Szia Zsotza tesóm!
Látom erőteljesen foglalkoztat Téged az elhívásod kérdése!
Ez mindenképpen dicséretes dolog, hiszen aki őszíntén keresi az elhívását, az az ember Isten akarata szerinti szolgálatra törekszik az egyházban.
Szoval két kategóriát jelöltél meg a szolgálati elhívással kapcsolatban:
1, Mások jelentik ki számodra
2, Isten jelenti ki számodra (álomban).
A biblia alapján azt kell mondjam, hogy ez csakugyan így van, tapasztalataim szerint pedig ma is így működik, illetve így kellene működnie!
Virág által idézett igeszakaszból emelnék ki egy gondolatot a számodra:
"az Ő SEGEDELMÉNEK minden kapcsaival"
Krisztus Urunk hathatós segítsége nélkül nincsen Isten előtt alkalmas szolgáló, sem pedig szolgálat!
Magyarul, ha Isten elhív valamire, akkor Ő az elhívásodhoz szűkséges túlajdonságokat ki is munkálja Benned!
Pl. Nem hív el valakit igehírdetőnek, aki aztán nem képes a gyülekezet előtt megszólalni!
Nem Istentől való annak a tanítónak az elhívása, aki tárgyi tévedésekbe esik, aztán konokul ragaszkodik hozzájuk.
Amikor másoktól kapsz támpontokat egy-egy szolgálati területre, pl felkér a gyülekezeted presbiternek, vagy missziós szolgálatra, akkor ez azért van, mert az Isten által kimunkált alkalmatosságod szembetűnt számukra!
Ha közvetlenül Isten hív el valamire, akkor az ellen ember nem szólhat semmit sem, mert az alkalmatosságod is nyílvánvalóvá válik a Biblia fényében.
Lásd pl. Spurgeont!
Egyet kell értenem azokkal a testvérekkel, akik az írói vénádra felfigyeltek!
Aztán a másik kérdésedre azt kell mondjam, hogy sajnos nem teljesen biblikusan működnek ma ezek a dolgok a legtöbb gyülekezetben!