Szerző Téma: Szikszai Szabolcs gondolatai  (Megtekintve 24650 alkalommal)

plus minus reset

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Elérhető Csaba

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 12415
  • Nem: Férfi
  • Last Login:Ma - 21:27:05
Szikszai Szabolcs gondolatai
« Dátum: 2013. Június 02. - 10:36:00 »
Kedves Fórumozó testvérek, vendégek!
Szikszai Szabolcs gondolatait annyira közelinek találtam a saját gondolatvilágomhoz, hogy megpróbálom itt nálunk is népszerűsíteni. :)
Kívánom, hogy szolgáljanak sorai örömötökre és mindannyiunk épűlésére!
'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13

Elérhető Csaba

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 12415
  • Nem: Férfi
  • Last Login:Ma - 21:27:05
Re:Szikszai Szabolcs gondolatai
« Válasz #1 Dátum: 2013. Június 02. - 10:36:54 »
Amikor az adakozásra terelődik a szó, mi rögtön arra gondolunk, hogy valaki pénzt akar kihúzni a zsebünkből. A pénzre gondolunk. Mi sem egyszerűbb ennél. Pénz forgatja a világ kerekét – ahogyan szokás mondani, nem meglepő, ha még a Bibliában is szó van róla. Pénz, pénz, pénz. Mi más? A helyzet azonban az, hogy az a Biblia tanítása az adakozásról nem a pénzről szól. Akkor miről? – kérdeznéd, és jogosan. Egy magatartásról. A pénzből történő adakozás egy gyümölcse az adakozó magatartásnak. Nem is jó ez a szó, inkább életszemlélet, vagy gondolkodásmód. Sokat gondolkodtam azon, hogy miért is van szükségem az adakozásra. Szüleim éveken keresztül „tizedet fizettek”, ami azt jelenti, hogy édesapám keresetének a 10 százalékát hónapról hónapra elvitték és odaadták a lelkésznek. Én alapvetően ódzkodtam ettől a gyakorlattól, és nem azért, mert attól tartottam, hogy majd a lelkészünk egy napon vadonatúj BMW-vel fog járni emiatt. Ez a veszély nem fenyegette, és úgy hiszem, bármennyire gondoljuk, hogy „az egyháznak sok pénze van” máshol sem fenyegeti az a veszély a lelkészeket, hogy felvesse őket és a gyülekezetet a pénz. Nem azért nem értettem egyet, mert tudtam, hogy az a pénz, amit édesanyámék a gyülekezetnek adnak, jó helyre kerül, és ott nagy szükség van rá, és oda 10x annyi is mehetne, és az sem jelentene sokat. Nem, ami engem zavart az a motiváció. Adjuk oda a tizedünket a gyülekezetnek, mert akkor azzal kiérdemeljük Isten áldását. Magyarán: fektessük be, hogy Isten még többet adjon belőle. Ez egy a feje tetejére állított teológia, ami nem a szüleimről szól, hanem arról az egyházi/teológiai miliőről, amiben vallásilag szocializálódtak. Édesapámmal beszélgettünk is erről néhány hete, és mondtam neki, hogy ez korrupció: lefizetem Istent a tizedemmel, hogy engem azokkal szemben, akik nem fizetnek tizedet, előnyben részesítsen. A pénz körül forog a gondolat. Pénzt adok, hogy több pénzem legyen. Pedig az adakozás nem erről szól. Amikor pénzt dobok a perselybe az sem a pénzről szól. Nem az összegről szól, ezt még Jézus is mondja. Az adakozásra nekem van szükségem. Tudom, ez most furcsa, mert talán azt mondod: de nekem pénzre van szükségem, Isten meg azt mondja, hogy nem, neked arra van szükséged, hogy adj abból, amid van. Nem az a fontos, hogy mennyit és hová adod, mire adod. A fontos az, hogy hogyan és miért adod. Ne kényszerűségből, ne haszonlesésből, ne leereszkedő morális indíttatásból, ne azért, hogy mások lássák, milyen nagyszerű vagy. Azért ne, mert így megfosztod magadat az adakozás lényegétől: az elégedett élettől. Hogyan segít eljutni a megelégedésig az adakozás? Nagy egyszerű, mondhatnánk, pofonegyszerű: ha egész életed, napjaid, hónapjaid a hiány fogságában vannak, és hiába gyarapszik a bevételed, mégis úgy érzed, hogy egyre kevesebbed van, ennek kézenfekvő következménye, hogy meg vagy fosztva attól az örömtől, amivel Isten megajándékoz azzal, hogy vannak bevételeid. Van erőd, időd, tehetséged, ötleteid, képességed, bölcsességed – de te mindezeket nem látod, mert a szemed előtt egyetlen érzés van: a hiány. Többet kell szereznem, és amikor többet szereztél, a többel arányosan nő a hiány is. A több bevétel nem tölti be a hiány-érzetet, csak megnöveli. Az adakozás – végül erre jöttem rá – segít kiszabadulni a pénz, az anyagiak körül forgó gondolkodásmód fogságából. Engedj el, mert nem akarom, hogy te uralkodj az életem fölött. Nem akarom, hogy az határozza meg az életről, a családról , a világról alkotott képemet, hogy mennyi pénzem van. Engedj el, hogy szabad legyek. Nem vagyok hajlandó a szolgád lenni. Nincs hatalmad az életem fölött. Isten azt szeretné, ha az anyagiakhoz fűződő viszonyod a helyére kerülne, és rádöbbennél, hogy mindent Istentől kaptál ajándékba. És miután erre rádöbbensz, azt tapasztalod, hogy a folyamatos hiány-érzet helyét fokozatosan, de annál erőteljesebben átveszi a hála-érzet. Istenem, bocsáss meg, hogy mindeddig nem láttam, hogy mennyi mindennel elhalmoztál. Azt gondolom, hogy nincsen olyan élet, ami nem lehetne ok a hálára. Ráeszmélés Isten Isten voltára: arra, hogy minden javam forrása Ő. Az adakozás vágya a hála-érzetének az eredménye. Meglátom, hogy adni soha nem kényszer, és adni mindig van mit és miből, mert aki kap, az adni is képes. Így tér meg az ember pénztárcája, olykor keresztény élete évtizedeinek sora után.
SZIKSZA SZABOLCS
« Utoljára szerkesztve: 2013. Június 10. - 15:55:36 írta Csaba »
'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13

Elérhető Csaba

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 12415
  • Nem: Férfi
  • Last Login:Ma - 21:27:05
Re:Szikszai Szabolcs gondolatai
« Válasz #2 Dátum: 2013. Június 02. - 10:42:27 »
Néha az a sanda gyanúm támad, hogy egyesek úgy gondolják, hogy a tervezés az Istenbe vetett bizalom ellentéte. Ha Istenben bízol, akkor vársz, és ennyi. Várod, hogy mások megsajnáljanak. Várod, hogy mások megváltozzanak. Várod, hogy egyszer csak jó szakember légy. Hogy villámcsapásszerűen ott legyenek a fejedben azok a tapasztalatok, ismeretek, ismeretségek és információk, amelyek segítenek abban, hogy ügyesen rendezd az életedet. A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, ezt mondja a Biblia. Oké, de ez nem azt jelenti, hogy ha te hiszel Istenben az automatikusan azt is jelenti, hogy minden helyzetben helyt tudsz majd állni csak azért, mert te istenfélő vagy. Viccesen szoktam mondogatni, hogy Jézus szeret, de attól te még hülye maradsz. És arról is írtam már, hogy Isten nem azért szeret és ad örök életet, mert te olyan szuper-jó vagy, hanem Jézusért, de az életed visszatükrözi mindazt, amit megértettél Isten munkamódszeréből és munkájából. Azért, mert lusta vagy, nem fogsz elkárhozni, maximum nagyon sok fájdalmat és szenvedést okozol magadnak és a környezetedben élőknek. A tervezés hiánya nem csak intelligencia kérdése, sőt. Nem kell ahhoz magas fokú képzettség, hogy belássam, hogy amit nem vetettem el, azt nem is fogom tudni learatni. Amit nem a megfelelő helyre és időben vetettem el, az nem fog teremni. Ez egy képesség, amivel Isten megajándékozott. Képesek vagyunk tervezni. Felismerni a helyzetet, a helyzetben felismerni magunkat és azokból az összetevőkből, amelyek a rendelkezésünkre állnak egy működőképes életet létrehozni. Visszatérve a bölcsességre: az istenfélelem a Bibliában a bolondsággal ellentétpárt alkot: Nincsen Isten, mondja a bolond az ő szívében. Ezzel szemben az Istenfélő az, aki számol azzal, hogy létezik egy teremtő, felfoghatatlanul nagy tudású, bölcs valaki, aki engem és ezt a körülöttem lévő világot megtervezte, létrehozta, és úgy kormányozza, irányítja, hogy az képes jól működni. Az istenfelelő ember nem gondolhatja, hogy ő a világ értelmezésének a Greenwich-e, nem kerülheti meg azt a felismerést, hogy nem ő a teljes és tökéletes tudás birtokosa, hogy nem ő a viszonyítási pont, hogy nem attól jó, vagy rossz valami, hogy neki tetszik-e vagy sem, egyetért-e vele vagy sem, vagy hogy ő találta-e ki, vagy sem. Az istenfélelem a tudósok alázatára tanít. Az ismeretlennel szembeni alázat, és az ebből az alázatból születő belső, fékezhetetlen vágy az ismeretlen mind jobban történő megértésére. Szeretném érteni, amit nem értek. Az istenfélelem alázatossá tesz. És szerintem ez az alázat a bölcsesség kezdete. Mintha valaki mondott volna már ilyet is: tudom, hogy semmit sem tudok… Az istenfélelemből fakadó bölcsesség következménye, hogy rádöbbenek, hogy Isten egy félelmetesen zseniális stratéga, egy ütős tervező, kivitelező, világfenntartó, akinek a logisztikája verhetetlen. Elkezd bennem felébredni a vágy, hogy részesévé váljak mindannak, amire képessé tett: hogy én is tervezzek. Az ember feladata Isten meghatározásában: uralkodni a földön. Jó, tudom, mi az „uralkodni” alatt nem éppen azt értjük, amit Isten, de akkor ragadd meg innen: uralkodni a földön, a világ JAVÁRA, mint ahogyan Isten teszi. Gondot viselni, tervezni, megvalósítani, fenntartani, figyelni, megérteni, vigyázni, őrizni, segíteni, előre jutni. A tervezés nem bűn, a tervezés hiánya a bűn. Az Isten nélküli tervezés a bűn. Motivációim és terveim istennélkülisége a bűn. A tervezés elhárítása magamtól a felelősség elhárítása is. Ha télen enni akarok, akkor ősszel, vagy tavasszal el kell vetnem a megfelelő búzát a megfelelő földbe, hogy aztán aratás idején learathassam, majd legyen belőle liszt, majd abból kenyér, tészta, csere, amiből minden más. Rendben, ez egy archaikus kép, és ma már nem nagyon látjuk ezt a folyamatot, mert bemegyünk a Tesco-ba és megvesszük a lisztet vagy a kenyeret, vagy turkálóban a ruhát, piacon a zöldséget.  De fordítsd ezt le magadnak. Tervezed az életed? Ha nyafogsz, és úgy érzed, hogy sehová nem halad, rákérdeztél magadnál, hogy miért van így? Ha én nem vetettem el a búzát, ezért nem tudtam aratni, és emiatt télen éhezem, és megfagynak a gyerekeim, az kinek is a hibája? Tudom, mindjárt jön az áldozat-hibáztatásos szöveg. Hidd el, maximálisan együtt érzek veled, ha ebben a helyzetben talállak, és segíteni fogok, és ezzel mások is így vannak, de elkötelezett vágyam a munkámban és magánemberként is, hogy te NE LÉGY ÁLDOZAT, hogy ne juss el abba a helyzetbe. Tervezz! Azért, mert nem gondoltál a télre, nem a szomszéd a hibás. Nem a föld, ami nem termett, mert nem volt benne mag. Nem a napfény, ami hiába sütött a földre, és nem az eső, ami hiába esett. És persze nem Isten, akinek nem volt mit megáldani, mert te azt gondoltad, hogy majd valaki úgyis megsajnál, vagy nyerek a lottón, vagy nem tudom. Élsz az Isten által rád ruházott hatalmaddal, a tervezés képességével? Istenem, te hatalmas, és zseniális tervező, világot alkotó és irányító, megőrző, kérlek, taníts meg arra, hogyan tervezzem meg ügyesen az életemet.
SZIKSZAI SZABOLCS
« Utoljára szerkesztve: 2013. Június 10. - 15:57:40 írta Csaba »
'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13

Elérhető Csaba

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 12415
  • Nem: Férfi
  • Last Login:Ma - 21:27:05
Re:Szikszai Szabolcs gondolatai
« Válasz #3 Dátum: 2013. Június 02. - 11:07:07 »
Mostanában kezdem megérteni, hogy mennyire kétirányú minden. Jó, tudom, van, ami többirányú, de én azt értem ez alatt, hogy alapjaiban kétirányúak a dolgok. Pl. az érzelmek. Az elégedetlenségről írtam már korábban is. Most ismét ennek szentelek egy posztot. Olvasom Philip Yancey Jézus másként című könyvét, és tegnap éjjel épp a boldog-mondásoknál tartottam. Három különböző olvasatot ír le, és az utolsó nagyon megfogott. Szóval ennek az a lényege, hogy a boldogmondások lényegében egy olyan kulcsot adnak a boldog élethez, ami a leginkább kompatibilis a valósággal, és mégis a leginkább valótlannak tűnik. És tényleg, mintha Jézus kifejezetten paradoxonokat keresett volna, mi az, hogy boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak? Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet? Boldogok a békességre igyekvők, mert ők Isten fiainak neveztetnek? Hm, elgondolkodtam, hogy még az egyházban, és azon belül is a kegyesebb vonalban is mennyire az ellenkezője a jellemző. Boldogok az erőszakosok, mert ők Isten fiainak neveztetnek. Boldogok, akik felvállalják bántó és megbélyegző véleményüket, mert nekik igazuk lesz. Boldogok az irgalmatlanok, mert ők már meglátták Istent… Durván fonák ez az egész történet. Szóval elégedetlenség. Yancey ebben a részben azt próbálja körülírni, hogy a körülöttünk lévő világ (és itt a világ alatt az EGÉSZ világot értjük, és nem a csúnya hitetlenek világát…), szóval ennek a világnak a mainstream törvényei nem jézus-kompatibilisek. Érdekes, logikus, hogy egy bűneset utáni világban a bűn törvényei szerint cselekszel, nem? Lehet ennek vallásos színezete, de attól még ennek a világnak a mainstream törvényszerűségei szerint működik: nem az győz, aki a másik orcáját is odatartja, hanem aki megelőző támadást mér az ellenfelére, vagy a túlélés érdekében inkább elfut, és lejárató médiakampányba kezd az ellenségével szemben. Szeretek minden embert, mert Isten ezt várja tőlem… de aki nem hetero az elkárhozik. Akkor ezt most lefordítom: az üdvözül, aki nekem szimpatikus. Közben meg a Biblia azt mondja, hogy Isten nem személyválogató, meg most inkább nem megyek bele mélyen az eleveelrendelés tanába, de azért vannak olyan mély olvasatai az üdv-tannak, amelyek teljesen más alapokon szemlélik Isten és az ember kapcsolatát, és gyönyörűen megrajzolják a személyválogatás-mentesség isteni képét. Csapongok, tudom, bocsánat. Szóval arra döbbentett rá Yancey a boldogmondások kapcsán, hogy Jézus egy elvet tár elénk itt is, ez az elv pedig nem más, mint az, hogy amit szeretnétek, hogy veletek cselekedjenek az emberek, ti is akképpen cselekedjetek. Azt szeretném, hogy nekem irgalmazzanak, és ha nehéz helyzetben vagyok, akkor ne alázzanak meg, hanem érzékeljék szociális rászorultságomat? Akkor éljek eszerint. Tudom, ez teljes esztelenség, mert mélyen belénk van táplálva, hogy a gyengét mindig megtapossák, és az erőseké a győzelem. Csakhogy a probléma az, hogy erőszakkal nem lehet békét teremteni. Gyűlölettel nem lehet kivívni a másik szeretetét.
Igazságtalansággal nem lehet igazságosságot létrehozni. Etikátlan módszerekkel nem lehet kiharcolni egy erkölcsileg jobb társadalom alapjait. És elégedetlenséggel nem lehet eljutni az elégedettségig. Ezek hatalmas paradoxonok, és zsigerileg azt ordítja belőlünk minden, hogy ez úgy, ahogy van, eszement őrültség. És mégis, azt hiszem, a megoldás itt van. Egy félelemmel és gyanakvással átitatott társadalomban csak a bizalom és a szeretet ereje képes megváltoztatni a viszonyulásokat.  Isten kegyelmének a híre a foglyoknak szabadságot hirdet, a betegeknek gyógyulást, a bűnösöknek megigazulást. Apropó megigazulás: Isten új viszonyulása az emberekhez Jézus áldozata árán. Amit szeretnétek, hogy veletek tegyenek, ti is akképpen cselekedjetek. Isten példát adott és ez saját jogos igényeinek a mellőzése, és önmaga áldozata árán a számla kiegyenlítése. A változás benned születik. A gyülekezetünkbe újonnan betért fiatalok csapata egy képeslapot adott nekem, amit mindannyian aláírtak. Ezen a képeslapon egy Gandhitól származó idézet áll: Te magad légy az a változás, amit látni szeretnél a világban. Yancey rá is hivatkozik. És tényleg: mi mindig mások megváltoztatására törekszünk, nevelni akarunk, felnyitni mások szemét, miközben valahogy elsikkad ennek az egésznek a működési mechanizmusa: a bennem történő változás indít el változási lavinát a társadalomban. Azt mondod, egy fecske nem csinál nyarat? Isten azt mondja: ha nem hiszed, nézz a Golgotára!
SZIKSZAI SZABOLCS
« Utoljára szerkesztve: 2013. Június 10. - 16:01:08 írta Csaba »
'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13

Elérhető Csaba

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 12415
  • Nem: Férfi
  • Last Login:Ma - 21:27:05
Re:Szikszai Szabolcs gondolatai
« Válasz #4 Dátum: 2013. Június 02. - 11:14:10 »
Kedves Testvérek!
Mint mondtam gondolatvilágomat közelinek érzem Szabolcséhoz, de mint a predesztináció-tanának feltétel nélküli híve :)  szűkségesnek érzem megemlíteni, hogy az eleve elrendelés-fogalmának semmi köze, a személyválogatás kérdéséhez!
Hogy ne pusztán az én érvelésem legyen csak olvasható ebben a témában itt a fórumon, a következőkben Szabados Ádám tanítását hívom segítségül a kérdés tísztázására.
'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13

Elérhető Csaba

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 12415
  • Nem: Férfi
  • Last Login:Ma - 21:27:05
Re:Szikszai Szabolcs gondolatai
« Válasz #5 Dátum: 2013. Június 02. - 11:17:31 »
Egy korábbi bejegyzésben amellett érveltem, hogy az igazság és a kegyelem két külön fogalom. Isten soha nem igazságtalan, de a kegyelme (definíció szerint) szabad: annak adja, akinek akarja. Gyakran felmerül ezzel kapcsolatban a kérdés: ha Isten szabadon adja (vagy nem adja) a kegyelmét, nem személyválogató? Nem személyválogatás az, ha a kiválasztás oka kizárólag Istenben van? Hogyan lehetne pártatlan Isten, ha azon könyörül, akin akar? Szögezzük le: a Biblia valóban többször és nyomatékosan elítéli a személyválogatást. Az Ószövetség hangsúlyozza, hogy a személyválogatás helytelen (pl. 5Móz 1,17; Jób 13,10; 32,21; Mal 2,9), mert Isten az ítéletben soha nem az emberek személyét nézi (pl. 5Móz 17,10; 2Krón 19,7). Az Újszövetség is több ízben megerősíti, hogy Isten nem személyválogató (pl. ApCsel 10,34; 1Pt 1,17; Róm 2,11; Ef 6,9; Kol 3,25; Jak 2,1.9). Hogyan egyeztethető össze a Bibliának ez az egyöntetű tanítása a kiválasztás tanával? Mindenek előtt érdemes megjegyezni, hogy sem a héber, sem a görög kifejezésben nincs benne a „válogatás” szó. A héber אֹׁ֑שָנ םיִ֜נָפ és a görög προσωπολημψία egyaránt azt jelenti, hogy valakinek „a személyét figyelembe venni”. Ez kulcskérdés, mert a Biblia sehol nem mondja azt, hogy Isten nem tesz különbséget az egyik és a másik ember között. A Szentírás tele van példákkal, amikor Isten éppen ezt teszi. Maga a kiválasztás bibliai kifejezése is valamiféle különbségtételre utal. A személyválogatásban nem a válogatással van a baj, hanem azzal, ha az ítélet alapja az illető személye, nem pedig az igazságos mérce, vagy Isten kegyelmes döntése, melynek definíció szerint nincs köze az ember személyéhez, és amelyben az igazságnak már nincs szerepe (hiszen a kegyelembe fogadott nem igazságot kap, hanem kegyelmet).

A Bibliában a személyválogatás elsősorban az ítélettel van kapcsolatban. „Ne legyetek személyválogatók az ítéletben” (5Móz 1,17) – mondja a törvény. Isten egyik fontos tulajdonsága, hogy nem megvesztegethető, nem fogad el ajándékot, az ítélete nem az emberek személyétől függ (5Móz 17,10; 2Krón 19,7). Az ÚR nem veszi figyelembe, hogy valaki gazdag vagy szegény, zsidó vagy görög, férfi vagy nő-e. Ő személyválogatás nélkül ítél kinek-kinek a cselekedetei szerint (1Pt 1,17).
Ítéletében nem az illető személyére néz, hanem az igazságra. Mivel a kiválasztás tana nem az igazságot, hanem a kegyelmet teszi meg az üdvösség végső okának, a személyválogatás ezen a szinten nem érinti a kiválasztás kérdését. Az, hogy Isten nem személyválogató az igazságban, nekünk amúgy sem feltétlenül jó hír. Sőt, egyáltalán nem az. Ha Isten igazságot adna mindenkinek, a bűnei miatt minden ember elkárhozna. Pál a Római levél első fejezeteiben kifejti: a személyválogatás nélküli ítélet kivétel nélkül minden ember esetében a kárhozatot jelentené, ezért van szükségünk arra – zsidóknak is és nem zsidóknak is –, hogy Isten ingyen kegyelemből, Krisztussal egyesítve üdvözítsen bennünket.

De mi van a kiválasztó kegyelemmel? Értjük, hogy Isten az igazságos ítéletben nem személyválogató. Az elhívás kegyelmében mégis az lenne? Elsőre úgy tűnhet, hogy igen. Isten Jákóbot szerette, Ézsaut gyűlölte: mi ez, ha nem személyválogatás? Lehet, hogy Ézsau durvább jellem volt, de hát akkor is! Ez így részrehajlás! Az első benyomások azonban néha félrevezetők. Ha közelebbről megvizsgáljuk a bibliai tanítást, megláthatjuk, hogy a kegyelemben sincs személyválogatás. Sőt! Pál szerint éppen a kegyelmi kiválasztás során mutatkozik meg legcsodálatosabban, hogy Isten nem a személyünket nézi. Mire gondolok? Pontosabban: mire gondol az apostol? A Róma 9-ben Pál azt hangsúlyozza, hogy az üdvösségre rendelés akkor történt meg, amikor Ézsau és Jákób még nem tettek semmit, hogy „az Istennek kiválasztáson alapuló elhatározása érvényesüljön, ne a cselekedetek alapján, hanem az elhívó akarata szerint” (9,11-12). Vegyük észre a lényeget: Isten nem a személyükre nézett! Ézsau igazságot kapott. Részrehajlás nélkül azt kapta, amit érdemelt, mert Isten az igazságra nézett. És Jákób? Jákób nem igazságot kapott (akkor ő is elkárhozott volna), hanem kegyelmet. Jobb jelleme volt, azért? Nyitottabb volt? Nem. Még „nem tett semmit”, amikor Isten eldöntötte felőle, hogy kegyelemben részesíti. Nem az időbeliség a lényeg itt, hanem az, hogy nem Jákóbban volt a kegyelem oka. Isten nem Jákób személyére nézett, hanem önmagára. Semmi köze ennek a személyválogatáshoz! Ez nem םיִ֜נָפ אֹׁ֑שָנ vagy προσωπολημψία, hanem éppen az ellenkezője!
A kiválasztás végzésében Isten előtt nem számít, hogy valaki gazdag vagy szegény, zsidó vagy görög, férfi vagy nő, szabad vagy rabszolga-e. Az sem számít, hogy elsőszülött vagy második gyermek-e. Sőt, nem számít még az sem, hogy kicsit vagy nagyon bűnös-e. Mindenki büntetést érdemel. A kegyelem okaként nem jöhetnek szóba sem a cselekedeteink, sem a jellemünk, sem a státuszunk. Csak a kegyelem. Isten pedig könyörül, akin könyörül, és kegyelmez, akinek kegyelmez. Az 1 Korinthus 1-ben az apostol szintén azt hangsúlyozza, hogy a kiválasztásban nem játszik szerepet egyetlen olyan szempont sem, amely alapján az emberek részrehajlása a társadalomban megnyilvánul. „Mert nézzétek csak a ti elhivatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket: és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek; és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket; hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt.” (26-29)

Személyválogató Isten, amikor egyeseket üdvösségre választ? Pál szerint éppen a kegyelmi kiválasztás tana mutatja meg legvilágosabban, hogy a könyörülő Isten soha nem az emberek személyére néz. Ha kell, éppen az erőtleneket, nemteleneket, semmiket választja ki, hogy demonstrálja ezt. „Önmagamért, önmagamért cselekszem… Nem adom másnak dicsőségemet!” (Ézs 48,11) Ha megmenekültünk, abban semmi, de semmi érdemünk nem volt. Semmi. A dicsőség egyedül Istené. Ha üdvözülünk, az azért van, mert Isten nem nézte a személyünket. Hogy miért könyörült éppen rajtunk, és nem másokon? Hogy miért éppen mi kaptunk hitet (vö. 2Pt 1,1), és nem mások? Ez a kiválasztás igazi titka! Erre nem csak én nem tudom a választ, de Pál sem tudta. Egy biztos: a válasz nem a személyválogatás, hanem valami más, végtelenül bölcs és dicsőséges, de számunkra egyelőre megfoghatatlan szándék.

„Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai! Ugyan ’ki értette meg az Úr szándékát, vagy ki lett az ő tanácsadójává? Vagy ki előlegezett neki, hogy vissza kellene fizetnie?’ Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen.” (Róm 11,33-36)
« Utoljára szerkesztve: 2013. Június 02. - 13:40:28 írta Virág »
'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13

Nem elérhető Virág

  • Technikai adminisztrátor
  • *
  • Hozzászólások: 4239
  • Nem: Nő
  • Last Login:Ma - 05:13:27
Re:Szikszai Szabolcs gondolatai
« Válasz #6 Dátum: 2013. Június 02. - 11:47:03 »
Idézet
Kedves Fórumozó testvérek, vendégek!
Szikszai Szabolcs gondolatait annyira közelinek találtam a saját gondolatvilágomhoz, hogy megpróbálom itt nálunk is népszerűsíteni.
Kívánom, hogy szolgáljanak sorai örömötökre és mindannyiunk épűlésére!

Ahogy tegnap írtál Szikszai Szabolcsról, megkerestem eredetiben, és fel is vettem az RSS-olvasómba a blogját. Rögtön találtam is egy bejegyzést, amit szerettem volna a fórumra is betenni, csak gondolkoztam, hogy melyik topicba tegyem. Na, ez megolódott!  hehe szivetadja

df1 df2 df3
Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Zsolt 121:1

Nem elérhető Virág

  • Technikai adminisztrátor
  • *
  • Hozzászólások: 4239
  • Nem: Nő
  • Last Login:Ma - 05:13:27
Re:Szikszai Szabolcs gondolatai
« Válasz #7 Dátum: 2013. Június 02. - 13:41:00 »
Nem is kell, Te már feltetted azt az írást!  :2smitten:
Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Zsolt 121:1

Elérhető Csaba

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 12415
  • Nem: Férfi
  • Last Login:Ma - 21:27:05
Re:Szikszai Szabolcs gondolatai
« Válasz #8 Dátum: 2013. Június 02. - 13:48:48 »
Örülök, ha Neked is bejött! :)
'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13

Nem elérhető zsotza

  • Utolsó utáni csavar Isten gépezetében.
  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1011
  • Nem: Férfi
  • Last Login:2018. December 10. - 18:39:01
  • Takarító- kistestvér
    • Zsotza személyes weboldala. Kísérleti oldal,"béta verzió"
Szikszai Szabolcs gondolatai
« Válasz #9 Dátum: 2013. Június 04. - 05:29:36 »
Fontosnak  tartom, hogy  ne  csak  Kálvin, Spurgeon, Cseri Kálmán  szellemi  örökségét  becsüljük  meg,
hanem  fedezzük  fel , és  becsüljük meg azokat  a  kortárs  magyar  tanítókat,
akikre  nagy  kincseket  bízott  Jahveh  Atyánk, és  Ők  megosszák!

Elérhető Csaba

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 12415
  • Nem: Férfi
  • Last Login:Ma - 21:27:05
Re:Szikszai Szabolcs gondolatai
« Válasz #10 Dátum: 2013. Június 04. - 08:26:41 »
Egyet értek! :igen:
'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13

Elérhető Csaba

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 12415
  • Nem: Férfi
  • Last Login:Ma - 21:27:05
Re:Szikszai Szabolcs gondolatai
« Válasz #11 Dátum: 2013. Június 06. - 19:44:44 »
Néha úgy érzem, a halotti
anyakönyvben az elhalálozás oka
kérdésnél esetemben, ha meghalok, ez
áll majd: istentisztelet-túladagolás,
vagy vallás-túladagolás, vagy csak
egyszerűen vallásosság-túltengés.
Idült vallásosság. Egyházfüggőség.
Nem tudom, ragozzam még? Néha
kifejezetten sok. Ha nem lelkész vagy,
akkor soha nem fogod megérteni, hogy
milyen az, amikor az életed 99,9
százalékát lelkészként éled, és
remélhetőleg amikor a feleségeddel
szeretkezel, akkor önmagad lehetsz…
talán. Még ez sem biztos, mert a
lelkészekkel szembeni számtalan
beteges elvárás között még olyanok is
szerepelnek, hogy mit tehet egy jó
keresztény, különösen egy lelkész az
ágyában. Örülök, hogy ennyire már
sikerült kinőnöm a vallási
fundamentalista múltamat. Blöe, ma
pont eszembe jutott újra ez a téma.
Talán te is szoktál ilyet, én
rendszeresen: fejben lejátszok egy
beszélgetést. Olyan emberekkel,
akikkel élőben nem tehetem meg. Jól
megmondom nekik, érvelek, stb. Anno
forgalmi vizsga előtt mondta az
oktatóm, hogy nagyon jó, ha fejben
elképzelek és megoldok helyzeteket,
mert azzal felkészülök olyan valósan
megtörténő helyzetekre, amelyeket
korábban még nem tapasztaltam.
Szóval az ismeretlen sem érhet
váratlanul. Nem vagyok köteles
megvárni, hogy belecsöppenjek egy
helyzetbe, amire álmaimban sem
gondoltam korábban. Biztos
mindenkinek vannak ilyen hülyeségei.
Az enyém ez. Szóval fejben vitáztam
egy fundamentalista vallásossal, és
eközben a képzelt beszélgetés közben
két dologra jöttem rá: 1. én voltam
fundamentalista vallásos
neveltetésem, szocializációm okán, és
tudom, milyen, míg az, aki még mindig
az, nem tudja, milyen szabadnak lenni
az „öldökléstől lihegéstől”; 2. ha valaki
neveltetése folytán fundamentalista,
egészen más, mint amikor valaki
felnőttként lett fundamentalista. Ha
felnőttként lettél fundamentalista,
akkor biztos vagyok benne, hogy
valamit rejtegetsz és elférne nálad a
terápiás kezelés. És ezt minden
rosszindulat nélkül mondom. Még nem
találkoztam olyan fundamentalistával,
aki felnőtt volt, és ne lett volna
betegesen komplexusos, mániás, vagy
csak simán intellektuálisan nulla.
Valami mindig van a háttérben. Nem
csodálkozom, a fundamentalizmus nem
ismeri sem a feltétlen szeretetet, sem
a kegyelmet, ami szabaddá tesz a
törvény követelései alól, sem az
elfogadás (önelfogadást vagy mások
elfogadását egyaránt), a vádra,
vádaskodásra, törvényekre és ítéletre
épül, és folyamatosan elítéli mind
önmagát, mind másokat. Fejemben
zajló vitám közben szánalom ébredt
bennem képzelt fundamentalista
vitapartneremmel szemben. Magyarázd
el a körnek, hogy mi az a négyzet…
Tudod, a tragikus az, hogy ha
fundamentalista is vagy, e sorok
olvasása közben is azon tűnődsz, hogy
vajon tényleg vannak-e ilyen
emberek… miközben te magad is az
vagy. Nyugi, tapasztalatból beszélek.
Szóval, nagyon elegem van. De tényleg.
Lehet, hogy rosszul csinálom, hogy ki
kellene zárnom, munka szintjén
kezelnem a vallást, mert egyébként
megfertőz, megöl, vallásos mutánssá
tesz. Tudom, ezek erős szavak, de
tényleg nagyon durva, mintha valami
vallási droidként élnéd az életed.
Minden nap ugyanaz a közeg, ami
terelget, mint valami idegesítő
pulikutya a birkákat. Ú, ezt kifejezetten
gyűlölöm. Nagyon nehezen viselem,
amikor terelgetni akarnak. De mégis ez
van. Te meg az életösztönnel benned,
meg a túlélési törekvéssel persze, hogy
alkalmazkodsz, ez segített mindig is az
embernek, hogy zseniálisan
alkalmazkodik. Aki nem alkalmazkodik,
abból lesz a mártír, vagy a kegyes
idióta, ami sem nem szent, sem nem
mártír, csak valaki, aki képtelen volt
alkalmazkodni. Az alkalmazkodás
alattomos dolog, mert nem tudatos.
Mielőtt igent mondtál volna arra,
amiben alkalmazkodtál, már
alkalmazkodtál, ezért legfeljebb, ha
eléggé önreflexíven éled az életed,
utólag felülvizsgálod. Hihetetlen
energiapazarlás, mert sok esetben az
alkalmazkodás folytán valami
kiépítésére ugyanannyi erő, idő és
energia megy el, mint a felismerés után
a leépítésére… Néha irigylem Jézust. Jó,
tudom, de mégis. Három év nyilvános
szolgálat. Nem is lehet azt a fajta
ellenállást, kívülállóságot,
kritikusságot és ellenzékiséget, amit
képviselt, sokáig csinálni. Vagy
megszoksz, vagy megszöksz. Előbb-
utóbb választanod kell, vagy a halál.
Bizonyos tekintetben könnyű a
mártíromság, de keresni bűn. És nem is
akarok mártír lenni. De vallásba,
egyházba, hagyományokba
belegyógyult, koravén klerikális sem
akarok lenni. Á, néha, amikor egy
pillanatra kívülről látom magamat,
vagy szemközt röhögném, vagy
leköpném. Még jó, hogy ritkán van
ilyen, mert ijesztő.
Ezek a gondolatok Yancey, Jézus
másként és a Meghökkentő kegyelem
című könyvei által ébredtek bennem.
Tudtátok, hogy Yancey nem teológus,
és nem is lelkész? Már értem, miért
annyira hiteles és izgalmas még idős
emberként is.
'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13

Elérhető Csaba

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 12415
  • Nem: Férfi
  • Last Login:Ma - 21:27:05
Re:Szikszai Szabolcs gondolatai
« Válasz #12 Dátum: 2013. Június 06. - 19:47:09 »
Tényleg frusztáló lehet, amikor egy-egy gyülekezet az igén felül a saját elképzeléseinek is szeretné megfeleltetni a lelkészt.
Most a világiak elképzeléseiről nem is szólnék, mert ők talán még a hívőknél is magasabbra teszik a mércét.
A lényeg, hogy a lelkész is ember és szűksége van arra az intim zónára, ahová visszavonúlhat, s ahová nem illik kéretlen tanácsokkal, ''törvénykezéssel'' benyomúlni.
« Utoljára szerkesztve: 2013. Június 06. - 20:08:23 írta Csaba »
'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13

Nem elérhető zsotza

  • Utolsó utáni csavar Isten gépezetében.
  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1011
  • Nem: Férfi
  • Last Login:2018. December 10. - 18:39:01
  • Takarító- kistestvér
    • Zsotza személyes weboldala. Kísérleti oldal,"béta verzió"
Szikszai Szabolcs gondolatai
« Válasz #13 Dátum: 2013. Június 08. - 09:20:26 »
Írta: Csaba
« Dátum: 2013. Június 06. - 19:47:09 »

    Idézet beszúrása

>>" Tényleg frusztáló lehet, amikor egy-egy gyülekezet az igén felül a saját elképzeléseinek is szeretné megfeleltetni a lelkészt.
Most a világiak elképzeléseiről nem is szólnék, mert ők talán még a hívőknél is magasabbra teszik a mércét.
"<<


Emlékezzünk  Jézus  URunk  Földi  szolgálatára:  sok  kortársa  megbotránkozott  rajta,
nem  értették  meg, például: hogy miért  szolgál a  cégéres  bűnösök  felé,
és  gúnyosan  elutasították, mint  Megváltót.
Ma  sincs  sokszor  másképp    Krisztus  tanítványaival  sem.

Elérhető Csaba

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 12415
  • Nem: Férfi
  • Last Login:Ma - 21:27:05
Re:Szikszai Szabolcs gondolatai
« Válasz #14 Dátum: 2013. Június 10. - 15:28:50 »
Ma egy igen elgondolkodtató
igehirdetést hallottam. Megragadott, és
örülök, hogy már sikerült túllépnem a
stílusbeli, vagy kegyességi eltérések
miatti ellenérzéseimen. Sem a stílusa,
sem a kegyessége nem áll közel
hozzám pillanatnyilag annak az
igehirdetésnek, amiben a megragadó
gondolatokat hallottam, de a gondolat
kétségtelenül jó. Ajánlom, hogy
próbáld kifejleszteni magadban azt a
fajta figyelést, ami túllép a
csomagoláson, és az üzenetet keresi.
Máris sokkal több jó igehirdetést
hallasz, ha ez sikerül.
Szóval az alaptörténet az, amikor Saul
a damaszkuszi úton összefut Jézussal
(vagy akár azt is mondhatnám: belefut
Jézusba) és megvakul. Ezt követően
vakon kerül Damaszkuszba. Egy
szánalmas és ártalmatlan fickó.
Kiszolgáltatott. Lehet, hogy előtte
rettegett keresztény-üldöző volt, de
most már szánalomra-méltó koldus
lett. Vége a mókának, ebből már nem
nagyon lesz keresztény-üldözés, meg
ígéretes karrier. Hát, azt gondolom,
alapvetően szeretünk ellenségeink
fölötti győzelmünkért imádkozni, és
azért, hogy megtérjenek, és belássák,
hogy nekünk van igazunk. Ez ritkán
teljesedik be, mert az esetek
többségében nekünk sincs igazunk, és
mert a megtérés nem azonos azzal,
hogy nekem veled szemben igazam
lesz. Mindegy, messzire vezet.
Szóval, oké, hogy „Istenem, kérlek, törd
le az ellenség bástyáit és adj
győzelmet, mert te vagy a seregek
ura”, csak mi van, amikor az ellenség
Jézussal történő találkozása folytán
magatehetetlenné lesz?
Kiszolgáltatottá válik nekünk, neked?
Mi történik? Isten azt mondja
Ananiásnak, hogy menjen el Saulhoz,
tegye rá a kezeit, és gyógyítsa meg,
hogy újra lásson. Na, persze, és már
csak egy kávét kérek tejjel és cukorra.
Dehogy teszem rá a kezem, dehogy
gyógyítom meg, keresztény testvéreim
ezreinek a vére tapad a kezéhez. Majd
bolond leszek visszaadni a látását,
felejtsd el, Istenem, menj be a belső
szobádba, és gondold ezt végig még
egyszer. Sőt, szerintem most kellene
érvényesíteni azt az igét, hogy
„ruhátlan voltam, és megruháztatok”,
mert erre a Pálra igencsak ráférne.
Tudod Istenem, amolyan erőfitogtatás,
ami a győztesek jussa. Egy kicsit, csak
egy kicsit megalázni, hogy érezze,
milyen, amikor kiszolgáltatott vagy.
Még hogy lásson újra, na persze, soha
napján. Szóval, nem ez történt. Ananiás
elment, és meggyógyította Sault.
Tudod, elgondolkodtam ennek az
igehirdetésnek a kapcsán azon, hogy
mennyire könnyű elfelejteni, hogy az
üldözést is Isten engedi meg, hogy a
győzelmet Isten adja, és a gyógyítást is.
Mi benne vagyunk ebben a történetben,
mint az események részvevői, hol
kiváltságos, hol kevésbé kiváltságos
megvalósítók, de a történet Jézus
története, és nem a miénk. Még jó, hogy
nem én döntöm el, hogy lehet-e
Saulból Pál apostol, vagy sem. Még jó…
Szikszai Szabolcs
« Utoljára szerkesztve: 2013. Június 10. - 15:34:38 írta Csaba »
'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13