Örömhír Fórum

Teológiai témakörök => Az Igéről => A témát indította: Csaba - 2012. Október 07. - 13:28:16

Cím: Elmélkedések az igéről
Írta: Csaba - 2012. Október 07. - 13:28:16
„Világosság támad fel az igazakra, és az
egyenes szívűekre öröm.”Zsoltár 97:11.
Ezek az igazságok szinte magától
értetődőnek tűnnek számunkra, ha az
emberek félik Istent minden rendben és
történnek a dolgok.
De valójában így van e ez?
Az eredeti szöveg így hangzik:
„Világosság van elvetve az igazaknak, s
az egyenes szívűeknek öröm.”...
Jesua szavai a jó föld példázatára
gondoljunk most, jusson eszünkbe a
példázat melyben Isten a magot veti, és
a földön múlik milyen is lesz a vetés, jól
felszántott föld? – vagy kemény szikár?
Netán tövises gazos? Szóval bizony nem
mindegy hol is van az a magocska.
Hiszen Istenünk kegyelme öntöz is, de
bizony az eső is csak akkor használ, ha
az a föld jól meg van munkálva, mert
vagy a föld szilajsága miatt nem tud
átázni és csak végig folyik rajta az eső
és nem tud növekedni a mag, vagy a gaz
és tövis szívja el az éltető táplálékot...
Testvérek azért van ma annyi szomorú
és keserű örömtelen ember a hívők
között, mert nem tudják, hogy bizony a
szívük már nem jó föld.
Megkeményedett, szikár szívűek, az eső
csak a szívük tetejét öntözi, nem tudja
átáztatni...
A ma hittársadalma szinte csak a sült
galamb szindrómát várja, tétlenül majd
csak jön az öröm és a világosság. János
arról tesz bizonyságot, hogy a
világosság eljött e világba, de az övéi
nem ismerték fel. Bizony sok esetben
ma is így van, a világosság el van vetve,
de nem tündökölhet életünkben, mert
nem is vesszük észre.
"Fény vetés" ez a szó szerinti fordítás,
fény, amely áttör minden sötétségen,
amely betölti az egész világmindensége
t, ahogy a kezdetekben lett fény
„világosság”, mikor a nap még nem is
volt mint világítótest.
Részletek Gersits Zsolt igei
elmélkedéséből.
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Csaba - 2012. Október 07. - 13:46:03
Az igéről való elmélkedés valóban áldásos tevékenység.
Azonban még ebben is kidomborodik a Kálvinista és az Arminiánus ember gondolatvilága közötti különbség és ellentét.
Amikor arminiánus testvérünk elmélkedik az igéről, beszorúl egy igeszakasz, vagy egyetlen bibliai könyv keretei közé.
Istenképének megfelelően a Mindenható csak úgy szórja a semmibe a ''magot'', lévén kiszolgáltatva a ''fogadó talaj mínőségének''. Ami az arminiánus ember szemléletében ''perdöntő'' és fontos, az a befogadó talaj, az ember. Mintha Isten lenne az emberért, s nem fordítva.
Isten magot vet, s öntöz testvérünk igeértése szerint, az ember pedig önmagát teszi alkalmassá a termésre, a mínőség beli változásra.
Amikor Isten igéjéről elmélkedünk, s állítunk fel valóban szép történeteket (tanmeséket) nem árt ha tágasabb bibliai összefüggések mentén próbálunk elmélkedni, így talán a szerepek sem cserélődnek fel!
Folyt.köv.
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Csaba - 2012. Október 07. - 14:07:00
Az Úr Jézus Krisztus a magvetés és a gondozás feladatát az egyházra bízta, tehát nem Isten az, aki a magot veti és nem Ő az, aki a szántóföldet műveli. Ebből az is kiderül, hogy nem a talaj teszi önmagát termékennyé.
''Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést.
AZÉRT SEM AKI PLÁNTÁL,NEM VALAMI, SEM AKI ÖNTÖZ; HANEM A NÖVEKEDÉST ADÓ ISTEN.''
1Kor.3:6-7
A talajnak meg még ennyi érdeme sincsen...
Felesleges úgy sopánkodni a látható egyház állapotán, mintha az nem lett volna előre megírva.
Az egyházra bízott feladatokat sem érdemes a talaj alkalmatlanságával mentegetni.
Nem az a keresztyén egyház feladata, hogy ''betonra'' szórja a magot és elszántan azt locsolgassa, majd felrójja a ''betonnak'', hogy kemény a felülete és nem hajlandó változtatni rajta.
Persze helye van az intésnek és figyelmeztetésnek, de az a keresztyén, aki nem mozdul erre, az tán nem is keresztyén...
Folyt.köv.
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Csaba - 2012. Október 07. - 14:12:24
''... félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket;
Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.''
Fil.2:12-13
Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy belássuk ha valakiről lepörög Isten igéje, s nincs benne akarás, akkor miért nincs...
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Flóra - 2012. Október 07. - 16:05:01
Dicsőség a Mindenhatónak! :)
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kamilla - 2013. Október 13. - 17:39:36
 
Máté 3:13  Akkor Jézus Galileából a Jordán mellé ment Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék általa.
Máté 3:14  János azonban tiltakozott, és azt mondta: Nekem kell általad megkereszteltetnem, és te jössz hozzám?
Máté 3:15  Jézus pedig így felelt: Hagyd ezt most, mert így illik nekünk minden igazságot betöltenünk.
János erre engedett neki.
Máté 3:16  Amint Jézus megkeresztelkedett, azonnal kilépett a vízből, és íme, megnyílt neki a menny, és látta, amint az Isten Lelke leszáll rá, mint egy galamb.
Máté 3:17  És íme, egy mennyei hang ezt mondta: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.


 Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.

Miért mondta ezt az Atya?
Azért, mert Jézus minden igazságot = az Atya igazságát jött betölteni, azaz engedelmes volt.
Ezért gyönyörködött benne az Atya.
Amint kilépett a vízből = engedelmeskedett, azonnal rászállt Isten Szelleme és megszólalt a mennyei hang.   vmosoly9

Zsid 10:1  Mivel a törvényben csak az eljövendő jó árnyéka van meg, nem maga a dolgok valós képe, ezért azokkal az áldozatokkal, amelyeket évről évre szüntelenül bemutatnak, sohasem képesek tökéletességre juttatni az odajárulókat.
Zsid 10:2  Különben megszűnt volna az áldozás, hiszen ha az áldozó egyszer megtisztult volna, többé semmi bűntudatot nem érzett volna.
Zsid 10:3  De azok évről évre a bűnökre emlékeztetnek.
Zsid 10:4  Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket.
Zsid 10:5  Azért e világba jövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem,
Zsid 10:6  égő- és bűnért való áldozatot nem kedveltél.
Zsid 10:7  Akkor ezt mondtam: Íme, itt vagyok, a könyvtekercsben írva van rólam, hogy cselekedjem a te akaratodat, Istenem.
Zsid 10:8  Előbb azt mondta, hogy áldozatot és ajándékot, égő- és bűnért való áldozatot nem akartál, nem is kedveltél, amelyeket a törvény szerint bemutatnak,
Zsid 10:9  azután így szólt: Íme, itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat.
Zsid 10:10  Ezzel az akarattal vagyunk megszentelve egyszer s mindenkorra, Jézus Krisztus testének megáldozása által.


Engedelmességéért feltámasztotta az Atya és méltóságba emelte.

Tehát akik Krisztuséinak vallják magukat, engedelmeskedniük kell Krisztus parancsolatainak azért, hogy bennük is gyönyörködjék az Atya és odaemelje őket, ahol Krisztus Jézus van.

Mindez pedig a nyílvánvaló Szeretet miatt - ami van az Atya és a Fiú között és Isten gyermekei között - történik, ez egyértelmű  :2smitten:
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kamilla - 2013. Október 14. - 15:17:50
Jób 28

1.  Bizony az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, a hol tisztítják.
2.  A vasat a földből hozzák elő, a követ pedig érccé olvasztják.


  A kincseket bányászni, kutatni kell.
Ez nem könnyű, nem gyors, nem felületes, mert ha nem vagyunk körültekintőek, nem szabály szerint tesszük, akkor ránk omolhat a bánya!
Elő kell hozni a mélyből a vasat, a drágaköveket, meg is kell azokat tisztítani a földtől, salaktól = mindentől, ami nem szent!


3.  Határt vet az ember a sötétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét.
4.  Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektől messze.


   Hogyan is történik ez?
Határt kell vetni a sötétségnek!
Kutatni!
Aknát törni!
Ez bizony sokszor „magányos” munka: csak én és az Ige; csak én és az Úr; csak én és Isten Szelleme!
Időbe telik és megfeszítése a testnek, kívánságoknak, mintha nem lenne lábunk, lebegünk az emberektől messze.

5.  Van föld, a melyből kenyér terem, alant pedig fel van forgatva, mintegy tűz által;
6.  Köveiben zafír található, göröngyeiben arany van.
7.  Van ösvény, a melyet nem ismer a sas, sem a sólyom szeme nem látja azt.
8.  Nem tudják azt büszke vadak, az oroszlán sem lépked azon
.
==
  A felszín és a mély összehasonlítása.
 Mt 4,4
Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, a mely Istennek szájából származik.”

7-8. vsz.: Ha a felszín alatt vagyunk, nem érnek el a ragadozók, gyilkos indulatok = az ellenség!
Elrejtőzünk Krisztusban és ott teljes a biztonság!
1Pét 5: 8. 
„Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen.”
Az oroszlán nem megy le a bányába, a föld alá, a tárnákba, hanem a felszínen vadászik.

  9.  Ráveti kezét az ember a kovakőre, a hegyeket tövükből kiforgatja.
10.  A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme.
11.  Elköti a folyók szivárgását, az elrejtett dolgot pedig világosságra hozza.


   Ha szükséges, fel kell robbantani, fel kell forgatni a hegyeket: tradíciókat, teológiákat, hagyományokat, mindent, ami emberi, földi, démoni és Isten ismerete ellen emeltetett!
Mt 3,10
„A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.”

A gyökér is a föld alatt van, nem a felszínen!
Tövestől, gyökerestől felforgatni a dolgokat és leásni egészen az Alapig, és úgy építkezni Krisztusban, élő kövekből, szellemi házat!


12.  De a bölcsesség hol található, és az értelemnek hol van a helye?
13.  Halandó a hozzá vivő utat nem ismeri, az élők földén az nem található.
14.  A mélység azt mondja: Nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen.
15.  Színaranyért meg nem szerezhető, ára ezüsttel meg nem fizethető.
16.  Nem mérhető össze Ofir aranyával, nem drága óniksszal, sem zafírral.
17.  Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért be nem cserélhető.
18.  Korall és kristály említni sem való; a bölcsesség ára drágább a gyöngyöknél.
19.  Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színarannyal sem mérhető össze.

==
   A Bölcsesség és az Ára és az Értéke!


20.  A bölcsesség honnan jő tehát, és hol van helye az értelemnek?
21.  Rejtve van az minden élő szemei előtt, az ég madarai elől is fedve van.
22.  A pokol és halál azt mondják: Csak hírét hallottuk füleinkkel!
23.  Isten tudja annak útját, ő ismeri annak helyét.
24.  Mert ő ellát a föld határira, ő lát mindent az ég alatt.
25.  Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a vizeket mértékre vette;
26.  Mikor az esőnek határt szabott, és mennydörgő villámoknak utat:
27.  Akkor látta és kijelentette azt, megalapította és meg is vizsgálta azt.
28.  Az embernek pedig mondta: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcsesség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.

==
  A Bölcsesség eredete = Maga Isten, Ő a Bölcsesség!
Csak Tőle, Őbenne, Általa nyerhető meg.

Teljes odaszánás, elkötelezettség, letett és vissza nem vett élet, semmi megalkuvás, csak a tiszta Ige!!!

Ez a sötétségtől való eltávozás!

Jn 14,30 Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije;” !!!!
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kamilla - 2013. Október 17. - 11:19:52
Krisztus Jézus eljöveteléről gondolkoztam, hogy vajon miről ismerhető fel, hogy már nagyon közel van Ő és ezek jutottak eszembe:

Láthatjuk a Bibliában, hogy Isten mindig várt a haragjának poharának kitöltésével, egészen addig, amíg az emberek gonoszsága be nem telt, el nem érte a tetőfokot, amikor is már nem volt visszakozás.
Ezt látjuk Szodoma, Gomora esetében, ezt olvassuk Isten Ábrahámnak adott próféciájában:
1Móz 15:13 
Ekkor az ÚR azt mondta neki: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz olyan földön, amely nem az övé, és szolgálatra szorítják és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
1Móz 15:14 
De azt a népet, amelyet szolgálnak, szintén megítélem, és majd kijönnek onnan nagy gazdagsággal.
1Móz 15:15 
Te pedig békességgel mész el atyáidhoz, és jó vénségben temetnek el.
1Móz 15:16 
Csak a negyedik nemzedék tér vissza ide; mert az emóriak gonoszsága még nem telt be.

Ezt láthatjuk az özönvíz előtti időben is, amit Jézus hoz fel intő példának:
Máté 24:37 
Ahogyan Nóé napjaiban volt, úgy lesz az Emberfiának eljövetelekor is.
Máté 24:38 
Mert amint az özönvíz előtti napokban ettek, ittak, házasodtak, és férjhez mentek mind ama napig, amelyen Nóé bement a bárkába,
Máté 24:39 
és nem vettek észre semmit, mígnem eljött az özönvíz, és mindnyájukat elragadta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is.
Luk 17:28 
Ugyanígy volt Lót napjaiban is, ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek,
Luk 17:29 
de amely napon Lót elhagyta Sodomát, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elpusztított.
Luk 17:30 
Éppen így lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik.
Luk 17:31 
Aki azon a napon a háztetőn lesz, és holmija a házban, ne jöjjön le, hogy elvigye, és aki a mezőn lesz, az se forduljon vissza!
Luk 17:32 
Emlékezzetek Lót feleségére!


Tehát az utolsó időben, közvetlenül Krisztus Jézus visszajövetele előtt ilyen állapotok lesznek: teljességre jut a bűn, és végére ér Isten türelme.


Ámos prófétánál is erről olvashatunk: „három, sőt négy bűne miatt…
Érdemes megnézni, miféle bűnök miatt akarta Isten teljességgel elpusztítani őket, mitől lobbant fel ez a rettenetes harag?!

Ámós 1:11 
Így szól az ÚR: Edóm három, sőt négy bűne miatt nem változtatok szándékomon.
Mivel fegyverrel űzte saját testvérét, és elfojtotta szívében az irgalmasságot, szüntelen tombolt haragja, és mindvégig kitartott dühében
Ámós 1:13 
Így szól az ÚR: Ammón három, sőt négy bűne miatt nem változtatok szándékomon.
Mivel fölhasították Gileád várandós asszonyait, hogy kiszélesíthessék határukat

Ámós 2:4 
Így szól az ÚR: Júda három, sőt négy bűne miatt nem változtatok szándékomon.
Mivel megvetették az ÚR törvényét, és nem tartották meg rendelkezéseit, félrevezették őket hazug bálványaik, amelyeket atyáik követtek
Ámós 2:6 
Így szól az ÚR: Izráel három, sőt négy bűne miatt nem változtatok szándékomon.
Mivel eladják pénzért az igazat, a szegényt pedig egy pár saruért,
Ámós 2:7 
a föld porát áhítják a szegények fejére, és a nyomorultak útját eltérítik.
Apa és fia egy leányhoz jár, hogy beszennyezzék szent nevemet.
Ámós 2:8 
Zálogba vett ruhákon nyújtózkodnak minden oltár mellett, és az elítéltek borát isszák Istenük házában.

Ámós 2:11 
Prófétákat támasztottam fiaitok közül, és názírokat ifjaitok közül.
Vajon nem így van, Izráel fiai? – ezt mondja az ÚR.
Ámós 2:12 
De borral itattátok a názírokat, a prófétákra pedig ráparancsoltatok: Ne prófétáljatok!

Ámós 4:1 
Halljátok meg ezt a beszédet, ti básáni tehenek, akik Samária hegyén vagytok, akik nyomorgatjátok a szegényeket, megrontjátok a nyomorultakat, akik azt mondjátok férjeteknek: Hozzatok, hadd igyunk!

Ámós 5:10 
Gyűlölik azt, aki feddni mer a kapuban, és utálják azt, aki feddhetetlenül beszél.
Ámós 5:11 
Mivel eltiporjátok a szegényt, és gabonaadót szedtek tőle, ezért bár faragott kőből építetek házakat, nem laktok majd bennük; és bár gyönyörűséges szőlőket ültettek, de nem isztok annak a borából.
Ámós 5:12 
Mert tudom, hogy sok a bűnötök, és nagyok a vétkeitek!
Az igazak nyomorgatói és váltságdíjszedők vagytok, és elnyomjátok a szegényt a kapuban!

Ámós 6:1 
Jaj azoknak, akik gondtalanul élnek a Sionon, és az elbizakodottaknak Samária hegyén, a legelső nép előkelőinek, akikhez hódolva jön Izráel háza!
Ámós 6:2 
Menjetek át Kalnéba, és nézzetek szét, onnan pedig menjetek a nagy Hamátba, azután ereszkedjetek le a filiszteusok Gátjába!
Vajon jobbak vagytok-e, mint ezek az országok, és vajon nagyobb-e az ő határuk a ti határotoknál?
Ámós 6:3 
Ti távolinak gondoljátok a veszedelem napját, és közel hozzátok az erőszak trónját.
Ámós 6:4 
Elefántcsont ágyakon hevernek, elnyújtózkodnak pamlagukon, a nyáj legjavából lakmároznak és a hizlalt borjakból.
Ámós 6:5 
Hárfa mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszerük olyan, mint Dávidé.
Ámós 6:6 
Serlegekből isszák a bort, színolajjal kenegetik magukat, de nem bánkódnak József romlásán.

Valamennyi esetben tűzzel való ítéletet helyez kilátásba.
Ámós 1:7a 
tüzet küldök ….


Hogyan lehet ezt elkerülni?
Ámós 5:14 
A jót keressétek, ne pedig a rosszat, hogy éljetek!
Akkor veletek lesz az ÚR, a Seregek Istene, amint mondjátok is.

Ámós 5:15 
Gyűlöljétek a gonoszt, és szeressétek a jót, állítsátok helyre az igazságot a kapuban: talán megkegyelmez József maradékának az ÚR, a Seregek Istene!


     :2smitten:
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kálmán - 2013. Október 17. - 11:29:46
 O0
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Gábor - 2013. Október 18. - 14:27:17
ÉBREDÉS ÉS HANYATLÁS

2Kir 17:24 És más népet telepített be Asszíria királya Babilóniából, Kutából, Avából, Hámátból és Sefárvaimból, és beszállítá őket Samaria városaiba az Izrael fiai helyett, akik birtokba vették Samariát, és annak városaiban laktak.
2Kir 17:25 És történt ott lakásuk kezdetén, hogy nem az Urat félték, és az Úr oroszlánokat bocsátott reájuk, amelyek többet megöltek közülük.
2Kir 17:26 Mondának azért Asszíria királyának: A pogányok, akiket idehoztál és Samaria városaiba telepítettél, nem tudják e föld Istene tiszteletének módját, azért oroszlánokat bocsátott az rájuk, amelyek megölik őket, mert nem tudják e föld Istene tiszteletének módját.
2Kir 17:27 Parancsola azért Asszíria királya, mondván: Vigyetek oda egyet a papok közül, akiket onnét elhoztatok, aki menjen el és lakjék ott, és tanítsa meg őket ama föld Istene tiszteletének módjára.
2Kir 17:28 És elméne egy a papok közül, akiket Samariából elvittek, és lakék Bételben, és megtanította őket, hogy miképp tiszteljék az Urat.
2Kir 17:29 De azért mindegyik nép külön isteneket csinált magának, és behelyezték azokat a magaslatok házaiba, amelyeket a samaritánusok építettek, mindegyik nemzetség a maga városában, melyben lakott.
2Kir 17:30 A Babilonból való férfiak csinálták a Sukkót-Benótot, a Kutból való férfiak csinálták a Nérgelt, és a Hámátból való férfiak az Asimát csinálták;
2Kir 17:31 A háveusok pedig a Nibeházt és a Tartákot csinálták, míg a sefárvaimbeliek tűzzel égették meg az ő magzatjaikat az Adraméleknek és Anaméleknek, a sefárvaimbeliek isteneinek.
2Kir 17:32 De miután az Urat is tisztelték, a magaslatokra papokat állítottak a maguk tömegéből, akik őérettük áldoztak a magaslatok házaiban.
2Kir 17:33 Így tisztelték az Urat és szolgálták az ő isteneiket is, ama népek szokása szerint, akik közül elhozták őket.
2Kir 17:34 És mind e mai napig az ő régi szokásuk szerint cselekszenek; nem tisztelik igazán az Urat, és nem cselekszenek az ő rendeléseik és szokásuk szerint, sem pedig ama törvény és parancsolat szerint, amelyet az Úr parancsolt a Jákób fiainak, akiknek az Izrael nevet adta.
2Kir 17:35 És akikkel az Úr szövetséget kötött, és megparancsolta nékik, mondván: Ne tiszteljetek idegen isteneket, és ne imádjátok őket, és ne szolgáljatok és ne áldozzatok nékik;
2Kir 17:36 Hanem csak az Urat tiszteljétek, Őt imádjátok és néki áldozzatok, aki titeket kihozott az Egyiptom földjéből nagy erővel és kinyújtott karral.
2Kir 17:37 És őrizzétek meg az Ő rendeléseit, ítéleteit, törvényét és parancsolatját, amelyeket megírt néktek, azokat cselekedvén minden időben, és idegen isteneket ne tiszteljetek;
2Kir 17:38 És el ne felejtkezzetek a kötésről, amelyet veletek tettem, és ne tiszteljetek idegen isteneket;
2Kir 17:39 Hanem az Urat tiszteljétek, a ti Isteneteket, és Ő megszabadít titeket minden ellenségetek kezéből.
2Kir 17:40 De ezek nem engedelmeskedtek, hanem előbbi szokásaik szerint cselekedtek.
2Kir 17:41 Így tisztelték ezek a pogányok az Urat és szolgálták az ő bálványaikat, és így cselekedtek az ő fiaik és unokáik is, amint az ő eleik cselekedtek, mind e mai napig.

24-25. vers.

Láthatjuk ezekből az Igékből, hogy miután Izraelt az Úr elvetette és fogságba hurcoltatta, egy idegen pogány nép telepedett le a helyére. Ők élvezték tovább mindazt amit Izrael hátrahagyott. Ingyen kegyelemből kapták meg az ország áldásait. Ez az Ige előképekben nagyon is utal az Eklézsia kiválasztására hiszen az Eklézsia is főleg a pogányok népei közül került ki és bizonyos értelemben Izrael áldásait élvezik a mai napig hiszen beoltattak a szelíd olajfába. Ez napjaink egyháztörténelmében is így működik. Ha egy látható gyülekezet vagy Egyház elbukik a helyét más veszi át és újult erővel folytatja örökségét, pl. a reformáció is ilyen volt, miután a bukott katolicizmus rémuralmát és bálványimádását az Úr megelégelte. Isten nem tűrheti a bálványimádást sehol. Így ha a valaha világossággal rendelkező gyülekezet megengedi a bűnt, előbb utóbb számíthat rá hogy Isten az áldást és ennek a gyülekezetnek a kiváltságait egy „másik népre” ruházza majd át.

26-33.vers
Azonban a letelepített új nép, akik Izrael népének városait és áldásait élvezték, hamar megmutatták, hogy bálványimádók és nem ismerik az Urat! Ekkor az asszír király egy papot küld közéjük hogy megismerjék az Örökkévalót. Miután belátták, hogy a katasztrófák és az átkok az Isten ismeretének hiánya miatt éri őket. Mert ez a bálványimádás alapja: Isten ismeretének a hiánya! Figyeljük meg hogy egyetlen Pap tér vissza! Ez utalhat a mi nagy Főpapunkra is aki mindig is ott van a Gyülekezetben. Ő újra és újra kijelenti magát és az értő fülek meghallják az Ő beszédét! De azt is megfigyelhetjük, hogy az egyháztörténelem nagy mozgalmai is mind egy ember körül szerveződtek. Luther egyedül tiltakozott, Kálvin egyedül hozta létre mozgalmát, Wesley egyedül alapította meg a metodista mozgalmat, John Nelson Darby szinte teljesen egymaga képviselte azt a világosságot amit az Úr a Gyülekezetről kijelentett és így tovább. Mindig az Örökkévaló egy kiválasztott szolgája próbálja közvetíteni az Úr világosságát. A Gyülekezet soha nem volt tömegmozgalom! Mindig a kevesek kapták az elhívást és a világosságot.
Sajnos ez az idegen nép, bár látszólag tisztelte az Örökkévalót, a valóságban azonban ugyanolyan bálványimádó maradt. Istennek csupán az áldását keresték de Őt magát kizárólagos Úrnak már nem akarták! Isten csupán mellékes volt nekik a többi bálványisten között! Ezek az emberek szívűkben nem szabadultak meg mindazoktól az idegen istenektől amik elválasztották őket az Igaztól! Ez a legsúlyosabb bűn amikor valaki mondja hogy Uram Uram de a szíve távol áll Tőle!

Láthatjuk azt is hogy az ébredések által létrejött  mozgalmakban is hamar megjelenik a bálványimádás. Az embert, az alapítót kezdik el tisztelni és a külső formákat! Ragaszkodnak a hitvallásukhoz de Istent nem ismerik! Beengedik a világot és szép lassan meg se lehet őket különböztetni a körülöttük élő „pogányoktól”! Megtűrik azokat a dolgokat amelyekben a világi korukban érvényesültek! A rockzenész most dicséretet énekel de ugyanolyan módon mint régebben megtéretlen állapotában! A parázna költő aki egykoron nőket csábított el piszkos verseivel most Jézushoz ír hasonló enyelgő stílusban. Aki törtető volt a világban és célja érdekében mindenkit eltaposott, az most a gyülekezeti ranglétrán akar felemelkedni, még komoly szellemi testvéreket is eltaposva akár! Aki régen társasági ember volt az most testvérszeretőnek mutatja magát, de csupán azért hogy ne legyen egyedül! „Nem kell feladnod ami a világban vagy, hanem csináld ugyanazt csak most Istennek címezve!” Ez a jelszavuk! Nincs világos elkülönülés, nincs régen az Úr előtt és most az Úrral! Hány meg hány gyülekezetben látni ehhez hasonló jelenséget, amely bizony a végidők egyik jele! Ez Laodícea, langymeleg büszke, a hitvallására de Istent nem ismeri csak szóban! Szomorú hogy a mai Eklézsia mennyire megosztott és mennyi „szamaritánus” gyülekezet alkotja! Hány meg hány ragyogó mozgalom bukott el és süllyedt puszta formalitásba, ahol mindössze a kevés igazán hű maradék őrzi tovább a hitet! A gyülekezet mindig elbukik ha azonosul a világgal, ha világi módszereket használ és világi örömöket vezet be. Nincs kompromisszum! Nincs hívő szórakozás! Isten nem tűri el a bálványimádásunkat! Ideje megtérnünk! Ne éljünk úgy akár a samaritánusok, akik nem engedelmeskedtek hanem úgy éltek ahogy régebben is szokásuk volt! Új életünk tényleg legyen új, ne pedig a réginek a kidíszített tatarozott változata!

34-41. vers

Ezekben a versekben pedig láthatjuk az élet útját. Isten ismerete és az Ő parancsolataiban való járás! Az Úr Jézus két fő parancsolatot tartott fontosnak: szeresd az Urat és Istenedet teljes szívedből  lelkedből és elmédből és szeresd felebarátodat! A Szeretet parancsolata az amelyben járnunk kell életünk folyamán. Krisztus azért jött el hogy gyermekei ebben járjanak, áldásul a világnak és a Gyülekezetnek! És azért hogy Őt szeressék megismerjék és imádják! Az engedelmesség: áldás! Jutalmunk igen bőséges, hiszen Ő megszabadított és megszabadít minden ellenségünktől, különösen a Nagy Csalótol, Sátántól! Ne kövessük tehát ennek fényében azok példáját akik a mai napig nem tisztelik az Örökkévalót, hanem a saját maguk Istentiszteletében járnak, ami bálványimádás! Legyünk engedelmesek és ismerjük meg Istent! És ha megismerjük Őt akkor kegyelmet kapunk az engedelmességre, hiszen mi nem tudunk semmit ismétlem semmit se tenni azért hogy üdvösségünk legyen! Ezt egyedül Krisztus végezte el számunkra! Ő volt az Aki mindent megtett értünk! Ezért Őt kell megismernünk és az Ő Atyját, hogy örök életünk legyen!

Összegzés:

Istenismeret+kegyelem=örök élet és üdvösség! Ha megismerjük Istent és azt a módot amit egyedül rendelt üdvösségünkre, erről gondolkodunk és ez válik életünk értelmévé, akkor Isten kijelenti magát nekünk! A hívő embernek egyetlen istentisztelete lehet: Krisztus áldozatát és uralmát elfogadni, ebben járni és élni! Vezessen bennünket el Isten gyengéd Szentlelke arra, hogy megismerjük Őt és az Ő nagy kegyelmét!

Ámen!
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kamilla - 2013. Október 21. - 19:30:45
Luk 7:12  Mikor a város kapujához közel ért, egyszerre csak egy halottat hoztak ki, egy anyának egyszülött fiát.
Az anya özvegy volt. A városból jókora tömeg kísérte.
Luk 7:13  Mikor az Úr meglátta az özvegyet, szánalomra gerjedt iránta, s megszólította: „Ne sírj!”
Luk 7:14  Azután odament, megérintette a koporsót, mire azok, akik azt vitték, megálltak. „Ifjú - mondta -, hozzád szólok: Támadj fel!”
Luk 7:15  A halott felült, és beszélni kezdett.
Azután odaadta őt anyjának.


Luk 8:49  Még szólott, amikor valaki jött a zsinagóga elöljárótól, és így szólt: „Halott már a leányod. Ne zaklasd tovább a Tanítót.”
Luk 8:50  Jézus azonban, ahogy ezt meghallotta, így szólt hozzá: „Ne félj! Higgy csak! Meg fog menekülni.”
Luk 8:51  Amikor megérkezett a házba, senkit sem engedett be magával, csak Pétert, Jánost, Jakabot és a leányka atyját és anyját.
Luk 8:52  Mindenki sírt, s gyászolta a leányt. De ő így szólt: „Ne sírjatok! Nem halt meg, hanem szunnyad.”
Luk 8:53  Kinevették, mert tudták, hogy meghalt.
Luk 8:54  Ő azonban megragadta a leány kezét, és felkiáltott: „Leányka, támadj fel!”
Luk 8:55  Erre visszatért annak szelleme és azonnal felkelt.
Jézus erre megparancsolta, hogy adjanak neki enni.



Ján 11:38  Jézus most újra megtelt indulattal, és a sírhoz ment.
Ez egy üreg volt, és egy kő feküdt rajta.
Ján 11:39  „Vigyétek el a követ!” - mondotta Jézus. „Uram - szólalt meg Márta, a halott testvére -, már szaga van, hiszen négy napos.”
Ján 11:40  „Nem megmondtam neked - mondta neki Jézus -, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?”
Ján 11:41  Erre elemelték a követ, Jézus pedig az égre emelte szemét, és így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.
Ján 11:42  De tudtam én, hogy mindenkor meghallgatsz!
Csak a körülálló tömegért szóltam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.”
Ján 11:43  Miután ezeket mondta, nagy hangon felkiáltott: „Lázár, jöjj ki!”
Ján 11:44  És kijött a halott, kezén, lábán pólyákkal átkötözve, arcát keszkenő takarta.
 „Oldjátok fel, hadd járjon!” - mondta nekik Jézus.


Érdekes a történetek vége:

1. A halott felült, beszélni kezdett és Jézus visszaadta anyjának.
2. Azonnal felkelt, és Jézus utasította a szülőket, adjanak neki enni.
3. Kijött a sírból és Jézus parancsolt a többieknek, oldják fel hadd járjon.

Eszembe jut az Ige, hogy a hit halott cselekedetek nélkül.
Bár itt Isten hite működött, konkrétan Jézus hite az Atyában, hogy megcselekszi azt, de a feltámadottaknak is azonnal cselekedniük kellett, sőt azoknak is, akik a tanui voltak a feltámadásnak, amit nevezhetünk újjászületésnek is.
Ez érdekes lehet akkor is, amikor valaki újjászületik a környezetünkben, kinek mit kell tennie.


 Érdemes elgondolkozni a különbségeken:

1. Az ifjút az anyjának adta vissza Jézus, aki egyedüli támasza volt.
2. A gyermeknek enni kellett adni a szülőknek.
3. A felnőtt Lázárt fel kellett oldani, és hagyni, hogy egyedül járjon.... neki nem mondta, hogy adjanak enni, pedig 4 nap alatt megéhezhetett  vmosoly11 , de nem ez volt a fontos..... már az is látványos, hogy egyedül jött ki pólyázva és "vakon", arcán lepellel.

              :2smitten:
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kamilla - 2013. Október 30. - 20:59:27
Zsid 9:6 
Miután ezeket így elrendezték, a sátor első részébe mindig bejártak a papok az istentisztelet elvégzésére,
Zsid 9:7 
a másodikba azonban csak évenként egyszer, és egyedül a főpap mehet be, azzal a vérrel, amelyet bemutat önmagáért és a nép tudatlanságból eredő vétkeiért.

Mennyire fontos ismerni a bűnöket = Isten szerinti jó és gonosz ismerete az Írott Ige ismerete!

Az első sátorban szolgáltak a papok, bemutatták a bűnökért való áldozatokat: az ember tudta mi a bűne, ás azért milyen áldozatot kell bemutatni + bűnbánatot tartott, így az el lett fedezve.

A Főpap pedig a tudatlanságból elkövetett vétkekért mutatott be áldozatot a második sátorban = Szentek Szentjében.

Akkor most, Krisztus Jézus, a mi főpapunk is ezt teszi az Atya Trónjánál, közben jár értünk.
Minden bűnt elhozdozott testén, és minden bűnért váltság a Vére, de nekünk meg kell azokat bánni, meg kell vallani és el kell hagyni ahhoz, hogy érvényes legyen a váltságáldozat és eltöröltessenek ezek a bűnök.
De a tudatlanságból elkövetetteket nem tudjuk megbánni, megvallani és elhagyni, ezért Főpapunk könyörög az Atyánál ezek miatt, értünk, és ezért a tudatlanság idejét elnézi nekünk Atyánk.
De ha már tudjuk és mégis tesszük, akkor jajj nekünk, ha sürgősen be nem fejezzük, meg nem térünk belőle!! 

 hmmmm...
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kamilla - 2013. November 04. - 21:17:29
Ján 8:41 
Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek.
Azt mondták azért neki: Mi nem paráznaságból születtünk, egy atyánk van, az Isten.


Mit jelent ez?
Miért ezt válaszolták Jézusnak a zsidók?   roll

     
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kamilla - 2013. November 04. - 22:36:23
Ján 8:41 
Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek.
Azt mondták azért neki: Mi nem paráznaságból születtünk, egy atyánk van, az Isten.


Mit jelent ez?
Miért ezt válaszolták Jézusnak a zsidók?   roll

   

           nerd   :szelid:
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Zoltan - 2013. November 04. - 22:43:30
Hát nyílván való. Az anyja Mária miat. Elég nehéz volt elhinni a zsidóknak a szüzen fogantatást.
József is csak az Úr figyelmeztetésére maradt Máriával.

A zsidók, ezzel vágtak vissza Jézusnak. Anyád parázna, te meg azt se tudod ki az apád.
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kamilla - 2013. November 05. - 07:29:39
 Köszönöm Zoltán !

Igen, nyilvánvaló annak, aki érti, akinek világos  :szelid:

Én csak a napokban értettem meg ezt az igét... :( és Te most megerősítetted ezt. :)
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kamilla - 2013. November 05. - 11:34:03
Érdekes megfigyelni ezeknek az embereknek a gondolat menetét.

1. Paráznaságból születtél, nem tudod, ki az apád.

aztán:
Ján 8:37-48 
Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok, de meg akartok engem ölni, mert az én beszédemnek nincs helye nálatok.
Én azt mondom el, amit az én Atyámnál láttam, és ti is azt teszitek, amit a ti atyátoktól hallottatok.
Ján 8:39  Erre azt felelték: A mi atyánk Ábrahám.
Jézus pedig azt mondta nekik: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, Ábrahám cselekedeteit tennétek.
 De most meg akartok engem ölni, egy olyan embert, aki azt az igazságot mondta nektek, amelyet én Istentől hallottam.
Ábrahám ezt nem tette.

Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek.
Azt mondták azért neki: Mi nem paráznaságból születtünk, egy atyánk van, az Isten.
Jézus ekkor így válaszolt: Ha Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől jöttem és érkeztem ide, nem magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.
Miért nem értitek az én beszédemet?
Mert képtelenek vagytok meghallani a szavamat.

Ti az ördög atyától vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni, aki emberölő volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincsen benne igazság.
Amikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug ő, a hazugság atyja.
 Mivel pedig én az igazságot mondom, nem hisztek nekem.
Közületek ki vádol engem bűnnel?
Ha pedig az igazságot szólom, miért nem hisztek nekem?
Aki Istentől van, az hallgatja Isten beszédeit. Ti azért nem hallgatjátok, mert nem Istentől valók vagytok.


Ján 8:48  Akkor azt mondták neki a zsidók: Nemde igazunk van, amikor azt mondjuk, hogy samáriai vagy, és ördög van benned?

Amikor Jézus megcáfolja őket, még fokozzák vádjaikat:
2. szamaritánus vagy
3. ördög van benned

Mindegyik elárulja, milyen lesújtó véleménnyel voltak Jézusról, messiási csodái, bizonyságai ellenére is.
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kamilla - 2013. November 05. - 13:55:54
A szamaritánus megvetett nép volt és mégis, Jézus pont egy szamariai asszonnyal -  akinek volt 5 férje, és vadházasságban élt -, beszélt meg olyan fontos igazságokat, amiket egyébként a tanítványaival szokott...  :)

És micsoda kijelentést kapott ez az asszony!
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kamilla - 2013. November 05. - 15:50:00
Ezek a megvetett emberek felismerték a Messiást és meg is vallották:

János 4:40-42    
A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.
És sokkal többen hivének a maga beszédéért,
És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus.



Hasonlóan, mint Péter:

Máté 16:15-17 
És ti kinek tartotok engem? – kérdezte őket.
Simon Péter pedig így válaszolt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.
Jézus pedig azt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert ezt nem test és vér jelentette ki neked, hanem az én mennyei Atyám.

Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Zoltan - 2013. November 07. - 22:12:21
Luk 10:30 Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók [kezé]be esék, a kik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan.
Luk 10:31 Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, a ki azt látván, elkerülé.
Luk 10:32 Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és [azt] látta, elkerülé.
Luk 10:33 Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, a hol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula.
Luk 10:34 És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki.
Luk 10:35 Másnap pedig elmenőben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked.
Luk 10:36 E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, a ki a rablók [kezébe] esett?
Luk 10:37 Az pedig monda: Az, a ki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te [is] a képen cselekedjél.


Vannak akik, azzal mentik a papot és lévitát, hogy biztosan a Jeruzsálemi templomba mentek szolgálatra, s nem akarták magukat tisztátalanná tenni, hogy így nehogy alkalmatlanná legyenek a szolgálatra.
Két ok miat is lehetetlen ez az elmélet.

 1.Jézus akkor nem adta volna ezt a példát, ha ez mentség lehetett volna.


2. Úgy olvassuk: “Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba … “ – ami nagyon fontos, hogy az irány mutatóra figyeljünk, Jeruzsálembe mindig “fel” mentek, bárhol olvasuk az igét, Jeruzsálembe mindig felmentek. Itt az ember “alá” megy Jerikóba. Ami érdekes, hogy a pap is alá (lefele) megy: “ … megy vala alá azon az úton egy pap …” tehát a pap nem szolgálni megy (fel) Jeruzsálembe, Jézus megemlíti éppen a törvényre tekintettel, mert tudta Jézus is ha szolgálni menne akkor “jogos lenne” – legalább is mentségűl szolgálhatna - az hogy ki kerüli a sérült embert, de itt megtehette volna mert ő is Jerikóba ment, lefele haladt, nem volt veszélyben a szolgálata.

Első látásra úgy tünik, hogy a Lévita iránya nincs meg adva, de ha figyelmesek vagyunk,  úgy olvassuk, hogy: “Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, … “ – hasonló képen, mihez hasonlóan? Hát a paphoz, vagy akár a sebesülthöz képest, hasonlóan Jerikóba ment, tehát a Lévita esetében sem volt veszély arra, hogy a szolgálatra alkalmatlanná válna, tehát nincs mentség. Segítenie kellet volna.
Nézétek meg, amikor a samaritánusról van szó, akkor úgy beszél róla mint aki azon az úton ment, nem volt jelentősége honnan hová, nem említi az "alá" vagy a hasonló szót, csak annyit, hogy azon az úton haladt, és odaért. Ő volt aki segített.

A papot és a lévitát  egészen más akadályozta a segitségnyújtásban, - s ami roppant szomorú, hogy lehet pont istentiszteletről jöttek, - talán a büszkeség, vagy nem törődömség, de mindenféle képen az irgalmasság és a szeretett hiánya volt jelen. Isten irgalmas, és irgalmasságot vár el.


Mik 6:8 Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.
Zak 7:9 Így szólt a Seregeknek Ura, mondván: Igaz ítélettel ítéljetek, és irgalmasságot és könyörületességet gyakoroljon kiki az ő felebarátjával!
Máté 9:13 Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot.

 Ezek az emberek nem képviselték az Urat, pedig az Úr szolgálatába voltak rendelve, hogy az Urat hírdessék és képviseljék, Istenről tegyenek bizonyságot és Istent hozzák közel az emberekhez, azt az Urat aki kegyelemes, irgalmas, szerető, aki könyörűl és felemeli a nyomorúltatt.

Mert mi is az igaz istentisztelet

Jak.1.27 Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.

 Az igazi Isten tiszteletett akkor kezdődik mikor kimész a gyülekezetből, a templomból, a biblia óráról, ott kint a sötétben, kint a világban, a családban, az utcán, az autóbuszon, a munkahelyen, a barátok közt ...

A világosság a sötétben fénylik.

Máté 4:16 A nép, a mely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és a kik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada
“Ti vagytok a világ világossága”

Fil 2:15 Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.

A csillagok a sötétben fénylenek – nappal nem látod a csillagokat. Isten a sötétbe küld, mert ott kell világítanod.
Krisztus a bárányokat a farkasok közzé küldi.

Mert a tanítás lényege, amiért is elmondta Krisztus, az ez:

“… Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is a képen cselekedjél.” – bármikor, bármilyen helyzetben, ha beakarod tölteni atörvényt - : “ Szeresd felebarátodat mint magadat “
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kamilla - 2013. November 07. - 22:17:16
   O0   

Annál is inkább segíteniük kellett volna, még akkor is, ha szolgálatba mentek volna, mivel Isten értékrendjében elsődleges az élet védelme!
Ez mindent felülír, szolgálatot, áldozatot, mindent.
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Zoltan - 2013. November 12. - 15:35:12
Ézs 51:1  Hallgassatok reám, kik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek; tekintsetek a kőszálra, a melyből kivágattattatok, és a kútfő nyílására, a melyből kiásattatok!
Ézs 51:2  Tekintsetek Ábrahámra, atyátokra, és Sárára, a ki titeket szűlt, hogy egymagát hívtam el őt, és megáldám és megszaporítám őt.



Ján 1:13 A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.

1Ján 3:1 Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!

1Ján 5:4 Mert mindaz, a mi az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, a mely legyőzte a világot, a mi hitünk.

1Ján 5:18 Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik: hanem a ki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt.

1Ján 5:19 Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonoszságban vesztegel.


Ti akik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek, tekintsetek az Úrra, Atyátokra, a kősziklára, Látjátok kinek gyermekei vagytok? A mindenható Isten, aki teremtette az eget és a földet, aki előhívta a hegyeket, és elválasztotta a vizeket, aki szétválasztotta a tengert, és teremtett minden élőt a földön és a mennyben.
Látjátok Atyátok nagyságát és dicsőségét? Látjátok az ŐT az Ő igéjében, és hozhatnám a zsoltárokat, a dics énekeket és himnuszokat, melyek nagyságos dolgairól és dicsőségéről zengenek.
Látjátok, értitek, értékelitek? Tisztelitek az Urat? Imádjátok őt?


Ti akik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek, tekintsetek abba mélységbe amelyből ki letetettek véve.
Tekintsétek, lássátok meg és értsétek meg azt, hogy honnan vet ki minket az Úr, a legmélyebb bűnökből,  a halálnak verméből, a halálnak torkából, a pokol mélységéből, Isten itéletéből. Ítéletre voltunk méltóak, és az ítélet volt a részünk, a pokol volt az örökségünk, és Ő mégis könyörült.
Ha ezt megértjük, csak akkor, csak így tudjuk értékelni Isten szeretetét, így tudjuk értékelni Krisztus halálát és áldozatát, így tudjuk értékelni azt amit Isten tett Krisztusban értünk, így tudjuk értékelni Isten áldásait, mert csak így tudjuk értékelni és megragadni Isten szeretetét, kegyelmét és ígéreteit.

Róm 5:6 Mert Krisztus, mikor még erőtelenek valánk, a maga idejében meghalt a gonoszokért.

Róm 5:8 Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.
Róm 5:9 Minekutána azért most megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen ő általa.
Róm 5:10 Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele.

Ef 2:1 Titeket is [megelevenített], a kik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt,
Ef 2:2 Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik;
Ef 2:3 A kik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is:

Tit 3:3 Mert régenten mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők, különböző kívánságoknak és gyönyöröknek szolgái, gonoszságban és irígységben élők, gyűlölségesek, egymást gyűlölők valánk.

1Pét 4:3 Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük, járván feslettségekben, kívánságokban, részegségekben, dobzódásokban, ivásokban és undok bálványimádásokban.

Ef 2:4 De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett,
Ef 2:5 Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal,

Ti akik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek, tekintsetek abba mélységbe amelyből ki lettünk véve, nézétek és lássátok, honnan vet ki minket Isten szeretete, Isten.kegyelme. Értékeljétek.

Ti akik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek, tekintsetek, és nézetek Ábrahámra, nézetek az áldásokra és az ígéretekre, amelyek Ábrahámnak lettek adva, és beteljesedtek.
Nézétek az Ábrahámnak tett ígéretekre, mert az Úr betartja az ígéreteit, Ő nem hazudik, és Ő nem változik, és nem változtatja meg szavát, sem akaratát. Nem bánja meg elhívását sem ajándékát.

Róm 11:29 Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása.

Ézs 46:10 Ki megjelentem kezdettől fogva a véget, és előre azokat, a mik még meg nem történtek, mondván: tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat;

Zsolt 33:11 Az Úr tanácsa megáll mindörökké, szívének gondolatai nemzedékről-nemzedékre.

Ez 12:25 Mert én szólok, az Úr; s a mely szót szólok, meglészen, nem halad tovább. Mert a ti napjaitokban, pártos ház, szólok egy szót és megcselekszem, ezt mondja az Úr Isten!

2Kor 1:20 Mert Istennek valamennyi igérete ő benne [lett] igenné [és] ő benne [lett] Ámenné az Isten dicsőségére mi általunk.

Róm 8:32 A ki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?

Nézetek az ígéretekre, nézetek azokra akikben az ígéretek beteljesültek, mert így fog bennetek is beteljesülni, mind az amit az Úr megígért az őt szeretőknek. 2Pét 1:3-4


Ézs 51:4 Figyeljetek reám, én népem, és reám hallgassatok, én nemzetem! mert tanítás megy ki tőlem, és törvényemet a népek megvilágosítására megalapítom.

Ti akik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek, tekintsetek az Úrra, Atyátokra, a kősziklára, figyeljetek és hallgassatok, hallgassátok mit szól az Úr. Mert az Úr igéje világosság, az Úr igéje az ami megvilágosítja az embert. Az Úr igéje az ami értelmet ad. Az Úr igéje az ami vezet, ami megszentel és megtisztít. Az Úr igéje az ami megelevenít és életett ad a Szent Szellem által.

Zsolt 18:29 Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.

Zsolt 119:105 Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.

Luk 9:35 És szózat lőn a felhőből, mondván: Ez amaz én szerelmes Fiam, őt hallgassátok.

Ján 1:4 Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;

Ján 8:12 Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.



Ézs 51:5 Közel igazságom, kijő szabadításom, és karjaim népeket ítélnek: engem várnak a szigetek, és karomba vetik reménységüket.

Ti akik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek, tekintsetek az Úrra, Atyátokra, a kősziklára, mert mily nagy kegyelem ez, mily csodálatos, Isten beszéde itt van és megragadható, megfogható, megérthető. Nincs messze, és nincs bilincsbe verve.

Róm 10:8 De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, a melyet mi hirdetünk.

Ti akik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek, tekintsetek az Úrra, Atyátokra, a kősziklára, az Úrra, aki kiterjesztette kegyelmét minden népre és nemzetre, az ő kegyelme a föld végső határáig.
Minden nép részesülhet Isten kegyelmében, Isten szabadításában.

Ef 2:13 Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által.


Ézs 51:6 Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek a földre ide alá, mert az egek mint a füst elfogynak, és a föld, mint a ruha megavul, és lakosai hasonlókép elvesznek; de szabadításom örökre megmarad, és igazságom meg nem romol.

Ézs 51:8 Mert mint a ruhát, moly emészti meg őket, és mint a gyapjat, féreg eszi meg őket, és igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzetségről nemzetségre!


Ti akik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek, tekintsetek az Úrra, Atyátokra, a kősziklára, emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek a földre, mert minden elfog tünni, minden gonosz elfog veszni, mikor eljő az Úrnak ama félelmetes napja, az ítélet napja.

2Pét 3:10 Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, a mikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek.
2Pét 3:11 Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben,
2Pét 3:12 A kik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, a melyért az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!

De az Úr szabadításának öröme megmarad, mert az Úr megszabadítja az ő népét, az ő gyermekeit, a harag napjától. Nekünk nem kell félnünk attól a naptól, mi örök biztonságban vagyunk az Úr szárnyai alatt.
Az Úr gyermekei bátran nézhetnek a jövőbe, az Úr gyermekeinek boldog és dicső reménység adatott. A dicsőség és megjutalmazás koronája, egy örök reménység, mely örömmel és bátorsággal tölti be szíveinket. Reménység mely erőt ad a küzdelemben, a próbákban, a szenvedésben, az üldözésben, akár szegénységben akár betegségben, akár éhezésben, akár mezítelenségben. Mert a legnagyobb érték az Úr. A kincsünk pedig és reménységünk a menyben van.

2Pét 3:13 De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik.
2Pét 3:14 Annakokáért szeretteim, ezeket várván , igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben.

2Tim 4:8 Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az ő megjelenését.


Ézs 51:7 Hallgassatok rám, kik tudjátok az igazságot, te nép, kinek szívében van törvényem! ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek!

Ti akik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek, tekintsetek az Úrra, Atyátokra, a kősziklára, mert ha szenvednünk is kell, ha gyalázatott is szenvedünk, nem szabad kétségbe esnünk, mert ha az Úr velünk, kicsoda ellenünk. Ő van velünk és a megjutalmazás is vele van.

Róm 8:18 Mert azt tartom, hogy a miket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik.

Ti akik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek, tekintsetek az Úrra, Atyátokra, a kősziklára, haljátok meg mit mond az Úr. Nincs mitől félned, hisz az Úr a mindenség Ura, Ő az aki uralkodik a világ felet, minden ember por és fű előtte.

Zsolt 118:6 Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?

Ézs 51:12 Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó embertől? ember fiától, a ki olyan lesz, mint a fű?!

Légy bátor és erős (Józs.1:6,7), állj elő az Úr beszédével alkalmas és alkalmatlan időben, ints fedj és buzdíts, bátoríts és vigasztalj, hirdesd az Úr beszédét, mely az ő szájából származik, ne törődj azzal, hogy az emberek mit mondanak, még akkor sem, ha megvetnek, ha csúfolnak és gúnyolnak, még akkorsem ha megvernek és üldöznek, még akkor sem ha szenvedned kell, mert ha az Úr van te veled. Ha az Úr veled van ki lehet ellened. Ki tud többet tenni mint amit az Úr megenged. Ő tudja, mennyit bírsz, Ő az aki ismer, Ő az aki körül zár, aki véd és oltalmaz, aki megerősít és győzelmet ad. Nem ad többet mint amit elszenvedhetsz, mint aminnyit elbírsz., te csak tedd, amit eléd hoz, cseleked amivel megbíz, és Ő veled lesz.

Zsolt 139:1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. ; Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
Zsolt 139:2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Zsolt 139:3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
Zsolt 139:4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
Zsolt 139:5 Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Zsolt 139:6 Csodálatos előttem [e] tudás, magasságos, nem érthetem azt.

 :2smitten:
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kálmán - 2013. November 12. - 17:13:19
 O0
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kamilla - 2013. November 12. - 22:08:37
 köszönöm, Zoltán   O0
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kamilla - 2013. November 13. - 14:23:53
Elsőszülöttek – Ézsau vs. Jonatán

Két elsőszülött, aki nem élt első szülötti jogával, de más-más okból.
Ézsau megvetette elsőszülöttségét, azt, amit Isten adott neki, mégpedig azért, mert kezébe vette életének irányítását, nem bízta azt Arra, akitől kapta.
A látható, kézzelfogható dolgokra, javakra nézett, az azonnali haszonra, sikerre, szükségeinek betöltésére és nem arra, ami ezzel a joggal járt, nem az ígéretekre.

Amikor az ígéretekre nézünk, akkor Istenben, az ígérettevőben kell bízzunk, teljesen el kell hinnünk, hogy Ő nem hazudik, hanem minden úgy lesz, ahogyan megmondta, de a Tőle rendelt időben.
Isten legtöbbször még a módját is megmondja, miképpen lesz meg az, amit ígért, de az idejét nem.
Azért, mert ezzel megpróbál, kipróbál minket és fejleszti jellemünket, hogy az képes legyen elhordozni az áldást, amit az ígéret tartalmaz, hogy hasznot hajtsunk neki, és javunkra váljon mindaz, ami történni fog.
Legismertebb példa az ígéretekre Ábrahám története, amiben 25 évig kellett várnia az ígéret gyermekének, Izsáknak a megszületésére.

Szóval Ézsau megvetette elsőszülöttségét, ezzel megvetette Istent, a tervét, ajándékát, a szolgálatot, amit rá akart bízni, tehát mindent!
Azt, hogy mi mindent tartogatott neki Isten, megtudjuk Jákob életének tanulmányozásából.

Van egy másik személy, Jonatán, Saul királynak a fia, aki szintén elsőszülött volt, így a királyság és mindennek, ami vele jár az örököse, várományosa volt, természetes szinten.
Jonatán azonban ezt nem tekintette zsákmánynak, mert amikor megértette, hogy Isten az ő barátját, Dávidot választotta és kente fel Sámuel próféta által királlyá, akkor még csak kísérletet sem tett arra, hogy ő ülhessen apja trónjára.
Felismerte Dávidban Isten felkentjét, választottját és minden módon segítette őt abban, hogy Dávid el tudja foglalni ezt a pozíciót.
Apjával, Saul királlyal szemben is, mégpedig úgy, hogy nem nyíltan lázadt fel ellene, nem toborzott maga mellé embereket, semmi ilyesmit nem tett, csak egyszerűen segített Dávidnak elmenekülni Saul király gyilkos dühe elől.
Szövetséget kötött Dáviddal:
1Sám 20:12-17 
„Ekkor azt mondta Jónátán Dávidnak: Az ÚR az Izráel Istene. Ha holnap vagy holnapután ez idő tájt kipuhatolhatom apámtól, hogy jóakarattal van-e Dávid iránt, akkor hozzád küldök, és megüzenem neked.
Úgy cselekedjék az ÚR Jónátánnal most és azután is, hogy ha apámnak az tetszenék, hogy gonoszul bánjon veled, tudtodra adom, s akkor elengedlek, hogy békében elmehess.
És az ÚR legyen veled, mint volt az én apámmal!

Ha életben maradok, cselekedjél velem az ÚR irgalmassága szerint, hogy meg ne haljak.
És ne vond meg irgalmasságodat az én házamtól soha, még akkor se, ha az ÚR kiirtja Dávid valamennyi ellenségét a föld színéről!
Így szerzett szövetséget Jónátán Dávid házával, és azt mondta: Az ÚR fogja számon kérni Dávid ellenségeit.
Ezután Jónátán még egyszer megeskette Dávidot őiránta való szeretete felől, mert Jónátán is úgy szerette őt, mint a saját lelkét.”


A történetet ismerjük: megegyeztek egy titkos jelben, amivel tudatja majd Jonatán Dáviddal, hogy menekülnie kell-e, vagy visszamehet a király házába.
A vacsoránál ez eldőlt:
1Sám 20:24-33 
„Akkor Dávid elrejtőzött a mezőn. Amikor az újhold eljött, a király asztalhoz ült, hogy egyék.
És mikor leült a székébe – most is úgy, mint máskor –, a fal mellett levő székbe, Jónátán fölkelt, és Abnér ült Saul mellé. Dávid helye pedig üresen maradt.
De Saul semmit sem szólt azon a napon, mert azt gondolta: Valami történt vele; nem tiszta, biztosan nem tiszta.

Az újhold után következő napon, amikor ismét üres volt Dávid helye, azt mondta Saul a fiának, Jónátánnak: Miért nem jött el Isai fia az étkezésre sem tegnap, sem ma?
Jónátán pedig így felelt Saulnak: Elkérte magát tőlem Dávid Betlehembe.
Azt mondta: Kérlek, engedj el, mert nemzetségünknek áldozata van most a városban, és ezt parancsolta nekem a bátyám. Ha tehát kedvelsz engem, kérlek, hadd menjek el, hogy megnézzem a testvéreimet! Ezért nem jött el a király asztalához.

Ekkor fölgerjedt Saul haragja Jónátán ellen, és azt mondta neki: Te elfajult, engedetlen gyermek! Jól tudom, hogy kiválasztottad Isai fiát a magad gyalázatára és anyád nagy szégyenére!
Mert, amíg Isai fia él e földön, sem belőled, sem királyságodból nem lesz semmi! Most tehát küldj érte, és hozasd ide hozzám, mert a halál fia ő.

Jónátán azonban így válaszolt apjának, Saulnak: Miért kellene meghalnia, mit vétett?
Erre Saul feléje dobta a dárdáját, hogy átüsse őt.
Ebből megértette Jónátán, hogy apja elhatározta, hogy megöli Dávidot.


„Ekkor fölgerjedt Saul haragja Jónátán ellen, és azt mondta neki: Te elfajult, engedetlen gyermek! Jól tudom, hogy kiválasztottad Isai fiát a magad gyalázatára és anyád nagy szégyenére!
Mert, amíg Isai fia él e földön, sem belőled, sem királyságodból nem lesz semmi!


Saul kimondta, hogy Jonatán nem lehet király őutána, ha Dávid életben marad.
De Jonatán nem bánta ezt.
Sokkal jobban bánta, hogy apja gyalázattal illette Dávidot, az ő barátját, Isten választottját.

Tehát Ézsu megvetette elsőszülöttségét, Isten ígéreteit, nem akarta, hogy az történjen vele, amit Isten eltervezett.

Jonatán viszont nagyon is törődött azzal, hogy mi Isten Terve, ki Isten felkentje és ezért lemondott elsőszülöttségéről, a trónról, mindenről, azért, hogy támogassa Isten céljait, Tervét.

Ézsau a saját testvérét, Jákobot üldözte, meg akarta ölni, Jonatán viszont barátját megvédelmezte élete árán is, és nem tekintette vetélytársnak, hanem megalázta magát és elismerte, hogy Dávid nagy lesz, ő pedig előre kérte jóindulatát a maga személye és háza népe iránt:
„Ha életben maradok, cselekedjél velem az ÚR irgalmassága szerint, hogy meg ne haljak.
És ne vond meg irgalmasságodat az én házamtól soha, még akkor se, ha az ÚR kiirtja Dávid valamennyi ellenségét a föld színéről!


Jonatán felismerte az idők jeleit, mint az Izsakhár törzse, akik szintén Dávid mellé álltak az alkalmas időben.

Milyen fontos, hogy mi is felismerjük az idők jeleit és azt, ki mellé kell állnunk!

       :2smitten:
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Zoltan - 2013. November 20. - 05:52:13
1Kir 1:6 Kit az ő atyja soha meg nem szomoríta, ezt mondván: Miért cselekszel így?!

Dávid jó pásztor, jó király, jó harcos volt, de nem volt jó apa. A gyermeknevelés nem ment neki. Az egyik hibája az volt, hogy nem intette gyermekeit. Sosem vonta felelőségre fiait, ahogy itt az igében is láthatjuk Adónia esetében.
Nagyon nagy baj, felelőtlenség, sőt bűn, mikor a szeretet nevében a szülők el hagyják az intést, vagy akár a fenyítéket.
Nem akarják megbántani, megsérteni, vagy megszomorítani gyermeküket. (Pedig az isten szerint való szomorúság életett eredményez.)
Ilyenkor, a gyermeket akaratlanul is a romlásba taszítják.
Ha mindent rá hagyunk a gyermekre, és nem fegyelmezzük és tanítjuk, nem fogja megtanulni, mi a jó, vagy mi a rossz, mi helyes, mi helytelen. Egy anarchista lesz belőle:  “Neki senki se mondja meg mit kell tenni”.

Péld 13:24 A ki megtartóztatja az ő vesszejét, gyűlöli az ő fiát; a ki pedig szereti azt, megkeresi őt fenyítékkel.

Péld 19:18 Fenyítsd meg a te fiadat, mert még van remény felőle;

Péld 22:15 A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; de a fenyítés vesszeje messze elűzi ő tőle azt.

Péld 23:13 Ne vond el a gyermektől a fenyítéket; ha megvered őt
vesszővel, meg nem hal.

Péld 29:15 A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.

Péld 29:17 Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek.

De így van ez a gyülekezetben is. Nagy felelőtlenség és hiba, mikor elmarad egy gyülekezetben az intés, a fegyelmezés, vagy akár a fenyítés.
Az ok ugyan az: mindenkinek magán ügye, nehogy megbántsuk, nehogy megszomorítsuk, nehogy elűzük és nehogy elmenjen ... – és eltűrik a rendetlenkedőket, (az anarchistákat) azokat akik nem akarnak az igének engedelmeskedni, Úr igéje szerint élni, vagy alárendelni magukat a gyülekezet vezetőségének.
Az ilyen engedékeny, felelőtlen, nemtörődöm vezetésből, jó nem származik.
A gyülekezet olyan mint egy nagy család, és ha elmarad az ige szerinti nevelés, intés, fedés, akár fenyítés, abból, jó nem származik.

Ef 2: 19 Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek.

Gal 4:19 Gyermekeim! kiket ismét fájdalommal szűlök, míglen kiábrázolódik bennetek Krisztus.

1Kor 4:15 Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangyéliom által.

1Kor 4:21 Mit akartok? Vesszővel menjek-é hozzátok, avagy szeretettel és szelídségnek lelkével?

1Thess 5:14 Kérünk továbbá titeket, atyámfiai, intsétek a rendetleneket, bátorítsátok a félelmes szívűeket, gyámolítsátok az erőteleneket, türelmesek legyetek mindenki iránt.

Tit 2:15 Ezeket szóljad, és ints és feddj teljes méltósággal; senki téged meg ne vessen.

Sokszor lehet ilyenek hallani:

- „ ne szóljon bele” ;
- „ ne mondja meg nekem mit tegyek” ;
- „ ez az én dolgom” ;
- „ ez az én életem „


Ez mind engedetlenség, ez mind téves. Az ilyeneknek komoly megtérésre van szükségük. Az ilyen nem gyülekezeti tag, csak annak nevezi magát, kivűl áll.
Egy gyülekezet tagjaként, életeddel, felelős vagy magadért és másokért.
Egy gyülekezet tagjaként, el kel fogadjad azt a tényt, hogy egy család tagja vagy, hatalom alá vagy rendelve.
Hisz, a világban sem, tehetsz amit akarsz, ott is bizonyos törvények és szabályok alá vagy rendelve. Egy közösség tagjaként ugyan úgy, alá kel rendeljed magad a közösségnek, és annak szabályainak. Isten népéhez tartozva, Isten igéje alá kel rendeljed magad, és a helyi gyülekezet vezetősége alá. Aki ezeknek nem akarja magát alárendelni, az magát zárja ki a (helyi) gyülekezetből. Mert ha nem tudja magát alárendelni egy helyi gyülekezet vezetőségének, mivel tévesnek tartja tanítását, vagy elvárásait, akár erkölcs sztátuszát,, vagy nem látja alkalmasnak, (legyen az valós okk, vagy nem), vagy ki tudja milyen okot talál az engedetlensége védelmében, akkor keresen olyan gyülekezetett amely a szive szerint való, s melyben nyugot szívvel tudja magát a gyülekezetnek és annak vezetésének alárendelni.
Sőt ha az Úr igéjének nem akar engedelmeskedni, Isten népe közzűl, Isten családjából zárja ki magát.

Zsid 13:17 Engedelmeskedjetek előljáróitoknak és fogadjatok szót, mert ők vigyáznak lelkeitekre, mint számadók; hogy ezt örömmel míveljék és nem bánkódva, mert ez néktek nem használ.

2Thess 3:6 A mi Urunk Jézus Krisztus nevében pedig, rendeljük néktek, atyámfiai, hogy vonjátok el magatokat minden atyafitól, a ki rendetlenül él, és nem ama utasítás szerint, a melyet mi tőlünk kapott.

2Thess 3:14 Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levél által való beszédünknek, azt jegyezzétek meg; és ne társalkodjatok vele, hogy megszégyenüljön.

De! – a szeretett mindig meg kell maradjon, mert a cél mindig a testvérünk megmentése, meg tartása, nevelése.

2Thess 3:15 De ne tartsátok ellenségnek, hanem intsétek, mint atyafit.

Nagyon kell vigyázni, hogy mind a tanítás, mind az intés, fedés, szeretettből fakadjon, és testvérünk megjobbítása, megmentése legyen a cél.
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kamilla - 2013. November 20. - 07:10:20
    O0    :2smitten:
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: pacific - 2013. November 20. - 08:42:34
 O0
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: ircsi - 2013. November 20. - 14:27:18
Köszönöm Zoltán az építő tanítást. Légy áldott!   :int2:
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Zoltan - 2013. December 09. - 21:52:27
Mivel közeledik az ünnep, (amit én úgy neveznék, hogy a Jézus Krisztus születésének ünnepe), - Néhány gondolat ez ünnep lelkületéről

Mi ennek az ünnep lelkülete – csak az ige fényében láthatjuk meg milyen gazdag és mély tanításokat rejt magában ez ünnep (ne úgy ünnepeljünk mint a világ, eszetlenül és féktelenül csak a testnek áldozván, hanem értsük meg a Szent Szellem tanítását)

1. Az engedelmesség

 Az első gondolat, Máriához visz. Milyen volt Mária lelkülete, hogyan fogadta az Úr üzenetét.

Luk 1:38 Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne ő tőle az angyal.

Teljes odaszánás az Úr iránt, teljes engedelmesség, egy szolgáló, alázatos lelkület.
Egy olyan lelkület ami, minden következményt, értetlenséget félretéve, alárendeli magát az Úr akaratának.
(Gondoljatok bele, nem volt kis dolog mit Mária vállalt, - vajon hányan hinnénk el, ha egy fiatal lány a gyüliből azzal állítana be, hogy nem tudja hogyan, de a Szent Szellemtől fogant magzatott hord.)

A teljes engedelmesség, odaszánás, ez ünnep lelkülete.


2. Isten Dicsősége.


Luk 2:14 Dicsőség a magasságos [mennyek]ben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!

Az mennyei seregek dicsőítik az Urat.
Az  Úr dicsérete, és dícsőítése, ne hiánnyozzon ajkainkról, úgy gyülekezeteinkben, mint othanainkban és nem utólsó sorban szívünkben. Ott kell legyen a hála és az ebből fakadó dícséret. A mi országunk a mennyekben van, így mi is oda tartozunk, a dicsőítő sereg közzé.

De nem csak énekeink, imáinkban dicsőithítjük és kell dicsőitsük az Urat. Fontos, hogy Ő dicsőűljön meg a mi életünkön keresztűl is.  Ő kell legyen az életünk, családunk, gyülekezetünk központjábanban, és az Ő dicsősége.

Ézs 42:8 Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.


Mindent amit teszünk, az Ő dicsőségét kel szolgálja, mert erre lettünk elhívva. Az, ahogy ünneplünk, ahogy beszélünk, ahogy egymással viselkedünk, családban vagy a kivülállókkal, minden, minden az Úr dicsőségére legyen.

1Kor 10:31 Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek.

Hogyan válik minden, az Úr dicsőségére, ha a békességet keressük, minden emberrel, ha jó akarattal vagyunk mindenki iránt. Mert Isten erre hívott el bennünket, mert Isten fiai a békesség fiai, a békesség teremtői. Mt 5.9 , 16

Így a karácsony lelkülete, az Úr dícsőítésének lelkülete.

3. A lemondás lelkülete.

Pál a Korintusiaknak azt mondja, hogy Jézus szegényé lett, hogy az ő gazdagsága a miénk legyen

2Kor 8:9 Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.

Jézus ezen az ünnepen azt tanítja, hogy merjünk áldozni mások felé, hogy vállaljuk az áldozatott azért, hogy mások örömhöz jussanak. Tudjunk lemondani, tudjunk adni. Tudjunk szegénnyé lenni, és lelki szegényé másokért, megüresíteni magunkat, lemondani magunkról, énünkről, arról amihez annyira ragaszkodunk, - sokszor önnön igazságunkhoz - , azért, hogy mások lelki gazdagságot, lelki és anyagi áldást nyerjenek.

Jézus is azt mondta, jobb adni, mint kapni. Mégis mi sokszor ezen az ünnepen kapni szeretnénk, sokszor beleesünk abba, hogy másoktól várunk, figyeljük mit kapunk, és elfelejtjük azt, hogy arra lettünk hívva, hogy adjunk.
Jézus szegényé lett, miértünk, hogy az ő szegénysége a mi gazdagságunk legyen. Had váljon a mi áldozatunk, a mi javaink, a mi életünk, mások áldására, mások örömére, mások gazdagságára.

Így válik a Karácsony a lemondás és a mások felé történő áldozat készség lelkületévé.

Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Zoltan - 2013. December 09. - 22:00:40
Mit tanulhatunk Betlehemtől?

1. Forditsuk a tekintetünket egy kicsit Betlehemre.

Betlehem jelentése „a kenyér háza”.
Betlehem alig hét kilóméterre van Jeruzsálemtől, ezért nagyon fontos szerepet töltött be.
Betlehem és Jeruzsálem között hatalmas gabona mezők voltak, ami kenyérrel látta el a Templomot. Minden szombaton tizenkét friss kenyér kellet a Templomba. Kenyerek amik az Úr elé lettek helyezve, az arany asztalra, 12 törzs száma szerint, a 12 törzset jelképezve.
Betlehem - A Kenyérháza – ott kellet megszülessen a Megváltó Jézus Krisztus, aki azt mondta:

Ján 6:48 Én vagyok az életnek kenyere.
Ján 6:51 Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért.

Az Úr Jézus a kenyér, ami oda lett téve az Úr elé az Úr asztalára.
Ő az a kenyér ami életett ad Isten népének. Élet azok számára akik Krisztusból táplálkoznak, akik belőle nyernek erőt, és életett.
Jézus a kenyér ami megtöretett értünk.

Ez az ünnep számunkra lelki kenyér lelki táplálék kell legyen, és nem a test hizlalása.
Megérteni azt, hogy csak akkor van életünk, ha Krisztus által élünk, minden nap.

2. Betlehem nem csak a Kenyérháza volt, hanem a Betlehem volt az a hely ahol hatalmas juh nyájak voltak.

A Templomnak áldozati bárányra volt szüksége. Minden nap egy bárányt kellet feláldozni, és több száz meg ezer bárányt áldoztak fel az ünnepeken.
A betlehemi nyájak látták el a Templomot áldozati állatokkal. Az ottani pásztorok, nagyon jól tudták mi lesz annak a nyájnak a sorsa amit ők pásztoroltak. Ezeknek a pásztoroknak lett hirdetve, hogy :

Luk 2:11 Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

Jézus az áldozati bárány, a bárány aki elveszi a világ bűneit.

Ján 1:29 Másnap látá János Jézust ő hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit!

Ez az ünnep nem más kell legyen nekünk, mit megemlékezés az Isten bárányáról aki elveszi a világ bűneit. Az amit Krisztus tett értünk. Megérteni azt, hogy miért jött Krisztus, miért született ő meg, nem mássért mint, hogy életét adja a mi bűneinkért.


3. Betlehem, Dávid városa.

Dávid aki a legkisebb volt Isai fiai közzűl, a leg jelentéktelenebb fiú, akivel senki sem törődött, akit nem vettek számításba.
Mégis, az Úr királyt választott, Saul helyet, Dávidot választotta. Miért? A Biblia egyik legszebb bizonysága :

1Sám 13:14 … Keresett az Úr magának szíve szerint való embert…
Apcs 13:22 És mikor őt elveté, támasztá nékik Dávidot királyul; kiről bizonyságot is tőn és monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghez viszi.

Miért volt Dávid az Úr szíve szerint való férfiú?
Az igében megtaláljuk: ... minden akaratomat véghez viszi.

Isten szíve szerinti ember, az aki az Úr akaratának engedelmes. Az Úr előtt kedves ember az aki engedelmes, aki cselekszi és véghez viszi az Úr akaratát.
Ha megnézzük Dávid zsoltárait, láthatjuk, Dávidnak minden vágya az volt, hogy minnél jobban megismerje az Urat, minnél jobban megismerje az Úr akaratát, és azt kereste, hogyan lehetne az Úrnak egy engedelmes szolgája.

Zsolt 51:14 Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem.

Dávid, Krisztus előképe, és Jézus nem tett mást mint azt ami az Úr akarata.

Ján 5:30 Én semmit sem cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét.

Szenvedése előtt a legnehezebb döntésében is az úr így szólt:
“mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!

Ez az Ünnep az engedelmességre kell, hogy tanítson bennünket.
Engedelmes lenni, ha kell egész a halálig. Az énünk haláláig, és ha kell a testünk haláláig. Mert Krisztus a mi példánk.
Ő azért jött, hogy tőle tanuljunk, és ne a világtól. Őt kövessük, ne a világot.
Az Ünnepünk az Ő ünnepe legyen, és az ő tetszésére és az Ő dicsőségére.

4. Betlehem csillaga.

A csillag a keleti bölcseket, Jézus Krisztushoz vezette.
A Szent Szellem mindig Krisztushoz vezet bennünket.

Ján 16:13 De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek.
Ján 16:14 Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.


Úgy olvassuk Isten igéjéből, hogy a bölcsek azt mondták: „Láttuk az Ő csillagát, és azt követtük” – a csillag meg Jézushoz vezette őket.

Fil 2:15 Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.
Fil 2:16 Életnek beszédét tartván elébök; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába.

Az ige azt mondja, hogy mi, ilyen csillagok kell legyünk, e sötét világban. Csillagok akik a Krisztus fényét, jellemét sugározzák e gonosz világban. Krisztust mutatjuk be, mert krisztusiak vagyunk, és azzal a céllal, hogy az embereket Krisztushoz vezessük.
Mi erre lettünk elhívva, ez a célunk e világban, ez az elhívásunk és feladatunk, ez a küldetésünk – bárányok a farkasok között –

1Pét 2:9 Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;

E gonosz és sötét világban, az emberek kinek a csillagát látják ha ránk néznek, vajon kihez vagy mihez, vezetjük mi az embereket.

Sőt van egy sokkal félelmetesebb kérdés. Vajon világítunk ebben a sötét világban, vagy beleolvadunk a sötétségbe, és elveszítjük fényünket, ahogy a só elveszíti az ízét, és akkor mi az értelme, mi a haszna, annak, hogy mi keresztyéneknek nevezzük magunkat? Semmi. Nem marad más mint, hogy az emberek elvessenek, vagy ami még rosszabb, hogy Krisztus elvet, kivet, kihány, mint olyat aminek nincs íze, nincs értéke, nincs fénye.

Vannak tévelygő csillagok, hullo csillagok, születő és kihunyó csillagok, és vannak Krisztus csillagai.

Ján 8:12 Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.

Máté 5:14 Ti vagytok a világ világossága.

Ti vagytok Betlehem csillaga.
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kamilla - 2013. December 09. - 22:22:03
Nagyon jó ez a két tanítás, Zoli, csak ahogy olvastam, szerintem jobban illik ehhez a két Igéhez, mint a születéshez..... :)

1Kor 2:1  Én is, amikor hozzátok mentem, testvéreim, nem úgy mentem, hogy nagy ékesszólással vagy bölcsességgel hirdessem nektek Isten bizonyságtételét.
1Kor 2:2  Mert elhatároztam, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről.

1Kor 11:23  Mert én az Úrtól kaptam, amit közöltem is veletek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárulták, vette a kenyeret,
1Kor 11:24  hálát adva megtörte, és ezt mondta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely tiértetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
1Kor 11:25  Hasonlóképpen a poharat is vette, miután vacsorált, és ezt mondta: E pohár az új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.
1Kor 11:26  Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isztok e pohárból, az Úr halálát hirdessétek, amíg eljön.



szerintem  :) 

       :2smitten:
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Zoltan - 2013. December 09. - 22:40:10
Hát igen.

Viszont Jézus születése is az igéhez tartozik, ha nem volna jelentősége, nem örökítette volna meg nekünk a Szent Szellem, s nem is tartalmazna semmi tanítást.

Okkal van ott, és nagyon sok mindent lehet tanúlni belőle.
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kamilla - 2014. Február 08. - 08:21:09
Ahogy kinéztem az ablakon, láttam, hogy sűrű, fehér köd ereszkedik lefelé.
Erről eszembe jutott az alábbi Ige, kikerestem, és igen meglepődtem.
Azt gondoltam, hogy a köd, amiről itt szó van, olyan, mint amit most látok kint, fehér, sűrű, de nem!

1Kir 8:6  És bevivék a papok az Úr szövetségének ládáját az ő helyére a ház belső részébe, a szentek-szentjébe, a kerubok szárnyai alá.
1Kir 8:7  Mert a kerubok kiterjesztik vala szárnyaikat a láda helye felett, és befedik vala a kerubok a ládát és annak rúdjait felülről.
1Kir 8:8  És a rudak olyan hosszúak voltak, hogy azok vége látható volt a szenthelyen a szentek-szentjének első része felől; azonban kívül nem voltak láthatók; és ott vannak mind e mai napig.

1Kir 8:9  És nem volt egyéb a ládában, mint csak a két kőtábla, amelyeket Mózes a Hórebnél helyezett bele, mikor az Úr szövetséget kötött az Izrael fiaival, mikor kijövének Egyiptom földéből.
1Kir 8:10  Mikor pedig kijöttek a papok a szenthelyből: köd tölté be az Úrnak házát,
1Kir 8:11  Úgy, hogy meg sem állhattak a papok az ő szolgálatukban a köd miatt; mert az Úr dicsősége töltötte vala be az Úrnak házát.

1Kir 8:12  Akkor monda Salamon: Az Úr mondotta, hogy ő lakoznék ködben.

köd =   עֲרָפֶל  (ʿăráp̄el)
- sötét felhő, sűrű sötétség

Ugyanez szerepel itt is:
2Móz 20:18  Az egész nép pedig látja vala a mennydörgéseket, a villámlásokat, a kürt zengését és a hegy füstölgését.
És látja vala a nép, és megrémüle, és hátrább álla.
2Móz 20:19  És mondának Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk; de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk.
2Móz 20:20  Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek; mert azért jött az Isten, hogy titeket megkísértsen, és hogy az ő félelme legyen előttetek, hogy ne vétkezzetek.

2Móz 20:21
Távol álla azért a nép, Mózes pedig közelebb méne a felhőhöz, melyben az Isten vala.

Tehát a Templomban ugyanilyen sötét felhő, sűrű sötétség jelent meg, és nem tudtak tovább szolgálni.

Amikor Jézus a kereszten függött, és déltől délután háromig sötétség lett, ott nem volt felhő, csak a sötétség:
Máté 27:45
Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilenc óráig.


sötétség =  σκότος  (szkotosz)
1) sötétség, homályosság
2) vakság
3) szédülés
4) tudatlanság; titokzatosság


Nagyon érdekes    :)
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kálmán - 2014. Február 08. - 09:12:56
Igen, érdekes. Köszönjük, hogy megosztottad velünk is.

 :int
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kamilla - 2014. Február 08. - 09:23:09

szivesen :)
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Zoltan - 2015. Március 31. - 05:38:58
 
Az evangéliumok beszámolnak arról, hogyan történt Jézus bevonulása  Jeruzsálembe. De János evangéliuma mondja el nekünk azt, hogy miért volt ez a bevonulás annyira más. Itt most nem arra gondolok, hogy Jézus szamárháton, királyként vonul be, beteljesítve a próféciákat, hanem arra, hogy miért fogadta oly nagy tömeg, hiszen Jézus többször is volt Jeruzsálemben de nem fogadta tömeg. Most még is egy sokaság fogadja. Az ok Lázár feltámasztása.
 

Jn 12:18  Azért is méne ő elébe a sokaság, mivel hallá, hogy ezt a csodát mívelte vala.
 
Ez egy különleges csoda volt, ilyen még nem volt. Jézus támasztott fel más halotatt is, a 12 éves kislányt, az özvegy asszony fiat, Illés és Elizeus is támasztott fel halotat, de ez más volt. Ez egy négy napos – oszlásnak indult – halott volt.  Ez  a csoda volt az, ami felbuzdította a zsidókat, ami reménységet adott, hogy ő a Messiás.  A baj az volt, hogy sokan félre értették Jézust, s úgy látom az igéből, hogy Jézus helyre is kellet rakja a téves gondolatokat. Ha a bevonulás utáni történeteket és tanításokat olvassuk az evanangéliumokból, láthatjuk, hogy Jézus arra próbál rámutatni, hogy a zsidók tévedésben vannak a Messiás személyével és munkájával kapcsolatban és Jézus ezt próbálja helyre hozni.
Hagy vegyek most csak itt egy ilyen helyre tételt.
Miért akarták látni Jézust? Mert életet adott, életre hívott egy halotat. Mi az első tanítása azok felé akik látni akarják ezt a “csodatévő”  Messiást:
 
Jn 12:20 Néhány görög is vala azok között, a kik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen:
Jn 12:21 Ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez menének, és kérék őt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust.
 
Jn 12:24 Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.
Jn 12:25 Aki szereti a maga életét, elveszti azt; és a ki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt.
Jn 12:26 A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.
 
 
Miről beszél  Jézus? Pont az ellenkezőjéről.  Meghalni, elveszíteni az életett, azokkal szemben akik éppen megakarták tartani.
Miért csalódtak benné?
Mert Jézus nem felet meg, a zsidók által elkébzelt téves Messiás képnek.
 
Mai nap is sokan csalódnak Jézusban.
Miért?
Mert rossz szemszögből nézik, tévesen ismerik meg, egy olyan Messiáshoz akarnak jönni és közeledni, aki majd életet, kenyeret, bőséget, előremenetelt, karriert, uralkodást, jó létett, szenvedés mentes életet biztosít, (testi érdek, testi szemszög), s mikor ez elmarad, becsapotnak érzik magukat, és (ismét) megfeszítik, mert ez számukra  nem az a megígért Messiás. Ők mást akarnak.
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Zoltan - 2015. Március 31. - 05:55:36
Egy másik érdekes dolog amin gondolkodtam, hogy saját gondolataink, elképzeléseink, mennyire megtudnak vakítani, mennyire süketté tudnak tenni bennünket.
A tanítványok. Jézus számtalanszor elmondja nekik, hogy Ő azért megy Jeruzsálembe, hogy ott meghaljon, vagyis hamarosan a halál vár rá. Azt is el mondja, hogy három nap után fel támad. Mégis a tanítványok mintha nem hallanák, nem értik, nem fogják fel.
Miért?
Gondolataik meg volt fertőzve a zsidó Messiás váradalom torz képével: A Messiás, aki örökké tartó királyságot megalapítja, s uralkodni fog az egész földön, minden nép fölött, aki a zsidókat a többi nép fölé emeli.
Jézus beszél a haláláról, és két tanítvány azt kéri tőle, hogy egyik jobb a másik bal keze felől álljon a királyságban. Teljes sötétség. Jézus el is mondja, hogy nem tudják mit kérnek.
Még az utolsó éjszaka is – erről Lukács ev. számol be – mikor Jézus a szenvedések előtt áll, ők arról  vitatkoznak, ki a nagyobb közöttük. Jézus itt is helyre kel rakja az értékrendet.
Isten országában, egészen másképp állnak a dolgok. A világban az a nagy aki mindenki fölé tud kerekedni, az erősek, aki nagyobbat tud ütni és akit mindenki kiszolgál, de Istennél pont fordítva van, aki nagy akar lenni, annak szolgálni kell, s minél nagyobb akar lenni annál alacsonyabbra kell szállnia.
 
Lk 22:25 A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és akiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak.
Lk 22:26 De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fő, mint a ki szolgál.
 
Ebben példát mutatott a mi Urunk:
 
Fil 2:5 Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is,
Fil 2:6 A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő.
Fil 2:7 Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;
Fil 2:8 És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.
 
Vajon nem vagyunk mi is ilyenek?
Vajon nem e alkottunk magunknak egy (hamis) Messiást.
Vajon mikor  olvassuk is a bibliát, ha még kutatjuk is, úgy mond, Isten akaratát, válaszát kérdéseinkre, nehézségeinkre, problémáinkra, nem e homályosítja el látásunkat, hallásunkat, saját nézeteink, gondolataink, elméleteink, kívánságaink. Neme borul lepel szemeinkre.
Nagy a kísértés, és nagy a veszélye annak, hogy saját (testi) gondolatainknak engedünk, s ezáltal sokszor hamis és téves útra tévedünk.
Azért van oly sok figyelmeztetés arra, hogy saját útjaink, saját gondolataink, még az is amit oly jónak látunk és gondolunk téves lehet ha nem vizsgáljuk meg, ha nem hozzuk Isten világosságába. Azért az ige mely felszólít, hogy vizsgáljuk meg, gondoljuk meg mi az Isten jó és tökéletes akarata. A figyelmeztetés, hogy Isten útjai, sokkal másabbak a mi útjainknál, s ezért jó meggondolni megvizsgálni milyen úton indulunk el.
Szükségünk van újra és újra kijózanodni, és megragadni Istent és az ő igazságát, s minden alkalommal józanúl, félre téve minden testi gondolatot, tiszta szívvel keresni az Úr akaratát.
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Csaba - 2015. Március 31. - 07:17:25
Ámen! O0
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Virág - 2015. Március 31. - 07:54:09
 :like: df1 df2 df3
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Virág - 2015. Március 31. - 07:56:00
Idézet
Az evangéliumok beszámolnak arról, hogyan történt Jézus bevonulása  Jeruzsálembe. De János evangéliuma mondja el nekünk azt, hogy miért volt ez a bevonulás annyira más. Itt most nem arra gondolok, hogy Jézus szamárháton, királyként vonul be, beteljesítve a próféciákat, hanem arra, hogy miért fogadta oly nagy tömeg, hiszen Jézus többször is volt Jeruzsálemben de nem fogadta tömeg. Most még is egy sokaság fogadja. Az ok Lázár feltámasztása.
 


Jn 12:18  Azért is méne ő elébe a sokaság, mivel hallá, hogy ezt a csodát mívelte vala.

Erre még sosem figyeltem fel! Nagyon jó.  :like:
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kálmán - 2015. Március 31. - 08:14:42
Köszönöm Zoltán én is az igemagyarázatot. Tetszett. Tanulságos.

 O0
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Zoltan - 2015. Április 10. - 17:50:02
1Kor.15.1-8
Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is,
A mely által üdvözültök is, ha megtartjátok, a minémű beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké.
Mert azt adtam előtökbe főképen, a mit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint;
És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint;
És hogy megjelent Kéfásnak; azután a tizenkettőnek;]
Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak;
Azután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak;
Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nékem is megjelent.

-   Pál mikor az evangéliumra emlékezteti a korintusiakat, nagyon fontos meglátni, hogy Pál az Írásokra helyezi a hangsújt, s nem a szemtanúkra, a látásra habár azt sem mellőzi.
-       Jézus feltámadása után, dorgálja a tanítványokat miért nem hittek, neki és az írásoknak, hisz azok róla tesznek bizonyságot és arról miként kell neki szenvedni, majd feltámadni, és megdicsőűlni.
-       Gondoljunk csak az Emmausba igyekvő tanítványokra, Jézus szándékosan elrejti magát szemük elől, hogy ne ismerjék meg, mert előbb az Írásokra mutat, azt akarja, hogy előbb az írások által győződjenek meg, hogy amik meglettek azok az írásokat (Istent) igazolja, s csak azután jön a látás, a megismerés, a szemek megnyílása, hogy valóban Jézus a Messiás, valóban Ő a feltámadott Úr.
-   Tudjuk, hogy mikor Jézus, a Gazdag és a Lázár történetét meséli el, ott is azt láthatjuk, hogy a  Gazdagnak adott válaszban, nem a csoda megtapasztalásán, hanem az Írásokban való hit van ki hangsúlyozva. - Akinek nem elég az írott Ige, annak nem lesz elég semmiféle látványos –csoda – megtapasztalás. 
Luk 16:31  Ő pedig monda néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad.
-   Ahogy az Ige is mondja, Róm 10:17  Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által.
-   A megtapasztalások – csodák -  nem létrehozzák a hitet, hanem megerősítik.
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kálmán - 2015. Április 10. - 18:12:56
 O0
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Zoltan - 2015. Április 10. - 18:14:48
Még egy gondolat a Kor. igéhez.

Az evangéliumnak két fő igazsága van.
1.   Krisztus meghalt a mi bűneinkért (az írások szerint);
2.   feltámadott a harmadik napon (az írások szerint);

Mind a két igazság beszél rólunk és beszél Istenről.

1.   Krisztus meghalt a mi bűneinkért.
-   Bűnösök vagyunk,
-   Isten komolyan veszi a bűnt
-   Isten megbünteti a bűnt
-   Krisztus helyettünk szenvedte el Isten ítéletét, ezért ne vegyük könnyelműen a bűnt
-   Isten Szerető
-   Isten kegyelmes
-   Isten irgalmas
-   Isten bűnbocsájtó

2.   feltámadott a harmadik napon (az írások szerint);
-   Isten hatalma
-   Krisztus dicsősége
-   A mi feltámadásunk biztosítéka, reménysége :
          -  Isten hatalma, amikor egy új életre támaszt fel szellemileg, most, és ki(meg)szabadít a gonosz hatalmából.
          -  Isten hatalma amikor feltámaszt (a semmiből), testileg, egy megdicsőült testben, egy új életre, majd a feltámadáskor
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kálmán - 2015. Április 10. - 18:30:32
 O0
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kálmán - 2015. Április 10. - 18:32:21
Ugyanezeket a gondolatokat osztottam meg a gyülekezettel a feltámadás ünnepén.

 :int
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Zoltan - 2015. Április 10. - 18:36:52
Ez volt  üzenet vázlata amit én is át adtam a gyülekezetnek, jó ezt így látni, mert megerősít, abban hogy nem a saját gondolataim szüleménye.
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kálmán - 2015. Április 10. - 18:43:22
 O0
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Csaba - 2015. Április 10. - 20:32:35
O0 x O0
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Zoltan - 2015. Június 09. - 00:14:27
Ján 1:5 És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
Érdekes és elgondolkoztató ez az ige, főleg ha párosítom ezzel az igével
Máté 5:14 Ti vagytok a világ világossága.
Az ige arról beszél, és persze a tapasztalat is, hogy igen nagy külömbség van a világosság és a sötétség között. Az is tény, hogy e kettő nem tud egymásba olvadni, vagy egymással keveredni.
Miért van az, hogy sok keresztény, hívő, gyülekezetek, egyházak mégis megpróbálják a lehetetlent, keveredni, hasonlítani és magukévá tenni a világot.
Ha már nincs különbség hívő és hitetlen közt, a világi rendezvények és a gyülekezeti rendezvények között, feltevődik a kérdés:
- Egyeseknek sikerült a lehetetlen, vagy becsapják magukat?
Az ige azt is mondja nekünk, hogy a sötétség nem fogadta be a világosságot, mert ha befogadná akkor mát nem volna sötétség. De a világ nem fogadja be az Úr követőit, mindenkor ellenség ként tekint reá ...
Miért van az, hogy annyi erő feszítést tesznek egyesek, egyházak és gyülekezetek, hogy elfogadhatóvá és befogadhatóvá tegyék magukat a világgal szemben, s közben észre sem veszik, hogy elvesztik tulajdonságukat, hogy fény legyenek, mert már egyek a sötétséggel, olyanok mint ők, azt teszik mint ők, semmi különbség, hisz már mind a kettő sötétség ... hogyan lesz akkor a sötétségből világosság?
Az ige azt mondja, a keresztényekről, a hívőkről, hogy : „Ti vagytok a világ világossága”, de ha ez így van, akkor miért akarnak sokan sötétség lenni, abban a reménybe, ha sötétséghez szabják magukat, a sötétség eszközeihez nyúlnak, ha sötétség lesznek, akkor megnyerhetnek egyeseket a világosság számára?
Akkor, hogyan lesz a sötétségből világosság?
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Csaba - 2015. Június 09. - 08:01:15
:like:
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kálmán - 2015. Június 09. - 15:38:02
 :like:
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Zoltan - 2016. Február 06. - 15:14:52
Mt 7:1 -5
"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!
Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek.
Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem?
Vagy hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - mikor a magad szemében ott a gerenda.
Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát."


Megvan az a hajlamunk, hogy a mások hibáit, vétkeit, bűneit, sokkal nagyobbnak lássuk mint a mieinket. Sokszor sokkal éllesebben, megnagyítva látjuk testvérünk hibáit, és mindjárt készek vagyunk ítáletett is ki mondani. Ezért mondja Jézus, hogy ne ítéljünk. Ne ítéljünk elhamarkodottan. Ne ítéljünk olyan dologban amin még mi sem mentünk átt. Mert lehet mi is elbukunk, s amilyen ítéletett mondtunk ki, olyan ítéletett mondanak majd ki mi reánk is.
 Hajlamosak vagyunk, segitség nyújtás helyett ítélkezni .  Az ítélet lesujt az elitéltre könyörtelenűl, és súlyos sebeket okoz, akár halált is.  Azért mondja Jakab, hogy az írgalom diadalmaskodik az ítélet felet. Tehát segíteni kell, írgalommal lehajolni a bűnös eleset felé, hát nem ezt mondja Jézus is “Irgalmasságot akarok és nem áldozatott”

Mt 9:12-13
Jézus így szólt: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket."

A másik nagy hibánk, amikor mi akarjuk ki szedni a szálkát a testvérünk szeméből, úgy is mondhatnám, amikor mi akarjuk megváltoztatni, megszabadítani testvérünket, vagy akár felebarátunkat  ...  EZ NEM A MI DOLGONK ... EZT EGYEDŰL AZ ÚR KÉPES MEGTENNI. Egyedűl neki van hatalma valakit megszabadítani, megtisztítani, meggyógyítani, megváltoztatni. Olyan sokszor estem én is ebbe a hibába, amikor azt hittem képes vagyok valakit megváltoztatni ... erre senki sem képes csak az Úr.

Jézus felhívja figyelmünket arra, hogy mielőt mások hibáival, vétkeivel foglalkoznánk, vagy éppen másokon szeretnénk ilyen téren segíteni, forduljunk előbb magunk felé. Nézünk tükörbe, és vizsgáljuk meg előbb magunkat, lássuk meg saját szemünkben, és szívünkben,  azokat a dolgogat, amelyek elhomályosíthatják látásunkat. De nem csak ez, hanem ha meglátjuk, hogy mi se vagyunk külömbek, mint a másik, hogy a mi szemünkben is ott van valami, sőt lehet sokkal nagyobb dolgok mint testvérünk szemében – életében- megértjünk, hogy mi se vagyunk külömbek, mi is kegyelemre, irgalomra szoruló emberek vagyunk, éppen olyanok mint ők – vagy lehet még rosszabbak, gyarlóbak, bűnösebbek.

Ezért mindenkor forduljunk irgalommal testvéreink, ember társaink felé, megértvén azt, hogy mi sem vagyunk különbek, és semmivel sem vagyunk jobbak, bennünket is csak az Úr kegyelme és írgalma, az Úr szeretete tart. mi is kegyelemre szorúlt emberek vagyunk. Eljutunk-e valaha oda, hogy mindenkinél bűnösebbnek lássuk magunkat – ahova Pál eljutott - , hogy mindenkit aki körülöttünk van jobbnak lássunk magunknál? Mert ha eljutunk ide, akkor minden ember felé szeretettel, írgalommal, kegyelemmel, megértéssel és segítő készségel fogunk tudni oda fordúlni. Akkor nem az ítélet, hanem a megmentő szeretett lesz az ami motivál bennünket.
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Csaba - 2016. Február 06. - 17:06:31
:like:
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kálmán - 2016. Február 07. - 12:00:53
 O0
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kamilla - 2016. Április 03. - 19:11:44
Azon gondolkozok, hogy Dávid megtért, bűntvallott, töredelmes szívvel odaállt Isten elé, miután megdorgálta a prófétán keresztül Isten, megbánta amit tett: házasságot tört, és megölette Uriást.

Arról viszont nem olvastam, hogy Betsabénál hogy volt ez? Neki nem kellett mindezt megtennie?
Vajon nem emiatt lett Salamon élete vége olyan, amilyen? Mármint azért, mert az anyja nem tett bűnvallás, stb.?

Egyébként az Ószövetségben nem igen olvashatunk arról, hogy a feleségek mit csináltak, hogy ők is úgy cselekedtek, mint a férjük, vagy nem.
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Csaba - 2016. Április 03. - 20:17:11
Szerintem minden történelmi kornak megvan a sajátossága. Dávid nem csupán férfi és férj volt, hanem egy nemzet feje.
Bethsabénak nem tudom mennyi választási lehetősége volt Dávid akaratával szemben. Ma valószínűleg ribancnak mondaná a többség. Én sok szempontból örülök, hogy Isten a diktatórikus kormányzás helyett megengedte a demokráciát és a női egyenjoguságot.
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kamilla - 2016. Április 03. - 20:50:29
Már hogyne lett volna Betsabénak lehetősége. Kimehetett volna Uriáshoz, amikor az kint aludt az urdvarban, vagy üzenhetett volna neki.
Izraelben voltak, nem máshol.
Dávidnak is szólhatott volna, emlékeztetve, hogy nem helyes, amit akar tenni.
Nemet is mondhatott volna.

Később pedig szintén bűnbánatot tarthatott volna, amikor Dávid is. Mikor a gyermeekük is meghalt.... De semmi ilyesmiről nem olvasunk.
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Csaba - 2016. Április 04. - 08:28:37
Oly sokszor mondtak nemet egy királynak Izraelben. Konkrétan egyet említ a biblia. Az illető meghalt egy vacak szőlő miatt...
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Zoltan - 2016. Április 04. - 14:32:41
Én is úgy gondolom, hogy Betsabénak nem sok választása volt azután, hogy Dávid hivatta. Viszont úgy gondolom, hogy benne is meg volt a hajlandóság.

Ugyanakkor arról arról is meg vagyok győződve, hogy ha nem is akkor amikor Dávid, de gyermeke megbetegedése és halála bűnbánatra és az Istenhez vezette őt.

Isten sokszor ott mutatja meg kegyelmét ahol mi nem tennénk, hisz érdekes, hogy pont az Ő gyermeke  lett  Dávid utódja, mi több mit valószinű máskép választottunk volna.
 
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Csaba - 2016. Június 14. - 21:00:03
„Ha soha nem léptek be titkos kamrátokba, és nem zárjátok be az ajtót; ha sosem könyörögtök a kegyelem trónusánál gyermekeitekért, hogyan várhatjátok, hogy Isten megtisztel titeket azok megtérésével?”
-C. H. Spurgeon-

Mi köze a Spurgeon által is vallott kálvinizmusnak a fenti eszmefuttatásához?

Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kálmán - 2016. Június 14. - 21:08:25
Az emberi felelősséget is kihangsúlyozza a kálvinizmus. Ez az idézet pedig az emberi felelősséget hangsúlyozza ki.
 :szelid:
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Csaba - 2016. Június 14. - 21:37:29
Én nem látom az igéből, hogy Isten egyetlen embert is megtisztelne egy másik ember megtérésével.

Azt elfogadom, hogy az ige szerint imádkoznunk kell másokért.

Viszont, ha Isten minden előzetes érdem nélkül, már a Teremtés előtt kíválasztott magának Krisztusban mindenkit, akkor ez "PC"- beszéd Spurgeon részéről, jól tudva azt, hogy senki imája kedvéért nem térít senkit sem magához az Isten...
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kálmán - 2016. Június 14. - 21:41:32
Isten felhasználja az övéinek az imádságait is a lelkek megmentésében.
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kálmán - 2016. Június 14. - 21:43:46
Még egyszer megismétlem: Spurgeon amit mondott azzal csupán a felelősebb hozzáállásra próbálta biztatni atyjafiait.
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Csaba - 2016. Június 14. - 22:01:35


Jól hangzik. És az elkárhozó esetében, meg az elvesztéséhez használja fel az érte mondott imát? :szelid:
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Csaba - 2016. Június 14. - 22:04:20


Röviden: Mellébeszél.
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kálmán - 2016. Június 14. - 22:05:08
Egyáltalán.
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Csaba - 2016. Június 14. - 22:10:47
Ezt el kellene mondania azon hívő szülőknek is, akik sírva imádkoznak a gyermekeik megtéréséért, s mégis tróger lesz belőlük...
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kálmán - 2016. Június 14. - 22:25:03
Figyelj Csaba. Ha nem értesz egyet azzal amit mondott akkor majd mond meg neki amikor találkozol vele, hogy tévedett.
 :szelid:
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Csaba - 2016. Június 14. - 22:33:58


Én csupán az olyan elméletek felállításával nem értek egyet, amit utánna keresztyén igazságként szolgálnak fel az átlag hívők asztalán.

Ez az ember már leírt pár dolgot velem együtt, amire nem lesz majd büszke.
A különbség kettőnk közt, hogy éngem Isten kegyelméből nem idéznek lelkipásztorok. :szelid:
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kálmán - 2016. Június 14. - 22:37:13
Sajnálom, hogy félreértelmezed a szavait.
 :szelid:
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kálmán - 2016. Június 14. - 22:40:11
Ha nem értesz egyet vele, akkor tanácsoljad a szülőknek, hogy nem muszáj imádkozzanak a gyerekeikért, mert ha ki vannak választva akkor úgyis üdvözülnek, ha pedig nincsenek akkor úgyis hiába imádkoznak.
 :szelid:
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Csaba - 2016. Június 14. - 22:44:46


Én azt tanácsolnám a szülőknek, hogy imádkozzanak a gyermekeikért, mert ezt kéri tőlük Isten és a szeretet.
Viszont ne várják azt, hogy Isten ezért majd MEGTISZTELI őket a gyermekük megtérésével. Ez rizsa, semmi alapja. :szelid:
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Zoltan - 2016. Június 14. - 22:53:53
Érdekes téma ez, és megértem Csaba gondolatait.
Ha elfogadjuk azt, hogy Isten a világ teremtése előt, kiválasztotta az övéit (és ez minden emberi érdem nélkűl, az a jó kedvéből történt), a kegyelemi választás szerint, akkor tényleg nem sokat tehetünk hozzá, azzal, hogy imádkozzünk, vagy el nem vehetünk abból ha azt nem tesszük.

Éppen ezzért nehéz sokaknak elfogadni az eleve elrendelést. Mivel igen csak megsemisít minden emberi erölködést.

Csak úgy futtában néztem át pár igehelyet, ezt az egy igét találtam ami utalás arra, hogy mások megtéréséért kell imádkozni:

1Tim 2:1-4
Intelek azért mindenek elõtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért,
Királyokért és minden méltóságban levõkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel.
Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk elõtt,
A ki azt akarja, hogy minden ember idvezüljön és az igazság ismeretére eljusson.

Érdemes ennek utána nézni.

Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Csaba - 2016. Június 14. - 23:03:18
Szia Zoli! :int

Én azt nem kétlem, hogy Isten akarata, hogy másokért imádkozzunk. Akinek van, az a gyermekéiért is.

Azért fura lenne azt feltételzni, hogy Isten megtisztel majd bennünket azzal, hogy az imánk kedvéért megtérít valakit.

Aztán itt van az ige, amit hoztál:

"A ki azt akarja, hogy MINDEN ember idvezüljön és az igazság ismeretére eljusson."

Ebből 3 dolog következhet:

1, A kálvinizmus nem hibátlan
2, Megpróbáljuk az igehelyet "kimagyarázni"
3, Isten személye és gondolkodása számunkra felfoghatatlan, az emberi elme részére csupa ellentmondás.
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Zoltan - 2016. Június 14. - 23:13:34
Idézet
Azért fura lenne azt feltételzni, hogy Isten megtisztel majd bennünket azzal, hogy az imánk kedvéért megtérít valakit.
Így látom én is.
Vannak nehezen érthető dolgok, és ez éppen az egyik.

Mert nehéz - legalább is szémunkra - össze egyeztettni ezt a két dolgot.
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Csaba - 2016. Június 14. - 23:23:32
Én azt sem tudom összeegyeztetni, hogy Isten mindenkit meg akar menteni.
Mindenkit meg tudna menteni.
De még sem így cselekszik.

A szuverén hatalom, a szeretet, a mindenhatóság, a szentség és az igazság olyan tulajdonságok, amit egy teremtmény képtelen lenne együtt elhordozni, úgy hogy meg ne semmisüljön alattuk.
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Zoltan - 2016. Június 14. - 23:33:12
Pontosan ez a Hit.
El hinni Isten kijelentését úgy ahogy van, még akkor is, ha az a mi szemszögüngből érthetetlen, lehetetlen vagy éppen ellentmondásos.
El hinni, hogy mind ezek az érthetetlen dolgok mögöt, egy igasságos, szerető bölcs Isten van.

Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Csaba - 2016. Június 14. - 23:45:33
:like:

Jó éjt Nektek! :2smitten:
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Zoltan - 2016. Június 14. - 23:56:27
Jó éjt.

 :2smitten:
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kamilla - 2016. Szeptember 18. - 20:58:40
Jel 9:1  Az ötödik angyal is trombitált, és látám, hogy egy csillag esett le az égről a földre, és adaték annak a mélység kútjának kulcsa.
Jel 9:2  Megnyitá azért a mélységnek kútját: és füst jöve fel a kútból, mint egy nagy kemencének füstje; és meghomályosodék a nap és a levegőég a kút füstje miatt.
Jel 9:3  A füstből pedig sáskák jövének ki a földre; és adaték azoknak hatalom, mint hatalmuk van a föld skorpióinak.
Jel 9:4  És megmondaték nekik, hogy a földnek füvét ne bántsák, se semmi zöldellőt, se semmi élőfát, hanem csak azokat az embereket, akiknek homlokukon nincsen az Istennek pecséte.
Jel 9:5  És adaték azoknak, hogy meg ne öljék őket, hanem hogy kínoztassanak öt hónapig; és azoknak kínzása olyan, mint a skorpió kínzása, mikor megmarja az embert.
Jel 9:6  Annak okáért azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják meg azt; és kívánnának meghalni, de a halál elmegy előlük.
Jel 9:7  A sáskáknak formája pedig hasonló vala a viadalhoz felkészített lovakhoz; és a fejükön mintegy aranyhoz hasonló koronák valának, és az orcáik olyanok valának, mint az emberek orcái.
Jel 9:8  És olyan hajuk vala, mint az asszonyok haja; és fogaik olyanok valának, mint az oroszlánoknak.
Jel 9:9  És olyan mellvértjeik valának, mint a vas mellvértek; és az ő szárnyaik zúgása olyan vala, mint a viadalra száguldó sok lovas szekerek zúgása.
Jel 9:10  És skorpiókhoz hasonló farkuk vala és fullánkjuk; és a farkukban vala a hatalmuk, hogy ártsanak az embereknek öt hónapig.
Jel 9:11  Királyukul pedig a mélység angyala vala felettük; annak a neve zsidóul Abaddon, görögül pedig Apollion, [azaz Vesztő] a neve.


Azon gondolkoztam, hogy ez a mélység, amiről itt van írva, ugyanaz-e, mint ami a Teremtés könyvben van írva? :

1Móz 1:1  Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
1Móz 1:2  A föld pedig kietlen és puszta vala, és sötétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.

            :morfondirozik:
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Virág - 2016. Szeptember 18. - 21:49:03
Szerintem a teremtéstörténetben a mélység azt a hatalmas vízfelületet jelentette, ami akkor a földet borította.
A Jelenések könyvében pedig az alvilág egyik részéről lehet szó.

Bár a Septuagintában, az 1 Móz 1-ben ugyanazt a szót használják, mint ami a Jelenésekben van.

1 Móz 1:2
ἡ δὲ γῆ ἦν ἀόρατος καὶ ἀκατασκεύαστος, καὶ σκότος ἐπάνω τῆς ἀβύσσου, καὶ πνεῦμα θεοῦ ἐπεφέρετο ἐπάνω τοῦ ὕδατος.

df1
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kamilla - 2017. November 21. - 13:50:57

Kaptam egy kérdést:

Ezékiel valóban/fizikálisan megette a türeteket az Ezékiel 3:1-3ban vagy egy szellemi látomásról van szó amivel példálózott az Úr?


Szerintetek mi a válasz?   :morfondirozik:
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Virág - 2017. November 21. - 15:05:15
Nem könnyű kérdés. Szerintem valószínűbb, hogy tényleg megette.
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kamilla - 2017. November 21. - 15:09:17
:) Elfelejtettem írni, hogy indoklás is kellene a válaszhoz.   :szelid:


        :2smitten:
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Virág - 2017. November 21. - 15:21:53
Azért gondolok erre, mert nekem úgy tűnik, hogy ténylegesen átélte az Úrnak valamiféle jelenlétét. Az 1. és 2. fejezetekben ilyen igék vannak:

.... Amikor megláttam, arcra borultam, és hallottam, hogy valaki megszólal. .....
Miközben beszélt, lélek áradt belém, talpra állított, én pedig hallottam, hogy beszél hozzám.

Nekem ezek tényleges átélésnek tűnnek. Ezékielt Isten valamiféle jelenlétének érzékelésétől elhagyta minden ereje. Utána úgy kellett erőt tölteni belé, hogy ... hát hogy "használható" legyen.

 :2smitten:
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Csaba - 2017. November 21. - 15:36:32
Ez megint egy olyan igehely, ahol le van írva, hogy mi történt, de az hogy ki és hogyan értelmezi, az más kérdés. :szelid:
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kamilla - 2017. November 21. - 15:43:03
Na, és Te hogyan, Csaba?   :szelid:


       :2smitten:
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kamilla - 2017. November 21. - 18:05:14


Akkor János is megette a Jelenések könyvében?
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Csaba - 2017. November 21. - 21:53:07


Számomra az eszi, nem eszi másodlagos kérdés.
Nem gondolkodtam még az értelmezésén.
:szelid:
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Virág - 2017. November 22. - 16:39:53


Akkor János is megette a Jelenések könyvében?

Nem tudom. Jánosról azt mondja az ige, hogy lélekben ragadtatott el. (Jel 1:10) De ő is összeesett félelmében, és Jézus megérintette őt. Ilyet a lélek is tud (összeesni)?
Ezékielről viszont azt mondja az ige, hogy "megragadta őt ott az Úr" (1:3). Ez lehet testi elragadtatás is. Másrészről Ezékiel maga azt mondja, hogy: "isteni látomásokat láttam" (1:1).

Szerintem azon múlik az evés kérdése, hogy testben ott volt-e.

df1
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Zoltan - 2017. November 22. - 18:24:44
Ezék 2:7 -10
Hirdesd nekik az én igéimet, akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele; hiszen engedetlen nép ez!
Te pedig, emberfia, hallgasd meg, amit mondok neked! Ne légy engedetlen, mint ez az engedetlen nép! Nyisd ki a szád, és edd meg, amit adok neked!
Láttam, hogy egy kéz nyúlt felém, és egy irattekercs volt benne.
Kiterítette előttem, és az tele volt írva mindkét oldalán. Siratóének, sóhaj meg jajszó volt ráírva.

Ezék 3:1-4
Ezt mondta nekem: Emberfia, edd meg, amit itt találsz! Edd meg ezt a tekercset, azután menj, és szólj Izráel házához!
Kinyitottam a számat, ő pedig megetette velem azt a tekercset.
Ezt mondta nekem: Emberfia, rakd tele a hasadat, töltsd meg a gyomrodat ezzel a tekerccsel, amelyet adok neked! Meg is ettem, és olyan édes volt a számban, mint a méz.
Azután ezt mondta nekem: Emberfia, menj el Izráel házához, és hirdesd nekik igéimet!
 ...
Ezék 3:14
A lélek fölemelt, és elragadott engem. Én pedig mentem keserűen, felindult lélekkel, de az Úr kemény kézzel tartott engem.

Jel 10:8-11
Ekkor az a hang, amelyet a mennyből hallottam, ismét beszélt velem, és így szólt: "Menj el, vedd át a nyitott könyvet, amely az angyal kezében van, aki a tengeren és a földön áll".
Odamentem az angyalhoz, és kértem tőle, hogy adja át nekem a könyvecskét. Ő pedig így szólt hozzám: "Vedd át, és edd meg: keserűvé teszi a gyomrodat, a szádban pedig édes lesz, mint a méz".
Átvettem az angyal kezéből a könyvecskét, és megettem: a számban olyan édes volt, mint a méz, de amikor megettem, keserűvé lett a gyomrom.
És ez a szó hangzott felém: "Ismét prófétálnod kell sok népről és nemzetről, nyelvről és királyról".


Ahogy Csaba mondta az, hogy valóban megette vagy nem az másodlagos kérdés, sokkal fontosabb az, hogy mit jelent vagy mit jelképez.

Ha Ezékielt nézzük, szerintem valóban megette (a szöveg összefüggésből úgy tunik testben volt), Jánosnál nem annyira tiszta, a lényeg az amit ez jélképezet.  A tanítványok is vaóban meg ették a kenyeret és megitták a bort, a lényeg ott is az amit az jelentett és jelent az most is, bármikor tesszük azt.

Ha megfigyeljük mind két igét, akkor a könyvek megevése, az Úr üzenetének hírdetésével van kapcsolatba, a próvétálással.
Nem lehet úgy hírdetni Isten üzenetét, igéjét, ha előbb azt nem tettük magunkévá. 
Figyeljük meg mit mond az Úr:

8v: "Te pedig, emberfia, hallgasd meg, amit mondok neked! Ne légy engedetlen, mint ez az engedetlen nép! Nyisd ki a szád, és edd meg, amit adok neked!
Előszőr Ezékielhez szól az Úr ígéje.

Isten igéje nagyon édes lehet a szánkban, de nagyon sokszor, ha mélyebre kerűl akkor az keserüvé válik, mert megítél bennünket – mert Isten ígéje elsősorban hozzánk kell szóljon, bennünket kell megvizsgáljon. Bennünket vígasztal, vagy bennünket épít, vezet vagy éppen megítél; - (és itt is kapcsolatban van az Úr szava és az ítélet).  Ha megfigyeljük Ezékielnek is keserűséget okozott a történtek, a 14v – úgy olvassuk, hogy :  -  “Én pedig mentem keserűen, felindult lélekkel”

Hasonló amit máshol mond Isten ígéjeI, olyan az mint a két élü kard :

Zsid 4:12
Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Virág - 2017. November 24. - 07:12:48
Köszönjük!  :like:

Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kamilla - 2017. November 24. - 15:39:48
Köszönöm mindenkinek a válaszát!


        O0    :2smitten:
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Virág - 2017. November 28. - 16:41:34
És Te hogy látod ezt a kérdést?

:2smitten:
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kamilla - 2017. November 28. - 21:13:39
Azzal, amit Zoltán írt, egyetértek, csak én nem gondolom, hogy valóban megevett valaniféle türetet, tekercset, ilyesmit, hanem szellemi cselekedetnek gondolom, ahogyan Jánosnál is.

     :2smitten:
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kamilla - 2018. Március 19. - 08:39:47
Salamon király került szóba valahol, hogy az élete Isten szemszögéből, "lefelé hajlott", mondhatni elbukott.

1Kir 11:
1. Salamon király pedig megszerete sok idegen asszonyt, még pedig a Faraó leányán kivül a Moábiták, Ammoniták, Edomiták, Sídonbeliek és Hitteusok leányait,
2. Olyan népek közül, a kik felől azt mondotta volt az Úr az Izráel fiainak: Ne menjetek hozzájok, és őket se engedjétek magatokhoz jőni, bizonyára az ő isteneik után hajtják a ti szíveteket. Ezekhez ragaszkodék Salamon szeretettel.
3. És valának néki feleségei, hétszáz királynéasszony és háromszáz ágyas; és az ő feleségei elhajták az ő szívét.
4. És mikor megvénült Salamon, az ő feleségei elhajták az ő szívét az idegen istenek után, úgy hogy nem volt már az ő szíve tökéletes az Úrhoz, az ő Istenéhez, a mint az ő atyjának, Dávidnak szíve.
5. Mert Salamon követi vala Astoretet, a Sídonbeliek istenét, és Milkómot, az Ammoniták útálatos bálványát.
6. És gonosz dolgot cselekedék Salamon az Úr szemei előtt, és nem követé olyan tökéletességgel az Urat, mint Dávid, az ő atyja.
7. Akkor építe Salamon templomot Kámosnak, a Moábiták útálatos bálványának a hegyen, a mely Jeruzsálem átellenében van, és Moloknak, az Ammon fiai útálatos bálványának.
8. És ekképen cselekedék Salamon mind az ő idegen feleségeivel, a kik az ő isteneiknek tömjéneztek és áldoztak.
9.  Megharaguvék azért az Úr Salamonra, hogy elhajlott az ő szíve az Úrtól, Izráel Istenétől, a ki megjelent volt néki kétszer is,
10.    És azt parancsolta volt néki, hogy ne kövessen idegen isteneket, és mégsem őrizte meg az Úr parancsolatját.
11.    Monda azért az Úr Salamonnak: Miután ez történt veled, és nem őrizted meg az én szövetségemet és az én rendelésimet, a melyeket parancsoltam néked: elszakasztván elszakasztom tőled az országot, és adom a te szolgádnak.
12.    Mindazáltal míg élsz, nem cselekeszem ezt Dávidért, a te atyádért; hanem a te fiadnak kezétől szakasztom el azt.
13. De nem szakasztom el az egész birodalmat; hanem egy nemzetséget adok a te fiadnak Dávidért, az én szolgámért és Jeruzsálemért, a melyet magamnak választottam.

Arról a szívről írja ezt, amibe Isten bölcsességet adott:
1Kir 4: 29  És az Isten adott bölcseséget Salamonnak és igen nagy értelmet és mély szívet, mint a fövény, mely a tenger partján van.

Aztán eszembe jutott a tékozló fiú története, aki kikérte örökségét, majd elment és cégéres bűnöket követett el, nyomorba döntve életét. DE! A szíve Istenben maradt, illetve Isten benne maradt a szívében!

Luk 15:
18. Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.
19. És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!
20. És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.
21. És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam!


Salamon szívét pedig elfoglalták az idegen istenek... és nem olvassuk a megbánását... nem érdekes? :)

           :nemtudom:
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kamilla - 2018. Május 24. - 20:34:43
Sokan azt tanítják, hogy Isten a bűnöst szereti, a bűnt viszont gyűlöli. Szó sincs arról, hogy az embert utálná, vagy ilyesmi. Itt mégis ilyet olvashatunk:

5Mózes 18:
9.   
Mikor te bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked: ne tanulj cselekedni azoknak a népeknek útálatosságai szerint.
10.    
Ne találtassék te közötted, a ki az ő fiát vagy leányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló;
11.    
Se bűbájos, se ördöngősöktől tudakozó, se titok-fejtő, se halottidéző;
12.    
Mert mind útálja az Úr, a ki ezeket míveli, és ez ilyen útálatosságokért űzi ki őket az Úr, a te Istened te előled.

Ézsaut pedig egyenesen gyűlöli...
Nem lehet, hogy humanista szemmel nézik sokan Istent?

        :morfondirozik:
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Csaba - 2018. Május 24. - 22:42:19


:like:

''Én az éngem szeretőket, szeretem..."
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kamilla - 2018. Szeptember 13. - 18:17:58

(....)
1Kir10: 21. És Salamon királynak összes ivóedényei is aranyból voltak, és a Libánon erdő házának összes edényei tiszta aranyból; nem volt azok között semmi ezüst, mert annak semmi becse nem vala Salamon idejében.
  22. Mert a király Társis hajója, a mely a tengeren Hírám hajójával járt, minden három esztendőben egyszer fordult meg, s hozott a Társis hajó aranyat, ezüstöt, elefántcsontokat, majmokat és pávákat.
  23. És feljebb magasztaltaték Salamon király gazdagsággal és bölcseséggel a földön való minden királyoknál.
  24. És mind az egész föld kivánja vala látni Salamont, hogy hallhatnák az ő bölcseségét, melyet Isten az ő szívébe adott volt.
  25. És azok néki ajándékot hoznak vala, ezüst és arany edényeket, öltözeteket, hadi szerszámokat, fűszerszámokat, lovakat, öszvéreket, esztendőnként.
  26. És gyűjte Salamon szekereket és lovagokat, úgy hogy ezer és négyszáz szekere, és tizenkétezer lovagja volt néki, a kiket helyheztete a szekerek városaiba, és a király mellé Jeruzsálemben.
  27. És felhalmozá a király Jeruzsálemben az ezüstöt mint a követ, és a czédrust, mint a vad fügefákat, a melyek nagy tömegben vannak a mezőn.
  28. És Salamonnak Égyiptomból hozának lovakat, és a király kereskedői sereggel vették volt a lovakat megszabott áron.
  29. És egy-egy szekér hatszáz ezüst siklusért és egy-egy ló százötven siklusért ment fel és jött ki Égyiptomból, és ugyancsak ők szállították ezeket a Hitteusok királyainak és Siria királyainak
.


Ebben a fejezetben végig Salamon csodálatos gazdagságáról olvashatunk. Salamon gazdagsága az ország gazdagsága is volt.
Akkor miért volt szüksége arra, hogy súlyos igákat tegyen a népre?

1Kir 12:1. És elméne Roboám Síkembe; mert Síkembe gyűlt fel az egész Izráel, hogy királylyá tegyék őt.
  2. Mikor pedig meghallotta ezt Jeroboám, a Nébát fia, (a ki még Égyiptomban volt, a hová futott volt Salamon király elől, és Égyiptomban tartózkodék Jeroboám,
  3. És hozzá küldvén, elhivaták őt); elmenének Jeroboám és az Izráel egész gyülekezete, és szólának Roboámnak, mondván:
  4. A te atyád igen megnehezítette a mi igánkat, de te most könnyebbítsd meg atyádnak kemény szolgálatát, és a nehéz igát, a melyet mi reánk vetett, és szolgálunk néked.
  5. És monda nékik: Menjetek el, és harmadnap mulva jőjjetek vissza hozzám. És a nép elméne
.
   
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Csaba - 2018. Szeptember 13. - 21:13:08
Feljebb írtad, hogy mekkora sereget tartott fent.
Ezeket mindig a nép fizette meg.
Nálunk is ez volt Mátyás idejében az ország erős volt és gazdag, a jobbágyokat pedig lenyomták az adók...
:szelid:
Cím: Re:Elmélkedések az igéről
Írta: Kamilla - 2018. Szeptember 14. - 17:04:23
köszönöm a választ, Csaba, ezt nem tudtam.   O0