Egy alkalommal Jézus tanítványait kereste meg egy férfi, akinek a fia ördögi megszállottság alatt volt.
A történetből tudjuk, hogy a tanítványainak nem sikerült az ördögűzés.
Amikor annak sikertelen voltával kapcsolatban faggatták Jézust, Ő azt válaszolta, hogy a sikertelenségük oka, a saját hitetlenségük, majd később így folytatta:
Mt. 17:21. Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és bőjtölés által.
A fenti versben a könyörgés (ima) mellett fontos szerepet kap a böjt.
A böjt bibliai értelemben a test/kívánság megsanyargatását jelenti.
Sokan úgy gondolják, hogy amikor Isten látja, hogy az ember sanyargatja magát kedvesebbé válik számára az ilyen ember imádsága.
Először érdemes tisztáznunk, hogy a böjtre nem Istennek, hanem az embernek van szűksége.
Ezt már Jézus idejében a képmutatók sem értették, hiszen a böjtjüket az embereknek mutogattág, hadd lássák, hogy ők mennyire szenvednek Isten " kedvéért".
Vö. Mt. 6:16 „Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. 17Amikor pedig te böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, 18hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; és Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.
Ebből elég világosan látszik, hogy az újszövetségi böjt "magánügy" Isten és a böjtölő között.
Nagyjából ennyit a csoportos böjtölgetőkről, akik nem is igazán értik, hogy magára a böjtre miért van szűkség.
Valójában be kell látnunk, hogy a keresztyénség keleti gyökerekkel bír, s a keleti emberek életfelfogása igenis megtalálható benne.
Most szeretnék elkanyarodni picit a keresztyénségtől annak érdekében, hogy megértsük a böjtnek a célját, ami nem csupán üres külsőség.
A Buddhizmus Kre. 6.században jelent meg Indiában.
Számunkra most mégis az egyik kiemelkedő szerzetesének az észrevételei bírnak fontossággal.
A Boddhidharmaként is ismert Da Mo-t, Liang Wu császár hívta meg Kínába a buddhizmus tanítását hirdetni i. sz. 527-ben.
A Shaolin templomba érkezvén látta, hogy a papok betegesek és gyengék, meditáció közben képtelenek tartósan koncentrálni.
Da Mo úgyvélte, hogy a szellemi koncentrációban a szerzeteseket önmaguk teste gátolja meg.
Olyan mozgásgyakorlatokat fejlesztett ki, amelyek segítségével a szerzetesek kezdték megzabolázni a testűket és azt a szellemük uralma alá hajtották.
Ez a mozgásrendszer jelentette a Shaolin Kung-Fu alapjait. Az eredményeségüket kétségbe lehet vonni, de aki már látott egy igazi Shaolin-show-t az felhagy a kételkedéssel.
Most érdemes visszatértnünk a Meditáció és a test kapcsolatára.
A meditációt bátran nevezhetjük a Buddhisták "imájának", a meditáció útján kapcsolódnak a saját "természetfelettijükhöz" .
Hogy kihez, vagy mihez az most legyen az ő dolguk.
Számunkra az a felismerés a fontos, hogy a test megzabolázásával növekszik a szellemi koncentrációs képesség.
Isten az embert szellemi lénynek teremtette, s a testét a fizikai világban történő cselekvőképességre szánta.
Ádám és Éva történetéből láthatjuk, hogy az ember számára a test egészen a bűnesetig másodlagos fontossággal bírt, sajnos utánna nagyon is átvette az írányítást a szellem fölött...
A böjt célja, hogy a szellem minnél inkább a test fölé kerekedjék és így minnél tisztább és közvetlenebb kapcsolatba kerülhessünk Istennel, akár az imádságaink időtartama alatt is.
Azok a testvérek, akik csak esztelenül éheztetik és sanyargatják magukat csupán üres kűlsőségeket gyakorolva, nem jutnak messzebbre azoknál, mint akik megszokásból beülnek egy Istentiszteletre....