Tényleg nagyon örvendetes, amikor a férfiak a helyükön vannak, mert akkor tudnak igazán a nők a helyükre kerülni, és valójában akkor ábrázolódik ki az Istentől rendelt rend. Amikor a lány gyermekek már otthon az apjuktól hallják, ha illetlen a viseletük, és már otthon megtanítják nekik, hogy miként is kell egy keresztény leánynak öltöznie, viselkednie, és ha ezt nem törvényeskedve, hanem szeretettel teszik akkor egy életre megalapozzák a női méltóságot abban a leányban. És ha a gyülekezetben a jó rend érvényesül, akkor majd nem akar egyetlen hölgy sem ki lógni a sorból. Sosem felejtem el, amikor a gyülekezetünkbe egy evangelizáció után megjelentek a túlzottan kifestett, mély dekoltázsú, rövid ruházatú lányok. Akkor az egyik idősebb testvérnő nagyon megbotránkozott és kérdezte a másiktól, hogy mit szól hozzá, és akkor a másik drága idős testvérnő csak annyit mondott: majd lemossa róluk az Úr Vére. És igy lett, a ruha egyre hosszabb lett, a smink meg egyre kevesebb, és amikor már bemerítkeztek akkor ez is helyre került az életükbe.
Ami meg nőktől való elvárást illeti: jogos. Csakhogy a mai nők helyzete egyáltalán nem könnyű. Ugye a gyülekezetben elvárják tőlük, hogy legyenek kedves, szerény engedelmes feleségek, szerető önfeláldozó anyák. Aztán másnap a munkahelyen legyenek jó munkaerők, és ha olyan beosztásban vannak feleljenek meg az ottani ruházkodási előirásnak / de vannak iratlan szabályok, és ebben a szolid smink mindenképpen benne van /, legyenek kellően ambiciózusak, legyenek képesek akár egy családról is gondoskodni, mind anyagilag, mind tevőlegesen / hiszen sok helyen már nincs is apa a képben, vagyha van akkor lehet hogy munkanélküli /. Aztán legyenek gyermekeiknek jó anyukájuk, akiknek mindenre van idejük, a férjüknek meg kedves feleségük. De ügyeljenek arra, hogy mindenütt megfeleljenek az éppen aktuális elvárásnak. Nem sok ez egy kicsit?