 bár mindent megkapott, a gondozás alatt.
 Fájó, keserű lesz, a száraz fák vége,
 örök tűz tavába zuhannak a mélybe.
 Hitetlenség miatt, száradtak el, a fák,
 soha nem lesz rajtuk, gyümölcshozó virág.
 Hitetlen világfi, ámulva nézzed ezt,
 harmadnap kizöldült, a száraz kínkereszt!
 Száraz fák hit által, mind zöldekké válnak,
 s rajtuk nincs hatalma, az örök halálnak!
 Ilyen nagy változást, Isten hozhat létre,
 halott fa életek, feltámadnak élve!
 Hófehér köntösben, trónja köré állnak,
 boldog örömére, az örök Atyának.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. VII. 5.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Július 19. - 19:40:55
É N E K

 Úr Jézus menny Királya, kétezred éve már, úgy vágyunk téged látni, sötét az éghatár.
 Tudjuk, hogy Lelked által, Te magad vagy velünk, bocsáss meg, ha mégis, könnybe fúl énekünk.

 Mert ellen gyötri egyre, megváltott népedet, irgalmat nem ismerve, olt ki sok életet.
 Haragjától, dühétől, nyugalmunk nincs nekünk, kérünk: emelj magadhoz, mert másként elveszünk!

 Ígéretedben bízva, rég várjuk jöttödet, igéd: szívünkbe jelzi, mint égi nagykövet.
 Váratlanul jössz értünk, nappal vagy éjjelen, véget nem érő élet, vár ránk a mennybe fenn!

 Dallam: / Ó Jézus árva csendben: 298-as dicséret.
 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. VII. 10.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Július 19. - 19:57:41
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Július 20. - 17:58:25
Találkozni fogunk!

 Múló idő suhan, szárnyal,
 hetvenegy éve már,
 fakóra vált csoportképről,
 sok szempár néz le rám.
 A több tudásért én ugyan,
 nem nagyon hevültem,
 huszonnégy évesen mégis,
 diákpadba ültem.
 Népfőiskolások közé,
 nem hiába mentem,
 földművelés területén,
 gyémántokra leltem.
 Bezárkózott diák voltam,
 szólni: alig mertem,
 áldott nap volt, amelyiken,
 Jézust megismertem.
 Azóta már Vele járok,
 Őt imádom térden,
 meg nem hálálhatom soha,
 vérét adta értem!
 Népfőiskolás társaim,
 tán már nem is élnek,
 hiszem: találkozni fogunk,
 ha a mennybe térek.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. VII. 12.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Július 21. - 23:04:52
Örök valóság!

 Bibliában közli velünk
 Isten, ki szent jóság,
 múló földi létünk után,
 vár örök valóság!
 Nem közömbös, húsba vágó,
 itt, hogy élünk, járunk,
 kitárul-e Jézus előtt
 a szívünk, a házunk.
 Engedjük-e: Lelke által
 szolgálhasson bennünk,
 Szentlelkével szeretetben,
 forrjon össze lelkünk.
 Mérhetetlen felelősség,
 nem játék az élet,
 életharcunk, győztesen, vagy
 kudarccal ér véget.
 A végtelen valóságot
 nem látjuk, de hisszük,
 míg lelkünket, porsátorban,
 a menny felé visszük.
 Örök hazánk szent valóság,
 Isten abban vár ránk,
 Fia vérén, fiak vagyunk,
 hozzá szárnyal hálánk.
 Dicső Atyánk közelében,
 létünk nem ér véget,
 ma még, fel sem tudjuk fogni,
 a ránk váró szépet.
 Melyet mennyben: áldott keze,
 készített el nékünk,
 mégis: mind ezeknél szebb lesz,
 Vele, fényben élnünk.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2014. VII. 16.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Július 22. - 20:05:15
Mi vagyunk adósok!

 Édesatyám, olyan sokszor, nem törődtem véled,
 nem Te tartozol énnekem, én tartozom néked!
 Életemet, mindenemet ajándékul adtad,
 Értem: nyomorult bűnösért, Fiad halni hagytad!
 Mégis, sokszor hálátlanul, úgy látom, úgy vélem,
 nem én vagyok az adósod, Te vagy adós nékem.
 Engedted, hogy balesetben, fájdalmak közt éljek,
 napokon át, ágyhoz kötve, segítséget kérjek.
 Többször jött ki az ajkamon, hát az Isten hol van?
 pedig áldott kezed védett, s nem maradtam holtan.
 Éveimre visszanézve, elpirul az arcom.
 kegyelemből, megtartottál, súlyos életharcon!
 Atyám: én vagyok adósod, ó bocsáss meg nékem,
 vissza, sosem fizethetem, amit tettél értem!
 Adósságom: a keresztre felszegezve látom,
 ilyen csodás nagy szeretet nincs több, a világon!

 Mi vagyunk az adósaid, örök élő Isten!
 soha meg nem hálálhatjuk azt, mit adtál ingyen.
 De nem is vársz mást mitőlünk, csak szívbéli hálát,
 dicsőítsük érte Fiad, lelkünk nagy Királyát!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. VII. 16.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Július 23. - 09:19:54
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Július 23. - 20:51:16
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Július 23. - 21:10:35
Jézussal vagy nélküle!

 Hajótöröttek vagyunk mind,
 bűnre csábult emberek,
 sértetlen lelki hajója,
 nincs e földön senkinek.
 Bűnös ősünk, már Édenben,
 hajótörést szenvedett,
 mivel Alkotója helyett,
 a Sátánnak engedett.
 Azóta, bűn vihar tombol,
 földi élet tengerén,
 s vihar láttán, félelem ül,
 földünk minden emberén.
 Félelem a süllyedéstől,
 félelem a haláltól,
 egy hajó se jusson partra,
 a Sátán az, ki gátol.

 Alkotónk: a mennyből látja,
 hajótöröttek vagyunk,
 ám ha kérjük segítségét,
 úgy életben maradunk.
 Hívjuk Jézust kis hajónkba,
 vészes hullám elsimul,
 s kit Édenben cserbenhagytunk,
 túlsó parton, vár az Úr!

 Nem ér partra az a hajó,
 melyben Jézus nincs belül,
 mert kénköves tüzes tóban,
 mindörökre elmerül.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2014. VII. 14.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Július 24. - 20:24:19
Egységben az erő!

 Mért harcolunk egymás ellen,
 hitben járó emberek,
 mennyből való igazsága,
 nincs közöttünk senkinek?
 Jézus Krisztus az igazság,
 mi mind: bűnösök vagyunk,
 csupán üres szélmalomharc,
 mit egymással folytatunk.
 Hát még most sem vesszük észre,
 ki van a hátunk mögött?
 Sátán: aki a Golgotán,
 Megváltónkkal ütközött.
 Ám a harcban, csatát vesztett,
 legyőzve, alul maradt,
 haragjában: legyőzője
 népe ellen, vív hadat.
 Ismerjük hazug módszerét,
 hiába rejtőzik el,
 gonosz célja: vesszen össze,
 testvér a testvérivel.
 Hívő társak: hidaljuk át,
 vagy bontsuk le, a falat,
 úgy győztesen vonulhatunk,
 Krisztus zászlója alatt!
 Egységünket megbontani,
 ne engedjük meg, soha!
 Megváltónkkal együtt menve,
 vár ránk, életkorona!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. VII. 17.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Július 24. - 21:40:40
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Július 25. - 20:18:06
Béke és boldogság

 Puskaporos hordón ül, az embervilág,
 és vészesen terjed gyűlölet, ez a láng.
 Titkon telepített, sok fegyverarzenál,
 csak idő kérdése, mikor hull róla zár!
 Élesre töltve vár, több atomszerkezet,
 hogy lángba borítson családot, nemzetet!
 Földünknek több táján, dörögnek fegyverek,
 s halnak meg vétlenül felnőttek, gyermekek.
 Fertőző gyűlölet, sok embert ejt rabul,
 sebzett békegalamb, holtan a porba hull.
 Pedig békét óhajt, Földünk minden népe,
 s talpalatnyi helyet, mégsem lel a béke!
 Nyomor miatt sokan, az Istent okolják,
 káromló szavukkal, egét ostromolják.
 Pedig bűn ott lapul, sötét szívük mélyén,
 bűnt bűnre halmoznak, az Istent sem félvén.

 Istenünk irgalmazz, szegény bűnösöknek,
 utódai vagyunk, első bűnesetnek.
 Gyűlöletet, Sátán fecskendezett belénk,
 mentő szeretettel, Fiadban jössz elénk!
 Az igazi békét, benne hoztad nekünk,
 nem gránát, szeretet, béke a fegyverünk!
 Nálunk nem lelhető, élet oltó fegyver,
 célunk, hogy Jézushoz jusson, még sok ember!
 Halál ura felett, győztes lett az Élet,
 Jézus ma is várja azt, kit bűne éget.
 Tartós békét soha, nem hoznak fegyverek,
 békét: csak Jézusban nyerhetünk emberek!
 Béke, boldogság az, melyre régtől vágyunk,
 mindkettő benned van Krisztus, nagy Királyunk!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. VII. 18.

Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Július 26. - 21:05:30
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Július 27. - 03:12:18
Szóljatok Jézusról!

 Alkotónk az élő Isten.
 tétlenül azt nem nézheti,
 hogy Sátán csábítására,
 hátat fordítottunk neki.
 bűnbánó bűnösök előtt,
 a mennykapu most még nyitva,
 mikor Zárul? Az időpont,
 a kegyelmes Isten titka!
 A gyöngykapu, Jézus Krisztus,
 Isten dicsőséges Fia,
 vérét ontotta bűnösért,
 ne kelljen elkárhoznia.
 Keskeny útra tért bűnbánók,
 kik már ujjá születtetek,
 a mennyei örömhírrel,
 népek közé siessetek!
 Bátran szóljatok Krisztusról,
 akkor is, ha kinevetnek,
 hirdessétek az örömhírt,
 nagyoknak és kicsinyeknek!
 Csak Jézus a közbenjáró,
 Isten és bűnösök között,
 boldog: ki hozzá menekül,
 ruhát kap, mely fényből szövött.
 Aki viszont megkerüli,
 az már eleve elveszett,
 mivel büszkén elvetette,
 érte lenyúló szent kezet.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. VII. 24.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Július 27. - 10:17:27
Ámen! O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Július 27. - 11:15:50
 :like: x  :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Július 27. - 19:37:46
Legszentebb áldozat!

 Megváltónk szenvedésére, még csak gondolnunk is nehéz,
 ha szemünk: két ezredéves eseményre, távolba néz.
 Pilátus beleegyezett, a nép akarata legyen,
 Jézus keresztre feszítve, haljon a Golgota hegyen!
 Megváltónkat: mint szemetet, kísérik szemétkapun át,
 gonosztévőnek csúfolva, Atyánk, értünk haló Fiát!
 A Golgota dombra érve, letépik a ruhát róla,
 piruló arccal vérezik, bűneinknek hordozója.
 Aztán Urunk vérző testét, szegezik a keresztfára,
 igazságnak, hazugságnak, kezdődik a nagy csatája!
 Végtelen hat órahosszat függ ott Jézus, Ég s Föld között,
 Teremtő a teremtménnyel, mély fájdalomban ütközött.
 Föld legnagyobb háborúja, úgy tűnt, hogy gyásszal ér véget,
 midőn égő áldozatként, elégett egy drága élet!
 Áldott Urunk meghalt ugyan, így győzött le Sátánt, halált,
 tetemét bár sírba tették, ámde Lelke, a mennybe szállt!
 Megváltónk a sziklasírban, csak három nap volt, mint halott,
 Győztes Úrként, elhagyta azt, s dicső testben feltámadott!
 Bár a Sátán, Jézus felett, nyert egy rövid diadalmat,
 nem hitte, hogy a Teremtő Lelke: soha meg nem halhat!
 Az irigy főpapságnak is, csak rövid volt diadalma,
 mert a kárpit kettéhasadt, győzött Jézus nagy hatalma!
 Jézus Krisztus győzelmével ért véget, a véres dráma!
 Láttán: bűnös, törj ma össze, ilyen nagy volt, bűnöd ára!
 Jézus pirult, tehelyetted, hogy te ne függj mezítelen,
 ne lehessen büntetésed a kárhozat, a végtelen.
 Ilyen nagy áldozat láttán, csak ámulni, sírni lehet,
 erre csak az Isten képes, aki maga a szeretet!
 Tökéletes szent áldozat, rég végbement érted, értem,
 hogy új, dicső testben éljünk, Atyánk előtt, hófehérben.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. VII. 24.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Július 27. - 19:54:51
Ámen.  O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Július 28. - 20:43:16
Két asztal
 (I: Korintus: 10, 21.)

 Nem vezethet senki félre, nem vagyok már kisgyerek,
 Isten igéje alapján, két nagy asztalt ismerek.
 Az egyik az Úr asztala, a másik a Sátáné,
 egyiken friss forrásvíz van, a másikon narancslé.
 Úr asztalán kenyér és bor, Sátánén hurka, kolbász,
 szomorú, hogy Sátánéhoz, sokkal nagyobb a vonzás.
 Világos, hogy két asztalhoz, egyszerre nem ülhetünk,
 egyszer ide, egyszer oda, Isten ezt tiltja nekünk!
 Nem ihatjuk Úr poharát s az ördögök poharát,
 a két asztalhoz járulók, elkárhoznak odaát.
 Az ördögök nagy asztala, földi jókkal van tele,
 kínálják a lelki mérget, sőt dicsekszenek vele.
 Két asztalnak vendégei mind, becsapott emberek,
 azt hiszik, jót cselekszenek, bár csak tengnek, lengenek.
 Hétköznapon várják őket, csábító testi javak,
 testük élvezetet hajszol, de lelkileg, alszanak.
 Vasárnap, Úr asztalánál, várnak lelki eledelt,
 nincs helye ott az igének, hol szív, világgal betelt.
 Két asztalhoz, egy időben, települni nem lehet,
 vagy egyiknél, vagy másiknál töltjük el, az életet.
 Az ördögök asztalától, jöjjetek el, emberek,
 hogy kárhozat csapdájába, ne essen a lelketek!
 Két asztal között ingázik, tévedt emberek sora,
 ám kétfelé sántikálók, nem üdvözülnek soha!
 Ezért boldog, ki Jézusnak asztalához települ,
 élet forrásából ihat, és üdvöt kap, örökül.
 Vegyük kézbe, ürítsük ki, az Úr Jézus poharát,
 abból felüdül a lelkünk már itt, és majd odaát.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. VII. 24.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Július 30. - 01:13:36
Hívő nép szolgálata!

 Lelki holtak között szolgál Isten, népe,
 nagyon változatos, lelki holtak képe.
 Fiatalok vígan, vidám táncot ropnak,
 sokan rabszolgái, a kábító drognak.
 Egyre többen: fényes gépkocsikon járnak,
 nincstelen éhezők, kukákban turkálnak.
 Kereskedők futnak, zsírosabb konc után,
 kisemmizettek meg, nézik őket bután.
 Kocsmák, bormérések, telve vendégekkel,
 egyre szomjasabbá váló, betegekkel.
 Nincs egy perc idejük, lelkükkel törődni,
 kárhozatban fognak örökké sínylődni.
 Ahányféle csoport, annyiféle bálvány,
 alkotója mindnek, emberölő Sárkány.
 Elégedetten néz, holtak táborára,
 amely kész ugrani, csábító szavára.
 Kínálja csillogó, hamis portékáját,
 s nem szánja a holtak nagy tragédiáját.
 Rabszolgáit hagyja, templomokba menni,
 csak örök életre, ne jusson el senki.
 Rendkívüli éber, lelki holtak őre,
 ,,Elkárhozott" írja majd, a szemfödőre.

 Lelki halottaknak, van még egy esélye,
 mielőtt rájuk tör, a zord halál éje.
 Kinek lelki vágya, meglátni a mennyet,
 a lelki halálból, új életre kelhet!
 Jézussal: ki sírból, harmadnap feltámadt,
 a második halál, annak már nem árthat!

 Isten, hívő népe: lelki holtak között,
 hirdesd a mennyei, végtelen örömöt.
 Van lelki élet is, nem csak lelki halál,
 nem marad végleg ott, aki a sírba száll!
 Minden temetőkert, átmeneti szállás,
 Istennél vár minket, boldog viszontlátás!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. VII. 20.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Július 31. - 01:24:29
 Fény sötétség helyett!

 Milyen nyomorult az ember,
 ameddig Isten nélkül él,
 mindent önmagának szerez,
 számára nincs szebb úti cél.
 Harcmezővé vált a világ,
 véres háborúk mindenütt,
 akit méregből megütnek,
 az könnyen duplán visszaüt
 Gyermekjátékok között is,
 vannak már kicsiny fegyverek
 kis kardok, puskák, harckocsik,
 várnak rátok kis gyermekek.
 Támadásra, védelemre,
 korán fel kell kerekedni,
 Felnőttektől lesitek el,
 hogyan kell majd verekedni.

 Mennyire más, olyan élet,
 melyben az Úr Jézus velünk,
 Sátán rendre megszégyenül,
 ha büszkén támad ellenünk.
 Kegyelemre, megváltásra
 szorul, minden bűnös ember,
 Isten szeretete ellen,
 sehol nincs hatásos fegyver.
 Bűnbánónak nem kell többé
 viselnie, a bűnterhet,
 ha Jézusra bízza magát,
 örök üdvösséget nyerhet!
 Azt is, ki Isten nélkül él,
 bűnbocsátó Jézus várja,
 kárhozat sötétje helyett,
 örök fény lehet hazája.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2014. VII. 22.   
 
    
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Augusztus 02. - 12:28:59
Tettre váltott imádság!

 Derült nyári napon, ragyogó napfényben,
 hazánk több tájáról, gyülekeztünk szépen.
 A természet csodás, színes templomába,
 fala láthatatlan, Ég a kupolája.
 Örömmel várt minket, Kübekháza népe,
 lombruhás fák alá, falu közepére.
 Árnyas parkban szépen teltek, a széksorok,
 örömmel néztek ránk, mennyből az angyalok.
 Harsanó kürtjelre, mindnyájan felálltunk,
 Himnuszban ég felé szárnyalt, imádságunk.
 Isten elé gyűjtött minket, a Szentlélek,
 nyolcszáz hívő ajkán zengett, hálaének.
 Az Ige: mint kenyér, lelkünk nagy asztalán,
 szűnt a lelki éhség, az Ige hallatán.
 Táplálkozott: a sok éhes, szomjas lélek,
 csodás erejével, az áldott igének.
 Aratásra érett, testi, lelki kalász,
 testi, lelki mezőn, folyt a nagy aratás!
 Láthatatlan karját, Megváltónk feltűrte,
 lelki magvak gyűlnek, a mennyei csűrbe.
 Emberajkon hangzik, az Isten hívása,
 néhányan indulnak, a kedves hívásra.
 Megható a látvány, fenn az emelvényen,
 némely bűnbánónak, könny csillog szemében.
 Nem szégyellik Krisztust, minden szem láthatja,
 mennyben várja őket, lelküknek Szent Atyja!
 Közeleg az alkony, száll a záró ének,
 a boldog résztvevők, lassan hazatérnek.
 Istennek adj hálát, Kübekháza népe,
 az Úr Jézus járt itt, s Vele: hívő népe!
 Hisszük: áldott Urunk, nem hiába járt itt,
 lám így viszonozta, hívei imáit.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. VII. 26.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Augusztus 02. - 13:17:43
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Augusztus 04. - 00:05:43
Csillagfényű Biblia

 Csodálva imádunk téged: Urunkat, Ég és Föld Urát,
 szavad által létre hoztad, az égbolt minden csillagát!
 Körül öleli földünket, a hatalmas csillagtábor,
 úgy áll felettünk a nagy Ég, mint hatalmas csillagsátor.
 Ősi Bolygónk déli felén, Dél keresztje emlékeztet,
 Golgotán a kínkereszten, váltságunkat elvégezted!
 Csillaghalmaz, tejútrendszer, a mi csillagos Bibliánk,
 s a csillagok fény-ablakán, féltő szemed, tekint le ránk!
 A ragyogó csillagos Ég, dicső hatalmad hirdeti,
 számon tartod valamennyit, egyetlen híja sincs neki.
 Éjjelente, szavak nélkül, a sok csillag üzen nekünk,
 vannak hulló csillagok is, hulló csillag: az életünk.
 Földön, megváltott népednek, azt üzenik a csillagok,
 bűnök vészes éjjelében, mint mi: ti is, ragyogjatok!
 Fényeteknél: még sok lélek, üdv útjára lépni merjen,
 csillagfényű hívő néped, nálad örök honra leljen!
 Hála, nem csak az égbolton, földön is vannak csillagok,
 Fiad vérén megváltottak: csillagfényű kicsik, nagyok.
 Csillagfényű Bibliánkért, Urunk téged imádhatunk,
 Csillagokhoz hasonlóan, bűn éjében, ragyoghatunk!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. VII. 30.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Augusztus 04. - 09:18:02
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Augusztus 04. - 21:11:53
O0 x O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Augusztus 05. - 00:56:09
Boldog, aki nem kíváncsi

 Sokan kérdik kíváncsian, mások okosan vagy bután,
 ismerjük a földi létet, de mi van a halál után?
 Isten adta életünket: s az, halállal nem ér véget,
 ős ellenünket, a halált, legyőzte Jézus! Az élet!
 Élet örök: így fölötte, a halálnak nincs hatalma,
 halál, tűztavába kerül, győzött Jézus diadalma!
 Halál utáni életről, Jézus igazít el minket,
 ha mi hiszünk váltságában, megnyitja az értelmünket.
 A végtelen élet útján, halál csupán egy pillanat,
 vándorlásunk nem ér véget, csak pillanatra megszakad.
 Hústestünk itt, porrá válik, szebb új örök testet kapunk,
 holtunk után két hon vár ránk, de melyikbe lesz otthonunk?
 Holta után hova kerül, minden ember itt dönti el,
 új hon: láthatatlan s örök, ellentétben, a régivel.
 Letelepszünk új hazánkban, tovább nem költözünk többé,
 Üdvösség lesz, vagy kárhozat, abban élünk majd, örökké.
 Minden ember hitén múlik, mi vár rá halála után,
 ha elhiszi, vagy nem hiszi, mi ment végbe a Golgotán!
 Ki elhiszi a váltságot, új földön él majd örökké,
 aki kételkedik benne, az fényt nem lát, soha többé.
 Boldog: aki nem kíváncsi, mi vár rá halála után,
 Istent dicsőíti ajka, égi örömhír hallatán.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. VII. 30.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Augusztus 06. - 02:38:59
Égi szobrász!

 Michelangeló boldogan
 ült, egy márványtömb előtt,
 ő már angyalt látott abban,
 s lassan kibontotta őt.
 Vésővel és kalapáccsal,
 addig vésett, faragott,
 míg a megálmodott angyal,
 előjött és ragyogott.

 Az ember is, ilyen tömör,
 szürke kőtömbből való,
 vésővel és kalapáccsal
 faragja, az Alkotó.
 a sok apró ütés nyomán,
 a sok forgács lepereg,
 végül: a szobrász örömmel,
 arca mását látja meg.

 Láthatatlan égi szobrász,
 naponta így kézbe vesz,
 Ő csak javunkat munkálja,
 ha bár néha, megsebez.
 Nemes céllal farag minket,
 Hozzá hasonlók legyünk,
 dicső testben lásson minket,
 ha trónjához felmegyünk!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. V. 8.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Augusztus 06. - 12:26:47
Ámen!

 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Augusztus 07. - 00:40:54
 
     Vágyálom!

 Harminckétezerszer virradt rám a hajnal,
 kevés örömmel, sok, súlyos gonddal, bajjal.
 Harminckétezerszer szállt le Nap, fölöttem,
 s tértem nyugovóra fáradtan, törötten.
 Ezért, ez a világ, nem az én világom,
 imádkozó ajkú, közösségre vágyom.
 Melyben minden ajkon, hálaima zendül,
 ahol kéz nem ütni, simogatni lendül.
 Harag, vagy gyűlölet, abban ismeretlen,
 hála, öröm, béke, lakik a szívekben.
 Abban ismeretlen a bomba, a fegyver,
 drága életeket, nem olt ki, az ember.
 Abban hódolatot nem kap, a pénz-mammon,
 milliárdos nem ül, a gyűjtött pénz- halmon.
 Nem lelhető abban, se korház se börtön,
 sem beteg, sem gyilkos, nincs azon a földön.
 Abban az országban, temetőt sem látni,
 lelkem dicsőséges új testben fog járni!
 Abban a népek mind, egy nyelvet beszélnek,
 nem lesznek gazdagok, nem lesznek szegények.
 Ott örömmel tölt be minden szívet, jólét,
 Istennek ad hálát, a sok szépért, jóért.
 Atyám: vajon mikor teljesül e vágyam?
 Utoljára mikor, vethetem meg ágyam.
 Nem lesz este, nem jön szemeimre álom,
 az lesz el nem múló, gyönyörű világom!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. IV. 30.    
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Augusztus 08. - 01:04:19
Köszöntés!

 Harmatos nyári reggelen,
 Nap fénye ragyog mindenen.
 Eljött, gyülekezet népe,
 Szentháromság ünnepére.
 Konfirmandus fiúk, lányok,
 cédrusok és tulipánok.
 Virultok a Nap fényében,
 Isten virágoskertjében.
 Kongnak, zúgnak a harangok,
 mennybe szállnak énekhangok.
 Az ünneplő gyülekezet,
 örömmel néz benneteket.
 Lépjetek az oltár elé,
 hálátok szálljon Ég felé.
 Az Úr Jézus hív magához,
 megterített asztalához.
 Hallja, ajkatok imáját,
 vegyétek szent vacsoráját!
 Mai napon még először,
 de jövőben, minél többször.
 Vonuljatok úton végig,
 dicsőséges égi célig!
 Mint az Atya gyermekei,
 Jézus Krisztus testvérei!
 Lehessen Urunk temploma,
 család második otthona!
 Miként ma ti, szép ruhában,
 nyolcvan éve, konfirmáltam.
 Az a nap, már csak szép emlék,
 hol Petőfit keresztelték.
 Urunk áldjon benneteket,
 köszönt idős testvéretek.
 Hisszük: ha földről távozunk,
 mennyben ismét, találkozunk.
 Atyánk közelében leszünk,
 s fény-ruhában, ünnepelünk.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. V. 2.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Augusztus 09. - 10:19:47
Zarándokút

 Jertek velem, rongyruhájú
 zarándokok, szegények,
 menjünk a halál hegyére,
 lehessünk hófehérek.
 Ott függ: az Isten Báránya,
 miértünk kínba, vérbe,
 kész átvenni szennyes ruhánk,
 s fehéret ad cserébe!
 Halál hegyén, bűnraboknak,
 Isten szíve kitárult,
 ott vár minket, hű Megváltónk,
 akit Júdás elárult!
 Nézzünk hittel a keresztre,
 szebb honba vágyó lelkek,
 bűnbánók, a régi helyett,
 egy szebb új honra lelnek.

 Halál hegye a Golgotán,
 élet heggyé változott,
 áldott gyermekek lehessünk,
 Megváltónk lett átkozott!
 Zarándokút, menny honába,
 halál hegyén át, vezet,
 el nem múló öröm vár ott,
 minden megtért gyermeket.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2014. VIII. 7.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Augusztus 10. - 12:19:56
O0 x O0  x  O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Augusztus 10. - 17:33:57
Vágy: szolgáló szeretetre!

 Úgy szeretnék szeretni, mint
 engem Jézus szeretett,
 mikor én még nem is éltem,
 Ő már értem fizetett!
 Nem arannyal, nem ezüsttel,
 bűntörlő szent vérével,
 vérharmatos lábnyomában,
 vonulhassak békével.
 Nem volt személyválogató,
 minden embert szeretett,
 azt is: aki a Golgotán
 kínját látva, nevetett.
 Jézusnak nem volt vagyona,
 mégis, mindig csak adott,
 árasztotta szeretetét,
 mint mennyei illatot.
 Idővel: úgy gazdálkodott,
 mint közülünk senki sem,
 mennyei idő szerint járt,
 s nem késett el, sohasem.
 Csak úgy tudok szeretni én,
 miként Jézus szeretett,
 ha drága Szentlelke által,
 Ő tölti be szívemet.
 Ne legyek más, csupán csak egy
 szürke törékeny edény,
 értékemet Jézus adja,
 ha bennem Ő lesz a fény!
 Így a hála és dicséret,
 egyedül Őt illeti,
 s nékem elég, ha szívemben,
 szállást, nyújthatok Neki.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2014. VIII. 5.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Augusztus 11. - 20:57:57
Vádlottak padján!

 Vádlottak padjára került, minden ember,
 mivel ott, Édenben, vétett Isten ellen!
 Midőn démonvezér, szavára hallgatott,
 többé félelmében, békén nem alhatott.
 Zöldlombú bokrok közt bújt el, félelmében,
 pedig vessző sem volt, Atyjának kezében.
 Keresésére ment, rejtőző embernek,
 fügelomb ruhájú, két félős gyermeknek.
 Ádámnak, Évának, bőrruhát készített,
 hogy betakarjanak, rút meztelenséget.
 A szép Édenkertet, el kellett hagyniuk,
 kietlen pusztában élniük, halniuk.
 Kis családra hamar - bűn miatt - gyász borult,
 második gyermekük: már korán, sírba hullt.
 Káint betöltötte, irigységnek lelke,
 bőszült haragjában, Ábelt holtra verte!
 A szülői házat, el kellett hagynia,
 Nód földjén települt, az lett az új hona.
 Ádám kis családja, hamar kettészakadt,
 s hullt a könny, hullt a vér, halálos bűn miatt!
 Földre szegzett szemmel, bűnökben elmerült,
 életre való volt, halálra szenderült.
 Fiában: emberként, Isten lejött érte,
 bűnfoltos ruháját, fehérre cserélte!
 Bűnösök vagyunk mind, Ádám ivadékok,
 Atyánktól elpártolt, lelki nyomorékok.
 De Atyánk nem hagyott minket, a bűnbe lenn,
 Megváltónk szebb otthont készít, a mennybe fenn!
 Vádlottak padjára: helyettünk Ő került,
 ránk váró kínokban, helyettünk részesült!
 Feltámadás napja, nemsoká felvirrad,
 Jézus eljön értünk, s Atyjához felragad!

 Pecznyík Pál Celldömölk VIII, 2.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Augusztus 12. - 19:19:16
Tiltott útról, üdv útjára...

 Szabad döntés ajándékát
 adta nékünk, Isten,
 ám a Sátán résen volt és
 tilosba vitt, itten.
 Ne legyünk naiv gyermekek,
 felnőttekké nőjjünk,
 halhatatlan lelkünk helyett,
 testünkkel törődjünk.
 Azt hazudta: nincs láthatlan,
 csak láthatók vannak,
 élvezzék ki az életet,
 mielőtt, meghalnak.
 Sátánnak e hazugságát,
 mi készpénznek vettük,
 lelkünkkel való törődést,
 balgán, elvetettük.
 Ezért hamar kudarcba fúlt,
 az emberi élet,
 mert az ember, már Édenben,
 tiltott útra lépett.
 Hála, Istenünk nem hagyta
 elveszni, az embert,
 Fiát küldte, hogy kezéből,
 kivegye a fegyvert.
 Helyette a hit, szeretet,
 ajándékát adta,
 üdvösségre jusson, aki
 Jézust befogadta!
 Boldog: aki tiltott útról,
 üdv útjára tér át,
 már itt: átveheti üdvét,
 Isten ajándékát.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2014. VIII. 6.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Augusztus 13. - 21:34:15
Látni akarjuk a Jézust!
 János. 12, 20 - 22.

 Megváltónk, Jézusunk, lelkünknek hő vágya,
 megváltott szívünknek: Te ülhess trónjára!
 Add: lehessünk olyan tanítványid néked,
 hogy bennünk a világ, láthasson meg téged!
 Lelked által vagy itt, tested láthatatlan,
 hol vagy most látható? Tanítványaidban!
 Bár téged látnának, akik minket látnak,
 Te adhatsz életet, a halott világnak!
 Megváltottaidban, Jézus Te vagy jelen,
 bennük: Te szólalj meg, élnek bármely helyen.
 Aki látni akar, téged láthat, hallhat,
 szavad: aléltakra hull, mint üde harmat.
 Világ fiai mind, szeretetre vágynak,
 örök szeretetre, csak Benned találnak.
 Világi forráshoz űzi, szomjas vágyuk,
 de az csak fokozza, kínzó szomjúságuk.
 Jézus Te magad vagy, szeretet forrása,
 boldog aki rá lel, e csodás forrásra!
 Bárcsak úgy élne itt, a Te hívő néped,
 hogy benne a világ, megláthatna téged!
 Hisszük: Te nemsoká láthatóvá leszel,
 angyalsereg élén, ha majd megérkezel!
 Nagy fehér fellegen, földöntúli fényben,
 hogy Veled,lehessünk, örök dicsőségben!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. VIII. 4.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Augusztus 14. - 19:31:58
Isten láthatatlan!

 Isten láthatatlan, ezt közölte vélünk,
 nincsen róla szobrunk, nincsen róla képünk.
 Fiában, Jézusban vált Ő láthatóvá,
 vált érinthetővé, fülnek: hallhatóvá!
 Szobrok készítését, megtiltotta nékünk,
 ne néma szobrokra, hanem őrá nézzünk!
 Mégis, mindenfelé, szobrokat készítünk,
 teret, templomokat, azokkal szépítünk.
 Fából, kőből, ércből készült, sok műremek,
 de nincs élet bennük, így nem segítenek.
 De milyen az ember? Látni akar mindent,
 számára egy szobor, pótolja az Istent.
 Szentek szobra előtt, sokan térdepelnek,
 közbenjárásukért, buzgón esdekelnek.
 Elhunyt hívő lelkek, segítségét kérik,
 ámde segíteni, nincs módjukba nékik.
 Ők most, testük nélkül, dicső napra várnak,
 amelyen új testben, Isten elé állnak!
 Üdvösségre vágyó, hont kereső lelkek,
 közbenjárók által, új honra nem leltek!
 Néma szobrok előtt, ne hajtsatok térdet,
 hogyan segítsenek, ha nincs bennük élet?
 Közbenjáró egy van, ám az, elégséges,
 élő Jézus Krisztus, örök dicsőséges!
 Ő, Szentlelke által, most is itt jár szerte,
 még azt is szereti, ki Őt fára verte!
 Hát hogyne szeretne, drága lélek téged,
 hő vágya: Atyjához, szárnyalhasson véled!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. VIII. 6.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Augusztus 15. - 19:57:27
Halál három lépcsője

 Halál három lépcsőfokán, Jézus mutatta be nekünk,
 Ő a halál felett is Úr, kitől oly sokszor rettegünk.
 Halál első lépcsőfokán, Jairus lánykája pihent,
 lázas ajka sárgára vált, melyre halál, csókot lehelt.
 A második lépcsőfokon, a Naini ifjú pihen,
 nyitott koporsója körül, gyászfátyol ül a szíveken.
 Temetőbe vivő úton, találkozik két nagy menet,
 Jézus, Naini ifjúnak, visszaadja az életet!
 E hatalmas csoda láttán, a gyászmenet örömre vált,
 a gyászoló édesanya, élve kapja vissza, fiát!
 A harmadik lépcsőfokon, halott Lázár már sírba van,
 hullaszag terjeng a légben, Lázárt elsiratják sokan.
 Jézus, kiáltó szavára, kriptában mozdul a tetem,
 Lázár sírból kilép élve, halál nem győzhet életen!
 Jézus: élet s halál Ura, hálás szívvel hullunk eléd,
 földünk három vándorának, visszaadtad az életét!
 Golgotán a véres harcon győztél! Sátán s halál felett!
 Elszenvedted a kínhalált, helyettünk bűnösök helyett!
 Ha Te vagy szívünk Királya, nem árt a második halál,
 mennyben dicsőítünk téged, aranyhárfák hangjainál.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. VIII. 5.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Augusztus 16. - 15:20:58
Győzelmes Jézusunk!

 Győzelmes Jézusunk,
 segíts, Veled járni,
 tetszésedre élni,
 csak néked szolgálni.
 Bűnök világában,
 hol nincs Ige - éhség,
 ám a jóllakottra
 vár, örök sötétség.
 Bűnös világunkba,
 Urunk Te fényt hoztál,
 fényedben járhassunk,
 értünk imádkoztál.
 Sajnos van a földön,
 más hatalmasság is,
 csábítón közelít,
 naponta hozzánk is.
 Minket: hamis fényű
 szekerébe fogjon,
 s velünk a kárhozat
 poklába, robogjon.
 Hála, hogy tudhatjuk,
 Sátán legyőzve már,
 lábaidnál hever
 ő, és a zord halál!
 Dicső győzelmedet,
 hirdeti az ajkunk,
 hálából, hogy szánón,
 könyörültél rajtunk!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. VIII. 4.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Augusztus 17. - 17:23:36
Földi vándorok vagyunk...

 Földi vándorok vagyunk, napunk lemenőben,
 szüleink, négy testvérünk, már a temetőben.
 Három távoli város, temetőkertjében,
 pihennek hűlt poraik, lelkük: már az égben.
 Jöttünk, vagyunk, elmegyünk, ez az élet rendje,
 lelkünk sátorára is, vár temető kertje.
 Egy nap: hozzánk is eljő, Teremtőnk hívása,
 s eléje kell állanunk, végső számadásra!
 Időt: kaptunk eleget, hogyan bántunk véle,
 leültünk-e bűnbánón, bűnösök helyére.
 Urunk számon kér tőlünk, minden órát, percet,
 erőt adott ahhoz is, amit kezünk szerzett.
 Amink csak van, mind övé, testünk és a lelkünk,
 értünk adta Fiát is, kit mi, fára vertünk!
 Jézus halála által támadt, szebb új élet,
 ha el hisszük: életünk nem ér soha véget.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. VIII. 8.

 Mária húgom emlékére!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Augusztus 17. - 17:37:15
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Augusztus 18. - 15:56:26
Ki lesz Isten gyermeke!

 Itt nem tudta senki sem,
 mi történt a mennybe fenn.
 Isten mit tett miértünk,
 kik bűn útjára tértünk.
 Egyetlenét küldte le,
 találkozhassunk Vele!
 Mint ember: élt Jézus itt,
 hozzánk mérte lépteit.
 Úgy élt, mint mi emberek,
 Ő jót tett mindenkinek.
 Egész nap, sokszor este,
 népe javát kereste.
 Elfáradt és éhezett,
 többször nem is étkezett.
 Népe: bűnnel volt teli,
 lelkeket jött menteni!
 Csodákat tett, gyógyított,
 menny honába hódított,
 bűnre csábult lelkeket,
 oldott, bűn - bilincseket.

 Ámde nem csak azért jött,
 csodálja Őt az Ég - Föld?
 Hanem meghalni értünk,
 keresztre verni, vétkünk!
 Feláldozta életét
 önként, minden emberért!
 Ki lesz Isten gyermeke?
 Az, ki él s hal, ővele!
 Feltámad majd egy napon,
 s várja lelkét, Égi hon.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. 04. 28.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Augusztus 20. - 03:23:33
Isten szíve vágya!

 Addig szólok, amíg élek,
 erre buzdít, a Szentlélek!
 Jézusról: ki örök, áldott,
 szóval tegyek bizonyságot!
 Bűnbe merült világ előtt,
 mert még ma is, kerüli Őt!
 A drága testvért, Barátot,
 bár ember volt, mennybe látott!
 Nem nézhette a bűn-szennyet,
 lehozta közénk a mennyet!
 Mert a bűn és Isten Fia,
 nem férhetnek össze, soha.
 Minden ember, kit bűne bánt,
 behívhatja, Isten Fiát!
 Ha Jézus lesz szíve éke,
 betölti azt, égi béke.
 Kinek lelke, mennyből származ,
 már itten is, mennyben jár az.
 Lehet felnőtt, lehet gyermek,
 örök polgára a mennynek.
 Polgárjoga időleges,
 az új földön lesz végleges.
 Ezért szólok, amíg élek,
 hallhassa meg, még sok lélek!
 Itt múlandó, véges minden,
 mennybe hív és vár az Isten!
 Mélységes a szíve vágya,
 telhessen meg, mennyországa!
 Újjászületett lelkekkel,
 Őt imádó gyermekekkel.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. V. 3.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Augusztus 21. - 13:59:29
 
     Hívás!

 Istentől, ki láthatatlan,
 örök lelkem azért kaptam,
 szolgálatomnak éveit,
 ne csak magamnak éljek itt.
 Talentumot ingyen kaptam,
 épülésre, tovább adjam,
 verseken át, mindazoknak,
 akik hozzá vágyakoznak.

 Bűnre bűnt halmoz az ember,
 Isten elé lépni, nem mer.
 Ezért inkább letagadja,
 így legalább békén hagyja.
 Isten nélkül, mindent lehet,
 jöhet ital, drog, élvezet.
 korlátokat széttördeli,
 s halálát a mélyben leli.

 Kegyelemből, verseken át
 hirdethetem, Isten szavát!
 Bár zengnének, mint harsonák,
 hogy még sokan meghallanák!
 Ne élnének önkedvükre,
 gondolnának a lelkükre!
 Mert az örök, halhatatlan.
 földi elem, nincsen abban.

 Ezért, amíg szívem dobog,
 lélekmentés lángja lobog
 kallódó lelkekért, bennem,
 mert hiszek a Végtelenben!
 Abba hív, vár, Isten minket,
 hogy fénybe vonja lelkünket!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. IV. 28.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Augusztus 22. - 20:01:20
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Augusztus 22. - 20:25:03

     Ha megadatna nékem!

 Bűnöm miatt mély bánatom,
 hogy Atyámat nem láthatom.
 Ha az: megadatna nékem,
 könnyet látnék szent szemében.
 Mert az ember, arca mása,
 keze legszebb alkotása,
 nagyon hamar bűnre csábult,
 tiltott fára nem csak bámult,
 de szakított, evett róla,
 így felelt a tiltó szóra!
 Isten elől bújni kezdett,
 szégyellve a pőre testet,
 fügefalevél kötényben,
 reszketett a fák tövében.

 Ám elő jött a régi múlt,
 Fia szeméből könnye hullt.
 mert megszánta bűnös népét,
 önmagára vette, vétkét!
 Választott nép el ne vesszen.
 meghalt érte, a kereszten!

 Atyám, vigasztalj meg engem,
 ne lássak könnyet, szemedben.
 S ha felemelsz a légen át.
 láthassam arcod mosolyát.
 Midőn mennyben végignézed,
 fehér ruhás hívő néped.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. IV. 28.

   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2014. Augusztus 23. - 10:53:26


NEM VÁGYOM MOST MÁSRA…

 

Nem vágyom most másra,

csak utamon fényre,

mint barlang sötétből,

élő, friss reményre,

nem kell tömjén füstje

hízelgő ajkakról

(szemek árulkodnak

kovakő arcokról),

bókra sincs szükségem,

hisz büszkeség ágya...

jobb, ha fogoly marad

a hiúság vágya,

lelkem szomjúhozik

tiszta, szent Igére,

jó Atyám szavára,

mint áldott kenyérre.

 

2013. aug. 15.              Guti Tünde
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Augusztus 23. - 11:14:29
 O0 x  O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Augusztus 23. - 22:02:01
Végtelen nap!

 Lelkem földi sátorházán
 egyre több a repedés,
 nem segít már tatarozás,
 nem segít a meszelés.

 Életút végéhez közel,
 csak azt kérem Istenem,
 tőled kapott szív - hárfámon,
 néked zengjen énekem.

 Rövid földi élet után,
 vár a csodálatos új,
 szívem kicsi hárfáján is,
 egy nap: elpattan a húr!

 Hiszem: dicső szebb hazámban,
 aranyhárfa vár reám,
 földöntúli fény tündököl,
 hárfás lelkek homlokán.

 Aranyhárfák ragyogását,
 nem bírná el földi szem,
 mennyben készült aranyhárfák,
 nem kopnak el, sohasem.

 Hárfások és énekesek,
 fény - ruhában járnak ott,
 múló alkony nem zárja le,
 ama végtelen napot.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2014. VIII. 11.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Augusztus 24. - 18:14:41
Találkozás a keresztnél!

 A keresztnél találkozott, halál és az élet,
 ős földünkön ez a kettő, jellemzi a népet!
 Élet így szólt a halálhoz: mért üldözöl engem?
 Tán azért, mert földi helyett, az égit igenlem?
 A halál így felelt néki, engem egy vágy hevít,
 letarolni, sírba vetni, ÉLET virágait.
 Az én csendes birodalmam, a temető kertek,
 jaj, azoknak: akik velem, szembeszállni mernek.
 Bármilyen sebesen futnak, utolérem őket,
 kardom élétől félőket, sírtól remegőket.
 Halál: hatalmad oly rövid, válaszolt az élet,
 az én szavam: ÉLET szava, minden holt, feléled!
 A bűnbánó lelkek előtt, a menny kapu tárva,
 a te követőidet meg, a kárhozat várja.
 Te is, én is, élni fogunk, ám külön, örökké,
 léted jajgatássá válik, az enyém, örömmé.
 A keresztnél birokra kelt, halállal az Élet,
 Jézus: Te voltál a győztes, tied a dicséret!
 Drága lelkek: a keresztnél, az út, kettéválik,
 az egyik út, vérrel hintve, a menny kapujáig!
 Ragyogó cél vár azokra, akik azon mennek,
 mennybe érve, megláthatják arcát, az Istennek!
 A másik út, bár csábító, borzalmas a vége,
 abban vergődik örökké, a kárhozat népe.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. VIII. 22.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Augusztus 25. - 20:17:04
Szebb nap!

 Hódít a tudomány, emberen erőt vesz,
 feje tetejére állított, világ ez.
 Számítógép előtt, egyre többen ülnek,
 míg a percek, órák, villámként repülnek.
 Családtagok: alig beszélnek egymással,
 sportot vagy rendezvényt néznek, ujjongással.
 Munkások fáradtan, este hazatérnek,
 de egy jó műsorba, azért bele néznek.
 Nem is gondolnak ők, a múló időre,
 sokszor éjféltájban térnek, pihenőre.
 Másnap vár a munka, ismét helyt kell állni,
 munkát végezni kell, nem lehet lazsálni.
 E szenvedély alól, gyermek sem kivétel,
 iskolás gyermekek ülnek szenvedéllyel,
 számítógép előtt, meggörbed a hátuk,
 pedig iskolában, tanulás vár rájuk.
 Tévé, számítógép, legtöbb házban ott van,
 s megbomlik az egység, kedves családokban.
 Mindenki a saját kedvelt számát nézi,
 családi közösség, nem hiányzik néki.

 Népek Alkotója: óh, irgalmazz nékünk,
 ha nem lesz változás, hova jut a népünk!
 Gyermekes családok, mint sejtek: szétesnek,
 bár ezek alkotják testét, a Nemzetnek!
 Tévé, számítógép, ha nem lesz szenvedély,
 akkor ragyog szebb nap, magyar népünk egén!
 Válasszuk hát Jézust, szenvedélyek helyett,
 hadd rendelkezzen Ő, földi létünk felett!
 Hívő családokból épül, erős nemzet,
 nem bűnrabok, fiak: töltik be a mennyet!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. VIII. 20.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Augusztus 26. - 17:42:01
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Augusztus 26. - 20:47:01
Sodoma!

 Imádkozó lelkek, kik esdünk népünkért,
 könnyfátyolos szemmel, szorongva nézünk szét,
 e bűnökkel terhelt, forrongó világban,
 hol rosszabb az élet, mint volt Sodomában.
 Önzés, hatalomvágy, már nem ismer határt,
 éhező milliók arca, halottra vált.
 Egyfelől: nagy bőség, dőzsölés virágzik,
 másfelől: éhezők szeme könnytől ázik.
 Jelszó: mindent lehet, földön mindent szabad,
 csoda, hogy a nagy Ég, még reánk nem szakad!
 Parázna kapcsolat, világi új divat,
 nem pirul az arcunk, paráznaság miatt.
 Fiúk és leányok, párban összeállnak,
 szégyenére a szép, nemes házasságnak.
 S ha gyermek születik, ki lesz a szülője?
 vagy talán az Állam: lesz a nevelője?
 Kéjelgést élvezők, tiporják az erényt,
 lenézik a gyengét, a púpost, a szegényt.
 Jézus soha nem volt személyválogató,
 miként miközöttünk, a sok képmutató.
 Ő minden emberben, szegény koldust látott,
 még azt is szerette, aki néki ártott!
 Méltóképpen dicső, Királyi nevéhez,
 egyformán hajolt le gazdaghoz, szegényhez.
 Hisszük: új földön sem történik másképpen,
 fehérek, színesek, nagy lelki egységben,
 Annak szeme előtt, ki értünk vérezett,
 tölthetjük el együtt, a dicső végtelent!

 Pecznyík Pál Celdömölk 2014. VIII. 18.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Augusztus 30. - 02:31:13
Föld vándora!

 Föld vándora, ifjú, vén,
 úgy élj itt a föld színén,
 hogy rövid a földi lét,
 s mérhetetlen nagy a tét!
 Életed úgy töltsed el,
 helyetted más, nem felel?
 Isten adta életed,
 drága célja van veled!
 Úgy vonulj a földön át,
 hogy elérd a menny honát!

 Van egy másik változat,
 neve ismert: Kárhozat.
 Ha Alkotód megveted,
 abban lesz a lakhelyed.
 Ott kénköves tűz lobog,
 ott mindenki sírni fog.
 Örök lesz a gyötrelem,
 mert Isten nem lesz jelen.
 Kárhozat, zárt terület,
 abból kiút, nem vezet.
 Kín és sötétség hona,
 vigyázz! Hogy ne juss oda.

 Isten ma is gondol rád,
 érted is küldte Fiát!
 Helyetted Ő szenvedett,
 hogy megmentse lelkedet!
 Higgy benne: bízd rá magad,
 s mennyben: hű Atyád, fogad.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. IV. 28.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Augusztus 30. - 20:16:53
Prédikál a kereszt!

 Bűnt kedvelő népek, meghalljátok-e ezt,
 némán, szavak nélkül, prédikál a kereszt!
 Értünk bűnösökért, állt ott a Golgotán,
 azon vérezett el Jézus, a nagy tusán!
 arról csordult alá értünk: drága vére,
 Ő életét adta, kereszt volt a bére!
 Mégis: legtöbb ember, vétkezni merészel,
 bűnéért érdemelt, keresztre se néz fel.

 Prédikál a kereszt, vajon ki hallja meg?
 bárcsak meghallaná, ki bűnben hentereg.
 Boldog: ki elhiszi, hogy érte, bűnösért,
 döfte át a dárda, Urának szent szívét!
 Bűnbánó, könnyezve tekint fel a fára,
 Jézus ment helyette, kereszten halálra!
 Keresztek szerteszét, arról prédikálnak,
 felénk tárul szíve, mennyei Atyánknak.

 Prédikál a kereszt, már kétezer éve,
 meghallod - e ember, Isten szemefénye?
 Némán is hirdeti, Ő hazavár téged,
 csodálatos otthont készít abban, néked.
 Időd: itt a földön, lejár nemsokára,
 tekints lelki szemmel, hívők szent honára.
 Abban: minden arcon ragyog öröm, béke,
 s népe életének, soha nem lesz vége!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. VIII. 25.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Flóra - 2014. Augusztus 31. - 16:00:35
Gyönyörűséges versek, az Igazságot mondják.

Ha elmegyek innen!
Ha elmegyek innen, gyümölcs virágzáskor,
vagy egy őszi napon, sárga lombhulláskor,
és földi utamnak végéhez érkezem,
mindent – mi itt szép volt – elenged két kezem.
 
Ha elmegyek innen, hol születtem, éltem,
Atyám oltalmában, hol nyugodni tértem,
s ajkamon oly sokszor, magyar ének zengett,
mivel hazám e hon, s népem, ez a nemzet.
 
Ha elmegyek innen, észrevétlen, csendben,
testem odújából, kiröppen a lelkem,
e szürke sár odút, elfödi egy sírhant,
mert a földi élet, csak a sírpartig tart.
 
Ha elmegyek innen, égi hívó szóra,
testem sátorában, meg áll a szív-óra.
Atyám hajlékodba, ó fogadj be engem,
örökké áldhasson, imában a lelkem.
 
                                               Pecznyík Pál
                                               Celldömölk
                                               2000.


Read more: • Pecznyík Pál 90 éves! (http://garainyh.hupont.hu/38/pecznyik-pal-90-eves#ixzz3Byh371av)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Augusztus 31. - 16:44:38
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Augusztus 31. - 20:28:59
 Dsida Jenő: Diákimádság

Idegen szavak bábel-zavarából
félrevonulva, ím, lelket cserélek
s kezemet szépen összekulcsolom -
Te még megértesz, úgy-e Istenem,
akkor is, hogyha-magyarul beszélek?

Künn sáros, hullott, őszi levelek.
Csupasz fák ólmos, felhős ég alatt,
lomha köd folytja a melódiákat -
és csak én vagyok egyedül merész,
akiből most is imádság fakad.

Engedd Uram, hogy két karom kitárjam,
s szívem igya fel mind-mind az esőt
és tönkre-szikkadt, szomjas talajából
csiráztassál ki valami szent álmot,
szépet, boldogat, nagyot, jólesőt!

Acélozzad meg két karomnak izmát,
hogy szebb jövendőm piros hajnalán
nagyon erősen megöleljelek,
s kebleden sírjam le a múlt bűnét,
utolsó Védőm, Istenem, Atyám!

Hadd bontsam ki majd selymes lobogómat,
s míg sziporkázó, víg tavasz ragyog -
csordultig telve hittel, akarással,
zenés ajakkal kiáltsam az égbe:
Istenem, olyan fiatal vagyok!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Flóra - 2014. Augusztus 31. - 20:34:08
Gyönyörűség!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Szeptember 01. - 00:20:11
Múlik a nyár

 Múlik a nyár, idő őszbe fordul,
 szőlőhegyen, szőlőből must csordul,
 szüretelők ajkán ének zendül,
 fákról a lomb, sárgán földre perdül.
 Már a Nap is, lentebb jár az égen,
 öröm járni, őszi napsütésben.
 Künn a mezőn, dohognak a gépek,
 készül ágya, lágy búzakenyérnek.
 Népesülnek már, az almáskertek,
 almaládák, egymásután telnek.
 Ért gyümölcstől, roskadnak az ágak,
 örömére, gyümölcsös gazdáknak.
 Az erdőkben, szarvasbőgés hangzik,
 fent a légben, madársereg rajzik,
 messze szárnyal, melegebb vidékre,
 a természet, ott látja el, télre.
 Hazatér a gyümölcsösök őre,
 készül a táj, téli pihenőre.

 Nyár termése, Isten ajándéka,
 száll - e felé, szívekből a hála?
 Nyáron termést, Isten adott nékünk,
 ó de hálás volt - e, érte népünk?
 Mert Ő adott esőt, napsugarat,
 növekedést, nyári napok alatt.
 A sok jóért, csak hálát vár tőlünk,
 csodás tervet készített, felőlünk.
 Majd ha egy nap, sírba tér a testünk,
 örök nyárba emeli fel, lelkünk!
 Kell - e ennél szebb, csodásabb élet,
 mely csak szebb lesz, soha nem ér véget!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. VIII. 30.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Szeptember 01. - 13:37:56
Keressétek Istent!

 Keressétek Istent,
 emberek,
 földön élő népek,
 nemzetek.
 Szeret benneteket
 s tenni kész,
 ne árthasson néktek,
 semmi vész!
 Mint atya, Fiában
 földre jött,
 népéért: kit a Sátán
 gúzsba köt.
 Rabláncát leoldja,
 szent keze,
 s Urad: e munkába,
 hal bele!
 Ám mentő halála,
 győzelem!
 Atyja jobbjára ült,
 mennybe fenn.
 Keressétek Istent,
 míg lehet,
 számotokra készít
 lakhelyet.
 Ott csodás az élet,
 s végtelen,
 éltető fény ragyog,
 mindenen.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. VIII. 25.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Szeptember 01. - 14:10:25
Ámen.  O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Szeptember 02. - 01:13:43
Jöjj a Golgotára!

 Bűnös jöjj a Golgotára,
 s nézz a véres keresztfára!
 Nézz az érted vérző Főre,
 csúfolja sok üldözője.
 szégyentől pirul szent arca,
 még egy szál ing, sincsen rajta.
 Nem takarhatja szégyenét,
 fára verték lábát, kezét.
 Kínját még azzal növelik.
 hogy szidják és becsmérelik.
 Atyja mennyből, szívből szánja,
 sötét leplet borít rája.
 Sötétbe von földet, eget,
 kéjelgő sok, gonosz szemet.
 Így takarja be, szent Fiát,
 aki fán függ, órákon át!
 Bűnt vedeltél, mint a vizet,
 most helyetted: Jézus fizet!
 A sok bűnt, mit elkövettél,
 megbánhatod, a keresztnél.
 Rongyruhádat, levetheted,
 a mennyeit, felöltheted!
 Ha szívből megbántad vétked,
 Atyád megbocsátott néked!
 A keresztfa oltalmában,
 mennyben járhatsz, új ruhában.
 Ingyen kapott, hófehérben,
 már itt: s egykor, fenn az égben!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. VIII. 30.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Flóra - 2014. Szeptember 02. - 08:44:47
virag14  Ámen.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Szeptember 03. - 02:11:25
Az Úr áldjon, Flóra!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Szeptember 03. - 02:12:14
Gazdag és Lázár

 Gazdag: élt fényben, pompában,
 Lázár: meg ült, kapujában.
 Gazdag: vígan tivornyázott,
 Lázár: meg kint ázott, fázott.
 Gazdag: nem látott éh - napot,
 Lázárnak, morzsát sem adott.
 Gazdag: önmagát szerette,
 Lázárt, még észre sem vette.
 Gazdag: bíbort, bársonyt hordott,
 Lázár: szürke, véres rongyot.

 Lázár: egy nap, elhunyt szegény,
 virág sem volt, hűlt tetemén,
 Lelkét angyal vitte égbe,
 Ábrahámnak kebelére.
 Könnye sokszor, földre csordult,
 fájdalma, örömre fordult.
 Véget ért nagy szenvedése,
 örök öröm most, a része.
 Jézus arcát láthatja már,
 Lelke: feltámadásra vár!

 Gazdag is elhalálozott,
 lelke, pokolba távozott.
 Lángok között, vízért kiált,
 csak most érzi, a vízhiányt.
 Sátán, hívének így fizet,
 ajkára, nem ad csepp vizet.
 Lázárt hívja, lángok között,
 ámde, nincs híd, két fél között!
 Gazdag eszmélt: de, elkésve.
 Végtelen lesz, szenvedése.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. VIII. 30.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Flóra - 2014. Szeptember 03. - 08:52:03
 O0  A történelem szereplői nem változnak.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Szeptember 03. - 13:35:52
Fény a sötétben!

 A bűn sötétsége
 egyre jobban terjed,
 s hogy megrészegítsen,
 miként a must, erjed.
 Bűn terjedés ellen,
 ki emelhet gátat,
 e vészes sötétség,
 lassan mindent áthat.
 Háborúk, éhezés,
 járványok sokfelé.
 ártatlan vérontás,
 szívünk szakad belé.
 Hát nincs hatalom, mely
 ennek véget vessen?
 A gyilkos: ártatlant,
 halálba kergessen!

 Hála, van megoldás,
 Istennél az égbe,
 égi fény sugárzik.
 a bűn éjjelébe!
 Kioltották ugyan,
 mégis árad szerte,
 bűnök okozóját,
 Jézus földre verte!
 Mennyei fény ragyog,
 bűnök éjjelében,
 Isten népe bátran
 járhat e szent fényben.
 Csak földön hódíthat,
 sötétség hatalma,
 odaát, végtelen,
 a fény birodalma.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. VIII. 25.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Szeptember 03. - 14:57:58
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Szeptember 04. - 11:28:23
Csodás találkozás!

 Jézus, hívők szent Királya,
 minden új nap, várlak téged,
 de nem tétlen: szolgálatban
 találhasson, érkezésed!
 Jöveteled, váratlan lesz,
 jöhetsz délben, este, reggel,
 az égen nagy fehér felhőn,
 hatalmas angyalsereggel!
 Jelzi dicső jöveteled,
 fényes angyal harsonája,
 várva téged: folyamatos,
 megváltottak hő imája.
 Földi élet országútján,
 utam vége felé járok,
 ,,verses missziót" végezve,
 égi behívóra várok.
 Vajon Te jössz - e hamarabb?
 Vagy én megyek Hozzád előbb,
 egy a vágyam: láthassalak,
 hamarabb, mint sírom beföd.
 Hiszem: a nagy találkozás,
 váratlan percben létre jön,
 embersereg, angyalsereg,
 találkozása, légbe fönn!
 Csodás lesz e találkozás,
 új testben, mely el nem enyész,
 Isten minden gyermekére,
 vár a dicső mennyei rész.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. VIII. 26.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Flóra - 2014. Szeptember 04. - 11:47:59

(http://s29.postimg.org/sih313fer/like.png) (http://postimage.org/)
virag4
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Szeptember 04. - 20:58:20
A TÉVEDÉSÉVEL EGYÜTT IS KÉPVISELHET AZ EMBER KERESZTYÉN ÉRTÉKET! :2smitten:

Wass Albert:
ÜZENET HAZA
Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek,
és nincs ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad...
Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska is rágja le vetését,
ha vakond túrja is gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend,
s nem vész magja a nemes
gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad...
Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa,
s a vérző csonkból virradó tavaszon,
Újra erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a
rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt...
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad...
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedéknek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők,
és kiássák a fundamentumot,
s az erkölcs ősi hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.
Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem habarccsal és nem
embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szentelt vízzel és búzakenyérrel,
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentum Istentől való,
és IstentőI való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, de a kõ marad,
a kő marad...
És üzenem volt barátaimnak,
kik megtagadják ma nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor barátjuk leszek,
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak, és
megyünk,
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad...
És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak,
hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz, és annak
kinek kezéhez vércsöppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fenn a magas ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok,
s a víz szalad, és csak a kő marad,
a kő marad...
Maradnak igazak és jók,
a tiszták és békességesek,
erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
Likasztják már fönn az égben a
rostát,
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint,
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia,
s ki mint vetett, azonképpen arat,
mert elfut a víz, és csak a kő marad,
de a kő marad.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Szeptember 05. - 12:38:46
Az Úr imádata!

 Imádom Uramat,
 minden reggel térden,
 aki Úr és Király,
 földön és az égen!

 Fénye, dicsősége,
 betölti a földet,
 lejött gyógyítani,
 törölni a könnyet.

 Rövid földi léte,
 nem volt leányálom?
 szolgaként vonult át,
 sivár földi tájon.

 Értem is fizetett,
 én még nem is éltem,
 kiváltott a bűnből,
 nem aranyon, véren!

 Még szent intelme is,
 csak javamra válik,
 megfogadom szavát:
 légy hű mindhalálig!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. VIII. 25.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Flóra - 2014. Szeptember 05. - 14:20:41
Gyönyörű!
(http://s27.postimg.org/454hkvsj3/2smitten.gif) (http://postimage.org/)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Szeptember 05. - 17:48:28
Ámen!

 virag19
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Szeptember 05. - 20:16:16
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Szeptember 07. - 13:38:03
Népek béke vágya!

 Két véres világháború
 zúgott át, földünk felett,
 gyűlölettel árasztva el,
 földön minden nemzetet.

 Újra bontogatja szárnyát,
 egy pusztító háború,
 jaj, ha rázúdul a földre,
 mint véres, gyászos ború.

 Halottak és romok láttán,
 összeszorult a sok szív,
 világszerte emlékeztet,
 hadi emlék, hadi sír.

 Gyűlölet, harag lángjait,
 szeretet olthatja el,
 bár telne meg szeretettel,
 minden szív, minden kebel.

 Ma is él sok hadiárva,
 hadirokkant, félkarú,
 szíve vágya, hogy a földön,
 ne legyen több háború!

 Legtöbb nemzet azt szeretné,
 szűnjön a harc, szenvedés,
 földünkre ne hulljon többé
 bomba, gránát, mint vetés.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2014. VIII. 30.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Flóra - 2014. Szeptember 07. - 14:16:47
Ez valóban "csak" vágy és az is marad. 
(http://s10.postimg.org/4jn8d6qit/like.png) (http://postimage.org/)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Szeptember 08. - 21:25:48
Kedves Testvérek! Időnként tájékoztatom Pali bácsit, hogy kik értékelik a verseit, ma egy ilyenre válaszolt:
Máté. 11, 28.                                                                                    . 2014.IX. 8.

Kedves Margit Testvérem!

Hálásan köszönöm legutóbbi kedves sorait, verskedvelő barátaink neveinek felsorolását. Örömmel telik meg a szívem, hogy verseim, nem pusztába kiáltó szavak, hanem érzékenyen érintik, kedves versolvasó, barátainkat! , Azt szeretném, és azt kérném tőlük, hogy minden leírt versért, Istennek adjanak hálát, mivel azok az övéi, és nem az enyémek! Magam: csupán eszköz vagyok Urunk áldott kezében, és láthatatlanul, Ő írja a verseket! Arra viszont, nagyon is rá vagyok utalva, hogy a kedves versolvasók, imádkozzanak értem, hogy amíg öreg szívem dobog, írhassak léleképítő verseket, hogy azok által is, még sok drága veszendő lélek, juthasson haza az atyai házba, megtérés és újjászületés által! Mert szomorú tény, hogy Keresztyénségünk, egyre jobban felhígul! Pedig Urunk, a langyos Keresztyénséget, nem szenvedheti el! Vagy a jéghideget, vagy a forrót kedveli! Krisztus, élő gyülekezete: az Eklézsia pedig, nagy szétszórtságban van jelen a földön. Nos, én ehhez a szétszórtságban élő Eklézsiához valónak, vallom magamat. És hadd idézzem itt, az Úr Jézusnak Nikodémushoz intézett szavait: „Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát” /Károlyi/ E szerint, csak újjászületett emberek, lehetnek Isten gyermekei! Szerény véleményem szerint, ezt kellene erősen kihangsúlyozni, az igehirdetések alkalmain. Mert Isten országában nincsen is – is, hanem csak vagy – vagy. A hívő keresztyén ember, nem ülhet egyszerre az Úr asztalához, és az ördögök asztalához. Mégis, - szomorú tény – hogy van, hétköznapi és van Vasárnapi keresztyénség! Vasárnap Istennek, hétköznap a világnak. Ezért szeretném versek által is, kihívni az embereket, a világ szerinti életből, a Krisztus szerinti életbe! Mert megtartatásunk és üdvösségünk, csak ilyen módon lehetséges! Ezekkel a gondolatokkal és a fent idézett igevers drága üzenetével kérem, Urunk áldását, kedves Margit Testvérem életére és további áldásos szolgálatára, Jolika lányom nevében is, idős lelki testvére és harcostársa a Krisztusban!
                                                                                                             Pali bácsi
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Flóra - 2014. Szeptember 08. - 21:42:29
Azért szeretem én magam Pali bácsi verseit, mert biblikusak. - Ugyanazt mondja, amit az Ige! - Szeretek tanulni és alapvető - fontos! -  tanításokat ismételni is...Nem lehet elégszer mondani és hallani!  Köszönet Pali bácsinak és Margitnak! Dicsőség a Mindenható Istennek!

(http://s29.postimg.org/e34ooh1mr/2smitten.gif) (http://postimage.org/)

(http://s30.postimg.org/lun0ofcq5/flower_basket.gif) (http://postimage.org/)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Szeptember 09. - 21:57:28
Fényruha!

 Hála néked Istenem,
 test - ruhát adtál nekem.
 Ádám kosztüm a neve,
 nem kérkedhetek vele.
 Minden ember ilyet hord,
 nem árulja, ruhabolt.
 Születésben felveszem,
 halálomkor leteszem.
 Porból készült test - ruhám,
 Isten azért adta rám,
 hogy így látható legyek
 úton, amelyen megyek,
 e múlandó földön át,
 míg elérem menny honát.
 ha sírparthoz érkezem,
 testem, kincsem, mindenem,
 bár vigyáztam rá nagyon,
 mégis, végleg itt hagyom.
 S mivel lelkem végtelen,
 szebb öltönyt kap, mennybe fenn!
 Földön, minden nép közül,
 ilyet kap, ki üdvözül.
 Egységes lesz öltönyünk,
 vele: nem kérkedhetünk.
 Csodás lesz a fény -ruha,
 nem kell levetnünk soha.
 Hála, így törődsz velünk,
 áldunk érte, Istenünk.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. IV. 28.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Flóra - 2014. Szeptember 10. - 08:32:20
Felleltem a versben egyfajta vidámságot, nagyon tetszik!
(http://s1.postimg.org/di0t26g9n/2smitten.gif) (http://postimage.org/)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Szeptember 11. - 00:53:53
Fekete folt!

 Megrendülő szívvel,
 nem rég olvastam én,
 hogy Jeruzsálemben,
 öreg földünk színén,
 Ítélet tüze volt,
 s helyén: fekete folt.
 Régen a folt helyén,
 lángtalan tűz égett,
 érettünk égett el ott,
 egy ártatlan élet!
 Ott az igaz Isten,
 harag - tüze égett,
 fekete folt köré
 hív, vár, minden népet!
 Bűnös, mellét verve,
 sírva emlékezzen,
 bűne miatt: Jézus
 hunyt el, a kereszten!
 Fekete folt helyén,
 tűz már nem fog égni,
 tűztől mentesül az,
 aki Istent féli.
 Undok bűneinknek,
 lám ez volt az ára,
 bűneink zúdultak,
 Isten szent Fiára!
 Emlékeztessen hát,
 az a fekete folt,
 lelkünk megmentője,
 Atyánk szerelme volt!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. V. 3.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Flóra - 2014. Szeptember 11. - 10:12:07

(http://s12.postimg.org/7gga6k1vt/2smitten.gif) (http://postimage.org/)

(http://s10.postimg.org/69w5kjy0l/like.png) (http://postimage.org/)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Szeptember 12. - 21:41:59
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Szeptember 12. - 22:37:04
Az élet nem játék!

 A sok földi öröm, rombol életet,
 korai halállal jár, az élvezet.
 Isten szolgálatot bízott tereád,
 munkádért a hálát itt lent, sose várd.
 Lehessen a munkád, istentisztelet,
 mennyben aranykalászt nyer, ki itt vetett.
 Nagy a búzamező, megért a vetés,
 de a hű arató, még mindig kevés!
 Arató munkások, hamar jöjjetek,
 a munka gyönyörű, lelket mentsetek!
 Az élet: nem játék, harc és küzdelem,
 aratók jutalma élet, végtelen!
 Isten munkájába állni, érdemes,
 megmentésre vár sok életunt, sebes.
 Folyjon az aratás, amíg tart a ma,
 hogy még sok hontalan, érhessen haza.
 Csodás és gyönyörű, Isten országa,
 bűnbánó fiait, keblére várja!
 Lelki aratásba jöjj hát, el ne késs,
 elkésettekre vár, örök szenvedés.
 Ha lélekmentésben fáradt el szíved,
 hűséged jutalma szebb lesz, mint hiszed!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. IV. 29.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Flóra - 2014. Szeptember 12. - 22:57:21

(http://s16.postimg.org/atgrbs0f5/like.png) (http://postimage.org/)

(http://s30.postimg.org/51pqeyu3x/virag5.gif) (http://postimage.org/)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Szeptember 13. - 20:48:17
Van örömhír!

 Mikor megszülettem,
 fényt még alig, láttam,
 de létező halál,
 már loholt utánam.
 Akkor még nem tudtam,
 ölő létezését,
 azt sem, hogy nem jelzi
 soha, érkezését.
 Hatalmat gyakorol,
 földi testünk felett,
 föllebbezni hozzá,
 embernek nem lehet.
 Személyek között ő,
 soha nem válogat,
 porba dönt időset,
 fiúkat, lányokat.
 Gyászt hagy maga után,
 amerre elvonul,
 s az elhunytak fölött,
 gyászolók könnye hull.
 Ismerjük: így nem kell
 művét ecsetelni,
 elég, a temetők
 útján végig menni.
 Mégis van örömhír.
 Lebukott a halál,
 Jézus győzött! S minden
 halott majd talpra áll!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. IV. 26.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Flóra - 2014. Szeptember 13. - 20:53:36
Hála és dicsőség a Mindenható Istennek!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2014. Szeptember 14. - 10:41:05
HALLANI VÉLEM HANGODAT…

 

Hallani vélem hangodat,

ahogy az eső lágyan permetez,

és a szél átsuhan a fák közt,

patakcsobogás vagy erdő zúgása,

jöttödet jelzi, jó  Atyám.

Ha felmorajlik ólom fellegeidből

a felbőszült vihar,

vakító villámok fényével

itt jársz köztünk, Uram.

De legjobban azt szeretem,

mikor a szívemre beszélsz szelíden,

és kijelented Igéd mélységes titkait,

mert csordultig telik szívem,

ahogy hallgatom lelkem átformáló

igazságod zuhatagjait.

Követlek az úton.

 

2014. szeptember 11.                         Guti Tünde
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Szeptember 14. - 14:40:30
O0 x O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Szeptember 14. - 23:11:00
Van egy vészkijárat!

 Léket kapott hajó, bűnfertőzött földünk,
 így azon csak néhány, évtizedet töltünk.
 Menekülés útja, egyetlen kijárat,
 hajón még sincs pánik, bár bűn-szennyvíz árad,
 e roppant hajóba, mégis vígan élünk,
 mintha lék nélküli hajó, ringna vélünk.
 Szennyes bűneinknek hullámzó tengerén,
 úszik lékelt hajónk, de vajon partot ér?
 Vészkijáratán át, boldog ki menekül,
 mielőtt Föld - hajónk, örökre elmerül!
 Csak kevesen hiszik, van egy vészkijárat,
 azon hagyhatják el, e süllyedő házat.
 Milyen csodálatos, Isten szeretete?
 Süllyedő hajónkra, Szent Fiát küldte le!
 Jézus az ajtaja, hajó óriásnak,
 de azon kijutni, csak kevesen vágynak.
 Hajónk bár elmerül, mindenki partra ér,
 ám nem mindegy, lelke, fénybe, vagy éjbe tér!
 Dicsőségbe jutni, Jézus által lehet,
 aki megkerüli, örökre elveszett!
 Isten azt szeretné, éljünk: el ne vesszünk,
 dicső országában, nála örvendezzünk.
 Mind boldog az, aki hallgat hívásának,
 hiszen polgára lesz, örök országának.


 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. IV. 22.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Szeptember 15. - 17:09:17
Útszéli prédikáció!


 Isten kis paránya vagyok, a népek nagy tengerében,
 ha senki sem, Ő számon tart, váltságdíjat adott értem!
 Nem katedrán, sem szószéken, az életút szélén állok,
 Megváltómról mindenkinek, verseimben prédikálok.
 Ő az áldott a Golgotán, mindenkiért vért áldozott,
 még sok ember él, ki eddig, váltságáról nem hallhatott!
 Jézus váltságát hirdetem annak, kit csak szavam elér,
 mert testéből mindenkiért kicsordult, a bűntörlő vér!
 A megváltás örömhírét, még ma frissen tovább adom,
 nem rejtem el véka alá, holnapig nem takargatom.
 Koldus nyújt ma koldusoknak, kevésből is egy keveset,
 drága mennyei mannából, melyet naponként szedeget.
 Abban Jézus adja magát - kenyér gyanánt - ma is, nekünk,
 itt a földi vándorúton, így jár bennünk, így jár velünk.
 Halljátok hát az örömhírt, Jézus adja magát nektek,
 Benne: már itt békességre, mennyben üdvösségre leltek.
 Ő a gazdag, Dicső Király! Szegénnyé lett érettetek,
 hogy egykor a dicsőségben, ti is, Vele lehessetek.
 Nézzétek: mint fut az idő a nagy órán, mely az élet?
 Visszanézve, pillanatnak tűnnek már, a hosszú évek.
 Ma van a drága pillanat, mert csak a ma, a tiétek.
 Jézus kegyelemből még ma, üdvösséget adhat néktek!
 Kárhozattól menekül ki, Jézusra bízza életét,
 s bizalommal ragadja meg, lélekmentő drága kezét!
 Jézus hatalmas kezéből, nem tépheti ki őt senki,
 az új földön, e drága kéz, fogja lelkét partra tenni.
 Jézus drága váltságáért, szívemből csordul a hála,
 hogy egykor majd én, a koldus, ott lehetek Vele, Nála.
 Őt hirdetem, amíg élek, ahová csak visz a lábam.
 S ha lelkek megtérnek Hozzá, nem hiába prédikáltam.

 Pecznyík Pál
 1981.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Flóra - 2014. Szeptember 15. - 20:16:12
Igazán gyönyörű versek!
(http://s2.postimg.org/nkziw3k2d/like.png) (http://postimage.org/)

(http://s3.postimg.org/8ux9ywyn3/2smitten.gif) (http://postimage.org/)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Szeptember 16. - 22:15:10
Mi az ember!

 Mi az ember? Égből földre cseppent csoda,
 isteni lehelet, mely nem vész el soha.
 Láthatatlan lélek, csak hajléka földi,
 melyben rövidtávú vándorlását tölti.
 Hajléka rászabott, mint a csiga háza,
 izmokból, csontokból épült szilárd váza.
 E kicsiny hajlékban tölti az életét,
 fénylő szem-ablakán tekint a lelke szét.
 Tele van ős földünk ilyen építménnyel,
 élő-járó házak roppant tömegével.
 Kettő sincs egyforma, ha szemügyre vennénk,
 ahányféle ember, annyiféle hajlék.
 Viharok döngetik e ház-rengeteget,
 s hamar rommá tépik tomboló, vad szelek.
 Lakója túléli, mivel halhatatlan,
 s örök hajlék gyanánt, háza alkalmatlan.
 Nem ok nélkül kapta e földi életet,
 számára választás, döntés csak itt lehet.
 Itt lesz nyilvánvaló, mit vet, és mit arat,
 mi vár rá odaát, üdv-e vagy kárhozat.
 Hajléka viseli az enyészet jegyét,
 jövendő századok már nem lelik helyét.
 Ha szólítják, indul, nem fellebbez soha,
 kilép az ajtón, és sóhajként száll tova.
 Feljebb való helyre, ott új lakás várja,
 régit meg elnyeli a sírgödör szája.
 Éveit az idő-óceán felissza,
 láthatatlanból jött, és oda tér vissza.


 Pecznyík Pál
 Nyíregyháza,
 1981.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Szeptember 18. - 11:59:21
Új hon keresése.

 Isten, hívő népe
 vonul ős földön át,
 elhagyva a régit,
 keresi új honát.
 Vándorútja végén,
 a teste itt marad.
 Ámde lelke örök,
 sértetlen áthalad
 szebb örök honába,
 halál szűk kapuján,
 halál ünnepet ül,
 holttestük hamuján.
 A Golgota halmán,
 lebukott a halál,
 hívők pora felett,
 az élő Krisztus áll!
 Test nélküli lelkük,
 soká nem lesz árva,
 kitárul a sírjuk
 végső harsonára!
 Dicsőséges testben,
 szárnyalnak a légbe,
 s Megváltójuk arcát,
 megláthatják végre!
 Új hon keresésük,
 ily módon ér véget,
 s abban várja őket,
 szebb, végtelen élet.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. IV. 22.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Flóra - 2014. Szeptember 18. - 12:55:42
A 80-as években született versek igazán kivételes szépséggel bírnak számomra.

(http://s3.postimg.org/yhqebydlb/like.png) (http://postimage.org/)

(http://s29.postimg.org/aw5to4cpf/10622938_10154539433775008_8009635333571141289_n.jpg) (http://postimg.org/image/aw5to4cpf/)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Szeptember 18. - 13:19:18
Ámen!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Szeptember 19. - 20:31:49
Jézus itt van...

 Jézus itt van köztünk, mint Isten igéje,
 nem rejtheti mennybolt, sem a tenger mélye!
 Mindenütt jelen van, dicső Lelke által,
 őt dicséri ima, ének és madárdal.
 Jézus keze műve, enyhe nyári szellő,
 égen átvonuló fehér fodros felhő.
 Gyümölcsöt érlelő napsugár, az égen,
 juhnyáj, gulya, ménes, üde mezőségen.
 Jelen van egyszerre, földünk minden táján,
 ismeri az embert, mi jön ki a száján.
 Jézus előtt nyitott, az emberi élet,
 mi van a szívében: panasz, vagy dicséret.
 Féltő szeretettel tekint, minden népre,
 ha az bűnre csábul, fáj a szíve érte.
 Jézus szeme elől, rejtve semmi nincsen,
 látja: sokan nyögnek, szenvedély - bilincsben.
 Igéjén keresztül, beszélget mivelünk,
 Ő tudja egyedül, mi a jó minekünk.
 Bűnöst szánó szíve, javunkat keresi,
 már itt is boldog az, aki őt szereti.
 Jézus itt van köztünk, hittel bízzunk benne,
 Lelke által kísér bennünket, a mennybe!
 Ismeri az utat, amelyen vonulunk,
 ne hátráljon minket, elmúló nyomorunk.
 Az életút végén olyan szép hon vár ránk,
 melyért nem lesz elég, sohasem a hálánk.
 Hiszen megláthatjuk végre, szent Atyánkat,
 és általa nyújtott szebbnél szebb, csodákat.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. IX. 18.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Szeptember 19. - 20:44:49
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Szeptember 20. - 13:52:19
Mit vár Isten!

 Isten aki ,,LEGYEN" szóval
 létre hozta a világot,
 Föld, Nap, Hold, és bolygók között,
 kimérte a távolságot.
 Ősi Bolygónk a Nap körül,
 óra pontossággal forog,
 s mivel Urunk láthatatlan,
 útját: nem jelzik lábnyomok.
 Örök: jelen van mindenütt
 egy időben, földön - égben,
 hangja hallható viharban,
 félelmetes mennydörgésben!
 Jelen van egy sóhajban is,
 ha felsóhajt beteg, árva,
 letörli fájó könnyeit,
 jóságának napsugára.
 Isten mindkét keze telve,
 a sok lelki, testi jóval,
 lelki javait megosztja,
 minden hozzá fordulóval.
 Ő ad mindent, mert jól tudja,
 semmi nélkül valók vagyunk,
 nincs egy gyümölcs, egy rózsaszál,
 melyet magunknak mondhatunk.
 Ezért, csak egyet vár tőlünk,
 a sok ajándékért hálát,
 ám ha még erre sem telik,
 megszomorítjuk orcáját.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. IX. 19.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Flóra - 2014. Szeptember 21. - 18:03:18
A világegyetem egy piciny példája, a Hold távolsága a Földtől, pontosan akkora, amilyennek lennie kell a megfelelő működéshez!
(http://s28.postimg.org/qlxn0qlrt/lupe.gif) (http://postimage.org/)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Flóra - 2014. Szeptember 21. - 18:07:25
[valasz author=Margit link=topic=329.msg52794#msg52794 date=1411151509]

[/valasz]
Gyönyörű! Ámulatos!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Szeptember 21. - 18:26:22
Igen, kedves Flóra, Pali bácsi  az élő példája annak, milyen az, ha a Szentlélek szabadon használhatja az ember gondolatait. Ha nem gördítünk akadályt Isten  áldott mondanivalója elé. Mindenki kapott valamilyen talentumot. Tanulhatunk idős testvérünktől a szolgálatra való szép odaszánásból. Istené legyen érte a dicsőség!
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Szeptember 21. - 18:28:01
Téli panoráma

 Télen nincs szebb látvány,
 mint a Magas Tátra,
 fehér hó öltönyben,
 a Teremtőt áldja.

 Amíg síző csapat,
 nem telepszik rája,
 szemvakító fényben
 ragyog, a ruhája.

 Ember keze nem sző
 ilyen szép fehéret,
 mégis megemészti
 nyár heve, egészet.

 De hónál fehérebb,
 az a lelki öltöny,
 melyet Isten népe
 visel, az új földön.

 Földön lelki ruhánk,
 szennyezi sok bűnfolt,
 Atyánk mellett lelkünk,
 tisztát, fényeset hord.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. IX. 17.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Szeptember 21. - 18:34:27
 O0 X  O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Flóra - 2014. Szeptember 21. - 18:35:07
Ámen. Ámen.Ámen.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Szeptember 22. - 17:57:58
Pozsonyban van egy sír.
 
Pozsonyban van egy sír,
egyik húgom sírja,
mellette csak egyszer
álltam, könnyet sírva.
Tán meg se találnám,
hogyha újra mennék,
tőle  nem maradt más,
csak egy fájó emlék.
Kiskőrös, Celldömölk,
Pozsony temetője,
elhunyt kedveseim
síri pihenője.
Az én életem is
egy nap majd véget ér,
lelkem porsátora,
a porba vIsszatér.
Isten meddig éltet,
titok, nem tudhatom,
Celli temetőben
földeljék el porom.
Hála, a halálból,
lesz majd feltámadás!
Dicső Megváltómmal,
örök találkozás!
E csodás eseményt,
rég várja a lelkem,
megláthatom Jézust,
ki megváltott engem!

Pecznyik Pál  Celldömölk,
2001.V. 31.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Szeptember 23. - 19:47:47
Petőfi városa

Petőfi városa, ritkán járok benned,
Körötted virulnak, ápolt szőlőskertek.
Szőlők zöld gyűrűjén, te csillogó ékszer,
Nem győzöm csodálni szépséged, elégszer.
Virágos parkodban, e patinás kertben,
Régi szép emlékek ébrednek föl bennem.
Gépkocsit akkor még, ritkán láttam benned,
Ha egy-egy elvonult, nagy feltűnést keltett!
Poros utcáidon, társzekerek jártak,
Feslett nádkalapot viseltek a házak.
S hat évtized múltán valóság? Nem álom?:
Gépkocsik robognak, portalan utcákon.
Városunk közepén, emeletes házak,
Árnyas, szép parkokban, díszes szobrok állnak.
És egyre épülnek az újabb házsorok,
Népedet hálára hívják, szép templomok.
Petőfi városa, hazánk szép ékszere,
Gyönyörködjön benned soká, sok nép szeme.

Pecznyik Pál, Celldömölk,1991.IV. 18.

Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Szeptember 25. - 14:00:39
F. Spitta:
 Hűség

Igaz hűség az - vedd eszedbe-
mely egyre csak az Úrra néz,
mely szüntelen és újra kezdve
folyvást neki szolgálni kész.
Mely pontos lelkiismerettel
elvégzi a kicsinyt, csekélyt,
s hibával, bár a legkisebbel,
szándékosan egyet nem ért.

Az Úr kicsiny munkád is nézi,
s hűséget ebben nem feled,
mert kis szolgálat jól megőrzi
hiú dicsvágytól szívedet.
Kezdd el magad kicsinyben edzeni,
gyűlöld, bármily csekély a bűn.
Ki a hűséget ebbe´ kezdi,
tud nagyban is szolgálni hűn.

Ne mondd: ha jönne nagy kísértés,
híven megállanám helyem.
Ezt mondta Péter s elbukott - és
utána sírt keservesen.
Tanuld kicsinyben a hűséget,
kicsinyke harcban edzd magad,
s nem hull a könnyed, önvád sem éget
nagy hűtlenségeid miatt.

 ford. Vargha Gyuláné
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Szeptember 25. - 14:07:29
Add nekem - ma...


Add ide ma nekem a tiszta, fehér rózsákat,
melyeket egy napon síromra akarsz tenni.
Rendezd el a szeretet liliomait
az én legdrágább vázámban.
Add ide nekem őket még ma,
illatuk még megszépíti életemet,
s örömöt szereznek nekem.
Add ide őket ma, mikor szívemet gyötri
a szeretet hiánya.
És azt a tüskét, amit most belém szúrsz,
azt ültesd, ahová való, a sírra.
Eljön a nap, mikor majd
semmit sem fogok rózsáidról tudni
és tüskéid sem fognak
szívemnek fájdalmat okozni.

Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Szeptember 25. - 14:12:25
Csak Jézus az...

Csak Jézus az én reménységem
Csak Jézus az én reménységem.
Néki mondom el minden kétségem.
Ha betegség vagy szükség megpróbál,
Az Ő kegyelme mindég megtalál.
Imámmal tőle segítséget kérek,
Így a gonosz erőktől nem kell féljék.

Az Atyához Jézus nevében közeledem,
Csak így merem elmondani köszönetem.
Az igazságot szerető egy Isten
Jézusért, megbocsátja az én vétkem.
Szeretete hatalmas, átöleli az egész létet,
Amióta a szívemben van megtaláltam a békességet.

Berindea-né Széll Éva
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Jazmin - 2014. Szeptember 25. - 16:32:07
Ezt a verset nemreg olvastam a facebockon es megtetszett.Bemasolom nektek:

Páka Judit:
Na látod, ez a szeretet.....


Könnyu szeretni azt, ki kedves,
szelíd, jóságos és figyelmes,
ki mindig csak ad, de sose kér,
Ó, mennyire szeretjük mindezért.
De azt szeretni, aki durva,
szava sérto arca mogorva,
tudod, hogy tüskés, mégis szereted,
Na látod, ez a szeretet.

Könnyu szeretni a jó barátot,
élvezni vidám társaságot.
De a szenvedot, ha szánja szíved.
Ha éhezonek nyújtasz kenyeret.
A tétovának adsz egy jó tanácsot.
Vigasztalod a sírót, hogyha látod.
Letörlöd a fájó könnyeket.
Na látod, ez a szeretet.

Aki becéz vagy lágyan simogat.
hogy tudjuk szeretni azokat.
De szeretni a mindig lázadót,
a hitetlent vagy a támadót,
a közönyöst, a bunöst, szennyest.
Ilyenek vagyunk, s az Isten így szeret,
irgalma megnyitotta az eget.

Na látod, ez a szeretet.

 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Szeptember 25. - 17:31:52
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Szeptember 25. - 22:21:41
Kiskőrösi zsoltár

Uram, áldd meg kisvárosom
Szorgos, dolgos népét,
Lelked plántáljon szívébe
Szeretetet, békét.
Várossá vált a nagyközség,
Messze száll a híre,
Aki egyszer már járt abban,
Visszavágyik szíve.
Pormentes, szép utcáin ma
Nem száguld porfelhő,
Házak előtt virágokat
Simogat lágy szellő.
Nádfedeles házak helyén,
Ma paloták állnak,
Szekér helyett, ma már sokan,
Gépkocsikon járnak.
Öröm nézni, miként szépül,
Kis városunk képe,
Áldást egek Ura ad rá,
Örök hála érte!
Téli éjen itt született
Hazánk nagy költője,
Erdélyben egy jeltelen sír,
Hamvának rejtője.
Kőrös nem csak Petőfiről,
Boráról is híres,
Polgársága, vendéglátó,
Becsületes, szíves.
Bár volna itt minden szívben
Élő, piros oltár,
S arról szállna Isten felé,
Kiskőrösi zsoltár!


Pecznyik Pál
Celldömölk
2003.X.15.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Flóra - 2014. Szeptember 26. - 13:26:52
[valasz author=Margit link=topic=329.msg53224#msg53224 date=1411676501]

[/valasz]
Gyönyörű vers! - Hogy miért kell egy országon belül némely embernek palotában élni, amíg mások a híd alatt tengődnek?
Csak azt ne mondják, nem tudnak munkát adni! - Útálom a politikát!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Szeptember 27. - 13:27:18
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Szeptember 27. - 13:28:37
Kinek vallom Jézust!

 Kinek vallom Jézust? Isten szent Fiának,
 dicső Megváltóját, a bűnös világnak!
 Még nem is volt világ, De már készült arra,
 bűnt, halált legyőző fényes diadalra!
 Ő előre tudta: emberré fog válni,
 s bár Király: szolgaként, fog köztünk szolgálni.
 Távoli jövőben, látta gyermekkorát,
 s mint bűntelen ember, vonul majd földön át.
 Ő már akkor látta: a választott népet,
 bálványokat tisztelt, bűn útjára lépett.
 Látta Júda földjét, kicsi Názáretet,
 benne töltött időt, szép ifjú éveket.
 Látta már előre, azt a három évet,
 melyben elé tárul, a nagybetűs élet.
 Bár nem volt vagyona, ő mégis csak adott,
 látóvá vált a vak, talpra állt a halott!
 Ő már akkor tudta: mit vállalt magára,
 hamis vád alapján, ítélik halálra!
 Már előre tudta: hogyan bánnak vele,
 vérétől piroslik, az ütések helye.
 Látta magát: fején, töviskoronával,
 miként űznek csúfot, az Isten Fiával!
 Látta: saját testét, fára feszítetten,
 két gonosztevő közt, tikkasztó melegben.
 Hat órán át függni, kínok kínja között,
 amint homlokáról, szent vére gyöngyözött!
 Atyja szent kezébe tette, drága Lelkét,
 Isten, nem látott mást, csak bűntörlő szent vért!
 Hát ilyennek vallom, látom, Isten Fiát!
 Aki Atyja jobbján, ma is, értem kiált!
 Bűneim megbántam, bocsásson meg nekem,
 s fent: élet könyvébe,írhassa a nevem.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. IV. 23.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Flóra - 2014. Szeptember 27. - 13:43:05
Megható történet!
(http://s29.postimg.org/60nvi788z/cry.gif) (http://postimage.org/)

E mellett hittételeket lehet tanulni Pali bácsi ezen verséből is!


(http://s30.postimg.org/drpxwbf5p/lupe.gif) (http://postimage.org/)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Szeptember 27. - 13:56:57
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Jazmin - 2014. Szeptember 29. - 11:57:36
[justify]ELVESZETTEK


Drahma voltam,
elgurult,szotlan penzdarab.
De megtalalt,
snem latok tobbet szennyet,halalt.

Barany voltam,
eltevelyedett,a szakadek feneken.
Utanam jott,
vallara vett,simogatott,bekotozott!

Tekozlo voltam,
hitetlen,hutlen,nyavalyas,
de szeretett!
Vart a kapuban,s mikor megjottem,
konnyesen,boldogan,a karjaba vett.

Horvath Lorand[/justify]
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Szeptember 29. - 14:26:23
Isten vár bennünket!

 Isten, ki betölti a roppant végtelent,
 angyal milliók közt, lakik a mennybe fent.

 Teremtő szavával, földet teremtette,
 és azon az embert, őrizővé tette.

 De mi itt látható, azon a bűn nyoma,
 így nem lehet ember, végleges otthona.

 Itt öl a gyűlölet, vér folyik, könnypatak,
 drága lelkek pedig, bűnökben alszanak!

 Mennyben könnyek helyett, öröm: minden arcon,
 térden gyűjtött kincset, és nem véres harcon.

 Mi földön látható, egy napon ködbe vész,
 romba dől ház, templom, mit épít emberész.

 Mennyben nincs múló nap, hajnal, sem alkonyat,
 idő sem lesz, mely itt, oly gyorsan elszalad.

 Csak egyetlen nap van, mely csodás, végtelen,
 szemet kápráztató fény ragyog, mindenen.

 E ragyogó honba, Isten vár bennünket,
 Vele tölthessük el, örök életünket.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. IX. 27.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Szeptember 29. - 15:23:26
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Szeptember 30. - 03:10:14
Csodás változás!

 Hála néked szent Atyám,
 csodás gondod van reám.
 Panaszszó nincsen bennem,
 hogy szegényként születtem.
 Igát felvettem korán,
 edződtem, próbák során.
 Nem nőttem búra alatt,
 láttam sok telet, nyarat.
 Többször éheztem, fáztam,
 viharban kint tanyáztam.
 Világ fiaként éltem,
 bűnt követni nem féltem.
 De szíved megszánt engem,
 nem hagyott bűnbe vesznem.
 Fiad értem halt a fán,
 ott a véres Golgotán!
 Elfoglalta helyemet,
 megmentette lelkemet!
 Nem hagyott itt, hontalan,
 szebb hazám a mennybe van.
 Már üdv útján mehetek,
 lelki szegény lehetek.
 Gyermeke az Atyának,
 testvére: szent Fiának.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. IX. 27.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Flóra - 2014. Szeptember 30. - 08:58:34
Szépsége mellett tanulságos!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Október 01. - 09:33:52
Megpróbált ember!

 Isten ezt a földet,
 emberkézbe tette,
 művelje, ápolja,
 őrködjön felette.
 Ámde a bűn miatt,
 ember semmivé lett,
 Isten mégsem hagyta
 el, e semmiséget!
 Hiszen halhatatlan
 lelke, lakott benne,
 vele végbe megy majd,
 csodálatos terve.
 Bár elmúló testbe
 helyezte a lelkét,
 s vállaira tette,
 földi élet terhét.
 De úgy, hogy alatta,
 földre ne roskadjon,
 azon győzelmesen,
 menny felé haladjon.
 Halál kapujában,
 testét hátra hagyja,
 hiszen árva lelkét,
 hazavárja Atyja!
 Földön a nagy próba,
 egy nap majd véget ér,
 s a megpróbált ember,
 Atyjához visszatér!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. IX. 27.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Flóra - 2014. Október 01. - 10:12:51
Hazatérni csodálatos dolog!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Október 01. - 13:33:05
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Október 01. - 17:15:08
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Október 04. - 17:26:46

    Minden hajnalon

 Minden hajnalon remény napja ragyog,
 fedje bár felhő homálya az eget.
 Múltba hullnak a megfáradt tegnapok,
 nyomán a mában új holnap gyökerez.

 Hitben járva a horizont kitágul,
 titkok köde oszlik, távlatok nyílnak.
 Korlátok dőlnek, s a messze kitárul,
 tovább az úton már más célok hívnak.

 Szívet szabadság szelleme, ha érint,
 nem rettenti többé félelem árnya.
 Végzet fölött a végtelenség fénylik,
 a teljesség felé vonzza a vágya.

 Schvalm Rózsa

 (2014-09-17)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Október 04. - 22:38:16
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Október 04. - 22:59:41
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Október 05. - 20:48:48

    Egyszer véget ér

 Egyszer véget ér az út,
 nincs erő, mi visszahúz.
 Elemésztik az évek,
 idő bugyrai mélyek.

 Amíg ép a láb, a kéz,
 legyen az akarat kész,
 a jó döntést meghozni,
 hit vitorlát felvonni!

 Többé nincs mitől félni,
 könnyű lesz célba érni.
 Csendes vízen evezve,
 vár a túlpart fövenye.

 Schvalm Rózsa

 (2014-10-02)   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2014. Október 06. - 07:07:38
Túrmezei Erzsébet ~ Pótvizsga szeretetből

A Mester nagy iskolájában
Ma szeretetből pótvizsgáztam
Tanítóm előtt remegve álltam.

Az első vizsgán én elbuktam,
A tételt bár kívülről tudtam,
De gyakorlatilag azt előadni nem tudtam.

Szerettem én ki engem szeret,
Minden jó embert, akit csak lehet,
De az ellenségemet?!

Aki rágalmaz, kinevet?
Ad mindenféle csúf nevet,
Gyaláz és megaláz engemet?

Ilyet nem tudok szeretni: - Nem!
És ezt húztam ki, ez volt a tételem.
Hogy ellenségemet is szeressem.

Szereted? - Kérdezte tanárom,
Az én Mesterem és Megváltóm.
Nem tudom! - Hiába próbálom.

Szelíden mondta, de erélyesen:
Pótvizsgára mész! És ha mégsem
Tanulod meg, megbuksz egészen.

A szeretet nehéz tétel.
A legtöbben ebben buknak el,
Mert aki bánt, azt is szeretnünk kell.

De Mesterem tovább tanított,
Különórára hívott,
Szeretetével sokat kivívott.

Mutatta kezén, lábán a sebet,
Hogy mennyit tehet a szeretet,
Eltűrni a kereszt-szegeket.

Eltűrni a gúnyt, gyalázatot,
Töviskoronát, nehéz bánatot.
A dárdaszúrást, mit értem kapott.

Megrendültem egész szívemben.
Hát a szeretet ilyen végtelen?
Tanítóimtól tanulni kezdtem.

Megnyerheted vele úgy lehet,
Hogy ő is megtér, hogy ő is szeret,
Ha látja a te szeretetedet.

Így tanított, szívem felrázta.
Látta, hogy hajlok a tanításra.
Szeretetét szívembe zárta.

És most pótvizsgáztam belőle,
Ott volt ellenségem is,
Gúnyos megjegyzést kaptam tőle.

De én szeretettel feleltem,
S e szeretettel őt megnyertem,
És a pótvizsgán általmentem.

Tovább tanulok, tovább megyek.
Vannak szeretet egyetemek,
Magasak, mégsem elérhetetlenek.

Mert más tudományt, sokat tanulhatok,
Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok,
De ha szeretet nincs bennem
Semmi vagyok!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Október 06. - 08:52:02
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Október 06. - 19:13:27
Új életet kínál Isten!

 B ékére vár földünk népe,
 O da adna mindent, érte.
 L elke mélyén arra vágyik,
 D alolhasson, mindhalálig!
 O rszágos a kín, szenvedés,
 G átlástalan a vétkezés.
 Ú j életet kínál Isten,
 J öhet hozzá bárki, innen.
 É letét, ha néki szánja,
 V ilágosság, lesz hazája.
 E l érve az út végére,
 T este: lehull, sír mélyére.
 K egyelemből, Isten népe,
 I mmár övé: vér hullt érte!
 V ére: drága szent Fiának,
 Á mulatra, a világnak!
 N em itt: mennyben van szebb élet,
 O tt az öröm, nem ér véget.
 K risztusunk szent országában!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. X. 1.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Október 07. - 08:37:04
O0 x O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Október 07. - 08:42:16
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Október 07. - 17:12:42
Nyitva az út!

 J ézus Krisztus, Isten Fia,
 Ö nmagadat adtad értem,
 J óságod: bűnbánatra int,
 J óvá, nem tehetem vétkem.
 E lőled: el nem futhatok,
 T e jelen vagy minden helyen,
 E zért hozzád menekülök,
 K egyelmesen, Te bánsz velem!
 É letem, ha kezedben van,
 N em árthat a Gonosz nekem,
 H a ellenem orvul támad,
 O ltalmad: menten kérhetem!
 Z úgó vihar, ha tör reám,
 Z eng, villámlik és mennydörög,
 Á tvészelem azt is könnyen,
 M ár nálad, várnak örömök.
 M elyek nem földi múlandók,
 I ngyen valók, végtelenek,
 N nincs itt, hozzájuk hasonló,
 D icsőséges mennyeiek!
 NY itva az út, menny honába,
 Á m csak annak: ki elhiszi,
 J ézus drága váltságáért,
 A z Isten, őt is felveszi,
 N eve dicsőítésére!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. IX. 30.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Október 07. - 19:00:23
 O0 X  O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Október 07. - 19:20:49
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Október 09. - 19:34:11
Isten vár bennünket!

 J öjjetek a bűn honából,
 Ö rök honba, emberek,
 V ilági kívánságokban,
 E l ne vesszen lelketek.
 L ehet földön vígan élni,
 U tak vannak szélesek,
 R ajtuk járni, nem tanácsos,
 A zok bizony vészesek.
 M ennybe: keskeny úton jutunk,
 J ézus Krisztus lábnyomán,
 É nekelő angyalsereg,
 Z öld fejdíszt hord homlokán.
 U runk: mennyben vár bennünket,
 S néki zengjük énekünket.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. IX. 30.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Október 10. - 19:31:44
Isten ajándéka!

 Á ldott Jézus élt a mennybe,
 L ejött hozzánk, testbe rejtve.
 D rága teste jászlat karolt,
 O rcáján, Atyja könnye volt.
 T estét: silány pólya födte,
 T ömeg, nem nyüzsgött körötte.
 K irály volt Ő, mégis szegény,
 A lázatos, égi személy.
 R óla hangzott prófécia,
 Á ldást osztott, Isten Fia.
 Cs odákat tett, és gyógyított,
 O stromlókat, bátorított.
 NY omán: ma is, élet fakad,
 T iszteljük Őt, az Ég alatt.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. X.1.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Október 11. - 13:11:50
O0 Nagyon jók!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Október 11. - 18:58:43
Nem is lehet könnyű, így megírni a verseket, hogy a sorok kezdőbetű is üzenetet hordoznak
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Október 11. - 19:20:10
 
    Dezső Ilona Anna:
 Taníts meg
 2014.09.10.

 Ezüstpalástot tépáz villámló haragja,
 kék pitypang alatta egy megszeppent felhő.
 Fényözönében kirajzolódik lila szára...
 Tekints le rám, ne kísérts magasságos Erő!
 Te, ki a mennyei csoda mögül láthatsz,
 idelent az élet földszagú, puszta temető.
 Világalkotásod tökéletesen működő
 pokol, fokozódik nyomorúsága...
 Taníts meg túlélni az életet Teremtő:

 Nappal az ember hangos verébcsalád,
 innen is, onnan is zavaros hírek jönnek:
 tudom, az igaz tanú némán vár,
 az Úr nagyságát méltatva éled...
 Csak ne vonzana magával a sok szín,
 mely vásznamon esdve bűnre kecsegtet...
 Oly szép a világ, mikor a nap meghatóan
 aranykeretbe foglalja a földet!
 Felséges Isten, tanítsd meg az életet!

 Ugye az est igaz, amikor elborul az ég,
 hisz a feketeség mögül fény dereng?
 Ott ülsz trónodon, mert van az a szék:
 hiszem, lelkem bocsánatodért eseng.
 Emitt zene, tűzijáték, minden oly szép,
 amott mennyei béke, harsonaözön...
 Villogó félhomályban nő a hőség:
 jó volna egyensúlyt találni a kettő között...
 Istenem, vezess ki a pusztából engem!

 Fájdalom gyötri nem túl öreg testem,
 a nap mindent felpörzsöl, megemészt.
 Letenném batyumat, de cipelnem kell,
 méltósággal megtanulni valamit:
 nincs összhangban az éjfél a déllel!
 Esőcseppek koppannak, sikolyától félek,
 s míg ezt nem látom tőled jövő reménnyel,
 addig gyötrelmes diákéveimet élem.
 Taníts Uram téged követni, erős hittel!
   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Október 12. - 10:45:14
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Október 13. - 00:25:29
Nap - támadat

 Pusztában kiáltó szó elhallgattatott,
 hogy felette győzött, elhitte az álnok.
 Ám helyében új szó még tisztábban hangzott,
 erőszak elbukik, nem győz igazságon.

 Nap - támadat tisztán a sötétben ragyog,
 világosságot gyújt lelkek kútmélységén.
 látókká válnak, kik tévelyegtek vakon,
 értelem ébred fel tudatlanság éjén.

 Meglátva az Isten valós, igaz arcát,
 eloszlik félelem homályos fellege.
 Kibontakozik már a kép kristálytisztán:
 Isten a szeretet, aki nincs ellene.

 Ő ad és nem elvesz, tőle van az élet,
 hozzátérőt betölt öröm és békesség.
 Csodálatos Úr Ő, az uralma édes,
 távlataiban nyílik a végtelenség.

 Schvalm Rózsa

 (2013-01-07)   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Október 13. - 09:24:06
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Október 13. - 20:11:34
Most ha hangzik

 Most ha hangzik a szó, mélyen szívbe ható,
 add meg, Uram, halljam, hitem mában valljam!
 Te akaratodban legyen bizodalmam,
 kegyelem hangja az, mentő, vigaszt adó.

 Harag napja ha jő, heve tűzben gerjed,
 emésztetik abban ország, s az egész föld.
 Hamuból a gyémánt ragyog tisztán fénylőn.
 Isten igazságos, az Ő célja nemes.

 Útján hozzáfordul majd a tévelygő nép.
 Közös akarattal, megtisztult ajakkal,
 segítségül hívja, szólítja szent nevét.

 Szolgálja hű szívvel, tiszta lelkülettel,
 cselekedetében meg nem szégyenül,
 szent hegyére tekint mély tisztelettel.

 Schvalm Rózsa

 (2013-09-22)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Október 14. - 08:51:03
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Október 15. - 11:57:41
Boldogok, akik hivatalosak

 Kegyelem hangja az Ige szava.
 Az Úr hűséges szolgái által
 hangzik még szerte a nagyvilágban.
 Sokakban ébred a hit hajnala.

 Ki hallod a szót, nyisd meg szívedet!
 Drága pillanat, elveszni ne hagyd,
 földi létünknek égi kincse az.
 Lágy fuvallata érintse lelked!

 Tagjává épülj egységes testnek,
 növekedve a hitben s erőben.
 Ígéret napja mikor eljövend,
 üdvösség hívó harsonája zeng.

 Boldogok, akik hivatalosak,
 a menyegzői szent vacsorára.
 Bárány jegyese, Krisztus Egyháza.
 Patyolat tisztán, és ragyogóan

 elragadtatik felleg egekbe.
 Halandó teste ölt halhatatlant,
 örök életet nyernek az igazak.
 Mennyei honba, célba érkezve,

 zengnek Istennek hálaéneket,
 világosság: az Ő dicsősége.
 Fájdalmat, bajt nem ismer már népe,
 letörli Ő a hulló könnyeket.

 Schvalm Rózsa

 (2014-05-10)   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Október 15. - 20:58:07
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Október 16. - 15:28:34
Idő suhan!

 Száll az idő viharszárnyon,
 barázdákat von orcámon,
 idő láthatatlan keze,
 szinte szívem remeg bele.
 Amerre csak tekint szemem,
 múló idő ül, mindenen.
 Tavasszal, üde falevél,
 ősszel, sodorja kósza szél.
 Ősi vár volt, most rom felett,
 bozót borít, minden helyet.
 Év - év után suhan tova,
 bővül, évszázadok sora.
 Csecsemők is, aggá érnek,
 megfáradtan, sírba térnek.
 Idő múlik, majd jön a vég,
 eltűnik a Föld és az Ég!

 Atyám: hosszú a vándorút,
 nem látom még, a mennykaput.
 Vándorolnom meddig kell még?
 Mikor hangzik: szolgám elég!
 elfáradtam: sok a próba,
 mögöttem van hegy és róna.
 Úgy vágyom már, hozzád menni.
 karjaid közt megpihenni.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. IV. 19.    
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Október 16. - 16:14:10
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Október 16. - 21:57:06
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Október 17. - 15:39:06
Ami megmarad - Dénes Ferenc versével - YouTube (http://www.youtube.com/watch?v=g1pQ6D8vGHc)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Október 17. - 21:46:42
Szép!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Október 17. - 21:48:00

     Zarándokúton!

 Vándorolunk a menny felé
 vidáman, vagy próbák között,
 biztonságban: hiszen Jézus,
 oltalma van, utunk fölött.
 Halál kapujához érve,
 levetjük a rongyost, régit,
 feltámadás dicső napján,
 öltönyt kapunk szebbet, égit.
 Alázattal térdet hajtunk,
 imára kulcsoljuk kezünk,
 örök hazánk határához,
 ha új testben: megérkezünk.
 Bár nem látjuk, mégis sejtjük,
 milyen lesz a panoráma,
 melyben szemünk elé tárul,
 szebb új honunk ragyogása.
 Abban nem lesz ború, árnyék,
 az arany is, átlátszó lesz,
 nem lesz takargatni valónk,
 szégyent ott, senki sem érez.
 Fővárosunk méreteit,
 kifejeznünk alig lehet,
 Atyánk fénye, ragyogása,
 betölt minden utcát, teret.
 Ámulatba ejt bennünket,
 táj szépsége, mi vár reánk,
 képzelet feletti szép lesz,
 amit készít, dicső Atyánk.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. X. 16.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Október 17. - 22:39:11
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Október 18. - 10:32:28
Versenydíj!

 Csecsemőből aggastyán lesz,
 néhány évtized alatt,
 s mit gyűjtöttünk verejtékkel,
 halálban mind, itt marad.

 Itt marad a kín, szenvedés,
 mert az mennybe nem mehet,
 ott mindkettő ismeretlen,
 öröm győz a kín felett!

 Mit Isten készített nekünk,
 fel nem fogja értelem,
 dicsőséges új hazánkban,
 öröm vár ránk, végtelen.

 Jézus tette lehetővé,
 drága lélek: ott lehess,
 a versenydíj: örök élet,
 érte futni, érdemes.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. X. 12.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Október 18. - 14:56:47
 O0 X  O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Október 19. - 09:04:52
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Október 20. - 15:39:03
Fohász


 Örök élő Isten, világ teremtője,
 bűnbánó lelkeknek áldott megmentője!
 Mindent látó szemed, tekintsen e házra,
 népre: mely egybegyűlt hálából, imára.
 Két és fél év alatt épült föl, e templom,
 hívő néped várja igével, e szent hon.
 Falai közt zengve száll, a hálaének,
 ajkáról a boldog szívű, tirpák népnek.
 Szilárdan áll e ház, mint Sionnak vára,
 bár tépázta vihar, földrengés is rázta!
 Hálószoba is volt, hadifogolyszállás,
 és szünetelt benne, az Istenimádás.
 Keresztyén őseink, gyülekeztek benne,
 s nyertek égi erőt, a menny felé menve.
 Bölcső és sír között, középre települt,
 falai közt: fáradt zarándok, felüdült.
 Harmadik évezred vándorútján járunk,
 templomunkban lelki, eledelre várunk.
 Urunk: Lelked által, Te érints meg minket,
 igéd erősítse, lankadó hitünket.
 Lehessünk választott, hívő papi néped,
 amely mindhalálig, híven szolgál néked!
 Hála: meghallgattad mennyből, fohászunkat,
 s már készíted dicső, örök országunkat.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. X. 15.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Október 21. - 15:06:33
Csak Jézus egyedül!


 Cipeljük bűnterhünk, mely egyre nehezül,
 ám nem segíthet más, csak Jézus egyedül!

 Elvonó szándékkal, a Sátán hegedül,
 tőle nem ment meg más, csak Jézus egyedül!

 Ki búsan, keserűn, magányba menekül,
 nem segít más rajta, csak Jézus egyedül!

 Életünk véges itt, éljünk bár remekül.
 mennybe nem vihet más, csak Jézus egyedül!

 Isten s ember közti viszony, ha hidegül,
 nincs más közbenjáró, csak Jézus egyedül!

 Halálos volt a bűn, melyet elkövettünk,
 Jézus az ártatlan, szenvedett helyettünk!

 Aki ezt elhiszi, üdvösséget nyerhet,
 s új földön örökké, Halleluját zenghet.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. X. 14.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Október 21. - 15:36:18
O0 X O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2014. Október 21. - 18:10:42
Túrmezei Erzsébet ~ Még a szív is kevés

Ha megszólalok, ha beszélek,
sohase hangozzanak
mit se érő, mit se sejtő,
mit se segítő, üres szavak !
Legyen ott a szívem a szóban!
Egész szívem !

De még a szív is kevés,
Krisztusom, tégy csodát velem !
Szívemben is,
szavamban is
Te légy jelen !

S akármit teszek, a parányi tettek,
mozdulatok is áldássá lehetnek,
csak semmit ne végezzek sohasem
gépiesen !
Legyen ott minden tettben a szívem !
Egész szívem !

De még a szív is kevés.
Krisztusom, tégy csodát velem !
Szívemben is,
tettemben is
Te légy jelen !
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Október 21. - 18:34:43
 O0 X  O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Október 21. - 21:29:27
[valasz author=Irma link=topic=329.msg54417#msg54417 date=1413907842]

[/valasz]
Szép! O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Október 22. - 23:08:53
Csak az Ige...


 Okkult dolgok felé, egyre többen mennek,
 szíve bánatára, az áldott Istennek.
 Lélekrontó írás, egyre jobban terjed,
 kárhozat útjára terelve, sok lelket.
 Kristálytiszta Ige, már csak itt - ott hangzik,
 nincs lelki ébredés, legtöbb lélek alszik.
 Megváltónk hirdettesd, ébresztő igédet,
 hallatán megtérjen, aki eddig vétett.
 Ne terjedjen tovább, lélekoltó métely,
 Jézusban örömmé válhasson, a kétely.
 Erőtlenüljön meg, a világ vonzása,
 a lelkünk mennyei, nincs itt maradása.
 Hallják, vegyék észre, kik csak testnek élnek,
 mikhez ragaszkodnak, múló semmiségek.
 Egy van a mi örök, hallhatatlan lelkünk,
 él tovább, s itt marad, szerzett földi telkünk.
 Csak a kristálytiszta Ige, éltet minket,
 bűn álmából csak az, ébreszti lelkünket!
 Még hangzik a hívás: a tiszta mennyei,
 ki igennel felel, üdvét az meg nyeri.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. X. 14.





   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Október 23. - 13:13:24
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Október 24. - 17:38:23
TITOK

Azt látjátok, hogy gondtalan vagyok
s kérditek: a szemem mitől ragyog?

Mi visz előre? Nincs rajtam teher?
Mért lebegek, mint akit szárny emel?

Gyermek, asszony, munka, kenyér, lakás,
tüzelő, orvos, cipőtalpalás,

számla és részlet… bűn, gond, szenvedély…
Hogyan bírom mindezt oly könnyedén?…

Mi a titkom?… Honnan van az erő?
…Titkom és erőm egyedül csak Ő,

Ő, ki elvette minden terhemet,
Ő véd, vigasztal, táplál és szeret.

Könnyű menni, ha köves is az út,
vére a kőre hullt s ott megaludt.

Piros szőnyeg lett lábaim alatt.
El nem botolhat, ki rajta halad.

Könnyű menni, hisz Ő lépked elől
s Előtte a lehetetlen ledől.

Könnyű menni, hisz a tövises ág
mindig csak az Ő szent arcába vág!

Könnyű menni, hisz rajta a teher
s a vétkeimért is majd Ő felel.

Könnyű menni, mert Ő utat nyitott. . .
Tudjátok most már… Ím ez a titok!

Bódás János
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Október 25. - 02:16:43
Ámen!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Október 25. - 02:17:56
Vers: kételkedőknek!

 Isten örök, láthatatlan,
 nem láthatja: földi szem,
 láthatatlan ujja nyoma
 ott tündököl, mindenen!
 ,,LEGYEN" szava: a semmiből
 hozott létre, világot,
 Eget, Földet, azon embert,
 önképére, az áldott!
 De az ember, bűnre csábult,
 a kísértő szavára,
 lecsukódott lelki szeme,
 s Urát, többé nem látta!
 Mivel mindent látni akart,
 megrendült kicsiny hite,
 ősrobbanást fogadta el,
 bűnnel fertőzött szíve.
 Világunknak nincs oly része,
 mely nem Istentől való,
 események, népek mögött
 működik, az Alkotó!
 Fiában lett láthatóvá,
 minket szerető Atyánk,
 váltságunkat végbe vitte,
 s áldott szíve: vár reánk.
 Kételkedők higgyétek el,
 Isten örök! Isten él!
 szemetek bár nem látja őt,
 Igéjében: Ő beszél!
 bűnfertőzött világunknál,
 szebb hont alkotott keze,
 bűnbánók szent hona lesz az,
 s együtt élnek majd, Vele!

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2014. X. 17.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Október 25. - 09:43:35
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Október 25. - 15:43:19
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Október 26. - 02:02:03
Nem vagy messze...
 Márk. 12, 34.

 Isten országának nincs földi határa,
 mégis kiterjed, e látható világra!
 Azon ős Bolygónkra, hol emberek élnek,
 egymást védők, bántók, gazdagok, szegények.
 Közel vannak ugyan, Isten országához,
 de nem hullnak térdre, hálaimádsághoz.
 Pedig abba büszke, be nem teszi lábát,
 az sem, ki Istennek, szívből nem ad hálát.
 Mivé lett az ember, Isten alkotása?
 isteníti magát, szent arcának mása.
 Lejött közénk Jézus, Isten drágagyöngye,
 könnytől, vértől ázott, múló sárgöröngyre,
 hogy élete árán, tegyen bizonyságot,
 miként szereti Ő, e bűnös világot!
 Isten országának, bár itt nincs határa,
 mégis létezik az, mint szent nép hazája!
 Ám nem elég csupán közelében lenni?
 Isten kegyelméből, még be lehet menni!
 Akik tétováznak, bűnözni nem félnek,
 lelki rövidlátók, csak a testnek élnek,
 nem is sejtik, milyen sokat veszítenek,
 ha minél magasabb rangban, feszítenek.
 Még közel van hozzánk, lelkünk örök vára,
 kegyelmi ajándék: ezért nincsen ára!
 Kint a kárhozat vár, bent az örök élet,
 s belépők élete, ott sosem ér véget!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. X. 20.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Október 26. - 14:16:55
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Október 26. - 15:51:28
Ez a Pali bácsi!... O0 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Október 27. - 01:56:55
Őrizze meg jó Atyánk még Pali bácsi életét, sokan szeretjük a verseit.

 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Október 27. - 01:58:59
Kórház a világ!

 Kórház a nagyvilág, bűnleprással tele,
 sok nyomorult leprás, dicsekszik is vele.
 Betegség, járványok, tizedelnek minket,
 halálfélelemmel gyötrik, szíveinket.
 Ebben a kórházban, minden ember beteg,
 mivel őseinket, a bűn fertőzte meg!
 Így kivétel nélkül, betegen születünk,
 De Isten irgalmas, célja van mivelünk.
 Ámulj emberiség, ilyet szem nem látott,
 Isten megszánta a bűnleprás világot!
 Gyógyító szándékkal, arca hajolt fölénk,
 Fiában, Jézusban: gyógyírt hozott közénk!
 Ilyen csodás Orvost, még senki sem látott,
 átvette bűnlepránk, a bűntelen áldott!
 Lepramentes legyen, aki csak hisz Benne,
 tisztán, bűnmentesen, juthasson a mennybe.
 A bűnleprás nincsen, karanténba zárva,
 mindenki bűnleprás, gyógyulásra várva.
 Mégis legtöbb ember, halálig él benne,
 jaj, ha bűnleprával, távozik el, lelke!
 Bűnökkel fertőzött elmúló világból,
 kitaszítva gyógyult, bűnösök honából!
 Bűnlepra halálos, de van ellenszere,
 terjesztőjét, Sátánt, Megváltónk győzte le!
 Bűnleprától mentes mind, aki hisz Benne,
 a második halált, nem ízleli lelke.
 Áldjátok az Urat, gyógyult bűnleprások,
 fényben úszó csodás, örök hon vár rátok.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. X. 24.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Október 27. - 10:26:13
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. Október 27. - 14:26:07
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Október 27. - 15:37:40
Isten szeme látja!

 Mért nem adnak sokan, az Istennek hálát?
 Mert létét sem hiszik, sem csodás világát.
 Mások meg Istennel, hadilábon állnak,
 nincs hitele náluk, építő szavának.
 Mintha életükben, Isten nem is volna,
 nem tartanak igényt, a mennyei honra.
 Megelégednek, e látható világgal,
 habzsolják javait, mohó szomjúsággal.
 Véleményük szerint, nincsen örök élet,
 halállal véget ér, az emberi élet.
 Szegény emberek, kik testi szemmel látnak,
 nem hiszik el létét, egy szebb új világnak!
 Pedig földi létnél van szebb, csodás élet,
 amely az új földön, soha nem ér véget!
 Szemet kápráztató, földöntúli fényben,
 csodás élet vár ránk, Isten közelében.
 Sokan meg nem hiszik, létezik a Sátán,
 pedig ott vigyorog, követői hátán.
 Bűnös élvezetre buzdítgatja őket,
 a kárhozat útján, halálba menőket.
 Isten szeme látja, s nem nézi tétlenül,
 a sok rejtett bűnre, egy napon fény derül.
 így aki szomorún, bűnét bánja, vallja,
 ,,bűnöd elfedeztem" Jézus ajkán hallja!
 Bűnbocsánatot nyer, bármennyit is vétett,
 Isten országában, vár rá örök élet!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. X. 23.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Október 29. - 20:16:23
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Október 30. - 19:41:34
Élet alkonyán!

 Elszálltak éveim, mint légben a madár,
 feltűnik nemsoká, a mennyei határ.
 Amióta drága Megváltómmal járok,
 nem vagyok keserű, céltalan zarándok.
 Csodálatos célja van, az életemnek,
 eszköze lehetek, áldott Istenemnek.
 Dicső Lelke által, Ő szolgálhat bennem,
 hívja a bűnbánót, lelke el ne vesszen!
 Így élni Istennek, ennél nincs szebb élet,
 foltos ruha helyett kapni, hófehéret.
 E lelki ruhában: járhat lelkem itt lenn,
 Fia váltságáért, ingyen adta Isten!
 Földi létem napja, már alkonyi égen,
 nem állhatok soká, alkonyi napfényben.
 Éj homálya borul lassan, szürke tájra,
 testem a sírgödör, lelkem: Uram várja.
 Hála, ha derűsek, az alkonyi évek,
 idős ember ajkán, zenghet hálaének.
 Főleg, ki Jézussal töltött el, sok évet,
 trónja közelében vár rá, örök élet!
 Földi lét alkonyán élő idős társak,
 várományosai, a feltámadásnak!
 Boldogan nézhetünk, létünk alkonyára,
 új napra virraszt fel, Atyánk nemsokára.
 Annak az új napnak, nem lesz soha vége,
 beragyogja Isten dicsősége, fénye.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. X. 21.    
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. Október 30. - 20:50:35
O0 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Október 31. - 19:51:51
 df5
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. Október 31. - 19:53:03
Élet alkonyán

 Isten adta életemet,
 ajándékba, mindenemet,
 hitvestársat, kis családot,
 ellenséget, sok barátot.
 Derűs, borús negyven évet,
 győzelmeket, vereséget.
 Mindkettőből, bőven jutott,
 ifjú lábam versenyt futott,
 az évekkel, az idővel,
 már ballagok őszült fővel.
 Halál: mint nem kívánt vendég,
 lábnyomunkban loholt mindég.
 Hitvesemnek szíve megállt,
 lelke, Atyjához mennybe szállt.
 Már özvegyen, hitves nélkül,
 hitéletem, egyre mélyül.
 Él két lányom, négy unokám,
 van élelmem, meleg szobám,
 idős korban, nincs szebb élet,
 így tölteni napot, évet.
 Életnapom, már fák hegyén,
 ragyog reám, alkonyi fény.
 Lelkem szeme égre tekint,
 megyek, ha Atyám keze int.
 Lassan kihuny, gyertyám lángja,
 lelkem: Atyám mennybe várja.
 És mivel az, halhatatlan,
 él szebb, örök változatban.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. X. 25.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2014. November 02. - 11:09:23
Túrmezei Erzsébet - Igen Atyám
8 perce ·

Túrmezei Erzsébet ~ Hit által

Egy himnuszt hallok elnémíthatatlan
századokon át új meg új alakban.
Az énekes nemegyszer névtelen.
Nem is ő énekel: a kegyelem!
S az egész földről láthatatlan karban
száll ég felé a csodálatos dallam
és a fül fenséges harmóniát hall.
Figyelj! 'Hit által! Hit által! Hit által!'

Azok sorában, akik énekelnek,
van kemény férfi, félénk, gyenge gyermek,
roskadt öreg, remegő szívű asszony...
De nincs perc, hogy e himnusz elhallgasson.
Mert szájról - szájra, szívről - szívre kel.
Némíts el egyet, ezer énekel.
Új meg új hang, de ugyanaz a dallam.
Néha leborulok, hogy tisztán halljam,
tele frissességgel, zengő csodákkal.
Hallod? 'Hit által! Hit által! Hit által!'

Isten lelke vezérel. Egyet int,
és új énekes lép elő megint.
Így int neked és így intett nekem.
Meghallja, ha elnémul énekem,
és fáj neki egyetlen hang hiánya,
amint a nagy egészet dirigálja,
s az örök himnusz zúgva , zengve szárnyal:
Igen! 'Hit által! Hit által! Hit által!'

Érzem, rajtam a Karmester szeme.
Énekelni, kezdeni kellene,
hogy munkám, harcom, életem, halálom,
minden szavam, minden szív dobbanásom
ezt az egyet zengje szüntelen!
Láthatatlan kar énekel velem:
testvéreim hangja körülölel.
Nem, a himnusz ma sem némulhat el,
legyen a dallam bármilyen nehéz.
Szemünk a Krisztus kezére néz,
és minden olyan egyszerűvé válik.
Ő segít énekelni, élettel és halállal
ma is: 'Hit által! Hit által! Hit által!'
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. November 02. - 12:06:49
Ámen!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. November 02. - 17:53:30
Csak Jézusba!


 Jézus nem egy kirándulást
 tett, a földön régen,
 jött, hogy bűnből kiemeljen
 minket, drága véren!

 Mit ér a nagy folyómeder,
 ha víz nincsen benne,
 legcsodásabb hajóval sem
 kelhetsz útra, benne.

 Legszebb földi életünk is
 mit ér, Jézus mellett,
 ha nem válunk eggyé Vele,
 nem láthatjuk mennyet!

 Sokan élnek Jézus mellett,
 mégis, Jézus nélkül,
 csak Jézusba rejtett élet,
 jut a mennybe végül.

 Jézus bennünk, mi Jézusban,
 ez a csodás sorrend,
 boldog: aki ezt elhiszi,
 már itt, mennyben örvend.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. X. 27.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. November 02. - 20:12:21
O0 x O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. November 03. - 18:29:57
Biztonságos lakhely!


Ó de sokan keresnek ma,
biztonságos lakhelyet,
amely védett, melyet soha,
eltüntetni nem lehet.

Váltságunkat: a bűntelen
Megváltó, vitte végbe,
midőn értünk a kereszten,
kiömlött, drága vére!

Legbiztosabb menedékem,
Megváltómban van nekem,
ha bűntörlő vére alatt
van rejtve, az életem!

Egyetlen biztos menedék,
vár ránk, a szent vér jogán,
Jézus neve ragyoghat majd,
hívő népe homlokán!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2014. X. 26.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. November 03. - 19:23:07
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. November 04. - 23:14:49
Ég, föld közt

 Ég, föld közt aranyhíd a szeretet,
 Isteni kegyelem, mely felemel.
 Bűnökért ontott vérrel a Bárány,
 mindeneket vonz kereszt oltárán.
 Benne egyesül mélység, magasság,
 gonosz hatalmán győz az igazság.
 Idők távlatán hangzik a jó hír,
 emberi szívbe biztató szót ír.
 Zengő hárfa húrján remény zenél,
 hit hullámhosszán a Mennybe felér.

 Schvalm Rózsa



 (2014-10-18)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. November 05. - 09:32:45
Ámen.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. November 05. - 22:23:20
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. November 06. - 10:53:45
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. November 06. - 10:56:40
Jézus, visszavárunk!

 Jézusunk, leomló porsátorban járunk,
 elváltozásunkra, már régóta várunk.
 Naponta elfáraszt, bűn elleni harcunk,
 sokszor verejtékes könny, borítja arcunk.
 Idegen harcmező ez a Föld, minékünk,
 megedződünk mire, út végére érünk.
 Nem könnyű e földön, új életben járnunk,
 sokszor bűn - kavicsba botlik meg, a lábunk.
 Urunk Te jól tudod, hiszen jártál itt lenn,
 s benned: rejtett módon, köztünk járt az Isten!
 Hát hogyne ismernéd, nyomorult voltunkat,
 kezed simogatta, lázas homlokunkat.
 Éhezőt, szomjazót, megelégítetted,
 javunkat munkálta, minden földi tetted!
 Mielőtt felmentél, megígérted nékünk,
 angyalsereg élén, visszatérsz majd értünk!
 Urunk: segíts minket, türelmesen várni,
 őrként: őrhelyünkön, hűségesen állni!
 Egy nap majd megjelensz, nagy fényes fellegen,
 hófehér paripán, Királyként, győztesen!
 Harsona hangjára, szempillantás alatt,
 megváltott hű néped, indítja el szavad!
 Szárnyal majd légen át, Atyád trónusához,
 s megváltott lelkéért, térdre hullva áldoz!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. IV. 16.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. November 06. - 11:33:36
Ámen.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. November 06. - 20:56:47
O0 Ámen!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. November 07. - 01:25:26
Isten hírvivője!

 Isten szeme pihen rajtam,
 költő vénát, tőle kaptam.
 Így gondolt rám Ő az áldott,
 tegyek róla, bizonyságot!
 Tőle kapott verseken át,
 hirdethetem élő szavát!
 hírnök vagyok nincs diplomám,
 versek nőnek tollam nyomán.
 Bár pap vagyok, nincs szószékem,
 láthatatlan, az én népem.
 Olvasóim kicsik - nagyok,
 idősek és fiatalok,
 Isten, fentről figyel rájuk,
 versek által, szól hozzájuk.
 Vezeti és inti őket,
 keres köztük, hírvivőket!
 Míg vonulnak a földön át,
 hirdethessék hívó szavát!
 Terjedjen az élő Ige,
 telhessen meg, sokak szíve.
 Kapni békét, szeretetet,
 csak az Ige által lehet!
 Földünkön épp, ez hiányzik,
 e nélkül szív dermed, fázik.
 Bárcsak minden szívbe, házba,
 égi öröm, béke szállna.
 sokkal szebb volna az élet,
 Istenhez szállna dicséret.
 Ő adta az életünket,
 szent honába vár bennünket!

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2013. IV. 22.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. November 07. - 21:49:52
Vendégeink

 Urunk látod, egyre többen
 betegek és gyengék vagyunk,
 fájdalomban telik éjünk,
 szenvedésben telik, napunk.
 Egyre több a bánatos szív,
 fájdalomban könnyázott arc,
 szenvedések kohójában,
 próbák között, még meddig tartsz?
 Fájdalmaink poharába,
 hullass néhány öröm csöppet,
 ha alább hagy, a fájdalom,
 hullathassunk örömkönnyet.
 Bocsáss meg, ha zúgolódunk,
 nem ismerve próbák okát,
 pedig Te javunkra váltod,
 szenvedések hosszú sorát.
 Mint kagylóban, szenvedésben
 formálódik, a drágagyöngy,
 így rejt lelki drágagyöngyöt,
 testünk is, ez a sárgöröngy.
 Betegségek, vendégeink,
 azok által, formálsz minket,
 bűn - salaktól tisztítgatod,
 örökkévaló lelkünket!
 Múló földön itt marad majd,
 bűn, betegség, első halál,
 vár bennünket a drága hon,
 mely ragyogó fényárban áll!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. XI. 6.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. November 07. - 22:34:48
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. November 08. - 13:56:02

     Vár Atyátok...

 Atyánk, ki minket alkotott,
 minden jóval elhalmozott.
 S mi: hálátlan gyermekei,
 hátat fordítottunk neki.
 Ősünk vétett, tilosba járt,
 meg kell ízlelnünk a halált.
 Lelki halálba születünk,
 bölcsőből, sírba sietünk.
 Életnapunk, hamar leszáll,
 s vár rettenet: örök halál!
 Atyánk szánón hajolt fölénk,
 Szent Fiában, lejött közénk!
 Gyűlöli a bűnt, mint szennyet,
 lehozta hozzánk, a mennyet!
 Hallgatói, szavát itták,
 gyűlölői folyton szidták.
 Pedig Benne: emberszinten,
 láthatóvá vált, az Isten!
 Bár a szent, nem vegyül szennyel,
 Istennel beszélt az ember!
 Aztán jött, mi érthetetlen,
 áldozat: mely mérhetetlen!
 Mert Atyánk, bűnösök helyett,
 Fiában: magát verte meg!
 Hat órán át, a kereszten,
 függött helyettünk, helyettem!
 Jézus: kinek mindent lehet,
 győzött! Sátán s halál felett!
 Mit ősünk, egykor elrontott,
 Szent vér, törli a bűnfoltot!
 Jézus vérének érdemén,
 jöhetsz, te bűnbánó szegény.
 Jertek mind: bűnbánó rabok,
 vár Atyátok, s az angyalok.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. XI. 3.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. November 08. - 19:53:48
Ámen.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2014. November 09. - 14:28:47
SZOLGÁLNI A FÉNYT

Krisztus, csodálatos vagy,
élő, hatalmas és jelenvaló!
Szavak zűrzavarában
szíven talál a Szó,
halálból életre keltő,
új útra indító.
Sodor, mint a vihar,
győzelmes erővel.
Hívsz, és indulni kell.
Küldesz és menni kell,
szolgálni és tenni kell.
Szereteted parancsa
szívünkben énekel.
Nyomodban új meg új
tanítvány indul el
szolgálni mint a fény,
ízt adni, mint a só.
Hogy bennünk is Te szolgálj,
őbennük is Te légy
élő, hatalmas és jelenvaló.

Túrmezei Erzsébet
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. November 09. - 16:56:22
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. November 10. - 01:34:11
Idő múlik!

 Népek örök nagy Istene,
 ha szólsz: Ég, s Föld, zendül bele!
 Láthassunk: testet öltöttél,
 Szent Fiadban, földre jöttél!
 Eléd borulva térdemen,
 megköszönöm az életem.
 Te ismered utam, végem,
 hány esztendőt szántál nékem.
 Volt bennük ború, napsütés,
 kevés öröm, sok szenvedés.
 De mindkettő javamra vált,
 lelkem: üdv útjára talált.
 Sok év súlya már vállamon,
 utam, Jézussal járhatom.
 Mint megváltott kis testvére,
 értem is hullt, drága vére!
 Kegyelemből, jó Istenem,
 üdvösséget adott nekem.
 Bár nem vagyok jó, sem kegyes,
 csak kárhozatra érdemes.
 Mégis engem, érdemtelent,
 Fiában: Atyám átölelt!
 Idő múlik, s nemsokára,
 megérkezem, szebb hazámba.
 S megváltottak seregében
 élek, Atyám közelében.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. XI. 1.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. November 10. - 10:44:19
Ámen!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. November 10. - 14:11:15
Angyalarcú ember!

 Mért vonzó a múló?
 Elszáll, mint délibáb,
 Barázdás lesz az arc,
 reszket a kéz, a láb.
 Gyorsan elsuhannak,
 boldog ifjú évek,
 idősek is voltak
 fiatalok, szépek.
 Cseresznye piros volt
 régen, a lány ajka,
 most sápadt és redős,
 szépség, nincsen rajta.
 Istennek: ennél szebb,
 célja van felőlünk,
 kövek voltunk, s angyalt,
 faragott belőlünk.
 Angyalarc, nem illik,
 szürke földi képbe,
 bűnt: lemosta róla,
 Jézus drága vére!
 Angyalarcú embert,
 felviszi magával,
 hogy együtt lehessen,
 az örök Atyával!
 Megváltott élettel,
 közelében éljen,
 szép piros arcára,
 bánat, sose térjen.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. XI. 12.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. November 10. - 15:00:53
Ámen.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. November 11. - 22:14:20

     Felfelé tartok

 Kronoszom grádicsán felfelé tartok,
 kimért magaslatán oromzat közel.
 Életem egén a hit reményt rajzol,
 hogy fenn a tetőn majd Szeretet ölel.

 Schvalm Rózsa

 (2014-10-10)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. November 13. - 02:09:32

     Emlékezünk!

 Immár kétszázhatvan éve,
 Békéscsaba tirpák népe
 szaporodott: így több család,
 elhagyta meghitt otthonát.
 Szekereken nagy útra kelt,
 Nyíregyházán, új honra lelt.
 felépítette otthonát,
 lelki házul: kis templomát.
 múltak évek, évtizedek,
 keletkeztek kis szigetek,
 város körül, bokortanyák,
 takaros házak, iskolák.
 Gyermekáldás, mint eső hullt,
 templom, már szűknek bizonyult.
 Emeltek hát szebbet, nagyot,
 mocsár fülé, kőtemplomot!
 Város és a tanyák népe,
 abba vonul, hétről - hétre.
 Az ősi tirpák nemzedék,
 test - ruháját, letette rég.
 Azóta tart síri álma,
 feltámadás napját, várva!
 Őseitek nem henyéltek,
 tanyát, földet hagytak néktek.
 Jelesül: e szép templomot,
 benne: igei harmatot.
 Az üdítse lelketeket,
 így boldogan mehessetek
 át, e múló földi téren,
 vár rátok az égi Éden!

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2013. V. 18.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. November 13. - 21:32:51
Csak Jézusra nézz fel!

 Csak Jézusra nézz fel, ember: bárhol élsz,
 bátorság Lelkével áld meg Ő, ha félsz.

 Csak Jézusra nézz fel, minden új napon,
 sötét bűnvilágban, dicső fénybe von.

 Csak Jézusra nézz fel, minden út előtt,
 tűzön, vízen átvisz, ha követed őt!

 Csak Jézusra nézz fel, ha gond, bú gyötör,
 sima az út, nincs már azon, bűn-gödör.

 Csak Jézusra nézz fel, szegény üldözött,
 ha betegágyon vagy, fájdalmak között.

 Csak Jézusra nézz fel, ha elfogy erőd,
 megáld új erővel, hű gondviselőd.

 Csak Jézusra nézz fel, ha bűn porba sújt,
 ki hittel tekint rá, földről mennybe jut!

 Csak Jézusra nézz fel, érted halt a fán!
 Érted is feltámadt, Húsvét hajnalán!

 Csak Jézusra nézz fel, Ő most mennybe van,
 otthont készít néked, ne légy hontalan.

 Csak Jézusra nézz fel, menve földön át,
 nem soká meglátod, lelked szent honát!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. IV. 13.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. November 14. - 09:11:53
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. November 14. - 22:45:57
Verses hagyaték!

 Mintha csak hegy ormán állnák,
 egyre közelebb az éghez,
 közeledve szebb hazámhoz,
 Atyám szerető szívéhez.
 Lenn földünknek négy égtáján
 zsong az élet, zúg vad orkán,
 néha napsugár is villan,
 beragyogja sápadt orcám.
 Tovatűnő felhők felett,
 több évtized magasában,
 próbákkal telt vándorúton,
 késő őszben jár a lábam.
 Földi életem évei,
 elvonulnak szépen sorba,
 eszembe jut: ha elmegyek,
 mit hagyok az utókorra?
 Hála, sok verseskötetben
 pihen, versek sokasága,
 vándoroknak irányt mutat,
 ama dicső szebb hazába!
 Eszköze voltam Atyámnak,
 Őrá mutat minden versem,
 az lesz szerény hagyatékom,
 ha magához szólít engem.
 Több hosszú évtizeden át,
 róla, néki énekeltem,
 hiszem: Fia váltságáért,
 befogadja, árva lelkem.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. XI. 8.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. November 16. - 00:10:29

     Jó hír!

 Drága magyar népem,
 s valamennyi népek,
 van egy csodálatos
 jó hírem, felétek!
 Porból való testünk,
 sírban válik földdé,
 de lelkünk nem hal meg,
 élni fog: örökké!
 Feltámadás napján,
 kapunk csodás testet,
 s abban láthatjuk meg,
 a ragyogó mennyet!
 Az örömhírt mégis,
 főleg, annak mondom,
 aki elhiszi, hogy
 a Golgota dombon,
 keresztre feszítve,
 már kétezer éve,
 Jézus, Isten fia,
 elvérezett érte!
 Kegyelemből lett ő,
 Isten gyermekévé,
 mennyei kincseknek,
 boldog részesévé.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. XI. 10.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. November 16. - 13:31:07
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. November 16. - 22:15:21
Kihulltunk a fészekből!

 Áldott Atyánk, ki bennünket,
 képmására alkotott,
 szíveinkbe helyezte a
 jóra való hajlamot.
 Édenkertben csodálatos,
 meleg fészket készített,
 ismeretlen volt még a bűn,
 így az, nem is rémített.
 Kibélelte szeretettel,
 örömmel és békével,
 jobban törődött Ő velünk,
 mint anya gyermekével!
 De jött halálos bűnvihar,
 mely kiűzött Édenből,
 s mint erőtlen kicsi gólyák,
 kihulltunk a fészekből!
 Atyánk látta: nyomorultak,
 tehetetlenek vagyunk,
 visszajutni a fészekbe,
 önmagunktól, nem tudunk!
 Áldott szíve, megszánt minket,
 Fiában: hozzánk hajolt,
 keresztre vert két karjával,
 mint gyermekét, átkarolt!
 Végtelenül szeret minket,
 dicső célja van velünk,
 földinél szebb örök fészket,
 Lelke, készített nekünk!
 Azt a fészket nem dönti le,
 sem tornádó, sem vihar,
 abban: Atyánk együtt él majd,
 megváltott fiaival!
 Mennyben éltünk, földre hulltunk,
 Atyánk karja, felemel,
 áldozatos szeretetét,
 nem feledjük soha el!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. XI. 12.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. November 17. - 12:48:17
Hálaének!

 Könnyharmatos szemmel állok ma, félárván,
 remegő lábakkal, két évnek határán.
 Kilencvenöt tél, nyár, zúgott el fölöttem,
 sok testvér, jó barát, nem él már köröttem.
 Gyermekkor, ifjúkor, elsuhant, mint álom,
 ma már késő őszben, botorkál a lábom.
 Atyám tudja: hányszor álltam halálrévén,
 hányszor álltam testvér, rokon, sírja szélén.
 Atyám a próbáktól, nem kímélt meg engem,
 a sok bűnsalaktól, tisztogatta lelkem!
 Eszembe jut vétkem, és sok mulasztásom,
 jóvá nem tehetem, szívem mélyén bánom.
 Drága hitvesemmel, negyven évig jártam,
 vele: minden évben, szebb tavaszra vártam.
 Rákbetegen szenvedt, nem bírta már terhét,
 bal kezemre dőlve, lehelte ki lelkét.
 Ott él már húsz éve, túl az éghatáron,
 Isten közelében, én is oda vágyom.
 Ma már csak egy szemmel láthatom, hazámat,
 láthatom két lányom és négy unokámat.
 Atyámtól versírás, talentumát kaptam,
 több ezer példányban írtam, s tovább adtam.
 Atyám tudja: mennyi évem van még hátra,
 mikor omlik össze, lelkemnek por sátra.
 Hiszem: Atyám készít, hónál fehérebbet,
 melynél Ő sem adhat ragyogóbbat, szebbet.
 Új életévben is, és amíg csak élek,
 lehessen életem, boldog hálaének.
 Amely Atyám felé, verseimben zenghet,
 s megtérésre hívja a sok fáradt lelket!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. XI. 10.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. November 17. - 13:57:26
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. November 18. - 01:28:44
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. November 20. - 01:26:15
Átvonuló vándor

 Itt: átmenő vándor vagyok,
 fogy életem, mint nappalok,
 s ha véget ér földi létem,
 vár szebb hazám, fenn az égben.
 Remélem: már nemsokára
 indulok, Atyám szavára!
 Testemet, sírgödör várja,
 lelkemet: égi fény árja.
 Látok, fenséges jeleket,
 miket, leírni sem lehet.
 Olyan csodás új világot,
 mit emberszem, sosem látott.
 És egy örök életen át,
 láthatok szebbnél szebb csodát!
 Balga ember, ki nem hiszi,
 Isten, mind ezt, végbe viszi!
 Ki inkább jár sivár tájon,
 mint virágos rónaságon.
 Égi rónát, nem ismerem,
 de hiszem: áldott Istenem
 keze, olyat alkot azon,
 látva azt, csak ámuldozom.
 Menjünk együtt, vándortársam,
 Jézussal mint útitárssal!
 Isten óráján pillanat,
 s már új Föld lesz, talpunk alatt!
 Nem hagyjuk el, soha többé,
 azon élünk majd, örökké!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. XI. 12.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. November 21. - 11:34:21
Kedves Testvéreim! Pecznyik Pali bácsinak szüli napja volt 18.-án
Akit érint a köszönetnyilvánítás, az fogadja szeretettel:

„Örüljetek, hogy nevetek 2014. XI. Hó
fel van írva a mennyben”
 Lukács. 10, 20.



Köszönetnyilvánítás

Kedves lelki testvéreim és barátaim!


Hálás szívvel köszönök, születésnapom alkalmára küldött, minden kedves üdvözletet, imádságot és rám gondolást. Sokan gondoltak rám és köszöntöttek engem, belföldön is, külföldön is. Telefonon is, Interneten is. Ez úton is, Urunk áldását és őrző kegyelmét kérem, minden kedves lelki testvérem életére. Adja meg áldott Urunk, hogy az ő nagy lelki családjának szétszórtan élő tagjaiként, még sokáig élhessünk és imádkozhassunk egymásért. Imádkozó lelki testvéri üdvözlettel, öreg testvérük és harcos társuk, a Krisztusban!




 Pali bácsi
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Virág - 2014. November 21. - 14:24:32
Én utólag kívánom az Úr áldását Pali bácsi életére e szép alkalomból! szivetadja
:sziv2: df1 df2 df3
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. November 22. - 12:24:04
Kedves Virág! Örömmel továbbítottam köszöntésedet
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. November 22. - 12:26:36
A csend szigete

 Csend szigetén, nyáridőben,
 szétnéz a vándor szeme,
 lenn a mélyben, honol a csend,
 fenn zsong, népek élete.
 Síremlékek sokaságán
 illatoz, a friss virág,
 tikkasztó nagy hőség ellen,
 árnyékot ad, lombos ág.

 Városok és falvak szélén
 terül el, a csend - sziget,
 élők: ti is ott landoltok,
 ha a halál integet.
 Vándorutunk arasznyi itt,
 ennyit adott Istenünk,
 lecsukódik szemünk, ajkunk,
 elnémul az énekünk.

 Csak a testünk kerül sírba,
 hisszük: lesz feltámadás!
 Lelkünk kicsi vitorlását
 várja, égi állomás!
 Szépsége, leírhatatlan,
 beborítja, fényözön,
 s menny lakóit betölti majd,
 vég nélküli szent öröm.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. XI. 14.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. November 23. - 09:58:27
Létezik egy ország

 Létezik egy ország, minek idő és tér
 nem szabja határát, hol nincsen sötétség.
 Nem váltják ott egymást, éjszakák, nappalok,
 örök világosság, isteni fény ragyog.

 Krisztus által eljött a földi világba,
 dicső fényével a Menny világossága.
 Szíve mélyén annak, ki Őt befogadja,
 már e földön eljött az Isten országa.

 Nem gyötri félelem útja végét látva,
 küszöb a halál az örök boldogságba.
 Ahol Krisztus által készített hely várja,
 örök otthona a mennyei hazába.

 Schvalm Rózsa

 (2011-06-26)


   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. November 24. - 22:25:36
Győz a hit

 Győz a hit, ha az ember Jézusra tekint,
 s meglátja benne a királyt, az igazit.
 Szelíd szeméből vonzó- erő sugárzik,
 világi utakról a keskeny útra hív.

 Isteni örömre, boldogságra tanít,
 árasztja fényét, vakságtól szabadít.
 Megnyílnak a lelki szemek, megvilágosít,
 s a láthatatlan világ tárja titkait.

 Schvalm Rózsa

 (2012-04-06)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. November 24. - 22:34:32
O0 x O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. November 25. - 18:59:08
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2014. November 26. - 07:22:37
Túrmezei Erzsébet ~ Mérlegen

Isten mérlegére tette
egész életem:
szolgálatom, szeretetem,
bizonyságtételem…
és megremegtetett a félelem,
arcom fakóra vált…
mert az én Uram engem
'megmért, és könnyűnek talált'…

Aztán - egy vércsepp hullt a serpenyõbe,
és az egyensúly helyreállt.
Ítéletet vártam, halált,
s kegyelmet kaptam, életet!
Megváltóm, azt az értem hullott,
csodatévő, drága vércseppet
hogyan köszönjem meg neked?!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. November 26. - 15:42:54
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. November 26. - 16:19:12
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2014. November 27. - 14:13:28
Túrmezei Erzsébet ~ Szeress, amíg szeretni tudsz!

Szeress, amíg szeretni tudsz,
Amíg szíved érzőn dobog,
Mert ha már e tűz kihűlt,
Ha benned e láng ellobog,
Ami ezt a veszteséget felülmúlna
Nincs olyan kár!
Koldusnál is koldusabb vagy
Hogyha nem tudsz szeretni már!

Szeress, amíg szeretni tudsz!
Olyan rövid AZ életed!
Gyűlölettel, rút önzéssel
Szépségeit tönkre NE tedd!
Szeress, amíg van alkalmad
Éreztetni szereteted.

Jöhet idő, mikor tennéd ezt,
De nem teheted!
Fordulhat a sorsod balra,
S arra leszel utalva majd
Hogy a mások szeretete
Enyhítse a gondot, a bajt.

Szeress, amíg szíved dobog,
Szeress, amíg ajkad lehell,
Úgy visz Jézus, a szeretet
Országába a Mennybe fel!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. November 27. - 21:24:39
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. November 27. - 21:49:19

     Térjetek meg!

 Isten, hívő gyermekei,
 Jézus földi követei,
 siessetek a földön át,
 hirdessétek Isten szavát!
 Mi az a szó? Térjetek meg!
 Rabszolgái földieknek.
 Tétovázni, ma nincs idő,
 közeleg az Üdvözítő!
 Jaj, annak: kit alva talál,
 vár reá az örök halál.
 Csak azt, viszi fel magával,
 ki megbékült az Atyával!
 Aki hozzá esd imában,
 az élhet majd, templomában.
 Bár Sátán sok gátat emel,
 mégis, mind az, úgy tűnik el,
 mint délibáb, mely meg nem áll,
 Jézus előtt, nincs akadály!
 Oroszlán bár félelmetes,
 ítélete rég, végleges.
 azért, tőle ne féljetek,
 győzelmes Úr van véletek!
 Nem hiába fáradtatok,
 leütöttek? Felálltatok!
 Jézus győzött, halál felett!
 Hirdet örök új életet!
 Mind az, aki hisz őbenne,
 végesből jut, végtelenbe!
 Ragyogó a hívők hona,
 fénye: nem halványul soha!

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2013. IV. 4.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. November 27. - 22:41:41
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. November 28. - 10:28:44
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. November 29. - 02:01:18
Verses prédikáció

 Szétszórt hívő gyülekezet,
 mennyből szól hozzád üzenet.
 Isten Lelke üzen néked,
 csodás terve van tevéled!
 Mint Alkotód, ismer téged,
 tudja: mire van szükséged.
 Édenben bár Vele voltál,
 csábításra elfordultál.
 Sátán borított rád fátylat,
 s többé nem láttad Atyádat.
 Ám Ő, nem hagyott el téged,
 látta kínod, szenvedésed.
 Fiában: érted jött földre,
 Sátánnal ment véres ölre!
 Szánó szíve, feléd fordult,
 drága vére, érted csordult!
 Kimentett örök halálból,
 rabtartódnak hatalmából.
 Nem vagy láncos rabja többé,
 Atyád gyermeke örökké!
 Szétszórt hívő gyülekezet,
 utad, földről mennybe vezet.
 Bár soknyelvű nemzetben élsz,
 a szeretet nyelvén beszélsz.
 Egy család vagy, Isten népe,
 Jézus Krisztus, szíved éke.
 Részesültél égi jóban,
 verses prédikációban.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. XI. 24.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. November 29. - 12:40:21
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. November 29. - 17:11:51
Üres percek


 Üres percek sokasága vádol engem, Istenem,
 csak Te tudod, mennyi üres percet rejt az életem.
 Így suhannak napok, évek, nem is gondoltam vele,
 sokszor egy hét, vagy egy nap is, üres perccel volt tele.

 De Te, Uram számon tartod az időt, a perceket,
 hiszen azért adtad őket, szolgáljak velük neked.
 Üres perceimet Uram, ha te ma összeadod,
 lehet, összeszorul szíved, látva sok üres napot.

 Melyeken nem képviseltem a Te áldott ügyedet,
 ajkamról nem hangozhatott, lélekmentő üzenet!
 Pedig körülöttem sokan, a földi lét rabjai,
 míg vészesen suhannak el, rövid létük napjai.

 Arra vágyom: életemben több üres perc ne legyen,
 hisz életem minden perce, irgalom és kegyelem!
 Úgy szeretném eltölteni, Földön minden percemet,
 egy se legyen, mely üresen vádol nálad engemet!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2005. VI. 14.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. November 30. - 13:01:59
Ámen!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. November 30. - 21:57:42
O0 X O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. November 30. - 23:14:13
Ki lehet Isten temploma!

 Üdvösségre nem vezethet,
 harangszó sem orgona,
 csak újjászületett ember,
 lehet Isten temploma.
 Az lehet Isten gyermeke,
 akit Szentlelke betölt,
 csak arra vár dicsőséges
 örök élet, odafönt!
 Istennel is, világgal is,
 barátkozni nem lehet,
 kétfelé sántikálóknak
 útja, mennybe nem vezet.
 Föld vándora, jól gondold meg,
 míg vonulsz sírod felé,
 ha nem térsz meg, hogyan állsz majd,
 az ítélő Úr elé!
 Döntened csak addig lehet,
 ameddig szíved dobog,
 késő lesz már, ha a halál,
 szíved ajtaján kopog.
 Boldog: aki még időben,
 döbben rá, hogy vétkezett,
 elhiszi, hogy Jézus Krisztus,
 érette is vérezett!
 Ő rég, keresztfára verte,
 bűnt rejtő ó emberét,
 járhat Jézus lábnyomában,
 imádhatja szent Nevét.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. XI. 24.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. December 01. - 21:49:13
Béke hozhat boldogságot!

 Halálos bűnök álmából
 ébredjetek emberek!
 Kezetekből hulljanak ki,
 élet oltó fegyverek.
 Mint nagycsalád, éljünk együtt,
 a természet szép ölén,
 testvérként szeresse egymást,
 a gazdag és a szegény,
 Szívünket ne fertőzhesse,
 se harag, se gyűlölet,
 piros rózsaként viruljon,
 szívünkben a szeretet.
 Úgy lesz teljes boldogságunk,
 békességünk, örömünk,
 ha abortusz helyett, drága
 gyermekeket ölelünk.
 Béke hozhat boldogságot,
 nem a véres háború,
 kéz a kézben, vonul együtt,
 gyermek és a nagykorú,
 Nem a bűnök széles útján,
 mert az, kárhozatba visz,
 boldogan a menny felé tart
 mind, aki Jézusba hisz!
 Vonuljunk hát a menny felé,
 családok és nemzetek,
 mert ott öröm és boldogság,
 harsonái zengenek.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. XI. 27.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. December 02. - 23:37:19
Késő!


 Élt egy özvegy édesanya, egyetlen fiával,
 ámde fia, kacérkodott élettel, világgal.
 Nagyon szűknek tartotta már, szép családi házát,
 nem bírta megzabolázni, mohó testi vágyát.
 Édesanyja bánatára, hosszú útra indult,
 látni anyja könnyes szemét, még hátra sem fordult.
 Messze délre vonta vágya, ott szebb, jobb az élet,
 jól ment dolga, épített is, emeletes fészket.
 Gazdagodott, nagy lábon élt, de belül sírt lelke,
 érte imádkozó anyját, el is felejtette.
 Pedig anyja, hűtlen fiát várta nappal, este,
 hosszú évek múlásával, elgyengült a teste.
 Nem kímélte, megtépázta a viharos élet,
 remegett a keze, lába, haja hófehér lett.
 Míg egy napon távirat szállt a fiához délre,
 édes fiam jöjj haza, ha látni akarsz élve!
 Bár a fia rohant haza, de mégis elkésett,
 így már csak a frissen hantolt, hideg sírra nézett.
 Átkarolta a sírfejfát, testét rázta zokogás,
 mindig késő ott a bánat, hol előbb nincs búcsúzás.
 Árva fiú késedelme, így vált éles tőrré,
 édesanyja égszín szemét, nem láthatta többé.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. XI. 26.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. December 03. - 22:37:12
Véget ér
 ( Dániel 12, 1c-4)

 Véget ér majd nyomor és szenvedés,
 ama napra legyen a lelked kész!
 Váratlan jön el, miként a tolvaj,
 gondoskodj, ki ne fogyjon az olaj!

 Mestered nyomán járjad utadat,
 szívedben tápláld a fénysugarat!
 Hogy nevedet a könyvbe felírják,
 találtasson meg benne, ha nyitják.

 Felkelnek akkor porból a holtak,
 az igazak, mint csillag ragyognak.
 Gonoszok sorsa lesz a gyalázat,
 szenvednek örök tűznek tavában.

 Schvalm Rózsa

 (2014-11-24)   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. December 05. - 02:44:17

    Isten, szánó szeretete!

 Dicső örök Isten
 ki élsz az egekben,
 szeretet, szánalom
 van, a Te szívedben.
 Hamar bűnre hajlott,
 ha az embert nézed,
 oly szépnek alkottad,
 s arcán, torzult képed.
 Arca hamvasságát,
 bűn eltorzította,
 s hála helyett, feléd,
 hátát fordította.
 Elfordult gyermeked,
 veszni mégsem hagytad,
 Fiadban: szép arcát,
 ismét visszaadtad.
 Bár ez néked, roppant
 áldozatba került,
 ám utána, Fiad:
 dicső jobbodra ült!
 Azóta Megváltónk,
 közbenjár miértünk,
 dicső országodban,
 helyet készít nékünk.
 Bánatod - miattunk -
 így váltott örömre,
 s mint gyermekek nálad,
 élünk majd örökre!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. IV. 12.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. December 06. - 00:19:18
Van egy szebb hon!


 Még tart a kegyelem, Jézus vár bennünket,
 hogy Atyjához mennybe, emelje lelkünket.
 Jertek csonkabonkák, süketnémák, vakok,
 födél nélkül valók, és szenvedélyrabok.
 Hit által lépjetek, régiből új honba,
 bűzös istállóból, fény - birodalomba.
 Ne higgyetek Sátán, csábító szavának,
 vár rá sötét hona, az örök halálnak.
 Hízelgő szavával minket arra sarkall,
 ne találkozhassunk, égben angyalkarral!
 Halálunk percéig, vígan testnek éljünk,
 csak addig tehetjük, amíg sírba térünk.
 Ne nézzük tétlenül, a véres háborút,
 csak győztesek nyernek, mennyei koszorút!
 Hogy létezik szebb hon? Nem mese, valóság,
 abba vár az Isten, ki szeretet, jóság.
 Ott nincsenek sánták, süketnémák, vakok,
 fényruhában járunk, mint mennyben angyalok.
 Ismeretlen ott bűn, szenvedés, kín, halál,
 égi Jeruzsálem, ragyogó fényben áll.
 Tizenkét kapuja, ragyogó drágagyöngy,
 hozzá hasonlítva, földünk csak sárgöröngy.
 Induljunk, ne késsünk, Jézus vár bennünket,
 Vele: fényben töltsük, örök életünket.
 Ám aki elkésik, bánja majd örökké,
 hívők fényhonába, nem jut soha többé.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. XII. 3.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. December 06. - 08:50:29
O0 X O0 X O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. December 08. - 00:17:59
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. December 08. - 00:18:55
Utolsó Ádvent!

 Forr, pezseg az élet,
 nagy ádventi lázban,
 de igazi Ádvent,
 nincs sok szívben, házban.
 Ádventi fény csillog
 utcán, ablakokban,
 ádventi ének zeng,
 díszes templomokban.
 Szokássá változott,
 Jézus érkezése,
 egyre távolabb van
 napja, születése.

 Isten népe Jézust,
 régtől mennyből várja,
 hiszen megígérte,
 eljön, nemsokára!
 A levegőégen,
 lesz a találkozás,
 véget ér, a több száz
 éves, várakozás!
 Meg lehet, hogy ez lesz,
 az utolsó Ádvent,
 melyre Isten népe,
 boldogan mond áment.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. XII. 4.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. December 09. - 01:18:39
Húsz éve!

 Húsz éve, hogy eltávozott,
 életem hű párja,
 feltámadás dicső napját,
 már odaát várja!
 Mélyen a testébe vágott,
 a fájdalom kése,
 jött a halál és véget ért
 kínja, szenvedése.
 Azóta: özvegyi sorsban,
 hitves nélkül járok,
 út végéhez közeledve,
 hívó szóra várok.
 Földi életem évei,
 egymásután teltek,
 nyomukban: ősz aggastyánná
 változott, a gyermek.
 Nem tudhatom, özvegysorsban,
 még hány évig élek,
 ne múljanak el hiába,
 fölöttem az évek.
 Atyám Szent kezében pihen,
 testem és a lelkem,
 egy a vágyam: Néki éljek,
 míg elszólít engem.
 Földi életem lehessen,
 Néki tetsző ének,
 Őt dicsérjem itt, és ha majd,
 egy nap, Hozzá térek.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. XII. 12.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. December 09. - 18:06:51
Ámen!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. December 10. - 01:48:42
 
    Eljött már

 Eljött már, köztünk jár,
 Kire a lelkünk vár.
 Szél szárnyán rezdülés,
 Szív húrján érintés.

 Schvalm Rózsa

 ( 2014-11-30)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. December 10. - 15:03:43
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. December 10. - 15:25:42
Adventi vasárnap

 Advent vasárnapja van, tél kezdete,
 alszik a természet ünnepi csendben.
 Fehéren takarja hulló tiszta hó,
 mint hópelyhekből szőtt puha takaró.

 Elbűvölően szépséges e látvány,
 Isten jelenlétét sugallja a táj.
 Közel van Ő, közelebb, mint gondolnánk,
 várakozó szelídséggel tekint ránk.

 Üzen a némán hulló hópehellyel,
 a téli égbolt derengő fényével,
 Adventi éj fénylő csillagaival,
 s a holdvilág ezüst sugaraival.

 Megbocsátó szeretettel hív és vár,
 a kereső szív bizonnyal rátalál.
 Benne békességet, nyugalmat talál,
 a karácsony igazi ajándékát.

 Schvalm Rózsa
 (2010-12-04)   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. December 10. - 15:33:07
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. December 11. - 22:29:39
Isten nélkül!

 Isten nélkül, milliókat, a bűnös vágy ejt rabul,
 különböző okok miatt, millióknak könnye hull.
 Élet oltó fegyver által világszerte hull a vér,
 több millió éhezőhöz nem juthat víz, sem kenyér.
 Világszerte többen írnak ma, utolsó levelet,
 sok ajakról száll fel égbe, az utolsó lehelet.
 Sok embert tart fogságában kényelem, önzés, közöny,
 mert hiányzik a szívekből szeretet, béke, öröm.
 Kinevetik azt az embert, ki áldja Isten nevét,
 erejével hivalkodó, letiporja a gyengét.
 Lázadozó nép ajkáról, szitok száll fel az égre,
 nem csillapul, fokozódik, haragvók dühe, mérge.
 Irigykedve néznek arra, kinek jól megy ma dolga,
 sorsa miatt lázadozik, sok nyomorult rabszolga!
 Milliókat tart rabságban az ital, drog, a mámor,
 ó de meddig bírja mind ezt, a test: e földi sátor?
 Fiatalok: jövő helyett, vígan a mának élnek,
 hűtlenkedők, élettársat, mint a ruhát, cserélnek.
 Hovatovább már nem illik, az erkölcsről beszélni,
 szülő: gyermekével sem, nem tud már összeférni.
 Eszeveszett rohanás lett, gépesített életünk.
 egymással még beszélni is, alig jut időnk nekünk.
 Az emberi tudomány meg, egyre merészebben
 alkot, épít, minden téren, az Istennel szemben!
 Isten nélkül: mire jutott, ki csak testnek élt, halt?
 Fáradozása gyümölcse: egy fejfa, egy sírhant.

 Mind ezeket elkerüljük, Urunk figyelmeztet,
 Isten nélkül: katasztrófát jelent már, a kezdet?
 Jézus azért jött le közénk, hogy meghaljon értünk!
 s ránk váró kárhozat helyett, üdv lehessen részünk.
 
 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. IV. 2.    
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. December 11. - 22:38:10
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. December 13. - 18:29:28
Nézzünk égre!

 Templomtornyok világszerte,
 nagy felkiáltó jelek,
 szavak nélkül is hirdetik,
 nézzünk égre, emberek!
 Onnan: Isten hajlékából
 várjuk, egyszülött Fiát,
 Régen érettünk áldozót,
 most már, mint dicső Királyt!
 Szomorú fájó valóság,
 földre nézünk emberek,
 elkápráztatnak bennünket,
 hamisfényű földiek.
 Úgy gondoljuk: múló testünk,
 sokkal előbbre való
 a lelkünknél, mellyel minket,
 megáldott az Alkotó!
 S mivel lelkünk láthatatlan,
 nem is törődünk vele,
 halálunkig, testnek élünk,
 mely kívánsággal tele.
 Hiányzik az Ige - éhség,
 ürülnek a templomok,
 bűnben élők vigadoznak,
 mennyben sírnak, angyalok.
 Földi véges, ám az égi
 élet dicső, végtelen,
 bűnbánók hát siessetek,
 Atyátok vár, égbe fenn!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. XII. 8.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. December 13. - 18:40:47
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. December 14. - 19:13:27
Mi a valóság!

 Egek Ura, könyörülj meg,
 drága magyar népemen,
 mert hazánkban már alig van
 ima, istenfélelem!
 Csábítja pénz, gazdagodás,
 jobb lét felé menetel,
 de amit gyűjt, odaátra,
 abból semmit, nem visz el.
 Sátán gonosz hazugsága:
 csak földi lét létezik,
 föld vándora nem jut tovább,
 ha sírparthoz érkezik.

 A valóság: egészen más,
 mert életünk végtelen,
 lelkünkre oly dicső hon vár,
 mit nem fog fel, értelem!
 Jelenések könyve is csak,
 homályosan írja le,
 mily gyönyörű, ragyogó lesz,
 a hívő nép új helye.
 Új Ég alatt. az új földön,
 vár ránk, áldott Istenünk,
 nem csak sírig, örökké tart
 mellette, az életünk.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. XII. 8.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. December 15. - 09:13:24
Ámen! :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. December 15. - 10:32:33
Élet két oldala

 Sok millió ember, nem olvas Bibliát,
 így nem ismerheti, élet két oldalát.
 Az egyik oldala, szemünkkel látható,
 a másik oldalon él, a Mindenható!
 Látható oldalon, élet zajlik, virul,
 háborús nemzetek, könnye és vére hull.
 Mégis, legtöbb nemzet, csak láthatókba hisz,
 széles úton nyargal, mely kárhozatba visz.
 Rossz irányba térők, már észre sem veszik,
 hogy a rabtartójuk, rab kenyerét eszik.
 Szeretetszomjúság kínja, gyötri őket,
 lelkeket mérgező forrásra, menőket.
 Ám az csak fokozza, kínzó szomjúságuk,
 szomjan haltak: jelzi majd, síri fejfájuk.

 Másik oldal ugyan, most még láthatatlan,
 mégis dicsőséges, szebb élet van abban.
 Csak halálunk után, láthatja meg szemünk,
 ama szebb hazánkba, ha majd megérkezünk.
 Annak létezését, Bibliánk hirdeti,
 benne: Istenünk vár, de ma, ki hisz neki!
 Pedig olyan csodás, országba hív minket,
 amely felülmúlja, legszebb képzetünket.
 Élet forrásvize, felüdíti lelkünk,
 szomjúságot többé, nem ismer a nyelvünk.
 Földi lét oldalán ma élő emberek,
 láthatatlan ország, várja a lelketek.
 Egykor tűzben ég meg, a szemmel látható,
 de a láthatatlan: örökké ragyogó.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. XII. 10.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. December 15. - 11:04:09
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. December 16. - 21:38:33
Csodás esemény!

 Ilyen nagy esemény
 eddig, nem volt itten,
 egy csecsemő testbe,
 rejtőzött el, Isten!
 Királyok Királya,
 szürke test-ruhában
 élt, szolgált, szenvedett,
 Izrael honában!
 Bár királyt várt a nép,
 ám nem ilyen módon,
 hanem koronásan,
 bíborszínű trónon.
 Így, fel sem ismerte,
 lelke megmentőjét,
 csak pásztorok látták,
 királyi bölcsőjét.
 Sátán már jó korán,
 szent nyomába eredt,
 gúny, szitok, üldözés
 várt rá, hála helyett.
 De Ő, nem azért jött,
 hogy itt Király legyen,
 hanem értünk halni,
 a Golgota hegyen!
 Halálunk után, mi
 Vele, együtt legyünk,
 s örök dicsőségét,
 megoszthassa velünk!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. XII. 19.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. December 16. - 21:42:41
Isten közelében!

 Mint varrónő én is,
 naphoz, napot öltök,
 csak néhány évtized,
 melyet itt eltöltök.

 S ha majd életemben,
 eljön a végóra,
 felszárnyal a lelkem,
 égi hívó szóra!

 Csak testem marad itt,
 amely tapintható,
 elporlad a sírban,
 mivel porból való.

 Lelkem: Isten része!
 Így az, halhatatlan,
 s élni fog örökké,
 egy szebb változatban.

 Hasonló lesz, Jézus
 feltámadt testéhez,
 nem ismer bűnt, halált,
 fájdalmat nem érez.

 Jézusban nyerhető,
 ez a boldog élet,
 Isten közelében,
 soha nem ér véget!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2012. XII. 8.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. December 17. - 14:53:13
 O0 x  O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. December 18. - 14:59:02
Hintem a vers-magot!

 Uramnak köszönök
 minden új napot,
 s abban: reménységgel
 hintem, a vers-magot.
 Többféle talaj van,
 kemény és kövecses,
 de abban, nem nőhet
 kalászba, igevers.
 Uram kegyelméből,
 parányi kéz vagyok,
 s  abból, folytonosan
 hullnak, a vers-magok.
 Vers után vágyódó
 szívek talajára,
 néha balzsamként is,
 sebzettek bajára.
 Hintem a vers-magot,
 termést, bár nem látok,
 majd meglátom egykor,
 ha új testet váltok!
 Meglehet, odaát
 meglepetés vár rám,
 kalásszá ért lelkek,
 sokasága láttán!
 Ám teljes örömöt,
 mégis az ad nékem,
 hogy eszköz lehettem,
 Uram szent kezében!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. IV. 9.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. December 18. - 20:42:23
Ámen!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. December 20. - 02:43:18
Karácsonyvárás

 Templomok tornyai
 merednek az égre,
 bennük: karácsonyra
 készül, földünk népe.
 Keresztyén nép, Jézus
 jövetelét várja,
 szeretetre szomjas
 szívét, felé tárja.
 Karácsonyi díszbe,
 öltöznek a lelkek,
 Jézus jövetelét
 várja felnőtt, gyermek.
 De Urunk nem úgy jön,
 mint kétezer éve?
 Hanem fényes felhőn,
 ragyogó fehérbe!
 Hogy vérén megváltott,
 lelki menyasszonyát,
 Atyja trónusához
 emelje, légen át!
 Ám ha még nem jönne,
 akkor is örvendjünk,
 karácsonyi fényben
 élve, ünnepeljünk.
 Ajkunk Őt dicsérje,
 honába vár minket,
 Vele tölthessük el,
 örök életünket.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. Karácsonyán   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. December 20. - 09:45:10
Sugárzó fény, szeretet

 Hol az igaz hit fénylik,
 ege áttetszőn kéklik.
 Felsejlik a reménység,
 nem riasztja a mélység.

 Kételyek közt nem inog,
 nyílik szívben a titok.
 Bizalom lángja lobban,
 benn' örök karácsony van.

 Sugárzó fény, szeretet,
 megolvaszt jéghegyeket.
 Évszakokat átragyog,
 nem oltják ki zord fagyok.

 Schvalm Rózsa

 (2014-12-12)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. December 21. - 11:59:18
O0 X O0 X O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. December 21. - 19:07:11
Virrad e még...


 Nagy baj van ott, hol a nemzet,
 mély szegénységbe merül,
 szegénységet megszüntetni
 pénz nélkül: nem sikerül.
 Nélkülözés gondja lebeg,
 szegény családok felett,
 szegény: éhes gyermekszájak,
 ritkán kapnak kenyeret.
 Másodlagos dolgokra jut,
 szegényekre, mért kevés?
 Hát mi kíván elsőbbséget,
 szépítés, vagy éhezés!
 Még most is elszorul szívem,
 mély szegénységünk felett,
 sírt az anyám, nem volt pénzünk,
 nem vehetett kenyeret.
 Szegénységet felszámolni,
 szinte képtelen dolog,
 szegénységről tanúskodnak,
 letűnt hosszú századok!
 Míg világ áll, a szegénység,
 létünk kísérője lesz,
 szegényeknek nyújtott kenyér,
 midig örömöt szerez.
 Virrad e még jólét napja,
 szegény családok felett?
 Azt, csak a jó Isten tudja,
 Ő ad napi kenyeret.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. XII. 16.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. December 21. - 20:15:35
Ámen!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. December 22. - 18:24:47
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. December 22. - 18:25:45
Pecznyík Pál


 Kossuth Rádióban elhangzott verse:


 Hajnaltól alkonyig


 Hajnaltól alkonyig tart a földi élet,
 sokan el sem érnek hetven-nyolcvan évet.
 Bozótos, kövecses ez a földi pálya,
 vándor az út végét most még nem is látja.
 Ám folyton menni kell, nem lehet megállni,
 fagyos úton, meleg napsütésre várni.
 Mégis boldogan fut, mert van kísérője,
 bajok, vészek között, hű védelmezője.
 Jézus, lelke által, vele fut az úton,
 így földi élete, ének hárfahúron.
 S amíg egymás után suhannak az évek,
 lelassul a futás, halkabb lesz az ének.
 Közeleg az alkony, elfárad a vándor,
 lassan összecsuklik rozzant lelki sátor.
 Lelki szeme gyakran, túlsó partra réved,
 tudja, ott várja őt boldog, örök élet.
 Ott már teljes a csend, bűnvihar se tombol,
 haza ért a vándor, múltra nem is gondol.
 Urát dicséri ő, már örök jelenben,
 halleluját zengő, mennyei seregben.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. December 22. - 18:39:10
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. December 24. - 01:20:47
Ma fiataloknak!

 Hazánk hívő népe, szomorúan ámul
 azon, mi hazánkban, szeme elé tárul.
 Amint fiatalok, bátran menetelnek,
 idő sodrásában, míg éveik telnek.
 Büszkén hirdetik, hogy szabadságban élnek,
 pedig rabjai: sok testi szenvedélynek.
 Testi kívánságok vonják, várják őket,
 lelkeket mérgező forrásra, menőket.
 Italnak és drognak, mély kábulatában,
 mintha lebegnének, egy szebb, jobb világban.
 Ám e múló öröm, igen csak törékeny?
 Álmukból ébrednek üresen, szegényen.
 Rabszolgatartójuk, elhiteti velük,
 ital, drog, szex által, tartós lesz örömük.
 Sok fiatalt csalt meg, e sok féle vétek,
 halálba torkollott, már sok, drogos ének.
 drága fiatalok, bár rá döbbennétek,
 van szebb folytatása, múló földi létnek!
 Lehet gátat vetni, mohó testi vágynak,
 titeket Istennél, szebb, jobb javak várnak.
 Már itt, elkezdődhet, tiszta lelki öröm,
 mely csak fokozódik, túl a csillagkörön!
 Abban az országban, nincs már bűn, sem halál,
 az éj is száműzött, minden fényárban áll!
 Isten még abba hív, a szíve vár rátok,
 igazi örömöt, csak Benne találtok.
 És ha megvívjátok, a hit győztes harcát,
 meglátjátok Isten, dicsőséges arcát!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. XII. 15.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. December 24. - 13:43:49
Úgy döntöttem, megbocsátok
(Kurt és Deby Dearman)


Uram, eldöntöttem:
Megbocsátok
És elengedek azoknak, akik megsebeztek
Eldöntöttem:
Megbocsátok,
Kegyelmed által minden sérelmet
Szívből elengedek.

Uram, eldöntöttem:
Megbocsátok,
Elfogadom magam, ahogy te elfogadtál engem,
Eldöntöttem:
Megbocsátok,
Kegyelmed által minden sérelmet
Szívből elengedek.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. December 24. - 13:54:35
O0 X O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. December 24. - 14:19:47
A Gyász ünnepélye
(Greg Asimakoupoulos)


Lassan botladoznak a friss gödörhöz.
Mintha ruhájuk acélköpönyeg lenne.
A szavaik (a gyász palástjával ékesítve)
a könnyeikkel együtt a földbe hullnak.
Kérdések.
Sírás.
Csönd.
(Erre nincsenek szavak.)
Oly mélyen szerettük, aki oly értelmetlenül
fekszik most halottan.
Csorba szilánkjai a fájdalomnak
a szívbe lyukakat fúrnak,
a szívbe, ami napokkal ezelőtt örömtől
és szeretettől duzzadt.
És ami történt, döbbenet,
a valóságot tompa fájdalommal tölti meg,
mint homályos sikátorokat durva emberek,
ezek a gonosztevő lelkek váratlanul sújtanak le
a meglepetés kegyetlen erejével,
fegyverük a bánat, és a fényre vakok.
Áldozat.
Kábulat.
Dühös.
Reménytelen.
Hátrahagyva virágaikat és a félelem szagát
megfordulnak és elmennek. Nincs okuk
maradni tovább.
Az élet megy tovább... Még akkor is, ha megáll.
De várj!
Váratlan szavak, akár Isten szavai,
szakítják keresztül a gyász ködét:
"Miért keresed az élőt a holtak között?
Akiért könnyeid hullnak, itt nem találod,
ő él!"
És ezzel lábukról az ólomsúly lehullik,
arcuk nem sápadt-fehér már,
visszatalálnak lépteik az árnyakon túlra,
a napsütötte tartományba.
Isten jó, ha az élet nem az.
Ha egy szerettünket kegyetlenül lelövik,
és a bűntett ténye minden, csak nem igaz,
Isten jó, ha az élet igazságtalan,
vagy ha úgy tűnik, hogy Isten szeme
csukva van
a válság idején, hogy Ő engedi, hogy
szívünk örömét elrabolják.
Isten jó és kegyelmet ad,
hogy abba a másik arcba nézzek,
és a fájdalmas döntés mögé nézzek,
és elsuttogjam a szót: megbocsátok.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. December 24. - 22:13:48
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. December 25. - 01:50:34
Lehessünk menny polgárai!

 Ékes hazánk sík vidékén,
 és hósapkás hegyein,
 ellenség vére piroslott,
 hőseinknek kezein.
 Sok százezren hullottak el,
 hosszú századok alatt,
 keveredett a magyar vér,
 színmagyar alig maradt!
 Mégis, így is, minden szívben,
 honszerető szív dobog,
 elhunyt hősök sírja felett,
 nemzeti szalag lobog.
 Nem mindenki Árpád sarja,
 a sokféle név mögött,
 mégis magyar, itt él, itt hal,
 Kárpát bércei között.
 Ide települtünk régen,
 több országnak fiai,
 pótoltuk, ha fogyatkoztak,
 ős magyarok sorai.
 Eggyé kovácsolt bennünket,
 magyar nyelv, honszeretet,
 hazánk hű polgára az, ki
 magyar honban született.
 Isten drága kegyelméből,
 itt születtünk, itt halunk,
 lehessünk menny polgárai,
 ha sírból feltámadunk!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. XII. 28.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. December 25. - 14:29:54
Péter Mészáros
Békesség Istentől
Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - a
szív,
Amíg ver, mindörökre nyugtalan.
De mindörökké nyughatatlanul,
Istentől mégis Békessége van.
Nyugalma nincs, de Békessége van.
Békesség Istentől.
Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - vihar,
Örök hullámzás a víz felszíne.
De lent a mélyben háborítlanul
Pihen a tenger s az ember szíve,
Hadd hullámozzék a víz felszíne.
Békesség Istentől.
Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - s ez a
Nyugtalanság, mint a járvány, ragad.
Te sugarazd szét békességedet
És szóval, kézfogással másnak add.
Az Isten Békessége is ragad.
Békesség Istentől.
Reggel mondd, délben mondd és este
mondd
A Feltámadott első, szép szavát.
És ragyogóbbá lesz a reggeled
És csillaghímesebb az éjszakád.
És békességesebb az éjszakád.
Békesség Istentől.
Békesség Istentől: mi így köszönjünk,
Hogy köszöntésünkben lélek legyen -
Vihartépett fák - ágainkon mégis
Vadgalamb búg és Békesség terem.
Békesség: köszöntésünk ez legyen.
Békesség Istentől.
1935. február 5.
Reményik Sándor
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2014. December 25. - 16:13:38
Úgy döntöttem, megbocsátok
(Kurt és Deby Dearman)


Uram, eldöntöttem:
Megbocsátok
És elengedek azoknak, akik megsebeztek
Eldöntöttem:
Megbocsátok,
Kegyelmed által minden sérelmet
Szívből elengedek.

Uram, eldöntöttem:
Megbocsátok,
Elfogadom magam, ahogy te elfogadtál engem,
Eldöntöttem:
Megbocsátok,
Kegyelmed által minden sérelmet
Szívből elengedek.

Ámen!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. December 25. - 20:08:45
Bízd oda


Bízd oda az Úrra,
Ki legkedvesebb neked,
Áldása és nyugalma lesz veled,
Bízd oda az Úrra.

Terítsd a lába elé,
Tudván hogy megelégít,
A munkád csak most kezdődik,
Terítsd ki terhed a lába elé.

Ó uram, gyönyörűségem van tebenned,
Gondoskodásod nőttön-nő,
A fájdalmak távolodnak,
A barátságod tör elő.

- Margaret Fishback Powers -
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. December 25. - 23:25:38
Óh, mily boldogság!

 Immánuel, óh, mily boldogság,
 nyíljon a szív és szóljon száj!
 Istennek zengjen dicséretet,
 a drága küldött megérkezett!

 A világnak örömhírt hozott,
 csillag gyúlt az égen, ragyogott.
 Bölcsek követték a csillagot,
 amely Hozzá utat mutatott.

 Az a csillag ma is fenn ragyog,
 sugárzón hirdeti karácsonyt.
 Ki éjsötétben néz az égre,
 látja: ma is égő a fénye.

 Bölcsek ma is, kik követik Őt,
 dicsőítve az Üdvözítőt,
 a Megváltót, a hőn Szeretőt,
 leborulva Fensége előtt,

 Schvalm Rózsa

 (2012-11-29)
   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. December 26. - 10:06:12
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. December 26. - 10:56:10
Lassítani kellene!

 Munkamezőn nincs megállás,
 kezünk munkával tele,
 nem gondoljuk, hogy végre már,
 lassítani kellene?
 Megláthassuk, Istenünknek
 köztünk élő gyöngyeit,
 szomorkodó időseknek,
 letörölnénk könnyeit.
 Mint kis mécses, úgy világít,
 idős hívők élete,
 naponta száll Isten elé,
 imádsága, éneke.
 Isten nélkül, minden ember,
 porból formált, sárgöröngy,
 de ha Isten lakik benne,
 már ragyogó drágagyöngy.
 Hazánkban sok idős ember
 él, kesereg, egyedül.
 nem veheti észre őt az,
 ki munkába menekül.
 Pedig időssel törődni,
 földön nincs szebb feladat,
 ha Jézusé, ő is hordoz,
 szívében fénysugarat.
 Jó volna gyors munkatempót,
 már lassabbra váltani,
 s volna időnk, idősekért,
 Istenünket áldani.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. XII. 16.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. December 28. - 02:55:27
Karácsonyi ajándék

 Szent Fiában megszánt minket,
 égi Atyánk hű szíve,
 karácsonyi ajándékként,
 Őt a mennyből küldte le!
 Golgotán a bűn pólyára,
 szíve ontott drága vért,
 bűn adósság kifizetve,
 a bűnbánó bűnösért!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. karácsonyán.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. December 28. - 13:48:53
Ámen!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. December 29. - 02:26:07
Új életet kínál Isten!

B ékére vár földünk népe,
O da adna mindent, érte.
L elke mélyén arra vágyik,
D alolhasson, mindhalálig!
O rszágos a kín, szenvedés,
G átlástalan a vétkezés.
Ú j életet kínál Isten,
J öhet hozzá bárki, innen.
É letét, ha néki szánja,
V ilágosság, lesz hazája.
E lérve az út végére,
T este: lehull, sír mélyére.
K egyelemből, Isten népe,
I mmár övé: vér hullt érte!
V ére: drága szent Fiának,
Á mulatra, a világnak!
N em itt: mennyben van szebb élet,
O tt az öröm, nem ér véget.
K risztusunk szent országában!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2014. X. 1.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. December 29. - 02:29:15
Láthatatlan út!

 Lelki utunk láthatatlan,
 eget, földet összeköt,
 az Úr Jézus vonul azon,
 Isten és népe között.

 Ezt az utat, testi szemmel
 nem láthatja, senki sem,
 elhunyt hívők drága lelke
 vonul azon, mennybe fel.

 Jézus azon jött le hozzánk,
 mint bűnösök Barátja,
 hogy lelkünket a Sátánnak
 hatalmából, kiváltsa!

 Hő imáink azon jutnak,
 dicső Atyánk szívéhez,
 azon jut le égi manna
 ahhoz, ki arra éhez.

 Itt a lelki sivatagban,
 így vonul Isten népe,
 csodás oltalom, védelem,
 Urunk szent közelsége.

 Átmeneti otthonunkat,
 egy nap, itt hagyja lelkünk,
 s meglátjuk hű Megváltónkat,
 ki bűnhődött helyettünk!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2014. XII. 24.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. December 29. - 12:08:17
 O0

Mi is boldog új évet kívánunk Pali bácsinak!

 :int
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. December 30. - 01:23:13
 Köszönöm szépen Kálmán Pali bácsi nevében

 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. December 30. - 01:24:23
Kint és bent

 Mióta föld forog, azóta van kint, bent,
 télen kint hóvihar, fény, meleg odabent.
 Belül lelki koldus, kénye, pompája nagy,
 kívül Királya áll, s könnye, arcára fagy.
 Bár az ő szavára jött létre Föld, s a menny,
 emberek szívében, számára még sincs hely.
 Ki őt befogadja, tele nyárba fordul,
 Király barátja lesz, s ajkán hála csordul.
 Jézus befejezte, a váltság munkáját,
 ezért joggal várja, övéi háláját.
 gazdag ajándékért, szegényes a hála,
 habár az értéke, mérhetetlen drága!
 Az nem több s kevesebb, mint az örök élet,
 ki azt elveszíti, mindent elveszített!
 Még a koldusnál is koldusabb lesz szegény,
 kárhozat vár reá, s nem a mennyei fény.
 Vigyázz drága lélek, ne légy felelőtlen,
 szíved: Jézusban lesz erős, ha erőtlen.
 Tárd ki hát előtte, s majd örömmel látod,
 királyok Királya, lesz drága Barátod!
 Jézus ma még kint vár, szív - ajtókon zörget,
 bent élők arcáról, törölhessen könnyet.
 Jaj, ha belül élők, kívül élők lesznek,
 zárt ajtóra lelve, örökre elvesznek!
 Bár Jézus értük is, a golgotán szenvedt,
 hogy megváltott lelkük, bírhassa a mennyet.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. XII. 22.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2014. December 31. - 01:58:02
Szeressetek emberek!

 Kopár tájra hull a fény
 Szent Karácsony közelén.
 Száraz avart hajt a szél,
 fehér havat nem remél.

 Helyette a Szeretet
 pazarló napsugara
 aranyozza az eget,
 földre omlik harmata.

 Szívek mélyén lángot gyújt,
 Mennyből jövő üzenet,
 megpendít egy alvó húrt,
 szeressetek emberek!

 Schvalm Rózsa

 (2014-12-20)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. December 31. - 17:30:31
O0 x O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2014. December 31. - 17:31:13
Abram Margit > Keresztény
versek
ÚJ ÉV
Száll az idő sebes szárnyon,
Nincs megállás a világon.
Napok, évek tűnnek el;
Öreg földünk népe újra
Reménységben megújulva
Újesztendőt ünnepel.
Elmúlik az élet nyara,
Elmúlik a télnek hava,
Öröm, gond és fájdalom;
Futó felhőt amint látunk,
Úgy röppen el ifjúságunk,
S testünk is csak sárhalom.
Csak egy nem változik: Isten,
Benne múlhatatlan minden;
Dicsőség és szeretet, -
Csak Ő tudja megmenteni,
Öröklétbe behelyezni
Az emberi lelkeket!
Üdvöz légy hát, újév reggel,
Jöjj békével, szeretettel,
Hozzál erős, nagy hitet,
- Mi Atyánk, ki vagy a mennyben,
Adjál ez új esztendőben
Mindnyájunknak új szívet!
Somogyi Imre
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2014. December 31. - 17:38:48
Ámen.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Január 01. - 03:10:32
Jézus arca


 Megváltó Urunk a drága,
 mint mi, úgy jött a világra.
 Mint csecsemő, pihent régen,
 anyai öl melegében.

 Bár múlnak hosszú századok,
 Ő él! Mert mennyből származott.
 Értünk él, úgy nézzünk rája,
 Isten egyszülött Fiára!

 Hű Megváltónk ma is itt van,
 Őt dicsérjük imáinkban.
 arcát csodálhatjuk mában,
 csecsemőink mosolyában.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. XII. 23.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Január 01. - 13:15:47
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Január 02. - 01:36:58
Isten vár bennünket!

 Ezen az ős Bolygón, nekünk semmink nincsen,
 lelkünket, testünket, ingyen adta Isten.
 Ami láthatatlan, és ami látható,
 szavára jött létre, Ő a Mindenható!
 Szabad akarattal, ruházott fel minket,
 edzi, próbák által, gyenge életünket.
 Művelés céljából, bízta ránk a földet,
 de az őrzését is, mert ellen ránk törhet.
 Gyermekségünket mi, hamar eljátszottuk,
 keskeny helyett, széles utat választottuk.
 Becsapott bennünket, széles út gazdája,
 elhagytuk Atyánkat, csábító szavára.
 Milyen nagy öröm volt, Isten oltalmában,
 vele gyönyörködni, virágillatárban.
 De a Sátán csellel, hatalmába ejtett,
 így el kellett hagynunk, a szép édenkertet.
 Édenkapun kívül, sivatagba léptünk,
 munka, harc, félelem, lett az osztályrészünk.
 Mi balgán azt hittük, nekünk áll a világ,
 pedig mi látható, elhervad, mint virág.
 Harcainkat Isten, nem nézhette tétlen,
 kínunk, vergődésünk, a bűn tengerében.
 Dicső szent Fiában, keze lenyúlt értünk,
 mindenkor megbocsát, ha megbánjuk vétkünk.
 Soha ne engedjünk, mohó testi vágynak,
 mennyben: földieknél, szebb örömök várnak.
 Ajándékaival, Isten vár bennünket,
 Vele tölthessük el, örök életünket

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. XII. 22.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Január 02. - 17:41:02
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Január 02. - 19:26:50
December vállán

 December vállán megül a homály,
 szívek mélyén reménysugár dereng,
 Karácsony szent üzenetén mereng.
 Fényre szomjaz a várakozó vágy.

 Béke hírnöke, már eljött egykor,
 bár ez a világ be nem fogadta,
 kegyelemmel felénk fordul arca.
 A szeretet mély kútja ki nem fogy.

 Türelemmel szólít, hív még szava,
 érinti kit nem vonz világ zaja.
 Fellobban benne igaz hit lángja.

 Ragyog felette vezércsillaga,
 cél iránt halad az útvonala.
 Tűnik egéről sötétség árnya.

 Schvalm Rózsa

 (2014-12-08)   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Január 04. - 12:52:59
Újév kapujában


 Hála jó Atyánknak, ki megadta élnünk,
 hogy a múló évből, újabb évbe lépjünk.
 Bár annak még titok, rejtély minden napja,
 ám teljesen nyitott annak: aki adja.
 Abban Alkotónknak, szent célja van velünk,
 minden újabb napon, szán valamit nekünk.
 Tanulóknak kedvet, lecketanuláshoz,
 honvédnak hű szívet holtig, a hazához!
 Újjászült lelkeknek, Isten iránt hálát,
 fiatal pároknak, boldog gyermekvárást.
 Földműveseknek meg, kik vetnek, aratnak,
 hálát újabb napért, melyet ingyen kapnak.
 Igyekezzenek úgy, kenyérmagot vetni,
 áldott kenyér nélkül, ne maradjon senki!
 Testi, lelki munkást, áldjon - védjen Isten,
 hogy szent tetszésére, történhessen minden.
 Az újabb évben is, minden áldott napon,
 ima szálljon égbe, szerte az ajkakon.
 Idős emberek közt, kik út végén járnak,
 s halál kapujában, testüktől megválnak,
 úgy hagyják el, ezt a bűnfertőzött földet,
 hogy tudják: Istentől kapnak új hont, szebbet.
 Újév kapujában, imádjuk Atyánkat,
 hisszük: meghallgatta kérésünk, imánkat.
 Népek életútján, Lelke kísér minket,
 és célba juttatja, magyar nemzetünket!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. XII. 28.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Január 04. - 21:13:26
Ámen!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Január 05. - 14:42:51
Van egy szent hely!

 Múlandó földünkön, van egy áldott szent hely,
 ahol Isten Fia, megjelent, mint ember!

 Istálló volt a hely, barmok lakóhelye,
 a jászla volt, Jézus, első fekvőhelye.

 Királyok Királya, embertestet vett fel,
 közöttünk szolgálni, szolgaként indult el.

 Így szolgált halálig, szavával, kezével,
 eltörölte bűnünk, bűntörlő vérével!

 Óh mit állhatott ki, Ő a Szent, bűntelen,
 körötte orgiát ült a bűn, szüntelen.

 Hányszor gúnyolhatták, szent élete miatt,
 ám a bűn, nem talált, a szívébe utat.

 A bűn: - miként a víz - úgy pergett le róla,
 szánó könnyel felelt, a sok vádló szóra.

 Izraelben van egy áldozati szent hely,
 Golgota a neve, Jézus ott vérzett el!

 Vérével áldozott, minden bűnös helyett,
 hogy a benne hívő, nyerjen új életet!

 Hála, hogy mennyben is, van egy áldott szent hely,
 abban élhet, járhat, a megváltott ember.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2009. VIII. 14.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Január 06. - 17:16:27
Ének a keresztről!

 Fenn az égen Dél keresztje,
 földön is keresztek szerte,
 emlékeztessenek minket,
 elhagytuk hű, Istenünket!
 Bűnbánók: bár tudnánk szerte,
 úgy nézni fel, a keresztre,
 hogy azon halt, Isten Fia!
 Szíven szúrta, bűnünk nyila!
 Helyettünk, bűnösök helyett,
 Ő, az ártatlan vérezett!
 Végleg, nem maradt fenn a fán,
 feltámadt, Húsvét hajnalán!
 Bár megvetett, a szent kereszt,
 ne szégyelljük hordozni ezt!
 Utunkon és bármely helyen,
 mindig szemünk előtt legyen!
 Azon halt meg, ó emberünk,
 ne árthasson többé, nekünk.
 Atyánk adott új életet,
 ajkunkra, hálaéneket.
 Énekeljünk Atyánk előtt,
 látva arcát, dicsérve Őt!
 Új hon felé, vígan menjünk,
 a keresztről énekeljünk.
 Melyen váltságunk végbe ment,
 s kaptunk életet, végtelent!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. XII. 28.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Január 07. - 16:54:41
Bűnből szabadulás!

Éva már édenben, kelepcébe lépett,
midőn tiltott fáról, ért gyümölcsöt tépett.
Kíváncsiság tőrét, Sátán állította,
s a bűntelen Évát, bűnre csábította.
Kísértés tőrébe, Ádám is belépett,
szívükbe félelem, és bűntudat ébredt.
Szégyen és félelem, tükrözte arcukat,
meglátták egymáson, ruhátlanságukat.
Mit ért a lombruha, mely testükön feszült,
Alkotójuk elől bújni, nem sikerült.
Isten szeme látta, és megszánta őket,
nem hagyta magukra, a bűnt kedvelőket.
Nem nézhette tétlen, silány lombruhájuk,
állatbőrből készült, öltönyt adott rájuk.
Így sem maradhattak, Alkotójuk mellett,
el kellett hagyniuk, a szép édenkertet.
Sátánra hallgattak, csúnyán elbánt velük,
bűn miatt: halálba sodródott, életük.
Bár Sátán tőréből, nem volt menekvésük,
Isten nem nézhette kínjuk, vergődésük.
A Golgota halmán, Fia esett tőrbe,
hogy a bűnt, a halált, a Sátánt legyőzze!
Isten kegyelmes volt, megkönyörült rajtunk,
Jézus halt helyettünk, hogy mi meg ne haljunk!
Kénytelen engedni, bűnrabszolgák őre,
őt ejtette rabul, saját gyilkos tőre.
Jézus váltságáért, áldjuk Istenünket,
kimentett a bűnből, üdvözít bennünket.

Pecznyík Pál Celldömölk 2015. I. 2.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Január 07. - 17:07:08
Ámen.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Január 09. - 18:39:31
Hintem a vers-magot!

 Uramnak köszönök
 minden új napot,
 s abban: reménységgel
 hintem, a vers-magot.
 Többféle talaj van,
 kemény és kövecses,
 de abban, nem nőhet
 kalászba, igevers.
 Uram kegyelméből,
 parányi kéz vagyok,
 s abból, folytonosan
 hullnak, a vers-magok.
 Vers után vágyódó
 szívek talajára,
 néha balzsamként is,
 sebzettek bajára.
 Hintem a vers-magot,
 termést, bár nem látok,
 majd meglátom egykor,
 ha új testet váltok!
 Meglehet, odaát
 meglepetés vár rám,
 kalásszá ért lelkek,
 sokasága láttán!
 Ám teljes örömöt,
 mégis az ad nékem,
 hogy eszköz lehettem,
 Uram szent kezében!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. IV. 9.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Január 09. - 19:06:20
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Január 10. - 17:32:24
Ha elmegyek innen!

 Ha elmegyek innen, gyümölcs virágzáskor,
 vagy egy őszi napon, sárga lombhulláskor,
 és földi utamnak végéhez érkezem,
 mindent - mi itt szép volt, elenged két kezem.

 Ha elmegyek innen, hol születtem, éltem,
 Atyám oltalmában, hol nyugodni tértem,
 s ajkamon oly sokszor, magyar ének zengett,
 mivel hazám e hon, s népem, ez a nemzet.

 Ha elmegyek innen, észrevétlen, csendben,
 testem odújából, kiröppen a lelkem,
 e szürke sár odút, elfödi egy sírhant,
 mert a földi élet, csak a sírpartig tart.

 Ha elmegyek innen, égi hívó szóra,
 testem sátorában, megáll a szív-óra,
 Atyám hajlékodba, ó fogadj be engem,
 örökké áldhasson, imában a lelkem.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2000.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Január 11. - 13:16:16
O0 X O0 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Január 11. - 18:02:28
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Január 11. - 18:05:14
Atyánk nekünk kiált!

 Ha olvassuk a Bibliát,
 Atyánk, gyakran nekünk kiált!
 Mert mi nagyot hallók vagyunk,
 jó szóra, alig hallgatunk.
 Ezért egykor, szent Fiában,
 utánunk jött, test-ruhában!
 Köztünk járt Ő, ivott, evett,
 megszánta a betegeket.
 leprásokat, szenvedőket,
 keze, gyógyította őket.
 Földön-vízen egyaránt ment,
 Ő nem ismert lehetetlent!
 Fejedelmi módon adott,
 sírjából kijött a halott!
 Győzött bűn és halál felett,
 visszaadta az életet!
 Jézusban: Atyánk van jelen
 Lelke által: minden helyen!
 Hívó szava: ma is hangzik,
 ébredjen fel, aki alszik!
 Mert Ő, jöhet hajnaltájon,
 alva senkit ne találjon!
 Olvassuk úgy a Bibliát,
 hogy meghalljuk, Atyánk szavát!
 Néha sóhajként hallható,
 haza hív, a Mindenható!
 S ha leomlik földi sátrunk,
 nála vár, örök lakásunk.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. IV. 10.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Jazmin - 2015. Január 11. - 18:08:56
Mit üzen az életem?

Mind gyakrabban kérdezem:
Mit üzen az életem másnak?
Minek vagyok itt?
Életem éveit mire tékozlom el,
Mit bizott rám MESTEREM?

Bűnbánattal kérdezem:
Mit üzen az életem?
Hirdeti,mit Tőle vett,
hogy az ISTEN SZERETET?
Üzeni,hogy az a Vér
megtisztit a Krisztusért
minden embert,aki itt
Hozzá viszi bűneit?
Mutatja a Golgotát?
Hirdeti,hogy van tovább
hogy van út a Mennybe fel?
MIT ÜZEN AZ ÉLETEM????
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Január 11. - 18:43:43
 O0 x  O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Január 12. - 18:39:10
 
     Úton új hon felé!

 Úgy szeretnénk menni,
 gyöngyvirágos úton,
 ama szebb világban,
 vár minket egy új hon.
 Oda vezető út,
 tövises és sáros,
 vár minket a fényben
 úszó, aranyváros!
 A széles út mentén,
 színes rózsák nyílnak,
 széles úton járó
 barátaink hívnak.
 Az út két oldalán,
 kocsmák, kávéházak,
 lelkeket romboló
 üzelmek tanyáznak.
 Ám Szentlelke által,
 Isten figyelmeztet,
 mint izzó parazsat,
 úgy kerüljük eztet!
 Bár a keskeny úton,
 könnyharmatos párnánk,
 de a menny honában,
 szent örökség vár ránk!
 Mi most láthatatlan,
 láthatóvá válik,
 aranyutcán jutunk,
 Atyánk trónusáig!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. IV. 2.    
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Január 12. - 20:29:34
O0 X O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kamilla - 2015. Január 13. - 08:03:06

Nagyon megtetszett nekem ez a vers, gondoltam, felteszem ide:

Mondd, mi sosem lehetünk egyidősek?

Mondd, mi sosem lehetünk egyidősek?
Akkor se, ha nagyon akarjuk?
Akkor se, ha én mindennap
növök egy picit,
és te már nem nősz tovább?
Akkor se, ha holnap én ülök melléd,
én mesélek,
én fogom a kezed?
Nem hiszem!
Egyszer, egyetlenegy percig
biztosan egyidősek lehetünk.

        :csalad:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Január 13. - 16:40:40
Térjetek meg!

 Isten, hívő gyermekei,
 Jézus földi követei,
 siessetek a földön át,
 hirdessétek Isten szavát!
 Mi az a szó? Térjetek meg!
 Rabszolgái földieknek.
 Tétovázni, ma nincs idő,
 közeleg az Üdvözítő!
 Jaj, annak: kit alva talál,
 vár reá az örök halál.
 Csak azt, viszi fel magával,
 ki megbékült az Atyával!
 Aki hozzá esd imában,
 az élhet majd, templomában.
 Bár Sátán sok gátat emel,
 mégis, mind az, úgy tűnik el,
 mint délibáb, mely meg nem áll,
 Jézus előtt, nincs akadály!
 Oroszlán bár félelmetes,
 ítélete rég, végleges.
 azért, tőle ne féljetek,
 győzelmes Úr van véletek!
 Nem hiába fáradtatok,
 leütöttek? Felálltatok!
 Jézus győzött, halál felett!
 Hirdet örök új életet!
 Mind az, aki hisz őbenne,
 végesből jut, végtelenbe!
 Ragyogó a hívők hona,
 fénye: nem halványul soha!

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2013. IV. 4.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Január 13. - 17:09:45
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Január 15. - 01:34:36
Isten közelében!

 Sokan foglalkoznak ma, űrkutatással,
 egyre kutakodnak, mély vágyakozással.
 Űrbe kukucskálnak, egy parányi résen,
 Marsra, űrutazást, terveznek merészen.
 A tudomány: egyre nagyobb teret hódít,
 távoli bolygókról, sokan várnak jó hírt.
 Földihez hasonló életet keresnek,
 de nem jön életjel, rá hiába lesnek.

 Sokan próbálkoznak hozni, ellenérvet,
 csak ezen a Bolygón, létezhet az élet!
 Teremtő Úr hozott létre eget, földet,
 fényt, vizet, levegőt, tengert, hegyet, völgyet.
 Mind ezt az embernek, otthonául adta,
 ám hű Teremtőjét, az ember elhagyta!
 Gyönyörű otthonát, szemétdombbá tette,
 most meg siránkozik, kesereg felette.

 Higgyük el, életünk, nem ok nélkül véges?
 rosszat, jóvátenni, az ember nem képes.
 Mit mi elrontottunk, Jézus hozta helyre,
 helyettünk, miattunk tört meg, szíve kelyhe!
 Bolygók sokasága, ne csábítson minket,
 Jézus kicseréli, romlott szíveinket!
 Új Eget, új Földet, Isten készít nékünk,
 hogy azon örökké, közelében éljünk.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. IV. 2.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Január 15. - 11:42:12
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Január 15. - 15:43:15
Siklós József: Nem mondott le rólam


Mellém lépett a Hitető:
Boldog leszel és bátor!
Vannak emésztő gondjaid?
Mindent megold a mámor!
Add önfeledten át magad,
császár leszel, hős és szabad,
szállsz – vár a csillagsátor!

Hát ennyi lett az életem:
Csőd, nyomorúság, szégyen.
Csak roncsaim sirathatom,
kifosztottan, szegényen.
Már megvet mind, ki rám tekint
lemondón, gúnyosan legyint…
Vergődöm lent a mélyben.
De útnak indult VALAKI,
mert nem mondott le rólam.
„Megmentlek” – hallottam szavát
– s hatalom volt a szóban.
Kereszten tárja karjait,
szeretetével szabadít.
Szabad lettem – valóban.

Leoldotta a szenvedély,
irtóztató bilincsét,
a mennyből bőven ontja rám
megannyi drága kincsét:
v a l ó d i békét, örömet;
gyógyít, betölt a szeretet.
A győztes Jézus megvéd!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2015. Január 16. - 15:18:19
JÖJJÖN AKÁRMI ~ ISTEN HATALMAS!

Isten hatalmas!
Ki az közöttünk,
aki élete estéje felé tart
és fél a haláltól?
Miért ez a félelem?

Isten hatalmas!
Ki az közöttünk,
aki szerettei halála miatt
kétségbeesik?
Miért ez a kétségbeesés?
Isten tud szenvedéseket elhordozó
erőt adni.

S ha megrokkant egészsége miatt
aggódik valaki,
miért ez az aggódás?
Jöjjön akármi: Isten hatalmas!

Ha napunk beborul,
és éjszakánk ezer éjfélnél sötétebb,
gondoljunk mindig arra,
hogy van a világban egy hatalmas,
áldó erő: Isten!

Ő utat tud mutatni a kilátástalanságban.
A sötét tegnapot
Ragyogó holnappá akarja változtatni -
S végül az Örökkévalóság
Ragyogó reggelévé.

Martin Luther King - Túrmezei Erzsébet
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Január 16. - 18:34:31
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Január 16. - 19:05:52
Isten formál engem...

 Amíg fiatalon, Isten nélkül éltem,
 Igeolvasástól, magamat kíméltem.
 Ponyva-regényeket, inkább olvastam én,
 éjjel világított a halvány lámpafény.
 Világ asztaláról, vígan csemegéztem,
 nem törődtem mással, csak magamat néztem.
 iskolapadban sem voltam, példás gyerek,
 volt olyan csínytevés, mit ma is szégyellek.
 Lassan így jutottam én is, ifjú korba,
 ritkán láttak engem, menni a templomba.
 Filmek érdekeltek, így moziba jártam,
 de mégsem volt békém, rá hiába vártam.
 Olyan volt mámorom, mint lázcsillapító,
 utána üresség, sötétség, ásító.
 Jött a katonasor, ahol ráncba szedtek,
 szélsőséges hitványt, emberré neveltek.
 De még mindig balgán, céltalanul éltem,
 csak múltak az évek, jövőt nem reméltem.

 Hála, égi Atyám, kézbe fogott engem,
 poros, szürke kőben, gyöngyöt látott bennem!
 Bűn porát lemosta, Fia drága vére,
 ragyog már a szép gyöngy, a mennyei fénybe.
 Így formál az Isten engem, sárgöröngyöt,
 hogy mennybe vihessen, mint tisztított gyöngyöt.
 Itt vesz föl magára, a gyöngy, égi formát,
 hogy fent ékesítse, Isten örök trónját!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. IV. 4.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Január 16. - 19:19:22
 O0 Ez a vers rólam is szól.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Január 17. - 20:22:15
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Január 17. - 20:23:07
 
     Most még lehet!

 Jézus, ki örökké trónolsz,
 kéklő magas egek felett,
 Hála: ma is szólíthatsz meg,
 bűnben vergődő lelkeket.
 Véges ez a földi élet,
 a végtelenben pillanat,
 jaj, annak a halandónak,
 kiről Istennél, nincs adat!
 Ezt a rövid földi létet,
 azért kaptuk, mi emberek,
 felkészüljünk egy szebb honba,
 ott nincsen harc, sem fegyverek.
 Az a szép hon, láthatatlan,
 ám mégis való, létezik,
 annak örök Királyától,
 igazság, béke érkezik.
 Égi, földi ország között,
 csak az Úr Jézus közvetít,
 menny honában számon tartják,
 bűnbánó lelkek könnyeit.
 Földi ország megsemmisül,
 az égi ország megmarad,
 el nem múló ragyogása,
 minden szemlélőt megragad.
 Földi honból égi honba
 megérkezni, most még lehet,
 Jézus örök váltságáért,
 kaphatunk abban lakhelyet!

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2013. III. 30
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Január 17. - 20:29:14
Ámen.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Január 18. - 21:08:39

     Mentő Főorvos!

 Jézus, mentő Főorvosom,
 eléd teszem a szívemet,
 operáld ki belőle az
 ítélkezést, gyűlöletet!
 Ítélkezés, fájón gyötör,
 miként a rákos daganat,
 nem tudom megzabolázni,
 ítélkező szavaimat.
 Ó végezd el a műtétet
 akkor is, ha fáj énnekem,
 gyűlölettől mentesítsed,
 bűnökre hajló életem.
 Betegség az ítélkezés,
 mint életrontó daganat,
 amíg másokat ítélek,
 csak emésztem önmagamat.
 Úgy hordom az ítélkezést,
 mint sátáni örökséget,
 ítélkező szavaimmal
 csak rontom a közösséget.
 Uram tudod: vágyakozom
 szeretni, gyűlölet helyett,
 csak Te adhatsz a szívembe
 buzgó, szánó szeretetet.
 Gyűlölet, sem ítélkezés,
 táptalajt, ne kapjon bennem,
 ne kelljen majd ítéletre,
 szégyenkezve, eléd mennem!
 Dicsőséges Főorvosom,
 megcsókolnám műtő kezed,
 bár fájdalmas a műtéted,
 tudom: jobban fáj az neked!

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2013. III. 30.   
 
     ,
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2015. Január 19. - 17:04:42
MARADJ A HELYEDEN

Maradj a helyeden
ahol Isten látni akar!
Ő tudja mi használ, s mi fenyeget,
elrejt, ha kell, be is takar!

Maradj a posztodon! Ott a helyed.
Ha elfogadtad, amit ő ígért,
a legjobb dolog: hinni!
Az Ő szent lényét sérti a 'miért'-,
és a te Igéd: bízni!

Maradj a helyeden, ha fárasztó is,
és a feladat nehéz,
az Úr ismeri szíved titkait,
Ő rád szeretettel néz.
A világ csak kínoz és elárul,
fordítsd el tőle arcod!

Az Úr irgalmán szíved elámul,
csak Őt dicsérje hangod!
Krisztus Megváltód! Ő a Vezéred,
ha nehéz úton vezet,
tanítja az engedelmességet,
s életed boldog lehet!

Ő már előre kiválasztotta,
utad merre vezessen,
lépésről lépésre eléd hozza!
Te maradj a helyeden!

Túrmezei Erzsébet
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Január 19. - 17:16:19
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Január 19. - 23:22:29

     Jézus az áldott!

 Az örök fény szent honából, közénk jött Jézus az áldott,
 bűnfertőzött világunkba, lehozta a mennyországot!
 Nem tudjuk: mit érezhetett, drága Urunk, a bűntelen,
 midőn szembe fordult Vele, saját népe, a hűtelen.
 Tizenkét éves koráig, titok fedi szent életét,
 Atyja elé terjesztette imáját, hála énekét.
 Nevelő apja mellett is, Ő példás módon dolgozott,
 barátot és ellenséget, hű imáiban hordozott.
 Harminc esztendős korában, nyilvánosság elé lépett,
 láthassa meg, saját népe, Benne: Isten, emberré lett!
 Életével, szavaival, Atyjáról tett bizonyságot,
 testközelből szemlélhette, ezt a megromlott világot!
 Abban pedig, Sátán által elcsábított szegény embert,
 aki bűneinek láttán, Isten elé lépni, nem mert!
 Jézus jött, hogy szíveinkből, minden félelmet kivegyen,
 Isten gyermekévé váljon, aki hontalan, idelenn.
 lélekmentő szolgálatban, úton volt Ő, nappal-este,
 nála biztonságba jutott, aki oltalmát kereste.
 Semmi nélkül élt közöttünk, áldott keze, mégis osztott,
 pusztai nagy asztaláról, több ezeren kaptak kosztot.
 Vakok láttak, bénák jártak, még halott is életre kelt,
 kenyér éhség, Ige éhség, tíz ezreket köré terelt!

 Ellenség, Urunk jóságát, gyűlölettel viszonozta,
 Szombat napi munkájáért, megvetette, kiátkozta.
 De ez mind kevés volt neki, kínra adta, dicső Urát,
 és a város falán kívül, szenvedett Ő, kereszthalált!
 Minden elveszett bűnösért, életét adta az áldott,
 s áldozatos halálával, elkárhozót, üdvre váltott!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. IV. 2.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Január 20. - 23:17:40
 
     Isten terve!

 Sokan mondják: a halállal
 véget ér az élet.
 Meghalhatunk egy évesen,
 élhetünk száz évet.
 Lelki létünk itt kezdődik,
 soha nem lesz vége,
 Isten terve, létünk felett,
 egykor: így ment végbe!
 Mivel lelkünk láthatatlan,
 testet adott Isten,
 teremtett szép világában,
 abban járjunk itten.
 Testünk: csak lelkünk ruhája,
 porból szövött véges,
 lelkünket az, betakarni
 örökké, nem képes.
 Lelkünk: bomló testruhánkat,
 örökre itt hagyja,
 ezért ruhánk bármi szép is,
 el jő végső napja!
 Lelkünk: feltámadás napján,
 kap szebb öltönyt, újat,
 nyűhetetlen fény-ruha lesz,
 amelyet az Úr ad!
 csodás szép lesz lelki ruhánk,
 fehérebb a hónál,
 abban szolgálunk Atyánknak,
 a mennyei trónnál.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. IV. 2.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Január 22. - 01:32:53
Isten nélkül!

 Isten nélkül, milliókat, a bűnös vágy ejt rabul,
 különböző okok miatt, millióknak könnye hull.
 Életoltó fegyver által világszerte hull a vér,
 több millió éhezőhöz nem juthat víz, sem kenyér.
 Világszerte többen írnak ma, utolsó levelet,
 sok ajakról száll fel égbe, az utolsó lehelet.
 Sok embert tart fogságában kényelem, önzés, közöny,
 mert hiányzik a szívekből szeretet, béke, öröm.
 Kinevetik azt az embert, ki áldja Isten nevét,
 erejével hivalkodó, letiporja a gyengét.
 Lázadozó nép ajkáról, szitok száll fel az égre,
 nem csillapul, fokozódik, haragvók dühe, mérge.
 Irigykedve néznek arra, kinek jól megy ma dolga,
 sorsa miatt lázadozik, sok nyomorult rabszolga!
 Milliókat tart rabságban az ital, drog, a mámor,
 ó de meddig bírja mind ezt, a test: e földi sátor?
 Fiatalok: jövő helyett, vígan a mának élnek,
 hűtlenkedők, élettársat, mint a ruhát, cserélnek.
 Hovatovább már nem illik, az erkölcsről beszélni,
 szülő: gyermekével sem, nem tud már összeférni.
 Eszeveszett rohanás lett, gépesített életünk.
 egymással még beszélni is, alig jut időnk nekünk.
 Az emberi tudomány meg, egyre merészebben
 alkot, épít, minden téren, az Istennel szemben!
 Isten nélkül: mire jutott, ki csak testnek élt, halt?
 Fáradozása gyümölcse: egy fejfa, egy sírhant.

 Mind ezeket elkerüljük, Urunk figyelmeztet,
 Isten nélkül: katasztrófát jelent már, a kezdet?
 Jézus azért jött le közénk, hogy meghaljon értünk!
 s ránk váró kárhozat helyett, üdv lehessen részünk.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. IV. 2.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Január 23. - 10:29:18

     Boldog várakozás!

 Feltámadás dicső napját
 várja, Isten népe,
 mennybe vágyó reménységgel,
 tekint fel az égre.
 hétpecsétes titok marad,
 miként megy az végbe,
 ha több ezer éves halott,
 sírból kilép élve!
 Annyit tudunk: fehér felhő
 tűnik fel az égen,
 s azon jön el Isten Fia,
 fényben, dicsőségben!
 Megmozdulnak a temetők,
 harsona hangjára,
 midőn Isten, híveinek
 sírjait feltárja!
 Ám harsona érces hangját,
 csak a hívők hallják,
 s akkor: még hívő élőkkel,
 a földet elhagyják!
 Földi sereg, az égivel,
 egyesül a légben,
 feltámadásban nyert dicső,
 fehér öltözékben.
 Onnan szárnyal a két sereg,
 Isten trónusához,
 s imában száll hódolata,
 dicső Királyához!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. IV. 2.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Január 24. - 02:00:10
Van egy ország!

 Van egy ország láthatatlan,
 bűn és halál, nincsen abban.
 Helye: új Föld, új Ég alatt,
 ott nincs idő: perc, pillanat.
 Isten, örök lakóhelye,
 káprázatos fénnyel tele!
 Körötte, angyalok élnek,
 ajkukon zeng, hálaének.
 Isten jobbján, a Megváltó,
 bűnösökért közbenjáró!
 Az a hon, a szentek hona,
 boldog az, ki vágyik oda.
 Ám lakója: csak az lehet,
 aki Istentől született.
 Azt nevezi gyermekének,
 ki hírnöke, szent ügyének!
 Bűnrabszolgák, mind jöjjetek,
 Fiam fizetett értetek!
 Hontalanok vagytok itt lenn,
 országába vár az Isten!
 Nála: végtelen az élet,
 kaptok ruhát, hófehéret.
 Abban éltek örök fényben,
 Isten trónja közelében!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. III. 24.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Január 25. - 18:53:59

    Vágy: szebb hon után!

 Istenképű ember,
 e földön bárhol élsz,
 porból vétettél te,
 és abba visszatérsz.
 Lelked örök élő,
 Isten lehelete,
 hogy látható legyél,
 testbe helyezte be.
 Zarándok vagy te itt,
 sátorlakó csupán,
 vágyódik a lelked,
 szebb, örök hon után.
 Ott örök a béke,
 öröm és szeretet,
 könny nem fátyolozza
 többé, a szemedet.
 Abban csak nappal lesz,
 nem múló, végtelen,
 szépségét felfogni,
 emberész, képtelen.
 Úgy ragyog az a hon,
 mint fényben drágagyöngy,
 hozzá hasonlítva
 földünk, csak sárgöröngy.
 Isten hívő népe,
 oda vár hű Atyád,
 Fia váltságáért
 övé vagy, vár reád.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. III. 24.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Január 25. - 20:27:01
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Január 29. - 21:27:17
O0 x O0 x O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Február 02. - 23:43:40
Nem voltam itthon egy hétig, most rázódok vissza a mindennapokba

 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Február 03. - 00:04:56
 
     Összekötő kapocs!

 Isten és az ember között,
 bűn képzett, mély szakadást,
 ezért el kellett hagynia
 Édent, ezt a szép lakást.
 Nagyravágyása okozta,
 a halálos szakadást,
 mohó vágya, megunta a
 szülőházban maradást.
 Távolság meg, csak egyre nőtt,
 Isten és ember között,
 félve élt, mert halálmadár,
 feje fölött körözött.
 E szédítő szakadékot,
 vajon ki hidalja át?
 Isten szeme, itt a földön,
 olyan embert, nem talált!
 S ekkor: szánó szeretetből,
 közénk jött, Isten Fia!
 Az ártatlan, a bűntelen,
 méreg kelyhünk, kiigya!
 Szenvedve a kínkereszten
 szánta, vádló nemzetét,
 Isten felé, ember felé
 kinyújtotta, két kezét!
 Két fél között, ilyen módon,
 létre jött a kapcsolat,
 élet fakadt a halálból,
 Jézus keresztje alatt!
 Így az: aki Jézussal halt,
 feltámadva él Vele!
 S a mennyei kórusban zeng,
 hálaadó éneke.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2013. III. 26.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Február 05. - 23:41:30
Isten szeme fénye!

 Magyar hazánk próbált népe,
 égi Atyánk szeme fénye.
 Tudja: népe mivé válik,
 csecsemőtől, aggastyánig.
 Isten, minden népek Atyja,
 lépteink is, számon tartja.
 Ő, ki betölt hegyet, völgyet,
 meglátja a mosolyt, könnyet.
 Jelenléte, láthatatlan,
 ám jósága, változatlan.
 Ujja nyoma: télben - nyárban,
 látható hóban, virágban.
 láttán: hála tölt be minket,
 magasztaljuk Istenünket.
 Amerre csak néz a szemünk,
 mindent, ingyen adott nekünk.
 Folyót, tavat, hegyet, völgyet,
 fenyőerdőt, hársat, tölgyet.
 Körülölel minden jóval,
 templomba hív, harangszóval.
 Ige által, beszél velünk,
 örök otthont készít nekünk.
 Mivel lelkünk halhatatlan,
 élni fog, szebb változatban!
 S ha véget ér földi pályánk,
 a szebb honban, Atyánk vár ránk.
 Hisszük: ott is, magyar népe,
 lesz majd dicső, szeme fénye.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. I. 6.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Február 06. - 16:53:11
Még van kegyelem!

 Kétezred év távolába,
 bűnös: jöjj a Golgotára!
 Nézzed Jézust, Isten Fiát,
 érted is függ, órákon át!
 Érted is ég, a kereszten,
 hogy a lelked, el ne vesszen!
 Jaj, ha ilyen nagy szeretet,
 nem hatja meg, a szívedet.
 Meddig maradsz gőgös, kemény?
 Múló földön, mint jövevény.
 Itt soká nincs maradásod,
 itt hagyod hazád, lakásod.
 Jézus nélkül: mi lesz veled,
 mennyben üres marad helyed.
 De bízzál: még van kegyelem,
 mert végtelen a szerelem,
 mely Atyád szívéből árad,
 letörli könnyes orcádat,
 ha bűneid szívből bánod,
 mennyben vár Jézus, Barátod.
 Feltámadva, dicső testben,
 hónál fénylőbb öltözetben,
 megváltottak táborában,
 élhetsz, örök boldogságban.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. I. 8.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Február 08. - 01:33:52
Egy a fontos!

 Hullámhegyek, hullámvölgyek
 között vezet, földi utam,
 dicsőséges hazám felé,
 amelyben vár, áldott Uram.

 Derült napok, borús napok
 szegélyezik itt, utamat,
 így is, könnyek fátyolán át,
 láthatom Jézust, Uramat.

 Hiszem: dicső Lelke által,
 együtt vándorol énvelem,
 a nagy lelki sivatagban,
 melyen bozót, tövis terem.

 Hidegen hagy, mit a világ,
 vidám muzsikája kínál,
 szebben zengnek égi hárfák,
 bút felejtő muzsikánál.

 Gyengélkedve, már ősz fővel,
 út végéhez közeledem,
 Isten tudja: néki tetsző
 volt e, zarándok életem.

 Számomra csak egy a fontos,
 menny kapuján belül éljek,
 ahol megváltott nép ajkán,
 folyton zeng, a hálaének.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2015. I. 12.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Február 08. - 11:27:36
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Február 08. - 11:51:46
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Február 10. - 01:57:04
Fekete kéz!

 Van egy láthatatlan
 gonosz, fekete kéz,
 sokszor könnyet fakaszt,
 és csak rombolni kész.
 Sátán biztat minket,
 ha szóharcban állunk,
 ujjong örömében,
 ha mi visszavágunk.
 Háttérben ő serkent,
 hogy mi ölre menjünk,
 ő mestere annak,
 szavakkal is öljünk.
 Nem tud elviselni
 békét, boldogságot,
 békétlenséget szít,
 bomlaszt házasságot.
 Ez a fekete kéz,
 mindig rejtve lapul,
 viharként tör reánk
 sokszor, váratlanul.
 Ez a kéz szögezte
 Jézust, keresztfára,
 de meglakol érte,
 tűznek tava várja.
 Eltörölte bűnünk,
 Jézus drága vére!
 Reánk, üdvösség vár,
 rá kárhozat éje.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. I. 15.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Február 11. - 20:10:54
Ima népemért!

 Dicsőséges Istenem,
 Téged imád szám, szívem.
 Megváltottál engemet,
 így lehetek gyermeked.

 Alázattal kér híved,
 ébreszd magyar népemet!
 Mi lesz örök lelkivel,
 ha bűnében alszik el.

 Hála, van még kegyelem,
 s templomokban, tereken,
 harsogjon a hívó szó,
 ébredjen az álmodó!

 Mert rövid a földi lét,
 testünkre vár sír, sötét.
 De lelkünkre, szebb hona,
 s abban: nem hal meg soha!

 Hazánk szolgál otthonul,
 melyen lelkünk átvonul.
 Halál után, célba ér,
 Atyánk várja, Jézusér!

 Lám boldog: ki felébred,
 arra vár örök élet!
 él majd örök fehérben,
 trónusa közelében.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2015. I. 14.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Február 11. - 22:35:55
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Február 13. - 00:58:26
Mi vár ránk, a halál után?

 Egyre többen, mohó vággyal
 futnak, múló javak után,
 s nem gondolják: mi vár rájuk,
 rövid földi élet után.

 Mivel lelkünk halhatatlan,
 halállal az, nem ér véget,
 odaát a függönyön túl,
 vár bennünket, az ítélet!

 Szomorú, hogy legtöbb ember,
 nem is gondol, a lelkére,
 s rövid földi élet után,
 hull majd, kárhozat vermébe.

 Pedig a kárhozat honát,
 Isten, nem embernek szánta,
 de Sátánt és angyalait,
 kénköves tó tüze várja.

 Mégis, a kárhozat hona,
 olyan lelkekkel lesz tele,
 akik sírva, keseregve
 bánják, nem törődtek vele.

 Hála, tart még a kegyelem,
 van a bűnre, bűnbocsánat,
 s a bűnbánó bűnösökre,
 mennyben: az üdv fénye árad.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2015. I. 12.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Február 14. - 00:53:12

     Őrhelyemen állva...

 Isten nékem, magyar földön
 jelölte ki, őrhelyemet,
 s népem láttán, lélekmentés,
 szorongatja a szívemet.

 Mindent lehet, mindent szabad,
 feliratú zászló lobog,
 piócaként szívja népünk,
 az abortusz, a kéj, a drog.

 Nem hagyhatom azt, szó nélkül,
 amit őrhelyemről látok,
 országszerte, egymást érik,
 hagyományok, fesztiválok.

 Ne csodálkozzunk, ha így nincs,
 magyar népen, Istenáldás,
 csak hívő szívből fakadhat
 Isten felé, az imádás.

 Felelőséggel tartozom
 Istennek, az őrhelyemen,
 szólítsak meg, minden magyart,
 jöjjön, még tart a kegyelem!

 Mert az véges, nem végtelen,
 egy váratlan napon lejár,
 s aki Jézus nélkül él itt,
 arra vár az örök halál.

 Őrhelyemen állva kérlek,
 Atyám, könyörülj népemen!
 Hogy minél több hívő magyart,
 üdvözölhess, a mennybe fenn.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2015. I. 12.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Február 14. - 23:53:59
 
     Találkozás a keresztnél!

 A keresztnél találkozott, halál és az élet,
 ős földünkön ez a kettő, jellemzi a népet!
 Élet így szólt a halálhoz: mért üldözöl engem?
 Tán azért, mert földi helyett, az égit igenlem?
 A halál így felelt néki, engem egy vágy hevít,
 letarolni, sírba vetni, ÉLET virágait.
 Az én csendes birodalmam, a temető kertek,
 jaj, azoknak: akik velem, szembeszállni mernek.
 Bármilyen sebesen futnak, utolérem őket,
 kardom élétől félőket, sírtól remegőket.
 Halál: hatalmad oly rövid, válaszolt az élet,
 az én szavam: ÉLET szava, minden holt, feléled!
 A bűnbánó lelkek előtt, a menny kapu tárva,
 a te követőidet meg, a kárhozat várja.
 Te is, én is, élni fogunk, ám külön, örökké,
 léted jajgatássá válik, az enyém, örömmé.
 A keresztnél birokra kelt, halállal az Élet,
 Jézus: Te voltál a győztes, tied a dicséret!
 Drága lelkek: a keresztnél, az út, kettéválik,
 az egyik út, vérrel hintve, a menny kapujáig!
 Ragyogó cél vár azokra, akik azon mennek,
 mennybe érve, megláthatják arcát, az Istennek!
 A másik út, bár csábító, borzalmas a vége,
 abban vergődik örökké, a kárhozat népe.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2014. VIII. 22.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Február 15. - 15:01:07
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Február 16. - 02:11:42

     Testvéri találkozások!

 Milyen öröm, milyen áldás,
 ha testvérrel találkozunk,
 s Jézus teste tagjaiként,
 fehér üdv ruhát hordozunk.

 Ám ne legyen gyümölcstelen,
 a testvéri találkozás,
 hanem veszendő lelkekért
 való, buzgó imádkozás.

 Hiszen körülöttünk sokan,
 alusznak a bűnben mélyen,
 s ha nem ébresszük fel őket,
 elvesznek az örök éjben.

 Urunk serkentsen bennünket,
 ahányszor csak találkozunk,
 öröm van a menny honában,
 ha másokért imádkozunk.

 Legyen Istentől megáldott,
 minden testvértalálkozás,
 s ha véget ér vándorlásunk,
 vár a mennyben, öröklakás.

 Mily öröm lesz majd megállnunk,
 Atyánk fénylő trónja előtt,
 el nem múló ragyogásban,
 mindörökké szemlélni Őt!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2015. I. 12.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Február 16. - 15:53:31
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Február 16. - 16:54:07
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Február 16. - 23:42:55
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Február 16. - 23:43:40
A legnagyobb ár!

 Isten, szánó
 szeretete,
 megszégyenít,
 meghat minket,
 s Golgotán: a
 kereszt alatt,
 porba hajtjuk
 térdeinket.

 Bűnbánattal,
 könnyes szemmel
 nézünk, véres
 keresztfára,
 azon látjuk
 meg igazán,
 milyen nagy volt,
 bűnünk ára!

 Váltságunkért
 a menny felé,
 zengve szárnyal
 fel, énekünk,
 értünk hozott
 áldozatért
 áldunk Téged
 Szent Istenünk.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. I. 17.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Február 17. - 18:36:26
Ámen! O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Február 17. - 18:48:09
Ámen!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Február 18. - 01:31:51
Áll még a kereszt!

 Ember miért vagy, önző és konok,
 ha életed itt, csak futó homok?
 Mit kezed elér, mindent megragad,
 talpad feldobod, s minden itt marad.
 Gazdag földesúr, hírneves lehetsz,
 túlsó partra te, semmit nem vihetsz.
 Lelked jut oda, hol a lét örök,
 ám ott nem várnak, földi gyönyörök.
 Az a sötétség, borzalmas hona,
 abba: életfény, nem jut el soha!
 Ezért jött Jézus, értünk földre le,
 abba ne jusson, soha senki se.

 Nem hiszel talán? Még te is hihetsz,
 Jézus várva-vár, hozzá még mehetsz.
 Áll még a kereszt! Hittel arra nézz,
 arról nyúl feléd, vérző drága kéz!
 Bűnben fuldokló, kapaszkodj bele,
 magához emel, ott lehess Vele!
 Ott minden csodás, minden csupa fény,
 ismeretlen ott, gazdag és szegény.
 Jöjj: te is lehess, Isten gyermeke,
 ne csak lássad Őt, beszélhess Vele!
 Ennél nincs nagyobb ajándék, öröm,
 mit vár tőled Ő! Atyám köszönöm.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2010. II. 18.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Február 18. - 07:46:51
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Február 19. - 01:14:56
Kereszt mása!

 Szobám falán, ágyam fölött
 függ, kis fakereszt,
 Mátra ormán, ifjúkorban,
 készítettem ezt.
 De akkor még nem tudhattam,
 meddig láthatom,
 azóta már, öt évtized
 nyoma, arcomon.
 Öt évtized sodrásában
 sem, feledtem el,
 ahol éltem, ágyam fölé,
 függesztettem fel.
 Én változtam, de keresztem,
 ugyanaz maradt,
 színe, dísze nem változott,
 ötven év alatt.

 Minden kereszt, így enyém is,
 kis szobám falán,
 mása annak: mely állt egykor
 fenn, a Golgotán!
 Ám arra a kínkeresztre,
 szent élet került!
 Jézusé! Ki helyettem is,
 halálba merült!
 Imádom őt, mert helyettem,
 értem szenvedett!
 Hogy lehessek menny polgára
 én, az elveszett!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2014. VII. 12.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Jazmin - 2015. Február 19. - 09:24:41
HA NEM TESZEK SEMMIT SEM…


Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most megnyugszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyermek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölet a fény,
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,

új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem…
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Túrmezei Erzsébet
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2015. Február 19. - 12:26:45
ISTEN MŰHELYÉBEN

Olyan jó élni Isten műhelyében,
ott formáltatni hűséges kezében
kemény vésővel, döngő kalapáccsal,
szerető, szelíd, szent simogatással.

Látni, hogy íme szobrok száza készül,
néhány vonással naponta egészül.
A Mester keze percre sem pihen meg.
Eszközei munkálnak, nem pihennek.

Tudni, hogy kemény, ormótlan kő voltam,
akaratjára soha nem hajoltam,
dacos énemről lepattant a véső.
És hálát adni, hogy még most sem késő.

Csodálni Őt, amint szeretve fárad,
amint nem sajnál drága életárat
odaadni, értem és odaadni másért:
egy megtörésért, hozzáfordulásért.

Csodálni Őt, ki annyi büszke lelket
szeretetével örök rabul ejtett.
Sziklatömböket döntött le a porba,
hogy átformálja szépséges szoborba.

Igen, csodálom Őt. Csak Őt csodálom.

Túrmezei Erzsébet
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Február 19. - 18:52:15
Ámen! O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Február 20. - 02:17:15
Irgalmas Jézus!

 Nincs olyan nagy mélység, nincs olyan nagy vétek,
 melyből az Úr Jézus, ki ne hozna téged!
 Péter - félelemből - Urát megtagadta,
 de Jézus érte is, drága vérét adta!
 Gyilkosnak embervér tapadt a kezéhez,
 bűnbánattal borult, Jézus keresztjéhez.
 Halálos bűnére, irgalmat nyert Nála,
 szívét Ura iránt betölti a hála.
 Ne hidd: nincs irgalom, mivel sok a vétked,
 azok miatt Jézus, nem bocsát meg néked.
 Ő régtől arra vár, bűneidet bánd meg,
 megbocsájtja őket, üdvösséggel áld meg.
 Ám aki nem fordul Jézushoz a mélyben,
 nem vallja meg bűnét, alázattal térden.
 Azt a kevély embert, szomorúan nézi,
 hiszen kárhozatra, önmagát ítéli!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. I. 22.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Február 20. - 12:38:18
Keresztáldozat!

 Krisztus követője, bárányszerepében,
 szánó szeretetet hordoz, a szívében.
 Ha bántások érik, úgy szenved, mint bárány,
 bosszú, panaszkodás, nem jön ki a száján.
 A báránytermészet, új élete része,
 ha Jézusért bántják, kész szenvedni érte!
 Benne: Lelke által, Jézus szolgál maga,
 veszendő lelkeket, Atyjához hív haza!

 Rá jobban illene, a farkas természet,
 önzés, harag lakta szívét, e kis fészket.
 Bűnt kedvelő lénye, csak rosszra volt képes,
 bár tudta: halálra méltó, aki vétkes.

 A bárány nem támad, nem is védekezik,
 némán tűri, ha a vágóhídra viszik.
 Báránytermészettel, Jézus rendelkezett,
 kínzások között is, némán tűrt, szenvedett!
 Kereszt nagy oltárán, Ő volt az áldozat,
 hogy hű követőit, ne érje kárhozat!
 Fia áldozatát, Isten elfogadta,
 övéinek az üdv, fény - ruháját adta!
 A keresztáldozat, Golgotán ment végbe,
 hogy mennybe juthasson, Isten, hívő népe!
 E múló világnak, fordítsunk hát hátat,
 Urunk már készíti, fényes - koronánkat!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. III. 22.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Február 20. - 20:15:55
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Február 21. - 18:35:37
Keresztség nem elég!

 Vétkes ó embernek,
 Istennél nincs helye,
 akkor sem ha kereszt -
 víz alatt volt feje.
 Mennyekbe jutáshoz,
 keresztség nem elég,
 ha nem születsz újjá,
 nem fogad be az Ég!
 Ha bűneid bánod,
 melyekkel Sátán mart,
 s elhiszed, hogy egykor,
 Jézus érted is halt!
 Már újjá születtél,
 s feltámadott testben,
 Isten mellett élhetsz
 örökké, a mennyben.
 Halhatatlan lelked,
 leveti a régit,
 feltámadás napján,
 új öltönyt kapsz, égit.
 Újjászületetten,
 te is, magyar népem,
 Isten fiai közt
 élhetsz majd, az égben!
 Jézus vére által
 megszentelt ruhában,
 soha el nem múló
 fényben, ragyogásban.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. I. 19.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Február 21. - 19:03:32
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Február 22. - 11:30:13
Két család van!

 Egyik család, már édenben,
 családfőtől elszakadt,
 így alkonyi találkozás,
 beszélgetés, elmaradt.
 mert az ember, Isten helyett,
 a Sátánra hallgatott,
 Azóta már nem a jóra,
 rosszra érez hajlamot.
 Hosszú évezredek során,
 nagyra duzzadt a család,
 nyelvekre és nemzetekre
 oszolva megy, földön át.
 Szíve kemény: ám de lelke,
 Isten után sír belül,
 s ha nem tér meg, bűneiből,
 kárhozatra szenderül.

 Másik család, bűnbánattal,
 családfőhöz visszatért,
 beismerte: bűne miatt,
 Jézus ontott drága vért!
 Bűnösökért a Golgotán,
 váltság műve, végbe ment,
 hívő család, földön örvend,
 s angyalok, a mennybe fent.

 Egyik család bűnben szunnyad,
 másik: felébredve él,
 Egyik kárhozatban landol,
 másik: szebb honába tér.
 Abban: a szeretet, béke,
 öröm, soha nem fogy el,
 s Isten, fényruhás családja,
 Halleluját énekel.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. I. 16.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Február 22. - 19:14:21
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Február 22. - 23:55:11
O0 X O0 X O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Február 23. - 20:20:12
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Február 23. - 20:21:24
Mennytől a keresztig!

 Mennytől a keresztig, nyílegyenes az út,
 azon küldte hozzánk, Atyánk: a szent Fiút!
 Mennyben: angyaloktól imádott, Király volt,
 mi meg adtunk néki, állatszagú jászolt.
 Király volt, szolga lett, szolgált három évig,
 szidás és gyűlölet, zúdult rája végig.
 Bűnűnket kivéve, azonosult velünk,
 kegyelemből ingyen, üdvöt hozott nekünk!
 Csonkabonkák, vakok, leprások követték,
 gonosz gyűlölői, halálra keresték.
 Szolgáló élete, nem volt rózsás álom,
 tán egyszer sem pihent, éjjel puha ágyon.
 Önmagával alig, csak velünk törődött,
 szánt minket: mert szívünk, bűnökkel fertőzött.
 Szolgaként élt köztünk, nem kímélte magát,
 láttuk: verejtéktől gyöngyöző homlokát.
 Mennytől keresztfáig, útján Ő meg nem állt,
 életre keltette Lázárt, ki holtra vált!
 Mennyben, mint Király élt, közöttünk szolga lett,
 vállalva kínhalált, bűnrabszolgák helyett!
 Golgota keresztjén, véget ért e nagy út,
 melyen elkísérte az Atya, a Fiút!
 Értünk és helyettünk, büntetés végbe ment,
 Szolga most Királyként, él újra, mennybe fent!
 Szent vére, örökre eltörölte vétkünk,
 országában csodás otthont, készít nékünk.
 Ámulattal tölt el, csodás panoráma,
 annak káprázatos fénye, ragyogása.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. I. 18.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Február 24. - 00:11:25
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2015. Február 24. - 06:59:28
Boldog vagyok Uram, hogy
kiállhattam a sorból, hogy mindenki
előttem rohan és hagyom már, hogy
félrelökjenek és minden konc után az
enyémnél gyorsabb kezek nyúljanak...

Nehéz volt először megállni a dolgok
áradó sodrában, a lárma fülledt
ütemében, ó mert forró, halálos
izgalom hörgött a rohanók hangjában és a
város lobogó, fénylő öléből gigászi
kapuk tárultak tüzes öleléssel...

Most, hogy az elhagyott úton felismertem a
Békét, a virágok szelíd arcában az
Örömet és a fák égfelé ringásában az
imákat, messze kerülöm a hangos,
fényekben izzó várost és az éjszakát a
csendes ég alatt töltöm inkább, hol
csodálatos álmok és örök sejtelmek
hajolnak hozzám a csillagokból...

‪#‎SzepesMária‬ Csendesebb utakon..
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Február 24. - 07:45:14
O0 x O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Február 24. - 15:25:02
Őrhelyemen állva, érdemtelenül!

 Isten, születésem előtt,
 jelölte ki őrhelyemet,
 nyolctagú szegény családba,
 helyezte az életemet.
 Miután felcseperedtem,
 átvitt próbán, szenvedésen,
 így törte meg akaratom,
 kevélységem, büszkeségem.
 Bátorsággal felruházva,
 állított az őrhelyemre,
 így tett alkalmassá engem,
 a rám váró küzdelemre!
 Immár több mint hetven éve
 állok, a kijelölt vártán,
 futva menekül az ellen,
 mennyből jövő erőm láttán!
 Őrhelyemen, minden új nap,
 térdre hullva, kérek erőt,
 Jézustól, hű Vezéremtől,
 halálig, szolgálhassam Őt!
 Lelki fegyverzetben állva,
 bátran vívok őrhelyemen,
 hiszen drága Lelke által,
 Jézus Krisztus bennem, velem!
 Győztes harc után, az érdem:
 nem az enyém, hanem övé,
 érdemtelen őrszem gyanánt,
 szeretnék majd állni, Elé!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. I. 23.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Február 24. - 19:07:54
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2015. Február 25. - 17:37:12
A MINDEN, AZ MINDEN!

'Minden gondotokat őreá vessétek' 1 Pét 5,7.
'Minden lehetséges a hívőnek' Mk 9,23
'Mindenre van erőm a Krisztusban' Fil 3,20
'Mindenért hálát adjatok' Ef 5,20

Minden gondomat rád vethetem.
Nem csak az apró-cseprő gondokat,
a nagyobbakat is.
Nem csak a nagyokat, nehezeket,
a legkisebbeket is!
Mert a minden, az minden!

És minden lehetséges, ha hiszek.
Lehetetlen, megoldhatatlan,
Elérhetetlen nincsen!
Mert a minden, az minden!

És Tebenned mindenre van erőm.
Mindenre, sokra, kevésre,
szűkölködésre és bővölködésre…
Testvérek terhét vállamra vennem,
Teeléd vinnem!
Mert a minden, az minden!

S mindenért hálát adhatok.
Derűs napok, borús napok,
Örömök, szenvedések…
Mindet azért adod,
Hogy cél felé segítsen.
Mindenért hálaéneket mondhatok.
Mert a minden, az minden!

Túrmezei Erzsébet
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Február 25. - 19:20:49
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Február 25. - 22:04:59
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Február 25. - 22:22:20
Isten alkotása!

 Isten csodás alkotása,
 körpályán száguldó földünk,
 melyen hosszú évszázadot
 élve, csak kevesen töltünk.
 Egynapostól, száz évesig
 telnek, a temetőkertek,
 bennük: feltámadás napját
 várják, akik üdvöt nyertek!
 Csak múló ősi bolygónkon
 létezik levegő, élet,
 más bolygókon keresni azt,
 kudarc, vagy meddő kísérlet.
 Mégis, látcsövek ezrei,
 kémlelik a nagy Végtelent,
 míg éhségtől, háborúktól,
 milliók halnak, idelent!
 Ősi Bolygónk, zárt rendszerű,
 lelkünk ruhája itt marad.
 Mert a lelkünk, halhatatlan,
 s halál kapun, ha áthalad
 a hívő: ki földi téren,
 Jézusra bízta életét,
 átveszi üdv koronáját.
 az új Föld, legszebb ékszerét!
 Bolygónkon a legtöbb ember,
 lelkével mégsem törődik,
 nem hiszi, hogy lesz kárhozat,
 s abban: örökké őrlődik.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. I. 26.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Február 26. - 17:26:49

     Isten még türelmes!

 Isten, otthon gyanánt adta
 nekünk, ezt a szép hazát,
 híres és névtelen ősök
 védték, századokon át!
 De tudjuk - e földi hazánk,
 átmeneti otthonunk?
 Testünk itt engedik sírba,
 lelkünk várja, hű Urunk!
 Lelkünk örök, ezért végleg,
 nem marad itt, senki sem,
 nincs sok időnk tétovázni,
 idő: suhan vészesen!
 Elkárhozik: ki Istennek
 türelmével visszaél,
 múló földi javakat gyűjt,
 a szebb örök éginél.

 Isten még türelmes hozzánk,
 mert Ő, vég nélkül szeret,
 nem engedi bűnbe veszni,
 ezt a próbált nemzetet!
 Ha szent szeme, térden látja,
 hazánk sok hívő fiát,
 irgalmából nem veszti el
 e hont: miként Sodomát!
 Figyeli és szemmel tartja,
 minden hívő gyermekét,
 általuk: a lélekmentő
 Ige magvát, hinti szét.
 Idővel majd kalászt növel,
 elhintett igevetés,
 s hazánkban is látható lesz,
 áldott lelki ébredés!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. I. 24.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Február 27. - 14:06:25
Kereszt útján...

 A kényelmes utak közül,
 kereszt útján nincs kényelem,
 igazolja, bűn miatti,
 zivataros történelem!
 Csak Krisztusba rejtett lelkek,
 vonulnak a kereszt útján,
 tudják: csodás örök élet,
 várja őket, fenn az Úrnál!
 Kereszt útja, hit próbáló,
 hegyen, völgyön, vízen vezet,
 vándor hiszi, bár nem látja,
 az őt védő égi kezet.
 De nem csupán útja nehéz?
 Ellenség is kíséri őt,
 elszeretné téríteni,
 menny honába igyekezőt.
 Kereszt útján, nincs kényelem,
 így azt, sokan elkerülik,
 lelkieknél, testieket,
 sokkal többre értékelik.
 Kereszt útján a menny felé,
 bár kevesen menetelnek,
 könnyezve, még viharban is,
 boldog szívvel énekelnek.
 Bár a világ, gyűlöli azt,
 kereszt útja, a legszebb út,
 azon nyerte meg Jézusunk,
 Sátán ellen, a háborút!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. I. 28.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Február 27. - 16:55:57
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Február 28. - 14:26:21
Két fenyőfa sor

 Két fenyőfa sor között,
 vonulok a menny felé,
 gyengén: botladozva bár,
 Atyám szent színe elé!
 Jobb felől és bal felől,
 negyvennyolc szép zöld fenyő,
 növekedő csúcsával,
 kéklő ég felé törő.
 Minden fenyő, újabb év,
 bennük: testem vére van,
 susogásuk hallható,
 s valamennyi, hangtalan.
 Kilencvenhat év - fenyő,
 jelképezi életem,
 s amíg csak szívem dobog,
 szálljon versben, énekem.
 Atyám trónusa elé,
 üdvösséget Ő adott,
 Fiát küldte utánam,
 bűnbe veszni, nem hagyott!
 Két fenyőfa sor között,
 ha majd lábam áthalad,
 lelki verset pengető,
 kopott lantom, itt marad.
 Megváltottak honában,
 szebb új lantom lesz nekem,
 s azon, hálám énekét,
 Atyám felé zenghetem.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. I. 30.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Március 01. - 17:07:10
Lángoló szeretet!


 Jézus: bűnösökért, és bűnösök helyett,
 Keresztre feszítve, lángolva szeretett!
 Ősi vértanúi, érette szenvedtek
 kereszteken égve, lángolva szerettek!

 Jézus követése, ma sem leányálom,
 Uráért, sok hívő, szenved a világon.
 Szent ügye tanúi, kiégett templomok,
 lakhatatlanná tett, keresztyén otthonok!

 Jézus a kereszten vért adott, s életet,
 ezért Őt szeretni langyosan, nem lehet.
 Aki Megváltónkat, langyosan szereti,
 nem számíthat jóra, szájából kiköpi.

 Urunk, meghatottan állunk, keresztednél,
 minket bűnösöket, lángolva szerettél!
 Szeretnénk lábnyomod, vészben is követni,
 s hűségedért téged, lángolva szeretni!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. I. 29.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Március 01. - 17:13:54
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Március 03. - 01:05:41
Víz és tűzözön!

 Édenben véget ért, az idilli élet,
 az ember elszakadt Istentől, mert vétett.
 Tomboló bűn miatt, Isten határozott,
 minden élő lényre, végpusztulást hozott!
 Urunk hosszútűrő türelme véget ért,
 népe nem imádta, gyűlölte Istenét.
 Noét: eszelősnek bolondnak nevezte,
 s hitetlen életét, folytatta, nevetve.
 Nem hitték: a bárka, a vízen úszni fog,
 hullámsírba dőlnek életek, otthonok.
 Láthatták: Istennel tréfálni nem lehet!
 Nem nézhette tovább, a romlott népeket.
 Noéra rázárta, a bárka ajtaját,
 viszont nyitva hagyta ég felé, ablakát.
 Bárka lágyan ringott, a víztenger felett,
 s elnyelt az özönvíz, felnőttet, gyermeket.
 Megszűnt a vízözön, a bárka földet ért,
 hullák borították, a Föld nagy színterét!
 Isten kinyitotta, a bárka ajtaját,
 s Noé áldozattal, tisztelte hű Urát.
 A megújított Föld, újra benépesült,
 s aki Jézusban hitt, az üdvben részesült!
 De bűn miatt: ma sem lett jobbá a világ,
 tűzözönben ég meg, s vár egy szebb új világ!
 Isten kínálja azt, Fia vére árán,
 általa hív mennybe, ne maradjunk árván.
 A víz és tűzözön, bár méltán zúdult ránk,
 de Isten, Fiáért, még kegyelmes hozzánk!
 Drágák vagyunk néki, szent célja van velünk,
 újjászületetten, gyermekei legyünk!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. I. 29.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Március 03. - 01:18:31
Mélység peremén

 Ha mélység peremén vezet utam,
 kezemet szorosan fogd meg Uram!
 Tereád felnézve biztos léptem,
 veled járva nincsen mitől félnem.

 Szereteted megtart, hit felemel,
 fényedben oszlanak a fellegek.
 Mélybe zuhanni nem hagyod híved,
 erővel töltöd a gyarló szívet.

 Egén felragyog égő csillagod,
 drága ajándék, örökül adod.
 Árasztja reménység lángsugarát,
 sejteti földön túl égi hazám.

 Schvalm Rózsa

 (2015-01-09)
   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Március 03. - 09:38:58
 O0  x  O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Március 03. - 10:14:05
O0 x O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Március 04. - 00:53:57
 df1 df1
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Március 04. - 00:55:11

    Reménysugár

 Reménysugár hatja át újév hajnalát,
 szívekbe hullatja mennyei harmatát.
 Ébredj fel ki alszol, táruljon lelked,
 hit világossága ragyogjon fel benned!

 Kihunyni ne engedd sohasem a lángját,
 mécsesét éberen olajával tápláld!
 Ellenszél, ha támad, megtöri erejét
 a fényben lobogó, mély, isteni rejtély.

 Schvalm Rózsa

 (2015-01-02)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Március 04. - 01:14:09
Könny világa!

 Könnyek világában élünk,
 hullatunk fájó könnyeket,
 mert számtalan a mi vétkünk,
 szemünkön könny, mosoly helyett.

 Amióta csak ember él,
 dagad a könnyek tengere,
 sírva nyugszik és sírva kél,
 szenved: a bűnnek embere.

 Világunk, a könny világa,
 könnyet fakaszt a fájdalom,
 elhunyt: a szülők virága,
 s nem maradt más, csak sírhalom.

 Könny hull, betegség, gyász miatt,
 csillog, éhes gyermek szemén,
 nincsen, amit ehet, ihat,
 s holtan, porba fordul, szegény,

 Népek Ura, csak Te látod,
 világszerte mennyi könny hull,
 mint gyermeked, haza várod,
 bűnbánót, ha hozzád fordul

 Megszűnik a könny világa,
 új világ: nem ismer könnyet,
 Te leszel ott fény, sugára,
 s fénybe vonod, az új földet.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2015. I. 31.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Március 04. - 13:31:08
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Március 04. - 22:40:38
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Március 04. - 23:44:08
Szebb örök hon!

 Világban él, Isten népe,
 ám nem élhet világ szerint,
 Lelki éjszakában vonul,
 útjára fényt, Jézus terít.

 Világ szerint élő ember,
 önmagában bízva, vonul,
 Isten helyett: élettelen,
 bálványszobor elé borul.

 Csak önmagával törődik,
 azzal: amit szeme kíván,
 rabszolgatartója pedig,
 élvezetet, tálcán kínál.

 Sátán, könnyen tőrbe ejti,
 forróvérű ifjú népet,
 házasságot meg sem érve,
 ki ég, sok fiatal élet!

 Mérhetetlen a különbség,
 világiak, hívők között,
 világ fia bűn - ruhát hord,
 Krisztusé, fénybe öltözött.

 Jól gondold meg, földi vándor,
 Alkotónk földi képmása,
 jöjj Jézushoz, s megnyugszik majd
 rajtad, Istennek áldása.

 Ez a világ, bármi szép is,
 csak átmeneti lakhelyed,
 higgy Jézusban: s az új földön,
 örök otthont, készít neked.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2015. II. 2.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Március 04. - 23:52:11
Felhő jár

 Fölöttem, bár felhő jár,
 szikla hitem erőt ád.
 Szembenézni, hogyha kell,
 halál arca nem rettent.

 Hatalma legyőzetett,
 Golgotán megtöretett.
 Fullánkja már nem mérgez,
 él az Úr, Ki védelmez.

 Leszek földbe vetett mag.
 Tudom, eljön majd egy nap,
 új élet hajt rög alól,
 mit végzet - már nem tarol.

 Schvalm Rózsa

 (2015-01-17)   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Március 05. - 16:59:17
O0 x O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Március 06. - 01:35:19

    A szó

 A szó, mi tiszta forrásból fakad,
 lelket érint, s a szív mélyére hat.
 Jó talajból kihajt a drága mag,
 szárba szökken, termést bőséggel ad.

 Zengjen hát, túl völgyön, s hegyormokon,
 szálljon szabadon, mint béke szele!
 Öröm lángja gyúljon az arcokon:
 hit, remény - mi az élet értelme!

 Fényében éjen át is Nap ragyog,
 átölel szeretet sugarával.
 Szívekben olvadnak jegek s fagyok,
 töltekezve Éden aranyával.

 Schvalm Rózsa

 (2015-01-27)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Március 06. - 01:42:22
Új világ éke!

 Kerubok Szeráfok között,
 Isten dicső trónja ragyog,
 Uruk parancsára várnak,
 trónja előtt, az angyalok!

 Azt a dicső fényt, ragyogást,
 nem bírná el, gyenge szemünk,
 ezért öltött embertestet
 Fiában: áldott Istenünk!

 Mi nem juthatunk fel hozzá,
 hozzánk jött le, dicső Urunk,
 látta: bűn elleni harcunk,
 melynek során, mi elbukunk.

 Nem nézhette, vergődésünk,
 győztesen, helyünkbe lépett,
 átvállalta büntetésünk,
 Ő a Szent, ki sosem vétett!

 Bűnösöket így szeretni,
 csak egyedül, Jézus tudott,
 nekünk bűnünk bocsánata,
 néki: korbács, kereszt jutott!

 Megváltottan, lelki szemmel,
 már itt, mennybe tekinthetünk,
 s feltámadás dicső napján,
 trónja elé térdelhetünk.

 Oly örömben részesülünk,
 melynek nem lesz soha vége,
 s fejünkön üdv koronája,
 az új világ, legszebb éke.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2015. II. 2.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Március 06. - 14:30:46
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Március 06. - 17:17:53
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Március 07. - 00:29:54
Vagy Krisztus, vagy világ!

 Vagy a Krisztus, vagy a világ,
 kettő együtt, nem lehet,
 mindkettőhöz ragaszkodó,
 halálfia, elveszett!

 Krisztus híve, a látható
 földön, csupán átvonul,
 kegyelemből, az új földet
 kapja, örök otthonul.
 Föld: csak elmúló testének,
 porból való otthona,
 hústestét majd holta után,
 elnyeli a föld pora.

 Lelke: Isten lehelete,
 ezért, nem hal meg soha,
 feltámadás dicső napján,
 várja életkorona!

 De akit a múló világ
 fénye, bája, rabul ejt,
 kárhozatban, önmagának
 készít örök síri helyt.

 Ne alkudj meg a világgal
 drága lélek, hív az Úr!
 Fia, érted is áldozott,
 jöjj hát hozzá, válaszul.

 Döntésedet, nem bánod meg,
 ha egy nap, új földre lépsz,
 meglátod a fény városát,
 s Atyád közelében élsz.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. I. 31.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Március 07. - 10:37:44
Csodás élet!

 Csodás élete van
 Isten gyermekének,
 amely már e földön,
 zengő, szebb új ének.

 Ó emberét Jézus,
 önmagára vette,
 s a Golgota halmán,
 keresztfára verte!

 Mennyei erővel
 vívja, győztes harcát,
 s meglátja a mennyben,
 Krisztus dicső arcát.

 Ha még nem ismered
 Jézust, drága lélek,
 úgy még ma jöjj hozzá,
 Ő várva vár, téged!

 Segít, hogy megvívjad,
 hívők győztes harcát,
 s megláthassad mennyben,
 dicsőséges arcát!

 Csak a halál után,
 kezdődik szebb élet,
 ám az csodálatos,
 nem ér soha véget!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2015. II. 13.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Március 08. - 18:45:16
O0 x O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Március 09. - 00:11:13
Húsvéti örömhír!


 Feltámadt Megváltód, örvendj Isten, népe.
 Üdvödnek bölcsője, a sziklasír mélye.
 Nincs már a halálnak, fölötted hatalma,
 szebb új ország vár rád, a fény birodalma!

 Ha Krisztusba rejtve, vonulsz új hon felé,
 hófehér köntösben, állhatsz Atyád elé.
 Fia váltságáért, gyermekévé lettél,
 üdvöd: ingyen kaptad, érte: mit sem tettél.

 Atyád-hálád várja, Ő jól ismer téged.
 Országában csodás otthont készít néked.
 Érte, szálljon hozzá, ajkad hő imája,
 s legszebb kincse vár rád, üdvöd koronája!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. II. 9.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Március 09. - 18:02:50
 O0 Köszönöm.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Március 09. - 22:14:19
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Március 10. - 02:50:08
Nagyon szívesen, Kálmán

 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Március 10. - 02:50:51
Múlt, jelen, jövő!

 Mögöttünk vannak már, hosszú gazdag évek,
 F É B É tagok ajkán, zengett hálaének.
 Isten leányai, szép egyenruhában,
 fehér főkötőben, szolgáltak hazánkban.
 Szolgáltak korházban, gyülekezetekben,
 sokan betegek közt, szánó szeretetben,
 Munkás évek során, lassan csonkig égtek,
 aztán egymásután, menny honába tértek.
 Főkötős testvérek, egyre kevesebben,
 Uruk hívó szavát várják, földi testben.
 Diakónusok is éltek, a F É B É-ben,
 hová küldték őket, szolgáltak hűségben.
 Munkában töltöttek, több, kevesebb évet,
 az ő életük is, lassan csonkig égett.
 Közülük itt van egy, öreg lelki koldus,
 él még az utolsó, F É B É diakónus.
 Közel már a százhoz, közel már a révhez,
 közel az Alkotó, szerető szívéhez.
 Már csak egy a vágya, megláthassa végre,
 drága Megváltóját, aki meghalt érte!
 Ott már nem lesz F É B É, hanem csak egyének,
 imádói Isten, dicső nagy nevének!
 Emberek, angyalok, vegyes énekkarban,
 dicsőítik Istent, örök háladalban!
 Drága F É B É tagok, kik még tovább éltek,
 szolgálatra erőt, Urunk adjon néktek.
 Értetek is hullott, Jézus drága vére,
 ne hozzatok szégyent, a F É B É nevére!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. II. 10.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Március 10. - 07:25:29
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Március 10. - 10:45:20
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Március 10. - 22:14:20
Sivatagi úton!

 Lelki sivatagban
 vonul, Isten, népe,
 arcán mosoly, derű,
 szívében szent béke.
 Mögötte elmaradt,
 Egyiptomi rabság,
 előtte: Kánaán,
 s benne a szabadság!
 Útján derűs, borús
 napok, évek telnek,
 lelki élelemre,
 Bibliában lelnek.
 Testük bár csábítja,
 e világi élet,
 ám annak, kereszten,
 Jézus vetett véget!
 Lelki szemük a szebb,
 új hon felé tekint,
 s bár gyakran elbuknak,
 talpra állnak megint.
 Sivatagi úton,
 Jézus védi őket,
 ne érhesse kudarc,
 célba érkezőket!
 Isten trónusáról,
 Szent fény ragyog rájuk,
 s ajkukról hozzá száll,
 hódoló imájuk.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. II. 13.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Március 10. - 22:27:44
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Március 11. - 21:17:19
Törvény és kegyelem!

 Isten a Sínain, törvényt ad népének,
 látva elhajlását, megromlott szívének.
 Ura helyett, arany borjú előtt térdel,
 láthassa istenét, kit készített kézzel.

 Hamar elfeledte, Ura mit tett érte,
 súlyos kéz nehezült, egyiptomi népre.
 Nyomában tíz csapás, szétváló tengerrel,
 eltűnt Fáraó is, vízbe fúlt sereggel.

 Mózes énekét is, hamar elfeledte,
 bőszült haragjában, majdnem megkövezte.
 Törvény kimutatta, szívében nincs hála,
 nemrég vályogsarat, taposott a lába.

 Mélyen szánta népét, a kegyelmes Isten,
 hisz életére tört, sivatagba minden.
 Népét negyven évig táplálta, vezette,
 felhőben és tűzben, lebegett felette!

 Népe: így érte el, Kánaán határát,
 Jordán vize, nem is érintette lábát.
 Letelepült a nép, a szép szabad honban,
 rabság bús honából, a paradicsomban.

 Törvényt betölteni, a nép képtelen volt,
 szeméből a próba, fájó könnyet sajtolt.
 Ám lehajolt hozzá, a kegyelmes Isten,
 s Fia váltságáért, mennybe juthat innen.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2015. II. 10.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Március 12. - 14:16:53

    Az ember magában

 Az ember magában - oly esendő,
 korlátokba botlik az akarat.
 Erőt veszít a forrástól távol,
 Istenhez fordulva, sikert arat.

 Hit egén reménység napja ragyog,
 lélekbe éltető fényt sugároz.
 Tárul, mi a szemnek láthatatlan,
 megnyílnak végtelen távolságok.

 Térben, időben falak ledőlnek,
 értelmet nyer jelen és jövendő.
 Nem céltalan ez a földi élet,
 irányt szabott bölcsen a Teremtő.

 Az út vége sem tűnik sötétnek,
 nem más a végzet - csendes elalvás.
 Dereng felette szép Hajnalcsillag,
 boldog ébredés öröklét partján.

 Schvalm Rózsa

 (2015-02-05)
   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Március 12. - 20:20:29
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Március 13. - 18:35:34

     É N E K

 Feltámadt Megváltód, örvendj, Isten népe. Üdvödnek bölcsője, a sziklasír mélye.
 Nincs már a halálnak, fölötted hatalma, szebb új ország vár rád, a fény birodalma!

 Ha Krisztusba rejtve, vonulsz új hon felé, hófehér köntösben, állhatsz Atyád elé.
 Fia váltságáért, gyermekévé lettél, üdvöd: ingyen kaptad, érte: mit sem tettél.

 Atyád-hálád várja, Ő jól ismer téged. Országában csodás otthont készít néked.
 Érte, szálljon hozzá, ajkad hő imája, s legszebb kincse vár rád, üdvöd koronája!

 Dallam: /Irgalmazz Úr Isten, immáron énnékem... / 77-es ének.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. II. Hó.    
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Március 13. - 19:32:55
Ámen!  O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Március 13. - 19:59:15
Ámen! O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Március 14. - 14:41:16
Kiáltás a mélyből!


 A mélyből kiáltunk hozzád, óh, Istenünk,
 ellenség háborgat, nyugalmunk nincs nekünk.
 Miatta ajkunkra, fájó panasz tolul,
 úgy szeretnénk élni, háborítatlanul!
 Lelkünk ellensége, vádol és háborít,
 kételkedővé tesz, tőled eltántorít.
 Itt a mélyben kínál, hamis fényt, csillogást,
 világi örömnek, gyönyörnek hódolást.
 Mivel olyan rövid, e múló földi lét,
 ki kell hát használni, ezernyi örömét.
 Ámde elhallgatja, hogy a lelkünk örök,
 s a mennyben nincsen bűn, sem testi gyönyörök.
 Mennyben meghallottad, ajkunk kiáltását,
 halhatatlan lelkünk, fájó sóhajtását.
 Drága Fiad által: lejöttél a mélybe,
 hogy felemelj minket, Tehozzád, a fénybe!
 Vérrel hintett úton, kemény próbák során,
 hitben vonulhatunk, Megváltónk lábnyomán!
 Mennybe vivő úton, Lelked kísér minket
 Hozzád: hol örök fény, várja a lelkünket!
 Nem hangzott hiába, mélyből kiáltásunk,
 meghallgattad Urunk, kérő imádságunk.
 Már itt viselhetjük, fénylő arcod mását,
 s mennyben megláthatjuk, dicső ragyogását.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. II. 18.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Március 15. - 16:38:08
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Március 16. - 13:41:41
Új nyelv, Isten ajándéka!

 Ősi bolygónkat betöltik,
 a soknyelvű nemzetek,
 Isten felé halleluját,
 magyar nyelven zenghetek.

 Nyelveket adó Istenünk,
 drága ajándéka ez,
 vigyázzunk, mint bánunk vele,
 mert gyógyít az, és sebez.

 Szüleinktől örököljük,
 a szép magyar beszédet,
 hogyan használjuk helyesen,
 arra tanít, az élet.

 Használhatjuk anyanyelvünk,
 építésre, rontásra,
 drága lélekmentésre, vagy
 testi vigadozásra.

 Isten drága ajándéka,
 hogy magyarul beszélek,
 e szép nyelven szállhat felé.
 ajkamról ima, ének.

 Magyar nyelven olvashatom,
 Szent könyvét a Bibliát,
 bár minél több magyar szívet,
 Isten szava, hatna át!

 Ha eljutunk üdv honába,
 ott új nyelvet ismerünk,
 és azon, mint megváltottak,
 imádjuk majd, Istenünk.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. II. 27.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Március 16. - 13:44:50
Hitben ritkul a távlatok homálya

 Hitben ritkul a távlatok homálya
 kétely oszlik, a bizalom felébred.
 Ige szava titkok mélyét kitárja,
 szívet érint, átformálja a lényed.

 Golgotára nézz fel térdre lehullva,
 ott a kereszt tövén tedd le terhedet!
 Alant rejlik a Szeretet mély kútja,
 életvize megújítja lelkedet.

 Bűn örökség vetve már mély tengerbe,
 élsz, mint Isten gyermeke, oly szabadon.
 Fentről vigyáz reád az Úr kegyelme,
 égi fénye vezet földi utadon.

 Schvalm Rózsa

 (2015-02-20)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Március 16. - 19:27:54
O0 x O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Március 17. - 09:31:28
Szép versek.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Március 17. - 18:30:17
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Március 17. - 18:31:04
Frissüljön az emlékezet!

 Száguldanak böjti szelek,
 süvöltve az üzenetet:
 Ébredjetek ember szívek,
 legyetek a hitben hívek!

 Krisztus ma is él és szeret,
 győzelmet vett halál felett.
 Hozzá jöjj, ki megfáradtál!
 Nála erőt, vigaszt találsz.

 Fújjatok hát böjti szelek
 frissüljön az emlékezet!
 Áll még a hegy, a Golgota,
 érvényét nem veszti soha.

 Schvalm Rózsa

 (2014-04-15)   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Március 17. - 18:49:17
Boldog ember

 Különféle fesztiválok,
 csábítják az embereket,
 környékezik bűnre hajló,
 örömre vágyó szívüket.
 Világiasság oltárán,
 népek milljókat áldoznak,
 önző testük jólétéért,
 pénzt és időt, feláldoznak.
 Ők nem is gondolnak arra,
 földi létük múló, véges,
 holnap, keserűvé válhat,
 ami talán, ma még édes.
 Mámoruk mögött rejtőzik,
 Sátán halálos csapdája,
 élvezetre vágyó szív mind,
 elcsábított rabszolgája.
 Testi örömök, vigalmak,
 égi felhőkként elszállnak,
 eljő a nap, s testben élők,
 bomló testüktől megválnak.
 Holtuk után döbbennek rá,
 élve: milyen balgák voltak,
 bár lelkük: örökkévaló,
 arra, ők nem is gondoltak.

 Boldog ember: ki időben
 gondot fordít, a lelkére,
 mennybe jut, mert érte is hullt,
 hű Megváltónk, drága vére!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. II. 28.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Március 17. - 20:55:13
Ámen.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Március 17. - 21:22:38
Ámen! O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Március 19. - 01:22:10
Életharcmező!

 Vértelen harcmező
 holtomig, életem,
 hajnaltól alkonyig,
 folyik a küzdelem.
 Az ó és új ember,
 védi a birtokát,
 uralmát felette,
 könnyen nem adja át.

 Ha egy emberben is
 ily nagy a küzdelem,
 népek közt, mekkora
 lehet az, Istenem!
 Egyik a másiknak
 földjére tart igényt,
 s ha győz ellenfelén,
 növeli hírnevét.

 Jézus és a Sátán
 kegyetlen harca volt,
 Jézus győzött! Bár a
 keresztfán Ő a holt.
 Ujjong örömében,
 igazság tábora,
 igazság honába,
 bűn nem jut el soha!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. III. 5.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Március 19. - 07:35:35
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Március 20. - 01:43:13
Dráma után pálma!


 Sátán ős anyánknak azt hazudta itten,
 tudni fogtok ti is mindent, mint az Isten.
 Ős anyánk elhitte, Sátán hazugságát,
 de meg is fizette, a tiltásnak árát?
 Mert férjével együtt, megszégyenült menten,
 mezítelenségük, meglátta az Isten.
 Hát oly szép az arca, mint Isten orcája?
 hamar megcáfolta, Káin torz orcája.
 midőn kiontotta, Ábel öccse vérét,
 azóta viseli a Sátán torz képét.
 Bűnbe esve: Sátán rabszolgái lettünk,
 bűnünk miatt a menny, bezárult felettünk.
 Megváltónk itta ki helyettünk, a kelyhet,
 s Isten megnyitotta felettünk a mennyet!
 Fiában jelent meg, földünkön az Isten,
 hogy a Benne bízót, mennybe vigye innen.
 S ha győzelemre jut, földi életharcunk,
 Megváltónk arcához, hasonlít majd arcunk.
 A bűnt, mit a Sátán: Édenben ránk ontott,
 Jézus tüntette el rólunk, e bűn - foltot!
 Sátán hazugsággal, mit elrontott itten,
 Fiában: Jézusban, helyre hozta Isten!
 Ha bár iszonyú volt, Golgotán a dráma,
 így lett Megváltónké, a győzelmi pálma!
 Sátán hazugsága, átváltott örömre,
 mennyei Atyánknál élhetünk, örökre.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. III. 10.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Március 21. - 01:07:18
Isten fény honába hív!

 Mi magyarok: magyar földön,
 vándorolunk végig,
 nem sokáig magyarkodunk,
 legfeljebb száz évig.
 Földünk: Isten tulajdona,
 mi, bérlői vagyunk,
 számadásra von bennünket,
 ha egy nap, meghalunk!
 Jó volna, amíg csak élünk,
 szemünk előtt lenne,
 úgy dolgozni, hogy Isten is,
 gyönyörködjön benne.
 Égi Gazdánk, nem ok nélkül
 állít, őrhelyünkre,
 úgy vigyázzunk szép hazánkra,
 miként két szemünkre!
 Mégse ragaszkodjunk hozzá
 körmünk-szakadtáig,
 életidőnk hamar lejár,
 testünk: porrá válik.
 Elenyészik, amit elménk
 felépít, vagy tervez,
 lelkünk időtlenbe lép át,
 s ott, csak két ország lesz.
 A fénynek és sötétségnek,
 két nagy birodalma,
 Isten, fény honába hív, vár,
 boldog: ki meghallja!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. III. 12.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Március 21. - 12:26:26
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Március 21. - 14:46:17
Már csak te hiányzol!


 Még mindig vár téged, az elhagyott otthon,
 balgán elhagytad azt, s azóta élsz hoppon.
 Te büszkén hagytad el, az atyai házat,
 kifosztott a világ, s hull rád a gyalázat.
 Mert szabad emberként, próbáltál te élni,
 kinek mindent lehet, ki Istent se féli.
 Szabadnak: akinek nem parancsol senki,
 kinek nem mondhatják, ne merj oda menni!
 Hol bűn tanyája van, sötétség hatalma,
 aki oda vágyik, ott borul sírhalma.
 Világ csalfa fénye, hív, csalogat téged,
 szülőktől örökölt bűnre, hajt a véred.
 Pedig lelked belül, szebb hon után eped,
 ott éltető fény vár, itt borús az eged.
 Itt minden megég majd, amit a szemed lát,
 világ rettegi majd, Isten nagy hatalmát!


 Hála, megtelik majd, az elhagyott hajlék,
 Isten jóvoltából, vár egy üres hely még.
 Már csak te hiányzol, bűnre csábult lélek,
 Atyád: megváltottan, tárt karral vár téged.
 Terített asztalnál, a te helyed vár rád,
 Isten családjában hangozhasson hálád.
 És ha benépesül, az elhagyott otthon,
 elkápráztat téged, a szebb örök új hon.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. III. 10.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Március 21. - 15:42:12
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Március 22. - 00:02:40
Ég Föld találkozott!

 Mi fel sem foghatjuk, Isten mit áldozott,
 midőn Betlehemben, Ég s Föld, találkozott!
 Jézus látta rajtunk, a bűnt: e rút szennyet,
 s értünk: odahagyta, a ragyogó mennyet!
 Dicsőséges trónját, elhagyta az áldott,
 szeme: jászolágyon, látott napvilágot!
 Hasonló lett hozzánk, bűnünket kivéve,
 lejött, hogy bennünket: öleljen szívére.
 Mi meg, bűn rabjai, ó mit tettünk Vele,
 ellene a szívünk, haraggal volt tele.
 Habár, bűnünk miatt, megintett bennünket,
 látva: bűnre hajló, feslett életünket.
 Urunk bár megdorgált, javunkat munkálta,
 bűn miatt vesztünket, már előre látta.
 Ő nem kirándulni jött, közénk a földre,
 hozzánk hasonlóan, víg életet töltve.
 Rövid élete is, szolgálatban telt el,
 törődött leprással, vakkal, elveszettel.
 Megsiratta: kemény akaratos népét,
 Már előre látta, kárhozatos végét!
 Tudta: bűnösökért, nem hiába fáradt,
 szívéből csak jóság, csak szeretet áradt.
 Ő nem dicsekedni, meghalni jött értünk!
 Mivel üdv útjáról, bűn útjára tértünk.
 Művét bevégezte, a kínok keresztjén,
 teljen meg hívőkkel, a mennyei szentély!
 A dicső új honban, új Jeruzsálemben,
 hogy Isten trónjánál, élhessünk örömben.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. III. 17.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Március 22. - 10:07:33
Hajnal Kovacs
TÉRDRE BORULVA
Térdre borulok előtted,ó jó Uram,
Hisz Te vagy az én oltalmam!
Te vagy erősségem,váram és pajzsom,
Ha velem vagy,meg nem futamodom!
Ki bánthat engem,ha Te velem vagy?
Nincs ellenség,mig hallgatom szavad!
Fogd a kezem,világitsd meg utamat,
Vonj magadhoz,irányitsd gondolatomat!
Magamtól az igaz útról letérhetnék,
De segitségeddel a fény felé léphetnék!
Ha elbukom,Te újból felemelsz,
Mert,bár bűnös vagyok,mégis szeretsz!
Térdre borulva,ismételten, hálát rebegek,
És örökkön-örökké áldom Szent nevedet!
Kovacs Hajnal,
2015.03.22.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Március 22. - 19:54:35
 O0 X  O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Március 23. - 00:43:36
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Március 23. - 00:44:26
Meglátjuk egymást...

 Egy kedves családnak
 szíve gyászba borult,
 a hitves, jó anya,
 menny honába vonult.
 Holtra vált testéből,
 mennybe szállt a lelke,
 itt maradt a család,
 szeme könnyel telve.
 Isten meghallgatta,
 esdeklő imáját,
 lelke levetette,
 szürketest - ruháját.
 Hosszú betegsége,
 őt ágyhoz kötötte,
 most árva családja,
 sírva áll körötte.
 Könnyhullatás közt is,
 él a boldog remény,
 Aki a Krisztusé:
 halál után is él!
 Itt a haláltusa,
 egyetlen pillanat,
 s a lélek: régiből,
 új honba áthalad.
 Drága kedvesünket,
 haza hívta Urunk,
 meglátjuk majd egymást,
 ha véget ér utunk.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. VII. 5.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Március 23. - 08:30:20
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Március 23. - 23:52:39
Örök ünnep...

 Áldjuk Istenünket,
 égnek - földnek Urát,
 alkotott lelkünknek,
 hétköznapi ruhát.
 Néhány évtizedet,
 tölthessünk el benne,
 szorgalmas munkában,
 újabb napra kelve.
 Lelkünk ruhájára,
 testünkre is gondol,
 szolgálhassunk néki,
 hol a Sátán tombol.
 Boldogan szolgálunk,
 ha Jézusé lettünk,
 a Gonosz rabtartó,
 már nem úr felettünk.
 Ha pedig elnyűjük,
 hétköznapi ruhánk,
 ünnepi gyolcs ruhát,
 ajándékoz Atyánk!
 Feltámadás napján,
 felöltjük az újat,
 soha el nem nyüvőt,
 amelyet az Úr ad.
 Hétköznapok után,
 örök ünnep vár ránk,
 érte már előre,
 Atyánkhoz száll hálánk.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. III. 12.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Március 24. - 22:43:47

     Világ fia!

 Világ fia: ha elhinnéd,
 hogy van örök lelked,
 ha elhinnéd, délibábként
 tűnik el, szép terved.
 Ha elhinnéd, nem cél nélkül,
 láttál napvilágot,
 örök életre alkotott,
 Istenünk az áldott.
 Ha elhinnéd, miért rövid,
 ez a földi élet,
 hát azért, hogy üdvösségre
 készítsen fel, téged!
 Ha elhinnéd, mind mulandó,
 mit a világ adhat,
 s földi léted nem egyéb, mint
 munkában telt hat nap.
 Hetedik nap, csodás szép lesz,
 mert az Úrnak napja,
 az új földön az vár minket,
 boldog lesz, ki kapja!
 Világ fia: van értelmed,
 gondolj hát lelkedre,
 Golgotán a kereszt tövén,
 ereszkedj térdedre!
 Azon, drága hű Megváltód,
 érted is elvérzett,
 higgy hát Benne: úgy rád is vár,
 a szebb örök élet!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. III. 12.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Március 26. - 00:12:32
Hetvenen túl

 Hetvenen túl hajra az ősz dere hull,
 homlokra ráncokat gyűrnek az évek.
 Emlékek tengerén hullámzik a múlt,
 homályba simulnak lassan a képek.

 Vén idő meg nem áll, visszanézni kár!
 Míg az út el nem fogy, új nap felragyog,
 boldog, kit érint az égi fénysugár.
 Röghöz nem kötheti földi kincs vagyon.

 Értelmet nyernek a gyors pillanatok,
 gyűjteni oly kincset, ami el nem vész.
 A szív és a lélek mélyére hatol,
 szépséges igazgyöngy, soha nem enyész.

 Schvalm Rózsa

 (2015-03-14)
   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Március 26. - 00:19:43
Jézussal ketten!


 A földi lét nagy harcterén,
 ketten küzdünk, Jézus, meg én.
 A harcmezőn, Ő van velem,
 Vele: biztos a győzelem!
 Fáj: mivel nem így volt régen,
 amíg, Jézus nélkül éltem.
 Nem volt igazi barátom,
 tilos úton járt a lábom'
 Így e világ fejedelme,
 szemet vetett életemre,
 ellene, mit sem tehettem,
 hálójába fogott engem.
 Azt hazudta, jó nekem itt,
 egyik bűnből, másikba vitt.
 Még templomba is elkísért,
 hallhassam az Úr igéjét,
 csak ne hulljon a szívembe,
 bűnt kedvelő életembe.
 Vezetőm mindig ő legyen,
 őt szolgáljam, minden helyen.

 Ám jött Jézus! A hatalmas,
 Sátán felett diadalmas!
 Megszánt engem, bűnrabszolgát,
 mint testvérét, úgy karolt át.
 Azóta, Jézus velem van,
 nem élek árván magamban.
 Ketten megyünk a menny felé,
 Atyánk dicső színe elé!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. III. 19.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Március 26. - 07:43:32
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Március 26. - 23:27:10
Isten elől nem bújhatunk!

 Ádám, Éva, mezítelen
 éltek, Isten közelében,
 ám miután bűnbeestek,
 kiült arcukra a szégyen.
 Azóta mi, mezítelen
 látjuk meg, a napvilágot,
 szülők által öltöztet fel
 bennünket, Isten az áldott!
 Szégyenkezve takargatjuk,
 pőre meztelenségünket,
 ámde Isten, ruhában is,
 mezítelen lát bennünket.
 Külsőnket is, bensőnket is,
 mindent látó szeme, látja,
 szívünk trónja Jézusé - e,
 vagy csak, bűneink tanyája?
 Előle nem rejthetjük el
 múltunkat, sem jelenünket,
 gondolatunkat is látja,
 másokat bántó nyelvünket.
 Nem alkalmaz erőszakot,
 szánó szeretettel vár ránk,
 naponkénti áldásokért
 várja, szívből jövő hálánk.
 Fia váltságáért kapunk,
 új gyolcs ruhát, hófehéret,
 abban élünk majd örökké
 ott, hol nem számolnak évet.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. III. 16.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Március 26. - 23:30:47
Kétezer tizenöt március tizenöt

 Ünnepel ma Nemzetünk,
 hálát dobban a szívünk.
 A múlt dicső szelleme
 tölti be a lelkeket.

 Hős vért izzadt ez a föld,
 hogy legyen szebb, jobb jövőnk.
 Őrizve a Szent Hazát,
 hol a magyar hont talál.

 Országhatár bár szűkült,
 emlékezés nem szürkül.
 Elmosódik a határ,
 jelenkorunk színpadán.

 Nézzünk fel a kék égre,
 áldást kérve e népre,
 hogy felettünk mindenkor,
 Béke Napja ragyogjon!

 Schvalm Rózsa

 (2015-03-11)   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Március 28. - 01:59:52
Fiatalok tudjátok e!


 Fiatalok tudjátok e, miért éltek itten?
 Lelketekre, miért, adott testruhát az Isten!
 Nem azért, hogy testeteknek javát keressétek,
 hanem azért, hogy már ifjon, Jézust szeressétek.
 Életetek kezében van, gondot visel rátok,
 miattatok szomorkodik, ha tilosban jártok.
 Testi kívánságok által, sátán tőrbe ejthet,
 feladnátok könnyelműen, testiért a mennyet?
 Pedig testi kívánságok, végleg itt maradnak,
 testi vágynak hamar vége, miként rövid napnak.

 Tudjátok e, hogy lelketek örök, és nem véges,
 halál után vár a szebb hon, örök, dicsőséges!
 Földinél szebb és ragyogóbb, új élet vár rátok,
 ám csak úgy, ha szívetekbe, Jézust fogadjátok!
 Tudjátok, hogy földi lét is, mint az idő, véges,
 fiatal is idős lesz majd, hetven, nyolcvan éves.
 Véget ér a vígság, öröm, vidám ifjú évek,
 csupán néhány évtizedig lesztek ifjak, szépek.
 Testetek most üde, bájos, mint viruló rózsa,
 egy nap: mégis elhervad az, s hull a koporsóba.
 De lelketek tovább vonul, ám nem mindegy, merre,
 Vagy Jézussal fény honába, vagy bús gyötrelembe.
 Fény és sötétség hona vár, jól gondoljátok meg,
 csak Jézusban lehettek ti, fiai Istennek!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. III. 14.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Március 29. - 18:32:30


„Mit keresitek a holtak között az élőt?                               2015. IV. 5.
      Nincsen itt, mert feltámadott!
                 Lukács. 24, 5 – 6.


Kedves versolvasó lelki testvéreim és barátaim!


A fent idézett drága Húsvéti örömhírrel kívánunk néktek, áldott feltámadási ünnepet, sok örömmel és boldogsággal. A mellékelt 2 húsvéti vers: Megváltó Urunk feltámadásának örömhírét sugározza felétek. Fogadjátok szeretettel, és szolgáljatok velük, Isten dicsőségére és embertársaink lelki épülésére. Imádkozó lelki testvéri üdvözlettel, testvéreitek és harcostársaitok a feltámadott élő Jézus Krisztusban!

                     

                                                                              Pali bácsi és Jolika lányom   

 

Húsvéti örömhír!


 Feltámadt Megváltód, örvendj Isten, népe.
 Üdvödnek bölcsője, a sziklasír mélye.
 Nincs már a halálnak, fölötted hatalma,
 szebb új ország vár rád, a fény birodalma!

 Írta: Pecznyík Pál Celldömölk 2015.



  Nincs a sírban Ő!

Elmúlt a mély gyász, szívbe markoló.
Új hajnal virradt: csodás ragyogó.
Megváltónk sírján nincsen már a kő,
síri ágyán is csak egy keszkenő,
ujjongj hát szívem, nincs a sírban Ő!

Asszonyok látták, beszéltek Vele.
Átjárta szívük, szíve melege.
Olyanok voltak, mint az álmodók,
a legcsodásabb örömhírt hozók,
néktek: kesergők, könnyes gyászolók.

Halálvölgyében nincs többé sötét.
Jézus nappalra váltotta az éjt.
Felhőtlen égen ragyog már napunk,
haláltól félni, nincs többé okunk,
nem tarthat fogva: Jézusé vagyunk!

Pecznyík Pál
1987. Húsvétján



     
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Március 29. - 18:46:24
 O0 X  O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Március 30. - 20:19:54
Bálványok: Isten helyett!

 Emlékül: szobrokkal
 van telve, a földünk,
 bár azokat Isten,
 eltiltotta tőlünk!
 Bálványimádó lett,
 istenképű ember,
 hajtott fővel áll meg,
 a szobrokkal szemben.
 Melyek ércből, kőből,
 fából készült tárgyak,
 nincsen bennük élet,
 némán, tétlen állnak.
 Választott nép: arany
 bálvány körül táncolt,
 áldott Istenétől.
 oly hamar elpártolt!
 Már el is feledte,
 Isten, mit tett érte,
 nem Istent imádta,
 a borjút dicsérte.
 Pedig Isten elől,
 bálvány mind porba dől,
 kegyelme által jut,
 bűnbánó, mennybe föl!
 Bűnös: Isten előtt,
 hajtsd meg fejed, térded,
 hálából, hogy Fia,
 a földre jött érted!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. III. 17
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Április 01. - 20:49:26
A vén hegedűs


 Ül egy vén hegedűs, élet útja mellett,
 keblében hegedű, mely Jézusról zenghet.
 Kopott hegedűjén, versdallamok szállnak,
 örömmel olvassák, kik az úton járnak.
 Hatvannyolc éve szól, kopott hegedűje,
 mindig új dallamok, zengnek ki belőle.
 A vén hegedűsnek, versben zeng éneke
 Jézusról: hisz övé, megváltott élete!
 Verses énekeit, olvassák szerteszét,
 versekben énekli, Jézus szeretetét.
 Verseibe öröm, bánat, könny is vegyül,
 Megpróbált lelkeknek, Jézusról hegedül.
 Lábánál nincs kalap, pénzre ő nem éhes,
 van Gondviselője, örök, dicsőséges!
 Élete évei, mint a felhők szállnak,
 tőle: olvasói, új verseket várnak.
 Életének napja már, alant jár az égen,
 de még újabb versek, ébrednek szívében.
 Kilencvenöt éves, lelke most is derűs,
 nem titok: én volnék, ez a vén hegedűs.
 Kopott hegedűhúr, ha elpattan bennem,
 hiszem: hű Megváltóm, mennybe viszi lelkem.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. III. 14.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Április 02. - 15:02:44
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Április 02. - 19:45:07
Van még remény...

 Létvihar zúg a Föld felett,
 megtépáz egyént, nemzetet!
 Drága lélek: nem tudhatod,
 megéred - e a holnapot!
 Vígan lépdelsz világ fia,
 ám jöhet egy tragédia!
 Összezúzza a testedet,
 s kileheled, a lelkedet.
 Lehet este, vagy délelőtt,
 meg kell állnod: Atyád előtt!
 Azt gondolod: szabad vagyok,
 még a Nap is, reám ragyog.
 Jól sikerül minden terved,
 ó de belül, sír a lelked.
 Mivel nem törődtél vele,
 kárhozat lesz, a lakhelye.
 Mégse búsulj, van még remény,
 tavasz virul, a tél helyén.
 Áll a kereszt, a Golgotán,
 élet fény van, Úr homlokán!
 Élet győzött, nem a halál,
 Jézus vár rád, a kapunál,
 tedd kezébe, a lelkedet,
 menny honába, szárnyal veled!
 Ott készen vár új otthonod,
 elámulsz, ha megláthatod.
 S gyolcs ruhában, hófehérben,
 élhetsz Atyád közelében.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. III. 26.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Április 03. - 20:46:21
Lehessek én is!

 Megváltónknak itt a földön,
 most nincsen látható teste,
 amióta a mennybe tért,
 szüksége van földi testre.
 Aki már ujjá született,
 szeme, szája, keze, lába,
 Lelke által övéiben
 szolgál ma is, a világba.
 Égen földön, minden övé,
 de Lelkének nincs itt teste,
 övéiben láthatóan,
 szolgál reggel, nappal, este.
 Boldog: ki Jézus Lelkének,
 szerény hordozója lehet,
 lélekmentő szolgálatba,
 teste sátorában mehet.
 Isten Fia övéiben,
 járja be a lakott földet,
 testükben tanít vígasztal,
 kötöz sebet, töröl könnyet.
 Ahol élő Ige hangzik,
 ott Jézus szól emberhangon,
 bűnöst hívja menny honába,
 megtéretlen, meg ne haljon!
 Megváltóm: lehessek én is,
 szemed, ajkad, kezed, lábad,
 lehessen még sok megváltott
 drága lélek, Veled, nálad.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. III. 26.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Április 04. - 15:43:15
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Április 05. - 22:41:10
Jézus a fény!

 Vonul a napkorong,
 földünk nagy kék egén,
 sugara átragyog,
 ablakom üvegén.
 Jézus biztat: ne félj!
 Nappal, sem éjszakán,
 a fényem rád ragyog,
 szíved kis ablakán.
 Néha bár sötétül,
 életem kék ege,
 takarja a napfényt,
 a próbák fellege.
 Hála, próba - felhő,
 nem marad, tova száll,
 szívembe beárad
 ismét, a fénysugár.
 Óh tedd átlátszóvá
 Uram, a szívemet,
 áraszthassam én is,
 éltető fényedet.
 Mert sokan vágyódnak,
 fényed melegére,
 árassz éltető fényt,
 életük egére!
 Áradhasson fényed,
 szívük ablakán át,
 s ujjongó örömmel,
 adnak néked hálát.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. III. 26.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Április 05. - 22:50:05
Jézusban higgy, remélj!

 Jézusban higgy, remélj,
 Ki érted földre jött.
 Átélt sok szenvedést,
 Ő a te megmentőd.

 Bűnterhét viselte
 az egész világnak,
 felvitte keresztre,
 béréül váltságnak.

 Kiomlott drága vér
 bűnöket elfedez,
 letekint rá az ég,
 Atyaí Szeretet.

 Feltámadt sírjából,
 felhőkön Mennybe szállt.
 Dicsőítsd hálából,
 legyőzte a halált.

 Út nyílott előtted
 az égi hazába,
 világít fölötted,
 bízzál hű szavába!

 Sscvalm Rózsa

 (2015-03-20)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Április 06. - 09:30:42
Túrmezei Erzsébet: Húsvét előtt...

Húsvét előtt… nehéz, szomorú léptek.
Húsvét előtt… zokogó, bús miértek.
Húsvét előtt… ajtók, kemények, zártak.
Húsvét előtt… arcok, fakóra váltak.
Húsvét előtt… szívek, üres-szegények.
Húsvét előtt… kihamvadott remények.
Húsvét előtt… egy nagy “Minden hiába !”
Bús eltemetkezés az éjszakába.

De húsvét lett! Feltámadott a Mester!
Húsvét után… el a gyásszal, könnyekkel!
Húsvét után… futni a hírrel frissen!
Húsvét után… már nem kérdezni mit sem!
Húsvét után… új cél és új sietség!
Jézus él! Nincs út, mely messze esnék!
Húsvét után… erő, diadal, élet!

Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Április 06. - 12:42:39
Nézd, mily szép

 A természet színterén,
 új tavasz, új születés.
 Nézd, mily szép az ébredés,
 halld trillázó énekét!
 Lágy fuvallat, rezzenés,
 űzi szíved fellegét..
 Nap sugara földre lép,
 szerte szórja melegét.
 A magas ég édenét,
 varázsolja teeléd.

 Schvalm Rózsa

 (2015-03-20)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Április 06. - 12:55:05
Járókoporsók!

 Földünk régtől telve,
 járó koporsókkal,
 halott lélek fekszik,
 minden koporsóban.
 Mi - lelkileg - holtan
 jöttünk, a világra,
 múló testbe zártan,
 mint szülők virága.
 Test szerint bár élve,
 lélek szerint holtan,
 csak élők nyerhetnek
 üdvöt, égi honban!
 Jézus, Lelke által,
 holtak között jár itt,
 hit által sokakat,
 ma is talpra állít!
 Akik hallják szavát,
 mind életre kelnek,
 várományosai
 lesznek ők, a mennynek.
 Járó koporsókra,
 a temetők várnak,
 a meg nem tért lelkek,
 azokból kiszállnak.
 A lelki halottak,
 holtakat temetnek,
 se vége, se hossza,
 halotti menetnek.
 Sötétség vár rájuk,
 vádló kín, végtelen,
 kárhozat honából,
 nem jő ki senki sem.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. III. 22.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Április 07. - 16:04:17
Társbérlők

 Isten átmeneti lakást adott nekem,
 melyben társbérlőként élem az életem.
 Az új már szabadon, az ó rabszolgaként,
 s küzdünk egymás ellen, egy kis uralomért.
 Mint összenőtt ikrek, mindig együtt járunk,
 sokszor csatatérré válik testi házunk.
 Bár kínosan nehéz vele együtt járnom,
 de nem lehet tőle halálig megválnom.
 Rossz viszonyban vagyunk egymással már régen,
 összekülönbözünk sokszor semmiségen.
 Békét, szeretetet, nem bír elviselni,
 harag és gyűlölet gyümölcseit termi.
 Olykor kibékülünk, hívom őt, ő engem,
 bár ellenség, sokszor barátra lel bennem.
 Pedig megfogadtam: nem hallgatom szavát,
 de kígyó módjára, fészkeli be magát,
 és mérget fecskendez agyamba, szívembe,
 amely bénítóan hat új életemre.
 Mint a kullancs férget, nem tudom lerázni,
 s így kénytelen vagyok, mindig vele járni.
 Ha templomban ülök, ő is ott ül velem,
 s igyekszik zavarni istentiszteletem.
 Csendes óráimban korhol, vádol engem,
 hogy az imádkozást, elnémítsa bennem.
 Ha meg bántás éri, csak engemet okol,
 mért nem vágok vissza, miért vonakodom?
 Akkor nyugszom kicsit, ha Golgotán szemem,
 ott verték keresztre, gonosz ó emberem.
 Bár ott is maradna, mint egy kihűlt tetem,
 s ne keserítené többé új életem!
 Tudom: nem tart soká, e kínos társbérlet,
 s akkor új emberem, új lakásban élhet.

 Pecznyík Pál 1986.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Április 08. - 19:22:49
Szenvedés: Isten szolgája.

 Isten szeme lát mirajtunk,
 büszkeséget, kérkedést,
 s még időben küldi hozzánk
 szolgáját, a szenvedést.
 Szenvedés nem kopogtat be,
 soha nem kér engedélyt,
 betegágyra fektet minket,
 ha lábunk tévútra tért.
 Isten jót akar nekünk, ha
 szenvedéssel látogat,
 nem is sejtjük: áldott szíve,
 mily sok áldást tartogat.
 Szenvedéssel formál minket,
 alázatra így nevel,
 büszke ember, nem jut mennybe,
 ezt mi, ne feledjük el!
 Istenünk nem jókedvéből,
 küldi ránk a szenvedést,
 büszkeségtől, gőgtől óv meg,
 és vár lelki ébredést!
 Ne ejtsen panaszt a nyelvünk,
 ránk mért szenvedés miatt,
 mi csak életkeresztünkkel
 követhetjük, az Urat!
 Szenvedés: javunkra szolgál,
 hála érte, Istenünk,
 dicső országodban soha,
 szenvedést, nem ismerünk.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. III. 28.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Április 09. - 08:02:06
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Április 10. - 01:27:20
Lélekben együtt!

 Hátszegi szép medencében,
 hívő lelkek seregében,
 Isten felé zeng az ének,
 ők már itt is, mennyben élnek!
 Mert hiszik, van szebb hazájuk,
 s abban: Jézus a Királyuk!
 Ők már nem a testnek élnek,
 bűntől, mint a tűztől félnek.
 A bűn, csábítóan édes,
 ám holtra zúz, nem kétséges.
 Bűntől, Jézus védi őket,
 a mennyei hírvivőket.
 Üldözőkért imádkoznak,
 mentésükért, fáradoznak.
 Uruk örömmel néz rájuk,
 mennyben már kész, üdv ruhájuk.
 Győzelmesen vívják harcuk,
 örömtől ragyog az arcuk.
 Vívjanak hűn, mindhalálig,
 hűségük majd üdvre válik!
 Jézus: győzelmet oszt velük,
 örökké tart majd ünnepük.
 Hátszegi szép medencében
 járnom, nincs lehetőségem.
 Jézus által, mégis hiszem,
 velük lesz mennyben a szívem.
 Együtt élünk fény - ruhában,
 aranyutcák városában.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. III. 30.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Április 11. - 09:58:15
Jézusé vagy!

 Földünkön sírkertek felett,
 zúgva száguld idő szele,
 sírköveken és fejfákon,
 elhunyt szeretteink neve.
 Sírkertekben együtt vannak,
 a múlt, jelen, és a jövő,
 nemsokára csodát él át
 a földön, minden temető!
 Midőn a sírkertek felett
 zendül, angyal harsonája,
 mozdul a föld, s kitárul majd,
 elhunyt hívők síri ágya!
 Jézus Krisztus követői,
 feltámadnak dicső testben,
 s megjelennek Uruk előtt,
 hónál fénylőbb öltözetben!
 E páratlan nagy esemény,
 pillanat alatt megy végbe,
 az elhunyt és élő hívők,
 Jézushoz szállnak a légbe!
 Angyaltábor, embertábor,
 a nagy légtérben egyesül,
 s a királyok Királyával,
 Isten trónusához repül!
 E váratlan eseményre,
 buzgón készülj, gyülekezet,
 Jézusé vagy! Aki érted,
 a kereszten elvérezett!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. IV. 2.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Április 11. - 10:05:13
Örvendj, ó ember!

 Gördül a nagy kő, zárja a sírnak,
 benne a holtnak csak leple maradt.
 Előtte pokol kapui nyíltak,
 termését hozza elhalt búzamag.

 Nyílik a titok, örvendj ó, ember,
 húsvét ígéret:, van üdvösséged!
 A Föltámadott hív téged s vezet,
 biztonságban van kezed kezében.

 Felhozta napját boldog reménynek
 béke és öröm ünnepe üdve.
 Szellő se rezzen, áradnak fények,
 csendes a tenger, sima a tükre.


 Schvalm Rózsa

 (2013-03-30)
   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Április 12. - 15:23:53
Ott fenn az olajfák hegyén

 Ó, Uram, ott fenn az olajfák hegyén,
 térdre hullva,könyörgőn imádkozva,
 gyötrődtél fájdalmak szörnyű éjjelén,
 készültél már keresztáldozatodra.

 Ó, Uram, könyörgésed mily emberi,
 ha lehet, múljék el tőlem e pohár!
 Bűnök árjának keserű cseppjei,
 ily nagy szeretet, áldozati oltár.

 Vérző verejtéked földre hullattad,
 félelem gyötört, várt kínzás és halál,
 de te küldetésed meg nem tagadtad,
 megdicsőült benned Mennyei Atyád.

 Schvalm Rózsa

 (2011-04-01)
   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Április 12. - 15:31:32
Jézus csepp vére!

 Megváltóm csepp drága véred,
 minden kincsnél többet ér,
 e világnak minden kincse,
 csepp véreddel föl nem ér!

 Vért izzadó homlokodról,
 midőn első csepp, lehullt,
 miattam: nyomorult miatt
 hullott, ki rosszat tanult.

 Már az első csepp véred is,
 megrendített engemet,
 bűnbánókat áldó kezed,
 letörölte könnyemet.

 Bűnösökért hulló véred,
 áldozatos életed,
 szívemben fakaszt mély hálát,
 add: élhessek teveled.

 Te hűséges követésed,
 nem rózsás kirándulás,
 csak hűséges követőkre
 vár, mennyei ragyogás.

 Homlokod első vércseppje,
 megmentette életem,
 első vércsepp, ott ragyog majd,
 minden hívő életen!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2015. III. 28.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Április 13. - 08:46:21
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Április 13. - 21:57:17
Derüljön mosolyra...

 Sokáig a Sátán rabszolgája voltam,
 hívő ének helyett, nótákat daloltam.
 Mágnesként vonzottak bűnök, testi vágyak,
 jártam görbe útján, bűnös éjszakáknak.
 Eszembe sem jutott, lelkem is van nékem,
 bűnök mocsarába, besüppedtem mélyen.
 Így szálltak fölöttem, drága ifjú évek,
 énem: nem adott helyt, Isten szent Nevének!
 De Ő, mégis megszánt, látta vergődésem,
 magamat sajnálva, fájó könnyezésem.
 A próbát, szenvedést, nem ok nélkül adta,
 könnyített terhemen, ha nyögtem alatta.
 Átélt próbáimra, midőn visszanéztem,
 Jézus kezét láttam, átszögezve értem!
 A sok próba nyomán, megértettem végre,
 Golgotán értem is hullott, drága vére!
 Jézus áldozata, mélyen megrendített,
 meghalt a bűnösért, ki ellene vétett!
 Hozzám is lehajolt, szíve megszánt engem,
 nem hagyta elveszni, halhatatlan lelkem!
 Azóta szolgája, eszköze lehetek,
 élet országútján, nyomába mehetek.
 Szívemet most már csak, egy hő vágy tölti be,
 ne fájjon miattam, Megváltóm szent szíve.
 Megmentett lelkekkel, teljen meg országa,
 s derüljön mosolyra, ragyogó orcája.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. III. 28.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Április 13. - 22:08:06
Élet harmata

 Élet harmata hull a keresztről,
 benne halál elveszti hatalmát.
 Sötét fölött a fény ereje győz,
 ég, föld közt dönti bűn válaszfalát.

 Szeretet téglákból hidat épít,
 hitben járva biztos rajt a lépés.
 Félelem árnya többé nem rémít,
 lelkem betölti biztonságérzés.

 Bár a világban dúlnak még harcok,
 bensőmben nyugalom csendje honol.
 Béke hírnökére tekint arcom.

 Hagyom, vezessen tovább utamon,
 tudom jó irányba halad sorsom.
 Múlt s jövő titkait nem kutatom.

 Schvalm Rózsa
 (2014-04-17)   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Április 14. - 08:41:55
 O0 X  O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Április 14. - 20:37:35
A legnagyobb szeretet

 Krisztus érettünk ment a halálba,
 kereszt út keservét értünk járta.
 Vérrel írott, hő szeretetével
 tekint vissza, Nagypéntek tükrében.

 Szeretete átjár szívet, lelket,
 mint tavaszi fény a természetet.
 Megtisztulva a hit forrásában,
 betölt égi fénnyel, ragyogással.

 Életvíz e forrás minden cseppje,
 benne rejlik a lélek ereje.
 Isten bőven megadja azoknak,
 kik hozzáfordulnak bizalommal

 Schvalm Rózsa

 (2011-04-27)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Április 14. - 22:00:52
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Április 15. - 08:59:22
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Április 15. - 20:28:07
Küldetésünk van a földön!

 Itt a földön, lelki halál
 uralja a nemzeteket,
 Jézus előtt nem hajlandók,
 meghajtani térdeiket.
 Mivel Krisztus láthatatlan,
 létezését: nem is hiszik,
 önmagukkal dicsekszenek,
 ha tervüket, végbe viszik.
 Nem hisznek az Alkotóban,
 aki Ura Égnek, Földnek,
 nem hisznek az öröklétben,
 háttal vannak az Istennek!
 Könnyelműen, vígan ropják,
 kárhozatba menők táncát,
 jaj, lesz nekik, ha meglátják,
 Bíró kezében a pálcát!

 Mi azonban - hitben járók -
 valljuk, hogy van örökélet!
 Nem élhetünk tétlenül, mert
 lélekmentés lángja éget!
 Küldetésünk van a földön,
 mit boldogan végezhetünk,
 drága kallódó lelkeket,
 Megváltónkhoz, vezethetünk!
 Küldetésünk: nem bús halál,
 boldog: halhatatlan élet,
 itt kezdődik, folytatódik,
 s mennyben: nem ér soha véget!

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. IV. 8.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Április 15. - 20:33:13
É N E K

 Fényben tündöklő Jézusunk,
 szívünk feléd tárjuk.
 Ezen az emlékünnepen,
 szent Neved imádjuk.

 Hirdetett élő igédnek,
 halványult szent fénye.
 Mert érdemszerző cselekvés,
 lépett a helyébe.

 Szent az Úr, s a bűnt kedvelő,
 nem juthat őhozzá.
 Jézusban való hit által,
 lehetünk igazzá.

 Hívő nép, hálaadással
 borulj, Urad elé.
 Hit által immár boldogan
 vonulhatsz, menny felé.

 Keresztyén nép, ötszáz évre,
 örömmel emlékezz.
 Hit által megigazulva,
 járulhatsz Istenhez!

 Dallam: /Mind adjon hálát Istennek/
 54-es ének Evangélikus ének.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. II. 2.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Április 16. - 18:41:53

     Két kép Jézusról

 Első képen Jézus, övéiben szolgál,
 másikon meg, kemény szívek előtt kint áll.
 Te melyik képen vagy, kedves vándortársam,
 azon: hol Jézus él, lélekmentő társban?
 Vagy tán azon, melyen te akarsz látszani?
 hű Megváltód pedig, kint hagyod állani!
 Pedig csak az lehet, vidámarcú ember,
 ki térdein kéri: Uram, szolgálj bennem!
 Mert Jézus szavában erő van, átütő,
 súlyos helyzetből is, kiszabadíthat Ő!
 Övéiben szolgál, mind az öt földrészen,
 bár az ellensége, üldözi merészen.
 Otthont elveszítve, milliók szenvednek,
 hívő gyermekei, az áldott Istennek.
 Bűnösöket mentő Jézus, szolgál bennük,
 nem hagyja el őket, övé drága lelkük!
 Még hajlék nélkül is, derűsek, boldogok,
 hiszen szívük mélyén, hit lángja ott lobog.

 Kemény szívek előtt, Jézus még bízva áll,
 szelíd zörgetésre, ajtónyitásra vár.
 Zárt szívű bús lélek, nyiss ajtót előtte,
 Királyod áll ott kint, Isten Egyszülötte!
 Atyád azt szeretné, két kép eggyé legyen,
 hogy te is ott állhass, égi Sion hegyen!
 Hol az üdvözülő lelkek seregében,
 zeng a hálaének, Isten közelében.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. IV. 6.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Április 17. - 22:12:21
Jézus újra él!


 A mi megváltásunk, Golgotán ment végbe,
 Jézus drága Lelke, Atyjához tért égbe!
 Éj sötét leple hullt, véres Golgotára,
 Urunk drága testét, egy sziklasír várta.
 Nem volt gyászos pompa, Jézus temetésén,
 feltámadásáig pihent, a sír mélyén.
 Egy drága halottat rejtett, a kőfedő,
 sírból, harmad napon, új test lépett elő!
 Reá vastörvények, nem voltak hatással,
 Jézus zárt ajtón át, lépett be, ruhásan.
 Félénk tanítványok, egy nagy zárt teremben,
 a feltámadt Jézust látták, velük szemben!
 Szegények azt hitték, hogy szellemet látnak,
 nem voltak tanúi, feltámadásának.
 Ám Jézus megszólalt: miért kételkedtek?
 Fel fogok támadni, többször mondtam nektek!
 Tanítványok szívét, nagy öröm járta át,
 dicsőséges testben, látták Isten Fiát!
 Őt követők szíve, örömmel volt tele,
 több mint ötszáz hívő, találkozott Vele!

 Most Atyjának jobbján, értünk esd, mennybe fönn,
 ígérete szerint, nemsoká visszajön!
 Dicsőséges Jézus, várva várunk téged,
 hogy Atyádhoz emeld, megváltott hű néped!
 Ama dicső honba, hol nincs bűn, sem halál,
 melyben Atyánk trónja, ragyogó fényben áll!

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. IV. 4.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Április 18. - 14:03:54
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Április 19. - 02:10:38
Jézus értünk fizetett!

 Urunk érthetetlen,
 amit értünk tettél,
 mi vagyunk vétkesek,
 s helyettünk szenvedtél!
 Szent tested épségét,
 testőrök nem védték,
 gyilkos barbár kezek,
 szinte ronggyá tépték.
 Véresen, tépetten
 vertek keresztfára,
 íme, ilyen nagy volt,
 bűneinknek ára!
 Mennyben Király voltál,
 s értünk szolga lettél,
 mi voltunk adósok,
 helyettünk fizettél.
 Nem hideg arannyal,
 hanem drága vérrel!
 mi meg a bűn borát
 ittuk, szenvedéllyel.
 Bár a csábos bűntől,
 mint a tűztől félnénk,
 s megváltott élettel,
 tetszésedre élnénk.
 Váltságodért, hálát
 rebegne az ajkunk,
 midőn orcád előtt,
 mélyen térdet hajtunk.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. IV. 4.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Április 19. - 16:36:32
Ámen!  O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Április 20. - 02:48:27
Istennél kész a megoldás!

 Ítéletre érett, Bolygónk minden népe,
 mivel Isten felé, öklöt emel égre.
 Nélkülözők szíve, panasszal van tele,
 millió embernek, nincs napi kenyere.
 Mily könnyű mind ezért, az Istent okolni,
 nehezebb térdelve, elébe borulni.
 Bennünket kevélység, büszkeség jellemez,
 jaj annak, ki minket megdorgál, megsebez.
 Valljuk: visszaütni, mindenkor van jogunk,
 de megbocsájtani, kevélyen nem tudunk.
 Vitázunk egymással, családok, nemzetek,
 békére vágyódunk, s ropognak fegyverek.
 Véres harcok mögé, rejtőzött a Sátán,
 örömmel tölti el, a borzalmas látvány.
 Telített a földünk, szenvedéssel, vérrel,
 kevés gazdaggal és sok milljó szegénnyel.
 Menekült családok, a szabad Ég alatt,
 otthonuktól távol, hull rájuk alkonyat.
 S mivel kőszív dobog, érző szívek helyett,
 csak itt - ott látható, segítő szeretet.

 Borulj Urad elé, Isten, hívő népe,
 fohászkodjál hozzá, segítségét kérve.
 Hiszen drága néki, földön minden lélek,
 mindenkor pártján áll, betegnek, szegénynek.
 Higgyük: most is kész van, a megoldás nála,
 nyomán örömre vált, könnyezők orcája.
 Baj, szenvedés múló, nem tarthat örökké,
 Jézusban: bűnbánók arca vált örömmé.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. IV. 9.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Április 20. - 08:29:20
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Április 21. - 10:24:01
Halál illata és élet illata!

 Ettünk a tudás fájáról,
 bűn fertőzi szívünk, agyunk,
 halál illatát árasszuk,
 mert lelkileg: holtak vagyunk.
 Miként az oszló hullának,
 illata, nem kívánatos,
 halott lelkek illata is,
 bizony orrcsavaró dohos.
 Köztünk a sok lelki halott,
 talán komolyan se veszi,
 hogy halál illatú ember,
 mennybe lábát, be nem teszi.

 Áldott Urunk megszánt minket,
 élet illatát hozta le,
 élet illatát kapja az,
 aki egységre lép Vele!
 Jézus, a lelki halálból,
 lelki életre támaszthat,
 s a Krisztusban élő ember,
 élet illatot áraszthat.
 Ó bár telne meg a világ,
 élő lelkek illatával,
 hiszen egykor, közösségük,
 végtelen lesz, az Atyával!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. IV. 9.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Április 21. - 11:42:29
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Április 21. - 21:59:32
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Április 23. - 09:42:20

     Első Úrvacsora

 Konfirmandus fiúk, lányok,
 ti is, mint a tanítványok,
 álljatok mind, Jézus köré,
 a szívetek legyen övé!
 Itt van: bár nem látjátok Őt,
 Megváltót, hű gondviselőt.
 Látja minden lépésetek,
 Atyjához esd, érettetek.
 Nevetek felírva nála,
 az első Úrvacsorára.
 Jertek lelketek Urához,
 megterített asztalához.
 Vegyétek úgy, testét - vérét,
 mint lelketek legfőbb étkét.
 Értetek halt a kereszten,
 hogy lelketek, el ne vesszen!
 Bűn - ruhátok, adjátok át,
 Ő ad néktek szebb új ruhát.
 A réginél jobbat, szebbet,
 a hónál is fényesebbet.
 Kegyelemből, adja rátok,
 nem pénzért, ingyen kapjátok!
 Kedves helyi gyülekezet,
 fogadd úgy, e kis sereget,
 mint Isten új nemzedékét,
 gyülekezet legszebb ékét.
 Mint Jézus hű követőit,
 szent igéje hírvivőit.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. IV. 6.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Április 24. - 11:48:30
Nagy Apostol!

 Pál a nagy Apostol,
 Róma börtönében,
 bilincselt kezekkel,
 imádkozik éppen.
 Összebilincselve,
 őrző katonával,
 buzgó imádsága,
 a menny felé szárnyal.
 Teste bár rabságban,
 rabok börtönében,
 de lelke oly szabad,
 mint sasé a légben.
 Isten égből látja,
 hűséges szolgáját,
 imádkozó szívét,
 könny lepett orcáját.
 De nem saját sorsa,
 rabsága bántja őt,
 szánja a bűnökkel
 sebzett, sok szenvedőt.
 A Római börtön,
 templommá változik,
 s abban: láncra vert rab,
 térden imádkozik.
 Pál a nagy Apostol,
 így lett példaképünk,
 imádkozó szívet,
 Urunk Te adj nékünk.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. IV. 14.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Április 24. - 21:02:38
O0 x O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Április 25. - 19:12:53
Pali bácsi ontja a szebbnél szebb verseket
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Április 25. - 19:13:52
Mi egyek vagyunk!


 Kárpátalján élő magyar véreink,
 szívetekkel együtt, vernek szíveink.
 Terjed a szegénység, kopár asztalok,
 éhes gyermek láttán, könnyet nyel, torok.
 Ti mégis bízzatok: él még a szeretet,
 nem hagyunk éhezni szülőt, gyermeket.
 Országszerte gyűlik pénz és élelem,
 nyugvóra ne térjen éhen, senki sem!
 Hódítás, kapzsiság, határt vont közénk,
 zsákmányként vette el azt, ami miénk!
 Szilárd egységünket, nem bonthatta meg,
 ha bár elválasztott szülőt, gyermeket.
 Testi, lelki síkon, veletek vagyunk,
 osztozunk azon mit, Istentől kapunk.
 Itthon s Kárpátalján, remél szív, kebel,
 hogy a szegénységet, jólét váltja fel.
 Szemléljük hát úgy, e balga háborút,
 mint ahogyan napfény, űzi a borút.
 Bízzatok véreink, próbált emberek,
 egyszer elhallgatnak mind, a fegyverek!
 Kárpátalja népe, ne feledjed el,
 gondolj Istenre, ha ajkad énekel.
 Bár próbákon visz át, akkor is szeret,
 javára próbál Ő, egyént, nemzetet!
 Határok felett is, mi egyek vagyunk,
 mert nem ismer határt, éltető Napunk!

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. IV. 12.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Április 26. - 11:00:16

     Első, utolsó csepp vér!

 Gecsemánéban kezdődött,
 Jézus kínos szenvedése,
 testünk helyett, az Ő testét
 várta, szenvedések prése!
 Midőn térden: miérettünk
 tusakodott, sötét estén,
 imaharcban: szent homlokán
 jelent meg, az első csepp vér!
 Nem kínhaláltól félt Urunk,
 győzelme: csillagként ragyog,
 ha hősöket rangsorolunk,
 közöttük: Ő a legnagyobb!
 A ráváró szégyen miatt,
 gyöngyözött vértől homloka,
 tudta: mezítelenségét,
 gúnyolja majd, nézők sora.
 Nép csúfjára lesz kitéve,
 megfeszítve, mezítelen,
 nem takarhatja be testét,
 szégyenkezni, így kénytelen.
 Működött a kínok prése,
 testéből folyt a drága vér,
 az ártatlan, bűntelen Úr,
 így fizetett bűnösökér'!
 Még utolsó csepp vére is,
 értünk csordult, dárda nyomán,
 s a legnagyobb szent áldozat,
 így ment végbe, a Golgotán!

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. IV. 11.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Április 27. - 19:12:14
Borulj térdre magyar!

 Isten színe előtt, borulj térdre magyar,
 ha meg nem alázkodsz, bűnöd: halálra mar.
 Halálosan komoly, nem játék az élet,
 kegyelemből kaptál hatvan, nyolcvan, évet.

 Bár kedvelője vagy örömnek, gyönyörnek,
 ám hamar vége lesz, testi kényelemnek.
 Ne nézz bús komoran, elmúló évekre,
 lelked készüljön fel, az örök életre!

 Halál angyala bár, a testedre vágyik,
 nem kísérhet messzebb, csak a síri ágyig.
 Hála, korlátozott, félelmes hatalma,
 minden temetőkert, csendes birodalma.

 Lelked: Istentől van, így az halhatatlan,
 haza hívhatja azt, bármely pillanatban!
 Ám ha Jézus által, gyermekévé lettél,
 százszorta többet kapsz, múló földieknél.

 Így gondolj lelkedre, drága magyar népem,
 mennyben nem ismernek minket, magyar néven.
 Megváltottan leszünk, Isten gyermekei,
 égi örökségnek, boldog részesei.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. IV. 14.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Április 27. - 20:18:03
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Április 28. - 18:10:10
Tárd ki szíved!


 Jézus, királyok Királya, elhagyta a mennyet,
 felöltötte koldusruhánk, s áll szív-ajtónk mellett.
 Szíve mélyen megszánt minket, ajtónyitást várva,
 kész bejönni, hogy istállónk, templomává váltsa!
 Mi meg: kopogtatására, rá sem hederítünk,
 világ csábos javaiból, vígan csemegézünk.
 Urunk: zárt ajtón is át lát, látja szegénységünk,
 kezében gazdag ajándék, ingyen adná nékünk.
 Büszkeségből nem akarunk, ajtót nyitni néki,
 ó emberünk, nagy hatalmát, Krisztustól így védi.

 Pedig ahol Jézus előtt, szív-ajtó kitárul,
 ott a lakó, az Úr Jézust fogadja Barátul.
 Így a királyok Királya, Vele vacsorázik,
 s csodás módon, szív-istálló, szent templommá válik!

 Bűnös lélek, Jézus áll künn, fogadd be Őt még ma,
 nem kevesebb: örök élet, az Ő ajándéka!

 De jaj, ha a zárt szív elől, Jézus majd tovább megy,
 örök halál vár arra ha, rászakad a bűnhegy.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. IV. 20.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Április 28. - 18:26:47

    Pereméről nézem

 E világot pereméről nézem,
 a ballagó idő oromzatán.
 Meg - megállok, elmerengve mélyen,
 vajon miért az örök rohanás?

 Megértettem már az idők szavát,
 nem áltatom magam ábrándozva.
 Követem igaz hit sugallatát
 amíg lelkem e porhüvely foglya.

 E világ kincse már nem ejt rabul,
 sorsa az enyészet, mulandóság.
 Ideig való, fénye megfakul,
 hogy megszerezzem, nem űz mohó vágy.

 Szemem előtt tágul a láthatár,
 egy másik világ kincseit tárja.
 Felvillanni látom a csillagát,
 égő, mennyei fény ragyogása.

 Schvalm Rózsa

 ( 2012-10-29)   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Április 29. - 18:26:27
Mindennél drágább

 Mindennél drágább kincs az élet,
 bűn miatt zárult bár az Éden.
 Az ember - lett a Föld vándora -
 jövőnek, hite a záloga.

 Hinni - Ki érte élt és meghalt -
 sziklasír mélyén Ő nem maradt.
 Feltámadt! - Ma is él győztesen -
 bűn, halál - benne erőtelen.

 Csillaga fényes'b a gyémántnál,
 emberi szívbe reményt plántál.
 Előtte nyit egy új világot,
 túl földi, s égi láthatáron.

 Értelmet nyer a múló idő,
 érték a holnap, nem veszendő.
 Levetve kopott porsátorát,
 nyeri el az én, örök honát.

 Schvalm Rózsa

 (2015-04-20)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Április 29. - 18:40:27
Szebb hon vár rád!

 Kedves keresztyén barátom,
 ki érdemet szereztél,
 jó volna, ha találkoznánk
 egymással, a keresztnél.
 Melyről Jézus áldott szeme,
 végig pásztázna rajtunk,
 s meglátná: az van belül - e,
 mit Ő, kívül lát rajtunk?
 Egymás elől, mi egykönnyen,
 elrejthetjük a bálványt,
 ámde így nem követhetjük,
 hűségesen a Bárányt!
 Én Jézushoz menekültem,
 vére: törölte múltam,
 bánva szennyes bűneimet,
 elébe térdre hulltam.
 Ő nem személyválogató,
 szíve: téged is szeret,
 szegénnyé lett, hogy gazdaggá
 tehesse, a lelkedet!
 Élő Megváltónkat imádd,
 dobd el a bálványokat,
 azok semmit nem tehetnek,
 Jézus viszont, üdvöt ad!
 Gondolj arra: életed itt,
 előbb, utóbb, véget ér,
 ezerszer szebb otthon vár rád,
 ha lelked a mennybe tér.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. IV. 22.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2015. Április 30. - 17:06:49
Szebenyi Judit
Anyák napjára

Minden nap veled vagyok,
Mégis fájdalom éget belül,
Újra Anyák napja, én egyedül,
Hozzád elmenni sem tudok.

Szavak nehezen íródnak,
őszinte szeretetem megmarad.
Édesanyám, te drága életet
adtál, fáradoztál érettem.

Kevés volt az együtt töltött idő,
maró gombóc van torkomban.
Mondanám, ha tudnám...
sírva rohannék oda, ki, hozzád.

Letérdelnék sírodnál,
és ott veled maradnék.
Minden őszinte tiszta szó kevés,
amit írhatok, a felköszöntő csekély.

Mindazt, amit tettél érettünk,
hogy boldogabbak lehessünk.
Tudom, angyalok közt élsz,
s te már többet nem félsz.

Amíg élek, őrizem lelked,
szemed színét, mosolyodat.
Örök hála lángja ég emlékedre,
Jó Anyám várj, én is megyek...

Istenem őrizd meg kincsem,
irgalmazz nekem idelent.
Hiányzol, üres lett minden,
ezt pótolni teljesen lehetetlen.

Nem tudom, meddig tudom elviselni,
amit rám rak az élet terhe.
Nehéz vinni, amit rám rak a sors keze,
fáj az igazságtalanság, ami van itt lenn.

De tudom, mindig, minden rossz
ellen harcolni fogok, amíg élek.
Ezeket a sorokat szeretted,
ne félj, azon az úton járok.

Ó, ha még egyszer ölelhetnélek,
s mondhatnám, Boldog Anyák napját...

2014. április 28.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Május 01. - 14:51:05
Ruhacsere!

 Jézus, szent kezedben látom,
 ítéletem poharát,
 benne: szégyenletes bűnöm,
 s Te azt: önként vetted át!
 Tartamát is Te ittad ki,
 helyettem: bűnös helyett,
 hogy örök kárhozat elől,
 megmenthessed lelkemet!
 Megtöltötte poharamat,
 átkos bűnöm, szégyenem,
 kiittad utolsó cseppig,
 mi kimérve volt, nekem.
 Téged neveztek gonosznak,
 hű Megváltóm, helyettem,
 bűnöm miatt: ruhátlanul
 Te függsz majd, a kereszten!
 Nem a gyötrelmes kínhalál,
 remegtette szívedet,
 homlokod a szégyen miatt,
 vértől verejtékezett!
 Tudod: Római katonák,
 mint bánnak el tevéled,
 szégyentől pirul majd arcod,
 ha meglátják szemérmed.
 Míg csak élek, takargatom,
 mezítelenségemet,
 de Te: nem takarhattad el,
 mezítelen testedet.
 Áldott Jézus, levetkőztél,
 üdv - ruhát adhass nekem,
 abban éljek, járjak Veled,
 örökké a mennybe fenn.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. IV. 22.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Május 01. - 18:41:17
Ámen.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Május 02. - 18:56:36

     Ne feledjük soha!

 Atyánk ott Édenben, csodás volt az élet,
 ártatlanok voltunk, örömödre néked.
 De örömöd hamar, mély bánatba fordult,
 miattunk: talán még, könnyed is kicsordult.
 Kezünk tiltott fáról, egy gyümölcsöt tépett,
 csábításra hátat, fordítottunk néked.
 És azóta Te is, mi is csak szenvedünk,
 pedig e rossznál szebb, szent célod van velünk!
 Mit mi, elrontottunk, Fiad hozta helyre,
 midőn lejött közénk, s megtört szíve kelyhe!
 Mennyben levetette testét, e szent sátrat,
 s felöltötte: a mi bomló testruhánkat!
 Benne: áldott Atyánk, Te is közénk jöttél,
 velünk - bűnt kivéve - mindenben részt vettél.
 Megszántál minket, mert nagy színészek vagyunk,
 mást mutat életünk, mást mutat a szavunk.
 E kétlaki élet, ó, hogy fájhat néked,
 bálványnak is szolgál, a Te hűtlen néped.
 Bűneink miatt sem, fordultál el tőlünk,
 mert egy csodásan szebb, terved van felőlünk!
 Ne feledjük soha, a mit tettél értünk,
 midőn áldott Fiad, átvállalta vétkünk!
 Mérhetetlen nagy volt, bűneinknek ára,
 gyilkos két kezünkkel, mi vertük Őt fára!
 Minden korbácsütést, mely Fiadat érte,
 helyettünk szent kezed, Megváltónkra mérte!
 Kínját csak fokoztuk, töviskoronával,
 ily gonoszul bántunk, lelkünk szent Urával!
 Megszégyenítve Őt, ruháját elvették,
 nem takarhatta el, mezítelen testét.
 Helyettünk pirult el, Megváltón orcája,
 hogy mienk lehessen szent örök országa!
 Vére eltörölte örökre, a vétkünk,
 így lehet, - mint Király - Barátunk, Testvérünk!
 Atyánk, Fiad által, megváltottál minket,
 megláthassuk egykor, dicső Édenünket!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. IV. 20.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Május 03. - 17:18:54
Lelki hívás!

 Hála, világszerte hangzik,
 Jézus, mennybe hívó szava,
 idegen föld, ez a világ,
 gyermekeim, jertek haza!
 Csalétek az, amit kínál,
 e világnak fejedelme,
 csak a testnek hódoljatok,
 ez egyetlen gonosz terve.
 Ha bár tudja: elhallgatja,
 hogy bennünk: örök a lélek,
 bár az idő száll felettünk,
 csak testileg, leszünk vének.
 Harsogja tévé, rádió,
 a sokféle testi vágyat,
 ám múló a jókedv, mámor,
 az öröm, mit a világ ad.
 A pénzmammon rabszolgái,
 hódolnak a szerencsének,
 szegény várományosai,
 a legnagyobb nyereségnek.
 Lelki hívás, mennyire más,
 erre figyel, hívő lélek,
 csak átmenő vándora ő,
 e múlandó földi létnek.
 Áldott Jézus, hívásodra,
 mi boldogan mondunk igent,
 mint égi hon polgárai,
 úgy élhetünk, már idelent.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. IV. 23.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Május 04. - 19:47:28
A szent Bárka!

 Süllyedő hajóhoz hasonlít ma, földünk,
 melyen mi, csak néhány évtizedet töltünk.
 Hajó közelében áll egy mentő Bárka,
 menekülni vágyó utasokra várva.
 Több ember, hajóval, nem akar elveszni,
 mert hiszi, hogy hajót, Isten elsüllyeszti!
 És így még időben, Bárkába menekül,
 mielőtt a hajó, teljesen elmerül!
 Aki még nem tudná, Jézus a szent Bárka,
 ki abba menekül, azt menny hona várja.
 Akik nem hiszik el, ropják világ táncát,
 így zörgetik büszkén, rabtartójuk láncát.
 Azt hiszik szabadok: teszik, mit akarnak,
 szegény rabszolgái, drognak és italnak.
 Hát ilyen csalétek, mit a világ nyújthat,
 mégis, legtöbb ember, választ széles utat.
 Ma még van kegyelem, még lehet átszállni,
 süllyedő hajótól, még meg lehet válni!
 Menekülni vágyók, még itt van a Bárka,
 ismeri az utat, Bárka Kapitánya!
 S ha kiköt a Bárka, a mennyei révbe,
 boldogan lépünk ki abból, hazaérve.
 Ragyog majd az arcunk, földöntúli fényben,
 s mint gyermekek élünk, Atyánk közelében!
 Süllyedő hajó meg, minden utasával,
 elmerül a tenger, szörnyű viharában.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. IV. 20.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Május 05. - 19:02:49
Mennyei szabadság!

 Isten haragjának tüze, égve lángol,
 gyűlölet - láng lobog, egyre több lakásból,
 Haragszik az Isten, mert arcának mása,
 életét a bűnben, mind mélyebbre ássa.
 Szomorúan látja, földön mi megy végbe,
 testvérek küzdenek, egymás szívét tépve.
 Családok, rokonok, váló házaspárok,
 bőszült harcát látja, a mennyei Látnok!
 Egyre jobban lángol és terjed itt a bűn,
 bűnös meg igazát keresi, keserűn.
 Szíve: Isten helyett, bálványokhoz fordul,
 bűnt kedvelő arca, egyre jobban torzul.
 Sokan el sem hiszik, Isten létezését,
 ezért csak fokozzák, bűnük élvezését.
 Ma már alig vannak, tiszta házasságok,
 csak úgy egybekelnek, a fiúk a lányok.
 Immár mindent lehet, hiszen nincsen Isten,
 aki bűntől óvjon, aki jóra intsen!
 Isten hosszan tűrő, bár türelme véges,
 jaj, ha megmutatja, hogy Ő, mire képes!
 Ha kiönti földre, haragja poharát,
 villámként sújtja az, vígadók táborát!
 Menekülnének ők? De már nem lesz hova,
 s megtelik majd velük, a kárhozat hona.

 Isten bár haragszik, ám vég nélkül szeret,
 bűnét bánó ember, még gyermeke lehet.
 Jöjjetek hát Hozzá, szenvedő bűnrabok,
 Fia váltságáért, lehettek szabadok!
 Mennyei szabadság csodás, és végtelen,
 hárfák zenéje szól, ragyogó égbe fenn.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. IV. 24.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Május 05. - 19:34:16
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Május 07. - 23:36:20

     Jelentéstétel!

 Égi Atyánk hívásodra,
 egy testvérünk, megjelent,
 jelentést tett arról, ami
 itt a földön, tőle telt.
 Lenyugodott az életnap,
 áldott élete fölött,
 s hová lelke régtől vágyott,
 menny honába költözött.
 Földi léte, szolgálata,
 csak terólad énekelt,
 leírt verseinek nyomán,
 sok szív: keskeny útra lelt.
 Szent cél lebegett előtte,
 drága lelket menteni,
 Sátán elől, ki lelkünket,
 kárhozatba kergeti.
 Áldott Urunk, örvend szívünk,
 testvérünk Nálad lehet,
 hű volt Hozzád mindhalálig,
 s már él örökké, Veled!
 Ha olvassuk szép verseit,
 általuk üzensz nekünk,
 Rólad tegyünk bizonyságot,
 míg utolsót ver szívünk.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. IV. 24.

 Füle Lajos emlékére!    
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Május 08. - 12:38:05
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Május 08. - 22:28:46
Ének az éjszakában!

 Bűnnel fertőzött a világ,
 a bűn: miként borotva vág,
 szomorúan látja Isten,
 a bűn: hogyan terjed itten.
 Mégis, bűnök viharában,
 ének zeng az éjszakában!

 Egyre többen, börtön mélyén
 szenvednek, kik Jézus vérén
 nyertek erőt, új életet,
 világtól meg, bilincseket.
 Bár a lábuk kalodában,
 énekelnek éjszakában.

 Urunk: békénk, üdvünk hozza,
 s a világ úgy viszonozza
 áldását, jótéteményét,
 hogy börtönbe veti népét.
 Világ, tombol haragjában,
 énekelnek: éjszakában.

 Nem bús dal, de hálaének
 zeng ajkán, Isten népének.
 Uráért örömmel, szenved,
 lehozta földre a mennyet!
 Nemsokára fény - ruhában
 énekelnek, menny honában.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. IV. 26.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Május 08. - 22:40:29
 
    Jó Anyám

 Emlékeim bús homálya,
 tisztul mikor Rád gondolok.
 Szereteted fényárjában,
 kedves arcod rám mosolyog.

 Hiányodat mindig érzem,
 fognám szorgos, fáradt kezed.
 Oly boldogan ölelnélek,
 csak virággal köszönthetlek.

 Sírhantodra teszem csendben,
 szívemből száll mély sóhajom.
 Lelkem mélyén itt vagy velem,
 simítja lágy szellő arcom.

 Schvalm Rózsa

 (2012-05-05)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Május 10. - 01:14:19
Bűn és kegyelem!

 Mi egyvérből teremtettünk,
 s mivel Ádám bűnre tért,
 szomorúan örököltük,
 megromlott természetét.
 Ezért bűnnel van fertőzve,
 minden újabb nemzedék,
 így Isten és ember között
 ott feszül a bűn: az ék!
 Látszatra: egyformák vagyunk,
 csodás módon egyedek,
 Isten műve, hogy a fán sem,
 egyformák a levelek.
 Bűn szintjén, egyformák vagyunk,
 nincs kivétel közöttünk,
 bűnre csábított a Sátán,
 s uralkodik fölöttünk.
 Atyánk: szánó szeretetből,
 Fiában a földre jött,
 Golgotán ős rabtartónkkal,
 győzelmesen ütközött!
 Páratlan volt e háború,
 vérbe, életbe került,
 ám utána, győztes Urunk,
 Atyjának jobbjára ült!
 Ádám bukott: de a Fiú,
 talpra állította őt,
 s utódai közül várja,
 harcban győztes, érkezőt!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. IV. 24.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Május 10. - 01:21:36
Ne rettenj meg!

 Ne rettenj meg rémhírek hallatán,
 ha meginogni látszik a világ,
 hűséged mindenkor legyen szilárd,
 bizalommal állva hit talaján!

 Jönnek szomorú, gyötrelmes napok,
 reng a föld, s hallasz hírt háborúkról,
 jönnek ámító, hamis Krisztusok,
 tarts ki, menj tovább igaz utadon!

 Ha mindenütt hangzik az igaz szó,
 mindenki előtt tárul a titok,
 nem jön a vég előbb, majd csak akkor.

 Nem megsemmisülés, kezdet a vég!
 Új ég - új föld születik vajúdón,
 mi túl van az ember képzeletén.

 Schvalm Rózsa

 (2012-11-19)
   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Május 10. - 12:10:25
Istenre nézzetek!

 Áldom Istent, aki üdvösségem Atyja,
 ki nekem versírást, ajándékként adta.
 Minden leírt versnek, egyetlen célja van,
 leljen örök honra, üldözött, hontalan.
 Hiszen e föld nékünk, átmeneti honunk,
 mennyben vár igazi, végtelen otthonunk!
 Versek írására, Atyám ihlet engem,
 hívó szava hangzik, minden leírt versben.
 Boldog: ki meghallja, mennybe hívó szavát,
 és csak egy vágya van, meglátni Őt magát!
 Hiszen még Édenben, elfordultunk tőle,
 s azóta fogva tart, lelkünk gonosz őre.
 De ős rabtartónkat, Megváltónk győzte le,
 dicső győzelméért, legyen áldott Neve!
 Alkalmi versekben, győzelmét hirdetem,
 ennél szebb hivatás, nem is kell énnekem.

 Elbízhatom magam, míg e testben élek,
 ha verseim nyomán, engemet dicsérnek.
 Ezért, versolvasók: Istenre nézzetek,
 én csak porszem vagyok, bár a ti véretek.
 Tőletek különbbé, semmi nem tesz engem,
 ha verseket írok, Isten szolgál bennem!
 Üdvre hívó szavát, ha megértettétek,
 hálaadó szívvel, csak Őt dicsérjétek!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. V. 4.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Május 12. - 00:46:52
Téged dicsőít

 Téged dicsőít, Uram, a hajnal,
 éjszakát űző bíbor malaszttal.
 Előtted térdre hull a természet,
 oltárán zendül a madárének.

 Hárfa húrjain szellő magasztal,
 köszönt a virág balzsamillattal.
 Emberi ajkak nyílnak fohászra,
 szívből fakadó hálaadásra.

 Felettünk ekkor megnyílik az ég,
 arcod ragyogó mosolya a fény.
 Éltető forrás friss harmata hull,
 lélekben élő hitnek lángja gyúl.

 Schvalm Rózsa

 (2014-05-29)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Május 14. - 02:15:17
Isten nem ejt hibát!


 Lent a földön, fent az égen,
 életünkben minden téren,
 bár nem látjuk lelkünk Urát,
 de láthatjuk: ujja nyomát.
 Mind: amit csak láthat szemünk,
 Urunk rólad beszél, nekünk.
 minden csodás, tökéletes,
 benne hibát, sose keress!
 Öröm hír száll a földön át,
 Isten soha, nem ejt hibát!

 Mivel bűnre csábult szívünk,
 hibákkal telt az életünk.
 Nincsen abban jó, csak hiba,
 így dörög ránk, a Biblia!
 Ám hirdeti: mi vándorok,
 mint lehetünk hibátlanok.
 Csak úgy, hogy a hibás helyett,
 Jézusunk ad, új életet!
 S kegyelemből, a menny honát,
 mivel Isten, nem ejt hibát!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. V. 2.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Május 14. - 20:55:19
Isten láthatatlan!

 Hétpecsétes titok, mit rejt földünk mélye,
 égen a csillagok sziporkázó fénye.
 Óriás Bolygók közt, bolygónk, kicsi golyó,
 azon több ezer hegy, és több ezer folyó.
 Hét milliárd ember, vívja azon harcát,
 fáradtság, gondredő, borítja az arcát.
 Legtöbben nem hiszik, Isten létezését,
 pedig tőle nyerik, élet élvezését.
 Isten jelenléte, kikerülhetetlen,
 ereje ott lüktet, hitetlen szívükben.
 Kételkednek Benne, mivel láthatatlan,
 hatalma, szentsége örök, változatlan!
 Nem látjuk: de itt van, látható világban,
 emberben, állatban, fűben és virágban.
 Itt minden egyedi, még lomb sincs egyforma,
 ámulatba ejtő, a gazdag színpompa.
 Isten léte örök! Sehol nincsen mása,
 alázatra késztet, csodás alkotása!

 Nagy örömmel vallom, örök létezését,
 Fiában, Jézusban, földre érkezését!
 Király volt, szolga lett, lejött önszántából,
 hogy kimentsen minket, Sátán rabságából!
 Bár nagy áldozata, életébe került,
 feltámadt, mennybe szállt, Atyja jobbjára ült!
 Oda hívja, várja, megváltott híveit,
 akik új életben, nyomában járnak itt.
 Boldogan tartozom, megváltott népéhez,
 láthatatlan Atyánk, mennyben látható lesz!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. V. 6.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Május 15. - 20:45:03
Boldog élet


 Régóta lobognak, gyűlölet lángjai,
 romokban hevernek, otthonok százai.
 Mert bűn és gonoszság, már nem ismer határt,
 menekült milliók, keresnek új hazát.
 Istenünk irgalmazz, önző világunknak,
 mielőtt a népek, holtan porba hullnak.
 Közülük még sokan, életre keljenek,
 üdvösség útjára, időben leljenek!
 Jézus Te vagy az út, igazság és élet,
 Nálad nyer enyhülést, akit bűne éget.
 Akik keskeny úton, még ma: útra kelnek,
 Benned: szeretetre, új életre lelnek!
 Csak Te olthatod ki, gyűlöletnek lángját,
 csak Te karolhatsz fel üldözöttet, árvát.
 Ahol Te megjelensz, ott csitul a lárma,
 mennyei dallamot zenghet ott, a hárfa.
 Boldogság van: ahol, befogadnak téged,
 mert csodákra képes, bűntörlő szent véred!
 Megkönnyebbül: aki, bűneit megbánja,
 jöveteled szíve, nagy örömmel várja.
 Mert végtelen öröm, Jézus Veled járni,
 s győzelmes harc után, Atyád elé állni,
 ama dicső honban, hol örök a béke,
 s a boldog életnek, soha nem lesz vége!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. V. 2.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Május 16. - 14:06:58
A legszebb szolgálat!

 Isten áldott szeme, mely mindenen áthat,
 látta: mint kísérted drága jó anyádat,
 Vasárnap délelőtt, istentiszteletre,
 hitben nyerjen erőt, halhatatlan lelke.
 Látta: mint ápoltad, úgy nappal, mint éjjel,
 s tápláltad a lelkét, mennyei kenyérrel.
 Megható szeretet, mellyel ápoltad őt,
 a földről távozót, a mennybe érkezőt.
 Nem felejtetted el, ő is ápolt téged,
 lázrózsás arcodról, törölt verejtéket.
 Egyedül te tudod, mennyit fáradt érted,
 ami tőle tellett, mind megadta néked.
 Sok hosszú év múltán, szerepcsere történt,
 nem kerülhette el ő sem, a vastörvényt.
 Mert az első halál, még ma is érvényes,
 testünk a sírba dől, ez nem is kétséges.
 Testi halál ugyan, porba dönthette őt,
 ám soha a lelkét, a menny felé menőt!
 Búcsút vettél tőle, azzal a reménnyel,
 meglátod őt újra, hol sosem lesz éjjel.
 Szent szolgálat volt az, amit vele tettél,
 angyal jegyezte föl, mennyben az Istennél.
 Bárcsak így ápolná, minden gyermek, anyját,
 s ne késve öntözné, könnyével sírhalmát.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. V.4.

 Emlékül: egy lelki testvéremnek
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Május 16. - 14:15:14

    Ébredj fel alvó lélek!

 Ébredj fel alvó lélek,
 hajnal pirkad az égen!
 Lásd az idők jeleit,
 rá az írás fényt derít!

 Közeledik az a nap,
 mit várnak az igazak.
 Tartozz te is közéjük,
 örök lesz az életük!

 Ki meghalt e világért,
 bűneinkből váltságért,
 feltámadt a halálból,
 mentsvárad Ő, Királyod.

 Megígérte - vissza jő,
 hisszük, tudjuk, Igaz Ő!
 Sekina szent felhőin
 elragadja övéit.

 Schvlm Rózsa

 (2015-05-06)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Május 16. - 17:57:54
O0 x O0 x O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Május 17. - 16:30:20
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Május 17. - 19:53:43
Erika Szabó > Keresztény versek
Könnyeimmel küszködöm
fájdalmamat magamba őrzőm.
Segíts URAM nem bírom már
elfáradtam szívem békére vár.
Nézz rám JÉZUS beteg vagyok
reszketve hozzád imádkozok.
Kérlek Téged ne feledkezz meg én rólam
Te vagy az egyedüli vigaszom Drága Jó URAM.
Éjjelenként egyedül vagyok
sokszor sírva fakadok.
Nyugtasd meg a lelkem ISTENEM
védj meg engem minden éjjelen.
Könnyeimmel küszködöm
könnyeimet letörlőm.
Csendben szenvedek halkan kérdezlek
segíts megértenem ezt az életet.
Nehéz időkben magam vagyok
egyedül csak rád számíthatok.
Nyújts nekem JÉZUS segítőkezet
add meg URAM hogy megtaláljam a lelki békémet.
2 órája · Nyilvános
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Május 18. - 00:41:47
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Május 18. - 00:43:12
Negyedik alkalom!

 Hazánk minden tája felől,
 sok felnőtt, sok gyermek,
 indul oda, hol ma nyílik
 kapuja, a mennynek.
 Kübekháza főterére,
 Isten, napfényt hintett,
 Jézus krisztus, szolgáin át,
 nagy örömhírt hirdet!
 Ige előtt, nyíljatok meg,
 drága szomjas lelkek,
 az élő víz forrásából,
 felüdülést nyertek.
 Délelőtt is, délután is,
 ének, Ige hangzik,
 boldog aki ébren figyel,
 s lelke el nem alszik.
 Már negyedik alkalommal,
 adva van a részvét,
 Isten, dicső országába
 hívja, hazánk népét!
 Szárnyaljon itt a menny felé,
 Ige, ima, ének,
 Fogadja be Megváltóját,
 sok újjászült lélek.
 Urunk: tekints le a mennyből,
 e nagy lelki nyájra,
 felüdül itt szíve, lelke,
 ezért Neved áldja.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. V. 5.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Május 19. - 00:15:13
Már csak egy óra!


 Már csak egy órám van, áldott Istenem,
 végéhez közelít, földön életem.
 Egy órára munkát, itt senki sem ad,
 világ nagy piacán, időm meg, halad.
 Idős ember itt már nyűg, vagy akadék,
 Életében nincs már hasznos, hozadék.
 Van, kinek szinte fáj, hogy még létezik,
 sok idős embernek szíve, vérezik.
 Dolgozna: de nincs már ereje neki,
 életére halál, árnyékát veti.
 Fáradt szíve egyre, lassabban dobog,
 míg a nyüzsgő élet, mellette robog.
 Hála, él az Isten, ki még munkát ad,
 Nála: egy óra is, áldott szolgálat!
 Jöjjetek hát Hozzá, idős emberek,
 munkátlanul élni, nem kell senkinek.
 Áldott szolgálat vár, ima harcterén,
 sok kallódó lélek él, a földszínén!
 Értük imádkozni, áldott alkalom,
 mielőtt befedné testük, sírhalom.
 Munkadíjat Isten, egyformán fizet,
 akár csak egy órát végzünk, vagy tízet!
 Munkadíj ajándék, nem járó munkabér,
 szebb hon, örök élet, Jézus Krisztusér!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. V. 9.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Május 20. - 02:13:04
Legsötétebb éjszaka!

 Félelmetes jelenséget élt át egykor, Izráel,
 hegyét, völgyét fényes nappal, éj sötétje lepte el.
 Három órahosszat tartott, e nappali éjszaka,
 s a kereszten: kiáltásként hangzott el, Jézus szava!
 ,,Én Istenem, Én Istenem, mért hagytál el engemet!"
 Ennél fájóbb kiáltás még, nem hangzott a föld felett!
 Ugye tudjuk: mi helyettünk, konok bűnösök helyett,
 hogy így, minden bűnét bánó, nyerjen örök életet!
 S a Golgotán, mozdult a föld, repedezett a gránit,
 Jeruzsálem templomában, kettéhasadt, a kárpit!
 Bűnös előtt, megnyílt az út, amely eddig zárva volt,
 sötét sziklasírbolt mélyén, élve talpra állt a holt!
 E nagy csodát előzte meg, háromórás éj sötét,
 legyőzte azt a fény Ura, s a fény újra visszatért!
 E mennyei fényben járhat: Atyánk minden gyermeked,
 üdve nagy ajándékáért, imádhatja szent Neved.
 Ama régi éjszakára, alázattal gondolunk,
 Eget, Földet megmozgattál, mentésünkért, hű Urunk!
 Csak ámulunk, mire képes, e nagy mentő szeretet,
 minden áron megmenthesse, a tévelygő gyermeket!
 Létezik az örök fénynek, és örök éjnek hona,
 kettő közül valamelyik, lesz majd lelkünk otthona.
 Örök éjnek borzalmától, őrizz minket, hű Urunk,
 Fiad drága váltságáért, fény lehessen otthonunk!
 Abban: még csak árnyék sincsen, csak fény, szeretet, örök,
 ott várnak ránk, legcsodásabb események, örömök.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. V. 13.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Május 20. - 21:35:06
O0 x O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Május 21. - 01:41:52
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Május 21. - 01:42:51
Láthatóvá vált az Isten!

 Bűnterhes mély éjszaka volt,
 a föld színén, aludt minden,
 s Betlehemben: szent Fiában,
 láthatóvá vált, az Isten!
 Nem úgy jött, mint földi király,
 tükörfényes palotában?
 Szegénységben, szalmaágyon,
 egy istálló jászolában.
 Választott nép, nem ismert Rá.
 Ő egy dicső királyra várt,
 hogy levegye, nép válláról,
 a Római kínos igát.
 Betlehemben: juhpásztorok,
 kaptak csodás égi jelet,
 fény vetült az éjszakába,
 Betlehemi mezők felett.
 Angyal hírnők jelentette,
 hol lelik meg a Megváltót,
 a közeli Betlehemben,
 keressenek egy istállót.
 Ott látják meg jászolágyon,
 szolgaként: az Isten Fiát,
 Benne: Isten lesz látható,
 amíg vonul a földön át!
 A világot teremtő Úr,
 köztünk szolgaruhában járt,
 abban feszült a kereszten,
 s legyőzte a Sátánt, halált!
 Váltságművét befejezte!
 Otthont készít övéinek,
 hogy Atyjának országában,
 Vele: örökké éljenek.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. V. 15.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Május 22. - 13:52:01
Indulj!

 Krisztus népe meddig vársz ó,
 nézd: kibontva már rég a zászló,
 a kereszt véres zászlaja!
 Indulj! Mert minden perc drága,
 ne ijesszen a harci lárma,
 elől, a Krisztus jár maga!
 Lelkednek fegyvere,
 az áldott szent Ige!
 sisakodra: árad a fény,
 mennyei fény,
 üdvöd: valóság,
 szent remény.

 Harsogjon a harci ének,
 fel győztes harcra ifjak, vének!
 Ne rettentsen a viadal.
 Nézzünk hittel a keresztre,
 az ős gonosz, csatája veszve,
 Megváltónké a diadal!
 Bátran előre hát,
 viharon, vészen át.
 Elől halad, győztes Urunk,
 hű Jézusunk!
 Vele: célunkhoz,
 eljutunk!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. V. 15.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Május 22. - 22:17:34
Saját Keresztény Verseim
Látlak Uram a földön és a menyben,
hallom ahogy szólítsz engem.
A nevemet mondod, kiválasztott vagyok,
rám bízol egy fontos feladatot.
Nem vagyok méltó arra, hogy rád nézzek,
semmi sem vagyok hozzád képest.
Erőd hatalmas és nagy,
szó nélkül elfogadom, amit nekem adsz.
Jézusom úgy szeretném el mondani néked,
mit is érzek, mitől félek.
Mindent tudsz rólam Uram, ismersz engem
mennyire, fáj az én lelkem.
Összeroskadva feléd fordulok,
légy mellettem Uram adj nekem tanácsot.
Vezesd az életemet, vezesd, kérlek,
tégy olyan emberé amilyenek, szeretnéd, hogy éljek.
Katalin Lackó
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Május 23. - 07:55:29
Ámen.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Május 23. - 19:35:34
Hiányzik az öröm, hála!

 Miért valljuk, hogy az Úrnak
 énekelő népe vagyunk,
 ha templomban egyre többen,
 néma ajakkal hallgatunk?
 Mért nem szárnyal Urunk felé,
 énekünkben öröm, hála,
 hisz lelkünk sok ajándéka,
 ott van fölhalmozva Nála!
 Természet is, Őt dicséri,
 s mi hallgatunk: arca mása?
 Pedig a földön mi vagyunk,
 keze legszebb alkotása!
 Istent dicsérő természet,
 szégyenpadra ültet minket,
 szeretete, nem buzdítja
 hálára, a szíveinket?
 Nekünk van a legfőbb okunk,
 köszönetre, és hálára,
 hiszen Jézus, szánva minket,
 helyettünk ment kínhalálra!
 Ez a szánó nagy szeretet,
 bárcsak serkentene minket,
 hogy dicsérnénk énekkel is,
 üdvöt adó Istenünket!
 Szíveinket betöltené
 énekben az öröm, hála,
 hiszen átkos bűneinknek,
 Fia vére, volt az ára!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. V. 10.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Május 24. - 18:48:58

Első ember!


 Milyen volt az első ember? Ártatlan és bűntelen,
 szépségében így került ki, szent kezedből, Istenem!
 Ruhátlanul élt melletted az ember, és hitvese,
 rajtuk kívül nem volt ember, nem láthatta senki se,
 Ámde Éva: átlépte a, tiltott határvonalat,
 meglátta férje szemérmét, s azon: a napsugarat.
 Szégyenében a férjével, bokrok közé menekült,
 pőreségük szégyenpírja, az arcukra is kiült.
 Fügefa zöld lombjaiból, készítettek lomb - ruhát,
 ilyen új divatos öltönyt, még nem látott a világ.
 Sátán gonosz csábítása - látszólag - jól sikerült,
 ám tévedett: bár az ember, Isten elől menekült.
 Teremtmény a Teremtővel, lépten - nyomon, szembe szállt,
 Jézus győzött a kereszten, bár szent teste, holtra vált!
 Fényes diadalt aratott Sátán, halál, s bűn felett,
 most Atyjának dicső jobbján, vár megtérő lelkeket!
 Tiltott határátlépés bár, szenvedést, gyászt okozott,
 Mentésünkért, mindezekben, Jézus velünk osztozott!
 Urunk mentő szeretetét, nem fogja fel értelem,
 drága lélek, fogadd el azt, s szebb hon vár rád, végtelen!

 Első ember mit elrontott Ura mellett, a kertben,
 második azt helyre hozta, Golgotán, a kereszten!
 Mérhetetlen, s érthetetlen, e nagy mentőszeretet,
 soha meg nem hálálhatjuk, lelkünk Atyja, teneked!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. V. 8.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Május 24. - 18:59:42
Ha felharsan majd

 Zord idők vihara rendíti a Földet,
 indulatok heve embertelen törtet.
 De te ne rettenj meg, tekints Teremtődre,
 nézz fel a keresztre, Dicső Megmentődre!

 Mélységes mélyekig leszállott éretted,
 viselt sok szenvedést, hogy bűnödből mentsen.
 Ma is véghetetlen az ő nagy Szerelme,
 fogadja ki megtér, keblére ölelve.

 Szent Menyegzőjére hangzik a hívó szó,
 halld meg a hangot, míg nem zárul az ajtó!
 Érintse szíved az Isteni Szeretet,
 hívására legyen igen a felelet!

 Ha felharsan majd a végső trombitaszó,
 felébred akkor sír mélységén az alvó.
 Életre támadnak a Krisztusban elhunytak,
 hív élőkkel felhőn égbe ragadtatnak.

 Jöjj, ne késlekedj, mert napját nem tudhatod,
 hittel várakozz, míg feldereng hajnalod!
 Lásd meg felragyogni remény szép csillagát,
 elvezet utadon, kövesd fénysugarát!

 Boldogok, kik jelen lesznek a Menyegzőn,
 Bárány Menyasszonya üdvöt nyer Istentől.
 Felragyog fénylőn az örök Világosság,
 mindent felülmúló, Mennyei Boldogság.

 Schvalm Rózsa
 (2015-05-15)

   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Május 25. - 16:23:45

     Atyánk próbál minket!

 Atyánk próbál minket, ám sosem hagy el,
 hogy ne legyünk korcsok, próbák közt nevel.
 Lombok orgonáján, mozdul falevél,
 mintha hárfa szólna, mikor zúg a szél.
 Megedzenek minket próbák, viharok,
 bennük: áldott Atyánk, reánk mosolyog.
 Egyetlen szavával űz el, zivatart,
 derült Ég, napsütés, váltja a vihart.
 Tapsolnak a hegyek, rónák, tengerek,
 csak mi vagyunk búsak, némák, emberek?
 Megszégyenít minket, sok dalos madár,
 dalol korareggel, s a nap alkonyán.
 Pedig hétre való elesége sincs,
 elégedettsége, csodás drága kincs.
 csak mi vagyunk folyton, panasszal tele,
 mint az, kinek nincsen hona, kenyere.
 Atyánk próbál: ámde, vég nélkül szeret,
 mennyben Fia által, készít lakhelyet.
 De addig is, amíg készül lakhelyünk,
 dicséri Atyánkat, zengő énekünk.
 Próbás napok, évek, sorra tűnnek el,
 lelkünk élet útján, már itt, énekel.
 Nemsoká felragyog, örök szebb honunk,
 s feltámadás napján, fényruhát kapunk.
 Mennyben ismeretlen kín, és szenvedés,
 drága lélek jövel, siess, el ne késs!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. V. 9.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Május 25. - 16:35:53
Szél susog az ágak között

 Szél susog az ágak között,
 rezzennek virágok, levelek.
 Ki tudja vajon honnan jött,
 és útja tovább, merre vezet?

 Mint a szél, a Szentlélek is,
 száll szabadon, s hol nyitott a szív,
 hol megpendülnek húrjai,
 szállást vesz ott, és benn lakozik.

 Átformálja a jellemet,
 nemesíti a szívet, s lelket.
 Megszentelődve az ember,
 élhet már, megújult életet.

 Schvalm Rózsa
 (2011-02-03)   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Május 27. - 19:39:30
Schvalm Rózsa: Trillázó madarak

 T rillázó madarak, hajnallal ébrednek,
 I llatozó bokor, ágain repdesnek.
 H angversenyükkel, elűzik álmomat,
 A ranysugaraival, beköszön a nap,
 Ny ájasan a fülembe súgja, reggel van!

 Schvalm Rózsa

 (2011-07-19)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Május 27. - 19:56:28
Ahol nincs bűn...

 Vándorutam két vége közt
 fogynak, múló napjaim,
 események sorakoznak,
 életkönyvem lapjain.
 Sok átélt esemény között,
 volt hasznos, meg káros is,
 néhány miatt: szégyen pírja
 ül arcomon, még ma is.
 Mentő szerelmed csodálom,
 lélekmentő Istenem,
 Fiad: drága váltságáért,
 üdvöt nyert az életem!
 Életutam próbái közt,
 égi cél felé megyek,
 mély vágyam: ha még sírva is,
 megváltottak közt legyek!
 Tudom: földi lét végéig
 tart, bűn elleni harcom,
 Vágyam: már itt, Krisztus arcát
 tükrözze, lelki arcom.
 Soha meg nem hálálhatom
 Jézusnak, mit értem tett,
 nem voltam én kívánatos,
 midőn bűn-sárból felvett!
 Megtisztított bűntől, szennytől,
 fényes üdv - ruhát adott,
 lelkem abban élhet, járhat,
 ahol nincs bűn, nincs halott.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. V. 13.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Május 28. - 11:10:28
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Május 28. - 16:30:28
Szabadság vagy szabadosság!

 Szabadság vagy szabadosság,
 igazság vagy fél igazság.
 Ember: igazságra vágyott,
 becsapottan, rosszra váltott.
 Hiába volt tiltó tábla,
 emberiség, sutba vágta.
 Kelleténél többre törtet,
 fürkészi az Eget, Földet.
 Tudásvágya, egyre nagyobb,
 feledi hogy, bukott nagyot.
 Nem szabja meg, meddig elég,
 mi lesz vele, ha jő a vég!
 Azt hiszi, hogy boldog, szabad,
 s a kárhozat felé szalad.
 Szabadosság: ide vezet,
 tűztó vár rá , a menny helyett.

 Mennyivel más a szabadság,
 lobogója: az igazság!
 Szabadságban lehet élnünk,
 büntetéstől, nem kell félnünk.
 Mennyivel jobb, Istent félni,
 s boldog szabadságban élni.
 A szebb, új Föld, polgáraként,
 új hont nyerve, a régiért.
 Mennyből hozott szabadságot
 nekünk, Megváltónk az áldott.
 Leoldotta bűn - bilincsünk,
 szabadság lett, drága kincsünk.
 Így nemsoká, menny honában,
 élünk örök szabadságban!

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. V. 22.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Május 29. - 19:16:23
Népek Ura légy irgalmas!

 Régtől romlott ez a világ,
 több a tövis, mint a virág.
 Több a panasz, mint a hála,
 hasonlítunk, Sodomára!
 Mindent lehet, mindent szabad,
 hogy a nagy Ég, ránk nem szakad!
 Több az Isten káromlása,
 mint szent Neve, imádása.
 Pedig Isten, szeret minket,
 tűri, romlott életünket.
 Ő nem személyválogató,
 gonoszról is, gondoskodó.
 Ő nem oka, hogy az ember,
 fegyvert ránt, a másik ellen.
 Mennyből, szomorúan látja,
 terjed a bűn, nincsen gátja.
 Kenyér jutna mindenkinek,
 mégis: éhen hal sok gyerek!
 Erkölcs? Rég a porban hever,
 férfi, házasul férfivel.
 Sokfelé már, nyűg a gyermek,
 útjában van, kényelemnek.
 Mert a szívet, bűn uralja,
 gazdáját, bűnre sarkallja.
 Népek Ura, légy irgalmas,
 bár igaz vagy és hatalmas!
 Kérünk: adj még esélyt nekünk,
 rendezhessük, bús életünk.
 Bűnt elhagyva és megbánva,
 öltözhessünk fényruhába.
 Az új földön, abban járjunk,
 s Téged: örökké imádjunk.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. V. 21.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Május 29. - 19:27:51
Krisztus vitézei!

 Krisztus vitézei, szétszórt kis sereg,
 Vezéretek láttán, Sátán megremeg.
 Fegyveretek nem vas, nem olt életet,
 célotok: menteni, drága lelkeket!
 Bősz ellenségetek, bár nem látható,
 támadása nappal, éjjel, várható.
 Ám ha benneteket, vigyázzban talál,
 akkor bátorsága: füstként, szerteszáll.
 Vezéretek: Jézus, ott él bennetek,
 ellenségre bátran törhet, lelketek!
 Néha bár, úgy tűnik, nem lesz győzelem,
 ha gyérül, vagy gyengül, szilárd védelem.
 Ilyenkor ellenség, győzelmet arat,
 áttöri a gyenge, védelmi falat.
 mégis: korai a győztes: öröme,
 viharként tör reá, Jézus serege!
 Fénynek, sötétségnek, véres harca ez,
 Jézus mindig gyógyít, hol Sátán sebez.
 Nem stabil, hullámzó, ez az arcvonal,
 Sátán csapdájába jut, sok fiatal.
 Abból kimenteni őket, drága cél,
 szebb hon várja őket, múló földinél.
 Krisztus vitézei, győztes harcra fel,
 egyetlen lelket se hagyjunk, veszni el!
 Mert még sok életet szorít, bűnbilincs,
 pedig őt is várja, csodás égi kincs.
 Mutassatok élő példát, őneki,
 fényruhát ölt, ha a szennyest leveti.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. V. 20.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Május 30. - 21:42:01
Múltam!

 Arcpirító volt múltam,
 midőn járni tanultam,
 Sátán fogta kezemet,
 bűnös útra, vezetett.
 Már óvodás koromban,
 otthonról elosontam.
 Anyám sírva keresett,
 meglelt, s haza vezetett.
 Ó emberem dirigált,
 nem olvastam Bibliát.
 Templomba ritkán voltam,
 betanult imát mondtam.
 Önzőn, csak testnek éltem,
 bűnt követni, nem féltem.
 Bántottam az apámat,
 bántottam jó anyámat.
 Így suhantak az évek,
 s nekem is, mint szegénynek,
 korán kellett szolgálnom,
 jászolban, szalmán hálnom.
 Sátán jól elbánt velem,
 könnyel sóztam kenyerem.
 Azt hittem: szabad vagyok,
 s rab voltam, a legnagyobb.
 Huszonhárom évesen,
 sírt a lelkem, éhesen.
 Jézus: törölte vétkem,
 s Vele: jelenbe tértem.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. V. 20.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Május 30. - 21:49:08
Jelenem!

 Áldott szép a jelenem,
 hiszen Jézus van velem!
 Ő segítőm a bajban,
 velem van a viharban.
 Rögös út, melyen megyek,
 bár elbukok, fölkelek.
 Lábam: mikor útra kel,
 ajkam, róla énekel.
 Hiszen minden új napon,
 eligazít, utamon.
 Halál lohol mögöttem,
 Jézus karja fölöttem.
 Az áld, az véd, az vezet,
 áldom a szent két kezet.
 Nem csak védőm, orvosom,
 ha Bibliám, olvasom,
 abban: gyógyírt nyer szívem,
 acélozza, kis hitem.
 Míg éveim suhannak,
 hálát adok Uramnak,
 keze: áldással tele,
 megajándékoz vele.
 Nem gyarapodás végett,
 csak ne lássak szükséget.
 Jézus úgy lát engemet,
 mint gondtalan gyermeket,
 vágyam: tárom hát elé,
 vigyen a jövőm felé!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. V. 20.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Május 30. - 21:50:34
O0 x O0 x O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Május 30. - 22:31:27
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Május 31. - 11:10:55
Jövőm!

 Jövőm még nem láthatom,
 függöny lepi ablakom.
 De hit - szemem, néha már,
 bekukkan, menny ablakán.
 Régen vágyom már oda,
 ott van lelkem új hona!
 Ott nincs halál, szenvedés,
 bűn miatti büntetés.
 Múló idő, nincsen ott,
 nem jegyzünk évet, napot.
 Új hazámba vágyom én,
 amely szebb, e földinél.
 Ott nincs dugós forgalom,
 csak béke, csak nyugalom.
 Itt, időre menni kell,
 ott: senki sem késik el.
 Lelkem: indulásra kész,
 vár rám, dicső égi rész.
 Jézus adja azt nekem,
 ha befutok győztesen!
 Lelkem: szent kezébe van,
 és míg tart vándorutam,
 e múlandó Földtekén,
 Vele: célba érek én.
 Kilencvenöt év után,
 várom égi, fény-ruhám,
 soha nem kell levetnem,
 abban élhet a lelkem.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. V. 20.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Május 31. - 11:18:15
Jézust váró emberek!

 Ha a Krisztusé vagyok,
 úgy szememben fény ragyog.
 Jézus maga ez a fény,
 csodás égi tünemény.
 Bár Lelke nem látható,
 de mindenen átható!
 Lelke által jelen van,
 napsütésben, viharban.
 Előtte nincsen korlát,
 érezteti hatalmát!
 Hol gyűlölet, bűn terem,
 Jézus ottan nincs jelen,
 Ám hol ima, Ige szól,
 és a szív nem panaszol,
 ott a Lélek mosolyog,
 s a szemekben fény ragyog.
 Bűn tarol, hol nincsenek,
 Jézusarcú emberek.
 Hiteles élet kevés,
 ezért nincs itt, ébredés!
 Áldott Jézus kérlelünk,
 Lelked által, légy velünk!
 Szavunkra: ki mit sem ad,
 hallja meg a Te szavad!
 S ha megújult élete,
 fényeddel legyen tele.
 Mint kenyér: úgy kellenek,
 Jézusarcú emberek!
 Nem híresek, nem nagyok,
 ám szemükben, menny ragyog.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. V. 20.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Május 31. - 22:43:10
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 01. - 19:59:24
Új örömhír!

 Csodás új örömhír, tölti be a földet,
 melyen nem látni mást, csak panaszt, vért, könnyet.
 Örvendünk az újnak, feledjük a régit,
 Jézus hozta hozzánk az új hírt, az égit!
 Mélyen megszánt minket, a kegyelmes Isten,
 mivel legtöbb ember, testnek hódol itten.
 Teste kívánsága, már nem ismer határt,
 nem veszi észre, hogy ezzel lelkének árt!
 Nem kívánságokra kaptuk a testünket,
 abba helyezte be Urunk, a lelkünket!
 Isten közelében, ártatlanok voltunk,
 nem ismertünk szégyent, bár ruhát sem hordtunk.
 Isten már előre hívta fel figyelmünk,
 mire kell vigyáznunk, mire kell ügyelnünk.
 Ő a mindentudó, féltette lelkünket,
 csak egyetlen fától, tiltott el bennünket!
 Ízes volt gyümölcse, ámde mérget rejtett,
 halálba sodorta, bűn által a lelket.
 Engedetlenségünk, csak minekünk ártott,
 hála, hogy e rossz hír, örömhírre váltott!
 Fiában az Isten, mélyen megszánt minket,
 vére eltörölte, megbánt bűneinket!
 Amit elrontottunk, Jézus hozta helyre,
 midőn kínkereszten, megtört szíve kelyhe!
 Feláldozta értünk, vérét és életét,
 ilyen nagy árat még, nem adtak bűnösért!
 Jézus váltságáért, egy új testet nyertünk,
 abban él és jár majd, örökké a lelkünk!
 Ez az új örömhír, töltse be a földet,
 imádjuk Atyánkat, ki honába fölvett.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. V. 26.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 01. - 20:11:02
Szent ígéret

 Zúgó szélként szállott alá,
 lobogó tűz, szent égő láng,
 az első pünkösd napján,
 s tanítványok szólták szavát.

 Minden nép, saját nyelvén
 hallotta Menny üzenetét.
 Háromezer ember megtért,
 hitte az ég csodajelét.

 Drága Lélek, szent ígéret,
 letűntek bár ezredévek,
 ma is lángol égi fényed,
 hívő népnek hű szívében.

 Mennyei szél fuvallata,
 ma is remény sugallata.
 A szeretet tűzparazsa
 Soha-soha ki nem alhat.
 Schvalm Rózsa

 (2013-05-16)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 02. - 18:33:11

    Jöjj Szent Lélek!

 Jöjj Szent Lélek, töltsd be szívünk égi fénnyel,
 igaz hit tűzével, hogy lobogva égjen!
 Tisztulva e lángban, igazul, bűntelen,
 Krisztus teljessége bennünk megszülessen!
 Örök szeretete ragyogjon át rajtunk,
 s az Ő dicsőségét zengje híven ajkunk.

 Schvalm Rózsa

 (2013-05-16)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 02. - 18:39:00
Új ember!

 Isten szólít, hű gyermekem,
 azért vagy te drága nekem,
 mert Fiam ott, a Golgotán,
 érted is vért ontott, a fán!
 S hol hiányzik szeretete,
 lehess te is, hű követe!
 Hirdesse szavad, életed,
 hű Megváltód, mit tett veled!
 Születéstől, áldott, védett,
 mikor bűnre hajtott véred.
 Mert életút két oldalán,
 bűn vágyódik lelked után.
 Fiamnak célja van veled,
 új életet adott neked!
 Úton: Ő irányít téged,
 trónvesztett lett rég éned.
 Új emberként hirdetheted,
 drága Fiam, mit tett veled.
 Bűn rabságából kiváltott,
 tégy hát Róla, bizonyságot!
 Bűnt halmozó világ előtt,
 és intsed a bűnt kedvelőt,
 alázattal, szeretettel,
 őt is várom: ne feledd el.
 Fiam: bűnösért fizetett,
 lett átkozott, és kivetett.
 Hogy bűnt elhagyva, megbánva,
 bejuthasson, menny honába.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. V. 29.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 04. - 00:37:35
Szent ügy!

 Régtől foglalkoztat
 egy szent ügy, engemet,
 hogyan vezethetnék
 Jézushoz, lelkeket!
 Sokáig magam is,
 messze voltam tőle,
 rabságában tartott,
 Sátán gonosz tőre.
 Jézus megszánt engem,
 megkönyörült rajtam,
 Neki köszönhetem,
 bűnben meg nem haltam!
 Bűnök mocsarából,
 Ő kiemelt engem,
 bűnök bilincséből,
 feloldotta lelkem!
 Azóta már boldog
 szabadságban élek,
 ám köröttem sokan,
 bűnrabságban élnek!
 Megváltóm, igazán
 úgy tudnám szeretni,
 ha tudnák bűnbánót,
 Őhozzá vezetni!
 Még ha nem is sokat,
 csak egyetlen lelket,
 s megváltottan ő is,
 meglátná a mennyet.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. V. 26.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 04. - 00:52:38

    Eső hull

 Eső hull a szikkadt földre,
 smaragdra vált a fű zöldje.
 Fellélegzik a sivatag,
 homokján új élet fakad.

 Szomjuhozik a lélek is,
 sivataga epedezik,
 ha nem hull rá menny harmata,
 nem táplálja Isten szava.

 Schvalm Rózsa
 (2015-05-22)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Június 04. - 18:52:11
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 04. - 21:24:41
Élő kövek között

 Élő kövek között
 Szabadon, mint a szél,
 Árad a Szent Szellem,
 S hívő lelkekbe tér.

 Lobban, mint égi láng,
 Fényt gyújtva szívekben,
 Gyarló emberlétet,
 Betölt szeretettel.

 Megújít szíveket,
 Régi kőszív helyett,
 Benn' égi fény ragyog,
 Betölti szeretet.

 A múlt önző, büszke
 Öntudata helyett,
 Öröm és békesség,
 Bölcs Isten félelem.

 Schvalm Rózsa
   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 04. - 22:12:14
Még van kegyelem!

 Világ fia ki vedeled,
 földi gyönyör, vígság borát,
 nem hiszed, hogy tégedet is,
 számon kérnek majd odaát?
 Hogyan állsz meg Bírád előtt,
 nem lesz védőd, csak vádolód,
 az is, aki bűnbe sodort,
 ott már nem lesz a pártfogód.
 Ítélő nagy Bírád előtt
 úgy remegsz, mint nyárfalevél,
 aláásta életedet,
 az ital, drog, a szenvedély.
 A haragvó Bíró előtt,
 elhangzik majd ítéleted,
 hátat fordítottál neki,
 tűztava lesz végső helyed.
 Ha vallásos ember voltál,
 s koptattad a templompadot,
 de szívedben nem élt Jézus,
 dicső honát, nem láthatod.
 Figyelj! Most még van kegyelem,
 tarts hát könnyes bűnbánatot,
 téged is vár országába
 Jézus, aki feltámadott!
 Lelke által, csak arra vár,
 hívjad: fogadd szívedbe Őt,
 s akkor te is, fényruhában
 járhatsz majd, a Király előtt!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. V. 29.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 05. - 15:08:06
Még van esély!

 Bűnnel fertőzött a világ,
 ember, állat, gyümölcsfaág.
 Bennem is, ős kígyó mérge,
 mint szúette fának férge.
 A bűnöket csak halmozom,
 mérgük: halálig hordozom.
 Bűnös vagyok: bár nem öltem,
 ősszülőktől, örököltem.
 S e halálos örökségem,
 halálig kell, vinni nékem.
 Hála: van út, halálon át,
 bűn férge csak halálig árt.
 És ki bűnét bánja vallja,
 Jézussal jut diadalra!
 Sátán mérgét Ő vette át,
 s harcban: legyőzte őt magát!
 Aki győzelmét elhiszi,
 bűnét bánva, elé teszi,
 Jézus szíve, ejti rabul,
 bűnrabságból, megszabadul.
 Én is, keresztjéhez hulltam,
 vére: eltörölte múltam.
 Új életben járok, élek,
 menny felé visz, a Szentlélek!
 Ezért boldogan hirdetem,
 amíg csak tart itt, életem.
 Van esélye mindenkinek,
 hátat fordítni, földinek.
 Bűnt megbánva, azt letéve,
 életútra, áldást kérve,
 elindulni a menny felé,
 Atyánk dicső trónja elé!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. V. 29.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 05. - 15:36:51
Kitárult a menny ajtaja!

 Földi vándorélet jellemez bennünket,
 Isten, porsátorba helyezte lelkünket.
 Nincs semmi különbség, király koldus között,
 lelkünk: bomló szürke, sátorba költözött.
 Testi ruha nélkül, mi egyformák vagyunk,
 rangot és hírnevet, kincseket itt hagyunk.
 Lelkünk porsátorát, próbaképpen kaptuk,
 mivel Alkotónkat, hűtlenül elhagytuk.
 Porsátorban vívjuk, bűn elleni harcunk,
 újra széppé váljon, bűntől torzult arcunk.
 Kegyelemből kaptunk, egy teljes életet,
 áldott gyümölcsöző napokat, éveket.
 De mi, éveinket: rosszra használtuk fel,
 testünkkel törődtünk, és nem a lelkünkkel.
 Milyen csodálatos, Isten szeretete,
 hűtlenül elhagytuk: nem nyugodott bele!
 Hiszen még a Világ teremtése előtt
 látta, Alkotását, bűn tőrébe esőt.
 Megmentésünkre csak, az volt lehetséges,
 hogy helyünkbe lépjen Jézus, a fenséges!
 Bűnből megváltásunk, Golgotán ment végbe,
 őt sebből, értünk folyt, Megváltónk szent vére!
 Bús vándorok voltunk, gyermekekké lettünk,
 ártatlan Megváltónk, fizetett helyettünk!
 Áldozata árán, új életet nyertünk,
 menny kapuja újra, kitárult felettünk!
 Az új földön örök, ragyogásban vár ránk,
 lelkünk dicső Atyja, övé szívünk, hálánk.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. V. 28.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 06. - 13:40:35
Itt vagy velünk!

 Jézus, azt, hogy itt vagy velünk,
 fel nem fogja értelem,
 első Pünkösd napja óta,
 Lelked által vagy jelen!
 Amíg néped között jártál,
 rövid idő tellett el,
 szülőfölded, Betlehem volt,
 földi hazád: Izrael.
 Csak kevés ember láthatott,
 beszélgethetett Veled,
 láthatta, hogy barna volt - e,
 vagy égszínkék, a szemed.
 Mindenütt, hol tanítottál,
 hallhatták a hangodat,
 láthatták: örömtől derűs,
 vagy szomorú arcodat.
 Jászoltól a keresztfáig
 kísértek, az emberek,
 áldásodban részesültek
 felnőttek, és gyermekek.

 Immár kétezred év óta,
 nem lát téged földi szem,
 Pünkösd óta, itt a földön,
 Lelked által vagy jelen!
 Mégis, közelebb vagy hozzánk,
 mint a múltban, bármikor,
 Itt laksz: testünk templomában,
 mely elmúló földi por.
 Jelenléted: láthatatlan,
 mint zúgó mennyei Szél,
 hírnökeid ma is küldöd,
 s bennük: Szentlelked beszél!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2015. V. 23.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 06. - 13:48:51
Halálból életre!

 Jézus lejött hozzánk, állhassunk köré,
 bűntől megtisztulva, lehessünk övé.
 Szánalommal nézte, mennyit szenvedünk,
 sátánra hallgattunk, jól elbánt velünk.
 Azt hazudta: minket, Isten nem szeret,
 az eltiltott fáról ennünk, nem lehet!
 Attól, nem ok nélkül tiltott el, Urunk,
 ha gyümölcsét esszük, bizony meghalunk!
 De a ravasz kígyó, mégis rászedett,
 halál útja várt ránk, életút helyett.
 Ettük a gyümölcsöt, tiltott fa alatt,
 nem hittük, hogy nyomán, könny és vér fakad.
 Urunk már előre tudta, elbukunk,
 halálból életre kelni, nem tudunk.
 Ezért, szent Fiában, Ő jött földre le,
 mert az: bűnre csábult néppel volt tele.
 Ámha a bűnbánó, hozzá menekült,
 üdítő szavára, lelke felüdült.
 Urunk ma is szenved, bűneink miatt,
 minden kevélyszívűt sajnál, megsirat.

 Minket szánó Atyánk, bocsáss meg nekünk,
 mi vádolunk téged, s Te törődsz velünk.
 Lelked által állsz meg, bezárt szív előtt,
 mert szánod a bűnöst, sötétben ülőt.
 Te fényt hoztál nekünk, örök életet,
 Fiad halt helyettünk, bűnösök helyett!
 Amit értünk tettél, ész nem fogja fel,
 megváltott hű néped, rólad énekel.
 Lelkünk vágyik hozzád, hol fény hull reánk,
 bennünket szerető, jóságos Atyánk.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. V. 25.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Június 06. - 19:09:37
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Június 07. - 15:44:27
O0 x  O0

Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 08. - 01:39:39
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 08. - 01:40:27
Vőlegény oldalán!

 Megváltottan Jézust várjuk,
 dicsőséges légen át,
 fénylő ruhás angyalsereg
 kíséri, Ég s Föld Urát!
 Nem a földön, levegőben
 találkozunk majd, Vele,
 életre kelt hívő lelkek,
 örvendező serege.
 És azok a hívő lelkek,
 akik itt, testben élnek,
 nagy hirtelen elváltoznak,
 s dicső Urukhoz térnek.
 Mennyei és földi sereg,
 nagy egységben tömörül,
 villámszárnyú sebességgel,
 Isten trónjához repül!
 Találkozásunk az Úrral,
 felejthetetlen marad,
 akkor látjuk meg a kincset,
 mit számunkra tartogat.
 Jézus Krisztus váltságáért,
 a menyegzőn ,ott leszünk,
 Atyánk, angyalai által,
 asztalt terít majd, nekünk.
 A mennyei Vőlegénynek,
 menyasszonya, mi leszünk,
 így, a Vőlegény oldalán,
 mindig Vele lehetünk.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. VI. 2.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 08. - 01:49:35
Tizenkét Fébé diakónus

 Fébé Egyesület, növendék tagjaként,
 kezdtem új életet, a Jézus Krisztusért.
 Kurzus után jelölt, próbatestvér lettem,
 mint diakónusok, voltunk tizenketten.
 Vezetőink bölcsen, alkalmaztak minket,
 így szolgáltuk hűen Jézust, Mesterünket.
 Én Bagolyirtáson, töltöttem hat évet,
 Fébé üdülőnkben, színes volt az élet.
 Családok, egyének jöttek télen, nyáron,
 Isten áldása volt, a három kis házon.
 Könyvesboltunkban is, néha szolgálhattam,
 oda mentem, hova utasítást kaptam.
 Nyáron Béthelünkben, volt sok szép esemény,
 konferencia, és többféle rendezvény.
 A nagy fasátorban, zengve szállt az ének,
 igére figyeltünk, fiatalok - vének.
 Ötvenegyben aztán, jött a szomorú hír,
 feloszlattak minket, sírt a szem, sírt a szív.
 Majd több évtizedes, feloszlatás után,
 Újra egybe gyűltünk, a magyar Golgotán!
 Idős korban járó Fébé nőtestvérek,
 ismét viselhettek főkötőt, fehéret.
 Hetvenkét éve, hogy diakónus lettem,
 súlyos évtizedek, szálltak át, felettem.
 Elöljárók, rólam, jól megfeledkeztek,
 diakónusukról, még szót sem ejtettek!
 Isten kegyelméből, még itt vagyok, élek,
 férfitestvéreim mind, Urunkhoz tértek.
 Diakónusok is, éltek a Fébében,
 nevük: fel van írva az ,,Élet könyvében"

 Pecznyík Páll volt diakónus. 2015. VI. 5.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 09. - 01:48:47
Mérhetetlen öröm!

 Kedves keresztyén barátom,
 elhiszed vagy nem hiszed,
 elkárhozol, ha bűneid,
 Megváltódhoz nem viszed!
 A szorgalmas templomjárás,
 üdvösséghez, nem elég,
 amíg nem lesz új életed,
 nem fogadhat be az Ég!
 Jótétemény, adakozás,
 Isten előtt, mit sem ér,
 ha nem hiszed: a kereszten,
 érted is hullt, drága vér!
 Komolyan kell választanod,
 Jézus és világ között,
 boldog leszel, ha szívedbe,
 az Úr Jézus költözött!
 Végtelen lesz az örömöd,
 ha új életben leszel,
 ha megvallod és elhagyod
 a bűnt: mellyel vétkezel.
 Vigyázz! Mert e világ ura,
 nem hagy békét teneked,
 vádolókat, csúfolókat,
 fog küldeni, ellened.
 Ám ha tűrő szeretettel,
 békén viseled magad,
 nem fogy el az égi öröm,
 mit miattuk: Isten ad.
 Ha Jézusért kapsz sebeket,
 bár szívedben, vérezel,
 mérhetetlen öröm vár rád,
 ha Atyádhoz érkezel.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. VI. 2.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 09. - 02:00:10

     Létezik egy élő Isten!

 Létezik egy élő Isten, Égnek, Földnek Teremtője!
 Élőlények és növények, fenntartója, jótevője.
 Kívüle nincsen más Isten, félelmetes és hatalmas,
 minden ellensége felett, győzedelmes, diadalmas!
 Életének nincs kezdete, így léte: örökkévaló!
 Betölti a Mindenséget, Ő a dicső, Mindenható!
 Számunkra felfoghatatlan, láthatatlan három személy,
 Ég és Föld sem foghatja be, mégis: gyermekszívbe befér.
 Létezését hidd el, ember, jelen van, bár nem láthatod,
 kezében van az életed, számon tartja mindennapod.
 Szobrok előtt, ne hajts fejet, mert azokban nincsen lélek,
 ruhájuk bár arany, ezüst, nem járnak, és nem beszélnek.
 Emberkéz alkotta őket, állnak télben, tűző napon,
 díszlenek a templomokban, köztereken, talapzaton.
 Ne folyamodjál hozzájuk, téged áldó Isten helyett,
 nem a hideg néma bálvány, Isten tartja meg, lelkedet!
 Isten ítélete nyomán, a bálványok mind elvesznek,
 hozzájuk forduló népnek, megmentői, sosem lesznek.
 Nem ok nélkül óv az Isten! Bálványoktól őrizkedjünk,
 jóságáért Őt imádva, térdeinkre ereszkedjünk.
 Egyedül Őt illeti meg, hála, dicséret, dicsőség,
 az Ő keze alkotása, a látható nagy Mindenség!
 Minden bálvány, hamis pótlék, láthatatlan Isten helyett,
 nekünk csak az élő Isten adhat, örök új életet!
 Higgyünk örök, szent Fiában, Ő vérrel fizetett értünk!
 Azért, hogy ne világ szerint, hanem Isten szerint, éljünk.
 Öröm, béke, fény honába, dicső Atyánk vár bennünket,
 hogy mennyei ragyogásban, Vele töltsük életünket.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. VI. 2.    
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 10. - 02:11:43

     Kettős élet!

 Sokan mondják: nincs sok bűnöm,
 Isten, majd csak befogad?
 Bár nem tudok ellent állni,
 ha test: bűnre csalogat.
 Vasárnap, templomba járok,
 mert hát, keresztyén vagyok,
 vannak ugyan kisiklások,
 szerények és nem nagyok.
 De hát, testem is van nékem?
 Egyre jobban követel,
 kívánsága, igen erős,
 így ha szólít, menni kell.
 Vár a testi szórakozás,
 lóverseny, meccs, egyebek,
 bizony sokszor elhanyagolt
 a hitves, a gyerekek.
 Újságokat is olvasok,
 többet, mint a Bibliát,
 képezni is kell magamat,
 Isten, talán megbocsát.

 Így vélekednek magukról,
 a vallásos emberek,
 lelki vágynak is engednek,
 de jobban a testinek.
 Jaj, ha későn döbbennek rá,
 tévedésük: mekkora,
 az örök fény hona helyett,
 várja őket, kín hona.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2015. VI. 2.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 10. - 02:33:49
LÉPJ KÖZBE URAM !



 Lépj közbe Uram, erőddel, hatalmaddal, ha szenved néped a gonosz miatt !
 Ha eladják kicsinyeid igazságát, becsületét, letagadják hűségét, tisztességét !
 Jöjj, s hatalmaddal ments meg minket, ha gonosz szándék és szó pusztít minket !
 Ha a bűnös ihletet nyer a Sátántól, a ,, Hazugság Atyjától ,, és gonoszul vádol.
 Mert nagy az informátorok népes serege, kik ontják híreiket, sok pénzt keresve.
 S ha nem lenne igaz, mit állítanak, mindegy, ha érte búsás összeghez jutnak.

 Mert az a fő cél, hogy a nemzetnek legyen biztonsága, s ehhez kell a ,,sok lárma."
 Infó, füles, hír, bemondás, - s nagy a szorgalom- ha ,, darabbéres ,, az elszámolás.
 Sok hír, sok pénzt terem, s igaz-e vagy nem, azt senki se kutatja, ha haszna van rajta.
 Pedig de kéne a kontroll, hogy az igazzal ellentétben ne a hazugság legyen nyerésben.
 De jaj, a hírnökök védelme megkívánja, hogy titkos legyen az infó útja, áramlása.
 Így pedig még az is megeshet, hogy nem bűnös, kit annak neveznek, s rajta nevetnek.

 Akik pedig, - ugyan nem egyenes úton járnak,- de kedveskednek a törvényszolgának,
 Vagy annak, aki őket ismeri, látja, s lehetne róluk tanúvallomása, ártatlanok lesznek,
 Mert okosan helyezkednek, ha kell jutalmaznak, ha kell fenyegetnek, vesztegetnek,
 S így a bajból kikerülnek, s nem lesz számonkérés rajtuk, bár nagy a bűnlajstromuk.
 Ó, Jöjj most Mindenható Szent Örök Isten, s hatalmaddal teremts igazságot itt lent,
 Hogy híveid, - ha igaz úton járnak, - ne essenek zsákmányul a gonosz hazugságnak !

Balassa Jenő

 2 0 1 5. május 24.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 10. - 19:39:16
Kendő takarja fejemet


Kendő takarja fejemet,

Közel érzem Istenemet

Beburkol, szeret, átölel,

Reám mindig gondot visel.

 

Nem félek, ha Ő támaszom,

Kérdéseimre válaszol,

Irgalmas karja betakar,

Magához vonzani akar.

 

Áldó két keze melenget,

Sátorként fed be engemet,

Elengedni nem fog, tudom,

Ő kísér életutamon.

 

Nehéz időben nem hagy el,

Nem bírok menni, Ő cipel,

Átvette bűnöm nagy terhét

Értem áldozta életét..

 

Tihanyi Zsófia Pécs

               

Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 10. - 19:48:32
Hurrá itt van a nyár!

 Megint elmúlt egy év, hurrá itt van a nyár,
 virágillatárral telített, a határ.
 Nyárra kiürülnek tantermek, iskolák,
 nyaralásra gondol: sok felnőtt,sok diák.
 Nyaralókkal telnek az erdők, a hegyek,
 ugrándozva szökdel, a pajkos kisgyerek.
 Folyók, tavak mellett, sátrat vernek sokan,
 langyos tó vizében, úszkálnak boldogan.
 Mások hegyek között töltik, a szép nyarat,
 Napfény testükre hint, barnító sugarat.
 Árnyas erdők mélyén, őzek és szarvasok,
 ágakon szökdelnek, vidám kis mókusok.
 Hegyi legelőkön, juhok legelésznek,
 éhes fiókáktól hangos, a sasfészek.
 Lent a síkvidéken, zúgnak munkagépek,
 búza, árpa, köles, aratásra érnek.
 De van zajfoltja is, napsütötte nyárnak,
 a táj felett gyakran, gépmadarak szállnak.
 Ezt a sok szépet, jót, Isten, nekünk adta,
 napfényes kék eget, örvendjünk alatta.
 És ha majd elmúlnak napjai, a nyárnak,
 megnyílnak kapui, minden iskolának.
 Iskolák, tantermek, gyárakban a gépek,
 munkát adva újra , szorgos magyar népnek.
 Istentől száll reánk, az ezernyi áldás,
 ajándékaiért, hány ajak lesz hálás?
 Életet és mindent, neki köszönhetünk,
 adjon érte hálát, éneklő életünk.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. VI. 4.    
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 11. - 19:14:38

     Három otthon

 Mennynek Ura, gondol velünk,
 három otthont készít nekünk.
 Első otthon, szülőházunk,
 abban élünk, ott tanyázunk,
 ott láttuk meg szüleinket,
 ők neveltek föl, bennünket.
 Néha, súlyos próbákon át,
 virrasztottak, sok éjszakát.
 Átmenő vándorok vagyunk,
 itt kell hagynunk, kis otthonunk.

 Második földi otthonunk,
 patinás ősi templomunk.
 Abban kapjuk, szolgáin át,
 lelkünk kenyerét, italát.
 Együtt vagyunk, mint nagycsalád,
 megköszönjük, Isten szavát.
 Elé tárjuk, üres kezünk,
 tudja: mi szükséges nekünk.
 Meghallgatja imádságunk,
 öröme: ha Vele járunk.

 Legszebb, harmadik otthonunk,
 abba vár minket, hű Urunk!
 Most még ugyan, láthatatlan,
 ám valós: szebb változatban!
 De az, már nem időleges,
 hanem örök, tökéletes.
 Szépsége: mindent felülmúl,
 azt kapjuk ingyen, otthonul.
 Atyánk, asztalt terít nekünk,
 s mint gyermekek, Vele leszünk.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. V. 30.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 11. - 19:20:28
Élet a magas házban


 Negyven család egybezártan
 él, ebben a lépcsőházban.
 Kicsik, nagyok, fiatalok,
 munkások és nyugdíjasok.
 Városunknak polgárai,
 hazánk szorgos munkásai.
 Világiak, hitben járók,
 szebb tavaszra, nyárra várók.
 Liftben, utcán, találkozunk,
 szebb jövőről álmodozunk.
 Múló idő, száll felettünk,
 többen meg is öregedtünk.
 Fehérhajú bácsik, nénik,
 diákok és cuclis bébik.
 Négy - négy család, minden szinten,
 így lát minket, a jó Isten.
 Mi is, huszonnyolc éve már,
 nézünk ki, szobánk ablakán.
 Egy nap pedig elmenőben,
 kikötünk a temetőben.
 Ott porlad el, lelki ruhánk,
 s feledésköd, borul reánk.

 Pecznyík Pál
 nyugdíjas
 2015. V. hó.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 13. - 02:18:26
Mély szakadék, két hon között!
 /Lukács. 16, 19 - 31. /

 Sok ország és sokféle nép, tölti be a lakott földet,
 némely, túlélésért harcol, más meg hódításra törtet.
 Egyik honból a másikba, ma már könnyen eljuthatunk,
 földön, vízen, levegőben, kedvünk szerint, utazhatunk.
 Szomszédnépek közel vannak, mások, túl az óceánon,
 legtöbb néphez, útlevéllel léphetünk át, a határon.
 Ősi Bolygónk sok szép tája, gyönyörű és elérhető,
 Isten tette lehetővé, ki mindenütt jelen levő!
 Urunk értésünkre adta: megsemmisül ez a világ,
 mert a bűnös emberiség, fára verte, drága Fiát!
 Már előre ismertette, lakott földünk minden népét,
 van egy láthatatlan Világ, de arról nincs fotó, térkép.
 Sok Bibliakutató ma, azt kutatja bölcsen, bután.
 pedig minden szem meglátja, de csak földi léte után!
 Láthatatlan szebb világban, már csak két ország létezik,
 lelkünk annak lesz polgára, amelyikbe megérkezik.
 Név szerint ez a két ország, örök fény, örök éj hona,
 de egyikből a másikba, nem juthat el senki, soha!
 Mert nagy mély szakadék tátong, a fény és éj, hona között,
 lehetetlen az átjutás, nincs híd, a szakadék fölött!
 Döntésre szólít fel minket, értünk áldozó hű Urunk,
 halál előtt válasszuk meg, melyik lesz örök otthonunk!
 Gazdag és a koldus Lázár, egynek már itt lakója volt,
 Lázárnak morzsa sem jutott, gazdag: lakmározva dalolt.
 Koldus Lázár most boldogan, pihen Ábrahám kebelén,
 a gazdag meg lángtengerben, szomjat oltó, csepp vizet kér.
 E megrázó történetet, tanulságul adta, Urunk,
 éj honából,fény honába, csak halál előtt, juthatunk!
 Jaj, ha lejár a kegyelem, váratlan jöhet a halál,
 s többé nem lesz lehetőség, éjből - fénybe átlépni már!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. VI. 8.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 13. - 02:37:58
Jöjjetek hát!

 Szebb hazámba vágyom én,
 ott nincs hulló falevél,
 orkánok, sem záporok,
 talp alatt hó, nem ropog.
 Nincs korház, sem betegek,
 egy ember sem kesereg.
 Nincsen börtön, sem rabok,
 csak bűntelen szabadok.
 Bánatot, sem ismerünk,
 mosolyog ránk, Istenünk.
 Óra sem kell, nincs idő,
 sem Nap, reggel felkelő.
 Nincsen gyász, mert nincs halál,
 minden, dicső fényben áll.
 Nincsen pénz, sem üzletek,
 áru nem kell senkinek,
 Egy öltönyünk lesz csupán,
 nem vágyódunk több után.
 Csodás lesz új otthonunk,
 melyet készít hű Urunk!
 Éhséget nem ismerünk,
 bőven ellát, Istenünk!
 Földünk: egykor majd megég,
 örök honunk lesz az Ég.
 Jöjjetek hát emberek,
 Jézus várja lelketek!
 Ki a hívást, elhiszi,
 lelkét: Jézus felviszi,
 földi létből, mennybe át,
 s hallja, szentek kar - dalát.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. VI. 6.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 14. - 02:30:46

     JAJ NEKÜNK, HA NEM MONDJUK EL !

 Jaj nekünk, ha nem mondjuk el, hogy találkoztunk a Szent Istennel
 Talán bűnben, gonoszságban, önző szeretetlen, tékozló lustaságban
 Nemtörődöm, érzéketlen, lelketlen, kegyetlen vad ártó, indulatban,
 Úgy, ahogy lenni tud az ember Isten nélkül: gyűlöletben, haragban.

 Jaj nekünk, ha nem mondjuk el, hogy Isten lehajolt hozzánk és fölemelt
 Bajban, betegségben, szenvedésben, mert - bűnös utunk ítéletet követelt.
 S újra meg újra megkönyörült rajtunk, hogy kegyelmét megmutassa rajtunk.
 De azért, hogy megismerve szent erejét, hatalmát, életünket neki adjuk át.

 Mert aki szent erejét, kegyelmét, hatalmát, szentségét örömmel tapasztalja,
 Az régi életében, önzésben, bűnben, gonoszságban többé nem maradhat.
 Mert akik egyszer megvilágosodtak, elnyerve Isten Szent mennyei ajándékát,
 Azoknak új utakon kell járniuk, megtérve, elhagyva régi élet bűnös rabságát.

 Jaj nekünk, ha életünk nem mondja el, hogy találkozott a Szent Istennel,
 Jaj, ha csak szavakban merül ki bizonyságunk, de az Úr Jézus nyomában nem járunk.
 Pedig, csak hozzá térve, vele élve, szent erőit imádságban elkérve mehetünk előre
 Szent örömben, vele való, élő közösségben, hűségben, jóságban, újjászült igazságban.

 Mert a róla való bizonyság csendes, tiszta, - nem mutatott, hirdetett, - mégis észrevett.
 Mert ahol Isten Lelke szabadságot teremt, ott a béke, derű, minden örömöt megteremt.
 Ahol Isten szeretete mozgat embereket, ott másokat is elér a hű, szent, isteni szeretet.
 Csak kérni kell, hogy ki ne hűljön, el ne lankadjon, hanem sok szíven, életen áthaladjon.

 Mert Isten Szent Szeretete új életet ad, ha nem alszunk el a kegyelem oltalma alatt.
 Mert az ős gonosz ellenség folyton támad, hogy visszahúzzon, Istentől elszakítson.
 Hogy ne lobogjon a Lélek bennünk, közöttünk, általunk, s gonosz martalékává váljunk.
 Kapaszkodjunk hát bele Isten szent kegyelmébe, nehogy elvesszen életünk szentsége !

 Mert, ha Istent elveszítjük, mert nem kérjük, hívjuk, keressük, s követjük,
 Akkor, mint hűtlen, képmutató, a kegyelmet csak magunknak megtartó,
 Az ismeret kulcsát mások elől elzáró, lelki s testi ételt tőlük megfosztó
 Hűtlen emberekké válunk, kik éhezők, nélkülözők szenvedését hiába látjuk.

 Mert nem havonta egyszer kéne levest adni annak, aki éhezik,
 Míg nagy házunkat, csillogó autóinkat tovább bővítik, fényezik,
 Hanem négy autóból kettőt oda kéne adni, hogy lehessen mindennap levest adni.
 Keresztelő mondta : kinek van kettő, adjon annak, akinek nincs, s övé lesz a mennyei kincs.

Balassa Jenő

 2015 január 24.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 14. - 02:40:41
Isten üzenete!

 Isten üzenete, sokszor,
 nem népszerű üzenet,
 nem élhet a bűnben tovább,
 aki abban született.
 Bűnnel terhelt lélek soha,
 nem láthatja menny honát,
 boldog ember, kinek bűnét,
 az Úr Jézus vette át!
 Isten szava, csak azoknak
 népszerűtlen üzenet,
 akik világ szerint élnek,
 s védik: ó emberüket.
 Azt gondolják: nincs jobb annál,
 amit képzel emberész,
 romlott szívük Istennel is,
 büszkén szembeszállni kész.
 Ha a bűnt gyűlölő Isten,
 kedvük szerint nem üzen,
 mivel látja, hamis módon
 működik ma, sok üzem,
 népszerűtlen üzenetét,
 addig fogjuk hallani,
 amíg mi nem leszünk készek,
 bűnbánatot tartani!
 Akkor válik népszerűvé,
 népszerűtlen üzenet,
 ha betölti szíveinket,
 mennyből való szeretet.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. VI. 8.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 16. - 01:49:41
Isten akarata!

 Engedelmes, szófogadó
 embert akar látni, Isten,
 tökéletes alkotását,
 magán viseli itt minden.
 Engedetlenségünk miatt,
 támaszt néha vihart, Urunk,
 mert nem hozzá menekülünk,
 hanem színe elől futunk.
 Így cselekszik, ha nem elég,
 csendes figyelmeztetése,
 mert igen fájdalmas neki,
 egy - egy lélek elvesztése!
 Mindig szeretetből teszi,
 ha fenyítve próbál minket,
 tőle: földi szórakozás,
 el ne vonja, szíveinket.
 Bárhogy dühöng a létvihar,
 Jézus szavára: csendesül,
 lélek - hajónk nem süllyed el,
 ha a kormánynál, Jézus ül!
 Vele bátran hajózhatunk,
 és ha túlsó partra érünk,
 ámulatba ejtő csodás
 fogadásban, lesz a részünk.
 A ránk váró béke, öröm,
 földi kínt, bajt, elfeledtet,
 ott élünk majd, hova vágytunk,
 dicsőséges Atyánk mellett.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. VI. 11.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 16. - 02:03:08
Hiányunk van!

 Hiányunk van, mert szívünkből,
 hiányzik az alázat.
 Különbbé tesz a másiknál,
 hírnév, erő, ruházat.

 Jómódúak: kevély szemmel
 néznek le, a szegényre,
 eszükbe sem jut az nekik,
 lesz - e szerény ebédje.

 Nagy vagyonnal rendelkező,
 vígan dúskál a jóban,
 de ott belül, sír a lelke,
 s ő a koldus, valóban.

 Olyan gazdag, senki sem volt,
 mint Jézus, hű Mesterünk,
 mennyben hagyta gazdagságát,
 és osztozott, mivelünk!

 Ő leült a koldus mellé,
 kit a kevély, lenézett,
 s az üdvösség ajándéka,
 kegyelemből, övé lett!

 Áldott Urunk, megszánt minket,
 nem nézett el felettünk,
 a ránk szabott ítéletet,
 elszenvedte, helyettünk!

 Az új honban, együtt élünk,
 kegyelmet nyert egyének,
 abba: soha be nem jutnak,
 se büszkék, se kevélyek.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2015. VI. 10.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 16. - 18:41:46
Ember lelke Isten része!

 Első emberpár boldogan
 látta Istent, élt mellette,
 és mint mennyben az angyalok,
 Alkotóját, úgy szerette.
 Ám a Sátán, láthatóan,
 már ott volt az édenkertben,
 ravasz módon kételkedést
 támasztott, Istennel szemben.
 Ember lelke elvesztette,
 a fényt, a világosságot,
 Istent, nem láthatta többé,
 s öröm: félelemre váltott.
 Ember lelke, Isten része,
 Isten nélkül, nem tud élni,
 láthatatlan Isten helyett,
 látható isten kell néki.
 És azóta, lakott földünk,
 bálvány istennel van tele,
 mert az ember azt gondolja,
 Isten, nem törődik vele!
 Alkotóddal perlő ember,
 csak nézz fel a Golgotára,
 téged szerető Atyádnak,
 érted vérző, Szent Fiára!
 Megmenthesse drága lelked,
 érted szenved kereszthalált,
 boldog vagy, ha érted égő
 lángszerelme, szíven talált!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. VI. 11.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 17. - 19:41:55
Egy nép, egy nyelv!

 Bábel előtt, egy nép volt csak,
 és az, egy nyelvet beszélt,
 de Istennel szembeszegült,
 így egysége, véget ért.
 Bábel után szétszóródott,
 Föld négy égtája felé,
 nyelvét Isten megkavarta,
 s nép haragja, szállt felé.
 Egymásután jöttek létre,
 földszínén a nemzetek,
 nagyobb birtok után vágyva,
 ma is szólnak fegyverek.
 Versenyeznek, ki erősebb,
 kié legyen a babér,
 nemzet támad, nemzet ellen,
 és hull a könny, hull a vér.
 De mit ér a honszerelem,
 ha az, rövid életű?
 Olyan hamar elhervad az,
 mint szikkadt mezőn a fű.
 Inkább lelkünkkel törődjünk,
 mert az, örökkévaló!
 Odaát: csak két ország vár,
 bár most még, nem látható.
 Egyik ország fényben ragyog,
 Másik: örök éj hona,
 Az egyikben Isten lakik,
 másikban, nem lesz soha!
 Hazafias lelkülettel,
 dicsekednek emberek,
 ám ha itt hagyják a földet,
 vétkük: lelkük bánja meg.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. VI. 6.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 18. - 18:37:24
Atyám vár rám!

 Sírva jöttem a világba,
 gyengén: múló testi házba.
 E Föld: számomra idegen,
 zarándok vagyok idelenn.
 E világ zord fejedelme,
 belerontott, életembe.
 Hamis, amit nyújtani kész,
 csak délibáb, semmibe vész.
 Aranyból lehet a telkem,
 mit ér az, ha üres lelkem!
 Itt a földön, a mi érték,
 felülmúlja, égi mérték.
 Mit szemünk lát, mind múlandó.
 itt hagyja azt, a halandó.
 Sátán pórázon tart engem,
 ne nyerjen üdvöt a lelkem!
 Hagyja, vallásosan éljek,
 csak a mennybe, sose érjek.
 Tegyek jót, de ne egészen,
 hogy kárhozat, legyen részem.

 Hű Megváltóm, Te látsz engem
 vergődni, a bűntengerben.
 Hála, Te nem hagytál árván,
 tudod: Atyád, mennyben vár rám!
 Ott van igazi otthonom,
 s ha itt hagyom földi porom,
 angyalok közt, lesz a helyem,
 ott a sírást, nem ismerem.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2015. VI. 10.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 20. - 10:10:27

     Aki értünk résre állt!

 Urunk: sok bánatot, okoztunk mi néked,
 bűnös életünkkel, bosszantottunk téged.
 Ha Te, jobbra küldtél, büszkén balra mentünk,
 testünk fontosabb volt, mint ajándék lelkünk.
 Rabszolga igában láttad, szíveinket,
 sötét Egyiptomból, kiemeltél minket.
 Veres tenger vizét, kettéválasztottad,
 és száraz medren át, népedet kihoztad!
 Nagy hálával telt meg, népednek élete,
 túlsó parton zengett, dicsérő éneke.
 Örömének hamar, vádolásra váltott,
 szomjúság gyötörte, ivóvízre vágyott.
 Bálványszobrot öntött, mivel Mózes késett,
 az Atya helyébe, aranyborjú lépett.
 Isten szomorúan nézte, népe vétkét,
 így elhatározta, törli romlott népét!
 Mózes közbelépett, népe védelmében,
 én se éljek tovább, ha eltörlöd népem!
 Lám Isten haragja, irgalomra váltott,
 nem törölte népét Mózesért, az áldott!

 Megváltó Urunk is, értünk a résre állt,
 hogy el ne kárhozzunk, Ő vállalt kínhalált!
 Aki áldozatát, hittel elfogadja,
 könnyes bűnbánattal, bűneit megvallja,
 akkor már e földön, új emberként járhat,
 s alkotója elé, fény - ruhában állhat.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. VI. 8.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: szati62 - 2015. Június 20. - 10:29:05
Túrmezei Erzsébet
A VÉGIGCSÓKOLT BIBLIA

Sok porosodó, drága Biblia,
ha kinyitását mindhiába várja,
lenne nagyörömest
távoli vak testvérünk Bibliája.

Elveszítette mindkét karját,
rászakadt a vakság éjjele.
De felragyogott néki Krisztus,
és az élete fénnyel lett tele.

Szomjazott az Ige kristályvizére.
Hogyan is olvashatna Bibliát?
Keze sincsen, hogy betűit tapintsa,
és nem betűzheti, mint aki lát!

Mégis Bibliát olvas!
Előtte vakírásos Bibliája.
Nyelvével tapintja ki betűit,
s lelke az Ige mélységeit járja.

Így csókolta elölről-végig többször
Isten szent könyvét. Az az élete,
vigasztalása, kincse, békessége!
S Bibliája sokunk ítélete.

Éhezzük-e, ahogy ő éhezi,
és látó szemünk tapad-e úgy rája?
Nem vádol-e bennünket távoli
testvérünk végigcsókolt Bibliája?!

Túrmezei Erzsébet
A WITTENBERGI OLTÁRKÉP ELŐTT

Turisták belépnek, kimennek…
Századok belépnek, kimennek...
Szép ősi templom, wittembergi.
Új meg új gyülekezet zengi
dicséretét az Úristenek.

Messziről jött magyar zarándok,
áhitattal én is megállok.
Kőbe, színekbe dermedt zsoltárt,
gót íveket és szárnyasoltárt
csendesen, sorra megcsodálok.

Szószéken áll a reformátor,
s valamit számonkér a mától
Gyülekezete vele szemben
szavát issza, figyeli csendben.
Tartása, arca nyugodt, bátor.

Középen általszegezetten
Krisztus a megváltó kereszten.
Luthernek Biblián a balja,
és jobbkeze, kinyújtott karja
Krisztusra mutat ihletetten.

Fénylik, ragyog a szárnyasoltár.
Ez vagy, Luther Márton! Ez voltál!
Ha így festett le jóbarátod,
így ismert, így hallott, így látott.
Krisztust hirdetted. Róla szóltál.

Századok belépnek, kimennek.
Múlt ad helyet ifjú jelennek.
Forrongó újban, mindig másban,
ezer meg ezer változásban
te megmaradsz mindig ilyennek.

Századok belépnek, kimennek,
te megmaradsz mindig ilyennek,
ugyanannak és soha másnak,
örök Krisztusra-mutatásnak.
Hirdeted jövőnek, jelennek,

mának holnapnak... jöhet más kor…
néha korszerűtlennek látszol
ezzel az örök mozdulattal.
De minket más ma sem vigasztal.
Te így vagy ma is - reformátor.
Túrmezei Erzsébet

AZ A HÁROM ÉV...

Elmúlt. Hirtelen, mint a többi mind.
Alig jött, és tovasuhant megint.
Év lett volna? Vagy tűnő pillanat?
Mennyi mindenre nem telt, nem maradt.
Rá se értek virággá fesleni
lelkem bimbóban alvó tervei.
Régi adósságok roskasztanak,
mert olyan rövid volt a perc, a nap.
De mélyen egy felismerés sikolt:
Mesterednek csak három éve volt!

És elég volt, és mégse volt kevés.
Tengernyi kín fogadta, szenvedés.
Az elveszett világ váltságra várt.
Milliók hordtak görnyesztő igát.
S ő rövid három földi év után
azt mondhatta: „Elvégeztem, Atyám!“
Abból a három évből lett nekem
szabadulásom, békém, életem,
s aki él, azóta abból él.
Századok tűnnek, mint hulló levél...
De megoldás örökre az marad,
mit Ő elvégzett három év alatt.

Míg három évnek titkát vallatom,
s tűnő évek zenéjét hallgatom,
új évem imádkozva, csendesen
abba az isteni kézbe teszem,
mint valamikor rég egy kisgyerek
az ezreknek elég öt kenyeret
fenn a hegyen kezébe tette le.
S boldog csoda történik vele:
pillanata nem pillanatot ér!
Lesz belőle áldott csodakenyér!
Minden perce, morzsája viszi szét
három év erejének jóízét.
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: szati62 - 2015. Június 20. - 10:41:25
Túrmezei Erzsébet:

1.   
o   A harmadik
Valamit kérnek tőled.
Megtenni nem kötelesség.
Mást mond a jog,
mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja: Nézd,
tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.
Messzire mentél.
Fáradt vagy. Léptél százat.
Valakiért mégegyet kellene.
De tested, véred lázad.
Majd máskor! - nyugtat meg az ész.
És a jog józanságra int.
De egy szelíd hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.
Valakin segíthetnél.
Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg.
Tán összetörte a szíved.
Az ész is azt súgja: Minek?
De Krisztus nyomorog benne.
És a szelíd hang halkan újra kérlel:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet! Ó, ha a harmadik
egyszer első lehetne,
és diktálhatna, vonhatna, vihetne!
Lehet, elégnél hamar.
Valóban esztelenség volna.
De a szíved békességről dalolna,
s míg elveszítenéd,
bizony megtalálnád az életet!
Bízd rá magad arra a harmadikra!
Mert az a szeretet.



Garai Gábor: Jókedvet adj

Jókedvet adj, és semmi mást Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc, vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek bárhol, bárkivel,
ha jókedvembõl, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdõdõ s folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan -
ahhoz is csak jó kedvet adj, Uram.
 


Berindea-né Széll Éva


Dicséret

K ívánlak állandóan dicsérni,
Ö römmel Uram néked énekelni,
S zövetségedet megköszöni,
Ö rök Szentséged előtt leborulni.
N aponta téged imával megkereslek,
E lkészítem fehér ruhám, melyet felveszek,
T emplomodba így én is belépek.
 


Óh, Istenem keresel engem

Óh. Istenem keresel engem,
Minden gondolatom ismered,
Mikor sétálok, alszom, Te velem vagy,
Te vagy a teremtője a napomnak.


Látod éjszakám, nappalom,
Távolból észreveszed célom.
Örökkévaló szeretettel ostromolsz,
Tudom, hogy mindig Te velem vagy.


Habár lelked fölöttem van.
Menekülnék fényed elől.
Nincs hely a földön, ahol elrejtőzhetnék;
Ragyogó számodra a sötétség.


Óh, Istenem keresel engem.
Ismered a múltam és jövőm,
Mikor alszom, sétálok Te velem vagy
Örökké való szereteteddel
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Június 20. - 10:47:50
Szati62 köszönjük a szép és tartalmas verseket!
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: szati62 - 2015. Június 20. - 11:17:17
Nagy ,nagy Szeretettel,bár még elég nehezen igazodom ki a honlapomon.
Áldjon az Úr Jézus.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 21. - 14:50:50
Világ barátsága!

 Rettenetes látvány, mi megy a világban,
 sokan havert látnak, Isten szent Fiában!
 Elvárják, hogy Jézus, tegyen a kedvükre,
 adja áldásait, feslett életükre.
 Világ és álszentség, szépen összeférnek,
 fájdalmára Isten, szerető szívének.
 Lelki szomjúság van, amerre csak járunk,
 élő vízre szomjaz, bűnterhes világunk!
 Bűnös emberiség, zörgeti rabláncát,
 teste: vígan ropja, bálestéken táncát.
 Kívül, vígad a test, belül sír a lélek,
 ma már összecsendül a dal, és az ének.
 Két tábor fiai, összeölelkeznek,
 világ széles útján, mennybe igyekeznek.
 De meg is érkeznek? Vajon ki hisz benne,
 mennybe nem juthat el, világ bűne, szennye!
 Csak rövid és véges, világ barátsága,
 kérdés: mennybe jut - e, álszent imádsága.
 Istenünk irgalmazz, bűnt pártoló népnek,
 bűnnel kacérkodók: új földre, nem érnek!
 Csak aki végképpen szakít, a világgal,
 s találkozni kíván, Isten szent Fiával,
 bűneit megbánva, Őrá bízza magát,
 üdvözül: s meglátja, lelke dicső honát!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. VI. hó.    
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: szati62 - 2015. Június 22. - 11:00:45
TALÁN BÁNAT SOK JUTOTT...

Talán bánat sok jutott ki néked,
vérzik tán sok sebből a szíved,
hidd el, van minden sebedre balzsam,
hogyha hittel Jézushoz viszed.

Gondolj rá, hogy minden földi próba
annak hordja ékes bélyegét, 
Aki minden szenvedést kipróbált,
odahagyva égi lakhelyét,

Egy kereszt sem oly nehéz, mint az volt,
melyet Jézus érted hordozott,
melyre Őt gonosz kezek szegezték,
e kereszt üdvösséget hozott.

Bízd hát magad Rá, Ő nem hagy el,
akármi támad, gondot visel.
Eltörli bűnöd és megbocsát, 
a mennyben ád majd koronát
angolból ford.: Somogyi Géza


Így szól az Isten:

Annyiszor akartam már beszélni veled,
de nem hagytál időt nekem.
Annyiszor akartam már mondani neked:
"Itt vagyok számodra!"
De Te féltél,
Annyiszor akartam már mondani neked:
"Ne félj, mert én veled vagyok!"
De Te nem hittél nekem,
Hanem távolinak és halottnak gondoltál.
Annyiszor akartam már beszélni veled,
de nem hagytál szóhoz jutni,
hiszen szabadságodban áll,
hogy eldöntsd,
meghallgatsz-e,
vagy ha akarsz, kikapcsolsz.
Ha kész vagy arra,
hogy meghallgass,
akkor azt szeretném mondani Neked:
"Örök szeretettel szeretlek Téged."
Akár elfordulsz tőlem, akár odafordulsz
hozzám:
Szeretlek Téged!
Szeretlek Téged, mert élsz.
Szeretlek, mert ember vagy.
Szeretlek, mert fejlődsz.
Szeretlek, mert hozzá tartozol a Földhöz.
Szeretlek, mert hely és idő keretei között,
adott helyen és adott időben
kell megvalósítanod magad.
Szeretlek, mert nem élhetsz
remény és hit nélkül.
Örök szeretettel szeretlek.
Rám bízhatod magad.
Van időm számodra.
Bármikor, bárhol, bármilyen gyakran,
Éjjel vagy nappal,
gyere hozzám, ülj le,
nem kell semmit elmondanod.
Látlak.
Ha akarod, beszélhetsz.
Beszélj, kiálts, átkozódj, imádkozz,
imádj, fuss el, gyere újra,
örök szeretettel szeretlek.
Mielőtt a világra jöttél volna,
irántad való szeretetem már működött.
Szeretlek.
Azért maradsz fenn, mert szeretlek.
Nem fogsz meghalni.
Nem semmisítelek meg,
mert szeretlek.
Bármit teszel, veled megyek.
Amint az anya akkor sem hagyja el
gyermekét,
ha az valami rosszat tesz,
Így nem hagytalak el semmilyen esetben sem,
mert szeretlek.
Engedd magad szeretni!
Nyílj meg, engedd, hogy szerethesselek!
Engedd, hogy szerethessenek a dombok,
amelyeket látsz.
Engedd, hogy szerethessenek a hegyek,
engedd, hogy szerethessen a virágzó rét,
és engedd, hogy szerethessen a forrásvíz.
Engedd, hogy szerethessenek az emberek,
akik rád mosolyognak,
engedd, hogy szerethessenek az emberek,
akikkel együtt vagy.
Engedd magadat szeretni!
Engedd, hogy szerethessen a Föld,
és engedd, hogy szerethessenek a csillagok.
Örök szeretettel szerettelek Téged,
embernek fia, ismerem történetedet,
semmi sincs rejtve előlem.
Várom, hogy igent mondj rám.
Nem szeretnélek kényszeríteni.
Időről  időre áthaladok az úton, ahol jársz,
nem félek, reménnyel telve várok,
hitedre, irántam való bizalmadra.
Semmi részem nincs abban,
ha Te félsz tőlem,
de én, a Te Istened
mindent megteszek azért,
hogy elnyerjem bizalmadat.
ÁMEN

(Martin Gutl)


(http://s28.postimg.org/3ql451hop/image.jpg) (http://postimg.org/image/3ql451hop/)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Június 22. - 23:34:42
TALÁN BÁNAT SOK JUTOTT...

Talán bánat sok jutott ki néked,
vérzik tán sok sebből a szíved,
hidd el, van minden sebedre balzsam,
hogyha hittel Jézushoz viszed.

Gondolj rá, hogy minden földi próba
annak hordja ékes bélyegét,
Aki minden szenvedést kipróbált,
odahagyva égi lakhelyét,

Egy kereszt sem oly nehéz, mint az volt,
melyet Jézus érted hordozott,
melyre Őt gonosz kezek szegezték,
e kereszt üdvösséget hozott.

Bízd hát magad Rá, Ő nem hagy el,
akármi támad, gondot visel.
Eltörli bűnöd és megbocsát,
a mennyben ád majd koronát
angolból ford.: Somogyi Géza


 O0 Köszönöm.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: szati62 - 2015. Június 23. - 09:21:22


(http://s27.postimg.org/90kw66vrz/fondo_Gris.jpg) (http://postimg.org/image/90kw66vrz/)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: szati62 - 2015. Június 23. - 09:47:34
Ne akarj kereszteden könnyíteni!
•   Krisztus-keresztje
Ne akarj kereszteden könnyíteni!
 
Kemény a harc, nehéz a kereszt terhe.
Nem bírom már!- sóhajtod csüggedezve.
De tarts ki! Egyszer meglátod, megérted,
hogy a keresztre miért volt szükséged.
Vándor roskad le az útszél kövére.
Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne!
De nem megy tovább! Hogyan érje el,
ha olyan nehéz terheket cipel?
 
Amikor indult, erős volt és boldog.
Azóta annyi minden összeomlott.
Magára maradt. Szép napoknak vége.
Keserves, árva lesz az öregsége.
Szívében ott a kérdés szüntelen:
Miért lett ilyen az út, én Istenem?!
Ahogy így töpreng, kicsordul a könnye,
és leperdül az útszéli göröngyre.
 
Aztán elcsendesedik. Lehet-e
ilyen csüggedt, ha Isten gyermeke?
Magasba emeli tekintetét.
Ott majd megérti, amit itt nem ért.
Fogja botját, és indul vánszorogva.
Mintha a domboldalon kunyhó volna!
Odaér. Bemegy. Fáradtan lefekszik.
Elég már a vándorlásból estig.
Soká eltöpreng még bajon, hiányon,
míg végre lassan elnyomja az álom.
 
S magát álmában is vándornak látja,
Útban a távol mennyei hazába.
A mennyei város ragyog feléje.
Oda igyekszik; siet, hogy elérje.
Kezében vándorbot, vállán keresztje.
Vállára azt maga Isten helyezte.
Siet örömmel. Föl! Előre! Föl!
A messzi cél, mint csillag, tündököl.
 
Hőség tikkasztja. Keresztje teher.
Útközben néha pihennie kell.
Kedves ház kínál pihenést neki.
Súlyos keresztjét ott leteheti.
S ahogy tovább indulna, mit vesz észre?
Tekintete ráesik egy fűrészre.
"Olyan súlyos keresztet cipelek.
Jobb lesz, ha belőle lefűrészelek"
- mondja magában.
"De jó, hogy megtettem!
Sokkal könnyebb!" - sóhajt elégedetten.
 
Siet tovább. Mindjárt elfogy az út,
s eléri a ragyogó gyöngykaput.
Ó, már csak egy patak választja el!
Jön-megy a partján, hídra mégse lel.
De hirtelen eszébe jut keresztje:
 
 
A túlsó partra az most híd lehetne.
Jaj, nem ér át. hiába próbálgatja:
hiányzik a lefűrészelt darabja.
"Mit tettem!" - kiált kétségbeesetten,
mert keresztemet nehéznek találtam!"
S ott áll a parton keserű önvádban.
 
Azután új vándort lát közeledni,
s mert keresztjéből nem hiányzik semmi,
mint hídon, boldogan indulhat rajta,
hogy átjuthasson békén a túlsó partra.
 
"Rálépek én is" Reménykedni kezd:
az ismeretlen, idegen kereszt
hogyha átsegíti. Rálép, de reccsen
lába alatt. "Jaj, Istenem, elvesztem!
Uram, segíts!" Így sikolt, és felébred.
Még a földön van. Előtte az élet.
Csak álom volt a kín, a döbbenet.
 
"Megváltó Uram, köszönöm Neked!
Keresztemet Te adtad, ó, ne engedd,
hogy egy darabot is lefűrészeljek!
Amilyennek adtad, olyan legyen!
Te vezetsz át a szenvedéseken.
A Te kereszted szerzett üdvösséget,
de mivel az enyémet is kimérted,
Te adj erőt és kegyelmet nekem,
hordozni mindhalálig csendesen!"

(Fordította: Túrmezei Erzsébet)


Csanád:Hálaima
Köszönöm, Uram,
a végtelenbe nyíló hajnalokat,
melyek Hozzád és az emberekhez vezetnek.
Köszönöm a fényeket és a színeket,
mert általuk Rád ismerek a világban.
Köszönöm az ízeket és az illatokat,
a paprikás krumplit és a búzakenyeret.
Köszönöm, hogy nekünk ajándékoztad a földet,
a virágokat és az állatokat,
ők a természet mosolya és szüntelen figyelme,
elkísérnek magányos útjainkra.
Hála az emberekért,
a szomorú arcú testvérekért,
a jókedvűekért és azokért is,
kik nem is tudják, hogy őket is szeretem.
Hála mindenkiért!
Hála Fiadért, Elsőszülött Testvérünkért,
Jézus Krisztusért,
aki elhozta és szívünkbe írta az örömöt
és a boldog nyugtalanságot,
aki azt akarja, hogy megosszuk másokkal is
boldogságunkat
a szeretet közösségében!
Hála a hazáért,
hála az egyházért!
Köszönök, Istenem, mindent,
ami Tőled jön, mert ez a minden:
az irgalom, a szeretet és az élet.
Köszönöm a tengert, a levegőt, a sírást,
a gyötrődést, mely még jobban Hozzád kapcsol,
köszönöm a ritmust és a dallamot,
hogy táncolhatunk és énekelhetünk.
Hálát adok a jelekért és a hangokért,
melyek irányítják hétköznapjainkat,
és Hangodért,
hogy válaszolsz és megvigasztalsz,
hála munkámért és küldetésemért,
figyelmedért
és végtelen türelmedért,
hogy vársz reám és örökké szeretsz.
Ámen.






(http://s16.postimg.org/wzrlwvgi9/image.jpg) (http://postimg.org/image/wzrlwvgi9/)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Június 23. - 12:57:41
Ámen.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2015. Június 23. - 15:15:08
ISTEN KÖZELSÉGE

Egy Valaki kísér téged,
Bárhol leszel.
Vezérel tekintetével,
Soha nem feled el.

Egy Valaki ismeri minden vágyad,
Minden fájdalmadat.
Számon tartja minden könnyed,
Ismeri magányodat.

Egy Valaki segít hordozni
Minden terhedet,
Átölel szeretetével

Ott van mindig veled.
Őreá bízhatod bátran
Minden ínséged,
Hiszen Ő már legyőzött
Halált, sötétséget.

Őhozzá sose viszed hiába
Fájdalmadat!
Mindig van számodra áldása,
Mindig veled marad.

Kathe Walter ~Túrmezei Erzsébet fordítása
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2015. Június 23. - 15:17:39
[valasz author=szati62 link=topic=329.msg65554#msg65554 date=1435045654]

[/valasz]

Ámen!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 23. - 16:50:45
Van egy sötét ország!

 Van egy sötét ország, Jézus beszélt róla,
 abban: nem kel a Nap, s nem tér nyugovóra.
 Éltető fényforrás, abban soha nem lesz,
 aki odakerül, nem juthat Istenhez!
 Istentől távol lesz, démonok országa,
 önvádló tűzben ég, mindnek az orcája.
 Abba jut a sátán minden követője,
 okkult, titkos bűnök minden cselekvője.
 Aki önző módon, csak a testnek élt itt,
 s új életnél jobban, kedvelte a régit.
 Jézus, hívó szavát, komolyan nem vette,
 évek: évtizedek, így múltak felette.
 Lelkiismerete szavát, elfojtotta,
 s Alkotója felé, hátát fordította.
 Sötétség országa, számára mese volt,
 nincs ördög: fejében e két szó, zakatolt.
 Jaj, ha már késő lesz, kiábrándulása,
 s vár rá a sötétség, örök állomása.
 Visszafordulásra, nem lesz lehetőség,
 vár rá a gyötrelmes, a kínos sötétség.

 E sötét országról, Jézus beszél velünk,
 jó ha mi szavára, hűséggel figyelünk.
 Az nem embereknek, démonoknak készül,
 az Istent tagadó mégis, abba szédül.
 Mérhetetlen szebb hon, készül az embernek,
 ha nem fordít hátat, büszkén az Istennek!
 Megváltott lelkünket, a fény hona várja,
 hálás szívvel már itt, emlékezünk rája.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. VI. 12.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: szati62 - 2015. Június 24. - 10:45:34

(http://s21.postimg.org/l39e73csj/kerszt_ny_versek.jpg) (http://postimg.org/image/l39e73csj/)

DICSÉRET
(Bódás János)
Meghódolok Uram előtted.
Hatalmad látom, ismerem.
Neked köszönhetem, hogy lettem:
Te vagy teremtő Istenem.
 
Neked köszönhetem hogy élek,
s ezer halálos buktatón
nem vesztem el, – hiszen Te voltál
megtartóm és oltalmazóm.
S mert az ördög zsákmánya lettem,
és veszni tért az életem,
– hogy megszerezd, – a véred árán
megváltóm is lettél nekem.
Áldásodat meg nem becsültem,
eltaszítottam kezedet,
Te türelmesen csak megáldasz,
mert jóság vagy és szeretet.
Vigasztalás az is, ha méltán
meg-megdorgálsz, s ha néha versz,
mert bíztat a hit: gyermekednek
tekintesz, s mint Atyám, nevelsz.
S ha majd az életem kialszik,
nem zár pokol, se sírhalom.
Tenálad vár az üdv, az élet,
mert Irgalom vagy, Irgalom.
 

Antoine de Saint-Exupery
 
 
 
 
 
Fohász
 
Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.
Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!
Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Babits Mihály
Zsoltár gyermekhangra


Az Úristen őriz engem
mert az Ő zászlóját zengem.

Ő az Áldás, Ő a béke
nem a harcok istensége.

Ő nem az a vészes Isten:
az a véres Isten nincsen.

Kard ha csörren vér ha csobban,
csak az ember vétkes abban.

Az Úristen örök áldás,
csira, élet és virágzás.

Nagy, süket és szent nyugalma
háborúnkat meg se hallja.

Csöndes ő míg mi viharzunk
békéjét nem bántja harcunk:

Az Úristen őriz engem
mert az Ő országát zengem.

Az Ő országát, a Békét,
harcainkra süketségét.

Néha átokkal panaszlom
de Ő így szól: "Nem haragszom!"

Néha rángatom, cibálom: -
tudja, hogy csak őt kivánom.

Az is kedvesebb számára,
mint a közömbös imája.

Az Úristen őriz engem
mert az Ő zászlóját zengem.

Hogy daloljak más éneket,
mint amit Ő ajkamra tett?

Tőle, Hozzá minden átkom:
hang vagyok az Ő szájából.

Lázas hang talán magában:
kell a szent Harmóniában.

S kell, hogy az Úr áldja, védje
aki azt énekli: Béke.






ÉGI TŰZBEN, ZÚGÓ SZÉLBEN...   
                                         
Égi tűzben, zúgó szélben
Jött el egykor Isten Lelke,
Hogy a Krisztus kis seregét
A szent harcra elvezesse.
Lángra gyúltak hívő szívek
És megnyíltak bezárt ajkak, -
Fénye lobbant, öröme kélt
A győzelmi virradatnak!
 
Boldogságtól repdesett a
Tanítványok árva lelke,
A szerető Mester karja
Valamennyit átölelte...
Heteken át imádkozva,
Szent egységben várva-vártak, -
Pünkösd napján a remények
Ímé mind valóra váltak.
 
A krisztusi gondviselés
Vigasztalót adott nékik,
Hisz a válás perceitől
Fájó szívük most is vérzik...
De mit a Mester ígért:
Vigaszt, erőt, mindent nyernek,
Mert nagy hatalma van
Az isteni szeretetnek!
 

Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: szati62 - 2015. Június 24. - 11:54:16
Túrmezei Erzsébet
ÁTRAGYOG-E RAJTUNK?
Benéz a nap a templomablakon.
Átragyog a színes ruhájú,
tizenkét férfialakon.
Tarka foltokat vet a padsorokra,
s a kisfiúra édesanyja mellett.
Az nézi egy ideig álmélkodva
a szép mozaik templomablakot,
a tizenkét sugárzó alakot.
Aztán kérdez, legrosszabbkor talán.
Megkérdi: ,,Kik azok, édesanyám?’’
Tart még az igehirdetés.
Édesanyja csak arra figyel.
S a kis kérdezőt súgva, hirtelen
egyetlen szóval csendesíti el:
 

 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: szati62 - 2015. Június 25. - 08:45:24
[valasz author=Irma link=topic=329.msg65580#msg65580 date=1435065459]

[/valasz]

Egy Valaki kísér téged,
Bárhol leszel.
Vezérel tekintetével,
Soha nem feled el.
Ámen
Milyen jó,hogy az Úr gondol ránk nap mint nap vint
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: szati62 - 2015. Június 25. - 08:51:44
Somogyi Géza
TÚL E VILÁGON 
 
Túl e világon, egy áldott reggel,
Ha Üdvözítőnk majd megjelen’,
A földi küzdés örömre válik
Túl e világon, túl mindenen.
 
Túl e világon ragyog az égbolt,
Nincs viharfelhő, nincs felelem.
Vígság az élet és ott az élet,
Túl e világon, ó, végtelen.
 
Túl e világon majd viszontlátom
Sok-sok szerettem s érezhetem,
Örök hazámba’ ím igazába’
Búcsú és válás már nem leszen.
            Virgil P. Brock
            ford.: Somogyi Géza

Reményik Sándor
Kedves kertész           
Fülöp Károlynak
Kit átültettél a nagy lapályra:
- Kedves kertész - vigyázz a virágra!
Ha gyökerestől ültetted is át:
Kényes virág az átplántált virág.
És hátha mégis, mélyen föld alatt
Sok-sok hajszál-erecske itt-szakadt?...
Légy egyszemélyben mindene neki:
A délibábban - Erdély színei.
Akácillatban - fenyőfuvalom,
Mely átszánt egy szép, szabad homlokon.
A multja is légy, ne csak jelene,
A temetőbe is menj el vele...
Állj Őrhegy gyanánt a lelke felett -
Ott, rajtad kívül nem lát más hegyet.
Kolozsvár, 1928 április 17


Kövek zsoltára           
A kolozsvári evangélikus templom
centenáriumán Liedemann Márton
templom-építő lelkész emlékének
     Elhalkult, és elhalt az orgona...
De új nesz kél most a templomfalakból.
Nem halljátok? Itt körül a falakban
Dobognak a beépített kövek.
Külön dobban meg minden kicsi kő,
És mégis, mégis egy ütemre vernek,
Egy óriási templom-dobbanással.
Isten, ha akarja, a köveket
Dobogtatja meg a szívek helyett.
Kő-nehéz szívvel, dallamtalanul,
Lehajtott, fáradt fejjel figyelek.
Szeretném, ha szívem megállana,
S csak a százéves templom kövei
Dobognának tovább...
Dobognak... dobbanásuk lassan áthat,
Felmelegíti dermedt véremet,
Lassan megértem a beszédjüket:
"Mi kövek voltunk, rossz, rideg kövek,
Kemény kövek és haszontalanok,
Nehezek, otrombák, formátlanok,
Tehetetlenek, tompák, elesettek,
Mozdíthatatlanok.
Hevertünk hét országban szerteszéjjel,
Utak mentén, száraz patakmederben,
Omlásokban, elhagyott kőtörőkben.
Vad éleinkbe ütközött a nap,
Horzsoltuk az éjszaka bársonyát,
Véresre törtük vándor lábait,
Hevertünk külön-külön szerteszéjjel,
Egymásról alig tudtunk valamit,
És nem álmodtunk templomról soha.
De jött egy ember, törékeny, beteg,
A lelke égett, szíve dobogott,
Az az ember templomról álmodott.
Tudta, kövek hevernek szerteszéjjel
Tehetetlenül, haszontalanul,
Vadul, otrombán és formátlanul, -
Elindult a köveket megkeresni.
Omlásokban, elhagyott kőtörőkben,
Utak mentén, száraz patakmederben,
Barangolt hetedhétországon át,
Hol éleinkbe ütközött a nap,
Horzsoltuk az éjszaka bársonyát
S véresre törtük az ő lábait.
Az az ember keresett, s megtalált.
És azt mondta nekünk: Ti templom lesztek.
Falakká fogtok összeállani,
És visszaveritek az Ige hangját,
És visszazengitek az orgonát, -
Az imádkozó nagy nyomorúságot
S az áhítat szárnyaló énekét
Szent nyugalommal veszitek körül.
Halkan dobogni fogtok a falakban,
Külön dobban meg minden kicsi kő,
És mégis-mégis egy ütemre vertek,
Egy óriási templom-dobbanással.
Isten, ha akarja, a köveket
Dobogtatja meg a szívek helyett.
Így szólt hozzánk a templom-építő."
Így beszélnek ma hozzánk a kövek.
1929 december 1


Túrmezei Erzsébet
CSAK EGY SZÓT!     
 
„Csak szólj egy szót!“ - és Jézus szólt.
                                         Kimondta.
A szélütött szolga felült az ágyon
erre a szóra, mert ebben a szóban
erő volt, hatalom.
 
Ne sírnék sok erőtelen szavamon?
És ne hallgatnék el, hogy Ő beszéljen,
hogy bennem Ő, a Krisztus szóljon, éljen?
Elhallgatok, s könyörgök hangtalan:
Csak szólj egy szót; s meggyógyul a
                             szívem...
meggyógyul a szavam.
 
 
A kövek zsoltára egyik nagy kedvencem.
Mind.mind amit ír azok mi magunk voltunk-vagyunk.




(http://s17.postimg.org/60kzt32vf/tnhvf4.jpg) (http://postimg.org/image/60kzt32vf/)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 25. - 16:43:59
Két hon!

 Áldalak Istenem,
 két honom van nekem,
 az egyik látható,
 múlása, várható!
 A másik messze még,
 takarja azt az Ég.
 Látható hazámban,
 áldalak imámban.
 tetszésed keresem,
 ne hagyj el, sohasem!
 Csak addig tarts meg itt,
 míg Lelked megtanít,
 a rosszat kerülni,
 a jóért hevülni.
 Alvókat: kelteni,
 lelkeket menteni!
 Tenéked Istenem,
 szebb munkám, nincs nekem.
 S ha innen elmegyek,
 vágyam, hogy ott legyek,
 fényárban, hol Te élsz,
 ott nem üt, áld a kéz!
 Ott az én szebb honom,
 végleges otthonom.
 Ott örökléten át,
 viselek fényruhát,
 öröm vár végtelen,
 csodás lesz életem.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. VI. 13.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 25. - 16:47:35
Jézusi szeretet!

 Csodálatos győző fegyver,
 a jézusi szeretet,
 aki azzal rendelkezik,
 azt legyőzni nem lehet!
 Hogyha ez a mérhetetlen
 szeretet, a fegyverem,
 nyílt sisakkal győzni fogok,
 bárki jön is ellenem!
 Ha csúfolnak, vagy gúnyolnak?
 Alázattal viselem.
 Ha megbotlik és elesik,
 bántóm is: fölemelem.
 Soha nem bánt, nem üt vissza,
 ez a csodás szeretet,
 olyan mély és olyan magas,
 túlszárnyalni, nem lehet!
 E győzelmes szeretettel,
 fegyverez föl Jézusunk,
 mert e nélkül: gyáva szívvel,
 vert seregként, szétfutunk.
 Harcban edzett győztes néped,
 csatát nem veszít soha,
 mert páncélnál is erősebb,
 harcosaid véd sora!
 E védfalon nem hatol át,
 se harag, se gyűlölet,
 boldog ember, kit betölthet,
 a jézusi szeretet.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. VI. 18.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: szati62 - 2015. Június 26. - 09:27:20
(http://s10.postimg.org/fpi8p5nph/amen.jpg) (http://postimage.org/)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: szati62 - 2015. Június 26. - 09:28:38
Árvai Emil
 A MAGÁNY
 
Isten nélkül árva az ember,
nem gyógyul pénzzel, szerelemmel;
sikeres pálya mit sem ér,
ha szíved szomja elkísér.
...

Boldog családban is talány,
mért kínoz néha a magány.
Mindig marad egy hiányérzet:
tudja-e valaki, mit érzek?

Érti-e valaki lelkemet,
mit kimondani nem lehet?
Ki tett ide erre a földre,
mint bábut a játékmezőre?!

Mi okból, mi célból tett ide?
S van-e értem aggódó szíve?
Izgul-e ÉRTEM igazából,
ki egy vagyok több milliárdból?...

...Halló! ...Valaki beleszól?
...Vagy bolygok csak, mint meteor,
nem felel más, csak a visszhang,
s életem célja: egy sírhant...?
...

Tudod, Jézus már bizonyított:
halálával Ő ajtót nyitott.
Imában beléphetsz: RÁD VÁRNAK!
...És itt vége a nagy magánynak.

Árvai Emil


KERESZTELŐ JÁNOS HALÁLA
 
Sok erősnek látszó férfi  belül gyönge,
bor és nők egykönnyen elveszik eszét.
Heródes egy táncért egy lánynak esküdözve
ígér bármit, akár országa felét...

Ekkora sikerre nem számít a leány;
kisiet anyjához, adjon ő tanácsot.
Néz nagyot az asszony: vagy viccel a király,
vagy most megnyerhetik ketten a világot...

Mit kérjen leánya? - anyja gondolkodik;
régi ellenfelén jár e gondolat:
börtönben ül, ám EZ veszélyes még ott is...

Így szól hát a lányhoz  bátorítólag:
- Heródes lehet hogy tréfálkozik,
de én nem:  kérd fejét annak a Jánosnak!...




Árvai Emil
 MAGVETŐ
 
- Magvető! Mért vetsz útszélre?
  Fölkapkodják a madarak!
- Hátha megmarad egy-két szem,
  hátha beérik néhány mag.

- Magvető! Mért vetsz kövek közé?
  Gyökérnek kevés a föld!
- Netalán több lesz az esőzés,
  s nem szárad el, ami zöld.

- Magvető! Tövisek közé szórsz!
  Megfojtja vetésed a gyom!
- Látom; köszönöm azért, hogy szólsz,
  majd nagyobb gonddal gyomlálom.

- Magvető! JÓ FÖLDBE jó magot!
  Máshová nem is érdemes!
- Mindenütt hintem a jó magot,
  még ma mindenki esélyes.
 
 "Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak
. Aki vetőmagját sírva emelve megy tova,
vigadozással jő elő, kévéit emelve."
   (Zsolt. 126:5-6)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 26. - 15:56:29
Cigány ének.

 Az út szélén cigány család áll.
 Az anya apa és gyerek.
 De vélük senki nem törődik,
 bár szél süvölt eső pereg.

 Anyám: hol alszunk éjszakára,
 így szól a kis cigánygyerek,
 az édesanyja szíve vérzik,
 bár szél süvölt eső pereg.

 Ó gyermekem: így szól az anyja,
 a jó Isten mondhatja meg,
 Ő nem veti meg a cigányt sem,
 bár szél süvölt eső pereg.

 Majd útra kelnek mind a hárman,
 a két szülő és a kisgyerek,
 de útjuk romlás nem kíséri,
 bár szél süvölt eső pereg.

 Ki érti sorsát e családnak,
 mily gondtalan és megvetett,
 mert barna bőre rongy ruhája,
 lenézik őt az emberek.

 Csak jöjjetek szegény cigányok,
 megtisztít ez a drága vér,
 Mert Jézus Krisztus nagy kegyéből,
 részt vehet barna és fehér.

 o - o - o   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 26. - 15:57:35

     Életvallomás!

 Gyermekéveimben, nagy volt a szegénység,
 családunkban néha, vendég volt az éhség.
 Iskolám padjában, nem sokáig ültem,
 nagybetűs életbe, hamar kirepültem.
 Tizenkét gazdának voltam kis cselédje,
 s a cselédnek többször szűkös volt ebédje.
 Így szálltak fölöttem, gyermek s ifjú évek,
 nagyon hiányoztak szülők, és testvérek.
 Többet voltam távol, mint szülői házban,
 hiányzott a család, ha szenvedtem lázban.
 Fájdalmam fokozta, sok baleset próba,
 istállók szalmáján, tértem nyugovóra.
 Isten, velem se bánt lágyan, kesztyűskézzel,
 nem telt meg életem tejföllel, se mézzel.
 Apám korán hunyt el, így félárva lettem,
 szerény fizetésből: anyám, segítettem.
 Isten nélkül: így telt, huszonhárom évem,
 ó de sokszor lázadt ellene, az énem.
 Atyám bár megpróbált, kegyelmes volt hozzám,
 szeme: szánalommal nézte, könnyes orcám.
 Színe elé tártam, szégyenletes múltam,
 bűneimet bánva, trónusához hulltam!
 Így élhetek hitben, több mint hetven éve,
 Atyámé a hála, és dicsőség érte!
 Már csak pár hónap, év, ami hátra van még,
 hadd lehessek abban gyermek, és ne vendég.
 Mint próbált gyermekre, mennyben Atyám vár rám,
 letehessem elé, életem: mint hálám.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. VI. 15.    
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: szati62 - 2015. Június 27. - 10:58:53

(http://s7.postimg.org/kw67ktsrr/cooltext123712748644103.jpg) (http://postimg.org/image/kw67ktsrr/)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: szati62 - 2015. Június 27. - 11:01:55
Balog Miklós

A vakon született meggyógyítása
 
Születésétől vak koldust
Látott Jézus egyszer.
„Ez a bűnös, vagy szülei,
Kit Isten így megver?”
 
- Kérdezték a tanítványok,
De Urunk ezt mondta:
„Ez se bűnös, meg azok se,
Másért van e próba:
 
Isten dicsősége lesz majd
Nyilvánvaló benne.”
Sarat csinált, s rákente az
Öröktől vak szemre.
 
„Mosakodj meg Siloámnak
Tisztító tavába!”
Szót fogadott erre a vak,
S megnyílt a látása.
 
De a farizeus horda
Meghurcolta érte,
Őt is, meg a szüleit is,
Mind, ki Jézust védte.
 
Azt hozták fel ürügynek a
Názáreti ellen:
„Szombatnapon sarat csinált,
Tehát bűnös ember.”
 
 „Bűnös vagy nem?! Mit tudom én,
Bármit kiabáltok.
Egyet tudok – szólott a vak –
Vak voltam, most látok!”
 
Bárkit bármi az igazi
Emberségben gátol:
Óva inti az Úr Jézus
A lelki vakságtól.
 
 

Kárász Izabella


 AZ IMA 
 
Fohász az ima, tiszta, szent beszéd,
A lélek lélegzetvétele ez.
Ha nincsen ima sem már ajkadon,
Ne csodáld, ha az élet megsebez.
 
Mi kötne össze Istennel, ha nem
Az őszinte és tiszta, szent ima?
Kihez mehetnénk, hogy múljon bánatunk,
Ha Istenre nem gondolunk soha?
 
Amíg a szívünk imádkozni mer,
Amíg Istennel szóba állhatunk,
Jöhetnek vészes, sötét, bús korok,
Mi győzünk, soha el nem bukhatunk!
 
Imádkozz lélek -  az ima örök.
Mondd el Istennek szíved panaszát,
Az ima Istenünkkel összeköt,
Az ima vigaszt, enyhet ád

Siklós József

A LEGNAGYOBB
 
Úton ismét… A mester elől halad.
Mögötte a tizenkettő elmarad.
 
Vitatkoznak: Bizonyíték ki se fogy…
Dönteni kell: ki köztük a legnagyobb!
 
- Én gyógyítottam a legtöbb beteget!
- Az én imám nyitja tágra az eget!
 
- Prédikálok, s megtérnek a bűnösök!
- Hatalommal űzöm ki az ördögöt!
 
Sok nyomós érv itt keményen összecsap,
S a Mester egy kis gyermeket ölbekap,
 
Felemeli a magasba, s mosolyog:
- Láthatjátok már, ki itt a legnagyobb!

(http://s21.postimg.org/4ypoyxdtf/05_44_8_Worship_Serb.jpg) (http://postimg.org/image/4ypoyxdtf/)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 27. - 13:44:06
A bűn keletkezése!

 Világ még nem is volt, a bűn már létezett,
 mert a legfőbb angyal, Lucifer vétkezett!
 Nem volt elégedett, magas tisztségével,
 büszkén szembeszegült, Isten szentségével.
 Bűne miatt: nyomban, Sátánná változott,
 fénybe sötétséget, szentségbe, bűnt hozott.
 Vértelen küzdelem folyt, két tábor között,
 fény serege győzött, bűn serege fölött!
 Létező bűn miatt, létre jött a világ,
 s megjelent a földön tövis, bogáncs, virág.
 A bűnre büntetés, bűnösre kegyelem,
 Isten igazsága, szánó nagy szerelem!
 Büntetést helyettünk, Jézus szenvedte el,
 Atyja sziklasírból, élve emelte fel!
 Urunk Atyja jobbján, esedezik értünk,
 vére eltörölte, minden megbánt vétkünk!
 Hogyha a kemény szív, bűnbánatra fordul,
 s a szív összeszorul, fájó könny, kicsordul,
 az bűnbánó ember, bánatának jele,
 ilyen bűnbánókkal, lesz majd a menny, tele!

 A halálos vétek, már akkor létezett,
 mielőtt az ember, Édenbe érkezett.
 Isten jóvoltából, támad új világrend,
 amelyet örökké, hatalmával tart fent!
 Abban az átkos bűn, még említve sem lesz,
 bűntelenek leszünk, méltóan Istenhez!
 A bűn okozóját, szava elveszíti,
 és örökkévaló kínban részesíti.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. VI. 12.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 27. - 13:55:31
A gazdag és Lázár
 (Jézusi példázat alapján)

 Az élet napos oldalán,
 fényűzőn dőzsölt a gazdag.
 Öltözte bíbor bársonyát,
 terítve dúsan az asztal.
 Kapuban a koldus Lázár,
 testét fekélyek borítják.
 Várta a lehulló morzsát,
 sebét csak kutyák nyaldosták.
 A gazdag őt meg sem látta,
 nem hatotta meg nyomora.
 Szánalmát hiába várta,
 vetült rá sors árny - oldala.
 Szakadék mélyült közöttük,
 kemény szív büszke önzése.
 Igazság ítélt fölöttük,
 életnek halál a vége.
 Az ember - gazdag vagy szegény,
 nem örök a földi léte.
 Nyertes: alázat, s a szerény,
 pokol az önteltség bére.
 Mennybe nincs onnan átjárás,
 sóvár tekintet hiába.
 Nincs mi oltsa a szomját,
 örök gyötrelem világa.
 Ember lásd, mi a tanulság,
 vedd észre a ma koldusát!
 Nyitott szemmel járj az utcán,
 öltsd fel lelked patyolatát!
 Ébredjen benned a részvét,
 a segítő jóakarat,
 Magadban emeld a mércét,
 rombold le a válaszfalat!

 Schvalm Rózsa
 (2015-06-10)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 27. - 13:58:42
Az idő...

 Az idő fátylat von a múltra,
 de átragyog rajt a szeretet.
 Végtelenbe szökik az útja,
 fénnyel szövi át az életet.

 Schvalm Rózsa
 (2015-06-13)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 28. - 18:18:25
Jöjj amint vagy!


 Szent és igazságos, bűnt gyűlölő Isten,
 látod mint öl, pusztít, bűn uralma itten.
 Atyai szívedhez, bűn sohasem érhet,
 szolgáid körötted, hófehérben élnek.
 Rongyosan, sárosan, hogyan álljak eléd,
 Ég s Föld Ura elé, szegény rongyos cseléd.
 Bűnös voltom miatt, elpirul az orcám,
 szavad bátorítón, mégis így szól hozzám.
 Jöjj csak úgy amint vagy, rongyosan, szegényen,
 nálam növekedhetsz, mennyei kenyéren.
 Ne szépítgesd magad, jöjj a Golgotára,
 ott vár rád Fiamnak, hófehér ruhája.
 Add át néki hittel, lelki ruhád, régit,
 övét adja reád, a ragyogó égit!
 Már e földi téren, abban élhetsz, járhatsz,
 bizonyságtevőim táborába, állhatsz.
 Hálás köszönetben, ugyan nem lesz részed,
 ám ha szolgálatod, hűségesen végzed,
 lélekmentő Lelkem, szolgálhat majd benned,
 magamhoz vonhatok, sok veszendő lelket.
 Fehér lelki ruhád, nem szennyezi bűnfolt,
 s meglátod nemsoká, szebb hazád, az új hont.
 Az a megváltottak, gyönyörű országa,
 minden polgárának ragyog, szent orcája.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. VI. 26.    
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 29. - 20:40:36
Isten szebbet szánt nekünk!

 Milyen öröm jó Atyánk, gyermekének lenni,
 énekelve boldogan, a menny felé menni.
 Hiszen mi itt látható., mind mulandó véges,
 vár minket az égi hon, örök dicsőséges!
 Földiekhez ne tapadj, drága testvér, kérlek,
 földiekkel törődők, mennybe sosem érnek.
 Oly rövid és kövecses, ez a földi pálya,
 Jézus nélkül vonulót, a kárhozat várja.
 Isten szebbet szánt nekünk, túl a földi téren,
 gyermekei lehetünk, megváltva szent véren!
 Jézus vérét, életét áldozta fel értünk,
 hogy többé ne magunknak, csak őneki éljünk.
 Hívő lelkek számára, a mennykapu tárva,
 hit által már itt lehetsz, mennyország polgára.
 Bármint csábít a világ, maradj meg az Úrban,
 itt a földön nincs helyed, de van, a szebb újban.
 Még ha néha szenvedsz is, csak javadra válik,
 egy a fontos: Jézusban maradj, mindhalálig!
 Vele győzedelmesen ér véget, a harcod,
 s angyal arccá változik, torzult lelki arcod.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. VI. 22.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: szati62 - 2015. Június 29. - 20:49:04
Ámen vint
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 30. - 17:33:25
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 30. - 17:34:32
Isten levele!


 A Biblia: égi Atyánk hozzánk küldött levele,
 bűnöst mentő szerelmével, jóságával van tele.
 Ez a levél irányjelző, új hazánk felé mutat,
 e szép honba, Jézus Krisztus képezi a szent utat.
 Sok próbával, szenvedéssel szegélyezett, ez az út,
 csak a győztes célba érő nyerhet, babérkoszorút!
 Kezdet óta, százmilliók olvassák, e levelet,
 kegyelméért áldja Istent, minden újjászületett.
 E levélben, minden ember életrajza írva van,
 kevés lélek veszi észre, hogy e földön, hontalan!
 Volt hazája: ámde annak, balgán hátat fordított,
 azóta a lelki arca, bűnnel, daccal, torzított.
 E levélben kendőzetlen van leírva, mik vagyunk,
 elmúlókhoz ragaszkodunk, pedig mindent itt hagyunk.
 E világból, egy szál rózsát, túlvilágra nem viszünk,
 öröm helyett, gyötrelem vár, ha Jézusban nem hiszünk!
 Jézus Krisztus vérpecsétje, zárja ezt a levelet,
 kőszívű az, kit nem fakaszt könnyekre, e szeretet.
 Bűnösöket így szeretni, csak Isten tud egyedül,
 menyegzői asztalához, a bűnbánó Vele ül.
 Isten népe: hálás szívvel olvassad e levelet,
 soraiból sugárzik rád, a mennyei szeretet.
 A királyi menyegzőbe, mindenkit hív Istenünk,
 kegyelem az, ha megváltva, minél többen ott leszünk!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. VI. 22.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: szati62 - 2015. Június 30. - 18:12:26
Szeretem ezeket a verseket,sok üzenetük van.
 vint
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Június 30. - 19:23:11
Szia Szati! Nagyon szeretem én is a 95 éves Pali bácsi verseit. Aktivan írogat most is, 7-8 verset hetenként. Kb. negyedik éve terjesztem, mindenütt örülnek neki.

 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Július 01. - 18:49:31
Mint medréből kilépő tenger

 Mint medréből kilépő tenger,
 hazáját elhagyja sok ember.
 Menekül, nem félve halált sem,
 útjukra a holnap homályt vet.

 Üldöztetés, nyomor - mi űzi?
 Vak sorsba a reményt mi fűzi?
 Rájuk vajh' hol, milyen jövő vár?
 Zúdul a tömeg, mint szökőár.

 Segítsd e népeket, Istenem,
 földjükön békében éljenek!
 Idegenbe ne sodródjanak,
 földön futóvá ne váljanak!

 Schvalm Rózsa

 (2015-06-23)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Július 01. - 18:52:45
Hit égboltján...

 Hit égboltján tiszta fény ragyog,
 árad a Szeretet sugara.
 Nem rejti gondfelhő a Napot,
 éjsötétet áttör Csillaga.

 Schvalm Rózsa

 (2015-06-23)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Július 02. - 18:48:01
Isten igazságos!

 Sok kritika éri
 Istennek szent szavát,
 hiteltelenítik
 sokan, a Bibliát!
 Egyre többen hisznek
 hamis tanításnak,
 mint bűnöst szerető
 Jézus, szent szavának.
 Sokan ítélkeznek
 a Biblia felett,
 mert énjükre tapint,
 az égi üzenet.
 Isten igazságos,
 kiderít, leleplez,
 hogy irgalmat kérve,
 fussunk a kereszthez!
 A szent igaz Isten,
 a bűnösök helyett,
 vérező Fiában,
 önmaga szenvedett!
 Imádjuk Atyánkat,
 ki így szeret minket,
 háta mögé veti,
 megbánt bűneinket.
 Ha nem bíráskodunk,
 a Biblia felett,
 úgy üdvösség vár ránk,
 a tűz tava helyett.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. VI. 22.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Július 04. - 10:45:02
Dr. Joó Sándor
 Nem vagy felesleges
 (Az Istenre hagyatkozás boldog idôszaka)

 Fejed felett hát elszálltak az évek,
 s az ifjúság olyannak tekint,
 mint kit itt felejtett az idô.
 Ne bánd, most élted legszebb kora jô.
 Az idô, ama nagy aranymosó,
 a hétköznapok homokjából
 mosta ki a lelked aranyát,
 s most szelíd, de sugárzó fényivel övezi
 még hátralévô éveid sorát.

 Az aranyérc nehéz, s te ezért
 érzed hát az öregség súlyát.
 Ne bánd, csak dalolj vígan, boldogan.
 Az Úrnak érett gyümölcsre is szüksége van.
 Tavasz, nyár ôsz nélkül mit sem ér,
 de legszebb a tél: ruhája hófehér.
 Virág, kalász, gyümölcs kezdet csupán,
 A szemlélôdô pihenését az életfán
 A tél halk hóesése hozza meg.
 Hidege nem gyötör, ha a szíved meleg.

 S ha öreg csontjaid oly gyakran fájnak,
 Ez is csak ígérete egy újabb csodának.
 Gyerekkorodban is fájt a növekedés,
 Most belsô, drágább lényed növekszik.
 Lelked nemsokára szárnyát bontogatja,
 S hogy merre szállj, az utat megmutatja.

 Ne bánd, ha munkaerôd nincsen,
 Csak szemlélôdj a drága kincsen,
 Mit az Úr adott az aranykorhoz néked,
 Ne irigyeld, ki hasznos munkát végez,
 Napjaidhoz büszke célt, ó, ne keress!
 Míg szeretni és imádkozni tudsz,
 Nem vagy felesleges!   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Július 04. - 12:03:46

    A tékozló fiú

 Atyám - add ki nékem az én örökségem!
 Szól a fiú, s gyúl a szívében hiú vágy.
 Szűk az otthon, vonzzák a távoli fények,
 indul remény telve, rá a széles út vár.

 Szép a világ, víg az élet, sok jó barát
 veszi körül, mámor ittas kéjben élve.
 Ám amikor elfogy pénze, nincs az a társ
 aki pártját fogná, zuhan mély örvénybe.

 Disznópásztor sorsra jutva, gyötrő éhség
 moslékos vályúhoz űzné, enni végre.
 Áll összetörten éh - halál mezsgyéjén,
 hova veszett régi énje, büszkesége?

 Emlékezetébe otthonát idézve,
 magába száll fájó, bús keserű lelke.
 Indul az elhagyott, keskeny útra térve,
 bűnbánatos szívvel, vétkét beismerve.

 Tárul az atyai szív, karját is tárja,
 várja már kapuban a tékozló fiát.
 Fut elé, öleli, árad boldogsága,
 gyűrűt húz ujjára, s ölt királyi ruhát.

 Testvérszív nem bocsát, félti a vagyonát.
 kívül áll az ajtón, fellobban haragja.
 Atyai szívben a szeretet oldozás,
 mindkét fia sorsát bölcsen igazgatja.

 Ránk is szeretettel vár mennyei Atyánk,
 mindahány tévúton bolyongó gyermekét.
 Megnyitja előttünk a Mennyek ajtaját
 s öleli keblére, mindazt, aki megtér.

 Schvalm Rózsa

 (2012-06-25)
   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Július 05. - 19:27:10
Létezik az Isten!

 Isten láthatatlan, és mégis látható,
 világteremtő és mindenen átható!
 Lelke ott van benned, repdeső madárban,
 enyhe nyári szélben, tenger viharában.
 Ujja nyomát jelzik, erdők, folyók, halmok,
 vadvirágos rónák, hósapkás hegyormok.
 Derült éjszakákon, a csillagok fénye
 utal, Isten csodás alkotó kezére.
 Gondolkozz el kicsit, Isten arca mása,
 hiszen körül ölel, sok szép alkotása.
 Hogy jól érezd magad, már e testben itt lent,
 a te örömödre teremtett Ő, mindent.
 Ne mondjad kevélyen, nincs Isten, nem látod,
 hiszen Ő tartja fenn, ezt a nagyvilágot!
 Miért nem látod őt? Mert háttal vagy felé,
 könnyes bűnbánattal, nem hullsz térdre elé!
 Balgán jelented ki, nincs Isten, nincs félés,
 tehetsz amit akarsz, nem lesz számonkérés!
 Jaj, azoknak, akik így élnek, így járnak,
 mi lesz velük: ha majd, Bíró elé állnak!
 Mivel nem hitték el, Isten létezését,
 viselik örökké, vétkük büntetését!
 Fordulj Isten felé: mert Ő él, és itt van,
 Benne vagy elrejtve, minden pillanatban.
 Ajándékaiért, csak háládat várja,
 beborít majd téged, szeretete árja.
 Örömmel vallhatod, létezik az Isten,
 Fia váltságáért, hozzá mehetsz innen.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. VI. 29.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Július 06. - 21:20:29
Kettős állampolgár!

 Kettős állampolgár vagyok,
 két hazám van nékem,
 átmeneti földi hazám,
 s örök honom, égben.

 Mind a két hon valóságos,
 Isten hozta létre,
 mind a kettőt betöltötte,
 égi - földi népe.

 Átmeneti polgárságom,
 magyarul van írva,
 lejár, ha a lelki ruhám,
 leteszik a sírba.

 Így nem is dicsekszem vele,
 átmeneti véges,
 második honpolgárságom
 örök, dicsőséges.

 A menny boldog polgáraként,
 már itt lehet élnem,
 a mennyei polgárjogot,
 Jézus adta nékem.

 Ajándék az, melyért soha,
 nem lesz elég, hálám,
 hiszen Atyám közelében.
 öröm, béke vár rám.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2015. VI. 30.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Július 07. - 19:36:12
É N E K

 Krisztus népe meddig vársz ó, nézd: kibontva már rég a zászló,
 a kereszt véres zászlaja! Indulj, mert minden perc drága, ne ijesszen
 a harci lárma, elöl a Krisztus, jár maga! Lelkednek fegyvere, az áldott
 szent Ige. Sisakodra árad a fény, mennyei fény. Üdvöd valóság, szent remény.

 Harsogjon a harci ének, fel győztes harcra ifjak, vének, ne rettentsen
 a viadal. Nézzünk hittel a keresztre, az ős gonosz csatája veszve,
 Megváltónké a diadal! Bátran előre hát, viharon, vészen át! Elől halad
 győztes Urunk, hű Jézusunk! Vele célunkhoz eljutunk!

 Dallam: /Harsány szó kiált az éjbe.../ Pecznyík Pál Celldömölk, 2004.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Július 08. - 19:51:09
Jézus levele!

 Látlak benneteket, kedves családtagok,
 öregek, gyermekek, kicsinyek és nagyok.
 Láthatatlan vagyok, így nem láttok engem,
 hűséges Barátra lelhettek énbennem.
 Ha szívetek trónján, helyet adtok nékem,
 akkor mától kezdve, együtt éltek Vélem.
 Soha nem tolakszom, csak szelíden kérlek,
 hallgassatok reám, jót akarok néktek.
 Bűnös csábítástól, lelketeket féltem,
 bűnre csábítanak úton, és útfélen.
 Élet országútján, vannak sötét vermek,
 fogságukba juthat: vétlen felnőtt, gyermek.
 Világ vize: lelki szomjat sosem olthat,
 döbbenetes módon, fokozza a szomjat.
 Én az élő forrás, vizét hozom néktek,
 igyatok, belőle, és örökké éltek!
 A Biblia: lelket éltető levelem,
 szegény bűnraboknak, Megváltó kegyelem!
 Milliók forgatják, ezt a szent levelet,
 belőle nyerhetnek, tápláló kenyeret.
 Forgassátok ti is, drága családtagok,
 amíg véget érnek, múló földi napok.
 Porból vett ruhátok, a porba visszatér,
 lelketek mely örök, szebb új honába tér.
 Világ bár harsogja, élet csak sírig tart,
 ám Isten népére vár, a szebb túlsó part!
 Olvassátok hálás szívvel e levelet,
 benne: Lelkem által, Én vagyok veletek!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. VI. 30.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Július 10. - 01:11:40
Isten próbál, de nem hagy el!


 Születésem óta, sok próbát éltem át,
 azokba helyezte Atyám, hívó szavát.

 Próba és baleset, betegséggel vegyült,
 néha, a halál is, közelembe került.

 Próbán, baleseten kellett általmennem,
 Atyám bár megpróbált, nem hagyott el engem!

 Köszönöm Istenem, a próbás éveket,
 súlyos próbák által edzetted lelkemet.

 Általuk edződött, erősödött hitem,
 új szívre cserélted, próbák által szívem.

 Drága kegyelmedből, új életben járok,
 menetközben égi, hívó szóra várok.

 Számomra ez a Föld, hideg és idegen,
 öröm, béke, jóság, hiányzik idelenn.

 Itt marad a hústest, mennybe tér a lélek.
 Atyám tőled jöttem, s hozzád visszatérek.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. VI. 29.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Július 11. - 01:47:15
Élő mennyei szó!

 Áldom, dicsőítem, mennyei Atyámat,
 csodás szeretete, reám is kiáradt.
 Lelke: kiválasztott engem, alábbvalót,
 versben adjak tovább, élő mennyei szót!
 Szerény képességet, ingyen adott nékem,
 sírig szolgálnom Őt, szent kötelességem!
 Az a pár ezer vers, melyet leírhattam,
 Atyámat dicséri, hiszen Tőle kaptam.
 Imádkozó szívvel írok minden verset,
 áldást: mindegyikbe, áldott szíve rejtett.
 Verseim főképpen, olyanoknak szólnak,
 kik híjával vannak, a mennyei szónak.
 Kiket elkápráztat, e világi élet,
 pedig világ ura, csak múlót ígérget.
 Múlandó sem övé, kontárkodik benne,
 gátolja azt: aki, a menny felé menne.
 Isten vers által is, figyelmeztet minket,
 jól ismeri, bűnnel fertőzött szívünket.
 Tartsunk bűnbánatot, míg tart a kegyelem,
 Jézus nélkül élő, itt senki ne legyen!
 Urunk versek által, így tesz bizonyságot,
 ki Őt befogadja, boldog lesz és áldott.
 Sok képzett embernél, alábbvaló vagyok,
 nem tudok alkotni olyat, mint a nagyok.
 Már az is nagy öröm, ha megtér egy lélek,
 kegyelemből úgy már, nem hiába élek.
 Ez a vers sem egyéb, mint szent mennyei szó,
 így dicséri Istent ma, egy alábbvaló.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. VII. 2.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Július 11. - 12:51:04

    Elhagyva Mennyeket

 Elhagyva Mennyeket, igazi, szent hazád,
 földre jöttél, Uram, égi kincset hoztál.
 Sűrű sötétbe fényt gyújtó Ige Szavát,
 tévelygő lelkeket Hozzád közel vontál.

 Lobogó tűzlángod szíveket érint meg,
 bűn bilincsét törve, Benned a szabadság.
 Szerető kezeddel ma is áldást hintesz,
 azokra kik hittel igaz voltod vallják.

 Világít felettük csillagragyogásod,
 mécsesük olajjal mindenkor feltöltve.
 Szerte a világban élesztik a lángot,
 megtisztult lélekkel, patyolatot öltve.

 Eljön majd az a nap, harsan a trombita,
 kérlek, ó, én Uram, fülemmel halljam azt!
 Legyen a szívem kész, akkor, ott nincs vita,
 ha már a sír takar onnan is kihozhatsz.

 Véred volt drága ár, öröm: feltámadás,
 sokakért - értem is - oly sokat áldoztál.
 Boldogan zeng a szánk győztes Alleluját!
 Viseld szent koronád égi szép glóriád!

 Schvalm Rózsa

 (2015-07-01)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Július 12. - 13:46:08
Tart még a kegyelem!

 Döbbenetes vérlázító
 események vannak itten,
 nem csoda, ha bűnünk miatt,
 ostort emel ránk az Isten!
 Mert ha szólít, menjünk jobbra,
 mi azért is, balra térünk,
 mivel bűnben fogantattunk,
 folytonosan, bűnben élünk.
 Nem tudjuk azt elviselni,
 hogy valaki parancsoljon,
 ha nem fogadják igazunk,
 akkor inkább, a vér folyjon.
 Nem gondoljuk: ilyen kemény
 viselkedés, hová vezet?
 Gyűlölködő haragunkban,
 szomszéddal sem fogunk kezet.
 Csak verjük, gyűlöljük egymást,
 ez a Sátán praktikája,
 azt szeretné, hogy a bűnös,
 Isten helyett, őt imádja.
 Tudja: ügye, vesztésre áll,
 vár rá, a kárhozat helye,
 azt akarja, minél többen,
 kínban, gyötrődjünk majd vele.
 Jézus azért jött a földre,
 hogy Istennel kibékítsen,
 életét is feláldozta,
 hogy bennünket üdvözítsen!
 Hála, tart még a kegyelem.
 Kezdhetünk szebb új életet,
 képzeletfeletti öröm
 vár ránk, múló gyönyör helyett.
 Tegyük hát Jézus kezébe,
 munkában megfáradt kezünk,
 örök béke, nyugalom vár,
 ha a mennybe megérkezünk.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. VII. 7.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Július 13. - 14:05:09
Kincsesbánya

 Nem tudjátok iskolázott,
 könyvolvasó emberek,
 Biblia két fedele közt,
 lelki kincsek rejlenek?
 Biblia nagy kincsesbánya,
 drága kincsekkel tele,
 A koldus, herceggé válhat,
 ha megleli s él vele.
 Bánya tulajdonos Neve
 jól ismert, mert,Alkotónk,
 bár nem látjuk, de létezik,
 gondviselőnk, gondozónk.
 A hit bányászlámpájával,
 mint bányászok, jöjjetek,
 munkánkat bár nehezítik
 néhol, nagy bazalt kövek.
 De azokat megkerülve,
 egyre mélyebbre jutunk,
 felragyog az első gyémánt,
 mit számunkra rejt, Urunk.
 Munkaközben, napok - évek,
 egymásután tűnnek el,
 bányászlámpánk fénye mellett,
 szemünk újabb kincsre lel.
 Kincsesbánya kijárata,
 egyre fénylőbben ragyog,
 Tulajdonos jóvoltából,
 várnak ránk, az angyalok.
 Csodálatos gazdagságban
 részesülünk, odafent,
 Atyánk birtokunkba adja,
 mit gyűjtöttünk idelent.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. VII. 4.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Július 15. - 16:03:42
Hála mennyei kenyérért!

 Urunk szent igéje, mennyei kenyerünk,
 abból táplálékul, naponta szelhetünk.
 Lelkünk csak igéből meríthet, táperőt,
 napi munkáinkhoz, fizikai erőt.
 Legtöbb ember mégsem, táplálkozik vele,
 polcon porosodik, lelki eledele.
 Lelke hátrányára, csak a testének él,
 számára fontosabb, a testi szenvedély.
 Atyánk azért adott, mennyei kenyeret,
 hogy míg vándorolunk, e múló Föld felett,
 tápláljuk lelkünket, mennyei kenyérrel,
 melyet megáld Urunk, atyai kezével.
 A mennyei kenyér, Jézusban szállt hozzánk,
 ragyogjon a szemünk, viduljon az orcánk.
 Mint mennyei kenyér, táplálja a lelkünk,
 drága Lelke által, Ő szolgáljon bennünk!
 Ki nem táplálkozik mennyei kenyérrel,
 elfonnyad a lelke, Atyjához nem ér fel.
 Menny hona telve lesz, üdvözült gyermekkel,
 kárhozat hona meg, éhező lelkekkel.
 Rajtunk múlik: kell-e, ez a lelki kenyér,
 ki már itt él vele, lelke a mennybe tér.
 Csodás: fogyhatatlan, lelkünknek kenyere,
 hogy el ne aléljunk, táplálkozunk vele.
 Sokszor megfáradva rójuk, vándorutunk,
 Atyánk táplál minket, míg hozzá, feljutunk.
 Mennyei kenyérért, Őt imádja lelkünk,
 mily öröm lesz: áldott keblén, megpihennünk.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. VII. 4.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Július 16. - 10:58:42
Emlékvers

 Volt egy idős jó barátom,
 Hajas Gyula volt a neve,
 kerékpáron járt templomba,
 többször jöttem haza, vele.
 Tőlem jóval idősebb volt,
 Isten nemes lelkű híve,
 ügyes kezű faragó volt,
 Uráért dobogott szíve.
 Nem csak széket, dísztárgyakat,
 verseket is faragott ő,
 örömmel olvasta versét,
 ha rábukkant, verskedvelő.
 Faragott tárgyai között,
 többször beszélgettem vele,
 szoba: melyben beszélgettünk,
 faragványokkal volt tele.
 Láthattam őt, kertjében is,
 kedvelt virágai között,
 aztán egy nap, váratlanul,
 lelke, a mennybe költözött.
 Immár színről - színre látja,
 akiről énekelt itt lent,
 örök fényben, ragyogásban,
 Urát: a hatalmas Istent!

 Már hosszú negyed százada,
 hogy elhagyta ezt a földet,
 feltámadás dicső napján,
 ő is, fehér ruhát ölthet.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2015. VII. 7.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Július 17. - 20:26:55
Atyánk vár bennünket!

 Mennyei kenyérre éhezik a lélek,
 Vele: mégis egyre, kevesebben élnek.
 Bár legtöbb családban ott van a Biblia,
 még csak bele se néz, szép hazánk sok fia.
 Pedig a léleknek, nincs más eledele,
 lelki halál fia, aki nem él vele!
 Egyre több biblia, porosodva várja,
 mikor veszi kézbe, gondterhes gazdája.
 Mert azzal, mije van, nincs megelégedve,
 egyre többre vágyik, vándorúton menve.
 Biblia azonban, nem csak lelki kenyér,
 Urunk övéivel, Ige által beszél!
 Bárcsak elővennék, sokan a Bibliát,
 táplálná lelküket, vonulva földön át.
 Arra hallgatnának, nem a test szavára,
 buja testi élet, a lélek halála!
 Lelkünket Istentől, ajándékba kaptuk,
 két ország várja azt, ha testünk itt hagyjuk.
 Kezünkbe Bibliát, azért adott Isten,
 legyen útitársunk, míg vonulunk itt lenn.
 Ne hallgassunk Sátán, ámító szavára,
 kulcsolódjon kezünk, hálából, imára.
 bár ádáz harcot vív, a test és a lélek,
 Jézussal győztesen zeng, a hálaének.
 Hit által győzhetünk, bűnös énünk felett,
 győztesek nyerhetnek Istennél, lakhelyet.
 Olvassuk örömmel, hittel a Bibliát,
 nemsoká meglátja szemünk, az üdvhonát!
 Atyánk nagy kegyesen, abba vár bennünket,
 betöltve örömmel, megváltott lelkünket.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. VII. 6.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Július 18. - 15:00:33
Teremtő szó!

 Isten szava teremtő szó,
 alkotott és teremtett,
 Betlehemben jászolbölcsőt,
 a Golgotán keresztet!
 Jászolbölcső, kereszt között,
 földre egy szót nem ejtett,
 azért jött, hogy bűneiből
 kimenthesse, az embert!
 Jézus: Isten, élő szava,
 hallható és érthető,
 odahagyta égi trónját,
 bűnösért: a Teremtő!
 A ránk szabott ítéletet,
 elszenvedte helyettünk,
 bezárt Éden kapu után,
 mennykapu nyílt felettünk!
 Mind az, aki kételkedik,
 Urunk mentő szavában,
 vétke miatt: nem kap helyet,
 megváltottak honában!
 Megváltónkban jött a földre,
 Atyánk teremtő szava,
 abban hívja még övéit:
 hű gyermekem, jöjj haza!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. VII. 16.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Július 19. - 21:15:41
   
Teljesült hő vágy!


Látni szeretnénk az Istent, egyre hangzik a szöveg,
de hústestben járó ember, Istent, nem láthatja meg!
Mert Isten és mi közöttünk, magas falként áll a bűn,
bűnünk miatt nem látjuk Őt, így bánkódunk keserűn.
Ős szüleink láthatták Őt, társaloghattak Vele,
boldog szívük, túláradó nagy örömmel, volt tele.
Ez a csodás harmónia, kis ideig tarthatott,
mert az ember, a tiltott fa gyümölcsére, áhított.
Édes volt a tiltott gyümölcs? Ám benne volt a halál,
vele: alkudni nem lehet, kicsit - nagyot, lekaszál.
Lelki látásunk elveszett, a tiltott gyümölcs miatt,
vakon pedig semmi módon, nem láthatjuk az Urat!
Isten Fia, megszánt minket, szegény lelki vakokat,
jött, hogy látókká tehessen, a ragyogó Nap alatt.
Édes volt a tiltott gyümölcs, Jézus szíve megszakadt!
Kínja jel volt, hogy a bűnnel, kacérkodni nem szabad.
A kívánság gonosz bűne, vérbe, életbe került,
Jézus nélkül: örök halott, ki a bűnben elmerült.
Látni akarjuk az Istent? Ő, most még nem látható,
Fiában vált láthatóvá, a dicső Mindenható!
Lelki vakok higgyétek el, Jézus, látóvá tehet,
akiket Ő látóvá tesz, átívelik az eget!
Urunk dicső trónusánál, hő vágyunk majd teljesül,
s akkor: halhatatlan lelkünk, fényruhában részesül.

Pecznyík Pál Celldömölk 2015. VII. 14.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Július 20. - 20:14:07
Mennyei szél!

 Csodálatos nagy örömhír szárnyal, ős földünk felett,
 Isten Fia: mentésünkre, törte át a kék eget!
 Mennyben hagyta fényruháját, a ragyogó koronát,
 felöltötte szent testére, az emberi rongyruhát.
 Elrejtette király voltát, szent ember volt, bűntelen,
 csoda, hogy nem nyomta porba, az átvállalt bűnteher.
 Megszánta bűnök rabjait, sírt hűtlen város felett,
 bár ezreket vendégelt meg, de Ő, csak alig evett.
 Mennyei szél lobogtatja, a kereszt szent zászlaját,
 e szent zászló alá hívja, ős földünk minden fiát!
 Jézus lobogója alá jöjjetek hát, emberek,
 van kegyelem, kárhozatba: nem kell jutni senkinek!
 Jézus a bűnt: a Golgotán, keresztfára verte fel,
 bűne miatt: a bűnbánó, soha ne veszhessen el!
 Csak egyet kér a bűnöstől, végleg hagyja el a bűnt,
 a bűnözés okoz néki, oly sok órát, keserűt.
 Ravasz Sátán, álomszéppé festi le, a világot,
 hogy az ifjú még bimbóban, tépje le a virágot.
 Az nem igaz, hogy a földön, örömteli az élet,
 katasztrófák és háborúk, fémjelzik a sok évet.
 Bűnök miatt, felszínes itt, igazság, öröm, béke,
 pár évtized múltán tested, lehull sír üregébe.
 Ó de mi lesz a lelkeddel? Amely szebb honba vágyik,
 ha kedvelt bűnhöz ragaszkodsz, itt a testi halálig.
 Jézus átvállalta bűnöd, jöjj hát, te drága lélek,
 boldogok a megváltottak, mert szebb hazában élnek.
 Annak csodás ragyogását, még leírni sem lehet,
 abban kapunk új fényruhát, s réginél szebb, új nevet.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. VII. 10.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Július 23. - 13:58:18
Út fényből a fénybe

 Nem ez a földi élet a minden,
 porszemek vagyunk a mindenségben.
 De él bennünk az Isteni lélek,
 halhatatlan magja a mindenségnek.

 Egy-egy külön világ minden ember,
 fény világából földre küldetéssel.
 Cél: útját bejárva, hűségesen,
 az Isteni fénybe ő visszatérjen.

 Ám a hűség nem emberi erény,
 sátáni sugallatra útról letér.
 Csak feléje nyújtott Isteni kéz
 megragadása, számára a mentség.

 Szeretet fényhídján érint e kéz,
 sugározva Isten valódi fényét.
 Boldog ember az, akit megérint,
 szeretete óvja, megvédi lényét.

 Hogy ne szívja magába a mélység,
 talmi csillogás, világi fényesség,
 világosság helyett a sötétség.
 Végül - legyen örök otthona - a fény!

 Schvalm Rózsa

 (2010-08-13)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Július 23. - 14:06:23

     Győzelmes szeretet!

 Úgy szeretni, mint Megváltónk,
 mi nem tudunk emberek,
 ily őszinte szeretete,
 e földön nincs senkinek.
 Fényes égi palotából,
 istállóba költözött,
 Ő, a királyok Királya,
 testruhánkba öltözött!
 Mennyből hozott szeretetét,
 osztotta mint kenyeret,
 boldog volt, ki átvehetett
 abból, egy kis szeletet.
 Szeretete csúcsa mégis,
 Golgotán volt látható,
 midőn értünk és helyettünk,
 meghalt, a Mindenható!
 Hogy a lelkünk el ne vesszen,
 életével áldozott,
 mi voltunk az átkozottak,
 s lett helyettünk, átkozott.
 Ezt az égi szeretetet,
 kész megosztani velünk,
 Szeretetre változhasson,
 szeretetlen életünk.
 És ki nem csak barátokat,
 ellenséget is szeret,
 a szeretet Istenétől
 nyerhet mennyben, lakhelyet.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. VII. 17.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: szati62 - 2015. Július 23. - 17:27:37
Ámen
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Július 24. - 15:35:49
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Július 24. - 15:36:50
KÉSZ VAGY-E MÁR ?


 Kész vagy-e már Jézussal járni, naponta meghalni és feltámadni ?
 Meghalni testnek, bűnnek, gonoszságnak, s élni a szent igazságnak ?
 Odaadtad-e, vagy még magad vonogatod, mert áldozatodat sokallod ?
 Mert Jézus teljes uralmat akar életed fölött, add át magadat szolgálatára,
 S ne habozz tovább, mert üthet az ítélet órája, s menned kell számadásra.
 S akkor, - jaj már, - semmit se tehetsz, megtérned akkor már nem lehet !

 Mert Vele járni szép és gyönyörű, s a menny fénye szivárványszínű,
 De jaj, vigyázz, hogy tiszta fényt keress, mert a hamis fény árnyat lenget.
 Csak Istentől, az Ő világából jön az a fény, mely szent tisztaságban lángol.
 Jóság, hűség, igazság, szentség és hű szeretet mindig csak belőle, tőle jöhet.
 Mert nála nincs fénynek és árnyéknak változása, a bűnnek nincs rá hatása,
 Hanem neked is, gyarló gyermekének, - Jézusért, - saját szentségét kínálja.

 Íme ott áll életed, lelked ajtaja előtt, s zörget, s vár, hogy bebocsássad Őt.
 Mert Jézus nélkül csak elveszni lehet, de Vele élve életed mennybe mehet.
 Fogadd be hát Jézust, a menny és föld urát, az ige és Lélek, éltető hatalmát !
 Nyílj meg, hogy beléd oltsa saját természetét, hogy azt oszthasd szerte-szét !
 Mert a teremtett világ már rég erre vár, hogy szentség, hűség, szeretet járja át,
 Hogy szabaduljon bűn, átok, ítélet alól, s szívéből Istennek hálaéneket dalol.


 2 0 1 5 j ú l i u s 12.

Balassa Jenő
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Július 24. - 15:44:36

     Ébredj!


 Jaj, mit tett az ember, Ég és Föld megremeg,
 elfordult Istentől, és meghalt lelkileg!
 Halottként születik, vígan él és virul,
 lelke bár sír belül, de arca nem pirul.
 Sőt, inkább vádolja, alkotó szent Urát,
 tiltó szava miatt: nem bízza Rá, magát.
 Bizodalmát inkább, láthatóba veti,
 mert azt tapinthatja, és hódolhat neki.
 Ámde egy holt anyag, nem segíthet rajta,
 rimánkodhat hozzá, szavát, meg se hallja.

 A lelki halálból, ébredj drága lélek!
 Akik felébredtek, már itt mennyben élnek.
 Kitől elpártoltál, Uradhoz térj vissza,
 aki visszatért már, Élet vizét issza!
 Ne szolgáljad tovább, e világnak urát,
 meg ne lássad vele, a kárhozat honát.
 Atyád: Fia által, még visszavár téged,
 múló gyönyöröknél, Ő szebbet szánt néked.
 Hit által már tied, bár szemmel nem látod,
 ámulatba ejtő, drága kincs vár rád, ott.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. VII. 16.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Július 25. - 21:12:09
Hajtsd meg fejedet!

 Szellő űzi a reggel borúját,
 az ég könnyázott arcát letörli.
 Felragyog a kék, vetve a búját,
 napsugárhímes kedvét felölti.

 Fénymosolyától Föld szíve dobban,
 mozgásba lendül hátán az élet.
 Érett gyümölcse lehullva koppan,
 nyár heve pezsdül, fest színes képet.

 Liliom, rózsa, illatát ontja,
 termését adja a búzamező.
 Láthatatlan kéz gondokat oldja,
 homlokon simul a sűrű redő.

 Hálával szegd új kenyered ember,
 hajtsd meg fejedet Teremtőd előtt!
 Terólad Ő nem feledkezett el,
 védelmez, megóv viszályok között.

 Míg áll a világ, Napját felkelti,
 jóra s gonoszra árad a fénye.
 De aratását végül megejti,
 szétválasztatik jó s a rossz kéve.

 Most még nem késő, még lehetséges
 felvenni a hit megmentő pajzsát.
 Lelked mi nyomja, mind, ami vétek,
 hű Megváltódnak terhedet add át!

 Schvalm Rózsa

 (2015-07-13)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Július 25. - 21:23:14
Útszéli prédikáció!


 Isten kis paránya vagyok, a népek nagy tengerében,
 ha senki sem, Ő számon tart, váltságdíjat adott értem!
 Nem katedrán, sem szószéken, az életút szélén állok,
 Megváltómról mindenkinek, verseimben prédikálok.
 Ő az áldott a Golgotán, mindenkiért vért áldozott,
 még sok ember él, ki eddig, váltságáról nem hallhatott!
 Jézus váltságát hirdetem annak, kit csak szavam elér,
 mert testéből mindenkiért kicsordult, a bűntörlő vér!
 A megváltás örömhírét, még ma frissen tovább adom,
 nem rejtem el véka alá, holnapig nem takargatom.
 Koldus nyújt ma koldusoknak, kevésből is egy keveset,
 drága mennyei mannából, melyet naponként szedeget.
 Abban Jézus adja magát - kenyér gyanánt - ma is, nekünk,
 itt a földi vándorúton, így jár bennünk, így jár velünk.
 Halljátok hát az örömhírt, Jézus adja magát nektek,
 Benne: már itt békességre, mennyben üdvösségre leltek.
 Ő a gazdag, Dicső Király! Szegénnyé lett érettetek,
 hogy egykor a dicsőségben, ti is, Vele lehessetek.
 Nézzétek: mint fut az idő a nagy órán, mely az élet?
 Visszanézve, pillanatnak tűnnek már, a hosszú évek.
 Ma van a drága pillanat, mert csak a ma, a tiétek.
 Jézus kegyelemből még ma, üdvösséget adhat néktek!
 Kárhozattól menekül ki, Jézusra bízza életét,
 s bizalommal ragadja meg, lélekmentő drága kezét!
 Jézus hatalmas kezéből, nem tépheti ki őt senki,
 az új földön, e drága kéz, fogja lelkét partra tenni.
 Jézus drága váltságáért, szívemből csordul a hála,
 hogy egykor majd én, a koldus, ott lehetek Vele, Nála.
 Őt hirdetem, amíg élek, ahová csak visz a lábam.
 S ha lelkek megtérnek Hozzá, nem hiába prédikáltam.

 Pecznyík Pál
 1981.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Július 26. - 23:30:30
Ott a Viadolorózán!

 Ott a Viadolorózán,
 nagy hősről regél a múlt,
 lármás népnek gyűrűjében,
 elítélt ember vonult.

 Ott a Viadolorózán,
 kereszttel városon át,
 kísérik a vesztőhelyre,
 Isten egyszülött Fiát!

 Ott a Viadoloróán,
 vére pereg földre le,
 őt kísérő asszonyoknak,
 szeme könnyel van tele.

 Ott a Viadolorózán,
 a tűző napnak hevén,
 jézus viszi keresztünket,
 hogy el ne vessz te meg én,

 Ott a Viadolorózán,
 Jézusról regél a múlt,
 hogy a bűnös el ne vesszen,
 drága vére, érte hullt!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2005. V. 4.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Július 26. - 23:38:26
Szabad hon!

 Földünk börtönhöz hasonló, bár díszes és virágos,
 abban: bűnrabbal van tele, tanya, falu, a város.
 Mi mindnyájan rabok vagyunk, nincs egy igaz, közöttünk,
 bűnünk miatt, Édenkapu, rég bezárult mögöttünk.
 Magunk felől azt gondoljuk, szabad emberek vagyunk,
 pedig egyikünk sem szabad, valakihez tartozunk.
 Áldott Alkotónk az Isten, csak jót akar minekünk,
 mégis, a Sátánnak enged, Jézus helyett, a szívünk.
 Éden helyett, zárt börtönné változott el, lakhelyünk,
 e gigászi nagy börtönben, töltjük rövid életünk.
 Bilincs nélkül élünk ugyan, nem úgy, mint börtönrabok,
 földön, vízen, levegőben mozgunk kicsik, és nagyok.
 Földünket, - mint börtöncellát - élve, nem hagyhatjuk el,
 porból készült lelki ruhánk, elnyeli majd, földkebel.
 Bár futunk földi cellánkban, oda - vissza sebesen,
 de a lelkünk kilép abból, s nem tér vissza sohasem!
 Túlparton vagy szabad hon vár, vagy bűnrabok bús hona,
 Föld vándora te döntöd el, melyik lesz lelked hona.
 Jézus által, menny polgára lehet, kinek bűne nincs,
 Kárhozatban lévőn pedig, ott marad a bűnbilincs.
 Sátán gonoszsága miatt, átkozottá vált a Föld,
 Isten kérlel: óvjad, szeresd, embertársad és ne öld.
 Ha így szeretsz, úgy börtönöd, mennyországgá változik,
 boldog: aki elveszettért, Istenhez imádkozik.
 Isten célja: ne bűnrabok, hanem szabadok legyünk,
 úgy az örök börtön helyett, menny hona lesz lakhelyünk.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. VII. 20.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Július 28. - 01:56:16
    Mi az ember!

 

Mi az ember? Égből földre cseppent csoda,

isteni lehelet, mely nem vész el soha.

Láthatatlan lélek, csak hajléka földi,

melyben rövidtávú vándorlását tölti.

Hajléka rászabott, mint a csiga háza,

izmokból, csontokból épült szilárd váza.

E kicsiny hajlékban tölti az életét,

fénylő szem-ablakán tekint a lelke szét.

Tele van ős földünk ilyen építménnyel,

élő-járó házak roppant tömegével.

Kettő sincs egyforma, ha szemügyre vennénk,

ahányféle ember, annyiféle hajlék.

Viharok döngetik e ház-rengeteget,

s hamar rommá tépik tomboló, vad szelek.

Lakója túléli, mivel halhatatlan,

s örök hajlék gyanánt, háza alkalmatlan.

Nem ok nélkül kapta e földi életet,

számára választás, döntés csak itt lehet.

Itt lesz nyilvánvaló, mit vet, és mit arat,

mi vár rá odaát, üdv-e vagy kárhozat.

Hajléka viseli az enyészet jegyét,

jövendő századok már nem lelik helyét.

Ha szólítják, indul, nem fellebbez soha,

kilép az ajtón, és sóhajként száll tova.

Feljebb való helyre, ott új lakás várja,

régit meg elnyeli a sírgödör szája.

Éveit az idő-óceán felissza,

láthatatlanból jött, és oda tér vissza.

 

 

                                       Pecznyík Pál

                                        Nyíregyháza,

                                        1981.

 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Július 28. - 02:13:32
Méltán és méltatlanul!

 Méltán tetted Atyám, ha dorgáltál engem,
 jó irányba küldtél, rossz irányba mentem.
 Naponta szomorít, háládatlan híved,
 miattam: de sokszor, szomorú a szíved.
 Mégis irgalmasan, fenyítesz meg engem,
 a legkisebb jót is, Te meglátod bennem.
 Vétkezésem miatt, méltán haragszol rám,
 szent igédben mégis, kegyesen szólsz hozzám.
 Nem bűnöm nagysága szerint, dorgálsz engem,
 áldoztál: ne jusson kárhozatba lelkem!

 Méltatlan vagyok én, a legkisebb jóra,
 mégis párnán térek, éji nyugovóra.
 Méltatlan a híved, Napod sugarára,
 arra is, hogy hallgass, gyermeked szavára.
 Sokszor fülem mellett száll el, a hívásod,
 méltatlanul hull rám naponta, áldásod.
 Szereteted láttán, elpirul az orcám,
 bár sokan megvetnek, Te lehajolsz hozzám!
 Szívemet vizsgálod, nem a külsőm nézed,
 szeretsz, mert szent Fiad, érettem is vérzett!

 Atyám, mit leírtam igaz, szóról - szóra,
 képes vagyok rosszra, képes vagyok jóra.
 Bár Te, mind ezt tudod, mégis szeretsz engem,
 Mert Megváltóm: Hozzád imádkozik, bennem!
 Nem hiába folyt el értem, Fiad vére,
 kegyelemből lettem, barátja, testvére!
 Áldozata árán, lehetek gyermeked,
 örök dicsőségben, élhetek Teveled.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. VII. 22
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: bacsipista - 2015. Július 28. - 09:19:17
Méltán tetted Atyám, ha dorgáltál engem,
jó irányba küldtél, rossz irányba mentem.
....
 Nem bűnöm nagysága szerint, dorgálsz engem,
 áldoztál: ne jusson kárhozatba lelkem!

Ámen. Így igaz
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Július 28. - 09:25:37
Ámen.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Július 28. - 20:53:09
Kedves Testvéreim! Megörvendeztetem Pali bácsit, hogy jó földbe hulltak a Szentlélektől kapott gondolatai

 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Július 28. - 21:32:23

    Ki mindent tud...

 Ki mindent tud, mindent lát,
 ismeri szívek mélyét.
 Szeretettel tekint ránk,
 tudja mi a kísértés.

 Sivatag pusztaságán
 kitartott erős hittel.
 Nem győzte le a sátán
 cselszövő ígérettel.

 Hogyha jő a kísértő,
 letekint a Mennyekből.
 Bennünket is megment Ő,
 felemel a mélységből.

 Kőszikla Ő, erős vár,
 megvédi bárányait.
 Biztonságban van a nyáj,
 elűzi éj árnyait.

 Hajnalt derít csillaga,
 lelkek egén felragyog.
 Vonz tiszta, friss illata,
 életvizet harmatoz.

 Schvalm Rózsa

 (2015-07-18)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Július 28. - 21:42:59
Két hatalom!

 Földi élet vándorára, két hatalom tart igényt,
 egyik: ígér testi jókat, másik: örök égi fényt.
 Egyik: rövid földi élet, sok örömére mutat,
 másik: örök lelkünk hívja, hűn szolgálni, az Urat!
 Egyik ország fejedelme, bukott angyal, a Sátán,
 másik ország dicső Ura, Isten Fia, a Bárány!
 Két hatalom vonzásában telik, rövid életünk,
 a fénynek és sötétségnek országába, léphetünk.
 Örökölt bűneink miatt, lelki halottak vagyunk,
 így pedig a kárhozat vár, ha majd testet itt hagyunk.
 Lelki halál, lelki élet, mindkettő nagy, hatalom,
 ebben: kín és sírás vár ránk, abban: öröm, nyugalom.
 Mindkét ország fejedelme, saját országába hív,
 egyik: örök otthonunk lesz, mert végső hely, nem a sír.
 Vándorlásunk során egy nap, keresztúthoz érkezünk,
 halál előtt, két út közül, csak egyikre léphetünk.
 Az egyik út, menny honába, másik, kárhozatba visz,
 jaj annak, ki csak a rövid, múló földi létbe hisz.
 Lelkünk: Isten lehelete, így az, örökkévaló,
 megváltottan, bűnmentesen, Isten előtt, hódoló.
 Fájó, hogy a legtöbb ember, Sátán előtt hajt fejet,
 ám így, kárhozat lesz hona, dicső égi hon helyett.
 Azért kaptuk életünket, hogy mi bölcsen, döntsük el,
 két nagy birodalom közül, minket melyik érdekel.
 Rajtunk múlik, kell-e nekünk, világ bája, öröme,
 ó de akkor, sírásra vált, szívünk múló gyönyöre.
 Gondoljuk meg: mert vár minket odaát, az üdv Ura!
 Jézus drága váltságáért, mennyben készült, fényruha.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. VII. 18.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Július 30. - 13:59:13
 
     Mi az ember!

 Mi az ember? Kérdik sokan: világűrben, kis parány.
 A Nap körül kering körbe, Bolygónk minden oldalán.

 A legnagyobb Bolygó mellett, földünk csak játékgolyó,
 s azon: hét milliárd ember él, mint átmenő lakó.

 Mégis: vállát veregetve, büszkén fennen hirdeti,
 a tudomány világában, minden sikerül neki.

 Életéből kiiktatta régen, a nagy Alkotót,
 mint távoli jelen lévőt, dolgába avatkozót.

 Ámde van egy határvonal, melyet sosem léphet át,
 bár csillagok világába készül, vitetni magát.

 Vegyük észre, mi az ember? Bár teremtés-korona,
 nem nézhet Isten titkába, Hozzá, nem ér fel soha!

 Isten, bár világalkotó, mégis törődik velünk,
 Fia drága váltságáért, örök üdvöt ad nekünk!

 Mi az ember? Csak teremtmény. Isten nélkül már halott,
 de ha színe elé borul, fénylő csillag lesz, amott.

 Ama dicső szebb hazában, melynek sehol párja nincs,
 s övé lesz az örök élet, mint ragyogó drágakincs.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. I. 31.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Július 30. - 14:06:55
Élet eredete!

 Hét milliárd ember, mért van itt földön?
 Azért, hogy békében éljen, és ne öljön.
 Bűnös nemzedékünk, ezer sebből vérzik,
 a páston küzdőket, százmilliók nézik.
 Háborúk, éhségek, hontalan családok,
 szabad Ég alatt él, sok nép, mint zarándok.
 Évezredek óta, egymás mellett élnek,
 vigadó gazdagok, nyomorgó szegények.
 Isten nélkül élő, már balgán, azt véli,
 hogy Isten nélkül is, meg lehet itt élni.
 A szép természetnek, büszkén neki rontnak,
 viruló életbe, lassú halált oltnak.
 Kivagyiságukban, tudós talárt öltnek,
 hogy Istent láthassák, istenszobrot öntnek.
 Hozzá rimánkodnak, eléje térdelnek,
 mert látható isten, kell itt az embernek.
 Lázasan kutatnak, földön és az égen,
 az Élet értelmét keresik, serényen.
 világűrben száguld, szondák hosszú sora,
 ám az Élet titkát, nem fedik fel soha!
 Isten az emberhez, szent Fiát küldte le,
 hogy hozzá emelje, beszélhessen vele.
 Élet titkairól, a leplek lehullnak,
 odaát a titkok, sorra feltárulnak.
 Ott majd megismerjük, Élet eredetét,
 s Atyánk ránk árasztja, örök szeretetét.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. VII. 24.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: szati62 - 2015. Július 31. - 13:25:55
Ámen
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Július 31. - 19:20:01
O0 x O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Augusztus 01. - 09:34:29
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Augusztus 01. - 09:35:55
A kereszt tövében!

 Csodás öröm, együtt lenni,
 Megváltónk Nevében,
 táborozni a Golgotán,
 a kereszt tövében!
 Ott központban nem a világ,
 Jézus van előttünk,
 megszánt minket, s a keresztre
 halni ment, helyettünk!
 Kicsiny hitünk növekedik,
 Jézus közelében,
 közölhetjük nagy örömmel,
 mit tett érted, értem!
 Jézus békessége ragyog,
 egymás szemén, arcán,
 csak Ővele győzhetünk mi,
 földi élet harcán!
 Kereszt tövén táborozva,
 nyerünk erőt arra,
 hogy bizonyságtételünket,
 a világ meghallja!
 Atyánk szíve annak örül,
 ha lelkek megtérnek,
 győznek testi kívánságon,
 Ige szerint, élnek!
 Megváltott nép táborában,
 a Golgota halmán,
 boldog hálaének zendül,
 a hívő nép ajkán.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. VII. 24.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Augusztus 01. - 10:10:07
Jézus, közbenjáró!

 Bálványozó nép vagyunk mi,
 óh bocsáss meg, Jézusunk,
 segítségért, Tehelyetted,
 halott szűzhöz fordulunk.
 Pedig nincs több közbenjáró,
 se földön, se égbe fenn,
 út lettél Atyánk szívéhez,
 kereszten, hullt véreden!
 Csak Te lehetsz közbenjárónk,
 mint ártatlan, bűntelen,
 Te cseréltél ruhát azzal,
 akit vádolt bűnteher.
 Egy hívő sem közbenjáró,
 csak lelke, új testre vár,
 feltámadva, szebb új testben,
 Atyja elé, abban áll!
 Hű Jézusunk, az egyetlen
 közbenjárónk, csak Te vagy,
 sok veszély les ránk, a célig,
 kérünk: úton el ne hagyj!
 Áldott közbenjárónk vagy Te,
 Atyád jobbján odafenn,
 bűnbánókat mennybe hívod,
 pihenjenek szíveden.
 Általad nyer bocsánatot,
 minden lélek, aki vét,
 menlevelén hitelesen
 piroslik, a vérpecsét.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. VII. 20.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: szati62 - 2015. Augusztus 01. - 10:13:20
Ámen vint
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Augusztus 01. - 18:17:46
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Augusztus 02. - 19:26:43
Földi kincs mind hamis!

 Porból formált ember, nem ok nélkül élsz itt,
 Alkotód az Isten, szebb életre készít.
 Múló testruhába, öltöztette lelked,
 az volt drága terve, Fia éljen benned!
 Ám te Atyád iránt, engedetlen lettél,
 halálos iga volt, mit magadra vettél.
 Maradandók helyett, múlandókra nézel,
 jaj, ha lelked velük, kárhozatba vész el.
 Rövid földi léted, azért adta Isten,
 hogy örök életre készülhess fel, itten.
 Ha a felkészülést, balgán elmulasztod,
 úgy Atyádnak arcát, nem tükrözi arcod.
 Ha elszólít innen, mindent itt kell hagynod,
 serleget, palotát, hírnevet, és rangot.
 Semmit el nem vihetsz, a halál - kapun át,
 király is itt hagyja, a fényes koronát.
 Kapuban mindened, semmivé változik,
 a parányi résen, csak lelked távozik.
 Ha későn döbbensz rá, hogy kincsed elveszett,
 úgy halálod után, üres lesz két kezed.
 Most még beláthatod, földi kincs mind hamis,
 az arany, a gyémánt, bárhogyan fénylik is.
 Mit ér, ha hiába volt szorgos két kezed,
 örökre itt hagyod, sok féltett kincsedet.
 Gyűjts hát égi kincset, amíg szíved dobog,
 Atyád közelében, majd viszont láthatod.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. VII. 24.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Augusztus 02. - 19:33:02
Ne feledd!

 Hogyha mögötted egy elrontott élet van,
 ne feledd, fölötted kegyelmes Isten van!
 Ha elé teszed múlt nyomasztó terheit,
 lelkedben hit, s a remény újjászületik.

 Sötét éj után új nap virrad hajnalon,
 éltető fényét szórja szerte ragyogón.
 A fény, szívedből is elűz bűnt, bánatot,
 s felragyogtat boldog jövőt, holnapot.

 A kezet, amit feléd nyújt a Szeretet,
 fogadd bizalommal, soha ne engedd el!
 Engedd hogy vezessen mindvégig jó úton,
 szívedben a hála virága kinyíljon!

 Belőle Krisztus jó illata áradjon,
 ajkadról az Ő dicsősége hangozzon!
 Nyomorúságodban elveszni nem hagyott,
 mentőövet nyújtott süllyedő hajódon.

 Schvalm Rózsa


 (2011-09-17)   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Augusztus 03. - 19:45:02
Kedves versolvasó Testvéreim! Levelet kaptunk Pecznyik Pali bácsitól:

János. 14, 2 – 3.                                                                       2015. VIII. 3.
 
Kedves  Testvérem!
 
Hálásan köszönöm, leveleit, kedves rám gondolását, nagy öröm számomra, hogy evangéliumi üzenetű verseim, nem csupán pusztában kiáltott szavak, hanem néhány kedves versolvasó testvérem szívét is felmelegítik. Ez úton is, szeretettel kérem, versolvasó testvéreimet, hogy a versek üzenetéért, Istennek adjanak hálát és dicséretet, mert én csak méltatlan eszköze vagyok, áldott Urunknak! Minden leírt versért Néki mondok hálás köszönetet imádságban, mert a versek gondolatait: Ő közli velem, Szentlelke által! Ezért, Őt illeti a hála és a dicsőség!  Nincs szebb és fontosabb szolgálat, a lélekmentés szolgálatánál! Mivel egyre többen, a hátukat mutogatják Isten felé, és nem bűnbánó könnyes arcukat, bűnökkel terhelt, engedetlen szívüket! Pedig Istennél, minden bűnbánó ember számára, kész a kegyelem és a bűnbocsánat! Még egyszer, hálásan köszönöm, kedves  Testvérem leveleit, ha nem is válaszolok mindegyikre, de imádkozó szeretettel gondolok kedves testvéremre, a fent idézett igeversek drága szavaival, lelki testvére és harcostársa a Krisztusban!
 
                                                                                                                 Pali bácsi
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Augusztus 03. - 19:51:06
Zarándokként élem

 Zarándokként élem földi életem,
 néha árnyék, máskor a fény vetül rám.
 Ha vonulnak felettem gondfellegek,
 kiutat keresek hol megoldás vár.
 Utak kavalkádja nyílik előttem,
 merre induljak nem könnyű dönteni.
 Bármerre nézek az ég nem felhőtlen,
 vonz ahol fényt látok földerengeni.
 Áradó sugara lelkem érinti,
 bár az út nem sima, göröngyös talán,
 bennem a vágyat mégis felgerjeszti,
 reményszikrát vetve fellobban a láng.
 Őrzöm szívemben az Isteni lángot,
 nem engedem soha elhalványulni.
 Vezet utamon a tiszta forráshoz,
 partján zarándoknak jó megpihenni.

 Schvalm Rózsa
 (2012-10-20)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Augusztus 03. - 20:01:33
Nézz az Úrra fel!

Fertőzött földünk, bűnnel van tele,
ezért két szemünk, nézzen fölfele.
Alkotónk az Úr, onnan néz le ránk,
örvend szíve ha, hálát mond a szánk.
Hitünk szemével, láthatjuk Atyánk,
hű gondviselőnk, áldást küld le ránk.
Életharcmezőn, zajlik az élet,
vagyonszerző vágy, űz ma sok népet.
Nincs ideje rá, fölfelé nézzen,
arra ki védi: viharban, vészben.
Bűnös nemzedék, csak a földre néz,
nem hiszi: vár rá, csodás égi rész.
Nem hiszi: vár rá, új Föld, Ég felett,
kavicsokat gyűjt, gyémántok helyett.
Nem a földiek, fontosak nekünk,
kék Ég magasát, pásztázza szemünk.
Megváltó Urunk, onnan földre jött,
legyőzte Sátánt, ki röghöz kötött.
Kiváltott minket, gyötört foglyait,
próbáink földjét, végleg hagyjuk itt.
Győztes Urunk most, mennyben vár reánk,
láthassa szemünk, örök szebb hazánk.
Áldott lelki nép, nézz az Úrra fel,
angyal énekkar, róla énekel.
Megváltó Urad, hív és oda vár,
bűn oda nem ér, és örök a nyár.

Pecznyík Pál
Celldömölk
2015. VII. 30.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Augusztus 04. - 20:40:49
Imaórán

 Dicsérjük, imádjuk, áldott Istenünket,
 Néki köszönhetjük, örök életünket!

 Havonként egy este, imaórát tartunk,
 trónjánál - lélekben - fejet, térdet hajtunk.

 Éltető Igéje, eligazít minket,
 s mint éltető kenyér, táplálja lelkünket.

 Aztán egymásután hangzik, imádságunk,
 szerény kérésünk és boldog háladásunk.

 Urunk itt van köztünk, amint megígérte,
 szinte tapintható, áldott jelenléte!

 Urunk olyan jó így, közeledbe lennünk,
 hálaáldozatunk színed elé tennünk.

 Kérünk, ezután is látogass meg minket,
 kísérjed menny felé, botló lépteinket.

 Imaóráinkon, Te lehess középen,
 erősítsd hitünket, mely olyan törékeny.

 Hisszük: Veled leszünk, mennyei ruhában,
 imádkozó néped, dicső táborában!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. VII. 27.

 Imaközösségeknek
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Augusztus 04. - 20:45:59
Sziklaváram meg nem rendül

 Szél zúg, vihar dúl a világ tengerén,
 válság villámok cikáznak élesen.
 segítségül téged hívlak Istenem,
 bajokban, s gondok közt megmentőm Te légy!.

 Titáni küzdelem is semmibe vész,
 nélküled zátonyra futna csónakom,
 kevés lenne erőm s önakaratom,
 ha vezetsz, vitorlám feszíti a szél.

 Köröttem a vihar bár nem csendesül,
 tombol tovább megállíthatatlanul,
 szívem mégis békés sziget legbelül.

 Felettem a homályban is fény derül,
 nem ragadhat el az ár, bármily vadul
 támadna, Sziklaváram meg nem rendül.

 Schvalm Rózsa

 (2012-08-29)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Augusztus 05. - 18:29:55
A csend

 Szívet, lelket szólít meg a csend,
 mélység magasság benn' összecseng.
 Tér - idő egységbe fonódik,
 távok közt határ elmosódik.

 Felhangzik szférák lágy zenéje,
 áthatja szeretet mélysége.
 Szív megnyílik, kattan a zárja,
 Isteni Szó, titkát kitárja.

 Nincs az a kincs, mi drágább volna,
 ha lelket érint igaz volta.
 A teremtő kéz átformálja,
 új emberként néz a világra.

 Schvalm Rózsa

 (2015-07-20)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Augusztus 05. - 18:39:43
Fény vagy éj!

 Mi itt, csak vándorok vagyunk,
 Föld még nem, végső lakhelyünk,
 csupán néhány évtizedre,
 helyezett ide, Istenünk.

 Földön: lelkünkről lehulljon,
 a rátapadt sok bűnsalak,
 s kiderüljön, hogy lelkeink,
 fény vagy éj felé tartanak.

 Két hatalom vonzásában,
 melyik hatalomban hiszünk,
 az vonja majd szíveinket,
 áldozatot, annak viszünk.

 Elődeink már elmentek,
 mi is megyünk nemsokára,
 utódaink majd követnek,
 vagy fény, vagy éj, új honába.

 Fény honában várnak minket,
 előre ment drága lelkek,
 feltámadás napját várják,
 melyen szebb új, testet nyernek!

 Ne sajnáljuk, mi itt marad,
 mert megavul, semmivé lesz,
 maradandót ad Istenünk,
 s közel leszünk szent szívéhez.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2015. VII. 30.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Augusztus 06. - 14:10:05
Csendet sóhajt az este

 Csendet sóhajt az este,
 földre hull a Hold selyme.
 Lágyan szellő lengedez,
 érintése kellemes.

 Égbolt ében mezején,
 fények gyúlnak szerteszét.
 Árny vetül a lomb alatt,
 amott egy cica szaladt.

 Merengve a csend ölén,
 sűrűsödik a sötét.
 Megborzong a magányom,
 kísér, mint hű barátom.

 Megszólít egy belső hang;
 elnémítja a panaszt.
 Nézd - a világ háborog!
 Benned béke, nyugalom.

 Csillag ragyog felettem,
 fénye gyúl a szívemben.
 Álmosan ásít az éj,
 altató mesét regél.

 Schvalm Rózsa

 (2015-07-21)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Augusztus 07. - 17:55:57
Ős-idők óta

 Ismétlődik ős-idők óta
 a jó és rossz örök harca.
 Történelem sorait rója
 ezredévek dúlt vihara.

 Ábelnek Káin vetélytársa.
 Nevek mások, de ugyanaz
 ma is minden viszály forrása:
 önző szívből az indulat.

 Látszat után ítél a világ,
 de Isten szív mélyére lát.
 Előtte nincs rejtve hamisság,
 álarc lehull, fedetlen áll.

 Schvalm Rózsa

 (2013-03-06)..
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Augusztus 07. - 18:01:18

     Szívekre írt ének

 Szívek hústábláira
 írom, verseimet,
 mert csak így szolgálhatom
 hűen, Istenemet.
 Hogyha szívek tábláin
 rögzül az üzenet,
 úgy szívekből űzi el
 a bűnt, mint szemetet.
 Verset: Szentlelke által,
 Isten Szent keze ír,
 személyt nem válogat Ő,
 bűnbánót, mennybe hív.

 Lélekmentő versekért,
 Atyám hála Néked,
 csak bűnökből szabadult
 lelkek, áldnak Téged.
 Minden leírt lelki vers,
 Lelked ajándéka,
 ne lehessen bűnbánó,
 tűznek martaléka!
 Hála, minden lelki vers,
 szívekre írt ének,
 s hangzik: míg porsátorát,
 elhagyja a lélek.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. VIII. 4.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Augusztus 07. - 21:18:18
:like: szivetadja
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Augusztus 07. - 22:33:11
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Augusztus 08. - 18:53:47
     Óh mi lesz veletek!

 Óh, mi lesz veletek, hazánk ifjúsága,
 betölt szívetek, világ hiúsága.
 Családalapítás, nem hiányzik néktek,
 szabadságotokat feláldozni, féltek.
 Nem látjátok, hogyan suhannak az évek?
 Ti is lesztek, botra támaszkodó vének!
 Családi sejtekre épül drága hazánk,
 ám családok nélkül,enyészet hull reánk.
 A sátán csalétke, víg, könnyelmű élet,
 azt hazudja, hogy az, soha nem ér véget.
 Hagyományőrzés és zenés fesztiválok,
 együtt táborozó fiúk és leányok,
 ma már fel sem tűnik, erkölcstelen élet,
 hazánk ifjúsága, tilos útra lépett.
 A két nemből valók, csak úgy összeállnak,
 nincsen már jövője, a szép házasságnak.
 Nem kell a házasság, gondot jelent, terhet,
 abortuszok miatt, egyre fogy a nemzet!
 Hazánk ifjúsága, gondolj a lelkedre,
 nem tudhatod: meddig vigadhatsz kedvedre.
 Oly sok a fiatal, eltékozolt élet,
 későn siratja már, a sok boldog évet.
 Drága fiatalok, Jézus még vár rátok,
 forduljatok hozzá, meghallja imátok.
 Higgyétek el, öröm oly családban élni,
 hol szülő és gyermek, Isten Nevét féli.
 Ő, Szentlelke által, gyermekei őre,
 boldogan térhetnek, éji pihenőre.
 Ha Istenhez térne, hazánk ifjúsága,
 örömnap virradna, ős magyar hazánkra!

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. VIII. 4.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: bacsipista - 2015. Augusztus 09. - 19:13:43
Milyen igaz ez a féltés és aggodalom.
Köszönöm Margit a verset.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Augusztus 09. - 21:31:10
Örülök István, hogy Pali bácsi versei itt is rád találtak. Amíg Isten Lelke élteti és ontja felénk az intelmeket, szeretnék postása lenni
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Augusztus 09. - 21:32:43
Küldetés!

 Múló napok egymást érnek,
 telítődnek hosszú évek.
 Küldetésem van e honban,
 lelki verseket ír, tollam.
 Lelki versek sokasága,
 Isten áldott adománya.
 Versírást már rég művelem,
 vele bízott meg, Istenem.
 Minden lelket hív magához,
 ne forduljon a világhoz.
 Mert a világ fénye, bája,
 ámít, hogy figyeljen rája.
 Jaj, annak: kit rabságba von,
 idősen, vagy fiatalon.
 Sátán gonosz célja, vele,
 kárhozat legyen lakhelye.

 Istennek szebb, jobb célja van,
 honra lel nála, hontalan.
 Mert a lelkek sokasága,
 sikolt, múló testbe zárva.
 Versolvasó drága lelkek,
 bennük: Atyátok hív, jertek!
 Lélekben s Golgotára,
 ajkatok nyíljon imára.
 Jézus vérzett érettetek,
 hogy megváltottan, éljetek!
 Talentumom, küldetésem.
 verseket szívekre véssem.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. VIII. 6.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Augusztus 16. - 01:45:28
ADJ ÁLDÁST URAM !

 Adj áldást Uram, október tizenhetedikére, sok Téged hívó - váró ember szívébe !
 Akik kérik, várják Szentlelked vezetését, hogy méltón méltassák Neved dicsőségét.
 Akik éhezik, - szomjazzák Lelked közelségét, hogy megtalálják szívük békességét.
 Hadd szólhassák lelkük végtelen örömeit, ahogy elnyerik áldó kegyelmed kincseit.
 Mert kitárod előttük mennyei világod dicsősége ajtaját, hogy szíveiket az járja át.
 Hogy elmondhassák az elmondhatatlant, hogy szívük, lelkük örök kincsekre bukkant.

 Adj áldást Uram a vendéglátóknak, ahogy az érkező lelkekre hűséggel gondolnak,
 Adj áldást az odautazóknak, hogy Lelked hordozóiként igaz beszédeket szóljanak,
 És azoknak, kik hallgatják mások bizonyságtételét, megélve lelkeik közös szépségét.
 Áldd meg őket is, kik dicső lényed hűségét, szentségét örömmel, hálával énekelik,
 S áldj meg mindenkit, ki ez alkalmon is a tőled áradó örök szentség áldását keresik,
 Hogy minden szív és lélek Téged áldjon, amiért osztozik e lejött mennyei világon.

 Add, hogy hűség, igazság, öröm és békesség minden gondot most űzzön szerte-szét,
 Hogy jelenbe jött örök világod teremjen szívekben tőled kapott igaz, teljes boldogságot,
 Hogy szív, lélek, benned élő, új, igaz élet, veled való lelki, szent, közösségben legyen,
 Már ott lehessen e napon, ahol dicsőült lelkek honában már nincs semmi kín, fájdalom,
 Ahol fájdalom, szenvedés nem lehet jelen, mert örök hatalmad, szentséged csodát terem.
 Csodát, szépséget, örömöt, békességet, hűséget, igazságot, s átölel mindenkit világod.

 Add oda szent bűnbocsánatodat, hogy új tiszta lélekkel vehessük minden áldásodat,
 Mint bűnökből kimentett igaz gyermekeid, mikor letehetik életük összes terheit.
 Mert veled való teljes közösségben, az ajándékba Tőled kapott elő-üdvösségben
 Átélik az örök üdvösség, a szent isteni jelenlét, örök, végtelen, szép teljességét,
 Ahogy hálaadó, s kérő imában várják lelked, szent lényed ezernyi örök szépségét,
 Hogy azokkal megtelve, békességre lelve, forrásává legyenek kereső lelkeknek.

 S ha szív, lélek, szavalat, és ének, és minden más neked szóló dicséret elhangzik már
 Amikor a test is, - ahogy szüksége megelégül már, s ezután asztaltól már feláll ,
 Hadd hordozza szentséged gazdag adományát, s ossza szét tőled kapott vagyonát,
 Áldást, kegyelmet, szentséget, békességet, ahogy mindent odaad mennyei Felséged !

 Á M E N. 2 0 1 5 AUGUSZTUS 4.
 Balassa Jenő
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Augusztus 17. - 13:54:23
Világ piacán

 A világ piacán nagy a zsivaj, lárma,
 árusok kínálnak árut, kiabálva.
 Kíváncsian kutat, a tarka népsereg,
 akinek nincs pénze, bámulva ténfereg.
 Állandó piac ez, itt minden kapható,
 élvezet, muzsika, hajnalig hallható.
 A piac: csalóka áruval van tele,
 van itt, ami szemnek, és szájnak ingere.
 Nagy az árubőség, fényes kirakatok,
 borgőzös kocsmák, meg italos alakok.
 Évezredek óta, üzemel e vásár,
 gazdája: a sötét láthatatlan császár.
 Csillogó áruját, ingyen sosem adja,
 és fizet szívesen, a szenvedély rabja.
 Egyet nem ismer fel, a tarka sokaság,
 mind: ami látható, múlandó ócskaság.
 kielégít ugyan, mohó testi vágyat,
 de a kárhozatba készít, melegágyat.
 Itt hagyja a vásárt, tarka vásári nép,
 ha teste sátrából, a lelke majd kilép.
 Aki meg csak teste, jólétére gondolt,
 ott marad a lelkén, a halálos bűnfolt.
 Foltot eltűntetni lelkéről, itt lehet,
 Isten színe elé, bűnökkel nem mehet!
 De Jézus még itt jár, a világ piacán,
 bűnbánó lelkeket, Atyjához haza vár!
 Jöjjetek Jézushoz, becsapott emberek,
 bűn miatt: elveszni, nem kell itt senkinek!

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. VIII. 10.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Augusztus 20. - 10:43:28
Megváltód hív!

 Megváltód hív, hazám népe,
 ámde ne menj magad féltve,
 de mély lelki vágyódással,
 találkozni, Óriással!
 Ki teremtett Eget, Földet,
 most vándorként, kívül zörget
 szíved előtt: Isten mása,
 csendben vár, ajtónyitásra.
 Rajtad múlik, megnyithatod,
 vagy Őt, tovább bocsájthatod.
 Ó de akkor, jaj, teneked,
 mert még találkozik veled,
 Bíró előtt kell megállnod,
 súlyos ítéletét várnod.
 vádlód: nem kel védelmedre,
 kárhozat vár, bús lelkedre.

 Ha ajtót társz, Urad előtt,
 ki hűséges gondviselőd,
 hódolattal hullsz elébe,
 s te leszel az Ő vendége.
 Tetted: nem bánod meg soha,
 hazád lesz, a szentek hona!
 Üdvözülhetsz, hazám népe,
 ha megmoshat, Jézus vére!
 Járhatsz, fénylő gyolcs ruhában,
 megváltottak szent honában!

 Pecznyík Pál Celldömölk
 2015. VIII. 10.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Augusztus 21. - 17:01:52
MILYEN JÓ . . .


 Milyen jó, hogy virul a határ, s a sok munka sok szép gyümölccsel jár,
 Milyen jó, hogy a fáradozás nem hiába való, hanem az ember alkotó.
 Milyen jó, hogy nem hagyta el a kegyelem, így minden, ami kell, megterem.

 Milyen jó, hogy gyárak és üzemek sorra szaporodnak, épülnek, és megnyílnak,
 Hogy sok-sok ember végre munkát talál, s a munka örömében értelmet talál.
 Milyen jó, hogy a sok-sok munka, szorgalom és igyekezet, szép eredményre vezet.

 Milyen jó, hogy utak, vasutak, egyre több felé ágaznak, újulnak és gyorsulnak.
 Milyen jó, ha szeretet és béke úrrá lesz a bűn fölött végre, - emberek örömére.
 Mert, ha a szíveket szeretet köti össze, az embernek öröme, Istennek dicsősége.

 Milyen jó lenne, ha nem lenne háború, ha megszűnne félelem, gyász és ború,
 Mert ha az ember tudását, erejét, technikai eszközét nem pusztításra használja,
 Hanem hallgat Isten Szent Szavára, akkor végítélet napját reménykedve várja.

 De,- ha szívét, lelkét, erejét, életét, igyekezetét a gonosznak adja, s azt szolgálja,
 Akkor Isten jogos ítélete sújtja, s az örök kárhozat szörnyű helyére vezet útja.
 Fel hát emberek, bűnöket megvallani, bocsánatot kérni, s adni, igazságra jutni !

 Mert ma még lehet, ma még itt a kegyelem, Istennek szentsége új életet terem !
 De jaj, nem tudni meddig, s aki makacsul megmarad a bűnben, égni fog örök tűzben.
 Mert Szent az Isten, nagy az irgalma, s aki szent akaratát megtartja, annak áldását adja.

 Áldás, Békesség, hűség és szeretet, Isten kegyelmének győzelme a gonosz felett.
 Mert ha a kegyelmet az ember megragadja, szívét, lelkét, életét Istennek adja,
 S felveszi keresztjét, hogy Jézussal járjon, győzelmet arat minden gonoszságon.

 2 0 1 5 augusztus 7.
 Balassa Jenő
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Augusztus 21. - 17:10:56
Láthatatlan város!

 Van egy dicsőséges láthatatlan város,
 a tere, utcája, nem poros, nem sáros.
 Abban a városban, soha nem lesz alkony,
 minden lakás csodás, berendezett szent hon.
 Színarany utcáin, nincs zsivaj se lárma,
 házakból tisztán zeng, Istenhez a hála.
 Nincs betegség, ezért abban korház sincsen,
 szenvedést okozó láz is, ismeretlen.
 Nincs rabló, nincs börtön, nincsenek fegyőrök,
 az utcasarkokon, nem állnak rendőrök.
 Nincsenek katonák, puskák, fegyvergyárak,
 a szent város felett, bombázók, nem szállnak.
 Nincs abban gyáripar, füstös gyárkémények,
 nincsenek koldusok, nincsenek szegények.
 nincsenek bölcsődék, nincsenek óvodák,
 reggel: iskolába nem indul, kis diák.
 Betölti a várost az öröm, a béke,
 nem irigyli egymást, város boldog népe.
 Város népe: egy nagy hívő családból áll,
 gyermeket, felnőttet, nem ijeszt a halál.
 Mivel halál nincsen, nincsenek sírkertek,
 örök élettel bír, népe az Istennek!
 Még sokkal több szépet rejt, ez a szent város,
 melynek szépségéről írt a látnok: János.
 E csodás városba, vár bennünket Isten,
 ha testünk itt hagyva, majd kilépünk innen!
 Fia vére árán, üdvösséget nyerünk,
 így az örök város, polgárai leszünk.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. VIII. 12.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Augusztus 22. - 15:01:19
Kutakodó lélek.

 Egyházadat elhagyó,
 kutakodó lélek,
 itt a földön nincsenek,
 bűn nélküli lények.
 Van több egyház, mely magát,
 bűntelennek vallja,
 a másikra lenézőn,
 mutogat a karja.
 Már az is bűn, ha szíve,
 büszkeséggel telve,
 hogy csak az ő egyháza,
 juthat fel a mennybe.
 Ismeri a szent Igét,
 jobban, miként mások,
 telve vannak tév - tannal
 a többi vallások.
 Lenézett egyházakban,
 keresi a szálkát,
 pedig őt is figyeli,
 Ki mindenen átlát!

 Hívő közösség után,
 vágyakozó lélek,
 saját egyházadban is,
 hívő lelkek élnek.
 Bár lehet, hogy kevesen,
 de ők: hitben járnak,
 soraikba téged is,
 nagy örömmel várnak.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. VIII. 11.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Augusztus 22. - 15:10:20
Felpofozott Próféták!


 ,,Akkor odalépet Sedékiás a Kénaána fia,
 és arcul csapta Mikeást. / II. Krón. 18, 23. /

 A Biblia hitelesen rögzítette a híradást,
 zsoltár hű bizonyságtételéért, arcul ütötték Mikeást.
 Prófécia beteljesült, Akháb Zsidó király, veszte,
 találomra lőtt nyílvessző, királyt halálra sebezte.
 Kényszerített ütközetben, Izrael is csatát vesztett,
 Isten igaz prófétája, már előre tudta eztet.

 Méltatlanul annyi pofont, földön még senki sem kapott,
 mint Megváltónk, áldott Urunk, aki mindig csak jót adott.
 Bűnös szolgák, az ártatlant, leköpték és arcul verték.
 Égnek - Földnek Teremtőjét, mihelyettünk ütlegelték!

 Pofonokat méltán kapunk, Urunk méltatlanul kapott,
 helyettünk szenvedt kínhalált, talpra állhasson a halott!
 Örök életre hív az Úr, nem pedig örök halálra,
 szálljon hozzá szíveinkből, a köszönet és a hála.

 Gyermekkoromban magam is, néha pofont, méltán kaptam,
 sok csintalanságom miatt, azt vetettem, mit arattam.

 Pofonokat méltán kapunk, Téged Urunk, méltatlan ért,
 kegyelemből üdvöt kaptunk, és fényruhát, rongy földiért!

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. VIII. 12.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Augusztus 23. - 18:11:40

     Szent Fazekas!

 Agyag voltam a korongon,
 idomtalan sártömeg,
 szent Fazekas kezébe vett,
 bennem: edényt látva meg.
 Kilencvenöt éven túl is,
 korongon, az életem,
 szent Fazekas csiszol, simít,
 még nem készült el velem.
 Testem: mivel földi agyag,
 bűn - kaviccsal van tele,
 még most is talál kavicsot,
 Uram simító keze.
 Nem tudhatom, a korongon,
 meddig formál engemet,
 hogy Atyjához felvihesse,
 halhatatlan lelkemet!
 Földi élet nagy korongján,
 addig formál szent keze,
 míg az edény, Őt tükrözi,
 s Atyjához, úgy száll vele.
 Edényembe bele vési,
 vére piros névjegyét,
 drága néki, mert kereszten,
 érte adta életét!
 Isten előtt, minden edény,
 hiteles csak így lehet,
 hitelessé formál minket,
 a Jézusi, szeretet.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. VIII. 20.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Augusztus 23. - 18:18:19
Öröm: mely nem fogy el

 Bűnre csábult emberiség,
 azt hiszi, mindent lehet,
 kegyelem, hogy süt még a Nap,
 bűnfertőzött Föld felett.
 Épül sok felhőkarcoló,
 paloták fényes sora,
 földünk: ítéletre érett,
 miként egykor, Sodoma!
 Ahol pénz van, ott paloták
 emelkednek mindenütt,
 de mi lesz, ha a szív - óra,
 majd utolsó percet üt!
 Palotákat itt kell hagyni,
 mert kegyetlen a halál,
 haladékot nem kap nála,
 aki sírva kunyerál.
 Mit ér gazdagság, kényelem,
 szorgos kezű emberek?
 Maradandó háza, kincse,
 nincs e földön senkinek.
 Csupán néhány évtized az,
 amit benne tölthetünk,
 holtunk után, aki keres,
 nem leli csak hűlt helyünk.
 Sokan nem hiszik, hogy testük,
 lelkük öltönye csupán,
 lelkük: élni fog örökké,
 rövid földi lét után!
 Boldog: ki már itt a földön,
 cserél földit, égivel,
 mennyben olyan öröm vár rá,
 amely soha nem fogy el.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. VIII. 19.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Augusztus 24. - 20:50:57
Ne hagyd veszni...

 Úgy él, nyüzsög földünk népe,
 mintha sose halna meg,
 testi vágyak szegény rabja,
 az ifjú és az öreg.
 Húzza a talp alá valót,
 a sátáni zenekar,
 végül kidől a sok táncos,
 vár rá, síri ravatal.
 Testnek élni mindhalálig,
 ez a Sátán módszere,
 a kegyelmes Isten arcát,
 ne lássa meg, senkise.
 Az ős gonosz, azt hazudja,
 csak sírig tart itt a lét,
 Drága lélek: ne hagyd veszni,
 végtelent: a végesért.
 Térj az Úrhoz, földünk népe,
 mert a lelked: végtelen,
 nem közömbös, hol élsz egykor,
 fénybe, vagy az éjbe, lenn.
 Ne hallgass a csábítóra,
 elrabolná lelkedet,
 célja: kárhozatba vonjon
 felnőttet és gyermeket.
 Kegyelemből, érted is áll,
 Golgotán a szent kereszt,
 Fia által, Atyád vár rád,
 indulj: s nem bánod meg ezt!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. VIII. 18.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Augusztus 24. - 21:03:44
Miként homokórán a homokszemek

 Miként homokórán a homokszemek,
 úgy múlnak a percek, egyenletesen.
 De néha-néha ólomlábon járnak,
 s van amikor rohanva tovaszállnak.

 Megérinthet váratlan a pillanat,
 s a jövő száznyolcvan fokos fordulat,
 Akkor, ott megállni látszik az idő,
 mennyek üzenetét hallja a hívő.

 Hogyha Lélektől- lélekig szól a hang,
 aki addig volt, többé nem ugyanaz..
 Felette ott ragyog egy fénylő csillag,
 új célok, új élet hajnala virrad.

 Schvalm Rózsa

 (2011-07-26)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Augusztus 25. - 19:03:20

    Jézus értünk szolga lett!

 Ámulatba ejt bennünket,
 Jézus, értünk mit hozott,
 Mint Teremtő: kis időre,
 teremtménnyé változott!
 Láthatatlan, láthatóvá,
 hogy mint embert: lássuk Őt,
 hallhassuk és érinthessük,
 a köztünk járó Dicsőt!
 Vállalta a megalázást,
 csúfolást és megvetést,
 bűnösök közt, a bűntelen,
 át élt szomjat, éhezést.
 A világot teremtő Úr,
 kis időre, szolga lett,
 tanítványok lábát mosta,
 sírt, Jeruzsálem felett!
 Fájdalommal nézte népét,
 mely Őt, nem ismerte fel,
 Rómát legyőző Királyt várt,
 leigázott, sok kebel.
 De mivel csak embert látott
 Benne: és nem a Királyt,
 Szombatot is megrontotta,
 kimondta rá, a halált!
 Jézus, szolgaként élt köztünk,
 mennyből, értünk halni jött,
 mert csak így vett diadalmat,
 sátán és halál fölött!
 Urunk meghatottan nézzük,
 vérbarázdás arcodat,
 értünk hullott véred árán,
 üdv vár ránk s nem, kárhozat.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. VIII. 19.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Augusztus 26. - 12:54:52
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Augusztus 26. - 23:08:19
Gyönyörködj az Úrban!
 Zsoltár. 37, 4.

 Dicsőséges Atyánk, gyönyörködünk benned,
 fénnyel, ragyogással van telve a mennyed.
 Fiadban: Jézusban, láthatóvá lettél,
 köztünk éltél, jártál, velünk ittál, ettél.
 Jézusban láthattuk szép arcod, szép szemed,
 sántát, vakot, leprást, gyógyított két kezed.
 Ajkadról hallhattunk, tanító hangokat,
 tanítva és intve, ifjakat, aggokat.
 Fiadban elrejtve, Te éltél közöttünk,
 megszántál bennünket, mert bűnben születtünk.
 Megváltásunkra csak, egyetlen út maradt,
 életet áldozni, halálos bűn miatt!
 Bűnben fogant ember, erre nem volt képes,
 Fiad adtad értünk, Te a dicsőséges!
 Parányi emberész, föl nem foghat téged,
 ránk szabott büntetést, önmagadra mérted!
 Keresztfán ragyogott legszebben, az arcod,
 Sátán, s halál felett, megnyerted a harcot!
 Dicsőséges Atyánk, így szemlélünk téged,
 alig fér szívünkbe, ragyogó szépséged.
 Bár most, tükör által, homályosan látunk,
 Dicsőséged mégis szebb, mint legszebb álmunk.
 Most még földi testben, szemlélhetünk téged,
 de mennyire szebb lesz, találkoznunk Véled
 az Új földön: immár, szebb, jobb kiadásban,
 szemlélhetjük arcod, örök ragyogásban.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. VIII. 20.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Augusztus 28. - 00:32:37
Bocsánatkérés!

 Istenünk, szégyentől
 pirul, bűnös arcunk,
 Lélekben előtted,
 még térdet sem hajtunk.
 Te vég nélkül szeretsz,
 mégis bántunk téged,
 naponta okozunk,
 sok fájdalmat néked.
 Pedig fel sem fogjuk,
 amit értük tettél,
 mi játszva vétkeztünk,
 s helyettünk szenvedtél!
 Te a szent, bűntelen,
 bűnt pártolók helyett,
 erre nem volt képes
 más, csak a szeretet!
 Amely Megváltónkban,
 sugározott felénk,
 Atyánk e sugárban,
 szíved tárult elénk.
 A sok vádat, bántást,
 bocsásd meg, Istenünk,
 cseréld új életre,
 megromlott életünk.
 Lehessen jól tevő,
 igaz, bűntől mentes,
 síron innen és túl,
 Néked, engedelmes.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. VIII. 20.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Augusztus 28. - 08:52:29
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Augusztus 28. - 19:12:19
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Augusztus 28. - 19:13:01
Lucifer bukása!

 Isten csodás szent művébe,
 belerontott a Sátán,
 számára kijelölt helyen,
 nem állt hűen,a vártán.
 Egyenlővé akart lenni
 azzal, ki alkotta őt,
 irigyelte hatalmáért,
 teremtmény, a Teremtőt!
 Dicsvágya és büszkesége,
 szinte nem ismert határt,
 sokkal többre vágyott annál,
 amit Isten tőle várt.
 Büszkesége magasából,
 alázatra nem jutott,
 becsvágy miatt, a fény fia,
 ím sátánná változott.
 A mennyei dicsőségből,
 Isten földre lökte őt,
 és azóta bősz haraggal
 nézi Jézust, a dicsőt.
 Golgotán a véres harcból,
 Jézus jött ki győztesen,
 Bűn rabjai, tiétek is,
 ez a dicső győzelem!
 Jöjjetek hát megváltottak,
 Isten dicső hona vár,
 abban zeng a hálaének,
 vég nélküli ott a nyár.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. VIII. 18.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Augusztus 28. - 19:17:39
Amíg a nap rád ragyog

 Amíg a nap rád ragyog,
 várnak derűs holnapok,
 keresd élted értelmét,
 vándor utad küldetés!

 Nemcsak annyi, mit a test
 szükség, s a vágy szava tesz.
 Lelked annál nemesebb,
 szomját oltsd, ne szenvedjen!

 Tápláld tiszta forrásból,
 égi folyam árjából!
 Hitet ébreszt, reményt ad,
 érted már, hogy miért vagy.

 Lehetsz koldus, vagy király,
 lehet les rád száz viszály,
 mégsem győzhet feletted,
 megvéd a te Mestered.

 Schvalm Rózsa

 (2014-08-22)
   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Augusztus 29. - 16:48:45

     Hol vagy?

 Mint az esőerdő, embererdő oly nagy,
 ebben az erdőben Isten keres, hol vagy?
 Hű Alkotód elől rejtőzködő, ember,
 bárhova rejtőzöl, Isten szeme: rád lel.
 Előle nem rejt el barlang, tenger mélye,
 ott is, rád talál majd, Isten szeme fénye!
 Azért keres, hol vagy? Hogy válaszod hallja,
 hagyd el rejtekhelyed, javadat akarja.
 Ne engedj a sátán, csábító szavának,
 látod: követői mind, bűn útján járnak.
 Elmúló örömük, könnyel, vérrel vegyül,
 bár kacag az ajkuk, a lelkük sír belül.
 Isten azért keres, ne kövessed őket,
 világ széles útján, vesztükbe menőket.
 Bűn -viharban zúg, reng, a nagy embererdő,
 zeng a muzsikája, hol víg, hol kesergő.
 Isten szeme elől, balgán bújócskázik,
 teste dőzsöl, lelke: dideregve fázik.
 E fültépő zajban, halld meg Isten szavát,
 drága lélek: hidd el, ez nem a te hazád!
 Ez csak a lelkednek, rövid próbaföldje,
 múló: érte mégis, sokan mennek ölre.
 Isten szánó szíve, Fiában jött érted,
 Pilátustól mégis, a halálát kérted.
 Kérésed teljesült: ám Jézus feltámadt!
 hogy te is megláthasd, az atyai házat.
 Ne rejtőzzél tovább, Atyád hív, vár téged,
 Fia váltságáért, Ő, üdvöt ad néked!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. VIII. 28.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Augusztus 31. - 01:21:48

     Az Ige!

 Az ige örökkévaló,
 ma is friss és eleven,
 életeket változtat meg,
 amerre csak megjelen.
 Mert az Ige: Jézus Krisztus,
 mindeneken átható,
 végtelen dicső országa,
 övéiben látható.
 A Biblia hitelesen
 az Úr Jézust hirdeti,
 de igazi követője,
 mégis, alig van neki!
 Pedig értünk, bűnösökért,
 életét is odaadta,
 minket illetne a kereszt,
 Ő roskadott alatta!
 Emberöltők elmúlhatnak,
 Ige mindig friss marad,
 nem hervad el, miként rózsa,
 sárga lomblepel alatt.
 Mai igében is terjed,
 egyre többen ismerik,
 Jézus, nem csak Megváltójuk,
 hű Barátjuk is nekik.

 Urunk, mai Ige által,
 sok családba hozz vigaszt,
 és ki híven követ téged,
 üdvösséggel áldd meg azt!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2013. III. 19.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Augusztus 31. - 08:43:26
Ámen.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Augusztus 31. - 20:56:43
Új hon himnusza!

 Lelki sivatagon vonul Isten népe,
 új Ég, új Föld várja, földöntúli fénybe.
 Sivatagi útján, nyomában az ellen,
 ijeszti, csábítja, hogy tévútra menjen.
 De van vezetője, Jézus a győztes Úr!
 Támadások ellen, vele van, támaszul.
 Lelki sivataguk, akadállyal telve,
 mégis örvend a nép, új hon felé menve.
 Egymást bátorítják, a vonuló lelkek,
 várományosai, a ragyogó mennynek.
 Lelki sivatagnak bár nagy a vonzása,
 De Jézuson kívül, néki itt nincs mása!
 Képzelet feletti, mit hívő nép kaphat,
 csak giccses utánzat, mit a világ adhat.

 Isten gyermekei, nézzetek az Úrra,
 kit legyőz a halál, életre kel újra!
 Teljes a győzelem, Sátán s halál felett!
 Új fényruhát kaptok, bomló régi helyett.
 Abban hódolhattok, egykor az Úr előtt,
 a fény forrása Ő, amely mindent betölt.
 Sivatagi útnak, nemsoká vége lesz,
 s ajkatokon új hon, himnusza zengedez.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2013. III. 12.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Augusztus 31. - 22:16:21
Rozoga ház

 Rozoga ház a mi testünk
 tetszett vagy nem, beleestünk.
 Semmit nem ad, mindig csak kér,
 semminél mégis többet ér?
 Benne élünk járunk - kelünk,
 halálunkig a lakhelyünk.
 Szem - ablakán kitekintünk,
 távozóknak búcsút intünk.
 Elég rozoga a házunk,
 néha felszökken a lázunk.
 Forró nyárban is didergünk,
 verejtékben fürdik testünk.
 E rozoga kis hajlékra
 becses nevünk is felírva.
 Csak egyedül lakunk benne,
 két személynek már szűk lenne.
 Benne: sosem unatkozunk,
 reggeltől estig dolgozunk.
 Ha meg utazni van kedvünk,
 házunkkal kell útra kelnünk.
 Ahogy múlnak napok, évek,
 földi viskónk egyre vénebb.
 Egyszer itt fáj, egyszer ott fáj,
 rozoga ez az alkotmány.
 Ház fedelét már dér lepi,
 lábazata roggyan neki.
 Egyre inkább rozoga lesz,
 fala itt - ott már repedez.
 A kőműves tatarozza,
 kis időre rendbe hozza.
 De bármit cselekszik vele,
 házunk csak roskad lefele.
 S ha romba dől, mi lesz véle?
 Kiviszik a temetőbe.
 De lelkünk él, mennyekbe száll,
 Urunk trónja előtt megáll.
 Elmondja hála - imáját,
 és átveszi fény - ruháját.
 Ott már nem dől össze házunk,
 örök nyárban sose fázunk!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 1998. XII. 10.
   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Szeptember 02. - 02:24:06
Kire hallgatunk!

 Lármától zeng a föld,
 lármától zeng a lég,
 Jézus hívó szavát,
 vajon ki hallja még?
 Pedig éjjel - nappal
 hangzik hívó szava,
 bűnre csábult lelkek,
 jöjjetek mind haza!

 Sátán túlharsogja
 Jézus szelíd szavát,
 ne érje el senki,
 lelke szebb új honát!
 Hirdeti: a halált,
 barátként kell venni,
 végállomás a sír,
 nem kell tovább menni.

 Jézus megcáfolta
 Sátán hazug szavát,
 mert halála által,
 legyőzte a halált!
 Sötét sziklasírból,
 élve lépett elő,
 s egykor: elébe áll,
 a sok bűnt kedvelő!
 És ki nem hitt benne,
 hanem megvetette,
 ,,nem ismerlek téged"
 hangzik majd felette!

 Ám ki bűnbánattal,
 Jézushoz menekül,
 fényruhát és üdvöt
 vehet át, örökül.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2008. VIII. 4.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Szeptember 02. - 02:28:17
Versenypályán

 Földi vándorutunk,
 egy nagy versenypálya,
 rajtvonalon a célt,
 még senki sem látja.
 Már óvodás korban,
 rajtvonalra lépünk,
 futásunk addig tart,
 amíg célba érünk.

 Földi versenypályánk,
 akadállyal tele,
 nagyokat bukunk, ha
 nem számolunk vele.
 Ha meg verejtékben
 fürdik a homlokunk,
 pálya két oldalán,
 pihenőt tarthatunk.

 Ám jaj annak, aki
 már félúton megáll.
 Testi élvezetek,
 fényes kapuinál.
 Élete nagy részét,
 vígsággal tölti el,
 így a kitűzött célt,
 soha nem éri el!

 Boldog: ki élvezet
 rabjává nem válik,
 kitartóan siet,
 a menny kapujáig.
 Nem áll meg, csábító
 kirakatok előtt,
 mennyhonában örök
 fény, pompa, várja őt.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2008. VIII. 4.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Szeptember 02. - 14:41:47
Kereszt előtt, kereszt után!

 Kereszt előtt, bűnben éltem,
 széles úton mendegéltem.
 Örömöm leltem a mában,
 éltem, bűnök mocsarában.
 Isten szeme kísért engem,
 valami jót, látott bennem.
 Kemény voltam, meglágyított,
 kereszt felé, irányított.

 S én, aki a bűnt kedveltem,
 láttam Jézust, a kereszten!
 Tudtam: bűnöm miatt vérzett,
 szánó szeme, reám nézett.
 Keresztjénél megértettem,
 én miattam, én helyettem,
 Ő az ártatlan vérezett,
 adhasson örökéletet!
 Áldozatát elfogadtam,
 életemet néki adtam.
 S mint Úr, rendelkezzen velem,
 Mit kér, tetszésére tegyem.

 Kereszt után már boldogan,
 keskeny úton rovom utam.
 Lelkemnek van szebb új hona,
 egyre jobban vágyik oda.
 Próbák közt is menni - menni,
 Atyám szívén megpihenni.

 Mind boldog, ki megérti ezt,
 érte, Golgotán állt kereszt!
 Keresztre, Jézus érte ment
 azért, hogy éljen égbe fent!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2008. VIII. 9.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Szeptember 02. - 14:48:53
Béke ezredéve

 Távoli jövőbe, szárnyal a képzelet,
 ezer évig béke, lesz majd a föld felett.
 Meg kezdi uralmát, Jézus a Pap-Király,
 eltűnik a földről, irigység, baj, viszály.
 Jeruzsálem akkor éri el fénykorát,
 Imádkozó népek töltik meg, templomát.
 Ezer évig senkit, nem ámít a Sátán,
 mélységbe taszítva, dühönghet rabláncán.
 Egymás mellett békén, élnek a nemzetek,
 eltűnnek a földről, a gyilkos fegyverek.
 Élvezi az ember, a mit alkot keze,
 mert - fákhoz hasonló - hosszú lesz élete.
 Véghez viheti majd, sok szép nemes tervét,
 ifjú száz évesen, leheli ki lelkét.
 Oroszlán, ökörrel, majd együtt legelész,
 kígyó kis gyermekkel, pázsiton heverész.
 Emberektől nem fél, a sok dalos madár,
 a csicsergő fecske, gyermek vállára száll.
 Búza, gyümölcs szerte, bőségesen terem,
 éhesen, szomjasan, nem hal meg senki sem.
 Örömmel telik el, nemzetek élete,
 menny felé szárnyal majd, ajkuk szép éneke.
 Hisszük: ennél szebb lesz, béke ezredéve,
 Atyánk már előre, áldunk Téged érte.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2008. VIII. 10.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Szeptember 03. - 22:50:44
Olcsó az élet!

 Ha nem lett volna bűn,
 tán árnyék sem volna,
 gyermeket, felnőttet,
 halál nem tarolna.
 Soha nem fárad el,
 éjjel - nappal arat,
 nem ad haladékot,
 de nem is válogat.
 Erős a csábítás,
 hamar bűnre hajlunk,
 naponta vétkezünk,
 ezért meg kell halnunk.
 Bár olcsó az élet,
 ám, drága a lelkünk!
 Erről a bolygóról,
 egy nap, el kell mennünk.
 Testünk majd felbomlik,
 itt marad a porban,
 de lelkünk él tovább,
 egy új változatban.
 Szurony, fegyvergolyó,
 azon át nem halad,
 földünk megsemmisül,
 de lelkünk megmarad.
 Boldog ki Istent fél,
 hozzá imádkozik,
 ki meg nem hisz benne,
 az mind, elkárhozik!
 Gondold meg százszor is,
 halhatatlan lélek,
 ne okozz fájdalmat,
 Atyád szent szívének.
 Mert Ő nem akarja,
 hogy elszakadj Tőle,
 csak Isten népének,
 van boldog jövője!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2008. VIII. 12.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Szeptember 03. - 22:59:03
Lám ilyen az élet!

 Egyre több gonoszat
 tapasztal az ember,
 gyilkos kézben könnyen
 dörren el a fegyver.
 Gyermeket, felnőttet,
 vad erőszak öl meg,
 gyengék, védtelenek
 életére törnek.

 Bűnökkel játszani,
 halálosan vészes,
 holnap már keserű,
 ami ma még édes.
 Megcsal a szemüveg,
 amelyen át, nézünk,
 távolinak tűnik,
 bár közel van végünk.

 Fiatalok vígan,
 könnyelműen élnek,
 derűs ege alatt,
 néhány boldog évnek.
 De jönnek a próbák,
 sok gonddal, teherrel,
 idős korba érnek,
 remegő kezekkel.

 Földi viszonylatban,
 lám ilyen az élet,
 könnyelmű életnek,
 a halál vet véget.
 Ám ki hitben megáll,
 e világgal szemben,
 arra: el nem múló
 élet vár, a mennyben!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2008. VIII. 19.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Szeptember 05. - 12:08:50
Vallás nem üdvözít!

 Bűntelennek tartja magát,
 a vallásos ember,
 úgy rejtegeti bűneit,
 mint tolvajt a kender.
 Hangoztatja, jó erkölcsű,
 még légynek sem ártott,
 ám feledi: hitvesével,
 rossz szót, hányszor váltott.
 Ünnepnapon felöltözik,
 szép vallásos mezbe,
 abban jár ő a templomba,
 gyermekkortól kezdve.
 Istenházában hátul ül,
 egy megszokott padban,
 teste bent: de gondolata
 kint jár, árnyas parkban.
 Istentiszteletnek vége,
 elhalkult az ének,
 útszélre hullt az Igemag,
 így koplalt a lélek.
 Ünnepnapon Istennek is,
 testének is, enged,
 szeme: sporteseményt figyel,
 lelke meg sír, szenved.
 Mégis: balgán azt gondolja,
 a vallásos ember,
 hallelujás angyalsereg,
 fogadja majd, mennyben.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. IX. 2.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Szeptember 05. - 12:21:51
Mustármagnyi hittel

 Mustármagnyi hittel nincs lehetetlen.
 Bár az Édenkert kapuja bezárult,
 nem hagyta magára Isten az embert.
 Hű szeretete Krisztusban kitárult.

 Felénk nyújtja mentő, segítő kezét,
 ki elfogadja, útját Vele járja.
 Szívében béke él, semmitől se fél,
 nem fenyegeti többé mélység árja.

 Zúghat a hullám világ óceánján,
 rá mindenkor a remény napja ragyog.
 Világi kincsek - fények nem vonzzák már,
 égi ajándék nem veszendő vagyon.

 Új dimenziók nyílnak meg előtte,
 lelki szemeiről lehull a lepel.
 Megdönthetetlen szikla az erődje,
 talentuma bőven gyümölcsöt terem.

 Schvalm Rózsa

 (2015-08-26)   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Szeptember 07. - 00:40:17
Örömmel várom...

 Hű Alkotóm: életemnek
 végső percét, Te tudod,
 testi - lelki kenyeremet,
 Te naponta, megadod.
 Életemnek nincs oly napja,
 hogy ne törődnél velem,
 mert nem büszke igaznak, de
 bűnösnek szól, kegyelem!
 Több évtized óta tudom,
 kegyelemre szorulok,
 Atyám: ha Te nem adsz erőt,
 úgy még járni se tudok.
 Földi létem, úgy méred ki,
 mint gyógyszert a patikus,
 bizonyságtevőd lehetek,
 s nem világi muzsikus.
 Soká, világi javakra
 pazaroltam életem,
 sok bűneset rádöbbentett,
 nincs áldás, ily életen.
 Ám mióta, keskeny útnak
 boldog vándora, vagyok,
 égi honba von a vágyam,
 s nem bánom, mit itt hagyok.
 Boldog, nagy örömmel várom,
 múló végső percemet,
 tudom: örök szebb hon várja,
 halhatatlan lelkemet.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. IX. 3.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Szeptember 07. - 00:47:24
Mindenütt jelenvaló

 Látom Uram fénylő dicsőséged,
 akár égre, vagy földre tekintek.
 Megérintesz hulló hópehelyben,
 áztató zápor esőcseppjében.
 Kezed munkáját dicséri minden,
 ami körülvesz, a természetben.
 Az ég kékje, felkelő nap fénye,
 nyíló virág, s a mezők termése.
 Téged látlak velem szembejövő
 ember, barátságos mosolyában,
 Te hangodat hallom, felcsendülő,
 szép zenében, orgona hangjában.
 Érzem szerető, gondviselésed,
 mindennapok apró csodáiban,
 nem hagysz magamra a betegségben,
 felém nyújtod kezed gondjaimban.
 Nem változol, mindig ugyanaz vagy,
 ki elesett, gyenge, Rád számíthat.
 Mindig, mindenütt jelenvaló vagy,
 nem hagyod magára, világodat.

 Schvalm Rózsa

 (2011-01-07)
   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Szeptember 08. - 02:38:02
Két Ádám!

 Amilyen messze van, nagy égtől a tenger,
 oly messze sodródott Istentől, az ember!
 Ádám nem hallgatott, Isten szent szavára,
 így végbe ment a bűn, szíve fájdalmára.
 Megnyílt testi szemük, ruha nem volt rajtuk,
 egymást pőrén látva, elpirult az arcuk.
 Szégyen és félelem, szívüket járta át,
 fügefalevélből fontak lenge ruhát.
 Miként rossz gyermekek, bokrok mögé bújtak,
 féltek színe elé kerülni, az Úrnak!
 Uruk bár édenből, kikergette őket,
 de nem hagyta veszni, a bűnt kedvelőket.
 Földi életüknek, halál vetett véget,
 hogy, a bűn: örökké, ne vádolja őket.

 Isten szent Fia volt, a második Ádám,
 megesett a szíve, bűnhordozók láttán.
 Világ Teremtője, elhagyta a mennyet,
 helyettünk: kiitta, a bűnnel telt kelyhet!
 Kereszten halt értünk, megfosztva ruhától,
 így mentett meg minket, az örök haláltól!
 Bár sajtolna könnyet, szemünkből a bánat,
 hűtlenül elhagytuk, az atyai házat!
 Kegyelemből: Isten, gyermekei lettünk,
 csodás módon megnyílt, mennykapu felettünk!
 Hulljunk bűnbánattal térdre, Atyánk előtt,
 s újjászületetten áldjuk, imádjuk Őt!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. VIII. 30.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Szeptember 08. - 02:46:21
Istenről sose feledkezz el!

 Istenről soha ne feledkezz el,
 gondolj Rá, amikor a nap felkel,
 fénysugarakkal köszönt a reggel,
 ébredésed, Neki köszönheted.

 Imádkozz Hozzá, hívő lélekkel,
 mert szerető, igazságos Isten.
 Meghallgatja minden kérésedet,
 megadja, mi javadra van Neked.

 Ismeri Ő szívedet, lelkedet,
 előtte, gondolatod sem rejtett.
 Javadra van, ha szenvedni enged,
 akkor is veled van, szertetettel.

 Szenvedés, mint ötvös tüze tisztít,
 megtisztul benne, az emberi szív.
 Hogy Krisztus arca teljes fényében,
 és tisztán, felragyoghasson benne.

 Schvalm Rózsa


   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Szeptember 08. - 14:39:37

     Ismersz engem!


 Uram: Ég - Föld Alkotója, Te jól ismersz engem,
 Pórból való testruhába, lehelted a lelkem.
 Üdv útjáról, olyan hamar, bűn útjára tértem,
 nem gondoltam: kárhozatba sodor, undok vétkem.
 Vétkező rongy ember vagyok, vádol a sok vétek,
 megváltottál kárhozattól, örökké ne égjek!
 Bár csak minden édesgetett bűnöm, mélyen fájna,
 ne élnék úgy, mint egy hangya, mindig mézre járva.
 Könnyfátyolos szemmel nézném, vérbarázdás arcod,
 itt a földön az egyetlen, ragyogó szép arcot!
 Mikor még én nem is éltem, már szerettél engem,
 bűn-porral takart gyémántot, látott szemed, bennem.
 Bűntörlő véred mosta le rólam, a bűnszennyet,
 feltámadva, megláthassam, a gyönyörű mennyet.
 Míg vedeltem az édes bűnt, helyettem fizettél,
 hogy ne jussak kárhozatra, értem halni mentél!
 Gecsemánéban kiittad, a bűnnel telt kelyhet,
 kínok között, a kereszten, lehelted ki Lelked,
 Mérhetetlen áldozatod, soha meg nem értem,
 Atyám hajlékában helyet, készítettél nékem.
 Hálából versben hirdetem, ország - világ előtt,
 barátoddá fogadsz minden, bűnbánó vétkezőt!
 Ilyen csodás cselekvésre, csak Te voltál képes,
 mennyben: fényruhában járhat, a bűnbánó vétkes.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. IX. 1.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Szeptember 08. - 14:48:48
Avar zörren lépteim alatt

 ,,Ősz barangol" már a fák között,
 szívembe is csendje költözött.
 ,,Kóró lett a fényes laboda"
 piros levelén rozsda foltja.

 Lombsátorát bontja az erdő,
 nap sugarát rejti a felhő.
 Néha-néha makkok koppannak
 avar zörren lépteim alatt.

 Oly megható e kép, e látvány,
 a lélek, beleborzong árván.
 Tükrében látja saját sorsát,
 érzi gyarló, ember mivoltát.

 Mint ősszel fákról a levelek,
 évek múltba hullnak, elmennek.
 Időm örvénylő tengerében,
 vajon hova sodor a végzet?

 Ha beszállok hit csónakjába,
 remény - szél visz a célirányba.
 Végül majd, hogyha partot érek,
 szeretet szigetére lépek.

 Schvalm Rózsa

 (2012-09-28)   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Szeptember 10. - 15:19:39
A bűn ellentéte!

 Nincsen a világnak
 oly napja, oly perce,
 melyben a bűn mérge,
 ne fröccsenne szerte.

 Mindenkit megfertőz,
 e halálos méreg,
 úgy tapad testünkhöz,
 mint egy kullancs-féreg.

 Mégis, legtöbb ember,
 keblén melengeti,
 nem hiszi, hogy bűne,
 vesztét hozza neki.

 És mire észbe kap,
 már nagyon késő lesz,
 alattomos a bűn,
 kárhozatra mérgez.

 Jézus drága vére,
 a bűn ellentéte,
 értünk hullt a fára,
 véres verejtéke!

 Ki Jézusban bízik,
 annak bűn nem árthat,
 megváltott gyermekként,
 Isten elé állhat!

 Tisztán, bűnmentesen,
 mint királyi gyermek,
 testvére Krisztusnak,
 gyermeke Istennek!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2008. VIII. 21.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Szeptember 10. - 15:30:39
A pénz csak eszköz

 Századunkban egyre jobban
 hódít, a pénz - mammon.
 Egyik ember többet, másik,
 kevesebbet markol.

 Csalás, lopás és sikkasztás,
 gomba módra terjed,
 bankó gyűjtés vonzásában,
 oly sok ember szenved.

 Ám amíg az életében,
 pénze a középpont,
 addig nem lel a lelkének,
 nyugodt békés otthont.

 Lopott pénze miatt, nem lesz
 nyugodt éjszakája,
 féltve őrzi, ne lehessen
 annak, más gazdája.

 Amíg a pénz cél, nem eszköz,
 rab, annak gazdája,
 pénz lesz az úr, ő meg szegény,
 pénze rabszolgája.

 Isten a pénzt az embernek,
 csak eszközül adja,
 becsületes munkájáért,
 fizetésként, kapja.

 Mivel jól bánik pénzével,
 Isten őt megáldja,
 mert ő nem a pénzét, hanem
 az Istent imádja!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2008. VIII. 22.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Szeptember 11. - 13:44:58
    Mennybe tért…

 

Itt maradt a doktori cím, hazatért egy koldus,

mennybe tért egy drága lélek, itt maradt a porhús.

 

Bibliával a kezében, Jézus nyomán járt ő,

bárányaim tereld felém, intette a Szent Fő.

 

Koldusként indult el innen, gazdagon érkezett,

oda nem kísérhette más, csak az emlékezet.

 

Oda gyűlnek egymásután, a megváltott lelkek,

véget ért itt, vándorlásuk, mennyben üdvre leltek.

 

Testvérünk is közöttük van, tán mosolyog éppen,

nem láthatjuk, mi megy végbe, láthatatlan térben.

 

Könnyharmatos szemeinkkel, tekintünk utána,

ő már egészen közelről tekinthet, Urára!

 

Hisszük: színről – színre látás napja, hamar eljő,

s ami őt most eltakarja, eltűnik a felhő.

         

Feltámadás dicső napján, szebb új fényruhában,

megkezdődik örök létünk, Atyánk országában.

 

Pecznyík Pál Celldömölk 2015. IX. 10.

 

Dr. Sípos Ete Álmos, nyugalmazott

Református lelkipásztor, emlékére.

 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Szeptember 11. - 13:47:03
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Szeptember 12. - 20:34:06
Ruhacsere!

 Jézus Krisztus, könnyek között,
 vágyódtam utánad,
 eléd hoztam ó emberi
 szennyes, rongy ruhámat.
 Úgy hallottam: ruhacsere,
 lehetséges nálad,
 Te kész vagy a rongyruháért
 adni, szent ruhádat!
 Itt állok most mezítelen,
 a Golgota halmon,
 sokszor vétettem ellened,
 bűnbánattal vallom.
 Szennyes ruhám fehérre vált,
 bánatom örömre,
 tőled kapott hófehérben
 járhatok, örökre.
 Bűn nélküli gyolcs ruhádat,
 ingyen adtad nékem,
 átvállaltad az enyémet,
 így áldoztál értem.
 Ezt az áldott ruhacserét,
 Te még ma is végzed,
 mert a bűnben vergődőket,
 szánalommal nézed.
 Tiszta ruhát a szennyesért,
 ma is, felkínálod,
 s a gyolcs ruhát viselőket,
 országodba várod.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. IX. 6.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Szeptember 13. - 21:22:49
Ma még lehet!

Urunk: fény honából,
szánó szemmel nézed,
föld népei között,
maroknyi a néped.
E világ urának,
több a rabszolgája,
őket bűnbe vinni,
be nem áll a szája.
Fennen hirdeti, hogy
földön van csak élet,
itt lehet szerezni
vagyont, dicsőséget,
Ám nem teszi hozzá:
mi látható, véges.
Vagyonát, hírnevét,
itt hagyja a vétkes.
Bíró elítéli,
halhatatlan lelkét,
eljátszotta végleg,
dicső égi telkét.
Még lehet vágyódni,
e maroknyi néphez,
Jézus Krisztus az út,
Atyánk szent szívéhez!
Jöjjetek Jézushoz,
megtévesztett lelkek,
drága váltságáért,
örök üdvöt nyertek.

Pecznyík Pál
Celldömölk
2015. IX. 6.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Szeptember 15. - 15:06:31
Isten szeret minket!

 Miért kerülitek Istent,
 képét hordó emberek?
 Családokban helyezte el,
 halhatatlan lelketek!
 Nem látjuk Őt, pedig itt van
 mindenben, mi látható,
 szemefénye a csillagok,
 arcát tükrözi a tó.
 Az asztalon: mindennapi,
 barna héjú friss kenyér,
 Istenáldás hozta létre,
 és a szorgos két tenyér.
 Pásztorok, Jézusra leltek,
 az angyali szent hírre,
 Fiában, ott a Golgotán,
 meghasadt Isten szíve!
 Ilyen csodás szeretetre,
 bűnös ember képtelen,
 kárhozatban el ne vesszen,
 érte halt a Bűntelen!

 Ti csak azért kerülitek,
 mert Isten, bűnt gyűlölő,
 országába nem juthat el,
 káromló, embert ölő.
 De a könnyes bűnbánókat,
 szent szívére öleli,
 a szebb új hon, fehérruhás
 gyermekekkel, lesz teli.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2015. IX. 11.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Szeptember 17. - 01:04:23
Hamis és igaz Keresztyén!

 Simon mágus, varázslással ámította népét,
 Sátántól nyert hatalommal, csodákat tett, pénzért.
 De látta, hogy keresztyének, milyen szépen élnek,
 azt gondolta: ő maga is, felcsap keresztyénnek.
 Keresztségben részesülve, ő is keresztyén lett,
 bár számára fontosabb volt, az üzleti élet.
 Látta: kézrátétel által, adatik a Lélek,
 pénzért ő is, adta volna, a hiszékeny népnek.
 Pétert kérte: e hatalmat, pénzért adja néki,
 ám rá talált emberére, keményen szólt néki.
 vesszen pénzed, veled együtt, ebben nincsen részed,
 kérjed Istent, bocsássa meg, tán megbocsát néked.
 Simon mágus, bár külsőleg, látszat keresztyén lett,
 bensőleg csak Isten látta, a nagy ürességet.
 Ilyen külső jellemzi ma, a vallásos népet,
 Vasárnappal nincs szinkronban, hétköznapi élet.

 Mennyire más, csodálatos, Saul megtérése,
 nem felszínes, valóságos, Újjászületése!
 Ott a Damaszkuszi úton, földre hullva, látta
 Jézust! Aki bűnbánóknak, legdrágább Barátja!
 Jézusért kész, földi jókat, szemétnek ítélni,
 megváltottak új életét, népe elé élni.
 vállalva a sok szenvedést, a mártíromságot,
 fénylő fáklyaként vitte ő, a szent égi lángot!

 Sok a névleges, de kevés, az igaz keresztyén,
 Isten szeméből könny pereg, a bűnösök vesztén!
 Jézus Krisztus, mindenkiért, kereszten szenvedett,
 de akinek nem kell váltság, örökre elveszett.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. IX. 6.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Szeptember 18. - 10:11:45
Egy út van!

 Isten része életünk,
 Föld porából alkotott,
 elhagytuk Őt, mert fülünk,
 csábítóra hallgatott.
 Jó, ha tudjuk: mi vár ránk,
 amíg itt, úton vagyunk,
 már örökre késő lesz,
 ha leszáll, élet - napunk.
 Lottó, totó, horoszkóp,
 ráolvasás, babona,
 ki ezekben járatos,
 vár rá, kárhozat hona.
 Üdvösségre jutáshoz,
 nincs két út, két változat,
 elég volt az egyetlen
 Golgotai áldozat!
 Ember hidd el, bárhol vagy,
 halál vár rád, bűnödért,
 mivel bűnös, nem adhat
 váltságot, a bűnösért.
 Ne feledd el, érted is,
 Jézus halt, s nem Mária,
 Isten dicső honába
 az út, csak Isten Fia!
 Emberektől Istenhez,
 bár sokféle út vezet,
 jaj, annak: ki rajtuk jár,
 az örökre elveszett.
 Jövel drága Főpapunk,
 néped: már régóta vár,
 Szent Atyáddal Te leszel,
 új Földön a napsugár.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. IX. 9.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Szeptember 19. - 09:55:59
Vallásos tisztelet

 Hétről - hétre, harangszóra
 indul, templomba a nép,
 kint hagyja a gondot, bút, bajt,
 midőn templomba belép.
 Kezdődik a liturgia,
 ének, ima, szent ige,
 szól az Isten, s a templomot,
 mély áhítat tölti be.
 Padokban a gyülekezet,
 hallgatja a szent igét,
 ámde ott van a Sátán is,
 bezárja sokak szívét.
 Csak az élő Isten látja,
 szívek sivár talaját,
 ki fogadta be hálával,
 lelket éltető szavát.
 Urunk tudja: hányan mentek,
 megnyugtatni lelküket,
 ne gyötörje őket tovább,
 vádló lelkiismeret.
 A templomból hazatérve,
 ájtatosság, véget ért,
 szolgaként: ki kell szolgálni,
 testi vágyat, szenvedélyt.
 Hát ilyen a vasárnapi,
 képmutató tisztelet,
 aki ezen nem változtat,
 mennyben nem kap lakhelyet.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. IX. 14.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Szeptember 21. - 00:32:47
Bűnbánó vallomás!

 Bűnbánattal borulunk
 orcád elé, Istenünk,
 Te áldással jössz felénk,
 de hálátlan a szívünk.
 Jóságod megszégyenít,
 arcunk: szégyentől pirul,
 hiszen Igéd naponta,
 szívünk asztalára hull.
 Sokszor támad ellened,
 lázadó szívünk, szavunk,
 mivel nem tervünk szerint
 telik el, óránk, napunk.
 Olyan hamar feledjük,
 csak javunkat keresed,
 midőn nyomasztó terhünk,
 vállainkról leveszed.
 Valljuk könnyes bánattal,
 hálátlan néped vagyunk,
 sokszor hisszük az a jó,
 amit kigondol agyunk.
 Mellünk verve, kiáltjuk,
 Urunk irgalmazz nekünk,
 panasz helyett, mély hála
 tölthesse be, életünk.
 Atyánk mind a két kezed,
 áldásokkal van tele,
 kinek szíve Fiadé,
 annak: mennyben lesz helye

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. IX. 14.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Szeptember 22. - 02:01:01
A hegyre menekülj!



 Sodománál is gonoszabb, ma élő embervilág,
 hívőkben is halványul már, az éltető égi láng!
 Jól jár, aki még időben, észreveszi a veszélyt,
 örökfény honát választja, s nem az örök kínos éjt.
 Készülj te is, drága lélek, ha megláttad, mi van itt,
 Sátán hogyan ferdíti el, a Biblia szavait.
 Ne kövessed Lót példáját, te a hegyre menekülj,
 Czoárban a táncolóknak, démon banda, hegedül.
 Czoárban jól érzi magát, aki csak a testnek él,
 mivel Isten, láthatatlan, ő még Istentől se fél.
 Sok helyen bűnbarlangokká váltak, fényes templomok,
 ájtatosság köntösében, töltötték meg, bűn - rabok.
 Délelőtt az Úr Istennek, igyekeznek tetszeni,
 Délután a testnek hódol, aki a bűnt kedveli,
 Örvend, aki megérkezik fénylő Sion hegyre fel,
 ott már, megszabadult lelkek, énekkara énekel.
 Énekükkel dicsőítik, Égnek - Földnek Szent Urát,
 Szent vérében megmosattak, s kaptak üdvöt, fényruhát.
 Mérhetetlen a távolság, Sion és Czoár között,
 nem látja meg Isten arcát, ki Czoárba költözött.
 Új földön új Jeruzsálem, léte csodás, végtelen,
 szépségét és ragyogását, fel nem fogja értelem.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. IX. 18.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Szeptember 24. - 02:27:17

    Búcsú vers, temetés napon.

 Életemben a Nap alatt,
 eljött a végső pillanat.
 Végleg megállt, verő szívem,
 véget ért földi életem.
 Lelkem itt hagyta testemet,
 földi por, mennybe nem mehet!
 Testem koporsóba zárva
 pihen, temetésre várva.
 Egyszerű koporsóm felett,
 hangozzon istentisztelet.
 Hadd lehessen temetésem
 felhívás, hogy el ne késsen
 az, ki Jézust nem ismeri,
 még ma, adja szívét neki!
 Elföldelve, Lelkem sátra,
 vár, a nagy feltámadásra!
 Arasznyi volt földi pályám,
 Istenhez szállt, érte hálám.
 Ne ejtsetek könnyet értem,
 szebb hazámba, hazaértem!
 Ott nincsenek évek, napok,
 nemsoká új ruhát kapok.
 képzeletfeletti szépet,
 melyen nem fog, az enyészet.
 Urunk hívó szent szavára
 ti is jöttök, nemsokára.
 Haláltól ti ne féljetek!
 Jézus győzött, hogy éljetek!
 Megváltónkkal együtt leszünk,
 s örök fényben örvendezünk.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2013. I. 28.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Szeptember 25. - 02:28:06
Jézus feltámadott!

 Golgota nagy eseménye,
 még ma is frissen él,
 ott folyt el a bűnösökért,
 bűntörlő drága vér!

 Isten ártatlan Fiának
 bűntörlő szent vére,
 bűnbánó ím vissza térhet,
 Isten kebelére.

 Sátán csupán három napig
 élvezett, diadalt,
 Jézust nem tarthatta fogva,
 a hideg síri hant.

 Sziklasírból feltámadott!
 Él újra a mennyben,
 Atyjának szent jobbja felől,
 fényes öltözetben.

 Övéiért imádkozik,
 értük közbenjárva,
 ne maradjon kapun kívül,
 ki bűneit bánja.

 Várja a szent pillanatot,
 hogy értük lejöjjön,
 s akkor, eggyé forr az ének,
 mennyben és a földön.

 Angyalok és megváltottak,
 karöltve a mennyben,
 méltók arra, hogy ajkukon,
 hálaének zengjen.

 Szenvedtek a próbák során,
 nem szenvednek többé,
 dicsőséges fény-ruhában,
 élnek majd örökké!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2008. VIII. 22.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Szeptember 25. - 10:23:00
Lakásváltás


 Hála, gazdag vagyok, noha semmim nincsen,
 földi - égi otthont, adott ingyen, Isten.
 Látható otthonom, csak ideig való,
 felkészülés végett adta, az Alkotó.
 Míg örök életre készíti fel lelkem,
 éji pihenőre, legyen hová mennem.
 Nem díszes, fényűző, kis földi otthonom,
 de miért is volna, hisz úgy is, itt hagyom.
 Nem is az a fontos, milyen házban lakom,
 inkább, hogy templommá válhasson, otthonom.
 Jól érezze magát, az Úr Jézus nálam,
 mint három testvérnél, Bethánia házban.
 Második otthonom, most még láthatatlan,
 meglátom nemsoká, szebb új változatban.
 Ha már felkészültem, öröklétre itten,
 lakásváltást készít számomra, az Isten!
 Ha végleg itt hagyom, múló földi házam,
 új házam küszöbén léphet át, a lábam.
 Lakásváltás csupán, pillanat műve lesz,
 mivel rövid az út, földitől, égihez.
 Hála gazdag vagyok, Isten jóvoltából,
 öröklakást adott, szánó irgalmából.
 Most még üresen áll, de már nem sokáig,
 Jézus útitársam, új ház kapujáig.
 Új lakásom felé, nagy örömmel nézek,
 vár szebb fénypalota, s tűnik, földi fészek.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. IX. 22.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Szeptember 26. - 10:18:20
Ének: Megváltó Urunkról!


 Drága Jézus, meghatottan állunk, keresztfád előtt,
 könnyes szemmel nézünk téged, értünk némán szenvedőt!
 A ránk szabott korbácsütést, szégyent, Te szenvedted el,
 kegyelemből nyerhet üdvöt, aki halált érdemel!
 Vállaltad az embersorsot Te, a szent, a bűntelen,
 míg ellenség vádja, szitka, zúdult reád, szüntelen.
 Öröm volt hallgatni szavad, látni ajkad mosolyát,
 felöltöttél szolgakötényt, s mennyben hagytad, koronád!
 Ámde szavad: királyi volt! Vihar, halál, engedett,
 látott a vak, szólt a néma, s Te jártál a víz felett.
 Csak kevesen ismerték fel benned: a dicső Királyt!
 Rád este itt: nem palota puha, selyem ágya várt.
 Sok éjszakán, puszta földön, pihentél egy keveset,
 Szent szívedet szorongatta, lélekmentő szeretet!
 Mi volt a mi viszonzásunk? Kivégzők szíj ostora,
 Szent fejeden: - arany helyett - szúró töviskorona.
 Meghat, megszégyenít minket, e hatalmas áldozat,
 üdvösség lehet a részünk, s nem a kínos kárhozat.
 Király voltál, szolga lettél, levetetted test-ruhád,
 s feltámadva: fényruhában, szálltál mennybe, légen át!
 Oda hívod, oda várod, véren váltott népedet,
 váltságáért hálás szívvel, imádhasson tégedet.
 Hű Megváltónk, már e földön, téged dicsér énekünk,
 s folytatódik majd örökké, ha a mennybe érkezünk!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. IX. 20.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. Szeptember 26. - 11:20:03
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Szeptember 28. - 20:18:59
Ő vigyázza lépted, életed

 Jézus útját járod,
 ha az útkereszteződésben
 szembejönni látod,
 ha rád ragyog mennyei fénye.

 Bár elvakít a fény,
 lelki szemedről pikkely lehull.
 Tűnik a sötétség,
 benned világosság lángja gyúl.

 Érted küldetésed,
 utadon új célok vezetnek.
 Többé már nem térsz el,
 kanyarok kiegyenesednek.

 Az ÚR hangja vezérel,
 követed Őt szívvel, lélekkel.
 Nem gátol félelem,
 Ő vigyázza. lépted, életed.

 Schvalm Rózsa

 (2012-07-10)   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Szeptember 29. - 11:05:02
Égi manna!


 Világunk ma, éhes, szomjas, emberekkel van tele,
 hála, Atyánk asztalánál, mindenkinek van helye.

 Mindenkit vár élő kenyér, élő víz, mely gyöngyözik,
 aki abból részesülhet, nem szomjaz, nem éhezik.

 Isten étke: ingyen való, jöjjetek hát emberek,
 élő Ige táplálhatja, halhatatlan lelketek.

 Midig friss az élő kenyér, táplálkozzatok vele,
 éhséget és szomjúságot, ne érezzen senki se.

 De milyen a legtöbb ember? Balgán, csak a testnek él,
 szebbet el sem tud képzelni, e látható földinél.

 Csábító a testi étek, mit a világ, nyújt neki,
 földi kenyér jobban ízlik, lelki mannát, megveti.

 Földi éhezők, szomjazók, szól a hívás: jöjjetek,
 nem más, csak az égi manna, tarthatja meg, lelketek.

 Földöntúli fényben ragyog, megváltottak szent hona,
 S abban éhes, szomjas ember, nem lesz látható soha!

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. IX. 24.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Szeptember 30. - 02:45:08
Küzdőtér az élet

 Örökös küzdőtér az élet,
 rossz és a jó küzdelmes harca.
 Nehéz látni a különbséget,
 lehet rossznak vonzó az arca.

 Magát szépnek, jónak álcázva,
 hazug ígéretekkel téveszt.
 A lélek nyugalma az ára,
 keservet, szívfájdalmat ébreszt .

 Mind, ami rossz, tisztulj meg attól,
 fogadd be a jót, s az igazat!
 Égi kincset, örökkévalót,
 hű szolgaként járd az utadat!

 Schvalm Rózsa

 (2012-08-08)   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Október 01. - 18:29:44
Boldog ember

 Gyermek, ha visszanéz
 útjának elején,
 örömmel látja, hogy
 sima az, csupa fény.

 Ifjú, ha visszanéz
 üdén, fiatalon,
 úgy véli, övé az
 erő és hatalom.

 Felnőtt, ha visszanéz,
 életének delén,
 látja, hogy túl van már
 életútja felén.

 Idős, ha visszanéz
 élete alkonyán,
 látható eredmény
 alig van, lábnyomán.

 Boldog ember, aki
 útján a mennyre néz,
 útja végén vár rá,
 ajándék, égi rész.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2008. VIII. 23.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Október 03. - 01:08:23
Fohász

 Térdeimen, földi poron,
 Atyám Hozzád fohászkodom.
 Életet Te adtál nekem,
 Tudod: mi a terved velem.
 Ismersz engem, ki vagyok én,
 Repedezett cserépedény.
 Kérlek: minden alkalommal,
 Tölts meg lelki tartalommal.
 Lélekmentő örömhírrel,
 Vigyem hálás boldog szívvel.
 Mert látod: tévedt emberek,
 Mámorító dalt zengenek.
 Örök élet, nem kell nekik,
 Csak a múlandót kedvelik.
 Széles úton vígan járnak,
 Csak azt hiszik, amit látnak.
 Kérlek: támassz vágyat bennük,
 El ne vesszen drága lelkük.
 Hívó szódra figyeljenek,
 Mennyei honra leljenek!
 Üdv útján, mely Hozzád vezet,
 Azon találkoznak Veled!
 Nagy öröm lesz majd Tenálad,
 Ahol örök az imádat.
 Ahol minden hívő lélek
 Ajkán zeng, a hálaének.
 Kiket Fiad drága Lelke
 Bűnből felemelt a mennybe.
 S ebben: eszköz lehet szerény,
 Törékeny kis cserépedény.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2006. VII. 8.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Október 03. - 10:43:23
Túróczy Zoltán: Tanács

 Ma még Tied körülötted minden,
 Adhatsz belőle, adj hát, kinek nincs,
 Mert jön egy nap, talán nemsokára
 S kihull kezedből minden földi kincs.

 És nem lesz tied többé semmi sem.
 Tollad, virágos párnád másra vár,
 Mit maga köré épített egy élet,
 Nem lesz több mint összeomló kártyavár.

 Ma szólhatsz még jóságos, meleg szóval
 Testvéredhez, ki szenved, szomorú,
 Vigaszt hoz szavad zengő muzsikája
 S tán rózsát hajt egy töviskoszorú.

 Hajolj hát hozzá, amíg beszélsz,
 Harmatként hulljon szerető szavad,
 Mert jön egy nap, hogy elnémul az ajkad
 És soha többé szóra nem fakad.

 Ma kezed még erős, a lábad fürge,
 Szolgálhatsz szegényt, árvát, beteget,
 Ma törölhetsz verejtéket, könnyet:
 Óh, most segíts, ha teheted!

 Mert jön egy nap, hogy kezed mozdulatlan,
 Mindegy, hogy ősz lesz, tél, vagy koranyár,
 Mert nincs több időd, s amit meg nem tettél,
 Azt nem teszed meg többé soha már.

 De ma még Tied körülötted minden,
 És adhatsz... Adj hát annak, kinek nincs!
 Hisz jön egy nap, talán nemsokára,
 S kihull kezedből minden földi kincs.

 Csak az lesz Tied, amit odaadtál,
 Csak az, mi minden kincsnél többet ér:
 A tett, a szó, mit szeretetből adtál,
 Veled marad, s örökre elkísér...   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Október 04. - 19:56:42
Isten itt van!

 Isten, aki láthatatlan,
 alkotásában van jelen,
 betölti az eget, földet,
 bár nem látja Őt földi szem.

 Napban, holdban, csillagokban,
 Isten ujja nyomát látom,
 parányi mozgó bogarak
 repülését, megcsodálom.

 Zsiráf, teve, ló, elefánt,
 Isten kezének remeke,
 próbáld utánozni ember,
 csalódottan felhagysz vele.

 Nagy és kicsi testű madár,
 suhanva száll fejünk felett,
 tavasztól őszig hallhatunk,
 trillázó madár éneket.

 Minden mozog, minden lüktet,
 a folyamok, a tengerek,
 Isten irányítja őket,
 vegyétek észre, emberek!

 Langy esőben, hóban, jégben,
 jelen van a Mindenható,
 tavasszal a meleg napon,
 elolvad a hó - takaró.

 Isten itt van, bár nem látom,
 mi látható, róla beszél,
 a nyár heve, a tél fagya,
 zúgó vihar és enyhe szél.

 Énekelve, imádkozva,
 áldom Atyám dicső Nevét,
 országába haza várja,
 minden megváltott gyermekét!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2008. VIII. 23.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Október 05. - 16:49:09
Győzelmi fény!

 Hol vagy Isten népe!
 Lelki harcosok,
 gyengül az arcvonal,
 ritkák a sorok.
 Támad az ellenség,
 nyomában halál,
 ő jut győzelemre,
 ahol rést talál.
 Lelki fedezékből,
 lépjetek elő,
 Jézus oldalán van
 győzelmes erő!
 Félre gyáva félsz - szel,
 tart az ütközet,
 szeretettel oltsunk,
 gyűlölet - tüzet.
 Lőheti az ellen,
 gyűlölet nyilát,
 hitünk páncélján az,
 nem hatolhat át!

 Eldőlt a harc sorsa,
 már a Golgotán!
 Győzelmi fény ragyog,
 Jézus zászlaján!
 Bátran hát előre,
 hívő harcosok,
 mienk a győzelem,
 ellen, bármi sok.
 Felejthetetlen lesz,
 mennyben ünnepünk,
 Jézus győzelméről
 zeng majd, énekünk.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2008. VIII. 24.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Október 06. - 14:56:58
Két véglet!

 Forr pezseg az élet,
 bolygónk minden helyén,
 dőzsöl a sok gazdag,
 nyomorog sok szegény.

 Ez a két nagy véglet
 látszik, minden téren,
 kevesen laknak jól,
 sokan halnak éhen.

 Rombolás, pusztítás
 nyoma, mindenfelé,
 sáfár: hogyan állsz így,
 égi gazdád elé?!

 Alkotód értelmet,
 azért adott neked,
 tetszésére fordítsd
 elmúló életed.

 Hegyet, völgyet, erdőt,
 sáfárságra kapod,
 ám te: - mint magadét -
 pénzért tovább adod.

 Szolgálatra kaptad,
 megváltott életed,
 egy napon, Alkotód,
 számon kér tégedet.

 Ha jól sáfárkodtál,
 örök élet vár rád,
 ha pedig hanyagul,
 lelked vallja kárát.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2008. VIII. 24.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Október 07. - 15:55:22
Nincs különbség

 Nekem nincsen magas rangú
 nemesi családom,
 születéstől, szegényeknek
 rögös útját járom.

 Nekem nincsen kertes házam,
 csak pár verses könyvem,
 némely verset mikor írtam,
 Isten látta könnyem.

 Nekem nincsen autóm sem,
 gyalogosan járok,
 menetközben imádkozva,
 behívóra várok.

 Oda ahol nincs különbség,
 szegény - gazdag között,
 életkorona vár arra,
 kit Sátán üldözött.

 Ki csak szolga itt a földön,
 fent, királyi gyermek,
 testvére az Úr Jézusnak,
 gyermeke Istennek.

 Milyen jó, hogy nincs különbség,
 Isten országában,
 mint gyermekek, örvendhetünk,
 Atyánk oltalmában.

 Pecznyík
 Celldömölk
 2008. VIII. 26.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Október 08. - 10:36:31
Vár az atyai ház!

 ,,Jelenések 20. 7-10."

 Gyorsan egymásután, suhannak az évek,
 bennük: félelmetes, fájó események.

 Mindazoknak akik, világ dalát zengik,
 Jézus közeledő jövetelét jelzik.

 Ígérete szerint, hamarosan eljön,
 s akkor, ezer évig, béke lesz a földön.

 És ha majd letelik, béke ezred éve,
 a szent város ellen gyűlik, a föld népe.

 Góg és Magóg vezér, vezetése alatt,
 Armagedon síkján, gyűlnek mind a hadak.

 De mielőtt harcra indulnának vadul,
 eső helyett rájuk, tűznek esője hull!

 A tűz, percek alatt, megemészti őket,
 folyton lázadókat, ellenszegülőket.

 Így a szent városra, nem támadnak többé,
 kárhozat tüzében, égnek majd örökké!

 Isten minden szava igaz, beteljesül,
 aki elhiszi azt, az üdvben részesül.

 Kegyelem ideje, lehet hamar lejár,
 ki Jézust megveti, vár rá örök halál.

 Jézus téged is vár: siess, ne tétovázz,
 fényben, ragyogásban, vár az atyai ház.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2008. VIII. 26.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Október 08. - 10:47:25
Pecznyík Pál: VAN ISTEN!

Minden élet egy regény,
ha gazdag az, ha szegény.
Minden ember élete,
eseménnyel van tele.
Nincs egyforma életút,
melyen ember lába fut.
Születéssel kezdődik,
elmúlással végződik.
Sok szív, fel sem fogja tán,
mi vár rá, halál után.
Sírját szabja határul,
élete ott lezárul.
Azt gondolja: sírba lenn,
ő majd végleg megpihen.
De szomorú volna,
ha létünk addig tartana;
míg bekopog a halál,
és verő szívünk megáll.
Ám van Isten, végtelen!
Úr Ő földön, égbe fenn!
Ő alkotott népeket,
ismer minden életet.
Még ki sem nyitottuk szánk,
Ő már hallja az imánk.
Ilyen Atyánk van nekünk,
már készíti lakhelyünk;
ama dicső honba fenn,
hol az élet végtelen.
S a mennyei trón előtt,
látjuk Jézust, a dicsőt.
Nem kelünk útra többé,
mennyben élünk örökké.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Október 08. - 10:53:48

Pecznyík Pál: TEREMTŐ SZÓ!

Isten szava oly nagy erő,
melyre egy világ jön elő!
Ő csupán annyit mond: legyen,
és megmozdul a végtelen.
A semmi, íme, testet ölt,
látható lesz az ég, a föld.
Szavára víz, özönné lesz,
földön minden élet elvesz.
Szól: szavát nem vonja vissza,
a víz, tengerbe tér vissza.
Isten szava örök, áldott,
kormányozza a világot.
Bolygónk, nem suhan céltalan,
Istennek vele célja van.
Mert föld felett és föld alatt,
szava nyomán, élet fakad.
És, hogy lássuk: szava élet,
Szent Fiában, emberré lett!
Megszánt minket, testet öltött,
nem sajnálta, mit ránk költött.
Ám költ ránk még ennél többet,
létre hoz új eget, földet!
Atyánk szava, mely Alkotó,
új földön lesz majd átható.
Testet öltve, ott lesz helye,
látjuk Őt, beszélünk Vele.
Csodák földjén, csodás fényben
osztozunk majd örömében.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. Október 08. - 16:54:18
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Október 15. - 03:49:19
Riadó!

 Riadó zeng a Föld felett,
 hangja betölt minden helyet,
 Jézust hívők, mind kelljetek,
 szerte, háladalt, zengjetek.
 Jézusról: mert nemsokára,
 fényben ragyog Ég határa.
 Fehér felhőn, fényes nyomon,
 jön a Király, fehér lovon!
 Jézust váró hívő sereg,
 dicső arcát pillantja meg.
 Szíve ujjong örömében,
 egyesül Vele a légben!
 És egy szempillantás alatt,
 megteszi a nagy táv utat,
 teljesül majd, legszebb álma,
 felragyog szebb, új hazája.
 Isten trónja közelében,
 háladalt zeng, örömében.
 S mivel idő nem lesz többé,
 fehérben jár majd, örökké.
 Aranyutcák városában,
 lába nem jár soha, sárban,
 aranyból lesz a járda lap,
 az fénylik majd lába alatt.
 Gyümölcsözik Élet - fája,
 ehet róla, nézhet rája.
 Élet vize, oltja szomját,
 elfeledi földi gondját.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. X. 7.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Október 15. - 14:28:17
Legszebb munka

 Ma a legszebb munka,
 a legszebb feladat,
 szólni az örömhírt,
 szerte, a Nap alatt.
 Jézusról: akinél
 nincs drágább gondozó,
 Ő az egyedüli,
 bűn - bilincs, oldozó!
 Millióknak szívét
 szorítja, bűn - bilincs,
 Sátán rabszolgája,
 ezért nyugalma nincs.
 Bűnből szabadulni,
 csak egy módon lehet,
 Ha hisszük: Jézus halt,
 a bűnösök helyett!
 Aki már elhiszi,
 Jézus halt helyette,
 Sátánnak nincs több
 hatalma, felette.
 Jézussal járva ő,
 boldog, szabad gyermek,
 és már itt a földön,
 polgára a mennynek!
 Álljunk minél többen,
 a legszebb munkába,
 teljen meg hívőkkel,
 Isten mennyországa!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. X. 7.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Október 16. - 21:51:00
Jézus hív!

 Jézus hív bennünket,
 jöjjetek utánam,
 itt bűn van, szenvedés,
 örök öröm, Nálam.
 Öröm rózsák nyílnak,
 amerre Én járok,
 utam két oldalán,
 nyílnak a virágok.
 Jöjjetek sietve,
 bűnre csábult lelkek,
 ti kik megbántottan,
 fájó könnyet nyeltek.
 Örömöt, nyugalmat,
 világ nem ad néktek,
 jaj, ha ítéletben,
 vádolnak majd vétkek.
 Bűnből szabadulni,
 még van lehetőség,
 amíg nem ér utol,
 az örök sötétség.
 Vonuljunk cél felé,
 és majd nemsokára,
 felragyog előttünk,
 Sion dicső vára!
 Abban szeretet vár,
 és örök nyugalom,
 öröm rózsák nyílnak.
 harmatos ugaron.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. X. 8.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Október 16. - 22:04:54

    Árnyék és fény

 Árnyék és fény, félelem és remény,
 a nap ragyog, vagy örvény kavarog,
 váltakozó az élet színterén,
 míg világ a világ, s a föld forog.

 Vannak szegények, vannak gazdagok,
 nagyhatalmak és kicsi országok.
 Oly ingatag, bizonytalan a sors,
 a holnap, a jövő oly homályos.

 Nem létezik több, csak egy biztos pont,
 nem rendítik soha változások.
 Tegnapon, s ma is hű, jó pásztorod
 az Úr : Vele holnapod is áldott.

 Schvalm Rózsa
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Október 19. - 03:29:32

    Jön elém

 Őszi tájra ömlik a fényözön,
 áttetszően tiszta az égi kék.
 Szellő rezzen, zizzen a falevél,
 földre lehullva csendben elköszön.

 Lelket érintő, fájdalmasan szép,
 ahogy színt vált a világ köröttem.
 Hűtlen szálltak az évek fölöttem,
 lábam roppanó, dús avaron lép.

 Elmúlás felé, mint az őszi táj,
 de szívemben hit s a reménység él.
 Út végén tudom, reám az Úr vár.

 Jön elém, Ő, a szeretet hídján.
 kezemet fogva vezet a lépcsőn,
 s nyílik előttem majd a Mennyország.

 Schvalm Rózsa
 (2015-09-30)
   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Október 19. - 03:44:08
Jézus diadala!

 Hangos a világnak zenéje, lármája,
 kinyílik, bezárul, fegyverek závárja.
 Robbannak a bombák, fegyverek dörögnek,
 zord halál vet véget, gyönyörnek, örömnek.
 Életet öl, rombol, az ördög hatalma,
 békére vágyóknak, nincsen perc nyugalma.
 Félelem, rettegés, remegő szívekben,
 harcok, lázadások, a napi hírekben.
 Mennyire más, szebb volt, az édeni béke,
 benne: Ádám, Éva, Isten keze, éke.
 Szeretet és öröm, Isten közelében,
 ember osztozhatott, Isten örömében.
 De nem tartott soká, az idilli élet,
 mert ember szívébe, kíváncsiság lépett.
 És e kíváncsiság, hamar testet öltött,
 tiltott fa gyümölcse, testet sírba döntött.
 Így vette kezdetét, a nagy tragédia,
 de mentésünkre jött, Istennek Szent Fia!
 Golgotán ért véget, a nagy véres dráma,
 minden bűnös helyett, Jézust verték fára!
 Így nyert Ő diadalt, Sátán, halál felett,
 megnyitotta nékünk újra, a zárt Eget!
 Nyitva az út mennybe, a bűnbánók előtt,
 ám kárhozat várja, a sok bűnkedvelőt.
 Mind azt, kit szomorít, a világ lármája,
 mennybe várja Isten, és arany hárfája.
 Ott kíséri zengve, a menny énekkarát,
 s hirdeti Jézusnak, örök diadalát!

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. X. 10.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Október 19. - 11:59:42
Kérés!


 Jézus hű Megváltóm kérlek, bennem élj,
 ha szám szóra nyílik, azon Te beszélj.
 Az én szavam földi, csak rosszat lehel,
 a Te szavad élet: s mennybe felemel.
 Szavad: teremtő szó, életet teremt,
 üdv útjára lelhet, aki félre ment.
 Életút van Benned, azon menetel,
 halhatatlan lelkem, üdv honába fel!
 Itt a bűn - mint tenger - úgy ölel körül,
 halál fia: aki abban elmerül.
 Te a bűntengerben, szilárd szikla vagy,
 azon bűn megtörik, lehet bármi nagy.
 Ha e kősziklára épült, életem,
 arról le nem taszít engem, senki sem!
 Uram Te élj bennem, Te szólj, Te szeress,
 Atyádhoz általam, lelket Te vezess!
 Amíg megláthatlak színről - színre én,
 rozoga sátramban, Te légy égi fény.
 S ha némuló ajkam, utolsót lehel,
 halhatatlan lelkem, emeld mennybe fel!
 Oda vágyom: mert ott csend, és béke van,
 s Atyám közelében, élek boldogan.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. X. 12.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Október 19. - 12:38:39
Földi - Égi Éden

 Kevés ember hiszi, tudja,
 halhatatlan lelke van,
 ős szülei bűne miatt,
 lett zarándok: hontalan.
 Lelki szeme is megvakult,
 már csak testi szeme lát,
 bezárult az Éden kapu,
 nem láthatja, az Atyát!
 Ám Atyja hű gondviselő,
 népe gondját viseli,
 s mivel Ő Szent: bűn gyűlölő,
 bűnöst mégis, szereti.
 Atyánk tudja: ártatlanul,
 balgán csapdába estünk,
 legkisebb bűn is halálos,
 halál lesi, a testünk.
 Áldott Atyánk, megszánt minket,
 Szent Fiában földre jött,
 Ő a Világ Teremtője,
 embertestbe öltözött!
 Csak így tudta minden bűnünk,
 testben: magára venni,
 és azokkal: Ő a dicső,
 kész volt, keresztre menni!
 Kereszten függ, ó emberünk,
 újat kaptunk helyette,
 abban élünk majd örökké,
 régit: vére befedte!
 Földi Éden bár bezárult,
 ámde megnyílt az égi,
 abban élünk majd örökké,
 s ajkunk Istent, dicséri.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. X. 14.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Október 21. - 02:28:14

     F É B É

 F É B É szolgáló szeretet,
 hazánkban is megszületett.
 Béthelben kezdett szolgálni,
 hitben: Úr Jézussal járni.
 Boldog hívő leánylelkek,
 ha már képesítést nyertek,
 önzetlen szerető szívvel,
 indultak az örömhírrel.
 Gyülekezetek, kórházak,
 diakonisszákra vártak.
 Fehér főkötős testvérek,
 munkájára várt, sok lélek.
 Szolgáltak igével, tettel,
 lélekmentő szeretettel.
 Szállt az idő, múltak évek,
 üdvözült sok drága lélek!
 Idősek, és gyermek lelkek,
 bennük: gondozókra leltek.
 Ők tétlenül, sosem ültek,
 szolgálatban, megőszültek.
 Szállt az idő, F É B É felett,
 mint más, meg is öregedett.
 Én is, diakónus voltam,
 vele együtt vándoroltam.
 Elhunyt, kilencven évesen,
 Róla: versben emlékezem.

 Írta: Pecznyík Pál
 96 éves diakónus
 2015. X. 14.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Október 21. - 02:36:28
         Ismeretlen szerző: Golgota


Sok országot bejártam vándor kedvvel tele, 
sok sziklacsúcson álltam, nézvén a völgybe le. 
Bejártam már e földet, van ott ezer csoda, 
nem láttam én dicsőbbet, minő a GOLGOTA.
nem láttam én dicsőbbet, minő a GOLGOTA. 

Hófödte homlokával felhők közé se néz, 
magasba nem világol a napsütötte bérc. 
De földtől még oly messze nem voltam én soha, 
s az éghez oly közel se, mint rajtad Golgota. 
s az éghez oly közel se, mint rajtad Golgota. 

Nem díszlik annak csúcsán az örökzöld fenyő, 
sem ékes pálmafáktól nem díszlik a tető. 
Nincs rajta cédruserdő, sem mirtuszok sora, 
de egy kereszt áll fából,s rajt az Isten Fia! 

Nem látható ott semmi, kiváló pompa,dísz, 
virágos ,tarka pázsit,hullámos tiszta víz. 
De van egy kedves orca,melynél dicsőbb soha 
nem tűnt fel semmi tájon,csak rajtad, Golgota! 

Nem csörgedez ott csermely, forrásvíz sem ömöl, 
de van egy másik forrás, amelytől felüdül 
a lélek, bármily fáradt, ó áldott szent csoda, 
örök élet forrása zúg rajtad, Golgota! 

A halmot nem borítja aranyos napsugár, 
sőt inkább ott ül rajta évszázados homály. 
De nékem olyan fényes e halom homloka, 
a legderűsebb ég van feletted Golgota ! 

Ottan mellére üt a kemény szívű pogány, 
égi örömre lelt ott lator a szégyenfán. 
Ott zengnek angyal seregek és zeng halleluja, 
örök karok harsognak felőled Golgota! 

Te fáradt földi vándor , pihenned ott lehet. 
Ott vár reád Megváltód, ott rakd le terhedet. 
Mond el, ha égi béke gyógyírja száll reád, 
egy út vezet csak az égbe, s az Golgotán visz át!
egy út vezet csak az égbe, s az Golgotán visz át! 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Október 22. - 02:55:51
Élet tengerén!

 Zúg, morajlik és dühöng,
 életünk nagy tengere,
 azon vonul cél felé,
 földünk minden embere.
 Vagyon, hírnév és dicsvágy,
 rút önzés van, mindenütt,
 de mit nyújthat a világ?
 Csak múló sikert, derűt.
 Földi öröm, kéj, mámor,
 eltűnik mint délibáb,
 az ifjú víg táncot lejt,
 idősen, már fáj a láb.
 Minden ember ismeri,
 elmúlik a földi lét,
 jól ki kell hát élvezni,
 gyönyörét és örömét.
 Még csak eszébe sem jut,
 hogy van második halál!
 Teste ugyan sírba hull,
 de lelke: poklokra száll.
 Atyánk örök életre,
 alkotott meg, bennünket,
 örök dicső honába,
 várja árva lelkünket.
 Boldog: ki már e földön,
 mélyen bánja bűneit,
 új földön, új ruhát kap,
 hófehéret, mennyeit.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. X. 15.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Október 22. - 03:03:49
Bűnt rejtő homok


 Ki homokba rejti bűnét,
 mint Mózes az áldozatát,
 bűne hamar napfényre jön,
 szívét, félelem hatja át.

 Szégyenletes bűneinket,
 egymás elöl, dugni lehet,
 ámde Isten elől soha,
 ismer minden, rejtekhelyet.

 Mózes, királyi herceg volt,
 s midőn kiderült a bűne,
 hercegből ő, juhpásztor lett,
 Jetró pap, juhai őre.

 Lám, homok nem lehet soha,
 titkolt bűnök rejtekhelye,
 bár emberszem nem látja azt,
 de látja az Isten, szeme!

 Jobb, ha őszintén bevalljuk,
 titkolt bűnünk, Isten előtt,
 kegyelemben részesíti,
 a megbotlott bűnkedvelőt.

 Titkolt bűnünk, ne homokba
 rejtsük, mert az semmit sem ér,
 Jézus vére eltörli azt,
 s lelkünk Hozzá, a mennybe tér.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. X. 16.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Október 23. - 01:02:20
A Táboron kívül!

 A táboron kívül,
 béke van, csend honol,
 a Táboron belül
 háború, vér omol.
 A Táboron kívül,
 van egy Szent drága hely,
 ahol Isten Fia,
 miértünk vérzett el!
 A Táboron belül,
 gyűlölet, rágalom,
 milliók szívében
 sikolt, a fájdalom.
 Terrortámadásban,
 vétlenek hunytak el,
 hozzátartozókra
 borult, a gyászlepel.
 A Táboron kívül,
 Isten Szent Fia vár,
 minden bűnbánót, ki
 bűn miatt, sírva jár.
 Halhatatlan lelke,
 Jézusban elmerül,
 s az új földön csodás
 otthont kap, lakhelyül.
 Isten közelében,
 ragyogó fénybe fent,
 töltheti el lelke,
 az ígért végtelent.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. X. 13.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Október 23. - 01:10:02
Ki voltál számkivetett

 Ki voltál számkivetett,
 néped között idegen,
 helyedet nem lelhetted,
 Te vagy nekem mindenem.

 Nevedről neveztetem,
 Uram, ne hagyj el engem!
 Nélküled nem létezhetem,
 tátongó űr a lelkem.

 Ha Tőled elszakadok,
 nélküled semmi vagyok.
 Bűneimet én megvallom,
 hozzád száll imádatom.

 Kérlek Téged, Uramat,
 irányítsd az utamat!
 Tebenned van bizalmam,
 békességem, nyugalmam.

 Schvalm Rózsa
   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Október 24. - 10:22:01
A Magvető

 A Magvető hinti a jó magot,
 de jő az álnok, gonosz ellenség,
 éj leple alatt szórja a konkolyt.
 jó mag közt szárba szökken gyom - vetés.

 Aratásig együtt növekednek,
 aratáskor szétválasztatnak.
 Konkoly kévéi tűzre vettetnek,
 csűrbe gyűjtetik a jó búzamag.

 Amiként lesz végén a világnak,
 égi angyalok lesznek aratók,
 gonosz vettetik akkor tűztavába,
 s az igazak napja felragyog.

 Schvalm Rózsa
   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Október 24. - 10:31:00
Győzőket vár az Úr!


 Jézus hű Megváltónk, magasztalunk Téged,
 Nélküled, elveszünk, ám győzhetünk Véled!
 Értünk, bűnösökért, elhagytad a mennyet,
 Magadra vállalva, tengernyi bűnterhet.
 Bűnbánó népednek, védelmére keltél,
 helyette, érette, keresztfára mentél!
 Gyötrő félelmünket, örömre váltottad,
 félelmünk helyébe, bátorságod adtad.
 Sem tüzes kemence, sem oroszlánverem,
 sem vészes vad hullám, viharos tengeren,
 nem szakít el Tőled, ha féljük Szent Neved,
 vésszel, vad viharral, szembeszállunk Veled!
 Golgotán hatalmad, alázatra váltott,
 ilyen alázatot, ember még nem látott.
 Sátán pribékei, Hozzád nyúlni mertek,
 s Téged: Ég - Föld Urát, keresztfára vertek!
 Bűntörlő véreden, és halálod által,
 bátran szembeszálltál, Sátánnal, halállal!
 Bűnön és halálon, Te győzelmet vettél,
 harmad nap a sírból, új életre keltél!
 Ezért boldog ember, aki meghalt Véled,
 feltámadt új testben, dicsőíthet Téged.
 Győzelemre hívod ma is, a bűnbánót,
 az élő Atyához, a bálványimádót.
 Győzedelmes Krisztus, Te élj bennünk itt lenn,
 koronával várja, győzőket az Isten!

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. X. 8.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Október 25. - 14:04:09
Csak a Földön van élet!

 Világ közepében forog, kicsi földünk,
 Nap, Hold, Bolygórendszer, messze kering tőlünk.
 Levegő és élet, csak itt van a földön,
 bolygóknak levegőt, földünk: nem ad kölcsön.
 Földön kívül nincsen levegő, sem élet,
 hiába keresünk, földön túli népet.
 Marson, Jupiteren, nem ring kalásztenger,
 arató kombájnon nem ül, élő ember.
 A fénylő tejúton, gépkocsik nem járnak,
 bolygóról - bolygóra, repülők nem szállnak.
 Ám mindenre képes, a kíváncsi ember,
 élet után kutat, bolygórengetegben.
 Műszere átível, sok milljó fényévet,
 de nem jelez vissza, ott künn: van-e, élet!
 Tudósok ezrei, hiába kutatnak,
 csak kevés haszna van, távoli utaknak.
 Dollár milliókat költenek hiába,
 mert tüzes, vagy dermedt, a bolygók világa.
 A bolygó rendszerben, béke és rend honol,
 ítélet nagy napján, bolygó mind, felbomol.
 Ég és Föld, megég majd, ez Isten nagy terve,
 mert azt megfertőzte, halálos bűn szennye.
 Régi világ helyén, új világ jön létre,
 új Ég, új Föld, s azon: él majd Isten népe!
 Nem keresik, hiszik: van hon, hova vágynak,
 Uruk közelében, hófehérben járnak.
 Abban nem lesz halál, sem elmúló évek,
 Isten gyermekei, örök fényben élnek.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. X. 9.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Október 25. - 14:12:17
A semmik szolgálata!

 Atyám végy kezedbe, mint porból nőtt semmit,
 hirdesselek Téged, meg ne bántsak senkit.
 Fiad alázata megszégyenít, meghat,
 hiteles hírt Rólad, alázott szív adhat.
 Alázatot én is Fiadtól tanultam,
 megalázva magam, midőn elé hulltam.
 Atyám Te a semmit, eszközzé formálod,
 általa: bűnbánót, várja Szent országod.
 Bizonyságtevőddé formáltál engemet,
 hirdethesse ajkam, megváltó tervedet.
 Hosszú évtizedek szálltak át felettem,
 Fiad keresztjéhez, bűnöm rég letettem.
 Drága váltságáért, új életet kaptam,
 az üdv örömhírét, frissen tovább adtam.
 Tovább adom ma is, és amíg itt élek,
 zenghessen ajkamon, boldog hálaének.
 Mert még nagyon sokan, nem ismernek Téged,
 így nem is adhatnak szívből, hálát Néked.
 Amíg jónak látod, lehessek eszközöd,
 szólhassak Fiadról, ki jár, Ég s Föld között!
 Hála, a semmikben: Ő szolgál ma is itt,
 távol tartja tőlünk, Sátán démonait.
 Amíg csak szívem ver, Atyám használj engem,
 ne kelljen majd Eléd, üres kézzel mennem.
 Vezethessek Hozzád, legalább pár lelket,
 láthasd, hogy életem, gyümölcsözőn tellett.
 Így válhat áldássá, kezedben a semmi,
 így is tudsz bűnbánót, gyermekeddé tenni.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. X. 8.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Október 26. - 14:52:25
Túrmezei Erzsébet

 EGY ÚT VEZET CSAK AZ ÉGBE

 Keskenypalló örvénylő ár felett.
 Sötét, mélységes szakadékon át,
 odaöntve egyetlen út gyanánt,
 két összerótt hatalmas szálfa: mint
 kereszt.
 A szakadék szélén egymásután
 lépnek elő a vándorok.
 A túlsó partról érkező sugár
 megvilágítja halvány arcukat.
 A mélységtől mindegyik visszaborzad,
 remegve hátrál, s híd után kutat.
 Aztán riadtan nézi a keresztet,
 az egyetlen utat.
 Hol a jótettek, és érdemek fénylő,
 tarka ívű szivárványhídja itt?
 Lelkek bolyongnak a félelmes parton.
 Vallatják az öröklét titkait.
 Sikoltó sírással hidat keresnek
 és nem találnak sehol csak keresztet.
 Kereszt... kereszt... nem ismerős nekik?
 Lenn tele volt vele az életük.
 Találkoztak mindennap szüntelen.
 Állt úton-útfélen.
 Templomok tornyán égre csillogott,
 setéten állt minden oltáron ott,
 és határszéleken árválkodott.
 Odatűzték a magányos tetőre,
 ezerszám őrködött a temetőre.
 Ó, még ékszert is csináltak belőle,
 és olyan megszokott lett... megszokott.
 Most mégse mernek megindulni rajta,
 hogy átjussanak fénylő, biztos partra.
 Úgy rettegik a megszokott keresztet.
 Sikoltó sírással hidat keresnek.
 Az az egyetlen út a túlsó partra,
 nekik gúny, nekik, ítélet jele,
 mert odalenn nem törődtek vele.
 De az a gyermek... mintha nem is félne.
 Mosolygó arccal odalép a szélre,
 s a nagy kereszten úgy indul a lába,
 mintha az Isten mentő kezén járna.
 És az az asszony... nem szédül alá?
 - hisz a magányos hídon nincsen korlát.
 Nem! Míg ott lenn pusztaságokon járt,
 kereszt vezette, kereszt támogatta,
 s biztos a lépte,
 bármit üvölt a gyilkos ár alatta.
 Remegő térddel megindulna más is.
 - most jó volna a kereszt menedékül! -
 de meginog s a titkos mélybe szédül.
 Mind odaérünk.
 Megáll a szívünk és meghűl a vérünk.
 S aszerint vár ránk kegyetlen ítélet,
 hogy lenn a kereszt lelkünknek mivé lett.
 A szédítő, kavargó ár felett,
 sötét, mélységes szakadékon át,
 odadöntve, egyetlen út gyanánt
 vár reánk a kereszt.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Október 26. - 15:05:52
Lelkek Megváltója!

 Több mint kilenc évtizede,
 kezdődött itt, az életem,
 versben hangzó szolgálatnak
 végéhez, már közeledem.
 Hatvannyolc éve írtam le,
 első alkalmi versemet,
 hálából, Megváltóm iránt,
 aki megváltott engemet.
 Lelki versek írásával,
 bízott meg, áldott Istenem,
 lélekmentő szeretetét,
 versek által, hirdethetem.
 Földi létem alkonyán is,
 születik vers, tollam nyomán,
 legtöbb vers, Jézusra mutat,
 Ki értünk halt, a Golgotán!
 Fáj a szívem, mindazokért,
 akik Jézus nélkül élnek,
 mert vár rájuk, a rettenet,
 ha Őhozzá, meg nem térnek.
 Olvashatják a verseket,
 levélben és interneten,
 városban, falun és tanyán,
 hova eljut vers - levelem.
 Jézus, lelkek Megváltója,
 vérén: megváltott engem is,
 szívem vágya: Őt dicsérje
 majdan, utolsó versem is.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. X. 20.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Október 28. - 23:39:29
Jöjj Jézushoz!

 Jöjj Jézushoz drága lélek,
 Ő régóta vár reád,
 mindent látó szeme látja,
 miként vonulsz a földön át.
 Add át Neki, bűnnel terhelt,
 örömtelen életed,
 szebb, új életet ad neked,
 Ő lesz örökké veled!
 Ne irigyeld azt: akinek,
 náladnál jobb dolga van,
 Megváltódnak életeddel,
 csodálatos célja van!
 Itt a földön, mi látható,
 öröm, béke, elsuhan,
 de Isten, hívő gyermeke,
 ma is élhet boldogan.
 Lehetsz te is, hű Atyádnak,
 imádkozó gyermeke,
 tárd eléje, üres kezed,
 s ajándékkal lesz tele.
 Földi léted rövid távú,
 pár évtized, s vége van,
 de ha lelked, már Jézusé,
 Vele járhatsz, boldogan.
 Csodálatos hon vár reád,
 túl a csillagfénykörön,
 megváltottak dicső arcán
 tükröződik, szent öröm.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. X.22.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Október 28. - 23:46:22
Homokra épült ház!

 Gyermekkorom szép éveit,
 vályogházban töltöttem el,
 cseréptetős kicsi házunk,
 szegénységünk rejtette el.
 Heten éltünk földpadlójú,
 szoba - konyhás kicsi házban,
 télidőben leheletünk
 töltötte be, mégse fáztam.
 Szűkre szabott volt a szobánk,
 így kényelem, nem volt benne,
 szüleimre mázsás súlyként
 borult, a szegénység terhe.
 Évek szálltak viharszárnyon,
 fájó szegénységünk felett,
 egyik évben esőfelhő,
 borította be, az eget.
 Azt a hosszú esős tavaszt,
 amíg élek, nem felejtem,
 előbukkant a talajvíz,
 víz állt, a szőlős kertekben.
 Vályogházunk is romba dőlt,
 átáztak a vályogfalak,
 özvegy anyám, öt gyermekkel,
 végleg, hajlék nélkül maradt.

 Sok év múltán, lelki házam,
 kősziklára építettem,
 tépázta azt, sok nagy vihar,
 még ma is áll, rendületlen.
 Balga ember, ki homokra
 építi fel, lelke házát,
 életvihar romba dönti,
 és majd sírva, vallja kárát.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. X. 22.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Október 30. - 18:30:50
Hazafelé...

 Hazafelé tart a vándor,
 örökélet vándora,
 örömének a szívében,
 várja őt szebb, új hona.
 Lelke napi tápláléka,
 élet vize, kenyere,
 reggel, este, Isten felé,
 szíve: hálával tele.
 Örvendez, hogy nem egyedül
 vonul, sivatagon át,
 egymást segítik az úton,
 kik keresnek szebb hazát.
 Bűnhalálból ébredtek fel,
 Ige hallása nyomán,
 felismerték: Megváltójuk,
 értük halt a Golgotán!
 Ott ment végbe az ítélet,
 romlott életük felett,
 ajándékba, új életet
 kaptak, a romlott helyett.
 Mint Isten megváltottai,
 vonulnak új hon felé,
 reménységük: új öltönyben
 állhatnak, az Úr elé.
 Útközben is énekelnek,
 imaórát tartanak,
 megérkezve Isten elé,
 térden hálát mondanak.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. X. 22.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Október 30. - 18:39:27
Hálátlan nép!

 Népvándorlás látható ma,
 múló ős Földünk felett,
 hálátlan nép, új hont keres,
 szép szülőföldje helyett.
 Nem elégedik meg azzal,
 amit Istentől kapott,
 jobb időket remél szíve,
 keresi a szebb napot.
 Ma: családok százezrei,
 elhagynak otthont, hazát,
 folyamatosan vonulnak,
 országhatárokon át.
 Esőben, hidegben fázva,
 szülők, kicsi gyermekek,
 tülekedve és hangosan,
 mint morajló tengerek.
 Még nem tudják: mi vár rájuk,
 bizonytalan, új honuk,
 késő lesz, ha visszasírják,
 szülőföldjük, otthonuk.
 Isten tudja: mint ér véget,
 e szomorú állapot,
 hiszen egykor, Szent Fia is,
 Golgotán volt elhagyott!
 Bárcsak megismerné Istent,
 e vonuló népsereg,
 köztük: a bűnbánókat mind,
 Fia: üdvre menti meg!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. X. 22.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. Október 31. - 15:33:32
Két hon vár bennünket.

 Bűnbeesés óta, tart a háború,
 gondolhatjuk: Isten, milyen szomorú.
 Elégedetlenek, lázadók vagyunk,
 mindig szebbet, jobbat, többet akarunk.
 Szíveinket önzés, becsvágy tölti be,
 kívánsággal teljes, mindnyájunk szíve.
 Szerezni, gyűjteni, amit csak lehet,
 földi dicsőséget, rangot, hírnevet.
 Miért irigyeljük, kinek többje van,
 nem elég, ha nem kell élnünk hontalan?
 Van hazánk, otthonunk, napi kenyerünk,
 a Kegyelmes Isten, törődik velünk.
 Nem mindenki gazdag, sok a nincstelen,
 nincsen istenáldás, hamis kincseken.
 Múlandó javakért, mégis vér folyik,
 pedig mindent itt hagy, ki sírba rogyik.
 Sátán hazugsága, mindenkit elér,
 testi halálukkal, létünk véget ér.
 Isten élő szava, napfényként ragyog,
 higgyetek szavának: népek, magyarok!
 Ő nem ígért földi létet, végtelent,
 testünk porrá válik majd, a sírba lent.
 Ám lelkünket halál, nem érintheti,
 mivel örök: ezért, nem árthat neki!
 Lelkünk számára csak, két hon létezik,
 de nem mindegy: melyik honba érkezik.
 Egyik hon a hívők, csodás fényhona,
 másikban: hitetlen, fényt nem lát soha.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. X. 26.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. November 01. - 21:36:20
Két életút

 Két életút egymás mellett,
 széles és a keskeny út,
 keskeny úton fényt lát a szem,
 szélesen: felhőt, borút.
 Legtöbb ember el sem hiszi,
 mind a két út, végtelen,
 folytatását, halál előtt
 nem látja meg, senki sem.
 Széles útról, keskeny útra
 lépjetek át, emberek!
 Széles úton, kárhozatban
 köthet ki, a lelketek.
 Széles úton vígan vonul,
 ki a láthatókba hisz,
 mert látja, hogy minden ember
 útja, temetőbe visz.
 Arra ő még nem is gondol,
 temető nem véghatár.
 Közeledik a megígért
 feltámadás, napja már!
 Holtunk után, mind a két út,
 végtelenben tűnik el,
 hívő nép a keskeny úton,
 új hon felé menetel.
 Jaj, annak: ki holta előtt,
 keskeny útra nem tér át,
 kárhozatban haját tépve,
 vádolja majd, önmagát.
 Hiszen kapott elég időt,
 nem bánt vele eszesen,
 így a megváltottak honát,
 nem látja meg, sohasem.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. X. 28.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. November 01. - 21:42:17
Hazafelé... II.

 Hazafelé tart a vándor,
 keskeny úton, harcon át,
 nem sajnálja hátrahagyni,
 könnytől ázott bús honát.
 Hamvas arcán barázdákat
 vont a bánat, szenvedés,
 sosem tudta: mit hozhat rá,
 újabb napra ébredés.
 Örök lelkét, a bölcs Isten,
 próbás földre tette le,
 tízévesen, pásztorfiú,
 jászolágy a fekhelye.
 Fiatalon átélhette,
 a második háborút,
 kegyelemből, keskeny útra
 változott, a széles út.
 Jézus lépett életébe,
 úton, már Vele vonul,
 hívő hitvest adott mellé,
 életharcban, támaszul.
 Családi fészekbe adott
 Isten, két lány gyermeket,
 Hitvese egy nap, mennybe tért,
 itt hagyta az özvegyet.
 Út végéhez közeledve,
 lelki szeme: célra néz,
 itt hagyja, viharvert sátrát,
 vár rá csodás, égi rész.
 Vágya: nemsoká teljesül,
 meglátja szebb, új honát,
 s feltámadva: dicső testben,
 imádhatja Szent Urát.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2015. X. 28.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. November 01. - 21:46:53
Hatezredik vers

 Népek Ura, magyar földre
 tette lelkem, testemet,
 letehetem népem elé,
 hatezredik versemet.
 Minden versért imádságban
 szállt hálám, az Úr felé,
 így - mint az Ő ajándékát -
 tehetem, népem elé.
 Versek által, minden magyart,
 Isten, Szent honába hív,
 bárcsak szíven találhatna
 sok magyart: e drága hír!
 Évtizedek vers - termése,
 a hatezer versgyümölcs,
 mindegyikben rejtett hívás:
 öröklétet: mennybe tölts!
 Higgy az Úrban! Magyar népem,
 csodás célja van veled,
 ámulatba ejtő fényes,
 égi otthont ad neked.
 Bálványoktól szabadulva,
 élő Istened, imádd,
 s meglátod majd: áldásai
 sokaságát, hinti rád.
 Atyám, Néked köszönhetem,
 hatezredik versemet,
 bennük: Hozzád hívod népem,
 s utolsóként, engemet.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. X. 26.   
 
 

Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. November 04. - 17:23:49
A büszke szív

 Kőkemény a büszke szív,
 gerjesztik önző vágyak.
 Gyűlölet lángot hevít,
 körötte sötét árnyak.

 A nagy hazug vezérli,
 ki volt hajdan fény fia.
 Istent vágyott felérni,
 s lett a gonoszság fia.

 Ki embert bűnre csábít,
 hamisság a fegyvere,
 Csalárd szavakkal ámít,
 hogy a rosszra rávegye.

 Mint ordító oroszlán,
 a világban körbejár.
 Megtorpant a Golgotán,
 látva Ég - Föld Krisztusát.

 Kőszív helyett hússzívet,
 Isten ad az embernek.
 Ki Hozzá fordul híven,
 Jézusban kegyelmet nyer.

 Dicsőítsük Szent nevét
 Hálaadó énekkel!
 Általa a menekvés,
 Isteni szeretettel.

 SAchvalm Rózsa

 (2015-10-27)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. November 05. - 19:50:41
Dávid és Góliát

 Dávid alázatos, bűnt beismerő,
 nem magában bízó, máson segítő.
 Mint hetedik gyermek, nyájat pásztorol,
 vigyáz, mert nyáj körül, farkas kóborol.
 Nem tudja: látja őt, Isten Szent szeme,
 hiszen csodálatos célja van vele!
 Ám királyi székhez, még hosszú az út,
 át él sok eseményt, szépet, szomorút.
 Halálra üldözi, Saul fegyvere,
 seregével űzi, de nem bír vele.
 Gilboa hegységén, Saul elesik,
 Dávidot az üres trónra, emelik.

 Erejét mutatja, büszke Góliát,
 legyőzhetetlennek érzi ő magát.
 Káromolja Istent, s népe seregét,
 büszkén emlegeti, roppant erejét.
 Mi őt legyőzhetné, nincs itt oly erő,
 s lám, egy pásztorfiú, vele szembe jő.
 Forog a parittya, repül már a kő,
 homlokon találva, földre roskad ő.
 Dávid odarohan, haraggal tele,
 Góliáttal végez, saját fegyvere.

 Számunkra példakép: Dávid, Góliát,
 csatát vesztett, mivel elbízta magát.
 Dávid tudott sírni, bűnei felett,
 s a választott népnek, hű királya lett.
 Mi is alázattal kérünk, Istenünk,
 szeretet, alázat, töltse be szívünk.
 Kevélyek lenézik ma is, Szent Fiad,
 pedig bűnbánóknak, örök üdvöt ad!

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. X. 24.    
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. November 06. - 16:49:36
Mi volna ha...


 Mi volna, ha ős Bolygónkon, nem volna víz, levegő,
 hullahegyek borítanák, nem volna zöld, legelő.

 Mi volna, ha reggelente, nem láthatnánk a Napot,
 vak sötétség venné körül az embert, az állatot.

 Mind ez: nem más, mint feltevés, mégis sokan azt hiszik,
 nincsen Isten, de javait: ők is, ingyen élvezik.

 Pedig Isten jelenléte, szinte kitapintható,
 havas hegycsúcsok, tengerek, Földre Napfény ragyogó.

 Isten legcsodásabb műve, arca mása: az ember,
 de - bűn miatt - világszerte, ma is dörög a fegyver.

 Édenkertből, sivatagot kreált, az emberi ész,
 szomorú az Isten szíve, ha a szeme: Földre néz.

 Hisszük: múló Világ helyén, új Ég, új Föld, létrejön,
 s az új Eget, az új Földet, elárasztja fényözön.

 Ismeretlen lesz a halál, felhő nem takar Eget,
 Kerubok, szeráfok állnak, Isten trónusa felett.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. XI. 3.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. November 07. - 19:40:50
Keskeny úton!

 Ősszülőkben elrejtetten,
 én is, bűnben születtem,
 mint csecsemőt kereszteltek,
 imádkoztak felettem.
 Apám nyomdokába lépve,
 bűnt halmozva futottam,
 paráznaság széles útján,
 mind mélyebbre jutottam.
 De Isten: nem hagyott cserben,
 hívő közösségbe vitt,
 ott, hallhattam reggel - este,
 nagy örömhírt, mennyeit.
 Egyre jobban értettem meg,
 Atyám hívó Szent szavát,
 áldást nyerve, mai napig,
 olvasom a Bibliát.
 Nem egyedül: Megváltómmal
 rovom földi utamat,
 lábam elé: Szent Igéje
 hinti, a fény - sugarat!
 A keskeny út, nem kényelmes,
 tövis, kavics van azon,
 sokszor buktam, megbotlottam,
 egyenetlen talajon.
 Utam során, apró csodák
 eseményét éltem át,
 visszanézve: valamennyi
 szolgálta, lelkem javát.
 Út végéhez közeledve,
 imádom hű Istenem,
 nem hagyott a bűnbe veszni,
 üdvöt adott énnekem.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. X. 30.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. November 08. - 19:37:10
Élet könyve

 Élet könyve a Biblia,
 olvassa: sok nemzet fia.
 Mint kenyérrel, bánik vele,
 hiszen lelki - eledele.
 Olvassa azt, reggel - este,
 felüdül a lelke, teste.
 Mint vízforrás, vizét ontja,
 lelki szomját, vele oltja.
 Szíve: örömmel van tele,
 Isten Fia, beszél vele.
 Szánalommal néz rá, ha vét,
 erősíti, gyenge hitét.
 Életúton, mellé szegül,
 kísértésben védelemül!
 Pajzsként védi minden rossztól,
 orvul támadó Gonosztól.
 Így vígasztal, Élet könyve,
 nem hiába hullik könnye,
 melyet bűnbánata fakaszt,
 Jézus keze, letörli azt.
 Jézussal győz, bűn harcterén,
 öröm ragyog, bánat helyén.
 Áldott levél, a Biblia,
 a küldője: Isten Maga!
 Mivel elszakadtunk Tőle,
 foglyul ejtett: Sátán tőre.
 Jézus, értünk lépett bele,
 hogy örökké éljünk Vele!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. XI. 2.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. November 10. - 01:01:32
Mi az ige!

 Isten igéje a hívők hű arcképcsarnoka,
 abban láthatja meg arcát, az élet vándora.
 Isten igéje, míg élünk, lelkünk hű tüköre,
 azért kaptuk, hogy naponta, hittel nézzünk bele.
 Isten igéje, mint tűzláng, úgy lobog szüntelen,
 megtisztít, de nem hamvaszt el, ne aggódj hát szívem.
 Isten igéje, mint mécses, utunkra fényt terít,
 hogy e fénynél hazaérjen, akit honvágy hevít.
 Isten igéje, teljesség, örök az, végtelen,
 azt csak a hit foghatja fel, s nem véges értelem.
 Isten igéje, tápláló, áldott lelki kenyér,
 lelkünk táplálkozik vele, amíg a mennybe ér.
 Isten igéje, intő bot, mellyel tanít, nevel,
 hogy a drága lelki nyájból, senki ne vesszen el!
 Isten igéje, drága mag, amely szívünkbe hull,
 gyümölcseit várja Urunk, hálaáldozatul.
 Isten igéje, példatár, sok példával tele,
 példáiból merít erőt ma is, sok gyermeke.
 Isten igéje, csodás könyv, örökélet könyve,
 örök életre vezérel, ha mi hiszünk benne.
 Isten igéje, olvasmány, olvasd, amíg lehet,
 megmutatja lelki ruhád milyen, s milyen lehet.
 Isten igéje, hűs forrás, lelket üdít vize,
 aki e forrásból iszik, lelke mindig üde.
 Isten igéje, iránytű, mely felfelé mutat,
 soha nem téved el kinek, úti célt ez mutat.
 Isten igéje, hajósnak, világítótorony,
 kis hajója szét ne essen, szirten, zátonyokon.
 Isten igéje, útjelző tábla, az útfélen,
 el ne tévedjen a vándor, égi célba érjen!
 Isten igéje, mézédes, aki csak ízleli,
 egyre jobban kívánja azt, más nem is kell neki.
 Isten igéje hatalmas sziklazúzó pöröly,
 Javunk munkálja akkor is, ha minket összetör.
 Isten igéje, nem más, mint, a Szent Isten maga,
 gyermeke javát szolgáló, áldott Édesatya!
 Isten igéje, éles kard, mely véd, de támad is,
 boldog: ki azzal vív csatát, mert győzhet százszor is.
 Isten igéje, magad vagy, Megváltónk, Jézusunk,
 Te a kezdet és Te a Vég, előtted hódolunk!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 1989.    
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. November 10. - 23:26:36
Hívők hona

 Sokan kérdik kíváncsian,
 halál után vajon mi van?
 Ha majd Isten irgalmából,
 lelkük kilép sátorából.
 Jézus így szólt a latorhoz,
 bűnét bánó nyomorulthoz,
 Velem leszel egy szebb honban
 még ma: a Paradicsomban.
 Az most, hívők gyűjtő tere,
 még nem, lelkük végső helye.
 S egykor, a feltámadásban,
 megjelennek, fény-ruhában.
 A Biblia nyíltan írja,
 ki Jézust szívébe hívja,
 örökké él, új honában,
 új föld aranyvárosában.
 Aranyváros, hívők hona,
 bűnnek teret, nem ad soha!
 Itt az arany, méregdrága,
 ott, aranyból van a járda.
 Város falán, drágakövek,
 kapui, élő gyöngyszemek.
 Jeruzsálem, hívők hona,
 Isten várja őket oda.
 S az új világ legszebb helye,
 hívő néppel lesz majd tele.
 Fényben élnek, fényben járnak,
 gyermekei az Atyának.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2008. IX. 12.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. November 11. - 19:54:01
Elmúlt a nyár

 Hamar elmúlt ez a nyár,
 őszbe fordult a határ,
 tarka ruhát ölt a föld,
 egyre kevesebb a zöld.

 Minden nyarat ősz követ,
 színez erdőt, kerteket.
 Útra kelt a fecske-nép,
 nem halljuk már énekét.

 Szerte, vetkőznek a fák,
 lombtalan lesz minden ág.
 S ha erdőn át, visz utunk,
 lomb-szőnyegen járhatunk.

 Életünkben is a nyár,
 úgy elsuhan, mint madár,
 de a lelkünk végtelen,
 Atyánk vár rá, égbe fenn.

 Fényben ragyog új honunk,
 az lesz végső otthonunk.
 Ott nem lesznek évszakok,
 sem évek, sem hónapok.

 Sem hajnal, sem alkonyat,
 múltra semmi nem mutat.
 Abban Jézus lesz velünk,
 Őt dicséri énekünk.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2008. IX. 11.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. November 13. - 02:11:36
Hajnaltól alkonyig

 Hajnaltól alkonyig tart, a földi élet,
 sokan el sem érnek hetven, nyolcvan évet.
 Bozótos, kövecses, ez a földi pálya,
 vándor az út végét, most még nem is látja.
 Ám folyton menni kell, nem lehet megállni,
 fagyos úton meleg, napsütésre várni.
 Mégis boldogan fut, mert van kísérője,
 bajok, vészek között, hű védelmezője!
 Jézus - Lelke által - vele fut az úton,
 így földi élete, ének hárfa húron.
 S amíg egymásután suhannak az évek,
 lelassul a futás, halkabb lesz az ének.
 Közeleg az alkony, elfárad a vándor,
 lassan összecsuklik, rozzant lelki sátor.
 Lelki szeme gyakran, túlsó partra réved,
 tudja: ott várja őt, boldog örök élet.
 Ott már teljes a csend, bűn-vihar se tombol,
 hazaért a vándor, múltra nem is gondol.
 Urát dicséri ő, már örök jelenben,
 halleluját zengő, mennyei seregben.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2008. IX. 9.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. November 14. - 00:29:41

     Legnagyobb áldozat!

 Menny honából a légen át,
 Atyánk hozzánk küldte Fiát!
 Beteljesedett az Írás,
 emberré lett, a Messiás!
 Jézus: ki sohase vétett,
 itt élt, harminchárom évet.
 Köztünk lakott, ivott, evett,
 Ki teremtett Földet, Eget!
 Gyógyított, könnyeket törölt,
 nem vitázott és nem pörölt.
 Megalázta porig, magát,
 arcul verték, Isten Fiát.
 Hóhérai leteperték,
 ruhátlanul, fára verték,
 keresztfán, helyettünk pirult,
 átok, szitok, fejére hullt.
 Értünk vállalt kereszthalált,
 harmadnap, sírból talpra állt!
 A legjobbat tette velünk,
 átvállalta ó emberünk.
 Régit: tengerbe vetette,
 szebb újat adott helyette.
 Abban élünk, abban járunk,
 mennybe hívó szóra várunk.
 Mivel Jézus halt helyettünk,
 Atyánk gyermekei lettünk!
 Vele: dicső Szent honában,
 élünk örök boldogságban.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. XI. 12.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. November 14. - 18:17:04
Kritikusok

 A Biblia Isten szava: Írásban adta Ő, nekünk,
 Alkotónk Ő, kezében van a lelkünk, földi életünk.

 Tiszta igei üzenet, sajnos: már egyre kevesebb,
 káros Biblia kritika, annál nagyobb és hevesebb.

 A Szentírást kritizálja, kritizálók nagy serege,
 emberi műnek tartja azt, így előtte: nincs hitele.

 Fájdalom, hogy kritikusok, mint bánnak a Bibliával,
 teremtmények szembe szállnak, Alkotójuk Szent szavával.

 Kételkednek: nem hiszik el, Teremtőjük nagy csodáit,
 inkább hisznek annak: a mit, sok hamis próféta állít.

 Kritikusok, bűnt kedvelők, ma: olyan istent keresnek,
 aki kedvük szerint ítél, s megadja: amit szeretnek.

 Ki szemet huny, kis bűn felett, nem fenyíti a vétkezőt,
 üdvösséggel ajándékoz gazdagot: szegény érkezőt.

 Kritikusok azt gondolják: Isten nem büntet, csak szeret,
 jóságának nincs határa, nem bánkódik, bűnös felett.

 Hála, nincsen ilyen isten, ám van: üdvadó Istenünk,
 kritikusok nem látják meg, Hozzá: Jézussal érhetünk.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. XI. 8.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. November 16. - 02:07:05
Ki a boldog?

 Körbe forog a Föld korong,
 emberiség: azon bolyong,
 vívja naponkénti harcát,
 törli, verejtékes arcát.
 Vén Bolygónkon egybe zártan,
 zord hidegben, tikkadt nyárban,
 különböző nyelvű népek,
 dús gazdagok és szegények.
 Isten, kéklő Ege alatt,
 kapnak esőt, napsugarat.
 Mindent ingyen, mi szükséges,
 naponta: mi elégséges.
 De az ember, többre vágyik,
 kis hajléktól, palotáig.
 Kevés, mi van, egyre több kell,
 még több legyen, kölcsönt vesz fel.
 S ha nem tud jól, számot vetni,
 hogyan fog visszafizetni?
 Tönkre teszi szívét, kezét,
 mégis, elveszti mindenét.

 Boldog az, ki elégedett,
 nem úr, múló vagyon felett.
 Tudja: itt a földi téren
 mi látható Földön, Égen,
 perzselő nagy lángban megég,
 helyén támad szebb Föld, szebb Ég.
 Tudja: csak zarándok itt lenn,
 lelkét mennyben, várja Isten.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2015.XI.10.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2015. November 16. - 13:51:47
Őri István: Meddig ér a szó?

Felszáll-e imám Hozzád, Istenem?
Vagy jobban kell hinnem,
hogy érintsen a kegyelem?
Amit reggel, s este mondok:
meddig ér a szó?
pilleszárnyon lebeg,
vagy lehúzza a gravitáció?

Mikor sikoltok Feléd,
s mikor lelkem örömtől ragyog,
látod-e szememben a rettegést,
vagy a tüzet, a fénylő csillagot?
Mikor nem gondolok másra,
mert gyönyörű a világ,
mikor nem gondolok másra,
mert a kétség Hozzád kiált,
szavam felszáll-e az égig?!
Hallasz-e, ha Rólad gondolkodom?
Itt vagy-e, ha néha Veled álmodom?

Meddig ér a szó? Meddig ér a kegyelem?
keresem, kutatom, de megtalálom-e helyem?
vastagszik-e az ezüst fonál,
melyre az ember, Istent keresve, rátalál?

Meddig ér szavam, nem tudom,
de tovább már nem is keresem,
s nem is kutatom,
mert nem tarthat vissza
sem kétség, sem gyötrelem,
hogy teljes szívemből szeresselek, Istenem!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. November 17. - 00:45:05
Kételkedők figyelmébe!

 Láthatatlan szebb világban
 kételkednek, emberek,
 őszerintük: láthatatlan
 valóságok, nincsenek.
 Pedig gyümölcsfák, növények,
 gyökerét sem látja szem,
 gyökér nélkül: magtár, pince,
 nem telne meg, sohasem.
 Levegő is láthatatlan,
 áram is, mely drótba fut,
 gombnyomásra fény áraszt el,
 sötét várost és falut.
 Beszédünk is láthatatlan,
 mégis hisszük: létezik.
 Építő is, romboló is,
 ha fülünkhöz érkezik.
 Zene hang is láthatatlan,
 ha szólnak a hangszerek,
 léleképítő muzsikát,
 hallgathatunk emberek.
 Ha látható világunk is,
 ilyenekkel van tele,
 láthatatlan világnak még,
 sokkal inkább, van tere!
 Hiszen abból villant elő,
 e mulandó, látható,
 láthatatlan országába
 hív minket, az Alkotó!
 A látható: tűzben ég meg,
 láthatatlan megmarad,
 meg látjuk azt, ha Megváltónk,
 menny honába felragad.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015.XI. 12.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. November 18. - 01:03:55
Kérő imádság


 Atyám, lelkem Atyja,
 alázattal kérlek,
 lábaidhoz hullva,
 én bűnbánó féreg.
 Fényes trónusodon,
 hallgass meg óh, Áldott,
 értem Hozzád szálló,
 minden imádságot.
 Amit Tőled kapok,
 versben: tovább adjam,
 hiszen mennybe hívó
 szavad, hangzik abban.
 Kit szíven talál majd,
 az, mélységes vággyal,
 tudjon szakítani,
 e gonosz világgal.
 Hiszen őt a mennyben,
 nagy örömmel várja,
 dicső Fiad: Jézus,
 Ég és Föld Királya!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015.XI. 10.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. November 18. - 01:10:26
Ó jöjj!

 Várakozással teljes a lég,
 halkan suhanva sóhajt a szél.
 Az őszi fény reményt sugároz,
 szirmot bontva rózsa illatoz.

 Erőt árasztó, áldott napok,
 égi ajándék reánk ragyog.
 Uram, hallom távolból lépted,
 ó jöjj, ó jöjj, mint megígérted!

 Lásd, hogy háborog, zúg a tenger!
 Örvénylik a mély, hajót elnyel.
 Szavadra csitul vihar, veszély,
 előtted térdre hull a kevély.

 Szóljon, zúgjon a harsona,
 ó, Marana tha, Marana tha!

 Schvalm Rózsa

 (2015-11-06)
   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. November 18. - 15:38:20
Novemberi fény

 Fényragyogással jött a november,
 hullat a fákról színaranyat.
 Létről, halálról mereng az ember,
 megállni késztet a pillanat.

 Mécsesek lángja lobban réveteg,
 nyugalmat, békét sugall a csend.
 Könnyeket fakaszt az emlékezet,
 egy kedves arc mosolya dereng.

 Kezdet és vég a levegőben leng,
 térben - időben korlátot szab.
 Száguldva suhan felettünk a perc,
 múlt tegnap a hant alatt porlad.

 Keresd vándor a remény csillagát,
 hittel feletted nyílik az ég.
 Szíveddel lásd a Lélek vigaszát,
 oszlik a homály, tisztul a kék.

 Aki értünk az időbe eljött,
 Megváltó Műve szilárdan áll.
 Halál hatalma általa megdőlt,
 élted örök, ha nyomában jársz.

 Schvalm Rózsa

 (2015-11-02)
   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. November 18. - 15:47:14
Egyetlen út!

 Jézus Krisztus egyetlen út,
 régi honból, újba vezet,
 azon vonul győzelmesen,
 a zarándok gyülekezet.
 Sivatagon, akadályon,
 rója útját, mint üldözött,
 keskeny úton, Jézus nyomán,
 vonul a nép: két hon között.
 Nem kényelmes a vándorút,
 folyton les rá, az ős Gonosz,
 elrabolja azt, a mi jó,
 tálcán nyújtja azt, a mi rossz.
 Jézus készít fel a harcra,
 minden egyes zarándokot,
 Ige kardjával szívében
 vívhat, győztes hadjáratot!
 Bár a Krisztus, hívő népe
 elenyésző, a világban,
 de ereje: ott rejtőzik,
 lélekmentő Szent Urában!
 Így vonul a zarándok nép,
 próbák között hitben, bátran,
 Sátán nem győzhet fölötte,
 Krisztusban van egybezártan!
 Száll az idő, és fogy az út,
 közel az új hon határa,
 s a megváltott zarándok nép,
 győztesen lép, szebb honába.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. XI. 8.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. November 19. - 17:51:28
Alázat köntösében

 Uram segíts felöltenem,
 alázat szürke köntösét,
 irigyelve ne kívánjam,
 a márkásat, a gőgösét.
 Úr Jézus, Te alázatban,
 példát mutattál énnekem,
 az alázat: üdvöt munkál,
 de rosszra hajt, a kényelem.
 Úr Jézus, Te nem kérkedtél,
 midőn világot alkottál,
 vállaltad az embersorsot,
 fáztál, éheztél, szomjaztál.
 Nem utáltál megilletni,
 leprást, vagy sebet, gennyezőt,
 vigasztaltál megvetettet,
 bűnei miatt, könnyezőt.
 Alázatnak köntösében,
 én se piruljak, járva itt,
 hol a gazdag szegényt utál,
 ahol gőg, büszkeség virít.
 Segíts, alázatban járnom
 mindenütt, Szent lábad nyomán,
 bántóimért imádkoznom,
 miként Te ott: a Golgotán!
 És ha egy nap, majd levetem,
 alázat szürke köntösét,
 megláthassalak a mennyben,
 ahol soha, nem lesz sötét.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. XI. 8.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. November 20. - 20:21:44
   Boldog ember…

Sokan élnek könnyelműen,
még lelkükkel sem törődnek,
s ha szelíden intik őket,
kemény hangon, visszalőnek.
Földi élet hangos zaja,
olyan erővel tör elő,
hogy lelkének sikoltását,
meg sem hallja, bűnkedvelő.
Sokan önző, mohó vággyal,
örvendnek a testi létnek,
erkölcstelen életükkel,
utálói, az Igének!
Önerővel élni, járni,
lám, Isten nélkül is, lehet,
megszerezni: minden módon,     
földi rangot, nagy hírnevet.
És mikor minden összejött,
jöhet vígság és kényelem,
ám jöhet baj, vagy baleset,
s rájuk szakad a félelem.
Futkosnak majd segítségért,
mert nem tudják, mi lesz velük.
Mit ér víg élet, pénz, vagyon,
ha belül, üres életük!
Pedig örvendező ember,
már e Földön, bárki lehet,
ha bűneit szívből bánva,
Istentől kap, új életet.
Kegyelemből, abban élhet,
s ha itt hagyja bűnök honát,
mérhetetlen örömével
várja őt Ura, odaát.

Pecznyík Pál
Celldömölk
2015. XI. 14.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. November 21. - 09:52:53
Hála az életért!

 Múlt század elején, láttam napvilágot,
 kezébe vett engem, Istenünk az áldott.
 Bár nem ismertem Őt, Ő szeretett engem,
 bizonyára drága volt előtte, lelkem.
 Istent nem ismerve, engedetlen voltam,
 sok szép ifjú évem, balgán: tékozoltam.
 Ma már, közel járva életút végéhez,
 mennyből kapok erőt, minden új lépéshez.
 Kilencvenhat évnek, nagy terhe vállamon,
 tékozolt éveim, könnyezve fájlalom.
 Élet viharában, testem ázott, fázott,
 engemet sem kímélt, gyakran megtépázott.
 Éveim múlását, tétlenül, nem lestem,
 többször gyötört a láz, betegágyba estem.
 Lassan lábadozva, új erőre kaptam,
 Atyámtól nyert üdvért, szívből hálát adtam.
 Minden reggel térden, Istenhez száll hálám,
 Szent Fia engem is, bárányként visz vállán.
 Verses üzenetet, Szent Atyám ad nékem,
 vers írás munkáját, hálás szívvel végzem.
 Magas korba érve, gyengélkedve járok,
 égi hívó szóra, türelmesen várok.
 Atyám kezében van, arasznyi életem,
 versekbe foglalva, hozzá száll énekem.
 Égi üzenetét, továbbítom versben,
 ezért hű olvasóm, Őt dicsérd s ne engem.
 Egyetlen hő vágyam, amíg itten élek,
 mennybe: versek által juthasson, sok lélek!
 S ha testi szemeim, lehunyhatom végre,
 mennyben köthessek ki, Atyám örömére.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. XI. 14.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. November 23. - 19:23:13
Isten országában!

 Isten országában élnem, mily nagy öröm,
 itt van bennem, és nem túl a csillagkörön.
 Szívemben Jézus él, drága Lelke által,
 s ennek tudatában, lelkem szinte szárnyal.
 Aki Vele ébred, útra: Vele indul,
 Szentlelke vezérli, akár merre fordul.
 Számomra nagy öröm, Megváltómmal járnom,
 minden múló napot, áldásával zárnom.
 Éji pihenőre, oltalmában térnem,
 tudom: Atyám előtt, Ő közben jár értem.
 Drága Megváltómnak, csodás gondja van rám,
 megvéd: ha ellenség, közeledik hozzám.
 Sok jótéteményét, fel sem sorolhatom,
 hála, hogy azokért, Nevét imádhatom.
 Isten dicső hona, csodás, oszthatatlan,
 részben látható, és részben láthatatlan.
 A két részt egymástól, halál választja el,
 helyettem a halált, Jézus vállalta fel!
 Így élhetek már itt, Isten országában,
 Fiáért részesít Atyám, irgalmában.
 Isten országában: virul a szabadság,
 bűnt, halált legyőzött Jézus, az Igazság!
 Már nem kell hordoznom - muszáj - bilincseket,
 Isten országában, gyűjthetek kincseket.
 Lelkem: úgy szárnyalhat, szent magasságba már,
 mint kalitkájából szabadult, rab madár.
 Mindennap, közelebb, a mennyei révhez,
 abban: dicső Atyám, szerető szívéhez.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2015.XI. 20.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. November 23. - 19:30:43
Rejtve itt volt Isten!

 Amíg Jézus meg nem szólalt,
 akárki jött Vele szemben,
 Benne: nem láthatta Istent,
 pedig ott volt, elrejtetten.
 Akik láthatták külsejét,
 zsidó férfit láttak benne,
 ám testében ott rejtőzött,
 Isten láthatatlan Lelke!
 De mikor megszólalt Jézus,
 a bűntelen, férfihangon,
 döbbenet és csodálkozás,
 tükröződött, legtöbb arcon.
 Olyan csodákat vitt végbe,
 miket eddig, sosem láttak,
 leprások mind megtisztultak,
 némák szóltak, sánták jártak.
 Benne: Isten járt a földön,
 ismerte, kit sosem látott,
 és aki Jézusra nézett,
 Benne: mennyországot látott!
 Jézus csodás röntgen szeme,
 emberen keresztül látott,
 gondolatát is ismerte
 annak, akivel szót váltott.
 Jézus annyira ember volt,
 népe között járva - kelve,
 hogy főpapok, írástudók,
 gonosz embert, láttak Benne.
 Csak a feltámadás után,
 aki látta Jézust, itten,
 értette meg, hogy a Földön,
 láthatóvá vált az Isten!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. XI. 14.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2015. November 24. - 07:10:45
Ámen.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. November 24. - 22:25:39
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. November 24. - 22:26:26
Végidő!

 Végidőről szerte, beszélnek sokan,
 ám senki sem tudja, mikor jő, s hogyan?
 Olyan váratlan lesz, mint villámcsapás,
 Idejét csak Isten tudja, senki más.
 Sokan nem ok nélkül, törődnek vele,
 mert Jön Jézus! Jelzi, létvihar szele.
 Sokan várva - várják, szinte sürgetik,
 hosszú várakozás, fárasztó nekik.
 Sok várakozónak hite, megfakult,
 téves számítása, így kudarcba fúlt.
 Mert kitűzött napon, Jézus nem jött el,
 ezért így sürgetik: óh, Jézus jövel!
 Jézus nem ok nélkül int, készen legyünk,
 munkában teljen el, földi életünk.
 Ne ölbe tett kézzel tétlen, várjuk Őt,
 megváltott népéért érkező, Dicsőt!
 Jézus jöhet nappal, jöhet, éjjelen,
 lesz kit alva talál, lesz kit éberen.
 Várd Őt reménységgel, Isten gyermeke,
 magához emel, hogy ott lehess Vele.
 Jézust, csak a hívők szeme látja meg,
 követi Őt dicső, nagy angyalsereg.
 Hívők sírja tárul, midőn keze int,
 megdicsőült testben jutnak Hozzá mind!
 Akkor élő hívők, megdicsőült testben,
 szintén helyet kapnak, megváltott seregben.
 Megváltott nép, így nézz hát, a végidőre,
 ne félj! Biztosított már, lelked jövője.
 Oly ragyogó csodás, örök otthon, vár rád,
 amely felülmúlja, hívők legszebb álmát.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. XI. 18.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. November 27. - 00:38:50
Temető a világ

 Temető a világ,
 telve sírhalommal,
 milliók hamva rég,
 elvegyült a porral.

 Egy nagy temetőnek
 látom, a világot,
 e nagy temetőben,
 sírok között járok.

 Milliók hamvait,
 takarják a hantok,
 fölöttük még ma is
 dúlnak, ádáz harcok.

 Ősi sírok fölött,
 óvatosan lépek,
 jeltelen sírokban,
 gazdagok, szegények.

 Temetők föld felett,
 temetők föld alatt,
 kripták a föld felett,
 hamvak a föld alatt.

 Világszerte mind ez,
 bűnünk eredménye,
 ember bűnre csábult,
 vár rá a sír mélye.

 Ám egy nap, megnyílnak
 mind, a síri kertek,
 sötét sírban nyugvók
 mind, életre kelnek!

 Véget ér a halál
 félelmes hatalma,
 Jézus győzött! S elvisz
 minket, diadalra!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2008. VIII. 30.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. November 27. - 14:53:26
Pecznyík Pál Születésnapjára :

 Isten szolgája hűségben, igazságban
 Fényt hint másokra is szerte a világban.
 Azért élteti hosszan Szent Teremtője
 Hadd segítsen sokakat új, igaz életre

 Áldás, hűség, szentség, és igazság
 Kísérik Istentől Pecznyík Pál útját
 Hogy szórja szét, mit Istentől kapott
 Hitet, reményt, igazságot, szentséget

 Hogy Istenhez vezethessen sok-sok életet
 Akkor majd sokára így szól Isten szava :
 Jól van jó és hű szolgám, ki hű szolgálatban álltál,
 Immár jöjj, vár Urad lakomája, Isten mennyei világa !

 Ámen !

 Írta: Balassa Jenő Testvérünk   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. November 27. - 15:13:03
Vershagyaték

 Magyar hon, nem örök honom,
 átmeneti vándor vagyok,
 mögöttem már sorakoznak,
 derűs - borús évek, napok.
 Atyám tudja: milyen céllal
 tett engem a magyar földre,
 talán azért, ne hencegjek,
 senkivel se kelljek ölre.
 Versírást: mint tehetséget,
 ajándékul adta nekem,
 lélekmentő versek által,
 szolgálhassam, ős nemzetem!
 Atyám megpróbált engem is,
 mint a Bibliában Jóbot,
 kimentett bűn - tengeréből,
 miként Sodomából, Lótott.
 Kiskőrösön ringott bölcsőm,
 Celldömölkön vár koporsóm,
 ha majd halál kettétöri,
 vérrel telített szív korsóm.
 Atyám egy nap, ha mennybe hív,
 búcsút mondok magyar honnak,
 verseimet, hátra hagyom,
 örökségül: utókornak.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. XI. 26.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. November 28. - 22:28:33
Új Ég új Föld!

 Új Ég új Föld létezését,
 Isten csodás rendezését,
 Szentírásból rég ismerem,
 gyermekévé tett, Istenem.
 Új Földön már nem lesz tenger,
 hajóra ott, nem lép ember.
 Élet vize, folyót képez,
 szomjat: egy ember sem érez.
 Hívő népnek könnye nem hull,
 tengerbe ott, senki nem fúl.
 Abban, nem lesznek évszakok,
 hosszú évek, hosszú napok.
 Csak egy nap lesz, ám végtelen,
 fel sem fogja azt, értelem.
 Jóléttől duzzad életünk,
 betegséget, nem ismerünk.
 Észbe sem jut kín, fájdalom,
 örömre vált, a rágalom.
 Isten ad fényt ott, Nap helyett,
 fénybe von minden életet.
 Király gyermekei leszünk,
 Angyalok szolgálnak nekünk.
 Mi leszünk Isten papsága,
 fejdíszünk lesz, igazsága.
 Mind ez: szebb új Földön vár ránk,
 óh mily csekély, érte hálánk.
 Pedig mit még, nem is sejtünk,
 oly sok gyönyör, várja lelkünk.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2015. XI. 22.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. November 29. - 23:15:07
Nincs középút!

 Mérhetetlen nagy rés támadt
 a bűn miatt, két fél között,
 Isten visszavonta Lelkét,
 emberbe Sátán költözött.
 Ám két fél közt középutat
 választani, lehetetlen,
 valójában, nincs középút,
 létezése: ismeretlen.
 Ember szabad akaratú,
 bár a földi létnek örül,
 de csak amíg szíve dobog,
 választhat a két út közül.
 Vagy marad a Sátán felén,
 aki csúnyán becsapta őt,
 vagy átlép Alkotójához,
 Ő, üdvöt ad, örök dicsőt!
 Bűnre elcsábított ember,
 középútra, soha nem lelsz,
 de amíg a szíved dobog,
 mint vagy, jöhetsz az Istenhez!
 Szabad akaratod által,
 mondhatsz igent, mondhatsz nemet,
 mondj hát igent, mert Megváltód,
 érted is: vérrel fizetett!
 Hála, hogy nincsen középút,
 az csak fél megoldás volna,
 bűnbánó jöjj, az Atyához,
 a ragyogó, dicső honba.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. XI. 25.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. December 01. - 00:09:52
Jézusé a győzelem!

 Zúg, zsong, bűnt habzsoló világ,
 bombák nyomán, felcsap a láng.
 Jaj, kiáltás és rettenet
 borzol, rettegő lelkeket.
 Sátán félelmesen dühöng,
 amerre jár, vész dübörög.
 Támadja a hívők hitét,
 szítja vád és harag tüzét.
 Rombol, pusztít, merre vonul,
 nyomán, gyászolók könnye hull.
 Lelőtt vétlen ártatlanok
 vérét issza, szürke homok.
 Sátán nyomorult szolgái,
 kényszerülnek őt szolgálni.
 Nem hat rájuk kín, fájdalom,
 szívükben nincs, csepp szánalom.
 Elcsábított nép, mit tehet?
 Bálványt imád, Isten helyett.
 De a bálvány nem él, nem szól,
 nem feddi azt, ki bűnt hajszol.
 Sátán leggonoszabb vétke,
 hogy embernek, itt lesz vége.
 Szerinte: élet sírig tart,
 mindent lezár, a síri part.
 Hála, hogy ez mind, hazugság,
 él az Isten, az igazság!
 Sátánra vár a tűz - verem,
 mert Jézusé a győzelem!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. XI. 25.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. December 03. - 00:01:01
Járj az Úrral!

 Járj az Úrral drága lélek,
 Vele járók, sose félnek.
 Indulj Vele, minden reggel,
 nem panasszal, szent örömmel.
 Testi szemmel bár nem látod,
 benned vonul, mint Barátod.
 Kátyús az út, melyen mentek,
 zúgó patakon átkeltek.
 Útból, a kövek eltűnnek,
 rejtett aknák el sem sülnek.
 Sátán, csábítón int feléd,
 el ne engedd Jézus kezét.
 Vonulj Vele, télben - nyárban,
 megvéd, élet viharában.
 Közöld Vele, napi terved,
 könnyebbíti élet terhed.
 S ha úgy érzed, közel véged,
 vállaira emel téged.
 Vele vonulva Földön át,
 szemed láthat, sok kis csodát.
 Megváltóddal úton menve,
 szíved: hálával lesz telve.
 Hazaértek nemsokára,
 megváltottak szent honába.
 Megváltód ott, látható lesz,
 s Atyád ölel Szent szívéhez.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. XI. 25.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. December 04. - 00:58:53
Boldog ember


 B oldog ember, ki Istennek
 O ltalmában élhet,
 L elke nem fél, Ő ad néki,
 D rága menedéket.
 O rszágának katonája,
 G azdag zsákmányt ejthet.
 Ú tján, nagy örömmel vonul,
 J ézus Krisztus mellett,
 É nekelve, hiszen tudja,
 V ár rá örök élet,
 E l nem veszik soha tőle,
 T udja: mennyben élhet.
 K öszönetet mond az Úrnak,
 I mádkozó szívvel.
 V iszi tovább, így szolgál ő,
 Á ldott örömhírrel.
 N incs határa örömének,
 O ly boldog a lelke,
 K risztus él, szól, benne.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. XI. 22.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. December 04. - 09:58:08
Bojtár vagyok

 Atyám, kicsi bojtár vagyok,
 hírneves költőink között,
 több ezer leírt versemből,
 legtöbb vers, rímbe öltözött.
 Nevem szerény, nem fémjelzett,
 nevek között, egy szürke név,
 így kevesen ismerhetnek,
 költészet széles színterén.
 Költővénám Isten adta,
 Őt dicsérjétek, ne engem,
 Jézus: bűnöst hív magához,
 Őrá utal, legtöbb versem.
 Versek által Megváltóm szól,
 én csak közbevetve szólok,
 féltve: minden drága lelket,
 kárhozatos bűntől, óvok.
 Hiszem: Jézus vers által is,
 vonhat keblére lelkeket,
 földi honból, égi honba,
 hol angyalkar, zeng éneket.
 Hívás régi, mégsem késő,
 áldott, ki a hívást hallja,
 a kegyelmes Isten előtt,
 bűneit őszintén vallja.
 Remélem: jó gyümölcstermő,
 lélekmentő versírásom,
 drága lelkek mentéséért,
 száll Atyámhoz, imádságom.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. XI. 26.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. December 07. - 10:27:41
Veletek vagyok!


 Felfigyeltünk - e már, erre a két szóra?
 Jézus újra itt van, első Pünkösd óta!
 Lelki próbák földjén, nem hagy minket cserben,
 csodás szép örökség vár minket, a mennyben.
 Mi meg, földiekért civódunk, felekkel,
 élet útján futunk, befogott fülekkel.
 Rá sem hederítünk, Urunk Szent szavára,
 pedig lelkünk vágyik, szebb örök hazánkba.
 Óh mi volna velünk, áldott Urunk nélkül?
 Sátán martaléka lenne lelkünk, végül.
 Mélység váltaná fel, mennyei hazánkat,
 soha nem látnánk meg trónusán, Atyánkat!
 Emeljük hát szemünk, Földről, Ég honára,
 kulcsolódjék kezünk, dicsérő imára.
 Véget ér nemsoká, itt a lelki próba,
 indulhatunk haza, égi hívó szóra.
 Ragyogó gyolcs ruhát ölt magára, lelkünk,
 végtelen örömmel telik meg, szív - kelyhünk.
 Polgárai leszünk, Urunk Szent honának,
 lelki testvérei, Királyi Fiának.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. XII. 2.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. December 08. - 16:02:47
Oltár a Golgotán!

 Jézus vérverejték cseppje,
 megjelent Szent homlokán,
 lehullott a kert kövére,
 imádkozó nagy tusán.
 Olajfák lombjai alatt,
 térdre hullt, Isten Fia,
 iszonyodott: bűnkehelytől,
 mit ki kellett innia!
 Szenvedése folytatódott,
 oltáron a Golgotán,
 parázna szemek tüzében,
 ruhátlanul, fenn a fán!
 Jézus véréért ma is van,
 bűnbocsánat, kegyelem,
 Szent kezeit fúrta át szög,
 s nem bűnszennyes tenyerem.
 Testi kínja, olyan nagy volt,
 azt: leírni sem lehet,
 kevés volna: könnyel mosnom,
 értem vérző Szent kezet.
 Jézus meghalt. Életére,
 csókot lehelt a halál.
 Ám feltámadt! S bűnbánóknak,
 menny kapuja, nyitva áll.
 Jöjjetek hát, bűnbánók mind,
 bűnrabságnak vége már,
 s fény honában: dicső Atyánk,
 ölelő két karja vár!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015.XI. 30.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. December 10. - 21:47:09
Érthetetlen szeretet!

 Isten, mentő szeretetét,
 Jézus hozta a Földre le,
 melyet világ fejedelme,
 bálványokkal hintett tele.
 Jézus: fennhangon hirdette,
 Urunk kedves esztendejét,
 leprást, sántát meggyógyított,
 megnyitotta vakok szemét.
 Isten nélkül élő ember,
 mennybe nem teheted lábad,
 bűnt megbánó bűnösöknek,
 csak Földön van bűnbocsánat!
 Jézus szíve bűnös iránt,
 mély szánalommal volt tele,
 markában izzó parazsat,
 Földünkre nem hintette le!
 Minket sújtó ítéletet,
 önként vállalta magára,
 s a keresztfán izzó parázs,
 Jézust: égette halálra!
 Urunk, lám így szeret minket,
 helyettünk halt! El ne vesszünk,
 megutálva bűneinket,
 mennyben: Ővele lehessünk.
 Ám ki kevélyen megveti,
 e roppant nagy áldozatot,
 Isten dicső Arca helyett,
 meglátja a kárhozatot.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015.XII. 2.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. December 11. - 22:02:55
Békevárás!

 Döbbenetes miként terjed
 világszerte, a félelem,
 fogy a kenyér, az ivóvíz,
 létet fenntartó élelem.
 Életet oltó szívekre,
 Urunk Te adhatsz fékeket,
 váratlanul: fegyverekkel,
 ne oltsanak ki, életet.
 A szíveket: önzés helyett
 töltse be, szánó szeretet.
 A gazdagok vagyonukból,
 segítsék a szegényeket.
 Fegyvergyár és börtön helyén,
 hadd láthassunk pékségeket,
 friss kenyérrel árasszák el,
 világszerte, a népeket.
 Szűnjön meg, a népvándorlás!
 Maradjunk ott, hol születtünk,
 higgyük el, hogy Isten ott is,
 gondoskodik majd felettünk.
 Térjünk vissza, az Istenhez!
 Ne csak hátunkat mutassuk,
 imádkozzunk irgalomért,
 s ne a világűrt kutassuk.
 Úgy majd Isten angyalai
 vigyáznak ránk, szép álmunkra,
 s végre: öröm, béke köszönt,
 békét váró világunkra.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. XI. 28.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. December 12. - 15:28:29
Advent

 Te szörnyű, vajúdó idő,
 ne szülj, ne szülj több rémet!
 Most már tiszta örömmel is
 legyen megáldva méhed!
 Szülj halva minden szenvedélyt,
 vad átkot, véres harcot,
 Fojtsd meg a bűnt, mi valaha
 öledben megfogamzott.
 Elég volt már a gyötrelem,
 elég volt már a vérből!
 Napfényre vágyunk már a
 gond fekete erdejéből!
 - Te véres, vergődő szívünk,
 ne szülj te sem több átkot,
 öleld magadhoz boldogan
 az embert s a világot!
 Növeld, mi bennünk isteni,
 s öld meg, mi bennünk állat,
 hisz a dühös tusákba már
 mindenünk belefáradt! -
 Szüless meg bennünk, Tisztaság,
 szüless meg bennünk, Béke!
 S tedd kezedet a vad világ
 lázas ütőerére.
 Szüless meg bennünk, Szeretet,
 te legszebb lelki virtus:
 - a szívünk szomorú, beteg, -
 Teremts bennünk új életet,
 szüless meg bennünk, Krisztus!

 Bódás János
   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. December 12. - 16:02:47
Csak javunkat nézed!

 Mit érne itt, az életem,
 ha nem tudnám, mi lesz velem?
 Atyám, Te tudtomra adtad,
 Szent könyvedben megírattad.
 Csodás célod van énvelem,
 mennyben készíted lakhelyem.
 Mint gyermekben, bíztál bennem,
 mégis, ott az Édenkertben,
 nem hallgattam tiltásodra,
 vont a kíváncsiság, sodra.
 Gonosz kívánságba estem,
 félelem járta át, testem.
 Párommal: kit mellém adtál,
 orcád elől, futni hagytál.
 Ruhátlanul, féltünk Tőled,
 elrejtőztünk hát, Előled.
 Viseltünk falevél inget,
 meztelenül: ne láss minket.
 Áldunk, hogy utánunk jöttél,
 bár keményen, megintettél,
 hiszen csak javunkat nézed,
 ne legyen végünk, enyészet.
 Múló időnek teljében,
 ajtót nyitottál az égen!
 Azon át, a Földre jöttél,
 Fiadban: értünk szenvedtél.
 Bűneinkben, el ne vesszünk,
 megváltva, Hozzád mehessünk!
 Örökké láthassunk Téged,
 ránk ragyogó dicsőséged.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. XII. 11.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. December 12. - 21:00:45
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. December 13. - 23:43:32
Csodás új hon!

 Egy vallásos földi vándor,
 gyakran jobbra, balra tért,
 templomba járt hétről - hétre,
 hallgatni a Szent Igét.
 Jó embernek ismerték őt,
 adakozott, áldozott,
 ám Jézussal személyesen,
 egyszer sem találkozott.
 Szíve trónja fénytelen volt,
 ó embere ült azon,
 teste mohó kívánságát,
 kiszolgálta gazdagon.
 Képmutató módon szolgált
 Istennek, s a világnak,
 csatlakozott azokhoz, kik
 bálványokat imádnak.
 Képmutató életének,
 véget vetett a halál,
 és háttérbe szorult lelke:
 küszöbön, dermedten áll.
 Hiszen lelke, mennybe vágyott,
 de nem törődött vele,
 bezárult a menny ajtaja,
 s vár rá, a tűz tengere.
 Vallásosság, semmit nem ér,
 Jézusban van menedék,
 üdvösség és kárhozat közt,
 végtelen a szakadék!
 Bűnös: halhatatlan lelked,
 keresse a menny honát,
 úgy majd földi léte után,
 örökké él, odaát.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. XII. 8.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. December 14. - 00:01:24
Jézus terve...

 Bűnre csábult rabok vagyunk,
 vígan visszük bűnterhünket,
 akkor szomorkodunk, hogyha
 Jézus, áthúzza tervüket.
 Urunk terve: teljesen más,
 mint szívünknek múló terve,
 újjászületett lelkeket
 emel Ő, a földről mennybe.
 Bár görcsösen ragaszkodunk,
 múlandó földi javakhoz,
 pedig mi csak nem is sejtjük,
 egy új nap ránk, vajon mit hoz?
 Miként filmen, úgy peregnek
 köröttünk, az események,
 de sokszor kudarcot vallunk
 terveinkkel, mi szegények.
 Mit érnek szép alkotások,
 megálmodott csodás tervek,
 hogyha nem kérjük azokra,
 áldását, a hű Istennek!
 Jézus terve: Szent és örök,
 végrehajtja, mit tervezett,
 lakásunk az új Földön lesz,
 fejünk fölött, új mennyezet.
 Ne sajnáljuk, temessük el,
 dédelgetett terveinket,
 mérhetetlen öröm várja
 az új Földön, lelkeinket.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. XII. 10.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. December 15. - 00:25:33
 Karácsonyi kérés


Imáinkban kérünk,
áldott Istenünk,
úgy várja karácsonyt,
megváltott szívünk.
Mint a legszebb égi,
ajándékodat,
hiszen hű testvérünk
lehet, Szent Fiad!

Sokan ünnepelnek,               
két napig csupán,
élnek  világ szerint,
Karácsony után.
Lehessen Karácsony,     
egész életünk,
Téged dicsőítve,                                                     
zengjen, énekünk.                   

Pecznyík Pál
Celldömölk
2015. XII. 2.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. December 15. - 00:34:30
Az emlék regél

 Időben, térben tévelyeg a tél,
 jégvirágról ma, az emlék regél.
 Zúzmaragyöngy csillogott a fákon,
 pelyhes - fehéren jött a karácsony.

 Esthomályban harangok kondultak,
 ében égen csillagok kigyúltak.
 Vágyakozva dobbant a gyermekszív,
 csilingelő csengő - vajh' mikor hív?

 Állt a zöld fenyőfa, csillagot szórt,
 az egész bensőm oly izgatott volt.
 Hittem én akkor - Jézuska hozta,
 jó Anyám titkot sejtetve mondta.

 A csodát én ma is vágyva várom,
 Jézus hangjára szívem kitárom.

 Schvalm Rózsa

 (2015-12-06)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2015. December 15. - 17:18:08
O0 x O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. December 15. - 23:47:22
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. December 16. - 00:03:17
Soha ne feledjem!

 Szobám falán régóta függ,
 barna színű fakereszt,
 Mátra ormán, fiatalon,
 zsebkéssel faragtam ezt.
 Ahányszor csak rá tekintek,
 eszembe jut Jézusom,
 vajon Ő, milyen fán függött?
 Bükkön - e, vagy cédruson?
 Keresztem: Mátra erdején,
 egy fának kis része volt,
 melyet favágófejszéje,
 régen tövig, letarolt.
 Hű Megváltóm keresztje is,
 átment favágó kezén,
 hóhérai állították
 fel, a koponyák helyén.
 Golgotán már rég nincs kereszt,
 mert Megváltónk mennybe tért,
 váltságdíjat kifizette,
 minden bűnös emberért!
 Megváltómra emlékeztet,
 szobám falán a kereszt,
 Jézus vére, értem is hullt,
 soha ne feledjem ezt!
 Csak addig nézhetek rá míg,
 lelkem sátrát itt hagyom,
 s örök fényben, ragyogásban
 láthatom meg, Jézusom!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. XII. 10.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. December 16. - 00:11:21

     Szent lehetőség...

 Lakott Földünk nagy színterén,
 forr, pezseg az élet,
 fent Északon már havazik,
 Délen: a Nap, éget.
 Munkában: ember milliók
 vívják, életharcuk,
 sokan félnek a jövőtől,
 gondredős az arcuk.
 Gyűjtögetés, megélhetés
 űzi, hajtja őket,
 munkatempó, kizsigerel,
 férfiakat, nőket.
 Kikapcsolódásra, alig
 jut pár nap, pár óra,
 sokan holtfáradtan térnek,
 éji nyugovóra.
 Óvodákban, iskolákban,
 hangosak a termek,
 padokban: tanárra figyel,
 több tízezer gyermek.
 Így suhan el itt életünk,
 gondban, munka lázban,
 ott motoszkál: több kell, jobb kell,
 legtöbb szívben, házban.

 Legfontosabb ismeretre,
 csak kevesen jutnak,
 gyűjteményük: mind itt marad,
 így hiába futnak.
 De van még Szent lehetőség,
 Úr Jézussal járni,
 feltámadva: fény - köntösben,
 Isten elé állni.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. XII. 9.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. December 18. - 00:22:31
Karácsony fénye

 Nyitott szívben felragyog
 tiszta fénnyel Karácsony.
 Benne égi tűz lobog,
 földre édent varázsol.

 A tegnap kis Jézusa,
 lett a ma hű pásztora.
 Üres az Ő jászola,
 kövesd Őt, Föld vándora!

 Megőrzi kicsiny nyáját,
 farkasoktól megmenti.
 Elkószált, egy bárányát
 sem engedi elveszni.

 Vár a kilencvenkilenc,
 míg megkerül a hűtlen.
 Végre megvan a különc,
 vígan együtt örülnek.

 Schvalm Rózsa

 (2015-12-05)
   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. December 18. - 00:27:43
Szebb Karácsony


 Karácsonykor visszanézünk, a csodás Szent éjre,
 betlehemi mezők felett, megnyílt fényes égre.
 Égi Küldött jelentette, Jézus születését,
 mi már láttuk a Golgotát, Urunk szenvedését.
 Jézus földre jövetelét ünneplik, a népek,
 templomokban ragyognak szép, karácsonyi fények.
 Gyermekeink: fából készült Betlehemet látnak,
 kisded Jézus jászla körül, áhítattal állnak.
 Otthonokban, legtöbb helyen, karácsonyfa díszlik,
 ahol az áll a középen, ott a Sátán hízik.
 Karácsonykor jótékonyság, szép gesztus, szép tétel,
 mert szegények asztalán is van ajándék, étel.
 Sajnos, mind ez, csak színjáték, belül sír a lélek,
 zárt szívekben nem él Jézus, róla csak beszélnek.
 Pedig ahol Jézust várnák, hívnák imádkozva,
 bűnraboknak szabadulást, üdvöt, békét hozna!
 Jézus nélkül, fényesen is, mit ér a karácsony,
 ha szíveken lakat díszlik, miként börtönrácson.

 Akkor lesz szebb karácsonyod, árva magyar népem,
 ha szívedben Isten Fia, állhat majd középen.
 Bűn útjáról, üdv útjára Ő vezet át, téged,
 mennyben: képzeletfeletti otthont készít, néked.
 Nemsokára véget ér itt, Földi életpályád,
 ha győztesen vívod harcod, üdv - korona vár rád.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. XII. 11.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. December 18. - 23:29:14
Végtelen barátság


 Hű Barátom Te vagy, Megváltó Jézusom,
 hűséged oly csodás, azt fel sem foghatom.
 Még nem is léteztem, már Barátom lettél,
 tudtad: találkozunk, s előre szerettél.
 Tudtad: lesz magyar hon, abban lesz egy gyermek,
 kit apja dühösen, ok nélkül szid, ver meg.
 Láttad: szegénységem, bűnben, vergődésem,
 cselédsorsban élve, béressé érésem.
 Földi létem, jövőm, már előre láttad,
 hosszan tűrő szívvel, megtérésem vártad.
 Láttad: próbáimat, melyeket átéltem,
 minden egyes próba, áldásul volt nékem.
 Általuk magadhoz, terelgettél engem,
 porlepett gyémántot, látott szemed, bennem.
 Megszántál, elkérted, bűnfoltos életem,
 mennyei gyolcsruhát, Te adtál énnekem.
 Elhagytad a mennyet, Barátommá lettél,
 mikor gyenge voltam, Szent öledbe vettél.
 Veled vonulhatok vízen és tűzön át,
 nincsen e világon, ily csodás hű Barát!
 Bűnösök Barátja, dicsőítlek Téged,
 üdvözülők útján, vonulhatok Véled.
 Segíts megbecsülnöm, ezt a barátságot,
 meglátom az örök, bűntelen országot.
 Melyben öröm, béke, soha nem ér véget,
 s lábaidhoz hullva, imádhatlak Téged.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. XII. 6.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. December 18. - 23:38:35
Uram, ha akarod...


 Uram, Te látsz engem, kemény szívvel járni,
 úgy szeretnék Eléd, alázattal állni,
 mint az a névtelen beteg, az útfélen,
 kinek mély alázat lakott, a szívében.
 Magát megalázva, állt meg Veled szemben,
 Uram, ha akarod: megtisztíthatsz engem.
 Nem kényszeríthetlek, én nyomorult féreg,
 betegek ezrei hívnak, várnak Téged.
 A Te feleleted, csodálatos szép volt,
 akarom, tisztulj meg! S eltűnt a kín, bűnfolt.
 Drága Jézus, én is: úgy állok ma Eléd,
 mint hontalan, aki nem leli itt helyét.
 Megváltott lelkemnek, mennyben van hazája,
 érte száll fel Hozzád, ajkam hő imája.
 Bűnbánattal vallom, semmi jó nincs bennem,
 Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem!
 Hála, Te akarod, hiszen azért jöttél,
 hogy megválthass minket, s bűnt magadra vettél.
 Véred és életed, feláldoztad értem,
 hogy földi lét után, üdvöt adhass nékem.
 Mennyei polgárként, ott lehessek Nálad,
 láthassalak Téged, és dicső Atyádat.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. XII. 6.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. December 19. - 23:55:04
Ladányi Andrásné


 MONDD! MIT TESZEL?

 Mondd, mit teszel, hogy megismerjék Jézust,
 ki meghalt a kereszten érted?
 Letérdelsz-e naponta imádkozni azokért,
 kiket Isten szívedre helyezett néked?
 Megvallod-e, hogy Isten az Urak Ura,
 Királyok Királya s egyben vezéred?
 MONDD! MIT TESZEL?

 Könyörögsz-e fohászkodva, sírva,
 hogy megtérjen Istenhez néped?
 Kiáltasz-e sajgón fájó szívvel, hogy
 ne a pokolba térjen nemzedéked?
 Böjtölsz-e érte, hogy Isten szavát
 meghallják, s üresen vissza ne térjen?
 MONDD! MIT TESZEL?

 Viszed-e az üres keresztet hirdetve
 a Menny feltámadt, győztes Urát?
 Szólsz-e megbocsátó szavakat, miben
 részesültél, s adod-e önzetlen tovább?
 Cselekszed-e mindazt a jót, mit szívedbe
 ültetett Urad, s ma még nem ért e világ?
 MONDD! MIT TESZEL?

 Tesz-e bizonyságot életed, hogy Jézus
 megbocsátotta minden bűnöd s vétked?
 Átadod-e másoknak, hogy minden nap
 kegyelme az, mi megtart téged?
 Örömtől teli szívvel mondod-e el, hogy
 szeretete átölel s örökre éltet?
 MONDD! MEGTESZED?   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. December 20. - 00:04:57
Tárulj ki hát...

 Hű Megváltóm, lélekmentés
 szorongatja, Lelkedet,
 sajnálod, Szent színed elől,
 menekülő lelkeket.
 Türelmesen állsz odakünn,
 zárt szívek ajtajánál,
 üdvöt vinnél oda, ahol
 nyitott szívet találnál.
 Bár Király vagy, vándorként állsz,
 konok: bezárt szív előtt,
 szánod: Tőled menekülő
 vándort, a bűn kedvelőt.
 A rá váró kárhozattól,
 szeretnéd őt menteni,
 hiszen vár rá, szent örökség,
 csodálatos, mennyei.
 Hitetlenül, legtöbb ember,
 nem hiszi, mert nincs nyoma,
 ám hit nélkül: örökségét
 nem láthatja meg, soha!
 Bezárult szív, tárulj ki hát,
 Megváltó Urad előtt,
 vendéged: menny Királya lesz,
 örömmel fogadd be Őt!
 Kunyhó, palotává válik,
 ahol Jézus meg jelen,
 s vendégváró: a Királynak
 testvére lesz, odafenn!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. XII. 5.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. December 21. - 01:03:20
Nagy a hiány!

 Szeretetből nagy a hiány,
 földi létünk színterén,
 szeretetre szomjúhozik
 a tehetős, a szegény.
 Karácsonykor szeretetre
 buzdít Tévé, Rádió,
 ,,ajándékozz nincstelennek"
 ennél nincs szebb földi jó.
 Szomorú, hogy nem állandó,
 a segítő szeretet,
 néha indít segítésre,
 adakozó szíveket.
 Körülöttünk, sok szegény él,
 és segítségre szorul,
 éhségtől szenved már régtől,
 könnye: üres tálra hull.
 Ezzel szemben, mennyivel szebb,
 a mennyei szeretet,
 lelkünk Ura, egyszerre ad,
 testi - lelki kenyeret.
 Nem csak néha, mindennapra,
 ad kenyeret gazdagon,
 mégis, sokan halnak éhen,
 sivatagi homokon.
 A szomorú éhezésnek
 oka: részben mi vagyunk,
 mivel sokan nagylelkűen,
 fölöslegünkből, adunk.
 Ámha végre, az uralmat,
 Megváltónknak adjuk át,
 itt kevesebb éhező lesz,
 és több hívő, odaát.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. XII. 14.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. December 22. - 00:47:41
Isten igazságos!

 Isten örök, igazságos,
 ítél gonoszok felett,
 csalni, lopni, hazudozni,
 büntetlenül, nem lehet.
 Bár tudjuk ezt, mégis hetykén,
 mi bűnt, bűnre halmozunk,
 de lázadunk, hogyha néha,
 körmünkre üt, hű Urunk,
 Mérhetetlen különbség van,
 igazság és bűn között,
 igazságra igyekező,
 hazugok közt, üldözött.
 Igazságos Isten, mégis,
 gyakran irgalmaz nekünk,
 mert ha megvonná irgalmát,
 kárhozat volna helyünk.
 Félre teszi igazságát,
 mert ha az, sújtana ránk,
 akkor soha nem látnánk meg,
 dicsőséges szebb hazánk!
 Vádlottak padján egyszer ült
 helyettünk: Szent Istenünk,
 hogy mi: kárhozatra méltók,
 örök tűztől, ment legyünk.
 Imádjuk Őt, aki minket,
 bűn honából kimentett,
 Urunk vágya, hogy láthasson
 mennyben: minél több lelket!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. XII. 15.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. December 23. - 01:15:36
Hová mennék!

 Hová mennék, ha nem Hozzád,
 életadó Istenem,
 soha nem hálálhatom meg,
 amit adtál énnekem.
 Drága időm, rossz dolgokra
 pazaroltam, jó helyett,
 rám rakodó bűn szennyétől
 nem óvtam bús, lelkemet.
 De Te mégis szánó szívvel
 kísérsz, vándor utamon,
 bűnbe ne vihessen engem,
 lustaság, se unalom.
 Egyre több a lelki munka,
 lelki munkás, meg kevés,
 pedig nő a szabadosság,
 gátlástalan, vétkezés.
 Ilyen körülmények között
 élni, vétkezés nekem,
 ennél sokkal szebbet, jobbat
 készítettél, Istenem.
 Ezek után, hová mennék,
 ha nem Hozzád, hű Uram,
 hiszen könyörültél rajtam,
 Veled járhatom utam.
 Drága lelkek mentésénél,
 nincs a Földön, szebb dolog,
 lelkeket vihessek Hozzád,
 míg csak vén szívem, dobog.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. XII. 15.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. December 23. - 01:23:16
Ha ott leszek!

 Kegyelemből, ha ott leszek,
 hol nincsen bűn, sem halál,
 ahol Isten dicső trónja,
 káprázatos fényben áll.
 Ott újra két szemmel látok,
 meglesz harminckét fogam,
 fényben úszó aranyutcán
 sétálhatok, boldogan.
 Nem egyedül: megváltottak
 seregében, élhetek,
 és mint gyermek, szüleitől,
 Atyámtól úgy kérhetek.
 Bár most még keveset tudok,
 ama dicső hon felől,
 melyben Isten trónja alól,
 ÉLET folyama ömöl.
 Folyó partján, ÉLET fája,
 ízes gyümölcsöt terem,
 látása és fogyasztása,
 nem lesz megtiltva, nekem.
 Jézus Krisztus váltságáért,
 a bűnbánó, ott lehet,
 ha már új élete győzött,
 régi élete felett.
 Megváltottan: új életben
 meglátja majd, menny honát,
 Abban: örök dicsőséges,
 élet várja, odaát.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. XII. 16.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. December 23. - 14:58:53
Egy lépés...

 Azt tudom: mikor születtem,
 halálom percét, nem tudom,
 Te azt bölcsen elrejtetted
 előlem, Áldott Jézusom.
 Talán már csak egy lépés van,
 halál sötét kapujáig,
 kegyelem, minden áldott nap,
 melyet átéltem, idáig.
 Több ezer derűs, borús nap,
 sorakozik hátam mögött,
 Atyám Te tettél azokba
 áldást, próbát, gyászt, örömöt.
 Ismered gyenge voltomat,
 sosem próbálsz, erőm felett,
 egyszer, a halál torkából
 mentetted ki, a lelkemet!
 Atyám, Te csak hálám várod,
 a sok ezer áldott napért,
 legfőképpen kegyelemből
 kapott, örök életemért!
 Atyám, bűnbánattal vallom,
 nem vagyok hálás gyermeked,
 életúton, olyan sokszor
 okozok fájdalmat, Neked.
 Bölcső és koporsó között,
 kezedben van, az életem,
 s ha lelkem felszállhat Hozzád,
 Téged dicsér majd, énekem.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. XII. 14.    
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. December 23. - 15:10:52
Újév kapujában!

Atyánk, időd nagy óráján,
egy múló év, lecsengett,
meghallgattad azt, ki Hozzád,
bűnbánattal esengett.
Ismered azt, a mi bennünk,
egy éven át, végbe ment,
angyalaid,szót, cselekvést
följegyeztek, Égbe fent.
Családokban, nemzetekben,
örömöt, bút, szenvedést,
hirdetett Szent Igéd nyomán,
áldott lelki ébredést!
Mulasztások: rovatába,
mulasztás is felkerült,
jaj annak, ki hála helyett,
testi vágyban elmerült.
Aki Téged: lelkünk Urát,
hála helyett, káromolt,
pedig ő is, angyalaid
oltalmában vándorolt.
Újév kapujában állva,
sírva valljuk, jó Atyánk,
bár sokszor bántottunk Téged,
kegyelmesen, nézz le ránk.
Bocsássad meg bűneinket,
Lelked által, légy velünk,
angyalaid kísérjenek,
míg Tehozzád érkezünk.

Pecznyík Pál
Celldömölk
2015. XII. 14.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. December 26. - 03:08:18
Angyali hang szól a csendben
Sötét éjben szél se rebben,
pásztorok őrködnek a mezőben.
Angyali hang szól a csendben,
dicsőséges fényességben.
Jó hírt hoztam, ne féljetek,
a világnak Megváltó született.
Dicsőíti angyalsereg,
magasságban fenn az Istent.
Elindulnak a pásztorok,
hogy lássák az Isteni gyermeket.
Nem királyi palotában,
betlehemi istállóban.
Bölcső helyett a jászolban,
adtak helyet az emberek.
Nem tudták, hogy nagyobb Úr Ő,
mint valaha ember lehet.

Schvalm Rózsa
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. December 26. - 03:15:55

     Karácsony

 Karácsonyt ünnepel újra,
 bűnt kedvelő nagyvilág,
 fényt árasztó Jézus helyett,
 fenyőn fényt hint, gyertyaláng.
 Mi, az Úr Jézustól várunk,
 mennyei fényt, örömöt,
 ne vergődjünk, öröm nélkül,
 földi bú, s gondok között.
 Arcunkon ha öröm látszik,
 az múlandó, elsuhan,
 el nem múló örömöket,
 mennyből várunk oly sokan.
 Megváltónk ahová betér,
 Vele betér az öröm,
 szívünk megtelik örömmel,
 s kívül reked, bú, közöny.
 Maradandó szép Karácsony,
 családokban, ott lehet,
 hol a karácsonyfa mellett
 Megváltónk is, kap helyet.
 Ünnepeljünk ne két napig,
 hanem egész éven át,
 hiszen Atyánk, karácsonykor
 küldte hozzánk, Szent Fiát!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. XII. 22.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. December 26. - 15:32:01
Örömóda zengjen!

 Fehér ruhát sző az adventi álom,
 át a gomolygó, szürke ködhomályon.
 Gyertyaláng lobban, áttör a sötéten,
 patyolatot ölt fel szív és a lélek!

 A Karácsony boldog, szép ünnep legyen,
 árad a földre az égi kegyelem!
 Nyugalom, béke szálljon a világra,
 segítő kezet leljen aki árva!

 Ég - Föld Urának örömóda zengjen,
 szeretet nyelvén szóljon minden ember!
 Némuljanak el a háborúk, harcok,
 nézzenek egymásra mosolygó arcok!

 Schvalm Rózsa

 (2015-12-18)

   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. December 26. - 15:40:15
Idősek Karácsonya

 Hosszú évtizedek szálltak,
 őszbe csavart fejük felett,
 homályosan látó szemük,
 ritkán látott derült eget.
 Nem hiába fáradoztak,
 nem hiába roskadt testük,
 mennyből angyal, látta őket,
 följegyezte, minden tettük.
 Sokan élnek magányosan,
 mint félre tett kopott edény,
 árvaságuk tudatában,
 könny csillog, idősek szemén.
 Egy hosszú év, megint elmúlt,
 szép Karácsony rájuk köszönt,
 vajon idén, lesz - e vendég?
 Csak az Úr, tudja odafönt.
 Mégis boldog, minden idős,
 ki Jézusra bízza magát,
 Lelki szemmel, mármost látja,
 mennynek fényes angyalkarát.
 Ablakukban nem villognak,
 színes karácsonyi fények,
 lelki síkon, dús gazdagok,
 Istent imádó szegények.
 Magányban is lehet áldott,
 idős hívők karácsonya,
 fáradt testük betakarja,
 mennynek, ragyogó bársonya.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. XII. 22.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. December 27. - 15:58:38

    Óh, mily boldogság!

 Immánuel, óh, mily boldogság,
 nyíljon a szív és szóljon száj!
 Istennek zengjen dicséretet,
 a drága küldött megérkezett!

 A világnak örömhírt hozott,
 csillag gyúlt az égen, ragyogott.
 Bölcsek követték a csillagot,
 amely Hozzá utat mutatott.

 Az a csillag ma is fenn ragyog,
 sugárzón hirdeti karácsonyt.
 Ki éjsötétben néz az égre,
 látja: ma is égő a fénye.

 Bölcsek ma is, kik követik Őt,
 dicsőítve az Üdvözítőt,
 a Megváltót, a hőn Szeretőt,
 leborulva Fensége előtt.

 Schvalm Rózsa

 2012-11-29   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. December 27. - 16:09:57
Vigyázzatok!

 Csodálatos panorámát
 tár elénk, az Alkotó,
 mégis sokan nem hiszik, mert
 most szemmel nem látható.
 Lelki téren, nem kell a pénz,
 nem kell honorárium,
 mégis terjed világszerte,
 hamis evangélium.
 A tévtanítások mögött,
 titkon lapul a sátán,
 célja: sebeket ejteni,
 Isten lelki világán.
 Sokféle módon kísérti,
 a bűnbánó lelkeket,
 táborába csalogat ő,
 felnőttet és gyermeket.
 Gonosz terve: bomoljon fel,
 hívők kicsi tábora,
 megváltott nép, a menny honát,
 ne láthassa meg, soha.
 Ezért, Isten gyermekei,
 éberen vigyázzatok!
 Mert a sátán, angyalként is,
 bekopoghat nálatok.
 De célt nem ér, ha titeket,
 Jézusban rejtve talál,
 rég lebukott: s várja lelkét,
 rettenetes tűzhalál.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. XII. 22.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. December 28. - 17:34:53


Karácsonyi ének

A néma csendben pásztorok vigyáztak
 Az első szent karácsony éjjelén,
 A mennyből angyal jött és szóla nékik:
 "Ne féljetek, mert jó hírt mondok én."

 Ma megszületett néktek a Megtartó,
 Ki Úr Krisztus, az Isten szent Fia,
 A Dávid városában, Betlehemben
 Egy jászolágyban van az otthona.

 Dicsőség a magasságos mennyekben
 Az Istennek, s a földön békesség,
 Az emberekhez jó akarat légyen,
 A mennyei seregek hirdették.

 Mit hozzak Jézus ajándékba néked?
 Vak koldus vagyok, semmim sincs nekem,
 Arany, tömjén és mirha sincs kezemben,
 Mert bűnös vagyok, kell a kegyelem.

 Úr Jézus Krisztus, esdve kérlek téged,
 Szent Lelkeddel töltsd be szívemet,
 Ha újra eljössz majd a dicsőségben,
 A mennyben legyek örökre Veled!   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. December 28. - 17:43:54
Isten szemefénye!

 Egyiptomi Fáraónak
 gonosz gondolata támadt,
 gyűlölte a zsidó népet,
 haragja, mint szikra áradt.
 Egyiptomiak szívébe,
 mély gyűlölet furakodott,
 mivel választott zsidó nép,
 szemlátomást, gyarapodott.
 Így Fáraó kiadott egy
 döbbenetes rendeletet,
 zsidó szülők: a Nílusba
 fojtsák fiúgyermeküket!
 Fáraó nem gondolt arra,
 zsidó: Isten szemefénye,
 aki vesztére törekszik,
 vár rá, a kárhozat mélye.
 Fáraó nagy seregével,
 választott nép után eredt,
 tenger mélyén, lovak vonták,
 a hatszáz hadi szekeret.
 Büntetésül: százszorosát
 vesztette e gonosz ember,
 szekereit, harcosait,
 elnyelte a Veres tenger!
 Hasonló módon jár mind az,
 aki Istennel szembe száll,
 ha meg nem tér bűneiből,
 vár rá kínos, örök halál!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. XII. 18.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. December 28. - 23:17:46
Pali bácsi születésnapjára készült rövid video

A legnagyobb versmisszionárius, Pecznyík Pál 96 éves | Magyarországi Evangélikus Egyház (http://www.evangelikus.hu/pecznyik-pal-96)

Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. December 30. - 02:44:27

    Nap - támadat

 Pusztában kiáltó szó elhallgattatott,
 hogy felette győzött, elhitte az álnok.
 Ám helyében új szó még tisztábban hangzott,
 erőszak elbukik, nem győz igazságon.

 Nap - támadat tisztán a sötétben ragyog,
 világosságot gyújt lelkek kútmélységén.
 látókká válnak, kik tévelyegtek vakon,
 értelem ébred fel tudatlanság éjén.

 Meglátva az Isten valós, igaz arcát,
 eloszlik félelem homályos fellege.
 Kibontakozik már a kép kristálytisztán:
 Isten a szeretet, aki nincs ellene.

 Ő ad és nem elvesz, tőle van az élet,
 hozzátérőt betölt öröm és békesség.
 Csodálatos Úr Ő, az uralma édes,
 távlataiban nyílik a végtelenség.

 Schvalm Rózsa

 (2013-01-07)   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. December 30. - 02:57:08
Egy igaz történet.


 Egy jómódú földesúrnak,
 volt több kanári madara,
 szívet vidámító hangon
 zengett, a kanárik dala.
 Ám, hogy még szebb dalolásra
 bírja, a kis énekeseket,
 gondolt egyet, s barbár módon,
 megvakította szemüket.
 Isten szomorúan nézte,
 e szívszorító esetet,
 Ő szó nélkül nem hagyta azt,
 hatalmasan cselekedett.
 Évek múlva, megtorolta
 kanárik szeme világát,
 a földesúr sirathatta,
 vakon született két lányát.
 Családjában, nem ok nélkül
 volt sírás, és mély döbbenet,
 mert Istennel kacérkodni,
 büntetlenül, sosem lehet!
 Legyen elrettentő példa,
 számunkra ez az esemény,
 ne láthassunk ilyen csorbát,
 emberek, madarak, szemén.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015.XII. 18.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. December 30. - 23:37:14
Utolsó Karácsony!

 Miként sasok,
 úgy suhannak
 felettünk, az
 évszázadok,
 szépek voltak,
 mint szép álom,
 az eltűnő
 karácsonyok.
 Ám nemsoká
 lesz változás,
 riadót fúj,
 a harsonás!
 Talán este,
 talán reggel,
 eljön az Úr,
 nagy sereggel!
 S mint katona,
 lángszóróval,
 hajrá magyar!
 Harci szóval,
 áttör falon,
 kapun, rácson,
 úgy jön Jézus,
 békét hozva,
 s többé nem lesz
 már, Karácsony.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2015. XII. 28.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2015. December 30. - 23:43:23

     Újév, várás!

 Elhagyva a múló évet,
 abból az utolsó napot,
 előttünk álló Újévre,
 tárjuk ki hát, az ablakot.
 Újévet bár titok fedi,
 kevés, mit róla tudhatunk,
 mégis minden újabb napra,
 meglepetést tart, hű Urunk.
 Bár nem tudjuk, az Újévben,
 mi ér minket, mi vár reánk,
 de Urunk javunkat nézi,
 szálljon Hozzá, hálaimánk.
 Jöhet öröm, gyász, fájdalom,
 általuk lám, Atyánk üzen,
 boldogok, kik hallják szavát,
 talán százan, húszan, tízen.
 Dicső Atyánk jóvoltából,
 minden új nap, újabb remény,
 gyarapodik a sok gazdag,
 szebb jövendőt vár, a szegény.
 Sok család majd, kedvest sirat,
 sok család, új szülöttre vár,
 Márciustól, Novemberig,
 munkással lesz telt, a határ.
 Hisszük, hogy az Újévben is,
 minden titokra fény derül,
 Urunk, ha nem szándékosan
 vétünk, ne írd fel vétekül.
 Van úgy, hogy észre sem vesszük,
 bántást okoztunk mi Neked,
 Rád haragvó világ előtt,
 beszennyeztük áldott Neved.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2015. XII. 28.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Január 01. - 23:26:17
Csodás csere!

 Időleges, nem állandó,
 ez a bűnfertőzött világ,
 nyüzsög abban ember, állat,
 repdes madár, nyílik virág.
 Mi látható: nem rejtheti,
 elmúlásának jeleit,
 Isten bár szépnek alkotta,
 rónáit, erdős hegyeit.
 Mindezt, az emberért tette,
 kit képmására alkotott,
 kioktatta: építhessen
 otthont, iskolát, templomot.
 De a bűnre csábult ember,
 hátát mutatta meg neki,
 pedig minden földi javát,
 csak Istennek köszönheti.

 Urunk valljuk bűnbánattal,
 hálátlan fiaid vagyunk,
 ragaszkodunk földiekhez,
 pedig mi mindent, itt hagyunk.
 Abból, ami szívünkhöz nőtt,
 mi semmit el nem vihetünk,
 ha múlókhoz ragaszkodunk,
 földdel együtt, mind elveszünk!
 Rövid átmeneti szállás,
 számunkra ez a földi lét,
 csodás örök otthont kapunk
 cserébe, múló földiért.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2015. XII. 24.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Január 03. - 01:45:23
Lelki békevágy!

Ha világi vigalmakban,
nem lelsz békét, drága lélek,
úgy rádöbbensz: testi vágyak,
lelki téren, mit sem érnek.

Szomjan: minél többet iszol,
világ, bódító borából,
még sokkal szomjasabb leszel,
még több sörre, borra vágyol.

Nézd: a sok tévedt fiatalt,
miként rezdül, bit zenére,
kerüli a szent örömhírt,
vigalomra hajt, a vére.

De bízzál: még van megoldás,
Annál: aki érted is halt!
Hittel nézz fel a keresztre
te, kit Sátán halálra mart.

Békességre vágyó lélek,
labilis a földi béke,
a mennyei békét keresd,
mely a hívők legszebb éke.

Jézust nem találod máshol,
csak a hirdetett Igében,
Ő már készíti lakhelyed,
Atyjánál a dicsőségben.

Isten adhat néked, békét,
szeretetet, mely nem véges,
új Földön vár új otthonod,
káprázatos, dicsőséges.

Pecznyík Pál
Celldömölk,
2015. XII. 24.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Január 04. - 01:17:19
Lelki panoráma

 Kora esti csendben, ülök kis szobámban,
 parányi kis pontként, látható világban.
 Lelki szemeimmel, csoportképet látok,
 Isten trónja körül, testvérek, barátok.
 Lelki testvéreim, fényes arcát látom,
 Isten családjánál nincs szebb, a világon.
 Föld négy tája felől, megtért drága lelkek,
 Isten trónusánál, zsoltárt énekelnek.
 Ajándékba kapott, fehér gyolcs ruhában,
 Istenből áradó, csodás fénysugárban.
 Minden arcon mosoly, földöntúli béke,
 végtelen szeretet, mely a hívők éke.
 Üvegtengerpartján, több millió lélek,
 mosolyt hintő ajkán, zeng a hálaének.
 Szemük láthatja már az Atyát, Fiával,
 a drága Megváltót, Fején Koronával.
 Toll: nem írhatja le, azt a csodás szépet,
 melyet a Szent Isten, népének készített.
 Hála, lelki szemmel: mind ezt már most látom,
 kegyelmes Atyámat, érte szívből áldom.
 Vándorutam végén, már csak egy a vágyam,
 hogy gyermek lehessek, mennyei családban.
 Születhessen ujjá, még sok magyar lélek,
 drága gyümölcseként, hirdetett Igének!
 Mit ér a múlandó javak gazdagsága,
 ha vár minket Atyánk, dicső mennyországa!
 Lelki panorámát, bár távolból láttam,
 százszorosan szebb volt annál, a mit vártam.

 Pecznyik Pál Celldömölk, 2015. XII. 24.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Január 05. - 01:04:47
Vándor kérdez...


 Kedves vándortársam, megkérdezlek téged,
 ha netán utolsót, ma dobbanna szíved,
 gondolnál - e arra, mi lesz a lelkeddel?
 Amelyet Alkotód, sajátjából vett el!
 Bűn miatti halál, testedre érvényes,
 lelkedet megölni, soha nem lesz képes.
 Te mégis legtöbbet, testtel foglalkozol,
 pedig ha így teszel, rosszul gondolkozol.
 Isten, nem a tested, lelked felől kérdez,
 ha ítélet napján, trónusához térdelsz.
 Istennek adj hálát, ha még éltet téged,
 Néki bizonyára, szent célja van véled!
 Atyád nem kényszerít, szeretettel kérlel,
 ne fertőzd meg szíved, világ örömével.
 Tagadd meg a tested, gonosz kívánságát,
 nehogy kárhozatban, fizesd meg az árát.
 Lelkednek nemesebb, szebb a kívánása,
 üdvösséget adó Atyád, imádása.
 Nem test rabszolgája, Isten hű gyermeke,
 országa: önkéntes lelkekkel lesz, tele.
 Földön túli öröm vár ránk, ha ott leszünk,
 Fia váltságáért, befogad Istenünk!
 Feltámadás napján, fényes köntöst kapunk,
 Dicső Atyánk elé, abban vonulhatunk.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. XII. 26.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Január 06. - 01:03:56
Isten mit ad, mit kér!

 Atyánk sok szép ajándékát,
 felsorolni: alig lehet,
 mégis vádoljuk, ha baj ér,
 nem segít Ő, nem is szeret.
 Pedig csak javunk akarja,
 mert Ő, már előre látja,
 ha próbával meg nem állít,
 kárunkat a lelkünk bánja.
 Urunk látja hiányunkat,
 ajándékkal lep meg minket,
 az Ő szíve legboldogabb,
 ha derűsnek lát, bennünket.
 Urunk ajándékainak
 vége, hossza, soha nincsen,
 mi itt mindent pénzért adunk,
 Ő meg, ellát minket ingyen.

 Tudjuk: Urunk mit kér tőlünk?
 Csak a mocskos bűneinket,
 ne fertőzzék kárhozatra,
 bűnből kiváltott lelkünket.
 Földön minden, bűnfertőzött,
 azért az mennyben: mit sem ér,
 minden földi kincsnél drágább,
 bűnünk eltörlő, drága vér!
 Ne feledjük: ez a csere,
 mérhetetlen sokba került,
 Isten Fia életébe!
 S ezért, Atyja, jobbjára ült.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2015.XII. 28.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Január 06. - 23:50:18
Jézus alázata!

 Megható, hogy Urunk milyen,
 mélyre alázta meg magát,
 letette az égi dicsőt,
 öltött: földi szürke ruhát.
 Világot teremtő Urunk,
 testet öltött, Betlehemben,
 Isten Fia, elrejtőzött,
 gőgicsélő kis gyermekben.
 Jeruzsálem templomában,
 bemutatták Őt Istennek,
 agg Simeon karján pihent,
 a Teremtő! Mint kisgyermek.
 Ily mélységes alázatra,
 csak az Úr Jézus volt képes,
 gondozásra, ápolásra
 szorult Ő a dicsőséges!
 Mégis, ma is, sok keresztyén,
 csak Jézuskát látja Benne,
 mintha világ Fenntartója,
 ma is, pólyás baba lenne.
 Pedig Urunk jóvoltából,
 van kenyér, víz, fény, levegő,
 rónán ringó búzakalász,
 nyájat tápláló legelő.
 Jézus, - szánó szeretetből -
 értünk áldozta életét,
 s nekünk sok az: ha azt kéri,
 adjunk hálát Néki, ezért!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2015. XII. 28.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Január 08. - 02:38:34
Egy névtelen bűnös asszony


 Egy névtelen bűnös asszony, testi vággyal, félrelépett,
 Isten törvénye alapján, megkövezés az ítélet!
 Törvénytisztelő vezetők, ezt az asszonyt tetten kapták,
 paráznaság bűne miatt, büntetlenül, nem hagyhatták.
 Hogy Jézusnak tőrt ejtsenek, asszonyt, színe elé vitték,
 felmented, vagy elítéled: Jézus válaszát sürgették.
 Jézus szomorúan nézte, a sok vádló kezet, szemet,
 közületek ki nem bűnös, vesse rá, az első követ.
 Vádlók válaszára várva, lehajolva írt a porba,
 megdöbbenve bűneiken, vádlók: elkullogtak sorba.
 Jézus maradt ott egyedül, és az asszony a középen.
 Jézus szánón tekintett rá, könnyet látott, két szemében.
 Asszony: senki nem ítél el? Szólt az asszony: senki, Uram.
 Én, sem ítéllek el téged, utadnál szebb, az én utam.
 Asszony bűnét, mienket is, Jézus vette fel magára,
 ó emberünk: vérző kézzel, verte fel, a keresztfára!
 Hogy Jézusban való hittel, Isten gyermekei legyünk,
 Őt dicsérjük, Őt imádjuk, amíg a menny felé megyünk.
 Itt hagyjuk a testi sátort, nemsokára hazaérünk,
 Atyánk vár ránk, s országában: örök élet, lesz a részünk.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. XII. 30.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Január 08. - 16:08:09
Szép ez a világ !

 Oly gyönyörű, szépséges a tél,
 mikor minden csillogó, fehér.
 Szél szárnyán hópelyhek repdesnek,
 álomszép orma a hegyeknek..

 Káprázatos, szép ez a világ,
 legyen ősz, tél, tavasz, nyár akár.
 Felfoghatatlan ennyi szépség,
 Isten szeretete a mérték.

 Mely a világot körülveszi,
 teremtményeit kényezteti.
 Zamatos gyümölccsel táplálja,
 gyönyörű otthont ad számára.

 S az ember nem óvja, rombolja.
 lelketlenül kizsákmányolja.
 Mértéktelen, önző igények
 rombolják, létét a jövőnek.

 Hála Neked azért, Istenem,
 hogy gondoskodó szereteted,
 fenntartja még a mindenséget,
 formáld embertermészetünket!

 Hogy megköszönve kegyelmedet,
 kíméljük meg környezetünket,
 hogy élhető élete legyen,
 a jövő nemzedékeinek!

 Schvalm Rózsa
   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Január 09. - 09:29:36
Szabadon...

 Áldjuk Jézust, az Urat,
 a fenségest, a dicsőt,
 Atyánk látva vesztünket,
 értünk Földre küldte Őt!
 Ilyen csodás szeretet,
 nincs sehol a földszínén,
 látva vérző sebeket,
 gyermekeinek szívén.
 Sátán már ott, Édenben,
 tőrbe csalt egy ártatlant,
 élete megrövidült,
 várt reá a síri hant.
 Hála, csak a bűn miatt,
 rövidült meg, élete,
 halálával véget ért,
 földi bús története.
 Mert Jézus az áldott Úr,
 szívében kapott helyet,
 a Golgotán érte is,
 drága vérrel fizetett!
 Végleg hozott ki minket,
 Sátán uralma alól,
 otthonunk a menny hona,
 s nem a gyötrelmes pokol.
 Szabadon vonulhatunk,
 szebb örök honunk felé,
 s abban: fény és ragyogás
 tárul majd, szemünk elé.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2016. I. 5.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Január 10. - 19:42:25
Reménysugár

 Reménysugár hatja át újév hajnalát,
 szívekbe hullatja mennyei harmatát.
 Ébredj fel ki alszol, táruljon lelked,
 hit világossága ragyogjon fel benned!

 Kihunyni ne engedd sohasem a lángját,
 mécsesét éberen olajával tápláld!
 Ellenszél, ha támad, megtöri erejét
 a fényben lobogó, mély, isteni rejtély.

 Schvalm Rózsa
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Január 11. - 11:39:15
Kivel járunk!

 Keresztyén bál: keresztyének,
 ily szép nevet adtak neki,
 már most lehet készülni rá,
 lelkész és plakát hirdeti.
 Ha Bibliánkat olvassuk,
 abban: bálról nincs szó sehol,
 nem a hívőt, a bálozót,
 fogadja be, sötét Seol.
 Sok közösség, gyakorol ma,
 bálozó világi szokást,
 igeolvasással kezdik,
 rendszeresen, a bálozást.
 Bűnben alvó gyülekezet,
 melyben helyet kaphat a bál,
 zártszívekre hull az Ige,
 pedig az, kőszálként megáll!
 Boldog, hívő gyülekezet,
 melyben Jézus lehet jelen,
 ott az Ige, szívekbe hull,
 s ízes gyümölcsöket terem.
 Újjászületett emberek,
 sosem vágynak bálok után,
 nekik sokkal nagyobb öröm,
 járni Jézus, lába nyomán.
 Gondoljuk meg: kivel járunk,
 Megváltónkkal, vagy nélküle,
 Vele: csodás honba érünk,
 de tűztengerbe, kívüle.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2016. I. 2.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Január 12. - 16:08:50
Új évbe indulok,
és nem tudom, mi vár rám.
Csak azt tudom: velem vagy, nem hagysz árván.
Csak azt tudom: utam már kijelölted.
Mint bízó gyermek, járhatok előtted.
Te mérsz ki bút, örömöt, munkát, terhet,
s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett.

Csak egyet adj: hogy cél iránt haladjak,
hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak!
És ha szereteted mázsás teherrel
tenné próbára ezt a gyenge vállat –
segíts úgy vinni mázsás terhemet
a Te erőddel – mint a szalmaszálat!

Túrmezei Erzsébet: Újévi kérés – részlet
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Január 12. - 19:00:09
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Január 13. - 03:13:04
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Január 14. - 00:28:51
Ébredjetek!

 Bűneitek mély álmából,
 ébredjetek emberek,
 kárhozatba ne juthasson,
 halhatatlan lelketek!
 Fejetekben a gondolat:
 mért csak test körül forog?
 Míg lelketek gyorsvonata,
 kínok honába robog!
 Hála, van egy jobb gyorsvonat,
 mely lelkeket mennybe visz,
 mosolyogva száll fel arra
 mindaz, ki Jézusba hisz!
 A két gyors, bár láthatatlan,
 robog végső cél felé,
 egyik: örök éjszakába,
 másik: dicső trón elé!
 Átszállni az égi gyorsra,
 csak halál előtt lehet.
 Tétovázó, vagy elkéső,
 éjbe köt ki, fény helyett.
 Sötétség: önvádolásnak,
 fény: örömnek szent hona,
 egyik honból a másikba,
 nem léphettek át, soha!
 Az üdvösség gyorsvonata,
 még vár rátok, emberek.
 Földről, örök fény honába
 röpíthesse, lelketek.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2016. I. 2.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Január 15. - 02:31:44
Hív és vár

 Mennyei magasból Isten földre tekint,
 néz ránk, átszakítva az ég boltozatát.
 Árasztja önmagát, szeretet sugarát,
 értünk pokolra száll mélységes mélyekig.

 S az ember, mert ember ezt meg nem értheti;
 drága kincsét, az ő gyermekét küldi el,
 Aki a világot bűnökből menti meg.
 halált sem fél, szeret utolsó vércseppig.

 Szeret azon túl is a feltámadásban.
 magához vonzani, felemelni akar,
 a jelenben is szól, az Ige hangjában.

 Hitet ébreszt hív s vár, kövessük csillagát!
 Ő az Út , Igazság, Ő az Örök Élet,
 megnyitja előttünk mennyeknek ajtaját.

 Schvalm Rózsa

   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Január 16. - 09:55:14
Add ki!

 Egy apának kisebb fia, megunta otthonát régen,
 kevélyen állt apja elé, apám: add ki, örökségem!
 Megrendül az apa szíve, szomorúan néz fiára,
 nem mondja, várj: míg meghalok, hallgat a fiú szavára.
 Pénzben: átadja fiának, vagyonból ráeső részét,
 és az ifjú már indul is, kíséri apai részvét.
 Apja, elszoruló szívvel, szomorúan néz utána,
 félti fiát, és azóta, könnyes minden éjszakája.
 Vígan vonul már az ifjú, vonja világ, rivalda fény,
 zsebeiben a sok bankó, elárulja, hogy nem szegény.
 Barátai kívánságát teljesítve, pénzét szórja,
 borgőzös kocsmák, lokálok, hűséges támogatója.
 Pénzre váltott vagyon elfogy, elkerüli a sok barát,
 egy fillér nincs már zsebében, sír, hogy elhagyta otthonát.
 Elmulatta örökségét, vígan, tékozolva élve,
 most rongyosan, otthon nélkül néz a közeledő télre.
 Gazdag ifjú, szegénnyé vált, disznókondát legeltetett,
 fösvény ember volt gazdája, még moslékot sem ehetett.
 A moslékos vályú mellett, eszébe jut édesapja,
 a hűséges cselédséget megbecsüli, jutalmazza.
 Ez az ifjú nyomorában, könnyek között, magába száll,
 visszatérek az apámhoz, gondolatban: már készen áll.
 Végre indul nehéz szívvel, őt visszaváró apjához,
 reméli, hogy irgalmas lesz, tékozló kisebb fiához.
 Közeledve otthonához, ámulattal veszi észre,
 elébe fut édesapja, s nagy örömben lesz a része.
 Apja: örömkönnyek között, átöleli rongyos fiát,
 nem hiába imádkozott érte, hosszú éveken át.
 Új öltönyben, alig lehet ráismerni, a fiára,
 halálból kapta őt vissza, s készülnek a lakomára.
 E megható eset nyomán, bűnben: önmagamra leltem,
 sokszor bántom, lelkem Atyját, szíve még is, szeret engem.
 Múló percet régtől várom, lelkem: ott lehessen Nála,
 hol a szentek táborában, száll feléje, öröm, hála.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. I. 2.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Január 17. - 20:20:52

     Ne féljetek!

 Mintha nem ismerne határt,
 úgy terjed ma: a félelem,
 látható az, riadt szemű
 felnőtteken, gyermekeken.
 Váratlan és sorozatos
 robbantások, mindenfelé,
 széjjeltépett emberhullák,
 tárulnak a szemek elé!
 Életerős fiatalok
 beszélgetnek, nevetgélnek,
 váratlan robban a gránát,
 s a mosolygók, már nem élnek!
 Millióknak szívébe vág
 a félelem, a döbbenet,
 ilyen váratlan eseményt
 elkerülni, hogyan lehet?
 E sürgető kérdésünkre,
 csak Istenünk adhat választ,
 ős ellenünk, szolgáiban,
 gyilkolási vágyat, támaszt.
 Jézus hangja, mint harsona,
 hangzik felénk: Ne féljetek!
 Még ha nem láttok is engem,
 Lelkem ott van tivéletek!
 Sátán ordít, mint oroszlán,
 a Golgotán: legyőztem őt!
 Feltámadva: hófehérben
 borultok le, Atyám előtt.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2016. I. 15.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Január 18. - 18:48:56
Isten őriző keze

 A hit a legdrágább kincs,.
 mit meglelhet az ember.
 Fénylőbb a gyémántnál is,
 beragyogja a lelket.

 Reménységet sugároz,
 a sötétben világít.
 Hozzáköt a forráshoz,
 a jó útra irányít.

 Hol nincs gyötrő félelem,
 bizonytalan holnaptól.
 Vezérel az értelem,
 megvédelmez a bajtól.

 Isten őriző keze,
 tárva óvón felettünk.
 Bízva mindenkor benne,
 békességre lelhetünk.

 Ő fiát adta értünk,
 végtelen szeretettel.
 Bűn-halálból mentségül,
 a hitben kegyelemmel.

 Schvalm Rózsa
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Január 20. - 01:56:53
Kérő imádság

 Istenünk hallgasd meg, ajkunk esdő szavát,
 küldd le szereteted, forró napsugarát.
 Mert már jegesedik, szívünk hideg vére,
 vágyódunk Szent Atyánk, szíved melegére.
 Szereteted nélkül, didereg a lelkünk,
 hálaadó szót sem tud ejteni, nyelvünk.
 Lelkileg: hideg van, családban - nemzetben,
 már csak alig bízik, ember az emberben.
 Sokszor barátban is, ellenséget látunk,
 meglátszik a szemén, ha vele szót váltunk.
 Mert a szeretetünk önző, és igényes,
 ha másoknak több van, irigységre képes.
 Bíráskodni ülünk, az ítélőszékbe,
 pedig csak Te tudod, másban: mi megy végbe.
 Atyánk, azért nyílik ajkunk, hő imára,
 mert vágyódunk szíved, forró sugarára.
 Forró szereteted, ha átölel minket,
 csak az olvasztja fel, fagyos szíveinket.
 Fiadban, Jézusban, szíved jött a Földre,
 hogy ember, emberrel, sose menjen ölre.
 Atyai képedre, formáltál bennünket,
 múló testruhába, rejtetted lelkünket.
 Tudod: csábításra, fordultunk el Tőled,
 pőrén, szégyenkezve, rejtőztünk előled.
 De szégyenünk: Fiad, vállalta magára,
 mezítelen testét, verték keresztfára!
 Hála, Szent Fiadban, Te így szeretsz minket,
 szíved szerelmével, töltöd be szívünket.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. I. 15.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Január 21. - 18:35:10
F É B É Csillag!


 Elhunyt F É B É testvéreink,
 nem látták meg, azt a napot,
 melyen áldott Fébénk felett,
 a Nap: végleg lenyugodott.

 Rejtsétek el szívetekben,
 Fébét: kedves F É B É tagok,
 Fébénk: - mint csillag az égen -
 elsötétült, már nem ragyog.

 Egymásután dőlnek ki mind,
 főkötős F É B É testvérek,
 F É B É koporsója fölött,
 nincs sirató, nincs gyászének.

 Már csak emlékezés maradt,
 elnémult az angyalkórus,
 Fébét gyászolja szívében,
 az utolsó diakónus.

 Pecznyík Pál
 volt diakónus testvér.
 Celldömölk
 2016. I. 10.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Január 21. - 18:42:56
Az időfolyam

 Végtelennek tűnik az időfolyam,
 megállíthatatlan, jövőbe rohan.
 Medrében röpke pillanat az élet,
 gondold meg jól, a jelent miként éled?

 Ha az árral könnyelmű'n tovasodródsz,
 élsz a mának, a holnappal nem gondolsz,
 összecsapnak a hullámok fölötted,
 ébredj, mielőtt a mélység legyőzhet!

 Keresd a miértet, lásd a küldetést,
 mindig tartsd a jó irányt, kövesd a fényt!
 Hajódat csendes vizekre kormányozd,
 kerüld a vihart, mit a szél korbácsolt!

 Előre nézz, a cél a túlpartra vonz,
 s az élő remény benned vitorlát bont.
 Szívedben égőn, lobog a hit lángja,
 ott túl, kapuját az Éden kitárja.

 Schvalm Rózsa

 (2016-01-08)   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Január 22. - 10:57:14
É N E K

 Uram, mindent eltékozoltam, semmim sincs már nekem.
 Fáradtan és alig remélve, csendül fel énekem.

 Bizony, kár és szemét az élet, bizony, csalárd a szív!
 A porból hallgatom beszéded, és áldom, hogyha hív.

 Keresztednél immár megállok, szívemre csend borul.
 Bűnös fiad hisz már a vérnek, amely szívére hull.

 Uram, Te meghaltál, hogy éljek, most én is meghalok.
 Temesd el bennem, a mi földi, s veled feltámadok.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Január 22. - 11:05:26
Bízz az Úrban!

 Ha megtér egy drága lélek,
 mennyben öröm van e híren,
 ilyen nagy lelki örömtől,
 könnyen meghasadna szívem.

 Világunkban jól ismerjük,
 múló örömöket adót,
 Sátán: e gonosz hegedűs,
 húzza a talp alá valót.

 Isten arcát, homály fedi,
 nem láthatjuk, milyen lehet,
 talán mosoly játszik azon,
 vagy könnyet ejt, bűnös felett.

 Atyánk arcán is van mosoly,
 Atyánknak is, van humora,
 de van egy hely, s az a Seol,
 abban mosoly: nem lesz soha!

 Csodásan szép a fény hona,
 Föld nem nyújthat, ilyen szépet,
 hívő: ne lássad meg soha,
 a végtelen sötétséget.

 Megváltott szív, bízz az Úrban,
 vár szebb hazád, az égi hon,
 abban zenghet új éneked,
 mosoly ragyoghat, arcodon.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2016. I. 10.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Január 24. - 21:04:58
Istenünk, könyörülj!

 Gyermekeket szülő, drága édesanyák,
 nappal, mért üresek az otthonok, szobák?
 Mert Bölcsőde, Ovi, várja a kicsiket,
 fárasztó iga, és munkapad, titeket.
 Három évig otthon, kéne lenni, néktek,
 hogy a kicsinyeket, jóra neveljétek.
 Ma már, sok anyának, a fél év is elég,
 pedig csecsemőjét, szoptatni kéne még.
 De nő a kiadás, kereset meg kevés,
 óvónőkre hárul, a gyermeknevelés.
 Óvoda nem pótol, meleg otthont soha,
 sem az óvó nénik, derűje, mosolya.
 Mégis, így növekszik, sok kicsi óvodás,
 később, nincs ínyére, az otthonmaradás.
 Szülők és gyermekek, alig találkoznak,
 s ha együtt a család: gyakran, vitatkoznak.
 Családtagok között, nincs már harmónia,
 ölelő szeretet, mint szép szimfónia.
 Sok a neveletlen, drogos, kulcsos gyermek,
 nem csoda: ha drága családok, szétesnek.
 Ám ha édesanyák, otthon maradnának,
 tőlük, gyermekeik, jókat, tanulnának.
 Több volna a kedves, szófogadó gyermek,
 örömére: minket szerető, Istennek.
 Úgy nem dőlne romba, sok családi fészek,
 mert a családtagok, együtt élni, készek.
 Istenünk könyörülj, hazánk szorgos népén,
 hős nemzetté válhat, szereteted révén.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. I. 16.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Január 25. - 14:24:02
Jézus adhat...

 Földünk népe, azért szegény,
 mert kő van a szívek helyén.
 Amely szívben nincs szeretet,
 abba: betér, a gyűlölet.
 Ahol nincs jó, betér a rossz,
 rombol, pusztít, az ős Gonosz.
 Isten tudja, mit élnek át,
 kik elhagynak otthont, hazát.
 Nincstelenül, útra kelnek,
 fodros vizén, vad tengernek.
 Sokan, túlpartra sem érnek,
 hideg, hullámsírba térnek.
 Ki szánja e néptömeget,
 ha hiányzik, a szeretet?
 Bizony, szükség volna végre,
 a népeknek: szív cserére!
 Hogy lássák, a szűkölködőt,
 reménytelent, és szenvedőt.
 Önzés az úr, szívek felett,
 mert hiányzik, a szeretet!
 Kőszívű, szegény emberek,
 hús - szívre van, szükségetek.
 Jézus adhat, érző szívet,
 Őt követőt, Hozzá hívet.
 Menteni, a vészbe jutót,
 fiatalt, halálba, futót.
 Erre, csak hús - szívű, képes,
 ám jutalma: nem kétséges.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. I. 16.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Január 26. - 18:01:34
Isten ajándéka


 Itt a vándorúton, semmim nincs nekem,
 láthatatlan lelket adtál, Istenem.
 Múló testruhába, öltöztetted azt,
 abban tölthessek el, sok őszt, sok tavaszt.
 Soká fiatalon vígan éltem én,
 e viharvert Földnek, véres színterén.
 Sok próba fémjelzi, földi életem,
 általuk tudhatom, szeretsz Istenem.
 Lelki táplálékul adtál, Bibliát,
 élet kenyerét és élet italát.
 Atyám: Igéd által, beszélgetsz velem,
 megszólítsz naponta, kedves gyermekem.
 Lelki kezeimmel, foghatom kezed,
 amely tűzön, vízen, bizton átvezet!
 Létem kicsiny egén, arany napsugár,
 a nyugati égen, lenyugvóba már.
 Földi pályámat ha, győzve megfutom,
 vár rám, csodálatos égi otthonom.
 Abba: földi érték, nem jut el soha,
 s minden homlok dísze, fénylő korona.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. I. 16.    
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Január 28. - 01:38:04
Nem tél a tél

 Nem tél a tél, vajon lesz-e nyár,
 rügyfakasztó kikelet nyomán?
 Gyöngyharmatot hullat-e az ég,
 s búzatáblát ringat-e a szél?

 Megáll az Úr szava, mit ígért;
 amíg ,,lészen", ad a Föld termést.
 Nem pusztítja többé vízözön,
 szivárvány feszül, Ég - Föld között.

 Bár a világban oly sok a bűn,
 Mennyből kegyelem fénye vetül.
 Türelmesen vár még az Isten,
 hogy megtérjen az ember hittel.

 Hálás szívvel dicsőítem Őt,
 a mindenkor hű, jó Teremtőt.

 Schvalm Rózsa

 (2016-01-17)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Január 28. - 01:46:35
Hajótöröttek!

 Hajótörött emberekkel
 van telve, a földünk,
 köztük: mi is azok vagyunk,
 időt, vízen töltünk.
 Hajótörött ősszülőknek
 utódai vagyunk,
 élet viharos tengerén
 kel, és nyugszik Napunk.
 Létünk hatalmas tengerén,
 gyakran vihar tombol,
 míg evezünk a menny felé,
 múló földi honból.
 Népek Ura, jól látja ezt,
 ha lenéz a mennyből,
 félelmet és aggódást lát,
 a sok riadt szemből.
 Élet - hajónk, elnyeli majd,
 a viharos tenger,
 túlsó parton, előbb utóbb
 kiköt, minden ember!
 Hajótöröttek útjai,
 ott majd kettéválnak,
 üdvözülők, elkárhozók,
 Bíró elé állnak!
 Akik Jézussal hajóztak,
 Vele fognak élni,
 Őt tagadó kárhozatban
 fogja haját tépni.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2016. I. 18.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Január 28. - 22:24:43
Lesz elszámolás!

Ma a szabadosság, virágkorát éli,
habzsolja a mámort, ki Istent nem féli.
Mindent lehet, szabad, nem lesz számonkérés,
szabad a drogozás, zugban: italmérés.
Arat a testi vágy, erkölcs: padlón hever,
kinevetik azt ki, ez ellen szót emel.
Kevesebb házasság, több az együttélés,
ma már divattá lett, mint szabados lépés.
Fiatalok álma, a szabad szerelem,
pornó utáni vágy, parázna szemeken.
Végtelen testi vágy, már nem ismer határt,
aki ezt hajszolja, csak önmagának árt.
Sokan már azt hiszik, nem lesz elszámolás,
és gomba módra nő, a vétek halmozás.
Világszerte gyűlik, lélekrontó vétek,
mert nem mondja senki, vétkezők: jaj, néktek!

Vigyázzatok! Mert lesz végső elszámolás,
a csendes temető, még nem végállomás!
Halhatatlan lelkünk, örök testet ölt majd,
s a Nagy Bíró előtt, kevély is térdet hajt.
Lelkünk Alkotója, elszámoltat minket,
mivel töltöttük el, földi életünket.
Aki már e földön vágyott, szebb hazába,
kegyelemből léphet, Isten Szent honába.
Aki meg kevélyen, csak önmagának élt,
kárhozat vár arra, mivel Istent se félt.

Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. I. 20.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Január 29. - 15:59:08
Versbe foglalt élet!

 Duna és Tisza között,
 róna fénybe öltözött,
 hol nincs tenger, sem hegyek,
 élt egy szőke kisgyerek.
 Ruhája foltos, kopott,
 szeretetet nem kapott.
 Vásártéri iskola,
 hat éven át, járt oda.
 Ide - oda vándorolt,
 teheneket pásztorolt.
 Szülőföldjét szerette,
 évekig volt levente.
 Isten kézbe vette őt,
 az ifjút, bűnt kedvelőt.
 Mert szent célja volt vele,
 verseket írjon keze.
 Évtizedek tűnnek el,
 ő versekben énekel.
 Tétlenül nem néz Napot,
 hint igei versmagot.
 Míg vándorolt Földön át,
 szőke haja, őszre vált.
 Nagy tervei nincsenek,
 néktek szolgál, emberek.
 Vár rátok a menny hona,
 ő is vágyik már oda.
 Ott nincs idő, sem halál,
 Isten trónja: fényben áll.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2016. I. 20.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Január 29. - 16:04:53
    Úgy szeret Istenünk!

Úgy szeret minket Istenünk,
hogy magyarul, beszél velünk.
Hozzánk küldte drága Fiát,
kér, hogy olvassunk Bibliát.
Int, hogy ne csak testnek éljünk,
bűntől: mint a tűztől féljünk.
A bűn, élvezetes lehet,
de jaj, örök éjbe vezet.
Isten szebb sorsot szánt nekünk,
csodás célja van, mivelünk.
Szerte a szép magyar honban,
családban és a templomban.
Jézus áll meg, velünk szemben,
beszél velünk magyar nyelven.
Szelíd hangon és kedvesen,
ne kárhozzon el, senki sem.
Hív és kérlel Isten szava,
vár bennünket egy szebb Haza!
Lelkünk: örök hazát keres,
földi létünk, nem végleges.
Itt csak zarándokok vagyunk,
minden múlót, mi itt hagyunk.
Tűzben ég meg, mi itt marad,
új Föld vár ránk, új Ég alatt!
Fővárosa: Aranyváros,
látása : most még homályos.
Megváltónkkal, ha ott leszünk,
nem szomjazunk, nem éhezünk.
Nem ismerünk napot, évet,
csodás lesz az örök élet!

Pecznyík Pál
Celldömölk, 2016. I. 25.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Január 31. - 01:24:56
Lelkünk vágya...

Atyánk adta életünket,
képmására formált minket.
Ha a bűnvágy erős bennünk,
epedjen utána lelkünk.
Atyánktól mi messze estünk,
bűnre csábít önző testünk.
Sátán kísért, síri ágyig,
de a lelkünk: mennybe vágyik.
Véges a Sátán uralma,
halál után, nincs hatalma.
Ezért míg csak szívünk dobog,
Sátán, körülöttünk forog.
Kísért, csábít és fenyeget,
követőt, vállon vereget.
Láthatatlanul érkezik,
letagadja, hogy létezik.
Hatalma bár nem korlátlan,
ám kísértése, váratlan.
Célja, hogy bűnre csábítson,
hű Urunktól elszakítson.
Soha ne engedjünk néki,
vár szebb hazánk, a mennybéli.
És ha abba, megérkezünk,
Atyánkkal együtt étkezünk.
Lelkünk vágya, így teljesül,
örök örömben részesül.

Pecznyík Pál
Celldömölk
2016.I. 25.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Január 31. - 01:32:37
Őreá hallgassatok!

 Őreá hallgassatok, Aki sötétben,
 ragyogó, világító szövétnek,
 hogy felvirradhasson, fénye szívetekben.

 Fenn a hegyen, színeváltozásban,
 felragyogott Ő, Isteni mivoltában.
 Arca, mint fénylő Nap ragyogása,
 hónál fehérebben, tündökölt ruhája.
 Fénylő felhőből az Isteni hang,
 saját, szeretett fiaként szólította.

 Őreá hallgassatok, Aki sötétben,
 ragyogó, világító szövétnek,
 hogy felvirradhasson, fénye szívetekben.

 Schvalm Rózsa

 (2011-02-10)   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Február 01. - 20:16:53
Intés alázatra!

 Kevélységből alázatra
 mikor váltunk emberek?
 A kevélység: díszére még
 soha nem vált, senkinek.
 A kevélység: Sátán műve,
 folyton kísért a Gonosz,
 Isten ellen uszít, lázít,
 terjeszti azt, a mi rossz.
 Kevélységét rabszolgái
 lemásolják, követik,
 mások fölé emelkedve,
 alázatost, megvetik.
 Alázatot Menny honából,
 Jézus hozott Földre le,
 amely bukásunk napjától,
 kevélyekkel van tele.
 Jézus szavával teremtett
 Eget, Földet, csillagot,
 mint szolga: úgy élt közöttünk,
 poros lábakat mosott.
 Bár a mennyben Király volt Ő,
 kis időre, szolga lett,
 s mint átkozott: kitaszítva,
 keresztfán kapott helyet!
 A Menny hona, alázatos,
 hívő néppel lesz tele,
 kevély szívűt, dicsekedőt,
 várja a tűz tengere.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2016 I. 25.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Február 03. - 02:49:27
Elbűvölő ez a téli csillogás

 Amerre szem ellát gyönyörű a táj,
 zúzmarából fátylat szőtt a január.
 Elbűvölő ez a téli csillogás,
 ezüstös tüllruhát öltöttek a fák.

 Távoli hegyek ködös halványkékje
 rajzolódik a látóhatár szélen,
 hol a hegyoldali fák tündöklése,
 távol ködéből átsejlik, fehéren,

 Kis falucska templom tornya tekint fel
 némán, az égbolt szürke felhőire,
 harang zúgása hívogatóan cseng,
 a vasárnapi Istentiszteletre.

 Templom kapuján a hívek betérnek,
 jönnek fázósan, dermesztő hidegben.
 Kellemes meleg fogadja idebent,
 az igehallgatásra vágyó embert.

 Felcsendül az ének Istent dicsérve,
 a gyönyörű zene kíséretével.
 Majd elhangzik Isten mai igéje,
 a hallgatóság lelkének üdvére.

 A lelkileg feltöltekezett hívek
 búcsúznak, kezet fognak a Lelkésszel.
 Távozóban még nézik gyönyörködve,
 a zúzmarával hintett templomkertet.

 Ahol az ezüstfenyő tűlevelén,
 halványan csillan a januári fény,
 lélekemelő, varázslatosan szép,
 érezni lehet Isten jelenlétét.

 Schvalm Rózsa:

 (2011-01-08)

   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Február 03. - 02:59:34
El nem múló élet!


 Krisztusban elrejtve, él egy kis sereg,
 világ népe közt, mely bűnben hempereg.
 Mert az emberiség, bűnnel van teli,
 benne: megváltott nép, Krisztust hirdeti.
 El nem múló élet, csak Jézusba van,
 Benne elrejtettek, élnek boldogan.
 Szívükben Krisztus él, láthatatlanul,
 látja a sok sírót, kinek könnye hull.
 Drága lelkeket ment, hol Sátán tarol,
 de jaj, annak: aki Istent káromol.
 Jézus követője, oly ember lehet,
 akinek szívében, Ő kaphat helyet.
 Akit nem csábít már, világi zene,
 szíve: Szent mennyei hírrel van tele.
 Ajka és élete, Krisztust hirdeti,
 lélekmentés magvát, örömmel veti.
 Sok kopár szív - ugar, nincs bevetve még,
 vessük be, mert egyre közelebb a vég!
 Áldással mi csakúgy vetünk, aratunk,
 ha Jézusban: végig rejtve maradunk.
 Ki Jézusról beszél, de nem él Vele,
 mit ér, ha szívében néki nincs helye.
 Ha világi módon, önmagának él,
 egy lélek se tér meg, hiába beszél.
 Jézusban elrejtve, bizton győzhetünk,
 Atyánk országában Vele élhetünk.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. I. 26.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Február 04. - 03:45:55
Első ember!

 Ujjongott Atyánk az áldott,
 Fia teremtett világot!
 Jézus már élt, holta előtt,
 angyalsereg imádta Őt.
 Megváltónk - legyen - szavára,
 előtűnt Ég s Föld határa!
 Látható lett Föld s a tenger,
 megjelent az első ember!
 Urunk tudta már előre,
 hiszen drága lelkek őre.
 Első ember, bűnre csábul,
 gyümölcsöt tép, tiltott - fárul.
 Ám halálos vétkezése,
 kárhoztatja, büntetésre.
 Megváltónk léte, végtelen,
 jelen lehet, minden helyen.
 Szánó szíve, megszánt minket,
 lejött, hogy mentse lelkünket!
 Lelke: embertestet öltött,
 roppant nagy ár, mit ránk költött.
 Ő a Király, szegénnyé lett,
 szíve: bűnbánókért égett!
 Golgotán bár halottra vált,
 legyőzött bűnt, Sátánt, halált!
 Ám nem maradt sírba téve,
 feltámadott abból, élve!
 S fent várja a pillanatot,
 fénye: túlszárnyal majd Napot.
 Mint Vőlegény, jön légen át,
 hogy felvigye, Mennyasszonyát.
 S ott: majd lelkünk örömére,
 sor kerül a menyegzőre.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2016. I. 25.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Február 05. - 02:21:16
Két város

 Két távoli város között
 töltöm, földi életem,
 az egyikben felnyitottam,
 máikban, zárul szemem.
 Sok éven át közlekedtem,
 régi, új otthon között,
 gyermekévek rég elmúltak,
 fejem: őszbe öltözött.
 Évtizedek suhantak el,
 szinte észrevétlenül,
 Isten látta, hogy éveim,
 nem töltöttem, tétlenül.
 Engemet is megtépázott,
 zajló élet vas foga,
 életemen nyomot hagyott,
 próbák, fájdalmak sora.
 Ifjúságom éveire,
 fájdalommal gondolok,
 még időben ráébredtem,
 valóban kik boldogok.
 Nem világi élvezetet
 hajhászók és kedvelők.
 Hanem csak a lélekmentés
 munkájában, résztvevők.
 Kilencvenhat hosszú évet
 éltem, két város között.
 Közben lelkem, Jézus által,
 hófehérbe öltözött.
 Kiskőrös volt szülőföldem,
 most: Celldömölk otthonom,
 a mennyei hívó szóra,
 mind a kettőt itt hagyom.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2016. I. 28.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Február 06. - 18:44:19
Hit egén felragyog szép hajnalod

 ,,Oly korban éltem én e földön,
 mikor az ember úgy elaljasult",
 az önző, indulat úgy elvadult,
 nem hallja meg már a lélek hangját,
 a Szó, figyelmeztető harangját.

 A Nap még szórja ránk sugarát,
 az ég kegyelem harmatát ontja.
 Szeretet fényét köröttünk fonja,
 de szív szemére hullt vakság leple,
 az igazat hazugsággal rejtve.

 Suhannak sötét, gonosz árnyak,
 azok báránybőrbe bújt farkasok.
 Ember, legyen merész fordulatod,
 felfelé nézz, kutasd a csillagot!
 Hit egén felragyog szép hajnalod.

 Öltsd fel magadra a hit pajzsát,
 s földereng benned a világosság,
 utad reményszikrák aranyozzák.
 Bár hullámzik a tenger, s háborog.
 sziklavárad állja az ostromot.

 Schvalm Rózsa

 (2016-01-26)
   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Február 08. - 19:12:32
Engedély nélkül...

 Bűnök láncolata, az ember élete,
 mindennap egy láncszem, vétkével van tele.
 Láthatatlan bűnlánc, gyakorta látható,
 Sátán készítette, és nem az Alkotó.
 Ó embere fölött, amíg Sátán az úr,
 szíve törpe lantján, Sátánról peng a húr.
 Engedély nélkül ment, a tiltott fa alá,
 a súlyos bűnláncot, Sátán aggatta rá.
 Már a csecsemő is, bűnrabláncot visel,
 felsikolt mérgesen, dühös, nem hallgat el.
 Az ifjú dalolva, zörgeti rabláncát,
 ropja az ó ember, eszeveszett táncát.
 Szülők és gyermekek, bűnt bűnre halmoznak,
 nem félik az Istent, nem is imádkoznak.
 Évtizedek múltán, idős korba léptek,
 életükre áldást, Istentől nem kértek.
 Pedig csodás módon, gondolt rájuk Isten,
 otthont, gyermekáldást, adott nékik ingyen.

 Atyánk nem nézhette tétlen, rabságunkat,
 csak Ő oldhatta le, súlyos rabláncunkat!
 Megváltónkban: csodás, Szabadítót kaptunk,
 meghasadt Szent szíve: úgy könyörült rajtunk!
 Drága vére árán, szabadokká lettünk,
 menny bezárt ajtaja, kitárult, felettünk!
 Lelkünk váltságáért, hálaének zengjen
 már itt, s majd örökké, Atyánknál a mennyben.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. I. 30
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Február 09. - 08:09:39
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Február 10. - 22:34:32
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Február 10. - 22:35:57
Utolsó órában!


 Rézzé vált az égbolt, Etióp nép felett,
 üde esőfelhők , kerülik az eget.
 Tizenöt millió éhes felnőtt, gyermek,
 ha nem kap eledelt, akkor éhen, hal meg.
 Kopár sivatagon, nincs terített asztal,
 sokan holtan dőlnek porba, torzult arccal.
 Istenünk könyörülj, az Etióp népen,
 se felnőtt, se gyermek, ne haljon ott, éhen.
 Forduljon feléjük, mély szánó szeretet,
 kaphasson mindenki, éltető kenyeret.
 Felelősek vagyunk egymásért, emberek,
 Földön: éhen, halni, ne kelljen senkinek.
 Bankokba áradnak, a dollár milliók,
 de kenyérhez nem jut, éhező Etióp.
 Adakozás terén, szűkmarkúak vagyunk,
 gonosz önző szívvel, másra nem gondolunk.
 Élvezetben, kincsben dúskáló nemzetek,
 Etióp nép felé, forduljon szívetek.
 Utolsó órában, győzzön az irgalom,
 ne vádoljon minket, Etióp sírhalom.
 Éhező naponta, kapjon egyszer, enni,
 ne engedjük éhen, a halálba menni.
 Imádkozó szívű, hívő keresztyének,
 falat kenyérre vár, sok Etióp lélek.
 Forduljunk Istenhez, könnyek között térden,
 könyörüljön szíve, az Etióp népen!

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. I. 30.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Február 11. - 17:24:48
Énhelyettem!

 Drága Jézus, Isten Fia,
 mindent megtettél helyettem,
 tudtad: kárhozat vár reám,
 pedig még meg sem születtem.
 Énhelyettem imádkoztál,
 mikor tékozolva éltem,
 s amit tudatlanul tettem,
 Atyám bocsássa meg nékem.
 Énhelyettem szégyenkeztél,
 ha Atyámra szégyent hoztam,
 bizonygattam, tisztelem Őt,
 pedig nem is imádkoztam.
 Énhelyettem álltál oda,
 ahol súlyos próba várt rám,
 csodás mentő szerelmedért,
 soha nem lesz elég, hálám.
 Énhelyettem imádkoztál,
 ha imáról feledkeztem,
 a rám váró kárhozatban,
 árva lelkem el ne vesszen!
 Énhelyettem önként mentél,
 hová nekem kellett volna,
 vérem helyett, a keresztről,
 drága véred, hullt a porba!
 Bűnöm súlyos büntetését,
 énhelyettem szenvedted el,
 hogy feltámadt dicső testben,
 vihess, Atyádhoz mennybe fel.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2016. II. 4.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Február 12. - 07:49:45
Ámen.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Február 12. - 22:17:50
Az Isteni Szó

 Békességben élt az ember
 édenkertben az Istennel.
 De hallgatott hazugságra,
 veszte lett a tudás fája.

 Jézusban jött el váltsága,
 nyája hallgat a hangjára.
 Meghallja az Isteni Szót,
 mélységesen szívbe hatót.

 Köszönjük e drága kincset,
 felemelőbb nála nincsen.
 Mit az ember elveszített,
 visszanyeri igaz hittel.

 Hála - hála - hála érte.
 nagy az Isten dicsősége.

 Schvalm Rózsa

 (2016-02-06)

   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Február 12. - 22:26:07
Jézus keres téged!

 Rejtőző szív, mi lesz véled,
 az Úr Jézus keres téged!
 Bár Ő tudja: hol rejtőzöl,
 Tőle féltve, miket őrzöl.
 Megmenthessen, azért keres,
 megváltottan, Övé lehess.
 Rejtekedből, jöjj hát elő,
 ne légy tovább, bűnt kedvelő.
 Megtérésed, Atyád várja,
 ne légy Sátán rabszolgája.
 Csatlósai őt követik,
 hűségükért, mit ad nekik?
 Múló kéjt és testi vágyat,
 bűnfertőzött betegágyat.
 Jézus azért keres téged,
 ne lehessen ilyen véged.
 Rád: sokkal szebb napok várnak,
 fordíts hátat a világnak.
 Ne csábítson fénye, bája,
 mert úgy lelked: kín éj, várja.
 Jézus érted is áldozott,
 Ő lett helyetted, átkozott.
 Drága lélek, Jézus keres,
 hogy örökké Övé lehess.
 Javait megosztja veled,
 országában vár, lakhelyed.
 Oly örömben lehet részed,
 melyet csak Ő, adhat néked.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2016. II. 6.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Február 15. - 00:18:50
Teremtő Óriás!

 Két évezred távolába,
 ha Jézusra visszanézek,
 könny szökik a két szemembe,
 gyűlölői: ölni készek.
 Gecsemánén, késő éjjel,
 engedi, hogy megkötözzék,
 főpap elé vezetve Őt,
 arcul verjék, szembe köpjék.
 Másnap reggel, folytatódik
 a kínzás, a kihallgatás,
 kicsi emberhangyák előtt
 áll, a Teremtő Óriás!
 Pilátus bár vonakodik,
 mégis kimondja: vigyétek!
 Keresztre, a zsidó Királyt,
 aki üdvöt hozott néktek!
 Ott függ Isten drága Fia,
 a keresztfán, mezítelen,
 szégyenében pirul arca,
 szégyene, az én szégyenem.
 Fején, hátán, kezén, lábán,
 csupa seb és csupa vérfolt,
 megcsúfolva, összeverve,
 drága helyettesem, Ő volt!
 Ő szenvedett kereszthalált,
 az ártatlan: bűnös helyett,
 megváltásod, fogadd hittel,
 s Ő, ingyen ad üdvöt neked.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2016. II. 6.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Február 15. - 00:28:51
Új Ég új Föld!

 Bár szép ez a múló világ,
 havas hegycsúcs, zöld lombos ág,
 fényben ragyog a Föld az Ég,
 bűnfertőzött, ezért megég!
 Drámai volt a bűneset,
 ártatlan szív, bűnbe esett,
 megfertőzött Földet, Eget,
 Isten döntött sorsa felett.
 Isten rég eldöntötte már,
 múló Földre, vár tűz- halál!
 városok, falvak, templomok,
 új paloták, ősi romok,
 Ég és a Föld, lángban vész el,
 szörnyűbb lesz, mit ember képzel.
 Látható világ helyébe,
 szebb új világ jön majd létre!
 Új Ég, új Föld, bűntelen lesz,
 bűn nem juthat az Istenhez.
 Új Földnek, Isten lesz Napja,
 fővárosát, szent nép, lakja.
 A bűn: abból ki lesz zárva,
 nem lesz halál, gyász, sem árva.
 Atyánk mellett, öröm árban
 élünk, örök ragyogásban.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. II. 8.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Február 16. - 02:07:11
Isten nem válogat!

 Hullámzik, forr, pezseg, népek nagy tengere,
 harctérré változott, Földünk nagy színtere.
 Létükért küzdenek családok, nemzetek,
 fogynak, lélekmentő, hitvalló emberek.
 Önzés, kapzsi bírvágy, vív harcot mindenütt,
 e szomorú látvány, sokakat szíven üt.
 Sok országban fogytán a víz, és a kenyér,
 mindenét elhagyva, útra kel sok szegény.
 E nagy népvándorlás, vajon hová vezet?
 Sokaknak nem tetszik, e nagy gyülekezet.
 Gyermekes családok, tengődnek hontalan,
 idegen tájakon, éhesen, szomjasan.
 Csak ritkán kedvező, a fogadtatásuk,
 sokakat háborít vallásuk, szokásuk.
 Pedig ők is, mint mi: kenyérért küzdenek,
 egy vérből származunk mindnyájan, emberek!
 Ős szüleink révén, bűnben fogantattunk,
 elhagytuk Atyánkat, Sátánra hallgattunk.
 Tiltott fáról ettünk, büntetésünk halál,
 nem rejtőzhetünk el, mindenütt ránk talál.
 Hála: utolsó szó, mégsem halálé lett,
 Jézus: Isten Fia, értünk közbe lépett!
 Ítélet: nem rajtunk, Őrajta ment végbe,
 keresztről, értünk hullt, bűnt eltörlő vére!
 Isten nem válogat, minden embert szeret,
 szíve vágya: senki ne legyen elveszett!
 Ha így szeret minket, mi sem tehetünk mást,
 fehérek, színesek, szeressük hát egymást.
 Minden nemzet fiát hívja, várja, Isten,
 bűnbánó, hit által, mennybe juthat innen.
 De aki kevélyen, Istennel perbe száll,
 vár rá a tűz - tava, a második halál.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. II. 8.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Február 16. - 02:15:09
Kicsi pont!

 Világ Bolygói közt, kicsi pont a Földünk,
 melyen nyolcvan évnél többet, alig töltünk.
 Isten csodás szépnek, alkotta a Földet,
 hegyet, völgyet, tengert, esőerdőt, zöldet.
 Mégis: mindezeken, múlandóság árnya,
 bűnnel fertőzött az, vár rá tüzes -máglya!
 Főangyal nagyra tört, a mennyei vártán,
 az ember, miatta nyomorog, Föld hátán.
 Isten nem hagyhatja, bűnöst, büntetlenül,
 de nem bánik vele soha, szívtelenül.
 Lucifer is hordja, Isten arca mását,
 bűnre csábította, legszebb alkotását!
 Így lett bűnrabszolga, a bűntelen ember,
 alkotó Urára, ezért nézni sem mer.
 Tudja: bűne miatt, lett bujdosó árva,
 hűtlensége miatt, lett mennyből kizárva.
 Bár a Sátán minket, Istentől elrabolt,
 mennyből kizárásunk, végleges mégse volt.
 Jézus, hű Megváltónk, mélyen megszánt minket,
 Önmagára vette, halálos vétkünket!
 Megváltásunk ugyan, életébe került,
 ámde győzelmesen, Atyja jobbjára ült!
 Mindez: e kis ponton, így ment egykor végbe,
 Jézus meghalt értünk, feltámadott élve!
 Minket is feltámaszt, ha mi hiszünk Benne,
 csodás örökség vár, bennünket a mennybe.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. II. 10.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Február 17. - 14:25:44
Világ fia

 Világ fia földre nézett,
 bírásáért, szíve vérzett.
 Bár azt Isten, bérbe adta,
 termését le arathassa.
 De mit tett az ember vele?
 Szeméttel van Földünk tele.
 Mindene: múló földi lét.
 az tölti ki, az életét.
 Nem törődik a lelkével,
 Isten elé, ő nem térdel.
 Kétli, hogy Isten létezik,
 ezért szabadon vétkezik.
 Szíve birtoklással teli,
 szegénységet, nem ismeri.
 Nem számolja az éveket,
 élvezi a víg életet.
 Világot jár, gyűjt és sportol,
 halálára, nem is gondol.
 Van hitvese, gyermekei,
 ámde mind ez, kevés neki.
 Gyűjtött kincshez, gyűjtene még,
 nem is sejti, közel a vég!
 Évek szállnak feje felett,
 már nem rohan, csak lépeget.
 Mit ér, rövid múló élet,
 test sírba hull, mert megérett.
 Így élt világ, egyik fia,
 elítélte a Biblia!
 Nem törődött a lelkével,
 ráborult, az örök éjjel.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2016. II. 10.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Február 17. - 14:33:04
Szűz Mária tisztelete

 Szívből tisztelem Máriát,
 méhe hordta, Isten Fiát!
 Isten választotta ki őt,
 megszülhesse, a drága Főt!
 Tisztelem, de nem imádom,
 őt, mint választottat áldom.
 Mert nem asszonyt, kit bűn áthat,
 Istent, illeti imádat!
 Mária is, bűnben fogant,
 mint rám, rá is, vár síri hant.
 Benne: Jézus anyját látom,
 érte, Atyámat imádom.
 Jézus úgy élt, mint más gyermek,
 bár Szent Fia volt Istennek.
 Város népe előtt kedves,
 szüleinek engedelmes.
 József mellett, ácsként szolgált,
 harminc éves felnőtté vált.
 Három éven át, tanított,
 leprást, beteget gyógyított.
 Szánta a sok nyomorultat,
 életre keltett halottat!
 Máriát sem kímélte múlt,
 ő is, megváltásra szorult!
 Jézust, mint érte szenvedőt,
 Megváltóként imádta Őt.
 Mária teste sírba már,
 feltámadás napjára vár!
 Szebb új testben, majd odaát,
 imádja Jézust, mint Urát.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. II. 11.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Február 19. - 01:33:35
Türelem

 Türelem társunk, nem vendég,
 Isten türelme, hogy van még
 élet, e bűnterhes bolygón,
 nem tűnt el még, széjjelomlón.
 Türelem: nem vett portéka,
 hanem, Isten ajándéka.
 Ő adta azt, úti társul,
 segítsen, ha ránk csapás hull.
 Itt van: mégis nélkülözzük,
 segítségül, mért nem vesszük?
 Türelem: mint úti társunk,
 megállítja, rohanásunk.
 Türelmetlen lelkek vagyunk,
 ezért van sok, borús napunk.
 Mi nem tudunk tűrve várni,
 betegen is, mernénk járni.
 Urunk adj, türelmes szivet,
 türelmes szív, sosem siet.
 Boldogok a tűrni tudók,
 nem a türelmetlen futók.
 Türelemmel áldott lelkek,
 lakói lesznek a mennynek.
 Gondjuk: Uruk elé viszik,
 hosszan tűrnek, mivel hiszik.
 Egy nap, Jézus eljön értük,
 s öröklétben, lesz a részük.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. II. 11.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Február 19. - 01:42:09
Áldott életidő

 Viharfelhők szállnak, magyar hazánk felett,
 gyakran eltakarják, a fénylő kék eget.
 Isten szomorúan nézi küzdő népünk,
 szomorítva szívét, halmozzuk a vétkünk.
 Nem múlik el oly nap, amely meghitt, békés,
 családban, nemzetben, nincs ma egyetértés.
 Egységre törekszünk, ám az, kerül minket,
 panasz, kevélység, dac, tölti be szívünket.
 Nincs lelki kapcsolat, Mennyország - Föld között,
 kemény szíveinkbe, rút önzés költözött.
 Minden magyar család, jólétéért hevül,
 sok testi vágy miatt, adósságba merül.
 Küzdő családokban, földi jólét a cél,
 javainkat idő elfújja, mint a szél.
 Életünk évei, gyorsan elsuhannak,
 ki Istennel számol, mindene van annak.
 Bár csak rádöbbenne, küzdő magyar népem,
 életnapja soká, nem ragyog az égen.
 Földi életére, alkonyi éj borul,
 nem mindegy, mit választ, lelkének otthonul.
 Isten adott néki, rövid földi békét,
 Jézus vére alá, vihesse a vétkét.
 Bűneit megbánva, boldog szívvel éljen,
 bálványoktól, élő Istenéhez térjen!
 Testünk bár sírba hull, halálos bűn miatt,
 ám lelkünk felujjong, ha Jézus felragad.
 Örök fényben fürdő, dicsőséges honba,
 zajos földi létből, örök nyugalomba.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. II. 12.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Február 19. - 07:55:04
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2016. Február 19. - 08:14:28
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Február 19. - 12:55:44
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Február 21. - 00:14:01
Rejtett közösségek

 Vannak közösségek, szem elől rejtetten,
 Istentől függnek ők, Őt félik csendesen.
 Jézust, Isten Fiát, nevezik Királynak,
 derék polgárai, a hívők honának.
 Mindegyik közösség, egymástól független,
 Isten vezetését követi, mindenben.
 Nincs díszes templomuk, harang, sem orgona,
 gyülekező helyük, testvérek otthona.
 Nincsen papi klérus, lelkészi hivatal,
 együtt olvas Igét, idős és fiatal.
 Hitük a Kősziklán, Krisztuson alapszik,
 mélyen bánja bűnét, ki néha haragszik.
 Hitben: gyakran élnek, az Úrvacsorával,
 áldott közösségben, Isten Szent Fiával.
 Az ő életük sem, teljesen bűnmentes,
 Sátán tesz is róla, ne lehessen csendes.
 Álcázott angyalként, tőrbe ejti őket,
 élet keskeny útján, menny felé menőket.
 Urukkal az úton, mégis bátran mennek,
 szebb új hazájukról, himnuszt énekelnek.
 Adományok által él, a gyülekezet,
 egybe fűzi őket, Krisztusi szeretet.
 Beszédük, életük, Krisztusról prédikál,
 szebb dicső hazáról, mely örök fényben áll.
 Hitben élnek együtt, kik újjászülettek,
 hiú testi vágyról, örömmel letettek.
 Boldog az, ki ilyen közösségben élhet,
 bűn széles útjáról, keskeny útra lépett.
 Világszerte vannak, hívő közösségek,
 melyekben Istennek, adnak dicsőséget!

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. II. 12.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Február 21. - 00:20:23
Közkincs

 Istené a hálám,
 hogy még írhat kezem,
 amit Tőle kapok,
 azt közkinccsé teszem.
 Nem földi, mennyei
 kincset ad Ő, nekem,
 értékét: aranyban,
 ki sem fejezhetem.
 Mennyei békesség,
 szeretet és öröm,
 Istennél lelhető,
 túl e nagy földkörön.
 Mégis: legtöbb ember,
 földi kincsért hevül,
 pedig Isten szerint,
 az mind, tűzre kerül.
 Mennyei Bírámra,
 örömmel várhatok,
 mennyei kincsemmel,
 elébe állhatok.
 Ám ki értéktelen,
 földi kincset halmoz,
 nem ülhet a mennyben,
 terített asztalhoz.
 Mennyei kincset gyűjts
 már itt, drága lélek,
 mennyei kincsgyűjtők,
 örök honban élnek.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. II. 12.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Február 22. - 01:35:59
Kereszt tövén!

 Golgotán, a kereszt tövén,
 himnusz szárnyal Égbe fel,
 boldogszívű megváltott nép:
 háláját, így zengi el.
 Jézus Krisztus a győztes Úr,
 ott él már a mennybe fenn,
 földi, mennyei énekkar,
 győzelméről énekel.
 Golgotán a tűzáldozat,
 nem volt hiábavaló,
 tűz - tavába jut a Sátán,
 s minden, Istent tagadó.
 Jézus, drága vére által,
 utat készített nekünk,
 azon Atyánkhoz vezessen,
 mert célja van mivelünk.
 Szemtől - szembe, láthassuk Őt,
 mint megváltott gyermekek,
 akik dicső trónja köré,
 örömmel sereglenek.

 Drága lélek: számodra is
 van hely, a kereszt alatt,
 hidd el: azon éretted is,
 elégett az áldozat!
 Bűneidből szabadulva,
 Isten gyermeke lehess,
 Őt dicsérő égi karban,
 boldog szívű énekes.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. II. 15.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Február 22. - 01:42:27
Próbák tüzében!

 Nem vidám nyaralás,
 földön az életünk,
 nem lesz fehér kenyér,
 ha búzát nem vetünk.
 Munkáinkhoz Isten,
 azért adott erőt,
 szavakkal, tettekkel
 áldjuk, dicsérjük Őt.
 Bűnből tisztíthasson,
 próbákkal látogat,
 bár jobban tetszene,
 ha keze simogat.
 Urunk azt is látja,
 mit mi, nem láthatunk,
 ha áldást, nem ad ránk,
 hiába fáradunk.
 Próbák tüzében is,
 véd és mellettünk áll,
 a láng, meg nem perzsel,
 nem árthat a halál.
 Jóságáért mégis
 ritkán, adunk hálát,
 bár a nagy kohóban,
 füst szaga sem jár át.
 Jó volna a próbát,
 hálás szívvel venni,
 Atyánk trónusához,
 hófehérben menni.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. II. 15.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Február 22. - 09:44:02
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Február 22. - 23:37:38
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Február 22. - 23:38:42
Meg kell majd jelennünk!

 Felelőtlen élet nincs, bölcső - sír között,
 Isten ítélni fog, minden nemzet fölött!
 Meg kell majd, jelennünk, ez parancs, nem kérés,
 ez alól senkinek, nem lehet kitérés.
 A nagy Bíró elé, le kell majd térdelni,
 viselt dolgainkról, egyenként felelni.
 Mert lelkünk, életünk, Isten ajándéka,
 éljünk vele bölcsen, ez az Ő szándéka.
 Isten mindenkinek adott bőven időt,
 testével, lelkével, dicsőíthesse Őt!
 De milyen az ember, szabad akar lenni,
 ne irányítsa, és ne oktassa senki.
 Balgán azt műveli, a mit ő jónak lát,
 délibáb tervével, vonul a Földön át.
 Ám kitűzött csúcsra, sokan föl sem érnek,
 közbe szól a halál, korán sírba térnek.
 Számonkérés napján, majd hogyan felelnek,
 ha testnek hódolnak, és nem az Istennek?!
 Minden egyes ember, kapott feladatot,
 dolgozzon, s ne nézze: tétlenül a Napot.
 Ítélő Bíró majd, elszámoltat minket,
 mire fordítottuk erőnk, éveinket.
 Nem arra kaptuk, hogy velük visszaéljünk,
 azért, hogy Urunkhoz, újra visszatérjünk.
 Azért kaptunk Tőle, áldott életidőt,
 testünkkel, lelkünkkel híven szolgáljuk Őt.
 Kemény, döbbenetes lesz majd az ítélet,
 mindazokon, akik nem hajtanak térdet.
 Az ítélő Bíró, kárhoztatja őket,
 folyton lázadókat, ellenszegülőket.
 De a bűnbánókra, nagy örömmel tekint,
 köré sereglenek, ha áldott keze int.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. II. 15.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Február 22. - 23:47:51
Vár az új hon!

 Gyakran szomorítjuk,
 áldott Istenünket,
 Szent orcája elől,
 még sem vet el, minket.
 Öröm, boldogság volt
 egykor, Vele lenni,
 fénylő kék Ég alatt,
 zöld pázsiton menni.
 Ártatlanok voltunk,
 sötét bűnbe estünk,
 tiltás ellenére,
 tudás fáról ettünk.
 Hála, nem belülről,
 kívülről ért, a rossz,
 nem érte el célját
 velünk, az ős Gonosz.
 Jézus emberré lett,
 szíve megszánt minket,
 letette fény - testét,
 felvette testünket.
 Könnyelműségünkért,
 Ő vérrel fizetett,
 mert dicső honába,
 cseppnyi bűn, nem mehet!
 Golgota keresztjén,
 levert Sátánt, halált,
 életre kelhessen,
 kit bűn, szíven talált.
 Csábítónk a Sátán,
 rég csatát veszített,
 vár minket az új hon,
 mit Isten készített.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. II. 15.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Február 24. - 03:31:51
Új lelki sátor

 Isten készített lelkemnek,
 életútra lelki sátort,
 születésem napján abban:
 láttam meg, a napvilágot.
 E sátorban indultam el
 életúton, mint kis gyermek,
 gyarapodtam, növekedtem,
 míg éveim, gyorsan teltek.
 Lelkem porból szőtt sátorát,
 életvihar tépte, verte,
 ha betegség látogatott,
 a láz, többször leteperte.
 Lelkem rozzant sátorában,
 már sok mérföldet bejártam,
 életvihar, mint fa - lombot,
 ide -oda, dobta sátram.
 De mióta az Úr Jézus,
 lelkem sátrába költözött,
 lehet áldott kapcsolatom,
 Menny hona és a Föld között.
 Évtizedek viharában,
 kopik lelkem szürke sátra,
 de éltet a boldog remény,
 hogy itt hagyom, nemsokára.
 Jézus drága váltságáért,
 lelkem: szebb sátorba léphet,
 dicsőséges örök honban,
 abban járhat, abban élhet.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. II. 16.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Február 24. - 03:46:30
Tűrő igaz Isten!

 Igétől való elhajlás,
 egyre nagyobb méretet ölt,
 Csak az Isten nagy kegyelme,
 hogy e miatt: fönntart, a Föld!
 Bűnt nem tűrő igaz Isten,
 kemény kézzel, nem sújt le ránk,
 bár szüntelen ostromolja
 szívét, szomorító imánk.
 Kritikusok világszerte,
 kritizálják a Bibliát,
 nem félnek, kétségbe vonni,
 Urunk örök élő szavát.
 Elvárják, hogy az Úr Isten,
 őhozzájuk igazodjon,
 mindenre: mi nekik tetszik,
 tiltás helyett, áldást adjon.
 Azt gondolják: úgy is lehet,
 bejutni a menny honába,
 ha hűséggel hétről - hétre,
 lépnek Urunk templomába.
 Ő szomorú szívvel nézi,
 a halálos bűnt kedvelőt,
 mivel szívét nem nyitja meg,
 a zörgető Jézus előtt.
 Ha Urunk így szeret minket,
 színe előtt, hajtsunk térdet,
 Jézus Krisztus váltságáért,
 nála vár ránk örök élet.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. II. 18.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Február 25. - 11:20:15
Örök új hon!

 Nincsen olyan mélység, sem olyan magasság,
 melyet ne ismerne Jézus, az igazság!
 Hiszen mindkettőben jelen volt, jelen van,
 mennyben és a földön, minden pillanatban.
 Látja a nemzetek, egymásra törését,
 bombák robbanását, gépágyúk lövését.
 Több országban dúl harc, könny és vér patakzik,
 földönfutó népek, sikoltása hangzik.
 Hontalan családok, új otthonra várnak,
 meleg szoba helyett, sátorokban hálnak.

 Engedetlenségünk: ím, ide vezetett,
 elhagytuk Atyánkat, ki minket szeretett.
 Egykor Szent Fiában, mint ember jött közénk,
 szeretete: védő várfalat vont körénk.
 Vergődésünk neki jobban fáj, mint nekünk,
 Sátán gőgössé tett, elvette örömünk.
 Jézus örömöt hoz, könnyes bánat helyett,
 ingyen kínálja azt, mert vég nélkül szeret.
 Megváltónk öröme nem véges, végtelen,
 itt kezdődik, s tart majd örökké, Égbe fenn.
 Az Ég magasából, Jézus így lát minket,
 világ népeit, és magyar nemzetünket.
 Soha ne feledjük: halni jött helyettünk,
 hogy bezárt mennykapu, megnyíljon felettünk!
 Szálljon hát énekben, Isten elé hálánk,
 hiszen az új földön, örök új hon vár ránk.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. II. 18.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Február 27. - 14:56:56
Ingyen való öröm

 Ha majd Atyám kegyelméből,
 véget ér földi életem,
 több évtized múltán pedig,
 végső percéhez érkezem.
 Mennybe vágyó lelkem beül,
 lelket vivő űrhajóba,
 felrepülve egeken át,
 érkezik szebb régióba.
 Fényben úszó dicső trónján,
 megláthatom Szent Atyámat,
 aki adta életemet,
 s meghallgatta, hő imámat.
 Dicsőséges országában,
 oly nagy örömben lesz részem,
 melyet Fia váltságáért,
 övéinek tart Ő, készen.

 Ez az ingyen való öröm,
 téged is vár, drága lélek,
 Isten gyermekei közé,
 akik már rég, odaértek.
 Ne hallgass ó emberedre,
 mely csak testi jókat hajszol,
 mert úgy, a kárhozat vár rád,
 halál által, ha elalszol.
 Jézus érted is áldozott,
 megmentse drága lelkedet,
 s örök életben részesülj,
 rövid földi élet helyett.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2016. II. 24.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Február 28. - 12:47:35
Jöhetsz te is!

 Isten országáért, ember ne kelj ölre,
 mert azt, Isten Fia, hozta le a Földre.
 Hiába keresed, tőled el van zárva,
 hívő szívekben van, az Isten országa!
 Láthatatlan hon az, örök: határtalan,
 fővárosa nem itt, ott fenn a mennybe van.
 Abban az országban, másak a törvények,
 nincs szerencsejáték, sem tömött erszények.
 Büszkeség, gőg, harag, abból ki van zárva,
 nincs benne elhagyott, hajléktalan, árva.
 Isten gyermekei, mennyei polgárok,
 egymás testvérei, tanulók, tanárok.
 Irigység, testi vágy, abban ismeretlen,
 Isten gyermekei, élnek szeretetben.
 Abban a honban már, nem lesznek családok,
 csak hívő gyermekek, testvérek, barátok.
 Isten országába, csak azok léphetnek,
 kik Isten mérlegén, igaznak mérettek.
 Akik nem szégyellték, Jézus gyalázatát,
 elfogadták az Ő, kereszt áldozatát!
 Ez a csodás ország, Földön láthatatlan,
 ott fenn: látható lesz, egy szebb változatban.
 Jöhet a bűnbánó, ha újjászületett,
 szíve trónján ott él Jézus, a szeretet.
 Jöhetsz te is, aki e verset olvasod,
 vár Atyád és Fia, mint lelki orvosod.
 Olyan boldogságban, örömben lesz részed,
 melyet e bús világ, soha nem ad néked.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016.II. 26.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Február 29. - 21:21:16
Mélység és magasság

 Mélység és magasság egyesül a Golgotán,
 fájdalom, szenvedés, bűntől megváltó halál.

 Drámába rejtetett, mérhetetlen szeretet,
 Isteni titok, melyet fel nem foghat ember.

 A keresztfa örömhír fényét sugározza,
 tünékeny idő távlatain áthatolva.

 A teremtett világot ma is beragyogja,
 Isten az embert magára nem hagyja soha.

 Megbocsátó irgalmával hozzánk lehajolt,
 Jézus égi magasságba utat mutatott.

 Élt Isten - emberként, meghalt, de feltámadott,
 mennyei hazába előttünk utat nyitott.

 Schvalm Rózsa

 ( 2012-04-24)
   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Március 01. - 19:02:49
Ne tétovázz!


 Rejtőzködő ember, Jézus keres téged,
 bűnödért cserébe, üdvöt kínál néked.
 Ahhoz, hogy üdvözülj, Jézushoz kell menned,
 ahhoz, hogy elkárhozz, semmit nem kell tenned.
 A tiltott gyümölcsből, te is, vígan ettél,
 ezért, e világra, már holtan születtél.
 A lelki halálba jutott, drága lelked,
 s a lelki halálból, életre kell kelned!
 E múlandó világ, semmit nem ad néked,
 ám megtérés által, mennyben várnak téged!
 Hit által ints búcsút, e romlott világnak,
 újjászületetten, téged mennybe várnak.
 Sajnálatra méltó vallásos emberek,
 Jézust nem követve, hozsannát zengenek.
 Igazukat védve, Jézusról beszélnek,
 Vasárnap Istennek, Hétfőn testnek élnek.
 Úsznak ők az árral, de nem árral szembe,
 mivel képmutatók, nem juthatnak mennybe!
 Csak aki teljesen szakít, e világgal,
 juthat fel a mennybe, Isten Szent Fiával.
 Hidd el: Jézus elől rejtőzködő ember,
 téged is vár csodás örökség, a mennyben.
 A mennykapu tárva, siess, ne tétovázz,
 örök örömével, vár az atyai ház.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. II. 25.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Március 02. - 16:02:50

    Rejtett titok

 Tél - tavasz peremén borús napok
 bandukolnak üresen, fénytelen.
 A napsugár hol rejtőzik vajon?
 Viharfelhőt sodornak a szelek.

 Hazát, otthont elhagyó emberek
 sokasodnak egyre határokon.
 Arculatot vált'nak a nemzetek,
 a kelet nyugatra zarándokol.

 Kering a Föld a megszokott pályán,
 de egyensúlyt vesztve már meginog.
 Harc-feldúlt tájak búsongnak árván,
 mit hoz vajh' a holnap - rejtett titok.

 Ha a szívben lobog a hit lángja,
 kétség fellegét űzi a remény.
 Bár hánykódik tengeren a bárka,
 Irányítja egy láthatatlan kéz.

 Schvalm Rózsa
 (2016-02-18)   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Március 03. - 19:28:50
Tizennégy főpásztor

 Tizennégy főpásztor
 személyét, ismerem,
 találkozni velük,
 megadta Istenem.
 Nyolc főpásztorlelke,
 elhagyta a Földet,
 feltámadás napján,
 szebb új testet ölthet.
 Hatan még szolgálnak,
 lelki főpásztorok,
 láthatók legyenek,
 Krisztusi lábnyomok.
 Krisztusban hívő szív,
 már egyre kevesebb,
 mivel a lelki harc,
 itt egyre hevesebb.
 Urunk kérünk, áld meg,
 püspökeink harcát,
 lássák meg híveink,
 Jézus Krisztus arcát.
 Engedelmeskedve,
 az áldott Igének,
 születhessen újjá,
 még sok drága lélek!
 Hisszük: szolgálatuk,
 Földön ha véget ér,
 tizennégy főpásztor
 lelke, a mennybe tér.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. II. 25.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Március 04. - 14:31:27
Végtelen nappal!

 Bár szép, de eltűnik
 tűzben, e nagyvilág,
 mert itt: a bűn miatt,
 mindent, bűn férge rág.
 Mi ennél sokkal szebb
 hon felé, vonulunk,
 abban vár bennünket,
 Alkotónk, hű Urunk.
 Az út: zord, meredek,
 borítja sok tövis,
 azon vált véressé,
 Megváltónk lába is.
 Szent fején nincs többé,
 tövisből koszorú,
 kit vérén megváltott,
 többé nem szomorú.
 Boldogan vonulunk,
 Megváltónk lábnyomán,
 derűben, borúban,
 nappal: meg, éjszakán.
 Jézus fenn a mennyben,
 készíti otthonunk,
 abban imádhassuk
 örökké, hű Urunk.
 S ha egy nap: a halál,
 lezárja két szemünk,
 feltámadt új testben,
 szebb honban ébredünk.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. II. 27.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Március 06. - 08:27:04
Isten közelében!

 E roppant Földkerekségen,
 erdős kárpát-medencében,
 honfitársaimhoz itten,
 magyar nyelven szól, az Isten!
 Hát nem csoda, hogy Istenünk,
 magyar nyelven beszél velünk?
 Szánó szíve, megszánt minket,
 látva: bűnös életünket.
 Áldjuk Urunk mentő kezét,
 ellenségünk morzsolta szét.
 Mert az, orvul támadt reánk,
 ne láthassuk: új, szebb hazánk.
 Babonaság, okkultizmus,
 jobban kell, mint Jézus Krisztus!
 Pedig érte is áldozott,
 ne lehessen, elkárhozott.
 Mely szív, bálvánnyal van tele,
 abban: Jézusnak nincs helye.
 Isten hív, vár minden magyart,
 örvend annak, ki mennybe tart.
 Jézus itt jár, hogy segítsen,
 Benne hívőt, üdvözítsen!
 Jöjj Jézushoz, magyar nemzet,
 teremtésben: Ő a Kezdet!
 Országában: van hely elég,
 ítéletben Ő lesz a Vég!
 Az új Földön, csak egy nép lesz,
 csodás nagycsaládot képez.
 S e nagycsalád: örök fényben
 él majd, Isten közelében.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. II. 29.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Március 07. - 21:57:04
Csodálatos Személy!

 Él egy csodálatos személy,
 Benne nincsen múló, véges,
 Isten Fia, Jézus Krisztus,
 Neki minden, lehetséges!
 Dicsőséges életének,
 nincs kezdete, nincsen vége,
 e látható múló világ,
 ,,Legyen" szavára jött létre!
 Atyjával együtt alkotott,
 örök életre bennünket,
 csak Őneki köszönhetjük
 életünket, mindenünket.
 Urunk, bennünk hozta létre,
 legszebb földi alkotását,
 hát nem csoda? Mi emberek,
 viselhetjük, Arca mását!
 Áldott Urunk, azt jól tudja,
 átkos bűnbe miért estünk,
 csábítás és kíváncsiság
 miatt esett, bűnbe testünk.
 Csak azért lett megmenthető,
 kárhozatra ítélt lelkünk,
 mert Urunk kegyelmes hozzánk,
 nem tört nádpálcát, felettünk.
 Isten Fia, a kereszten,
 minden emberért szenvedett,
 boldog ember, ki hisz Benne,
 Őnála kap majd, lakhelyet!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. III. 1.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Március 09. - 01:31:29
Nemsokára üt az óra!

 Közelben és messzeségben,
 ha szétnézünk lelki téren,
 bűnvágy, már egyre hevesebb,
 viszont hit, egyre kevesebb.
 Ezért, hogyha Jézus eljön,
 talál - e hitet, a Földön!
 Isten nekünk hitet adott,
 mégis sok, a hitehagyott!
 Legtöbb ember, hitetlenül,
 azt gondolja: nyeregben ül.
 Végbeviszi, amit tervez,
 szíve: nem fordul Istenhez.
 Tudomány: egyre magasabb,
 terve: egyre hatalmasabb.
 Mohón, és lázasan kutat,
 a Föld felett, a Föld alatt.
 Ha bár csekély az eredmény,
 nem ér véget, e szenvedély.
 Éjjel - nappal, nincs megállás,
 kutatástól, nincs megválás.
 Győztes: büszkén mellét veri,
 míg Isten, megelégeli,
 nemsokára üt az óra,
 keze lesújt, kutatóra.
 Fia által! Lesz ítélet,
 Ő megítél, minden népet!
 Hívő lát majd szebb új napot,
 ám örök éjt, hitehagyott.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. III. 1.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Március 10. - 00:25:01

     Van egy Szent hely!

 Van egy Szent hely, Föld köldökén,
 véres emlék, minden kövén.
 Zúgtak fölötte viharok,
 véres, harcos évszázadok.
 Jeruzsálem a hely neve,
 sok nemzedék lakóhelye.
 Abban élt, járt, Isten Fia,
 sok bűnt kellett meglátnia.
 E látványtól, szíve vérzett,
 bűnt látott: bárhová nézett.
 Szava, lénye jóra intett,
 amerre járt, áldást hintett.
 Mégis több volt ellensége,
 mint testvéri közössége.
 Imádkozni, félre vonult,
 városa felett, könnye hullt.
 Számára jövő, világos,
 tudta: romba dől a város!
 Tudta: nagy lesz, bűnünk ára,
 midőn készült a halálra!
 Golgotán nem virult babér,
 pedig öntözte drága vér.
 Így lett szenthely, a Golgota,
 Isten oltárt emelt oda.
 Oltár éke volt a kereszt,
 Atyánk értünk emelte ezt!
 Bűnbánattal nézzünk rája,
 hittel vonuljunk alája.
 Urunk Lelke, ott vár minket,
 mennybe emelje lelkünket.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2016. III. 2.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Március 10. - 09:39:04
„Távol ragyog a cél,
Nagy Úr, vezess hát;
Érzem, erőm kevés,
Te légy a mentsvár:
Tisztán láthassalak,
Erősítsen szavad!
Kegyelmed megmarad.
Uram, vigyázz rám!

Mikor utad nehéz,
Te menj előttem;
Szívem ha tépi félsz,
Te figyeld bennem;
S hitem ha lankadó,
Lábam ha roskadó,
Te légy kegyet adó,
Tégy helyre engem!

Ha földi kedv suhan,
S vígság se részem,
Fájdalmas önmagam
Vagyok egészen,
Kezem szorítsd nagyon,
Míg múlik bánatom,
S túl szép halálomon
Mennybe vezérelj!

A megváltott sereg
Örökre dicsér,
Szerelmedért szeret,
Mi erőt ígér.
Szeretnék nézni Rád,
Csodálni kész munkád.
Szívem Téged imád
A drága vérért.”

-Robert Rowland Roberts-
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Március 11. - 18:45:20
Büszkék vagyunk

 Már Édenben, cserbenhagytuk
 Atyánkat, az igazat,
 büszkék vagyunk: ám vesztünkre,
 Sátán zászlaja alatt.
 Tömegben mi vígan futunk,
 élvezzük az életet,
 vonz a világ, földi javak,
 múló testi élvezet.
 Halhatatlan lelkünk ügye,
 még csak eszünkbe se jut,
 pedig lelkünk: Isten nélkül,
 kárhozat tavába fut.
 Vígság, gyönyör, gyorsan múló,
 sok a könny, a szenvedés,
 elveszünk, ha bűn álmából,
 késő lesz az ébredés!
 Örök lelkünk vallja kárát,
 ha folyton csak, vétkezünk,
 hálaadó imádságra,
 nem kulcsoljuk, két kezünk.

 Atyánk azért adott hitet,
 bölcs értelmet, minekünk,
 igéjéből megérthessük,
 Szent célja van mivelünk!
 Ha szívünkben Jézus élhet,
 Vele: lelkünk mennybe száll,
 Atyánk várja érkezésünk,
 ragyogó gyöngy kapunál.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2016. III. 3.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Március 12. - 10:16:50
Virágvasárnap

 Friss illattal árad új tavasz varázsa,
 integetnek virágzó fák, feslő barka ága.
 Ünneplő tömeg a Mestert várva várja,
 szamárcsikón érkezik a remény Messiása.

 Fogadja Őt a nép örömujjongással,
 benne megmentőjét, a hős szabadítót látja
 Köszönti virággal, letört barkaággal,
 elé ruháit szórva , és Hozsannát kiáltva.

 De félreértést rejt, az ünnepi lárma,
 nem ismeri fel Jézust, mint égi Messiása.
 Az ÚR elfogadja: ez ünnep Királya,
 ám szemébe, könnyeket csal a bús jövő árnya.

 A ma embere ó, Uram, bár jól látna,
 ismerné fel benned, Te vagy mindenek Királya!
 Hogy a szeretetnek fennkölt rajongása,
 többé soha ne hulljon sötét, fekete gyászba.

 Bár gonosz indulat szögezett a fára,
 a keresztedről mégis árad irgalmad árja.
 Szeretettel ölel fájdalma, s drámája,
 értünk, bűneink miatt, drága véred hullása.

 Schvalm Rózsa

 (2011-04-20)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Március 12. - 10:26:01
Szeresd Jézust!

 Szeresd Jézust, teljes szívvel,
 ne kényszerből, de igazán,
 nem kérdezte: szereted-e,
 meghalt érted, a Golgotán!
 Jézus, már Teremtés előtt
 bizonyított: szeret téged,
 cserébe: szennyes ruhádért,
 övét adta, hófehéret.
 Úr Jézus hű követése,
 tűrést, alázatot jelent,
 de megéri: hisz lelkedet,
 Atyád várja, már odafent.
 Ellenség sem tétlenkedik,
 gyűlöl téged, vagy kinevet,
 de látod: szegény, lelki vak,
 nincs benne, cseppnyi szeretet.
 Nem csoda, ha gyűlöl téged,
 nem ismeri, Isten Fiát,
 mert mint a perzselő tüzet,
 úgy kerüli, a Bibliát.
 Te csak szívből szeresd Jézust,
 Róla tegyél bizonyságot,
 Benne: ismerjék meg sokan,
 az utat, fényt, igazságot!
 Ha Megváltónk szeretete,
 látható lesz, életeden,
 néhány megmentett lélekkel,
 együtt élhetsz majd, Égbe fenn.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. III. 4.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Március 13. - 23:21:29
Hiszek, Istenem

 Mélységes mély szeretetedben hiszek én, Istenem,
 testi szemmel bár nem látlak, bizodalmam töretlen.
 Az emberért, a bűnösért, egy Fiad feláldoztad.
 Gonosz hatalmából, Jézus, világot megváltottad.

 Drága, megváltó műved, bűnből engem is felemel,
 hit a híd, mely kristálytiszta forrásodhoz elvezet.
 Merítkezve benne újjászületik lélek, s a szív,
 egy új világ nyílik meg előttem, mely új útra hív.

 Ó, bárcsak lépnének sokak vágyakozva ez útra,
 szabad szellem által a rabság bilincse lehullna.

 Schvalm Rózsa

 (2016-03-04)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Március 13. - 23:28:02
Árva templom

 Fő út mellett domboldalon,
 árválkodik Istenháza,
 nem szól benne ima, ének,
 kopik dísze, hullik máza.
 Gyülekezet egyik tagja,
 romlását: nem nézte tétlen,
 megvette, hogy felújítsa,
 lehessen oly szép, mint régen.
 Szakemberek és munkások,
 egymásután jelentkeztek,
 felújítási munkában,
 munkadíj nélkül, részt vettek.
 Folyt a munka kívül, belül,
 új ajtók és új ablakok,
 padló, szószék, úrasztala,
 újra festett, templompadok.
 Felújított toronyban, a
 kicsi harang, alig várja,
 megszólaljon, hívogasson,
 az ünnepi avatásra.

 Bábony - Megyer kis temploma,
 újra, felavatásra vár,
 tulajdonos személyében,
 lelkipásztora is van már.
 Felújítva a szép templom,
 ne álljon itt tovább, árván,
 tölthesse be, Krisztus népe,
 kit megváltott vére árán!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2016. III. 7.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Március 14. - 22:34:55
Szépséges, új tavasz

 Tűnik az éjszaka,
 harsan a madárdal.
 Égre zeng szép szava,
 mély hála fohásszal.
 Felhasad a hajnal,
 fénypalástja lángol.
 Bíbor sugarakkal
 a víz tükrén táncol.
 Szépséges, új tavasz
 csodáival bűvöl,
 Ágakon rügy fakad,
 gondjaimat űzöm.
 Istenem köszönöm,
 szívből dicsőítlek.
 Ezernyi örömöt,
 sok - sok áldást hintesz.

 Schvalm Rózsa
 (2016-03-07)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Március 14. - 22:45:12
Él egy Nemzet!

 Kárpátok közt, él egy Nemzet,
 több mint ezerszáz éve már,
 bár most csonkán, szétszabdalva,
 nem bírt vele Török, Tatár.
 Ős Bolygónkon szétszórva él,
 tizenöt millió Magyar,
 ám csak úgy lesz szebb jövője,
 ha a szíve: egyet akar!
 Szláv Nemzetek gyűrűjében,
 szálka volt, és az is marad,
 csak az Isten nagy kegyelme,
 ha szebb jövő felé halad.
 Isten, nemzedékek során,
 mindig lelt bölcs vezetőkre,
 mennyei Szent igazságot,
 békességet keresőkre.
 Bárcsak könnyes bűnbánattal,
 élő hitre jutna népünk,
 hiszen Jézus szíve vágya,
 üdvösséget adjon nékünk!
 Milyen öröm volna mennyben,
 örülnének az angyalok,
 ha lehetnénk minél többen,
 újjászületett Magyarok!
 Az új Földön, már nem lesznek,
 népek, nyelvek, sem nemzetek,
 csak Jézusunk vére által
 megváltott, hívő gyermekek.
 Már itt boldog az a Nemzet,
 amely, a menny felé halad,
 Magyar népnek is van helye,
 Golgotán, a kereszt alatt!
 Urunk szánd meg, próbák által
 ostorozott, Magyar néped,
 Fiad vérén megváltottan,
 mennyben imádhasson Téged.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. III. 7.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Március 15. - 12:08:25
Jézus utolsó estéje!

 Azt csak az Úr Jézus tudta,
 hogy telt utolsó estéje,
 mennyi ütleg, szenvedés várt
 másnap, ártatlan testére.
 Jól tudta: de minket szánva,
 mégsem menekült előle,
 ne zúduljon súlyos csapás,
 bűnrabságban, szenvedőre.
 A kárhozatos büntetést,
 önként vállalta magára,
 Égen, földön, nem lehet más,
 csak Szent vére, bűnünk ára!
 Mindezeknek tudatában,
 mégis, békén vacsorázott,
 bár Szent arcán, öröm helyett,
 mély szomorúság sugárzott.
 Szelíd tapintatossággal,
 leplezte le, árulóját,
 hordozta el, szíve mélyén,
 üldözőjét, imádóját.
 Urunknak mély alázata,
 szenvedése jelét hozta,
 s a Király - mint szolgalegény -
 tanítványok lábát mosta.
 Így telt el, drága Megváltónk,
 földi, utolsó estéje,
 boldog ember, ki hisz Benne,
 hit által, már a testvére!
 Bűnbánattal nézzünk vissza,
 Nagycsütörtök éjjelére,
 Gecsemánén, értünk hullott,
 Urunk verejtékes vére!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. III. 10.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Március 15. - 12:16:45
Ne félj a haláltól!

 Hittel nézz az Úrra,
 halhatatlan lélek,
 Benne bízó lelkek,
 mennyben Vele élnek.
 Halál csak a testi
 életed oltja ki,
 lelked: Isten része,
 így nem árthat neki.
 Ennél súlyosabb az
 örök lelki halál,
 előle nem bújhatsz,
 mindenütt rád talál!
 Jézushoz menekülj,
 rajtad, Ő segíthet,
 hatalmánál fogva,
 Földet is rendíthet!
 Oltalmat, védelmet,
 csak Őbenne találsz,
 vihar le nem dönthet,
 ha e Sziklára állsz!
 Sátán halált lehel,
 Jézus életet ad,
 Ő maga az Élet,
 hittel bízd Rá, magad.
 Ne félj a haláltól,
 mert nem árthat néked,
 megváltott gyermekként,
 mennyben várnak téged.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. III. 10.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Március 16. - 16:29:13
Nyitva még!

 Legtöbb ember nem tudja még,
 mennyi kincset rejt a nagy Ég.
 Isten Fia Földre lépett,
 menteni a bűnös népet.
 Nem tudják, nem hiszik sokan,
 Égen: nyitott mennykapu van!
 Hogy e Földnél van szebb világ,
 abban, nem hervad el, virág.
 Bűnfertőzött Földünk helyett,
 várunk szebb új Földet, Eget!
 De abba: csak úgy léphetünk,
 ha már itt, újjászületünk.
 Bűn, halál ott ismeretlen,
 minden virul, nincs kietlen.
 Hont kereső drága lélek,
 menny lakói, várnak téged.

 Nyitva még a menny ajtaja,
 jöjj, s elmúlik lelked jaja.
 Küszöböt úgy lépheted át,
 ha megjártad a Golgotát!
 Ne sajnáld azt, mi itt marad,
 Úr Jézusnak add át, magad.
 Lelked, áldott Urad várja,
 készül üdvöd koronája.
 Gyolcs köntösben, hófehérben,
 élhetsz Isten, közelében.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016.III. 10.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Március 18. - 01:02:57
Mennyei valuta

 Itt a Földön, ahány nemzet,
 annyiféle pénze van,
 lehet arany, ezüst, gyémánt,
 ezres bankó, számtalan.
 Földi pénzen, mit szem kíván,
 minden cikk, megvehető,
 de mit ér, ha nélkülözi,
 a sok szegény éhező!
 Milliárdos: gond nélkül él,
 tárcája, pénzzel tele,
 megvásárol amit kíván,
 szinte kérkedik vele.
 Milliárdos társaságban,
 nem jut észbe senkinek?
 Hogy naponta, ezerszámra
 halnak éhen, emberek?!
 Jaj nekünk, ha nem eszközzé,
 ha bálvánnyá lesz, a pénz,
 midőn falat kenyér felé,
 éhes: sóvárogva néz.
 Milliószor értékesebb,
 a mennyei valuta,
 Jézus Krisztus drága vérét,
 hirdeti a Golgota!
 Bűneinket az törli el,
 más valuta, mit sem ér,
 csak az lehet menny polgára,
 kit meghintett, ez a vér!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. III. 10.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Március 19. - 11:33:28
Ott fenn az olajfák hegyén

 Ó, Uram, ott fenn az olajfák hegyén,
 térdre hullva, könyörgőn imádkozva,
 gyötrődtél fájdalmak szörnyű éjjelén,
 készültél már keresztáldozatodra.

 Ó, Uram, könyörgésed mily emberi,
 ha lehet, múljék el tőlem e pohár!
 Bűnök árjának keserű cseppjei,
 ily nagy szeretet, áldozati oltár.

 Vérző verejtéked földre hullattad,
 félelem gyötört, várt kínzás és halál,
 de te küldetésed meg nem tagadtad,
 megdicsőült benned Mennyei Atyád.

 Schvalm Rózsa

 (2011-04-01)   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Március 19. - 11:47:21
Isten figyel!

 Keresztyének tudják, tartoznak Istennek,
 Ő figyeli őket, templomba, mint mennek.
 Megszokásból csupán, vagy mély lelki vággyal,
 találkozni abban, Isten Szent Fiával!
 Alkalmat, szertartás, kissé színesíti,
 de hirdetett igét, nem helyettesíti.
 Isten, Lelke által, mindenkihez szólal,
 int, tanít, óv minket, bár emberi szóval.
 Lelkipásztor ajkán, Jézus szava hangzik,
 sokszor simogató, ám néha, viharzik!
 Urunk ismer minket, milyen gyarlók vagyunk,
 mit gondol felőle, bűnfertőzött agyunk.
 Sokan a templomba, csak szokásból járnak,
 ők nem adnak hitelt, Isten Szent szavának.
 Istennek, világnak, egyaránt engednek,
 ide is, oda is, tiszteletből mennek.
 De a színészkedőt, Isten nem kedveli,
 őt, - mint langyos vizet - szájából kiveti.
 Atyánk mentő céllal, küldte hozzánk Fiát,
 tudta: kárhozatba futunk, a Földön át.
 Bűnből megmentésünk, csak úgy lehetséges,
 ha Fia értünk hal, aki dicsőséges!
 Értünk, helyettünk halt, a Golgota hegyén,
 büntetésünk ilyen, mérhetetlen kemény.
 Így formál bennünket, Urunk Szent Igéje,
 mielőtt testünkre borul, a sír éje.
 Bárcsak úgy virradna ránk, minden Vasárnap,
 vágynánk örök fénybe, hol nincsenek árnyak.
 Kopárföldön a lét, átmeneti, véges,
 milliószor szebb hon, vár mely örök, fényes.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. III. 14.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Március 20. - 20:17:00
Ő Ki mindenkinél nagyobb


 Ő, Ki mindenkinél nagyobb,
 szerény volt és alázatos.
 Fényes, aranybölcső helyett,
 jászolbölcsőbe született,
 s övéi közt nem lelhetett,
 befogadó szeretetet.
 Bár királyok közt legnagyobb,
 illette volna fényes trón!
 Trónja, helyette kereszt volt,
 s koronája: tövisből font.
 Kívánták látni Napkelet,
 s távol, Napnyugati bölcsek,
 kívánt látványosság helyett,
 jászolbölcső és a kereszt,
 botrányát tekinthették meg.
 Elhaló búzamag volt Ő,
 áldozata gyümölcsöző!
 Halálából élet fakadt,
 örök üdvösséget arat

 Schvalm Rózsa

 ( 2011-02-07)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Március 20. - 20:24:20
Két lehetőség!

 Lehetőségből van bőség,
 ám van, két nagy lehetőség.
 Sajnos, egyik testi, gonosz,
 másik lelki: nincs benne rossz.

 Testi lehetőség széles,
 csalni, lopni, ölni képes.
 Lehet hazudni, rabolni,
 majd vádol a lopott holmi.
 Szegény az, kit Sátán vezet,
 azt gondolja: mindent lehet.
 Számára nincs határ, se gát,
 vakmerőn tör, mindenen át.
 De a lehetőség, véges,
 elvész, ki csak rosszra képes.

 A másik nagy lehetőség
 lelki: jellemzi a hűség.
 Világból, mely bűnnel teli,
 lehet lelkeket menteni!
 Lélekmentő drága lelkek,
 sok a bűn-rab, merre mentek.
 Lehetőség: értük menni,
 bűnbánókat partra tenni!
 Lehetőség, nagy ajándék,
 ha betölti mentő szándék.
 Sokan bűnbilincsben járnak,
 lelki megmentőkre várnak.
 Szabadokká lehessenek,
 menny honába mehessenek.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2016. III. 14.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Március 21. - 15:07:46
A legnagyobb szeretet

 Krisztus érettünk ment a halálba,
 kereszt út keservét értünk járta.
 Vérrel írott, hő szeretetével
 tekint vissza, Nagypéntek tükrében.

 Szeretete átjár szívet, lelket,
 mint tavaszi fény a természetet.
 Megtisztulva a hit forrásában,
 betölt égi fénnyel, ragyogással.

 Életvíz e forrás minden cseppje,
 benne rejlik a lélek ereje.
 Isten bőven megadja azoknak,
 kik hozzáfordulnak bizalommal

 Schvalm Rózsa

 (2011-04-27)
   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Március 21. - 15:15:44
Testünk temploma

 Barátom csak te tudod,
 milyen testi templomod,
 kívül, talán szép kies,
 de belül sötét, üres.
 Van, ki dicsekszik vele,
 pedig, bálvánnyal tele.
 Szépítgeti templomát,
 Jézusnak nem adja át.
 Ő azért jött Földre le,
 hogy templomunk belseje,
 Szent vérrel hintett legyen,
 s annak: papja, Ő legyen!
 Boldog: ki mondhatja már,
 a szíve, szentelt oltár.
 Bűnnek azon nincs tere,
 lelke, hálával tele.
 Tárjuk sarkig, ajtaját,
 mennyei fény, járja át.
 Legyen Jézus lakhelye,
 amíg itt, járunk Vele.
 Testünk temploma felől
 tudjuk: egy nap, romba dől.
 Sírba dönti a halál,
 ám a lelkünk, mennybe száll.
 Véget ér vándorutunk,
 keblére vár, hű Urunk.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2016. III. 14.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Március 23. - 01:19:16
Örvendj, ó ember!

 Gördül a nagy kő, zárja a sírnak,
 benne a holtnak csak leple maradt.
 Előtte pokol kapui nyíltak,
 termését hozza elhalt búzamag.

 Nyílik a titok, örvendj ó, ember,
 húsvét ígéret:, van üdvösséged!
 A Föltámadott hív téged s vezet,
 biztonságban van kezed kezében.

 Felhozta napját boldog reménynek
 béke és öröm ünnepe üdve.
 Szellő se rezzen, áradnak fények,
 csendes a tenger, sima a tükre.


 Schvalm Rózsa

 (2013-03-30)   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Március 23. - 01:30:31
Csak kegyelem!

 Véren megváltott életem,
 Megváltómé, nem az enyém,
 szívem mélyén hordom Jézust,
 Ő hordoz engem, tenyerén.
 Látta: bűnben vergődésem,
 Szent keze, bűnből kiemelt,
 még én, világon se voltam,
 Ő már, helyettem vezekelt.
 Ő kíséri lépteimet,
 míg vonulok a Földön át,
 megbízott, hogy versek által,
 adjam tovább, Drága Szavát!
 Ha csendesül világ zaja,
 üzenetét hallja fülem,
 ám előre, sose tudom,
 versben: Megváltóm, mit üzen.
 Szeretném úgy tovább adni,
 tisztán, érthetőn, szavait,
 övéitől, tartsa távol,
 Sátán, romboló hadait.
 Urunk: nem csak szószékeken,
 verseken át is, hirdeti,
 Őnála vár örök élet
 arra, aki Őt követi!
 Jézusban elrejtve élek,
 új életet adott nekem,
 hogy alkalmaz: érthetetlen
 ingyen való, nagy kegyelem!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. III. 16.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Március 23. - 01:42:05
Pecznyikéktól jött:

Édesapám szeretettel köszönti Csabát! Köszöni a kedves sorait!

Üdvözlettel: Apuka, Joli

 

Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Március 24. - 02:00:23
Három kereszt!

 Nagypéntekre bűnbánattal
 emlékezzünk, Nemzetek.
 Azon történt megváltásunk,
 mennykapu nyílt, Földinek.
 Az nap került az oltárra,
 a legnagyobb áldozat,
 üdvösség lehessen részünk,
 s ne a kínos kárhozat.
 Három kereszt volt látható,
 a tar, koponyák hegyén,
 három rab közt, középsőnek,
 koszorú volt a fején.
 De nem győzedelmi babér?
 Tövisből font korona!
 Nem a mi homlokunk vérzett,
 hanem Jézus homloka!
 Mi, takarjuk pőreségünk,
 Ő ruhátlan függött ott,
 szégyenkezve, pirult arccal
 állta, a gúny ostromot.
 Nem takarhatta el testét,
 nem engedték vasszögek,
 Szállj le! Ha Isten Fia vagy!
 Zúgta felé, a tömeg.
 Nem szállt le, hogy mihelyettünk,
 szenvedje a büntetést,
 Ábrahám igen, de Isten:
 nem ejtette le a kést!
 Golgotán a Bárány vére,
 bűnösökért, kiömölt,
 váltságát, ki elfogadja,
 fényruhát kap, odafönt.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. III. 16.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Március 24. - 02:08:00
Élő Úr!

 Nyugalmat kereső lelkek,
 az élő Jézushoz jertek.
 Ne a halott Máriához,
 sem elhunyt szentek szobrához.
 Búcsújárók, egyre többen,
 napsütésben, fagyban, ködben,
 bálványokhoz, útra kelnek,
 fájdalmára, az Istennek!
 Ajkukkal bár Őt tisztelik,
 valójában, nem ismerik.
 Szívük: földi jókkal tele,
 Jézusnak: abban nincs tere.
 Jézusért bár sokat tesznek,
 szentül élni, igyekeznek,
 Álszentség, bár szépnek látszik,
 ám Istennek, nem hiányzik.
 Isten, a szívet vizsgálja,
 Őt, vagy világot szolgálja.
 Jézus nevét emlegetik,
 de lábnyomát, nem követik.
 Jézus tőlünk csak azt kérdi,
 akarunk e, Benne élni!
 Élettelen szobor helyett,
 Őelőtte, hajtsunk fejet.
 Jézus, azért halt meg: értünk,
 hogy csak Benne, Néki éljünk!
 Jöjjünk lelkünk Szent Urához,
 Ő emel fel, az Atyához.
 A szebb honba, amely ékes,
 örök fényű, dicsőséges.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. III. 16.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Március 24. - 08:36:08
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Március 24. - 20:02:07
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Március 24. - 20:02:53
Higgy Jézusban!

 Világszerte zsong az élet,
 hull a könny, és hull a vér,
 Nemzeteknek lelke tépett,
 de Istenhez, még se tér.
 Pedig halhatatlan lelke,
 Istené, s nem az övé,
 ha gyümölcsöt terem lelke,
 azt, vigye Isten elé.
 Isten népét ravasz módon,
 elrabolta a Gonosz,
 hízelgéssel, mai napig,
 követőket toboroz.
 Hogy a népek lázadoznak,
 annak Isten az oka,
 Sátán: bút, bajt, arra hárít,
 ki rosszat, nem tett soha!

 Isten - hatalmánál fogva -
 rég döntött a bűn felett,
 ha Istenhez térsz, bűn foglya,
 nyerhetsz örök életet.
 A Golgotán, Jézus győzött!
 Sátán feje, porba hullt,
 higgy Jézusban! Bűnfertőzött,
 s üdvre változik, a múlt.
 Jézus áldozata révén,
 megváltásod, végbement,
 Jézus vonul, menet élén,
 Atyja vár rá, mennybe fent.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2016. III. 18.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Március 24. - 20:13:53
Pecznyik Pál: Húsvéti fohász


Húsvét fényes napján fohászt rebeg ajkunk,
Jézus Krisztus előtt fejet, térdet hajtunk.

Győzelmét hirdetjük földünk minden táján,
Megnyílt sziklasírja Húsvét éjszakáján!

Húsvéti fény ragyog a sötét sír felett,
szava: megrengeti majd a sírkerteket!

Halál csatát vesztett, bármennyire fárad.
Akit sírba döntött, mind életre támad!

Hozzá - ki örömre fordította gyászunk -
szálljon hálaképpen húsvéti fohászunk!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Március 26. - 10:02:26
Alkonysugár

 Várakozással telnek napjaim,
 az alkonysugár fényét rám szórja.
 Kalandoznak a gondolataim,
 a körülvevő csendre hangolva.

 E várakozásnak mi célja vajh',
 egyre közelebb az út végéhez?
 Értelmet csak igaz hit sugallhat,
 Jézusban nyert szívem békességet.

 Kereszt keservét vállalta értem,
 hogy levegye vállamról a terhet.
 Ő a mentsváram, védelmem, vértem,
 vére árán én újjászülettem.

 Örök élet csillaga ragyog rám.
 a reménység, már e földön enyém.
 A végzet hűs szele sem riaszt már,
 a túlparton vár az Édeni fény.

 Schvalm Rózsa

 ( 2016-03-17 )   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Március 26. - 10:43:25
Ámen!  O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Március 26. - 19:00:13
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Március 28. - 15:58:32
Örömhír!

 Isten Fia feltámadott,
 örömének zengve száll,
 üres sírja azt hirdeti,
 legyőzetett a halál!
 Földünk telve, sírhantokkal,
 csak egy sírban nincs halott,
 Jézus, élet Fejedelme,
 sírba nem maradhatott!
 Halálfeletti győzelmét,
 megosztotta mivelünk,
 lelkünk örök, halhatatlan,
 halál, nem árthat nekünk!
 Mindenkinek örök lelket
 ajándékozott, Urunk,
 ám nem mindegy, örök fény, vagy
 örök éj lesz, új honunk.
 Lelkünk szemmel nem látható,
 ezért kaptunk testruhát,
 nem vigyáztunk, beszennyeztük,
 s úgy futunk a Földön át.
 Atyánk szánó szeretetből,
 bűnterhünket, levette,
 kéri, ócska testruhánkat,
 szebb, dicsőt ad, helyette!
 Hit által már itt a Földön,
 új ruhában járhatunk,
 akkor válik láthatóvá,
 ha sírból feltámadunk!
 Mérhetetlen örömhír ez,
 ám csak annak, ki hiszi,
 megváltottak, drága lelkét,
 Jézus, mennybe felviszi.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2016. III. 24.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Március 30. - 01:52:22
Két hazám van!

 Két hazám van, mindkettőért,
 hálás vagyok Istenem,
 egyik itt, e múló Földön,
 másik hon, a mennybe fenn.
 Ez a Föld, a szülőhazám,
 itt születtem, itt halok,
 másik honban, halhatatlan
 lelkem várják, angyalok.
 Földi hazám felbomlik majd,
 lelket rontó bűn miatt,
 szívből bánom, testnek éltem,
 nem szolgáltam Uramat!
 Atyám szíve, megszánt engem,
 próbák által, úgy vezet,
 hogy a lelkem, mennybe vággyon,
 bűnfertőzött Föld, helyett.
 Idő suhan, telnek, múlnak,
 földi létem évei,
 idősen is szolgálok még,
 lelkemet ez, élteti.
 A második hazám felé,
 vágyva tekint két szemem,
 bár nem látom, de hiszem, ott
 készül, örök lakhelyem.
 Atyám hívó szavad várom,
 gyere haza, gyermekem,
 éj honából, fény honába,
 megyek hozzád, Istenem.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2016. III. 22.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Március 30. - 01:59:33
Isten vágya!

 Szószólót keresett Isten,
 talált egy hűséges magyart,
 figyelmeztesse Nemzetünk,
 mert a lelke, Seolba tart.
 Isten aggódik népünkért,
 azt szeretné, el ne vesszen,
 Drága Fia, népünkért is,
 áldozott fent, a kereszten!
 Isten szeme, nem külsőnket,
 szívünk állapotát nézi,
 van élő kapcsolat Vele?
 Vagy ajkunk, csupán idézi.
 Nem fáj a bűn, ahol nincsen
 Istennel élő kapcsolat,
 ahol szívre nincs felírva,
 a három fő parancsolat.
 Pártoskodó nép vagyunk mi,
 nincs bennünk égi szeretet,
 mely Atyánkkal egybe kapcsol,
 egységre vágyó szíveket.
 Bűnt kedvelő Nemzetünkhöz,
 ember által szól, az Isten!
 Ne múló földi javakra,
 mennyei honra tekintsen.
 Jézus hozott feloldozást,
 üdvöt, ahol a bűn arat,
 Atyánk vágya, hogy a mennyben,
 láthasson sok, hívő magyart!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. III. 22.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Március 31. - 01:13:54
ÉRTEM!

 Bár ott ragyoghatna lelki szemünk előtt,
 bennünket vádoló rövid mondat: értem!
 Mi oda borulnánk, könnyes bűnbánattal,
 Jézus keresztjéhez, mellünk verve, térden.
 De sokszor lázadtunk, áldott Atyánk ellen,
 mivel az ős kígyó, minket halálra mart,
 ám aki felnézett hittel, a keresztre,
 Jézusra tekintett, így életben maradt!
 Atyánk már a mennyben, úgy döntött felőlünk,
 halhatatlan lelkünk, bűnben el ne vesszen,
 leküldötte hozzánk, dicsőséges Fiát,
 bűneink álmából, minket felébresszen!
 Jézus, ki mindent tud, már előre tudta,
 a mi ébresztésünk, életébe kerül,
 Sátánt, bűnt és halált, csak úgy győzheti le,
 ha vétlen élete, a halálba merül!
 Megváltónk mint Bárány, vonult szótalanul,
 Gecsemáné kertből, fel a Golgotára,
 nyomorult bűnösök, gondolkozzunk ezen,
 milyen szörnyű, ár volt, bűneinknek ára!
 Mágnesként vont minket, a lélekromboló,
 Istent szomorító, sok bűnös élvezet,
 ne feledjük soha, míg mi bűnt halmoztunk,
 Jézus a kereszten, érettünk vérezett!
 Bár csak emlékeznénk, halálunk percéig,
 Jézus az életét adta érted, értem,
 hogy így, megváltottan, hófehér ruhában,
 élhessünk örökké, fényben, dicsőségben.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. III. 22.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Március 31. - 01:20:27
Csodás változás!

 Emberi erővel, konok akarással,
 Istennek tetszeni, önsanyargatással,
 bűn miatt, Istenhez térni, lehetetlen,
 dicső országában: a bűn, ismeretlen.
 Az ember igyekszik, bűnét jóvátenni,
 hamis bűnbánattal, mit ér, vezekelni.
 Van ki elégedett, egyházi tagsággal,
 de nincs kapcsolata, égi igazsággal.
 Jézusról prédikál, bár Őt nem ismeri,
 bűnpártoló szívét, nem adja át Neki.
 Vallásos nép ugyan áldoz, mindent megtesz,
 ámde önerőből, nem juthat Istenhez!
 Színből kész az Isten, ügye mellé állni,
 csak ó emberétől, ne kelljen megválni.
 Azt hiszi, üdvözít, a vallásos élet,
 lelke ily módon is nyerhet, üdvösséget.
 Áldozhat, zsolozsmát mondhat reggel, este,
 mit ér, ha lelkénél fontosabb, a teste.
 Isten országába, Jézus egyetlen út,
 aki azon vonul, a lelke mennybe jut.
 Isten bár megpróbál, ámde szeret minket,
 Ő nem kér mást tőlünk, csak a bűneinket.
 Ne tartsuk hát vissza, örömmel adjuk át,
 s hit által fogadjuk szívünkbe, Szent Fiát!
 Jézus éljen bennünk, mi pedig Őbenne,
 úgy nem fáradunk el, a menny felé menve.
 E csodás változást, Atyánk viszi végbe,
 várja érkezésünk, a mennyei révbe.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016.III. 22.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Április 01. - 15:04:42
    Van egy út!

Földi utak milliói
hálózzák be, ős Bolygónkat,
széles utak, keskeny utak
pásztázzák, szép országunkat.
De van egy mennybe vivő út,               
magasan az utak fölött,
láthatatlan, mégis valós,
mely Eget Földet összeköt.
Jézus Krisztus, az út neve,
két létező világ között,
egyik, bűnösök  világa,
másik: dicsfénybe öltözött.
Ezt az áldott dicső utat,
ma is, kevesen ismerik,
mivel szemmel nem látható,
így legtöbben, el sem hiszik.
Földi utak, véges utak,
sírkertekben érnek véget,
de van egy út, halálon át,
végén: vár ránk, örök élet!
Bűnre csábult zarándokok,
ezt az utat válasszátok,
ezen menve, az út végén,
egy szebb, csodás hon vár rátok.
Ezt a mennybe vivő utat,
senki meg nem kerülheti,
aki erre merészkedik,
ágyát a Seolba veti.

Pecznyík Pál
Celldömölk,
2016. III.28.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Április 02. - 18:24:10
 
    Keresztút

 Eljött az óra, s a kárhozat fia,
 hűtlen elárulta, az Emberfiát,
 mint egy elvetemült rablót elfogtak,
 a gonosz ellenség, kezet emelt Rád.

 Elhurcoltak, arcul ütöttek, s látva
 ezt Péter, háromszor hagyta el ajkát
 tagadás, mielőtt a kakas szólalt,
 gyarlón, ahogy megmondtad előre már.

 Őrzőid szemed betakarva csúfoltak,
 megütöttek s hangzott gonosz káromlás.
 Elmúlt az éj és szomorú nap virradt,
 vittek főtanács elé, jött vallatás.

 Hiába az igaz szó, ha ki vallat,
 nem akarja hinni Isten igazát.
 Pilátushoz vittek, aljas szándékkal,
 de ő Tebenned semmi bűnt nem talált.

 Heródeshez küldött át vádlóiddal,
 aki szeretett volna látni csodát,
 s mert eredménytelen volt faggatása,
 kicsúfolt, s fényes ruhát adatott Rád.

 Majd ismét Pilátushoz vezet utad,
 megkérdezi Tőled, mi az igazság?
 Valóban Te vagy a zsidók királya?
 ,,Igen király vagyok", s mily nagy igazság!

 Szavaid titkát Pilátus nem tudhatta,
 s hogy valóban nem ez a Te hazád.
 Íme az EMBER, ő mégis ezt mondja,
 de halál kiáltott Rád a sokaság.

 Fájdalmas korbácsütések sújtottak,
 és fejedre tettek töviskoronát.
 Pilátus szabadon engedni akart,
 a tömeg zúgva ,,feszítsd meg"-et kiált.

 Végül győzött a gonosz akarata,
 eldőlt: az ítélet, kínzó kereszthalál.
 Mosta kezeit Pilátus, bár hiába,
 terheli lelkét az ártatlan halál.

 Ám vádlóidnak bűne még súlyosabb,
 véred e népre, s utódaira szállt.
 Ártatlan bűnhődik, a gyilkos szabad,
 nem ismerték fel benned Isten Fiát!

 Nem védekezel, s nem szól vádlón szavad,
 levettették Veled a bíbor ruhát,
 felöltöztettek saját ruháidba,
 s indultál a kereszt keserves útján.

 Kínzott tested, roskad a kereszt alatt,
 Cirenei Simon éppen arra járt,
 segített vinni a terhet parancsra,
 Ó Uram, gyászos cél a végállomás!

 Kietlen domb, Koponya-hely, Golgota.
 A megfeszítést tűrted, mint a bárány,
 Ecettel kínáltak és kicsúfoltak,
 értük mégis Atyádhoz imádkoztál.

 Kereszteden, Pilátus szavaival,
 ,,Ez a zsidók királya", felírat állt,
 ruháidon a katonák osztoztak,
 a köntösödet egynek kisorsolták.

 Jobb és bal felöl latrok keresztje van,
 egyik, felismerte benned a Királyt,
 ma Velem leszel a Paradicsomba,
 mondád, s nyerte bűnei bocsánatát.

 Keresztedre feltekintve gúnyoltak,
 Te, ki másokat megszabadítottál,
 szállj le onnan, most szabadítsd meg magad.
 akkor hiszünk Tebenned, kiáltották.

 Szenvedő Anya áll a kereszt alatt,
 fájdalomtól sajgó, szívvel tekint Rád,
 s Te szólsz; ,,Asszony, íme ez a Te fiad"
 és Jánoshoz; ,,íme, ez a te Anyád.

 Éj sötétje borult, fényes nappalra,
 elhagyatva Atyádhoz kiáltottál.
 Elvégeztetett, hangzott végső szavad,
 haláloddal világot megváltottál.

 Kettéhasadt a templomnak kárpitja,
 nem rejti már a Szentek- szentje titkát.
 Megnyílt sírokból, szentek feltámadtak,
 rendült a föld, repedeztek a sziklák.

 A római százados mindezt látva,
 hittel dicsőítette Istent mondván,
 Ez az Ember igaz volt, tanúsítva
 e szavakkal, Isten igazságát.

 Gyolcsba takarva tettek sziklasírba,
 bejáratát óriás kővel zárták,
 őriztették azt zsidó katonákkal,
 a szombat nyugalmát, gyász hatotta át.

 Boldog meglepetés, húsvét hajnala,
 kő elhengerítve, a sír nyitva áll!
 Megölt tested a holtak közt nem maradt,
 mert Isten kegyelméből feltámadtál!

 Értjük-e vajon , e nagy örömhírt ma?
 értékeljük-e, Krisztus áldozatát?
 hiszünk-e az Ő feltámadásában?
 hogy igaz hittel ránk is, feltámadás vár!

 Schvalm Rózsa

 (2011-04-20)

   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Április 03. - 12:15:42
Meddig még!

 Bűneidben, Jézus nélkül,
 meddig élsz még, magyar népem,
 mikor borulsz Isten elé,
 hálát adva néki térden?
 Hosszú évszázadok során,
 bár megpróbált, de megtartott,
 ha ellenség támadt reád,
 Ő védett meg, nem a kardod.
 Jézusra bízd életedet,
 hideg, néma bálvány helyett,
 néked csak az Isten adhat,
 földinél szebb, új életet!
 Ősi hazád, bármi szép is,
 halál percében, itt hagyod,
 ám kérdés, hogy örök fény, vagy
 örök éj lesz, új otthonod!
 Addig dönthetsz: míg testedben
 verő szíved, végsőt dobban,
 késő lesz már, ha életed
 kicsi lángja, végsőt lobban.
 Jöjj, bűnbánó magyar népem,
 nyitva még a menny ajtaja,
 mennyben már nincs kín, szenvedés,
 nem szomorít, sírók jaja.
 Ott már nincs, többféle nemzet,
 csak megváltott hívő nép van,
 ismeretlen gond, bűn, halál,
 gyönyörködünk majd, az Úrban.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. III. 30.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Április 03. - 14:52:49
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Április 04. - 14:30:38
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Április 04. - 14:31:41
Hív az Isten!

Versek írásával,
áldott időt töltök,
évtizedek óta
gyűlnek a vers gyöngyök.
Istentől erednek,
gyarapodnak számban,
versolvasó szívek,
ékszerdobozában.
Ezek nem gyémántok,
lélekmentő versek,
hol olvassák őket,
ott, életre kelnek.
Bár nem szárnyal messze,
verseimnek híre,
pedig bennük: bűnöst
keres, Isten szíve.
Sötét ború napján,
elszakadtunk Tőle,
Sátán ejtett foglyul,
ő lett, lelkünk őre.
Hála, nem végleges,
fájó bűnrabságunk,
Megváltónk kivívta,
örök szabadságunk!
Sátán kénytelen lesz,
elengedni minket,
ha Jézusra bízzuk,
teljes életünket.
Vers által, bűnbánót,
hív magához Isten,
Fia váltságáért,
fénybe jusson innen.

Pecznyík Pál
Celldömölk,
2016. III. 30.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Április 06. - 22:39:16
Eljött az óra

 Eljött az óra, sötét hatalom órája,
 megtette akaratát, a kárhozat fia.
 Süllyedt az ember, bűn legsötétebb mélyére,
 kezet emelt szeretet, béke követére.

 Az ég küldöttjére, Ki földünkre elhozta,
 szellemét, békéjét, az Isteni világnak,
 megláttatva azt, saját életvitelével
 példát mutatva szeretettel, szelídséggel.

 Az ember nem értette, mert bűnnek szolgája,
 szemét vakította, büszke hatalomvágya.
 Jézus mást hirdetett, ezért hatalmát féltve,
 bűnös cselekedettel tört az életére.

 Ellene vonult, s mint gonosz, rablóra támadt,
 Gecsemáné kertjében, sötét éjszakában.
 Felszerelve fáklyákkal, gyilkos fegyverekkel,
 fogadta sorsát Jézus, engedelmességgel.

 Tűrte a vad, elszabadult indulatokat,
 arculütést, csúfolást és hazug vádakat.
 Nem volt pártján senki, és önmagát nem védte,
 hű tanítványa, Péter is tagadta félve.

 Ó Uram, mily nagy szeretet késztetett arra,
 hogy viselj, ennyi megaláztatást, fájdalmat,
 hogy szó nélkül fogadd, a gonosz ítéletet,
 ostorcsapásokat, s töviskoronát viselj?

 Hogy felvedd a keresztet, sebzett vállaidra,
 és indulj utadon, fájdalmas Golgotádra.
 Feletted ítélkező, tömegtől követve,
 csúfolódó tekintetek kereszttűzében.

 Hogy a Golgotán, feszítsenek keresztfára,
 tűrted, mert ez volt a mi megváltásunk ára.
 Küldetésed hűséggel, beteljesítetted,
 mit szeretetből vállaltál, elvégeztetett.

 Sziklasírba temettek, mély gyászba borulva,
 de fényesen felragyogott, húsvét hajnala.
 Elhozta feltámadás, boldog örömhírét,
 követőidnek, örök élet reménységét.

 Schvalm Rózsa   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Április 06. - 22:51:23
Csodás Vezető!

 Lakott Földünk a bűn miatt,
 lelki vakokkal van tele,
 szemeiken bűnhomály ül,
 ezért nem láthatnak vele.
 Nagyobb gondot fordítanak
 testükre, mint a lelkükre,
 Jézus nélkül, bűn felhője
 borul, egész életükre.
 Lelki vakok, rövidlátók,
 szemük: csak a sírpartig lát,
 Vezetőre van szükségük,
 míg vonulnak a Földön át.
 Hála, van csodás Vezető,
 nem bűnösök közül való,
 Isten dicsőséges Fia,
 lelki vakokat pártfogó.
 Ő az egyetlen szemorvos,
 csak Ő gyógyít lelki vakot,
 látva: Istennel tölthesse,
 az örökkévaló napot.
 Lelki vakok, higgyük el hát,
 ha lezárul testi szemünk,
 feltámadott új testünkben,
 csodálatos látók leszünk.
 Az új Földön, szemünk elé
 tárul, fénylő örök hazánk,
 Szent Fiának váltságáért,
 keblére von, dicső Atyánk.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. III. 28.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Április 08. - 11:31:17
Ürögdi Ferenc: A lelkipásztor


 Istennek tetszett és intézkedett:
 Minden embernek, aki vétkezett,
 Legyen kiút a mélységből is,
 S bár benne van a mérgezett tövis,
 A sors mégis biztató legyen
 És tudja meg: elég a kegyelem.
 Hangzik tehát a megszentelt Ige:
 Ember, ne félj, mert Istennek szíve
 Megenyhült már, és nincs benne harag
 Azok felé, kik Hozzá tartanak,
 Ember, ne félj, csak a Keresztre nézz,
 És lásd meg: Ő érted mindenre kész!
 S ki mondja el az Ég e nagy szavát,
 Isten, segítő, szent akaratát?
 Ki közvetíti az égi erőt,
 Ki vigasztal meg árvát, szenvedőt?
 A lelkipásztor, kit az Úr vezet,
 Övé e drága és áldott kenet.
 Pásztornak lenni - tudod mit jelent?
 Szeretni hívőt és istentelent,
 Törölni könnyet, s adni kenyeret,
 Imádkozni nem tudni eleget,
 Remélni ott, hol más sincs, csak közöny,
 S hirdetni, hogy fény van túl a ködön,
 Pásztornak lenni - tudod mit jelent?
 Első bűnösnek lenni idelent,
 S kegyelmet venni csak kegyelemért,
 Hogy megszűnjék az örökös miért.
 A pásztor-törvény: bár bűnös vagyok,
 Uramról mégis áldva szólhatok!
 A pásztor hős lesz, ha erőtlen,
 Az éhezés tőle nem idegen,
 Mezítelen, ha kell, vagy bujdosik,
 Alázatra ő mindig így szokik.
 Szidalmazásra hallgat, s nem felel,
 Urától mindent jó szívvel vesz el.
 Ha ünneplik, Istenre rámutat:
 "Kegyelméből jártam meg az utat,
 Minden dicséret csak Őt illeti,
 Én csak szolgája voltam Őneki"
 De tudja jól, kinek van, adatik,
 S ki kevesen hű, sokra bízatik!
 A pásztor útja csak a hit lehet,
 És hittel mond ki mindig egy Nevet,
 A Jézusét, a Megfeszítettét,
 Ő ihleti minden szavát, tettét.
 A pásztor célja, hogy béke legyen
 Az égen, földön, völgyön és hegyen!
 Hirdesse hát most száz meg száz torok:
 Áldottak ők, a lelkipásztorok,
 S még inkább áldott az akarat,
 Mely általuk is diadalt arat!
 Örömkönnyek között kiáltsuk el:
 A jó Pásztor Te vagy, Immánuel!
 S akit vezettél negyed századig,
 Sose felejtse: ő a századik,
 Az elveszett juh, kire rátalált
 Kegyelmed, így hát nem lát már halált!
 E hittel éljen, s legyen gyámolunk
 A mi szeretett lelkipásztorunk!


 Szarvas, 1961. május 3.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Április 08. - 11:38:29
Csillag hangjegyek

 Az Ég fénylő csillagai,
 Isten számára, hangjegyek,
 a mennyei angyalkarnak,
 kottakönyvében fénylenek.
 Minden csillag, egy énekhang,
 együtt: csodás melódia,
 betlehemi mezők felett,
 zengte: Isten angyalkara.
 Előttünk még ismeretlen,
 a csillagok kottakönyve,
 földi kottán, pereg néha,
 énekesek fájó könnye.
 Mily öröm lesz, ha a mennyben,
 csillagkottán pihen szemünk,
 angyalokéval együtt zeng,
 Istent dicsérő énekünk.
 De ennél még sokkal szebbet
 tartogat, számunkra Atyánk,
 mérhetetlen szeretetét,
 Arca, sugározza reánk.
 Ezek után, hogy ne vágyna,
 menny honába árva lelkünk,
 földi honból, a légen át,
 Megváltónkkal, útra kelnünk.
 Csillagkottás ének könyvből
 énekelnénk, énekesek,
 megváltottak seregében,
 bátor szívű győzelmesek!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. III. 30.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Április 09. - 22:52:32
Túrmezei Erzsébet
EGY ÚT VEZET CSAK AZ ÉGBE

Keskenypalló örvénylő ár felett.
Sötét, mélységes szakadékon át,
odaöntve egyetlen út gyanánt,
két összerótt hatalmas szálfa: mint
kereszt.
A szakadék szélén egymásután
lépnek elő a vándorok.
A túlsó partról érkező sugár
megvilágítja halvány arcukat.
A mélységtől mindegyik visszaborzad,
remegve hátrál, s híd után kutat.
Aztán riadtan nézi a keresztet,
az egyetlen utat.
Hol a jótettek, és érdemek fénylő,
tarka ívű szivárványhídja itt?
Lelkek bolyongnak a félelmes parton.
Vallatják az öröklét titkait.
Sikoltó sírással hidat keresnek
és nem találnak sehol csak keresztet.
Kereszt... kereszt... nem ismerős nekik?
Lenn tele volt vele az életük.
Találkoztak mindennap szüntelen.
Állt úton-útfélen.
Templomok tornyán égre csillogott,
setéten állt minden oltáron ott,
és határszéleken árválkodott.
Odatűzték a magányos tetőre,
ezerszám őrködött a temetőre.
Ó, még ékszert is csináltak belőle,
és olyan megszokott lett... megszokott.
Most mégse mernek megindulni rajta,
hogy átjussanak fénylő, biztos partra.
Úgy rettegik a megszokott keresztet.
Sikoltó sírással hidat keresnek.
Az az egyetlen út a túlsó partra,
nekik gúny, nekik, ítélet jele,
mert odalenn nem törődtek vele.
De az a gyermek... mintha nem is félne.
Mosolygó arccal odalép a szélre,
s a nagy kereszten úgy indul a lába,
mintha az Isten mentő kezén járna.
És az az asszony... nem szédül alá?
- hisz a magányos hídon nincsen korlát.
Nem! Míg ott lenn pusztaságokon járt,
kereszt vezette, kereszt támogatta,
s biztos a lépte,
bármit üvölt a gyilkos ár alatta.
Remegő térddel megindulna más is.
- most jó volna a kereszt menedékül! -
de meginog s a titkos mélybe szédül.
Mind odaérünk.
Megáll a szívünk és meghűl a vérünk.
S aszerint vár ránk kegyetlen ítélet,
hogy lenn a kereszt lelkünknek mivé lett.
A szédítő, kavargó ár felett,
sötét, mélységes szakadékon át,
odadöntve, egyetlen út gyanánt
vár reánk a kereszt.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Április 09. - 23:04:20
Érettem, miattam, helyettem!


Megváltóm, trónodat ott hagytad a mennyben,
lejöttél a Földre, hogy megválthass engem!
Tudtad: megváltásom, mérhetetlen drága,
nem arany, nem ezüst, véred volt az ára!
Tudtad: tiltott fához, Sátán csábít engem,
vas markából, csak Te, mentheted ki, lelkem!
Nagy volt az áldozat, melyet érem hoztál,
Életedet adtad, nem csak imádkoztál.

Miattam vállaltad, a kereszt gyötrelmét,
üdvre változtattad, Sátán gonosz tervét.
Mert ő azt akarta, mennybe sose érjek,
kénköves tűztóban, kínban, vele égjek.
Miattam vérezett, korbács nyomán hátad,
keresztem súlyától, roskadozott lábad.
Legyőzted a Sátánt, kinek rabja voltam,
széttaposott fejjel, fetrengett a porban.

Mezítelen testtel, függtél a kereszten,
Szent arcod, szégyentől pirult el, helyettem.
Hogy megments, kész voltál, a keresztre menni,
ilyen mélyen engem, nem szeretett senki.
Megváltott lelkemért, szegényes a hálám,
pedig országodban, örök élet vár rám!
Örömre váltottad, könnyes bűnbánatom,
Atyám, jóságodért, Neved imádhatom.

Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. IV. 6.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Április 10. - 20:56:34
Honvágy!

 Ha utam lezárul itt a földi téren,
 és Uram haza hív, hisz megváltott véren!
 Lelkem porsátorát, ha leteszik sírba,
 kérlek: ne ejtsetek értem könnyet, sírva.
 Búcsúzó ne ejtsen értem, fájó könnyet,
 hiszen ott leszek már, hol az élet, könnyebb.
 Ott már ismeretlen, időmérő óra,
 utas nem igyekszik vonatra, hajóra.
 Vagány, százhatvannal, nem száguld a pályán,
 nem áll úti vándor, autóra várván.
 Nem lesz tülekedés, sietés, rohanás,
 életoltó fegyver, szennyezés, rombolás.
 Nem lesz család: abban, haragos szópárbaj,
 remegő gyenge test, fejen: lengő ősz haj.
 Nem ejt hatalmába senkit, a pénzmammon,
 napozót sem látunk, nyáron: a tóparton.
 Nem lesz tévé műsor, táncmulatság, bálok,
 nem vonzanak senkit, a néma bálványok.
 Nem lesz beteg ember, se orvos, se korház,
 nem lesz, temető sem, abban: halottas ház.
 Nem lesznek katonák, kaszárnyák, börtönök,
 nem vív egymás ellen, sem néger, sem török.
 De még folytathatnám, mi minden, nem lesz ott,
 örök mában élünk, nem várunk új napot.
 Olyan csodás otthont készít, hű Istenünk,
 amely ámulatba ejti majd, két szemünk.
 Boldogan élhetünk fényben, ragyogásban,
 soha el nem foszló, hófehér palástban.
 Olyan bűnbánókat hív, és vár az Isten,
 akik könnyes szemmel, mennybe vágynak innen.
 Oda már nem jut fel, földi zaj, se lárma,
 imádjuk Atyánkat, trónja körül állva.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. IV. 4.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Április 10. - 21:01:34
Járj velünk!

Járj velünk Jézusunk,
Nélküled: elbukunk.
Veled: még éjbe sem,
nem ijeszt, félelem.
Nincs bennünk semmi jó,
ízt adó lelki só.
Legyőztük Teveled,
Sátánt: ki árt Neked.
Ki orvul tör reánk,
ne lássuk szebb hazánk.
Mindenütt árt nekünk,
elveszi, örömünk.
A saját örömét,
kacagva, hinti szét.
Bár világ öröme,
élvezet gyönyöre,
bűnlázat csillapít,
inkább árt, mint segít.
Gyógyulást, az nem ad,
kesergünk bűn alatt.
Nincs békénk idelenn,
lelkünk itt, idegen.
Hála, van égi hon,
abba vár, oltalom.
Mennyei örömök,
fény, pompa, gyönyörök.
Próbánk ha véget ér,
lelkünk a mennybe tér,
mely örök lehelet,
mennybe száll, Teveled.

Pecznyík Pál
Celldömölk,
2016. IV.8.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Április 11. - 12:15:47
Atyám…


Ha az alkony selyemfátyla
Elfedi lassan a világ zaját,
És Nap uraság álmot rázva
Leveti már a bíbor ruhát
Egy hang megnyitja szívem ajtaját.


Ezen az ajtón át az első, mi utat talál,
Egy szó és egy gondolat: Atyám.
Mit jelent nekem? – szavakba nem foghatom.
Kérdezed, ki Ő? – csak egy a válaszom:
Lélek, ki átjárja minden gondolatom.


Ha lelkem bánat terhét hordja,
Megszólítom, és terhemet leoldja,
Ha szívemben öröm húrja zendül,
Hálám énekét Ő bírhatja egyedül,
Gondja van rám – hangja el nem csendesül.


Ha elindulok, Ő az, ki elkísér,
Ha eltévedek, Vele utam célba ér.
Ha elesek, az Ő karja támaszom,
Így életem csak Reá bízhatom –
Ó, Atyám! Áldott légy, hogy kimondhatom.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Április 11. - 12:56:41
Lakótársak

 Testünk a lelkünkkel, egybezártan él,
 rövid uralomért, holtig, harcra kél.
 De otthonvezető, csak egy úr lehet,
 mindig erősebb győz, gyöngébb fél, felett.
 Krisztus követője, harcra készen áll,
 győztesek éneke, ajkán zengve száll.
 Lelke: páncélzatban, kéznél fegyvere,
 fényes kétélű kard, élő Szent Ige!
 Éberség jellemzi, Krisztus harcosát,
 mert orvul támadhat, az ÉN, Góliát.
 Új ember: régivel élni, kénytelen,
 énünk visszavág, ha éri sérelem.
 Kínos társbérletünk, gyakran viharos,
 fehér gyolcsruhánk így, sokszor, bűnporos.
 Míg ÉN Góliátunk, bűnben hempereg,
 szemeinkből bánó, forró könny pereg.
 Lelkünk bűnt megvallva, hitben talpra áll,
 társbérlő énünkkel, bátran szembe száll.
 Góliátot bennünk, Jézus győzte le,
 már itt is boldogan, élhetünk Vele!
 Sátán csatát vesztett, ünnepet ülünk,
 csak ijesztő hangját hallhatja, fülünk.
 Mennyei Királyunk, győztes lábnyomán,
 bátran vonulhatunk, nappal - éjszakán.
 Urunk diadalát, megosztja velünk,
 Vele és Atyánkkal, együtt élhetünk.
 Új hazánkban: melyhez, nincsen fogható,
 abban kap örökrészt, minden mennylakó.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. IV. 2.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Április 11. - 13:03:05
Dr. Joó Sándor
 Nem vagy felesleges
 (Az Istenre hagyatkozás boldog idôszaka)

 Fejed felett hát elszálltak az évek,
 s az ifjúság olyannak tekint,
 mint kit itt felejtett az idô.
 Ne bánd, most élted legszebb kora jô.
 Az idô, ama nagy aranymosó,
 a hétköznapok homokjából
 mosta ki a lelked aranyát,
 s most szelíd, de sugárzó fényivel övezi
 még hátralévô éveid sorát.

 Az aranyérc nehéz, s te ezért
 érzed hát az öregség súlyát.
 Ne bánd, csak dalolj vígan, boldogan.
 Az Úrnak érett gyümölcsre is szüksége van.
 Tavasz, nyár ôsz nélkül mit sem ér,
 de legszebb a tél: ruhája hófehér.
 Virág, kalász, gyümölcs kezdet csupán,
 A szemlélôdô pihenését az életfán
 A tél halk hóesése hozza meg.
 Hidege nem gyötör, ha a szíved meleg.

 S ha öreg csontjaid oly gyakran fájnak,
 Ez is csak ígérete egy újabb csodának.
 Gyerekkorodban is fájt a növekedés,
 Most belsô, drágább lényed növekszik.
 Lelked nemsokára szárnyát bontogatja,
 S hogy merre szállj, az utat megmutatja.

 Ne bánd, ha munkaerôd nincsen,
 Csak szemlélôdj a drága kincsen,
 Mit az Úr adott az aranykorhoz néked,
 Ne irigyeld, ki hasznos munkát végez,
 Napjaidhoz büszke célt, ó, ne keress!
 Míg szeretni és imádkozni tudsz,
 Nem vagy felesleges!   
 
   
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Április 13. - 17:05:35
Vizi István: Tégy mindent Isten kezébe!...

 Tégy mindent Isten kezébe!
 Ne kérdezd Tőle, mit ad cserébe,
 Hisz Tőle kaptad földi életed,
 És megváltásod elvégeztetett.
 Csak szent kezébe tedd le mindened:
 A fájó múltat, súlyos terheket,
 Lelkedet gyötrő átkos bűnöket
 Jelen idődet, minden percedet,
 Kezébe tedd le, amíg teheted.
 S mit hoz a jövő? Nem is sejtheted,
 Nem kell, hogy tudjad: tudja Istened.
 Most arra kérlek a Jézus nevében:
 Tégy mindent Isten kezébe!
 Hagyj mindent Isten kezében!
 Mit Neki adtál, bízd rá egészen,
 "Az Úrra hagyjad minden útadat"
 Ó add át Neki teljes önmagad!
 Ő számon tartja minden dolgodat,
 Ne vedd kezedbe ismét sorsodat!
 Hadd tartson kézben mindent hű Urad.
 Attól ne félj, hogy néked nem marad!
 Aki így véli, szegény és balgatag...
 Ne félj, csak higgy a Jézus nevében,
 Hagyj mindent Isten kezében!
 Végy mindent Isten kezéből!
 Jót akar néked egész szívéből.
 Fogadd el Tőle a jót, a szépet,
 Belső nyugalmat és békességet,
 Áldást, kegyelmet, szent reménységet.
 De vedd át azt is, ami fáj és éget,
 Nyomorúságot vagy betegséget,
 Mert ebből fakad a kipróbált élet.
 Gyúljon ajkadon hála, dicséret,
 Szárnyaljon szerte ujjongó ének!
 Tégy bátran vallást a Jézus nevéről,
 Végy mindent Isten kezéből!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Április 13. - 17:12:58
Új Világ!

 Immár több milliárd, a népesség itten,
 benne: csak egyetlen embert keres, Isten.
 A keresett ember, lehetsz te is, én is,
 lehet gyermek, ifjú, élemedett vén is.
 Olyan embert keres, aki erős hitben,
 halhatatlan lelke, mennybe vágyik innen.
 Kire nincs hatással, a világ vonzása,
 mert lelkének mennyben, van örök lakása.
 Örvend Isten szíve, ha egy ilyet talál,
 lelki szolgálatra, mindenkor készen áll.
 Lelkek megmentése, Isten drága terve,
 lásson megváltottat, a menny felé menve.
 Akinek szívében, már Jézus lakozhat,
 sötétség helyébe örömöt, fényt hozhat.
 Jézus követője, újéletben járhat,
 Urunk lélekmentő eszközévé, válhat.
 Egy ember által is, Isten csodát tehet,
 bűnök mélységéből, menthet ki, lelkeket.
 Bűnbánók előtt még, mennykapu nyitva áll,
 jertek hát, bűnbánók, Atyátok várva - vár.
 Ujjong az egész menny, ha egy drága lélek,
 bizonyságtételén, még sokan megtérnek.
 Hiszen Atyánk célja: senki el ne vesszen,
 dicső országában, Vele örvendhessen.
 Meglepetés vár ránk, a szebb új Világban,
 megváltott lelkeknek fénylő csarnokában.
 Atyánk közelében, Megváltónk vár minket,
 fény, pompa kíséri, örök életünket.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. IV. 4.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Április 15. - 01:20:22
Úrvacsora vétel!

 Úrvacsora vétel, nem üdvösségszerző,
 de ha élünk vele: bennünk él a Szent Fő!
 Kérdés: hogy vonulunk, az Úrvacsorához,
 bánva bűneinket, lelkünk hű Urához!
 Vagy csak megszokásból, megtéretlen szívvel,
 értünk megtört testtel, bűnt eltörlő vérrel!
 Ha mi, kellő képen, nem készülünk rája,
 elítél bennünket, Urunk vacsorája!
 Úrvacsora vétel, bár javunkra válna,
 mint szent útravaló, Atyánk adománya.
 Az Úrvacsorában, Jézus teste, vére,
 lelkünk tápláléka, örök hála érte.
 Úrvacsorázásunk, Urunk szeme látja,
 Jézusba merülni, ez a szívünk vágya!
 Vagy csak próbák alatt, borulunk eléje,
 máskor: eszünkbe sincs, fordulni feléje.
 Úrvacsora: ha bár, magasztos cselekmény,
 csak halálos ágyán kéri, sok keresztyén.
 Megtéretlen szívvel, veszi azt, magához,
 azt hiszi, hogy így is, mennybe jut Urához.
 Bár tudnánk úgy élni, a Szent Vacsorával,
 hogy az egybe kössön, lelkünk hű Urával!
 Jézus teste, vére, életadó forrás,
 lelkünk tápláléka, nem is kell nekünk más.
 Az Úrvacsorában, Jézusban elrejtve,
 ajkunk Őt imádja, a menny felé menve.
 szívünkben a hála, már csak alig fér el,
 mennyben Atyánk vár ránk, örök örömével.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. IV. 4.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Április 16. - 14:59:28
Szivárvány

 Eső után frissül a táj
 a vízcseppek, fénylő gyöngyök.
 A fák lombját koszorúzzák,
 s megcsillannak a göröngyön.

 Felhők nyomán, tisztult égen,
 szivárványív tündöklik fel.
 Színeiben, át a kéken,
 földre tekint le az Isten.

 A természet fellélegzik,
 fű, fa, virág újjáéled.
 Madárajkak vígan zengik,
 magasba száll hálaének.

 Összeér most Föld az Éggel,
 szövetséget erősítve.
 Alázattal hajtsunk térdet,
 az Úr nevét dicsőítve!

 Schvalm Rózsa

 (2016-04-04)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Április 17. - 12:31:37
Csodás híd!

 Hidak ívelnek át, zúgó folyók felett,
 közülük némelyik, több százéves lehet.
 Míg hömpölyög a víz, két száraz part között,
 hidakon élet zsong, habzó folyók fölött.
 Ám van egy csodás híd, két partot átfogó,
 egyik láthatatlan, másik part, látható.
 Jézus, csodás hídként él, Ég és Föld között,
 bennünket Atyánkkal, híd gyanánt, összeköt.
 E csodaszép hídon, csak kevesen mennek,
 sokan megkerülik Fiát, az Istennek.
 Mivel önerőből, készülnek a mennybe,
 jótékonykodással, csonka hidat verve.
 Egyre több csonka híd, mered az Ég felé,
 de azon senki sem juthat az Úr elé!
 Isten mélyen szánja, bűnbe merülőket,
 a Krisztus hídon át, mennybe várja őket.
 Mennybe nem jut senki, önfeláldozással,
 testi vezekléssel, vagy zarándoklással.
 Nem kell hidat vernünk, mennybe egy híd vezet,
 azon juthat mennybe, hívő gyülekezet.
 Bűnbánók jöjjetek, e csodás hídon át,
 ha látni akartok, földinél szebb hazát!
 Hit által: százezrek, vonulnak át azon,
 látványtól két szemük, nem marad szárazon.
 Csak ezen a hídon, jutunk mennybe innen,
 a híd túlsó végén, vár minket az Isten!
 Jézus nemsokára, visszatér majd, értünk,
 Atyjánál készít most, örök otthont, nékünk.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016.IV. 12.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Április 18. - 13:15:07
Ingyen

Mennyben lakó jó Atyánk,
féltő szemed néz le ránk,
új napon mely ránk virrad,
Téged illett hódolat.
Hálánk: dalban, mennybe száll,
trónodhoz, mely fényben áll.
Emberi szó, értelem,
kifejezni, képtelen,
bennünket hogyan szeretsz,
veszélyeken átvezetsz.
Ismered az életünk,
Te csak jót akarsz nekünk,
ha ellenség fenyeget,
megoltalmaz, Szent Kezed.
Ha próbákkal látogatsz,
bűneinkből, tisztogatsz.
Próba: fájdalmat okoz,
de így tűnik el a rossz.
Súlyos a kígyómarás,
de abból van gyógyulás.
A véres kereszt alatt,
melyen értünk halt Fiad!
Földre vert Sátánt, halált,
kárhozatunk, üdvre vált!
Váltságunkért, Istenünk,
mi csak hálát vihetünk.
Tőlünk: nem is vársz Te mást,
ingyen adsz, öröklakást.

Pecznyík Pál
Celldömölk,
2016. IV. 12.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Április 20. - 12:44:48
CSENDES PERCEK

Az első szó reggel Tiéd legyen,
mielőtt bárki szólna.
Előkerül az öreg Biblia,
mennyei világodnak rádiója.

Kanyarodnak fekete sorok
s felragyog bennük fénylő üzenet.
Uram, hozzám szólsz s szívem közepébe
mint röntgensugár, hatol be szemed.

Hogy általában mindent tud az Isten:
gyermek-hittankönyvbe benne van.
Térdem remeg, beleborzong a lelkem:
,,Ennyire mindent? Ilyen pontosan?’’

Elvesztem hát! Ez elviselhetetlen,
vesébe látó isteni tekintet…
„ De minden bűntől – hirdeti a Könyv –
Jézus vére megtisztított minket!“

És térdre hullva imádkozhatom,
bűnvallás, kérés mind felszínre törhet,
és hála, hála mindig, mindenért!
– Megnyittatik a zörgetőnek…

Pár perc pereg le mozdulatlanul.
Csodálván mondom, micsoda az ember!
Bejárja örökkévalóság tájait,
találkozik a Végtelennel:

bűnös szíve – a Kegyelemmel…

Siklós József
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Április 20. - 12:46:03
Ne a sok beszédért...

Taníts Uram úgy imádkozni,
hogy némán boruljak Eléd.

Tudom, Téged nem hat meg holmi
farizeusi "sok beszéd",

hisz mindent tud rólam a Lélek
s magamat én is ismerem.
Hiszem, elég, ha ennyit kérek:
- Irgalmazz nékem, Istenem.

Bódás János
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2016. Április 20. - 16:25:08
O0 x O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Április 20. - 17:13:27
Meddig?

Uram, Teneked sok a Pétered,
sokak a nagycsütörtök éjszakáid.
S olyan kevés a csendes Jánosod,
aki nem ígér, nem fogadkozik,
de elkísér egész a Golgotáig.

Mert olyan könnyű azt kimondani
egy izzó percben: Meghalok Veled!
De annyi minden visszahúzna még,
ha megérint a fagyos lehelet.

Talán csak egy kis gyermek mosolya,
vagy a hitves könnyfátyolos szeme...
Susognak a szélben ringó habok:
a halászbárka, otthon képe hív...
Ó, legalább búcsúzni kellene!

Hamu alól az életösztön is
felparázslik: Ó, ily hirtelen?
Egy percre oly szép lesz a világ,
átölel minden színe, illata!
... S már el is hangzott a „Nem ismerem!”

Uram, Teneked sok a Pétered,
sokak a nagycsütörtök éjszakáid.
Ó, bár lehetnék csendes Jánosod,
aki nem ígér, nem fogadkozik,
de elkísér egész a Golgotáig.

Túrmezei Erzsébet
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Április 20. - 19:00:05
Isten hatalmas Úr!

 Isten hatalmas Úr, mi kicsinyek vagyunk,
 Nagyságát, Fenségét, fel nem fogja agyunk.
 Egyetlen szavával, világot teremtett,
 s abban: csodás módon, tartja fenn a rendet.
 Tejút, naprendszerek, repdeső madarak,
 suhanó évszakok, tűző napsugarak.
 Minden: mi él, mozog, a kéklő Ég alatt,
 és szemmel látható, mind: Atyánkra mutat.
 Mégis, hányszor halljuk, nem létezik Isten,
 pedig Ő ad nekünk létet, hazát, ingyen.
 Ajándékba kapunk vizet, fényt, olajat,
 hegyekben elrejtve, szenet és aranyat.
 Értük még senkinek, nem nyújtott be számlát,
 csak egyet kér tőlünk, szívből jövő hálát.
 Mi mégis gyakorta morgunk, hála helyett,
 vádoljuk Atyánkat, bár próbál, ám szeret.
 Mire vetemedik, a parányi ember,
 Világot Teremtő, Szent Urával szemben?
 Megveti, vádolja, káromolja Nevét,
 pedig Fia érte, áldozta életét!
 Bántóit: jó Atyánk, mégis élni hagyja,
 szeretete: sokkal nagyobb, mint haragja.
 Ez a nagy szeretet, térdre roskaszt minket,
 mélységes hálára indítja, szívünket.
 Atyánk szeret, minket, alkotása vagyunk,
 Fia váltságáért, mi Vele lakhatunk.
 Eddig még nem látott, fénylő szép hazában,
 Nevét magasztaló, népének karában.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016.IV. 12.
   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Április 20. - 19:01:22
Újévi kérés


Láttam, Uram!
Egyik béna volt, a másik aszott, sárga…
vagy nem volt lába…
De a Te fényed hullt a betegágyra!
Hitükkel elrejtőztek Nálad,
és úgy hordozták mázsás terhüket,
a Te erőddel, mint a szalmaszálat.

És láttam szalmaszál alatt roskadókat.
Mert mázsás teher
könnyű, mint a kis szalmaszál, Veled.
De nélküled
a szalmaszál is mázsás súly lehet.

Új évbe indulok,
és nem tudom, mi vár rám.
Csak azt tudom: velem vagy, nem hagysz árván.
Csak azt tudom: utam már kijelölted.
Mint bízó gyermek, járhatok előtted.
Te mérsz ki bút, örömöt, munkát, terhet,
s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett.

Csak egyet adj: hogy céliránt haladjak,
hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak!
És ha szereteted mázsás teherrel
tenné próbára ezt a gyenge vállat –
segíts úgy vinni mázsás terhemet
a Te erőddel – mint a szalmaszálat!

Túrmezei Erzsébet
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Április 20. - 19:08:35
Félreismert barátok


Akkor leszek igazán boldog,
ha már a szenvedésre is,
ha már a fájdalomra is
megbékélt szívvel rámosolygok.

Akkor, ha már igazán látom,
hogy jót akarnak ők nekem:
célom felé serkentenek.
Nem fosztanak meg semmi mástól,
csak ami engem úgyis gátol…
és mindegyikük jóbarátom.

Zordarcú, különös barátok!
Míg véresen küzdünk velük
és könnyesen viaskodunk,
csak önmagunk szívét sebezzük.
Azután ámulva észrevesszük:
áldás a jöttük és nem átok!

Akkor könnyeinken át
küldőjükre csodálkozunk.
Meglátjuk átszegzett kezét,
és hálátadni hullunk térdre,
hogy életünket nem kímélte,
sebezte, verte, úgy szerette.
Rámosolygunk a zord követre:
meglátjuk benne Őt magát.

Túrmezei Erzsébet
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Április 21. - 13:28:21
Boldog szomorú dal



Van már kenyerem, borom is van,
Van gyermekem és feleségem.
Szívem minek is szomorítsam?
Van mindig elég eleségem.
Van kertem, a kertre rogyó fák
Suttogva hajolnak utamra,
És benn a dió, mogyoró, mák
Terhétől öregbül a kamra.
Van egyszerű, jó takaróm is,
Telefonom, úti bőröndöm,
Van jó-szívű jót-akaróm is
S nem kell kegyekért könyörögnöm,
Nem többet az egykori köd-kép,
Részegje a ködnek, a könnynek,
Ha néha magam köszönök még,
Már sokszor előre köszönnek.
Van villanyom, izzik a villany,
Tárcám van igaz színezüstből,
Tollam, ceruzám vígan illan,
Szájamban öreg pipa füstöl.
Fürdő van, üdíteni testem,
Langy tea, beteg idegemnek.
Ha járok a bús Budapesten,
Nem tudnak egész idegennek.
Mit eldalolok, az a bánat
Könnyekbe borít nem egy orcát,
És énekes, ifjú fiának
Vall engem a vén Magyarország.
De néha megállok az éjen,
Gyötrődve, halálba hanyatlón,
Úgy ásom a kincset a mélyen,
A kincset, a régit, a padlón,
Mint lázbeteg, aki feleszmél,
Álmát hüvelyezve, zavartan,
Kezem kotorászva keresgél,
Hogy jaj! valaha mit akartam,
Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
A kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban
S már nem vagyok otthon az égben.


Kosztolányi Dezső
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Április 22. - 00:13:36
Borulj térdre magyar!

 Isten színe előtt, borulj térdre magyar,
 ha meg nem alázkodsz, bűnöd: halálra mar.
 Halálosan komoly, nem játék az élet,
 kegyelemből kaptál hatvan, nyolcvan, évet.

 Bár kedvelője vagy örömnek, gyönyörnek,
 ám hamar vége lesz, testi kényelemnek.
 Ne nézz bús komoran, elmúló évekre,
 lelked készüljön fel, az örök életre!

 Halál angyala bár, a testedre vágyik,
 nem kísérhet messzebb, csak a síri ágyig.
 Hála, korlátozott, félelmes hatalma,
 minden temetőkert, csendes birodalma.

 Lelked: Istentől van, így az halhatatlan,
 haza hívhatja azt, bármely pillanatban!
 Ám ha Jézus által, gyermekévé lettél,
 százszorta többet kapsz, múló földieknél.

 Így gondolj lelkedre, drága magyar népem,
 mennyben nem ismernek minket, magyar néven.
 Megváltottan leszünk, Isten gyermekei,
 égi örökségnek, boldog részesei.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. IV. 14.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Április 22. - 19:57:16
Nincs itt béke!

Békét óhajt Isten népe,
mert földünkön, nincsen béke.
Hontalanok útra kelnek,
hullámain tengereknek.
Köztük sokan vízbe fúlnak,
így már cél előtt, kimúlnak.
Vén hátát megrázta a Föld,
nyomán sok ház, halomra dőlt.
Nemzet támad, nemzet ellen,
nincs itt béke, csak a mennyben.
Zajlik a népek tengere,
Földünk: zarándokkal tele.
Fogyóban van víz és kenyér,
sok gyermek éhen, sírba tér.
Vagyongyűjtés, harácsolás,
szebb autó, pazar lakás.
Gazdagok: nagy lábon élnek,
nélkülöznek a szegények.
Kihűlt a szánó szeretet,
közöny üli, a szíveket.
Népek Ura, tekints le ránk,
halld meg: esdő, kérő imánk.
Itt nincs ember, ki segítsen,
Te segíthetsz, élő Isten!
Hozzád fordul, hívő néped,
minden lehetséges Néked.
Földünkre: Te hozhatsz békét,
bocsássad meg, néped vétkét.
Önző, gonosz, becsvágy helyett,
töltsön be béke, szeretet.
Legyen elég víz, és kenyér,
míg majd lelkünk, a mennybe tér.

Pecznyík Pál
Celldömölk,
2016. IV. 20.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Április 23. - 09:35:36
SZOLGÁLNI, IGEN

Mindennap együtt lenni az Úrral,
egy állandó, áldott közösségben:
ó, ez az, mi mindennél fontosabb,
gyönyörködni csodás szépségében.

És hogy mikor és mit kell majd tennem,
azt már Ő, az Úr mondja meg nekem;
Ő tudja mindig biztosan, mi kell,
fény-e, vagy eső a termő réteken.

Szolgálni, igen, de mindig az Úrral,
mennyei kenyérrel, mannával, újjal,
s összhangot látni a létezésben.

Mint aki tudja, egésznek része,
Istenben lehet csak teljes
a részek működése.

Venyercsán László
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Április 23. - 09:48:24
Akkor már bizonnyal



Ha már meredek sziklákon is
át kell hogy menjen a lábad,
de már nyoma sincs benned többé
gőgös, tagadó lázadásnak;
ha már a rejtőzködő Isten
hosszú, nehéz évekkel is megvárat,
de hallgatsz, mint az ámuló csodálat;
s ha mindjárt dobnak is olcsó prédául
a fennjáró lassú halálnak,
de páncélként védelmed immár
mindörökké a csendes alázat;
és ha már a szeretet tartja mindig
szelíden csukva a szádat,
akkor már minden bizonnyal te is
Krisztussal együtt megfeszíttettél.

Venyercsán László
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Április 23. - 10:09:45
„IL BAROCCO”



Igazgyöngysor került kezembe,
ujjaim között pergetem
elgondolkodva…szinte látom
a gyöngyhalászt a tengeren…
Nem azt, aki fényes, hibátlan
sok gyönyörű gyöngyöt talált
lenn a nagy vizek mélyében
meg-megkísértve a halált,
hanem azt, aki kagylóhéjban
Göröngyöt lelt a gyöngy helyett,
és visszadobta a tengerbe:
„il barocco”.- Az elveszett!


…és lent a mélyben sok kavics közt
összeverődött gyöngy a gyönggyel,
itt-ott leporlott egy rög róla,
csiszolódott, amíg idővel
olyan szép lett, mint az a gyöngysor,
amit még most is pergetek
formát kereső gondolattal:
…gyöngyök, göröngyök, emberek…


Ma még lehet, hogy „il barocco”:
formátlan, ferde, elnyomott,
az élet mennyei karcolása
hagyott rajtunk látszó nyomot!
…összeverődünk: él az éllel,
roppan rólunk egy-egy darab,
belerázkódunk, hogy a szívünk
úgy érzi sokszor: megszakad,
pedig…talán így formálódunk:
te engem csiszolsz, téged – én!
Így leszünk egyre simább gyöngyök
az Isten áldott tenyerén!


Lukátsi Vilma
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Április 23. - 10:11:47
„IL BAROCCO”



Igazgyöngysor került kezembe,
ujjaim között pergetem
elgondolkodva…szinte látom
a gyöngyhalászt a tengeren…
Nem azt, aki fényes, hibátlan
sok gyönyörű gyöngyöt talált
lenn a nagy vizek mélyében
meg-megkísértve a halált,
hanem azt, aki kagylóhéjban
Göröngyöt lelt a gyöngy helyett,
és visszadobta a tengerbe:
„il barocco”.- Az elveszett!


…és lent a mélyben sok kavics közt
összeverődött gyöngy a gyönggyel,
itt-ott leporlott egy rög róla,
csiszolódott, amíg idővel
olyan szép lett, mint az a gyöngysor,
amit még most is pergetek
formát kereső gondolattal:
…gyöngyök, göröngyök, emberek…


Ma még lehet, hogy „il barocco”:
formátlan, ferde, elnyomott,
az élet mennyei karcolása
hagyott rajtunk látszó nyomot!
…összeverődünk: él az éllel,
roppan rólunk egy-egy darab,
belerázkódunk, hogy a szívünk
úgy érzi sokszor: megszakad,
pedig…talán így formálódunk:
te engem csiszolsz, téged – én!
Így leszünk egyre simább gyöngyök
az Isten áldott tenyerén!


Lukátsi Vilma
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Április 24. - 18:52:06
Mennyei tűz!

Lélek tüze, mennyei tűz,
lobogjon lángod szerte itt,
ébressze fel bűn álmából,
alvó lelkek százezreit!
Mert a bűn - mint édes álom -
elszenderítette őket,
Sátán álomba ringatta,
kárhozat felé menőket.

Lélek tüze, mennyei tűz,
lobogj szerte, hazánkban is,
égessed ki szíveinkből
mind azt, a mi gonosz, hamis.
Önző, romlott bűnös szívvel,
új honba jutnunk, nem lehet,
ezért boldog: ki fehérben,
Atyánk színe elé mehet.

Lélek tüze, mennyei tűz,
borítsd lángba bűnös Földünk,
mert tettekkel és szavakkal,
mi csak bántottunk és öltünk.
Bűnt emésztő égi lángod,
bensőnkben is, hadd lobogjon,
hogy bűnmentes lelki arcunk,
mennyei fényben, ragyogjon.

Pecznyík Pál
Celldömölk,
2016.IV. 20.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Április 24. - 20:30:49
Az imádkozó ember


Ki hisz és imádkozni tud,
nem nyomhatják agyon a gondok,
számára mindig van kiút.
Az imádkozó ember boldog,
mert soha nincsen egyedül:
van Ki segít terhét emelni!
Ki Istenéhez menekül
nem támadhat ellene senki.

Füle Lajos
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Április 24. - 20:36:42
A "tartalék"



Látunk, futunk csak szenvedőn,
s panaszkodunk, hogy nincs időnk
egymásra se, Igére se,
s hullunk, ahogy a férgese.
Nem is csoda, bennünk a baj,
a "tartalék" a bűnben van:
nem szükséges sem az, sem ez,
sok programunk felesleges,
nem boldogít hajszás robot,
szórakozás, csak egy dolog
szükséges itt: tudni, ki Ő!
Áldás vele minden idő.


Füle Lajos
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Április 24. - 21:02:52
Első és utolsó


Tényleg első vagyok a bűnösök között.
Nem ájtatos szólam: villámló döbbenet!
Szolgatársak között tényleg az utolsó,
Isten szolgálatára legkevésbé méltó.
Azt én tudom, miért, ha magamba nézek.
De könyörült rajtam! Kegyelemből élek.

Siklós József
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Április 25. - 13:04:32
Mai Kyrie

„Bizonyára keresztyénné lennék,
ha egy keresztyén a nap mind a 24 órájában
keresztyén lenne.” (Mahatma Gandhi)

 

Volt Bibliád. Újtestamentumod.
Híveidnek is olvastál belőle.
Elolvastad, kik a boldogok.
És szeretted a Megfeszített képét,
a róla szívből szóló éneket.
Keresztyén mégse lettél, ó Mahatma.
mert nem találtál 24-órás keresztyéneket.

Csak felemásakat,
vagy álszent kizsákmányolókat,
Mesterük szavát meghazudtolókat.
S talán éppen te, a pogány, szerettél,
ahogyan Jézus Krisztus szeretett…

Szavad szíven talál,
mint téged a gyilkos golyó.
Hisz ezer meg ezer
szem kérdi ma is,
amit a tied kérdezett:
hol, merre látni
24-órás keresztyéneket,
egészeket, nem felemásakat?!

S szívemből a Kyrie felszakad:
Uram, irgalmazz! Krisztus, irgalmazz!
Bárhova rendelsz és bármit tegyek,
csak arra adj erőt, hogy én is
24-órás keresztyén legyek!

Túrmezei Erzsébet
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Április 25. - 13:48:26
Ma!

Holnap talán az ajkam néma.
Hogy ne maradjak
szerető szóval
senki adósa;
úgy szóljak még ma.

Holnap talán merev a lábam.
Segíts, Megváltóm,
hűséges szívvel
szüntelen veled
járni a mában.

Holnap talán karom se mozdul.
Ma szent örömmel
úgy tegye dolgát,
mint a Te szolgád
itt s a síron túl.

Holnap tán a szívem is hallgat.
De ma hirdesse
minden verése:
Áldom, Megváltóm,
mentő hatalmad.

A tegnapot befödte véred.
Tied a holnap.
Nekem csak mám van.
Segíts hűséggel
ebben a mában szolgálni néked!

Túrmezei Erzsébet
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Április 25. - 18:37:51
Kedves Kálmán! Olyan jó, hogy szinesíted ezt a topicot, sok költő verseiből lehet így választani
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Április 25. - 18:39:06
Küldetésünk van a földön!

Itt a földön, lelki halál
uralja a nemzeteket,
Jézus előtt nem hajlandók,
meghajtani térdeiket.
Mivel Krisztus láthatatlan,
létezését: nem is hiszik,
önmagukkal dicsekszenek,
ha tervüket, végbe viszik.
Nem hisznek az Alkotóban,
aki Ura Égnek, Földnek,
nem hisznek az öröklétben,
háttal vannak az Istennek!
Könnyelműen, vígan ropják,
kárhozatba menők táncát,
jaj, lesz nekik, ha meglátják,
Bíró kezében a pálcát!

Mi azonban - hitben járók -
valljuk, hogy van örökélet!
Nem élhetünk tétlenül, mert
lélekmentés lángja éget!
Küldetésünk van a földön,
mit boldogan végezhetünk,
drága kallódó lelkeket,
Megváltónkhoz, vezethetünk!
Küldetésünk: nem bús halál,
boldog: halhatatlan élet,
itt kezdődik, folytatódik,
s mennyben: nem ér soha véget!

Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. IV. 8.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Április 25. - 19:41:43
Köszönöm Margit a biztatást.

 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Április 26. - 09:33:17
Ma is!



Ma újra rádcsodálkozom.
Újra megérint toborzó szavad.
Átzeng tovatűnt évszázadokon,
ahogyan nem az erőseket,
magabiztosakat hívogatod,
csak a kicsiket, megterhelteket,
gyengéket, fáradtakat.
Aki magának is teher,
s már senkinek se kell, az kell neked.
Volt-e valaha kívüled vezér,
aki így toborzott sereget?!
Századok szállnak. Vén Földünk forog.
Letűnnek vezérek, diktátorok,
emberalkotta rendszerek...
de Teneked ma is van sereged!
S ma újra rádcsodálkozom.
Újra megérint fáradtakat és megterhelteket
toborzó, hívó szavad.
Hisz így állhattam seregedbe én is,
hogy boldogan szolgáljalak!
Századok szállnak, tűnő fellegek.
De neked élő Krisztus,
láthatatlan Vezér,
Ma is van sereged!


Túrmezei Erzsébet
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Április 26. - 10:04:44
AMI BŐVEN KELL


Küldetésükhöz hatalmat adott.

Volt véres hatalma Heródes királynak,
Kajafásnak, Nérónak, Caligulának.
Zsarnoki hatalom lelket nyomorított,
világot tűzzel-vérrel elborított;
– emberséget szétőrlő malom
a hatalom.

Ő másfajta hatalmat adott.
Szegény, erőtlen halászcsapatot
mennyei erővel felruházott.
Démonokkal győztesen csatázott,
emberroncsot újra felépített,
Istennel, emberekkel békített
– nem tizenkét bárdolatlan férfi,
– hanem Az, Ki útjukat vezérli:
KIÉ Ország, dicsőség, hatalom.

Ez töltsön be küldetéses utadon.

Siklós József
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Április 27. - 11:16:19
Feledni nem lehet!

 A kárhozat mélységéből,
 bűneimnek börtönéből,
 Uram, mért vont ki engemet,
 meghaladja, értelmemet.
 Bűnöst: így nem szeret senki,
 pedig bennem: jó nincs, semmi.
 Az idők teljességében,
 Jézus: a Földre jött értem!
 Mindent megtett, amit lehet,
 megváltotta, a lelkemet.
 Sokba került ez a váltság,
 hangzott, főpapi imádság,
 ott a Gecsemáné kertben,
 verejték hullt, vércseppekben!
 Bűneink méreg poharát,
 angyal adta Jézusnak át.
 Értem vérzett, drága teste,
 véresen ment a keresztre!
 Felfogni máig sem tudom,
 mért szeret így hű Jézusom!
 Bűnöst mentő szíve, vágya,
 ajkam: Őt áldja, imádja.
 Lelkem: bűnben el ne vesszen,
 megváltottan, ott lehessen,
 az új Földön: hol az élet
 virulása, nem ér véget.
 Érthető: oda mért vágyom,
 szebb lesz az, mint legszebb álmom.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. IV. 18.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Április 27. - 11:35:28
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Április 27. - 16:56:17
Soha...

"A szeretet soha el nem múlik." (1Korinthus 13,8)

Elfogy bizony! Borzadva látom,
ijesztő cáfolat az élet.
Nem segít a fogadkozás sem:
felborulnak a házasságok,
megutálja apját a gyermek,
ragadozó vad lesz a testvér,
ki valamikor "szeretett."
Az úgynevezett szeretet
elfogy hamar - mennyi a példa! -,
mert nem tud tűrni igazán,
mert bőségében kérkedik,
sokszor cselekszik éktelent,
haragra gerjed untalan,
felrója, számon tartja a
gonoszt és soha nem örül
az őt terhelő igazságnak.
Az úgynevezett szeretet,
amely ugyan a keresztyének
kissé rátarti táborában
az 1Korintus 13
álarcát hordja, ott belül
valójában idegen tőle.
Kihűlt a kiégő szeretet
pernyéje, füstje száll az úton
(lassan nem kapni levegőt),
s ahol pislákol is a láng még,
nagyon szegényes melege:
tűzéhesen bújik köréje
egy-egy család, de idegen már
nem fér oda, vagy didereg.
Pedig ott fenn a Golgotán a
Megváltó szíve, mint a máglya...
Egész világot hívja lángja:
Jöjjetek, melegedjetek!

Füle Lajos
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Április 27. - 17:15:07
Van híd


Mióta Jézus testbe öltözött,
van Híd a véges s végtelen között.

Füle Lajos
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Április 28. - 13:56:37
A SZÖVETSÉG ÜNNEPE


A virágok ünnepe ez;
lelketek viruló virágaié.
A szívek ünnepe ez;
együtt dobbanó, vágyódó szíveiteké.
A család ünnepe ez;
a fészekből kiröppenő ifjú madaraké.
A menny únnepe ez;
az égé, a földé, a tietek, a miénk...
Mindenkié.

Szívetek aprócska szikráját örömnek
megáldja az ég ma
s meglátni, hogy nő meg,
ha tiszta a ruhátok,
tiszta a gondolat,
makulátlan a jellem
s nincs álarc, mialatt meghúzódna
sötét érdekerdő,
mi az élet egén, csak árnyéktartó felhő.
Mert mit ér az ünnep,
ha üres a szív?
Ha a belső érzés szeretni nem hív?
Mit ér a szövetség, ha nincsen alapja,
s mi lesz az otthonnal,
ha nem Isten karja
védi, vezérli, s ha az életúton
nem Ő az, ki a sok göröngyöt
egyengetni kezdi.

Istennel járjatok.
Az út így könnyebb lesz.
A teher megoszlik, még akkor is,
ha az nehéz kereszt.
A menny rátok figyel.
Létetek, fogadalmatok,
imátok, vágyaitok
az égi folyosókon mind
ismertté válnak.
S a szavak, melyek ma
ünnepélyesen elhangzanak,
örökérvényű, aranybetűkkel
íródnak be - kitörölhetetlenül -
az égi könyvekbe.
Mert a menny is ünnepel ma.
Az angyalok is énekelnek.
Szent harmóniák hangjába
burkolózik az ég.
Ezért legyen fontos számotokra
ez a szent szövetség.
Mert a szövetség ünnepe ez.

És legyen ez az ünnep igazi,
szent ünnep.
Legyen ez a nap ma
napja az örömnek, az imának,
s a nyugodt, békés
Istenre hagyatkozásnak.


ifj. Bartha Sándor
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Április 28. - 14:05:03
A legnagyobb győzelem



Legnagyobb győzelmet (drága áron!)
Krisztus vett az ördögön, halálon.
Átszegezett, áldozati teste
Feltámadt, s az üdvöt megszerezte.

A Földön már minden nép és nemzet
az Ő győzelmének örvendezhet.
Végérvényes az Ő diadalma,
s kártyavár lett a pokol hatalma.

Krisztus él, és Véle mi is élünk,
nem szégyenülhet meg a reményünk!
Nem lesz a sír mindörökre börtön,
ezért ujjong szerteszét a Földön
sok millió szív s a messzehangzó
diadalmas húsvéti harangszó!

Bódás János
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Április 28. - 16:39:57
Tanács

Ma még Tied körülötted minden,
Adhatsz belőle, adj hát, kinek nincs,
Mert jön egy nap, talán nemsokára
S kihull kezedből minden földi kincs.

És nem lesz tied többé semmi sem.
Tollad, virágos párnád másra vár,
Mit maga köré épített egy élet,
Nem lesz több mint összeomló kártyavár.

Ma szólhatsz még jóságos, meleg szóval
Testvéredhez, ki szenved, szomorú,
Vigaszt hoz szavad zengő muzsikája
S tán rózsát hajt egy töviskoszorú.

Hajolj hát hozzá, amíg beszélsz,
Harmatként hulljon szerető szavad,
Mert jön egy nap, hogy elnémul az ajkad
És soha többé szóra nem fakad.

Ma kezed még erős, a lábad fürge,
Szolgálhatsz szegényt, árvát, beteget,
Ma törölhetsz verejtéket, könnyet:
Óh, most segíts, ha teheted!

Mert jön egy nap, hogy kezed mozdulatlan,
Mindegy, hogy ősz lesz, tél, vagy koranyár,
Mert nincs több időd, s amit meg nem tettél,
Azt nem teszed meg többé soha már.

De ma még Tied körülötted minden,
És adhatsz... Adj hát annak, kinek nincs!
Hisz jön egy nap, talán nemsokára,
S kihull kezedből minden földi kincs.

Csak az lesz Tied, amit odaadtál,
Csak az, mi minden kincsnél többet ér:
A tett, a szó, mit szeretetből adtál,
Veled marad, s örökre elkísér...

Túróczy Zoltán
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Április 28. - 20:09:03
AZ ELTEMETHETETLEN

Temették ólom-csüggedésbe,
hitetlenség rongyába rakva
a félelem sivatagába
Harmadnapon feltámadott!

Temették tornyos templomokba,
szertartások gyolcsai közé,
imákból készült szemfedője.
Harmadnapon feltámadott!

Temették ideológiákba,
tagadás útszéli árkába,
tudomány sziklái alá.
Harmadnapon feltámadott!

Temették gyilkos hitvitákba,
szent háborúk szennyes vizébe,
sötét élet-cáfolatokba.
Harmadnapon feltámadott!

Temetgetik ma is... Hiába.
Nem rejti el se föld, se ég már,
szív bűne, vagy ész érve, semmi,
mert Ő MAGA AZ ÉLET !

Füle Lajos
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Április 28. - 20:11:43
AKKOR JÖN EL

Ha fájni kezd majd, ami vagy,
és ami nem vagy, bár lehetnél,
majd ha bevallod végre, hogy
sosem voltál igaz keresztyén,
ha fájni fog, hogy annyian
vannak, kiket megejt a tévhit,
s ajkadról értük száll ima,
akkor jön el az ébredés itt.

Majd hogyha bűnné lesz a bűn,
s a Golgotához sírva érsz el
letenni ott mind keserűn
nem alkudva testtel és vérrel,
majd ha hálát adsz JÉZUSÉRT,
s a döntésed is végleg megérik,
mert megtisztított az a Vér
akkor jön el az ébredés itt.

Majd hogyha jobban érdekel
kik ők, akik vetnek, aratnak
s közéjük állsz és nem leszel
többé olyan fontos magadnak,
mert látod már a tájat itt,
amely aratásra fehérlik,
s munkára lelkesít a hit
akkor jön el az ébredés itt.

Füle Lajos
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Április 29. - 02:33:25
Van még remény...

Létvihar zúg a Föld felett,
megtépáz egyént, nemzetet!
Drága lélek: nem tudhatod,
megéred - e a holnapot!
Vígan lépdelsz világ fia,
ám jöhet egy tragédia!
Összezúzza a testedet,
s kileheled, a lelkedet.
Lehet este, vagy délelőtt,
meg kell állnod: Atyád előtt!
Azt gondolod: szabad vagyok,
még a Nap is, reám ragyog.
Jól sikerül minden terved,
ó de belül, sír a lelked.
Mivel nem törődtél vele,
kárhozat lesz, a lakhelye.
Mégse búsulj, van még remény,
tavasz virul, a tél helyén.
Áll a kereszt, a Golgotán,
élet fény van, Úr homlokán!
Élet győzött, nem a halál,
Jézus vár rád, a kapunál,
tedd kezébe, a lelkedet,
menny honába, szárnyal veled!
Ott készen vár új otthonod,
elámulsz, ha megláthatod.
S gyolcs ruhában, hófehérben,
élhetsz Atyád közelében.

Pecznyík Pál
Celldömölk
2015. III. 26.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Április 29. - 10:48:03
De profundis


"Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?" Róma 7,24


Micsoda átok nehezedik agyamra néha,
milyen sötétség!
Micsoda árva szűkölő kis állat a lélek,
mikor magára marad az élet dzsungelében!
A talmi fények kialusznak: ifjúság lángja,
mámor tüze, sikerek fénye,
porba vesző jánosbogárkák.
A múlás viharai zúgnak
az idegek recsegő fái,
dúlt bokrok között,
a vádak és önvádak ragadozói
vicsorognak a bűnbozótból,
s elől, hátul testetlen árnyként
szerte a nagy Emberölő jár
készítve a hurkot, a véget...
Jézus Krisztus
könyörülj, kérlek!

Virrad, megvirrad, újra virrad...

Füle Lajos
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Április 29. - 10:57:07
Bűnbocsánat


A legnagyobb csoda,
félszázada élek belőle.
Fölmentés a múltra,
fölhatalmazás a jövőre.

Füle Lajos
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Április 29. - 11:03:20
Meddig?



Testvéreim, meddig fogjuk
egyhangúan pergő imamalmainkkal,
vallásos közhelyek szajkózásával,
előregyártott-mosolyainkkal,
szabvány-beszélgetéseinkkel,
ólomnehéz előítéleteinkkel,
tökéletesen szigetelt válaszfalainkkal,
délibáb-látomásainkkal,
homlokunkra ragasztott erényeinkkel,
önzésünkkel, irigységünkkel,
megrögzött szokásainkkal búsítani
végtelen türelmű Urunk szívét?


Tamás Jenő
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Április 29. - 20:04:47
Ajándék, drága kincs

 Az idő, végtelennek tűnő folyam,
 benne csupán röpke szakasz az élet.
 Megállíthatatlanul tovarohan,
 a kezdet magába rejti a véget.

 Ajándék, drága kincs minden pillanat,
 mit Isten adott, kár eltékozolni.
 Annyi szépséget ígér a virradat,
 tudni kell a kinccsel jól gazdálkodni.

 Bölcs szívet Te adj énnekem, ó, Uram!
 Ne semmibe hulljon az igyekezet.
 Akaratoddal irányítsd az utam,
 formálj, taníts, hogy jó, s hű szolgád legyek!

 S ha majd fölöttem nyugodni tér a Nap,
 bízva hajtsam fejemet nyugovóra!
 Ha rám borítja leplét az alkonyat,
 hiszem velem leszel, ha üt az óra.

 Te, aki az időnek is Ura vagy,
 általad a vég, a végtelenbe fut.
 Irgalmadnak mélységes mély kútja van,
 ki édes vízét szomjazza, Mennybe jut.

 Schvalm Rózsa

 (2016-04-21)   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Április 29. - 22:31:38
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Április 29. - 22:32:27
Túrmezei Erzsébet: Ahogy lehet


Névtelenek. Csak azt tudom, hogy hittek,
S hogy Jézus elé egy halálravált
Gutaütöttet vittek.
Beleütköztek, testbe-vérbe, kőbe,
Sokaságba, falakba, háztetőbe.
De nem tört meg a lendület!
Ha ajtón nem, hát a tetőn keresztül.
De odavitték
Jézus elé betegüket.
Nem hátráltak meg, és a béna járt!


Négy vádoló szempár tekint felém
Az évezredes messzeségen át.


Segítségért sikoltó testvérekkel
Van az utam lépten-nyomon tele,
Akiket vinni kellene,
Jézushoz vinni!
S megállítanak
Emberek, zárt ajtók, kemény falak.
Mégse szabad megállni! Hova lett
Az a tetőt bontó hit, szeretet?
Ki ment fel, ha végezetlen marad
Ma a szent feladat:
Jézushoz vinni embereket?
Fel! A tetőn át is! Ahogy lehet!
Keresztültörve hittel mindenen,
Ahogy az a négy áldott névtelen!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Április 30. - 15:49:49
Húsvét után

HÚSVÉT ELŐTT… nehéz, szomorú léptek.
Húsvét előtt… zokogó, bús miértek.
Húsvét előtt… ajtók, kemények, zártak.
Húsvét előtt… arcok, fakóra váltak.
Húsvét előtt… szívek, üres-szegények.
Húsvét előtt… kihamvadott remények.
Húsvét előtt… egy nagy „Minden hiába!”
Bús eltemetkezés az éjszakába.

De húsvét lett! Feltámadott a Mester!
HÚSVÉT UTÁN… el a gyásszal, könnyekkel!
Húsvét után… futni a hírrel frissen!
Húsvét után… már nem kérdezni mit sem!
Húsvét után… új cél és új sietség!
Jézus él! Nincs út, mely messze esnék!
Húsvét után… erő, diadal, élet!

Csak azokért sírjunk húsvéti könnyet,
Akik még mindig húsvét előtt élnek.

Túrmezei Erzsébet
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Április 30. - 15:57:19
Utam és holnapom


Mögöttem semmi sincs
Előttem hóvihar.
Előttem holt mező.
Csontujjú néma fák.
Mégis: nincs visszaút.

Mögöttem semmi sincs,
Mögöttem semmi sincs.

Előttem ott megy Ő.
Havas nagy éjen át
Nyomába léphetek
Havas nagy éjen át
Nyomában járhatok.

Ő utam, holnapom
Tűnik a félelem:
Hiszen, ha Ő az út,
Ha nyomát láthatom,
A hova nem titok.

Mögöttem semmi sincs.
Mögöttem semmi sincs.

Előttem ott megy Ő:
Utam és holnapom.


Túrmezei Erzsébet
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Április 30. - 17:47:06
Állítsatok szobrot...


 Fiai, lányai,
 szép magyar hazánknak,
 állítsatok szobrot
 az édesanyáknak.
 De ne ércből, kőből,
 sem korhadó fából,
 hanem gyermekszívből
 fakadó imából.
 Amely láthatatlan,
 mint jó anyák lelke,
 gyermekszemek mégis
 gyönyörködnek benne.
 Mennyben számon tarják
 a hívő imákat,
 s megáldja az Isten
 az édesanyákat.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 1993.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Április 30. - 17:51:25
Boldog, aki célba ér!

 Itt a Földi küzdőtéren,
 rajtvonalról indulunk,
 de ránk mered, nagy kérdőjel,
 vajon célba is jutunk?
 Földön két nagy küzdő tér van,
 egy sima, egy meredek,
 széles úton sokan járnak,
 a keskenyen, kevesek.
 Emberek nem is gondolják,
 út végén, rájuk mi vár,
 ha rövid földi életük
 éve, napja, itt lejár.
 A küzdőtér, nem sétaút,
 nem árnyas, nem virágos,
 lusta futó hátra tekint,
 vonja őt fény, a város.
 Isten adott mindenkinek,
 futáshoz erőt, időt.
 Széles útról, keskeny útra,
 átlépve, dicsérje Őt.
 Földi élet széles útján,
 végig futó emberek,
 tudjátok - e, hogy út végén,
 mi várja a lelketek?
 Nem az, mire ti gondoltok,
 nem az örökfény hona,
 hanem félelmes sötétség,
 abban: fény, nem lesz soha.
 Mind az, aki keskeny úton,
 végig futva, célba jut,
 átveheti majd Urától,
 a győzelmi koszorút.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. IV. 24.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Május 02. - 00:28:45
Egy igaz ember!

 Szíj korbácsütéstől, sajgó sebes vállal,
 Fején vért fakasztó, töviskoronával,
 az egy igaz Ember, állt Pilátus előtt,
 teremtmény faggatta Urát, a Teremtőt!
 Ilyen vérbíróság, még nem volt a Földön,
 parányi teremtmény, Teremtőre törjön.
 Hamis vádak nyomán, ott állt, Isten Fia,
 hiteles hírt közöl, róla a Biblia.
 Megváltónk már tudta, mielőtt Földre tért,
 mit kell szenvednie, a bűnös emberért.
 Nem hátrált meg, tette, mire vállalkozott,
 Ő, a dicső Király, szolgává változott.
 Porból szőtt test - ruhánk, öltötte magára,
 szitok és vád zúdult, Isten Szent Fiára!
 Főpapság gyűlölte, gonoszt látott Benne,
 valóságot öltött, papok dühös terve.
 Előttük állt Jézus, vérfoltos ruhában,
 ellenséget láttak zsidó nép, Urában.
 A fájdalmak útján vonult, Golgotára,
 kereszten szörnyű kín várt, Isten Fiára!
 Meghatódás nélkül, leírni nem lehet,
 miként fúrta át szög, szent lábat, szent kezet.
 Urunk szenvedve tűrt, szíve nem lázadott,
 kínzó katonákért, ajka imádkozott.
 Testét gyötörte kín, de lelkéhez nem fért,
 hangos kiáltással, kilehelte Lelkét!
 Így élt, halt helyettünk, az egy igaz Ember,
 hogy Vele élhessünk örökké, a mennyben.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. IV. 24.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Május 02. - 00:35:57
Feleljünk igennel!

Porból szőtt ruhában él, Földön az ember,
végbe viszi mind azt, mit értelme tervel.
Atyjától örökölt, testi arcot, szépet,
Földi léthez kapott, hetven, nyolcvan évet.
Ám nem azért kapta, hogy magának éljen,
hanem bűn útjáról, üdv útjára térjen!
Isten, gyermekeit, javukra próbálja,
boldog: ki a próbát, zokszó nélkül állja.
Urunk nemes céllal sújt le, gyermekére,
féltő szeretettel vigyáz, a lelkére.
Tudja: veszély les rá, úton és útfélen,
halhatatlan lelke, mennybe sose érjen.
Jézus erősebb, mint, ősi ellenségünk,
Kereszten: Sátánnal, birokra kelt értünk!
Bár a véres tusa, életébe került,
de a kárhozattól, lelkünk megmenekült!
Ha Megváltó Urunk, így szeret bennünket,
tegyük oltárára, egész életünket!
És ha utolsót üt, bennünk a szív - óra.
feleljünk igennel, égi hívó szóra.

Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. IV. 24.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 02. - 10:03:28
Megjelent!

Minden embernek megjelent
az Isten kegyelme.
S ez mindenre elég annak,
ki hinni mer benne.

Kegyelmet nyert? - kegyelmezhet!
Áldást mond, nem átkot.
Az bocsáthat meg, kinek már
Isten megbocsátott.

Kiért Krisztus vérét adta,
nem gyűlöl, nem ont vért,
elvet fegyvert, erőszakot,
s másokkal jó szót ért.

Minden embernek megjelent,
s ha mind elfogadnánk,
felvirradna a világra
a rég várt szabadság.

Latrok, paráznák, gyilkosok,
mind tiszták lehetnek:
újjáteremtő hatalma
van a kegyelemnek!

A bűnösöknek jelent meg,
(nem az "igazaknak"),
kik a halál posványába
mélyen beragadtak.

Akkor tiéd, ha úgy érzed,
nem vagy méltó erre...
Nézd: még nékem is megjelent
az Isten kegyelme!

Bódás János
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 02. - 21:28:22
A MÁSODIK MÉRFÖLD

    "Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra
      kényszerít, menj el vele kettőre". Máté 5: 41

 
A második mérföld viszi
Előbbre a világot.
A második mérföld előtt
mégis habozva állok.
 
Hiszen az első is nehéz,
csupán magamra nézek...
Lásd: ennyi csak látóköröm
Uram, Te bizton érted,
 
hogy most a mák és tegnapok
mennyit szememre vetnek!
Megjáratlan mérföldjeit
bocsásd meg gyermekednek!

Füle Lajos
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Május 03. - 01:37:36
Jézus szeretete!

 Mennyből jött le a szeretet,
 egy istálló jászolába,
 láthatóvá vált az Isten,
 csecsemőként, test - ruhába.
 Ez a szeretet nem önző,
 csak engemet szeressenek,
 mennyből való, alázatos,
 elérhető, mindenkinek.
 A szeretet, nem szürke szó,
 abban: rejtve, Megváltónk él,
 mérhetetlenül gazdagabb,
 önző, kívánó földinél.
 Mennyből jövő szeretettel,
 mozgathatok völgyet, hegyet,
 de nélküle: mit sem érne,
 tűzre adnom, életemet.
 Boldog: ki már felismeri,
 Jézus maga a szeretet,
 örök dicsőség vár arra,
 kit Ő, bűnből kivezetett!
 A szeretet, testet öltve,
 értünk ment a Golgotára!
 Emlékezzünk: ha bűn csábít,
 milyen nagy volt, bűnünk ára!
 A szeretet oly hatalmas,
 ésszel felfogni, nem lehet,
 Jézusba rejtette Isten,
 betölt majd, új Földet, Eget!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. IV. 28.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Május 03. - 01:46:27

     Nem éhezünk!

 Bolygók között, kis Bolygónkon, hét milliárd ember él,
 Atyánk látja, hogy naponta, hány éhező, sírba tér.
 Villámgyorsan tejed a hír, itt tűz van, ott: reng a Föld,
 fegyver nyomán, vér patakzik, hol a Gonosz, testet ölt.
 Utak: harcmezővé váltak, rengeteg a baleset,
 világszerte terjed a gyász, munkáskéz meg, kevesebb.
 Apa, boltba küldi fiát, bár a fia még kicsi,
 ő el is megy: nem tér vissza, elgázolja, egy kocsi!
 Ha a bátyja ment volna el, nem lett volna baleset,
 szülők ölelhették volna, a kis szőke gyermeket.
 Virágdíszes ravatalon, a fehér kis koporsó,
 az életkor: egy számjegyű, év, nap, óra, utolsó.
 Íme, ilyenek vagyunk mi, bűnre csábult emberek,
 ledobjuk az atombombát, még a Föld is, megremeg!
 Nép milliók kelnek útra, otthon, Haza, mit sem ér,
 éhen hal, ki otthon marad, mert fogytán van víz, kenyér.
 Egyre magasabbra szárnyal, az emberi tudomány,
 nem törődünk a lelkünkkel, kell a szép múlt, hagyomány.
 Nézzünk előre, ne hátra, Atyánk Hont, készít nekünk,
 láttán: tátva marad a szánk, gyönyörködik majd szemünk.
 Az elmúlót, követi majd, egy ragyogóbb, szebb világ,
 itt elhervad: ott örökké virul, sok színes virág.
 Az új Földről, ki lesz tiltva, mindörökre, a Gonosz,
 oda nem jut bűn, sem halál, mind itt marad, a mi rossz.
 Jézus, Királyok Királya, bezárt szíveken kopog,
 de a sok szív, zárva marad, inkább lázad, nyomorog.
 Atyánk, várva vár bennünket, és nem kíván egyebet,
 higgyünk Fia váltságában, s nyerünk szebb új életet!
 Kegyelmében részesülünk, értünk hullott vér nyomán,
 nem éhezünk, lesz friss kenyér, megterített asztalán.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. IV. 26.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 03. - 09:49:25
A MEGBOCSÁTÓ KEGYELEM

 
A megbocsátó kegyelem
ádvent-időn ismét elénk jön.
Kinek a Csillag megjelent,
irtózik az ítélkezéstől.
Tudja - miközben szenvedi -:
megbűnhődik végül a gazság,
de ISTEN ítéletei
az értelmünket meghaladják.

Füle Lajos
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 03. - 09:51:03
A TEMPLOM 
 
Kevesen járnak már a templomokba,
s az ifjúság teljesen elmaradt.
Tűnt korszakokat idéznek várva vissza
üres padok s még üresebb szavak.
 
Mi lett a templom! Ez volt-é valaha?
Valami bennem azt súgja: soha!
S áldott igent harangoz az Ige:
hogy: „Ti vagytok az Isten temploma!“
 
Igen, igen... Így adta, így kívánja
Urunk, a Jézus, ki feltámadott.
S befogadják a templomot a gyárak,
a földek, műhelyek s az otthonok.
 
Ahol mi élünk, ott lehet a templom,
ahol mi járunk, békesség lehet.
Jöhetnek hozzánk bűnnel, gyötrelemmel
a szabadulni vágyó emberek.
 
Mert életünkben már úrrá lett Jézus,
és hatalommá lett a kegyelem.
Ahol mi élünk, ott lehet a templom!
Urunk, segíts meg, add, hogy így legyen!

Füle Lajos
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 03. - 19:29:53
Az szóljon

Az szóljon, akit megmosott a Vér,
az vallja: JÉZUST így követni jó !
Bizonyságtétel nélkül mit sem ér
a misszió.

Füle Lajos
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 03. - 19:35:59
TEREMTÉL-E?
 
Azért vagy itt, hogy hivatásod töltsd be.
Isten sokáig vár a jó gyümölcsre.
Míg napjaid a semmibe peregnek,
hány gondja, kínja vár az embereknek,
hány könny, kiáltás, fájdalom a testben!
Maradt-e szív, kéz miattad üresen?
Van-e magány, mi ellenedre szólhat?
Teremtél-e az Örökkévalónak?
 
Kell-e az Ige akkor is, ha vádol?
Tanultál-e a meddő fügefától,
vagy ürességed látszatokkal födted?
A „Még egy év’’ is lassan már mögötted,
maholnap véget ér a földi élet...
Felmérted-e, hogy mennyi év mivé lett,
s mi lesz, ha ez már az utolsó hónap?
Teremtél-e az Örökkévalónak?

Füle Lajos
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Május 03. - 23:53:54
Te mit tettél értem!


Jézus: joggal kérded, te mit tettél értem,
te még nem is éltél, Én már érted éltem.
Tégedet is megölt, az ős kígyó mérge,
halálos marását, nem úsztad meg, élve.
Lelkileg: halottan jöttél a világra,
halhatatlan lelked, a kárhozat várta.
Felőled Én mind ezt, már tudtam előre,
Földön szükséged lesz, mennyei erőre!
Érted is véreztem, ott a kínkereszten,
életre érdemes lelked, el ne vesszen!
Hogy élhess örökké, lásd: mindent megtettem,
gonosz ó embered, keresztfára vertem.
Szennyes ruhád: vérem, hófehérre mosta,
fenn tartotta lelked, lelket rázó rosta.
Megmentettem lelked, ezért újra kérdem,
szíved hálájaként, te mit tettél Értem!
Uram: Orcád előtt, mély bánattal vallom,
koldus életemnél nagyobbat, nincs adnom.
Uram úgy tehetek, a legtöbbet Érted,
ha egész élettel, szolgálhatlak Téged!
Súlyos próbák közt is, itt a Földi téren,
nem hivalkodva, csak csendesen, szerényen.
Bűnbánó lelkeket, vezethessek Hozzád,
minél több megmentett, láthassa meg Orcád.

Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. IV. 26.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 04. - 08:25:47
SZENT ÁMULÁSSAL

 
KI a semmiből világot teremt,
bűneimet meg semmivé teszi,
az ÉN URAM A CSODÁLATOS ISTEN !
Szent ámulással hódolok Neki.

Füle Lajos
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 04. - 08:26:47
SZERETNÉK ÉNEKELNI NÉKED   
 
 
Szeretnék énekelni Néked,
Uram, nyisd meg ajkamat,
hogy szent legyen mindig az ének,
amely szívemből felfakad.
 
Hadd zengjem, el, hogy százszor áldott
keresztednél ki megpihen,
hadd zengjem el,  hogy megtalált ott
s békére lelt az én szívem.
 
Szeretném énekelni másnak
hogy Néked énekelni jó,
hogy életünk bús lázadás csak,
míg el nem ér az égi Szó.
 
Azt zengeni, a Szót a Szódat,
mely életet adott nekem!
Szeretnék énekelni Rólad
halálig engedelmesen.
 
Szeretnék énekelni Néked
folyton, ameddig itt leszek,
szeretnék hangot adni, szépet,
mikor lelkemhez ér Kezed.

Füle Lajos
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Május 05. - 01:18:53
Te vagy menedék


 Törzsednek vagyok gyenge hajtása,
 óh, örök élet virágzó fája.
 Nedveddel táplálsz, vihartól megvédsz,
 vadhajtást metszed, miként jó kertész.

 Hozzád tartozni, oly nagy boldogság,
 nincs mitől félni, karod biztonság.
 Átölel engem, bajok hulláma
 nem ragad el, bár erős sodrása.

 Szél s víz csendesül, hallgat szavadra,
 irányít égen, földön hatalma.
 Te kezedben van a kormánykerék,
 nem vak sors vezet, Te vagy menedék.

 Schvalm Rózsa

 (2013-04-05)
   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 05. - 08:15:50
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 05. - 08:58:30
Bibliám
 
Ha fáradt vagyok – üdítő nyughelyem.
Ha sötét vesz körül – szava égő mécsem.
Ha éhes vagyok – éltető kenyerem.
Ha ellen szorongat – fegyvertársam nekem.
Ha beteg vagyok – mennyei patikám.
Ha egyedül állok – barát vár benne rám!

Füle Lajos
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Május 05. - 14:41:01
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Május 05. - 14:41:49
Tovább adom!

 Amim van, múlandó minden,
 ajándékba adta, Isten.
 Kitűntetés, szolgálatom,
 Atyám szavát, tovább adom.
 Azzal bízott meg jó Atyám,
 szolgáljam hűn, magyar hazám.
 Szavát: kallódni ne hagyjam,
 hanem frissen, tovább adjam.
 Országszerte, mindenkinek,
 derüljenek, borús szívek.
 Azoknak is, kik csak testnek
 szolgálnak, de nem Istennek.
 Atyánk önzőn, nem válogat,
 bűnbánót, örömmel fogad,
 Fia értünk halt, kereszten,
 lelkünk: bűnben, el ne vesszen!
 Már e testben, néki éljünk,
 bűnünk bánva, Hozzá térjünk.
 Testi vágynak, ellent álljunk,
 boldog új életben járjunk.
 Polgára vagyok hazámnak,
 gyermeke, áldott Atyámnak.
 Övé lelkem, az életem,
 Őt dicsérje, vers - énekem.
 Amíg ragyog életnapom,
 Atyám szavát, tovább adom.
 Ennél többet nem tehetek,
 hála, hogy Övé lehetek.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. IV. 26.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 06. - 10:28:55
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2016. Május 06. - 21:56:25
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 07. - 07:31:34
Sírni

Naponta a világon
milliókat költenek arra,
hogy az emberek nevessenek,
pedig a legtöbbnek
arra lenne szüksége,
hogy sírjon.

Sírjon elfeledett,
szívet megszaggató,
megindító szomorúsággal,
mint elveszett gyerek
az élet úttalan,
rémekkel teli dzsungelében.
De ezt csak úgy lehet,
ha rádöbben az ember,
hogy végtelen az éj,
hogy fojtogat a bűn,
hogy semmi az erő
és nincsen más kiút,
csak sírni feltörő,
Lélek szerinti zokogással,
mint eltévedt gyerek;
hogy Aki keres,
megtaláljon.

Füle Lajos
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 07. - 07:32:19
Csendprogram


Elhallgatni és meghallgatni,
mások szelíd szavára adni,
tanácsot az Igéből kapni,
Isten csendjében megmaradni.

Füle Lajos
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Május 07. - 09:01:21
Atyánk csodás műve!

 Atyánk nagy hatalmát, örök dicsőségét,
 szemet kápráztató, ragyogó fenségét,
 csak hálaimában tudom kiejteni,
 hisz minden élőnek gondját, Ő viseli!
 Ismeri végnapját, e múló világnak,
 angyalai mennyben, parancsára várnak.
 Atyánk láthatatlan, mindenütt jelen van,
 Földön: Földméhében, fénylő csillagokban.
 Jelen van emberben, repdeső madárban,
 eső permetében, illatos virágban.
 Vihar szárnyán suhan, hegycsúcsokon lépdel,
 hatalmát, nagyságát, fel nem fogjuk ésszel.
 Nem gátolhatjuk meg, ne rendítsen Földet,
 hatalma: szárazzá teheti, a zöldet.
 Nem kérdi meg tőlünk, miként kormányozzon,
 fényt, örömöt, próbát, közénk mikor hozzon.
 Áldott szeretete, csodás, érthetetlen,
 szánó áldozata felénk, mérhetetlen!
 Porból alkotta meg, örök arca mását,
 teremtő művének, legszebb alkotását.
 Atyánk Szent művébe, próbát is iktatott,
 bűntelen emberpár, a próbán, elbukott.
 De még nem ért véget, Atyánk csodás terve,
 szánó szemmel nézett, a bukott emberre.
 A tiltott fa mellé, keresztfát állított,
 azon bűnt, büntetést, Fiára hárított!
 Ő a Szent, bűntelen, miértünk halt a fán,
 de sírból feltámadt! Húsvétnak hajnalán!
 Most, Atyánk jobbján van, imádkozik értünk,
 dicső hajlékába, újra visszatérjünk.
 Hála, Atyánk műve, nem véges, végtelen,
 népe mindörökké, Vele él, mennybe fenn.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. V. 4.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 08. - 21:46:21
Fohász a mélyből...
 
Uram! Én most oly szegény vagyok:
levert, fáradt, bágyadt és beteg.
Jövőm árnyai szörnyű nagyok,
s a múltam is előttem lebeg.
 
Fond körül áldó két kezeddel
magányos, megfáradt szívem:
háborgó lelkem rejtsd el szent sebedbe,
mert békén, bizton csak Tenálad pihen.

Füle Lajos
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 08. - 21:52:56
HA HAZAHÍVNAK
 
Ha hazahívnak, mit viszek?
Csipetnyi hálát, kis hitet?
Egy vallomást: mit tettem itt,
vesztett csatáim híreit?
Számot miről is adhatok,
hisz mindent tudnak rólam ott
de látják rajtam azt a Vért
s befogadnak majd -JÉZUSÉRT.

Füle Lajos
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 09. - 08:03:42
HÁTULRÓL
 
'hátulról meglátsz engem,
de orcámat nem láthatod'
II.Mózes 33,23.

Igen, már látva látlak,
felfogva száz csodádat
ámulva néz Utánad
a megnyílt lelki szem.
Kapum, mely égbe tárul,
kőfalam elől-hátul

TE voltál, úgy hiszem.

Elszéledt éveimben
Téged rejt szinte minden:
lázaim sok-sok éjén
TE ültél ágyam szélén,
Párommal fogva fogtál,
Anyámmal nézve néztél,
kezeddel takargattál,
magamtól is TE védtél.

Már hazafelé tartok.
Nem látom most sem Arcod,
és mégis látva látlak
hátulról: fénylik árnyad,
Kereszted felragyog!
Ösvényed: mint a hajnal,
kísérlek háladallal,
nyomomban -angyalok...

Füle Lajos
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 09. - 08:07:40
HANYATLIK MÁR A NAP
 
'Hanyatlik már a Nap,
hosszabbodnak az esti árnyak...'

Húnyó fénye alatt
állok, URAM, és egyre várlak.
Hagyj néhány éneket
még végigénekelnem,
s ha nem jössz, én megyek,
mihelyt szólitasz engem.

Füle Lajos
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Május 09. - 19:51:39
Nagy Királyunk, várunk Téged!

 Urunk dicsőséges testben,
 melyet húsvét napján felvett,
 hátra hagyta egy időre,
 ezt a bűnnel terhelt Földet!
 Tizenegy tanítvány látta,
 mint emelkedik a Szent Fő,
 míg csak el nem takarta Őt
 előlük: egy fátyolfelhő.
 Sokan vélik: látomásban
 látják, a Dicsőség Urát,
 pedig Jézus övéiben
 rejtve vonul, a földön át!
 Most az Atya jobbján trónol,
 közbenjáró munkát végez,
 minél több, megváltott lélek,
 térjen vissza, Istenéhez!
 Urunk: - ígérete szerint -
 eljön értünk, nemsokára,
 egy hatalmas fényes felhőn,
 angyalsereg jön utána!
 Levegőégben egyesül,
 hívő néppel, angyalsereg,
 Isten színe elé szárnyal,
 de Őt, csak hívő látja meg!
 Dicsőséges nagy Királyunk,
 imádkozva várunk Téged,
 emeld Atyád színe elé,
 szent véreden váltott néped.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. V. 4.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 10. - 08:21:01
Uram!

Gyújtsd meg
életem halott rőzsekötegét!
Add,
hogy fellángoljak és érted elégjek!
Emészd fel
életemet, Uram, hiszen a tiéd az!
Nem kívánok hosszú életet,
csak teljes életet,
olyat,
mint a tiéd volt, Uram Jézus!

Jim Elliot
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 10. - 09:47:59
Hagyj békét néki
 
„Hagyj békét néki még ez esztendőben!”
Szólt, s meghagyott:
Rendelkezett az Úr Isten felőlem.
Most itt vagyok.
Teremni vágyom,
Meghálálni minden élő vizet,
S dicsérni Jézust
Ért gyümölcseimben,
Hiszen hiszek!

Füle Lajos
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 10. - 09:51:24
IMÁDSÁGOK
 
Tudják, kik az Urat imádják:
nincs meg-nem-hallgatott imádság,
csak nem teljesített kérés, ha
az válhat a javunkra néha.
Színe előtt jó, ha így állunk,
mindent jobban tud Ő minálunk,
s ha úgy áld, hogy nem teljesíti
imánk - nem kell miatta sírni.

Füle Lajos
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 10. - 09:55:51
Jeleket adni
 
 
Jeleket adni, jeleket hagyni,
Ha elmegyünk is, jelnek maradni,
Beszédes jelnek lenni a hitben,
Mint akit jelnek rendelt az ISTEN.

Füle Lajos
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Május 11. - 01:43:21

    Jézus nyomán

 E földi világnak léte mulandó,
 benne oly sok a fájdalom, szenvedés.
 De az Úr igéje örökké tartó,
 belőle nyeri a lélek erejét.

 Az ismeret vigaszt ad, tiszta látást,
 a hosszútűréshez békét, nyugalmat.
 A gyümölcsterméshez szent, égi áldást,
 járva Jézus nyomán hű akarattal.

 Cselekedve a jót, miként Ő tette,
 szolgálva méltóképp, jó tetszésére.
 Hálát adva, az Atyát dicsőítve,
 kitartással menni - menni előre.

 Lehet, t'án tűzpróbán át vezet az út,
 hogy a hit, mint színarany felragyogjon.
 A kitűzött célba a győztes befut,
 jutalma, a Mennybéli örök otthon.

 Schvalm Rózsa

 (2016-05-04)

Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 11. - 11:21:29
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 11. - 13:15:57
KÖNYÖRÜLJ KÖRNYEZETEMEN
 
URAM, könyörülj környezetemen
azáltal, hogy rajtam könyörülsz!
Hogy az ördögtől gonoszul gyötört,
kötözött lelkek szabaduljanak
bilincseikből, s oldjak magam is,
URAM, először rajtam könyörülj!
A nyelvemen, hogy mérge ne legyen,
a szememen, hogy tisztátalanul
senkit ne rontson, balgán ne kísértsen,
a szívemen, hogy szeretetlenül
veszni ne hagyjon senkit soha vészben!
A kezemen, hogy adjon, lábamon,
hogy jóra vigyen napról-napra, míg
e földön szolgálatom letelik,
és hitemen, hogy legyen benne tűz!

URAM, könyörülj környezetemen
azáltal, hogy rajtam könyörülsz!

Füle Lajos
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Május 11. - 16:48:32
Szomorú valóság!

 Szomorú valóság, bár zeng korál ének,
 lelkileg: sorvadnak, a keresztyén népek.
 Egyház a világgal, szépen parolázik,
 oltár előtt: ifjú, népdalt fuvolázik.
 Színes eseményre, templomok megtelnek,
 egy - egy műsor után, tapsolnak a lelkek.
 Színházteremmé vált, sok keresztyén templom,
 pedig imádásra épült fel, mint szent hon.
 Színes liturgiák szépek, de mit érnek,
 ha bezárt szívekben, nincs ott, a Szentlélek!
 Szokássá változott, Úrvacsora vétel,
 nincsen szent kapcsolat, testté lett Igével!
 Akik Jézus Krisztust, csak ajkukkal vallják,
 hirdetett igéjét, sokszor meg sem hallják.
 Vasárnap az Úrnak, szentelnek egy órát,
 hétköznapokon meg, testi létük óvják.
 Észre sem veszik, hogy két úrnak szolgálnak,
 tévesen azt hiszik, igaz úton járnak.
 Két urat szolgálni, egyszerre nem lehet,
 aki így él, így jár, az mennybe: nem mehet.
 Jézusról, Igéről, sokan csak beszélnek,
 de nem követik Őt, világ szerint élnek.
 Isten látja, hallja, mikor imádkoznak,
 ha test szerint élnek, mégis elkárhoznak.
 Vallásos emberek, széles úton menve,
 Jézus nélkül: soha, nem jutnak a mennybe!
 Nem ok nélkül hangzik: újjá kell születni,
 Isten gyermekévé, csak így lehet lenni!
 Egyházon belül él: Isten, hívő népe,
 tudja: koporsója, még nem a lét vége!
 Feltámadás napján, új testet kap lelke,
 Jézussal: Atyjához szárnyalhat fel, benne.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. IV. 30.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 12. - 09:35:54
KAPUK ELŐTT     
 
Egy-egy kapu előtt megállok,
mikor új napra virradok,
fellapozom a Bibliámat
s elolvasok egy-két lapot.
 
Egy-egy kapu mindegyik Ige,
titokzatos Lélek-kezek
mindegyiket szélesre tárják,
mikor előttük elmegyek.
 
VALAKI szól: „Várlak, ne menj el!“
VALAKI hív: „Készülj haza!“
Felém lebeg a tárt kapun át
nem-ismert tájak illata.
 
Mennyi kapu... mögöttük áldás!
Mennyi Ige, mely nem enyém,
hiszen sosem léptem be rajtuk,
lett bár belőlük - költemény.
 
Vonzott a test, sokféle lárma,
kacérkodott bűnnel a szem,
s jól ismerem már a világot,
de mennyi Ige idegen!
 
Kapuk, kapuk a keskeny úton,
ott látom mindegyikben Őt,
de én csak állok, sírva állok,
szegényen a kapu előtt.   

Füle Lajos
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Május 12. - 18:04:45
Vigasz!

 Földünkön sötétül, a lelki éjszaka,
 benne: lángbetűkkel írva, Isten szava!
 Vajon kell - e nekünk, bátorítás nagyobb?
 Hogyha így szól Isten: ,,Én veletek vagyok!"
 Atyánk szeme rajtunk, múló éjszakában,
 mennyei fény ragyog, hívők otthonában.
 Milliók nem hallják, Isten, féltő szavát,
 rettegve töltenek, félelmes éjszakát.
 Félve és rettegve néznek, jövő felé,
 bűnbánattal mégsem, hullnak Isten elé!
 Világ szerint élnek, jóra, nem hajlanak,
 inkább nyomorognak, bűnt mégsem vallanak.
 Sötétségben élők: ti még se féljetek,
 Jézus a győztes Úr, Őhozzá térjetek.
 Vérén megváltottan, ti övéi vagytok,
 Vele: mennybe térve, örökké ragyogtok.
 Sátán legyőzetett, múlik az éjszaka,
 Isten, hívő népe, győztesen tér haza!
 Hogy átvegye csodás, égi örökségét,
 ott örökké zengje, Isten dicsőségét!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. IV. 30.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 13. - 07:48:51
MENEDÉKEM!    
 
Múló időm, Uram Teremtőm,
csak forgács az időtelenből,
a véges út, a földi pálya
a teremtés hasadt szilánkja.
 
Hogy is lehet, hogy e szilánkot
jelenléteddel így megáldod?
S a halandó emberi lelket
hatalmaddal újjáteremted?
 
Köszönöm, hogy hinni, remélni
én is ide jöhettem: é l n i !
S földi időm, ha itt letelne,
kaput nyitsz az időtelenbe,
 
mert a múlás csalóka látszat,
mert hatalma nincs a halálnak
azon, akit Krisztusa éltet!
Menedékem: az örök élet!

Füle Lajos
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 13. - 07:52:24
MÉLTÓ SZENVEDÉLY
 
Legszebb, emberhez
legméltóbb szenvedély:
ö r ö m ö t  szerezni.
Gyógyító kúra ez
betegségben, szomorúságban.
Biztos védelem
az érdektelenség köde,
az önzés fagya ellen.
Boldog, ki ebben égeti magát!
Élete füstje,
mint jóillatú áldozat,
száll fel az égre...

Füle Lajos
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2016. Május 13. - 09:11:23
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Május 13. - 20:33:15
Jertek hát!

 Istennél ti drágák vagytok,
 gyengélkedő öregek,
 sírig tartó életharcban,
 megőszült már fejetek.
 Arcotokra redőket vont,
 a sok dolgos évtized,
 de mit hagyott maga után?
 Remegő lábat, kezet.
 Munkaadó: öregekkel,
 már mit sem tud kezdeni,
 hasznot hajtó cselekvésben,
 többé hasznát nem veszi.
 Idősek meg alig várják,
 életnapjuk alkonyát,
 pedig példás volt életük,
 míg futottak Földön át.

 Isten másképp lát titeket,
 hajlott hátú öregek,
 munkára gyenge: imára
 ma is kész, a szívetek.
 Ezért lelki ébredésért,
 buzgón fohászkodjatok,
 juthassanak megtérésre
 idősek, fiatalok.
 Imádkozók seregében,
 még ma is, nagy a hiány,
 jertek hát: idős testvérek,
 vár Jézus, a nagy Király!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. V. 10.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 14. - 16:37:54
MIKOR MÁR SEMMI SEM MARAD...   
 
Mikor már semmi sem marad
az ifjúkori lendületből,
érettkori fogadkozásból:
marad pár jó szó, jó imádság
azokért, akik nem szeretnek,
azokért, akik nem kívánják,
de akikért egy életen át
őrt kellett volna állni, hordván
terheiket (könnyebb lett volna
úgy s akkor a magunk keresztje),
szóval pár jó szó, jó imádság
értelmet adhat életünknek
mikor már semmi sem marad
s amikor mégis gazdagabbak
leszünk, mint  bármikor korábban,
mert fontos lesz az üdvösségünk,
a magunké, s a másoké is.

Füle Lajos
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 14. - 16:40:34
MIT KÍVÁNSZ
 
Mit kívánsz? Végre
el kell döntened:
vagy sikeres, vagy
áldott életet?
Mert ritkaság az,
bárhogy is szeretnéd,
hogy ez a kettő
szépen egybeessék.

Füle Lajos
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 14. - 16:48:30
NE NYUGODJ BELE
 
Ha azt látod, hogy lelki életed
örömhiányos, kiüresedett,
fogytán hited és hálád is vele,
ne nyugodj bele!

Ha azt látod, hogy gyülekezeted
tagjaiban is hűl a szeretet,
nagyrésze fásult, közönnyel tele,
ne nyugodj bele!

Ha azt látod, hogy egyházadban is
akad kór, s némely tanítás hamis,
hogy alig látszik KRISZTUS élete,
ne nyugodj bele!

Ha azt látod, hogy fáj e nép, e föld,
hogy magad sem vagy senkinél különb,
s nincs újulás itt, bárhogy kellene,
ne nyugodj bele!

Mert könyörögni, sírni lehet itt!
Maga a LÉLEK is esedezik,
s minden megbánt bűn semmivé lehet,
ha az ÚR veled.

Füle Lajos
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Május 14. - 18:09:16
Mózes éneke


 Egyiptomból szabadult nép, Veres tenger partra ért,
 ám legbátrabb vitézbe is, a félelem visszatért.
 Mögöttük már ott dübörgött, Fáraó vasszekere,
 ott volt Mózes kezében is, Isten csodás vesszeje!
 Mózes azzal, vízre ütött, tenger kétfelé szakadt,
 választott nép, száraz földön, túlsó part felé haladt.
 Két oldalon, sziklafalként állottak a mély vizek,
 nem volt vizes, nem volt sáros, a saruja, senkinek.
 Csak az Egyiptomi sereg, amely minket kergetett,
 mély tengerben elmerülve, csúf büntetést szenvedett.
 Mi meg, túlsó partra érve, zengtük Mózes énekét,
 mögöttünk a veres tenger, mély medrébe, visszatért.

 Halál Jordán folyamán is, Jézussal majd átkelünk,
 legyőzte a halált, így az: többé nem árthat nekünk!
 Az új Földön, a gyöngykapu, sarkig tárva, vár reánk,
 ámulatba ejt bennünket, mit készített hű Atyánk.
 Utolsó szó, nem a mienk, Mindenható Istené,
 fényben úszó trónja előtt, térdre borulunk elé!
 Fia értünk: nem hiába adta vérét, életét,
 fény honában, közelében, zengjük Mózes énekét.
 Csodálatos új világban vár ránk, istentisztelet,
 új énekszó tölti be majd, a ragyogó szent helyet.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. V. 10.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Május 16. - 10:17:18
Jöjj Szent Lélek!

 Jöjj Szent Lélek, töltsd be szívünk égi fénnyel,
 igaz hit lángoló tűzével, hogy lobogva égjen!
 Tisztulva e lángban, igazul, bűntelen,
 Krisztus teljessége bennünk megszülessen!
 Örök szeretete ragyogjon át rajtunk,
 s az Ő dicsőségét zengje híven ajkunk!

 Schvalm Rózsa
 (2013-05-16)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 16. - 12:55:22
A kereszt

Ne engedd, hogy megfakuljon
szívedben a kereszt!
Néha-néha csüggeteg vagy,
de többé el nem ereszt,
mert újra és újra
ide térsz majd vissza,
élni vágyó lelked
szomjasan beissza
a Golgota üzenetét:
Isten Fia szeretetét,
amit a kereszten
mutatott meg neked.

Guti Tünde
2009. január 21.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 17. - 10:05:04
KEGYELEM


Mindennap felveszem a követ,
Ítéletet hirdetek, hogy megkövezhesselek téged,
Testvérem, barátom, férjem, feleségem.
Egy hang a bensőmben csendesen szól:
„Az vesse az első követ, ki bűn nélkül való!”
S ráébredek, valaki engem becsapott,
Én a bűnös vagyok, nem a bíró.
Ki vett rá e szerepcserére?
Bűnös helyett én lettem a vádló.
Ijesztő a valóság, félelmetes!
Mi lesz nevemnél az ítélet.
Bűnös vagy felmentett?
Az ítélet kemény, összeszorított foggal figyelek:
„Jézus vére rajta, így hát ő felmentett!”
Felszusszanok, sírva szégyenkezek.
„Jézusom, miért nem dobtad rám az első követ?”
A csendes hang belsőmben újra szól:
„Ez a kegyelem, kegyelem, szeretet…”


Imreh Orsolya
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 17. - 10:05:57
ÁLARC


A tökéletesnek hitt maszkod hirdeti:
Én erős vagyok! Én boldog vagyok!
Én kedves és jó vagyok!
Tedd le az álarcod, hogy meglásd igazi valód,
Hogy gyenge vagy és megkeseredett,
Szívedben kezd gyökeret verni a gyűlölet.
A szeretet álarcát minden nap felvetted,
De mégsem játszod már jól ezt a szerepet.
Légy ma bátor, dobd el a sok maszkot,
És engedd, hogy Jézus rajzolja meg igazi arcod!
Rajzoljon rá hűséget, szerelmet, kedves mosolyt,
Harcot, győzelmet, kitartást, hitet és alázatot.
A megkopott álarcom ma én is eldobom,
Akarom, hogy arcomon Krisztus mosolyogjon.


Imreh Orsolya
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Jazmin - 2016. Május 17. - 11:00:24
[valasz author=Kálmán link=topic=329.msg77054#msg77054 date=1463472357]

[/valasz]


Nagyon jó!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Május 18. - 00:49:12
Élő kövek között

 Élő kövek között
 Szabadon, mint a szél,
 Árad a Szent Szellem,
 S hívő lelkekbe tér.

 Lobban, mint égi láng,
 Fényt gyújtva szívekben,
 Gyarló emberlétet,
 Betölt szeretettel.

 Megújít szíveket,
 Régi kőszív helyett,
 Benn' égi fény ragyog,
 Betölti szeretet.

 A múlt önző, büszke
 Öntudata helyett,
 Öröm és békesség,
 Bölcs Isten félelem.

 Schvalm Rózsa
   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 18. - 08:28:39
LÉLEKSZENNYEZÉS

Lelkünk örök zajban ég, felemészt a „nem elég”.
„Légy a legjobb, a legnagyobb, a legszebb!”
Ezt kiáltja ma a világ neked.
De hogyan őrzöd meg így a lelked?
Hova lettek az álmaid? A legmerészebb gondolataid?
Hova lettél te, az egyedi, a megismételhetetlen?
Ki nem a „legjobb, a legnagyobb, a legszebb”,
De Istennel a legboldogabb lehet.
Maradj gyengének, kicsinek és kevésbé szépnek,
És engedd, hogy benned Isten legyen
„A legjobb, a legnagyobb és a legszebb”!

Imreh Orsolya
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 18. - 08:31:26
NE TEKINTS HÁTRA!

Ne tekints hátra, mert megsebez a múlt,
S fájdalmaidtól nem látod, melyik a helyes út.
Dédelgetett emlékeid ellenségeddé válnak,
Rabságban tartanak, és megragadsz a mában.
A jövőd álmait soha ne engedd megfertőzni!
Feledd mi mögötted volt, s a jövőnek feszülj neki!
Hivatásod jutalmáért boldogan szaladj,
Mert Jézus az, aki a célvonalban jutalmat ad!

Imreh Orsolya
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 18. - 08:34:49
SZERETNÉK

Szeretnék minden szívet megérinteni,
Szeretnék minden sebet bekötözni,
Szeretnék minden gyerekhez odahajolni,
Szeretnék minden öreget megvigasztalni,
Szeretnék minden embert Jézushoz vezetni,
De egy az elhívásom: Engedelmeskedni!
 
Lehet, hogy csak egy szívhez szólhatok,
Mesét csak egy gyerekkel hallgathatok,
Vigasztalást csak egy öregnek adhatok,
Csak egyetlen egy szomjazót itathatok,
Utat csak egy embernek mutathatok,
De tudom, hogy így Jézussal találkozhatok.
Nem éltem hiába. Már boldog vagyok.

Imreh Orsolya
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 18. - 13:34:39
Jövel Szentlélek

Mert a nap lemegy haragotokon,
ellenséggé fagy barát és rokon.
Napról napra új, s új keserűség,
s szívetekben már vad gyűlölet ég.
Hajt a bosszú! Kéz, száj, szem újra vét,
heggyé nő fel a sok bűn, sok szemét.
Lassan egymástól már messzebbre estek,
mint az ezer fényévnyi égitestek.
Ágy, asztal, fedél még közös pedig,
de közetetk már hegy emelkedik,
mozdíthatatlan, sötét hegy, amit
nem robbanthat fel semmi dinamit?

Csak egy szent, égi vihar söpri el:
- Szentlélek, ó jövel!

Bódás János
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Május 19. - 07:44:03
 :int2:[valasz author=Margit link=topic=329.msg77082#msg77082 date=1463525352]

[/valasz]
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Május 19. - 07:46:22
[valasz author=Kálmán link=topic=329.msg77095#msg77095 date=1463553086]

[/valasz]Szép gondolatok. :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 19. - 08:07:34
NÖVEKEDÉS

A növekedés nem megy egyszerűen,
Néha minden sejt fáj ebben a kis testben,
Testem ólomsúlyokkal halad csak előre,
Bár Jézus előttünk, de lábam hátra lépne.
Míg a jobb kéz ad, telve szeretettel,
A bal önző, mindent magához venne.
Egyszer lángolok, meglátom csodát,
Máskor én vagyok a hitetlen Tamás.
Sokszor forró szívem, néha meg jéghideg,
Néha gyűlölök, de sokszor szeretek.
Napokig ácsorgok, a világot bámulom,
Máskor elől futok, a nagy harcot harcolom.
Vívódok, tobzódok a végletek között,
De valaki mindig ott áll a hátam mögött:
Isten az, bátorít kegyelme, hűsége,
Ez a SZERETET visz mindig előre.

Imreh Orsolya
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 19. - 08:13:02
[valasz author=Kálmán link=topic=329.msg77095#msg77095 date=1463553086]

[/valasz]Szép gondolatok. :2smitten:

 :2smitten:

 :int
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 19. - 08:22:01
Csendes köszönet

Mentem már hozzád kínlódva, jajjal,
mikor úgy éreztem, fekete a hajnal,
mikor nem hittem, hogy a nap felkel,
mikor könnyekkel ébredtem reggel.

Mentem már hozzád, csendes hajnalon,
mikor köd szitált a tűnő lábnyomon,
mikor fellegek takarták a napot,
mikor nem tudtam, mit is akarhatok.

Mentem már hozzád imával ajkamon,
mikor karod ölelt és sírtam a válladon,
mikor a könnyekből szivárvány íve lett,
mikor megöntözted kiszáradt kertemet.

Mentem már hozzád mosollyal ajkamon,
mikor elmaradt mögöttem a gond, a fájdalom,
mikor megérintetted gyógyuló szívemet,
ezentúl ajkamon szent neveddel kelek.

Szabó Szilvia
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Május 19. - 17:25:02
[valasz author=Kálmán link=topic=329.msg77131#msg77131 date=1463638921]

[/valasz]  :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Moncsika88 - 2016. Május 19. - 20:27:11
Ha Isten velem, ki lehet ellenem?

Az Úr ítél és megsegít,
ez, ami engem megerősít,
hogy Ő ad és elvesz,
de szeretete mindig körbe vesz,
így a mozgáskorlátozottságom nem zavar, ezt érzem,
mióta az Úrnak kezében az életem,
s Neki ujjong  a szívem!

Gyere, énekeld velem,
az Úr ítél és megsegít engem,
s igen jót, igen jót tervezett az életem felett,
mert Ő igazán szeret,
és mindig ott van mellettem,
így ember semmit sem árthat nekem,
ha Isten velem, akinek megnyitottam a szívem,
ezzel együtt lett teljes a hitem,
hogy rám talált én Istenem
s lángra lobbant bennem,
az elveszett reményem. 

2016. május 6.
 
Deme Mónika /Moncsika88/
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 19. - 22:32:01
 :2smitten:

 O0

 :int
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Május 20. - 01:12:27
Kedves Moncsika! Milyen jó, hogy lelked hangszerével Istent dicsőíted. Légy áldott, ebben a közösségben is!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Május 20. - 01:15:07
Csak egy magyar hon van!


 Lakott Földünk négy égtáján,
 létért küzdő magyar népem,
 él, Északi, Déli sarkon,
 Nyugati Keleti téren.
 Népek színes családjában,
 ne feledjük magyar nyelvünk,
 Alkotónknak jóvoltából,
 még létezik ősi telkünk.
 Szenvedélyes hódítók bár,
 Trianonban, megnyirbálták,
 de a magyart, a magyartól,
 végleg: el nem választhatták!
 Szomorú, hogy a nagy Isten,
 pártoskodó népe vagyunk,
 s ha valami nincs kedvünkre,
 hazát, otthont is itt hagyunk.
 Mohó jobblét utáni vágy,
 oly sok magyart, messze sodort,
 sokan későn ocsúdnak fel,
 mért hagyták el, az ősi hont!
 Drága magyar honfi társak,
 velünk vagytok, bárhol éltek,
 kies hegyeink, rónáink,
 tapsolnak, ha visszatértek.
 Ha nem tudtok anyagilag,
 gondolatban, jertek haza,
 de soha ne feledjétek,
 nincs több: csak egy, magyar haza!

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. V. 12.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 20. - 08:02:42
Jézus
 
Feszítsd meg! Feszítsd meg! – zúgja a tömeg.
Vajon miért e harag? Ki az ott középen,
a vérrel borított, tépett köntösű alak?
Ki az, ki azt mondja: Én vagyok.
Az Atya küldött, születtem, köztetek éltem,
mindennap láttatok, látók és vakok.
Pilátus mossa kezeit – vére szálljon reátok,
nehogy engem érjen el az átok.
Nem tudják, mit cselekszenek,
de meg kell lennie – bólint a Pásztor.
Elmegyek, hogy visszajöjjek
s ha elébem jöttök majdan, én ítélek.
Lépked, vállán a kereszttel,
ő, aki lélekkel keresztel,
mert tudja, csak halála adhat életet,
eltűr minden merényletet,
a gúnyt, a sebeket, az utat,
a szegeket, a kínt, ostoba arcokat.
Bűneink terhe vállait nyomja,
leszáll értünk a pokolba.
Harmadnap mégis üres a sír
és nézik a tanítványok,
vajon ki az, fehér köntösében
közöttük, középen? Mester,
valóban Te vagy?
Én vagyok

Szabó Szilvia
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 20. - 08:08:22
Korbácsolás
 
A sebek fájdalmas szakadása,
ahogy a vér rubinjai freccsennek szét,
nem használt semmi,
sem kiáltás, sem beszéd.
Most tátja száját körötte a nép.
Az is, ki némán állt a sorban,
akiről nem is tudja senki, hogy ott van,
aki meg nem tagadta,
mégsem mondta, hogy ezt nem akarja.
Most már csak azok kiáltanak,
akinek tetszik a cirkusz,
a sok ostoba, tolongó, vad alak,
az öklét rázó csőcselék,
akinek semmi sem elég.
De sokan állnak némán, hátul,
hallgatják, hogy csap a korbács szíja,
nekik változik a világ,
ahogy Jézus vérével éppen írja.
Akik zokognak, csendesen,
azt hiszik, nem látják többé sosem,
megveretés után a kereszt,
nem értik, Isten miért tűri ezt.
Még a tanítványok is némák,
és nem tiltakoznak a volt bénák,
akiket már meggyógyított.
Kardok között csattog a korbács,
szívek között csattog a hangja,
most épül Isten földi birodalma.
Egyetlen vállon nyugszik
minden teher,
a többi csupán magáért felel.

Szabó Szilvia
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Május 20. - 12:58:21
 vsir2 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Május 20. - 13:05:05
 :2smitten: :int2:[valasz author=Moncsika88 link=topic=329.msg77156#msg77156 date=1463682431]

[/valasz]
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Moncsika88 - 2016. Május 20. - 20:48:01
Sziasztok! Újabb vers!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 21. - 16:44:53
A HARMADIK

 
Valamit kérnek tőled
Megtenni nem kötelesség
Mást mond a jog, mást súg az ész
Valami mégis azt kívánja:
Nézd, tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!

Messzire mentél, fáradt vagy, léptél százat
Valakiért még egyet kellene.
De tested, véred lázad
Majd máskor, nyugtat az ész, s a jog józanságra int
De egy szelídebb hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!

Valakin segíthetnél. Joga nincs hozzá, nem érdemli meg
Tán összetörte a szíved
Az ész is azt súgja, minek?
S a szelíd hang újra halkan kérlel:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!

Ó, ha a harmadik egyszer első lehetne
és diktálhatna, vonhatna, vihetne,
Lehet elégnél hamar, esztelenség volna
De a szíved békességről dalolna,
S míg elveszítenéd, bizony megtalálnád életed!
Bízd rá magad arra a harmadikra, mert az a szeretet!

Túrmezei Erzsébet
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 21. - 16:45:58
A FELELET


Milliók imádsága hat fel hozzád.
Imádnak - gépeket,
gőzsistergést, a szikra villanását,
lendülő kereket és zörgő láncot,
gigászi betonfalakat.
Festett vásznat, kegyes kőtornyokat,
akkordot, ritmust, aranymetszetet -
ezer gramm agyvelőt imádnak.
Az izmok dacos szövetét,
csillagokat és véredényeket;
kerengő vérük, vagy a sírok halmát,
villogó kardot és aranyhegyet.
A véletlent. Tervek ravasz szövését,
tovasuhant szót, őrületet, törvényt,
magukalkotta rendszert - és a semmit.
Mind felvetődik alacsony egükre,
s hangzik körül a földön az imádság:
ravasz susogás, sikoltozó átok,
felhördülő vágy, tompa megadás,
pogány követelés -
harsog, nyöszörög … elhal – sötét éjben.
S nem hallja senki, rajtad kívül,
akit senki nem ismer.
S Te, Isten, Te látod a földgolyót,
mint vergődő szívet.
Vak káromlások karában ott hallod
a könyörgést is. A segélykiáltást,
az elveszettek felédsikoltását.
A kínzó kérdést:
„Hol az igazság, az élet, az út?”
És Te felelsz.
Irgalmas és felérhetetlen,
akit nem látnak, nem ismernek.
Feleletül ajándékul adod
önmagadat. – Az éjben valahol
szegény jászolban, szűk istálló mélyén
fekszik egy gyermek.


Túrmezei Erzsébet
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 21. - 16:53:56
A néma vád
 
Holdfényes éjjel… Halvány Krisztus-arc…
Rajt szívet tépő, szelíd fájdalom…
A várost nézi… És Őt nézem én…
Hónapok óta… Hűvös hajnalon,
Ha ébredek, és hideg éjszakán,
A nap zajának, hogyha vége lett,
Mert itt sugárzik sápadt csendesen
Szobám falán s az életem felett.
 
Sokszor szíven talált a néma vád,
S hitetlenül harcoltam ellene.
Tudom, hogy miattam vagy szomorú,
Tudom, Uram, hogy másként kellene!
Valahol mélyen elszakadt a húr,
Nem zengi tisztán a Te éneked…
De a szakadt húr felujjong-e még,
Ha fájó könnyed rápergeted?
Könnyed nyomán megzendül-e újra
A magasságokat mérő zene?
 
Sokszor szíven talált a néma vád,
Tudom, Uram, hogy másként kellene.
Holdfényes éjjel, halvány Krisztus-arc…
Te, aki láttad minden harcomat,
Nézd, ezen a holdfényes éjszakán
Feléd fordítom könnyes arcomat!
 
Ma én is sírtam a város felett…
Ma megéreztem, most is érzem,
Mi fáj, amikor durván ellökik
A segíteni kinyújtott kezem.
S micsoda sajduló seb a szívemen
A visszautasított szeretet.
És most leroskaszt az a néma vád,
Én, én szereztem ilyen sebeket!
 
Hisz a Te kezed győzelmet kínált,
Új, zengőbb húrt a régi, nyűtt helyett!
Nem vettem észre, meg sem láttalak.
És újra reggel, újra este lett…
És újra este… holdas, hangtalan…
Szemed virraszt, és a városra néz…
A visszautasított szeretet
Nagyon, kimondhatatlanul nehéz.
Ó, az a város és ó, az a szív!…
Néz, néz szomorú váddal a szemed.
És lábaidhoz összetörve hull
A Te megsiratott Jeruzsálemed…


Túrmezei Erzsébet
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Május 21. - 21:38:36
[valasz author=Moncsika88 link=topic=329.msg77203#msg77203 date=1463770081]

[/valasz]

Köszönjük, hogy megtiszteltél bennünket az alkotásoddal!  :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Május 21. - 21:40:36
Szeretem a verseket, köszönöm a legújabbakat kedves Kálmán!  :int2:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Május 21. - 22:34:18
Győzelmes élet!

 Önző bűnös szívem felett,
 Krisztusban van győzelem!
 Király: mért vált rabszolgává,
 fel nem fogja értelem.
 Levetette, mennyben hagyta,
 aranyszínű köntösét,
 kész volt életét is adni
 értem, rongyos koldusért.
 Ő, a Világteremtő Úr,
 tudta: bűnben elbukom,
 magamat: bűn tengeréből,
 kimenteni, nem tudom.
 Hatalmában állt letenni,
 felvenni az életét,
 drága vérével fizetett,
 Golgotán a vétkemért.
 Vérző keze oldotta le
 rólam: bűneim láncát,
 a mennyei trónteremben,
 láthassam, Atyám, arcát.
 Győztes Jézus, bűnök felett,
 csak Benned van győzelem!
 Te felkarolsz időset is,
 kérlek: rendelkezz velem.
 Ma is sokan szeretnének
 mennybe jutni, Nélküled,
 ám ha nem születnek újjá,
 vár rájuk a rettenet.
 Földi versenypályán futva,
 ne feledjem el soha,
 csak a győztes futó fején,
 ragyog arany korona.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. V. 20.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 22. - 13:09:23
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 22. - 13:10:09
Szívesen hajnalanna.

 :2smitten:

 :int
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Moncsika88 - 2016. Május 22. - 13:13:01
[valasz author=hajnalanna link=topic=329.msg77233#msg77233 date=1463859516]

[/valasz]

Nagyon szívesen! hamarosan hozzok még! Sok versem van. :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 22. - 15:56:19
A  MINDEN, AZ MINDEN!
 
"Minden gondotokat őreá vessétek" 1 Pét 5,7.
"Minden lehetséges a hívőnek" Mk 9,23
"Mindenre van erőm a Krisztusban" Fil 3,20
"Mindenért hálát adjatok" Ef 5,20
 
Minden gondomat rád vethetem.
Nem csak az apró-cseprő gondokat,
a nagyobbakat is.
Nem csak a nagyokat, nehezeket,
a legkisebbeket is!
Mert a minden, az minden!
 
És minden lehetséges, ha hiszek.
Lehetetlen, megoldhatatlan,
Elérhetetlen nincsen!
Mert a minden, az minden!
 
És Tebenned mindenre van erőm.
Mindenre, sokra, kevésre,
szűkölködésre és bővölködésre...
Testvérek terhét vállamra vennem,
Teeléd vinnem!
Mert a minden, az minden!
 
S mindenért hálát adhatok.
Derűs napok, borús napok,
Örömök, szenvedések...
Mindet azért adod,
Hogy cél felé segítsen.
Mindenért hálaéneket mondhatok.
Mert a minden, az minden!

Túrmezei Erzsébet
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Május 22. - 19:51:11
[valasz author=Moncsika88 link=topic=329.msg77257#msg77257 date=1463915581]

[/valasz] :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Május 22. - 19:52:05
[valasz author=Kálmán link=topic=329.msg77263#msg77263 date=1463925379]

[/valasz]     :int2:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2016. Május 22. - 19:55:07
[valasz author=Kálmán link=topic=329.msg77263#msg77263 date=1463925379]

[/valasz]

:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Május 23. - 00:38:30
Harag, nem segít!

 Jézus, drága közbenjárónk,
 mindig jót akar nekünk,
 harag helyett, megbocsájtást
 sugározzon, életünk.
 Annyi bántást, mint Megváltónk,
 még senki sem szenvedett,
 mégsem vágott soha vissza,
 megbocsájtást, hirdetett!
 Mert a bántást, a haragot,
 sátán plántálta belénk,
 izzik bennünk a gyűlölet,
 ha haragos jön felénk.
 Urunk szeretettel kérlel,
 mi ne tartsunk haragot,
 megbocsájtva, békés szívvel,
 fejezzük be, a napot.
 Bocsássatok meg egymásnak,
 haragtartó emberek,
 ti oldjatok meg haragot,
 s ne a gyilkos fegyverek.
 Megbocsájtó szeretetben
 érjen véget, életünk,
 úgy, ítélet napján senki,
 nem léphet fel, ellenünk!
 Nem egy várost: országot nyer,
 ki szívéből megbocsát,
 bocsánatot nyert lelkekkel
 telt hon vár rá, odaát.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. V. 20.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Május 23. - 07:39:11
Szép útravaló. :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2016. Május 23. - 08:10:21
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 23. - 08:14:49
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 23. - 08:45:04
A MINTA 

 
Mindig mosolyog és szeretve szolgál,
tekintetében távol fény ragyog.
lényéből már a menny nyugalma árad.
El sose fárad.
 
Megsérteni semmivel nem lehet,
hisz nincsen benne kit megsérteni,
nincs énje. Földhöz nem köti már semmi.
Kész hazamenni.
 
Nincsen neve. Krisztus nevében él.
Krisztus kezének csendes eszköze.
Krisztus lényének visszasugárzása:
Hűséges mása.
 
Ím, itt a minta. Áldó két kezed,
én Mesterem, vezesse hát a vésőt!
Fájjon, ha fáj, én kegyelmedet zengem.
Készíts el engem!

Túrmezei Erzsébet
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 23. - 10:23:10
Csendben

Szükségem van rá, hogy egyedül legyek!
Nem értenek meg sokszor az emberek.
Rohanásban elfásult szemek,
terhek alatt görnyedt életek.

Templomod csendjében várok Rád, Uram.
Kizárom a zajt, s megalázom magam.
Próbálom megformálni a szót, mit Hozzád emelhetek,
s lelkemben megpendítesz egy húrt: csak Benned remélhetek!


Mert Te vagy a múlt és Te vagy a jelen,
most kezedbe teszem újra életem.
A jövőm titok, amit Te ismersz, Atyám,
mindazt, amit mondtál, őrzöm szívem falán.

2009. Guti Tünde
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Moncsika88 - 2016. Május 23. - 14:28:38
Istennek nem hittek

Fiú és leány barátsága,
Isten ezt is jól tudja,
milyen csodálatosan megalkotta,
hogy Ádámot a magány unalomba nem hagyta,
így Évát a bordájából megformálta,
s az egész édenkertet nekik adta,
csak azt megparancsolta,
egyenek bátran kertnek minden fájáról,
azt viszont megtiltotta,
a kertnek tudás fáról ne, hogy egyenek,
különben meghalnak, nem hittek az Istennek,
hanem a hazug kígyónak, a sátánnak,
ezért bűnbe estek és mezítelenek lettek,
így előle a bokrok mögé rejtőztek,
mert tudták az Ő parancsa ellen vétkeztek!

2016. május 21.
Deme Mónika
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Május 23. - 14:40:50
Köszönjük Mónika!

 :int2: :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Moncsika88 - 2016. Május 23. - 19:47:01
[valasz author=hajnalanna link=topic=329.msg77310#msg77310 date=1464007250]

[/valasz]

Nagyon szívesen Isten áldásával! :2smitten: :int2:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 24. - 08:05:47
Vádirat

Arcomon szégyenpír, lelkem súlyos teher,
szívemnek suttogva a VÁDLÓ halált lehel.

Látod? Elrontottad! Nézz tükörbe végre!
Értsd meg, hogy nem te vagy társaid reménye!

Nem vagy tökéletes! Nem születtél jónak!
Sem szépnek, sem gazdagnak, csak alattvalónak!

Nem is leszel soha királylány vagy papnő,
lásd be, hogy nem te vagy a perzsa hercegnő!

Kicsi lettél végre, te kis sovány féreg!
Ha még egyszer szépen, jól elönt a méreg,

talán még sikerül hitedet is vennem,
de ahhoz, tudom jól, keménynek kell lennem!

Addig is csak szenvedj, mit sem érő ember!
Kárhozatra pokol tüze, még egy helyet rendel!
*****
Jaj, elég, ne tovább! Tudom jól, elbuktam!
Szeretetem ilyen könnyen elillan? Nem tudtam…

Megbántam már százszor, megaláztam magam!
Valóban csak halált érdemlek, jó Uram!

Könnyezve nézek Rád, bocsásd meg bűneim!
Jézus! Véred, hiszem, lemosta vétkeim!

Nem tudok szeretni s vagyok egy nagy SENKI,
de a kereszteden láttalak szenvedni!

Egyetlen reményem Uram, a kegyelmed,
amit nem érdemlek, de bízom Tebenned!

2009. augusztus 5. Guti Tünde
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 24. - 08:12:12
NÉHA ÍGY LÁTLAK…

Mint sivatag homokján tűnő látomás,
mint a halványan felsejlő fény Észak felett,
és az óceán mélyén fekvő csiga búgása,
mint barlang sötétjébe szűrődő világosság,
mint kövek között bújó, apró, sárga virág,
és a csontsovány etióp kisgyerek szemében a mosoly.

Mint a felhők között ívelő szivárvány,
mint karvaly éles szemében a vad villanás,
és a hegyi patak vidám csobogása,
mint sárga csőrű kis fióka pittyegése,
mint szélfútta árvalányhaj hajladozása,
vagy az aranyló búzamezők gazdagsága.

Mint a rohanó ló sörénye, ahogy lobog,
mint a most született csecsemő első sírása,
és a beteg nagymama suttogó imája,
mint sziklák közt csörgedező ér hangja,
mint a felkelő nap átölelő fénye,
és hatalmas viharból dorgáló mennydörgés.

Mint a lágy, puha, érintetlen hótakaró,
mint az útszéli fenyves halk sóhajtása,
és a mosolygó, duzzadó szőlőfürtök,
mint fodros hullámok vidám játéka a tavon,
mint bárányfelhők közül kéklő ég…
Így borít be kegyelmed, és én csak sírok…

Szereteted le nem írhatom, olyan jó vagy hozzám,
tökéletlen gyermekedhez!
Te csodálatos, hűséges, irgalmas, mennyei édes
ATYÁM!

2010. jan. Guti Tünde
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Május 24. - 12:10:17
Koldus vagyok

 Ó de sokan szeretnének,
 olyan módon mennybe térni,
 ne kellene az Istentől,
 térden: bocsánatot kérni.
 Büszkeségük, nem engedi,
 Isten elé, térdeljenek,
 és miként sok, milliárdos,
 csak adjanak, ne kérjenek.
 Megtévesztett, sok zarándok,
 azt hiszi, jó úton halad,
 de míg meg nem alázkodik,
 a mennykapu, zárva marad.
 Amíg gőgöt, büszkeséget,
 nem váltja fel, az alázat,
 addig: ember nem látja meg,
 elhagyott, atyai házat.
 Magamnak is - mint koldusnak -
 nincs mit, felmutatnom itten,
 lelket, testet, ruházatot,
 ajándékba adott Isten!
 Alázatos Megváltómnak,
 véres arcát, hogyha nézem,
 eszembe jut: el ne vesszek,
 az életét adta értem!
 Nem menthet meg, a gonosztól,
 sem a lábam, sem a kezem,
 csak Atyám mentő szerelme,
 ha trónjához, megérkezem.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. V. 12.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Május 24. - 13:30:39
Menny és pokol

 A menny világa oly szépséges,
 mit a képzelet fel nem érhet.
 Lásd, tavasz, nyár, ősz milyen csodás!
 E földi szépség csupán fonák.

 A Mennyeinek fordítottja,
 bűn, s a zord halál árnyékolja.
 De ragyog a szép Hajnalcsillag,
 igaz hit egén remény virrad.

 Keskeny bár az út, kövesd fényét!
 Kerüld széles út sötétségét,
 mely visz az örök kárhozatba,
 pokol tűzét nincs, mi eloltsa.

 Schvalm Rózsa

 (2016-05-17)

   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 24. - 17:12:56
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 25. - 15:18:51
Hull a vér a Golgotán
 
Hull a vér a Golgotán,
Átszegzett kéz tárva vár…
Drága ár ez bűnömért,
Ó, hajolj meg, bűnös térd!
 
Osztályrészem kárhozat,
Jézus értem áldozat!
Drága ár ez bűnömért,
Ó, hajolj meg, bűnös térd!
 
 
Rút tövistől vérző fő,
Láttán meglágyul a kő.
Drága ár ez bűnömért,
Ó, hajolj meg, bűnös térd!
 
Hull a vér a Golgotán…
Érzem, értem és reám.
Drága ár ez bűnömért,
Ó, hajolj meg, bűnös térd!

Almási Mihályné
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 25. - 15:29:31
Jézus vére
 
Jézus vére
Hófehérre
Mosta bűnös lelkemet.
Szívem éke:
Égi béke
Drága vére árán lett!
 
 
Jézus vére
Drága bére
Minden bűnös lelkének!
Tépett, rongyos,
Bűntől foltos
Lélek újra fehér lesz!
 
Bűnöd éget? Fáj a vétked?
Mért váratsz magadra még?
Szíve nyitva,
Boldogítna,
Vár bocsánat Nála rég!
 
Bízd Rá magad!
Jézus elfogad!
Üdvöt ígér,
Mennybe kísér,
Végig hű marad!

Almási Mihályné
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Május 25. - 16:57:58
Most találkoztam először Almásiné verseivel. Köszönöm! :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 25. - 17:00:12
Szívesen.

 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Május 26. - 01:28:44
Szélesre tárd!

 Szélesre tárd lelked ablakát,
 Hadd áradjon az éltető fény!
 Táplálja a hit lángsugarát,
 Ne oltsa ki ellenszél örvény.

 Építse benned sziklavárát,
 Viharban is szilárdan álljon!
 Védje hullámok támadását,
 Szeretet templomává váljon!

 Schvalm Rózsa
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Május 26. - 01:36:53
Kiváltság!

 Kiváltság, egy olyan közösségbe járni,
 hol nem szégyen, Istent, térdünkön imádni.
 Hol a hívő lelkek, békességben élnek,
 bizonyságtevői, Urunk nagy Nevének!
 Ajkukon az Ige: nem ok nélkül forog,
 lélekmentés lángja, szívük mélyén lobog.
 Szomorúan látják, jobb sorsra szánt lelkek,
 csak azt gyűjtik egyre, mi kedves a testnek.
 Sokan hivalkodva rázzák, bűn - bilincsük,
 Éginél drágábbnak tartják, Földi kincsük.
 Koldusként szégyellnek, Isten elé lépni,
 megbánt bűneikre, bocsánatot kérni.
 Megváltónk váltsága, még nem elég nékik,
 szentek közbenjáró imádságát kérik.
 Vallásukban bízva, tévesen azt hiszik,
 ha már Jézus Nevét, ajkukra felveszik,
 jótékonyan élnek, Bibliát olvasnak,
 örök üdvösségre, immár alkalmasak.
 Jézust nem követik, Róla csak beszélnek,
 Tőle segítséget, csak veszélyben kérnek.
 Istentiszteletük, megszokás, fényesség,
 szívükből hiányzik, Krisztusi ékesség.
 Isten, ezért keres, olyan közösséget,
 melyben lélekmentés, áldott tüze éghet!
 Vezessenek hozzá, sok bűnbánó lelket,
 minél több megváltott, lássa meg a mennyet.
 Nagy kiváltság: Isten közelében élni,
 dicsőséges arcát, közelről szemlélni.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. V. 18.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 26. - 07:49:37
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 26. - 12:45:59
Üres hely
 
Üres egy hely az Isten házában.
Üres… Valaki hiányzik ma.
Beteg talán?… vagy elfáradt nagyon?…
Vagy Sátán tartja őt fogságban?…
 
Üres egy hely az Isten házában.
Üres… Hol lehet? – gondolkodunk.
S keresi szemünk, aki hiányzik,
Érette buzgón imádkozunk.
 
Üres egy hely az Isten házában
Üres… És Jézus utána megy,
Keresi azt, ki eltévedt messze,
Keresi ó, mert drága az egy.
 
Keresi Jézus, míg megtalálja,
Keresi fáradhatatlanul,
Keresi reggel, délben és este,
Keresi éjjel, álmatlanul.
Keresi… Keres… Mert úgy hiányzol!
Gyermekem! – szólít – siess haza!
Hiányzol nekem… Üres a helyed…
Szívemben is. Jöjj, siess haza!

Almási Mihályné
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Május 26. - 16:57:21
 :int2: :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 26. - 22:35:25
BARTIMEUS

 
Szép volt, anyám, mikor a két szelíd kéz
megérintette fénytől szűz szemem,
világgá lett a bús világtalanság,
s öröm borzongott át a lelkemen.

Koldus-kövem felett, a tér derengett,
arcom felé egy arc világított,
s káprázva néztem hívó, mély szemébe
Annak, ki jött, megállt, meggyógyított.

Szép volt, anyám, szememmel simogatni
virág selymét, gyümölcsök bársonyát,
vagy messze-húzó út ívét követni
a dús vetésű Jordán-tájon át.

Ma is csodám a csillagsűrűs éjjel,
a nyári éj, mely csóvákat hajít,
a virradat, mely kútvízhez kicsalja
a város nőit és galambjait.

Jerikó minden színe birtokom lett.
Egész világ. De meddig lesz enyém?
Ha börtönömbe holnap visszahullnék,
tán elhullatnám s elfelejteném

a pálma zöldjét, esti domb liláját,
barna leányrajt, bíbor rózsatőt.
De lelkem mélyén hordozom halálig,
hogy láttam Őt, anyám, hogy láttam Őt!

Áprily Lajos
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 27. - 08:44:06
Imádkozom: legyek vidám

Én Istenem, legyek vidám,
hogy házamat vidítni tudjam.
Mosolyogjak, ha bántanak
és senkire se haragudjam.

Arcom ne lássa senkisem
bánkódni gondon és hiányon.
Legyen szelíd vasárnapom,
ha mosolyog a kisleányom.

Én Istenem, legyek vidám,
ma minden gondot tűzre vessek.
Nyujtsam ki kincstelen kezem
s szegényen is nagyon szeressek.

Tudom, sokat bűvölt a gyász,
a hollós téli bút daloltam.
A bátrakkal hadd mondom el:
panaszkodtam, mert balga voltam.

Én Istenem, legyek vidám,
ujjongjon újra puszta lelkem,
mint rég, mikor falum felett
az első forrásvízre leltem.

Ködökbe csillanó sugár,
víg fecskeszó bolond viharban,
tudatlan gyermekhang legyek
a jajgató világzavarban.

Áprily Lajos
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 27. - 08:49:05
ISTEN DICSÉRETE
 
Véges szavammal végtelent dicsérek,
midőn lelkemet Hozzád emelem.
Az első, amit minden ember érthet:
hogy végtelenül jó vagy, Istenem!
 
Tőled származik a lét és az élet,
Tőled az akarat és értelem!
Van-e szebb cél, amiért ember élhet,
mint Téged dicsőíteni, Végtelen?!
 
Mindenkinél bölcsebb és okosabb vagy:
Szent vagy! a bűn nem férhet soha Hozzád,
s hatalmad eszem fel nem éri, oly nagy!
 
Amit mondasz, az színtiszta igazság,
sosem fogyhat el életed s erőd!
Áldjanak égben és földön levők!

Árva György
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Május 27. - 22:13:16
Ámen
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Május 27. - 22:13:59
Csak Jézusra nézz!

 Zarándok testvérem, csak Jézusra nézz,
 elhagyta a mennyet, hogy te el ne véssz!
 Lélekmentő szívét, lándzsa döfte át,
 hogy te elkerülhesd, az örök halált!
 Sátán támad téged, kívül és belől,
 Jézusban rejtőzhetsz, ellenség elöl.
 Jézusban van élet, erő, hatalom,
 vére nyomán eltűnt, a nagy bűn - halom.
 Jézus Krisztusban van, teljes védelem,
 Benne: eltűnik a gyötrő félelem.
 Zarándok utadon, csak Jézusra nézz,
 Benne: oltalmad van, ha rád tör a vész.
 Engedjed, hogy Jézus: szolgálhasson benned,
 meglátod: eltűnik, kínozó bűnterhed.
 Jézus, lélekmentő munkájába állhatsz,
 Vele: tűzön -vízen, győzelmesen járhatsz.
 Golgotán legyőzte a Sátánt, halált,
 Húsvét napján szikla - sírból: talpra állt!
 Immár dicsőséges, országába várja
 mind azt, akit illet, üdve koronája.
 Zarándok testvérem, üdvöd útján menve,
 a szívedben: mentő szeretettel telve,
 zarándok utadon, te csak Jézusra nézz,
 országában vár rád, csodás mennyei rész.
 És hogyha leáldoz, földi életnapod,
 ragyogó kincseid, mennyben megláthatod.
 Üdvözülő lelkek, boldog seregében,
 ujjonghat majd lelked, örök örömében.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. V. 24.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 28. - 10:06:51
FOGADALOM

 
Hányszor kél szívedben erős fogadalom:
"Holnaptól kezdődőn nem így telik napom.
Megyek betegekhez, szegényhez, árvához,
Viszek vigasztalást, kiáltom: ’Imádkozz’!
Reggel elindulok, holnap véghezviszem,
Nem hagyom már tovább, nyugtalan a szívem.
Beosztom időmet, jusson Jézusomnak,
Viszem ígéretit és hívását sokaknak."

Szíved tenni készül nyomor és könny láttán,
Indulnál ... nem lehet, meggátol a Sátán.
Legtöbb tennivaló mindig akkor kerül,
Ha ki segítni kész, éppen útra készül.
Vendég is érkezik: "csak éppen egy szóra!"
Egy szóból mégis lesz nem egy, de két óra.
Hivatalos ügyek, vagy harag, lárma,
S ha még lenne más is, mind utadba állna.
Csakhogy meg ne indulj, halaszd el máskorra,
Majd még lesz alkalom, lesz még szükség szódra,
Miért éppen mostan? (Jön így a gondolat)
Csak maradj nyugodtan. Így telik el a nap.
Napokból a hetek, hetekből hó s évek.
Így érjük meg lassan tétlenül a véget.

Testvér éber legyél, határozott, s vigyázz!
Sokat imádkozzál, jól lépj és ne hibázz!
Az évek eltűnnek, a vég jön váratlan,
A koporsód indul, s mindennek vége van ...
S (Te) ki élted fájáról sok gyümölcsöt remél(sz),
Jézus búsan mondja: "Csak levél ... csak levél!"

Balázsy Károly
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 28. - 10:09:28
MINT SÁMUEL         
 
Szenteld meg, Istenem
szívemet egészen,
legyek Sámuelhez
hasonló mindenben.
Tudjam felismerni
isteni hangodat,
és örömmel tenni
szent akaratodat.
 
Add, hogy mint Sámuel
mindig Néked éljek,
ellened vétkezni
állandóan féljek.
Legyen hajlandóság
szívemben a jóra,
parancsodat mindig
megtegyem egy szóra.

Balog István
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Május 28. - 11:47:11
Jézus tudja...

 Múlóidő száll felettem,
 azt tudom: mikor születtem,
 de nem tudom, meddig élek,
 úton, meddig mendegélek.
 Atyám tudja: ki alkotott,
 bölcsen mért ki évet, napot.
 Számon tartja minden léptem,
 csak azt adja, mi jó, nékem.
 Vezet meleg napsugárban,
 sokszor, élet viharában.
 Rónán, forró sivatagon,
 sima, göröngyös utakon.
 Lelke, munkálkodik bennem,
 tilosba, nem enged mennem.
 Tudja: földi rivalda fény,
 csábítóan hív, int felém.
 Úr lehessen, testem felett,
 éjbe jussak, fényhon, helyett.
 Megváltóm látta harcomat,
 könnyektől ázott arcomat.
 Vérző keze, lenyúlt értem,
 meghajtom Előtte térdem.
 Nem hiába fáradozott,
 midőn értem is áldozott!
 Megváltottan, övé vagyok,
 mennyben várnak, az angyalok.
 Jézus tudja: meddig élek,
 hiszem: Vele, hazaérek.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. V. 20.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 28. - 11:48:49
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Május 28. - 19:36:31
 :int2: :2smitten: :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 29. - 20:58:40
Úgy élj
 
Úgy élj, hogy az egész világ
Figyeli minden léptedet,
Látja, hogy őszintébb, tisztább vagy,
S kutatja békességedet.
Úgy élj, hogy az egész világ
Ítéli minden léptedet,
Látja, hogy nem egyedül vagy,
S kutatja gyengeségedet.
Úgy élj, hogy az egész világ
Benned, Jézust ítéli meg.
Szemükben Ő nem több, csak az,
Akinek te képviseled.

Bálint Zoltán
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 29. - 21:00:44
TE TUDOD


Te tudod, Uram,
mi a jó nekem,
rád bízom magam,
fogjad a kezem.
Legyél a társam,
az igazságom.
Ez az én vágyam
és vigaszságom.
Te ismersz engem,
munkálkodsz értem,
bár én a tervet
nem mindig értem.
Magasztos elméd
értelmem felett
vezeti feléd
az életemet.
És ha még olykor
mást mond az eszem,
mint amit jókor
én értem teszel,
később már látom,
úgy volt jó minden:
-Taníts meg várnom
mindenkor hitben.

Baran Tibor
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Május 29. - 21:21:48
 :int2: :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Május 30. - 01:35:47
Vád helyett, bűnbánat!

 Halálra mart minket, az ős kígyó mérge,
 azt csak Isten látja, Földön mi megy végbe.
 Bűnre csábult ember, csak a rosszra képes,
 mégis: a bűntelent okolja, a vétkes.
 Az Istent vádolja: mért alkotott embert?
 Kezébe mért adott, élet oltó fegyvert.
 Miért néz tétlenül nyomort, és éhséget,
 mind ennek: egy szóval, vethetne Ő véget!
 Miért van nagy hiány, vízben és kenyérben,
 Földünkön naponta, ezrek halnak éhen!
 És csak zúdul a vád, Alkotója ellen,
 akitől elszakadt szíve rég, Édenben.

 Jó volna végre már, önmagunkba nézni,
 bűneinkre: Atyánk bocsánatát kérni.
 Bennünket szerető, kegyelmes Atyánktól,
 érettünk áldozó, szerelmes Fiától!
 A kereszten önként, értünk vérezett el,
 otthonunk lehessen, új Földön a Szent Hely.
 Bár csak borítaná, szégyenpír, az arcunk,
 mivel szívünk mélyén, Gonosznak helyt adtunk.
 Lehetne a szívünk, Megváltónk trónterme,
 s abban: Atyánk felé, a hálánk zenghetne.
 Mert mit elrontottunk, helyre hozta Isten,
 hogy győztesen mennybe, távozhassunk innen.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. V. 24.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 30. - 07:21:23
Nagy titokról szólok

Nagy titokról szeretnék
szólni, csendben,
Arról, hogy;
- Szeret az Isten -
Körülvesz engem,
megvéd ellenségeim ellen,
körülfog tűzfal gyanánt,
s hogy belül meg nem égek,
kívül nem perzselődök meg,
annak köszönhetem,
hogy közöttem van az én Uram,
Mesterem.
Belülről támaszt nyújt nekem,
kívülről pedig,
elfedezi az életem.
- Szeret az Isten -
Kimondhatatlan Szent Szeretet,
amit meg nem érdemlek,
de Isten ő, szent Jehova,
nélküle nem léphetek sehova,
Sokszor nem értem,
miért ez a kivételezés,
miért érezteti velem
a sok-sok csodát,
és akkor újra és újra
üzen nekem,
halkan, csendesen:
"Szeret az Isten"
Szeret az Isten
engem, téged,
hogy még tenyerén tart,
- ha nem is érzed -
Szeret az Isten
engem, téged.
Nagy titokról beszélek.

Békési Mária
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2016. Május 30. - 09:16:01
O0 x O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Május 30. - 09:24:31
 :int2: :2smitten:  és  :int2: :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 30. - 15:27:25
BIZALOM
 
Hányódik a hajónk a tengeren,
szívünkbe befészkelte magát a félelem.
Tán nem is látunk át a sötét fellegen,
ekkor megszólal az Úr csendesen:
Bízd magad kezemre gyermekem!

Bohony Beáta
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 30. - 15:30:19
FIGYELMEZTETÉS
 
Kezedben te nem tarthatod
sem a mád, sem a holnapod.
Mit megláttál, hogy hiba volt,
s ha ruhádra rákerült a folt,
keresd fel Mestered vele,
mert mindent eltöröl szerető szíve.
 
Ne járj arra, hol elestél már,
mert magadban bízva csak veszteség vár.
Utólag mondott szavak halmaza
nem feledtetik, elhangzott: ne menjél oda!
Gondold át: mit mondasz, teszel,
mert életed mindenről énekel.
 
Van Urad és Mestered,
Ki elé bátran viheted
mások gondját-baját,
hogy megtalálják az Ő útját.
De mindig tudd: megoldani nem te fogod,
esetleg még inkább összekavarod,
mert kezedben te nem tarthatod
sem a mád, sem a holnapod ...

Bohony Beáta
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Május 30. - 17:17:41
Megható és csodaszép!
                           :int2: :2smitten: :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 30. - 19:55:27
 :2smitten:

 vint
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 30. - 19:56:10
HARCOK KÖZÖTT
(Bírák 7)
 
Szemben az ellenség tábora nagy,
rettent, hogy helyeden egyedül vagy,
fegyverzeted hiányos, erőd már nincs,
ne feledd:
az Úrral indulni a legnagyobb kincs,
ki előtt most sincs rejtve semmi,
nem lehet más: csak két kezébe esni.
Harchoz így lesz elég:
kürt, cserépedény, fáklya,
ha a Mindenség Ura veled megy a harcba.

Bohony Beáta
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Május 30. - 19:58:30
 :2smitten: :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 31. - 09:25:20
HÁLA
 
Uram, köszönöm Neked ezt a napot,
most is mindenért hálát adhatok.
Köszönöm, hogy megtartottál,
Igédben utat mutattál.
Köszönöm a hitet, erőt,
mindig időben érkezőt.
Köszönöm, hogy csendet kapok,
ha Előtted leborulok,
köszönöm, hogy megtehetem,
mert kezedben van az életem.

Bohony Beáta
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 31. - 09:27:53
HOLNAP
 
Amikor felhő borítja a napot,
és nagyon sötéten látod a holnapot.
Tudd, az Úr kezében van életed,
erőd, bölcsességed Tőle kérheted.
Mit keze ad, az jó nekünk,
így formálódik hitünk, s életünk.

Bohony Beáta
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 31. - 09:30:35
ISTEN KEZÉBEN
 
Út áll előtted erőd felett:
ne feledd a szerető kezet,
mely eddig is hordozott
és kézben tartja a holnapod.
Miért aggódna félő szíved?
Legyen Nagy Istenbe vetett hited!

Bohony Beáta
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 31. - 13:39:44
KÉRÉS


 Uram, beszélj velem
a csendes éjszakákon,
mikor szám nem szól, csak szívem kiált.
Kérlek, tekints rám, hogy letegyem,
s elhagyjam a kesergés szavát.
Hozzád jövök, hogy beszéljen a csend,
legyen építő, s Nálad megnyugvó az élet,
hadd tudjalak mindig felkeresni Téged.

Bohony Beáta
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 31. - 13:43:51
MINDENHATÓ KAROK
 
Öleljenek át erős karok,
azok, melyek mindenhatók,
emelnek most is, higgyed el,
mégha egész lényed is csügged el.
Nem érted, most mi történik?
Csak az élted formáltatik.
Nehéz úton, próbák között,
minden tanítvány így győzött.
Célba érni csak így lehet,
ha megharcoltuk az életet.
Győzelmek és veszteségek,
erő és erőtlenségek,
örömök és bánatok,
áldást hozó pillanatok,
mindebből is megláthatod:
tartanak az erős karok.

Bohony Beáta
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Május 31. - 17:03:22
 :int2: :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Május 31. - 17:55:27
 :2smitten:

 vint
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Június 01. - 02:35:01
Isten ajándéka

 Ha véget ér évünk, napunk,
 kicsik, nagyok, mind meghalunk.
 Várnak a temetőkertek,
 bennük porlad felnőtt, gyermek.
 Halál testre vonatkozik,
 benne a lelkünk lakozik.
 Mely örök és halhatatlan,
 szebb új hona, odaát van.
 Minden ember itt dönti el,
 a végtelent, hol tölti el.
 Istennel - e, hol fény ragyog,
 vagy éjben, hol tűz kavarog.
 De jaj, annak, ki azt hiszi,
 bűneit csak sírig viszi.
 Ki megveti az Alkotót,
 tűzre veled! Hallja a szót.
 Isten ajándéka lelkünk,
 hív bennünket, Hozzá menjünk.
 Fia készíti otthonunk,
 Lelke kísér, míg vonulunk,
 nem virágos szép utakon,
 hanem kopár sivatagon.
 Miként egykor, vonult népe,
 Kánaánnak szép földjére.
 Mi is, menny felé vonulunk,
 keblére vár, áldott Urunk.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. V. 26.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Június 01. - 07:13:51
Szép és igaz.  :int2: :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 01. - 07:54:49
NE FÉLJ!
5Mózes 3,22
 
Ne féljetek tőlük, mert Istenetek,
az Úr maga harcol értetek!
- füledbe és szívedbe
ezen szavak csengjenek.
Bátorságot Tőle várjál,
kinek élhetsz erős karján.
Kövek, hegyek így tűnhetnek,
ha erőd ma is Benne leled.
Emeld fel tekinteted,
mert most is szemmel tart Istened.
A múlt és jelen erről beszél,
halld meg te is: NE FÉLJ! NE FÉLJ!

Bohony Beáta
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 01. - 07:58:19
NEM ÚGY, DE MÉGIS JÓL
 
Nem úgy, ahogy elképzeltük volna,
életünk álmai tán nem váltak valóra,
vagy ez csak a felkészülés ideje
mikor fájó szívvel várunk azon tűnődve,
mit rejt a holnapunk,
mit még nem láthatunk.
Urunk, érthetetlenek néha a helyzetek,
de köszönjük, hogy Te átlátod őket.
Adj erőt kérünk és türelmet,
mindenhez elfogadni tudó elegendő hitet.
Kapaszkodva Beléd, próbákat megélve,
lássunk Téged, s járjunk hűn követve,
mindent Reád bízva, végig a CÉLT látva,
mert csak TE tudod,
mikor mi szolgál javunkra.

Bohony Beáta
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Június 01. - 11:18:37
Ima, hívő orvosokért

 Hálaimánk szárnyal Hozzád,
 életadó Istenünk,
 lélekmentő szolgálatra,
 életet adtál nekünk.
 Látod: bűnök, könnyek árját,
 a nyomort, kínt, szenvedést,
 betegeknek csak Te adhatsz,
 betegágyról, felkelést.
 Alázatos kérésünkkel,
 Atyánk, eléd térdelünk,
 imádkozó orvosokkal
 áldd meg, magyar nemzetünk!
 Áldd meg mentő szeretettel,
 hívő orvosok szívét,
 műtőasztalon Te vezesd,
 operálók két kezét.
 Ne maradjon műtött ember,
 holtan, műtőasztalon,
 szégyenüljön meg a halál,
 életé a hatalom!
 Lehessenek minél többen,
 hívő magyar orvosok,
 gyógyulásra vár sok beteg,
 szenvednek, a lázasok.
 Jézus: orvosok Orvosa,
 gyógyít kezed és szavad,
 így a sok műtőasztalon,
 gyógyuló élet fakad!
 Hívő magyar orvosokért
 imádkozunk idelenn,
 műtött hívő testvérekkel
 élhessenek, odafenn.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. V. 26.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Június 01. - 16:55:48
Köszönet Margitnak és Kálmánnak! :int2: :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 01. - 21:28:05
Szívesen.

 :2smitten:

 vint
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 01. - 21:28:38
Ő MINDIG KARJÁBA ZÁR
 
Szívedben miért van félelem,
ha próba jön szembe vagy gyötrelem?
Figyeld, mit mond szerető Mestered.
Ha Élete betölti életed,
mindazzal mi benned van
Elébe mehetsz bátran.
Tudom: emberből vagy,
s aggódásod felett úr nem lehetsz,
de így is van mit megtehetsz:
borulj le az Úr előtt,
mint tetted ezt azelőtt
és meglátod mint annyiszor már,
hogy az Úr ismét előtted jár.
Akkor is ha nehéz, ha fáj,
Ő MINDIG KARJÁBA ZÁR.

Bohony Beáte
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 02. - 08:29:29
SMS-VERSEK
bátorítások vizsga előtt
 
A félelmet hagyjad el,
s ma is a Úrral indulj el!
Ő előtted megy és vezet,
tedd kezébe a kezed!
 
***************
 
Erőtlenül, félelemmel
útra kelni lehetetlen.
Egyedül csak kétség gyötör,
s már úgy érzed, összetör.
Ekkor, újra jő a csoda:
az ÚR segítő karja
lenyúl érted és felemel,
ismét egy útra indít el.
 
***************
 
Van, hogy útra indulunk,
de magunk rajta nem vagyunk.
Hű Urunk ott jár velünk,
mert Atyánk Ő minekünk,
így van erőnk minden naphoz,
Véle megjárt életúthoz.
 
***************
 
Erőt vesz rajtad a félelem,
vagy tán a csüggedés lesz úrrá szíveden?
Csak azért szólók: Emlékezzél!
HITET, BÁTORSÁGOT nyertél,
utitársad a mindenség Ura,
ezzel a reménnyel nézz a holnapra.
 
 
Az Úr őrzi életed,
erősíti hitedet,
mikor próba közt nevel,
mindig tudd:
Ő NEM HAGY EL!
 
***************
 
Az Úrban van elrejtve holnapunk,
mikor számonkérő útra indulunk.
Nem egyedül küld el a harcba,
előtted jár és utad igazgatja.
Mehetsz Vele, Benne, Reá nézve,
így lesz mindennapnak
neked szóló üzenete.

Bohony Beáta
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Június 02. - 09:08:18
 :int2: :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 02. - 10:38:58
 :2smitten:

 vint
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 02. - 10:39:33
MÉG EGY REFORMÁCIÓT
 
Még egy nagy reformot adj nekünk, Istenem,
Hogy hitünk dolgában végleges rend legyen!
Sok-sok mulasztásunk ne égessen tovább,
Ezerféle bűnnek ne húzzuk a jármát.
 
Lelki megújhodást adj nekünk, Istenem,
Erőt, hogy járhassunk e nehéz terepen!
Elnyel embereket a bűn ingoványa,
Neved, dicsőséged letaposva sárba...
 
Szívek újulását munkáld köztünk, Uram!
Szívtelenségünknek sok áldozata van.
Pusztulnak értékek, hullnak az emberek.
Rohanunk a vészbe, nem törődünk Veled.
 
Újuljon hitünk is, nyíljon meg az ajkunk,
Taníts imádkozni, könyörülj meg rajtunk!
Csak még egy reformot adj nekünk, Istenem,
Hogy hitünk dolgában végleges rend legyen.

Boros Gergely
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 02. - 10:49:42
OLVASD A BIBLIÁT     
 
Olvasd a Bibliát
reggel, délbe, este,
legdrágább könyved ez:
Isten üzen benne.
 
Olvasd a Bibliát
ha emészt a bánat,
vigaszt adó szózat
ebből bőven árad.
 
Olvasd a Bibliát,
hogyha megtévedtél,
bűnbocsánat vár rád
Atyád hű szívénél.
 
Olvasd a Bibliát,
míg erődből futja,-
boldog és áldott lesz
élted minden útja.

Boros Gergely
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 02. - 10:55:01
TITOK
 
Azt látjátok, hogy gondtalan vagyok
s kérditek: a szemem mitől ragyog?
 
Mi visz előre? Nincs rajtam teher?
Mért lebegek, mint akit szárny emel?
 
Gyermek, asszony, munka, kenyér, lakás,
tüzelő, orvos, cipőtalpalás,
 
számla és részlet. . . bűn, gond, szenvedély. . .
Hogyan bírom mindezt oly könnyedén?. . .
 
Mi a titkom?. . . Honnan van az erő?
. . . Titkom és erőm egyedül csak Ő,
 
Ő, ki elvette minden terhemet,
Ő véd, vigasztal, táplál és szeret.
 
Könnyű menni, ha köves is az út,
vére a kőre hullt s ott megaludt.
 
Piros szőnyeg lett lábaim alatt.
El nem botolhat, ki rajta halad.
 
Könnyű menni, hisz Ő lépked elől
s Előtte a lehetetlen ledől.
 
Könnyű menni, hisz a tövises ág
mindig csak az Ő szent arcába vág!
 
Könnyű menni, hisz rajta a teher
s a vétkeimért is majd Ő felel.
 
Könnyű menni, mert Ő utat nyitott. . .
Tudjátok most már. . . Ím ez a titok!

Bódás János
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 02. - 11:14:25
MI LENNE, HA A BIBLIA LENNE A MOBILOM?
Szerző: Ismeretlen szerző


Mi lenne, ha a Bibliánkat úgy kezelnénk,
mint egy mobilt?
Mi lenne, ha mindig magunkkal hordoznánk?


Mi lenne, ha mindig visszafordulnánk
érte, ha otthon felejtettük?


MI lenne, ha az Igékre úgy néznénk, mint
az SMS-ekre?


Mi lenne, ha karácsonyra ajándékként adnánk?


Mi lenne, ha vészhelyzet eseten
elsőként ezt vennénk elő?


Mi lenne, ha úgy tekintenénk rá,
hogy nem tudunk nélküle élni
a mai modern világban?


A biblia olyan, mint a mobilunk.
Összeköt Istennel,
ezáltal is tudunk vele beszelni,
ezen keresztül is válaszol.


És miért jobb a Biblia, mint a mobil?


Mert soha nem kell a térerő miatt
aggódnunk,
ugyanis Jézus Krisztus a kereszthalálával
megteremtette a 100-os lefedettséget az egész Földön,
és a kiontott vérével aláírta azt a hűségszerződést,
amely örökre szól,
s állja minden számlánkat,
így ingyenesen hívható.
HÍVD TE IS!
És ne kapcsold ki soha!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Június 02. - 13:38:09
 :int2: :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 02. - 15:48:34
 :2smitten:

 vint
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 02. - 20:11:18
Mikor megtudtam

Mikor megtudtam, elindultam
Messzi vidékre
Sivatagokba
Meredélyekre
Tengerekre
Hullámok közé, a mély felé

Mikor megtudtam, épp esett
Csöndesen
Kitartóan
Szemtelenül
Megáztam
A nappal közepét éjszaka lepte meg

Mikor megtudtam, csak álltam
Elsodortak
Sodródtam
Akartam is
Meg nem is
Így esett, mikor megtudtam

Mikor megtudtam: semmire való vagyok,
Elhittem
Bolyongtam
S mindig
Jól esett
Sosem ott lennem, ahol vagyok

Mikor megtudtam: Te szeretsz
Megálltam
Sírtam

És vágyódtam
Ruhám forró lett
Mikor megtudtam: Te szeretsz.

Mikor megláttam, hogy rám nézel
Meghaltam
Tekinteted melegen földre terített

Mikor megláttam, hogy jössz felém
Hazataláltam
Már volt hova beengedjelek

Mikor megéreztem, hogy szeretsz
Csak néztelek
Néztelek

És tudtam, hogy hazudtak nekem,
Akiktől régebben megtudtam azt,
Amiért elindultam

Tőled távol
Feléd.
 

Brenda Kirk
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 02. - 20:15:30
 
TUDOM, HOGY HŰ
MEGVÁLTÓM ÉL

 
Tudom, hogy hű Megváltóm él
És folyton rám tekint.
Jelét mutatja, hogy szeret,
Áldást osztott megint.
 
Emelt fővel járok tehát:
Az üdvösség enyém.
Szabadnak érzem már magam,
Kegyelme nyúlt felém.
 
Hogy szent legyek, akarja Ő
- Álljak tán ellene?
Nem hat már rám e csúf világ,
Vezérel Szelleme.
 
Jézus, én nálad maradok,
Hitem beléd vetem...
És egykor, majd ha megjelensz,
Koronát adsz nekem.

Charles Wesley
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Június 03. - 00:42:36
Nagyon tartalmas versek, kedves Kálmán, örömmel olvasom

 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Június 03. - 00:52:43
Népfőiskolások találkozója

 Megváltozott a régi kép,
 rég jártunk már e helyen
 találkozás reményében,
 jöttünk ide szívesen.
 Bár ötven év múlt azóta,
 szívünk mélyén ma is él,
 tanács, tudás, mit itt kaptunk,
 s melyről életünk beszél!
 Sok osztálytárs nincs már köztünk,
 mert aratott a halál!
 S életüknek lámpafényét,
 sorra kioltotta már!
 Elhunyt kedves tanárokra,
 barátokra gondolunk.
 Velük már e földi téren,
 találkozni nem fogunk.
 Rég léptük át utoljára
 szép iskolánk küszöbét,
 melyben szomjas szívvel ittuk,
 tudás, Ige, hűs vizét.
 Emlékeink kosarából
 ugyan, sok emlék kihullt,
 szívünk mélyén mégis olykor,
 tisztán villan fel a múlt.
 Iskolánkban együtt töltött
 gyorsan múló hónapok,
 munkában és tanulásban
 átélt, gazdag szép napok.
 Ifjú szívünk betöltötte
 művelődés öröme,
 nem hiába hullt szívünkbe
 tudás, áldás-özöne!
 Egy szebb élet reménységét
 vihettük innen haza,
 hasznára vált mindnyájunknak,
 mit nyújtott az iskola!
 Ötven év múltán is valljuk:
 hasznos volt a tanfolyam,
 alkalmaztuk, továbbadtuk
 másoknak is boldogan.
 Műveltséget, szemléletet,
 mit iskolánk adhatott,
 ki átvette s alkalmazta,
 sokban gazdagodhatott.
 Míg csak élünk, nem feledünk
 kedves népfőiskolánk,
 megtanítottál szeretni
 Istenünket, s szép hazánk!

 Egy volt hallgató Pecznyík Pál verse, melyet a Nagytarcsai népfőiskola alapításának 50. évfordulójára írt!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 03. - 07:47:40
 :2smitten:

 vint
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 03. - 07:51:21
Honnét e fény?

 
Két irdatlan fa összeróva,
Nincs rajta semmi, semmi szép…
De kétezer esztendő óta
Szór fényt egész világra szét!
Csodás erő árad belőle,
Mint titkos hang, ha szólna rajt’,
Hiába próbálsz futni tőle,
Szíven ragad és fogva tart!
 
Ítélet, szeretet – e kettő
Ott a kereszten egyesült.
Miérettünk átokká lett Ő,
Kiben az Írás teljesült.
Isten haragja sújt a bűnre,
Reá, Ki bűnünk fölvevé!
A kereszten hallgatva, tűrve
Járult a sújtó kéz elé.
A vér, a Jézus drága vére
Gyógyító balzsam, szent erő!
Bűnünket Ő elmossa véle,
Kegyelmével előnkbe jő!
Szeretve szívünk megragadja,
Szent fénye ég felé mutat!
Szól a kereszten hívó hangja:
Ó, jöjj, s add néki át magad!

Csillag János
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 03. - 07:53:51
Négyszemközt
 
Négyszemközt, Uram,
Ó hadd legyek Veled.
Új erőt ad, megszentel,
Épít Szentlelked!
Négyszemközt, Uram,
Így jól felismerem,
Mennyi gőg és hűtlenség
Terheli szívem.
 
Négyszemközt, Uram,
Ó hadd legyek Veled!
Így növekedj bennem,
És én kisebb leszek.
Drága hű szívedre bízom életem.
Nem szakít el Tőled
Már többé senki sem!
 
Négyszemközt, Uram,
Ó hadd legyek Veled!
Tőled nyertem élő
És szentséges hitet.
Törd össze, mi régi,
Mert semmit sem ér!
Így lesz éltem Benned
Bor és megtört kenyér


Csillag János
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Június 03. - 11:53:26
Megzenésítve ismerem ezt a két verset

https://www.youtube.com/watch?v=NxmCO9WTXz0

Két irdatlan fa

https://www.youtube.com/watch?v=FctM_Rg1k2I

Négyszemközt Uram
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 03. - 13:02:38
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 04. - 08:54:39
EGY A SZÜKSÉGES      
 
Egy a szükséges... amíg élünk
Csak ezt keressük szorgosan;
S ha megtaláltuk, mit se féljünk,
Haladhatunk már biztosan.
 
Nem földi kincs, amit a rozsda
Megemészthet itt, vagy melyet
Magával vinni más világra
Szegény lelkünknek nem lehet.
 
Nem dicsőség, nem földi pompa,
Nem fényes hírnév, vagy egyéb:
Hiába gyűjtenéd halomba,
E földdel együtt mind megég.
 
Egy a szükséges csupán: Jézus!
Őt ragadd meg, Ő kell neked!
Egyetlen út Ő az Atyához,
S mert föltámadt: Ő életed!

Csopják Attila
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 04. - 09:00:29
TUDSZ-E SZERETNI

 
Szeretni nem tud minden ember.
A lélek drága gyöngye ez,
melyet a testtől senki nem nyer,
csupán csak Isten adja ezt.

Szeretni tudni – kincs a mennyből.
Ez tesz gazdaggá igazán.
Mellette oly kicsinyre törpül
minden művészet, tudomány.

A gőg, kevélység meg nem érti,
hogy ez valóban létezik,
de ha egy szívben elkezd égni,
az érzi édes, szent tüzit.

Szeretni Istent, embertársat,
szolgálni, tenni szívesen.
Irgalmat, üdvöt nyújtni másnak,
Dicsérni Istent szüntelen.

És átkarolni gyöngédséggel
ellent, barátot boldogan.
Szeretni nem tud minden ember,
csak kiben Isten Lelke van.

Tekints csak fel a Golgotára,
ott látod Jézust, hogy szeret.
Ő felvette bűnöd magára
és érted önként szenvedett.

Ó szív, kívánj e drága kincsből,
s ha kell, forrását megleled!
Istennek örök szerelméből
meríthetsz hittel – eleget.


Csopják Attila
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Június 04. - 09:30:35
[valasz author=Kálmán link=topic=329.msg77863#msg77863 date=1465023629]

[/valasz]   Szenvedést is okoz.  :int2: :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 04. - 12:43:05
Igen.

 :2smitten:

 vint
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Június 04. - 13:50:58
Élet alkonyán

 Atyám kezében életem,
 csak Ő tudja, mi lesz velem.
 Telnek évek, órák, napok,
 érzem: egyre gyengébb vagyok.
 Pedig még nem is oly régen
 ültem, kerékpár nyergében.
 Immáron, lépnem is nehéz,
 szemem vágyón, távolba néz.
 Hívást: nem ok nélkül vártam,
 több városunkat bejártam.
 Csendes napon, csendes héten,
 erősödtem, lelki téren.
 Isten ügyében járhattam,
 versekkel is szolgálhattam.
 Hála, az áldott évekért,
 sok testvérünk, már mennybe tért.
 Én még, vándorúton vagyok,
 egyre lassabban ballagok.
 Reszket kezem, reszket lábam,
 élet zúgó viharában.
 Atyám nem hagy cserben engem,
 próbák által, edzi lelkem.
 Utam végét, még nem látom,
 a mennyei hívást várom.
 Fényben fürdő örök honba,
 ott nem robban, gyilkos bomba.
 Atyám dicső trónja mellett,
 fáradt lelkem, megpihenhet.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. V. 28.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 05. - 14:08:23
NE JÁRJ MAGAD! 
 
Ne járj sehol, soha magadban,
mert könnyen elér a veszély.
Legyen kísérőd utaidban,
ki megvéd, megóv, megsegél.
 
Hisz minkét oldalán utadnak
tátong a mélység, és neked
folyton vigyázva kell haladnod,
s botlástól lábad féltened.
 
A bűnnek réme ékes arcot
öltve magára, jő feléd.
Mézként kínálja gyilkos mérgét,
csábosan rádvetve kezét.
 
Ne járj tehát soh’se magadba’,
bármerre lépj, bármerre menj;
ó, hívj kísérőt oltalmadra
ki bátor, hős és hű legyen!
 
Ez a kísérő, - én testvérem -,
ki lenne más, mint Mesterünk:
Megváltó Jézusunk, ki készen
kalauzul jönni velünk.


Csopják Attila
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 05. - 14:11:07
ESTE

       
Te elédbe lépünk, Isten,
Napi dolgunk után.
Munkáinknak eredményét
Te tudod csak igazán.
Haladtunk-e felfelé,
Avagy estünk lefelé;
Jövünk tehát irgalmadhoz,
A te kegyelmi trónodhoz.
 
E világnak nagy porából
Ma is ránk ragadt sok szenny,
Önmagától megtisztulni
A mi lelkünk képtelen.
Kérünk hát nagy, Istenünk,
Mossad meg a mi szívünk
Szent Fiad kifolyt vérében:
Ékesíts érdemével.


Csopják Attila
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Június 05. - 19:52:39
Jöjj Jézushoz!

 Áldom Istent, és Szent Fiát,
 hogy versírás tálentomát,
 ajándékba adta nékem,
 szolgálhassam, magyar népem.
 Atyámnak hűn, szót fogadtam,
 üzenetét tovább adtam,
 népem javára, míg élek,
 épüljenek ifjak, vének.
 Nem múló időtöltésre,
 hanem lelki épülésre!
 Testünk egy nap, összeomlik,
 temetőkertben, elporlik.
 Lelkünk halhatatlan örök,
 mennyben várnak rá örömök.
 Idősek, ifjak, gyermekek,
 lelketekkel törődjetek.
 Addig, míg szívetek dobog,
 s abban: élet lángja lobog.
 Üdv útjára lépjetek át,
 s meglátjátok az üdv honát.
 Szívem égő vággyal teli,
 drága lelkeket menteni.
 Versrímekkel, alig bírok,
 álomban is, verset írok.
 Hála, nincsen benne károm,
 szertefoszlik, mint az álom.
 Ám amiket ébren írok,
 mindaddig, míg írni bírok.
 Mennybe hívok minden magyart,
 amíg temető fele tart.
 Jézus legyen szív - oltárán,
 s ne a kézzel csinált bálvány.
 Jöjj Jézushoz, magyar népem,
 az övé vagy, drága véren!
 S ha mennybe jutsz, a légen át,
 meglátod Atyád mosolyát.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. V. 30.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 06. - 08:17:01
Ami megmarad...
 
 
És elmúlik minden, mit önző szíveddel
itt lenn megszerettél és megcsodáltál:
régi életed zilált kerete, tüskés bozótja,
csalfa reménye, fájó szerelme, ábrándos álma,
s a féktelen, ifjú tombolások...
tavaszok, nyarak, bánatos őszök;
mind, mind elmúlnak. Sárguló lombok
zizegve hullanak lábaid elé,
megadva maguk...

Elhagy a barát és ellenség is elhagy...
az élet minden édes melege megfagy,
elszáll a nap, röppenek az évek,
elnémul ajkadon az örömének,
virágillattal együtt száll el
a gyermekcipős, gondtalan élet...
Ifjú álmok mézédes nedűje
s a férfikor dele, fénye, ereje,
temérdek terve, - elmúlik mind.
Ruhád kopik, az arcod ráncos lesz,
sima homlokod gondok, félelmek, könnyek,
fájdalmak ekéje szántja...
görnyed a hátad és vézna lesz a tested...
nehézzé válik durva, nagy kereszted,
s ha leroskadtál kereszted alatt,
mentő kezek éretted nem nyúlnak...
S mikor mindezek végképp elmúlnak,
közeleg a leszámolás napja.
Akkor majd úgy látod, semmid sincs:
Mit viszel magaddal?
Ha minden elmúlik, mi marad neked?

Megmarad könnyed, mit másokért sírtál.
Sóhajod, mit zogogva égbe bocsátottál
betegek, bénák kórházágya mellől.
Megmaradnak az égő, hő imák,
simogató, könnytörlő kezed
elfelejtett jótéteményei...
megmaradnak vigaszszavaid, lelkedben
a lángoló, szent hit,
sebkötözésed, önfeláldozásod,
alamizsnát nyújtó forró szívjóságod. -
És lelkedben az igaz szeretet!
AZ MARAD MEG, AMIVÉ KRISZTUSBAN LETTÉL.
AZ MARAD MEG, AMIT KRISZTUSÉRT TETTÉL!


Dénes Ferenc
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Június 06. - 08:34:35
Nagyon szép! Köszönöm! :int2: :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 06. - 13:00:07
Szívesen.

 :2smitten:

 vint
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 06. - 13:00:56
AZ ÉN KÖNYVEM           
 
Van nekem egy drága, kedves könyvem,
Melyből minden napon olvasok,
Szavai úgy felüdítik szívem,
A jó tanács benne olyan sok!
Ha erőm és bátorságom elvész,
Ez bátorít s erőm fokozza.
Minden könyvnél a legértékesebb -
És ez a könyv a szent Biblia.
 
Áhítattal olvasom e könyvet
Amelyet megvetnek oly sokan
Hogyha csábit ez a csalfa világ
Nála biztos menedékem van.
Gazdag e könyv, telve lelki jókkal,
Mennyből származik, Isten szava,
Szerezzen más akármilyen könyvet-
Az én könyvem  a szent Biblia!
 
Sok veszéllyel van az utam tele,
Háborgat e világ untalan,
Szívem baját nem érti meg senki
Sorsomat nincs kinek elmondjam.
De bármilyen nagy legyen a nyomor
És halásos a szívem baja,
Megvigasztal s életet önt belém,
Az én könyvem: a szent Biblia.
 
Ha olvasom e drága szent könyvet,
Lelkem szárnyal a magasba fel,
Megutálom e bűnös világot,
S szívemet szent érzés tölti el.
Isten beszél e könyvben énhozzám,
Mint a legirgalmasabb Atya;
Azért mondom oly nagy örömmel:
Az én könyvem a szent Biblia!
 
Bár mindenki szeretné e könyvet,
És olvasná híven, örömmel,
Hogy változna meg e romlott világ
S a szívekből a bűn tűnne el.
Akkor lenne boldogság a földön,
Amilyen rég nem volt itt soha:
Minden ember így kiáltana fel:
„Az én könyvem a szent Biblia!“

Dénes Ferenc
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Június 06. - 19:15:55
Az Alkotó dicsérete!

 Isten Szent Fiában: elrejtve látható,
 Föld porából formált embert, az Alkotó.
 Teremtő hatalmát, ész nem foghatja fel,
 láthatatlan lelkünk, testbe helyezte el.
 Bölcső - koporsó közt, lelkünk abban lakik,
 Atyánktól elrendelt, végső pillanatig.
 Születés és halál, testünkre érvényes,
 lelkünk: Isten része, így nem lehet véges.
 Atyánk nemes céllal, tett minket a Földre,
 műveljük: s ne menjünk egymás ellen ölre.
 Mi mégis, utóbbit választottuk balgán,
 kivégeztük Jézust, a Golgota halmán!
 Pedig azért jött, hogy kimentse a lelkünk,
 Sátán kezéből, ki zsákmányt ejtett bennünk.
 Isten kegyelme ha, rádöbbenünk arra,
 bűnt halmozók vagyunk, méltók, sújtó karra.
 Bűnt bánva Atyánktól, kegyelmet kérhetünk,
 Ő megbocsát: s bűntől, szabadon élhetünk.
 Boldogan vallhatjuk: nincsen szebb, jobb élet,
 mint az: ha megváltott szívünk, Jézusé lett.
 Megváltott élettel, szolgálhatunk itt lenn,
 lélekmentő munkánk, megáldja az Isten!
 Bárcsak lenne még sok, szolgálatkész lélek,
 mert még nagyon sokan, Jézus nélkül élnek.
 Pedig csak Őbenne van üdv, örök élet,
 ki Őt megkerüli, mennybe sosem érhet.
 Atyánk hívja, várja, Földünk minden népét,
 láthassa országát, örök dicsőségét.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. VI. 2.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 07. - 08:03:34
FEHÉR HOLLÓK
 
Fehér hollókat látok szállni,
Ritka kép ez... úgy csodálom!
Szemlélésük magával ragad,
Mint ragyogó édes álom.
Szárnyuk napsugárból van szőve,
Kormánytolluk a szeretet...
Merre szállnak az ég felderül,
Megújul, virul az élet.
 
Szállnak, ha cikázik a villám
S lángol a nagy ember - erdő,
Ha ezer veszély útjuk állja
S letarolt minden szív-mező.
Ha égig csapnak a bűn-hullámok
És senki feléjük se néz,
Ha a láthatárt köd borítja,
Ha tettük feledésbe vész.
 
Mennyei parancs küldi őket,
Mint hajdan a Kérith patakhoz,
Hogy Illés, Isten prófétája
Éhségben jusson ,,falathoz’’.
És szállnak csendben, egyre jobban
Oda, hol látnak éhezőt,
Viszik az Isten tárházából
Az áldást, az életerőt.
 
Néha hozzám is berepülnek
E csodás égi madarak...
Lelkem remeg, könnyem kicsordul.
Ők halkan tovább szállanak
És ott marad az áldás nálam
Mit Isten küldött így nekem.
Könnyes hálám felszáll az égbe
S őket imámmal kisérem.
 
Szálljatok csak Isten hollói!
E világ beteg, elesett.
Ne szűnjetek meg áldás lenni,
Törülni fájó könnyeket.
Repüljetek csak repüljetek,
Ragyogjon fényben szárnyatok,
Míg jön az Új, felmentő parancs:
,,Az égi honba szálljatok!‘

Dénes Ferenc
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 07. - 08:08:51
HA NYELVEMRE VIGYÁZNI TUDNÉK
 
Ha nyelvemre vigyázni tudnék,
Nem érne annyi kínzó gyötrelem,
Okot botrányra soha nem adnék,
S lenne sokaknak bennem védelem.
 
Ha nyelvemre vigyázni tudnék,
Senkiről rosszat nem szólnék soha,
Csak azt mondanám mindig, mi igaz,
Panaszra számnak nem lenne oka.
 
Ha nyelvemre vigyázni tudnék,
Nem rabolnám el másnak idejét,
Csak azt mondanám, mi nagyon fontos,
S nem törnék össze sok jó, víg kedélyt.
 
Ha nyelvemre vigyázni tudnék,
Nem vétkeznék úgy, mint ennek híján,
tökéletesen járnám utamat,
Szép lenne arcom s a szívem vidám.
 
Ó, én Istenem, tégy ajkamra zárt,
igazolj minden szót az ajkamon,
Ki ne engedjen őrizetlenül. . .
Ó, legyen mindig zár az ajkamon!


Dénes Ferenc
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Június 07. - 08:32:32
A versek mélyen hatnak rám! :( :) :sherlock: :int2: :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 07. - 08:35:10
Örvendek.

 :2smitten:

 vint
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 07. - 21:22:58
VETÉS - ARATÁS
 
Életünk e földön magvetés,
Születés legyen, vagy temetés,
Bölcső van nálunk vagy koporsó,
Vagy kútba tört a vizeskorsó,
Összeomlott minden cél és terv,
Öröm fog el, vagy fájó keserv,
Mind vetés ez, biztos és igaz,
Tiszta búza, avagy szennyes gaz.
 
Vetés, vetés, vetés az élet ...
Végén aratsz! Hogy mit? Kérdezed?!
Aratod azt, amit vetettél,
Szép nyár legyen, vagy zimankós tél ...
Ha előlép sötét végnapod,
Mit vetettél - majd azt aratod!
 
Ezért vigyázz! Vess tiszta magot:
Szeretetet, mit Isten adott.
El ne hibázd életed útját,
Oly úton járj, melyen Jézus járt.
Légy az Övé végig, igazán,
Boldogságra így számíthatsz ám!
Az aratás bekövetkezik ...
Elkerülni nincs lehetőség.
Ha vetésed áldott volt ... igaz,
Ha nem volt ott semmiféle gaz,
Aratásod ünnepi dísz lesz,
Szíved, lelked, elméd boldog lesz.
Énekelve, boldogan aratsz.
S ÖRÖK DICSŐSÉGRE
MEGMARADSZ.


Dénes Ferenc
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Június 08. - 08:27:54
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 08. - 12:20:04
AGGÓDÓ SZÍV
 
(Linda Dillow: Akinél a szív lecsendesül című könyvét felhasználva)

Az aggodalom olyan, mint a hintaszék
Csak indulsz, de az út végére sosem érsz
S míg a hintaszékben legalább tiéd a nyugalom
Addig békéd elvész, szorítja az aggodalom

Hiába félted a gyermeked, hogy rossz útra lép
Nem aggodalmad óvja az útkereszteződést
Remegő kézzel engeded el az útrakelőt
Pedig nem a félelmed mi megvédi őt

Aggódva nézed a viharfelhőket
Pedig az nem védi meg óvó tetődet
Hiába kerülöd így az ördög tüzét
Az aggodalom nem olt, csak belűről tép

Az aggodalom szilánkjai összerakódnak
A ma terhével egységet alkotnak
S kész lesz egy olyan hatalmas teher
Amelyet szíved már nem bírhat el

Nem tudod mit hoz a jövő, mi az, mit kapsz
Hisz emberi léted erre nem adhat választ
S ha aggódsz, mert azt féled, rossz lesz élted
Csak azért lehet, mert kevés a hited

Legyen előtted Péter példája
Az aggodalom őt is megtalálta
Amint a vízen hitét kezdte feledni
Tanító példaként elkezdett süllyedni

Isten igéje válaszol neked
Megnyugtat téged, ha hűen figyeled
Azt mondja ne aggódj a holnapért
A holnap majd aggódik magáért

Az égi madarak sem vetnek, aratnak
Mégis az Úr kegyelmében laknak
A mezei liliomok sem varrnak ruhákat
Az Úr akaratából mégis pompáznak

Ne akarj már akkor átkelni a hídon
Amikor még nem is tudsz a folyóról
S ha már látod a folyót, akkor se félj
Isten szárnyakat adna, ha leesnél

Hited legyen ernyő, de ne te döntsd el
Hogy esőtől vagy naptól védjen
Isten teremtette az esőt és a napot
Áldásként adja neked mit alkotott

Életünk minden holnapja előbb Istennel találkozik
Tudd, hogy az Úr szeret téged, ne aggódjon a szív
Hidd, hogy az utadat mindig a béke vigyázza
Melyen a pásztor elöl megy, s a bárányok utána.


Dévényi Erika
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 08. - 12:38:40
A FA
 
Büszkén magasodik az a fa, amely én vagyok
Elég ha vizet kapok és a nap rám ragyog
Gőgős vagyok, kevély és szívtelen
Azt akarom, hogy a szél vagy a nap csak az enyém legyen

Választanom kell hát, melyik a fontosabb
Az esőt fakasztó szél, vagy a meleg nap
A szél kéjjel hívott, légy életem része
A nap csak csendben nézett, de én nem vettem észre

A széllel a kéj milyen mámorító
A nap melege pedig csak izzasztó
Végül úgy döntök a szél kell nekem
A napot pedig ezentúl megvetem

Élvezem ahogy a szél játszik velem
Felkapva levelem az égig emel
A nagy forróságban körültáncol engem
A napot elfújja, távol tartja tőlem

De aztán a szélben csalatkoznom kellett
Tomboló vihart hozott tápláló víz helyett
Áztam, fáztam, ágaim letörtek
A jég szilánkjai mérgesen gyötörtek

Hívtam a napot, gyere vissza hozzám
A sugaraidat újra fordítsd rám
De a nap messze volt, nem hallotta szavam
Nagy szomorúságomban magamra maradtam

Magamba nézve elgondolkodtam
Eddigi életemben rossz úton jártam
Akármit tettem, akármit akartam
Mindig csak egyre, magamra gondoltam

Rá kellett jönnöm, bűnben éltem eddig
Így nem juthatok el soha a mennyekig
Hiába magasodnak felfelé ágaim
Szeretet nélkül kihunynak álmaim

Akkor aztán újra, csendben, szelíden
A napot szólítottam, hogy vezessen engem
Éltem kárhozat volt, de most újjászülettem
Töltse be a szívem, meleg szeretettel

Megbocsátó napom ott termett előttem
Nem mondott semmit, de most már értettem
Bűneim gyökerét meggyógyította
Életem értelmét így megmutatta

Így lett belőlem csodálatos fa
Amelynek gyökerét a szeretet táplálja
Visszajött a szél is, de már csak mosolygott
Láttam akkor rajta, hogy elgondolkozott.


Dévényi Erika
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Június 08. - 14:44:35
Pecznyik Pál
VAN EGY VÉSZ-PONT

Ma még rovod vándorutad
tán vidáman, gondtalan.
Nem is gondolsz a halálra,
bár már feléd útban van.
Atyád aggódva vár téged,
mert Ő vég nélkül szeret.
De van vész-pont, ahonnan már
visszatérned nem lehet!
Bár csábító a széles út,
látszat-csodákkal tele,
ám út végén sötétség vár,
kárhozat mély tengere!
Atyád kérlel, fordulj vissza!
Mert Ő vég nélkül szeret,
de van vészpont, amelyről már
visszatérned nem lehet!
A kegyelem áldott napja
ma még felvirradt reád.
Jöjj, siess a Megváltóhoz,
Ő néked is üdvöt ád.
Ragadd meg a feléd nyújtott
- lélekmentő - szent kezet,
mielőtt vész-ponthoz érnél,
s visszatérned nem lehet!

1996.I.25.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Június 08. - 16:20:36
Margitnak és Kálmánnak:  :2smitten: :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 08. - 17:43:32
 :2smitten:

 vint
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Június 08. - 19:15:40
Köszönöm Anna, a költő nevében :piroska:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 09. - 08:34:45
EZ ADATOTT
 
Jólét, gazdagság, gondtalanság
Nincs kell és nincs amit muszáj
A miből kérdés ismeretlen
Nincs nem szabad és nincs elérhetetlen

Burokban született, az igaz világtól távol
A valóság nem jön elő a szürke homályból
Élettere behatárolt, de nincs miért menekülni
Csukott szemével elég a falakig ellátni

Aztán jön egy való pillanat
Mikor a baj szárnyakat bontogat
S beszáll észrevétlen a falak közé
S álboldogságokat tör sorban ketté

Fájdalmakat hoz, beteggé tesz
Megkeseríti az álszent embert
Igaz arcát tükrözi a hamis szerelmeknek
Megvilágítja a valós érdekeket

Akkor hirtelen minden összeomlik
Az eddig élt élet darabokra hullik
Láthatóvá válnak szívek hamis titkai
A lélek csak üresség, mit fel tud mutatni

S ez az üresség mint szomjazó talaj
Vágyakozva vár, hogy jöjjön zivatar
Hulljon eső, lágyan permetező
De még inkább ébresztő jégeső

S zúduljon be a semmi közepébe
Legyen áradás a test belsejébe
Mossa ki az álszent belső világot
S mutassa meg, mit e szív még soha nem látott

Azt a boldogságot, mely felhőtlenül száll
Azt a szeretetet, mely a hit lábán áll
Azt a békét, melyet csak Isten adhat
Azt az életet, mely újjáformálhat.


Dévényi Erika
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 09. - 08:46:14
KÉSLELTETETT HANG

 
Egy késleltetett hang a zongorán
Talán már sosem szólal meg tisztán
Ne feledd a hangokat most kell érezned
Szíved mélyére most kell beengedned

Egy ki nem mondott halk köszönet
Talán már sosem okoz örömet
Ne feledd most kell hálásnak lenned
A szót, köszönöm, most kell kiejtened

Egy el nem küldött megbánó levél
Bocsánatot már soha sem ítél
A szavakat most kell a papírra írnod
Most ereszd el a postagalambot

Egy soha nem szagolt illatot
Visszaidézni sem tudod
Most kell mindent hagyva kifutnod a mezőre
Most kell, hogy az illat érzéked érintse

Egy gondolat, mely benned még nem fogant
Nem szülhet újabb gondolatokat
Ezt a láncot most kell megerősítened
Hogy tudd, a szavak honnan erednek

Egy szeretetfoszlány, amely még nem érintett
Amelyről még nem tudod honnan ered
Azt a szeretetet most kell befogadnod
Isten neked adja, csak el kell fogadnod.


Dévényi Erika
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Június 09. - 11:20:28
Pecznyik Pál
KRISZTUS MENYASSZONYA

Krisztus földi teste,
hívő gyülekezet,
mely nem földi magból,
Istentől született.
Hontalan zarándok
mind az öt földrészen,
mennyei honpolgár,
távozásra készen.
Krisztus menyasszonya
várja Vőlegényét,
míg vár: teljesíti
földi küldetését.
Egy perc, egy óra se
menjen veszendőbe,
s bejusson a dicső
örök menyegzőbe!

1996.I.27.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 09. - 12:02:50
LELKI BÉKE

 
Állandóan ott van veled a félelem
Folyton megremegteti a szívedet
A baj mögötted lépdel, nem tágít
Követ téged, mint egy sötét árnyék

A híreket, csak úgy tudod várni már
Hogy előre hallod a rossz hír hozóját
A megcsörrenő telefont remegő kéz veszi fel
Már nincs bizakodás, hogy a vonal jót felel

A dolgok néha rosszak, s tenni kell dolgunkat
Hisz te is tennéd, mert meg van az akarat
De ezek itt körülötted nem jobbíthatók
Emberi akarással nem megoldhatók

Hiába a szerető cselekedni vágyás
A tett nem más, mint röpke tűzgyújtás
A parázs mindig a mélyben marad
Soha nem hagyva nyugodalmat

S amikor újra fellobban a láng
Az elkeseredés még mélyebbre ránt
Megint át kell élned a tehetetlenséget
A szív mélységében a keserűséget

Úgy érzed, a jó dolgok elrohannak melletted
S te nem tehetsz mást, csak nézheted
Mindenki célba ér, de te ott maradsz
Szíved nehéz súlyával te nem haladsz

Úgy kéne segítség, hisz a te szíved is nehéz
De már nem a régi az anyai ölelés
Erőd csak abból az emlékből merítheted
Amit a régmúltból őrzött meg örökre a szíved

Nincs elég könnyed, hogy megsirasd a képet
Amelyet látsz, ha a jövőt nézed
Hogy testvéred nem fut kitárt karodba
S mamád már nem régi önmaga

Jönnek a kérdések, újra meg újra
Miért kísért az árnyék, miért nem hagy magadra
Olyan ez, mint egy keserű, rossz álom
Melyből már régóta az ébredést vágyod

Válaszra várunk, mit ember nem adhat
Valaki más hozhat csak nyugalmat
Ha Őt keresed, meg is találod
Nála megélheted legboldogabb álmod

Hiszen ha egy árnyék követ téged
Hogy el tudd veszíteni mást nem tehetsz
Be kell állnod egy dús fa árnyékába
Ott meg tudsz pihenni, békét találva

Hisz nehéz cipelned, hát tedd le a kereszted
Hisz ez a kereszt a te árnyadó fád lehet
Csak ott lelheted meg a lelki békédet
Csak ott élhetsz meg egy pillanatnyi csendet

S abban a pillanatban csukott szemeden át
Megláthatod a sok embert, ki melletted áll
Már ott állnak veled férjed s gyermekeid
Kik a sötétben áldott fénysugaraid

S kell, hogy észre végy még valaki mást
Hisz láttad a hiábavaló emberi akarást
Ki -ha mindenki rohan is-, ott van melletted
S gondterhelt világodban vigaszt nyújt neked.


Dévényi Erika
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 10. - 08:11:07
Hit

Hiszem,
hogy Isten mindent,
még a legrosszabb dolgot is,
engedi és segíti, hogy jóra forduljon.
Ehhez olyan emberekre van szüksége,
akik mindenben
a legjobbat szolgálják.
Hiszem,
hogy Isten minden szükségben
annyi erőt ad a kitartáshoz,
amennyire szükségünk van.
Ezt azonban senki sem kapja meg előre,
azért, hogy ne önmagunkra,
hanem egyedül csak őrá hagyatkozzunk.
Az ilyen hitben
teljesen eltűnik a jövőtől való félelem.
Hiszem,
hogy hibáink és tévedéseink
nem hiábavalók,
s Istennek nem nehezebb
ezeket helyre igazítani,
mint az általunk jónak vélt
cselekedeteinket.
Hiszem,
hogy Isten nem időtlen végzet,
hanem őszinte imádságra és
felelősségteljes tettekre
vár és válaszol.


Dietrich Bonhoeffer
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 10. - 08:12:22
MEDITÁCIÓ A BÖRTÖNBEN

Egyedül vagyok...
De Te nem hagysz el engem.

Kislelkü vagyok,
de Nálad a segítség!

Nyugtalan vagyok,
de Te vagy a béke.

Bennem él a keserüség,
de Te vagy a türelem.

Nem értem utaidat,
de Te jól ismered a nekem szánt utat.

Bízom Benned!


Dietrich Bonhoeffer
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Június 10. - 10:35:12
Pecznyik Pál
ISTEN MENTŐ SZAVA  HÍV

Ember vigyázz! Ne menj tovább,
Isten mentő szava hív!
Veszélyben forog a lelked,
végállomás nem a sír!
Veszélyes út, melyen haladsz,
nézd a nagy bűn-lavinát,
kárhozat felé görgeti,
széles út minden fiát!
Sovány vigasz, hogy mindenki
a széles úton halad,
mert ha velük tartasz, te is
ott találod majd magad,
ahol nem lesz soha öröm,
csak örök kín, gyötrelem,
s önvád kínoz, mert nem használt
se szép szó, se intelem.
Atyád kérlel: fordulj vissza,
addig amíg tart a ma.
Ha késlekedsz, ezt a lépést
nem teheted meg soha!
Jól választott: mennybe jut az,
ki ma keskeny útra tér
elviszi őt – szentjeivel -
Megváltónk, ha visszatér!

1996.I.30.

Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 11. - 11:08:59
A kereszt

Miért lenne okom panaszra?
Esedezésem Ő meg nem tagadja.
Igéje biztat, hogy nem hiába vár,
az Ő szeretete engem is megtalál.

Kétségeim is Reá bízhatom,
Tőle jut nékem is irgalom.
Bizalommal nézek a keresztre fel,
Jézus lehajol, magához ölel.


Domahidi Klára
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 11. - 11:13:59
Hozzád vezet…

Mint ordító oroszlán, szerte jár,
de rajtam megtört a hatalma.
Megkísért, romba dönteni vágyik,
de véd Jézusom erős karja.

Szívemben nem a gonosz már az úr,
Élet született kínból, árnyból.
Ingyen kegyelmed Uram, köszönöm,
bennem élsz, felálltam a sárból.

Érezlek, szólsz hozzám, fogod kezem,
gyógyítóm vagy és menedékem.
A golgotai kereszten át
hozzád vezet a léptem.


Domahidi Klára
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 11. - 11:22:23
CSAK A KEGYELEM 
 
Támasz nincs velem - csak a kegyelem.
Semmi más nem tart meg engem,
mint törött mankó hagy cserben,
s csak a kegyelem marad énvelem.
 
Mit érek magam?  Mind haszontalan
amit tettem és elértem;
Megrontotta bűnöm, vétkem.
Védő nincs velem - csak a kegyelem.
 
Isten jósága, Jézus halála,
Szentlélek-adta új élet -
más nem adhat békességet
nékem idelenn! - Csak a kegyelem.
 
Boldog, ki bűnnel győztes harcra kél.
megtisztul Jézus vérében,
győz a Bárány erejében
s zengi szüntelen: Csak a kegyelem...
 
Ahogy sebzetten, észrevételen
őz rejtőzik sűrűségbe,
roskadok le Hozzád térve,
s gyógyír nincs velem - csak a kegyelem.
 
S bár az ős gonosz támad, ostoroz -
kárt lelkemben hogyan tenne!
Betakar Isten kegyelme!
Csak az van velem! - Csak a kegyelem.
 
És ha fájdalom terhét hordozom,
ha sötét, mély völgybe érek,
ott is kísér tiszta fényed.
Más fény nincs velem. - Csak a kegyelem.
 
Hadd énekelem: Csak a kegyelem!
Elég életre, halálra,
elérni örök hazámba!
Elég szüntelen. Csak a kegyelem.


Dora Rappard
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Június 11. - 14:51:00
A nagy találkozás!

 Sába királynője, elment Salamonhoz,
 láthassa: igaz -e, mit felőle hallott,
 fényes kísérettel, a hosszú nagy úton,
 Jeruzsálem felé, dísz hintaján hajtott.

 Biblia lapjain, nincs megörökítve,
 két ország királya, miként találkozott,
 Sába királynője, kincses tárházából,
 rengeteg aranyat, fűszerszámot hozott.

 A királyi vendég, minden kérdésére,
 Izráel királya, bölcsen választ adott,
 királynőnek szinte, elállt lélegzete,
 királyi udvarban, amiket láthatott.

 Mi is így jöhetünk, dicső Királyunkhoz,
 az élet vizére szomjazó, szegények,
 Isten Fia vérén megváltott nép, vagyunk,
 legdrágább kincsei, Megváltónk szívének!

 A mi ajándékunk: szívből jövő hála,
 ennél többet, jobbat, mi már nem adhatunk,
 lelkünk és mindenünk, Istentől származik,
 azt adhatjuk vissza, a mit Tőle kapunk.

 Mi is úgy jöhetünk Hozzád: nagy Királyunk,
 mint Sába királynő, felment Salamonhoz,
 úton vagyunk mi is, küzdve száz veszéllyel,
 közeledünk dicső, örök otthonunkhoz.

 Felfoghatatlan szép, panoráma vár ránk,
 legszebb földi pompa, eltörpül mellette,
 új honunk városa: Égi Jeruzsálem,
 örökfényt Istenünk, sugároz felette.

 Pecznyík Pál Celdömölk, 2016. VI. 10.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 12. - 15:42:20
NE FÉLJ, CSAK HIGGY! 
 
Ha éjszaka vesz körül és sötétség,
s nem látsz utat a pusztaságon át,
Valaki ott van veled és vezérel
hűségesen, átszegezett kezével.
Ne félj, csak higgy! Neki gondja van rád!
 
Bízhatsz benne! Mért csüggednél, remegnél?
Engedj néki, ha próbál, tisztogat!
Ismer! Elmondhatsz mindent. Érti, hallja.
Ha elfáradtál, hordoz erős karja.
Ne félj, csak higgy, és vesd rá gondodat!
 
Veled az Úr a szenvedés tüzében.
S ahogy az ötvös perceket figyel,
hű tekintete őrködik feletted:
drága aranya tűzben el nem veszhet.
Ne félj, csak higgy! Idején kiemel.


Dora Rappard
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 12. - 15:54:04
SZOLGÁLAT  AZ ÉJSZAKÁBAN      
Zsolt. 134, 1                                                         
 
Kik az éj csendjében
virrasztva fenn
tűnődtök, az álom mért kerül el:
ne keseregjetek,
mert meglehet,
hogy az Úr szent szolgálatra nevel.
 
Hisz egész napon át
sok imádság,
könyörgés ostromolja az eget.
Kérők, imádkozók,
hálát adók
serege nappal hatalmas sereg.
 
De ha leszáll az éj,
s az álom mély,
csak itt-ott virraszt árván valaki.
Szolgálatra, lehet,
e sereget
maga az Isten választotta ki.
 
„Dicsérje szent nevét
- hangzik felénk - ,
ki éjszaka Isten házában áll!“
A világ elpihent.
Sötét van, csend.
De az imádság füstje égre száll.
 
S ha az éj csendjében
e szent helyen
Isten előtt szívetek meghajol,
Ő beszél veletek,
figyeljetek:
„Szólj hozzám, Uram! Szolgád hallja jól!“
 
Ha Jézus vére föd,
ha Ő betölt,
s jelenléte áthatja szívetek:
mert mély a csend,
sok titkot kijelent,
mit nap zajában nem értettetek.
 
S emelve kezetek,
csak vigyetek
sokakat Jézushoz, azt várja Ő.
Nevük mondjátok el!
Ő majd felel.
Nála az áldás, nála az erő!
 
Járjon be lelketek
sok - sok helyet,
s kit Isten ott reátok bízhatott,
mindnél időzzetek
egy keveset!
Testvéri terheket hordozzatok!
 
S ahol beteg pihen,
halk-szelíden
lengje körül imádság-illatár!
Erősítse meg azt,
vigyen vigaszt
annak, ki halál árnyékában jár!
 
Tovább! Mindig tovább!
Világosság,
sötétség küzd egymással szüntelen,
s nem egy bátor vitéz
ereje vész.
Támasza buzgó imátok legyen!
 
Ti hátvéd legyetek!
És kérjetek
küzdelméhez fegyverzetet, erőt!
Így abban is lehet részetek,
ha Isten győzni segítheti őt.
 
Részvéttel kérjetek,
ki tévelyeg
hitetlenül, hamis ösvényeken,
annak is égi fényt:
hívja szegényt
a kereszthez! Ott várja kegyelem!
 
Így könyörögjetek!
És fejetek
Jézus ölén ha megpihenhetett,
az álom is leszáll.
Alhattok már,
mint gondtalan, boldog kis gyermekek.
 
S ha mégse... bízzatok!
Hisz Uratok
együtt virraszt az éjben veletek.
Éji szolgálat ez.
Jutalma lesz.
Gyümölcsöt terem és győzelmeket!


Dora Rappard
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Június 12. - 21:29:58
Idejében ébredj!

 Bűn árnyalja a világot,
 rabjaként szenved a lélek.
 Nem lel békét, boldogságot,
 hiába a hamis fények.

 Talmi csillogás, mi téveszt,
 gonosz szövi pókhálóját.
 Ember, idejében ébredj,
 vesd le a szíved béklyóját!

 Hű Teremtődre tekints fel,
 Szabadítód keresztjére!
 Ki a Mennyből azért jött el,
 bűnből mentsen kihullt vére.

 Ily nagy áldozattal szeret,
 életét adta teérted.
 Mélyből a magasba emel,
 hálát adva hajtsd meg térded!

 Schvalm Rózsa

 (2016-06-02)

   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 13. - 07:13:19
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 13. - 08:06:17
Az Istennél van felelet
 
Vallom: túl a látható égen,
emberértelem felett,
s nálunk is e  földi létben,
minden tettben, eseményben
mindenre van felelet.
 
Egyszer
minden bog bomlik magától,
minden titok kivilágol.
Láthatatlan villámfénynél
hajnallá lesz minden éjfél.
 
Fordul
az óriás homokóra.
Tervek törnek majd cseréppé.
Álmok válnak víg valóra.
Roncsolt lelkek lesznek éppé,
koldusok királyi néppé.
 
Fénylő
rend terem a zűrzavarban.
Zagyva zajból kiválik az örök dallam.
Eget ver az igazságot mondó ének.
Megfelel az erős Isten
Ő tudatlan kicsinyének.


Dömötör Ilona
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 13. - 08:12:50
 
MENNYEI SZÉLZÚGÁS   
 
Őskezdet óta jár földünk felett
,,Sebesen zúgó szélnek zendülése’’,
Örök, tisztító, égi lehelet.
 
Kastélyok s viskók közt megy zúgva át,
Megzörgeti a bűnök lakhelyének
Hazugságfüggöny-fedte ablakát.
 
Alant terjengő füstöt szerteűz,
S haldokló, hamvas oltári parázson
Színarany fényű lángra kap a tűz.
 
Az érkezése, útja mély titok,
De szól: ,,Sas-szárnyam tollain emelve
Az égbe jutnak halk imáitok.’’
 
Száll, zendül, zúg és nem pihenhet el,
Míg minden juhot amaz egy akolba
Az egy Pásztorhoz össze nem terel.


Dömötör Ilona
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 13. - 08:18:17
MESTER!
ÉRINTSD MEG A SZÍVEM!


Mester! Érintsd meg a szívem!
Hogy megújuljon a lelkem,
Hogy begyógyuljon a sebem,
Hogy viselhessem keresztem,
Hogy lássa arcod két szemem,
Hogy szikla legyen hitem,
Hogy hallja szavad a fülem,
Hogy Te légy minden reményem,
Hogy áldássá legyen kezem,
Hogy bocsájtassék sok vétkem,
Hogy dicsérhessen énekem,
Hogy Tiéd legyen életem.
Mester! Érintsd meg a szívem!


Dömötör Tibor
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 13. - 11:58:45
A SZERETET HIMNUSZA

(1.Kor. 13 : 1-13.)

-Lehetsz emberzseni,
-próféta, nyelvtudós,
-nem vagy más csak hamis
-húrt verő cimbalmos,
-lehetsz titkot tudó,
-bölcsességet ismerő,
-hegyeket mozdító
-meggyőző hiterő,
-adhatod pénzedet
-mind a szegényeknek,
-dícsérheted Istent,
-amíg megégetnek,
-ha szeretet nincsen
-szívedben, szavadban,
-a szeretet eltűr
-emberi megbánást,
-nem fuvalkodik fel,
-kap isteni áldást,
-nem gerjed haragra,
-nem cselekszik rosszul,
-nem fizet gonosznak,
-bosszút meg nem bosszul,
-nem örül hamisnak,
-de vígad a jóban,
-megbocsátja a bűnt,
-hisz az igazságban,
-a szeretet remél,
-életet ad és hat,
-mindig újraéled,
-soha el nem fogyhat,
-elfogy az embernek
-tudása, élete,
-örök csak Istennek
-mentő szeretete.

Hit, remény, szeretet,
nagy áldás e három,
szeretet képében.


Dömötör Tibor
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Június 13. - 14:10:42
 :int2: :2smitten: :2smitten: :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Június 13. - 16:46:56
Könnyező próféta!

 Izráelben Jeremiás,
 könnyező próféta volt,
 látta népe bálványait,
 amint közte vándorolt.
 Isten kemény üzenetét,
 kellett tolmácsolnia,
 mit népe, magának főzött,
 mind ki kellett, innia.
 Bálványok előtt hódoltak,
 az áldozó halmokon,
 néma bálvány imádata
 hangzott el, az ajkakon.
 Isten háládatlan népe,
 két oltárnál áldozott,
 ám a bálványnak áldozó,
 örökre elkárhozott!
 Jeremiás szólt a néphez,
 forduljon Isten felé,
 templomának oltáránál,
 arccal boruljon elé.
 Jeremiást, nép haragja,
 ciszternába vetette,
 megmenekült: mert az Isten,
 kegyelme volt felette!
 Teljesült a prófécia,
 bálványozó nép felett,
 hetven évig nem láthatta,
 szent földön, a kék eget.
 Hosszú hetven év múltával,
 nép: honába visszatért,
 s ujjá épült templomában,
 imádhatta Istenét!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. VI. 6.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 14. - 08:24:20
Megismerni Téged
 
Megismerni Téged: ez az örök élet!
Ez az igaz, örök boldogság.
Téged megtalálni, mindig Veled járni,
És Tebenned elrejtőzni: a mennyország!
 
Megismerni jobban, amíg a szív dobban,
Megismerni égi lényedet.
Isten szent Báránya, ég és föld Királya,
Soha, soha el nem múló szent szeretet!
 
Isten áldott Lelke, jöjj bűnös szívembe!
Hadd ismerjem Jézust igazán!
Merüljek el Benne, a szent végtelenbe,
Aki nékem megszerezte égi hazám!


Ecsedy Aladár
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Június 14. - 08:27:51
 :int2: :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 14. - 08:37:18
ADD TOVÁBB

 
Ha van valamid, ami jó,
Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság:
Hozhatja Isten áldását.
Add tovább!

Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,
De segít megharcolni egy-egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,
Egy kép vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább!

Ne feledd a másik fájdalmát!
Te kell, hogy segítsd az úton tovább.
Egy kedves szó vagy egy mosoly
Áldás lehet a másikon.
Add tovább!

Ha tudsz egy kedves történetet,
Vagy hallottál az utcán jó híreket,
Vagy jó könyvet rejt a szobád,
Mely segít elűzni a másik bánatát,
Add tovább!

Ne légy önző a szívedben,
De viselkedj a legnemesebben.
Tedd a közösbe kenyered,
Hogy társaid is egyenek.
Add tovább!

Ha Isten meghallgatta imád,
S az égből áldást küldött le rád,
Ne tartsd meg csak magadnak,
Míg mások sírnak, jajgatnak.
Add tovább!


E. Isenhour
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 14. - 08:39:41
 :2smitten:

 :int
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Június 15. - 01:42:23
Mindent ingyen!

 Ember mindent pénzért árul,
 legyen minél gazdagabb,
 gyümölcsöt lop tiltott fárul,
 Isten mindent, ingyen ad.
 Pedig - mint Úr - megtehetné,
 számlát nyújtson be nekünk,
 harácsoló zsarnok volna,
 ha így bánna mivelünk.
 Mindent ajándékba kapunk,
 napfényt, vizet, levegőt,
 búzatermő zsíros földet,
 nyáron üdítő esőt.
 Arany, ezüst lelőhelyet,
 vasat, gázt és olajat,
 fenyőerdőt, havas hegyet,
 s mind azt, mi él Nap alatt.
 Árusítjuk, árverezzük
 a földet, mely Istené,
 és ha megkaptuk az árát,
 hálát sem viszünk elé.

 Ezért valljuk bűnbánattal,
 térden, előtted Urunk,
 feledve a hálaadást,
 múló javakért futunk.
 Fogadd hálánk, dicséretünk,
 mindenért, mit ingyen adsz,
 melletted lehessen helyünk,
 ha Lelkeddel, felragadsz.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. VI. 6.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 15. - 11:42:29
A lényeg


Ne engedj
a vágynak,
hogy ítélj,
mert jön rád
az Ítélet!

Amit látunk
nem más
külső kéreg.
A Teremtő
látja csupán,
mi a lényeg!


Edith Stein
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 15. - 11:56:01
ELÉG
( „Elég néked az én kegyelmem” 2 Kor 12,9/a)
 
Nem kevés, nem sok...  elég.
Az Atya kegyelme mindenre elég.
Ezzel erősíti szíveinket,
ebből élünk, ez tart meg minket
hit által. És ez is  ajándék!
Hiába minden emberi szándék,
alulról feltörni a mennybe,
így sose jutnánk kegyelembe.
Hiába az erőlködés,
hiába a törvényeskedés,
szertartások, önkínzó fegyelem,
ha felülről le nem hajlik :
a Kegyelem.
Ez a kegyelem, mielőtt kérted,
Krisztusban már lehajolt érted.
Bűnös, ragadd meg, fogadd el
bűnbánó, boldog szíveddel.


Fejszés András
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 15. - 11:59:38
 
Így olvassad!
 
Mit ér a szó, a holt betű,
Ha a Lélek nem hatja át?
A Lélek vezessen téged,
Ha olvasod a Bibliát!
 
Mert „öl” a betű, önmagában
Okoskodás és bölcselet;
De a Szentlélek hatására
A holt betűből Ige lesz!
 
És ha az Ige hatni kezd,
Belőle árad fény, erő,
Vigasztalás, újult élet,
Bizalom, nagy hit, vakmerő.
 
S a régi könyv mind Ige lesz,
Amely „enni és inni” ád.
Olvasd hát, de így olvassad
Naponként majd Bibliád!
 
És amin tán mosolyognak
Múló világunk bölcsei:
Életedben megteremnek
A Szentlélek gyümölcsei.


Fejszés András
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 15. - 12:07:44
Vak voltam, most pedig látok

(Jn 9,25)


 
Ó te művelt ember, hát becsukod szemed?
Ha nem akarod látni, nem is állt a kereszt?
Azt hiszed te vagy a Földnek korlátlan ura?!
Nyisd fel szemed már, földből gyúrt figura!
Biztonságban érzed magad, s nem félsz semmitől?
Jó volna, ha tudnád: Él a Teremtőd
Azt hiszed bölcs vagy? Láttál már atomot?
Esetleg bejártad az univerzumot?
Látod mily törékeny vagy, és mily esendő?
Apró vagy a nagyvilágban, s éppoly veszendő!
Lehet, hogy az evolúció volt annyira okos,
Mindent egyensúlyra, és ily szépre alkotott.
Nézz körül! Nem látod a fától az erdőt?!
Az egész természet dicséri a Teremtőt!



És neked kapzsi ember, mit ér a gazdagság?
A vagyonod lesz, ami téged halálba ránt!
S ha a világot meg is veheted,
Önmagadat meg nem mentheted.
A lelkedet meg nem tarthatod,
Mert kevés hozzá a vagyonod.
Odaát a pénzed már semmit sem ér,
Az vár ott, aki téged megítél.
Míg itt élsz, bírádat megismerheted,
Ő az, aki megtartja lelkedet.
Ha hiszed, soha el nem kárhozol,
Megszabadultál a halál markából.
Ő az Alfa és az Omega,
Jézus Krisztus a mindenség Ura.



És te, aki mindig magaddal foglalkozol,
Csak a buli érdekel és az alkohol?
Esetleg a hobbid, vagy valamely szenvedély?
Megérnek ezek annyit, hogy örökké szenvedjél?
Azt hiszed, te vagy önmagad ura,
Nem is akarsz rálépni a keskeny útra?!



Alattomban les rád, vár már a halál,
Akkor jön el érted, mikor nem számítasz rá!
És ha a mának élsz, mert a holnap nem vár rád,
Nehogy azt hidd, az élet csak ennyiből áll.
Hogyha nem is érdekel, odaát mi vár,
Tudd: Nincsen onnan visszaút, több esély sem lesz már
Ebben az életben kell helyesen döntened,
Mert csak e helyes döntéssel mented meg lelkedet.



Te is aki máshogy járod utadat,
És igaznak tartod mindig magadat,
Hagyj fel végre az örökös képmutatással,
Ismerkedj meg Jézus Krisztus igazságával!
Mert nem segíthet rajtad Krsna, vagy a reiki,
Sem a filozófusok, sem Jehova tanui.
Nem visznek el téged Ufok, sem a Nirvana,
S ha az üres vallásosság sem hoz már lázba,
Sem a tao, sem a jóga, sem a dienetika:
Vedd hát észre, Jézus hív, nagyon régóta!


És ha úgy gondoljátok: bolond e beszéd!
Tudjátok meg: senki sem lehet bölcsebb Istennél!
Mert a keresztről szóló beszédből nyerjük a hitet,
Ráadásként a hiten át az örök életet.
Így hát a beszédet kicsúfolják azok,
Kiknek nem kell az igazság, s szívükben vakok.
Nyisd meg szíved, nyisd fel szemed, nézd a keresztet,
És érteni fogod mit jelent: ?Bevégeztetett.�


Jöjj hát hozzá, úgy ahogy vagy, mert már régóta vár,
Hogy maga mellé ültessen, az égi Nagy Király.
Hisz megtisztít Ő vétkeidtől önnön vérével,
S körbevesz mindörökre szeretetével.
Nem kér Ő mást tőled, csakhogy nyújtsd felé kezed,
Felemel Ő téged, s helyedre vezet.
Bizony mondom néked, Ő soha el nem hagy,
Mert onnantól mindörökké csak Övé vagy!


Fekete Ferenc
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Június 15. - 16:28:30
 :) :2smitten: :2smitten: :2smitten: :2smitten: :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 15. - 18:26:35
"A körülöttem zúgó viharból,
mielőtt az ár elérne,
nekem biztos a menedékem:
a kegyelem királyi széke!


Ahol fejünkre, mint olaj csordul
Urunk kezéből a béke,
ahol teljes lesz a nyugalom,
az a kegyelem királyi széke!


Ahol a lelkek egyesülhetnek,
tiszta barátság szövedéke,
s a szívek újra találkoznak,
az a kegyelem királyi széke.


Ahol mindig kész a segítség
magány, rosszkedv ellenére,
ahonnan az ördög is elfut,
az a kegyelem királyi széke!


Lelkünk sasszárnyán odaszállnánk,
ahol időtlen a béke,
ahol a föld már mennyet érint,
és teljes az Úr dicsősége,
ott a kegyelem királyi széke!"



H. Stowell
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Június 16. - 00:27:27
Nincs minden elveszve!

 Hont kereső lélek, nincs minden elveszve,
 Isten országától, ha már nem vagy messze.
 Ó de mi lesz veled, ha még nem vagy belül,
 pedig verő szíved, Megváltódért hevül.
 Mint a mágnes, úgy von vissza, ó embered,
 világ meg gyönyörét, tálcán nyújtja neked.
 Vívódik a lelked, világ - Jézus között,
 úrrá akarsz lenni, ó embered fölött.
 Jézusért epedve vívod, lelki harcod,
 bizonyítja fájó szíved, könnyes arcod.
 Mégis: míg kívül vagy, veszélyben a lelked,
 Sátán les reád, hogy zsákmányt ejtsen benned.
 Kívül a kárhozat, belül, Jézus vár rád,
 meghatódottságtól, könnytől nedves párnád.
 Élet - halálkérdés, hol vagy: Kívül? Belül?
 Aki kívül marad, tűz - tengerbe merül.
 Oly sok ember vonul, nyitott kapu előtt,
 szegény, meg sem hallja, hogy Jézus, hívja őt!
 Igen nagy különbség: kívül - belül lenni,
 meghasadt a kárpit, lehet mennybe menni!
 Még nyitva az ajtó, jertek hát, emberek,
 lépjetek be rajta, s üdvözül, lelketek.
 Isten vár titeket, egy szebb új világban,
 zeng a hálaének, hívők táborában.
 Szívetek betölti, gyönyör, öröm, béke,
 s a boldog életnek, soha nem lesz vége.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. VI. 8.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 16. - 07:44:13
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 16. - 07:53:36
Siratom elmúlt éveim...

Siratom elmúlt éveim, mikor csak
halandó dolgok gyönyörét akartam,
s holott szárnyam volt, nem szálltam magasban,
hogy nem silány példát adnék a kornak.

Ki látod, vétkeim hogy megtiportak,
Ég Ura, láthatatlan, halhatatlan,
eltévedt lelkemet segítsd a bajban,
s bennem kegyelmesen pótold a korcsat.

Ha már viharban s háborúban éltem,
haljak meg békén, és ha ittlakásom
nem volt dicső, legyen elköltözésem.

Ami időm még hátravan s halálom
kezedbe tészem, nyújtsd kegyesen értem,
tudod, te vagy reményem e világon.

Francesco Petrarca
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 16. - 08:10:58
NE FÉLJ!
 
Mintha látnám a fehérruhás szentet,
amint Jairus házához közelget,
s hírül hozzák, hogy meghalt a leányka!
Jézus ránéz az elsápadt apára:
        „Ne félj, csak higgy!“
 
Ha ránk is így szakad a fájdalom,
szerettünket látva a gyászpadon,
s kiáltjuk: Nincs már aki segítsen!
Törjön át Jézus szava a bús csenden:
        „Ne félj, csak higgy!“


Gárdonyi Géza
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 16. - 08:21:22
A BÖLCS INTELMEI     
 
Ma arra int a bölcs prédikátor,
Legyen helyes értékismeretem,
És döntéseimben legyek bátor.
 
Ne válasszam a bűnöst, a rosszat,
Mi lelket bénít, azt ne akarjam,
De a jót sem, hanem csak a ‘jobbat’.
 
Mint Mária, ki Jézus szavára
Figyelt szomjazva, mély áhitattal,
Mert tudta, hogy az válik javára.
 
Az élet, mint sebes nyíl elsuhan,
És vádol nevetés, habzó pohár,
Részvétlenség nyomán a könnyfolyam.
 
A tenger mélye őrzi a kincseket,
Míg felszínen a hab fut és fecseg...

Uram, tedd elmélyültté életemet!


Gerő Sándor
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 16. - 08:22:15
A  SZAVAK  ÉRTÉKE 
 
A szavak: szappanbuborékok,
üveggyöngyök, kövek, göröngyök,
vagy csillogó arany ékszerek,
gyógybalzsam, zene, drágagyöngyök,
sötétben villanó fényjelek...
Bármivé válik a beszédünk
azt a lelkünk határozza meg.
 
Hogy szavam legyen hív üzenet,
mely célhoz segít tévelygőket,
lélek, mely gyógyít, elevenít,
megtört kenyér az éhezőknek,
győztes erő démonok felett, -
mennyből érkező tűz, Szentlélek
tisztítsd meg, s gyújtsd lángra lelkemet!


Gerő Sándor
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Június 16. - 12:35:11
 :int2: :2smitten: :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 16. - 17:22:32
 :2smitten:

 vint
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Június 17. - 01:23:52
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Június 17. - 01:31:46
Végtelenből Végtelenbe!

 Jézus, Isten Fia, Végtelen világból,
 értünk bűnösökért, véges világba tért,
 mennyben hagyta arany, királyi palástját,
 hogy megmentsen minden, bűnre csábult szegényt.
 Ő előre tudta, mire vállalkozott,
 lelkünk megmentése, csak úgy lehetséges,
 ha vérét, életét, feláldozza értünk,
 Isten bárányaként, Ő a dicsőséges!
 Jézus egyedül ment, a fájdalmak útján,
 jászolbölcsőtől, a véres Golgotáig,
 csábítás, szenvedés, el nem téríthette,
 a fájdalmak útján, hű volt, mindhalálig!
 Arcára könnye hullt, hálátlan népének
 keményszívűsége, makacssága miatt,
 látva lelki nyomort, fájt a szíve, lelke,
 tanított, gyógyított, amerre elhaladt.
 Világteremtő Úr, szolgai ruhába
 rejtve dicsőségét, szolgált népe között,
 a vének tanácsa, és a papi klérus,
 Jézus alázatán, sokszor megütközött.
 Királyok Királya, megalázva magát,
 bűnösök, vámszedők, asztalánál evett,
 rangrejtve mint Király, szegények gazdagok,
 asztali vendége, drága Barátja lett.
 A Király szolgaként, jött a Végtelenből,
 véres Golgotán át, indult Végtelenbe,
 halála: legyőzte a Sátánt, a halált,
 és csak három napig pihent, sírverembe.
 Nekünk úgy tűnt, mintha csatát vesztett volna,
 nem tudtuk dicsérni Jézust, énekelve,
 pedig negyven napig láttuk, dicső testben,
 s visszatért Atyjához, a nagy Végtelenbe!

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. VI. 8.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 17. - 08:09:56
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 17. - 15:33:33
AZ ÜDVÖSSÉG     
 
Lecsendesedve rád figyelni,
Uram, nincs ennél üdvösebb semmi.
Ha elnémul a földi gond, a lárma,
A menny derűjét élvezem már ma.
Mert itt kezdődik az üdvösség,
Mikor kitárul felettünk az ég,
Otthonunkba betér a Mester,
Hatalmasan szól, szeretettel:
Bűnök többé itt nem tanyáznak,
Mert ma üdvössége lett e háznak.


Gerő Sándor
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 17. - 15:35:28
BÉKÜLJ MEG! 
 
Testvér, még ma nyújts békejobbot
annak, ki töviset hintett utadra.
Tedd, amit hű Mestered mondott,
Te soha senkivel ne légy haragba’.
 
Lebirhatatlan reménységgel
hintsd a szeretet, öröm s béke magvát.
míg be nem áll a sötét éjjel,
s a számonkérés napja virrad rád.
 
Az időt, mit Isten adott,
ne tékozold el hasztalan vitákra;
Imával kezdd s folytasd a napot,
Az Ige legyen ösvényed világa.


Gerő Sándor
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 17. - 15:38:32
EMBERI SORS     
 
Pörög az orsó, s az élet fonala
lepereg gyorsan, mint száraz falevél.
Forró nyár után jön ősz, s hideg tél.
Álmatlan éjszakák, ködös hajnalok.
... Az ifjak nem is sejtik, milyen gazdagok.
 
Szép gyermekkor már csak távoli álom.
Remeg a kéz, s a lépés tétova.
Hátadra sújt a kínok ostora.
Fogy a remény, s gyűlnek a bajok.
... Az ifjak nem is sejtik, milyen gazdagok.
 
De ki ma ifjú, ne feledje el,
Felette is elsuhannak az évek,
És egyre halkul a vidám ének.
Sóhajjá válnak zengő dallamok
... Kik lélekben ifjak, csak azok boldogok.


Gerő Sándor
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 17. - 15:42:23
IMÁDSÁG CSENDESSÉGÉRT 
 
Uram, segíts elcsendesedni!
A természetben a múló idő
malomkövei zakatolnak.
Suttog a fenyő.
Sóhajt a cserje.
Nyög a tölgyfaág.
Harangoz a gyöngyvirág.
 
Uram, segíts elcsendesedni!
Az utcákon nyegle gépparipák
száguldanak félelmetesen.
Daloló autók.
Síró szirénák.
Nyüzsgő emberek.
Zajongó gyermeksereg.
 
Uram, segíts elcsendesedni!
Mert  a szívem ma fél és nyugtalan.
Pedig sorsom a te kezedben van.
Rémít a Sátán.
Retteg a lélek.
Erősségedbe
Jó Istenem, fogadj be!


Gerő Sándor
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Június 18. - 00:23:36
Kedves Kálmán! De jó, hogy ilyen sok szép verset ismersz!
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 18. - 07:30:09
 :2smitten:

 :int
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 18. - 11:20:01
JÉZUS KRISZTUS    
 
Fájdalmak férfia,
Isten dicső Fia,
keserves halállal
várt a Kálvária.
 
Te szelíden álltál
gyűlölőid között,
irgalmat nem vártál,
míg véred gyöngyözött.
 
Ó, de nem a tested
sebe volt legmélyebb:
míg vitted kereszted,
sírt benned a lélek.
 
Kereszted tövénél
arcomon könny pereg.
Én szórtam utadra
a rút töviseket.


Gerő Sándor
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 18. - 11:32:15
MONOLÓG    
 
Hogy elfogynak
az ijú évek!
Öregszik a test,
bár nem vénül a lélek.
 
Itt vándorok vagyunk.
Így rendeltetett.
Egy égi kéz kimérte utunk.
Éveink országútján
egymásután maradnak el
a mérföldkövek.
 
Míg előre, a cél felé
meresztjük fáradt szemünk,
Kezedbe tesszük
remegő kezünk,
Istenünk.


Gerő Sándor
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 18. - 11:34:21
Ó, jöjj, Szentlélek!
 
Ó, jöjj, Szentlélek, szívem vár,
Világíts, égi fénysugár!
Hintsd rám keneted olaját,
A szent Isten ajándékát.
Általad nyerek lelki jót,
Bánatomban vigasztalót!
 
Jöjj hozzám égi fényeddel,
Lelkem homályát űzzed el!
Szívem legyen mindig vidám,
Úgy járjak Jézus lábnyomán!
Te légy mindenkor vezérem,
Hogy célom bizton elérjem!
 
Taníts ismerni az Atyát,
És Jézust, lelkem pásztorát!
Szívemben lángoljon a hit,
Mely boldog hálára buzdít.
Atya, Fiú és Szentlélek,
Háromegy Isten, dicsérlek!


Gerő Sándor
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Június 18. - 16:44:43
Örülök, hogy olvashattam ezeket a verseket! köszönöm! :int2: :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 18. - 18:54:55
Szívesen.

 :2smitten:

 vint
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Június 19. - 01:17:07
Lejtőn, nincs megállás!

 Lelkünk már ott, az Édenben,
 bűn lejtőjére került,
 Sátán elcsábított minket,
 testünk hajójába ült.
 Amióta kézbe vette,
 a kormányt, az evezőt,
 tenger hulláma ringatja,
 az aggot, a csecsemőt.
 Sátán gonosz fondorlattal,
 hol ijeszt, hol bátorít,
 akkor kacag, ha sok lelket,
 Istentől eltántorít.
 Lejtő alján, kárhozat vár,
 de megállni, nem lehet,
 bűn - lavina, sodor minket,
 s ránk omolva, eltemet.
 De Megváltónk Hatalmas Úr,
 Ő a lejtőn is megállt,
 vére és halála által,
 legyőzött Sátánt, halált!
 Bár a testünk, e kis hajó,
 hullámsírban, elmerül,
 ám a lelkünk: nem veszhet el,
 ha Jézussal, egyesül.
 Lejtőn: ember nem állhat meg,
 ám Jézussal, megállhat,
 aki Őrá bízza magát,
 örökké, Vele járhat.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. VI. 12.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 19. - 08:11:19
AKIT SZERETSZ...



Akit szeretsz, ajándékként fogadd
Az Úr kezéből, s légy hálás e kincsért!
Nem érdemed, hogy tiszta, szép, eszes;
Érette Isten áldott nevét dicsérd!
 
Akit szeretsz, szeresd szerelmesen,
Becézgesd szépmívű, gyöngéd szavakkal!
Ha jönnek is a szürke köznapok,
Legyen virággal díszített az asztal.
 
Akit szeretsz, szeresd imádkozón;
Hordozd erőtlenségeit szelíden.
Állj érte naponként az Úr előtt;
Kegyelméből javadra fordul minden.
 
Akit szeretsz, szeresd örvendezőn.
Ne verjen sátrat nálatok a bánat!
Harsanjon kacaj! Jókedvű beszéd,
Vidám énekszó lengje át a házad.
 
Akit szeretsz, szeresd hűségesen.
Cserben ne hagyd soha. Légy hű halálig!
Boldog, ki társát boldoggá teszi,
Kinek az Ige szent fénye világít.


Gerzsenyi Sándor
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 19. - 08:13:51
BIZALOMTELJES KÖNYÖRGÉS
 
Atyám, benned bízom.
Nincs más reményem.
Te vagy erős váram,
Kősziklám nékem.
Egyszülött Fiadban,
Drága Megváltómban
Küldj segítséget.
Halld  meg szívem szavát,
Ó, adj szabadulást,
Bűnömből tisztulást,
Mint megígérted.
 
Atyám, benned bízom,
Áldom szent neved.
A bűn hogyha kísért,
Én győzök veled.
Sátán hogyha támad,
Nekem mitsem árthat,
Hű karod megvéd.
Megváltott népeddel,
Szentek seregével
Ujjongó örömmel
Áldalak üdvömért.
 
Atyám, benned bízom,
Vezess utamon.
Ha  néha fáradok
Te légy támaszom.
Melletted nem félek,
Szüntelen rád nézek,
Tudom, hogy szeretsz.
És bár a halálnak
Bús völgyében járjak,
Én ott is imádlak,
Mert mennybe vezetsz.
            Cseh szöveg alapján:
                 Gerzsenyi Sándor
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 19. - 08:16:59
EGY FENNHÉJÁZÓ IMÁDKOZÓNAK 
 
Úgy mondod, hogy időnként azt hiszem,
Önmagadat imádod, nem az Istent.
Hogy hallja-é? - Neked az mit se számít.
Elég, hogy hallom én. Más vágyad nincsen.
 
Te énnekem imádkozol magadról.
Neked az Isten ,,pertu-jóbarátod’’.
Hogy mit tegyen veled, mikor s hogyan,
Fölsorolod, sőt, meg is magyarázod.
 
Olyan kicsinek érzem most magam
Melletted én! - vagy ez is volt a célod?
Kis törpe vámszedő! - mondja a szád...
S gratulálsz magadnak az új babérhoz.
 
Templomba indultam, hol Ő lakik,
Atyánk az Úr. De lám ez a te házad,
Hol olcsó lényed fénye szétragyog...
Neked nem ismerős e szó: alázat?
 
Gyógyulni jöttem. Ám hogy elmegyek,
A szívemben még rémítőbb a kétség,
- Légy irgalommal hozzám,  Istenem!
Csak szólj egy szót, és oszlik a sötétség.


Gerzsenyi Sándor
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Június 19. - 19:12:33
 :int2: :2smitten: :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Június 20. - 01:39:17
Mennyei meghívó!


 Minden embernek szól, Istenünk hívása,
 Ama dicső honba, melynek nincsen mása.
 Mert e múlandó Föld, melyen lakunk, élünk,
 maradandó kincset, nem tartogat nékünk.
 Örömünk mint rózsa, kivirul, elhervad,
 elillan, mint pára, mint nyáron a harmat.
 Gyermek felnőtté lesz, lassan aggá érik,
 létünk egy napig tart, reggeltől, estéig.
 Hosszú ez az egy nap, száz év is belefér,
 mégis: mint egy sóhaj, oly hamar véget ér.
 Világnak, időnek, van kezdete - vége,
 így jő fel, s eltűnik, Földünk minden népe.
 E múló világból hív ki, minket Isten,
 egy szebb, dicső honba, ahol örök minden.
 Új Földön, új Égről, a Nap el nem tűnik,
 Isten lesz a napfény, soha meg nem szűnik.
 Fáradtság, álmosság, ott nem gyötör minket,
 ragyogó trónusán látjuk, Istenünket.
 Irigység, büszkeség, abból ki lesz zárva,
 nem lesz halál, nem lesz, szülőt vesztett árva.
 Nem lesznek családok, hanem csak egyének,
 gazdag lesz mindenki, nem lesznek szegények.
 Mennyei meghívót, Jézus hozta hozzánk,
 ne könnyezzen szemünk, ragyogjon az orcánk.
 Új arany városban éljünk, öröm - árban,
 mint Isten fiai, örök, fényruhában.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. VI. 16.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 20. - 09:34:50
HA ELHAGY A KEDV
 
Ha elhagy a kedv s tovaszáll az öröm,
Ha csügged és retteg a szív,
Ha érzed a bűn kötelét magadon,
És nincs aki megszabadít,
Ó, jöjj ide, jöjj, ímé, áll a kereszt,
Itt szűnik és oszlik a kétség.
Betölti a szívedet égi öröm,
Megújul a régi reménység.
 
Elfárad a hős, megerőtelenül,
Meglankad az ifjú erő,
A kar lehanyatlik és roskad a térd,
A szíved örömtemető,
De hogyha bizalmad az Úrba veted,
Sasszárnyakon száll föl a lelked,
Megőriz az Úr, keze megszabadít,
Kitárul előtted az élet.


Gerzsenyi Sándor
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 20. - 09:38:32
MARTIN LUTHER KING ÉNEKE
                                         
Jézus Krisztus jár velem,
Nem bánt engem félelem;
Minden bajban, vészben
Óv a kegyelem.
Nyújtja kezét,
Irgalma véd;
Áldom az ő szent nevét!
 
Hogyha bánat terhe nyom,
Kereszt súlya vállamon,
Nem hagy soha engem
Drága Jézusom.
Hű karja véd;
Vár rám az Ég...
Áldom az Ő szent nevét!


Gerzsenyi Sándor
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 20. - 09:53:32
TANÁCS
 
Kiket szeretsz, s akik szeretnek,
Ha bántanak, ha megsebeznek,
Ne haragudj rájuk sokáig!
De öntsd ki szíved s ha letörléd
A fájdalom kicsordult könnyét
Bocsáss meg! Hidd, enyhedre válik!
 
Oh egymást hányszor félreértjük,
Szeretteinket hányszor sértjük,
Bár szívünk éppen nem akarja.
Mi is talán vérzünk a sebben,
Nekünk is fáj még élesebben,
De büszkeségünk be nem vallja.
 
Ne légy hát büszke, légy őszinte,
Híved legott azzá lesz szinte.
Oszlik gyanú, megenyhül bánat!
Oly váratlan jöhet halálunk
S ha egymástól haraggal válunk,
A sírnál késő a bocsánat.


Gyulai Pál
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 20. - 10:01:32
Belőled kilátszik Ő?

A prédikáció véget ért
Mindenki csendben otthonába tért.
Egy kisgyermek mélyen elgondolkozott
Arról amit a prédikátor magyarázott.

Isten hatalmas, nagy
Mégis bennünk él és van.
Hát nem kéne kilátszódjon belőlem,
Ha olyan nagy amint megértettem?

Azt gondoltam templomban lakik
Pedig az írás arról tanúskodik
Hogy "kézzel csinált templomban nem lakom
Az alázatos szívűt megáldom".

Belőled kilátszik Ő
A Hatalmas Dicső?
Gondolkozz el rajta még most
Ahogy a kisgyermek elgondolkozott.


Halász Mihályné Johannna
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Június 21. - 00:44:56
Próbák földje ez a Föld!

 Születéstől halálunkig, sokat sírunk, szenvedünk,
 ez a bűnfertőzött Világ, nem imponál minekünk.
 Lélekrontó eseménnyel, fájdalommal van tele,
 Földünk súlyos katasztrófák, földregések színtere.
 És mégis, a legtöbb ember, benne: jól érzi magát,
 Isten nélkül, konok szívvel, vígan fut a Földön át.
 Élek, ahogy nekem tetszik, harsogja sok fiatal,
 rabigába vonja testét, a drog, a szex, az ital.
 Drága magyar fiatalok, de így mi lesz veletek?
 Ha fontosabb, lelketeknél, porrá váló testetek.
 A Teremtő: lám nektek is, lelket, életet adott,
 hasznos munkával töltsetek, minden évet, új napot.
 Életetek gyümölcsfáján, teremhessen jó gyümölcs,
 aki mennybe gyűjt gyümölcsöt: itt a Földön, az a bölcs.
 Ifjú szülők, gyermekáldást, ti Istentől kérjetek,
 kisgyermekek mosolyában gyönyörködjön lelketek.
 A bölcs Isten énnekem is, adott lelket, életet,
 versek által vezethessek Hozzá, drága lelkeket.
 Életemnek gyümölcsfáján, ha sok jó, gyümölcs terem,
 az hű Megváltóm érdeme, és nem az én érdemem.
 Megváltómnak vére árán, Isten gyermeke vagyok,
 bár csak lenne, lélekmentő minden vers, mit itt hagyok.
 Kilencvenhat próbás évem, minden dolgát és szavát,
 események nagy könyvébe, ma is jegyzik, odaát.
 Isten, hívő gyermekének, itt próbás az élete,
 mégis, örömmel szárnyalhat, Isten elé, éneke.
 Mai megromlott világunk, gonoszabb: mint Sodoma,
 benne: próbán, kereszten át, készül fényes, korona.
 Győztesekre vár e fejdísz, kik győznek próbákon át,
 s örömével, gyönyörével öröklik, a menny honát!

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. VI. 12.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 21. - 08:23:32
Milyennek kell legyünk
 
Gyermekek voltunk,
Felnőttekké váltunk,
Pályát választottunk,
Istentől segítőtársat kaptunk.
 
Ajándékba gyermekeket adott,
Vártuk, hogy mikor lesznek óvodások,
Aztán, hogy kisiskolások legyenek, érettségizzenek,
Valósággal sürgettük az eseményeket.
 
Volt mit szívesen elkerültünk volna,
Más eseményt vártunk szívszorongva,
Az elején észre sem vettük.
Milyen gyors léptekben megyünk.
 
Mintha csak a tegnap történt volna,
S évtizedeket számlálunk újra.
Nagyszüleink már csak kedves emlék,
Van kinek már szülei sem él.
 
Elrepül felettünk a hetven-nyolcvan év,
Nagy része hiábavaló fáradság az egész.
De lelkiekben felnőttekké váltunk?
Milyenek kell legyünk?
 
Szent életben, kegyességben,
Szeretetben, békességben,
Amely nélkül senki nem latja meg az Istent!
Legyünk érett keresztyének!


Halász Mihályné Johanna
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 21. - 08:31:28
Ősz felé

Egy édesanya halálosan megbetegedett.
Mire lehullnak mind a falevelek,
Élete addig lepereg.
Kijelentette az orvos s megremegett.

A kislánya ezt hallotta
S, hogy édesanyja életét hosszabbítsa
Mikor látta hullni a faleveleket,
Megpróbálta vissza kötözni őket.

Nem lehet a falevelet visszakötözni,
Ha Isten ujja megérinti.
Életed, életem lepereg
Ezt nem változtathatja senki meg.

Nyár delén vagy ősz felé
Készülj Istened elé.
Keresd országát már itt a földön
Hogy vele lehess örökkön.


Halász Mihályné Johanna
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 21. - 08:36:41
Őszi falevelek

Őszi falevelek.
Szebbnél szebbek.
Szépek voltak amikor zöldeltek
S most is mikor leperegnek.

Színük azt mutatja
A Mindenható örök rendje határozta,
Hogy betöltötték hivatásukat,
Betelve az élettel lehullanak.

Némelyikük aranysárgán ragyognak
Színük mint az égen a csillagoknak.
Azt juttatja eszembe,
Hogy mi is ragyoghatunk akképpen.

Ha betöltöttük hivatásunk
Ha valakiket az igazságra vezettünk
Örökkön örökké fénylünk.
Oh add Istenem ezt nékünk!


Halász Mihályné Johanna
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 21. - 08:39:24
Ugye megbocsájtasz
 
Aki a szíved alól szakadt,
Az okoz fájó könnyeket.
Kit fájdalommal szültél,
Ő a gyermeked.
 
Nem érti meg, hogy anyai szíved,
Mitől félti, óvja.
Sokszor elutasít,
Ha forró ajkad homlokát csókolja.
 
Lázad és lázadásában
Azt sérti,
Ki őt nagyon szereti.
Mert tudja,hogy te megbocsájtasz.
 
Virágot hoz,
S te könnyeid visszatartoztatod,
És megbocsájtasz,
Mert Isten neked is megbocsájtott.
 
De a sebek helyei maradnak,
Mint amiket mi okoztunk Jézusnak.
S arra emlékeztet,
Hogy van megbocsájtás van kegyelem.


Halász Mihályné Johanna
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Június 22. - 02:20:34
Törődj a lelkeddel!

 Velem vándoroló lelki útitársam,
 akár szerényen jársz, vagy akár márkásan,
 Isten nem a múló tested, lelked félti,
 mert az, Tőle való, el nem múló égi.
 Ám te mégis, múló porsátradat félted,
 pedig oly sok bosszút, gondot okoz néked.
 Amíg fiatal vagy: őt szolgáld, arra vár,
 élvezi a jókat, számára nincs határ.
 Várja: teljesítsed, minden kívánságát,
 önző: így nem hallja, a lelked sírását.
 Tested, nem törődik azzal, mi van belül,
 nem bánja, ha lelked, kárhozatba merül.
 Isten joggal várja, lelkeddel is törődj,
 tested: csak öltönye, mely marék porgöröngy.
 Lelkeden a halál, soha nem vesz erőt,
 kénkő tüze vár rá, Jézus legyőzte őt.
 Lelkeddel Istennek, csodás szép terve van,
 megváltott gyermekként, Vele élj boldogan.
 Sátán bűnhődik majd, ki téged elrabolt,
 földre vettetett: bár, a trónja mennybe volt.
 Lelki útitársam, törődj a lelkeddel,
 vigyázz rá: úgy kaptad, soha ne feledd el.
 Próbás napok, évek, hamar véget érnek,
 legyen hát életed: már itt, hálaének.
 Miként minden ember, itt hagyod e Földet,
 megkínzott, meggyötört, ne ejts érte könnyet.
 Lelked örökségét, megleled az Égben,
 Atyád mellett élhetsz, örök dicsőségben.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. VI. 16.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 22. - 07:58:11
EZ EMBER ISTEN FIA VOLT!
 
A munka kész, a megváltásnak
csodája elvégeztetett.
A megváltó az átok fáján
nagy kínok közt kiszenvedett.
A gúnyolódók ajka néma,
szemük merően rámered.
Előbb még büszkén gúnyolódtak:
Most rémtől gyötört emberek!
A nap eltűnik fájdalmában,
a föld remeg és zeng az ég.
A bátor harcos félelmében
reszket s a szeme tűzben ég.
S a marcona és érzéketlen
katona szíve feldobog:
,,Az Isten Fia volt ez ember!
- Ennél többet nem mondhatok!’’
Az Isten fia volt ez ember!
- száll messze időn, téren át.
Az Isten Fia volt ez ember!
- ki viselt töviskoronát.
Az Isten fia volt ez ember!
- harsogja tenger és szelek;
ki parancsolt a hullámoknak,
s az orkán néki engedett...
Az Isten Fia volt ez ember!
- kiáltják százan, ezeren,
ki engemet is meggyógyított,
mikor feküdtem betegen.
Az Isten fia volt ez ember!
- ki az életnek ura volt;
és feltámadván a halálból,
legyőzött Sátánt és pokolt.
Az Isten Fia volt ez ember!
- ki néked, bűnös, megbocsát...
Ó jöjj, s borulj a keresztfához
és ingyen örök üdvöt ád!


Haraszti Sándor
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 22. - 08:05:16
JÉZUS KIRÁLYKÉPPEN TRÓNOL       
 
Jézus királyképpen trónol
Néki minden lény meghódol,
S minden lába elé hull;
Égen, földön Úrnak vallja,
Szentek ajka magasztalja:
Benne minden él s virul.
 
Csak Ő a mi boldogságunk,
Vérén nyertük megváltásunk,
Szabadulást Ő hozott.
Halld, az Élet ím megjelent,
És kiengesztelte Istent;
A menny nékünk megnyílott!
 
Bűnös, add át Néki szíved.
Beteg, mondd el szenvedésed,
Szegény, tárd fel ínséged!
Ő a sebet begyógyítja,
Az ínségest gazdagítja
És ad örök életet.
 
Szívünk biztos reménysége
Hű Megváltónk ígérete:
Hogy ad fényes koronát.
Tudja ezt a gyülekezet,
S jön a nap, mikor a hívek
Meglátják majd a Királyt!


Hiller
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 22. - 08:14:09
Ajándék
 
 
Remény
Élet
Valóság...
 
Ennyi
Mennyi
Tengernyi...
 
Cifra mulandóság.
 
Ha Jézus nélkül élsz
 
Kegyelem
Szeretet
Jóság...
 
Ennyi
Mennyi
Tengernyi...
 
Szeretni valóság .
 
Ha Jézussal jársz ,
Tiéd lehet
S ráadásul
Az örökkévalóság.


Illés Judit
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 22. - 08:16:22
Akik tudunk várni....
 
„ Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig. „
 
                                        Jeremiás siralmai 3,26
 
Célunk...
Vágyunk...
Tenger
Mégis keveset ér  egyedül az ember.
 
Álmunk...
Társunk...
Valahol él...
Keresd hát !
 
Várj kedves,
Állj meg az úton , nyugodj !
Te ne kutakodj,
Én se teszem
 
Azt mondom mégis:
Eléd hozza
Mikor Ő gondolja,
Mikor szükségetek lesz egymásra
Bízdd az Úrra,
S várj a találkozásra.
 
Akkor majd tudni fogod,
Te is
Én is
Az Ő végzése
Számunkra a lélek menedéke.
Az Ő rendelése
Két szív találkozása,
Eleve egymásnak ajándékozása,
Az Ő   szeretetének, s kegyelmének fénye.
 
Fény,
Világosság, mely nekünk adatik,
Akik tudunk várni , akik szívében az  Úr lakik.


Illés Judit
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 23. - 08:35:36
Amíg lehet
 
Amíg lehet
Addig szeress
Nem tudhatod
Meddig jársz utadon
 
Amíg lehet
addig mondd el
Nem te szabod meg
Saját életed
 
Amíg lehet
Ne a sírnál
Ne utólag késve
Inkább most bár néha félve
 
Amíg lehet
Addig ölelj
Mondd mindennap
Mondd el mit szíved érez
 
Amíg lehet
Addig add át életed
Jézus kezébe
A lelkedet.


Illés Judit
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 23. - 08:41:26
A TE AKARATOD
 
Nem is tudom, miért ragaszkodom hozzá,
Miért nem akarom elengedni?
 
Miért ellenkezem
Veled ?
Te tudod , Uram, ez az emberi természetem.
 
Bátortalanul, de mégis bízó hittel
Ma hozzád fordulok,
Szabadíts meg kérlek
Önző énemtől:
Legyen meg a Te akaratod:
Akarom-e akaratod ?
Te tudod, Uram, Istenem.
Hányszor elhagyom útadat,
De szereteted irgalmat mutat.
 
Ez a legnehezebb:
Önző énem letenni .


Illés Judit
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 23. - 08:47:39
Elveszni Te akkor sem engedsz

Elveszni Te akkor sem engedsz,
Bár én legyek százszor engedetlen.
Százegyedszer is hozzám hajolsz,
Szólsz , hívsz a keskeny útra, a Te utadra.
Bár tövis az út porát belepi,
Ma már azon szeretnék Hozzád menni.
Nem baj, ha felsebzi lábam,
Nem baj, ha néha fáj a nem teljesült vágyam,
Nem baj már, ha nem az történik, amit én szeretnék:
Legyen meg a Te akaratod !
Legyen az életem, ahogy Te szeretnéd!


Illés Judit
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Június 23. - 21:14:12
Pecznyik Pál
FÉLTŐ SZERETET SZAVA

Viruló ifjúság les rátok a vétek,
féltő szeretettel fordulunk felétek.
Sötétségnek ura szemet vetett rátok,
annak örvend, mikor széles úton jártok.
Nyoma sincsen azon a jónak, a szépnek,
lelki tisztaságnak, segítő készségnek.
Lelketek mérgezi, mit láttok, hallotok,
bűn-szenny mocsarába süpped a lábatok!
Olcsó élvezetet Sátán kínál néktek,
ám cserben hagy, mihelyt megfogan a vétek!
Ó vigyázzatok hát drága ifjú lelkek,
késő lesz bánkódni, ha tév-útra mentek.
„Jöjjetek énhozzám!”, Megváltótok kérlel,
menny hona vár rátok minden örömével.
Őbenne  elrejtve, már most mennyben jártok,
mint földi követek, de égi polgárok!

1996.II.5.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 24. - 11:01:58
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 24. - 12:04:48
Ember szeretetre vágytam
 
 Ember szeretetre vágytam , gyenge voltam.
Jézus szeretett , Tőle elhajoltam.
Bűnbánattal hozzád Uram, ma visszatérek:
Fogadd el kérlek, mit adni tud e meghajszolt lélek!


Illés Judit
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 24. - 12:07:43
Fohász
 
Uram
Felbolydult az élet rendje
Nincs meg bennem a lélek csendje.
 
Körülvesz a tavasz
Uram
Az élet ,
A világ megingatott
A ravasz.
 
Te tudod Uram,
Mit én csak sejtek.
Te adhatod  vissza a lelki rendet.
Te teremtesz szívemben csendet.
Te adod vissza, mi elveszett
Könyörögve kérlek teremts bennem rendet,
Lelki csendet.


Illés Judit
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 24. - 12:10:55
Gondolatom...
 
Gondolatom : szárnyal, repked
Nálad talán
nyugalmat lelhet .
A lélek harcában
Uram
Add meg nekem a békét,
 
Te aki adhatod
A Lélek menedékét.
 
Miért mondok talánt,
Mikor Te vagy a biztos
Uram
Nálad a kegyelem
Melyet ajándék gyanánt
Kínálsz fel , itt s most.
Add meg Nekem kérlek,
A remény tüze mindig szívemben égjen
Uram, Teérted
Én csak erre kérlek .


Illés Judit
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Június 24. - 15:03:51
 :int2: :2smitten: :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 25. - 08:32:12
Hitvallás
 
Te vagy - az élet Ura
Te vagy - a kegyelmi csoda
Te vagy - kiért fáj a lelkem
Te vagy - kiért megszakad a szívem.
 
Tudom, vagy csak sejtem
Te ezt nem akarod
Szíved adtad, életedet
Szent Fiadat - egyetlenedet.
 
Érettem - ki engedetlen
Érettem - ki mindig kérdez
Érettem - kit gyötör az élet
 
Add meg Uram , hogy megértsem kegyelmedet
Add meg Uram , hogy ne legyek engedetlem
Add meg Uram , hogy ne kétkedjek
Add meg Uram, bátran menjek
 
Fájó lelkem
Megszakadt szívem adom
Kegyelmedért cserébe.


Illés Judit
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 25. - 08:36:15
Kiteljesedik az élet
 
Keres az ember
Kutat , remél, vágyakozik
Önmaga se tudja , hogy mit.
 
Keres az ember
Találgat, latolgat
Egyszercsak észreveszi
Elmúlik a földi lét maholnap .
 
Keres az ember
Keresek én is
Találgatsz Te is
Mire is születtél
Míg végre rádöbben
Feleszmél
Az élet Jézusban több ennél.
 
Kiteljesedik az élet
Feléled a remény
Hit által
Jézusban meglátod
Életed egyetlen lehetőségét
MEGVÁLTÓD !
 
Add , Uram
Kérlek Tégedet
Minél több ember éljen
Teljes életet !
Életet Krisztusban
Ki által  szeretet , remény és hit
Egymásba fogódzva
Eljönnek maholnap.
 
Elhozzák amit kerestél
Kiteljesedik az élet
Nem kell más , csak szeressél!


Illés Judit
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 25. - 08:39:11
Lélek és élet
 
A lélek csendje,
Az élet rendje.
A lélek szava,
Az élet maga.
 
A lélek rendje,
Az élet csendje.
A lélek maga,
Az élet szava.


Illés Judit
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 25. - 08:42:19
Mégis...
 
 
Úgy vágyik a szívem,
Uram, Hozzád!
Nélküled az életem ,
Bartimeusi vakság.
 
Kitárom szívem ,
Eléd hozom vétkem,
Bűneim szennyétől
Szabadíts meg engem.
 
Tudom, hogy Tiéd a kegyelem
Tudom, hogy nekem adni akarod.
Add, hogy akarjam én is,
Oldd fel e szív závárait ,
Ha kell akaratom ellenére is,
MÉGIS.


Illés Judit
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Június 25. - 10:03:15
[valasz author=Kálmán link=topic=329.msg78632#msg78632 date=1466836751]

[/valasz] Ez a játék a szavakkal nem a mondanivaló rovására történik, sőt! kiemeli azt. A többi vers is tetszik!  :2smitten: :)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Június 25. - 14:35:05
Ha Isten megszólal!

 Ha Isten megszólal, múló világ végén,
 szava: ítélni fog, Földünk minden népén!
 Kegyelmet, irgalmat, Ő félre fog tenni,
 istentagadókat, nem védi meg, senki.
 Isten ítélete, nem lesz leányálom,
 remegnek a térdek, mint lombok a fákon.
 Ha Isten megszólal, haragja hevében,
 hangyaként nyüzsgünk majd, hatalmas kezében.
 Villámokat lövell, kemény tekintete,
 nem csoda: ha Ég - Föld, megrendül majd bele.
 Hatalma szavától a Világ megremeg,
 eltűnnek a hegyek, folyók és tengerek.
 Szava nyomán Földre, jégdarabok hullnak,
 csillagrendszerek is, sorra megindulnak.
 Fiát: még időben, földre küldte értünk,
 Benne örök üdvöt, ingyen kínál nékünk!
 Világ fiainak az üdv: ingyen se kell,
 egyességre léptek, elmúló földivel.
 Szívüket betölti rettegés, félelem,
 hegyek essetek ránk, mondja szív, értelem.
 Ha Isten megszólal, szava: tűzként éget,
 hamuvá olvasztja, a nagy Mindenséget!
 Ám hívő fiait, nevükön szólítja,
 szelíd szava: szívük, hálára indítja.
 Hívő népe egy szebb, új Földre települ,
 ezért boldog: aki, Istenhez menekül.
 Az új Földön dicső, örök otthon várja,
 hol hívő ajkakon zeng, az örök hála.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. VI. 20.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 25. - 16:35:37
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 26. - 12:42:00
Jónásként...
 
Jónásként másfelé indultam
Ninive helyett Tarzuszba  gondoltam:
Rendelt helyem ,
De te visszavezettél engem.
 
Visszahoztál a cethal gyomrában ,
Rendelt helyemre , Ninive városába.
 
Kényszeredetten hirdettem Igédet,
Magam sem hittem , hogy ez elég lesz.
Vártam a pusztulást,
De Te kegyelmeztél,
Ninive városa, el ne vesszék.
 
Haragudtam , a bűnös város
Kegyelme miatt.
Nem értettem mit miért teszel?
Prófétád voltam,
mégis :
Nem
Akartam akaratod,
Mégis haragudtam Reád,
Míg meg nem értettem :
Kegyelmed
Féltő szereteted :
A Megváltó hatalmát
 
Hisz, Te a bűnös ember
Bűnbánatát
várod , s kegyelmezel
neki
Add meg , Uram nekem is,
Hogy tudjak így szeretni.


Illés Judit
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 26. - 12:52:51
Miért ?
 
/ Tibor emlékére /
 
Miért ?
Ne kérdezz így !
Mi célból ?
Ez pontosabb
Urunk elé
Így vidd
Bánatodat .
 
Miért ?
Szakadt fel a sóhaj
A sírnál
Hol ma
Ifjú élet szállt alá
Miért ?
Ne így kérdezz !
Mi célból ?
Ez pontosabb
E kérdéssel az Úr
Rád s rám  mutat.
 
Most sírjál!
Itt , ennél a sírnál
Barátod koporsója felett
Döbbensz rá
Eltékozoltad életed.
 
Hányszor, de hányszor
Maradt néma ajakad ?
Hányszor de hányszor
Nem volt egy jó szavad ?
 
Nem érsz rá ma sem
Nincs időnk egymásra
A beszélgetésre
Vagy csendes hallgatásra.
 
Állj meg te is az úton
Ki már messze mentél
Ki már mindent elfeledtél
Itt, ennél a sírnál
Barátod koporsója felett
Döbbensz rá
Újra kezdheted.
 
Neked , s nekem még lehet
Átértékelheted életed .


Illés Judit
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 26. - 12:54:23
Nem kell már
 
Nem kell már gazdagság
Elég nékem a kegyelem
Nem kell már szabadság
Ha nem Benned lelem.
Engedd meg Uram , Istenem
Hadd legyek rabszolgád , GYERMEKED.


Illés Judit
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Június 26. - 14:05:22
Megható történetek versekben.
                            :) :int2: :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Június 26. - 21:14:44
Isten ajándéka

 Isten ajándéka örök és egyedi,
 bűnbánó embernek adja, mert szereti.
 Fia váltsága az, ezért olyan drága,
 megfizethetetlen, nincs is annak ára.
 Sok ember szeretne, megdolgozni érte,
 ám büszkén, nem akar leborulni térdre,
 Alkotója előtt: pedig Ő, azt várja,
 bűnbánó, bűneit, sorra elé tárja.
 Vallja meg őszintén, halálos a vétke,
 higgye: bűnt eltöröl, Jézus drága vére!
 Isten ajándéka, mindennél többet ér,
 aki kapja, boldog: örökre mennybe tér.
 E nagy ajándékát, Isten ingyen adja,
 csak ujjá született, hívő ember kapja.
 Bár lenne a szívünk, érte nagyon hálás,
 e nélkül elveszett, a gyermekké válás.
 E nagy ajándékot, kik semmibe veszik,
 csak a tapinthatót, a láthatót hiszik.
 Testi halál után, csalódva észlelik,
 van egy csodás hon: mely, örökké létezik.
 Látható világból, egy út vezet oda,
 ki azt, elkerüli, mennybe nem jut soha!
 Egyetlen áldott út, Jézus a Megváltó,
 Talpa alatt fetreng, Sátán, az ámító.
 Üdvösségünk hona, ma még elérhető,
 végállomás a menny, és nem a temető.
 Szegény bűnrabszolga, hű Atyád vár téged,
 hogy nagy ajándékát, átadhassa néked.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. VI. 22.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Június 27. - 07:55:04
" Szegény bűnrabszolga, hű Atyád vár téged,
 hogy nagy ajándékát, átadhassa néked. "
- Ámen!   :int2: :2smitten: :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 27. - 08:20:24
Pünkösdi csoda
 
Pünkösdi csoda
Virágzik a lelkemben.
Szívem ajtaja
Áldott Ígédért epedez.
 
Add , kérlek :
A Lélek csodáját!
Vedd el a kétség ,
A megkötözöttség rabságát.
 
Oldd fel az ajkam,
Hogy hirdetni tudjam:
Miként Jeremiás,
Nehogy azt mondjam:
Ah, ah Uram, Istenem !
Ímé , én nem tudok beszélni.
 
Add meg szolgádnak ,
Kérlek,
Illesd meg számat,
Add nekem is ígéretedet,
Miként Jeremiásnak:
 
S ekkor szólt az Úr,
S megilleté számat:
Adá az Ő igéjét számba,
Hogy én , a méltatlan,
Legyek kegyelemben élő,
Az Úrnak drága szolgája.
 
Járjam az útat,
mit nékem Ő adott!
Legyek hű sáfár,
Vessem a magot.


Illés Judit
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 27. - 09:17:32
V A L L O M Á S
 
Olvasandó : 1 Királyok 19,9-18
János evangéliuma 17,3
 
 
Kősziklára állt a lelkem,
Mikor megláttalak Téged.
Egy perc volt, s tudtam:
Mássá lett az élet.
 
Mi eddig volt, csak a lét dadogása,
Hangzavarral töltött idő elpocsékolása.
Értelmet életem Általad kapott,
Akkor, amikor már úgy éreztem:
Minden elhagyott.
 
Életem sötét egére ,
Te hoztad a fényt,
Isteni szent titok,
Találkoznunk , de jó , hogy megadatott.
 
Köszönöm életem legszebb napját,
Mely csak Veled lehetett teljes,
-          Visszaadtad mindazt,
-          Amit más tönkretett.


Illés Judit
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Június 27. - 21:24:12
Legszebb szolgálat!

 Jézust váró hívő lelkek,
 kik megtérve, üdvöt nyertek,
 szétszórtan az öt Földrészen,
 Jézusról szólnak merészen.
 A Sátán szembe száll velük,
 hadat mozgósít ellenük,
 visszavernek démon hadat,
 vívnak, kereszt zászló alatt!
 Mint vándorok, Földön járnak,
 polgárai, menny honának.
 Tudják: egy a küldetésük,
 szóljon bizonyságtevésük
 Jézusról: akit szeretnek,
 lelkeket Hozzá vezetnek.
 Hogy minél több drága lélek
 ajkán zengjen, hálaének.
 Mert még sokan testi vágynak
 rabjaiként élnek, járnak.
 S ha időben meg nem térnek,
 menny honába, sosem érnek.
 Jézust várja: hívő népe,
 tétlenül, nem néz az Égre.
 Felhasznál órát és percet,
 menteni sok drága lelket!
 Bűn honából, menny honába,
 hívő lelkek otthonába.
 Oda nem jut bűn, sem halál,
 s honuk: örök dics - fényben áll.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. VI. 22.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 28. - 08:37:51
Veled Uram...
 
Eljött az idő
Mikor már
Elhiszem
Jézus nélkül
Nincs életem
 
Eljött a perc
Itt van már
Elhiszem
Minden utamon
Célhoz csak
Veled érkezem.
 
Hárman kell,hogy legyünk
Te már régóta tudod
Jézus nélkül
Nem lehetünk boldogok.
Rájöttem én is, s talán
Eltűnik végre a magány
Együtt indulunk
Hárman az úton
Veled Jézusunk.


Illés Judit
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 28. - 08:39:27
Vágyom
 
Vágyom a magasba
S lent ragadok a porba
Nem tudom
Nem látom
Mi vár ott ?
 
Lehet a vágyam szárnyaló
Egeket hasító
A földi való
Mást mutat
Uram , Te tűzd ki a jó utat!
 
Vágyaim  - enyémek.
Legyenek maholnap remények.
Remények,melyek nálad lakoznak:
Istenem maradjak meg gyermekednek, alázatosnak.


Illés Judit
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Június 28. - 09:57:42
Köszönöm Nektek!    :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 29. - 15:22:12
Szörnyű fegyver
 
 
Minden ütésed, átkod
Hiába ellenem.
Szörnyű a fegyverem:
Megbocsátok.


Illyés Gyula
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 29. - 15:32:43
A gyermekért
 
Az az édesanya
A legtöbbet tette,
Aki gyermekeit
Jézushoz vezette.
A legszentebb ösvényt
Nekik megmutatta,
Az az édesanya
A legtöbbet adta.
 
Én sem kívánok mást,
Mint hogy megérhessem:
Gyermekeim lelkét
Tudni szent kezedben!
Ösvényeden járva
Házadban szolgálni,
Velük együtt Téged
Örökké imádni!


Kárász Izabella
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 29. - 15:38:37
HÁLAADÁS        
 
Köszönjük Tenéked, Istenünk, hogy élünk!
Hogy annyi vész után Te vagy menedékünk.
Nem is lehet nagyobb boldogságunk nekünk,
Minthogy velünk járva vigyázod életünk.
 
Milyen nagy kegyelem, hogy ily jó vagy hozzánk,
Hogy a baj idején felénk fordul orcád.
Megadod áldásod, a napi kenyerünk,
Megáldod a munkás, kérges két tenyerünk...
 
Megáldod a vetést, hogy nőjön kalászba.
Benned veti hitét az özvegy és árva.
Benned hisz a szegény, megalázva magát,
Néked ragyogtatja az éj sok csillagát.
 
Boldogan mondjuk el és dícsérünk Téged:
Nyugodt az életünk, Lelked megbékéltet.
Miért is csüggednénk, inkább hálát adunk
Hisz Véled a rossztól csak megszabadulunk.
 
Nem jöhet oly veszély, hogy ne segíts rajtunk,
Ne is maradjon hát soha néma ajkunk.
Hirdessük szerteszét: csodás, szent reménység,
Hogyha Benned hiszünk, eloszlik a kétség.
 
Csak a hit marad meg s a szeretet éltet,
Mely nélkül sohasem láthatunk meg Téged.
Köszönjük, ó, Urunk, hogy reánk gondolva
Eljuttatsz egykoron dicső országodba!
 
Fel, fel ti boldogok, akik hisztek Benne!
Ne legyen közöttünk, ki hálás ne lenne!
Mert irgalma örök, megtartása csodás,
Zengjük mindnyájan ma a hála himnuszát!


Kárász Izabella
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Június 29. - 20:55:28
Ragyogó hon!

 Bűnös testi kívánságok
 csábítanak bennünket,
 vigyázzatok! Int az Isten,
 félti drága lelkünket.
 Éva anyánk nem tudhatta,
 mit rejt: a tiltott gyümölcs,
 de mit ér jó s gonosz tudás,
 ha Istent nem fél a bölcs.
 Földiekben gyönyörködni,
 Isten nélkül is lehet,
 Sátán, Isten ellen lázít,
 s ha lázadunk, jót nevet.
 Ártatlan is, a gyilkos is,
 földi jókban részesül,
 ítéletet érdemel ki,
 fuldoklót néz, tétlenül.
 Sok ember él Isten nélkül,
 de az csonka földi lét,
 örök gyötrelem vár arra,
 ki elhagyta Istenét.
 Testi kívánságok felett,
 mi csak akkor győzhetünk,
 ha megvalljuk bűnbánattal,
 Atyánk ellen, vétkezünk.
 Fogadjuk el alázattal,
 drága örök életet,
 Jézusban van csak védelem,
 mert Ő, értünk vérezett!
 Szíveinket tölthesse be,
 béke, szeretet, öröm,
 ragyogó hon várja lelkünk,
 túl a csillag fénykörön.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. VI. 20.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 30. - 08:39:19
 
HÁLÁT ADOK   
 
Hálát adok azokért
A titkon mondott imádságokért,
Amiket az Ige diadaláért küldtek...
Hálát adok azokért
A titkon épült oltárokért,
Amik viharok fergetegében le nem dűltek.
Hálát adok azokért,
Akik megtartották a hitet.
A népért,
Amely éretted küzdelemre ment,
A békéért,
Amiben könnyű lett a kereszt.
A háláért,
Aminek hangja, szava nincs!
...Az igáért,
Amelyik könnyű és jó bilincs.
Hálát adok,
Mert szépség van a szavak mögött,
mert szép a lélek,
Amikor megnyugszik két kezed között,
Hálát adok,
Bár erre nem vagyok érdemes.
Hálát adok,
Mert megszentelted szövetségedet.
- Uram! Ma szép, ma jó, ma szent a lélek szava
Mert benne cseng a hála diadala,
Mert benne cseng az örök felmagasztalás,
Dicsőség Istennek és hálaadás!


Kárász Izabella
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 30. - 08:46:42
ELVÉGEZTETETT!
 
“Elvégeztetett!”
Ki annyi jót tett járva-kelve,
A bűnös embert úgy szerette,
Hogy trónusát elhagyva érte,
E földi kínnal elcserélte.
Kiben bűn nem találtatott,
Kiben az egy Isten lakott:
Lelkét az Őr kezébe adta,
És lett a bűnök áldozatja.

“Elvégeztetett!”
Kik felfeszíték a keresztre,
Látták, hogy szíve vért ereszte,
És megnyugodva elmenének,
Örülve a bűn győzelmének,
Hívén, hogy Ő legyőzetett,
Hogy elveszté az életet.
Nem tudva még, hogy van hatalma:
Letenni azt, és felvenni újra.

“Elvégeztetett!”
Kik a Messiást benne látták,
Kik a mennyek országát várták,
Miként a vert nyáj, szétfutának,
Leverve őket a kétség, bánat,
Bolyongtak szerte, szótlanul:
“A Mestert elhagyá az Úr!
Ki hatalmas volt szóban, tettben,
Ím elvérzett már a kereszten.”

“Elvégeztetett!”
Isten, s embertől elhagyottan,
Ott csüng az Úr Krisztus halottan.
Néhányan sírnak csak fölötte,
Gúny és szitok hangzik körötte:
“A népámító elesett.
A nagy harc elvégeztetett!
Kereszten a ‘zsidók királya’
Ím, így végződött el munkája!”

“Elvégeztetett!”
Igen, a váltság műve teljes,
Az Isten irgalmas, kegyelmes.
Ő egy Fiát halálra adta,
Hogy mi ne jussunk a kárhozatra.
Meghalt, de el nem rothadott!
Az Úr Krisztus feltámadott!
Legyőzve bűn, s halál hatalma:
Miénk az Úr örök irgalma!


Kecskeméti István
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 30. - 08:55:03
LÁTTAD-E ŐT
 
Testvér, ki az élet töviseit téped
Láttad-e a lelket-tépő vak sötétet,
Ami nagypénteken e bűnös, nyomorult,
Hazug, álnok, rút, földi világra borult?
Láttad-e a szörnyű golgothai képet:
S e bűnös világért egy életet adott...
Láttad-e Őt: Krisztust, aki föltámadott!?

Megáldott-e az ég csodás, nagy kegyelme,
Láttad-e korbáccsal Őt véresre verve?
Mint szánja a gyarló, vak embertömeget,
Mely zúgta szerte a bűnt: a 'feszítsd meg'-et.
Láttad-e e világ diadalmámorát?...
A nehéz keresztet... s a töviskoronát,
Mit egy bűnös világ durva keze rakott
A Krisztus fejére, aki föltámadott!

Várod-e Őt testvér? Vagy óh! nem hiszel benne,
Hogy Jézus nincsen ott lent a sírüregben?
Menj el a lásd meg, hogy nyitott a sir szája,
Ahol a hitetlent égi angyal várja,
Ki áldó kezével rámutat a kőre...
Nem kérdi, miért mégy, tudja ő előre.
Érzi, hogy a lelked vérzik és elhagyott,
Megvigasztal, mondván: 'Nincs itt! Feltámadott!'

Testvér! Ki láttad Őt keresztre szegezve,
Mért nem tudsz hinni ma, vagy remélni Benne?
Az élet-utakon lábad mér tántorog?
Hiszen Ő létezik, mondják a vándorok.
Ott van Ő szüntelen jó utakon veled,
Meglátod, csak keresd, vesd Rá lelki szemed.
A Benne bízóknak új életet adott
A mély sziklasírból mikor föltámadott.


Kecskeméti István
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Június 30. - 08:57:56
TÖRÖLD LE HÁT KÖNNYEDET!
 
Töröld le hát könnyedet
Gyarló keresztyén!
Mért hurcolnád bűnödet?
Megváltotta éltedet
Jézus keresztjén.

Töröld le hát könnyedet
Félénk keresztyén!
Mért emészt a félelem?
Felírva a győzelem
Jézus keresztjén.

Töröld le hát könnyedet
Síró keresztyén!
Mért epeszt bú, fájdalom?
Ott az ír: az irgalom
Jézus keresztjén.

Töröld le hát könnyedet,
S kövesd az Urat!
Egész világ ellened,
De semmit nem árt neked:
Ő veled marad!


Kecskeméti István
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Június 30. - 20:36:49
Van megoldás!

 Ha utolsót üt az óra,
 jelzést adva, nyugovóra,
 halkan hangzik Atyánk szava,
 gyermekeim: jertek haza.
 Földről, mennybe viszi őket,
 bátor bizonyságtevőket.
 Fényben úszó égi honba,
 megfáradtan, nyugalomba
 vonulnak majd: kicsik - nagyok,
 én még, menny felé ballagok.
 Itt nyomor van: kín, szenvedés,
 jövőtől való rettegés.
 Mi nem tudhatjuk előre,
 lelkünk háza, mikor dől - le.
 Szerte, véres harcok dúlnak,
 emberek: - mint legyek - hullnak.
 Sok családnak meleg fészke,
 megsemmisül, porrá égve.
 Hontalanná vált emberek,
 asszonyok, síró gyermekek,
 ponyva sátorokban élve,
 néznek, fagyos tél elébe.
 Lám: világ csak erre képes,
 egyre több a szomjas, éhes.
 Gyorsan fogy a víz, a kenyér,
 sokakban már nincs is, remény.
 De Istennél van megoldás,
 bűn rabságból, szabadulás!
 Jézus értünk jött a Földre,
 Sátánnal ment véres ölre,
 végzett vele, a kereszten,
 Krisztushívő, el ne vesszen!
 Lelke: Vele, mennybe térjen,
 s Atyja közelében éljen.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. VI. 22.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 01. - 09:57:21
A Te szereteted

A Te szereteted végtelen
nincs vége és nincs eleje
Öröktől fogva szerettél, még születésem előtt is: a Te szereteted szült meg engem
Ahogyan a lélegzet az ajakon kijön, úgy jöttem én ki a Te szívedből
És ahogyan a levegőt belélegzik,
Úgy térek én vissza Hozzád


Kertész Zsuzsanna
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 01. - 09:58:10
A világ világossága

Az Úr Jézus a nap,
Ő a mi fényünk
Ő a mi melegségünk.
Az éjszakában is ragyogtatja fényét
a holdon át és a csillagokon.
Ő uralja az eget
és Ő világítja meg szívemet.


Kertész Zsuzsanna
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 01. - 10:00:54
Én Istenem                                   

Én Istenem, én Istenem                     
Te vagy az én mindenem                   
Feletted való jóm nincsen,                 
Te vagy az én kincsem!                     
                                                     
Szívemben Téged szeretlek,               
elmémben Rólad elmélkedek             

Testemmel neked szolgálok               
és örömmel Feléd ugrálok.


Kertész Zsuzsanna
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 01. - 10:03:33
Nem vagyok méltó

Nem vagyok rá méltó hogy ram nézz
nem vagyok rá méltó hogy kiejtsem szent neved
Nem vagyok rá méltó hogy gondolj velem
nem vagyok rá méltó hogy legyen életem.
Méltó vagyok a halálra, de Te nagy kegyelmedben
megfürdettél engem Szent Fiad vérében.


Kertész Zsuzsanna
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 01. - 10:05:06
Várok rád

Úr Jézus, szerelmem,
mindennap várok rád, mikor jössz el értem?
Mikor láthatom meg szent arcodat?
Tudom hogy itt vagy velem a Te Szent Szellemedben,
de mikor leszel te már minden mindenekben?


Kertész Zsuzsanna
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Július 01. - 21:20:33
[valasz author=Kálmán link=topic=329.msg78777#msg78777 date=1467206532]

[/valasz]
Megdöbbentő, hogy ezt valaki, valamikor leírta.   :2smitten: :int2:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Július 01. - 21:39:14
A Király kopogtat!

 A Király kopogtat, zárt szívek ajtaján,
 reggel, délben, este, vagy a lét alkonyán.
 Királyi személye, még ma sem népszerű,
 hagyjon nékem békét, harsogja kétszívű.
 Való igaz, hogy mi: ráutaltak vagyunk,
 Tőle függ életünk, új évünk, új napunk.
 Kevélyen hordozzuk, Urunk arca mását,
 önzésünk, elnyomja, lelkünk sikoltását!
 Jézus segítene, szíve szán bennünket,
 leoldaná rólunk, bűnbilincseinket.
 Ő nem tör ránk ajtót, mint Király: csendben vár,
 fordul-e, a kilincs, szívünk zárt ajtaján.
 Szíve szán bennünket, Szent arcán könny pereg,
 üdvöt hoztam néktek, zárt szívű emberek!
 Hála, néha mozdul, egy - egy rozsdás kilincs,
 ott: boldog öröm van, lehull a bűnbilincs.
 Fény borít be mindent, hol Jézus tanyázik,
 Király, s alattvaló, együtt vacsorázik.
 Ház ura: vendégén, vajon mit vesz észre?
 Szeme rávetődik, két lyukasztott kézre!
 Döbbenve, eszmél rá, érte is vérezett,
 s nem győzi csókolni, az áldott két kezet.
 Urunk szeretete, soha meg nem rendül,
 Ki Őt befogadja, Királyt lát vendégül.
 Keresztre szegezték, mert nem ismerték fel,
 Őt is: mint más embert, sírban helyezték el.
 Ám feltámadt, és él, dicsőséges testben!
 Most várja híveit, Atyjánál a mennyben.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. VI. 28.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 02. - 08:39:07
A menyasszony szerelme

Legyen a szerelem bár világot rengető,
szeretetté alakítja át a múló idő.
S íme benned uram az első szeretet
szerelemmé fokozta fel az időkereket.

Ez a tűz nem múlik, a szerelem nem enyhül,
átjárja szívemet, éget kívül – belül.
Olajjal öntözöd, s még nagyobb a lángja,
egyre jobban lobog míg lényem utad járja.

Máglyaként szolgál a testem bűnének,
egóm és énem is ropogva megégnek.
Világítja fénye az ösvényt, mit járok,
nem csak talpam alá, de körül-körül látok.

Honnan indultam és hogy hová megyek?
Oldalra is látok, vigyázom léptemet.
Orrom előtt is meglátom a buckát,
nem csak botorkálok, átlépem a csapdát.

Benned Uram Jézus ég a Tűz ereje,
minden hegy mászható és öröm a teteje.
A szakadékok fölé mindig híd is kerül,
létrákat helyezel a mélységeken belül.

Szeretlek Úr Jézus, drága vőlegényem!
Olthatatlan tűz ég szívem belsejében.
Rád gondolok amint felébreszt a hajnal,
Rólad elmélkedem, áradozok nappal.
És ha betakar a csendes áldott éjjel,
álmomban is Te vagy, ki megelégítel.

Örömmel ébredek újra hálát zengve,
felgyúlok irántad újabb szerelemre.
Csodállak, imádlak, csak a Tiéd vagyok!
Tőled semmi el nem választ, ha még meg is halok.

Sőt a haláltól nincs is okom félnem,
hisz orcádat láthatnám, drága vőlegényem!
Hófehér ruhádat, tüzes szemeidet,
izzó érc lábadat, átszúrt kezeidet.
Ez simogatott, felemelt, vezetett,
átölelt, vígasztalt, de rám is nehezedett.
Vesszőm és botom volt, éltető fenyíték.
Édes bánatkönnyek utamat övezték.

Annyira vágyom rád, éhezlek szeretni,
gyönyörködni benned, adni és keresni.
 
Krisztus Jézusom, én Uram, Istenem!
Mennyekből alászállt éltető kenyerem.
Friss forrás, özönvíz, mi áttör minden jelent.
Ajtóm s kapud együtt tárul s örökkét jelent.

Nincs e földön egy teremtett lényed,
akivel felérne Szent tündöklő fényed!
Egyetlen betű is nevedből többet ér
e világ bármilyen, bármelyik kincsénél.

Te vagy a kincsem. Vér az eremben!
Benned csörgedezem mennyei mederben.
Arra folydogálok, amerre akarod,
vár rám ölelésed, Szent, szerető karod!


Kissné Tünde
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 02. - 08:43:03
Ne add fel!

Ha ellenség törne rád vagy akármi gond, bánat,
teret ne engedj ezeknek, nyisd ki Bibliádat!
De ha éppen nincsen nálad, akkor sincs gond semmi,
szájad kéznél, Atyád felé kezd el nyitogatni.

Imádkozz és dicsérd, vígan énekelj Uradnak!
Meglátod, hogy békéd megjő, s nem bajok uralnak.
Mert a Szentet, Jézus lényét nem állja a gonosz,
Elfut tőled, ha ellenállsz, jó csomót nem bogoz.

Ha az Urat hűn követed, a gonosz mindig les rád,
próbál hálót szövögetni, s felállítgat csapdát.
Rendjén van ez, így ahogy van, ne essél kétségbe,
Jézus lábát, kezét öleld, tedd fejed keblére.

Nyugtat, békét csak tőle kapsz, Ő vesz védelembe,
fuss hozzá, ha űz a gonosz, vigasztalódj benne.
Láttad-e már a tyúkanyót ahogy kiscsibéket védett?
Csak Jézus Krisztus szárnya alatt találsz menedéket.

De ha te összevissza elfutkosol néha,
a ragadozók előtt így vagy szabad préda.
Bölcsen válaszd meg a menekülő utat,
engedd rajtad segíteni a megmentő Urat.


Kissné Tünde
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 02. - 08:48:10
 
Nem félig

Szeresd az urat, teljes szívedből – egy ige.
De a valóságban csakugyan éljük-e?
Földi létünk tele van rablókkal, kik a szívet kérik,
érzelem katonák darabokra tépik.

Az Úr Jézus pedig az egészet akarja,
nem elég neki fél, vagy csak a harmadja.
Mint a tortát, cikkekre vágva,
a meghívottakat végig kínálva.

Talán jut még Urunknak egy szelet,
mikor már megelégedett a vendégsereg.
Pedig Őt szeressük előbb szeretteinknél,
elsőként szeressük gyermekeinknél.

Van erre is útmutatásunk,
ott van megírva hithű Ábrahámunk.
Bizonnyal Jó Urunk nem késői gyermekünk,
de gondolatba venni hasznos lehet nekünk.

Tudod-e Őt úgy szeretni,
hogy ezt soha ne előzze senki?
Mikor a szerelem lángja izzítja szívedet
ne feledd akkor sem, első Ő! Istened!
 
Vagy mikor bármi más, világnak kedve
behálózza szemed, tested kötözgetve.
Látod-e akkor Urad szelíd szemeit
melynek bús tekintete hozzád közelít?

Teljes elménkből Őt szeretni
gondolatait is Benne cselekedni.
Körülötte forogjon minden időben,
minden útainkban, ránézve erősen.

Akkor is mikor jő bú és gyötrelem,
betegség, ínség, Benne van győzelem.
Olyan jó róla gondolkodni,
teljes erőből hozzá folyamodni.

Minden erőből szeretni Őt,
gyengeségemben Ő ad erőt.
És ad hozzá mennyei támaszt,
hogy az út futása meg nem fáraszt.

Erősen megállva Néki engedni
kísértőnek ésszel ellene menni.
Megfutamítva ellenség táborát,
hisz körülvesz nap mint nap megannyi Góliát.

Nem könnyű feladat, s lehetetlen lenne
ha engem is Szelleme körül nem venne.
Hogy ne tudja ruhámat semmi beszennyezni,
ezt ugyan ember meg nem tudja tenni.

De nem kényszer és nem dicséretem,
ha Benne élhetek, s cselekedhetem.
Megalázva magam borulok Elébe
hálát adva neki minden időbe.


Kissné Tünde
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Július 02. - 16:05:36
Élet két szobában


 Képmására formált minket, az Alkotó,
 két szobában lakunk, csak egyik látható.
 Másik: láthatatlan, de mégis létezik,
 ámul majd szépségén, ki abba érkezik.
 Két szobát, - mint ajtó - halál választja el,
 átlépjük mindnyájan, ha innen menni kell.
 Túlvilágon nem csak egy szoba létezik,
 van kárhozat: s abba, hitetlen érkezik.
 Egymástól távol van, mint két birodalom,
 egyikben öröm van, másikban fájdalom.
 Minden ember itt dönt, testi holta előtt,
 döntésében Isten, nem gátolja meg őt.
 Ám int: bölcsen döntsünk, mert igen nagy a tét,
 örök fény vár - e ránk, vagy félelmes sötét.
 Földi létünk után, döntenünk nem lehet,
 ahova vágyódtunk: ott kapunk lakhelyet.
 Sajnos, legtöbb ember, megveti, új honát,
 rossz, döntése miatt: vádolja önmagát.
 Látható szobában, mi hívő emberek,
 vezessünk Jézushoz, kallódó lelkeket.
 A második szoba, most még láthatatlan,
 boldog: ki megváltva, örökké él abban.
 Jézus vére árán, nem rabszolga: gyermek,
 Jézus testvére, és fia, az Istennek!
 Adj hálát az Úrnak, halhatatlan lélek,
 hiszen ott élhetsz: hol, nincs vége a létnek.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. VI. 26.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 03. - 07:25:08
Tiéd vagyok

Most leülök csendben, szívem elcsitul mindentől.
Nem feszül az íjam, nyugszok kegyelmedből.
Elfáradtam viaskodni, erőm nem elég,
Mindent megpróbáltam, de nagyobb az ellenség.

Terád bízok Uram minden tennivalót,
Tőled várok eztán minden útravalót.
Nem szaladok eléd, mögötted maradok,
Legyen meg Megváltóm a Te akaratod.

Te légy ki elküldesz vagy megállítasz,
Te légy, ki mindig világítasz.
Gondolatot, cselekvést is Szellemed diktáljon,
Akaratom, érzelmem kezedbe ajánlom.


Kissné Tünde
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 03. - 07:34:10
Vágyódás

Uram az vagy nékem, mi testnek a lélek.
Mint légben az oxigén, mi nélkül nincs élet.
Mint a tavaszt hozó napnak sugára,
mi rügyet fakaszt az alvó ágra.

Mint száraz repedt földben a szunnyadó magvak,
várt langyos zápor mi életet fakaszthat.
Mint a szomjazónak, ki már haló félben
oázisra lel a sivatagban délben.

Az vagy nekem mint szárny a sasnak,
mint a dallam a zenei hangnak.
Mint szivárványnak a csodás színek,
mint hajótöröttnek egy mentő sziget.

Mint egy nagy lakoma a koldus éhezőnek,
mint nem várt boldogság a mindig szenvedőnek.
Mint a halálra ítéltnek a kegyelmi írás,
mint újszülött által felhangzó sírás.

Mint meleg napsugár a nyárnak,
mint szükséges bimbaja a nyíló virágnak.
Mint a fény a nappalnak, délnek,
s a sötétség kelléke a fekete éjnek.

Mint a megnyílt látás a vak szemeknek,
mint muzsikaszó a nem halló füleknek.
Mint a beszéd jötte a néma ajkaknak,
mint a buzgó forrás az apadó pataknak.

Te vagy Uram szívem dobbanása,
Életnek megtartó Mennyei Királya.
Te vagy Uram minden és mindenem,
köszönet és hála tenéked Istenem!!

Mint a sötétben felgyúló távoli fények,
úgy vonzza a bensőm csodálatos lényed.
Járja a lábam e nem járt utat,
szemem titkot és rejtelmet kutat.
 
Rácsodálkozom a megható békére,
mennyi gyógyírt hordoz Megváltóm Igéje.
Minden körülményre, minden életútra eligazít,
irányt mutat Istennek ujja.

Beszélő kincs éltető Bibliám, köszönet és hála,
ez oly tükör, miben magát az ember belülről is látja.
Megmutat minden rejtett titkolt vétket,
a halálnak tőréből menedéket.

Éles látást ad az Ige szemüvege
ha annak eljő szükséges ideje.
A Szent Lámpás a mennyből világít
mutatva az ösvényt az úr Jézus trónjáig.

Hajóm kormányozza az Élet-tengeren,
nyugodt napsütésben és viharos éjjelen.
Dacol az árral, széllel és zátonnyal,
dörgő villámokat hoz, de frissítő záporral.

Ring ez a hajó, de motorja: Kegyelem.
Fürkészem az égi jelzést, orcádat keresem.
Követem a mennyei bójákat míg ki nem kötök,
Mindenható Atyám házába hazaköltözök.


Kissné Tünde
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 03. - 07:38:17
Zúgolódás nélkül

Zúgolódás nélkül tanít Uram járni,
hiányt nem figyelve a jót, szépet meglátni.
Mint a pusztában vándorló Mózesnek népe,
mi sem vagyunk mások, vegyük végre észre!

Nem tetszik a mókuskerék, a monoton élet?
adj hálát hogy élsz, és hogy Benne éled.
Több pénz kell, és kisebb számlák, nagyobb és szebb házak?
Adj hálát, hogy hajlékod van, s nem csillagszállók várnak.

Bosszankodik a vásárló: milyen drágaság van!
Adj hálát, hogy van hol költsed, és pénz a tárcádban.
Zúgolódsz, - de mit tudsz tenni? – „az ár az égig ér fel!”
Adj hálát, hogy nem éhezel, mint sok etióp néger!

Ha betegség megkörnyékez, már temeted magad,
adj hálát, és vésd eszedbe, nálad betegebb is akad.
Terhes már a házimunka, s a gyerekkel a baj is megnő!
Adj hálát, hogy anya lehetsz, mert sok a síró meddő.

Adj hálát ha népes család zsivaja vesz körül,
Sok magányos néha még egy mondatnak is örül!
Sok a tennivaló, nem tudsz megpihenni?
Adj hálát, hogy kezed mozog, fel tudod emelni.

Vagy épp túl ráérsz,unottan ásítasz?
Adj hálát,az időt becsüld és Istenre fordítsad!
Morogsz: más külsőt szeretnél,csinosabbat,szebbet?
Adj hálát, hogy nincs torz, fogyatékos tested!

A szomszéd kertje mindig zöldebb",arra vágyik szíved?
Adj hálát mert szomszédja vagy te is valakinek!
Az Úr tudja a szükségedet,elégedjél meg vele,
adj hálát a Megváltónak,s minden tiéd Ő Benne!
Örülj annak amid van már s ne azt kergesd amid nincs,
a mennyei hozományt gyűjtsd,mit sem ér a földi kincs!

Vigyázz, hogy a világ előtt mire nyitod szájad,
könnyen bohócává válhatsz e cirkuszi világnak!
Zúg és morog folyton. Elég ha ő teszi,
Te adj hálát mindenért mert füleit hegyezi!

Adj hálát, hogy ép a tested, adj hálát az életért!
Ne zúgolódj és csendben viseld amit az Úr néked mér.
Hordjad örömmel terhedet, bár nem mind az, ha gondolod,
hálásan vedd, amit kaptál, s béke legyen otthonod.


Kissné Tünde
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Július 03. - 19:04:01
 df4 df1 df2
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Július 03. - 19:40:40
Ima népünkért

 Mennyben lakó Édesatyánk,
 lakhelyedből, tekints le ránk.
 Imáinkban kérve - kérünk,
 szánd meg büszke, magyar népünk!
 Azt gondolja: ha vallásos,
 mennyben várja, aranyváros.
 Díszes, vallásos mezbe jár,
 ám a szívén, ott van a zár.
 Hívőnek képzeli magát,
 s vígan vonul, a Földön át.
 Tetszésed: jobban megnyerje,
 zarándokol sok kegyhelyre.
 Mert szomjúság, gyötri lelkét,
 de élő vízre, nem lelt még.
 Földi forrás, poshadt, meleg,
 lelke szomját, nem oltja meg.
 Atyánk, fáj a szíved néked,
 bűn útján jár, magyar néped.
 Bűnét: Fiad vállalta fel,
 hogy egy magyar se vesszen el!
 Könyörülj a magyar népen,
 bálványoktól, Hozzád térjen!
 Bűnt kedvelő magyar nemzet,
 lelki nyugvást, Benned lelhet.
 Drága Fiad: érte is halt,
 honába hív, minden magyart!
 S aki bűnét, szívből bánja,
 vár rá, üdve koronája.
 Hála, meghallgattál minket,
 megszántad, büszke népünket.
 Lelke éljen, Téged félve,
 nemzedékről - nemzedékre.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. VI. 28.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 04. - 08:35:26
MINDIG CSAK ADNI

 

Az öreg kút csendesen adja vizét...
-így telik minden napja.
Áldott élet ez! - fontolgatom;
csak adni, adni minden napon.

Ilyen kúttá kellene lennem!
Csak adni teljes életemben!
Csak adni? Terhet is jelenthet.
Jó kút, nem érzed ezt a terhet,?

Belenézek..., tükre rám ragyog;
'Hiszen a forrás nem én vagyok
Árad belém,! Csak tovább adom
frissen, vidáman és szabadon.

Hadd éljek ilyen kút életet!
Osszak áldást és szeretetet!
Nem az enyém. Krisztustól kapom.
Egyszerűen tovább adhatom.


Kleeman
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 04. - 08:50:36
BÖLCSESSÉG - FOHÁSZ

 
Isten adjon neked erőt,
hogy megragadhassd azokat a dolgokat
amelyeken változtatni tudsz.
Isten adjon neked belátást,
hogy elfogadd azokat a dolgokat
amelyeken nem változtathatsz.
És Isten adjon neked bölcsességet,
hogy egyiket a másiktól
meg tudd különböztetni.

Kristop Oetinger
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 04. - 08:55:07
Létszükséglet

Halott volnék, ha nem lennél
Érzéketlen, mozgó halott
Ha nem kezedből etetnél
Valószínű, éhen halok

Benned élek, s te élsz bennem
Mennyei teremtő jóság
Ha nem itatatnád meg a lelkem
Megölne már a szomjúság

Nélküled már értelmetlen
Minden, mi a világon van
Értelem vagy életemben
Szívem is miattad dobban

Lelkem halálra rémül,
Ha szereteted nem óvja
Élő leheleted nélkül
A levegőm is elfogyna

Hálás vagyok Uram, neked
Hogy Szentlelkedet nekem adtad
Új szívet formáltál kezeddel
S kongó mellkasomba raktad.


Kulcsár Ágnes
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 04. - 09:00:46
GONDVISELŐ JÓ ATYÁM VAGY
                                                         
Gondviselő jó Atyám vagy
Ó, én édes Istenem!
Látom én, hogy minden elhagy
E világon csak Te nem,
Hozzád vágyom, benned élek,
Üdvöt mástól nem remélek.
 
Mint az alélt bús virágra
Megújító harmatot;
Vérző szívem fájdalmára
Csak te hintesz balzsamot,
Könnyű sorsom terhe rajtam,
Ha imára nyílik ajkam.
 
Rám-rám derült ismeretlen
Utamon egy kis öröm:
Azt is a te véghetetlen
Jóságodnak köszönöm,
Hálakönnyem tündöklése
A te neved hirdetése.
 
Gyenge vagyok, lankadoznak
Buzgóságom szárnyai,
Bármily híven vágyakoznak
Színed elé szállani,
Ó, adj erőt, hogy míg élek,
egyedül csak néked éljek!
 
Ó, add, hogyha majd bevégzem
E múlandó életet,
Lelkem tisztán és egészen
egyesüljön Teveled:
El ne vonjon semmi többé,
Tied legyek mindörökké!


Lévay József
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Július 04. - 19:35:21
Nincsen egyetértés!

 Köves és tövises, a Földi vándorút,
 Nép - nép ellen visel, Földünkön: háborút.
 Nincsen egyetértés, gyűlölködünk vadul,
 megvert hitves, gyermek, sírva a földre hull.
 Diktál a testi vágy, bár az: léleknek árt,
 csüggedve megy útján, aki jobb létre várt.
 Önző kívánságban, nincs már felső határ,
 büszkeség, dicsekvés, régtől, karöltve jár.
 Családok ezrei, egymás mellett élnek,
 köszönésen kívül, szót alig cserélnek.
 Hazánk ifjúsága: fiúk és leányok,
 összeállva élnek, nincsenek családok.
 Azt gondolják: rövid, ez a földi élet,
 nem gondolnak arra, hogy az nem ér véget!
 Csak néhány évtized, mi abból látható,
 így látta azt jónak Atyánk, az Alkotó.
 Akitől a Sátán, elcsábított minket,
 szíveinkbe önzést, meg nem értést hintett.
 Mi meg inkább hittünk, a hazug Sátánnak,
 mint az igaz Isten, éltető szavának.
 Atyánk időben szól, csak nem vesszük észre,
 van az életünknek, láthatatlan része.
 Testünk halálával, az még nem ér véget,
 lelkünk halhatatlan, s vár rá, örök élet!
 Hisszük: van egy szebb hon, túl földi határon,
 ragyogóbb az, mint a legszebb földi álom.
 Dicsőséges Atyánk gyönyörű lakhelye,
 övéire váró, kincsekkel van, tele.
 Megváltott fiai, ha majd haza térnek,
 Atyjuk közelében, nagy örömben élnek,
 Másik hon: sötétség, jajgatás, kín hona,
 Isten gyűlölői, méltán jutnak oda.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. VI. 22.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 05. - 08:33:57
ISTENNEK ADOTT HEGEDŰ
 
A fényes égen fecske villan:
övé a lég, a végtelen,
A repülés azt jelenti:
- Köszönöm a tért, Istenem!
 
A napsütötte kavicsok közt
parányi gyík. Már nem is látod.
Fürge mozgása azt jelenti:
- Isten gondol rám! - Megcsodálod?
 
És azt hiszed, hogy az az Isten,
aki a gyíknak enni ad,
tán megfeledkezik terólad,
s holnapra nem jut jó falat?
 
Vagy azt hiszed, Aki a fecske
repdeső szárnycsapását méri,
ne tudná azt, mi a te vágyad?
- Még nem is kérted, már kiméri.
 
És többet ád, értékesebbet,
gyöngyszemeket - kavics helyett!
Nem érzed mégsem, hogy az Isten
téged milyen nagyon szeret?
 
- Nem próbálod a hála hangját?
(Rossz hangszeren recseg a húr.)
Nehezen nyílik arra ajkad:
,,Mindeddig segített az Úr!’’
 
- Ne szólj hát! Hálaadás helyett
add Istennek a hangszered!
Ha az Ő ujja játszik rajta,
a hangját meg sem ismered!
 
Az Ő kezében - nézd - mivé lett
a szakadt húrú hegedű.
Ha Isten Lelke a vonója,
- hallod a hangját? - gyönyörű!
 
- Köszönöm jó Atyám a reggelt!
- Köszönöm, hogy dolgozhatok.
- Köszönöm a jó egészséget,
Tőled csak jót kaphatok!
 
Ha betegség is - légy ádott érte,
mert Tőled jő a gyógyulás!
A gondjaim kezedbe tettem,
Te tudod vinni, senki más!
 
Köszönöm, hogy szüleim vannak,
s légy áldott, ha már nincsenek!
Tenálad vagyok mindig otthon
Nem vagyok árva, bús gyerek!
 
- Köszönöm, hogy szabad szeretnem!
És köszönöm azt, ami fájt!
- Köszönöm a fényt az égen,
s köszönöm a ködös homályt!
 
És köszönöm az őszi erdőt!
És köszönöm, hogy van szemem!
Hogy sok bűnömön keresztül
mégis csak látlak, Istenem!
 
S köszönöm Őt, a legdrágábbat,
a váltságdíj lefizetőt!
S azt, hogy ,,az én Megváltóm él,
s porom felett meglátom Őt.’’


Lukátsi Vilma
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 05. - 08:36:59
MÉG HULL A MAG...
 
- Még nincs vége, még egyre hull a mag,
A gigászi kéz még egyre szórja,
A nagy példázat még nem vált multtá,
Mert még nem jött el a számadója,
A magvető még egyre szórja...
 
- Szántóföldek! Ekétlen, vad utak!
Kősziklás, bogáncsos, tüskés helyek!
Esőre szomjas, kiszáradt rögök,
Fájó ugarok, terméketlenek!
A példa nektek szól, ti - emberek!
 
A magvető - az Isten! A magot,
Az élet-igét még egyre szórja.
Hirdettetik az egész világon,
Hogy a bűnösnek van Megváltója,
Aki a váltságot már lerótta!
 
Odakerült, világ közepére
Az Isten oltára, a Golgota!
Ahol megbékélt veled az - Isten,
Ahol érted halt az Isten Fia,
A kegyelem nagy inspirátora,
 
Aki, ha eljő majd az ítélet,
Odaáll közéd s az Isten közé:
Vérző testével betakar - téged,
És kezét nyújtja a Bíró felé!
- Őt már ne, Uram, már ne sújts felé!
 
- Őérte én a váltságot letettem,
Az ő bűneiért szenvedtem én!
Őérte Te már elhagytál - engem!
Ígéreted szerint Ő az enyém!
- Szerető szívedre hadd hozzam én!
 
- Halld, ó világ! Neked szól az ige:
Békét kínáló drága üzenet...
- Esőre szomjas, kiszáradt rögök!
- Fájó ugarok, köves vad helyek!
- Szántatlan földek! Szívek! Emberek!


Lukátsi Vilma
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 05. - 16:07:24
„Vigasztalj meg, Szentlélek!
Megszomorított a lelkem,
jaj, megbántottalak téged:
életem csupa vétek!

Ima közben a gondok,
csak önmagam körül forgok,
lelkek halnak meg sötétben,
lusta büszkeség a vétkem!

Jó az Úr: megízleltem,
mégis más az élelmem!
Égi szökőkút szór áldást,
s – mástól várok ellátást!

Bűneimmel Téged bántalak,
van-e erre még bocsánat?

Ó milyen jót aludtam!
-Bűneim fölött nem sírtam!
-Kész vagyok-e szent munkára,
vagy testem húz a sárba?

Te mégis vigasztalsz engem:
megérintetted a lelkem!
Bűnbánatra indítottál,
ó, légy irgalmas hozzám!

Szent Fiad által bocsásd meg
jó Atyám, hogy Szentlelkedet
megszomorítottam!”

-William Maclardie Bunting-
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 05. - 16:07:55
„Krisztusból többet hadd vegyek,
s másoknak többet hadd vigyek.
Őt egyre jobban szemléljem,
váltsághalálát dicsérjem.”

-Richard A. Bennett-
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Július 06. - 02:07:10
Pereméről nézem

 E világot pereméről nézem,
 a ballagó idő oromzatán.
 Meg - megállok, elmerengve mélyen,
 vajon miért az örök rohanás?

 Megértettem már az idők szavát,
 nem áltatom magam ábrándozva.
 Követem igaz hit sugallatát
 amíg lelkem e porhüvely foglya.

 E világ kincse már nem ejt rabul,
 sorsa az enyészet, mulandóság.
 Ideig való, fénye megfakul,
 hogy megszerezzem, nem űz mohó vágy.

 Szemem előtt tágul a láthatár,
 egy másik világ kincseit tárja.
 Felvillanni látom a csillagát,
 égő, mennyei fény ragyogása.

 Schvalm Rózsa

 ( 2012-10-29)
   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 06. - 07:49:50
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 06. - 09:56:15
 
DAL A BIBLIÁRÓL     
 
Hol nincs a polcon Biblia,
üres, kietlen ott a ház;
Könnyen bejut Sátán oda,
S az Úr Jézus ott nem tanyáz.
 
Azért hát ember, bárki légy,
Egy-két filléred kerül:
Egy Bibliát sietve végy
Az ördög ellen fegyverül.
 
Nyisd azt föl minden reggelen.
Csüggj hittel mindenik szaván.
Merülj belé figyelmesen,
Olvasd, kutasd nap-éjszakán.
 
E könyv erőt ad és vigaszt,
S ne bánd, ha int, ha néha bánt,
Pajzs gyanánt használjad azt
Örömben, búban egyaránt.
 
Szeresd e könyvet, s úgy tekintsd
Mint földi élted támaszát,
Amely ha sírodig kísért,
Számodra nyit új, jobb hazát.


Luther Márton
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 06. - 09:59:28
BŰNVALLÁS
 
      ‘‘Odament a nép Mózeshez, és ezt
      mondta: Vétkeztünk, mert az Úr
      ellen és ellened szóltunk. Imád-
      kozz az Úrhoz. . . . . (4 Móz 21:7.)
 
Uram!
Ma, az Ige fényében
rádöbbentem,
hogy én is vétkeztem.
 
Szívem
sokszor tüzelt ajkamon,
S a hangomon
Cikázott panaszom.
 
Szemem
Nagy kenyeret morzsának,
Szép ruhámat
úgy látta fakónak.
 
Inyem,
Méznél édesebbre vágyott, -
Hátam,
Meleg szobában is fázott.
 
Fülem
kéjsóvár antennája
A menny hangját
Fel nem fogja.
 
Lábam
Mérgesen toporzékolt,
Holott rá ok
Oly igen csekély volt.
 
Testem,
Mint a pusztában régen,
Minden sejtje
zúgolódott, - szégyen!
 
Igen!
Ezt vallom most: vétkeztem!
Uram, Jézus!
Te könyörögj értem!


Megyesi József
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 06. - 10:02:22
 
MELLÉM ÜLT AZ ORVOS     
 
Beteg voltam s egyre csak mondogattam:
Orvos kellene, ki fehér köpenyben
Orvossággal a kezében hozzám lépne,
S láthatatlan sebeimre balzsamot
csepegtetne.
 
Végül Őt hívtam, hisz
máskor is eljött,
S betegségem vaságyára
bátran leült.
Kezemet kezébe vette,
Ereim ütését figyelte s engedte,
hogy mondjak, zúgolódjak.
Vá - do. . . ‘‘NE!’’
Azt nem engedte, hogy másokat
vádoljak.
A szót számra tapasztotta,
S orvosilag magyarázta:
 
Betegségem kezdete szívem könnyelműsége,
Ezért másokat ne vádoljak,
Ezután jobban vigyázzak.
 
S ha meg akarok gyógyulni,
Tudjak benne jobban hinni,
                        Sebeibe merülni.


Megyesi József
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Július 06. - 12:14:55
 :int2: :2smitten: :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Július 07. - 01:02:13
Sóvárog a teremtett világ

 Sóvárog a teremtett világ,
 benne az ember, s minden, mi él.
 Körforgás, örökös vajúdás,
 szabadulást a kereszt ígér.

 Híd, ami Istennel összeköt,
 újjászületik lélek, s a szív.
 Jézus nyomán járni ösztönöz,
 hinni, remélni, bízni tanít.

 Schvalm Rózsa

 (2016-06-19)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 07. - 07:50:36
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 07. - 08:04:21
Az én hibám
 
Időm van éppen,
Amire kell.
 
Vagyis csak annyi,
Amennyi kell!
 
És ha mégis elszalasztom,
Elmulasztom, elhalasztom-
 
Nem lesz rá
Többé alkalom?!


Méry Katalin
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 07. - 08:06:01
Ádvent a második
 
Ha Jézus egyszer visszajön,
Meglep, mint a vízözön?
Hol talál meg és hogyan?
Készenlétben, boldogan?


Méry Katalin
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 07. - 08:07:45
Egyedi
 
Mindenkitől
mást vár az Úr,
mással bíz meg,
máshova küld
képességünk szerint.
 
A feladathoz
kedvet, erőt ad,
s így örömmel
teljesítjük
szolgálatunkat.
 
 
 
Ebben -mást hibáztatok,
Abban -én tévedhetek.
Én abban,
Ő ebben.
Egyformák vagyunk
Mind a ketten!


Méry Katalin
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 07. - 08:10:10
"Én"-zés nem "Ön"-zés
 
Ne várjam,
Hogy más legyen
Kifogástalan.
Akár siet,
Akár fázik,
Érzékelje
Mi kell nekem,
Tegyen mindent
Meg énértem.?
 
Próbáljam meg:
Elsősorban
Én legyek ilyen!


Méry Katalin
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Július 08. - 00:24:09
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Július 08. - 00:49:19
Pecznyik Pál
ISTEN SEMMIKET VÁLASZTOTT

Áldom Istent, ki versírás
ajándékát adta nekem,
őfelőle  -  versek által  -
tehet bizonyságot szívem.
Isten semmiket választott,
a valamik ellenében,
mert a semmi nem dicsekszik,
erejével, értelmével.
Hála, dicsőség Istené!
Nála nincsen fénylőbb, nagyobb,
gyermekei  -  fénye mellett  -
csak rőt-fényű kis csillagok.
Atyám érdeme, ha róla
szavam bizonyságot tehet,
bár hatná át hívó szava
minden róla írt versemet.

Mennyben Isten gyermekein
ámulnak majd az angyalok,
mert életük ott fénylőbb lesz,
mint az égen a csillagok!

1996.II.11.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 08. - 08:23:40
Nem mindegy

Nem mindegy hogyan követem Krisztust,
tétován bátortalanul.
Meg-meglankadva
a hűség nyílegyenes útjáról
a hűtlenség vargabetűket
író útjára tévedezve,
vagy elkötelezve mindhalálig,
hithősök örök lobogásával
járva Urunk lábnyomában,
vállalva nemcsak a sugártiszta
egeket nyitogató örömöt,
( mely a Krisztust követők
biztos jutalma,)
de a szenvedések pörölycsapásait is
( mely az elkötelezettek hűségpróbája.)

Nem mindegy hogyan követem Krisztust,
mert ő nem elégszik meg a
langymeleg szívvel,
közönybe hűtött lelkesedéssel,
üszkös, kihunyó gyertyacsonkkal,
rút, álnok köpenyforgatással.
Ő nyílt színvallást követel tőlünk
hű szívvel kell vállalnunk az utat,
célig tartó futásunkat.
Egész lényünket kívánja Krisztus,
nem osztozik lelkünkön senkivel,
az ő fénye nem tűrhet
baljós árnyakat;
tanítványságodban ne légy
soha ingatag!


Molnár Jakab
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 08. - 08:26:30
MAGDOLNA KÖNNYEI
 
Halovány arcán könnyek árja
Patakzott bánatos szeméből,
Amikor drága kenet ömlött
Alabástrom szelencéből...
Amikor Jézus lábainál
Bűneit bánva haját tépte,
Akkor is könnyek között szállott
Nyugalom, s béke a lelkébe

Sziklasír előtt, nagy-nagy csendben
Fénysávos hajnalhasadáskor
- Mellette finom aromákkal -
Könnye hull most is, mint a zápor...
Leroskad, mint a letört rózsa,
Ő most a sírnak néma őre,
Hullnak könnyei, mint a gyöngyszemek
A sötét, hideg sziklakőre.

Üres a sir... Óh, hol a Mester?
Vigasztalan, kietlen látvány...
De nemsokára ujjong a lelke
A földtámadott Krisztus láttán!
S aki bűneit elfedezte,
Aki szívének mélyét látja,
A szomorú, gyönge asszonynak
Kishitűségét megbocsátja...

Magdolna könnyei Jézus lábán
A bűnbánatnak bizonysága, -
Testvér, könnyek közt borulj oda
A golgotai keresztfára! Magdolna könnye ott a sírnál,
A szeretetnek drága éke, -
Testvér, sirass meg minden percet,
Amit a Jézus nélkül élsz le!


Muraközy Gyula
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 08. - 08:29:24
PÉLDÁZAT A MAGVETŐRŐL
 
Sugár haját fésülgeté a reggel...
Futott a hold sápadt csillagsereggel...
- S a magvető kiméne vetni egyszer.
 
Némely magját útszélre pazarolta.
Némelyt megölt a tüske csipkebokra.
Némely ráhullt a büszke kavicsokra.
 
Némely magot madarak vittek el.
Némely kiszáradt, alighogy kikelt.
Némelyt kalászban a jég tönkrevert.
 
Némelyt tolvajok húzgálták ki éjjel.
Némelyt konkoly font körül vad gyökerével.
Némelyt rohanva tiport csorda széjjel.
 
,,És lőn akkor...’’ - megállt a magvető!
Elnézte, hogy mögötte egyre nő
A tüske-puszta, élet-temető...
 
Hogy gazba hullott sok fáradt verejték...
Csalánok csípték elcsigázott testét,
Piros bogáncsok szánva kinevették.
 
Acélos izma - céltalan - elernyedt.
Nézte, hogy mások árnyékban hevertek.
S mint aki balga, szent vágyat melenget,
 
Csüggedt válláról lecsúszott a zsák...
...S akkor a szürke felhőkapun át
Felé zendült az égi szó: TOVÁBB!


Muraközy Gyula
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 08. - 08:34:43
TANÍTVÁNY A KAPUBAN
 
Krisztusom, én várom az érkezésed...
A pálma kész, a harsonák is készek.
Virágok nyíltak a szívem tüzétől,
diadalkapum a mennyboltig ér föl
Kőszíveket nagy, boldog alázatban
utad elé, utat készítve raktam;
ujjonganak ha rájuk taposol...
S az én szívemben retteg a pokol.
S mint rossz, csavargó, urát sejtő szolga,
bújdosik az éj céda városokba.
A házunkat ünnepre ékesítve
figyelünk már közelgő lépteidre.
Hírül adtam, ahogyan parancsoltad,
a palotáknak és a rongyosoknak;
mindenki tudja már, hogy érkezel...
A gyermekkar hozsánnát énekel.
Mi meg a város szélére verődve
kezünk emelve kémlelünk a ködbe...
Vak koldusok nagy csöndben hallgatóznak;
ördöngös sír, ostor suhog a rossznak.
Lásd, Zákeus a lomb közt kuporogva
előre néz távol bélpoklosokra,
kik előörsként útkanyarulatnál
várják - tízen - ha könyörülni tudnál.
 
Krisztusom, piros ködökbe kiáltok:
jaj, hervadók a kétkedő virágok...
Hullámzik, zúg a nyugtalan tömeg,
ma zöld ágat dob, holnap tán követ.
A vámszedőt a háza lelke hívja:
vén láda otthon nem maradt-e nyitva?
Ha késel, holnap, a bevonulásnál
nem tudjuk, hol van eltemetve Lázár.
Vakok, akik feléd tapogatóznak,
a sír árkába botlanak be holnap.
A menő, rongyos, zúgó tömeget
benyelik újra kunyhók, műhelyek.
Szegénynek, ki szolgád, a karja fárad,
jaj, még elejti fényes harsonádat.
Uram bocsásd meg, sírva kérlek, kérlek...
Mint május-eső a gyenge vetésnek,
mint börtönnyitás elsorvadó rabnak,
mint hűvös patak lázas sivatagnak,
mint kárhozottnak egy csepp égi béke,
mint anyamosoly haldokló szemébe,
úgy kellesz most, úgy kérnek, esdenek, várnak...
 
Minálunk még nem volt virágvasárnap.
Kezünk remeg és húnynak már a mécsek...
Krisztusom, én várom az érkezésed.


Muraközy Gyula
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Július 08. - 23:52:09
Mit Isten nyújt. . .

 Bűnben fetreng ez a világ,
 minden embert, bűn férge rág.
 Időt: azért hagy elmúlni,
 mert nem akar, megújulni.
 Vígan élni: ez a vágya,
 vonja a bűn, melegágya.
 Nem hiszi el, hogy az élet,
 halállal még, nem ér véget!
 Lelke: nem hal meg, mert örök,
 várják, mennyei örömök.
 Teste: múló, porból való,
 temetőben elporladó.
 Mért van, hogy a legtöbb ember,
 üdv útjára lépni, nem mer?
 Azért, mert a szíve kényes,
 keskeny útnál jobb, a széles.
 Kényelmesen vonul azon,
 célja: jobb lét, hírnév, vagyon.
 Sátán ezzel robog felé,
 s mint csalétket, teszi elé.
 Mit Isten ad, mennyire más,
 lelki ruhán, nincs szakadás.
 Javait Ő, ingyen adja,
 gyermekeit el nem hagyja.
 Így ők: énekelve mennek
 országába, az Istennek.
 Hónál fénylőbb, a ruhájuk,
 Istenhez száll, hő imájuk.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. VII. 2.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 09. - 08:31:20
Bántó szavak
 
Néha borzasztóan fájnak szavaid.
Mélyen a szívembe hatolnak,
s egy megforgatott tőrként hatnak.
Mondd, miért? Miért bántasz?...
Sajnos nem látsz a lelkembe;
nem látod a sebeket, melyeket te okozol.
Amikor ezeket a fájó szavakat kimondod,
hogy mennyire szenvedek, nem tudod,
sajnos nem tudod...


Szabó Katalin
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 09. - 08:33:51
Hogyan?

....Bocsásd meg, hogy a szívem ilyen zavaros..
Mit tegyek? Kérlek, mondd!
Csak Te tudod a választ,
az érzést, mi eláraszt..
Ami bennem van..
Te ismersz a legjobban..
Talán önző vagyok...
Talán nem kellene várnom...
Talán ezt akarod...
megtanítani velem...
az igazi szeretetet...
Istenem, miért nem értelek?
Pedig a lelkembe helyezted..
S itt vagy Te is.. érzem...
Istenem, miért ilyen nehéz ez?

Sok a kérdés, lelkem elmélyül
a gondolatokban..
Keresem a válaszokat,
melyek talán bennem vannak,
de csak nézek befelé magamba...
Üresnek érzem agyamat...
Nem látom az utat,
melyre lépnem kellene;
Uram, kérlek, mutasd meg nekem!

Hogyan kell szeretni..?
igazán.. szívből..
mint ahogyan egy csoda jön...
Hogyan tüntessem el az ént?
szeretnék örömöt látni mások szemén...
Lelkén.. enyhíteni fájdalmat..
mert sok van a világban...
(2005.02.24.)


Szabó Katalin
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 09. - 08:37:57
Kaktusz
 
A kaktusz a kedvenc virágom:
annyi titkot rejt, oly szúrós,
de ha kivirágzik, csodálatos...
Ha gondozod, szereted,
gyönyörű virággal hálálja meg a szeretetet...
Légy hozzá kedves, és ö virágot hoz neked:
fehéret, pirosat, sárgát, rózsaszínt esetleg.
A tüskéi már nem lesznek  olyan veszélyesek...
 
Talán én is ilyen vagyok:
szelídíts meg és kivirágzom...


Szabó Katalin
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 09. - 08:39:54
Kellesz a világba!

Voltam már fent és egészen lent..
De mindig volt valahogy, létezem -
Látod, nem nehéz, csak figyelj
rám..
Ne maradj a gödör alján!
Onnan már csak felfelé visz az út;
Ne maradj ott, alul..
indulj!
el..
fel..
Állj talpra!
Készülj a harcra!
Győzni fogsz, mert
fegyvered a szeretet...
Az ellen senki sem győzhet...
Nyerj csatákat!
Vívj az életért
a fényért
erőért
szeretetért...
Kellesz a világba!
Hidd el: nem hiába.......


Szabó Katalin
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Július 09. - 19:37:09
  :2smitten: :2smitten: :sherlock: :int2:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Július 10. - 00:44:14
Fohász

 Atyánk szánd meg a magyart,
 látod: kárhozatba tart.
 Bűnében el ne vesszen,
 Téged: szívből szeressen.
 Több mint ezer éve már,
 inni, két forrásra jár.
 Várják, díszes templomok,
 kegyhelyek és ikonok.
 Néki templom, nem elég,
 kegyhelyekre vonul még.
 Érte: Fiad küldted le,
 ismerkedjen meg Vele.
 Ő az ajtó, Ő az út,
 ki azon megy, mennybe jut.
 Népünknek ez, nem elég,
 közbenjárók seregét,
 ostromolja imában,
 szerte, csonka hazánkban.
 Hogy érte közben járjon,
 s lelke: nyugtot találjon.
 Közbenjáró, csak egy van,
 látja népünk, nyomorban.
 Ne Tőle: Hozzá fusson,
 kárhozatba ne jusson.
 Atyánk, szánd meg a magyart,
 Fiad: érette is halt!
 Új Földön, fényruhában,
 éljen, szentek honában.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. VII. 4.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 10. - 12:49:30
Ámen.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 10. - 18:04:13
Kérdések..

Tudtad, hogy az élet nem mindig szép és vidám?
Tudtad, hogy egy szív sokszor fáj?
Tudtad, hogy mindennap várunk egy csodát?
S vajon tudod-e, hogy előtted áll?

Láttad már a felkelő Napot?
Láttad télen a fagyot?
Láttad, miként lesz tavasz?
S vajon látod-e, hogy zöld rügyeket fakaszt?

Gondoltad már, hogy jobb lenne nélkülem?
Gondoltad már, hogy a szavak üresek?
Gondoltad már, hogy a csend nem mindig vezet?
S vajon gondolod-e, hogy a szívem remeg?

Érezted már lelkeden a fájdalmak súlyát?
Érezted már arcodon könnyek csordulását?
Érezted már nehéz szíved dobbanását?
S vajon érzed-e, hogy nekem is fáj?...
(2005.03.17.)


Szabó Katalin
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 10. - 19:03:52
Nem tudom elmondani

Szólnék Hozzád -
de nem tudom kimondani;
nem tudom elmondani a jót
még nem találtam rá szót..
Te érzed, mi bennem van
tudod, ismered minden
ki nem mondott szavam...
Meghallgatsz mindig
nem mondod: "majd később,
most nincs időm"
Bármikor..
mindig..
bármiről..
sosem késő..
Már tudod, mit akarok mondani,
mikor még meg sem nyílt a szám
tudod, merre megyek,
mikor még egyet se léptem..
Mindent tudsz..
rólam
a világról
az életről
Látod, mit gondolok
figyelsz minden rezzenést
mutatod, tanítod a jót, a felismerést -
Mindennap ajándék vagy;
lelkemben hozzámszól a gondolat:
"Ne félj, mert én veled vagyok..."
Erő.. segítség.. támogatás.. Te adod
Nekem..
Érzem...
(2005.05.10.)


Szabó Katalin
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 10. - 19:20:11
Porszem..

Az élet nagyon rövid..
észre sem veszed, s el is tűnik!
S eltűnik vele a szeretett ember;
marad az üres hely,
melyet nem tölthet be senkisem.

..talán nem mondtad el, hogy szereted..
talán nem ölelted át, mikor kérte..
talán nem mondtál neki szépeket..
S talán most megtennéd, de már nem lehet...

- Amikor legutoljára beszéltem vele,
a hangja gyenge volt és elesett;
éreztem, a Halál ott ül mellette...
Meséltem neki néhány szép dologról,
és ő közben mosolygott...
Erőtlen mosolya szívből jött - éreztem;
s azt is, nem nevet többet ebben az életben...
itt...
ebben a világban...
Néha úgy érzem, látok.. kicsit tisztábban. -
De aztán ismét beborul..
szürke kis életem ege torzul...

Ó, Istenem, annyira nem értem..
Miért fáj, ha valaki átlépett?
Miért fáj, ha szenvedőt látunk?
Nagyon rossz úton járunk?
Miért nem tudok segíteni,
a fájdalmat eltűntetni?...
Miért nem vagyok képes rá?
Megtenném... Uram.. meg ám!
Letörölném a könnyeket
a szemekről..
a szívekről..
mindenkinek adnék erőt..
szeretetet.. mosolyt..
De tudom: én csak egy kis porszem vagyok....
(2005.02.28.)


Szabó Katalin
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Július 11. - 01:03:09
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Július 11. - 01:14:24
Fény hona vár!

 Isten úgy döntött magában,
 még Teremtés hajnalán,
 Kerub álljon fény - ruhában,
 Trónja mindkét oldalán.
 Világosság és sötétség,
 üdvösség és kárhozat,
 nem fér össze, semmi kétség,
 nincs harmadik változat.
 Létezik két birodalom,
 igazság és bűn hona,
 az egyikbe van bizalom,
 másikba, nem lesz soha.
 Isten: mivel Ő igazság,
 a bűnt el nem szenvedi,
 Fiában az irgalmasság,
 lejött, bűnöst menteni!
 Világosság, sötétséggel,
 nem egyesülhet soha,
 ki meg, bálvány elé térdel,
 lesújt Isten ostora.
 Üdvössége, már e Földön,
 csak oly embernek lehet,
 akit nem zár, a bűn-börtön,
 s hitben: újjászületett.
 Jöjjetek hát, drága lelkek,
 az örök fény hona vár,
 sötétséget nem ismertek,
 régtől, Sátán hona, már.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. VII. 6..
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 11. - 08:54:06
MAGÁNYOMBAN KIÁLTOTTAM HOZZÁ
 
Magányomban kiáltottam hozzá,
Egy magányos szívben a fájdalmak nagyok.
Megtört szívvel kiáltottam: "Hol vagy?"
S Ő csendben válaszolta: "Itt vagyok!"

Hallottam hív, mégsem arra mentem,
Az Ő fénye más felé ragyog.
Aztán mikor mindent elvesztettem,
S Ő csendben így szólt hozzám: "Itt vagyok!"

Itt volt velem, és én mégsem láttam,
Szólt hozzám, s én nem figyeltem rá.
Azt hittem már sosem látom többé,
De újra szólt, nem hallgatott soká.

Magányomban kiáltottam hozzá,
Egy magányos szívben a fájdalmak nagyok.
Megtört szívvel kiáltottam: "Ó hol vagy?"
S Ő újra így szólt hozzám: "Itt vagyok!"

Elindultam, s lassan botladoztam.
Elestem, megütöttem magam.
Fájdalmamban kiáltottam: "Kérlek!
Magányos vagyok ments meg Uram!"

Kísértések jöttek minden percben,
S a bűn, mint nagy kő, nyomta lelkemet.
Hívott az Úr, S csendben így feleltem:
"Bűnös vagyok Uram! Nem lehet!"

De újra szólt: Jöjj hát! Gyere bátran!
Tudom, sok bűn nyomja lelkedet,
Hidd el, Isten mégis szeret téged,
Mint szerető Atya a gyermeket.

A golgotán felállított kereszt
Áldozat a te bűneidért.
Hidd el, Isten úgy szeretett téged,
Érted ontott annyi drága vért.

Gondolkoztam. Tényleg így van? Értem?
Értem ontott annyi drága vért?
Isten tényleg úgy szeretett engem,
Hogy Fiát adta gyarló lelkemért?

Miért szeretett? Miért? - Nem volt oka.
Feltételek nélkül szeretett.
Megmentett, és ezért adtam neki
Bűntől sebzett fáradt szívemet.

Hát megtaláltam, meg van, mit kerestem.
Az Ő fénye énrám is ragyog
Jézus meghalt értünk a Kereszten,
Onnan szól most hozzád: Itt vagyok!


Szabó Sándor
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 11. - 08:58:50
KRISZTUS KERESZTJÉNÉL
 
Ha ránehezednék lelkedre a bánat,
Hited, önbizalmad magadra hagynának,
Reményed légvárát látnád omladozni,
Krisztus keresztjénél tanulj meg,
Tanulj meg tűrni, imádkozni!

Ha csalódnál abban, akiben reméltél,
S most látnád be későn, hogy hiába éltél,
Óh ne siess senkit átokkal dobálni,
Krisztus keresztjénél tanulj meg,
Tanulj meg másnak megbocsátani!

Jóságodért hogyha gonosszal fizetnek,
S rosszaságát látod csak az embereknek,
Ne siess hozzájuk hasonlóvá lenni,
Krisztus keresztjénél tanulj meg,
Tanulj meg végnélkül szeretni!

Vég nélkül szeretni, vég nélkül remélni,
Lelket gazdagító eszményeknek élni...
S megállni mellettük életre, halálra,
Krisztus keresztjénél tanulj meg,
Hinni egy magasabb világba.


Szabolcska Mihály
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Július 12. - 01:26:43
Miért?

 Isten szuverén Úr, ki bírálhatja Őt,
 miért hozott létre Eget, Földet, időt.
 Miért alkotott Ő, nagy angyalsereget,
 Kerubot, Szeráfot, őrködni, trón felett.
 Lucifer főangyal, mért lázadt, ellene,
 dicsőségre vágyón, egy legyen Ővele?
 Sátán rászedhette, angyalok harmadát,
 ne Istent kövessék, hanem csak őt magát.
 Így Atyánk Szent Honát, megfertőzte a bűn,
 mely azóta, máig, hullámzik keserűn.
 Édenbe mért tette, legszebb alkotását,
 Sátánra hallgató, torzult, arca mását.
 Istent kérdezhetjük, de nem bírálhatjuk,
 intelmét, próbáit, amint kóstolgatjuk.
 Undok bűnünk miatt, szerzett Urunk bántást,
 mivel elveszettük végleg, a bűnlátást.
 Fájt Neki, mint küzdünk, Sátán rabságában,
 pedig szolgálhatnánk néki, szabadságban.
 Hogy szabaddá tegyen, mindent megtett értünk,
 Fia: önmagára vette, minden vétkünk!
 Önkéntes halála, rendítsen meg minket,
 vére: eltörölte, tengernyi vétkünket!
 Urunk csak egyet kér, higgyük el, megmentett,
 Üdvünk ingyen való, mit vérén, megszerzett!
 Ne kérdezzük: miért büntette önmagát,
 feltett kérdésünkre, válaszol odaát.
 Nem tudjuk: miért van Ég, Föld, és levegő,
 mindezek elmúlnak, de nekünk marad Ő!

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. VII. 8.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 12. - 08:20:21
Az Igaz szó

Fűzzük a szót, mint gyermek a láncot.
Egyik gyöngyöt a másik után.
Ha betelik a szál megkötjük szépen
És nyúlunk egy másik után.

És fűzzük, és kötjük,
Vagy lebontjuk éppen.
Az egyik könnyű gyöngy,
Csillog a fényben.
A másik nehéz kő, lehúz egészen.
Gúzsba köt, leláncol,
Bilincs a kézen.

Az Igaz szó gyémánt.
Mely fényben szikrázik,
És sorba fűzve messzire világít.
Nem fakul, nem törik és megbonthatatlan.
Aki igazat szól, megingathatatlan.

Hamis gyöngyöt fűzni egyszerűnek látszik,
De hordani nehéz.
Fényben sem világít.
Talmi csillogása erejét is veszti,
Ha az igazgyöngyöt maga mellett érzi.

Ki kötöd és fűzöd a szavaknak láncát,
Választ jól gyöngyöd, mi a szálra kerül.
Lelked könnyű, szabad madár lesz,
Lábadra béklyó sosem feszül.

Ha szemed az Igazit bizton meglátja,
Láncod fűzére fennen ragyog.
Értéke hatalmas, helyét megállja.
A hazug mellőle eloldalog.


Szakácsné Vigh Andrea
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 12. - 08:23:52
Engedelmesség
 
Csodálom erőd.
Én erőtlen vagyok
Leomlanak előtted
A világi „nagyok”.
 
Egy akarat győzhet.
És ez a Tied.   
Nem is tervezhetek
Semmit nélküled.
 
Most csak sétálok lassan.
Nem rohanok.
Fejemben sem száguldoznak
A gondolatok.
 
Megóv a csend.
Átölel a fény.
És ezernyi sugárral
Árad belém.
 
Az új magból
Új gyümölcs terem.
Érik csendben,
Engedelmesen.
 
Biztosan tudom.
Nincsen több kételyem.
Hátradőlök és engedem
Vezessen utamon Istenem.
 
Szakácsné Vigh Andrea
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 12. - 08:26:46
„Én” ? vagy Ő !
 
Ha sehol nem találtad Istent,
Meglehet, magadat kerested.
Drága olajokkal saját tested kented.
A tükörben is orcádat csodáltad.
Fordulnál, de önmagad fordul csak utánad.
 
 
Ne várj eget rengető csodára,
Ha lélek nélkül kulcsolod kezeid imára.
Ha szíved kőedényben őrzöd,
S tartogatod a „jobb napokra”.
 
 
                                             „ Mert aki kér, az mind kap .És aki keres ,az talál”
                                                                                                  Máté 7:8


Szakácsné Vigh Andrea
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 12. - 08:37:11
Fohász
 
 Taníts meg szeretni Mindenségnek Atyja!
Bölcs szavaidnak legyen bennem magja.
Tudjak a lépteid nyomában úgy járni,
A sátán szavának híven ellenállni.
 
Ébreszd fel a szívem,
Nyisd szemem látásra,
Mennyei ajándék megtapasztalásra.
Érintsd meg a lelkem, hogy többé ne féljek.
Üdvösséget embertől ne reméljek.
 
Ölelj, vonzz magadhoz, hogy csak veled járjak,
Más útra ne térjek, máshová ne vágyjak,
Dorgálj szeretettel, ha habozni látszom.
Testi vágyaimmal keményen csatázom.
 
Egyetlen vágyam csak téged szeretni.
A kezedet fogni, el nem ereszteni.
Bátoríts, adj erőt, hogy én is adhassak.
Másoknak általad példát mutathassak.


Szakácsné Vigh Andrea
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Július 13. - 02:15:29
Üdvünk ajándék!

 Tűzre ítélt ez a Föld, így nem örök otthonunk,
 ha elszólít a halál, akkor mindent itt hagyunk.
 Atyánk készített nekünk, láthatatlan szebb hazát,
 sivatagon vonuljunk feléje, a Földön át.
 Énekelve boldogan, ne könnyezve, keserűn,
 Néki tetsző szép zene, szóljon a szív - hegedűn.
 Nem rózsákkal szegélyzett, köves, gödrös, ez az út,
 ám ki hittel fut azon, nyerhet babérkoszorút.
 Mégis, népek, nemzetek, széles utat kedvelik,
 élvezik a testi jót, mit a Világ, nyújt nekik.
 Arra nem is gondolnak, széles út, hová vezet,
 pedig aki fut azon, annak lelke elveszett.
 Különbözik egymástól, a széles, a keskeny út,
 keskeny út vándorai, kövessétek a Fiút!
 Amíg köztünk vándorolt, vér jelezte lábnyomát,
 bűnösök helyett a Szent, megjárta a Golgotát!
 Ártatlanul helyettünk, Ő függött a kereszten,
 hogy a lelkünk - bűn miatt- kárhozatba ne vesszen.
 Ő testében élte át, mi a kín, a szenvedés,
 meztelenül, helyettünk, Őt érte, szégyenkezés.
 Megváltónk pőre testét, fán nem takarhatta be,
 kivetette ez a Föld, Menny bezárult felette.
 Valljuk sírva, pirulva, értünk mennyit szenvedett,
 indítson bűnbánatra, ilyen szánó szeretet.
 Vád helyett: bűnbánatra, nyíljon szívünk és ajkunk,
 Isten atyai szíve, megkönyörült mirajtunk.
 Üdvösségünk: ajándék, ne feledjük el soha,
 Jézus Atyánkhoz emel, ha felzeng, a harsona!

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. VII. 8.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 14. - 08:15:47
Hála
 
 Hozzád fordulok, rólad beszélek.
Érted, neked szól szívemből az ének.
Nem csüggedhetek, általad remélek
Te adsz csak reményt, fényt az éjnek.
 
Felemelt fejjel, csillogó szemekkel
Várlak, tudván, hogy nem feledsz el.
Behunyt szemekkel is téged látlak.
Álmatlan éjjelen is csak téged áldlak.
 
Elmarad mellőlem betegség, a bánat
Elfelejtem magam, s téged megtalállak.
Illatod száll felém, finom édes pára,
Velem vagy én Uram, hála neked. Hála!


Szakácsné Vígh Andrea
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 14. - 08:19:25
Jöjj a fényre

Látom szemedben az álmot.
A titkos kívánságot.
A reményvesztettséget.
A szomorúságot.

Látom lelkedben a harcot,
az önpusztító táncot.
Mit,ha nem hagysz abba,
Halálodig járod.

Látom testeden tövisek nyomát.
De te rongyaidat még szépnek találod,
Pedig már szinte pőre vagy.
Nem érzed,hogy szúrnak a bogáncsok?

Hallom a Szót, mely szólít.
-Jöjj elém! Itt az Igazságod!
Ne sötétben keresd a Világosságot.
Az elfogadást, a békét, a csendet.
Ésszel nem értheted ezt meg.

Így csak járod tovább az ördögi táncod.
S egyre mélyebbre húznak le a láncok.
Méz helyett méreg.
Termek helyett vermek.
Simogatás helyett ,ütnek vernek.

Jöjj a fényre ember!
Láss tisztán! Hallj és érezz!
" Hited meggyógyított. Menj! Többé ne vétkezz!"


Szakácsné Vígh Andrea
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 14. - 08:23:56
Ki igazán szeret…
 
Nevess egy idegenre, hogy bolondnak nézzen!
Vagy sírj, és mondják csak,: Gyenge vagy! Ez szégyen!
Nyújtsd ki a kezed, igaz már megégett.
Csak legbelül szomorú az igazi lényed.
 
Szeretsz, de viszont nem szeretnek.
Élsz, tudván a végén eltemetnek.
Új reménnyel ébredsz, majd csalódástól reszketsz…
Ha Jézussal jársz, ugyan mit veszíthetsz?
 
Még ha ezreknek is kínáltad féltett álmodat,
S úgy érzed, nálad már semmi sem maradt
Tedd, ami a dolgod! Kétségről ne is beszélj!
 
Semmihez sem nyúlni,
Az igazi veszély.
Aki tétovázik, aki nem mer lépni
Annak semmije sincs.
Senki lesz és semmi.
 
Bár nincs benne kétely, nem kínozza bánat
Mert nem is él köztünk. Rabja önmagának.
Nem tanul, nem felejt.
Mégis fogoly marad.
 
Ki igazán szeret: csak az lehet szabad!


Szakácsné Vígh Andrea
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 14. - 08:50:54
Lelkem húrjain
 
 Lelkem húrjain
Finom ujjaid
Úgy suhannak át
Mint szabad madár,
Ki nem ismer határt.
 
Nem köt más ide
Csak a szeretet
S várom, mikor nyújtod felém
Újra a kezed.
 
Megragadom azt
Erős karodat
S epedve vágyom
Látni arcodat
 
 
Ha azt meglátom
Többé nem vágyom
Másra, semmire.
Lelkem húrjain
Megszólal végre a mennyei zene.


Szakácsné Vígh Andrea
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 14. - 08:53:10
Majd holnap…
 
 Holnaptól minden más lesz!
Fogadkozol, fogadkozom..
De csak szavaink szállnak
Úttalan utakon.
 
Holnap majd veszek tiszta ruhát!
Mosakodom, mosakodom..
Jó ma még a régi,
A sár nyomát elég, ha eltakarom.
 
Holnap majd meglátogatlak!
Bizony, bizony..
Ma még sok a dolgom
Nem tehetek úgy, ahogy akarom.
 
Majd holnap foglak szeretni!
Nagyon, nagyon…
Hogy lesz –e holnap?
Azt sajnos nem tudhatom.


Szakácsné Vígh Andrea
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 14. - 08:55:52
Veled

Megengeded, hogy melléd üljek?
Szemed tükrében elmerüljek?
Foghatom szorosan a kezed?
Leshetem szavaid, mint egy gyerek?
Hajthatom válladra fejemet?

Biztonságban érzem magam Veled.

Engedj magadhoz közel! Közelebb!
Nem elég! Még több kell!
Igen, az vagyok ...
Egyre telhetetlenebb.
Nem tudok eléggé betelni Veled.

Közeledben leolvadt rólam az álarc.
Szívemben nem dúl keserűen a harc.
Egy szavad is elég,
Megnyugszom végre.

Tudom, hogy szeretsz.
S cserébe nem kértél semmit érte.
Oly nagyon szeretlek!
Lásd, most eléd teszem életemet.
Nem kell többé a földi juss!
"Élek pedig többé nem én,
Hanem bennem Krisztus." ...


Szakácsné Vígh Andrea
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Július 14. - 14:53:03
Pecznyik Pál
VERS A VÉGTELENRŐL

Világunk végtelen,
határa nincs neki,
csillag milliárdok
fényével van teli.
De mi van rajtuk túl?
Nem tudjuk meg soha.
Tán dermesztő hideg,
vagy örök éjszaka?
De tudjuk: benne van
örök égi hazánk,
sem nap, sem csillagok
ott nem néznek reánk.
Isten dicsősége
tündöklik mindenen,
homálynak, sötétnek,
ott nem lesz helye sem.
Látható világunk
egy nap megsemmisül,
Isten minden szava
igaz, beteljesül!

1996.II.27.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Július 14. - 19:06:52
Örülök, hogy ma ide is eljutottak. :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Július 15. - 15:32:50
Hálátlan fiú!


 Hálátlan fiad vagyok, dicsőséges Istenem,
 pedig Tőled származik üdvöm, örök életem.
 Mivel bűnt örököltem, csak bűnre van hajlamom,
 így a hála, köszönet, alig száll fel ajkamon.
 Jézusnak én szereztem, gyötrő fájdalmat, napot,
 midőn bűneim alatt, botladozva, roskadott.
 Szál rózsát nem tehettem, a fájdalmak útjára,
 melyen véresre verve, vonult a Golgotára!
 Undok bűnöm, tenyerét, fába vert szög, járta át,
 minden bűnöm tövisként, szúrta véres homlokát.
 Ugyan kinek imponál, véres ruhátlan Király?
 Aki dicső trón helyett, véresen függ, ott a fán!
 Jaj, annak az embernek, ki bűnbakot lát Benne,
 hiszen egy dicső Királyt, hordoz, vérező teste.
 Ő a dicső győztes Úr, legyőzött Sátánt, halált,
 nem rejthette sziklasír, abból élve, talpra állt!
 Meghatottan hajlok meg, Jézus keresztje előtt,
 mintha csak látná szemem, értem vérzőn szenvedőt.
 Mély hálát fakaszt bennem, e roppant nagy áldozat,
 érte: üdvöm hona vár, s nem az örök kárhozat.
 Nem hagytál el jó Atyám, míg vonultam Földön át,
 hálátlan bús, életem, hálásra váltottad át.
 Nagy türelmed, jóságod, soha ne feledjem el,
 kegyelem: ha engem is, Fiad Hozzád fölemel.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. VII. 12.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 16. - 09:35:53
Versenyfutás
 
Futottam, mert meguntam, hogy lassú járva.
Mégis lemaradtam. Minden hiába.
 
Futottam felfelé keményen zihálva.
Lefelé, sodort már a hullámok árja.
 
Futottam, égő könnyes szemekkel.
Mindegy merre, hova, csak messze innen el….
 
Futottam a széllel szemközt csatázva.
Hogy miért? Magamat sem értem mára.
 
Futottam a röpke pillanattal.
Jobb lesz így meglásd! Hitettem el magammal.
 
Futottam, mert mondták: Versenyezni kell!
Mindegy csak célba érj, bármit is teszel.
 
Futottam a célért, amit más rég megnyert.
Csak magammal játszottam futóversenyt.
 
Más cél vezet mostmár, nem kellenek lábak.
Értelme veszett a fárasztó futásnak.
 
Hittel repülök, tiszta vonzalommal,
Az Ég felé, szélesen kitárt karokkal.


Szakácsné Vígh Andrea
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 16. - 10:26:30
KRISZTUS KÖVETÉSE
 
Egészet adni - sohase felet.
Vállalni mindent - bármit is jelent.
 
Egészet adni - mindent, ami van,
ami csak vagyok - maradéktalan.


Szent-Gály Kata
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 16. - 11:06:18
TEREMNI VÉGIG

Nem akarok korhadó fa lenni,
száradó ágakkal, gyümölcstelen.
Teremni vágyom megszakítás nélkül és szüntelen.
 Imádkozni végig, futni kitartón és merészen a célig.
Nem topogni tehetetlen, körben járni,
mindig csak várni, várni, várni,
míg valaki koldusgarast dug a zsebembe.
Gazdagon szeretném végigjárni az utat.
Tele marokkal osztogatni,
soha nem fosztogatni, de mindig adni, adni,
amíg az áldozatban majd
szívem megszakad,
s az ég befogad.


Szikszai Béni
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Július 17. - 10:43:51
Pecznyik Pál
IGYEKEZZ!

Isten nagy kegyelme
tart téged még ma is,
Fiában váltságot
szerzett Ő néked is.
Erővel nem von Ő
magához senkit sem,
indulsz-e feléje?
Azt várja csendesen.
Mered-e rá bízni
törékeny életed?
Efelől  -  amíg élsz  -
neked kell döntened/
Igyekezz, mert időd,
mint madár, elsuhan,
kegyelem ajtaja,
ím, ma még nyitva van.
Ne játszd el idődet,
siess, hogy el ne késs,
mert könnyen sírássá
válhat a nevetés!
Vár rád a szeretet,
az öröm, a béke.
Végtelen új élet
Atyád közelébe!

1996.III.1.

Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 17. - 11:39:09
 
A SZERETET DICSÉRETE
 
Hiába szólok angyalok nyelvén,
Hiába szép a beszédem nagyon,
Ha szeretet pedig nincsen énbennem,
Én Isten előtt csak olyanná lettem,
Mint zengő érc, vagy pengő cimbalom.
 
És láthatok én, tudhatok jövendőt,
S lehet világos minden nagy titok -
Lehetek én nagy bármely tudományban,
A hitemet bár mindennap megálljam,
Szeretet nélkül semmi sem vagyok.
 
Ha vagyonomat felétetem mind is
És ha testemet tűzre is adom,
Szeretet nélkül meghalt amit tettem,
Az örök cél lett megcsúfolva bennem,
Az én lelkemnek nincs haszna azon.
 
Mert a szeretet kegyes, hosszútűrő,
Nem kérkedik az, nem irigykedik,
Nem ismerős a maga haragjával -
Együtt örül az igaz igazsággal,
Hisz és remél a végső ideig.
 
Hiába szólok angyaloknak nyelvén,
Hiába szép a beszédem nagyon,
Ha szeretet pedig nincsen énbennem,
Én Isten előtt csak olyanná lettem,
Mint zengő érc, vagy pengő cimbalom.


Szigethy Ferenc
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 17. - 11:48:23
Csak szólj!
 
Csak soha ne halkan,
Hanem mindig acélos csendüléssel,
Csak soha ne tétovázva,
De mindig megfontolva.
Csak soha ne kíméletesen,
És mégis mindig
Megértő gyöngédséggel,
Az angyalok zenéjének finomságával
Mondd ki azt, ami
A szívedet betölti,
S a visszhang bármi is lesz:
Nyugodj meg, mindent elkövettél,
Hogy hasson az Ige.
S ne búsulj mit se te,
Mert azt tetted, amit
Örök Urad tanít.
Csak szólj!
Süket füleknek is!
Tuskó lelkeknek is!
Jégcsap agyaknak is!
Csak szólj.!
 
S a többiről
Az ÚR gondoskodik.


Ürögdi Ferenc
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Július 17. - 18:03:31
 :int2: :2smitten: :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 19. - 08:50:04
„MEG VAN ÍRVA!“
Ef .6,17; Zsid 4,12
 
Szent harcunkban, mely ránk van bízva itt,
Ki fog megállni, győztes vaj‘ ki lészen?
Reánk zúdítja ádáz hadait
Bősz ellenségünk álnokul s merészen.
Erő mit ér, mit ér a bölcsesség,
Ész és tudás e harcban nem elég,
Csak egy a fegyver, mely a küzdést bírja,
A Lélek éles kardja: „Meg van írva!“
 
Ó nézd, miként küzd Mesterünk vele,
S meggyőzi a kisértőt a pusztában,
Mint veszt csatát ádáz ellenfele
Ott az utolsó nagy haláltusában!
Csodálatos, példátlan küzdelem,
Mocsoktalan, felséges győzelem!
Mi volt, mi Sátánt megfutásra bírta?
A Lélek éles kardja: „Meg van írva!“
 
Dicső Urát híven követve küzd
a kis sereg, mit vérével megváltott,
Bűn és kisértés száz veszélye közt
Halad tovább, meggyőzve a világot.
Mi tartja fenn az Úr kis csapatát?
Mi ád erőt, megnyerni a csatát?
Mi az, mi küzdni, győzni megtanítja?
A Lélek éles kardja: Meg van írva!“
 
Szólott az Úr - s a csillagezres ég
Ím létrejött a semmiség ködébül,
Szól majd az Úr - s tűzláng között elég
Ez a világ és romjain új épül.
Ily szónak ellenállni hát ki mer,
Melytől világok lesznek s múlnak el? !
Boldog, ki remélve, várva, bízva,
Erősen áll e sziklán: „Meg van írva!“
 
Isten maga mondá ki az Igét,
S ki elveti, Istent csúfolja meg,
Higgy az Igében, s oszlik a setét,
S fut a gonosz, ki úgy óhajtja veszted.
De megbotolsz, s el is bukol hamar,
Célt és irányt sötét homály takar,
Előtted örvény szörnyű torka nyitva,
Ha nincs veled e fáklya: „Meg van írva!“
 
Ne hidd, hogy tán Istent szolgálhatod,
Ha nem Igéje kormányozza lelked!
Amíg szava szívedbe nem hatott,
Távol vagy Tőle, sőt még meg sem lelted.
A hit számára nincsen más alap,
Az Ige csak, mely volt , van és marad,
A szolgálat azokra van csak bízva,
Kik ettől el nem állnak: „Meg van írva!“
 
                               *
Isten trónjánál áll a szent sereg,
Fehér ruhában, pálmaág kezében,
Kies mezőn, hol hűs forrás cseveg
Legelteti a Bárány őket szépen.
Üldözte egykor Sátán vad dühében,
De hittek ők az Isten Igéjében,
Mint győztesek szálltak alá a sírba,
S végső szavuk is ez volt: „Meg van írva!“
    Kühn B. után németből Vargha Gyuláné
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Július 19. - 18:47:09
Pecznyik Pál
VALLOMÁS

Isten jelölte ki
életem helyét,
itt a vándorúton
rövid idejét.
Csak Ő tudta: hol lesz
népem és hazám,
nem választhattam meg
apám, sem anyám.
Szegény sorsú család
jutott részemül,
abban születhettem
első gyermekül.
Nagy bölcsesség ugyan
nem jutott nekem,
hála, van helyette
dolgos két kezem.
Áldom Atyám, kinek
velem célja van,
ma is munkálkodik
bennem, általam.
Minden leírt versem
Őt dicsérje hát,
aki testvéremül
adta, szent Fiát!

1996.III.10.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 20. - 11:58:19
EGY KÖNYVRŐL         
 
Egy drága könyvet ismerek,
Arról szeretnék szólni ma.
Bár ismernék az emberek...
E könyv neve: a Biblia!
 
E könyvből Isten hangja szól:
Oktat, nevel, tanácsot ad.
S mert szívünk mélyét látja jól,
Minden bűnünkre rá mutat.
 
Tükör e könyv, csak nézz bele,
S ha benne csúnya képet látsz:
A lelked az, folttal tele,
Van rajta szeplő, s mennyi ránc!
 
Látod: irigy vagy és hamis,
Méreg forr benned, s ki-ki tör,
S az engedetlenséged is
Hogy megmutatja e tükör!
 
De mélyebben is nézz belé,
S szemed, ha jobban felnyitod,
Egy fényes arc ragyog feléd...
E könyvben ott él Jézusod .
 
Kitárt karokkal vár reád,
Siess felé, hisz elfogad,
Ó halld gyöngéd hívó szavát,
ölébe rejtsd rút arcodat...
 
S szemed ha hittel Rája néz,
Meglátod, ő csodát művel,
A bűnbocsánat nála kész,
Mert megszerezte vérével.
 
S mily kedves lesz most Bibliád,
Ha lelked benne elmerül,
Nem bánt, nem szúr többé a vád,
Csak Jézust látod egyedül!


Vargha Gyuláné
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 20. - 11:59:49
Isten vezet!
 
Szememmel én vezetlek téged,
Amerre mégy, veled megyek!
Utat török, nem árthat néked
Sötét völgy vagy zordon hegyek!
Járj szárazon, vagy víz felett –
Orcámnak fénye hűn vezet!
 
Szememmel én vezetlek téged,
Kegyelmem is hűn támogat!
Nem engedem inogni lépted,
Bátran rám bízhatod magad!
Pusztákon át a mennybe fel
Erős karom hordoz, emel!
 
Szememmel én vezetlek téged,
Beváltom ez ígéretet!
Ha napra nap jön, évekre évek,
Ha szép napot ború követ…
Míg élted földi útja tart,
Megláthatsz színről-színre majd!


Vargha Gyuláné
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2016. Július 20. - 12:06:24
:like'
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Július 20. - 22:49:13
Pecznyik Pál
ÖRÖK EVANGÉLIUM

A világ négy táján hangzik
az örömhír: Isten szava.
Rádióban, hangszalagon
ma már eljut mindenhova.
Sivatagba, őserdőkbe,
ahol csak emberek élnek.
Bennszülöttek nyelvén hangzik
az imádság, zeng az ének.
Buzgó szívű tanítványok
elhagyva hont és kényelmet,
nem törődve bajjal-vésszel,
viszik a lelki élelmet.
Mert nemcsak a múló testet,
a lelket is táplálni kell!
Bár minél több alvó lélek
bűn álmából támadna fel!
Bibliánkban olvashatjuk:
addig nem jön értünk az Úr,
amíg nem jut mindenkihez
az örök Evangélium!

1996.III.20.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 21. - 12:00:54
Ó, NEM HALÁL AZ...
 
Ó, nem halál az, nem, nem,
Az Úrhoz menni föl,
E bús földről kiszállni,
S ott fönn otthont találni,
Hol csillag tündököl.
 
Ó, nem halál az, nem, nem,
A menny polgáraként
Édes békében élve,
Jajtól, bajtól se félve,
Élvezni fönn a fényt.
 
Ó, nem halál az, nem, nem,
Ha Krisztusom fogad,
Ülvén királyi széken,
S kegyelmét osztja nékem:
,,Jöjj s lásd meg arcomat!’’
 
Ó, nem halál az, nem, nem,
Amerre ő halad,
nyomában járni-kelni,
Kies mezőkre lelni,
Az élet-fák alatt.
 
Ó, nem halál az, nem, nem,
Koronás fővel ott,
Az égi fény-körökbe
Őt áldnunk mindörökre,
Ki bűnből megmosott.
 
Ó, nem halál az, nem, nem,
Világnak Üdve, Te,
Ha árad bőven s mindig,
Nem csak cseppekben, mint itt,
Kegyelmed tengere!
            Malan Cézár
            ford.: Vargha Tamás
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Július 21. - 20:11:11
Pecznyik Pál
KIETLEN EZ A FÖLD

Kietlen ez a föld,
alig van lelki zöld.
Didereg lelkem itt,
fényt óhajt, mennyeit.
Amerre néz szemem,
mindenütt sírverem
hívogat: jöjj, ne félj!
Csend van itt, béke mély.
Felfelé néz szemem,
fény van ott mindenen.
Feladom rejtekem,
takarj be Istenem.
Te vezess utamon,
szenteld meg új napom.
S ha utam véget ér,
lelkem a mennybe tér.
Ott vár rá jól tudom,
Megváltó Jézusom!

1996.III.22.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 22. - 08:44:43
JÉZUS  
 
Jézus nem korlát, nem gúzs, nem sorompó.
Nem börtöne a szabad gondolatnak,
Hol ablaktalan, fekete falak közt
szárnya törik a felcsillanó napnak.
 
Jézus nem nyűg, nem lánc és nem bilincs.
Nem gátja a szirombontó fénynek.
Nem eltiprója a bölcs haladásnak,
S nem gyűlölője a magasztos szépnek.
 
Jézus halála nem a halálért volt,
Hanem azért, hogy már e földön járva
Boldog legyen, ki élni született
E sötétségben bolyongó világra.
 
Jézus nem örvény és nem is sivatag,
Hol szétterül a végtelen enyészet,
Hanem, amit oly sóvárogva várunk:
A szebb jövő...s a szebbik és jobb élet.
 
Jézus a part. Az erős és hatalmas.
A szeretetnek vihartalan partja:
Ahol az embert, a gyötrődő embert
Megértő, szelíd nyugalom fogadja.
 
Jézus a lépcső, az egyetlen lépcső,
Melyen a fáradt, százszor sebzett lélek
A lét küzdelmein keresztül érve
A vágyva vágyott mennyekig elérhet.


Victorinus
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 22. - 08:48:42
Én is


Én is világot hódítani jöttem
s magamat meg nem hódíthatom.

Csak ostromolhatom nehéz kövekkel
vagy ámíthatom és becsaphatom.

Valaha én is úr akartam lenni
ó bár jó szolga lehetnék!

De jaj, szolga csak egy van: az Isten
s uraktól nyüzsög a végtelenség.


Weöres Sándor
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 22. - 08:49:37
Földi és égi hatalom
 
"Amit nekem adsz: mindenkinek adod", hirdeti a földi hatalom.
"Amit mindenkinek adsz: nekem adod", hirdeti az égi hatalom.


Weöres Sándor
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Július 22. - 17:37:41
[valasz author=Kálmán link=topic=329.msg79301#msg79301 date=1469170177]

[/valasz].     :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Július 22. - 17:39:54
[valasz author=Margit link=topic=329.msg79255#msg79255 date=1468946829]

[/valasz].   :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Július 22. - 21:04:49
 vint
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Július 22. - 21:38:59
Atyánk ajándéka!

 Atyánk ajándéka, minden új napom,
 amit ajka üzen, versbe foglalom.
 Ő nevén ismeri, minden gyermekét,
 az Élet könyvébe, írta föl nevét.
 Bár szétszórtan élünk, itt a Föld színén,
 Fia vérpecsétje, minden gyermekén.
 Fiának testvére, minden újszülött,
 akinek szívébe, Lelke költözött.
 Átmeneti lakás, melyben most lakunk,
 hazánk a menny: itt csak, vándorok vagyunk.
 Jézus adott reánk, fehér gyolcs ruhát,
 szennyes öltönyünket, önként vette át!
 Azt, ó emberünkkel, fára verte fel,
 új emberben ajkunk, hálát énekel.
 Atyánk ajándékát, ma is hinti még,
 minden gyermekének, amennyi elég.
 Ne vagyongyűjtéssel, töltse napjait,
 azt is, amije van, múltnak hagyja itt.
 Atyánk drágább kincset, készített nekünk,
 bár az most rejtve van, nem látja szemünk.
 Egyre rövidül a véges földi lét,
 Atyánk mennybe várja, minden gyermekét.
 Ezért, hívására, örömmel megyünk,
 Fia készíti már, fényes lakhelyünk.
 Az új Földön: csodás lesz, új otthonunk,
 delelőről soha, le nem megy Napunk.
 Atyán ajándéka, örök életünk,
 Vele és Fiával, együtt élhetünk.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. VII. 18.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 23. - 08:46:52
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Július 23. - 13:37:33
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Július 23. - 13:38:19
Életkereszt!

 Életkereszt alatt,
 lassabban lép lábam,
 közel tíz évtized
 súlya, nyomja vállam.
 Ahogyan szeretnék,
 nem tudok lépni már,
 szobám ablakán át
 hull rám, a Napsugár.
 Virághímes rónát,
 rég nem láthat szemem,
 négy fehér fal között,
 zengve száll énekem.
 Mennyei Atyámhoz,
 ki életet adott,
 Néki köszönhetek,
 minden újabb napot.
 Ő szabta meg bölcsen,
 életkeresztemet,
 tudja: mennyit birok,
 jól ismer engemet.
 Sorsom, szobafogság,
 ám a lelkem szabad,
 éneke menny felé
 szárnyal, mint gondolat.
 Életkeresztemet,
 nemsoká itt hagyom,
 Atyám országában
 vár, örök szebb napom.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. VII. 16.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2016. Július 23. - 16:31:32
:like:

Margitka!
Megbetegedett Pali bácsi?
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Július 24. - 10:02:34
Szia Csaba! Pünkösd óta több versében utal rá, hogy elment az ereje, gyöhge a lába, reszket a keze, a lakást nem tudja elhagyni és  állandóan várja a mennyei behívót. Jóval kevesebb vers jön tőle azóta. Az biztos, hogy mi szegényebbek leszünk, ha az Úr hazaszólítja, neki viszont örök boldogság, biztonság. Isten végzésében soha nincsen hiba, mindenért Ővé a dicsőség!

 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Július 24. - 10:15:45
Fussunk együtt!

 Akadállyal tele tűzdelt
 versenypálya, az utunk,
 születéstől, halálunkig,
 mindnyája, azon futunk.
 Pályánk: nem csak akadállyal,
 testi vággyal is tele,
 futás közben, testünk vádol,
 törődjünk többet vele.
 Versenypályán mindenkinek,
 kitűzött szép célja van,
 mégis, nagyon sokan futnak,
 egykedvűen, céltalan.
 Esélyt adott mindenkinek,
 Istenünk az Alkotó,
 csodás fő díjra számíthat,
 a győztes célba futó.
 Sok versenyző, nem is tudja:
 lesz- e, aki várja őt,
 pedig angyal sorfal között,
 várnak minden érkezőt.
 Fussunk együtt, versenytársam,
 ne légy bús, se szomorú,
 vár minket a legszebb fejdísz,
 hervadatlan, koszorú.
 Célba érve, lehull rólunk,
 fáradság és út pora,
 csodás versenydíj vár minket,
 ragyogó üdv, korona!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. VII. 22.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Július 26. - 01:10:24
Kinek szívében Jézus él

 Kinek szívében Jézus él,
 betölti öröm, égi fény.
 Látja az élet értelmét,
 vezérli útján hit, s remény.
 Dicsőíti az Úr nevét,
 szívből ad hálát mindenért.

 Schvalm Rózsa
 (2016-07-17)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 26. - 08:24:55
Ámen.

 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Július 27. - 02:41:26
Vele járva

 Fényt vet a földre a hajnal,
 oszlik benn az éji sötét.
 Gyöngyözve csillog a harmat
 az ébredő reggel ölén.

 Éledő zajba hull a csend,
 hangszínek festik az étert.
 Idő sodrán pörög a perc,
 álomból tettekre ébreszt.

 Kulcsold kezedet imára,
 mielőtt utadra indulsz.
 Rád tekint Ég - Föld Királya,
 leveszi válladról a súlyt.

 Általa Új erőt nyerhetsz,
 megenyhül a napnak terhe.
 Vele járva győztes lehetsz,
 gondjaidat vállára vetve.

 Schvalm Rózsa

 (2016-07-21)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Július 28. - 03:18:24
Pecznyik Pál
HA FÉNYT ÁRASZTANÁNK

Nem ok nélkül él itt
Isten hívő népe,
azért, hogy ragyogjon
arcán: Krisztus képe!
Ma is, százmilliók
sötétségben járnak,
ha nem világítunk,
fényre, hogy találnak?
Ne zárjuk szívünkbe
a mennyei lángot,
bűn éjében élők
lássanak világot!
Ha fényt árasztanánk,
- élő fénnyé válva -
akkor sötét földünk
fény honává válna!

1996.III.22.

Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Július 29. - 02:03:26
Pecznyik Pál
LEGYÜNK ÚTRAKÉSZ!

Olajfák hegyéről zengjen énekünk,
onnan szállt a mennybe áldott Mesterünk!
Ott köszönt el Tőle tanítvány-csapat,
s eltűnt szeme elől néhány perc alatt.
Azóta Szentlelke által van jelen,
-  szemmel láthatóan  -  az övéiben.
Általunk végzi itt szent szolgálatát,
híveit a földről mennybe menti át!
Boldog ember, akit millió közül,
kiválaszt magának áldott eszközül.
S Lelke munkálkodik benne, általa,
lelket ébreszt bűnből ébresztő szava!
Hú Megváltónk, Te szólj mindig általunk,
a Te szavad éltet, nem a mi szavunk.
Lelked által legyünk mindig útrakész,
Ha mennyből  -  váratlan  -  értünk visszatérsz!

1996.IV.8.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 29. - 09:54:56
ELJŐ AZ ÚR

 
A pálmafáknak lombja ráhajolt
Az útra, melyen a Mester haladt.
Odafent madarak kórusa dalolt
És népek szava zengett itt alant:
“Hozsánna! Jő az öröklét Királya,
Hozsánna, jő a népek Messiása,
Hozsánna, - Jő az Úr!”

De csalfa népnek csalfa indulatja
Egy hét után már életére tört,
Egy hét sem telt el és durván megtagadta.
Kereszten halt a kínnal meggyötört.
“Bocsáss meg nekik” - így suttogott ajka.
“Bocsáss meg - hisz ezért jöttem e világba!”

... Így halt értünk az Úr.

... Felleg borult az egek kárpitjára
S zokogva sírt a teremtett világ...
- De győztesen felkelt a nap sugára
És beragyogta a bús éjszakát.
... “Halleluja! - mert mi is győztünk Véled,
Feltámadott az Úr!”

Feltámadott és elhagyá a földet.
De ígérete biztat szüntelen:
Ha elkészíti nékünk a lakhelyet,
Eljő értünk és magával viszen.
Szálljon az ének Hozzá mennybe fel:
Jövel Urunk! Már várunk, óh, jövel!

Dicsőség mennyben s béke itt alant,
Szóljon az ének és zengjen a lant,
A hárfák hangja, orgonák zenéje
Szálljon esdeklőn fel a magas égbe:
“Jövel Urunk, mert sóvárog a szívünk,
Jövel, mert várunk rendületlenül.
Jövel, gyógyítsd meg sok-sok szenvedésünk!
Mellyel a bűnnek Démona gyötör.”
Mert Ő hall minket, - hisz Lelke itt van velünk
S eljön hamar! Az idő már kevés.
... Ezért hirdeti világszerte nékünk:
“Ébredjetek, míg lehet ébredés!”

... Vörös fénnyel száll le a Nap az égen:
“Vihar lesz” - mondják öreg pásztorok.
Korunk ezernyi gyászos fellegében
Hírt küldenek közelgő viharok.
Készüljetek az utolsó viharra,
Mely forgószélként söpri el a mát!
... A bűn és szennynek füstölgő romjára
Felépítjük az öröklét honát!

Eljut minden emberhez a földön kéklő ég alatt,
Mint földreszállott égi gondolat:
“Ébredjetek, az idő oly kevés!
Ébredjetek, míg lehet ébredés!
... Időnk rohan ... Már üt a végső óra ...
Egy ... kettő ... három ... négy ... Óh föld lakója
Borulj elé, mert jön, jön már a Mester!
Köszöntsük harsogó öröménekkel,
Hozsánna! Jő a mindenség Ura!
Hozsánna! Jő az Üdvösség Királya!
Hozsánna! Zengjen ezer hárfa hangja!
Hozsánna! Jő az Úr!


Zábrák Dénes
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 29. - 10:03:26
Egymás ellen még szívetekben se gondoljatok gonoszt!
 
Gondolataink libbennek, szállnak…
Szemeink még valamit alig látnak,
De szívünkben már megszületnek
Hirtelen kelt ítéletek.
 
Gyakran látunk hibát, botlást,
Sokszor szemünk nem is lát mást!
Isten már rég megbocsátott,
A mi szívünk még mindig vádol.
 
Van-e közöttünk egy is tán,
Ki Isten előtt megállhat tisztán?
Ki úgy gondolja: joga lehet
Szólni mindig ítéletet?
 
Ki láthat a szív mélyére?
Ki mutathat más vétkére?
Ki dobálhat másra követ?
Ki hirdethet ítéletet?
 
Hisz mind kegyelemből élünk,
Istentől irgalmat remélünk!
Sok-sok bűnünk agyonnyomna,
Ha Isten meg nem bocsátana!
 
Testvér, ne ítéljünk könnyedén!
Ne örüljünk más gyötrelmén!
Ne támadjunk mindenért!
Imádkozzunk egymásért!
 
És olyan jó lesz bűnös szívvel
Leborulni összetörten,
És hallani az Égi szót:
Megbocsátottál, néked is megbocsáttatott!
 

Zöldi Józsefné Magdi
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Július 31. - 01:03:41
Bárhol éljünk...

 Bárhol éljünk, völgyön - hegyen,
 szívünk trónján, Jézus legyen.
 Ó embernek ott, nincs tere,
 Jézusunk, sírba dobta be.
 Mert csak bűnre sarkallt minket,
 ne gondozhassuk lelkünket.
 Világ szerint, testnek éljünk,
 elkövetni bűnt, ne féljünk.
 Ez a Sátán praktikája,
 ismerős a taktikája.
 Testi kéjben és örömben,
 őt kövessük, minél többen.
 Nem félt, ha templomba megyünk,
 fontos, hogy az övé legyünk.
 Sátán ingyen, semmit sem ad,
 kér ezüstöt, kér aranyat.
 Ostromolja a lelkünket,
 kárhozatba döntsön minket.
 Urunk: végleg legyőzte őt,
 véres harcban, a hencegőt.
 Egyre kisebb, a hatalma,
 csak sírig terjed, uralma.
 Jézus vezet, halálon át,
 megláthassuk, lelkünk honát.
 Mely ragyogó, káprázatos,
 el nem múló, csodálatos.
 S abban: Atyánk közelében,
 részünk lesz menny, örömében.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2016. VII. 28.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 31. - 16:11:36
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 31. - 16:13:10
Újra Veled járhatok!
 
Ma mély szeretet ébredt szívemben
Irántad, áldott Istenem.
Enyém, amire oly nagyon vágytam:
Lehajló, felemelő szereteted!
 
Szerettél engem mindig, tudom.
Már, mikor ismerni kezdtem Neved,
Éreztem, hogy kegyelmed lehajol,
Boldog voltam, hogy terved van velem!
 
Gyöngéd gonddal vigyáztál rám,
Megőriztél már sok viharban,
Kezed vezetett a próbákon át,
Nem engedted elesni lábam!
 
Pedig nem figyeltem mindig szavadra,
Sokszor jártam idegen utakon,
Döntöttem, ahogy én gondoltam,
Nem kérdeztem: Uram, te is akarod?
 
Csak azt vettem észre: nem vagy velem,
Hogy fáj a szívem, beteg, örömtelen.
Bántam már engedetlenségem,
Kínzott a kérdés: Szeretsz még engem?
 
De ma újra betölt a mennyei öröm,
Hogy a Te szereteted végtelen!
Felemeltél, mert irgalmad örök,
Mert markaidba metszetted életem!
 
Olyan jó újra közeledben!
Meghitt csend, béke vesz körül,
Szereteted betölti a szívem,
Jelenlétednek oly nagyon örül!
 
Vágyódom közelségedre, Jézusom,
Vágyom, hogy mindig Veled legyek!
Tarts meg, kérlek, Megváltóm,
Bár nincsen rá semmi érdemem…



Zöldi Józsefné Magdi
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Július 31. - 16:21:52
Próbában
 
Peregnek a szavak.
Gyilkos, pusztítani akaró szavak…
Árad a gyűlölet,
Mintha nem is ember mondaná,
Megsemmisítő, kegyetlen a pillanat.
 
Hogy lehet a szó ilyen igazságtalan?
A vád ennyire képtelen?
A harag, a gyűlölet pusztító özöne,
A mocsok, a sár irtózatos tömege
Földre dönt. Szívem szinte
Megállni készül, sír bennem a döbbenet:
Miért? Miért?
 
A síri, bénult csöndbe éles
Fényként hasít a felismerés:
Még élsz!
Ezért támad a sátán hada gonoszul reád!
Ezért akar elönteni a gyilkos ár!
Mert Isten irgalmas keze tart még!
Mert élsz még!
 
A bús kétségbeesés lázadása
Hálára változik át;
Elcsitul a fájdalom…
Ágáló szívem alázatosan
Hajlik lábad elé:
 
Köszönöm, hogy megtartottál!
Hogy így is megtartottál!
Hogy nem vesztem bele
Az úttalan sötétségbe,
Hogy nem szédültem bele
Az irtózatos mélységbe!
Hogy napról-napra új erőt adtál,
Hogy eddig még életben megtartottál
Istenem!
 
Megvigasztaltad tépett lelkemet,
Megújítottad fáradt léptemet,
Bátorítottad gyönge gyermeked –
Köszönöm, hogy élhetek!
Hogy a bajok közt is boldog lehetek,
Hiszen Te akkor is ott vagy énvelem!
Bár nincsen erre semmi érdemem:
Biztos kézzel tart: a Kegyelem!


Zöldi Józsefné Magdi
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Augusztus 01. - 00:51:44
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Augusztus 01. - 00:52:39
Jézussal van győzelem!

 Föld vándora tudod e, lelked Atyádtól való?
 S ha elszólít a halál, csak tested lesz porladó.

 Halhatatlan lelkedet, nem érintheti halál,
 szebb világot lát szemed, ha verő szíved megáll.

 Rövid földi életet, kegyelmes Atyád adott,
 hogy Vele, s ne nélküle tölthess, minden új napot.

 Világ fényes színpadán, színészkedni bár lehet,
 önámítás az egész, ha Urad nem követed.

 Olvashatsz rózsafüzért, ajkad, imádhatja Őt,
 jaj, ha hitvesed mellett, van még egy szebb, szeretőd.

 Nem gondolod: bárhol élsz, Urad a szívedbe lát?
 Képmutatók sohasem, láthatják meg, szent honát!

 Rajtad: Jézus segíthet, azt várja, hogy hívd be Őt,
 ha hű arája leszel, mennyben lesz az esküvőd.

 Jézussal van győzelem, Sátán, halál, bűn felett,
 ha Jézus barátja vagy, új Földön kapsz lakhelyet.

 Nemsoká kapsz behívót: időd suhan vészesen,
 ha életed Jézusé, nem bánod meg, sohasem.

 Pecznyík Pál Celldömölk 2016. VII. 28.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Augusztus 02. - 16:28:04
Mi lesz a lelkeddel!

 Vándor, vigadsz idelent,
 a lelked sír odabent.
 Mert csak testeddel törődsz,
 víg napokkal kergetődsz.
 Nosztalgia, hagyomány,
 nyomán táncol fiú, lány.
 Nosztalgiák serege,
 hív, csalogat, gyere be.
 Örvendezz, vigadj velünk,
 télen: Svájcban síelünk.
 Testnek: mindent megadunk,
 tengerparton nyaralunk.
 Szemünk, sportot látni, kész,
 száguldó cirkuszra néz.
 Több százezer sportbarát,
 nézi: ki kap, szebb kupát.
 Sportoló fut versenyen,
 világbajnok ő legyen.
 Ám testnek, ez sem elég,
 többre, jobbra vágyik még.
 Bár ez mind, múló gyönyör,
 testedre vár, sírgödör.
 De mi lesz a lelkeddel,
 ha innen majd menned kell?
 Időt: kaptál eleget,
 gondozhassad lelkedet.
 Múló gyönyört kereső,
 Alkotódat feledő.
 Csak magad okolhatod,
 ha tűztó lesz otthonod.
 Iszonyú lesz majd a vád,
 eljátszottad, szebb hazád.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2016. VII. 28.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Augusztus 02. - 21:21:29
 :2smitten: :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Augusztus 03. - 15:32:04
 :piroska:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Augusztus 03. - 15:32:58
Krisztus népe...

 Krisztus népe meddig vársz ó,
 nézd: kibontva már rég a zászló,
 a kereszt véres zászlaja!
 Indulj, mert minden perc drága,
 ne ijesszen a harci lárma,
 elől a Krisztus, jár maga!
 Lelkednek fegyvere,
 az áldott Szent Ige.
 Sisakodra árad a fény,
 mennyei fény,
 üdvöd valóság, Szent remény.

 Harsogjon a harci ének,
 fel győztes harcra ifjak, vének,
 ne rettentsen a viadal.
 Nézzünk hittel a keresztre,
 az ős gonosz csatája veszve,
 Megváltónké a diadal!
 Bátran előre hát,
 viharon, vészen át,
 elől halad győztes Urunk,
 hű Jézusunk!
 Vele: célunkhoz eljutunk!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2004.

   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Augusztus 05. - 12:54:40
Az élet nem vakáció!


Földi lét nem vakáció: jaj, annak, ki testnek él,
testi örömök után fut, midőn újabb napra kél.
Azt gondolja: javaival, előtte áll a Világ,
keze között: már bimbóban, hervad el a szép virág.
Mintha Isten nem létezne, a testnek mindent lehet,
beszerezni mindazt, amit, a test kíván és szeret.
Lehet múló testnek élni, akár egy életen át,
előbb - utóbb, minden ember, eléri a léthatárt.
Tűztó vár a hitetlenre, aki csak a testnek élt,
drogos, vagy az, aki mohón, itta a szőlő levét.
Az is, aki szándékosan, kerüli a templomot,
ajka büszkén bizonyítja, soha nem gyilkolt, lopott.
Számon kérő Bíró előtt, mint igazolja magát,
ha lelkével nem törődött, s úgy futott a Földön át.
Jézus, az ítélő Bíró, egy nap, számon kéri őt,
mért használta tékozlásra, áldott kegyelmi időt.
Istenfélő boldog ember, aki nem csak testnek él,
dicsőséges szebb hon várja, tűzre ítélt földinél.
Hiszi, hogy Istentől kapott, lelket, örök életet,
ezért az, sokkal fontosabb, mint a testi élvezet.
A testére enyészet vár, ha majd lelke mennybe száll,
és új honban él örökké, mely ragyogó fényben áll.

Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. VIII. 2.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Augusztus 05. - 17:42:56
[valasz author=Margit link=topic=329.msg79485#msg79485 date=1470394480]

[/valasz]

Valóban az ember életéről szól.  Mind a tíz parancsolat ellen vétettem.    :sherlock: :sherlock: :sherlock:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Augusztus 06. - 09:32:48
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Augusztus 06. - 09:40:40
Nyitva még a menny ajtaja!

 Halljátok a nagy örömhírt, templomjáró emberek,
 kettéhasadt már a kárpit, hívás: szól mindenkinek!
 Templomcsarnokból, szentélybe, az ajtó még nyitva áll,
 csak egy lépést kell tennetek, s nem árt, második halál.
 Járhattok ti a templomba, akár egy életen át,
 ha nem léptek a szentélybe, nem látjátok menny honát!
 Boldog: ki nyitott ajtón át, már a szentélyben lehet,
 csarnokban hagyta a régit, s kapott szebb új életet.
 Az ÉLET aranykönyvében, már ott ragyog a neve,
 szent keblére öleli őt, Jézus, vérző két keze.
 Templomcsarnokban Vasárnap, hangozhat a Szent Ige,
 de mit ér ha, Jézus előtt, zárva hallgatók szíve.
 Jézusról ő, szépet hallhat, de ha nem ismeri Őt,
 így nem is veszi komolyan, érte: keresztre menőt!
 Azzal, hogy a templomban ül, megnyugtatja önmagát,
 hét közben meg testének él, szomorítva Szent Urát.
 Istenünkkel találkozni, csak a szentélyben lehet,
 Jézus, mennybe nyíló ajtó, azon bárki bemehet.
 Alázattal, bűnét bánva jöhet, ki Jézusba hisz,
 kereszten a váltságdíjat, kifizette érte is!
 Megszokott templomba járás, üdvösséghez, nem elég,
 csak az élhet a szentélyben, kiben Lélek tüze ég!
 Jézus előtt, tárd ki szíved, hadd lehessen temploma,
 abban: szentély lesz a szíved, melyben Isten él maga!
 A mennyei szentély vár rád, ha bevégzed harcodat,
 Atyád mellett, örök fényben fürösztheted, arcodat.
 Halál után, földi szentélyt, a mennyei váltja fel,
 abban: Isten, hívő népe, hófehérben énekel.
 Még nyitva a menny ajtaja, jöjjetek hát, emberek!
 Kegyelemből, üdvöt nyerhet, ki még bűnben szendereg.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. VIII. 2.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Augusztus 08. - 14:48:20
Csak Jézusban van élet!

 Az Úr Jézust nem ismerve, Róla: sok szónok beszél,
 de mit ér az, ha szívében: az Úr Jézus még nem él.
 Életéből hiányzik a Vele való közösség,
 így a kárhozat vár rá, mint, bűn miatti örökség.
 Isten az idők teljében, megnyitotta az Eget,
 Fiában: - mint csecsemőben - földre jött a szeretet.
 Ám vallásos nemzedéke, mit cselekedett vele?
 Üldözte Őt gyermekségtől, mert művébe szólt bele.
 Királyt várt a zsidó nemzet, nem egy szegény csecsemőt,
 Heródes - féltve hatalmát - halálra kereste Őt.
 Bűnösök közt, szenvedés volt, Jézus földi élete,
 bár elkerülhette volna, de soha sem élt vele.
 Akik látták és hallották, nem értették tetteit,
 csak ámultak, csodálkoztak, ha egy csodát végbe vitt.
 Háromszor is jelezte Ő, feláldozza életét,
 Sátán hazugsága által, bűnre csábult emberért!
 Jézus nem szegte meg szavát, bár várt rá kín, szenvedés,
 Atyja szívét is átjárta, éles áldozati kés.
 De csak akkor vált ismertté, e nagy égi szeretet,
 midőn a Szentlélek tüze, népére kitöltetett!
 Azóta, Szentlelke által, Jézus köztünk van jelen,
 lélekmentő szolgálatát, fel sem fogja, értelem.
 Aki Jézust befogadja, halálból, életre kel,
 és ahová Jézus nem megy, oda nem megy ő se el.
 Jézus bűnösökért halt meg, sírból fel is támadott,
 Benne bízó megváltottak, láthassanak szebb napot.
 Bár az új földön nem lesz Nap, Isten fénylik Nap helyett,
 ragyogása, felülmúl majd, minden földi képzetet.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. VIII. 2.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Augusztus 10. - 23:58:07
Vigyázzatok egymásra!

 Gépjárművek sokasága,
 száguld ma, az utakon,
 minden kocsivezetőnek,
 kezében az uralom.
 Élet egy van, azért drága,
 vigyázzatok emberek!
 Úton, halálos ütközés,
 nem hiányzik, senkinek.
 Halállal járó ütközés,
 szinte már, mindennapos,
 vétlen hal meg, akit elüt
 egy részeg, vagy egy drogos.
 Nyáridőben, városi nép,
 gépkocsikon útra kel,
 Isten őrzi, míg célba ér,
 s a tó partján megpihen.
 Bár csak sokan megállnának
 imádkozni, út előtt,
 szívük: Istenhez fordulna
 imádságban: kérve Őt.
 A nagy utasforgalomba,
 küldje, őrző angyalát,
 elkerülhessen a család,
 ütközést, vagy koccanást.
 Minden kocsivezetőnek,
 Urunk Te adj bölcs szívet,
 úton: ne érhessen senkit,
 leselkedő baleset.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. VIII. 2.
   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Augusztus 11. - 21:18:14
Pecznyik Pál
VERSENYPÁLYÁN

Dicsőséges Jézus,
hitünk Fejedelme,
Téged dicsér a szív,
a száj és az elme.
Ha versenypályánkon
mi csak Téged látunk,
akkor nem lesz meddő
cél felé futásunk.
Keskeny versenypályánk,
hegyen-völgyön át visz,
van szakadék bőven,
csapda, akadály is.
Sátán orvul támad,
mégsem rettent minket,
mert velünk vagy végig,
véded életünket!
Minden múló nappal
rövidül a pálya,
hisszük: elérjük a
célt is nemsokára.
Oda vársz bennünket
hitünk próbáin át,
s átnyújtod a díjat,
az életkoronát!

1996.IV.18.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Augusztus 13. - 10:40:42
Biblikusak, szépek, tanulságosak.  :int2: :sherlock: :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Augusztus 14. - 13:21:25
Egyetértek Veled!

 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Augusztus 14. - 13:53:23
Nagy rosta!

 Földi létünk, egy nagy rosta,
 minden nemzet rá kerül,
 akár magyarul beszél az,
 akár pedig, németül.
 Urunk megrostál bennünket,
 mert roppant sok a selejt,
 csak hívő marad a rostán,
 hitetlent, a mélybe ejt.
 Ezen a nagy mozgó rostán
 zajlik, földi életünk,
 jó Atyánk is, a világ is,
 javait nyújtja nekünk.
 Bár világi múló javak,
 csábítók és édesek,
 ám csak testünket hizlalják,
 így lelkünkre, vészesek.
 Mennyei kincs, sokkal drágább,
 bár most még nem látható,
 melyet országában készít
 számunkra, az Alkotó!
 Halálakor, minden ember,
 a rostáról lekerül,
 ám nem mindegy, hogy a lelke,
 fénybe, vagy éjbe merül.
 Csak egyedül mitőlünk függ,
 mi vár reánk odaát,
 meglátjuk - e szebb hazánkat,
 vagy az öröktűz tavát.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. VIII. 6.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Augusztus 15. - 00:55:25
Szívek vizsgálója!

 Te vagy áldott Jézus, szívek vizsgálója,
 minden létezőnek látója, tudója.
 A Te szemed elől rejtőzni, nem lehet,
 bár ruha takarja, látod a szívemet.
 Mindent tudsz felőlem, ismered lelkemet,
 még meg sem születtem, már láttál engemet.
 Tudod: őseimtől, csak bűnt örököltem,
 kezemmel ugyan nem, de szavammal öltem.
 Nem kell felsorolnom, tudod: mi van bennem,
 Élet országútján, kezed áld - véd engem.
 Szeretnék, nem tudok, tetszésedre élni,
 pedig a hő vágyam, Szent Nevedet félni.
 Szent szemeid előtt, nyitott könyv, életem,
 csak Te tudod milyen, terved van énvelem.
 Lélekmentő terved, Te végbe is vitted,
 midőn ó emberem, keresztfára tetted!
 Helyette: bűntelen, új életet adtál,
 értem is hullt véred, elveszni nem hagytál!
 Lelkem megmentése, Néked sokba került,
 örök kárhozattól, lelkem megmenekült.
 Szívek vizsgálója, ma is vizsgálsz engem,
 váltságomért hála: van - e, a szívemben.
 Bocsáss meg, hogy sokszor, hiányos a hálám,
 pedig Nálad: csodás örök új Hon, vár rám.
 Szeretnék Előtted: jelesre vizsgázni,
 s arra: mit rám bízol, hűséggel vigyázni.
 Örök életemért, magasztalni Téged,
 ajándék üdvömet, megköszönni Néked.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. VIII. 8.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Augusztus 16. - 15:17:53
Térjetek meg!


 Térjetek meg, hangzik felénk, drága Megváltónk szava,
 nélkületek, szinte üres, az elhagyott, Szent Haza!
 Atyátoknak fáj a szíve, balgán elhagytátok Őt,
 hízelgett: így követtétek, a Sátánt a cselszövőt.
 Elhagytátok Atyátokat, rátok tört a félelem,
 arcpirulva láttátok meg, testetek mezítelen.
 Nem tudtátok: szeme elől, elrejtőzni nem lehet,
 nem csak kívül: de belül is, szeme látott titeket.
 Állat vérét ontotta, hogy öltönyt adjon reátok,
 s helyettetek: Fiára szállt, a bűn miatti átok.
 Hamar felütötte fejét, paráznaság, testi vágy,
 egyre ritkább itt a Földön, szeplőtelen házas ágy.
 Messze szakadtatok Tőle, már nem törődtök vele,
 élvezet és gyönyör miatt, szívetekben, nincs helye.
 Nélküle is élhettek ti, amíg szívetek dobog,
 ám váratlan jön a halál, s minden lélek menni fog
 az ítélő Bíró elé! Ott már nem lesz kegyelem,
 örök vád és kín vár arra, ki nem tért meg, idelenn.
 Térjetek meg, drága lelkek, a hívás: nem végtelen,
 mint újjászült gyermekeket, úgy vár titeket a menny.
 Számotokra megterítve, Atyánk fehér asztala,
 szolgálni fog köröttetek, minden fényes angyala.
 Urunk trónja előtt állni, mérhetetlen kiváltság,
 országában örökké tart, hálaének, imádság.
 Fényben úszó trónusáról, Atyánk mosolyog reánk,
 áldásáért mély hálánkat, csak rebegni tudja szánk.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. VIII. 6.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Augusztus 17. - 02:22:11
Több kell, jobb kell!

 Több kell, jobb kell, mondja a szád,
 nem elég, mit nyújt jó Atyád.
 Bár Ő, mindent megad neked,
 teljes lehessen életed.
 Munkáidhoz, Ő ad erőt,
 vezet: habár, nem látod Őt.
 Nincsen jobb segítőd nála,
 mégsem száll feléje hála.
 Balgán, gondolod magadban,
 erő duzzad, két karodban.
 Gyűjtesz, csábos földi jókat,
 múló, hiábavalókat.
 Dicsekedve emlegeted,
 gyűjtött vagyon, mind a tied.
 Néked mind ez: még nem elég,
 igyekezel gyűjteni még.
 Szinte éjt, nappallá teszel,
 gyűjtött kincsedhez, még veszel.
 Egyre több a milliárdos,
 télen is, nyaralni szálldos.
 Szíve: észre sem veszi már,
 a földi lét, nem csupa nyár.
 Őszi hervadást, tél követ,
 az vár rá, mit ő nem szeret.
 Lelkét: elragadja halál,
 s a menny helyett, tűztóba száll.
 Itt hagyja gyűjtött vagyonát,
 nem látja meg, hívők honát.
 Így jár az: ki telhetetlen,
 kín vár rá, mely véghetetlen.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. VIII. 6
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Augusztus 19. - 01:30:38
Pecznyik Pál
IGAZSÁG, SZERETET

Igazság, szeretet
drága égi kincs,
azokhoz hasonló
nem volt és ma sincs.
Szívünkben hazugság,
gyűlölet honol,
a sértett visszaüt,
bántást megtorol.
Jézus nélköl mi mind
ilyenek vagyunk,
amíg az uszító
szóra hallgatunk.
Ameddig szívünkben
nem kaphat helyet,
mennyei igazság,
égi szeretet.
Ha ezekre vágyna
meggyötört szívünk,
általuk szebb volna
földi életünk.
Igazság, szeretet,
két rózsavirág,
nélkülük pokollá
válhat a világ!

1996.V.26.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Augusztus 20. - 01:49:45
    Van szebb hazánk!

Magyar népünk egyre jobban,
testi örömökre hajt,
míg tapossa, őseinek
vérétől ázott talajt.
Íjjal, harci öltözetben,
rég múltját idézi fel,
nézi: az ellenség harcát,
várak hős védőivel.
Véres, gyászos hagyományok,
újra életre kelnek,
míg őseik: sírjaikban
porladozva, pihennek.
Hagyomány és nosztalgia,
ez kell ma, a magyarnak,
így vonják vesztükbe őket,
a démoni hatalmak.
Könyörülj meg nemzetünkön,
üdvöt adó Istenünk,
fedd meg, büszke nemzetünket,
mert sok időnk nincs nekünk.
Itt hagyunk hazát, családot,
ha elragad a halál,
higgyük el, hogy vár szebb ország,
amely dicső fényben áll.
Ott más törvény uralkodik,
nincsenek már nemzetek,
csak Isten nagy családjában
élő, boldog gyermekek.

Pecznyík Pál
Celldömölk
2016. VIII. 16.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Augusztus 20. - 12:17:05
Pecznyik Pál
ÉGI MŰVÉSZ

Életem, mint  -  nyűtt hegedű  -
életút szélén hevert,
mivel a gonosz rabtartó
kihasznált és földre vert!
Égi művész jött a földre,
az út szélén rám talált,
kezébe vett, letörölte
rólam, bűneim porát.
Megváltóm, az égi Művész
nem hiába fáradott,
elnyűtt hegedű életem
új hangszerré változott.
Keze nyomán csoda történt.
Új dalt zeng a hegedű.
Nem csendül fel azon többé
régi dallam: keserű.
Jézusról tesz bizonyságot
-  hálából  -  kis hangszerem,
ám a mennyben, csak Őnéki
zeng örökké énekem!

1996.VII.6.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Augusztus 22. - 12:28:29
Tartós béke!

 Bűnre csábult emberiség,
 végzete felé vonul,
 háborús tüzek lobognak,
 harcosoknak vére hull.
 Zajlik, morajlik az élet,
 mint megbontott hangyaboly,
 népek: békességre vágynak,
 tartós béke, nincs sehol.
 Hogyan lehetne béke ott,
 ahol a Sátán tüzel?
 Embert, ember ellen uszít,
 mert célját így éri el.
 Amíg csak a Sátán pusztít,
 addig, béke nem lesz itt,
 ne légy gyáva, ne hagyd magad,
 tüzeli Föld: népeit.
 Népek szomorú jelleme,
 kivagyiság, büszkeség,
 mindenért, Istent okolja,
 hogy nem szakad ránk, az Ég!
 Pedig Tőle kapunk mindent,
 ételt, ruhát ad nekünk,
 ajándéka minden új nap,
 míg tart, Földi életünk.
 Akkor lesz itt, teljes béke,
 ha Megváltónk visszajön,
 s Földünk felett: ezer évig,
 béke Napja, tündököl.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2016. VIII. 16.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Augusztus 23. - 01:23:46
Jézus itt van!

 Jézus itt van, jó Vele,
 szívem hálával tele.
 Van üdvöm, új életem,
 kell - e, ennél több nekem?
 Bűn rabságból kiemelt,
 szívem: Lelkével betelt.
 Melyben most már Ő az Úr,
 hárfán, Róla zeng a húr.
 Őt dicséri háladal,
 szavam: hálát Róla vall.
 Megmenthesse lelkemet,
 értem is, keresztre ment!
 Kívül, a város falán,
 szenvedett a Golgotán!
 Tudta: csak halálon át,
 győzheti le, a halált.
 Győzött: Sátán s bűn felett,
 sírból új életre kelt!
 Üres sírja hirdeti,
 halál sem árthat Neki.
 Testben most a mennybe fenn,
 Lelke: köztünk van jelen.
 Higgyétek el, emberek,
 Jézus itt van köztetek.
 Hívjátok be még ma, Őt,
 lélekmentő drága Főt!
 Hazátok lesz menny hona,
 nem bánjátok meg, soha!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2016. VIII. 16.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Augusztus 23. - 16:35:23
Múlik a nyár

 Idő száguld, múlik a nyár,
 útra kelt a vándormadár.
 Hajnalban nincs madárének,
 szőlő, alma sorra érnek.
 Lentebb jár a Nap, az égen,
 gyümölcsöt szed, magyar népem.
 Lombos erdők minden fája,
 égi festő művészt várja.
 Káprázatos lomb - ruhában,
 fürdik a táj, napsugárban.
 Szilva, körte, mind megérett,
 Nap sugara, már nem éget.
 Hangosak mind, az iskolák,
 padokban ül, a sok diák.
 Ifjúságunk, országszerte
 készül, nagybetűs életre.
 Búcsút veszünk a szép nyártól,
 fényben úszó kies tájtól.
 Ne feledjük: mindezt nekünk
 ingyen adta, jó Istenünk!
 Értük: csak a hálánk várja,
 imádkozva nézzünk Rája.
 Minden évben, Ő ad nyarat,
 melengető napsugarat.
 Mindezt: bőven adja nekünk,
 öröme, a mi örömünk.
 Ő díszít fel fát, virágot,
 dicső Neve: legyen áldott.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2016. VIII. 16.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Augusztus 24. - 19:04:39
Élet vár rád...


 Vallásos népünk forrong,
 bálványok között bolyong.
 Holtakra bízza magát,
 kik tétlenek odaát.
 Sem szentek, sem Mária,
 csak Istenünk Szent Fia,
 járhat közbe érettünk,
 nyugalmat leljen lelkünk.
 Üdvöt kereső lelkek,
 zarándok útra kelnek,
 ámde szobrok, kegyhelyek,
 üdvre, nem segítenek.
 Közbenjárónk Ő maga,
 Atyánk Áldott Szent Fia!
 Ki holtra bízza magát,
 nem látja meg, menny honát.
 Ha van élő Krisztusunk,
 bálványokhoz, mért futunk.
 Nem kell messze menni el,
 Jézus itt van, hívd kebel.
 Hidd el, törődik veled,
 megváltotta lelkedet.
 Hittel bízzad Rá magad,
 Királyod Ő, üdvöt ad.
 Bálványok, sem kegyhelyek,
 bűnből, ki nem mentenek.
 De Jézussal mennybe fenn,
 élet vár rád, végtelen.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016.VIII. 18.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Augusztus 27. - 01:33:24
Nincs időm!


 Ó de soszor mondja ajkunk,
 - nincs időm - a kifogást,
 csak folytatjuk nap - nap után,
 a szomorú nyafogást.
 Még magam sem, vonhatom ki,
 e fontos nagy tény alol,
 mivel idő beosztásom,
 meg - meg reked, valahol.
 Áldott Atyánk minden napra
 adott időt, eleget,
 mi mégis ellopjuk tőle,
 az időt: mint tizedet.
 Azt gondoljuk: idő mienk,
 vele: mi rendelkezünk,
 ám ha mi azt, pazaroljuk,
 Atyánk ellen vétkezünk.
 Lelkünkkel kell törődnünk, mert,
 Isten Lelkéből való,
 lelkünk láthatatlan, mivel,
 Atyánk Lelkéből való.
 Testünk, csak ruhája annak,
 mely elmúló, porladó.
 Ne felejtsük: lesz ítélet!
 Ott, számon kér Istenünk,
 miként bántunk az idővel,
 mit ingyen adott nekünk.
 Boldog: ki drága idővel,
 munkálta lelke javát,
 megváltottak örömében
 részesül majd, odaát.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. VIII. 18.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2016. Augusztus 27. - 19:17:01
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Augusztus 29. - 21:30:53
Prédikál a kereszt!


 Itt e múlandó téreken,
 nem foghatja fel értelem,
 hogy okos művelt emberek
 találkozói, kegyhelyek.
 Balgán, hiszik a résztvevők,
 Istennek így tetszenek ők.
 Pedig a mennyei helyet,
 megérdemelni, nem lehet.
 Üdvünk: Isten ajándéka,
 ember legbuzgóbb szándéka,
 de verejtéke sem elég,
 földi munkát, nem ismer Ég.
 Ha így jutnánk a szebb honba,
 Jézus, hiába halt volna!
 Elérni, mennyei helyet,
 csak Megváltónk által, lehet.
 Közben járó, nincs más, csak Ő,
 halálon győzelmet vevő!
 Híd Ő, köztünk s Atyánk között,
 testünkbe azért költözött,
 hogy bűneinket átvegye,
 rab lelkünk, szabaddá tegye.
 Megváltónk vitte végbe ezt,
 erről prédikál a kereszt.
 Jertek, bűnre csábult rabok,
 nem kell kegyhelyre járnotok.
 Lelketeket Isten várja,
 s fényben fürdik, gyolcs ruhája.


 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. VIII. 18.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Augusztus 30. - 22:22:50
Szenvedés Jézusért!


 Élt egy sánta kisfiú, Cinege volt a neve,
 csúfolták őt társai, gyakran gúnyt űztek vele.
 Tanítási szünetben, körülállták társai,
 gúnyolásuk Cinege, könnyek között állta ki.
 Amikor csak lehetett, gúnyuk céltáblája volt,
 szegény sánta Cinege, ártatlanul meglakolt.
 Sánta is, meg gyenge volt, védni nem tudta magát,
 senki nem állt melléje, iskolai éven át.
 Társai nem tudhatták, szülők drága gyermeke,
 szíve: szülei felé, mély hálával volt tele.


 Atyám én sem vagyok más, mint e sánta Cinege,
 engemet is csúfoltak, mit tehettem ellene.
 Ám Jézusért vállaltam, a gúnyt és a megvetést,
 gúnyolók mind megkapják, tettükért a büntetést.
 Jézus vállalt gúnyt, verést, nem tört pálcát felettem,
 arca helyettem pirult, pőrén ott a kereszten!
 Hiszem: mennyben ott leszek, mint kigúnyolt Cinege,
 mi tette lehetővé? Jézus meghasadt szive!
 Hát csak gúnyolódjatok, Sátán vad pribékei,
 rátok: tűznek tava vár, rám örök lét, mennyei.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. VIII. 18.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Szeptember 01. - 18:54:35
Mennyei Szél

 Oly sok könnyet ejtett ez a nyár,
 tenger duzzad a lépte nyomán.
 Lét hajója hullámokkal küzd,
 ragyogj fel Nap, fellegeket űzd!

 Múljék keservek sötét éje,
 árad még a kegyelem fénye.
 Titkot súgva, Mennyei Szél jár,
 nyitott szívek meghallják hangját.

 Bejárja a Föld minden zugát,
 hűségesen szárnyaló futár.
 Ellenszél útját nem állhatja,
 Égi üzenetét átadja.

 Schvalm Rózsa

 (2016-08-22)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Szeptember 01. - 19:02:47
Mennyei vágy!


 Úgy születtem világra, mint,
 szülők első gyermeke,
 adott erőt hordozni, kínt,
 Atyám áldott Szent keze.
 Bár csak repedt nádszál vagyok,
 pislogó kis gyertyabél,
 terveim: nincsenek nagyok,
 tán több vagyok, semminél.
 Sok próbát, szenvedést látott,
 repedt nádszál életem,
 add: láthassak szebb világot,
 életadó Istenem.
 Napfény mellett, bár eltörpül,
 egy pislogó gyertyabél,
 mégis, megmenthet egy lelket,
 s mennybe juthat, fényinél.
 Atyám csak a Te érdemed,
 ha mégis, érték vagyok,
 segíts, úgy szolgálnom Téged,
 mint mennyben az angyalok.
 Pihen áldott tenyeredben,
 megváltott új életem,
 vágyam: mennyei seregben,
 Néked zengjen énekem.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. VIII. 22.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Szeptember 02. - 11:27:27
Ha szenved a lélek

 Ha botladozva jársz a mély peremén,
 ha szenved a lélek, s könnyezve kérded,
 gyógyító írt rá vajon hol lelek én?
 Elmélyedve a csend ölén megérted,
 gyógyulsz, ha szívedben felragyog a fény.
 Tárd ki hát ajtaját, s célod - elérted.

 Schvalm Rózsa

 (2016-08-15)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Szeptember 02. - 11:33:52
Múló világ...

 Ne szeressed a világot,
 Isten, megváltott fia,
 ki a világot szereti,
 kétszer kell meghalnia.
 De úgy sem élj, mint aszkéta,
 mint elvonult remete,
 hiszen Isten, életedet,
 áldással borítja be.
 Élj a világ javaival,
 ámde úgy használjad azt,
 hogy a lelked, ne világban,
 Istenben, leljen vigaszt.
 Mert világunk, a bűn miatt,
 megromlottan, véget ér,
 ezért, halhatatlan lelkünk,
 múló földnél többet ér.
 Ki a világot szereti,
 és csak múló testnek él,
 lelkével ő nem törődve,
 sírja felé mendegél.
 Isten, romlott világban is,
 Lelke által van jelen,
 kimenthesse azt, akinek,
 ez a világ, idegen.
 Ez a Föld, nem a mi hazánk,
 lelkünk hona, mennybe van,
 Jézus Krisztus emel abba,
 így várjuk Őt, boldogan.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. VIII. 22.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Szeptember 03. - 20:33:04
Van két hazám!

 Isten úgy döntött felettem,
 ős magyar földön szülessem.
 Magyarország, édes hazám,
 itt nevelt fel apám, anyám.
 Itt tanultam járni, kelni,
 imádkozni, énekelni.
 Itt soroztak katonának,
 védeni otthont, hazámat.
 Vérzivataros borúban,
 a nagy világháborúban.
 Hadseregünk csatát vesztett,
 gyászba borult, e hős nemzet.
 Az ellenség, megszállt minket,
 összetörte szíveinket.
 Egy nap: vér nélkül kivonult,
 népünkről rabbilincs lehullt.
 Véget ért kényszer rabságunk,
 megszűnt, hazafiasságunk.
 Hazát védő honszeretet,
 nem tölti be, a szíveket.
 Több évtized, múlt felettem,
 Hazám idős fia lettem.
 Itt kelt, nyugszik életnapom,
 hazám: nemsoká itt hagyom.
 Hála, két hazám van nekem,
 földiből, mennybe érkezem.
 Az lesz boldog, örök hazám,
 benne: megláthatom Atyám.
 Akinek van két hazája,
 egyik lent, másik fent várja,
 abban él majd örök fényben,
 Jézus Krisztus közelében.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2016. VIII. 22.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Szeptember 05. - 20:10:00
Jöjj a Golgotára!

 Ha visszaforgatnánk, az időkerekét,
 Sionban láthatnánk, zsidók nagy tömegét.
 Páska vacsorára készül ott, a város,
 bár az emlékezés, már kissé homályos.
 Ám nagyobb esemény van ott, készülőben,
 Pilátus helytartó ül, ítélő székben.
 Előtte: mint vádlott: ott áll, véres mezben,
 világ Teremtője, teremtménnyel szemben.
 Hamis vád alapján, ott áll, Isten Fia,
 a vád: gonosztevő, így meg kell halnia!
 Pilátus a foglyot, küldi Heródeshez,
 Jézusnak szava sincs, e vörös emberhez.
 Heródes: Őt visszaküldi Pilátushoz,
 ő az illetékes, ítéletet ő hoz.
 Reggel kezdődött el, a nagy procedúra,
 borzalmas szenvedés, vár a Szent Fiúra!
 Jézus, sebzett vállán, keresztgerendával,
 Via Dolorózán vonul, botló lábbal.
 Golgotára érve, zúg felé a lárma,
 szögek nyomán vérzik, Urunk keze, lába.
 Jobb felől, bal felől, egy - egy gonosztevő,
 középen függ Jézus, érettünk szenved Ő!
 Szállj le a keresztről, harsogja a tömeg,
 hitetlenek ajkán, mint csúfoló szöveg.
 Büszke, kevély ember, jöjj a Golgotára,
 nézd: mint csöpög a vér, bűneidnek ára!
 Törjön össze szíved, e roppant kín láttán,
 hidd el: te érted is fizet, most a Bárány!
 Add át, ó embered, haljon meg Ővele,
 így új emberednek, mennyben lesz lakhelye.
 Kevély büszkeséged, alázattá válik,
 Jézus Lelke emel, a Menny kapujáig.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. VIII. 26.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Szeptember 05. - 21:08:41

     Lelki család

 Él egy boldog lelki család,
 szétszórtan, a föld színén,
 Isten szeme, a legkisebb
 bűnt is látja már, szívén.
 Gyermekei romlott szívét,
 új szívvel váltotta fel,
 ki Istennel perlekedett,
 most előtte, térdepel.
 Kegyelemből: e családnak,
 régtől, tagja lehetek,
 örök élet hűs vizéből,
 naponta, meríthetek.
 Ez a szétszórt, lelki család,
 hívő lelkek serege,
 napi lelki tápláléka,
 üdvöt adó Szent Ige!
 Jézus Krisztus uralkodik,
 e hívő család felett,
 Ő a drága Főpásztorunk,
 s minket: menny felé vezet.
 Atyánk a drága családfő,
 mi mind, testvérek vagyunk,
 semmi sem köt, e világhoz,
 tudjuk: mindent itt hagyunk.
 Új Földön: Atyánk vár minket,
 Fia, hozzá fölemel,
 s ajkunk: üvegtenger mellett,
 égi himnuszt énekel.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. VIII. 26.    
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Szeptember 08. - 00:48:14
Térjetek meg!

 A szépséges Édenkertben, dalolt sok színes madár,
 Isten mellett élt az ember, hullt rá meleg napsugár.
 De egy napon, kígyót látott, s füle: arra hallgatott,
 elhagyta hű Teremtőjét, s tiltott gyümölcsből, lopott.
 Bűnökkel fertőzött szíve, félelemmel lett tele,
 szégyellte meztelenségét, bokrok mögé, bújt vele.
 Isten szánta, utána ment, bokrok mögött, rátalált,
 nem csak akkor, ma is hallja: mennybe hívó szent szavát.
 A bűn halálos útjáról, térjetek meg emberek,
 ezt a két szót, Isten mondja: így üzen mindenkinek.
 Bűnre hajló szívetekben, a szemem: csak bűnt talál,
 pedig legkisebb bűnnek is, zsoldja: az örök halál.
 Nyitva még az aranykapu, melyhez, keskeny út vezet,
 vérrel hintett keskeny út az, melyen Fiam vérezett!
 Jöjjetek: nem tétovázva, egy napot se várjatok,
 nálam örök élet virul, halál arat nálatok.
 Átkos bűneitek miatt: Lelkem ma is, szomorú,
 Fiam homlokát vérezte, szégyen töviskoszorú.
 Szidjátok és gyűlölitek, Fiamat, a bűntelent,
 Ki értetek, helyettetek halni, keresztfára ment!
 Kezetekbe, lábatokba, hóhér nem vert vasszöget,
 de a Fiam keze, lába, szögek nyomán vérezett.
 Helyettetek: Önmagamra mértem a nagy büntetést,
 mert ti, nem bírtatok volna viselni kínt, szenvedést.
 Térjetek meg, fogadjatok bűn alól, feloldozást,
 Nálam: öröklét vár rátok, testetekre, fénypalást.
 Reátok az aranyváros, végtelen öröme vár,
 örök fényem hull majd rátok, s nem a tűző Napsugár.
 Ámultok az ajándékon, melyet csak Én adhatok,
 leplezetlen dicső arcom, tükrözi majd, arcotok.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. VIII. 26.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Szeptember 08. - 00:53:12
Úton vagyunk!

 Vándortársak, úton vagyunk,
 régi Föld, és új Föld között,
 a régi Föld, tűzben ég meg,
 az új Föld: fénybe öltözött.
 Utunk: hegyen, völgyön vezet,
 sivatagon, folyókon át,
 boldog: aki végig kitart,
 az eléri, menny kapuját.
 Ne feledjük: sok a veszély,
 amely les ránk, két Föld között,
 nem kényelmes a keskeny út,
 könnyel és vérrel öntözött.
 Az úton, két tábor vonul,
 az egyik büszkén gőgösen,
 a másik tábor, jámborul,
 Megváltójával, győztesen!
 A vándorút két oldalán,
 sorakoznak a csalétkek,
 vonzásukra, keskeny útról,
 vesztükre: sokan letérnek.
 Testi gyönyör, vonzó zene,
 mennyet feledteti velük,
 nem látják meg Isten arcát,
 kárhozat lesz a lakhelyük.
 Jézussal a kisebb tábor,
 a mennyei hazára néz,
 őt nem köti le múlandó,
 ott vár reá, a drága rész.
 Ne csüggedjünk, vándortársak,
 két Föld között, rövid az út,
 csak a mennybe érő lelkek,
 nyernek üdvöt, fénykoszorút.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2016. VIII. 26.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Szeptember 08. - 00:57:48
Találkozás

 Az élet legnagyobb csodája,
 találkozás Veled Jézusom.
 Kit érint személyed vonzása,
 járni nem vágy többé tévúton.

 Visszanyeri elvesztett kincsét,
 mit Édenben Sátán elrabolt.
 Te megoldod a bűn bilincsét,
 lényed szív mélyére elhatolt.

 Benne felragyog Isten arca,
 meglátja az élet értelmét.
 Célja már a hit nemes harca,
 megköszönve Isten kegyelmét.

 Schvalm Rózsa

 (2016-08-29)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Szeptember 08. - 20:37:13
Lelki versek nyomán!

 Huszadik századnak elején, születtem,
 már kilenc évtized, suhant át, fölöttem.
 Réginél sokkal szebb hon felé, ballagok,
 lelkem tovább vonul, láthatót, itt hagyok.
 Elszorul a szívem, látva a sok lelket,
 egy életet tölt el, testi javak mellett.
 Kétkedik: nem hiszi, hogy van örök élet,
 s balgán, eltékozol, hetven, nyolcvan évet.
 Véleménye szerint, csak e hon létezik,
 ám remeg, ha halál, váratlan érkezik.
 Legtöbben önzően, csak a testnek élnek,
 nem áldják az Istent, ha nyugodni térnek.
 Atyám drága Lelked, arra indít engem,
 vívjak győztes harcot, a Sátánnal szemben.
 Ezt a nemes harcot, versek által végzem,
 lelkek kallódását, tétlenül, nem nézem.
 Bűnük mély álmából, lelkek ébredjenek,
 széles országútról, keskenyre térjenek.
 Életünk e Földre, azért tette Isten,
 hogy örök életre készüljünk fel, itten.
 Ki a felkészülést, balgán, elfecsérli,
 hívők dicső honát, soha el nem éri.
 Atyám: Lelked által, erősíts meg engem,
 kallódó lelkekért, tusakodjam, versben.
 Lelki versek nyomán, ha csak néhány lélek
 megmenekül, úgy már, nem hiába élek.
 Bizonyára azért, hoztál e világra,
 általam is Hozzád térhessen, sok árva.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. VIII. 30.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Szeptember 08. - 21:00:46

     Lelki éhség!

 Magyar nemzet fia vagyok,
 Atyám Nevét, szívből áldom,
 bár életem küzdelem volt,
 nem ragyogó leányálom.
 Már nem járom az országot,
 napról - napra, gyengélkedek,
 dicsőséges új hazámról,
 verseimben énekelek.
 Már hetedik évtizede
 zeng, ajkamon hálaének,
 csak szerény tolmácsa vagyok,
 lélekmentő Szent Igének.
 Tetszetős vallásos mezben,
 jár templomba magyar népem,
 nem ismerve, áldja Jézust,
 de helye nincs, a szívében.
 Nosztalgia, vígság, zene,
 tölti be, földi életét,
 önző viselkedésével
 nem bánkódik, a vétekért.
 Drága Jézus, szánd meg kérlek,
 vallást gyakorló népemet,
 érette is kiontottad
 kereszten, drága véredet!
 Testi javakban dúskálót,
 bár gyötörné, lelki éhség,
 s újjászületett lelkekért,
 Tied lenne, a dicsőség!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. VIII. 30.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Szeptember 08. - 21:08:56
A kör bezárul!

 Mindent látó Urunk, ha lenéz a Földre,
 szomorúan látja, miként tesszük tönkre.
 Pedig Ő, nekünk azt, művelésre adta,
 mienk - mienk a föld, kiált sokak ajka.
 Néhány ezer mágnás, tart mindent kezében,
 hétmilliárd ember gürcöl, rabkenyéren.
 Szívekből rég kihullt, az istenfélelem,
 helyébe költözött, önzés és kényelem.
 Erkölcsös életről, már nem is beszélnek,
 szép a párkapcsolat, sokan abban élnek.
 Mi eltorzítottuk, Atyánk arca mását,
 gyakorlattá tettük, társaink szidását.
 Nem csak fegyverekkel, szóval is ölhetünk,
 hányszor vágunk vissza annak, ki árt nekünk.
 Elhagytuk Atyánkat, Ki úgy szeret minket,
 hogy ajándékképpen adta, a lelkünket!
 Mely örökkévaló, mivel halhatatlan,
 ám visszaveheti, bármely pillanatban.
 Bár örök a lelkünk, nem törődünk vele,
 pedig nem közömbös, hol lesz örök helye.
 Csodálatos otthont készít nekünk, Isten,
 Vele élhessünk majd, ha mennybe hív innen.
 Vétkes ó emberünk, elhunyt a Golgotán,
 lelkünk: új testet ölt, feltámadás után.
 Atyánk öröklétre alkotta, új testünk,
 visszajussunk oda, ahonnan kiestünk.
 A Tőle indult kör, íme így bezárul,
 hívő népe előtt, mennykapu, kitárul.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. VIII. 30.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Szeptember 12. - 01:34:15
Királyt vártunk!

 Bibliánk őszintén, közöl velünk mindent,
 láthatóvá tette számunkra, az Istent!
 Aki hű Atyaként, évezredeken át,
 feltárta előttünk, dicső lába nyomát.
 Ámulva csodáljuk, élő természetét,
 szárazon és vízen, népének életét.
 Választott az Isten, kicsiny papi népet,
 hirdesse a Földön, csak Benne van élet!
 Nagy hatalma nyomán él, és virul minden,
 pogány istenek közt: Ő az élő Isten!
 Életpróbák során, papi nép elbukott,
 hosszú négyszáz évig, Isten, elhallgatott.
 Templomban tovább is, folyt a szent áldozat,
 tetszett-e Istennek? Nincs ily nyilatkozat.
 Szánalom vett erőt, Égnek - Földnek Urán,
 s elindult az Isten, hűtlen népe után.
 Mert az ember őse, tiltott útra lépett,
 és azóta töröl könnyet, verejtéket.
 Éjjel történt: Jézus, Földre jövetele,
 megmentésünkre jött, s nem törődtünk Vele!
 Golgotán sírásra vált, az örömének,
 fájdalmára Atyánk, szerető szívének.
 Királyt vártunk: s jött egy, alázatos szolga,
 nincs oly romlott bűnös, kit ne mentett volna!
 Már nem hallgat: beszél, Fia által Isten,
 Ő, minden bűnbánót, keblére vár, innen.
 Ha övéi vagyunk, mi úgy imádjuk Őt,
 mint jóságos Atyát, bennünket szeretőt.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 216. IX. 2.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Szeptember 12. - 01:40:39
Ima!


 Trianonban, hazugsággal,
 nyolc részre szabták hazánkat,
 mi egységért esedezve,
 küldjük Istenhez imánkat.

 Kárpátok havas bércein,
 szabadságunk lángja lobog,
 higgyük: újabb ezred évig,
 élni fogunk mi, magyarok!

 Nyolc ország magyar népének,
 esedező, imádsága.

 2016-ban   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Szeptember 14. - 00:32:49
Mi vár ránk odaát!

 Kíváncsiság bűne, szívünket járja át,
 kíváncsiak vagyunk, mi vár ránk, odaát.
 Jelenések könyve, titkokat rejteget,
 nem tudjuk milyen lesz új Ég, új Föld felett.
 Az új Földre száll le, a mennyei város,
 szépségét írta le, a tanítvány: János.
 A város mérete, ámulatba ejtő,
 ragyogó belseje, sok szép dolgot rejtő.
 Külsejét ismerjük, drágakövekből áll,
 tizenkét gyöngykapu, bennünket nyitva vár.
 A város utcája, átlátszó színarany,
 nincsen benne helység, amelynek árnya van.
 Mert az árnyék: minket, bűnre emlékeztet,
 Urunk abból minden árnyat, kirekesztett.
 Olyan csoda vár ránk, mit nem látott, ember,
 ámulatba ejtő, a szép üvegtenger.
 Nagy óceánjárók, azon át nem kelnek,
 partján megváltottak, hálát énekelnek.
 A város közepén, Isten trónja ragyog,
 körötte: szolgái, fényruhás angyalok.
 Isten dicső trónja, oly gyönyörű, csodás,
 szépségét leírni, meddő próbálkozás.
 A városon belül, élet vize, fája,
 Isten gyermekeit, folyton az, táplálja.
 Kíváncsiság helyett, várjuk boldog hittel
 Jézust: ki bennünket, Lelke által visz fel
 az új Földre: melynek aranyvárosában,
 imádjuk Atyánkat, fehér gyolcsruhában.
 Ennél szebbet, jobbat, ember már nem várhat,
 mind ezért: Atyánkat illeti, imádat.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. IX. 4.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Szeptember 14. - 00:34:21
Uram: ismersz engem!

 Uram: ismersz engem, Te mindent tudsz rólam,
 látod életnapom, immár lenyugvóban.
 Fogantatásomtól, rajtam van a szemed,
 elestem? Felemelt, láthatatlan kezed.
 Vigyáztál rám: pedig, Te nélküled éltem,
 bánkódtál miattam, mert halmoztam vétkem.
 Bűnre pazaroltam, ifjú éveimet,
 bár Te: jóra adtad, földi életemet.
 Néked: csodálatos terved volt felőlem,
 el ne bízzam magam, rejtetted előlem.
 Tudomány terén nincs, dicsekedni valóm,
 cselédsorban éltem, volt több, munkaadóm.
 Világháborúban, honvédként részt vettem,
 lövés nem ért, kezed: őrködött felettem.
 Csodás védelmedről, akkor még nem tudtam,
 így a veszélyek közt, remegve futottam.
 Áldott Lelked által, csodásan vezettél,
 széles országútról, keskenyre tereltél.
 Ma is irányítod, tollforgató kezem,
 lélekmentő verset, most is íratsz velem.
 Életnapom lassan, elnyeli az éjjel,
 hiszem: elébem jössz, káprázatos fénnyel.
 Amit velem kezdtél, Te azt, be is végzed,
 üdvömért: hálából, szolgálhatlak Téged.
 Halhatatlan lelket, nem hiába kaptam,
 versek sokaságát, ingyen tovább adtam.
 Kegyelem mindennap, melyet még megérek,
 boldog órát várom, melyben Hozzád térek.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. IX. 4.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Szeptember 14. - 07:45:04
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Szeptember 15. - 09:46:47
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Szeptember 15. - 09:47:46
Véget ért a nagy per!

 Bűnfertőzött Földünk, nagy ítélő terem,
 asztalán sok bűnper, köztük az én perem.
 Bírói székben ül, Alkotóm az áldott,
 vádlottak padján meg, én ülök: a vádlott.
 Hallom: ítéletem, halálos ítélet,
 halál fia az: ki, Isten ellen vétett!
 Isten igazságos: ezért, ki árt Neki,
 az örök kínhalált, el nem kerülheti!
 Hála, a Szent Isten, nem csak igazságos,
 kegyelmes Atya is, türelmes, jóságos.
 Bírói székéből, rám emeli szemét,
 úgy dönt: nem ítél el, halálos vétkemért!
 Szánva engem, bűnöst: Fia így szól Neki,
 rám szabott büntetést, önként elszenvedi!
 Jézus halt helyettem, így kegyelmet kaptam,
 átkos bűneimet: fára verni, hagytam.
 Bűnöm büntetése, Golgotán végbe ment,
 Jézus győzött! Zengték angyalok, mennybe fent.
 Új életet kaptam, immár abban élek,
 megváltott életem, boldog hálaének.
 Fellélegezhetünk, véget ért a nagy per,
 vádlottak padjára ült, az Istenember!
 Üdvösségre juthat, a bűnbánó vádlott,
 ha hiszi: érte is halt Jézus, az áldott!
 Bűnt elhagyva, bánva, ha újjászületett,
 szívében Jézus él, mint örök szeretet.
 Lám ilyen kegyelmes, irgalmas az Isten,
 megláthatjuk Arcát, ha távozunk innen.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. IX. 6.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Szeptember 15. - 09:54:10
Jézusra mutató ujj!

 Ha szétnézünk, mindenütt,
 sok embert mély vágya fűt.
 Vágyak: lehetnek nagyok,
 magam: kicsi ujj vagyok,
 ujj mely Jézusra mutat,
 Ő képezi az utat,
 a kegyelmes Atyához,
 Aki ránk: annyit áldoz.
 Keze: áldással tele,
 mégsem törődünk Vele?
 Háttal vagyunk feléje,
 nem térdelünk eléje.
 Bár ad erőt, kenyeret,
 Ő mégsem kér egyebet,
 csak a hálánkat várja,
 mi meg, legyintünk rája.
 Kapzsik, önzőek vagyunk,
 szaporítjuk vagyonunk.
 Vígság, jólét, kell nekünk,
 s Róla: megfeledkezünk.
 Ujjam: Jézusra mutat,
 keressétek az Urat.
 És ha innen menni kell,
 higgyétek, hogy vár a menny!
 Váltságotok, végbe ment,
 Atyátok vár, mennybe fent.
 Versben áldom az Urat,
 ujjam, Jézusra mutat,
 még sok lélek, versen át,
 láthassa meg, menny honát.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2016. IX. 8.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Szeptember 16. - 01:03:36
Idő nem lesz!

 Időnk száguldva siet,
 megállítni, nem lehet!
 Áldjuk Istent, a dicsőt,
 megállítja, az időt!
 Kezdődik a Végtelen,
 időt: nem mér senki sem.
 Eszünkbe sem jut az éj,
 Atyánk lesz ott, égi fény.
 Nem vetkőzünk, öltözünk,
 nem kopik el, öltönyünk.
 Nem lesz csonka, sem beteg,
 gyógyszer, nem kell senkinek.
 Nem látunk őrt, katonát,
 védeni: béke honát.
 Börtönben sínylő rabot,
 csak mosolygó szabadot.
 Nem lesz irigység, közöny,
 csak béke, boldog öröm.
 Munkát ad majd, Istenünk,
 lustán, nem tétlenkedünk.
 Nem lesz bűn, nem vétkezünk,
 egy családot képezünk.
 Milyen lesz majd új honunk?
 Arról, keveset tudunk.
 Mit Atyánk készít nekünk,
 nem fogja fel, képzetünk.
 Egyet mégis csak tudunk,
 velünk lakik majd Urunk.
 Mindig látjuk, halljuk Őt,
 Atyánkat: mint családfőt.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2016. IX. 8.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Szeptember 16. - 01:14:25
Zarándokút

 A földi élet zarándokút csupán,
 mikéntje dönti el, mi jön azután.
 Az Isteni Szeretet reánk ragyog,
 terajtad áll ember, hogy elfogadod.

 Lélek szeméről, ha lehull a lepel,
 horizonton túl dereng a végtelen.
 Fény gyúl a szívben, az értelem nyílik,
 a lét nem csak annyi, mi tart a sírig.

 Szabad a szellem, tér - idő nem gátja,
 Jézus nyomán már, égi kincs sajátja.
 Létét az Isteni Öröm betölti,
 földi vándorútján végig megőrzi.

 Ha végéhez ér - várja az örök fény
 birodalma, hol nincsen semmi sötét.

 Schvalm Rózsa

 (2016-09-08)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Szeptember 17. - 10:18:55

    LELKI CSÖNDRE VÁGYOM



 Én Istenem, lelki csöndre vágyom,
 Templomod az, ahol megtalálom.
 Lelki fülem ott Rád hangolódik,
 S bennem a sok bűn-görcs feloldódik.

 Körülöttem zajlik a bűn-tenger:
 Csöndes sziget, Uram, te légy bennem,
 Ahol fáradt lelkem felüdülhet,
 S újabb harcra áldást, erőt nyerhet.

 Megfáradtak nálad felüdülnek,
 Erőtlenek új erőre lelnek.
 Bűnüldözött lelkek menedéke
 Nálad van az örök csönd, a béke.



 Pecznyík Pál
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2016. Szeptember 20. - 18:58:10
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Szeptember 21. - 14:09:30
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Szeptember 21. - 14:10:22
Ne féljünk!

 Isten két táborra osztja a népeket,
 mind a két táborban, Sátán is ott lehet.
 Kegyetlenül őrzi, a saját táborát,
 a másik táborba, senkit nem enged át.
 Kegyetlen kényúr ő, a saját táborán,
 a másik táborban, ordító oroszlán.
 Irigy: ócsárolja, Atyánk szép terveit,
 csábítja, ijeszti, Atyánk gyermekeit.
 Nem csak a kocsmában, templomban is ott van,
 szívekből az Igét, kikapkodja nyomban.
 Már kezdettől fogva, Isten ellen lázad,
 elkotródik onnan, ahol van alázat.
 De ott vidám, ahol káromolják Istent,
 pedig mi, Atyánknak köszönhetünk mindent.
 Lelket és életet, hazát és családot,
 búzatermő rónát, illatos virágot.
 Atyánk mindent ingyen, Sátán pénzért adja,
 hívét, bűnbe viszi, majd magára hagyja.
 Emberek jöjjetek, Isten táborába,
 haladjatok bátran, Jézus lábnyomába.
 Sátán legyőzetett, bár félelmet kelthet,
 de Jézus elvette a bűnt, a félelmet.
 Urunk a bátorság Lelkét adta, nekünk,
 célja, hogy a mennybe, juthasson mivelünk.
 Ne féljünk elhagyni, a Sátán táborát,
 ki abban él: jajgat, majd örökléten át.
 Reánk az új Földön, nagy örömök várnak,
 fiai lehetünk, mennyei Atyánknak.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. IX. 10.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Szeptember 21. - 14:18:22
Utolsó ítélet!

 Ég s Föld megég, Isten: így döntött felette,
 új Eget, új Földet, hoz létre, helyette.
 Édeni gyöngyélet, virulna ma is itt,
 de mi elvetettük, Atyánk intelmeit.
 Féltő, tiltó szavát, mi félvállról vettük,
 viruló Földünket, szemétdombbá tettük.
 Sátán, bűnök atyja, és a démon sereg,
 gyönyörű Földünket, bűnnel fertőzte meg.
 Bűnt gyűlölő Isten, bűnt nem szenvedi el,
 múló Földet, Eget, majd tűz emészti fel.
 Ember: akit Isten, képére teremtett,
 őrizze, művelje, az édeni kertet,
 hűtlen, kemény szívvel, elhagyta az Atyát,
 vétkezve, átlépte, a megtiltott határt.
 Kígyóba bújt Sátán, könnyen elbánt vele,
 azóta élete, félelemmel tele.
 Ő Sátánnal együtt, Isten ellen lázad,
 Vérrel, gyásszal teljes, a sok múló század.
 Bár az Atya után sír belül, a lelke,
 de mégis fontosabb, vagyona: a telke.
 Vétkezés mércéjét, oly magasra tette,
 Sodoma, Gomora, eltörpül mellette.
 Istenünk nem hagyta magára, az embert,
 Világ léte előtt, készített szép tervet.
 Egyszülött Fiában: Atyánk jött a Földre,
 úti piros jelzés, így válthatott zöldre.
 Megváltásunk műve, Golgotán végbe ment,
 hívőket hit által, várnak a mennybe fent.
 Utolsó ítélet, egy nap: beteljesül,
 s ez a múló világ, tűzben: megsemmisül.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. IX. 10.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Szeptember 21. - 23:53:49
 
     Ne feledjük!

 Atyánk: Ki mindent tehet,
 megráz majd, Földet, Eget!
 Nem marad itt, kő kövön,
 de nem lesz több, vízözön.
 Mert kegyelmet gyakorol,
 az embert: ki robotol,
 nem hagyja itt, magára,
 bár nem hallgat, szavára.
 Bűnös: halált érdemel,
 de őt, mégsem hagyja el.
 Óvja, törődik vele,
 Fiát, érte küldte le
 Földre, hol tombol a bűn,
 s az ember küzd, keserűn.
 Bűn erős, nem bír vele,
 őt, sárba tiporja le,
 ám Jézus: fölemeli,
 keskeny útra, tereli.
 Lelke: vele vándorol
 oda, ahol víz omol.
 Örök élet hűs vize,
 felüdül, alélt szíve.
 Üdvöt kapott bűn helyett,
 ő már újjászületett.
 Urunk: ki mindent tehet,
 adhat örök életet.
 Bár annak vér az ára,
 s helyettünk: Szent Fiára
 sújtott, halál ostora,
 ezt: ne feledjük soha!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2016. IX. 12.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Szeptember 21. - 23:59:12
Óh jöjj!


 A mennyország vár rád,
 óh jöjj, drága lélek,
 suhannak a napok,
 suhannak az évek.

 Egy váratlan napon,
 az ajtó bezárul,
 te csak álmodozhatsz,
 az örök hazáról.

 Hiába rimánkodsz,
 nem nyílik ki többé,
 szíved fájdalmával,
 kint maradsz, örökké.

 Tétovázók miatt,
 szomorú a szívem,
 az Atya vár rájuk,
 ennél nincs jobb hírem.

 Megváltott lelkeket,
 angyalsereg várja,
 fejükre kerüljön,
 üdvük koronája.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. IX 12.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Szeptember 22. - 20:54:18
Négy arckép


 Négy arcképem van nekem,
 négyet adott Istenem.
 Elsőt: mikor szerintem,
 három éves lehettem.

 Második már férfi arc,
 nem kímélte földi harc.
 Van két lányom, hitvesem,
 hála értük, Istenem.

 A harmadik arcomon,
 redőket von, vén korom.
 Közeleg az alkonyat,
 elporlik a föld alatt.

 Legszebb lesz a negyedik,
 ha a mennybe érkezik.
 Azon nem lesz bűn pora,
 nem változik meg, soha.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. IX. 14.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Szeptember 22. - 21:03:01

     Még van kegyelem!

 Megtérésre hív az Isten,
 mert nincs ember, bűntelen,
 Istentől, kegyelmet nyerhet,
 s várják őt, a mennybe fenn.

 Holta előtt, még megtérhet,
 időt kapott idelenn,
 ám ha üdvét elodázza,
 lejárhat a kegyelem!

 Ha meghal egy kevély bűnös,
 követik őt, bűnei,
 Bíró többé nem kegyelmez,
 őt, tüzes tóba veti.

 Többé nem lesz szánakozás,
 irgalom, se kegyelem,
 jaj, a megrögzött bűnösnek,
 vár rá, örök gyötrelem.

 Isten, kegyelmes, jóságos,
 ámde Ő, igaz Isten,
 nem szenvedheti el a bűnt,
 bűnhődik a hitetlen.

 Hála, hogy még van kegyelem,
 meddig? Az, Isten titka,
 váratlanul ha bezárul,
 ember, azt ki nem nyitja.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. IX. 16.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Szeptember 22. - 21:11:36
Rajtad múlik...

 Ifjú: őrangyalod, óvja az életed,
 Atyád ajándékba adta, a lelkedet.
 A lelked egyedi, ezért az, drága kincs,
 e széles világon, hasonló párja nincs.
 Isten az Alkotód, így drága vagy Neki,
 bűnre van bocsánat, Igéje hirdeti.
 Az már rajtad múlik: hiszed, vagy nem hiszed,
 Jézust fogadja vagy, mellőzi a szíved.
 Atyád nem ok nélkül adta, az életed,
 bizonyára csodás célja van, teveled.
 Születésed előtt, már tervet készített,
 ha szíved megromol, Ő adhat új szívet.
 Atyád nem kényszerít, azt te döntheted el,
 megelégszik szíved, elmúló földivel.
 Vagy buzgón keresed, az örök mennyeit,
 amelyhez hasonló nem volt, és nem lesz itt.
 Lábad élet útján, tán örömmel futott,
 bűn csábítás nyomán, nagy mélységbe jutott.
 Sátán résen volt, és azt suttogta neked,
 bűnöd ne vádoljon, dobd el az életed.
 Téves, hogy halálban, csend és mély béke van,
 lelkiismereted vádol majd, untalan.
 Nem vagy magad ura, a lelked: Istené,
 ítélet nagy napján, hogyan állsz Ő elé!
 Ne dobd el keserűn, ifjon, az életed,
 Atyád e földinél, szebb hont, készít neked.
 Derékba tört drága, fiatal életek,
 a Földön szétszórtan, szomorú sírjelek.
 Családod, barátod szíve, oly szomorú,
 korai halálod: jelzi sok, koszorú.
 Atyád terve veled, gyászosan véget ért,
 eltiportad: érted kiömlött, drága vért.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. IX. 16.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Szeptember 25. - 00:39:18
Búcsúzik a nyár


 Leveti zöld lomb - ruháját, búcsút vesz tőlünk a nyár,
 színes selyem lombot öltve, virul szerte, a határ.
 Atyánk jóvoltából hullt ránk, nyár öröme, ide le,
 napsugárban fürdik a táj, virághímes ligete.
 Útra kelnek a nyaralók, csoportosan, gyermekek,
 meleg tavak, árnyas erdők, hívogatón, intenek.
 Ragyog a Nap, bárányfelhők, nem takarnak kék Eget,
 gépmadarak: nyaralókat szállítanak Föld felett.
 Reggel - este madárének, fokozza nagy örömünk,
 csillagfényű éjszakákat ajándékoz, Istenünk.
 Nem régen még kalásztenger, hullámzott, a szem előtt,
 tárolókba rejtett Isten, mindennapi betevőt.
 Testünknek forró melegét, csillapítják, hűs habok,
 pihenéssel, fürdőzéssel telnek órák, és napok.
 Minden magyarnak hő vágya, bár soha se lenne tél,
 gyermek arcát, felnőtt arcát, simogatná, nyári szél.
 Ám Istenünk szava nyomán, ez a vágyunk, tovaszáll,
 minden nyarat ősz, tél követ, faggyá dermed, a határ.
 Higgyük: Atyánk egy szebb nyarat, készít nekünk odaát,
 élet fája, nem veti le soha a zöld, lomb - ruhát.
 Milliószor szebb lesz a nyár, e múlandó földinél,
 ismeretlen ott a hideg, havat nem görget a szél.
 Jertek bűnbánó testvérek, minket új Föld, hona vár,
 bűnbánóknak üdvöt nyújtó, őrök fényű lesz, a nyár.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. IX. 20.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Szeptember 27. - 18:34:30
[valasz author=Margit link=topic=329.msg79953#msg79953 date=1474100335]

[/valasz]

 :int2: :2smitten: :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Szeptember 27. - 19:03:41
Köszönöm Anna! Régen jártál a Fórumon, remélem jó egészségben vagy.

 :piroska:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Szeptember 27. - 19:05:26
Öreg halász


 Lélekmentő nagy halászat, régóta tart idelenn,
 lélekmentő halászatot, bízott reám, Istenem.

 Mentésre váró lélekkel telt, az élet tengere,
 hiszem: Atyám drága célja, ne vesszen el, senki se!

 Hosszú évtizedek óta, verses-hálómat kivetem,
 vajon fog-e egy lelket is, Te tudod, jó Istenem.

 Öreg halász vagyok én is, kilencvenhat évemben,
 lélekmentő vershálómat, reménységgel, kivetem.

 Ha lelsz benne, egy lelket is, nem hiába élek itt,
 két lélekkel növelhetem, a megváltott mennyeit.

 Érte: kapok - e jutalmat, nagy örömmel várom én,
 mégis elég: ha élhetek, Atyám drága tenyerén.

 Idő száguld, Földi létem, nemsokára véget ér,
 megtépázott fáradt lelkem, megpihenni hazatér.

 Nem tudhatom: fenn a mennyben, angyalsereg, mint fogad,
 egy a vágyam: megláthassam, Atyám dicső Arcodat.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. IX. 22.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Szeptember 27. - 19:05:39
Most már igen!   :int2: :2smitten: :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Szeptember 27. - 19:08:09
Hála Istennek!

 :2smitten: :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Virág - 2016. Szeptember 28. - 07:13:41
Most már igen!   :int2: :2smitten: :2smitten:

Örülök én is! Mi volt a baj?

 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Szeptember 28. - 20:08:24
[valasz author=Virág link=topic=329.msg80057#msg80057 date=1475039621]

[/valasz]
Köszönöm érdeklődésedet!  :2smitten:

Lázas légúti betegség, ami a tüdőt is érintette kissé.
Volt közben visszaesés, a gyógyszernek pedig mellékhatása. Hála Isten! túl vagyok rajta.   :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Szeptember 28. - 23:43:25
Alig várom...

 Alig várom, hogy elhagyjam,
 ezt a bűn fertőzött Földet,
 melyben oly sok, jaj, szót mondtam,
 hullattam sok fájó könnyet.
 Engemet is jól megedzett,
 a sok próba, sok fájdalom,
 verejtékes munka során,
 elfáradt a lábam, karom.
 Lelkem szeme, bűnbánattal
 tekint, hívők hona felé,
 szégyellem, hogy sok miértet
 küldtem, áldott Atyám elé.
 Van egy csodás örök város,
 ne az elmúlóba higgyek,
 Atyám azért próbál engem,
 bűn álmából, felébredjek.
 Atyám hálásan köszönöm,
 a sok próbát, betegséget,
 hiszen csak így kerülöm el,
 a gyehennát, sötétséget.
 Világ szűkül körülöttem,
 gyengén, négy fal között élek,
 várom, hogy e rozzant sátort,
 mikor hagyja itt, a lélek.
 Ámde amíg szívem dobog,
 versben hívom a lelkeket,
 új Földön a dicső honba,
 gyermekeket, felnőtteket.
 Abban: örök szeretetben,
 nagy örömben, zsong az élet,
 áldott Atyánk közelében,
 létünk: soha, nem ér véget.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. IX. 22.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Szeptember 29. - 18:52:05
Két állomás

 Bolygónk nagy pályaudvarán,
 két vonat áll egymás mellett,
 de vigyázat! A vonatok,
 két állomás felé mennek.
 Mind a kettő, végállomás.
 Mozdíthatatlan és örök,
 az egyikben, jaj, szó hangzik,
 másikban: mosoly, örömök.
 Mérhetetlen a távolság,
 a két végállomás között,
 köztük: nincsen járható út,
 mely két állomást összeköt.
 Bolygónk nagy pályaudvarán,
 sorra halnak az emberek,
 az egyikre hívők szállnak,
 a másikra, hitetlenek.
 Drága lélek, jól gondold meg,
 kettő közül, melyikre szállsz,
 ne érhessen meglepetés,
 végállomáson ha kiszállsz.
 A sötét végállomásról,
 visszatérned, már nem lehet,
 ott, örökké vádolni fog,
 kínzó lelkiismereted.
 Használd ki, a drága időt
 addig, amíg szíved dobog,
 lépj át, az üdv vonatára,
 mely a fény honába robog.
 Végállomáson ha kiszállsz,
 meglátod szebb új hazádat,
 ragyogó trónusán pedig,
 imádhatod, Szent Atyádat.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2016. IX. 24.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Szeptember 30. - 23:22:32
Lelki vakok

 Bűnnel szennyezett világunk,
 lelki vakok lakóhelye,
 a bűn miatt, minden ember,
 lelki vakon, szület bele.
 Miként a zsidó főpapok,
 mi is hisszük, látók vagyunk,
 ám nem látjuk a kék eget,
 melyről fényt hint, reánk Urunk.
 Kevélyen és büszke szívvel,
 nem akarjuk beismerni,
 hogy életünk romlott fája,
 csak bűn gyümölcseit termi.
 Szomorú a diagnózis,
 lelkileg: mind, vakok vagyunk,
 munkánkon nincs istenáldás,
 mert Atyánknak, háttal vagyunk.
 Koldulunk életút szélén,
 mint a jerikói vakok,
 így suhannak át felettünk,
 hosszú évek, hosszú napok.
 Jézus Krisztus, megszánt minket,
 látja lelki vakok vagyunk,
 Atyánk Lelkét szomorítva,
 feléje: ritkán fordulunk.
 Lelki jerikói úton,
 hű Megváltónk segít nekünk,
 megáll: ha kiáltunk Hozzá,
 Urunk: nyisd meg, lelki szemünk!
 Boldog gyógyult, lelki látók,
 gyülekeznek a mennybe fenn,
 gyolcs ruhájuk fénybe vonja,
 ragyogó Nap, a végtelen.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. IX. 26.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Október 01. - 09:09:42
[valasz author=Margit link=topic=329.msg80098#msg80098 date=1475270552]

[/valasz]

Igaz és csodaszép!Tanulságos!  :int2: :2smitten: :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Október 01. - 14:32:13
 vint
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Október 01. - 14:33:14
Üdvöt kaptam!

 Harmincadik éve ragyog,
 Celldömölkön rám a Nap,
 Atyám, huszonkét éve már,
 haza hívta páromat.
 Azóta, Joli lányommal,
 özvegy sorsban élek itt,
 morzsolgatom életemnek,
 elsuhanó éveit.
 Áldott Atyám, nemes céllal,
 helyezett engem ide,
 lélekmentő versek által
 terjedjen, a Szent Ige!
 Atyám gyarló tolmácsaként,
 írok, lelki verseket,
 azok által, hív magához,
 bűn honából, lelkeket.
 Még sok vallásos keresztyén,
 Jézust, nem is ismeri,
 imádságos kapcsolata,
 Szent Urával, nincs neki.
 Élve: gyengén, négy fal között,
 jön felém az alkonyat,
 letehetem véglegesen,
 verset író tollamat.
 A Golgotán, értem is hullt,
 bűnt eltörlő drága vér,
 életharcban fáradt lelkem,
 megpihenni, mennybe tér.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. IX. 26.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Október 01. - 18:47:05
[valasz author=Margit link=topic=329.msg80107#msg80107 date=1475325194]

[/valasz]

Megindító!  :int2: :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Október 04. - 00:51:06
 :sziv
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Október 04. - 00:52:07
Lelki esőre várunk!

 Atyánk Hozzád kiáltunk,
 lelki esőre várunk.
 Oly száraz a lelki föld,
 fű sincs rajta, lelki zöld.
 Hisszük: hallottad szavunk,
 látod: szomjasak vagyunk.
 Lelkünk, Hozzád menekül,
 lelki esőn, felüdül.
 Megöntözött kerteden,
 több ízes gyümölcs terem.
 Örömöt szerzünk Neked,
 ha szomjazó lelkeket,
 Atyánk Hozzád vihetünk,
 teljen lelki seregünk.
 Mert sok lélek szomjasan,
 esőért sír, hangosan.
 Szomjas lelkek imája,
 lelki esődet várja.
 Szomjasan hullnak Eléd,
 szemük esdőn, néz Feléd!
 Csak testre vár, sírgödör,
 lelkünk szárnyal mennybe föl.
 Fehér asztalod körül,
 megváltottak lelke ül.
 Az asztalfőn, Te leszel,
 imád minden hű kebel.
 Élő víz, mennyben fakad,
 ott nem leszünk szomjasak.
 Jertek, lelki szomjazók,
 örök üdvöt hordozók.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. IX. 28.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Október 07. - 02:30:21
Pecznyik Pál
MÉG MA!

Még ma: meghallhatod
Isten hívó szavát.
Még ma: választhatsz egy
-  mainál szebb  -  hazát.
Még ma: feladhatod
kicsinyes tervedet,
még ma: rábízhatod
testedet-lelkedet.
Még ma: elindulhatsz
a Golgota felé,
még ma: leborulhatsz
hű Megváltód elé!
Még ma:  -  segélykérőn  -
feltekinthetsz rája,
még ma: mentőkezét
hívón feléd tárja.
Még ma: a halálba
adhatod az éned.
Még ma: Isten Lelke
újjászülhet téged!
Még ma: felujjonghatsz,
te hontalan árva,
még ma: hazád lehet
Istennek országa!

1996 IX.11.

Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Október 07. - 02:52:46
Pecznyik Pál
ELJÖTT AZ ŐSZ

Újra eljött az ősz évszakok sorában,
változnak a színek, léptei nyomában.
Színeket vált a fák zöld lomb-koronája,
napfényben pompázik színes tüll-ruhája.
S míg e csodálatos panorámát nézem,
Világ Teremtője jut eszembe nékem.
Milyen óvatosan ér a falevélhez,
-  láthatatlan keze  -  rá színeket hímez.
Ki így visel gondot fára-falevélre,
Nem sokkal inkább minden gyermekére?
Fogantatásunktól kezdve kísér minket,
aggódva figyeli botló lépteinket.
Mi nem tudjuk: hányszor halál révén állunk,
óvó keze tart, ha megbotlik lábunk.
Szeme vigyáz ránk, mert drágák vagyunk néki,
övé új életünk, keresztfán a régi!
Rendezzük naponként földi életünket,
hogy készen lehessünk, ha szava hív minket!

1996. IX.30.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Október 10. - 00:12:12
Hiszitek - e...

 Hiszitek - e emberek,
 testben van a lelketek?
 Amely Atyánktól ered,
 megfizetni, nem lehet.
 Kezdetben, két ember élt,
 Istennel járt és beszélt.
 Ám a Sátán résen volt,
 Tőle: minket elrabolt.
 Édeni élet helyett,
 kopár sivatagra tett.
 Melyen semmi sem örök,
 múlandók, a gyönyörök.
 Mégis: marok földiér',
 harcban hull a könny, a vér!
 Olvassatok Bibliát,
 úgy fussatok földön át.
 Lesz új Ég, új Föld felett,
 Atyánk készít ott helyet,
 annak: aki hisz, remél,
 van szebb élet, földinél.
 Jézus ember testbe szállt,
 legyőzött Sátánt, halált!
 Keresztfára, halni ment,
 harmadnap, sírból kikelt!
 Mennyből Lelkét küldte le,
 hittel teljünk meg Vele!
 Ki már újjászületett,
 menny honában kap helyet.
 Földi lét, ha véget ér,
 lelke: örök honba tér.
 Új ruhát kap ékeset,
 üdv - koronát, fényeset.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2016. X. 4.
Cím: Keresztyén versek
Írta: zsotza - 2016. Október 10. - 12:16:23
NE SÍRJ!


Ne sírj azért, mert szeretsz engem!
A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes szomorú arccal,
folytasd kacagásod,
nevessünk együtt, mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék nevem a házunkban,
ahogy mindig is hallható volt.
Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék
a gondolataidon kívül…
csak mert a szemem nem lát…
Nem vagyok messze ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd jól van minden.
Meg is fogod találni lelkemet,
és benne egész letisztult szép, gyöngéd szeretetemet.
Kérlek légy szíves…, ha lehet,
töröld le könnyeidet
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.

Szent Ágoston
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Október 10. - 18:35:20
Örömre forduló bánat!

 Gonddal telik minden napunk,
 mi csakhamar elfáradunk.
 Élet vizére szomjasan,
 hallgassuk mindig, boldogan,
 a hirdetett élő Igét,
 abban látjuk, Atyánk szívét.
 Bemutatja, miként szeret,
 Ő kész adni, új életet,
 régi életért cserébe,
 abban: állhassunk elébe.
 Imáinkban áldani Őt,
 Atyánkat, áldott jótevőt.
 Érettünk áll a Golgota,
 ezt, ne feledjük el, soha!
 Mivel ilyen nagy szeretet,
 nincs a Földön, sem Föld felett!
 Jézus azért jött Földre le,
 hogy a bűnöknek embere,
 aki egykor, gyermeke volt,
 ne maradjon örök halott!
 Ő nem tört pálcát felettünk,
 keresztfára ment, helyettünk!
 Önként vállalt szégyent, halált,
 harmadnapon, életre vált!
 Örökké él, fent a mennyben,
 most oda vár téged, engem.
 Így vált bánatunk örömmé,
 Vele: élünk majd örökké!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. X. 4.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. Október 11. - 08:10:47
 O0 x O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Október 11. - 09:37:35
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Október 11. - 09:45:19
Ima ébredésért!

 Urunk lelki ébredésért
 imádkozik, hívő néped,
 alszik lelkek sokasága,
 óh mennyire fáj ez Néked.
 Sátán akkor örül, nevet,
 ha mélyen alszik a lélek,
 miközben múlandó testét
 uralja bűn, szenvedélyek.
 Tudjuk: Néked mennyire fáj,
 ha lelkek, mélyen alszanak,
 mély álmukban nem hallják meg,
 ha ébresztő szók hangzanak.
 Boldogok, kik még időben,
 bűn álmából felébrednek,
 bűnbocsátó kegyelmedből
 irgalmadban részesednek.
 Bár süket fülre találna,
 Sátánnak altató dala,
 templomokban, utcán, téren,
 zengne: Isten, hívó szava!
 Áttörné a világ zaját,
 a mennyei hárfa zene,
 mennyei zenére szomjas
 lelkek, megtelnének vele.
 Áldott lelki ébredésért,
 egyre többen imádkozunk,
 ébreszd a bűnben alvókat,
 világszerte, Áldott Urunk!
 Ébredjen fel, még sok lélek,
 mert az idő: múló, véges,
 megtértekre vár az a hon,
 amely örök, dicsőséges.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2016. X. 6.
Cím: Keresztyén versek
Írta: zsotza - 2016. Október 11. - 17:02:06
Weöres  Sándor:  Ima

Köszöntelek a folyók zúgásával,
a felhő-arcú hegyekkel, a hegy-forma fellegekkel,
a gong-alakú csillagokkal,
köszöntelek a szivárvánnyal, az éj minden tüzével,
és végül az ámulatos nap-ragyogással:

mind a tiéd! valamennyiben itt vagy,
akkor is, ha szenderegsz és úgy is, ha leszállsz hozzánk váratlanul
s a teremtmények seregének megvilágítod újra meg újra

kerek pajzsaidat, eleven mezőkön és rideg mérföldköveken heverőket,
egyszerűségük örök titkában, nyíltságuk rejtelmében,
miket állandó ittlétük miatt
oly könnyen, szüntelenül feledünk.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Október 12. - 19:44:24
 
     Se kint se bent!

 Sok vallásos ember, már félúton megáll,
 végig néz életén, mindent rendben talál.
 Hű templomba járó, adakozó, kedves,
 nem iszik, nem lármáz, becsületes, rendes.
 Néha, mikor ráér, Bibliát is olvas,
 pedig drága lelke, élő vízre szomjas.
 Meg van keresztelve, imádkozó ember,
 azt hiszi tévesen, várnak rá, a mennyben.
 Megváltónk hívását, hétről - hétre hallja,
 így magát hűséges, keresztyénnek vallja.
 Jézust nem ismeri, szívében nincs helye,
 élő kapcsolata, imában nincs Vele.
 Vallásosságával, nincsen se kint, se bent,
 ő mégis azt hiszi, várnak rá, odafent.
 Téves hitvallással, leél egy életet,
 de a drága lelke, örökre elveszett.
 Vallásos ember csak, külső mezét nézi,
 de a Mindenható, szív mélyét fürkészi.
 Fiával, Jézussal, van - e kapcsolata,
 vagy csak a füléig jut el, hívó szava?
 Sátán rabszolgáit, templomba engedi,
 csak meg ne térjenek, mert az fájna neki.
 Ám Jézus erősebb, harcban legyőzte őt,
 kövessük Urunkat, feltámadott, dicsőt!
 Ne engedjünk soha, bűnös testi vágynak,
 hiszen minket mennyben, szent angyalok várnak.
 Drága ajándékkal, mely nem múló, véges,
 lelkünk gyolcs ruhája örök, dicsőséges.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. X. 6.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Október 14. - 13:21:22
Szenvedés!

 Szenvedés nem leányálom,
 de sokszor volt részem benne,
 sírva jöttem a világra,
 sírtam reggel, sírtam este.
 Volt több súlyos balesetem,
 reám zúdult a fájdalom,
 jaj, Istenem! Ó de sokszor
 hangzott panasz, az ajkamon.
 Jól ismerem a szenvedést,
 sokszor lázban fürdött testem,
 bűnszennyből mosott ki Atyám,
 mert aranyat látott bennem.
 Éveimnek hosszú során,
 szenvedések jöttek, mentek,
 mivel soká nem maradtak,
 elneveztem, vendégeknek.
 Atyám enged rám szenvedést,
 szenvedésért, hálás vagyok,
 kilencvenhat évesen is,
 Ő tart, hogy össze nem rogyok.
 Minden reggel, úgy ébredek,
 alig állok, a lábamon,
 áldom Atyám, jó voltáért,
 hogy elkerül, a fájdalom.
 Tudom: nem ok nélkül tart itt,
 versírásra serkent engem,
 bűnbánókat hív magához,
 sok üres hely van a mennyben.
 Néki, mérhetetlen drága,
 Fia vérén, minden lélek,
 boldog lesz, ha körülötte,
 népe ajkán, zeng az ének.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2016. X. 6.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2016. Október 14. - 23:21:47
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Október 15. - 16:59:45
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Október 15. - 17:00:36

    Folytonos változás

 Folytonos változás az élet.
 Tegnap - virultak még a rózsák,
 sugárzón áradtak a fények.
 Fecske helyett ma a szél nótáz.

 Átfut a tájon a borzongás,
 reszketve könnyez a fák lombja.
 Felhők árnyán büszke sólyom száll,
 távolban szürkül a hegy orma.

 Felderül lassan az ég arca,
 s színt varázsol a szürkeségbe.
 Elpihen majd a világ harca,
 s felragyog a szív reménysége.

 Kiben nincs változás, színre lép,
 s földre száll az örök békesség.

 Schvalm Rózsa

   
 
Cím: Keresztyén versek
Írta: zsotza - 2016. Október 15. - 22:11:24
Fabiny Tamás: 150. Zsoltár

(Parafrázis )

Dicsérjétek az Urat!
Dicsérjétek Istent a templomban,
dicsérjétek a széles mezőn.
Dicsérjétek hatalmas tetteiért,
dicsérjétek nagyságához méltóan.

Dicsérjétek kürtzengéssel,
dicsérjétek akusztikus- és basszusgitárral.
Dicsérjétek dobbal és szintetizátorral,
dicsérjétek táncos liturgiával.
Dicsérjétek zongorával és szájharmonikával,
orgonával, furulyával és csellóval.

Dicsérjétek Bach h-mol miséjével és gitárszólóval!
Dicsérjétek szilágysági népzenével és Pendereckivel!
Dicsérjétek pentaton dallammal és kantátákkal.

Fejkendős nénik, öltönyös urak,
gyári melósok és farmeros fiatalok:
dicsérjétek az Urat.
Minden ember dicsérje az Urat!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2016. Október 16. - 10:51:50
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Október 17. - 15:51:55
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Október 17. - 15:52:55
Ha, váratlan...!

 Váratlan nagy események
 híre terjed, Föld felett.
 Terrorista, robbantások,
 oltanak ki, életet!
 Megváltónk is, hasonlóan,
 megjelenhet bármikor,
 félelmében bele rendül
 az ember: e Földi por.
 Jézus hogyha megjelenne,
 víg esemény közepén,
 mulatozók víg szívében,
 lehet, meghűlne a vér.
 Tivornyázó fiatalok,
 arcára hullna a fény,
 meglátná a szíve szennyét,
 víg leány, és víg legény.
 Megváltónk is, váratlan jön,
 mint dicső Fejedelem,
 övéit magához veszi,
 nem marad itt, senki sem.
 Fényes angyalsereg élén,
 Atyjához szárnyal velünk,
 megterített asztaláról,
 mennyei mannát eszünk.
 Ámde aki csak testnek élt,
 megvetve, Isten szavát,
 önvádoló gyötrő kínja,
 örökké tart, odaát.
 Drága lélek: még nem késő!
 Ha Jézust, befogadod,
 nem sötét éj, fény hona lesz,
 dicső örök, otthonod.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2016. X. 10.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Október 17. - 18:47:53
 :int2: :2smitten: :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Október 19. - 00:48:16
 vint
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Október 19. - 00:57:23
HÁLÁS SZÍVVEL ÁLDUNK...

 Hálás szívvel áldunk Téged, Istenünk.
 Nézz le ránk az égből, halld meg énekünk!
 Trónod meg nem rendül, mindvégig megáll.
 Zengjen hallelujánk Hozzád, nagy Király! 2x

 Jézus Krisztus, Úrként szívből tisztelünk,
 Mert e földre jöttél, hogy elvedd a bűnt.
 Bárányként meghaltál értünk Golgotán,
 A halált legyőzted Húsvét hajnalán. 2x

 Ott ülsz Isten jobbján, fényes trónuson;
 Égi lények folyton áldnak hódolón.
 Ég s föld minden lénye végül megtudja,
 Hogy Te vagy a Bíró, Ég és föld Ura! 2x

 Szöveg: Gerzsenyi László/ Zene: E. Elgar
   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Október 21. - 01:09:48
Hidd el!

 Hidd el - Isten szeret,
 s ledől a válaszfal,
 amit a bűn emelt,
 zord, sötét árnyakkal.

 Tárd ki a szívedet,
 s betölti tiszta fény.
 Rád tekint Istened,
 hited, mint szikla véd.

 Tárul egy új világ,
 mit nem is reméltél.
 Látod már, mily sivár,
 mit eddig megéltél.

 Indulj hát szabadon,
 fel a kék égre nézz!
 Vezérel utadon,
 megváltó keresztfény.

 Schvalm Rózsa
   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Október 21. - 01:20:14
Milyen lehet Isten!

 Kíváncsiság kísért minket, milyen lehet Isten!
 Akinek - legyen - szavára, keletkezett minden.
 Bár kívül van a világon, mégis itt van benne,
 Makro világ, Mikrovilág, befejezett terve.
 Isten Lélek: testi szemmel, ezért nem látható,
 Előtte nincs titok, korlát, mindenen átható.
 Benne van a tearózsa illatos kelyhében,
 piros arcú barna kislány, ragyogó szemében.
 Az Egeket teleszórta, csillag milliárddal,
 Őt dicséri reggel, este, ezernyi madárdal.
 Benne van a levegőben, fénylő Napsugárban,
 Tájfunoknak, Tornádóknak, vészes viharában.
 Néha, félelmes csapással, próbálja az embert,
 keze: gyakran megrendíti a Földet, a tengert.
 Isten csodás röntgen szeme, mindeneken áthat,
 azon is, ki büszke szívvel, fordít Néki hátat.
 Kíváncsiság, bűnös hajlam, ezért tegyük félre,
 Isten által rendelt napon, találkozunk Véle!
 Színe elé, egyénenként, kényszerülünk menni,
 villám tekintete elől, nem rejtőzhet, senki!
 Jobb kéz felől, bal kéz felől, állnak majd a népek,
 életükről számot adnak, Földön miként éltek.
 Akik Jézust befogadták, jobb kéz felől állnak,
 mint megváltott gyermekei, az örök Atyának!
 Isten nélkül élők pedig, bal kéz felé mennek,
 a kárhozat éjjelében, fényre sosem lelnek.
 Drága lélek: e versben is, Atyád kérve kérlel,
 jöjj ma Hozzá, ne tanácskozz, se testtel se vérrel.
 A Golgotán, teérted is, áldozott a Bárány,
 hogy Isten gyermeke lehess, Fia vére árán!

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. X. 8.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Október 21. - 20:57:36
Még itt vagyok!

 Atyámat áldom imában,
 tudja: gyengül kezem, lábam.
 Kegyelméből, még itt vagyok,
 kik ismertek: kicsik, nagyok,
 akár szívből, akár térden,
 mondjatok egy fohászt, értem.
 Nem régen még, erős voltam,
 járdán vígan araszoltam.
 Már nem tudok jönni, menni,
 Atyám elé, térdepelni.
 Bánom: sokszor kemény voltam,
 sok testvérem, megbántottam.
 Én is, bocsánatból élek,
 bocsássatok meg, testvérek.
 Lelkem kicsi mécs világa,
 világít a bűn honába.
 Lelki versek sokasága
 igazolja, nem hiába
 kaptam tollat, a kezembe,
 lelkek juthassanak mennybe!
 Méltókká tett, Jézus vére,
 evezünk mennyei révbe.
 Jézus köré gyülekezünk,
 szebb hazánkba igyekezünk.
 Mint fiait, az Atyának,
 fényes angyalai várnak.
 Testünk sírban, válik földdé,
 lelkünk: mennyben él, örökké.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. X. 16.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Október 23. - 01:03:33
Egy a Közbenjáró!

 Jézus: a mi Közbenjárónk,
 nem a szentek, se Mária,
 Isten és hű népe között,
 Közbenjár az Ég s Föld, Ura!
 Egyetlen a Közbenjáró,
 Égnek - Földnek népe között,
 megváltott nép, örök lelke,
 Földről a Mennybe költözött.
 Hogy Mária feltámadott?
 Ne higgye ezt el, senki sem,
 János és Mária hamva,
 Efézusban: sírban pihen.
 Halhatatlan lelkük pedig,
 feltámadás napját várja,
 mikor tűnik fel az Égen,
 dicsőséges Nagy Királya!
 Jézus vért, életet adott,
 mikor még mi: nem is éltünk,
 kimenthessen bűn honából,
 a kereszten, meghalt értünk!
 Akkor jut majd teljességre,
 lelki vágyunk és örömünk,
 ha mennyei liftbe zártan,
 Jézus: mennybe szárnyal velünk!
 Nemsokára felhangzik majd,
 lélekébresztő harsona,
 megváltottak seregével,
 gazdagabb lesz, a menny hona!
 Fény - ruhában járunk, kelünk,
 szebb hazánknak dús mezején,
 s múló Földünk, fénybe vonja,
 a ragyogó, mennyei fény!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2016. X. 20.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Október 23. - 13:19:53
[valasz author=Margit link=topic=329.msg80359#msg80359 date=1477076256]

[/valasz]

Megható!  :int2: :2smitten: :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. Október 23. - 13:22:44
[valasz author=Margit link=topic=329.msg80390#msg80390 date=1477177413]

[/valasz]

Biblikus! Egyetértek minden szavával!  :int2: :2smitten: :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Október 23. - 17:55:16
Örülök, hogy tetszenek

 :piroska:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Október 24. - 20:02:21
De jó volna...

 De jó volna, észrevétlen,
 múló Földről, mennybe menni,
 hol a békét és örömöt,
 soha nem zavarja semmi.
 Itt: gyász van, hull a vér, a könny,
 arat a kegyetlen halál,
 menny honában béke honol,
 minden ragyogó fényben áll.
 Csodás új hon, vár bennünket,
 fény - ruhában járunk, kelünk,
 az új honban csak egy nap lesz,
 éjszakát ott, nem ismerünk.
 Új Földön, már nem léteznek,
 lelket rontó bűnös napok,
 szebb új nyelven beszélünk majd,
 Németek, Írek, Magyarok.
 Atyánk hívása még hangzik,
 halljátok meg, óh, emberek,
 csodálatos hon vár rátok,
 nem kell elveszni, senkinek!
 Ámulatba ejt bennünket,
 amit Atyánk készít nekünk,
 a mennyei Jeruzsálem,
 arany utcáján lépdelünk.
 Ám csak Jézus vére által,
 megváltottak: jutnak oda,
 lelket romboló bűnt, halált,
 nem tűr meg: a szentek hona!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2016. X. 20.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Október 27. - 03:32:35
Pecznyik Pál
SZERETET – SZOMJÚSÁG

Ha volna hegyeket mozgató nagy hitem,
ha tűzhalálra is adnám az életem!
De nem volna bennem mennyei szeretet,
nem volnék más, csupán csak szálló lehelet.
A Föld minden kincse, ha az enyém volna,
s megajándékoznék minden embert sorra,
de nem volna bennem mennyei szeretet,
nem volnék más, csupán csak szálló lehelet.
Szeretet Istene, ó könyörülj rajtam,
szeretetért kiált hozzád szívem, ajkam.
Tudom: szereteted nem múló, végtelen!
Ajándékozzad meg vele az életem!
Add, ne éljek vele önzőn, csak magamnak,
midőn körülöttem oly sokan szomjaznak.
Adjam frissen tovább örömmel, boldogan,
egy szív se maradjon aléltan, szomjasan!

1996.X.18.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Október 27. - 03:55:17
Pecznyik Pál
ÉNEKLŐ BIBLIA

A Biblia minden lapja
szeretetről énekel.
Hirdeti, hogy égi Atyánk,
Fiát értünk küldte el!
Benne: a szerető Atya
láthatóan földre jött,
megmutatta nagy hatalmát
bűn, halál, Sátán fölött!
Mindig ott járt övéi közt,
ahol népe vándorolt,
mindig szegényt, elesettet,
nyomorultat pártfogolt.
Ha olvassuk a Bibliát,
hallhatjuk az énekét,
megérthetjük: Jézus értünk
feláldozta életét!
Földünkön a legszebb ének
a Biblia éneke,
bár telne meg dallamával
minden ember élete.
E szent ének visszhangozna
szívekben: minden helyen,
magasztalná Istenünket
a szív és az értelem.
Hallgassuk mély áhitattal
A Biblia énekét,
Istenről tesz bizonyságot,
ki Atyánk lett, Jézusért!
Engedjük, hogy eszközévé
formálhassa életünk,
énekelő Bibliává
így válhat az életünk!

1996.X.19
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Október 28. - 15:07:51
Jézus nélkül!

 Őszbe fordult már a határ,
 nem ébreszt a dalos madár.
 Szerteszárnyal, a víg szlogen,
 hurrá, testé a győzelem.
 Jézus nélkül: mi jól vagyunk,
 testünk vágyára hallgatunk.
 Hegedűszó, nosztalgia,
 Isten veled, Égnek Fia.
 Élünk: nem törődünk Veled,
 jól megvagyunk mi, nélküled.
 S ím: a bűnt pártoló tömeg,
 a kárhozatba, szédeleg.

 Atyánk látja: és fáj neki,
 tétlenül: ezt, nem nézheti!
 Fia, az Ő mentő keze,
 Őt: értünk Földre küldte le!
 Ő, fél munkát nem végezett,
 Fia: érettünk vérezett!
 Értünk áldozta életét,
 feltámadva: a mennybe tért.
 Jézus nélkül, nincsen élet,
 Ő ad lelket, testet, étket.
 Jézus a kezdet és a Vég!
 Égi ajtó: mely nyitva még!
 Út: mely az Atyához vezet,
 boldog: ki mennybe érkezett!
 Bűnbánókat, lám így várja,
 hívő lelkek nagy Királya.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. X. 28.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Október 29. - 11:04:45
Apai intelem!

 Hozzád beszélek gyermekem,
 míg vándorolsz Földön velem.
 Keskeny úton, a menny felé,
 Atyánk dicső trónja elé.
 Tenyeredet, tedd a szádra,
 sose mondj rosszat, apádra.
 Mert ő, csak jót akar neked,
 mennyben lehessen, lakhelyed.
 Isten angyalai között,
 lelkük: dicsfénybe öltözött.
 Ne e múló Földet szeresd,
 lelked örök honát keresd.
 E látható Világ, megég,
 eltűnik a Föld és az Ég!
 Amíg verő szíved dobog,
 s abban: a hit lángja lobog,
 fogadd szívedbe: Jézusod,
 ha beteg vagy: Ő, orvosod!
 Benne: lelked, békére lel,
 elhagyottá, sosem leszel.
 És ha itt, leáldoz napod,
 mennyben: arcát, megláthatod.
 Beszélgethetsz is majd Vele,
 mint Atyádnak hű gyermeke,
 s e drága lelki kapcsolat,
 mennyben: örökre megmarad.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. X. 24.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Október 31. - 18:20:06
Pecznyik Pál
KI A FÉNYRE!

Isten Lelke itt a földön
hű követőket keres,
olyanokat, kiknek szíve,
szent ügyéért él, repes.
Akik készek vállalni a
gyertyatartó szerepét,
s nem magukat mutogatva,
hanem csak Krisztust, a fényt!
Cellátokból ki a fényre!
Megkötözött bűn – rabok.
Üdvözítőnk dicső fénye
ragyogjon fel rajtatok!
Mennyben örökség vár rátok,
melynek földön párja nincs,
csak királyi gyermek része
lehet ez a drága kincs!
Hozdozzuk hát - láthatóan -
Jézus Krisztus fény-jelét,
világunkból űzze messze
a bűn sötét éjjelét!
Világító fáklya gyanánt
vigyük ezt a fény - jelet,
hirdesse, hogy Jézus győzött
bűn, halál és sír felett!

1996.XI.8.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. Október 31. - 18:22:59
Pecznyik Pál
KEGYELEMBŐL INGYEN

Születéskor lelkünk
testi ruhát vett fel,
abban nyugszunk éjjel,
abban kelünk reggel.
Abban élünk - járunk
földi életen át,
rongyosra koptatjuk
e szürke test – ruhát.
Ebben valósul meg
minden munkánk, tervünk,
míg egy napon végleg
itt hagyja a lelkünk.
Kopott, nyűtt ruhánkat
a sírgödör várja,
ha kilép belőle,
megfáradt gazdája.
Porból való ruhánk,
ismét porrá válik,
ám kapunk szebb, újat,
az már szét nem mállik!
Kegyelemből ingyen
kapjuk új ruhánkat,
s abban imádhatjuk
örökké Atyánkat!

1996.X.20.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. November 03. - 01:01:20
Pecznyik Pál
KARÁCSONYEST ÜZENETE

Minden karácsonyesti fény
egy csodás csillagról regél-
Betlehemi mezők felett,
áttörve a sötét eget,
mint gyémántkő, úgy tündökölt,
pásztorszemekben tükrözött.
És a megnyílt, fényes égen,
- angyalsereg gyűrűjében -
zengett dicsőség Istennek,
békesség az embereknek.
Énekelték az angyalok,
hallhatták mind a pásztorok.
Betlehemi istállóban,
Jézus pihent a jászolban.
Bűnösökhöz küldte Isten,
győzött a gonosszal szemben!
Annak ugyan sok éve már,
volt szenvedés, kereszthalál!
Most ott ül az Atya jobbján,
Szentlelke szól hozzád, hozzám.
Ma is biztat: ne féljetek!
Meghaltam, hogy ti éljetek!,
Ha véget ér itt harcotok,
láthassam fénylő arcotok.
S örökké ragyogjon azon:
Öröm, béke és nyugalom.

1996.XI.22
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. November 04. - 16:40:59
   Atyánk figyelmeztet!

Atyánk figyelmeztet, Földön, minden népet,
mivel megízlelte, a sátáni étket.
Háta mögé dobta, a mennyei mannát,
eszi Sátán étkét, szolgálja uralmát.
Hát nem veszi észre, a nyomorult ember?
Ajkára, szívére, Sátán bilincset ver!
Istenről ne tegyen soha, bizonyságot,
pedig Ő alkotta, e csodás világot!
Ne lelke Urának, csak testének éljen,
halhatatlan lelke: mennybe sose térjen.

Láthassuk is Istent, ne csak halljuk szavát,
embertestet öltve, leszállt a légen át!
Habár nem várták Őt, csendes éjszakába,
csillagfény sugárzott, szalmás jászolágyra.
Izrael Királyt várt, nem egy szegény szolgát,
Ki felszabadítja, letiport uralmát.
Gyilkos Sátán miatt, bár sokat szenvedett,
de Ég – Föld Szent Urát, legyőzni, nem lehet!
Már csecsemőkorban, meg akarta ölni,
igyekezett mindig, életére törni.
Ilyet még nem látott, nem hallott az ember,
egyetlen szavára, csendesült a tenger!
Ő, nem csak vízen járt, legyőzte a halált!
Sírból, élve jött ki, Lázár a hű barát.
Jézus értünk jött le, ember el ne vesszen,
angyalai között, Vele, örvendezzen.
Atyánk figyelmeztet: szava, szinte kérlel,
hogy találkozhasson, hívő gyermekével.
Dicsőségét zengi: arany hárfa, ének,
mosolyt hint azokra, kik körötte élnek. 

Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. X. 30.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. November 06. - 01:40:10
Ó, Irgalmas Istenem!

 Ó, irgalmas Istenem,
 hálás szívvel imádlak!
 Szereteted végtelen,
 karod felénk kitártad.

 Krisztusban, a hívőre
 kegyelmed harmata hull.
 Ő a lelkek mentője,
 Igazság, Élet, s az Út.

 Mutatja a jó irányt,
 fénnyel tölti a szívet.
 Aki hallja a hívást,
 befogadja e kincset.

 Schvalm Rózsa

 (2016-11-01)
   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. November 06. - 19:20:14
Pecznyik Pál
ISTEN TULAJDONA VAGY!

Jöjj gyermekem, Isten szólít téged,
Egyetlenem feláldoztam érted!
Számomra a lelked azért drága,
mert Fiamnak vére volt az ára!
Keresztségben átölellek téged,
add halálba ó embered, éned.
Ezután már új emberként járhass,
enyéimnek hűséggel szolgálhass.
Ha kísértő fordul veled szembe,
mondjad bátran: meg vagy keresztelve!
Fiam drága vére oltalmában,
veszélyben is járhatsz biztonságban!

Mától kezdve, kedves gyülekezet,
pártfogoljad e kedves gyermeket.
Élet útján ne egyedül járjon,
veled együtt majd haza találjon.
Az Atyához, hol övéi élnek,
s ajkukon zeng örök hálaének.

1996.XI.29.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. November 08. - 20:03:49
Pecznyik Pál
KÉT ORSZÁG VÁR TÉGED

Közel van már az a nap,
melyen Urunk eljő,
jövetelét jelzi majd,
fényes fehér felhő.
Félelmében elalél,
aki Őt nem várja,
midőn riadót jelez
angyal trombitája!
Váratlanul jő az Úr!
Mikor nem is várják,
a dőzsölők talán épp
vad táncukat járják.
Aki készen várja Őt,
elragadja nyomban,
ki meg rá sem hederít,
itt marad nyomorban.
Gondold meg hát kétszer is,
Jézust miként várod,
mert döntésed alapján
nyersz örök országot.
Ha szemed itt lezárul,
két ország vár téged,
kettő közül egyikben
helyed már kész néked.
Azért rójad Krisztussal
ezt a földi pályát,
s akkor, nem a kárhozat,
az üdvösség vár rád!

1996.XI.30
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. November 10. - 00:31:19
Pecznyik Pál
HÁLAIMÁDSÁG ÜDVÖMÉRT

Dicső trónod elé
száll imám Istenem,
-  hálaáldozatul  -
fogadd el életem.
Mélységes hálára
indítja szívemet,
ahogy napról-napra
gondomat viseled.
Áldott szíved, kezed
ajándékkal tele,
nékem is adod, hogy
szolgálhassak vele.
Ám nem önmagamnak,
hanem tovább adjam,
testvéreim javán
én is munkálkodjam.
Életem éveit
ne töltsem hiába,
szolgálatomra vár
sok szegény, sok árva.
S ha  -  váratlan  -  elhívsz,
nappal, vagy éjfélen,
utolsó versem is
csak téged dicsérjen!

1996.XII.2-
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2016. November 10. - 21:24:09
:like: :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. November 11. - 02:38:38
 vint
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. November 11. - 02:39:40
Pecznyik Pál
FELTÁMADUNK

Egy napon mind feltámadunk,
szent Bibliánk hirdeti,
az is, aki Jézusban élt,
az is, aki megveti.
Láncaiból felszabadul
aki halál foglya volt,
előáll az ítéletre,
mind az élő, mind a holt!
Halottait elengedi
a föld és a tengerek,
ott már senki nem mondhatja
nagy kevélyen: nem megyek!
Ott majd remeg félelmében
ki itt gőgös, büszke volt,
ki nem ismert alázatot,
s minden bántást megtorolt.
Feltámadunk új életre!
Boldog: ki ezt elhiszi,
s a vőlegény menyasszonyát
mennyhonába felviszi.
A királyi menyegzőben
nagy örömmel látja majd,
vőlegényét: Isten Fiát,
aki egykor érte halt!

1996.XII.6.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. November 12. - 00:42:22
Igazságtalan ítélet!

 Ámulj ezen Ég - Föld, hálátlan emberek,
 bűnöst szánó szíve, nincsen itt, senkinek.
 Igazságtalanul, egyszer ítélt Isten,
 a bűnbánó bűnös, Hozzá jusson innen!
 Ilyen hír hallatán, kőszív is, megremeg,
 Fiában az Isten, önmagát verte meg!
 Sírjatok angyalok, sírjatok emberek,
 megváltottan nem kell, elveszni senkinek!
 Ítélet végbe ment, kétezer éve már,
 aki ezt elhiszi, arra: menny hona vár.
 Világ még nem hallott, ilyen ítéletet,
 Isten nem tör pálcát, bűnbánó szív felett!
 Hála, hogy hit által, ma is van győzelem,
 e csodát felfogni: a bűnös, képtelen.
 Jézus halt miértünk, egykor a Golgotán,
 szégyen keresztünket, viselte, homlokán!
 Bűnös rongyainkért, Ő a Szentet adta,
 mi a bűnt vetettük, Ő pedig, aratta.
 Igazságtalanul, egyszer ítélt Isten,
 hogy mi: megváltottan, távozhassunk innen!
 E nagy áldozatot, Atyánk értünk tette,
 megváltva: örökké, élhessünk mellette!
 Bűnöst: így szeretni, itt, senki se képes,
 csak az Atya: kinél, minden lehetséges.
 Értünk verő szíve: új honban vár minket,
 hogy bearanyozza, örök életünket.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. XI. 8.    
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. November 12. - 19:24:19
 vbiblia   :2smitten: :2smitten: :2smitten: :int2:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. November 13. - 00:59:55
A jövő héten születésnapja lesz Pali bácsinak, 97-ik. Fizikailag nagyon gyenge, de a lelke szárnyal: int, buzdít, tanít; míg csak itt tartja Urunk köztünk, a földön.
Legyen áldott érte Istenünk!

 virag5
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. November 13. - 01:06:50
Halálos bűn!

 A házas életet,
 Isten hozta létre,
 töltse be a Földet,
 szaporodó népe!
 Halálos bűn, ugyan,
 a magzatelhajtás,
 nálunk: törvényszerű,
 a gyilkos népirtás.
 Naponta száz magzat,
 kerül a kukákba,
 rettenetes vég, vár,
 a gyilkos anyákra.
 Megfogant magzatnak,
 élni már, van joga,
 megölik, széttépik,
 Napot, nem lát soha!
 Megfogant magzatok,
 ezrével halnak meg,
 fájdalmat, szenvedést,
 okozva, Istennek.
 Magyar anyák, lányok,
 szüljetek gyermeket,
 növeljétek számban,
 ős magyar nemzetet!
 Mosolygó gyermekek,
 töltsék be, hazánkat,
 így vigasztaljuk meg,
 szomorú Atyánkat.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. XI. 10.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. November 14. - 00:37:03
Isten üzen!

 Isten szóban üzen,
 Egyházunk népéhez,
 ám nem a testéhez,
 hanem a lelkéhez!
 Lelküket vizsgálja,
 Atyánk röntgen szeme,
 vallásos hívőben,
 Fiának nincs helye.
 Jézus Nevét ugyan,
 gyakran emlegetik,
 élő kapcsolata,
 Vele: nincsen nekik.
 Vallásos nép, ugyan,
 gyakran hall, Szent Igét,
 ámde Jézus elől,
 bezárja a szívét.
 Tenni akarással,
 emberi erővel,
 a vallásos ember,
 mennybe, sosem ér el!
 Hogy mennybe juthasson,
 újjá kell születni,
 e nélkül a mennyet,
 nem látja meg, senki!
 Erre van szüksége,
 Egyházunk népének,
 lehessen szebb hona,
 megváltott lelkének!
 Ki újjá született,
 arra vár, menny hona,
 aki nem: a mennyet,
 nem látja meg, soha.

 Pecznyík Pál
 Celldömölk, 2016. XI. 10.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. November 14. - 17:34:37
[valasz author=Margit link=topic=329.msg80688#msg80688 date=1478995195]

[/valasz]

Dicsőség a Mindenható Istennek!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. November 14. - 17:37:55
Pali bácsinak ezer köszönet!
                          :2smitten: :2smitten: :2smitten: :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. November 15. - 00:21:06
Kedves Anna! Hálásan köszönöm minden hsz.-odat, Pali bácsi nevében is. Azt hiszem, hogy az utolsót tovább irányítaná az Úrhoz, mert ő magának semmi érdemet nem tulajdonít.

 virag21
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. November 15. - 00:34:01
Új Világ!

 Van egy csodálatos, bűntelen új Világ,
 nem hervad el abban, se zöld lomb, se virág.
 Azt a világot is, Isten hozta létre,
 új Világ négy táját, pontosan kimérte.
 Szent Nevét dicséri, hárfások zenéje,
 angyal millióknak, boldog örömére.
 Az új Világ, most még, szemmel nem látható,
 soha el nem múló, dicsfényben ragyogó.
 Az új Jeruzsálem, új Földön tündököl,
 Isten trónja alól, éltető víz ömöl.
 Sajnos: új Világot, kevesen hiszik el,
 beérik: látható, elmúló régivel.
 Látható világnak, van kezdete, vége,
 a Biblia szerint megsemmisül égve!
 Ó hát, nem lenne jobb, feledni a régit?
 Szívből óhajtani az újat, az Égit!
 Hiszen mindenkinek, ki kell lépni, innen,
 szebb, új Világába, hív minket az Isten!
 Hívő lelkek hiszik, új Hon létezését,
 Atyánk oda várja, lelkük érkezését.
 Ám az új Világban, csak két hon létezik,
 csak mi dönthetjük el, ki hova érkezik.
 Akik nem vágyódnak, a szebb új Világba,
 döbbenve kötnek ki, kárhozat honába.
 Pedig az: a bukott angyalok lakhelye,
 mégis: elkárhozó, lelkekkel lesz tele.
 Szebb, új Világába, Atyánk hív, vár minket,
 átadhassa: mennyben gyűjtött kincseinket.

 Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. XI. 10.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. November 17. - 19:01:40
Pecznyik Pál
LELKI ARATÁS

Fehér a táj, már érett a búza,
javában tart az aratás.
Aratók nyomán dőlnek a rendek,
arat sok hívő lelki társ.
Tisztul a búza, hullik a konkoly,
élet sokféle próbáján,
táncol a búza, táncol a konkoly,
bánat, szenvedés rostáján.
Búza a csűrbe, konkoly a tűzre
kerül, ha Isten szétválaszt.
Új élet fénye ragyog az éjbe,
melyet kegyelme ránk áraszt.
A búza, búza, a konkoly, konkoly,
mássá az soha nem válhat.
Így az is, ki nem szület újjá,
űj földön soha nem járhat!

1996.XII.16.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2016. November 17. - 21:57:55
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. November 18. - 12:16:59
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. November 18. - 14:54:44
 Csillagok ösvényén!


Csillagok ösvényén, gépmadarak szállnak,
ám csak árnyékában, szebb: dicsőbb, hazánknak!
Bennük: az utasok, szállnak céljuk felé,
nemes feladatot, tűztek maguk elé.
Mindegyik gépmadár, parányi koporsó,
ki tudja: melyik út, lesz majd az utolsó.
Sebesült gépmadár, lezuhan a mélybe,
utasai közül: egy se marad élve!
Az örök életre: hányan lesznek készen?
Az örök életre, menve harcon, vészen.
Csillagok ösvénye: dicső fényben ragyog,
láthatatlan mezben, járnak ott: angyalok.
Csillagok ösvényén, vár minket, Istenünk,
dicső országában, készített helyt, nekünk!
Az új Földön vár ránk, csodaszép városunk,
égi Jeruzsálem, lesz örök otthonunk.
Sátán, bűn és halál: ki lesz abból zárva,
áldott Atyára lel: senki nem lesz árva.
Most még nem láthatjuk, a csodás szebb hazát,
csillagok ösvénye: lesz  - e majd odaát?
Titkok az Úréi: nekünk legyen elég,
Atyánkhoz mehessünk, ha majd el jő a vég!
Megtelik hívőkkel: örök, aranyváros,
elsőként látta meg: hű tanítvány, János.

Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. XI. 14.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. November 20. - 20:46:50
Megváltónk kebelén!


 Ha lelked még nem Jézusé,
 elkárhozol, drága lélek,
 Jézus nélkül egyre többen,
 kárhozatba, mendegélnek.

 Jöjj Hozzá ma, és ne holnap,
 drága lélek, Jézus vár rád,
 váltságodat, elrendezte,
 joggal várja, lelki hálád!

 Jézus szíve, oly hatalmas,
 lelkek várásával tele,
 bátorsága, védelmet ad,
 minden hívő, elfér bele!

 Minden napon, mely rád ragyog,
 beszélj Vele, imádságban,
 s ha haza hív, élhess Vele,
 Atyja dicső országában!

 Hidd el: ennél szebbet, jobbat,
 Megváltód sem adhat néked,
 igazolja a Golgota!
 Milyen nagyon szeret téged!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk,
 2016. XI. 18.   
 
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. November 21. - 22:24:40
Pecznyik Pál
FÖLDI-ÉGI FEHÉR SZÍN

Fényes hólepellel
borított a föld,
fehér színben pompáz
minden hegy és völgy.
Napsugár özönben
szikrázik a hó,
még sincs olyan fehér
földi takaró,
minő a mennyei:
vakító fehér,
mely sokkal fehérebb
minden földinél.
Fehér virágszirom,
mit bont a tavasz,
Isten országában
szürke volna az.
Hát mért fehérítjük
-  élethosszon át  -
ezt az elkoptatott
szürke test-ruhát?
Isten fehérebbet
készített nekünk,
és már e földön is
abban élhetünk!

1996.XII.20.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2016. November 24. - 09:47:32
Kálmán Kovács
AZ ÉN UTAM
Nem hős akarok lenni,
És mártírként mindent elszenvedni
Nem akarom az életem feláldozni,
De a rám szabott utat végigjárni
Ott minden erőt beleadva
Megharcolva,ha kell futva
Úgy örülni mint egy gyermek
Átélve mindenegyes percet.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. November 24. - 19:38:53
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. November 24. - 20:10:09
Pecznyik Pál
VÁGY ÖRÖK NYÁR UTÁN

Télre fordult az idő,
felhő nincs az égen,
hósüvegű házikók
szikráznak a fényben.
Ma a tízfokos hideg
valóság, nem álom,
árva fészkek ringanak
lombtalan faágon.
Éneklő kis gazdáik
Afrikába szálltak,
oda vonta szívüket
melege a nyárnak.
Uram, az én szívem is
didereg a télben,
önző hideg szíveknek
fagyos gyűrűjében.
Égi honba vágyom én,
örök ott az élet,
szereteted ott készít
meleg puha fészket.
Atyám, nálad nyoma sincs
a zord, fagyos télnek,
mily szép lehet ott a nyár,
hol tiéid élnek.

1996. XII.26.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2016. November 24. - 21:31:33
szivetadja
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. November 24. - 22:07:23
 vint
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. November 27. - 00:08:40
Van egy hívő költő!





Van egy hívő költő,

ki olyan verset ír,

akik elolvassák:

a lelkük bele sír.





Pecznyík Pál

Celldömölk,

2016. XI. 20.





Kedves Testvérek!

Édesapánk hála az Úrnak elérte és betöltötte a 97. évét. Sajnos testileg nagyon gyenge (szívelégtelenség, tüdőtágulat, vizesedés). Kérjük Urunkat hogy könnyítsen szenvedésén! Légszomjtól szenved! Már nagyon várja a mennyei behívót! Testileg már nagyon elfáradt!

Szeretettel köszöntjük minden Testvérünket az Úrban: Pali bácsi és Joli


Pecznyik Pál
ÉNEK ISTEN IRGALMÁRÓL
103-ik zsoltár

Áldjad én lelkem az Úr nevét,
gazdag ajándékát hinti szét.
Bensőm, zengj az Úrnak háladalt,
keze védett, óvott, eltakart.
Áldjad lelkem Urad s ne feledd
a sok jót, mit ingyen ad neked.
Aki megbocsátja bűnödet,
szennytől megtisztítja életed.
Gyógyít, ha gyötör kín, fájdalom,
mert hű szíve szánó irgalom.
Halálból kihozta életed,
nem a sír lesz végső nyughelyed.
Kegyelme, irgalma hull reád,
s már itt hordhatod mint koronát!
Javával betölti szívedet,
hiányt ne szenvedjen életed.
Ifjúságod útján elkísér,
sasszárnyon repülhetsz, mint a szél.
Könyörül, irgalmaz jó Atyád,
késik a haraggal, megbocsát.
Bűnöd miatt nem fedd untalan,
haza vár, hogy ne légy hontalan.
Nem bűneink szerint mér nekünk,
mert úgy elveszne az életünk.
Álnokságunk szerint nem fizet,
ajándékoz erőt és hitet.
Mert amilyen magas földtől az ég,
oly messze vet bűnt és büntetést.
Kegyelmes ahhoz, ki féli Őt,
szánja a bűnbánó vétkezőt.
Amilyen távol van napkelet
napnyugattól, s együtt nem lehet,
bűnünk olyan messze űzi el,
vissza nem hozhatja senki sem!
Mint Atya könyörül gyermekén,
ha az - bűnbánattal - visszatér,
úgy könyörül Isten hű szíve,
ha bűnbánatra tér gyermeke,
Mert Ő tudja: mi csak por vagyunk,
kezében életünk, holnapunk.
Életünk a földön, mint a fű,
mert az ember rövid életű.
Élete virul, mint kis virág,
ha ihatja égnek harmatát.
De ha megérinti halál-szél,
lehullik mint sárga falevél.
Elporlad és helyét nem lelik,
szem elől sírhantok elfedik.
Isten szeretete végtelen,
nem fogja fel szív sem értelem.
Nem hagyja el azt, ki féli Őt,
segíti a fáradt csüggedőt.
Igazsága fiak fiain,
járhassanak híven utain.
Ki szövetségében hű marad,
annak örökséget mennyben ad.
Ha munkáját híven végezi
ott, ahová Isten rendeli!
Az Úr dicső trónja mennyben van,
övéi imádják boldogan.
Királyi uralma végtelen,
uralkodik minden emberen!
Áldjátok az Urat, angyalok,
hatalmas erejű Kérubok.
Akik figyelitek szent szavát,
s ha szól: szárnyaltok a légen át!
Áldjátok Őt égi seregek,
meghajtva előtte fejetek.
Szolgái: akikre munka vár,
villám, felhő, szél, tűz, napsugár.
Áldjátok megváltott népei,
dicsőségének visszfényei!
Áldjad én lelkem az Úr nevét,
ki megosztja veled mindenét!

1987
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Virág - 2016. November 27. - 06:40:47
 vsir2 :ima7:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. November 27. - 12:00:21
Vágyai netovábbja teljesül, ha megérkezik a behívója, csak nekünk,  -   akiknek még  maradni kell  -  nekünk lesz szomorú

 df9
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. November 27. - 12:41:50
Pecznyik Pál
IGAZI KARÁCSONY

Jézus születése
emlékünnepén,
ne csábítson téged
múló földi fény.
Ne tekints a múltba,
az már ködbe vész,
rád is vár a mennyben
dicső égi rész!
Ma, ne Betlehemre
függesszed szemed,
már rég mennyben van, ki
üdvöt hoz neked.
Ő Szentlelke által
most is megjelen,
csendesen kopogtat
bezárt szíveden!

Ne a karácsonyfát
csodálja szemed,
hanem Jézus előtt
nyíljon meg szíved!
Igazi karácsonyt
Ő hoz ma neked,
fény-árba borítja
sötét életed.

1997.I.6.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. November 28. - 15:58:47
Pecznyik Pál
KARÁCSONYI ÚTON

Karácsonyi úton
fut ma a világ.
Fölé hajol milljó
karácsonyfa-ág.
Karácsonyfa-gyertyák
fényözöne hull
karácsonyi úton
vágtatunk vadul.
Beszerezni mindent
ami jó, mi szép,
üzletből-üzletbe
tolong most a nép.
Karácsony ünnepén
minden meglegyen,
karácsonyfa álljon
fényben, díszesen.
Karácsonyi-úton
-  láthatatlanul  -
tolongó tömegben,
ott vonul az Úr!
Aki Betlehemben
üdvünk hozta le,
Vele nem törődik
ma már senki se?
Karácsony ünnepén
eszmélj ó, világ,
Jézus tart meg s nem a
karácsonyfa-ág!

1998.XII.22
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. November 29. - 17:14:02

Pecznyik Pál
NE BÁNKÓDJUNK!

Ne bánkódjunk azok miatt,
kik előre mentek,
ha itt Krisztuséi voltak,
ott is azok lesznek.
Feltámadás dicső napját
ők is várva-várják,
lelkük felölthesse: szentek
hófehér ruháját.
Csodálatos látvány lesz majd,
földöntúli fényben,
Isten fehérruhás népe,
szentek seregében!
Ott nem különböztetnek meg
férfiakat, nőket,
mert Megváltónk önmagában
egyesíti őket!
Mennyben élők seregébe
mi is vágyva-vágyunk,
de még itt kell a  -  bűnéjben  -
világítva járnunk.
Urunk hazahívó szavát
reménységgel várjuk,
elhangzik az nemsokára,
s őket viszontlátjuk!

1997.I.10.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2016. November 29. - 20:50:29
:2smitten: :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. November 30. - 07:57:10
 O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. November 30. - 15:28:38
 vint
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. December 01. - 02:07:23
Pecznyik Pál
ISTEN SZAVA

Isten szava mindig megáll,
erősebb mint pokol, halál.
Amit Ő mond: beteljesül,
aki hisz, üdvben részesül.
Ez a világ, bűn világa,
megsemmisül nemsokára!
Ég, Föld, a csillagrendszerek,
új világnak adnak helyet.
E régi föld, csupán modell,
melyen Isten készíti fel
gyermekeit, új hazába,
hol ének zeng, szól a hárfa.
Ott a bűn már ismeretlen,
béke, öröm, mindenekben.
Oly csodás lesz új otthonunk,
mit elképzelni sem tudunk.
Csak ámulunk, ha meglátjuk,
jóságáért Istent áldjuk!
Hálánk soha nem ér véget,
nála a lét: örök élet!

1997.I.14.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. December 02. - 01:21:13
Pecznyik Pál
HA  LEHULL A  LEPEL

Addig látnak minket
míg e testben járunk,
láthatatlanokká
halál után válunk.
Ha földi sátorát
elhagyja a lelkünk,
itt marad a földön
minden gondunk, terhünk.
Istennél találunk
harcban védettséget,
dicső országában
üdvöt, békességet.
Elköltözés percét
azért egyre várjuk,
szorongásainkat
Urunk elé tárjuk.
Nála gyermekké lesz
a gazdag, a szegény,
ruháinkon csillog
az örök égi fény.
Előlünk ezt ma még
függöny takarja el,
felujjong a lelkünk,
ha lehull a lepel.
Akkor tárul elénk
-  mit most még nem látunk  -
örök ragyogásban,
mennyei országunk!

1997.I.20.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. December 05. - 02:58:16
Pecznyik Pál
JÁRTÁL-E MÁR A GOLGOTÁN?

Ember, a sok kudarc után,
jártál-e már a Golgotán?
Bukásod, keserűséged,
Megváltódhoz vitt-e téged?
Vagy csak magad próbálkoztál?
Úgy hiába fáradoztál.
Önerődből bármit tettél,
csak Sátánnak segítettél.
Ő sugdosta váltig neked,
itt tedd boldoggá életed.
Ne kövess hívőket bután,
nincs semmi a halál után.
Itt hírnév, gazdagság tied,
ebben gyönyörködjön szíved.
A világban nézz csak körül,
mindenki vígságba merül.
Élvezd, mi itt számodra kész,
hisz a földön csak egyszer élsz!
S hogy neved maradjon néked,
építtess szép síremléket.
Sátán ezt ígéri neked,
s cserébe kéri lelkedet.

Ne hallgass hazug szavára,
még ma menj a Golgotára!
Jézus téged is megváltott,
átkozottból lehess áldott!
Irgalmas, megbocsát neked,
tedd kezébe az életed.
Golgotán át, juthatsz élve,
örök dicsőség hegyére.
Bár még szemmel nem látható,
oda vár a Mindenható!
Imádhasd Őt örök fényben,
dicső trónja közelében!

1997.I.21.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. December 06. - 02:08:59
Pecznyik Pál
KI ÍRTA A BIBLIÁT?

A Bibliát Isten írta,
ember keze: tolla volt.
Ezért nincs is abban hiba,
helyén van a jóta, pont.
Hatvanhat könyve oly egységes,
mint egy óraszerkezet,
szóról-szóra teljesül mind,
amit Isten tervezett.
Jaj annak, ki  -  nagy merészen  -
fölé helyezi magát,
bírálja és kritizálja
Teremtője szent szavát!
Nem számíthat kegyelemre,
üdvöt nem nyerhet soha,
Istent bírált: s vele bővül
a kárhozók névsora!

A Bibliát Isten írta,
áldjuk érte szent nevét,
megígérte, el is küldte
érettünk: Egyetlenét!
Jóságát és szeretetét
megértenünk nem lehet,
egyet tudunk: kegyelemből
nyerhetünk új életet!
Isten kincset rejtett bele,
keressük azt boldogan,
mert mennyei polgárjogunk,
Fia által mennyben van.
Olvassuk hát áhitattal
mindennap a Bibliát,
s amit benne homály takar,
az felragyog odaát!

1997.I.24.

Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2016. December 06. - 20:47:45
Hitteus Uriás

Kérdeztem Hitteus Uriást, de nem felelt,
hűségére árúlás volt a tett.
Mások bűnét elfedvén adták őt halálra, s futva menekült mögüle minden társa.

Kérdeztem Hitteus Uriást, de nem felelt,
élete végéig szeretett.
Egy igét hírdető király vette el tőle kedvesét,
s ez nem volt elég, kioltatta az életét.

Hogy gondolhatta ezt Dávid nem tudom,
de életében sok lett a borzalom.

Bethsabéról nem sokat szól a fáma, első gyermekét halálra hozta e világra.

Kérdeztem Hitteus Uriás, s végre válaszolt:
Tetszhetsz Istennek, s lehetsz parasztból igehírdető, vagy akár király,
de ne gondold azt, hogy sötét tetted békésen sírba száll...
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2016. December 07. - 01:31:07
Pali bácsinak!

Ámúlva olvastam egy idős testvér sorait,
kit Jézus a szépre, s jóra tanít.
Hűséggel írja meg vígaszát Isten népének,
kiket gyakorta cibál meg az élet.

Akkor sem hallgat el, ha feddést ad ajkára,
hitünknek egyetlen Királya.
Sokat meríthetünk hűséges hitéből,
s lett áldássá nékünk, Isten kegyelméből.

Szerénysége példa sokunk számára,
kik szomjazzuk verseinek folytatását várva.
Sokszor adott reményt egyetlen sorával,
intett, ha kell a Szentlélek hatalmával.


Adja meg szívének kérését az Isten,
legyen áldott mindig életében.
Kisérje hűségét korona a mennyben,
lehessünk örökké testvériségben.

Tarró Csaba

:2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. December 07. - 03:22:59
Kedves Csaba! Nagyon szépen köszönöm a verset, azonnal továbbítom Pali bácsinak
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2016. December 07. - 07:29:51
Köszönöm Margitka, ha megteszed!
:2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Zoltan - 2016. December 07. - 09:56:09
[valasz author=Csaba link=topic=329.msg80991#msg80991 date=1481070667]

[/valasz]

Ez tényleg szép és megható.

 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. December 08. - 02:45:37
Pecznyik Pál
ÉLET-HALÁL KÉRDÉS

Ítéletre érett
a lelki vetés,
megedzette vihar,
próba, szenvedés.
Rendre dől a búza,
tart az aratás,
szorgalmas a halál,
ez a vén kaszás.
Egyre kopárabb a
nagy lelki-mező,
rendre dől a beteg,
szomjas, éhező.
Holta után senki
semmit sem tehet,
ha hitt: él örökké,
ha nem: elveszett!
Ember, jól gondold meg,
mi a terved itt,
Isten tetszésére
töltsed éveid.
Hálából üdvödért
kérj szolgálatot,
vezethess Jézushoz
még sok bűn-rabot!
S ha ledönt a halál
harcaid során,
ott állhass majd te is
Jézus oldalán!

1997.II.13.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. December 09. - 12:26:23
Kedves Csaba! Pecznyik Joli válaszolt a szép versedre:

Kedves Margit Testvér és Tarró Csaba Testvér!

Apuka nagyon szépen köszöni a róla szóló szép verset! Már sajnos egyenlőre nem ír verseket. Nem tudjuk hogy lesz-e még rá lehetősége!

Most a körülményekhez képest hála az Úrnak megvan!

Szeretettel köszönti a kedves Testvéreket: Pali bácsi és Joli

Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2016. December 09. - 14:25:17
Köszönöm szépen a közbenjárást Margitka!
virag8 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. December 09. - 16:34:25
Szíves, örömest Csaba, Pali bácsinak biztos nagyon jól esett.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. December 10. - 02:05:36
Pecznyik Pál
GONDOLATOK A KÖNYVEK KÖNYVÉRŐL

Ahol könyvek könyve
mindig nyitva áll,
nem csukva, porosan,
egy polcon talán,
ahol reggel-este
éltet lelkeket,
ott élet van, öröm,
béke, szeretet.
Ahol körülüli
a népes család,
szomjazó lelkeknek
élő vizet ád.
Ott a szomjazóknak
lelke felüdül,
onnan az ős gonosz
futva menekül.
A könyvek könyvéért
áldunk Istenünk,
hisz abban: Te magad
beszélsz mivelünk!
Atyai szívednek
minden gyermekét,
üdvre készíti fel
éltető Igéd.
Ó bár olvasnák azt
minél több helyen,
mert élet van abban,
dicső, végtelen.

1997.II.20.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. December 11. - 01:51:56
Pali bácsinak!

 

 

Ámulva olvastam egy idős testvér sorait,
kit Jézus a szépre, s jóra tanít.
Hűséggel írja meg vigaszát Isten népének,
kiket gyakorta cibál meg az élet.

 

Akkor sem hallgat el, ha feddést ad ajkára,
hitünknek egyetlen Királya.
Sokat meríthetünk hűséges hitéből,
s lett áldássá nékünk, Isten kegyelméből.

 

Szerénysége példa sokunk számára,
kik szomjazzuk verseinek folytatását várva.
Sokszor adott reményt egyetlen sorával,
intett, ha kell a Szentlélek hatalmával.

 


Adja meg szívének kérését az Isten,
legyen áldott mindig életében.
Kísérje hűségét korona a mennyben,
lehessünk örökké testvériségben.

 

Tarró Csaba

 

 

Kedves Testvérek!

Itt is szeretnénk megköszönni Tarró Csaba Testvérünknek Apukáról írt versét!

Köszönjük mindenkinek az Igét imádságot a ránk gondolást! Napról napra érezzük az ima erejét az Úr gondoskodását! Hála az Úrnak Apuka légzése jobb és nem vizesedik! Nem tudjuk eléggé áldani és magasztalni az Urat az Ő kimondhatatlan kegyelméért!

Szeretettel köszöntjük a kedves Testvéreket: Pali bácsi és Joli

 



Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2016. December 11. - 09:27:05
Jaj, de örülök, hogy könnyebben van Pali bácsi!
szivetadja
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. December 12. - 02:48:47
Hasonlóképpen én is
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. December 12. - 02:51:26
Pecznyik Pál
ÉLETET ÉLETÉRT

Mártír testvéreink,
sokat szenvedők,
Krisztusért örömmel
halálba menők!
Szívetek Jézusért
lángol lobogón,
s messze világít e
sötét földgolyón.
A ti példátokon
megrendül szívünk,
tieteknél sokkal
könnyebb életünk.
Minket még nem üldöz
nyíltan a gonosz,
de már ellenséget
szerte toboroz.
S ha kezdetét veszi
a nyílt üldözés,
ne ejthessen rabul
kétségbeesés.
Ne sajnáljunk mi sem,
életet se vért,
oltárra ontani
Jézus Krisztusért!

1997.II.20.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: hajnalanna - 2016. December 12. - 14:02:02
Gyönyörűek és igazak.   :int2: :2smitten: :2smitten: :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. December 13. - 01:24:40
 vint
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. December 13. - 02:11:07
Pecznyik Pál
ÁTSZÁLLÓHELY

A temető átszálló hely,
földalatti állomás.
Ott várja már felnőtt, gyermek,
mikor lesz az indulás.
Két nagy csapat indul onnan,
két irányba indulunk,
aszerint, hogy itt a földön,
kire bíztuk rá magunk.
Ha Jézusra: akkor vár ránk
a dicsőség fény-hona,
ha meg a Sátánban bíztunk,
fényt nem látunk majd soha!
Minden emberre vár ez a
földalatti állomás,
de nekünk kell eldöntenünk,
merre lesz a folytatás?
Isten nem dönthet helyettünk,
minekünk kell döntenünk,
mielőtt elmegyünk innen  -
hol lesz örök lakhelyünk!

1997.III.9.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2016. December 13. - 06:44:28
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. December 14. - 17:16:07
NEM AKADT HELY


Nép a nép hátán nyüzsög Betlehemben,
s hogy jött, Akit évezredek óta vártak,
– mily szégyen ez – a vaksággal vert ember
nem adott helyet az Isten Fiának!

Ím, legelőször barmok szeme tágul
ámulattal az égi Jövevényre,
s egy vén istálló korhadt jászolábul
elégült meg milliók lelki éhe.

Nem volt hely! S ma sincs! Lelkünk
tele van,
száz indulat zsibongó népe lakja,
s Krisztus bolyong, az Isten hontalan!

… Feléd vezet ma szent Karácsony napja,
s szennyes szívem szállásnak felajánlom:
fogadd el, Jézus, s légy Uram, Királyom!


Bódás János
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. December 14. - 17:28:56
SEGÍTS!



A betlehemi éjszakát
és minden ember éjszakáját
egykor Csillag-fény törte át.
Ma is, kik hisznek, látva látják,
és imádják a GYERMEKET,
KI népek MEGVÁLTÓJA lett,
hatalmas minden éj felett.

Népünk is megváltásra vár,
hisz sorsa, bűne tönkretette,
s meg nem válthatja önmagát,
hiába kész a harcra, tettre.
Véred, hatalmad kell nekünk!
Segíts, URUNK, mert elveszünk,
szánd meg veszendő nemzetünk!


Füle Lajos
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2016. December 14. - 17:41:27
FELFOGJUK-E?



Ünnepelni bizony kevésszer
tudunk mi jól, korunk se kedvez.
Ünneptelen meneteléssel
közeledünk az ünnepekhez.

Karácsonyi emlékezésünk
is megszokott, ha Betlehemre
néz is szemünk, keveset érzünk
belőle meg, ISTEN szerelme

milyen csodák felé vezetne
bennünket ott, s a jászolágyon
KI van velünk…? Állván felette
felfogjuk-e: Ő a Karácsony?!


Füle Lajos
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Heni - 2016. December 14. - 19:00:25
Szép versek!     vsziv1
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. December 15. - 11:30:14
Kedves  Csaba! A legutóbbi hsz.-odra is jött válasz.
Íme:
Kedves Margit Testvér és Csaba Testvér!

Valóban a korábbihoz képest jobb lett a légzése Apukának. Bár időnként vissza tér de nem olyan mértékben mint korábban. A vizesedés hála az Úrnak elmúlt. Sajnos egyre gyengébb és egyre többet fekszik alszik. De még az Úr köztünk tartja! Legyen meg az akarata!

Szeretettel üdvözöljük a Testvéreket: Pali bácsi és Joli

 

Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. December 15. - 18:46:57
Pecznyik Pál
A LEGNAGYOBB ÖRÖM

Isten szava szerte száll,
előtte nincs akadály.
Falakon is átoson,
száguld hanghullámokon.
Boldog: ki meghallja azt,
ajka nem ejt jajt, panaszt.
Szíve hálával tele,
hiszen Isten gyermeke!
Bárcsak sokan hallanák,
Isten hívó, szent szavát!
S ne felednék el soha,
lelküknek itt nincs hona!
Sírjuk: nem végállomás,
új hazájuk szebb, csodás.
Ott az élet végtelen,
száműzött a félelem!
Az arcokon fény ragyog,
szebben mint a csillagok.

1997.III.18.

Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. December 16. - 15:51:30
Pecznyik Pál
KÉT VILÁG HATÁRÁN

Két világ határán
áll a dicső kereszt!
Isten szeretete
így látta jónak ezt.
Ketté választotta
a régit, az újat,
kereszten át adott
összekötő utat.
Azon át juthassunk
régiből az újba,
az élet – fájáról
ehessünk majd újra.
Homályból a fénybe
csak ez az út vezet,
ki ezt megkerüli,
örökre elveszett!
Barátom: te vajon
melyikhez tartozol,
tán még a régiben
gürcölsz, sóhajtozol?
Vagy már az új felé
rovod vándorutad?
Téged is odavár
Jézus, dicső Urad!
Régiből az újba
kereszten át mehetsz,
s mint megváltott bűnös,
királyi pap lehetsz!

1997.III.26.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2016. December 16. - 21:18:26
:like: :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. December 18. - 13:27:36
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. December 18. - 19:42:09
Pecznyik Pál
ÉLET VIZÉNEK FOLYÓJA

Élet vizének folyója
fenségesen hömpölyög,
életfákkal szegélyezett
virágos partok között.
Vize olyan kristálytiszta
mint az átlátszó üveg,
életet hoz minden cseppje,
néktek, szomjas emberek.
Arany utcák városának
dísze ez a nagy folyam,
partjain: a megváltottak
énekelnek boldogan.
Mi is szeretnénk már látni
élővíznek folyamát,
de ma még csak hitünk szeme
az, mely innen oda lát.
Hisszük: szívünk e folyamért
nem hiába lelkesül,
mert a feltámadás napján
ez a vágyunk teljesül.
Akkor mi is  -  már közelről  -
csodálhatjuk e folyót,
a várost is  -  melyben folyik  -
örök fényben ragyogót!

1997.IV.11.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. December 21. - 15:08:16
Karácsony

Eljött - eljött a Karácsony,
megérkezett a Megváltónk.
Született, mint gyenge gyermek,
földre hozta le a Mennyet.
Fény áradt a sötétségbe,
leszállt az Úr békessége.

Schvalm Rózsa

(2016-12-07)

   
Urunk, Jézus!

Nem tudjuk az órát, napot,
de várjuk a pillanatot.
Dicsőséges visszatérted,
újra eljössz, megígérted.
Reménységgel telve szívünk,
sziklaszilárd, élő hitünk.

Schvalm Rózsa

(2016-12-09)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. December 21. - 15:38:30
 Csodás örömhír:

Atyánk szánalmas szíve,
Fiát hozzánk küldte le.
Itt senki sem várta Őt,
Világteremtő Dicsőt!

Itt élt, itt járt, szenvedett,
feltámadva mennybe ment.
De nemsoká visszajön,
vajon kit visz mennybe föl?

Pecznyík Pál 2016. X. 12.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. December 23. - 01:25:29
A Biblia könyvei
 
     Az Ó szövetség könyvei

 Mózes írt öt könyvet, elsőt teremtésről,
 Másodikat zsidók kijöveteléről.
 Harmadikat Lévi nemzeti tisztéről,
 Negyediket a nép megszámlált rendjéről.
 Ötödikbe tette a törvények mását,
 Azután Józsué vagyon és a Bírák.
 Rút könyve - Sámuel, Királyok, Krónikák,
 Ezek két-két könyvben írták zsidók dolgát.
 Ezsdrás, Nehémiás, Eszter, Jób sorára
 Következik Dávid százötven Zsoltára.
 A bölcs salamoni Példabeszédekre,
 Jön a Prédikátor, s Énekek éneke.
 Erre Ézsaiás, Jeremiás jönnek,
 Siralmai jővén aztán ugyanennek.
 Erre Ezékiel, Dániel, Hóseás,
 Jóel, Ámos után Abdiás és Jónás.
 Mikeásról, Náhum, Habakukra térünk,
 Zofóniás után, Aggeushoz érünk.
 Már csak Zakariás, Malakiás jönnek,
 S ezzel vége az Ószövetség könyvének.

 Az Újszövetség könyvei
 Akik Jézus Krisztus életét megírták,
 Azt a nevet kapták, hogy evangélisták.
 Máté, Márk, Lukács és János ezek négyen
 Legelöl van helyük az Újszövetségben.
 Majd az Apostolok cselekedetéről
 Írott könyv szól hitünk elterjedéséről.
 A Pál levelinek száma tizenhárom,
 Amint következnek, rendre elszámlálom.
 Rómába írt egyet, kettőt Korintusba,
 Galatákhoz egyet, egyet Efézusba.
 Egyet Filippibe, egyet Kolosséba,
 Kettőt pedig küldött Tesszalónikába.
 Kettő levelet vett Timóteus számba,
 Majd Titusz, Filemon - Zsidók vettek egyet.
 Jakab egy levelet, Péter kettőt szerzett,
 Hármat hagyott János, Júdás egy részecskét.
 Végre János írta Jelenések könyvét.

 A Biblia 66 könyvének versbe foglalt leírása.
 Pecznyík Pál Celldömölk
   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2016. December 26. - 00:49:17
   Születésnapi köszöntő


Drága lelki útitársam, jól ismerlek téged,
dicsőséges honunk felé, együtt megyek véled.

Jézus vérén megváltottan, nem közömbös nékem,
Istennek tetszőn éltél – e, az elmúló évben.

Igyekezve megtetted – e, ami tőled tellett,
boldog vagy, ha szolgálhattál, Jézus Krisztus mellett.

Atyánk ingyen kegyelméből, ma Új évbe léptél,
arra áldást és örömöt, imádságban kértél. 

Íme, újabb lehetőség, valóság, nem álom,
egy mentett szív, gyémánt lehet, élet koronádon.

Ha Jézushoz tudsz vezetni, csak egyetlen lelket,
örök életen át élhetsz, dicső Atyád mellett.

Talán sejted: a szebb honban, mily sok öröm vár rád,
egyenként, mind megköszönni, nem lesz elég hálád.

Mily öröm lesz, arany utcán, veled együtt járni,
szívünk hálaáldozatát, Atyánk elé tárni.

Démon világ legyőzetett, már nem árthat néked,
adja Urunk: a végtelent, együtt töltsem véled.

Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. IX. 30.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Január 02. - 20:13:28
Búcsú vers, temetés napon.

Életemben a Nap alatt,
eljött a végső pillanat.
Végleg megállt, verő szívem,
véget ért földi életem.
Lelkem itt hagyta testemet,
földi por, mennybe nem mehet!
Testem koporsóba zárva
pihen, temetésre várva.
Egyszerű koporsóm felett,
hangozzon istentisztelet.
Hadd lehessen temetésem
felhívás, hogy el ne késsen
az, ki Jézust nem ismeri,
még ma, adja szívét neki!
Elföldelve, Lelkem sátra,           
vár, a nagy feltámadásra!
Arasznyi volt földi pályám,
Istenhez szállt, érte hálám.
Ne ejtsetek könnyet értem,
szebb hazámba, hazaértem!
Ott nincsenek évek, napok,
nemsoká új ruhát kapok.
képzeletfeletti szépet,
melyen nem fog, az enyészet.
Urunk hívó szent szavára
ti is jöttök, nemsokára.
Haláltól ti ne féljetek!
Jézus győzött, hogy éljetek!
Megváltónkkal együtt leszünk,
s örök fényben örvendezünk.

Pecznyík Pál Celldömölk, 2013. I. 28.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Január 03. - 19:18:50
             Verses végrendelet:
            2015. Július havában.

Isten kegyelméből, magas korba érve,
immár közeledik, földi létem vége.
Szerény vagyon miatt, nem vagyok nagy gondba,
drága lelki vagyont hagyok, utókorra.
Nem elmúló földet, palotát, szép kertet,
de lelket építő, néhány ezer verset.
Alkalmi verseket, nem hiába írtam,
akkor is olvassák: ha már nyugszom sírban.
Mindig szegény voltam, nincs nagy hozadékom,
kötetekben pihen, verses hagyatékom.
Versek az Úréi, köztük egy sem enyém,
égi Atyám íródiákja voltam én.
Azt adhattam tovább, amit tőle kaptam,
minden leírt versért, hálaimát mondtam.
Lélekmentő szívvel, Atyám szolgált bennem,
versíró toll gyanánt, gyakran használt engem.
Így egyedül övé a dicsőség, hála,
már csak egy vágyam van, megpihenni Nála.
Zengjen sokak ajkán, minden verses ének,
leljen szebb hazára, általa sok lélek.

                            Záradék:

Harminckét verskötetemet és levelezésemet,
Evangélikus Egyházunk Országos levéltárának
ajándékoztam. Ott mindenki számára megtekinthető
és olvasható.

                              Aláírás:

                          Pecznyík Pál
                            Népi költő
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Január 03. - 21:50:39
Új életet kínál Isten!

 B ékére vár földünk népe,
 O da adna mindent, érte.
 L elke mélyén arra vágyik,
 D alolhasson, mindhalálig!
 O rszágos a kín, szenvedés,
 G átlástalan a vétkezés.
 Ú j életet kínál Isten,
 J öhet hozzá bárki, innen.
 É letét, ha néki szánja,
 V ilágosság, lesz hazája.
 E l érve az út végére,
 T este: lehull, sír mélyére.
 K egyelemből, Isten népe,
 I mmár övé: vér hullt érte!
 V ére: drága szent Fiának,
 Á mulatra, a világnak!
 N em itt: mennyben van szebb élet,
 O tt az öröm, nem ér véget.
 K risztusunk szent országában!

 Pecznyík Pál
 Celldömölk
 2014. X. 1.   
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Január 05. - 23:42:17
Pecznyik Pál
ÉNEKELJÜNK ISTEN NÉPE!

Imádságunk énekhangon
száll Istenhez égbe fel,
úton égi hazánk felé,
szívünk, ajkunk énekel.
Mély hálánk és dicséretünk
hangja száll a légen át,
Atyánkhoz: ki értünk adta
keresztfára szent Fiát!
Énekeljünk Isten népe,
vidám szívvel, boldogan,
itt a földi vándorúton
Atyánknak ránk gondja van.
Dicsőítő énekünket
visszhangozza földi táj,
énekeljünk, míg ajkunkat
le nem zárja a halál.
Mily öröm, hogy a halállal
nem ér véget életünk,
feltámadás dicső napján
újra zenghet énekünk.
A mennyei énekkarban
Jézust látja majd szemünk,
s néki  -  hárfa kísérettel  -
halleluját zenghetünk!

1997.IV.28.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2017. Január 06. - 07:46:15
Ámen!

 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Január 06. - 13:54:30
 vint
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Január 07. - 09:58:34
Pecznyik Pál
LEHESSEK FÉNYHORDOZÓ

Sötét, üres az életem,
töltsd be fényeddel Istenem.
Szívemben a bűn-éjszakát
fényed sugara törje át!
Látod: szívem bűnnel tele,
abban fénynek nincsen tere.
Sötétben a szívem remeg,
élet útját nem leli meg.
Uram, Te légy abban a fény,
s elmenekül abból az éj.
Bűnök sötét, zord vadonán,
Uram, Te légy a fénysugár!
E dicső fénysugár mellett
híved bátran útra kelhet.
Világítsd meg élet-utam,
le ne térjek arról, Uram!
Soká voltam bűnhalmozó,
legyek most már fény-hordozó!
Ki tévelyeg a bűn-éjben,
e fény mellett célhoz érjen!
Így szolgáljak, Uram, néked,
míg hozzád a mennybe érek!

1997.V.2.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Január 10. - 20:51:37
Pecznyik Pál
JÁSZOL, KERESZT, KORONA

Jászoltól a koronáig
kereszten át vezet az út,
születése-halála közt,
azon láthattuk a Fiút.
A szerető szívű Atya
hozzánk küldte le szent Fiát,
Betlehemi jászolágyra
csillag hullt a felhőkön át!
Jászoltól a keresztfáig
mint egy vándor, zarándokolt,
szavainak, csodáinak,
számtalan sok tanúja volt.
Jászol és korona között
várta Őt a kínos kereszt,
nem menekült el előle,
ám mi, megtettük volna ezt.
Keresztjére már fényt vetett
dicső, égi koronája,
melyen világ minden bűne
-  lavinaként  -  zúdult rája!
Ám feltámadt! S egykor mennyben
láthatjuk: szívünk Királyát,
s csodálhatjuk: káprázatos
fényt árasztó koronáját!

1997.V.25.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Január 14. - 02:00:54
Pecznyik Pál
KOLDUSBÓL KIRÁLYFI

Atyám egy nap - szeretetből -
földre küldtél engem,
porból formált sárkunyhóba
helyezted a lelkem.
Bár a kunyhóm vihartépett,
abban élek-járok,
míg a halál le nem dönti,
tenéked szolgálok.
Koldusnak a sárkunyhó is
megfelelő szállás,
szégyenlem, hogy érte mégsem
vagyok elég hálás.
Évtizedek során, sok nagy
vihar, próba érte,
ámde a Te áldott kezed
oltalmazta, védte!
Atyám, e kis sárkunyhóért
hálát adok néked,
abban: boldog gyermekszívvel
magasztallak téged.
S ha sárkunyhóm majd romba dől,
szebb ház vár a mennyben,
hiszen aki koldus volt itt,
királyfi lesz ott fenn!

1997.VII.18.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2017. Január 15. - 14:33:50
szivetadja :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: zsotza - 2017. Január 15. - 16:10:20

>>" S ha sárkunyhóm majd romba dől,
szebb ház vár a mennyben,
hiszen aki koldus volt itt,
királyfi lesz ott fenn! "<<




Nagyon  nehéz    tanítás, versbe  oltva.
Szép  igazán.  De  még  szebb  lenne  valamennyire  megtapasztalni
ezt  legalább  mikro-szinten  , gyülekezetben.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Január 19. - 14:30:34
Pecznyik Pál
DÉL KERESZTJE

Derült égen csodás fénnyel ragyognak a csillagok.
Ha hozzájuk mérem magam, bizony csak porszem vagyok.
Szédületes magasságban fényüket mind rám vetik,
fény-szavukkal a Teremtő dicsőségét hirdetik!
Köztük Dél keresztje ragyog, az Egyenlítő felett,
Isten  -  legyen szava   -  tette oda, mint egy fény-jelet!
Évmilliók óta van ott: és azóta hirdeti,
Isten hozzánk küldi Fiát, s keresztet ácsol neki!
Ahányszor csak felnéztek rá,  -  csodálkozva  -  emberek,
fénye üzen: a     Golgotán a keresztre nézzetek!


Azon függött, ki teremtett Eget, Földet, csillagot,
lejött közénk, láttuk, meghalt, ámde nem maradt halott!
Halálával legyőzte a halált és az ördögöt,
feloldozott minden embert, kit a Sátán megkötött.
Szabad vagy már drága lélek, nem kell nyögnöd bűn alatt,
jöhetsz hozzá úgy amint vagy, Ő nem vet meg, elfogad.
Fogadjad el ajándékát, üdvöt kínál Ő neked,
nem kér mást tetőled, csupán rongyos, feslett életed
Az már úgysem jó semmire, engedd a halálba hát.
S új életben láthatod majd örökké, Ég s Föld Urát!

1997VII.22.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Február 02. - 02:15:44
Pecznyik Pál
ISTEN LELKE HÍV

Este, ha szemem felnéz
a csillagos égre,
látom Őt, ki szavával
végest hozott létre.
Nem szent arcát látom én,
hanem alkotását,
csillagoknak fényt adó
örök fény forrását!
Ismer minden csillgot,
nevet adott néki,
fényével nem kérkedik,
csak Istent dicséri!
Egy sem örök életű,
lehull majd az égről,
mert új eget, új földet
teremt, meglevőből!

Ha a véges csillag is
így ragyog az égen,
sokkal inkább kellene
világítni nékem!
Hisz a lelkem végtelen!
Istenből egy szikra!
Benne: Jézus Lelke hív,
menny-ajtó még nyitva!

1997.VIII.7.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Február 02. - 02:36:30
Pecznyik Pál
CSÖPPNYI SZERETET

Álljatok meg, ó emberek,
kiált felnőtt, gyermek,
adjatok csöpp szeretetet
szomjazó lelkemnek.
Koldus kezét nyújtja felénk,
szeretetet várva,
szeretetlen világunkban,
csak nő szomjúsága.
Hogyan adjon szeretetet
egy szeretet-koldus,
néki sincsen miből adjon,
szíve ezért oly bús.
Minden ember megvenné azt,
ha kapható lenne,
és ha még tán keresné is,
arra sosem lelne.
Mert szeretet nem kapható
sehol földi kincsen,
ám kapható a Golgotán,
kegyelemből, ingyen!
Szeretetért epekedők
vajon meddig vártok?
Jöjjetek: Jézus eloltja
gyötrő szomjúságtok!

1997.VIII.18.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Február 05. - 02:13:03
Pecznyik Pál
GOLGOTA HALMA

A Golgota halma
mélyen szívünkben él,
Bibliánk is arról
üzen, arról beszél.
Mert az élő Krisztus
ma is köztünk vonul,
-  töviskoronásan  -
fáradhatatlanul.
Töviskoronája
ma gyémántként ragyog,
ámulva csodálják
mennyben az angyalok.
Mikor tövis nyomán
arcára vére hullt,
töviskoronája
szentté magasztosult!
Fénylő koronáját
csak bűnbánó látja,
-  azon tövis voltam  -
zokogva kiáltja!
Megváltóm készíts fel,
ott lehessek nálad,
láthassalak téged
s fénylő koronádat!

1997.VIII.21.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Február 05. - 02:31:56
Pecznyik Pál
EGY KÜLÖNÖS BÖLCSŐ

Ott fent a Golgotán,
hol Jézus szenvedett,
különös bölcső volt
a jobb szélső kereszt.
Mert azon a lator
bűnbánatra jutott,
s Jézus szava nyomán
új életet kapott!
Kemény bölcső volt az,
fájdalommal tele,
abban vett új irányt
egy lator élete.
Mint újszülött gyermek,
várta ő a halált,
hiszen Jézus által
örök üdvöt talált.
Lelke megszabadult,
bűne már nem nyomta,
és elsőként lépett
a Paradicsomba!

1997.VIII.22.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Február 11. - 10:03:44
Pecznyik Pál
BŰNÖSÖK MEGMENTŐJE

Döbbenetes látvány
a bűnök tengere,
már-már elmerülő
fuldoklókkal tele.
Kétségbeesetten
keresik a partot,
reménytelen vívnak
élet-halálharcot.
Mert bűnük  -  mint mágnes  -
mélybe vonja őket,
utólérte vesztük
a bűnt-kedvelőket!
Bárcsak Jézust várná
sok fuldokló szegény,
hisz Ő ma is ott jár
a bűnök tengerén!
Hullám el ne nyeljen,
Ő menthet ki minket,
és új föld partjára
viheti lelkünket!

1997.VIII.22.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Február 11. - 10:20:01
Pecznyik Pál
VAN EGY SZEBB CÉL

Élet országútján
zúg, tolong a nép,
feláldozza magát
hitvány célokért.
És ha már elérte,
újabb célt kutat,
de vajon eléri?
Hisz az túlmutat
néhány évtizedes
rövid életén,
s mielőtt elérné,
sírba hull szegény.
Vajon érdemes volt
törnie magát?
Lám hiába küzdött
egy életen át!
Van egy szebb, nemesebb
cél is emberek,
Jézus Krisztus oda
várja lelketek!
Dicső égi célhoz
Ő a keskeny út,
ám csak célba érők
nyernek koszorút!

1997.VIII.30.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2017. Február 11. - 11:39:07
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Február 13. - 14:20:08
Pecznyik Pál
MINDENT MEGTETT ÉRTÜNK

Ámulj világ, mert ilyen még nem volt,
-  ki azt mondta  -  égen legyen Nap, Hold.
A Teremtő embertestbe lépett,
s köztünk töltött harminchárom évet.
Benne: a menny érkezett le hozzánk,
mennyeivé váljon bűnös orcánk.
Sokszor látta a csillagos eget,
mely szent szava nyomán keletkezett!
Judeában, amerre vándorolt,
látott a vak, életre kelt a holt!
A jajgatás éneklésre váltott,
mert betegek gyógyítója járt ott.
Mentő céllal szolgált Ő közöttünk,
jóságára, kereszttel feleltünk!
Szenvedésén induljunk meg végre,
vádak helyett, szívből áldjuk érte!
Ne okozzunk néki több fájdalmat,
hiszen szava:  -  mint ödítő harmat  -
felüdíti szomjazó lelkünket,
haza vár Ő még ma is bennünket.
Idő sürget, Urunk ezért kérlel,
bánjunk bölcsen a drága idővel.
Ne várjuk meg az utolsó percet,
el ne játszuk az üdvöt, a mennyet!
Golgotán Ő mindent megtett értünk,
hogy lehessen örök üdvösségünk!

1997.VIII.30.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Február 13. - 15:04:16
Pecznyik Pál
MÉG LOBOG A FÁKLYA

Életutunk mentén
még lobog a fáklya,
hontalan lelkeket
fénykörébe várva.
Jöjj hát,  -  bűn éjében  -
botladozó gyermek,
itt nyugalmat találsz
zaklatott lelkednek.
Ma még hívogatón
lobog ez a fáklya,
ám nem tudod, mikor
lobban utoljára!
Ma még jöhet mindaz,
ki fél a sötétben,
oltalmat lel Jézus
szíve rejtekében.
Világíts még soká
útmutató fáklya,
juthasson még mennybe
sok hontalan árva.
Fényed terítse be
lelkünk fény-ruhával,
abban találkozzunk
mennyei Atyánkkal!

1997.IX.2
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2017. Február 14. - 07:23:20
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2017. Február 14. - 17:59:04
Életem egyik legmegrázőbb verse, egy hajléktalan költőnő írta:

https://www.youtube.com/watch?v=tDViD52vWxw
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Február 15. - 22:45:05
Pecznyik Pál
KRISZTUS A KŐSZIKLA

Krisztus a Kőszikla,
csak rá alapozz,
soha nem rendül meg,
ezért ne habozz!
Reá építheted
lelki váradat,
nem mossa el eső,
sem az áradat!
Bűnök viharában
rendületlen áll,
ki abba menekül,
védelmet talál.
Nincs a földön ennél
drágább oltalom,
ölén  -  viharban is  -
békén nyughatom.

Jézusom, Kősziklám,
áldott menedék,
biztosabb védelmem
nem volt soha még!
Ezért vágyom folyton
karjaidba én,
-  nem kiharcolt jusson  -
véred érdemén!

1997.IX.8.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Február 15. - 22:54:02
Győz a fény
 
Sötétségen győz a fény,
legyen bármily halovány,
éj palástján szakadás,
átragyog rajta az ég.
 
Remény hajnala ébred,
földereng szép csillaga.
Szívet érint sugara,
alvó parazsa éled.
 
Ha hit lángja fellobban,
tűnik félelem árnya.
Nyílik a rabság zárja,
válaszfalak omolnak.
 
Isten kegyelme árad,
tisztul benne a lélek.
Értelmet nyer az élet,
igaz célját meglelte.
 
Schhvalm Rózsa
 
(2017-01-20)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2017. Február 16. - 06:45:38
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2017. Február 17. - 07:12:25
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2017. Február 17. - 07:13:21
[valasz author=Irma link=topic=329.msg81955#msg81955 date=1487091544]

[/valasz]

:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Február 18. - 00:14:08
Szereteted végtelen
 
Az életút göröngyös,
önakarat röghöz köt.
Tévelyegtem sötétben,
amíg fényed nem ért el.
 
De az éjen áthatolt
égő hajnalcsillagod.
vakság leple lehullott,
ami rég volt, elmúlott.
 
Hálát adok Istenem,
szereteted végtelen.
Reménysugár ragyog rám,
enyém már a szabadság.
 
Schvalm Rózsa
 
(2017-01-30)
 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Február 18. - 00:29:52
­
Pecznyik Pál
ÉGRE RAJZOLT KERESZT ÜZENETE

Kies földünk déli felén
a Teremtő Isten keze
keresztet rajzolt az égre.
Hogy a Délen lakó nép is
felnézhessen, váltságának
égre rajzolt, szent jelére!

Északon fent a Golgotán,
Délen: égre írva fénylett
váltságunknak keresztfája.
Hogy a Föld minden lakója
látva azt: emlékezhessen
bűnből való váltságára!

Jéztus Krisztus keresztfája,
-  melyen értünk kiszenvedett  -
rég eltűnt a Golgotáról.
De a csillagokból álló,
égre rajzolt, fénylő kereszt,
-  míg világ áll  -  ránk világol!

1997.X.9.

Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2017. Február 18. - 06:18:25
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Február 19. - 12:29:20
Pecznyik Pál
ÁLDOTT KERESZT

A keresztet Isten adta,
járjunk vele és alatta.
Kincsünk az atyai kebel,
a keresztben rejtette el.
Azon függött Fia teste,
ne maradjunk bűnbe veszve!
Úgy tekintsünk mindig rája,
mint üdvünknek kapujára
A kereszt: győzelmünk jele,
túlerőn is győzünk vele!
Ha elfogna a csüggedés,
hittel csak a keresztre nézz!
Visszatér a bátorságod,
örömöd és boldogságod.
Csodás út a kereszt neked,
híd, mély szakadék felett.
Veled van a betegágyon,
azt szeretné, hogy ne fájjon
lázban égő gyenge tested,
reményed hát belé vessed.
A kereszttől ne félj tehát,
hőség ellen árnyékot ád.
Fagytól megóvja a lábad,
hisz abból fény, meleg árad!
Keresztnél nincs drágább nekünk,
abban van kincsünk, mindenünk.
Itt a földön útitársunk,
míg elérjük szebb lakásunk.
Öleljük át, hiszen végül
koronánk is abból készül!

1997.XI.26.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Február 19. - 13:12:12
A Nap leszállt…
(Márk: 6 alapján)

Mint juhnyáj, melynek pásztora nincsen,
követte Jézust gyalog a tömeg.
Rájuk tekintett Ő, szánó szívvel,
gyógyult a beteg, s oktatta őket.

Hallgatták híven, szomjazták szavát.
Ötezer férfi, velük asszonyok,
s gyermekek, együtt vajh’ ki tudja hány?
Nap leszállt, bíbor fényű alkonyon.

Elhagyott vidék, éhes már a nép.
Nincs más, két hal és csupán öt kenyér.
Feltekintve az égre, áldást kér
a Mester, s  lásd sok is lett a kevés.

Tizenkét kosár még a maradék,
amerre csak járt, kísérték csodák.
Velünk jár ma is a hit ösvényén,
bízva lépjünk rá, szeretettel vár.

Schvalm Rózsa

(2017-02-16)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Február 20. - 12:39:15
Ne féljetek!
( Máté: 14 alapján)

Sötét az éj, a tenger háborog,
hullámhegyek közt bárka imbolyog.
Élet, vagy halál, e kérdés lebeg,
víz hátán ki jár, szellem, vagy ember?

Jézus, ment volna mellettük tova,
rémült kiáltás megszólította.
Ne féljetek! –  Szólt az ismerős hang.
Bátorság ébred, Péter, a hős nagy,

tengerre lépve  indul feléje.
De jaj, erős a szél, süllyed lépte,
rettenti  a mély, nem az Úrra néz.
Ám nyújtja kezét Ő, s már nincs veszély.

Jézus bárkába száll, vihar szűnik,
jelenlétében, a baj eltűnik.
Isten fiának dicsőség hála!
Biztonságban van Vele a bárka.

Schvalm Rózsa

(2017-02-13)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Február 20. - 12:57:03
Pecznyik Pál
LESZ FELTÁMADÁS

Szomorú hír terjed szerte vészesen,
halálból életre nem kel senki sem.
E hírrel van tele város, utca, tér,
a halállal minden élet véget ér.
Valóban? Véget ér? Hát ez nem igaz!
Aki halál fölött győzött: Krisztus az!
Nem maradt a sírban, új életre kelt,
kiadja lakóit minden síri kert!
Mert a halál után lesz feltámadás!
Minden szóról, tettről, végelszámolás!
Ítélet elől már futni nincs hova.
Ott hangzik el: kinek hol lesz új hona.
Aki jóban fáradt, az mennyben virul.
Aki gonoszt művelt, tűz-tavába hull!
Drága lélek tégy jót mindig  és szeress,
hogy a megváltottak között: ott lehess!

1997.XI.26.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2017. Február 21. - 06:40:46
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Február 21. - 14:48:04
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Február 25. - 01:39:04
Pecznyik Pál
ISTEN ALKOTOTT

Minket Isten alkotott,
testet-lelket  Ő adott.
Mielőtt megszülettünk,
testet öltött a lelkünk.
Mint gyenge kis palánta
születtünk a világra.
Szülőkre bízott minket,
vigyázzák életünket.
Ő velünk van a bajban,
napsütésben, viharban.
Látja minden utunkat,
érti gondolatunkat.
Előle nem bújhatunk,
mindig látja, hol vagyunk.
Elkísér úthatárig,
életünk alkonyáig.
Porrá válik a testünk,
itt hagyja azt a lelkünk.
S egykor: Jézus szavára,
új testet ölt magára!
Abban: -  mint új ruhában  -
élünk örök hazánkban.
S örökké zeng énekünk,
magasztalva Istenünk!

1997.XII.22.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Február 25. - 01:57:04
Pecznyik Pál
AZ ÉLET VÉGTELEN

Téli mély álmából
ébred a természet,
virágok tarkítják
az erdőt, a rétet.
Virágok illatát
hozza felénk a szél,
feltámadunk! Minden
tavasz erről beszél.
Halljátok a hangját?
Értitek a szavát?
Szemetek láttára
hogyan ölt új ruhát?
Az élet végtelen!
Megölni nem lehet!
Élők árván hagyják
a síri-kerteket.
Nem marad ott végleg,
kit halál sírba dönt,
feltámadás napján
új, dicső testet ölt!
Hirdess feltámadást,
rügybontó szép tavasz,
mert ki Krisztus híve,
mennyben fog élni az!

1997.III.30.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2017. Február 25. - 06:46:08
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Március 03. - 13:18:04
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Március 03. - 13:19:01
Pecznyik Pál
NYÁRI ESTE

Eltűnt a nap a nyugati égen,
hazatartok az alkonyi fényben.
Harang-szavát hozza a lágy szellő,
szép este van, nincs az égen felhő.
Az erdőkben puha madárfészkek
lakói mind pihenőre tértek.
Engemet is utólért az este,
éji leplet terít fáradt testre.
Szemeimre nehezül az álom,
Uram, nálad megpihenni vágyom.
Lábaidhoz rakok bűnt és terhet,
nálad lelek oltalmat, védelmet!
Mert a Sátán vadássza a lelkem,
hogy tetőled elraboljon engem.
Uram Te vagy védő sziklaváram,
veszélyeket rejtő éjszakában!
Bár a Sátán kerüli e várat,
azon belül senkinek sem árthat.
Pihentess meg: s új reggelre kelve,
ajkam téged dicsér, énekelve!

1997.VIII.16.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Március 03. - 13:37:57
Pecznyik Pál
LEGSZEBB A NYÁR

Évszakok közt legszebb a nyár,
lüktet, mint ember szíve,
rónák öle, illatozó
virágokkal van tele.
A búza már learatva,
biztos helyen, csűrbe van,
egész évi kenyerünkért,
Istent áldjuk boldogan.
Fodros fehér gomolyfelhők
levegő tiszta vizén,
zajtalanul tova úsznak,
az ég kék-szín tengerén.
Élet-hajóm is így suhan
a mennyei cél felé,
s ha célhoz ért: indulhatok
a legdicsőbb trón elé!
Azon meglátom Atyámat
káprázatos fényben majd,
többé eszembe sem jut már,
halált rejtő földi part!

1997,VII. 31.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2017. Március 04. - 07:25:59
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Március 08. - 01:19:10
Pecznyik Pál
ŐSZBE FORDULT A TERMÉSZET

Késő ősz van, hull a fának
sárga, barna levele.
Lomb-szőnyegen jár a lábam,
szívem hála tölti be.
Ég mezején felhőpásztor
felhőnyájat terelget,
felhők alatt vadliba sor
száll oda, hol telelhet.
Évről-évre elém tárul
a megszokott őszi kép,
erdőszélre merészkednek
félénkszívű őzikék.
Őszbe fordult a természet,
őszbe fordult életem,
-  készülj haza földi vándor  -
emlékeztet Istenem.
Életednek szép tavasza
őszbe fordult, ne feledd.
Jön a tél, de örök tavaszt
készítettem teneked!
Ezért, ha jő a halál-tél,
nem ijeszthet, mert tudom,
örök élet tavaszára
támaszt fel majd, Krisztusom!

1997.XI.14.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Március 08. - 01:23:04
Értünk, miattunk
 
Értünk, miattunk Krisztus szenvedése,
lásd meg, ó, ember, mily nagy szeretése.
Küldetésében Őt fel nem ismerted,
évezredek múltán nyíljon értelmed!
 
A Megfeszítettre nézz fel és hidd el,
fogadd el, Ő a te legdrágább kincsed!
Vele halj a bűnnek, hogy Vele élhess,
újjászületésben nyerd örök élted!
 
Dicsőítsd Istent, Ki egy fiát adta,
hogy bűntől az embert megszabadítsa.
Jézusunk megváltó műve mentségünk,
feltámadása mi boldog reményünk.
 
Schvalm Rózsa
 
(2017-02-27)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2017. Március 08. - 07:11:31
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Március 09. - 09:50:38
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Március 12. - 21:06:23
Pecznyik Pál
KARÁCSONYI KERESZTYÉNEK

Magyar földön, Gineában,
karácsonykor, télben-nyárban,
népek ajkán zeng az ének.
Jézust várja minden lélek!
Ő nem nézte bőrszínünket,
hanem bűnnel telt szívünket.
Egyenlőképp, mindenkiért
feláldozta az életét!
És visszajön nemsokára,
boldog, ki Őt visszavárja.
Nem szunnyadva, hanem ébren,
s ha feltűnik majd az égen,
feltámadunk, elváltozunk,
s magához vesz áldott Urunk.
E nagy örömhír szavával,
mely földünkön végigszárnyal,
bár telne meg minden lélek,
hol emberek vannak, élnek.
Urunk kérünk, hő imában,
magyar földön, Gineában,
lehessünk mi, s minden népek,
karácsonyi keresztyének!

1998.I.2.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Március 12. - 21:30:37
Pecznyik Pál
PETŐFIRE EMLÉKSZIK NÉPÜNK

Százhetvenöt év múltán is
áll a kedves hajlék.
A nagy költő szülőháza,
mint örökség, emlék.
Híre  -  születése óta  -
egyre messzebb szárnyal,
verseiben ha megszólal
lelkesítő vággyal.
Midőn hű honszeretetre
buzdít minden lelket,
mert hont szerető fiakban
élhet csak a nemzet!
Kiskőrös nagy szülöttjére
emlékezik népünk,
honszeretetből a legszebb
példát adta nékünk!
Hazánk határain túl is
ismert a nagy költő,
mindig szegény és elnyomott
ember pártján volt ő.
Petőfi év minden napján,
hol magyarok élnek,
úgy szólaljon sok szép verse,
mint nemzeti ének.
Míg e honért  -  mint Petőfi  -
sokan élnek-halnak,
addig tiszteletben tartják
nevét a magyarnak!

1998.I.4.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Március 16. - 01:38:10
Pecznyik Pál
URUNK ÉBRESZD A LELKEKET

Urunk látod: mindenfelé
folyik az Ige-magvetés.
Kőszívekre hullik a mag,
nincs élet, lelki-ébredés!
Ha Te nem segítesz rajtunk,
akkor hiába fáradunk,
szívek nem telnek meg tűzzel,
ha Te nem adsz tüzet, Urunk!
Lelked tüze gyújtson lángra
sok önző és langyos szívet,
kételkedők ezreinek
ajándékozz Krisztus-hitet.
Te adhatsz lelki-ébredést,
városban, falun és tanyán,
ezért esdünk minden új nap
csendes reggelén, alkonyán.
Kiálts az alvók fülébe:
ébredjetek! A nap közel:
Megváltótok  -  váratlanul  -
miként a tolvaj, úgy jön el!
Munkálkodva, énekelve,
imádkozva várjátok Őt,
s ha feltűnik,  -  fényes felhőn  -
megláthassátok a dicsőt!

1998.I.8.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Március 16. - 01:56:29
Pecznyik Pál
ÚTRAVALÓ

Az Úr áldjon meg és
őrizzen meg téged.
Élet keskeny útján
igazgassa lépted.
Az élet útjáról
soha le ne lépjél,
győzelmes harc után,
menny honába érjél.
Ennél szebbet, jobbat
már nem kívánhatok,
hiszen én is csak egy
földi vándor vagyok.
Halál folyamát majd
ha én is elérem,
és Uram engem is
átsegít a réven,
ámulattal nézzük
a legszebb országot,
mely felülmúl minden
földi gyönyört, álmot.
Égi hazánkra most
reménységgel nézünk,
s ez a remény kísér,
amíg hazaérünk.

1998.I.12.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2017. Március 16. - 08:01:18
Ámen!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2017. Március 16. - 08:20:35
[valasz author=Margit link=topic=329.msg82259#msg82259 date=1488544677]

[/valasz]

:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Március 17. - 20:59:29
Nem adtad fel

Utamon, oly sokszor jöttél szembe velem Istenem, 
szavaidat tolmácsolták angyalarcú emberek.
Eljutott fülemig, de szívemben nem vert gyökeret.
Te, Uram, nem adtad fel, kopogtál ismét csendesen.
Míg végre egyszer, már őszülő fejjel, megértettem,
mily nagy szereteted, s kitártam előtted szívemet.
Veled járva Isteni öröm tölti be  lelkemet.

Schvalm Rózsa

(2017-03-09)



Pecznyik Pál
NEM VAGYOK MÁS CSAK KÖZLEGÉNY

Földi élet nagy harcterén,
nem vagyok más, csak közlegény.
Megváltóm kis katonája,
az arcvonal kicsi sávja,
melyet nekem kell védenem,
akkor is, ha az életem
kockáztatom: de nem lehet,
hogy az ellen nyerjen teret.
Bár hullámzik az arcvonal,
mert a Sátán ágyúival,
ostromolja az életem,
ám Krisztusban van védelem!
Ő az én hős hadvezérem,
harcaimban Ő van vélem.
Örömre vált bánat-borút,
rég megnyerte a háborút!
Lába alatt Sátán feje,
mennyben többé nincsen helye!
Mert a mennyet lelkem Atyja,
örökségül nékem adta!
Bár harcon át, így jut fénybe,
Jézus minden közlegénye!

1998.I.14.







Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2017. Március 18. - 07:38:07
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Március 18. - 10:16:41
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Március 29. - 18:42:49
Pecznyik Pál
ÉNEKELJ AZ ÚRRÓL!

Énekelj az Úrról, Isten gyermeke,
ha szíved örömmel, hálával tele.
Énekelj, ha éji nyugovóra térsz,
Uradról, ki megvéd, ha rád tör a vész!
Énekelj, ha reggel a nap rád ragyog,
fényében Atyád jő, ne félj, itt vagyok!
Énekelj, ha munkát végez két kezed,
arról, aki erőt, áldást ad neked.
Énekelj, amikor hosszú útra kelsz,
Jézusban hűséges útitársra lelsz.
Énekelj, ha felhők borítják eged,
Atyád derűs otthont készített neked.
Énekelj, ha szenvedsz, Megváltódra nézz,
szenvedés nem gyötör, ha majd mennybe érsz.
Énekelj, ha könnyek folynak arcodon,
Jézus látja: s ajka csókol homlokon.
Énekelj, ha ringatsz drága gyermeket,
Atyád ajándékba adta őt neked.
Énekelj, ha ijeszt téged félelem,
elfut, ha Uradhoz kiáltsz térdeden.
Énekelj, amikor temetőbe jársz,
mind életre kelnek, akik fölött állsz.
Énekelj az Úrról, Isten gyermeke,
ott is, hol az élet búval van tele.
Éneket ajkadra Isten ád neked,
legyen hálaének egész életed!
Énekkel dicsérjed Jézust, a Fiút,
Ő derít örömre minden szomorút!

1998.I.23.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Március 29. - 19:04:24
Pecznyik Pál
KELL-E GYERMEKÁLDÁS, VAGY SEM?

Bibliai Anna, ismerjük a nevét,
Isten elé tárta  -  imádságban  -  szívét.
Évek óta várt ő, egy fiú gyermeket,
évek teltek-múltak, fiú nem született.
Egy nap: ott Silóban, az imádás helyén,
Istenhez könyörgött, könnyek között szegény.
Fogadalmat tett ő, ha fiút ad neki,
őt egész életre, Istennek szenteli.
Anna imádságát Isten meghallgatta,
és a kis Sámuelt, karján ringathatta.
Lám, Isten így felelt egy hívő imára,
kisgyermekeket bízott egy meddő anyára.
Isten ajándéka minden drága gyermek,
a gyermekáldásért dicsőség Istennek!

Amíg sok országban túlteng a születés,
addig kis hazánkban, pang a népesedés!
Mert sok férjes asszony, nem akar gyermeket,
jobban élvezhesse a földi életet.
Ha így lesz évente: akkor mi lesz velünk?
Egy városnyi néppel kevesebben leszünk!
Szülők: Isten egy nap, számon kér titeket,
minden kis magzatért, mely meg nem született!

1998.I.30.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Április 21. - 00:10:34
Pecznyik Joli Húsvétra küldött verscsokrának folytatása:

Húsvéti örömhír!

Fenn a Golgotán,
Húsvét hajnalán,
elhengerült a kő,
sírból kilépett Ő!
Győztes Krisztusunk!
Néki hódolunk.
Most a mennybe van,
s vár ránk, boldogan.

Pecznyík Pál
2013. Húsvétján


Húsvéti örömhír!

Feltámadt Megváltód, örvendj Isten, népe.
Üdvödnek bölcsője, a sziklasír mélye.
Nincs már a halálnak, fölötted hatalma,
szebb új ország vár rád, a fény birodalma!

Írta: Pecznyík Pál Celldömölk 2015.



Jézus a kereszt alatt!

Jeruzsálemben kis csapat,
látta Jézust, kereszt alatt!

Szívszorongva kísérte itt,
Ura végső lépéseit.

Sokak előtt, ma is talány,
mi ment végbe a Golgotán!

Győzelmét a vérző kebel,
szenvedésben, mért rejti el?

Győzelmes a haláltusa,
egyre lassul, szív ritmusa.

Az egész test, nagy lázban ég,
jő a halál, közelg a vég.

Meghal a test, szem fennakad,
ám halálból, élet fakad!

Jézus meghal, de Lelke ép,
sziklasírból élve kilép!

Ki Jézussal birokra kel,
legyőzötten, porban hever.

Büszke Sátán, csatát vesztett,
bár még erős, de majd reszket.

Idő végén, utoljára,
elmerül a tűz-tavába.

Pecznyík Pál
Celldömölk
2009. IV. 10.


Jézus él!

Jézus él! Jöjj, higgy neki!
Üres sírja hirdeti.
Boldog vagy, ha várod Őt,
Dicső fényben érkezőt.
Kálváriád véget ér,
ha veled a Mennybe tér.

Pecznyik Pál
Celldömölk, 2006.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2017. Április 21. - 08:01:30
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Április 21. - 12:18:19
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Április 25. - 19:18:36
A Húsvéti verscsokor folytatása:

    Jézus feltámadott!

Golgota nagy eseménye,
még ma is frissen él,
ott folyt el a bűnösökért,
bűntörlő drága vér!

Isten ártatlan Fiának
bűntörlő szent vére,
bűnbánó ím vissza térhet,
Isten kebelére.

Sátán csupán három napig
élvezett, diadalt,
Jézust nem tarthatta fogva,
a hideg síri hant. 

Sziklasírból feltámadott!
Él újra a mennyben,
Atyjának szent jobbja felől,
fényes öltözetben.

Övéiért imádkozik,
értük közbenjárva,
ne maradjon kapun kívül,
ki bűneit bánja. 

Várja a szent pillanatot,
hogy értük lejöjjön,
s akkor, eggyé forr az ének,
mennyben és a földön.

Angyalok és megváltottak,
karöltve a mennyben,
méltók arra, hogy ajkukon,
hálaének zengjen.

Szenvedtek a próbák során,
nem szenvednek többé,
dicsőséges fény-ruhában,
élnek majd örökké!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2008. VIII. 22.


 Jézus győzelme!
 
 
Feledhetetlen nap, Nagypénteki dráma,
Jézus helyettünk ment önként, Golgotára!
Halála legyőzött Sátánt, poklot, halált,
Húsvét reggel sírból, feltámadt! Talpra állt!
Elhagyta a Földet, helyet készít nékünk,
új Földön vár Atyánk, s égi örökségünk.
 
 
Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. III. 4.


Jézus újra él!
 
 
A mi megváltásunk, Golgotán ment végbe,
Jézus drága Lelke, Atyjához tért égbe!
Éj sötét leple hullt, véres Golgotára,
Urunk drága testét, egy sziklasír várta.
Nem volt gyászos pompa, Jézus temetésén, 
feltámadásáig pihent, a sír mélyén.
Egy drága halottat rejtett, a kőfedő,
sírból, harmad napon, új test lépett elő!
Reá vastörvények, nem voltak hatással,
Jézus zárt ajtón át, lépett be, ruhásan.
Félénk tanítványok, egy nagy zárt teremben,
a feltámadt Jézust látták, velük szemben!
Szegények azt hitték, hogy szellemet látnak,
nem voltak tanúi, feltámadásának.
Ám Jézus megszólalt: miért kételkedtek?
Fel fogok támadni, többször mondtam nektek!
Tanítványok szívét, nagy öröm járta át,
dicsőséges testben, látták Isten Fiát!
Őt követők szíve, örömmel volt tele,
több mint ötszáz hívő, találkozott Vele!
Most Atyjának jobbján, értünk esd, mennybe fönn,
ígérete szerint, nemsoká visszajön!
Dicsőséges Jézus, várva várunk téged,
hogy Atyádhoz emeld, megváltott hű néped!
Ama dicső honba, hol nincs bűn, sem halál,
melyben Atyánk trónja, ragyogó fényben áll!
 
Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. IV. 4.


Jöjj a Golgotára!
 
Ha visszaforgatnánk, az időkerekét,
Sionban láthatnánk, zsidók nagy tömegét.
Páska vacsorára készül ott, a város,
bár az emlékezés, már kissé homályos.
Ám nagyobb esemény van ott, készülőben,
Pilátus helytartó ül, ítélő székben.
Előtte: mint vádlott: ott áll, véres mezben,   
világ Teremtője, teremtménnyel szemben.
Hamis vád alapján, ott áll, Isten Fia,
a vád: gonosztevő, így meg kell halnia!
Pilátus a foglyot, küldi Heródeshez,
Jézusnak szava sincs, e vörös emberhez.
Heródes: Őt visszaküldi Pilátushoz,
ő az illetékes, ítéletet ő hoz.
Reggel kezdődött el, a nagy procedúra,
borzalmas szenvedés, vár a Szent Fiúra!
Jézus, sebzett vállán, keresztgerendával,
Via Dolorózán vonul, botló lábbal.
Golgotára érve, zúg felé a lárma,
szögek nyomán vérzik, Urunk keze, lába.
Jobb felől, bal felől, egy – egy gonosztevő,
középen függ Jézus, érettünk szenved Ő!
Szállj le a keresztről, harsogja a tömeg,
hitetlenek ajkán, mint csúfoló szöveg.
Büszke, kevély ember, jöjj a Golgotára,
nézd: mint csöpög a vér, bűneidnek ára!
Törjön össze szíved, e roppant kín láttán,
hidd el: te érted is fizet, most a Bárány!
Add át, ó embered, haljon meg Ővele,
így új emberednek, mennyben lesz lakhelye.
Kevély büszkeséged, alázattá válik,
Jézus Lelke emel, a Menny kapujáig.
 
Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. VIII. 26.

 
 

 
 
 
 

 
 
   



Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2017. Április 26. - 07:44:19
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Április 26. - 19:41:39
További versek a Húsvéti csokorból:

     
     Kereszt tövén!

Golgotán, a kereszt tövén,
himnusz szárnyal Égbe fel,
boldogszívű megváltott nép:
háláját, így zengi el.
Jézus Krisztus a győztes Úr,
ott él már a mennybe fenn,
földi, mennyei énekkar,
győzelméről énekel.
Golgotán a tűzáldozat,
nem volt hiábavaló,
tűz – tavába jut a Sátán,
s minden, Istent tagadó.
Jézus, drágavére által,
utat készített nekünk,
azon Atyánkhoz vezessen,
mert célja van mivelünk.
Szemtől – szembe, láthassuk Őt,
mint megváltott gyermekek,
akik dicső trónja köré,
örömmel sereglenek.

Drága lélek: számodra is
van hely, a  kereszt alatt,
hidd el: azon éretted is,
elégett az áldozat!
Bűneidből szabadulva,
Isten gyermeke lehess,
Őt dicsérő égi karban,
boldogszívű énekes.

Pecznyík Pál
Celldömölk,
2016. II. 15.

Király a kereszten!

Király a kereszten,
pőrén, ruhátlanul,
tövis koronától,
fejéből vére hull.
Itt a királyotok,
harsogja a világ,
s egy pribék lándzsával,
halott testébe vág.

A kereszt nem volt egy
bársony királyi trón,
Jézus függött azon,
vérző testtel fakón.
Azokért is szenvedt,
kik keresztre verték,
szánta őket mivel,
Őt fel nem ismerték.

A mi nagy Királyunk
Jézus, nem akárki.
Egykor majd minden szem,
megfogja Őt látni!
És ki nem bánja meg,
hogy ellene vétett,
számára kegyetlen
lesz majd, az ítélet.

Megváltó Urunkra,             
földinél szebb trón vár,
örökké trónol majd,
dicsőséges trónján!
Követőit mennyben,
oly örökség várja,
melyért nem lesz elég
sohasem, a hála.

                   Pecznyík Pál
                   Celldömölk
                   2009. XII. 23.

Legfájdalmasabb kiáltás!

Jeruzsálem falán kívül,
Golgota véres halmán,
mérhetetlen kínok között,
Jézus remegő ajkán,
legfájdalmasabb kiáltás
zúgott át a föld felett,
„Én Istenem, én Istenem,
mért hagytál el engemet!”
Nála nem volt megvetettebb,
elhagyottabb földi lény,
vaksötétben, kínban függött,
hogy el ne vessz te, meg én!
Még Atyja sem nézhetett rá,
olyan torz volt, s megvetett,
igazsága nem nézhette
Fián, a nagy bűn – hegyet.
Megfeszítve, elhagyatva,
ment a halálkapun át,
bűnünk tövis koronája,
övezte Szent homlokát!
Istent kielégítette,
a véres nagy áldozat,
harmadnapon megnyílt a sír,
halálból, élet fakadt!
Jézus él! És élni fog mind,
ki szívébe hívja Őt,
s az új földön majd örökké
imádhatja, a dicsőt!

                                Pecznyík Pál
                                Celldömölk
                                2009. X. 9.

  Legsötétebb éjszaka!

Félelmetes jelenséget élt át egykor, Izráel,
hegyét, völgyét fényes nappal, éj sötétje lepte el.
Három órahosszat tartott, e nappali éjszaka,
s a kereszten: kiáltásként hangzott el, Jézus szava!
„Én Istenem, Én Istenem, mért hagytál el engemet!”
Ennél fájóbb kiáltás még, nem hangzott a föld felett!
Ugye tudjuk: mi helyettünk, konok bűnösök helyett,
hogy így, minden bűnét bánó, nyerjen örök életet!
S a Golgotán, mozdult a föld, repedezett a gránit,
Jeruzsálem templomában, kettéhasadt, a kárpit!
Bűnös előtt, megnyílt az út, amely eddig zárva volt,
sötét sziklasírbolt mélyén, élve talpra állt a holt!
E nagy csodát előzte meg, háromórás éj sötét,
legyőzte azt a fény Ura, s a fény újra visszatért!
E mennyei fényben járhat: Atyánk minden gyermeked,
üdve nagy ajándékáért, imádhatja szent Neved.
Ama régi éjszakára, alázattal gondolunk,
Eget, Földet megmozgattál, mentésünkért, hű Urunk!
Csak ámulunk, mire képes, e nagy mentő szeretet,
minden áron megmenthesse, a tévelygő gyermeket!
Létezik az örök fénynek, és örök éjnek hona,
kettő közül valamelyik, lesz majd lelkünk otthona.
Örök éjnek borzalmától, őrizz minket, hű Urunk,
Fiad drága váltságáért, fény lehessen otthonunk!
Abban: még csak árnyék sincsen, csak fény, szeretet, örök,
ott várnak ránk, legcsodásabb események, örömök.

Pecznyík Pál Celldömölk 2015. V. 13.





Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2017. Április 27. - 07:56:37
Ámen!

 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Április 27. - 13:41:25
 vint
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Április 28. - 23:44:47
Utolsó előtti versek a Húsvéti csokorból:

  Legszentebb áldozat!

Megváltónk szenvedésére, még csak gondolnunk is nehéz,
ha szemünk: két ezredéves eseményre, távolba néz.
Pilátus beleegyezett, a nép akarata legyen,
Jézus keresztre feszítve, haljon a Golgota hegyen!
Megváltónkat: mint szemetet, kísérik szemétkapun át,
gonosztévőnek csúfolva, Atyánk, értünk haló Fiát!
A Golgota dombra érve, letépik a ruhát róla,
piruló arccal vérezik, bűneinknek hordozója.
Aztán Urunk vérző testét, szegezik a keresztfára,
igazságnak, hazugságnak, kezdődik a nagy csatája!
Végtelen hat órahosszat függ ott Jézus, Ég s Föld között,
Teremtő a teremtménnyel, mély fájdalomban ütközött.
Föld legnagyobb háborúja, úgy tűnt, hogy gyásszal ér véget,
midőn égő áldozatként, elégett egy drága élet!
Áldott Urunk meghalt ugyan, így győzött le Sátánt, halált,
tetemét bár sírba tették, ámde Lelke, a mennybe szállt!
Megváltónk a sziklasírban, csak három nap volt, mint halott,
Győztes Úrként, elhagyta azt, s dicső testben feltámadott!
Bár a Sátán, Jézus felett, nyert egy rövid diadalmat,
nem hitte, hogy a Teremtő Lelke: soha meg nem halhat!
Az irigy főpapságnak is, csak rövid volt diadalma,
mert a kárpit kettéhasadt, győzött Jézus nagy hatalma!
Jézus Krisztus győzelmével ért véget, a véres dráma!
Láttán: bűnös, törj ma össze, ilyen nagy volt, bűnöd ára!
Jézus pirult, tehelyetted, hogy te ne függj mezítelen,
ne lehessen büntetésed a kárhozat, a végtelen.
Ilyen nagy áldozat láttán, csak ámulni, sírni lehet,
erre csak az Isten képes, aki maga a szeretet!
Tökéletes szent áldozat, rég végbement érted, értem,
hogy új, dicső testben éljünk, Atyánk előtt, hófehérben.

Pecznyík Pál Celldömölk 2014. VII. 24.


Nagypénteken úgy tűnt…

Nagypénteken úgy tűnt,
már mindennek vége!
Sírba hullt a csillag
Isten szemefénye!

Halál mégsem ülte
soká diadalát
napfény követte a
húsvéti éjszakát.

Sötét sziklasírra
új élet fénye hullt,
sírja börtönéből
Jézus megszabadult.

Hála: a végső szó
nem a tied, halál!
Fölötted győztesen
az élő Krisztus áll!

Megzendül majd szava
minden sírhant felett,
ha a feltámadás
napja elérkezett!

Lépjetek mind elő
sírba hullt nemzetek.
Nyíljatok meg ti is
folyók és tengerek!

Mert még az utolsó
ítélet vár rátok.
Ha hisztek: úgy élet,
ha nem akkor átok!

Így készüljetek fel
ítéletre népek
s mindenek Bírája
irgalmazzon nektek!

Pecznyik Pál
Celldömölk, 1995.


Nincs a sírban Ő!

Elmúlt a mély gyász, szívbe markoló,
új hajnal virradt, csodás, ragyogó.
Megváltónk sírján nincsen már a kő,
síri ágyán is csak egy keszkenő.
Ujjongj hát, szívem, nincs a sírban Ő!

Asszonyok látták, beszéltek Vele,
átjárta szívük, szíve melege.
Olyanok voltak, mint az álmodók,
a legcsodásabb örömhírt hozók.
Néktek, kesergők, könnyes gyászolók.

Halál völgyében nincs többé sötét,
Jézus nappalra váltotta az éjt.
Felhőtlen égen ragyog már napunk,
haláltól félni nincs többé okunk.
Nem tarthat fogva, Jézusé vagyunk!

                                 Pecznyík Pál
                                 1987.
   

Olajfák hegyén

Az Olajfák hegyén,
ama sötét éjen,
Világteremtő Úr,
imádkozott térden.
Ima-tusájában,
térdei remegtek
redős homlokáról
vércseppek peregtek.

Az Olajfák hegyén
eldőlt az ütközet,
bűnös: így nyerted meg
ingyen, az üdvödet!
Jézus halál által
győzte le, a halált,
és a benne hívő
népe élére állt!

Jézus majd visszajön,
adjunk néki hálát,
az Olajfák hegyén,
veti meg a lábát!
Melyen verejtékben
imádkozott térden,
ott királyi arca
ragyog, dicsőségben!

Ama dicső napra,
már régóta várunk,
megláthassunk téged,
Jézus, nagy Királyunk!


                            Pecznyík Pál
        Celldömölk, 2010. X.18.         
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2017. Április 29. - 08:33:59
Ámen!

 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Április 30. - 19:33:42





A Húsvéti verscsokor vége

Oltár a Golgotán!

Jézus vérverejték cseppje,
megjelent Szent homlokán,
lehullott a kert kövére,
imádkozó nagy tusán.
Olajfák lombjai alatt,
térdre hullt, Isten Fia,
iszonyodott: bűnkehelytől,
mit ki kellett innia!
Szenvedése folytatódott,
oltáron a Golgotán,
parázna szemek tüzében,
ruhátlanul, fenn a fán!
Jézus véréért ma is van,
bűnbocsánat, kegyelem,
Szent kezeit fúrta át szög,
s nem bűnszennyes tenyerem.
Testi kínja, olyan nagy volt,
azt: leírni sem lehet,
kevés volna: könnyel mosnom,
értem vérző Szent kezet.
Jézus meghalt. Életére,
csókot lehelt a halál.
Ám feltámadt! S bűnbánóknak,
menny kapuja, nyitva áll.
Jöjjetek hát, bűnbánók mind,
bűnrabságnak vége már,
s fény honában: dicső Atyánk,
ölelő két karja vár!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2015.XI. 30.


Ott a Via Dolorózán!

Ott a Via Dolorózán,
nagy Hősről regél a múlt,
lármás néptől körülvéve,
elítélt ember vonult.

Ott a Via Dolorózán,
kereszttel városon át,
kísérik a vesztőhelyre,
Isten egyszülött Fiát!

Ott a Via Dolorózán,
vére pereg földre le,
Őt kísérő asszonyoknak
szeme könnyel van tele

Ott a Via Dolorózán,
a tűző napnak hevén,
Jézus viszi keresztünket,
hogy el ne vessz te meg én.

Ott a Via Dolorózán,
mely a várost szeli át,
sokan követik még ma is,
Jézus Krisztus lábnyomát.

Ott a Via Dolorózán,
Jézusról regél a múlt,
hogy a bűnös el ne vesszen,
drága vére érte hullt!

Pecznyík Pál
Celldömölk
1999.


Szomorú szívű Jézus

Királyoknak Királya
szamárcsikón vonul,
nem büszkén koronásan,
szelíden, jámborul.
Atyjához száll imája
hozsannázók felett,
kiknek ajka kiált majd
gyilkos feszítsd meg-et.

Bár lelkesednek érte,
magát nem bízza el,
nem hatja meg hozsánna,
mit a nép énekel.
Tudja, mi van a szívben:
önzés és gyűlölet,
holnap halálra adja
Őt, kit ma még követ.

Szomorú szívű Jézus,
lásd: ilyenek vagyunk.
Ma még hódolunk néked,
holnap megtagadunk.
Ajándékozz meg minket
állhatatos szívvel,
mely ragaszkodik hozzád
mind a sírig híven!

Hű Megváltónk Előtted
a szívünk nyitva áll,
ó jöjj, lakozzál abban,
dicsőséges Király!
Hódolatunk jeléül
hadd tehessük eléd
megváltott életünknek
hálás szeretetét!

Pecznyik Pál
Celldömölk, 1988.


Böjti úton

Idő-vonat száguld velünk,
Nagypéntekhez közeledünk.
Lélekben a böjti úton
lelki szemünk függ az Úron.
Előttünk megy, vállán kereszt,
tüstént felismerjük mi ezt,
hiszen azon bűnünk terhe,
s nincs ember, ki fölemelje.
Bűnt mily könnyű elkövetni
de mily nehéz súlyát vinni!
Bár sohase felejtenénk:
az a kereszt csak a miénk!
Azt emeli Jézus válla,
viszi föl a Golgotára.
Földre esik súlya alatt
de erőt nyer s továbbhalad.
Mennyből az angyalok látják
vállán bűnünk szégyenfáját.
Megkönnyezi a föld s az ég,
az arcunk szégyenpírban ég.
Kereszt alatt sajog válla,
átok, szitok zúdul rája
Ő az áldott helyettesünk,
Atyánk előtt hű kezesünk.
Átvállalja bűneinket,
mert Ő nagyon szeret minket,
jobban minden földi lénynél,
jobban saját életénél.
Feláldozza azt érettünk,
Ő hal meg, hogy mi élhessünk.
Bűnös embert ki így szeret,
az egyedül Krisztus lehet!
+ +
Ma is látja életünket,
botladozó lépteinket.
Böjti úton amint megyünk,
míg fáradtan megérkezünk
győzelmének színhelyére.
Onnan örök fénye
ragyog a négy égtáj felé,
megváltottak lába elé.
Böjti úton Ő a fényünk,
hogy e fénynél haza érjünk.

Pecznyik Pál
Celldömölk, 1988.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2017. Május 01. - 08:45:49
Ámen.

 vint
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Május 01. - 10:59:52
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Május 08. - 20:42:18
Pecznyik Pál
IDŐ SUHAN

Fut az idő mint folyamár,
úgy elsuhan, mint kismadár.
Múlnak órák, napok, évek,
kisgyermekek aggá érnek.
Az idővel versenyt futunk,
ám véges itt élet-utunk.
Idő suhan, mi megállunk,
összecsuklik kezünk, lábunk.
Rövidtávú az életünk,
nem adatott több minekünk.
Bánjunk bölcsen az idővel,
sok gyöngy – perc ne hulljon széjjel.
Urunk adott testet, lelket,
számon kér majd minden percet!
Mit munkában eltöltöttünk,
azt is: melyet elvesztettünk.
Visszaadnunk már  nem lehet
a sok percet, mely elveszett!
Urunk, ne vond meg kegyelmed,
irgalmazzon áldott Lelked!
Trónod előtt leborulva,
imádhassunk térdre hullva.

1998.II.6.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Május 08. - 21:05:56
Győzelem

Alig múlt Uram, a gyönyörű vasárnap,
Mikor lábad elé szórtak pálmaágat,
Ünnepelve, hozsannát zengve fogadtak.
Most, Rád kegyetlenül halált kiáltanak.

Kiknek szemében a szeretet csillogott,
Már sötéten, vak gyűlölet lángja lobog,
S Te némán tűröd, hogyan tombol a gonosz,
Ártatlanul kínoz, megaláz, ostoroz.

Tudtad, hogy hatalma csak ideig való,
Megdöntötte azt, Te keresztáldozatod.
Mert eljött Húsvét, dicső feltámadásod,
És a gonosz felett győzelmet aratott.

Schvalm Rózsa
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2017. Május 10. - 07:52:33
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Május 10. - 18:37:37
 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Május 10. - 19:03:35
Húsvét hajnala

Húsvét hajnala bíborban dereng,
örömhírrel fogadja a reggelt.
Kő elgördült, üres az Úr sírja,
megváltás harcát győztesen vívta.

Nem holtak közt van az Ő hazája,
bár a pokloknak mélyét megjárta.
Miként megmondta, úgy harmadnapra
feljött öröklét szép virradata.

Sötét hatalmát legyőzte a fény,
reménysugarát árasztja az ég.
Diadal Krisztus feltámadása,
előttünk Mennyek kapuját tárja.

Schvalm Rózsa
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Május 10. - 19:25:14
Pecznyik Pál
AGGÓDÓ SZÍV VÁGYA

Ha tehetném, kézen fognék
földön minden embert,
mert a szíve gondozatlan,
melyet bűn-gaz felvert.
Jézushoz vezetném őket,
régóta vár rájuk,
olyan tépett, rongyos, szennyes,
a lelki ruhájuk.
Jézus ma is itt van köztünk,
mint szent lelki kertész,
s amit Ő tesz: nem teheti
se püspök, se lelkész.
Csak Ő tudja rendbe tenni
szívünk gyomos kertjét,
drága vére kiöli ott
az átkos bűn-perjét.
Égi kertész tégy termővé
minden parlag-szívet,
Te adhatsz a kő-szív helyett
imádkozó szívet!
Mely mennyei áldásoknak
esőjétől ázik,
benne: öröm és szeretet
rózsája pompázik.

1998.II.12.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2017. Május 10. - 19:50:39
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Május 24. - 21:13:58
Pecznyik Pál
AZ IDŐ HATALMA

Időben nincs hátrafelé,
csak előre mehetünk,
abból percet, órát, napot
soha el nem vehetünk.
Ahogy nem vehetünk kézbe
sem szelet, sem levegőt,
hasonlóképp nem ejthetjük
hatalmunkba az időt,
-  mint kanárit  -  nem zárhatjuk
díszes kalitkába azt,
nem mondhatjuk: állj meg kissé,
amíg tesszük ezt, vagy azt.
Mert az idő: nagy hatalom,
nem küzdhetünk meg vele,
nem állítja azt meg ember,
csak az Isten szent keze!
Az idővel -  könnyelműen  -
játszadozni nem lehet.
Ha nem bánunk vele bölcsen,
üresen tovább siet.
Az idő nem számol azzal,
üdvözülünk, elveszünk?
Zajtalanul tovasuhan
akkor is, ha nem leszünk!

1998.II.17.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Május 24. - 21:23:06
Őrá nézek

Őrá nézek fel, kiben változásnak árnyéka sincs,
aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz marad.
Isten ajándéka Ő, szívemben élő drága kincs.
életem célba ér, ha mindvégig nyomában halad.

Schvalm Rózsa
(2017-03-16)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2017. Május 26. - 06:44:43
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Május 31. - 18:59:55

    Élő kövek között

Élő kövek között
Szabadon, mint a szél,
Árad a Szent Szellem,
S hívő lelkekbe tér.

Lobban, mint égi láng,
Fényt gyújtva szívekben,
Gyarló emberlétet,
Betölt szeretettel.

Megújít szíveket,
Régi kőszív helyett,
Benn' égi fény ragyog,
Betölti szeretet.

A múlt önző, büszke
Öntudata helyett,
Öröm és békesség,
Bölcs Isten félelem.

Schvalm Rózsa
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Május 31. - 19:27:08
Pecznyik Pál
GYÜMÖLCSÖZŐ ÉLET

Lombkoronás fákkal
van telve ez a föld.
Ám alig van rajtuk
tápláló, jó gyümölcs.
Annál több a vadóc,
keserű, savanyú,
a mennyei kertész
ezért oly szomorú.
Pedig mindent megtett
termés érdekében,
hogy a fán mind több
ízes gyümölcs érjen.
Ápolta, gondozta,
vérével öntözte,
gyümölcstermő, mégis
alig van közötte.
Pedig meddő fának
mennyben nem lesz helye.
Ítéletben vár rá
a tűznek tengere!
Bárcsak ne töltenénk
hiába sok évet.
Lenne az életünk
gyümölcsöző élet.
Csak termő fát plántál
a kertész új földbe,
hogy ott gyümölcsözzön,
viruljon örökre!

1998.II.22.

Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2017. Május 31. - 19:52:12
 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Június 22. - 14:18:10
Szentlélek égi tűz!

Istennek szent tüze,
zúdulj a földre le.
Szentlélek égi tűz,
bűn fagyot messze űz.
Pünkösdi szent csoda,
több nem lesz már soha!
Szentlélek égi láng,
hideg a szív-szobánk.
Szárnyalj a Föld felett,
gyújts lángra sok szívet.
Új élet ott fakad,
hol a hit, szárnyra kap,
őt Jézus várja már,
trónjáig meg sem áll.
Amíg itt lépdelünk,
Szentlélek járj velünk.
Utunkon védj, vezess,
bennünk te élj, szeress.
Kísérj minket végig,
halálunk percéig.
S ha leomlik sátrunk,
Veled mennybe szállunk.

Pecznyík Pál
Celldömölk, 2013. IV. 12.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Június 22. - 14:26:09
  Pünkösdi csoda!

Hisszük: ma is virradhat még
ránk, pünkösdi szent csoda,
ha az Ige, hívők ajkán
hangzik, mint Isten szava!
Óh, Szentlélek mennyei szél,
szárnyalj hegyen völgyön át,
bűn álmából ébresszed fel,
földünk sok alvó fiát!
Sátán hamis ígérettel,
oly sok lelket altat el,
s az alvó, ha föl nem ébred,
üdvösségét veszti el!
Hogyha nem is látható ma,
a pünkösdi szent csoda,
csak ajkunk hálaéneke,
el ne némuljon soha!
Szentlélek Ige, vetésed,
óh öntözd meg gazdagon,
egy szív se maradjon köztünk
bevetetlen parlagon.
S ha megérik aratásra,
aranyszínű szép kalász,
a kalászból kihullt magot,
várja a mennyei ház!

Pecznyik Pál
Celldömölk, 2008.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. Június 22. - 14:28:08
 Pünkösd napján

Feltámadott Urunk Jézus,
menny honába költözött,
Pünkösd napján: lángnyelvekben
hozzánk ismét földre jött.

Bűnbánókhoz, bűnbocsátó
szeretettel érkezik,
megígérte: velünk marad,
amíg a Föld létezik.

Lelke által, bennünk lakik,
így mi Véle járhatunk,
s utunk végén felragyog majd,
dicsőséges új napunk!

                        Pecznyík Pál
                        Celldömölk
                        2005. III. 24.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. December 27. - 01:50:12
Karácsonyi versek 2. részlet

Igazi Karácsony!       


Harsog a rock-zene,

csillognak a fények,

városok utcáin,

nyüzsögnek a népek.

Karácsony közeleg,

szeretet ünnepe,

ajándékozással

van most a szív, tele.

Ajándék gyermeknek,

ajándék szülőknek,

karácsony ünnepén,

így tartják illőnek.

Otthonok dísze most,

fényes karácsonyfa,

így készül a család,

minden karácsonyra.

Ily módon ünnepel

karácsonyt, a világ,

két napig tart, s aztán

elhervad, mint virág.

 

Igazi karácsony,

nem a fény, csillogás!

Ott van, hol a szívben

élhet a Messiás!

Ott nem két napig van

szeretet és béke,

munkásnapokon is,

az a szívek éke.

Igazi szeretet

mennyből jön, s végtelen,

boldog, ki várja azt,

megkapja égbe fenn.

 

                        Pecznyík Pál

                        Celldömölk, 2009. XII. 14.

 

 

 

„Legboldogabb karácsonyunk

ha szívünk kis Betlehem,

s abban Jézust üdvözöljük,

s Ő bennünket mennybe fenn”

 

Pecznyík Pál Celldömölk

 

 

 

                Jézus bemutatása!

 

Jézus a Messiás földre jött, mint szegény,

Mária szülte őt, állatok lakhelyén.

Mózesi törvénynek tettek ők eleget,

Úrnak mutatták be, mint első gyermeket.

Templomban áldoztak érte, két gerlicét,

Simeon vette át, Mária gyermekét.

Szívét boldog öröm és hála járta át,

karjain tarthatta, Istennek szent Fiát!

Ember karján pihent, az égi csecsemő,

s ha bele gondolunk, nem is oly kicsi Ő!

Teremtő szavára jött létre, Föld s az Ég,

megjelent, akire oly régtől várt a nép!

De idő elsuhant, gyermekből felnőtt lett,

gúnyolták, vádolták, bár soha nem vétett.

Bűnös voltunk láttán, szeméből könny fakadt,

s helyettünk: kiitta, a méreg-poharat!

Ránk szabott büntetést vállalta magára,

értünk és helyettünk, verték Őt a fára!

Ám csak így győzhetett, Sátán s halál felett,

általa kaphassunk, bűntelen életet!

Szárnyaljon trónjához, énekünk és imánk,                 

Jézus érdeméért, öröklét vár reánk!                 

 

Pecznyík Pál Celldömölk 2012. XII. 30.

 

 

 

   Karácsony ma!

 

Karácsony ma zajos

készülés, csillogás.

Zárt szívekben ma sem

jöhet a Messiás!

Karácsonyfát állít

ma, sok milljó család,

s nem kell az ajándék,

mit Isten ingyen ád.

Úgy néznek Jézusra,

mint kis csecsemőre,

Jézuskát s a jászolt,

elteszik jövőre.

Gyermekeik újra

játszhatnak majd véle,

Isten áldott Fiát,

így teszik ma félre.

Pedig Ő hatalmas

Úr a világ felett!

Szava hozta létre

a földet, az eget.

Hogy állsz meg Előtte,

te parányi ember,

ha majd ítéletre

von mint Bíró, egyszer?!

Még hozzá fordulhatsz,

születése napján,

bűnbánó szívvel, hogy

üdvösséget kapjál.

Csak ott: ahol a szív,

Jézust rejtő jászol,

lehet ma igazi

boldog, szép, karácsony.

 

               Pecznyík Pál

               Celldömölk

 

 

 

Karácsony napján         

 

Karácsonyra készülődnek,

földkerekség népei,           

vásárolnak szép fenyőket,

lakásukba díszleni.

 

Pedig fenyőnek nincs köze,

Betlehemi csodához,

Pásztorok nem vittek fenyőt,

kisded Jézus  jászlához.                 

 

Karácsonykor családokat

vár az otthon melege,

szomorú az ünnep Ura,

mert szívükben nincs helye!

 

Vajon Ég – Föld Teremtője,

bennünk kapna-e helyet?

Hiszen királyok Királya,

karácsonykor is jöhet!

 

Mi lenne, ha karácsonykor

zendülne a harsona!

Készületlen itt maradna,

keresztyének sok fia!

 

Karácsony napján is várjuk

mennyből, Isten szent Fiát,

Vele szállhassunk Atyánkhoz,

a levegőégen át!

Pecznyík Pál Celldömölk, 2011. XI. 26.

 

 


        Karácsony van megint!

 

Karácsony van megint, nagy örömmel tele,

Megváltónk jöttének, szép öröm ünnepe.

Karácsonyt ünnepel, ismét a nagyvilág,

gyertyafényben ragyog, templom, fenyőfaág.

Jézus születése, bár régen végbe ment,

mégis úgy ünneplik, mint pólyás gyermeket.

Pedig kőistállót, régen elhagyta már,

megváltott hű népe, jövetelére vár!                   

Szomorította Őt, a bűn, a szenvedés,

rang és hírnév után, küzdelem, törtetés.

Jézus, nem azért jött, hogy ünnepeljük Őt,

hanem üdvre hívni, minden bűn – kedvelőt.

Akit ravasz Sátán, bűnökre csábított,

Alkotója ellen sarkalt, és lázított.

Jézus meghalni jött, a bűnös emberért,

érte áldozta fel szent vérét, életét!

Sírtak az angyalok, Urukat látva lent,

midőn áldozata, kereszten végbe ment!

Jézus karácsonykor, értünk a földre jött,

megjelenni velünk, mennyei trón előtt!

                 Pecznyík Pál

                 Celldömölk

                 2010. XI. 26.

 

 

 

            Karácsony

 

Karácsonyt ünnepel újra,

bűnt kedvelő nagyvilág,

fényt árasztó Jézus helyett,

fenyőn fényt hint, gyertyaláng.

Mi, az Úr Jézustól várunk,

mennyei fényt, örömöt,

ne vergődjünk, öröm nélkül,

földi bú, és gondok között.

Arcunkon ha öröm látszik,

az múlandó, elsuhan,

el nem múló örömöket,   

mennyből várunk oly sokan.

Megváltónk ahová betér,

Vele betér az öröm,

szívünk megtelik örömmel,

s kívül reked, bú, közöny.

Maradandó szép Karácsony,

családokban, ott lehet,

hol a karácsonyfa mellet,

Megváltónk is, kap helyet.

Ünnepeljünk ne két napig,

hanem egész éven át,

hiszen Atyánk, karácsonykor

küldte hozzánk, Szent Fiát!

 

Pecznyík Pál

Celldömölk

2015. XII. 22.

 

 

    Karácsonyest üzenete

 

Minden karácsonyesti fény,

egy csodás csillagról regél.

Betlehemi mezők felett

-át törve a sötét eget-

gyémántkő gyanánt tündökölt,

pásztorszemekben tükrözött.

És a megnyílt fénylő égen,

angyalsereg gyűrűjében

zengett: dicsőség Istennek,

békesség az embereknek!

Énekelték az angyalok,

hallhatták mind a pásztorok.

Betlehemi istállóban

Isten pihent a jászolban.

Bűnösökhöz jött az Isten,

győzött a Gonosszal szemben!

Annak ugyan sok éve már,

volt szenvedés, kereszt, halál!

Keresztfáról leemelték,

megsiratták eltemették.

Sírban soká nem alhatott,

harmadnapon feltámadott!

Most ott ül az Atya jobbján,

Szentlelke szól hozzád, hozzám.

Ma is biztat: ne féljetek!

Meghaltam, hogy ti éljetek!

Ha véget ér itt harcotok,

láthassam fénylő arcotok.

S örökké ragyogjon azon,

szeretet, béke, nyugalom.

 

Pecznyík Pál

Celldömölk, 1996. XI. 22. (Apuka átírta)

 

 

 

     Karácsonyfa alatt

 

Gyermekek karácsonyfája

fénylő dísszel van tele.

Csodálattal nézi Ferkó,

Pisti, Jancsi, Tündike.

Óvodások mindannyian,

s nem láttak fát, ily nagyot,

szemük boldogságtól ragyog,

mint égen a csillagok.

Aztán a fa alá néznek,

s felujjongnak boldogan,

minden ott van, amit kértek,

imájukban hangosan.

Mini vonat, hajas baba,

kis trombita, autó.

Ólomhuszár, egész szakasz

kivont karddal vágtató.

Mily boldogok: öröm nézni,

szép e karácsonyéj.

Gyermekek barátja Jézus,

kérünk: szívünkben Te élj!

Lehessenek mindörökké

tieid e gyermekek,

életüket áldja-védje

s őrizze meg szent kezed!

 

Pecznyik Pál

Celldömölk, 1987.

 

       Karácsonyi ajándék

 

Szent Fiában megszánt minket,

égi Atyánk hű szíve,

karácsonyi ajándékként,

Őt a mennyből küldte le!

Golgotán a bűn pólyára,

szíve ontott drága vért,

bűn adóság kifizetve,

a bűnbánó bűnösért!

 

Pecznyík Pál

Celldömölk

2014. karácsonyán.

 

 



 

 



Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2017. December 29. - 08:41:03
Karácsonyi versek 3. rész

 

Karácsonyi kérés

 

 

Imáinkban kérünk,

áldott Istenünk,

úgy várja karácsonyt,

megváltott szívünk.

Mint a legszebb égi,

ajándékodat,

hiszen hű testvérünk

lehet, Szent Fiad!

 

Sokan ünnepelnek,               

két napig csupán,

élnek  világ szerint,

Karácsony után.

Lehessen Karácsony,     

egész életünk,

Téged dicsőítve,                                                     

zengjen, énekünk.                   

 

Pecznyík Pál

Celldömölk

2015. XII. 2.

 

 

   Karácsonyi keresztyének!

 

Magyar földön, Guineában,

karácsonykor télben-nyárban,

népek ajkán zeng az ének

Jézust várja, minden lélek!

Ő nem nézte bőrszínünket,

hanem bűnnel telt szívünket.

Egyenlőképp mindenkiért,

feláldozta az életét!

És visszajön nemsokára,

boldog: ki Őt visszavárja.

Nem szunnyadva, hanem ébren,

s ha feltűnik majd az égen,

feltámadunk, elváltozunk,

s magához vesz áldott Urunk.

E nagy örömhír szavával,

mely földünkön végigszárnyal,

bár telne meg minden lélek,

hol emberek vannak, élnek.

Urunk kérünk hő imában,

magyar földön, Guineában,

lehessünk mi, s minden népek,

karácsonyi Keresztyének!

 

Pecznyík Pál

Celldömölk, 1998. I. 2.

 

 

Karácsonyi levél

 

Karácsonyi

kis levél,

nagy örömmel

küldöm én

annak, ki ma

nem örül,

kinek szívén

bánat ül.

Repülj, bánat

madara,

ragyogj öröm

csillaga!

Öröm, béke

földre jött,

embertestbe

öltözött.

Szíved előtt

állva vár,

tárd ki szíved,

tárd ki már!

Szíved trónján

adj helyet,

s üdvösséget

ad neked!

 

Pecznyik Pál

Celldömölk, 1988.

 

 

     Karácsonyi óhaj

 

Karácsonykor, de jó lenne,

angyal szárnyán útra kelni,

s hol a bánat könnyet fakaszt,

ott örömről énekelni!

Oly sok itt a szomorú szív,

búval terhelt, örömtelen,

sokan járnak talpig gyászban,

mert a halál könyörtelen.

Váratlan jön, érkezését,

soha be nem jelenti ő,

nyomán mindig holttá dermed

a viruló lélek-mező.

Hány embernek rontotta meg

a bűn boldog karácsonyát!

Könnyzáporuk lemosta rég,

arcuk pírját és bársonyát.

Mint rózsának a napsugár,

úgy hiányzik ma az öröm,

mely áthevít hideg szívet,

mosolyt fakaszt, könnyet töröl.

Ó bár lennénk minél többen

Jézus Krisztus követői,

karácsonyi, égi öröm

énekelő hírvivői!

 

Pecznyík Pál

Nyíregyháza, 1986.

 

 

KARÁCSONYI ÚTON

Karácsonyi úton
fut ma a világ.
Fölé hajol milljó
karácsonyfa-ág.
Karácsonyfa-gyertyák
fényözöne hull
karácsonyi úton
vágtatunk vadul.
Beszerezni mindent
ami jó, mi szép,
üzletből-üzletbe
tolong most a nép.
Karácsony ünnepén
minden meglegyen,
karácsonyfa álljon
fényben, díszesen.
Karácsonyi-úton
- láthatatlanul -
tolongó tömegben,
ott vonul az Úr!
Aki Betlehemben
üdvünk hozta le,
Vele nem törődik
ma már senki se?
Karácsony ünnepén
eszmélj óh világ,
Jézus tart meg s nem a
karácsonyfa-ág!



Pecznyik Pál
Celldömölk, 1998. XII. 22

 

 

 

           Karácsonyi vágy!

 

Karácsonyi vágyam, Istenem,

lehessen a szívem, Betlehem!

Melyben az Úr Jézus Trónja áll,

s azon: Ő a dicső nagy Király!

 

Pecznyík Pál Celldömölk,

          2012. IX. 28.

 

 

            Karácsonyi vándor

 

Havas utcák során, karácsonyi éjen,

vándor keres szállást falvak egyikében.

Ablakokból hívón int a lámpák fénye,

karácsonyt ünnepel ma az Isten népe.

Otthonok ajtaján kopogtat csendesen,

de számára ajtót nem nyit meg senki sem.

Már falu szélére érkezik a vándor,

megpihen a szeme az utolsó házon.

Ablakából a fény csak gyéren világol,

szegény család lakja, melegszívű, jámbor.

Alig hogy kopogtat, mát nyílik az ajtó,

térj be éji vándor! Most csak idebent jó.

Betér hát a házba és köszön kedvesen,

de kit rejt a köpeny, nem tudja senki sem.

Ám ahogy hirtelen az a földre terül,

a vándort mennyei fény ragyogja körül!

Ez a fény tölti be a szerény kis szobát,

s a vándorban Jézust látja meg a család!

Tán egy percig tartott e csodás tünemény,

aztán a szem elől el is tűnt az a fény.

                +                         +

De hiszen Ő mondta, Ki csupa irgalom:

„Ímé tiveletek vagyok minden napon!”

Láthatatlanul Ő ma is itt él bennünk,

azért lehet boldog Általa a lelkünk.

 

Pecznyík Pál

Celldömölk, 1987.

 

 

 

    Karácsonykor

 

Karácsonykor Isten

üzen: gyermekem,

Fiam küldtem hozzád,

fogadd kedvesen.

 

Most nem láthatón jön,

miként egykoron.

Lelke által lehetsz

fénylő csillagom!

 

Pecznyik Pál

Celldömölk, 2005.

 

 

  Karácsonyvárás

 

Templomok tornyai

merednek az égre,

bennük: karácsonyra

készül, földünk népe.

Keresztyén nép, Jézus

jövetelét várja,

szeretetre szomjas

szívét, felé tárja.

Karácsonyi díszbe,

öltöznek a lelkek,

Jézus jövetelét

várja felnőtt, gyermek.

De Urunk nem úgy jön,

mint kétezer éve?

Hanem fényes felhőn,

ragyogó fehérbe!

Hogy vérén megváltott,

lelki menyasszonyát,

Atyja trónusához

emelje, légen át!

Ám ha még nem jönne,

akkor is örvendjünk,

karácsonyi fényben

élve, ünnepeljünk.

Ajkunk Őt dicsérje,

honába vár minket,

Vele tölthessük el,

örök életünket.

 

Pecznyík Pál

Celldömölk

2014. Karácsonyán

 

 

 

Legszebb Karácsony

 

Jézus nem jött közénk

dicsőségben, fényben,

istálló szalmáján

született szegényen.

Reá fény és pompa

még ma sem jellemző,

azért jön, mert vár rá,

sok szegény éhező.

Igére éhező

az Ige kenyerét.

Sok lelki szomjazó

az Élet hűs vizét.

Lelki beteg tőle

várja gyógyulását,

sokmiljó lelki vak,

szeme megnyílását!

Jézust nem hatja meg

zsolozsmázók népe,

ki lelkileg szegény,

az Ő szemefénye!

Boldog: ki így várja

ma az Isten Fiát,

az vele töltheti,

legszebb karácsonyát!

 

Pecznyik Pál

Celldömölk, 1995. II. 3.

 

 

Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2018. Január 01. - 13:08:05
Karácsonyi versek, utolsó részlet

Múló karácsonyok

 

Ó jöjj Jézus Krisztus,

lelkünk nagy Királya,

Téged hív, Téged vár,

híveid kis nyája.

 

Káosz, önzés bűne,

uralja a földet,

hozz békét, örömöt,

szárítsd fel a könnyet.

 

Most is karácsonyra

készülnek a népek,

csábítanak múló

ajándékok, fények.

 

De mi nem múlóra,

örök fényre vágyunk,

érte már előre,     

Tégedet imádunk.

 

Mert örökkévaló

fényben van az élet,

szebb örök hazánkban,

nem számolnak évet.

 

Karácsony napján is,   

Téged várva várunk,

ha szólítasz minket,

útra készen álljunk!

 

Múló karácsonyok,

sorra elmaradnak,

mennyben Téged várók,

örökké vigadnak.

 

                     Pecznyík Pál

                     Celldömölk, 2009. XII. 6.

 

 

 

Örök karácsony!

 

Földi zarándokok

Isten üzen néktek,

Szent Fiamat, Jézust,

forrón szeressétek.

Mert Ő, csodás módon

törődik véletek,

nem csak megszületett,

meg is halt értetek!

Feltámadt a sírból,

dicsőséges testben,

s mint hű közbenjáró,

most ott ül a mennyben.

Ám Szentlelke által,

ma is úton van még,

de mint dicső Király!

S nem két napig vendég!

Királyi gyermek az,

ki Őt befogadja,

életét – hálából –

oltárára adja.

Múló karácsonyok

mind elfogynak egyszer,

örök karácsonyunk

lesz egykor, a mennyben!

 

                    Pecznyík Pál

                    Celldömölk

 

 

          Örök Karácsony!

 

Jézus halld meg imádságom,

karácsonyi kívánságom,

földön minden nép szívében,

szent mennyei honvágy égjen!

 

Legyen még sok, Veled járó

földi vándor, mennybe vágyó.

Szűnjön a világ vonzása,

mert szebb, a menny ragyogása.

 

Itt csak arasznyi az élet,

de odaát, nem ér véget!

Bár szép e Föld, mégis véges,

az örök hon: dicsőséges!

 

Testet azért kaptunk földön,

lelkünk, itt, mennyeit öltsön!

Abban járva, nem fáradunk,

örök lesz a Karácsonyunk!

Pecznyík Pál Celldömölk

         2012. IX. 28.

 

 

 

  Örök Karácsony!

 

Karácsony közeleg,

szeretet ünnepe,

de az ünnepeltnek,

közöttünk nincs helye!

Úgy jár szívtől – szívig,

mint nem kívánt személy,

szomorúan áll kint,               

könny csillog a szemén.

Csendesen kopogtat,

zord tél hidegében,

számára nincs kis hely,

bűnösök szívében.

Pedig üdvösséget

akar adni, nekik,

múlandókra vágynak,

üdvüket, megvetik.

Kápráztatja szemük,

hamis fény,  csillogás,

pedig várja őket,

mennyei szebb lakás!

Királyt fogad be az,

ki befogadja Őt,

üdvössége Urát,

bűnössel jól tevőt!

Ki ajtót nyit néki,

nem bánja meg soha,

mert lesz egy igazi

boldog, Karácsonya!

 

Pecznyík Pál

Celldömölk

2012. XII. 10.

 

 

 

 

  Szebb karácsony

 

Minden múló évben,

karácsony ünnepén,

menny felé tekintünk,

onnan jő lelki fény.

 

Onnan jött le Jézus,

érettünk a földre,

szebb örök karácsonyt,

abban: velünk töltse.

 

Pecznyík Pál Celldömölk

              2008.

 

 

                          Szebb Karácsony

 

 

Karácsonykor visszanézünk, a csodás Szent éjre,

betlehemi mezők felett, megnyílt fényes égre.

Égi Küldött jelentette, Jézus születését,

mi már láttuk a Golgotát, Urunk szenvedését.

Jézus földre jövetelét ünneplik, a népek,

templomokban ragyognak szép, karácsonyi fények.

Gyermekeink: fából készült betlehemet látnak,

kisded Jézus jászla körül, áhítattal állnak.

Otthonokban, legtöbb helyen, karácsonyfa díszlik,

ahol az áll a középen, ott a sátán hízik.

Karácsonykor jótékonyság, szép gesztus, szép tétel,

mert szegények asztalán is van ajándék, étel.

Sajnos, mind ez, csak színjáték, belül sír a lélek,

zárt szívekben nem él Jézus, róla csak beszélnek.

Pedig ahol Jézust várnák, hívnák imádkozva,

bűnraboknak szabadulást, üdvöt, békét hozna!

Jézus nélkül, fényesen is, mit ér a karácsony,

ha szíveken lakat díszlik, miként börtönrácson.

 

Akkor lesz szebb karácsonyod, árva magyar népem,

ha szívedben Isten Fia, állhat majd középen.

Bűn útjáról, üdv útjára Ő vezet át, téged, 

mennyben: képzeletfeletti otthont készít, néked.

Nemsokára véget ér itt, Földi életpályád,

ha győztesen vívod harcod, üdv – korona vár rád.

 

Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. XII. 11.

 

 

Szent karácsony éjjelén

 

Szent karácsony éjjelén,

Jézusban jött égi fény.

Hívő szívben van jelen,

végesben a végtelen.

Életúton fénysugár,

éjben nem kell járni már.

Jézus drága jól tevő,

bűnbánókat kedvelő.

Ő a béke az élet,

boldog aki övé lett.

Szent estén is két keze,

ajándékkal van tele.

Üdvöt, békét hoz nekünk,

szebb legyen az életünk.

Ha igéjét hallgatjuk,

Őt már most is láthatjuk.

Lelki szemmel légen át,

Isten jobbján szent Fiát!

Áldjuk Atyánk nagy nevét,

megnyitotta zárt egét.

Lelke által jött közénk,

mi övéi Ő miénk.

Ragyogj bennünk égi fény,

szent karácsony éjjelén.

 

Pecznyik Pál

Celldömölk, 2004.

 

 

Szent karácsony

 

Szent karácsony

Megváltónknak

születése napja,

karácsonykor

jött a földre,

minden népnek Atyja!

Szemünk elől

Szent Fiában

rejtette el magát,

hogy ily módon

láthassuk Őt,

és hallhassuk szavát.

Karácsonykor

emlékezünk

Isten Szent Fiára,

Aki megbánt

bűneinket

vitte Golgotára.

Nem a fenyő

adta hírül

Jézus születését!

A fény pompa,

csak fokozta

Urunk szenvedését!

Gyertyafényes

karácsonyfák,

bármennyire szépek,

mellettük csak

didereg az

üdvre váró lélek!

Boldog: ki ma

imáiban

emlékezik rája,

gyermekeit

bűn honából

Isten hazavárja!

 

Pecznyik Pál

Celldömölk, 2001.

 

 

  Szent Karácsony

 

Szent karácsony Jézus

születése napja,

boldog aki üdvét

Tőle kéri, kapja.

Nem sokáig volt Ő

Betlehemi gyermek,

már ne jászolához,

trónusához jertek!

Imában naponta

elé térdepelve,

lelki szemeinkkel

gyönyörködni benne.

Váratlan órában,

fényben jön el értünk,

hogy dicsőségében

lehessen részünk.

Meglepetéseknek

egész sora vár ott,

nekünk készítette

Jézusunk az áldott!

 

Pecznyik Pál

Celldömölk, 2003.

 

 

 

                                                              Utolsó Karácsony!

 

Miként sasok,

úgy suhannak

felettünk, az

évszázadok,

szépek voltak,

mint szép álom,

az eltűnő

karácsonyok.

Ám nemsoká

lesz változás,

riadót fúj,

a harsonás!

Talán este,

talán reggel,

eljön az Úr,

nagy sereggel!

S mint katona,

lángszóróval,

hajrá magyar!

Harci szóval,

áttör falon,

kapun, rácson,

úgy jön Jézus,

békét hozva,

s többé nem lesz

már, Karácsony.

 

Pecznyík Pál

Celldömölk,

2015. XII. 28.

 

 
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: klaradomahidi - 2018. Február 12. - 09:01:34
Karácsonyi versek 3. rész

 

Karácsonyi kérés

 

 

Imáinkban kérünk,

áldott Istenünk,

úgy várja karácsonyt,

megváltott szívünk.

Mint a legszebb égi,

ajándékodat,

hiszen hű testvérünk

lehet, Szent Fiad!

 

Sokan ünnepelnek,               

két napig csupán,

élnek  világ szerint,

Karácsony után.

Lehessen Karácsony,     

egész életünk,

Téged dicsőítve,                                                     

zengjen, énekünk.                   

 

Pecznyík Pál

Celldömölk

2015. XII. 2.

 

 

   Karácsonyi keresztyének!

 

Magyar földön, Guineában,

karácsonykor télben-nyárban,

népek ajkán zeng az ének

Jézust várja, minden lélek!

Ő nem nézte bőrszínünket,

hanem bűnnel telt szívünket.

Egyenlőképp mindenkiért,

feláldozta az életét!

És visszajön nemsokára,

boldog: ki Őt visszavárja.

Nem szunnyadva, hanem ébren,

s ha feltűnik majd az égen,

feltámadunk, elváltozunk,

s magához vesz áldott Urunk.

E nagy örömhír szavával,

mely földünkön végigszárnyal,

bár telne meg minden lélek,

hol emberek vannak, élnek.

Urunk kérünk hő imában,

magyar földön, Guineában,

lehessünk mi, s minden népek,

karácsonyi Keresztyének!

 

Pecznyík Pál

Celldömölk, 1998. I. 2.

 

 

Karácsonyi levél

 

Karácsonyi

kis levél,

nagy örömmel

küldöm én

annak, ki ma

nem örül,

kinek szívén

bánat ül.

Repülj, bánat

madara,

ragyogj öröm

csillaga!

Öröm, béke

földre jött,

embertestbe

öltözött.

Szíved előtt

állva vár,

tárd ki szíved,

tárd ki már!

Szíved trónján

adj helyet,

s üdvösséget

ad neked!

 

Pecznyik Pál

Celldömölk, 1988.

 

 

     Karácsonyi óhaj

 

Karácsonykor, de jó lenne,

angyal szárnyán útra kelni,

s hol a bánat könnyet fakaszt,

ott örömről énekelni!

Oly sok itt a szomorú szív,

búval terhelt, örömtelen,

sokan járnak talpig gyászban,

mert a halál könyörtelen.

Váratlan jön, érkezését,

soha be nem jelenti ő,

nyomán mindig holttá dermed

a viruló lélek-mező.

Hány embernek rontotta meg

a bűn boldog karácsonyát!

Könnyzáporuk lemosta rég,

arcuk pírját és bársonyát.

Mint rózsának a napsugár,

úgy hiányzik ma az öröm,

mely áthevít hideg szívet,

mosolyt fakaszt, könnyet töröl.

Ó bár lennénk minél többen

Jézus Krisztus követői,

karácsonyi, égi öröm

énekelő hírvivői!

 

Pecznyík Pál

Nyíregyháza, 1986.

 

 

KARÁCSONYI ÚTON

Karácsonyi úton
fut ma a világ.
Fölé hajol milljó
karácsonyfa-ág.
Karácsonyfa-gyertyák
fényözöne hull
karácsonyi úton
vágtatunk vadul.
Beszerezni mindent
ami jó, mi szép,
üzletből-üzletbe
tolong most a nép.
Karácsony ünnepén
minden meglegyen,
karácsonyfa álljon
fényben, díszesen.
Karácsonyi-úton
- láthatatlanul -
tolongó tömegben,
ott vonul az Úr!
Aki Betlehemben
üdvünk hozta le,
Vele nem törődik
ma már senki se?
Karácsony ünnepén
eszmélj óh világ,
Jézus tart meg s nem a
karácsonyfa-ág!



Pecznyik Pál
Celldömölk, 1998. XII. 22

 

 

 

           Karácsonyi vágy!

 

Karácsonyi vágyam, Istenem,

lehessen a szívem, Betlehem!

Melyben az Úr Jézus Trónja áll,

s azon: Ő a dicső nagy Király!

 

Pecznyík Pál Celldömölk,

          2012. IX. 28.

 

 

            Karácsonyi vándor

 

Havas utcák során, karácsonyi éjen,

vándor keres szállást falvak egyikében.

Ablakokból hívón int a lámpák fénye,

karácsonyt ünnepel ma az Isten népe.

Otthonok ajtaján kopogtat csendesen,

de számára ajtót nem nyit meg senki sem.

Már falu szélére érkezik a vándor,

megpihen a szeme az utolsó házon.

Ablakából a fény csak gyéren világol,

szegény család lakja, melegszívű, jámbor.

Alig hogy kopogtat, mát nyílik az ajtó,

térj be éji vándor! Most csak idebent jó.

Betér hát a házba és köszön kedvesen,

de kit rejt a köpeny, nem tudja senki sem.

Ám ahogy hirtelen az a földre terül,

a vándort mennyei fény ragyogja körül!

Ez a fény tölti be a szerény kis szobát,

s a vándorban Jézust látja meg a család!

Tán egy percig tartott e csodás tünemény,

aztán a szem elől el is tűnt az a fény.

                +                         +

De hiszen Ő mondta, Ki csupa irgalom:

„Ímé tiveletek vagyok minden napon!”

Láthatatlanul Ő ma is itt él bennünk,

azért lehet boldog Általa a lelkünk.

 

Pecznyík Pál

Celldömölk, 1987.

 

 

 

    Karácsonykor

 

Karácsonykor Isten

üzen: gyermekem,

Fiam küldtem hozzád,

fogadd kedvesen.

 

Most nem láthatón jön,

miként egykoron.

Lelke által lehetsz

fénylő csillagom!

 

Pecznyik Pál

Celldömölk, 2005.

 

 

  Karácsonyvárás

 

Templomok tornyai

merednek az égre,

bennük: karácsonyra

készül, földünk népe.

Keresztyén nép, Jézus

jövetelét várja,

szeretetre szomjas

szívét, felé tárja.

Karácsonyi díszbe,

öltöznek a lelkek,

Jézus jövetelét

várja felnőtt, gyermek.

De Urunk nem úgy jön,

mint kétezer éve?

Hanem fényes felhőn,

ragyogó fehérbe!

Hogy vérén megváltott,

lelki menyasszonyát,

Atyja trónusához

emelje, légen át!

Ám ha még nem jönne,

akkor is örvendjünk,

karácsonyi fényben

élve, ünnepeljünk.

Ajkunk Őt dicsérje,

honába vár minket,

Vele tölthessük el,

örök életünket.

 

Pecznyík Pál

Celldömölk

2014. Karácsonyán

 

 

 

Legszebb Karácsony

 

Jézus nem jött közénk

dicsőségben, fényben,

istálló szalmáján

született szegényen.

Reá fény és pompa

még ma sem jellemző,

azért jön, mert vár rá,

sok szegény éhező.

Igére éhező

az Ige kenyerét.

Sok lelki szomjazó

az Élet hűs vizét.

Lelki beteg tőle

várja gyógyulását,

sokmiljó lelki vak,

szeme megnyílását!

Jézust nem hatja meg

zsolozsmázók népe,

ki lelkileg szegény,

az Ő szemefénye!

Boldog: ki így várja

ma az Isten Fiát,

az vele töltheti,

legszebb karácsonyát!

 

Pecznyik Pál

Celldömölk, 1995. II. 3.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: klaradomahidi - 2018. Február 12. - 09:05:25
[/color]
Keresztyén üzenetű versek megosztására van lehetőség ebben a topicban.

:konyv1:




Domahidi Klára: Nyiss kaput...

A mélységből csak felfelé visz út,
vagy lenn ragadsz, vagy nyerhetsz háborút.
Van egy kéz, ki magához emel,
ragadd meg bátran, s rád gondot Ő visel.

Ha olykor mégis legyőz a csüggedés,
tudd, hogy a felhők fölött kék az ég.
Megtalál bárhol a kegyelem,
csak nyiss kaput a szíveden.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2018. Február 12. - 19:15:25
O0 X O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: klaradomahidi - 2018. Február 13. - 09:47:07
Domahidi Klára: Pislogó gyertyafény

Volt idő, mikor mustármagnál
is kevesebb hittel éltem,
s a keskeny útról hol ide,
hol oda letértem.

De pislogott még a gyertyafény,
nem oltottad ki a lángot,
igaz néha csak kevéssé,
de mindig parázslott.

Megrepedezett nádként
kitettem magam száz veszélynek,
de Te igazítottad lépteim,
hogy hozzád visszatérjek.

Most már rád bízom magam
Uram, teljes egészen,
S Te megfogod a kezem,
S átvezetsz ezer veszélyen.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2018. Február 13. - 11:30:13
 [valasz author=klaradomahidi link=topic=329.msg85931#msg85931 date=1518422725]

[/valasz]

 :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2018. Március 25. - 21:51:21
O0
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2018. Március 30. - 23:14:32

AKI HELYETT A KRISZTUS VÉRZETT
25 Már

Emlékszem: Kemény bilincsbe verten,
bénultan ültem a hideg kövön.
Sötétség, bűn és vád töltötte el lelkem,
ijesztő csend kietlen börtönöm.

Halál: Oly mindegy. Csak nagynéha lázadt
valami bennem. Életvágy talán.
S akkor… szerettem volna összetörni
bűnt és bilincset börtönöm falán…

Neki az ajtó rozsdamart vasának
sámsonkarokkal! Ki a fényre! ki,
ahol szabad mezők ujjongva várnak,
s ahol az élet szent magvát veti!

Néha. És máskor rémek. Megremegtem:
a szívemen kemény, hideg marok.
Egy síron túli hang titkos hívása:
‘Jöjj! Jöjj Barabás!’ – Nem! Nem akarok!

‘Barabás!’ Hah, már nem a rém hívása.
Ezer torokból tör ki: Ó, elég!
Ez a halál! Jön értem. Sírom ássa
és nem kiálthatok felé: Ne még!

Most! Súlyos léptek… fegyver csörrenése…
csikordul a zár… szoborrá meredt
minden tagom… egy érdes hang: ‘Barabás,
szabad lettél. Le a bilincseket!’

Először mint egy álom. De lehullnak
mégis. Tántorgó lábaim előtt
kitárt kapu áll. Ott kinn vár az élet.
Rám vár. Előre! Hadd köszöntsem őt!

Merre? Hová? Nagy céltalan örömmel
rohantam, mígnem bősz tömegbe vitt,
zúgó tömegben torpant meg a lábam.
Pilátust láttam, népem véneit…

S ott állt egy ember: nagy, szúró tövissel
megkoronázott, véres, tört alak.
Vállán vörös palást, kezébe nádszál.
Hogy le nem roskad annyi kin alatt!

Gyönge, törékeny. Vad lelkemmel érzem:
szelíd, egészen más, mint én vagyok.
Arcán csend, nyugalom. Megtört szemében
valami földöntúli fény ragyog.

Ki ez az ember? Megkövülten állok.
Énrám tekint. Ki Ő? Mit véthetett?
Valaki szól: ‘A Názáreti Jézus.
Őt feszítik meg Barabás helyett.’

Oly hosszú út vezet a Golgotára…
Én végigjártam. Két lázas szemem
odatapadt vonagló alakjára,
ott égett minden gyilkoló szegen.

És nem tudtam többé levenni róla.
A szemek fénye… az a szent ajak…
a hulló vér… Múlott a perc, az óra.
Felejthetetlen percek és szavak.

A szívemen gigászi nagyra nőttek
láttán kemény, hideg gránithegyek:
Helyettem! Énhelyettem! Énhelyettem!
Hogy én éljek, hogy én szabad legyek!

Mikor utolsót vonaglott a teste,
mikor már minden elvégeztetett,
mentem alá a gyász hegyéről én is.
– S ölbe vettem egy síró gyermeket…

Megsimogattam… lázadó kezemmel,
mely azelőtt csak gyilkolt és rabolt.
S akkor tudtam meg, hogy Barabás meghalt.
Az ő testét fedi a sziklabolt.

Már csak szeretni, simogatni vágytam,
haladni csendesen, mint Ő haladt,
aki helyettem roskadt le a porba
Golgota utján a kereszt alatt.

Helyettem. Énhelyettem! Énhelyettem!
Ez a szó zengi át életem.
– Napfény gyanánt ez tündököl felettem,
s ez nyitja meg a mennyet is nekem.

‘Ki az? Ki zörget?’ – kérdik majd. ‘Barabás,
aki helyett a Krisztus vérezett.’
S kitárják akkor ujjongó örömmel
a gyöngykaput fehér angyalkezek.

Túrmezei Erzsébet
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2018. Március 31. - 16:44:20
Passió folytatásokban:
Jézus Krisztus szenvedésének története
a négy Evangélium alapján.

A szerző előszava:

Kedves olvasóm! Ha kezedbe veszed Megváltó Urunk kínszenvedésének verses üzenetét a Passiót, akkor kérlek, jöjj velem és az Ő Szent lábnyomába lépve kísérjük el Őt – lélekben – a Golgotára. Ott álljunk meg mély alázattal és bűnbánattal keresztfája előtt. És amíg olvassuk kínszenvedésének szívbemarkoló történetét engedjük, ölelhessen át minket lélekmentő szeretetének meleg sugaraival. És ha megértettük értünk hozott mérhetetlen szenvedését és áldozatát fakadjon fel szívünkből és szálljon fel hozzá a fohász:

Uram tárd ki felém
áldott két kezed,
ne járjak magamban
mindig csak Veled.

Szent keresztfád alatt
üdvöt leljek én,
s Veled megpihenjek
Atyád hű szívén.
Ámen.

Pecznyík Pál Celldömölk, 1990.


Bevezető ének: 204. 1. vers: Jézus, szenvedésedről.

Evangélista:                                    Isten népe nézz az Úrra,
miattad lép kínos útra.
Bűnöd miatt szállj magadba,
kísérd el Őt gondolatba.
Hasson reád szenvedése,
hisz az bűnöd büntetése!
Urad elhagyta a mennyet,
vállalta minden bűnterhed!
Drága vére bűnöd ára,
helyetted ment Golgotára!
Ahol a te helyed lenne,
meghalt, hogy te élhess benne!

                                                    V I R Á G V A S Á  R N A P

Evangélista:                                    Ős történet int ma felénk
mégis frissen tárja elénk,
Bibliánk sok írott lapja
közelg Virág-vasárnapja.
Jeruzsálem útján, terén,
száguldva zúg a böjti szél.
Falai közt sok nép jár most,
zaja betölti a várost.
Csendre vágyik Isten Fia,
várja kicsiny Bethánia.
Él ott egy ismerős család,
náluk tölti az éjszakát.
Tizenkét tanítványával,
ott várják Őt vacsorával.
Szorgos Márta asztalt terít,
s hívja kedves vendégeit.
Köztük Lázár is ott lehet,
akit Jézus nagyon szeret.
Kit a benne rejlő erő,
sziklasírból hívott elő!
Mária meg hívő szívvel
Jézus lábainál térdel.
Szelencéjéből a kenet
Jézus lábaira csepeg.
Törölgeti dús hajával
telve a ház illat-árral.
Júdás szótlan nem nézheti
pazarlásnak tűnik neki,
de midőn pazarlót korhol,
nem a szegényekre gondol.
Neki a sok dénár kéne,
bár tehetné erszényébe.
Ám Jézus most meginti őt,
pénz imádót pénz kedvelőt.
Jézus:                                              Nem pazarlás ez a kenet,
temetésemre szánta ezt.
Evangélista:                                    Másnap reggel amint virrad,
derült égre szökken a nap,
Izráelnek völgye-hegye
fény-arannyal ömlik tele.
Jézus szól két tanítványnak
kik már útra készen állnak,
s mennek a szomszéd faluba,
nyomukban száll az út pora.
A faluban meg is lelnek
egy szamarat és egy vemhet.
S megérkeznek nemsokára,
Jézushoz Bethániába.
Ott már várnak rájuk sokan
Jézus körül nagy boldogan,
szamár vemhére gyors kezek,
díszes köntöst terítenek.
S nézik amint felül rája,
Jézus a Zsidók Királya!
Elindul a boldog menet
hozsanna száll a táj felett.
Jézus elé hála-jelül,
sok köntös és virág terül.
Pálmafákról vagdalt ágak
mind jelei a hálának.
Visszás dolog e világon,
Király vonul szamárháton.
Nem kíséri díszes menet,
csak egy boldog gyógyult sereg!
Teljesült a prófécia
megérkezett Isten Fia!
Hogy megváltsa a világot,
s eltöröljön halált, átkot!
Ne félj Sionnak leánya,
nem leszel elhagyott árva,
szamárháton jő Királyod,
ne félj! Nem hiába várod.
Jeruzsálem falainál
vonul már a Dicső Király!
Nincs ott senki, aki álmos,
talpon van az egész város!
Kajafás dühében tombol,
ki is mondja, amit gondol:
mivel el nem szenvedheti
hisz a nép, Jézust követi!
S mivel főpap, jövendőt mond,
szavaihoz senki sem told.
Kajafás:                                           Inkább haljon meg egy ember
és így a nép el ne vesszen.
Evangélista:                                    Izráel fővárosába
híveitől körülzárva,
szenvedőkkel, nyomorgókkal,
szeretetre szomjazókkal,
így vonul be a Nagy Király,
koronátlan rangrejtve bár,
törvényház udvarán várja,
tövisből font koronája!

Ének: 209. 3. vers.

                                                     U T O L S Ó  V A C S O R A

Evangélista:                                    Jeruzsálem városára
ráborult az est homálya,
szűnik már az utcák zaja,
ki úton van, siet haza.
és míg a város fáradt népe
készül éji pihenőre,
városkapu íve alatt
halad át, egy kicsiny csapat.
Egy ismert vacsoraházban,
a nagyterem fénypompában,
hosszú asztal terítve áll
bárány is elkészítve már.
Közelednek a vendégek
egymás között beszélgetnek,
elől most is Jézus halad
Őt követi a kis csapat.
Asztal köré telepednek
imában elcsendesednek.
Szemük Mesterükre figyel,
Ő szól hozzájuk szelíden.
Jézus:                                              Vágytam megenni veletek
mielőtt Atyámhoz megyek,
szent húsvéti páska gyanánt,
ezt az utolsó vacsorát.
Mielőtt jő szenvedésem,
s véget ér itt küldetésem.
Életem adom váltságként
értetek és a világért!
Testem étel, vérem ital,
ha veszitek bűnbánattal,
ez lelketek eledele
éljetek hát gyakran vele.
Így emlékezzetek reám
földi életetek során,
nem retteg majd a szívetek,
éltek Bennem és Én bennetek!
Az lesz legnagyobb örömem
ha ti, eggyé lesztek velem.
Már most itt e földi téren
s egykor fent a dicsőségben!

Ének: 308. 6. vers.

J Ú D Á S  Á R U L Á S A

Evangélista:                                    Jutott hely meg vacsora is
az asztalnál, Júdásnak is.
Ő is Jézus irgalmából
részt kapott a vacsorából.
Ám Júdás most másra gondolt,
erszényre mely kezében volt.
Fényes csörgő korongokra,
ezüstökre, aranyakra.
Jézus szól, és most vág a szó,
Jézus:                                              van köztetek egy áruló!
Aki a tálba márt velem,
sarkát emelte ellenem.
Evangélista:                                    Az asztalnál néma csend lett,
bánat szállt meg minden lelket.
Sorra kérdik: nem is egyszer,
Tanítványok:                                  én vagyok az? Drága Mester!
Evangélista:                                    Most Jézus Júdáshoz fordul,
ajkán a szó, halkan csordul.
Jézus:                                              Amit akarsz, tedd meg hamar.
Evangélista:                                    Szava: Júdás szívébe mar!
Júdás kimegy, és már szalad
az éjszaka leple alatt.
Egyszer hallja Sátán szavát,
árulja el, drága Urát!
Most derül ki mennyit is ér
főpapoknak a drága vér.
Harminc ezüstöt vérdíjként
adnak, Jézus életéért!
Amint Júdás eltávozott
a hangulat megváltozott.
Elszállt szívükből az öröm,
mély bánat ült a lelkükön.
Jézus békén és szelíden
végigtekint mindegyiken,
szól hozzájuk kedves szókat,
szívet-lelket vidítókat.

Ének: 197. 2. vers.

Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2018. Április 01. - 18:19:03
Kedvenc húsvéti versem :

Túrmezei Erzsébet :

 
 PÉTER HÚSVÉTRA VÁR
 
Várlak, várlak. Mesterem, várlak.
Mikor jelensz meg énnekem?
Nem úgy, mint Magdaléna várt,
nem bolyongok temetőkerteken,
és nem keresem halott testedet.
Mint élő, örök Mesteremet várlak,
mert húsvét van, öröm zeng a világon
... és rám esteledett.

Tanítvány voltam, s megtagadtalak.
Tanítvány voltam. Láttam a csodád,
és hallgattam életadó szavad.
Szerettelek.
Kész volt a szívem, kész volt, én tudom,
mind a halálig elmenni veled.
Olyan erősnek éreztem magam.
S mindennek vége lett.

Menjünk halászni. Halász voltam én.
Legyek megint. Hiszen Simon vagyok.
Csak csupa seb az életem.
Majd csak eltengetem.
A bánatom
majd csak elaltatom.
A Genezáret gúnnyal néz felém.
Halát nem adja hálóm terhinek.
Rossz apostolnak, rossz vagyok halásznak,
jaj, nem vagyok jó semminek.

Mesterem, jöjj és jelenj meg a parton,
mondd meg, hova vessem a hálóm,
mondd, amit elvesztettem, hol találom.
Jöjj, kérdezd újra, hogy szeretlek-e!
Háromszor kérded és háromszor vallom.
Más a szavam és más az életem,
más az élet és más az akarat.
Tudsz mindent. Tudod: megtagadtalak,
mégis szeretlek.

Az élet és az akarat között,
Uram, teremts igaz harmóniát!
Sebzett, beteg tanítványéletem
égi erőért Utánad kiált.
Legelesettebb és legárvább lettem.
Végső reményem, hogy irgalmas arcod
húsvéti fényben felragyog felettem!

Szivemhez nagyon közel áll Péter alakja a Bibliában, a heves, könnyen lelkesedő, aztán nagyot bukó Péter. Legközelebb akkor érzem magamhoz, amikor Jézus tekintete után sirva fakad, rádöbbenve mit is tett És annyira kedves nekem a Golgotára menő Jézus, akinek gondja volt az elbukott tanítványára. Talán a legdöbbenetesebb számomra ez a mélységes szeretet, ami itt is megmutatkozik és nekem mindíg reményt ad. Nem bukhatunk olyan mélyre, ahova ne sugározna be Jézus gyógyító tekintete. Köszönöm drága Jézus!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2018. Április 02. - 09:02:00
Passió folytatás

A   L Á B M O S Á S

Evangélista: Aztán asztaltól felállva
vizet tölt a mosdótálba,
Jézus körül köti magát
ismét hallják kedves szavát.
Jézus: Tudjátok, Uratok vagyok
most megmosom lábaitok.
Példa legyen előttetek
ti is így cselekedjetek.
Evangélista: Soron Péter következik
ő keményen ellenkezik.
Indulattól izzik szava,
Péter: lábam nem mosod meg soha!
Evangélista: Jézus lecsendesíti őt
a harciast, heveskedőt.
Jézus: Ha most lábad meg nem mosnám,
nem is volna közöd hozzám!
Evangélista: Remeg Péter a szava is
Péter: ne csak lábam, fejemet is.
Ismersz: milyen vagyok Uram,
lábtól fejig tisztátalan.
Evangélista: Jézus ajkán cseng a válasz
Jézus: ki megfürdött tiszta már az,
annak nem kell tennie mást,
csak lemosni lába porát.
Evangélista: Jézus végső vacsorája
bele nyúlt az éjszakába,
itt a földön, legsötétebb
éje volt ez, életének!

Ének: 389. 4. vers.

A G E C S E M Á N É K E R T B E N

Evangélista: A csillagos égbolt alatt
útnak indul a kis csapat.
Mesterük nyomában mennek,
dicséretet énekelnek.
Az olajfák hegye felöl
illatot hoz a hűs szellő.
Az olajfák illatárja
egész lényüket átjárja.
Előttük a Kidron patak
dobban a híd, lábuk alatt,
s már vonulnak a hegyre fel,
az ajkuk egyre énekel.
Van egy kis kert a hegytetőn,
tavasszal vagy nyári verőn,
az volt Jézus kedves helye
Gecsemáné a kert neve.
Útja során sokszor járt ott
onnan nézte a szent várost.
Szólt ellene vádat, panaszt,
egyszer meg is siratta azt.
Olajfák hűs árnya alatt
sokszor pihent a kis csapat.
Hű Mestere lábainál
s áhítattal csüngött szaván.
Most azonban utoljára
néz a kedves olajfákra.
Nem lép többé e kis kertbe
hol megpihent teste-lelke.
Tanítványok veszik körül
mégis oly árván egyedül
áll, a sötét éjszakában,
Atyját hívja imádságban.
Tőlük egy kissé távolabb
van egy asztalnyi szikla-lap,
oda borul a sziklára
és elmélyed imádságba.
Bár hatalmas ellenfele,
mégis bátran vív ellene.
S a nagy harcban verejtéke
pirosan hull, mintha vére 
hullna, a kert pázsitjára,
jelezve, mily nagy tusája!
Alázata győztes fegyver
mellyel vív a sátán ellen!
Pohár, mit Atyja nyújt neki
bűnünk mérgével van teli!
Azért kéri:
Jézus: kérlek Atyám,
ha lehet, múljék e pohár!
Evangélista: Ő az engedelmes gyermek
most is enged az Istennek.
Elveszi a bűn-poharat
bár irtózik szennye miatt!
Hogy kiigya minden cseppjét
minden ember bűnét, szennyét.
Mert az Isten akarata
Fiában: Ő szenved maga!
Jézust, ki élő irgalom
eltakarja a bűn-halom.
Mint kőzápor: világ bűne,
zúdul rá a drága Főre!
Eldőlt a harc, ott a kertben.
Jézus győzött sátán ellen!
Kész már áldozni életét
Ádám bukott fiaiért!
Ó, hogy nem vigyáz reája
alszik három tanítványa.
Később szemükre is veti
Jézus: nem tudtatok virrasztani?
Egyetlen óráig Velem,
jertek, menjünk, jön ellenem.
Van itt kért kard amint kértem
közeledik ellenségem.
Evangélista: Közeledik a zaj, lárma,
lángol, lobog a sok fáklya,
csapat élén, sötét arccal
az áruló Júdás nyargal.
Futás közben lihegi el,
Júdás: figyeljetek: csók lesz a jel,
kit a kertben megcsókolok
és mesteremnek szólítok,
az lesz Jézus, fogjátok el
nem lesz ki védelmére kel.
Ha kezet emelünk rája,
elfut minden tanítványa.
Evangélista: A kert kapujához érve
Júdás lép az Úr elébe.
Köszönti Őt:
Júdás: üdv Mesterem,
Evangélista: és arcára, csókot lehel.
Ott áll Jézus, szenvedni kész
szelíd szeme, Júdásra néz.
Szól:
Jézus: barátom, miért jöttél?
Hogy árulással vétkezzél?
Evangélista: Most a vad csapathoz fordul
ajkán szó, keményen csordul.
Jézus: Láthatjátok nincs fegyverem
s botokkal jöttök ellenem?
Úgy törtök rám, mint latorra,
láncot vetni két karomra.
Miért forrt fel a véretek
vétettem én ellenetek?
Fényes nappal a templomban
nyilvánosan tanítottam,
mégsem fogtatok el engem
pedig nem is volt védelmem.
Most kérhetném Szent Atyámat,
Ki meghallgatja imámat,
küldjön angyalseregeket,
hogy megvédjenek engemet.
De ez most a ti órátok
melyre oly régóta vártok,
hogy elítéljetek engem,
bár nem találtok bűnt bennem.
Evangélista: E szavakra a bérencek
hátra lépve földre esnek,
félve gyáván meglapulnak
támadásra nem indulnak.
A szolganép – bár remegve –
bátorságát visszanyerve,
cselekvésre szánja magát,
hogy elfogja Isten Fiát!
Dulakodás közben Péter
lecsapott a kard élével,
Málkus jobb füle porba hullt,
Málkus: jaj a fülem!
Evangélista: Málkus sikolt.
Jézus a fület felveszi
azt nyomban helyére teszi,
Málkus füle, újra helyén
szeretet győz, bűn erején!

Ének: 211. 2. vers.

A N N Á S H Á Z Á B A N

Evangélista: Győzelemtől mámorosan
Jézust csúfolva hangosan,
haza indul a vad csapat
sápadt fényű fáklyák alatt.
A kicsi tanítványsereg
úgy szétrebbent, mint verebek,
egy sem gondol most Urára
menekül az éjszakába.
Egy ifjú is, ki szál ingben
tartózkodott a közelben,
a poroszló keze közül
mezítelen elmenekül.
Ott megy Jézus egymagában
ellenségtől körülzártan,
tanítványi szétfutottak,
elhagyták Őt, az áldottat!
Város egyik utcájában
fényben Annás palotája.
Ott ül össze a nagytanács,
még nem volt ily kihallgatás!
Bűnös nép mond ítéletet
az egy Igaz Ember felett!
Aki soha nem volt bűnös,
de szánta a szegény bűnöst.
Tolongás van a kapunál
mindenki a fogolyra vár.
Két őr között Jézus halad
még láncra verten is szabad!
Péter, ki Uráért hevült
ő is a nép közé vegyült.
Már nem is az életéért
aggódik, de Mesteréért.
Bent a fényes palotában
áll Jézus, tépett ruhában.
A nagytanács minden tagja
az Ő halálát akarja!
Hamis tanúk állnak elő
tanúságuk nem egyező.
Kiderül a hamisságuk
semmit sem ér tanúságuk.
Most a főpap középre lép
várja Jézus feleletét.
Jézus azonban nem felel,
s feszül a húr a szíveken.
Végül a főpap kérdi Őt
az érette is szenvedőt,
Főpap: jelentsd ki hát végre, ki vagy?
Valóban Isten Fia vagy?
Evangélista: Jézus felel:
Jézus: ím te mondod,
Istennek a Fia vagyok!
Eljövök a fellegekkel
dicső angyalseregekkel!
Evangélista: Főpap midőn ezt meghallja
a köntösét megszaggatja.
Főpap: Káromlást szólt, hallottátok?
Mint ítéltek, meglássátok!
Evangélista: A nagytanács minden tagja
szavazatát egyként adja,
Nagytanács: vétet a szent törvény ellen,
halál fia, ez az ember!
Evangélista: Foglyukat most papok, szolgák,
arcul verik, megrugdossák,
kegyetlenül bánnak vele
oly szomorú tekintete.
Nem látnak benne prófétát,
csak a József, ácsnak fiát.
Pedig róla, jót mond a nép,
mert felkarol minden szegényt.
Testet-lelket maró féreg
az emberi harag, méreg.
Ütéseket bár rá mérik,
Benne: mégis Atyját érik!
Isten, mentő szeretete
küldte Őt közénk földre le,
gúnyolói nem is érzik,
áldott szíve, értük vérzik!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2018. Április 07. - 09:22:06
Passió folytatása

P É T E R T A G A D Á S A

Evangélista: Űzve hűvöst, sötétséget
az udvaron nagy tűz éget.
Őrök, szolgák beszélgettek
a tűz körül melegedtek.
A kihallgatás hosszan folyt,
az udvaron meg hideg volt,
Péter is, már igen fázott
s a tűz melegére vágyott.
Tagadó szót oltott bele
az idegen tűz melege!
Bár a teste melegedett,
de a szíve: megdermedett!
Vigyázz! Idegen tűz mellett,
kárhozatra juthat lelked!
Pokoltűznek hírvivője
ne légy, menekülj előle!
Jézus kínálja fel neked
az el nem fogyó meleget.
Ha átölel ez a meleg,
örök életed lesz neked!
Péter nem is gondolt erre
csak arra, hogy fázik teste.
Tagjait, meleg járta át,
el is felejtette Urát.
Újra féltette életét 
nem szánta már hű Mesterét.
Nem törődött már Urával,
hanem önzőn, önmagával.
Felismerte őt egy leány,
a rőzsetűz lángjainál.
Péterre vetette szemét
s ő, állta a tekintetét.
Reá mutat, mint ott áll,
Szolgáló leány: lám te is, Jézussal voltál!
Evangélista: Péter válaszol hidegen,
Péter: nem ismerem Őt, idegen!
Evangélista: Igazolva Jézus szavát,
vékony hang száll az éjen át,
mert a kakas – hajnaltájon –
megszólalt egy lombos ágon.
Péter, féltve az életét,
így tagadta meg Mesterét!
Szívében már önvád égett,
mikor a tornácra lépett.
Ott sem lehetet nyugta már,
felismerte másik leány.
Nem bújhatott szegény Péter,
a vád elől semmiképpen.
Szólt a lány, az ott állókhoz
Jézus sorsára várókhoz.
Másik szolgáló leány: Ím, ezt is Jézussal láttam,
mikor a városban jártam.
Evangélista: Péter, noha tudta, hogy vét,
Urát megtagadta ismét.
Péter: Nem ismerem ezt az embert,
Evangélista: de a szíve, sajgott, szenvedt.
Később felismerik újra
egyre nő az önvád súlya.
Szolgák: Jézushoz tartozol te is,
hisz elárul beszéded is!
Evangélista: S mintha nem lenne tanítvány,
átok zúdul Péter száján.
Péter: Mondtam már, hogy nem ismerem
hagyjatok hát békét nekem!
Evangélista: Tagadása nem győzte meg
se szolgákat, se őröket,
tudták: nem mondott igazat
bár esküdött átok alatt!
Keleten már hajnalodott
rőzsetűz is elhamvadott.
És a kakas – Pétert vádlón –
másodszor szólt a faágon.
Mikor Jézus hátranézett,
szeme: megtalálta Pétert.
Nem szólt, de a szeme beszélt,
s attól, Péter majd elalélt!
Már élesen emlékezett
arra, midőn heveskedett.
Kész áldozni az életét
ha baj érné hű Mesterét!
Jézus, jól tudta nem így lesz,
azért szólt akkor Péterhez.
Amíg kétszer szól a kakas,
engem, háromszor megtagadsz!
Péter szeme könnybe lábad
reá szakad a bűnbánat.
Neki ártott a tagadás,
most testét rázza zokogás.
Átvirrasztott éjjel után,
Nagypéntek hűvös hajnalán,
szívének nincs nyugovása,
messze hangzik bús sírása.

Ének: 422. 1. vers: Eltévedtem, mint juh.

J É Z U S P I L Á T U S E L Ő T T

Evangélista: Midőn éjre új nap ébredt
Írástudók, papok, vének,
ismételten tanácskoztak
s egyértelmű döntést hoztak.
Jézus Krisztust megkötözve
őrök, szolgák fogják közre,
kísérjék át Pilátushoz
a város helytartójához.
Ők is, Jézus után mentek,
háza előtt vesztegeltek.
Beüzentek Pilátushoz
jöjjön ki ő, a foglyukhoz.
Hallgassa ki, ítélje el,
aszerint: amit érdemel.

Ének: 409. 4. vers.

J Ú D Á S B Á N A T A É S H A L Á L A

Evangélista: Júdás is ott ólálkodott
vétke miatt nem nyughatott.
Utat tört a tömegen át,
hogy még egyszer lássa Urát.
De amikor meglátta Őt,
a megbilincselt drága Főt.
Bánta már, hogy elárulta
s vitte a vérdíjat futva.
Átadni a főpapoknak
de az, nem kellett azoknak.
Bárhogy sírta, bánta vétkét,
nem fogadták vissza pénzét.
Templomba ment erszényével,
harminc véres ezüstjével.
Mely égette este óta
s az ezüstöt széjjelszórta.
Akárhová vitte lába,
mindig a vérdíjast látta!
Egyre jobban tépte a vád,
és választott kötél-halált.
Főpapok meg összeszedték
az ezüstöt, s félretették.
Nem tehették a kincstárba,
mivel Jézus vére ára.
Megvették harminc ezüstért
a fazekasnak mezejét.
Így lett az a vér mezője,
idegenek temetője.
Beteljesült Urunk szava,
ami régi prófécia:
megbecsülték a drága vért,
s csupán harminc ezüstöt ért.
Ott állt Jézus megkötözve
vádlói fogták közre,
Pilátus helytartó előtt,
aki buzgón kérdezte Őt.
Főpapok ismét vádolták
Főpapok: Ez lázadó!
Evangélista: Kiáltották.
Főpapok: Magát királynak nevezi
népünket félrevezeti.
Törvény ellen szól és ámít,
Galileától idáig.
Bűnösökkel barátkozik,
velük együtt eszik-iszik.
Evangélista: Majd Pilátus szól hozzája
Pilátus: Te vagy a zsidók Királya?
Evangélista: Jézus felel, szeme ragyog
Jézus: ím te mondod: Király vagyok.
Evangélista: Pilátus nem lát bűnt benne
s ha tenné, mi tőle telne,
Jézust nyomban elengednél
vádlóit szétkergetné!
Megtehetné, de nem teszi.
Gyávasága nem engedi.
Messze ér a császár keze,
s ő nem húzhat ujjat vele.

Ének: 408. 1. vers: Ó nagy Isten sok a vétkem.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2018. Április 08. - 16:52:55
Passió folytatása

J É Z U S H E R Ó D E S E L Ő T T

Evangélista: Galilea tartománya,
Heródes fennhatósága
alá tartozó tartomány,
mivel ott is, ő a király.
Pilátus midőn megtudja,
Heródes, a nép királya
Húsvét ünnepet jött ülni,
Jézust nyomban hozzá küldi.
Ő ismeri saját népét,
szokásait, szent törvényét.
Jézus, zsidónép szülötte
ítélkezzen ő felette.
Mert Heródes udvarával
mindenrendű szolgájával,
szabadulás emlékére,
feljött Húsvét ünnepére.
Jeruzsálem városába
az ősi királyi házba,
ott lehessen áldozáskor
a húsvéti szertartáson.
Foglyukat így a katonák
Heródeshez kísérik át,
ki sokat hallott felőle
de nem látta szemtől szembe.
Jézust megelőzte híre
bűnösöket szánó szíve.
Heródes is remélte hát
Jézus, előtte tesz csodát.
Kérdezte őt sok beszéddel
egyre nagyobb szenvedéllyel.
De Jézus egy szót sem felelt
és az idő, csak egyre telt.
Megszólaltak a vádolók
főpapok és írástudók,
vádolva a Szent, tiszta Főt,
bűnös földi király előtt!
Heródes megunta végre
Jézust semminek ítélve,
új ruhába öltöztette
Pilátushoz visszaküldte.
S íme, Jézus új csodát tesz
mert Pilátus és Heródes,
kik soká haragban álltak,
aznap, barátokká váltak.

Ének: 411. 3. vers.

J É Z U S I S M É T P I L Á T U S E L Ő T T

Evangélista: Jézust szolgák és katonák
kísérik a városon át,
ítéletre Pilátushoz
a város helytartójához.
Pilátus magába mélyed
majd a papságot és népet,
egybe hívja maga elé
s kezével int a nép felé.
Szól hozzájuk kemény hangon,
Pilátus: van nekem épp elég dolgom.
Nem vitatkozni veletek
egy ártatlan ember felett!
Elém hoztátok ez embert,
ki senkit nem bántott, nem vert.
Benne: semmi bűnt nem látok
amivel őt vádoljátok.
De még Heródes sem talált
benne: oly bűnt melyért halált
érdemelne ez a vádlott,
hadd legyen hát elbocsájtott.
Itt áll, nincsen egy védője
csak halálba kergetője!
Mivel ártatlannak látom
megfenyítem s elbocsájtom.

Ének: 378. 1. vers: Ártatlanság szent báránya.

J É Z U S É S B A R A B B Á S

Evangélista: Régi szokás Izráelben
minden jeles nagy ünnepen,
testet öltött az irgalom
foglyot engedtek szabadon.
Így a tömeg, most is kéri
engedjen Pilátus néki.
Bocsássa el azt a rabot
ki – gyilkosságért – fogva volt.
A helytartó most felkiált!
Pilátus: Engedjem-e zsidó királyt?
Kit előttem vádoltatok
ti, irigykedő főpapok!
Ének: 408. 1. vers: Ó nagy Isten sok a vétkem.




Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2018. Április 09. - 13:52:46
Passió folytatása

P I L Á T U S  F E L E S É G E

Evangélista:                                    Pilátus ítélőszékében
ülve, hallja a hírt éppen.
Felesége üzen neki,
egy szolgálóját küldi ki.
Pilátus felesége:                              Igaz ember, vigyáz vele
dolgába te ne szólj bele.
Én – álmomban – megintettem,
s miatta, sokat szenvedtem.
Evangélista:                                    Papok ügyüket nem hagyják,
s a tömeget felbiztatják.
Szavuk: betölti a teret,
Tömeg:                                           Barabbást add, Jézus helyett!
Evangélista:                                    Pilátus harsányan kiált,
Pilátus:                                            mit tegyek Jézussal tehát?
Evangélista:                                    Dühükben a semmit tevők,
karban zúgják:
Tömeg:                                           feszítsd meg őt!
Evangélista:                                    Pilátus döbbenve látja,
hogy csak egyre nő a lárma,
a feldühödött tömeget
csillapítni már nem lehet!
A sokaság előtt állva,
vizet kér egy mosdótálba,
ártatlansága jeleként
előttük: megmossa kezét.
Pilátus:                                            Ím, lássátok, papok, vének
legyen bizonyíték néktek,
én ártatlan vagyok, ettől
az igaz ember vérétől!
Evangélista:                                    Válaszát már zúgja a nép
                                                       kifejezve gyűlöletét.
Nép:                                               Eleget ült a nyakunkon,
                                                       vére rajtunk, s magzatunkon!
Evangélista:                                    A helytartó parancsára
Jézussal az őrszobára
vonul, Pilátus őrsége
s ütik, míg kicsordul vére!
A szemeit bekötözik
gúnyolják Őt, arcul köpik,
pálcával verdesik fejét
de nekik még ez sem elég.
Csúfságból, szent fejére hát
tövisből fonnak koronát.
Így köszöntik Őt kiáltva
Őrség:                                             üdvözlégy zsidók Királya!
Evangélista:                                    Midőn Jézust megkínozták
ismét a nép elé hozták.
Fejét tövis felsebezte
testét, bíborpalást fedte.
A helytartó – Jézust látva –
töviskoronásan állva,
ettől ő úgy meghatódott,
hogy szóhoz is alig jutott.
De azért erőt vet magán
és szólt: parancsoló szaván.
Állva ott a néppel szemben,
Pilátus:                                            nézzétek meg! „Ím, az ember!”
Evangélista:                                    Midőn Jézust újra látták
papok, vének és a szolgák,
a dühük már gátakat tört,
s kiáltották:
Papok, szolgák:                              feszítsd meg Őt!
Evangélista:                                    Most Pilátus hangja rivallt,
túlkiáltva zúgást, morajt.
Pilátus:                                            Nem találok benne vétket,
keresztre ti feszítsétek!
Evangélista:                                    A nép, válaszolt kórusban
Nép:                                               nekünk olyan törvényünk van,
mely alapján ez az ember
káromlást szólt, Isten ellen!
Megbántotta a Szent Atyát
Fiának vallotta magát!
Törvénysértő minden szava
vétkezett: meg kell halnia!
Evangélista:                                    Pilátus most Jézust kérdi
Jézus hallgat, nem szól néki.
Pilátusnak lendül keze,
Pilátus:                                            még nekem sem felelsz-e te?
Semmibe sem veszed szavam?
Tud meg hát, hatalmamba van,
hogy keresztre feszítselek,
vagy szabadon engedjelek.
Evangélista:                                    Jézus szól szelíden, halkan,
Jézus:                                              azért van hatalmad rajtam,
mert Atyám ruházta reád,
adhass: kegyelmet vagy halált.
Nagyobb vétke van hát annak,
ki tört vet az ártatlannak!
Nagyobb vétkű az-az ember,
ki kezedbe adott engem.
Evangélista:                                    Tétovázó Pilátusra
mélyen hatott Jézus szava.
Magában már fontolgatta
Jézust, szabadlábra adja.
Ám, a nép most közbevágott,
Nép:                                                ha te most ezt elbocsájtod,
ebből mindenki meglátja,
nem vagy a császár barátja.
Evangélista:                                    Az ünnepre sok nép vonult
a tér, kicsinek bizonyult.
Pilátus ház ítélkezett
teremtmény, Teremtő felett!
Az állását féltette-e?
Lesújthat rá a császár keze.
Félelmében, megengedte
Jézust feszítsék keresztre!

Ének: 198. 1. vers: Ó drága Jézus vajon mit vétettél.

                                              J É Z U S  Ú T J A  A  G O L G O T Á R A

Evangélista:                                    Lassan megmozdul a tömeg
indul a szomorú menet.
Az utcákon véges végig,
a menetet sokan nézik.
Indul Jézus, sebzett lábbal
fején töviskoronával!
Vállán súlyos keresztjével,
testén sajgó sok sebével.
Bár roskasztja kereszt súlya,
de még jobban bűnünk súlya!
Világ bűnét hordozza Ő
a megcsúfolt, ártatlan Fő!
Bámészkodók sorfala közt
úgy kísérik, mint bűnözőt.
Vádolói szidják egyre
amint vonul fel a hegyre.
Jeruzsálem közelébe
a kivégzésnek helyére.
Golgota a helynek neve,
oda tart a tömeg vele.

Ének: 211. 6. vers.

                                                J E R U Z S Á L E M  L E Á N Y A I

Evangélista:                                    Követői, fátyolos nők
siratják és gyászolják Őt,
Jézus megáll, rájuk tekint,
szelíd hangját hallják megint.
Jézus:                                              Ti, Atyámnak áldottai
Jeruzsálem leányai,
ne engem sirassatok,
én értetek élek-halok!
Sírjatok ti magatokon
drága magzataitokon.
Mert még jőnek rátok napok
s csak azok lesznek boldogok
kik nem szültek, nem szoptattak,
akkor mondják a halmoknak,
essetek ránk, rejtsetek el,
olyan nagy lesz a félelem!
Ha így bánnak a zöld fával,
mi lesz a sok száraz ággal?
Ha Isten Fia így hal el,
hová lesz az istentelen?
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2018. Április 10. - 19:00:46
Passió folytatása

CIRÉNEI SIMON

A keresztfa súlyos terhe
alatt, görnyed Jézus teste.
Szemeire homály borul
keresztjével a porba hull.
A vitézek széjjelnéznek,
nincs közelben ki segíthet?
Simont ragadják hát kézen
ki a mezőről jött éppen.
Simon erős, bátor ember,
de most: kényszeríti fegyver.
És vállán a keresztfával,
indul Jézus lábnyomában.
Simon nem is gondolta tán,
éppen Nagypéntek délután
lássa a nép, amint lépdel
egy elítélt keresztjével.
Két gyilkos is halad vele,
ártatlan vért ontott keze.
Tettükért most, Jézus mellett,
megízlelik a kín-kelyhet!
Lassú menet zsivaj, lárma
között, ér a Golgotára.
A keresztfát lefektetik
s arra Urunkat fektetik!
Kezét, lábát fúrják szögek,
fröccsen a vér, nyílnak sebek!
Panasz, jajszó, nem jő száján,
néma: a mennyei Bárány!
Isten a bűnt ki nem állja
de a bűnöst, mélyen szánja!
S hogy a bűnös megmaradjon
érte, inkább Fia haljon!
Bár egyetlen drága Fia
menteni őt, nem lép oda!
Engedi, hogy vére folyjon,
bűnösökért kiomoljon!
Ő csak így segíthet rajtunk
kik oly könnyen bűnre hajlunk!
Milyen könnyű a vétkezés
s ó mily súlyos a büntetés!
Ha a bűn csalogat minket
megrontani életünket,
jusson eszünkbe a kereszt,
melyen Jézus kiszenvedett!
Magasra lendül a kereszt,
hadd láthassa mindenki ezt!
Az értünk vérző két kezet,
kereszten is ölel, szeret.
Latrokat is elővették
keresztükre rákötözték,
és kétfelől Jézus mellett,
helyezték el keresztjüket.
Ím, teljesült Isten szava,
régi-régi prófécia,
az ártatlan, a tiszta, szent,
bűnösök közt kapott helyet!
Pilátus egy címet is írt
a kárhoztatás jeleként.
Héber, görög, latin nyelven,
had olvassa minden ember.
Azt a keresztre tétette,
hogy hirdesse szerte messze,
keresztre feszítés okát
bár nem volt a szövegbe vád.
Jézus keresztfája mellett
négy katona tartott rendet.
Ők fogták Jézus ruháját
és négyfelé elosztották.
De köntösén úgy osztoztak,
hogy felette sorsot húztak.
És akire a sors esett
a szövött köntös azé lett.
Így telt be a prófécia
Dávid által Isten szava.
Ruháimon osztozkodtak
köntösömre sorsot húztak.
Ezt művelték a vitézek
mert az Isten szava: élet!
Visszavonás nincsen abban
szent és megmásíthatatlan!
Jézus mélyen szánta őket
vádlókat és kivégzőket.
Jézus:                                              Atyám, bocsáss meg ezeknek
nem tudják mit cselekesznek.
Evangélista:                                    Voltak némely arra menők
gúnyolva, szidalmazva Őt.
Bámészkodók:                                Ki lerontod a templomot,
s harmad napra felállítod,
ha a Szent Isten Fia vagy,
szabadítsd most meg magadat!
Előttünk is tégy most csodát,
a keresztről szállj most le hát!
Evangélista:                                    Bal felöl levő latornak
száján gúnyszavak fakadnak,
ő is Jézust gúnyolja már
pedig sarkában a halál!
Baloldali lator:                                Ha te az Isten Fia vagy
mutasd meg most hatalmadat.
Szabadítsd meg magadat is,
szabadíts meg bennünket is!
Evangélista:                                    De a jobboldali lator,
hallván társát, mint káromol,
dorgálva őt fordul felé
Jobboldali lator:                              hát az Istent sem féled é?
Kereszten mi méltán vagyunk,
mert tetteinkért lakolunk.
De Ő semmi rosszat nem tett,
s nézd: milyen szótlanul szenved.
Evangélista:                                    Ekkor Jézushoz fordulva,
így szólt: mélyen megindulva,
Jobboldali lator:                              Uram, emlékezzél meg rólam,
mikor eljössz országodban!
Evangélista:                                    Jézus – látva annak hitét –
feléje tárta hű szívét.
Jézus:                                              Paradicsomban vár helyem,
te is ott leszel ma, velem.

Ének: 206. 3. vers.

                                          J É Z U S  S Z A V A I  A  K E R E S Z T E N

Evangélista:                                    Jézus keresztfája alatt
követői ott állanak.
Édesanyja és két asszony,
hogy lábainál sírhasson.
Tanítvány is, akit szeret
szent vállán ki sokszor pihent,
rájuk most is árassza még
gondoskodó szeretetér.
Szól anyjának:
Jézus:                                              ímhol fiad.
Evangélista:                                    Szavával Jánosra mutat.
Tanítványhoz szól:
Jézus:                                              ím anyád.
Evangélista:                                    Két hű szívet egymásnak ád.
És hogy beteljen az Írás,
Róla szóló prófétálás,
függve a perzselő napon,
ismét szólott:
Jézus:                                              szomjúhozom.
Evangélista:                                    Volt ott egy ecetes edény
és szivacsot mártva belé,
hosszú izsópra helyezték,
és azt, ajkához emelték.
Ó nem a teste szomjazott,
hanem lelke szomjúhozott!
Ránk szomjazott bűnösökre,
elveszett testvéreire!
Hat órakor eltűnt a fény,
sötétség lett a föld színén.
Kilenc óráig volt sötét
Jézust gyászolta föld s az ég!
Kilenc órakor az áldott
elhagyatva felkiáltott!
Jézus:                                             „Én Istenem, én Istenem,
ó miért hagytál el engem!”
Evangélista:                                    Bűn zúdul a drága főre
Atyja is elfordul tőle.
Bár szerelmes Fia néki,
de a bűnt nem bírta nézni!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2018. Április 11. - 14:02:10
Passió vége

J É Z U S  H A L Á L A

Evangélista:                                    Jézus ismét felkiáltott!
Hallhatta mind ki ott állott.
Jézus:                                              Atyám lelkemet fogadd be
leteszem áldott kezedbe.
Evangélista:                                    A földön elvégzett mindent,
szent feje oldalra billent.
Megpattant élete kelyhe,
Atyjához szállt nemes Lelke.
Mivel az a nap Péntek volt
a Szombat meg nagyünnep volt,
főpapok Pilátust kérve,
szóltak: a rabok ügyébe.
Vétesse le a rabokat
töresse meg lábszárukat.
Mire megvirrad a reggel
ne maradjon a fán egy sem.
Elmentek hát a vitézek
s látva hogy a rabok élnek,
megtörték a lábszárukat
siettetve halálukat.
Amikor Jézushoz értek,
látták: benne nincs már élet.
Épségben hagyták lábait,
nem törték meg lábszárait.
De egy a vitézek között
oldalába dárdát döfött.
Aki látta: igazat szól
víz és vér csordult ki abból.
Teljesítve Isten szavát
a Mózesi próféciát,
nem törték meg Jézus testét,
„teste meg ne töretessék”.
És akkor megmozdult a föld!
Zúgott a szél sok szikla tört.
Templomkárpit kettéhasadt,
s a vád népe: félve szaladt!
Szájuk: a vádoló fegyver
sírt, üvöltött, mint a tenger!
Keresték a menedéket,
azt hitték: itt az ítélet!
Eső zúdult, felhők sírtak,
szentek sírjai megnyíltak!
Szentek teste feltámadott,
ember nem élt még ily napot!
Átélve a történteket
százados is földre esett.
Mellét verve felkiáltott,
Százados:                                        Isten Fia volt az áldott.
Evangélista:                                    Isten Fia közelében
látva magát elítélten,
bűnbánattal vallva vétkét,
kereszt alatt ő is megtért.

Ének: 194. 1-2. vers: Jézus, Istennek báránya.


                                                     J É Z U S  T E M E T É S E

Evangélista:                                    József, hívő írástudó
Arimáthiából való,
városa gazdag polgára
Jézusnak is tanítványa,
eljött Pilátushoz éjjel,
hogy az ő engedélyével
Jézus testét levehesse,
s tisztességgel eltemesse.
Közben Pilátus hírt kapott
arról, hogy Jézus már halott,
megadta hát az engedélyt,
hogy a testet levehessék.
József pedig azon éjjel
megfelelő segítséggel,
sietett a vesztőhelyre
hogy Jézust eltemethesse.
Jézus keresztfája alatt,
sírt, gyászolt egy kicsiny csapat.
Főleg asszonyok voltak ott,
kiket Jézus megtisztított.
Az asszonyok mindent láttak,
hiszen mindvégig ott álltak.
Azt is, ahogy Jézus testét
a keresztről leemelték.
Nikodémus is ott állva,
mint Jézus hű tanítványa,
hozott mirhát és áloét,
holtak illatos kenetét.
Mintegy százfontnyi kenetet,
s egyéb illatos szereket.
A Megváltó kihűlt testét,
lepedőkbe göngyölgették.
A vesztőhely közelében
cserjék, bokrok sűrűjében,
volt egy kis kert s a kertben egy
sziklába vésett sír-üreg.
Melyet nemrég készítettek
de abba még nem temettek.
Abba tették Jézus testét
s a sírt egy nagy kővel lefedték.
Néhánytagú gyülekezet
így adott végtiszteletet,
ama legnagyobb halottnak,
kit valaha itt: hantoltak!
A gyászolók haza tértek,
de fájt a szív sírt a lélek,
kit szerettek forrón, igen,
kőpecsétes sírban pihen.

Ének: 210. 2-3. vers.
          o - o - o



T A R T A L O M


Virágvasárnap                                               
Utolsó vacsora                                                 
Júdás árulása
A lábmosás
A Gecsemáné kertben
Annás házában
Péter tagadása
Jézus Pilátus előtt
Júdás bánata és halála
Jézus Heródes előtt
Jézus ismét Pilátus előtt
Jézus és Barabbás
Pilátus felesége
Jézus útja a Golgotára
Jeruzsálem leányai
Cirénei Simon
Jézus szavai a kereszten
Jézus halála
Jézus temetése
Krisztus feltámadása (nincs meg)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2018. Április 30. - 21:05:13
Pecznyik Pál
Közel már az a nap

Még ma is sok szív, kebel
bűnrabságban vesztegel.
Hívek keljünk útra hát,
vigyük Isten szent szavát!
Hallja meg, ki bűnben él,
hála, ma még van remény!
Várni tovább nem szabad,
mert közel már az a nap,
melyen Urunk visszajő,
s hogy áll meg a vétkező
az ítélő Úr előtt,
ha vallatni fogja őt?!
Urunk szava mennyei,
boldog az, ki hisz neki.
Lába keskeny útra tér,
s halálon át hazaér.
Ott lesz igaz otthona,
melyet nem hagy el soha.
S abban: - örök fénybe már -
látja Urát trónusán!
Szíve ujjongva örül,
mert hő vágya teljesül!

1995.VI.2
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2018. Április 30. - 22:16:49
Pecznyik Pál
A SZERETET HIMNUSZA

Embernyelven, anyanyelven
zenghet szavam ékesen,
ha szeretet nincsen bennem,
áldást nem nyer senki  sem.
Szállhat szavam, mint zengő érc,
mint cimbalom, harsogón,
ha szeretet nincsen abban,
szívekbe az nem hatol!
Ismerhetem a jövendőt,
a titkot, a tudományt,
mit ér az, ha önző szívem
szeretet nem hatja át?
Lehet olyan erős hitem,
mely hegyeket mozgat el,
ha szeretet nincsen bennem,
úgy nem vagyok semmi sem.
Ha vagyonom széjjelosztom,
testem tűzre dobom én,
ha nem teszem szeretetből,
áldozatom mit sem ér.
A szeretet hosszú tűrő,
jóra hajló és kegyes,
nem irigy és nem kérkedő,
így biztatgat: csak szeress.
Nem cselekszik éktelenül,
nem harácsol, hanem oszt,
bántóiért imádkozik,
nem rója fel a gonoszt.
Nem örül a hamisságnak,
az igazat szereti,
ha vádolják: vádolói
elől inkább elfedi.
A szeretet mindent elhisz,
mindent remél kegyesen,
vég nélküli, mint az élet,
el nem múlik sohasem!
Nyelvek, jövendőmondások,
mind megszűnnek egy napon,
eltűnik az ismeret is
mint köd, őszi hajnalon.
Ma még rész-szerint van bennünk
Ige, prófétai szó,
de ha eljön a teljesség,
nem lesz rész-szerint való.
Amikor még gyermek voltam,
úgy szóltam mint kisgyermek,
úgy gondoltam, úgy értettem
a dolgokat, mint gyermek.
Mi most még csak tükör által,
homályosan láthatunk,
a teljesség fény-özönét
eltakarja még Urunk!
Az ismeret most csak részben,
nem teljesen az enyém,
ám egykor majd Megváltómat
színről-színre látom én!
A sírpartig, hit és remény
fogja gyenge kezemet,
ám velem lesz síron túl is,
örökké a szeretet!

1998 II.24.


Pecznyik Pál
VÉSZKIJÁRAT

Égő süllyedő hajó
a mi lakott földünk.
Melyen  -  mint zarándok  -
rövid időt töltünk.
E süllyedő hajóról
egy vész-kijárat van,
ma még megtalálható
Isten szent Fiában!
E nagy hajón százmilljók
élünk egybezártan,
sokan  -  félelem miatt  -
szinte holtra váltan!
Mert vészkijárat felől,
még sejtelmük sincsen,
pedig megmentésünkre
adta azt, az Isten!
A vészcsengő egyre szól,
Isten figyelmeztet,
vedd komolyan, mert ha nem,
a lelked elveszhet!
Siess Jézushoz ma még,
Ő a vészkijárat,
lépj át azon, s megleled,
dicső, szebb hazádat!

1998.III.1.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2018. Május 11. - 22:01:18
Pecznyik Pál
FÜGGÖNY ELŐTT, FÜGGÖNY MÖGÖTT

Az életünk itt zajlik le
lakott földünk szinpadán.
Függöny előtt, függöny mögött,
Jézus mindig ránk talál.
Mivel látja: jól ismeri
képmutató életünk,
függöny előtt igazt játszunk,
mögötte meg vétkezünk.
Ez a kétféle szereplés
megszégyenítő, hamis.
Hiszen egyformán kedveljük
a jót is, a rosszat is.
Ám Jézus jót akar nekünk,
el ne vesszen a lelkünk,
ha előtte: ítéletre
egykor meg kell jelennünk!
Függöny előtt, függöny mögött,
Megváltónkra figyeljünk,
megtévesztő, képmutató
arcot, sose viseljünk!
A függöny mindkét oldalán,
éljünk Krisztusba rejtve,
néki tetsző új életben,
a régit meg, felejtve.

1998.III.7.


Pecznyik Pál
AZ ÉLET DIADALA

Fodros felhőnyájat terel a böjti szél,
zöldellő pázsiton sok szép ibolya kél.
Felhők mögül gyakran előbukkan a nap,
és lövell a földre milljó fénysugarat.
Fénysugarak nyitják rügyek kis ablakát,
virágdíszbe borul a sok gyümölcsfa ág.
Friss, lüktető élet hangja messzire száll,
élet fölött soha nem győzhet a halál!
Habár a tél elől föld-alá kényszerül,
- és mint fáradt ember - álomra szenderül.
De amint elmúlnak napjai a télnek,
napsugár csókjára, álmából felébred.

A mi életünk is ily végtelen élet,
melynek a ránk leső halál se vet véget!
Megváltónk átemel a halál folyamán,
s a túlparton, örök élet öröme vár!

1998.III.11.


Pecznyik Pál
Legszebb Karácsony

Jézus nem jött közénk
dicsőségben, fényben,
istálló szalmáján
született, szegényen.
Reá fény és pompa
még ma sem jellemző,
azért jött, mert vár rá,
sok szegény éhező.
Igére éhező,
az Ige kenyerét,
sok lelki szomjazó,
az Élet hűs vizét.
Lelki beteg, tőle
várja gyógyulását,
sokmilljó lelki vak
szeme megnyílását!
Jézust nem hatja meg
zsolozsmázók népe,
ki lelkileg szegény,
az Ő szeme fénye!
Boldog, ki így várja
ma az Isten Fiát,
az vele töltheti,
legszebb karácsonyát.

1995.II.3.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2018. Június 08. - 22:52:57
Pecznyik Pál
ÉLETÜNK KERESZTJE

Életünk keresztje, ránk szabott kereszt.
Teherbírásunkhoz mérte Isten ezt.
Attól meg nem válhat, holtig senki se,
úgy nőtt hozzánk, miként fához levele.
Sokszor azt gondoljuk: összeroskadunk,
pedig a nagyobb súly, rajtad van, Urunk!
A Te láthatatlan vállad nyomja az,
mégis hányszor tolul ajkunkra panasz.
Sokan úgy gondoljuk: hiszen végül is,
követhetünk Téged kereszt nélkül is.
Ám e döntésünkbe nem nyugszol bele,
hisz kereszt-súly nélkül, bűn-vihar szele,
elsodorna minket, mint falevelet,
s kárhozatba jutnánk, üdvösség helyett!
Zúgolódásunkért bocsáss meg nekünk,
kereszthordozásban, ó Te jöjj velünk!
Keresztvivő testünk, ha majd sírba hull,
lelkünk ott tenálad, örökké virul.

1998. III. 21


Pecznyik Pál
ÉNEK A GOLGOTÁRÓL

Isten népe könnyfátylon át
Jeruzsálem felé néz.
Ott áll ma is a Golgota,
bár verte sok vihar, vész.
Ott hullott a keresztfáról
Megváltód drága vére,
hogy balzsam és gyógyír legyen
fájó szíved sebére.

Álljuk körül a Golgotát
lélekben és imában,
kik Jézusra emlékezünk
szétszórtan a világban.
Minden nyelven szálljon felé
a hódolat, a hála,
hogy a bűn-rab szabad lehet,
szent vére volt az ára!

Föld vándora el ne feledd,
üdvöd égi ajándék.
Érted is áll a Golgota,
hol Urad fára verték!
Emlékezzél bűnbánattal,
ki halmozod a vétket,
Megváltód nem vert aranyat,
életét adta érted!

1998.III.28.


Pecznyik Pál
Húsvéti fohász

Húsvét fényes napján
fohászt rebeg ajkunk,
Jézus Krisztus előtt
fejet, térdet hajtunk.
Győzelmét hirdetjük
földünk minden táján,
megnyílt szikla-sírja
húsvét éjszakáján!
Húsvéti fény ragyog
a sötét sír felett,
szava megrengeti
majd a sírkerteket!
Halál csatát vesztett,
bármennyire fárad,
akit sírba döntött,
mind életre támad!
Hozzá  -  ki örömre
fordította gyászunk  -
szálljon  -  hálaképpen  -
húsvéti fohászunk!

1995.III. 9.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2018. Június 17. - 20:48:48
Pecznyik Pál
VIRÁGBA BORULT A KERESZT

Isten sátor-templomában
életre kelt egy száraz bot,
mikor a nép  -  negyven évig  -
a sivatagban vándorolt.
Tizenkét száraz bot közül,
Isten egy botra vigyázott,
Áron főpap száraz botja,
egy éjszaka kivirágzott!
De az nem csupán virágot,
hanem gyümölcsöt is érlelt,
Isten, íme végbe vitte,
mit emberész, el sem képzelt!
Így történt a Golgotán is.
Száraz fa volt a kín-kereszt,
e száraz fa kivirágzik?
Ugyan, ki hitte volna ezt?!
S lám a kereszt,  -  e száraz fa  -
mely tengernyi bűnt hordozott,
Nagypénteken  -  csodás módon  -
élet fájává változott!
Virágba borult a kereszt!
Álmélkodj, világnak bölcse.
Egy bűnbánó szívű lator
volt, első érett gyümölcse!
És azóta szakadatlan
termi érett gyümölcseit,
újjászületett lelkeket,
Atyánk legdrágább kincseit!

1998.IV.8.


Pecznyik Pál
VIGYÉTEK AZ ÖRÖMHÍRT

Isten hívő népe nem pirul az arcod?
Amiért Krisztusról sok ember nem hallott?
Két milliárd ember máig sem tudja még,
Isten szent Fiában ő is, megváltva rég!
Meddig vársz még tétlen, indulj el már végre!
Mert istenhit nélkül,  -  pogány módon élve  -
emberek milljói mennek a halálba
úgy, hogy  nem leltek még az üdv kapujára!
Pedig menny küszöbét csak az lépheti át,
ki újjászületett, s követi hű Urát!
Hogy álltok majd oda a nagy Bíró elé,
ha nem vezettetek senkit hozzá, felé?
Vigyetek örömhírt oda, hol a lelkek,
Sátán rabságában vergődve rettegnek!
Két milliárd ember ne hiába várja,
hogy az élő Ige eljusson hozzája!
Hadd hallja minél több hont-kereső lélek,
van örök hazája az Isten népének!
S ő is  -  vágyó szívvel  -  juthasson el oda,
ahol öröm, béke, nem ér véget soha!

1998.IV.12


Pecznyik Pál
Új élet

Jézus, keresztfádra
reménységgel nézünk,
azon véreztél el
helyettünk és értünk!
Bár drága életed
kínhalálba torzult,
ám, harmadnap csodás
új életre fordult!
Halál éjszakája
szégyennel elvonult,
midőn sírkertedre
új élet fénye hullt!
Új életé, amely
különb, mint a régi,
az múló földi volt,
az új: örök, égi!
S drága ajándékként
már itt bírja néped,
s érte  -  vándorútján  -
áld, magasztal téged.

1995.III.19.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2018. Június 29. - 21:36:44
Pecznyik Pál
ILYEN EGYSZERŰ

Sok keresztyén úgy fogja fel,
üdvösségért áldozni kell!
Azt hiszi, ha érte hajt,
üdvét kiérdemli majd.
Pedig nem kell érte tenni,
térden csúszva vezekelni.
Böjt, vezeklés mit sem ér.
Ingyen kapjuk Jézusér!
Testvér: üdvöd szent ajándék,
Fogadd el hát, meddig vársz még?
Érte semmit nem tehetsz,
vagy hiszed, vagy elmehetsz.
Ha azt hittel elfogadod,
mit Atyád, Fiában adott,
üdvöd, örök életed,
köszönd meg és már tied!
Életed itt nem ér véget,
odaát vár örök élet!
Csak Jézushoz légy te hű,
látod? Ilyen egyszerű.

1998.V.16.


Pecznyik Pál
TE ÉLETET HOZTÁL

Urunk áldj meg minket
a Te Szentlelkeddel,
kísértések elől,
minket benned rejts el.
Kit félelem gyötör,
keskeny útra térjen,
bűnbánatra jusson,
megtérjen és éljen.
Te életet hoztál
a halál helyébe,
hitet, bátorságot,
félénkek szívébe.
Ajándékot: melyhez
fogható itt nincsen,
mégis ingyen való,
nem kapható kincsen.
Áldozatod árán
tieid lehetünk,
s ha jön a végóra,
tehozzád mehetünk!
Ott már nincs kísértés,
félelem se bánat,
csak fény, öröm, béke,
mely mindenkit áthat!

1998.V.29.


Pecznyik Pál
Szolgálj buzgón

Szétszórtan és elrejtetten
él itt Isten népe.
Égi mannán és mennyei
forrásvízen élve.
Sokat térdel Isten előtt
imádságos szívvel,
csak az Isten látja tisztán,
e földön, mit mível.
Bizonyságtétele nyomán,
-  ahol népek élnek  -
Jézust szívébe fogadva
hány vágyó szív tér meg!
Szolgálj buzgón  -  elrejtetten  -
Isten hívő népe,
ragyogjon fel  -  még sok arcon  -
Jézus Krisztus képe!
Vérén váltott menyasszonyát
oltalmazza, védi,
hogy a szennyes bűn áradat
ne árthasson néki!

1995.III.20.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2018. Július 13. - 13:07:43
Pecznyik Pál
PÜNKÖSDI CSODA

Nyár elei reggel imánk száll az égre
ahhoz, ki felkeltett Pünkösd ünnepére.
Derült égről ömlik reánk a nap fénye,
sugárözönt terít gazdagra-szegényre.
Jeruzsálem felé tekint lelki szemünk,
Pünkösd csodájára midőn emlékezünk.
Szentlélekre vártak tanítványi lelkek,
s megpihentek rajtuk kettős tüzes-nyelvek!
Eltűnt a félelmük, meg sem látszott rajtuk,
mennyei erővel telt meg szívünk, ajkunk.
Többnyelvű sokaság élte át e csodát,
hallhatta, érthette, Isten hívó szavát!
Szentlelke betöltött háromezer szívet,
s létre jött az első hívő gyülekezet!
Azóta is tart még a pünkösdi csoda,
Istennek Szentlelke ma is betér oda,
ahol az emberek bűnbánatra térnek,
s templommá szenteli őket a Szentlélek!

1998.V. 31.

Pecznyik Pál
VILÁGÍTHASSON ÉLETEM!

Dunántúli falu végén
-  mint őrszem a vártán  -
Utcalámpának fénye hull
oszlopfőről, árván.
Már régóta: télen-nyáron
fényt vetít az éjbe,
Békén alvó fáradt népnek
éber kis cselédje.

Úgy szégyellem, hogy nem vagyok
Uram, ilyen fényed,
világítani az éjben,
ó de  sokszor félek!
Pedig egyre terjed, hódít
a bűn éjszakája,
drága lelkek bolyonganak,
útra nem találva!

Jézus segíts fényt vetítnem
bátran, mit se félve,
teljen meg az égi hajlék,
Atyánk örömére!
Világíthasson életem,
-  mint útszéli lámpa  -
fénye mellett, honra leljen
sok eltévedt, árva.

1998.VI. 4.

Pecznyik Pál
Figyelmeztető!

Száguld az ifjú motoros,
keblét feszíti dac, erő,
hirtelen egy nagy csattanás,
és már halott a vakmerő!
Az autós százötvennel
repeszt, mintha verseny lenne,
nekiront egy vastag fának,
s mi fut tovább? Már csak lelke.
Földön, vízen, levegőben,
így száguldunk mi emberek.
S a lemaradt embertársa
nem jut eszébe senkinek?!
Csak a maga kényelméért,
jólétéért tülekedik?
Földi célok felé futva,
épségben meg is érkezik?
De sok elrettentő példa
igazolja, hogy nem így lesz.
Föld vándora okulj ebből,
hogy menny-honába megérkezz!

1995.III. 26
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2018. Október 14. - 22:47:40
Pecznyik Pál
SZERETEM AZ ÉVSZAKOKAT

Szeretem a tavasz ébredő világát,
zöldellő mezőknek sok színes virágát.
Meleg napsütésben rügyek pattogását,
égen gomolyfelhők csendes vonulását.

Szeretem a nyárnak gazdag színpompáját,
lombkoronás erdőn szellő orgonáját.
Szélben hullámzó, nagy, érő búzatengert,
búza aratóját: társamat, az embert.

Szeretem az őszt, mert gyümölcsöket érlel,
szívemben a hála érte: alig fér el.
Istené legyen a dicsőség, a hála,
ki így visel gondot megváltott fiára!

Szeretem a telet, hókucsmás fenyőket,
napfényben szikrázó havas hegytetőket.
Kék ég alatt, mélyen meghajtom a fejem
alkotásaidért áldalak, Istenem!

1998.III.12.



Pecznyik Pál
A TÖVISKORONÁS

Élet keskeny útján
csak előre nézz,
út mentén ellenség
csábításra kész.
Se jobbról, se balról
hívást ne fogadj,
ne térj le az útról,
csak azon haladj.
Kövesd Megváltódat,
véres lábnyomát,
s ha te is eléred
fent a Golgotát,
a töviskoronás
siet majd eléd,
vérező karjait
kitárja feléd!
Vele: biztonságban
járhatod utad,
halál-folyó felett,
átemel Urad!
Utadon előre,
Megváltódra nézz,
s a mennykapun belül,
vár az égi rész!

1998.III.14


Pecznyik Pál
Urunk, téged keresünk

Ó, Te dicsőséges,
fényben lakozó!
Bűn sötét éjébe
életet hozó!
Imádkozó szívvel
téged keresünk,
hisz Atyádnál Te vagy
áldott kezesünk!
Te látod a földön
a bűn-erjedést,
a sok fájó könnyet,
a sok szenvedést.
Te átélted mindezt,
ott a Golgotán,
a húsvét előtti
péntek délután!
Szíved, kezed ma is
segíteni kész,
mert sokszor a terhünk
roskaszt és nehéz.
Kitartásra biztatsz,
közel már a cél!
S ajándék, mely ott vár,
mindennel felér!


1995.II.18.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2018. Október 15. - 23:33:10
Pecznyik Pál versei

Nyári este

Leáldozott a nap,
szép nyári este lett,
csillagsátor feszül
csonka hazánk felett.
Lassan elcsendesül
a munka ritmusa,
reggelig szünetel
az életharc, tusa.
Borulj Isten elé,
kicsi hazám népe,
szálljon hálaimád
trónusához, égbe.


Zarándokok

Földi vándorúton zarándokok vagyunk,
szebb hon felé megyünk, és mindent itt hagyunk.

Nem lesz majd egyhangú földi vándorlásunk,
ha a Biblia lesz lelki útitársunk.

Ám indulás előtt jó lesz átgondolni,
a Biblia nem fog hozzánk igazodni!

Ha mi igazodunk a Szent Bibliához,
csak úgy juthatunk el lelkünk hű Urához!

Forr, pezseg az élet, elnyel sok nemzetet,
Bibliánk megmarad, célunkhoz elvezet.

Ki a Bibliában csupán csemegézget,
soha nem érti meg, mi az örök élet!

Ki úgy képzeli el Istent, örök dicsőt,
hogy a vándorúton majd kiszolgálja őt.

Ó  az csalódni fog, de lesz is rá oka,
Alkotóját szeme nem látja meg soha.

Örök élet útján járó zarándokok,
Isten kegyelméből nem vagyunk bűnrabok.

Jézus vére árán megváltott gyermekek,
lelkünk a Sátántól, így nem fél, nem remeg.

Bibliánk tanítja: mint lelki útitárs,
utunk folytatódik, mert lesz feltámadás!

Feltárul előttünk ránk váró szebb hazánk,
abba vár bennünket Fiával Szent Atyánk!


Ítéletet tart az Úr

Mindaz, amit szemünk ma lát,
csupán addig látható,
amíg fel nem számolja azt
Isten a nagy Alkotó!

Mivel szavára Föld s az Ég
felbomolva lángra gyúl,
és a romlott világ felett
ítéletet tart az Úr.

Mulandó földi javakon
mért csüng folyton a szemünk?
Hisz a földről eltávozva
semmit el nem vihetünk.

S a szebb, láthatatlan világ
mindörökre megmarad,
mi is megmaradunk benne,
ha Megváltónk elragad!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2018. Október 23. - 01:26:06
Pecznyik Pál versei


Tábortűz mellett

Zöld az erdő, zöld a rét,
szép az élet, ó mi szép,
hegykoszorús vidéken,
fenyves erdők tövében.

Fenyőillat leng körül,
kicsi szívem úgy örül.
Tábortűznek fényiben,
szemeimet fürdetem.

S úgy érzem, az ég alatt
nincsen nálam boldogabb.
Boldog vagyok, mert szívem
Jézus ölén ott pihen.

Kisfiú és kisleány,
szíved előtt Jézus áll!
Ne várasd Őt hiába,
tárd ki szíved, szavára!

Ő oszlat bút, felleget,
ha az veszélyt rejteget.
Vér – rubintja hirdeti,
milyen drága vagy neki!

Érted is meghalt a fán,
kínok közt a Golgotán!
Add át néki szívedet,
s örök üdvöt ad neked!

Budapest, 1953


Két koszorú

Az egyiket illatos mezei virágból
testvérkezek fonták,
és most itt piroslik előttem az asztalon.
A másikat, vértfakasztó korona – tövisből,
durva testőr – kezek,
s ott látom a vérző arcú Krisztuson.
És az én koszorúm némán vádolni kezd,
Nézd a szenvedő Krisztust, nézd a Mestered!
Néki? Tövis jutott! Néked? Illatos virág.
És csak zúdul felém virág – szájáról a vád!
Nem tagadhatom le, a vád mind igaz.
Miattam is vérzett a Szent Krisztus – arc!
Uram, e vádözön tépi szívemet.
Próbák tövisétől ne óvj engemet.
Testemen minél több a tövis karcolta seb,
annál dicsőbb lesz majd és annál ékesebb,
Uram, ott Tenálad. Hol nincs bánat, ború.
S földi rózsák helyett égi kertben szedett,
örök virágokból vár rám a koszorú!

Mátra, 1952.


Sír a gyermek

Édesanyám! Sír a gyermek,
Csak csonkja van két kezemnek.
Minden ujjam lerothadott,
beteg és éhes is vagyok.
Vigasztalja édesanyja,
szeméből hull könny patakja,
hiszen ő is leprás szegény,
csak nyílás van, orra helyén.
Minden tagját kór emészti,
még fiatal, s vénnek néz ki.
Kihullt szép hajkoronája,
elnyűtt, rongyos a ruhája.

Így tengetik életüket,
lepra emészti testüket.
Sokan szülők nélkül, árván,
ki indul meg sorsuk láttán?
Segítséget tőlünk várnak,
koldusai a világnak!
Nem ülhetnek, mint sok gyermek,
dúsan rakott asztal mellett,
melyen mindent megtalálnak,
s válogatva, csak turkálnak.

Nekik nincsen nagy igényük,
szeretetre vágyik szívük,
mely őket is számba veszi,
nem utálja, de szereti.
Ne csak magunk javát nézzük,
indítson meg szenvedésük!
Bárcsak úgy szeretnénk őket,
miként saját gyermekünket,
hogy fájdalom s könnybarázdált
kis arcukon, mosolyt látnánk
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2018. Október 27. - 21:43:11
Pecznyik Pál versei

Házassági évfordulóra

E lszállnak éveink, miként a fellegek,
M úló életünkre mily bölcsen intenek.
L obogó szívünknek duzzadó erejét
É vtizedek során, osztottuk egyre szét.
K ét külön életút fonódott egybe itt,
V irággal, s tövissel volt hintve mindegyik.
E gyütt meneteltünk, mint férj és feleség,
R ánk sütött napjával a kéklő, derűs ég.
S iető lépteink lassúbbakká váltak,
H átunk is meghajlott, nyomán a munkának.
Á mde mégsem voltunk keserű kedvűek,
Z engő ének adott szárnyakat lelkünknek.
A z Úr oltalmazott huszonöt éven át,
S okszor tapasztaltuk, két karja tárva várt..
S oha nem lesz elég  szívünk mély hálája
Á ldott Jézusunknak, ki Isten Báránya!
G olgota keresztjén, értünk is szenvedett,
U ndok bűneinkért vérével fizetett!
N éki adunk hálát ezen a szép napon,
K ié a dicsőség, erő és hatalom!
H ányszor vétkeztünk mi huszonöt év alatt,
U runk mégsem fordult el tőlünk ezalatt.
Sz íve melegével takargatott minket,
O rvosolta: bűntől sebzett életünket.
N élküle életünk céltalan lett volna,
Ő mutatott irányt a mennyei honba.
T estünk fáradt ugyan, de lelkünk éledez,
Ö rvendező ajkunk, Istenről zengedez.
D rága két gyermeket adott ajándékul,
I ly szeretet láttán, szívünk is elámul.
K i számlálhatná el a sok ajándékot,
É letünk folyamán, melyekkel ellátott.
V ele lépünk tovább, kezében két kezünk,
F ogy az út mögöttünk, s közelebb érkezünk.
O da, ahol Jézus készített lakhelyet,
R ánk is vár ott hajlék és örök szeretet.
D icsérjük az Urat, ki életünk adta,
U tunk, ha sötét volt, fénnyel borította.
Lábaihoz hullva, imádjuk Szent nevét,
Ó, kimondhatatlan hála jár mindezért.
J óért és nehézért, mert jót akart nekünk,
Á ldó keze védte viharban életünk.
R eá emlékeztet, ki életünk Atyja,
A huszonöt évnek minden egyes napja!

Nyíregyháza 1954-1979


Gyermek kívánsága

Világjáró csizmácskára
ha én egyszer szert tehetnék,
valamennyi gyermek között
legboldogabb gyermek lennék.

Világjáró csizmácskámban
bejárnám a hegyet, völgyet,
bekopognék minden házba,
letörölnék minden könnyet.

Karácsonyi ajándékként
vinnék békét, boldogságot,
s forró, mentő szeretettel
átölelném a világot!

Nyíregyháza 1981


Jézus vár tégedet

Valami nagy sürgést látsz, hogyha szétnézel.
Korunk mintha versenyt futna az idővel.
Szinte nincs megállás, így törtet az ember,
jólét szép célját elérhesse egyszer.
És ha már elérte, vajon megpihen majd?
Nem! A szíve ismét, újból cél felé hajt.
Önmagát hajszolva hétköznap, vasárnap,
egyre több kell, jobb kell, nincs aki határt szab!
Nincs, ki abbahagyja? Nem kell több, elég ez?
Vagy addig gürcöl, míg odakap szívéhez?
S holtan rogyik össze, kívánt célja előtt,
nem élvezheti azt, amiért küszködött.
Mondd, mit ér a vagyon, arany, ezüst, pompa?
Mind itt hagyod őket, megeszi moly, rozsda!
Király, koldus meghal, mert kivétel nincsen.
Te sem  fellebbezhetsz,  se pénzen, se kincsen.
Gondolkozz el ezen, Jézus vár tégedet!
Nála új irányt kap, megfáradt életed.
Lábaihoz rakd le minden kincsed, terhed!
Mennyei honvágyat Ő ébreszt majd benned!
Mert e múló földön, nincs maradó helyünk,
mennyei hajlékba vágyódik a lelkünk!

Nyíregyháza 1981. február
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2018. November 07. - 19:51:30
Pecznyik Pál versei

Boldog gyermek

Gyermek ajkán ének szárnyal,
szíve telve  boldogsággal.
Öröm ragyog szem-tükrében,
Jézus él az ő szívében.
Olvasott a Bibliája,
boldog, derűs az orcája.
Úr Jézusé az élete,
hol szükséges, szolgál vele.
Szüleinek engedelmes,
emberek közt illedelmes.
Hisz ő Jézus tanítványa,
s ő, nem hozhat szégyent rája.
Mégis, sokan nem szeretik,
jámborságát kinevetik.
Ő mégsem neheztel rájuk,
szeretettel szól hozzájuk.
Bántásukat nem rója fel
inkább jót tesz mindenkivel.
Egy – egy napnak múlásával,
ajkán hálaének szárnyal.
Hála ingyen kegyelemért,
elkészített égi helyért!
Melyet a Szent égi Bárány,
néki is ad vére árán!
Ha földi útja véget ér,
boldog gyermekként hazatér.

Nyíregyháza 1986.

Gyermekmosoly

Nincs szebb látvány a világon,
mint a gyermek mosolya,
bejárhatod a világot,
szebbet nem találsz soha!

Midőn pici piros ajka
önfeledten rád nevet,
földöntúli örömérzés
járja át a szívedet.

Napsugaras lesz az otthon,
hol kisgyermek mosolyog,
s boldog öröm visszfényeként,
szülők arcán ott ragyog.

Ha mosolyok rózsakertje
volna ez a nagyvilág,
benne kisgyermek mosolya
lenne a legszebb virág.

Nyíregyháza 1986.


Törpe és Óriás

Mint kis törpe, jártam árván,
sokáig e földi pályán,
sokszor fület – tépő zajban.
Segítség! Sikoltott ajkam.
Ám köröttem az emberek,
maguk előtt törve teret,
földi cél után loholtak,
s útjukból mind félretoltak.
De mióta mellém lépett
Alkotója Földnek, Égnek,
azóta nem vagyok árva.
Kéz a kézben Vele járva,
ketten megyünk a menny felé,
Atyánk dicső színe elé.
Láthatón egy kis törpe társ,
s láthatatlan Ő, az Óriás!
Bár én néha megállanék,
csábít virág, a tó, a rét,
nem engedi, hogy megálljak,
visszanézzek, visszavágyjak.
Mert mulandó, mit lát szemem,
enyészet ül itt mindenen.
Bár nem látom áldott kezét,
érzem éltető melegét,
amint őriz, véd és vezet,
s nem ereszti el kezemet.
Lépteimhez szabja léptét,
másként nyomába sem érnék
De így együtt menetelünk,
míg menny honába érkezünk.
S mint előttünk olyan sokan,
megállunk majd a kapuban,
melynél szebbet még nem láttam,
s csak állok a fénysugárban.
S ott a mennyben, ó mily csodás,
látható lesz az Óriás!
Jézust színről – színre látom,
s én, a törpe Őt imádom!

Nyíregyháza 1986.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2018. November 21. - 01:41:55
Pecznyik Pál versei

Őrá mutat minden

Okos ember, aki kutatsz
mélységet és magasságot,
ki ezeket létrehozta,
Teremtődet mégsem látod?
Pedig Őrá mutat minden
mélységben és magasságban,
az ég minden csillaga és
a sok hal az óceánban.
Gyümölcsfákon a sok virág,
belőle nő hamvas gyümölcs,
nem tudja azt utánozni
itt a földön tudós, se bölcs.
Természet szép csarnokában
télen-nyáron, ha útra kelsz,
nézz csak széjjel, s lépten-nyomon,
Isten útja nyomára lelsz.
Tudományok lépcsősorán
meddig vonulsz előre te,
hiszen por vagy, s ami éltet,
az csak Isten lehelete!
Mikró világ, makró világ,
érckapuját döngetheted,
de a titkok szentélyének
küszöbét át nem lépheted!
Az életnek forrásához
nincs út, melyen lehet menni,
Isten titkos műhelyébe,
nem léphet be soha senki!
Nem kellene megállnod már?
Életed itt rövid, látod.
Mért kergetnél továbbra is
csalogató délibábot.
Betlehemi tragédia
balga dolog, észerővel.
Teremtmény vagy, sosem lehetsz
egyenlő a Teremtővel!

Nyíregyháza 1986


Betlehemi tragédia

Heródes a kárhozatban hiába hunyja le szemét,
behunyt szemmel is látja ő gyermekvérrel hintett kezét.

Betlehemi gyermekeknek drága vére folyik kezén,
pillanatig sem könnyíthet kínzó lelkiismeretén.

Az ő szívéből indult ki az a sátáni gondolat,
megölni az Isten Fiát, az éjszaka leple alatt.

Parancsára katonái Betlehemre rontottak,
s kicsiny fiúgyermek után minden otthont átkutattak.

Anyák sírva könyörögtek: Ne bántsátok! Inkább engem!
De a barbár katonák közt szánószívű nem volt egy sem.

Még Betlehem környékén is minden kisfiú gyermeket,
születéstől kétévesig, megöltek a fegyveresek.

Betlehemben, ahol értünk Jézus Krisztus megszületett,
barbár hordák éles tőre járt át sok kisfiú szívet!

Az irigy Heródes miatt mártírhalált halt sok gyermek,
gyász volt egész Betlehemben, s hullottak a fájó könnyek.

Ártatlanul haltak meg ők, így jutottak a mennybe föl,
ahol mártírkoronájuk már örök fényben tündököl!

Heródes meg, kárhozatban, egyre nézi véres kezét,
s látja azon -  mindig frissen – a legnagyobb vádlót, a vért!

Celldömölk 1987.


Csodás ruhacsere

Itt a földön – örökségként -
csak bűn jutott nékem.
Barátként jött s koldussá tett,
ősi ellenségem!
Ó de Jézus érettem is
a mennyet elhagyta,
s cserébe a koldusrongyért
üdv-ruháját adta!
Bár e csodás ruhacsere
életébe került!
Midőn ott a kín-kereszten
halálra szenderült.
Áldozata folytán lehet
üdv-ruhában járnom,
s egykor dicső Atyám elé
üdv-ruhában állnom!

Celldömölk 1987.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2018. December 01. - 16:40:22
Pecznyik Pál versei

Miatyánk

Miatyánk, Ki vagy mennyekben,
a nagy világegyetemben.
Jelenléted mindent áthat,
azt is, mit a szem nem láthat.
Mikró világ, makró világ,
Téged dicsér, Téged imád.

Szenteltessék meg a Neved,
az ég alatt, az ég felett.
Dicső Neved hallatára
felujjong a menny világa.
Sötétség tábora retteg,
fényed előtt nem állhat meg!

Jöjjön el a Te országod,
Szentséged és igazságod!
Itt hazugság, bűn vesz körül,
mely lelkünkre ránehezül.
Ezért országodba vágyunk,
ott bűn nem szennyezi lábunk.

Legyen meg Szent akaratod,
Te mindig a jót akarod.
Megadod azt, mi jó nekünk,
elveszed, amin csüng szemünk.
Mert Téged csak egy cél vezet,
Hozzád jusson, ki elveszett!

Mint mennyben, úgy a földön is,
virág teremjen, ne tövis.
Népek közt egység, rend legyen,
Hozzád illő  Szent fegyelem!
Segíts minket Neved félnünk,
akaratod szerint élnünk.

Mindennapi kenyerünket
add naponként, hogy testünket,
míg csak élünk, táplálhassuk,
Szent ügyedet szolgálhassuk.
Kérésünkkel Hozzád menjünk,
erőt, áldást Tőled nyerjünk.

És bocsásd meg vétkeinket,
keserítik életünket.
Ha Tehozzád nem mehetnénk,
lépten-nyomon bűnbe esnénk.
Eléd hozzuk minden vétkünk,
Atyánk, bocsáss meg minékünk.

Miként mi is megbocsátunk,
minket bántókat nem bántunk.
Bántásokat elfeledjük,
bántóinkat is szeretjük.
Fiad tanít minket erre,
bántóiért ment keresztre!

Ne vígy minket kísértésbe,
bűntől óvjuk lelkünk, félve,
ha bűn csábít, Hozzád fussunk,
rabságába sose jussunk.
Kísértés útja bár ékes,
pokolba tart, nem kétséges..

Szabadíts meg a Gonosztól,
minden lelket rontó rossztól.
Ne árthasson többé nekünk,
hisz legyőzted ős ellenünk!
Hirdethessük Sátán felett
aratott, nagy Győzelmedet!

Mert Urunk, Tied az ország,
beragyogja azt Szent Orcád.
Benne nekünk is adsz helyet,
élhessünk örökké Veled.
Megváltottan, új élettel,
Téged imádó lélekkel.

A hatalom és dicsőség
Téged illet, örök Fenség!
Dicsőséged és hatalmad
mindenhová elér, elhat.
Országod örökké áll fenn,
abban dicsőítünk! Ámen.

Celldömölk 1988.


Övéi közé jött

Zajos életünkben Jézusnak nincs helye.
Az életet hozta, s nem törődünk vele.
Bár Úr égen-földön, csillag milliárdon,
de oly árva, mint Ő, nincs több a világon!
Ma is oly idegen, mint Betlehemben volt,
pedig szegény lelkünk segítségért sikolt!
Átmenő vendégnek olykor befogadjuk,
kit  -  három napon át, beszélni is hagyjuk.
De aztán sietve ajtót nyitunk neki,
menj Isten hírével, szegény Názáreti.
Próbálkozz meg máshol, tán akad oly lélek,
mely hosszabb időre befogad majd Téged!
Azután becsukjuk mögötte az ajtót,
szívünknek ajtaját, csábításra hajlót.
Jézus meg tovább lép, szemében könny ragyog,
így küldjük Őt tovább, szegények, gazdagok.
Pedig hogyha végleg betérhetne hozzánk,
ragyogna a szemünk, virulna az orcánk.
Atyját és a mennyet odahagyta értünk,
magára vállalta kárhozatos vétkünk!
Hogyan mutathatná még jobban, hogy szeret?
Végtelen életre hív téged s engemet!

Celldömölk 1989. XII. 27.


IDŐ

Éjjelre
nap virrad,
év után
év pereg,
az idő
elsuhan,
senki nem
fogja meg.

Celldömölk, 1989.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2018. December 19. - 01:44:23
Pecznyik Pál versei

MI AZ IMÁDSÁG?

Az imádság: hívő ember lélegzetvétele,
érte, szíve Isten iránt hálával van tele.
Az imádság: égbe szálló mélységes hódolat,
Istenünkkel a legbensőbb, szent, titkos kapcsolat.
Az imádság: beszélgetés, őszinte, gyermeki,
Atyjával, ki a gyermekét áldja és szereti.
Imádság a lélek szerve, amellyel lélegez,
imádság nélkül a lélek elsorvad, vége lesz.
Az imádság: lelkünk szárnya, mely felfelé emel,
Isten trónja elé suhan, s eléje térdepel.
Az imádság: csodás ének, lelkünk szép éneke,
miért nincs a szívünk mindig ily énekkel tele?
Az imádság: betegeknek esdő, mély sóhaja,
Isten a sóhajt is hallja, s nem veti el soha.
Az imádság: lelki fohász Istenhez, kit szeret,
Aki Fiát áldozta fel minden bűnös helyett!
Az imádság: földi kérés, válasz rá mennyben van,
Atyánknál, Kit válaszáért imádunk boldogan.
Az imádság: hálaadás a sok szépért, jóért,
mellyel Atyánk betölt minket, Fia váltságáért!
Az imádság: csodás oltár, melyen áldozhatunk,
hálaáldozattal azért, amit ad hű Urunk.
Az imádság: felelősség, mert felelős vagyok
azokért, kiket imámban szívemben hordozok.
Az imádság: emberekhez lehajló szeretet,
imádságban ölelhet át szívem, bús szíveket.
Az imádság: vallástétel, merjük hát vallani,
Megváltónknak Jézust, Aki meg is tud tartani!
Az imádság: lelki szemünk, amellyel láthatunk,
már láthatjuk égi hazánk, melyet ad hű Urunk!
Az imádság: felemelt kéz, s míg felemelve van,
bűnünk felett, világ felett győzhetünk boldogan.
Az imádság: mély hódolat hű Teremtőnk előtt,
alázatunk ha őszinte, Szentlelkével betölt.
Az imádság: bűnvallomás, ha bánt, kínoz a bűn,
ki őszintén bánja bűnét, azon megkönyörül!
Az imádság: alázatos bűnbocsánatkérés,
kinek Isten megbocsátott, nincs már abban félés.
Az imádság: megbékülés égi Teremtőnkkel,
Aki békére törekszik minden gyermekével.
Az imádság: már e testben drága benső élet,
hűséges imádkozókra vár az örök élet!

Celldömölk, 1989.

Éltető fényforrás

Forr, pezseg az élet,
nő a feladat
a kegyelmes Isten
kék ege alatt.
Ő irányít mindent,
amit alkotott,
irányítás nélkül
semmit nem hagyott.
Ám kevesen vannak,
kik ezt elhiszik,
akik az élő fényt
szívükben viszik.
Mint fényforrást, amely
éltet, melegít,
honkereső lelket
mennybe elsegít.
Jézus tégedet is
megtud menteni,
csak azt várja tőled,
nézz rá s higgy neki!

Celldömölk, 1991.

HAJÓ

Életed
kis hajó,
úgy evezz
hát vele,
hogy el ne
nyelje azt
a vészek
tengere!

Celldömölk,
1989.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2018. December 19. - 01:47:44
Pecznyik Pál versei

MI AZ IGE?

Isten Igéje a hívők hű arcképcsarnoka,
abban láthatja meg arcát az élet vándora.
Isten Igéje míg élünk, lelkünk hű tököre,
azért kaptuk, hogy naponta hittel nézzünk bele.
Isten Igéje, mint tűzláng, úgy lobog szüntelen,
megtisztít, de nem hamvaszt el, ne aggódj hát szívem.
Isten Igéje, mint mécses, utunkra fényt terít,
hogy e fénynél hazaérjen, akit honvágy hevít.
Isten Igéje teljesség, örök az, végtelen,
azt csak a hit foghatja fel, s nem véges értelem.
Isten Igéje tápláló, áldott lelki kenyér,
lelkünk táplálkozik vele, amíg a mennybe ér.
Isten Igéje intő bot, mellyel tanít, nevel,
hogy a drága lelki nyájból senki ne vesszen el!
Isten Igéje drága mag, amely szívünkbe hull,
gyümölcseit várja Urunk hálaáldozatul.
Isten Igéje példatár, sok példával tele,
példáiból merít erőt ma is sok gyermeke.
Isten Igéje csodás könyv, örök élet könyve,
örök életre vezérel, ha mi hiszünk benne.
Isten Igéje olvasmány, olvasd, amíg lehet,
megmutatja, lelki ruhád milyen, s milyen lehet.
Isten Igéje hűs forrás, lelket üdít vize,
aki e forrásból iszik, lelke mindig üde.
Isten Igéje iránytű, mely felfelé mutat,
soha nem téved el, kinek úti célt ez mutat.
Isten Igéje hajósnak világítótorony,
kis hajója szét ne essen szirten, zátonyokon.
Isten Igéje útjelző tábla az útfélen,
el ne tévedjen a vándor, égi célba érjen!
Isten Igéje mézédes, aki csak ízleli,
egyre jobban kívánja azt, más nem is kell neki.
Isten Igéje hatalmas sziklazúzó pöröly,
javunk munkálja akkor is, ha minket összetör.
Isten Igéje nem más, mint a Szent Isten maga,
gyermeke javát szolgáló, áldott Édesatya!
Isten Igéje éles kard, mely véd, de támad is,
boldog, ki azzal vív csatát, mert győzhet százszor is.
Isten Igéje magad vagy, Megváltónk, Jézusunk,
Te a Kezdet és Te a Vég, előtted hódolunk!

Celldömölk, 1989-


Égi fényjelek

Minden hívő élet
földön, égi fény,
mennyei fényt áraszt
bűn vak éjjelén.
Mert bűn éjjelében
bolyong annyi nép,
s nem talál haza, ha
nem lát parti fényt!
Ragyogjatok - parton -
égi fényjelek,
hogy hazataláljon
felnőtt, kisgyerek.
Aki fényeteknél
égi partot ér,
azért nem hiába
hullt a drága vér!
Megmentettek között
kap majd lakhelyet,
soha el nem múló
szebb, új életet!

Celldömölk, 1989.


HÁLA

Üdvömért
Tenéked,
mit adjak
Istenem?
Hisz érte
nem elég
hálám, sem
életem!

Celldömölk, 1989.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2018. December 26. - 15:42:16
Pecznyik Pál versei

Gyermekek karácsonyi hálája

Gyermekajkon zeng az ének,
karácsonyi ének,
csilingelő gyermekhangon
dicsőítünk Téged!

Megváltónkat, ki Atyádnak
jobbján ülsz a trónon,
Aki előtt angyalsereg,
gyermeksereg hódol!

Egykor dicső égi fénytől
rövid búcsút vettél,
és karácsony éjszakáján
közénk, földre jöttél!

Rólad zeng a hálaének,
karácsonyi ének,
kérünk, fogadd ajándékul,
szívből adjuk Néked!

Celldömölk, 1991.

Jobban kedvelt minket

Táruljon ki szívünk,
mint virágkehely,
Jézus felé, akit
sorsunk érdekel!
Nem közömbös néki
földi életünk,
hallgassunk rá, s örök
üdvöt ád nekünk!
Önerőnkre soha
ne bízzuk magunk!
Utunk szövevényes,
könnyen elbukunk.
Ám, ha Megváltónkra
bízzuk életünk,
száz veszélyen át is
célhoz érkezünk!
Nem volt és nem is lesz
olyan földi lény,
mint Jézus: ki értünk
lejött, mint szegény.
Csókoljuk meg  -  hitben  -
átszegzett kezét,
jobban kedvelt minket,
mint az életét!

Celldömölk, 1992.


Élni van jogod

Hogyha ezer nyelvem
volna, akkor is
hirdetném: Krisztus
meghalt érted is
Nagy kegyelme folytán
élni van jogod,
Jézus vérpecsétjét
te is hordozod!
Ó, ne engedd: ördög,
világ elvegye
hited drága kincsét,
hanem élj vele!
Hittel bízd Jézusra
lelked  -  életed,
s égi örökségből
jusst ád majd neked!

Celldömölk, 1992.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2019. Január 04. - 16:21:06
Pecznyik Pál versei

Hála anyai szeretetért

A napokban régi leveleim néztem,
s általuk a múltam kissé felidéztem,

Lelki szemmel idős özvegyasszonyt láttam,
haját hófehéren, arcát barázdáltan.

Amint papír fölé hajolva írt nékem,
sok dolga mellett is így törődött vélem.

Nem írt oldalakat, csak egy lapon pár sort,
Ez az özvegyasszony az édesanyám volt.

Kedves fiam! Mindig így indult az írás,
Rágondolva most is környékez a sírás.

Rég  eltávozott már, egy szép meleg őszön,
Jó anyám emlékét -  amíg élek  - őrzöm!

Celldömölk, 1992.


A legjobb barát

Jézus Betlehemben
mikor földre jött,
égi kincset hozott,
békét, örömöt.
Lehozta hozzánk a
mennynek kincseit,
melyekhez hasonló
nem volt, s nem is lesz itt.
Mind boldog, aki Őt
befogadta már,
mikor kopogtatott
szíve ajtaján.
Jézussal új élet
költözött oda,
s lelki fény, mit vihar
el nem olt soha!
Testvér! Itt a földön
nincsen jobb Barát,
tárd ki hát előtte
szíved ajtaját!
Ne félj! Nem bánod meg
soha tettedet,
hiszen ajándékul
hozza üdvödet.

Celldömölk, 1993.


Ó hozd el az égi békét!

Világszerte vihar tombol,
akármerre nézek,
romba dőlt sok falu, város,
sok millió fészek.
Úgy nevet, hogy majd megszakad,
háttérben a Sátán,
nem lágyul meg szikla-szíve
könnyes arcok láttán.
Úr Jézus, Te szánó szemmel
tekintesz le a földre,
drága szíved megindítja
sírók fájó könnye.
Ó hozd el az égi békét
gyűlölet helyébe,
s örömkönnyek csillognak majd
szenvedők szemébe.
Mily öröm lesz látni akkor
a sok boldog arcot,
nem lesz harag, testvér nem vív
testvér ellen harcot.
Öröm, béke és szeretet
tölt be szívet, földet,
bánat sem lesz, s nem ejt senki
többé bánatkönnyet!

Celldömölk, 1993.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2019. Január 11. - 15:19:53
Pecznyik Pál versei

Láthatatlan gyülekezet

Örökkévalóság Ura,
Ki teremtett földet, eget
látja, van a földünkön egy
láthatatlan gyülekezet.
S a rádió mellett ülve,
hallgathatja az Úr szavát.
S amíg hallja, a Szent Ige
bűnös szívét formálja át!
Urunké legyen a hála,
Aki maga a szeretet.
Megszánt minket, hisz jól tudja,
létünk itt árnyék, lehelet.
Láthatatlanul imádkozva
él itt a hívő csapat.
Ma szétszórtan áldja Urát.
S egykor együtt, új ég alatt!

Celldömölk, 1993.


Örömhír

Urunk: sokan nem hallhatják
anyanyelvükön szavad,
pedig a kegyelmi idő
már a vég felé halad!

A rádió hullámhosszán
nyúl feléjük szent kezed,
hirdetett örömhír által
találkozhatnak Veled.

Kérjük, hívj el szolgálatba
drága hívő lelkeket,
akik örömmel tanulnak
különböző nyelveket.

Ők hirdessék az örömhírt,
-  világ négy tája felé  –,
amely által vársz mindenkit
dicső trónusod elé!

Celldömölk, 1994.


Jézus érdeméért...

Jézus fény-honából
földre érkezett,
út volt számunkra, mely
Istenhez vezet.
Nem sajnálja  értünk
adni életét,
ölelésre tárta
keresztfán kezét!
Úgy szeretni, mint Ő,
nem tud senki sem,
fáradt megpihenhet
szívén édesen.
Pedig szögek voltunk
testén és tövis,
mégis imádkozott
érted, értem is!
Jézus érdeméért
van csak kegyelem,
Isten szebb sorsot szánt
neked és nekem.
Mennyei hajlékot
készített nekünk,
s abban mindörökké
vele lehetünk!

Celldömölk, 1994.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2019. Január 18. - 00:04:27
Pecznyik Pál versei

Van egy reménysugár

Köd lepi az őszi tájat,
évi termés begyűjtve már,
lassan kopárrá változik
körülöttünk a zöld határ.

Vetkőznek a lombos erdők,
téli nyugovóra térnek,
gyorsan tűnő évszakokkal
tűnnek el a napok, évek.

Ámde van egy csodálatos,
mennyből való reménysugár,
mely bennünket hazakísér
oda, ahol örök a nyár.

Ott már nem lesznek évszakok,
szél sem kerget lombot, havat.
Nap nem vonul át az égen,
nem lesz hajnal, sem alkonyat.

Dicsőséges korszak vár ott
Isten minden gyermekére,
ám nem ingyen: a váltságdíj
Jézus Krisztus drága vére!

Celldömölk, 1994.


Beszélő kereszt

Feszületre vésve láttam
imaházban azt az Igét,
melynek nem tudom feledni
hozzám szóló üzenetét.

Beszélni kezdtek a betűk,
visszhangozták fehér falak.
Drága biztatás volt bennük:
„Ne félj, mert megváltottalak!”

Golgotán a kereszt fája
kétezred éve hirdeti,
aki hittel borul alá,
üdvét nem veszítheti.

Jézust kereső, ha megállsz
bármikor a kereszt előtt,
imádd Jézust, aki ma is
szeret téged, a kétkedőt!

Celldömölk, 1994.


Add tovább az Igét!

Add tovább az Igét, Isten Szent szavát,
szóban és az éter hullámain át!
Diadalmas útján, halál s bűn felett,
támasszon életre halott lelkeket!

Add tovább az Igét, élet kenyerét,
táplálja gazdagon éhezők szívét!
Elkészítve vár rég mennyben otthonuk,
oda várja őket Megváltó Uruk.

Add tovább az Igét, lelkünk italát,
üdítse fel, élet szomjas vándorát!
Célba érjen, aki cél nélkül vonul,
mielőtt a halál éje ráborul.

Add tovább az Igét, ó siess, ne késs,
ahhoz, akit sújt a bánat, szenvedés!
Csak Ige ad békét, ott, hol dúl a harc,
Igétől szárad fel a sok könnyes arc.

Add tovább az Igét, fáklyát, lángolót,
ragyogja be e nagy, sötét földgolyót!
Pirkad már a hajnal életünk egén,
Krisztus menyasszonya jő a Vőlegény!

Celldömölk, 1995.II. 10.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: dynamis - 2019. Január 18. - 15:47:26
Egyik első versem volt, még, valamikor 1998-99 táján...

Csend

 

Van egy fajta csend
Mely minden csendnél
Értékesebb;

Van egy fajta csend,
Hol megnyugszik mindig
Lelkem;

Van egy fajta csend,
Mely magában hordozza
Az Ő Jelenlétét;

Hol Békesség, Szeretet,
Bölcsesség, Értelem
Mely kibeszélhetetlen,
Ott honol.

Van egy fajta csend,
Hol Vele vagyok;
 
Van egy fajta csend,
Hol Ő hozzám szól;

Van egy fajta csend,
Hol Ő Kegyelmével
Átkarol…

Ez a fajta csend:
Az Ő Szent Jelenléte;

Ez a fajta csend:
A Mindenható érintése!
 

 
“Csendesedjetek el, és ismerjétek el,
Hogy Én vagyok
Az Isten!”
(Zsoltárok 46,11.)

ÁMEN!
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2019. Január 26. - 01:16:28
Pecznyik Pál versei

A legjobb Pártfogó

Jézus kérdi tőled:
miért vagy oly szomorú?
Redős homlokodon miért van bánatború?
Szemeidből miért folynak bánat könnyek?
Szíved mély bánata ettől nem lesz könnyebb.
Fáj, hogy bánatoddal egyedül maradtál?
Hiányzik, akivel együtt imádkoztál?
De nem vagy egyedül!
Van, ki nagyon szeret!
Láthatatlan keze
ma is fogja kezed.
Veled jár az úton,
gondot visel rólad,
ugye, felismered benne Pártfogódat?
Bízd rá magad hittel,
mint zarándok-gyermek,
míg földi élted
napjai itt telnek.
Oly pártfogó, mint Ő,
a föld színén nincsen.
S hazáig elkísér
a Szentlélek Isten!

Celldömölk, 1995.


É N E K

Jöjj Jézushoz drága lélek,
oly régóta vár reád!
Itt a zúgó bűn-viharban
halld meg szelíd, halk szavát!
Nála lelhetsz üdvöt, békét,
ingyen adja Ő neked.
Üdvözültek fényhonába
elkísér majd tégedet.

Jöjjetek mind, drága lelkek,
Jézus ma is várva vár
Mert vészesen zúg a tenger,
ijeszt a bűn-tengerár.
Nem vész el a hullámsírban,
aki Hozzá menekül,
új nevet kap fenn a mennyben,
s üdv-koronát örökül.

Celldömölk, 1995.VI.20.


Isten tudja, látja

Minden tájáról a földnek
döbbenetes hírek jönnek!
Árvizek és földrengések,
erdőtüzek, jégverések.
Kegyetlen gyilkos háborúk,
megcsonkított apák, fiúk.
Járványok és betegségek,
fokozói szegénységnek.
Sokan: Istent szidják ezért,
mért nézi el, hogy a szegényt
sújtja ínség és más csapás,
szívet tépő a jajgatás!
Pedig Isten tudja, látja,
bűnszennyezett szép világa!
Millióknak nem jut kenyér,
mert kő van a szívek helyén.
Ha bennük szeretet volna,
éhség, nyomor nem tarolna..
Mindenkinek jutna kenyér,
s nem halna éhen sok szegény.
Bűnösöket szánó Urunk,
könnyek közt Hozzád fordulunk.
Áldj meg minket olyan szívvel,
mely törődik a szegénnyel!
Önzés szeretetté váljon,
s minden nép Néked szolgáljon!

Celldömölk, 1995.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Piros Tulipán - 2019. Január 30. - 16:40:10


Áprily Lajos: Bartimeus

Szép volt, anyám, mikor a két szelíd kéz
megérintette fénytől szűz szemem,
világgá lett a bús világtalanság,
s öröm borzongott át a lelkemen.

Koldus-kövem felett, a tér derengett,
arcom felé egy arc világított,
s káprázva néztem hívó, mély szemébe
Annak, ki jött, megállt, meggyógyított.

Szép volt, anyám, szememmel símogatni
virág selymét, gyümölcsök bársonyát,
vagy messze-húzó út ívét követni
a dús vetésű Jordán-tájon át.

Ma is csodám a csillagsűrüs éjjel,
a nyári éj, mely csóvákat hajít,
a virradat, mely kútvízhez kicsalja
a város nőit és galambjait.

Jerikó minden színe birtokom lett.
Egész világ. De meddig lesz enyém?
Ha börtönömbe holnap visszahullnék,
tán elhullatnám s elfelejteném.

A pálma zöldjét, esti domb liláját,
barna leányrajt, bíbor rózsatőt.
De lelkem mélyén hordozom halálig,
hogy láttam Őt, anyám, hogy láttam Őt!

(https://i.postimg.cc/z3GCC70q/k-p14.jpg) (https://postimg.cc/z3GCC70q)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Virág - 2019. Február 01. - 10:02:20
Kedves Piros Tulipán! :int2:

Köszöntelek a fórumon, remélem, hogy jól fogod érezni magad közöttünk!

virag4
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2019. Február 01. - 11:49:01
Pecznyik Pál versei


Porból vagy, ó ember!

Porból vagy, ó ember, el ne bízd magad,
erő, siker, hírnév, hogyha szárnyat ad.
Csillagok közé te úgysem juthatsz el,
bármily messze mennél, visszaérkezel.

Porból vagy, ó ember, véges életű,
életed elhervad, mint mezőn a fű.
Isten világának még sok titka van,
megfejteni őket ésszel, hasztalan.

Porból vagy, ó ember, átmenő utas,
mi üdvödre válik, az után kutass!
Élet eredetét nem leled te meg,
számodra zárt kapu, bárhogy döngeted!

Porból vagy, ó ember, soha ne feledd,
Isten ajándéka rövid életed.
Sáfárságra kaptad, vigyázz rá nagyon,
mert számot kér róla tőled egy napon!

Porból vagy, ó ember, de nem elhagyott,
van a földinél szebb, örök otthonod.
A por itt marad majd, lelked visszatér
ahhoz, Aki adta, s Vele, Nála élj!

Celldömölk, 1995.XI.14.


Ki nekünk Jézus?

Testet öltött, csodás
égi szeretet,
Ki a bűnösökért
halni született!
Ahogy megszülettünk,
már fölénk hajol,
s halálunk napjáig
velünk vándorol.
Ha veszély les reánk,
elhárítja azt,
ha bánkódunk, sírunk,
szava nyújt vigaszt.
Mankó, melyre mindig
támaszkodhatunk,
csónak, melyen még
partra juthatunk!
Élet kenyere, mely
soha nem fogy el,
élő víz, mely lelkünk
szomját oltja el.
Lelkünknek, testünknek
áldott orvosa,
bár úgy tűnik, késik,
nem késik soha!
Mért soroljuk tovább?
Jézus mindenünk!
S egykor királyságát
megosztja velünk!
Ennyi sok jó után
mit adhatna még?
Pironkodva mondjuk:
ó Uram, elég!


Celldömölk, 1995.

Jézus vérjegyével

Kételkedő bűnös ember,
Isten úgy szeretett téged,
mikor még te nem is éltél,
Fia: kínhalált halt érted!
Egy percig sem latolgatta,
megérsz-e ily áldozatot.
Mert tudta, ha bűnben maradsz,
arcát soha nem láthatod!
Isten megkönyörül rajtad,
ha bűnödet szívből bánod.
Hittel nézz a Golgotára,
néked már ott megbocsátott!
Ne kételkedj hát szavában,
fogadd hittel bocsánatát!
S Jézus drága vérjegyével
átlépheted üdv kapuját.

Celldömölk, 1995.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Piros Tulipán - 2019. Február 02. - 19:45:41
[valasz author=Virág link=topic=329.msg89224#msg89224 date=1549011740]

Kedves Virág!
Köszönöm a köszöntést. Örülök, hogy itt lehetek. Tanulni és épülni is szeretnék más hite által.
Isten áldását kérem Jézus Krisztus minden tanítványára és követőjére!  :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Piros Tulipán - 2019. Február 03. - 19:26:32
Túrmezei Erzsébet: Lábnyomok

Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
két pár lábnyom a parti homokon,
ahogy Õ mindig ott járt énvelem.

De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.

Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
"Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.
S most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma
látszik ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?"
 
Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett:
"Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért látod csak egy pár láb nyomát,
mert a legsúlyosabb próbák alatt
téged vállamon hordoztalak!"
(https://i.postimg.cc/2qMgqkk3/let-lt-s71.jpg) (https://postimg.cc/2qMgqkk3)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2019. Február 11. - 20:12:14
Pecznyik Pál versei

Örömszerzés napja

Karácsony az
örömszerzés napja.
Isten Fia
azon jött a földre,
kiszáradt fák
halott világába,
a mennyország
hervadatlan zöldje!

Ő ma sen jő
díszes otthonokba,
hanem szerény,
alázatos szívbe.
Nem rója fel,
ha nincs karácsonyfád,
szíved kicsiny
jászolába hívd be.

Benned, veled
akar ünnepelni.
A keresztfán
vérét adta érted!
Övé vagy és
egykor trónusánál,
árnyújtja majd
égi örökséged!

Celldömölk, 1995.


Igazság, kegyelem fája

Ó te – bűnt bűnre halmozó,
múló kincsre áhítozó -
ember, fordulj Jézus felé,
s hullj térdre a kereszt elé!
Nézd, nézd azt a szenvedő főt,
te juttattad keresztre Őt!
Az ártatlant, Isten Fiát,
érted függött órákon át
a legnagyobb kínok között,
hogy lehess üdvbe öltözött!
Drága testének öt sebe
mintha még ma is vérzene!
Hogy emlékezz minduntalan,
bűnödnek ilyen ára van!
Jézus helyetted állt oda,
hogy a bűnnel ne játssz soha!
Bár a bűn édes, mint a méz,
ám a következményre nézz!
Azon a feltűnő helyen,
hol vérnyom van a köveken,
a kereszt nem ok nélkül áll,
bűnöd zsoldja: örök halál!
Igazság, kegyelem fája,
élsz, ha hittel tekintsz rája!

Celldömölk, 1995.III.29.


Atyánk hívása hangzik felénk

Atyánk az Édent adta nekünk,
hogy közelében, Ővele legyünk.
Ám nekünk, jobban tetszett a bűn,
miatta járunk most keserűn.
Ó, Jeruzsálem, üdvünk hona,
lelkünk oly régtől vágyik oda!
Itt harci zaj van, bűn-szenny ömöl,
ott béke van és fény tündököl.

Atyánk hívása hangzik felénk,
a keskeny úton Ő jön mielénk.
Szívében fájó,  mély szánalom:
a koldus, gyermek volt egykoron.
Jöjj testvér, menjünk sietve hát,
díszjelet zengnek a harsonák!
Közel a város, elfogy az út,
angyalok tárják a gyöngykaput.

Celldömölk, 1995.III.30.


Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2019. Február 11. - 22:23:02
:like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2019. Február 22. - 15:20:52
Pecznyik Pál versei

Ugye, tudod?

Ember, gondoltál-e arra,
mily rövid itt életed?
És amikor véget ér az,
mi történik majd veled?!
Ugye, tudod: el kell menned,
és semmit el nem viszel.
Koldusnál is koldusabb léssz,
ha Krisztusban nem hiszel!
Ha még időben meg nem térsz,
a legrosszabb vár reád,
elveszíted örökséged,
és mennyei koronád!
Gondold meg jól, mitévő légy,
és dönts bölcsen, mert lehet,
ha rosszul döntsz, fel kell adnod
üdvöd: legszebb kincsedet!
Pedig Isten neked szánta,
hogy te rendelkezz vele,
hiszen menny országa vár rád,
s nem a tűznek tengere!

Celldömölk, 1995.IV.18.


Ó, jöjjetek!

Zaj süvít a világon át,
alig értjük egymás szavát.
S e bábeli hangzavarban
Jézus szava hangzik halkan.
Ám csak lelki fül hallja meg
a hívó szót: ó jöjjetek!
Életharcban fáradt lelkek,
nálam mind nyugalmat leltek!
Lárma a Sátántól ered,
hogy lelketek ne hallja meg,
amit én üzenek néktek,
kiket gyötör a sok vétek!
Jöjjetek ki a lármából,
Sátán sötét csapdájából!
Köröttem csend, béke honol,
előttem zaj porba omol.
Hívok minden fáradt lelket,
nálam végleg megpihenhet.
Boldog, ki rám bízza magát,
elkísérem halálon át!
Oda, hol zajt nem hall többé,
s velem él majd mindörökké!

Celldömölk, 1995.IV.24.


Lantos éneke

Érdemtelen lantos vagyok
Uram, földi utamon.
Hálaének, hálaima,
ritkán zeng a lantomon.
Néha ugyan húrjaira
bánatkönnyem is pereg.
Ám Te tudod, hogy a szívnek
parancsolni nem lehet!
Ha az fájón összeszorul,
attól könnyes lesz a szem,
amikor csak eszembe jut
az, ki kedves volt nekem.
Ha majd egy nap nyűtt lantomat
kezeimből kiveszed,
országodban  -  égi lanton  -
dicsérhessem nevedet!

Celldömölk, 1995.IV.26.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2019. Március 01. - 10:07:31
Pecznyik Pál versei

Mért menekülsz?

Atyád elől menekülnöd
olyan hiábavaló,
betölti az eget-földet
Ő, a nagy Mindenható!
Ha csillagok közé futnál,
vagy a föld legmélyire,
már ott várna: s szelíd szava
hívna: - fiam, jöjj ide!
Csodálatos szeretete
mindenütt úgy várna rád ,
mint szomorú édesanya,
ki rég várja már fiát.
Mért menekülsz? Hát nem látod,
Isten mennyire szeret?
Országában rád is számít,
drága célja van veled!
Ne menekülj hát előle,
inkább Hozzá menekülj,
s ha fáraszt út, munka terhe,
karjai közt felüdülj!
Szeresd te is, ha így szeret,
szívedet add Néki hát,
s Fia elvisz téged is majd
Hozzá - a felhőkön át!

Celldömölk, 1995.V.18.


Életutunk végtelen

Bölcső-koporsó közt zajlik
itt az ember élete.
Életútján - menet közben -
ritkán zendül éneke.
Szíve gonddal, tervezéssel,
szorongással van tele,
örömnek és boldogságnak
ilyen szívben nincs helye.
Szebbért, jobbért fáradoznak
kezei és lábai,
mégis ritkán teljesülnek
vágyai és álmai.
Ám, aki csak sírpartig lát,
rövidlátó ember az,
hiszen rövid életútja
csupán rövid útszakasz!
Halál után folytatódik
megkezdett életutunk,
ott még dicsőbb munka vár ránk
s még csak el sem fáradunk.

Isten népe - lelki szemmel -
már itt síron túlra lát,
hiszi, vallja, életútja
folytatódik odaát!

Celldömölk, 1995.V.25.


Jövőbe tekintés

Ha egy napon időnk lejár,
és a lelkünk elhagyja e
földet, meglátjuk Őt,
aki minket szentjeinek
táborába felvett.

Ki gondol ott - emlékezve -
e megromlott, véges földgo-
lyóra, ha kitárul
szeme előtt a végtelen
- fényben úszó - róna

Olyan csodák várnak ott ránk,
miket ésszel fel sem tudunk
mérni! A legnagyobb
mégis az lesz, hogy Megváltónk
mivelünk fog élni!

Celldömölk, 1995.V.31.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Margit - 2019. Március 08. - 16:10:38
Pecznyik Pál versei

Hűség

Mennyire megszürkült
ma már e drága szó,
mely emberek ajkán
oly gyakran hallható!
Hűséget fogadnak,
hűséget ígérnek,
és mégis oly sokan
hűtlenségben élnek!
Bár a hűség  -  sokszor  -
áldozat-igényes,
ám a hűséges szív
áldozni is képes!
Helytáll akkor is, ha
nehéz napok jőnek,
hordja baját, terhét
beteg hitvesének.
Hosszú hónapokon,
-  olykor  -  éveken át,
tölt mellette sok-sok
álmatlan éjszakát!
Néha a hűségért
drága élet az ár,
de a hűségesre
Élet-korona vár!

Celldömölk, 1995.VI.6.


Mennyei rózsakert

Isten úgy szerette
e romlott világot,
feláldozta érte
a legszebb virágot!
Szíve rózsakertje
egyetlen virágát,
hogy megváltson minden
elveszettet, árvát
Fia volt a drága
hervadatlan virág,
akit megfeszített
a hálátlan világ!
Bár kitépte tőből,
mégis életre kelt,
hogy benned virítson
mennyei rózsakert

Celldömölk, 1995,VI.13.


Készülj Isten elé!

Ember, készülj Isten elé
mindennap, mely rád virrad,
nem tudod, mely napon szólít
innen Teremtő Urad!
Néked is majd meg kell állnod
ítélő Bírád előtt,
számot adni: megtettél-e
minden tőled telhetőt?
Lélekmentő munkájában
részt vettél-e boldogan,
vagy csak éltél önmagadnak
önfeledten, gondtalan?!

Boldog ember, ki életét
hű Urának szenteli,
mert Ő nem csak bírálója,
védője is lesz neki!
Lélekmentő munkájáért,
mit  -  hálából  -  végez itt,
kegyelemből, szebb hazát lel,
s fénylő ruhát, mennyeit!

Celldömölk, 1995.VI.16.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2019. November 01. - 09:46:08
Vajon miért jó temetőbe járni?

Vajon miért jó temetőbe járni,
elporlott testek közt csendben sírdogálni?
Mint kiszáradt kúthoz, jár oda az ember,
melyben nincsen élet, honnan vizet sem mer.
Minden évben egyszer ünnepelsz egy napot, mintha a szeretted, aznap lenne csak ott.
Pedig talán sejted, nem hal meg a lélek,
elment kedveseink, más síkon élnek.

Reájuk gondolni, bármelyik nap lehet,
Sorra felidézni kedves emlékeket.
Gyertyát gyújtani, a lángjukba nézni,
a szeretett arcot újra felidézni.

Nem kell hát megölni annyi szép virágot,
feldíszíteni egy megkövült világot,
ami kong a csendtől, lélektelen rideg,
mely a lét súlyától az élőt sem menti meg.

Vagy te másért jársz ki, - bocsánatot kérni?
Hiszed, képtelenség másképp utolérni?

Ám akit keresel, ott már nem találod,
siettetned nem kell korai halálod!

Hisz lelkedben ott él, kitörölhetetlen!
Mert hát jó az Isten nem kegyetlen.
Kinek sorsa egykor összefutott véled,
álmodban, lelkedben újra, újra éled.

Újra látni fogod, tudtsz vele beszélni,
lesz még újesélyed bocsánatát kérni.
S te is megbocsáthatsz régi sérelmeket,
megnyugtathatod a nyugtalan lelkedet.

Ám ehhez nincs szükség halottak napjára,
s nem kell koncentrálni a bánatra, halálra,
jobb a szép dolgokat újra felidézni,
szeretted szemébe újra belenézni...

Aranyosi Ervin
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2020. Április 22. - 09:48:22
https://www.youtube.com/watch?v=h115xn-DiFI&t=41s

A fiam írta és ő is mondja el. Fogadjátok szeretettel. Köszönjük, hogy imádkoztok értünk.

 :int
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2020. Április 22. - 10:40:54
https://www.youtube.com/watch?v=h115xn-DiFI&t=41s

A fiam írta és ő is mondja el. Fogadjátok szeretettel. Köszönjük, hogy imádkoztok értünk.

 :int
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2020. Április 22. - 10:42:58
Nekem nagyon tetszett Kálmán, köszönöm szépen! :like:
Ezek szerint jobban van a fiad?
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2020. Április 22. - 19:22:51
Köszönjük szépen Csaba a visszajelzést. Örvendünk, hogy neked is tetszett. A nagyobbik fiam a szerzője aki most 22 éves. A kisebbik fiam autista, ő 20 éves. Egy kicsivel jobban van. A múlt év ősszel vittem őt egy nappali foglalkoztatóba Csíkszeredába tőlünk 100 km-re. 2 hónap után nem tudtam már többet vinni, mivel már nem akart menni. A nagyobbik fiamnak sikerült bejutni az egyetemre Kolozsváron a Sapientiára ahol a film és fotóművészet szakon tanul. Most itthon vagyunk mind a négyen és örvendünk az együttlétnek bár már nagyon várjuk a járvány végét, hogy mehessünk gyülekezetbe és meglátogathassuk a rokonokat. Ha lejár a járvány akkor a fiamat szeretném vinni egy másik nappali foglalkoztatóba Marosvásárhelyen. Köszönjük az imádságaitokat. Ha lesznek újabb fejlemények vagy új kéréseink akkor értesíteni foglak benneteket. Isten vigyázzon rátok!

 :int
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Irma - 2020. Április 23. - 09:09:42
Kedves Kálmn Testvérem!

Köszönöm a verset, nagyon szép és kedves hangja van a fiadnak.
Köszönöm, hogy hallottam rólatok, Istenünk ldó és örző kegyelme vegyen körül titeket!

 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Virág - 2020. Április 24. - 15:58:41
Köszönjük, nagyon szép vers!  virag16
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2020. Április 25. - 23:17:50
Ámen! Köszönjük szépen a visszajelzéseket és a jókívánságokat! Isten áldjon meg benneteket!

 :int
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2020. Május 06. - 20:33:38
A fiam legújabb verse. :)

https://www.youtube.com/watch?v=Sss2ZT2UKkc
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Csaba - 2020. Május 07. - 20:51:53
 Hát nem egy könnyed "hétvégi versecske"... :)

Nagyon mély gondolatokat, érzelmeket feszít meg, s tán az élet értelmét.
Köszi! :like:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2020. Május 31. - 22:11:31
Szívesen.

 :2smitten:
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2020. Május 31. - 22:15:33
Örömmel osztom meg a fiam újabb két versét. Kívánom, hogy legyen áldásotokra!

https://www.youtube.com/watch?v=NP1NKVWDRHc

https://www.youtube.com/watch?v=_bFZnOmg2s0

A szöveg megtalálható a video alatt.

Isten áldjon benneteket!

Jó éjszakát!

 :int
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Virág - 2020. Június 06. - 07:16:17
Köszönjük szépen!  virag4
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Kálmán - 2020. Június 09. - 10:05:33
Szívesen.

 :int
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Lucius - 2023. Március 06. - 10:39:25
Megírtam a legelső versemet :)
Kiadó kerestetik  :hi


Mit mondhatnék fiam,
mielőtt elalszom,
e földi létben
mit tanultam?

Mit kell tenned,
hogyan kell élned,
hogy életed
vakvágányra ne jusson?

Csak azt, hogy figyelj Uradra,
tedd, amit mond,
és ne hajolj attól
se jobbra, se balra.

Ez a boldogságod egyedüli
lehetséges útja.
Cím: Keresztyén versek
Írta: zsotza - 2023. Március 12. - 09:59:13
Köszönöm  szépen   Lucius  FórumTárs,
hogy   megosztottad  első   remekművedet.

Ha   kiadó  lennék, én  biztosan   kiadnám  költeményeidet.
Amit  viszont  szívesen felajánlok:  kielemezni, értelmezni  a  verset.

Mire  gondolt a  KöLtŐ ?   :-)
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Lucius - 2023. Március 13. - 10:57:40
Köszönöm  szépen   Lucius  FórumTárs,
hogy   megosztottad  első   remekművedet.

Ha   kiadó  lennék, én  biztosan   kiadnám  költeményeidet.
Amit  viszont  szívesen felajánlok:  kielemezni, értelmezni  a  verset.

Mire  gondolt a  KöLtŐ ?   :-)

 O0
Cím: Keresztyén versek
Írta: zsotza - 2023. Március 15. - 18:42:29


Csak azt, hogy figyelj Uradra,
tedd, amit mond,
és ne hajolj attól
se jobbra, se balra.




Mire   gondolhatott  a  KöLtŐ ? :)

Ne  hajoljon  a  Lucius  fia  "balra":  ne legyen  liberális, LMBTQ-szimpatizáns.
Ez    tiszta   sor!   hehe
Ne  hajoljon  " jobbra".....
Hű, ez  már  nehezebb.
Mert   egy  átlag  keresztyén  szinte  99%-ban   politikailag  jobboldali  szimpatizáns.
Elég  meghallgatni   egy  nemzeti  ünnepen  elhangzó   prédikációt.
Cím: Re:Keresztyén versek
Írta: Lucius - 2023. Március 16. - 08:58:42


Csak azt, hogy figyelj Uradra,
tedd, amit mond,
és ne hajolj attól
se jobbra, se balra.




Mire   gondolhatott  a  KöLtŐ ? :)

Ne  hajoljon  a  Lucius  fia  "balra":  ne legyen  liberális, LMBTQ-szimpatizáns.
Ez    tiszta   sor!   hehe
Ne  hajoljon  " jobbra".....
Hű, ez  már  nehezebb.
Mert   egy  átlag  keresztyén  szinte  99%-ban   politikailag  jobboldali  szimpatizáns.
Elég  meghallgatni   egy  nemzeti  ünnepen  elhangzó   prédikációt.

 :like:   :hahot  ;D