Jézus, őrség udvarán!
Látható világunk Ura, Teremtője,
lelki halottaknak életre keltője,
ott ül szégyen trónján, helyettem az áldott,
ilyen szeretetet, világ még nem látott!
Az udvar végében, tövisbokor virít,
az egyik őr arról, néhány gallyat lenyírt,
tövisekből formált, parányi koronát,
hadd csúfítsa, Jézus, vérező homlokát.
Katonák öklözést, gyakorolnak rajta,
rémesen eltorzult, áldott Urunk arca.
Kínját sokszorozva, szórakoznak vele,
megtehetné: mégsem, sújt le rájuk keze.
Csak ül, szégyen trónján, szomorún, szótlanul,
vad ütések nyomán, szent vére, porba hull.
Drága Jézus: nekem kellene szenvednem,
méltán: mivel a bűnt, oly gyakran kedveltem.
Bár jutna eszembe, ha bűnre hajlanék,
helyettem, tégedet kínozott a pribék.
Tövis minden bűnöm, vérző homlokodon,
helye: ott lett volna, az én homlokomon.
Töviskoronásan, mentél Golgotára!
S helyettem: tégedet, vertek keresztfára!
Meghaltál helyettem: ám fel is támadtál!
s nékem, bűnbánónak, új életet adtál.
Nagy áldozatodért, csak hálámat várod,
Míg élek: terólad, tegyek bizonyságot!
Pecznyík Pál Celldömölk 2013. XII. 6.
VALAKI MINDIG VÁR
Valami mindig vár.
Hol munka, lárma, hajsza,
hol a mindennapok küzdelme, harca,
hol keservek és kísértések,
próbák, bukások, szenvedések,
hol csend, csend, csend...
Kívül?
Vagy bent?
Valami mindig vár.
S Valaki mindig vár.
Mert Jézus mindig, mindenütt ott van.
Ott a zajban, a mindennapokban,
küzdelmekben és feladatokban,
ott szenvedésben és kísértésben,
hogy felemeljen, őrizzen, védjen,
hogy tanácsoljon, segítsen, áldjon,
átvigyen tűzön és akadályon,
új erőt adjon új kegyelemben.
Mindenütt mindig vár,
de százszorosan vár ránk
-a csendben!
~ Túrmezei Erzsébet
Nyitva az út!
Lakott földünk réges-régtől, templomokkal van tele,
kicsik azok, s a végtelen Úrnak: bennük nincs tere.
Csodálatos, fényes dómok, bazilikák, vannak itt,
Ámde Isten, kézzel csinált templomokban nem lakik!
Szentföldön is, a templomból, dicsősége kivonult,
mert a nép: szent Ura helyett, bálványok elé borult!
Templomuk: kétezer éve, romhalmazzá változott,
mivel a nép, nem szívével, csak szájával áldozott.
Csak újjászületett ember, lehet Isten temploma,
oltára: parányi szíve, teste: Lélek kis hona.
Jézus a táboron kívül, kereszthalált szenvedett,
kárpiton át, nyitva az út, s Atyánk szívéhez vezet!
Aki Istentől született, az: Szentlélek temploma,
porsátora ha porba hull, várja őt, új Föld hona!
Itt a földön, sátrak vannak, díszes templomok helyett,
és azokban napról – napra, hangzik istentisztelet.
Földünkön most, Főpap sincsen, mert Főpapunk mennybe van!
papi népe, hit szemével, Őt szemléli boldogan.
És mint Főpap, Atyja jobbján, miérettünk közbejár,
lelkünk napi tápláléka, frissen mindig készen áll.
Jézus Lelke által van itt, s egykor, mi leszünk Vele,
s trónja előtt hófehérben, zenghet ajkunk éneke.
Pecznyík Pál Celldömölk 2013. XI. 30.
Új egyházi évek
Jézus jövetelét várja, hívő népe!
Jöhet bármely napon, új egyházi évbe.
Szent igéje által, vigyázásra serkent,
általa érjük el, a mennyei szent helyt!
Egyre sokasodnak az egyházi évek,
s minden évben zenghet, új egyházi ének.
Ének és imádság, tarthat ébren minket,
Urunk iránt: hála, tölti be szívünket.
Megváltónkra várunk, már kétezred éve,
reménykedve nézünk, a kéklő nagy égre.
Ígérete szerint, ott tűnik fel képe,
ujjong szívünk, lelkünk, ha meglátjuk élve!
arcát: fényes felhőn, angyalsereg élén,
elébe állhatunk, feltámadva, élvén.
Összeölelkezik, angyal – embertábor,
ennél szebb együttlét, nem lesz a világon!
Megváltónk: örömmel vár rád, hívő néped,
Atyád színe elé szárnyalhat majd, Véled!
Fel sem tudjuk fogni, mily gyönyörűség lesz,
közel leszünk Atyánk, szerető szívéhez.
Végtelen örömben, csodás örök honban,
bűnt, halált kizáró, fény – birodalomban.
Pecznyík Pál Celldömölk 2013. XI. 24.
Urunk Tied a dicséret!
Dicsőséges Isten, Ura földnek, égnek,
angyal seregeid imádnak, dicsérnek.
Kerubok, Szeráfok, körötted őrt állnak,
fényes angyalaid, parancsodra várnak!
Teremtő szavadra: lett látható minden,
halhatatlan lelkünk, adtad nekünk ingyen.
Bölcsen határt szabtál, földi életünknek,
látható testet is adtál, a lelkünknek.
Itt a földi téren: testben élünk, járunk,
Este: elpihenünk, reggel, talpra állunk.
Tőled nyert erővel, útra kelünk ismét,
Lelked nem csak vezet, ellenségtől is véd!
Világ fejedelme, bűnre csábít minket,
ismeri bűnökre hajló, szíveinket.
Az a célja velünk, üdvre: sose jussunk,
bűnt kedvelő szívvel, kárhozatba fussunk.
Ám Te azért küldted szent Fiad a földre,
győztes Úrként menjen, a Sátánnal ölre!
Legyőzötten győzzön, Sátán s halál felett!
tieid számára, megnyissa az eget!
Hála, a világot, értünk hoztad létre,
szánó szereteted, kihat minden népre!
Jöhet minden bűnös, ha bűneit bánja,
Fiad érdeméért, szebb: örök hon várja!
Pecznyík Pál Celldömölk 2013. VIII. 2.
Bocsánatkérés, megtérés
A bűnbánat nem vádol, nem támad
Mert van benne szelídség, alázat.
A bocsánatkérés úgy hiteles,
Ha a szív bűnbánó, töredelmes.
A megtérés csak úgy lehet igaz,
Ha elismered, hogy nem vagy igaz.
2013 dec.26 id.Veress Ernő
ÚJÉVI KÉRÉS
Láttam, Uram!
Egyik béna volt, a másik aszott, sárga...
vagy nem volt lába...
De a Te fényed hullt a betegágyra!
Hitükkel elrejtőztek Nálad,
és úgy hordozták mázsás terhüket,
a Te erőddel, mint a szalmaszálat.
És láttam szalmaszál alatt roskadókat.
Mert mázsás teher
könnyű, mint a kis szalmaszál, Veled.
De nélküled
a szalmaszál is mázsás súly lehet.
Új évbe indulok,
és nem tudom, mi vár rám.
Csak azt tudom: velem vagy, nem hagysz árván.
Csak azt tudom: utam már kijelölted.
Mint bízó gyermek, járhatok előtted.
Te mérsz ki bút, örömöt, munkát, terhet,
s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett.
Csak egyet adj: hogy céliránt haladjak,
hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak!
És ha szereteted mázsás teherrel
tenné próbára ezt a gyenge vállat -
segíts úgy vinni mázsás terhemet
a Te erőddel - mint a szalmaszálat!
~ Túrmezei Erzsébet
Mi lesz a lelkeddel!
Lelki hírnök vagyok, nem világi szónok,
nem múló testedhez, a lelkedhez szólok.
Isten ajándéka, minden ember lelke,
ezért itt a földön, nincs maradó telke.
Tested, a lelkednek, csak bomló ruhája,
leveted, itt hagyod, nincs szükséged rája.
Mégis dédelgeted, mégis pátyolgatod,
pedig a halálban, azt végleg itt hagyod.
De mi lesz lelkeddel? Kedves útitársam.
Lelked új testet kap, a feltámadásban!
S ha, halálod előtt, nem törődtél vele,
úgy, sötétség hona lesz, lelked lakhelye.
Amíg szíved dobog, addig megteheted,
lelked ügyét: Jézus kezébe teheted.
Jöhetsz hozzá: mint vagy, lelkednek terhével,
megsemmisíti azt, bűntörlő vérével!
Nincs többé akadály, Közted s Isten között,
Ha Megváltód Lelke, szívedbe költözött!
Urad: teérted is, meghalt a Golgotán,
s várja drága lelked, a földi lét után.
Bebizonyította, miként szeret téged,
Atyja országában, készít helyet, néked!
Csak egyet vár tőled, s az: javadra válik,
szeresd, kövessed őt híven, mindhalálig!
Pecznyík Pál Celldömölk 2014. I. 7.
Hódít a bűn!
Hódít a bűn szerte, egyre nagyobb teret,
egyházakban is már, szinte mindent, lehet.
tapsolni, bálozni, nincs abban semmi rossz?
Így csábít a bűnre embert, az ős Gonosz.
Bűnöst arra sarkall, csak a testnek éljen,
kedvenc bűnről rosszat, senki ne beszéljen.
Isten megbocsájtó, ő vég nélkül szeret,
elnézi: ha meccset kedvel, templom helyett.
Olyan istene van, aki nem neheztel,
kicsinyes bűnökben leledzőt, nem veszt el.
Elnézi: ha lenge ruházat van rajta,
s úgy vonul templomba, még fejet sem hajtva.
Hát így szereti őt, beképzelt istene,
ha néha félre lép, nem törődik vele.
Hát Boldog? Kinek van, ilyen istenkéje?
Engedi, hogy testi vágyait kiélje.
Ámde ha színre lép, a szent élő Isten!
Megrendül a Föld is, azon pedig minden.
Szavától megrettensz, te parányi ember,
nem rejt el előle, se barlang, se tenger.
Hogy állsz Isten elé, kevély, bűnt kedvelő,
villám tekintetét, ha rád szegezi Ő?!
Reszketsz majd előtte, megremeg a térded,
nem törődtél Vele: viselned kell vétked.
Bűnöd örömétől, nem tudtál megválni,
lelked: a kárhozat hona fogja várni.
Pecznyík Pál Celldömölk 2014. I. 8.
Dietrich Bonhoeffer a berlini Berlin-Tegel-i katonai fegyházban 1944 nyarán:
(http://www.rc.net/wcc/readings/dbprison.jpg)
Dietrich Bonhoeffer: Ki vagyok én?
Ki vagyok én? Gyakran mondják:
cellámból úgy lépek elő,
derűsen, nyugodtan, keményen,
mint várából a földesúr.
Ki vagyok én? Gyakran mondják:
őreimmel úgy beszélek,
szabadon, tisztán, kedvesen,
mintha parancsnokuk volnék.
Ki vagyok én? Azt is mondják:
sorsomat úgy viselem,
mosollyal, nyugodtan, büszkén,
mint aki váltig győzni szokott.
Az vagyok valóban, aminek mondanak?
Vagy csak az, aminek magamat ismerem?
Kalitkába zárt madár; sóvárgó, nyugtalan beteg,
aki levegőért kapkod, fuldokol,
színekre, virágra, madárdalra vágyik,
jó szóra, baráti melegre,
dühíti oktalan erőszak, kicsinyes bántás,
hánykolódik nagy dolgokra várva,
tehetetlenül aggódik, messze van barátja,
imádságra, gondolatra, alkotásra fáradt,
szíve üres, kész már mindentől búcsúzni?
Ki vagyok én? Ez vagy az?
Hol ez, hol amaz?
Egyszerre mindkettő? Másokat ámító,
magában sápító hitvány alak?
Vagy vert had fut bennem
szanaszét a már kivívott győzelem elől?
Ki vagyok én? Váltig faggat, gúnyol a magány, a gyötrelem.
Bárki vagyok, Te tudod, ismersz: Tiéd vagyok én, Istenem!
Forrás: Ki vagyok én – a börtönben | www.kateteka.hu (http://www.kateteka.hu/5629-ki-vagyok-en-boertoenben)
Mennyei testőrség!
Minden megtért gyermek, Isten szemefénye,
testőrsége által vigyáz, gyermekére!
Csodás védelemben él, Isten gyermeke,
útján: sohase kell, egyedül mennie.
Próba, meglepetés, bár gyakran várja itt,
mennyei testőrség, kíséri lépteit.
Földön bár merre jár, otthon van mindenütt,
lelkének szent Ura, áraszt rá fényt, derűt.
Tudja: múló földön, csak átmenő vándor,
lakhelye jelenleg, porból való sátor.
Örök hajlék gyanánt omló, nem alkalmas,
de van égi Atyja, kegyelmes, irgalmas.
Porból szőtt sátorát, ha sírhant befödte,
feltámadás napján, szebbet kap helyette!
Hónál fehérebbet, soha el nem omlót,
Megváltó Urának testéhez, hasonlót!
De amíg e földön, vándorútját rója,
mennyei testőrség, hű oltalmazója!
Oltalmát, védelmét, fel sem fogja ésszel,
Isten tudta nélkül, hajszála sem vész el!
Vándorútja végén, a lelke mennybe tér,
mennyei testőrség oltalma, véget ér.
Pecznyík Pál Celldömölk 2014. II. 1.
Értetek aggódunk!
Értetek aggódunk, drága ifjú lelkek,
világ országútján, kik dalolva mentek.
Mivel titkok titka, holnap mi vár rátok,
ezért csak mai nap, gyönyörére vágytok.
megragadni mindent, mit a gyönyör nyújthat,
mait, megunjátok, s holnap, kezdtek újat.
Ámde a gyönyörvágy, egy napon véget ér,
lassan lecsendesül, a forró ifjúvér.
Évek elrepülnek, végleg meg nem állnak,
már csak lépegetnek, régi fürge lábak.
Lám olyat ad néktek, e mulandó világ,
mint a kiskertekben elhervadó virág.
Kihajt, majd kivirul, ám hamar elhervad,
testünk is hasonlón, itt marad, elporlad.
bizonyára mind ezt, ti is jól tudjátok,
akkor megkérdezzük: mégis, mire vártok?
Nem ismétlődhet az ifjú élet, többé,
Ám Jézussal élni, lehet még örökké!
Drága fiatalok, nincs még veszve minden,
Megváltótok ma még, üdvöt kínál ingyen!
Bár az üdv: ingyenes, de Istennek drága!
mert Fia bűntörlő vére, volt az ára!
Fordítsatok hátat, bűnök világának,
csak azok boldogok, kik Jézussal járnak.
Az új földön, együtt leszünk ifjak, vének,
s ajkunkon örökké zeng, a hálaének.
Pecznyík Pál Celldömölk 2014. III. 16.
Mi lesz veletek!
Lakott földünk, szomjas ifjúsággal telve,
mivel világ vizét, nem ihatja lelke.
Hiszen az, mennyei élő vízre szomjaz,
világ vize fertőz, lelki mérget hord az!
Óh, mi lesz veletek, vidám ifjú lelkek,
világ vizétől még, szomjasabbak lesztek.
Vidám életetek, csak néhány évig tart,
lassú halál rabja, kit a kígyó megmart.
Sok fiatal élet, hajótörést szenved,
mivel szépnek tűnő, délibábot kerget.
Sok fiatal merül, drogok mámorába,
kiégett életű lelkek, táborába!
Múló gyönyöröknek, ifjak szívet tárnak,
és mint száraz patak, üresekké válnak.
Mi szemmel látható, akármilyen szép is,
romhalmazzá válva, eltűnik az mégis.
Ifjú, ne alapozz arra, mi látható,
mert egykor eltűnik, szól a Mindenható!
Bűnfertőzött világ, Ég, Föld, tűzben ég meg,
örökkévalóság, elnyeli azt végleg.
Mégis: itt a földön, áruként van minden,
de az ÉLET vizét, megkaphatod ingyen!
Ha szomjazó lelked, élet – vizét issza.
boldog leszel, mivel Atyád még vár vissza!
Ott az élő folyam partján, élet fája,
eheted gyümölcsét, nem csak nézhetsz rája.
S hívők seregében, hófehér ruhában,
dicsérheted Atyád énekben, Imában.
Pecznyík Pál Celldömölk 2014. III. 16.
Úgy döntöttem, megbocsátok(Kurt és Deby Dearman)
Uram, eldöntöttem:
Megbocsátok
És elengedek azoknak, akik megsebeztek
Eldöntöttem:
Megbocsátok,
Kegyelmed által minden sérelmet
Szívből elengedek.
Uram, eldöntöttem:
Megbocsátok,
Elfogadom magam, ahogy te elfogadtál engem,
Eldöntöttem:
Megbocsátok,
Kegyelmed által minden sérelmet
Szívből elengedek.
[valasz author=Kálmán link=topic=329.msg77095#msg77095 date=1463553086]
[/valasz]Szép gondolatok. :2smitten:
Most már igen! :int2: :2smitten: :2smitten:
>>" S ha sárkunyhóm majd romba dől,
szebb ház vár a mennyben,
hiszen aki koldus volt itt,
királyfi lesz ott fenn! "<<
Karácsonyi versek 3. rész
Karácsonyi kérés
Imáinkban kérünk,
áldott Istenünk,
úgy várja karácsonyt,
megváltott szívünk.
Mint a legszebb égi,
ajándékodat,
hiszen hű testvérünk
lehet, Szent Fiad!
Sokan ünnepelnek,
két napig csupán,
élnek világ szerint,
Karácsony után.
Lehessen Karácsony,
egész életünk,
Téged dicsőítve,
zengjen, énekünk.
Pecznyík Pál
Celldömölk
2015. XII. 2.
Karácsonyi keresztyének!
Magyar földön, Guineában,
karácsonykor télben-nyárban,
népek ajkán zeng az ének
Jézust várja, minden lélek!
Ő nem nézte bőrszínünket,
hanem bűnnel telt szívünket.
Egyenlőképp mindenkiért,
feláldozta az életét!
És visszajön nemsokára,
boldog: ki Őt visszavárja.
Nem szunnyadva, hanem ébren,
s ha feltűnik majd az égen,
feltámadunk, elváltozunk,
s magához vesz áldott Urunk.
E nagy örömhír szavával,
mely földünkön végigszárnyal,
bár telne meg minden lélek,
hol emberek vannak, élnek.
Urunk kérünk hő imában,
magyar földön, Guineában,
lehessünk mi, s minden népek,
karácsonyi Keresztyének!
Pecznyík Pál
Celldömölk, 1998. I. 2.
Karácsonyi levél
Karácsonyi
kis levél,
nagy örömmel
küldöm én
annak, ki ma
nem örül,
kinek szívén
bánat ül.
Repülj, bánat
madara,
ragyogj öröm
csillaga!
Öröm, béke
földre jött,
embertestbe
öltözött.
Szíved előtt
állva vár,
tárd ki szíved,
tárd ki már!
Szíved trónján
adj helyet,
s üdvösséget
ad neked!
Pecznyik Pál
Celldömölk, 1988.
Karácsonyi óhaj
Karácsonykor, de jó lenne,
angyal szárnyán útra kelni,
s hol a bánat könnyet fakaszt,
ott örömről énekelni!
Oly sok itt a szomorú szív,
búval terhelt, örömtelen,
sokan járnak talpig gyászban,
mert a halál könyörtelen.
Váratlan jön, érkezését,
soha be nem jelenti ő,
nyomán mindig holttá dermed
a viruló lélek-mező.
Hány embernek rontotta meg
a bűn boldog karácsonyát!
Könnyzáporuk lemosta rég,
arcuk pírját és bársonyát.
Mint rózsának a napsugár,
úgy hiányzik ma az öröm,
mely áthevít hideg szívet,
mosolyt fakaszt, könnyet töröl.
Ó bár lennénk minél többen
Jézus Krisztus követői,
karácsonyi, égi öröm
énekelő hírvivői!
Pecznyík Pál
Nyíregyháza, 1986.
KARÁCSONYI ÚTON
Karácsonyi úton
fut ma a világ.
Fölé hajol milljó
karácsonyfa-ág.
Karácsonyfa-gyertyák
fényözöne hull
karácsonyi úton
vágtatunk vadul.
Beszerezni mindent
ami jó, mi szép,
üzletből-üzletbe
tolong most a nép.
Karácsony ünnepén
minden meglegyen,
karácsonyfa álljon
fényben, díszesen.
Karácsonyi-úton
- láthatatlanul -
tolongó tömegben,
ott vonul az Úr!
Aki Betlehemben
üdvünk hozta le,
Vele nem törődik
ma már senki se?
Karácsony ünnepén
eszmélj óh világ,
Jézus tart meg s nem a
karácsonyfa-ág!
Pecznyik Pál
Celldömölk, 1998. XII. 22
Karácsonyi vágy!
Karácsonyi vágyam, Istenem,
lehessen a szívem, Betlehem!
Melyben az Úr Jézus Trónja áll,
s azon: Ő a dicső nagy Király!
Pecznyík Pál Celldömölk,
2012. IX. 28.
Karácsonyi vándor
Havas utcák során, karácsonyi éjen,
vándor keres szállást falvak egyikében.
Ablakokból hívón int a lámpák fénye,
karácsonyt ünnepel ma az Isten népe.
Otthonok ajtaján kopogtat csendesen,
de számára ajtót nem nyit meg senki sem.
Már falu szélére érkezik a vándor,
megpihen a szeme az utolsó házon.
Ablakából a fény csak gyéren világol,
szegény család lakja, melegszívű, jámbor.
Alig hogy kopogtat, mát nyílik az ajtó,
térj be éji vándor! Most csak idebent jó.
Betér hát a házba és köszön kedvesen,
de kit rejt a köpeny, nem tudja senki sem.
Ám ahogy hirtelen az a földre terül,
a vándort mennyei fény ragyogja körül!
Ez a fény tölti be a szerény kis szobát,
s a vándorban Jézust látja meg a család!
Tán egy percig tartott e csodás tünemény,
aztán a szem elől el is tűnt az a fény.
+ +
De hiszen Ő mondta, Ki csupa irgalom:
„Ímé tiveletek vagyok minden napon!”
Láthatatlanul Ő ma is itt él bennünk,
azért lehet boldog Általa a lelkünk.
Pecznyík Pál
Celldömölk, 1987.
Karácsonykor
Karácsonykor Isten
üzen: gyermekem,
Fiam küldtem hozzád,
fogadd kedvesen.
Most nem láthatón jön,
miként egykoron.
Lelke által lehetsz
fénylő csillagom!
Pecznyik Pál
Celldömölk, 2005.
Karácsonyvárás
Templomok tornyai
merednek az égre,
bennük: karácsonyra
készül, földünk népe.
Keresztyén nép, Jézus
jövetelét várja,
szeretetre szomjas
szívét, felé tárja.
Karácsonyi díszbe,
öltöznek a lelkek,
Jézus jövetelét
várja felnőtt, gyermek.
De Urunk nem úgy jön,
mint kétezer éve?
Hanem fényes felhőn,
ragyogó fehérbe!
Hogy vérén megváltott,
lelki menyasszonyát,
Atyja trónusához
emelje, légen át!
Ám ha még nem jönne,
akkor is örvendjünk,
karácsonyi fényben
élve, ünnepeljünk.
Ajkunk Őt dicsérje,
honába vár minket,
Vele tölthessük el,
örök életünket.
Pecznyík Pál
Celldömölk
2014. Karácsonyán
Legszebb Karácsony
Jézus nem jött közénk
dicsőségben, fényben,
istálló szalmáján
született szegényen.
Reá fény és pompa
még ma sem jellemző,
azért jön, mert vár rá,
sok szegény éhező.
Igére éhező
az Ige kenyerét.
Sok lelki szomjazó
az Élet hűs vizét.
Lelki beteg tőle
várja gyógyulását,
sokmiljó lelki vak,
szeme megnyílását!
Jézust nem hatja meg
zsolozsmázók népe,
ki lelkileg szegény,
az Ő szemefénye!
Boldog: ki így várja
ma az Isten Fiát,
az vele töltheti,
legszebb karácsonyát!
Pecznyik Pál
Celldömölk, 1995. II. 3.
[/color]
Keresztyén üzenetű versek megosztására van lehetőség ebben a topicban.
:konyv1:
https://www.youtube.com/watch?v=h115xn-DiFI&t=41s
A fiam írta és ő is mondja el. Fogadjátok szeretettel. Köszönjük, hogy imádkoztok értünk.
:int
Köszönöm szépen Lucius FórumTárs,
hogy megosztottad első remekművedet.
Ha kiadó lennék, én biztosan kiadnám költeményeidet.
Amit viszont szívesen felajánlok: kielemezni, értelmezni a verset.
Mire gondolt a KöLtŐ ? :-)
Csak azt, hogy figyelj Uradra,
tedd, amit mond,
és ne hajolj attól
se jobbra, se balra.
Csak azt, hogy figyelj Uradra,
tedd, amit mond,
és ne hajolj attól
se jobbra, se balra.
Mire gondolhatott a KöLtŐ ? :)
Ne hajoljon a Lucius fia "balra": ne legyen liberális, LMBTQ-szimpatizáns.
Ez tiszta sor! hehe
Ne hajoljon " jobbra".....
Hű, ez már nehezebb.
Mert egy átlag keresztyén szinte 99%-ban politikailag jobboldali szimpatizáns.
Elég meghallgatni egy nemzeti ünnepen elhangzó prédikációt.