DIAKÓNIA
Mivel néhány testvér tudatában a diakónus valami 'alantas' egyházi szolgálatokra 'befogott' személyt jelent, tisztázzuk ennek a tisztségnek a célját, feltételeit.
Az Apostolok cselekedetei 6.részben találkozhatunk a diakónusok elhívásával kapcsolatos informácíókkal.
'Válasszatok azért, atyámfiai, ti közületek hét férfiút, KIKNEK JÓ BIZONYSÁGUK VAN, KIK SZENT LÉLEKKEL ÉS BÖLCSESÉGGEL TELJESEK, kiket erre a foglalatosságra beállítsunk.
Acs. 6:3
A fenti ige olyan erényeket sorol fel, amelyből belátható, hogy gyülekezeti szolgálóként nem tevékenykedhettek 'félszívű' testvérek.
A Szentírás kiemeli a diakónusok közűl Istvánt, aki 'Szent Lélekkel teljes férfiú' volt.
'István pedig teljes lévén hittel és erővel, nagy csodákat és jeleket cselekszik vala a nép között.'
Acs. 6:8
István esetéből láthatjuk, hogy a diakónusok munkája, nem korlátozódott az 'asztalok körüli szolgálatra.'
A diakónus feladata az egyházvezetésben megjelenő feladatok egyrészének átvállalása, a tanítói, igehírdetői szolgálat tehermentesítése.
A mai kor diakónusai sok-sok terűleten segíthetik az egyházvezetés munkáját a levelezéstől, a karbantartói munkák lebonyolításáig, az Istentisztelet technikai hátterének biztosításától az Úrvacsora előkészületéig.
A diakónusnak minden gyülekezetben megbecsűlt és a gyülekezet által tisztelt személynek kellene lennie, akinek munkája és személyes tekintélye is a gyülekezet épűlését segíti elő!
Azokban a gyülekezetekben, ahol a diakónus tisztség nincs jelen, egy rendkívűl értékes és a gyülekezet épűlését, működését elősegítő gyülekezeti tisztviselőtől fosztja meg a gyülekezet önmagát.