Szerző Téma: Keresztyén versek  (Megtekintve 376427 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Margit

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3463
  • Nem: Nő
Válasz #2340 Dátum: 2017. December 29. - 08:41:03
Karácsonyi versek 3. rész

 

Karácsonyi kérés

 

 

Imáinkban kérünk,

áldott Istenünk,

úgy várja karácsonyt,

megváltott szívünk.

Mint a legszebb égi,

ajándékodat,

hiszen hű testvérünk

lehet, Szent Fiad!

 

Sokan ünnepelnek,               

két napig csupán,

élnek  világ szerint,

Karácsony után.

Lehessen Karácsony,     

egész életünk,

Téged dicsőítve,                                                     

zengjen, énekünk.                   

 

Pecznyík Pál

Celldömölk

2015. XII. 2.

 

 

   Karácsonyi keresztyének!

 

Magyar földön, Guineában,

karácsonykor télben-nyárban,

népek ajkán zeng az ének

Jézust várja, minden lélek!

Ő nem nézte bőrszínünket,

hanem bűnnel telt szívünket.

Egyenlőképp mindenkiért,

feláldozta az életét!

És visszajön nemsokára,

boldog: ki Őt visszavárja.

Nem szunnyadva, hanem ébren,

s ha feltűnik majd az égen,

feltámadunk, elváltozunk,

s magához vesz áldott Urunk.

E nagy örömhír szavával,

mely földünkön végigszárnyal,

bár telne meg minden lélek,

hol emberek vannak, élnek.

Urunk kérünk hő imában,

magyar földön, Guineában,

lehessünk mi, s minden népek,

karácsonyi Keresztyének!

 

Pecznyík Pál

Celldömölk, 1998. I. 2.

 

 

Karácsonyi levél

 

Karácsonyi

kis levél,

nagy örömmel

küldöm én

annak, ki ma

nem örül,

kinek szívén

bánat ül.

Repülj, bánat

madara,

ragyogj öröm

csillaga!

Öröm, béke

földre jött,

embertestbe

öltözött.

Szíved előtt

állva vár,

tárd ki szíved,

tárd ki már!

Szíved trónján

adj helyet,

s üdvösséget

ad neked!

 

Pecznyik Pál

Celldömölk, 1988.

 

 

     Karácsonyi óhaj

 

Karácsonykor, de jó lenne,

angyal szárnyán útra kelni,

s hol a bánat könnyet fakaszt,

ott örömről énekelni!

Oly sok itt a szomorú szív,

búval terhelt, örömtelen,

sokan járnak talpig gyászban,

mert a halál könyörtelen.

Váratlan jön, érkezését,

soha be nem jelenti ő,

nyomán mindig holttá dermed

a viruló lélek-mező.

Hány embernek rontotta meg

a bűn boldog karácsonyát!

Könnyzáporuk lemosta rég,

arcuk pírját és bársonyát.

Mint rózsának a napsugár,

úgy hiányzik ma az öröm,

mely áthevít hideg szívet,

mosolyt fakaszt, könnyet töröl.

Ó bár lennénk minél többen

Jézus Krisztus követői,

karácsonyi, égi öröm

énekelő hírvivői!

 

Pecznyík Pál

Nyíregyháza, 1986.

 

 

KARÁCSONYI ÚTON

Karácsonyi úton
fut ma a világ.
Fölé hajol milljó
karácsonyfa-ág.
Karácsonyfa-gyertyák
fényözöne hull
karácsonyi úton
vágtatunk vadul.
Beszerezni mindent
ami jó, mi szép,
üzletből-üzletbe
tolong most a nép.
Karácsony ünnepén
minden meglegyen,
karácsonyfa álljon
fényben, díszesen.
Karácsonyi-úton
- láthatatlanul -
tolongó tömegben,
ott vonul az Úr!
Aki Betlehemben
üdvünk hozta le,
Vele nem törődik
ma már senki se?
Karácsony ünnepén
eszmélj óh világ,
Jézus tart meg s nem a
karácsonyfa-ág!



Pecznyik Pál
Celldömölk, 1998. XII. 22

 

 

 

           Karácsonyi vágy!

 

Karácsonyi vágyam, Istenem,

lehessen a szívem, Betlehem!

Melyben az Úr Jézus Trónja áll,

s azon: Ő a dicső nagy Király!

 

Pecznyík Pál Celldömölk,

          2012. IX. 28.

 

 

            Karácsonyi vándor

 

Havas utcák során, karácsonyi éjen,

vándor keres szállást falvak egyikében.

Ablakokból hívón int a lámpák fénye,

karácsonyt ünnepel ma az Isten népe.

Otthonok ajtaján kopogtat csendesen,

de számára ajtót nem nyit meg senki sem.

Már falu szélére érkezik a vándor,

megpihen a szeme az utolsó házon.

Ablakából a fény csak gyéren világol,

szegény család lakja, melegszívű, jámbor.

Alig hogy kopogtat, mát nyílik az ajtó,

térj be éji vándor! Most csak idebent jó.

Betér hát a házba és köszön kedvesen,

de kit rejt a köpeny, nem tudja senki sem.

Ám ahogy hirtelen az a földre terül,

a vándort mennyei fény ragyogja körül!

Ez a fény tölti be a szerény kis szobát,

s a vándorban Jézust látja meg a család!

Tán egy percig tartott e csodás tünemény,

aztán a szem elől el is tűnt az a fény.

                +                         +

De hiszen Ő mondta, Ki csupa irgalom:

„Ímé tiveletek vagyok minden napon!”

Láthatatlanul Ő ma is itt él bennünk,

azért lehet boldog Általa a lelkünk.

 

Pecznyík Pál

Celldömölk, 1987.

 

 

 

    Karácsonykor

 

Karácsonykor Isten

üzen: gyermekem,

Fiam küldtem hozzád,

fogadd kedvesen.

 

Most nem láthatón jön,

miként egykoron.

Lelke által lehetsz

fénylő csillagom!

 

Pecznyik Pál

Celldömölk, 2005.

 

 

  Karácsonyvárás

 

Templomok tornyai

merednek az égre,

bennük: karácsonyra

készül, földünk népe.

Keresztyén nép, Jézus

jövetelét várja,

szeretetre szomjas

szívét, felé tárja.

Karácsonyi díszbe,

öltöznek a lelkek,

Jézus jövetelét

várja felnőtt, gyermek.

De Urunk nem úgy jön,

mint kétezer éve?

Hanem fényes felhőn,

ragyogó fehérbe!

Hogy vérén megváltott,

lelki menyasszonyát,

Atyja trónusához

emelje, légen át!

Ám ha még nem jönne,

akkor is örvendjünk,

karácsonyi fényben

élve, ünnepeljünk.

Ajkunk Őt dicsérje,

honába vár minket,

Vele tölthessük el,

örök életünket.

 

Pecznyík Pál

Celldömölk

2014. Karácsonyán

 

 

 

Legszebb Karácsony

 

Jézus nem jött közénk

dicsőségben, fényben,

istálló szalmáján

született szegényen.

Reá fény és pompa

még ma sem jellemző,

azért jön, mert vár rá,

sok szegény éhező.

Igére éhező

az Ige kenyerét.

Sok lelki szomjazó

az Élet hűs vizét.

Lelki beteg tőle

várja gyógyulását,

sokmiljó lelki vak,

szeme megnyílását!

Jézust nem hatja meg

zsolozsmázók népe,

ki lelkileg szegény,

az Ő szemefénye!

Boldog: ki így várja

ma az Isten Fiát,

az vele töltheti,

legszebb karácsonyát!

 

Pecznyik Pál

Celldömölk, 1995. II. 3.

 

 




Nem elérhető Margit

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3463
  • Nem: Nő
Válasz #2341 Dátum: 2018. Január 01. - 13:08:05
Karácsonyi versek, utolsó részlet

Múló karácsonyok

 

Ó jöjj Jézus Krisztus,

lelkünk nagy Királya,

Téged hív, Téged vár,

híveid kis nyája.

 

Káosz, önzés bűne,

uralja a földet,

hozz békét, örömöt,

szárítsd fel a könnyet.

 

Most is karácsonyra

készülnek a népek,

csábítanak múló

ajándékok, fények.

 

De mi nem múlóra,

örök fényre vágyunk,

érte már előre,     

Tégedet imádunk.

 

Mert örökkévaló

fényben van az élet,

szebb örök hazánkban,

nem számolnak évet.

 

Karácsony napján is,   

Téged várva várunk,

ha szólítasz minket,

útra készen álljunk!

 

Múló karácsonyok,

sorra elmaradnak,

mennyben Téged várók,

örökké vigadnak.

 

                     Pecznyík Pál

                     Celldömölk, 2009. XII. 6.

 

 

 

Örök karácsony!

 

Földi zarándokok

Isten üzen néktek,

Szent Fiamat, Jézust,

forrón szeressétek.

Mert Ő, csodás módon

törődik véletek,

nem csak megszületett,

meg is halt értetek!

Feltámadt a sírból,

dicsőséges testben,

s mint hű közbenjáró,

most ott ül a mennyben.

Ám Szentlelke által,

ma is úton van még,

de mint dicső Király!

S nem két napig vendég!

Királyi gyermek az,

ki Őt befogadja,

életét – hálából –

oltárára adja.

Múló karácsonyok

mind elfogynak egyszer,

örök karácsonyunk

lesz egykor, a mennyben!

 

                    Pecznyík Pál

                    Celldömölk

 

 

          Örök Karácsony!

 

Jézus halld meg imádságom,

karácsonyi kívánságom,

földön minden nép szívében,

szent mennyei honvágy égjen!

 

Legyen még sok, Veled járó

földi vándor, mennybe vágyó.

Szűnjön a világ vonzása,

mert szebb, a menny ragyogása.

 

Itt csak arasznyi az élet,

de odaát, nem ér véget!

Bár szép e Föld, mégis véges,

az örök hon: dicsőséges!

 

Testet azért kaptunk földön,

lelkünk, itt, mennyeit öltsön!

Abban járva, nem fáradunk,

örök lesz a Karácsonyunk!

Pecznyík Pál Celldömölk

         2012. IX. 28.

 

 

 

  Örök Karácsony!

 

Karácsony közeleg,

szeretet ünnepe,

de az ünnepeltnek,

közöttünk nincs helye!

Úgy jár szívtől – szívig,

mint nem kívánt személy,

szomorúan áll kint,               

könny csillog a szemén.

Csendesen kopogtat,

zord tél hidegében,

számára nincs kis hely,

bűnösök szívében.

Pedig üdvösséget

akar adni, nekik,

múlandókra vágynak,

üdvüket, megvetik.

Kápráztatja szemük,

hamis fény,  csillogás,

pedig várja őket,

mennyei szebb lakás!

Királyt fogad be az,

ki befogadja Őt,

üdvössége Urát,

bűnössel jól tevőt!

Ki ajtót nyit néki,

nem bánja meg soha,

mert lesz egy igazi

boldog, Karácsonya!

 

Pecznyík Pál

Celldömölk

2012. XII. 10.

 

 

 

 

  Szebb karácsony

 

Minden múló évben,

karácsony ünnepén,

menny felé tekintünk,

onnan jő lelki fény.

 

Onnan jött le Jézus,

érettünk a földre,

szebb örök karácsonyt,

abban: velünk töltse.

 

Pecznyík Pál Celldömölk

              2008.

 

 

                          Szebb Karácsony

 

 

Karácsonykor visszanézünk, a csodás Szent éjre,

betlehemi mezők felett, megnyílt fényes égre.

Égi Küldött jelentette, Jézus születését,

mi már láttuk a Golgotát, Urunk szenvedését.

Jézus földre jövetelét ünneplik, a népek,

templomokban ragyognak szép, karácsonyi fények.

Gyermekeink: fából készült betlehemet látnak,

kisded Jézus jászla körül, áhítattal állnak.

Otthonokban, legtöbb helyen, karácsonyfa díszlik,

ahol az áll a középen, ott a sátán hízik.

Karácsonykor jótékonyság, szép gesztus, szép tétel,

mert szegények asztalán is van ajándék, étel.

Sajnos, mind ez, csak színjáték, belül sír a lélek,

zárt szívekben nem él Jézus, róla csak beszélnek.

Pedig ahol Jézust várnák, hívnák imádkozva,

bűnraboknak szabadulást, üdvöt, békét hozna!

Jézus nélkül, fényesen is, mit ér a karácsony,

ha szíveken lakat díszlik, miként börtönrácson.

 

Akkor lesz szebb karácsonyod, árva magyar népem,

ha szívedben Isten Fia, állhat majd középen.

Bűn útjáról, üdv útjára Ő vezet át, téged, 

mennyben: képzeletfeletti otthont készít, néked.

Nemsokára véget ér itt, Földi életpályád,

ha győztesen vívod harcod, üdv – korona vár rád.

 

Pecznyík Pál Celldömölk, 2015. XII. 11.

 

 

Szent karácsony éjjelén

 

Szent karácsony éjjelén,

Jézusban jött égi fény.

Hívő szívben van jelen,

végesben a végtelen.

Életúton fénysugár,

éjben nem kell járni már.

Jézus drága jól tevő,

bűnbánókat kedvelő.

Ő a béke az élet,

boldog aki övé lett.

Szent estén is két keze,

ajándékkal van tele.

Üdvöt, békét hoz nekünk,

szebb legyen az életünk.

Ha igéjét hallgatjuk,

Őt már most is láthatjuk.

Lelki szemmel légen át,

Isten jobbján szent Fiát!

Áldjuk Atyánk nagy nevét,

megnyitotta zárt egét.

Lelke által jött közénk,

mi övéi Ő miénk.

Ragyogj bennünk égi fény,

szent karácsony éjjelén.

 

Pecznyik Pál

Celldömölk, 2004.

 

 

Szent karácsony

 

Szent karácsony

Megváltónknak

születése napja,

karácsonykor

jött a földre,

minden népnek Atyja!

Szemünk elől

Szent Fiában

rejtette el magát,

hogy ily módon

láthassuk Őt,

és hallhassuk szavát.

Karácsonykor

emlékezünk

Isten Szent Fiára,

Aki megbánt

bűneinket

vitte Golgotára.

Nem a fenyő

adta hírül

Jézus születését!

A fény pompa,

csak fokozta

Urunk szenvedését!

Gyertyafényes

karácsonyfák,

bármennyire szépek,

mellettük csak

didereg az

üdvre váró lélek!

Boldog: ki ma

imáiban

emlékezik rája,

gyermekeit

bűn honából

Isten hazavárja!

 

Pecznyik Pál

Celldömölk, 2001.

 

 

  Szent Karácsony

 

Szent karácsony Jézus

születése napja,

boldog aki üdvét

Tőle kéri, kapja.

Nem sokáig volt Ő

Betlehemi gyermek,

már ne jászolához,

trónusához jertek!

Imában naponta

elé térdepelve,

lelki szemeinkkel

gyönyörködni benne.

Váratlan órában,

fényben jön el értünk,

hogy dicsőségében

lehessen részünk.

Meglepetéseknek

egész sora vár ott,

nekünk készítette

Jézusunk az áldott!

 

Pecznyik Pál

Celldömölk, 2003.

 

 

 

                                                              Utolsó Karácsony!

 

Miként sasok,

úgy suhannak

felettünk, az

évszázadok,

szépek voltak,

mint szép álom,

az eltűnő

karácsonyok.

Ám nemsoká

lesz változás,

riadót fúj,

a harsonás!

Talán este,

talán reggel,

eljön az Úr,

nagy sereggel!

S mint katona,

lángszóróval,

hajrá magyar!

Harci szóval,

áttör falon,

kapun, rácson,

úgy jön Jézus,

békét hozva,

s többé nem lesz

már, Karácsony.

 

Pecznyík Pál

Celldömölk,

2015. XII. 28.

 

 
« Utoljára szerkesztve: 2018. Január 01. - 13:13:05 írta Margit »



Nem elérhető klaradomahidi

  • Kezdő fórumozó
  • *
  • Hozzászólások: 33
  • Nem: Nő
    • https://nyari-szello-hova-mesz.webnode.hu/
Válasz #2342 Dátum: 2018. Február 12. - 09:01:34
Karácsonyi versek 3. rész

 

Karácsonyi kérés

 

 

Imáinkban kérünk,

áldott Istenünk,

úgy várja karácsonyt,

megváltott szívünk.

Mint a legszebb égi,

ajándékodat,

hiszen hű testvérünk

lehet, Szent Fiad!

 

Sokan ünnepelnek,               

két napig csupán,

élnek  világ szerint,

Karácsony után.

Lehessen Karácsony,     

egész életünk,

Téged dicsőítve,                                                     

zengjen, énekünk.                   

 

Pecznyík Pál

Celldömölk

2015. XII. 2.

 

 

   Karácsonyi keresztyének!

 

Magyar földön, Guineában,

karácsonykor télben-nyárban,

népek ajkán zeng az ének

Jézust várja, minden lélek!

Ő nem nézte bőrszínünket,

hanem bűnnel telt szívünket.

Egyenlőképp mindenkiért,

feláldozta az életét!

És visszajön nemsokára,

boldog: ki Őt visszavárja.

Nem szunnyadva, hanem ébren,

s ha feltűnik majd az égen,

feltámadunk, elváltozunk,

s magához vesz áldott Urunk.

E nagy örömhír szavával,

mely földünkön végigszárnyal,

bár telne meg minden lélek,

hol emberek vannak, élnek.

Urunk kérünk hő imában,

magyar földön, Guineában,

lehessünk mi, s minden népek,

karácsonyi Keresztyének!

 

Pecznyík Pál

Celldömölk, 1998. I. 2.

 

 

Karácsonyi levél

 

Karácsonyi

kis levél,

nagy örömmel

küldöm én

annak, ki ma

nem örül,

kinek szívén

bánat ül.

Repülj, bánat

madara,

ragyogj öröm

csillaga!

Öröm, béke

földre jött,

embertestbe

öltözött.

Szíved előtt

állva vár,

tárd ki szíved,

tárd ki már!

Szíved trónján

adj helyet,

s üdvösséget

ad neked!

 

Pecznyik Pál

Celldömölk, 1988.

 

 

     Karácsonyi óhaj

 

Karácsonykor, de jó lenne,

angyal szárnyán útra kelni,

s hol a bánat könnyet fakaszt,

ott örömről énekelni!

Oly sok itt a szomorú szív,

búval terhelt, örömtelen,

sokan járnak talpig gyászban,

mert a halál könyörtelen.

Váratlan jön, érkezését,

soha be nem jelenti ő,

nyomán mindig holttá dermed

a viruló lélek-mező.

Hány embernek rontotta meg

a bűn boldog karácsonyát!

Könnyzáporuk lemosta rég,

arcuk pírját és bársonyát.

Mint rózsának a napsugár,

úgy hiányzik ma az öröm,

mely áthevít hideg szívet,

mosolyt fakaszt, könnyet töröl.

Ó bár lennénk minél többen

Jézus Krisztus követői,

karácsonyi, égi öröm

énekelő hírvivői!

 

Pecznyík Pál

Nyíregyháza, 1986.

 

 

KARÁCSONYI ÚTON

Karácsonyi úton
fut ma a világ.
Fölé hajol milljó
karácsonyfa-ág.
Karácsonyfa-gyertyák
fényözöne hull
karácsonyi úton
vágtatunk vadul.
Beszerezni mindent
ami jó, mi szép,
üzletből-üzletbe
tolong most a nép.
Karácsony ünnepén
minden meglegyen,
karácsonyfa álljon
fényben, díszesen.
Karácsonyi-úton
- láthatatlanul -
tolongó tömegben,
ott vonul az Úr!
Aki Betlehemben
üdvünk hozta le,
Vele nem törődik
ma már senki se?
Karácsony ünnepén
eszmélj óh világ,
Jézus tart meg s nem a
karácsonyfa-ág!



Pecznyik Pál
Celldömölk, 1998. XII. 22

 

 

 

           Karácsonyi vágy!

 

Karácsonyi vágyam, Istenem,

lehessen a szívem, Betlehem!

Melyben az Úr Jézus Trónja áll,

s azon: Ő a dicső nagy Király!

 

Pecznyík Pál Celldömölk,

          2012. IX. 28.

 

 

            Karácsonyi vándor

 

Havas utcák során, karácsonyi éjen,

vándor keres szállást falvak egyikében.

Ablakokból hívón int a lámpák fénye,

karácsonyt ünnepel ma az Isten népe.

Otthonok ajtaján kopogtat csendesen,

de számára ajtót nem nyit meg senki sem.

Már falu szélére érkezik a vándor,

megpihen a szeme az utolsó házon.

Ablakából a fény csak gyéren világol,

szegény család lakja, melegszívű, jámbor.

Alig hogy kopogtat, mát nyílik az ajtó,

térj be éji vándor! Most csak idebent jó.

Betér hát a házba és köszön kedvesen,

de kit rejt a köpeny, nem tudja senki sem.

Ám ahogy hirtelen az a földre terül,

a vándort mennyei fény ragyogja körül!

Ez a fény tölti be a szerény kis szobát,

s a vándorban Jézust látja meg a család!

Tán egy percig tartott e csodás tünemény,

aztán a szem elől el is tűnt az a fény.

                +                         +

De hiszen Ő mondta, Ki csupa irgalom:

„Ímé tiveletek vagyok minden napon!”

Láthatatlanul Ő ma is itt él bennünk,

azért lehet boldog Általa a lelkünk.

 

Pecznyík Pál

Celldömölk, 1987.

 

 

 

    Karácsonykor

 

Karácsonykor Isten

üzen: gyermekem,

Fiam küldtem hozzád,

fogadd kedvesen.

 

Most nem láthatón jön,

miként egykoron.

Lelke által lehetsz

fénylő csillagom!

 

Pecznyik Pál

Celldömölk, 2005.

 

 

  Karácsonyvárás

 

Templomok tornyai

merednek az égre,

bennük: karácsonyra

készül, földünk népe.

Keresztyén nép, Jézus

jövetelét várja,

szeretetre szomjas

szívét, felé tárja.

Karácsonyi díszbe,

öltöznek a lelkek,

Jézus jövetelét

várja felnőtt, gyermek.

De Urunk nem úgy jön,

mint kétezer éve?

Hanem fényes felhőn,

ragyogó fehérbe!

Hogy vérén megváltott,

lelki menyasszonyát,

Atyja trónusához

emelje, légen át!

Ám ha még nem jönne,

akkor is örvendjünk,

karácsonyi fényben

élve, ünnepeljünk.

Ajkunk Őt dicsérje,

honába vár minket,

Vele tölthessük el,

örök életünket.

 

Pecznyík Pál

Celldömölk

2014. Karácsonyán

 

 

 

Legszebb Karácsony

 

Jézus nem jött közénk

dicsőségben, fényben,

istálló szalmáján

született szegényen.

Reá fény és pompa

még ma sem jellemző,

azért jön, mert vár rá,

sok szegény éhező.

Igére éhező

az Ige kenyerét.

Sok lelki szomjazó

az Élet hűs vizét.

Lelki beteg tőle

várja gyógyulását,

sokmiljó lelki vak,

szeme megnyílását!

Jézust nem hatja meg

zsolozsmázók népe,

ki lelkileg szegény,

az Ő szemefénye!

Boldog: ki így várja

ma az Isten Fiát,

az vele töltheti,

legszebb karácsonyát!

 

Pecznyik Pál

Celldömölk, 1995. II. 3.



Nem elérhető klaradomahidi

  • Kezdő fórumozó
  • *
  • Hozzászólások: 33
  • Nem: Nő
    • https://nyari-szello-hova-mesz.webnode.hu/
Válasz #2343 Dátum: 2018. Február 12. - 09:05:25
[/color]
Keresztyén üzenetű versek megosztására van lehetőség ebben a topicban.

:konyv1:




Domahidi Klára: Nyiss kaput...

A mélységből csak felfelé visz út,
vagy lenn ragadsz, vagy nyerhetsz háborút.
Van egy kéz, ki magához emel,
ragadd meg bátran, s rád gondot Ő visel.

Ha olykor mégis legyőz a csüggedés,
tudd, hogy a felhők fölött kék az ég.
Megtalál bárhol a kegyelem,
csak nyiss kaput a szíveden.



Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #2344 Dátum: 2018. Február 12. - 19:15:25
O0 X O0
« Utoljára szerkesztve: 2018. Február 12. - 21:55:12 írta Csaba »

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető klaradomahidi

  • Kezdő fórumozó
  • *
  • Hozzászólások: 33
  • Nem: Nő
    • https://nyari-szello-hova-mesz.webnode.hu/
Válasz #2345 Dátum: 2018. Február 13. - 09:47:07
Domahidi Klára: Pislogó gyertyafény

Volt idő, mikor mustármagnál
is kevesebb hittel éltem,
s a keskeny útról hol ide,
hol oda letértem.

De pislogott még a gyertyafény,
nem oltottad ki a lángot,
igaz néha csak kevéssé,
de mindig parázslott.

Megrepedezett nádként
kitettem magam száz veszélynek,
de Te igazítottad lépteim,
hogy hozzád visszatérjek.

Most már rád bízom magam
Uram, teljes egészen,
S Te megfogod a kezem,
S átvezetsz ezer veszélyen.



Nem elérhető Irma

  • Diakónus
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #2346 Dátum: 2018. Február 13. - 11:30:13
 [valasz author=klaradomahidi link=topic=329.msg85931#msg85931 date=1518422725]

[/valasz]

 :like:



Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #2347 Dátum: 2018. Március 25. - 21:51:21
O0

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Irma

  • Diakónus
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #2348 Dátum: 2018. Március 30. - 23:14:32

AKI HELYETT A KRISZTUS VÉRZETT
25 Már

Emlékszem: Kemény bilincsbe verten,
bénultan ültem a hideg kövön.
Sötétség, bűn és vád töltötte el lelkem,
ijesztő csend kietlen börtönöm.

Halál: Oly mindegy. Csak nagynéha lázadt
valami bennem. Életvágy talán.
S akkor… szerettem volna összetörni
bűnt és bilincset börtönöm falán…

Neki az ajtó rozsdamart vasának
sámsonkarokkal! Ki a fényre! ki,
ahol szabad mezők ujjongva várnak,
s ahol az élet szent magvát veti!

Néha. És máskor rémek. Megremegtem:
a szívemen kemény, hideg marok.
Egy síron túli hang titkos hívása:
‘Jöjj! Jöjj Barabás!’ – Nem! Nem akarok!

‘Barabás!’ Hah, már nem a rém hívása.
Ezer torokból tör ki: Ó, elég!
Ez a halál! Jön értem. Sírom ássa
és nem kiálthatok felé: Ne még!

Most! Súlyos léptek… fegyver csörrenése…
csikordul a zár… szoborrá meredt
minden tagom… egy érdes hang: ‘Barabás,
szabad lettél. Le a bilincseket!’

Először mint egy álom. De lehullnak
mégis. Tántorgó lábaim előtt
kitárt kapu áll. Ott kinn vár az élet.
Rám vár. Előre! Hadd köszöntsem őt!

Merre? Hová? Nagy céltalan örömmel
rohantam, mígnem bősz tömegbe vitt,
zúgó tömegben torpant meg a lábam.
Pilátust láttam, népem véneit…

S ott állt egy ember: nagy, szúró tövissel
megkoronázott, véres, tört alak.
Vállán vörös palást, kezébe nádszál.
Hogy le nem roskad annyi kin alatt!

Gyönge, törékeny. Vad lelkemmel érzem:
szelíd, egészen más, mint én vagyok.
Arcán csend, nyugalom. Megtört szemében
valami földöntúli fény ragyog.

Ki ez az ember? Megkövülten állok.
Énrám tekint. Ki Ő? Mit véthetett?
Valaki szól: ‘A Názáreti Jézus.
Őt feszítik meg Barabás helyett.’

Oly hosszú út vezet a Golgotára…
Én végigjártam. Két lázas szemem
odatapadt vonagló alakjára,
ott égett minden gyilkoló szegen.

És nem tudtam többé levenni róla.
A szemek fénye… az a szent ajak…
a hulló vér… Múlott a perc, az óra.
Felejthetetlen percek és szavak.

A szívemen gigászi nagyra nőttek
láttán kemény, hideg gránithegyek:
Helyettem! Énhelyettem! Énhelyettem!
Hogy én éljek, hogy én szabad legyek!

Mikor utolsót vonaglott a teste,
mikor már minden elvégeztetett,
mentem alá a gyász hegyéről én is.
– S ölbe vettem egy síró gyermeket…

Megsimogattam… lázadó kezemmel,
mely azelőtt csak gyilkolt és rabolt.
S akkor tudtam meg, hogy Barabás meghalt.
Az ő testét fedi a sziklabolt.

Már csak szeretni, simogatni vágytam,
haladni csendesen, mint Ő haladt,
aki helyettem roskadt le a porba
Golgota utján a kereszt alatt.

Helyettem. Énhelyettem! Énhelyettem!
Ez a szó zengi át életem.
– Napfény gyanánt ez tündököl felettem,
s ez nyitja meg a mennyet is nekem.

‘Ki az? Ki zörget?’ – kérdik majd. ‘Barabás,
aki helyett a Krisztus vérezett.’
S kitárják akkor ujjongó örömmel
a gyöngykaput fehér angyalkezek.

Túrmezei Erzsébet



Nem elérhető Margit

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3463
  • Nem: Nő
Válasz #2349 Dátum: 2018. Március 31. - 16:44:20
Passió folytatásokban:
Jézus Krisztus szenvedésének története
a négy Evangélium alapján.

A szerző előszava:

Kedves olvasóm! Ha kezedbe veszed Megváltó Urunk kínszenvedésének verses üzenetét a Passiót, akkor kérlek, jöjj velem és az Ő Szent lábnyomába lépve kísérjük el Őt – lélekben – a Golgotára. Ott álljunk meg mély alázattal és bűnbánattal keresztfája előtt. És amíg olvassuk kínszenvedésének szívbemarkoló történetét engedjük, ölelhessen át minket lélekmentő szeretetének meleg sugaraival. És ha megértettük értünk hozott mérhetetlen szenvedését és áldozatát fakadjon fel szívünkből és szálljon fel hozzá a fohász:

Uram tárd ki felém
áldott két kezed,
ne járjak magamban
mindig csak Veled.

Szent keresztfád alatt
üdvöt leljek én,
s Veled megpihenjek
Atyád hű szívén.
Ámen.

Pecznyík Pál Celldömölk, 1990.


Bevezető ének: 204. 1. vers: Jézus, szenvedésedről.

Evangélista:                                    Isten népe nézz az Úrra,
miattad lép kínos útra.
Bűnöd miatt szállj magadba,
kísérd el Őt gondolatba.
Hasson reád szenvedése,
hisz az bűnöd büntetése!
Urad elhagyta a mennyet,
vállalta minden bűnterhed!
Drága vére bűnöd ára,
helyetted ment Golgotára!
Ahol a te helyed lenne,
meghalt, hogy te élhess benne!

                                                    V I R Á G V A S Á  R N A P

Evangélista:                                    Ős történet int ma felénk
mégis frissen tárja elénk,
Bibliánk sok írott lapja
közelg Virág-vasárnapja.
Jeruzsálem útján, terén,
száguldva zúg a böjti szél.
Falai közt sok nép jár most,
zaja betölti a várost.
Csendre vágyik Isten Fia,
várja kicsiny Bethánia.
Él ott egy ismerős család,
náluk tölti az éjszakát.
Tizenkét tanítványával,
ott várják Őt vacsorával.
Szorgos Márta asztalt terít,
s hívja kedves vendégeit.
Köztük Lázár is ott lehet,
akit Jézus nagyon szeret.
Kit a benne rejlő erő,
sziklasírból hívott elő!
Mária meg hívő szívvel
Jézus lábainál térdel.
Szelencéjéből a kenet
Jézus lábaira csepeg.
Törölgeti dús hajával
telve a ház illat-árral.
Júdás szótlan nem nézheti
pazarlásnak tűnik neki,
de midőn pazarlót korhol,
nem a szegényekre gondol.
Neki a sok dénár kéne,
bár tehetné erszényébe.
Ám Jézus most meginti őt,
pénz imádót pénz kedvelőt.
Jézus:                                              Nem pazarlás ez a kenet,
temetésemre szánta ezt.
Evangélista:                                    Másnap reggel amint virrad,
derült égre szökken a nap,
Izráelnek völgye-hegye
fény-arannyal ömlik tele.
Jézus szól két tanítványnak
kik már útra készen állnak,
s mennek a szomszéd faluba,
nyomukban száll az út pora.
A faluban meg is lelnek
egy szamarat és egy vemhet.
S megérkeznek nemsokára,
Jézushoz Bethániába.
Ott már várnak rájuk sokan
Jézus körül nagy boldogan,
szamár vemhére gyors kezek,
díszes köntöst terítenek.
S nézik amint felül rája,
Jézus a Zsidók Királya!
Elindul a boldog menet
hozsanna száll a táj felett.
Jézus elé hála-jelül,
sok köntös és virág terül.
Pálmafákról vagdalt ágak
mind jelei a hálának.
Visszás dolog e világon,
Király vonul szamárháton.
Nem kíséri díszes menet,
csak egy boldog gyógyult sereg!
Teljesült a prófécia
megérkezett Isten Fia!
Hogy megváltsa a világot,
s eltöröljön halált, átkot!
Ne félj Sionnak leánya,
nem leszel elhagyott árva,
szamárháton jő Királyod,
ne félj! Nem hiába várod.
Jeruzsálem falainál
vonul már a Dicső Király!
Nincs ott senki, aki álmos,
talpon van az egész város!
Kajafás dühében tombol,
ki is mondja, amit gondol:
mivel el nem szenvedheti
hisz a nép, Jézust követi!
S mivel főpap, jövendőt mond,
szavaihoz senki sem told.
Kajafás:                                           Inkább haljon meg egy ember
és így a nép el ne vesszen.
Evangélista:                                    Izráel fővárosába
híveitől körülzárva,
szenvedőkkel, nyomorgókkal,
szeretetre szomjazókkal,
így vonul be a Nagy Király,
koronátlan rangrejtve bár,
törvényház udvarán várja,
tövisből font koronája!

Ének: 209. 3. vers.

                                                     U T O L S Ó  V A C S O R A

Evangélista:                                    Jeruzsálem városára
ráborult az est homálya,
szűnik már az utcák zaja,
ki úton van, siet haza.
és míg a város fáradt népe
készül éji pihenőre,
városkapu íve alatt
halad át, egy kicsiny csapat.
Egy ismert vacsoraházban,
a nagyterem fénypompában,
hosszú asztal terítve áll
bárány is elkészítve már.
Közelednek a vendégek
egymás között beszélgetnek,
elől most is Jézus halad
Őt követi a kis csapat.
Asztal köré telepednek
imában elcsendesednek.
Szemük Mesterükre figyel,
Ő szól hozzájuk szelíden.
Jézus:                                              Vágytam megenni veletek
mielőtt Atyámhoz megyek,
szent húsvéti páska gyanánt,
ezt az utolsó vacsorát.
Mielőtt jő szenvedésem,
s véget ér itt küldetésem.
Életem adom váltságként
értetek és a világért!
Testem étel, vérem ital,
ha veszitek bűnbánattal,
ez lelketek eledele
éljetek hát gyakran vele.
Így emlékezzetek reám
földi életetek során,
nem retteg majd a szívetek,
éltek Bennem és Én bennetek!
Az lesz legnagyobb örömem
ha ti, eggyé lesztek velem.
Már most itt e földi téren
s egykor fent a dicsőségben!

Ének: 308. 6. vers.

J Ú D Á S  Á R U L Á S A

Evangélista:                                    Jutott hely meg vacsora is
az asztalnál, Júdásnak is.
Ő is Jézus irgalmából
részt kapott a vacsorából.
Ám Júdás most másra gondolt,
erszényre mely kezében volt.
Fényes csörgő korongokra,
ezüstökre, aranyakra.
Jézus szól, és most vág a szó,
Jézus:                                              van köztetek egy áruló!
Aki a tálba márt velem,
sarkát emelte ellenem.
Evangélista:                                    Az asztalnál néma csend lett,
bánat szállt meg minden lelket.
Sorra kérdik: nem is egyszer,
Tanítványok:                                  én vagyok az? Drága Mester!
Evangélista:                                    Most Jézus Júdáshoz fordul,
ajkán a szó, halkan csordul.
Jézus:                                              Amit akarsz, tedd meg hamar.
Evangélista:                                    Szava: Júdás szívébe mar!
Júdás kimegy, és már szalad
az éjszaka leple alatt.
Egyszer hallja Sátán szavát,
árulja el, drága Urát!
Most derül ki mennyit is ér
főpapoknak a drága vér.
Harminc ezüstöt vérdíjként
adnak, Jézus életéért!
Amint Júdás eltávozott
a hangulat megváltozott.
Elszállt szívükből az öröm,
mély bánat ült a lelkükön.
Jézus békén és szelíden
végigtekint mindegyiken,
szól hozzájuk kedves szókat,
szívet-lelket vidítókat.

Ének: 197. 2. vers.

« Utoljára szerkesztve: 2018. Március 31. - 16:50:20 írta Margit »



Nem elérhető Irma

  • Diakónus
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #2350 Dátum: 2018. Április 01. - 18:19:03
Kedvenc húsvéti versem :

Túrmezei Erzsébet :

 
 PÉTER HÚSVÉTRA VÁR
 
Várlak, várlak. Mesterem, várlak.
Mikor jelensz meg énnekem?
Nem úgy, mint Magdaléna várt,
nem bolyongok temetőkerteken,
és nem keresem halott testedet.
Mint élő, örök Mesteremet várlak,
mert húsvét van, öröm zeng a világon
... és rám esteledett.

Tanítvány voltam, s megtagadtalak.
Tanítvány voltam. Láttam a csodád,
és hallgattam életadó szavad.
Szerettelek.
Kész volt a szívem, kész volt, én tudom,
mind a halálig elmenni veled.
Olyan erősnek éreztem magam.
S mindennek vége lett.

Menjünk halászni. Halász voltam én.
Legyek megint. Hiszen Simon vagyok.
Csak csupa seb az életem.
Majd csak eltengetem.
A bánatom
majd csak elaltatom.
A Genezáret gúnnyal néz felém.
Halát nem adja hálóm terhinek.
Rossz apostolnak, rossz vagyok halásznak,
jaj, nem vagyok jó semminek.

Mesterem, jöjj és jelenj meg a parton,
mondd meg, hova vessem a hálóm,
mondd, amit elvesztettem, hol találom.
Jöjj, kérdezd újra, hogy szeretlek-e!
Háromszor kérded és háromszor vallom.
Más a szavam és más az életem,
más az élet és más az akarat.
Tudsz mindent. Tudod: megtagadtalak,
mégis szeretlek.

Az élet és az akarat között,
Uram, teremts igaz harmóniát!
Sebzett, beteg tanítványéletem
égi erőért Utánad kiált.
Legelesettebb és legárvább lettem.
Végső reményem, hogy irgalmas arcod
húsvéti fényben felragyog felettem!

Szivemhez nagyon közel áll Péter alakja a Bibliában, a heves, könnyen lelkesedő, aztán nagyot bukó Péter. Legközelebb akkor érzem magamhoz, amikor Jézus tekintete után sirva fakad, rádöbbenve mit is tett És annyira kedves nekem a Golgotára menő Jézus, akinek gondja volt az elbukott tanítványára. Talán a legdöbbenetesebb számomra ez a mélységes szeretet, ami itt is megmutatkozik és nekem mindíg reményt ad. Nem bukhatunk olyan mélyre, ahova ne sugározna be Jézus gyógyító tekintete. Köszönöm drága Jézus!



Nem elérhető Margit

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3463
  • Nem: Nő
Válasz #2351 Dátum: 2018. Április 02. - 09:02:00
Passió folytatás

A   L Á B M O S Á S

Evangélista: Aztán asztaltól felállva
vizet tölt a mosdótálba,
Jézus körül köti magát
ismét hallják kedves szavát.
Jézus: Tudjátok, Uratok vagyok
most megmosom lábaitok.
Példa legyen előttetek
ti is így cselekedjetek.
Evangélista: Soron Péter következik
ő keményen ellenkezik.
Indulattól izzik szava,
Péter: lábam nem mosod meg soha!
Evangélista: Jézus lecsendesíti őt
a harciast, heveskedőt.
Jézus: Ha most lábad meg nem mosnám,
nem is volna közöd hozzám!
Evangélista: Remeg Péter a szava is
Péter: ne csak lábam, fejemet is.
Ismersz: milyen vagyok Uram,
lábtól fejig tisztátalan.
Evangélista: Jézus ajkán cseng a válasz
Jézus: ki megfürdött tiszta már az,
annak nem kell tennie mást,
csak lemosni lába porát.
Evangélista: Jézus végső vacsorája
bele nyúlt az éjszakába,
itt a földön, legsötétebb
éje volt ez, életének!

Ének: 389. 4. vers.

A G E C S E M Á N É K E R T B E N

Evangélista: A csillagos égbolt alatt
útnak indul a kis csapat.
Mesterük nyomában mennek,
dicséretet énekelnek.
Az olajfák hegye felöl
illatot hoz a hűs szellő.
Az olajfák illatárja
egész lényüket átjárja.
Előttük a Kidron patak
dobban a híd, lábuk alatt,
s már vonulnak a hegyre fel,
az ajkuk egyre énekel.
Van egy kis kert a hegytetőn,
tavasszal vagy nyári verőn,
az volt Jézus kedves helye
Gecsemáné a kert neve.
Útja során sokszor járt ott
onnan nézte a szent várost.
Szólt ellene vádat, panaszt,
egyszer meg is siratta azt.
Olajfák hűs árnya alatt
sokszor pihent a kis csapat.
Hű Mestere lábainál
s áhítattal csüngött szaván.
Most azonban utoljára
néz a kedves olajfákra.
Nem lép többé e kis kertbe
hol megpihent teste-lelke.
Tanítványok veszik körül
mégis oly árván egyedül
áll, a sötét éjszakában,
Atyját hívja imádságban.
Tőlük egy kissé távolabb
van egy asztalnyi szikla-lap,
oda borul a sziklára
és elmélyed imádságba.
Bár hatalmas ellenfele,
mégis bátran vív ellene.
S a nagy harcban verejtéke
pirosan hull, mintha vére 
hullna, a kert pázsitjára,
jelezve, mily nagy tusája!
Alázata győztes fegyver
mellyel vív a sátán ellen!
Pohár, mit Atyja nyújt neki
bűnünk mérgével van teli!
Azért kéri:
Jézus: kérlek Atyám,
ha lehet, múljék e pohár!
Evangélista: Ő az engedelmes gyermek
most is enged az Istennek.
Elveszi a bűn-poharat
bár irtózik szennye miatt!
Hogy kiigya minden cseppjét
minden ember bűnét, szennyét.
Mert az Isten akarata
Fiában: Ő szenved maga!
Jézust, ki élő irgalom
eltakarja a bűn-halom.
Mint kőzápor: világ bűne,
zúdul rá a drága Főre!
Eldőlt a harc, ott a kertben.
Jézus győzött sátán ellen!
Kész már áldozni életét
Ádám bukott fiaiért!
Ó, hogy nem vigyáz reája
alszik három tanítványa.
Később szemükre is veti
Jézus: nem tudtatok virrasztani?
Egyetlen óráig Velem,
jertek, menjünk, jön ellenem.
Van itt kért kard amint kértem
közeledik ellenségem.
Evangélista: Közeledik a zaj, lárma,
lángol, lobog a sok fáklya,
csapat élén, sötét arccal
az áruló Júdás nyargal.
Futás közben lihegi el,
Júdás: figyeljetek: csók lesz a jel,
kit a kertben megcsókolok
és mesteremnek szólítok,
az lesz Jézus, fogjátok el
nem lesz ki védelmére kel.
Ha kezet emelünk rája,
elfut minden tanítványa.
Evangélista: A kert kapujához érve
Júdás lép az Úr elébe.
Köszönti Őt:
Júdás: üdv Mesterem,
Evangélista: és arcára, csókot lehel.
Ott áll Jézus, szenvedni kész
szelíd szeme, Júdásra néz.
Szól:
Jézus: barátom, miért jöttél?
Hogy árulással vétkezzél?
Evangélista: Most a vad csapathoz fordul
ajkán szó, keményen csordul.
Jézus: Láthatjátok nincs fegyverem
s botokkal jöttök ellenem?
Úgy törtök rám, mint latorra,
láncot vetni két karomra.
Miért forrt fel a véretek
vétettem én ellenetek?
Fényes nappal a templomban
nyilvánosan tanítottam,
mégsem fogtatok el engem
pedig nem is volt védelmem.
Most kérhetném Szent Atyámat,
Ki meghallgatja imámat,
küldjön angyalseregeket,
hogy megvédjenek engemet.
De ez most a ti órátok
melyre oly régóta vártok,
hogy elítéljetek engem,
bár nem találtok bűnt bennem.
Evangélista: E szavakra a bérencek
hátra lépve földre esnek,
félve gyáván meglapulnak
támadásra nem indulnak.
A szolganép – bár remegve –
bátorságát visszanyerve,
cselekvésre szánja magát,
hogy elfogja Isten Fiát!
Dulakodás közben Péter
lecsapott a kard élével,
Málkus jobb füle porba hullt,
Málkus: jaj a fülem!
Evangélista: Málkus sikolt.
Jézus a fület felveszi
azt nyomban helyére teszi,
Málkus füle, újra helyén
szeretet győz, bűn erején!

Ének: 211. 2. vers.

A N N Á S H Á Z Á B A N

Evangélista: Győzelemtől mámorosan
Jézust csúfolva hangosan,
haza indul a vad csapat
sápadt fényű fáklyák alatt.
A kicsi tanítványsereg
úgy szétrebbent, mint verebek,
egy sem gondol most Urára
menekül az éjszakába.
Egy ifjú is, ki szál ingben
tartózkodott a közelben,
a poroszló keze közül
mezítelen elmenekül.
Ott megy Jézus egymagában
ellenségtől körülzártan,
tanítványi szétfutottak,
elhagyták Őt, az áldottat!
Város egyik utcájában
fényben Annás palotája.
Ott ül össze a nagytanács,
még nem volt ily kihallgatás!
Bűnös nép mond ítéletet
az egy Igaz Ember felett!
Aki soha nem volt bűnös,
de szánta a szegény bűnöst.
Tolongás van a kapunál
mindenki a fogolyra vár.
Két őr között Jézus halad
még láncra verten is szabad!
Péter, ki Uráért hevült
ő is a nép közé vegyült.
Már nem is az életéért
aggódik, de Mesteréért.
Bent a fényes palotában
áll Jézus, tépett ruhában.
A nagytanács minden tagja
az Ő halálát akarja!
Hamis tanúk állnak elő
tanúságuk nem egyező.
Kiderül a hamisságuk
semmit sem ér tanúságuk.
Most a főpap középre lép
várja Jézus feleletét.
Jézus azonban nem felel,
s feszül a húr a szíveken.
Végül a főpap kérdi Őt
az érette is szenvedőt,
Főpap: jelentsd ki hát végre, ki vagy?
Valóban Isten Fia vagy?
Evangélista: Jézus felel:
Jézus: ím te mondod,
Istennek a Fia vagyok!
Eljövök a fellegekkel
dicső angyalseregekkel!
Evangélista: Főpap midőn ezt meghallja
a köntösét megszaggatja.
Főpap: Káromlást szólt, hallottátok?
Mint ítéltek, meglássátok!
Evangélista: A nagytanács minden tagja
szavazatát egyként adja,
Nagytanács: vétet a szent törvény ellen,
halál fia, ez az ember!
Evangélista: Foglyukat most papok, szolgák,
arcul verik, megrugdossák,
kegyetlenül bánnak vele
oly szomorú tekintete.
Nem látnak benne prófétát,
csak a József, ácsnak fiát.
Pedig róla, jót mond a nép,
mert felkarol minden szegényt.
Testet-lelket maró féreg
az emberi harag, méreg.
Ütéseket bár rá mérik,
Benne: mégis Atyját érik!
Isten, mentő szeretete
küldte Őt közénk földre le,
gúnyolói nem is érzik,
áldott szíve, értük vérzik!



Nem elérhető Margit

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3463
  • Nem: Nő
Válasz #2352 Dátum: 2018. Április 07. - 09:22:06
Passió folytatása

P É T E R T A G A D Á S A

Evangélista: Űzve hűvöst, sötétséget
az udvaron nagy tűz éget.
Őrök, szolgák beszélgettek
a tűz körül melegedtek.
A kihallgatás hosszan folyt,
az udvaron meg hideg volt,
Péter is, már igen fázott
s a tűz melegére vágyott.
Tagadó szót oltott bele
az idegen tűz melege!
Bár a teste melegedett,
de a szíve: megdermedett!
Vigyázz! Idegen tűz mellett,
kárhozatra juthat lelked!
Pokoltűznek hírvivője
ne légy, menekülj előle!
Jézus kínálja fel neked
az el nem fogyó meleget.
Ha átölel ez a meleg,
örök életed lesz neked!
Péter nem is gondolt erre
csak arra, hogy fázik teste.
Tagjait, meleg járta át,
el is felejtette Urát.
Újra féltette életét 
nem szánta már hű Mesterét.
Nem törődött már Urával,
hanem önzőn, önmagával.
Felismerte őt egy leány,
a rőzsetűz lángjainál.
Péterre vetette szemét
s ő, állta a tekintetét.
Reá mutat, mint ott áll,
Szolgáló leány: lám te is, Jézussal voltál!
Evangélista: Péter válaszol hidegen,
Péter: nem ismerem Őt, idegen!
Evangélista: Igazolva Jézus szavát,
vékony hang száll az éjen át,
mert a kakas – hajnaltájon –
megszólalt egy lombos ágon.
Péter, féltve az életét,
így tagadta meg Mesterét!
Szívében már önvád égett,
mikor a tornácra lépett.
Ott sem lehetet nyugta már,
felismerte másik leány.
Nem bújhatott szegény Péter,
a vád elől semmiképpen.
Szólt a lány, az ott állókhoz
Jézus sorsára várókhoz.
Másik szolgáló leány: Ím, ezt is Jézussal láttam,
mikor a városban jártam.
Evangélista: Péter, noha tudta, hogy vét,
Urát megtagadta ismét.
Péter: Nem ismerem ezt az embert,
Evangélista: de a szíve, sajgott, szenvedt.
Később felismerik újra
egyre nő az önvád súlya.
Szolgák: Jézushoz tartozol te is,
hisz elárul beszéded is!
Evangélista: S mintha nem lenne tanítvány,
átok zúdul Péter száján.
Péter: Mondtam már, hogy nem ismerem
hagyjatok hát békét nekem!
Evangélista: Tagadása nem győzte meg
se szolgákat, se őröket,
tudták: nem mondott igazat
bár esküdött átok alatt!
Keleten már hajnalodott
rőzsetűz is elhamvadott.
És a kakas – Pétert vádlón –
másodszor szólt a faágon.
Mikor Jézus hátranézett,
szeme: megtalálta Pétert.
Nem szólt, de a szeme beszélt,
s attól, Péter majd elalélt!
Már élesen emlékezett
arra, midőn heveskedett.
Kész áldozni az életét
ha baj érné hű Mesterét!
Jézus, jól tudta nem így lesz,
azért szólt akkor Péterhez.
Amíg kétszer szól a kakas,
engem, háromszor megtagadsz!
Péter szeme könnybe lábad
reá szakad a bűnbánat.
Neki ártott a tagadás,
most testét rázza zokogás.
Átvirrasztott éjjel után,
Nagypéntek hűvös hajnalán,
szívének nincs nyugovása,
messze hangzik bús sírása.

Ének: 422. 1. vers: Eltévedtem, mint juh.

J É Z U S P I L Á T U S E L Ő T T

Evangélista: Midőn éjre új nap ébredt
Írástudók, papok, vének,
ismételten tanácskoztak
s egyértelmű döntést hoztak.
Jézus Krisztust megkötözve
őrök, szolgák fogják közre,
kísérjék át Pilátushoz
a város helytartójához.
Ők is, Jézus után mentek,
háza előtt vesztegeltek.
Beüzentek Pilátushoz
jöjjön ki ő, a foglyukhoz.
Hallgassa ki, ítélje el,
aszerint: amit érdemel.

Ének: 409. 4. vers.

J Ú D Á S B Á N A T A É S H A L Á L A

Evangélista: Júdás is ott ólálkodott
vétke miatt nem nyughatott.
Utat tört a tömegen át,
hogy még egyszer lássa Urát.
De amikor meglátta Őt,
a megbilincselt drága Főt.
Bánta már, hogy elárulta
s vitte a vérdíjat futva.
Átadni a főpapoknak
de az, nem kellett azoknak.
Bárhogy sírta, bánta vétkét,
nem fogadták vissza pénzét.
Templomba ment erszényével,
harminc véres ezüstjével.
Mely égette este óta
s az ezüstöt széjjelszórta.
Akárhová vitte lába,
mindig a vérdíjast látta!
Egyre jobban tépte a vád,
és választott kötél-halált.
Főpapok meg összeszedték
az ezüstöt, s félretették.
Nem tehették a kincstárba,
mivel Jézus vére ára.
Megvették harminc ezüstért
a fazekasnak mezejét.
Így lett az a vér mezője,
idegenek temetője.
Beteljesült Urunk szava,
ami régi prófécia:
megbecsülték a drága vért,
s csupán harminc ezüstöt ért.
Ott állt Jézus megkötözve
vádlói fogták közre,
Pilátus helytartó előtt,
aki buzgón kérdezte Őt.
Főpapok ismét vádolták
Főpapok: Ez lázadó!
Evangélista: Kiáltották.
Főpapok: Magát királynak nevezi
népünket félrevezeti.
Törvény ellen szól és ámít,
Galileától idáig.
Bűnösökkel barátkozik,
velük együtt eszik-iszik.
Evangélista: Majd Pilátus szól hozzája
Pilátus: Te vagy a zsidók Királya?
Evangélista: Jézus felel, szeme ragyog
Jézus: ím te mondod: Király vagyok.
Evangélista: Pilátus nem lát bűnt benne
s ha tenné, mi tőle telne,
Jézust nyomban elengednél
vádlóit szétkergetné!
Megtehetné, de nem teszi.
Gyávasága nem engedi.
Messze ér a császár keze,
s ő nem húzhat ujjat vele.

Ének: 408. 1. vers: Ó nagy Isten sok a vétkem.



Nem elérhető Margit

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3463
  • Nem: Nő
Válasz #2353 Dátum: 2018. Április 08. - 16:52:55
Passió folytatása

J É Z U S H E R Ó D E S E L Ő T T

Evangélista: Galilea tartománya,
Heródes fennhatósága
alá tartozó tartomány,
mivel ott is, ő a király.
Pilátus midőn megtudja,
Heródes, a nép királya
Húsvét ünnepet jött ülni,
Jézust nyomban hozzá küldi.
Ő ismeri saját népét,
szokásait, szent törvényét.
Jézus, zsidónép szülötte
ítélkezzen ő felette.
Mert Heródes udvarával
mindenrendű szolgájával,
szabadulás emlékére,
feljött Húsvét ünnepére.
Jeruzsálem városába
az ősi királyi házba,
ott lehessen áldozáskor
a húsvéti szertartáson.
Foglyukat így a katonák
Heródeshez kísérik át,
ki sokat hallott felőle
de nem látta szemtől szembe.
Jézust megelőzte híre
bűnösöket szánó szíve.
Heródes is remélte hát
Jézus, előtte tesz csodát.
Kérdezte őt sok beszéddel
egyre nagyobb szenvedéllyel.
De Jézus egy szót sem felelt
és az idő, csak egyre telt.
Megszólaltak a vádolók
főpapok és írástudók,
vádolva a Szent, tiszta Főt,
bűnös földi király előtt!
Heródes megunta végre
Jézust semminek ítélve,
új ruhába öltöztette
Pilátushoz visszaküldte.
S íme, Jézus új csodát tesz
mert Pilátus és Heródes,
kik soká haragban álltak,
aznap, barátokká váltak.

Ének: 411. 3. vers.

J É Z U S I S M É T P I L Á T U S E L Ő T T

Evangélista: Jézust szolgák és katonák
kísérik a városon át,
ítéletre Pilátushoz
a város helytartójához.
Pilátus magába mélyed
majd a papságot és népet,
egybe hívja maga elé
s kezével int a nép felé.
Szól hozzájuk kemény hangon,
Pilátus: van nekem épp elég dolgom.
Nem vitatkozni veletek
egy ártatlan ember felett!
Elém hoztátok ez embert,
ki senkit nem bántott, nem vert.
Benne: semmi bűnt nem látok
amivel őt vádoljátok.
De még Heródes sem talált
benne: oly bűnt melyért halált
érdemelne ez a vádlott,
hadd legyen hát elbocsájtott.
Itt áll, nincsen egy védője
csak halálba kergetője!
Mivel ártatlannak látom
megfenyítem s elbocsájtom.

Ének: 378. 1. vers: Ártatlanság szent báránya.

J É Z U S É S B A R A B B Á S

Evangélista: Régi szokás Izráelben
minden jeles nagy ünnepen,
testet öltött az irgalom
foglyot engedtek szabadon.
Így a tömeg, most is kéri
engedjen Pilátus néki.
Bocsássa el azt a rabot
ki – gyilkosságért – fogva volt.
A helytartó most felkiált!
Pilátus: Engedjem-e zsidó királyt?
Kit előttem vádoltatok
ti, irigykedő főpapok!
Ének: 408. 1. vers: Ó nagy Isten sok a vétkem.







Nem elérhető Margit

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3463
  • Nem: Nő
Válasz #2354 Dátum: 2018. Április 09. - 13:52:46
Passió folytatása

P I L Á T U S  F E L E S É G E

Evangélista:                                    Pilátus ítélőszékében
ülve, hallja a hírt éppen.
Felesége üzen neki,
egy szolgálóját küldi ki.
Pilátus felesége:                              Igaz ember, vigyáz vele
dolgába te ne szólj bele.
Én – álmomban – megintettem,
s miatta, sokat szenvedtem.
Evangélista:                                    Papok ügyüket nem hagyják,
s a tömeget felbiztatják.
Szavuk: betölti a teret,
Tömeg:                                           Barabbást add, Jézus helyett!
Evangélista:                                    Pilátus harsányan kiált,
Pilátus:                                            mit tegyek Jézussal tehát?
Evangélista:                                    Dühükben a semmit tevők,
karban zúgják:
Tömeg:                                           feszítsd meg őt!
Evangélista:                                    Pilátus döbbenve látja,
hogy csak egyre nő a lárma,
a feldühödött tömeget
csillapítni már nem lehet!
A sokaság előtt állva,
vizet kér egy mosdótálba,
ártatlansága jeleként
előttük: megmossa kezét.
Pilátus:                                            Ím, lássátok, papok, vének
legyen bizonyíték néktek,
én ártatlan vagyok, ettől
az igaz ember vérétől!
Evangélista:                                    Válaszát már zúgja a nép
                                                       kifejezve gyűlöletét.
Nép:                                               Eleget ült a nyakunkon,
                                                       vére rajtunk, s magzatunkon!
Evangélista:                                    A helytartó parancsára
Jézussal az őrszobára
vonul, Pilátus őrsége
s ütik, míg kicsordul vére!
A szemeit bekötözik
gúnyolják Őt, arcul köpik,
pálcával verdesik fejét
de nekik még ez sem elég.
Csúfságból, szent fejére hát
tövisből fonnak koronát.
Így köszöntik Őt kiáltva
Őrség:                                             üdvözlégy zsidók Királya!
Evangélista:                                    Midőn Jézust megkínozták
ismét a nép elé hozták.
Fejét tövis felsebezte
testét, bíborpalást fedte.
A helytartó – Jézust látva –
töviskoronásan állva,
ettől ő úgy meghatódott,
hogy szóhoz is alig jutott.
De azért erőt vet magán
és szólt: parancsoló szaván.
Állva ott a néppel szemben,
Pilátus:                                            nézzétek meg! „Ím, az ember!”
Evangélista:                                    Midőn Jézust újra látták
papok, vének és a szolgák,
a dühük már gátakat tört,
s kiáltották:
Papok, szolgák:                              feszítsd meg Őt!
Evangélista:                                    Most Pilátus hangja rivallt,
túlkiáltva zúgást, morajt.
Pilátus:                                            Nem találok benne vétket,
keresztre ti feszítsétek!
Evangélista:                                    A nép, válaszolt kórusban
Nép:                                               nekünk olyan törvényünk van,
mely alapján ez az ember
káromlást szólt, Isten ellen!
Megbántotta a Szent Atyát
Fiának vallotta magát!
Törvénysértő minden szava
vétkezett: meg kell halnia!
Evangélista:                                    Pilátus most Jézust kérdi
Jézus hallgat, nem szól néki.
Pilátusnak lendül keze,
Pilátus:                                            még nekem sem felelsz-e te?
Semmibe sem veszed szavam?
Tud meg hát, hatalmamba van,
hogy keresztre feszítselek,
vagy szabadon engedjelek.
Evangélista:                                    Jézus szól szelíden, halkan,
Jézus:                                              azért van hatalmad rajtam,
mert Atyám ruházta reád,
adhass: kegyelmet vagy halált.
Nagyobb vétke van hát annak,
ki tört vet az ártatlannak!
Nagyobb vétkű az-az ember,
ki kezedbe adott engem.
Evangélista:                                    Tétovázó Pilátusra
mélyen hatott Jézus szava.
Magában már fontolgatta
Jézust, szabadlábra adja.
Ám, a nép most közbevágott,
Nép:                                                ha te most ezt elbocsájtod,
ebből mindenki meglátja,
nem vagy a császár barátja.
Evangélista:                                    Az ünnepre sok nép vonult
a tér, kicsinek bizonyult.
Pilátus ház ítélkezett
teremtmény, Teremtő felett!
Az állását féltette-e?
Lesújthat rá a császár keze.
Félelmében, megengedte
Jézust feszítsék keresztre!

Ének: 198. 1. vers: Ó drága Jézus vajon mit vétettél.

                                              J É Z U S  Ú T J A  A  G O L G O T Á R A

Evangélista:                                    Lassan megmozdul a tömeg
indul a szomorú menet.
Az utcákon véges végig,
a menetet sokan nézik.
Indul Jézus, sebzett lábbal
fején töviskoronával!
Vállán súlyos keresztjével,
testén sajgó sok sebével.
Bár roskasztja kereszt súlya,
de még jobban bűnünk súlya!
Világ bűnét hordozza Ő
a megcsúfolt, ártatlan Fő!
Bámészkodók sorfala közt
úgy kísérik, mint bűnözőt.
Vádolói szidják egyre
amint vonul fel a hegyre.
Jeruzsálem közelébe
a kivégzésnek helyére.
Golgota a helynek neve,
oda tart a tömeg vele.

Ének: 211. 6. vers.

                                                J E R U Z S Á L E M  L E Á N Y A I

Evangélista:                                    Követői, fátyolos nők
siratják és gyászolják Őt,
Jézus megáll, rájuk tekint,
szelíd hangját hallják megint.
Jézus:                                              Ti, Atyámnak áldottai
Jeruzsálem leányai,
ne engem sirassatok,
én értetek élek-halok!
Sírjatok ti magatokon
drága magzataitokon.
Mert még jőnek rátok napok
s csak azok lesznek boldogok
kik nem szültek, nem szoptattak,
akkor mondják a halmoknak,
essetek ránk, rejtsetek el,
olyan nagy lesz a félelem!
Ha így bánnak a zöld fával,
mi lesz a sok száraz ággal?
Ha Isten Fia így hal el,
hová lesz az istentelen?