Szerző Téma: Egyházfegyelem  (Megtekintve 24016 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Irma

  • Diakónus
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #45 Dátum: 2013. Október 18. - 16:36:21
Nagy tévedésben vagy, nekem semmi dolgom nincs vele, mert már nem is vagyok ott tag. Én amikor megbocsájtok, akkor úgy teszem, mint az Úr, nem foglalkozom vele többet.



Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #46 Dátum: 2013. Október 18. - 16:42:20
Lehet, hogy én értettem félre Irmát, de nekem úgy tűnt, hogy nem a baptista lelkipásztor részéről érték sérelmek!
A karizmák tagadása meg nem tudom, hogy miért képezné a biblikus egyházmodell és egyházfegyelmezés részét.
:szelid:

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Irma

  • Diakónus
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #47 Dátum: 2013. Október 18. - 17:07:09
Valóban nem baptista lelkésztől, hanem a karizmatikus gyülekezet lelkészétől értek olyan sebek, amelyek akkor nagyon fájtak. / de korábban ő volt ennek a gyülekezetnek a pásztora akkor is amikor az még baptista gyülekezet volt, és a karizmatikus vonal felerösödése miatt zárták ki. /

De a történet az Úrban lezáródott, csak a bizonyság részeként került elő.



Nem elérhető Kálmán

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #48 Dátum: 2013. Október 19. - 17:27:25
Mikor van szükség fegyelmezésre?

Az egyháznak hatalmában áll és felelőssége is tagjainak tanbeli felfogásával és magaviseletével törődni. Csak úgy lehet az egyházhoz tartozni, ha annak tanítását magunkévá tesszük az életvitel Szentírásba foglalt követelményeinek vonatkozásában is. Krisztus igazi tanítványai mindig az ő fegyelmezése alatt állnak, amelyről sokféleképpen, főleg egyháza és a megfelelően felkent tisztségviselői által gondoskodik. Maga a Szentírás is a fegyelmezés eszköze (2Tim 3,16), amelyet "teljes méltósággal" kell alkalmazni (Tit 2,15).
Tan és életvitel bibliai követelményeinek minden áthágása a fegyelmezésnek valamilyen formáját vonja maga után. Minden hívőnek szüksége van fegyelmezésre, és "akir szeret az Úr, megdorgálja". (Zsid 12,6) Ez mégsem jelenti azt, hogy a keresztyének a fegyelmezést mindenestől az Úrra hagyhatják, és egymás iránti felelősségükről akár meg is feledkezhetnek. Nem áll jogunkban a krisztusi szeretet, törvény és igazság nyilvánvaló megszegése fölött szemet hunyni. Éppen ezért a fegyelmezésre szükség van, amikor:
1. A keresztyén szeretetet súlyos, titkon elkövetett bűn sérti meg. Jézus a Máté 18,15-18-ban utasít arra nézve, hogy hogyan fegyelmezzünk ilyen esetekben. Jóllehet törvényszegés titokban veszi kezdetét, legvégül nyilvános feddésbe kell hogy torkoljon, ha a bűnt elkövető makacsul elutasítja, hogy bűnét megbánja. A bűnbánat és a megbékélés effajta megtagadása mérhetetlenül súlyosbítja az eredeti bűnt, és a keresztyén szeretet folytatólagos megszegését jelenti.
2. A keresztyén egység sérül meg a gyülekezet békéjét megrontó, elkülönülő csoportok létrejötte által. Az ilyesmit szítókra vigyázni kell, inteni kell őket, és ha szükséges, el kell távolítani őket (Róm 16:17-18).
3. Botrányos életet élők áthágják a keresztyén törvényt. Az ilyenek "vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják". (Tit 1,16) A bibliai alapokon álló keresztyénség tagadhatatlanul magas erkölcsi és életvitelbeli szintet tanít. Az Újtestamentum sok erkölcsi tanítást tartalmaz (Mt 15,19; Róm 13, 8-14; Ef 4,25-6,8; Kol 3,5-4,6; 1Thessz 4,1-10; 2Tim 2,22-4,5; Tit 2,1-3,3). Azokat, akik a bibliai erkölcsöt ismételten megsértik, és nem hajlandók bűnbánatot gyakorolni, az intés és feddés ellenére sem, el kell távolítani, "ki kell vetni" az egyházból (1Kor 5).
4. A keresztyén igazságot megnyírbálják, kik lényeges hittételeket utasítanak el (1Tim1:19-20; 6:3-5; 2Jn 7-11). Nem azt jelenti ez, hogy a keresztyéneket meg kell róni, ha a Szentírásban kijelentett összes tanítást meg nem értették és el nem fogadták, hiszen minden hívő gyarapodik az ismeretben. Hanem azokra vonatkozik ez, akik megfontoltan tagadnak egyet is az egyház lényegesnek és alapvetőnek ítélt tanításaiból. Lelkipásztorok és presbiterek esetében ez a követelmény még szigorúbb, mert ők különösképpen felelősek "az Istennek teljes akaratát" (ApCsel 20,27) tanítani és védelmezni. Ők a Szentírás minden tanításának (és különösképpen az egyházuk hitvallásának) fenntartásáért és megőrzéséért felelősséggel tartoznak, és egyházfegyelmi eljárásnak vethetők alá, ha kötelességüket nem teljesítik (1Tim 3:2,9; Tit 1,9; Jak 3,1).
Mindezen esetekben a töredelem hiánya további fegyelmezésre szolgáltat okot. Aki nem bánja meg bűnét, nem él keresztyén életet. Csak a bűnbánó vétkes számít szentnek Krisztusban, és csak a Krisztusban szenteknek van helyük a szentek közösségében, Krisztus egyházának tagjaiként. Következésképpen végül is attól függetlenül, hogy mi a bűnös vétke, csökönyös megátalkodottsága miatt kell kiközösíteni az egyházból. Mert az egyház olyanokból áll, akik "megtéréshez illő gyümölcsöket teremnek". (Mt 3,8) Luther Márton Kilencvenöt tétele közül az elsőben így ír: "Mikor a mi Mesterünk és Urunk, Jézus Krisztus azt mondja: "Térjetek meg!", azt akarja, hogy híveinek egész élete a földön folytonos és szüntelen megtérés legyen." A megrögzött bűnösnek nincs helye: "haragot (gyűjt) a haragnak ... napjára". (Róm 2,5) A töredelem nélküli bűnösöknek még vallásos cselekedeteik sem érnek semmit, sőt utálatosak Isten előtt (Péld 15,8; 28,9; Ám 5,21-27; Mal 2,11-14)."

Daniel E. Wray



Nem elérhető pacific

  • Aktív fórumozó
  • *
  • Hozzászólások: 661
  • Nem: Férfi
Válasz #49 Dátum: 2013. Október 23. - 15:05:13
Shalom!

Korábban írtam egy cikket a témában, mert sokat foglalkoztatott kérdés. Néhány gondolatot szedtem össze csupán, de úgy látom, hogy ennek a kérdésnek a megválaszolása sok esetben nem az igére hanem egyházi hagyományokra és helyi szokásokra alapozódik. Nagyon tetszik az a gondolat, hogy "az intés nem más, mint szeretetből fakadó mentés"


Gyülekezeti intés


A gyülekezeti intés vagy fegyelmezés kérdése semmit sem vesztett aktualitásából az elmúlt kétezer év alatt. A protestáns reformátorok szerint a Krisztusi alappal bíró gyülekezetnek három jelentős ismérve van. Az Ige tiszta hirdetése a sakramentumok helyes kiszolgálása és a gyülekezeti fegyelem gyakorlása. Ezek mindegyike kivétel nélkül megtalálható az apostoli korszak gyülekezeteiben.  Az intés nem kellemes, de szükséges dolog, nem alternatív lehetőség hanem Istentől rendelt megoldás a bűnre! Nem véletlen, hogy az intést Isten kegyelmi ajándékként is adta a gyülekezetnek. Az intés célja nem más mint a gyülekezet erkölcsi, tanbeli tisztaságának a megőrzése. A bűn és következményeinek eltávolítása a gyülekezetből. Más keresztények megóvása a bűnbeeséstől valamint a vétkező, bűnbe esett testvér helyreállítása. Ugyanakkor a hit megszilárdítását is kijelenti a Biblia az intés következményeként;(Tit 1:13).
Mindezen igazságok ellenére az tapasztalható, hogy egyre inkább háttérbe szorul, sőt nem is alkalmazzák az intést és a gyülekezeti fegyelmezést a magukat kereszténynek valló gyülekezetek. Tetézik a problémát azzal, hogy ezt a helytelen bibliaellenes gyakorlatot még meg is ideologizálják. A „kegyelem korszakában élünk”, a „szeretet fontosabb, mint a fenyítés”, de hát a „testvérnek szabad akarata van”...stb. Sőt olyan is előfordul, hogy a fegyelmezést következetesen és Krisztusi módon gyakorló gyülekezetek botránykővé válnak, mert lelkiismereti tükröt tartanak az elhajolt közösségek felé! A kegyes kifogásoknak a hangoztatása viszont nem más, mint az Istentől rendelt gyülekezetei felelősség alól való kibújás. Szomorú látni, hogy egyes gyülekezetek, hogyan mennek tönkre azért mert elhanyagolták a megfelelő időben történő fegyelmezést. Botránykővé váltak a környezetükben élő de Krisztust még nem ismerő embereknek. A Jeruzsálemi gyülekezetet olyan szentség jellemezte, hogy nem is mertek közéjük keveredni azok akik nem akartak felhagyni a bűnös élettel. Nem szabad a káini lelkületet meghonosítani a gyülekezetekben! Ugyanis ha szeretem a testvéremet, akkor nem hagyom benne a bűnben, a bűnös állapotban, hanem próbálom megmenteni. Pál apostol egy komplett gyülekezetet is megintett, ha kellett! Egyes helyeken viszont a ló másik oldalára esnek azzal, hogy szigorúan, törvénykező módon élnek vele. Ez utóbbi esetben pl. az intést nem valamely etikai-erkölcsi vétség váltja ki, hanem a szokásoknak és a bevett egyházi gyakorlatnak az áthágása! Mondani sem kell, hogy ez sem helyes álláspont, mert ez egy törvénykező Istent mutat be és nem kegyelem centrikussá hanem cselekedet centrikussá teszi a gyülekezet!
Pál szerint a bűn amelyet megtűrnek és nem kezelnek egy gyülekezetben olyan mint egy kovász amely az egész tésztát megkeleszti. Mindenkire hatással van. Egyetlen gyülekezeti tag sem vonhatja ki magát alóla! Ilyen módon működik a korszellem behatolása és térhódítása is a gyülekezetekben. Kicsiben kezdődik és a végén már nincs megállás! Ha ezt megengedtük, akkor ez és ez még belefér. A lelkiismereti aggályok egyre inkább háttérbe szorulnak. Szép lassan már nem lesz bűn az elválás és újraházasodás az abortusz a másság megtűrése sem és az élettársi kapcsolatok is szentesítve lesznek! Sőt az utolsó idők egyes gyülekezeteiben már Jézus Krisztus is kívülről kopogtat mert már neki sem jutott hely! Ilyen módon a szentség nem élhető meg és mutatható be a világ számára. Ha szentség kiszorul a gyülekezetből, akkor megindul a leépülés útján. Ez szellemi törvényszerűség. Ezért is olvashatunk arról több esetben is az igében, hogy amikor Isten népe a maga bűnös útját járta akkor Isten mindig fegyelmezte sőt ítélettel sújtotta! Célja az volt, hogy megtérjenek hozzá az élet forrásához!
Az intéssel kapcsolatban jó néhány alapelv megtalálható a Bibliában. A legfontosabb talán az, hogy ne legyen személyválogató;(Jak 2:1). Valakit meg mernek inteni valakit nem. Aki valakinek a valakije vagy tehetős adakozó testvér a gyülekezetben azt nem mindig intik meg és elnézőbbek vele szemben. Vagy a szavazata jól jöhet még egy választás esetén. Az intés lelkülete is sok mindent meghatároz. A szelídség, szeretet, a bűnnel szembeni határozottság és a megbocsátás képessége mind-mind döntő tényező lehet az intés során. A fegyelmezés azonban nem lehet öncélú és ítélkező. Bosszúvágy és egyéni sérelmek, indulatok nem játszhatnak benne szerepet. Viszont a megszégyenítés egyes esetekben szóba jöhet ahogy erre Pál külön ki is tér;(2 Th 3:14)!  Sajnos rossz döntések, elhamarkodott intések előfordulhatnak. Ha a fegyelmezés során tévedés történik, akkor nyíltan el kell ismerni és  bocsánatot kell kérni. Nem maradhat rendezetlenül ez a terület sem! Minden esetben meg kell vizsgálni milyen súlyú vétség is történt és eszerint kell a döntést meghozni. Betartva a biblikus sorrendet az intéssel kapcsolatban! Akit megintünk, annak helyreállása érdekében a szükséges segítséget is ajánljuk fel, biztosítsuk. A helyreállót szeretettel fogadjuk, de tudomásul véve azt a tényt is, hogy a megsérült bizalom helyreállásához a gyülekezet közösségében időre van szükség. Ez akkor is így van, ha Isten kész azonnal megbocsátani, hisz Ő látja a szívet. Az intés helyreállítása a gyülekezetben visszatérés a szentség a megmaradás útjára. Ellenkező esetben az erkölcsileg hiteltelenné váló gyülekezeteket Jézus Krisztus kiköpi a szájából! (Békehirnök)

Pacific




Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #50 Dátum: 2013. Október 23. - 16:08:04
O0

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Kálmán

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #51 Dátum: 2013. Október 23. - 17:39:37
 O0