Vad olajfa létemre beoltattam a szelíd olajfába - ez tény!
Mindenki aki a nemzetekből fogadta el a megváltást vad olajfának számít, mert nem a Teremtő ismeretében szocializálódott - bocsánat az idegen kifejezésért, de nem tudom ezt a tényt mással helyettesíteni.
A vad olajfa is szocializálódott egy környezetben - emberi és tárgyi kapcsolati rendszerben növekedett!
Amikor a
megváltást elfogadom, akkor a régi meghal, és új kezdődik!
Azt amit addig felszedtem a - szocializálódásomban - viszem a zsigereimben, mert addig a lelkem által éltem, és a lelkem nem lett megváltva.
Ezt a feladatot a megváltott emberre bízta a
Megváltó.
Ha ezt én nem tudom, akkor is így van, de ha nem tudom, akkor nem ismerhetem meg a Mindenható Isten jelenlegi akaratát, pedig ez öröktől fogva érvényes rám is!
Pedig csak akkor vagyok megfelelő tudással rendelkező, ha az
Ő nézőpontjából vagyok képes szemlélni a történéseket!
A megfelelő tudás visz engem arra a helyre amit Ő nekem szán.
Vegyük példának Jónást, akit Ninivébe küld.
Jónás abban a környezetben szocializálódott, ahol a Niniveiek az ellenség leölt embereinek fejéből piramist raktak, de előtte válogatott kínzásokkal tették látványossá, hogy ők - a Niniveiek - a "janik"
Ez a Jónás inkább választotta a - bármit - mint hogy Ninivének hírdesse a kegyelmet.
Tehát eljut a cettig, ott kellőképpen megemésztődik ahhoz, hogy még a Niniveiek is elborzadjanak a megjelenésétől.
Ezt a történetet én így látom!
Ebből az következik, hogy mindenki aki a Mindenható Isten szolgálatában van - és mindenki abban van - azt teszi amit a szocializációjából tennie kell.
Saul-Pál is azt tette!