A kérdés az, hogy Krisztus Kereszthalálának miértjéről, az Ő áldozatának megismerése nélkül eljuthatunk e-arra pontra, hogy szeretet legyen bennünk? Én úgy vélem nem.
Hogyan lehet ezt kézzelfoghatóvá tenni? Nagyon sokszor hallottam azt, hogy a szeretet igazán meg nem határozható, kézzel nem fogható, és az csak egy szó, egy meghatározás. Nehezen érthető nehezen magyarázható. Én és mások is szoktuk erre mondani, hogy a szeretet maga Isten. Isten a szeretet. Ezt nem értik! A tízparancsolat a valóságban a szeretet törvénye, de ezt sem értik! Ezek szavak, és ha a szavakat nem töltjük meg valós tartalommal, akkor azok a semmibe vesznek. Pedig nagyon fontos, hogy megértessük az emberekkel, a hozzánk fordulókkal, és legelőször önmagunkkal, hogy mi is a szeretet! Úgy vélem az igaz Isteni szeretetet, a teljességében csak a mennyben illetve az új földön érthető meg. Viszont valami kézzelfoghatót most is tudunk, mégpedig, ha megértjük, elfogadjuk, lelkünkben megértettük az Istennek, a Krisztus Jézusnak a kereszthalálát. Személyesen az értem hozott áldozatát! Ha felfogom bűnös önző, önös érdekekkel teli életemet. Ha megértettem, hogy amennyiben azt az utat választom, amit eddig éltem és nem fogadom, el az Ő helyettes áldozatát nem engedek az Ő ingyen kegyelmének, az Ő, értem hozott mai napon is megtörtént fáradozását, akkor halott vagyok. Ha megértem és elfogadtam Istensegítő kezét, azt, hogy felemel ebből a bűnös világból akkor megértem mit jelent a szeretet. Úgy vélem addig, amíg ez nem következik be, amíg teljesen át nem adjuk magunkat az Ő kezeinek, hogy Ő legyen az, aki formál és nevel bennünket nem értjük, mert nem érthetjük mi a szeretet. Azt mondtam a szeretet egy szó, és ha nem töltjük meg tartalommal csak egy szó is marad csupán. Viszont ha Ő általa az imént elmondottakkal megtöltjük, vagy mondhatjuk, engedjük, hogy Isten megtöltse azt akkor meg is fogjuk és meg is fogja azt érteni más is érteni. Mondhatjuk azt is, hogy a szeretet olyan, mint a víz. Víz nélkül az ember nem tud élni. Szeretet nélkül sem tud élni. Ha Isten nem szeretne bennünket, nem lennénk itt. Ha Isten nem szeretne, nem lenne megváltás, jutalmunk a halál lenne. Mondhatom a szomjhalál. De ha mi nem tudunk szeretni, akkor mi olyanok, vagyunk, mint egy lyukas pohár hiába próbálja Isten tölteni bele a vizet, az kifolyik és nekünk sem, de legfőképp másoknak sem tudunk belőle adni. Csak belegondolva milyen csodálatos lehetne e világ, ha mindenkiben ott lenne az a szeretet, amit Isten szeretne, hogy ott legyen. Ha mindenkiben csordultig lenne az éltető víz! Istentől kapjuk ezt a képességet, mondhatjuk nyugodtam a kegyelem ajándékénak. És ez olyan, ami soha el nem fogy! Az Istené az soha! A mienk pedig attól függ, hogy hajlandóak vagyunk e engedni életünk minden percében a Szentlélek munkájának, vagy sem. Köznapi példával élve, olyan ez, hogy Isten folyamatosan önti ránk kegyelmét, szeretetét és nekünk csak ki kell nyújtani kezünket, hogy poharainkba fel tudjuk fogni az éltető vizet. Ha viszont állandóan máshová tekintgetünk, akkor a kezünk is elmozdul, és nem töltődik tovább a víz. Ez a pohár sohasem telik meg, mert ebből élünk mi is. És ha nincs utánpótlás, akkor, mint egy virág, amit nem öntöznek, kiszáradunk! Erről beszél a tíz szűz példázata is, csak ugye ott arról beszélünk mindig, hogy a mécsesben lévő olaj az a mi jellemünk, hitünk, és azt mondom az még a szeretet is. A Jelenések könyvében maga Krisztus mondja a Laodiceai gyülekezet angyalának, vagyis nekünk: „Végy tőlem tűzben megpróbált aranyat,..fehér ruhákat.. szemgyógyító írt..” Jel 3,18 vagyis kipróbált hitet, krisztusi jellemet, és mindezek megértését az írások által a Szentlélek segítségével. Csak ezzel csak ez által lehet bennünk igaz szeretet.
A víz tőlünk függetlenül ömlik, csak mi nem erre figyelünk, és amikor ez történik, nos, akkor esünk el. Elmondhatjuk tehát, hogy Isten szeretete folyamatosan árad ránk, mint egy folyó, ami soha nem apad ki.
Ez örök érvényű soha nem ér véget.
Ahogyan az Ige mondja tehát ez örök.
A későbbiekben szívesen beszélgethetünk a konkrét igei tanításról, hogy mit is takarnak a szavak:
A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.