Szerző Téma: Történetek  (Megtekintve 137329 alkalommal)

0 Felhasználó és 2 vendég van a témában

Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #435 Dátum: 2017. Február 07. - 16:37:49
:like:

Talán "John" storya után úgy gondoltad Kálmán, hogy nem olvasom itt szívesen a történeteket.
irulpirul

Megmondom őszíntén, hogy van ami irritál és azt is, hogy miért.
Számomra nem az a lényeg, hogy milyen keresztyén "nagyágyú" neve szerepel a történet után.

Jézus példázatait és történeteit olvasva azt láttam, hogy mindig a való világból, valós eseményekből tanított. Sosem engedett meg magának fantáziálást.

Megmondom őszíntén, hogy az olyan bugyuta történetek, mint a saját fiát szétlapító hídőr, vagy a krokodilból lett kutya kiverték nálam a biztosítékot...
:szelid:

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #436 Dátum: 2017. Május 05. - 21:56:51
Kálmán Kovács
Az ismert Afrika-kutatóról és misszionáriusról, David Livingstone-ról (1813-1873) azt írják életrajzírói, hogy amikor teljesen az ereje végén járt, fekélyek és belső vérzések gyötörték, segítői már csak hordágyon tudták vinni Ilala (Zambia) mocsaras vidékein keresztül.
Éjszakára a permetező eső ellen kunyhót építettek neki. A bejárat előtt egy fiú őrködött, hogy meghallja, ha Livingstone éjszaka hívja. Amikor a fiú reggel négy órakor megnézte, mi van vele, a misszionárius nem a hordágyon feküdt, hanem előtte térdelt. A fiú tele aggodalommal és félelemmel hívta a többi segítőt, akik végül félénken odalopakodtak a térdelő alakhoz, és aztán megrendülten kellett megállapítaniuk, hogy már hideg és merev volt. David Livingstone a térdein fejezte be nagy feladatát szívből szeretett Afrikájában, és imádkozva ment át az örökkévalóságba, mint egykor nagy Mestere - magányosan, de mégsem egyedül...
Néhány héttel korábban, az utolsó születésnapján ezt írta a naplójába:
"Jézusom, Királyom, Mindenem, újra Neked adom az egész életemet. Fogadd el, és add, tiszteletre méltó Atyám, hogy befejezzem feladatomat, mielőtt ez az év véget ér. Ezt kérem Jézus nevében. Ámen, így legyen."
- Wolfgang Bühne

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető bacsipista

  • Barátkozó
  • *
  • Hozzászólások: 92
  • Nem: Férfi
    • Havanna csoport
Válasz #437 Dátum: 2017. Május 16. - 11:20:51
Igazak a bűnösökért

Isten kiemel egy rossz helyzetből, hogy egy jóba vigyenSok évvel ezelőtt egy kisvárosban nem messze Párizstól, volt egy iskola, ahova összegyűjtötték az utcákon csavargó, otthontalan gyermekeket, akik különben tudatlanságban, a bűnözés világában nőttek volna fel.
Amikor az iskola tanulói közül valaki megszegte a szabályokat, mint egy esküdtszéket összegyűjtötték a többieket, hogy eldöntsék, mi legyen az elkövetővel.
Az egyik büntetés az volt, hogy néhány napra bezárták a „Fekete lyuknak” nevezett zárkába. A fogoly ezalatt kenyéren és vízen élt, és természetesen minden szabadságától meg volt fosztva. Miután a fiúk ilyenformán ítéletet hoztak a társukról, és a tanítómesterük ezt elfogadta, a következő kérdéssel fordult a jelenlévőkhöz:

- Akarja-e valamelyikőtök helyettesíteni az elítéltet, letölteni helyette a büntetést, hogy a vétkest szabadon engedjük?

Gyakran előfordult, hogy a bűnös egy kis barátja előlépett, és felajánlotta, hogy elviseli a büntetést helyette. Ily módon a vétkes egyetlen büntetése az volt, hogy minden nap neki kellett bevinnie a kenyeret és a vizet a helyette bezárt barátjának a zárkába.
Legtöbbször az történt, hogy még a legelvetemültebb, keményszívű gazfickók is megtörtek, látva, hogy a társuk saját döntése alapján helyettük szenvedi el azt a büntetést, amit ők érdemeltek ki, amit nekik kellene elszenvedniük.

Egyszer egy kilenc éves fiú, Pierre került be az iskolába. Elviselhetetlen magatartása, indulatkitörései miatt már több iskolából kicsapták. Eleinte egészen jól viselkedett, de aztán kitört rajta rossz természete, s egy nap egy vele egykorú társával, Louis-val való veszekedés közben kést rántott, és mellkason szúrta a gyereket. A vérző Louis-t ágyba fektették, és ellátták. Sebe fájdalmas volt, de veszélytelen.
Összehívták a fiúkat, hogy megbeszéljék, mi történjék Pierre-rel. Louis-t sokan szerették, így első döntésük az volt, hogy Pierre-nek távoznia kell az iskolából, és soha ne is engedjék vissza. Az adott körülmények között érthető volt ez a hozzáállás, de a tanítómester úgy gondolta, nem bölcs döntés. Azzal indokolta ezt a fiúknak, hogy ha kicsapják Pierre-t az iskolából, az utcára kerül, ahol csak tovább fog romlani a természete, és valószínűleg az akasztófán végzi. Kérte a fiúkat, fontolják meg újra a döntésüket. Végül abban állapodtak meg, hogy kerüljön Pierre a „Fekete lyukba”, de ne szabják meg előre szabadságvesztése végét.
Szokás szerint elhangzott a kérdés: akar-e valaki börtönbe menni Pierre helyett.
Egy gyenge hang hallatszott:

- Igen, én.

Mindenki elcsodálkozott, mikor rájöttek, hogy a hang gazdája Louis, akit Pierre megsebesített, és aki még fel sem gyógyult teljesen.

Így hát Louis beköltözött a zárkába, hogy elszenvedje a büntetést ahelyett, aki vad indulatában meg akarta ölni, Pierre-t pedig szabadon engedték. Hosszú napokon át járt Pierre a börtönbe, vitte Louis-nak a kenyeret és a vizet, de szívében csak büszkeséget és dühöt érzett. Végül aztán nem bírta tovább. Társának látványa a sötét börtönben, aki még mindig gyenge volt a tőle kapott seb miatt, a tudat, hogy csak kenyeret és vizet kap, s mindezt azért, mert önként átvállalta a büntetést helyette, aki meg akarta ölni, a többiek megvetése, akik mindezt tudták, több volt, mint amit elbírt viselni.
Bement a tanítómesterhez, térdre borult, zokogva ismerte be vétkét, és megígérte, hogy nagyon fog igyekezni, hogy megjavuljon, megváltozzon.

Az iskola egyik legjobb növendéke lett belőle.

RÓMA 12:20
"Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjuhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyûjtesz az õ fejére."

forrás:
http://tanulsagos.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1193380

"A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség,"
                     Gal 5:22.


Mariann

  • Vendég
Válasz #438 Dátum: 2018. Március 22. - 18:16:08
Jézus ölelése

A férfi lánya megkérte a papot, hogy jöjjön el imádkozni az apjával. Amikor a pap megérkezett, látta, hogy a férfi az ágyban fekszik, a feje két párnával feltámasztva, az ágya mellett pedig egy üres szék. A pap azt hitte, hogy szóltak az idős embernek az ő látogatásáról. Biztosan várt már engem - szólt.
„Nem, kicsoda ön?"
„Én vagyok az új segédlelkész a parókián - válaszolt a pap. „Amikor megláttam az üres széket, azt gondoltam, biztosan tudta, hogy jövök."

„Ja, igen, a szék" - szólt az ágyhoz kötött beteg. „Becsukná az ajtót?"
A pap, kicsit értetlenül, becsukta az ajtót.
„Ezt sosem mondtam el senkinek, még a lányomnak sem" - mondta a férfi. „De egész életemben sosem tudtam, hogyan imádkozzam. A vasárnapi misén hallottam a papot az imádkozásról beszélni, de az egész olyan magas volt nekem...
Aztán feladtam minden próbálkozást" - folytatta - „míg egy nap, úgy négy évvel ezelőtt a legjobb barátom azt mondta nekem: "János, az imádkozás nem más, mint egy Jézussal folytatott beszélgetés. Javaslok neked valamit. Ülj le egy székre, egy másikat tegyél magad elé, és hit által lásd Jézust azon a széken. Ez nem kísérteties, mert ő megígérte: "Én veletek leszek mindig". Aztán beszélj Hozzá, és figyelj Rá úgy, ahogy most velem teszed."

Így aztán, atyám, kipróbáltam ezt, és annyira tetszett, hogy minden nap néhány órán keresztül ezt csinálom. De nagyon vigyázok. Ha a lányom meglátná, hogy egy üres székhez beszélek, vagy idegösszeomlást kapna, vagy bezáratna a bolondok házába."
A papot nagyon meghatotta a történet, és biztatta az idős férfit, hogy folytassa így tovább. Aztán imádkozott vele, megkente olajjal, és visszament a paplakba.

Két nappal később este felhívta a férfi lánya azzal, hogy édesapja aznap délután meghalt.
„És békésen távozott?" - kérdezte.
„Igen, amikor két óra körül indultam otthonról, odahívott az ágyához, elmondta az egyik faviccét, és megpuszilt. Amikor egy órával később hazaértem a boltból, holtan találtam. Volt azonban valami furcsa, atyám. Igazából több mint furcsa - olyan hátborzongató. Úgy tűnik, hogy mielőtt meghalt, apa kihajolt az ágyból, és a fejét az ágy melletti székre hajtotta."



Nem elérhető Irma

  • Diakónus
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #439 Dátum: 2018. Március 22. - 18:31:54
 :like:



Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #440 Dátum: 2018. Március 25. - 21:49:37
:like:

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13