Pecznyik Pál versei
Miatyánk
Miatyánk, Ki vagy mennyekben,
a nagy világegyetemben.
Jelenléted mindent áthat,
azt is, mit a szem nem láthat.
Mikró világ, makró világ,
Téged dicsér, Téged imád.
Szenteltessék meg a Neved,
az ég alatt, az ég felett.
Dicső Neved hallatára
felujjong a menny világa.
Sötétség tábora retteg,
fényed előtt nem állhat meg!
Jöjjön el a Te országod,
Szentséged és igazságod!
Itt hazugság, bűn vesz körül,
mely lelkünkre ránehezül.
Ezért országodba vágyunk,
ott bűn nem szennyezi lábunk.
Legyen meg Szent akaratod,
Te mindig a jót akarod.
Megadod azt, mi jó nekünk,
elveszed, amin csüng szemünk.
Mert Téged csak egy cél vezet,
Hozzád jusson, ki elveszett!
Mint mennyben, úgy a földön is,
virág teremjen, ne tövis.
Népek közt egység, rend legyen,
Hozzád illő Szent fegyelem!
Segíts minket Neved félnünk,
akaratod szerint élnünk.
Mindennapi kenyerünket
add naponként, hogy testünket,
míg csak élünk, táplálhassuk,
Szent ügyedet szolgálhassuk.
Kérésünkkel Hozzád menjünk,
erőt, áldást Tőled nyerjünk.
És bocsásd meg vétkeinket,
keserítik életünket.
Ha Tehozzád nem mehetnénk,
lépten-nyomon bűnbe esnénk.
Eléd hozzuk minden vétkünk,
Atyánk, bocsáss meg minékünk.
Miként mi is megbocsátunk,
minket bántókat nem bántunk.
Bántásokat elfeledjük,
bántóinkat is szeretjük.
Fiad tanít minket erre,
bántóiért ment keresztre!
Ne vígy minket kísértésbe,
bűntől óvjuk lelkünk, félve,
ha bűn csábít, Hozzád fussunk,
rabságába sose jussunk.
Kísértés útja bár ékes,
pokolba tart, nem kétséges..
Szabadíts meg a Gonosztól,
minden lelket rontó rossztól.
Ne árthasson többé nekünk,
hisz legyőzted ős ellenünk!
Hirdethessük Sátán felett
aratott, nagy Győzelmedet!
Mert Urunk, Tied az ország,
beragyogja azt Szent Orcád.
Benne nekünk is adsz helyet,
élhessünk örökké Veled.
Megváltottan, új élettel,
Téged imádó lélekkel.
A hatalom és dicsőség
Téged illet, örök Fenség!
Dicsőséged és hatalmad
mindenhová elér, elhat.
Országod örökké áll fenn,
abban dicsőítünk! Ámen.
Celldömölk 1988.
Övéi közé jött
Zajos életünkben Jézusnak nincs helye.
Az életet hozta, s nem törődünk vele.
Bár Úr égen-földön, csillag milliárdon,
de oly árva, mint Ő, nincs több a világon!
Ma is oly idegen, mint Betlehemben volt,
pedig szegény lelkünk segítségért sikolt!
Átmenő vendégnek olykor befogadjuk,
kit - három napon át, beszélni is hagyjuk.
De aztán sietve ajtót nyitunk neki,
menj Isten hírével, szegény Názáreti.
Próbálkozz meg máshol, tán akad oly lélek,
mely hosszabb időre befogad majd Téged!
Azután becsukjuk mögötte az ajtót,
szívünknek ajtaját, csábításra hajlót.
Jézus meg tovább lép, szemében könny ragyog,
így küldjük Őt tovább, szegények, gazdagok.
Pedig hogyha végleg betérhetne hozzánk,
ragyogna a szemünk, virulna az orcánk.
Atyját és a mennyet odahagyta értünk,
magára vállalta kárhozatos vétkünk!
Hogyan mutathatná még jobban, hogy szeret?
Végtelen életre hív téged s engemet!
Celldömölk 1989. XII. 27.
IDŐ
Éjjelre
nap virrad,
év után
év pereg,
az idő
elsuhan,
senki nem
fogja meg.
Celldömölk, 1989.