Természetesen nem szabad elfelejteni, hogy minden egyes bibliai kijelentés egy konkrét történelmi és kulturális környezetben hangzott el. Ez a megállapítás azonban egyáltalán nem vonatkozik a tulajdonképpeni kijelentésre, vagy bármely előírás, követelmény időbeli érvényességére. Az egyértelmű bibliai értelmezés szerint Isten a Szentírás által szól az emberekhez, mégpedig minden kultúra és kor emberéhez...
Ezek a kijelentések keletkezésük történelmi és kulturális keretein túl a Biblia kortalan tanításai, amelyek érvényességét Isten végtelen bölcsessége szavatolja...
A keresztyéneknek tudomásul kell venniük, hogy Isten Szava nem mindig felel meg az éppen uralkodó korízlésnek. De a Biblia éppen a másféleségével fejti ki szükséges, ideológiákat bíráló kompetenciáját."
Michael Kotsch: Kegyes bibliakritika c. írásából
(Éjféli Kiáltás 2018. augusztusi szám)
" Ezek a kijelentések keletkezésük történelmi és kulturális keretein túl a Biblia kortalan tanításai, amelyek érvényességét Isten végtelen bölcsessége szavatolja..."
Na itt van valami, amit megint kritizálnék!
Egy másik topic szól arról, hogy lehet-e kenyérkéregető egy hívő.
A hagyományos igeértelmezés szerint ez kizárt, éppen a feljebb idézett " szabály " alapján.
Ugyanis van egy igevers, amely a következőket állítja:
Zsolt. 37:25.Gyermek voltam, és már megvénültem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, sem azt, hogy magzata kenyeret kéregetett volna.
Ez valóban a Biblia örök érvényű kijelentése?
Először tisztázzunk néhány egyszerű kérdést!
Dávid azt mondja, hogy Isten nem látott még ilyet, vagy ő nem látott?
Itt Dávid megtapasztalásáról beszél a Biblia, vagy Isten kijelentéséről?
Talán könnyebb eldönteni a dolgot, ha felidézzük Lukács evangélium 16. részéből Lázár történetét.
Jézus, Lázár személyében név szerint megnevez egy koldust, aki Ábrahám keblére kerül a halála után. Ebből nyilván következik, hogy igaz ember volt, s kenyérkéregető.
Gyakorlatilag egy Krisztusban hívő ember számára, már ez elegendő bizonyíték arra, hogy ez nem a Biblia minden korszakon átívelő örök érvényű tanítása.
Milyen tények szólnak még a fenti megállapítás mellett?
Az egyik legfontosabb a gyakorlati tapasztalat, amikor egy-egy ingyenkonyhán találkozhatunk olyan keresztyénnel, aki sorban áll az ingyen ételért...
A másik tény a Zsoltár folytatásának szövege:
26.
Mindennap könyörül és kölcsönad, és magzata áldott.
Ugye azért ezek az állítások mód felett vitathatóak?
Milyen óriási hibát követünk el, ha a 25. verset Isten örök érvényű kijelentéseként kezeljük?
1, Kétségbe vonjuk Jézus tudását, szavát, Dávid személyes tapasztalatával szemben.
2, Igaztalannak állítjuk be azokat a testvéreinket, akik akár "koldulásra" kényszerülnek.
3, Hazuggá tesszük a Bibliát a valósággal szemben.
Dávid igazat írt-e a Zsoltárokban?
Számomra nem kétség, hogy igazat írt!
A saját tapasztalatát írta le, s igyekezett is ebben élni. Gondoljunk csak Jonathán mozgássérült gyermekére, akit a saját asztaláról etetett. Ezzel a biztos koldulástól mentette meg.
Ha a keresztyénség nem változtat a Bibliához való viszonyulásán, (A benne foglalt emberi kijelentéseket, véleményeket akkor is Isten szavának valljuk meg, amikor egyértelműen azt mondja a Biblia, hogy az "csupán" emberi.) ha az évszázados téves igeértelmezéseken csupán presztizsből nem változtatunk, keservesen fogunk csalódni a közeli jővőben...
Nem kívánom a Bibliát lejáratni, annál sokkal fontosabb számomra. Viszont az igazságot sem tudom elhallgatni néhány mítosz kedvéért!