Örömhír Fórum

Testvéreink személyes topicjai => Irma témái => A témát indította: Irma - 2013. Október 24. - 17:52:14

Cím: Érdekes irások
Írta: Irma - 2013. Október 24. - 17:52:14
"Hiszem, hogy a megújult keresztyének között ill. a karizmatikus mozgalomban egy új irányzat fog megerősödni. A zajos, időnként zavaros áradás után egy tisztább folyású, több jó gyümölcsöt termő időszak következik. Az áldások kikövetelése, a jelek és csodák hajszolása helyett, a szeretettel együttmunkálkodó hit és a szentség kerül a középpontba.
Ez sokakat megráz és kibillent a megszokott egyensúlyából. Ebből adódóan sokakat elsodor, és akik nem tudnak alkalmazkodni az új helyzethez, nem fogják megtalálni a helyüket. Ha valaki nem tanul meg közvetlenül Istenbe kapaszkodni emberek helyett, az nagy veszélybe kerül."

Abonyi Sándor: Merre tovább Gyülekezet? c. könyvéből

Teljes anyag:

http://keskenyut.com/files/Merre%20tov%C3%A1bb%20gy%C3%BClekezet.pdf
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2013. Október 24. - 18:13:52
Gyökössy Endre:
Így szeresd gyermekedet!

Tedd a Bibliádba ezt a levelet, szülőtestvérem, s ha gyermekedért imádkozol, ne felejtkezz el azért könyörögni,
hogy hited soha meg ne rendüljön a gyermek Atyjában, akié gyermeked, a teremtés és a megváltás jogán, akinek célja van vele - s veled. S hogy megértsd azt a célt, amit Ő tűz ki gyermeked elé - és nem te.
Hogy hosszútűrő türelmed soha el ne fogyjon gyermekeddel szemben. Hiszen Ó is eltúr téged. Hogy tudj újrakezdeni, el nem fogyó szeretettel szeretve!
Hogy tudj várni! Várni és újra várni: a megfelelő pillanatra a nevelésben. Olyan türelemmel, ahogy az Atya várakozott a tékozló fiúra.
Hogy mindig megtaláld az Ő segítségével a megfelelő szót és cselekvést minden alkalommal, s éppen akkor, amikor kell! Hogy ne mondj, cselekedj se többet, se kevesebbet, mint kell. Nem később és nem előbb, mint amikor kell.
Hogy soha ne ingadozz az Igében, ha szól gyermeked felől!
Hogy mindig megtaláld a megfelelő büntetést s elkerülhessed azt, ami nemcsak többet árt, mint használ, de amit Ő sem cselekednék!
Hogy tudj megbocsátani kevés szóval, vagy szó nélkül - bocsánatért esdve és bocsánatot nyerve.
Hogy adjon isten elég időt gyermekedhez, s te ezt az időt ne használd másra. Hogy megismerd őt legalább úgy, mint földedet, állataidat, szerszámodat.
Hogy a gyermek hibáit elsősorban magadban keresd, mert majd' mindig bűntársak vagyunk, hiszen tőlünk örököl, lát, hall, és les el mindent.
Hogy nevelés közben - te is nevelődjél. Ha kell, gyermeked által. Mert mindig az a nevelő gyermek és szülő közül, aki közelebb van Krisztushoz. S nemegyszer a gyermek áll, ér közelebb Őhozzá.
Hogy megismervén a gyermeket, örömmondó, evangéliumhirdető szülője legyél. Mert az evangélium örömhír Csak így emelheted át testi-lelki nehézségein. Csak így gondot majd rád szeretettel, akkor is, ha már nem leszel e testben.
Hogy a hosszútűrő türelem és szeretet mellé adjon megértő tapintatot, hogy megérezzed: fájdalomszerzésre nem szabad fájdalomszerzéssel, dacra dühvel, neveletlenségre gorombasággal, szívtelenségre hidegséggel válaszolnod. Mert a hasonló csak fokozza a hasonlót, míg a szeretet felold. Az öröm: gyógyít. A jóság: fölemel. Mert Jézus is így cselekednék!
Hogy mindig le tudd győzni magad, amikor úr akarsz lenni az Úr helyett. Hogy bálvány ne légy otthonodban. Hogy soha el ne felejtsd: Néki növekednie kell, neked pedig alábbszállanod.
Hogy vegye el a kaszárnyahangot és beszédet, hogy megtanulhass Jézustól röviden, világosan, melegen, szívvel beszélni gyermekeiddel.
Hogy gyakran legyen erőd az 1. Korintusi levél 13. fejezetében leírt szeretet himnuszának mérlegére tenni szülői szeretetedet, mert ez az Ige. Jézus azonnal megmondja az így kérdezőnek: hol a baj. De azt is - újra és újra -, hogy a mi nevelésünk elsősorban: szolgálat. Mégpedig mentőszolgálat. Odamentés az Orvoshoz, Jézushoz, aki meg is tudja menteni gyermekünket. Erre és az örök életre, velünk együtt.

Forrás: Keresztyén Nevelés 1996/1
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2013. Október 25. - 18:54:47
A lány, aki túlélte az abortuszt: Gianna Jessen vallomása
Konzervatorium I 2011.09.20. 07:17

Az alábbi videón látható amerikai nő anyja hét és fél hónapos várandós volt, amikor úgy döntött: megöleti kislányát. Ilyen előrehaladott állapotban már az úgynevezett vegyszeres feltöltést alkalmazzák, ami abból áll, hogy az anya méhébe sós oldatot fecskendeznek, amit lenyel a baba, az pedig szétégeti őt. Az anya pedig megszüli a halott magzatot 24 órán belül. A halálra ítélt lány, Gianna Jessen viszont mindenki meglepetésére élve született.

 „Ha az abortusz csupán a nők jogairól szól, Hölgyeim és Uraim, akkor mi volt a helyzet az enyémmel? Nem volt akkor ott egyetlen radikális feminista sem, aki azért kiáltott volna, hogy az én jogaim mennyire meg lettek sértve aznap, holott épp készültek kinyiffantani a nők jogainak nevében.”

 „A korban, amiben élünk, politikailag egyáltalán nem korrekt Jézus Krisztus nevét kimondani az efféle helyeken, behozni a nevét efféle rendezvényekre, mert az Ő neve hallatán némelyek szörnyen kényelmetlenül érzik magukat. De én nem azért maradtam életben, hogy mindenki kényelméről gondoskodjam. Azért maradtam életben, hogy kicsit felkavarjam a dolgokat. És nagyon élvezem, amikor ezt megtehetem.”
 
„Az abortuszt végző orvosnak kellett aláírnia a születési anyakönyvi kivonatomat. Szóval azt is tudom, hogy ki az. És ez áll benne azok számára akik szkeptikusak az orvosi feljegyzésekkel kapcsolatban: született: vegyszeres feltöltéssel végzett abortusz során. (…) végeztem egy kis kutatást azzal az orvossal, aki abortuszt akart végezni rajtam. (…) Olvastam tőle egy idézetet valahol pár éve, ahol azt mondja: több mint egymillió csecsemőn végeztem abortuszt, és ezt tekintem a szenvedélyemnek.”
 
„Az én küldetésem az, hogy emberséget vigyek abba a vitába, amit csak bekategorizáltunk és feltettünk a polcra, és azt mondtuk, hogy ez egy kérdés (issue). Félretettük az érzelmeinket, és megkeményítettük magunkat.”
 

„Nem lenne agysérülés okozta bénulásom, ha nem éltem volna mindezt túl. Ezért amikor hallom azt a megdöbbentő és visszataszító érvelést, hogy: el kellene vetetni a gyereket, mert az is lehet, hogy nyomorék lenne, iszonyat tölti el a szívemet.” 
„Férfiak! Önök nagyszerűségre lettek teremtve, arra, hogy felálljanak és férfiak legyenek, hogy védelmezzék a nőket és a gyerekeket,és nem arra, hogy csak úgy álljanak és elfordítsák a fejüket, amikor pontosan tudják, hogy gyilkosság történik, de mégsem tesznek semmit. Nem arra lettek teremtve, hogy használják a nőket, aztán magunkra hagyjanak minket. Azért lettek megalkotva, hogy kedvesek legyenek, nagyszerűek, kegyesek és erősek, hogy kiálljanak valamiért. Mert figyeljenek rám: belefáradtam abba, hogy az önök munkáját végezzem. Nők! Nem erőszakra lettek teremtve! Nem arra, hogy csak üljenek és ne legyenek tisztában az értékükkel és becsességükkel. Azért lettek megalkotva, hogy megküzdjenek önökért. Örökké." 

Gianna Jessen - YouTube (http://www.youtube.com/watch?v=nh-z4COwP9o)
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kálmán - 2013. Október 25. - 20:03:22
 vsir2
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2013. November 05. - 14:57:20





              HOGY INDULNAK A KERESZTYÉN REFORMOK?

 

 

Isten arcának őszinte keresésével. Bűnbánattal és megtéréssel.

 

Jézus elküldte a Szent Szellemet, amikor felment a mennybe.

Így mutatta be Őt:

 

„Mikor eljön Ő, az igazság Szelleme, Ő majd elvezet titeket minden igazságra."

János 16:13.  (Jézus maga az igazság! János 14:6.)

 

Tehát a reform az igazság megismerésével kezdődik.

1. Világosság gyullad a szívben és az elmében. Honnan jön a világosság?
 
"Lábam előtt mécses a Te Igéd, és ösvényem világossága."

Zsoltárok 119:105.

2. Az Igét elolvasták, és annak alapján átértékelték az életüket.
 
"És felolvastatta az Úr templomában talált törvénykönyv egész tartalmát. Aztán a király az oszlop elé állt, és az Úr színe előtt  megkötötte a szövetséget, hogy az Urat követik, szívük, lelkük mélyéből megtartják parancsait, rendelkezéseit és törvényeit, s valóra váltják annak a szövetségnek a törvényeit, amelyek abban a könyvben írva vannak."

II. Királyok 23:2-3.

3. Az élet minden részletét az Igéhez kell szabni, hogy Isten számára elkülönítettek, megszenteltek legyünk!

   Jézus így imádkozott az Atyához:

"Szenteld meg őket a Te igazságoddal! A Te Igéd igazság." János 17:17.

4. Az az igazi reform, amikor a felismert igazságok átformálják, megváltoztatják a gondolkodásunkat, majd ennek hangot is adva, az életünkben valósággá válnak.

"Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja a Te Igédet."

 Zsoltárok 119:9.

5. Isten Igéjének tekintélyét minden elmélet vagy emberi vélemény fölött érvényesíteni kell!

"Mert az Isten Igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait."

Zsidók 4:12.

 

A reformálódást napi korrigálásoknak kell követnie az egyéni életünkben imádság és igeolvasás által!

 

„Annakokáért annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk, hogy valaha el ne sodortassunk!”

Zsidók 2:1.

 

2013. november 1.                                              Guti Tünde
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2013. November 05. - 18:40:41
O0
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2013. November 06. - 19:03:14
Címlap » Versek, mesék, történetek
Bizni és hinni kell......


Egy hajótörés egyetlen túlélője egy lakatlan kis szigeten tért magához. Lázasan imádkozott Istenhez, hogy mentse meg és mindennap a láthatárt kémlelte, hátha jön a segitség, de nem látott semmit közeledni. Ebbe belefáradva végül épitett egy kunyhót, hogy védje magát a természet erőitől.
De egy napon mikor élelemszerző útjáról hazatért, a kiskunyhó lángokba állt, füstje az ég felé gomolygot. A legrosszabb ami történt, mindent elvesztett.
-Istenem, hogy tehetted ezt velem? - sírta el magát.
Valahogy elaludt, hajnalba egy hajó zajára ébredt, amely kikötött a szigeten. Azért jött, hogy kimentse.
-Honnan tudták, hogy itt vagyok? - kérdezte az elcsigázott ember.
-Láttuk a füstjeleit- válaszolták a megmentői.

Mikor úgy érezzük, hogy a legnagyobb bajban vagyunk, rosszabb már nem történhet velünk, bizni és hinni kell, hogy a segitség megérkezik!
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kálmán - 2013. November 06. - 19:12:03
 O0
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2013. November 06. - 19:52:28
O0
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Flóra - 2013. November 06. - 20:10:32
Nagyon tetszik kedves Irma!
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2013. November 06. - 20:30:14
 :2smitten:
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2013. November 07. - 15:07:45
A szó elszáll, a seb megmarad?

A szó elszáll, az írás megmarad – tartja a mondás. Sokszor azonban a papír rég megfakult már, míg egy-egy fájó mondat évtizedeken, sőt akár egy életen keresztül is elkísérhet minket. Adjuk és kapjuk a szavakat. Vannak olyanok, amelyek erőt és bátorítást adnak, és amelyekbe kapaszkodva önmagunk határait is túllépve hihetetlen dolgokra leszünk képesek. De akadnak olyanok is, amelyek elbizonytalanítanak, megbénítanak, lehúznak. Rejlik-e „teremtő erő” a szavakban? Befolyásolhatják-e a kimondott gondolatok mások sorsát vagy akár a saját életünk alakulását? És vajon lehet-e ezeket a sorsrontó mondatokat „hatástalanítani”? – erről beszélgettünk Tapolyai Emőke klinikai és pasztorálpszichológussal.

Valóban akkora jelentősége van annak, hogy mit mondunk magunknak vagy másoknak? Lehet-e a szónak „teremtő ereje”?
Véleményem szerint az emberiség történetét három domináns mondat határozza meg. Az első az Édenkertben hangzik el: „Csakugyan?” A bizalom megkérdőjelezése, a bűnbeesés első indítéka ez a rövid kérdés, amely megrendítette Isten és az ember kapcsolatát. A következő a keresztfa üzenete: „Elvégeztetett.” Egyetlenegy szó, mégis teremtő ereje van: a jövőkép, hogy minden új lesz. A harmadik mondat pedig Jézus menybemenetelekor hangzik el: „…én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Az ígéret, amely megoldást és reményt hoz mindenki számára. Tehát van-e teremtő ereje a szónak? Isten szavának mindenképpen.
Ha azt próbáljuk meg körüljárni, milyen hatással lehetnek másokra a mi szavaink, gondoljunk a Példabeszédek könyvére, amely számtalanszor figyelmeztet rá, hogy fékezzük a nyelvünket, vigyázzunk arra, amit kimondunk. Bántalmazott pácienseim gyakran említik, hogy maga a fizikai bántalmazás nem is fájt igazán, de amit az elkövető közben mondott, azt nem tudják elfelejteni, az ellen ma is küzdenek. A szóval ugyanis olyan mélyen érinthető meg az emberi lélek, amilyen mélyen semmi más nem érint: egy-egy mondat akár életünk minden napján elkísérhet bennünket.

A kimondott szó hatalma


Befolyásolhatják-e ténylegesen a kimondott szavak mások sorsát vagy a sajátunkét? Például amikor a házasság kezdetén az ifjú asszony viccesen megjegyzi, hogy úgyis el fognak válni, vagy amikor egy pedagógus a diák füle hallatára azt mondja, nem lesz ebből a gyerekből semmi?
A kisgyermek még nem igazán tudja mérlegelni, hogy mit higgyen el, és mit ne. Ha például az édesapja azt mondja rá, hogy csúnya, akkor azt így fogadja el, hiszen „apa mondta”. Ha pedig azt hallja tőle, hogy ő gyönyörű, akkor biztos benne, hogy nincs nála szebb a világon. Azonban ahogyan érünk és önállósodunk, mérlegelni kezdjük a szavakat. Amikor például elhisszük, hogy semmire sem vagyunk jók, hogy el fogunk válni, akkor ezek gyökeret vernek bennünk. Vagy elkezdünk görcsösen küzdeni ellenük, és akár szélsőséges szintekig is elmegyünk például a bizonygatással: lám, mégis lett belőlünk valaki. Vagy elkezdünk mindezek tudatában élni. Ha például azzal számolunk, hogy úgyis elválunk, kétszer is meggondoljuk, hogy bocsánatot kérjünk-e a társunktól, és eleve úgy rendezzük az anyagiakat, az életünket, hogy mindig függetlenek maradjunk, nem adjuk át magunkat a teljes intimitásnak. Teremtő ereje volt a szónak? Igen, mert elhittem, és elkezdtem így viszonyulni a dolgokhoz, erre alapoztam az életemet, a döntéseimet, e szerint éltem.
Egy szociológiai kutatás során a szerzett házasságokat – amikor a szülők választják ki a gyermekük párját – és a szerelemből kötött frigyeket hasonlították össze. A tanulmány meglepő eredményt hozott: a szerzett házasságok esetén az elégedettségi szint hasonló vagy még magasabb volt, mint a szerelemházasságoknál. A kutató magyarázata szerint ugyanis amikor egy szerelemházasságban konfliktus alakul ki, a felek gyakran azon kezdenek el gondolkodni, vajon jól választottak-e, nem kellett volna-e inkább más mellett dönteniük. Amikor hasonló vita alakul ki a szerzett házasságban, a pár tagjai kölcsönösen mérlegelik: bár csúnyán összevesztem vele, de a helyzetet meg kell oldanom, mert ezzel az emberrel fogom leélni az életemet. Lám, van hatalma a kimondott szónak!


Említette, hogy a kisgyermek kezdetben még feltétel nélkül mindent elhisz a szülőnek. Ezek szerint a nekik szánt szavainknak különösen nagy jelentőségük van.
Így van. Úgy gondolom, hogy a gyermekeink orientálása már a névadásnál elkezdődik. Amikor Istentől a gyermekünket megkapjuk, és nevet választunk neki, ne csak a név hangzására figyeljünk, hanem arra is, mi a szó jelentése, üzenete, mit szeretnénk örökségül hagyni neki. A másik: tudatosítsuk, hogy a szülő a gyermeke lelkében minden szavával identitást ültet el. Ha erre valóban figyelnénk, egészen biztosan kevesebb veszekedés lenne a családokban, és kétszer is meggondolnánk, mit mondunk. Minden szülőt arra biztatok, hogy a legnagyobb indulatában is próbálja meg késleltetni a haragját, és gondoljon arra, hogy a gyermeke lelkében milyen nyomot hagy ezzel. Számos olyan anorexiás fiatallal találkoztam, ahol a családban például a szülő rendszeresen megpaskolta a gyermeket, mondván, hogy „Milyen kis husis vagy!”, vagy mások előtt viccesen megjegyezte: „Na, gurulj ide, szívem!”. Lehet, hogy ami jó poénnak hangzik egy társaságban, mert mindenkit megnevettet, a másik lelkében maradandó kárt okoz.
Az egyik legmegdöbbentőbb esetem egy fiatalember volt, akinek az ikertestvére jó kézügyességű, rátermett fiú, ő viszont magába húzódó, elmélkedő típus volt. Az apja azt mondogatta neki: „Melyik asszony bízna benned, te még apának sem vagy való!” Felnőtt férfiként jött el hozzám. Az ikertestvére addigra többgyermekes édesapa lett, ez a fiatalember pedig feleségül vett egy elvált, hatgyermekes asszonyt. Az lett ugyanis a meggyőződése, hogy nem lehet gyermeke, ezért bebiztosítva magát, belemenekült ebbe a házasságba. És mivel úgy gondolta, ő apának sem jó, őmellette egy nő sem bírná ki, úgy is élt a feleségével, hogy elváljanak. A legmegrázóbb a történetben, hogy miután különköltöztek, mind a hat gyermek továbbra is apjaként kezelte a férfit, sőt jobban bíztak benne, mint a vér szerinti szüleikben, elsőként vele osztották meg életük nagy eseményeit. És ezt a férfi addig nem is vette észre, amíg a terápia során nem tudatosult benne.
Persze számos ellenpélda létezik arra is, amikor a szülők a szavaikkal olyan lökést képesek adni a gyermekeiknek, hogy a lehetetlen is lehetségessé válik. Gondoljunk csak a mostani olimpián szereplő dél-afrikai atlétára, Oscar Pistoriusra, akinek kisgyermekkorában mindkét lábát térd alatt amputálták. Ő egy interjúban azt mondta: úgy nőtt fel, hogy végig azt sugallták neki, ugyanolyan, mint a többi gyerek. És ez a férfi annyira hitt magában, és annyit dolgozott ezért, hogy művégtagokkal futó versenyzőként bejutott az olimpikonok közé, elképesztő akaraterejével és kitartásával kivívva az egész világ elismerését. Hát van a szavaknak erejük? Ha a gyermekeinkben olyan identitást ültetnénk el, hogy „hiszek benned, csak csináld, meg tudod tenni, a hiányosságaidat pedig Isten megáldja, és veled van a világ végezetéig”, hiszem, hogy egy más nemzedék nőne fel.


Felnőttként is előfordul, hogy valaki olyan alaptalan kritikát kap, olyan verbális bántalmazás éri, amely után nagyon nehéz újra felkelni a padlóról.
Sajnos sok olyan embert látok, aki mindent elhisz. Nekem mint érett, gondolkodó, önálló felnőttnek felelősségem átgondolni, hogy amit meghallok, azt beengedem-e a lelkembe vagy elutasítom. És hogy miként dönthetjük el ezt? Először is mérlegeljük, hogy amit mondtak nekünk, az fedi-e a valóságot, mennyi realitása van. Ezután nézzük meg, mennyire épít ez bennünket. Végül pedig gondoljuk végig, hogy mennyire egyezik ez Isten Igéjével. Ha például azt mondják nekünk: „Te egy értéktelen senki vagy!”, gondoljunk csak bele: aki drága áron vétetett meg, akibe Isten a saját lelkét lehelte, az nem lehet értéktelen senki!


Önbeteljesítő jóslatok


Ha már arról beszélünk, mit engedjünk be a lelkünkbe és mit ne, talán érdemes szót ejteni az egyre divatosabb horoszkópkészíttetés, jóslás hatásairól is. Milyen káros következménye lehet például egy jóslat meghallgatásának? Lehet-e ennek valós befolyása az életünkre?
Nem véletlen óv minket Isten Igéje a jóslástól, amely nagy veszélyeket rejt magában, komoly lélektani következményekkel járhat. A jóslás ugyanis racionális valóságként állítja elénk a megfoghatatlan jövőt, s ez már önmagában is zavart, zaklatott lelkiállapotot idéz elő. Ráadásul mivel ezek legtöbbször negatív eseményeket vetítenek előre, elkezdünk valami megfoghatatlantól rettegni, sőt várakozni annak bekövetkeztére, s ez fokozza a szorongásunkat. Mindeközben elkezdünk úgy is élni, mintha a megjósolt esemény biztosan valósággá válna: így ha erre nem is lenne reális esély, akkor is képesek vagyunk mi magunk megteremteni. Ami ugyanis a tudatunkban el lett ültetve, az szép lassan növekedni kezd.
Például azt jósolják egy asszonynak, hogy a férje három év múlva meg fogja csalni. Bár az illető ezt nem veszi komolyan, ám amikor a férj rendszeresen késik a munkából, egy idő után eszébe jut a jóslat. Amikor a férj türelmetlenebb vele, azt gondolja, lehet, hogy már van is valakije. És lassan elkezd úgy viszonyulni a társához, mint aki valóban megcsalja őt, és a féltékenységével, a gyanakvásával, a gorombaságával, az érthetetlen viszonyulásával szabályosan belekényszeríti a férjét egy másik nő karjaiba. Utána pedig igazolva látja: a jóslat valóra vált. Sajnos hasonló helyzetek egész sorával találkozom nap mint nap a munkám során.
Vannak persze olyanok is, akik megpróbálják ezt ártalmatlan játéknak beállítani, elbagatellizálni, ám döbbenetes módon amikor elérkezik a megjósolt esemény bekövetkezési ideje, a memória akár évtizedekkel később is váratlanul előhívja. Nincs az a komputer, amely képes megérteni és túllicitálni az agy működését: amit valaha hallottunk, azt nem veszítjük el, legfeljebb az emlékezés előhívását nem tudjuk szabályozni.

Hatástalanított mondatok


Lehet-e ezeket a sorsrontó szavakat a tudatunkban „hatástalanítani? Mit tegyünk, ha például akaratunkon kívül jósoltak nekünk?
Ilyenkor a sötétség ellen a világosság fegyverével küzdhetünk, azaz mondjuk el valakinek – egy bizalmas jó barátnak, lelkésznek, lelki vezetőnek vagy egy szakembernek –, hogy mit mondtak nekünk, mitől félünk! Hiszen minden kibontott tabu, minden megbeszélt titok a hatalmát veszíti. Ezután – mivel itt egy spirituális dimenzió is jelen van – határozottan meg kell tagadni és imádságban Isten elé vinni. És amikor kimondjuk az áment, őszintén higgyük is el, hogy Isten hű és igaz, és velünk van a világ végezetéig. Valahányszor eszünkbe jut a jóslat, emlékeztetni kell magunkat arra, hogy Istennel ezt lerendeztük, előtte ezt megtagadtuk, és hogy mi az ő Szentlelke oltalma alatt állunk. Jézus nevére tényleg meghajlik minden térd! Olyan ez, mint amikor este a rettegő kisgyermek szobájában felgyújtjuk a lámpát, és megmutatjuk neki, hogy a félelmetes árnyék a falon egy parányi játék felnagyított képe csupán: a félhomályban rosszul esett rá a fény, azért tűnt olyan óriásinak és ijesztőnek.


Tapasztalt-e olyan drasztikus fordulatokat, amikor valaki mindezeket elhíve képes volt változtatni akár évtizedes rossz beidegződésein vagy az életén is?
Nem tapasztaltam, hanem napi szinten tapasztalom. A gondolataink a bennünk elültetett szavakból születnek. Amikor az emberek nemcsak a racionalitás, hanem Isten Igéje szerint is mérlegelik a meggyőződéseiket, tényleg újjászületnek. Olyan megváltozott életeket látok, hogy teljes szívemből állítom, lehet újat kezdeni: Isten legnagyobb ajándéka az ember számára, hogy minden újjá lesz. Ahogy Ezékiel próféta könyvében is meg van írva: „Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek.” Ennek az üzenete nemcsak az, hogy a bűnösből megszentelt lesz, hanem hogy a sebzettből gyógyult, a sebből heg, a meddőből anya, a gyászolóból megnyugvó lehet. Pál apostol mondja a Rómaiakhoz írt levélben:„változzatok meg értelmetek megújulásával”. Ha józanul átgondoljuk a meggyőződéseinket, egyenként megvizsgáljuk magunkban és Isten elé visszük őket, teljesen új élet kezdődhet bennünk!


Kolos Emőke
2012/4.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2013. November 10. - 15:38:17


                        KIÁLTÁS A KAPUBAN

   Zaklatott a lelkem. Itt állok a "kapuban" és várok az úrra. Hova, merre? Szívem háborgása nem csillapodik, amikor visszatekintek a megtett útra.
   Több mint három évtizednyi hívő múlt tapasztalatai, komoly igei átélései és Jézussal való bensőséges találkozásom - bukásokkal és győzelmekkel a hátam mögött - késztet arra, hogy kiáltsak a kapuban, zászlót emeljek és vészjelzéseket adjak le az Eklézsiával kapcsolatban.
   Valami titokzatos kór, veszedelmes megtévesztések sorozata tizedeli a nyájat, ami éveken keresztül báránybőrbe bújt farkasként fertőzte a juhokat, vagy tette őket ide-oda bolyongó bárányokká.

   Magamnak is meghasonlásokon, belső gyötrődéseken kellett átmennem, szenvedve a lelkiismereti vádlás és a tehetetlenség érzete miatt, miközben a saját, őszinte bűnbánatom és az Egyház tévelygése miatti fájdalom már olyan mélyre hatolt, hogy nem tudtam többé magamban tartani.
   Egyre jobban lelepleződik, hogy az elmúlt évtizedek és napjaink mozgalmai, teológiai irányzatai mennyire eltértek attól a biblikus egyházi "modelltől", amit maga Jézus hívott életre Szent Szelleme által. Gyülekezeteink intézményesedtek, és még a tiszta evangéliumot hirdető közösségek is definíciókat kezdtek gyártani, s ezeket a karizmatikus"törvényeket" olyan módon szőtték bele a mindennapi keresztyén életbe, hogy az Írásokat kevésbé ismerők szinte vakon követték útmutatásait.
   A megtértek őszinte Isten keresése belecsontosodott egy új, vallásos - karizmatikus mókuskerékbe, ahol a szellemi ajándékok fontossága, a csodavárás és a vezetőknek való megfelelni akarás egyre jobban elhomályosította Jézust és a Krisztus hasonlóságára való elváltozás utáni vágyat.
   A közösség tagjai sok helyen egy idő után már nem a Szent Szellemtől függtek, hanem a helyi próféták látásaitól, akik gyakran külföldi vendégszolgálók irányítása alá kerültek.

  Úgy érzem, hogy ez csak a jéghegy csúcsa, és a szellemi megtévesztés sokkal komolyabb, bonyolultabb, sokkal szélesebb körben elterjedt, mint ahogy azt észleljük.
   Isten különös kegyelmét látom abban, hogy nem engedte, hogy olyan szinten belesodródjak, belesodródjunk ezekbe a mozgalmakba, hogy onnan csak keserves kiábrándulások és veszteségek útján eszméljünk, szabaduljunk. Szeretetből bizonyos távolságban tartott, talán azért, mert szenvedélyesen ragaszkodtunk és minden kérdésben visszatértünk az Igéhez.
   Eljött az idő, hogy mindenki átértékelje a saját hívő életét, kapcsolatát Krisztussal, és megvizsgálja azokat a gyümölcsöket, amiket szolgálata termett vagy nem termett. Erre van szükség gyülekezeti szinten is.
   Olvastam egy kijózanító tanulmányt, amit azoknak ajánlok, akik a 70-es, 80-as években rendszeresen megfordultak a Hőgyes Endre utcában vagy a Bereczki Sándor bácsiék Budai Gyülekezetében (a "Boriban"), esetleg Jan Palmer és Tadd Burke összejövetelein, vagy az elmúlt években keveredtek bele az új apostoli, prófétai, tanítványsági mozgalom sodrásába.
   Szemmel látható a romlás az Eklézsiában, rések a magánszférában, törések a szellemi falakon, és a hamis tanítások áldozatainak kiábrándultsága ijesztő méreteket ölt.
   Ébresztő, itt az ideje az álomból felserkennünk!
"Nem tudjátok, hogy igaztalanok nem öröklik Isten országát?!" I. Kor. 6:9.

 

Ajánlás: Bob Mumford vallomása a tanítványsági mozgalomról

2013. október 17.                                           Guti Tünde
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kamilla - 2013. November 10. - 15:45:23
  O0
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kálmán - 2013. November 10. - 17:54:49
 O0
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2013. November 11. - 22:16:51
O0
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2013. November 13. - 20:00:41
 Amit mindenki megért

(Fil 2,10–11)

Összekuporodva ült már vagy fél napja a koncentrációs tábor egyik sarkában. A csúcsok felől havas szél fútt, de már nem fázott. Már fázni sem tudott. Tétován bámult maga elé. Zsákrongyba csavart, mállott cipőjét nézte, de nem látta. Körülötte csonttá soványodott alakok ölelgették a felszabadító katonákat. Friss ételszag csapta meg. Nagyot nyelt, szájában összefutott a nyál, de nem volt ereje, hogy fölkeljen. Hazagondolt. Vajon élnek-e? Mi van templomával? Gyülekezetével? Otthonával, ahonnan percek alatt kellett eljönnie azon a nyirkos éjjelen. Kiskabátban. Búcsú nélkül.

Lába előtt két másik rongycsomó állt meg. Nem volt ereje, hogy fölnézzen.

– Herr… Sie sind Pfarrer, nicht wahr?

Nem sokat tudott németül, de ezt megértette. Hogy ő lelkész-e? Tétován felnézett. Egy volt osztrák miniszter állt előtte szakállasan, soványan, aszottan, rongyokban. Igen. Lelkész… az volt… vagy ezer éve… az Alföldön… Abban a nagy faluban… addig a lidérces éjszakáig… De csak ennyit mondott:

– Jawohl.

– Akkor jöjjön – magyarázta fogolytársa –, egy lengyel barátunk éppen a szabadulás órájában halt meg. El kellene temetni. Eddig csak éppen elkaparták, aki már nem bírta tovább. Ezen a temetésen végre pap is legyen.

A lelkész végignézett rongyain, piszkos kezén. Az osztrák elértette:

– Nem baj. Ilyen lesz a gyülekezet is.

Tétován állt meg a gödör előtt. A friss hanton zsákba varrt test pihent.

A sír körül néhány egyenruha és sok-sok szakállas, aszott arc. Ők is „egyenruhában”. Mindnyájan egyformák, lengyelek, magyarok, szlovákok, ukránok, németek, osztrákok, franciák s ki tudja, még hány náció: az elkínzottság, a nélkülözés, az éhség egyenruhájában.

Kezét összekulcsolta:

– Kegyelem néktek, és békesség az Istentől, aki teremtette az eget és a földet. Ámen.

Mit is mondjon… mit is mondjon? Itt, itt… több száz kilométerre hazájától – itt, éppen itt? Hiszen alig van, aki érti. Nyolcan, tízen se, hiszen ő csak magyarul beszél.

– Atyám! Te tudod, mit érzünk mindnyájan… nem tudjuk szavakba foglalni… és nem tudjuk talán soha… Légy áldott, hogy könyörültél rajtunk, köszönjük, hogy irgalmaztál nekünk… Hazatart ez a lélek… bocsásd meg bűneit… és azokét… azokét is, akik nem tudták, mit cselekedtek vele… velünk…

Fölnézett.

Aszott, merev arcok nézték a sírt, vagy túlmeredtek a havas csúcsokon, túl a túlon, túl mindenen, üveges, dúlt szemekkel. Szörnyű panoptikum!

…Uram, irgalmas voltál ehhez az emberhez, hogy hazahívtad, hogy felszabadítottad… Úr Jézus Krisztus… könyörülj és irgalmazz neki, nekünk…

Úr Jézus Krisztus…

Az arcok megrezzentek…

– Ne hagyd ezt az árva, beteg, esett népet, Jézus Krisztus.

Néhányan térdre zökkentek. Csontjuk koppant a fagyos földön. Az ukránok mélyen meghajoltak, és háromszor keresztet vetettek.

Úr Jézus Krisztus…

Ezt mindnyájan értették, lengyelek, szlovákok, ukránok, németek, osztrákok, franciák és minden náció.

A szakállas, mosdatlan arcokon nehéz könnycseppek gördültek végig.

A pap vacogva, dideregve már-már csak ezt az egy nevet mondogatta, szinte öntudatlanul:

– Jézus Krisztus, Úr Jézus Krisztus…

Valaki sírni kezdett, nehéz, fölcsukló férfisírással.

Jézus Krisztus… Jézus Krisztus…

Már nem is volt emberi hangja, inkább csak nyögdelte.

– Oh ma mère! – sírt fel egy francia.

Már mindenki térdelt. Hogy térdeltek!

Csak a katonák álltak még feszesen. Feszesen és homályos szemmel.

Jézus… Jézus Krisztus – kongott a pap hangja…

Az egyik katona letérdelt. Aztán a többiek is. Megrendülten és felszabadultan.

Ha látták ezt az angyalok, és látták, ha érezték a föld alatt valók, és érezniük kellett a föld alatt valóknak is, beteljesült Pál szava: Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus az Úr, az Atyaisten dicsőségére.

Ott is.

Itt is.

Akkor is.

Most is.

Mindörökké.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2013. November 13. - 20:32:54
Ámen!
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kálmán - 2013. November 13. - 20:40:40
Ámen!
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2013. November 14. - 19:13:30
Ez egy nagyon megindító történet :

A kép mögötti történet

Pár pillanattal oltárhoz vonulásom előtt a leendő anyósom bejött az öltözőszobába, ahol én és a koszorúslányok teljességgel meghatódva nevetgéltünk és nyugtalankodtunk az utolsó kis részletekkel kapcsolatban.

,,Édesem, a vőlegény hív téged!”

Az izgalom hevében csak annyit mondtam ,,Mi? Hisz nem vagyok kész! Fel kell még vennem a cipőm és…” Ekkorra már megragadta a kezemet és elvezetett a két szoba közötti sarokhoz, ahol a vőlegényem várt. Alig tudtam leülni, annyira telve voltam várakozással! Annyira izgatott voltam! Annyira ideges voltam!

,,Tetszeni fog neki a ruhám? Csinos a hajam? Láthat engem?!”

Pont a saroknál ült a leendő férjem, így ideges voltam, hogy meglát, de titkon reméltem, hogy vethetek rá egy pillantást. Annyira izgatott voltam, hogy először én szólaltam meg,

,,Helló, édesem! Ma megházasodunk!”

,,Tudom, baba, és szeretnék imádkozni mielőtt megtesszük.”

Ott ültünk mi a két szoba között a sarkon, kéz a kézben, lehajtott fejjel. Az emberek fel-le rohangáltak; az esküvőszervező ide-oda küldözgette az embereket, a fotósok fényképezgettek és a násznép önmagát szórakoztatta. Mégis ebben a pillanatban lelünk és gondolataink csendességében a férjem és én egyedül voltunk Megváltónk, Jézus Krisztus jelenlétében.

A férjem imádkozott, hogy Isten áldja meg a házasságunkat, hogy jó és rossz időkön át se veszítsük el a reményt egymásban. Hogy egymás gyarlóságai helyett mindig Krisztus tökéletességére támaszkodjunk. Hogy amikor reggelente felkelünk, ne a saját erőnkből akarjuk szeretni egymást, hanem Krisztus tökéletes szeretetének erejével.

Egymás kezeit erősen szorítva kimondtunk ,,Ámen”, mindketten remegő hanggal. Pont így surrantam odébb, hogy letöröljem arcomról a könnyeket és feltegyem a fátylat.

Miután a koszorúslányok, édesanyám, anyósom és minden más nő a szobában befejezte a cipzározást, a göndörítést, a felhajtást és az arcpírom felhelyezését, belenéztem a tükörbe. Ott álltam a tiszta fehér esküvői ruhámban készen arra, hogy az én Szőke Hercegemhez menjek.

Tudjátok, nekem ő nem csak azért a Szőke Hercegem, mert elképesztően sármos vagy mert nagyszerű a humora, vagy mert olyan sok közös dolog van bennünk. Azért ő az én Szőke Hercegem, mert segített megvédeni a legdrágább ajándékomat, a szűziességemet.

Nem sokkal azután, hogy járni kezdünk, idegesen közöltem a Szőke Hercegemmel, hogy szűz vagyok és az is akarok maradni az esküvőmig, amelyre azt válaszolta, hogy nem is tenne másképpen egy kapcsolatban.

A kapcsolatunk és megismerkedésünk folyamán folytonosan küzdelemben voltunk, ami néha egy vesztes csatának tűnt. A kísértéssel szembe szálltunk imádsággal, az írásokkal és a számon kérhetőséggel. Voltak barátaim, akik felhívtak, ha tudták, hogy késő estig együtt vagyunk és ő pedig más Istenhez kötődő férfiakkal találkozott, hogy erőért imádkozzon. Időnként, főként, ahogy az esküvő napja közeledett, azt gondoltuk, hogy a lehetetlent kíséreljük meg.

,,Miért csináljuk ezt?” Kérdeztem magamban gyengeségemben, és mindig emlékeztetett, ,,mert Isten ezt mondta nekünk.”

,,Nem vagyok rá képes, képtelen vagyok… túlságosan nehéz!” – gyónta meg nekem néha és én pedig imádkoztam, hogy legyen ereje.

Amikor végigvonultam a templom padsorai között fehér ruhámban, egyenesen a szemébe néztem annak a férfinak, aki odaadta önmagát azért, hogy megvédhesse és tisztelhesse azt a feleséget, akit Isten adott neki.

Amikor az ő szemei elkapták az én szememet, annak a nőnek a szemébe nézett, aki várt rá, aki támogatni és szeretni fogja élete hátralevő részében, jó és rossz időkön át.

Mindezt azért osztom meg, mert abban az imádságban, amit ott mondtunk, amelyet a fényképező lefotózott, kértük az Istent, hogy használja esküvőnket arra, hogy dicsértessék meg a Neve minden dicsőséggel, amit megérdemel. Nem a saját erőnkből jutottunk el oda, hanem az Ő védelmező kezei által.

Isten ezt a fényképet már most felhasználta, hogy sok ezer embert megérintsen és ez bennünket meghatódottsággal tölt el és megtisztel. Tovább akartam vinni a dolgot és dicsérni az Istent és hálát adni azért, ahogyan eljuthattunk abba a csendes sarokba, egymás kezeit szorítva, készen arra, hogy elkezdjük közös életünket.

[Forrás]
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2013. November 17. - 14:37:04


                           TÖKÉLETES REMÉNYSÉG

 

Testvéreim! Gondoltátok, hogy a reménységünk lehet tökéletes, de tökéletlen reménység is? Nézzük meg, mit ír erről Péter apostol!

 

„Azért tehát felövezve elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus hoz nektek, mikor megjelenik. Mint engedelmes gyermekek, ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek!

Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben, mert

Meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok!

És ha Atyának hívjátok Őt, aki személyválogatás nélkül ítél, kinek-kinek cselekedete szerint, félelemmel töltsétek a ti jövevénységetek idejét!

Tudva, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg… hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén.”   I. Péter 1:13-19.

 

A kegyelemben tökéletesen reménykedni azt jelenti, hogy odaszánjuk magunkat mindarra, amire Jézus Krisztus tanítani akar. Nem elég örvendezni az evangéliumnak, a megmenekülésnek és Isten kegyelmének, de abban bölcsen, szentül, az Úr és Igéje iránti radikális, szívből tiszteletteljes elköteleződéssel kell megállnunk!

Nem elég hirdetni, hogy felszabadultunk a mózesi törvények alól, hanem az Úrhoz ragaszkodva kell a szívünkbe írt Krisztusi - törvényhez szabni a gondolkodásunkat!

"Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, amely arra tanít minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk a világban..."

Titus 2:11.

Nevelni, tanítani akar minket az Úr kegyelme!

 

2013. nov. 17.                                        Guti Tünde
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2013. November 19. - 20:40:18
 Önsajnálat legyőzése
Az önsajnálat nemcsak bűn, hanem rossz szokás is. Minél inkább enged neki az ember, annál könnyebben csúszik bele ebbe a gondolkodási sablonba, ha kellemetlenséggel találkozik. Hétköznapi életünkben többnyire a szokásaink vezetnek minket. Minél gyakrabban követünk egy magatartásformát, annál jobban húsunkba, vérünkbe ivódó szokássá lesz, a „kondicionált magatartás” egy formájává, amint ezt a pszichológusok nevezik. Mindig újra tudatára kell ébrednünk, hogy nem kell szokásaink rabságában megmaradnunk, még ha a legtöbb ember így is gondolja. Tudományosan bizonyított, hogy át lehet ezeken törni. Egy kutató arra az eredményre jutott, hogy mindaz, amit 39 napon át rendszeresen teszünk, szokásunkká válik, vagy fordítva, ha 39 napon át nem követünk egy magatartást, az megszűnik. Lehet, hogy ez érvényes a kocogásra, a dohányzásra, a kávéivásra, de komolyan kételkedem abban, hogy ez az állítás érvényes lenne az önsajnálatra is. Lehet ugyanis, hogy 39 napon át nem lesz alkalmunk az önsajnálatra. De ez csak azt a tényt húzza alá, hogy gondolkozásunk tartós megváltoztatása át tudja törni a gondolati megszokást. Sok depresszióra hajló embernek adtam tanácsot önsajnálata legyőzésére, aki kész volt azt követni, jelentős javulást tapasztalt. De akik ragaszkodtak a „kellemes önsajnálathoz”, azokon nem segített. (Bár meglepően hangzik, az önsajnálat sokaknak kellemes tevékenység, még ha a nyomában keletkező lehangoltság nem is az.)
1. Ismerd fed, hogy önmagad sajnálata bűn: „Tegyetek mindent morgás és zúgolódás nélkül” (Fil 2,14). Az első lépés, ami az önsajnálat rabságából megszabadít, hogy bűnnek ismerjük fel. Ez bizonyára a legnehezebb is, mert emberileg nézve nagyon könnyű önsajnálatunkat igazolni. De az önmagunk iránti szánalom és mások vádolása – sértés, visszautasítás vagy tragikus események miatt súlyos gondolati bűn, ami tönkretesz. Ha az önsajnálatot nem nevezzük egyszerűen bűnnek, akkor soha nem fogunk megszabadulni tőle! Ha igazoljuk, hasonlítunk az alkoholistához, aki ittas állapotát tagadja. Nem lehet egy begyökerezett szokástól megszabadulni, ha valaki nem kész annak a bevallására, hogy az rossz, és függ tőle.
Ne próbáljuk önsajnálatunkat soha mentegetni! Emberileg nézve ez lenne az egyszerűbb. Talán szüleink nem fogadtak el, vagy valaki visszaélt a bizalmunkkal. Lehetséges, hogy előbbre jutási lehetőségek nélküli állást vállaltál, vagy önző, együttérzésre képtelen, figyelmetlen házastársad van. Talán testi korlátozottságod miatt legkedvesebb embereidtől elszakítva kell élned. Ha pusztán emberileg nézzük, számos más probléma is oka lehet az önsajnálatnak, de egyben biztos lehetsz: minden önsajnálat depresszióhoz vezet.
Ezen kívül a hitetlenség bűne, amiből önsajnálatod kinőtt, akadályozni fog abban, hogy igénybe vedd Isten erejét. Isten gyermekeként is éppoly erőtlen leszel, mint a nem keresztyének, ha önsajnálattal korlátozod vagy megszomorítod a Szent Szellemet. Minél előbb nevezed bűnnek az önsajnálatot, annál gyorsabban teszed meg az első lépést a gyógyulás felé.
2. Valld meg bűnként az önsajnálatot: „Ha megvalljuk bűneinket, Ő hű és igaz, hogy megbocsássa bűnünket és megtisztít minket minden hamisságtól (igazságtalanságtól)” (1Jn 1,9).
Mennyei Atyánk irgalmas Isten, aki mindig kész megbocsátani, ha a bűnt az Ő Fia, Jézus Krisztus nevében vétkünknek ismerjük be. Ez a szó, „beismerni” azt jelenti, „Istennek igazat adni”. „Vétkeztem, az önsajnálatnak teret engedtem.”
Minél előbb ismered be önsajnálatodat, mint bűnt, annál hamarabb teszed meg a második lépést, hogy ettől az önromboló szokástól megszabadulj.
3. Kérj Istentől győzelmet az önsajnálat fölött: „Abban van a bizodalmunk Őiránta, hogyha kérünk valamit az Ő akarata szerint, meghallgat minket. És ha tudjuk, hogy meghallgat minket, tudjuk azt is, hogy mienk az, amit kértünk tőle” (1Jn 5,15). Isten már kimondta ítéletét az önsajnálat fölött, így biztosak lehetünk abban, hogy kérésünkre győzelmet ad. Gondold meg, hogy a keresztyénnek vannak olyan erőforrásai, amelyek a nem keresztyének előtt el vannak zárva. Ezért hangsúlyozom: „A keresztyén embernek nem kell zsarnok szokásai rabszolgájaként élnie.”
Sok évvel ezelőtt dr. Henry Brandt ezt mondta San Diegoban egy sereg lelkigondozó előtt: „Az önsajnálkozók magatartásukat csak addig tudják a körülményekkel magyarázni, amíg keresztyénné nem lesznek. Utána már nem érvényes a mentegetőzés.”
Ha valaki Jézus Krisztust befogadja az életébe, új, belső erőt nyer, amely győzelemre segíti minden régi szokása fölött (2Kor 5,17). Az emberi önfegyelmezést tiszteletben tartva mégis azt kell mondanunk, hogy a legtöbb keresztyénből hiányzik az a jellemszilárdság, mellyel elutasíthatná az önsajnálatot. Pedig Jézus Krisztus természetfeletti erőt ad az óember feletti győzelemhez. Pál apostol szava mindegyikünkre érvényes: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil 4,13).
4. Minden helyzetben adj hálát Istennek! 1Tessz 5,18 írja: „Adjatok hálát mindenért, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztusban tinektek.” Ettől a lépéstől függ a győzelem. Ha nem vagy hálás minden helyzetben Isten segítségéért, és nem vagy engedelmes parancsai iránt, akkor az önsajnálat visszajön és depressziódnak új táptalaja lesz. Fel kell ismernünk, hogy mindenért hálát adni két okból is fontos: egyrészt, hogy szellemi keresztyének legyünk, másrészt – s ezt még egy későbbi fejezetben látni fogjuk –, mert ez által lelkünkben gyógyító erők szabadulnak fel, Nem mindig vagyunk képesek rá, hogy Istennek hálát adjunk magáért a helyzetért, de fontos, hogy hálát adjunk ebben a helyzetben is!

Nem minden imádság segít
Furcsán hangzik talán, hogy a depressziós emberek nagy százaléka gyakran imádkozik. Nemkívánatos magatartásuk – a megszokott önsajnálat és állandó elégedetlenség – miatt még legjobb barátjuktól is elidegenednek. Csak panaszkodnak, és ez a legszorosabb barátságot is megterheli. Végül úgy néz ki, hogy már csak Isten érti meg őket. A súlyosan depressziós, elkeseredett ember természetesen hajlik arra a gondolatra, hogy Isten sem törődik már vele.
Talán azon is csodálkozni fogunk, hogy nem minden imádság jó imádság. Sok imádságnak nevezett kérés káros, mert Isten akaratának nem felel meg. A legtöbb depressziós ember igényli, hogy haragját kifejezze és önsajnálatát szavakba öntse. Ez nemcsak lelkileg, hanem szellemileg is súlyos következményekkel jár.
Egy ilyen imádságra példa Mózes imája, aki az Ószövetség egyik legjelentősebb alakja. Mózes egyszerűen megelégelte az izraeliták állandó morgását. Nemtetszését Isten ellen fordította, és így szólt: „Miért tettél szolgáddal ilyen rosszat? Miért nem vagy jóindulattal hozzám, miért raktad rám ennek az egész népnek a gondját? Vajon bennem fogant-e meg ez az egész nép, és én szültem-e, hogy ezt mondod nekem: Ahogy a dajka viszi a csecsemőt, úgy vidd az öledben arra a földre, amelyet esküvel ígértem atyáiknak? Honnan vegyek húst, hogy adjak ennek az egész népnek? Hiszen így siránkoznak előttem: Adj nekünk húst, hadd együnk. Nem tudom egyedül vinni ezt az egész népet, mert túl nehéz nekem. Ha így bánsz velem, inkább nyomban ölj meg, légy ennyi jóindulattal hozzám! Ne kelljen látnom nyomorúságomat” (4Móz 11,11-15).
Az imádság haraggal kezdődik, önsajnálatba megy át, végül súlyos depresszióba torkollik: Mózes a halálát kéri. Annyira tele volt bosszúsággal a nép panaszai miatt, hogy nem vette figyelembe Isten természetfölötti gondoskodását. Ilyen imádság után bárki depresszióssá válna.
Egy lelkész barátom az imádság kérdésével kapcsolatban beszélt egy felmérésről, amit tanulmányi ideje alatt végzett. A felmérésben olyan emberek vettek részt, akik búskomorságban szenvedtek, de közel álltak a keresztyén hithez. Az embereket 3 csoportra osztotta: az 1. csoportot egyénileg és csoportosan is gondozták közös imádkozással, a 2. csoportot helyes imádkozásra tanították, a 3. csoport tagjai pedig egyenként imádkoztak otthon. Néhány hét múlva a gondozottaknak csaknem 50%-a jobban lett. 85%-a javult azoknak, akik hetenként, irányítás alatt közösen imádkoztak, viszont azoknál, akik vezetés nélkül imádkoztak nem állt be javulás, sőt némelyek rosszabbul lettek. Kiderült, hogy ezek közül többen még imádságukban is magukat sajnálták. Így természetesen rosszabbodott a depressziójuk.

Imádság hálaadással
Ahhoz, hogy eredményesen imádkozhassunk, nem szabad megfeledkeznünk a hálaadásról. A Biblia így ír: „Semmi felől ne aggódjatok, hanem könyörgésetekben hálaadással vigyétek kéréseiteket Isten elé, és az Isten békessége, amely minden értelmet felülhalad, megőrzi a ti szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban” (Fil 4,6-7).
A helyes imádságnak pozitív hatása van, de mindig hozzá tartozik a hála. Ha valóban hisszük, hogy Isten válaszol az imádságra és tehet valamit értünk, még azelőtt köszönjük ezt meg neki, hogy látnánk, mit cselekszik. Az ilyen imádságnak gyógyító hatása van. A hála nélküli imádság káros lehet, esetleg búskomorrá tesz. Aki imádság után depresszívebb, mint előtte, vizsgálja meg, nem hiányzott-e a hálaadása.
Néhány évvel ezelőtt fontos leckét tanultam meg. Vendégségben voltunk barátainknál, és amikor hazafelé indultunk, észrevettem, hogy vadonatúj kocsim megsérült. Valaki nekitolatott a parkolóban, és a sárhányó csúnyán behorpadt. Egy pillanatra meghűlt bennem a vér, még a gyomrom is összerándult, és meglehetősen csúnya gondolatok futottak át az agyamon. De aztán ezt mondtam: „Áldott az Úr”. Bár nem tudtam, hogy történt, Istennek engedni akartam, tehát hittel hálát adtam; a következmény pedig az volt, hogy emiatt a baleset miatt soha nem támadt bennem, később sem, rossz érzés. Ha nem adtam volna hálát, bizonyára másként történt volna. Itt lett világossá előttem, hogy hálát adhatunk akkor is, ha nem értjük az adott eseményt, vagy nem örülünk neki. Az ember képes befolyásolni érzelmeit egy váratlan szituációban, mert vagy szitkozódik, vagy hálát ad.
5. Adj minél több helyet a Szent Szellemnek. „Ha ti, akik gonoszok vagytok, tudtok fiaitoknak jó ajándékot adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok Szent Szellemet azoknak, akik tőle kérik” (Lk 11,13).
Aki felismerte és beismerte bűnét, annak az Úr megbocsátón, s elvette az önsajnálatát. Most már egyre több helyet adhatsz az életedben a Szent Szellemnek. Sokszor kérdezik tőlem: „Hányszor kell betelnem a Szent Szellemmel?” Erre így válaszolok: „Valahányszor tudatára ébredsz annak, hogy belsőleg üres vagy” (Ef 5,18).
6. Ha ismét önsajnálatba esel, menj újra végig ezeken a pontokon! A pedagógusok hangsúlyozzák, hogy az ismétlés segít a tanulásban. Tapasztalatom szerint ez igen lényeges lépés, ha egy szokás fölött uralkodni akarunk. Nem reális azt várnunk, hogy önsajnálkozó gondolatmenetünk azonnal eltűnik. Ezt a gyakorlatot sokszor kell alkalmazni, hogy végleges győzelemre jussunk. De minél hamarabb szállunk szembe önsajnálatunkkal, annál gyorsabban és hosszabb ideig tudunk uralkodni fölötte.
Ne gondold, hogy semmit nem kell tenned azért, hogy önsajnálatod felett győzelemre juss. Sok búskomor ember szeretné – még ha be is látta depressziója okát –, ha Isten egyszerűen elvenné hamis gondolkozásmódját, anélkül hogy ő bármilyen erőfeszítést tenne. Sokszor átéltem, hogy némelyek bosszankodnak, amiért Isten nem csodaképpen vette el önsajnálatukat. Pedig Isten nem tesz semmit, amit a Biblia szerint tőlünk vár, hanem arra int, hogy engedjünk a Szent Szellemnek, aki képessé tesz mindarra, ami a mi dolgunk.
Győzhetsz az önsajnálat fölött és így a depresszió fölött, ha keresztyén vagy, de csak ha használod azt a szellemi erőt, amit egyedül a Szent Szellem adhat.

Orvos, segíts magadon!
A bevezetésben mondtam, hogy 1969. október 7-én lettem először depressziós. Azóta még három ízben volt alkalmam saját magamon kipróbálni, miként győzhető le az önsajnálat.
Gyülekezetünk nőtt, így 49 hold földterületet vásároltunk San Diego közepén, hogy ott gyülekezeti termünket, gimnáziumunkat, kollégiumunkat és intézetünket felépíthessük. Kifizettünk 500000 dollárt egy telekért, amiből 16 holdat építhettünk volna be. A telek ideális helyen volt egy templom számára. Három éven át, éjjel nappal ezzel foglalkoztam gondolatban, sőt sokszor álmaimban is. Hónapokon keresztül tárgyaltam a szomszéd telkek tulajdonosaival, míg már 15 telkünk volt, amelyeken keresztül saját földünket megközelíthettük. Mégis úgy látszott, hogy a környezetvédők és a helyi politika befolyásos személyiségei egységfrontot alkottak tervünkkel szemben. Két évig harcoltunk a városvezetőséggel. Dollárok ezreit fizettük ki ügyvédeknek, és még egyszer annyiba került volna, ha a baráti körünkbe tartozó jogászok nem ingyen álltak volna rendelkezésünkre. Legkevésbé sem kételkedtem abban, hogy terveinket végül jóváhagyják. Naivitásomban nem is gondoltam arra, hogy a városatyáknak nagyobb üzlet templom helyett 200 adófizetőnek házat építeni. Ezért olyan voltam, mint akit fejbe vertek, amikor megtudtam a szavazás eredményét: építési kérelmünket elutasították.
Az emberek nyüzsögtek körülöttem, de én alig tudtam mozdulni – lebénultam. Aztán minden erőmet összeszedve, feltűnés nélkül eltűntem. Végre egyedül voltam és a telekre hajtottam. Nem mertem arra a helyre menni, ahol feleségemmel térden állva könyörögtünk és a telket az Úrnak ajánlottuk, hanem máshol – ahonnan gyönyörű kilátás nyílt – ültem le a földre, hogy gondolkozzam. Elképzelhető, mire gondoltam először. Be kell vallanom, nem kellemes dolgokra. „Miért, Uram? Miért engedted ezt megtörténni? Mit csináltam rosszul? Hiszen imádkoztam ezért a telekért, végigjártam és a Te nevedben vettem birtokba, mint ahogy mások is tették. Miért engedted megtörténni? Ábrahámnak sikerült és néhány lelkész barátomnak is, nekem miért nem?”
Nagyon sok kérdésem volt és minél inkább panaszkodtam, annál rosszabbul éreztem magam. Két óra múlva már olyan rosszul voltam, hogy elhatároztam, hazamegyek. Felmentem a dombra, amit el akartunk hordatni. Ott várt a feleségem, és szeretett volna megvigasztalni. A kocsijához mentem, meg akartam köszönni, hogy idejött, de nem volt hangom. Bárhogy igyekeztem, nem tudtam megszólalni. Végül beültem az autómba, és elindultam.
Két napig életem legsúlyosabb depresszióját szenvedtem át. Végre rájöttem, hogy megszomorítottam a Szent Szellemet és Istentelen emberként viselkedtem. Erre gondoltam: „Jól nézel ki, egész fejezetet írtál arról, hogyan gyógyítható a depresszió, igehirdető vagy, aki inti a keresztyéneket, hogy ne legyenek búskomorrá – és most te magad vagy az. Miért nem éled meg, amit prédikálsz?” Miután önsajnálkozásomat, kétségeimet, szidalmaimat és Isten iránti bizalmatlanságomat bűnnek ismertem el, elkezdtem hálát adni. Megköszöntem Istennek hatalmát, vezetését, hogy ez az Ő ügye, nem az enyém – még ha nem is tudom, mit fog most tenni.
Ezen a napon izgalmas dolog történt. A depresszió alábbhagyott, hangulatom jobb lett és mély öröm töltötte be szívemet. A következő hónapokban új telket kerestem, kedvező lehetőségek után kutattam, de még nem volt pontos elképzelésem Isten terve felől. A csodálatraméltó mégis az volt, hogy amíg Istennek hálát adtam azért, hogy Ő akkor is tudja, mit tesz, ha én azt nem értem – nem csüggedtem el!
A kővetkező két hétben minden elképzelhető utat végigjártam, hogy megkapjam az építési engedélyt. Semmi nem sikerült. Végül megpróbáltam a földet eladni. Ez sem volt könnyű, mert annak ismeretében, hogy a templom nem kapta meg az engedélyt a telek 4%-ának a beépítésére, mindenki félt, hogy ő sem kap nagystílű építkezésre engedélyt.
Ebben az időben még háromszor kellett megküzdenem a depresszióval. Mindig az önsajnálat volt az első lépés a vereség felé. Ó, nagyon tudtam magam igazolni – nem hitből tettem meg az első lépéseket? Hát nincs-e szükségünk új templomra? Három délelőtti Istentiszteletünkön az utolsó helyig minden hely foglalt volt, és parkolóhelyünk sem volt elegendő. Sok ember már emiatt elmaradt, én meg ha csak erre gondoltam, depresszívvé váltam. Valahányszor észrevettem ezt és a leírt gyakorlatot alkalmaztam, megkönnyebbültem. Természetes optimizmusom visszatért, és újra tudtam örülni a világ legnagyszerűbb hivatásának: hogy az evangélium hirdetője vagyok.
1970 nyarán az Úr kiemelt az utolsó, ebből a problémából származó depresszióból. Akkor feltétel nélkül mindent átadtam neki, és elhatároztam, hogy magamtól a továbbiakban semmihez nem kezdek. Hamarosan ezután, az Úr a családdal és házassággal foglalkozó előadások tartását helyezte a szívemre. Ebben a szolgálatban az USA több mint 38 városában voltam, és hétvégi előadásainkon sok ezer család kapott segítséget. Őszintén szólva, túlságosan el voltam foglalva lelkigondozással, utazásokkal, előadásokkal és ennek a könyvnek az írásával, vagyis nem volt időm az önsajnálatra. Ebből következően nem is lettem depressziós.
Isten mindig hű. MI is történt azóta, hogy hitben hálát tudtam adni neki, ahelyett hogy hitetlenséggel terheltem volna magam. 1973 február 27-én 30 holdnyi területen vettünk egy nagyon szép, volt katolikus iskolát és templomot, 28 melléképülettel, többek között hálótermekkel, konyhával, sportpályával, úszómedencével és egy 700 személyes előadóteremmel. Tapasztalt mérnökeink véleménye szerint ezt 3-5 millió dollárért sem tudtuk volna megépíteni, és mit fizettünk mindezért? 1325000 Dollárt, pontosan azt az összeget, amit előzőleg vásárolt telkünk a parkolóhely költségeivel együtt egyetlen épület megépítése nélkül elnyelt volna.
Ma két gyülekezeti házunk van, az egyik San Diego-ban, a másik 30 km-rel távolabb El Cajon-ban. Amikor keresztül mentem ezen a szép telken és végignéztem, mi mindent vehettünk azonnal birtokba, elöntött a hála. Szinte szédültem arra a gondolatra, hogyan kaptuk meg mindezt. Nyilvánvalóan hitetlenség, bűn és időpocsékolás volt, hogy 1969-ben és 70-ben kedélybeteg lettem. Isten tudja mit tesz az életünkkel. Boldog az a keresztyén, aki tud bízni és hálát adni akkor is, amikor minden sötétnek látszik. Ez a depresszió nélküli élet kulcsa.
 Forrás:http://kifi.hu/onsajnalat-legyozese
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2013. November 26. - 09:55:14
Ma többek között A Katolikus Egyház reformjai nevű előadás is volt az okleveles teológus képzés keretei között. Dr. Mészáros Kálmán testvérem, barátom tartotta.
Nyilván beszélt a reformáció hatásairól is, így dr. Hubmayer Baltazár anabaptista (felnőtt fejjel újrakeresztelkedőt jelent, baptisták elődei) mártír teológusról is, aki Luther rendtársa is volt. A katolikus I. Habsburg Ferdinánd király hitéért máglyahalálra ítélte, amit a Bécs főterén lévő templom előtti téren hajtottak végre 1528-ban. Feleségét is, aki elkísérte férjét a kihallgatásra letartóztatták. Ő végig férjét erősítette, és még lehetett mellette volt. Egy hetet adtak neki, hogy meggondolja magát és vissza térjen a katolikus hitre. Amikor megkérdezték tőle egy héttel férje máglyán való elégetése után, hogy mi a döntése, azt mondta.:

"Jézus Krisztus meghalt értem, a férjem meghalt Jézusért, miért változtassak a döntésemen?!"

Ezek után Bécsben a Duna partra vitték őt, összekötötték kezét lábát és derekára egy malomkövet kötöttek és belelökték a vízbe, így halt mártírként meg ő is.
Na ez példa, hitről kitartásról, szeretetről, hűségről!
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kálmán - 2013. November 26. - 10:11:56
Köszönöm, hogy megosztottad ezt a tanulságos írást.

 O0  :int
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: vatamas - 2013. November 26. - 12:25:55
 O0
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: pacific - 2013. November 26. - 12:33:18
 O0
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2013. December 11. - 08:41:57
Molnar Robert szíves figyelmébe....., mert vannak jó emberek. :)
<>Ezt mindenki olvassa el!!!!!<>

A végrehajtó.
Fél kettőkor csengettek a tízemeletes panelépület nyolcadik emeleti lakásának ajtaján. Az ajtónyílásban a végrehajtó és a rakodó álltak. A csengetésre tízévesforma kislány nyitott ajtót.
–Csókolom! Anya mindjárt jön, a Karcsikát eteti éppen. Addig tessenek bejönni a szobába, körbenézni, hogy mit lehet elvinni! – mondta és bevezette őket az egyszerű, de ízlésesen berendezett otthonba. Bentről, a kisszobából az asszonyka kiszólt.
–Jöjjön, végrehajtó úr, nézzen körül, rögtön jövök én is. Nélkülem is felmérheti az elvinni való értéktárgyakat!

A végrehajtó és sofőrje beóvakodtak a nagyszobába. Megálltak a szoba közepén és tekintetük végigsiklott a szoba berendezési tárgyain, mozdítható, nem létfontosságú értéktárgyak után kutatva. Tekintete a színes TV-én, egy újnak tűnő szekrénysoron és két, a falon lógó olajfestményen állapodott meg. Közelebb lépett a képekhez. Mindkettő elég réginek látszott. Tájképet ábrázoltak. Számára ismeretlen festő képei voltak. Közelebb lépett. Leemelte az egyiket és megnézte a hátuljára ragasztott tanúsítványt. 1953-ban készült. Huszadik századi hazai festő műve. Dunát lehet belőlük rekeszteni. A hetvenes években a Kultúrcikk Ipari Vállalat kisteherautóival a Képcsarnok raktáraiból felpakolt kortárs művészek elfekvő képeivel megrakodva az újonnan átadott panellakásokat járó ügynökök éves részletre árusították őket. Jó, ha megérnek egyenként 8-10 ezer Ft-ot.

Miután végzett a terepszemlével kiballagott a konyhába. Kihúzta a viaszosvászonnal letakart konyhaasztal alól a hokedlit. Kézhátával lesöpörte az asztallapról a morzsákat és elővette a dossziét. Kivett egy foglalási jegyzőkönyvet. Elkezdte felírni sorban: l db használt szekrénysor 45. 000 Ft, egy db használt színes Tv 32. 000 Ft, két olajkép 16. 000 Ft. Itt tartott, amikor előjött a kisszobából a fiatalasszony. A vízcsapnál lemosta kezét, megtörölte a radiátorra terített konyharuhában és kezet nyújtott a végrehajtónak.
–Jó napot kívánok! Elnézést, hogy megvárakoztattam Önöket, azt hiszen nélkülem is el tudják végezni a munkájukat az urak! Főzhetek egy kávét?
–Köszönjük, elfogadjuk. Asszonyom, tisztában van azzal, hogy a lakáson négyszázezer Ft. Jelzálogkölcsön van bejegyezve, melyért, mivel nem fizették ki a Banknak, a férj elhalálozása miatt, önöknek kell jótállni. Mivel többszöri felszólításra sem törlesztettek, így foglalásra, majd később a kiegyenlítetlen, még fennmaradó összeg ellenértékeként árverezésre kell bocsátanom az ingatlant.

–Tudomásul veszem-, sóhajtotta a fiatalasszony és kitöltötte az időközben lefőtt kávét. A végrehajtó, miközben a kávéját kavargatta, megkérdezte.
–Hogy történhetett meg, hogy itt maradtak ennyi adóssággal?
–a férjem kényszervállalkozóvá vált a saját vállalatánál. Biztosítása nem volt. Minimálbér után fizetett adót, Tb járulékot. Amíg tudott dolgozni jól ment. Megvolt mindenünk. Hanem tavasszal rosszul lett. Kiderült gyomorrákja van. Erre vettük fel a két kölcsönt. Próbáltuk az orvosokat megfizetni. Kellett a gyógyszerekre, a csodadoktorokra. Szerettük volna kijátszani a halált, de a halál ügyesebb volt nálunk… sajnos szegény Alfrédem pokoli kínok közt meghalt. Én fizetés nélküli szabadságot vettem ki és itthon ápoltam. Mire visszamentem volna tanítani, megszüntették a státuszomat.

Mit kezdjen magával egy kirúgott matematika tanárnő? A lakásrezsit fizetni kell, a gyerekeknek enni kell, tudni, adni, néha egy –két ruhadarabra, cipőre is kell költeni. Felvettem hát lakásfelújításra a másik 200 ezret. Az is elment a gyógyításra. A kezeim között lehelte ki a lelkét. De legalább a családja, a gyerekei vették körül utolsó óráiban. Nem bántam meg, hogy felvettem a kölcsönöket. Őérte tettem. Mondogatta pedig szegény, hogy Ancikám, hagyjatok meghalni! Gondoljatok a jövőtökre, ne költsünk az orvosokra, csodaszerekre, nekem a nélkül is végem van! Nem hallgattam rá.

–a szülőktől, rokonoktól nem tudna kölcsönkérni, hogy legalább elkezdje törleszteni? Meg tudnánk úgy oldani, hogy halasztást kérek, mondjuk két évre. Nem kellene a lakást elárverezni! Legalább 100. 000 Ft-ot kellene befizetnie. Most ahogy összeszámoltam, ha nagy jóakarattal becsülöm is fel, nyolcvanezer körüli összeget tudunk elvinni. Az ágyakat nem rekvirálhatom el a gyerekek alól, a gyerekbútor semmit nem ér, a mosógépet nincs szívem elvinni, a többi kacattal nem tudok mit kezdeni. Ékszerei nincsenek?
–Voltak, de mindent eladtam, zálogba tettem, nem tudtam kiváltogatni őket. Minden, ami értékünk volt elment a gyógyításra. Az orvosok a végsőkig hitegettek, biztattak bennünket, pedig tudták, hogy nincs remény! És a főorvos az utolsó pillanatban is zsebre gyűrte a hálapénzt! De, legalább a lelkiismeretem tiszta. Én mindent megtettem.

–Hol dolgozik? A munkahelyén nem tudnak segíteni?
–Óvodában vagyok dadus. Ők sokat segítenek. A kisfiú ott van velem, míg dolgozom. Ingyen étkezünk. A maradékot hazahozom éthordóban. Mindig marad, mert naponta van egy-két lemondás. Este, amikor lefektetem őket, a lépcsőházat takarítom, az is hoz valamit a konyhára. Komolyan mondom magának, sokszor kétségbeesésemben, már azon gondolkodom, hogy árúba bocsátom a testemet. Még fiatal vagyok, kívánatos… Mindent megtennék, csak utcára ne kerüljünk. Nem bánom, vigyen el mindent, ami mozdítható! Vigye a mosógépet is, a hűtőt is! Talán összejön az a 100. 000 Ft.

–Jól van, asszonyom. Hozzáírom a hűtőgépet, a gyerekbútort, az annyi, mint 105. 000 Ft. Megkérem magának a halasztást és a részletfizetést a helyzetére való tekintettel. Láthatja, nem vagyok én olyan szemét, szőrösszívű végrehajtó, mint sokan hiszik! Ürítsék ki a szekrényeket, majd Cicvarek kolléga segít, aztán lehordja a rakodóval a teherautóra sorban.– mondta és arra az időre amíg a kipakolás, folyik bement a nagyszobába és leült a Tv-vel szembeni fotelba. Bekapcsolta a készüléket és keresett egy adót találomra. Mindegy mivel üti el a kínos perceket, csak terelje el a figyelmét erről a kellemetlen dologról. Legszívesebben leitta volna magát, mint annyiszor máskor, ha besokallt a sok szomorú rekvirálástól.

Amint üldögélt, betotyogott a három év körüli aranyszőke hajú kisfiú, Karcsika. Odasompolygott elébe, megérintette a térdét. A végrehajtó összerezzent az érintésre. Kérdő tekintetet vetett a csöppségre. A kisfiú, félénken megszólalt.
–Bácsi, nézzünk mesét!
–Ahogy gondolod– mondta Pemete és átkapcsolt a mesecsatornára. A kisfiú az ölébe fészkelődött. Érezte a friss, üde gyerektest illatát. Ült és mereven bámult maga elé. Gondolatai messze jártak. Látta amint az ötvenes években apját bekényszeríttették a TSZ-be. Amint az utolsó tehenet, a lovat is a kiscsikóval, elhajtották a közösbe. Teherautóra pakolták az ekét, boronát, mindent. Ott maradtak a gazdasági épületek kifosztva, üresen. Mikor elmentek az apja nem szólt semmit. Csak ült a gyújtóst aprító tőkén és mereven maga elé bámult. Aztán elindult a padlásfeljáró felé. Felment. Felakasztotta magát a mestergerendára. Ottmaradtak a semmire. Anya, ők hárman, gyerekek és a nagymama. Élni kellett, tanulni, iskola mellett a háztájiban dolgozni, hogy megéljenek valahogy…

Múltba révedéséből Cicvarek hangja riasztotta fel.
–Végeztünk, főnök, vinnénk a TV-ét.– a végrehajtó, beleegyezően bólintott. Cicvarek kihúzta a konnektorból a TV-dugóját. Elsötétedett a készülék. Ekkor szokatlan dolog történt. A kisfiú leugrott az öléből és a TV-t cipelő Cicvarek lábaiba csimpaszkodva sírt, kis öklével ütötte, ahol érte.
–Ne vidd el e mesedobozomat! Nem engedem, ne, ne! –sikoltotta. Majd mikor belátta, hogy erőlködése semmit sem ér és vele együtt kifelé lépked az ember a szobából, mint egy tolvaj, hirtelen elengedte a lábát és visszaszaladt a végrehajtóhoz. Felkuporodott az ölébe, átkarolta a nyakát és sírva, hüppögve sikoltotta bele az arcába.
–Bácsi, te, hagyod, hogy ellopják a mesémet? Hát Te sem tudsz segíteni? – csak szorította a nyakát, könnyeivel összemaszatolva a végrehajtó arcát. Ekkor végleg betelt a pohár. Pemete ölébe kapva a gyereket, hirtelen felpattant, kilépett a folyosóra. Még elérte a liftre várakozó Cicvareket.

Ennyit mondott csak neki:– vidd vissza a TV-t!
–De, főnök…– aggályoskodott Cicvarek. Pemete ellentmondást nem tűrően nézett rá. A sofőr tudta, ha a főnök szemei villámokat szórnak, akkor nem szabad ellenkezni. Elindult hát vissza a készülékkel a szobába. Pemete a gyerekkel a karjaiban, arcukat egymás arcához szorítva bement a szobába és leült a fotelba. Megvárta, míg Cicvarek bekapcsolja a TV-ét. A kisgyerek átölelve a nyakát, csókolta, ahol érte és sírva-kacagva hüppögött.
–Tudtam, hogy nem engeded, tudtam, szeretlek bácsi, te jó ember vagy!

Pemete megrázkódott. Az értetlen arccal előtte ácsorgó Cicvarek zökkentette vissza a valóságba.
–Mi a téma főnök? – kérdezte aggódó arccal, arra gondolván, főnöke kiakadt, mint a kakukkos óra. – Pemete ránézett és csak ennyit mondott neki.
–Hozzatok vissza mindent! A szentségit ennek a rohadt világnak!

Miután mindent visszahordtak, akkor így fordult a sírva hálálkodó fiatalasszonyhoz.
–Idefigyeljen Müllerné! Én kifizetem az adósságát! Na, de ne gondolja, hogy csak úgy, eltüntetem a sarát, vegye ezt hitelnek, amit majd apránként ledolgozik nálam!
Én agglegény vagyok. Minden hétvégén eljönnek hozzám a gyerekekkel. Kitakarít, kimossa a szennyest, két napra megfőz. Megebédelnek nálam, és éthordóban elviszi a vasárnapi ebédjüket. Na, megegyeztünk?
Az asszony hűdötten nézett rá, aztán a plafonra pillantott, hogy ha most nem szakad le, akkor, mégis csak van isten. A könnyeivel küszködve csak bólintani tudott.

Pemete átadta a lakáscímét, telefonszámát és miután mindent visszaraktak a helyére úgy, ahogy jöttek, el is tűntek. Elvitte őket a fagyos őszi szél.
–Az Egyujjasba! – adta ki az utasítást a sofőrnek–be akarok rúgni! A kocsmába érve így szólott a csaposhoz: Irmuskám, bülbülmadaram! Ma mindenki az én vendégem!
–Mi történt végrehajtó úr, csak nemhogy, magára szakadt az OTP?
–Nem, Irmuska, ennél súlyosabb a helyzet: megérintette a lelkemet a Jóisten!
— vele: Béláné Demjén
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2013. December 11. - 08:57:56
Hát vannak olyan munkák, amiért nem tudnának annyit fizetni, hogy bevállaljam.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2013. December 29. - 17:12:56

    KARÁCSONYI TÖRTÉNET
    Ember és a vadludak

    Volt egyszer egy ember, aki nem hitt Istenben és soha nem habozott, hogy
    mások tudtára adja, mit gondol a vallásról és a vallási ünnepekről, köztük
    természetesen a Karácsonnyal. Felesége viszont hívő volt és gyerekeit is
    Istenbe és Jézusba vetett hite szerint nevelte, férje rendszeres bántó
    megjegyzései ellenére.

    Egy havas Karácsony estén a feleség és a gyerekek a falusi
    templom miséjére készülődtek. Hívták az apát, de ő persze hallani sem
    akart arról, hogy elkísérje őket.

    "Ez a történet egy nonszensz," mondta. "Miért alacsonyítaná le magát Isten, hogy emberként jöjjön a földre? Teljesen nevetséges!"

    A feleség és a gyerekek így nélküle indultak útnak.

    Kicsit később felerősödött a szél és a hóesésből hóvihar lett. A férfi az
    ablakon kinézve csak vakító fehérséget látott. Leült a kandalló elé és
    elégedetten nézte a csendesen égő tüzet.

    Néhány perc elteltével egy nagy puffanást hallott odakintről. Valami nekiment az ablaknak. A hang megismétlődött. Kinézett, de még egy méterre is alig lehetett ellátni. Amikor a vihar alábbhagyott egy kicsit, kimerészkedett,
    hogy megnézze mi adhatta a furcsa hangot az ablak közelében. A ház melletti
    mezőn egy csapat vadludat látott. A jelek szerint a ludak délre
    igyekezhettek a téli hideg elől, de a hóvihar miatt nem tudták folytatni
    útjukat. Eltévedtek és végül a farmon kötöttek ki, étel és menedék nélkül.
    Ijedten csapkodtak szárnyaikkal, körbe-körbe repkedve a mező felett, vakon
    és céltalanul. Bizonyára némelyik madár nekirepült az ablaknak. Ezt
    hallhatta korábban.

    A férfi megsajnálta az állatokat és segíteni akart rajtuk. *Az istálló
    tökéletes hely lenne nekik, *gondolta. Meleg és biztonságos. Ott tölthetnék
    az éjszakát és biztonságban megvárhatnák a vihar végét. Miután ezt
    kigondolta, odament az istállóhoz és tágra nyitotta az ajtaját. Megállt és
    figyelt, azt remélve, hogy a madarak észreveszik az istállót és bemennek. A
    ludak azonban csak ide-oda repkedtek céltalanul és úgy tűnt, egyáltalán nem
    vették észre az istállót, illetve, hogy mit jelenthet az épület számukra. A
    férfi megpróbálta magára terelni a madarak figyelmét, de ettől csak
    megijedtek és messzebbre húzódtak.

    Bement a házba egy kis kenyérért. Morzsává szaggatta és egy csíkban
    elszórta a bejáratig. Még mindig nem értették meg, mit akar.

    Most már kezdett elfogyni a türelme. A madarak mögé lopódzott és
    megpróbálta az istálló felé terelni őket, de csak még jobban megijedtek és
    a szélrózsa minden irányába repültek, csak éppen az istálló felé nem.
    Akármit tett, egyszerűen nem tudta elérni, hogy az istállóba terelje őket,
    ahol melegben és biztonságban lehettek volna.

    "Miért nem követnek engem?" - morfondírozott magában türelmetlenül. "Nem
    látják, hogy ez az egyetlen hely, ahol átvészelhetik a vihart?"

    Addig törte a fejét, míg rájött, hogy a madarak soha nem követnének egy
    embert. "Ha én is lúd lennék, meg tudnám menteni az életüket," mondta ki
    hangosan.

    Ekkor eszébe jutott valami. Bement az istállóba és kihozta egyik saját libáját és
    óvatosan a vadlúdcsapat mögé ment vele. Amikor elengedte, saját libája
    átrepült a madárcsapaton, egyenes be a meleg épületbe. A vadludak egyenként
    követték.

    A férfi megállt és hirtelen eszébe ötlöttek néhány perccel korábban
    kimondott saját szavai: "Ha én is lúd lennék, meg tudnám menteni az
    életüket!" Azután a feleségére és a köztük korábban lezajlott párbeszédre
    gondolt. "Miért akarna Isten olyanná válni, mint mi? Ez nevetséges!"
    Hirtelen minden világos lett. Pontosan ezt tette Isten. Mi emberek vagyunk
    a vadlibák. Vakon bolyongva, elveszetten bukdácsolunk a halál felé. Isten
    olyanná tette a Fiát, mint mi, hogy megmutassa az utat és megmentsen.
    Rájött, hogy ez a Karácsony értelme.

    Ahogy a szél és a hóvihar csendesedni kezdett, úgy csendesedett és
    nyugodott meg lelke is, miközben ezeket a csodálatos gondolatokat forgatta
    fejében. Végre rájött, hogy miről szól a Karácsony és miért jött el
    Krisztus. Hosszú évek kételyei és hitetlensége, mint a múló vihar,
    szertefoszlottak egy pillanat alatt. Térdre esett a friss hóban és elmondta
    élete első imáját: "Köszönöm Istenem, hogy emberként eljöttél, hogy
    kivezess a viharból!"

    - Ismeretlen szerzőtől -
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2013. December 30. - 11:07:17
http://sorref.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1184112
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kálmán - 2013. December 30. - 12:14:00

    KARÁCSONYI TÖRTÉNET
    Ember és a vadludak

    Volt egyszer egy ember, aki nem hitt Istenben és soha nem habozott, hogy
    mások tudtára adja, mit gondol a vallásról és a vallási ünnepekről, köztük
    természetesen a Karácsonnyal. Felesége viszont hívő volt és gyerekeit is
    Istenbe és Jézusba vetett hite szerint nevelte, férje rendszeres bántó
    megjegyzései ellenére.

    Egy havas Karácsony estén a feleség és a gyerekek a falusi
    templom miséjére készülődtek. Hívták az apát, de ő persze hallani sem
    akart arról, hogy elkísérje őket.

    "Ez a történet egy nonszensz," mondta. "Miért alacsonyítaná le magát Isten, hogy emberként jöjjön a földre? Teljesen nevetséges!"

    A feleség és a gyerekek így nélküle indultak útnak.

    Kicsit később felerősödött a szél és a hóesésből hóvihar lett. A férfi az
    ablakon kinézve csak vakító fehérséget látott. Leült a kandalló elé és
    elégedetten nézte a csendesen égő tüzet.

    Néhány perc elteltével egy nagy puffanást hallott odakintről. Valami nekiment az ablaknak. A hang megismétlődött. Kinézett, de még egy méterre is alig lehetett ellátni. Amikor a vihar alábbhagyott egy kicsit, kimerészkedett,
    hogy megnézze mi adhatta a furcsa hangot az ablak közelében. A ház melletti
    mezőn egy csapat vadludat látott. A jelek szerint a ludak délre
    igyekezhettek a téli hideg elől, de a hóvihar miatt nem tudták folytatni
    útjukat. Eltévedtek és végül a farmon kötöttek ki, étel és menedék nélkül.
    Ijedten csapkodtak szárnyaikkal, körbe-körbe repkedve a mező felett, vakon
    és céltalanul. Bizonyára némelyik madár nekirepült az ablaknak. Ezt
    hallhatta korábban.

    A férfi megsajnálta az állatokat és segíteni akart rajtuk. *Az istálló
    tökéletes hely lenne nekik, *gondolta. Meleg és biztonságos. Ott tölthetnék
    az éjszakát és biztonságban megvárhatnák a vihar végét. Miután ezt
    kigondolta, odament az istállóhoz és tágra nyitotta az ajtaját. Megállt és
    figyelt, azt remélve, hogy a madarak észreveszik az istállót és bemennek. A
    ludak azonban csak ide-oda repkedtek céltalanul és úgy tűnt, egyáltalán nem
    vették észre az istállót, illetve, hogy mit jelenthet az épület számukra. A
    férfi megpróbálta magára terelni a madarak figyelmét, de ettől csak
    megijedtek és messzebbre húzódtak.

    Bement a házba egy kis kenyérért. Morzsává szaggatta és egy csíkban
    elszórta a bejáratig. Még mindig nem értették meg, mit akar.

    Most már kezdett elfogyni a türelme. A madarak mögé lopódzott és
    megpróbálta az istálló felé terelni őket, de csak még jobban megijedtek és
    a szélrózsa minden irányába repültek, csak éppen az istálló felé nem.
    Akármit tett, egyszerűen nem tudta elérni, hogy az istállóba terelje őket,
    ahol melegben és biztonságban lehettek volna.

    "Miért nem követnek engem?" - morfondírozott magában türelmetlenül. "Nem
    látják, hogy ez az egyetlen hely, ahol átvészelhetik a vihart?"

    Addig törte a fejét, míg rájött, hogy a madarak soha nem követnének egy
    embert. "Ha én is lúd lennék, meg tudnám menteni az életüket," mondta ki
    hangosan.

    Ekkor eszébe jutott valami. Bement az istállóba és kihozta egyik saját libáját és
    óvatosan a vadlúdcsapat mögé ment vele. Amikor elengedte, saját libája
    átrepült a madárcsapaton, egyenes be a meleg épületbe. A vadludak egyenként
    követték.

    A férfi megállt és hirtelen eszébe ötlöttek néhány perccel korábban
    kimondott saját szavai: "Ha én is lúd lennék, meg tudnám menteni az
    életüket!" Azután a feleségére és a köztük korábban lezajlott párbeszédre
    gondolt. "Miért akarna Isten olyanná válni, mint mi? Ez nevetséges!"
    Hirtelen minden világos lett. Pontosan ezt tette Isten. Mi emberek vagyunk
    a vadlibák. Vakon bolyongva, elveszetten bukdácsolunk a halál felé. Isten
    olyanná tette a Fiát, mint mi, hogy megmutassa az utat és megmentsen.
    Rájött, hogy ez a Karácsony értelme.

    Ahogy a szél és a hóvihar csendesedni kezdett, úgy csendesedett és
    nyugodott meg lelke is, miközben ezeket a csodálatos gondolatokat forgatta
    fejében. Végre rájött, hogy miről szól a Karácsony és miért jött el
    Krisztus. Hosszú évek kételyei és hitetlensége, mint a múló vihar,
    szertefoszlottak egy pillanat alatt. Térdre esett a friss hóban és elmondta
    élete első imáját: "Köszönöm Istenem, hogy emberként eljöttél, hogy
    kivezess a viharból!"

    - Ismeretlen szerzőtől -

Kedves Irma! Köszönöm, hogy megosztottad velünk ezt a tanulságos történetet. Régebb már olvastam ezt, de olyan jó volt újra elolvasni. Az is jó volt, hogy megosztottad velünk.

 virag20
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2014. Január 03. - 15:13:52

Fabiny püspök: "Nem helyes, ha az egyház úgy érzi, a hatalom oldalán a helye"





Ha a hajléktalanság kriminalizálásának ügyét, a gyengék és elesettek helyzetét és ezzel szemben a futballra költött pénzt tekintjük, csalódást jelentett az elmúlt év a kormány politikája szempontjából – mondta a hvg.hu-nak Fabiny Tamás. Az evangélikus püspökkel készített interjúnkban szóba kerültek a magukat kereszténynek mondó, rovásírásos táblát állító önkormányzatok, és a „kényelemszerető, sikerorientált konzumkereszténység” is.

hvg.hu: Azt mondta, miután legutóbb interjút adott a Népszabadságnak, kapott hideget-meleget is. Mit viseltek nehezen a bírálói?

Fabiny Tamás: Azért sokkal több pozitív visszajelzést kaptam! Ugyanakkor még mindig  szokatlan – egyházon belül és egyházi körökön kívül is –, hogy egy püspök nem csak szorosan vett hitéleti ügyekről nyilatkozik. Persze tudom, hogy legfőbb feladatom a lelkiekkel foglalkozás, de úgy érzem, egyházi emberként meg kell szólalnom közéleti kérdésekben is. Ezt az egyházban sokan túl világiasnak tartják, míg világi körök inkább visszaszuszakolnának a sekrestyébe.

hvg.hu: Nincs itt ellentmondás az egyházi bírálói részéről? Hiszen önt kritizálták a politizálás miatt, miközben gyakran látni, hogy egyes egyházfők a megnyilatkozásaikkal éppen a hatalomhoz dörgölőznek, nyíltan pártok mellett állnak ki?

F. T.: Szememre is vetették, hogy én azt mondom, ne politizáljon az egyház, de közben ezzel én magam is politizálok. Persze az egyháznak nem egy konkrét párt mellett kell letennie a voksát. A szavazófülke magányában én attól még lehetek Fidesz- vagy MSZP-szavazó. Azt már régen felismertem, hogy a híveim között a pártpreferenciát tekintve is nagyon sokféle politikai kötődés van, és nekem erre tekintettel kell lennem, kivéve persze a szélsőségeket, mert azokra nem akarok tekintettel lenni. De ezen túl legyen valaki liberális, szocialista, vagy konzervatív, helye kell, hogy legyen az egyházban. A politikai és a közéleti kereszténység fogalmát ugyanakkor valóban érdemes egymással szembeállítani. Előbbin azt értem, hogy egy paternalista csoport hajlamot érez arra, hogy maga alá gyűrje az egyházat, és az egyház egy részében is megvan a hajlam a dörgölőzésre. Nem helyes, ha az egyház úgy érzi, a hatalom oldalán a helye. Pontosabban, ha a hatalom – mindegy, hogy milyen színezetű – kész a gyengék és elesettek védelmére, akkor természetesen amellé az egyház is nyugodt szívvel állhat oda.

hvg.hu: De a jelenlegi hatalom, amely a KDNP révén „hivatalosan” is keresztény elkötelezettségűnek vallja magát, pántlikának használja az egyházat saját politikai céljai megvalósításában, miközben – elég a hajléktalanok kriminalizálására, vagy a szociálpolitikára gondolni – enyhén szólva nem a gyengék és elesettek védelme a legfőbb célja.

F. T.: Ezért van szükségünk ránk, egyházakra.

hvg.hu: Önök a fügefalevél?

F. T.: Nem fügefalevél, hanem lényeges korrektívum, melynek az a feladata, hogy kritikát gyakoroljon. A kritikus szolidaritás fogalmából én hol a kritikát, hol a szolidaritás vállalását húzom alá. A Sándor-palotában nemrég Áder Jánossal, Kövér Lászlóval és Orbán Viktorral is volt alkalmam találkozni, ott sem éreztem ellentmondásosnak, hogy egy asztalhoz üljek, sőt lényeges kérdésekről beszélgessek velük, még ha máskor némelyek szerint „ekézem” is őket. Ez utóbbit én nem így nevezném, hanem az egyház prófétai szolgálata részének tekintem.

Fabiny Tamás: csalódást hozott a mögöttünk hagyott év


hvg.hu: És miről kérdezte önt Orbán Viktor?

F. T.: Azt kérdezte, „Püspök urak, mi újság vidéken?”, mert tudta, hogy én az ország északkeleti részén is tevékenykedem. Hát én elmondtam neki, hogy sok hely van, ahol a templom is üresen marad, és sok helyen már a kocsma is. Tovább kellene javítani a közbiztonságot, és még több munkahelyet kellene teremteni. Ezzel próbáltam őt szembesíteni. Ha több időnk lett volna, szót emeltem volna nála Kishantos ügyében is. Történetesen évtizedek óta ismerem az egyébként evangélikus vallású Ács Sándornét, akinek vezetésével bio- és ökomódszerekkel egy sikeres mintagazdaság működik már vagy 15 éve. Mindez összhangban áll egyházunk teremtésvédelmi programjával. Most el akarják tőlük venni ezt a földet, és szétosztani olyan gazdák között, akiknek semmi kötődésük nincs ahhoz a földrészhez. Ez egyrészt emberileg igazságtalan, másrészt ellentmond a bibliai értékrendnek is. Visszatérve a Sándor-palotában tartott megbeszélésre, ott Áder Jánosnak a romakérdést is felvetettem, meséltem neki a mi szakkollégiumi hálózatunkról. Egyébként kifejezetten örültem neki, hogy egy adventi beszédében külön kitért arra, ne csak az ünnep fényét lássuk, de vegyük észre a mélységben élőket is.

hvg.hu: A hatalom észreveszi a mélységben élőket?

F. T.: A magunk mögött hagyott év csalódást jelentett, ezt a beszélgetésben sem rejtettem véka alá. A hajléktalanok kriminalizálása, a szociális temetés eredetileg tervezett formája – ezek botrányos, vállalhatatlan döntések, melyekkel kapcsolatban már hegyeztem a tollam egy publicisztikára. Lehet, hogy mögöttük jó szándék van, de egy jó adag végiggondolatlanság is. Ha a szociális temetést úgy valósítják meg, hogy a rokonoknak tényleg maguknak kell mosdatni a halottat, kivonszolni a koporsót, és megásni a sírt, akkor az kegyeletsértő. Ráadásul ezekben az ügyekben a kormány egyetlen észrevételünket sem vette figyelembe. (A kormány december közepén úgy döntött, hogy a szociális temetés újraszabályozását 2015-re halasztja – szerk.)  De azért itt el kell mondanom, hogy a jelenlegi ellenzék még inkább eszköznek használja, használta az egyházakat, és csak addig fontosak nekik, amíg beszélhetnek róluk. Így az ő kritikáik is hiteltelenek számomra. És valamennyi politikai pártra értem ezt a kritikát.
Egy filmkészítő püspök
Fabiny Tamás az evangélikus egyház Északi Evangélikus Kerületének püspöke 1959. február 5-én született Budapesten. Az Evangélikus Teológiai Akadémia elvégzése után Nürnbergben és Chicagóban is tanult ösztöndíjjal. Több könyv szerzője, szerkesztője, de számos cikket, tanulmányt is jegyez. A Duna Televízió számára dokumentumfilmeket is készített. Közéleti kérdésekben rendszeresen hallatja a hangját. Nős, felesége gimnáziumi tanár, három gyermekük született.

hvg.hu: Egyébként miért érzi úgy, hogy „ki kell írnia” magából ezeket a dolgokat? Most jelent meg a kötete a rádióba írt jegyzeteiről.

F. T.: Fontos megszólalási lehetőségnek tartom, hogy közrádióban  vasárnap reggelenként – felváltva másokkal – immár hat éve kínálhatok „lélektől lélekig” címmel amolyan lelki útravalót. Karácsony előtt a Luther Kiadó gondozásában több mint hetven ilyen írásom jelent meg. A CD-mellékleten Dresch Mihály szenzációs szaxofon-improvizációi egészítik ki az általam elmondottakat. Ezeket az üzeneteket próbálom mindig valamilyen aktualitáshoz kötni: adóbevallás, árvíz, terrorcselekedetek, hajléktalanok, romakérdés – és a konkrét heti aktualitást igyekszem biblikus és teológiai összefüggésekbe helyezni. Vagyis rezonálok a körülöttem levő világ dolgaira, ugyanakkor igyekszem a lehetséges megoldásokra egy tudatosan képviselt lelkiség segítségével rámutatni. Fontosnak érzem, hogy nemcsak társadalmi-közéleti, hanem egyházi kérdésekhez is kritikusan viszonyulok. Így beszélek például az egyház különféle betegségtüneteiről és gyakori bénultságáról, bénaságáról. A Kereszt fogantyú nélkül kötetcím pedig arra utal, hogy Jézus keresztjét nem lehet például egy elegáns bőrfogantyúval vinnünk, hanem azt igazán és kompromisszumok nélkül magunkra kell venni, mint ahogy Jézus is úgy vitte a keresztet, hogy az horzsolta őt, igazi szenvedést jelentett neki. Vagyis a kényelemszerető, sikerorientált konzumkereszténységet is bírálom ezzel. Luther egyébként így különbözteti meg a dicsőség és a kereszt teológiáját. Magam az utóbbi oldalán állok.

hvg.hu: Ha már szóba került Észak-Magyarország: mennyire érezni, hogy ezt a régiót régóta magára hagyták?

F. T.: Sokat utazom, és sok olyan országot láttam, ahol a szociális biztonságra sokkal jobban figyelnek a kormányok. Igaz, a romakérdés még a leggazdagabb, legfejlettebb országokban is gondot okoz. Éppen nemrég mondta nekem egy norvég püspöknő, hogy most kezdi megérteni, miért olyan súlyos a helyzet Magyarországon, mert egyre több roma van náluk is, és nem megy egyszerűen az integrációjuk. Vagy, hogy pozitív példát is mondjak, Brazíliában is voltam, és ott a kormányzat már régóta az egyházakkal szorosan összefogva igyekszik a legszegényebbeken segíteni. Ebből a közegből jön Ferenc pápa is, nem véletlen, hogy ő is ilyen érzékeny szociális kérdésekben. Németországban is: akármilyen kormányok vannak, azok erős szociális politikát visznek, az egyházakkal is összefogva. Nálunk a hatalom az egyházban csak a püspököket látja, nem hiszik el, hogy igenis tömegeket tudunk mozgósítani jó célokért, még akkor is, ha – és ezt önkritikusan meg kell állapítani – a templomaink nincsenek tele.

Az evangélikus püspök - a kép bal szélén - nemrég személyesen is elmondta véleményét a kormányfőnek


hvg.hu: Most viszont jön a választási kampány, ilyenkor egy magát keresztény-konzervatívnak deklaráló hatalom még erősebb kísértés érez, hogy „ölelő karjait” kinyújtsa az egyházak felé. Nem tart ettől?

F. T.: Azért már nem csak én, de több, más felekezetű püspök is jelezte, hogy távolságot kell tartani.

hvg.hu: Azért most is volt olyan időközi választás, ahol templomban kampányoltak.

F. T.: Ha így volt, rosszul tették. Az evangélikus templomokban ilyen biztosan nem fog történni. Mi egy párt mellett sem fogunk kiállni, de arra persze buzdítani fogjuk a híveket, hogy menjenek el szavazni. És azt sem hallgatjuk el, hogy ha ők maguk úgy látják, valamely párt programjában rokonságot találnak a kereszténység tanításával, akkor támogassák. De akkor az a párt tényleg bizonyítsa be, hogy komolyan is gondolja ezeket, nem csak beszél róluk.

hvg.hu: Van olyan párt, amelyik komolyan gondolja?

F. T.: Megint német példát hoznék…

hvg.hu: Tehát idehaza nincs.

F. T.: Idehaza kevésbé. Ezért örülnék, ha tanulnánk a német példából. Ott például Kirchentag-okat (egyházi napokat) tartanak pár évente, ahol nemcsak százezres tömeg vesz részt, hanem a papok és politikusok is eszmét cserélhetnek – kormánypártok, ellenzék egyaránt. Dialógus folyik, nem politikai beszédek. A dialógusra jó példa az általunk szervezett Asztali Beszélgetések, ahol egy lelkész vagy teológus és egy világi ember ül le egymással, a világi lehet egy művész, mint Konok Tamás festő, Esterházy Péter, Nádas Péter, Krasznahorkai László író, vagy a Tolcsvay László-Péreli Zsuzsa művészházaspár. Ezek nagyon gyümölcsöző beszélgetések, jobban meg tudjuk ismerni egymást. Mi is kilépünk abból a gettóból, ahová még mindig zárnak minket, vagy éppen mi magunkat, és nekik is ad egy ilyen „aha!”-élményt. Látják, hogy bár papok vagyunk, de nem kockák.

"Sok olyan országot láttam, ahol a szociális biztonságra sokkal jobban figyelnek kormányok"


hvg.hu: Ahhoz mit szól, hogy focira nagyságrendekkel több pénz jut, mint szociális ellátásokra, segélyekre?

F. T.: Az én fiam is focizik, az akadémiáknak fontos szerepe lehet a nevelésben, ha a hátrányos helyzetű gyerekek is bejutnak. De ha a sajtóban közölt számok igazak, akkor azt kell mondjam, ha ennyit  tudunk a focira költeni, akkor ennek nagy részét a szociális ellátásban sokkal jobban fel lehetne használni.

hvg.hu: Mik a tapasztalataik a hittanoktatással kapcsolatban? Maguk az egyházi vezetők sem támogatták, hogy így vezessék ezt be.

F. T.: Valóban, mi nem így szerettük volna. A mostani helyzet nekünk azért sem könnyű, mert például egyetlen egyházközség területén van vagy húsz  iskola, ahol evangélikus hitoktatást igényelnének, nekünk sem pénzünk, sem emberünk nincs arra, hogy ezt az igényt lefedjük. Pedig meg lehet nézni a hittankönyveinket, fontos témákat dolgoznak fel, modern szemlélettel.

hvg.hu: Van olyan hittan könyv – igaz, nem evangélikus – amelyik például az azonos neműek kapcsolatát halálos bűnnek minősíti.

F. T.: Jól mondta, ez nem nálunk van. Mi még arra is vigyázunk, hogy a kereszténység tanításával kapcsolatban ne forduljanak elő antijudaista, pláne antiszemita megfogalmazások. Hiszen, ha ma valaki rövidzárlatosan értelmezi, hogy a „zsidók megölték Jézust” , és ezt egy gyerek hallja esetleg, akkor az nagyon sokat árt. Nekünk nem ilyen hittankönyveink vannak, nálunk nem agymosás van, hanem gondolkodásra, vitára késztetés. Úgy érzem, a mi köreinktől egyáltalán nem idegen a szabad gondolkodás erényének hangsúlyozása. Megint csak a német példát tudom mondani, ahol teljesen természetes a hit- vagy erkölcstan az oktatásban. Amíg van lehetőség érdemben választani a kettő között, nekem nincs kifogásom ellene. Ha jól tudnánk csinálni, jó lenne, de most sajnos nem tudjuk jól csinálni még. De mondok még egy utolsó német példát: ott szinte minden településnév-táblával együtt van egy másik is, ami a helység templomait és a misék, valamint istentiszteletek időpontját mutatja, és senki nem hördül fel attól, hogy ez a világi állammal ellentétes lenne. Nekünk ehelyett agyament rovásírásos tábláink vannak.

hvg.hu: Pedig ezeket is magukat nagyon kereszténynek tartó önkormányzatok állítják fel. Ugyanezek az erők, akár maga a miniszterelnök is arról beszél, hogy „turulba született a nemzet”. Ezekkel mit tud az egyház kezdeni?

F. T.: Igen, és ebben az a legnevetségesebb, hogy a rovásírásnak aztán végképp semmi köze a kereszténységhez. A miniszterelnöknek is, remélem, vannak olyan tanácsadói, akik azt mondják, hogy turulozni talán nem helyes teológiailag, és nem kéne. Remélem, fog belőle tanulni. Hallottam egyszer egy olyan rettenetes polgármesteri szónoklatot egy turulszobor avatásán (nem hivatalosan voltam ott, hanem a gyerekeimért mentem egy egyházi programra, és ha már ott voltam, gyanútlanul megnéztem a szoboravatót), amiben a magát hangsúlyozottan keresztény elkötelezettségűnek mondó jóember a turulmadarat a Szentlélek galambjával ötvözte, valamint  Emesét és Szűz Máriát állította párba. Teológiailag egyszerűen botrányos volt, szóvá is tettem neki.

hvg.hu: Az egymás iránti türelem szempontjából romlott, vagy javult a helyzet a magunk mögött hagyott évben ön szerint?

F. T.: Nálunk ez az év különösen fontos volt ebből a szempontból. Van egy saját oktatási kiadványunk, ebben is részletesen foglalkoztunk azzal, hogy az iskoláinkban a toleranciára, a másik elfogadására nevelés minél nagyobb szerepet kapjon. Hogy ne csak szavakban legyünk befogadók, ténylegesen is, beleértve a romákat, a homoszexuálisokat, a fogyatékosokat, a zsidókat. Erre mondtam, hogy zéró toleranciát hirdetünk a türelmetlenséggel szemben, és kértem az iskoláink vezetőit: ha a legkisebb jelét látják annak, hogy valahol zsidóznak, cigányoznak, vagy – bocsánat a szóért, de nem tudom szebben mondani – buziznak, ott azonnal lépjenek fel ellene. De ez még csak negatívum, mi szeretnénk pozitív üzeneteket, példákat is sugallni. Tehát az egyházunkban szerintem javult a helyzet.

hvg.hu: És egyébként?

F. T.: Egyébként sajnos rosszabbodott. Most nem is egyszerűen a nagypolitikára utalok, hanem a hétköznapi morálra, aminek állapota szerintem egyre rosszabb, egyre kevésbé tudunk mit kezdeni bárkivel, aki más mint mi, legyen az akár egy fehér bottal járó, vagy egy kerekesszékes is. Talán az olyan kis dolgokban kezdődhet a társadalom megújulása, hogy észrevesszük a bajban levőt, és nem röstellünk segíteni. Hogy sok kis közösséget szervezünk, értelmes programokkal. Hogy tudunk valamint önzetlenül adni, viszonzást nem kérve érte. Hogy rájövünk arra, hogy az igazi szeretet nem értékkereső, hanem értékteremtő. Szeretném, ha az emberek az egyházakban is ilyen közösséget látnának.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2014. Január 07. - 20:43:22

A KDNP alááshatja a horthysta Hegedűs elleni fellépést

   

2014. január 7., kedd 08:23 |

Csak a napokban, a Szabadság téri templomban történt Horthy-szobor-avatás ügyét vizsgáló jogtanácsos lemondással való fenyegetőzése után dőlt el, hogy lesz fegyelmi eljárás Hegedűs Loránt ellen a református egyházban. A jobbikos lelkész elleni vádakat nagyrészt arra alapozták, hogy az egyházi ingatlanban tartott meg egy pártrendezvényt. Ezt „a szabálysértést” azonban röviddel karácsony előtt a KDNP is elkövette: a választmányi ülést a Ráday utcai református kollégium istentisztelet megtartására is használt nagytermében tartották Orbán Viktor és Semjén Zsolt jelenlétében.
Címkék
hegedűs loránt, református egyház, fegyelmi eljárás, kdnp

2013. december 31-én dőlt el, hogy a református egyház mégiscsak megtárgyalja a Hegedűs Loránt lelkész elleni hivatalvesztési indítványt, mert nem lép vissza a Budapest-Északi Egyházmegye összes bírója.

Hegedűs november 3-án avatott fel a Szabadság téri Hazatérés templom előterében egy Horthy-szobrot, az istentiszteleten pedig a zsidók listázását javasló jobbikos országgyűlési képviselő mellett csendőregyenruhás személyek is közreműködtek.
D MTZ20131103009
A Horthy-szobor avatása november 3-ánFotó: Máthé Zoltán / MTI

Az eseményeket előzetesen vizsgáló belső jogtanácsos, Horváth György az egyház ingatlanjának pártcélú használata és a horthysta jelképekkel átszőtt istentisztelet miatt a palástvesztés megítélését kérte.

Néhány napig azonban úgy tűnt, hogy a Jobbik-rendezvény okozta botrány után sem lesz vizsgálat az egyházban. Az illetékes testület szóba jöhető tagjai ugyanis egymás után mondtak nemet a testületben való részvételre, így nem volt meg a megfelelő bírói létszám. A többség elfogultságra hivatkozott, hogy ne kelljen bekerülniük a háromfős testületbe. Az egyházi bíróság végül csak akkor állt fel, amikor a jogtanácsos nyilvánosságra hozta, hogy 23 év után lemond tisztségéről, mert nem tudta elfogadni, hogy a bírák „gyáván” megijednek a Jobbiktól, és attól, hogy a Kuruc.infón megjelenik a nevük.

A nagy nehezen összehozott vizsgálatot azonban rögtön a kezdésnél megnehezítheti majd, hogy karácsony előtt a KDNP is a reformátusok egyik ismert fővárosi ingatlanját használta politikai rendezvény színhelyeként.

A kereszténydemokraták december 14-én országos választmányi ülést tartottak a református egyház Ráday utcai kollégiumának egyébként istentisztelet megtartására is használt nagytermében. Az eseményen Semjén Zsolt pártelnök mellett ott volt Orbán Viktor miniszterelnök is. A kollégiumban tartott választmányi ülésen adtak Semjén Zsolt pártelnöknek teljes felhatalmazást a Fidesszel való választási szövetségi megállapodás megkötésére.

Az eseményen a kormánypárti politikusok mellett foglalt helyet Bogárdi Szabó István református püspök is. Hegedűs Loránt ellen korábban Bogárdi Szabó püspök kezdeményezte a fegyelmi vizsgálatot.

A református egyház zsinata még 1998-ban hozott határozatot arról, hogy az egyház tulajdonában, illetve használatában álló létesítmények és területek hasznosítása semmilyen formában nem zavarhatja az egyház tevékenységét: így ott nem folytatható olyan tevékenység, amely „pártok, politikai mozgalmak vagy az egyház hitvallásával és tanításával össze nem egyeztethető alapszabályú társadalmi szervezetek céljait szolgálja”.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2014. Január 07. - 21:07:08
hvg.hu: Van olyan hittan könyv – igaz,
nem evangélikus – amelyik például az
azonos neműek kapcsolatát halálos
bűnnek minősíti.
F. T.: Jól mondta, ez nem nálunk van.
Erre mondtam, hogy zéró
toleranciát hirdetünk a
türelmetlenséggel szemben, és
kértem az iskoláink vezetőit: ha a
legkisebb jelét látják annak, hogy
valahol zsidóznak, cigányoznak, vagy –
bocsánat a szóért, de nem tudom
szebben mondani – buziznak, ott
azonnal lépjenek fel ellene.
''a magát
hangsúlyozottan keresztény
elkötelezettségűnek mondó jóember a
turulmadarat a Szentlélek
galambjával ötvözte, valamint
Emesét és Szűz Máriát állította párba.
Teológiailag egyszerűen botrányos
volt, szóvá is tettem neki.''
Csaba:
Kedves Püspök úr!
Ne vegye zokon, ha én is szóvá teszem,
hogy a zsidókat, cigányokat és a
buzikat egy lapon említeni, legalább
annyira botrányos theológiailag, mint a
turul és a Szentlélek!
A bűnnel szemben toleranciát és
befogadást hírdetni pedig egy püspök
részéről legalább akkora gyalázat,
mint a turul alatt születni!
Hogy mit prédikál a politikáról, az
legyen a politikusok gondja, hogy mit
prédikál a bűnről, hogy azt képes
összemosni a nemzeti hovatartozás
kérdésével, az meg az ön szégyene!
Lehet, hogy egy jó fej püspök lesz a
homosexuálisok előtt, de mit szól
magához az Isten?
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Zoltan - 2014. Január 07. - 22:03:24
Ez se jobb, s nem tudom mennyire hiteles:

4.01.6    Címkék: I. Ferenc pápa

A Time magazin 2013-ban az Év Emberének választotta Ferenc pápát, aki elég rövid idő alatt több olyan témát is felvetett beszédei során, amelyek eddig tabutémáknak számítottak a katolikus egyházban.

I. Ferenc

Egy friss prédikációjában a pápa arról értekezett, hogy többszöri elmélkedés, lelki- és alázatgyakorlást követően néhány dogma új értelmezést nyert. E szerint a katolikus egyház többé nem hisz egy olyan pokol létezésében, ahol az emberek szenvedésen mennek keresztül.

A pokolról szóló doktrína teljesen összeférhetetlen azzal a hittel, hogy Isten szeretete végtelen.

    „Isten nem egy bíró, hanem egy barát, aki szereti az emberiséget. Isten nem arra törekszik, hogy megítéljen embereket, hanem, hogy támogatásáról, öleléséről biztosítson mindenkit. Ádám és Éva meséjében a pokol, mint valódi helyszín, egy eszköz jelenik meg. A pokol azonban egy metafora a magára maradt, elszigetelt lelkekre vonatkozóan, amelyek végül, mint minden más lélek, találkozni fognak Isten végtelen szeretetével”.

- tette hozzá a pápa, aki a tavaly a legjobban öltözött személyiség volt.

Ferenc pápa a más vallásokra is kitért, miszerint minden vallás igazi, ha a szívekben is igazából hisznek az emberek bennük.

Beszélt arról is, hogy a katolikus egyház nem fog ítélkezni senki felett, hiszen mindenki Isten gyermeke. Az egyház egy nagy család, ahol helyen van a heteroszexuális és homoszexuális embereknek, kommunistáknak, konzervatívoknak és liberálisoknak is.

Ferenc pápa szerint Isten is változik, ahogy mi is változunk. A katolikus egyház jelenleg egy modern felfogású és ésszerű gondolkodású egyház, amely az idők folyamán, maga is nagy változásokon ment végbe.

Helyesbítés: Dr. Illyés Szabolcs, a katolikus teológia doktora levélben kereste meg szerkesztőségünket, hibaigazításában kifejtette, hogy Ferenc pápa nem tanította, hogy nincs pokol, hanem a purgatórium/tisztítótűz tanának felülvizsgálatát kezdeményezte.


Forrás:  http://twice.hu/bulvar/ferenc-papa-a-pokol-nem-letezik (http://twice.hu/bulvar/ferenc-papa-a-pokol-nem-letezik)
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2014. Január 07. - 22:15:01
Alakul ez. Egyik "jobb", mint a másik.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2014. Január 08. - 19:23:31
Hát elég vacak az összkép. :(
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kecskés István - 2014. Január 08. - 19:32:56
Nem sok pápát ismertem eddig, de ez a Ferenc testvér egyre szimpatikusabb nekem.
Sok dologban hasonlít assisi szent Ferenchez. A napfivér holdnővér az egyik kedvenc filmem.  vmosoly11 O0
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Gábor - 2014. Január 08. - 19:46:55
Igen ez a Pápa nekem is szimpi amúgy! :) Mondtam már hogy gyerekkoromban jezsuita akartam lenni Néri Fülöp miatt? (az én kedvencem a legyetek jók ha tudtok!)

Szerintem ráfér már a katolikusokra egy vérfrissités és egy kicsit emberibb arc! Mert ahogy a Tiatirai Egyháznak mondja az Úr:Jel 2:19 tudom a te dolgaidat, szeretetedet, hitedet, szolgálatodat, kitartásodat, és hogy az utóbbi cselekedeteid többek az elsőknél.

Isten őket is szereti és lehet éppen Ferenc személyében adott nekik egy Pápát aki az Ő szeretetét képviselheti! :)
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kecskés István - 2014. Január 08. - 19:53:48
Ezért lett Ferenc pápa az Év Embere! | Twice.hu (http://twice.hu/bulvar/ezert-lett-ferenc-papa-az-ev-embere)

Hát csak annyit mondok erre, hogy ilyen rövid idő alatt több értékes dolgot tett mint az elődei. O0
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kálmán - 2014. Január 08. - 20:05:47
Ne felejtsük el, hogy a katolikus egyház hitvallása a tridenti zsinat óta nem változott semmit. A hitvallásuk pedig tele van egy csomó bibliaellenes tanítással.

   :(
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kálmán - 2014. Január 08. - 20:16:53
Olvastam a minap egy cikket Ferenc pápáról, amelyben nyilatkozott arról, hogy szerinte nincs pokol, hogy Isten mindenkinek a barátja. Azonkívül, hogy Isten ugyanúgy változik mint mi.

 :(
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kecskés István - 2014. Január 08. - 20:37:09
Kedves Kálmán!

A pápa is tévedhet, mivel ember.
Az Isten nem változik, ez köztudomású.
A pokol kapcsán pedig nekem az a véleményem, mint sok más embernek is, hogy az eredeti tervben nem az ember számára lett készítve a pokol. Isten nem azért készített minket a maga képére és hasonlatosságára az embert, hogy azután pokolba küldje. Ez így egy kissé fura lenne.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2014. Január 08. - 20:50:10
Az meg még furább lenne, ha egy buzival oroszruletteznék az Isten országában...
Amúgy a pápa NEM TÉVEDHET,a pápai csalhatatlanság intézménye a mai napig nincs eltörölve!
Isten viszont változhat, talán ezért nem tudja követni, amit az éppen aktuális pápa diktál...
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Zoltan - 2014. Január 08. - 21:55:50
Ezért lett Ferenc pápa az Év Embere! | Twice.hu (http://twice.hu/bulvar/ezert-lett-ferenc-papa-az-ev-embere)

Hát csak annyit mondok erre, hogy ilyen rövid idő alatt több értékes dolgot tett mint az elődei. O0

Hát én nem ájúlnék el a pápától.
Sem attól, hogy jópofizik az araboknak, meg homszexuálisoknak, meg hogy vallás szabadságról hadovál, sem a jó cselekedetekbe öltözött, bevált propaganda hadjárattól.
Báránybőrbe bujt farkasok.

Nem támogat Ő mást mint Sodomát és Gomorát.

Attól, mert nyílvánosan jótékonykodik, hogy lássa a világ ... valahogy így jön majd el az Antikrisztus is, aki mindenki kedvére tesz.

 :2smitten:
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2014. Január 10. - 17:26:59
 O0
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2014. Február 19. - 21:17:41

Ezt most találtam egy másik fórumon, nekem óriási üzenet, mert én választott gyermek vagyok, és valahol mélyen mindig fájt, hogy az anyám olyan egyszerűen lemondott rólam. Pontosan tudtam, hogy ez az örökbefogadás volt Isten legnagyobb ajándéka, de ha csak eszembe jutott, hogy nem kellettem az anyámnak, mindig fájt. De ez az üzenet most gyógyítani kezdte ezt a mélyre rejtett sebet. Köszönöm Istenem!

Választott gyermekek


Amikor az orvos átadta Max Lucado-t Jack Lucado-nak, az apámnak nem volt választási lehetősége. Nem adhatott vissza a doktornak, azzal a kéréssel, hogy egy szebb és okosabb fiút szeretne. A korház kötelezte őt arra, hogy hazavigyen engem.

Ha téged örökbe fogadtak, az azt jelenti, hogy a szüleid választottak téged. Véletlenszerű terhességek előfordulnak, na de véletlenszerű örökbefogadások? Hát ilyenről még nem hallottam. A szüleid akartak befogadni a családjukba. Most lehet, hogy azt mondod: „Ha látták volna életem hátralévő részét, biztos meggondolták volna magukat.”

Isten látta az életünket, az elejétől a végéig, és annak ellenére, amit látott, még mindig teljes bizonyossággal be akart fogadni a családjába, Magához akart vonni Jézus Krisztuson keresztül. És örömét lelte ebben!

Van valami benned, amit Isten szeret. Ő nem csak értékel és elfogad téged, hanem szeret. Öröm tölti el, ha meglát. Hát nem erre vágyunk mindannyian?

„De Istenem, tudod, hogy én ki vagyok? Az egész nagy tervben számítok én valamit?” Ezen a világon annyi minden azt mondja, hogy nem. Elbocsátanak a munkahelyről. Nem vesznek fel a kiválasztott iskolába. A pattanástól kezdve az Alzheimer kórig, minden azt az érzést kelti bennünk, mint amit az a lány érez, akinek nincs párja a szalagavató bálon. Megpróbáljuk igazolni a létezésünket és még több tevékenységbe vetjük bele magunkat. Még többet teszünk, még többet vásárolunk és még több teljesítményt érünk el. És mindig küszködünk a kérdéssel: „Vajon számítok?”

Hiszem, hogy Isten, teljességgel kegyelemből, ezt mondja: „Légy áldott, gyermekem. Elfogadlak téged. Befogadtalak a családomba.” Az örökbe fogadott gyermekek kiválasztott gyermekek! Bízz Isten irántad való szeretetében!

„Amikor pedig eljött a megfelelő idő, Isten elküldte a Fiát, aki asszonytól született, és a Törvény ideje alatt élt, hogy felszabadítsa a Törvény uralma alatt élőket, és hogy bennünket Isten a maga fiaivá fogadhasson. Mivel tehát gyermekei vagytok, Isten elküldte Fiának Szellemét a szívünkbe, aki így kiált: „Abbá!”, azaz: „Édesapám!”” (Galata 4:4-6 Egyszerű Fordítás)

„Ti azonban kiválasztott nép vagytok, papok királysága és szent nemzet. Olyan nép, amely csak Isten tulajdona. Azért választott ki benneteket, hogy mindenkinek hirdessétek Isten nagy tetteit, és nyilvánvalóvá tegyétek az ő kiválóságát. Mert ő hívott ki bennünket a sötétségből a világosság csodálatos birodalmába, ahol ő maga is lakik.” (1 Péter 2:9 Egyszerű Fordítás)

Max Lucado
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kamilla - 2014. Február 19. - 21:35:41
Ebben azért az is benne van, hogy a megszületése a választott, örökbefogadott gyermeknek sem véletlen.
Istennél nincs véletlen teherbe esés, nem ad véletlenül életet.
Nála "be van kalkulálva" a születés is, meg az elhagyás is, vagy árván maradás is, az örökbefogadás, az egymásratalálás is, szerintem.
Éppen úgy, éppen akkor, éppen ott, éppen ők... :)
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2014. Március 12. - 17:07:10
               FÉNYBEN ÉBREDŐ REGGELEK

 

 

   A hajnali derengés bársonyos ölelésében érkezik rigófiókánk, és bátran szemügyre veszi az erkélyünket. A felkelő nap milliónyi sugárra bomlik, és rózsaszín fényben tündöklik az ég alja. Ebben a meghitt, ámulatba ejtő néhány pillanatban láthatom: a kicsi rigó önállóvá vált. Már egyedül is odatalál a táplálékhoz, segítség nélkül, ügyesen felcsipegeti a kiszórt magokat, sőt bele- belevág csőrével a virágföldbe is. Már nem fél, már nem sír. Egyszer ő is dalolni fog a fa tetején.

   Így növekedünk mi is a keresztyén életben.

   Lenyűgözőek ezek a madárfüttyös, fényben ébredő reggelek! Nagy kinyilatkoztatások ideje az Isten imádatában eltelt idő. Nincs fásult rohanás, ideges kapkodás, hanem örökkévaló titkok kibontakozása az Úr jelenlétében. Nem sietek, hanem gyönyörködöm a föld felé tárulkozó mennyei szépségben. Semmi sem fontos igazán, csak Jézus. Nincs más érték, ami maradandó és valódi, csak Ő.

   „Szólj, Uram, mert hallja a Te szolgád!”

 

2014. március 12.                                       Guti Tünde
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kálmán - 2014. Március 12. - 20:32:39
 O0
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2014. Április 18. - 19:07:35
Elegem van a hit nélküli húsvétból


Több mint huszonöt éve történt egy vidéki katonai kórházban, hogy beszállítottak egy határőr ezredest. Ez az ezredes díszpéldánya volt a kommunista rendszernek, amolyan munkás szülők paraszt gyermeke. Nagydarab volt, nagyhangú, trágár, bratyizó, parancsoláshoz szokott, kinézetre Hagyó Miklóshoz hasonló. Nos, ez a rendszerhű virtigli kommancs egy este a Lada Nivájából kiszállva egy pici gödörbe lépett, és bokája törött, szalagjai szakadtak. Ahogy kell, megkapta a szükséges orvosi ellátást, de a lába hetek óta nem javult, ezért hozták be a kórházba. Nemzetközileg elismert katonaorvosok vették kezelésbe, vizsgálták, de a csont nem gyógyult, sőt egyre rosszabb lett. Ekkor közölték az ezredes elvtárssal, hogy baj van, megpróbálnak mindent, de készüljön fel arra is, hogy a lábának egy részét amputálni kell. Aznap este benyitottam a szobájába, és őt az ágya szélénél találtam pizsamájában térdelve, kezét összekulcsolva, arcán patakban folyt a könny, ahogy próbálta felidézni magában a szüleitől, nagyszüleitől gyermekkorában tanult imát. Amíg élek ez a kép elkísér.

A hit furcsa, nehezen érthető meg. Akinek megy a szekér, egészséges, sikerrel privatizál vagy közbeszerez, annak semmi. De legyintse meg csak egy picit Isten ujja bármely nagypofájú ateistát, már borul is le a kereszt előtt.

Az egyik legjobb és legbölcsebb magyar író, Rejtő Jenő zseniális gondolata talán segíthet megérteni a hit csodáját: "- Nem tudja, hogy mi a jogrend, kislány - felelte lassú, mély hangján a kormánybiztos. - Ha néhány halász egy legendában hisz, attól még nem támad fel hivatalosan az eltemetett Decoux-ügy. A lány, egész testében reszketve Mervin elé toppant, és elfúló hangon ezt kiáltotta: Excellenciás uram! Nem ez az első eset... amikor néhány halász hitt egy legendában... és olyan feltámadás lett belőle, hogy ma is harangoz miatta az egész világ! Tudja?! Nagy-nagy csend lett..." Talán csak ennyi az egész.

A hit titkának bonyolultságát humorosan (Halandó létünk cukrozott epéje nevettet, s olykor szívre hat.) is megközelíthetjük az alábbi viccel:

Egy amerikai zsidó üzletember elküldte fiát Izraelbe egy évre, hogy kicsit magáévá tegye a kultúrát. Amikor a fia hazatért azt mondta:
- Apa, nagyon jól éreztem magam Izraelben. Ja, egyébként meg keresztény lettem.
- Ó, ne! - mondta az apa. - Mit tettem? - eztán elment legjobb barátjához és elmesélte problémáját.
- Ike, - mondta - elküldtem a fiamat Izraelbe, erre ő meg keresztény lett. Mit tegyek?
- Érdekes, amit mondasz - felelt Ike, - én is elküldtem a fiamat Izraelbe, és ő is keresztényként jött haza. Talán kérdezzük meg a rabbit.
Elmondták hát a problémájukat a rabbinak.
- Érdekes, amit mondtok - én is elküldtem a fiamat Izraelbe, és ő is keresztény lett. Vajon mi történik a fiainkkal?
Ezután imádkoztak Istenhez a fiaikért, és kérték, mutassa meg nekik, mit tegyenek. Amint befejezték az imát, egy zengő hang szólalt meg odafentről:
- Érdekes, amit mondtok - mondta a hang - Én is elküldtem a fiamat Izraelbe...

Én nem tudom, hogy kell jól hinni, de remélem, a gyakorlatban megfelelően csinálom. Aztán ha egyszer számot kell adni a cselekedetekről, ott nincs kecmec. Ott nem fog számítani, ha a sokszor bérmálkozó arra hivatkozik, hogy viselt dolgai már elévültek. A biznisz-kereszténytől megkérdezik, azt olvasta-e a Bibliában, nézzétek az ég madarait vagy azt, hogy lőjétek le az ég madarait. A harmadik pedig megtudja, hogy könnyebb a tevének átmenni a tű fokán mint vagyonnyilatkozat-módosítónak bejutni a mennyországba.



A húsvétnak a feltámadásra épülő hitről kellene szólnia hozzásegítve a kereső embert annak megéléséhez, de inkább üres és harsány marketing fogásokat láthatunk a gyagyás nyuszival. Aztán húsvét másnapján jönnek az alpári népszokások a tökrészeg vagy gyermekkoldus maffiába tömörült locsolókkal. Ezekből a talmi vacakokból van elegem, mert könnyű utat mutatva elfedik a húsvét valódi, hitre épülő tartalmát.

Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2014. Május 15. - 20:40:55
Ezt egy nem hívő ember írta, de nagyon elgondolkodtató:

Ajánlom a mai fiataloknak!

AJÁNLOM A MAI FIATALOKNAK!!!!
Nekem édesanyám volt. Neked muterod.
Én permetezett almát loptam a szomszéd kertjéből. Te részegen édesapád kocsijával szombat éjszaka megölsz két embert.
Nekem János Vitéz. Neked Bakugan.
Én a szomszéd falubeliekkel keménykedtem. Te a tanáraiddal és a szüleiddel, mert "jogod" van hozzá.
Nekem a szex olyan volt, mint a Lady Chatterlley szeretőjében. Neked olyan, mint a pornófilmekben.
Én ha nyaklevest kaptam a tanártól, akkor édesapám adta a másikat, mert biztosan megérdemeltem. Te nem kaphatsz nyaklevest, mert sérülsz a jogaidban.
Én végig stoppoltam az országot és túrára mentem. Te a számítógépes játékokon ölöd százával a zombikat.
Ha egyest kaptam, akkor hülye voltam. Ha Te kapsz egyest, akkor hülye a tanárod.
Ha unatkoztam, akkor könyvet olvastam vagy kimentem játszani a szomszédokkal . Te horrort nézel, de már nem kavar fel vagy ülsz a gép előtt és csinálod a semmit.
Az én sztárom zenész volt, aki virtuóz módon játszott a gitáron. A tied nem ért a hangszerhez és nem tud énekelni, viszont jól néz ki.
Én autogramot kértem Rubik Ernőtől. Te Alekosztól.
Azt hiszed menő dolog ha 200 like-ot kapsz egy képedre, csak mert úgy viselkedsz mint az én időmben a kurvák, jellemtelenül és esztelenül... az önbecsülésed az egekben miközben sötétség tombol a fejedben ! a Mobilod nélkül már Sza*ni sem mehetsz mert akkor nem tudnál reagálni olyan ember üzenetére akiket az utcán meg sem ismersz, ÉN ha beszélgetni akartam a barátaimmal elsétáltam a házukhoz és becsöngettem ! lehet nem volt 3-4 ezer ismerősöm csak 200 de annak mindnek köszöntem és valóban ismertem is ! Tudod ha valaha lesz majd gyerekem vagy unokám elmondhatom neki .. hogy ÉN idősebb vagyok mint az internet, de neked fogalmad sincs hogy az igazi élet és az igazi értékek akkor léteztek amikor még nem volt se internet se Iphone se X6 -s BMW
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Jazmin - 2014. Július 03. - 08:58:34
Hm...es mi lesz 10 ev mulva......
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2014. Július 03. - 13:13:52
Drága Jázmin!

De örülök, hogy ujra itt vagy!

 virag4
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Jazmin - 2014. Július 03. - 13:24:24
En is orulok!    :juhej    ugyszeretlekmajdmegeszlek   :2smitten:
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2014. Július 06. - 14:58:39

Halálra ítélték, de felmentették a gyömrői asszonyt!


Bizonyságom a befogadó szeretet hatalmáról, erejéről

 

Létezik a szeretteim korai elvesztésénél, vagy akár a látásom elvesztésénél is nagyobb teher számomra a világon? Mi az, amit képesek lehetünk elhordozni akár hálával is, s mi az, amit nem az élet mért ránk, de mi mégis cipeljük, pedig nem kellene, helyette szabadon szárnyalhatnánk?

 

Azt gondolom, hogy azért sok a megfáradt ember, mert olyan súlyos terheket is hordoznak, amiket nem kellene. Amikor hibáink, gyengeségeink nyomasztanak, vagy annak következményeit kell cipelnünk, nem marad energiánk arra, hogy tegyük azokat a dolgokat, amire elhívást kaptunk. Engem nagyon meg tud bénítani, ha kő van a szívemen. Sajnos túl sokáig szoktam ezek felett keseregni! Bárcsak mindig gyorsan végiggondolnám olyankor, hogy honnan jöttem, ki és hogyan vette le a terheimet akkor, és ki és hogyan tudná ezt megtenni abban a nehéz pillanatban is, ha kérem! Az alábbiakban megismerheti az olvasó, hogy milyen külső és belülről fakadó nehézségekkel küzdöttem és küzdök ma is akár, s mi az, amit nem bírnék hordozni, de nem is kell, hogy ezt tegyem!

 

Isten bírósága

 

15 év után fény derült sötét és titkos tetteire, majd halálra ítélték a bíróságon Dunaveczki Leonát! Kit? Micsoda? Hol élünk? Nálunk már nincs halálbüntetés! Egyébként is mit tudott olyan dolgot elkövetni ez a fiatal lány? Hiszen semmi súlyos kivetnivaló nem látszik az életében. Persze, mindenki ember, nyilván vannak hibái, de halálbüntetés?! Azért ez mégis csak túlzás!

 

Hol a „jó” Isten?

 

Amikor Jézus a földön járt, gyilkosnak nevezte azt is, aki haraggal gondol a másikra. Ki az, aki még soha nem haragudott senkire? Paráznának nevezte azt is, aki csak mmegkívánt valaki mást. Ki ne ismerné azt a mondást, hogy „attól még, hogy már választottunk, megnézhetjük az étlapot!” A Biblia minden bűnre azt mondja, halált érdemel a tettes! Képes az ember megugrani az Isten által felállított lécet? Ha nem, akkor mit gondoljunk arról az Istenről, aki olyan dolgot kér, amit meg sem tudunk valósítani? Hol van itt a szeretet?

 

Vesztettem 1.

 

Szürkehályoggal születtem. Pár hónapos voltam, amikor megműtöttek, úgyhogy egy darabig láttam annyit, hogy tudtam olvasni a normál méretű betűket, önállóan közlekedtem és nagyon szerettem rajzolni. A színekben tudtam a legjobban gyönyörködni. Ezért szerettem kislánykoromban szedni a mezei virágokat is például, vagy megcsodálni, hogy nagymamám hogyan gondozza a kertet. Sokat nyaraltam a Balatonnál, a naplementét a mai napig látom magam előtt. 13 éves koromban egy jutalomüdülésen vehettem részt Mallorca szigetén. Nagy valószínűséggel ott történt, hogy a nehéz bőrönd cipelése következtében levált a retinám. Először nem értettem, hogy miért látok rosszabul, ha sötétedik. Volt olyan, hogy segítséget kellett kérnem már ott, hogy az esti sétánál ne botoljak meg, ez azelőtt nem volt jellemző. Amikor pár hét múlva már az apró betűket nem láttam elolvasni, azonnal megvizsgáltak és befektettek a kórházba. Kétszer operáltak meg, ami arra volt elég, hogy ne hirtelen veszítsem el a látásomat, hanem lassuljon a folyamat. Azt mondták, hogy vagy egy év, vagy ötven év, és teljesen meg fogok vakulni. Ennek már 23 éve, s valóban, szép lassan, azóta is folyamatosan romlik a látásom. Még a napsütést és az erős lámpafényt érzékelem, ami nagyon jó hatással tud lenni a hangulatomra.

 

Hálás vagyok a színekért, a látással töltött évekért, a napsütésért, azért, hogy a vakságon keresztül nagyon sokat tanulhatok a bizalomról, vezetésről, és arról, hogy milyen az, amikor nem vagyok képes meglátni az élet értelmét, csodáit, valaki szeretetét, saját helyzetemet.

 

Vesztettem 2.

 

8 éves voltam, amikor édesanyám meghalt szénmonoxid mérgezésben. 32 éves volt. Titkárnőként dolgozott, s emlékszem, hogy legépelte nekem az ly-s szavakat, hogy könnyen meg tudjam tanulni. Hétvégén odaült mindig mellém, és nézte, hogyan formálom a betűket. Szerettem, amikor vasalt, annak olyan jó illata volt. Amikor kórházban voltam a szemem miatt, csak vasárnapi és szerdai napokon volt látogatás abban az időben, de valahogy neki sikerült megoldani, hogy máskor is meglátogasson. Mindig szoknyát hordott, télen is, festette a körmeit, emlékszem még a színére is. A hajára, az arcára is, sőt arra a dezodorra is, amit használt. Vitt minden héten zeneóvodába, s amikor egyszer egy piros csillagot hoztam haza, áradozott mindenkinek, hogy majd egyszer biztos énekes leszek. Én voltam a szeme fénye.

 

Vesztettem 3.

 

Nagymamám nevelt tovább az ő halála után, aki nagyon sokat segített abban, hogy feldolgozzam édesanyám hiányát. Erős hite volt, mindig mondta, hogy imádkozzunk. Volt egy mondata, – így szoktam fogalmazni – olyan sokszor elmondta, hogy a végén elhittem: „Sose zúgolódjál fiam, mert az Isten jó!” Sajnos őt is elvesztettem, amikor 14 éves voltam. Azt írta az emlékkönyvembe, „Szeresd az Istent, s boldog lesz az életed!” Amikor nagymamámra és édesanyámra gondolok, hála tölt el az együtt töltött évekért. A gondoskodásukért, a gondolataikért, a tetteikért, és örülök, hogy ezek megmaradtak bennem annyira, hogy tovább tudom adni a gyerekeimnek!

 

Szeretek, hogy szeressenek

 

A nagymamám halála után az motiválta a tetteimet, hogy szeressenek. Hogy kapjak. Azért próbáltam mindenkinek megfelelni, amennyire csak lehetett, hogy ezt a szeretetéhségemet valahogy csillapítsam. S úgy éreztem, hogy semmi nem elég. Mindig többre és többre volt szükségem. Elvesztettem azokat, akiket a legjobban szerettem, elvesztettem a látásom, s ekkkor vált igazán fontossá számomra, hogy keressek választ erre az ürességre. Hálás vagyok ezekért a fájdalmakért, hogy az élet lényeges kérdéseihez vezettek el engem!

 

Ami nekem lényeges kérdés volt

 

Létezik olyan valaki, akit ha megszeretek, nem kell elveszítenem soha? Aki mindig elérhető és úgy szeret, ahogy vagyok? Akinek nem kell megfelelnem? Aki segít nekem, hogy őszintén tudjak szeretni, ne csak azért, hogy viszont szeressenek? Létezik egyáltalán önzetlenség a világon? Ezt például nem tudtam soha elképzelni, hiszen az adok-kapok rendszerben tudtam csak gondolkodni. Csak a feltételes szeretet törvényét ismertem. S nem is láttam kiutat ebből. Pedig nagyon vágytam rá, hogy a tetteimet ne a viszonzás reménye hajtsa. Hogy tudjak úgy szeretni, hogy ne várjak cserébe semmit. Hogy tudjak úgy adni bármit is, hogy ne azt nézzem, ebből mi lesz a hasznom később. Hogy fel merjem vállalni a hibáimat és ne tagadjam le, vagy ne hárítsam át másokra. Hogy őszintén beszélhessek, és cselekedhessem. Ne a szeretetéhség diktáljon és vezessen. Úgy vágytam arra, hogy egyszer azt érezzem, békességem van, mindenem megvan, mert valaki annyira erősen szeret, hogy az elég, és úgy, ahogy vagyok. Ismerve minden titkos húzásomat is. Erre nem láttam esélyt. Úgyhogy beletörődtem, hogy nincs kiút, az életem lényege, hogy megszerettesse magam másokkal, hogy aztán viszonzást nyerjek és ne fájjon annyira, hogy édesanyám és nagymamám már nem élnek.

 

Szomjoltás

 

Ilyen lelki körülmények között hallottam 15 éves koromban a Bibliából egy asszonyról, aki a kúthoz ment vízért és találkozott Jézussal. Ő azt mondta neki, hogy olyan vizet ad, amitől sohasem fog megszomjazni. Igen – kiáltottam fel magamban – nekem is erre van szükségem, mert annyit sejtettem, hogy itt a lelki szomjúságról beszélnek! S ahogy ez a sóhaj megszületett bennem, úgy éreztem, hogy megtaláltam a választ a magányomra! Azt hírdették, hogy Jézus ma is él, közöttünk van, bármikor megszólíthatjuk s annyira szeret, hogy meghalt a mi bűneinkért, az összesért. Van valaki, aki ismer, és mégis szeret! Mert azt addig is sejtettem, hogy bár mások nem látnak belőlem szinte semmit, Ő mindent lát. És mégis szeret! És mégis szeret! Ennek bizonyítéka, hogy hagyta magát megölni, amikor a Földön járt. Mindig ez a bizonyíték lebeg a szemem előtt, ha elkezdek kételkedni a körülmények miatt. Ha csak ez az egy dolog lenne az életemben, ami pozitív, már akkor is teljes lenne, de Isten megajándékozott az évek során olyan emberekkel, akik ha kellett, anyám helyet anyám voltak, sok testvért kaptam, akiknek a hite és szeretete erősít, van férjem és vannak gyerekeim. S közben Isten családjához tartozom!

 

Sokan kérdezik, hogy honnan van ennyi erőm, hogy vakon is ilyen aktív életet élek

 

Három gyermekünk van, blogot írok, énekelek a Para-ra Gospel Kórusban, és tanulok. Istentől kérem az erőt, aminek segítségével ezekre képes vagyok. Az Ő erejét használom a mindennapokhoz, mert azt tapasztaltam, hogy az enyém nem elég ahhoz az élethez, amire vágyom. Márpedig én mozgalmas és színes életre vágyom, amiben őszintén szerethetek!

 

Sokan kíváncsiak arra, hogy hogyan dolgoztam fel, hogy nem látok

 

A legnagyobb értéknek azt tartom, hogy a mindenható Isten úgy szeret, ahogy vagyok, s ahhoz, hogy lássam szépségét, csodáit, a nyitott szívemre van szükség csupán. Ha egyszer mégis valamilyen csoda folytán látnék, az már csak hab lenne a tortán. A boldogságom nem ettől függ! Van egy dal, aminek a szövegében egy mondat sokat adott: „Csak nézlek, csodállak, szebb vagy, mit szem láthat”. Amíg el tudtam idáig jutni, hogy így gondolkodjam eről, egy hosszú folyamat eredménye.

 

Sok erőt szabadít fel Amikor nem cipelek felesleges terheket.

 

A teher az, amikor megbántok valakit, amikor irígy vagyok valakire, amikor aggodalmaskodom, amikor nincs bennem kitartás, amikor nincs bennem szeretet. Ezek nagyon tudnak nyomasztani, de mindig felszabadít az a tény, amiről mélyen meg vagyok győződve: Jézus halála elég fizettség az én Isten elleni múltbéli, jelenlegi és a jövőbeni lázadásaimért, szeretet nélküli önzéseimért. Ha ezt nem hinném el, előbb-utóbb biztosan összeroppannék a bűntudat terhei alatt.

 

Horváthné Dunaveczki Leona felmentve!!!
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Zoltan - 2014. Július 06. - 16:27:26
Jó volt olvani.
Dicsőség az Úrnak.

 :2smitten:
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kálmán - 2014. Július 06. - 21:00:52
Köszönöm, hogy megosztottad velünk ezt a bizonyságtevést. Áldott legyen az Úr az Ő szabadításáért!

 :int
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2014. Július 30. - 15:50:47
 Amikor egy betűn múlik élet vagy halál


    Készült: 2014. július 24. csütörtök, 11:02
   

NNemzetközi kampány indult az iraki, pontosabban az ottani, ISIS által ellenőrzött területeken élő keresztényekért. Jelképe az arab N betű. Ez most életet vagy halált jelenthet számukra. Nagy arab N-nel tiltakoznak sokan a közösségi médiában és tüntetéseken, például Párizsban az ellen, ami most történik Irak terroristák által megszállt részein.

A moszuli keresztények a múlt hét végéig kaptak ultimátumot az ISIS-től, hogy eldöntsék: áttérnek-e az iszlámra, különadót fizetnek-e, vagy elmenekülnek. Mert különben meghalnak. Házaikat nagy N, vagyis ن betűvel jelölték meg. Ami azt jelenti: naszráni, vagyis keresztény.

Az üldöztetés szimbólumából segélykiáltás lett. És a szolidaritás jelképe. Miután a világ hatalmai nem lépnek, az egyes emberek próbálnak tenni valamit. Sokan az ن betűre cerélték le a profilképüket a Facebookon vagy a Twitteren, főleg keresztények. Akiket ez a betű szintén bélyeggel lát el. És különböző hashtageket hoztak létre, hogy tájékoztassák egymást meg a világot arról, ami Irakban folyik.

Például arról, hogy hiába akartak magukkal bármit is vinni a száműzetésbe, sokukat a fejükhöz szorított fegyverrel kényszerítették tárgyaik, pénzük, ékszereik átadására az ISIS fegyveresei. Csak a rajtuk lévő ruhát vihették át az ellenőrzőpontokon az ősi keresztény közösség tagjai. Akik közül sokan most a kurdisztáni Ibril Szent József templomában húzódnak meg, de hamarosan sátrakba költöztetik őket - a templomok nem bírják el a menekültáradatot.

Bagdadban már vasárnap 200 muszlim is együtt tüntetett a keresztényekkel, "Iraki vagyok, keresztény vagyok" táblákat tartva. Mások magukra tűzték a hirhedtté vált betűt. Tegnap este Párizsban tettek így sokan. A Nemzetgyűlés előtt sorakoztak fel úgy százan, magasra tartva az arab N betűt. Azt sürgették, hogy a francia törvényhozók tegyenek valamit
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2014. Augusztus 04. - 20:52:59
:(
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2014. Augusztus 10. - 12:07:46
A Fidesz-vallás - Democrat (http://democrat.blog.hu/2014/08/08/a_fidesz-vallas)
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2014. Augusztus 17. - 20:19:53
David Murrow: Miért maradnak el a férfiak a gyülekezetekből?

Miért mennek el a férfiak a gyülekezetből? Mert már nem 1850-et írunk.

Utazz vissza velem az időben a vidéki Iowa-ba (USA egyik tagállama - ford.). 1850-et írunk. Had mutassam be Clem-et , a szegény farmert, aki a drága földből kaparja össze a megélhetését 7 mérföldre nyugatra Cedar Rapids-tól (népesség 1700 fő). Clem heti 6 napot tölt a földeken, gondozva az állatait és javítgatva mindent, ami elromlik. Napi 13 órát dolgozik az agyzsibbasztó „menetrendben”, főleg egyedül a saját gondolataival. De vasárnap megváltozik a napi rutin. Magára ölti egyetlen öltönyét, befogja a legjobb lovát a szekér elé és elviszi a családját a faluban levő templomba.

Clem imádja a gyülekezetet, mivel annyira különbözik a mindennapi életétől. Egész héten csak ilyenkor hall zenét. A magányából végre kiléphet, amire kifejezetten szüksége van, hogy találkozzon a barátaival és üdvözölhessék egymást. 30 értékes percig hallgathatja a prédikációt - az egyetlen információforrást, amit hallhat egész héten.

Ahogy Clem visszatér a farmra, átbeszéli a családjával az istentiszteleten hallottakat. Egész héten a pásztor szavain töpreng. Amikor nem ezen elmélkedik, akkor himnuszokat hümmög, hogy kicsit feldobja a mindennapi taposómalmát. És a lelke is felderül, amikor felidézi magában a vasárnapi beszélgetéseket. A gyülekezet roppantul hatalmas erő Clem életében, mivel pont azt a 3 dolgot adja neki, amire szüksége van: zene, gondolatok (eszmék) és szocializáció - dolgok, amiket sehol máshol nem kaphat meg.
Most ugorjunk 2014-be

Clem ük-ük unokája Carl Des Moines-ben (népesség 206 ezer fő), Iowában lakik. Carl életét átmossa a zene, a gondolatok (eszmék) és a szocializáció. Carl mindenhol hallja a zenét - a szobájában, a kocsiban, a boltban, ez harsog a rádiójából, a TV-jéből, még a telefonján is. Zene az élete. Mindenhol és mindig zenét hall, ráadásul szinte ingyen.

Carl minden áldott nap újabb és újabb eszmékkel, gondolatokkal bombázzák a hirdetéseken és a médián keresztül. És ha ez nem volna elég, Carl az online újságok és magazinok millióit olvashatja és nézheti a megannyi órányi ingyen videót a Youtube-on. Carl-nak mondhatjuk, hogy több százezer információs csatorna áll a rendelkezésére és ez a szám naponta bővül.

Ráadásul sosincs elválasztva a barátaitól a közösségi médiáknak, a blogoknak, a Facebooknak, az Instagramnak köszönhető üzenetek miatt. Carl egész nap emberekkel van körül véve: a munkahelyén, vagy egy kávézóban, sporteseményen vagy egy bevásárló központban.

A nagyapa, Clem egy információs sivatagban élt. 1850-ben igen nagy erőfeszítésbe tellett hozzáférni a zenéhez, az új gondolatokhoz és a közösségi élethez. Ehhez képest Carl, az unoka egy információs és szocializációs esőerdőben él. Soha az életben nem lesz képes arra, hogy akár az 1%-át feldolgozza annak a zenének, gondolatnak és szociális lehetőségnek, ami a rendelkezésére áll.

Érdekes módon a gyülekezet nem veszi észre ezeket a változásokat. Közösségek úgy viselkednek, mintha az emberek még mindig egy információs és szociális sivatagban élnének. Összerakunk hetente egy előadást egy kis zenével, kis szellemi információval és egy kis könnyed beszélgetési lehetőséggel előtte és utána, majd azt mondjuk magunknak, hogy milyen jó munkát végeztünk.

Floppy lemezeket árulunk egy olyan korban, ahol 64Gbyte-os tabletek vannak. (ford.: a tabletek tároló kapacitása kb. 45-60 ezerszer nagyobb)

Néhány gyülekezet úgy reagált erre, hogy az „előadás” minőségét növelte. Jobb zenével, kifinomultabb megvilágítással és hangzással. Divatos és releváns prédikációkkal. Közösségi csoportokkal és Biblia tanulmányozással.

Amit nem veszünk észre, hogy hiába fejlesztjük a modellünket, ha az még így is Clem nagypapa szükségleteire válaszol. 1850-ben a termékünk teljesen egyedi volt. Senki más nem kínálta azt, amit a gyülekezet adott. De 2014-ben mindenki ugyanazokat a dolgokat ajánlja, mint mi csak jobban, gyorsabban és olcsóbban.

Monológ prédikációkat adunk egy olyan világban, ami át van itatva a multimédiával. Heti egy énekelgetést ajánlunk egy olyan világban, ami mindenhol professzionális zenét nyújt. Könnyed és felületes beszélgetéseket adunk egy olyan világban, ami több millió üzenetet és posztot ( ford.: rövid szöveges bejegyzés) kínál minden héten.

Ráadásul még nehezen elérhetővé is tesszük a termékünket. Ugyanis vasárnap délelőttönként találkozunk, a férfiaknak az egész hétvégéjüket fel kell adni, hogy elmenjenek egy épületbe, hogy megkapják, amit mi ajánlunk nekik. Közben a konkurencia 24 órában kínálja a zenét, gondolatokat és a közösséget, mindezt csak pár koppintásra egy érintőképernyőn.

A férfiak nagyon praktikus teremtmények. A szükségleteinket a legegyszerűbb módon töltjük be, a legkényelmesebb módon. Ha a srácok megkaphatják úgy a zenéjüket és a többi dolgot anélkül, hogy elmenjenek egy heti alkalomra, akkor azt fogják tenni.
MÉG MINDIG SZÜKSÉG VAN A GYÜLEKEZETEKRE?

A gyülekezetnek van még valamije, amit tud ajánlani a mai világban élő férfiak számára? Igen.

A férfiaknak még mindig szükségük van Jézusra. Még mindig szükségük van szeretetre, törődésre, megbocsátásra, üdvösségre és békességre. Szükségük van rá, hogy meghallgassák és megértsék őket. Szükségük van rá, hogy elfogadják őket, hogy aztán igazi kihívásokkal kerüljenek szembe.

Még mindig nálunk van az, amiért a világ áhítozik. De az, ahogyan a Jó hírt eljuttatjuk hozzájuk változnia kell.

A kérdés az, hogyan tudják a mostani közösségek a fókuszpontjukat áttenni az információ átadásról arra, hogy szeressék az embereket? Hogyan tud a gyülekezet új, hatékonyabb módokon megnyilvánulni, hogy szeresse az embereket?

Az angol eredeti itt olvasható. Fordítás: Jóföldi Barna
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2014. Augusztus 23. - 21:06:30
http://hvg.hu/kultura/20140823_Pajor_Tamas_interju#rss
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2014. Augusztus 26. - 18:18:34
Olvastam egy blogban, hogy a mai kor hívő emberének vallási igényei vannak.
Ha ez nem Krisztussal és a testvérekkel való közösség, a gyülekezet akár olyan egzotikus világot körüljáró utazásokat is szervezhet, amilyet a világ még nem látott. Hatalmas tömegeket fog vonzani, minden krisztusi érték nélkűl...
A médiában a zene, az utcán az emberekkel való közösség, a világi információk nem egyenlőek egy gyülekezetben elhangzókkal!
Ma 2014-ben, a gyülekezetekben nem 1850-be, s nem 2200-ba, hanem Kru. 40-es  évekbe kellene visszatérni, hogy újat, megelégítőt mutathassunk a keresztyéneknek.
Szerintem.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2014. Október 27. - 19:02:33
Angyali testőrök

Két igaz történet

Diane, egy amerikai egyetemista lány, nyárra hazament a kollégiumból, hogy meglátogassa szüleit, és újra találkozzon barátaival. Az egyik este átugrott, a legjobb barátnőjéhez. Az idő gyorsan elrepült, miközben megosztották egymással élményeiket. Késő estére járt, amikor Diane hazaindult. Szerencsére néhány utcával arrébb lakott, így nem félt egyedül gyalogolni.Volt egy elhagyatott utcarész, ahol rövidebbre lehet vágni a hazafelé vezető utat. Ahogy ment a mellékúton, meglátott egy férfit nem sokkal arrébb, aki egyedül volt. Diane-t félelem és nyugtalanság fogta el, ezért magában gyorsan imádkozott, hogy az Úr őrizze meg. Hirtelen megnyugodott, és ahogy elsétált a férfi mellett, látta, hogy követi a szemével, de végül biztonságban hazaért.Diane késő reggel kelt fel. Élvezte, hogy most addig aludhat ameddig csak akar. Reggelizés közben bekapcsolta a TV-t, és a hírekben döbbenten látta, hogy egy nőt megerőszakoltak azon a mellékúton, ahol tegnap járt. Méghozzá nem sokkal azután, hogy hazaért. Diane, szinte sokkos állapotba került, és elkezdett sírni, hogy vele is megtörténhetett volna. Az Úrhoz kiáltott, és hálát adott neki, hogy nem történt baja.Viszont nem hagyta nyugodni a dolog, és gyanakodott arra a gyanús alakra, akit az elhagyatott úton látott hazafelé menet. Ezért elment a helyi rendőrőrsre, hátha tud nekik segíteni. Elmesélte, hogy arra járt nem sokkal az eset előtt, és látott egy sötét ruhás férfit, aki meredten bámulta. A rendőrök több gyanúsítottat előállítottak, és kérték az egyetemista lány segítségét. Diane egyből felismerte a férfit, aki ezek után beismerő vallomást tett.A rendőrök megköszönték a lány bátorságát, és segítőkészségét. Diane viszont azt kérte a rendőröktől, hogy kérdezzék meg a férfit, őt miért nem támadta meg.A rendőrfőnök, másnap felhívta Diane-t, és azt mondta: „A férfi, azt mondta, hogy nem merte megtámadni, mert Ön nem volt egyedül, hanem két magas és izmos férfi sétált mellette, akiktől nagyon félt."

Az egyik szomszédos törzs elrabolt egy kislányt abból a törzsből ahol volt egy pünkösdi misszionárius. A lány törzsébe tartozó emberek tudták, hogy ha nem kapják vissza őt sötétedés előtt, sohasem fogják már látni. Így a misszionárius és egy bennszülött tolmács útra keltek a dzsungelen keresztül az emberrablók falujába.Mindenféle ajándéktárgyat vittek magukkal és alkudoztak a törzsfőnökkel a lány visszaadásáról, közben azonban éjszaka lett.Mivel éjszaka nem tudtak haladni a dzsungelben, kénytelenek voltak az emberrablók falujában maradni. A földön aludtak egy nádfedeles kunyhóban.Másnap dobok ébresztették őket. A tolmács azt mondta: a dobok azt jelentik, hogy meg fogják ölni őket.A törzsfőnök úgy döntött, hogy megtartja mind az ajándéktárgyakat, mind a lányt.Aztán hallották, ahogy az ellenséges bennszülöttek jönnek értük.A misszionárius és a tolmács letérdelt, imádkoztak és átadták magukat Istenek. Majd a misszionárius azt mondta: „Ne várjuk meg őket. Menjünk ki. Én megyek előre." Csukott szemmel kilépett és várt.Az eltelt pár perc örökkévalóságnak tűnt a számára.Egy suhintással le tudták volna vágni a fejét. Ehelyett azonban jajgatást és nyögéseket hallott.Amikor oda nézett a bennszülöttek valamennyien arccal a földön voltak.

„Ezek 'Isten'-nek neveznek téged" - mondta a tolmács - „Azt mondják, hogy amikor kiléptél, két óriás is kilépett veled fehér ruhában, a kezükben hatalmas kard volt.

Zsoltárok 91,11: Mert az Ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadon.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kálmán - 2014. Október 27. - 19:25:40
 O0
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2014. Október 29. - 17:55:23


"Egyik éjjel megérkeztem a megadott címre és dudáltam. Néhány perc várakozás után megint megnyomtam a dudát. Ez volt aznapra az utolsó fuvarom, úgyhogy már azon voltam, hogy inkább hazaindulok. De aztán mégis inkább kiszálltam, elsétáltam az ajtóig és becsöngettem." Egy pillanat – válaszolt egy törékeny, idős hang odabentről. Hallottam, hogy valamit vonszolnak a padlón. Kisvártatva kinyílt az ajtó. Kilencvenéves-forma, aprócska asszony állt előttem. Kartonruhát viselt és kis kalapot, kalaptűvel. Úgy nézett ki, mintha egy régi, fekete-fehér filmből lépett volna ki.     

Mellette egy kis bőrönd pihent. Ahogy benéztem a lakásba, olyan volt, mintha évek óta senki sem lakna benne. A bútorokat fehér lepedőkkel terítették le. Nem voltak órák a falakon, egyetlen kép vagy dísztárgy sem a polcokon. A sarokban egy kartondoboz árválkodott, mindenféle fotókkal és vázákkal teletömve.

- Kivinné a bőröndömet a kocsihoz? Szeretnék néhány percre egyedül maradni. Aztán, ha Ön is úgy gondolja, visszajöhetne értem, hogy lekísérjen az autójáig. Nem vagyok valami jó erőben.

Miután beraktam a bőröndöt a csomagtartóba és visszaértem, belém karolt. Lassan, nagyon lassan odasétáltunk a taximhoz. Közben végig a kedvességemért hálálkodott.

Semmiség – feleltem. Minden utasommal úgy bánok, ahogyan mástól is elvárnám, hogy az édesanyámmal bánjon.

Milyen jó fiú maga! – mondta, ahogy beült a hátsó ülésre. Odaadta a címet, aztán megkérdezte: Mehetnénk esetleg a belvároson keresztül?

- Nem az a legrövidebb út. – vágtam rá gyorsan.

- Ó, azt egyáltalán nem bánom. – mondta. Egy hospice-házba tartok.

Belenéztem a visszapillantó tükörbe. A szemeiben könnycseppek csillogtak.

- Nincs már családom. Mindenki meghalt. Nagyon csendesen beszélt. A doktor úr szerint nekem sincs túl sok hátra. Csendben a műszerfalhoz nyúltam és kikapcsoltam az órát.

- Mit szeretne, merre menjünk?

A következő két órában bebarangoltuk a várost.

Megmutatta nekem azt az épületet, ahol réges-régen liftes kisasszonyként dolgozott. Aztán elmentünk abba a városrészbe, ahová új házasként a férjével költöztek. Egy picit megálltunk egy bútorraktár előtt. Azt mondta, lány korában az még bálterem volt, és a többiekkel odajártak táncolni.

Néha megkért, hogy álljak meg egy-egy sarkon vagy egy épület előtt. Nem mondott semmit, csak maga elé révedt.

Ahogy a hajnal első sugarai megjelentek a horizonton azt monda: Most már mehetünk. Elfáradtam.

Szótlanul haladtunk a megadott címig. Alacsony épület volt, a feljáró az előtetővel fedett főbejáratig vitt.

Két egyenruhás alkalmazott jelent meg, ahogy megérkeztünk az ajtó elé. Profi udvariassággal segítettek, figyelték az asszony minden mozdulatát.

Kinyitottam a csomagtartót, és elvittem a bőröndöt az ajtóig. Az utasomat már beültették egy kerekesszékbe.

-Mennyivel tartozom? – kérdezte és benyúlt a retiküljébe a pénztárcájáért.

- Semmivel. – feleltem.

- Magának is meg kell élnie valamiből. – mondta.

- Vannak más utasaim is. – szereltem le.
Aztán, egy hirtelen ötlettől vezérelve lehajoltam és megöleltem. Meglepő erővel szorított magához.

- Nagy örömöt okozott egy kis öregasszonynak. – mondta végül: -Köszönöm.

Megszorítottam mindkét kezét és visszasétáltam a kocsihoz. Hallottam, ahogy mögöttem becsukódik a ház ajtaja.

Egy életre zárták rá az ajtót.

Aznap csak vezettem, céltalanul.

Nem vittem utasokat. Nem volt kedvem beszélni.

Egyre csak az járt az eszemben, mi lett volna, ha az asszony egy dühös sofőrt fog ki? Vagy valakit, aki türelmetlen? Vagy mi lett volna, ha én magam vagyok türelmetlen és elhajtok kopogás nélkül?
Lassan megértettem, hogy egész életemben nem tettem még fontosabb dolgot, mint előző éjszaka.

Egész életünkben a nagy dolgokra várunk.

És a nagy dolgok néha meglepő álruhában érkeznek: úgy vannak csomagolva, hogy aki nem figyel, az észre sem veszi, mennyire fontos lehetőséget mulasztott el"..
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kálmán - 2014. Október 29. - 19:17:58
 O0
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2014. Október 29. - 20:04:02
O0
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2014. November 01. - 09:50:55


Egy 16 éves fiú külföldre utazott. Mikor visszajött, a repülőtéren Édesanyja örömkönnyekkel várta. Átölelte a fiút olyan erősen, ahogy csak tudta, mert nagyon hiányzott neki. Erre azt mondta a fia: „Mama, tudom, hogy szeretsz, de blamálsz engem, ha ennyi ember előtt ölelgetsz, mintha kisgyerek lennék!” Nagyon megbántotta ezzel az Édesanyját, aki azt gondolta, a fia nem örül viszontlátni őt... 6 év.........vel később a fiú ismét külföldre utazott. Ekkor már 21 éves volt, de Édesanyja mégis kikísérte a repülőtérre, hogy elbúcsúzzon tőle. Ám ezúttal nem ölelte át fiát, hanem elfordult és sírva mondta neki: „Vigyázz magadra fiam!” ... Mikor a fiú visszatért, Édesanyja már nem volt a repülőtéren. Amint hazaért, egy levelet talált mamájáról egy csokor virág mellett. Kíváncsian nyitotta ki és olvasta végig. Mikor végére ért, sírva esett össze, mert élete legrosszabb pillanata volt. A levélben ez állt: „Fiam, mikor 6 évvel ezelőtt átöleltelek, az örömtől sírtam, de mikor ezeket a sorokat olvasod, én már a temetőben leszek egy koporsóban, mert meghaltam rákban... Sírtam, mikor a második utazásodnál hátat fordítottam neked, mert nem akartalak blamálni, pedig tudtam, hogy utoljára látlak téged. Nagyon szeretlek és mindig a közeledben leszek. Szeretettel, Mama.”

---- Mindenki, aki szereti Édesanyját,lájkolja ezt az írást. Nincs okom szégyellni magam az Édesanyám miatt, mert Ő az, aki ajándékozta nekem az életet. :)♥
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kamilla - 2014. November 01. - 11:22:21

  nem ölelte át fiát, hanem elfordult és sírva mondta neki: „Vigyázz magadra fiam!” ... Mikor a fiú visszatért, Édesanyja már nem volt a repülőtéren. Amint hazaért, egy levelet talált mamájáról egy csokor virág mellett. Kíváncsian nyitotta ki és olvasta végig. Mikor végére ért, sírva esett össze, mert élete legrosszabb pillanata volt. A levélben ez állt: „Fiam, mikor 6 évvel ezelőtt átöleltelek, az örömtől sírtam, de mikor ezeket a sorokat olvasod, én már a temetőben leszek egy koporsóban, mert meghaltam rákban... Sírtam, mikor a második utazásodnál hátat fordítottam neked, mert nem akartalak blamálni, pedig tudtam, hogy utoljára látlak téged. Nagyon szeretlek és mindig a közeledben leszek. Szeretettel, Mama.”


Szerintem ez nem volt helyes... hogy finoman fogalmazzak...  :( szerintem ez nem a szeretet cselekedete.
És az utolsó mondat....   :-\
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2014. November 01. - 14:57:16
Lehet Kamilla, hogy te soha nem élted át amikor a lányod már szégyenkezett amiatt, mert nyilvánosan megölelted, amikor ő már nagy lány lett. Mi átmentünk ezen a stádiumon. Amikor a fiam megkért hogy ne ölelgessem őt, mert ő már nem kisbaba. Bizony nagyon fájt, de megértettem, hogy ebben a korban már másként kell kimutatni a szeretetemet. Én nem itélkeznék. Szerintem az anya megpróbált megfelelni annak, amit a fia elvárt tőle.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kamilla - 2014. November 01. - 15:01:51
Szia Irma!   :int2:

Nem is az ölelésről írtam, hanem arról, hogy nem mondta meg neki, hogy súlyos beteg.
Hagyta elmenni és esélyt sem adott neki, hogy dönthessen, hogy mellette maradna, segítene-e neki, vagy ilyesmi.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2014. November 01. - 15:14:53
Ez megint csak annyira egyedi dolog, hogy igy egy történetből nem lehet itélkezni. Mivel tudom, hogy a fiamra itthon nem várna semmi jó, igyekszem én is a legkevesebbet elmondani abból amikor nem vagyok jól. Nem tud hazajönni, és akkor az mire lenne jó ha ott kint őrőlné magát?
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kamilla - 2014. November 01. - 15:24:11
Nem ítélkeztem, csak elmondtam a véleményemet.

A történetre visszatérve, szerintem önzőség, hogy nem mondta el, hogy halálos beteg.
Olvastad, hogyan reagált a fiú.
Az anyja nem fogadta a bizalmába, nem adott neki esélyt se az ápolásra, se az elköszönésre, semmire.
Kirekesztette az életéből.
Úgy viselkedett, mint egy mártír.
Szerintem ez nem helyes, nagy lelki károkat tud okozni.

Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2014. November 01. - 18:25:53
Ez a te nézőpontod. Más másként látja, éli meg. Nem kellene ilyen keményen itélkezned, mert itélkezel, olyasmiben amit te még nem éltél át.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kamilla - 2014. November 01. - 18:34:55
Jól írtad: nézőpont, nem ítélkezés, kedves Irma.
Egyébként miért veszed magadra azt a történetet?   :szelid:
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2014. November 01. - 18:42:51
Mert én már átéltem egy ilyen szituációt, és tudom, hogy mit érzett az a hölgy akit te ilyen komolyan elitélsz.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kamilla - 2014. November 01. - 18:45:37
Látom, nem tágítasz, és Te ítélsz engem :(

Én pedig a fiú helyzetébe gondoltam bele magam, és sajnálom.

De hagyom, látom, nem lehet véleményem, legalábbis eltérő, mitn a Tiéd, mert akkor ítélkezek.
Csakis az a jó, ahogy Te látod.
Legyen úgy!   :int2:
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2014. November 01. - 19:38:51
Kár ezt igy felfujnod. Te olyasmibe képzeled bele magad amit még hála Istennek nem éltél át, én viszont már voltam ilyen helyzetben. Én csak megosztottam egy történetet. Ennyi.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2014. November 01. - 23:25:27
Sziasztok! :int
Én nem mentem külföldre, de anyám így halt meg, rákban.
Egyikünk sem tudta, hogy ilyen nagy a baj, ő már hónapokkal előtte érezte. Levélben elbúcsúzott az egész családtól, mindenkitől külön-külön.
Kimélni akart mindannyiunkat, ezért nem mondta el, amit érzett.
Ha tudom, az életem pár hónapját biztosan másként élem...
Viszont sosem jutott eszembe haragudni a titka miatt, tudom miért tette...
Megértem, ha egy édesanya ilyen döntést hoz, bár azt is elfogadom, hogy más másként érezne a helyemben.
Személyes megtapasztalásból mégis ''lájkolom'' ezt a történetet!
Úgy vélem ez egy olyan élethelyzet, amire nincs jó megoldás. :(
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2014. November 02. - 03:58:25
 :like:
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2014. November 07. - 20:29:05

A doktor sietve érkezett meg a kórházba.
 Mindenegyben Blog


A doktor sietve érkezett meg a kórházba.
Telefonon hívták be egy sürgős műtét miatt. Gyorsan átöltözött, bemosakodott és elindult a műtő felé. A váróteremnél találkozott a műteni kívánt fiú édesapjával.
„Mi tartott ennyi ideig? Miért nem jött be időben dolgozni? Nem tudja, hogy a fiam élet és halál között van? Nincs Önben egy csepp felelősségérzet sem?” –kérdezgette mérgesen az apuka.
A doktor csak elmosolyodik kedvesen és hozzátette:
„Sajnálom uram. Jöttem amilyen hamar csak tudtam. Nem tartózkodtam a kórházban a mai nap. És most csak annyit tudok mondani, hogy nyugodjon meg kérem, hagy tudjam végezni a dolgom.”
„Nyugodjak meg? Mit szólna hozzá, ha a maga gyereke lenne ilyen helyzetben? –kérdezte az apa mérgesen.
A doktor újra csak egy kedves mosolyt engedett el és hozzátette:
„Csak azt tudom önnek mondani, amit Jób mondott : porból lettünk és porrá leszünk, áldott legyen az Úr neve! A doktorok nem tudják meghosszabítani az emberi életeket. Most menjen és foglaljon helyet a váróban, megteszünk minden tőlünk telhetőt higgye el.”
„Tanácsokat osztogatni akkor, amikor nem vagyunk érintettek az ügyben túlságosan is könnyű!” –morogta az apuka és kiment a terembe.
A műtét eltartott 4 és fél óra hosszat. Végül mosolyogva és boldogan jött ki az orvos a műtőből.
„Köszönöm Istenem! Sikerült megmentenünk a fiát. Minden rendben zajlott le.” –mondta az orvos az apukának, és minden egyéb kontaktus nélkül elviharzott.
„Minden kérdésére válaszolni fog a nővérke. Vigyázzon a fiára!” –szólt vissza az ajtóból.
„Miért volt ilyen arrogáns? Miért nem volt 5 perce, hogy megbeszéljük mi történt odabent? Miért ennyire figyelmetlenek és lelketlenek az emberek? –morogta az apa.
A nővér közben megérkezett és válaszolt az elhangzottakra:
„A doktor úr fia meghalt egy autóbalesetben. Ma van a temetése. Onnan jött el, amikor hívtuk telefonon, hogy a maga fiát sürgősen meg kell műteni. És most, hogy végzett siet vissza, hogy odaérjen amikor eltemetik a fiát.” –válaszolta szomorúan a nővér.
Tanulság:
Sose ítélj el embereket addig, amíg nem tudod mit miért tesznek. Sose ítélj első látásra! Próbáld meg megismerni a történetét annak, akit bántanál, mert lehet, hogy a végén meglepődsz!
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kálmán - 2014. November 07. - 22:33:53
 :like:
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2014. November 08. - 16:36:38
O0
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2014. November 17. - 16:02:30


Fantasztikus! Interjú a 20 gyerekes milliárdos házaspárral

szerkesztette Mindenegyben Blog

2013. december 02. (hétfő), 18:51

Lukács Ernő egy igazi „anticeleb”, aki 45 éve hűséges feleségéhez, 20 gyereke van, albérletből költözött tanyára, ahol valóságos munkával gazdagodott meg, életében nincsenek sötét titkok, nem népszerű és a média által nem ünnepelt személyiség.

- Hogy kezdődött ez a mesébe illő történet?

Ernő bácsi:

- Éppen hogy csak elkezdtem a feleségemnek udvarolni, három évre be kellett vonulnom katonának. Még ma is pontosan tudom, hogy 819 napot vártunk egymásra. Közben a legtöbb katonatársamat elhagyta a párja. Nagyon jól választottam.

- Tényleg egy brigádgyűlésen állította választás elé az akkor 20 éves Juliannát?

- Mondtam neki, ha tíz gyereket nem akarsz, akkor ne gyere hozzám! Persze mindenki azt hitte, hogy vicceltem. Végül eléggé túlteljesítettük a célt. El kell gondolkodni, hogy kié a nagyobb érdem. Szerintem 99 százalékban a feleségemé. Tavaly július 3-án voltunk 45 éves házasok. De olyan, mintha csak öt másodperc lett volna az életünk idáig.

Juci néni:

- Nem csak enyém az érdem, de az biztos, hogy a nőnek ott kell állnia a férje mellett, és segítenie, mert anélkül nem megy. 21 éves koromtól 46-ig mindig terhes voltam, és volt, hogy nekem kellett ellátni 16 marhát egyedül. Városi létemre nem voltam olyan ijedős csaj. Igazi vadnyugati életünk volt.

- Gondolta, hogy egyszer milliomosok lesznek?

- 33 évig laktunk a tanyán úgy, hogy abból 16 évig nem volt villanyunk. El lehet képzelni, milyen volt nekem városi lánynak elindulni három óvodás korú kisgyerekkel egy olyan helyre, amely két kilométerre van a legközelebbi kis falutól. A háztartási gépeinket, mosógépet, hűtőszekrényt elajándékoztuk, és kezdődhetett a kemény élet. Az esti fürdetés után minden éjjel kézzel mostam, ugyanis akkor még csak szövetpelenka volt. Közben meg sorban születtek a gyerekek.

A 45 éve házas Ernő bácsi és Juci néni.

- Sosem panaszkodott, hogy nehezen megy a sora?

- Nem, ezt az életet mi vállaltuk, panasznak nem volt ott helye! Mindenki azt kérdi tőlünk, hogy a gyerekek talán véletlenül születtek? Ez olyan butaság, hiszen véletlenül nem születik gyerek. Mi tudatosan vállaltuk valamennyit, és azt éreztük, hogy nekünk ezt végig kell csinálnunk, bármi áron.

Ernő bácsi:

- Csak azt tudtam, hogy haladni fogok előre, és minden kölykömnek veszek házat. Soha nem fogadtunk el semmiféle segélyt. Többször is behívtak, hogy adnának nekünk nevelési támogatást, de én azt mondtam, hogy adják inkább más szerencsétlennek. Pont azért, hogy később ne vessék a szemünkre, hogy azért van ennyi gyerekünk, hogy abból éljünk meg.

Juci Néni:

- Így visszanézve lehet, ha elfogadtuk volna, és ha szegények maradunk, akkor nem piszkált volna minket annyit az APEH, meg a VPOP. De sebaj, mert ezt is kibírtuk. Hihetetlen összegű, több millió forintos bírságokat kaptunk, amikről később, a befizetés után mondta ki a bíróság, hogy jogtalan volt. Pedig évente ellenőriznek minket és mindig, minden rendben volt.

- Gondolja, hogy sokan irigykednek magukra?

Ernő bácsi:

- Bár ellenségeink tudtommal sosem voltak, egyesek azért szerettek alánk tenni. Az APEH-nál ismeretlenek már sokszor feljelentettek.

Juci néni:

- Talán nem sokan tudják, hogy miken mentünk keresztül, amíg idáig eljutottunk. Mindig azt mondom, hogy amit elértünk, azt bárki utánunk csinálhatja. Én 16 évig mostam minden nap kézzel. De még egymásnak sem szoktunk panaszkodni.

- Lehet ennyi munka mellett még a gyerekekkel is külön foglalkozni?

Ernő bácsi:

- Esténként miután végeztünk a munkával, még tanultunk a gyerekekkel, úgy hogy többen kitűnő bizonyítványt kaptak. De játékra is maradt idő, ha kellett kézen jártam nekik az udvaron, vagy tanítottam őket biciklivel hátrafelé tekerni, fociztunk, bújócskáztunk. Aztán futószalagszerűen kezdődhetett a fürdetés. Elkaptam a legfiatalabbat, megfürdettem, majd bevittem az ágyba lefektetni. Három után vízcsere. Persze a vizet előbb fel kellett húzni a kerekes kútból, még ma is, sötétben is tudnám, hogy 13 tekerés után van fent a vödör. Aztán bográcsban meg kellett melegíteni, és úgy bevinni a fürdőszobába.

Miközben végig csodáljuk a carrarai márvánnyal borított, antik bútorokkal berendezett termeket, találkozunk Évivel, a család legfiatalabb sarjával. A csinos, 20 éves lány kozmetikusnak tanul.

- Nem sokan mondhatják el, hogy 20. gyerekként jöttek a világra. Még jó, hogy a szüleid nem álltak meg 19-nél. Nem lettél elkényeztetve, mint legkisebb?

Évi:

- Igaz, hogy mindent megkapok. Van fodrász műhelyünk, és kozmetikánk is a birtokon. Most kaptam egy szoláriumot, sok vendégem jön a városból. De a kastélyt tényleg én takarítom. Nálunk sosem volt bejárónő, vagy bébiszitter.

Ma már a 14 lányból, és 6 fiúból csak kettő van otthon, a többiek szép sorban kirepültek. Persze szinte sosem üres a ház, csak a szűk családhoz 63 fő tartozik, és a legidősebb unoka már 25 éves. Ernő bácsihoz, aki jó emberismerő hírében áll mindenki szívesen fordul tanácsért.

Ernő bácsi:

- Pszichológus-fajta vagyok, ha valamelyik lányomnak jött egy udvarlója, nekem elég volt csak ránéznem, hogy tudjam zsivány-e vagy sem. Ha aztán nem fogadták meg a tanácsom, később mindig azt mondták: apu miért nem hallgattunk rád!

- Mivel foglalkoznak a felnőtt gyerekek?

- Mindenki leérettségizett, a fiúk a földeken dolgoznak velem, a lányok mind szakmát tanultak ki. Van köztük cukrász, szűcs, varrónő, virágkötő, fodrász, kozmetikus. A fiaim közül egyik sem lett miniszter, az apjukat követve az állattenyésztést, földművelést választották. A parasztember nem igen tud elszakadni ettől. Ez az élet a legszebb.

- Akkor sikeresnek mondhatja magát a gyereknevelésben. Úgy érzi, hogy át tudta adni azokat az értékeket, amelyek szerint él?

- Mindent megtettem, de azaz igazság, hogy talán nem mindenki vette át. Igyekeztünk a gyerekeinket tisztességre nevelni. Csúnyán beszélni, duzzogni, veszekedni nem lehetett. Nem engedtük, hogy árulkodjanak egymásra, össze kellett tartaniuk. Mindenki szót fogadott, és mindenkinek meg volt a maga feladata. Tíz állatot kapott minden gyerek, azokat nekik kellett ellátniuk. Olyan komolyan vettük őket, mintha felnőttek lennének. Együtt dolgoztunk, harcoltunk azért, hogy jó termés legyen. Az volt az elvünk, ha valakinek nincs kedve a munkához, akkor csinálja kedvetlenül, de akkor is meg kell csinálni, úgyhogy jobb lesz, ha vidáman teszi.

Nemcsak 17 gyerekünknek vettünk házat, és kocsit, de akkoriban még a szüleinket, sőt a környéken a rászorulókat is mi segítettük. Ezt ma kevesen mondhatják el. Óriási volt a türelmünk, de a gyerekeink is nagyon jók voltak. Felnéztek rám az egyszer biztos. A gyerekek elköltözése után sem maradt űr az életükben, nagyon jól érezzük magunkat kettesben is, miközben ugyanúgy adjuk-vesszük az állatokat, mint régen.

Családi kör a húsz gyermekkel.

Családi kör a húsz gyermekkel.

- Hatvannyolc évesen is intenzíven dolgozik. Nem érzi úgy, hogy most már ideje megpihenni?

- Ha lehet ilyet mondani, még intenzívebben megy a munka, mint valaha. Épp holnap viszik két kamionnal a marháimat a törökök. De nemrégiben adtam el lovakat a Jordán királynőnek, és Rómába is került néhány arab telivérünk. Vannak még terveim, például tovább akarok építkezni. Néha még az asszonynak kell engem fékeznie, de addig fogom csinálni teljes erőbedobással, amíg bírom.

- Egészségügyi problémájuk sem volt soha?

- Semmi. Egész életemben nagyon jó erőben voltam. Ami ehhez az élethez kellett is. Ha este kaptam a hírt, hogy másnap reggel le kell adni négy bikát, akkor magam kötöttem össze őket, és gyalog vittem az állatokat a négy kilométerre levő leadó helyre. Ez a 700 kilós állatokkal nem is volt olyan könnyű. Mondja, szeretne ön milliomos lenni?

- Nem bánnám…

- Akkor a következőt kell csinálni: keressen egy istállót, vegyen három kis bocit. Ez abszolút reális idáig. Egy istállót pár nap alatt meg lehet építeni. Felneveli a három bikát, amiért pont egymillió forint jár. Kilakkozhatja a körmét, vehet szép blúzt, lehet úrilány, ha megetette az állatokat! Aztán senki sem fogja tudni, hogy az istállóból jött. Talán még kell hozzá egy talicska, és egy kasza, és valamelyik öregtől tanulja meg, hogy kell azt kikalapálni, kifenni. Keressen egy kis zöld füvet, azt bárhol lehet találni. Ebből egy év alatt már milliomos lehet. Amelyik fiatal elkezdi, amit most mondtam, nem fog csalódni! Ha leadta a három bikát, utána vegyen hatot, ekkor már két millió forintja lesz. Ha még többet akar, akkor vegyen még többet. Csak el kell látni őket, de ez egy nagyon kedves állat, élmény velük dolgozni, és óriási hasznot hoz. Ennél egyszerűbb dolog alig van.

Juci néni:

- Mi mindent, amire szükségünk volt, magunk termesztettünk. Ha volt négy anyadisznónk, akkor annak a szaporulatából egy év alatt 22 db 200 kilón felüli disznót tudtunk levágni. Abból aztán elláttuk az egész nagycsaládot. Amit a saját kertünkben termeltünk mindenféle vegyszer nélkül, az olyan ’bio’ volt, hogy ma sehol nem kap olyan egészségeset a boltokban.

Ernő bácsi:

- A reggeli müzli, és kakaó helyett frissen fejt tejet kaptak a kicsik. Mindenki hozta a saját jelével címzett bögréjét, beállt a kígyózó sorba a tehén farához, s várta az adagját. Megkérdeztem tőlük, hogy habosan vagy simán kérik, és kívánság szerint fejtem egyenesen a poharukba, néha még viccből az arcukra is spricceltem. Aki végzett, az istálló másik kijáratánál távozhatott.

- Ezek szerint diploma nélkül is tökéletesen lehet boldogulni?

- Természetesen fontos lehet egy diploma, de azzal nem veszíti el az értékét, ha közben mezőgazdasággal is foglalkozik az ember. Mondjuk, reggel 7-8-ig megeteti az állatokat, szépen rendet tesz, majd bemegy és megfürdik, akkor utána kastélyban is élhet, és kamatoztathatja a diplomás tudását. Vegyünk például egy parasztembert, vagy egy házaspárt. Ha az asszony reggel elvisz 100 tojást a piacra, akkor aznapra már szinte megkeresett annyit, amiből meg lehet élni. És ha még a férje közben megeteti az anyadisznót, 14 malacát, 8 hízót, és 6 bikát, akkor már teljes milliomosok. Senkitől sem függenek.

- És nem kell még drágán megvenni az állattartáshoz szükséges takarmányt is?

- Az attól függ, hogy milyen takarmányról van szó. Mert, ha az ember, amikor kaszálni kéne, csak vakarózik, ha gyűjteni kéne, csak alszik, akkor bizony drága. De ha ő maga megcsinálja, akkor semmibe sem kerül. Itt az utak mentétől kezdve, ahol fű van, ott lehet kaszálni, és télire meg beteremteni. Ha ezt most összehasonlítja a maga életével ott Pesten, és úgy érzi, hogy valamivel elégedetlen, esetleg a munkahelyi hajtás megviseli idegileg, akkor már jöhet is a marhatenyésztés. Fiatalok, ki kell költözni a tanyára, aztán hogy ne születnének sorban a gyerekek?! A problémákon pedig úgy kell átlépni, hogy azok nagyon alul maradjanak. Nem lelkizünk mi soha. Ha megdöglöttek az állatok, nem számít, hoztam helyette hússzal többet, vagy ha szárazság volt, esetleg elverte a jég a termést, mindenen túlestünk, mint a vénasszony a csibeitatón.

- A világ fejlődése, az egyre jobb életkörülmények mellett változtak bármit is a mindennapjaik?

- A mi világunk nem változik, ugyanúgy szántjuk a földet. Egyedül, ami talán jelentős, hogy van mobiltelefon, és internet, de sokszor gondolok rá, hogy bár ezek hasznos dolgok, az emberek életén mégsem sokat segít. Az én sikerem egyik titka az, hogy ha valamit kitaláltam, azt azon nyomban véghez is vittem. Ha éjjel jutott eszembe valami, hajnalban már el is kezdtem a kivitelezést. Persze hoztam rossz döntéseket is, de mindig volt annyi önkritikám, hogy nem szépítettem, bevallottam a tévedéseimet. Ha nagy baj ért is minket, megbeszéltük, hogy a rossz után majd jön a jó, és továbbmentünk. Keseregni nincs értelme, úgy nem működnek a dolgok. Nekem például elég, ha ránézek a feleségemre, és máris jó kedvem van. (nevet)

- Hogy érzi, volt az életében, a sikereiben valami felsőbb, Isteni segítség is az emberi erőfeszítések mellett?

- Magamtól nem tudtam volna ezt végig csinálni. Biztos, hogy kaptam Istentől segítséget. Nem nagyon szeretem elmondani az ilyesmit, mert hihetetlenül hangzik, de olyan is volt, hogy a nagy szárazság miatt már nem tehettem mást, mint hogy elmentem imádkozni, aztán megjött az eső. Máskor meg épp hazaértem, amikor kaptuk a hírt, hogy megszületett a kis unokám, de azt mondták, hogy nem marad meg, mert koraszülött, és tüdővérzést kapott. Éjfél is volt már mikor azonnal visszafordultam, elmentem a szekszárdi nagy templomhoz, letérdeltem ott kívül a lépcsőkön, mert az ajtó már zárva volt, és két órával később hívtak, hogy a gyerek jobban van, már lehet bízni.

- Van bármi az életükben, amit ha újra kezdenék, másképp csinálnának?

- Semmi. Ez így volt jó a nehézségekkel, és a buktatókkal együtt.

Forrás: hetek.hu
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2014. November 18. - 18:46:10

A legszomorúbb valós történet, amit valaha olvastál



A történet ismeretlen szerzőtől származik, az üzenete viszont teljesen megfogott minket:

,,21 év házasság után a feleségem arra kért, hogy vigyek el egy másik nőt egy vacsorára és utána esetleg egy mozira. Majd hozzátette: “Szeretlek, de tudom, hogy ez a másik nő is szeret és jól esne neki, ha egy kis időt együtt töltenétek”

És ez a bizonyos másik nő, akivel a feleségem kért, hogy randizzak nem más volt mint az ÉDESANYÁM, aki már 19 éve özvegy volt, viszont a munkám és a 3 gyerek miatt ritkábban tudtam látogatni, jóformán csak a nagyon jeles alkalmakkor. Még aznap este felhívtam, hogy menjünk el egy vacsorára meg esetleg egy moziba utána. ,,Mi történt, jól vagy, minden rendben?” kérdezte aggódva…

Talán nem is csodálom, viszonylag későn este hívtam és ez a meghívás eléggé váratlan is volt, mivel ilyen randink soha nem is volt még. ,,Semmi baj nem történt, csak gondoltam jó lenne egyet vacsorázni, beszélgetni.” válaszoltam. ,,Csak te és én”. Majd egy kis néma csönd után rávágta, hogy ,,Nagyon szeretném, ez nem is kérdés.”

Azon a pénteken ahogy érte mentem, hogy felvegyem a házánál egy kicsit ideges voltam, bár láttam rajta, hogy ő is elég izgatott a randi miatt. Az ajtóban várt, már a kabátját is magára vette. Még fodrásznál is volt előtte, a haja szépen begöndörítve és azt a ruhát viselte, amit a legutolsó házassági évfordulójukon vett fel. Úgy mosolygott mint egy angyal. ,,Mondtam a barátnőknek, hogy randink lesz, teljesen odavoltak” szólt egyből, ahogy beült az autóba. ,,Alig várják, hogy meséljek mi volt a találkánkon.”

Elmentünk egy hangulatos kis étterembe, úgy belém karolt mintha csak a First Lady lett volna. Éreztem, hogy milyen büszkén állt az oldalamon, mint, ahogy egy igazi anyának kell.. Miután leültünk elkezdtem felolvasni a menüt, mivel nem igazán látta tisztán az apró betűket. Ahogy olvastam, nagyjából a felénél felnéztem és láttam, milyen ámulattal bámul engem, egy kedves mosollyal az arcán. ,,Régebben mindig én olvastam fel a menüt neked amikor kicsi voltál” mondta majd a tekintetében látszódott is, hogy elmerengett ezeken a régi szép időkön. Nagyon kellemes, jó kis beszélgetés volt. Lényegében átbeszéltük kinek mik a jelenlegi dolgai, élményei stb. tehát jól elnyúlt, sőt olyannyira, hogy le is késtük a mozit is. Később, ahogy megérkeztünk a házhoz ezt mondta: ,,Mit szólsz egy következő alkalomhoz, de csakis ha megengeded, hogy a vendégem légy kisfiam” mondtam legyen, semmi gond.

,,Milyen volt a randi?” kérdezte a feleségem, mikor hazaértem. ,,Nagyon jó, sokkal jobb, mint amit elképzeltem” válaszoltam neki lelkesen.

Pár nappal később édesanyám meghalt egy hirtelen szívrohamban. Nem tudtam semmit tenni, teljesen váratlan volt, így elbúcsúzni sem volt lehetőségem. Nem sokkal rá pedig jött egy boríték, egy előre kifizetett számlával, rajta az étterem neve, ahol a közös randink volt, benne egy cetlivel: ,,Előre kifizettem a számlát, mert nem voltam benne biztos, hogy már ott lehetek. Két főre, egyik a tiéd a másik pedig a feleségedé. Soha nem fogod megtudni, milyen fontos volt nekem az az este! Szeretlek fiam!”

Most már tudom, hogy milyen fontos, hogy kimondjuk: ,,Szeretlek” és azt a másikat akkor szeressük amikor lehet, amikor velünk van. Semmi más az életben nincs olyan fontos mint a családunk. Szánjunk rá elég időt és ezt akkor tegyük amikor lehet, ne akkor amikor már esetleg késő”
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2014. November 18. - 21:59:36
:like:
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2014. December 16. - 18:20:32
Iványi Gábor: “Csoda, hogy még élünk”

2014-12-11 by Novak Benjamin
63.1K

“Ez nem kereszténység. Ez barbárság, pogányság. Olyan istenkáromlás, melyről nem mondhatok túlzó szavakat. Fájdalommal tölt el és nem hallgathatok róla. Ez nem kereszténység”. – Iványi Gábor, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnöke a magyar “nemzeti-keresztény” kormány programjáról és politikájáról

Novák Benjámin tudósítónk Iványi Gáborral készített interjút az egyház államilag elismert státuszának visszaszerzéséért folytatott küzdelemről, a csökkenő állami támogatás mellett a túlélésről, a “vallási politizálás” veszélyeiről és arról, hogy mit jelent kereszténynek lenni.

Miután 2011-ben az egyházügyi törvény megfosztotta államilag elismert státuszától az egyházat, majd a létező összes hazai jogi utat végigjárták annak visszanyerése érdekében, a Testvérközösség a Strasbourgi Európai Emberi Jogi Bírósághoz fordult.

A strasbourgi bíróság ítélete szerint a magyar állam megsértette az Emberi Jogok Konvenciójának 11. cikkelyét azáltal, hogy megfosztotta a Testvérközösséget és más vallási szervezeteket a hivatalos egyházi státuszuktól. Az állam fellebbezését elutasították, és a bíróság elrendelte, hogy állítsák vissza az egyház korábbi státuszát, és visszamenőlegesen kártérítsék őket.

Ezidáig a magyar kormány ezt nem tette meg.

Iványi aggodalmának adott hangot, mivel a kormány új egyházügyi törvényt írt, anélkül, hogy az érintett felekkel konzultálna.

Novák Benjámin (NB): Iványi Gáborral vagyok, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnökével. Elnök Úr, mi a helyzet jelenleg az egyházával?

Iványi Gábor (IG): Az egyházunk, és a hozzánk hasonló egyházak életében annyi változás történt, hogy a strasbourgi döntés, melyhez több felekezettel fordultunk, miután a magyarországi lehetőségeket kimerítettük, és az Alkotmánybíróság hiába mondta ki, hogy a visszamenőleges jogfosztásunk törvénytelen és alkotmánysértő volt, és vissza kell állítani visszamenőlegesen a státuszunkat 2012. január 1-gyel, de nem hajtja ezt végre senki. Ezért kénytelenek voltunk Strasbourghoz fordulni a nemzetközi megállapodásaink alapján, és ott a bíróság áprilisban döntött.

Megítélte a kártérítést is, és kimondta, hogy vissza kell állítani a jogainkat. A magyar állam fellebbezett ebben az ügyben, de a strasbourgi bíróság nem fogadta be a fellebbezést, és így szeptemberben jogerőre emelkedett ez a döntés, amit a magyar állam rögtön sértetten támadott, bennünket újra megvádolt azzal, hogy „bizniszegyházak” vagyunk, és azért kértünk kártérítést, mert az anyagiak fontosak számunkra. De hát teljesen ellehetetlenítettek az elmúlt évek alatt minket. Fél év alatt a magyar államnak meg kell egyeznie velünk, legalábbis az anyagi kérdésben.

NB: A kártérítés ügyében.

IG: Igen, a kártérítéssel kapcsolatban. Mi azt követeltük, amit az államtól átvállalt feladatainkért, szolgáltatásainkért nem kaptunk meg. Ők eljátszottak azzal, hogy nem vagyunk egyház, csak egy egyesület, és az egyesületek megítélése Magyarországon más, mint az egyházaké. Az egyesületek más forrásokból tudják összeszedni – egyéni támogatásokból például – azt az összeget, amivel iskolát, szociális intézményt, egyebet fenntartanak.

Mi az egyház működésére nem kértünk és nem kérünk pénzt. Ez a megtévesztő, mert mindenki azt hiszi, hogy az egyháznak, az egyház működésére kérünk pénzt. De azokra a szolgálatainkra, amit átvállaltunk az államtól – nem most, 25 éve, és azóta is hűségesen végezzük – sok hajléktalanszállónk, kórházunk, iskolánk, idősotthonunk van, ahol több ezer embernek nyújtunk segítséget, egyik pillanatról a másikra részben leállították, amivel megfojtják a működést, küszködünk, és Isten kegyelméből élünk.

Csoda, hogy élünk, de mégis itt ezen a területen a magyar állam egy olyan diszkriminációt alkalmaz, miközben tömi a pénzt egyes egyházakba, közben pedig tőlünk elveszi azt, ami nekünk jog szerint járna. A strasbourgi döntés ebben a kérdésben el tudja érni azt, amit megítélt, mert ha fél éven belül nem tudunk megállapodni, akkor újra Strasbourghoz fordulhatunk és eddig legalábbis az volt, hogy az ilyen vesztett strasbourgi ügyekben a magyar állam fizetett. És ugyan már eltelt két hónap, mivel mi rögtön jelentkeztünk, hogy akkor zárjuk le ezt az ügyet, a kormány nem reagál a megkereséseinkre.

Szomorú, hogy az olyan felekezetekkel, akik nem fordultak Strasbourghoz, és jogfosztottak lettek – ilyen az Evangéliumi Alliance is – és az abba tömörült több különböző felekezettel leült a minisztérium, a hírek szerint még egy kis pénzt is adott nekik, és kiadott velük együtt egy nyilatkozatot arról, hogy ők nem fordulnak Strasbourghoz, és nem fordulnak magyar bírósághoz se, mert a magyar alaptörvény és a sarkalatos egyházi törvény mindenki számára biztosítja a vallásszabadságot.

NB: De itt nem is a vallásszabadságról van szó.

IG: Nem, és ezért sajnáljuk, hogy ők belementek ebbe a játékba. Ezzel kicsit az állam mellé állva szembefordultak velünk, mert a vallásszabadságot garantálta a rendszerváltás előtti kommunista alkotmány is. Engem akkor is üldözött a hatóság, a szocializmusban, a 70-es években felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek.

Éveken át az utcán prédikáltam, mert akkor is felemeltük a szavunkat olyan állami beavatkozások ellen, amelyek törvénytelenek voltak. És akkor is alkotmányra hivatkoztunk, amely biztosította a vallásszabadságot. De a gyakorlatban bennünket meghurcoltak, jogainkat elvették, és mindig kitalálták, mint most is, hogy nem a vallásszabadsággal van probléma, hanem valami mással.

Szerintük az egyesületi joggal éltünk vissza a 70-es években, most pedig ezt a „bizniszegyház” kifejezést találták ki, ami súlyosan sértő. Strasbourgnak volt annyi jogérzéke, hogy alaposan utánajártak, nagyon alaposan előkészítették a dolgot, és nem nyertük volna meg ezt a pert, ha igazak lennének a magyar vádak.

NB: Amikor megalkották az egyházügyi törvényt, bár jelentősen módosították később azt, a racionalitás az volt, hogy kifejezetten a „bizniszegyházakat” akarják eltávolítani az állami pénzektől, vagy a közpénzektől.

IG: De ez nem volt valós probléma. Nem volt ilyen ügy.

NB: Bírósági eljárás biztosan volt, ha már törvényt is alkottak róla.

IG: Nem volt. Nem volt soha ilyen ügy. Voltak ugyan visszaélések, de pont a legnagyobb egyházaknál, akár százmilliós gazdasági csalások, például gyertya és egyéb ügyekből.

Mondhatnánk tréfásan, hogy nagy egyház, nagy biznisz. Kis egyház, kis biznisz. Ha lenne. Elvétve lehettek ilyen problémák – nem velünk – de annyi ellenőrzés volt, hogy nem is lehetne. Az ellenőrzés Magyarországon a kormány kezében egy olyan eszköz, például a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, a NAV kifejezetten nyomorgatja az embereket, és annyi ellenőrzést tartanak, hogy nem tudunk egy gyufaszálat sem elvenni – nem is akarunk – és ezeket azért tartják, hogy valamit találjanak és be lehessen tiltani minket.

Éppen ezért most kellemetlenül érintő őket, hogy Amerikából épp a NAV vezetőit – immáron be is vallották – korrupció miatt tiltják ki. Szégyen, hogy Magyarországnak az adóügyekben ellenőrzéssel megbízott hatóságának vezetője nem léphet be az Egyesült Államok területére. Itt nem arról van szó, hogy velünk van ilyen probléma, velük van probléma. Az ügyészségnek joga lett volna eddig is ilyen ügyekben fellépni, ha nem lépett fel, akkor az azért van, mert nem voltak ilyen ügyek.

Kitalálták ezt a dolgot, ami jól hangzott, hiszen Magyarországon azért kellett korlátozni a szólásszabadságot, a nyugdíjasok jogait, a földdel rendelkezők jogait, a civil szervezetek, a fogyatékkal élők jogait mert szerintük mindenki csalt és visszaélt ezzel a helyzettel, de miközben ezeket a különböző szereplőket megvádolták, és elvették a jogaikat és pénzüket, közben az derül ki – nem csak a NAV vezetőinek a botrányából -, hogy ők voltak, magukból indultak ki, és ők voltak azok, akik ki akarták csavarni a kezünkből a cselekvés lehetőségét és eszközeit. Ők azok, akik anyagilag és a joggal visszaéltek, miközben minket vádoltak, közben pedig nem volt olyan fórum, ami a mi panaszunkat meghallotta volna.

NB: Miért került ilyen pozícióba az önök egyháza? Hogyan különbözik a MET egyház a katolikus, a református vagy az evangélikus egyháztól?

IG: Ez éppen a törvénynek az egyik súlyos hibája, bűne, hogy egy olyan visszamenőleges törvénykezést vezetett be egyrészt, hogy noha mi 1981-ben, sok éves üldöztetés után kiharcoltuk a függetlenségünket és az egyházi státuszunkat, és még egy 1895-ben született törvény alapján ismertek el bennünket 1981-ben külön egyházként, de most azt mondta a kormány, és legfőképpen a kormányfő, hogy ez nem számít.

Visszamenőleg elveszik a jogokat, és ők azok, akik megmondják, hogy ki az, akinek sértetlenül megmaradnak a jogai. Első körben volt 14 egyház, a római katolikusoktól a baptista egyházig, illetve a HIT gyülekezete, amely egy újabban alakult neo-protestáns egyház, de egyébként kifejezetten régi nagy egyházak kerültek bele, de egyébként olyanok, akiket a kormányfő hajlandó volt egyháznak tekinteni.

A többieknek futnia kellett még egy kört, de hiába feleltek meg minden törvényi előírásnak, megint csak azok lettek közülük egyházak, – metodisták, pünkösdiek, stb. – akikről azt mondták, hogy igen, ő lehet, mert hogy ez egy „kegy”, mondta a parlament egyházügyi bizottságának az elnöke. Kegy, hogy ki kapja meg ma Magyarországon az egyházi státuszt és ki nem. Mi azt mondjuk, hogy a jog és kegy két különböző dolog. Nem lehet visszamenőleg elvenni jogokat, és azt mondani, hogy innentől kezdve bármit teljesítetek, akkor is csak akkor lehettek egyházak, ha mi ezt hajlandóak vagyunk megengedni.

NB: Ön szerint miért zárták ki a MET egyházat? A racionalitást nem lehet látni a törvényben. Önök pedig régóta működnek Magyarországon.

IG: Nincs is racionalitás benne.

Csak találgatni tudom az okait. Az egyik oka nyilván az, hogy mi olyan kérdésekkel foglalkozunk, ami a mostani kormány számára ellenszenves ügyek, ilyen a cigányság helyzetének a javítása, a mélyszegénységben élők felkarolása, oktatása. Az oktatási törvények például arról szólnak, hogy az állam meg akarja mondani, hogy ki érettségizhet. Leszállították a tankötelezettséget 18-ról 16 évre.

Így azt mondhatja az állam, hogy 16 és 18 év között már nem akarom finanszírozni a tanulók tanulását, és tudjuk, hogy 18 éves korban szoktak érettségizni az emberek. És ez a vidéki mélyszegénységben élőket érinti.

NB: Ha jól tudom, önök sok iskolát is működtetnek.

IG: Mi kifejezetten csak a szegények oktatásában akartunk részt venni, mert ez egy nagyon összetett dolog.

Egyrészt a családi háttér hiányosságai miatt, az ingerszegény környezet miatt, mivel otthon ugyebár nincs könyvtár, vidéken nem lehet bemenni egy múzeumba, vagy a városi könyvtárba, nem lehet elmenni színházba, nem lehet kulturális programhoz hozzájutni. A szülők pedig tudatlanok, munkanélküliek, a ház, amiben laknak, emberi lakhatásra nagyrészt alkalmatlan, az életükért küzdenek főleg télen, és ilyen környezetben vállalni a gyerekek oktatását és adni kulturális élményeket, és tanulmányi versenyekre vinni őket és cipőt venni nekik télen és megszervezni, hogy legyen tüzelőfa, ez mind-mind együtt egy másfajta probléma, mint pusztán a közoktatás, amiben én nem örülök annak, hogy olyan erővel vesznek részt az egyházak, és tolja át hozzájuk a közoktatás ügyét a magyar állam.

Mert, akik – és nem a szegények között, hanem a középosztály gyerekei között – ebben részt vesznek, azok ki akarnak építeni a maguk egyháza missziójával egy olyan légkört, amelyben nem az alapvető erkölcsi normák területén lenne vita közöttünk, hanem abban a társadalomszemléletben, amelyre a magyarországi egyházak mindegyike ma kapható volt: türelmetlenség a kisebbségekkel szemben, nyugatellenesség, halálbüntetés igenlése, és csupa olyan dolog, amit a fejlődő, progresszív nyugati társadalmak már régen meghaladtak. Magyarországon egy olyan fajta konzervativizmus jellemzi a kereszténység többségét, amit nyugaton sok helyen meghaladtak már, az élet meghaladta, és fájdalommal érezzük azt, hogy kisodródik a társadalomból az egyház, s inkább lesz egy autoriter hatalomnak a szolgálóleánya, ahelyett, hogy valamilyen prófétai szerepet töltene be.

NB: Eddig hogyan finanszírozták az iskolák, hajléktalanszállók üzemeltetését? Önöket 2012-ben fosztották meg az egyházi státuszuktól. Hogyan tudták ezeket fenntartani?

IG: Mondhatnám, hogy isteni csoda. De ha azon túl nézünk dolgokat, akkor sikerült kiharcolni azt, hogy bizonyos alapnormatívákat megkapunk. Nem merték bezárni az intézményeinket, sok ok miatt. Nagy a munkanélküliség Magyarországon, és nekünk körülbelül 800 főállású dolgozónk van, és az egyéb bedolgozókkal együtt ez legalább ezer ember. Ezer család, mondjuk így. Az ellátottaink száma sok ezer. Ha minket kiiktatnak innen, akkor ahol ezt a feladatot elláttuk, ott tovább zuhan az életszínvonal, az elszegényedés nő, munkanélküli lesz sok száz ember.

Ezért fogcsikorgatva bár, de az alapnormatívát odaadták. Úgy épül fel ez a rendszer, hogy az alapnormatívából nem lehet fenntartani ezeket a munkákat. Ahol lehetőségünk nyílt rá, ott minden önkéntes felajánlást elfogadtunk. Ez a pénzadományoktól kezdve a konkrét munkavégzésig így van, például nyaranta, különösen Hollandiából fiatalok csoportjai saját költségükön érkeznek, saját maguk megveszik az eszközöket és a festéket, és kifestik iskoláinkat és hajléktalanszállóinkat. Ez nekünk egy óriási segítség.

Nagyon sok természetbeni adományt kaptunk, élelmiszerben, ruhában, illetve éppen most, frissen van egy új akció, a „magyarok kenyere”, amit egy egyetemi tanár kezdeményezett, egy cipóból indult el, de most nekünk 17 tonna lisztet kínált fel. Ő egyébként egy jobboldali ember, de mégis úgy látja, hogy a munka, amit végzünk, az nélkülözhetetlen és fontos. Bátor, tisztességes döntés, hogy ő nyíltan vállalja, hogy bennünket így támogat.

Nagyon sok szép ilyen meglepetés ért bennünket, hogy valaki elkezdett gyűjteni, és adott mondjuk egymillió forintot, vagy hozott két konzervet, tehát a kisebb adománytól a nagyokig – bár igazán hatalmas adomány nem volt -, de ez is tetszett nekem, hogy mindig annyit kaptunk, amivel éppen tudtunk működni, hogy a pusztai vándorlás alatt az aznapi manna mennyiségét nem lehet eltenni holnapra.

Így napról-napra megtartott bennünket az Isten, de a kormány tovább fokozza a megszorítást és most a nem állami, nem egyházi iskoláknak megy neki. Nem akarunk előre rettegni, bízunk abban, hogy Isten valahogyan megsegít minket és rendeződnek a dolgok.

NB: Korábban mesélt arról, hogy a kormány mit tervez az egyházügyi törvénnyel kapcsolatban.

IG: Itt elsősorban az amerikai kritikák – amit mi nagyon jó szívvel vettünk, hiszen mi nyilvánosan elmondtuk a kritikánkat, megírtuk azt, kiálltunk, de látható, hogy az erőnk emberileg kevés ahhoz, hogy bármit elérjünk –, együtt az uniós döntéssel, illetve inkább a strasbourgi döntéssel, de az unió rosszallását is bírva a magyar állam az egyházi törvény kérdésében ki merte mondani, hogy ez a törvény tovább nem reparálható.

Ennek az a története, hogy a törvény első változatát megtámadtuk az Alkotmánybíróságon, az megsemmisítette, akkor kihoztak egy újat, amiben bizonyos kérdéseket még jobban szigorítottak, azt is megsemmisítette részben az Alkotmánybíróság, a Velencei Bizottság mélyen bírálta, és most Strasbourg is kimondta róla pont ugyanazokon a pontokon, hogy elfogadhatatlan, amelyeket mi is opponálunk. Erre azt mondja a kormány, hogy a törvény nem javítható, csinálunk egy új egyházi törvényt, de ennek a megalkotásába se vonnak be senkit közülünk, nem kérdezik meg, hogy mi a véleményünk.

Ezzel szemben 1989-90-ben, még a rendszerváltás előtt, amikor az utolsó Kádár-kormány és a parlament törvényeket alkotott, annál már kikérték a mi véleményünket. A rendszerváltás előtt voltunk, és nagy konszenzus volt a katolikusoktól a szabadegyházakig, sőt egész Európában ünnepelték azt a törvényt. Egy nagyon jó, elfogadható, tisztességes törvény volt, amit lesöpört most a keresztény-demokrata párt nyomulása hatására a kormány és a parlament, de hiába jelentették ki, hogy ez nagyszerű és csodálatos törvény, most azt mondják, hogy látható, ez már nem toldozható, foltozható, és egy éven belül újat fog az igazságügy miniszter beterjeszteni.

Az szivárgott ki, hogy a német egyházi törvényt akarják mintául venni. Eddig is az volt a bajunk, ezzel a törvénnyel is, hogy a médiumokkal kapcsolatos, a szólásszabadsággal kapcsolatos törvényeknél is minden rossz dolgot összegereblyéztek a többi uniós állam területéről, és azt mondták, hogy itt is van olyan probléma, ami miatt mi támadjuk a törvényt, ott is van olyan probléma, és elhallgatják azt, hogy egy fejlettebb demokráciában megvannak azok az ellensúlyok, azok a fórumok, amelyeken egy fellebbezéssel, vagy egy vitával elérhető, hogy ne csorbuljanak a jogaink. Itt nincsenek meg, mert nincs ma már önműködőképes Alkotmánybíróság, nincs igazán szabad bíráskodás, az ügyészség hasonlóképpen.

Mind-mind a kormánynak, és egy pártnak a súlyos nyomása alatt van. Nincs olyan szabadság, ahol ezeket a dolgokat megvitathatjuk és megvédhetjük. A német egyházi törvényt behatóan nem ismerem, de ha jól tudom, ott is van különbség a bevett – régen úgy mondták birodalmi egyházak, mint például az evangélikus egyház, vagy Bajorországban a katolikus egyház – és a később keletkezett, a XVIII-XIX. században keletkezett egyházak helyzete között. Amerika például nagyrészt ebből verbuválódott. Azokból az emberekből, akik például a német fejedelemség területén nem tudták megélni a saját hitüket, mert üldözte őket a helyi hatóság és nem tudták törvényesíteni a vallási gyakorlatukat, kivándoroltak Amerikába.

Ma ez nem megoldás, nem lehet ezt tenni, és a német egyházügyi törvénykezés, még ha nem is tökéletes, lehetőséget ad arra, hogy korrigálni, kiegyensúlyozni lehessen a különbségeket. Itt attól félek, hogy a német mintára csinálnak egy pontosan ugyanolyan törvényt, mint ami most van, csak annyi különbség lesz, hogy nem a parlament fogja elismerni az érintett egyházakat, hanem a bíróság. Ez volt az egyik kritikánk, hogy jelen pillanatban a parlament kétharmada mondhatja meg, hogy ki egyház és ki nem. Ha nem csinálnak egy salátatörvényt, amiben mondjuk, a képviselők fizetésemelésével együtt tárgyalják azt, hogy ki kerüljön az egyházi törvény mellékletébe, akkor azt nem fogja a kétharmad megszavazni.

NB: Az alkotmányról is azt mondták, hogy az a német alkotmány mintájára készült. De úgy láttam, hogy a német alkotmányt nem érte ennyi kritika az elmúlt években. Ön, mint hívő ember, hogyan látja a Fidesz-KDNP keresztény konzervatív mozgalmát? Gondolom, ha Fidesz vagy KDNP tag lenne, akkor nem lenne olyan helyzetben, mint amilyenben most. 

IG: Azzal kezdem, hogy én nem lennék sem Fidesz-KDNP, sem szociáldemokrata párt tagja, nem lennék egyik pártnak sem a tagja, mert én lelkipásztor vagyok és teljesen szabadelvű abban a tekintetben, hogy aki, munkatársaink közül, vagy felekezetünk tagjai közül a KDNP híve, az nyugodtan lehessen a KDNP, vagy a Fidesz híve. Senki nem bántja őt ezért, nem kell nekünk egyféleképpen gondolkodnunk. De amit kérdez, az egy másik ügy. A KDNP és a Fidesz kereszténysége egy másik kérdés.

Azt gondolom, hogy meg kell különböztetnünk a politikai kereszténységet, és ez más itt, mint Amerikában. Ott sokkal publikusabb, sokkal természetesebb az, hogy valaki képviseli a maga hitét és nincs államvallás. Nem kell valakinek nagyon katolikusnak, vagy nagyon protestánsnak lennie. Volt olyan elnök, amelyik olyan egyház iskolájában nőtt fel, amelynek a nevét sem ismerik itt Európában. Senkit nem zavart, hogy ő nem volt katolikus, vagy baptista, vagy a metodista egyház tagja.

Magyarországon ez másképpen van.

Ezt nevezem politikai kereszténységnek, amikor döntő dolog, hogy valaki melyik egyházhoz tartozik, és egyáltalán az egyház, mint a magyar politika és társadalom meghatározó bázisa, eszköze, szerepet játszik-e az ő életében, munkavállalásában, iskolájában és társadalmi megítélésében. Azt gondolom, hogy ez súlyos hiba és elfogadhatatlan dolog, mivel a kereszténység krisztusiasságot jelent, és nem tágíthatok attól, hogy nekem azt kell képviselnem és számon kérnem, hogy akár a politika is, amely hivalkodóan kereszténynek nevezi magát, krisztusi-e.

Mondok példákat: Jézus azt mondta, hogy nem az igazakért, hanem a bűnösökért jött. Jézus azt mondta, hogy legyetek tökéletesek, mint mennyei atyánk, és meg is magyarázta, hogy ő jókhoz és gonoszokhoz egyformán irgalmas, felhozza mind a kettőnek a napot.

Jézus a jövevények és árvák iránti jóindulatra biztatott. Jézus azt hirdette, hogy őt csak az általa szeretett utcagyerekekkel együtt lehet meghívni. Ha őt hívják, akkor ő viszi magával a kicsinyeket is, és a kicsinyek alatt nem a jólnevelt gyerekeket értette, mert azok nem az utcán tengődtek, ahol Jézus az emberekkel találkozott, hanem a családban, vagy a jesivában tanultak vagy szorgalmatoskodtak.

Tehát amikor eléjük állít egy gyermeket, és azt mondja, hogy ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, akkor nem mehettek be a mennyek országába, akkor az egy utcagyerek. Egy olyan országban, mint Magyarországon, amely megtévesztő módon azt mondja, hogy munka alapú társadalmat akar, vagyis aki nem dolgozik, ne is egyék, és nem hajlandó beismerni, hogy az emberek azért nem dolgoznak, mert nincs elegendő munkahely. Az emberek azért nem dolgoznak, mert az a megalázó munka, a közmunka, amit adnak, az sem biztosít az év teljes hosszára munkahelyet, megfelelő fizetést és megfelelő munkát.

Az egy alibi munka, ami három hónapig tart, majd hosszú szünet következik, hogy ismét kiérdemelje valaki, hogy valami kis pénzt kaphasson, ez Magyarország szégyene. Az oktatási törvénykezésben a változtatások a szegényeket sújtják, a kormányfő nem egyszer elmondta, hogy ide, Magyarországra ne jöjjenek a menekültek, vagy például megtagadjuk Ukrajnától a fűtőanyag szolgáltatást. Meg kell kérdezni, hogy Jézus mit tenne az én helyemben. Ez lenne a kereszténység vagy keresztény-demokrataság. Jézus mit tenne?

Én itt egyszer vitatkoztam a kerületi polgármesterrel, amikor hozott egy olyan rendeletet, hogy büntethető az, aki az utcán elalszik és láthatóan hajléktalan. 150 ezer forintra lehetne büntetni. Most ez benne van az új alkotmányban az ő kezdeményezésére és a jelenlegi főpolgármester támogatásával. A világon nincs még egy olyan alkotmány, hogy ha valaki az utcán életvitelszerűen tartózkodik – miközben tudjuk, hogy nincs elég hely a hajléktalanszállókon -, azt előbb szabálysértőként pénzbüntetésre kell ítélni, és ha nem tud fizetni, akkor börtönbe kell zárni. Ez botrány.

Jézus azt mondja, a rókáknak van barlangjuk, az égi madaraknak fészkük, az emberfiának nincs hová a fejét lehajtani, de a Getsemáné kert közterület volt, lehet akár kempingnek nevezni ma, de az nem egy ház volt, ahol Jézus a tanítványaival aludt és egy keresztény ország eljut oda, hogy az alaptörvényébe berakja, hogy az, aki közterületen, padon elalszik, azt a rendőr elviheti, és ha ismételten megteszi, akkor megbüntetheti, és ha nem tud fizetni – és nem tud, mert nincs pénze – akkor börtönbe lehet zárni. Ez nem kereszténység. Ez barbárság, pogányság. Olyan istenkáromlás. melyről nem mondhatok túlzó szavakat. Fájdalommal tölt el és nem hallgathatok róla. Ez nem kereszténység.

Ha ez ellen a magyarországi egyházak nem tiltakoznak, ha ez ellen nem tesznek semmit, ha ez politika, hogy ezt valaki szóvá tegye… De mondok másik példát. Az Ózd nevű településen a nyár kellős közepén korlátozták a vízfogyasztást, elzárták a csapokat és nagy botrány volt belőle. Azt mondták, hogy nem pazarolják a vizet. Magyarország egy vízben gazdag ország, a közkutakat korlátozták, sőt egy olyan ravaszság is történt, hogy sok helyen rábeszélték a szegényeket, hogy vezessék be az udvarukra a vizet. Miután bevezettették, elzárták az utcai csapokat. De mivel az emberek munkanélküliek, nem tudják a vízszámlát fizetni. És akkor le lehet azt is zárni. De nem tudnak kimenni az utcára vizet venni. Ezek botrányos dolgok.

Miközben Jézus azt mondja, hogy aki szomjazik, jöjjön énhozzám és igyék. Én itt egy olyan ellentmondást látok a biblikus krisztusiasság, a praktikus krisztusiasság és a magyar állami gyakorlat között, amit bűnnek tartok. Bűnben él a kormány és bűnben él a KDNP. Bűnben élnek az egyházak, amikor ezt tűrik. Nem tudunk mást tenni, mi Ózdra lementünk egy teherautóval és kétezer liter ásványvizet levittünk. Az csepp volt abban a dologban, de mi nyilvánosan tettük ezt és elmondtuk, hogy tessék tiltakozni ez ellen. Lehetetlen, hogy egyetlenegy kútnál – megmértük, és 7 perc alatt telt meg egy vödör – ott állt 200 ember reggeltől estig, hogy egyetlen egy vödör vizet vihessen.

És nem omlott össze erkölcsileg Magyarország, nem szaggattuk meg a ruhánkat és mondtuk azt, hogy ez elviselhetetlen. És itt nem arról van szó, mint a víz-szegény Izraelben, hogy van egy Jordán és egy galileai tó, amely az egész ország vizét ellátja, hanem ez egy vízben rendkívül gazdag ország. De ahol a szegényeket így megalázzák és így megbántják, ott nincs jelen, rég kiűzték, keresztre feszítették, éhhalálra ítélték, bebörtönözték, kerékbe törték, olajban megfőzték Jézust. Azért mondtam ezt végig, mert voltak korok, amikor pedig ez történt a másként gondolkodókkal. Én úgy látom, hogy van egy politikai kereszténység, nagyon sok helyütt a szélsőjobb zászlajait kitűzik a templomra, vagy a templomban felállítják, és ez egyfajta politikai hitvallás. Semmi közöm hozzá.

NB: Ha lenne egy üzenet, amit a magyar társadalomnak át tudna adni, akkor mi lenne az?

IG: A békességre, az igazságra és a szolidaritásra való törekvés. Ennek a bátor vállalása. Rajtunk múlik, hogy Magyarország megváltozik-e. Ez nem Szíria, vagy Irak ahol kénytelen bombázni az amerikai légierő és szövetségesei azért, hogy ne feszítsék újra keresztre a keresztényeket, ahogy ez megtörtént az Iszlám Állam áldatlan működése nyomán.

Itt nincs akkora kockázata annak, hogy az emberek felemeljék a szavukat. Amíg nem mennek el választani és nem tiltakoznak, amíg úsznak együtt ezzel a szegényellenes és mindenkivel örök harcban álló elgondolással, amire nincs szükség, miért kell nekünk állandóan harcolnunk? Hol a bankokkal, hol az amerikaiakkal, hol az unióval, hol a kisebb egyházakkal, hol a fogyatékkal élőkkel, stb. Mindig újabb és újabb ellenséget talál ki a vezér, aki ellen harcol majd a társadalom. Beteg dolog ez. Békét kell teremteni, az igazság mellett ki kell állni, és a szegényeket és a megnyomorítottakat pedig vállalni kell.

Ha valaha valamiért Izrael elvesztette a függetlenségét, és lett belőle babiloni fogság, vagy régebben, kétezer évvel ezelőtt még nagyobb szétszóratás, akkor az ige szerint mindig azért, mert visszaélt a törvényekkel, a gazdagok pillanatnyi érdekében hozták a törvényeket és a szegényeket eltaposták. A másik pedig, hogy nem voltak szolidárisak, hogy hagyták meghalni az utcán az embereket. Ez a két dolog volt, ami miatt Izrael mindig elvesztette a függetlenségét és összes értékeit, mert Isten az igazság Istene, a békesség Istene, Isten szolidáris Isten és így találta ki a világot, hogy aki erősebb, az álljon oda a gyöngébb mellé.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2014. December 18. - 20:29:39

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Szívszorító igaz történet- Ez a mai Magyarország!

szerkesztette Mindenegyben Blog

2014. december 14. (vasárnap), 11:48
47.000 Ft nyugdíja pár nap alatt elfogyott. Kifizette a boltban a tartozásait kamatostól, a postán hatezer forintot hagyott a villanyszámlára, elküldött a fiának ötezer forintot a főváros egyik hajléktalanszállójára, végül az önkormányzatnál a kutyaoltás elmaradt összegét fizette be.

Tervezte, hogy tüzelőt is vesz, de a pénztárcájában csak három darab ezres maradt egész hónapra. Vett a boltban fél kiló kenyeret és egy liter tejet is és lassan totyogott hazafelé a sáros úton. Az utat nézte mereven, nehogy elcsússzon. A szőke boltos nő ingerült volt, miután kilépett az ajtón, mert megint szellőztetnie kellett a rossz szagú öregasszony után. Sejtette, hogy talán érezni rajta a kihagyott tisztálkodásokat, azt, hogy nem fürdött hetek óta, de azért mégis azt gondolta, hogy tisztán tartja magát.
Gondolni sem mert arra, hogy utána szellőztetnie kell a boltban.

Volt a házban fürdőszobája, de azt már nem tudta felfűteni, meleg vizet is csak gázon melegített, ha mosakodott. A bojlert már régen kikötötték. Nem sokkal azután, hogy férje hazajövet a munkából összeesett a buszon és vele már csak annyit közöltek hogy egyedül maradt.

Félretett pénzük egy része a temetésre és a sírkőre ment el, a maradékot, néhány tízezer forintot fiának a kezébe nyomta, aki lejött hozzá, de a gyerekkori haverok közt nem akart segélyes ingyenélő lenni, ezért visszament a fővárosba segélyes ingyenélőnek.
Persze dolgozott volna a Sanyi, de nem kellett évek óta sehova. Erős volt, két kőműves keze alá dolgozott, attól sem ijedt meg, ha neki kellett a kőműves vagy a burkoló helyére állnia. Bármit elvállalt, mégsem kellett sehova.
A menyére is mérges volt. Addig kellett neki a fia, amíg dolgozott Pesten, küldte a pénzt.

Amikor nehéz helyzetbe került, akkor elzavarta otthonról és maga mellé fogadott egy fiatalabb férfit akivel kiköltöztek a távoli angol fővárosba és még az egyetlen unokáját is magukkal vitték. Hónapok óta semmit sem hallott felőlük. Eleinte még telefonált néhányszor  Sanyika, hónapokig csak miatta tartotta meg telefon előfizetését, de aztán már nem csörrent meg a piros készülék.
Sokat szomorkodott, bosszankodott.

Félt attól, hogy abban a távoli nagyvárosban talán történt velük valami, sokáig csak azért nézte a híradót, hátha megtud valamit, hátha meglátja véletlenül egy híradásban az unokáját.
Aztán egy napon a TV nagy durranással megadta magát. A szerelőt kihívta, de nem volt nyolcezer forintja a javítására.
Néhányszor megpróbált érdeklődni nászasszonyától, hogy mi van a volt menyével, unokájával, de az csak kapuban állva fogadta, nem hívta be, mint régen.

Nem is mondott semmit, csak foghegyről annyit, hogy jelentkeznek majd, ha van velük valami.
A sáros úton hazafelé totyogva sok gondolat kavargott fejében, sok oka volt a szomorúságra, de ő vitte a sok terhet, amit az élet rárakott.

Amióta elment a férje, azóta minden nehéz lett, elviselhetetlenül nehéz, de senkinek sem panaszkodott.
Otthon gyorsan nyitotta az ajtót, rámordult a macskára, amiért lassan ment be utána a konyhába. Vigyázott, hogy ne hűljön ki a lakás.
A tűzhelyre tejet tett melegedni, vízzel felhígította, kenyeret aprított bele, de még mielőtt rendesen megmelegedhetett volna, ellobbant a láng. Először a macska edényébe rakott, majd vitt a hátsó udvaron fagyoskodó kutyához is. Sok nem maradt a lábas alján, de neki annyi is elég volt. Elgémberedett keze nem engedett fel.
A langyos tej miatt felmelegedett szájában a levegő és lehelete meglátszott a konyhában.
Nagyon hideg volt a lakás minden pontján.

Lekapcsolta a villanyt, kabátját a szék karjára tette, bebújt a paplan alá.
A macska a lábához gömbölyödött. Nem tudott elaludni. A paplan alatt sem érezte, hogy átmelegedne.
Fát kellett szerezzen, arra is gondolt, hogy kivágatja a nagy almafát, de az is pénzbe kerül, a gázpalack is.
Összerándult  gyomra, mert eszébe jutott, hogy milyen kevés maradt a pénztárcájában.

Eszébe jutott a fia, aki azon a kegyetlen helyen kell lakjon, az unokája, aki biztosan szomorú ott a messzeségben.
Még kihajolt az ágyból a pohárért, a víz jéghidegen folyt le a torkán.
Amikor végre elaludt, akkor is nagyon fázott.
Arra gondolt, hogy holnap talán kisüt a nap és egy kicsit majd átmelegíti magát a teraszon. Szinte érezte a téli nap kellemes melegét a bőrén, látta a fényességet a lehunyt szempilláján keresztül.

Szép álomba szenderült, együtt volt végre mindenki akit szerette.
Furcsa volt, mégsem szólt egy szót sem. A jót ő pont úgy fogadta, mint a rosszat. Mosolygós beletörődéssel.
Egyedül a férje miatt bosszankodott, amiért a buszról nem egyenesen hazafelé jött, hanem belépett a kocsmába egy pohár sörre.
Aztán a szikrázó tavaszi napsütést lassan felváltotta szürkületre, egyre sötétebb lett és az utcai világítást sem kapcsolták fel.
Áramszünet megint, csóválta a fejét álmában, aztán lassan elborított mindent a sötétség.
Nem történt semmi különös.

Sem indulás, sem megérkezés, csak a mélyülő sötétség…
A kutya két napon és éjszakán át vonyított a hátsó udvarban.
A szomszéd ház évek óta üres volt, szemben már le is bontotta az önkormányzat a szétmálló vályogházat.
A falugondnok, aki hétfőn az ebédet hozta, nem találta a kapun az üres ételhordót.
Bekiált, álldogált egy darabig, aztán félve belépett az udvarba, hangosan nyugtatva a szinte megbolondult kutyát.
Amikor a konyha kilincsét lenyomta, tudta hogy mivel fogja szembetalálni magát.
Lassan kinyitott ajtón keresztül a macska rémülten szaladt ki az udvarra.

Nem lépett be, az ajtót szélesre tárva fényt, téli meleg fényt engedett a konyhába. A sarkon lévő ágyon, félig kitakart, mozdulatlan test feküdt, lehunyt szemmel, arcán egyértelmű mosollyal.
Érdekes illat lengett a levegőben, egy kanál és egy alumínium edény volt a konyha közepén a cementlapon, biztosan a macska verte le az asztalról.

Nem volt szükség önkormányzati temetésre.
Az iratok közt minden költséget fedező pénzköteget találtak.
Nem volt ráírva, hogy a temetésre lett félrerakva, de mindenki tudta, hogy csak azért lehetett ott.
Fiát két napos keresés után találták meg. Közömbös hangon fogadta a hírt, de még aznap este hazaindult. Az éjszakai vonattal azonban nem jutott messzire. A fővárostól alig negyven kilométernyire leszállították a vonatról és minden kérlelés dacára fogdába zárták.

Kihallgatása másnap délután kezdődött, pontosan akkor amikor anyját utolsó útjára indították.
Mindössze hárman álltak a felbontott sír előtt, ahová férje után most a felesége is megérkezett.
Miután a betonlapot visszahelyezték, a polgármester a fejét csóválva lerakta a sírra a magával hozott virágot. Minden kész volt, már csak az évszám hiányzott az asszonynév mellől.
A sírköves néhány nappal később fáradtan véste fel a 2014-et.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2014. December 21. - 12:10:32
Szörnyű! :(
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2014. December 21. - 12:30:55
Elakarták küldeni őket az
étteremből, de egy
másfajta lavinát indítottak
el!
Mázli 2014. dec. 21. 1
3
Tweet 16 Ma karácsonyi nagy
bevásárlást csináltam.
Általában utálok
bevásárolni. Ma sem volt ez
másképpen. Amikor
végeztem, a kocsit tolom az
autómhoz, és egy
hajléktalan jön felém.
Megkérdezte adnák-e neki
tüzet. Azt nem tudtam adni,
de ha éhes azon segíthetek.
Mondta, hát ő tegnap este
óta nem evet, most 17:10
van. Megkértem várjon,
bepakolok az autómba, és
meghívom a
bevásárlóközpontba enni.
Ellenkezett, hogy őt onnan
ki fogják küldeni.
Megértettem vele, addig
míg velem van, ez nem
történhet meg.
Na, mintha kicsit
megnyugodott volna,
pakoltam a táskákba, ő
segített és közben
beszélgettünk.
Elmesélte ács volt, maszek.
Mivel a megrendelők nem
fizették ki, tönkrement.
Mindent elveszített. A
családot, otthont, munkát.
Mióta utcára került iszik is,
mert a hideget amúgy sem
lehetne pálinka nélkül
kibírni, meg a szép múltját,
családját így tudja
elfelejteni. Miután
bepakoltunk, mondom neki,
mehetünk. Ő erre azt
mondta, mégsem jön be,
mert fél, hogy kiküldik.
Megint győzködtem, még
nagy nehezen a korgó
gyomra miatt igent
mondott.
Belépünk a bevásárló
központba, megyünk a
gyorsétterem felé, akkor
veszem észre, hogy egy
biztonsági őr követ
bennünket. Nem
tulajdonítottam különösebb
figyelmet neki, hisz mi enni
szeretnénk. Nézegetjük, mit
szeretne kérni, mondtam
bármit kérhet, a lényeg,
hogy forró levest is
válasszon. Ott tanakodunk,
mire oda lép a biztonsági őr.
Megkérdezte minden
rendben van e…
Mondom neki igen,
megjegyeztem milyen
figyelmes, s megkérdeztem
felteszi-e minden
vendégnek ugyanezt a
kérdést. Erre tudatta
velem, hogy nem minden
látogatónak teszi fel ezt a
kérdést, csak olyanoknak,
akik nem illenek be az
áruház megszokott
közönségéhez.
Tudattam vele, velünk
minden rendben, legyen
szíves hagyjon, rendelni és
enni minket. No, erre
elvánszorgott, de csak pár
lépésre tőlünk. Rendeltünk,
várjuk, hogy megkapjuk az
étel, erre becsomagoltan
oda akarják adni. Én nagyon
néztem és megkérdeztem,
hallotta-e tőlem azt a
kérést, hogy elvitelre. Ő
nem hallotta, de nem
szeretnék, ha a hajléktalan
ott enne, nem jó fényt vet a
gyorsétteremre. Na, erre én
jól felhúztam magam. A
hátam mögött sor állt.
Hangosan megkérdeztem az
emberektől, hogy zavarja-e
őket, ha egy hajléktalan,
aki tegnap este óta nem
evett, és kint, a hidegben
kell élnie az utcán éjjel-
nappal, egy forró levest
elfogyaszt. Mindenki meg
volt döbbenve, és elkezdték
a felháborodottságukat
kifejezni. Milyen
embertelen bánásmód stb.
Az emberek mellénk álltak,
és kénytelenek voltak
megengedni, hogy ott bent
együnk.
Kicsomagolták az ételt, és
ahogyan azt megszoktuk
megkaptuk, leültünk.
A hajléktalan (Péter),
nekilátott a levest enni, az
emberek néztek bennünket,
ahogyan evett, az a megtört
arc, én csak néztem és
könnyeztem, a mellettem
lévő asztalnál egy hölgy, a
2 gyermekével ugyan azt
tette, mint én. És aki
körülöttünk volt, csendben
és látszólag meghatódva
figyelték Pétert. Miután
megette a levest
hozzálátott rántott húshoz
és a krumplipüréhez, mert a
krumplipüré a kedvenc
körete. Alig kezdett a
másodikat enni, egy kedves
úr oda jött hozzánk, és egy
szatyrot adott át Péternek,
boldog karácsonyt kívánt.
Gyümölcs volt benne.
Egy másik asztaltól felállt
egy másik úr, és Péternek
5000Ft-ot nyújtott át
boldog karácsonyt kívánva.
Péter csendben tovább
evett és közben sírt.
Annyira sírt, hogy szalvétát
kellett neki adnom. Erre
felállt a másik asztaltól az
5 év körüli kisfiú, oda jött
Péterhez, megrázta pici
kezeivel Péter lábát, és azt
mondta neki  “ne sírj
bácsi!”. Erre felállt az
édesanyja, ő is odajött,
zsebkendőt adott Péternek
és 1000 Ft-ot…
Péter rám nézett és azt
mondta, a három év alatt
annyi emberséget nem
tapasztalt, mint most 1 óra
alatt.
Megette az ételt, és
kezdtük felhúzni
kabátunkat, amikor az
étteremből kijött egy
kedves hölgy, és azt mondta
Péternek, minden nap 16 és
18 óra között menjen be és
kap egy tányér meleg
levest. Erre én
ledöbbentem. Ahol még 1
órája, kiszolgálni sem
szolgálták volna ki, most
ingyen levest kap minden
nap.
Péter nagyon hálás volt, és
én is. Mindenkinek, aki ma
délután segített és
emberszámba vette Pétert
nagyon köszönöm.
Forrás
További személyes tapasztalatok:
Takarót a didergőnek!
Csak néhány szendvics…
Vásárolj be egy hajléktalan
embernek!
… és a blog sok-sok oldalán…
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2014. December 21. - 17:40:47
A történet nagyon megindító. Köszönöm, hogy olvashattam.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kamilla - 2014. December 21. - 17:50:51

Dicsőség Istennek!
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kálmán - 2014. December 21. - 19:06:58
Én is köszönöm, hogy megosztottad velünk. Nagyon megindító és tanulságos.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2014. December 29. - 15:58:00
.
ÉRDEMES ELOLVASNI !
 Nagyon szomorú és megható történet : Amíg nézelődtem a játékosztályon,észrevettem egy kisfiút, aki olyan ötévesforma lehetett, egy babát szorítva a mellkasához. Csak a haját simogatta a babának és olyan szomorúan nézett. Aztán a kisfiú odafordult a mellette álló idős hölgyhöz: "Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs elég pénzem, hogy megvegyem ezt a babát?" Az idős hölgy ezt felelte: " Tudod te is: nincs elég pénzed hogy megvedd ezt a babát, kedveském" Aztán megkérte a fiút, hogy várjon meg itt öt percet, amíg ő elmegy szétnézni. Hamar el is ment. A kisfiúnak még mindig a kezében volt a baba. Végül, elindultam felé, és megkérdeztem tőle, kinek szeretné adni ezt a babát? " Ezt a babát szerette a húgom leginkább és ezt akarta a legjobban most Karácsonyra. Nagyon biztos volt benne hogy a Télapó elhozza neki." Azt válaszoltam, hogy talán télapó tényleg el is viszi neki, de a kisfiú sajnálkozva válaszolt. "Nem, Télapó nem viheti oda neki, ahol most ő van. Oda kell ahhoz adnom anyukámnak, és így ő odaadhatja a húgocskámnak amikor odamegy. " A szemei olyan szomorúak voltak, amikor ezt mondta. "A húgom Istenhez ment, hogy vele legyen. "Apa az mondja, hogy Anya is el fog menni Istenhez hamarosan, úgyhogy azt gondoltam, el tudná így vinni a húgomhoz." Megkértem a kisfiút hogy várjon meg, míg visszajövök az üzletből. Ezután mutatott egy nagyon kedves kis fotót magáról, amelyen éppen nevetett. Aztán azt mondta nekem: "És meg azt is akarom, hogy Anya elvigye neki ezt a képet is, így soha nem fog engem elfelejteni." "Szeretem anyukámat, és azt kívánom, bárcsak ne kellene elhagynia engem, de apa azt mondja, hogy el kell mennie, hogy a húgommal legyen. " Aztán ismét a babára nézett a szomorú szemeivel, nagyon csendesen. Gyorsan a pénztárcámhoz nyúltam, és kivettem belőle pár papírpénzt és megkérdeztem a fiút: "Mi lenne, ha megszámolnánk a pénzed, hátha mégis lenne elég?" Oké - mondta. "Remélem, van elég." Én hozzáadtam némi pénzt a fiúéhoz, anélkül hogy látta volna, majd elkezdtük a számolást. Elég pénz volt a babára, még egy kicsivel több is. A fiú ezt mondta: "Köszönöm Istenem, hogy adtál elég pénzt. " Aztán rám nézett és hozzátette: "Megkértem tegnap Istent mielőtt lefeküdtem aludni, hogy segítsen, legyen elég pénzem, hogy megvehessem ezt a babát, így anyukám neki tudná adni a húgomnak. Meghallgatott! Még szerettem volna annyi pénzt is, hogy vehessek egy szál fehér rózsát anyukámnak, de azért ezt már nem mertem kérni Istentől. "De ô mégis adott nekem eleget, hogy megvehessem a babát és a fehér rózsát. Tudod, anyukám szereti a fehér rózsát. " Pár perc múlva az idős hölgy visszajött, majd távoztak. Teljesen más hangulatban fejeztem be a bevásárlást, mint ahogy elkezdtem. Sehogy se tudtam kiverni a kisfiút a fejemből- Aztán eszembe jutott egy helyi újság cikke két nappal ezelőttről, amelyik említett egy részeg embert, aki ütközött egy másik kocsival, amelyben egy fiatal nő és egy kislány volt. A kislány azonnal meghalt, az anya kritikus állapotban van. A családnak el kellett határoznia, hogy kikapcsolják-e az életfunkciók fenntartását szolgáló gépet, mert a fiatal hölgy soha sem tudna felkelni a kómából, amibe esett. Ez a család lenne a kisfiú családja? Két nappal azután, hogy találkoztam a kisfiúval, megakadt a szemem egy újságcikken, amely arról tudósított, hogy a fiatalasszony elhunyt. Nem tudtam megállítani magam, hogy ne vegyek egy csokor fehér rózsát, majd ezzel a ravatalozóba mentem, ahol a fiatalasszony ki volt téve a látogatóknak, akik így megtehették az utolsó búcsújukat a temetés előtt. Ott feküdt, a koporsóban, egy csokor fehér rózsát tartva a kezében a fotóval, a baba a mellkasára volt helyezve. Sírva hagytam el a helyet, úgy érezve, hogy az életem örökre megváltozott. Az a szeretet, amit ez a kisfiú érzett az anyukájáért és a húgáért - még a mai napig is nehéz elképzelnem. És a másodperc törtrésze alatt mindezt egy részeg ember elvette tőle...<3 <3
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kálmán - 2014. December 29. - 16:46:42
Megható és tanulságos történet. Köszönöm Irma, hogy megosztottad.

 virag19
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Jazmin - 2014. December 29. - 16:57:09
Köszönöm,ezt megkönnyeztem..szép.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2014. December 30. - 10:26:51
Ez egy nagyon megrázó, szomorú történet, megmutatja hogy hova is lehet jutni hacsak vallásos az ember:


A hideg elől a templomba ment a hajléktalan, ráhívták a rendőröket
botost


Vasárnap este sétált be a hideg elől a bonyhádi templomba egy helyi hajléktalan. Ott elmondta, hogy nagyon fázik, a cipőjének a talpa is levált. A templomban lévők erre felszólították, hogy menjen onnan, mert nem tudják miatta bezárni az épületet. A hajléktalan erre nem volt hajlandó, ezért ráhívták a rendőröket.


A kiérkező járőrök meghallgatták a férfit, akinek felajánlották, hogy biztonságos helyre viszik. A hajléktalan ebbe beleegyezett, így végül a templomot elhagyva a szekszárdi hajléktalanszállóra került, ahol az intézmény munkatársai befogadták. (Teol)
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2014. December 31. - 12:54:03
Szia Irma!
Én is olvastam a történetet, a neten!
Szóval talán említettem már, hogy a hajléktalanok valahol a szívem közepében vannak, talán, mert Isten kegyelméből 6 hónapig magam is éltem így.
Sajnos láttam a ''jó szándékot'' a cikk szerzőjétől is.
Nézzük meg picit a történetet más szemszögből is!
:szelid:
1, Nem tudom, hogy a cikk szerzőjének az előszobájában hány hajléktalan melegszik...
2, A templom nem hajléktalan szálló.
3, A katolikus templomok éjszaka fűtetlenek, az előtér nappal is az, a kihűlés veszélye megalapozott bennük.
4, A rendőrség számát mindenki ismeri, a szociális munkásokét csak kevesen...
5, Azzal, hogy rendőrt hívtak a hajléktalanra valószínűleg az életét mentették meg!
6, Bármilyen botrányos, a templomszolga helyében én is ezt tettem volna.
:szelid:
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: pacific - 2014. December 31. - 15:50:15
Shalom!

Igen ezt a cikket én is olvastam. Mivel a HVG-ben szerepelt ezért a cím sem okozott meglepetést. A kereszténységhez való hozzáállásukat a karácsonyi számuk borítója is jelzi. A rendőröket mi sem ráhívjuk hanem kihívjuk ha segíteniük kell. Azt sugallták, hogy a hajléktalan egy veszedelmes bűnözö vagy bármi fúj dolog. S a cikknek arról kellett volna szólnia, hogy a rendőrség segítségével hogyan sikerült megmenteni egy ember életét. Nem tudom a HVG SZÉKHÁZBAN HÁNY HAJLÉKTALAN VAN ELSZÁLLÁSOLVA. 

Pacific
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Január 09. - 14:24:01

Kutyája „szagolta ki” a gazdi mellrákját

2015 JAN 06  |  Hírek

A 46 éves Josie Conlan nem értette, hogy a kutyája, Ted miért szaglássza, nyomkodja nyüszítve a melleit. Az állat különös viselkedése hatására azonban megvizsgálta magát és egy csomót tapintott ki az egyik mellében. Orvoshoz fordult, ahol kiderült, hogy mellrákja van - írja a Nők Lapja Café a Daily Mail hírére hivatkozva.

A négygyermekes anya melléből sikeresen eltávolították a daganatot, és mostanra azt is megtudta, hogy a betegség nem terjedt tovább a nyirokcsomóira. Kiderült, hogy a mellrák egy nagyon agresszív formája támadta meg, és ha a kutyusnak köszönhetően nem vette volna észre a csomót, lehet, hogy már az idei nyarat sem élte volna meg.

Tedet a nő nagyjából egy évvel ezelőtt fogadta örökbe egy menhelyről. Josie és a korábban súlyos bántalmazásokon átesett kutya nagyon közel kerültek egymáshoz. „Úgy érzem, a sors keze van abban, hogy egymásra találtunk. Én megmentettem őt, ő pedig megmentett engem.”
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kamilla - 2015. Január 09. - 17:11:33

De jó!!   O0

Ilyenről már én is láttam régebben dokumentum filmet, hogy kutyákkal "vizsgáltak" embereket, és azok kiszagolták a daganatot. 
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2015. Január 10. - 00:16:59
:like:
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Január 25. - 13:22:16
Találka egy ismeretlennel

Mivel középiskolás koromban kissé félénk voltam, nemigen mertem találkára hivni a lányokat. Egy nap a barátom igy szólt hozzám: Hékás, egy nagyszerű találkát szerveztem neked szombat estére! Minden elő van készitva.
- Kivel? - kérdeztem. Kiderült, hogy a barátom unokahugáról, Dóráról van szó. Én még nem találkoztam vele, sőt, egyetlen Dóra nevű lányt sem ismertem. Ó nem! - tiltakoztam. - Nem megyek el egy ismeretlennel randizni!

-Ó, ezen ne problémázz! - mondta a barátom. - Dóra egy klassz lány, és hidd el, igazán csinos. De ha nem hiszel nekem, van egy ötletem, hogyan bújj ki a találka alól, ha nem tetszik a kinézete.

A következő volt a tennivalóm: Elmegyek a lány lakására, és amikor ajtót nyit, alaposan szemügyre veszem. Ha tetszik a látvány, minden rendben. Ha pedig csúnya a lány, rögtönzök egy asztmarohamot: Aaaaaaaaaaahhhhgggg! (Tegyünk úgy, mintha nehezen kapnánk levegőt) A lány megkérdezi, mi a gond, én meg azt mondom: "Az asztmám!" Igy aztán le kell mondani a találkát. Ilyan egyszerű. Nem lesz semmi gond.

- Hát nem is tudom... Na jó, elég egyszerűnek tűnik. Benne vagyok!

Igy hát elmentem Dórához. Kopogtattam, és Ő nyitott ajtót. Ahogy ránéztem, meglepetten láttam, hogy igaza volt a barátomnak. Gyönyörű lány volt Dóra! Csak álltam az ajtóban, és nem tudtam, mit is mondjak. Ő is rám nézett, majd fulladás jött rá: Aaahhhhhggggg!

Minden bizonnyal téged is utasitottak már el más emberek, mert nem voltál elég jóképű, eléggé kisportolt, elég gazdag, elég vagány - vagy bármi más okból.

Isten azonban nem ilyen szemmel néz ránk. Amikor Ő ránk néz, szépnek lát bennünket. Elfogad minket úgy ahogy vagyunk. Nem azt nézi, milyen a külsőnk, hanem sokkal inkább azt, hogy mi van bennünk. "Az ember azt nézi ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szivben van. "
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2015. Január 26. - 23:29:49
Ámen! :like:
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Február 03. - 14:01:33
 Fanni Crosby - egy másfajta látás
Az ismert költőnő, számos evangéliumi ének szerzője síkra szállt a látássérültek jogaiért, és már korán elhatározta magát az elégedettségre. Fanny Crosby , aki szó szerint az életárnyékos oldalára született, megtanított bennünket igazán látni.



Nem volt más, mint ostoba, elkerülhető felelőtlenség, ami súlyosan kihatott Fanny Crosby sorsára. Nem sokkal azután, hogy 1820. március 24-én egy New Yorktól 120 kilométerre fekvő kis faluban szegényes körülmények közé megszületett, a kis Frances Jane Crosby csecsemőként szemgyulladást kapott. Szülei, John és Mercy Crosby orvost hívtak, aki forró mustárpakolást ajánlott a gyermek szemére. a kezelés végzetesnek bizonyult, és a kislány vakságához vezetett. A gyulladás ugyan elmúlt, de a szaruhártya károsodott. Édesapja egy évvel a születése után meghalt, úgyhogy az édesanyjának munkát kellett vállalnia, Fannyt pedig a nagymama gondjaira bízták. Feltehetően ennek az idősebb hölgynek köszönhető, hogy túláradó életörömet fakasztott ennek a fiatal lánynak a lelkében, aki amúgy azzal a kilátással nőtt volna fel, hogy fogyatékos, nincstelen nőként már korán a társadalom peremére kerül.
- Most én következem, nagymama, túl sötét van számodra az olvasáshoz. - Honnan tudod, gyermekem? – kérdezte meglepetten az idős hölgy, és az asztalra tette bibliáját. - Egyszerűen érzem, Most hallgass ide.
Valóban kérdés volt, ki kinek olvas fel, illetve mesél. Fanny tudásra szomjazó szíve csak úgy szívott magába minden egyes szót, amit a nagymamája a Bibliából felolvasott. Az idős asszony útmutatása mellett Fanny egész szakaszokat tanult meg kívülről.
A Szentírás egész életemet táplálta– jellemezte később ezeket az olvasással töltött közös órákat. - Most imádkozzunk, nagymama!  "Jó Istenem, ma a tanár már megint nevetett, amikor jelentkeztem, és meg akartam válaszolni a kérdést. Úgy vélte, a többi lányt kell előnyben részesítenie, mivel a vakgyerekek sem tanulnak meg soha írni-olvasni. Istenem, szeretnék teljesen normális lenni, mint a többi gyerek. Nem akarom, hogy butának tartsanak. Kérlek, segíts!"
Még ha a szó valódi értelmében nem is tudott olvasni, majdnem mindig lehetett találni Fanny közelében egy bibliát. Édesanyja egészen Fanny öt éves koráig szilárdan reménykedett abban, hogy kislánya állapota átmenetinek bizonyul. Egy new-yorki szakorvos azonban feltárta előtte a tényállást: A károsodás gyógyíthatatlan. Fanny élete végéig vak marad.
Elégedett akarok lenni ezzel az élettel... nem tudok és nem akarok szomorkodni, még havak vagyok is" – mondta egyszer. Elhatározásával nem volt egyedül. A három – nagymama, lánya és unokája –
közösen és konok kitartással dacoltak Fanny sorsával, és nekiláttak a feladatnak, hogy a legjobbat hozzák ki belőle.


Elvégre voltak másfajta utak is, hogy világosságot lehessen találni a sötétben, mint csak az egészséges látás. Fanny nagymamája kölcsön adta Fannynak a saját szemeit, órákon át foglalkozott vele, és a lehető legnagyobb részletességgel írta le neki a részleteket, a ragyogó színeket, fákat, mezőket, állatokat vagy tájakat, úgyhogy Fannynak az volt az érzése: semmivel sem marad el az egészséges emberek mögött. A szeretettel és gyengédséggel kimondott szavak képeket festettek éhes lelkére, és szemmé varázsolták kihegyezett fülét. Fanny az iskolába is ezzel a beállítottsággal járt. Bújócskázás közben megtanulta, hogy a leheletük alapján akadjon játszótársai nyomára. Az árnyék és napsütés megkülönböztetésével meg tudta állapítani, hol találhatóak fák és bokrok. A haját borzoló szél, a természet zajai, a rét illata és kísérő nagymamájának hangja mind-mind élesítették érzékeit, úgyhogy már gyermekkorában elkezdett verseket költeni és szavakba önteni mindazt, amit maga körül észlelt.
Tényleg léteztek másfajta utak, amelyek segítségével az ember láthat. Mennyi áldásban van részem, mi másnak nem jutott– összegezte egyszer élettapasztalatát.

Ez az asszony, aki a szó legszorosabb értelmében az élet árnyékos oldalára született, megtanította nekünk, hogy valóban létezik olyan látás, ami jóval több annál a képességnél, hogy a természetes szemünkkel észlelhetjük a bennünket körülvevő világ színeit és formáit. Ő felfedezte a lélek szeme világát, a más érzékekkel történő észlelést, amit fény és kontúrok hiányában annál élesebben és mélyebben volt képes érzékelni. Látott a bőrével, amikor a szél megsimogatta, az orrával, amikor megszagolta a rét virágainak illatát, a fülével, amikor a nagymamája órákon át olvasott fel neki a Bibliából, és a lelkével, amikor embertársai elbeszéléseiben könnyeket fedezett fel a szavak között, és szíve mélyéről együtt érzett velük, mivel a saját életében is minduntalan szenvedés és veszteség rázta meg. Ami pedig minden másnál fontosabb, "látott" az emlékezetével, amikor érzéseket és megtapasztalásokat raktározott el, majd adta azokat vissza feledhetetlen énekszövegekben, amelyek máig megihletnek kereső embereket. Ezt írta egyszer: "Úgy tűnik, lsten rendelése, hogy életem végéig vak maradjak, és hálát adok neki ezért a kegyelemért. Ha holnap tökéletes látást ajánlanának nekem, nem fogadnám el. Talán nem zengtem volna dicséreteket lstennek, ha a körülöttem lévő szép és érdekes dolgok elvonták volna a figyelmemet"

A Mentsd, aki elmerül (Rescue the Perishing) című dalnak bátorítania kellene a keresztényeket, hogy oda menjenek el az emberekért, ahol azok vannak, és minden eszközzel megismertessék őket Isten mentő szeretetével.
"Senkit sem menthetsz meg azáltal, hogy felsorolod neki a bűneit" – hangsúlyozta Fanny újra meg újra. Azokat már ismeri. Mondd neki, hogy bocsánat és szeretet várja. Nyerd meg a bizodalmát, és add értésére, hogy hiszel benne. Soha ne add fel”

Krisztusra nézve - Igazán sajnálom, Fanny, hogy a Mester nem ajándékozta meg Önt a szeme világával, miután oly sok kimagasló adottsággal áldotta meg – panaszolta egyszer sajnálkozva egy igehirdető, aki nagyon csodálta Fannyt. - Tudja, igehirdető úr – felelte Fanny habozás nélkül , ha születésemkor lehetett volna egy kívánságom, akkor azt kértem volna, hogy vakon szülessek. - No, miért? – kérdezte az igehirdető felháborodottan. - Mert egy napon megérkezem majd a mennybe. Az első arc pedig, amely megörvendezteti helyreállított szemem világát, az én Megváltom arca lesz. Éppen ezt a gondolatot örökítette meg "Ó Hála az Úrnak" (To God be the Glory) című klasszikusa utolsó versszakában: "Szent az mit az Úr mond és szent amit ad, És szent az öröm mely az Úrban vigad. De még magasabb lesz az égi öröm, Ha Jézus előtt vigadunk odafönn" Az Ura színe előtt való látás, aminek a vak költőnő egész életében már előre örült, 1915. február 12-én adatott meg neki, amikor 95 évesen a Connecticut állambeli Bridgeportban elhunyt. Ide költözött 1900-ban a férjével; itt temették el a férjét12 évvel a költözésük után; itt élte meg tisztes öregségét – mindvégig inkább mások jólétén fáradozva, mint a sajátján.
Nicola Vollkommer
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Jazmin - 2015. Február 03. - 14:26:36
 :like:
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2015. Február 03. - 15:22:10
:like:
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kálmán - 2015. Február 03. - 19:34:12
 :like:
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Február 27. - 09:53:55


Angela Merkel: „Miért vagyok keresztény?”

Létrehozva: 2015.02.25. 10:57, frissítve: 2015.02.26. 08:39
Forrás: Jesus.ch, sonntagsblatt-bayern.de, szöveg: Miriam Hinrichs, fordítás: Horváth-Bolla Zsuzsana
Berlin – A világ egyik legbefolyásosabb asszonyának számít. Erejének és inspirációinak forrását a német szövetségi kancellárasszony, Angela Merkel keresztény hitben látja. A német sajtóban életútjáról és személyes istenhitéről vallott.

Az Istenbe vetett hit és az egyházhoz való közelség már gyermekkorom óta meghatározóak voltak a számomra és foglalkoztattak. Ez nem utolsósorban azért is volt, mert az apukám abban az időben aktív lelkészként szolgált és Hamburgból Uckermarkba, Brandenburgba költöztünk. Apám meg volt arról győződve, hogy az NDK-ban jól képzett lelkészekre szükség van, így aztán ott egy egyházi szemináriumot is vezetett.

Tehát egy olyan családban nőttem fel, ahol a kereszténység nem csak az életünk helyét, hanem az életről való elképzelést is meghatározta.
Lelkészgyerekként az NKD-ban

Lakhelyünket Templinnek hívták. Az udvarházat, a Stephanus-alapítvány területén Bodelschwingh-i szellemben építették ki. Mi ott laktunk. Az NDK-ban az egyházaknak alig adtak oktatási feladatokat. Mindenkit, aki úgy tűnt, hogy jeleskedhet a tanulmányi téren, azonnal kivontak az egyházak látóköréből. De azokat, akik szellemileg fogyatékosok voltak és nem voltak alkalmasak a továbbképzésre, átadtak az egyházaknak.

Ebből a tényleírásból világossá válik, hogy azoknak a nem fogyatékos személyeknek, akik azonban a hit és az egyház terét életük szempontjából fontosnak vélték, nehézségeik akadtak, hogy társadalmilag elfogadják őket.

Ha valaki az NDK-ban úgy döntött, hogy megvallja hitét és aktív egyháztag lesz, annak ez bizony hátrányt jelenthetett. Ez mindenekelőtt az iskolai képzést, valamint a szabad tanulmányi- és szakmai választás jogát jelentette.
A hit egy belső iránytű

Fiatal korom óta tudtam, hogy az Istenhez és az ő egyházához való ragaszkodásommal és hitvallásommal a belső iránytűmet követtem, amelyet azonban az állam és a lakosság többsége egyáltalán nem tartott iránymutatónak, sőt komolyan el is utasította azt. Nem volt mindig egyszerű a kereszténységhez ragaszkodni. A többi fiatallal ellentétben bibliaórára és konfirmációi oktatásra jártam, nem pedig az ifjúvá avatásra készültem.

Hitem által ebben az időszakban megtanultam azt, hogy helyes az, ha másképp gondolkodunk és másképp döntünk, mint ahogyan azt más emberek teszik. Ez még ma is segít nekem olyan időszakokban, amikor minden mindenki számára közömbösnek tűnik; mert meggyőződésem szerint semmi sem közömbös. A keresztényi lét és a tapasztalataim, amelyeket keresztényként gyűjthettem, megóvtak ettől. Ezért hálás vagyok. Megéri, hogy speciális célokat tűzzünk ki magunk elé és ezeket meg is valósítsuk.

A biblia történetek magukkal ragadó példatörténetek. Jézus igen feltűnő ebben, hiszen annyira másként viselkedik, mint mások és teljesen másképp gondolkodik. Ezért aztán képes az emberek számára egészen más megoldásokat adni az emberiség nagy kérdéseire. A Jézusban való hit – aki így tudott bánni az emberekkel, így tudott viszonyulni az emberekhez – a saját életemet érintő döntésekben és a saját, életről való felfogásomban is mindig újra és újra segített.
Mit jelent a hitem ma számomra

Hitemből fakadóan sok mindent kritikusan megkérdőjelezek, néha még magát a saját hitemet is. Jézus maga is mindig kritikusan szemlélte a meglévő helyzeteket. Az állapotokkal sosem volt elégedett, sem a világiakkal, sem a vallásiakkal. Tiszta, egyértelmű és egyszerű szavakat mondott az embereknek. Szavakat, amelyek a lényegi dolgokra korlátozódtak és a lényegieket tartották szem előtt.

A lényegest a lényegtelentől megkülönböztetni - ez volt az ő erőssége. Az embert magát vette szemügyre. Világossá tette, hogy minden emberi méltóságot figyelembe kell venni, még azokat is, amelyeket a kegyesek tisztátalannak vélnek. Jézus Krisztusnak ezt a gondolkodását kell a saját életemben is szem előtt tartanom. Így válik a hit azzá az erővé, ami képessé tesz engem arra, hogy ne kerüljem a konfliktusokat.

Ezt a konfliktusokkal szembeni képességemet komolyan veszem, mivel politikai kérdésfeltevésünkben nincsenek egyszerű, gyors megoldások a komplex kérdésfeltevésekre. Kicsit csodálkozom, amikor épp sokszor a keresztények azok, akik a legnehezebb kérdéseknél túlságosan gyorsan akarnak eredményre jutni, hogy nehogy mélyre süllyedjenek és tisztátalanná váljanak. Keresztényként azonban néha a velünk szemben álló, ellentétes véleményeket is ki kell bírni. Ez számomra hozzátartozik a kereszténységhez.

Ezért a keresztény hit és ennek a kultúrája az iránytű, amelyben bízom, hogy az irányadó utat megmutatja a számomra. Kereszténységem bátorságot és erőt ad nekem, nem csak a magánéletben, hanem a politikai üzletben is, hogy kimondhassam nyíltan azt, amit gondolok.

Néha azt kívánom, hogy az emberek a saját pártomban is, jobban és nyíltabban ápolják keresztényi meggyőződésüket. A Tízparancsolat éppoly elengedhetetlen fundamentum társadalmi együttélésünkhöz, mint a szeretet kettős parancsa.

Kereszténynek lenni számomra nem csak mentőövet jelent a nehéz órákban - amikor az ember csak abban tud reménykedni, hogy ne tiporják el - hanem mindenekelőtt az életfázisaimban olyan tevékeny erőt jelent, amely impulzust ad, változást hoz. Mert ezekben az időszakokban a keresztény hit a saját életemben és a másokéban is igazi formálóvá lehet - hála Istennek.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Március 01. - 08:49:53
Nem ide tartozunk

 Sokunkat elárasztják az élet gondjai, jól írom? Ezek néha igazi fejtörést, akár szenvedést is tudnak okozni számunkra: szerelem, mi az életem célja, és akkor ki ne felejtsem a megélhetés lehetőségeit a mai világban. De akadnak olyan gondok is napjainkban, amin igazából hamar túl kéne lendüljünk, de nem tesszük. Én mégis ugyanazt a kérdést tenném fel mindkét esetben: Érdemes rááldozni egész életünket gondjainkra, ha amiben élünk jelenleg csak ideiglenes?


"Ne aggódj, minden rendben lesz!" - ezek egy családtag, vagy egy közel álló jó barát szavai akkor, amikor az élet gondjai uralkodnak felettünk. Mégsem vesszük komolyan a jó tanácsot, még csak meg sem vigasztal minket, mert valamiért sejtjük, hogy nem lesz minden rendben. Inkább tovább hajszoljuk magunkat, mint sem, hogy lemondjunk bármiről is - ami talán sokkal nagyobb hasznunkra lenne bizonyos esetekben. Milyen szép dolog a kitartás. De minden helyzetben megéri? Nem biztos ...


Sokszor kell nélkülöznie az embernek. Én sem maradok ki ebből. Engem is, ahogy a legtöbb embert, rosszul érint, ha valamiről le kell mondani, mert éppen nincs rá lehetőség. S az talán még rosszabb, amikor esély sincs arra, hogy miénk legyen az, amit már oly régóta szeretnénk. Minden ember ismeri azt a gondolatot, ami legalább egyszer megfogalmazódik a fejében élete során: "Bárcsak sok pénzem lenne! Biztos nem herdálnám el!"  Ilyenkor fejben már le is futtatjuk a bevásárló listát, ugye? De nem herdálnánk el ... Ám bele sem gondolunk abba, hogy ez határozottan az élet csapdája.


Miért jó folyton azt nézni, hogy mi nincs meg? Miért jó folyton azt lebegtetni szemünk előtt, hogy mi hiányzik? Mire jó felhalmozni, ha itt hagyjuk? Nem ezek a dolgok fognak hasznunkra válni ... Nem tudjuk őket sehol sem kamatoztatni. Akkor miért gyűjtögetjük? Miért nem tudunk megelégedni azzal, ami adott, s abból kovácsolni valami hasznosat? Hát nem látják az emberek, hogy, ami körülvesz minket, az egy ideiglenes állapot? Az egész földi életünk - miben hiszünk, hogyan cselekszünk, szeretjük-e embertársainkat, segítjük-e őket - egy teszt ... amin, ha átmegyünk, megkapjuk a jutalmat.


A jutalmat pedig ki kell érdemelni, de nem azzal, hogy az anyagi világunkkal foglalkozunk mindenek felett. A megoldás az anyagi világon túl van! És ez mindenki számára adott, csak választani kell. Mindannyian ugyanazt a földet tapossuk, de ugyanúgy mindannyian el is hagyjuk azt. Tehát, csak átutazók vagyunk, de nem mindegy hogyan éljük túl az utazást, s mi lesz a végállomás.


Egy lelkész lánya
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2015. Március 01. - 10:16:57
O0
''A pénz jó szolga, de rettenetes úr!''
Sajnos nem találkoztam még olyannal, aki nélküle segíteni tudott volna a szűkségben levőkön.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Március 01. - 11:05:56
Szia Csaba!

A pénzre valóban szükség van, mert enélkül nem tudnánk fedezni az életre való szükségletet. De nagyon nem mindegy, hogy mi teszi ki az életünk értelmét, az, hogy kaparjunk, hoy minél több legyen. Vagy az, hogy bátran megosztjuk amink van azokkal akik szükséget szenvednek.
Isten nem azt mondta, hogy éljünk pénz nélkül, hanem azt, hogy ne uralkodjon rajtunk.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2015. Március 01. - 11:16:32
Én is így gondolom! :szelid:
Sok jót lehet tenni a pénzzel ezért ''jó szolga''. Viszont a rabjává lehet válni és akkor ''rettenetes úr'', mert a pénz szolgája mindenkin és mindenen áttapos, csak több lehessen belőle.
A magyar újgazdagok ebben is az élen járnak, tisztelet a kivételnek!
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Március 01. - 12:46:44
Hát ha másnak nem, elrettentő példának jók ezek a "fideszes" fiúk. Számomra maga a döbbenet, amit végig szemlélhetünk Orbán Viktor éltetében. Én mondjuk soha nem kedveltem őt, nem volt szimpatikus az az erőszakosság, ami mindenen átsejlett, de soha nem fogom megérteni, hogy valaki ekkorát változzon, hogy az aki több tiz ezer ember előtt harsogta : Ruszkik haza, és most egyszerűen lefeküdt Putyin előtt. És mindezt miért ? Semmi másért, mint földi dicsősségért, hatalomért, és sok-sok pénzért, amit megszerezhetett magának. Ez döbbenetes.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Március 02. - 13:36:45
Előre bocsájtom, hogy ezzel az irással senki vallási érzelmét nem akarom megbántani, nem is vita témának szánom, csak egy érdekes irás..... lehet, hogy több annál? Nem tudom.


   

A hit gyülekezete nemzetbiztonsági kockázat!

Sok kisfilm kering az internetes videómegosztókon, ahol rohangáló, rángatózó, röhögő alakokat lehet látni, mely képsorok a Vidám Vasárnap nevű rendezvényen lettek rögzítve. Persze a filmek készülhettek volna valamelyik elmegyógyintézetben is, nem lenne szembetűnő a különbség. A rohangáló – szemmel láthatóan beteg – emberek ijesztő látvánnyal bírnak. A gyülekezet ezt a produkciót szent futásnak nevezi, a tébolyult, groteszk röhögést pedig szent nevetésnek. Ha láttunk erről készült felvételeket, akkor biztosak lehetünk abban, hogy azért ez kicsit súlyosabb dolog. Na, de félre a tréfát, lássuk csak miről van itt szó valójában.

Nézzük meg ki is ez a Németh Sándor, a szekta vezetője. Németh gyakorló katolikus lévén Biblia tanulmányozással foglalkozott, elmondása alapján 1976-ban volt egy személyes találkozása Istennel. 1978-ban került kapcsolatba Derek Prince-szel, a cionizmus egyik amerikai hirdetőjével, aki liberális vallási elferdülésével több esetben sokkolta már az egész világot. Németh a 80-as évek kezdetén egy földalatti, nyíltan cionista szervezetet hozott létre, ami 1989-től legálisan folytatta a munkáját. Itt láthatjuk, hogy az úgynevezett “rendszerváltozással” milyen erők szabadulhattak el Magyarországon. A szervezet feje feleségével, a fajzsidó Németh Judittal elindította a beszédes nevű, Új Exodus nevű revolverlapot. Németh emblematikus figurája volt a Demokratikus Charta 1992-es antiszemitizmus elleni demonstrációjának. 1994-ben, a magyarországi zsidók deportálásának 50. évfordulóján kezdeményezte az elhanyagolt zsidó temetők állami és közpénzből finanszírozott rehabilitációját. Útjára indította a Hetek című, felforgató, magyarellenes, vírusszerű lapot. Emellett videókat és könyveket is megjelentetett, amik tovább lazították a társadalmi normákat. 2001-ben birtokba veszik az ATV-t, ami azóta is a cionizmus legeltökéltebb, hazai szócsöve. Innét ismertetik a gyanútlan televízió nézővel a zsidóvá válás titkait. Németh, 2009-ben két díjat is bezsebelt. Nagy meglepetést ugyan egyik sem okoz, nevezetesen a Magyarországi Zsidókért címmel tüntették ki, majd a Knesszet Szövetségesek kitüntetését is begyűjtötte. 2011-től, hivatalosan is bekerültek a történelmi egyházak sorába, abszurd és groteszk módon.

hit-gyulekezete-nemeth-sandor

Rendezvényeiken, izraeli zászlók tengerében hirdetik az igét a szerencsétlen befolyásolható, számos esetben pszichiátriára való lényeknek. Ömlik a pénz a szektába. A Hit Csarnoka várja a bolondokat, akik futkározni, szökdécselni, üvöltözni vagy éppen adakozni akarnak. Országszerte nagy befolyással bírnak, megszámlálhatatlanul sok ingatlan van bejegyezve tulajdonukként. Tagságuk közel 100 ezres.

Tényként könyvelhető el, hogy a mindenkori kormány zöld lámpát biztosít a felforgatást képviselő, nyíltan a cionista érdekekért síkra szálló szektának, melynek komoly állami pénzek járnak. Agitációjuk és propagandájuk pedig megteszi a hatását. Parlamenti választásokkor is számolni kell velük, mint ahogy a nemzetközi lobbi szintjén is erősek, mivel egy nemzetközi cionista szervezetről beszélünk. Valójában egy cionista befolyás alatt álló, üzleti érdekeket szem előtt tartó, vallásnak álcázott ernyőszervezettel van dolgunk, amely rendkívül kártékony hatását háborítatlanul fejtheti ki. Mi több, ehhez minden segítséget megkap. A Hit Gyülekezetének egyik legfontosabb feladata egy olyan hadtest létrehozatala, amely vérségileg nem zsidó, de készen áll meghalni a zsidó érdekekért. Paradox módon: zsidót csinálnak a gójokból. Persze, akiket felhasználnak a saját céljaikra. Ágyútöltelékként bevethetőek. Az itt felsorolt tények alapján pedig megállapíthatjuk, hogy a Hit Gyülekezet nemzetbiztonsági kockázatot jelent.

Józsa Pál – Nemzetiarcvonal.net


 Világraszóló botrány, megdöbbentő riport – A Hit Gyülekezetének igazi arca

Az alábbiak valószínűleg igazak, mert több – sikeresen kilépett – volt Hit Gyülekezetes kedves ismerősöm hasonló dolgokról számolt be, s ma ők is nehezen élnek, mióta kiléptek onnan.

Az alábbiakban egy tengerentúli magyar nyelvű újságban megjelent interjút olvashatnak.

riporter: -Hány éves voltál, amikor kapcsolatba kerültél a Hit Gyülekezetével? volt Hit Gyülekezete tag: – Huszonegy, és hat évet töltöttem a gyülekezetben.

riporter: -Egyáltalán hogyan kerül valaki kapcsolatba a Hit Gyülekezetével?

volt Hit Gyülekezete tag: – Barátok, ismerősök révén. De a szekta tagjai utcai evangelizációkat is tartanak. Engem barátok hívtak, mondták: gyere, jó zene van, sokan járnak. Megkapó a hangulat, az istentisztelet modernsége. Az Istent dicsérő dalok diszkó, country, rock vagy rap stílusban vannak előadva. És ez az újszerűség, fiatalos hangulat magával ragadja az embert. Az biztos, hogy a szekták tudnak a fiatalok nyelvén szólni. És a végén az ember úgy belegabalyodik a szektába, mint a macska a fonálba…Heti három alkalommal van összejövetele a gyülekezetnek, minden alkalommal 5-6 ezren jönnek össze. Sok a fiatal, de vannak idősek is, láttam rendőröket, dandártábornokokat, ügyvédeket, tanárokat, orvosokat. Sok prominens politikai személyiség tagja a Hit Gyülekezetének, például Hack Péter az SZDSZ-ből, aki presbiter a Hit Gyülekezetében. De meglátogatták a gyülekezetet milliomos amerikaiak is.

riporter: – Az ember elkezdi látogatni a gyülekezetet, mert megkapja őt a fiatalos légkör. Hogyan tovább?

volt Hit Gyülekezete tag: – Mikor látják, hogy gyakrabban van ott az ember, akkor ajánlatot tesznek, hogy járjon házi csoportba, házi tanulmányozásra. Egy-két kérdéssel finoman kiszimatolják az anyagi hátteredet is. Például alámerítkezéskor – mert az is van – felírják az egyén nevét, címét telefonszámát és a foglalkozását. Szóval időközben az ember szert tesz rengeteg új barátra, akik meg vannak fanatizálva, és rád szállnak. A szülők ellen is fordítják az embereket. Mert ugye ha az anyád nem “hites”, akkor az ördögtől van, és akkor mi közöd hozzá? Nősülni, házasodni a “világiak” közül nem lehet, mert akkor engedetlen, lázadó vagy. Világival házasodni sötét pontot jelent. Amit a vezető lelkész mond, az az Úrtól van, és amit ő mond, azt el kell fogadni. A gyülekezet elöljárója Németh Sándor, és ha az ő beszédei ellen vagy, akkor a kenetes szolga ellen, vagy az Isten kiválasztott embere ellen vagy, aki fel van ruházva hatalommal. Arról lehet felismerni, hogy az Úr útján jársz-e, hogy hogyan viszonyulsz Németh Sándor személyéhez.

riporter: – Hallottam, hogy szoros összefonódás van az SZDSZ és a Hit Gyülekezete között. És a választások idején a gyülekezet imádkozott az SZDSZ ellenségeinek a vesztéért.

volt Hit Gyülekezete tag: – Amerikai karizmatikus hittérítőkkel is kapcsolatban van a Hit Gyülekezete. A Hit Gyülekezete tulajdonképpen amerikai modell. Az SZDSZ-szel tudvalevőleg szoros az összefonódás. Választások idején meg kellett átkozni azon politikai pártok tevékenységét, amelyek nem az SZDSZ-szel vannak. Például a Fidesz székházat az “imakommandó” órákon keresztül átkozza.

http://www.milost.sk/images/big/logos-08-2011-hit-1-1.jpg

riporter: – Imakommandó?

volt Hit Gyülekezete tag: – Igen. Amikor például Németh Sándornak jelenése volt a tévében, ahol a Hit Gyülekezete kétes dolgairól kérdezték őt, akkor az imakommandónak előtte három napig Németh Sándor padlásán kellett űzni a tévéből jövő démonokat, amik majd rá akarnak telepedni, amikor elmegy a tévébe.

riporter: – A Fidesz-re mondott átok miről szól?

volt Hit Gyülekezete tag: – “A Fidesz-nek minden tevékenysége legyen átkozott, sikertelen, szerencsétlen, érje utol romlás, halál és pusztulás kezük minden munkáját.” És amikor egy személy ellen szól az átok, akkor a 109-es zsoltárt mondják ellene, behelyettesítve az átkozott nevét.

riporter: – Hány tagja van a Hit Gyülekezetének?

volt Hit Gyülekezete tag: – Hatvanezer. A fő bázis Budapesten van, de természetesen vannak vidéki gyülekezetek is. A Hit Gyülekezetének van óvodája, bölcsődéje, általános iskolája, gimnáziuma, és hittudományi akadémiát is működtet.

riporter: – Értem. Szóval a nyolcvanas évektől 2000-ig, a Hit Gyülekezete ezerről hatvanezerre nőtt lélekszámban, anyagi befolyása pedig óriási lett. Ez mivel magyarázható?

volt Hit Gyülekezete tag: – A fizetés 10 százalékát le kell adni. Mivel egyrészt a “nagykenetű testvér” mondta, a másik ok pedig, hogy az Ószövetségben meg van említve a tized. Ennek a mintájára. Ezen kívül állandóan hangsúlyozzák azt a gondolatot, hogy aki ad Isten munkájára, az gazdag lesz, aki nem ad, az szegénységben fog tengődni. Úgyhogy a hívők minden fizetés után beleteszik egy borítékba a fizetésük egy tizedét, és ráírnak a borítékra egy “T” betűt, ami a tized megfelelője. Azért jelölik meg, mert a tizeden kívül adományokat is illik adni a gyülekezet számára. Az adományt tartalmazó borítékot nem kell megjelölni, csak bedobnia ládába. Sokat emlegetett szabály az is, hogy ha két összeg van nálad, akkor a nagyobbikat kell adományoznod, mert az van az Úrtól. Szóval, ha egyik zsebedben van egy ötszázas, a másikban pedig egy ezres, akkor az ezrest adományozod, mert az van az Úrtól.

riporter: – Hová mennek ezek az összegek?

volt Hit Gyülekezete tag: – A Hit Gyülekezetének van egy bankszámlája. A tizedet azonnal nyomják rá a számlára, a vidéki gyülekezetek is, tehát az meg egyenesen Pestre érkezik, utána a pénz sorsa ismeretlen. Az adományok egy részét arra használja a gyülekezet, hogy fizesse a bérleményt, de mondjuk, azt sem kell mindenhol, mivel egyre több gyülekezetnek saját épülete van már, amelyeket a hívők pénzén építenek föl, de az épület a Hit Gyülekezetének a tulajdonát képezi. Így az adományok szintén mennek Pestre, a főbázisba. Aztán vannak húzások időről időre, mint például mikor az egyik gyülekezet pásztora azt mondta nekünk nagy lelkesedéssel: “Tudjátok mit, dobjunk össze a Németh Sándornak 150 ezer forintot!” És mi összedobtuk neki a 150 ezer forintot hat istentisztelet folyamán. Beletettük egy borítékba a pénzt, és a pásztor elvitte neki. Németh Sándortól néhány nap múlva kaptunk egy faxot, hogy köszöni szépen a -i gyülekezet kedvességét. Ennyi. Ezzel lehetett minket etetni.

riporter: – Van valami elszámolás a vezetőség részéről azzal kapcsolatban, hogy mire fordította a befolyt pénzösszeget? Vagy csak vakon kell bízni abban, hogy a felkentek Isten akarata szerint a gyülekezet érdekében költik el a pénzt?

volt Hit Gyülekezete tag: – Soha nem volt még olyasmi, hogy valaki kiállt volna a Hit Gyülekezetében, és beszámolt volna a gyülekezet anyagi helyzetéről. Sőt, azt mondták, hogyha kíváncsi vagy az anyagi dolgokra, akkor az már lázadás, akkor te a szívedben azt feltételezed, hogy a nagykenetű szolgáló sikkaszt. Tehát vizsgáld meg magad, és tarts bűnbánatot. Azt is volt időm megfigyelni, hogyan viszonyulnak a szegényekhez, a szerencsétlenekhez a Hit Gyülekezetének pásztorai. A pénzt ugye piszkosul kérik, de ha valaki egy nevetséges összeget, mondjuk, 500 forintot kér a gyülekezetből ennivalóra, akkor az a válasz, hogy: “Imádkozzál, majd az Úr ad.”

riporter: – Mi van akkor, ha egy egyszerű kis “hites” meggondolja magát és azt mondja, hogy én ebből kiszállok?

volt Hit Gyülekezete tag: - Ha rövid ideje van ott, és nem jár a szája, tehát nem a gyülekezeten belül akar reformálni, és ha nincs jelentős anyagi bázisa, akkor szép csendben kiléphet, a kutya sem fogja keresni. De ha valaki régóta ott van, esetleg már valamilyen beosztása is van, tehát már belelát a dolgokba, vagy anyagilag befolyásos ember, akkor először szép szóval próbálják őt rávenni, hogy vissza kéne jönni. Ha az illető nem jön vissza, akkor a gyülekezet fel van szólítva, hogy átkozza meg ezeket az egyéneket. Az ott maradottaknak pedig átok terhe mellett el kell mondaniuk egy esküt, hogy ők maradnak a gyülekezettel. A hívőket abban a félelemben tartják, hogy az átkok fognak. Tudják, hogyha kilépnek, akkor az egész gyülekezet hónapokig átkozza majd őket. Voltak, akik évek után nem bírták tovább, gyomorfekélyt kaptak, idegileg tönkrementek, egy kedves ismerősöm gyomorrákban meghalt, többen öngyilkossági kísérletet hajtottak végre, valaki a Dunába ugrott. Egyik ismerősöm a pszichiátriára került, miután sikerült elszakadnia a gyülekezettől, de hónapokig kínzó fejfájás gyötörte, mert tudta, hogy őt most állandóan átkozzák.

riporter: – A te kálváriád hogyan kezdődött? Boldog, hívő ember voltál, eljártál a gyülekezetbe, sírtál, énekeltél a többiekkel, egyszer csak valami beárnyékolta ezt az állapotot. Mi volt az?

volt Hit Gyülekezete tag: – Én ferencesek között érettségiztem és katolikus papi hátterem is van. Amikor elkezdtem látogatni a Hit Gyülekezetét, a korombeli fiatalok úgy ösztönösen körém csoportosultak, gyülekezet után odajöttek hozzám beszélgetni. A pásztorok is látták, hogy hatással vagyok az emberekre, ráadásul komolyan veszem a dolgokat, így egy idő után csoportvezető lettem, és az otthonomban tanulmányozást folytattam a rám bízott “házi csoporttal”. Vagyis akkor már az otthonomban, mert időközben megnősültem, feleségül vettem egy lányt, aki szintén a Hit Gyülekezetébe járt. Minden szépnek és magasztosnak tűnt, rendszeresen jártunk a gyülekezetbe, ahol eufórikus hangulat uralkodott, az emberek nyelveken beszéltek, elájultak, amikor a nagykenetű testvér megérintette őket, és mi szentül hittük, hogy a szent szellem munkálkodik a gyülekezetben. Boldogok voltunk Én abban az időben egy kiadóvállalatnál dolgoztam, amelyet a Hit Gyülekezete működtetetett, és irodai munkám során észrevettem néhány húzást, pontosabban pénzzel való visszaélést. Egyszer bent maradtam az irodában, átnéztem a számlákat, kijött, hogy több millió forinttal nincs elszámolva.

riporter: – Ennek mi köze a Hit Gyülekezetéhez?

volt Hit Gyülekezete tag: - Csak annyi, hogy a kiadót működtető főnökeim presbiterek voltak a Hit Gyülekezetében. Akkor döbbentem rá, hogy mi kis naiv emberkék vagyunk, akiket az orrunknál fogva vezetnek, és azt hazudnak össze, amit csak akarnak. Felhívtam az egyik nagykenetű testvért, mert tanácsot akartam tőle kérni, és bizalmasan elmondtam neki, hogy mit vettem észre a pénzügyekben, de kértem őt, hogy ne mondja el senkinek. Azt mondta, nyugodjak meg, nem szól senkinek. A következő gyülekezeti összejövetelre azonban lejöttek hozzám Pestről a nagykenetű testvérek és a házi csoportom meg a feleségem előtt elkezdték felsorolni a “bűneimet”, amit szerintük a hat év alatt elkövettem ennyit a nagykenetű titoktartásáról. Ott helyben leváltottak, mint csoportvezetőt, és a munkahelyemről is azonnali hatállyal elbocsátottak. Aztán, mint akik jól végezték dolgukat, elmentek. Én csak azon gondolkoztam a “vádak” felolvasása alatt, hogy honnan van ez a rettenetes gonoszság bennük, hiszen semmi nem volt igaz a vádakból. Az egész olyan volt, mint egy koncepciós per. Nem tudtam, hogy még csak most kezdődik a hadjárat ellenem. A tetvek pletykákat, rágalmakat kezdtek terjeszteni rólam a pesti gyülekezetben is, így mindenki felvette ellenem a védekező állást, és kezdték rám mantrázni az átok-zsoltárt. A gyülekezet testvérnői pedig hívogatni kezdték a feleségemet először titokban, majd teljesen nyíltan azzal a sürgetéssel, hogy váljon el tőlem, mivel én az ördögtől vagyok, és ilyen emberrel nem lehet együtt élni, és a nagykenetű testvér ilyen esetben megengedi a válást. Néhány nap múlva betörtek hozzánk, testileg bántalmaztak, keresték a számlákat. Én fenyegettem őket, hogy feljelentést teszek a rendőrségen. és mindent kitálalok.

riporter: – Ez azért merész dolog, nyíltan meg fenyegetni valakit, akinek ráadásul takargatnivalója van.

volt Hit Gyülekezete tag: - Meg is tettem a feljelentést, be is vitték az érintetteket a fogdába. Csakhogy a rendőrségen ők is tettek ellenem feljelentést, méghozzá azt, hogy azért keresték nálam a számlákat, mert a sikkasztást én követtem el a cégnél, és azért meg akarták szerezni tőlem az iratokat. Akkor ott a rendőrségen még egyszer behúztak a csőbe, elkezdtek könyörögni és fenyegetőzni, hogy enyhítsek a feljelentésen, mondjam azt, hogy nyitva volt az ajtó, tehát nem betörés volt. Azt ígérték, hogy ha ezt megteszem, akkor ők visszavonják az ellenem tett feljelentést. Én megváltoztattam a feljelentést, így kiengedték őket, ők viszont nem vonták vissza az ellenem tett feljelentést. Itt nagyon ráfáztam. Nekem ekkor nem volt munkám, eléggé le voltam rongyolódva, gondoltam, új életet kezdek. Elhatároztam, hogy beállok rendőrnek és lesz belőlem egy becsületes rendőr. Mikor elmentem bejelentkezni a rendőrségen, akkor tudatták velem, hogy pszichológiai tesztnek is alá kell vetni magam, hogy lássák: megfelelek-e rendőrnek. Mondtam, semmi akadálya. A pszichológiai tesztet szakorvosnak kellett elvégeznie. Elmentem a szakorvoshoz, aki felajánlotta, hogy bead nekem egy nyugtató injekciót, egy idegerősítőt csak egy nagyon gyengét -, hogy megnyugodjak. Beleegyeztem, mert valóban eléggé megviseltek a történtek. Eszembe se jutott, hogy Haloperidolt kapok.

riporter: – Mi az a Haloperidol?

volt Hit Gyülekezete tag: – A Haloperidol injekción keresztül beadott elektrosokk. Szóval beadta. Mikor mentem haza a vonattal, már az úton éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben. A nyelvem összecsavarodott, a végtagjaim kicsavarodtak, csurgott a nyálam, szóval nem voltam a magam ura. Mikor hazaértem, a feleségem látta, hogy baj van, kihívta az orvost, de az tanácstalan volt, mert nem tudta, hogy mit kaptam, mi ellen adja be az ellenszert Azt hittem, hogy egy-két nap alatt átmegy rajtam. Három hét múlva mikor már tovább nem bírtam, szóltam az egyik barátomnak, hogy vigyen vissza a pszichiáterhez. Egy vasárnapi napon történt. Odaálltam elé, csak annyit mondtam, hogy “Ez van”. Ő erre azt felelte, hogy ilyen apróságokkal ne zavarjam a hétvégi ügyeletét. Rendben, mondom azzal is megzavarhatom az ügyeletet, hogy elugrok a rendőrségre, és feljelentem. Erre aztán megnézte a kórlapomat, majd egyszerűen csak annyit mondott, hogy tévedésből mást adott be nekem a nyugtató helyett, de ebből ne csináljak nagy ügyet, ez bárkivel megeshet. Azután beadta az ellenszert, és én nem jelentettem fel. Mikor hazaértem a kórházból, a feleségem addigra összecsomagolta a holmiját, és kijelentette, hogy ezt ő tovább nem bírja, elválik tőlem. Beadta a válópert, meg sem kellett jelennem a tárgyaláson, elválasztottak. És ez sajnos így van Magyarországon, úgyhogy akaratom ellenére felbontották a házasságunkat.

riporter: – Jártál még ekkor a Hit Gyülekezetébe?

volt Hit Gyülekezete tag: – Nem. Otthon olvasgattam a Bibliát, és töprengtem, hogyan legyen tovább. Elhatároztam, hogy felhívom a Magyar Fórum szerkesztőségét, hátha érdekli őket az esetem. Érdekelte őket, ki is jöttek hozzám a lakásomra felvenni a riportot, és ment volna nyomtatásba. Ők nyugtattak, hogy a nyilvánosság védelmet nyújt majd. Arról is szó volt, hogy a tévében is riport készülhetne velem. Ezt én jó ötletnek tartottam. Csakhogy a szekta tudomást szerzett a készülő riportról, és akkor jött az utolsó poén: biciklin tekertem hazafelé, amikor hirtelen megállt mellettem egy rendszámtábla nélküli furgon. Berántottak az autóba, megfenyegettek, hogy esténként ne merészkedjek az utcára és készüljek el mindenre, mert amit a gyülekezet ellen vétek, az már a legsúlyosabb bűn, majd meztelenül kidobtak a város egyik forgalmas utcájára, fényes nappal. (Ezek az emberek a Krisztus nevében a helyes dolgot cselekedték: Ez a fanatizmus hatalma.) A járókelők adtak rám ruhát, mert látták, hogy baj van. Azonnal elmentem a rendőrségre feljelentést tenni, de nem tudtam semmit bizonyítani, mert rendszámtábla nem volt a kocsin, a tetteseknek pedig lett volna alibijük, ha akarták volna, az egész gyülekezet egybehangzóan állította volna, hogy az adott időpontban csoport-tanuláson vettek részt, vagy hasonló. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy elmegyek az országból. Ennyi a történet.

riporter: – Magyarországon többen is lehetnek ebben a helyzetben, hogy bekapcsolódtak egy szektába és nem tudták otthagyni?

volt Hit Gyülekezete tag: – Ismerek embereket, akik kiléptek a gyülekezetből, és most nagyon rossz életük van. A rengeteg szekta, romboló, pusztító, destruktív hatással van az emberekre, a társadalomra.

riporter: – A Hit Gyülekezetét Nyugatról is támogatják?

volt Hit Gyülekezete tag: – Ez teljesen biztos. Amerikából mennek pénzek a Hit Gyülekezetébe és vissza. Minden istentiszteleten három zászló függ a színpad fölött. Nem találnád ki, melyek ezek: az amerikai, a magyar és az izraeli. Ráadásul, mivel a Hit Gyülekezete elismert, bejegyzett egyház, nem adózik a bevételei után, sőt állami támogatásban részesül.

 

Forrás: gondolatjelek.wordpress.com

Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kamilla - 2015. Március 02. - 15:22:03
Az objektivitás érdekében érdemes utána nézni kik is ezek:

Józsa Pál – Nemzetiarcvonal.net

A riport eléggé régi, és vajon ki járt utána, hogy tényleg igaz-e?
Vagy mennyi igaz belőle?

Nem szabad egyoldalú infók alapján állást foglalni.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Március 02. - 15:56:11
Kamilla, kedves! Igazad van, egyoldaú információ tényleg nem visz sehova. De én ezzel egybehangzóakat már olvastam, hallottam. De még igy sem akarok én állást foglalni. Nem az én dolgom ugyanis.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2015. Március 02. - 16:46:12
Vannak dolgok a cįkkben, amelyekből átjön a rosszindulatú elfogúltsàg. Vannak tények, amelyeket nem lehet fírtatni. Én ùgy vélem, hogy minden olyan szervezet nemzetbiztonsági kockázatot hordoz magában, amely családromboló hatásù. A keresztyén szekták mind ilyenek...
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kamilla - 2015. Március 02. - 16:59:35
Szóval ez a Nemzeti Arcvonal rendben van?


Akartam linket rakni, de nem mutatja valamiért.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2015. Március 02. - 17:03:46
Vèleményem szerint, ami szélsőséges, az nem lehet rendben. :szelid:
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kamilla - 2015. Március 02. - 17:06:44
Szerintem sem, úgyhogy ennyit a véleményükről, propagandájukról bármiről, bárkiről.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2015. Március 02. - 17:24:20
Èngem nem igazán foglalkoztat a véleményük.
Számomra hitelesebb, amikor olyanok mondják el a törtènéseket, akiknek sajàt tapasztalataik vannak.
Abban egyetértek Irmával, hogy vannak kapcsolódási pontok a poszt anyagában és mások beszámolóiban.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Március 02. - 17:41:15
Én tényleg nem akarok a Hit gyüli dolgában felettébb okoskodni. Abban van igaza Csabának, hogy a keresztény szektáknak mind romboló hatásuk van. A Hit gyüli abban lóg ki a sorból, hogy sokkal nagyobb rétegre van hatással, mint a többi. Szomorúnak tartom, hogy minden ami jól kezdődik, valahogy rossz fordul, igaz ez a politikára éppúgy, miint az ébredési mozgalmakra.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Március 05. - 06:50:32
 Kedves Lányom: ha majd egyszer öregnek látsz, légy türelmes kérlek...

Kedves Lányom/ fiam  ha majd egyszer öregnek látsz, légy türelmes kérlek, és mindenek előtt próbálj megérteni engem. Ha majd ugyanazt ismételgetem, ne torkollj le azzal, hogy „ezt már ezerszer elmondtad”, csak hallgass meg kérlek. Emlékezz majd, hogy kislány korodban hányszor meséltem Neked, estéről-estére ugyanazt a történetet, amíg elaludtál. Ha majd nem akarok megfürdeni, ne szégyeníts meg, ne veszekedj velem, hanem jusson eszedbe hányszor kergettelek különböző ígéretekkel az esti fürdőzés előtt. Ha azt látod majd, hogy tudatlanul állok az új dolgok előtt, hagyj időt tanulnom és ne mutasd, hogy reménytelen eset vagyok. Emlékezz rá Kedvesem, hogy mennyi mindenre tanítottalak meg kiskorodban: szépen enni, egyedül felöltözni és megfésülködni, felvenni a kesztyűt az Élet kihívásaival szemben. Ha nehezemre esik majd a járás, hagyd, hogy beléd kapaszkodjam, ahogy én segítettem Neked az első lépéseknél. Ha beszélgetés közben elejtem a szavak fonalát, ne követeld, hogy lehajoljak érte, csak hallgass meg. Amikor pedig eljönnek az utolsó napok, ne hagyj magamra azért, mert szomorúnak vagy tehetetlennek érzed majd magad. Segíts az út végére érni. Én pedig egy cinkos mosollyal megköszönöm Neked, hogy együtt töltöttük ezt az időt: az Élet ajándékát!
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Jazmin - 2015. Március 05. - 10:39:00
Nagyon jó!
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2015. Március 05. - 10:58:26
Megható és nagyon aktuális gondolatok ebben a világban.
:like:
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Március 05. - 18:49:12
Dr-Kováts György

AKIKNEK FEJÜKET VETTÉK A JÉZUS KRISZTUS BIZONYSÁGTÉTELÉÉRT... (2015. február 24. Szabados Ádám - Divinity honlapjáról)
„Ya rabbi Yasu!” – kiáltotta egyszerre a 21 narancsruhába öltöztetett kopt keresztény, amikor az IS fekete ruhás hóhérai nekiálltak lefejezni őket a líbiai tengerparton. „Ya rabbi!” arabul olyasmit jelent, hogy „Uram!”, vagy „Ó, uram”, esetleg „Segíts, uram!” Eredetileg Allah megszólítása volt ez, de a térdre, majd kivégzésükhöz hasra fektetett keresztények Jézushoz beszéltek. Majd fejüket vették a Jézusról való bizonyságtételért. Azért haltak meg, mert a kereszt népéhez tartoztak. Az IS mondja ezt. Ők egyébként nem provokálták, hanem szerették a muszlimokat. Amikor az arab tavasz idején muszlim barátaik a szőnyegükön imádkoztak, ők falként vették körül őket. Egyetlen bűnük az volt, hogy keresztények.

A nyugati újságok címlapjai most nincsenek tele „je suis Copte” feliratokkal. Nem baj. Ennél nemesebb és dicsőségesebb ez a történet. A SAT-7 arab nyelvű műsora telefonon meginterjúvolta az egyik lefejezett fiatalember testvérét, Beshir Estafanos Kamelt. A műsorvezető megkérdezte tőle, hogy mit érez. Beshir először is helyesbített: nem csak egy, hanem két fitestvére is ott volt a tengerparton. „Bisu Estafanos Kamel mártír és Samuel Estafanos Kamel mártír. Büszke vagyok rájuk! Bisu 25 éves volt, Samuel 23 éves volt. Ők a kereszténység büszkeségei. Miattuk felemelt fejekkel, büszkén járhatok!”

„Az ISIS többet adott nekünk, mint amit kérhettünk, mert nem vágták ki azt a részt, amikor megvallották a hitüket és segítségül hívták Jézus Krisztust. Az ISIS megerősítette a hitünket. Hálás vagyok az ISIS-nek, hogy nem vágták ki a videóból, amikor a hitük megvallását kiáltották.” Az interjú aztán végig ebben a tónusban folytatódott. Valami furcsa öröm és reménység zuhant a képernyőre, ami széttörte a döbbenet és a gyász fojtogató páncélját. A reménység az áldozatok testvéréből sugárzott. Őt hallgatva a műsorvezető könnyei is csorogtak, meg az enyéim is.

„Hogy van a családod?” – állítja meg egy pillanatra a műsorvezető. „Hidd el nekem, hogy az emberek itt boldogok és méltatják egymást. Nem gyászolnak, hanem elismerő szavakat mondanak egymásnak, amiért a faluban olyan sokan haltak mártírhalált. Büszkék vagyunk rájuk!”

Az interjú legdöbbenetesebb része azonban csak ekkor következett, mert az eddigieket kis változtatásokkal akár egy öngyilkos merénylő családja is elmondhatta volna. A büszkeség és szégyen mátrixában élő kultúrák számára különös érték, ha családtagjaikat nagy méltóság éri, és ahogy egyes muszlimok között hőstettnek számít a hitetlenek legyilkolása közben elszenvedett hősi halál, keresztények között régi hagyománya van a vértanúság becsületének. Persze az öngyilkos merénylet és a vértanúság között óriási különbség van, de a keresztény hit nemessége másban is meglátszik.

„Hogy éreztél, amikor a légicsapások elkezdődtek és láttad az ISIS tagok holttesteit?” – tereli a műsorvezető a témát a bosszú kérdésére.

„Megmondom neked az igazságot. Egészen a római idők óta mi, keresztények célpontok vagyunk a vértanúságra. Ez megkönnyíti számunkra az ilyen krízisek elviselését, mert a Biblia azt mondja, hogy szeressük az ellenségeinket, és áldjuk azokat, akik bennünket átkoznak.” Vagyis nincs bosszúvágy. Megbocsátás van.

A műsorvezető ezután megkérdezi tőle, hogy tudna-e imádkozni azért, hogy az elkövetők bocsánatot nyerjenek. A testvér ekkor elmeséli az édesanyjukkal való beszélgetését, aki aznap két fiát veszítette el. Hatvanas éveiben járó, tanulatlan édesanyjától azt kérdezte, mit tenne, ha meglátná az egyik ISIS-tagot az utcán, és megtudná, ő volt a fiai hóhéra. Az édesanyja azt válaszolta: „Behívnám a házunkba, és imádkoznék érte, hogy megnyíljanak a szemei, mert segített nekünk bemenni a mennyek országába!”

Az interjú végén a vértanúságot szenvedett kopt fiúk bátyja hangosan imádkozik az IS-tagokért: „Drága Istenem, nyisd meg a szemüket, hogy üdvözüljenek! Szabadítsd meg őket a tudatlanságból és a rossz tanoktól, amiket tanítottak nekik! Ámen.”

Az elmúlt évtizedben rendkívüli evangéliumi ébredés futott végig az egyiptomi kopt egyházon. Bibliatanulmányozó körök alakultak szerte a Nílus-parti városokban, megerősödtek a felekezetközi kapcsolatok, új, hatalmasra duzzadt gyülekezetek jöttek létre, fiatalok tízezreit ragadta magával a megújulás. 2011. november 11-én a muszlim tengerben élő, marginalizált, kívülről fojtogatott keresztények felekezetközi virrasztásra és dicsőítésre gyűltek egybe, hogy együtt erősödjenek hitükben. Több, mint ötvenezer Jézus-követő találkozott a mokkatami barlangoknál. Ezeket nemrégiben egy Simaan nevű alázatos, Szentlélekkel betöltött kopt pap ásta ki és változtatta keresztény gyülekezőhellyé, miközben elképesztően eredményes missziói munkát végzett a szimplán csak szemétvárosnak nevezett szegénynegyedben.

Szippantsunk most bele ennek a levegőjébe, hátha bennünket is megérint valami a menny reménységéből. Itt van egy rövid felvétel a 2011-es felemelő eseményről, nézzetek bele! Néha úgy érzem, a mennyei valóságot igazán csak szorongatott helyzetben lehet megtapasztalni, akkor is a Szentlélek által. Az egyiptomi hívők helytállása kijózanító. Egy nap mi is ott állunk majd egy tengerparton, ha nem Líbiában, akkor Hádész kapuinál, és egyáltalán nem lesz mindegy, hogy van-e olyan imádság a szívünkben, mint a narancsruhás vendégmunkások „Ya rabbi Yasu!” kiáltása volt.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kálmán - 2015. Március 05. - 19:25:01
 O0 Köszönöm a megosztást.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Március 12. - 11:25:09
Nagyon érdekes kezdeményezés, magányos férfiak olvassátok el!!!!

Dr-Kováts György

Mit szólnál ehhez? (Csak férfiaknak!)
Társra-várva férfi-találkozó...
Légy férfi! A férfi az férfi. Aki férfi, az legyen férfi a talpán. A nők, férfiakra várnak. A férfiakon múlik, lesz-e társa sok hölgynek. Ha férfi vagy, légy férfi. A férfiak bátrak. A férfiak bátor kezdeményezők. A férfiak gyengédek és törődők. A férfiak udvariasak, lovagiasak. A férfiak hódítanak. A férfiak erősek. A férfiak nem ijednek meg a saját árnyékuktól. A férfiak felelősséget hordoznak. A férfiak férfi módon gondolkodnak. Hidd el, ez nem lehetetlen. Lehet, hogy nem vagy tökéletes, de továbblépni a tökéletesség útján, azt tudsz. Ne add fel látatlanban. Próbáld meg, lesz továbblépés. Hidd el, Jézus abban is segít, mit jelent férfinak lenni. Van megoldás. Száz meg száz tisztességes, őszinte, és szeretni kész keresztény hölgy vár arra, hogy a férfiak végre legyenek férfiak. Amit tudunk, segítünk neked is megtanulni. Melléd állunk. Barátként. Van társ a számodra is, és te is megfelelő társ leszel egy hölgy számára. Légy bátor, gyere el, és vegyél részt ezen a felkészítésen. Felkészítés, kiképzés, látás, tanítás társra-várva témájában.

A./ Eljönnél?
B./ Tudsz valakit, akinek nagyon fontos lenne? Meghívnád-e erre?
C./ A gyülekezetedben közhírré tennéd?

Milyennek találod ez az egész rendezvényt?
Megérthető, hogy a férfiak szégyenlősebbek, nem kérnek segítséget?
Ezért mi történik, ha összegyűjtünk vagy 50 férfiút, megerősítjük őket, megáldjuk őket, és felkérjük, hogy kezdjenek el férfi- módon gondolkodni?
Hadd jöjjenek elő a kérdések, legyen áldás, és konkrét imádság.

Március 27-e szombat délelőttre gondoltam, délelőtt 10-du. 14-ig.

Ha igen, ha tetszik, ha ott leszel, ha értelmesnek tűnik, ha valakit küldesz, ha megosztod másokkal, akik merítenek majd belőle - kérek tőled egy személyes emailt a palanta@palantamisszio.hu-ra.

Véleményedet köszönettel veszem - itt helyben, üzenet formájában, vagy emailben, a fenti címen. smile hangulatjel (palanta@palantamisszio.hu)
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2015. Március 12. - 14:53:32
Nem tartom magam magányosnak, de azért elolvastam. :)
Lehet, hogy sokaknak jól jönne egy ilyen lehetőség. Váljék áldásukra!
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Március 12. - 16:19:28
Bocsánat Csaba rosszul fogalmaztam, talán az egyedülállóm vagy nőtlen jobb lett volna.

 :int2:
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2015. Március 12. - 18:22:35
Semmiképpen sem úszom meg! hehe
:int
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Március 12. - 18:37:10
 :hello
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Március 13. - 15:07:41
Melyiket válasszam?

- Azt szeretném, hogy szakítsa meg a terhességemet, nagyon számítok Önre.
Az orvos gondolkodóba esik, majd így szól: - Azt hiszem, van egy jobb megoldás, ami az Ön számára is kevésbé veszélyes. A nő elmosolyodott, gondolván, a doki megértette, mit szeretne.
Az orvos folytatta: - Nézze, hogy ne kelljen egyszerre két kisbabára vigyáznia, öljük meg azt, amelyik az ölében van most.
Így tudna egy kicsit pihenni, mielőtt a másik megszületik. Ha meg akarjuk ölni az egyiket, mindegy melyik az. Az Ön testére semmi veszélyt nem jelentene, ha az ölében lévő babát választaná.

A hölgy elszörnyedt. - Na de, doktor úr! Milyen szörnyű! Megölni egy gyereket, az bűn!
- Szerintem is, - mondta az orvos – de nekem úgy tűnt, ez Önnek nem probléma, és azt gondoltam, akkor ez a legjobb megoldás. Az orvos elmosolyodott, érezte, érthető volt az álláspontja. Sikerült meggyőznie a mamát arról, hogy nincs különbség aközött, hogy egy már megszületett gyereket ölnek meg, vagy azt, aki még az anyaméhben van.
A bűn ugyanaz! A szeretet azt mondja: Feláldozom magam, hogy a másiknak jobb legyen. Az abortusz azt mondja: Feláldozom a másikat, hogy nekem jobb legyen.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Zoltan - 2015. Március 13. - 15:29:48
 :like:
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Március 13. - 15:32:59
 A világ legszebb írása a Nőkről

“Amikor Isten a nőt teremtette, késő estig dolgozott a hatodik napon. Egy angyal arra járt, és megkérdezte: “Miért töltesz annyi időt ezzel?” 
És az Úr azt felelte: “Láttad az összes specifikációt, aminek meg kell felelnem, hogy megformáljam őt?”
 “Mosható legyen, de ne legyen műanyag. Több, mint kétszáz mozgó alkatrészből áll, melyek mindegyike cserélhető kell, hogy legyen és mindenféle étellel működnie kell, képesnek kell lennie egyszerre több gyermeket a karjában tartani, megölelni őket úgy, hogy az meggyógyítson mindent, a lezúzott térdtől a széttört szívekig, és mindezt mindössze két kézzel.”
 Az angyalra mindez mély benyomást tett.
” Csak két kéz… Lehetetlen! És ez a standard modell?!! Túl sok munka ez egy napra… várj holnapig, és fejezd be őt reggel!” 
”Nem. – mondta az Úr – már annyira közel vagyok, hogy befejezzem ezt a teremtményt, mely szívem legkedvesebbje lesz. Meggyógyítja magát, ha beteg, és egy nap 18 órát tud dolgozni.”
Az angyal közelebb jött, és megérintette a nőt.
” De Uram, olyan puhának teremtetted őt.” 
”Igen, puha – mondta az Úr – de erősnek is alkottam. El sem tudod képzelni, mit elvisel és legyőz.” 
”Tud gondolkodni?” – kérdezte az angyal.
 Az Úr azt felelte: “Nemcsak gondolkodni tud, de érvelni és egyezkedni is.”
Az angyal megérintette a nő arcát… 
”Uram, úgy tűnik, a teremtmény ereszt! Túl sok terhet róttál rá!” 
”Nem ereszt… Ezek könnyek” – javította ki az Úr az angyalt.
”Az mire való?” – kérdezte az angyal.
 És mondá az Úr: “A könnyekkel fejezi ki bánatát, kételyeit, szeretetét, magányosságát, szenvedését és büszkeségét.”
Ez igen nagy hatást tett az angyalra: “Uram, te zseniális vagy! Mindenre gondoltál. A nő valóban csodálatos! “
Valóban csodálatos!
 Olyan erő birtokában van, melyekkel ámulatba ejti az embert. Képes kezelni a gondokat és nehéz terheket hordozni. Magában tudja tartani boldogságát, szeretetét és véleményét.
 Mosolyog, mikor sikoltani szeretne.
Dalol, mikor sírni volna kedve, sír, mikor boldog és nevet, mikor fél. 
Harcol azért, amiben hisz.
Kiáll az igazságtalansággal szemben.
Nem fogadja el a “Nem”-et válaszul, ha tud egy jobb megoldást. Átadja magát, hogy családja gyarapodhasson. Elviszi a barátját orvoshoz, ha fél.
Szeretete feltétel nélküli.
Sír, ha gyermekei győzedelmeskednek. Boldog, ha barátai jól vannak.
Örül, ha születésről vagy esküvőről hall.
 Szíve összetörik, ha közeli rokona vagy barátja meghal. De megtalálja az erőt, hogy elboldoguljon az élettel.
 Tudja, hogy egy csók és egy ölelés meggyógyíthat egy összetört szívet.
 Csak egyetlen hibája van…
 ELFELEJTI, MENNYIRE ÉRTÉKES…”

Ha tetszett, oszd meg, hogy minél több nőhöz eljusson a túlzás nélküli üzenet, amivel a férfiak is egyetértenek: a világ egyik legszebb ajándéka mi vagyunk, mi Nők.


Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kálmán - 2015. Március 13. - 19:28:29
Melyiket válasszam?

- Azt szeretném, hogy szakítsa meg a terhességemet, nagyon számítok Önre.
Az orvos gondolkodóba esik, majd így szól: - Azt hiszem, van egy jobb megoldás, ami az Ön számára is kevésbé veszélyes. A nő elmosolyodott, gondolván, a doki megértette, mit szeretne.
Az orvos folytatta: - Nézze, hogy ne kelljen egyszerre két kisbabára vigyáznia, öljük meg azt, amelyik az ölében van most.
Így tudna egy kicsit pihenni, mielőtt a másik megszületik. Ha meg akarjuk ölni az egyiket, mindegy melyik az. Az Ön testére semmi veszélyt nem jelentene, ha az ölében lévő babát választaná.

A hölgy elszörnyedt. - Na de, doktor úr! Milyen szörnyű! Megölni egy gyereket, az bűn!
- Szerintem is, - mondta az orvos – de nekem úgy tűnt, ez Önnek nem probléma, és azt gondoltam, akkor ez a legjobb megoldás. Az orvos elmosolyodott, érezte, érthető volt az álláspontja. Sikerült meggyőznie a mamát arról, hogy nincs különbség aközött, hogy egy már megszületett gyereket ölnek meg, vagy azt, aki még az anyaméhben van.
A bűn ugyanaz! A szeretet azt mondja: Feláldozom magam, hogy a másiknak jobb legyen. Az abortusz azt mondja: Feláldozom a másikat, hogy nekem jobb legyen.

 O0
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2015. Március 13. - 20:06:42
O0
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Március 17. - 19:11:07
Igazából nem tudom, hogy örüljek-e annak amit alább olvashatunk, lehet, hogy ettől a kormánytól nem nagy tisztesség kitüntetést kapni, de miután Mészáros testvért régről tisztelem, megosztom :

2015. március 11., szerda
ÉVFORDULÓ:
ELŐSZÖR KAPOTT RANGOS ÁLLAMI KITÜNTETÉST BAPTISTA LELKIPÁSZTOR NEMZETI ÜNNEPÜNKÖN MÁRCIUS 15-ÉN

"MAGYAR ÉRDEMREND LOVAGKERESZTJE"
KITÜNTETÉST KAPOTT
DR. MÉSZÁROS KÁLMÁN
EGYHÁZTÖRTÉNÉSZ,
BAPTISTA LELKIPÁSZTOR
 
Áder János, Magyarország Köztársasági Elnökének megbízásából Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztere, nemzeti ünnepünk alkalmából állami kitüntetéseket adott át 2014. március 15-én, Budapesten a Művészetek Palotájában.
 
A kitüntetettek között volt Dr. Mészáros Kálmán egyháztörténész, a Magyarországi Baptista Egyház és a Magyar Baptisták Világszövetsége korábbi elnöke, a Baptista Teológiai Akadémia tanszékvezető docense, a Word of Life – Élet Szava Nemzetközi Bibliaintézet tanára, a Kispesti Bapista Gyülekezet lelkipásztora.
 
 
A laudációban többek között ez áll:
„Magyarország Köztársasági Elnöke, Dr. Mészáros Kálmán részére, az egyház életében betöltött jelentős szerepe, valamint a társadalomformáló, egyháztörténeti területen végzett eredményes kutató és nevelő munkája elismeréseként a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozom. Kelt: Budapesten, 2014. évi március hó 7. napján.
Aláírás: Áder János, Magyarország Köztársasági Elnöke.”
 
 
Balog Zoltán miniszter ünnepi beszédében a következőket mondta: „Azok az igaz tettek, amelyek jutalma önmagában van. Amikor nem az elismerés motiválja az embert. Kitüntetést adni akkor jó és hiteles, ha mögötte közösség, és közösségi akarat áll. Egy kitüntetés ugyanis maga a társadalom értékrendjének formálása. Nagy felelősség azok számára, akik adják, és nagy felelősség azok számára, akik kapják, hiszen példaképeket teremt” – mondta beszédében Balog Zoltán. Hangsúlyozta: „a nemzeti közösség akkor emelkedik, ha a munka értékké, társadalmi értékké válik.”
 
 
A tárcavezető elmondta: „Magyarország gazdag ország. Ezt a gazdagságot a legnagyszerűbb erőforrás, az emberi erőforrás bizonyítja a legjobban. Kiemelkedő emberi teljesítményeket adunk a világnak, abban a szerencsés helyzetben vagyunk ugyanis, hogy tehetségtöbbletünk van. Ezt jól mutatja az is, hogy szinte nincs olyan szakma, melyet az állami kitüntetések átadásakor ne érne elismerés.”
 
 
A miniszter hozzátette: „Aki ma kitüntetést kap, tiszteleg 1848-49 hőseinek emléke előtt, hiszen saját korában, saját eszközeivel és saját szakmájában tesz meg mindent hazájának felemelkedéséért.”
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2015. Március 17. - 21:02:27
Én örülök, ha egy becsületes ember munkásságát elismerik. Szerintem nem kisebbíti a kitütett személy érdemeit, a kitüntetőé.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Március 19. - 06:16:37
Ebben teljesen igazad van, és Mészáros Kálmán testvérnak már az édesapja is, sőt az egész családja Isten nagyon komoly szolgálói voltak.
Tényleg el kell vonatkoztatni a politikától, csak már néha azt sem tudom, hogy mit gondoljak.
Köszönöm Csab.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2015. Március 19. - 12:36:53
Egyetértek, nehéz elvonatkoztatni, amikor a politikát olyanok gyakorolják, ahol mindig van valami hátsó szándék.
A politikusok mostanában ki is mondják ezt egymással szemben.
Nem bíznak egymás legapróbb szándékainak tisztaságában sem.
Nem csoda, ha a hétköznapi emberek is gyanakvással szemlélnek minden eseményt körülöttük. Elég lesújtó helyzet alakúlt ki.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Március 19. - 12:56:08
Az ami most Magyarországon történik Isten nélkül nem helyrehozható. De nem ilyen álnok, szemforgató kereszténységre van szükség, amit politikusaink magukra aggatnak. Ez a legnagyobb Isten gyalázás. Ahhoz, hogy Isten változást hozhasson, egyre több kereszténynek kell sirnia az Úr előtt népünk bűneiért, és imádkozni a megtérésekért. Nekem mindig megrázó az az Ima amit Nehémiás mondott el :

Nehémiás 1

....3
    És mondának nékem: A fogságból megszabadult maradék zsidók ott abban a tartományban nagy nyomorúságban és gyalázatban vannak; és azonfelül Jeruzsálem kőfala lerontatott, s kapui tűzben égtek meg!
4
    Hogy pedig meghallám e beszédeket, leültem és sírtam és keseregtem napokon át, s bőjtölék és imádkozám a mennynek Istene előtt;
5
    És mondék: Kérlek Uram, mennynek Istene, nagy és rettenetes Isten! Ki megtartja a szövetséget és irgalmasságot az őt szeretőknek és az ő parancsolatait megtartóknak;
6
    Oh, legyen figyelmetes a te füled, és szemeid legyenek nyitva, hogy meghallgassad a te szolgádnak könyörgését, melylyel én könyörgök most előtted nappal és éjjel Izráel fiaiért, szolgáidért, és vallást tészek az Izráel fiainak bűneiről, melyekkel vétkeztünk te ellened, én is s az én atyámnak háza vétkeztünk!
7
    Felette igen vétkeztünk ellened, és nem tartottuk meg a parancsolatokat, és a rendeléseket és a törvényeket, melyeket parancsoltál volt Mózesnek a te szolgádnak.
8
    Oh, emlékezzél meg arról a beszédről, melyet parancsoltál Mózesnek, a te szolgádnak, mondván: Ha ti vétkeztek, én meg elszélesztelek titeket a népek között;
9
    Ha pedig megtérendetek hozzám és megtartjátok parancsolataimat és cselekeszitek azokat: még ha az égnek utolsó szélén volnának is szétszórt gyermekeitek, onnan is összegyűjtöm őket és beviszem arra a helyre, melyet választottam, hogy lakozzék ott az én nevem!
10
    És ők a te szolgáid és a te néped, akiket megszabadítottál a te nagy erőd által és a te erős kezed által!
11
    Kérlek oh Uram, legyen figyelmetes a te füled a te szolgádnak könyörgésére és szolgáidnak könyörgésökre, akik kívánják félni a te nevedet, és adj, kérlek, jó szerencsét most a te szolgádnak, és engedd, hogy kegyelmet találjon ama férfiú előtt. Én ugyanis a királynak pohárnoka voltam.....

Nehémiás is egy rettenetesen nehéz helyzetet vitt az Úr elé, és közösséget vállalt azokkal akik miatt ez kialakult, sírt és könyörgött Isten előtt. Meggyőződésem, hogy nekünk is erre lenne szükségünk.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2015. Március 19. - 17:36:27
Lehetségesnek tartom, hogy igazad van Irma! :szelid:
Őszínte leszek, s lehet hogy emberi gyarlóság, de az utóbbi időben képtelen vagyok egyetlen imát is mondani, a politikusainkért, függetlenül attól, hogy melyik oldalhoz tartoznak.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Március 19. - 17:50:20
Ezzel én is igy vagyok, épp ezért vágott mellbe Nehémiás imája, aki nem hárította senkire a helyzet előidézéséért a felelősséget, hanem igy imádkozott :

....
    Oh, legyen figyelmetes a te füled, és szemeid legyenek nyitva, hogy meghallgassad a te szolgádnak könyörgését, melylyel én könyörgök most előtted nappal és éjjel Izráel fiaiért, szolgáidért, és vallást tészek az Izráel fiainak bűneiről, melyekkel vétkeztünk te ellened, én is s az én atyámnak háza vétkeztünk!
7
    Felette igen vétkeztünk ellened, és nem tartottuk meg a parancsolatokat, és a rendeléseket és a törvényeket, melyeket parancsoltál volt Mózesnek a te szolgádnak.


Az csak a szivem vágya, hogy én igy tudnék népemért, és annak nagyon méltatlan politikusaiért imádkozni. Én bevallom nagyon sokáig okoltam a jelenlegieket sok mindenért. Nem vagyok oda a másik oldalért sem, de amit ezek csinálnak nap, mint nap kiveri nálam a biztosítékot. De Isten másra figyelmeztet, és én akarok ebben is engedelmeskedni, és bár sokan tudnánk. Most itt van a bűnbánatknak az ideje. Mert vétkeztünk mi keresztények is, a langyos, se hideg, se meleg életünkkel. De mondom még csak igyekezem erre.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2015. Március 19. - 18:23:27
Úr Jézus Krisztus!
Adj erőt, hogy imátkozni tudjunk azokért is, akikért a saját erőtlenségünk miatt képtelenek vagyunk.
Add Urunk, hogy megéríntsen az a tény mindannyiunkat, hogy érdemtelenségünk ellenére is könyörögsz értünk az Atyánál.
Engedd meg, hogy követendő példa lehess számunkra ezen a téren is, amikor másokért imádkozunk.
Mutass reá a gőgünkre, hogy beláthassuk, mi sem tudjuk kiérdemelni, hogy könyörögj érettünk.
Erősítsd meg az imaéletünket nemzetünk javára és Atyánknak dicsőségére.
Ámen!
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Március 19. - 19:05:30
Ámen!
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kálmán - 2015. Március 19. - 20:52:50
Ámen!

Egyetértek azokkal amiket Irma mondott.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Jazmin - 2015. Március 23. - 08:39:21
Úr Jézus Krisztus!
Adj erőt, hogy imátkozni tudjunk azokért is, akikért a saját erőtlenségünk miatt képtelenek vagyunk.
Add Urunk, hogy megéríntsen az a tény mindannyiunkat, hogy érdemtelenségünk ellenére is könyörögsz értünk az Atyánál.
Engedd meg, hogy követendő példa lehess számunkra ezen a téren is, amikor másokért imádkozunk.
Mutass reá a gőgünkre, hogy beláthassuk, mi sem tudjuk kiérdemelni, hogy könyörögj érettünk.
Erősítsd meg az imaéletünket nemzetünk javára és Atyánknak dicsőségére.
Ámen!

Amen!
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Március 31. - 04:16:09

A keresztény férfi 10 típusa, akihez nem kellene hozzámenned
2014. június 06. 10:01 - Kereszteny Család


Az alábbi cikk a Charisma magazinban jelent meg, 2014. február 12-én és jól rávilágít azokra a tényekre, melyeket jó ha figyelembe veszel még házasságkötés előtt. A szerző J. Lee Grady, aki szerkesztő volt a Charisma magazinnál valamint a Mordecai projekt igazgatója.

Mikor társat választasz, ne légy türelmetlen. Istennek van egy megfelelő számodra.

A feleségem és én négy lányt neveltünk fel – anélkül hogy fegyvert tartottunk volna a házunkban – és három már közülük házas. Szeretjük a vőinket és nyilvánvaló, hogy Isten kiválasztott bennünket arra, hogy a lányaink vérmérsékletének és személyiségének megfelelő társat találjunk.

Én mindig is hittem, hogy Isten benne van a társkeresésben. Ha meg tudta tenni a lányaimnak, számodra is megteszi.

Közelről ismerek néhány egyedülálló hölgyet akik nagyon-nagyon szeretnének egy megfelelő társat találni. Néha elmondják, hogy a felhozatal nagyon sovány a gyülekezetükben, ezért megkockáztatják, hogy belépjenek az on-line társkeresők világába. Mások sajnálkozva emelik fel a kezüket, és csodálkoznak ha a tűrhető keresztény srácok eltűnnek. Így meglepődnek, mikor lejjebb kell vinni az elvárásaikat azért, hogy találjanak egy társat.

Az én tanácsom a következő: ne érd be kevesebbel mint Isten legjobbjával. Manapság túl sok keresztény nő megelégedik egy Izmaellel, így a türelmetlenségük belekényszeríti őket egy boldogtalan házasságba. Kérlek fogadd meg az én atyai tanácsomat:
Sokkal jobban jársz ha egyedül vagy, mintha egy hamis férfival!

Hamis férfi. Összegyűjtöttem neked a10 legfontosabb férfitípust, amit el kellene kerülnöd, mikor férjet keresel:

1. A hitetlen
Kérlek írd le a II. Korinthusi levél 6:14 versét egy post-it-re és ragaszd fel a munkahelyeden a monitorra.„Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?” Ez nem egy lejárt vallásos szabály. Ez ma Isten szava a számodra.

Ne engedj egy férfi vonzó külsejének, vonzerejének vagy anyagi helyzetének (vagy a hajlandóságnak hogy majd veled fog gyülekezetbe járni), hogy kompromisszumot köss azzal amit úgy is tudsz, egy „evangélizációs randevú” sohasem egy bölcs stratégia. Ha a jelölted egy nem újjászületett keresztény, húzd ki a listádról. Ő nem nyerő a számodra. Én még nem találkoztam olyan keresztény nővel, aki ne sajnálta volna, hogy hozzáment egy hitetlen férfihez.

2. A hazudozó
Ha rájössz, hogy a férfi akivel találkozgatsz, hazudott a múltjáról vagy előtted minidig homályban tartja a lépéseit vagy titkait, menekülj el a legközelebbi kijáraton. A házasságnak a bizalmon kell alapulnia. Ha ő nem tud szavahihető lenni, szakíts most, mielőtt rászed téged egy mégnagyobb csalással.

3. A playboy
Bárcsak azt mondhatnám, ha találkozol egy helyes fiúval a gyülekezetben, feltételezheted, hogy szexuálisan tiszta élete van. Sajnos ma nem ez a helyzet. Szörnyű történeteket hallottam egyedülálló férfiakról, akik vasárnap a gyülekezeti dicséretben szolgáltak, de a hét többi napján úgy éltek mint Casanova. Ha hozzámész egy olyanhoz aki szexuális kalandokba bocsátkozik az esküvőd előtt, biztos lehetsz abban, hogy utána is ezt fogja tenni.

4. A felelőtlen
Nagyon sok szilárd keresztény férfi van aki korábban megtapasztalt egy tönkrement házasságot. Mióta elváltak, megtapasztalták a Szentszellem helyreállítását és újra akarnak házasodni. A második házasság nagyon boldog lehet. De ha azt látod, hogy a kiszemelt vőlegényed nem gondoskodik az előző házasságában született gyermekeiről, egy óriási hiányosságot ismerhettél fel. Bármely férfi aki nem hajlandó fizetni a múltbeli hibáiért vagy támogatni a gyermekeit az előző házasságából, nem fog felelősen viszonyulni hozzád sem.

5. A függő
Az a gyülekezetbe járó férfi, akinek alkohol vagy drogfüggősége van, megtanulta elrejteni a problémáit, de neked nem kell várnod a nászutadig, amikor rájössz, hogy igazából ő egy tintás. Soha ne menj olyanhoz hozzá, aki visszautasítja, hogy segítséget kérjen a függősége miatt. Ragaszkodj hozzá, hogy szakmai segítséget kapjon és állj tovább. Ne kerülj egy kölcsönösen függő kapcsolatba, ahol a szenvedélybeteg férfi azt kéri, te maradj józan. Így nem tudod őt meggyógyítani.

6. A leégett
Ismerek valakit aki miután megházasodott rájött, hogy a férje nem is tervezte, hogy állandó munkát találjon. Viszont kidolgozott egy kiváló stratégiát: Ő otthon marad és egész nap számítógépen játszik mialatt a képzett felesége dolgozik és minden számlát kifizet. Pál apostol azt mondta a thesszalonikabelieknek: „Ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék” (2 Thess. 3:10). Ugyanez a szabály érvényes itt is: Ha egy férfi nem hajlandó dolgozni, ne számítson arra, hogy hozzámész.

7. A nárcisztikus
Őszintén remélem hogy olyan fiút találsz, aki jóképű. De légy óvatos: Ha a kiválasztottad hat órát tölt el egy nap az edzőteremben és rendszeresen közeli képeket posztol a facebook-on a bicepszéről, akkor van egy problémád. Ne szeress bele egy önimádó srácba. Lehet, hogy helyes, de egy férfi aki belehabarodott a saját külsőjébe és saját szükségleteibe, sohasem lesz képes téged szentül szeretni, úgy ahogy Krisztus az egyházat szereti. (Ef. 5:25) A férfi aki mindig saját magát bámulja a tükörben, sosem fog rád figyelni.

8. Az erőszakos
Egy erőszakos hajlamú férfi képtelen uralkodni a haragján, miután az elért egy bizonyos szintet. Ha a fiúnak akivel találkozgatsz könnyen eljár a keze, feléd vagy másfelé, ne gondold hogy meg tudod rendszabályozni a viselkedését. Neki komoly gondja van, és ha hozzámész, akkor minden nap egy aknamezőn kell majd egyensúlyoznod, hogy egy újabb dühkitörést elkerülj. Dühös férfiak és sérült nők – verbálisan és van, hogy fizikálisan. Keress egy férfit, aki szelíd.

9. A gyerek férfi
Tartsatok régimódinak, de én gyanakvó vagyok, ha egy srác 35 éves korában még mindig a szüleivel él. Ha még az anyukája meg is főz neki, takarít és vasal rá ebben a korban, biztos lehetsz benne, hogy legalábbis érzelmileg egy időcsapdába került. A bajért esedezel, ha azt gondolod, hogy felesége tudsz lenni egy srácnak aki még nem nőtt fel. Fordulj vissza, és barátodként bátorítalak, hogy inkább egy mentort találj aki felnőttet farag belőle.

10. A szuperszellemi
Néhány keresztény férfi abban hisz, hogy a házasság a férfi felsőbbrendűségének a terepe. Esetleg fennkölt módon idézik a szentírást, de a megtévesztő férfi felsőbbség mögött mély bizonytalanság és gőg változik át szellemi bántalmazássá. Az I. Péter 3:7 arra utasítja a férfiakat, hogy kezeljék a feleségüket egyenlő félként.

Ha a férfi akivel randevúzól lekezelően beszél hozzád, lekicsinylő megjegyzéseket tesz a nőkről vagy úgy tűnik, hogy leszólja a szellemi képességeidet, tűnj el most. Az ilyen nem a földön jár. Azok a nők akik hozzámennek egy szuperszellemihez, gyakran depresszióba esnek és az életük végül egy rémálommá válik.

Ha te Istennek egy leánya vagy, ne pazarold az újjászületésből fakadó jogaidat azzal, hogy hozzámész egy férfihez aki nem érdemel meg téged.

A legokosabb döntés az életben ha vársz arra az emberre, aki átadta magát Jézusnak.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kálmán - 2015. Március 31. - 08:08:46
Köszönöm Irma, hogy megosztottad. Tetszett. Tanulságos. Biblikus tanácsok.

 O0
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Március 31. - 17:27:58

A keresztény nő 8 típusa, akit nem kellene elvenned
2014. június 13. 12:09 - Kereszteny Család

Man-wife-marriage.jpg

Az alábbi cikk a Charisma magazinban jelent meg, 2014.február 19-én "A keresztény férfi 10 típusa, akihez nem kellene hozzámenned" folytatásaként. A szerző J. Lee Grady, aki szerkesztő volt a Charisma magazinnál valamint a Mordecai projekt igazgatója.


Istenfélő módon elgondolkodnál ezekről a személyiség típusokról, amikor feleség jelöltet keresel?

A múlt heti „A keresztény férfi tíz típusa, akihez nem kellene hozzámenned” írásom vírusként terjedt a neten. Ezt a cikket több mint 1.2 millió ember osztotta meg, valószínűleg azért, mert a társválasztásban olyan sok egyedülálló férfi és nő igényel útmutatást.

A visszajelzésekben nagyon sokan kérték, hogy készítsek egy hasonló útmutatót azoknak a férfiak számára is, akik feleséget keresnek. Mivel mentorálok néhány fiatalembert és az elmúlt években néhányat közülük láttam már sikeresen megházasodni, nem volt nehéz összeállítani az alábbi listát. A tanítványaimnak mindig azt mondom, ezeket a nőket kerüljék el.

1. A hitetlen
Az előző cikkemben már emlékeztettem a hölgyeket, hogy a biblia teljesen világosan fogalmaz ebben a kérdésben: A keresztények ne menjenek hozzá hitetlenekhez. A II. Kor. 6.14 azt mondja: „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?” Ha nem nézzük a Krisztus követése mellett való döntést, a házasság az egyedüli legfontosabb döntés amit valaha meghozol. Ne rontsd el azzal, hogy kizárod a nyilvánvalót. Neked egy olyan feleségre van szükséged, aki jobban szereti Jézust még nálad is. A szellemi érettséget tedd az első helyre a vágyaid listáján.

2. Az anyagias
Egy fiatal barátom egy gazdag családból származó lányt jegyzett el. Hónapokig spórolt, hogy vehessen egy gyűrűt, de amikor megkérte a lány a kezét, akkor az visszaküldte az ékszerészhez, hogy vegyen egy nagyobb gyémántot. Képes volt egy gyűrű miatt adósságokba hajszolni, mert az nem egyezett az elvárásaival. Egy Luis Vuitton életstílust akart a fiú Tesco-s pénztárcájából. A barátomnak felhívtam a figyelmét, óriási hibát követ el.
Hacsak nem adósságban akarod élni a hátralévő életed, ne vegyél el egy olyan lányt akinek a szemében dollár jelek vannak és a Gucci pénztárcájában meg nyolc hitelkártya.

3. A díva
Néhány macsó férfi szeret felvágni és úgy tenni, mintha a nők felett állna. A dívák ennek a rémálomnak a női verziói. Azt gondolják, hogy a világ körülöttük forog, és lazán megsértenek bárkit, aki nem ért velük egyet. Szavaik sértők és elszállt igényeik teljesíthetetlenek. Néhányan közülük végül vezetők lesznek a gyülekezetben, de a szuperszellemi szövegüktől ne ájulj el. Az igazi vezetők alázatosak. Ha nem látod a Krisztusi alázatot a lánynál, akivel randevúzgatsz, hagyd ott és keress mást.

4. A Delila
Emlékszel Sámsonra? Isten emberfeletti erővel felkentje volt, de amikor egy csábító nő kikutatta a titkát, az erejét elvesztette és részese lett a világ leghíresebb hajvágásának. Hasonlóan Delilához, a nő, aki nem adta át a szexualitását Istennek, megvakít a bájával, összetöri a szívedet és elveszi rólad a kenetet. Ha „keresztény nő” akivel találkozol a gyülekezetben, provokatívan öltözködik, másokkal flörtöl, szexuális tartalmú üzeneteket küldözget a Facebookon vagy közli veled, hogy neki nem okoz gondot a házasság előtti szex, kerülj ki a hálójából, mielőtt csapdába ejtene.

5. A veszekedő
Mostanában mesélte egy fiatalember, hogy randizott egy lánnyal, akinek egy régebbi sérelem miatt komoly neheztelés volt a szívében. „Mielőtt megkértem, szóltam a mátkámnak, hogy ezt előbb rendeznie kell,” – magyarázta. „Ha nem így tett volna akkor mindent tönkretehetett volna, de így egy hatalmas áttörést értünk el, és már jegyesek vagyunk.” Ez a fiú felismerte, hogy a feloldatlan keserűség tönkreteheti a házasságot. A Példabeszédek. 21:9 azt mondja: „Jobb a tető sarkán lakni, mint zsémbes asszonnyal együtt a házban.” Ha a lány, akivel találkozgatsz, nem tud megbocsátani és forrong benne a düh, elveszed, akkor az egész életetek egy ajtó csapkodás és végtelen dráma lesz, amit a harag tesz tönkre.

6. Az irányító
A házasság fele-fele arányban partnerségről szól, és az egyedüli mód ahogy működni tud ha mind a férj, mind a feleség kölcsönös engedelmességet gyakorol az Efézus 5:21 szerint. Csak néhány srác gondolja, hogy sikerre viheti a házasságát, ha diktátorként viselkedik, néhány nő pedig megpróbálja a döntéseket a számára megfelelő módon befolyásolni. Ezért is nagyon fontos a házasság előtti tanácsadás! Nem várhatod meg a házasságkötésed utáni két hetet, hogy rájöjj, a feleséged nem bízik benned és totális befolyást akar.

7. A mama kislánya
Ha egy újdonsült feleség rendszeresen felhívja az anyukáját támogatásért és segítségért az normális. De az nagyon nincs rendben, ha naponta ötször megbeszéli vele a házasságának minden részletét, beleértve a szexualitást is. Ez hátborzongató. Még mindig találkozok olyan fiatalemberekkel akiknek a felesége megengedi az anyjának (vagy az apjának) hogy totális kontrollban tartsa a házasságukat. Az I. Mózes 2:24 azt mondja, hogy a férfi elhagyja a szüleit és ragaszkodik a feleségéhez. A szülőknek a háttérben kellene maradniuk, amikor a gyerekek házasságáról van szó. Ha a barátnőd nem vágja el a szálakat, jobb ha óvatos vagy.

8. A függő
A gyülekezetben manapság nagyon sok ember nem tanítvány. Sokan közülük még mindig valamilyen függőségtől szenvednek, - alkohol, drog, felírt gyógyszerek vagy pornográfia – mivel a szószékről egyik bűnnel sem konfrontálunk vagy nem nyújtunk elég könyörületes segítséget a szenvedőknek.
Jézus teljesen meg tudja szabadítani az embert ezektől a szokásoktól, de te akarsz várni a házasságkötésedig hogy rájöjj, a feleséged egy alkoholista? Lehet, már nagyon szeretnél megházasodni, de nem bölcs dolog addig felkötni a nyakkendőt amíg a menyasszonyod problémája az arcára van írva.

A feleségkeresésnél a legfontosabb szabály amit kövess, a Példabeszédek 31:30-ban található: „Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az Urat félő asszony dicséretre méltó.” A világ szerint a külső jegyek a fontosak, de te azt nézd, mi van a szívben.

Kapcsolódó bejegyzések:

    A keresztény férfi 10 típusa, akihez nem kellene hozzámenned

    Lehet-e egy fiú és egy lány „csak barát”?

 Ha tetszett a cikk, oszd meg a barátaiddal!
Facebook Tumblr Tweet Google+
3 komment
Címkék: párválasztás
Ajánlott bejegyzések:

    Amikor egyedül töltöd a Valentin napot…Amikor egyedül töltöd a Valentin napot…
    5 ok, amiért még nem hívtak randira5 ok, amiért még nem hívtak randira
    A nagy A nagy "Ő" miért nem létezik?
    Ha még mindig egyedül vagy, ne add fel!Ha még mindig egyedül vagy, ne add fel!
    Meg kell házasodniuk a keresztényeknek a szexhez?Meg kell házasodniuk a keresztényeknek a szexhez?

A bejegyzés trackback címe:
http://keresztenycsalad.blog.hu/api/trackback/id/6299200
Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.
severinus 2014.06.18. 17:07:48
Nem az lenne a jobb cím, hogy akit nem kéne elvenned?
Válasz erre
Kereszteny Család 2014.06.18. 18:12:51
Nagyon köszönöm az építő észrevételt, javítottam a címet.
Válasz erre
orangeman · http://chengyu.blog.hu 2015.02.09. 13:40:06
Az elvált.
Válasz erre

Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal
Amiről szól

Gyakran szembesülök a ténnyel, hogy az élet, amit élnünk kell, nagyon távol van attól, amit hallunk vasárnaponként. Ebben a blogban cikkeket - elsősorban fordításokat - közlök, melyek segíthetnek téged abban, hogy valódi, keresztény családod legyen.
Hirdetés

    A keresztény nő 8 típusa, akit nem kellene elvenned
 



Istenfélő módon elgondolkodnál ezekről a személyiség típusokról, amikor feleség jelöltet keresel?

A múlt heti „A keresztény férfi tíz típusa, akihez nem kellene hozzámenned” írásom vírusként terjedt a neten. Ezt a cikket több mint 1.2 millió ember osztotta meg, valószínűleg azért, mert a társválasztásban olyan sok egyedülálló férfi és nő igényel útmutatást.

A visszajelzésekben nagyon sokan kérték, hogy készítsek egy hasonló útmutatót azoknak a férfiak számára is, akik feleséget keresnek. Mivel mentorálok néhány fiatalembert és az elmúlt években néhányat közülük láttam már sikeresen megházasodni, nem volt nehéz összeállítani az alábbi listát. A tanítványaimnak mindig azt mondom, ezeket a nőket kerüljék el.

1. A hitetlen
Az előző cikkemben már emlékeztettem a hölgyeket, hogy a biblia teljesen világosan fogalmaz ebben a kérdésben: A keresztények ne menjenek hozzá hitetlenekhez. A II. Kor. 6.14 azt mondja: „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?” Ha nem nézzük a Krisztus követése mellett való döntést, a házasság az egyedüli legfontosabb döntés amit valaha meghozol. Ne rontsd el azzal, hogy kizárod a nyilvánvalót. Neked egy olyan feleségre van szükséged, aki jobban szereti Jézust még nálad is. A szellemi érettséget tedd az első helyre a vágyaid listáján.

2. Az anyagias
Egy fiatal barátom egy gazdag családból származó lányt jegyzett el. Hónapokig spórolt, hogy vehessen egy gyűrűt, de amikor megkérte a lány a kezét, akkor az visszaküldte az ékszerészhez, hogy vegyen egy nagyobb gyémántot. Képes volt egy gyűrű miatt adósságokba hajszolni, mert az nem egyezett az elvárásaival. Egy Luis Vuitton életstílust akart a fiú Tesco-s pénztárcájából. A barátomnak felhívtam a figyelmét, óriási hibát követ el.
Hacsak nem adósságban akarod élni a hátralévő életed, ne vegyél el egy olyan lányt akinek a szemében dollár jelek vannak és a Gucci pénztárcájában meg nyolc hitelkártya.

3. A díva
Néhány macsó férfi szeret felvágni és úgy tenni, mintha a nők felett állna. A dívák ennek a rémálomnak a női verziói. Azt gondolják, hogy a világ körülöttük forog, és lazán megsértenek bárkit, aki nem ért velük egyet. Szavaik sértők és elszállt igényeik teljesíthetetlenek. Néhányan közülük végül vezetők lesznek a gyülekezetben, de a szuperszellemi szövegüktől ne ájulj el. Az igazi vezetők alázatosak. Ha nem látod a Krisztusi alázatot a lánynál, akivel randevúzgatsz, hagyd ott és keress mást.

4. A Delila
Emlékszel Sámsonra? Isten emberfeletti erővel felkentje volt, de amikor egy csábító nő kikutatta a titkát, az erejét elvesztette és részese lett a világ leghíresebb hajvágásának. Hasonlóan Delilához, a nő, aki nem adta át a szexualitását Istennek, megvakít a bájával, összetöri a szívedet és elveszi rólad a kenetet. Ha „keresztény nő” akivel találkozol a gyülekezetben, provokatívan öltözködik, másokkal flörtöl, szexuális tartalmú üzeneteket küldözget a Facebookon vagy közli veled, hogy neki nem okoz gondot a házasság előtti szex, kerülj ki a hálójából, mielőtt csapdába ejtene.

5. A veszekedő
Mostanában mesélte egy fiatalember, hogy randizott egy lánnyal, akinek egy régebbi sérelem miatt komoly neheztelés volt a szívében. „Mielőtt megkértem, szóltam a mátkámnak, hogy ezt előbb rendeznie kell,” – magyarázta. „Ha nem így tett volna akkor mindent tönkretehetett volna, de így egy hatalmas áttörést értünk el, és már jegyesek vagyunk.” Ez a fiú felismerte, hogy a feloldatlan keserűség tönkreteheti a házasságot. A Példabeszédek. 21:9 azt mondja: „Jobb a tető sarkán lakni, mint zsémbes asszonnyal együtt a házban.” Ha a lány, akivel találkozgatsz, nem tud megbocsátani és forrong benne a düh, elveszed, akkor az egész életetek egy ajtó csapkodás és végtelen dráma lesz, amit a harag tesz tönkre.

6. Az irányító
A házasság fele-fele arányban partnerségről szól, és az egyedüli mód ahogy működni tud ha mind a férj, mind a feleség kölcsönös engedelmességet gyakorol az Efézus 5:21 szerint. Csak néhány srác gondolja, hogy sikerre viheti a házasságát, ha diktátorként viselkedik, néhány nő pedig megpróbálja a döntéseket a számára megfelelő módon befolyásolni. Ezért is nagyon fontos a házasság előtti tanácsadás! Nem várhatod meg a házasságkötésed utáni két hetet, hogy rájöjj, a feleséged nem bízik benned és totális befolyást akar.

7. A mama kislánya
Ha egy újdonsült feleség rendszeresen felhívja az anyukáját támogatásért és segítségért az normális. De az nagyon nincs rendben, ha naponta ötször megbeszéli vele a házasságának minden részletét, beleértve a szexualitást is. Ez hátborzongató. Még mindig találkozok olyan fiatalemberekkel akiknek a felesége megengedi az anyjának (vagy az apjának) hogy totális kontrollban tartsa a házasságukat. Az I. Mózes 2:24 azt mondja, hogy a férfi elhagyja a szüleit és ragaszkodik a feleségéhez. A szülőknek a háttérben kellene maradniuk, amikor a gyerekek házasságáról van szó. Ha a barátnőd nem vágja el a szálakat, jobb ha óvatos vagy.

8. A függő
A gyülekezetben manapság nagyon sok ember nem tanítvány. Sokan közülük még mindig valamilyen függőségtől szenvednek, - alkohol, drog, felírt gyógyszerek vagy pornográfia – mivel a szószékről egyik bűnnel sem konfrontálunk vagy nem nyújtunk elég könyörületes segítséget a szenvedőknek.
Jézus teljesen meg tudja szabadítani az embert ezektől a szokásoktól, de te akarsz várni a házasságkötésedig hogy rájöjj, a feleséged egy alkoholista? Lehet, már nagyon szeretnél megházasodni, de nem bölcs dolog addig felkötni a nyakkendőt amíg a menyasszonyod problémája az arcára van írva.

A feleségkeresésnél a legfontosabb szabály amit kövess, a Példabeszédek 31:30-ban található: „Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az Urat félő asszony dicséretre méltó.” A világ szerint a külső jegyek a fontosak, de te azt nézd, mi van a szívben.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kálmán - 2015. Március 31. - 20:50:32
Köszönöm. Ez is nagyon tanulságos.  O0
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Április 02. - 13:14:44
Ez egy megrázó történet :


Nem sejtcsomó: ember!

2015. 03. 27. 07:31
   

„Sejtcsomó”.  „Szövetdarab”. „Csak egy magzat. Így hivatkoznak az abortuszpártiak a rendkívül korán világra jött babákra. Ám a valóság egészen mást mutat. Ezt bizonyítja Walter Joshua Fretz is, aki mindössze 19 hetesen született. A kisfiú csak pár másodpercig élt, ám ennek a rövid pillanatnak hosszú távú hatása volt.

"A június 14-i péntek nem úgy végződött, ahogy vártam. Előző kedden halvány foltok jelentek meg rajtam, de csak néhány, ami normális dolog a terhességnél. Pénteken a korábban barna foltok rózsaszínné változtak, ezért úgy döntöttem, felhívom a szülésznőmet”, meséli Lexi, három kislány édesanyja, aki férjével, Joshuával izgatottan várta a legújabb kisbaba érkezését. A szülésznő javaslatára Lexiék azonnal bementek a sürgősségire.

Mivel Lexi még nem volt húsz hetes, csupán 19 hét 6 napos terhes, a kórház szabályai szerint nem mehetett tovább a szülészetre: az asszonynak a sürgősségin kellett várakoznia. A baba szívhangja rendben volt, így Lexi meg is könnyebbült, ám az ultrahangos vizsgálatra várva egyszer csak érezte: megindult a szülés.

„A fájdalom olyan intenzív volt, hogy felülni sem tudtam az ágyban. Hívtam a nővért, de ő nem jött, tíz perc múlva újra hívtam, míg végül megjelent. Ekkor már hangosan üvöltöttem a fájdalomtól és az érzésektől, amik keresztülfutottak rajtam. Nem voltam lelkileg felkészülve a vajúdásra és minden idegszálammal harcoltam ellene, nem akartam, hogy megtörténjen. Amikor a nővér végül megjelent, először nem hitte el, hogy megindult a szülés.”

 Alig öt órával a kórházba érkezése után Lexi világra hozta fiát, Walter Joshua Fretz-t. „Ekkor már zokogta, de ő tökéletes volt. Teljesen kifejlett ember, mindene megvolt, láthattam a szívét verni az apró mellkasában. Joshuával ketten tartottuk és sírtunk, ahogy ránéztünk a mi tökéletes, aprócska fiunkra. Nem tudok elég sok jót mondani az orvosunkról és a nővérekről, akik velem voltak. Egyetlen egyszer sem említették a magzat szót. Együtt imádkoztak és sírtak velem és mindenben a gondomat viselték. Felvették a kapcsolatot a helyi temetkezési vállalattal és minden papírmunkát és telefonhívást készek voltak elrendezni, hogy hazavihessük Waltert, ha szeretnénk. A karomban tartottam őt, átöleltem, amíg vert a szíve, a saját szívemhez tartottam, megszámoltam a lábujjait és megcsókoltam a pici fejét. Mindig őrizni fogom ezeknek a perceknek az emlékét.”

Joshua következő döntése természetesnek és jelentéktelennek tűnt, de végül egy életeket megváltoztató és megmentő lépéssé vált. Elment Lexi fényképezőgépéért és le akarta fotózni a fiát. Bár először Lexi tiltakozott, később a Walterről készült fotók elterjedtek az interneten.  Eljutottak gyászoló anyákhoz és átsegítették őket a saját gyermekük elvesztése okozta traumán. Sokan arra használták a fényképeket, hogy segítsenek a nőknek az életet választani gyermekük számára. Lexi rengeteg pozitív visszajelzést kapott, ezek közül néhányat meg is osztott.

 „Épp most találtam rá Walter fotóira… Terhes vagyok, és én is jártam ezen a szörnyű helyen, a héten. Múlt héten elmentem az első ultrahangra és ő is fiú. De nemrég elkezdtem egy vetélésért imádkozni különben a megszakítás mellett döntök, mivel az apja minden felelősséget elhárított. Megkértem Istent, küldjön nekem egy jelet ma, hogy minden rendben lesz, vagy holnap elmegyek abortuszt csináltatni. Néhány órával később láttam ezt a linket a Facebookon. Sírtam, amikor megnyitottam. A fotók megértették velem, hogy nem tehetem ezt a fiammal.”

„Régebben azt hittem, vannak okok, amik indokolttá teszik az abortuszt. (…) De most, látván Waltert, ahogy ott fekszik a melleden, szégyenkezem a korábbi véleményem miatt és megszakad a szívem azokra a nőkre gondolva, akik megszakítják a terhességüket anélkül, hogy értenék a bennük születő élet értékét.”

„Mindig azt gondoltam, a nő választása, hogy véget vet-e a terhességének! Megint csak a megértés hiánya miatt gondoltam, vagy inkább meggyőztek, hogy higgyem, hogy ebben a stádiumban a nők csupán egy adag sejtet abortálnak. Mekkora tévedés!!! Örülök, hogy megosztottad a történetedet és a gyönyörű fotókat egy ilyen szomorú pillanatában az életednek, így felvilágosítottál engem is!”

„Nyolchetes terhes vagyok és ebből három hétig szenvedtem attól, hogy nem tudtam, mit tegyek, megtartsam őt vagy elvetessem (nem igazán vagyok jó szituációban a gyermekvállaláshoz éppen) de te perspektívát adtál az életemnek, tudom szeretni ezt a kisbabát és elboldogulni valahogy, szóval ennyi elég is nekem, megtartom a gyermeket, akit várok és örökké meg fogom őt becsülni.”

Még mindig megdöbbent, hányszor osztották meg a képeket és mennyien kommentálták őket. Walter párperces élete több embert érintett meg, mint valaha is képzeltem. Az egész országból kaptam üzeneteket olyan emberektől, akik hasonló veszteséget éltek át, vagy csak megérintette őket a történet. Néhányan arról is meséltek nekem, hogy a fotókat arra tudták használni, hogy segítsenek azoknak a szegény nőknek, akik az abortuszt fontolgatták. Csak azért mert nem láthatjuk a bennünk lévő gyermeket, az nem jelenti azt, hogy csupán egy sejtcsomóról van szó. Walter tökéletesen kifejlett volt és nagyon aktív a méhben. Minden fájdalmunk közepette boldog vagyok, hogy valami jó is származott ebből az egészből. Imádkozom, hogy az Úr továbbra is segítsen abban, hogy Walter fotói minél több emberre hatással legyenek.

Live Action News

Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kálmán - 2015. Április 02. - 14:56:56
Köszönöm, hogy megosztottad.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Ani - 2015. Április 02. - 18:08:38

A keresztény férfi 10 típusa, akihez nem kellene hozzámenned
2014. június 06. 10:01 - Kereszteny Család


Az alábbi cikk a Charisma magazinban jelent meg, 2014. február 12-én és jól rávilágít azokra a tényekre, melyeket jó ha figyelembe veszel még házasságkötés előtt. A szerző J. Lee Grady, aki szerkesztő volt a Charisma magazinnál valamint a Mordecai projekt igazgatója.

Mikor társat választasz, ne légy türelmetlen. Istennek van egy megfelelő számodra.

A feleségem és én négy lányt neveltünk fel – anélkül hogy fegyvert tartottunk volna a házunkban – és három már közülük házas. Szeretjük a vőinket és nyilvánvaló, hogy Isten kiválasztott bennünket arra, hogy a lányaink vérmérsékletének és személyiségének megfelelő társat találjunk.

Én mindig is hittem, hogy Isten benne van a társkeresésben. Ha meg tudta tenni a lányaimnak, számodra is megteszi.

Közelről ismerek néhány egyedülálló hölgyet akik nagyon-nagyon szeretnének egy megfelelő társat találni. Néha elmondják, hogy a felhozatal nagyon sovány a gyülekezetükben, ezért megkockáztatják, hogy belépjenek az on-line társkeresők világába. Mások sajnálkozva emelik fel a kezüket, és csodálkoznak ha a tűrhető keresztény srácok eltűnnek. Így meglepődnek, mikor lejjebb kell vinni az elvárásaikat azért, hogy találjanak egy társat.

Az én tanácsom a következő: ne érd be kevesebbel mint Isten legjobbjával. Manapság túl sok keresztény nő megelégedik egy Izmaellel, így a türelmetlenségük belekényszeríti őket egy boldogtalan házasságba. Kérlek fogadd meg az én atyai tanácsomat:
Sokkal jobban jársz ha egyedül vagy, mintha egy hamis férfival!

Hamis férfi. Összegyűjtöttem neked a10 legfontosabb férfitípust, amit el kellene kerülnöd, mikor férjet keresel:

1. A hitetlen
Kérlek írd le a II. Korinthusi levél 6:14 versét egy post-it-re és ragaszd fel a munkahelyeden a monitorra.„Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?” Ez nem egy lejárt vallásos szabály. Ez ma Isten szava a számodra.

Ne engedj egy férfi vonzó külsejének, vonzerejének vagy anyagi helyzetének (vagy a hajlandóságnak hogy majd veled fog gyülekezetbe járni), hogy kompromisszumot köss azzal amit úgy is tudsz, egy „evangélizációs randevú” sohasem egy bölcs stratégia. Ha a jelölted egy nem újjászületett keresztény, húzd ki a listádról. Ő nem nyerő a számodra. Én még nem találkoztam olyan keresztény nővel, aki ne sajnálta volna, hogy hozzáment egy hitetlen férfihez.

2. A hazudozó
Ha rájössz, hogy a férfi akivel találkozgatsz, hazudott a múltjáról vagy előtted minidig homályban tartja a lépéseit vagy titkait, menekülj el a legközelebbi kijáraton. A házasságnak a bizalmon kell alapulnia. Ha ő nem tud szavahihető lenni, szakíts most, mielőtt rászed téged egy mégnagyobb csalással.

3. A playboy
Bárcsak azt mondhatnám, ha találkozol egy helyes fiúval a gyülekezetben, feltételezheted, hogy szexuálisan tiszta élete van. Sajnos ma nem ez a helyzet. Szörnyű történeteket hallottam egyedülálló férfiakról, akik vasárnap a gyülekezeti dicséretben szolgáltak, de a hét többi napján úgy éltek mint Casanova. Ha hozzámész egy olyanhoz aki szexuális kalandokba bocsátkozik az esküvőd előtt, biztos lehetsz abban, hogy utána is ezt fogja tenni.

4. A felelőtlen
Nagyon sok szilárd keresztény férfi van aki korábban megtapasztalt egy tönkrement házasságot. Mióta elváltak, megtapasztalták a Szentszellem helyreállítását és újra akarnak házasodni. A második házasság nagyon boldog lehet. De ha azt látod, hogy a kiszemelt vőlegényed nem gondoskodik az előző házasságában született gyermekeiről, egy óriási hiányosságot ismerhettél fel. Bármely férfi aki nem hajlandó fizetni a múltbeli hibáiért vagy támogatni a gyermekeit az előző házasságából, nem fog felelősen viszonyulni hozzád sem.

5. A függő
Az a gyülekezetbe járó férfi, akinek alkohol vagy drogfüggősége van, megtanulta elrejteni a problémáit, de neked nem kell várnod a nászutadig, amikor rájössz, hogy igazából ő egy tintás. Soha ne menj olyanhoz hozzá, aki visszautasítja, hogy segítséget kérjen a függősége miatt. Ragaszkodj hozzá, hogy szakmai segítséget kapjon és állj tovább. Ne kerülj egy kölcsönösen függő kapcsolatba, ahol a szenvedélybeteg férfi azt kéri, te maradj józan. Így nem tudod őt meggyógyítani.

6. A leégett
Ismerek valakit aki miután megházasodott rájött, hogy a férje nem is tervezte, hogy állandó munkát találjon. Viszont kidolgozott egy kiváló stratégiát: Ő otthon marad és egész nap számítógépen játszik mialatt a képzett felesége dolgozik és minden számlát kifizet. Pál apostol azt mondta a thesszalonikabelieknek: „Ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék” (2 Thess. 3:10). Ugyanez a szabály érvényes itt is: Ha egy férfi nem hajlandó dolgozni, ne számítson arra, hogy hozzámész.

7. A nárcisztikus
Őszintén remélem hogy olyan fiút találsz, aki jóképű. De légy óvatos: Ha a kiválasztottad hat órát tölt el egy nap az edzőteremben és rendszeresen közeli képeket posztol a facebook-on a bicepszéről, akkor van egy problémád. Ne szeress bele egy önimádó srácba. Lehet, hogy helyes, de egy férfi aki belehabarodott a saját külsőjébe és saját szükségleteibe, sohasem lesz képes téged szentül szeretni, úgy ahogy Krisztus az egyházat szereti. (Ef. 5:25) A férfi aki mindig saját magát bámulja a tükörben, sosem fog rád figyelni.

8. Az erőszakos
Egy erőszakos hajlamú férfi képtelen uralkodni a haragján, miután az elért egy bizonyos szintet. Ha a fiúnak akivel találkozgatsz könnyen eljár a keze, feléd vagy másfelé, ne gondold hogy meg tudod rendszabályozni a viselkedését. Neki komoly gondja van, és ha hozzámész, akkor minden nap egy aknamezőn kell majd egyensúlyoznod, hogy egy újabb dühkitörést elkerülj. Dühös férfiak és sérült nők – verbálisan és van, hogy fizikálisan. Keress egy férfit, aki szelíd.

9. A gyerek férfi
Tartsatok régimódinak, de én gyanakvó vagyok, ha egy srác 35 éves korában még mindig a szüleivel él. Ha még az anyukája meg is főz neki, takarít és vasal rá ebben a korban, biztos lehetsz benne, hogy legalábbis érzelmileg egy időcsapdába került. A bajért esedezel, ha azt gondolod, hogy felesége tudsz lenni egy srácnak aki még nem nőtt fel. Fordulj vissza, és barátodként bátorítalak, hogy inkább egy mentort találj aki felnőttet farag belőle.

10. A szuperszellemi
Néhány keresztény férfi abban hisz, hogy a házasság a férfi felsőbbrendűségének a terepe. Esetleg fennkölt módon idézik a szentírást, de a megtévesztő férfi felsőbbség mögött mély bizonytalanság és gőg változik át szellemi bántalmazássá. Az I. Péter 3:7 arra utasítja a férfiakat, hogy kezeljék a feleségüket egyenlő félként.

Ha a férfi akivel randevúzól lekezelően beszél hozzád, lekicsinylő megjegyzéseket tesz a nőkről vagy úgy tűnik, hogy leszólja a szellemi képességeidet, tűnj el most. Az ilyen nem a földön jár. Azok a nők akik hozzámennek egy szuperszellemihez, gyakran depresszióba esnek és az életük végül egy rémálommá válik.

Ha te Istennek egy leánya vagy, ne pazarold az újjászületésből fakadó jogaidat azzal, hogy hozzámész egy férfihez aki nem érdemel meg téged.

A legokosabb döntés az életben ha vársz arra az emberre, aki átadta magát Jézusnak.


Én is köszönöm Irma, hogy megosztottad.

Amikor elolvastam , eszembe is jutott, hogy az ilyen tipusu férfiban mi a "keresztényi". A világban tucatnyi ehhez hasonló férfi szaladgál , és büszkék is magukra azért mert ilyenek. De ahogy olvastam , el is gondolkodtam azon is, hogy még a világi férfiak is tudják a kötelességüket, munka , család terén , és sok keresztény férfi szégyellhetné magát , hogy ők valami mögé bújva másnak képzelik magukat.

 :)
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Április 03. - 17:18:18
Emlékszem egyszer nagyon régen, vagy 30 évvel ezelőtt Gyökössy Bandi bácsi tartott előadás sorozatot, a párválasztásról és a házasságról. Már akkor azt mondta a sok-sok lelkigondozás során szerzett tapasztalata alapján, hogy a házasságnak három fő problémája van, az első amikor szerv-cserés a házasság, mármint férfi nem fej többé, hanem inkább a sziv szerepét tölti be, és igy a nő mit tehet mást mint belekényszerül egy olyan szerepbe, amit nem az ő számára tervezett az Isten, aztán Bandi bácsi azt tapasztalta, hogy vannak kétfejű házasságok, ebben az esetben a nő nem hajlandó azt a gyönyörú elhívást felvállalni a külsőségeken túl, igy rivalizálva fejként funkcionál a házasságban / manapság egyre több ilyen van, sőt mintha ez lenne tulnyomó többségben/ Aztán van a két szívű házasság, ebben az esetben, meg a férfi nem tud férfivé válni valamiért és nem tölti be hivatását. Mindhárom esetben felborul Isten jó terve a házssággal kapcsolatban. Sajnos egyre több férfias nővel lehet találkozni. Engem már a hideg ráz ezektől a nagyon öntudatos, magukra oly igényes nőktől. Akik szépek, okosak, talpraesettek csak éppen azt nem tudják betölteni, amitől igazűn nők lehetnének, mintha nem lenne szivük. Tisztelet, becsület mindazoknak a nőknek akire ez a megállapítás nem illik. Ami meg a férfiakat illeti, hát én még soha ennyi anyámasszony katonáját nem láttam mint amennyi van manapság. Ahol dolgozom három nagy intézmény fiatalsága fújja a füstöt az utcán, mert hogy intézményen belül nem dohányozhatnak, sokszor elnézem a férfiakat, teljesen el vannak nőiesedve. Ideje lenne, hogy a férfiak visszavegyék azt a helyet amit Isten jelölt ki számukra, mindazzal a felelősséggel, amivel ez jár. De tapasztalható, hogy ma kitolódott a fiatalság ideje, egyre tovább tanulnak, és nemköltöznek el otthonról, mert akkor fel kellene vállalani önmagukért a felelősséget. Én minden 30 éven felüli fiút táplálgató anyának szoktam javasolni, hogy szüntesse be a "mamapanziós" szolgáltatásokat és a 30 éves fiókáját bátran tessékelje ki a fészekből. Nagy jót tesz vele drága gyermeke számára.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kálmán - 2015. Április 03. - 18:10:17
 :like:
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2015. Április 04. - 22:02:07
O0
Nahát igen, a XXI.sz. férfiáról nem mindig lehet eldönteni, hogy az-e. Nem csak kivűlről, belülről is ilyenek ezek a festett hajú, fülbevalós ... hagyjuk.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Április 23. - 08:53:24
Egy nyolcvan éves férfi  minden reggel reggelit visz a feleségének. Kérdezték tőle: Miért van az Ön felesége öregek otthonában? Ő azt válaszolta: Mert Alzheimer kórban szenved. Ekkor azt kérdezték tőle: Az Ön felesége foglalkozna azzal, ha Ön egy reggel nem hozna reggelit neki? A férfi azt válaszolta: Ő nem emlékszik... Nem tudja azt sem, hogy én ki vagyok. Öt éve nem ismer már meg.
Meglepetten mondták neki: Milyen csodálatos dolog! Ön még mindig viszi a feleségének a reggelit annak ellenére, hogy ő már nem is ismeri meg Önt?
A férfi elmosolyodott, a szemeibe nézett, megszorította a kezét, aztán azt mondta: "Ő nem tudja, hogy én ki vagyok, de én tudom, hogy Ő kicsoda!
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kálmán - 2015. Április 23. - 15:53:42
 :like:
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2015. Április 23. - 21:30:08
:like: :2smitten:
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Április 27. - 12:54:00
 Mássz fel az ölébe
„…biztonságban lakik majd mellette. A Magasságbeli védelmezi egész nap, s az ő vállai között nyugszik.”
5Móz 33:12



Megijedtem, hogy elveszett!

Azt hittem, elvesztettem az egyetlen tárgyat a földön, ami fontos nekem: egy finom kis nyakláncot, amit férjemtől kaptam huszadik házassági évfordulónkra. Megnéztem a sálamat, hátha ráakadt, nem volt ott. Kiborítottam a legutóbbi utamra tákolt ékszeres tasakot. Abban sem volt. Ellopták a hotelszobából? Hátha bekeveredett a fülbevalók közé. Ott se volt. A szívem kétségbeesve fel akarta adni a reményt, de nem hagytam. Tudtam, hogy olyasmit vesztettem el, amit soha nem tudnék pótolni. Imádkozni kezdtem. Igaz, hogy egy földi dologról volt szó, de hittem, hogy Jézus megért.

Hirtelen felerősödött bennem a gondolat: menj vissza, és nézz körül újra. Egy halom szemét között megcsillant valami. Ott volt a láncom.

Néha fáj, hogy elvesztettem valamit, ami értékesebb annál a medálnál. Hiányzik édesapám, aki hazatért Jézushoz. Hiányoznak a régi barátok a szülővárosomból, a Facebook nem tudja visszahozni a közös múltat. Jó volna, ha az élet még mindig egyszerűbb lenne – játszó, nevető kisgyerekekkel körülöttem. Fáj, hogy a testem, az energiaszintem már nem a régi!

Neked vannak olyan napjaid, amikor gyászolod valami számodra fontos időszak vagy dolog elmúlását, elvesztését? Egy házasságot, ami már nincs? Egy barátot, aki messzire költözött? Egy gyermeket, akinek félresiklott az élete? Egy szülőt, aki eltávozott?

A 73. zsoltár szerzője is veszteséget élt át. A 2. versben bevallja: „Az én lábam mégis majdnem megingott, majdnem megtántorodott lépésem.” Majd elmondja, milyen belső harcot vív magával, amikor elnézi azokat, akiknek látszólag minden sikerül. De a 23. versben a lelke újra visszatér Isten igazságához: „De én mindenkor veled maradok, mert te megfogtad jobbomat. Tanácsoddal vezetsz, s aztán dicsőségre emelsz. Hiszen kim van az égben, és miben lelném a földön kedvemet rajtad kívül? Érje bár testemet, szívemet enyészet, szívem ereje, s osztályrészem mindörökké az Isten.”

Más szavakkal ezt mondja az író: „Majdnem elvesztettem! De aztán eszembe jutott, ki vagyok; mint az apa a gyermekét, megfogtad a kezemet. Visszaemlékeztem, ki vagy Te. Te vagy minden, amire szükségem van.” Félretette a fájdalmát, ahogy Isten ereje jóérzéssel és erővel töltötte el. A félelem és reményvesztettség hitté változott.

Néha a fájdalom vagy a mostoha körülmények próbálják eltakarni előlünk legnagyobb kincsünket. Nehéz észrevenni Isten munkálkodását. Azt hihetjük, hogy soha többé nem tudunk szeretni, hogy egy hajdan szoros kapcsolat soha nem áll helyre többé. Ilyenkor kell elővennünk a hitünket, és bíznunk abban, hogy Isten velünk van ott és akkor, és segít újra megtalálni az Ő kincseit.

Talán veszteség ért, vagy mint az én kicsi nyakláncomat a lomok, a jót eltakarják az életnél is nagyobbnak tűnő dolgok körülötted. Vegyél egy mély lélegzetet, és kezdj el imádkozni. Mózes 5. könyve idézett verse azt írja, az Ő vállai között fogunk nyugodni. Tudod, mi van a két válla között? A szíve! A béke, a meleg, a szeretet helye. Fel akar venni az ölébe, hogy nyugalmat és békét találj, amire akkora szükséged van.

Uram, néha rettenetesen fáj a veszteség, máskor azzal fenyeget, hogy elborít, alig kapok tőle levegőt. Szeretnék felmászni az öledbe, a szívedre borulni, hogy megnyugodjam Nálad. Jézus nevében, Ámen.



Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2015. Április 27. - 19:12:12
:like:
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Május 03. - 09:09:26


Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.
Efézusi levél 2:10

Összeszedtem az éttermi zacskókat és dobozokat és sóhajtva belegyömöszöltem a kukába. Az egyik barátnőm egy olyan receptet küldött át aznap, amely elkészítése rengetek pucolással, szeleteléssel és párolással járt. Elképzeltem az ő szemetesét: valószínűleg tele volt zöldséghéjjal és sok más mindennel is, azt bizonyítva, hogy konyhájából rengeteg házi készítésű finomság kerül ki.

Ekkor a bűntudat belopózott a szívembe.

Túl gyakran érzek azért bűntudatot aki nem vagyok, ahelyett, hogy azért éreznék hálát, akivé Isten alkotott.

De hamarosan Isten kegyelme várt rám egy fagyizóban. Lányom megkért, hogy menjek el egy Bibliaórára, amely megszervezésében ő is segédkezett. Abban bízott, hogy nagy lesz az érdeklődés, és sokan eljönnek majd.

Így ezen az estén megint nem főztem, hanem elvittem izgatott lányomat a fagyizóba.

A fagyizó tele volt fiatalokkal, meghívott vendégekkel, szülőkkel. Közel kétszázan préselődtünk be a helyiségbe. A lányom pedig mosolygott.

Fogtam a mikrofont, és elkezdtem a bizonyságtételemet. Beszéltem a Biblia igazságairól és Jézus áldozatáról. Elmondtam mit jelent az, amikor Jézus az Ura a szívünknek.

Sokakat megérintett Isten Lelke azon az estén. Volt ott egy tini, aki öngyilkosságot próbált elkövetni egy évvel korábban. Egy másik fiatalember könnybe lábadt szemmel jött oda hozzám. Majd egy édesapa és édesanya, és még sokan mások.

Egy fagyizóban.

Isten egy olyan asszonyt használt fel eszközül, akinek a kukája éttermi zacskókkal és dobozokkal volt tele.

Egy asszonyt aki nem a legjobb szakács. Egy olyan asszonyt, aki meg akarja tanulni, miként fogadja el hálával azt amivé Isten teremtette, ahelyett, hogy bűntudattal küzdjön a hiányosságai miatt.

Lehet, hogy te épp az a barátnő vagy, akinek a konyhai szemetese zöldséghéjakkal van tele, és gőzölgő házi készítésű finomságokkal rakod tele az asztalt.

Légy hálás azért, hogy ezt meg tudod adni a családodnak.

De lehet, hogy hozzám hasonlítasz. Lehet, hogy adottságaid kevésbé ízletesek.

Fogadd el azt is.

A bűntudat nyomását engedd, hogy Isten kegyelme felszabadítsa.


Édesanyák imája, 3. nap: Uram, Te alkottál meg engem, de ezt a tényt nap mint nap elfelejtem. Kérlek segíts, hogy elfogadjam azt a személyt akivé megalkottál, és ne hasonlítsam össze  magam másokkal. Jézus nevében, Ámen


Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2015. Május 04. - 17:36:50
Ámen!
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Május 06. - 20:21:43
Miért engedi meg Isten a szenvedést?

Gyakran megkérdezik az emberek a vallások képviselőit: Ha van Isten, miért engedi meg azt a sok szenvedést és bajt, amely sújtja világunkat, benne a sok ártatlan embert és gyermeket? Az alábbi interjú találó választ ad a kérdésre.
Billy Graham leányával készítettek interjút az egyik rádiómüsorban, amelyben Jane Clayson riporternő megkérdezte őt az utóbbi idők borzalmas eseményeivel kapcsolatban: Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyenek történjenek?
Anne nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott: Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történik, ám évek óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, a kormányunkból, és távozz az életünkből. És Ő, amilyen gentleman, csendben hátrahúzódott. Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmét adja, ha egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket békén?
O Hare (akit meggyilkoltak, testét nemrég találták meg) panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben. Azután valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát iskoláinkban: a Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd felebarátodat, mint önmagadat. És mi azt mondtuk, rendben. Azután dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenekeljük el a gyermekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megsérül, és lerombolhatjuk önbecsülésüket (Spock fia öngyilkos lett). És mi azt mondtuk, egy szakember biztosan tudja, miről beszél, és azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfőnök jobb, ha nem fegyelmezik a gyermekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az iskola vezetői azt mondták, hogy a tanárok inkább meg se érintsék a diákokat, nehogy ezzel rossz reklámot csináljunk az iskolának, és semmiképpen sem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket. És mi azt mondtuk, rendben. Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végezhessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják szüleiknek. És azt mondtuk, rendben. Aztán egy bölcs vezető azt mondta, mivel a fiúk fiúk, és úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy erről szüleiknek beszámoljanak. És azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki, az általunk jelentős posztra megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem számít mit tesz valaki (beleértve az elnököt is) a magánéletben, amíg van munkánk és a gazdaság jól működik.
Aztán valaki egyre tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen gyermekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket elérhetővé tette az interneten. És mi azt mondtuk: rendben, a szabad szólás joga ezt lehetővé teszi számukra.
És aztán a szórakoztatóipar azt mondta, csináljunk tv-műsorokat és mozifilmeket, amelyek az erőszakot, az erkölcstelenséget és a tiltott szexet reklámozzák. És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek bátorítanak a nemi erőszakra, a kábítószer-fogyasztásra, a gyilkosságra, az öngyilkosságra és a különböző sátáni témákat dolgozzák fel. És mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem veszi senki komolyan, úgyhogy, csak hadd menjenek.
Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: miért nincs a gyermekeinknek lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat? Talán, ha elég hosszan és keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni.
Azt hiszem, elég sok köze van mindennek ahhoz a mondáshoz, hogy amit vet az ember, azt aratja.

"Kedves Isten, miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek az osztályban? Tisztelettel, egy Érintett Tanuló" És a válasz?

"Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolából. Tisztelettel: Isten."

Furcsa, milyen egyszerű az embereknek kivetni, kidobni Istent, zagyvaságnak, értelmetlenségnek tartani üzenetét, aztán csodálkoznak, miért megy a világ a Pokolba.
Furcsa, mennyire elhisszük, amit az újságok írnak, de megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond.
Furcsa, hogyan mondhatja valaki Hiszek egy Istenben”, miközben a Sátánt követi, aki egyébként szintén hisz az Istenben!
Furcsa, milyen gyorsan készek vagyunk az ítélkezésre, és mennyire nem a megítéltetésre. Furcsa, milyen gyorsan továbbküldjük a viccek ezreit és azok bozóttűzként terjednek a köztudatban, de ha az Úrról szóló üzenetekkel tesszük ezt, az emberek kétszer is meggondolják, mielőtt továbbítanák.
Furcsa, hogy az erkölcstelen, obszcén, durva és vulgáris dolgok szabadon áramlanak a világhálózaton, miközben az Istenről való nyilvános beszédet elnyomják az iskolákban és a munkahelyeken.
Furcsa, hogyan lehet valaki Krisztusért lángoló vasárnap és láthatatlan keresztény a hétköznapokban.
Furcsa, hogy jobban érdekel, mit mondanak rólam az emberek, mint az, hogy mit mond Isten felőlem! Gondolkozol?

Add tovább az üzenetet, ha úgy gondolod, hogy megéri! Ha nem, akkor csak szabadulj meg tőle. Senki sem fogja megtudni, hogy ezt tetted. Azonban, ha kidobod ezt az elmélkedést, akkor ne panaszkodj arról, hogy milyen rossz bőrben van ez a világ!
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2015. Május 06. - 23:21:09
O0
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Május 07. - 04:15:54

A cigányság nem probléma, hanem feladat
2015. május 6.

Bogdán Lászlót, Cserdi polgármesterét, újdonsült Tehetségnagykövetünket kérdeztük. INTERJÚ.
Cigányságát és magyarságát egyforma büszkeséggel vállalja Bogdán László, aki március végén vette át a tehetségnagyköveti kinevezést. Interjúnkban elmondja, hogy első pár cipőjét tizenhárom évesen kapta, majd néhány évvel később a faluvezetéssel szembeni elégedetlenség indította el a kreatív problémamegoldás irányába. Provokatív megszólalásainak, figyelemfelkeltő akcióinak köszönhetően mára a fél ország ismeri a nevét. Szerinte nincs „cserdi csoda”, mégis azt mondja: tíz éven belül gyökeresen megváltozhat Magyarország.
 
Bogdán László
 
A nyilvános megszólalásaidat tanulmányozva úgy tűnik, hiszel abban, hogy az őszinteség, a nyíltság átalakíthatja a világunkat. Miért kell a nevükön nevezni a dolgokat?
Mert félek a rejtett terrorizmustól, az álcázott szavaktól, attól, hogy ha valami felmerül a gondolataink között, azt magunkban őrizve dédelgetjük. Félek attól, hogy eljuthatunk újra oda, amikor a 30-as években az európai gazdasági válság közepén bizonyos csoportokat kipécézett magának a politika, és közölte, hogy ők a bűnösök. Ha viszont én nyíltan beszélek arról, hogy mi történik ma Magyarországon a cigánykérdésben, akkor rejtett vágyakat húzok ki azokból a körökből, akik bizonyos dolgokat gondolnak rólunk, de – egyelőre – nem merik azokat kimondani. Nem akarok megmondóember lenni, egyszerűen meg akarom győzni a szkeptikusokat. Látjuk, tudjuk mi is, hogy vannak problémák, hát akkor rajta, beszéljünk róluk! A magyarországi cigánykérdést ahhoz tudnám hasonlítani, ahogy Európában az iszlám vallású embereket kezelik: nem gondolhatjuk, hogy minden mohamedán terrorista, ugyanúgy azt sem, hogy minden cigány bűnöző és tolvaj. Meglep, hogy folyamatosan csodálkozunk, hogy gond van ezekkel az emberekkel, miközben elfelejtjük, hogy állandó kirekesztés sújtotta őket. Csak két példa: nem tudok olyan cigányemberről, aki 1945-ben, a földosztáskor földet kapott volna, de a rendszerváltás idejéről se tudok neked olyan cigányt mondani, aki kárpótlási jegyhez jutott volna. Ma Magyarországon úgy egymillió cigány él, ennek a tömegnek legfeljebb az 1-5%-a problémás, a többi viszont, ahogy én szoktam mondani: középszer. Azért nem mondom, hogy középosztály, mert a cigányoknál nincs meg az a réteg, aki a közéletben részt vehetne, képviselné az érdekeiket. Vannak még a nagyon gazdag cigányok, akik olyan módszerekkel szerezték a vagyonukat, amivel mi nem akarunk azonosulni.
 
Ebben az esetben ki az a mi? Cserdire és az ott élőkre gondolsz?
Nem Cserdire, hanem Magyarországra gondolok. Cserdi képes volt változásokat indukálni a közéletben: a rólunk szóló YouTube-felvételek nézettsége meghaladja a százezret, de amíg mi nem szólaltunk meg, nem voltak ilyen adatok. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy ha 100-150 ezer cigány családnak lenne internet hozzáférése, akkor a világ is másképp látszana. De ma egy cigány családból alig valami látszik a külvilágból.
 
Hogyan határoznád meg Cserdit valakinek, aki még csak hallott róla, de nincs személyes élménye?
Egyszerű a definíció: ha idejön, ne nézzen egzotikus állatnak, higgye el, hogy magyar állampolgár vagyok, aki cigány származású és büszkén szereti a hazáját. Ez az egész dolog valódi, stabil alapja: szeretjük a hazánkat, bár sokan nehezen hiszik el rólunk. Nem akarom megtagadni a cigány származásomat sem, mert büszke vagyok rá, de nem akarok vele tovább domborítani, mert nincs értelme. Látszik, színe van, de a viselkedésem nem különböztet meg másoktól, tehát a cigánykérdést más vágányon kellene futtatni, mint ahogy most történik. Nem akarok „díszcigány” lenni, csak azt szeretném elérni, hogy az ország megértse: ha valódi változásokat akarunk, ahhoz szükséges az én nézőpontom is. Amikor adakozunk, az nem megjátszott arisztokrata szerep, hiszen csak az tud adni, akinek magának is van. Egyszerűen azt akarjuk, hogy másokban is ingert keltsen ez a viselkedés.
 
Hogyan kerültél Cserdibe?
Pécsen születtem, de Cserdiben nőttem fel. Apám bányász volt, Pécsen éltünk egy ideig panellakásban, aztán kiköltöztünk ide. Nem azért jöttünk el, mert nem illeszkedtünk be, hanem mert idegen volt a számunkra a paneldzsungel, viszont a régi szomszédokkal ma is jó viszonyt ápolok. Ugyanakkor Cserdiben láttam a szegénységet, a nyomort, rengeteget éheztem.  13 éves voltam, amikor meglett az első cipőm. Nem volt módom iskolába járni: egyszerűen nem tehettem meg, pedig szerettem volna.
 
Nehéz gyerekkorról beszélsz. Hogyan tudtál onnan felállni?
Senki sem tart revolvert a fejedhez, hogy hülye legyél. Apróságokkal lehet eljutni az igényig. Mert igényeket kell magunknak felállítani, nem pedig vágyakat – azok nagyon messze vannak. Hogy mi a különbség igény és vágy között? Ha például úgy vágyom az ötöslottó főnyereményére, hogy nem lottózom. De ha akarok egy sportcipőt, azért tudok tenni, kétkezi munkával, szorgalommal, és ha cigány vagyok, eközben megcáfolhatok pár, rólunk a közéletben kialakult képet.
 
De te csak egyetlen vagy az egymillió cigányból: hol lehet elkezdeni egy ekkora munkát?
Kialakultak közhelyek, széles körben forgó viccek a cigányságról. Mondok egy ilyet: a Piros Zsiga programunkban egy piros zsiguliba beszáll négy cigányember és terményeket visz szerte az országban a rászorulóknak. Amikor azt mondják ránk, hogy „zsigás cigányok”, rögtön megsértődünk ahelyett, hogy kifognánk a vitorlából a szelet és nyíltan építenénk a sztereotípiákra.
 
A piros zsiguli
 
Miért mondják rám, hogy „büdös cigány” vagyok? Tudja, gondolja, hallotta vagy mondta neki valaki? Esetleg tapasztalta? Ha valaki a saját szemére, fülére, orrára hallgat, és az legyőzi az előítéleteket, akkor nyert ügyünk van. Ugyanúgy fürdök, mosakszom és fogat mosok minden nap, mint te. Nem különb egyikünk a másiknál. Nem a bőrszín határozza meg a milyenséget. Vannak a történelmünkben százéves traumák, a cigányság viszont egy jelen fájdalom. A technika rengeteget fejlődött, az ember meg semmit: sokak szemében a bőröd színe határozza meg az emberségedet, nem a tulajdonságaid. Ezt nem akarjuk észrevenni, de Cserdi hangot ad ennek. Hiszek benne, hogy tíz éven belül komoly változások jönnek.
 
Országosan?
Persze, régen túlnőtt már ez Cserdin, nem csak mi gondolkodunk így. A szkeptikus embereket nem legyőzni, hanem meggyőzni kell: értelmes embereknek ésszerűséggel, jó tettekkel, jó szándékkal, egyenes beszéddel és egyenes tekintettel ez menni fog. A bűn nem azonos a cigánysággal. A szegénység viszont igen, és ezt kell megoldanunk.
 
Vagyis a létező vagy nem létező tapasztalatok torzítják a cigányságról alkotott képet. Ti pedig odamentek és egyesével elmagyarázzátok, hogy ez nem így van?
Igen, erről van szó. Ha ezt a komoly kérdést a társadalomra vetítjük ki, rájövünk, hogy cigányok és magyarok között alig van kapcsolat, ami meg van, azt a „mondták” és a „gondolták” határozza meg. Nincs olyan platform, ahol cigány és magyar tudná ütköztetni az érveit. Illetve mégis, a tömegközlekedési eszközökön, ahol kigyúrt cigánygyerekek tovább erősítik a sztereotípiákat, ettől pedig a közélet közömbössé válik vagy félni kezd. Nem azért jöttem, hogy utáljanak, azt sem hiszem, hogy szeretni kellene: elég, ha elfogadnak. Tekintsünk kicsit a jövőbe, amikor előítéletesek vagyunk: egy magyar gyerek mellett négy cigány születik. Vajon a te gyerekednek milyen emberrel lesz esélye komoly kapcsolatot teremteni? Az itt élő cigányságnak az utóbbi félezer évben a kirekesztés volt az osztályrésze, de persze ezért ők is sokat tettek. Újra mondom: nevükön kell nevezni a dolgokat. Nincs cigánybűnözés, vannak viszont cigány elkövetők.
 
Volt már olyan, hogy az odanyújtott segítő kezet valaki ellökte magától?
Mi az adományozással Dévától Ócsáig, Budapesttől Cserdiig megtettük, amit meg tudtunk tenni. Amikor erről beszélek, nem csak materiális dolgokra kell gondolni, hiszen szép szót is adtunk. Nem találkoztam olyan magyar emberrel, aki nem volt erre vevő, ugyanakkor a cigányokon érezhető volt az „elvárom, hogy adjatok” hozzáállás, még a köszönöm szó is hiányzott. Cigánytelepen nőttem fel, ismerem a gesztusokat. Ahogy adtuk, abban volt alázat, de ahogy elvették, abban nem volt stílus.
 
2002 és 2006 között polgármester-helyettes voltál Cserdiben, 2006 óta pedig polgármesterként dolgozol. Miért döntöttél úgy, hogy egy közösség élére állsz?
Nagyon korán, kisgyerekként láttam a bajokat. Bármit kértem az aktuális faluvezetéstől, mindig elküldtek. Nem értettem, hogy ha valaki segítséget kér, akkor az, aki tudna segíteni, miért éli meg ezt traumaként. Hiszen itt a legnemesebb dolog történik: a bizalmába férkőzhetsz valakinek azzal, hogy segítesz. Azt gondoltam, hogy ha egyszer lesz hozzá eszem, én is elindulok és megpróbálom. 
 
Mit kértél, amire nem volt a válasz?
Nem volt a falunak pingpongasztala, nem tudtunk elmenni sehova játszani. Kértünk egy labdát meg egy ütőt: ez ’93 körül nem kerülhetett többe 500 forintnál, talán még annyiba se. Sosem biztattam senkit arra, hogy menjünk együtt, mert akkor erősebbnek látszunk. Ha ütő kellett vagy labda, akkor én mentem és kértem, de sosem adtak semmit. Aztán megoldottuk: ütőt farostlemezből készítettünk kézi dekopírfűrésszel, az asztalt meg szétesett szekrények lapjaiból raktuk össze. Sajnálom, hogy akkor nem volt fényképezőgépünk és nem tudtuk megörökíteni, milyen innovatívak vagyunk, hogyan oldunk meg egy problémát.
 
Amikor polgármester lettél a négyszáz lelkes Cserdiben, hol kezdted el a munkát?
Leszereltem a rácsokat a polgármesteri hivatalról. Úgy tíz-tizenkét mázsa vas volt a falakon, én mindet levettem. Egyet elraktam emlékbe, a többit oda vittük, ahol szükség volt rá, magánházakhoz, lakásokhoz, vagy ahol állatokat tartanak. A bizalom hiánya rakta fel a rácsokat, aztán a bizalom szedte le azokat. Az emberek nem értették, miért bontom le azt a szép kerítést. Aztán rájöttek: szép, szép, de kell az oda?
 
Leszedni a rácsokat világos üzenet. De hogyan lehet meggyőzni az embereket?
Egyesével és párbeszéddel, úgy, hogy teret adsz nekik. Nem szabad feltételeznem, hogy aki tudatlan, az rossz is: a tudatlanság nem gonoszság. A cigány közélet éhezik arra, hogy teret kapjon. Ha valaki kér tőlem valamit, és én azt tudom teljesíteni, abba a mai napig beleborzongok: ez élmény és megtiszteltetés.
 
Bogdán László az iskolában
 
Miért hittek neked a falubeliek?
Nem csapok be senkit, nem ígértem Kánaánt. Amikor krumplit kezdtünk termeszteni, az apám módszerét követtem: amikor ő segítséget kért, otthagyta a karóráját és a személyi igazolványát zálogként, majd a kölcsön visszafizetésekor visszakapta azt. Én is az órámmal és a személyimmel állítottam be egy nagy multihoz, meg azzal, hogy nincs pénzem. Nagyon meglepődtek, és azt mondták, hogy velük olyan még nem történt, hogy egy polgármester ezzel jön, végül bármifajta szerződés nélkül leszállították a terméket. Ez áprilisban történt, mi szeptemberben már visszaadtuk a megkapott értéket, én pedig megköszöntem a bizalmukat. Az üzletet egy kézfogás pecsételte meg: ez fontos gesztus volt adó és fogadó részről egyaránt. Cserdi egész fejlődését megalapozták azzal, hogy újra bíztak egy kisközösségben. Nem gondolom, hogy tudnám a tuti receptet a hazai cigánykérdés megoldására, de azt tudom, hogy az elmúlt huszonöt év próbálkozásai bedőltek. A mai cserdi hozzáállás viszont rokonszenvet kelt, az emberekben jó érzéseket hoz felszínre. A cigányság nem probléma, hanem feladat, amin közös érdek dolgozni. Úgy juthatsz el mindenkihez, ha igazat mondasz. Ha rossz valami, meg kell mondani szemtől szemben, de ha nagyon jól működik, azt is. Igen, a testvérednek vagy a nagybátyádnak is, tekintet nélkül arra, hogy milyen szálak fűznek hozzá. Mert nincs különbség: egy probléma akkor is probléma, ha az öcsémről vagy a szomszédomról van szó, ebben nem lehet rangsorolni.
 
Mindjárt tíz éve vagy polgármester. Beszélj azokról a gyerekekről, akik ebbe belenőttek, akiknek már természetes, hogy Cserdi rendezett, tiszta épületekből álló település.
Szakmunkások lettek, dolgoznak, mások hivatásos katonának vagy rendőrnek készülnek. Iskolába járnak, a közösség mintagyerekei. Persze nem mindenki, de gondolj bele: nekünk nem voltak szakmunkásaink, halmozottan hátrányos helyzetű volt a falu, most már pedig csak hátrányos helyzetű. 45 ember szerzett iskolai végzettséget, iskolánk van Bükkösdön, amit egy fantasztikus ember, Meisl Károlyné irányít. Amikor még a fenntartó a cserdi önkormányzat volt, én polgármesterként sosem gondoltam, hogy jobban kellene értenem az iskola vezetéséhez, mint az igazgató asszonynak: nekem csak egy dolgom van, pénzt és jó szándékot belerakni.
 
Ezek a gyerekek ottmaradnak?
Persze: a község Facebook-oldalán láthatod, hogy ezek nem beállított képek, a srácok nem díszletben állnak. A büszkeséget kell visszaadni, nem az önteltséget. Azt az érzést, hogy büszke vagyok a hazámra, a falumra, a szomszédomra. Hogy nem David Beckham a példaképem, hanem az apám meg az anyám. Apró, fontos dolgok ezek, amik a személyiséget erősítik.
 
Mit gondolsz a különböző roma ösztöndíjakról, célzott támogatásokról?
Rossz a pozitív diszkrimináció, teljesen ellene vagyok. Identitászavar lesz a vége, ha el akarod hitetni a környezeteddel, hogy ufó vagy, miközben mindenki tudja, hogy csak egy cigánygyerek vagy, és pont. Mert ha te az egészséges normák szerint viselkedsz, akkor senkit sem érdekel, hogy milyen színű a bőröd. Senki nem úgy kel fel, hogy ma utálni fog öt cigányt, hanem úgy, hogy félni kell tőlük. Ez részben gerjesztett félelem, de már mondtam: mi is tehetünk róla. Nem hiszek az integrációban, a roma stratégiában sem: abban hiszek, hogy mindenkit rá lehet vezetni a jó útra és meg lehet győzni. Megint hangsúlyozom: nem nagy számról beszélünk, ami a problémás eseteket illeti! Ugyanakkor egyre feszesebb a húr, egyre nagyobbak az indulatok: ez így nem mehet tovább.
 
Volt egy kezdeményezésetek tavaly, a nyári iskola. Mi ez pontosan?
Onnan indultunk, hogy a gyerekeket le kell kötni, mert ha nem csinálunk nekik programot, akkor ők csinálnak maguknak, és ilyenkor mindig a csínytevés az első a sorban. Ezt akarom felszámolni, mert nevelni kell őket, nem pedig szabadjára engedni. Minden szülőjük dolgozik, nem lézenghetnek a negyven fokos hőségben a gyerekek.
 
Cserdi gyerekek programra várva
 
Ismerni akartuk a szellemi készültségüket, hogy miben tehetségesek. Sok minden kiderült: vannak rajzban, énekben, olvasásban tehetségesek, de vannak hiányosságok is. Nagy sikerű kezdeményezés volt tavaly, idén is folytatjuk, nulla forintból és sok lelkesedésből jött létre. Egy terem kellett csak hozzá egy megfelelő végzettségű szülővel. Hasonló módon alakult ki a dzsúdózás is nálunk: most 24 gyerekünk dzsúdózik, és három hónap után olyanokat nyomtak le a tatamin, akik négy éve ezt tanulják. Azok a gyerekek, akik igazi rosszcsontok voltak a suliban, most példás magatartásúak, mert fegyelmet és tudást szereznek az edzéseken. Tartást adtunk nekik úgy, hogy az nem került semmibe. Szabó Ferenc, az edzőjük szerint vannak köztük olyan tehetségek, akik akár olimpiáig is eljuthatnak. Ne vegyük el ezt az érzést, ne rontsuk el buta kommentekkel, amik arról szólnak, hogy Cserdiben cigány harcosokat képzünk. Mert a cigány is tud olvasni.
 
Hogyan határozod meg a tehetséget?
A zseniket nem kell trenírozni, azok magukat tolják előre. Nekem a tehetségről egyszerű képletem van: koszos az ablak, de ha tisztára tudom törölni, te pedig átlátsz rajta, akkor én tehetséges vagyok. Hiszem, hogy ez az apró esemény ma nincs eléggé megbecsülve: nem látom a közéletben, hogy tisztelnénk, aki tisztára pucolja az ablakot. Az is egy tehetség, ha a gyerekeink képesek rendszeresen iskolába járni, csak ezt nekik nem mondta még senki, hiszen a cigányság esetében a tehetséget legtöbben a muzsikálással azonosítják. A tehetség fogalma nem lehet kirekesztő. Nem beszélünk arról, amikor egy kisfiú szépen szaval vagy egy kislány gyönyörűen olvas. A tehetségnagyköveti címet arra is szeretném használni, hogy ezek a tehetségek hangot kapjanak, és 2016. március 25-én legalább egy tucat cigánygyereket akarok magammal vinni a Tehetségnapra. Mert az élet minden területéről meg kell mutatni a tehetségeket. Ha ez az ablakban van, akkor ott.
 
Cigány biozöldség, „önöknek termelünk”, Piros Zsiga, köcsögmentesítés – csak néhány a médiában nagy port kavart terminusaid közül. Honnan jönnek a szlogenek és marketingfogások?
Nem másolok senkit, mert bárkit lemásolni nagyobb tudás kell, mint valami eredetit létrehozni. Adottságként kaptam, hogy gondolkodhatok én is. Nem hiszem, hogy különleges az, amit képviselek, inkább csak emberi. Sokan leírták már, de Cserdi nem csoda: az a csoda, ha valaki ezt komolyan gondolja. Nem címkékre van szükségünk, tenni kell a dolgunkat.
 
Mi a megoldás?
Nincsenek személyes kapcsolatok az emberek között, ezen kell először változtatni. Egyetlen pozitív diszkriminációt bevezetnék: a munkaadónak kötelező lenne visszavenni a nőt, ha lejárt a gyed. Ebben érdekeltté kellene tenni a cégeket, ez a cigánykérdés megoldásában pedig forintosítható eredménnyel járna.
 
1990-ben tizenhat éves voltál. Mit érzékeltél a rendszerváltásból? És hogy érzed magad most?
Sokkal reményvesztettebb voltam akkor, mert mindig elhajtottak a polgármesterek. Dühös voltam, mert azt mondták, hogy mindent szabad lesz, hogy amit kérsz, majd odaadják, de nem. Persze ma már én sem adok semmit csak úgy: kell, hogy legyen mögötte munka. És gondolok a folytatásra is: sok okos ember van körülöttem, akiket nap mint nap tréningezek.
 
Képek: MayerAndrás és Cserdi község facebook oldala
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Május 09. - 03:51:21
Anya könnye



Tetszik ez a cikk?
Ne habozz, oszd meg másokkal!
0
Választható kategóriák:

    Idézetek
    Idézetek
    Igaz
    történetek
    Igaz
    történetek
    Gondolat-morzsák
    Gondolat-morzsák

    Idézetek
    Viccek
    Állati fotók
    Tájképek
    Kreatív kütyük
    Fiúk-lányok
    Receptek
    Videók

/R. Revesa: Anya könnye /
Hirdetés
Gondolatmorzsák
Legjobb Legfrissebb Véletlenszerű
Kedvenc
386
elérhető poszt
 
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
/R. Revesa: Anya könnye /
Mindenegyben Blog
2015. május 07. (csütörtök)
/R. Revesa: Anya könnye /

"Kisfiú megkérdezte az Anyját: "Miért sírsz?"
"Azért mert asszony vagyok mondta neki."
"Nem értem" - mondja a fiú.
Az anya csak átölelte és mondta nem is fogod soha megérteni.
Később a fiú az apját kérdezte meg:"Miért tűnik úgy hogy Anyu ok nélkül sír?"
"Minden asszony ok nélkül sír"- ennyi volt az egész amit az apja mondhatott.
A kisfiú felnőtt és férfivá vált.
És folyton nem értette miért sírnak az asszonyok.
Végül felhívta az Istent és mikor végre kapcsolatba lépett vele megkérdezte:"Uram miért sírnak olyan könnyen az asszonyok?"
Az Isten így felelt: "Mikor az asszonyt teremtettem különlegesnek kellett lennie.
Teremtettem neki vállat, elég erőset ahhoz, hogy elbírja a világ terhét,
de oly gyöngédet hogy nyugalmat biztosítsanak. Adtam neki belső erőt hogy bírja ki a gyermek szülést és elutasítást melyet sokszor kap a gyermekeitől. Adtam neki keménységet amely segít neki folytatni ott ahol már mindenki feladja. Gondoskodni a családjáról betegség és fáradság ellenére panasz nélkül. Adtam neki érzést szeretni gyermekeit minden körülmény közt. Annak ellenére is mikor a gyermeke mélyen megsérti.Adtam neki erőt elfogadni a férjét hibái ellenére. Bordájából formáltam öt hogy őrizze az ő szívét.
Adtam neki bölcsességet hogy tudja, hogy a jó férj soha nem sérti meg a feleségét, de olykor próbára teszi az erejét és a döntő képességét, kitartani mellette minden viszonytagságba.
És a végén adtam neki a könnyet mely kicsordul és kizárólag csak az övé. Hogy fel tudja használni bármikor mikor szüksége van rá.Hogy mindent el tudjon viselni.Ahhoz a könnyhöz joga van.
Senki nem bír ki szó nélkül annyit mint az asszony.
Az asszony szépsége nem a ruhába van melyet hord. Nem az alakjába nem is abban hogyan fésüli a haját. Az asszony
szépsége a szemeibe kell hogy legyen mert azok a kapu a szívéhez és a helynek amelyben a szeretet lakik.
/R. Revesa: Anya könnye /
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Május 15. - 17:54:57
A Betegség lelki okai

Az emberi test a lélek térképe.Mondd meg, mi fáj!  Eláruljuk, mi van a lelkedben.

 

  Minden betegség lelki eredetű.A betegség a lélek jelzése,egy intő jel ami elárulja hogy  a lélekben megszünt a harmónia.Ezt ugyan mindannyian tudjuk,és érezzük még a fizikai tünet megjelenése előtt ,csak nem forditunk rá figyelmet.Ugyanis ha egy leki problémát huzamosan nem tudunk megoldani,akkor az lenyomatot hagy a lélektestben, ami átíródik a fizikai síkra. A megjelenő tünetek kezelésen nem a megoldás,valódi eredményt csak akkor érhetünk el,ha feltárjuk a betegség kialakulásásban szereplő lelki okokat, és azokat megoldjuk.

Mert a betegséget nem legyőzni kell, hanem megérteni.és elfogadni. Amikor megértjük, hogy honnan jött a betegség, mi alakította ki bennünk, akkor azt is tudni fogjuk, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy a valódi okot megszüntethessük, ennél fogva a természetes gyógyulási folyamat beinduljon.

Igy juthatunk el csak a teljes gyógyuláshoz.

Ha ismerjük az egyes tünetek lelki hátterét, gondolataink erejével ismét helyreállíthatjuk az egészségünköz szükséges egyensúlyt.

Egyre szélesebb körben elfogadott az a nézet, hogy az egészség nem csupán fizikai testünk helyes működését jelenti, hanem azt, hogy testi, lelki, szellemi egységként, “egészként”, harmonikusan funkcionálunk.A hármas egység csúcsán gondolatvilágunk áll, amely, mint egy “irányítóközpont”, hatással van az érzelmeinkre.

Ha például elhisszük, hogy mindenáron meg kell felelnünk másoknak, akkor általában nem a szívünk szerint cselekszünk. Szabadság helyett rabságnak élünk meg mindent, végül elhatalmasodik rajtunk a szorongás és a gyűlölet.

Ha például, nem a szívünk szerint élünk, és gyakran hajt minket a gyűlölet, akkor előbb-utóbb szívproblémákra számíthatunk.

Vagy például aki dühét, gyűlöletét nem tudja kiadni magából, azaz lenyeli a mérgét, egy bizonyos idő után gyomorpanaszokat észlel, de számolhat nyálkahártya-gyulladással vagy gyomorfekéllyel is.

Ha  egy negatív érzelem kibillent minket az egyensúlyunkból, és ez az állapot tartósan fennáll, akkor a szervezetet átjáró energiák nem tudnak megfelelően áramlani.  Elakadások, blokkok keletkeznek, amelyek szintjén az egyes szervekben kezdetben kisebb funkciózavarok, később egyértelműen kimutatható betegségtünetek jelentkeznek. A betegségtünetek figyelmeztetnek  arra, hogy felfogásunkon, hozzáállásunkon, életmódunkon változtatnunk kell.

egy félelmetes ellenség, hanem az egészség útjának iránytűje lesz, amely a javunkat szolgálja. Egy tanító, aki segít, ha készek vagyunk tanulni.

Ahogy a tudat képes megbetegíteni a testet, ugyanúgy meg is tudja gyógyítani, ha megengedjük neki. A gondolat ereje segíthet visszanyerni egészségüket.

Minden gyógyulás kulcsa így a saját tudatunkban van.

Kényelmesebb persze csak a tüneteket kezelni gyógyszerekkel vagy egyéb módon, de ettől a problémát kiváltó valódi ok nem fog megszűnni, és később újra előtör valahol.

Az egészség igazi útja a helyes önismeret, a pozitív gondolkodás, önmagunk és mások elfogadása, valamint a szeretet, a béke, az egyensúly és a harmónia megteremtése lelkünkben.

Ha megbetegszünk, érdemes a tüneteket alaposan megvizsgálni, és elgondolkodni azon, hogy vajon az orvosi segítség mellett mit tehetünk mi magunk saját gyógyulásunkért.

Miközben az orvos felírja neked a gyógyszert, érdemes elgondolkodnod, hátha vannak lelki kiváltó okai is a bajoknak.

Például ha környezetedben mindenki influenzás, és te is köhögni kezdesz, nem kell azonnal megijedned, hogy akkor valamit biztos nem jól csináltál.

Ám a sorozatosan visszatérő, vagy az előzmény nélküli betegségeknél talán eltűnődhetsz azon, nincs-e némi igazság abban, hogy lelki okai lehetnek.

Ha másért nem is, kíváncsiságból azért kikeresheted, hogy az adott szervnek vagy testrésznek mi a szimbolikus jelentése, és az ott jelentkező fájdalmak mire utalhatnak.

"Be kell végre látnunk, hogy "egy embert meggyógyítani" nem annyit jelent, mint a régi állapotot visszaállítani, hiszen éppen az idézte elő a betegséget; a gyógyítás sokkal inkább az öntudat kitágítása, egy új és életigenlő út megválasztása révén érhető el. Amíg ezt meg nem tanuljuk, továbbra is szükségünk van a betegségre."

Azzal, hogy megfigyeljük, milyen esemény vagy hatás következtében, melyik testrészünkön jelenik meg a megbetegedés, azt is megállapíthatjuk, hogy miről szól az üzenete, hiszen minden testi tünetnek megvan a maga jelentése. Szervezetünk ugyanis mindig jelez, ha valami nincs rendben. Betegségeink tehát egyúttal arra is felhívják figyelmünket, hogy lelki úton honnan erednek, vagyis mi az, amit magunkban helyre kell tennünk. Csak meg kell tanulnunk olvasni ezekből a jelekből.

Miről árulkodnak a betegségeid?

(részletek Rüdiger Dahlke könyveiből)

Agyalapi mirigy - Irányítóközpont (mások irányítanak).
Ajakrák - Lenyelt sérelmek, mások hibáztatása.
Alhasi görcsök - Félelem, bizonytalanság.
Alkoholizmus - Talajvesztettség, értéktelenség tudata. Lelkiismeret furdalás. Az Én elutasítása.vágy a konfliktusmentességre, barátságos kapcsolatokra
Allergia - Fél, hogy. Lemondás a hatalomról. Kire vagyok allergiás? Teremtő elementálok fel nem ismerése.Az allergén által szimbolizált tulajdonságot elutasítod. Pollenallergia esetén például a szexualitást, megtermékenyítést, szőrallergia esetén a kedveskedést, szeretetet nem tudod elfogadni, porallergia esetén pedig a tisztátalanságot
Angolkór - Érzelmi alultápláltság. Szeretet és biztonság hiánya.
Aranyér - Múltból átmentett harag. Zavarok az elengedésben. Leterheltség, aggódás a határidők miatt.Határozatlanság, rugalmassághiány
Ágybavizelés - Rettegés az egyik szülőtől (lehet karmikus emlékkép).
Ájulás - Félelem. Erőt meghaladó feladat. Nem akarok tudomást venni a külvilágról, ez nekem már sok (védelem).El akarsz menekülni a világ és a problémák elől. Önvédelem
Állkapocs problémái - Harag, neheztelés, bosszúvágy, agresszivitás.
Álmatlanság - Félelem, nyugtalanság, bűntudat. Félelem a szellemvilágtól.nyugtalanság, félelem, bűntudat.Félsz a kiszolgáltatottságtól, a védtelenségtől vagy a haláltól.Alvás-problémák: halál-kérdés

   Achilles-ín: érzelmi túlfeszítettség, földhözragadtság

  Ágybavizelés: rettegés valakitől

  Agyrázkódás: az eddigi út és a gondolkodás megtörése, irányváltás szükségességét jelzi.

  Alacsony vérnyomás: Félsz a felelősségtől, nem mersz elmenni a végsőkig.

  Alkar: cselekvőképesség

   Asztma: Az életben sok sérelmet nyeltél le, és egyszerre szeretnél megszabadulni tőlük, illetve többet szeretnél kapni. - szűkkeblű vagy, többet akarsz kapni, mint amennyit adni, a világ piszkosságának taszítása

  Álterhesség: vágy a tiszta anyaságra

  Arc: nyíltság, önkifejezés, a leginkább magunkról beszélő rész

  Arcideggörcs: állandóan maszkot hord, nem önmagát adja

Balesetek - Magatehetetlenség, kitörni vágyás, agresszivitás.
Belek - Szükségtelen elengedése félelemmel, illetve el nem engedése.

Bélrendszer: ellenséges érzelmek
Boka - Mozgékonyság, irányváltoztatás képessége.
Bőr - Az egyéniség védőburka. Elfolytott harag. Fenyegetettség érzete. Érzelmi állapot visszatükröződése.Bőrbetegség: Túlzottan zárkózott és kemény vagy. képtelen vagy a gyengédségre és a nyíltságra. elfojtott harag
Bőrkeményedés - Merev nézetek, állandó rettegés.elképzelések
Bőrkérgesedés - Védőpáncél növesztése a bántó ingerek ellen.Ez  védőpáncél utal a védtelenség, veszélyeztetettség érzetre
Bőrpigmenthiány - Vitiligo - Kötődés hiánya, kitaszítottság,Elszigetelődés
Bright kor - Gennyes vesegyulladás - Alacsony önérték, állandó kudarc veszteség érzete.

Baleset, csonttörés: Nem a helyes úton jársz, túl merev vagy, változásra van szükséged.

Bal oldalon megjelenő elváltozások: Az anyához fűződő érzelmi viszonyodat érdemes megvizsgálni. Jelképezi még az érzelmi oldalt és a múltat is.

Boka: felemelkedés a földtől, elrugaszkodottság

 Candidiázis - Gombás megbetegedés - Szétszórtság, harag. Bizalmatlanság mások irányában, de közben vágy az emberi kapcsolatokra.
Ceilulitis - Kötőszövetgyulladás - Megrekedés gyermekkori traumánai. Ragaszkodás a múlt fájó emlékéhez. Rettegés az önállóság.Ragaszkodás a fájó emlékekhez.
Cukorbetegség - Visszafogottság, mély fájdalom, szeretethiány, sóvárgás a múlt emlékei iránt. Pl. szép lehetett volna, ha.....  ,Szeretethiány, nem tudod befogadni a szeretetet.
Csalánkiütés - titkos félelmek, a dolgok eltúlzása.
Csecsemőkori asztma - rettegés az élettől. Nem jó itt lenni.
Csecsemőmirigy - Az élet veszélyes. Mindenki ellenem van.
Csípő - Döntő pillanatban az egyén fél lépni.

Csípőbántalmak: Félelem előrelépni. Több önbizalmat!

Comb: az előrehaladáshoz, járáshoz szükséges erő
Csomók - Neheztelés, kudarcélmény, lelkifurdalás
Csontok: Törés - Lázadás a halalom ellen.szilárdság, merevséget jelez, a gyógyulási idő alatt változtatnod kell ezen.
Deformitás: Szellemi túlfeszítettség, rugalmatlanság.
Csontvelőgyulladás - Harag, csalódás az életben. Támasznélküliség.
Csorgó orr - Elfojtott sírás, tehetetlenségérzet
Csukló - Lendület és fesztelenség.

Dadogás - Önkifejezés hiánya. Nem szabad sírni. Bizonytalanságérzet. Nem veleszületett dadogásról van itt szó.
Daganat-tumor - Önfejűség, merev gondolkodás, helytelen programozás,régi sérelmek, megrázkódtatások őrzése, lerakódása. Lelkiismeret-furdallás
Méghdaganat, ciszta - Nemiségben esett csorba.
Duzzanat - Merev gondolkodás, régi fájdalmak cipelése

Depresszió: menekülés az aktivitástól

Derékfájás: túlhajszoltság.

Dohányzás: vágy az önmegvalósítás szabadságára, kapcsolatteremtésre

Ekcéma - Kibékíthetetlen ellentétek, érzelmi kifakadások hiánya.Ellentétek harca, érzelmi kitörések
Elmebaj - Menekülés a családból. Eltávolodás a valóságtól. Elkülönülés. Nem veleszületett elmebajról van szó.
Emlékezetkihagyás: Amnézia - Félelem, menekülés az élettől, akaratgyengeség.
Epekőbántalom - Keserűség, keménység, büszkeség, rosszallás.lerakódott fájdalom, sérelem.Epe: agresszió, keserűség, bánat.  Epebántalmak: Keserűnek érzed az életet.
Epilepszia- Üldözöttség, belső küzdelem, önpusztító erők.
Égési sérülések - Harag, lángoló gyűlölet, heves indulatok.
Émelygés, hányinger - Egy gondolat, egy élmény elutasítása. Félelem.

Érproblémák, vérproblémák: szeretet áramoltatásának problémája.
Érelmeszesedés - Ellenállás, feszültség, szűklátókörűség, elfordulás az értékektől.
Étvágy - saját érzelmek megvetése. Biztonságvágy.Étvágy (nagy): biztonsági érzet hiánya, félelem. Étvágytalanság: Félelem, veszély és fenyegetettség érzet
Beteges éhség - Az élet veszélyes, félelem, fenyegetettség

Elfásultság: Elszigetelődés, elfojtott érzelmek

Elhízás: Boldogtalan vagy, úgy érzed, nem vagy fontos, kilátástalannak látod a jövőd. Esetleg a plusz kilók mögé próbálod elrejteni nőiességedet.

Emésztési probléma: Valamit nem tudsz megemészteni, lenyeled a mérged.

Fehérfolyás - A férfiak kihasználják a nőket. Egy partner ellen irányuló harag.
Fej: irányítás, gondolkodás, racionalizmus Fejfájás - Kemény önkritika. Az én alábecsülése.Maximalista vagy, túlhajszolod magad. nem tűröd a kritikát
Fekély - Önbizalomhiány, emésztő gond.Lelki fájdalom
Fertőzés - Ingerültség, harag, bántalom.
Ficam - Harag ellenállás. Ragaszkodás a megszokott útirányhoz. Merevségből kimozdulni - felszólítás.
Fogak - Elhatározások. Rágódás a helyzetek miatt. Fontos döntések halogatása. Képtelen az átgondolásra és határozásra.
Frigiditás - A nemi örömök elítélése, megtagadása. Érzéketlen partner.Frigiditás, impotencia: Félelem az ismeretlentől, az odaadástól, az önkontroll elvesztésétől, a haláltól, a megnyílástól, és a sikertelenségtől.
Fulladásos roham - Az élet veszélyes. Megrekedés a gyermekkornál.
Fül: Fülcsengés - Az őrangyal figyelmeztetése.
       Zúgás : nem a belső hangra figyelek.
       Fájás: Ne kelljen hallani.
     Fájdalom: figyelemfelhívás, amelyik szervet érinti, annak a területnek szimbolikus jelentését figyelembe véve. Fülbetegségek: Nem akarsz meghallani valamit, nem figyelsz a belső hangodra.

  Farkasvakság: félelem a bizonytalanságtól, az ismeretlentől

  Felkar: erő a cselekvéshez

  Fertőzés: Harag, bántalom, ingerültség

  Ficam: harag, ellenállás

  Fog: agresszió, vitalitás. Fogíny: ősbizalom

  Fogfájás: Valamit nem teszel meg, pedig szeretnéd. vitalitás hiánya

  Fojtó érzés: szorongások

  Foltokban hulló haj: szervzónák figyelembevételével jelez rendellenességet

 Gerincoszlop - Az élet hajlékony tartóoszlopa.Gerinc, hát: támaszt keresek, vagy túl sok a teher rajtam
Gerincoszlop görbülése - Merevség, kitartás a régi elképzelések mellett. Akaratgyengeség, hitehagyottság.Gerincproblémák: Az egyenesség, őszinteség, emberség jelképe. Gerincferdülés: egyik feled túl hangsúlyos a másikkal szemben (lásd oldalak) Görnyedtség: bizonytalanság, összehúzza magát, az élet csapásai alatt megtört
Gégehurut - Nem meri felemelni a hangját. Dühében szóhoz sem jut. Neheztel a hatalomra.
Golyva - Strúma - Áldozat, kudarcok, kielégületlenség (megértés hiánya).     Elég volt a bántalmakból.Egzisztenciális fensőbbségérzés
Görcsök - Görcsös ragaszkodás, feszültség, aggódás, megragadás.
Gyermekkori betegségek - Gyógyszer, kábítószer-függőség. Menekülés az én elől. Önszeretet hiánya.
Gyomor bántalmai - Rettegés az ismeretlentől. Alkalmatlanság az új átlényegítésre.Túl sokat töprengsz, valamit nem tudsz elengedni.
    Fekély - Önbizalomhiány. Mások kedvébe próbálj járni.elfojtod az agressziódat.
    Égés - Önmarcangolás, aggódás, félelem (maró).
    Hurut - Örökös bizonytalanság. Leépülés érzete.
    Rontás - Rettegés, mohóság, irigység, szorongás.

Gyulladás: Nem tudsz feldolgozni egy problémát, mert félsz tőle.

Hascsikarás - A környezetben mindenki ingerült és bántóan viselkedik.
Hasmenés - Elutasítás, kapkodás.nem tudod hasznosítani a tapasztalataidat, ezért azok csak „átrohannak" rajtad.

Hasi panaszok: Egzisztenciális félelmekre utal.
Hasnyálmirigy Az élet édessége.
    Felsőrész - Érzelmi háttér hiánya, szeretet elfojtása, hiánya, - jövőt szimbolizálja.
    Közép - Bűntudat, múlt terhei, az élet terhes - jelen.
    Alsórész - Bizonytalan anyagi háttér - derék - múlt.
Hepatitisz - Ellenállás a változásra, félelem, harag, gyűlölet, düh.
Hidegrázás - Szellemi beszűkülés. Visszahúzódás. Hagyjatok békén.
Húgyhólyag panaszai - Ragaszkodás idejétmúlt nézetekhez, szorongás érzelmi beszűkülés, érzelmek visszatartása.Hólyaggyulladás: Visszafojtod érzelmeid, pszichés nyomás alatt állsz. Húgyhólyag: pszichés nyomás, érzelmi telítettség, "altesti sírás"
Hörghurut - Elmérgesedett családi légkör. Heves viták. Olykor túl nagy a csend.

Haj: szabadság, hatalom, saját terület határai, antenna, külső inger felvétel

Hajhullás, korpásodás: Új korszak kezdete, vagy a visszahúzódás jele.

Hányás: elutasítasz valamit; undor jele.

Heg: egy lelki sérülésed mély nyomot hagyott benned.

Herpesz: Undorodsz valamitől.

Hordó-mellkas: felfújja magát, erősebbnek mutatja magát

Idegek - Kapcsolat a külvilággal. Információcsere.
Idegesség - Lázas kapkodás, bizonytalanság, aggódás, erőfeszítés, félelem.
Idegösszeomlás - Túlzott Én központúság.
Impotencia - Kényszer a bizonyításra, bűntudat, feszültség, előítéletek, gyűlölet egy korábbi partner ellen.
Influenza - Tömeghisztéria, befolyásolhatóság.
Isiász - Képmutatás, rettegés a jövőtől, anyagiak miatti félelem.
Izületek - Az élet fordulópontjait és a könnyed váltást jelképezi.
    Reuma - egy izületre terjed ki - Elnyomottság, becsapottság érzete, a  körülmények ócsárolása.
   Ujjakra, vagy több izületre terjed ki: Büntetni, visszavágni. Szemrehányás, kifosztottság.
    Ujjak: Hüvelyk - Intellektus, aggódás.
    Mutató - Ego, félelem.
    Középső - Harag, nemiség.
    Gyűrűs - Bánat.
    Kisujj - Család, színlelés.
    Kar - Képesség az élmények befogadására.
    Kelés - Harag, forrongás, háborgó indulatok.
    Kéz - Tart és kezel. Megmarkol, szorít, megragad, elenged, simogat, odavág.

 Ínhüvelygyulladás: Nem engedsz utat cselekvőképességednek.

    Jobb oldalon megjelenő elváltozások: Az apához fűződő érzelmi viszonyodat érdemes megvizsgálni. Ész, racionalizmus.

Klimax - Félelem a nőiesség elvesztésétől, az öregedéstől. Önbizalom hanyatlása.
Koleszterin - Az öröm csatornái elzáródnak, félelem az öröm elfogadásától.
Kóros étvágytalanság -Kóros soványság -  Az élet megtagadása, szorongás, önutálat,elfojtod a nemiséged,bűntudat
Könyök - Irányváltoztatás. Új élmények befogadása.Elhárítás
Köröm Bizonytalanság, védelem.agresszió
Köröm rágása - Önemésztés, gyermeki dac.
Köszvény - Uralkodási vágy, türelmetlenség, harag.
Kötőhártya-gyulladás - Harag, csalódottság az életben látottak miatt.
Kövérség - Védőpajzs. Önvédelem, túlérzékenység.

Kancsalság: egyoldalú látásmód

Kényszeres evés: ingerhiány.

Kéz: felfogás, cselekvés, tenyér-kézfej kettősség

Kiütés: Türelmetlenség, gyermetegség

Koszorúér-elmeszesedés: az érzelmek visszafojtása.

Köhécselés: nem mered kimondani a véleményedet, de jelzed, hogy van.

Kötőhártya-gyulladás: fájdalmat okoz valaminek a belátása.

Láb: comb - Ragaszkodás koragyermekkori traumához.
Lábszár - Rettegés a jövőtől az előrehaladás megtagadása,vagy túl feszített tempóban haladsz.
Lábfej - Önmagunk, az élet és a többiek megértése. Rettegés a jövőhtől, megfenekléstől.Lábfejpanaszok: a gyökereket, ősökhöz való viszonyt szimbolizálja. Nem tisztázott a múltad, gyökértelennek érzed magad.Lábujjhegyen járás: folyamatos emelkedettségre vágyik
Láz, hőemelkedés - Izzó harag.
Leukémia - Az élet befogadásának képtelensége. Belső gyötrődés, önkínzás, kétségbeesés.
Légzés - Az élet befogadásának képessége.

Mandulagyulladás - Félelem elfojtott érzelmek és ambíciók, önkifejezés hiánya.
Máj - A harag és alacsonyabb rendű érzelmek székhelye.
Máj Betegségei - Örökös panaszkodás. Állandóan hibát keres magában és tetteivel igazolja azt.Túl dühös és haragvó vagy. méregtelenítés, felismerés, védelem a károsnak vélt dolgoktól, a tapasztalatok beépítése.
Meddőség - Nincs belső igény az anyaságra, vagy félelem az élet természetes menetétől.

Mellkas: rugalmasság, zártság

Mell panaszai: Az anyasággal, gondoskodással van problémád.
Mell ciszta - Túldédelgetés, gondoskodás.
Csomók - Basáskodó magatartás.
Feszülés - Táplálék megvonása.
Melléküregek - Egy szeretett személy bosszúságot okoz.
Mellékvese - Kishitűség, önhanyagolás, szorongás.
Menstruáció előtti zavarok - Saját hatalom átruházása a külvilágra. Idegenkedés a női test folyamataitól.
Menstruációs zavarok - Nőiesség elutasítása, bűntudat, rettegés. Menstruáció: önfeladás, odaadás, elengedés, ritmus, nőiség
Merev nyak - Egyoldalú felfogás, hajlíthatatlanság.
Migrén - Kitörési vágy. Ellenállás az élet természetes menetének, szexualitás keltette szorongások. Fejben megélt szexualitás.
Nyirokmirigy gyulladás - Az élet lekicsinylése, mások hibáztatása, áthárítás. Beteges önkritika. A beteg hozzáállása mindenhez. "Hát nem borzasztó?"
Mozgásbetegség - Rettegés az események fölötti uralom elvesztésétől.

Magas vérnyomás: Túl merev vagy, görcsölsz egy problémán, de nem tudod megoldani.

Medence: nemi tartás

Mióma :  álterhesség

Mutálás: nem tudja milyen helyzetben milyen hangot használjon

Narkolepszia - alvás kényszer - Elhárítás, rettegés. Menekül a feladatok és körülmények elől.
Nátha - Zavarodottság, sok minden zajlik egyszerre. Érzelmi zaklatottság, kisebb sérelmek.el akarsz zárkózni a külvilágtól, a kommunikációtól.
Nyak panaszai: Önfejűség, hajlíthatatlanság.Nincs összhangban az eszed és a szíved, mást súg az egyik, mint a másik.
Nyáktömlő gyulladás - Elfojtott harag.
Nyírok betegségei - Figyelmeztető jel. Az elmét ismét az élet legfőbb dolgai, a szeretet és a boldogság felé kell fordítani.

Nagyothallás: merev a saját környezetével szemben, lezárja magát

Női mell: anya-gyermek kapcsolat

Női szervek betegségei: Nem éled meg a nőiséged, elutasítod a szexualitást.

Orr vérzése -  Esdeklés a szeretetért.önfeláldozás. Igény a megbecsülésre. Mellőzöttség és el nem                ismertség érzése. Esdeklés a szeretetért
Orr polip - nem kívánt gyermek, veszekedések.
Ödéma - Nem akarok valakit, vagy valamit elbocsátani.Orr: emóciók, szex, büszkeség

Orrdugulás: Megakadályozod az érzelmeid áramlását.

Orrsövényferdülés: érzelmeid túlságosan egy oldalra hajlanak.

Oldalak: tested jobb oldala az ész és a racionalizmus, bal oldala a szív és az            érzelmek jelzője. A fejeden ugyanez pont fordítva van.

Pajzsmirigy - Sértődöttség. Soha nem tehetem azt, amit akarok. Mikor kerülök sorra?Ha alulműködik, félsz a változástól, ha túlműködik, sokat stresszelsz, és nincs határozott jövőképed.
Petefészek - A teremtés kiindulópontja. Kreativitás.
Pikkelysömör - Félelem a megbántástól. Az érzékek és a szellem eltompítása, érzések elfojtása.Túlzottan véded magad, félsz a sebezhetőségtől.
Porckorongsérv - Talajvesztettség, határozatlanság, döntésképtelenség.

Prosztata: férfias agresszió

Púp: kizárja magát a közösségből, feladata van

Rák - Mély sebek Neheztelés régi sérelmek miatt. Titkos bánat emészti a testet. Gyűlölet, kétségbeesés.Rákos daganat: Elfolytott harag, bánat
Reuma - Tehetetlenségérzet, szeretethiány, keserűség, neheztelés.Önmagad és kapcsolataidat nem tudod elfogadni.

Rekedtes hang: ha csak a torkodból képzed a hangod, nem adod ki teljesen magad, titkolózol a környezeted előtt.

Ritmus: univerzális rend, élet, polaritás

Rövidlátás: bizonytalan vagy a jövődet illetően.

Sclerosis multiplex - Merevedett gondolkodás. Keményszívűség, vasakarat, hajlíthatatlanság.
Sérv - Megszakadt kapcsolatok, nyomasztó gondok, túleröltetés. Félreértelmezett önkifejezés.Túlterheled magad.
Szaruhártya gyulladása - Engesztelhetetlen harag.
Száj betegségei: Megingathatatlan nézetek, merev gondolkodás, zárt világkép.befogadás, kommunikáció, kapcsolat a külvilággal
Szem betegségei - nem szívesen látja, ami életében végbemegy.Valamit nem akarsz meglátni.,Ha rövidlátó vagy, akkor a jövőbeni dolgokat hárítod, távollátás esetén pedig az orrod előtt levő dolgok felett hunysz szemet.
   Gyermekeknél: Rövidlátás - A jövőkép bizonytalan
   Távollátás - Rettegés a jelentől.
   Összetérő kancsalítás - Nem akar szembesülni a külvilággal,      önellentmondás.
   Szemtengelyferdülés - Fél szembesülni önmagával.
   Széttartó kancsalítás - Nem mer szembenézni a jelennel.
   Szürkehályog - Képtelen boldogan előretekinteni.
    Retina leszakadás - az anyag eltereli a szellemtől a figyelmet.
   Zöldhályog - Engesztelhetetlenség. Régi sérelmek okozta feszültség túlnyomása.
Szédülés - Csapongás, szétszórtság, szemlélődés elutasítása. Külső ingerek elutasítása.
Székrekedés - Ragaszkodás az idejét múlt nézetekhez, megragadás a múltban, fösvénység.em szeretsz adni,
Szélgörcs - Szorongás, megemészthetetlen gondolatok, érzelmi túltelítettség.
Szív - Szeretet és biztonság középpontja.
Szív betegségei - érzelmi válság, örömtelenség. A szív megkeményedik, hajlam a stresszre.
    Szívroham - a pénz utáni hajsza kiszorítja a szívből az örömöt.
    Szívkoszorúér trombózis - Magányérzet, riadtság, kisebbségérzés, önmarcangolás, kishitűség.
    Szívszorítás - Talajvesztettség, meginog az életbe vetett hit.

Sarkon járás: nem hagyja kibillenteni magát egyensúlyából

Struma: fensőbbségérzése saját magát fojtogatja

Szédülés: Bizonytalan és ingatag vagy.

Térd panaszai - Önfejűség, önteltség, hajthatatlanság, félelem, rugalmatlanság. Alázat hiánya.Térd: Az alázatot, befelé fordulást jelképezi.
Torok betegségei - elfojtott harag, önkifejezés hiánya, ellenállás a változásnak, az egyén képtelen szót emelni önmagáért.Nem tudod, nem mered kimondani, amit szeretnél, nem                vállalod fel magad.
Tuberkulózis - Önzés sorvasztja a testet. Birtokolni vágyás. Kegyetlen gondolatok, bosszúvágy.
Tüdő betegségei - Búskomorság, bánat, félelem az élet befogadásától. Nem érzi méltónak magát a teljes életre.Szomorú vagy, nem érzed magad elég szabadnak.Tüdő: szabadság, kapcsolat a külvilággal, kommunikáció, vitalitás
Tüdőgyulladás - Újra és újra fellépet sebek, letargia.
Tüdőtágulás - Érdemtelenül élni nem lehet. Félelem az élet befogadásától.

Tagolatlan beszéd: nem akarja, hogy megértsék

Talp, kéz, tenyér: elkülönülés, különcség

Távollátás: nem akarod észrevenni az evidens dolgokat, elzárkózol attól, ami          az orrod előtt van.

Tériszony: Félsz a bukástól és a sikertelenségtől.

Testszőrzet fokozott növekedése: férfias jellegek megerősítés

Trombózis: Szellemi fejlődésre van szükséged.

Túl egyenes a gerinc: túlzott magabiztosság látszata

Tumor: Szeretethiány, nem tudod befogadni a szeretetet

Utazási rosszullét: Kiszolgáltatottságérzet, félelem, bezártságérzés

Vállpanaszok: túlterheltség

Vastagbél: sokat kritizálsz.

Vastagbél-, aranyérproblémák: Szorongásra, félelemre utal.

Vékonybél: tudatos analízis

Vékony hang: nem mersz élni a saját lehetőségeiddel.

Vér: ego, vitalitás

Vérszegénység: passzivitás, bizonyos életenergiát nem vagy hajlandó                 felvenni, beépíteni a mindennapjaidba

Vesebetegség: Félelemre utal, jelképezi az emberi és párkapcsolatokat.                (jobb vese férfival kapcsolatos ügy, bal vese; nővel kapcsolatos ügy)

Vesekő: a párkapcsolatodban nincs elég energia, lelkesedés

Viszketés: ingerlékenység jele, a vakarással keresgéled, mi az, ami ingerel.

Visszér: Rugalmatlan, merev, zárkózott vagy.

Zöld hályog: visszafojtott könnyek

Forrás: szellemgyogyasz.mindenkilapja.hu
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Június 02. - 20:13:33
Ez olyan kedves történet :



Egy újszülött meséje:

Amikor megszülettem, mindenki nagyon örült, csak én nem, mert régebben jó helyem volt anyukámnál. Egy burokban laktam anyukám hasában, a szíve közelében. Az egészben az volt a legjobb, hogy mindíg hallottam a szíve dobogását. Mindent együtt csináltunk: anyukám evett, és én is jóllaktam; ő szívta a friss levegőt, és nekem is jutott belőle. Csak kuporogtam ott a burokban, mint egy kifli és szunyókáltam, vagy éppen rugdalóztam, nyújtózkodtam. Ha kedvem támadt, akár fejre is állhattam, mert a burokban folyadék volt, így sohasem üthettem meg magam. Anyukám meg csak símogatta a hasát, annyira örült, ha én tornáztam.

Telt, múlt az idő, egyre nőttem, növekedtem; egyszer csak szűknek éreztem a rejtekhelyemet. Előbújtam.

De a világ, ahová megérkeztem, nagyon furcsa volt! Zajos, fényes és hideg. Meglepődtem, megijedtem: ordítottam, ahogy a torkomon kifért. És csodálkoztam, mert addíg sose sírtam, akkor meg egyszerre egészen jól tudtam sírni. Anyukám megdícsérte a hangomat, úgyhogy bőgtem tovább az ő kedvéért. De még azért is, mert az idegenek gorombáskodtak velem. Megfürdettek, bepólyáztak. Méricskéltek. Mondták, hogy erős, fejlett gyerek vagyok, de én nem törődtem velük. Hiányzott valami és félni kezdtem. Féltem, egyre csak féltem...

Aztán így, pólyástól odatettek anyukám mellé. Újra hallottam a szívdobogását, megnyugodtam. És akkor történt valami, ami eddig még soha... anyukám megpuszilt.

Azóta én is örülök, hogy megszülettem.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2015. Június 02. - 21:21:24
Tényleg aranyos! :like:
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kálmán - 2015. Június 02. - 22:21:46
 :like:
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Június 07. - 18:33:36
Kikérem magamnak, hogy a KDNP tagjai kereszténynek mondják magukat és ilyesmit engednek meg maguknak :



A nyomor abszurd paródiája: Surján doktor, te suttyó álkeresztény!
Surján arcpirító bölcsessége: aki túlsúlyos, az nem éhezik. Aki éhezik, az nyilván nem túlsúlyos. Akkor mi a probléma?
A kereszténydemokrata bunkóság


A sztori: „Négymillió éhezőről hallani. Most olvasom, hogy ötmillió túlsúlyos magyar van. Ezek szerint csak egymillió van elfogadható helyzetben?” Elkövető, értelmi szerző: „Surján László dr.”, közszereplő. A közösségi virtuális térben is kereszténydemokrata Surján László Facebook-oldalán préselte ki magából a fenti három mondatot, aminek azóta (május 30., szombat), természetesen lába kélt. Surján elvtárs törölte ugyanis elmés, gondolatébresztő böfögését, mintegy arra ösztönözve azt, akinek volt szerencséje belebotlani, hogy semmiképpen ne hagyja szó nélkül.

Eleve kizárom annak lehetőségét, hogy a cinikus hangvételt, és a megállapítás tartalmát tekintve nem a tudatosság vezérelte a 73 évet megélt, jelenleg főállásban brüsszeli levegőt szívó kereszténydemokrata-fideszes EP-képviselőt, amikor felelősségteljes politikusként ilyen módon könyökölt bele a magyar nép aurájába.

Nem az éhezés definíciójáról, és a tudatos táplálkozás különböző vonatkozásairól szeretnék elmélkedni vagy vitát nyitni, bár óhatatlanul utalnom kell ezekre az aspektusokra is, ám sokadszorra is elolvasva ezt a tömény, épületes gonoszságot, meg kell állapítanom: sokkal nagyobb baj ez, mint első ránézésre tűnt. Ez az a tipikus, logikátlan populista szólam, ami a hívek „szellemi” táplálását szolgálja, ez az a megbocsáthatatlan prosztóság, ami a Semjén-Harrach-Hoffmann-Rétvári-Surján álkeresztény vonulat lényegét adja. A rossz helyen, rosszkor, rossz ízléssel való viccelődésre épülő megélhetési semmittevés. Amelynek ki van szolgáltatva az is, aki éhezik, az is, aki elhízott és az is, aki a fennmaradó egy millió sorait tömi.

Egyébként nincs bajom a politikusi humorral, ha annak nem áporodott izzadtságszaga van, és ha nem olyan súlyos kérdésekkel kapcsolatban hozakodnak elő vele, amikor azt semmi nem indokolja. Surján deduktívo-primitív következetése szerint, aki túlsúlyos, az nyilván nem éhezik, aki meg éhezik, az szerencsére nem túlsúlyos, tehát mégis mi a probléma? Ha ezt Mészáros Lőrinc tolmácsolásában hallom-olvasom, akkor is ökölbe szorul a kezem. Ez az ember viszont egyrészt orvos, másrészt Magyarország egykori népjóléti (!) minisztere, harmadrészt hosszú évek óta kellemesen jól jövedelmező tisztségek birtokában és eredményeként nem éhezik.

Ha egyidejűleg nem is teljesülne mindhárom, ha a brüsszeli jólét el is homályosította volna az orvos agyát, akkor is egy kormánypárti politikustól gyalázat ilyen módon megoldottnak, és szóra sem érdemesnek tekintetni a magyar társadalom két, alapvetően és súlyosan fenyegető kérdését. Surján úr! Ha ön nem a nagybani piacon vette orvosi diplomáját, és ha a brüsszeli jóllakottság nem homályosította el teljesen az elméjét, ha maradt még valami emberi érzet és önérzet abban a tekintélyes kereszténydemokrata lényében, a nyomok eltüntetése helyett, akár bocsánatot is kérhetne.

Ha csak arról lenne szó, hogy a lazac kevésbé hizlal, mint a zsíros kenyér, vagy két szelet kenyér között egy harmadik, ön akkor sem engedhetne meg magának ilyen ostoba megnyilatkozást. Ha csak arról lenne szó, hogy a szegénység talán leglátványosabb, egyben legfélrevezetőbb jele a túlsúly, akkor önnek orvosként ezt tudnia kellene, és e tudás birtokában nem lemenni kutyába. A keresztényi irgalom nevében. Ha ön netán azt akarta mondani, hogy körülbelül 1 millió ember él – a további 9 millió kárára –, irigylésre méltó luxusban, akkor feltétlenül igaza van.

De ön sajnos nem önkritikát akart gyakorolni. Ellenben eltúlzott, összemosott és felelőtlenül leegyszerűsített olyan statisztikailag alá nem támasztható adatokat, amelyeknek egyetlen célja a hangulatkeltés.

Rosszul hallottad, rosszul olvastad, Surján! Mert ha már számok: az OECD 2012-es adatai szerint Magyarországon 2 emberből 1 túlsúlyosnak, 5 emberből 1 elhízottnak számított. Ez tehát, ha jól számolok, nem 5, hanem körülbelül 2 millió embert jelenthet. Másik oldalról: „A Gallup OECD-országokat vizsgáló kutatása során többek között azt is megkérdezték, hogy előfordult-e az elmúlt 12 hónapban, hogy a családnak nem volt elegendő pénze élelmiszert vásárolni. Az eredmények nem túl szívderítőek Magyarországra nézve. Eszerint a magyar gyermekes családok majdnem felében (47 százalékában), a gyermektelenek több mint az egyharmadában (35 százalékában) előfordult, hogy problémát jelentett az élelmiszer-vásárlás.” Vagyis kiegészítésképpen: nyilván nem négymillió éhezőről, de egyértelműen 4 millió szegénységi küszöb alatt élőről beszélhetünk. Az éhezés alapvetően a mélyszegénység jellemzője, de feltétlenül szegény az, aki nem éhezik, ám egészséges ételekre nincs pénze. Surján kedvéért: ritkábban eszik lazacot, mint zsíros deszkát.

Nos, ezek a makacs tények, számok, statisztikák, amelyek szerintem valahogy nem indokolják ezt a fajta gúnyos, cinikus viccelődést. És nem hogy nem vicc, de megbocsáthatatlan bűn ezekről a gyászos tényekről más terminusokban beszélni, mint tragikus, drámai, azonnali cselekvésre sarkalló. Ehelyett Surján, az antiszociális, érzéketlen tahó, még Harrach Pétert is megszégyenítő butaságával köpte pofán a magyar társadalom tekintélyes részét: érintetteket, és kevésbé érintetteket egyaránt.

Sejtem, hogy Surjánnal nem mostanában fordult elő, hogy döntenie kellett a lazac és a szalonna, vagy az egészséges olíva olaj és a vérnyomásgyógyszerek kiváltása között. Nem kellene ex-népjóléti miniszternek, EP-alelnöknek, kereszténydemokratának lenni sem ahhoz, hogy az ember ilyet ne írjon le. Főleg nem nyilvánosan. Éhező, vagy elhízott emberekből lábszagú viccet csinálni minimum ízléstelen. Mindkét kategóriából egyszerre, legalábbis embertelen és érzéketlen.

Ilyen egy túl sokba kerülő, haszontalan, kiégett, gonosz politikus, aki küldetést teljesít: letagadja, hogy Magyarországon a „fajtája” által vezetett országban emberek éheznek. Pontosabban: rosszízű poént csinál belőle. Aztán látva a reakciókat, gyorsan eltünteti művét. Viszolyogtató. Elkeserítő. Enyhén túlsúlyos milliomos semmittevők, az éhezés fogalmát még hallomásból sem ismerő megélhetési keresztények röhögnek bele az arcunkba. Nap, mint nap.

Surján! A nyomort kihangsúlyozni, a figyelmet felhívni rá, ezért kicsit eltúlozni is akár, nem bűn. Viccelődni, gúnyolódni, és ironizálni rajta, azaz kvázi letagadni: megbocsáthatatlan. Ha Magyarországon egyetlen ember sem éhezne, és nem élne egészségtelenül, akkor is ocsmány lenne. Szóval még azt is lehet, hogy bocsánatot kérsz, párhuzamosan azzal, hogy szó nélkül letörölted a beírást. Különben az maradsz, ami voltál: elvtelen, suttyó álkeresztény.


Annyira szomorú, hogy ilyen emberek viselik azt a szép nevet, amit az életünket megváltó drága Jézus hagyott ránk.  vsir
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Június 08. - 09:10:30
„Tudom, hogy meg fogsz ölni, de én neked adom a Bibliámat!” - egy ISIS harcos megtérése

Az Iszlám Állam (ISIS) egy harcosa, aki korábban kéjjel fejezett le keresztényeket, megtért, miután Jézus megjelent neki egy látomásban, és felszólította, hogy hagyja abba a gyilkolást. Megtérése után felkeresett egy keresztény misszionáriust, és elmondta neki, hogy egy fehér ruhás emberről álmodott, aki magát Jézusnak nevezte. 


Történetét Gina Fadely, egy Közel-Keleten működő missziós csoport igazgatója hozta nyilvánosságra, a Christian Post című újság szerint. 


Fadely, a Youth With A Mission Frontvonal Missziójának igazgatója elmondta, hogy azt követően vették fel a kapcsolatot egymással, hogy az ISIS harcos elkezdett látomásokat látni egy fehérbe öltözött emberről. A fehér ruhás ember ezt mondta neki: „Te az én népemet gyilkolod!”


Ez a történet nagyon hasonlít Pál apostol történetére, akinek az eredeti neve Tarzuszi Saul volt, és részt vett a keresztények meggyilkolásában, mielőtt Jézus megjelent neki egy látomásban.


Fadely elment a Mártírok Hangja rádióhoz, hogy megossza az Iszlám Állam terroristája megtérésének történetét, aki most azoknak a hitét követi, akiket egykor lefejezett.


Az ISIS harcos elmondta, hogy közvetlenül azelőtt, hogy meggyilkolt egy keresztényt, az ezt mondta neki: „Tudom, hogy meg fogsz ölni, de én neked adom a Bibliámat!”  A keresztényt megölte, de magához vette a Bibliáját, és elkezdte olvasni.


A Közel-Keleten egyre gyakrabban lehet hallani olyan muszlimok megtéréséről, akik Jézust álomban látták, írja a Blaze című újság. Azonban ez az első olyan alkalom, amikor az Iszlám Állam egy fegyveresének megtéréséről értesülünk.


Az Iszlám Állam magát Kalifátusnak hirdette ki még múlt évben, miután Irak és Szíria jelentős részeit hatalmába kerítette. A szélsőséges csoport rettenetes háborús bűnök sokaságáért felelős, beleértve civilek - felnőttek és gyerekek - lefejezéséért, és fiatal lányok szexrabszolgának való eladásáért. Ezen kívül felelősek több pótolhatatlan történelmi emlékhely lerombolásáért, egész települések földdel egyenlővé tételéért, és templomok tucatjainak lerombolásáért. Az Iszlám Államot nyilvánvalóan szélsőséges vallási meggyőződés hajtja, és az a vágy, hogy az Iszlám vallás általuk értelmezett változatát rákényszerítsék mindenkire, akivel találkoznak. Lelkiismeret furdalás nélkül készek arra, hogy megöljenek bárkit, aki visszautasítja, hogy a maguk vallási eszméjét elfogadja vagy akár csak nem engedelmeskedik nekik teljes mértékben.


Több keresztény vezető úgy véli, hogy az olyan típusú megtérés, mint ami ezzel a harcossal történt, az egyetlen módja a konfliktus megnyerésének. Fadely és a Youth With A Mission szervezet is ebbe az irányba összpontosítja az erőfeszítéseit.


„Egy másik álomban Jézus azt kérte tőle, hogy kövesse Őt, és a harcos most azt kéri tőlünk, hadd legyen Ő is Jézus követője és tanítványa.”


2015. június 4.


Forrás: ISIS Fighter Stops Beheading Christians After Meeting Jesus In A Vision, 'You're Killing My People' (http://news360.com/article/296024550)

Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Zoltan - 2015. Június 08. - 11:33:25
Idézet
Az Iszlám Állam (ISIS) egy harcosa, aki korábban kéjjel fejezett le keresztényeket, megtért, miután Jézus megjelent neki egy látomásban, és felszólította, hogy hagyja abba a gyilkolást. Megtérése után felkeresett egy keresztény misszionáriust, és elmondta neki, hogy egy fehér ruhás emberről álmodott, aki magát Jézusnak nevezte. 

Csodálatos, ahogy az Úr munkálkodik. Milyen nagy az Ő kegyelme, s ha kell Ő maga érint meg embereket ahogy egykor Pált a Damaskusi úton.
 "Ha kell, az Úr a "kövekből" is támaszt fiakat Ábrahámnak "
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2015. Június 08. - 11:33:46
Nagyszerű történet!
Biztosan hitelesebben működne, ha ez a megtért terrorista Pálhoz hasonlóan a nyilvánosság elé állna.
Így marad egy ''no name'' történet, arról, hogy valaki ísmer valakit...
Annyira idegen az ilyen bizonyság a Bibliától...
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Június 08. - 13:01:53
Hát azért annyira nem idegen, hiszen Pál apostollal megtörtént. Igen, jó volna ezeket a bizonyságokat nagy közönség előtt hallani, hiszem annak is eljön az ideje. De mint olvastuk :
"...Történetét Gina Fadely, egy Közel-Keleten működő missziós csoport igazgatója hozta nyilvánosságra, a Christian Post című újság szerint. "
Lehet, hogy csak mi médiánk van mással elfoglalva, elvégre a plakátháború fontosabb, mint az hogy emberek menekülnek ki ebből a szörnyű ideológiai pokolból, nem igaz?
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2015. Június 08. - 16:22:41
Nem akartam lehúzni a bizonyságot, csak éppen Pálnak, s azoknak az esete gondolkodtatott el, akik személyesen találkoztak a feltámadt Krisztussal. Ezeknek mindig oka volt: Elhívás Jézus dicsőítésére. A Szentlélek olyan erővel hatott az éríntettekre, hogy képtelenek voltak nem világgá kiáltani.
Pál akkor hasonlítana erre az ISIS-es fazonra, ha találkozott volna Krisztussal, elmondja egy keresztyén vezetőnek, majd eltűnik a balfenéken.
Nem tudom elképzelní, hogyha valaki személyesen találkozik Krisztussal, ne kapjon elhívást a misszióra. Persze nem vagyok tévedhetetlen. :szelid:
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kamilla - 2015. Június 08. - 17:06:39
   O0

Ráadásul azt írja Pál, hogy jaj neki, ha nem hirdeti...
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Június 08. - 20:23:12
Még ebből az ISIS-ből megtérőből is lehet majd misszionárius, hiszen ez nem rég történhetett.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2015. Június 08. - 20:56:17
Én örülnék neki!
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Június 09. - 03:49:13
És nagy szükség is lenne rá, hiszem, hogy Isten kimunkálja, nem véletlenül épp egy újságban jelent ez meg először.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Július 18. - 15:01:15

Dr. Papp Lajos: Nyílt levél a Magyar Nemzethez
2008. július 15.

A világhírű szívsebészprofesszor, Papp Lajos, aki eddig mások segítségkérő szavára volt teljes figyelemmel, aki egész életét a gyógyításra, betegek és elesettek istápolására tette fel, a közvéleményhez fordul. Nyílt levele: figyelmeztetés az élőknek, mindenkinek, de kivált azoknak, akik valamennyiünk életéért, annak megőrzéséért és minőségéért felelősséggel tartoznak. Hozzunk áldozatot Nemzetünkért! – mondja az orvos, aki most a legnehezebb áldozatot hozza meg: a visszavonulást, hogy ezzel is intsen, figyelmeztessen. Akinek van füle, hallja!

 

A Teremtő kegyelméből betöltöttem a hatvanadik életévemet.

Esendő bűnösként, sok hibával megélt életem minden tettét vállalom!

Köszönöm Önöknek, a Magyar Népnek, hogy taníttattak, ezért ez idáig és életem visszalévő részében is adósuk maradok.

Rendkívüli döntést hoztam az elmúlt napokban. Lemondok igazgatói pozíciómról, egyetemi tanári, gyógyító, kutató, oktatói tevékenységemről és múlhatatlan szerelmemről - a szívsebészetről.

Teszem ezt azért, mert a továbbiakban nem vállalok cinkosságot a Magyar Emberek elpusztításában. Nem leszek társtettes a Magyar Genocídiumban.

Magam is gyilkos vagyok!

Többszörös gyilkos.

Tömeggyilkos!

Több ezer műtétet végeztem, melyek során 48 beteg halálát okoztam. Tizenegy beteg meghalt, mert az ígért műtétet nem tudtam elvégezni.

Tizenhét éve egyetemi tanár, klinikaigazgató vagyok, ezért a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem Szív- és Érsebészeti Klinikáján, a Zala Megyei Kórház és a Pécsi Tudományegyetem Szívgyógyászati Klinikáján elhunyt mintegy háromszáz beteg haláláért is felelős vagyok.

Nem védekezhetek azzal, hogy a halálozási statisztikák alapján a világ egyik legalacsonyabb halálozásával operáltunk, gyógyítottunk.

Nem védekezhetek azzal, hogy több mint ezer állat életét áldoztam fel, hogy emberek ne haljanak meg.

Tudom, hogy minden esetben hibáztunk:

nem volt meg a kellő tudásunk,

nem jól ítéltük meg a lehetőségeinket, a betegek teherbíró képességét,

fáradtak voltunk, és idő előtt föladtuk a betegért folytatott küzdelmet.

Röviden, gyarló emberi gyengeség okán emberéleteket veszítettünk el.

De: soha sem én, sem az általam irányított orvosok nem tagadták meg a hozzájuk fordulóknak a segítségnyújtást.

Betegnek a betegségről, az elhunytak haláláról mindig mindenkinek igazat mondtam.

Nem tettem különbséget ember és ember között semmilyen okból.

Nem árultam a gyógyítás lehetőségét. A legszegényebb is megkapta azt, amit a leggazdagabb.

Hálapénzt sokan nem adtak, sokaktól nem fogadtam el.

A betegektől kapott hálapénz egy részét munkatársaimnak adtam, döntő részét a betegeknek visszaadtam, mert több mint ezer előadást tartottam, több mint ötszázezer kilométert utazva, a Kárpát-Haza minden területét bejárva, előadásért díjat, útiköltséget nem fogadtam el.

A magamnak megtartott hálapénz után a mindenkori törvények szerint adóztam!

Igazgatóként soha nem hazudtam beosztottaimnak, mindenkor az alapvető erkölcsi törvények és a mindenkori állami törvények betartását kértem, és magam igyekeztem a törvények betartásában példát mutatni.

Életem során korrupciós pénzt el nem fogadtam, semmiféle korrupcióban részt nem vállaltam.

Visszalévő életemben gyógyító emberként csak szolgálni kívánom Nemzetem minden polgárát.

Soha, senkitől nem fogok elhatárolódni, a lelkiismeret és a Krisztusi szeretet törvényeinek akarok megfelelni.

Kérek minden Magyar Nemzethez tartozót, hogy hozzunk áldozatot Nemzetünkért!

Ne fogadjuk el a hazugságot!

Ne öljük meg magzatainkat!

Mondjunk nemet a Gonosznak!

Bocsássák meg bűneimet, fogadják el sokak számára érthetetlen döntésemet.

...és az igazság felszabadít!

Dr. Papp Lajos; Forrás: Magyar Hírlap
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Július 18. - 15:35:31
Tisztelt Papp Lajos Professzor Úr!

 

Mélységesen megrázott minket nyílt leveled a Magyar Nemzethez. Akik ma az egészségügyben dolgoznak, egytől egyig szembesülnek a borzalmas kérdéssel, amiről írsz, mármint azzal, hogy cinkosok vagyunk-e, vagy a ránk erőltetett szörnyű körülmények által leszünk egyre fáradtabb gyógyítók, sokszor valóban tudtunkon kívül a betegek kárára.

Egyben viszont óriásit tévedsz.

Nem vagy gyilkos, hanem jótevő vagy!

Nem vagy többszörös gyilkos, hanem többszörös jótevő vagy!

Nem vagy tömeggyilkos, hanem a Nemzet és a Világ JÓTEVŐJE vagy!

Sok éve ismerlek, tudom, hogy nemcsak, hogy több tízezer ember testi egészségét adtad vissza és tetted ezt a világ legmagasabb szakmai színvonalán, hanem több millió ember hitét erősítetted meg, vagy adtad vissza Istenben, családjában, hazájában, magyarságában.

Krisztus azt mondja: ?ne szállj szembe a gonosszal?, mondhatnánk úgy is, vannak olyan pillanatok, hogy rádöbbenünk arra, hogy ekkora gonoszsággal már nem bírunk el magunk, csak az Isten segíthet. Az elképesztő antiszolidáris magatartás, amit évek óta az emberek által megválasztott döntéshozó vezetők cselekedetei, rendelkezései mutatnak, főleg a legsúlyosabb betegek iránt, túlmegy minden, ember által kezelhető gonoszságon. Ezt részünkről már csak Krisztushoz való ?imával és böjttel? lehet kiűzni, ahogy azt Ő tanította.

Lemondásod szinte már vértanúság. Kérünk, itt állj meg! Bízzad a többit Istenre!

 

Téged szerető és tisztelő tanítványaid nevében:

Dr. Csókay András
 
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Július 18. - 16:10:05
Ahol összeérnek a sínek

Ott ültem a vonatsíneken, vártam....az egyetlen megoldást.
Nem az jött... amit vártam. Egy kisfiú közeledett felém a sínek között. Csak képzelődöm, gondoltam, és tovább bámultam a talpfák közé szórt köveket.
- Mit csinálsz itt?
Szőke hajú, ötéves forma kisfiú állt előttem. Nagy barna szemeivel a tekintetemet fürkészte. Éreztem, hogy olvas benne, most olvassa ki belőle az elmúlt évtizedeket.
Elfordultam, nem akartam, hogy lássa. Elkéstem.
- Ezen a vonalon nem jár vonat.
- Honnan?...
- Honnan tudom, miért vagy itt? Ismerlek, ugyanúgy, mint önmagadat. Ismerlek már több évtizede... Most eljöttem, hogy mutassak neked valamit.
- Mit?
- Állj fel! Nézz egyenesen a sínek közé a távolba, látod azt a pontot, ahol összeérnek a sínek?
- Látom.
- Ott van a boldogság. Ezen a pályán mindenki arra tart. Gyere induljunk mi is.
Szegény gyermek, hogyan mondjam meg neki, hogy sohasem érhet oda... ahol összeérnek a sínek...
- Tudom, ne gyötörd magad, Tudom, hogy nem érhetek oda, de mutatok valamit. Nézz le a lábad elé, mit látsz?
- Semmit.
- Nézd meg jobban, láss is, ne csak nézz. Mit látsz?
- Egy kis virágot, lila szirmokkal...Sok kis virágot...Hiszen itt mindent elborítanak az ibolyák! Ez gyönyörű!
- Most nézz fel az égre. Ott, mit látsz?
- Felhőket... Bárányfelhőket. De érdekes! Ott az egyik... Most olyan alakja van, mint egy angyalnak... Gyönyörű felhőcske! Ott egy másik épp most alakul ki, mintha gomba nőne ki az ég kék szőnyegéből! Csodaszép!
- Mit érzel most, ebben a pillanatban?
- Boldog vagyok!... Boldog vagyok?
- Igen... itt és most összeértek a sínek.

forrás: Honlapunk ajánlatai (http://havannacsoport.hu/?modul=oldal&tartalom=932466)

Hajlamosak vagyunk arra, hogy ha gondjaink és nehézségeink vannak csak azzal foglalkozzunk. Minden gondolatunk a nehézségeinken jár és eközben elfelejtünk körülnézni. Nem látjuk, hogy süt a nap mert a gondjaink beárnyékolják azt.
Ennek az eredménye pedig a depresszió, amelyből egyedül nem tudunk kikerülni.
Jól jönne számunkra ilyenkor egy ilyen kis angyal. De nem vagyunk elveszve, Jézus Krisztus tanításaival élve és azokat alkalmazva
megláthatjuk a fényt, az életet és megtalálhatjuk a megváltás útját.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Szeptember 01. - 19:40:20
Magyar menekültekről.
Nyáry Krisztián fényképe.
Nyáry Krisztián

166 évvel ezelőtt több ezer menekült gyalogolt nagyjából ugyanazon az úton, amely ma is tele van az országukat elhagyni kényszerülők tömegeivel. Csak éppen ők a maival ellenkező irányban haladtak. Magyar honvédek és a forradalmi kormány hívei voltak, akik a magyarokat befogadó Török Birodalomban remélték sorsuk jobbra fordulását. Csalódniuk kellett: nem szabadságharcosokként, hanem földönfutó, politikai kockázatot jelentő menekültekként fogadták őket, s közülük több ezer főt ideiglenes menekülttáborba zárták Vidinben, a mai Bulgária területén.

Egyikük, Makay Sándor Kossuth és Széchenyi barátja volt, részese a Lánchíd építésének és sok más munkálatnak. 1849-ben a Szemere-kormány tisztviselője lett, ezért ő is Törökországba menekült. Útjáról és a vidini menekülttáborban töltött hónapjairól Imrefi álnéven számolt be 1850-ben. Néhány részlet a könyvből:

"Szeptember elején a menekültek már mind Viddinben voltak, számra mintegy 5000-en s néhány százan. Köztük volt a kormányzó, a külügyér 3 altábornagy, 5 tábornok, igen sok magyar, lengyel, olasz, német törzs- és főtiszt, körülbelül 500, 3400 magyar honvéd és huszár, ide értve az altiszteket is, 800 lengyel és 400 olasz légióbeli, 40 polgári egyén, többnyire volt képviselők és kormánybiztosok, 60 nőszemély, 10 úri, 50 alsóbb rendből való, nagyobbára tábori markotányosnő, a huszárok és honvédek hű kisérői, kedvesei, szolgálói. (…) E tábornak ismét 4 külön osztálya volt: a magyar, mindenek közt legerősebb, a lengyel, az olasz, és a török katonaság, mely körülkerítve őrizé a hitetlenek 3 osztályát. Viddinnek külterülete is sáncokkal lévén övedzve, ez volt a határ, melyen túl lépni egy menekültnek sem vala szabad. A künt táborozott katonaság kisebb csapatokban nappal bemehetett a városba. (...)

Kétes helyzetük, letartóztatott állapotuk, jövő sorsuk titkos homálya, szóval a bizonytalanság, ez volt leginkább azon pokoli szörny, mely a menekülteket, főleg az első hetekben, kínpadra vonva gyötörte és halálosan marcangolá. E bizonytalanság fekete tengerén a lét és nemlét, az élet és halál kikötője és örvénye közt lebegni, valóban iszonyatos. Már csak magában a határátlépése is igen nagy aggodalmat költe fel bennük, mert még akkor nem tudhaták, mint fog velük bánni a török. (…)

A viddini magyar félrabokat folyvást azon különböző alakban meg-megjelent hír rettegteté, miként a török által részint az orosz, részint az osztrák kormánynak ki fognak adatni, sőt már mint bizonyost beszélék, hogy az átvételükre kiküldött orosz és osztrák katonaság már jön a gőzösön, mi nagyobb félelemben tartá őket, mint ha büntetendő foglyokként lettek volna a török kezében. (…) És akik közülük a kiadatástól nem féltek is, de Európa állását s a magyar forradalmi harc alatt tanúsított magaviseletét tekintve, méltán rettegtek attól, miszerint nem engedik őket innen a barbár földről a művelt országokba menekülni, hanem belebb viendik s hosszas, talán örökös száműzetésben hagyandják oly idegen földön, hol mindenfelől csak sötétség s rabszolgaság által környeztetnek, hol a legszabadabb ember is leláncolt fogoly. (…)

A bizonytalanság gyötrelmein s a kétes jövő aggodalmain kívül a honvágy vampyrja is emésztőleg rágta fájó szívük gyökereit. A legtöbb menekült nemcsak a megszokott, szívéhez nőtt édes szülőföld-, hanem egyszersmind szülei- vagy gyermekei-, neje-, testvérei-, rokonai- s egyéb kedveltjeitől is megvált, midőn a határt átlépte. (…) A meghódított haza szent képe borzasztó alakban tűnt fel lelkük előtt. A hír zivataros szele s a képzelet sötét játéka nagyítva hozá el nekik szenvedéseik kínjait. (...)

Ki a hon területén vagyont vagy földbirtokot hagyott hátra maga után, keresztet vetett annak sírhantjára, s ezt még kisebb veszteségei közé számítá. Volt olyan is köztük, ki milliókra menő értékét veszté el, de azért honának elvesztése mégis inkább fájt neki. (...)
Személyeiknek a török által történt letartóztatása, lebilincseltetése, jobban epeszté őket, mint ha halálos ellenük által fűzettek volna rabszíjra, mert a töröktől, mint Oroszország ellenétől, s így képzelt barátjuktól, nemcsak személyeik biztosítását, szabadon bocsáttatását igényelték, hanem fegyveres segélyét is remélték ügyük kivívása-, s vesztet hatalmuk visszaszerzésére. (…) Egy tudatlan és szolgai lelkű basa, vagy egy török rendőrtiszt kegyelme-, önkényes parancsaitól függeni, s felügyelésük alá helyezve lenni; a vitézsége miatt méltán büszke huszár és honvédnek a még harcban sem volt lelketlen török katonaság őrizete alatt görnyedezni, s durva bánásmódjának kitéve lenni, mert mint alább látandjuk, meg is verték a honvédeket, oh ez szégyenletes, lealacsonyító, és szívölő volt a menekültekre nézve.(...)

Az egyenetlenség, irigy féltékenység, hiú nagyravágyás, szemrehányó versengés, kölcsönös gyanúsítás, s önszépítési gyarlóság, a menekültek főbbjei közt még itt a számkivetés fogságában is folyton hintegeté a gyűlölség és visszavonás magvait. (...) A kevésbé művelt és nagyravágyó legénység táborában nem volt ily versengés, egymás elleni acsarkodás, s a bizonytalan jövő s a tétlenség zsibbasztó érzete sem epeszté őket annyira. (...)

Az említett lelki bajokon kívül, kivált szeptember közepéig az anyagi és testi bajok nyomasztó súlya is rá nehezkedett a menekültek vállaira. Azt már tudjuk, hogy a szegény honvéd, kinek mindenből csak a keserűbb falat jutott, ezerenként tanyázott a szabad ég alatt, az elemnek viszontagságai ellen kevéssé oltalmazó sátrak aljában, fekhelye, ágya csupán a kemény föld, takarója a csillagos, vagy a felhős ég lévén. Szállás tekintetében aristokratiájuk, főbbjeik sem részesültek kényelemben, sőt majd mindent nélkülözniük kellett, ami csak kényelemnek nevezhető. A vendéglőszerű khámok- és magánházaknál csak ronda üres szobákat kaptak, melyekben földre terített gyékényen és tábori nyoszolyán kívül semmi más bútor nem vala, úgy hogy eledelüket e nyoszolyán vagy a földön kellett elkölteniük. Dembinszky és Mészáros whistcompániája, két összetett málhás ládán szokott rendesen kártyázni. Ágyneműt csak igen kevés hozván ide magával, nagyobbára csak ruháikon feküdtek s azzal takaróztak.

Élelmezés dolgában is igen csehül álltak, vagy inkább törökösen bántak velük. (…) Csupán nyers élelmi szereket osztottak ki köztük, mi riskása, juhhús, juhzsír, vereshagyma, só, olaj- és homokos kenyérrészletekből állt. (…) Konyháik igen rosszul, azaz sehogy sem lévén etablirozva, leginkább nagy üstökben főztek számukra, s ebből aztán kiki merített és vett ki magának egy-egy részletet. Rendes teríték s asztali eszközökről szó sem vala. (…)

Valóban igen különösnek mondható a törökök vendégszeretete és barátsága a magyar menekültek iránt. Miután egy pár ezer pengőforintot érő ajándékot vettek el tőlük, úgyszólván erőszakosan, kölcsön fejében, jól tarták őket, barátságos, nyájas szavakkal, nem teljesített ígéretekkel. Enni is adtak nekik ingyen, hogy éhség miatt el ne vesszenek; azonban élelmezési részlegüket kivált paripáik porcióját, napról napra kisebbre szabták, úgy hogy a hiányt saját pénzükből kellett pótolniuk. (…) A közlegények lovait minden kárpótlás nélkül elfoglalták, a tisztekét pedig részint ajándékozási ürügy alatt, részint a tetszésük szerint megszabott áron nem annyira meg, mint inkább elvették. A 3 lófarkas viddini basa, mint a szabad kereskedés pártolója, kihirdeté, hogy senkinek nem szabad a magyaroktól lovakat venni, csakhogy ő maga juthasson azokhoz ingyen, vagy potom áron. (...)

(…) A városon kívül tanyázott honvédek annyira megunták a török rabságot és nyomorúságos életet, hogy többen közülök szökési kísérlettel akartak attól megszabadulni s hazájukba visszatérni. A többi közt egy ízben, mintegy 150, nagyobbára honvágytól kétszeresen gyötrött székely atyánkfia szólalkozott össze e célból, s meg is kisérték erőszakkal áttörni a török őrvonalon. Azonban az ozman katonaság, melynek rendelete volt a menekülteket szigorú őrizet alatt tartani, észrevette a dolgot, s a fegyvertelen szökevényeket nagy üggyel-bajjal visszaterelte táborukba, tisztjeiket pedig megverték és mint bujtogatókat elzárták. Ezen emberséges bánásmód látása után többé senkinek nem volt kedve a táborból szökéssel menekülni; míg bent a városban néhánynak sikerült útlevelet szereznie, s álnév alatt ismeretlenül örökre búcsút vennie Viddintől.

(…) Itt a viddini táborban, hol a megszokott tápláló és jóízű eledelek helyett a szokatlan s emészthetlen félig sült vagy főtt kecske- vagy juhhúst, rizst, éretlen gyümölcsöt és rossz kenyeret kaptak, s a megszokott jó magyar bor helyett Duna-vízzel kellett élniük, (...); ily mostoha körülmények közt valóban legkevésbbé sem lehet csodálni, hogy a szegény elhagyatott honvédek közül többen testileg is elkényszeredtek, bágyadtan lézengtek, s mindenféle kisebb-nagyobb betegség által látogattatván meg, őszi légy vagy falevél gyanánt hullottak egymás után a sír ölébe.

A köztük dúlt betegeskedést és nagy halálozást nem egyedül a szokatlan légmérsék, mely itt nyáron nappal igen forró, éjjel igen hűs, nem csupán a szokatlan és sovány eledel és ital, nem csupán a tétlenség s epekedés, hanem az is okozá, mert a közhonvédek gazdag zsákmány és kincs helyett csak szegénységet és nyomort szerezvén maguknak a véres forradalmi csatákban, hogy egy kis pénzhez juthassanak, lassanként eladogaták ruháikat, úgy hogy soknak végre már felső öltönye sem volt, s a szó szoros értelmében, egy ingre vetkőztette magát, s az így szerzett pénzen gyümölcsöt, dohányt s bort vettek. Ez és a ruhátlanság, főleg a hűvös éjjeleken át, igen sok betegséget vont maga után. Ehhez járult a Duna-víz ivás, mely mintha büntetni, vagy tovább hajtani akarta volna őket, majd minden ember hasát elcsapta. De leginkább a megbetegültek elhagyatott állapota, miszerint kórházba nem vitetvén, a szabad ég alatt kellett kínlódniuk. (…) Így azonban az említett okok miatt, két rövid hó lefolyása alatt 5000 emberből körülbelül 400 halt el, anélkül, hogy halálos ágyuknál, mit mondok ágyuknál? anélkül, hogy e kemény nedves földön, hol a kórság és halál kínjaival küzdve végvonaglások közt henteregtek, az orvosi segély, a rokonok és lelkiatya biztató szózata, a remény- és vigasztalásnak csak egy sugarával is enyhítette volna szörnyű szenvedésüket. (…)

Ha majd egykor valaki közülünk, vagy utódaink közül e vidéken fog járni: emlékezzék meg, hogy itt a csaták tüzét vitézül kiállt, s a hazáért kiszenvedett négyszáz hontalan magyarnak hűlt porait takarja az idegen föld!"

(Egy, török földre menekült s honába ismét visszatért magyar szemtanu hiteles naplója után közli Imrefi. - Pesten : Heckenast Gusztáv sajátja, 1850.)
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kamilla - 2015. Szeptember 03. - 19:09:39
 
A bankárok szerint az Egyesült Államokat és Európát is legyőzték már (http://kma-hu.com/onlinetv/hirek/35-a-bankarok-szerint)


Magyarázat kérdésekre...a mostani helyzetre a világban, országunkban?

Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kamilla - 2015. Szeptember 03. - 20:27:29

A bankárok szerint az Egyesült Államokat és Európát is legyőzték már (http://kma-hu.com/onlinetv/hirek/35-a-bankarok-szerint)


Magyarázat kérdésekre...a mostani helyzetre a világban, országunkban?

részlet:

2009-es megválasztását követően az EU új elnöke, Herman van Rompuy azt mondta, hogy a pénzügyi válság és a globális felmelegedés elleni küzdelem célja, hogy előkészítsék „bolygónk globális irányítását.” „2009 a globális kormányzás első éve,” mondta.

Még ugyanebben az évben a pápa is csatlakozott Van Rompuy-hoz, amikor egy „globális politikai hatóság” felállítását szorgalmazta a globális gazdaság irányítására.

Robert Zoelick, a Világbank elnöke, szintén nyíltan hirdette a G20-ak csúcstalálkozóján, hogy a terv a nemzeti szuverenitás felszámolása és a globális kormány bevezetése.

„Ma Amerika szörnyülködne, ha ENSZ csapatok vonulnának be Los Angelesbe, hogy helyreállítsák a rendet. Holnap hálásak lesznek érte. Amikor eléjük tárjuk a helyzetet, önként mondanak majd le személyes jogaikról, saját jólétükért és biztonságukért cserébe, amit a világkormány biztosít majd számukra.” – Henry Kissinger

„Hálásak vagyunk a Washington Postnak, a New York Times-nak, a Time Magazinnak, kitűnő kiadványaiknak és igazgatóiknak, akik részt vettek üléseinken és közel negyven éven át betartották ígéretüket, hogy a hallottakat bizalmasan kezelik. Lehetetlen lett volna megvalósítani világméretű tervünket, ha azokban az években a nyilvánossággal is meg kell küzdenünk. Ma azonban a világ sokkal kifinomultabb és készen áll arra, hogy a világkormány felé meneteljen. Az intellektuális elit és a központi banki vezetők nemzetek felett álló szuverenitása mindenképpen jobb, mint az elmúlt századok során gyakorolt nemzeti önirányítás.” – David Rockefeller

A következő évszázadban a nemzetek, ahogyan ma ismerjük őket, megszűnnek létezni. Valamennyi állam egyetlen, globális hatalmat fog elismerni. A nemzeti szuverenitás mégsem volt olyan jó elképzelés.” – Strobe Talbot, Bill Clinton kormányának külügyminiszter helyettese a Time magazinnak nyilatkozva, 1992


Úgy tűnik, most már benne vagyunk erősen a folyamatban....
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Szeptember 21. - 03:56:07
Le a kalappal magyar rendőrök (és katonák) előtt, akik a határnál vagy a tranzitzónáknál teljesítenek szolgálatot. Nem csak a körülményeik felháborítóak, és nem csak fizikailag kimerítő minden napjuk, de lelkileg is nehezen lehet bírni azt, amit ott látnak, tapasztalnak, átélnek. Nem velük van a baj, hanem azokkal, akik a parancsokat adják. Hisszük, hogy a rendőrök (és a katonák) nagyobb részének pont annyira borzalmas érzés lehet ennek engedelmeskedni, mint nekünk abba belegondolni, mit élhetnek át a menekültek. Egyre több olyan poszt születik, amelyet rendőrök írtak az embertelenség káoszáról! Tisztelet nekik érte, bátorságukért, türelmükért, emberségükért, segíteni akarásukért!

Vígh Dávid

Jelentem, hogy a mai napon, hajnal 5 óra környékén egy olyan élményben volt részem, amelyet soha nem felejtek el!!
Köszönhető az alábbi képen szereplő menekült kislánynak!
Igen! Menekült!

Történt ugyanis, hogy a kislány már eleinte is nagyon mosolygós, aranyos volt annak ellenére is amin az elmúlt időszakban keresztül ment.
(Embert próbáló körülmények)
Valahogyan feltűnt, hogy mindig próbál huncutkodni velem.
Miközben én vissza-vissza kacsintgattam rá, ő szépen eljátszadozott egy kis műanyag játékkal, amit még az előzőleg elvitt családok, egyik gyermeke hagyhatott ott.
Nagyon örült a játéknak.
Olyannyira, hogy nyugodtan feladta az éjszakai földön való alvást!
Így tehát egész éjszaka felvolt velünk.
Mikor az anyukája és a kis testvére elaludtak, ő csak játszott csendben tovább...
Ismerkedésünk tovább folytatódott, volt a kezemben egy üveg víz, amelyből megkínáltam.
Nem mert inni belőle...
Félt, látszott rajta, hogy bátortalan.
A zsebemben viszont volt egy kis kinder csokoládé. Odaadtam neki. Mosolygott és elfogadta!
Visszanyújtotta nekem, hogy bontsam ki neki.
Röpke időbe telt és a csokinak már hült helye sem volt...
Nagyon örültem, szépen lassan megbarátkoztunk... Tényleg kezdett magához közelebb engedni...
Hívtam magamhoz, hogy üljön oda mellém a székre.
Bátran oda is jött, majd két gumikesztyűt felfújtam neki és háááát hihetetlen, hogy az arcán mit láttam. Örömöt, boldogságot!
Olyan játékot jelentett számára az a pár gumikesztyű, mint más gyerekeknek a drága bolti játékok...
Lassan már már focizott a felfújt a gumikesztyűvel, mikor az egyik kolléganőm oda adott nekünk egy banánt.
Mutattam a kislánynak és hát ő elmosolyodott!
Majd hamar kérlelte, de persze a kezemből!
Tehát a kezemből volt, csak hajlandó megenni!
Nagyon aranyos volt!
Aztán hmmm... ekkor jött az a pillanat.
Amire senki sem számitott!
Nagyon meglepődtem!
Mikor megette a kezemből a bánánt, ÁTÖLELT ÉS MEGPUSZILT!

Annyira, de annyira aranyos volt, hogy mindenki meglepődött.
Ő pedig csak rámnézett és tovább mosolygott....
Nem tudtam hová tenni ezt az érzést, ami bennem volt...
Talán még most is hatása alatt vagyok.
Számomra ez egy feledhetetlen élmény volt!
Egy emberi érzés, olyan amit az ember ritkán érez!

Sajnos reggel, elbúcsúztunk egymástól, integettünk!
Kitudja merre felé viszi a sors, de nagyon remélem, hogy felnő és boldog lesz, könnyebben éli meg az elkövetkezendő felnőtt korát, mint jelenlegi gyermekkorát!

Sokat gondolkodtam rajta, hogy leírjam-e ezt a történetemet!
Boldog, de felkavaró élmény volt ez szàmomra.
Átèlni azt, hogy maszkban és egyenruhában, vigyáznom kell rá, magunkra és hazánkra!!
De meggyőztem magam...

Légy boldog kicsi!!

Dávid
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. Szeptember 22. - 15:37:16
Ezt a cikket kifejezetten azoknak ajánlom akik arról "álmodnak" hogy Orbán Viktor keresztény ember, hátha visszavesznek az imádukból:

ORBÁN ELSŐ TITKÁRNŐJE NYILATKOZOTT
Az Isten óvja meg tőlük Magyarországot!
 
Vass Éva:  “Én, a FIDESZ-adminisztráció egykor volt titkára, úgy hiszem, valamennyire ismerem őket. Ebbe beleértve Orbán Viktor pártelnököt is, az ifjúdemokraták teljhatalmú urát. – Mi, akik ugyanolyan fiatalok voltunk, de nem tartoztunk a ’88-as Bibó-kollégisták soraiba, a legteljesebb bizonytalanságban éltünk, dolgoztunk az Országgyűlési Képviselők Irodaházában. Nálunk alig fiatalabbak, nem egy vonatkozásban jóval tapasztalatlanabb fiúk és lányok döntöttek sorsunkról, egzisztenciánkról. Ők jómódban éltek, ám bennünket, kiszolgáltatottakat szinte fillérekért dolgoztattak, ugráltattak – gyakorlatilag nem is vettek emberszámba.
 
Egyedül nevelem gyermekemet egy újpesti albérletben. Mikor kisfiamat a műtétje után kihozhattam a kórházból, az orvosok azt javasolták, hogy néhány hétig én, az édesanyja, ápoljam, minél többet legyek mellette. Három hétig táppénzért, fél keresetért is vállaltam ezt az időszakot, hiszen nem nekem, hanem gyermekemnek volt rá szüksége…
A kényszerszabadság után Orbán behívott a ’Fehér Ház’-beli szobájába. Hanyagul, hátradőlve fogadott, mindkét lábát – amint azt a filmekben is láthatjuk – az asztalra téve.

Úgy, ott, rám sem nézve közölte: ők az ország szempontjából kiemelkedően fontos munkát végeznek, így nem engedheti meg egyetlen munkatársának sem azt, hogy mindenféle gyermekápolási ügyek miatt hiányozzak. Annyi időt sem hagyott, hogy megszólaljak s már közölte is: a továbbiakban nem tart igényt a munkámra. – Mire felocsúdtam a kábultságból, már a folyosó végéről kiabálta, hogy ne siránkozzak, ne panaszkodjak, az e havi béremet azért még kifizeti.
Így lettem egyik napról a másikra - csak azért mert anya maradtam - munkanélküli, felesleges ember.
 
Miközben dél körül lefelé ballagtam a lépcsőn, azt se tudva, hogy hová-merre menjek – eszembe jutottak azok a levelek, melyeket a választópolgárok, az ország lakosai küldtek a FIDESZ vezetőinek, többnyire Orbán Viktor elnöknek címezve. Eleinte még akadt egy-egy dícsérő levél, de később csak pocskondiázó sorok érkeztek. Sokszor remegve vittem be hozzá a napi postát, hiszen tudtam azt, hogy milyen hiú ember az Elnök magára és a pártjára.

Fizetésem maradéka néhány nap alatt elfogyott, szó sem lehetett arról, hogy jogi úton támadjam meg azt az embertelen eljárást, melyet Orbán Viktor gyakorolt velem szemben. Katasztrofális helyzetemben a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálathoz fordultam, mert enni azért kellett a kisfiamnak. – Annyit még el kell mondanom a történetről, hogy a Vezér munkatársai – Kövér László, Deutsch Tamás és még néhány ott lebzselő – szótlanul nézték végig megaláztatásomat. Egyetlen fiatalember szólt csak vígasztalólag utánam, Fodor Gábor, mondván: ’Úgy látszik, a Viktor ma bal lábbal kelt fel…’
Mit mondhatok most, 1993 nyarán?  Az Isten óvja attól Magyarországot, hogy ezek a hétköznapi élettől, a kisemberektől elrugaszkodott fiatalok valamikor is hatalomra kerüljenek!” (Vass Éva, Budapest-Újpest, 1993)

A cikk először Észak-Rajna - Vesztfáliában, a düsseldorfi "Komet" c. irodalmi-politikai folyóiratban jelent meg német nyelven.
 
 Szemenyei-Kiss Tamás
Országos Széchényi Könyvtár
(Bibliotheca Nationalis Hungariae)
Kézirattár,
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. November 28. - 19:06:11
A neve: Szeretet

Hirdetés   

Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón.
A hat háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös Indián Törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen várt a patikusra, hogy szentelne rá egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva.
Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a lábát a padlón. Semmi.
Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit csak lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét az üvegből és megkocogtatta a pult üvegét. Ez használt!
Hirdetés   

- És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus érezhetően bosszús hangon.
- Éppen a testvéremmel beszélek Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam - tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a kérdésére.
- Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled - mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon.
- Az öcsém nagyon beteg és . egy csodát szeretnék venni neki.
- Tessék? - fordult hozzá a patikus.
- A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében, és az Apukám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe kerül egy csoda?
- Kislányom, mi nem árulunk csodákat. Sajnos nem tudok neked segíteni - felelte a patikus, kissé megenyhült tónusban.
- Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne elég,
kipótolom. Csak mondd meg mibe kerül.
A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jól öltözött férfi
volt.Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte:
- Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége?
- Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel - csak azt tudom, hogy nagyon beteg és Anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége De Apu nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet.
- Mennyi pénzed van? - kérdezte a Chicago-i férfi.
- Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig hallhatóan - Ez az összes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell.
- Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a férfi - Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a pontos összeg, ami egy kisfiú csodájának az ára.
Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt:
- Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkozni a szüleiddel. Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél.
A jólöltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, sebészorvos, aki az idegsebészetre specializálódott. Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen. Anya és Apa boldogan beszéltek arról az esemény-láncolatról, ami idáig vezetett
- Ez a műtét egy igazi csoda volt - suttogta Anya - vajon mennyibe került volna?
Tess mosolygott. Ő pontosan tudta, mennyibe került a csoda: egy dollárba és tizenegy centbe, no és egy gyermek töretlen hitébe. Egy csoda nem a természet törvényeitől függ, hanem magasabb törvények működésétől.

A neve: SZERETET
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. December 10. - 18:43:08
"Nem számít mi történik az életedben, le tudod győzni!
Mert az életet érdemes élni!!"

A legtöbb ember ismer engem, de nem ismeri a történetemet.
3 évesen végignéztem, ahogy az apám elhagyott minket.
Négy különböző iskolába jártam, mert diszlexiával küzdöttem, ami miatt végül nem sikerült felsőfokú végzettséget szereznem.
23 éves voltam, amikor a legjobb barátom, River Phoenix meghalt kábítószer-túladagolásban.
1998-ban találkoztam Jennifer Syme-mal, akivel azonnal szerelmesek lettünk, és egy év múlva már úton volt a kisbabánk.
Rettenetes módon, nyolc hónap múlva halva született a lányunk.
Teljesen maga alá temetett minket a bánat, ami egy idő után sajnos a kapcsolatunknak is végett vetett.
Jennifer 18 hónap múlva meghalt egy autóbalesetben . . .
Azóta kerülöm a komoly kapcsolatokat és azt, hogy gyermekem legyen.
A húgom leukémiás volt, de anyagi támogatással sikerült meggyógyulnia.
A Matrixból származó bevételem 70 százalékát annak a kórháznak adományoztam, ahol a testvéremet kezelték.
Azt hiszem, én vagyok az egyetlen hollywoodi sztár, aki nem lakik kastélyban.
Nincsenek testőreim és nem viselek divatos ruhákat sem.
Bár 100 millió dollár a vagyonom, mindig metrón utazom, és imádom.
Azt hiszem mindannyian egyetérthetünk abban, hogy a tragédiák árnyékában is egy kiemelkedő személyiségű ember virágozhat!
Bármin felül tudunk emelkedni!
Nem számít mi történik az életedben, le tudod győzni!
Mert az életet érdemes élni!!"
-Keanu Reeves
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2015. December 27. - 09:26:02

Meglepte a hajléktalanszálló lakóit a kenyérgyár sofőrje
2014. december 25. 18:35
OLVASÓI LEVÉL |

Szokásos szentestének indult az idei is, karácsonyfa díszítéssel, mézeskalács sütéssel, ajándékcsomagolással és mindennel, ami ilyenkor lenni szokott. Eljött az este, felbontottuk az ajándékokat, körbeültük az ünnepi asztalt, és nevetve, az ünnep fahéjas illatával átitatva beszélgettünk. Ekkor végignéztem a finomságokkal teli asztalunkon és átfutott egy gondolat az agyamon: milyen jó is nekünk. Melegben, szeretetben és finomságokban dúskálunk, de mi van azokkal, akiknek ez nem adatik most meg?



Elszomorodtam. Azt gondoltam, majd ki is mondtam: ez így nem jó. Ez ellen tenni kell. Nem holnap, nem holnapután, hanem itt és most, hiszen most van itt az ideje.

Az ember hajlamos az ünnepekre felhalmozni mindent, mintha a világ vége jönne, hát gyarló ember módjára én is ezt tettem. Ennek köszönhetően volt lehetőségem a spájzomból, üdítőt, csokikat, cukrot, szaloncukrot, konzerveket, kalácsot, bejglit és sok más egyebet összepakolni és azt mondani a családomnak, hogy én most akkor ezekkel elindulok Békéscsabára és ahol találok rászoruló hajléktalant, megajándékozom vele.


Szeretet ünnepe van és ebbe nem csak a családnak kell beletartoznia. Mivel a helyi kenyérgyárban vagyok sofőr, este felhívtam a főnökömet és megkértem, engedélyezze, hogy vihessek néhány bejglit, kalácsot az üzemből azoknak, akik ezt nem tudják megvásárolni. Örömmel mondott rá igent.

Így hát szépen lassan megtelt az autóm csomagtartója és útra készen voltam. Nevelt lányom és egy barátom társaságában indultunk útnak.

Érdekes és valamiféle felemelő érzés volt bennünk, hogy mi, akik magunk sem vagyunk gazdagok, megosztjuk azt, amink van. Kívánom mindenkinek, hogy egyszer tapasztalja meg ezt az érzést, mert minden másnál többet ér.



Akkor irány Békéscsaba! Körbejártuk a város azon pontjait, ahol úgy véltük, találunk elesett embert. De nem találtunk. Kihalt volt a megyeszékhely, ami persze nem is csoda, hiszen mégiscsak majdnem mindenki szerető családja körében tölti ezeket a meghitt perceket.

Nem adtuk fel, hiszen "nem olyan családból" származunk. Elmentünk a vasútnál lévő taxiállomásra, ahol érdeklődtünk, láttak-e valahol rászorulót, de azt mondták, hogy nem. Nekik is adtunk egy-egy bejglit, amin csodálkoztak is, de azt mondtuk, ne tegyék, hiszen ők is itt vannak most, és nem a családjukkal. A pár finom falat nekik is jól eshet tőlünk, idegenektől. Kikerekedett a szemük, majd elhomályosodott, ahogy a miénk is. Ám ez a homályosodás még csak a kezdet volt.

Fotó: a szerző felvétele Fotó: a szerző felvétele

Nem volt mit tenni, felhívtuk a 107-et (mint tudjuk ez Miskolcon cseng). Elmondtuk, hogy honnan és kik vagyunk, és azt szeretnénk, ha az itteni rendőrökkel felvenné valaki a kapcsolatot és segítenének nekünk, hogy esetleg munka közben láttak-e hajléktalant.

A diszpécser hölgy rendkívül kedves és meglepett volt, néhány perc múlva pedig érkezett is a hír: már a hajléktalan szállón van szinte mindenki, aki máskor az utcán szokott.



A hölgy elcsukló hangon köszönte meg, hogy segíthetett nekünk. Mi is köszönjük neki. Így már meg is volt, hogy hova vigyen az utunk. Odaértünk, becsengettünk, jött is ki a fiatalember, aki ott dolgozik. Elmondtuk a történetünket, majd kiegészítettük azzal, hogy semmilyen párt vagy szerveződés tagjai nem vagyunk, egyszerűen csak szeretnénk meglepni az embereket.

Kértük, hogy beállhassunk az udvarba, hiszen az autónk csomagtartója tele volt minden finomsággal. Eljött a nagy pillanat: csak méterekre voltunk a megaján

A szálló munkatársának rögvest elmondtuk, mindent, amit hoztunk, kézből kézbe személyesen szeretnénk átadni (mert az a biztos). Bekopogtunk, néztek ránk az asztalt körbeülő és csöndben tv-t néző emberek. Elmondtuk, hogy miért jöttünk, majd elővettük a kosárkáinkat, amiből mindenkinek átadtunk valamit! Csillogtak a szemek, elcsuklottak a szavak! Amikor elült a meglepetés első pillanata, akkor egy kis viccelődés történt és a mosolyok nyomban
megérkeztek.

Ismét kimentünk a kocsihoz és vissza, akkor már az üdítőkkel, majd hoztuk következő kört az édességekkel. Nem értették,hogy miért adunk nekik bármit is, hiszen nem szokás. Nem is kell érteni, csak nyitott szívvel elfogadni.

E sorok írójának is könny szökött a szemébe néhányszor, de ez nem baj, sőt! Hálás és köszönő szavak, könnyes tekintetek sűrűjében, amilyen csendben érkeztünk, úgy is mentünk el. Hazafelé csendben voltunk, de a gondolataink még mindig ott voltak.

Igazi karácsony volt!

Kiss Attila
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2016. Január 06. - 17:32:15
Orbán Viktor kib…ott kegyelméből


Előre bocsátom: nem vagyok vallásos. Őszintén szólva, nem is igazán értem, viszont elfogadom és tiszteletben tartom a mások hitét. Teljesen mindegy, hogy ez a hit melyik egyházhoz, istenhez kapcsolódik. Tisztelem, bár nem értem. Ahogy nem értem azt a mészáros munkát sem, amivel az Iványi Gábor vezette Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget igyekszik szétverni a hatalom. A magam részéről valószínűnek tartom, hogy Orbán Viktor személyes óhajára. Vagy parancsára, ami mindegy is ebben az esetben.

Nem lennék különösebben meglepve, ha az úgynevezett kis egyházak egyházi státuszának megvonása is Iványi Gábor személye elleni háború szerves része lenne.

Hogy honnan ered és mikor kezdődött, azt talán soha nem lehet megfejteni.

Az biztos, hogy Orbán Viktort és Lévai Anikót Iványi Gábor adta össze, a házaspár első két gyermekét is ő keresztelte. Azt csak óvatosan kérdem, hogy akkor jelen állás szerint a miniszterek elnöke és az ő felesége az egyház nézőpontjából bűnben, egyházi áldás nélkül élnek? A keresztelő sem érvényes? Ezek alapján Orbán Ráhel esküvője sem? De persze az igazi kérdés nem ez.

Az igazi kérdés az, mit kellett Iványi Gábornak tennie ahhoz, hogy az egykor őt nyilván tisztelő, véleményét meghallgató politikus mára ádáz ellenséggé törpüljön?

Mivel nem igazán vagyok otthon a vallás(ok) világában, a MET múltjáról és jelenéről annyit tudok, amennyi háttéranyagot össze tudtam szedni. Ezek alapján (nagyon sűrítve) a Magyarországi Metodista Egyházból váltak ki 1974-1975-ben. Egyházként a MET 1981. október 1.-én került bejegyzésre. Érdekes információ számomra, hogy a MET azért vált ki a Metodista Egyházból, mert nem óhajtott kollaborálni az akkori diktatúrával. Vállava a rendszerrel szembeni kritika minden velejáróját, a  rendőrségi és közigazgatási zaklatásokat, a kilakoltatásokat, istentiszteleti helyiségeik elvételét, felfüggesztett börtönbüntetéseket és más egyéb tortúrát.

Hogy pontosan miben hisznek az egyház tagjai, az mennyiben tér el egyéb vallásoktól, milyen szertartásokon vesznek részt, mennyiben más és mennyiben hasonlít más egyházakhoz, nem tudom. Nem is érdekel.

Ami számomra fontos, emberek nem is jelentéktelen csoportja a MET keretein belül, Iványi Gábor vezetésével óhajtja gyakorolni a vallását. Amely vallás nem ütközik alapvető emberi jogokba, nem sért másokat, nem károsít senkit sem erkölcsi, sem anyagi téren. Ezzel szemben hihetetlen karitatív munkát végeznek, részben magukra vállalva állami feladatokat. A MET az ország 120 településén működtet óvodákat, iskolákat, 5 idősek otthonát, számtalan hajléktalan szállót, népkonyhát, családok átmeneti otthonát és egy kórházat. Teszik ezt úgy, hogy Orbán Viktor megvonta az egyházi státuszukat 2012. márciusában.

Azért Orbán Viktort írok és nem a kormányt, mert Kövér Lászlótól tudhatjuk: ebben az országban Orbán Viktor kegyelméből (!) osztják az egyházi státuszt. Bizony. A MET pedig nem kapott ebből a főúri kegyből. Valamint nem kaphat az egyházaknak felajánlható 1% adóból és az oktatási feladatokért járó normatív támogatásnak is csupán a felét kapják.

A bajok oka talán ott keresendő, hogy Iványi Gábor soha nem volt egy jól alkalmazkodó típus. Ezt még édesapjától örökölhette (“1974-ben a metodisták nagy többsége a legnagyobb metodista gyülekezet vezetőjét, Iványi Tibort (Iványi Gábor apját) kívánta az egyház élére, az Állami Egyházügyi Hivatal és a Szabadegyházak Tanácsának élén álló káder pedig egy a diktatúra számára megbízható személyt. Az egyház belső szabályzatának felrúgásával hivatalba helyezték a maguk emberét (aki néhány évvel ezelőtt megkapta „kiváló egyházszervezői munkájáért” a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét), Iványi Tibort pedig állásvesztésre ítélték.” forrás: Révész Sándor nol.hu

A múlt és a jelenlegi rendszer üldözetetései csak erősíthették Iványi Gábor elszántságát. Vélhetőleg vette magának a bátorságot arra, amire más, Orbán körül sertepertélő lakájok már régen nem mernek gondolni sem: valamiben nem értett egyet a legfőbb kegyúrral. Nem Orbán volt az első államférfi, akivel nem értett egyet. Nem is az első, akinek ezt tudomására hozta. De az első, aki bosszút esküdött. Volt valami, talán több valami is, amiben Iványi belső zsinórmértéke igen távol állt a miniszterek elnökének véleményétől. Amennyire meggondolatlan (vagy egyenes), ezt szóvá is tette, netán rámutatott Orbán tévedésére. Márpedig Orbán nem tévedhet, mert akkor összedől a Világegyetem, a felcsúti stadionnal együtt. Ezt hívjuk dogmának. A kételkedés nélküli hitet, ami az érvényesüléshez ma elengedhetetlen.

Iványi másként gondolhatta, mert ő egyszerű, normális ésszel gondolkodik.

Merem állítani, a komplett egyházügyi törvény eredőjét is itt kell keresni.

Összegzésként: adva van egy vallási közösség. Emberek, akiket az erősen kisszerű hatalom megfosztott a vallási szabadságtól, korlátozni igyekezve őket minden létező módon. Teszi ezt úgy, hogy az Alkotmánybíróság és a Stasbourgi Emberi Jogi Bíróság is a MET-nek adott igazat. Teszi úgy, hogy még a Fidesz kreálta törvények alapján is jogosult a MET az egyházi státuszra. Mégsem kapja meg, mert Orbán Viktor kegyelme rájuk nem sugározza fényét. És pont. Az mit sem számít, hogy a MET karitatív tevékenysége mennyire vált nehézzé, hogy a közösség tagjain túl többezer, hátrányos helyzetben élő emberen rúgnak egy jót. Üldözik és megkísérlik lejáratni magát az egyházat csakúgy, mint Iványi Gábort. Akad (mert mindig akad) segítség. Most éppen a Felsődobszán működő, cigány igazgató által vezetett iskolát óhajtja elvenni a hatalom, Felsődobsza fideszes polgármesterének aktív segédletével. Hogy az ott tanuló gyermekek és szüleik mit szeretnének, az senkit nem érdekel. Miért is érdekelne bárkit is? Hiszen csak emberek.

Nem ismerem Iványi Gábort, de erős a gyanúm, nem egy könnyen és jól hajló gerincű ember. Ha talpon tudott maradni ő is, az egyháza is akkor, amikor tényszerűen üldözték, amikor az ég alatt kellett dícsérniük az Urat, mitől félne most? Ha a hívek kitartottak akkor, most miért ne tennék? A hatalmi gépezet itt meg fog bicsaklani, mert bajosan találnak sikkasztott milliókat, titkos szeretőket, korrupciót, drága nyaralásokat.

Amit találhatnak: az önzetlen segítség a rászorulókon, kitartó munka, elszántság és mélységes hit.

Bár a bevett egyházak részéről nem hallottam felháborodásról, vagy a MET melletti kiállásról, a magam részéről fejet hajtok Iványi Gábor és az egyház minden egyes tagja, segítője előtt.

Mindazt megtestesítik a szememben, ami tiszteletet érdemel. Emberséget, kitartást, önzetlenséget, becsületet.

Mindent, ami a kormányon lévőkből mélységesen hiányzik.

Végezetül ide idézném a friss, meleg orbáni bölcsességet:
Az igazságosság eszménye, a méltányosság követelménye, a tisztesség elve áll a bankok elszámoltatásáról szóló törvényjavaslat központjában.

Na, ezt kellene kiterjeszteni az élet minden területére, nem csak a bankokra és már rendben is lennénk.

………

A fenti cikket nem most írtam, hanem 2014 augusztusában. Most 2016 januárja van. Eltelt majdnem másfél év. Iványi Gábor minden létező pert megnyert a magyar kormány ellen. Például a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán is. Tavaly az állam (tehát mi) kénytelen volt kifizetni az adózók által felajánlott, de az adóhatóság által (nyilván nem saját elhatározásból) visszatartott 1 százalékot.

Mert annyira demokrácia és vallásszabadság van nálunk, hogy Orbán Viktor dönti el, kaphat-e Iványi egyháza támogatást. És Orbán Viktor úgy döntött: nem kaphat. Mert csak. Szarni a vallásszabadságra és szarni mindenre. Ő így akarja és elvárja, hogy a slapajok izomból keresztülvigyék az ő akaratát.

Rohadtul nem számít, hogy emberek, gyermekek sorsáról van szó. Nem érdekes a szegénykórház, semmi nem érdekes. Aki ellentmond Orbánnak (márpedig valami ilyen lehet a háttérben), azon bosszút kell állni. Bármi áron. Bárkinek a rovására. Itt igaza csak a vezérnek lehet és elég hatalma ahhoz, hogy földbe döngölje azt, aki szembe mer szállni vele.
Most, 2016-ban Iványi egyháza megkapta a Nemzeti Adó és Vámhivatal határozatát, hogy a szervezet idén nem fogadhatja az adózók által felajánlott 1%-ot. Ismét.

Mert Orbán Viktor így akarja és akkor így lesz. Bármi áron így lesz. Akkor is, ha mi, civilek adnánk a felajánlható százalékot. Nem lehet, mert őfőméltósága haragszik. Adhatjuk a pénzt a rohadt stadionokra, az nem gond. Nemhogy nem gond, elvárja a vezér. Vagy adhatjuk a bejegyzett egyházaknak, akiket amúgy is a mi pénzünkből támogat szeretett kormányunk. Akár akarjuk, akár nem. Cserében aztán lehet a templomban hallgatni, mennyire jó is a Fidesz, választások környékén meg több szó hangzik el a templomban arról, hová kell tenni az ikszet, mint isten tanításairól. Hogy hány embert ítél nyomorra, kilátástalanságra, akár éhhalálra azért, mert a MET nem jut hozzá a pénzhez, az nem érdekes. Dögöljön meg mindenki, de aki életben marad az tanulja meg egyszer s mindenkorra: itt az van, amit Orbán Viktor akar.

Nem vagyok vallásos, de a belem jön ki ettől
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2016. Január 08. - 07:37:33

« Vissza

A nagymama felteszi a vizet forralni, aztán ezt mondja az unokájának! A lány nem talál szavakat!

    2016.01.05.

Néha az ember nem látja a kiutat. De ez a nagyi megmutatta unokájának a valóságot.

A fiatal lány elmegy a nagymamájához. Teljesen ki van borulva, nagyon nem mennek a dolgai. Amikor egy problémát megold, jön helyette a következő, már az idegösszeomlás szélén áll.
        A nagymama semmit nem mond csak feltesz három lábasban vizet főni. Aztán elővesz néhány répát, pár tojást, és kávészemeket. Az első lábasba teszi a répát, a másodikba a tojásokat, a harmadikba a kávét. Csendben megvárják, amíg a három lábasban főnek a dolgok. 20 perc múlva kiszedi őket.
Az unoka megkérdezni, miért kellett mindez?
Nézd meg ezt, a répa a forró vízben megpuhul és szétesik. A tojás kívülről semmit sem változott, de ha feltöröd, látod, hogy kemény lett a belseje. A kávé ugyanolyan maradt, mint volt, de a víz körülötte barna lett.
Mindenkivel történnek rossz dolgok, kicsim. Te döntöd el, miként reagálsz: mint a répa szétesel, tönkremész. Vagy mint a tojás megkeményedsz belül, pedig semmi sem látszik rajtad. Vagy olyan leszel, mint a kávé, ami nem változik, de valami csodálatos, illatos dolog fő ki belőle a forró víz hatására. Ne felejtsd, kislányom, a döntés mindig a te kezedben van!               
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kamilla - 2016. Január 14. - 20:44:22
A modernkori "keresztény" médiumok egyre többen vannak...  :-\

" Ma, mielőtt a szent hipnózis történt volna, felvettem egy rózsakvarc ásvány-nyakláncot, mely jótékony hatással van a szívre, mondják a szeretet és szerelem kövének is, majd pedig a tiszta szívről kapok üzenetet, a tisztaságról, és a Szent Szellem egy korábbi Oriflame-katalógushoz is odavezetett, melyben kiválasztott egy tejes-mézes szappant, amely revitalizáló hatású, bőrmegújító hatású, vitaminokban, ásványi anyagokban, tápanyagokban gazdag mézet és tejet tartalmaz, tette ezt azért, mert míg a testnek bőrmegújításra, revitalizására van szüksége, a szellemünknek még inkább, hisz minden ember örököklte Ádámtól a Régi Bűnös Természetet, szüksége van szellemi megtisztulásra, új szívre, tisztaságra, amely csakis Krisztusban érhető el, Aki már megtisztított bennünket. A Szent Szellem egy keresztény kiadványból is üzent, miközben a törölközőt fogtam a szívemnél, ahol kinyitottam: "Jane Grannie írja: Szeretném szívemet megtisztítani mindentől, ami az enyém. Szívemnek az Úr otthonává kell lennie a gondolkodásomban is, s mivel tudom, hogy ehhez mi szükséges szívem értelmében, minden reggel, amikor még csönd van, bemegyek ebbe a titkos szobába (újjászületett belső szellemi emberünk, szívünk értelme az isteni életünkben, magunkban), és ott átadom Neki a saját akaratomat. Ő ezt mindig kegyelmesen átveszi, és megmutatja nekem az Ő akaratát. Így lehet úrrű Jézus Krisztus mindazon, ami bennem önérdek és gonosz gondolkodás, hisz kora reggel kicseréltük akaratukat."...A könyvet csukott szemmel pont ott nyitottam ki, amely az előtte lévő üzenet is a "szent hipnózisban", a szívem tisztasága... Velem nagyon sok angyali, isteni dolog történik, és amikor az Őrzőangyalaim vezetnek, akkor Ők emelik fel a karomat, a lábat, fordítanak jobbra és balra a lakásban, vagy irányítanak, és ez nem az én akaratom, én sem tudom, hogy mit fognak velem csinálni, de mindig szent amit tesznek. Van, amikor hátrafelé vezetnek a lakásban, és kis finom löketet is érzek, mint amikor a Balatonban sétálok, és a lágy hullámok kis löketet adnak a testemnek. Azonosítják magukat az Őrzőagyalaim. Tudom kik Ők, bemutatkoztak. :) Fogom folytatni."


forrás:
forum.index.hu/Article/showArticle?t=9219664&la=138122657


elképesztő.....
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2016. Február 10. - 16:43:36
 De tényleg hogy vagy?
„Kezdetben volt az Ige (a Szó), és az Ige (a Szó) Istennél volt, és Isten volt az Ige (a Szó). … És az Ige (a Szó) testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.”

Jn 1,1.14

De tényleg hogy vagy? – kérdezte tőlem valaki a minap, de megkerültem a választ. Az igazság az, hogy nagyon kevés olyan ember van, akivel ennyire őszinte akarnék lenni. Azok viszont, akikkel meg tudnám osztani a mélységeket, most épp kimerítő heteket élnek. Képességeik határát feszegetik, s szükségük van valakire, akinek kiönthetik a gondjaikat. Nyitott kézzel fogadtam szavaikat, aggodalmaikat, igényeiket. Amíg a kezem és a szívem el nem nehezült.
Kimerített, hogy mind csak befogadom mások gondjait, s én magam nem nyílhatok meg. Értettem, hogy most nem képesek rám figyelni. De órákon át csak hallgatni másokat – nem voltam biztos benne, hogy én alkalmas vagyok-e még rá.
A sors iróniája, hogy a nevem jelentése: „meghallgató”. Kettős irónia, hogy az elmúlt évi életigém ez volt: „és aki mást felüdít, maga is felüdül” (Péld 11,25b). De nem tudtam több szót befogadni egy pereméig megtelt lélekbe. És nem tudtam felüdíteni mást, mert magam is ki voltam száradva.
Teljesen teli voltam, és egyben teljesen üres.
Így hát önző módon kiszálltam saját épségem megóvására hivatkozva; visszavonultam önmagamba, távol a fájdalomtól, gondoktól, problémáktól elnehezült szavaiktól.
Távolságot tartottam minden szótól.
Mígnem rám talált a Szó, nyitott tenyérrel, amelyre elfért kimerült lelkem, a barátaim gondja-baja, és egész sérült világunk.
Belemerültem a Szóba, a határtalan medencébe, ahol az én szavaim is pihentek. Kimondta a négy szót, amire úgy áhított a lelkem: „De tényleg hogy vagy?”
Kimerült vagyok. „Én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” Ézs 41,10b
Egyedül érzem magam. „Bizony mondom, én veled vagyok a világ végezetéig.” (Mt 28,20b)
Elfáradtam. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” Mt 11,28
Én kiöntöttem, Ő betöltött. Apály és dagály, mely az óceánok mozgásánál is természetesebb. A lelkemnek az Ő szavaira volt szüksége; Rá volt szüksége: a Szóra.
A közösséget Isten adja. De a barátok és a család képessége a támogatásra apad és dagad. Azért igényli annyira lelkünk az Úr barátságát. (Lélegezd be jó mélyen ezt az örömteli valóságot: Isten barátai vagyunk.) Barátok vagyunk a soha nem változó természetű Szóval, Jézussal.
Vegyük hát nyitott tenyerét, amit felénk nyújt, hogy átvegye gondjainkat, barátaink, szeretteink gondjait. Azután kézen fogva tegyünk egy sétát az Igében. Mondjuk ki őszinte válaszainkat, és szívjuk magunkba az Írás mezejének frissítő levegőjét. Felüdülés vár ránk. Ő már feltette a kérdést: „De tényleg hogy vagy?”

Uram, köszönöm, hogy Te sosem változol. Köszönöm, hogy meghallgatsz, és figyelsz rám. Köszönöm, hogy hűséges barátom vagy. Jézus nevében, Ámen.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2016. Február 19. - 15:28:03
Ki kezdje el?

A lelkész kertje hűvös sarkába húzódva olvasgatott, amikor hirtelen ott állt előtte Laci,
fia gyermekkori barátja, azóta kétgyerekes mérnök.
- Áldás, békesség! Bocsánat, ha zavarom, nyitva volt a kapu. Ide
mindig bejövök, mint régen.
- Ennek örülök Laci, mindjárt jön a fiam.
A látogató lezökkent a másik kerti székre és olyan mélyet sóhajtott,
hogy az idős lelkész akaratlanul megkérdezte:
- Sokat dolgozol? Fáradt vagy?
- Fáradt – némi hallgatás után hozzátette – legbelül.
Néhány rövid mondat után rátért, mi nyomja a szívét, legbelül. Névnapjára a felesége kezébe adott valami szépen csomagolt bigyulát, és azt mondta: Isten éltessen,
kezet rázott vele, mint a főnöke az irodában. Kibotorkált a kertbe, a kutya a nyakába ugrott, és végig nyalta a képét.
- Legalább megcsókolt valaki. – Kínosan felnevetett, de megpárásodott a szeme.
- Sokat vagy távol? Ez a baj?
Laci felemelt a földről egy fehéren erezett kavicsot s tenyerén a lelkész elé tartotta:
- Ilyen hideg az asszony, mint ez a kő. - Ujjai görcsösen szorították a tenyeréhez, úgy folytatta – ezért utazom annyit, nem kedvtelésből. Azzal aki mellettem ül a gépen, bárki legyen az, mindig tudok beszélgetni. Másokkal is. A feleségemmel soha. Ha messziről érkezem és hozok neki valamit, hűvösen biccent, jólnevelten megköszöni. Olykor meg sem nézi. Enni ad, valamit mond a gyerekekről, aztán visszanéz szobája ajtajából, ezt mondja: Szia -, és reggelig nem látom.
- Mikor némultatok el így?
- Sosem volt bőbeszédű, de most messzebb él tőlem, mint a Szíriusz.
Az idős lelkész akaratlanul is a férfi kezét figyelte, ahogy ujjai között forgatta a kavicsot.
- Átvennéd a másik kezedbe?
- Bocsásson meg, ha ideges vagyok, mindig babrálok valamivel. – El akarta dobni a kavicsot.
- Várj, vedd a másik kezedbe!
A férfi zavartan engedelmeskedett.
- Ugye most melegebb, mint amikor felvetted?
- Melegebb a tenyeremtől.
- Attól. Próbáld meg fiam ezt a feleségeddel is, hátha felmelegszik. Ismered Assisi Ferenc imáját?
- Ismerem. „Add, hogy ne engem szeressenek, hanem én szeressek, mert akkor kap az ember, ha ad.”
Laci lassan felállt. Pár percig még nézte a tenyerében a kavicsot.
- Most megyek.
- Nem várod meg a fiamat?
- Most nem. Inkább hazamegyek.
- Melegíteni?
- Melegíteni.

Gyökössy Ende nyomán
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2016. Február 23. - 12:14:36

Vallássérültek – akik sebeket kaptak az egyházban
1. rész
2016. február 22. - KötőSzó

Az egyházak nagyon sok mindenről nem beszélnek. Mi pedig – a hívek – elnézzük, megengedjük és fenntartjuk ezt a helyzetet. A kimondatlan problémák köztünk ülnek a padsorokban. A vallási bántalmazás (angolul: spriritual abuse) az egyik ilyen tabu, amelyik számos gyülekezetben felüti a fejét, mégis a leghátsó sorokba szorul, mint egy kínos és hívatlan vendég, akit jobb észre sem venni. Ha észleljük is: úgy viselkedünk, mintha nem lenne jelen, emiatt viszont nagyon sok embert vesztünk el. Bántalmazottakat, akiket kívülállónak bélyegzünk, pedig ők is az egyház gyermekei. Nagyon fontos, hogy beszéljünk ezekről, hiszen jóval több az érintett, mint ahány eset kiderül. A Kötőszó vallássérültekről szóló cikksorozatának első részében lelkigondozó szakember segítségével írjuk le a jelenséget.

Szöveg: Laborczi Dóra

A spiritual abuse (spirituális-lelki bántalmazás) jól ismert fogalom Amerikában – nem úgy, mint nálunk. Hasonlít minden egyéb visszaéléshez és bántalmazáshoz, azzal a különbséggel, hogy kifejezetten a vallásosság, a lelkiség zászlaja alatt történik. Lehet finomabb vagy fájdalmasabb formája: a megkérdőjelezhetetlen lelkipásztori tekintély gyakorlása bizonyos viselkedési (akár öltözködési) szokásokat illetően éppúgy idetartozhat, mint a megszégyenítés, netán egy-egy konkrét lelkigondozói eset félrekezelése vagy a segítségnyújtás elmulasztása. A megbélyegzés gyakorlatai: rosszindulatból vagy inkább tájékozatlanságból, bizalmatlanságból elhangzó mondatok lelkész vagy meghatározó gyülekezeti tagok részéről, amelyek sokáig nyomot hagynak.

Arra, aki mindezt elszenvedőként megtapasztalta, idehaza az egyházi szlengben létezik egy nagyon találó kifejezés: vallássérült. Bár erre vonatkozó konkrét felmérésekről nem tudni, a spirituális vagy vallási abúzus enyhébb vagy durvább változatban a gyülekezetekkel érintkezve sokak számára lehet létező és feldolgozatlan tapasztalat, amint azt az alábbi példák is bizonyíthatják.

    „Nem sokkal azután, hogy édesapám meghalt, a mélyen vallásos igazgatóhelyettesünk odajött hozzám és megkérdezte: szeretted te az édesapádat? Mondtam, hogy igen: mire ő azt válaszolta, csak azért kérdeztem, mert láttalak tegnap nevetni." – Péter, 16

    „Amikor már nem bírtam tovább, és elmondtam a lelkészünknek, hogy mi történik otthon, azt mondta, legyek türelmes, mert a hét szűk esztendő után jön a hét bő esztendő. Ekkor már évek óta vert a férjem és minden este megerőszakolt." – Mária, 60

    „Néhány évvel ezelőtt egy afrikai misszióban vettem részt, ahol a vezetőim nagyon durván bántak velem és a többi önkéntessel. Amikor hazaértem, a lelkészem két lehetőséget vázolt fel: inkább hazudjak, hogy szebb történettel állhassak elő vagy tartsam a számat gyülekezeten belül és kívül is." – Jonathan, 30 

A vallási bántalmazás formái

Joób Máté evangélikus lelkész-lelkigondozó szerint „szerencsésebb a spirituális kifejezés helyett a lelkit használni, ezzel is érzékeltetve azt, hogy amiről itt szó van, hasonló a testi bántalmazáshoz. Talán még mélyebb sebeket is tud ejteni. Az utóbbi súlyosságáról egyre több szó esik, éppen ezért érdemes annak a fényében említést tenni a lelki erőszakról is. Az abúzus kifejezést leginkább a bántalmazás, visszaélés és erőszak szavakkal szoktuk visszaadni. Nem könnyű meghatározni, hogy mi is tartozik pontosan a lelki bántalmazás kategóriájába. Ha az elkövető oldaláról vizsgáljuk, akkor olyan megnyilvánulásokra kell gondolnunk, amelyek kihasználva a hatalmi pozíciót, gyakran rejtetten jelennek meg. Középpontban nem a másik ember igényei állnak, hanem a saját, lelki sérülések okozta frusztráció vagy kielégületlenség. A szenvedő személy szemszögéből olyan lelki sérülésről van szó, amely folyamatos és mélyen érinti a személyiségét.”

    Mint minden más bántalmazás-típusnak, ennek is megvannak a maga fokozatai és hatásai. Vannak elejtett megjegyzések, apró piszkálódások, amelyek rosszul esnek ugyan, de nem okoznak maradandó károsodást (hacsak nem válnak mindennapossá, például egy fiatal lány öltözködési szokásait illetően). Vannak hosszabb ideig sajgó mondatok, amelyek évekig elevenen élnek egy-egy gyülekezeti tagban. És vannak teljesen megsemmisítő, komoly pszichés zavarokat okozó tényezők és folyamatok, amelyeket szakember segítségével lehet orvosolni.

„A lelki bántalmazásnak lehet közösségi és egyéni megnyilvánulása is – mondja Joób Máté. – Az előbbit leginkább destruktív szektáknál vagy vallásos közösségeknél lehet tapasztalni. Itt az egész közösséget manipulálják és tartják kontroll alatt. Egyénileg bárhol megtapasztalható a lelki bántalmazás. Ehhez sajnos sokszor elég egy éretlen vagy lelkileg sérült vezető, aki akár lehet egyébként jó szándékú is. Ugyanakkor ha valaki kritikát gyakorol felettem, szembesít hibáimmal, vagy azért provokál, hogy előhívja a megoldást, akkor ez – bármennyire is rosszul esik nekem – nem minősül lelki bántalmazásnak. Ha egy lelki vezető viszont csak ezekkel az eszközökkel tud élni a hívei körében, az már elgondolkodtató. A lelki bántalmazásnak az egyik legfontosabb jellemzője, hogy általában folyamatos, és mivel manipulatív elemeket is magába foglal, ezért nehéz segítség nélkül kikerülni belőle.”

A segítők felelőssége

Óriási tehát a lelki vezetők felelőssége már csak azért is, mert az emberek gyakran súlyos kríziseket megélve fordulnak hozzájuk tanácsért, az ilyen kiélezett helyzetekben pedig minden mondatnak súlya van. Egy becsukódó ajtónak, egy „jöjjön vissza később”-nek is. A szakértő szerint ugyanakkor a lelki vagy lelkipásztori bántalmazást elkövető személy sem „velejéig romlott ember. Inkább egy sérült személy, akinek magának is komoly segítségre van szüksége. Ezzel nem felmenteni akarok senkit sem a felelősség alól, hanem inkább hangsúlyozni szeretném: óriási jelentősége van annak, hogy akik emberekkel foglalkoznak, tisztában legyenek önmagukkal, beleértve saját sebzettségüket is, legyenek tisztában a lelkigondozói alapelvekkel és képesek legyenek felmérni, hogyha az adott eset meghaladja a kompetenciájukat. Utóbbi esetben úgy segíthetnek a legtöbbet, hogyha a megfelelő szakemberhez irányítják az illetőt, miközben biztosítják támogatásukról és segítő szándékukról. Ami pedig a legfontosabb: hogy a segítségre szoruló segítséget kapjon problémája megoldására vagy elhordozására.”

Hogyha pedig olyan információk birtokába kerülünk, melyből kiderül, hogy az illető ilyen típusú lelki bántalmazást élt át, semmiképpen nem szabad bagatellizálni az esetét. „Komolyan kell venni, és biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy az elszenvedőnek lehetősége legyen kibeszélni a vele történteket. Először talán egy jóérzésű embertárssal, majd ha szükség van rá, egy lelkigondozó szakemberrel, hogy ne maradjon egyedül az, akinek nem szabad egyedül maradnia” – tanácsolja Joób Máté.

Olvasóink tapasztalataira is kíváncsiak vagyunk: írd meg történeted, véleményed a témával kapcsolatban a kotoszo@lutheran.hu-ra.

Az írás a Relevant Magazine cikke alapján készült.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2016. Február 24. - 17:23:04
Döbbenetes cikket találtam, kiváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok róla :


A vallásos hit öngyilkosságra hajlamosíthat
Dr. Boldogkői Zsolt2016.02.23. 19:15260

Évente közel 20 millióan próbálnak véget vetni az életüknek, s több mint egymillió embertársunk esetében ez sajnos, „sikerrel” is jár. Egy amerikai tudományos projekt igen meglepő eredményre jutott, az öngyilkossági hajlamot vizsgálva.


A világon az öngyilkosság a tízedik vezető halálok. Magyarország korábban éveken keresztül vezette az európai öngyilkossági statisztikákat, de még mára is csak a 2-3. helyre csúsztunk vissza.

Az öngyilkosság egy bonyolult oksági eredetű cselekedet,

az eseték többségében depresszió áll a háttérben, de egyéb mentális rendellenességek, főként a bipoláris zavar és a skizofrénia szerepe is fontos ebben.

Az öngyilkossági hajlam hátterében elsősorban a depresszió, és a nehéz szociális háttér áll
Forrás: Thinkstock

A depresszió 20-szorosára növeli az öngyilkosság kockázatát.

A családi halmozódások a genetika határozott szerepére utalnak e magunk ellen forduló viselkedésben. A szociális környezet szerepe is fontos, hiszen az öngyilkosságot rendszerint krízishelyzetekben szokták elkövetni.

Az öngyilkosságot rendszerint súlyos krízishelyztben szokták elkövetni


A környezet és a gének szerepe azonban nem egymást kizáró, hanem egymással kölcsönhatásban lévő tényezők. Ez annyit jelent, hogy a genetikailag „sérülékenyebbek” hamarabb érzékelik az életüket reménytelennek, illetve kritikus helyzetben gyakrabban döntenek a végzetes megoldás mellett.
Tisztázatlan még a genetikai háttér

Ma még nem tudjuk, milyen gének játszanak főszerepet e viselkedés kialakításában, csupán gyenge evidenciával rendelkező jelöltjeink vannak, mégpedig igen szép számban.

Ma még nem tudni pontosan, hogy milyen genetikai okok állnak az öngyilkossági hajlam hátterében


A komplex – sok gén és a környezet befolyása alatt lévő – betegségek biológiájának kutatásában akkor várható áttörés, ha majd sok millió egyén DNS-ét bázis-pontossággal megállapítjuk.

Ilyen programok már futnak, s remélhetőleg nemsokára eredményeket is hoznak.

A genetikai rizikófaktorok mellett a társadalmi hajlamosító tényezőket is intenzíven kutatja a szakma.
Most vizsgálták először átfogóbban a vallásos hit szerepét

Például egy, a napokban megjelent tanulmányban Lawrence és munkatársai azt vizsgálták meg, hogy a vallásnak lehet-e szerepe az öngyilkosságban.

Általánosan elterjedt nézet, hogy a vallásos hit nyugalmat ad az egyénnek,

hiszen a hit segít szembenézni azzal a ténnyel, hogy az emberi élet mulandó.

Általánosan elterjedt vélekedés, hogy  a vallásos meggyőződés lelkileg megerősíti a hívőt
Forrás: AFP

Ha ugyanis a lélek képes kiszabadulni a test porhüvelyéből, lényegében halhatatlanok vagyunk. Az amerikai kutatók 321 depresszióban szenvedő pácienst kérdeztek meg arról, hogy próbáltak-e valaha elkövetni öngyilkosságot, vagy gyakran gondoltak-e arra, hogy el kellene követniük ezt a tettet.
Nem várt eredményt hozott a vizsgálat

A tanulmány szerzői azt a váratlan eredményt kapták, hogy a vallásos elkötelezettség 2,25-szörösére növeli a szuicid próbálkozások gyakoriságát. Azok a depressziós páciensek, akik a vallást fontosnak tartják 1,18-szor,

a rendszeres istentiszteletre járók pedig kétszer gyakrabban forgattak öngyilkos gondolatokat a fejükben.

Meglepő eredmények, melyeket, ha a további vizsgálatok megerősítenek, akkor a viselkedésgenetika a vallást, mint az öngyilkosság egyik rizikó tényezőjét kell, hogy számba vegye.

(A szerző az MTA doktora, egyetemi tanár, a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Biológiai Intézetének igazgatója)

Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2016. Február 24. - 18:41:20
Ha az iszlám, vagy a buddhista vallást veszem alapul, akkor lehet alapja a tanulmánynak.
A keresztyén vallás központi személye Jézus, a belé vetett hit. Az Ő áldozata, az élet szenvedéseinek elhordozására sarkallja a követőit...
Ezen kívűl a keresztyén vallás számol a kárhozat tényével is, ezért az öngyilkosságot nem tekintheti az örökéletre vezető tárgyi cselekedetnek. :szelid:
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2016. Február 24. - 21:09:23
Bocsánat Irma, visszavonok mindent.

„Az életundor akkor mutatkozik meg, amikor egy embertől elvesznek minden evilági dolgot, de az életét meghagyják, amikor olyan sivár, olyan üres, olyan örömtelen körülötte minden, az idő oly leírhatatlanul hosszú, igen, ha úgy érzi, mintha halott lenne: nos igen, ezt az önmegtagadás úgy nevezi, meghalni a világnak – és az igazság azt tanítja, hogy az embernek meg kell halnia evilágnak (evilág örömeinek, foglalatosságainak, tevékenységeinek, időtöltésének), hogy ezáltal a halál által kell az élethez eljutnia, kell azt megízlelnie (ahogy máshol szokták mondani, a halált megízlelni), kell megízlelnie és megértenie, mennyire üres mindaz, amivel a serénység kitölti az életet, mennyire semmitmondó a szem kívánsága és a testi szív kívánsága – óh, a természetes ember pedig épp fordítva érti a dolgot, azt hiszi, az örökkévaló az, ami üres. Egyetlen ösztön sem olyan erős az emberben, mint az, amellyel az élethez ragaszkodik – ha jön a halál, mindannyian azt kérjük és azért imádkozunk, hadd élhessünk még: de a világnak meghalni az önmegtagadásban éppoly keserű, mint a halál. És az Úr házában éppen ezt az igazságot fogod megtudni, hogy meg kell halnod a világnak; és ha Isten megtudta, hogy te megtudtad ezt (ami persze elkerülhetetlen), úgy semmilyen kibúvó sem fog neked segíteni többé, soha többé. Ezért vigyázz magadra, ha az Úr házához mégy.”
-Soren Kierkegaard-

Ha komolyan venném ezt az értekezést, még ma felkötném magam...
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Virág - 2016. Február 25. - 17:40:49
[valasz author=Irma link=topic=358.msg74986#msg74986 date=1456330984]

[/valasz]

Többet kellene tudni erről a tanulmányról. Az egész összefoglaló a bizonytalanságokról ír, hogy még több mindent csak vizsgálnak, feltételeznek az öngyilkosságra hajlamosító tényezőkről. A vallásra utaló részt át kellene tanulmányozni, hogy pontosan hogy szóltak a kérdések, és hogy csak a keresztyénségre vagy általában a vallásokra utalnak a cikkben.

A keresztyén vallás, hit szerintem nem hajlamosít az öngyilkosságra. Azt elfogadom, hogy hívők is követnek el öngyilkosságot, de azt nem, hogy mindezt egy egészséges hit alapján. Bár a tanulmány ezt valószínűleg nem vizsgálta.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2016. Február 25. - 20:46:11
[valasz author=Virág link=topic=358.msg75014#msg75014 date=1456418449]

[/valasz]

Azért kérdeztelek titeket, mert nekem pont az jön le, hogy azt sugallják, hogy igenis a hívők hajlamosabbak az öngyilkosságra, és én úgy értékeltem, hogy ezt pont a keresztényekre érti leginkább.

Azt viszont első kézből tudom, hogy nagyon sok hívő nem meri felfedni ha lelki problémái vannak a gyülekezete előtt, mert fél, hogy egyből rámondják, hogy nem elég a hite. Ezt a pszichiáterem mondta egyszer, hogy nagyon sok igazán hívő keresztény jár hozzá. Persze lehet, hogy azért mert ő is az.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2016. Március 08. - 10:07:38
Nagyon nagy örömmel osztom meg ennek a fiatalembernek a történetét. Én tudom mit jelen a karcagi cigány-telepről indulni az életnek. Isten áldja meg azokat a tanárokat, lelkészeket, akik odaviszik a reményt, és lehetőséget, kiutat mutatnak a teljes reménytelenségbe.

 Herskovits Eszter írása
 
     
     

2015. június 19.
 
Kiút a laborba
     
     
     

2015. június 19.
 
Kiút a laborba
Horváth József, a roma rákkutató

Huszonhét éves, rákkutató. A karcagi cigánytelepen nevelkedett. Egyetemi tanulmányait Debrecenben végezte. Ma a Debreceni Egyetem Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézetében dolgozik; PhD-hallgató. Nemrég ő kapta az első Aranypánt-díjat, amelyet hétköznapi roma hősöknek adnak. Olyan huszonöt éven felüli romáknak, akik kiemelkedőt nyújtanak az élet bármely területén.
Kapcsolódó írásaink

   

Fehérré festik a köpenyek a klinikát. Horváth József ott vár minket, a Debreceni Egyetem laboratóriumának impozáns üvegépülete előtt. Karjait színes sárkányfigurák díszítik, az egyik tetoválást ő tervezte. Hobbija a rajzolás. A sárkány meg erőt és energiát sugároz. Nemrégiben egy óriási angyalt is varratott a hátára. Ez is ő. Aztán felölti a biológiai kutató uniformisát: a fehér köpenyesek között bizonyára övé a legegyedibb élettörténet.

A karcagi cigánytelepen nőtt fel. De nem telepi felnőttkort szánt magának.

– Én nem akartam árokásásért könyörögni. Azt is tudtam: senki és semmi sem téríthet el a céljaimtól. Szerencsére ide vezetett a Jóisten. Máig – mindennap, amikor a laboratóriumba lépek – hálát adok ezért.

Pedig akkoriban még nem a nyomor szabta náluk a hétköznapokat. A kilencvenes évek közepéig szinte mindenkinek volt munkája: ha szerényen is, de megéltek a helyiek. Aztán bezárt a karcagi téesz, ott maradtak munka nélkül, hasznavehetetlen tudással. Aki csak a vályogvetéshez értett, mit is kezdett volna a „vályogkorszak” utáni technológiával? Egy csapásra törtek meg az eleve ingatag egzisztenciák.

József vasúti pályamunkás édesapját leszázalékolták. Előtte ő volt a családfenntartó. Utána a rokkantnyugdíjából próbált mindent megadni négy gyermekének. József édesanyja három elemit végzett, háztartásbeli volt mindig is. Esélye sem volt elhelyezkedni. József nyaranta alkalmi és mezőgazdasági munkákat vállalt már gyerekként is, hogy segítsen. Az iskolakezdés volt a legnagyobb teher a négygyerekes családnak. De nővérei és bátyja is eljutottak az érettségiig.

Egyébiránt átlagos gyerekkora volt. Fociztak, csatangoltak, a karcagi általánosban együtt tanult cigány és nem cigány: bőrszín, származás nem számított. Egyik nem cigány osztálytársának volt számítógépe, időnként eljártak hozzá játszani, máskor együtt rúgták a bőrt a grundon.

József már gyerekként is felfogta: ha más akar lenni, mint a többiek, tanulnia kell. Eleinte jogi pályára készült, mert szerette a történelmet és az irodalmat. De végül a biológiatanár „eltérítette”. Segítette a tehetséges és szorgalmas, mindenre nyitott fiút; először kisebb versenyekre készítette fel, majd indította az országos tanulmányi versenyen. József hónapokon át olvasott, készült – első helyezés lett a munka eredménye. Eldőlt: a középiskola után a biológia szak lesz a következő állomás – a karcagi cigánytelepről kivezető úton.

Voltak mélypontok – főleg az érettségi és a vizsgaidőszakok előtt –, amikor úgy érezte, nincs tovább, nem tudja megcsinálni. De mindig akadt segítő. Barátokból ma sincs hiány, Karcagon és Debrecenben sem – gyermekkora helyszínétől az egyetemi kutatólaboratóriumig mindenhol megérteti magát. Otthon akár cigányul is, bár már egyre kevesebben beszélik a nyelvet – és hát az ő tudása is kopik.

Már az alapszak végzése közben rájött: a genetikai eredetű betegségek érdeklik igazán. Most PhD-hallgatóként kutatócsoportjával olyan genetikai jelzőket – biomarkereket – keres, amelyek idejében jelzik a szájüregi rákot. Ma még ezt a betegséget csak akkor tudják diagnosztizálni, amikor már kívülről is látható az elváltozás. Ekkor a fogorvos elküldi a mintát a laboratóriumba, majd – rendszerint már behozhatatlan késéssel – megkezdik a terápiát.


A debreceni kutatócsoporton kívül a világon alig néhány helyen foglalkoznak ezzel. József azt szeretné, ha a doktori megszerzése után az egyik ilyen külföldi laborban, lehetőleg Amerikában folytathatná a munkát.

– Nem tudom, mit hoz a jövő, s hogy hazajövök-e. Bár azt nehezen tudom elképzelni, hogy örökre elszakadjak a családomtól.
Még az egyetem első hét évében sem szakadt el tőlük igazán. Mindennap hazabuszozott tanítás után. Reggel ötkor kelt, és este, néha éjszaka esett haza. De otthon volt.

Két éve a debreceni Wáli István Református Szakkollégium lakója. Ide irányította a „nagyfőnök” – és itt tért meg, a kollégium egyik lelkészének hatására. Az istentiszteletek mellett Biblia-oktatásra is jár.

Mindig ő volt a karcagiak példaképe. Ám amióta megkapta az Aranypánt-díjat, szélesebb körben is ismertté vált. De nem számított a díjra. Egyik barátja hívta, kérdezte, jelölheti-e, ám addigra a barát már rég elküldte a pályázati anyagot. Amikor bekerült az első tízbe, boldog volt, hogy ott lehet a díjkiosztón.

– Aztán meghallottam a nevemet. Leírhatatlan, mit éreztem.
Azóta előadásokat tart fiataloknak. Nemrég a veszprémi fiatalkorúak börtönében beszélgetett a bentiekkel arról, hogy mindig van kiút, a legmélyebb helyzetből is. Sosem késő változtatni.

– Ha csak egyetlen ember életfelfogásán sikerül változtatnom, már megérte. Ezúttal talán – legalábbis ezt remélem – sikerült. A nevelők gratuláltak az előadásom után, és a hallgatóság is szemlátomást érdeklődött, sokan kérdeztek is a végén.
Azt ő is látja: ma egyre kilátástalanabb a cigány fiatalok helyzete a szegregáció miatt. És – ami ebből is következik – sokkal több megkülönböztetés éri őket.

– Persze hogy illúzióromboló, ha az emberbe lépten-nyomon sulykolják, hogy kevesebbet ér, mint mások. De Isten azért adott szabad akaratot, hogy rendelkezzünk vele, és általa akár a legerősebb ellenszélben is lehessen előrehaladni. Mert nincs más választásunk.
 
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2016. Április 01. - 07:15:12
Nem értem akta

Uram nem fuvalkodik fel a szívem, nem kevély a tekintetem.

Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem. (Zsolt. 131/1)

 Amikor olyan dolgok történnek az életedben, amiket nem terveztél, akkor azon kapod magad, hogy megpróbálod megfejteni, vagy egyszerűen félreteszed az elmédben?

Mi történik, ha nem sikerül megfejteni, ha nem érted az egészet?

Mindenkinek szüksége van arra, hogy a fejében legyen egy, „Nem értem” akta. Ha olyan dolgok történnek, amiket nem értünk, akkor ahelyett, hogy frusztrálttá válnánk, vagy teljesen összezavarodnánk, egyszerűen tegyük a dolgot a „Nem értem” aktánkba. Ha úgy éljük az életet, hogy mindenáron ki akarjuk találni, hogy valami rossz dolog miért történt, vagy valami miért nem jött össze, akkor végül keserűvé válunk. Az Istenben való bizalom azt jelenti, hogy akkor is bízunk Benne, ha nem értjük a dolgokat, mert tudjuk, hogy az Ő végső terve mindig jó. Tudnunk kell azt is, hogy Ő mindent fel fog fedni, ha eljön az ideje – még ha ez az örökkévalóságot jelenti is.

Arra bátorítalak, hogy bízz Istenben, még ha nem is értesz mindent. Tedd ezeket a dolgokat a „Nem értem” aktádba. Lépj tovább. Tudd, hogy Isten nagyon szeret téged, melletted áll, és jót tervez számodra.

Atyám, átadom Neked a múltamat. Átadom Neked azt a szükségemet, hogy mindig, mindenre tudjam a választ, és bízom Benned. Kérlek, tölts be a Te békességeddel. Jézus nevében. Ámen.


 




Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2016. Április 07. - 07:21:36
“A még több” soha nem volt ELÉG. Morgan Freeman megdöbbentő üzenete az EMBERISÉGNEK!


A lelked szeretetért kiállt. Nem számít, hogy milyen nehéz az életed, kilátástalan, vagy szomorú, a világnak mindig szüksége van rád.


Morgan Freeman üzenete az egész világot bejárta: a legfontosabb, hogy megtaláld a célod, megkeresd, hogy hol a helyed, és mi a küldetésed.

“A még több” sosem volt elegendő számomra. 86 éves vagyok, és haldoklom. Dollárok milliói gazdagítják a számlám, de egészséget mégsem tudok vásárolni magamnak. Családom van, és többmillió rajongóm a világban, de most mégis egyedül vagyok. Az utolsó pillanatokban senki sem ül mellettem. Nem szeretném, ha veled is ez történne.

Ha hallod ezt az üzenetet, ígérd meg, hogy mindent megteszel annak érdekében, hogy változtass az életeden. Szerettem volna, ha valaki ezt nekem is elmondja, akkor, amikor a te korodban voltam.

A pénz önmagában nem egy rossz dolog. A pénz egy papír, melyet értékkel ruháztak fel, hogy megvásárolhassunk más értékeket általa. Ha a pénz nem a rossz megtestesítője, akkor mi jelenti a rossz dolgokat? – kérdezheted most. A rossz az a megszállottság, mellyel egyfolytában még többre vágyunk. A rossz a vég nélküli keresés, az elégedetlenség, egy olyan színaranyból készült szivárvány hajszolása, amely nem is létezik. A rossz az, hogy feladjuk a szívünk, lelkünk és önmagunk anyagi sikereink érdekében. Majd aztán drága pénzekért próbálunk hamis boldogságot vásárolni.

Képzeld el, hogy mindened, amid van elveszíted. Képzeld el, hogy az összes pénzed semmivé foszlik. Az egyetlen megoldás, hogy meg ne bolondulj, a boldogság keresése. Azonban most nincs pénzed, hogy egyre többet, és többet akarj. Ki vagy te most?

Akiket egykor barátaidnak hittél, most nincsenek melletted. Elveszítetted az összes barátod, és a családod, mert önző voltál.

Miért?

Mert a végtelen keresés, és pénzhajszolás közben letértél az igazi útról, szem elől veszítetted a célt.

Nem azt mondom, hogy a pénz nem hozhat sikert. Csak úgy gondolom legyen egy sokkal nagyobb célod az életben, mint a pénzügyi siker.

A lelked azért kiált, hogy találj rá a te saját, változást hozó utadra. Még ma megváltozhatsz, ha megpróbálod megfogalmazni, mi a legfontosabb feladatod az életben. Sérült kapcsolataid helyébe, új, és teljes kapcsolatokat építhetsz, ha meg tudsz bocsátani magadnak, és másoknak is.

Az életben a legfontosabb dolog az egyensúly. Meg tudod gyógyítani a megromlott házasságod, ha hiszel abban, hogy a szeretet mindenre képes. Bármikor lehetsz a legjobb szülő, akár 86 éves korodban is, de ne várj addig. Bármikor képes vagy arra, hogy több pénzt teremts, de időt azt soha nem fogsz tudni többet varázsolni.

Egy napon, mindenki, mint ahogy én is, meghalunk. Mit szeretnél mire emlékezzenek az emberek? Mit tettél annak érdekében, hogy ez a világ jobb legyen? Mi volt a célod ezen a földön?

Mindenki meghal, mégis kevesen vannak, akik valóban éltek is.

Olyan belső erővel rendelkezel, mely által jobbá teheted a világot. Belépsz azon a kapun egyszer, ahol megérted, mi az igazi szeretet, és rájössz, hogy mindannyian az igazi szeretet érzésére vágytunk egész életünkben.

Tanuld meg és érezd, amíg még nem késő, mit jelent a szeretet, a megbocsátás, a hit, és az együttérzés, és akkor legyőzheted a legrosszat is.”
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kamilla - 2016. Április 07. - 09:21:59
Ez most jó, vagy rossz?

Igazából mit üzen?   :szelid:
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2016. Április 08. - 22:16:54
Ez nem kórház, hanem vesztőhely!  / a Délpesti Kórház /

Talán jogosan mondhatjuk, hogy ez a "kórház" a magyar egészségügyi viszonyokhoz képest is pokoli! Nem fogod elhinni, milyen körülmények uralkodnak ebben az intézményben!

Egy kórház, amit inkább nevezhetnénk vesztőhelynek, mint kórháznak, hiszen a halálozási arány magasabb, mint a gyógyulási arány... El sem hinnéd, milyen körülmények uralkodnak itt.

Előfordult, hogy az agyvérzéssel beszállított betegnek öt órán keresztül kellett várnia egy infúzióra, amit később egy széken ülve kötöttek be neki, és ott várta meg, míg le nem folyik. Hasonlóan infúzióra várva, hat órán keresztül várakozott egy idős, 102 éves hölgy egy hordágyon fekve a családja körében, miután a kiszáradás miatt kórházba kellett szállítani.

A Dél-Pesti kórházban ezek az esetek a "szemtanúk" beszámolói szerint majdhogy nem mindennaposak... A fulladásos rohammal beszállított idős hölgy csupán többszöri felszólításra kapott csak ellátást, és ami ennél is szörnyűbb, hogy még a nővérnek állt feljebb, pedig a hölgy majdnem belehalt...

Mindezek felett az egészségügyi dolgozók szinte semmiért nem vállalják a felelősséget, és a stílusuk enyhén szólva is kifogásolható. Lekezelően, gorombán, türelmetlenül viselkednek a kétségbeesett betegekkel. Körülbelül négy vizsgáló teremre jut egy orvos (ha éppen jut), mert a kórház nem tud többet foglalkoztatni.

Mi történik itt, Magyarországon? Meddig süllyed még a hajó?

Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!


Én ebben a kórházban voltam 2 hétig, de engem Isten a tenyerén vitt át, de akkor érlelődött meg bennem, hogy amíg ki tudom mondani, hogy : nem, addig ebbe a kórházba be nem megyek még egyszer.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2016. Május 06. - 22:24:16
:(
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2016. Május 23. - 18:28:29
Orbán Béla: Abortusz vagy gyilkosság?

Családtervezés,fogamzásgátlás,önkielégítés,szexuális élet a házasságon kívül… Az abortusz szó magyar változata: terhesség megszakítás. Vajon igaz e a kifejezés? Semmiképpen nem helyes kifejezés, hiszen a régmúltban a gyermek várása: Áldott állapot ideje A megszületett gyermek pedig gyermekáldás. A szavak tartalmi változása jelzi azt, hogy a ma embere, miképpen halad az egoizmus, vagy egocentrizmus önmagát istenítő útján. Az új élet várása a ma emberének már nem áldás, hanem teher. Így nem csodálkozhatunk azon, hogy e kor változásaiban önmagának jogot formál az élet elfogadására, vagy elutasítására is. A növekvő és uralkodó önzés, vagy öncélúság elérkezik a családtervezés olykor gyilkos eszközéig is: Az abortuszig. Terhesség megszakítás-e az abortusz? Nevezzük inkább nevén: az élet megszakítása, megölése, vitathatatlanul gyilkosság a neve e cselekedetnek! Az Istentől való áldás megölése, mely átok elindítója és átkozottá tesz. Isten átkozza meg az embert azzal, hogy nem engedi közelébe többé, vagy engedetlensége, bűne miatt mintegy kizárja a Vele való kapcsolat és találkozás lehetőségét. Isten Törvényének meg nem tartása így mindenkor azt az átkot hozza létre, amikor e távolság létrejön, sőt egyre növekedik. Mindaddig van és működik, amíg a törvény megismerése által valaki bűntudatra, bűnbánatra, bűnmegvallásra, majd bűnbocsánatra nem jut. Vagyis a kért és elfogadott kegyelem által visszatérhet Isten elé.. Az átok, Isten átka alól való szabadulás, és így az Istennel való kapcsolatunk rendezése miatt, és azért, hogy ne kerülhessünk Isten átka alá, szükséges megismerni a törvény idevonatkozó parancsát.. Ezért elsőként ismerjük meg a zsidó törvényértelmezést, a zsidó halacha törvényeit. A családtervezés és születésszabályozás Mint ismeretes, a zsidóságnál az élet a legjobban tisztelt érték. A „szaporodjatok és sokasodjatok” minden embernek adott törvényét és parancsát így nemcsak megtartják, hanem áldásnak tekintik a parancsot, hiszen gyümölcsét, a született új életet Isten a szülőknek, a parancsot megtartóknak adja áldott ajándékként egy időre, hogy amikor a gyermek felnő, és megtanulja otthon Isten Törvényét, akkor ö is újabb élettel lehessen megáldva népében. Az áldásokat pedig Isten Népéből senki se szeretné meggátolni, vagy el nem fogadni, így a családtervezés, vagy születésszabályozás az igazán Istenben hívő embernél szükségtelen dolog. Ennek része az is, hogy rendkívüli eseteket kivéve a zsidó ember elképzelhetetlennek tartja életét férj, vagy feleség nélkül. Számára a cölibátus, vagy apácaság eudaimonizmusa az egoizmus olyan változata, melyben a hamis ” öröm adni , odaadni” boldogságát jelenti az önfeláldozónak, - mert elképzelt jutalomra vágyik ez által valaki mégis… általában önzésből, vagy öncélúságból mégis extra-jutalomban hisz és reménykedik. Ugyanígy nem cserélheti fel a gyermekáldás szinte mindenki számára adott áldását az egoizmus és annak másik változata, az egocentrizmus sem… Nincs tehát helye az önként vállalt magányosságnak, szingli szemléletnek, mert a családot és így annak építő tagjait senki és semmi nem pótolhatja, vagy cserélheti ki más személyre, vagy dologra… Ugyanígy törvénytelen a laza társ, élettársi, baráti, szerető, ágyas kapcsolat, ahol két ember nem egyesül Isten akaratából szellemben-, lélekben-fizikailag, vagyis teljes lényében. Így nincs, és nem lehet a testi feleség mellett sem lelki, se „szellemi feleség”. Öncélú, és magyarázkodó hazugság ez! Isten csak a házasságot, a teljes, a férfi és nő hármas egységét áldja meg, és abban Ö középen akar maradni, és uralkodni, óvni, őrizni és áldani mindenben. A test, vagy a lélek, sőt a szellemben való összekapcsolódás volta nem házasság, miképpen, amikor a test és lélek harmóniája megvan, akkor sem beszélhetünk Isten szerinti házasságról. De beszélhetünk Isten megengedő akaratáról, vagy olyan kapcsolatról, mely mindkét fél újjászületése után válik Isten szerinti házassággá.. A gyermek vállalása se lehet érdek éppúgy, mint a gyermekáldás el nem fogadása. E tényeket, az élet tisztelete és szeretete áldásának bizonyságait sok forrásból megismerhetjük. Legyen itt néhány példa: Mert Egyiptomban a zsidó bábák nem engedelmeskedtek a Fáraó parancsának, megőrizték az újszülöttek életét „Ennek érdekében jöttek ki az egyiptomi gallutból”..(Zohar,Smot !/Kabbala) „Még ha teljesítetted is a szaporodás és sokasodás parancsát, akkor sem kell tartózkodnod attól, hogy addig szaporodj és sokasodj, míg képes vagy rá, mert ha egy életet adsz Izraelnek, az olyan, mintha egy világot építettél volna." (Maimonides, Isut 15:16) Fentiek miatt úgy gondolom, hogy mindenki számára nemcsak érvényes, hanem kívánatos Isten Törvényét elfogadva megtartani azt is. Vallom azt, hogy amennyiben két ember Isten akaratából lesz egy a házasságban, és Istentől kapott társat, - vagy más esetben Isten akaratából később, és a Messiás uralma alatt lesznek egy szellemben egymás kiegészítő és házastársai-, akkor nincs szükség arra, hogy a családot tervezzék, és nincs joguk dönteni abban, hogy Isten hány gyermekben áldja életüket. Isten, az Életet, és az emberi életet adó gondoskodik arról, hogy amikor két ember szereti egymást, megadja az egymás iránti testi vágyakozást, annak idejét, feltételeit, és mindent, hogy teljes lényükben egyesülve az élet fogadására alkalmasak legyenek. Ekkor ez egymás iránti lelki vágyakozás, és testi vonzalom már nemcsak szeretkezés, hanem egyesülés, mely Isten jelenlétében, Isten előtt akár hálaadó áldozatként is teljes lehet. Ennek elfogadásának ideje az áldás: megajándékozva életünk új élettel… Istentől Istennek. Ennek ideje, célja, száma számunktól mindig független, mert az áldás és ajándék sem elvárható, kiszámítható, vagy emberi értelem szerinti törvényszerűség. A hitben élő és járó ember tehát alkalmas, és kész mindig az áldásra teljes lényével, annak tisztaságával, és Istent áldó hálaadással, amikor ajándékot, áldást kap Istenétől. Hitében sem megingatható, mint a hitetlen, vagy kicsinyhitű vallásos ember, mert tudja és meg is, vallja, hogy Isten az ajándékot nem bajnak, vagy átoknak, tehernek adta.. Isten áldása mindig tökéletes, és csak jó az embernek, különösen, amikor életet, újat teremt. Biztos abban is, hogy nincs semmi akadálya annak, hogy az ajándék betöltse Isten akaratát és tervét, és így bizonyos abban, hogy nemcsak fel tudja gyermekét nevelni, hanem csak kérnie kell és mindenhez Isten a feltételeket is meg fogja adni. Megadja, mert az ö Tervében van a fogantatás, és ilyenkor előkészíti, megszenteli azt a pillanatot. Miközben a házasfelek szívében Istennek szóló hálaadás, és áldó imák vannak… Mert az áldás csak így áldás, és amikor mi Istentől hálaadással várjuk és fogadjuk az ajándékot, majd oda és visszaadjuk a Tőle kapott áldást. Akkor Ö a sajátjaként óvja, védi, gondoskodóan betakarja, és mindenben táplálja, erősíti, segíti felnövekedésében. Nincs tehát „késői gyermek”, öreg szülő, hátrányos anyagi helyzet, vagy bármi félelemre ok. De van önző, hitetlen, félelemmel telt, vagyis a Messiás uralmát nem, máskor részben, vagy nem mindenre elfogadott ember, aki Isten áldására és ajándékaira alkalmatlan, vagy felkészületlen. A családtervezés vagy születésszabályozás így nyilvánvalóan a hitetlenség, vagy önzés következménye. Jellemzője a testi és lelki együttéléseknek, de egyidőben bizonyíték is, hogy Istennel és Istenben a Messiás által nincs, vagy nem teljes szellemi egység, mely akár bűnöknek átkoknak lehetőségét indítják, éltetik. Mikor engedélyezett a magzat megölése, az abortusz? Tudatosulni kell bennünk, hogy az abortusz, nem megszakít valamit, hanem megöl valakit. Bármikor bármilyen formában történik: gyilkosság. Ezért az anyára, az abortuszban segédkező más emberre, és a magzatra is érvényesek a törvények, melyek a gyilkosság büntető következményeire, vagy a gyilkosság jogára vonatkozik! Erre alapozva ritka esetekben engedélyezet a magzat megölése: az abortusz. Amikor egy anya nehezen szül, és élete veszélybe kerül, akkor a magzat abba a jogi, megítélési helyzetbe kerül, mint az a gyilkos, aki valakit üldöz.. Ilyenkor az önvédelem, a gyilkos megölése jogszerű és megengedett. A Misna (Oholot 7:6) pontosan szabályozza, mit kell ilyenkor megtenni a vajúdó nő életének megmentéséért. Az anya élete ilyenkor előbbre való. Ezt a törvényes álláspontot említi Rási (szanhedrin72a) éppúgy, mint a ma is érvényes zsidó törvénytár (döntvénytár) a Sulchan Áruch (Teritett Asztal) …(Chosen Mispát 425:2) Azonban e jogi helyzet teljesen megfordul, amikor a gyermek kidugta a fejét, többé nem „üldöző”, vagyis nem lehet e pillanattól megölni azt… A mai orvostudomány helyzetében feltételezhetően az ilyenfajta abortusz száma csekély. Mégis elfogadható e törvény. A nehéz szülés után életben maradt anya még adhat más életet, de halála mindenképpen férjének, élő gyermekeinek lenne bepótolhatatlan veszteség.. Házasság, család, a gyermekek felnevelése ez esetben már valóban a szellemi-lelki és testi életek Védelme, megóvása egy apró „gyilkostól.”. Van azonban más gyilkos is…: Az abortuszban résztvevők. Tudnunk kell tehát, hogy a zsidóság által ismert, és elfogadott, az abortuszra vonatkozó törvények ma is érvényesek, mert a Tóra , vagyis Isten Akaratának gyakorlatáról beszélnek. Ezek szerint tudni kell: Az abortusz nem megengedett, ha azt gazdasági, anyagi érdekből, vagy kényelmi okok miatt történik. Mindazok, amelyre a modernnek nevezett világ és törvényei hivatkoznak, számunkra, Isten Népének nem járható út… Ha pedig mégis megtörténik, az elbírálás a gyilkos elbírálásával azonos Isten előtt. A gyilkosra és gyilkosságra vonatkozó törvények érvényesek mindazokra, akik miatt valaki elvetél. A vétlenül okozott gyilkosság ( 2.Mózes 21:22) éppúgy következménnyel jár, mint a súlyosabb ítélettel járó szándékos gyilkolás. A MAG MEGÖLÉSE Ne gondoljuk azonban, hogy a gyilkosság a magzat megölésével kezdődik! Sokkal előbb, és sokkal gyakrabban, mint gondolnánk. Elég Onan esetére emlékeznünk, hogy mindezt megértsük. Sok téves elgondolás helyett nem az önkielégítés volt halálának oka, hanem engedetlensége! Kapott utasítást, feladatot egy áldás létrehozásához, vagyis az ö magjából életnek kellett volna születnie Isten akarata szerint. Engedetlenségének lett következménye az ítélete. Ma sincs ez másképpen… Meghal egy házasság, meghal a szellemi, meghal a lelki kapcsolat ember és ember között, és akár a testi is megbetegedhet, hamarabb ér el az élete végéig valaki… Gyermektelen házasságok. Isten áldást, áldásokat akart adni, melyet nem vállaltak, mely engedetlenséggé lett, és az engedetlenség következménye az átok,.. a rész,majd teljes halálig. A férfi magja nem került az oltárra áldozatként, és a nő teste nem működött mint oltár… Áldoztak ugyan a szerelem pogány isteneinek, és volt is abban testi öröm, talán lelki is előfordult… Más esetben az önkielégítés által szétszórt mag lett az önimádat és önjutalmazás látható és lényegében felesleges, célját, és Isten akaratát betölteni képtelen látványa… Mert ha van oltár és van házasság, akkor ez nem történhet meg! De aki nem vállalja a házasságot sem,és valakivel a testi-lelki-szellemi, teljes és szétbonthatatlan egyesülés szépséges áldozatát, akár tudattalanul is, de mégis rendszeresen más oltáron mutatja be áldozatát. Kizárja , és elvesztegeti az élet adásának lehetőségét… Ö nem gyilkos, hanem az élet ellen tevőlegesen működő, a halállal szövetkező… Önkielégítő, agglegényi állapotukban egoista,vagy a szexualitást megélö, de az élet születésétől félő és azt gyűlölő egoisták… Akár életformájukban életellenes Onanok… Semmibe nem különböznek a magzatelhajtó, magzatgyilkos társaiktól. Ők „csak „egyedül teszik ezt? Nem! A felelőtlen, a házasságon kívüli szexuális kapcsolatok kétszemélyes bűnök. Éppúgy, mint az házasságnak minősülő emberi együttélések is, ahol az önkielégítés, a félrelépés, házasságtörés mindennapos következmény lehet.. Az egyszemélyes magölések kezdetei pedig a szülök törvényeket, életet fel nem nevelő, nem tanító mulasztási bűneivel kezdődik, mely a társadalom teljes szélességében terjed. Miképpen a példamutatás is, mely a férfi és női identitás, családi és közösségi rend hiánya miatt a rosszra, a vélt szexuális szabadságra vezérel. „Aki megöli a magzatot a felesége méhében, olyan, mintha az Örökkévaló Épületét rombolná le" (Zohár,Smot) Ezt az indoklást, amely az abortusz ellen szól, azonban saját szavaimmal egészíteném ki: Aki nem képes az ö magját adni azért, hogy abból élet és áldás lehessen, vagy oltárként elfogadni azt, olyan, mint aki az Örökkévaló Templomát teszi élettelenné, és teszi semmissé az oltár működését abban. Áldások megrontója, tagadója, a gyilkossal egyenrangú, a halál barátja. Lehet valakiben ilyen szellemiség, aki a Messiás uralma alatt él? Újjászületett emberként vállalhat-e közösséget azzal, aki gyilkos, vagy az élet tagadója, létrejöttének akadályozója? E kérdésre a válasz csak egyetlen: Nincs és nem is lehet! Nincs, mert ez esetben vagy hitetlen együttélés, vagy felemás iga helyzete áll fenn. A házasság egy, vagy két ember öncélúságából, vagy valamely személy egoizmusából jött létre és működik. Így első cél és feladat a házasság rendezése Isten előtt, ha az lelki-testi alapokon áll, hogy beteljesedjen szellemi egységben. Amikor pedig mindkét fél élete új és újjászületetté válik, akkor a régi élettagadások, embriógyilkosságok következményei is megbocsáttatnak. Amikor pedig valaki hívőként enged egy gyilkosságban, gyilkosság részesévé válik. Amikor pedig másoknál tapasztaljuk, hogy gyilkolt, fel kell tennünk a kérdést magunkban: Vallásos, vagy hívő –e az, aki megtette, vagy aki mellette volt és engedte? ….Úgy gondolom, hogy egy emberélet megfogantatásakor azonnal megindul az Élet ellen a támadás, sőt a fogantatás megelőzése is ezt teszi: élet elleni védelem… Azonban aki valóban a Messiás uralma alatt él, ebben a kísértésben, hitpróbában sem tud elbukni! Aki pedig elbukik vagy sohasem volt a Messiásé, Jeshua HaMassiah Népének tagja! Hazudta, vagy a megtérésénél megállt, és így hitetlenségében szörnyű bűnt követett el: Gyilkos, vagy ami még rosszabb gyilkosságban bűntárs lett. Más a megítélése a hitetlennek, a megtértnek és az újjászületettnek: Tudattalanság-bűnbe esés- lázadó engedetlenség, amikor e három állapot valamelyikében élő gyilkossá lesz. Az Ószövetségben a gyilkosokra vonatkozó törvények ma is érvényesek. De van lehetőség kegyelmet, kérni és kapni… Megtérni, bűneinket rendezni, újjászületni…. Majd akár ezután, Istentől áldásként életet adni-kapni egy, mindenben teljes házasság hármas kötelékében….. 2008-09-04 Copyright © Orbán Béla, 2005-2009 SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG JHVH NISSZI Szolgálat

      


   
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Moncsika88 - 2016. Május 23. - 19:56:40
[valasz author=Irma link=topic=358.msg76073#msg76073 date=1460146614]

[/valasz]

 vsir2
Sajnos én láttam olyat is, hogy egy kemény padon éjszakázott egy idős néni!
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2016. Május 23. - 22:09:50
[valasz author=Irma link=topic=358.msg77312#msg77312 date=1464020909]

[/valasz]

Hát itt-ott sántitanak a rabbi bácsi szavai...
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2016. Május 24. - 08:22:29
Szerintem is, de a fő mondanivalója miatt tettem fel.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2016. Május 24. - 08:34:51
[valasz author=Irma link=topic=358.msg77331#msg77331 date=1464070949]

[/valasz]
Azzal egyetértek! :szelid:
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2016. Június 22. - 20:33:22

Kézen fogott az Isten – Interjú Gundel Takács Gáborral
Létrehozva: 2016.03.02. 10:16, frissítve: 2016.03.16. 10:02
Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Kézdi Beáta, fotó: Kiss Tamás
„Fontos kérdésekben mindig a szívemre hallgatok, mert lehet, hogy nem járok jól anyagilag, de akkor is a belső békém felé tartok, és ez visszahat az életemre” – vallja Gundel Takács Gábor. Az ország egyik legkedveltebb tévése hívő, őrzi és ápolja a Gundel család emlékét, távol tartja magát a bulvártól, és nem politizál.

– Az első feleségemmel élek, tőle van mindhárom gyerekem, nem verem őket, nem narkózom, nem hajtok az autómmal az árokba – nyilatkozta korábban arról, hogy miért nem szerepel a bulvársajtóban. Ön szerint lehet ma valaki országosan ismert anélkül, hogy bulvárarccá válna?

– Szerintem igen, csak kell mellé teljesítmény. Legyen az egy televíziós műsor, sportközvetítés, egy lemez, egy színházi előadás. Nézzük meg, kikkel van tele egy bulvárújság, és kik nincsenek benne. A bulvárban nem nagyon esik szó Kossuth-díjas művészekről, maximum akkor, ha meghalnak. Egy elismert énekes elmondta nekem nemrég, hogy amikor tudatosan eldöntötte, nem szerepel többet a bulvárban, észrevette, hogy – pozitív értelemben – kicserélődött a közönsége. Bár hozzá kell tenni, hogy ez a fajta sajtó akár segítheti is a karrier beindítását. –

– Végigjárta 1983-tól a szamárlétrát. Ma azonban sokan gyors sikerre vágynak, egyből sztárműsorvezetők akarnak lenni. Mit tanácsolna azoknak a fiataloknak, akik így gondolkodnak?

– Minden szakmára igaz, hogy hasznos, ha valaki végigjárja a szamárlétrát. Én sem azért jártam végig a lépcsőfokokat, mert annyira akartam, hanem azért, mert olyan közegbe kerültem, ahol végigjáratták velem, és csak utólag tudatosodott bennem, hogy ez szükséges volt. Sokszor látunk hirtelen feltűnő fiatal, csinos arcokat, akik aztán eltűnnek. Vajon miért? Mert nincsenek meg az alapok. Ha az embert megismerik az utcán, az a munka következménye, de az ismertség önmagában nem lehet cél. Nem tanítok, de a véleményemet el szoktam mondani a fiataloknak, ha megkérdezik, és olyankor azt mondom, hogy vizsgálják meg magukat, van-e bennük igazi kíváncsiság, mert csak az tud majd jót kérdezni. Csak igazi kérdésre születhetnek igazi válaszok. Az interjú- alanyok pillanatok alatt megérzik, hogy a kérdező valóban kíváncsi, vagy csak álkérdéseket tesz fel, és úgy csinál, mintha érdekelné őt az alany. Még a TV2-nél dolgoztam, mikor felhívott egy újságíró, hogy sikeres a műsorom, és kellene írnia rólam, ezért mondjak már neki valamit. Kérdezem én: milyen újságírás az, hogy „mondjak már valamit”?

– Önt szinte mindenki kedveli. Tudatosan nem politizál?

– Ez nagyon tudatos döntés, mert úgy gondolom, hogy egy ilyen átpolitizált országban, mint a mienk, ha én az egyik oldal vagy párt mellé nyilvánosan letenném a voksomat, akkor az befolyásolná azokat a nézőket, akik nézik a vetélkedőket vagy a sportközvetítéseket. Onnantól kezdve előítélettel néznék azt, amit csinálok. Ez egyrészt nekem sem lenne jó, másrészt elrontanám a szórakozásukat.

– Huszonöt éve él házasságban. A sajtó ma a válásoktól és az elköteleződni képtelen emberek problémáitól hangos. Ön szerint elértéktelenedett a házasság intézménye?

– Ezt nem mondanám. A házasságot mindenki szereti, mindenki szerint értékes, ha működik. Nem önmagában az intézménnyel van a baj. Nem tudhatjuk, hogy régen, amikor kevesebb volt a válás, mert nem nagyon illett válni, mennyi volt a boldogtalan házasság. Nincs két egyforma kapcsolat. Nem szívesen állítom a sajátomat példaként, arról nem is beszélve, hogy anyósomék idén már ötven éve házasok. Nekik prédikáljak?

– Akkor inkább úgy kérdezem: ön szerint mitől működik egy házasság?

– Sokszor az a probléma, hogy a két ember verseng egymással. Nem arra törekednek, hogy kiegészítsék egymást, hanem azzal foglalkoznak, hogy ki a domináns. És abban a pillanatban, amikor valaki legyőzi a másikat, vége van az egésznek, érdektelenek lesznek egymás számára. A házasságban szerintem arra kell törekedni, hogy a két ember kiegészítse egymást. Tudomásul kell venni, ha a másik valamiben jobb, és ha ezt elfogadjuk, akkor ketten együtt sokkal erősebbek leszünk. „Feleség”, vagyis mindkettő csak fél lehet, ha nem akarják egymást kiegészíteni. A lángoló szerelem idővel nyilván átalakul, és akkor inkább már nagyon mély szeretet, bizalom és tolerancia jellemzi a kapcsolatot. Nem tudom, ki mondta, de nagyon bölcs gondolat, hogy nem kell mindig minden jogos kérdést feltenni. Még ha tudom is, hogy igazam van, nem kell mindig minden meccset megnyerni. Érdemes lenne néha elolvasni vagy akár videón, DVD-n visszanézni az esküvői esküt. Mit is fogadtam akkor? Azt ígértem, hogy vele megelégszem, hogy „jóban-rosszban” kitartok mellette. Így élek? Betartom az esküt? Nem attól leszek erős, ha a másik gyengébb, hanem attól, ha megfogjuk egymás kezét.

– Száz éve hunyt el az ön ükapja, Gundel János, a híres vendéglős, aki mindemellett a Deák téri evangélikus gyülekezetben, illetve az iskolában látott el komoly feladatokat. Mennyire fontos önnek ez a családi kötődés?

– Azért örülök, hogy Gundel Jánosról beszélünk, mert mindig a fiáról, Gundel Károlyról kérdeznek, pedig ükapám volt az első a családban, aki a vendéglátással foglalkozott. Az ő nevéhez fűződik a Mikszáth tiszteletére készült palócleves is. Bajorországban született, de miután Magyarországra jött, nagyon komoly szállodás és vendéglátós szakember lett. Igazán aktív ember volt.

– Milyen családi történeteket őriz? Gyakran beszélnek otthon az ősökről?

– Évente többször kimegyünk a Fiumei úti sírkertbe, mert édesapám, az apai rokonság és a Gundel ősök is ott nyugszanak. Amikor a gyerekekkel megyünk, mindig végignézzük az összes nevet, évszámot, és mindig kérdeznek. Mindegyik név egy-egy történetet takar. Van, aki a világháborúban halt meg, Gundel Károly tizenhárom gyereke közül kettő pedig egészen fiatalon hunyt el. Szerencsére a Gundel család történetét sokan megírták, én is sok történetet ismerek, és sok relikviánk is van. Bár a családunknak már nincs köze az étteremhez, de örülök, hogy akik csinálják, ügyelnek a hagyományokra. Amikor először vittem a gyereket a városligeti étterembe – tudatosan vártam, hogy idősebbek legyenek –, és bementünk a családi szobába, ahol csupán egy asztal van hat székkel, a falon pedig sok-sok fotó, éreztem, hogy megérinti őket a találkozás a gyökereikkel. Hasonló élmény volt, amikor Erdélyben, Tövisen jártunk, és a helyi katolikus kis temetőben megkerestük az egyik ükapám sírját. Döbbenetes érzés volt, ahogy letisztítottuk azt a korhadt fakeresztet, és megláttuk a nevet. Ezért is vagyok boldog, hogy a Gundel család történetét többen megírták, mert így nemcsak a száraz évszámokból, tényekből áll a családi legendárium, hanem a történetek is megmaradnak, és ezekbe jó kapaszkodni, erőt, kiindulási pontot adnak az embernek.

– Ön már nem evangélikus, mint a Gundel ősök, de rendszeres templomba járó. Hogyan lett református?

– Választott módon – a feleségem révén – lettem református, mert családilag ró- mai katolikus vagyok. A világlátásomhoz, egyéniségemhez, belső hitemhez közelebb áll a protestantizmus. A hetvenes években, amikor diák voltam, testvéremmel együtt jártunk hittanra, de egyszer csak megkérték a szüleimet, hogy ne menjünk többet, mert baj lesz abból, hogy a harmadik osztályos húgom elkezdte megtéríteni az osztálytársait. Attól kezdve nem jártunk többet templomba, hittanra. Aztán a katonaság alatt volt egy jó barátom, akinek nagyon erős hite volt, és nagyon akarta, hogy én is higgyek, de én akkor azt mondtam neki, most még nem állok készen erre, de biztos eljön az a pont az én életemben is, amikor kézen fog az Isten. És ez így is lett, de nem azért, mert valakik nagyon biztosan mondták és erőltették. Minden embernek saját útja van, és ez így normális. Van, aki előrébb tart, van, aki hátrébb, én hiába akarom a lemaradónak megmutatni, hogy vágjon le egy kanyart, nem lehet. Hagyni kell, hogy mindenki a saját útját járja, nem lehet az embert sürgetni a hitre jutásban.

– A gyerekeit is ennek szellemében neveli?

– Meggyőződésem, hogy nem lehet senkit sem megváltani. Tanítani is azért nem tanítok, mert azt gondolom, hogy azt lehet jól tanítani, aki jó kérdést tud feltenni, azaz megérett arra, hogy befogadja a feltett kérdésre a választ, és ezáltal önmagát váltja meg. Ha a gyerekeim odajönnek hozzám, akkor szívesen beszélek velük hitbéli kérdésekről, de nem szoktam nyaggatni őket, hogy ezt vagy azt most olvasd el. Odafigyeléssel kell terelgetni őket. Ha soha nem viszem el őket például templomba, akkor nehezebben fogalmazódnak meg bennük ezek a kérdések. Időnként rettenetesen nehéz kérdéseket tesznek fel, olyanokat, amelyek engem is szembesítenek saját magammal, vagy rávilágítanak olyasmire, amire én még nem gondoltam.

– Harminchárom éve televíziózik. Mit szeret benne a legjobban?

– Ez összetett. Nem azért lettem televíziós, mert már az elején eldöntöttem, hogy az leszek, hanem mert így hozta az élet. Különös, de ha valamit elterveztem, és nagyon rákészültem, az sosem úgy lett. Ezért azt szoktam mondani a gyerekeimnek is, hogy akkor van a helyén az ember, ha azt érzi, hogy harmóniában van, ezt keressék. A fontos kérdésekben pedig mindig a szívemre hallgatok, mert lehet, hogy nem járok jól anyagilag, de akkor is a belső békém felé tartok, és ez visszahat az életemre. Most úgy érzem, a helyemen vagyok, mert ezeket a jó érzéseket megtalálom a munkámban. Jó érzés az, hogy amikor kiesik a vetélkedőből egy játékos, azt mondja, mégis jól érezte magát a műsorban, vagy amikor csúnyán kikaptunk a hollandoktól, de a labdarúgó-válogatott másodedzője azt mondta, tisztességesen kommentáltam a meccset. Sok-sok apró pillanat, de ezek azok, amelyekért jó csinálni. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 7. számában jelent meg, 2016. február 7-én.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kamilla - 2016. Június 23. - 10:50:57
[valasz author=Irma link=topic=358.msg78496#msg78496 date=1466620402]

[/valasz]

Szia Irmus!   :int2:
Köszönöm, hogy feltetted ezt az írást.
Kedvencem Gundel T. Gábor, igazán szimpatikus :)
Jó volt olvasni.

   :2smitten:
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2016. Július 04. - 13:33:43

MEGDÖBBENTŐ
Az anya abortuszt akart, de a baba ÉLVE született meg. 27 évvel később bosszút állt


Az alábbi videón látható amerikai nő anyja hét és fél hónapos várandós volt, amikor úgy döntött: megöleti kislányát. Ilyen előrehaladott állapotban már az úgynevezett vegyszeres feltöltést alkalmazzák, ami abból áll, hogy az anya méhébe sós oldatot fecskendeznek, amit lenyel a baba, az pedig szétégeti őt. Az anya pedig megszüli a halott magzatot 24 órán belül. A halálra ítélt lány, Gianna Jessen viszont mindenki meglepetésére élve született.

„Ha az abortusz csupán a nők jogairól szól, Hölgyeim és Uraim, akkor mi volt a helyzet az enyémmel? Nem volt akkor ott egyetlen radikális feminista sem, aki azért kiáltott volna, hogy az én jogaim mennyire meg lettek sértve aznap, holott épp készültek kinyiffantani a nők jogainak nevében.”

„A korban, amiben élünk, politikailag egyáltalán nem korrekt Jézus Krisztus nevét kimondani az efféle helyeken, behozni a nevét efféle rendezvényekre, mert az Ő neve hallatán némelyek szörnyen kényelmetlenül érzik magukat. De én nem azért maradtam életben, hogy mindenki kényelméről gondoskodjam. Azért maradtam életben, hogy kicsit felkavarjam a dolgokat. És nagyon élvezem, amikor ezt megtehetem.”

„Az abortuszt végző orvosnak kellett aláírnia a születési anyakönyvi kivonatomat. Szóval azt is tudom, hogy ki az. És ez áll benne azok számára akik szkeptikusak az orvosi feljegyzésekkel kapcsolatban: született: vegyszeres feltöltéssel végzett abortusz során. (…) végeztem egy kis kutatást azzal az orvossal, aki abortuszt akart végezni rajtam. (…) Olvastam tőle egy idézetet valahol pár éve, ahol azt mondja: több mint egymillió csecsemőn végeztem abortuszt, és ezt tekintem a szenvedélyemnek.”

„Az én küldetésem az, hogy emberséget vigyek abba a vitába, amit csak bekategorizáltunk és feltettünk a polcra, és azt mondtuk, hogy ez egy kérdés (issue). Félretettük az érzelmeinket, és megkeményítettük magunkat.”

„Nem lenne agysérülés okozta bénulásom, ha nem éltem volna mindezt túl. Ezért amikor hallom azt a megdöbbentő és visszataszító érvelést, hogy: el kellene vetetni a gyereket, mert az is lehet, hogy nyomorék lenne, iszonyat tölti el a szívemet.”

„Férfiak! Önök nagyszerűségre lettek teremtve, arra, hogy felálljanak és férfiak legyenek, hogy védelmezzék a nőket és a gyerekeket,és nem arra, hogy csak úgy álljanak és elfordítsák a fejüket, amikor pontosan tudják, hogy gyilkosság történik, de mégsem tesznek semmit. Nem arra lettek teremtve, hogy használják a nőket, aztán magunkra hagyjanak minket. Azért lettek megalkotva, hogy kedvesek legyenek, nagyszerűek, kegyesek és erősek, hogy kiálljanak valamiért. Mert figyeljenek rám: belefáradtam abba, hogy az önök munkáját végezzem. Nők! Nem erőszakra lettek teremtve! Nem arra, hogy csak üljenek és ne legyenek tisztába

https://www.youtube.com/watch?v=nh-z4COwP9o
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2016. Július 12. - 15:25:00
A párt értesítették, hogy örökbe fogadhatják az újszülöttet. De amikor az apa meglátta az örökbe adó anyát… kis híján elájult!



Minden adott volt, hogy a már gyermekkorukban megálmodott, gyönyörű kislányuk megszülethessen. De a sors gonosz tréfát űzött velük…


Walt és Annie kapcsolata diákszerelemként indult, és az idő teltével sem kopott meg. Walt és Annie már tiniként tudták, hogy örökké együtt lesznek, és ha egyszer majd szülőkké válnak, kislányuk lesz, akit Chloe-nak neveznek majd el. Így is lett. A szerelemből házasság lett, de a fiatalok úgy döntöttek, várnak még egy kicsit a családalapítással.


Sokat voltak úton a kiküldetések miatt, ezért halogatták a gyermekvállalást, de néhány év múlva már úgy vélték, elérkezett az idő arra, hogy várva várt gyermekük megszülethessen.

A pár azt hitte, Annie azonnal teherbe fog esni, de nem így történt. Teltek-múltak a hónapok, majd az évek, de a baba csak nem akart megfoganni. Mindketten tudták, érezték, csakis úgy tudnak teljes, boldog, elégedett életet élni, ha lesz egy gyermekük. Továbbra is imádkoztak Istenhez, hogy adja meg nekik azt a kislányt, akit Waltnak gyermekkorában már látomás formájában megmutatott.

De amikor Annie négy hosszú gyötrelmes, próbálkozásokkal teli év után sem esett teherbe, azt mondta, ha máshogy nem adatik meg neki, hogy szülők legyenek, akkor fogadjanak örökbe egy kisbabát. Walt eleinte ellenezte, de később elfogadta ezt a helyzetet, azt, hogy hiába minden ima, és „ígéret”, nincs más megoldás.

Végül sok-sok papírmunka és hosszú várakozás után értesítették őket, hogy hamarosan örökbe fogadhatnak egy újszülött kislányt.

Boldog várakozásban teltek a napok. Amíg a kislány születésére vártak Annie és Walt nevet keresett leendő gyermeküknek. A nevet, ami már mindkettőjük fejébe gyermekkoruk óta „beleégett”, félretették. Úgy gondolták, ha nem születhetett vérszerinti gyermekük, akinek a Chloe neved adhatnák, akkor egy másikat választanak az örökbefogadott kislánynak.

Az örökbeadó anya még a szülés előtt szerette volna megismerni gyereke leendő szüleit, ezért Annie és Walt meglátogatta.

Amikor Walt meglátta, majdnem elájult. A kismama megszólalásig hasonlított annak a kislánynak a felnőttkori változatára, akit a múltban látomás formájában látott, amikor Isten „bemutatta neki”, mint leendő gyermekét.

Amikor megemlítették, milyen nevet adnának a babának, az anya elmosolyodott és ezt mondta. – Amióta megtudtam, hogy terhes vagyok, és kislányt várok, valamilyen megmagyarázhatatlan késztetésre egyfolytában Chloe-nak szólítottam…

Ekkor Annie és Walt is sírni kezdett. Ha Waltnak volt is valamilyen kétsége afelől, hogy igazi apja tudna-e lenni egy örökbefogadott babának, az most végképp elszállt.

Úgy vélik, Isten annyira szereti őket, hogy már előre elküldte nekik leendő gyermekük nevét.

– Amikor úgy érzed, hogy hirtelen szétesik minden körülötted, csak várj! Isten semmit nem bíz a véletlenre – mondja Wart.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2016. November 14. - 08:13:11
Tong Phuoc Phuc megmutatta a világnak, hogy mi az igaz szeretet. Ez a vietnámi férfi már több mint 100 életet mentett meg. Az egész történetnek már 15 éves múltja van:

2001-ben, Tong feleségét várta a kórház várótermében, hogy megszülje gyermeküket. Közben felfigyelt a szomszédos teremre, ahová várandós nők léptek be, azonban baba nélkül jöttek ki onnan.

Beletelt egy kis időben, amíg Tong rájött, hogy az említett helyiségben abortuszt végeztek. Pusztán a tudat, hogy a babákat nem hozzák a világra hanem megölik, összetörte Tong szívét. Ezért kérelmezte, hogy tegyék lehetővé, hogy a halott kisbabák méltóbb helyre kerüljenek.

A megtakarított pénzéből egy földterületet vásárolt a hegyekben. Ennél idilli hely nem létezett, ahová eltemethetnék a babák maradványait. Felesége eleinte őrültnek tartotta de a férfit semmi sem riasztotta el. 15 év alatt már több mint 10.000 abortált csecsemőt temetett el a hegyoldali pihenőhelyben. Tong temetőkertje nem csak a gyász helye, hanem kétségbeesett nők reménysége is lett.

A híre nagyon gyorsan elterjedt és most olyan édesanyák keresik fel, akik nem tudnak gondoskodni gyermekükről és Tong segítségét kérik. A középkorú vállalkozó minden teketória nélkül segít a rászoruló nőknek és csecsemőknek és vigyáz rájuk, amíg egy nap ők is képesek lesznek gondoskodni a gyermekről. Így a temetőkert helyén egy gyermekotthon is épült, amely a mai napig több mint 100 gyereknek adott új otthont.

Annak érdekében, hogy megkülönböztesse a gyermekeket, Tong saját maga kereszteli meg őket. – elvégre ő a gyermekek nevelőapja.

A sok gyermek felnevelése herkulesi feladat, de Tong nagyon elégedett, hogy ennyi gyermeknek apja lehet. “Én ezt a munkát fogom végezni az utolsó leheletig és másokat is arra bíztatok, hogy segítsenek a hátrányos helyzetű embereknek” – mondta Tong határozottan egyik interjúban.

El tudod képzelni, hogy milyen szerető apa lehet? Tong munkája révén rengeteg gyermek élete kapott egy második esélyt. Még ha nem is mindenkinek van elég ereje és lehetősége, hogy ennyi jót cselekedjen, de mindenképpen sok ember példát vehetne róla!


Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2016. November 14. - 10:42:29
:like:
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2017. Január 20. - 10:47:36

MEGDÖBBENTŐ
Az anya abortuszt akart, de a baba ÉLVE született meg. 27 évvel később bosszút állt


Az alábbi videón látható amerikai nő anyja hét és fél hónapos várandós volt, amikor úgy döntött: megöleti kislányát. Ilyen előrehaladott állapotban már az úgynevezett vegyszeres feltöltést alkalmazzák, ami abból áll, hogy az anya méhébe sós oldatot fecskendeznek, amit lenyel a baba, az pedig szétégeti őt. Az anya pedig megszüli a halott magzatot 24 órán belül. A halálra ítélt lány, Gianna Jessen viszont mindenki meglepetésére élve született.

„Ha az abortusz csupán a nők jogairól szól, Hölgyeim és Uraim, akkor mi volt a helyzet az enyémmel? Nem volt akkor ott egyetlen radikális feminista sem, aki azért kiáltott volna, hogy az én jogaim mennyire meg lettek sértve aznap, holott épp készültek kinyiffantani a nők jogainak n

„A korban, amiben élünk, politikailag egyáltalán nem korrekt Jézus Krisztus nevét kimondani az efféle helyeken, behozni a nevét efféle rendezvényekre, mert az Ő neve hallatán némelyek szörnyen kényelmetlenül érzik magukat. De én nem azért maradtam életben, hogy mindenki kényelméről gondoskodjam. Azért maradtam életben, hogy kicsit felkavarjam a dolgokat. És nagyon élvezem, amikor ezt megtehetem.”

„Az abortuszt végző orvosnak kellett aláírnia a születési anyakönyvi kivonatomat. Szóval azt is tudom, hogy ki az. És ez áll benne azok számára akik szkeptikusak az orvosi feljegyzésekkel kapcsolatban: született: vegyszeres feltöltéssel végzett abortusz során. (…) végeztem egy kis kutatást azzal az orvossal, aki abortuszt akart végezni rajtam. (…) Olvastam tőle egy idézetet valahol pár éve, ahol azt mondja: több mint egymillió csecsemőn végeztem abortuszt, és ezt tekintem a szenvedélyemnek.”

„Az én küldetésem az, hogy emberséget vigyek abba a vitába, amit csak bekategorizáltunk és feltettünk a polcra, és azt mondtuk, hogy ez egy kérdés . Félretettük az érzelmeinket, és megkeményítettük magunkat.”

„Nem lenne agysérülés okozta bénulásom, ha nem éltem volna mindezt túl. Ezért amikor hallom azt a megdöbbentő és visszataszító érvelést, hogy: el kellene vetetni a gyereket, mert az is lehet, hogy nyomorék lenne, iszonyat tölti el a szívemet.”

„Férfiak! Önök nagyszerűségre lettek teremtve, arra, hogy felálljanak és férfiak legyenek, hogy védelmezzék a nőket és a gyerekeket,és nem arra, hogy csak úgy álljanak és elfordítsák a fejüket, amikor pontosan tudják, hogy gyilkosság történik, de mégsem tesznek semmit. Nem arra lettek teremtve, hogy használják a nőket, aztán magunkra hagyjanak minket. Azért lettek megalkotva, hogy kedvesek legyenek, nagyszerűek, kegyesek és erősek, hogy kiálljanak valamiért. Mert figyeljenek rám: belefáradtam abba, hogy az önök munkáját végezzem. Nők! Nem erőszakra lettek teremtve! Nem arra, hogy csak üljenek és ne legyenek tisztában az értékükkel és becsességükkel. Azért lettek megalkotva, hogy megküzdjenek önökért. Örökké.”


Egy abortusz túlélő bizonysága :

https://www.youtube.com/watch?v=CkFuCNKYH40
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2017. Február 18. - 13:50:45

ANYUKÁM, KI ÖLT MEG ENGEM?
0



Rövidke az életem, még csak három hónapos vagyok. Ezért még egész világosan emlékszem arra a napra, amikor ráébredtem először, hogy vagyok. Nyilván akkor te még semmit sem tudtál rólam. Talán csak néhány hete szerezhettél tudomást létezésemről.

Hallgatóztam, hogyan fogadtad. De semmi…

Szeretnék örömet szerezni neked, és ez az első, amit az irántad érzett szeretetem gyümölcseként tudhatok. Ígérem, hogy ha majd megszületek, sok mosolygásra bírlak rá. Később, amikor majd megnövök, akkor is fogok igyekezni, hogy örömöd leld bennem. Azt szeretném, ha büszke lehetnél rám!

Én már hallom a hangodat egészen közelről, amikor beszélsz. Te még nem hallasz, de vajon legalább érzel engem?

Két hónapja már dobog a szívem, sőt karjaim és lábaim is vannak. Már azt is tudom, hogy lány leszek. Biztosan örvendenél, ha ezt tudnád. Talán már az apukámmal már el is döntöttétek, hogy milyen nevet adtok nekem. Izgatottan várom, hogy megtudhassam, hogyan fogtok szólítani majd! Ha arra gondolok, hogy mennyire várhattok és szerethettek, kis szívem megtelik boldogsággal, és fickándozni tudnék, akárcsak egy halacska. Számomra ti vagytok az egész világ! Szépnek képzellek el édesanyám, kedvesnek. És számomra most te vagy az otthon, egész világom, és teljes mértékben tőled függök. Közvetlenül a szíved alatt lakom és hallom annak minden egyes dobbanását. Talán még eddig egyetlen ember sem volt ilyen közel hozzád. Köszönöm, hogy magadban hordozol, a te tested táplál, otthont, meleget, védelmet nyújt és segít, hogy tovább fejlődhessem. Ebből is látom, hogy mennyire szeretsz. Szeretnék már végre rád mosolyogni, puha kis arcomat a tiédhez szorítani, és apró kis kezecskéimmel beléd kapaszkodni. Anyukám, alig várom már azt is, hogy láthassam a nagyvilágot: a fényt, a színeket, és tele szívjam kis tüdőmet levegővel, kezeimmel, lábaimmal szabadon rúg kapálózzak, és teli torokból ordítsak, hogy mindenki észre vegye, hogy én létezek.

Anyukám, ugye, hogy sok mindenre meg fogsz tanítani? Te fogsz etetni, füröszteni, pelenkázni. Megtanítasz majd járni is, beszélni is, és később írni is. Ugye mellettem fogsz ülni, ha egy kicsit rosszul érzem magam, és átölelsz, ha félek? Ugye énekelni, és mesélni is fogsz nekem? Ugye megmutatod sorra az összes virágot, és elmagyarázod a felhőket? Ugye megmutatod a csillagokat, a pillangókat, a hegyeket, és a madarakat? Ugye megtanítasz házat és kutyát rajzolni?

Ugye megtanítasz majd köszönni az embereknek? De mindenekelőtt megtanítasz szeretni és kacagni.

Odakint nagyon szép lehet a világ, és én én mindezt a te szemeiddel fogom látni. Amilyennek te látod a világot, és annak dolgait, én is olyannak fogom majd látni.

Hirtelen most tele vagyok életvággyal, nagy tervekkel, tettvággyal, és szívem mindettől szaporábban ver. Átérzem a létezés lüktetését, és mintha ez tagjaimat is megtöltené létörömmel. Ezernyi kérdésem van, és ezek célt adnak életemnek. Tudom, hogy segíteni fogsz a válaszok meg találásában. A te áldott szorgos kezeid támogatni, vezetni, hordozni, terelgetni, oltalmazni, inteni. Szelíden fognak simogatni, én pedig mindig biztonságban fogom magam érezni karjaid közt.

Nagyon kicsi vagyok még, csak néhány centiméter, és mégis minden testrészem megvan, már csak növekednem kell. Érezlek téged, testem összefonódik a tiéddel, és mégis két különálló személy vagyunk. Vajon amikor világra születek, akkor i ilyen közel leszek hozzád? Ha testben nem is, de lélekben annál inkább! Amikor örömöd lesz, én is örülni fogok, és amikor én boldog leszek, ez téged is azzá tesz majd. Amikor nekem fájdalmam lesz, az neked is fájni fog, és fordítva is. Szilárd meggyőződésem, hogy te leszel a világ legszebb, legbüszkébb édesanya, én pedig a legmosolygósabb, és legegészségesebb kisbabája.

A te áldott szorgos kezeid támogatni, vezetni, hordozni, terelgetni, oltalmazni, inteni. Szelíden fognak simogatni, én pedig mindig biztonságban fogom magam érezni karjaid közt.

No, de hirtelen mi ez az éles, furcsa zaj? Te is hallod anyukám?

Félek!!!!!!!!!! Kicsi szívem olyan hevesen dobog, majd szétszakad. Butaság, hiszen itt vagy te, és nem kell félnem semmitől. Te nem hagyod, hogy bármi is ártson nekem. Az anyukám vagy, és tudom, hogy az én édesanyám annyira szeret engem, hogy még az élete árán is megvédene! Anyukám a te szíved is hevesen dobog! Te is félsz? Ó bárcsak segíthetnék neked! Megvigasztalnálak, hozzád bújnék, és megpuszilnálak.

Ez az ijesztő, csúnya hang egyre inkább közeledik… már egészen közelről hallom… itt van… anyukám, de hiszen ez benned van, és felém tart.

Miért????? Anyukám ez az idegen mit keres itt, mit akar? Butaság félnem, hiszen te mindenről tudsz, ami engem ér, és bármi legyen is az, csak a javamra lehet, ha egyszer beengedted ide.

Jaaaj… a lábam! Sikoltozni, sírni szeretnék. Rettenetesen fáj. Nézz ide! Sehol sincs, pedig úgy örvendtem nekik. Kitépte a lábacskáimat, és magába szívta, elvitte. Kitátom a szájam, és üvölteni tudnék a fájdalomtól oly hangosan, hogy még te is meghallanád, de még nem jön ki hang a torkomon…

Ó, ne, már megint jön! A karom… Most meg azokat tépte le, és még csak nem is egyszerre. Az enyémek voltak, mért vették el tőlem? Anyukám ezekkel, a karokkal akartalak megölelni, beléd kapaszkodni. Ezekkel, a kezekkel akartalak megsimogatni. Ezekkel, a kezekkel akartam felfedezni és meghódítani a nagyvilágot.

Melegség önt el… - vér! Segíts rajtam édesanyám! Könyörgöm! Hiszen már megint itt van, és olyan erővel húz, mintha csak magába akarna szívni! Anyukám meg fogok halni? Miért? Még nem is láttalak téged. Nem láttam semmit a világból. Segíts! Egyedül csak te mentheted meg az életem! Még karok és lábak nélkül is élni akarok! Élni, élni, élni! Némán, de egy utolsó erőfeszítéssel próbálok tiltakozni. Miért kell ilyen hamar meghalnom? És miért itt? Azt hittem egészen természetes és egyértelmű, hogy mindenki megszületik. Miért nem segítesz? Elfelejtetted, hogy te is magzatként kezdted? Nem értem, mi történik velem, és miért, de azt hiszem, ez neked is fáj, és ha lehetőséged lenne, akkor segítenél!

Most csak fájdalmad foglalkoztatja kis agyamat, és óh, mennyire szeretnék enyhíteni a te fájdalmadon, bármibe kerülne is ez nekem. Érzem, ez az idegen fegyver, lassan teljesen magába szippant. El fognak innen vinni végleg. De azért még egyszer, utoljára próbálom kiáltani, hogy segíts!

Szükségem van rád…

Anyukám, ki ölt meg engem?

ANYUKÁM, KI ÖLT MEG ENGEM?

Szerető gyermeked (lettem volna)
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2017. Március 13. - 21:56:12
Ez egy fantasztikusan jó cikk, egy fantasztikus szinészről, Denzel Wasingtonról, aki hivő keresztény, érdemes elolvasni.

http://www.filmezzunk.hu/2017/03/11/tedd-amit-tenned-kell-hogy-azt-tehesd-amit-akarsz-interju-denzel-washington-al/
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2017. Március 13. - 22:15:06
:like:
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kálmán - 2017. Március 13. - 23:47:27
 :like:
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2017. Március 22. - 14:41:48
Ezt az írst ajánlom azoknak, akik úgy látják, hogy mindenben kudarcot vallottak, Reménység Istenének az üzenete ez, a kudarc miatt szenvedőknek !

Zac Poonen: Isten tökéletes terve a kudarcot vallók számára

(The Purpose of Failure című könyv 2. része)

 

Sok olyan atyafi és nőtestvér van, akik úgy gondolják, hogy ők Isten tökéletes tervét az ő életükre nézve már nem tölthetik be, mert vétkeztek életükben és Isten előtt kudarcot vallottak.

Nézzük meg, mit szól ehhez az Írás, és ne hagyatkozzunk a sajátmagunk logikájára.

Lássuk először is, hogyan kezdődik a Biblia.

„Kezdetben teremtette Isten a Mennyet és a Földet” (1.Móz. 1,1). A Menny és a Föld bizonyosan tökéletes volt, amikor Isten megteremtette, mert az Ő kezéből nem kerül ki semmi tökéletlen és hibás.

De az Isten által teremtett angyalok egy része elszakadt Tőle. Erről Ézs. 14,11-15 és Ez. 28,13-18 ír. Ebben az időben változott át a Föld állapota pusztává és üressé, ahogy az 1.Móz. 1,2. versben van írva.

Ezután 1.Móz. 1. leírja, hogyan készített Isten a puszta és üres anyagból valami oly gyönyörűt, amiről Ő maga mondja, hogy „nagyon jó” (1.Móz. 1,31). 1.Móz. 1,2-3 versekben azt olvassuk, hogy Isten Szelleme lebegett a Föld felett, és Isten kimondta a Szavát – és az létrehozta az új állapotot.

Mi ennek az üzenete ma számunkra?

Egyszerűen az, hogy mindegy milyen súlyos kudarcot vallottunk vagy mekkora a káosz az életünkben: Isten még mindig képes az Ő Szelleme és a Szava által életünket győzelmessé tenni.

Istennek volt egy tökéletes terve a Menny és a Föld számára, amikor azokat alkotta. De tervét Lucifer kudarca félretolta. Isten azonban megváltoztatta a Mennyet és a Földet és a káoszból valami „nagyon jót” teremtett.

Most nézzük meg, mi következett mindjárt utána.

Isten megteremtette Ádámot és Évát, és kezdődött elölről. Istennek az ő számukra is bizonyosan megvolt a tökéletes terve, amelyben a bűneset nem volt benne, azaz hogy egyenek a jó és gonosz ismeretének fájáról. Ők azonban ettek a tiltott fáról, és ezzel keresztezték Isten voltaképpeni tervét magukra nézve, bármennyire pontos is volt ez a terv.

A logika azt mondja nekünk, hogy ők Isten tökéletes tervét a továbbiakban már nem tölthették be. És mégis azt látjuk, hogy amikor Isten a kertben keresi őket, nem azt mondja nekik, hogy most megkapják az Ő második legjobb tervét életükre vonatkozóan. Nem. Ő megígéri nekik 1.Móz. 3,15-ben, hogy az asszony magva a kígyó fejét széttapossa. Ez egy ígéret volt arra nézve, hogy Krisztus a világ bűneiért meg fog halni és a Sátánt a Golgotán le fogja győzni.

Tudod ezeket a gondolatokat logikusan követni?

Tudjuk azt, hogy Krisztus halála öröktől fogva része volt Isten tervének: „…a megölt Bárány életkönyvébe a világ fundamentuma letételétől fogva. (Jel. 13,8). De tudjuk azt is, hogy Krisztus csak azért halt meg, mivel Ádám és Éva vétkezett és ezzel Isten tervét keresztezte. Így levonhatjuk azt a logikus végkövetkeztetést, hogy Istennek az a tökéletes terve, hogy Krisztust elküldje, hogy a világ bűneiért meghaljon, végbement, beteljesedett, de nem Ádám bűne ellenére, hanem Ádám bűne miatt! Isten szeretetét nem láthattuk volna meg a Golgota keresztjén, ha Ádám bűne nem lett volna.

Ez összezavarja a logikánkat, azért mondja az Írás is, hogy „ne hagyatkozzunk a magunk értelmére” (Példabeszédek 3,5-ből).

Ha Isten matematikai logika szerint munkálódna, akkor nekünk, keresztényeknek azt kellene mondanunk, hogy Istennek az csak a második legjobb terve volt, amikor Krisztus a Földre jött. De istenkáromlás lenne ilyet mondani. Ez Isten tökéletes tervének volt a része az ember számára. De mivel Isten mindenható és örökkévaló, és mivel Ő a véget kezdettől fogva ismeri, és mivel Ő mindig halkan és szeretettel tervez értünk, a mi emberi logikánk kudarcot vall, ha az Ő eljárását a magunk gondolkodásmódja szerint próbáljuk megmagyarázni.

Isten útjai nem a mi útjaink, az Ő gondolatai nem a mi gondolataink. A különbség oly nagy, mint a Menny és a Föld távolsága (Ézs. 55,8-9). Úgyhogy az a jó számunkra, ha a magunk „okos” indoklásait és a logikánkat félretesszük, amikor Isten útjait igyekszünk megérteni.

Mi akkor az az üzenet, amit Isten most továbbítani akar nekünk, közvetlenül a Biblia kinyitott lapjairól? Egyszerűen az, hogy Ő azt az embert felveheti, aki kudarcot vallott, és belőle valami dicsőségest, győztest készíthet, és rajta mindennek ellenére tökéletes tervét beteljesítheti.

Isten üzenete az emberekhez az – és ezt nem szabad elfelejtenünk soha – hogy: Ő képes azt az embert, aki folyvást kudarcot vallott, tökéletes tervében részesíteni, nem Isten második legjobb tervében, hanem Isten legjobb tervében.

Arról van szó, hogy a mi emberi kudarcunk is része Isten tökéletes tervének, hogy az embert néhány felejthetetlen leckével tanítsa. Ez az emberi logika számára megfoghatatlan, mivel Istent annyira nem ismerjük.

Isten csak töredelmes férfiakat és nőket tud használni. Annak hogy megtörjön minket, egyik módja az állandó botlásaink által történik.

Istennek az az egyik legnagyobb problémája velünk, hogy minket olyannyira meg akar áldani, hogy áldása ne fuvalkodtasson fel bennünket, ne váljunk büszkévé. Ha legyőzhetjük dühünket és erre büszkék vagyunk, akkor még mélyebbre zuhantunk, mint ahol voltunk! Istennek kell bennünket a győzelemkor alázatban tartani.

A bűn fölötti valódi győzelemre csak a legmélyebb alázatban juthatunk el. A vereségeknek, amikben még annyiszor részünk van, az a céljuk, hogy önbizalmunkat összetörjék. Annyira, hogy meggyőződjünk róla, hogy Isten megsegítő kegyelme nélkül nem győzhetünk a bűn fölött. Ha majd azután valódi győzelmünk lesz, sohasem kérkedhetünk vele.

Azonkívül nem tudhatunk másokat lenézni, ha magunk is folyvást kudarcot vallottunk. Azokkal, akik elestek, együtt tudunk érezni, mert megismertük tulajdon hústestünk gyengeségét a sajátmagunk számtalan kudarcán keresztül. „Elnézők lenni a tudatlanokkal és tévelygőkkel, mert mi magunk is erőtlenséggel vagyunk körülvéve” (Zsid. 5,2-ből).

Egy logikusan gondolkodó ember, ha ilyen üzenetet hallgat, azt mondhatja: „Akkor vétkezzünk még többet, hogy abból jó származzon!”

Róma 3,7-8 ezekkel a szavakkal válaszol az ilyen embernek: „ha pedig Isten való(igaz)sága az én hazugságom által gyarapodott (növekedett) az Ő dicsőségére, miért ítélnek el engem továbbra is mint bűnöst? és talán ahogyan vádolnak is minket, és ahogyan némelyek hangoztatják is, hogy mi így beszélünk: tegyünk rosszat, hogy jó származzék (jöjjön ki) belőle, az ilyeneket méltán (igazságosan) éri az ítélet.”

Nem, mi nem azt hirdetjük, hogy vétkezzünk, hogy abból jó származzon. Azt sem mondjuk, hogy húzzunk hasznot Isten kegyelméből és szabad akarat szerint dacosan legyünk engedetlenek. Azt sem mondjuk, hogy nem fogjuk learatni azt, amit vetettünk. Nem.

Azt viszont mondjuk, hogy az emberi logika nem foghatja fel Isten kegyelmét az elesett emberhez.

Semmi sem lehetetlen Istennek, még az sem, hogy minket az Ő tökéletes akaratába visszavigyen miután folyvást és szörnyen kudarcot vallottunk. Egyedül a mi hitetlenségünk gátolhatja Őt meg ebben.

Ha azt mondod: „De én már oly sokszor kudarcot vallottam. Lehetetlen Istennek engem most már visszavinni az Ő tökéletes tervébe”, akkor Istennek is lehetetlen lesz, mivel TE nem hiszel abban, amit Ő érted tehet. Jézus azonban azt mondta, hogy Istennek semmi sem lehetetlen, hogy megtegye értünk – amennyiben hisszük azt.

„Legyen a te hited szerint” – ez Isten törvénye minden helyzetben (Mát. 9,29). Azt fogjuk megnyerni, amihez van hitünk. Ha úgy hisszük, hogy valamit lehetetlen Istennek megtenni a mi életünkben, akkor az nem is lesz meg.

Talán Krisztus ítélőszéke előtt meglátod majd, hogy egy másik hívőnek, aki az életében egy sokkal nagyobb káoszt okozott magának, mégis beteljesedett Isten tökéletes terve az ő életére nézve – egyszerűen azért, mert ő hitte, hogy Isten az ő életének cserepeit megint összeszedheti és abból valami „nagyon jót” készíthet.

Milyen sajnálkozásod lesz majd életedre nézve ama napon, amikor felismered, hogy nem a hibáid voltak azok (teljesen minden hogy mennyi volt), amelyek Isten tervét keresztezték, hanem a te hitetlenséged!

A tékozló fiú története, aki annyi évet eltékozolt, mutatja, hogy Isten a legjobbját éppen a kudarcot vallottnak adja. Az apa azt mondta: „Hozzátok gyorsan a legjobb ruháimat”, egy olyannak, aki őt oly közönséges módon otthagyta. Ez az evangélium üzenete – egy új kezdés, nem csak egyszer, hanem mindig újra és újra – mert Isten senkiről sem mond le.

A gazdáról szóló példázat, aki elment, hogy munkásokat vegyen fel a szőlőjébe (Mát. 20,1-16) ugyanezt az üzenetet tanítja. Azokat az embereket fizette ki először, akik a tizenegyedik órában álltak szolgálatba. Más szavakkal, azok a munkások, akik életük 90 százalékát eltékozolták, és semmi örökre megmaradót nem tudtak véghezvinni, még mindig tudtak valami győzelmes dolgot Istenért tenni életük maradék 10 százalékában. Ez egy hihetetlen bátorítás mindazok számára, akik kudarcot vallottak.

„Azért jelent meg Isten Fia, hogy az vádló munkáit lerontsa” (1.Ján. 3,8).

Ez a vers tulajdonképpen azt jelenti, hogy Jézus azért jött el, hogy „kioldozza életünk fonalán levő összes csomót, amiket az ördög kötözött”. Képzeld el a következőt: Amikor megszülettünk, Isten mindegyikünknek adott egy tiszta feltekert gombolyagot. Amikor aztán folytatódott életünk, elkezdtük letekerni a fonalat és csomókat hoztunk létre, azaz vétkeztünk. Ma, sok évvel azután, hogy a fonalat összekuszáltuk, kétségbeesünk, ha ezernyi csomót látunk a fonalunkon. De az Úr Jézus eljött, „hogy kioldja a csomókat, amiket az ördög életünkben kötött”. Úgyhogy van még remény a legjobban összecsomózott fonalú emberek számára is. Az Úr mindegyik csomót kioldozza és megint egy tökéletesen feltekert gombolyagot ad vissza a kezedbe.

Ez az evangélium üzenete: Újra kezdheted.

Azt mondod: „Ez lehetetlen!” Nos, akkor hited szerint fog történni veled. A te esetedben lehetetlen lesz. De hallok másvalakit, akinek élete rosszabbul néz ki, mint a tied, így szólni: „Igen, én elhiszem, hogy Isten ezt meg fogja tenni bennem.” Annak is a hite szerint lesz. Az ő életében beteljesedik Isten tökéletes terve.

Jeremiás 18,1-6-ban Isten beszéde hangzik Jeremiáshoz egy gyakorlati példán keresztül. Jeremiásnak el kellett mennie a fazekas házához, aki éppen egy edényt készített. „De az edény rosszul sikerült a fazekas kezében.” És mit tett a fazekas? „Ekkor egy másik edényt készített belőle a fazekas, ahogy azt jónak látta”.

Azután következett a példa alkalmazása (6. vers) „Vajon nem bánhatok-e én is úgy veled, ……… , mint ez a fazekas?” – hangzott az Úr kérdése. (Tedd be a saját nevedet a pontozott vonal helyére, és megkapod Isten hozzád intézett kérdését.) Ha megvan életedben az Istennek tetsző szomorúság és gyász vétked miatt, akkor, ha bűneid vérpirosak is, nem csupán hófehér lesz szíved, ahogy az ószövetségben ígérve van (Ézs. 1,18) – hanem Isten az újszövetségben még többet ígér: „A te bűneidről többé nem emlékezem meg (Zsid. 8,12)”.

Az mindegy, hogy mik a vétségeid, vagy hibáid, Istennel újra kezdheted. Még akkor is, ha múltadban már ezerszer újra kezdted, és megint kudarcot vallasz, akkor ma ezeregyedszerre új kezdetet tehetsz. Isten életedből még mindig valami diadalmas dolgot hozhat ki. Ha van élet, akkor van reménység. Ne szűnj meg tehát Istenben bízni. Ő sok hatalmas dolgot megtehet gyermekeiért, nem azért mert ők a múltban kudarcot vallottak, hanem azért, mivel most bíznak Benne.

Adjunk tehát dicsőséget Istennek, mivelhogy erős a hitünk (Róma 4,20). Bízzunk hát Benne a következő napokban minden olyan dologban, amiket eddig lehetetlennek tartottunk.

Minden embernek, akár fiatal, akár idős, lehet reménysége, mindegy hogy milyen gyakran vallott kudarcot a múltban, amennyiben hibáját beismeri, alázatos lesz, és Istenbe veti bizalmát.

Tanulhatunk is hibáinkból, és ezzel előmozdítjuk, hogy Isten tökéletes akarata a mi életünkre nézve beteljesedjen.

A következő korszakokban pedig példákul használhat Isten bennünket arra, hogy Ő a totális kudarcot vallókkal mit megtehetett. Akkor meg fogja mutatni, hogy Ő mit tehetett bennünk „kegyelmének mérhetetlen gazdagsága által, irántunk való jóságából Krisztus Jézusban” (Ef. 2,7). Halleluja!

Ámen és Ámen
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2017. Május 09. - 17:38:48


A gyülekezeti alkalmak kihagyásának legrosszabb következménye


A kényelem, a személyre szabottság és az individualizmus kúltúrájában élünk. Ezer féle lehetőségünk van arra, hogy személyre szabjuk az életünket annyira, hogy az teljes mértékben megfeleljen a  mi preferenciáinknak. Amikor a dolgok nehezednek, nem gondolkodunk sokat azon, hogy kimásszunk a felelősségeink alól, hogy újratervezzük életünket, teljesen eltávolodva azoktól a dolgoktól amik a kényelmetlenségünket okozzák. Ez akár kiterjedhet még helyi gyülekezetünkkel való elkötelezettségünkre is.

Mindannyian akik egy helyi gyülekezet tagjai vagyünk, láttunk embereket akik haboznak és bolyonganak a gyülekezetben vagy azok között. Sokunk még meg is szólítottunk egyeseket, bíztattuk őket a részvételre, hívtuk vissza az istentiszteletekre. Amikor ezt tesszük, gyakran arra hivatkozunk, ami a  Zsidók 10:24-25-ben van megírva, és figyelmeztetjük, hogy “Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták…” Győzködjük őket, hogy azok akik elhanyagolják a helyi gyülekezetet, kísértésekbe fognak esni, lelki hanyatlásba, akár még lelki halálba is. Annak ellenére, hogy mindez igaz, az igeversben nem ezen van a hangsúly, sőt, ha ilyen szándékkal idézzük az igeverset, nem az isteni sürgetésre hívjuk fel a figyelmet, hanem a mi mélyen gyökerező individualizmusunkra.

Az első bűn, amit megteszünk amikor kihagyjuk a gyülekezeti alkalmat, az az, hogy nem szeretünk másokat.

A Zsidók 10:24-25 így hangzik: “Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.” Ez az igevers valóban figyelmeztet minket a gyülekezeti alkalmak kihagyásának komoly következményeire, de a hangsúly nem azon van, amit mi az individualista gondolkodásunkkal elvárnánk. Ez a vers nem arra figyelmeztet minket, hogy ha nem járunk gyülekezetbe akkor veszélyeztetjünk magunkat. Inkább arra hívja fel a figyelmet, hogy másoknak ártunk vele, másokat veszélyeztetünk. Az első számú bűne a gyülekezet kihagyásának, az a nem szeretés bűne.

Az Isten gyermekeivel való közösség nem arról szól, hogy meg leszünk áldva, hanem hogy áldás lehetünk mások számára. Nem arról van szó, hogy mit kapunk, hanem hogy mit adunk. Ahogy vasárnap reggel az istentiszteletre készülünk, az első gondolatunk az kellene legyen, hogy „hogyan tudnánk egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítani”. Tudatosan kell készülnünk a vasárnapra, buzgón arra, hogy másokkal jót tegyünk és áldás legyünk számukra. Azokban a pillanatkoban, amikor a lelkesedésünk alább hagy, amikor kísért, hogy ne menjünk gyülekezetbe egy vasárnap,vagy teljesen kimaradjunk, eszünkbe kell jusson az a felelősség amit Isten adott nekünk, hogy „bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap”. Ez az igeszakasz nem rólunk szól, hanem róluk. Nem a keresztyén egyénekről, hanem a keresztyén közösségekről.

Természetesen, a mi helyi gyülekezetünkhöz való elkötelezettségünk sokkal több annál, mint egy vasárnap reggeli istentisztelethez való elkötelezettség. Ez egy életen át tartó, emberekhez való elköteleződés, arra, hogy velük együtt dicsőítsük Istent egyszer-kétszer egy héten, hogy közösséget vállaljunk velük, hogy szolgáljunk nekik és hogy imádkozzunk értük egész héten át. Azért van, hogy összekössön minket egy szövetség  által, amiben megígérjük, hogy jót teszünk velük, éreztetjük velük, hogy különlegesek és bátorítjuk őket. Azt is megígérjük, hogy a lelki ajándékainkat felismerjük, és arra használjuk fel, hogy egymást szolgáljuk, hogy egymást erősítsük és áldást hozzunk egymásra.

Minden keresztyén személynek van helye egy gyülekezetben. Minden keresztyénre szükség van egy helyi gyülekezetben. Minden keresztyénnek felelőssége van egy helyi gyülekezetben. Minden keresztyén el kell kötelezze magát egy közösség mellet, és szeretnie kell azt, bátorítania kell azt a buzgóságra, addig, amíg el nem jön az a nap, amikor Krisztus visszatér.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2017. Május 09. - 21:27:12
[valasz author=Irma link=topic=358.msg83257#msg83257 date=1494344328]

[/valasz]

Nagyon szép sorok, tényleg nagyszerűen hangzik.
Időnként eljárók Virágék gyülekezetébe Istentiszteletre.
Semmit nem teszek hozzá, mások épűlésére, s mások se az enyémre a Lelkészen kívűl.
Van amikor megérint az igehírdetése, máskor idegesít az ismétlések végtelen láncolata.
Hívogatják egymást az emberek, a gyülekezet tagjai?!
Vicces!
A kutyát sem érdekli ki vagyok, s nagyjából én is így vagyok mások íránt

Őszíntén?! Nekem ennyi tökéletesen kielégítő az agyon sztárolt gyülekezeti életből. Individualista vagyok és gyülőlője a mézes-mázas keresztyén képmutatásnak...
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2017. Május 17. - 14:12:00
[valasz author=Csaba link=topic=358.msg83258#msg83258 date=1494358032]

[/valasz]

Kedves Csaba!

Nagyon megértelek, mert tényleg meghidegedett a szeretet a hívők között / egyébkén ezért veszélyes iszlamizálódás, mert ők elhivatottak a vallásuk iránt, míg a keresztények legtöbbször csak a nevükben azok / De....

A gyülekezet nem emberi találmány. A gyülekezet a Szent Szellem kitöltésekor jött létre, és a Szent Szellem tartja fenn. Amikor én panaszkodtam az Úr előtt ezért, nekem azt mondta Isten Szelleme : kezd el te betölteni az Igéket, ha mások nem mutatnak szeretetet, mutass te, ha mások elfeledkeznek rúlad, te  felejtsd el őket. Kezdj el imádkozni azokért, akik megbántottak, akik cserbenhagytak és így fog a szeretet újra megéledni, ha egyre többen kezdik el.
A gyülekezetben akkor lesz igazi élet ha azok akik felismerték a hibákat, megtérnek belőle és újból Isten Igéjét betöltve élik keresztény életüket. Nem a dogmák a fontosak, hanem hogy mennyit tudunk belőle adni a körülöttünk élőknek.

Engem nagyon megítélt ebben Isten és most azért imádkozom, hogy találjam meg a helyem  Krisztus-testben.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2017. Május 17. - 21:55:54
[valasz author=Irma link=topic=358.msg83316#msg83316 date=1495023120]

[/valasz]
O0
Szia Irma!
Egyetértek veled, valóban nem emberi találmány a gyülekezet.
Csak az van, hogy besokaltam tőle.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2017. Május 18. - 13:10:10
[valasz author=Csaba link=topic=358.msg83330#msg83330 date=1495050954]

[/valasz]

Tudod, hogy én is ebben a cipőben járok. De mostanában egyre többször hívja fel az Úr a figyelmemet, hogy az Ő jó terve az ember számára a gyülekezet. És hogy ne kapni akarjak a gyülekezettől, hanem nézem azt mivel szolgálhatok én a gyülekezet felé. Ha az embereket nézzük, az elég kiábrándító, de ha betöltjük azt a feladatot, amit Isten speciálisan ránk bízott, akkor tud rajtunk keresztül munkálkodni. Én egyre inkább úgy látom, hogy a régi, kedves gyülekezetem felé terelget az Úr.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2017. Június 11. - 20:36:33


2017. június 09. 06:30
Döbbenetes volt hazatelepülni

Sándor öt év Ausztria után költözött vissza Magyarországra, és ha azt mondom, meglepte a magyar valóság, akkor nem mondtam semmit. Mégsem vág neki még egyszer, a poszt végén azt is elárulja, miért.

Te is hazaköltöztél? Hogyan élted meg? Maradsz, vagy visszamennél megint? Jelentkezz a hataratkeloKUKAChotmail.com címen!

vasut_sin_foto_pixabay_com_jingoba.jpg

„Régóta, 2013 óta készülök erre az írásra, volt, hogy feladtam, nem írom ki magamból, volt, hogy elkezdtem, aztán hagytam a fenébe. Miről akartam írni? Arról milyen volt hazatelepülni.

Igazából ezt egy szóval leírhatnám: DÖBBENETES. És ez a döbbenet mind a mai napig megvan. Mi van itt, mi lett itt?!! Nem intézem el egy szóval, kiírom magamból, mert szétfeszít, egyszerűen nem bírom.

Elöljáróban hozzáteszem, tisztában vagyok vele, ez az én meglátásom, tapasztalataim, történéseim az én szemszögemből, tehát szubjektív. Más emberek másképp élik meg, mást látnak, ám az is motivált, sokaktól hallok hasonló véleményt.

Honvágyam volt

Jöjjön maga a történet: több mint öt év ausztriai élet után települtem haza, hiába volt az anyagi jólét, honvágyam volt, a munkám jellege miatt alig jutottam haza (nekem kevés volt), a munkaadómmal volt egy sajnálatos konfliktusom, a magyar beosztottaim miatt természetesen (fúrtak), ez ugyan rendeződött, de már nem volt a régi a munkaviszony.

Közben megismertem egy csodálatos embert, akiben igazi társat reméltem, ez is húzott haza. A munkaadó azonban a történtek ellenére is ragaszkodott hozzám, annyira, hogy felajánlotta, menjek Magyarországra, és kihelyezi a munka egy részét oda, folytassam ott, amit eddig. Maradt az osztrák fizetés, és hazajöhettem.

Ki ne vállalta volna? Beleugrottam. Majdnem ráment az egészségem, Elhagytam a szakmám a végén, fél év kellett, amíg utána emberileg, pszichésen, fizikálisan újra hasonlítani kezdtem önmagamra.

Elkezdtek kinyírni

Ahogy megérkeztem és elkezdtem a munkát, a magyar konkurens kollégák azonnal elkezdtek ócsárolni, amelyiknek volt hozzá kapcsolati tőkéje ellehetetleníteni, keresték a kontaktust a tulajdonossal átvegyék a helyemet.

Mivel ez egy elég szűk szegmensű szakma, könnyű volt szabályokat, előírásokat megváltoztattatva akadályozni engem, különböző lehetetlen kitételekkel ott nyírni, ahol lehet.

Ehhez csak adalék volt a speciális magyar viszonyok, egy áru rendelését követő beszállításánál neked egész nap ott kell lenni, berakodásnál, szállításnál, kirakodásnál, így is meglopnak, ugyanazon a telepen ugyanaz a bérlemény neked teljesen más szerződéssel kapható, mint a „csókosoknak”.

Ha a füledbe jut egy jó beszerzési lehetőség, hiába a te ajánlatod a legelőnyösebb, mivel állami az eladó, helyetted nyomott áron a „csókos” kapja meg, és később kiderül, ő nem is fizetett sem akkor, sem később… stb... stb…

Külföldre mennél dolgozni? Válogass közel ezer állásajánlat közül a Határátkelőn!

Röpke alig több mint egy év alatt felőrlődtem, tönkrementem, a fentebb említett állapotba kerültem. Törvényszerű volt szinte, hogy hibázzak. Megtörtént. Nagyot.

Ugyan részben volt csak az én szakmai, emberi hibám a tulajdonos vesztesége, tisztáztuk is, de innentől az addig általa figyelembe nem vett Magyarországról neki ellenem írt névtelen, de volt nevesített is, levelek, hírek is szerepet kaptak.

Ismét romlott a viszonyunk. Változtatni akart az anyagi feltételeken, ezt én jó alkalomnak láttam és leszámoltam. A munkát átadtam a kevés közül az egyik konkurens kollégának, aki nem ártott nekem, ez neki az életet jelentette, pont tönkrement volna, lelki megnyugvást és némi pozitív lezárást jelentett nekem, önmagam és az osztrák tulajdonos felé is.

A magyar valóság

Ott álltam a magyar valóságban munka nélkül (2012-ben). Azért írtam magyar valóságot, mert ugyan addig is itthon voltam, de külföldi munkaadóval, jövedelemmel. Nagyon más.

Lehet emberileg, szakmailag már kóstolgattam a hazai főztöt, de egzisztenciálisan egy teljesen más világban éltem, nem beszélve arról, hogy a magyar állampolgárt érintő bürokrácia is alig simogatott meg addig. Más, nagyon más.

Ezért olvasom röhögve a kintről okos mindent szépnek látók „azemberekittahülyék” (na jó ebben is van valami) típusú véleményt, meg a kinti nyugdíjjal ide, haza települő nyugdíjasok, ide települt aktív külföldi állampolgárok okosságait.

Na, szóval munkát kellett keresnem. Ugyan külföldről folyamatosan hívtak több helyről, de én itthon akartam maradni. Élj veszélyesen! Fűtött a kalandvágy! :D Szembesültem visszatelepülésem okán a magyar állami bürokráciával (hihetetlen volt, mindenhová iromba papír paksamétákkal rohangálsz, a hivatali dolgozók néha még nálad is tájékozatlanabbak, vicc.) és kezdődött a munkakeresés, negyven felett.

A szakmámon kívül, ahonnan ugyan csak voltak magyar ajánlataim, de oda nem mentem. Azt hiszem, érthető, mehettem volna csicskásnak azokhoz, akik addig nyírtak, vagy sunyin nézték, de anyagilag sem voltak annyira csábítóak, hogy ezt meglépjem.

Félezer kiküldött önéletrajz, semmi eredmény

Természetesen gyorsan elvégeztem más képesítést adó tanfolyamokat, amiben azért tapasztalatom volt. Mit mondjak? Elküldtem vagy 500 életrajzot, ebből kb. 10 visszajelzést kaptam, ezekből 5 helyre hívtak személyesen. ebből az ötből három kamu volt (szerintem azok senkit nem akartak felvenni), két helyen már ott voltak bent előttünk a csókosok, akiket felvettek utána gondolom.

Minket, verebeket, csoportban betereltek a cég területére, kicsit elszórakoztak velünk, aztán egy „majd értesítjükkel” kidobtak, a csókosok, akik már bent vártak, maradtak tovább.

Nem vagyok hülye, voltam vezető, én is intéztem munkaerőfelvételt, hamar átlátok a dolgokon. Nem adtam fel, ezek után még megértem, hogy a munkaközvetítő kiküldött olyan helyre, ahová darust kerestek, nekem targoncás képesítésem volt, minőségellenőrt kerestek, én raktárosnak jelentkeztem a munkaközvetítőnél... stb…

„Miért jött haza?”

Meg a magyar munkafelvételi. Gyerekek! Mint az ovi! Kérdések: „Mit tenne, ha mi felvennénk, de három hónap múlva kap egy másik ajánlatot dupla ennyi fizetésért?” – bazdmeg, profi nem tesz fel ilyen kérdést.

„Miért jött haza?” - ezt mindenhol minimum háromszor feltették. „Tervezi, hogy visszamegy?” – dettó, mint az előbbi. A kedvencem!!!: „Ideges ember maga?”. Vagy: „Mit csinál, ha a főnöke vagy egy kollégája kiabál magával, vagy egy kollégája megüti, gúnyolja, stb.?” Óvoda.

És a „Mi nem tudunk annyit fizetni, mint a kinti bére volt!” Na eeeezz!!! Bazdmeg, ha nem mondod, hülyén halok meg!

A munkahelyekből, ahol dolgozni kellett volna, összesen egyet láttam az összes behívásból, az egyik csókos helyen, akkor is csak elhaladtunk mellette. A felvételeken gyakorlati rész ugyan csak egyszer volt, az is az egyik csókos helyen, csináltak egy kis házi tesztpályát, az udvaron az ottani dolgozók, főnökeik körbeállták és röhögték, mit csinálunk ott.

Vagy a másik. Kis pufi 20 éves HR-es csaj, aki végig a körmét reszelte, elém tett egy tesztet, kb. egy 7 éves értelmi szintjének megfelelőt, és amikor megkérdeztem a munkakörről, a végzendő munkáról, kiderült, arról fogalma sincs, olyat soha nem is látott.

Ez ment egy évig. Aztán protekcióval elhelyezkedtem (2013). Állami cég. Ne tudjátok meg. Ami pénz itt elfolyik, amilyen közép- és felsővezetők itt vannak, és a közvetlen alárendeltjeik… Csak a feltétlen lojalitás számít. Vicc.

De magyar viszonyok közt jól keresek, ehhez mérten a munkám kevés, főleg a rossz szervezés miatt. Igaz stressz van, a korrupció okán használhatatlan új beszerzésű gépek és segédeszközök miatt, meg a kontraszelektált, a munkához nem értő, de azt megtervező felső vezetők csodás munkatervei, munkaköri leírásai miatt. Ez van.

Ilyen ma Magyarország

Amúgy ilyen az egész ország. felül a buta korrupt, gerinctelen, velejéig romlott bűnözők, pszichopaták, középen gátnak a birkacsorda, lenyomva alulra a kreatív, tenni akaró embereket.

Akik vagy végtelenségig frusztráltak attól, hogy nem a megfelelő helyen vannak, és hogy kik vannak a helyükön. Vagy elmennek, vagy megdöglenek a pszichés okokból szerzett betegségeikben.

A közélet egy mocsáron úszó szemétbánya. A társadalom a bűnözők által hergelt, terelt véleményformáló (pl. szavazataikkal) csorda által ellehetetlenített, megosztott, hektikus káosz, teljesen működésképtelen, olyan, mint magyar társadalom nem létezik.

A gazdaság? Színtiszta papíron létező statisztikai lufi. Addig fújják, amíg kidurran, és akkor lesz itt nemulass. Hazai ipar nincs. Mezőgazdaság nincs. Egyáltalában hazai termelés nincs.

Van pár multi, szinte mind autóipari, kereskedelmi (élelmiszer áruházláncok), a raktáraik, meg ehhez a fuvarozás. Esetleg a földrajzi helyzetünk miatt logisztikai cégek még, de ez utóbbiak szerintem csengenek lefele.

A bérek mesterségesen alacsonyan tartottak, magas a munkanélküliség, szerintem a közmunkásokkal, feketemunkásokkal, a rendszer által nem nyilvántartottakkal minimum 10% (2017).

(Ahogy szerintem nem 500 000 ember ment el innen az utóbbi tíz évben, hanem több mint egymillió, és ezért tényleg egyre szembetűnőbb a megfelelő munkaerő hiánya.)

Az egészségügy tényleg egy rom, személyes tapasztalatom egy betegség okán: nővér nincs, aki van, kizsigerelt, agyonterhelt, orvos nincs, szakorvos főleg. A felszereltség lepusztult, hiányos, és a várólisták... Egy rákosnak itthon semmi sansza.

A magyar politika?

Gazdasági bűnözők, elmebetegek, bábuk, vásári komédiások tróger hada, akik ellopják egy ország vagyonát, tönkreteszik az itt élők életét. Ezért felelniük kell.  És mind, kivétel nélkül.

Volt kommunista felső középvezetők, az ő, vagy középvezetőik gyerekei, volt besúgók, titkosszolgák. Vagy az új generáció? Karrierért, pénzért mindenre képes, érzés, elv, tudás nélküli pszichopaták.

De a birkák megvédik bégetésükkel őket, a csorda összezár az akolmelegért. Aki itt változást akar, annak semmibe kell venni a birkákat, a normális emberekhez kell szólnia, és nem csak ígérni, valóban börtönbe kell csuknia az elmúlt 27 év felelőseit, vissza kell szerezni a bűnözőktől az ország vagyonát.

Van ilyen erő? Valami már mocorog a mélyben, nekem is van lieblingem, de a kétmillió birka erős gát, pedig ha 18-ban nem, akkor lehet soha, és szerintem lehet, hogy soha.

De ha igen, itt az emberek el sem tudják képzelni, utána mi jön, amikor kiderül, a király meztelen volt, csak a lopott ruha takarta, amit vitt is magával. Ha vesztenek, ezek nem fogják könnyen adni, üvölteni fog a birkahad, jönnek majd újra a kopaszok, lesz itt TV székházostrom megint, utcai harc, ki tudja mi.

És az emberek csodát várnak és nem értik, ebben ők is hibásak, csodák meg nincsenek. Ezek képesek lesznek tönkre tenni az országot gazdaságilag csak visszajöhessenek, akár a börtönből. Nagyon, nagyon nehéz lesz.

Akkor miért vagyok itt?

Mert itt boldog vagyok, a párommal mi elvagyunk mindennek ellenére, ő nem akar menni, és nagyon én sem mennék már. Szeretem a Hazám, benne a kevés barátom, a tájait, az éghajlatát (bár ez most nem kedvemre, változik :), az ízeit, illatait, szeretek magyarul írni beszélni.

Magyarul beszélni a gondolataim, és nem mint idegen nyelven a gondolataim szavakba szedve. Itt a szívem, mindig itt volt. És reménykedem. Hátha. Ha lesz változás, én ott leszek!

És tőlem kegyelmet ezek ne kérjenek, nem lesz, a birkáknak meg kuss, vagy akkor majd mehetnek el ők. Bár ez a bamba csorda nem kell sehol, kipróbálhatják majd migránsként. :)

Mert ez az ország egyszer talpra áll. Él itt vagy 5-6 millió jó ember, és elment innen vagy 1,5 millió. Egyszer összefognak, egyszer lesz, aki irányítja őket. Remélem, megérem. Elég a rabszolgaságból a hazugságból, a bambák bégetéséből, a tolvajok táncából.”
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2017. Június 11. - 22:51:15
Kétségbe ejtő prognózis, de sajnos tényszerű. :(
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2017. Szeptember 01. - 22:57:48
ELHAGYTAM A GYÜLEKEZETET, DE VISSZATÉRTEM.    

Amikor több mint tíz év után elhagytam a gyülekezetet, amelyhez tartoztam, részben megkönnyebbültem. Nem akartam másik gyülekezetbe menni, csak egy kis időt akartam végre magammal tölteni és szerettem volna bizonyos gyülekezetben megélt dolgokat, megtapasztalásokat feldolgozni, elengedni..



Ahogy teltek a hónapok, az egykor kihagyhatatlan gyülekezeti együttléteket felváltották az alkalmankénti gyülekezeti találkozók, ami miatt azonban egyre levertebb és feszültebb lettem. Sokat gondolkodtam azon, hogy egyáltalán nem kellene oda járnom. Nem a hitem volt válságban, hanem egyszerűen csak hiányoltam valamit a gyülekezetben.

A bennem felmerült kérdés pusztán annyi volt, hogy mi a célja a gyülekezetnek és mit tettünk ennek érdekében az elmúlt években. Egy olyan személy, mint én, aki szereti a fejlődést, a gyakorlatias megközelítést, igazi küzdelem volt az érzés, hogy itt mindig, minden ugyanolyan és ugyanaz. Dühített, amikor újra és újra ugyanazokat a dolgokat csináltuk, mégis úgy állítottuk be, mintha valami újat tennénk.

Ráadásul bosszantó volt, hogy teljesen elzárkóztunk attól, hogy kapcsolatba kerüljünk a nem hitben járó személyekkel. Képmutatásnak éreztem mindazt, amit ott hallottam. Azt láttam, hogy csak ítélkezünk, miközben azt hangoztatjuk, hogy nem lenne szabad. Idő- és energiapazarlást, diszkriminációt, egyenlőtlenséget éreztem, ami nagyon lehangolt.

Hat hónappal azután, hogy elhagytam a gyülekezetet, egy rejtélyes betegség miatt kórházba kerültem. Nem voltam életveszélyben, de igen kellemetlenek voltak a tünetek. Távol voltam az otthonomtól, a barátaimtól és a férjem is külföldön volt. Ez volt az első alkalom mióta elhagytam a gyülekezetet, hogy támogatásra vágytam. Kaptam néhány kedves üzenetet és meglátogattak páran, amiért nagyon hálás is voltam, de azt szerettem volna a leginkább, ha az egykori gyülekezet, mint egy család imádkozna értem és támogatna abban, hogy jobban legyek. Akkor és ott rájöttem, hogy valami hiányzik az életemből és ezt az űrt csak az a közösség tudja betölteni.

Hosszú idő után először kezdtem el gondolkodni azon, hogy miért van szükségem a gyülekezetre.

Azzal egyidejűleg, hogy újra vágyódni kezdtem oda, az elvárásaim csökkentek. Mindig is lesznek olyan dolgok, bárhova is megyek, amelyek zavarnak és bosszantanak. Nem fogok egyetérteni minden tanítással vagy a szolgálat minden módjával. Néha talán újra megtapasztalom majd mindazt, amiről fentebb írtam. De az elmúlt időszakban hazugságban éltem.

Vágyakozom és szükségem van arra a közösségre, ahová tartoztam, amely ösztönzött, amelyen keresztül az Úr gondoskodott rólam és ahol megtapasztalhattam az Úr természetfeletti csodáit. Szükségem van azokra az emberekre, akik szeretnek vagy talán kevésbé szeretnek engem. Azokra, akikkel nincs különösebben szoros kapcsolatom vagy másképp látnak dolgokat, de mindegyiküknek megvan a saját története, hogy miért és hogyan került oda. Szükségünk van egymásra, hogy közelebb kerülhessünk Istenhez és segíthessük egymást, amikor hitbéli harcainkat kell megvívnunk.

A kritikus időszakokban ott kell lennünk egymásnak,
hogy támogatást nyújtsunk a másiknak.

Egy egészséges gyülekezet olyan értékes cserépedény, melyhez nincs fogható. Egyedülálló, amelyet szeret az ember és amelyhez örömmel tartozik (még akkor ha, ha nem mindennel ért egyet). Ez egy család: váratlan fordulatokkal, néha feszültséggel és hiányosságokkal. Csakúgy, mint egy családban, dolgozni kell az egységért. Hiszen emberekből áll, minden önzésükkel és összevisszaságukkal együtt. Minden káosz ellenére, egy olyan hely, ahol hitet, reményt kap az ember. Barátokat szerezhetünk úgy, mint sehol máshol és barátai lehetünk olyanoknak, akikkel lehet, hogy egyébként soha nem is találkoztunk volna.

Ami különösen jó, hogy ez egy olyan hely, ahol mindig felrázzák az embert. Kihozza az emberből a legjobbat és megváltoztatja az életét. Magamhoz tértem összetört világomból és végül visszamentem ebbe a csodálatos történekkel megáldott emberekből álló gyülekezetbe. Megláttam az Isten szeretetének mélységét és végtelenségét a kihívások közepette és az Ő gyönyörűséges útjait.

Biztos vagyok benne, hogy legközelebb és újra és újra felhúzom az ébresztőórát, hogy ne maradjak le a gyülekezeti alkalomról.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2017. Szeptember 03. - 11:49:25
:like:
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2017. Szeptember 11. - 21:20:09
Ez a történet inkább nagyon szomorú :




Ma egy nagyon szomorú esemény történt velem, amit muszáj megosszak veletek!

A Szegeden a Tescoban vásároltam a mai vacsorának valót. Rakott krumplit szerettem volna főzni. Ehhez meg is vettem a hozzávalókat, ( még egy kicsit többet is )  majd a kasszához érve, a sorban előttem ez az idős házaspár állt. Nem sok termék volt a kis kosarukban, csak épp a legszükségesebb alap dolgok. Kenyér, tej, liszt, cukor, ásványvíz, 2-3 fajta felvágott ( pár deka ), 1-2 konzerv,  amit láttam. De semmi luxus cikk. Amikor ők kerültek sorra a kasszás hölgy lehúzta azt a pár terméket, majd közölte velük, hogy a végösszeg 2650 Ft lett.

Ekkor összenéztek, elővette a hölgy kis kopott pénztárcáját, kutatott benne és láttam, hogy közben könnyes lett a szeme. Hallottam, ahogy a bácsika mondta a feleségének " Nem baj, visszavisszük! " és rámutatott a tejre, meg a lisztre. Ekkor már az idős nénike sírt.

Odahajoltam és megkérdeztem, hogy mi a baj, segíthetek-e valamiben! Azt mondták, sajnos nincs elég pénzük, hogy kifizessenek mindent, amit a kosárba tettek. Eddig futotta a nyugdíjuk. Amikor ezt mesélte, már a bácsika és én is a könnyeinkkel küzdöttünk.

Azonnal kifizettem a fennmaradt összeget, ami nem volt egész ezer forint és még adtam nekik pluszban ötezer forintot, ezzel is talán kicsit könnyebbé téve a várakozást a következő nyugdíj osztásig. Természetesen először nem akarták elfogadni de nagy nehezen rá tudtam őket venni, hogy tegyék el a pénzt. Nagyon szépen megköszönték és kézen fogva, elsétáltak!



Nem azért írtam le ezt a történetet, hogy magamat dicsőítsem, hanem azért, hogy megmutassam, hogy él a nyugdíjasok jelentős része Ma Magyarországon! Hónapról-hónapra! Egy életet ledolgoznak és ennyit érdemelnek?

Ha szerinted is felháborító a nyugdíjasok helyzete ma Magyarországon, kérlek oszd meg ezt a történetet, hátha eljut az illetékesekhez és végre tesznek is valamit.

Köszönettel:

Hlavati Eszter

Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2017. Szeptember 11. - 21:46:52
:'( Szomorú történet, de ez most még csak a kezdet.
15 év múlva, amikor a sok minimálbéres nyugdíjba megy, s a járulékokat fizetők létszáma lecsappan, sokan kerülnek majd hasonló helyzetbe...
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2017. Szeptember 11. - 22:31:02
Hát már most is elég szomorú a helyzet, mert mostanra a Ratkó gyerekek nyugdijasok lettek, és óvatos becslések szerint is legalálbb 600 ezren már nem az itteni kasszába fizetik a járulékaikat. Addigra meg már a Ratkó unokák is kezdenek nyugdíj korúak lenni és beérik a sok fekete munka gyümölcse, no meg a minimlbéréé. Szociális katasztrófa várható. És további százezrek készülnek elhagyni az országot. Isten irgalmazzon azoknak akik nem tudnak magukról gondoskodni.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2017. Október 12. - 18:56:23
Ez maga a döbbenet! és van aki komolyan veszi :


Ezt látnod kell: Orbán Viktor fiát Gáspár atyának nevezik és kérik, hogy imádkozzon értünk

augusztus 1, 2017 Jabronka Richárd Hírek 59
A legenda szerint amikor Nostradamus még fiatal volt, és éppen dúlt a pestisjárvány a faluban, megjelent egy kóbor pap. Nostradamus leborult eléje a porba, megcsókolta a jövevény köpenyének alját és a jövendő PÁPÁJÁNAK nevezte. Jóslata, látomása bevált. Nem vagyok jövendőmondó, nem is borulok le senki előtt, de az ifjú GÁSPÁR atyát biztatni szeretném. ORBÁN GÁSPÁR, Te, ki a FELHÁZ nevű vallási közösségedet vezeted, és immár imával is gyógyítasz, hozzád fordulok azért, hogy nagyon sok emberen segíts.
Kérlek, imádkozz:

    Azokért a szerencsétlen EMBEREKÉRT, akik az elmúlt hét év során elveszítették munkahelyüket, és még nem találtak másikat! – Azokért, akiket csak KÖZMUNKÁN foglalkoztatnak, mint egykoron a JOBBÁGYOKAT, és munkájukért csak filléreket, vagy sorsjegyet kapnak! – Azokért, akiket az egészségügy nem akar gyógyítani, mert a gyógykezelés költségei magasak. – Azokért, akiket az iskolában, óvodában szeretet teljes elkülönítésben részesítenek, keresztényi szegregációban kapnak rossz minőségi oktatást. – Azokért, akik naponta állnak sorban ingyen ebédért, mert kiestek a szociális hálóból. – Azokért, akiknek feje fölül elvitték a fedelet a BANKOK, és most, az utcán kóborolnak minden jövő és cél nélkül. – Azokért, akiktől MUTYIK során elvették a megélhetést adó földeket, trafikokat, akiket kitiltottak a vizekről és nm halászhatnak, mint egykoron JÉZUS hívei. – Azokért, akik ellen hamis, vagy koholt vádak alapján büntetőeljárást indítottak, és ügyük még nincs lezárva, vagy azokban, politikai ítéletek születtek.

    Mondj imát, olyat, ami használ is néhány politikusért, akiknek szemmel láthatóan elméjét valami gaz ördög támadhatta meg, mert kommunikációjukban csak acsarkodnak, vádaskodnak, gyűlöletet akarnak kelteni. – Mondj imát Rezsi Németh Szilárdért, aki ma már mindenkiben Soros ügynököt lát – és aki mindenkit elítélne, meghurcolna téveszméi miatt! – Azokért, akik az ország vagyonát sajátjukként kezelik, visszaélnek azzal, hogy a nép megválasztotta őket, és a politikai hatalmukat saját gazdagodásukra használják fel. – Azokért, akik közpénzen paráználkodnak, drága hotelekben, nagy kéjjel élvezik az élet gyönyöreit. – Azokért, akik önkormányzati lakásokat osztogatnak barátoknak, ismerősöknek, rokonok, és önmaguknak jogtalanul.

Sorolhatnám még azokat, akikért gyógyító imáddal segíthetnél még az elkárhozásuk előtt. – Atyádért nagyon sok imát kellene elmondanod, akit minden valószínűséggel megszállt az ördög, és stadionokkal ültette tele az országot. – Atyádért, aki tönkretette a gazdaságot, az életszínvonalat a béka feneke alá nyomta, és csak a haverjait segítette vagyonhoz különleges kiváltságokhoz. – Atyádért, akinek uralkodása – vezetése alatt – a korrupció az egekig nőtt, és gyermekkori álmainak megvalósításáért tönkre tette az egész magyarságot! – Atyádért, aki naponta uszítja össze a magyart a magyarral, és véres csatát szeretne vívni a hatalomért. – Atyádért, aki már nagyon régen nem keresztényként viselkedik, hanem mint aki, az ÖRDÖG híve….
ORBÁN GÁSPÁR atya – aki a foci árnyékában nevelkedett, az Úrtól nem kapott tehetséget. Nem lett kiváló labdarúgó, és edzőnek sem vált be. Most, hogy vallási közösséget alapított, közelebb került az Úrhoz, már imával távolról is tud gyógyítani. Lehet, hogy hamarosan akár boldoggá, vagy szentté avatják, ha ott a Parlamentben vagy Felcsúton úgy akarják. Kaphatja majd az állami támogatásokat, nem úgy, mint Iványi Gábor egyháza, ahol kézzel foghatóan segítik az arra rászorulókat! Az ima – talán segít majd sok embernek megvilágosodni.
Én azonban, aki nem vagyok jövendőmondó, jós, vagy politikus, csak azt tudom mondani, nekünk, elesetteknek kell lépni saját érdekünkben. Nekünk kell összefogni, és a szélhámosokat elzavarni a politika és az egyházak színpadjairól egyaránt! Még akkor is, ha nem vagyunk hívők! Ennyit, az ATEISTÁK is megtehetnek saját érdekükben.
GÁSPÁR ATYA! A feladat adott, kezdj hát el – imádkozni, és naponta tedd közzé, hogy kikért is fordultál az Úrhoz!
ÁMEN !
Budapest, 2017. augusztus 1.
Villás Lajos.
forrás: FacebookTermészetesen értem a szerző iróniáját. Ezért is közöltem ezt az írást változatlanul. Az írás közlésével nem állt szándékomban senkinek sem a hitbéli meggyőződését megsérteni.

   



 


   
 

Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2017. November 11. - 22:56:01
Ez a cikk nagyon tetszik nekem, végre valami megmozdul a kisebbség ügyében, és magukért teszik, saját gazdagjaik támogatásával, hisz rég rájöttek, hogy ettől a kormánytól / de régiektől sem / nem várhatnak semmit.
·
 
Gazdag roma vállalkozók pénzelik az új cigány egyesületet..A négy hónapja alakult cigány egyesület, a Romano Kraj taglétszáma már elérte a hetvenezret. Működésüket az állami forrás helyett gazdag roma vállalkozók fedezik. A Hír TV beszámolója szerint a civil szervezet működését a jómódú roma vállalkozók és vajdák finanszírozzák, állami pénzt nem kapnak. A Romano Kraj abban is különbözik az évszázadok alatt kialakult vajdarendszer vagy a cigánybíró-rendszer szervezeteitől, hogy tiszteletben tartják a roma hagyományokat, de eszmeiségüket és módszereiket a 21. század elvárásaihoz alakítják. "Diplomával, nyelvvizsgával rendelkező fiatalokat szeretnénk, nem zárkafelelősöket, nem munkakerülőket" - mondta Raffael Lion, a Romano Kraj Csongrád megyei elnöke.
"Azt mindenki látja, nem csak a Farkas Flóriánnal kapcsolatban - nem akarok róla rosszat, a nép tudja, azt, amit tud a cigányság. Azt lehet látni, hogy a hatalom, midig a mindenkori hatalom mondja meg azt, hogy milyen projektek vannak, mit csináljuk. Mi szeretnénk azt a Cserdihez hasonlóan, a cserdi Bogdán Lacihoz hasonlóan, hogy mi mondjuk meg, hogy mi az, ami jó nekünk, és mi szervezzük meg magunkat" - mondta el Duna György, a Romano Kraj Baranya megyei elnöke.
Ez a beszéd..Így kell ezt..Így lehet elnyerni egymás tiszteletét.
Sok sikert kívánunk..
https://hirtv.hu/…/orbanek-ujabb-ellenfelre-szamithatnak-24…

magam részéről is sok sikert kivánok nekik.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2017. November 19. - 21:21:00
Nagyon megörültem ennek a cikknek, mert az egyik kedvenc szinészem tesz benne bizonyságot a hitéről:

    Szülők és az információs társadalom
 
Denzel Washington: "Y-generációsok vállaljátok fel a hitet!"
Az Oscar-díjas színész, Denzel Washington  arra ösztönözte a fiatalokat, hogy bátran vállalják fel hitüket a közösségi médiában is.

Denzel Washington Obama, Oprah Winfrey, Spike Lee, Venus Williams mellett az amerikai fekete y-generációs fiatalok példaképének számít. A kétszeres Oscar-díjas színészt a millenniumi nemzedék által legkedveltebb 15 amerikai színész közé is beválasztották. Több mint harminc éve tartó házasságával Pauletta-val és négy gyerekével Hollywood "jófiújának" számít. Y-generációs gyerekeik már felnőttek és elhagyták a szülői házat. Washington saját bevallása szerint minden nap olvassa kedvenc könyvét, a Bibliát:

"Most János evangéliumának második fejezeténél járok. A lelkészem azt javasolta két évvel ezelőtt, hogy kezdjem el az Újszövetség olvasását. Amikor azzal megvoltam, akkor hozzáfogtam az Ószövetséghez. Tavaly ezzel is végeztem és most már lassan az evangéliumokon újra túljutok" -nyilatkozta néhány éve az amerikai Readers Digest-nek. Édesapja pünkösdi lelkész volt 60 éven keresztül a Church of God in Christ  nevű amerikai gyülekezetben. Washington szerint apja egy igazi  úriember volt,  mélyhitű keresztény, Szentlélek által vezérelt ember, keményen dolgozó, visszafogott, szilád meggyőződésű, állhatatos.

Valószínű a prédikátori képességeket örökölhetett édesapjától, mert  többen úgy vélik, hogy sikeres és tehetséges "motivációs szónok" is lehetne. Például egy éve az ismert T. D. Jakes tiszteletes "TD Jakes Show" műsorában, ahol a keresztény hitéről beszélt  Washington nagyon képszerűen és lelkesen bátorította a közönséget:

    "Nem lesz teherszállító autó a halottaskocsink mögött. Mindazt, amid van az életben, nem viheted magaddal. Nem számít, mid van, hanem csak az számít, hogy mit kezdesz azzal, amid van… azzal, amit Isten a számodra odaszánt. Kinek segítesz? Ki vált jobb emberré általad? Kinek tetted jobbá a napját? Ez az, amit én cselekedni akarok."

 Vagy korábban kijelentette:

    “A hit és az optimizmus évekkel hosszabbíthatja meg az életedet. A rossz hozzáállás olyan, mint a lapos autógumi. Amíg nem változtatsz rajta, sehová nem tudsz eljutni."

Bár nem lépett apja nyomdokaiba, úgy érzi, hogy az Ige hirdetésére való hajlandóság mindig végigkíséri, hivatása során is:

    "Egy részem még mindig azt mondja, hogy " talán Denzel neked prédikálnod kellene. Lehet, hogy még mindig csak kopromisszumokat kötsz." Sok lehetőségem volt arra, hogy kiváló férfiakat alakítsak és az ő szavaikon keresztül prédikálják. Komolyan veszem a nekem adott tehetséget és jóra akarom használni

A napokban pedig az Y-generációs fiataloknak is üzent. A Christian Post riporterének múlt héten adott interjúban így nyilatkozott a 62 éves sztár:

    "Azt mondanám a nemzedéknek, hogy megtalálja a módját annak hogan képes összefogni, mert egy nagyon megosztó, dühös időszak, amelyben most élünk és sajnos ami fiatalok nem nőttek fel erre."

Washington arra is ösztönözte a hívő fiatalokat, hogy tartózkodjanak a társadalmi média totális befolyásától, ne legyenek függők és a közösségi médiát használják fel arra, hogy ezen keresztül is megosszák Isten Igéjét.

"Imádkozom a te generációidért" - mondta. - "Micsoda lehetőségetek van, és ne legyenek depressziósak, mert át kell mennetek nehézségeken!"
Washington azt javasolta a fiataloknak, hogy tegyék fel ezt a kérdést maguknak:  "Milyen rövid és hosszútávú hatása lesz ilyen sok információnak? Nem éri meg 24 órát a hírekre szánni, nem éri meg!"

A színész beszámolt arról is, hogy ő és Dan Gilroy, a Roman J. Israel Esq. írója és rendezője a film készítése alatt  minden nap közösen imádkozott és a Bibliát is olvasták. A Roman J. Israel, Esq. című filmben Washington egy  ügyvédet játszik, aki olyan visszásságokra bukkan a saját cégénél, amelyek nem férnek bele az erkölcsi normáiba. A film a torontói filmfesztiválon kiváló kritikákat kapott. A filmet  Amerikában jövő héttől vetítik a mozikban.

Bár Denzel úgy érzi Isten egész életében hű volt hozzá, neki keresztényként sajnos voltak kilengései. Néhány éve anyja szavai nagyon kijózanítóan hatottak rá és életmódot változtatott:

"Édesanyám 59 éves koromban azt mondta nekem:" Denzel, te jó sok dolgot csinálsz. A jót pedig a helyes úton kell megtenned, és tudod, hogy miről beszélek "- zárta le. "Nem iszom többé, nem teszek semmit ezekről a dolgokról. Célom, hogy megosszam Isten üzenetét, a s annyira ezen vagyok, hogy nem vagyok megijedve és félelem nélkül osztom meg! Félelem nélkül hirdetem az igét, úgy, ahogy ezt  millenniumi nemzedéknek is fel kell vállalni. "
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2017. November 25. - 15:13:01

Az az este az egész életét megváltoztatja.

Doktor Mark ismert szaktekintély volt az onkológia területén. Egyszer egy másik városban egy nagyon fontos konferencián kellett részt vennie, ahol ki akarták tüntetni a szakterületén végzett kutatásai eredményei elismeréseként.

Két órával a felszállás után azonbn a repülőgép kényszerleszállást kellett végrehajtson. A doktor attól félt, hogy nem fog időben megérkezni a konferenciára, ezért autót bérelt, és egyedül indult el az esemény helyszínére. De nem sokkal azután, hogy elindult, az időjárás tovább romlott, és egy heves viharba került.

A sűrű eső miatt nem ott fordult le, ahol kellett volna és eltévedt. Két órás céltalan vezetés után, rádöbbent, hogy téves volt az útirány. Nagyon éhes és fáradt volt, ezért úgy döntött, hogy keres egy szálláshelyet.

Egy kis idő múlva egy öreg romos házikót talált. Végső elkeseredésében kiszállt az autóból és bekopogott. Az ajtót egy szép, fiatal nő nyitotta ki. Elmagyarázta a vele történteket és megkérte a hölgyet, hogy használhassa a telefont.

Ekkor a nő azt mondta, hogy neki nincs telefonja, de bejöhet és megvárhatja, amíg az időjárás jobbra fordul. Az éhes, elázott és fáradt doktor elfogadta a kedves invitálást és belépett a házba. A hölgy étellel és meleg teával kínálta.

A nő azt mondta, ha akar, együtt imádkozhat vele, mire a doktor mosolyogva azt felelte, hogy ő csak a szorgalomban hisz, és elutasította a felvetést.

Mialatt a férfi az asztalnál teázott, észrevette, hogy a nő a gyertyák halvány fényénél a gyerekágy fölött imádkozik.

Az orvos ekkor értette meg, hogy a nő segítségre szorul. Ezért amikor a hölgy befejezte az imáját, megkérdezte tőle, hogy pontosan mit is kíván az Istentől, és valóban azt gondolja, hogy az Isten meghallgatja az imáját. Ezt követően a kiságyban fekvő gyerekről érdeklődött.

Az anya keserű mosollyal a száján elmondta, hogy a fia egy nagyon ritka fajtájú rákbetegségben szenved, és csak egy Mark nevű doktor létezik, aki meg tudni gyógytani őt, de neki nincs annyi pénze, hogy ezt megengedhesse magának, és amúgy is egy másik városban él ez az orvos, majd azzal folytatta, hogy az Isten eddig nem hallgatta meg az imáit, de biztos abban, hogy majd megsegíti, és semmi sem távolíthatja el a hitétől.

A döbbenten és szótlanul álló Dr. Mark egyszerűen elsírta magát, és halkan azt suttogta, hogy Isten hatalmas és felidézte mindazt, ami vele történt a mai napon: a repülőgép meghibásodást, özönvízszerű esőt, melynek köszönhetően letért az útról.

És mindez csak azért következett be, mert nemcsak hogy meghallgatta a nő imáit, de még neki is lehetőséget adott arra, hogy kilépjen a materialista világból és segítsen olyan szegény embereken, akiknek az imán kívül nincs már semmijük.

Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2017. November 29. - 21:51:16

Annak az országnak, ahol Balog, Semjén, Harrach a keresztény, nincs szüksége pogányokra

Megoldják a nevezett urak saját hatáskörben. Egy kiszivárgott kormányzati dokumentum szerint most éppen megtiltják a civileknek az ételosztást, mert… mert csak. Nincs magyarázat, nem is lehet megmagyarázni. Zavarja őket az ételért sorban álló szegények látványa az ünnepeken? Engem is zavar, de nem az, hogy ott vannak, hanem hogy szegények és annyira éhesek, hogy egy tányér levesért is hajlandóak órákig ácsorogni a hidegben. Vagy nem szeretnék, ha a civil szervezetek – a hivatalosan rájuk osztott feladat, a haza elárulása helyett – látványosan olyan dolgokkal foglalkoznának, amelyeket a kormánynak kellene megoldania? Én sem szeretném. Az lenne a jó, ha a kormány oldaná meg – azért fizetjük, nagyságrendekkel bőkezűbben, mint a civileket –, de nem oldja meg.


És mit csinálnak, ha a civilek mégis ételt fognak osztani?

Rájuk küldik a rendőröket? Bezárják őket? Mi lesz a vád? Tiltott élelmiszerforgalmazás? Illegális politikai demonstráció? Horribile dictu, a bibliai tanítás tettekre váltása? („Éhes voltam, és ennem adtatok… Amit eggyel tettetek a legkisebbek közül, azt velem tettétek.”)

Úgy fest, a Vincent-blog névtelen szerzője látta jól – látnokian, már öt évvel ezelőtt -: ezek tényleg minden disznóságukat előre bejelentik. „Ha szeretnéd tudni, mi fog történni, gondolj a lehető legnagyobb szemétségre, amit ki tudsz nézni belőlük, szorozd meg kettővel, és még így is csodálkozni fogsz” – írta az Orbán-rendszer működését törvényekbe foglalni próbáló krónikás, a jelek szerint nem alaptalanul. És sajnos volt ott egy másik, hasonlóképpen igaznak tűnő megfigyelés is: „Ha azt mondják, hogy valamit meg akarnak védeni, az azt jelenti, hogy védelmi pénzt fognak érte kérni. Ha nem értesz a szóból, akkor szétverik, amit meg akarnak védeni.” Meg egy harmadik: „Nem ez a legalja. Mindig van lejjebb.”

Hargitai Miklós

Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2017. November 30. - 06:53:46
Sziasztok!

Szögezzük le, hogy a FIDESZ-KDNP- vel tele a hócípőm. Sem nem polgáriak, sem nem keresztyének.
Harácsoló társaság a többivel együtt. Egyetlen különbség van köztük és az elődeik között.
Arrogánsan az emberek szemei előtt nyiltan művelik, s törvényt alkottak reà.

No, de amitől legalább ennyire undorodom, az a bizonyítékok nélküli áskálódása az ellenzéknek ellenük.

"Kiszivárgott dokumentumok", " kormányzati források"
csak éppen sosincs neve a gyereknek...

Egy dologra viszont alkalmas az eljárás:
Folyamatosan fent tartani a feszűltséget.
Voltaképpen a FIDESz is ezt teszi a másik oldalon.

Az eredmény: Egy idegbeteg társadalom, ahol az emberek egy bugyuta reklám miatt ( CBA ) is képesek egymás torkának esni...

Köszönjük magyar genyládák! ( politikusok )


Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2018. Január 30. - 09:08:54
[valasz author=Csaba link=topic=358.msg85068#msg85068 date=1512021226]

[/valasz]

Sajnos igaznak bizonyult. A Nyugati téren már nem engedik az étel osztást, pedig ott inden héten osztott ételt és ruhát egy kis gyülekezet.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2018. Február 02. - 09:54:36
Dr-Kováts György
9 órája ·

Kornya Mihályt, aki hűséges igehirdető volt, "egyszerű parasztpróféta", a 19.század végén, a 20.század elején, Békésben és Erdély északi területein, egyszer a csendőrök megfogták, s megfélemlítésül bezárták egy tyúkólba. Ha jól emlékszem. Reggelig ki sem engedték. Akkor azután karhatalmi erővel kitessékelték a falu szélére, és fel is út, le is út, ráparancsoltak, hogy ide többé be ne merje tenni a lábát. Kornya Mihály visszatekintett a falura, leporolta a ruháját, és ezt fennhangon így szólt: "DE a MAG el van vetve!".
És így is volt.
Amit elmondott, azt az emberek meghallották.
Amit meghallottak, az ott maradt a szívükben.
Amit befogadtak a szívükbe, az gyümölcsöt is terem.
Amit megteremnek, azt pedig látni fogják mások is.
"A mag el van vetve." Ebben benne van minden. A jövő, a falu megtérése, mindaz, amiért Jézus elküldött erre a földre.
"A mag el van vetve..." Csak vesd el! Ez a fontos. Vesd el. A többi az Úré... :)

(Ilyen evangélizációk útján, és tanítványok felnevelkedése útján, Kornya Mihály és munkatársai, tízezer embert merítettek be ebben az időszakban. Pedig akkor bemerítkezni nem "egynapos" dolog volt. Komolyan megvizsgálták, a szíve készen áll-e a megkeresztelendőknek, készek-e Jézusról bizonyságot tenni, életüket ténylegesen rendezték-e. S gyakran a téli időszakban a folyón a jégbe léket vágtak, s úgy merítették be a megtérteket. Szóval, a bemerítkezés itt odaszánást, teljes életátadást jelentett. És így merített be tízezret... "A mag el volt vetve... és kikelt.")
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2018. Február 10. - 08:27:11
Ezt minden nőnek olvasnia kellene :


Müller Péter: A férfiaknak nem kell az a nő, aki “harcol értük”, mert gyengének tartják.

Müller Péter újabb útravalója, mely mély igazságokat boncolgat… Te harcoltál már valakiért, akit szerettél? És mi lett a vége?

Életemben a legerősebb mindig akkor voltam, amikor kártyavárasost akart játszani velem az élet. Volt ilyen pár és bár nem akarok többet, de a sors útjai… Tudjátok.

Olvastam pár perce egy idézetet Müller Pétertől, akit imádok és akinek a gondolatait nagyon magaménak tudom. Pár éve voltam egy előadásán, amelyen egy félmondata ragadt meg bennem végérvényesen. Az előadás vége ugyanis interaktívvá vált és a jelenlévők kérdezhettek. Egy nő megkérdezte, honnan lehet tudni, hogy egy kapcsolat, egy házasság örökké tart-e és hogy mindig biztosak lehetünk az érzéseinkben.

Akkor Müller Péter megkérdezte a hölgyet, hogy maradéktalanul szereti-e a párját. Igen – hangzott a válasz. És az illatát?

Meghökkentünk ettől a kérdéstől. De most magadra hagylak vele, ahogy Müller Péter sem beszélt többet ennek a nőnek, más kérdező felé fordult. Gondolkodj el rajta.

A következő idézet nem erről szól, hanem arról, hogy hányszor is alázkodnak meg a nők a férfiaknak – holott mennyire hibásan teszik. Íme:

Sok levelet kapok nőktől: “Harcoltam érte, mindent megtettem, mégis elhagyott!” Ilyenkor megdöbbenek. Ennyire nem tudtok nőül? Ennyire naivak vagytok? Ennyire nem ismeritek a női harcmodort és a férfiakat?

Mi gyengék vagyunk, és az Erőt keressük bennetek. A tartást, a méltóságot, a nehezen megkaphatóságot. Néha szinte az elérhetetlenséget. Azt, hogy ne kelljen felelősséget vállalnunk értetek, sem érzelmileg, sem lelkileg – sehogy. Mert mi menekülünk a felelősségtől, s ha valaki a nyakunkba zuhan, annak finoman (vagy durván) lefejtjük a karjait magunkról, kibújunk az öleléséből – és kereket oldunk.

Ellentétben a közfelfogással és az évezredes hazugsággal, mi a “gyengébb nemben” nem a gyengeséget keressük, hanem az erőt. Szeretünk uralkodni a nőkön. Jólesik, ha valaki szolgál minket és odaadó – de ha túlságosan is az, menekülünk tőle.

Mi ahhoz vonzódunk, akit nem tudunk legyőzni, aki erősebb, mint mi. Akitől függünk. Akinek ki vagyunk szolgáltatva érzelmileg. Lehet, hogy ez nem normális, hanem egy gyermekkori “anyuka-függőség”, de mégis ez a valóság.

Felnőtt férfit nem igen találsz manapság. Az ugyanis nem menekül, nem árul el, nem hagy faképnél, hanem felelősséget vállal érted. Ráülhetsz a tenyerére, és megtart téged. Nem esel le róla. S főleg, nem hagy el. Érzelmi biztonságban csakis egy felnőtt (igaz) férfi oldalán lehetsz, de hol van ma ilyen? No, látod.

Légy erős, öntörvényű és szabad. Ne függj senkitől – tőled függjenek, mert te vagy az erősebb. Ha pedig nem: légy az!
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2018. Március 09. - 06:33:42

Kapcsolatok helyreállítása: Te kezdeményezz


    „Ha belépsz az imádat helyére és ajándékot készülsz vinni az oltárhoz, és hirtelen eszedbe jut, hogy egy embertársadnak panasza van ellened, hagyd ott az ajándékodat és menj el azonnal, menj ehhez a barátodhoz és hozd rendbe a dolgokat. És utána, de csak utána gyere vissza és intézd el a dolgaidat Istennel.” (Mt 5:23-24,  MSG fordítás)


A második bibliai lépés a kapcsolatok helyreállítására a kezdeményezés.

Akár te bántottál meg valakit, akár téged bántottak meg, Isten azt várja tőled, hogy te tedd meg az első lépést a kapcsolat rendezésében. Ne várj a másik félre. Te légy, aki megteszi az első lépést.

A megromlott kapcsolatok helyreállítása annyira fontos volt Jézusnak, hogy azt mondta, hogy ez még a közös imádással szemben is elsőbbséget élvez: „Ha belépsz az imádat helyére és ajándékot készülsz vinni az oltárhoz, és hirtelen eszedbe jut, hogy egy embertársadnak panasza van ellened, hagyd ott az ajándékodat és menj el azonnal, menj ehhez a barátodhoz és hozd rendbe a dolgokat. És utána, de csak utána gyere vissza és intézd el a dolgaidat Istennel.” (Mt 5:23-24, MSG ford.).

Amikor egy kapcsolatodban feszültség van vagy kezd megromlani, azonnal szervezz egy „békekonferenciát." Ne késlekedj, ne állj elő valamilyen kifogással, vagy ne mondd, hogy "Majd, elrendezem, amikor adódik rá alkalom.” Ütemezz be egy szemtől-szembe beszélgetést amilyen hamar csak lehet. A késlekedés csak elmélyíti a neheztelést és még rosszabbá teszi a dolgokat.

A konfliktushelyzetre nem igaz, hogy az idő begyógyítja a sebet. Inkább csak elfekélyesíti.

Ha gyorsan cselekedsz, azzal csökkentheted a te saját lelki sérüléseidet is. A Biblia azt mondja, hogy a bűn, beleértve a megoldatlan konfliktusokat is, elzárják az utat az Istennel való közösségtől, visszatartják az imáinkra adott választ és boldogtalanná tesznek. Jóbot is erre emlékeztették a barátai: "Nehezteléssel halálra aggódni magad bolondság és értelmetlen dolog lenne." (Jób 5:2, GNT ford.)..... "Csak magadnak okozol fájdalmat haragoddal." (Jób 18:4, GNT ford.)

A "békekonferenciád" sikere gyakran azon múlik, hogy a megfelelő időt és helyet választod-e ki hozzá. Ne találkozz a másikkal, amikor fáradt vagy vagy éppen rohansz, és ne olyan helyen, ahol mások félbeszakíthatnak benneteket. Az a legjobb, ha a hely és az idő mind a kettőtöknek alkalmas.

Segítő kérdések beszélgetéshez, elmélkedéshez:

• Kivel szükséges, hogy "békekonferenciát" tarts? Milyen lépéseket teszel annak érdekében ma, hogy erre sor kerüljön?
• Miért kockázatos "békekonferenciát" tartani, amikor fáradt vagy vagy rohansz?
• Emlékezz vissza arra, amikor valakivel konfliktusod volt. Milyen hatással volt ez az Úrral való kapcsolatodra?

 
   
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2018. Március 16. - 07:35:17
Dr-Kováts György

ÁTMEGYÜNK! :) :) :)
"Íme adok nektek hatalmat, hogy kígyókon és skorpiókon tapossatok, és az ellenségnek minden erején, és semmi nem árthat nektek." (Lk 10,19).
1./ Ez örökség. Az ígéretek tárházából való csodálatos örökség. Jézustól. Az Ő tanítványainak.
2./ Harci áldás. Felkenetés, megerősítés, alkalmassá tétel. Azért, hogy győzz. Minden akadályozás, támadás között győztes légy.
3./ Mindennapi ígéret. Mára is szól. És holnapra is. Bp-re is, és Londonra is. Minden helyszínre, ahol tanítványként megjelensz.

Hol vannak ezek a kígyók? Nálunk, itt Magyarországon skorpió sincs, csak terráriumban (dicsőség az Úrnak!).
Nem csak fizikai kígyókról van szó. Az "ellenségnek minden erejéről" van szó. Azokról a lényekről, akikről a Jelenések könyve is ír, akiket skorpiókhoz is hasonlít. Gonosz szellemi erőkről, akik rá támadnak az Úr embereire, mert nagyon utálják őket. Megpróbálják megakadályozni őket, hogy ne tudják végezni Isten munkáját. Ne legyen kedvük szeretni. Ne érezzenek buzgalmat azért, hogy bizonyságot tegyenek. Kapjanak egy gonosz mondatot, ami elbizonytalanítja őket.
Ezek a gonosz szellemi erők embereket használnak fel, az emberek száját, hogy hintsék az elbizonytalanítás, a lerombolás, a megsemmisítés gonosz mondatait. És felhasználják a gondolatainkat, az érzésvilágunkat, hogy félelmet támasszanak, szorongást, és bedöngöljenek a földbe.

Tegnap azt írta valaki: "Te hogyhogy nem látsz ilyen értéktelen vacaknak?"... tudod mennyi kígyó- és skorpiómarás van emögött a kijelentés mögött? "Értéktelen vacak..." - és az ördög alig várja, hogy mindenkit ilyennek tüntessen fel saját szemében. Alig várja, hogy még egy gonosz beszúró mondat, még egy gonosz tekintet, még egy elbizonytalanítás, csak legyenek lenn az emberek - akkor jöhet ő a hazug "felemeléseivel", a hazug "kiútjaival".
NEM!

Jézus azt mondja: NEM! Te megkapod a hatalmat, hogy taposs a kígyókon és a skorpiókon, és az ellenség minden erején. Mondhatják mondataikat, akadályozhatnak hátsó beszédeikkel, próbálhatnak a földbe döngölni, TE ÁTMÉSZ EZEK KÖZÖTT, és győzelemmel ELVÉGZED, ami rád van bízva a földön.

Vannak hatóságok is. Vannak "pozícióban levő" emberek, és vannak ezeknek "tanácsadói", akik ellened szövetkezhetnek. Lehet, hogy a missziót áztatják el - már-már kinyílna egy kapu előttünk, és akkor hirtelen, a háttérből, az ördög előhoz egy embert, aki mond egy lenéző, vagy övön aluli mondatot, és a döntés megváltozik. Volt a Bp. egyik kerületében egy időszak, amikor valaki - gondolom volt összeköttetése, kapcsolata a kerület vezetésével - ellenünk beszélt, mintha "mindent tudna rólunk", és elérte, hogy a kerület iskolái bezáruljanak a Palánta előtt. Igen, hatósági döntés volt. Igen, indok nélküli, akadályozó munka volt. Száz és száz kisgyermek lett megfosztva az Evangéliumtól. Félévig tartott ez az időszak. Megjártuk a hivatalos út előttünk nyitva tartott kapuit. Elmentem a polgármesterhez is. "Nagy ember", azóta "még nagyobb", de mint EMBERREL beszéltem vele. Nem mondhatott semmi rosszat sem rám, sem a Palántára. Fél év múlva visszavonták a rendelkezést. Az előítélet, és valami burkolt "óvás" ott maradt a levegőben. Tudod, mi "szektásoknak" nézünk ki olyanok szemében, akikben amúgy is van előítélet az Evangéliummal és annak képviselőivel szemben. Nem tudsz ez ellen védekezni, csak ÁTMÉSZ az ilyen kígyók és skorpiók között. Sírsz, és imádkozol, harcolsz, és mindent megteszel, amit emberileg meg tudsz tenni, de ÁTMÉSZ, és győzni fogsz, mert ez is csak egy EPIZÓD az életedben, még azok az emberek is, akik rajta vannak, hogy a munkádat megrontsák, téged visszafordítsanak és megakadályozzanak, csak EPIZÓDSZEREPLŐK az ellenség tervében, és ráadásul, te még SZERETED is őket, mint embereket, és nem gyűlölöd, és a "gonoszt jóval győzöd meg", nem pedig átkozod azt, aki téged átkoz. És egy nap eljön, amikor ezeknek az embereknek is PONT RÁD lesz szükségük, illetve arra az Élő Istenre, Akit te képviselsz előttük.

Nem fantasztikus? ÁTMÉSZ a jelenlegi kígyók és skorpiók között, és NEM AZONOSÍTOD BE az embert a gonosz erőkkel, akik felhasználják, mert te TUDOD, hogy "nem test és vér ellen van tusakodásod", hanem a gonoszság erői ellen, akik befolyásuk alatt tartják az embereket.
Ezért győztesnek vagy teremtve, és győzni is fogsz, mert szeretsz, mert szereted az Urat, mert bízol Benne, Aki legyőzve tartja a gonoszt, annak minden erejével együtt.

"Íme adok nektek hatalmat, hogy kígyókon és skorpiókon tapossatok, és az ellenségnek minden erején, és semmi nem árthat nektek." (Lk 10,19).

És a családi kígyók és skorpiók? Hát igen, ha lehet, ezek mindennél nehezebbek. Talán a gyülekezetiek és a családi-rokoniak a legnehezebbek. Minden más helyen azt mondja az ember - hát, átmegyek, "epizódszereplők", én pedig az Úrral leszek, és szeretni fogok, és győztes vagyok, meglátom, ahogy a gonosz mérges viperái szétzúzódnak a sarkam alatt, az Urat már megmarták, engem nem érnek el - de a család, a gyülekezet, hát itt nagyon mélyen tudnak megbántani emberek. Igen, az üzleti világban is, amikor megfosztanak egy megrendeléstől, alád vágnak, és a hátad mögött eláztatnak, igen, ez is rossz... de amikor ugyanez történik a családodban, amikor a gyerekednek mondanak rólad rosszat, vagy a feleségedet próbálják meg ellened hangolni... mindennél rosszabbnak tűnik. És ugyanígy, amikor a gyülekezetben történik meg ez - ahol "édes bizalomban együtt éltünk mindannyian", ahol közösen dicsőítjük az Urat, és a "hátunkat nem védjük", mert BÍZUNK a többi testvérben... - nagyon, nagyon fáj.

De a kígyók és skorpiók csak itt is kígyók és skorpiók. És az ellenségnek minden ereje, csak itt is az ellenség ereje. Nem szeretjük, nem engedjük, nem adjuk meg magunkat nekik, és meglátjuk, mit tehetünk ellenük.
Itt is szeretünk, (tudatosan), és őrizzük az irgalmasságot a szívünkben, és azt, hogy a másiknak mindig készek legyünk új kezdést adni (ha ott a szívbeli bűnbánat, és az, hogy ismét akarja a bizalmunkat). Őrizzük közben magunkat, a szívünket, hogy túl mélyen ne sebezzék meg a mondatok, és a viselkedés, ha megsebzett, feldolgozzuk, és újra és újra, "szent naivitásban" megadjuk a lehetőséget, hogy "jó legyen" a másik, és úgy nézünk rá, mintha soha el nem követte volna a gonoszságot.
Persze, ha ráadta magát a gonoszra, és tudatosan teszi - mert sajnos rokonságban, családban és gyülekezetben is találkozunk ilyennel - óvatosak vagyunk, nem adunk ki olyan információkat, amikkel sokat tudna ártani, és nem engedünk olyan bizalmi közelséget, amiben a gonoszság ereje mélyen tudna rombolni, és átmegyünk az ártó mondatok és a hátunk mögötti gonosz beszédek és a tudatos bizalomrombolások között is, de közben MÉGIS, és CSAKAZÉRTIS szeretünk, és szeretni is fogunk.

Ugye milyen izgalmas?
Az ördög a misszió területén sok gonoszságot tud kitalálni, felhasználja a hatósági döntéseket, a "pozícióban levő emberek" gyanakvását, rosszindulatát, vagy tanácsadóikét, s a család és gyülekezet területén is sok gonoszságot talál ki, szembefordítással, versengéssel, irigységgel, kapzsisággal, nyereségvággyal, alattomossággal, bosszúállással. DE MINDEZEK KÖZÖTT a kígyómarások és skorpiócsípések között ÁTMEGYÜNK, győzelemmel, és NEM HALUNK BELE, sőt, NEM ADJUK FEL azt, amit az Úr ránk bízott. Sem a jóságot, sem a szeretetet, sem az irgalmasságot, sem pedig az Evangélium világos képviseletét.

Gyógyítunk, áldunk, szeretünk és biztatunk. Akkor is, ha éppen az ellenkezőjét tették, vagy akarják tenni velünk. Mi akkor is ezt tesszük, mert EZÉRT élünk itt a világon. Nem?

Uram, köszönöm az ígéretet. Köszönöm az örökséget, amiért meghaltál. Köszönöm a hitet, amit feltámasztottál bennünk, és építesz a Tiéidben. Köszönöm az Igét, ami örökkévaló, és soha el nem múlik. Köszönöm, hogy most is érvényes. És köszönöm, hogy Szentlelked által, ma is érvényben tartod.
Köszönöm, hogy győzhetek, akárki akármit mond, vagy csinál, ha Veled közösségben vagyok - és így akarok lenni, Uram, ma is, és minden nap - és köszönöm, hogy Te fölé emelsz mindannak, amivel mások bántanak, amivel akadályozni próbálnak, talán tudatlanul is. Köszönöm, hogy közben még szerethetek is, és nem adom meg magam a bosszúnak, az elkeseredésnek, a keserűségnek és a reménytelenségnek. Ezeket a kígyókat is a lábam alá adtad. Köszönöm.
Köszönöm, hogy megláthatom a Te győzelmedet, és átsegítesz a mai napi harcokon, és nem csak átmegyek közöttük, és rajtuk, hanem győzelemmel megyek át, és hirdetni fogom a Te szeretetedet, igazságodat, megváltásodat és megmentő jóságodat. Köszönöm, hogy megtapasztalom, és hirdetem, és a Te országod megment sokakat. Ma is. Legyen ez így. Jöjjön el a Te országod, és legyen meg a Te akaratod. Mint a mennyben, úgy, itt, a földön is. Ma is. Ámen.

"Íme adok nektek hatalmat, hogy kígyókon és skorpiókon tapossatok, és az ellenségnek minden erején, és semmi nem árthat nektek." (Lk 10,19).
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2018. Április 04. - 21:49:41
Vannak Pillanatok

Sokszor úgy fáj az élet, ugye, te is érzed?
Sokszor még szólni sem tudok és őrülten félek.
Szorítja lelkem a fájdalom, megöl egy szó egy hang,
könnyeim hullnak ,talán elmúlik egyszer minden rossz nap.
Sokszor érzem úgy, hogy mindenki eltapos,
sokszor érzem úgy,hogy nem akarom a másnapot,
de mintha csoda történne, megcsókol a szeretet ,
butának érzem magam, és a rossz napokon nevetek.
Vannak pillanatok, mikor úgy érzem, feladom,
de vannak jó pillanatok,ilyenkor gyönyörű az alkony.
Vannak pillanatok, hogy a boldogság hazatér,
nem is értem ,miért hagyott el, miért?!
Szakad az eső, folydogál az üvegen,
mosd el a bánatom,ne lássák a könnyem…
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kamilla - 2018. Április 05. - 08:20:30

    O0    :int2:
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2018. Április 07. - 15:20:49
        Kampánycsendben

 

„Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag.” Ésaiás 26:20.

 

A kampánycsend nem vonatkozik a civilekre, ezért az elmúlt napokban az egymásra acsarkodástól „füstölt” a facebook. Testvéreim, Barátaim! Higgadjunk már le! Isten nem jobb vagy bal oldali! Ő felette áll a mindenkori politikának. Örökkévaló Igazságát és abszolút bölcsességét Jézus Krisztusban nyilatkoztatta ki, s Ő a szemünk előtt viszi végbe üdvtervét.   A felkorbácsolt érzelmek miatt ezt néhányan elfelejtik, ezért még jó ideig itt lesz a fejünk felett az a sötét „hamufelhő”, amit az elszabadult indulatvulkán lövellt ki magából.

A politikai kérdésekben is az örökkévalóság fényében kell döntést hoznunk. Az pedig nem „nézőpont kérdése”. Vagy bízunk az Úrban és a történelmet kézben tartó, mindent jól időzítő mindenhatóságában, vagy csak képmutatóskodunk.

Pál apostol egy „kiváltképpen való utat” mutatott a korinthusiaknak, amit az I. Kor. 13-ban olvashatunk. Ez a szeretet útja, amely se nem jobb oldali, se nem bal oldali, hanem az egyetlen tökéletes út. A Jézus Krisztust követők útja. Míg Istentől „csupán” a bűn választ el, addig az embereket egymástól a politika.

Fájó látni, hogy hívő emberek, akik a politikai színek alá gyülekeznek, kész aknamezőt telepítenek maguk köré… Legyen mindenkinek meggyőződése, ám azt mérje a mindenkori Igazsághoz, az Igéhez! A mi módszereink nem egyezhetnek a világ módszereivel! Az Úr Lelkének személyes vezetését ne engedjük elhallgattatni a kampányolók harsogásában!  Ne felejtsük el:

„Az Úré a föld, s annak teljessége.” Zsoltárok 24:1.

 

Nyilván senki nem kíván terrorveszélyben élni. Ismeretlen számunkra az utcán kegyetlenül arató halál árnyéka. Minden józanul gondolkodó szülő, nagyszülő félti a gyermekeit, unokáit. Az emberek féltik az életüket, a kényelmüket, a vallásszabadságukat, a földjüket. Senki nem akar anarchiát. Főleg nem üldözést, pedig ezt is vállaltuk, amikor hívőkké lettünk, s jobb, ha felkészülünk rá. Nyugatról érkező aggasztó hírek bombázzák az elménket és a lelkünket. Mégis, álljunk meg egy „szelah” percre! Ezt mondja az Úr:

„Csendesedjetek el és ismerjétek meg, hogy én vagyok az Isten!” Zsoltárok 46:11.

 

Tudomásul kell vennünk, hogy egy kaotikus világ vesz körül, mert a végnapokat éljük. Az Írásokban jártasak a próféciák beteljesedését látják. Emlékezzünk Jézus szavaira:

„Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől…” Máté 6:34.

Aminek meg kell lenni, meglesz. Ne szavazzon senki aggodalmaskodásból vagy félelemből! Szavazzunk felelősen, belső békével. Imádságos szívvel és csendben. Ne sodortassunk a pártviharok szeleivel! Álljunk mozdíthatatlanul, betöltve Jézustól kapott elhívásunkat: „hegyen épült város”! Nekünk, akik a Szentlélektől születtünk, nem szabad földhöz ragadt módon kezelni a világban zajló folyamatokat! Az ok-okozat összefüggéseket annál kell keresni, aki a Kezdet és a Vég. Akinek „a neve Isten Igéjének hívatik.” Jelenések 19:13. Ő az, Aki tökéletesen felügyeli a történelmet. Ő a mi Megtartónk.

Kultúránk és tradíciónk kártyavárként omlik össze, ha elvész belőle az eleven tartalom: a bűn belülről kifelé pusztít. (Az úgynevezett keresztyén erkölcs, mint európai norma már régen nem létezik. Kizárólag azoknál az egyes embereknél, akik Isten parancsolatai szerint élnek. Ez viszont nem „európai norma”, hanem bibliai látásmód.)

Szellemi hatalmasságok inváziójának lehetünk a tanúi. Európa katasztrófája nem az elmúlt három évben kezdődött, hanem jóval korábban. Fel kell ismernünk az idők jeleit!

Keresztyén értékeinket kizárólag az Isten Igéjéhez szabott gondolkodásmódunkkal és megszentelt életvitelünkkel tudjuk megőrizni. Ha szeretjük az Urat, akkor minden körülmények között. Bármi áron.

„De aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül.” Máté 24:13.

 

 

2018. április 7.                                                       Guti Tünde
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kamilla - 2018. Április 07. - 15:48:24
Kiváncsi lennék, Tünde kire fog szavazni...?

        :morfondirozik:
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2018. Április 07. - 15:54:49
Kamilla nem az a lényeg, hogy ő kire szavaz, akire akar, de végre valaki nyíltan kimondta, hogy az mindenkinek a magánügye. Te nem vagy facebookon el se tudod képzelni i folyik ott, eddig is utáltam a politikát, de most egy életre megundorodtam tőle, akár jobbról, akár balról hallom.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2018. Április 07. - 15:55:45
ui.

Ha akarod én priviben megírom kire fogok szavazni.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kamilla - 2018. Április 07. - 15:58:51
Tényleg nem vagyok a fészen, és ez nem véletlen  :)
Egyébként a politika jó eszköz arra, hogy kijöjjenek a szív gondolatai az emberekből... egyfajta aréna, ami a keresztényeknek halálos is lehet... szerintem...
Régebben is voltak arénák, ahol keresztények lelték halálukat, de oda nem önként, dalolva, mellett verve mentek ... :(
Bár... elgondolkoztató, ki a keresztény és ki nem...  :nemtudom:
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kamilla - 2018. Április 07. - 15:59:35
[valasz author=Irma link=topic=358.msg86368#msg86368 date=1523109345]

[/valasz]

 :) ha gondolod, Irmám...  :2smitten:
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kamilla - 2018. Április 07. - 18:53:21
Ezt egy másik fórumon olvastam:

Idézet
Meg kell ölnünk magunkat. Nem fizikailag hanem lelkileg. Ez néha nehéz dolog. Jézus egyszer vért izzadt amikor megölte és átadta magát az Atyának. És holnap megint meg kell ölnünk magunkat. Holnap után megint meg kell ölnünk magunkat. És ez így megy minden nap. Van amikor könnyű, van amikor nehéz. Van amikor nem is sikerül. Szerencsére van pártfogónk és közbenjárónk is és így valahogy elevickélünk ha az Úr megtart. De szerintem ez sokszor áldozatokkal jár, sokszor nehéz, és sokszor kell/kellene megerőszakolnom magam. Persze te is erről írsz amikor azt írod hogy Isten akaratát kell keresni, csak nem fogalmazódott még meg ez így benned. De szerintem ez a helyzet. Öldököljétek meg a tagjaitokat, ezt írja Pál apostol. Ez azt jelenti hogy erőszakot veszek magamon. Ráadásul az a fránya óember mindig kitalálja hogy mégse halt meg, hiába öltem meg tegnap is, ma is meg kell ölnöm.

Nekem ez nagyon... hogy is mondjam, fals...

Mit szóltok?

    nerd
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2018. Április 07. - 22:21:19
''Szavazzunk felelősen,
belső békével. Imádságos szívvel és
csendben.''



Na innentől éngem is érdekelne Tünde voksa.
Valószínűleg a szavazásban is úgy vezeti Isten az övéit, mint a Biblia értelmezésében.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kamilla - 2018. Április 08. - 08:57:12
[valasz author=Irma link=topic=358.msg86368#msg86368 date=1523109345]

[/valasz]

 :) ha gondolod, Irmám...  :2smitten:

Inkább mégsem?   :2smitten:
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Mariann - 2018. Április 08. - 19:05:13
Kedves Irma !

Nagyon szép ez az ige. "

„Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag.” Ésaiás 26:20."


Bevallom számomra kiverte a biztosítékot mostmár a "keresztény-politizálás" . Talán nekem is hamarabb kellett volna ezt az igét olvasnom :( Az Úr az egyetlen biztos kőszikla !!
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kamilla - 2018. Április 08. - 20:55:25
Ezt egy másik fórumon olvastam:

Idézet
Meg kell ölnünk magunkat. Nem fizikailag hanem lelkileg. Ez néha nehéz dolog. Jézus egyszer vért izzadt amikor megölte és átadta magát az Atyának. És holnap megint meg kell ölnünk magunkat. Holnap után megint meg kell ölnünk magunkat. És ez így megy minden nap. Van amikor könnyű, van amikor nehéz. Van amikor nem is sikerül. Szerencsére van pártfogónk és közbenjárónk is és így valahogy elevickélünk ha az Úr megtart. De szerintem ez sokszor áldozatokkal jár, sokszor nehéz, és sokszor kell/kellene megerőszakolnom magam. Persze te is erről írsz amikor azt írod hogy Isten akaratát kell keresni, csak nem fogalmazódott még meg ez így benned. De szerintem ez a helyzet. Öldököljétek meg a tagjaitokat, ezt írja Pál apostol. Ez azt jelenti hogy erőszakot veszek magamon. Ráadásul az a fránya óember mindig kitalálja hogy mégse halt meg, hiába öltem meg tegnap is, ma is meg kell ölnöm.

Nekem ez nagyon... hogy is mondjam, fals...

Mit szóltok?

    nerd

Nekem ez a megfogalmazás kissé durva. Meg kell ölnünk magunkat... a lelkünket. Szerintem ez így nem igaz.
Meg kell feszíteni, ellene kell állni a bűnnek, ahogy tőlünk telik, de önmagunk megölése az más... szerintem.

Egyébként, aki így gondolkozik, az másokkal mit tesz? Hiszen ott a krisztusi törvény, szeresd felebarátodat, mint magadat. Azt tedd másokkal, amit magaddal, vagy amit szeretnél, hogy veled tegyenek.
Szóval, akkor a felebarátunkat is meg kell ölnünk, mármint a tagjait? Lehet, ezt teszik sokan, emiatt van a sok vetélkedés, lenézés, törvénykezés, stb.?

Valóban ilyen lenne egy hívő élete?
Naponta öldökli magát??
Ez lenne a kegyelemben való élet?
Akkor hol van az, hogy Isten formál, megigazít, elvégzi a bennünk elkezdett munkáját?
Vagy így tenné?   nerd
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2018. Április 08. - 22:43:44
[valasz author=Kamilla link=topic=358.msg86374#msg86374 date=1523170632]

[/valasz]

válaszoltam
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2018. Április 13. - 09:27:13


    Közélet Kult Spiri Riport Interjú Vélemény

Egy pakisztáni keresztény nő üzenete az európai keresztényekhez
Erős vár a Mi Istenünk panjabi nyelven a Déli egyházkerület misszió napján
2017. április 03. - KötőSzó

„Az elmúlt időszakban annyian és annyiszor megírták már az európai keresztény civilizáció végét, annyian tudósítottak már lerombolandó vagy átalakított, kiürült templomokról, és nagyjából minden napra jutott egy-egy hír terroristákról, menekültekről, migránsokról – ki hogy hívja őket. A közösségi oldalakon feltűnő keresztes lovagokból akár hadsereget is lehetne szervezni, és a politikai kereszténység fogalma mellé a Facebook- vagy komment-keresztény fogalmát is nyugodt szívvel oda lehetne biggyeszteni. De mennyire hiteles mindez?” – kérdi Molnár Réka, a dunaújvárosi evangélikus gyülekezet tagja, aki az április 1-jei Déli Evangélikus Egyházkerület missziói napjáról írt személyes beszámolót.

Mennyire hiteles a fűtött szerkesztőségekben, a számítógép mögüli aggódás, az otthoni, biztonságos környezetben vívott, virtuális keresztes háború, vagy a templomot utoljára gyermekkorában látott komment-keresztény válogatás nélküli szitokáradata az ide érkezőkhöz, akik között sok a menekült testvér? Mindig egy interjúrészlet ugrik be ilyenkor, amelyet Fabiny Tamás adott a 24.hu-nak: „A keresztény Európa a szekularizálódással és az emberek elvallástalanodásával már megszűnt. Már bocsánat, de engem nem tud meghatni, amikor azok hullatnak krokodilkönnyeket a keresztény Európáért, akik nem keresztelik meg a gyerekeiket, nem járnak templomba, nem keresik a kereszténység útját, hanem csak a megszokások alapján keresztények, sőt, még úgysem azok, hanem csak az európai biztonságot élvezik.”

A április 1-jén a Déli Evangélikus Egyházkerület missziói napjának vendége volt Yasmen Canadey pakisztáni gyülekezeti munkatárs, aki saját megpróbáltatásain keresztül hitelesen és megrázóan mutatta be az üldözött keresztények sorsát.

Pakisztán 95 százalékban muszlim, öt százalékban keresztény ország, de sok a rejtőzködő keresztény is. A vallási vezetőkre és az iszlám követőinek jó részére a fundamentalizmus és a fanatizmus a jellemző – ám Yasmen is felhívta a figyelmet arra, hogy általánosítani sohasem szabad, mert Pakisztánban sem minden muszlim ilyen. Az ott élő keresztényeknek nagyon nehéz soruk van, gyakoriak a merényletek, a támadások ellenük, ha kilépnek az utcára, sohasem lehetnek biztosak abban, hogy élve haza is térnek az este folyamán. Volt olyan, hogy Húsvét vasárnap dobtak bombát az ünneplő gyülekezetre, vagy például 15 évvel ezelőtt felégettek egy többségében keresztények lakta települést.

A nők között általában is nagyarányú az analfabetizmus, a keresztény nők pedig legfeljebb muszlim háztartásokban bejárónőként, szolgálónőként tudnak csak elhelyezkedni. A saria törvénykezés következtében számunkra elképzelhetetlen megkülönböztetések vannak érvényben: sok szállodából, étteremből a keresztények ki vannak tiltva, nem érhetnek hozzá muszlimok által használt evőeszközökhöz, poharakhoz, ha valaki véletlenül mégis megteszi, börtönbe kerül, rosszabb esetben halálbüntetésre számíthat.

Így járt például a sokak számára ismerős Aisa Bibi, aki keresztény asszonyként ivott a muszlim nők által használt edényből, amiért 2010-ben halálra ítélték, jelenleg börtönben ül és akasztásra vár. Ügyét hallva rengeteg emberi jogi szervezet megmozdult, sajnos eredménytelenül, az őt védő ügyvédet és egy emberi jogi aktivistát meggyilkolták. Ha egy keresztény fennhangon vallja, hogy Jézus az Isten fia, biztosan bíróság előtt találhatja magát, mert ezzel Allahot káromolja, amit Pakisztánban tilos. Yasmen elmondta, hogy a sariat sok esetben úgy használják ki a keresztények ellen, hogy koholt vádak alapján börtönbe juttatják őket. A keresztény nők még kiszolgáltatottabb helyzetben vannak: ha egy muszlim férfi szemet vet egy keresztény nőre, a nő pedig elutasítja a közeledést, a férfi gyakorlatilag azt tehet vele, amit akar, gyakran esnek áldozatul csoportos nemi erőszak bűntettének, de az arc savval való leöntése is mindennapos esetnek számít.

A keresztény misszionáriusok sincsenek jobb helyzetben. Egy a talibánok által elfogott misszionáriust hetekig kínoztak fogva tartói, ám a férfi minden szenvedés ellenére csak annyit mondott, hogy megbocsájt, és imádkozik kínzóiért. A csoda pedig megtörtént, kínzója könnyek között tért meg. És valahogy az egész pakisztáni keresztény gyülekezetre ez a hozzáállás a jellemző: minden félelem, fenyegetés és erőszak ellenére büszkék hitükre, templomaik telve vannak, a gyermekeket születésüktől fogva a gyülekezetekbe szoktatják. És bár hozzánk képest mérhetetlenül szerény és nehéz körülmények között élnek, mégis alapvetően boldogok, hálásak és derűsek.

Ezzel ellentétben itt Európában, ahol viszonylagos jólétben és békében élünk, valamiféle szomorúság és levertség ül ki az arcokra, gyönyörű templomaink konganak az ürességtől, vagy ha látogatja is gyülekezet, a tagok inkább idősek, gyermek pedig elvétve akad egy-egy istentiszteleten, misén. Miért nem viszitek templomba a gyermekeiteket? – teszi fel a kérdést a pakisztáni asszony, aki elmondja, hogy egyre sűrűbben fordulnak hozzá európai nők azzal a kéréssel, hogy imádkozzon lányaikért, akik muszlim férfihoz készülnek feleségül menni, keresztény vallásukat pedig elhagyják. Aztán egy-két év múlva, ha gyermek születik egy ilyen családba, a muszlim szokások szerint a férfihoz tartozik és nem keresztény, hanem muszlim lesz belőle. Nincsenek gyökereitek – mondja Yasmen.

yasmen.jpgYasmen Canadey

Yasmennak azt követően kellett menekülnie hazájából, hátrahagyva férjét és három gyermekét, hogy nőként szolgálatot vállalt, keresztény nőket fogott össze, akiket tanított. Magyarországon a bicskei menekülttáborban töltött 9 hónapot, ahol rengeteget szenvedett gyermekei, férje hiánya miatt. Majd a Golgota gyülekezettel kapcsolatba lépve a menekülttáborban kezdett bibliaórákat tartani, amit később már nem engedélyeztek, így saját házukban folytatták tovább tevékenységüket, ott láttak vendégül keresztény menekülteket. Kilenc hónap múlva aztán férje és három gyermeke is csatlakozott hozzá, ma pedig magyar állampolgárként élnek és menekülttáborokban látnak el szolgálatot.

Yasmen mindannak ellenére, amit Pakisztánban szenvedett el, férjével együtt ott segít, ahol tud és nem csak keresztényeknek, hanem hozzánk érkező muszlimoknak is, akik közül többen sírásban törtek ki és volt, aki megtért, amikor azt tapasztalta, hogy az elutasítás, vagy utálat helyett segíti, szolgálja őket. És talán itt hangzott el az egész előadás legfontosabb kérdése, hogy mennyiben különböznénk mi, keresztények azoktól a pakisztáni muszlimoktól, akik üldözik az ott élő keresztényeket, ha mi is utálkozással, elutasítással, üldözéssel fogadnánk őket? Szerintem semennyivel sem. És ne feledjük, amikor a migránsokat szidjuk kommentekben, vagy éppen keresztes háborút indítunk Facebookon ellenük, hogy a menekültek jó része üldözött keresztény, akik azt a vallást képviselik élő hittel, hálával, derűvel, megtöltött templomokkal a halál árnyékában, amit mi itt Európában, Magyarországon egyre inkább elfelejtünk, elhanyagolunk, feladunk. Maximum néhány hozzászólás erejéig képzeljük magunkat századokkal korábbi, páncélos lovagok bőrébe, hogy aztán vasárnap az istentisztelet vagy mise helyett valamelyik áruházlánc leárazási akcióján üssük el az időnket.

Előadása végén, amikor Yasmen Canadey panjabi nyelven énekelte el az Erős vár a Mi Istenünket, szó szerint kirázott a hideg. Annyira élő és hiteles volt, amit csak az tud így elénekelni, akinek hosszú-hosszú ideje tényleg az Úr volt oltalma.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2018. Április 13. - 17:39:17
Sajnos ma divat félteni az európai keresztyén kultúrát.
Ugyan mi fene van félteni való rajta?
Én az európai életszemléletet féltem.
Amúgy ennek az írásnak nem igazán találtam meg a konkrét mondandóját.
Egyrészt nem tudom melyik az az európai keresztyén, aki pakisztáni módra szeretne élni, másrészt meg nem igazán értem, hogy olyan pakisztáni keresztyén menekűlt milyen alapon tesz szemrehányásokat egy olyan ország keresztyéneire, s nem keresztyéneire, ahol a családjával együtt befogadták.
Ha meg nem tetszik, hogy itt bizony a látszat keresztyének vannak többségben, akkor haza szabad sétálni egy kis húsvéti bomba dobálásra.
Tetszik a full keresztyéneknek vagy sem, hogy itt nincsennek üldözve, azt nem az európai keresztyén kultúrának, hanem a vallásszabadság nevű játéknak köszönhetjük...
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2018. Április 13. - 23:50:15
Engem inkább az késztetett ennek a megosztására, mert mintha bűntudatot akarnának bennünk kelteni, hogy lám nekünk milyen jó dolgunk van, nem hullanak bombák, meg gyilkos muszlimok a nyakunkba. De egyfelől nem biztos hogy mindig így lesz, más felől meg a nagy jó lét még semmilyen formációnak nem tett jót.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2018. Április 14. - 16:29:32
Én is úgy érzem, hogy nem kell szégyekeznünk miatta, hogy nem tépnek cafatokra bombák bennünket.
Az üres templomaink annak is köszönhetőek, hogy a mai fiataloknál nem divat vallásos mázat hordani.
Hogy ki miért nem keresztelteti meg a gyermekét színtén magánügy lett a társadalomban.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2018. Április 14. - 21:24:50
[valasz author=Csaba link=topic=358.msg86438#msg86438 date=1523716172]

[/valasz]

Én sokat gondolkodtam, hogy miért is ürültek ki a templomok, imaházak és miért van olyan nagy sikerük /kezdetben/ a karizmatikus mozgalomnak. Én hívő közösségben nőttem fel, egy olyan zárt világban, ahol gyakorlatilag csak tilalom fák voltak. Minden tilos volt, amit más fiatalok csináltak. Erre a fiatalok kétféle választ adtak, vagy fellázadtak és ott hagyták az egészet, vagy behódoltak és maguk is élték a szüleik által mutatott példát. Én a lázadókhoz tartoztam. Kinn éltem a világban, majd mikor megszületett a fiam, visszamentem a gyülekezetbe, ő ott nőtt fel. Vasárnapi iskolába járt, én magam, meg  szüleim is sokat foglalkoztunk vele, igy ő meg lehetősen nagy jártasságot szerzett a Biblia és a hívő élet terén, és megismerte a hívőket és ez lett a baj. Mert amikor bajba kerültem, a hívők egy szálig cserben hagytak bennünket. És az ekkor 14 éves fiam azt mondta : ha ilyenek a hívők én nem akarok hívő lenni. És ehhez tartja magát. Én abban reménykedem, hogy egyszer majd belátja, hogy a hívők is emberek, akik hibázhatnak, és a mi hitünk nem belőlük, hanem hitünk szerzőjéből Jézusból ered. De itt van a kutya elásva, a keresztények élete már nem egy fénylő élet és így nem vonzó a fiatalok számára, és ők keresnek és végül kikötnek Orbán Gáspáréknál, vagy Németh Sándornál, ami komoly tévútra viszi őket.Ma templomokban vallásos szórakoztatás folyik, tisztelet a kivételnek. És ami a hivatalos kereszténységet illeti hát arról jobb nem beszélni. Annyit még a kereszténységnek semmi sem ártott, mint ez az állítólagos keresztény kormány
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2018. Április 14. - 21:57:53
Én azt láttam, hogy a népegyházakban van egy belső mag. Aztán körülötte a többiek, akik csupán Istentiszteletre, misére járnak, a gyülekezeti életbe nem folynak bele.

Aztán ott vannak a kisgyülekezetek.
Na ott a fiatalok is bent vannak a sűrűjében.
Ha akarják, ha nem...
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2018. Június 21. - 19:31:05
Ezt a nagyon érdekes cikket egy katolikus oldalon találtam, de mondanivalója általánosan szól, érdemes elolvasni.

A tökéletes férfi nem létezik, ne várj rá

Nem a lemondásról szól, és arról, hogy beérjük a kisebbik rosszal, vagy arról, hogy megalkudjunk anélkül hogy jobbra vágynánk. De azt el kell mondanom: a tökéletes férfi nem létezik, úgyhogy ne várj rá tovább!

Se nem szőke se nem tökéletes. Valójában a hercegek királyi családok tagjai, és ritkán keverednek a köznéppel, szóval, hacsak nem akarsz Kate Middleton hercegnő nyomdokaiba lépni, és herceggel házasodni, talán itt az ideje elfogadni, hogy az ideál mindig ideál marad, és ez szerelmi téren is érvényes szabály.

Ez a cikk, bár mindenkihez szól, elsősorban azoknak a nőknek íródott, akik felismerték, hogy házasságra vannak elhívva. Miután felfedezték ezt a személyes elhívást Istentől, nyitottak a lehetőségre, hogy kapcsolatot építsenek egy férfival, házassági szándékkal. Ezek a nők nagyon komolyan veszik az elhívásukat, és aktívan dolgoznak rajta, hogy megfeleljenek a hivatásuknak.

Magam is látok némi pánikot, és egyre fokozódó frusztrációt, hiszen több nő van az Egyházban, mint férfi, és közülük is kevés az elkötelezett laikus katolikus, aki szolgálatban vesz részt, illetve gyakorolja a vallását. Ez pedig többféle következménnyel is jár. Egyrészt , mivel sok lány van, és mind elkötelezett tanítványok, ismerik a hitüket és nem érik be akárkivel. Az elvárásaiknak megfelelőt keresnek, aki hozzájuk hasonlóan éli meg a hitét. Egyfelől a keresésük „intra Ecclesia” (az egyházon belülre – a ford.) korlátozódik, ami jelentősen lecsökkenti a jelöltek számát, és sokszor hallom tőlük, hogy „a jóknak” már van barátnőjük. A férfiak számára a probléma sokkal egyszerűbb. A férfiak közül sokkal kevesebben gyakorolják a hitüket, és még kevesebben vannak a fiatalok, akik felismerték az elhívásukat a házasságra, és aktívan barátnőt keresnek. Nekik mindig van több megfelelő jelöltjük.

    Nem arról van szó, hogy tárgyiasítani kellene a kapcsolatot, vagy egymást, de néha úgy tűnik, leegyszerűsítjük a dolgokat arra, hogy „Egyedülálló vagyok, barátot/barátnőt keresek, és a legfontosabb elvárásom hogy a választottam templomba járó legyen, és úgy élje meg a hitét, ahogy én.”

Ez csak az első lépés, mert emellett még gyakran listákat is készítünk az ideális társ tulajdonságairól. Itt kezdenek el bonyolódni a dolgok, mert akkor jön, hogy „ne csak gyakorló katolikus legyen, de szeresse a gyerekeket, segítsen a ház körül, legyen figyelmes, romantikus, jó táncos, jó szakács, mély lelki életű, jóképű, gondoskodó…stb. Elvárások olyan hosszú listája, aminek talán még Szent József sem felelne meg!

Lányok, nem arra bíztatlak titeket, hogy engedjetek az igényeitekből, csak hogy megvédjem az egyedülálló barátaimat. De ha a Szőke Hercegre vártok, és emiatt nem vesztek tudomást olyanról, aki az elvárásaitoknak nem felel meg, arra hívlak titeket, hogy gondoljátok át az álláspontotokat, és nézzétek a kérdést egy lelkiesebb nézőpontból.

    A kapcsolatot együtt építjük, melyben mindketten részt veszünk, nem csak a férfi.

Maga a „pár” kifejezés megmagyaráz mindent. Amikor egy párról beszélünk, két, „egyenértékű” egyénről van szó. Egyenlőek méltóságukban, értékükben és fontosságukban. Ezért kényelmetlen nekem egy kicsit mindig, amikor a lányok a „barátzónába” száműznek srácokat, mintha mindent ők irányítanának, és a kapcsolat lehetősége csak a lányon múlna.

    Ha úgy kezeled az udvarlóidat és jelöltjeidet, mint akiknek vizsgákon kell átmenniük, nagyon valószínű, hogy nem tudtok egészséges kapcsolatot felépíteni.

Sőt, egyenlőtlen lesz a kapcsolat, ha csak te mondhatsz igent, vagy nemet! Hidd el, senki nem lesz boldog egy ilyen kapcsolatban.

    Légy hajlandó annyit adni, amennyit elvársz!

Ha valóban egy figyelmes, romantikus férfira van szükséged, aki kölnit használ, éjjel-nappal téged szolgál és mindig rendelkezésedre áll, egy olyan férfira, aki vicces, jó fej a barátnőiddel, érdekes beszélgetéseket folytat a szüleiddel és a testvéreiddel, ehhez pedig még mély lelkisége is van, intelligens és mindig segítőkész, hát akkor bajban vagy! Ha végül megkapod ezt a férfit, a legkevesebb amit el fog várni, az, hogy ugyanennyit, vagy többet te is megtegyél érte!

Nem azt kell mondanod: „Hát, rossz ember vagyok, nem panaszkodom ha a férfi aki megszeret, szintén rossz ember.”’ Csak legyél tekintettel a saját gyengeségeidre, és fogadd el a tényt, hogy a férfinak, akivel szeretitek egymást, szintén megvannak a maga gyengeségei. Nem fog mindig úgy viselkedni, mint a jóképű gáláns színész a kedvenc romantikus filmedből.

    Koncentrálj az adásra

Ahelyett, hogy hosszú listát írsz a Szőke Herceggel kapcsolatos igényeidről, megteheted az ellenkezőjét is, és figyelhetsz arra, hogy te mit tudsz felajánlani, mit tudsz feladni vagy megölni a szerelemért.

    Elárulok egy titkot: a kapcsolatok az esetek többségében állandó adás, ami mindig több, mint amit kapunk. Erre számíts, így, ha szerelmes leszel, képes leszel áldozatokat hozni, engedni az elvárásokból, illetve a partnered gyengeségeihez igazítani azokat.

Képesnek kell lenned rá, hogy elfogadd és megbocsásd a hibáit, csakúgy, ahogy te elvárod tőle ugyanezt. E tekintetben nagyon is sok lelkiség van a kapcsolatokban. Nem arról van szó, hogy a barátod maga a vezeklés eszköze, vagy egy olyan büntetés, amit el kell viselned, de kapcsolatban élni arról szól, hogy lemondunk dolgokról, és gyakoroljuk az odaszánást, a feltétlen szeretetet és az őszinte megbocsátást. Van keresztényibb, mint így szeretni?

    Fogadd el, hogy ő talán más környezetből jött!

Tudom, olyannal járni, aki nem hívő, önmagában kihívást jelent. A személyes összeillőségeken és a kívánságlistádon túl biztosan figyelmeztettek már arra, hogy ne élj „felemás igában” (2Kor 6:14), különben egy pogánnyal való kapcsolat ugyanúgy végződhet, mint Sámson és a filiszteus Delila között. Ez mind igaz. De az is igaz, hogy amióta Isten fia ember lett, „nincs sem zsidó, sem görög, sem rabszolga, sem szabad, sem férfi, sem nő, mert Jézus Krisztusban mind egyek vagytok.” (Gal 3:28). Ezért engedd meg Istennek, hogy működjön az életedben, és álmaid férfijának életében, bár úgy tűnik, hogy nincsen hite.

Nem lenne bölcs dolog kizárni valakit csak azért, mert más társadalmi, politikai, gazdasági vagy etnikai csoportból, körből származik. Ezek nem lehetnek az őszinte szeretet akadályai, bár oda kell figyelned arra, hogy ne változtass magadon, vagy a hiteden.

    A tökéletes jeleneteket hagyd meg a moziknak!

Ne frusztráljon, ha néhány hónap járás után nem láttál naplementét együtt sétálva a fehér parti homokon hófehér vászonba öltözve a pároddal. Ne gondold, hogy minden elveszett, ha a levelei és üzenetei nem olyan romantikusak, mint az Instagram idézetek amiket nap mint nap olvasol a neten. A mozi csak fikció, te pedig a valódi világban élsz. El kell fogadnod, hogy a te romantikus pillanataid lehetnek sokkal egyszerűbbek is, és talán ő nem engedheti meg magának, hogy trópusi tengerpartra vagy elegáns étterembe vigyen. Talán csak egy zacskó csipszet és üdítőt tud venni neked. A közös pillanataitok attól legyenek értékesek, amit együtt építetek, és ne attól, ahová elmentek, amit esztek, vagy a ruháktól, amit viseltek közben. Csak mert nem lájkolják a Facebookon vagy az Instagramon, még csodálatos időt töltötök együtt!

    A hús-vér párok nem tökéletesek!

Ébredéskor kócosak vagyunk és rossz a szájszagunk. Amikor éjjel cipő nélkül vagyunk, a lábunk sem rózsaillatú. Az étel nem mindig olyan szép, ahogy az Instagramra fotózzák, és a viták sem mindig lassított, romantikus, összefonódó ölelésben érnek véget. Az igazi és egymáshoz kapcsolódó párok  tudják, milyen megszorulni a hó végén. Tudják, milyen ugyanazt a ruhát kétszer felvenni egy héten, mert nincs másik. Tudják, milyen heteket (vagy hónapokat) tölteni romantikus vacsora nélkül. Ismerik az igazi és komoly vitákat, azokat, amik fájnak, de amiket meg lehet oldani erőfeszítéssel, bizalommal és kitartással, még ha közben nem is éreznek pillangókat a gyomrukban.

    Nem arra hívlak, hogy adjátok fel, és fogadjátok el, hogy a kapcsolatok fárasztóak és nem ajánlottak, hanem arra, hogy szeressétek ezt a sokszor nehéz valóságot, ami egy kereszténynek gyakran még nehezebb.

De még a legnagyobb nehézség közepén is legyetek képesek örömöt, békét és igazi szeretetet találni egymástól és Istentől. Tehát ne vegye el a kedveteket, ha a ti történetetek nem olyan, mint egy szerelmes regény.

    Iktasd ki a sztereotípiákat és az előítéleteket!

Engedd meg magadnak, hogy megismerd az embereket – ne csak azokat, akikhez érzelmileg kapcsolódsz -, mielőtt véleményt alkotsz róluk. Ne hagyd, hogy az előítéletek és a sztereotípiák határozzák meg a beszédedet és az érzéseidet. Egyik szemem sír, a másik meg nevet, amikor ilyet hallok: „minden férfi egyforma.” Valóban? Ezek szerint Hitler és Szent II. János Pál pápa egyforma? Hiszen mindketten férfiak, nem?


A fizikai megjelenés miatt sokszor rossz képünk alakul ki az emberekről. Ahogy öltözik, a haja, a járása, gyakran vezet félre minket az előttünk álló emberrel kapcsolatban. Ugyanez vonatkozik arra, ha egy bizonyos sportklubnak drukkol, egy bizonyos zenei stílust kedvel, vagy bármi olyan tulajdonsága van, ami miatt nem mondanád, hogy „összeillik” veled. Szabadulj meg az előítélettől, és meg fogsz lepődni!

    A hercegnők várnak a Szőke Hercegre! Te valódi nő vagy!

Végül szeretnék megosztani néhány dolgot átgondolásra.

Először is, a „valakire várakozás” gondolata már önmagában furcsa. Mintha mindent a sorsra bíznál. Mintha a végzetnek kellene valaki különlegeset, egyedit és kiválasztottat a küszöbödre hoznia. Ilyen nem történik! Istennek vannak tervei, céljai, a végzetnek nem, mivel szabadok vagyunk, és bár Isten azt akarja, hogy egy bizonyos ösvényen maradjunk, a döntéseink építik az ösvényünket.

Így nem számít, mennyire várod, ha nem keresel, ha nem nyitsz a meglepetések felé, nem sok esélye van, hogy bármit találnál.

Másodszor, szabadulj meg attól a gondolattól, hogy a férfiaknak kell hogy legyenek érdemeik. Kétségtelen, hogy egy férfinak, különösen ha keresztény, gondoskodnia kell a nőkről, különösen arról, aki a szívét elnyerte. Nyilvánvalóan minden nő azt várja el a társától, hogy hűséges, szerető, gondoskodó, ragaszkodó és nagyon tisztelettudó legyen. De lennie kell viszonzásnak is. Nem vagy hercegnő, valódi nő vagy, gyengeségekkel. Ezért a szuperjóképű, ajándékokhoz jó ízléssel rendelkező és kivételes tánctehetségű férfi helyett, fogadd el, hogy ahhoz a férfihoz kerülsz közel, aki szereti a gyengeségeidet.

    Befejezésül, ha már egy ideje vársz, és a lelked tele van aggodalommal; ha már minden reményt elvesztettél, hogy megtaláld a neked való férfit, ajánld fel élethelyzetedet az Úrnak! Ne legyen a várakozás és keresés ideje halott idő, leállósáv az életedben. Legyen ez a nőként való növekedés ideje, elhívásod felfedezéséé, és a szíved felkészítéséé, arra az időre, amikor megérkezik a megfelelő személy.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2018. Szeptember 27. - 00:55:26
Dr-Kováts György
4 órája ·

MEGRÁZÓ... :)
Ma egy igaz történetet hallottam Nyugat-Magyarország egyik városából. Iskolai életvédő misszió vetített filmet az abortusszal kapcsolatban. Az egyik lány egyszer csak nem bírta, kiment az osztályból a mosdóba, mert teljesen rosszul lett. Hányt. A többieket is megrázta a film, s utána igen komoly beszélgetések indultak el, és úgy tűnik, mély döntések születtek, (ami a kedves tizenéveseknek is nagyszerű lesz saját életükben, sok mindentől megőrzi őket, de egész országunknak, népünk közérzetének, jövőjének szempontjából is kulcsfontosságú), s amikor ez a lány visszajött a mellékhelyiségből, elmondta, hogy azért lett rosszul, mert MOST tudatosult benne, hogy édesapja, aki szülész-nőgyógyász a városban, miben vesz részt...

Megrázó.
Emlékszem, talán másodikos, vagy harmadikos gimis lehettem, amikor a mi iskolánkban is levetítettek egy filmet az abortuszról. Akkoriban nem volt még animációs film a méh belsejében lejátszódó eseményekről (ahogyan a kisbabát szétszaggatják, vagy sóoldattal megölik), csak elmondták a filmben, és láthattuk a műszerek előkészítését, és a kismama felkészítését az abortuszra - én eddig bírtam. A szó szoros értelmében rosszul lettem, és ki kellett mennem a vetítésről.
Nem voltam még megtérve, nagyon nem, és pontosan a lány-kapcsolatok tartottak vissza attól, hogy Istennek átadjam az életemet - de itt, ezzel az alkalommal, egy egész életre eldőlt bennem, hogy kisbabát megölni sohasem fogok, és nem fogok rávenni senkit sem erre. Soha.

1./ Milyen csodálatos, ha egy tizenéves, ennyire mélyen döntést hoz a jó oldal mellett...
2./ Milyen csodálatos, hogy hosszú évek imádságainak gyümölcseként, kormányzati döntés született tavaly arról, hogy ABORTUSZ-MENTES SZÜLÉSZETET hoznak létre Budapesten, két kórház nőgyógyászati osztályán is, ahol a szülész-nőgyógyászoknak NEM KÖTELESSÉGÜK az abortuszok végrehajtása! Vagyis: meggyőződéses, életvédő, magzatvédő szülész-nőgyógyász orvosoknak NEM kell pályájukat elhagyniuk, hanem VAN lehetőségük képességüknek és elkötelezettségüknek megfelelően végezniük munkájukat, sokak áldására és örömére.
Ezek az osztályok KÍSÉRLETI jelleggel jöttek létre, és MINTÁT jelentenek országon belül, és KÍVÜL is, arra, hogy LEHETSÉGES ilyen életvédő gondolkodásmóddal létrejött intézmények fenntartása és működtetése! (Példa az országban és Európában.)
3./ Az október 20-án tartandó felkészítő konzultáción, ahol tizenévesek elérésére képzünk ki munkatársakat, és segítünk a tizenéves-kommunikációban, hogy a pozitív üzenetet ÁT TUDD ADNI, a délutáni órákban lesz felkészítés az ÉLETVÉDELEM témájában is... :) (Érdeklődés: palanta@palantamisszio.hu)
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2018. Szeptember 27. - 07:41:00
Az abortusz kegyetlen gyilkosság. Sajnos a megítélése társadalmi nézőpont kérdése. A

Félelmetesnek tartom, hogy a liberális felfogás el tudta hitetni, hogy ez voltaképpen nem bűn. Csupán rutin eljárás a további kellemetlenségek kiküszöbölésére.
Nők és férfiak százezrei lelkiismeret furdalás nélkül mészároltatják le saját magzataikat...
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2018. Szeptember 27. - 11:07:47
[valasz author=Csaba link=topic=358.msg87896#msg87896 date=1538026860]

[/valasz]

Magyarországon 50 év alatt több mint 6 millió abortusz történt. Volt egy időszak, az un. Ratkó korszak, amikor nem lehetett engedélyezett abortuszt végezni, de aztán, hogy ezt eltörölték minden évben több tiz ezres, sőt volt olyan év amikor több mint 200 ezer magzatnak nem adtk meg az élethez való jogát. És az ártatlanul kiontott vér az az égre kiállt. Nemén vagyok az egyetlen aki azt gondolja, hogy az egyik oka nemzetünk jelenlegi állapotának ebben keresendő.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2018. Október 21. - 16:27:03
Emberségből elégtelen

Negyedik nekifutásra csak sikerült a Fidesz-parlamentnek megalkotnia a legszemetebb, legembertelenebb, leggyalázatosabb törvényt. Igaz, kellett hozzá egy barba-trükk, de megoldották. Már 2011-ben is megpróbálták kriminalizálni a legszerencsétlenebb emberek utcán lakását, és már akkor is úgy, hogy szabálysértéssé nyilvánították a hajléktalanságot. Ez akkor azért nem sikerült, mert az Alkotmánybíróság 2012-ben alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette ezt a törvényi rendelkezést. A Fővárosi Önkormányzat hasonló próbálkozását a Kúria meszelte el, majd egy helyi rendeletet ismét az Alkotmánybíróság.

A Fidesz kapcsolt, és gyorsan rájött arra, mit kell tennie ahhoz, hogy ezeket a „humanista” jogi akadékoskódókat elsöpörje az útból. Mindössze a gránitszilárdságút kellett hetedszer is módosítani, és beleírni, hogy „tilos az életvitelszerű közterületen tartózkodás”. Nesze neked Alkotmánybíróság: amit mi beleteszünk az Alaptörvénybe, ahhoz te többet nem nyúlhatsz hozzá!

Így már semmi akadálya nem volt annak, hogy hatályba léptessék a szabálysértési törvény módosítását. Ha téged, te szerencsétlen lakás-nélküli, már háromszor is figyelmeztettek arra, hogy kezdjél le lakni, és te mégsem, akkor vagy közmunkás leszel, vagy kapsz egy jó kis elzárást. És mert első nekifutásra meggondolatlanul még mindenféle emberségesnek látszó szabályt is beletettek a rendeletbe: meg kell őrizni a hajléktalan cuccait, tárolni kell (igaz, fizetség ellenében), aztán vissza kell szolgáltatni az elzárásból szabadulónak, vagy kártalanítani kell őt, ezt villámgyorsan megváltoztatták. Nehogy már azt higgyék „ezek”, hogy ugyanolyan állampolgárok, mint a többi, hogy bárkinek is számítanak az ő vacakjaik. Még mit nem! Ha vétkes vagy, elvesszük a matracodat, szatyrodat, rongyaidat és jól elégetjük. Bár erről nem olvastam semmit (biztos az én hibám), de kíváncsi vagyok arra is, vajon mit terveznek azokkal a kiskutyákkal, amelyek az utcán lakók állatkái, leghűségesebb barátai, gyakorta szinte az egyetlenek, akikből melegség árad. (Most már tudom egy konkrét ügyből, hogy menhelyre viszik őket. Gratulálok!)

Senki ne értse félre, én sem tartom elfogadhatónak, hogy emberek tízezrei (mintegy 30 ezer) az utcán éljen, gyakran tisztálkodási lehetőség nélkül, szükségleteit a parkokban végezve. De tessék már elárulni nekem, hány olyan nyilvános WC van a városban/országban, ahová ingyen bemehetnének?

Azt mondja az Orbán Viktor ügyvédjeként emlegetett Bajkai István fideszes képviselő (évi 72 milliós bevétel, 68 millió banki megtakarítás, 12 milliónyi arany és ezüst, több ingatlan és erdő tulajdonosa, közbeszerzések gyakori nyertese), hogy „bármelyik hajléktalan elmehetne közmunkára, és abból már tudná a saját életét rendezni és a saját szállásáról gondoskodni”. Tisztelt Bajkai Úr! Maga melyik lakását adná ki havi 54.217 forintért, egy közmunkás béréért? És vajon, ha lehetne ennyiért albérletet találni – nem lehet – miből telne evésre, tisztálkodásra, egyszóval az életre?

Igaz, ott van még az a rengeteg kitűnő minőségű luxus hajléktalan szálló – 11.200 férőhely a mintegy 30 ezer hajléktalannak. Egy-egy teremben 4-6-8 emeletes ággyal, ágyi poloskával, svábbogarakkal, mocsokkal. Egyetlen olyan szállás van, ahol egy felnőtt ember egyedül lehet egy szobában, a fizetős szállásokra pedig szinte lehetetlen bejutni (ha egyáltalán van miből).

Nem kétséges, a hajléktalanok helyzetét meg kell oldani. Igazán nem kéne messzire menni a jó példákért. Elég, ha a Lázár János szerint bevándorlókkal sújtotta Bécsbe megyünk. Bécsben nincs betiltva az utcán lakás, a lakás nélkülieket elhelyezik, ráadásul egy egyházi közösség hajléktalanszállót nyitott Bécsben az Ausztriában élő külföldi hajléktalanoknak. Ott 1 euróért mosakodhatnak, alhatnak, és még vacsorát is kapnak. Anne Hidalgo, Párizs főpolgármestere erre a télre a városháza, a kerületi polgármesteri hivatalok és nagyobb középületek dísztermeit nyitja meg a hajléktalanok elszállásolására.

Nem várom én Tarlós Istvántól, hogy a Városházában szállásoljon el akár csak egyetlen hajléktalant is. De az államtól azt igen, hogy ne büntetéssel próbálja a legszerencsétlenebb embertársainkat sújtani, hanem tisztességesen, emberségesen igyekezzen megoldani a problémájukat.

"Minden személynek joga van saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, nevezetesen élelemhez, ruházathoz, lakáshoz, orvosi gondozáshoz, valamint a szükséges szociális szolgáltatásokhoz, joga van a munkanélküliség, betegség, rokkantság, özvegység, öregség esetére szóló, valamint mindazon más esetekre szóló biztosításhoz, amikor létfenntartási eszközeit akaratától független körülmények miatt elveszíti."

(Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, 25.cik 1.)

Lassan szégyellem, hogy egyforma az állampolgárságom a kormány tagjaival.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2019. Január 05. - 12:37:50

A híres pszichológus figyelmeztet: az engedékeny szülők, olyan generációt nevelnek, akik nem tudnak majd boldogulni!

David Eberhard, svéd pszichológus, többgyermekes édesapa érdekes véleményt osztott meg a gyereknevelésről.

Sok szülő túlságosan engedékeny, ezért olyan gyerekeket nevelünk, akik fiatalkorúkra cseppet sem lesznek empatikusak. A boldog gyermeki évek után pedig jön az akadályokkal teli felnőttkor, amivel nem tud majd mit kezdeni ez a generáció.

A neveletlen gyerekek korszakát éljük, amikor jóformán a gyerekek mondják meg, mit akarnak. A szülők nem szívesen foglalkoznak ezzel a témával és ha valaki megteszi helyettük, mondjuk egy tanár, akkor azt egyenesen sértésnek veszik. Pár évtizede még a felnőttek társadalmát éltük, amikor ők mondták meg a gyerekeknek, hogy mit lehet és mit nem. Még pár évtizede, ha a gyerek csúnyán viselkedett, bárki rászólhatott: “Nem lenne szabad így viselkedned.” Ma már nem lehet ezt megtenni. A felnőttek egyszerűen nem vállalnak felelősséget egymásért, csak a gyermekeikért.

A szülők egyenlő partnerként tekintenek a gyerekeikre, barátként akarnak viselkedni, nem pedig szülőként. A pszichológus szerint a szülő kellene megtanítsa a gyereket arra, hogy mi a jó és mi az amit nem csinálhat, de ez úgy elég nehéz, ha nincs tekintélye a gyerekkel szemben. Nem bántani kell a gyerekeket, hanem nevelni. A szülő a gyerek szintjére próbál ereszkedni, így nem állít fel szabályokat, hagyja, hogy a gyerek azt tegye amit akar. Ez azonban kamaszkorban és faitalfelnőttkorban problémákat okozhat. A gyerek megszokja, hogy ő döntéseket hozhat, a szülők azt teszik, amit ő kér. Azonban előbb – utóbb érzékeli, hogy a való életben ez nem így van.

A mai generáció az iskolákban se fogadja el a tanárok véleményét, vagy utasítását, már ez is jelzi, hogy elég nagy a gond. A gyerekek úgy nőnek fel, hogy nekik mindent szabad, okosnak gondolják magukat és nem fogadják el, hogy a szülők irányítsák őket. Azonban ez a szülők felelőssége. A későbbiekben sajnos sok nehézséggel találhatják szemben magukat, mert nem lesz mindenki olyan elnéző velük, mint a szülők. A munkahely valódi kihívás lehet a számukra, mivel nem fogadják el, hogy valaki megszabja nekik mit csináljanak. Ahhoz sincsenek hozzászokva, hogy valaki megmondja nekik ha hibáznak, ami külön problémákhoz vezethet. A 15 és 25 év közötti generáció ezért sok negatív tapasztalaton megy keresztül, mire felnő. Ha a szülők nem nevelik, a gyerek önként dönti el, mi a jó és mi a rossz, így hosszabb idő, mire felépül a személyisége. Amit pedig nem tapasztalt meg gyermekkorban, azt majd felnőttkorban kell bepótolja.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2019. Január 05. - 23:44:41
Sajnos ez így igaz!
Minnél liberálisabbá válik egy társadalom, a gyerekek egyre neveletlenebbek.
Nem rég láttam egy videót, ahol egy tíz év körüli kölyök ütögette a tanárt.
Persze elfogyott annál is a cérna és megrázta a kölyköt pár pofon kíséretében.
A facebookon egy idióta már csak annyit osztott meg belőle, hogy a tanárnő veri a gyereket.
Na ne akarjátok megtudni a kedves szülők kommentjeit...
Ekkora undormány a közösségi média és az ott posztoló, gondolkodás nélkül osztogató idóták.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2019. Január 06. - 11:21:55
Ma azt látom a gyerekeknél, hogy mindent megtehetnek, mert a szülők abból indulnak ki, hogy a gyerek jó nem szabad
 korlátozni abban, hogy kiteljesedjen. Ezzel szemben a Biblia azt mondja, minden ember bűnben fogan, és olyan tulajdonságokkal születik a földre, amely magába hordozza a bűnbeesés átkát. Nekem nagyon aranyos kisgyermekem volt a fiam de az első két szó amit kimondott : nem  -  akarom. Ha én akkor hagyom, hogy ő átvegye a hatalmat, valószínűleg nem fejlődött volna olyanná aki mindenhol megállja a helyét. A nagybátyám nekem azt mondta annak idején : ga egy gyerek nem tudja 2 éves korában ki az úr a háznál, az 18 évesen se fogja tudni és halad a maga vesztébe. És ez igy van. Ma a szülők lemondtak az Isten által kijelölt poziciójukról és engedik a hisztis gyerekeknek irányítani az életetüket. Sajnos. És amikor erre rájönnek, már késő.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2019. Január 07. - 19:11:20
Ez vezetett az abortuszokat végző orvos megtéréséhez

Stojan Adasevic egy abortuszt végző orvos Szerbiából, aki több mint 20 éven keresztül végzett beavatkozásokat, mára azonban ő lett a még meg nem született magzatok legnagyobb védelmezője az országban. Az abortuszban meghalt gyermekekről szóló visszatérő rémálmok vezettek a doktor döntéséhez, amit tíz éve hozott meg.

A férfi huszonhat éven keresztül dolgozott abortuszt is végző orvosként, hozzávetőlegesen negyvennyolc ezer (!) beavatkozást végzett el, volt olyan időszak, amikor napi huszonöt-harmincat. Szerbiában a többség úgy gondolkodott az abortuszról és úgy tanították, hogy az nem más, mint egy “foltszövet eltávolítása”.

Mivel Adasevic számára is így tanították, ezért ő is így gondolkodott egészen addig, amíg az 1980-as években az ultrahang vizsgálatoknak köszönhetően már kép is készült az anyaméhben lévő magzatokról.

    “Nekünk mindig is úgy oktatták, hogy az élet az első “felsírással” kezdődik.”- mondta Adasevic. “Amikor a baba az első alkalommal felsír, az az a pillanat, amikortól elválik az anya testétől és önálló emberként kezelhető. Az ezt megelőző függőségi viszony megszüntetése az anya testében nem számít gyilkosságnak.”

Adasevicben azonban önkéntelenül is egyre több kérdés merült fel a hivatásának ezen részével kapcsolatban, mellyel egyidőben különös, visszatérő álmok gyötörték. Álmában egy nagy mezőt látott, ami tele volt játszó gyermekekkel és mosolygó fiatalokkal. Néhányuk 4 évesnek vagy még fiatalabbnak tűnt, míg voltak idősebbek is köztük, körülbelül 24 év körüliek. Mindnyájan féltek Adasevictől. Minden egyes alkalommal, amikor megpróbált közeledni hozzájuk, elfutottak, mesélte Adasevic.

Szintén az álomban volt egy férfi, Aquinói Szent Tamás, fekete-fehér öltözékben, aki mindig csak bámult rá és soha nem mondott semmit. Egy éjszaka álmában megkérdezte a fekete-fehér ruhás férfit, hogy kik ezek a gyermekek és fiatalok körülöttük. A férfi egyenesen Adasevic szemébe nézett és közölte vele, hogy “Ők azok, akiket megöltél az abortuszok során”.  Az orvost sokkolta a válasz.

Amikor felébredt egy nagyon határozott érzés öntötte el a lelkét. Tudta, hogy nem akar többé abortuszt végezni. Elszántsága azonnal próbára is lett téve, mivel aznap pont unokatestvére volt bejelentkezve hozzá beavatkozásra barátnőjével. Unokatestvére barátnője 4 hónapos terhes volt és nem akarták megtartani a babát.

Adasevic nem volt képes visszautasítani rokonát, így vonakodva bár, de megcsinálta az abortuszt. Miközben végezte a beavatkozást, egy alig kifejlődött kis kezet távolított el, amelyet tévedésből a műtőasztal azon részére tett, ahova korábban jód ömlött. A kézben lévő idegvégződések a jódhoz érve önkéntelenül reagáltak és a kéz reflexmozgásokat végzett. Adasevic döbbenten bámult, sokkolta a horrorisztikus látvány. A következő lépés a láb eltávolítása volt az anyaméhből. Az eltávolított végtagot már távol akarta helyezni a kiömlött jódtól, azonban valami megzavarta őt, így véletlenül ösztönösen a kéz mellé rakta azt, mely ugyanúgy reagált a jódra és mozogni kezdett.

    A mozgó végtagok teljesen sokkolták Adasevicet.

Nem akart már több testrészt eltávolítani vagy azok akaratlan mozgását végignézni, így még az anyaméhben szétzúzta a részeket és csak azután távolította el. Amikor azonban úgy gondolta, hogy az összes elhalt szervet és részt szétzúzta, csipeszével benyúlt, majd a baba szíve került elő.

“Csak néztem és néztem az emberi szívet, ami elbűvölő volt, csodálatos és csak dobogott, dobogott és dobogott. Azt hittem megőrülök.” mondta Adasevic. “És végig kellett néznem, ahogy a szívverés lassul és egyre csak lassul…amíg végleg meg nem állt. Senki nem tudja elhinni és felfogni mindazt, amit a saját szememmel láttam és

    ami véglegesen meggyőzött arról, hogy abortuszt elkövetni gyilkosság.” -mondta Adasevic.

Miután befejezte a beavatkozást, meghozta a végső elhatározást: nem fog a jövőben abortuszt végezni. Tájékoztatta döntéséről a kórházat, ezzel az első olyan orvos volt, aki ezt meglépte Szerbiában. Döntéséért súlyos árat fizetett: fizetése felére csökkent, lányát kirúgták és fia nem iratkozhatott be az állami egyetemre.

    Mindazonáltal Adasevic kulcsfigurává vált az országban, a meg nem született magzatok életben maradásáért harcol. Történetét rádiókban, televíziókban osztja meg Kelet-Európa szerte. Ortodox keresztényként aktívan harcol az életért és az életben maradás jogáért!
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2019. Január 09. - 17:58:59
Tanulságos történet - Paraolimpia

Néhány évvel ezelőtt az egyik paraolimpiai játékokon 9 atléta (akik mind mentálisan, vagy fizikailag sérültek) felálltak a 100 méteres futás startvonalához.

A pisztolylövés felhangzásakor elkezdődött a verseny, ahol (bár nem mindenki a lábain futva), de a cél felé törekedett a beérkezés és a győzelem reményében.

A nagy igyekezetben egyszer csak az egyik fiú elesett az aszfalton és jó néhányat bukfencezett, majd elkezdett sírni. A többi 8 versenyző hallotta a sírást, lelassított és hátranézett, majd mindenki megállt és visszafordult.

Mindegyikük.

Az egyik Down-kóros lány leült mellé, megpuszilta és megkérdezte, hogy jobban érzi-e magát. Aztán mind a 9-en összekapaszkodtak és együtt sétáltak be a célvonalon. A stadionban pedig a nézők felálltak és percekig tapsoltak. Azok, akik ott voltak, a mai napig emlegetik ezt a történetet.

Hogy miért?

Mert valahol legbelül tudjuk: a legfontosabb dolog nem az egymás felett aratott győzelem. Az életben sokkal fontosabb másokat győzelemhez segíteni, akkor is, ha ez azzal jár, hogy nekünk le kell lassítan
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Lucius - 2019. Január 10. - 08:25:32
Köszi, Irma! Szép, tanulságos történet.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2019. Február 09. - 16:28:36
A panaszkodás átneveli az agyat a negativitásra

Kutatás bizonyítja, hogy minél többet panaszkodunk, annál valószínűbb, hogy egyre negatívabb színben látjuk majd a dolgokat. A panaszkodás és negatív gondolkodás során használt idegsejtek közelebb kerülnek egymáshoz, és a közöttük lévő kötelékek erősebbek lesznek, ezért könnyebben használjuk őket később is, nem csak akkor, amikor aktívan rossz dolgokra gondolunk.

A panaszkodás átírja az idegpályákat – ez egyáltalán nem túlzás, a gyakori negatív gondolkodás tényleg hatással van az idegsejtek közötti kapcsolódásokra. Statisztikák szerint egy átlagos ember jellemzően egy percet panaszkodással tölt el egy beszélgetés során, ami rettentő soknak számít, ha megfigyeljük, milyen fizikai változásokat hoz az agyunkban ez a gyakori negativitás.
A panaszkodás biológiailag is befolyásol minket
Hidat építünk a negatív gondolatoknak

Először is, a negatív gondolatok során használt idegpályák erősebbek lesznek, az ekkor aktív idegsejtek pedig fokozatosan közelebb kerülnek egymáshoz. Kutatók ezt úgy érzékeltetik, hogy ha gyakran kelünk át a folyón egy adott helyen, nem kifizetődő mindig ideiglenes hidat építeni – fel kell állítani egy  masszív, állandó hidat, amin mindig könnyedén át tudunk kelni,  ha már úgyis gyakran járunk arra. Nincs ez másképp a negatív gondolatokkal sem – ha túl sokat panaszkodunk, az agynak kifizetődőbb a bejáratott idegpályákat használni, ezért ezeket erősíti meg.

A Stanford Egyetem kutatói azt is megállapították, hogy a sok panaszkodás és negatív gondolat lassan leépíti a hippokampuszt, ami különösen ijesztő, ha arra gondolunk, hogy ez az agyi terület felelős a kritikus gondolkodásért is. Az Alzheimer-kór is egyebek között a hippokampuszt támadja meg.
Küzdj vagy menekülj!

A panaszkodás hatására a szervezetünkben kortizol nevű hormonok szabadulnak fel, amelynek hatására a testünk „küzdj vagy menekülj” üzemmódba kapcsol. Ilyenkor a szervezet oxigénjének és vérmennyiségének jó része azokba a szervekbe jut, amelyek a túléléshez elengedhetetlenek. Mellékhatásként az egekbe dobja a vérnyomást és a vércukorszintet, mindkettőről tudjuk, hogy nem tesz túl jót az emberi szervezetnek.
A negatív gondolkodás hatására a stressz-szint is megemelkedikForrás: Thinkstock
Mit tegyünk?

A sok panaszkodás ellen mi is tehetünk, még akkor is, ha hajlamosak vagyunk a dolgok negatív oldalát látni először. Az első tanács, amit pszichológusok ilyenkor adni szoktak, az az, hogy gyakoroljuk a hála érzését – amikor panaszkodni akarunk, gondoljunk inkább arra, mennyi minden megy jól az életünkben, ne arra, hogy mi megy rosszul. Ez például a kortizolszintet 23%-kal is csökkentheti. A Kaliforniai Egyetem kutatása alapján azok, akik mindennap gyakorolták ezt a szokást, sokkal kevésbé szorongtak, mert a kortizolszintjük ritkábban emelkedett meg.

A második tanács az, hogy ha már panaszkodásra adjuk a fejünket, annak legyen célja és iránya – ne csak arra gondoljunk, milyen rossz most nekünk, hanem azonnal találjunk lehetséges megoldásokat is. Nem kell elnyomni a negatív gondolatokat, de nem szabad, hogy azok csak magukban létezzenek. Ha rögtön van megoldás is a problémára, vagy legalább egy olyan út, amin el lehet indulni, már kevésbé vagyunk stresszesek, és nem szorongunk annyira – vagyis a kortizolszintünk normális keretek között marad.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2019. Február 13. - 19:23:16
Ezután vajjon hova "fejlődik" ez a nyomorult világ?

Nem lehet mától Anyának és Apának hívni a szülőket Franciaországban - hivatalosan Szülő 1 és Szülő 2 az új elnevezés
Origo2019.02.13. 19:03

A bevándorláspárti francia elnök, Emmanuel Macron egyik képviselője, Valérie Petit terjesztette a Nemzetgyűlés elé a törvényt, és Macron képviselői (zömében egykori szocialista politikusok) elfogadták, mivel ők vannak többségben a francia parlamentben: ezentúl nem lehet az iskolákban Anyának és Apának hívni a szülőket Franciaországban. Az új hivatalos elnevezés: Szülő 1 és Szülő 2. A homoszexuális párokra akarnak így tekintettel lenni.

A konzervatív ellenzék egyik vezetője, Xavier Breton tiltakozott a törvény ellen. Az LR (Köztársaságiak – Nicolas Sarkozy egykori pártja) képviselője azt mondta, hogy a politikai korrektség legyőzte a valóságot.

A hagyományos, emberi elnevezést (Anya, Apa) a meleg szülők érdekeinek védelmében törlik például az osztálynaplókból is. Franciaországban a Le Parisien szerint a hivatalosan párkapcsolatban élő emberek 96%-a heteroszexuális, közülük is kevesen nevelnek együtt gyereket – azaz, kevés embert érint pozitívan az új törvény.

A francia iskolákban hivatalosan tehát mától nincs Anya és Apa, csak Szülő 1 és Szülő 2.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Kamilla - 2019. Február 13. - 20:35:31
orwelli... elképesztő...   :o
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2019. Február 13. - 21:22:27
Nem tudom, hogy olyan áron is akarunk-e egy egységes Európát, hogy mindent felszámolnak, ami normálisnak mondható....
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2019. Február 14. - 00:13:28
[valasz author=Csaba link=topic=358.msg89349#msg89349 date=1550089347]

[/valasz]

A baj ott van, hogy nekünk nem igen van választásunk. Bár ez a jelenlegi kormány elég sokat tesz azért, hogy végül kiebrudaljanak bennünket. Hogy i lenne jobb menni, vagy maradni a britek se tudják eldönteni. De ez a borzalom már túl megy minden határon.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2019. Február 14. - 07:54:52
[valasz author=Irma link=topic=358.msg89350#msg89350 date=1550099608]

[/valasz]
Valójában igazad van Irma, mert mi csupán sodrodunk az árral, a körülmények pedig egy antikrisztusi kor felé mutatnak. Mire az eljő az Isten szemében kedves emberi kapcsolatok többségének meg kell szünnie, s azok kerülnek előtérbe amelyeket utálatosnak tart.
Az anya-apa fogalma majdnem egyidős az emberiséggel a XXI. sz. - ra a liberális fertő központjában úgyfest fel tudják számolni...
Na de mit várunk egy olyan államtól, amely 2 évszázada kijelentette, hogy nincs Isten?
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2019. Február 14. - 17:56:30
[valasz author=Csaba link=topic=358.msg89351#msg89351 date=1550127292]

[/valasz]

A franciák élenjárnak az Isten tagadásban, de az se jobb ami nálunk van, szinleg kereszténység. De ha ilyen bődületes marhaság megjelent egy úgymond művelt nemzetnél, majd lesznek követői, sajnos.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2019. Február 15. - 07:38:05
[valasz author=Irma link=topic=358.msg89355#msg89355 date=1550163390]

[/valasz]

Ma a facebookon futottam bele, hogy egy magyar celeb - pár, gyerekeket szeretne, de előbb világkörüli utat terveznek.
Önmagában ebben nem sok érdekesség van, de az 1300 kommentben annál több.
Nálunk is felnőtt egy aberrált hülye nemzedék, amely egyenjogúságot követel a természetellenes dolgoknak...
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2019. Február 15. - 10:10:36
Igen felnőtt egy nemzedék, aminek már az élvezeteken kivül semmi sem szent. De én ennek a tragikus voltát abban látom, hogy országunk 50 éves orosz megszállás alatt olyan hihetetlen szellemi hanyatlásba került, hogy mr ennek a nemzedéknek a szülei sem kaptak valódi értékeket pláne igaz Isten ismeretet. Talán emlékszel a Pokolgép nevezetű rcok zenekar nótájára : Mi vagyunk az elfelejtett nemzedék.... és ezt majd negyven éve írták. Miután a középpontban az anyagi javak megszerzése került, a szülőknek már se erejük, se idejük, se szellemi tartalékuk nincs, amit továbbadhatnának. Nagyon szomorú jövő elé nézünk.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2019. Március 25. - 17:44:22
“Isten teljesen átformált bennem mindent” – Molnár Ferenc Caramel

Mély és felemelő interjúban beszél Caramel Istenbe vetett hitéről: Magyarország egyik legnépszerűbb énekese az utóbbi időben több nehéz időszakot is megélt, de ezeket követően nem elfordult, hanem sokkal inkább közelebb került a hitéhez. A vasarnap.hu interjúját szemlézzük!

“A hitről beszélni mindig egy kicsit magánügy marad. Az egyik legfontosabb dolog az otthoni egyedüllétedben végzett, személyes imádságod.

    Ám az Istennel való élet felvállalása nagyon felemelő.

Isten üzenetét hirdetni egy másik dimenzió. A kimondott szavak igenis jelentőséggel bírnak. Bárki beszél Istenről, annak ereje van. És van egyfajta kiszámíthatatlansága: soha nem tudod, hogy kit érint meg az általad kimondott két mondat. Legtöbbször nem is a megtérítés szándékával jelentünk ki bizonyosságokat Istenről. Egyszerűen boldogság Istenről beszélni. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy én lennék a legnagyobb hívő a világon. A hitben is nagyon sok hibám van. Én is megbotlom, rám is hatással van a világ.
hirdetés

Úgy látom, hogy Isten számára nem az a fontos velem kapcsolatban, hogy „megváltsam” a világot, hanem hogy engem boldoggá tegyen.

    Igen, számomra boldogság kimondani akár a színpadon is Isten nevét.

Kimondom. De ettől nem válok sebezhetővé. Éppen ellenkezőleg: védelmet kapok tőle. Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor látod, hogy nem fér bele, hogy a hitedről, Istenről szólhass. De még ezekben a helyzetekben is megvan a lehetőségem választani: foglalkozom-e azzal, hogy a közönség a hitemmel kapcsolatos megvallásra hogyan reagál, vagy nem érdekel, és mondom. Nem jó út ebben az erőszakosság. Jézus sem volt erőszakos.

    Isten nem erőltet senkire semmit, csak meghív.

Másfél-két éve döntöttem mellette tudatosan. Ám előtte is már sok minden csírázott a lelkemben. Foglalkoztam Istennel, de csak úgy a magam módján, a saját határaimon belül. Ha valaki a tíz-tizenöt évvel ezelőtti dalomat meghallgatja, hallhatja, hogy abban már jelen volt az Istenbe vetett hitem kezdeti formája.

A számomra kilátástalannak tűnő helyzetben Isten mutatta meg nekem a reményt. Belső békességet kaptam Istentől. Az erősített meg, hogy egy ilyen nehéz helyzetben csak egy csoda lehet az a megnyugvás, amit a lelkemben kaptam. Úgy érzem, ezek után bármi történne velem az életben, az Istenbe vetett bizonyosságomat már nem veszíteném el. Isten teljesen átformált bennem mindent.

Másképpen látom már az engem körülvevő dolgokat, történéseket. A hitem része lett, hogy rábízom magamat a Jóistenre. Bármiféle rossz dolog is történik az életemben, Isten szemével nézve már elbírható. Így felesleges dolgokba már nem fogunk beleroppanni.

    Nekem fontosabb dolog a hit és Isten, mint a cigányság.

Roma emberként mondom ezt. Mindenfajta – mélyszegénység, szociális helyzet, versenyképtelenség, képzetlenség – hiánynál sokkal fontosabb az Isten hiánya. Ha eljut az Isten üzenete cigányhoz és nem cigányhoz egyaránt, akkor nem lesz kérdés többé a felebarát szeretete. Akinek a szívében ott él Isten, abban nem lesz előítélet a másik ember irányában.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2019. Március 29. - 16:05:23
Hol van Isten, amikor nagyon fáj?
Kérdezted már valaha azt, hogy „Istenem, hol vagy?” Mikor számíthatunk Istenre?

Milyen szinten számíthatunk rá, hogy Isten velünk lesz? Olyan valaki ő egyáltalán, akihez bizalommal fordulhatunk a válság és a békesség idején is?
Hol van Isten a tragédiák közepette?

Isten a világegyetem teremtője, aki vágyik rá, hogy megismerjük. Ezért vagyunk itt mindannyian. Az a kívánsága, hogy megtapasztaljuk és támaszként használjuk az ő erejét, szeretetét, igazságát, szentségét és könyörületét. Ezért azt mondja mindenkinek, aki csak hajlandó odafigyelni: „Gyertek hozzám.”

Tőlünk eltérően Isten tudja, mi fog történni holnap, jövő héten, jövőre vagy a következő évtizedben. Azt mondja: „Előre megmondtam a jövendőt, és régen a még meg nem történteket.”1 Tudja, mi fog történni a világban. Még ennél is fontosabb, hogy tudja, mit hoz majd az élet, és ott lehet veled, ha úgy döntesz, hogy engeded, hogy része legyen az életednek. Ő lehet „a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.”2 De őszintén igyekeznünk kell, hogy keressük. Azt mondja: „Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám.”3

Ez nem jelenti azt, hogy akik Istent követik, azok megússzák a nehéz időket. Nem így van. Ha egy terrortámadás szenvedést és halált okoz, akkor azok is kapnak, akik ismerik Istent. De van egyfajta békesség és erő, amit Isten jelenléte ad. Jézus Krisztus egyik követője így írta ezt le: „Mindenfelől szorongatnak minket, de össze nem zúznak, bizonytalanságban élünk, de kétségbe nem esünk. Üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk. Földre terítenek bennünket, de el nem pusztulunk.”4 Tehát fogunk az életben problémákkal szembesülni. De ha úgy megyünk keresztül ezeken, hogy ismerjük Istent, akkor más perspektívával és olyan erővel reagálhatunk, ami nem a sajátunk. Egyetlen probléma sem olyan súlyos, hogy Isten számára leküzdhetetlen lenne. Ő hatalmasabb, mint az összes probléma, amivel szembenézünk, és vele nem kell mindennel egyedül elbánnunk.

Isten Igéje elmondja, „Jó az Úr! Menedék a nyomorúság idején, gondja van a hozzá folyamodókra.”5 És: „Közel van az ÚR mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja. Teljesíti az istenfélők kívánságát, meghallja kívánságukat, és megsegíti őket.”6

Jézus Krisztus a következő vigasztaló szavakat mondta a követőinek: „Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok.”7 Ha valóban Istenhez fordulsz, úgy törődik majd veled, ahogy senki más nem fog és nem is lenne képes.
A katasztrófák és a szabad akarat

Isten a választás képességével teremtette az embereket. Ez azt jelenti, hogy nem vagyunk kapcsolatra kényszerítve vele. Megengedi, hogy visszautasítsuk és azt is, hogy más gonosz tetteket vigyünk véghez. Kényszeríthetne, hogy jók legyünk. Kényszeríthetne, hogy szeretőek legyünk. De akkor miféle kapcsolatunk lehetne vele? Azt már nem is lehetne kapcsolatnak nevezni, csak egy kikényszerített, totális kontroll szülte engedelmességnek. Ehelyett megadta nekünk a szabad akarat emberi méltóságát.

Természetesen jön a lelkünk mélyéről a kiáltás: „De Istenem, hogy hagyhattál valami ekkora szörnyűséget bekövetkezni?”

Mit akarunk, mit tegyen Isten? Azt akarjuk, hogy irányítsa az emberek cselekedeteit? Ha egy terrortámadással állunk szemben, mi lenne az elfogadható halálesetek száma, amit Isten még megengedne? Jobban éreznénk magunkat, ha Isten csak pát száz ember megölését engedné? Vagy inkább azt szeretnénk, hogy Isten csak egy személy halálát hagyja? És mégis, ha Isten megakadályozná akárcsak egy ember meggyilkolását, már nem lenne többé szabad akarat. Az emberek dönthetnek úgy, hogy tagadják Istent, hogy a saját fejük után mennek, és hogy szörnyűséges dolgokat tesznek másokkal.
Katasztrófák a mi világunkban

Ez a bolygó nem egy biztonságos hely. Lehet, hogy lelőnek, vagy elüt a villamos. Lehet, hogy ránk dől egy száz éves épület, de ha elég magasról jön, elég egy darab is a tetőből. Ezen kívül még számtalan dolog történhet velünk ebben a Föld nevű durva környezetben, azon a helyen, ahol Isten akaratát nem mindig követik.

De nem Isten kéri az emberek kegyelmét, hanem fordítva. Szerencsére mi függünk az ő kegyelmétől. Ez az az Isten, aki a világegyetemet megszámlálhatatlan csillaggal teremtette pusztán a szavával: „Legyenek világító testek az égbolton”8 Ez az az Isten, aki figyelmeztet, hogy ő „az egész föld királya.”9 Határtalan az ereje és a bölcsessége. Bár a gondok néha leküzdhetetlennek tűnnek számunkra, van egy hihetetlenül hatalmas Istenünk, aki így szól, „Én vagyok az Úr, minden élőnek az Istene. Van-e számomra lehetetlen?”10 Valahogy képes a bűnös emberek szabadságát fenntartani és közben mégis keresztülvinni az akaratát. Isten világosan kijelenti, „Megvalósul tervem, mindent megteszek, ami nekem tetszik.”11 És ebből vigasztalást meríthetünk, ha az életünk alá van vetve neki. „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja”12
Katasztrófák: Hol van ilyenkor Isten?

Sokan vagyunk, akik –nem is, inkább mindannyian – időről időre fittyet hányunk Istenre és az ő útjaira. Másokhoz képest, vagy mondjuk egy terroristához képest lehet, hogy tiszteletre méltó, szerető embereknek tartjuk magunkat. De a szívünk tömény őszinteségével megvallva, ha Istennel kellene szembenéznünk, egyből tudatára ébrednénk a bűnösségünknek. Amikor imádságban hozzá fordulunk, nem belénk hasít néha váratlanul az az érzés, hogy Isten nagyon is jól ismeri a gondolatainkat, cselekedeteinket és önzőségünket? Az életünkkel és a tetteinkkel eltávolodtunk Istentől. Sokszor éltünk úgy, mintha remekül elboldogulnánk az életben nélküle is. A Biblia azt mondja: „Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.”13

A következmény? A bűnünk elválaszt minket Istentől, ez pedig nem csak a mi egyéni életünkre van hatással. A bűnünkért való büntetés a halál, vagyis az Istentől való örökös elválasztottság. De Isten adott nekünk egy lehetőséget, hogy megismerjük és bocsánatot nyerjünk tőle.
Hol van Isten? Isten szeretete

Isten eljött a földre, hogy megmentsen minket. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.”14

Isten ismeri azt a fájdalmat és szenvedést, amit ezen a világon átélünk. Jézus elhagyta az otthonának a biztonságát azért, hogy belépjen abba a durva környezetbe, ahol mi élünk. Jézus is elfáradt, megéhezett, megszomjazott, szembenézett mások vádjaival és családja/barátai kiközösítésével. De Jézus jóval többet is megtapasztalt, mint a mindennapi nehézségeket. Jézus, Isten Fia emberi formában, önként magára vette mindannyiunk bűneit és megfizette az értük járó halálbüntetést. „Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életet adta értünk.”15 Kínzáson és lassú, megalázó halálon ment keresztül, ahogy a kereszten fulladozott, hogy mi megbocsátást nyerjünk.

Jézus már előre elmondta másoknak, hogy megfeszítik. Azt mondta, hogy három nappal a halála után visszatér az életbe, hogy bebizonyítsa, hogy ő Isten. Nem azt mondta, hogy egy nap majd reinkarnálódik. (Ki tudhatná, hogy tényleg megtörtént-e?) Azt mondta, három nappal azután, hogy eltemetik, fizikailag élve megmutatkozik majd olyanok előtt, akik látták a keresztre feszítését. A harmadik napon Jézus sírját üresen találták, és később sokan tanúsították, hogy látták őt élve.

Most pedig örök életet ajánl nekünk. Nem érdemeltük ki ezt. Ajándék, amit Isten felkínál, és amit megkapunk, amikor azt kérjük, hogy lépjen be az életünkbe. „Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.”16 Ha megbánjuk a bűneinket, és visszafordulunk Istenhez, akkor miénk lehet az örök élet ajándéka Jézus Krisztuson keresztül. Egyszerű: „Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.”17 Be akar lépni az életünkbe.
Hol van Isten? Isten terve

Mi a helyzet a mennyországgal? A Biblia azt mondja, Isten „az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta”.18 Talán ez azt jelenti, hogy a szívünkben tudjuk, hogyan nézne ki egy jobb világ. Az általunk szeretett emberek halála győz meg minket arról, hogy valami nagyon nincs rendben ezzel a világgal. Valahol mélyen a lelkünkben tudjuk, hogy kell, hogy legyen egy jobb hely, ahol élhetünk megszabadulva a szívszorító nehézségektől és a fájdalomtól. Hogy biztosak legyünk ebben, Isten készített egy jobb helyet, amit nekünk kínál. Ott egy teljesen más rendszer lesz, ahol az ő akarata mindenkor teljesül. Abban a világban Isten minden könnyet letöröl majd az emberek arcáról. Nem lesz több gyász, sírás, halál vagy fájdalom.19 És Isten az Ő Lelke által úgy fog a népe között lakni, hogy sosem vétkeznek többet.20

Egy terrortámadás elég borzasztó dolog. A Jézus által kínált örök kapcsolat visszautasítása még borzasztóbb lenne. Nem csak az örök életre nézve, hanem mert ebben az életben sincs olyan kapcsolat, amit Isten ismeretéhez lehetne hasonlítani. Ő a célja az életünknek, a vigasztalásunk forrása, a bölcsességünk zavaros időben, az erőnk és reménységünk. „Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket.”21

Vannak, akik szerint Isten csak egy mankó. De úgy tűnik, ő az egyetlen használható mankó.

Jézus azt mondta:„Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.”22 Azok számára, akik Jézusban bíznak, azt mondja ő olyan lesz, mintha az életedet sziklára építenéd. Bármilyen krízishelyzet is lép fel az életedben, ő erőssé tesz majd.
Hol van Isten? Isten Fia

Jézust már most befogadhatod az életedbe. „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében.”23 Jézus Krisztuson keresztül térhetünk vissza Istenhez: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”24 Jézus így hív minket: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz,”25

Akár most is kérheted Istent, hogy lépjen be az életedbe. Imádsággal teheted ezt meg. Az imádság azt jelenti, hogy őszintén beszélsz Istennel. Ebben a percben megszólíthatod Istent, ha őszintén elmondasz neki valami ilyesmit:

„Istenem, elfordultam tőled a szívemben, de meg akarom ezt változtatni. Meg akarlak ismerni. Be akarom fogadni Jézus Krisztust és az Ő megbocsátását az életembe. Nem akarok többé távol lenni tőled. Légy az életem Istene a mai naptól fogva. Köszönöm Istenem.”

Behívtad most Istent őszintén az életedbe? Ha igen, akkor sok minden vár rád. Isten azt ígéri, hogy a jelenlegi életed nagyobb megelégedést hoz majd a vele való kapcsolaton keresztül.26 Hol van Isten? Ő azt ígéri, hogy mostantól benned lakik.27 És örök életet ad neked.28

Nem számít, mi történik a téged körülvevő világban, Isten ott van neked. Bár az emberek nem Isten útjain járnak, Ő mégis képes a szörnyű körülményeken át is keresztülvinni a saját akaratát, mindennel szemben. Isten a világ eseményeinek végső ura. Ha te Istené vagy, akkor számíthatsz arra az ígéretre, hogy „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.”29

Jézus azt mondta, „Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen… A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.”30 Azt ígéri, hogy sosem hagy el vagy hagy cserben minket.31

Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2019. Április 03. - 13:21:50


    Közélet

    Külföld

    Bulvár

    Humor

   

Meghalt egy ember. Kínok között, üvöltve…

Meghalt egy ember. Kínok között, üvöltve halt meg.

Vért hányva, csillapítatlan fájdalomban fetrengve szenvedett. Órákig. Egy kórházi folyosón.

Már van közlemény is. A beteg menthetetlen volt. Nem lehetett megmenteni az életét.

Elhiszem.

Az emberségét meg lehetett volna menteni.

A méltóságát meg lehetett volna menteni.

A közlemény azt mondta: a kórház nem hibázott.

Nem hibázott, amikor átnéztek a fájdalomtól üvöltő emberen.

Nem hibázott, amikor nem enyhítettek a szenvedésén.

A kórházi protokoll.

Minden rendben volt. Mindent jól csináltak.

Egy ember a folyosón haldoklott órákig, embertelen kínok közepette ott, ahol segítséget remélt. És nem kapott segítséget.

Egy közleményt kapott, hogy minden rendben.

De akkor már halott volt. Akkor már nem ordított és nem hányt vért. Akkor őt már nem érdekelte, hogy minden rendben volt.

Miniszterek és államtitkárok sora fotózkodik boldogan a csillogóra felújított kórházakban. Pózolnak a szép, új ágyak mellett, hordákban állják körbe az új berendezéseket.

És kampányolnak vele. Hogy lám, törődünk veletek. Mindent megteszünk értetek. Fontosak vagytok. Semmi pénzt nem sajnálunk, hogy jobb legyen nektek.

Az nincs rajta azokon a fotókon, hogy azt a pénzt az Unió adta. Hogy azt a pénzt semmi másra nem lehetett elkölteni, mint amire adták. Nincs rajta a fotókon, hogy azt a pénzt nem tudták ellopni, szétosztani maguk között.

Azokon a fotókon tisztaság van, mosolygó politikusok, hófehér ruhában segítőkész orvosok, a biztonság nyugalmában lubickoló betegek vannak.

Olyan fotó nincs, amin mocsokban fürdő vécék vannak.

Olyan fotó nincs, amin saját szarukban, hugyukban fetrengő betegek vannak.

Olyan fotó nincs, amin a kórházak eldugott, demens osztálynak csúfolt alagsori pokol-bugyraiban nyöszörgő öregek vannak.

Olyan fotó sincs, amin stadionokra, új szolgálati autókra, felújított várbeli luxusra, selyemtapétára, magánrepülőgépre költött milliárdok vannak.

Olyan fotó nincs, amin parókiák felújítására, templomok építésére, külföldön élő emberek gazdagítására, más országok nyugdíjasainak eltartására költött milliárdok vannak.

Olyan fotó sincs, amin az ellopott, külföldi magánszámlákra rejtett, magánvagyonok vannak. Közpénzből.

Csak kihízott, vigyorgó politikusok és őket fedező haszonlesők vannak. Csak mindent megmagyarázó szóvivők, sértett közlemények vannak. Hogy minden rendben volt, minden szabályos volt. Minden jól van így, ahogy van.

Csak kiégett, túlhajszolt, robot-üzemmódban működő egészségügyi dolgozók vannak. Csak kialvatlan, a tehetetlenségtől zombivá tompult orvosok vannak. És eleve pályaalkalmatlan, eleve embertelen lények vannak. Az előbbiek igyekeznek átvenni a terheket az utóbbiaktól. Mert kirúgni nem lehet őket, kell a munkaerő. És még jobban kiégnek, mert kevesen vannak, mert nincs felszerelés, nincs pénz, nincs idő, nincs elég szakember.

Nincs felelős. Minden szabályszerű volt. Az ember úgyis meghalt volna, menthetetlen volt.

A kórház folyosójára hányt vért majd felmossa valaki. Talán a véres lepedőt is ki lehet mosni. A fájdalmas üvöltést el lehet felejteni. Minden megy tovább a maga útján.

A miniszterelnök, miniszterek, államtitkárok ezután is kapnak külön szobát. Nem kell fél napig várniuk a retkes műanyagszéken, vagy a földön ülve. Őket azonnal megvizsgálják, lesz szabad berendezés, műtő, tiszta ágynemű. Értük mentőhelikopter érkezik egy csuklótöréshez is.

Minden rendben van, minden szabályszerűen történt.

A stadionok világítását esténként bekapcsolják, a gyep fűtése gond nélkül működik. A csúti elégedett böfögéssel dől hátra a repülőgép ülésében. A gázszerelő luxusgépén van pezsgő és kaviár. A parókakészítő meg tudja venni a kubai szivart. A politikus anyja megkapja a százmilliós támogatást a disznótelephez. A külhoniak szavazatát meg tudják fizetni. A papok kampánybeszédét meg tudják vásárolni. Az úri kölykök mehetnek táborozni. Minden rendben van.

A többieknek – fideszeseknek és ellenzékieknek meg azoknak, akik szarnak a politikába – ezután is lehet üvöltve haldokolni a kórház folyosóján. Vagy a nedves, szürke lepedőn. Csupaszon, megalázva, kiszolgáltatottan. A demens osztályon, katéterrel a hólyagjukban, zombivá szedálva. Vagy a saját otthonukban, mozgásképtelenül, segítség nélkül.

A többiek – fideszesek, ellenzékiek és azok, akik szarnak a politikára – továbbra is kivárhatják azt a pár hónapot, vagy évet a csípőprotézis-beültetésig, a gerincműtétig, a hályogműtétig. Más országokban is vannak várólisták. Más országokban is vannak kórházi fertőzések, penészes falak, szétrozsdásodott, gombától szürke mosdók, patkányok, tetvek, rüh, kórházi fertőzések. Máshol is százhúsz beteg jut egy nővérre, ötszáz beteg egy orvosra, máshol is a szutykos padlón alszanak a szülők a beteg gyerekük ágya mellett, hogy ők pelenkázhassák, fürdethessék a kicsit.

Minden szabályosan történt, a sorok összezárnak, a közlemények megíródnak, mindenki megnyugszik.

Csak egy ember halt meg. Csak órákig üvöltött fájdalmában és senki nem volt, aki enyhített volna rajta.

Nem történt semmi különös. Csak haldoklik egy ország. Csendben, nem üvöltve.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2019. Június 01. - 13:37:11
Idejutottunk! Egy bevallottan ateista, baloldali ember kér számon egy úgy mond "kereszténydemokrata" kormányfőt! Ha nem lenne ilyen szomorú a helyzet, ez viccnek is beillene, de hát nem az.

"....Gyurcsány Ferenc
19 perce ·

Iszonyatos erő van az istenhitben. Közösségeket épít, az életnek sokak számára teljességét ad.
A hit, a vallás különleges erővel ruházhatja fel az embert, az egyház nem csak égi, de földi hatalom is.
Csínján kell bánni ezzel a hatalommal, nem bazári áru. Végképp nem politikai fegyver kalandorok kezében.
Hogyan mondta Pietro Parolin bíboros, vatikáni államtitkár, amikor arra figyelmeztetett, hogy nem szabad egybemosni a hitet és a politikát: „A pártpolitika megoszt, Isten azonban mindenkié. Mindig is nagyon veszélyes volt Istent a magunk javára segítségül hívni.”
Gondolom, az ő értelmezése irányadó minden katolikusnak.
Isten igéje a hit tápláléka minden hívő embernek. Ebből most nem kér a keresztény Európáért aggódó magyar kormányfő. Nem megy el Csíksomlyóra, meghallgatni a pápai szentmisét.
Gondolom, bármely focimeccs fontosabb neki. Ott is van táplálék. Szotyola. Azt is köpi. Meg mit még?....
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2019. Június 18. - 08:02:50
Megkezdődött...
Innen már csak egy lépés ....


Svédországban elkezdték chippelni az embereket. Sokan szkeptikusak ezzel kapcsolatban

Svédországban már tavaly óta igénybe lehet venni egy olyan szolgáltatást, mellyel orvosi úton a bőr alá helyeznek egy chipet. A hüvelykujj és a mutatóujj közötti bőrréteg alá ültetik be, amely létfontosságú dolgokat képes helyettesíteni. Nagyon népszerű a svédek körében, kezdetben 100 emberen végezték el a beavatkozást, ám ez a szám napról napra nő, és ma már több, mint 4000 emberbe van ilyen chip ültetve.

Mai cikkünkben bemutatjuk, milyen funkciókat képes ellátni, illetve, hogy helyileg hova is van beágyazva

A chip főbb rendeltetési köre és kinézete:

Képes minden elektronikus pénztárcát, bankkártyát, utazási kártyát és kulcskártyát helyettesíteni. Ha fizetni szeretnénk egyszerűen csak megérintjük a terminált és már kész is a tranzakció.

Olyan kicsi, mint egy rizsszem.

Az ára, beültetéssel együtt körülbelül 51 ezer forint, ám vannak olyan cégek, melyek biztosítják ezt a szolgáltatást alkalmazottaiknak.

Mivel nem foglal magába GPS nyomkövetést, ezért nem kell attól félni, hogy lenyomoznak bennünket.

A chip csak akkor aktiválódik, ha a terminált nagyon közel teszik hozzá. Szóval csak abban az esetben tudják ellopni róla az adatokat és a pénzt, ha valamilyen úton-módon elkapják az illető kezét.

Ez csak a beletáplált adatokat foglalja magába, így más személyes jellegű adatokhoz nem tudnak hozzáférni.

Amellett, hogy nagyon kényelmes viselet, és nem akadályoz a különböző fizikai tevékenységek elvégzésében, nagyon praktikus eszköz, ami kaput nyit egy új digitális korszakba

Szabad szemmel nem lehet látni.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2019. Augusztus 17. - 15:47:59
Tízszer javasoltak neki abortuszt, mindannyiszor elutasította

Tíz alkalommal javasolták orvosok egy brit nőnek, hogy vetesse el kisbabáját, mert súlyos rendellenességet találtak nála. Natalie azonban nem engedte, hogy kioltsák lánya életét, akit születése után megműtöttek és jól halad felépülése.

Natalie Halsonnak az  orvosok azt tanácsolták, hogy szakítsa meg a 22 hetes terhességét, miután egy rutin ultrahang vizsgálat során a magzatnál nyitott hátgerincet állapítottak meg. A rendellenességnek lehetnek enyhe vagy súlyos következményei, az elváltozás mértékének függvényében. Olyan tünetek kísérhetik mint az izomgyengeség, részleges bénulás, az érzékelés hiánya, inkontinencia és az agykárosodás.

Az orvosok ragaszkodtak ahhoz, hogy Natalie megszakítsa a terhességét és biztosították arról, hogy ez a legjobb- és az egyetlen- opciója. A The Sun magazinnak Natalie így nyilatkozott: „Úgy tettek, mintha az abortusz lenne az egyetlen lehetőségem és elmagyarázták, hogy ha megtartom, a gyerekem kerekesszékhez lesz kötve és alacsony lesz az életminősége. ”

Szerencsére röntgenasszisztensként Natalie jártas az orvoslásban és nem hagyta, hogy rákényszerítsék egy döntésre, anélkül, hogy  utána járt volna a dolgoknak. „A hívás után kutatni kezdtem és megtudtam, hogy a kislányomnak vannak opciói – hirtelen elöntött a düh, amiért nem tájékoztattak róluk”– mondta.

Műtét révén helyreállítható a gerincoszlopdeformáció és a tünetek kezelhetőek. A műtét és a folyamatos kezelés ellenére a nyitott gerincvelővel született gyerekeknek lehetnek nehézségei vagy fogyatékosságai, de a betegség nem feltétlenül ítéli őket egy nyomorúságos életre.

Natalie esélyt adott a lányának az életre, visszautasította  az abortuszt és helyette a műtéti beavatkozást választotta. „Maribelle esetében nem volt lehetőség a méhen belüli  beavatkozásra, de a születést követően a nyitott gerincoszlop bezárható. A műtét ugyan  nem biztosíték a gyógyulásra, de ez volt a legjobb lehetőségünk.”

Ennek ellenére az orvosok továbbra is ragaszkodtak az abortuszhoz. „Minden alkalommal, azaz nagyjából tízszer ajánlották fel, hogy szakítsam meg a terhességet, egészen a szülésig. Továbbra is sürgettek, annak ellenére, hogy többször is nemet mondtam, sőt, hetekkel a szülés előtt is felajánlották, hogy vetessem el a babát, ami igazán elszomorít. ”

Maribelle, Nataile lánya a terhesség 38. hetében született meg császármetszéssel Liverpoolban. A babát azonnal az Alber Hey gyermekkorházba vitték, ahol másnap megműtötték.

    A műtét sikeres volt.

„Azt mondták a neurális csövet bezárták. Elérzékenyültem, nem tudtam abbahagyni a sírást”-mondja Natalie.

Maribelle otthon van,  jól halad a felépülése. A betegsége miatt még kihívásokkal kell szembenéznie, de javul az állapota és összességében egészséges. Az édesanyja boldogan számol be arról, hogy hetente kétszer úszni viszi, kapott fizióterápiás kezelést, érzékeli, ha megérintik a lábát, úgyhogy minden jól alakul.

Natalie hálás, hogy visszautasította az abortuszt. „Néha egyszerűen szeretném látni a jövőt, hogy tudjam, mire lesz képes, de valójában nem számít. Én ugyanúgy szeretem. Tudom, elérkezik majd a saját mérföldköveihez. Minden nap küzdök azért, hogy a lehető legjobb élete lehessen. Erős embernek tartom magam, de ez egy hihetetlenül nehéz utazás”. Natalie, felidézve hogyan próbálták rábírni az abortuszra próbálták rábírni, így nyilatkozott: „Ránézek Maribellre, és eszembe jut, hogy sohasem ismerhettem volna meg. Még a gondolata is elviselhetetlen”.

Natalie legfontosabb üzenete: „valójában nem számít, én ugyanúgy szeretem”.

    A szeretet nem csak a fogyatékosságot látja, hanem a személyt, aki szeretetet érdemel.

Nem a képességeikért vagy az adottságaikért kell szeretnünk az embereket, hanem azért akik valójában: Isten képére és hasonlatosságára teremtett személyek. Nem tudhatjuk, Istennek milyen terve van az emberrel, beteggel és egészségessel. Az a feladatunk, hogy minden egyes embert szeressünk a fogantatástól a természetes halálig, tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy enyhítsünk a szenvedésen és segítsünk annak felismerésében, hogy mire hívja őket Isten, a földön és az örökkévalóságban.

Forrás: Aleteia

Fordította: Zölde Júlia
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2019. Szeptember 02. - 08:28:27
Gyűlölettel teltek meg a magyar templomok...
B. Ferenc Attila

Az a gyűlöletpropaganda, amit az Orbán-kormány folytat megostromolta a templomokat és behatolt Isten házába is.

Magyarországon egyre kevésbé érvényesül az a követelmény az egyházak részéről, hogy az egyházak képviselői - akik a laikusok számára jellemzően a püspökök és papok - ne köteleződjenek el a napi politikában. Pedig az a hívek részéről igenis jogos igény, hogy a felszentelt emberek ne merüljenek el a világi gyarlóság mocsarában, hanem próbáljanak ezek fölött maradni.

Isten katonái ne a földi hatalmat szolgálják, hiszen az e világi hatalom mellé állni nem kell bátorság, a hatalom szolgálatához nem kell erő, nem kell hit és nem kell templom; a hatalmat szolgálni nem jár lemondással, nem jár szenvedéssel és nem jár vértanúsággal sem. A hatalom szolgálata szolgasággal jár. A világi hatalom szolgálata bármely hétköznapi embertől gyengeség és megalkuvás, hát még egy olyan embertől, aki kizárólag Isten szolgálatára esküdött fel.

A papok pedig, akik Orbán hazug propagandájának szögeit kalapálják bele az emberek szívébe, ahelyett, hogy az evangéliumok magjait vetnék el, ők a gyűlölet papjai.

Vessétek ki magatok közül a szemforgató kufárokat! Küldjétek ki a templomból azokat, akik a világi hatalommal kollaborálnak! Ne engedjétek a szószékre azokat, akik az ország, ha úgy tetszik a nyáj fele által zsarnoknak tartott hatalmaskodó szócsövei! Hajítsátok ki a templomokból az orbáni képeket! Törjétek össze az Orbán-oltárokat! Tisztítsátok meg a templom levegőjét a mások vesztét kívánó gyűlöletbeszédektől! Védjétek meg tőlük a keresztet, ne engedjétek, hogy bemocskolják a kereszténységet!

De főleg: ne értsetek egyet a hatalommal, mutassatok és adjatok erőt az elnyomottaknak! Ne legyetek Mátraiak és Kiss-Rigók, maradjatok Apor Vilmos és Mindszenty örökösei!

De mit is mond a szentírás? Csak azt kövessétek!

    Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2019. Szeptember 04. - 08:45:07
A kitiltott Isten válasza”

Interjú Billy Graham leányával, Anne Graham-mel
Az Új Tömlőben megjelent 2007. április 20-án ˝ (de ma, talán még aktuálisabb, mint 10 évvel ezelőtt)

Gyakran megkérdezik az emberek a vallások képviseloit: „Ha van Isten, miért engedi meg azt ˝ a sok szenvedést és bajt, amely sújtja világunkat, benne a sok ártatlan embert és gyermeket?”

Anne Graham válasza:
Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történik, ám évek óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, a kormányunkból, és távozz az életünkből.

És Ő, amilyen gentleman, csendben visszahúzódott. Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmét adja, ha egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket békén?

O Hare (akit meggyilkoltak, és testét nemrég találták meg) panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban;
és mi azt mondtuk, rendben.

Valaki azt javasolta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát iskoláinkban: a Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd felebarátodat, mint önmagadat; és mi azt mondtuk, rendben.

Dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenekeljük el a gyermekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megsérül, és lerombolhatjuk önbecsülésüket (Spock fia öngyilkos lett). Jóvá hagytuk, egy szakember biztosan tudja miről beszél; és azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfőnökök jobb, ha nem fegyelmezik a gyermekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. Az iskola vezetői azt az utasítást adták, hogy a tanárok inkább meg se érintsék a diákokat, nehogy ezzel rossz reklámot csináljunk az iskolának, mert semmiképpen sem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket; és mi azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végezhessenek ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják szüleiknek; és mi azt mondtuk, rendben.

Aztán egy bölcs vezető azt mondta, mivel a fiúk fiúk, és úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy erről szüleiknek beszá-
moljanak; és mi azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki az általunk jelentős posztra megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít, hogy mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve
velük, azt mondtuk, nem számít, mit tesz valaki (beleértve az elnököt is) a magánéletben, amíg van munkánk és a gazdaság jól működik.

Aztán valaki még tovább lépett ebben az ámokfutásban, és meztelen gyermekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket elérhetővé tette az interneten - és mi azt mondtuk rendben - a szabad szólás joga ezt lehetővé teszi számukra.

A szórakoztatóipar azt mondta, csináljunk tv-műsorokat és mozifilmeket, amelyek az erőszakot, az erkölcstelenséget és a tiltott szexet reklámozzák. És készítsünk olyan zenefelvételeket,
amelyek bátorítanak a nemi erőszakra, a kábítószer-fogyasztásra, a gyilkosságra, az öngyilkosságra és a különböző sátáni témákat dolgozzák fel. És mi azt mondtuk, ez csak
szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem veszi senki komolyan, úgyhogy, csak hadd menjenek.

Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: miért nincs a gyermekeinknek lelkiismerete?
Miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között?
Miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat?

Talán, ha elég hosszan és keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég sok köze van mindennek ahhoz a mondáshoz, hogy amit vet az ember, azt aratja.

Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2019. Szeptember 13. - 17:58:10
Ez maga az iszonyat !  / ha ez igy igaz. /

Intézményesített megrontás
Éljen a szexuális sokszínűség! – ez lehetne a mottója annak a németországi iskolai munkafüzetnek, amelynek nem titkolt célja a különböző szexuális irányultságok és torz nemi viselkedésminták elfogadtatása a kiskorúakkal.

A német genderlobbi az „elfogadás és tolerancia” jegyében már odáig merészkedett, hogy mit sem törődve a szülők és pedagógusok felháborodásával, botrányos munkafüzetet vezetett be az általános iskola ötödik osztályától. Tízéves gyerekek fejét tömik az LMBTQI összes változatával. Tananyag emellett a deviáns szexuális perverzió, beleértve a fajtalankodást, a vérfertőzést és a pedofíliát.

A szerző Gabriela Rosenwald. A tankönyvíró szerint a „szaporodjatok és sokasodjatok” isteni parancsa már csak bizonyos feltételek mellett érvényes a mai társadalomra, ahol a heteroszexuális mellett a homoszexuális életforma is legális. A szerző az emberi kapcsolatok alapját, a szeretetet és a szerelmet betegesnek tartja.

Mi a „normális” a szerelemben?? – teszi fel Rosenwald két kérdőjellel a cinikus kérdést, a szexualitást kizárólag a testi vágyak kielégítésére és gátlástalan kiélésére korlátozva. De ez még nem minden: szerinte egy tízéves gyereknek azt is tudnia kell, mit jelent a szadizmus, a mazochizmus, a pedofília, a vérfertőzés, kik a homokosok és kik a leszbikusok, kik a nimfomániások, milyenek a frigid férfiak és nők. Ezt kell tanulniuk a német gyerekeknek az iskolában!

A tankönyvíró Szexuális sokszínűség című munkafüzete az általános iskola 5–10. osztályos tanulói számára készült, a biológia, társadalom, illetve politikai nevelés tárgyakhoz.

A munkafüzet minden egyes genderhez, illetve perverz megnyilvánuláshoz, mint például biszexuális, transznemű vagy szadista, egy definíciót rendel, amelyet azután az órán megbeszélnek, kiscsoportos szerepjátékkal modelleznek, majd a tanulóknak értelmezniük kell az adott fogalmat a saját szavaikkal. Vannak rajzos feladatok is, ahol a haj nélküli sablonfigurákat a megadott módon kell továbbrajzolni és kiszínezni. Ettől kevés perverzebb rajzfeladat létezik…

Nem csak a felsősöknek kell ilyet tanulniuk. Nyolcéves kortól (!) ajánlott a német iskolákban a Leánylélek (Mädchenseele) című film, amelynek főszereplője egy kisfiú, aki rádöbben (azt képzeli), hogy ő valójában lány. Nem nehéz elképzelni, milyen reakciókat vált ki egy ilyen film ebben az éretlen korosztályban. A fél osztály azon nevetgél, hogy ki lány és ki fiú, és a legtöbb gyermek úgy megy haza, hogy ő bizony nem az, aminek született. Egy normális szülő ilyenkor elmagyarázza, hogy minden kisfiúnak lehetnek lányos tulajdonságai, mint ahogy egy lány is játszhat fiús játékokat, például focizhat, de attól még az marad, aminek született. Normális pedagógus pedig le sem vetít egy ilyen filmet. De ezt nem a tanár dönti el. A baloldali-zöld genderideológia úgy terjed, akár a vírus. Se szeri, se száma az internetről letölthető képzési, oktatási segédanyagoknak, amelyek célja a német gyerekek „demokratikus nevelése a tolerancia jegyében”.

A folyamat nem most kezdődött. A baloldali vezetésű berlini szenátus például már 2009-ben elhatározta, hogy egy általános iskolai didaktikai segédanyag összeállítására ad megbízást. A szexuális sokszínűség mellett a különböző kultúrák elfogadása, a népek összekeverése, a klasszikus családmodell bomlasztása, a nemzettudat elsorvasztása, a határok nélküli internacionalizmus szellemiségének terjesztése a cél, hogy létrejöjjön a keresztény gyökerektől, a hazaszeretettől, a családtól, az érzelmektől és végül még a saját nemi identitásától is megfosztott, talajvesztett embertömeg, az új proletariátus, amely már „csak a láncait veszítheti”.

Az átnevelést idejében el kell kezdeni. A sokszínűség iskolája. Ez a címe annak az észak-rajna–vesztfáliai internetes oktatási szakportálnak, amit például Berlinben és Brandenburgban is használnak az általános iskolai oktatásban. Néhány címszó a tartalomból:

Identitás.

Kik vagyunk?

Hogyan lehet felismerni a homofóbiát?

Homoszexuális és leszbikus életformák.

Szivárványos iskola: tolerancia, a másság elfogadása.

Hetero-, homo-, transz-, illetve biszexuális életformák.

Az iszlám az iskolában.

Homo- és transzfóbia.

Homoszexualitás a migráns családokban.

Útmutató a pedagógusoknak: „A gyerekeknek mielőbb meg kell tanulniuk, hogy a homoszexualitás teljesen normális.” A hangsúly a „teljesen normális” és a „mielőbb” szón van.

Az egészséges társadalom többsége felnőtt fejjel tudomásul veszi és elfogadja, hogy élnek közöttünk homoszexuális emberek, akiknek ugyanúgy lehetnek értékes tulajdonságai, amiért megbecsülés illeti őket. De ez akkor sem normális állapot. Csak a hanyatló társadalom tartja teljesen normálisnak azt, ami a biológia tudománya szerint zsákutca, mert a homoszexualitás nem szolgálja az élet továbbadását.

És akkor a mondat második része: mikor is kell elkezdeni egy gyerek szexuális felvilágosítását? „Mielőbb”? Ma már a nyolcévesek is sejtik, hogy a kisbabát nem a gólya hozza. Ám nyolc-tíz éves korban az ilyen perverz tananyag felér a lelki megrontással.

De ez még nem minden. A Zöldek már a pedofília legalizálásán dolgoznak. Ha valaki még mindig azt hiszi, hogy a Zöldek pártja a környezetvédelem élharcosa, annak érdemes felidéznie az egyik ismert politikus, Daniel Cohn-Bendit undorító szavait. „Egy gyermek szexualitása valami egészen fantasztikus. Amikor egy ötéves kislány elkezd levetkőzni, az csodálatos” – mondta a gátlástalan zöldpárti politikus egy televíziós interjúban. Daniel Cohn-Bendit ezért a kijelentéséért nem került börtönbe. Épp ellenkezőleg: 1994 és 2014 között európai parlamenti képviselő volt.

Ulrich Kutschera professzor, Németország egyik legelismertebb biológusa ellen viszont büntetőeljárás folyik. A tudós korábban a fotoszintézis kutatásával szerzett elévülhetetlen érdemeket. Most néplázításért és rágalmazásért ül a vádlottak padján. A büntetőper a kasseli járási bíróságon folyik. A professzornak azért kell védekeznie, mert megírta, hogy fantazmagória, beteges elmeszülemény mindaz, ami a genderideológia talaján fogant: a trendi fogalmak fejük tetejére állítják a biológia törvényeit. A professzort megdöbbenti és rémülettel tölti el, ha egy leszbikus vagy homoszexuális pár művi megtermékenyítéssel vagy béranya felfogadásával vállal gyereket. Hasonlóan elítéli a gyerekek idő előtti szexuális felvilágosítását és erkölcstelen iskolai félretájékoztatását a hatvan különböző úgynevezett nem létezéséről.

2016-ban jelent meg A genderparadoxon című könyve, amely kiverte a biztosítékot a genderlobbi képviselőinél. Kutschera egy interjúban a gyermekek természetellenes korai szexualizálását a védekezésre képtelen kiskorúak szellemi megerőszakolásának nevezte. Többször hangsúlyozta, hogy a csecsemőkori anya-gyermek kapcsolat a lehető legerősebb kötődés, amely az evolúció során alakult ki, és amelyet most feláldoznak egy kétes ideológia oltárán.

A genderparadoxon című művében tételesen felsorolja a legújabb tudományos kutatások eredményeit és az ezekből levonható tanulságokat. Ha például egy gyermektől elszakítják az édesanyját, az olyan elementáris lelki traumát okoz, ami egész életére kihat, és joggal tekinthető egy emberi alapjog sérelmének. 2017-ben egy katolikus hírportálnak adott interjújában a professzor azt mondta, a homoszexuálisok közötti házasság legalizálása, illetve gyermekek örökbefogadása egynemű párok által államilag támogatott pedofíliához, gyermekek ellen elkövetett sorozatos nemi erőszakhoz vezet.

A professzor további bűne, hogy az AfD alapítványának kuratóriumi tagja. Ezek után nem meglepő, hogy a genderlobbi mindent elkövet elhallgattatására. Kutschera feljelentői közt van több homoszexuális férfi, egyikük tételesen vitába szállt a biológus tudományos megállapításaival. Azért tett feljelentést, mert sértve érzi magát és emberi jogait. A tárgyaláson óriási volt az érdeklődés. Az első napon nem született ítélet. A per egy későbbi időpontban, szakértők meghallgatásával folytatódik.

Így néz ki, amikor a perverzió intézményesül, amikor a deviancia polgárjogot nyer. Pedig Kutschera műveiben és nyilatkozataiban csak azt fejti ki, ami egészen nyilvánvaló: hogy nincs három, négy, öt vagy akár hatvan különböző nem. Az élet kezdete óta csak két nem létezik, a férfi- és a női. És minden emberi sejtmag összesen 46 kromoszómát tartalmaz (23 az apától, 23 az anyától). Az utolsó kromoszómapárt a nemi kromoszómák alkotják, amelyeket X és Y betűvel jelölnek. Az XX kromoszómapár a női, az XY kromoszómapár pedig a férfinemet jelöli. Harmadikat nem találtak. A nem tehát, ellentétben a liberális felfogással, nem társadalmi szerep, sem választás kérdése, hanem evolúciós örökség. Amit semmiféle bírósági eljárás nem tud megváltoztatni. Eppur si muove!
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2019. Szeptember 28. - 12:13:14
Az alábbi fellépése Kovács András Péternek számomra szivet melengető. Én őt, mint humoristát is nagyon kedvelem, de ez a "fellépése" a Forráspont rendezvényén még kedvesebbé tette előttem.

“Tartsd magad méltónak Isten szeretetére” – Kovács András Péter felejthetetlen előadása

Több emlékezetes előadás, beszélgetés is volt a szombati ForrásPonton, azonban a szintén jelenlévő ismerőseim döntő többsége egyetértett: az egyik legfelemelőbb és legmeglepőbb Kovács András Péter humorista szereplése volt. Az ország egyik legnépszerűbb előadója teljesen új arcát mutatta meg: habár ezúttal is záporoztak a humoros kiszólások, de ezúttal nagyon komoly üzenetet hozott magával.

Kovács András Péter (KAP) személyesen tett tanúságot hitéről, botlásairól, Istennel való kapcsolatáról a ForrásPonton: előadása egyben egy mély buzdítás volt a fiataloknak, egy őszinte kitörés. Jól látható volt, hogy őt magát is megérintette a téma súlya és a mondanivalója, nem túlzás azt gondolni, hogy az előadói pályafutásában ez nem egy fellépés volt a sok közül, hanem az egyik legkülönlegesebb. Zseniálisan ötvözte a humort a komolysággal, páratlan élmény volt megtapasztalni, hogy a korábban még nevető fiatalok hogyan hallgatják egy pisszenés nélkül súlyos mondatai. Hol nevetve sírtak, hol sírva nevettek.

Nem véletlen az sem, hogy lezárásként nem egy vicces kiszólást választott, hanem egy mély gondolatot.  Íme Kovács András Péter buzdítása, rövidítve:

“[…] Ugye mert mi fiúk ilyen kemények és macsók vagyunk, bennünket nem lehet meglepni, nevemen szólítani csak úgy. Nem a fenét! Pont akkor, amikor nem is számítasz rá: nem biztos, hogy akkor fognak neveden szólítani, amikor már felvetted a szentségek felét, amikor már te fuvolázol a leghangosabban a misén a zenekarban […] Nem tudod, hogy mi lesz az a pillanat, lehet hogy te is úgy jársz, mint én, aki már nyolc éve ministráltam, bérmálkoztam, egyházi gimibe jártam, és 15 évesen ott ültem az osztálymisén. Röhögcséltem a harmadik sorba az osztálytársaimmal, amikor azt éreztem, hogy valami a levegőbe emel, valami megölel és nagyon szeret. Amíg a többiek röhögcséltek én azt éreztem, hogy facsarják a szívemből a könnyeket, és hazafelé is úgy mentem, hogy húsz centivel a föld felett jártam, mintha vinnének. Napok teltek el, mire egyáltalán ki mertem mondani én is azt, hogy mi szólított meg. Hogy Ki szólított meg! Ő szólított meg először, és csak napokkal később mertem én is megszólítani Őt!
hirdetés

Egyáltalán nem vagyok mintakeresztény, és néha lúdbőrözöm ettől a kifejezéstől. “Olyan jó katolikus és jó keresztény” – ez nekem azt jelentette, hogy jóindulatú balfék. Én humorista vagyok, cinikus vagyok, mindig mindent kívülről nézek, iróniával nézek, keresem a dolgokban a hamisságot, a visszásságot, mindenben! Saját magamban is, és ugyanúgy az egyházban is! Mindenben kételkedek, de egy dologban nem: hogy Isten ott van az ajtó mögött! És megszólít, és akkor is meg fog szólítani, ha hónapokig nem nyitom ki az ajtót, mert van olyan! Nem dorgál, mindig ott van és mindig vár!

Ez nem verseny! Nem azt kell nézni, hogy a másik hol tart! Isten mindenkit meg fog szólítani, lehet, hogy a válladon vereget meg, és észre sem veszed. Lehet, hogy már évek óta a sarokból pisszeg neked, lehet, hogy előugrik és rád veti magát. De ha ez így van, akkor az nem az érdemeid miatt lesz, hanem mert szeret! Szeresd az Istent, szeresd a felebarátodat, mint önmagadat, és ezt én kiegészíteném még valamivel: szeresd önmagadat úgy, ahogy Isten szeret téged! Tartsd magad méltónak!

Én nem vagyok egy makulátlan ember, de nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy a gyerekeim úgy szólítanak “Apa!”, és az ölembe másznak. Isten pedig úgy szólít, hogy “Fiam!” –  és az ölébe vesz. “

https://www.facebook.com/mokibolygo/videos/10217498572033715/

Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2019. Szeptember 29. - 10:55:06
 Pszichoforyou Szívvel. Lélekkel. Neked.
“Minél többet panaszkodunk, annál több okunk lesz rá” – Mindennapi panaszaink mozgatórugói

Szerző: Király Eszter | 2019. 09. 28. | SOCIAL&SMART

Vajon milyen összefüggés van a “nyavalygási” szokásaink és az életkörülményeink között? Hogy fakadhat egyetlen zokszóból komplett rinyamaraton? Miért lóg Ferenc pápa vatikáni ajtaján egy „Panaszkodni tilos” tábla? Mik a sopánkodás egészségügyi következményei, és hogyan lehetséges az, hogy a panaszkodás pókhálójából akár egy profin előkészített panasszal – igen, panasszal – is szabadulhatunk?

Csak a bevezetőben öt szinonimát használtunk a panaszkodik igére, és számos más kifejezés is létezik e tevékenységnek (és különböző árnyalatainak) megjelölésére: méltatlankodunk, elégedetlenkedünk, siránkozunk, lamentálunk, reklamálunk és károgunk akár napestig is. Egyik verzió sem hangzik valami fergetegesen, ráadásul a cselekedettel járó érzés sem túl kellemes, és legtöbbször a panaszkodás igazi okával sem vagyunk tisztában, még ha azt hisszük is. Mégis, a világon mindenhol – nem, nem csak Magyarországon – a panasz legalább olyan meghatározó motívuma az emberi viselkedésnek és kapcsolatoknak, mint mondjuk a mosoly vagy a hazugság. „Mit tud” a jajszó, hogy ennyire népszerű, és mi is tulajdonképpen a panaszkodás?
1. Kommunikációs csatorna

Bár definiálni sokféleképp lehet, abban megállapodhatunk, hogy a panaszkodás az elégedetlenség és az azzal kapcsolatos érzések kifejezőeszköze – épp ezért általános emberi vonás, hiszen nagyon kevesen érjük el a megelégedettségnek azt a fokát, amikor mindennel végképp megbékéltünk. A panaszkodás az esetek többségében verbálisan történik (leszámítva mondjuk a formális, felhasználói, vásárlói stb. panaszokat, amik más kategóriába esnek), ilyeténképp az emberi kommunikáció része, és – legalábbis valamilyen – információt hordoz. Sokszor öntudatlanul kapcsolatteremtésre használjuk, hiszen ha valakivel együtt siránkozunk például a járatunk késése miatt, már találtunk is egy közös pontot. (Randin azért nem javasolnánk a beszélgetés elindításának ezt a módját – később szót ejtünk róla, hogy miért.)

Igen visszatetszést keltő, ennek ellenére az is előfordul, hogy a panaszkodásunk valójában bújtatott dicsekvés – illetve egérút, amin keresztül pozitív információt oszthatunk meg magunkról, miközben elkerülhetjük a nyílt önfényezést. Baktay Miklós hoz erre egy példát a Kényszerek fogásában – A panaszkodó ember című könyvben: egy fogorvos arról „panaszkodik” páciensének, hogy másnap „már megint” külföldre kell mennie, mert a férjét kitüntették, és még szállodai szobát sem volt ideje foglalni. Itt érezhető a disszonancia a panaszos hangnem és az indirekt módon átadott információ (utazási lehetőség, elismerés, anyagi jólét) között.
2. Személyes vonás

A politikai választások eredményétől az el nem mosogató párunkig, az ízetlen ebédtől a rettenetes időjárásig sok minden miatt tudunk panaszkodni.

    Az, hogy valóban nekiállunk-e szavakkal szapulni a sorsunk, vagy nem kezdünk bele a lamentációba, egyénenként változik: mindenkinek van ugyanis „panaszküszöbe”, és a sirámok áradata csak akkor indul el, ha életünk egy-egy történése eléri ezt a küszöböt.

Hogy milyen magasan áll ez a küszöb, az olyan személyes vonásoktól is függ, mint a tolerancia, a reziliencia, a pozitív attitűd, és érdekes módon sokszor attól is, hogy az egyén mekkora kontrollal rendelkezik az adott szituációban. Például ha a légitársaság elhagyja a csomagunkat, valószínű, hogy panaszt nyújtunk be az ügyben, így szerezve valamennyi kontrollt az események fölött (és reménykedve, hogy visszajutnak hozzánk a cuccaink).
3. Játszma

A panaszkodás kiváló – bár mint később látni fogjuk, nem túl egészséges – eszköz arra, hogy a környezetünktől megerősítést, figyelmet és elismerést csikarjunk ki. Azok, akik a sopánkodás révén szelepeltetik érzelmi feszültségüket, a hallgatóságtól sokszor nem is várnak mást, mint értő füleket és empátiát – a legtöbbször a tanácsra és a válaszra sem kíváncsiak, hiszen nem a panasz hátterében álló probléma megoldására, hanem a figyelemre van szükségük. Gyakran megesik, hogy – mondjuk érvelés vagy példamutatás helyett – panaszkodással eszközöljük ki mások támogatását, a mi világlátásunkat, meggyőződésünket megerősítő reakcióját – főleg akkor, ha valaki másra panaszkodva magunkról sikerül előnyösebb képet alkotni a magunk és mások szemében.

    Ha valaki egy tartósan fennálló élethelyzet miatt panaszkodik, de azon nem változtat, a hangos zokszóra válaszképpen valószínűleg a „hősies helytállása”, kitartása elismerését, viselkedése jóváhagyását reméli a hallgatóságtól. A panaszkodás ezekben az esetekben a játszma eszköze, egyetlen pozitívuma pedig a panaszkodó átmeneti megkönnyebbülése. De mint minden játszma, ez is súlyos béklyókkal fenyeget, és veszélyes csapdákat rejt.

4. Kényszer

Nézzük, mi történik a fejünkben, amikor panaszkodunk, hogyan „huzalozza át” az agyunkat a sopánkodás. Amikor megismétlünk egy gondolatot, akkor a neuronjaink között olyan kapcsolatok, „hidak” épülnek ki és rögzülnek, amelyek segítik az adott információ adott irányba történő továbbáramlását. Ez annak érdekében történik, hogy legközelebb egy hasonló gondolatnál az információ gyorsabban, könnyebben jusson célba. Így rögzül minden gondolkodási sémánk, és pontosan így válik a panaszkodás, vagyis a negatív gondolatok és összefüggések erősítése szokássá, sőt, kényszerré, majd öngerjesztő folyamattá. (Ehhez a jelenséghez hasonlít a rumináció, vagyis a rágódás is.)

    Belegondolni is borzasztó, de ha panaszkodunk, azzal tulajdonképpen hosszú távon ráállíthatjuk magunkat a „rinyavonatra”, ugyanis minden panasz növeli egy következő panasz elhangzásának valószínűségét.

A csapda az egészben az, hogy minél többet panaszkodunk, annál több okot találunk a panaszkodásra, az ugyanis egy kreatív tevékenység (vagyis kreatív energiáink totális pazarlása): bámulatos találékonysággal lelünk mindig új sérelemre, ami miatt siránkozni lehet. Azzal, hogy újra és újra megerősítjük magunkban a negatív összefüggéseket, létrehozunk a fejünkben egy „térképet”, ami alapján majd tájékozódni kezdünk a világban – és így egy rettentően lehangoló valóság útvesztőjébe kerülünk, ahol azt hisszük, minden rossz, bár mi nem tehetünk semmiről. Ezért van az, hogy a krónikus panaszkodóknak soha semmi nem jó. Fontos tudatosítani azt is, hogy a panaszkodás önmagában nem tesz valakit rossz emberré – de ahogy az imént láttuk, az irreális én- és valóságkép csapdájába ejti, szenvedést okoz neki és arról győzi meg, hogy ő nem felelős semmiért. Pedig ez nyilvánvalóan nem igaz
5. Méreg

Ha egy kicsit tovább vizsgálódunk, a panasznak még ijesztőbb következményeire bukkanunk. Bizonyított, hogy a panaszkodás a hippokampusz zsugorodását okozza – azét az agyterületét, amely kritikus szerepet játszik a problémamegoldásban és más kognitív funkciókban. Továbbá a folyamatos siránkozás felszabadítja a kortizol nevű stresszhormont, amelyet akkor termel a testünk, amikor veszélyt tapasztal. Noha ez az élettani válasz nélkülözhetetlen a túléléshez, a tartósan magas kortizolszint magas vérnyomást, magas vércukorszintet és károsodott immunrendszert eredményez. Sőt, kutatások igazolják, hogy ha panaszt hallunk, gyakorlatilag azonnal romlik az általános közérzetünk (egyébként a panaszkodóé is) – ezért nem szeretjük a folyamatosan panaszkodó emberek társaságát.

A jó hír viszont, hogy létezik „gyógymód”: ha a panasz a méreg, akkor a hála az ellenszer. Jól tesszük, ha kifejlesztjük magunkban a hálát mint attitűdöt, az ugyanis 23%-kal csökkenti a kortizol szintjét. Szerencsére az agyunk hálára hangolása pontosan ugyanúgy, csak épp ellenkező előjellel történik, mint a „panasztérkép” megrajzolása: megerősítő és a hálára okot adó dolgokra koncentráló gondolatok folyamatos ismétlődésével.

    Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az elfojtott panasz legalább annyira toxikus, mint az állandó nyavalygás. A ki nem mondott sérelem dühként, rossz esetben passzív-agresszív vagy ténylegesen agresszív viselkedésmódozatokat öltve nyilvánulhat meg.

Az is fontos, hogy a panaszkodásnak nem véletlenül van nagy hagyománya az irodalomban, a művészetekben, sőt, a vallásokban is – gondoljunk csak az Ószövetség keserves panaszzsoltáraira, a siratódalokra, az Ómagyar Mária-siralomra vagy egyenesen a Himnuszra. Hiszen a fájdalom és a kétségbeesés kifejezése olyannyira alapvető szükségletünk – mind egyénileg, mind közösségileg –, hogy azzal is beteggé tehetjük testünket, lelkünket és társadalmunkat, ha elmulasztjuk felszínre hozni ezeket az érzelmeket.
6. Kerülőút

A panaszról az eddigiek alapján is kiderült már, hogy egy dolgot biztosan nem tesz lehetővé: a cselekvést. A copinggal, vagyis a megküzdési stratégiákkal foglalkozó szakemberek a panaszkodást a delegálás kategóriájába sorolják, ugyanis a zokszó mind a probléma okát, mind az azzal kapcsolatos felelősséget eltartja magától. A panaszkodás pótcselekvés, de azt a látszatot kelti – még a sopánkodó számára is –, mintha aktívan tenne valamit a helyzete változásáért (apropó, ide tartozik az is, amikor mi panaszkodunk valaki másra, mert az egyfolytában panaszkodik…).

Pedig valójában csak ürügyet ad a halogatásra, a felelősség áthárítására, vagy arra, hogy a figyelem az elpanaszoltról egy akár nagyobb problémára terelődjék. Némelyek úgy érik ezt el, hogy a panaszkodást – akár szándékosan – összetévesztik a kritikával. Előbbi az elégedetlenséget, utóbbi valamiféle ítéletet fogalmaz meg – márpedig a kettő nem ugyanaz!

    Sokan a panaszukat kritikaként fogalmazzák meg annak érdekében, hogy arra a kényelmes következtetésre juthassanak, hogy az ő nyomorúságukért valaki más a hibás – így tehát cselekedni sem nekik kell, hanem a felpanaszolt/megkritizált „valaki másnak” kellene változnia.

Nem véletlen, hogy még maga Ferenc pápa is egy olyan táblát szegezett vatikáni ajtajára, amely így szól: „Panaszkodni tilos!” – ez ugyanis visszatartja az ember az önreflexiótól, hibái beismerésétől és azok kijavításától.
7. A panasz mint megoldás

Ugye, egyaránt ismerős a szüntelenül zsörtölődő szomszédasszony és a mindig derűs – bár a háborút is megjárt – nagypapa képe? Ha láttunk már az állapotukat hihetetlen bátorsággal viselő, halálos beteg embereket és a kacsalábon forgó palotában is csak nyafogni képes borsószem királykisasszonyokat is, már sejthetjük: az, hogy valaki mennyit panaszkodik, sokszor teljesen független az életének történéseitől, körülményeitől. Kutatás igazolja, hogy a boldogabb emberek kevesebbet panaszkodnak – és azt is, hogy aki kevesebbet panaszkodik, az boldogabb! Mindez nem jelenti azt, hogy a kiegyensúlyozott és megelégedett embereknek ne volnának problémáik – de nagy különbség az, hogy ők panaszkodás helyett más stratégiát választanak. Vagyis… biztos? Ezek az emberek tényleg soha nem esnek kétségbe?

Mi is írtunk már arról, hogy panaszkodni profin is lehet. Létezik ugyanis a panaszkodásnak egy olyan formája, ami nemhogy nincs káros hatással senkire, de nem vet vissza a probléma megoldásától, sőt, éppen ellenkezőleg: az egyetlen célravezető stratégiát jelenti! Ez nem más, mint az úgynevezett „akciópanasz” vagy „instrumentális panasz”. Szebben kifejezve: ez az az eset, amikor a megoldás igényével jelezzük a problémát – lehetőleg a megfelelő személynek, a megfelelő hangnemben.

Ilyen például, ha szólunk a kollégáknak a munkahelyen, hogy a használt csészék és mosatlan edények miatt folyamatosan kupis az irodai konyha, és ez bizony zavar bennünket. („Gyerekek, oké, hogy hétvégén jön a takarítónő, de mi hétközben vagyunk itt, és ez így elég nagy disznóól. Megegyezhetünk, hogy mindenki elmosogat maga után?” / „Ne már, srácok, így kínáljam a tárgyalópartnerünket kávéval? Lehetne valamilyen rendszere a mosogatógép bepakolásának” stb)

    Az “akciópanasz” ugyanúgy hangot ad az elégedetlenségnek, de azzal egyidejűleg a megoldáskereséshez szükséges együttműködésre való hajlandóságot is jelzi,

információt közvetít, szembesül a probléma gyökerével és képes azt más perspektívából is szemlélni, a megoldásra koncentrál, és a felelősséget sem hárítja el.

Mérések szerint minden panaszunknak csupán a 25%-át teszi ki a hatékony panaszkodás – ha ezt az arányt picit növelnénk, rögtön jobban lennénk.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2019. Október 02. - 13:04:40
Magyar fiatalok tettek gyönyörű fogadalmat egy legénybúcsún

Megható videó terjed a közösségi médiában: a Prágai Magyar Katolikus Plébánia által közzétett felvételen nyolc magyar fiatal tesz fogadalmat a templomban.

A nyolc gyermekkori barát egyikük legénybúcsúján vett részt a cseh fővárosban, amelynek végén a vőlegénynek az volt a kérése, hogy egy templomban tegyenek fogadalmat.

Már önmagába véve is nemes gesztusként és egészen ritka tettként beszélhetünk az imádkozásról, azonban a fogadalom szövege különösen megindító:
Fogadalom

Én…. ünnepélyesen fogadom Isten előtt, hogy teljes felelősséget vállalok magamért, hitvesemért és gyermekeimért.

Szeretem, megvédem és szolgálom őket és tanítom Istenünk törvényeire, mint otthonunk lelki vezetője.

Hűséges leszek a feleségemhez, szeretem és tisztelem őt, akár az életemet adnám érte ahogy Krisztus tette értem.

Fiaimat, lányaimat arra tanítom, hogy szeressék Istent teljes szívükkel, teljes elméjükkel és minden erejükkel,arra intem őket, hogy tiszteljék a tekintélyt és éljenek felelősségteljesen.

Megismertetem velük Isten nagy tetteit, rendszeresen imádkozunk és megtanítom őket Isten igéjére. Hisz amelyik család együtt imádkozik, az együtt is marad. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevedben, ott vagy közöttük. (Máté 18,20)

Ellenállok a gonosznak, igazságos és irgalmas leszek.

Imádkozom családomért, barátaimért és másokért, kedvességgel, tisztelettel és könyörületességgel bánok velük.

Kapcsolataimban jóindulat, tisztelet és együttérzés vezet.

Szorgalmasan dolgozom, hogy gondoskodjam a családom szükségleteiről.

Igazat mondok és betartom az ígéreteimet.

Megbocsátok az ellenem vétkezőknek és megbékélek azokkal, akiket bántottam.

Tanulok a hibáimból, megtérek bűneimből, és becsületesen járok, mint olyan ember, aki számadással tartozik Istennek.

Fedhetetlen leszek, mert Istennek tartozom felelősséggel.

Tisztelem Istenemet és engedelmeskedem akaratának.

Hűséges leszek az Ő Egyházához, az Ő igéje szerint járok és az Ő akaratát cselekszem.

Bátran fogok cselekedni azzal az erővel, amelyet Isten ad,

hogy teljesítsem ezt a Fogadalmat életem végéig az Ő dicsőségére.

Én és házam népe az Úrnak szolgálunk. (Józsue 24,15)

Légy erős és kitartó. Csak légy bátor és igen erős. (Józsue 1,6-7)

Segíts, hogy mindig rád fókuszáljunk Jézusom, hogy hozzád forduljunk életünk minden pillanatában, hisz te vagy mindenünk mindenben.

Számon kérhető rajtunk ez az eskü, most nagyon hiszünk a fogadalmunkban és elhatározásunkban mert most, hogy itt állunk nincs kihívás, nincs ellentmondás, nincs konfliktus. Biztosak lehetünk abban, hogy lesznek kihívások, jelentkezni fognak az ellentmondások és a konfliktusok. És e perctől fogva, hogy a fogadalom szerint kezdünk élni, bátorságra lesz szükségünk, bátorságra, bátorságra.

A fogadalomnak gyönyörű története van: a gyermekkoruk óta baráti társaságot alkotó fiatalok egy nyaralás alkalmával a tábortűz körül voltak, amikor úgy érezték, hogy hálát szeretnének adni Istennek egymásért, az életükért. Az alkalom során olyan mély Isten-élményük volt, hogy onnantól kezdve a mai napig havi rendszerességgel találkoznak és imádkoznak.

    Megosztják nehézségeiket és örömeiket is, ezeket pedig Isten elé viszik.

Ezen alkalmak során jött az újabb ötlet: fogadalmat kellene tenniük. A különleges ígéretet minden évben megújítják egy pap jelenlétében az oltárnál, amely után áldást kapnak.

A legénybúcsún pedig magától értetődően jött a gondolat, hogy a szórakozás után Istennek is hálát adjanak az életükért, imádkozzanak barátjukért, aki hamarosan élete végéig szóló hűséget fogad menyasszonyának.

Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2019. Október 11. - 17:12:09
El kellene menni innen!

– szeretjük mondogatni, amikor úgy érezzük, kicsit rosszabbul mennek a dolgok.
Magyarországon él egy általános nézet, mely szerint külföldön minden jobb. „Bezzeg Németország, bezzeg London, bezzeg Svájc! El kellene menni innen” – hajtogatjuk.
Hát én elmentem. Nem is Nyugat-Európába, hanem annál jóval messzebbre. Közép- és Dél-Amerikába, utazni, egy évre.
Úgy éreztem, kell a tapasztalat és a motiváció. Bejártam ezt a kontinenst a tetejétől a legdélebbi pontjáig. - írta Zetelaki Réka.
Dél-Amerikáról úgy tartják, meleg, pálmafás, a fehér homokban Catherine Zeta-Jonesok és Antonio Banderasok hűsítik magukat kókuszkoktélokkal.
Hogy az élet könnyű és kellemes, minden jól működik, az pedig emberek boldogok.
Mindez persze mese habbal, de egy dolog mégis igaz belőle: a boldogság.
Ha a világnak ezen a felén a „Hogy vagy?” kérdésre azt válaszolod, „Rosszul”, hárman ugranak köréd. Azt gondolják, elvesztetted egy közeli hozzátartozódat, földig rombolódott a házad vagy valamilyen végzetes csapás ért.
Ha kiderül, hogy csak bal lábbal keltél fel, jobb esetben kinevetnek, rosszabb esetben onnantól kezdve elkerülnek téged.
Nem kíváncsiak a panaszkodásra, nem tudnak vele mit kezdeni. „Csak a legközelebbi barátainkkal osztjuk meg a gondjainkat. Velük is csak akkor, ha olyan nagy a baj, hogy a segítségüket, tanácsukat akarjuk kérni” – mondják Közép-Amerikában.
A társadalom többségének minden nap „muy bien”, azaz mindenki mindig isteni jól van. És ezt ismételgetik egész nap.
Miért? Az elégedettséget nem csak a szavak szintjén művelik. Valóban büszkék arra, amit csinálnak: büszkék a családjukra, a munkahelyükre, és ellentmondást nem tűrően imádják az országukat is. Nem akarnak többet. Nem várják egy nagy utazástól, egy szebb kanapétól vagy egy új iPhone-tól a megváltást. Minimalista módon élnek, így nincs is mit félteniük, és több idejük jut egymásra.
A vendégségben a házigazda nem idegbajosan ugrál, hanem mosolyogva hátradől, és elégedetten nézi a ricsajozó vacsorázókat.
Van-e okuk boldognak lenni? Európai szemmel nézve nincs. Közép-Amerikában a legfejlettebb ország színvonala is alulról súrolja a Balkánt. A gázszolgáltatás Mexikótól Argentínáig hiányzik. A csapvízből jobb nem inni, és ha a gyerekek heti háromszor otthon töltik a délelőttöt, mert nincs víz az iskolában, az teljesen normális. Ha fél napra öt országban eltűnik az elektromosság, meg sem lepődnek.
„Az oktatás a fejlődő világban alacsony színvonalú” – ezt tudjuk. De egészen más megtapasztalni a valóságban. Megtapasztalni, hogy a helyi barátaid üzeneteit nem érted, mert nem tudnak helyesen írni. Hogy nem tudják, milyen háború zajlott a szomszéd országban az elmúlt tíz évben. Hogy a professzorokat tudod tanítani, pusztán a gimnáziumi tanulmányaid alapján. Hogy a társadalom nagy része ijesztően el van hízva, pusztán azért, mert nem tudják, hogy milyen következményekkel jár a töméntelen cukor és szénhidrát fogyasztása.
Persze nem mindenhol van így. Bár hajlamosak vagyunk Dél-Amerikát „egy régiónak” tekinteni, gigantikus méretű kontinensről van szó, ahol hatalmasok a különbségek is. Akadnak nyugat-európai szinten fejlett országok. Ezekbe mindig katarzis volt megérkezni, de néhány hét után általában meglepő dolgokat tapasztaltunk. Bár Bogotá modern nagyváros, az életet mégis megkeseríti a rossz közbiztonság.
Ki akarna úgy élni, hogy sötétedés után nem sétálgathat, óvakodnia kell a taxisoktól, és nem telefonálhat egy kávézóban sem nyugodtan, mert bármikor kikaphatják a kezéből a telefont? És máshol is akadnak gondok: bár Argentína olyan, mintha Európában járnál, ott is akadnak gondok. A gyakori sztrájkok megkeserítik az életet, hiszen bármikor leállhat a közlekedés vagy elveszítheted a repülőjegyed. Könnyen előfordulhat, hogy lecsúszol az érettségiről, mert a tanáraid tíz hónapja tüntetnek. Kompenzáció nincs, csak vállvonogatás.
„Persze, de az idő jobb ott” – érveltek sokan, amikor próbáltam elmagyarázni, hogy a kerítés sehol sincs kolbászból. Azonban ez sem igaz: Dél-Amerika nagy része magashegyi terület, ahol amellett, hogy nehezebb lélegezni, mindig 10-15 fok van. Az alacsonyabb területeken és a partszakaszokon persze meleg van, de ez sem olyan, mint az európai nyár. A trópusi klíma valójában csak néhány napig kellemes: ha hónapokat élsz az óceánparton, bármit megadnál egy európai szellőért. Sőt, az állandó forróság és a magas páratartalom furcsa hatással van az emberre: elveszted a produktivitásodat, és passzívvá válsz.
„Mikor lesz már vége a télnek?” – bosszankodunk sokat itthon, bele sem gondolva, hogy hálásnak kellene lennünk a hidegért. Tulajdonképpen ez az, ami lehetővé tette itt a fejlődést. Ez az, amiért megtanultuk, hogyan termeljünk öt hónap alatt egy évre elegendő élelmet. Ami miatt minden területen okoskodni kellett, így kerültünk az építészet, az orvostudomány, az oktatás és a művészetek területén is a világ élvonalába. Furcsa belegondolni, hogy Dél-Amerikában még gyerekeket áldoztak fel az isteneknek, amikor nálunk már felizzott a reneszánsz megújulás.
Magyarország egy biztonságos kuckója a világnak.
Dél-amerikai barátaim elkerekedett szemmel hallgatták a történeteket a hóesésről, a lombhullató erdőkről és a szarvasokról. „Nincsenek földrengések? Nincsenek vulkánok?” – kérdezték hitetlenkedve. Számukra mindez egzotikus.
Tulajdonképpen hálátlan, amit művelünk.
Őseink egész kontinenseket utaztak be lóháton, keresve a megfelelő, biztonságos hazát, ahol letelepedhetnek. A Kárpát-medencéig jöttek, hogy megtalálják ezt a termékeny és védett a földet, amiről mi ma panaszkodunk.
Dél-Amerikában büszkeséggel töltött el, amikor arról kérdeztek, hogy melyik nyelvcsaládba tartozik a magyar. Germán? Szláv? Latin? „Nem. A magyar egyedülálló” – mondtam. Dél-Amerikában szembesültem azzal, hogy ez mekkora érték. A földnek ezen a részén néhány száz év alatt egy egész kontinens veszítette el a saját nyelvét, a kultúráját, sőt az ősi tudását is a spanyol és portugál hódítások miatt.
Több száz millió ember. Ezzel szemben Magyarország, ez a kis tízmilliós nép, mindent túlélt. Bár évszázadokig éltünk török, osztrák, orosz elnyomás alatt, nem használva a saját nyelvünket, titokban tartva a kultúránkat, mások javára termelve, mégis itt vagyunk. Mégis magyarul beszélünk, a hétéveseink már helyesen írnak, a tízévesek bonyolult törteket oldanak meg, és a felnőttek világpolitikai kérdésekről vitatkoznak esténként.
A boltok polcairól ömlenek a termékek, és designer formatervezőink újabb és újabb trükkös ötletekkel teszik még könnyebbé az egyébként is ijesztően kényelmes életünket. Egy év után visszatérni Budapestre meglepetést okozott: megszépült Duna-part, új kávézók és üzletek, hétköznap este is tömött bárok, ezerféle kulturális program…
„Miért jöttél haza?” – kérdezték sokan. Mindezek után nem csoda, hogy ez a kérdés fejbe vágott. Még most is szédülök tőle. Egyszerre érzek tehetetlen dühöt és világölelő szeretetet. Hiszen hogyan értessem meg egy panaszkultúrájú néppel néhány mondatban azt, hogy a világ nagy része hálás lenne azért, ha úgy élhetne, ahogy mi Magyarországon? Ha ilyen történelme lehetne, ha ilyen kultúrája, ha ilyen életszínvonala. Hogy a boldogság nem külső körülmények kérdése, hanem mindenkiben benne van. Utazni jó, mindenkinek ajánlom. Talán a hazánktól távol majd észrevesszük: az igazi érték itt van, éppen az orrunk előtt.”

Írta: Zetelaki Réka
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2019. Október 14. - 18:03:38
 Blog, Martí Zoltán
Valódi keresztény politikusokat szeretnénk!

Szándékosan vártam meg a választások végét ezzel az írással, mégpedig azért, mert még véletlenül sem akartam, hogy azzal lehessen vádolni, beszálltam – az egyébként elszomorítóan alacsony színvonalú – kampányhajrába. Szó sincsen erről, egyszerűen csak egy olyan mély szomorúság van bennem az elmúlt hetek eseményei után, amelyet már csak a lelkem megkönnyítése végett is szeretnék kiírni magamból.

Szerencsére vannak ebben az országban olyan emberek, akik hitüket komolyan veszik, és tudják, hogy politikusként nemcsak a nép, hanem Isten felé is el kell számolniuk. Akik amikor kiejtik a keresztény szót, akkor tudatában vannak, hogy ez azt jelenti: „Krisztus-követő”, és így is élik meg hivatásukat, tesznek a közjóért. Becsüljük meg őket, és imádkozzunk értük is.

Ugyanakkor őszintén és egyenesen kell beszélnünk arról, hogy a kereszténységet vétek politikai termékké zsugorítani. A kereszténység hitelességével játszanak azok, akik esetleges hasznot és jól ismételhető szólamokat látnak benne, nem pedig a megváltás felbecsülhetetlen ajándékát. Irtózatos felelősséget vállal az, aki kiejti politikusként a száján a keresztény szót:

    és ha ezt valaki politikai érdekek mentén teszi csupán, akkor mérhetetlen kárt okoz nekünk.

Nekünk, akiknek a szenvedélyünk a hitünk, akik Krisztus mellé tesszük le mindennap a voksunkat, akik csetlő-botló módon, de szívből próbáljuk megélni a hitünket. Nem engedhetjük meg, hogy a keresztény szó ne iránytű legyen az életünkben, hanem egy gyakran puffogtatott, elhasznált szó a politikai csatatéren.

Hálás vagyok azoknak a politikusoknak, akik tényleg megélik a hitüket, akik képesek Istennek felajánlani a mindennapos munkájukat, akik nem szentek, de törekszenek, hogy azok lehessenek. A többieknek viszont üzenjük: nem lehet halálos bűnökkel és hiteltelen élettel védeni a kereszténységet!

Kívánom, hogy a tegnap megválasztott vezetők közül minél többen ismerjék fel Isten végtelen szeretetét, és a hit erejét. Hogy tényleg legyenek Krisztus-követő emberek a közéletben, akik felismerik, hogy micsoda felelősséget és örömöt jelent a valóban megélt hitet képviselni!

 
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2019. Október 24. - 00:20:57
október
Rövid áttekintés

    468 ember követi.

Fényképek
A képen a következők lehetnek: növény, fa, szöveg, természet és túra/szabadtéri
   
A képen a következők lehetnek: szöveg és túra/szabadtéri
   
A képen a következők lehetnek: szöveg
Nem érhető el leírás a fényképhez.
   
A képen a következők lehetnek: szöveg
   
A képen a következők lehetnek: szöveg
A képen a következők lehetnek: szöveg
   
A képen a következők lehetnek: egy vagy több ember és szöveg
   
A képen a következők lehetnek: ülő emberek és szöveg
Ismerősök · 3180 (3 közös)
Tünde Klára Bartha
   
Francis Balla
   
János Kübler
Jobbágy Ferencné
   
György Kováts
   
Ágnes Fazekas
Mária Jakab
   
Katalin Kovátsné
   
Terézia Mohácsi
Magyar · English (US) · Deutsch · Español · Português (Brasil)
Adatvédelem · Feltételek · Hirdetőknek · AdChoices
· Sütik ·
Egyebek
Facebook © 2019

Dr-Kováts György
21 perce ·

Egy olyan csodálatos, annyira megerősítő és felemelő Megváltónk van. És az is olyan gyönyörű, ahogy Ő minden helyzetben TUD valamit tenni, TUD újat is kezdeni, és NEM adja fel, nem hagyja abba a megmentés munkáját, nem enged abból, ami helyes, ami tiszta, ami megmentő... és minket bevon ebbe az Ő meg nem szűnő, csodálatos munkájába, Maga mellé állít. Ez a mi nagy kiváltságunk, lehetőségünk, s ennek során ismerjük meg Őt, igazán, úgy, ahogy Ő van... "akcióban"...
György Kováts videópartit tart.
24 perce

Egy olyan csodálatos, annyira megerősítő és felemelő Megváltónk van. És az is olyan gyönyörű, ahogy Ő minden helyzetben TUD valamit tenni, TUD újat is kezdeni, ...
Továbbiak
25:11
VIDEÓPARTI
“Megerősítette magát az Úrban...” te is megerősíted magadat az Úrban. S az ellenség nem foszt ki téged. Jézus nevében. Ámen. 😊 1Sám 30,6. 😊
György Kováts
Tetszik
Hozzászólás
Megosztás
Hozzászólások
Irma Papp
Hozzászólás írása...

Dr-Kováts György
48 perce ·

A HALÁL VAGY AZ ÉLET KULTÚRÁJA? ... (4) :)
Ezt egy barátom küldte messengeren, ahogy kaptam, továbbítom. A 777-ről nyerte le. Olyan szomorú, hogy nem is tudom kifejezni. De egyúttal azt várja tőlem, hogy MEGKETTŐZZEM a befektetésemet, hogy a gyerekekhez MIELŐBB eljusson az ÉLET üzenete, az élet értékességének, a megmentésnek, a szabadításnak az üzenete... Mindenféle eszközzel, módon (pl. bábmisszió útján is), és minél többek által... (ebben te is benne vagy?). :)

Szóval, az üzenet:
Ma éjfélkor az Egyesült Királyság kiszabta Európa legextrémebb abortusztörvényét Észak-Írországra. Egy törvényt, amely alapján mostantól bemondásra végezhetnek abortuszt a 28. hétig. Az észak-írek több mint fele ellenzi ezt a változtatást. #notinmyname, nem az én nevemben, mondják. Ez egy sötét nap Észak-Írország és az egész világ számára. #DarkestDay Egészen pontosan? Korlátok nélküli abortusz lehetősége a várandósság 28. hetéig (7. hónap). Diszkrimináción alapuló abortuszok: a nyúlszájjal, lábdeformációval, Down-szindrómával vagy más betegséggel, illetve fogyatékossággal érkező születendő gyermekek abortálása. Nemi alapú abortuszok: a neme (leggyakrabban azért, mert lány) miatt abortálnak egy születendő gyermeket. Ikerabortuszok: ahol gyakran a szülők választják ki, hogy az ikerpár melyik tagja éljen, és melyiket abortálják. Fájdalomcsillapítás nélküli abortusz: nem lesz rendelkezés arról, hogy fájdalomcsillapítót kapjanak az abortusz során a már fájdalmat érző magzatok. Abortálni kívánt, de élve született kisbabák magukra hagyása orvosi támogatás nélkül. Tizenöt év alatti lányok a szülők tudta és beleegyezése nélkül mehetnek abortuszra. Nem lesz jogi korlátozás arra, hogy az abortuszt orvosi végzettségű személy hajthatja csak végre. Nem lesz jogi korlátozás arra sem, hogy hol lehet csak abortuszt végezni. (Akár iskolákban, vagy más országokban bevett mozgó abortuszklinikákon is elvégezhetik az abortuszt.)

Uram, köszönöm, hogy Te az élet pártján állsz. Köszönöm, hogy MINDIG is az életet választottad, és fogod is választani. Köszönöm, hogy megtanítod a Tiéidet, hogyan harcoljanak a gonosz minden félrevezető munkája ellenében, és hogyan KÉPVISELJENEK Téged és a Te megmentő igazságodat. Ámen.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2019. Október 24. - 20:13:01

Iványi Gábor: ördögi vicc, hogy az önmagát kereszténynek hirdető kormány a legelesettebbeken gázol át

Annak lenne csak szabad hatalmat adni, aki nem bűnös módon használja fel. Baj akkor van, ha ez utóbb derül ki – mondja Iványi Gábor lelkész a Vasárnapi Híreknek adott interjúban.
– Az év általában új reményekkel, új tervekkel szokott indulni. Idén is így volt?

– Hosszú évek óta a harcaink határozzák meg az életünket. Hét éve tart az egyházi státuszunk elvétele miatti küzdelem, a mi álláspontunk változatlanul az, hogy ezt nem lehet elvenni, mert a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség 1981-ben, az akkori rendszerrel megvívva érte el, hogy bejegyzett egyház lett. Nem tisztességes olyan helyzetet teremteni, hogy 37 év után újra a nulláról induljunk. A „gránitszilárdságú”, azóta többször módosított egyházi törvény kizárólag arról szólt, hogyan lehet politikai döntés alapján egyeseknek privilégiumokat adni, másoktól pedig elvenni. Az Alkotmánybíróság (Ab) már 2011-ben kimondta, hogy nagyjából 70 felekezet egyházi státuszát vissza kell állítani – a magyar kormány ezt nem hajtotta végre. Nemzetközi fórumok is jogsértőnek találták az egyházügyi törvényt, nekünk csaknem egymilliárdos kártérítést ítéltek meg Strasbourgban, amit természetesen nem kaptunk meg. Néhány hete az Ab felszólítására újabb törvénymódosítással állt elő a kormány, ebben négy kategóriába sorolnák az egyházi szervezeteket, és úgy sakkoztak a számokkal, hogy mi jó esetben is csak a harmadikba, a vallási tevékenységet folytató egyesületek közé kerülhetnénk be. Nem a kormány szándékaitól tesszük függővé, folytatjuk-e a munkánkat, de kénytelenek vagyunk tudomásul venni: ahogyan a véleménynyilvánítás szabadsága elvehető, ugyanúgy a vallás szabadsága is.

– Sokáig együttműködési szerződésük volt a fővárossal hajléktalangondozásra. Ha jól sejtem, most nincs ilyen.

– A szerződést Tarlós István már 2010-ben fölmondta, ez évente 4-500 milliós bevételkiesést jelent számunkra. Még vannak alapnormatívák, amik közel sem fedezik a költségeinket. Súlyos, halmozódó tartozásokat görgetünk magunk előtt évről évre, mert fűtjük a szállóinkat, etetjük, fürdetjük, öltöztetjük, gyógyítjuk a rászorulókat, a dolgozóink pedig fizetést kapnak. Ördögi vicc, hogy az önmagát kereszténynek hirdető kormány a legelesettebbeken gázol át változatos eszközökkel. Meg akarja mutatni a világnak, hogyan lehet üldözni menekülteket, szegényeket, miközben a Biblia, a zsidó Jézus arra tanít, hogy az éhezőt etetni kell, a hontalant be kell fogadni. Orbánék új modellje az embertelenség, de ezt modern keresztény üzenetként eladni semmilyen korban nem elfogadható.

– Idei hír, hogy üzemel önöknél egy professzionális ultrahang-berendezés…

– Nem titok, ebben Soros György pénze van. Konkrét, meghatározott célokra kapunk tőle juttatásokat, ami sokaknak áldást hoz. A géphez 500 vizsgálat működési költségét is mellékelték, ezeket ingyenesen végeztük el, olyanok jöhettek, akik orvosi beutaló birtokában hosszú várólistán szerepeltek. A pénz elfogyott, azóta állunk. Ha nem lennénk kiátkozottak, ha az állam biztosítaná a működési költséget, számtalan beteg életét megkönnyíthetnénk. Sorosnak egyébként nem ez volt az egyetlen jótéteménye, több évtizede segíti az országot, nem véletlenül jelöltük őt Nobel-békedíjra. Méltatlannak, elfogadhatatlannak tartom, amit vele művelt, művel a kormány.

– Tavaly beindítottak egy fertőtlenítő állomást, amit nem csak hajléktalanok vehettek igénybe. Ez is Soros jótéteménye?

– Kivételesen nem. Amikor 2012- ben a tisztiorvosi szolgálat felhagyott ezzel a tevékenységgel, átadták a feladatot a Máltai Szeretetszolgálatnak. Ők több mint egy évig nem csinálták, így eldönthettük: hagyjuk-e elszabadulni a fertőzéseket vagy teszünk ellene. A fertőzések a hajléktalan életmód velejárói, de a szegénységben, zsúfoltan élők is érintettek. Ezért saját erőből létrehoztunk egy fertőtlenítő állomást, ahol naponta 30-50 embert láttunk el úgy, hogy az állam egy fillért sem adott hozzá. Ámde egy ÁNTSZ-ellenőrzés megállapította, hogy az általunk használt adománykesztyűk már nem szabványosak. Lecseréltük tehát a kesztyűket, a fertőtlenítő jelenleg is működik, csak nem a korábbi intenzitással, mert közben a máltaiak állami pénzből elindították a szuper szabványos fertőtlenítő állomásukat.

– Ön szerint miért kedvesek az államnak a bevett egyházak?

– Az egyházak nagy részénél olyan szemlélet uralkodik, hogy a mindenkori kormánnyal együtt kell működni. Én meg azt vallom, ha a hatalom embertelen döntéseket hoz, akkor szólni és cselekedni kell. Az én szerepem nem csupán annyi, hogy több ezer éves szövegeket értelmezzek egy szűk körnek. Van véleményem az elvekről, a tettekről, és ezt ki is mondom. Nem kell ehhez hívőnek sem lenni, mert egy demokrata, egy igazi polgár nem hagyhatja szó nélkül az irgalmatlanságot. Azt például, hogy egyre erősödik a hajléktalanok elleni hisztériakeltés. Bilincsben visznek el embereket, akiknek egyetlen bűne, hogy odamerészkedtek, ahol mások látják őket. Nem állítom, hogy padon aludni jó, de rendőri kísérettel bezsuppolni embereket ilyen-olyan menhelyekre, még rosszabb. A kormány se a fedélnélküliekkel, se a szakmai szervezetekkel nem tárgyal. Így születhetett meg az őrült ötlet, hogy majd a rendőrök veszik át a szociális munkát, amit mi állítólag szakszerűtlenül és drágán végzünk el. Kezdettől ez az egyik vádpont ellenünk, és valaki egy íróasztal mellett kitalálta, hogyan lehet könnyen, gyorsan, olcsón megoldani a hajléktalankérdést. Botrány, hogy egy katonai szervezetre ruházzák át a hajléktalanok közti „rendcsinálást”. Több irányban akar taslikat kiosztani a kormány. A hajléktalanok jól üthetők és mindig kéznél vannak, a vidéki cigányság szintén; kis hazánkban kiváló táptalajra hull a szektázás, és bármikor előhúzhatják Sorost, gyúanyagot szolgáltatva ezzel az antiszemitizmusnak. A  leglátványosabb elem kétségtelenül a hajléktalanok köre, és figyelemre méltó, hogy épp a tél közeledtével indultak hadba ellenük, s kreáltak ebből kriminális ügyet.

– Megírtuk már, hogy csúcsra jár a Fűtött Utca. Meddig lehet növelni a befogadóképességet?

– Nálunk nyáron is telt ház van. Az eddigi rekord 380 fő a 100 férőhelyen, de ez azt jelenti, hogy minden négyzetcentiméteren ül vagy fekszik valaki. Ilyen körülmények között csak hajléktalanmegőrzés folyhat, gondozásra, érdemi szociális munkára nincs mód.

– Javíthatatlan vagyok, mindig nekifutok, hogy megfejtsem az emberi tettek mozgatórugóit. De ebbe a kormányba beletörött a bicskám, nem értem őket. És ön?

– Az akarnokság, a diktatúrára való hajlam, a mások fölötti uralkodni akarás, a bírvágy, az önzés minden ember lelkében ott lapul. Van, aki küzd ellene, és van, aki nem. Hatalmat csak annak szabadna adni, aki nem bűnös módon használja fel. Baj akkor keletkezik, ha ez utóbb derül ki. Ahogy a Biblia mondja: „idegenek és vándorok vagyunk”. Ez nem csak a hontalanokra érvényes, mindenki másra is, akiket valamilyen okból kirekesztenek. Egy érett társadalom kiharcolja, hogy az általa megbízott kormány ne bántsa a gyengéket, a mi társadalmunk azonban kiskorú, önmagáért sem képes kiállni, nemhogy a rászorulók érdekeiért.

– Azt hiszem, elfáradt a hazai társadalom.

– Én is elfáradtam. De ez nem ürügy arra, hogy feladjam, abbahagyjam, amit eddig csináltam. Bármilyen bizonytalan a holnap, az adott pillanatban meg kell tenni, amit meg lehet. Úgyhogy fáradtan folytatom tovább.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2019. December 19. - 10:40:30
„Orbán Gáspárnak éppen olyan frusztrációkkal terhes lehet a kapcsolata az apjával, mint Orbán Viktornak volt a sajátjával”

Az Orbánt és családját nagyon jól ismerő Iványi Gábor a karácsonyi HVG-nek adott interjút, nem fogta vissza magát. Az egyházvezető-lelkész szerint Orbán politikai célokra akarta használni a fiát, végül azonban inkább katonának adta.

    A nyolcvanas évek végén ismerkedtünk, amikor Szolnokon laktak; én véletlenül épp abban a házban jártam, becsengettem, és megkérdeztem, segíthetek-e valamiben. Akkor beszéltük meg a feleségével, hogy megkeresztelem Ráhelt, de amire ez megtörtént, már megszületett Gáspár is, így mindkettőjüket én kereszteltem. Aztán a kilencvenes évek végén az édesanyjuk megkért, hogy húzzam ki a gyerekek nevét az egyház lajstromából.

- mesélt Iványi arról, hogyan ismerkedett meg az Orbán családdal, majd a rendkívül különös apa-fia "kapcsolatra" is kitért:

    Ez először valószínűleg lázadás volt Orbán Gáspár részéről. Neki éppen olyan frusztrációkkal terhes lehet a kapcsolata az apjával, mint Orbán Viktornak volt a sajátjával. De amikor olyan támogatásokat kaptak, amilyeneket más, hasonló kis közösségek nem, észbe kellett volna kapnia, és éppúgy megtagadnia édesapja segítségét, mint Szent Ferencnek az apja vagyonát. De nem tette, és ezzel maga is eszközzé vált. (…) Orbán valószínűleg eljátszott a gondolattal, hogy a fia mozgalmából is lehetne politikai tőkét kovácsolni, de aztán visszavonulót fújt - ott van neki a Hit Gyülekezete - a „renitens” gyereket pedig katonának.


Lehet, hogy Orbán „csak dohos mogyoró, Hitler pedig egy nagy rothadt alma” - fogalmazott a lelkész, majd a miniszterelnökkel kapcsolatban megjegyezte:

    az ő parancsára kerültek ki a Soros-plakátok, amik a náci Németország a nevető zsidójáról vették a mintát. (…) Mit mondjak arra, aki így használja a náci módszereket?

A beszélgetés során - többek között - a kiégett despota által kézivezérelt pusztító, mértéktelen lopásról, az egyre több létminimum alatt élő magyar emberről is beszélt.

Kiemelt kép: Iványi Gábor (MTI/Kovács Attila)
Ehhez a szépen összefoglalt kórtörténethez pedig nem is nagyon kell hozzáfűzni semmit. Talán csak annyit,  hogy az elmúlt lassan tíz év szomorú történéseit, Orbán kiégett despotává válását látva az ország nagyobb része eddig is tudta, hogy nagy a baj. A döbrögit és családját közelről ismerő Iványi szavai pedig csak arról árulkodnak, hogy ez az ember a jelek szerint még a fejében sem nagyon tud rendet tenni, ami nem lenne tragédia, ha mondjuk egy grazi "üdülőben" tengetné mindennapjait, és nem áldozna fel egy országot komplexusai, frusztrációi oltárán.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2019. December 25. - 10:59:02

   "Nem a halászléről és a bejgliről szól, hanem a túlélésről" – így omlik össze sok magyar karácsonykor

A karácsonyi szorongás egyre gyakrabban jelentkezik az embereknél. Folyamatosan nő a környezet, illetve a család elvárása, a megfelelni akarás pedig könnyen csaphat át depresszióba.
Hirdetés

Manapság olyannyira felgyorsult a világ, hogy már október, november tájékán fel vannak díszítve az utcák, a plázák. Egyre korábban jelenik meg a karácsonyi hangulat, már-már irreálisan korán, ami már önmagában meg tudja zavarni az emberi pszichét.

Mindemellett a karácsony sokak számára nem az örömről, evésről, ivásról, ajándékozásról, családdal töltött időről, valamint az ünnepi hangulatról szól, sokkal inkább a magányról és a depresszióról. Ez az időszak ugyanis éppen annyira képes felszínre hozni a gondokat, mint egy időre elfeledtetni őket.

A karácsony tehát valós veszélyt is tud jelenteni a mentális egészségre, legfőképpen azok esetében, akik egyébként is küzdenek valamilyen lelki betegséggel, zavarral, kényszerekkel, de egy mentálisan teljesen ép – vagy magát annak tartó – ember is simán összeroppanhat a karácsonyt körülvevő nagy nyomástól.

De milyen konkrét veszélyeket tartogat az ünnep, és mit lehet ellenük tenni? A jelenségről Német Bálint pszichológussal beszélgettünk.
Karácsonyi stressz és szorongás

Karácsonykor minden, egyébként sokakat irritáló hatás felerősödik: a fények, a zaj, a tömeg, és az ünnepi dalok agyonhallgatása. Ezek a legtöbbekre nem gyakorolnak különösebb hatást, maximum többet fáj a fejük, fáradtabbak lesznek. Azonban a szorongásra hajlamos emberek számára a karácsony előtti őrület kész rémálommá válhat.

„Azt gondolom, hogy a »kell« szócskán van a hangsúly, azon, hogy szeretnénk megfelelni a társadalmi elvárásoknak, hogy ajándékot kell vásárolni a másiknak, hogy meg kell látogatni a rokonokat, hogy szeretnünk kell egymást" – mondta el a NOIZZ-nak Németh Bálint pszichológus.

És, ha ez nincs is így, ott van az a kényszer, hogy azonosuljon az ember ezzel a szereppel, függetlenül attól, hogy mit gondol a karácsonyról, illetve hogy valóban szereti-e a körülötte élőket. Sok esetben ez kényszeres mosolygással is jár, ami aztán szorongássá válhat

– tette hozzá a szakember. Németh azt is elmondta, hogy egy pánikbetegséggel küzdő embernél már a karácsony gondolata, a villódzó fények és a hangos zene is komoly rohamokat idézhet elő.

Hajlamosak vagyunk a társadalmi elvárásokat, hagyományokat, szabályokként értelmezni ahelyett, hogy átgondolnánk, milyen a saját szájunk íze szerinti ünneplés, hogy mi hogyan éreznénk jól magunkat, vagy mi tenne minket elégedetté.
Mit tehetünk a karácsonyi stressz és szorongás ellen?

"Ne akarjunk mindenkinek megfelelni. Sokan azért omlanak össze ilyenkor az elvárások súlya alatt, mert görcsösen akarják, hogy tökéletes legyen az ünnep" – közölte a pszichológus, aki hozzátette, hogy ezek az elvárások legtöbbször csak az ember fejében léteznek, ugyanis nem lesz jobb attól a karácsony, ha iszonyú bonyolult fogásokat találunk ki, drága ajándékot veszünk hitelre, vagy körbelátogatjuk az összes létező rokont.

Egyszerűen határokat kell szabni, különben a tökéletes célok katasztrófákba torkollhatnak.

– mondta el.

A szakember szerint az is nagyon fontos, hogy ne hasonlítsuk a mi karácsonyunkat – és általában az életünket sem – másokéhoz. Nem attól lesz ugyanis jó az ünnep, hogy úgy csináljuk, ahogy mások – látszólag – élvezik azt.

Felesleges olyan valamin törni magunkat, ami elérhetetlen, vagy túl nagy terhekkel jár. Ezekkel kapcsolatban célszerű feltenni magunknak a kérdést, hogy megéri-e, hogy mentálisan tönkretegyük magunkat karácsonyra.
Karácsonyi depresszió

Karácsonykor sokan úgy érzik, hogy az ünnephez elengedhetetlen a jó hangulat. Azonban a kiégéssel, depresszióval küzdők számára a kötelező vidámság csak ront a mentális zavarokon.

A depresszió tünetei, mint a szomorúság, reménytelenség, értéktelenség érzete különösen nehéz a karácsonyi időszakban, mert a környezet általános jókedvétől a beteg csak rosszabbul érzi magát

– hívta fel a figyelmet Németh Bálint. Ebben az időszakban ráadásul további kihívást jelent, hogy a szokásosnál jóval több társas eseményen kell részt venni.

Sokan viszont teljesen egyedül töltik a karácsonyt, vagy éppen gyászolnak, ami még elviselhetetlenebbé teszi számukra ezt a pár napot. Ők sokszor ilyenkor döbbennek rá, hogy mennyire egyedül is érzik magukat a világban.

Egy igazán magányos ember számára a szenteste nem a halászléről és a bejgliről szól, hanem a túlélésről

– figyelmeztetett a pszichológus.
Mit tehetünk ellene?

„Az, akit az ünnepek nem a legjobb hangulatban találnak, vagy egyenesen depressziós, legyen türelmes önmagával, ez a legfontosabb. Ne rontson a helyzetén azzal, hogy magát vádolja, amiért nem tud részese lenni az ünneplésnek, közös vidámságnak" – mondta el a NOIZZ-nak a pszichológus, aki azt is hozzátette, hogy akinél van muníció – azaz rokonok, barátok, közeli ismerősök – ott mindig az a cél, hogy mozgósítsa őket.

Fontos, hogy merjünk beszélni a problémáinkról, depressziós tüneteinkről. Bármilyen nehéz is ez, fel kell hívni a hozzánk közel állók figyelmét arra, hogy nem vagyunk a legjobb időszakban.

-----

Ha úgy érzed, segítségre van szükséged, hívd a krízishelyzetben lévők számára fenntartott, a nap 24 órájában ingyenesen hívható 116-123-as vagy 06-80-820-111-es telefonszámot. Ha azt gondolod, hogy a környezetedben valaki másnak van szüksége segítségre, akkor ezt az oldalt ajánljuk a figyelmedbe.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2019. December 26. - 20:16:47
Az Oltalom egy kis sziget az embertelen orbáni világban

Az Oltalom Egyesület nagyon megszenvedte az elmúlt nyolc évet. Iványi Gábor ennek ellenére bizakodó, nem adja fel a küzdelmet. Nem teheti, mert az intézményrendszer amit működtet, egyedülálló az országban:

"Ha nagy a córesz, előre kell menni. Ha a fenntartásunkra nincs pénz, akkor meg kell találni a még szegényebbeket, úgyhogy most tűzifaprogramot indítunk " /....../ " El kell menni a falig, és reménykedni, hogy az út végéig történik valami, akár az utolsó pillanatban."

Az idős gondozást, hajléktalanellátást végző, menekülteket segítő, iskolákat üzemeltető testvérközösség ebben az évben többször került pénzzavarba, mert alkotmánybírósági és a strasbourgi döntések ellenére nem kapta vissza az Iványi vezette szervezet az egyházi státuszt. Orbánék packáznak az egyházzal, mert nem álltak be az őt istenítők táborába, nem akarnak udvari egyházi szerepet játszani az uralkodói székhelyen. Számukra a kereszténység mást jelent mint a ma urai számára. Egy magát kereszténynek mondó hatalom gátlástalanul eltipor mindent és mindenkit, aki nem hajlandó a nagy vezető dicsőítésére, a körülötte épülő személyi kultusz ápolására. Aki nem áll be a sorba, az számíthat a Vár ura bosszújára. Az egykori fiatal "demokrata" mára már egy öregecske, hatalommániás Döbrögi lett, aki magát a hazával azonosítja. Az ő világában nincs helye az Iványi Gáboroknak, mert olyan erős a kontraszt, hogy még a hívői is előbb-utóbb rájönnének, hogy meztelen a király.

Ma, amikor több millió szegény él az országban Iványi Gábornak és a hozzá hasonló elszánt emberek működtette civil szervezeteknek köszönhetik sok ezren, hogy nem halnak éhen, hogy vannak, akik embernek tekintik őket.

Várom, vajon a történelmi egyházak a téli időszakban mikor nyitják meg a templomok ajtaját a nélkülözők előtt, s várják a társadalom peremén élőket egy kis ennivalóval, netán forró teával.

Vigyázzunk Iványi Gáborra, mert nagy szüksége van hitére, emberségére ennek a sokat szenvedett kis országnak. Az Oltalom egy kis sziget az embertelen orbáni világban.

/Részlet a Városi Kurírban megjelent írásból./
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: b urian jozsef - 2019. December 26. - 21:29:16
A Katolikus vezetőnek pont karacsonykor kellett kihangsúlyozni hogy az egyház nem jótékonysági intézmény! :(
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2019. December 28. - 09:37:24
Igen én is olvastam Erdős Józsefnek azt a brutális kijelentését. De ez a különbség a vallásos és a hívő emberek között. A hívő emberek igyekeznek azt tenni amire Mesterük tanította őket..... boldogok az irgalmasok!
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2020. Január 03. - 18:52:47
Szivet melengető történet :


„Ami eddig történt velünk, az egy csoda” – Ilyen összefogás a mesékben van
Ungár Tamás írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2019.12.31. 08:35
Kiss Sándor ugyan a festésen kívül ért szinte mindenhez, segítség nélkül nem boldogult volna
Fotó: KÁLMÁNDY FERENC
Októberben leégett Kiss Sándorék háza. Most a férfi és élettársa visszaköltözhet újjáépített otthonába.
Október 14-én délelőtt a pécsi Kiss Sándor épp a baptista egyház mosógépjeit szervízelte másodállásban, amikor megcsörrent a telefonja.

– Ég a házad! Siess, gyorsan! – hadarta a vonal másik végén barátja.

Mire az 58 esztendős, ősz hajú, szakállas férfi hazaért, már három tűzoltóautó viaskodott a lángokkal. Hiába: a 70 négyzetméteres, kétszintes porta teljesen leégett, csak a négy, kormos fal meredezett az égre.

Kiss Sándornak és élettársának szinte minden vagyona odalett. A pár 30 éve élt együtt, két gyereket neveltek fel, ők diplomáztak és kirepültek már. A férfi háztartási gépszerelőként dolgozik, élettársa, Mária könyvtárban raktáros. Egykor panelben laktak, de a családi házban felnőtt Sándor elvágyott onnan, és otthon végzett munkája miatt amúgy sem fért a társasházban. Ezért húsz éve eladták a panelt, és vettek egy 2 ezer négyzetméteres telket, egy 1885-ben épített, alapos felújításra szoruló házzal Pécs nyugati külterületén, a cserkúti szőlőben. Sándor tucatnyi szakmához ért, s éveken át lakályos házzá alakította az egykor félig lakóházként, félig istállókként szolgáló épületet. Alul konyhát, ebédlőt, nappalit, hálót és fürdőt alakított ki, a tetőtérben pedig galériát és abból nyíló két szobát a gyerekeknek. A házat télen kandalló fűtötte, nyáron klíma hűtötte, takarítani központi porszívóval lehetett.

Mindez semmivé vált az egyik T-dugóban keletkezett elektromos zárlat okozta tűztől. A pár összeomlott a csapástól. Nyár közepéig volt biztosításuk, de megszűnt a biztosító, amelyikkel szerződésben álltak, kénytelenek voltak új biztosítót keresni. Nem kapkodták el, s így biztosítás nélkül maradtak.

Kiss Sándor a tűz másnapján hozzáfogott a romok eltakarításához. Komisz munka várt rá, derékmagasságáig negyven köbméternyi szemét borította a ház földszintjét. Szénné égett gerendák és a bútorok roncsai álltak össze mocskos és kemény eleggyé a bitumenes zsindely és a tetőszigetelés nappaliba csorgó, és ott megmerevedő műanyag masszájával.

Kiss Sándor alighogy nekiállt a munkának, megjelent a kapujában talicskával és lapáttal egy férfi, aki száz méterrel odébb lakott, és akivel addig csak köszönőviszonyban volt, s azt kérdezte: segíthet-e?

Még aznap délelőtt jöttek mások is a közeli dűlőkből, és jöttek barátok, meg azok baráti, akiket Kiss Sándor akkor látott először. Délben már vagy tizenöten takarították a romokat. Mindez másnap és harmadnap is folytatódott.

Sándoréknak 4 millió forint megtakarított pénze volt. Az újjáépítéshez szükséges anyagokra, a tetőre, a nyílászárókra, a burkolatokra, a betonra, a festékre ez elegendő volt, a szakmunkákra viszont már nem. Sándor ugyan festésen kívül ért szinte mindenhez, ám segítség nélkül nem boldogult volna. Egy fedélszék gerendáit egy ember kevés összeilleszteni, de a tetőt borító acéllemez helyrerakása és a betonozás is csapatban haladós. Sándor sosem maradt segítség nélkül, a spontán összeállt brigád tagjai továbbra is kérés nélkül jöttek. Így két hét alatt tető volt a házon, novemberben kijavították a falakat és helyükre kerültek az új nyílászárók, majd hőszigetelést és belső burkolatot kapott az épület.

– Ma egy szakmunkás elkér egy napért 10-15 ezer forintot, egy segédmunkás meg 8-10 ezret. Tőlem soha senki nem kért és nem fogadott el semmit, így milliókat kaptam ajándékba – mondja Sándor. – De itt nemcsak pénzkérdésről volt szó. Ma nincs jó szakember, aki egyből jön. Azzal meg mit értem volna, ha mondjuk egy ács elvállalja a tetőt márciusra? Nekem, ha szükségem volt segítségre, valamelyik barátom egy-két napon belül jött vagy hozott szakembert.

Ennek köszönhetően a ház december közepére elkészült. Sándor és Mária karácsonykor beköltözhetett. A pár két hónapon át a kertjében álló lakóbuszban töltötte az éjszakát. A 35 éves járművet másfél éve vették, addig sátorozva nyaraltak, azóta a busszal. Szűkösen voltak a hat négyzetméteres lakótérben, de végig fedél volt a fejük fölött, és az autó kicsi konyhája is jó szolgálatot tett. Sándor és Mária már a fűtött házban ünnepelhettek. Igaz, bútoruk még alig van, a nappali és a konyha berendezéseit eztán kell beszerezni, felépíteni. De nem türelmetlenek.

– Ami eddig történt velünk, az egy csoda – mondja Sándor. – Nem is értem ezt az egészet. Hogy vadidegen emberek is jöttek és segítettek. Ha volt valami gond, mindenki azt kereste, hogyan lehet megoldani. Nem volt idegesség, csak jókedv.

Beszéltem néhány emberrel, aki részt vett az építkezésben. Haissinger Péter, autószerelő így magyarázta a páratlan összefogást:

– Ismerem Sanyit gyerekkorom óta. Mindig remek ember volt, segítőkész. Jó fej, ezért, ha bajba kerül, megérdemli, hogy segítsünk neki.

Wensofszky Péter szobafestő korábban nem ismerte Kiss Sándort, mégis első szóra ugrott:

– Béla barátom szólt, hogy mi történt a Sanyival, és hogy jó ember, nem mennék-e segíteni? – idézi fel az 51 éves pécsi férfi csatlakozásának előzményét. – Ha Béla valakiről azt mondja, hogy jó ember, akkor az illető biztosan az is. Ezért mentem. Csak a hálóját festettem ki, megvoltam pár óra alatt. Egy jó embernek jár ennyi segítség.

Egyébként a segítők mindegyike úgy véli, hogy itt valami megmagyarázhatatlan történt. És boldogok, hogy részt vehettek benne.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2020. Január 10. - 18:17:46
Ez ahír megérdemli, hogy minél többen olvassák!

Utcaseprők között osztja szét minden hónapban a fizetését a Főtáv új vezére
tegnap 12:36

    Mártha Imre
    utcaseprő
    fizetés
    szétosztás

Fotó: MTI/Nagy Lajos
Fotó: MTI/Nagy Lajos
19700

    Blikk-információ
    Blikk-információ

Nem mindennapi lépésre szánta el magát Mártha Imre, a FŐTÁV új vezérigazgatója – értesült a Blikk.

A világhírű cambridge-i egyetemen végzett fiatal üzletembert tavaly év végén nevezte ki Karácsony Gergely főpolgármester a budapesti távhőcég élére, emellett ő lett a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt felügyelőbizottsági elnöke is. Utóbbi pozíció pénzzel jár, bruttó 322 000 forintos tiszteletdíjat kap Mártha.

Lapunk azonban megtudta, ezt a pénzt nem veszi fel az elnök, hanem – rendhagyó módon – minden hónapban teljes egészében szétosztja a cég fizikai állománya között. Mégpedig az üzemi tanács minden hónapban kiválaszt öt főt, mint a hónap dolgozóját, és ők kapják egyenlő arányban – fejenként 64400 forintot – Mártha bérét.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2020. Január 29. - 21:57:34
Iványi Gábor: Orbán Viktor méltatlan arra, hogy Magyarország miniszterelnöke legyen


Iványi Gábor lelkész, volt országgyűlési képviselő. 1989-től az Oltalom Karitatív Egyesület elnöke. Legutóbb a Wallenberg Egyesület ismerte el a munkáját Raoul Wallenberg-díjjal. A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség alapító lelkésze, ma az egyház elnöke. A lelkésszel a közelmúltban a 168 óra és a Klubrádió készített interjút, ezekből szemlézzük olvasóink számára a hazai közélettel összefüggő legérdekesebb részeket.

Az Orbán-harag oka…

Az egyházi vezető szerint Orbán Viktor azért haragudott meg rá, mert korábban le merte írni, hogy abban a hatalmi arroganciában, amit ő gyakorol, a fasizmus jeleit véli fölfedezni:

    “Tévedés viszont, hogy ha én bármit is gondolok, mondok a miniszterelnökről, akkor ő bármit megtehet ellenem. Nem, a jogainkat akkor sem veheti el, ha nem tetszik neki, amit én mondok, gondolok.”

Reménytelen…?

Reménytelennek látja, hogy a közössége visszaszerezze az egyházi jogokat, melyektől a Fidesz fosztotta meg:

“Bebetonozták a helyzetünket, ugyanis azok a volt egyházak, amelyek önként vállalták azt a megaláztatást, hogy egyesületté alakultak, elvileg visszaszerezhetnék eredeti státuszukat, csak ehhez bejárhatatlan utakat kellene megtenni. Például első lépcsőben fel kellene mutatni többezres támogatói kört. Már itt megbukik a dolog, hiszen tőlünk elvették az szja egyszázalékos felajánlásának jogát, ezzel már nem is tudjuk teljesíteni az előbbi feltételt. Ha mégis, akkor azt kellene vállalnunk, hogy sem más hazai, sem külföldi forrást nem veszünk igénybe. Ez teljesen abszurd, hiszen akkor nem léteznénk, akkor be kellene szüntetnünk a társadalmilag egyébként hasznos és éppen a kormány nem teljesített vállalásait pótló szociális, oktatási tevékenységünket.”
   
Iványi Gábor: Egyetlen ember hiúsága, sértettsége, hatalomvágya miatt katasztrófa felé sodródik az ország
Iványi Gábor lelkész, volt országgyűlési képviselő. 1989-től az Oltalom Karitatív Egyesület elnöke. Az egyházi vezetőnek a Heti Világgazdaság ünnepi számában megjelent interjújából szemlézünk. Soha ilyen szakadék nem volt fent és kent között Iványi Gábor szerint hiába renováljuk a templomokat még Szíriában is, hiába építünk stadionokat, kövezünk le minden teret, nem a feleslegből jut minderre: “Egyetlen […]
Semmi meglepő nincs abban, hogy társadalom kiszolgáltatottjai a Fideszre szavaznak

Ez logikus következménye annak, ami ma van Magyarországon:

“A szegények mindig alkalmazkodnak, és ezt nem szabad nehezményezni. Az az igazság, ha nem lennének ekkora igazságtalanságok, ilyen diszkrimináció, ami a szegényeket és a Fidesz-kormány által lesajnált, illetve lenyomott oktatási, szellemi – kulturális és tudományos – élet tagjait érinti, talán én sem protestálnék. Talán megmaradnék a hitoktatásnál, a prédikálásnál, és magánemberként olvasgatnám az újságokat. De nem tehetem, amíg ez a rombolás zajlik.”

Kitért arra is,mit gondol arról,Orbán Viktor szerint itt a keresztény szabadság szellemében éppen, hogy építkezés zajlik:
“Ez az, ami ellen fel kell szólalnom

E politikai lózung semmilyen kapcsolatban nincs az evangéliummal, a Bibliával. Az evangéliumi Jézus egy zsidó rabbi, aki azt mondja, hogy nem akar a törvényeken változtatni, és amit ő mond például menekültügyben, az az egyik legérzékenyebb, máig hatályban lévő mózesi törvény: szeretni kell az idegent, mint az édestestvérünket.”
Iványi Gábor: ki kéne végre keveredni a félelem alantas sarából   
Iványi Gábor: ... az emberekből mozgatható tárgyakat csináltak ....
Iványi Gábor a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség oldalán osztotta meg gondolatait nyílt levelében, amelyet teljes terjedelmében közlünk:
Mindennapi gondok….

Az egyház által működtettet emberbaráti hálózat fenntartása napi gondokat okoz, de nem adják fel:

“Említhetném a kórházunkat is. Ide is küld az állami egészségügyi szolgálat nehezen kezelhető vagy éppen elmebetegeket. Elmeorvosi és klinikai-pszichiátriai ellátást biztosítunk számukra, de ezért sem fizet az állam nekünk semmit. Az is beszédes volt, amikor az ÁNTSZ bezárta a fertőtlenítő állomását, és bár átadta a Máltai Szeretetszolgálatnak, de ők évekig nem tudták ellátni a feladatot, ezért hozzánk küldték az embereket. Naponta ötven-hatvanan jöttek, és mi tettük, amit nekik kellett volna, szintén ingyen.”
“… csak egy nap a világ…?”

Az alapítványi vezető elmondta, holnapig is alig lát előre. Megtanult egy napban gondolkodni:

    “Csodákból élünk. Mózes sem tudta előre, hogy negyven évig fognak vándorolni, ő is csak arra figyelt, hogy a másnap rendben legyen. Mi is így vagyunk ezzel, nem akarjuk elengedni a hajléktalanjainkat, az öregeinket, a betegeinket, a gyerekeinket, és remélem, másoknak ez hitet ad, hogy legyenek kitartók.”

ivanyi-gabor   
Iványit gyalázni nem kell félnetek jó lesz - a központozás ideológia- és pártutasítás-függő!
Nem eldönthető, hogy annyira hat az agymosás, hogy vannak honfitársak, akik komolyan feljogosítva érzik a regnálót arra, sőt, helyeslik, hogy a XXI. században Európa közepén, az Unió tagjaként embereket éheztessen? Vagy egyszerűen fizuért embertelenek?
Iványi Gábor nem maradt csendben a gyöngyöspatai ügy kapcsán sem

Az egyház petíciót indított, amelyben tiltakozik a roma közösséget ért újabb politikai támadás ellen. Orbán Viktor etnikai indíttatású konfliktusnak nevezte, hogy szerinte a gyöngyöspatai iskolában a szegregált romák „munka nélkül jutottak pénzhez”, ezért a mondatáért felszólították a miniszterelnököt, hogy mondjon le tisztségéről:

“… lehet, hogy most éppen nem aktuális remélni ezt, viszont „elvárni kötelességük”, mert mindent megtett a miniszterelnök azért, hogy távoznia kelljen abból a hivatalból, amelyre méltatlanná vált. Amit Orbán Viktor mondott, azzal azt üzeni mindenkinek, hogy bármilyen ügyben – legyen az régóta megbántott, megalázott, jogaiktól elzárt roma emberek ügye vagy bármi egyéb, például egyházak státusza – az lesz, amit ő akar, nem az, amit bármilyen bíróság dönt. Ennél sokkal kisebb ügyekért egy kultúrállamban joggal várják el, hogy távozzék, aki ilyet enged meg magának.”
A rettegés foka….

Az emberek félnek véleményt nyilvánítani, rettegnek, hogy milyen retorzió érheti őket, ezért hallgatnak:

“… igaz ügyekért érdemes kockázatot vállalni, a dolgok azzal kezdődnek, hogy szólunk, ha kell, többször és határozottabban szólunk, és hátha másoknak is eszükbe jut, hogy ezt kellene tenni. Akiket kárvallottként érint a dolog, azt érzik, hogy legalább gondolnak ránk és mellénk állnak. A szolidaritást kifejezni valamennyiünknek kötelességünk.”
ivanyi-gabor   
Iványi Gáborékat tovább fojtogatja a rezsim —  Oltalmat az Oltalomnak!
Idén 30 éves az Iványi Gábor lelkész vezette Oltalom Karitatív Egyesület, amely a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) egyház civil szervezete. A testvérközösséget és az egyesületet is Iványi Gábor lelkész vezeti A rájuk nehezedő kormányzati nyomás ellenére is elvégzik elképesztően sokféle tevékenységüket: szegény gyermekeknek esélyt adó intézményeket, iskolákat tartanak fenn, rászorulókat, hajléktalanokat támogatnak, gyógyítanak, menedéket adnak […]

Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2020. Március 01. - 13:44:21



Tizenhét gyermek. Mind Isten ajándéka

Victor István az első percben tudta, hogy Judit lesz a felesége. A gyermekeket pedig örömmel fogadták.

Amikor az első gyermekünket vártuk, azt az igét olvastuk, hogy „Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.” Akkor azt mondtuk, ha úgy döntöttünk, hogy egy pár leszünk, akkor adjon az Isten annyi gyermeket, amennyit csak akar – idézi fel házasságuk kezdetét Victor Istvánné Judit. Férje, István hozzáteszi: ma szokás azt mondani, hogy gyermeket vállalnak a párok, de ők a vállalás szót kitörölték a szótárukból, mert jutalmat nem vállal az ember, hanem nagy örömmel fogadja.

A mesebeli Hejcén jártunk a napokban, ahol megismerkedtünk a megye talán legkedvesebb és legszerethetőbb házaspárjával. Victor István 87 éves, református lelkipásztor, felesége Judit, 85 éves. 63 éve élnek házasságban, és 17 gyermekük született. Bizonyára a sok gyermek, unoka és dédunoka teszi, de nem látszik rajtuk a kor. Vidáman, fiatalosan meséltek nekünk életükről, amihez Isten igéi adtak útmutatást.
Újjászületés

István Budapesten született, 1945-ben került Sárospatakra. A lelkipásztor ezt azzal magyarázza, hogy kevés volt otthon az ennivaló, meg rosszul is viselkedtek a bátyjával, így az édesapjuk Patakra küldte őket tanulni.

– Ott kezdtem hinni az Úr Jézusban, ott volt az újjászületésem – fogalmaz István. – Juditot is ott láttam meg egy lelki, baráti körben, és az első perctől tudtam, hogy ő lesz a feleségem. Én akkor 17 éves voltam, Judit 14. Ekkor is Isten igéje segített: „Az Úr az ő szerelmesének álmukban ad eleget.” Mert ez az ige azt jelenti, hogy amikor Ádám lefeküdt aludni, reggel már ott találta a párját, Évát maga mellett. Én is így találtam a feleségemet. Amikor Budapesten elvégeztem a teológiát, jelentkeztem a szülőknél, hogy szeretnénk összeházasodni. Juditék Hejőcsabán laktak akkor, az édesapja református lelkész volt. A páromat föntről kaptam, és azóta sem bántam meg – mondja derűs mosollyal István.
Elfogadom, szeretem

Judit pedig hozzáfűzi, hogy abban az időben nem jártak együtt a szó mai értelmében. István a fiókjának írta a leveleket, Judit pedig naplót vezetett, és ezeket az írásokat időnként kicserélték egymással.

– Az nem igaz, hogy csak akkor lehet összeházasodni, ha a párok teljesen ismerik egymást. Sokszor rácsodálkoztam én is a házasságunk alatt, hogy István ilyen, meg olyan, de minden tulajdonságával elfogadom és szeretem, hiszen ő a párom. Tudjuk, hogy az életünket az Úr Jézus akarata határozza meg. Ennek jegyében éltünk együtt immár 63 évet – vall kapcsolatukról Judit asszony.

Azt pedig Istvántól tudjuk meg, hogyan kerültek Hejcére. Egy pesti gyülekezetben volt segédlelkész, majd kisebb településeken végzett szolgálatot. 1956-ban nagyon reménykedtek, hogy visszakapja az egyház az elvett iskolákat, és az egyik pataki professzor már szervezte is az oktatást. Ő kérdezte meg Istvántól, jönne-e Sárospatakra vallástanárnak.

– Hát hogyne, akár négykézláb is – válaszolta. – Ezért költöztünk Hejcére, de aztán 33 évet kellett várni, hogy valóban visszaadják az iskolákat. Utána 14 évet Patakon töltöttünk, majd nyugdíjas korunkra jöttünk ide vissza – mondja István.
A legszebb feladat

Judit 22 éves volt, amikor első gyermeküket várta. Mint mondta, akkor még nem alakult ki benne az a mindent elsöprő anyai érzés, ami ilyenkor jellemző a várandós nőkre, de később tudatosult benne, hogy az Isten az anyaságot adta neki, a legszebbet, amire teremtette. 24 év alatt 17 gyermekük született, a legidősebb most 62 éves, a legfiatalabb pedig 38. Van 46 unokájuk és 9 dédunokájuk, de hamarosan érkezik a 10. Gyermekeik közül ketten már nem élnek. János 40 éves korában hirtelen halt meg, minden előzmény nélkül, a Down-szindrómás András pedig leukémiás volt, a szikszói kórházban hunyt el.

– A nagyobb gyermekeink azt mondták, hogy Andris tanított meg minket feltétel nélkül szeretni – teszi hozzá Judit.

István pedig arról mesél, hogy sokszor éltek szegénységben, de ehhez hozzászoktak, hiszen mindketten hatgyermekes családból származnak.
A három kenyér

– Amikor már 12 gyermekkel ültük körül az asztalt, egyszer annyi kenyerünk volt csak, hogy vacsorára megettük. Azt azonban nem tudtuk, hogy mit eszünk majd reggel. És ekkor egyszer csak beállt az udvarra egy autó, ami Kárpátaljáról érkezett, és egy szintén szegény család hozott nekünk 3 kenyeret. Nem tudom, honnan ismertek minket, előtte még soha nem láttuk őket – idézi fel István a csodás történetet. Hozzáteszi: minden gyermekük megtalálta a maga útját. Négyen lettek lelki pásztorok, a többiek mind olyan foglalkozást választottak, amivel embertársaikat tudják segíteni.

Felesége pedig búcsúzóul azzal toldja meg:

– A mi életünknek nagy igéje az volt, hogy „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek!” Ha Isten úgy döntött, hogy egy nagy családot ad nekünk, akkor az én problémáimat és gondjaimat felfelé passzolom – már bocsánat –, mert az a legjobb hely.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Csaba - 2020. Március 01. - 17:21:42
 O0
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: b urian jozsef - 2020. Március 01. - 19:33:32
Szép estét mindenkinek! MA délután  Tiszalökön élőben hallgattuk  Viktor István és felesége  életutját!Nagyjábol hasonlóan mint ahogy Irma irta nekünk.Mit mondjak nagy élmény volt velük találkozni.     A 17 gyerekből kettőt sajnos már eltemettek mind kettőt édesapjuk temette.DE megnyugodva  Isten akaratában tudták hogy jó helyre költöztek! Nagyon tartalmas délután volt!
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2020. Március 02. - 10:58:19
Kedves József Testvérem!

Igen, mindig nagy élmény hiteles keresztényekkel tallkozni. Ott mindig ott an egy kis darab a Mennyből.

 :2smitten:
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2020. Március 18. - 09:07:01
Tapolyai Emőke írása:

Az ebédlő asztalomon mindig van friss virág. Ma reggel az elhervadt tulipánjaimat vittem ki a komposztra, hogy helyükre újakat tegyek. Szükségem van a szépre, mert sok nem szépet látok.

A kertem végiben, a komposztnál láttam, amint idős szomszédom buzgón ássa fel kertjét. Semmi meglepő. Ő és felesége mindig kint serénykednek a kertben. Ásnak, vetnek, ültetnek, gyomlálnak, aratnak, élnek. Élnek! Úgy ahogy nagymamám és nagyapám is tette, úgy ahogy szüleim is tették. Úgy, ahogy még sokan teszik. Hagymát ültet, de szerinte elkésett, mert már tavaly el kellett volna ültetnie. Sokat átélt ember, érti az élet alapjait. Mint sokan az idősek közül.

Egy olyan korban élünk, ahol az emberi érték azon alapszik, ki mennyit tud letenni az asztalra. Amit a pillanatban fel tudok mutatni, az vagyok! Mekkora hazugság! Ők, időseink nem produktívak, ez az közvélemény. A háború, az elnyomás, az üldöztetés, a forradalom, az átállás, az újratervezések emberei tényleg nem produktívak? Valóban értékvesztettek?

A vírus, ami betölti a világ gondolatait egy egységes kérdést tesz fel mindenkinek, politikai, vallási, nemzeti ... és egyéb hovatartozástól függetlenül: Mennyit ér az emberi élet? Mennyit ér időseink élete? Mennyit ér az élet, ami nem az enyém?

Szeretem őket. Szeretem rezilienciájukat – mert ma ez a divatos szó arra, amit íróasztal mögül sokan firtatnak, amúgy egyszerűen ellenállóképességet jelent. Számukra ez a szó ismeretlen, nekik csak ÉLET!

Még egy gondolat a mai világról, a Szuperhős éhség. Szeretnénk hősök lenni, pedig csak kezet kéne mosni, szeretnénk világokat felbolygatni, pedig csak távolabb kéne állni, szeretnénk megmutatni önfeláldozó képességünket, pedig csak otthon kéne maradni, amikor lehet, szeretnénk szuperhősök lenni, pedig csak óvni kéne időseinket.

A keresztény hit szerves része az önzetlen áldozathozatalra való készség. De sajnos mi keresztények is sokszor inkább hoznánk hatalmas és látszatos áldozatokat, mert vágyunk az elismerésre, az értékelésre, a csodálatra és ez egy pontig természetes része emberi mivoltunknak. De most az apró csendes tettekre van szükség, arra, amit mások észre sem vesznek. A felelősség gesztusaira, mellyel lassítjuk a járvány terjedését, mellyel óvjuk időseinket, mert az ő életük is érték. Felelősségünk felvállalása a szeretet megnyilvánulása. Ez az emberi szeretet, ilyen a Krisztusi alázat, ez a kollektív felelősségtudat.

Remélem szomszédom hagymái kikelnek, remélem gazdag lesz az aratása, remélem jövőre is ültetni látom.
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2020. Március 20. - 15:55:29
Egy orvos Lombardiából:
"Soha a legsötétebb rémálmomban sem gondoltam, hogy valaha látni és megélni fogom ezt, ami három hete történik itt nálunk a kórházban. Ez a szörnyűség egyre duzzad és egyre megállíthatatlanabb.
Az elején csak páran jöttek, aztán százával...és most nem is orvosok vagyunk hanem szelektálók...el kell döntsük hogy ki éljen és ki menjen haza meghalni, pedig ezek az emberek becsületesen fizették az adókat Olaszországnak.
Most két hete, én és kollégáim ateisták voltunk.
Ez volt a normális hisz mi a tudományban hittünk, ezt tanultuk.A tudomány pedig kiiktatja Isten jelenlétét. Mindig kinevettem a szüleimet mert templomba jártak.
Kilenc napja, hogy egy 75 éves pásztor került be hozzánk komoly légzési problémákkal.
Volt nála egy Biblia és ebből olvasott a haldoklóknak, miközben a kezüket fogta.
Mi már pszichikailag és fizikailag is ki voltunk merülve és el voltunk keseredve, mikor időnk volt, leültünk és hallgattuk.
Most be kell ismerjük; mint emberek elértük határainkat, többet nem tudunk tenni! Naponta egyre többen halnak meg. Ki vagyunk merülve két társunk meghalt és a többiek is alig állnak a lábukon.
Rájöttünk, hogy az ember tudása véges és szükségünk van Istenre! Elkezdtünk imádkozni amikor csak volt pár percünk. Hihetetlen, de megrögzött ateistaként oda jutottunk, hogy Istennél békére leltünk! Őt kérjük segítsen kitartani, hogy ápolni tudjuk a betegeket.
Tegnap meghalt a 75 éves pásztor, mint soha eddig (pedig 120 halottunk volt az utolsó három hét alatt) mindannyian kikészültünk. Mert az idős pásztor, amíg velünk volt, sikerült olyan békét hoznia, amit már nem is reméltem, hogy megtalálunk.
A pásztor elment az Úrhoz, nemsokára mi is követjük. Hat napja nem voltam otthon, nem tudom mikor ettem utoljára, és rájöttem milyen haszontalan voltam itt a földön.
Fel szeretném ajánlani a segítségemet másoknak az utolsó leheletemig.
Boldog vagyok, hogy Istenhez tértem, miközben körbevesz az embertársaim szenvedése, halála"

(Via Gianni Giardinelli via Julian Urba)
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2020. Március 22. - 10:53:28

Elhangzott Dalok

hitrádió

    Hírek
    Műsorújság
    Podcastok
    Hit Rádió +
    Kapcsolat

Hírek
 
2020.03.20.
Kanada bebörtönözné a homoszexualitást ellenző szülőket

Börtönbüntetéssel súlytaná a miniszterelnök által támogatott kanadai törvényjavaslat azokat a szülőket, akik ellenzik gyermekük azonos neműekhez való vonzódását.

 

A C-8 névre hallgató jogszabálytervezetet Justin Trudeau miniszterelnök is támogatja, és 5 évig terjedő börtönnel büntetne bárkit, aki bármely kiskorút szándékosan terápiára küld az ügyben, a vele született biológiai nemét támogatja és nem engedi, hogy más neműként határozza meg önmagát.

A szabályozás nem csak terapeutákra vonatkozna, hanem “mindenkire”, így a szülőkre is.

Egy torontói székhelyű jogvédő szervezet szerint viszont ezzel a szülői jogokkal és a vallásszabadsággal mennek szembe.

Ha egy szülő vagy, akinek nemi zavarokkal küszködő gyermeke van és segítenél neki, hogy megbarátkozzon a biológiai nemével, vagy ha egy gyülekezet lelkésze vagy, és Krisztus erejéről beszélsz, amely képes homoszexuálisokat és transzgendereket is megváltoztatni, letartóztathatnak.

- állítja David Cooke, a szervezet egyik szakembere, aki elemzést írt a tervezetről. Meggyőzödése, hogy a Trudeau kormánynak a szexualitásról és a nemekről alkotott keresztény világnézet felszámolása a célja.

Fontos, hogy ellenezzük és megbélyegezzük a “konverzàciós terápia” támogatását, hogy megvédhessük minden kanadai emberi méltóságát és egyenlőségét.

 -olvasható a javaslatban.

(Christian Headlines)
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Virág - 2020. Március 27. - 07:10:03
Ezek betegek!   :szomoru
Cím: Re:Érdekes irások
Írta: Irma - 2020. Március 27. - 09:07:01
Döbbenetes időket élünk. Ahogy az Ige eőre megmondta : a rosszat tartják jónak, a jót rossznak. Pont így van. És ezeka szörnyű nézetek az úgynevezett fejlett világ országaiban terjednek leginkább. Nagyon fáj ez nekem