Örömhír Fórum
Testvéreink személyes topicjai => Lucius témái => A témát indította: Lucius - 2018. Szeptember 29. - 09:25:26
-
Mi keresztényként valóban halljuk Isten hangját?
Mit kell tennünk, hogy meghalljuk Őt?
Miből tudhatjuk, hogy valóban Isten szólt hozzánk?
Hogyan kerülhetjük el a tévedéseket?
Talán érdemes lenne ezekről beszélnünk, beszéljük meg, ha Ti is jónak látjátok!
Lucius
-
Az én juhaim hallják az én szómat...
Csörög a telefon, sietve felveszed, és egy kedves hangú ismeretlen szól bele: … „Dr. Kiss Márton vagyok, a helyi kórházból. Egy sajnálatos dolog miatt keresem, az egyik betegemnek életmentő műtétre lenne szüksége, ami 3.000.000.- Ft-ba kerül. Még 100.000.- Ft hiányzik, és adományokat gyűjtök hozzá. Tudna segíteni valamekkora összeggel, nagyon sürgős lenne?!”...
Zsupsz, jó keresztényként ebben a pillanatban döntened kellene. Eszedbe jut Jak 4:17: „azért tudna jót cselekedni, és nem cselekeszik, bűne az annak.„ Ennek megfelelően ki kellene találnod, hogy ebben a helyzetben mi a jó: „ Ha most pénzt adok ennek az ismeretlennek, azzal jót teszel, az helyes? Esetleg rossz, mert ő egy csaló, és csak kábítószerre költené? A múltkor is becsapott valaki, akkor most ez is csalás? Valószínűleg már van egy sémád az ilyen élethelyzetekre, de minden élethelyzet más és más, és könnyen lehet, hogy ami egy alkalommal helyes válasz volt, (mondjuk éppen adtál pénzt) az most ebben az esetben nem az, mert a hang a telefonban éppen egy csaló.
Ismered a Törvényt, kívülről tudod a Szentírást, de könnyen belátható ebből a kis példából, hogy ez önmagában édes kevés. Még ha a szíved megváltozott is, és teljes lényeddel, teljes szíveddel a jót akarod tenni, akkor sem tudod csak úgy EGYEDÜL önmagad eldönteni, hogy mit kell tenned ebben az élethelyzetben, hogy IGAZI, Isten szerinti jót tégy.
Ha nem rendelkezel azzal a PLUSSZAL, amiről ez az írás beszél, akkor bizony ki vagy téve a tévedés veszélyének, és könnyen választhatod a magad számára helyesnek tűnő, de az isteni nézőpontból helytelen utat.
Én korábban nem tartottam nagyon fontosnak, hogy egy ilyen élethelyzetben milyen választ adok. Azt hittem, hogy ha tudatlanságból („jó szándékból”) követek el bűnt, az nem is olyan nagy dolog. Isten azonban világossá tette mindenki számára, már az ószövetségben, hogy a tévedésből elkövetett bűn is bűn, és engesztelő áldozatot, bűnbocsánatot követel:
3Móz 4:27-31 Ha pedig a föld népe közül vétkezik valaki tévedésből, mivelhogy az Úrnak valamelyik parancsolatja ellenolyat cselekeszik, amit nem kellett volna cselekedni, és bűnössé lesz; Ha tudtára esik néki az ő bűne, amelyet elkövetett: vigyen áldozatul az ő bűnéért, amelyet elkövetett, egy ép nőstény kecskét.És tegye a kezét a bűnért való áldozat fejére, és ölje meg a bűnért való áldozatot az egészen égőáldozat helyén.És vegyen a pap annak véréből az újjával, és tegyen az égőáldozat oltárának szarvaira, a vérét pedig mind öntse az oltárnak aljára. Azután vegye el minden kövérjét, amint elveszik a hálaáldozatnak kövérjét: és füstölögtesse el a pap az oltáron, kedves illatul az Úrnak. Eképpen szerezzen néki engesztelést a pap, és megbocsáttatik annak.
Elgondolkodtató látnunk, -ha tanulmányozzuk Jézus életét, - hogy Ő végig bűntelen tudott maradni. Ez pedig pontosan azt jelenti, hogy sem szándékosan, sem pedig tévedésből nem követett el bűnt. Az előbbi igéből kitűnik, hogy egyébként maga is bűnössé vált volna, és áldozatot kellett volna bemutatni Érte. Jézus azonban mindig, minden élethelyzetben képes volt kiválasztani az Isten szándékával egyező utat, és mindig azon járt.Pedig ez az út egy külső szemlélő számára nem mindig tűnt logikusnak, Isten útjának. Néha például egyszerűen eltávozott az őt hallgatni akaró sokaság elől: „Máté 8:18 átván pedig Jézus a nagy sokaságot maga körül, parancsolá, hogy menjenek a túlsó partra.” Két alkalommal pedig ostorral űzte ki a kufárokat a templomból.
Bár nem mindig látszott annak, de mégis mindig pontosan azt tette, ami teljes összhangban volt az Atya szeretetével.
Hogyan volt erre képes???
Vajon mi volt Jézus titka, amellyel mindig ki tudta választani a helyes utat ???
A Szentírásban megtaláljuk a választ. Olvassuk el Ján. 5.30-at:
Ján 5:30 Én semmit sem cselekedhetem magamtól; amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem, az Atyáét.
Ebből az igéből sok minden kiderül:
1. „Én semmit sem cselekedhetem magamtól...”
Jézus, amikor valamit tett, azt sohasem egyedül tette. Mindig ott volt az Atya a Szentlélek közvetítésével, és az Atya cselekedett, az Atya élte az életét Jézusban. Ha csodát tett, azt az Atya tette rajta keresztül, -és ami e gondolatsor szempontjából a legfontosabb- ha valamiben döntött, azt szintén az Atya döntötte rajta keresztül. Hiszen Jézus megüresítette magát, szolgai formát vett fel, és „semmit sem cselekedett magától”, így nem is döntött egyedül. „Atyám, legyen meg a Te akaratod” mondta Jézus.
2. „Amint hallok, úgy ítélek...”
Jézus nem önmaga döntötte el, hogy egy élethelyzetben mi a helyes út, azaz nem ítélt meg semmit és senkit. Amit az Atyától hallott, ő azt az ítéletet fogadta el a saját (emberi) véleménye helyett.
Mi emberek véges, lények vagyunk. Gyakran nem látunk az orrunknál tovább. Képtelenek vagyunk megjósolni egy tettünk hosszú távú következményét, mert egyszerűen nem látjuk az összefüggéseket. Isten azonban más. Ő mindentudó, teljes bölcsességgel, tökéletes erkölcsi érzékkel bír, és tökéletesen átlát minden élethelyzetet. Ha ő ítél meg egy élethelyzetet, ha ő mondja meg nekünk, hogy most mit helyes tennünk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy igaza van. Ő sohasem téved. Mindent átlát, mindent tud, mindent számításba vesz. Jézus tudta ezt. Feltétel nélkül bízott az Atyában, jól tudta, hogy bármit is mond, az biztosan igaz, biztosan helyes, és biztosan a szeretet.
Ezért Jézus pontosan így élt: „ Amint az Atyától hallott, úgy ítélt”
Visszatérve az adománygyűjtős orvos példájára, el tudom képzelni, hogy ha Jézust hívta volna fel telefonon, Jézus nem döntött volna, nem ítélt volna, hogy helyes-e pénzt adnia. „Kapcsolatba lépett volna” az Atyával, és őt kérdezte volna: „Atyám, most mi a helyes, mit szándékozol rajtam keresztül tenni?”
És az Atya válaszolt volna neki. Jézus mindig bízott az Atyában, ezért hagyta volna, hogy az Atya fejeződjön ki rajta keresztül, pontosan azt tette volna, amit az Atya szándékozik benne tenni, így ebben az élethelyzetben sem követett volna el bűnt, vagy mulasztást. Ezért Jézus ezután az eset után is elmondhatta volna, amit János 5.30-ban mondott: „...amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem, az Atyáét.”
3. „Amint hallok...”
Ahhoz, hogy Jézus képes legyen mindig az Atyát kifejezni, szüksége volt egyfajta „hallásra”. Képesnek kellett lennie arra, hogy meghallja, amit az Atya mond, és tanácsol. Ha nem „hallotta” volna az Atya hangját, akkor az emberiséghez hasonlóan képtelen lett volna objektíven megítélni egy élethelyzetet, csak egyedül, csak az emberi bölcsességével tudott volna dönteni. Ha csak egyedül, az Atya „súgása”, segítsége nélkül lett volna, biztosan tévedett volna előbb-utóbb valamiben, mulasztott volna, és így nem lehetett volna a tökéletes áldozat. Jézus azonban a keresztet kivéve sohasem volt egyedül:
Ján 8:16 „De ha ítélek is én, az én ítéletem igaz; mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki küldött engem.”
És most jön a lényeg!
A következőkben be fogom bizonyítani, hogy hasonlóan Jézushoz, - ha hívő vagy- Te sem vagy egyedül, és Te is hallod Isten hangját!!! Így elvileg minden szükséges eszköz a rendelkezésedre áll, hogy bűntelen életet élj.
A bizonyításhoz induljunk ki abból, hogy ha valóban így van, akkor ez egy természetfeletti valóság. A természetfelettiről pedig számunkra objektíven egyedül a Szentírás nyilatkozik. A Bibliáról tudjuk, hogy minden szava igaz, így ha a Biblia írja le, hogy így van, akkor biztosak lehetünk benne, hogy úgy van.
Nemrég, amikor arról beszéltem egy kedves testvérnővel, hogy mi „halljuk” Isten hangját, akkor szomorúan csóválta a fejét: „Én nem érzem, hogy hallanám, én azt hiszem, nem hallom.”
De hiszen ez egy természetfeletti valóság!!! Akkor válik a számunkra valósággá, és megtapasztalhatóvá, amikor elhisszük Istennek, hogy úgy van. Isten az egyszülött fiát adta érted, érzed ezt? Valaki érzi ezt??? Hiszen kötöznivaló bolondok vagyunk, ha az érzéseinkre várunk! Ezt nem érezni kell, hanem „tudni”! Egyszerűen Isten megírta a bibliában, hogy az egyszülött fiát adta értünk, és mi elhittük, hogy ez a valóság. Hittel elfogadtuk. Ez a hit. Isten kijelent valamit a Szentírásban, és mi bízunk Istenben, tudjuk hogy igazat mond, tudjuk, hogy amit mondd az a valóság. Azért, mert Isten minden kétséget kizáróan meggyőzött minket, bebizonyította a számunkra, hogy valóban ez a valóság. Nem számítanak az érzéseink!!! Az érzéseink becsaphatnak!!! A tapasztalataink becsaphatnak!!! Mi becsaphatjuk saját magunkat! Egyedül az számít, hogy mit mond Isten. Ő sohasem fog minket becsapni. Mindig azt mondja, ami a valóság!
Kedves Olvasó!
Arra kérlek, mielőbb tovább olvasod az írást, előbb döntsél! Ha Isten mondd valamit, de a tapasztalataid, és az érzéseid mást mondanak, akkor kinek fogsz hinni? Istennek, vagy az érzéseidnek. Arra kérlek állj meg egy ideig, ne olvass tovább, amíg nem döntöttél.
Szóval Istennek, vagy az érzéseidnek hiszel inkább???
… … … …
Ha döntöttél már, nézzük meg, hogy mit nyilatkozik Isten ebben a témában:
Azt ígértem, be fogom bizonyítani, hogy Te, ha hívő vagy, ugyanúgy, mint Jézus, nem vagy egyedül, és ugyanúgy, mint Jézus „hallod” Isten hangját. Nézzük meg, hogyan tájékoztat erről minket a Szentírás:
Ján 10:27 -28 Az én juhaim hallják (G191) az én hangomat(G5456) /szómat/, és én ismerem őket, és követnek engem: És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.
Nézzük meg a két kulcsszó jelentését a görögben is:
I. hallják (G191). Az itt szereplő görög kifejezés a G191 ἀκούω (akúó)
1) hall, hallgat
2) meghallgat, kihallgat
3) hallgat rá
4) megért, felfog
Azaz a „hallják” itt valami olyasmit jelent, hogy „képesek érzékelni, felfogni, megérteni”, azaz „meghallani”.
II. szómat (hangomat) G5456 Az itt szereplő görög szó jelentése:
G5456 φωνή (phóné)
- hang; kiáltás; beszéd; nyelv
Vagyis az ige arról beszél, hogy Jézus juhai képesek érzékszerveikkel felfogni, érzékelni és megérteni az Ő hangját, beszédét.
De kik azok az emberek, akiket Jézus juhainak nevezhetünk?
Jézus kijelentette, hogy az ő juhai azok, akik hisznek benne, akik pedig nem hisznek benne, azok nem a juhai:
„Ján 10:26 De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. Amint megmondtam néktek”
Ján 11:26 És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?
Ján 6:47 Bizony, bizony mondom néktek: Aki én bennem hisz, örök élete van annak.
Tehát a hívők Jézus juhai. Minden hívő, aki hisz.
Most pedig nézzünk bele egy kissé a konkordanciánkba:
A „hallják és a szómat, azaz „hangomat” helyett álló görög kifejezéseket a G191 és G5456-os sorszámmal jelölték a bibliatudósok. Ha megnézzük, hogy még melyik igékben fordulnak elő pontosan ezek a szavak, akkor elgondolkodtató kijelentésekre bukkanunk. (Az igék utáni sorszámmal jelöltem, hogy ugyanarról a görög szóról van szó):
Jel 3:20 Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja (G191) az én hangomat (G5456) /szómat/ és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.
Ján 10:2-5 Aki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az. Ennek az ajtónálló [ajtót] nyit; és a juhok hallgatnak (G191) annak hangjára(G5456) /szavára/; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket. És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját (G5456). Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját (G5456).Ján 10:16 (HUN) Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak (G191) majd az én hangomra (G5456) /szómra/; és lészen egyakol [és]egy pásztor.
Ezek szerint Jézus „hangját „ ismerni” „hallani” , és „hallgatni” arra kulcsfontosságú, ha hívőként követni szeretnénk Őt, amikor előttünk megy.
Kérdés: „Én követni szeretném, és ezért hallani szeretném a hangját, de még nem hallom, pedig hívőnek tartom magamat. Mit kell tennem ahhoz, és mikor lesz az, amikor hallani fogom?” - Kérdezhetné most valaki.
Válasz: Arra, hogy mikor válik lehetővé meghallani a hívő keresztények számára Jézus hangját, Jézus pontosan megadta a választ: Ján 5:25 Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az MOST vagyon, mikor a halottak hallják (G191) az Isten Fiának hangját(G5456) /szavát/, és akik hallják, élnek.
Ez a tapasztalat Jézus óta mindig-is elérhető volt a hívők számára.
Mit kell tenned hozzá? Pontosan ugyanazt, amit az üdvösséged „megszerzéséhez”. El kell hinned Istennek, hogy nem hazudik. Igazat mond az igéjében, és nem csak az egyszülött fiát adta oda Érted, hanem vele együtt MINDENT. Többek között a Szent Lelket is, és vele együtt a képességet, hogy képes legyél meghallani a Lélek közvetítésével Jézus hangját. A hívők egy szép napon be fogják látni, hogy Jézus igazat ígért, és attól kezdve „hallani” fogják a hangját.
A Lélek valójában Jézus gondolatait, szándékait, érzéseit, egyszóval életét fejezi ki bennünk keresztényekben. Valójában tehát Jézus él bennünk. Teljesen természetes, hogy halljuk a hangját, hiszen bennünk él. „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus;” -mondta Pál. Ő tudta ezt.
Jézus is erről beszélt: Ján 14:18 Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.
Így tehát elmondhatjuk, hogy hasonlóan Jézushoz, mi sem vagyunk egyedül. Ahogyan benne az Atya, úgy bennünk Krisztus él:
1Ján 5:20 De tudjuk [azt is], hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és [hogy] mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök élet.
Róm 8:10 Hogyha pedig Krisztus ti bennetek [van], jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért.
Ezt onnan is tudhatjuk, hogy Jézus ezért imádkozott a főpapi imájában. Tudjuk, hogy Jézus egyetlen imája sem hiúsult meg, tehát biztosan tudhatjuk, ez is megvalósult:
(Ján 17. 22) És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk: (23) Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél.
Krisztus most a Lélek „közreműködésével” bennünk él, és benne pedig az Atya. Mi nem vagyunk egyedül, nem kell tehát egyedül döntenünk sem!
Amikor én rájöttem, hogy halott vagyok egyedül, Krisztus nélkül, és halott vagyok, ha VALÓBAN nem hallom Isten hangját, és rájöttem arra, hogy Isten azt állítja az igaz igéjében, hogy Krisztus bennünk él, és minden valódi keresztény hallja az ő hangját, akkor egy ponton megadtam magamat az igének. Inkább az igének hittem, mint az érzéseimnek, a tapasztalataimnak. Azt mondtam: „Uram, én hallom a hangodat, hiszen Te magad mondtad, hogy így van. Légyszi segíts, mondd meg, hogy most mit tegyek. És akkor felbukkant bennem egy gondolat, ami meglepő fordulat volt a számomra. Nem valódi hangot hallottam, hanem egy gondolat bukkant fel bennem közvetlenül, egyfajta intuitív készen kapott tudás. (Azóta sem hallottam sohasem valódi hangot, csak gondolatokat, és egyszer egy természetfeletti előrelátást egy élethelyzetről) Természetesen bizalmatlan voltam (és ez így helyes), és újra Istenhez fordultam imában: Istenem ezt és ezt a választ kaptam, ez most a Te válaszod, nem a Gonosz szórakozik velem? Belül a lelkemben békét, és semmi tiltakozást nem tapasztaltam, és a gondolat az igének, a törvénynek sem mondott ellen, így megtettem, amit hitem szerint akkor Isten tanácsolt. És csodálatos dolgot tapasztaltam meg. Valahányszor Isten hangjára hallgatok, egy csodát élek meg. Az Ő megoldásai olyan elegánsak, olyan békét hozóak, olyan bölcsek, amit elképzelni sem voltam képes korábban.
Azt jelenti ez, hogy egy csapásra bűntelenné váltam? Nem! Sajnos nincs még Istenben akkora bizalmam, hogy mindig rá hallgassak. Néha egyszerűen nem kérdezem meg, mert félek, hogy mást mond, mint amit én akarok tenni. Micsoda őrültség! Nem bízom abban, aki mindenkinél bölcsebb, és annyira szeret, hogy az életét is odaadta értem. Gyakran azon kapom magamat, hogy van egy képem arról, hogy Isten mit fog mondani, ezért meg se kérdezem, mert az elképzelt válasza nem tetszik nekem. Amikor pedig legyőzve az ellenállást mégis megkérdezem, csodálkozva tapasztalom, hogy Isten egyáltalán nem azt a választ adja, mint amit én a korlátolt kis fejemmel képzeltem.
Persze olyan is van, hogy rám bízza az utat, semmilyen látszólagos választ nem ad. Talán szeretné ilyenkor, ha egy kicsit önállóbb lennénk, használnám a fejemet. Ilyenkor döntök, majd az eredményt megbeszélem Vele, tehát valójában ilyenkor sem egyedül döntök. Ha nem tiltakozik, akkor megteszem, amire jutottam. Már számtalanszor tapasztaltam, hogy ha őszintén kíváncsi vagyok a véleményére, képes kommunikálni velem, ezért tudom, szólna, ha rossz úton akarnék járni. Tudom, hogy sohasem hagyna elveszni: „ Ján 10:27 -28 Az én juhaim hallják (G191) az én hangomat(G5456) /szómat/, és én ismerem őket, és követnek engem: És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.”
Ő olyan csodálatos.
A legutóbb például elfelejtettem leadni egy határidős feladatot. Először nagyon betojtam, hogy most mi lesz, de aztán eszembe jutott, hogy Isten biztosan szólt volna, ha valóban olyan fontos lenne az a feladat. „Szóltál volna” kérdeztem. „Hallottam” a választ: „Ha tényleg fontos lett volna az a feladat, eszedbe juttattam volna.” Ebben nyugodtam meg, és semmi baj nem lett a munkahelyemen. Egyetlen kollégám sem csinálta meg a feladatot határidőre. Érdekes.
Sajnos még ezek ellenére sem mindig bízom Benne. Még gyakori, hogy én élek, egyedül ítélek, egyedül igyekszem helytállni ahelyett, hogy hagynám, hogy Krisztus ítéljen, Krisztus éljen bennem, és akkor elszabadul a Pokol. De amikor hagyom, hogy Ő éljen, Ő nyilvánuljon meg bennem, Ő járja a saját útját bennem (ami már a saját utam is, hiszen mi már örökké összetartozunk) akkor mindig egy darabka Mennyet tapasztalok meg. Így a hitem, a bizalmam napról-napra nő Krisztusban. Egyre többször választom az ő megoldását, az ő életét a sajátom helyett. Csak mert látva, megtapasztalva, hogy Ő mindig okosabb nálam, és a megoldásai mennyi örömet, szeretetet hoznak, egyre jobban bízom benne. A bizalmam sohasem nőhette volna ilyen nagyra Benne, ha azon a bizonyos napon nem láttam volna be, hogy igazat mond. Mi „halljuk” a „hangját”, és Ő alig várja, hogy vezethessen minket a lelkével.
Néha, amikor testvérekkel beszélek, úgy tűnik, nem hisznek abban, hogy ez lehetséges. Úgy látom, hogy ha tudnák, hogy megkapták a Szent Lelket (Szent Szellemet), akkor már elhinnék. Ha tudnák, hogy övék a Lélek (Szellem), akkor azt is elhinnék, hogy Isten képes vezetni őket a (Szellemén) Lelkén keresztül, mint akár az apostolokat. Ejnye-bejnye, már megint át kell gondolnunk, hogy honnan tudhat egy keresztény valami biztosat a természetfelettiről: talán az érzéseink mondják meg? A tapasztalataink? Nem-nem, a bibliából tudhatjuk meg, mi a valóság.
Érdekes, hogy Jézus világosan látta, hogy sok keresztény elsőre nem fogja elhinni, hogy megkapta a Szent Lelket, ez olyan hihetetlen, biztos, hogy csak a „szentté vált emberek” kapják meg majd egyszer, valamikor a világ végén.
Ő (döntsd el, hogy hazudott-e) a következőket mondta, mintegy kijózanító pofonul a hitetlenkedő keresztényeknek:
Luk 11:13 Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket (Szellemet) azoknak, akik tőle kérik.
Itt álljunk meg egy szóra: kértél Te az Istentől Szent Lelket (Szellemet), akárcsak egyetlen alkalommal-is az életedben? Mert ha igen, akkor biztos lehetsz benne, hogy meg is kaptad. Az Atya nagyobb örömmel, gyorsabban, természetesebben adja, mint ahogyan Te ajándékot adsz a gyermekednek.
Luk 11:13 Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, akik tőle kérik.
Megkaptad a (Szellemet) Lelket, de addig nem fogod megtapasztalni, amíg végre nem hiszed el Istennek, hogy megkaptad. Ismét döntened kell: A tapasztalataidnak hiszel, az érzéseidnek, vagy Isten szavának? Isten egyszerűen rá szeretne nevelni minket arra, hogy ne bízzunk ezekben, ne bízzunk semmiben, csak az Ő szavában.
Ha most én lennék a gonosz, és tudnám, hogy a Lelken (Szellemén) keresztül Krisztus képes megnyilvánulni a keresztényekben, az lenne a legnagyobb célom, hogy elérjem, hogy ne higgyenek abban, hogy már övék a (Szellem) Lélek. Ha tudnám, hogy hallva Jézus hangját az ember képes kiválasztani az Isteni renddel összhangban lévő utat, így bűntelen tud maradni, mindent megtennék, hogy eltitkoljam, hogy lehetséges „hallani” ezt a hangot. És a Gonosz pontosan ezeket a dolgokat teszi. Csak egyetlen dolog jelenthet védelmet a számunkra, ha a bibliának hiszünk, senki és semmi másnak pedig nem.
Isten már jó előre megmondta, hogy milyen lesz az újszövetség, akkor mi fog akkor történni:
Jer 31:31-34 Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de akik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.
Ez 36:25-27 És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
Jó előre elmondta, hogy az újszövetségben a bűneinkről „nem emlékezik”, azaz a bűneinket mintegy elfelejtve, azokat nem számon tartva, teljes kegyelemmel és jósággal viszonyul majd hozzánk. Hiszen ezért volt szükség a Fia áldozatára. Ha Krisztus nem halt volna meg, akkor Isten nem részesíthetett volna minket sohasem az Ő (Szellemében) Lelkében. Így azonban már megteheti, és meg is teszi. Figyeld meg jól, mit mond Péter: Szentté kell-e előbb válnod ahhoz, hogy megkapd a (Szellemet) Lelket, vagy sem?
Apcs 2:38-39 Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát. Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.
Az „ígéret”, amelyről itt szó van, a Szent Lélek! Lásd: Luk 24:49 „És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.”
Ezt az ígéret most is a mienk: „Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” Apcs 2.39 ,
Illetve azoké, akik elhiszik, hogy Isten van annyira jóságos, hogy egy ilyen bűnökkel teli, bukdácsoló embernek (is) adja, mint amilyen én vagyok. Akik elhiszik, … akik elhiszik, …. Azokat összefoglaló néven így nevezi a Szentírás: HÍVŐK!
Ők azok, akik hittel átveszik, elnyerik Isten ajándékát: Gal 3:14 Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által. Ők azok, akik elhiszik, hogy amit Isten megígért, azt meg is adja. Ők azok, akik hisznek az újszövetség ígéreteiben és áldásaiban.
A többiek még valamire várnak. Talán arra, hogy előbb elég jóvá kell válniuk… (de a Lélek nélkül sohasem fognak jóvá válni). Hiszen valaki jóvá csak a Szentlélek benne lakozása révén válhat!
A Szentlélek (Szentszellem) nem a „jóknak” adatott, hiszen akkor soha senki nem kaphatná meg, hanem a „hívőknek”. A hívők azok, akik hittel elfogadják azt Istentől, és ezáltal, a (Szellem) Lélek bennük lakozása révén igazzá válnak. Róm 3:21-23 Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága, amelyről tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták; Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Gal 3:14 Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által.
A többiek valamit még nem látnak: Krisztus ott áll szomorúan az ajtajukban, szeretne hozzájuk bemenni, együtt élni velük, és zörget: kopp… kopp…
Jel 3:19-20 „ Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem… Jel 3:22 Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.
De ők igazából nem hiszik el neki, hogy valóban velük akarna élni. Nem tartják magukat ehhez méltónak, mert be lettek csapva önmaguk és a vallásuk által, ezért nem is tárják ki az ajtót, és Jézust nem engedik be. A zsidók apcselben ugyanebbe a hibába estek:
Apcs 13:46-48 Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy először néktek hirdettessék az Isten igéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, ímé a pogányokhoz fordulunk. Mert így parancsolta nékünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig. A pogányok pedig ezeket hallván, örvendezének, és magasztalják vala az Úrnak igéjét; és akik csak örök életre választattak vala, hivének.
A Lélek (Szellem) abban a pillanatban belép az életedbe, és a részeddé válik, amikor először elhiszed Istennek, hogy méltatlan létedre a tiéd! Ha szükséges, térj meg a hitetlenségből! Valdd meg Istennek, hogy nem hiszed el neki, hogy az Ő Szellemét kész neked adni most azonnal! Ez nagyon fontos lépcső lehet a hitéletedben.
Én egy napon megvallottam… Ő pedig megbocsátott azonnal és örömest, és olyan élettel, olyan lélekkel ajándékozott meg, amelyről korábban álmodni sem mertem. 1Ján 1:9 „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” Nem volt égzengés, sem földindulás, de Isten nem is ígért ilyet. A Lélek kiáradásának egyéb jelei is vannak: a hit… a szeretet … a békesség … stb. Azóta nap-mint nap tapasztalom a Isten Szelleme csodálatos gyümölcseit az életemben.
Végezetül íme egy rövid idézetet bátorítónak John White: „A Harc” című könyvéből:
„A keresztény élet azonban sohasem korlátozódhat egy sor írott utasítás követésére. Az írott utasítások nagyon fontosak Ha belső késztetést érzünk valamire, ami a Szentírásnak ellentmond, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a késztetés nem Istentől jött.
Már láttuk, hogy a Szentírás elsősorban a Vezető jelenlétét, és nem a különböző vezetési módszereket hangsúlyozza. Istennek az a szándéka, hogy személyesen megtapasztaljuk a vigasztalás, a belső bizonyosság és az Ővele való közösség örömét. Az, hogy néhány keresztény becsapja magát, és összekeveri saját kívánságait a Pásztor hangjával, ne ingasson meg abban a meggyőződésünkben, hogy Isten megígérte a vezetést és az Ővele való közösséget. Nem akarja, hogy ködben és sötétben tapogatózva keressük az utat, és egyedül járjunk.
De ha más keresztényeket meg lehet csalni, akkor én hogyan kerülhetem el ezt? Jézus szavait - "Az én juhaim hallják az én szómat" - így értelmezhetjük: "Az én juhaim meg tudják különböztetni a hangomat." De Ő nemcsak ezt mondta. A szó, amelyet használ, egyben azt is jelenti: "Az én juhaim figyelnek a hangomra."
Vajon nem az eltévedéstől való félelem bénít-e meg annyira, hogy egy lépést sem merünk tenni, nehogy rossz útra térjünk? "Nem merek megmozdulni! - kiáltunk. - Olyan csalárd a szívem. Olyan könnyen becsaphatom magam. Sokkal jobb, ha egyáltalán nem lépek, mint ha rosszat lépek" Lehet, hogy ezzel követjük el a legnagyobb baklövést. Nem követhetjük Krisztust, ha egy helyben állunk. Gyakran jobb elvéteni a lépést, mint egyáltalán nem lépni.
Lelkünk mélyén néha úgy érezzük, hogy Krisztus követése olyan, mint a kötéltánc: egy rossz mozdulat, és végünk van. Mégis, ha a bárány kicsit elkószál, a keleti pásztor, aki név szerint ismeri juhait, nem hagyja, hogy a rossz utat kövesse. A nevén szólítja, és ha a juh nem válaszol, akkor utánamegy és visszahozza.
A vezetés nem kötéltánc... … !”
Áldjon meg Benneteket az Úr! És bízzatok :)
-
Az előzőekben elmeséltem, hogyan kezdtem el hallani Isten "hangját", és mit kell tenned ahhoz, hogy Te is meghalld.
Most talán érdemes lenne arról is beszélni, hogy keresztényként honnan tudhatjuk, hogy valóban Isten szól hozzánk, és hogyan kerülhetjük el a tévedéseket ezzel kapcsolatban. Amit most leírok, azok a saját tapasztalataim, természetesen nem vagyok tévedhetetlen... Ha valakinek más véleménye, vagy tapasztalata van, szívesen meghallgatom.
Honnan tudhatjuk, hogy valóban Isten hangját halljuk?
Ennél a pontnál kezdetekben elkövettem néhány hibát, amelyeket jónak látok most megosztani Veletek. (Virág, itt válaszolom meg a múltkori kérdésedet a gyermekemmel kapcsolatban.) Amikor rájöttem, hogy a velünk újjászületettekkel "egy Szellem" Isten képes átadni a gondolatait, ha megkérem erre, és bízom ebben, nagyon fellelkesültem. Elkezdtem figyelni rá, mit mond, és ezzel bekerültem egy új világba, a csodák birodalmába.
Megkérdeztem, hogy mit tegyek, és Ő a gondolataival elvezetett egy asszonyhoz, aki prófétált felőlem. Ez volt az első csoda. Kis idő múlva előre kijelentette, hogy aznap meg fognak támadni. A következő csoda egy keresztény rendezvényen történt. Elkezdtem Istenre figyelni, és Ő kijelentette, hogy a csoport egyik tagját, az egyik hölgyet aznap be fogja tölteni a szellemével. Elgondolkodtam, elmondjam-e, de éreztem Isten helyeslését, és elmondtam ott nyilvánosan az egész csoport előtt. Aznap egész nap nem történt semmi. Úgy éreztem, hogy biztos képzelgés volt az egész, jól leégettem magamat. Már mindenki készült hazafelé, amikor ez a hölgy odament az egyik szolgálóhoz, és kért egy utolsó imát tőle. Ahogyan elkezdtek érte imádkozni, valami megváltozott a légkörben. A hölgy elkezdett sírni, le kellett egy székre ültetni, mert majdnem összerogyott, és volt egy nagyszerű átélése Istennel. Isten vezetése valóságos.
Egyre lelkesebbé váltam. Kezdtem Isten vezetését komolyan venni, valóságosnak venni, és úgy tűnik, Istennek tetszett ez a hit, és partner volt ebben. A következő az volt, amikor egyszer ima közben kijelentette, hogy az egyik testvéremet meg fogják támadni. Egy filmet láttam, néhány képkockát, ami megmutatta azt is, hogy milyen szellem támadja majd meg. Komolyan vettem a dolgot, mert tudtam, hogy a "film" nem az én agyamból származik. Én ugyanis akkor, amikor kaptam, teljesen másra gondoltam, és ezek a képek teljesen váratlanul ömlöttek a tudatomba. Akkor most it tegyek, imádkozzak? Igen, elkezdtem imádkozni, amit még napokig folytattam. Amikor a hölggyel találkoztam elmesélte, hogy olyan támadásokat élt át a napokban a férjén keresztül, amelyeket még talán sohasem. Rájöttem, hogy Isten ellát minket információval és vezetéssel bőven, ha a rendelkezésére bocsátjuk magunkat, és hisszük, hogy mi valóban képesek vagyunk átvenni, "meghallani" a gondolatait.
folyt. köv.
-
Honnan tudhatjuk, hogy valóban Isten hangját halljuk?
Ennél a pontnál kezdetekben elkövettem néhány hibát, amelyeket jónak látok most megosztani Veletek. (Virág, itt válaszolom meg a múltkori kérdésedet a gyermekemmel kapcsolatban.) Amikor rájöttem, hogy a velünk újjászületettekkel "egy Szellem" Isten képes átadni a gondolatait, ha megkérem erre, és bízom ebben, nagyon fellelkesültem. Elkezdtem figyelni rá, mit mond, és ezzel bekerültem egy új világba, a csodák birodalmába.
Inkább Kamilla kérdezhetett a múltkor. De engem is érdekel. :int2:
-
[valasz author=Virág link=topic=979.msg88065#msg88065 date=1539353162]
[/valasz]
Ó, elnézést, tényleg Kamilla volt, de ős is „Virág” :)
Szóval, amikor elkezdtem hinni abban, amit Jézus mondott, azaz abban, hogy én, mint az Ő báránya, hallom az Ő hangját, az bevezetett egy új világba. A kereszténységem hatékonyabb kezdett lenni, és képessé váltam úgy szolgálni Istent, amiről korábban nem is álmodtam. Láttam a valós eredményeit, a hasznát, amikor engedelmesen megtettem, amire Isten kér, és ez csodálatos, felszabadító érzés. Fantasztikus érzés látni, hogy benne vagy Isten akaratában, és ezáltal emberek térnek meg, vagy betegek gyógyulnak, vagy egyéb csodák történnek.
Egy alkalommal súlyosan megbetegedett a szomszédunk, aki egy alkoholista volt. Lebénult, kómába esett, és már mindenki készült a halálára. Mi csak futólag ismertük, mert csak nemrég költöztünk a mostani házunkba. Imádkoztunk többször is érte, és világosan éreztem Isten vezetését, hogy menjek be hozzá a kórházba.
Bementünk, már jópár napja kómában volt. A felesége volt bent nála előttünk, mert az intenzívre mindig csak-egy ember mehetett be egyszerre. A felesége boldogan jött ki, és örömmel újságolta, hogy a férje felébredt a kómából. Én következtem, bementem hozzá. Az, hogy ébren volt, csak a nyitott szeméből látszott. Hiába beszéltem hozzá, képtelen volt akár csak rámnézni is, nem tudta már a szemeit sem mozgatni. Nem emlékszem minden részletre, de valamiilyesmit mondtam neki:
„Az Úr, Jézus küldött be magához” – mondtam. (Ez igaz is volt, mert Ő késztetett rá, hogy bemenjek). „Azért jöttem, mert Isten szereti magát, és felajánl magának most itt azonnal egy új életet” „Megbocsátja az összes bűnét itt most azonnal, és megajándékozza egy új élettel, ha elfogadja az Ő fiát, Jézust most itt, a megváltójának, és bocsánatot kér a bűneire…
Elfogadja? Ha igen, akkor csak pillantson a szemével egyet!”
Amíg ezeket beszéltem, halvány lila fogalmam nem volt, érti-e egyáltalán, amit mondok. Abban a pillanatban azonban olyan erősen, és olyan gyorsan lecsukta a szemeit, hogy döbbenet volt látni. Ezután imádkoztam érte, azután kijöttem. Reménykedem, hogy látom majd a Mennyben ezt a férfit.
Hasonló dolog történt velem a nagymamám halála előtt. Ő nagyon távol élt tőlünk, Kárpátalján. Éppen nálunk voltak az unokatesóink, amikor telefonon jött a hír, hogy nagyon rosszul lett. Ők erre a hírre el akartak utazni hozzá. „Várjatok,” – mondtam, megkérdezem, Isten talán elmondja, komoly-e a baj. Bementem a hálószobába, és elkezdtem figyelni Istenre, mond-e valamit ezzel kapcsolatban. „Meg fog halni?” – Kérdeztem. Isten megosztotta velem a gondolatait, visszamentem az unokatesókhoz, és így szóltam hozzájuk: „Nagymama rövidesen meghal, ebből már nem fog felépülni”.
Ők erre elutaztak, mi pedig a feleségemmel kb. egy hét múlva utaztunk el, mert előtte nem volt lehetséges. Közben végig imádkoztam, hogy ne haljon még meg. Isten meghallgatta az imámat. Nagymamám katólikus volt, és úgy gondoltam, nincsen még üdvössége, ezért rohantam hozzá, ahogyan csak tudtam. Betegen feküdt az ágyában, amikor találkoztunk, már napok óta nem tudott enni. Nem nagyon tudott beszélni, csak egy-két szót.
„Békességed van, nagymama, felkészültél, meg tudsz állni az Úr előtt?
„Nincs” – válaszolta, „nem tudok”.
„Elküldött hozzád az Úr, hogy segítsek neked” – mondtam neki. „Aki hisz Jézusban, elfogadja megváltójának, megbánja a bűneit, annak Ő örök életet ad, és nem kell félnie a haláltól. Elhiszed, hogy Jézus itt élt a Földön, valóságosan, és meghalt a bűneinkért? „Tudom”- válaszolta. „Rendben”, válaszoltam boldogan, akkor most imádkozni fogunk… Most pedig kérj bocsánatot a bűneidre… Most hívd be a szívedbe Jézust, és kérd meg, hogy teremtsen újjá, és adjon örök életet… stb. stb. Mindent megtett, amit mondtam.
„Békességed van”, -kérdeztem végül. „Igen”, válaszolta. Ő három nap múlva meghalt, de hiszem, hogy azon a napon újra együtt leszünk.
Mindez olyan volt, mint egy szép álom, azóta is eláraszt az öröm, valahányszor csak rá gondolok. Mindez azzal kezdődött, hogy egy szép napon elkezdtem engedelmeskedni Isten vezetésének, Isten „hangjának”, a Szentszellem „vezérlésének”. Nálam ez volt az egyik kulcs a nyelveken szólás, a nyelveken szólás magyarázata és a prófétálás ajándékához is. Ezekről később írok még, de előbb leírom azokat a hibákat, tapasztalatokat, amelyekbe akkor estünk, amikor a gyermekeinket is meg akartuk tanítani erre.
Folyt. köv.
-
[valasz author=Lucius link=topic=979.msg88083#msg88083 date=1539604710]
[/valasz]
Előzőekből talán érthető, hogy nagyon belelkesültünk a feleségemmel, és elhatároztuk, hogy Isten hangjának a meghallását megtanítjuk a gyermekeinknek is, a nagyobbik fiúnkkal kezdtük, ő kb. 9-10 éves lehetett. Ez egy fatális balfogásnak bizonyult, utólag átgondolva hajmeresztő meggondolatlanság.
Először is:
Az ember alapból halott szellemmel születik, és újjászületés hiányában egyszerűen képtelen Isten hangjának a meghallására. Nem rendelkezik ehhez megfelelő „érzékszervvel”, vagyis újjászületett szellemmel.
Másodszor:
Egy gyermek nem tud különbséget tenni jó és rossz között. Nincs bibliaismerete. Ne ismeri Isten igéjét, nem ismeri Isten jellemét, hozzáállását a dolgokhoz. Mivel nem ismeri az Igét, így nem képes arra sem, hogy megállapítsa, valóban Isten szól-e hozzá. Bármilyen furcsa, ezekre mi nem gondoltunk. Annyira lelkesek voltunk, hogy természetesnek vettük, a gyermekünk is hallja Isten hangját.
Röviden, az eredmény katasztrófális lett. Megnyitottunk ezzel egy kaput, és a fiúnk elkezdett gondolatokat „meghallani”, de ezek a gondolatok nem az Úr gondolatai voltak. Gonosz gondolatok voltak. Félelemkeltő gondolatok. Néhányra emlékszem még, valami ilyesmi:
„Apa, valami azt mondja, ha bemegyek most a Balatonba, vízbe fogok fulladni. Apa, valami azt mondja, ha most nem rakom egymás mellé a cipőmet, valami baj fog érni.” Nem kell elmondanom, mennyire megijedtünk. Szerencsére ezt a megnyitott kaput egy pillanat alatt be tudtuk zárni Isten segítségével. Egyszerűen Jézus nevében megtiltottuk a gonosznak, hogy a gyerekünkhöz beszéljen, valamint a gyermekünknek is megtiltottuk, hogy „hangokra” hallgasson. A dolog néhány napon belül megszűnt, és minden helyreállt.
Ezzel megtanultuk, hogy egy újjá nem született szellemű ember nem alkalmas „Isten” hangjának a meghallására, és így a követésére, viszont a gonosz hangját nagyon is jól hallja, ha szándékosan ráhangolódik a természetfelettire. Valószínűleg ezt használják ki az okkult médiumok, boszorkányok, new age mesterek, reikisek, jósok, stb. Ellenben Jézus hangját csak az „Ő juhai hallják”. Az Ő juhai pedig a hívők. Az újjászületett hívők azok, akik hallják Jézus „hangját” és követik Őt. A többiek nem.
-
Előzőekből talán érthető, hogy nagyon belelkesültünk a feleségemmel, és elhatároztuk, hogy Isten hangjának a meghallását megtanítjuk a gyermekeinknek is, a nagyobbik fiúnkkal kezdtük, ő kb. 9-10 éves lehetett.
Ezt hogyan akartátok csinálni?
-
Bocs, de kicsit furcsállom, hogy nem válaszolsz (bár 1x láttam, elkezdtél írni, de aztán semmi), mert azt gondoltam, beszélgetni szerettél volna a témáról, de lehet tévedtem. :szelid:
-
[valasz author=Kamilla link=topic=979.msg88100#msg88100 date=1539958781]
[/valasz]
Akarok válaszolni, de nem volt még időm. Néha egy-két nap kiesik, kérlek ne vedd bántásnak, vagy tiszteletlenségnek. Egyelőre ez a helyzet. Örülök, hogy érdekel a téma, Kamilla. Szerintem ez egy nagyon fontos téma, írok majd, amint tudok. Szép estét!
-
Rendben. köszönöm
:int2:
-
[valasz author=Kamilla link=topic=979.msg88095#msg88095 date=1539809848]
[/valasz]
Szóval, a gyermekeinket úgy próbáltuk megtanítani Isten hangjának meghallására, ahogyan mi is
kaptuk azt. Egyszerűen láttuk az igéből, hogy Jézus juhai igenis "hallják az Ő hangját", ezt elhittük,
és miután elhittük, hogy a miénk, meg is tapasztaltuk valóságosan.
Úgyhogy, amikor láttuk, hogy ez csodálatosan működik, odamentünk a gyermekeinkhez, és
elmondtuk nekik, hogy ők is hallják Isten hangját, mert Isten ezt megígérte az övéinek.
Figyeljenek csak rá, és meg fogják látni, hogy Isten vezeti majd őket, gondolatokat fog nekik adni,
amit nagyon fontos, hogy tegyenek is meg, mert ez tetszik Istennek, és ez a javukra válik.
Mindez egy bődületes balfogás volt. A gyermekeink bíztak bennünk, és mivel bátorítottuk
őket, azonnal ráálltak erre. Elkezdtek figyelni a szellemi világra, és tényleg kaptak is
ihletett gondolatokat, azonban ezek egy része, vagy talán mind??? Nem tudom, mennyi
belőle, de a gonosztól származott.
Utólag jöttünk csak rá, hogy amikor a gyermekeinket tanítottuk erre, néhány dolgot nem gondoltunk át:
1. Nem tettük fel a kérdést, hogy a gyermekeink újjá vannak-e születve, és így ők Jézus juhai-e, akiknek a szelleme megelevenedett, Istennel egy"szellemmé" vált, és így valóban képesek-e Isten hangjának a meghallására. Valahogy természetesnek vettük, hogy ha mi újjá vagyunk születve, és Isten gyermekei vagyunk, akik hallják az Ő hangját, akkor biztosan ők is...
2. Nem tettük fel a kérdést, van-e biztosítékunk (igénk) arra, hogy nem fog-e a gonosz (is) beszélni esetleg hozzájuk (néha), ha elkezdenek a szellemi világra ráhangolódni.
Szerencsére Isten mellénk állt. Egy kissé megengedte, hogy "megégessük" magunkat, de ezáltal sokat tanultunk arról, hogy
milyen feltételei vannak annak, ha valaki követni akarja Őt, az Ő hangjának a szellemi vezetését. Erről szeretnék még írni
rövidesen. Hogyan tudhatjuk, hogy valóban Isten hangját halljuk-e, és hogyan kerülhetjük el, hogy a gonosz csőbe húzzon minket, amikor Isten hangját
próbálja meg utánozni.
-
Hát, a gyerekek "nehéz esetek". :)
Úgy értem, hogy a kisgyerekek, szerintem szorosabb kapcsolatban vannak alapból Istennel, a szellemvilággal, int a nagyobbak, vagy a felnőttek.
A kicsiknek vannak angyalaik, mint tudjuk. :)
Sok gyerek angyalokat lát, vagy egyéb szellemeket is, és senki nem tanítja őket.
Azt gondolom, jobb, ha a felnőtteket sem tanítja senki ember erre.
Az igazi szellemi kapcsolat Isten kezdeményezése minden esetben. Amit ember kezdeményez, annak a végkimenetele eléggé kétséges... láthatjuk ezt a mai "divathullámon" is, ahogy be akarnak kerülni a természefölöttibe, a mennybe, és sikerül is valami, de erősen kétséges, hogy jó helyen járnak-e.... szerintem. :szelid:
-
Szerintem ez egy nagyon érdekes és nagyon fontos téma, és Lucius nagyon hasznos dolgokat írt.
Én a megtérésem után egy ideig hallottam Isten hangját, aztán hosszú éveken át csak nagyon ritkán, de most már jóideje újra hallom. Tudom, hogy a blokkolás sosem Istennél volt, hanem nálam. Nem a hitemmel volt baj, az szerintem folyamatosan mélyült és erősödött az évek során. Egyszerűen csak nem tudtam igazán az Úrra figyelni. Bár foglalkoztam a Bibliával, imádkoztam is, tanításokat is olvastam, hallgattam, de az Úrral való kommunikációm valahogy felszínes maradt. Még ha meghallottam is Őt, akkor sem tudtam mindig biztosan, hogy Őt hallom-e, vagy csak magamtól jön a sugallat.
Mindaddig így ment ez, amíg be nem következett az életemben egy traumatikus időszak, amikor felmerült annak a veszélye, hogy elveszíthetem azt az embert, aki ezen a földön a legfontosabb a számomra. Akkor tudtam úgy leborulni az Úr elé, ahogy még soha azelőtt. Akkor tanultam meg, mi az igazi imaharc, mit jelent, amikor böjtben és imában minden idegszálam ráösszpontosít arra a harcra, amiről tudtam, hogy az Úr vívja értem. Akkor éreztem meg, micsoda hatalmas harc folyik a szellemi világban értünk.
És ez az állapot hozta magával, hogy tisztán és világosan újra meghallottam az Úr hangját. Ezt már nem lehetett félreérteni, félremagyarázni, erről már biztosan tudtam, hogy ez Ő. Szólt hozzám gondolaton keresztül, de legfőképp a Biblián keresztül. A Biblia élőbb lett számomra, mint valaha. Megnyílt a fülem, az értelmem, és az Úr mondta, mondta, én pedig nem is gondoltam, hogy ilyen hosszan is beszél. Rávilágított egy sor bennem rejlő hibára, vigasztalt, biztatott, tanított, és egyben megnyugtatott, hogy nem kell aggódnom, a harc meg van harcolva azért az emberért, akiért imádkoztam, nem fogom elveszíteni. És így is lett. Voltak hitharcok, nehéz pillanatok, de én szilárdan álltam az Úr kijelentésén, amit a négyszemközti beszélgetésünk során mondott. Nem ingathatott meg semmi. És minden úgy lett.
És azóta is minden este beszélünk. Már rutinom van, már nem tévesztem el, már tudom, mikor szól. Megismerem a hangját. Tényleg igaz, hogy az "én juhaim hallják az én szómat", és hogy "a juhok megismerik a jó pásztor hangját." Én is megismerem, már nem keverem össze a saját gondolataimmal, más sugallatokkal. Értem, hallom Őt, és ezért nagyon nagyon hálás vagyok neki. Ez olyan csodálatos élmény, hogy azt mondom, ez az egyik ok, amiért érdemes megszületni.
Sokszor úgy nyitom ki a Bibliát, úgy kezdem az imádságot, hogy azt mondom az Úrnak, nekem mindegy mit mondasz Uram, csak beszélj hozzám, csak szólj, bármit, csak mondjad! Mert már maga a hangja is olyan végtelenül megnyugtató, gyógyító, békességet adó. Örökké hallgatnám! :)
Igen, ami Istenünk beszél! De még mennyire, hogy beszél! És én nagyon hálás vagyok neki ezért!
-
[valasz author=Aksza link=topic=979.msg88126#msg88126 date=1540335659]
[/valasz]
Hú, kedves Aksza!
Nagyon köszönjük megerősítő bizonyságodat. Isten csodálatos!
Jézus "nem hagyott minket árvákul", hanem ahogyan azt meg is ígérte, eljött hozzánk,
és ma itt él a Szentszellem (Szentlélek) által, "egy szellemé" vált az övéivel, velünk, és beszél hozzánk.
Aki akarja ezt, vegye, ingyen.
-
Amikor ráhangolódtam Isten Lelkére (Szellemére)
az egyfajta függetlenséget, szabadságot adott, és hatalmas biztonságérzetet.
Isten megtanított rá, hogyha Ő mond valamit, akkor az az igazság, abból származik
az áldás, bármit is mutatnak a körülmények.
Hiszem, hogy Jézus is így élt. Folyamatosan az Atya hangjára figyelt, nem pedig a körülményekre.
Isten Szelleme a pusztába vezette, hogy megkísértessék. Ő negyven napig böjtölt, ezután pedig megjelent
a kísértő. "Ha Isten fia vagy, mond, hogy változzanak a kövek kenyerekké". Jézus azonban nem mondta.
Helyette az Atyára nézett, az Atya kijelentéseire, hangjára fókuszált, és az Atya pedig nem mondta neki,
hogy tegye ezt meg. Jézus kitartott. Bizalommal megmaradt az Atya akaratában, aki a böjtbe vezette, egészen
az éhhalál küszöbéig. Fontosabb volt a számára az Atya akaratában maradni, mind jóllakni, és életben maradni.
Miért? Mert tudta, hogy egyetlen helyes dolog van ezen a világon, az pedig Isten akarata.
Minden más megrabol minket az igazi, hosszú távú boldogságtól.
Jézus kitartott, nem szakította meg a böjtöt, végül pedig az Atya kárpótolta. Angyalok szolgáltak neki,
és visszatért a Lélek hatalmában, hogy nekünk szolgálhasson.
Ha mi megtanuljuk hallani Isten hangját, és bizalommal (hittel) megmaradunk abban, az hozza el a számunkra
és mások számára az igazi boldogságot és keresztény kiteljesedést. Emberektől, körülményektől, világtól való
függetlenséget és szabadságot ad. Megtanít rá, hogy Istennel együtt mindenünk megvan, és egyedül Ő fontos.
Egyedül az Ő véleménye a fontos.
Így megvalósulhat az, amiről Jézus is beszélt, egy élethelyzetet, egy gondolatot, egy embert ezután már nem
én ítélek jónak, vagy rossznak, hanem "amint hallok, úgy ítélek".
Én semmit sem cselekedhetem magamtól; amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem, az Atyáét. (Ján 5:30)
Elveszítettem a munkámat mondjuk, ez most rossz, kétségbe kell esnem? A világ erre tanított...
Immár azonban hallom Isten hangját, rá figyelek, és "amint hallok, úgy ítélek"
Elfogyott a pénzem, kétségbeejtő anyagi helyzetbe kerültem. Akkor most kétségbe kell esnem??? A világ erre tanított...
Immár azonban megváltozott a helyzet, én már hallom Isten hangját, arra figyelek, mit mond Ő nekem ezzel kapcsolatban.
Súlyos beteg lett egy hozzám közelálló személy, akkor most essek kétségbe???
Nem, én hallom Isten hangját, és Ő azt mondta, nem lesz baj, "ez a harc már meg van harcolva", és én pedig "amint hallok, úgy ítélek", tehát nem aggódom, minden rendben lesz. De az orvosok mást mondanak! Nem baj, Isten bölcsebb az orvosoknál, Ő sohasem téved, az orvosok viszont gyakran.
Csodálatos volt olvasni Aksza bizonyságtételét, ez a feleségemmel is megtörtént. Amikor az apósom 83 évesután lett, súlyosan megbetegedett. Kórházba került. Ő katólikus, elhívták ott a papot hozzá, aki feladta az utolsó kenetet. A feleségem azonban ima közben megkapta a kijelentést Istentől, hogy meg fog gyógyulni. Odament a paphoz, és elmondta neki, hogy az édesapja meg fog gyógyulni. A pap magában csak nevetett. "Sokan mondták neki már ezt, válaszolta, és meghaltak". A feleségem azonban nem hagyta rá. Határozottan újra elmondta, hogy meg fog gyógyulni. És figyeljetek, nem túlzok, amit most leírok, az szín igaz, az apósomat 4 nap múlva hazaengedték, és nem azért, hogy meghaljon, hanem azért, mert hirtelen annyira jól lett. Ennek már lassan két éve, azóta is 10 km-eket túrázik, és aktívan jár vadászni.
Isten sohasem téved. Ha mond valamit, arra jól tesszük, ha figyelünk, mert minden más hazudik.
-
Dicsőség az Úrnak!!!
Kedves Lucius, a Te eseted is csodálatos bizonyság! Köszönet az Úrnak az apósod gyógyulásáért, és mennyire megerősíti az embert az ilyen hitpróba!!!
Igen, amikor az Úr szól, amikor válaszol, akkor már minden jó! Akkor már minden rendben van! Tulajdonképpen mindegy is, mi a válasz, az-e, amit mi szeretnénk, amit vártunk, vagy valami más. A lényeg az a biztos tudat, hogy az Úr mellettünk van, kézben tartja a dolgokat, nem vagyunk egyedül. Ezek nem a mi harcaink, hanem az övéi. És minden a javunkra van. A legrosszabb helyzetből is valami jó fog kisülni. Ez az a bizalom, és az a gyermeki hit, ami minden helyzetben békességet tud adni. De ehhez az kell, amit Te is mondasz: hogy senki szava ne számítson az Úréval szemben. Se az orvosé, se az álláskereső statisztikáké, se a banki kivonatoké, csakis az, amit az Úr mond. Mert mindig az Övé az utolsó szó!
-
Persze nem gondolom, hogy Isten hangját csakis ilyen kétségbeesett krízisállapotban lehetne meghallani, ahogy az én esetemben történt. Hallottam én Őt korábban is, békésebb időszakaimban is, csak nem támaszkodtam ennyire Rá, mint a nagy bajban. Hogy úgy mondjam, régebben "több lábon álltam" :) De amikor az ember elenged minden mankót, és már nincs más, csak az Úr, na akkor kinyílik a füle!
De határozottan tudom, hogy meg lehet Őt hallani teljesen hétköznapi, nyugodt körülmények között is, ha az ember időt és figyelmet szán az imára és az igeolvasásra. De a Bibliából azt látjuk, hogy sok esetben elég volt hozzá az ember készsége arra, hogy kövesse az Úr szavát és engedelmeskedjen neki. És akkor meghallotta. Mint mondjuk Noé, Ábrahám vagy Mózes. Ők pl. a hétköznapi életük békés medrében hallották meg az Úr hangját, pedig még Bibliájuk sem volt. Noé és Ábrahám sem volt épp krízisben, és akkor már Mózes is negyven éve legeltetgette Jethro juhait, és éldegélte a nomád pásztorok eseménytelen életét, amikor meglátta a csipkebokrot. És még azt sem mondhatjuk, hogy olyan nagyon lelkesen engedelmeskedett.
És ami azt illeti, Kainban még az engedelmességre való készség sem volt meg, sőt, gonosz is volt, mégis hallotta Istent.
A gyermek Sámuel sem volt krízisben, békésen készült az esti alváshoz, amikor olyan tisztán hallotta az Úr hangját, hogy azt hitte, Éli, a főpap szólítja.
Ha ilyen körülmények között is meg lehet Istent hallani, mennyivel inkább akkor, ha az ember ismeri az Urat, imádkozik, olvassa az Igét, és keresi Őt. Hát miért rejtőzne el tőlünk. És szerintem rengeteg mondanivalója van a számunkra. Nem csak értünk, másokért is mondaná, akiket ránk bízott.
Nálam korábban inkább az volt a probléma, hogy bár hallottam én, de nem voltam benne biztos, hogy az Úrtól jön az üzenet, és nem saját elképzelések, vágyak jönnek elő belső sugallatként. Nem csak én látok-e bele az Igébe élő üzenetet.
Én nagyon szeretem Gedeon történetét. Gedeont, aki kitette a gyapjút. Ráadásul kétszer is. Meg merte mondani az Úrnak, hogy " adj nékem valamely jelt, hogy te szólasz én velem" Bir 6,17. És az Úr adott neki.
De Gedeon mégis félt, csak éjjel merte lerombolni a bálványt, pedig megmondta az Úr, hogy vele van.
Gedeon még mindig bizonytalankodott, ezért újabb jelet kért, és kitette a gyapjút. Isten megint megadta, amit kért. A gyapjú harmatos lett, a föld meg száraz. És Gedeon még mindig bizonytalankodik. Érzi ő, hogy ez már ciki, kicsit félve is mondja, de megint csak mondja: "Ne gerjedjen fel a te haragod én ellenem, hogy még egyszer szólok. Hadd tegyek kísérletet, kérlek, még egyszer e gyapjúval." (39)
Isten egy rossz szót nem szól ezért. Tedd ki még egyszer! Megint megadja a jelet az Úr. Ha ez kell Gedeon hitének, akkor legyen. Most a gyapjú lett száraz, és az egész föld harmatos, ahogy kérte. Bár mindkét eset csoda.
Nekem ez olyan kedves történet, amiért Isten nem rótta meg Gedeont, amiért háromszor is jelet kért tőle, mert biztos akart lenni abban, hogy az Úr szólt hozzá, és hogy amit mondott, azt jól értette. Isten egyetlen dorgáló szó nélkül, minden jelet megadott, ami ahhoz kellett, hogy Gedeon hinni tudjon, és megtanulja meghallani a hangját. És attól kezdve Gedeon megállíthatatlan volt. Nem kis feladat várt rá, Izrael megszabadítása a midiániták kezéből, de úgy, hogy mindvégig az Úr harca volt ez a szabadítás. Hiszen végül a huszonkétezres seregből már csak háromszázzal ment hadba. De már akkor megvolt ehhez a hite.
Isten mindent megad ahhoz, hogy legyen hitünk, legfőképp abban, hogy az Ő szavát halljuk, amikor szól hozzánk. Lehet tőle erre jeleket kérni, nem haragszik meg érte. Pontosan tudja, hogy a bűntől megrontott ember milyen nehezen hallja meg azt a halk és szelíd hangot (1Kir 19,12), ami Tőle jön, pedig az élet van benne a számára.
Én is kértem tőle erre jeleket. És jöttek a negatív leletek, jöttek a megerősítések, és Isten nem haragudott meg, amiért többszöri megerősítésre volt szükségünk a hitünkhöz, mint Gedeonnak. Isten minden segítséget megad, azért teremtette a "halló fület" nekünk (Péld. 20,12.), hogy halljuk Őt vele. Ez szellemi fül. Nem mindenkinek van. De akinek van, annak az Úr megnyitja azt a hallásra, ha nem jól hall vele (Mát 11,15). Mert aki kér, mind kap. (Mát 7.8). De aki nem kér...
"Kérjetek, és adatik" halló fület, látó szemet, hisz ezeket az Úr teremti, tőle kell kérni.
Nem tudom, ismertétek-e Zimányi Józsefet, nekem csak Józsi bácsi, mert nagyon jó barátom volt, ő mondta mindig, hogy aki úgy érzi, hogy őhozzá nem szól az Isten, az ne nyugodjon ebbe bele! Ne hagyjon nyugtot addig az Istennek, amíg meg nem hallja a hangját! Mert az Úr szava élet! Vagy ha van oka hallgatni, akkor meg pláne ne hagyjuk békén. Akkor meg tudni, mi állt közénk, vagy mi zárta el a fülünket, és nem szabad addig megnyugodni, amíg meg nem mondja!
Józsi bácsi is tudta, hogy az Úr szól, hiszen ő állandóan beszélgetett az Úrral. Azt mondta, akinek néma istene van, az dobja ki! Mert akkor az nem az igazi isten, mert a mi Istenünk beszél!
-
[valasz author=Aksza link=topic=979.msg88131#msg88131 date=1540375584]
[/valasz]
:like: :like: :like:
Hú, te ismerted Zimányi Józsefet? A "Tűzoszlopoddal jéghegyek között" íróját, vagy a fiát?
Ebben az az érdekes, hogy részben ennek a könyvnek a hatására kezdtem el Isten hangjára figyelni.
Adventista gyülekezetbe jártam, ott pedig egyesek óva intettek akkoriban ettől. Féltek mindentől, ami természetfeletti. Igazi felüdülés volt
ezt a nagyszerű könyvet elolvasni. Egyszer sikerült személyesen is látnom őket, úgy 91-92 ben, azt hiszem, egy ifjúsági táborban. Bár lehet, hogy csak az ifjabbikat, már nem mindenre emlékszem, de akkoriban még nem tudtam, kik is ők, a könyvet csak 2003 körül olvastam.
-
Ismertem Zimányi Józsefet, kedves Lucius, és hálás vagyok Istennek, hogy ismerhettem, és a barátom lehetett. Sokszor elkísértem őt az evangélizációs alkalmaira, és egyszer meghívtam ebédre hozzánk. Akkor egész délután beszélgetett a férjemmel, így tért meg a férjem. Józsi bácsi az Úr áldott embere volt.
Az életrajzi regénye nekem dedikálva van meg tőle, ahogy sok kis prédikációs füzete is, melyből néhánynak a szövegét én gépeltem le kazettáról, hogy nyomdába kerülhessen. Nagyon sok kazettát kaptam tőle, több száz van a birtokomban. Sok prédikációja van fenn a neten, de nagyon sok még nincs. Régen a walkmanomat cipeltem mindenhová, hogy hallgathassam, mostanság a telefonomra letöltöttem az összes neten fellelhető prédikációját, és ha bárhol alkalmam adódik, ma is őt hallgatom. Ma is szól hozzám az Úr rajta keresztül, akárcsak akkor, amikor első alkalommal meghallottam őt, 1990-ben, és a rajta keresztül megszólaló Ige meggyógyította a szívemet az akkori gyásztól.
Igen, az Úr a szolgáin keresztül is tud szólni! Józsi bácsi lassan 20 éve nincs köztünk, de a rögzített hanganyagain keresztül ma is szól az Úr! Mindig friss, mindig aktuális! Ajánlom mindenkinek, hogy hallgassa őt!
-
Amikor ráhangolódtam Isten Lelkére (Szellemére)
az egyfajta függetlenséget, szabadságot adott, és hatalmas biztonságérzetet.
Isten megtanított rá, hogyha Ő mond valamit, akkor az az igazság, abból származik
az áldás, bármit is mutatnak a körülmények.
Hiszem, hogy Jézus is így élt. Folyamatosan az Atya hangjára figyelt, nem pedig a körülményekre.
Isten Szelleme a pusztába vezette, hogy megkísértessék. Ő negyven napig böjtölt, ezután pedig megjelent
a kísértő. "Ha Isten fia vagy, mond, hogy változzanak a kövek kenyerekké". Jézus azonban nem mondta.
Helyette az Atyára nézett, az Atya kijelentéseire, hangjára fókuszált, és az Atya pedig nem mondta neki,
hogy tegye ezt meg. Jézus kitartott. Bizalommal megmaradt az Atya akaratában, aki a böjtbe vezette, egészen
az éhhalál küszöbéig. Fontosabb volt a számára az Atya akaratában maradni, mind jóllakni, és életben maradni.
Miért? Mert tudta, hogy egyetlen helyes dolog van ezen a világon, az pedig Isten akarata.
Minden más megrabol minket az igazi, hosszú távú boldogságtól.
Jézus kitartott, nem szakította meg a böjtöt, végül pedig az Atya kárpótolta. Angyalok szolgáltak neki,
és visszatért a Lélek hatalmában, hogy nekünk szolgálhasson.
Ha mi megtanuljuk hallani Isten hangját, és bizalommal (hittel) megmaradunk abban, az hozza el a számunkra
és mások számára az igazi boldogságot és keresztény kiteljesedést. Emberektől, körülményektől, világtól való
függetlenséget és szabadságot ad. Megtanít rá, hogy Istennel együtt mindenünk megvan, és egyedül Ő fontos.
Egyedül az Ő véleménye a fontos.
Így megvalósulhat az, amiről Jézus is beszélt, egy élethelyzetet, egy gondolatot, egy embert ezután már nem
én ítélek jónak, vagy rossznak, hanem "amint hallok, úgy ítélek".
Én semmit sem cselekedhetem magamtól; amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem, az Atyáét. (Ján 5:30)
Szia Lucius
Kicsit másképp látom azt, amit írsz.
Jézus Emberfia volt, olyan volt, mint mi, mindenben hozzánk hasonló, kivéve a bűnt. Tehát, ahogy nekünk is meghagyta Isten a gondolkozás szabadságát, úgy Jézusnak is, Ő sem volt kézi vezérlésű.
Igen, Jézus mondja, hogy azt szólja, amit az Atyától hall, azt teszi, amit Tőle lát cselekedni, vagyis bemutatja nekünk az Atyát, az Igén, a tanításokon, a cselekedetein keresztül.
Azt gondolom, hogy a pusztába, ahová Isten szelleme vitte el, valóban Isten akaratából került, de nem gondolom, hogy ott minden gondolatát az Atyától kapta. A kísértésnek éppen ez a lényege, a szorongattatásnak, hogy ilyenkor látszik meg a szívnek az igazi állapota, és abból szól a száj.
Szóval, úgy gondolom, hogy ott Jézus magától beszélt a kísértővel, és állt ellene, verte vissza a támadását.
Ő is meg volt próbálva, nagyon is, mint tudjuk, és kitartott hűségben, hitben mindhalálig.
Ugyan ilyen helyzet volt pl. Pilátus előtt is, vagy a kereszten, ott teljesen magára maradt, és magától lehelte ki szellemét.
Szerintem Isten nem beszél álló nap senkihez. Még Ádámmal, és Évával, az Édenben is csak hűvös alkonyatkor ment és beszélgetett velük. Ő kezdeményezett, és meghagyta egész nap a szabadságukat. Persze, nem kizárt, hogy ha kiáltottak volna Hozzá nappal, ne válaszolt volna, nem ezt mondom, de szabadon hagy Isten, ha érted, mit is akarok mondani. :-)
Lehetnek saját gondolataink is... :coolsmiley:
Jézus is szabad volt, miközben mindenkinél szorosabb kapcsolatban volt az Atyával, ez természetesen így van.
Persze, lehet, én még alacsonyabb szinten tartok ebben a dologban, ezért gondolom azt, hogy Isten nem beszél nonstop az emberrel.... :szelid:
Még nem tartok ott, hogy reggeltől estig halljam a hangját, bár jó lenne. :angel:
-
Csodálatos volt olvasni Aksza bizonyságtételét, ez a feleségemmel is megtörtént. Amikor az apósom 83 évesután lett, súlyosan megbetegedett. Kórházba került. Ő katólikus, elhívták ott a papot hozzá, aki feladta az utolsó kenetet. A feleségem azonban ima közben megkapta a kijelentést Istentől, hogy meg fog gyógyulni. Odament a paphoz, és elmondta neki, hogy az édesapja meg fog gyógyulni. A pap magában csak nevetett. "Sokan mondták neki már ezt, válaszolta, és meghaltak". A feleségem azonban nem hagyta rá. Határozottan újra elmondta, hogy meg fog gyógyulni. És figyeljetek, nem túlzok, amit most leírok, az szín igaz, az apósomat 4 nap múlva hazaengedték, és nem azért, hogy meghaljon, hanem azért, mert hirtelen annyira jól lett. Ennek már lassan két éve, azóta is 10 km-eket túrázik, és aktívan jár vadászni.
Isten sohasem téved. Ha mond valamit, arra jól tesszük, ha figyelünk, mert minden más hazudik.
Ámen! De jó!
Azóta apósod megtért? :szelid:
-
Egyetértek veled, kedves Kamilla, Isten biztosan nem beszél non-stop az emberhez, hiszen akkor nem is csinálhatnánk mást egész nap, csak ülnénk vagy inkább térdelnénk, és ráfigyelnénk. Hiszen az a minimum, hogy ha a mindenség Ura és Teremtője, a mi Atyánk szól hozzánk, akkor közben nem mosogatunk, nem söprögetünk, nem fórumozunk :) hanem ráfigyelünk.
Nem, ő nem beszél folyton, Ő csak akkor szól, ha mondandója van. És hogy ezt elmondhassa, kell, hogy biztosítsunk neki a napunkban olyan időt, amikor kettesben vagyunk vele, és csak ráfigyelünk. Amivel meg is tiszteljük. Ő várja ezeket a találkozókat, és illik ott lennünk.
Ja bocsi, kitöröltem, amit írtam, mert aztán láttam, hogy nem azt írtad, hogy nem hallod a hangját, hanem azt hogy nem egész nap :)
-
[valasz author=Kamilla link=topic=979.msg88140#msg88140 date=1540394451]
[/valasz]
Ámen, nem robotok vagyunk, hanem fiak. Isten akkor szól , ha ezt igényeljük, mert tiszteli az akaratunkat. Emellett Ő a szeretet is, ezért ha az a szeretet, akkor nem mond semmit. Valahogy úgy van ez, mint amikor nem mondjuk el a házi megoldását a gyermekünknek, azért hogy maga jöjjön rá, és így fejlődjön. Fontos tényező még a hit is. Amíg nem hiszünk abban, hogy mi halljuk őt, pedig Jézus ezt világosan elmondta, addig az egész nem működik...
-
[valasz author=Kamilla link=topic=979.msg88141#msg88141 date=1540394699]
[/valasz]
Szerintem nem tért még meg, de elgondolkodott a dolgon...
-
[valasz author=Aksza link=topic=979.msg88142#msg88142 date=1540395218]
[/valasz] :like:
-
[valasz author=Kamilla link=topic=979.msg88115#msg88115 date=1540211515]
[/valasz]
Lucius, a gyerekekkel kapcsolatban akartál még írni... :) O0
-
Hát, a gyerekek "nehéz esetek". :)
Úgy értem, hogy a kisgyerekek, szerintem szorosabb kapcsolatban vannak alapból Istennel, a szellemvilággal, int a nagyobbak, vagy a felnőttek.
A kicsiknek vannak angyalaik, mint tudjuk. :)
Sok gyerek angyalokat lát, vagy egyéb szellemeket is, és senki nem tanítja őket.
Azt gondolom, jobb, ha a felnőtteket sem tanítja senki ember erre.
Az igazi szellemi kapcsolat Isten kezdeményezése minden esetben. Amit ember kezdeményez, annak a végkimenetele eléggé kétséges... láthatjuk ezt a mai "divathullámon" is, ahogy be akarnak kerülni a természefölöttibe, a mennybe, és sikerül is valami, de erősen kétséges, hogy jó helyen járnak-e.... szerintem. :szelid:
Kedves Kamilla!
A gyermekeinkkel kapcsolatban annyit tudok már csak mondani, hogy egyelőre várunk, hogy megalapozódjanak az igében, megkeresztelkedjenek,
a hit útján megalapozódjanak, és csak azután akarom majd őket erre ismét bátorítani.
A felnőtt keresztények esetében azonban más a helyzet, főleg, ha már egy ideje Istennel járnak, és megalapozódtak az igében. Ők szerintem bátran elkezdhetik venni Isten késztetéseit, "hangját", és megtenni, amit mond. Néhány dologra kell figyelni csak, ezekről rövidesen írok, ezek a saját tapasztalataim. Néhány gondolat ezzel kapcsolatban:
1. Az, hogy kezdjünk el az Ő hangjára figyelni, kezdjünk el a természetfelettiben járni, ez Isten kezdeményezése. Ő megtette ezt a "kezdeményezést", amikor az evangéliumban leírta, hogy mi hívők, "halljuk" az Ő hangját, és "követjük őt". Jézus ezzel információt adott egy olyan természetfeletti valóságról, ami már a mienk. Mindenkié, aki valódi hívő. Jézus hangját hallani természetfeletti dolog, amelyet csak hittel tudunk megérinteni és átvenni. Amikor végre elhisszük, hogy amit ebben az igében mond, az a VALÓSÁG, onnantól ez a természetfeletti dolog a mienk (átvettük).
Innentől "hallod" Isten hangját és pont. Nem számít, hogy az érzékszerveid semmit nem érzékelnek, Isten hangját a hitfüleiddel, a szellemi füleiddel tudod meghallani, amelynek nincsen köze a természetes halláshoz. Ha teljesen süket vagy netalán, Isten hangját akkor is hallod mostantól.
2. Ezzel megnyíltak a szellemi füleid, és hallod Isten hangját, viszont hallasz a szellemvilágból más hangokat is. (Zárójelben jegyzem meg, hogy ezeket eddig is hallottad, nem kell ettől egyáltalán megijedni, vagy félni.) A gonosz ugyanis eddig is beszélt hozzád, csak azt gondoltad, hogy ezek a saját gondolataid. De nem mindig voltak azok. A gonosz gondolatok egy megtért embernél a leggyakrabban külső forrásból származnak. Erre csak azután jöttem rá, miután elkezdtem ráhangolódni Isten hangjára, vezetésére. Mondjuk teljes akaratommal, teljes lényemmel Istenre figyelek, mert valamilyen válaszra várok Tőle, aztán csak megjelenik bennem néhány gonosz gondolat. Honnan? Istentől nem jöhetnek, én pedig Istenre figyelek, Ezek a gonosz gondolatok kívülről jönnek, a gonosztól származnak. Ez nem én vagyok. "Én" a szellemem vagyok, aki most éppen Istenre figyel.
Tehát mostmár hallod Isten hangját, de a "vételt" megpróbálja a gonosz megakadályozni azzal, hogy közben ő is beszél. De ez nem probléma. Isten ugyanis azt is megígérti, hogy az övéi "idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól". Miért nem követjük mi ezeket az "idegen" hangokat? Azért, mert Isten megtanít rá, hogy hogyan különböztessük meg az Ő hangját a többitől.
Hogyan teszi ezt? Úgy, ahogyan a kisgyermeket is megtanítja, hogyan különböztesse meg az édesanyja hangját a többitől. A kisgyermek sokat van együtt az édesanyjával, és miközben együtt vannak, az édesanyja beszél hozzá. A kisgyermek így észrevétlenül, anélkül, hogy erre különösebben koncentrálna, egyszerűen megtanulja, megkülönböztetni az anyja hangját.
Így van ez Isten hangjával is. Isten évek óta beszél már hozzánk, ha már évek óta keresztények vagyunk. Minél régebben vagyunk keresztények, annál régebben beszél hozzánk, ez természetes is, hiszen a családjába tartozunk.
Igen, hozzád is beszél, már talán évek, évtizedek óta!!!
Folyt. köv.
-
Tulajdonképpen Pál is erre biztat:
1Kor 14,1
Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki ajándékokat, leginkább pedig, hogy prófétáljatok.
A próféta ugyanis Istent hallja, és azt szólja, amit Ő mond.
Ebben a fejezetben végig erről van szó. :)
-
[valasz author=Kamilla link=topic=979.msg88392#msg88392 date=1540921488]
[/valasz] O0 O0 O0
-
[valasz author=Lucius link=topic=979.msg88385#msg88385 date=1540826635]
[/valasz]
Csak halkan jegyzem egy, hogy az újszülött születése pillanatától felismeri az édesanyja hangját, mert már az anyaméhen is hallotta. Így van ez szellemi újjá született emberel is, csak azt kell megtanulni, hogy hogyan is tudunk ráhangolódni, tudunk Isten Szavának engedelmeskedve járni.
-
[valasz author=Irma link=topic=979.msg88402#msg88402 date=1541002892]
[/valasz]O0 O0 O0
-
[valasz author=Lucius link=topic=979.msg88385#msg88385 date=1540826635]
[/valasz]
Igen, Isten beszél hozzánk, mint egy nagyszerű anya, vagy egy negyszerű apa a gyermekéhez.
A gyermekei vagyunk. Ez a világ legtermészetesebb dolga. Kapcsolatot akar velünk, beszél hozzánk.
Azt hiszem, már a megtérésünk előtt is beszél, de a megtérésünk után, miután a fiai lettünk biztosan.
Sok beszámolót hallottam, keresztényeket, prófétákat, akik elmesélték, hogy amikor átvették ezt az ajándékot elcsodálkoztak, hogy
ők ezt a kedves halk, szelíd hangot eddig is hallották, csak fogalmuk sem volt róla, hogy Istené. Azt gondolták, hogy ezek
a "hangok", gondolatok egyszerűen csak úgy önmagukból jönnek. Pedig nem. Már annyira régóta hallották ezt a "hangot",
annyira ismerős volt a csengése, hogy eszükbe sem jutott, hogy ez a hang esetleg Istené.
Valami külső dolgot vártak, kívülről vártak valami információt, gondolatot, valahonnan nagyon messziről, de ez mekkora tévedés!
Isten ugyanis ímmár "egy szellem" az övéivel, vagyis velünk. "Aki az Úrral egyesül, egy Szellem Ővele". Jézus bennünk él:
"Én Őbennük, és Te énbennem" (Jn 17.23) Micsoda őrültség Isten "hangját" valahonnan máshonnan várni, mint belülről!!!
Ok?
Isten belülről szól hozzád, és mivel már évek óta beszél hozzád, ezért a hangja ismerős lesz a számodra. Kezdj el figyelni rá, ha eddig még nem
tetted volna tudatosan ezt, és kezd el megtenni azt, amire megkér, vagy amit mond. Ha a megtérésed valódi volt, bemerítkeztél, és teljes szíveddel vágysz arra, hogy Isten vezessen, akkor itt az alkalom, kezdj el hallgatni a "hangjára".
Ha van igeismereted, nem kell félned, biztonságban vagy. Először nyílván óvatos leszel, de ez így természetes. Én 3 módszert használok arra, nehogy tévedésbe essek:
1. Nem követek olyan természetfeletti módon jött gondolatokat, "hangokat", amelyek ellentmondanak az Igének.
2. A kapott gondolatokat alávetem a "békesség próbájának". Ez nagyon fontos!!! Isten gyermekeiként mi olyan "békességet" kaptunk Istentől, amely "minden értelmet felülmúl":
"Békességet hagyok nektek; az én békességemet adom nektek: nem úgy adom én nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!" (Ján 14:27)
"És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban." (Fil 4:7)
Ezt a fajta Jézus által kapott békességet megzavarja, ha eltérünk Isten útjaitól. Nagyon fontos tehát, hogyha úgy gondolod, Isten adott egy gondolatot, hogy mit kell tenned, akkor vesd alá ezt a gondolatot a "békesség próbájának". Én ezt a leggyakrabban úgy szoktam, hogy elképzelem, hogy megteszem azt a dolgot, és közben figyelek erre a "békességre". Megerősödik bennem? Tiltakozik? Erre a "békességre" jól tesszük, ha keresztényként folyamatosan figyelünk, mert jelzi, ha rossz útra térünk el...
3. Ha bizonytalan vagyok, hogy a gondolat Istentől származik-e, akkor elkezdek erről Istennel beszélgetni. "Uram, most olyan bizonytalan vagyok... Tényleg Tőled származik ez a gondolat, tényleg azt akarod, hogy megtegyem ezt, meg ezt, stb. stb. Isten imádja ezt, közben tanít, és nagyon tetszik neki, hogy beszélgetek vele. Imád a gyermekeivel beszélgetni.
Én tehát ezt a három próbát alkalmazom, és úgy gondolom, ennyi elég is egyelőre. Isten sem szólt még, hogy ennél többre lenne szükség.
Ha a gondolat átmegy ennek a háromnak a próbáján, azt hiszem keresztényként a legjobban tesszük, ha megtesszük, mert sok áldás fog
származni belőle. Ez a bizonyságom.
Elkezdtem ezeket alkalmazni, és Isten átvitt Kánaánba, a csodák birodalmába. Isten "hangjának" a segítségével át tudtam venni a "nyelveken szólás", a nyelveken szólás magyarázata és a prófétálás ajándékát, valamint Isten meg tudott már gyógyítani néhány beteget rajtam keresztül egy pillanat alatt.
Mindezekhez a kulcs nálam a ráhangolódás volt Isten hangjára. Isten "szólt", mondott valamit valakiről, én pedig elmondtam, ez a prófétálás. Isten szólt, megkért, hogy tegyem a kezemet arra a betegre, és imádkozzam érte, ez a gyógyítás, valaki pedig nyelveken szólt, Isten pedig fordította az Ő hangjával, mondta, hogy mit jelent ez, én pedig elmondtam, ez a nyelveken szólás magyarázata.
Egyik sem működött volna, ha nem kezdek el odafigyelni Isten hangjára, és nem kezdem el megtenni, amit mond.
Emlékszem, amikor elkezdtem, az ördög is szólt hozzám: "Ne tedd ezt, mert Isten el fog küldeni evangelizálni, ott kell majd hagynod a családodat." Elgondolkodtam egy pillanatra, de szerencsére mégis beléptem ezen az ajtón, és nem hallgattam az ördögre. Jól tettem. Isten még nálam is jobban szereti a családomat, és esze ágában sem volt elküldeni tőlük a messzeségbe. Újra és újra rácsodálkozom arra, hogy az Ő szeretete, jóindulata sokkal nagyobb annál, mint amit valaha is el tudtam volna képzelni.
Shalom!
-
Kedves Lucius, teljesen egyetértek veled! O0
-
[valasz author=Aksza link=topic=979.msg88420#msg88420 date=1541102179]
[/valasz]
Kedves Aksza!
Köszönöm a megerősítésedet! Bárcsak egyre több keresztény kezdené el Isten hangját követni, ahelyett, hogy embereket, gyülekezeti elképzeléseket, dogmákat, egyszóval gyülekezeti vallásos szellemeket követnek...
Azt hiszem, nem lenne ennyi felekezet és háborúskodás a testvérek között.
-
Egészen biztosan nem lenne!
-
Egy kb. 18 perces kis videót szeretnék ajánlani Toldi Évától:
https://www.youtube.com/watch?v=TFWR-AhXg7U&t=697s
-
Egy kb. 18 perces kis videót szeretnék ajánlani Toldi Évától:
https://www.youtube.com/watch?v=TFWR-AhXg7U&t=697s
Neked mi a véleményed erről Lucius? :szelid:
-
[valasz author=Lucius link=topic=979.msg88443#msg88443 date=1541505155]
[/valasz]
Köszönöm, nekem nagyon tetszik!
-
Egy kb. 18 perces kis videót szeretnék ajánlani Toldi Évától:
https://www.youtube.com/watch?v=TFWR-AhXg7U&t=697s
Neked mi a véleményed erről Lucius? :szelid:
Várom válaszodat :)
:ujsag1:
-
[valasz author=Lucius link=topic=979.msg88443#msg88443 date=1541505155]
[/valasz]
Köszönöm, nekem nagyon tetszik!
Nem érzem Istentől valónak.
Láttam, hallottam már hölgyeket ilyenként történeteket mesélni, ült az Atya ölében, a másik állt a tenyerén...
Ez a leányzó úgy beszél, mintha, de valami nem stimmel, szerintem...
-
[valasz author=Kamilla link=topic=979.msg88743#msg88743 date=1542311747]
[/valasz]
Szia Kamilla!
Nekem tetszett... Nem tudom, Istentől származik-e, de annyira jól leírja a vallásos, valódi hit nélküli keresztények állapotát...
nekem ezért tetszett...
Évekig jártam adventista gyülekezetbe.
Emberek sírva könyörögtek ott, hogy az Isten bocsássa ki rájuk a Lelkét, hogy áradjon ki a Szentlélek.
Miért? Isten megtette ezt már 2000 éve. A bibliában azóta már sohasem kérdezte senki a tanítványoktól, hogy Isten kibocsátotta-e
rájuk a lelkét, azaz, hogy "kaptatok-e Szentlelket", hanem mindig ez volt a kérdés: "vettetek-e Szentlelket"...
Vettetek-e abból, ami ímmár kiáradt, és ingyen a keresztényeké, csupán hinni kell benne, hogy isten nem hazudott, és valóban odaadta.
Nem. Hívők ezrei, tízezrei nem vettek még. Könyörögnek, hogy kapjanak, valami olyasmiért könyörögnek, ami már rég az övék.
Hullik az eső, 2000 éve hullik,minden elázott, de rajtuk van egy nagy kalap, amely eltakarja az értelmüket, és így szomjan halnak...
-
[valasz author=Kamilla link=topic=979.msg88743#msg88743 date=1542311747]
[/valasz]
Egyet értek veled Kamilla. valahogy az én lelkem sem tudod ezzel egy lenni.
-
Csodálatos dolog történt. és egy kissé kapcsolódik ehhez a témához is. A feleségem egy ismerőse súlyosan megbetegedett, áttétes daganatos beteg lett. Az orvos felnyitotta, azután összevarta, és visszaadta neki a hálapénzt, mondván, hogy semmit nem tud tenni érte.
A feleségem imádkozott érte. Imádkozott, és szívből kérte, hogy ne halljon meg, fel tudja nevelni a kisgyermekét. Miután imádkozott, úgy érezte, el kell mondania neki, hogy meg fog gyógyulni, azonban nem tette ezt, mert félt, hogy talán nem is Isten mondja ezt, nem akart megszégyenülni, vagy Istent megszégyeníteni.
Néhány nap múlva ismét találkoztak, és a feleségem ismét erős késztetést érzett, hogy elmondja, hogy meg fog gyógyulni, de most sem tette.
Azután eltelt pár hét, és ez a beteg hölgy teljesen kivirágzott, lelkesen újságolta egy ismerőse, hogy az orvosok nem értik mi történt, de nem találják nála a daganatokat sehol sem. Egyedül mi értjük a feleségemmel, és Isten, és mostmár ti is. Isten meggyógyította, és csoda történt. Most imádkozunk érte, hogy meg is térjen, mert Istenről mindezidáig semmit nem mondott a feleségem neki sajnos ...Imádkozunk, hogy adjon Isten erre alkalmat, és készítse el a szívét a megtérésre.
-
[valasz author=Kamilla link=topic=979.msg88743#msg88743 date=1542311747]
[/valasz]
Szia Kamilla!
Nekem tetszett... Nem tudom, Istentől származik-e, de annyira jól leírja a vallásos, valódi hit nélküli keresztények állapotát...
nekem ezért tetszett...
Dehát ez a leányzó úgy állítja be a mondandóit, hogy az Istentől való, konrétan, érted.
Az, hogy előad egy állapotrajzot, vagy mit, az oké, de akkor ne hivatkozzon Istenre, látomásra.... érted.
Nem tudod, hogy Istentől szár,azik-e, de tetszett, ajánlod, és el is fogadod azt, hogy a leányzó azt állítja, Istentől való.... ezt nem értem, hogy van... nemertem
-
[valasz author=Lucius link=topic=979.msg88746#msg88746 date=1542313627]
[/valasz]
"Ez tényleg csodálatos, de jól érzed, így Isten nem dicsőül meg, a meggyógyultnak pedig ugyan van testi haszna belőle, de az üdvösség fontosabb mindennél. :szelid:
Azt viszont nem értem, hogy nem tudtátok, hogy Isten szólt és cselekedett? :morfondirozik: "
-
Dehát ez a leányzó úgy állítja be a mondandóit, hogy az Istentől való, konrétan, érted.
Az, hogy előad egy állapotrajzot, vagy mit, az oké, de akkor ne hivatkozzon Istenre, látomásra.... érted.
Nem tudod, hogy Istentől szár,azik-e, de tetszett, ajánlod, és el is fogadod azt, hogy a leányzó azt állítja, Istentől való.... ezt nem értem, hogy van... nemertem
[/quote]
A tanításokból, a prófétálásokból az a tiéd, amiről meggyőz Isten, hogy Tőle származik. A többivel nem szabad foglalkozni, mert nekünk Istenhez kell hűségesnek lennünk, nem pedig prófétákhoz, vagy tanítókhoz. Elmondtad, hogy szerinted ez nem volt Istentől, ehhez én nem tudok semmit hozzátenni.
A prófétákat nem vagyunk képesek az értelmünkkel megítélni, csakis a szellemünkkel. Ha a szellemedben azt érzed, ez nem volt Istentől, nincsenek további érveim, ne foglalkozz ezzel a prófétálással, én is azt tanácsolom.
Nekem nem mondta, hogy nincsen Tőle, ezért osztottam meg. Isten azonban nem mond mindent el nekem, sok mindent meghagy másoknak, és másoknak jelent ki, és ez csodálatos, mert legalább nem bízom el magamat :)
-
[valasz author=Kamilla link=topic=979.msg88748#msg88748 date=1542314824]
[/valasz]
Én csak utólag szereztem róla tudomást, de bizony velem is gyakran megesik, hogy "elhessegetem" Isten késztetéseit... :(
Az meg a másik, hogy Isten van annyira bölcs, hogy néha nem is mond el mindent nekünk, csak annyit, ami a javunkra, és mások javára válik.
Hiába prófétai alkat valaki, legyen akár a legnagyobb próféta a világon, mégis csak morzsákat lát, tükör által homályosan, ezért menthetetlenül szüksége van más testvérekre, akikkel szintén megoszt Isten valamit, és így a mozaikoikból összeállhat a kép. Ha azonban Isten úgy akarja, egy egy részt borotvaélesen és pontosan képes megmutatni.
-
A múlt szombaton mondtam el ezt a rövid tanítást a prófétálásról.
Mi a prófétálás, van-e létjogosultsága napjainkban, hogyan kaphatjuk meg ezt az ajándékot, hogyan kezeljük, ha nekünk prófétálnak, stb.
Meghallgatható, letölthető az alábbi linken:
https://drive.google.com/file/d/1n7OlVoYKtav_528NShiN5tSeJT7G8PY-/view?usp=sharing
-
Kedves Lucius, én nem tudtam meghallgatni, mert még maximumon is alig hallottam valamit. Nem tudom, hogy más is járt-e így? Talán az eszközeim sem a legjobbak.
-
Kedves Lucius, én nem tudtam meghallgatni, mert még maximumon is alig hallottam valamit. Nem tudom, hogy más is járt-e így? Talán az eszközeim sem a legjobbak.
Kedves Virág!
Sajnos nincsen meg hangosabb formában, csak így. Az eleje halkabb, ha "beletekersz" esetleg, akkor is halk? Esetleg ha letöltöd, és valamilyen más eszközön hallgatod meg?
Sajnos nincs jobb ötletem.
-
Sziasztok!
Most vettem észre, hogy a Zimányi család ingyenesen elérhetővé és letölthetővé tette Zimányi József: "Tűzoszlopoddal jéghegyek között" c. könyvét.
Ez az a keresztény könyv, amelyben nagyon sok szó esik Isten hangjának a meghallásáról, és arról, hogy az Úr vigyáz az övéire
bármilyen körülmények között. Zimányi József református lelkészként Szibériába került a hitéért, ott azonban Isten csodálatosan megtartotta, sőt, megerősítette, használta és hitében "megerősödve" hazahozta, hogy még "erősebben", tovább szolgáljon.
Felemelő, nagyon megerősítő és nagyon elgondolkodtató könyv, amely az általam olvasott keresztény könyvek közül a legnagyobb hatást tette rám.
Amikor kölcsönadtuk nemrég egy ismerősünknek, ő azt mondta, ennél jobb könyvet még sohasem olvasott életében.
A könyv most letölthető, vagy olvasható az alábbi linken.
https://www.zimanyi.hu/download/TuzoszlopoddalJeghegyekKozott-ZimanyiJozsef.pdf
-
A legfontosabb, amit ezzel a témával kapcsolatban elmondhatok:
Jézus azt mondta, hogy az Ő beszéde „Szellem” (és élet). A biblia arról tesz tanúságot, hogy Isten Szellem. A biblia Istennek, mint Szellemnek (szellemi lénynek) a leírt megnyilvánulása, megnyilatkozása, kivetülése. Isten, mint Szellem, információkat, szellemi információkat ad át nekünk a láthatatlan szellemvilágból ebbe a fizikai világba, írott formában. Ez a biblia.
Amikor mi odahajtjuk a fülünket, és elkezdünk Isten Szellemére figyelni, akkor tudnunk kell, hogy amit mond, az mindig összhangban van a bibliában megörökített igazságokkal. Azért van összhangban, mert mindkettőnek ugyanaz a forrása: Isten. Isten pedig mindörökké ugyanaz. Soha nem változik.
A kettő így sohasem mond ellen egymásnak, ehelyett kiegészítik egymást. Ez talán a legfontosabb igazság, amit tudnia kell mindenkinek, aki elkezd Isten Szellem általi vezetésére figyelni. Ha egy hang ellentmond a bibliának, és ez az ellentmondás nem csak látszólagos, akkor annak a „hangnak” a forrása az ellenség. Ne tegyük meg, amit mond. Tudjuk, hogy kárt akar okozni nekünk, hagyjuk figyelmen kívül, utasítsuk vissza, utasítsuk el.
A biblia nem mondja meg nekünk, mit kell pl. tenni a gyermekünkkel, ha az sokáig számítógépezik, de Isten Szelleme meg tudja mondani, mi a legjobb megoldás ebben a helyzetben. Mondjuk eszünkbe juttat egy igét, vagy egy bibliai alapelvet, és a szívünkbe bizonyosságot hoz, hogy ezt kell tennünk, és ha megtesszük, az Vele is összhangban van. Ha bölcsek vagyunk, ezek után úgy élünk, hogy a „fél szemünket” mindig a Szentszellemen tartjuk, mit akar mondani, mit tanácsol, mikor mit a legjobb tennünk szerinte. Imádkozzunk hozzá, lépjünk közösségre vele imában, és amit hallunk, - azt nézzük meg, hogy összhangban van-e a bibliával, összhangban van-e isten szeretetével, és ha igen, -tegyük meg! Tegyük meg. Ez a kereszténység. „Akiket az Úr Szelleme vezérel azok Istennek fiai”.
Ha mi ráhangolódunk Isten Szellemére, és együttműködünk Vele, akkor mindig ott leszünk, ahol lennünk kell:
"Eljárván pedig Frigiát és Galácia tartományát, mivelhogy eltiltatának a Szent Lélek által, hogy az igét Ázsiában hirdessék, Misia felé menvén, igyekeznek vala Bithiniába jutni; de nem ereszté őket a Lélek." (Apcs 16:6-7 HUN)
"Mert tetszék a Szent Léleknek és nekünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül," (Apcs 15:28 HUN)
"Mondá pedig nekem a Lélek, hogy menjek el velük minden kételkedés nélkül. Eljöve pedig velem ez a hat atyafi is; és bemenénk annak az embernek a házába:" (Apcs 11:12 HUN)