Szerző Téma: Tévtanítások vizsgálata  (Megtekintve 222701 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #45 Dátum: 2011. Május 02. - 09:50:55
Szia Zsotza tesó! :2smitten:

A vízkeresztséget én is fontosnak tartom, hiszen az Úr Jézus Krisztustól származó parancsunk van reá, éppen úgy, mint az Úrvacsorával való élésre.
Úgy döntöttem, hogy a sákramentológia kérdését megpróbálom körbejárni egy külön topicban theológiai és etikai oldalról is!
Áldott szép napot!
« Utoljára szerkesztve: 2011. Május 02. - 10:01:19 írta Virág »

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető zsotza

  • Utolsó utáni csavar Isten gépezetében.
  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1074
  • Nem: Férfi
  • Takarító- kistestvér
Válasz #46 Dátum: 2011. Május 02. - 23:16:56
Köszönöm,Csaba Testvér!  Ezekben  elvben minden keresztény felekezet  egyetért,-a  gyakorlatban már  kevésbé.  URunk  adjon  bölcsességet,és  bátorságot  nekünk az  Ige  tanulmányozásához!

"Leben,und leben lassen!"


Nem elérhető Virág

  • Technikai adminisztrátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4598
  • Nem: Nő
Válasz #47 Dátum: 2011. Május 06. - 21:31:38
Kereszt vagy kínoszlop?

Jehova Tanúi azt állítják, hogy az Úr Jézus nem kereszten, hanem egy kínoszlopon halt meg. Ennek szerettem volna utánajárni, hogy hogyan lehet ezt megcáfolni.
Csaba, már sokat segített nekem ebben, de képeket is szerettem volna, és így botlottam ezekbe az anyagokba az Interneten, ami talán másokat is érdekelhet:

http://www.apologia.hu/xtianity/crucifixion.html

* * *

[justify]A következő hivatkozásból ide is másolom azt a hozzászólást, amire felfigyeltem:
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9189194

A „kínoszlop" és Lipsius

    Az ÚVF a keresztet a „kínoszlop" (torture stake) szóval helyettesíti, és ezt a 6. számú Függelékben igyekszik megindokolni (417-419. oldal). Jézus tehát az ÚVF-ban nem kereszten halt meg, Pál szavai is így hangoznak: „Sohase történjen meg, hogy dicsekszem, hacsak nem Jézus Krisztusnak, ami Urunknak a kínoszlopával, aki által a világ oszlopra feszíttetett nekem.” (Gal 6:14)

     Jehova Tanúi természetesen nem „Krisztus keresztjének ellenségei" (Fii 3:18), hiszen nem Jézus halálát és annak jelentőségét tagadják, hanem a kivégzés eszközéről vélik úgy, hogy az a hagyományos elképzeléstől eltérő alakú volt. A kivégző eszköz alakjának természetesen nincs teológiai jelentősége. Nem olyan téma, amellyel érdemes lenne foglalkozni. Inkább annak van jelentősége, hogy a szervezet a „saját igaza” érdekeben manipulálja az olvasóit. Ezúttal egy képpel.

    A Függelék-beli cikk a keresztet pogány szimbólumként (A népek az egyenlő szárú keresztet használták, mindig égtáj-, évszak-, napkorong-, tér és időjelképként, és soha sem jelöltek vele kivégző eszközt; vö. Jelképtár, Budapest, Helikon Kiadó, 1990 (115. oldal)) mutatja be, és négy szakkönyvet is idézve azt állítja, hogy Jézus egy függőleges oszlopra szögezve halt meg. Miért olyan fontos ez a Társulat számára? Mert „semmit sem akar hozzátenni Isten írott szavához”.

    A kép említése előtt a Lewis-Short-féle latin szótárt idézi a latin crux szó jelentéséről: „A bűnözők megfeszítésére használt egyszerű oszlopot latinul crux simplexnek hívták. Egy ilyen kínzóeszközt ábrázolt Justus Lipsius (1547-1606) a De Cruce libri tres című könyvében; ezt itt be is mutatjuk (Antwerpen, 1629; 19. o.).”

    El kell ismerni, hogy a Társulat nem állítja konkrétan: Lipsius ezzel a képpel Jézus megfeszítését ábrázolta. Mégis ezt sugallja több úton-módon is. Egyrészt a saját gondolatmenetébe illeszti be: a Függelék egész 6. pontja azt van hivatva bizonyítani, hogy Jézus egy ilyen oszlopon halt meg. Másrészt a kép a 418. oldalt szinte teljesen kitölti, így a Tanú és érdeklődő olvasók fejében a téma és a kép garantáltan összekapcsolódik. Harmadrészt a Társulat Lipsius könyvéből csak egy képet ragadott ki, hallgatva arról, hogy a szerző a témáról és konkrétan Jézus kínhaláláról még mit írt. Voltak, akik utánajártak ennek a könyvritkaságnak, és lefordíttatták annak latin szövegét. Amint kiderült, a Függelékben bemutatott kép valóban Lipsius könyvében van, de a 647. oldalon, és egy középkori bűnöző kivégzését mutatja be. A Társulat szerint Lipsius képe a Lewis-Short-féle latin szótárban tárgyalt ókori (Jézus-korabeli) crux simplex-t ábrázolja („Egy ilyen kínzóeszközt ábrázol..."). Másodszor ezen az oldalon Jézusnak még a neve sem fordul elő! Harmadszor Lipsius Jézus kivégzéséről is írt, és azt is ábrázolta a könyvében. A Társulat ezt azért nem említette meg, mert akkor kiderült volna, hogy a szerző nem ért egyet vele.

    A 661. oldal már valóban Jézusról szól, és Jézust ábrázolja egy kereszten, illetve a korai egyházatyáknak és Lipsiusnak a keresztről szóló elmélkedését közli. íme egy részlet Lipsius kommentárjából: „Az Úr keresztiének négy fadarabja volt, a függőleges oszlop, a keresztgerenda, egy lent elhelyezett fadarab [ti. amin ülni lehetett], és a fent elhelyezett feliratos tábla. Ezt [a beszámolót] Iréneusznak is továbbadták: „Magának a keresztnek a szerkezete ötvégű: a két vízszintes, a két függőleges, és egy középen, amelyen a szögekkel rögzített személy nyugodott.” Lipsius ezután más 2-4. századi íróknak (Tertulliánusz, Augusztinusz stb.) a keresztről való elmélkedéseit is idézi, végül megjegyzi: „Amikor valaki kitárt kézzel, tiszta szívvel Istent imádja, a Keresztet formázza."


    Ami magát a „kereszt" szót illeti, görög eredetije a sztaurosz. Ez a klasszikus görögben valóban egyenesen álló cölöpöt, karót és hasonlót jelentett. Mégsem tudom elképzelni Jézust, amint egy minimum három és fél méteres telefonpóznával a hátán elindul a Golgotára, és fizikai képtelenségnek tartom, hogy egy ilyen cölöpről ne szakadt volna le a teste, ha csupán két szög tartotta volna.

    Két bibliai részlet is bizonyítja azonban, hogy a fa, amelyen Jézust kivégezték, T-alakú vagy latin kereszt alakú lehetett. Egyrészt a büntetést indokló háromnyelvű táblát (titulus), amely biztos nem egy kis cetli volt, Jézus feje fölé szögezték (Mt 27:37, lásd jobboldalt), és nem a keze fölé, ahogy a Társulat szokta ábrázolni. Másrészt Jézus kezeit szegekkel verték át, legalább kettővel (Jn 20:25), és nem csupán eggyel, ahogy a Társulat szokta ábrázolni. Szerinted melyik felel meg jobban a bibliai leírásnak?

    Ami az oszlopra húzás ókori közel-keleti szokását illeti, a már kivégzett, azaz halott bűnözőket mutogatták így elrettentő példaként. A római crux azonban kivégző és egyben kínzó eszköz is volt, amelyen az odakötözött vagy odaszögezett ember akár napokig is kínlódhatott. A lábszárat is azért szokták eltörni egy idő után (vö. Jn 19:31-33), hogy az elítélt ne tudjon újra meg újra felegyenesedve mélyeket lélegezni. így az elítélt - ha nem vérzett el - rendszerint fulladásos halált halt. Mindezt szem előtt tartva érthető Pilátus csodálkozása is, hogy Jézus alig hat óra leforgása alatt meghalt (vö. Mk 15:45). Ennek persze más oka volt (lásd Jn 10:17-18).

    A felső, vízszintes keresztgerenda létét különben a régészet is bizonyítja (Kroll, Gerhard: Jézus nyomában, Budapest, Szent István Társulat, 1993 (474-475. oldal); Kettling, Siegfried: Nem kérdezett senki, akarok-e élni, Budapest, Harmat Kiadó, 1997 (79. oldal)). A Társulatnak ugyanúgy tudnia kellett ezekről a viszonylag régi és közismert leletekről, mint az általa idézett könyvek íróinak. Pompeit és Herculanumot i. sz. 79-ben a láva és a hamu borította el. Az egyik herculanumi házban 1938-ban találtak rá arra kis házi oltárra, amelyen egy f alba süllyesztett latin fakereszt volt.

    Az eddig talált legrégebbi keresztábrázolást a Pompeit és Herculanumot elpusztító vulkáni hamu alatt megőrződött épületek egyikében, a szolgaszálláson találták. Alakja latin kereszt. Mivel a fakeresztet kitépték a helyéből, így nem tudni, hogy üres volt-e vagy volt rajta corpus?


    Rómában pedig, a Palatinus-dombon, a császári udvar szolgaszállásainak (paedagogium) területén ásva még 1857-ben 1-2. századi falfirkákat találtak (lásd jobbra!). Az egyik rajz olyan férfit ábrázol, aki egy szamárfejű, keresztre feszített emberalakra mutat. A kísérő szöveg ez: „Alexamenosz: Szebete Theó!", magyarul: „Alexamenosz [mondja]: Imádjátok Istent!" Természetesen nincs olyan ókori istenség, amelynek szamárfeje lett volna, aki kereszten halt volna szégyenletes kínhalált, akit bárki is imádott volna, illetve akinek az imádatán bárki is gúnyolódott volna. Csak egy keresztény hitét tekinthették a kortársak ennyire nagy szamárságnak (vö. 1Kor 1:18-25).

    Graffiti szamárfejű megfeszítettel, görög feliratának (Alexamenosz: szebete theó!) jelentése: "Alexamenosz [mondja]: Imádjátok Istent!"


    Egyszerű, sematikus falkarc. A keresztből csak a keresztgerendát és a lábtartót emeli ki. Egyértelműen nem keresztény ábrázolás, hanem gúnyrajz, amelynek "alkotója" egy görög ifjú, Alexamenosz hitét szamárságnak tartja, azaz ostobaságnak. Ez korántsem volt elszigetelt jelenség. Alig két évtizeddel Jézus után már Pál apostol is ezt írta egyik levelében: "…mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság" (1Korinthus 1:23). Kr.u. 112 körül pedig ifjabb Plinius, bithüniai helytartó, amikor Traianus császártól tanácsot kér, hogy mit kezdjen a helyi keresztényekkel, azt írja róluk, hogy "karban énekelnek az istenek hitt Krisztus tiszteletére", és hogy a hitükben nem talált "egyebet ostoba és határtalan babonaságoknál". (Levelek 96.) Ennél konkrétabb, keresztényellenes pletykáról tudósít kb. 200 körül Minucius Felix jogász és apologéta. Párbeszédes művében a pogány jogász vádjai között az is elhangzik, hogy "Hallom, hogy a legocsmányabb állatnak, a szamárnak a fejét tartják vallásos tiszteletben valami esztelen babonából." (Octavius 9:3). A kortárs Tertullianus a pletyka forrásáról is tud: "Nos, mint egyesek, ti is úgy képzelitek, hogy szamárfej a mi istenünk. Az efféle isten gyanúját Cornelius Tacitus hintegette." Elmeséli Tacitus verzióját az Egyiptomból kivonult zsidókról, akik a pusztában szamarak segítségével jutottak vízhez, majd "hálából ezután e jótéteményért egy hasonló állat képmását istenükké avatták." Tertullianus folytatja: "Gondolom, innét eredt később a gyanú, hogy mi is, akik a zsidó valláshoz közelállók vagyunk, hasonló bálvány tiszteletére köteleztük magunkat." (Apologeticum 16:1-3).

    Végül megjegyzendő, hogy a kereszt nem kerülhetett be a kereszténységbe a pogány vallások szimbólumrendszeréből sem. Azok keresztjei ugyanis egyrészt szinte mindig egyenlő szárúak voltak (+, csak az egyiptomi ankh kivétel), másrészt mindig bonyolult, misztikus filozófia tartozott hozzájuk, harmadrészt pedig sohasem utaltak kivégző- vagy kínzóeszközre. A kereszt ugyanis kizárólag ezt a szégyenteljes kivégzési módot jeleníti meg, ezért történheti meg csak évszázadokkal később, amikor ezt a módszert már nem alkalmazták, hogy a keresztények egyik legfontosabb szimbólumává vált.[/justify]

Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Zsolt 121:1


Nem elérhető zsotza

  • Utolsó utáni csavar Isten gépezetében.
  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1074
  • Nem: Férfi
  • Takarító- kistestvér
Válasz #48 Dátum: 2011. Május 09. - 13:52:16
Köszönöm,Virág!  Ismertem a  cikket,nagyon jól  cáfolja az Őrtorony  Társulat  "kínoszlop-elméletét"!   Hasonlóan jó  írás  Infaustus  Blogjáról:  http://infaustus.wordpress.com/2011/02/05/kereszt-vagy-kinoszlop/

"Leben,und leben lassen!"


Nem elérhető Virág

  • Technikai adminisztrátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4598
  • Nem: Nő
Válasz #49 Dátum: 2011. Május 09. - 16:39:49
Köszönöm szépen, el fogom olvasni  :szelid:

Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Zsolt 121:1


Nem elérhető zsotza

  • Utolsó utáni csavar Isten gépezetében.
  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1074
  • Nem: Férfi
  • Takarító- kistestvér
Válasz #50 Dátum: 2011. Május 12. - 21:18:49
Örülök,hogy  vannak  Testvérek,akik  nyitottak a mély(ebb)  hit-életre,és a  hitvédelmet  nem  "piszkálódásnak", "fikázásnak"  fogják  fel.  Istenünk  adjon  minél  több ilyen  Tesót!

"Leben,und leben lassen!"


Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #51 Dátum: 2011. Május 15. - 20:04:32
Sziasztok!
Virággal arról beszélgettünk a minap, hogy nyítunk egy topicot az Adventista és  Jehovista tévedések számára.
Aztán úgy gondoltam, hogy ilyen topic van már mindegyik keresztyén fórumon, s ezekbe a bakikba ritkán sodrodnak bele a fórumokat látogató testvérek.

Éngem sokkal jobban aggaszt az amikor a testvérek bibliai igazságokat tekintenek szektás tévtanításoknak, s helyeznek ilyen témakörökbe.

Lássunk egy aktúálisan futó fórum témát :hi

"Júdásnak volt szabad választása arra, hogy ne árúlja el Jézust"

Akik ezt a nézetet vallják voltaképpen egy évszázados eszme képviseletében szólanak.

Jakob Arminius ( James Harmensen) lelkészről beszélek, aki az 1600-as években keltett szakadásokat a Reformácíó egyházában.

Júdás választási lehetőségének kérdése máris az arminiánusi theológia alapjaihoz vezet.

Arminius azt vallja a bukott emberről, hogy annak önmagától képessége van a jóra, szabad akaratból.

Talán ennek a feltételezésnek éppen az Úr Jézus Krisztus előre elrendelt Váltságáldozata a legfőbb cáfolata!

Hogy emberi nézőpontból mi mínősűl "jónak", annak nem sok jelentősége van Isten Igazságával szemben.
Azzal, hogy az ember képtelen Isten törvényeit maradéktalanúl betartani, bizonyságot tett arról, hogy képtelen az Isten által helyeselt "jónak", az az a törvénynek a maradéktalan megtartására.

Leszögezhetjük, hogy az ember Isten szemében nem picit, vagy részlegesen, hanem TELJESÉGGEL ROMLOTT, AKI ISTENNEK NEM RÉSZLEGES, hanem TELJES és TÖKÉLETES MEGVÁLTÁSÁRA SZORÚL.

Az Úr Jézus Krisztus elég nyílvánvalóan mondja:
"De vannak némelyek közöttetek, akik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki elárulja őt.
És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, HANEMHA AZ ÉN ATYÁMTÓL VAN MEGADVA NÉKI."
Jn. 6:64-65

"Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és  követnek engem:
És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki nem ragadja ki őket az én kezemből.
Az én Atyám, aki AZOKAT ADTA NÉKEM, NAGYOBB MINDENEKNÉL;
 
« Utoljára szerkesztve: 2011. Május 15. - 20:19:34 írta Virág »

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #52 Dátum: 2011. Május 15. - 20:14:39
és senki nem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből"
Jn10:27-29

"Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. MINDAZ, AKI AZ IGAZSÁGBÓL VALÓ, HALLGAT AZ ÉN SZÓMRA"
Jn. 18:37

Júdásnak nem adta meg az Atya, hogy Krisztusé legyen, ezért nem is lett Krisztusé, ámbár a tanítványa volt.
Júdás nem volt Jézus juha, ezért nem is hallgatott a szavára, és éppen ezért nemis származott az Igazságból!

Júdásnak annyi választási esélye volt az üdvösségre, mint a fának, hogy önmagától szekrény legyen belőle!
« Utoljára szerkesztve: 2011. Május 15. - 20:20:00 írta Virág »

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Virág

  • Technikai adminisztrátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4598
  • Nem: Nő
Válasz #53 Dátum: 2011. Május 15. - 20:47:18
[justify]"... a Szentírást csak organikusan lehet és szabad olvasni, és a Szentírásnak megvan a maga titkos belső szerkezete, amellyel ezek az egymásnak ellentmondani látszó textusok kiegyenlítődnek, s amelynek szem előtt tartásával olyan világosság dereng előttünk a predesztináció homályos világában, amely éppen elég arra, hogy biztosabban járjunk és tisztábban lássunk, mint addig, míg az Írásnak ezen természetét nem ismertük.   
Miben áll tehát az Írás e belső szerkezeti sajátossága? Abban, hogy – és ezt figyeljük meg alaposan – az egész Szentírás, tehát úgy az Ó-, mint az Új-testamentum az ember cselekedeteinek s általában az emberiség történelmének elbeszélését és megítélését kétféleképpen tárgyalja. Nevezetesen vagy úgy, hogy mindennek a végső, metafizikai okát mutatja fel és így Istenig megy el, tehát az Isten látószögéből nézi az eseményeket; vagy úgy, hogy megáll a causa secundá-nál, a második oknál, vagyis az embernél, s az ember szempontjából ítéli meg a dolgokat. Az első a metafizikai vagy teocentrikus, tehát szigorúan vallási vonal, a második az emberi vagy antropocentrikus, tehát szigorúan etikai vonal. Két olyan párhuzamos ez, amely a mi szemünk számára sohasem találkozik, de a végtelenben és az örökkévaló Istenben igen. Figyeljük meg tehát a bibliai történetek és események elbeszélését. Az egész biblia e kétféle nézőpontból, azaz vagy teocentrikus, vagy antropocentrikus nézőpontból van megírva; tehát vagy a metafizikai azaz vallási vonalon vezeti őket az író, vagy az etikain; sőt vannak olyan részek is, amelyekben a kettő a legcsodálatosabb módon van egybekapcsolva.
Lássunk csak néhány példát. A Csel. 2,23-ban Péter nagy prédikációjában ezt mondja Jézusról: "Azt, aki Istennek elvégzett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megöleték". A mondat első fele metafizikai vonalon van vezetve, a második etikain. Jellemző erre a Csel 4,27.28, ahol a hívők imája ezt mondja: "Mert bizony egybegyűltek a te Szent Fiad, a Jézus ellen, akit felkentél, Heródes és Pontius Pilátus a pogányokkal és Izrael népével, hogy véghezvigyék, amikről a Te kezed és a Te tanácsod eleve elvégezte volt, hogy megtörténjenek." Maga az Efezusi levél is klasszikus példája ennek. A levél első része tisztán metafizikai vonalon van vezetve, a második pedig etikain.
És bárhol ütjük is fel a bibliát, ezt a kétféle vonalat néha egymásba fonódva, de mindenütt megtaláljuk. Es az az érdekes, hogy az írók soha sehol sem haboznak a kettőt tetszés szerint felcserélni, még akkor sem, ha a bűn és rossznak Istenre való végső visszavezetéséről van is szó. Jellemző példa erre a Fáraó megkeményítésének története. Amikor azt olvassuk, hogy Isten a Fáraóhoz küldi Mózest, ez az etikai vonalra tartozik; amikor pedig ezt olvassuk: "én pedig megkeményítem a Fáraó szívét és nem bocsátja el a népet", itt már a metafizikai vonalon Isten szempontjából adja az író a tények magyarázatát. Ennek a mintájára természetesen tendenciózusan feldolgozhatnók a bibliában levő összes eseményeket kétféle módon. Így pl.: Jézus élete tisztán metafizikai vonalon tartva is feldolgozható. Aminthogy a Szentírásban is lépten-nyomon láthatjuk a hívő evangélisták lelkének ezt az öntudatlan munkáját. Tipikus példája ennek Jézus búcsúbeszédében (Luk 22,22): "És az embernek Fia jóllehet elmegy, mint elvégeztetett, de jaj annak az embernek, aki által elárultatik!".
Természetes, hogy a saját életünket s akár a világháború eseményeit is feldolgozhatjuk ilyen módon. A régi s a keleti nyelv különben is nagyon szeret metafizikai vonalon beszélni. Általában pedig a hivő emberi, a mindennapi keresztyénélet is telve van az ilyenekkel. Pl. "Jó termésünk lesz, ha az Isten valami csapást nem küld." "Megverte az Isten ezekkel a bűnökkel, és még nem is szégyenli." Mit látunk ebből? Azt, hogy a Szentírás változatlan határozottsággal tartja fenn egyfelől az Isten abszolút szuverénitását, mindenhatóságát, másfelől pedig az ember erkölcsi személyiségét és felelősségét is minden helyzetben, még a bűnnel szemben is. Tehát egyfelől Isten minden mindenekben, másfelől azonban az ember is külön szférával rendelkező tényezője a szellemerkölcsi életnek.  ...

... Már most a Szentírásban e világosan megkülönböztethető két vonal alapján osztályozhatjuk a dogmákat is. Vannak dogmák, amelyek tisztán a metafizikai vonalra tartoznak s csak onnan érthetők meg, és vannak olyanok, melyek csak az etikai vonalra, így főleg az emberre vonatkoznak, s vannak végül olyanok, amelyek mind a kettőre. Nagyon fontos azért megfontolnunk azt, hogy a predesztináció Isten titkos végzéseire vonatkozik, tehát ez is a metafizikai vonalra tartozik elsősorban. Mikor tehát kellő óvatossággal és kizárólag a Szentírás szövétnekével kezünkben boncolgatjuk a predesztináció kérdéseit, oly világban járunk, ahol lépten-nyomon az Isten mélységei tárulnak fel szemeink előtt. Nagyon vigyázzunk tehát arra, hogy életünk számára a szabályokat ne ebben a világban keressük. Mert más dolog a predesztinációról, még ha hívő alapon és az Írás segítségével is, spekulatíve gondolkodni, és más dolog a keresztyén élet számára a normákat és törvényeket felállítani. Az Írás ugyanis világosan megtanít bennünket arra, hogy Isten akarata kétféle formában jelentkezik számunkra az ember s a mindenség életében. Egy titkos és egy kinyilatkoztatott formában. (Ez természetesen nem jelenti azt, hogy Isten akarata lényegében is kétféle, mert hiszen az egy, abszolút és harmonikus. Csak a mi véges és áttekinteni nem tudó s az összefüggéseket nem értő értelmünk számára jelentkezik ez az akarat kétféleképpen és sokszor egymásnak ellentmondóan. A régi teológusoknak ezt a finom megkülönböztetését (voluntas arcana et revelata) tehát mi is nyugodtan átvehetjük, mert nagyon jól használható.)
A kinyilatkoztatott a törvény és az evangélium. Ez a keresztyén élet zsinórmértéke. A titkos pedig az Isten világtervének metafizikai irányítója. A kinyilatkoztatott akaratot tisztán látjuk magunk előtt, mert Isten annak alapján rendezte be az életünket. A titkos örökre rejtély marad előttük, s abból csak annyit látunk, amennyit az Isten időnként megmutatni jónak vél számunkra.

Gyönyörűen és mély igazsággal fejezi ezt ki az 5Móz 29,29: "A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink és a mi fiainké mindörökké, hogy a törvénynek minden igéjét beteljesítsük".   
A titkok vonala a metafizikai, teocentrikus vagy isteni vonalra, a kinyilatkoztatott dolgok vonala pedig az antropocentrikus vagy etikai vonalra tartozik. Vigyázzunk, hogy a kettőt szem elől ne tévesszük soha, mert amikor a predesztináció mélységét vizsgáljuk, tulajdonképpen a titkokat is keressük. S a predesztinációval kapcsolatban minden félreértés és terméketlen vitatkozás éppen abból áll elő, hogy a nem iskolázott teológus ezt a két hatalmas és sérthetetlen vonalat folytonosan összezavarja. Tehát pl. vitatkozás közben, amikor ő metafizikai vonalon mozog s én metafizikai érvet hozok fel neki védelmül, ő átugrik az etikaira, s amikor meg én etikai érvvel felelek, ő visszaugrik a metafizikaira, és így tovább... Ezért van az, hogy mindaddig, míg ezt a két vonalat külön nem tudjuk tartani, Kálvin érveléseit és különös antinómiáit sem értjük meg az Institutióban, és még kevésbé azt a megdöbbentő mondását, amely lényegében nem egyéb, mint a két vonalnak legmerészebb és paradox egymás mellé állítása, amikor ti. ezt tanítja: "Cadit homo, Dei providentia sic ordinante, sed suo vitio cadit... Elesik az ember, Isten gondviselése által így rendelve, de a saját vétke folytán esik el."


Sebestyén Jenő: A predestinációról, részlet
[/justify]

Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Zsolt 121:1


Nem elérhető zsotza

  • Utolsó utáni csavar Isten gépezetében.
  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1074
  • Nem: Férfi
  • Takarító- kistestvér
Válasz #54 Dátum: 2011. Május 15. - 20:57:05
Nem  lehetséges   az  (-feltevés!-),hogy  a szabad  akarat,és a  predestináció  találkozása  az  emberi  értelem  határain kívül van?

"Leben,und leben lassen!"


Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #55 Dátum: 2011. Május 15. - 21:19:27
Luther (sem) ismerte el a szabad akarat voltát.
"Szolgai akaratról" beszélt. Mert vagy Istennek engedelmeskedünk az örök élet szabadságára, vagy Sátánnak a kárhozat rabságára.
A bűn eset óta az ember a bűn fogsága alá van rekesztve, "szabaddá" vált akaratról én csak Isten kiválasztó kegyelmével összefüggésben tudok gondolkodni.
"Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, HOGY HIRDESSÉTEK ANNAK HATALMAS DOLGAIT, AKI A SÖTÉTSÉGBŐL AZ Ő CSODÁLATOS VILÁGOSSÁGÁRA HIVOTT EL TITEKET."
1Pét. 2:9
« Utoljára szerkesztve: 2011. Május 16. - 06:32:16 írta Virág »

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #56 Dátum: 2011. Május 16. - 19:04:55
Sziasztok!
Virág által közzé tett írás számomra nagyon szimpatikus ebben a témában. Ugyanis a Theológiához és a dogmatikához valóban mindig kapcsolódik az etika is!
Egy bölcs  lelkésztől hallottam, hogy "a Theológia az, ahogy az ember látja az Istenét,
az etika pedig az, amilyennek Isten akarja látni az Ő emberét"

Ezért úgy vélem, hogy Isten elött etikusan csak az tud viselkedni, akit erre Isten alkalmassá tesz.
"Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az Ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között.
Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; akiket elhívott, azokat meg is igazította; akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőitette."
Róma 8:29-30

Ezért úgy vélem, hogy azok a cselekedetek, gondolatok és szavak, amit az arminiánusi theológia a szabad akarat által véghezvitt jócselekedeteknek túlajdonít, voltaképpen nem mások, mint a hívőember etikai kötelességei, amelyeket Isten iránti háládatosságból cselekszik meg, a Krisztustól nyert szabadságban.
"Titeket is megelevenített, akik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt,
Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik;
Akik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk  kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is:
De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett,
Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!)
Ef. 2:1-5

Az üdvösség munkálása egy kétírányú kapcsolat, amely Istentől indúl ki az ember felé, s az etika által az embertől mutat az Istenre.
Nincs keresztyén ember, aki "rettegéssel" ne munkálkodna Istennel együtt önmaga üdvösségén.
Szabadon cselekszi ezt a keresztyén?
Igen, hálacselekedetként!
Mert az "Igazság szabaddá tesz", és "a szabadságban nincsen félelem"
   
« Utoljára szerkesztve: 2011. Május 17. - 02:32:36 írta Virág »

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #57 Dátum: 2011. Május 17. - 11:19:53
Júdás és az etika.

Júdás viselkedését a fentebbiek alapján érdemes megvizsgálni etikai oldalról is.

Főként, hogy az Úr Jézus Krisztus a tanítványainak a felismerhetőségét nem a karizmák, hanem az etikai jellemzők felöl határozta meg.
"Gyümölcseikről ismeritek meg őket."


Számomra elég sokat elárul az ember etikai érzékéről, amikor valaki párhuzamba állítja Júdás árulását, Péter apostol "Krisztus tagadásával."

Júdás a Krisztust előre megfontoltan, anyagi indítatásból, 30 ezüst pénzért árulta el.

Péter, Jézust egy váratlan helyzetben tagadta meg, saját életét féltvén.
Azt se feledjük el, hogy Pétert a Krisztus iránti szeretete hozta ebbe a helyzetbe, hiszen önszántából ment Jézus után.

S nem utolsó sorban meg kell említenünk, e két személy bizonyságtételét is.

Júdás miután nem nyert "bűnbocsánatot" a főpapoktól, felakasztotta magát.
(Mt.27:3-5)

Péter sírva fakadt saját bűne felett, majd egész földi életében az evangéliumot hírdette, végűl mártírhalált halt  Jézusért.

A két személy életútját vizsgálva eleve etikátlannak tartom, hogy párhuzamba állítsák a személyűket egymással.

Júdás viselkedése éppen arról számol be, hogy híjján volt annak, amilyennek Isten a választottait látni kívánja.
Az általános kegyelmi ajándékok, sőt Jézus személyes ismeretsége sem váltotta ki belőle a hálacselekedeteket, ebből is tisztán levezethető, hogy az Atyától nem volt megadva számára, hogy Jézushoz térjen. 

Sokan ezt úgy értelmezik, hogy Isten kényszerítette a bűnre!
Isten nem szerzője a bűnnek, és senkit sem kisért gonosszal!
Júdás esetében sem történt más, mint hogy Isten meghagyta a bűnében, és saját bűnös természete okozta a vesztét!
"Senki se mondja, mikor kisértetik: Az Istentől kísértetem:mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.
Hanem mindenki kísértetik, mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.
Azután a kívánság megfoganván bűnt szűl; a bűn pedig teljeségre jutván halált nemz."
Jak. 1:13-15

Ez történt Judással is!
« Utoljára szerkesztve: 2011. Augusztus 14. - 19:49:35 írta Csaba »

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető zsotza

  • Utolsó utáni csavar Isten gépezetében.
  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1074
  • Nem: Férfi
  • Takarító- kistestvér
Válasz #58 Dátum: 2011. Május 17. - 21:20:08
Olvastam  olyan  értelmezést,hogy  Júdásnak csak  az  apostolságra  volt  elhívása- egy  ideig,- de  az  üdvösségre  nem.   Isten  nem akarta  volna  Júdás  megtérését? 

"Leben,und leben lassen!"


Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #59 Dátum: 2011. Május 17. - 22:32:44
Szia Zsotza!

Ha Isten Júdást üdvösségre predesztinálta volna, akkor a kegyelem is valossággá vált volna az életében.

Ez a tény egy újabb arminiánusi tévtanítást érint, még pedig azt, hogy "a kegyelemnek az emberi akarat ellenállhat."
Ez a tézis azt a sajnálatos eredményt vonja magával, hogy az Úr Jézus Krisztus csupán 99%-ban váltotta meg az embert, s voltaképpen az ember üdvössége önmaga 1%-án múlik!
Akik Krisztus engesztelő áldozatát tökéletesnek vallják, azok iszonyodnak attól a feltételezéstől, hogy azt  az ember semmissé teheti.

Éppen ezért az "Isten kegyelmének ellenállhatatlan volta" is része a predesztinácíó helyes értelmezésének.
:2smitten:
« Utoljára szerkesztve: 2011. Május 18. - 00:52:34 írta Virág »

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13