A biblikus egyházmodell és a felekezetmodellek

[Csaba]

Biblikus vagyok, nem konzervatív.
Eleve a presbitert, püspököt a gyülekezetnek kell elfogadnia, s ha elveszíti az alkalmasságát, annak is kell leváltania.
Ha ez nem megy, ott van a lehetőség a távozásra, de nem hiszem, hogy itt sokan szorúlnának ebben a kérdésben tanácsra.

[Lucius]

Biblikus vagyok, nem konzervatív.
Eleve a presbitert, püspököt a gyülekezetnek kell elfogadnia, s ha elveszíti az alkalmasságát, annak is kell leváltania.
Ha ez nem megy, ott van a lehetőség a távozásra, de nem hiszem, hogy itt sokan szorúlnának ebben a kérdésben tanácsra.

Szia, Csaba!

Megengeded, hogy feltegyek Neked két kérdést   :

1. Láttál a Bibliában arra példát, hogy egy gyülekezet gyülekezetvezetőt, vagyis egyszemélyes pásztort választott maga felé, vagy egy apostol egyszemélyes gyülekezetvezetőt nevezett ki egy gyülekezet élére?  Ha nem, akkor szerinted miért nem?

2. Szerinted az, hogy valami van, azaz valami működik, az egyben azt is jelenti, hogy az Isten akarata? Nem lehet inkább, hogy nem mindig az Ő akarata, hanem inkább csak megengedi, hogy a bűn egy bizonyos mértékig kifejlődjön, megnyilvánuljon ezen a Földön, hogy tanuljunk belőle.
Páldául háborúk, keresztényüldözések, boszorkányperek. Ezek mind-mind működő valóságok voltak, de egyáltalán nem Isten akarta volt, hogy megtörténjenek. Ő gyűlöli ezeket. Attól, hogy vannak, attól még nem Ő akarja, hogy így legyenek. Alig várta, hogy megszűnjenek.

Olyan ez, mint amikor megengedem a gyermekemnek, hogy azt tegyen, amit akar, mert már elérte a 18 éves kort. Ezután ő elmegy kocsmázni, aztán elveri az összes pénzét. Ez nem az én akaratom. Én csak megengedem, hogy megtegye, amit akar, hogy szembesülhessen a tettei következményeivel, a bűnei következményeivel.

A gyülekezetnek, ahová jártam, volt egy "atyagyülekezete" egy másik városban. Ez a gyülekezet igen érdekes módon működött. A pásztor körül forgott minden, voltak csatlósai, főemberei, akik azt tartották a fő feladatuknak, hogy a pásztort emeljék a gyülekezet, az emberek előtt minél magasabbra. Egy alkalommal, a pásztor születésnapján mindenkinek kiosztottak egy-egy kövecskét, majd leültették a pásztort és a feleségét, eléje tettek egy tálat, majd mindenkinek oda kellett mennie, és berakni a kövecskét a tálba, ők azt mondták, hogy leteszik az életüket a pásztorért. Egyedül mi nem tettük meg ezt a feleségemmel. Ez a pásztor az estleges vendégpásztorokkal együtt a "köznéptől" elkülönülve, külön teremben étkezett. Egy másik alkalommal az egyik ottani gyülekezeti testvér hangosan imádkozott, és imában a "barátjának" nevezte a mi gyülekezetünk pásztorát. Ezt követően az ottani pásztor, akiről az előbb meséltem, teljesen kikelt magából, hogy hogyan is merte egyszerűen csak a "barátomnak" nevezni a mi pásztorunkat, aki valójában egy pásztor... (Tehát nem a köznép tagja, hanem egy magasabb rendű kaszt tagja.... egy pásztor...) A testvéremnek ott mindenki előtt nyíltan bocsánatot kellett kérnie...

Szerinted mi ez?

Nem úgy van, hogy mi mindannyian testvérek vagyunk??? Vagy vannak magasabbrendű testvérek, akik mondjuk jogosultak tizedet szedni a köznéptől,
mint Izraelben a Léviták? Te még véded ezt a rendszert? Miért?

Ez a rendszer addig működik, amíg fel nem nyílik az emberek szeme. Ez nem Isten akarata. Isten maximum eltűri egy ideig, de állítom, hogy utálja, utálja, velem együtt. Mint ahogyan én is gyűlölöm, ha az egyik gyermekem elkezd hatalmaskodni a másikon.

Persze jól tudom, hogy az imént írtaknak nem a pásztori rendszer az oka, hanem inkább az egyszeri hívek balgasága. A sikeréhes és pénzéhes, hataloméhes pásztorok (nem mindenki ilyen), maximum kihasználják e rendszer adta lehetőségeket. Ügyesek. Megtehetik, a rendszer működik. Ennek a pásztornak a hívei a múltkor azzal dicsekedtek, hogy a pásztoruk Bécsbe szokott járni inget vásárolni, mert ott kapni a legjobb minőséget...

[Lucius]

Egy-két éve, amikor otthagytuk az adventista gyülekezetet a feleségemmel, egy akkoriban indul új gyülekezethez csatlakoztunk. Csak 6-10-en voltunk, és csodálatos volt az egész. Mivel kevesen voltunk, ezért mindenki ajándéka meg tudott nyilvánulni. Láttunk, tapasztaltunk igazi csodákat, és a tanításban is nagyszerűen kiegészítettük egymást. A gyülekezet akkor indult, de mi már úgy csatlakoztunk, hogy az egyik testvér akkor már ki volt nevezve pásztorrá. Nekünk szimpatikus volt az egész, néhány dologgal nem értettünk egyet, mondjuk a tized kérdése, de annyira nagyszerű volt, ahogyan minden testvérünk szóhoz juthatott, hogy ezzel nem igazán törődtünk. Ahogyan az ajándékainkat egyre-inkább használtuk, nálam is elkezdett működni a nyelveken szólás magyarázata, és a prófétaság ajándéka is, egyre inkább, amelyek korábban nem igazán működtek.

Történtek szabadulások, gyógyulások, stb. Úgy éreztük magunkat ebben a gyülekezetben, mintha a Menny a Földre szállt volna. Aztán egy idő után ez a pásztorunk elkezdte egyre szorosabbra fűzni a barátságot egy másik pásztorral, az "apostolával". Egy idő után elhatározta, hogy már csak ő prédikál, és a tized kérdéséről is egyre többet prédikált. A tized természetesen őt illette, mint a gyülekezet pásztorát. Ahogyan ő egyre többet szerepelt, úgy szorult ezzel egyenes arányban háttérbe a többiek ajándéka. Az egész gyülekezet rossz irányt vett.

Nekem akkor még fogalmam sem volt arról, hogy a pásztori rendszer nem található meg a bibliában. Egyszerűen csak elővettem a bibliámat, és elhatároztam, utána nézek, milyen jogok illetik meg a pásztort, azaz az egyszemélyes gyülekezetvezetőt. Tényleg jogosult tizedet szedni, vagy sem. Tényleg rendben van az, hogy csak ő szerepel, csak ő prédikál, vagy sem. Láttam, hogy a többiek ajándéka ezzel sorvad, de nem tudtam, hogy ehhez joga van-e. Ahogyan olvastam a Bibliát, kirajzolódott előttem egy kép.

Egyetlen gyülekezet élén sem állt az apostoli korban egyszemélyes vezető. A vezetők, a vének mindig többen voltak, így mások ajándékai is megnyilvánulhattak. Nem csak egy-két ember szerepelt a gyülekezetben. Ha valaki nem hiszi, olvassa el az I. Korintusi Levelet. Ekkor esett le a tantusz, hogy a pásztori rendszer nem biblikus. Elfojtja a többiek ajándékát, kiskorúságban tartja a többieket, valamint a tizedszedés sem biblikus az újszövetségben, pedig az általam ismert pásztori gyülekezet azon alapszik.

Ez a rendszer elfojtja a többiek ajándékait. A legtöbb gyülekezetben az egyszeri hívőnek eszébe sem jut, hogy benne is lehet valamilyen ajándék. Nincs is rá lehetősége, hogy használja. A pásztor prédikál, a pásztor gyógyít, a pásztor látogat, a pásztor osztja szét a pénzt, a pásztor határozza meg, mikor mit tegyen a gyülekezet. A pásztor, a pásztor, a pásztor. És a többiek?

Tudjátok kiben van a legnagyobb ajándék elrejtve??? Talán a pásztorban???
Tudjátok kiben? Elárulom. Abban a legutolsó emberben, akinél senki sem gondol arra, hogy ennek aztán bármilyen ajándéka is lehet. Ez Isten csodálatos, kikutathatatlan bölcsessége, fricskája, hogy letörje a büszkék szarvát. Keressétek csak meg a legszerencsétlenebbnek, leggyámoltalanabbnak, legszegényebbnek kinéző embert a gyülekezetben. Ő lesz az, akiben a legnagyobb ajándék van elrejtve. Ha Te, aki olvasol most ilyennek érzed magadat, akkor éppen te vagy az, és talán még nem is tudsz róla! Pedig Isten jó előre elmondta:

1Kor 12:21 - 12:24
Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: Nincs rád szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem kelletek nekem. 
Sőt sokkal inkább, amelyek a test legerőtelenebb tagjainak látszanak, azok igen szükségesek: 
És amelyeket a test tisztességtelenebb tagjainak tartunk, azoknak nagyobb tisztességet tulajdonítunk; és amelyek éktelenek bennünk, azok nagyobb ékességben részesülnek;  Amelyek pedig ékesek bennünk, azoknak nincs erre szükségük. De az Isten szerkeszté egybe a testet, az alábbvalónak NAGYOBB TISZTESSÉGET ADVÁN, Hogy ne legyen hasonlás a testben, hanem ugyanarról gondoskodjanak egymásért a tagok. 

Isten az "alábbvalónak" adta a legnagyobb "tisztességet", a legnagyobb ajándékokat, nehogy bárki is úgy gondolja erről az "alábbvalóról", hogy a gyülekezetben nincs is rá szükség...  De ez az ajándék simán eltemetődik a legtöbb pásztori rendszerben, mert szegény embernek esélye sincs rá, hogy az ajándékát használhassa a "tündöklő" pásztorszónok rovására.

Ha előtte nem látom, milyen csodákra képes, amikor mindenki ajándéka szabadon megnyilvánul egy gyülekezetben, akkor a pásztori rendszer buktatóira valószínűleg sohasem eszmélek rá. Pedig jópárszor elolvastam már az újszövetséget. Csak mert annyira természetes, sok gyülekezet működik így sikerrel, akkor biztos biblikus is, nem? Hát, nem biztos... Nincs ugyan kötelezően előírva, hogy milyen rendszerben működjenek a jövőben a gyülekezetek, de a számunkra megörökített bibliai minta mást mutat. 

Pedig ez egy jól működő rendszer, nem igaz???
Tudod, a "jó" a "legjobb" legnagyobb ellensége.

Én emiatt véglegesen szakítottam ezzel a rendszerrel. Sohasem lennék képes már önszántamból bemenni alá, amióta ezeket megértettem, és amióta látom a buktatóit.
Ez volt röviden az én történetem a pásztori rendszerrel kapcsolatban. Tiszteletben tartom mindenki más véleményét is, mert nem látok tisztán, csak "homályosan", de ez az én véleményem.

[Csaba]

[valasz author=Lucius link=topic=26.msg88057#msg88057 date=1539290520]

[/valasz]

Szia Lucius!
Nem,nem látok erre bibliai példát, ahogy a  női presbiterre vagy lelkészre sem.
Sokáig sorolhatnám még, hogy abban az ókori szöveggyűjteményben mire nincs még példa.
A protestáns zakkanat ott kezdődik, hogy ami a Bibliában van, csak az tetszhet Istennek, ami azon kivűlre esik az nem az Ő akarata, de semmi kép nem a tetszése.
A Biblia nem Isten és nem tévedhetetlen, ez néhányszor már bizonyságot nyert.
Az pedig egy igen kisarkított dolog, hogy egy lelkész, vagy pap ószövetségi mintára jár közbe a népért Isten és ember között.

[Lucius]

[valasz author=Csaba link=topic=26.msg88060#msg88060 date=1539322263]

[/valasz]

Egyetértek azokkal, amit válaszodban írtál. Maximálisan.
Ami nincs az íráskban egyértelműen tiltva, azt megtehetjük, amennyiben nem ütközik a szeretet szívünkbe írt nagy parancsolatával.
Így igaz.

Nincs tiltva a pásztori és lelkészi rendszer. Csak le van írva egy bibliai minta, de nincs olyan ige, amely ezt kötelezővé tenné minden gyülekezet számára. Ennek a rendszernek az előnyeiről sokat hallhattunk már mindannyian, akik ilyenekben éltünk, én csak azért írtam, hogy meglássuk egy kissé a buktatóit is, és így több információja legyen mindenkinek a szabad döntéshez a jövőben. Hiszen a pásztori és lelkészi rendszer is csupán addig áll fenn, és minden egyéb rendszer is, amíg vannak hívek, akik egyetértenek vele, és akik támogatják azokat.