Legutóbbi hozzászólások

1
Irma témái / Re:Érdekes irások
« Utolsó üzenet: írta Irma Dátum Ma - 15:47:59 »
Tízszer javasoltak neki abortuszt, mindannyiszor elutasította

Tíz alkalommal javasolták orvosok egy brit nőnek, hogy vetesse el kisbabáját, mert súlyos rendellenességet találtak nála. Natalie azonban nem engedte, hogy kioltsák lánya életét, akit születése után megműtöttek és jól halad felépülése.

Natalie Halsonnak az  orvosok azt tanácsolták, hogy szakítsa meg a 22 hetes terhességét, miután egy rutin ultrahang vizsgálat során a magzatnál nyitott hátgerincet állapítottak meg. A rendellenességnek lehetnek enyhe vagy súlyos következményei, az elváltozás mértékének függvényében. Olyan tünetek kísérhetik mint az izomgyengeség, részleges bénulás, az érzékelés hiánya, inkontinencia és az agykárosodás.

Az orvosok ragaszkodtak ahhoz, hogy Natalie megszakítsa a terhességét és biztosították arról, hogy ez a legjobb- és az egyetlen- opciója. A The Sun magazinnak Natalie így nyilatkozott: „Úgy tettek, mintha az abortusz lenne az egyetlen lehetőségem és elmagyarázták, hogy ha megtartom, a gyerekem kerekesszékhez lesz kötve és alacsony lesz az életminősége. ”

Szerencsére röntgenasszisztensként Natalie jártas az orvoslásban és nem hagyta, hogy rákényszerítsék egy döntésre, anélkül, hogy  utána járt volna a dolgoknak. „A hívás után kutatni kezdtem és megtudtam, hogy a kislányomnak vannak opciói – hirtelen elöntött a düh, amiért nem tájékoztattak róluk”– mondta.

Műtét révén helyreállítható a gerincoszlopdeformáció és a tünetek kezelhetőek. A műtét és a folyamatos kezelés ellenére a nyitott gerincvelővel született gyerekeknek lehetnek nehézségei vagy fogyatékosságai, de a betegség nem feltétlenül ítéli őket egy nyomorúságos életre.

Natalie esélyt adott a lányának az életre, visszautasította  az abortuszt és helyette a műtéti beavatkozást választotta. „Maribelle esetében nem volt lehetőség a méhen belüli  beavatkozásra, de a születést követően a nyitott gerincoszlop bezárható. A műtét ugyan  nem biztosíték a gyógyulásra, de ez volt a legjobb lehetőségünk.”

Ennek ellenére az orvosok továbbra is ragaszkodtak az abortuszhoz. „Minden alkalommal, azaz nagyjából tízszer ajánlották fel, hogy szakítsam meg a terhességet, egészen a szülésig. Továbbra is sürgettek, annak ellenére, hogy többször is nemet mondtam, sőt, hetekkel a szülés előtt is felajánlották, hogy vetessem el a babát, ami igazán elszomorít. ”

Maribelle, Nataile lánya a terhesség 38. hetében született meg császármetszéssel Liverpoolban. A babát azonnal az Alber Hey gyermekkorházba vitték, ahol másnap megműtötték.

    A műtét sikeres volt.

„Azt mondták a neurális csövet bezárták. Elérzékenyültem, nem tudtam abbahagyni a sírást”-mondja Natalie.

Maribelle otthon van,  jól halad a felépülése. A betegsége miatt még kihívásokkal kell szembenéznie, de javul az állapota és összességében egészséges. Az édesanyja boldogan számol be arról, hogy hetente kétszer úszni viszi, kapott fizióterápiás kezelést, érzékeli, ha megérintik a lábát, úgyhogy minden jól alakul.

Natalie hálás, hogy visszautasította az abortuszt. „Néha egyszerűen szeretném látni a jövőt, hogy tudjam, mire lesz képes, de valójában nem számít. Én ugyanúgy szeretem. Tudom, elérkezik majd a saját mérföldköveihez. Minden nap küzdök azért, hogy a lehető legjobb élete lehessen. Erős embernek tartom magam, de ez egy hihetetlenül nehéz utazás”. Natalie, felidézve hogyan próbálták rábírni az abortuszra próbálták rábírni, így nyilatkozott: „Ránézek Maribellre, és eszembe jut, hogy sohasem ismerhettem volna meg. Még a gondolata is elviselhetetlen”.

Natalie legfontosabb üzenete: „valójában nem számít, én ugyanúgy szeretem”.

    A szeretet nem csak a fogyatékosságot látja, hanem a személyt, aki szeretetet érdemel.

Nem a képességeikért vagy az adottságaikért kell szeretnünk az embereket, hanem azért akik valójában: Isten képére és hasonlatosságára teremtett személyek. Nem tudhatjuk, Istennek milyen terve van az emberrel, beteggel és egészségessel. Az a feladatunk, hogy minden egyes embert szeressünk a fogantatástól a természetes halálig, tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy enyhítsünk a szenvedésen és segítsünk annak felismerésében, hogy mire hívja őket Isten, a földön és az örökkévalóságban.

Forrás: Aleteia

Fordította: Zölde Júlia
2
Irma témái / Re:Mindennapi kenyerünk
« Utolsó üzenet: írta Irma Dátum Ma - 11:10:14 »
2019. augusztus 17. szombat

Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.

Jn 1,1-5.

ISTEN CSODÁLATOS SZAVA

Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük. (Jel 1,3)

Egy tabletet vásároltam, hogy hozzáférhessek e-mailjeimhez. Hamar rájöttem, hogy sok más alkalmazást is tartalmaz. Gyorsan felfedeztem az új eszközt a legapróbb részletekig, és ez sok örömet okozott számomra.
Bizonyos értelemben a Bibliához való viszonyom is hasonló ehhez. Szüleimtől kaptam az első Bibliát ajándékba. Kisfiú koromban a vasárnapi iskolai tanítóm olykor "bemondott" egy szentírási részt, melyet ki kellett keresnünk a Bibliából. Néha arra is megkért, hogy tanuljunk meg egy bizonyos verset a Bibliából, amelyet otthon kellett kikeresnünk. Ahogy teltek az évek, eljött az idő, hogy magamtól kezdtem el olvasni a Biblia egyes szakaszait, és végül átadtam az életemet Krisztusnak.
Ez azonban csak a kezdet volt. Minél többet olvastam a Bibliát, annál jobban akartam olvasni. Később, már vasárnapi iskolai tanítóként és bibliacsoport vezetőként tudásomat másokkal is megosztottam. Bár már nem tanítok a Bibliából, de még mindig olvasom azt magamban vagy egy bibliakörben. Ezenfelül pedig, a Bibliában keresek útmutatást, de gyakran olvasom kikapcsolódásként is. Minél inkább tanulmányozom Isten igéjét, annál több örömet lelek benne.

Imádság: Drága Atyánk, vezess mindennap az igéden keresztül! Ámen.

Isten szava állandó társam lehet.
3
Irma témái / Re:Mindennapi kenyerünk
« Utolsó üzenet: írta Irma Dátum 2019. Augusztus 16. - 12:46:56 »
2019. augusztus 16. péntek

Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak. Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: "Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba." Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.

Mk 10,13-16.

HÁLÁS SZÍV

Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. (Mk 10,14)

Fiam súlyos diszlexiás, és ez nagyon megnehezíti az iskolai tanulmányait. Nemrég találkoztam tanárával, hogy számára egy egyedi tanmenetet tervezzünk meg.
A hosszú beszélgetés végén a tanár elmondta, hogy a fiam minden egyes iskolai nap végén odamegy hozzá és megköszöni, hogy tanítja őt. Ez mélyen megindított. Nem tudtam, hogy ezt teszi. Tudom, hogy mennyire nem szereti az iskolát, mert annyira nehéz számára. Mégis hálás a tanárának, aki mindent elkövet, hogy segítsen neki.
Elhatároztam, hogy követem fiam példáját, és igyekszem, hogy kimutassam hálámat, különösen az Istennel való kapcsolatom során. A mai bibliai szakaszban, Márk evangéliumában Jézus arra biztat, hogy egy kisgyermek példáját kövessük. Még ha néha számunkra kellemetlen vagy nehéz napok jönnek is, az Isten felé hálás szív mennyei jutalmat arat.

Imádság: Istenünk, köszönjük mindazt, amit teszel vagy tettél értünk. Adj hálás, tiszta és alázatos szívet! Jézus nevében kérünk. Ámen.

Mától kezdve sokkal készségesebben adok hálát Istennek.
4
A visszatérés

Mint korábbi bizonyságtételemben említettem, Isten szeretete megérintette a szívemet, de a seb amelyet keresztényektől kaptam olyan mélynek bizonyult, hogy évek kellettek hozzá, hogy újból tudjak közelíteni keresztény gyülekezethez. Az én elképzelésem az az volt, hogy keresek majd egy gyülekezetet, ahol befogadnak és otthon érezhetem magam. De Isten Szelleme más útra terelt engem. Akkoriban már nagyon kerestem az Istennel a kapcsolatot. A csodálatos szabadulásomtól már eltelt több, mint három év. Közben a fiamnak problémái lettek a középiskolájával és a 18-ik születésnapján azzal állt elém, hogy ő nagykorú lett és saját kezébe veszi sorsa irányítását, és bejelentette, hogy ott hagyja az iskolát., Számomra ez maga volt a döbbenet, hisz abban az időben még diplomás emberek is könnyen az utcára kerültek. Még döbbenetesebb volt, hogy ügynökként képzelte el az élete folytatását. Ebben az a tragikomikus, hogy a fiam egy rendkívűl szűkszavú, mondanivalóját lényegre szorítkozóan elmondó valaki. Na most az ügynökök a beszédükből élnek.  Ekkor én kaptam egy ideg összeroppanást, igy engem vittek az egyik kórházba, míg anyukámat, akik rákos beteg volt, vitték a másik kórházba. Mivel a pszichiátrián a főorvos engem csodaként kezelt, egy két ágyas szobába helyeztek el, és ott egyedül voltam. Kb. egy hétig szinte semmit sem aludtam, a legerősebb altatók is max 1-2 óránnyi alvást eredményeztek. A sátán megint újult erővel támadt rám, de én már tudatosan menekültem az Úr Jézushoz. Nagyon sokat sírtam az Úr előtt, könyörögtem a fiamért, anyukámért és a saját helyre állásomért. Aztán úgy 10 nap múlva a reggeli áhitatomban a házasságtörő  nő történetét olvastam. És akkor találkoztam az Úrral, mai napig nem tudom hogy történt, de akkor szólt hozzám Szellemén keresztül, és végül nekem mondta : Nem kárhoztatlak téged, eredj el és többé ne vétkezzél. Maga az élmény is nagyon megragadott, hát még az a felszabadult öröm, hogy bűnbocsánatot kaptam! Kimentem a szobámból, megkerestem a doktoromat, és közöltem vele, hogy én meggyógyultam és haza fogok menni. És a doki azt mondta : rendben. Ez azért nagy szó, mert pszichiátriákon nem sokat szokott számítani amit a beteg mond. Később meg is kérdeztem tőle, hogy miért egyezett bele olyan könnyen hogy elengedjen, hiszen előtte való nap még az volt a probléma, hogy nem hatnak a gyógyszerek. Erre azt mondta, úgy fénylett az arcomról az öröm, hogy tudta, valami természetfölötti dolog történt velem. Akkor elmondtam neki, hogy visszatértem az Úr Jézus kegyelméből az Atyai házhoz. Nagyon mélyen megérintette őket ez a dolog. Amikor  haza értem mindjárt elkezdtem intézni, hogy édesanyám is haza kerüljön a kórházból, minél hamarabb el akartam mondani neki a nagy hírt, hogy az imája meghallgatást talált. Átmentem a tőlünk nem messze lakó testvérekhez és mondtam, hogy most hívjatok gyülekezetbe, mert most már elmegyek. Igy szombaton a Mahanaim gyülekezetbe mentünk. Végig az volt bennem imádságban, hogy én kész vagyok Uram mindazt elfogadni amit adni szándékozol nekem, de kérlek a nyelveken szólást azt hagyjuk. Tudtam, hogy egy karizmatikus gyülekezetbe megyek. Ott imádkoztak értem, és én átéltem hogy Isten Szelleme betölti a megtisztított szivem, de a nyelveken szólás az elmaradt. Pedig hát nagyon imádkoztak a testvérek érte. Isten látta, hogy vannak még akadályok, de azokról Őmaga kivánt gondoskodni. Ő soha nem erőltet ránk semmi. A nyelveken szólás ideje 8 hónap múlva érkezett el, teljesen spontán módon és csak nagyon ritkán fakad fel, akkor is a csendes kamrámban és legtöbbször mikor valakiért imádkozom és nem ismerem túlzottan, csak valamilyen szükségért kért imát és ilyenkor kérem Szent Szellemet, hogy Ő imádkozzon én általam, hiszen Ő jobban tudja mire is van szükség. Nagyon jó volt újra testvérek között lenni. A pásztor édesanyja mindjárt következő hétfőn meglátogatott. Ez nekem végtelenül sokat jelentett, a szeretet megnyilvánulása teljesen betöltött örömmel. Még aznap elmondtam édesanyámnak, nagy volt az öröm! Tudtam kevés ideje van hátra, kedden még tudtunk együtt örvendezni. Szerdán már nem ismert meg és éjszaka hazaköltözött az Úrhoz. Nem volt olyan szomorúság a szívemben, mint a világiaknak szokott lenni, mert én tudom mi még találkozunk! És az a kegyelem, hogy megélhette a visszatérésemet az Úrhoz, mindent felülírt. Nagyon hiányzik nekem, mert nagyon árva lettem, de vigasztalódom az Úrban. Az ezt követő időben a Szent Szellem kimunkálta, hogy a visszatérés a földi gyülekezetembe is szól, elkezdtem erőért imádkozni, hogy megtudjam tenni. Telve voltam szorongással. Vajon mit fognak szólni? Aztán megláttam mit szóltak, körbe vettek szeretettel. Miután engem korábban kizártak a gyülekezetből / jogosan/ most módom volt bizonyságot tenni az élő Jézusról, aki ma is gyógyít és szabadít! Egy baptista gyülekezetbe ez elég forradalmin hangzik, de nekem senki nem mondhatott semmit, hiszen Isten munkája nyilvánvaló volt. Jó volt újra testvérek között lenni, jó volt bocsánatot kérni, akit megbántottam. Aki engem beletaszított a keserűségbe az már rég nem volt ott lelkész. Egy lelkipásztor volt. Aztán az Úr tovább vitt 1996-ban, de az már egy másik bizonyságtétel története. Itt befejezésként és összegzésként annyit : Jó az Úr! Kegyelme végtelen, irgalmasság nem fogyatkozik soha. Méltó, hogy az Ő Nevének adjak dicséretet életem minden napján. Ámen!
5
Irma témái / Re:Mindennapi kenyerünk
« Utolsó üzenet: írta Irma Dátum 2019. Augusztus 15. - 09:41:06 »
2019. augusztus 15. csütörtök

Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. Mert meg van írva: "Elvesztem a bölcsek bölcsességét, és az értelmesek értelmét elvetem." Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét? Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket. És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt, az Isten ereje és az Isten bölcsessége. Mert az Isten "bolondsága" bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten "erőtlensége" erősebb az emberek erejénél. Mert nézzétek csak a ti elhivatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket: és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek; és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket; hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt. Az ő munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá, hogy amint meg van írva: "Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék."

1Kor 1,18-31.

MEGVÁLTÓ SZERETET

Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék. (1Kor 1,31)

2003-ban depresszió miatt kórházba kerültem. A kép, hogy lelkipásztor felesége vagyok, és mindent kézben tartok, összetört. Két hetet töltöttem kábítószerfüggők, skizofrének és alkoholisták között. A társadalom normái szerint sikertelenek és kirekesztettek voltunk: gyengék, összetörtek és megszégyenültek.
Miközben megosztottuk egymással történeteinket, a többiek vigasztalását és bátorítását tapasztaltam meg. Kedves szavakat, egy érintést, vagy a "nem vagy egyedül" és "én szintén" csendes elfogadását ajánlották fel. Senki nem adott tanácsot, senki nem ítélt el. Senki sem volt jobb, mint a többiek. Mint kórházi betegek, nem tehettünk úgy, mintha jól lennénk.
Nincs köztünk különbség (Róm 3,23-24), hiszen mindenki "nélkülözi Isten dicsőségét", és Isten kegyelméből igazít meg.
A mai olvasmányban Pál emlékeztette a korinthusi gyülekezetet, hogy az érték nem a világi bölcsességben, gazdagságban vagy hatalomban rejlik, hanem a Krisztusban való identitásunkban. Gyengeségeinkben Krisztus egyesít minket, és az ő bölcsességét, gazdagságát, hatalmát adja nekünk.
Már nem kell megfelelnem a magam által elképzelt lelkészfeleség szerepnek ahhoz, hogy elfogadjanak. Ehelyett törékenységemben tanúságot teszek Krisztusról, és őbenne dicsekszem.

Imádság: Megváltó Istenünk, bocsásd meg, ha jónak akarunk látszani mások előtt! Emlékeztess minket, hogy csakis benned lehetünk teljesek! Ámen.

Isten úgy szeret és fogad el, ahogy vagyok
6
Irma témái / Re:Mindennapi kenyerünk
« Utolsó üzenet: írta Irma Dátum 2019. Augusztus 14. - 10:04:18 »
2019. augusztus 14. szerda

Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az ÚR? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen.
Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi.
Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak.
De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.

Ézs 40,28-31.

AZ ÚR REJTÉLYES ÚTJAI

De áldott az a férfi, aki az ÚRban bízik, akinek az ÚR a bizodalma. (Jer 17,7)

Amikor reggeli sétára indultam, fényes és napos idő volt, esőnek nyoma sem. Dombokon és völgyeken át sétáltam, élvezve a szépséget körülöttem. A szél falevelek csodálatos táncát keltette életre, és a tücskök egyre hangosabban ciripeltek. Aztán az idő figyelmeztető jelzések nélkül megváltozott, egy hatalmas záport hozva. Csalódottnak éreztem magam, hogy az eső megzavarta sétámat, de menedéket találtam az út mentén egy kis épületben. Az eső elől egy idős ember is az épületbe menekült. Elkezdtünk beszélgetni arról a városról, ahol éltünk. Mivel hosszú ideje a városban élt, számos érdekes történetet mesélt, hogy a város hogyan változott meg az évek során. Amikor az eső elállt, elváltunk. Ahogy sétáltam hazafelé, rájöttem, hogy ugyanúgy, ahogy az eső bejelentés nélkül érkezett, az élet új lehetőségei is meglepetésszerűen érkezhetnek.
Az élet kiszámíthatatlan, mindannyiunk számára nehézséget okozva ezzel. Először a problémák tehernek tűnnek, és talán átkozzuk a körülményeket vagy Istent hibáztatjuk miattuk. Néha az akadályok kis csodákhoz vezetnek (vagy legalább megérzésekhez), amelyek alakítani tudják a megértésünket. Ez segít, hogy egy új módon ismerjük meg Istent, és hogy még jobban bízzunk benne.

Imádság: Drága Urunk! Segíts látni, hogy a terveink akadályai közelebb hozhatnak minket hozzád! Ámen.

A váratlan találkozások betekintést nyújthatnak Isten akaratába
7
Irma témái / Re:Mindennapi kenyerünk
« Utolsó üzenet: írta Irma Dátum 2019. Augusztus 13. - 12:23:58 »

2019. augusztus 13. kedd

Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő, mint a libánoni cédrus.
Az ÚR házában vannak elültetve, ott virulnak Istenünk udvarain.
Öreg korban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak,
és hirdetik: Igaz az ÚR, kősziklám ő, akiben nincs álnokság!

Zsolt 92,13-16.

ISTEN SZÁMÁRA HASZNOS

Öregkorban is sarjat hajtanak... (Zsolt 92,15)

A nagymamám a régi ruhákat felvágta csíkokra, összevarrta őket, és gombolyagot csinált belőlük. Aztán egy nagy fából készült horgolótűvel a rongyokat színes szőnyegekké horgolta össze. Néha futószőnyeg hosszúságúra sikerült, néha rövidre, amelyek az ágy előtt elfértek. Amikor reggelente kikeltünk az ágyból, jó érzés volt, hogy nem éreztük a hideg padlót a fűtetlen hálószobában, hanem a lábunkat egy puha szőnyegre helyezhettük. Azok az öreg ruhák már nem voltak jók az eredeti rendeltetésüknek, de más módon hasznosulhattak. Nagymamám így is szolgálta a családot.
Ahogy öregszünk, néha talán úgy érezzük, hogy már nem vagyunk hasznosak többé. De Istennek mindig van célja az életünkkel. Lehet, hogy nem leszünk képesek olyan feladatok elvégzésére, amelyek könnyebbek voltak számunkra fiatalabb korunkban, de útközben olyan ismereteket és tapasztalatokat szereztünk, amelyeket megoszthatunk másokkal. Még idős éveinkben is új utakat kereshetünk, hogy dicsőítsük Istent, és szolgáljunk másoknak.

Imádság: Urunk, Istenünk! Segíts, hogy ne azzal foglalkozzunk, amit nem tudunk megtenni, hanem azzal, hogy mit tehetünk, hogy szolgálatodban hasznosak legyünk! Ámen.

Isten segítségével gyümölcsöt teremhetek az élet minden szakaszában.

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK NEM ÉRZIK HASZNOSNAK MAGUKAT!
8
Irma témái / Re:Üzenetek
« Utolsó üzenet: írta Irma Dátum 2019. Augusztus 12. - 08:42:58 »
 Ha veszteség ér, engedd ki a fájdalmad!l

    „Öntsétek ki neki a szíveteket, mert Isten a mi menedékünk!” (Zsolt 62,9 NLT fordítás).

A tragikus események mindig erős érzelmeket szülnek: haragot, félelmet, levertséget, aggódást és olykor bűntudatot. Ezek az érzelmek megrémiszthetnek minket, és mi sokszor nem tudjuk, mihez kezdjünk velük. Amikor nagy veszteség ér bennünket, ezek a roppant erős érzelmek törnek fel belőlünk. Ha nem foglalkozunk velük azonnal, akkor sokkal tovább tartana a gyógyulás.

Néhány ember soha nem foglalkozik közvetlenül a fájdalommal. Ők elfojtják. Elnyomják. Színlelik, hogy nincs nekik. Úgy tesznek, mintha is nem létezne. Ez az, amiért még mindig kínlódnak a 20 vagy 30 évvel korábban történt veszteség érzelmi nehézségeivel.

Van egy tévhit, miszerint Isten azt akarja, hogy állandóan mosollyal az arcodon járkálj mondogatva: „Dicsérd az Urat!” A Biblia ezt sehol nem írja.

Valójában Jézus ennek pont az ellenkezőjét tanította. A Máté szerinti evangélium 5. fejezetének 4. versében ezt mondja: „Isten megáldja azokat, akik gyászolnak, mert őket megvigasztalják” (NLT fordítás). A gyászolás rendben van. Keresztény emberként tudjuk, hogy amikor meghalunk, továbbmegyünk a Mennybe, ezért nem kell úgy gyászolnunk, ahogy ezt a világ teszi. Veszteség után a mi fájdalmunk másmilyen. Szomorkodunk, mert hiányoznak, de békességgel is lehetünk, mert tudjuk, hogy ők már Istennel vannak.

Mit teszel az érzéseiddel? Ne nyomd le, és ne fojtsd őket mélyen magadba! Engedd ki őket: add át őket Istennek! Kiálts: „Istenem, ez fáj! Gyászolok! Ezt nehéz elviselni!” Ha szeretnél jó példát erre, olvasd végig A zsoltárok könyvét, ahol Dávid sokszor bevallja: „Istenem, éppen most nehéz helyzetben vagyok. Tényleg nagyon fáj.” Kiálts Istenhez, ahogy Dávid tette!

Ha éppen most vesztettél el valakit, kérlek, értsd meg: ha nem adod ki fájdalmadat, akkor előbb vagy utóbb kiborulsz. Azok az érzelmek, amiket lenyomnak, elgennyesednek, és végül sokkal rosszabb helyzetet okozva robbannak ki.

Engedd ki fájdalmadat azért, hogy Isten elkezdhesse gyógyítani a szíved!
9
Irma témái / Re:Mindennapi kenyerünk
« Utolsó üzenet: írta Irma Dátum 2019. Augusztus 12. - 08:36:10 »
2019. augusztus 12. hétfő

Jézus mondja: "Aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és azok szerint cselekszik: megmutatom nektek, kihez hasonló. Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki leásott, mélyre hatolt, és a kősziklára alapozott: amikor árvíz jött, beleütközött az áradat abba a házba, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve. Aki pedig hallotta beszédeimet, de nem azok szerint cselekedett, az hasonló ahhoz az emberhez, aki alap nélkül a földre építette a házát: beleütközött az áradat, és azonnal összeomlott az a ház, és teljesen elpusztult."

Lk 6,47-49.

AMI IGAZÁN SZÁMÍT

Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. (Mt 6,33)

A 92 éves nagybátyám egyedül él Floridában, Sarasotaban. Ahogy az Irma hurrikán lecsapott Dél-Floridára, nem akarta sehogy sem elhagyni a házát, de a gyerekei meggyőzték, hogy itt az ideje indulni. Két bőröndbe bepakolta mindazt, ami jelentett neki valamit, és elment.
Hogy leegyszerűsödnek a dolgok a vihar idején! Amikor el kellett dönteni, mit visz magával a nagybátyám, 92 éve belefért két bőröndbe. A híradás tele van olyan emberek történetével, akik felkészültek, evakuáltak és visszatértek a hurrikán távoztával. Néhány idézet, amit hallunk: "A házunk pótolható, de a családunk nem" és "A kár nagy, de annyira örülünk, hogy mindenki jól van". A viharok során ismétlődően azt látjuk, hogy az anyagi javak elvesztik jelentőségüket, és olyan dolgok kerülnek előtérbe, amelyek igazán számítanak.
A mai igeszakaszban mindkét férfi viharba kerül. A történetek kimenetei pusztán azért különböznek, mert a házak alapozása eltérő. A példázat azt szemlélteti, hogy a keresztény élet nem arról szól, hogy elmenekülünk a viharoktól, amelyek az utunkba állnak, hanem képesek vagyunk átvészelni a viharokat, mert az "alapunk" Jézus Krisztusban van.

Imádság: Istenünk! Miközben az élet viharait átvészeljük, segíts abban, hogy az életünket a szilárd alapra, Fiadra építsük, hogy erőforrásunkat a világ is megismerje. Ámen.

Az élet viharai között Jézus az alapom.

IMÁDKOZZUNK, HOGY A FONTOS DOLGOKRA FIGYELJÜNK!
10
Irma témái / Re:Mindennapi kenyerünk
« Utolsó üzenet: írta Irma Dátum 2019. Augusztus 10. - 05:59:30 »

2019. augusztus 10. szombat

Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet. Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk. Abból tudjuk, hogy benne maradunk, és ő mibennünk, hogy a maga Lelkéből adott nekünk. És mi láttuk, és mi teszünk bizonyságot arról, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül. Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban Isten marad, ő pedig Istenben; és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.

1Jn 4,7-19.

A SZERETET KIFEJEZÉSE

Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! (Jn 13,34)

Az egyik munkatársam reggelente körbejárja az irodákat és mindenkit széles mosollyal üdvözöl: "Hogy vagy? Hogy mennek a dolgaid?" Ha valaki hiányzik, érdeklődik felőle. Ezt a barátságos viselkedést én a szeretet kifejezésének értékelem. Felgyorsult, stresszel teli társadalmunkban a szeretet kifejezése egyre kevésbé fontos a személyes kapcsolatainkban. Könnyen megfeledkezünk arról, hogy milyen hatása van akár egy kedves üdvözlésnek vagy egy mosolynak, amivel kifejezzük mások iránti törődésünket.
Keresztényként arra hívattunk, hogy a Szentlélek kegyelmével éljünk, hogy szeressük egymást. Jézus megmutatta nekünk, milyen az a szeretet, amit gyakorolnunk kellene egymás iránt egyszerű, hétköznapi módon; együtt evett a tanítványaival és a társadalom kivetettjeivel, foglalkozott a nők és a leprások szükségeivel, amikor senki más ezt nem tette meg. Aztán megmutatta nekünk a teljes szeretetet azzal, hogy meghalt értünk a kereszten. Egy ilyen példát követni kihívást jelent, de a kis cselekedetekkel is érhetünk el változást.

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy szeretsz minket. Taníts bennünket is úgy szeretni, ahogyan Jézus tette! Ámen.

Jézus példáját követem, amikor másokat szeretek.