Elmélkedések az igéről

[Kamilla]

[valasz author=Virág link=topic=238.msg84967#msg84967 date=1511274113]

[/valasz]

Akkor János is megette a Jelenések könyvében?

[Csaba]

[valasz author=Kamilla link=topic=238.msg84969#msg84969 date=1511275383]

[/valasz]

Számomra az eszi, nem eszi másodlagos kérdés.
Nem gondolkodtam még az értelmezésén.

[Virág]

[valasz author=Virág link=topic=238.msg84967#msg84967 date=1511274113]

[/valasz]

Akkor János is megette a Jelenések könyvében?

Nem tudom. Jánosról azt mondja az ige, hogy lélekben ragadtatott el. (Jel 1:10) De ő is összeesett félelmében, és Jézus megérintette őt. Ilyet a lélek is tud (összeesni)?
Ezékielről viszont azt mondja az ige, hogy "megragadta őt ott az Úr" (1:3). Ez lehet testi elragadtatás is. Másrészről Ezékiel maga azt mondja, hogy: "isteni látomásokat láttam" (1:1).

Szerintem azon múlik az evés kérdése, hogy testben ott volt-e.

[Zoltan]

Ezék 2:7 -10
Hirdesd nekik az én igéimet, akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele; hiszen engedetlen nép ez!
Te pedig, emberfia, hallgasd meg, amit mondok neked! Ne légy engedetlen, mint ez az engedetlen nép! Nyisd ki a szád, és edd meg, amit adok neked!
Láttam, hogy egy kéz nyúlt felém, és egy irattekercs volt benne.
Kiterítette előttem, és az tele volt írva mindkét oldalán. Siratóének, sóhaj meg jajszó volt ráírva.

Ezék 3:1-4
Ezt mondta nekem: Emberfia, edd meg, amit itt találsz! Edd meg ezt a tekercset, azután menj, és szólj Izráel házához!
Kinyitottam a számat, ő pedig megetette velem azt a tekercset.
Ezt mondta nekem: Emberfia, rakd tele a hasadat, töltsd meg a gyomrodat ezzel a tekerccsel, amelyet adok neked! Meg is ettem, és olyan édes volt a számban, mint a méz.
Azután ezt mondta nekem: Emberfia, menj el Izráel házához, és hirdesd nekik igéimet!
 ...
Ezék 3:14
A lélek fölemelt, és elragadott engem. Én pedig mentem keserűen, felindult lélekkel, de az Úr kemény kézzel tartott engem.

Jel 10:8-11
Ekkor az a hang, amelyet a mennyből hallottam, ismét beszélt velem, és így szólt: "Menj el, vedd át a nyitott könyvet, amely az angyal kezében van, aki a tengeren és a földön áll".
Odamentem az angyalhoz, és kértem tőle, hogy adja át nekem a könyvecskét. Ő pedig így szólt hozzám: "Vedd át, és edd meg: keserűvé teszi a gyomrodat, a szádban pedig édes lesz, mint a méz".
Átvettem az angyal kezéből a könyvecskét, és megettem: a számban olyan édes volt, mint a méz, de amikor megettem, keserűvé lett a gyomrom.
És ez a szó hangzott felém: "Ismét prófétálnod kell sok népről és nemzetről, nyelvről és királyról".


Ahogy Csaba mondta az, hogy valóban megette vagy nem az másodlagos kérdés, sokkal fontosabb az, hogy mit jelent vagy mit jelképez.

Ha Ezékielt nézzük, szerintem valóban megette (a szöveg összefüggésből úgy tunik testben volt), Jánosnál nem annyira tiszta, a lényeg az amit ez jélképezet.  A tanítványok is vaóban meg ették a kenyeret és megitták a bort, a lényeg ott is az amit az jelentett és jelent az most is, bármikor tesszük azt.

Ha megfigyeljük mind két igét, akkor a könyvek megevése, az Úr üzenetének hírdetésével van kapcsolatba, a próvétálással.
Nem lehet úgy hírdetni Isten üzenetét, igéjét, ha előbb azt nem tettük magunkévá. 
Figyeljük meg mit mond az Úr:

8v: "Te pedig, emberfia, hallgasd meg, amit mondok neked! Ne légy engedetlen, mint ez az engedetlen nép! Nyisd ki a szád, és edd meg, amit adok neked!
Előszőr Ezékielhez szól az Úr ígéje.

Isten igéje nagyon édes lehet a szánkban, de nagyon sokszor, ha mélyebre kerűl akkor az keserüvé válik, mert megítél bennünket – mert Isten ígéje elsősorban hozzánk kell szóljon, bennünket kell megvizsgáljon. Bennünket vígasztal, vagy bennünket épít, vezet vagy éppen megítél; - (és itt is kapcsolatban van az Úr szava és az ítélet).  Ha megfigyeljük Ezékielnek is keserűséget okozott a történtek, a 14v – úgy olvassuk, hogy :  -  “Én pedig mentem keserűen, felindult lélekkel”

Hasonló amit máshol mond Isten ígéjeI, olyan az mint a két élü kard :

Zsid 4:12
Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.

[Virág]

Köszönjük! 

[Kamilla]

Köszönöm mindenkinek a válaszát!


           

[Virág]

És Te hogy látod ezt a kérdést?

[Kamilla]

Azzal, amit Zoltán írt, egyetértek, csak én nem gondolom, hogy valóban megevett valaniféle türetet, tekercset, ilyesmit, hanem szellemi cselekedetnek gondolom, ahogyan Jánosnál is.

     

[Kamilla]

Salamon király került szóba valahol, hogy az élete Isten szemszögéből, "lefelé hajlott", mondhatni elbukott.

1Kir 11:
1. Salamon király pedig megszerete sok idegen asszonyt, még pedig a Faraó leányán kivül a Moábiták, Ammoniták, Edomiták, Sídonbeliek és Hitteusok leányait,
2. Olyan népek közül, a kik felől azt mondotta volt az Úr az Izráel fiainak: Ne menjetek hozzájok, és őket se engedjétek magatokhoz jőni, bizonyára az ő isteneik után hajtják a ti szíveteket. Ezekhez ragaszkodék Salamon szeretettel.
3. És valának néki feleségei, hétszáz királynéasszony és háromszáz ágyas; és az ő feleségei elhajták az ő szívét.
4. És mikor megvénült Salamon, az ő feleségei elhajták az ő szívét az idegen istenek után, úgy hogy nem volt már az ő szíve tökéletes az Úrhoz, az ő Istenéhez, a mint az ő atyjának, Dávidnak szíve.
5. Mert Salamon követi vala Astoretet, a Sídonbeliek istenét, és Milkómot, az Ammoniták útálatos bálványát.
6. És gonosz dolgot cselekedék Salamon az Úr szemei előtt, és nem követé olyan tökéletességgel az Urat, mint Dávid, az ő atyja.
7. Akkor építe Salamon templomot Kámosnak, a Moábiták útálatos bálványának a hegyen, a mely Jeruzsálem átellenében van, és Moloknak, az Ammon fiai útálatos bálványának.
8. És ekképen cselekedék Salamon mind az ő idegen feleségeivel, a kik az ő isteneiknek tömjéneztek és áldoztak.
9.  Megharaguvék azért az Úr Salamonra, hogy elhajlott az ő szíve az Úrtól, Izráel Istenétől, a ki megjelent volt néki kétszer is,
10.    És azt parancsolta volt néki, hogy ne kövessen idegen isteneket, és mégsem őrizte meg az Úr parancsolatját.
11.    Monda azért az Úr Salamonnak: Miután ez történt veled, és nem őrizted meg az én szövetségemet és az én rendelésimet, a melyeket parancsoltam néked: elszakasztván elszakasztom tőled az országot, és adom a te szolgádnak.
12.    Mindazáltal míg élsz, nem cselekeszem ezt Dávidért, a te atyádért; hanem a te fiadnak kezétől szakasztom el azt.
13. De nem szakasztom el az egész birodalmat; hanem egy nemzetséget adok a te fiadnak Dávidért, az én szolgámért és Jeruzsálemért, a melyet magamnak választottam.

Arról a szívről írja ezt, amibe Isten bölcsességet adott:
1Kir 4: 29  És az Isten adott bölcseséget Salamonnak és igen nagy értelmet és mély szívet, mint a fövény, mely a tenger partján van.

Aztán eszembe jutott a tékozló fiú története, aki kikérte örökségét, majd elment és cégéres bűnöket követett el, nyomorba döntve életét. DE! A szíve Istenben maradt, illetve Isten benne maradt a szívében!

Luk 15:
18. Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.
19. És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!
20. És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.
21. És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam!


Salamon szívét pedig elfoglalták az idegen istenek... és nem olvassuk a megbánását... nem érdekes?

           

[Kamilla]

Sokan azt tanítják, hogy Isten a bűnöst szereti, a bűnt viszont gyűlöli. Szó sincs arról, hogy az embert utálná, vagy ilyesmi. Itt mégis ilyet olvashatunk:

5Mózes 18:
9.   
Mikor te bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked: ne tanulj cselekedni azoknak a népeknek útálatosságai szerint.
10.    
Ne találtassék te közötted, a ki az ő fiát vagy leányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló;
11.    
Se bűbájos, se ördöngősöktől tudakozó, se titok-fejtő, se halottidéző;
12.    
Mert mind útálja az Úr, a ki ezeket míveli, és ez ilyen útálatosságokért űzi ki őket az Úr, a te Istened te előled.

Ézsaut pedig egyenesen gyűlöli...
Nem lehet, hogy humanista szemmel nézik sokan Istent?

       

[Csaba]

[valasz author=Kamilla link=topic=238.msg86581#msg86581 date=1527186883]

[/valasz]



''Én az éngem szeretőket, szeretem..."

[Kamilla]

(....)
1Kir10: 21. És Salamon királynak összes ivóedényei is aranyból voltak, és a Libánon erdő házának összes edényei tiszta aranyból; nem volt azok között semmi ezüst, mert annak semmi becse nem vala Salamon idejében.
  22. Mert a király Társis hajója, a mely a tengeren Hírám hajójával járt, minden három esztendőben egyszer fordult meg, s hozott a Társis hajó aranyat, ezüstöt, elefántcsontokat, majmokat és pávákat.
  23. És feljebb magasztaltaték Salamon király gazdagsággal és bölcseséggel a földön való minden királyoknál.
  24. És mind az egész föld kivánja vala látni Salamont, hogy hallhatnák az ő bölcseségét, melyet Isten az ő szívébe adott volt.
  25. És azok néki ajándékot hoznak vala, ezüst és arany edényeket, öltözeteket, hadi szerszámokat, fűszerszámokat, lovakat, öszvéreket, esztendőnként.
  26. És gyűjte Salamon szekereket és lovagokat, úgy hogy ezer és négyszáz szekere, és tizenkétezer lovagja volt néki, a kiket helyheztete a szekerek városaiba, és a király mellé Jeruzsálemben.
  27. És felhalmozá a király Jeruzsálemben az ezüstöt mint a követ, és a czédrust, mint a vad fügefákat, a melyek nagy tömegben vannak a mezőn.
  28. És Salamonnak Égyiptomból hozának lovakat, és a király kereskedői sereggel vették volt a lovakat megszabott áron.
  29. És egy-egy szekér hatszáz ezüst siklusért és egy-egy ló százötven siklusért ment fel és jött ki Égyiptomból, és ugyancsak ők szállították ezeket a Hitteusok királyainak és Siria királyainak.


Ebben a fejezetben végig Salamon csodálatos gazdagságáról olvashatunk. Salamon gazdagsága az ország gazdagsága is volt.
Akkor miért volt szüksége arra, hogy súlyos igákat tegyen a népre?

1Kir 12:1. És elméne Roboám Síkembe; mert Síkembe gyűlt fel az egész Izráel, hogy királylyá tegyék őt.
  2. Mikor pedig meghallotta ezt Jeroboám, a Nébát fia, (a ki még Égyiptomban volt, a hová futott volt Salamon király elől, és Égyiptomban tartózkodék Jeroboám,
  3. És hozzá küldvén, elhivaták őt); elmenének Jeroboám és az Izráel egész gyülekezete, és szólának Roboámnak, mondván:
  4. A te atyád igen megnehezítette a mi igánkat, de te most könnyebbítsd meg atyádnak kemény szolgálatát, és a nehéz igát, a melyet mi reánk vetett, és szolgálunk néked.
  5. És monda nékik: Menjetek el, és harmadnap mulva jőjjetek vissza hozzám. És a nép elméne.
   

[Csaba]

Feljebb írtad, hogy mekkora sereget tartott fent.
Ezeket mindig a nép fizette meg.
Nálunk is ez volt Mátyás idejében az ország erős volt és gazdag, a jobbágyokat pedig lenyomták az adók...

[Kamilla]

köszönöm a választ, Csaba, ezt nem tudtam.