Azon gondolkodtam ma, hogy az egyház képe annyira megváltozott a krisztusi alapítása óta.
Pál leveleiből tudjuk, hogy a korai keresztyén egyház szervezett volt, de nem volt intézményesített.
Annyira nagyon máskép működött, mint ma.
Napjainkban valóságos církusz tárgyát képezi, hogy az állam elismeri egy-egy közösség egyházi státuszát vagy, sem.
Idő és létszámbeli limitek vannak felállítva ezzel kapcsolatban. ( Legalább is itthon )
Kész röhej lett volna, ha az apostoli korszakban az egyházatyák feje ilyesmin főt volna.
Most őszíntén kit érdekelt akkor, hogy az államhatalomnak mi a véleménye a keresztyén közösségek egyházi státuszáról.
Én úgy látom, hogy az elmúlt 2000 évben nagyon elcsúsztak a súlypontok.
Az egyház, amióta intézményesített formát öltött, egy csomó olyan dologba avatkozik be, amihez nincs köze.
Másrészről bizonyos terűleteken túl vállalja magát.
Minden tiszteletem Iványi Gáboré, s a munkáé, amit a diakónia terűletén végeznek.
Azonban, ha Biblikus keretek között maradnak, ma nem tartanának ott, hogy az állammal pereskednek olyan pénzek miatt, amit valójában nem a gyülekezeti tagok adtak össze a diakóniai munkára.
Igaz, a biblikus mintára folytatott gyűjtéssel nem is lehetne fent tartani egy olyan mértékű szolgálatot az elesettek felé, mint amilyet ők végeznek.
Mindennek ellenére nem látom azt a krisztusi gyakorlatot, amely arra tanítaná a keresztyén gyülekezeteket, hogy az államtól kikövetelt "pogány pénzen" végezzenek el egy olyan mértékű munkát, amely meghaladja a saját lehetőségeiket.
A mai egyház nagyon sok tekintetben eltér a bibliai mintától.
Nem vagyok róla meggyőződve, hogy Krisztus ilyennek szeretné látni....