Legutóbbi hozzászólások

1
Kamilla témái / Gondolataim / Betegség, halál, keresztények
« Utolsó üzenet: írta Kamilla Dátum 2019. December 05. - 20:42:39 »
Betegség, halál, keresztények
Nem nagyon tanítanak a halálról, a súlyos betegségekről, illetve a helyzetekről, amikbe kerülhetnek a hívők, Isten gyermekei is, akár csak minden ember.
Valahogy olyan happy-ra, rózsaszínre van festve, vagy inkább el van takarva az emberek elől, mintha ez nem lenne fontos, mintha ez gyengeség, vagy hiba lenne, mintha az, aki átmegy ezeken, nem is lenne igazi hívő, keresztény.
Olyan ez, mint a bővölködés tana.
El van bagatellizálva, hamisan van beállítva, beszélve róla.
Csak olyanokat zengedeznek, hogy a halál le van győzve, Krisztus sebeiben meg vagyunk gyógyulva, stb. amik igazak is, de nem úgy, ahogy beszélnek róla.
Ugyanis minden ember életének van vége, ami nem elkerülhető, hacsak nem majd az elragadtatás idején azoknak, akik nem kerülnek a koporsóba.
De azoknak, akik nem ilyen szerencsések, bizony ugyan az a végük: el kell távozni ebből a világból, itt hagyva mindent és főleg mindenkit. Családot, férjet, feleséget, gyerekeket, unokákat, rokonokat, ismerősöket, barátokat…
Ez a helyzet senkinek sem könnyű.
Sem annak, akinek mennie kell, sem azoknak, akik maradnak.
Ezt a nehéz helyzetet, ahogy én látom, még nehezebbé teszik a „hallelujah” prédikációk, az „elvarázsolt” keresztény vélekedések, főleg azoké, akik fiatalok, erőteljesek, egészségesek, és viszonylagos jólétben élnek.
Azok, akik viszont ilyen helyzetbe kerülnek, akiket megcsap a halál szele, az eltávozás közeli lehetősége, azoknak nem könnyű.
Bizonyos lelkiismeret furdalásuk is lehet, majdcsak nem bűntudatuk, amit a téves prédikációk, tanítások, vélekedések miatt érezhetnek az amúgy sem könnyű helyzetben.
Azt gondolom, hogy ilyen szempontból a világiak irgalmasabbak egymás iránt, mint a hívők, a keresztények.
Ugyanis ott őszintén beszélnek ezekről a dolgokról, fel lehet készülni, fel lehet dolgozni az eseményeket őszintén, takargatás nélkül.

Akik józanok, normális gondolkozásúak, azok nem feszítik túl a reménykedést, nem hitegetnek, nem mondatnak el megvallásokat, amiket az illető lehet, nem is hisz, de illik bennük hinni, ezért mondja, mondja, ordítja is, ha kell.
Mondani kell, mert akkor rásütik, hogy hitetlen, meg hogy nem akarja, nem tudja átvenni gyógyulását, hiszen Krisztus sebeiben meggyógyult és az Úr meg akarja gyógyítani!
Honnan tudod??!!
Ha pedig nem tudod biztosan, Istentől való kijelentésként, akkor hogyan mered mondani??!!
Ha az érintettnek nem mondja meg Isten világosan, hogy ez a terve vele, hogy meg fogja gyógyítani, ki vagy te, hogy állítod, hogy de igen??!!
És addig, addig sulykolod, míg az illető nem bólogat rá, míg fel nem gerjeszti a lelkét, és meg nem adja magát, neked??

Miért nem készítjük fel inkább a testvért és családját az elköltözésre, istenfélelemmel, józanul?
Miért nem bíztatjuk, hogy tegye magát az oltárra, Isten tenyerébe, és leljen békességre?
Miért nem bíztatjuk, hogy rendezze életét, dolgait, Istennel és emberekkel, rendelje el házát, és amíg itt van közöttünk, addig békében, szeretetben, hitben, félelem nélkül éljen?
Miért nem tudatosítjuk benne, hogy mindenki, ő is, háza népe, szerettei is Isten kezében vannak, Aki szerető, Gondviselő Atya, és gondot visel Övéiről?
Miért nem tudatosítjuk, és ezzel nyugtatjuk meg, hogy önmagát és mást sem képes az ember megtartani, ezért nem szükséges aggódnia, sőt, hitetlenség is az aggódás, elválaszt Istentől, ezért megadással várja azt, amit Isten eltervezett, mert az a legjobb?
Bármit hozzá teszünk, vagy elveszünk belőle, az már nem tökéletes.
Miért nem hagyjuk egymást szabadon, a Fiúban, a Fiú általi szabadságban, amit megkaptunk Őáltala az Atyánktól?
Abban az édes, drága békességben, amit csak Isten tud adni?

Az ószövetségben olvassuk, hogy a régiek is meggyászolták szeretteiket, olyat is olvasunk, hogy 30 napig siratta, Áront és Mózest az egész nép.
Ez igen hosszú idő. Ráadásul a régi szövetség idején történt.
Nekünk, az Új szövetségben élőknek, akik Krisztusban vagyunk, örök életünk van, ha újjászült az Atya, nekünk már nincs okunk ilyen hosszú, keserves gyászra.
Persze, fáj, és hiányzik, de bizodalmunk van a nagy találkozásra, odaát.
Ez inkább ad örömre okot, mint sírásra.
Tehát, mindennek ideje van.
Legyünk istenfélők és józanok, ne engedjünk hamis befolyásnak, vallásosságnak, a gyász szellemének.
Ne engedjük elvenni bizonyosságunkat, Istenbe vetett hitünket, bizodalmunkat!
Ezért kell minden napunkat úgy megélni, mintha az lenne az utolsó.
Van, akinek megadatik a felkészülés és az elbúcsúzás, van, akinek hirtelen jön: elmegy reggel és többé nem megy haza… vagy lefekszik, és nem ébred fel…
Melyik a jobb?
Legyünk mindenben, mindenkor hálásak!
Hozzuk ki az adott helyzetből a legjobbat, a leginkább Istennek tetszőt.

Jézus a példánk, mint mindenben.
Mint Emberfia, bár tudta, mit vállal, azért, amikor eljött a halála pillanata, Ő is megrendült, mint ember – ezért tudja, mi mit élünk át, pedig rajtunk nem esik akkora fájdalom, meggyalázás, kín -, és szüksége volt bátorításra.
Ezért küldte az Atya az angyalokat, és bizonyára bátorította is Jézust.
Ennek ellenére Jézus mégis örült, mert bízhatott abban, hogy egy rövid idő, és újra ott lehet az Atyánál!
Ez mindent felülmúlt!
Bennünk is legyen ez a hit és reménység, aminél több nem adatik, ez biztos!

2
Irma témái / Re:Mindennapi kenyerünk
« Utolsó üzenet: írta Irma Dátum 2019. December 05. - 10:11:10 »
2019. december 5. csütörtök

Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez. Legyetek egymással vendégszeretők zúgolódás nélkül. Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.

1Pt 4,8-11.

NAGYMAMA KONYHÁJA

Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal. (1Jn 3,18)

Nagymamám konyhája különleges hely volt; még ma is melegséggel tölt el, ahogy feltolulnak emlékeim. Nagymamámnak nem volt szüksége receptekre a főzéshez-sütéshez, egyszerűen minden a fejében volt, melyik hozzávalóból mennyi kell az adott ételhez. És minden, amit készített, ízletes volt. Különösen nagy tehetsége volt a sütemény sütésében. Minden karácsonykor összegyűltünk nála a barátaimmal, hogy azonnal megkóstolhassuk a frissen kisült süteményt. Amikor a titkos összetevőkről faggattam, amitől olyan különlegesek és másokéhoz képest sokkal finomabbak a süteményei, csak mosolygott, és ennyit mondott: "A különleges összetevő a szeretet."
Isten mindannyiunknak ad ajándékot, és az ő szeretetét mutatjuk be, amikor ezeket az ajándékokat a körülöttünk lévő világnak adjuk. Ha az Úr igéjét tanulmányozzuk, de cselekedeteket nem teszünk hozzá, az olyan, mintha recepteket olvasnánk, és aztán nem főznénk semmit. Ahogy a nagymamám ragyogóbbá tette maga körül a világot, mi is megmutathatjuk Isten szeretetét másoknak. Bárki megízleli azt, amit Isten felkínál, megtudja, hogy az a legnagyobb szeretet a világon.

Imádság: Drága Istenünk, add, hogy a tőled kapott ajándékokkal mások javát szolgáljuk. Ámen.

Amikor másoknak segítek, Isten bennem élő szeretetét fejezem ki.
3
Irma témái / Re:Mindennapi kenyerünk
« Utolsó üzenet: írta Irma Dátum 2019. December 03. - 10:55:04 »
2019. december 3. kedd

Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére. De korán reggel ismét megjelent a templomban, és az egész nép hozzásereglett; ő pedig leült, és tanította őket. Ekkor odavezettek az írástudók és a farizeusok egy asszonyt, akit házasságtörésen értek, középre állították, és így szóltak Jézushoz: "Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték. Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz?" Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre. Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: "Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ." És lehajolva tovább írt a földre. Azok pedig ezt hallva, egymás után kimentek, kezdve a véneken, és egyedül ő meg az asszony maradt ott a középen. Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt hozzá: "Hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?" Ő így felelt: "Senki, Uram." Jézus pedig ezt mondta neki: "Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!")

Jn 8,1-11.

MEG NEM ÉRDEMELT JÓSÁG

Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt... Jézus pedig így könyörgött: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." (Lk 23,33-34)

Az autófeljáróról tolattam ki, és közben Mistyvel, a barátnőmmel és a hátul ülő barátaimmal beszélgettem. Hirtelen egy fülsiketítő fémes csikorgás és az autó rázkódása némított el. Ráhajtottam az óriási kőre, ami éppen a füvet védte az autóktól. Az autó Misty szüleié volt. Az édesanyja az ablakból figyelt minket. Mielőtt elindultunk, figyelmeztetett, hogy óvatosak legyünk. A szégyentől majdnem sírva mentünk vissza a házba, hogy az édesanyja bocsánatáért esedezzünk. Ő azonnal megbocsátott, és már nyújtotta is a másik autója kulcsait. Ellenkezésünkre azt mondta: "Mondtam, hogy megbocsátok. Most már legyetek óvatosabbak, és érezzétek jól magatokat."
Akkor még nem voltam keresztény, de egy hívő ilyen nagylelkű megbocsátása segített nekem, hogy hinni tudjak Isten bocsánatában, amire azóta is számtalanszor szükségem volt. És ma már hívőként arra emlékeztet, hogy nekem is nagylelkűnek kell lennem a megbocsátásban. Mivel Isten mindig megbocsát nekem, ha valamit elrontok, és mivel egy keresztény ember ugyanezt az irgalmat gyakorolta felém, ma már én is sokkal jobban meg tudok másoknak bocsátani.

Imádság: Drága Istenünk, add, hogy úgy bocsássunk meg másoknak, ahogyan te megbocsátottál nekünk! Ámen.

Ha valakinek megbocsátok, Krisztust teszem láthatóvá számára.

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIKNEK MEG KELL BOCSÁTANUNK!
4
Irma témái / Re:Mindennapi kenyerünk
« Utolsó üzenet: írta Irma Dátum 2019. December 02. - 09:50:21 »

2019. december 2. hétfő

Ekkor József már nem tudott tovább uralkodni magán az ott álló sok ember előtt, és felkiáltott: Küldjetek ki előlem mindenkit! Nem is maradt senki nála, és ekkor József megismertette magát a testvéreivel. Hangos sírásra fakadt, úgyhogy meghallották az egyiptomiak, és így hallottak róla a fáraó házában is. Majd ezt mondta József a testvéreinek: Én vagyok József! Él-e még az én apám? De a testvérek nem tudtak válaszolni, mert megrémültek tőle. József ezt mondta testvéreinek: Jöjjetek közelebb hozzám! Ők közelebb mentek. Ekkor így szólt: Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba! De most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek amiatt, hogy engem ide eladtatok, mert azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben maradjatok. Mert már két esztendeje tart az éhínség a földön, és még öt esztendeig nem lesz sem szántás, sem aratás. Isten küldött el engem előttetek, hogy maradékotok legyen a földön, és életben tartson benneteket nagy szabadítással. Tehát nem ti küldtetek ide, hanem Isten, aki engem a fáraó első emberévé, egész házának urává és egész Egyiptom uralkodójává tett. Sietve menjetek el apámhoz, és mondjátok meg neki: Ezt üzeni a fiad, József: Isten egész Egyiptom urává tett engem. Jöjj el hozzám, ne tétovázz! Gósen földjén fogsz lakni, közel leszel hozzám te, a fiaid és az unokáid, meg a juhaid, marháid és mindened. Én majd ellátlak itt, hiszen még öt évig tart az éhínség. Így nem fogsz nélkülözni sem te, sem házad népe, sem semmid. Saját szemetekkel látjátok testvéremmel, Benjáminnal együtt, hogy én magam beszélek hozzátok. Mondjátok el azért apámnak minden dicsőségemet itt Egyiptomban, és mindazt, amit láttatok. Azután sietve hozzátok ide apámat! Ekkor testvérének, Benjáminnak a nyakába borult, és sírt. Benjámin is sírt a nyakába borulva. Majd megcsókolta mindegyik testvérét, és sírt velük. Azután elbeszélgettek vele a testvérei.

1Móz 45,1-15.

CSODÁLATOS ÁLDÁS

De most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek amiatt, hogy engem ide eladtatok, mert azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben maradjatok. (1Móz 45,5)

A családom anyagilag rám támaszkodik. Míg a barátaim új ruhát, táskát, cipőt vesznek, nekem spórolnom kell, hogy kifizessem a családom albérletét. A többiek nyaralni mennek, de nekem félre kell tenni a pénzt édesapám orvosi ellátására. Emiatt néha kísértést érzek, hogy sajnáljam magam. "Szegény Lina, milyen rossz neked!" - gondolom ilyenkor magamban. Aztán eszembe jut József. A testvérei eladták Egyiptomba rabszolgának, de Isten magas pozícióba emelte. József pedig ebben a helyzetben felismerte, hogy Isten rábízta a családja megmentését az éhínségben. Ahelyett, hogy csak magával törődött volna, és minél jobban kiélvezte volna kiváltságos helyzetét, József segített a családjának.
Az ő története emlékeztet, milyen fontos, hogy másoknak segítsünk. Ahelyett, hogy belesüppednék az önsajnálatba, hálát adok Istennek a lehetőségért, amivel áldás lehetek a családom számára.

Imádság: Kegyelmes Istenünk, köszönjük a lehetőségeket, amikor másokon segíthetünk. Ámen.

Örömmel fogok ma élni minden lehetőséggel, hogy másokon segítsek.

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIKNEK SOK FELELŐSSÉGÜK VAN!
5
Kamilla témái / Re:Merengések
« Utolsó üzenet: írta Kamilla Dátum 2019. December 01. - 19:46:41 »
Miért nem engedjük el az elmenőket?
Miért nem figyelünk Istenre?
Miért nem kérdezzük meg, mi az Ő terve, akarata az egyes ember életében?
Miért nem arra buzdítjuk a nagy beteget, hogy kérdezze Istent sorsa felől?
Miért akarjuk mindenáron meggyógyítani?
Miért adunk megvallásokat a szájába, amiben nem is hisz igazán, csak most ez a tradíció?
Miért ringatjuk hamis reménységben, hogy élni fog, és nem csak őt, hanem családját és hittestvéreit is?

Miért nem inkább arra biztatjuk, hogy rendezze el dolgait Istennel, és szeretteivel, embertársaival, és engedjük megbékélni?

Annyira rossz, hamis az, ami most folyik gyógyítás terén, és őszintétlen.
Sok eset van, mikor nagy betegeket, gyógyíthatatlan betegeket gyógyultnak nyílvánítanak, mert esetleg javulás állt be az állapotukba, és ezt úgy tulajdonítják Istennek, hogy közben az adott pásztor, aki imádkozott érte van felmagasztalva.
Ami szomorú, hogy arról, hogy mégsem gyógyult meg, hogy újra kórházban van, kezelik, vagy esetleg el is távozott közülünk, már nem adnak hírt.
Miért nem?

Miért nem hagyjuk a másikat Isten kezében?

Miért állnak emberek még ekkor is Isten és ember közé?



 



 

 
6
Irma témái / Re:Mindennapi kenyerünk
« Utolsó üzenet: írta Irma Dátum 2019. November 30. - 09:48:51 »
2019. november 30. szombat

Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhíva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: "Szeresd felebarátodat, mint magadat." Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást!
Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek. Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek. Ha pedig a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény uralma alatt.

Gal 5,13-18.

VALÓDI SZABADSÁG

Krisztus szabadságra szabadított meg minket... ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni. (Gal 5,1)

Fiatalkoromban volt egy Ollie nevű kutyám. Kicsi volt, ám intelligens. Mikor megcsörgettem a kezemben a lakáskulcsot, mindig talpra ugrott, és szájába vette a pórázát. Amikor a szabadban voltunk, addig a közelemben maradt, amíg a póráz a szájában volt. Amikor elvettem tőle, tudta, hogy most már szíve szerint szabadon futkározhat.
Vannak emberek, akik fizikailag szabadok, de mégis a bűntudatuk, öngyűlöletük vagy az anyagiak rabságában élnek. Jelenleg én a halálsoron vagyok bebörtönözve olyan tettekért, melyeket a banda, a pénz és a kábítószer rabjaként követtem el. De Pál ezt mondja: "Krisztus szabadságra szabadított meg minket." Ő olyan szabadságot kínál, mely lelkileg feloldoz a hideg és nedves börtöncellámban, életet kínál követése útján.
Mikor a fogvatartottakat elengedik, kapnak egy "elbocsátó levelet", ami mindenkivel tudatja, hogy ők mostantól fogva szabadok. Krisztus mindenkinek felajánlja ezt az elbocsátó levelet. Ha szívünkbe fogadjuk Jézust, akkor lelki és szellemi szabadságot nyerünk általa. Lehet, hogy fizikai szabadságban nekem már sohasem lesz részem, de örömöt, békességet, szeretetet és erős hitet nyertem a vele való közösségben. Krisztus "megcsörgeti a kulcsokat", melyek igaz szabadságot jelentenek.

Imádság: Urunk, segíts vigasztalni azokat, akik az élet súlyos terheit hordozzák, és nem képesek szabadulni. Ámen.

Semmi sincs, ami elválaszthatna a krisztusi szabadságtól.

IMÁDKOZZUNK A HALÁLSORON LÉVŐKÉRT!
7
Csaba témái / Re:Ihletett, de miként?!
« Utolsó üzenet: írta Csaba Dátum 2019. November 29. - 17:09:24 »
Számomra nem paradoxon, amit Jézus állít, hiszen megmagyarázza. Valószínűleg nem a felettünk lakó elmebeteg nőről beszél, aki állandóan hisztériásan zokog.

Nekem az egy nagy paradoxon, amikor az igét a szövegkörnyezetétől függetlenül magyarázzák, s boldog lesz minden idióta aki zokog...
8
Irma témái / Re:Mindennapi kenyerünk
« Utolsó üzenet: írta Irma Dátum 2019. November 28. - 08:34:22 »

2019. november 28. csütörtök

Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti az Isten". Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre. Amint meg van írva: "Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké." Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja "igazságotok gyümölcsét." Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely hálaadást szül az Isten iránt általunk. Mert ennek a szolgálatnak az ellátása nemcsak a szentek szükségleteit elégíti ki, hanem sokakat hálaadásra is indít az Isten iránt. Mert e szolgálat eredményességéért dicsőítik majd az Istent, azért az engedelmességért, amellyel Krisztus evangéliumáról vallást tesztek, és azért a jószívűségetekért, amely irántunk és mindenki iránt megnyilvánul. És ők könyörögnek is értetek, és vágyódnak utánatok, mivel Isten jósága bőven kiáradt rátok. Hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért!

2Kor 9,6-15.

VÁRATLAN LEHETŐSÉGEK

Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségetekből jusson minden jó cselekedetre. (2Kor 9,8)

Családi nyaralásukon lányomék megálltak egy gyorsétteremnél. A rendelésüknél valami keveredés miatt kaptak még egy extra adagot. Újra az autópálya felé vették az irányt és megláttak egy fiatalembert táblával a kezében: "Éhes vagyok, kérem, segítsenek." Megálltak, a lányom letekerte az ablakot. "Van egy adag ennivalónk, ha elfogadja." A férfi hálásan elvette az ételt, a szemeit és az ennivalót az ég felé emelte, mintha egy halk köszönömöt mondott volna. Lányomék nagyon hálásak voltak az extra adagért, s hogy éppen jó időben és jó helyen történt, így segítségére lehettek valakinek.
Történetük több esetre emlékeztet a saját életemből, amikor valami váratlan dologhoz hozzájutottunk, és ezzel segítségére lehettünk másoknak. Sajnos nem minden esetben használtam ki ezeket a lehetőségeket, vagy egyszerűen nem vettem őket időben észre. Minden nap élhetünk ezeknek a lehetőségeknek a tudatában, és így megváltoztathatjuk valakinek az életét. Kérhetünk Istentől bátorságot, hogy az áldásainkat és ajándékainkat megoszthassuk másokkal is.

Imádság: Köszönjük, Istenünk számtalan ajándékodat és váratlan áldásaidat. Segíts, hogy keressük és ki is használjuk az általad elkészített alkalmakat! Ámen.

Kivel osztok ma meg valamit Isten nevében?

IMÁDKOZZUNK AZ ÉHEZŐ EMBERTÁRSAINKÉRT!
9
Irma témái / Re:Mindennapi kenyerünk
« Utolsó üzenet: írta Irma Dátum 2019. November 27. - 11:22:31 »

2019. november 27. szerda

Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen,
az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!
Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől.
Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége.
Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal,
sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól.
Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el.
A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését.
Ha az URat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak,
nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás.
Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon,
kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.
Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet.

Zsolt 91,1-13.

ISTEN GONDOSKODÁSA

Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon. (Zsolt 91,11)

2017 novemberében lányunk munkába menet autó-balesetet szenvedett. Súlyosan megsérült, és elveszítette az eszméletét. Néhányan, akik tanúi voltak az esetnek, kihívták a mentőt. Úgy tűnik, hogy ezek a segítőkész idegenek Isten angyalai voltak. Megrázó volt, ahogyan a balesetet leírták, de mi hálásak vagyunk Istennek, hogy csodálatos módon megmentette a lányunkat. Megfelelő orvosi ellátásban részesült, és idővel jelentősen javult az állapota.
Amikor Isten közelségében járunk, felismerjük az ő gondoskodását. Családommal minden nap együtt szoktunk imádkozni, és azon a novemberi reggelen is ezt tettük, mielőtt a lányom munkába indult. Gyógyulása, lábadozása ideje alatt nagyon sokan meglátogattak minket, kifejezték aggodalmukat és bátorító együttérzésüket. A mi Istenünk hűséges.

Imádság: Védelmező Istenünk, köszönjük, hogy te vigyázol ránk. Segíts mindig közel lenni hozzád! "Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket... Ámen." (Mt 6,9-13)

Ma keresni fogom Isten gondoskodó szeretetének jeleit.

IMÁDKOZZUNK A BALESETBŐL LÁBADOZÓ EMBEREKÉRT!
10
Csaba témái / Re:Ihletett, de miként?!
« Utolsó üzenet: írta Virág Dátum 2019. November 26. - 18:45:51 »
Érdekes írás, az evangélikus napi igék rovatból:



Lelki útravaló a mai napra


Fényözön árad az igazra és öröm a tiszta szívűekre. (Zsolt 97,11)
Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. (Mt 5,4)

Az arisztotelészi logika foglyai vagyunk. Pedig a Biblia inkább a keleti kultúrkör nyelvén íródott. A mi agyunk számára felfoghatatlan, hogy két egymással ellentétes dolog egyszerre igaz lehet. A keleti gondolkodásban ez természetes. A Szentírás tele van paradoxonokkal, nemcsak el, hanem be is kéne fogadnunk őket. Indoklás nélkül is nagy mélység, üzenet van bennük: „Boldogok, akik sírnak...” Hagynunk kell, hogy az üzenet ki tudjon bomlani az értelmünkben.

Csendben ízlelgessük kicsit ezeket a jól ismert, szent paradoxonokat:

A végtelen Isten törékeny csecsemőként jött el ebbe a világba.
Jézus teljesen Isten és teljesen ember.
A teremtő és gondviselő Isten, aki mindannyiunknak helyet készített a világban, nem kap tőlünk helyet, csak egy istállónyit, azt is alig.
Krisztus megüresítette önmagát, hogy mindenek Ura legyen.
Az utolsók az elsők, az elsők az utolsók.
Legyenek köztetek a legkisebbek a legnagyobbak!
Aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét Jézusért, megtalálja.
Az ember egyszerre bűnös és megigazult. (Luther Márton)
A keresztfa kudarca a megváltás győzelmét hordozza.
Az úrvacsora egyszerre ostya és Jézus teste, bor és Jézus vére.

Boldogok, akik sírnak. Jobb megvigasztaltnak lenni, mint sosem sírni? Reklámok zúdítják ránk a különböző megvásárolható áruk ígérte örök boldogság elvárását. A vigyor a siker védjegye. A könnyek gyöngeség. Pont ezek a gyöngeségek ránthatnak ki minket a mesterséges világ fogaskerekei közül a valódi életbe. Gyöngeségben életerő.

Kellenek ezek a paradoxonok.

Az Úr világossága törjön be életed árnyékaiba, sötétségeibe! De vállald az utadat homályon és éjszakán át, hogy éppen ott megláthasd, és nyilvánvalóvá váljon az Úr jelenlétének ragyogó fénye! Ámen.


Novotny Dániel
2019. november 24.