Jakab levele 2, 18 részhez.
Az apostol nem hit nélkül végbevitt cselekedetekről beszél, hanem olyanokról, amik a meglevő, élő hitet bizonyítják. Cselekedetekkel be lehet bizonyítani a hit valóságát, de azt sohasem lehet bebizonyítani, hogy cselekedetek nélkül is van hit.
A hit kérdésben sokakat az téveszt meg, hogy ismernek istentagadókat, akik Isten létezését is kétségbe vonják, ugyanakkor ők szilárdan hisznek az egy, igáz Isten létezésében. Meg vannak tehát győződve arról, hogy nekik van hitük, habár nem élnek olyan buzgó hitéletet, mint a gyülekezet más tagjai. Az az igazság, hogy terméketlen hitük van, aminek semmi haszna sincs. A jó cselekedetek nélküli hit semmivel sem ér többet, mint a démonok hite. A démonok is hisznek Isten létezésében, egy Isten létezésében hisznek, de a hitükből nincs semmi hasznuk. Ha csak rágondolnak Istenre, már rettegés fogja el őket (Mt 8, 29; Lk 4, 41; ApCsel 19, 15). A hit csak akkor megtartó erő, ha nyomában élő és másokat is éltető, hasznos cselekedetekben gazdag kegyesség támad. Az apostol bibliai példákkal bizonyítja, hogy az igazi hit mindig cselekedetekben gyümölcsözik.