Szerző Téma: Keresztyén versek  (Megtekintve 229138 alkalommal)

plus minus reset

0 Felhasználó és 3 vendég van a témában

Nem elérhető Margit

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3418
  • Nem: Nő
  • Last Login:2018. Április 15. - 20:50:41
Re:Keresztyén versek
« Válasz #2355 Dátum: 2018. Április 10. - 19:00:46 »
Passió folytatása

CIRÉNEI SIMON

A keresztfa súlyos terhe
alatt, görnyed Jézus teste.
Szemeire homály borul
keresztjével a porba hull.
A vitézek széjjelnéznek,
nincs közelben ki segíthet?
Simont ragadják hát kézen
ki a mezőről jött éppen.
Simon erős, bátor ember,
de most: kényszeríti fegyver.
És vállán a keresztfával,
indul Jézus lábnyomában.
Simon nem is gondolta tán,
éppen Nagypéntek délután
lássa a nép, amint lépdel
egy elítélt keresztjével.
Két gyilkos is halad vele,
ártatlan vért ontott keze.
Tettükért most, Jézus mellett,
megízlelik a kín-kelyhet!
Lassú menet zsivaj, lárma
között, ér a Golgotára.
A keresztfát lefektetik
s arra Urunkat fektetik!
Kezét, lábát fúrják szögek,
fröccsen a vér, nyílnak sebek!
Panasz, jajszó, nem jő száján,
néma: a mennyei Bárány!
Isten a bűnt ki nem állja
de a bűnöst, mélyen szánja!
S hogy a bűnös megmaradjon
érte, inkább Fia haljon!
Bár egyetlen drága Fia
menteni őt, nem lép oda!
Engedi, hogy vére folyjon,
bűnösökért kiomoljon!
Ő csak így segíthet rajtunk
kik oly könnyen bűnre hajlunk!
Milyen könnyű a vétkezés
s ó mily súlyos a büntetés!
Ha a bűn csalogat minket
megrontani életünket,
jusson eszünkbe a kereszt,
melyen Jézus kiszenvedett!
Magasra lendül a kereszt,
hadd láthassa mindenki ezt!
Az értünk vérző két kezet,
kereszten is ölel, szeret.
Latrokat is elővették
keresztükre rákötözték,
és kétfelől Jézus mellett,
helyezték el keresztjüket.
Ím, teljesült Isten szava,
régi-régi prófécia,
az ártatlan, a tiszta, szent,
bűnösök közt kapott helyet!
Pilátus egy címet is írt
a kárhoztatás jeleként.
Héber, görög, latin nyelven,
had olvassa minden ember.
Azt a keresztre tétette,
hogy hirdesse szerte messze,
keresztre feszítés okát
bár nem volt a szövegbe vád.
Jézus keresztfája mellett
négy katona tartott rendet.
Ők fogták Jézus ruháját
és négyfelé elosztották.
De köntösén úgy osztoztak,
hogy felette sorsot húztak.
És akire a sors esett
a szövött köntös azé lett.
Így telt be a prófécia
Dávid által Isten szava.
Ruháimon osztozkodtak
köntösömre sorsot húztak.
Ezt művelték a vitézek
mert az Isten szava: élet!
Visszavonás nincsen abban
szent és megmásíthatatlan!
Jézus mélyen szánta őket
vádlókat és kivégzőket.
Jézus:                                              Atyám, bocsáss meg ezeknek
nem tudják mit cselekesznek.
Evangélista:                                    Voltak némely arra menők
gúnyolva, szidalmazva Őt.
Bámészkodók:                                Ki lerontod a templomot,
s harmad napra felállítod,
ha a Szent Isten Fia vagy,
szabadítsd most meg magadat!
Előttünk is tégy most csodát,
a keresztről szállj most le hát!
Evangélista:                                    Bal felöl levő latornak
száján gúnyszavak fakadnak,
ő is Jézust gúnyolja már
pedig sarkában a halál!
Baloldali lator:                                Ha te az Isten Fia vagy
mutasd meg most hatalmadat.
Szabadítsd meg magadat is,
szabadíts meg bennünket is!
Evangélista:                                    De a jobboldali lator,
hallván társát, mint káromol,
dorgálva őt fordul felé
Jobboldali lator:                              hát az Istent sem féled é?
Kereszten mi méltán vagyunk,
mert tetteinkért lakolunk.
De Ő semmi rosszat nem tett,
s nézd: milyen szótlanul szenved.
Evangélista:                                    Ekkor Jézushoz fordulva,
így szólt: mélyen megindulva,
Jobboldali lator:                              Uram, emlékezzél meg rólam,
mikor eljössz országodban!
Evangélista:                                    Jézus – látva annak hitét –
feléje tárta hű szívét.
Jézus:                                              Paradicsomban vár helyem,
te is ott leszel ma, velem.

Ének: 206. 3. vers.

                                          J É Z U S  S Z A V A I  A  K E R E S Z T E N

Evangélista:                                    Jézus keresztfája alatt
követői ott állanak.
Édesanyja és két asszony,
hogy lábainál sírhasson.
Tanítvány is, akit szeret
szent vállán ki sokszor pihent,
rájuk most is árassza még
gondoskodó szeretetér.
Szól anyjának:
Jézus:                                              ímhol fiad.
Evangélista:                                    Szavával Jánosra mutat.
Tanítványhoz szól:
Jézus:                                              ím anyád.
Evangélista:                                    Két hű szívet egymásnak ád.
És hogy beteljen az Írás,
Róla szóló prófétálás,
függve a perzselő napon,
ismét szólott:
Jézus:                                              szomjúhozom.
Evangélista:                                    Volt ott egy ecetes edény
és szivacsot mártva belé,
hosszú izsópra helyezték,
és azt, ajkához emelték.
Ó nem a teste szomjazott,
hanem lelke szomjúhozott!
Ránk szomjazott bűnösökre,
elveszett testvéreire!
Hat órakor eltűnt a fény,
sötétség lett a föld színén.
Kilenc óráig volt sötét
Jézust gyászolta föld s az ég!
Kilenc órakor az áldott
elhagyatva felkiáltott!
Jézus:                                             „Én Istenem, én Istenem,
ó miért hagytál el engem!”
Evangélista:                                    Bűn zúdul a drága főre
Atyja is elfordul tőle.
Bár szerelmes Fia néki,
de a bűnt nem bírta nézni!

Nem elérhető Margit

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3418
  • Nem: Nő
  • Last Login:2018. Április 15. - 20:50:41
Re:Keresztyén versek
« Válasz #2356 Dátum: 2018. Április 11. - 14:02:10 »
Passió vége

J É Z U S  H A L Á L A

Evangélista:                                    Jézus ismét felkiáltott!
Hallhatta mind ki ott állott.
Jézus:                                              Atyám lelkemet fogadd be
leteszem áldott kezedbe.
Evangélista:                                    A földön elvégzett mindent,
szent feje oldalra billent.
Megpattant élete kelyhe,
Atyjához szállt nemes Lelke.
Mivel az a nap Péntek volt
a Szombat meg nagyünnep volt,
főpapok Pilátust kérve,
szóltak: a rabok ügyébe.
Vétesse le a rabokat
töresse meg lábszárukat.
Mire megvirrad a reggel
ne maradjon a fán egy sem.
Elmentek hát a vitézek
s látva hogy a rabok élnek,
megtörték a lábszárukat
siettetve halálukat.
Amikor Jézushoz értek,
látták: benne nincs már élet.
Épségben hagyták lábait,
nem törték meg lábszárait.
De egy a vitézek között
oldalába dárdát döfött.
Aki látta: igazat szól
víz és vér csordult ki abból.
Teljesítve Isten szavát
a Mózesi próféciát,
nem törték meg Jézus testét,
„teste meg ne töretessék”.
És akkor megmozdult a föld!
Zúgott a szél sok szikla tört.
Templomkárpit kettéhasadt,
s a vád népe: félve szaladt!
Szájuk: a vádoló fegyver
sírt, üvöltött, mint a tenger!
Keresték a menedéket,
azt hitték: itt az ítélet!
Eső zúdult, felhők sírtak,
szentek sírjai megnyíltak!
Szentek teste feltámadott,
ember nem élt még ily napot!
Átélve a történteket
százados is földre esett.
Mellét verve felkiáltott,
Százados:                                        Isten Fia volt az áldott.
Evangélista:                                    Isten Fia közelében
látva magát elítélten,
bűnbánattal vallva vétkét,
kereszt alatt ő is megtért.

Ének: 194. 1-2. vers: Jézus, Istennek báránya.


                                                     J É Z U S  T E M E T É S E

Evangélista:                                    József, hívő írástudó
Arimáthiából való,
városa gazdag polgára
Jézusnak is tanítványa,
eljött Pilátushoz éjjel,
hogy az ő engedélyével
Jézus testét levehesse,
s tisztességgel eltemesse.
Közben Pilátus hírt kapott
arról, hogy Jézus már halott,
megadta hát az engedélyt,
hogy a testet levehessék.
József pedig azon éjjel
megfelelő segítséggel,
sietett a vesztőhelyre
hogy Jézust eltemethesse.
Jézus keresztfája alatt,
sírt, gyászolt egy kicsiny csapat.
Főleg asszonyok voltak ott,
kiket Jézus megtisztított.
Az asszonyok mindent láttak,
hiszen mindvégig ott álltak.
Azt is, ahogy Jézus testét
a keresztről leemelték.
Nikodémus is ott állva,
mint Jézus hű tanítványa,
hozott mirhát és áloét,
holtak illatos kenetét.
Mintegy százfontnyi kenetet,
s egyéb illatos szereket.
A Megváltó kihűlt testét,
lepedőkbe göngyölgették.
A vesztőhely közelében
cserjék, bokrok sűrűjében,
volt egy kis kert s a kertben egy
sziklába vésett sír-üreg.
Melyet nemrég készítettek
de abba még nem temettek.
Abba tették Jézus testét
s a sírt egy nagy kővel lefedték.
Néhánytagú gyülekezet
így adott végtiszteletet,
ama legnagyobb halottnak,
kit valaha itt: hantoltak!
A gyászolók haza tértek,
de fájt a szív sírt a lélek,
kit szerettek forrón, igen,
kőpecsétes sírban pihen.

Ének: 210. 2-3. vers.
          o - o - o



T A R T A L O M


Virágvasárnap                                               
Utolsó vacsora                                                 
Júdás árulása
A lábmosás
A Gecsemáné kertben
Annás házában
Péter tagadása
Jézus Pilátus előtt
Júdás bánata és halála
Jézus Heródes előtt
Jézus ismét Pilátus előtt
Jézus és Barabbás
Pilátus felesége
Jézus útja a Golgotára
Jeruzsálem leányai
Cirénei Simon
Jézus szavai a kereszten
Jézus halála
Jézus temetése
Krisztus feltámadása (nincs meg)

 

Hasonló Témák

  Téma / Indította Válaszok Utolsó üzenet:
65 Válaszok
45411 Megtekintések
Utolsó üzenet: 2018. Március 18. - 21:58:11
írta Csaba
139 Válaszok
60370 Megtekintések
Utolsó üzenet: 2015. Augusztus 10. - 08:06:41
írta szati62
1 Válaszok
4019 Megtekintések
Utolsó üzenet: 2014. December 03. - 18:28:59
írta Jazmin
45 Válaszok
22093 Megtekintések
Utolsó üzenet: 2015. November 26. - 09:24:57
írta szati62
12 Válaszok
4616 Megtekintések
Utolsó üzenet: 2016. November 16. - 20:07:36
írta Csaba