Szerző Téma: Érdekes irások  (Megtekintve 81397 alkalommal)

plus minus reset

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 3352
  • Nem: Nő
  • Last Login:Ma - 00:04:20
Re:Érdekes irások
« Válasz #225 Dátum: 2017. Január 20. - 10:47:36 »

MEGDÖBBENTŐ
Az anya abortuszt akart, de a baba ÉLVE született meg. 27 évvel később bosszút állt


Az alábbi videón látható amerikai nő anyja hét és fél hónapos várandós volt, amikor úgy döntött: megöleti kislányát. Ilyen előrehaladott állapotban már az úgynevezett vegyszeres feltöltést alkalmazzák, ami abból áll, hogy az anya méhébe sós oldatot fecskendeznek, amit lenyel a baba, az pedig szétégeti őt. Az anya pedig megszüli a halott magzatot 24 órán belül. A halálra ítélt lány, Gianna Jessen viszont mindenki meglepetésére élve született.

„Ha az abortusz csupán a nők jogairól szól, Hölgyeim és Uraim, akkor mi volt a helyzet az enyémmel? Nem volt akkor ott egyetlen radikális feminista sem, aki azért kiáltott volna, hogy az én jogaim mennyire meg lettek sértve aznap, holott épp készültek kinyiffantani a nők jogainak n

„A korban, amiben élünk, politikailag egyáltalán nem korrekt Jézus Krisztus nevét kimondani az efféle helyeken, behozni a nevét efféle rendezvényekre, mert az Ő neve hallatán némelyek szörnyen kényelmetlenül érzik magukat. De én nem azért maradtam életben, hogy mindenki kényelméről gondoskodjam. Azért maradtam életben, hogy kicsit felkavarjam a dolgokat. És nagyon élvezem, amikor ezt megtehetem.”

„Az abortuszt végző orvosnak kellett aláírnia a születési anyakönyvi kivonatomat. Szóval azt is tudom, hogy ki az. És ez áll benne azok számára akik szkeptikusak az orvosi feljegyzésekkel kapcsolatban: született: vegyszeres feltöltéssel végzett abortusz során. (…) végeztem egy kis kutatást azzal az orvossal, aki abortuszt akart végezni rajtam. (…) Olvastam tőle egy idézetet valahol pár éve, ahol azt mondja: több mint egymillió csecsemőn végeztem abortuszt, és ezt tekintem a szenvedélyemnek.”

„Az én küldetésem az, hogy emberséget vigyek abba a vitába, amit csak bekategorizáltunk és feltettünk a polcra, és azt mondtuk, hogy ez egy kérdés . Félretettük az érzelmeinket, és megkeményítettük magunkat.”

„Nem lenne agysérülés okozta bénulásom, ha nem éltem volna mindezt túl. Ezért amikor hallom azt a megdöbbentő és visszataszító érvelést, hogy: el kellene vetetni a gyereket, mert az is lehet, hogy nyomorék lenne, iszonyat tölti el a szívemet.”

„Férfiak! Önök nagyszerűségre lettek teremtve, arra, hogy felálljanak és férfiak legyenek, hogy védelmezzék a nőket és a gyerekeket,és nem arra, hogy csak úgy álljanak és elfordítsák a fejüket, amikor pontosan tudják, hogy gyilkosság történik, de mégsem tesznek semmit. Nem arra lettek teremtve, hogy használják a nőket, aztán magunkra hagyjanak minket. Azért lettek megalkotva, hogy kedvesek legyenek, nagyszerűek, kegyesek és erősek, hogy kiálljanak valamiért. Mert figyeljenek rám: belefáradtam abba, hogy az önök munkáját végezzem. Nők! Nem erőszakra lettek teremtve! Nem arra, hogy csak üljenek és ne legyenek tisztában az értékükkel és becsességükkel. Azért lettek megalkotva, hogy megküzdjenek önökért. Örökké.”


Egy abortusz túlélő bizonysága :

https://www.youtube.com/watch?v=CkFuCNKYH40

Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 3352
  • Nem: Nő
  • Last Login:Ma - 00:04:20
Re:Érdekes irások
« Válasz #226 Dátum: 2017. Február 18. - 13:50:45 »

ANYUKÁM, KI ÖLT MEG ENGEM?
0



Rövidke az életem, még csak három hónapos vagyok. Ezért még egész világosan emlékszem arra a napra, amikor ráébredtem először, hogy vagyok. Nyilván akkor te még semmit sem tudtál rólam. Talán csak néhány hete szerezhettél tudomást létezésemről.

Hallgatóztam, hogyan fogadtad. De semmi…

Szeretnék örömet szerezni neked, és ez az első, amit az irántad érzett szeretetem gyümölcseként tudhatok. Ígérem, hogy ha majd megszületek, sok mosolygásra bírlak rá. Később, amikor majd megnövök, akkor is fogok igyekezni, hogy örömöd leld bennem. Azt szeretném, ha büszke lehetnél rám!

Én már hallom a hangodat egészen közelről, amikor beszélsz. Te még nem hallasz, de vajon legalább érzel engem?

Két hónapja már dobog a szívem, sőt karjaim és lábaim is vannak. Már azt is tudom, hogy lány leszek. Biztosan örvendenél, ha ezt tudnád. Talán már az apukámmal már el is döntöttétek, hogy milyen nevet adtok nekem. Izgatottan várom, hogy megtudhassam, hogyan fogtok szólítani majd! Ha arra gondolok, hogy mennyire várhattok és szerethettek, kis szívem megtelik boldogsággal, és fickándozni tudnék, akárcsak egy halacska. Számomra ti vagytok az egész világ! Szépnek képzellek el édesanyám, kedvesnek. És számomra most te vagy az otthon, egész világom, és teljes mértékben tőled függök. Közvetlenül a szíved alatt lakom és hallom annak minden egyes dobbanását. Talán még eddig egyetlen ember sem volt ilyen közel hozzád. Köszönöm, hogy magadban hordozol, a te tested táplál, otthont, meleget, védelmet nyújt és segít, hogy tovább fejlődhessem. Ebből is látom, hogy mennyire szeretsz. Szeretnék már végre rád mosolyogni, puha kis arcomat a tiédhez szorítani, és apró kis kezecskéimmel beléd kapaszkodni. Anyukám, alig várom már azt is, hogy láthassam a nagyvilágot: a fényt, a színeket, és tele szívjam kis tüdőmet levegővel, kezeimmel, lábaimmal szabadon rúg kapálózzak, és teli torokból ordítsak, hogy mindenki észre vegye, hogy én létezek.

Anyukám, ugye, hogy sok mindenre meg fogsz tanítani? Te fogsz etetni, füröszteni, pelenkázni. Megtanítasz majd járni is, beszélni is, és később írni is. Ugye mellettem fogsz ülni, ha egy kicsit rosszul érzem magam, és átölelsz, ha félek? Ugye énekelni, és mesélni is fogsz nekem? Ugye megmutatod sorra az összes virágot, és elmagyarázod a felhőket? Ugye megmutatod a csillagokat, a pillangókat, a hegyeket, és a madarakat? Ugye megtanítasz házat és kutyát rajzolni?

Ugye megtanítasz majd köszönni az embereknek? De mindenekelőtt megtanítasz szeretni és kacagni.

Odakint nagyon szép lehet a világ, és én én mindezt a te szemeiddel fogom látni. Amilyennek te látod a világot, és annak dolgait, én is olyannak fogom majd látni.

Hirtelen most tele vagyok életvággyal, nagy tervekkel, tettvággyal, és szívem mindettől szaporábban ver. Átérzem a létezés lüktetését, és mintha ez tagjaimat is megtöltené létörömmel. Ezernyi kérdésem van, és ezek célt adnak életemnek. Tudom, hogy segíteni fogsz a válaszok meg találásában. A te áldott szorgos kezeid támogatni, vezetni, hordozni, terelgetni, oltalmazni, inteni. Szelíden fognak simogatni, én pedig mindig biztonságban fogom magam érezni karjaid közt.

Nagyon kicsi vagyok még, csak néhány centiméter, és mégis minden testrészem megvan, már csak növekednem kell. Érezlek téged, testem összefonódik a tiéddel, és mégis két különálló személy vagyunk. Vajon amikor világra születek, akkor i ilyen közel leszek hozzád? Ha testben nem is, de lélekben annál inkább! Amikor örömöd lesz, én is örülni fogok, és amikor én boldog leszek, ez téged is azzá tesz majd. Amikor nekem fájdalmam lesz, az neked is fájni fog, és fordítva is. Szilárd meggyőződésem, hogy te leszel a világ legszebb, legbüszkébb édesanya, én pedig a legmosolygósabb, és legegészségesebb kisbabája.

A te áldott szorgos kezeid támogatni, vezetni, hordozni, terelgetni, oltalmazni, inteni. Szelíden fognak simogatni, én pedig mindig biztonságban fogom magam érezni karjaid közt.

No, de hirtelen mi ez az éles, furcsa zaj? Te is hallod anyukám?

Félek!!!!!!!!!! Kicsi szívem olyan hevesen dobog, majd szétszakad. Butaság, hiszen itt vagy te, és nem kell félnem semmitől. Te nem hagyod, hogy bármi is ártson nekem. Az anyukám vagy, és tudom, hogy az én édesanyám annyira szeret engem, hogy még az élete árán is megvédene! Anyukám a te szíved is hevesen dobog! Te is félsz? Ó bárcsak segíthetnék neked! Megvigasztalnálak, hozzád bújnék, és megpuszilnálak.

Ez az ijesztő, csúnya hang egyre inkább közeledik… már egészen közelről hallom… itt van… anyukám, de hiszen ez benned van, és felém tart.

Miért????? Anyukám ez az idegen mit keres itt, mit akar? Butaság félnem, hiszen te mindenről tudsz, ami engem ér, és bármi legyen is az, csak a javamra lehet, ha egyszer beengedted ide.

Jaaaj… a lábam! Sikoltozni, sírni szeretnék. Rettenetesen fáj. Nézz ide! Sehol sincs, pedig úgy örvendtem nekik. Kitépte a lábacskáimat, és magába szívta, elvitte. Kitátom a szájam, és üvölteni tudnék a fájdalomtól oly hangosan, hogy még te is meghallanád, de még nem jön ki hang a torkomon…

Ó, ne, már megint jön! A karom… Most meg azokat tépte le, és még csak nem is egyszerre. Az enyémek voltak, mért vették el tőlem? Anyukám ezekkel, a karokkal akartalak megölelni, beléd kapaszkodni. Ezekkel, a kezekkel akartalak megsimogatni. Ezekkel, a kezekkel akartam felfedezni és meghódítani a nagyvilágot.

Melegség önt el… - vér! Segíts rajtam édesanyám! Könyörgöm! Hiszen már megint itt van, és olyan erővel húz, mintha csak magába akarna szívni! Anyukám meg fogok halni? Miért? Még nem is láttalak téged. Nem láttam semmit a világból. Segíts! Egyedül csak te mentheted meg az életem! Még karok és lábak nélkül is élni akarok! Élni, élni, élni! Némán, de egy utolsó erőfeszítéssel próbálok tiltakozni. Miért kell ilyen hamar meghalnom? És miért itt? Azt hittem egészen természetes és egyértelmű, hogy mindenki megszületik. Miért nem segítesz? Elfelejtetted, hogy te is magzatként kezdted? Nem értem, mi történik velem, és miért, de azt hiszem, ez neked is fáj, és ha lehetőséged lenne, akkor segítenél!

Most csak fájdalmad foglalkoztatja kis agyamat, és óh, mennyire szeretnék enyhíteni a te fájdalmadon, bármibe kerülne is ez nekem. Érzem, ez az idegen fegyver, lassan teljesen magába szippant. El fognak innen vinni végleg. De azért még egyszer, utoljára próbálom kiáltani, hogy segíts!

Szükségem van rád…

Anyukám, ki ölt meg engem?

ANYUKÁM, KI ÖLT MEG ENGEM?

Szerető gyermeked (lettem volna)

Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 3352
  • Nem: Nő
  • Last Login:Ma - 00:04:20
Re:Érdekes irások
« Válasz #227 Dátum: 2017. Március 13. - 21:56:12 »
Ez egy fantasztikusan jó cikk, egy fantasztikus szinészről, Denzel Wasingtonról, aki hivő keresztény, érdemes elolvasni.

http://www.filmezzunk.hu/2017/03/11/tedd-amit-tenned-kell-hogy-azt-tehesd-amit-akarsz-interju-denzel-washington-al/

Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 11760
  • Nem: Férfi
  • Last Login:Ma - 08:19:58
Re:Érdekes irások
« Válasz #228 Dátum: 2017. Március 13. - 22:15:06 »
:like:
'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13

Nem elérhető Kálmán

  • Helyreállítási szolgálat
  • *
  • Hozzászólások: 13494
  • Nem: Férfi
  • Last Login:2018. Augusztus 11. - 09:42:47
Re:Érdekes irások
« Válasz #229 Dátum: 2017. Március 13. - 23:47:27 »
 :like:

Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 3352
  • Nem: Nő
  • Last Login:Ma - 00:04:20
Re:Érdekes irások
« Válasz #230 Dátum: 2017. Március 22. - 14:41:48 »
Ezt az írst ajánlom azoknak, akik úgy látják, hogy mindenben kudarcot vallottak, Reménység Istenének az üzenete ez, a kudarc miatt szenvedőknek !

Zac Poonen: Isten tökéletes terve a kudarcot vallók számára

(The Purpose of Failure című könyv 2. része)

 

Sok olyan atyafi és nőtestvér van, akik úgy gondolják, hogy ők Isten tökéletes tervét az ő életükre nézve már nem tölthetik be, mert vétkeztek életükben és Isten előtt kudarcot vallottak.

Nézzük meg, mit szól ehhez az Írás, és ne hagyatkozzunk a sajátmagunk logikájára.

Lássuk először is, hogyan kezdődik a Biblia.

„Kezdetben teremtette Isten a Mennyet és a Földet” (1.Móz. 1,1). A Menny és a Föld bizonyosan tökéletes volt, amikor Isten megteremtette, mert az Ő kezéből nem kerül ki semmi tökéletlen és hibás.

De az Isten által teremtett angyalok egy része elszakadt Tőle. Erről Ézs. 14,11-15 és Ez. 28,13-18 ír. Ebben az időben változott át a Föld állapota pusztává és üressé, ahogy az 1.Móz. 1,2. versben van írva.

Ezután 1.Móz. 1. leírja, hogyan készített Isten a puszta és üres anyagból valami oly gyönyörűt, amiről Ő maga mondja, hogy „nagyon jó” (1.Móz. 1,31). 1.Móz. 1,2-3 versekben azt olvassuk, hogy Isten Szelleme lebegett a Föld felett, és Isten kimondta a Szavát – és az létrehozta az új állapotot.

Mi ennek az üzenete ma számunkra?

Egyszerűen az, hogy mindegy milyen súlyos kudarcot vallottunk vagy mekkora a káosz az életünkben: Isten még mindig képes az Ő Szelleme és a Szava által életünket győzelmessé tenni.

Istennek volt egy tökéletes terve a Menny és a Föld számára, amikor azokat alkotta. De tervét Lucifer kudarca félretolta. Isten azonban megváltoztatta a Mennyet és a Földet és a káoszból valami „nagyon jót” teremtett.

Most nézzük meg, mi következett mindjárt utána.

Isten megteremtette Ádámot és Évát, és kezdődött elölről. Istennek az ő számukra is bizonyosan megvolt a tökéletes terve, amelyben a bűneset nem volt benne, azaz hogy egyenek a jó és gonosz ismeretének fájáról. Ők azonban ettek a tiltott fáról, és ezzel keresztezték Isten voltaképpeni tervét magukra nézve, bármennyire pontos is volt ez a terv.

A logika azt mondja nekünk, hogy ők Isten tökéletes tervét a továbbiakban már nem tölthették be. És mégis azt látjuk, hogy amikor Isten a kertben keresi őket, nem azt mondja nekik, hogy most megkapják az Ő második legjobb tervét életükre vonatkozóan. Nem. Ő megígéri nekik 1.Móz. 3,15-ben, hogy az asszony magva a kígyó fejét széttapossa. Ez egy ígéret volt arra nézve, hogy Krisztus a világ bűneiért meg fog halni és a Sátánt a Golgotán le fogja győzni.

Tudod ezeket a gondolatokat logikusan követni?

Tudjuk azt, hogy Krisztus halála öröktől fogva része volt Isten tervének: „…a megölt Bárány életkönyvébe a világ fundamentuma letételétől fogva. (Jel. 13,8). De tudjuk azt is, hogy Krisztus csak azért halt meg, mivel Ádám és Éva vétkezett és ezzel Isten tervét keresztezte. Így levonhatjuk azt a logikus végkövetkeztetést, hogy Istennek az a tökéletes terve, hogy Krisztust elküldje, hogy a világ bűneiért meghaljon, végbement, beteljesedett, de nem Ádám bűne ellenére, hanem Ádám bűne miatt! Isten szeretetét nem láthattuk volna meg a Golgota keresztjén, ha Ádám bűne nem lett volna.

Ez összezavarja a logikánkat, azért mondja az Írás is, hogy „ne hagyatkozzunk a magunk értelmére” (Példabeszédek 3,5-ből).

Ha Isten matematikai logika szerint munkálódna, akkor nekünk, keresztényeknek azt kellene mondanunk, hogy Istennek az csak a második legjobb terve volt, amikor Krisztus a Földre jött. De istenkáromlás lenne ilyet mondani. Ez Isten tökéletes tervének volt a része az ember számára. De mivel Isten mindenható és örökkévaló, és mivel Ő a véget kezdettől fogva ismeri, és mivel Ő mindig halkan és szeretettel tervez értünk, a mi emberi logikánk kudarcot vall, ha az Ő eljárását a magunk gondolkodásmódja szerint próbáljuk megmagyarázni.

Isten útjai nem a mi útjaink, az Ő gondolatai nem a mi gondolataink. A különbség oly nagy, mint a Menny és a Föld távolsága (Ézs. 55,8-9). Úgyhogy az a jó számunkra, ha a magunk „okos” indoklásait és a logikánkat félretesszük, amikor Isten útjait igyekszünk megérteni.

Mi akkor az az üzenet, amit Isten most továbbítani akar nekünk, közvetlenül a Biblia kinyitott lapjairól? Egyszerűen az, hogy Ő azt az embert felveheti, aki kudarcot vallott, és belőle valami dicsőségest, győztest készíthet, és rajta mindennek ellenére tökéletes tervét beteljesítheti.

Isten üzenete az emberekhez az – és ezt nem szabad elfelejtenünk soha – hogy: Ő képes azt az embert, aki folyvást kudarcot vallott, tökéletes tervében részesíteni, nem Isten második legjobb tervében, hanem Isten legjobb tervében.

Arról van szó, hogy a mi emberi kudarcunk is része Isten tökéletes tervének, hogy az embert néhány felejthetetlen leckével tanítsa. Ez az emberi logika számára megfoghatatlan, mivel Istent annyira nem ismerjük.

Isten csak töredelmes férfiakat és nőket tud használni. Annak hogy megtörjön minket, egyik módja az állandó botlásaink által történik.

Istennek az az egyik legnagyobb problémája velünk, hogy minket olyannyira meg akar áldani, hogy áldása ne fuvalkodtasson fel bennünket, ne váljunk büszkévé. Ha legyőzhetjük dühünket és erre büszkék vagyunk, akkor még mélyebbre zuhantunk, mint ahol voltunk! Istennek kell bennünket a győzelemkor alázatban tartani.

A bűn fölötti valódi győzelemre csak a legmélyebb alázatban juthatunk el. A vereségeknek, amikben még annyiszor részünk van, az a céljuk, hogy önbizalmunkat összetörjék. Annyira, hogy meggyőződjünk róla, hogy Isten megsegítő kegyelme nélkül nem győzhetünk a bűn fölött. Ha majd azután valódi győzelmünk lesz, sohasem kérkedhetünk vele.

Azonkívül nem tudhatunk másokat lenézni, ha magunk is folyvást kudarcot vallottunk. Azokkal, akik elestek, együtt tudunk érezni, mert megismertük tulajdon hústestünk gyengeségét a sajátmagunk számtalan kudarcán keresztül. „Elnézők lenni a tudatlanokkal és tévelygőkkel, mert mi magunk is erőtlenséggel vagyunk körülvéve” (Zsid. 5,2-ből).

Egy logikusan gondolkodó ember, ha ilyen üzenetet hallgat, azt mondhatja: „Akkor vétkezzünk még többet, hogy abból jó származzon!”

Róma 3,7-8 ezekkel a szavakkal válaszol az ilyen embernek: „ha pedig Isten való(igaz)sága az én hazugságom által gyarapodott (növekedett) az Ő dicsőségére, miért ítélnek el engem továbbra is mint bűnöst? és talán ahogyan vádolnak is minket, és ahogyan némelyek hangoztatják is, hogy mi így beszélünk: tegyünk rosszat, hogy jó származzék (jöjjön ki) belőle, az ilyeneket méltán (igazságosan) éri az ítélet.”

Nem, mi nem azt hirdetjük, hogy vétkezzünk, hogy abból jó származzon. Azt sem mondjuk, hogy húzzunk hasznot Isten kegyelméből és szabad akarat szerint dacosan legyünk engedetlenek. Azt sem mondjuk, hogy nem fogjuk learatni azt, amit vetettünk. Nem.

Azt viszont mondjuk, hogy az emberi logika nem foghatja fel Isten kegyelmét az elesett emberhez.

Semmi sem lehetetlen Istennek, még az sem, hogy minket az Ő tökéletes akaratába visszavigyen miután folyvást és szörnyen kudarcot vallottunk. Egyedül a mi hitetlenségünk gátolhatja Őt meg ebben.

Ha azt mondod: „De én már oly sokszor kudarcot vallottam. Lehetetlen Istennek engem most már visszavinni az Ő tökéletes tervébe”, akkor Istennek is lehetetlen lesz, mivel TE nem hiszel abban, amit Ő érted tehet. Jézus azonban azt mondta, hogy Istennek semmi sem lehetetlen, hogy megtegye értünk – amennyiben hisszük azt.

„Legyen a te hited szerint” – ez Isten törvénye minden helyzetben (Mát. 9,29). Azt fogjuk megnyerni, amihez van hitünk. Ha úgy hisszük, hogy valamit lehetetlen Istennek megtenni a mi életünkben, akkor az nem is lesz meg.

Talán Krisztus ítélőszéke előtt meglátod majd, hogy egy másik hívőnek, aki az életében egy sokkal nagyobb káoszt okozott magának, mégis beteljesedett Isten tökéletes terve az ő életére nézve – egyszerűen azért, mert ő hitte, hogy Isten az ő életének cserepeit megint összeszedheti és abból valami „nagyon jót” készíthet.

Milyen sajnálkozásod lesz majd életedre nézve ama napon, amikor felismered, hogy nem a hibáid voltak azok (teljesen minden hogy mennyi volt), amelyek Isten tervét keresztezték, hanem a te hitetlenséged!

A tékozló fiú története, aki annyi évet eltékozolt, mutatja, hogy Isten a legjobbját éppen a kudarcot vallottnak adja. Az apa azt mondta: „Hozzátok gyorsan a legjobb ruháimat”, egy olyannak, aki őt oly közönséges módon otthagyta. Ez az evangélium üzenete – egy új kezdés, nem csak egyszer, hanem mindig újra és újra – mert Isten senkiről sem mond le.

A gazdáról szóló példázat, aki elment, hogy munkásokat vegyen fel a szőlőjébe (Mát. 20,1-16) ugyanezt az üzenetet tanítja. Azokat az embereket fizette ki először, akik a tizenegyedik órában álltak szolgálatba. Más szavakkal, azok a munkások, akik életük 90 százalékát eltékozolták, és semmi örökre megmaradót nem tudtak véghezvinni, még mindig tudtak valami győzelmes dolgot Istenért tenni életük maradék 10 százalékában. Ez egy hihetetlen bátorítás mindazok számára, akik kudarcot vallottak.

„Azért jelent meg Isten Fia, hogy az vádló munkáit lerontsa” (1.Ján. 3,8).

Ez a vers tulajdonképpen azt jelenti, hogy Jézus azért jött el, hogy „kioldozza életünk fonalán levő összes csomót, amiket az ördög kötözött”. Képzeld el a következőt: Amikor megszülettünk, Isten mindegyikünknek adott egy tiszta feltekert gombolyagot. Amikor aztán folytatódott életünk, elkezdtük letekerni a fonalat és csomókat hoztunk létre, azaz vétkeztünk. Ma, sok évvel azután, hogy a fonalat összekuszáltuk, kétségbeesünk, ha ezernyi csomót látunk a fonalunkon. De az Úr Jézus eljött, „hogy kioldja a csomókat, amiket az ördög életünkben kötött”. Úgyhogy van még remény a legjobban összecsomózott fonalú emberek számára is. Az Úr mindegyik csomót kioldozza és megint egy tökéletesen feltekert gombolyagot ad vissza a kezedbe.

Ez az evangélium üzenete: Újra kezdheted.

Azt mondod: „Ez lehetetlen!” Nos, akkor hited szerint fog történni veled. A te esetedben lehetetlen lesz. De hallok másvalakit, akinek élete rosszabbul néz ki, mint a tied, így szólni: „Igen, én elhiszem, hogy Isten ezt meg fogja tenni bennem.” Annak is a hite szerint lesz. Az ő életében beteljesedik Isten tökéletes terve.

Jeremiás 18,1-6-ban Isten beszéde hangzik Jeremiáshoz egy gyakorlati példán keresztül. Jeremiásnak el kellett mennie a fazekas házához, aki éppen egy edényt készített. „De az edény rosszul sikerült a fazekas kezében.” És mit tett a fazekas? „Ekkor egy másik edényt készített belőle a fazekas, ahogy azt jónak látta”.

Azután következett a példa alkalmazása (6. vers) „Vajon nem bánhatok-e én is úgy veled, ……… , mint ez a fazekas?” – hangzott az Úr kérdése. (Tedd be a saját nevedet a pontozott vonal helyére, és megkapod Isten hozzád intézett kérdését.) Ha megvan életedben az Istennek tetsző szomorúság és gyász vétked miatt, akkor, ha bűneid vérpirosak is, nem csupán hófehér lesz szíved, ahogy az ószövetségben ígérve van (Ézs. 1,18) – hanem Isten az újszövetségben még többet ígér: „A te bűneidről többé nem emlékezem meg (Zsid. 8,12)”.

Az mindegy, hogy mik a vétségeid, vagy hibáid, Istennel újra kezdheted. Még akkor is, ha múltadban már ezerszer újra kezdted, és megint kudarcot vallasz, akkor ma ezeregyedszerre új kezdetet tehetsz. Isten életedből még mindig valami diadalmas dolgot hozhat ki. Ha van élet, akkor van reménység. Ne szűnj meg tehát Istenben bízni. Ő sok hatalmas dolgot megtehet gyermekeiért, nem azért mert ők a múltban kudarcot vallottak, hanem azért, mivel most bíznak Benne.

Adjunk tehát dicsőséget Istennek, mivelhogy erős a hitünk (Róma 4,20). Bízzunk hát Benne a következő napokban minden olyan dologban, amiket eddig lehetetlennek tartottunk.

Minden embernek, akár fiatal, akár idős, lehet reménysége, mindegy hogy milyen gyakran vallott kudarcot a múltban, amennyiben hibáját beismeri, alázatos lesz, és Istenbe veti bizalmát.

Tanulhatunk is hibáinkból, és ezzel előmozdítjuk, hogy Isten tökéletes akarata a mi életünkre nézve beteljesedjen.

A következő korszakokban pedig példákul használhat Isten bennünket arra, hogy Ő a totális kudarcot vallókkal mit megtehetett. Akkor meg fogja mutatni, hogy Ő mit tehetett bennünk „kegyelmének mérhetetlen gazdagsága által, irántunk való jóságából Krisztus Jézusban” (Ef. 2,7). Halleluja!

Ámen és Ámen

Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 3352
  • Nem: Nő
  • Last Login:Ma - 00:04:20
Re:Érdekes irások
« Válasz #231 Dátum: 2017. Május 09. - 17:38:48 »


A gyülekezeti alkalmak kihagyásának legrosszabb következménye


A kényelem, a személyre szabottság és az individualizmus kúltúrájában élünk. Ezer féle lehetőségünk van arra, hogy személyre szabjuk az életünket annyira, hogy az teljes mértékben megfeleljen a  mi preferenciáinknak. Amikor a dolgok nehezednek, nem gondolkodunk sokat azon, hogy kimásszunk a felelősségeink alól, hogy újratervezzük életünket, teljesen eltávolodva azoktól a dolgoktól amik a kényelmetlenségünket okozzák. Ez akár kiterjedhet még helyi gyülekezetünkkel való elkötelezettségünkre is.

Mindannyian akik egy helyi gyülekezet tagjai vagyünk, láttunk embereket akik haboznak és bolyonganak a gyülekezetben vagy azok között. Sokunk még meg is szólítottunk egyeseket, bíztattuk őket a részvételre, hívtuk vissza az istentiszteletekre. Amikor ezt tesszük, gyakran arra hivatkozunk, ami a  Zsidók 10:24-25-ben van megírva, és figyelmeztetjük, hogy “Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták…” Győzködjük őket, hogy azok akik elhanyagolják a helyi gyülekezetet, kísértésekbe fognak esni, lelki hanyatlásba, akár még lelki halálba is. Annak ellenére, hogy mindez igaz, az igeversben nem ezen van a hangsúly, sőt, ha ilyen szándékkal idézzük az igeverset, nem az isteni sürgetésre hívjuk fel a figyelmet, hanem a mi mélyen gyökerező individualizmusunkra.

Az első bűn, amit megteszünk amikor kihagyjuk a gyülekezeti alkalmat, az az, hogy nem szeretünk másokat.

A Zsidók 10:24-25 így hangzik: “Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.” Ez az igevers valóban figyelmeztet minket a gyülekezeti alkalmak kihagyásának komoly következményeire, de a hangsúly nem azon van, amit mi az individualista gondolkodásunkkal elvárnánk. Ez a vers nem arra figyelmeztet minket, hogy ha nem járunk gyülekezetbe akkor veszélyeztetjünk magunkat. Inkább arra hívja fel a figyelmet, hogy másoknak ártunk vele, másokat veszélyeztetünk. Az első számú bűne a gyülekezet kihagyásának, az a nem szeretés bűne.

Az Isten gyermekeivel való közösség nem arról szól, hogy meg leszünk áldva, hanem hogy áldás lehetünk mások számára. Nem arról van szó, hogy mit kapunk, hanem hogy mit adunk. Ahogy vasárnap reggel az istentiszteletre készülünk, az első gondolatunk az kellene legyen, hogy „hogyan tudnánk egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítani”. Tudatosan kell készülnünk a vasárnapra, buzgón arra, hogy másokkal jót tegyünk és áldás legyünk számukra. Azokban a pillanatkoban, amikor a lelkesedésünk alább hagy, amikor kísért, hogy ne menjünk gyülekezetbe egy vasárnap,vagy teljesen kimaradjunk, eszünkbe kell jusson az a felelősség amit Isten adott nekünk, hogy „bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap”. Ez az igeszakasz nem rólunk szól, hanem róluk. Nem a keresztyén egyénekről, hanem a keresztyén közösségekről.

Természetesen, a mi helyi gyülekezetünkhöz való elkötelezettségünk sokkal több annál, mint egy vasárnap reggeli istentisztelethez való elkötelezettség. Ez egy életen át tartó, emberekhez való elköteleződés, arra, hogy velük együtt dicsőítsük Istent egyszer-kétszer egy héten, hogy közösséget vállaljunk velük, hogy szolgáljunk nekik és hogy imádkozzunk értük egész héten át. Azért van, hogy összekössön minket egy szövetség  által, amiben megígérjük, hogy jót teszünk velük, éreztetjük velük, hogy különlegesek és bátorítjuk őket. Azt is megígérjük, hogy a lelki ajándékainkat felismerjük, és arra használjuk fel, hogy egymást szolgáljuk, hogy egymást erősítsük és áldást hozzunk egymásra.

Minden keresztyén személynek van helye egy gyülekezetben. Minden keresztyénre szükség van egy helyi gyülekezetben. Minden keresztyénnek felelőssége van egy helyi gyülekezetben. Minden keresztyén el kell kötelezze magát egy közösség mellet, és szeretnie kell azt, bátorítania kell azt a buzgóságra, addig, amíg el nem jön az a nap, amikor Krisztus visszatér.

Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 11760
  • Nem: Férfi
  • Last Login:Ma - 08:19:58
Re:Érdekes irások
« Válasz #232 Dátum: 2017. Május 09. - 21:27:12 »


Nagyon szép sorok, tényleg nagyszerűen hangzik.
Időnként eljárók Virágék gyülekezetébe Istentiszteletre.
Semmit nem teszek hozzá, mások épűlésére, s mások se az enyémre a Lelkészen kívűl.
Van amikor megérint az igehírdetése, máskor idegesít az ismétlések végtelen láncolata.
Hívogatják egymást az emberek, a gyülekezet tagjai?!
Vicces!
A kutyát sem érdekli ki vagyok, s nagyjából én is így vagyok mások íránt

Őszíntén?! Nekem ennyi tökéletesen kielégítő az agyon sztárolt gyülekezeti életből. Individualista vagyok és gyülőlője a mézes-mázas keresztyén képmutatásnak...
'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13

Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 3352
  • Nem: Nő
  • Last Login:Ma - 00:04:20
Re:Érdekes irások
« Válasz #233 Dátum: 2017. Május 17. - 14:12:00 »


Kedves Csaba!

Nagyon megértelek, mert tényleg meghidegedett a szeretet a hívők között / egyébkén ezért veszélyes iszlamizálódás, mert ők elhivatottak a vallásuk iránt, míg a keresztények legtöbbször csak a nevükben azok / De....

A gyülekezet nem emberi találmány. A gyülekezet a Szent Szellem kitöltésekor jött létre, és a Szent Szellem tartja fenn. Amikor én panaszkodtam az Úr előtt ezért, nekem azt mondta Isten Szelleme : kezd el te betölteni az Igéket, ha mások nem mutatnak szeretetet, mutass te, ha mások elfeledkeznek rúlad, te  felejtsd el őket. Kezdj el imádkozni azokért, akik megbántottak, akik cserbenhagytak és így fog a szeretet újra megéledni, ha egyre többen kezdik el.
A gyülekezetben akkor lesz igazi élet ha azok akik felismerték a hibákat, megtérnek belőle és újból Isten Igéjét betöltve élik keresztény életüket. Nem a dogmák a fontosak, hanem hogy mennyit tudunk belőle adni a körülöttünk élőknek.

Engem nagyon megítélt ebben Isten és most azért imádkozom, hogy találjam meg a helyem  Krisztus-testben.

Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 11760
  • Nem: Férfi
  • Last Login:Ma - 08:19:58
Re:Érdekes irások
« Válasz #234 Dátum: 2017. Május 17. - 21:55:54 »

O0
Szia Irma!
Egyetértek veled, valóban nem emberi találmány a gyülekezet.
Csak az van, hogy besokaltam tőle.
'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13

Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 3352
  • Nem: Nő
  • Last Login:Ma - 00:04:20
Re:Érdekes irások
« Válasz #235 Dátum: 2017. Május 18. - 13:10:10 »


Tudod, hogy én is ebben a cipőben járok. De mostanában egyre többször hívja fel az Úr a figyelmemet, hogy az Ő jó terve az ember számára a gyülekezet. És hogy ne kapni akarjak a gyülekezettől, hanem nézem azt mivel szolgálhatok én a gyülekezet felé. Ha az embereket nézzük, az elég kiábrándító, de ha betöltjük azt a feladatot, amit Isten speciálisan ránk bízott, akkor tud rajtunk keresztül munkálkodni. Én egyre inkább úgy látom, hogy a régi, kedves gyülekezetem felé terelget az Úr.

Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 3352
  • Nem: Nő
  • Last Login:Ma - 00:04:20
Re:Érdekes irások
« Válasz #236 Dátum: 2017. Június 11. - 20:36:33 »


2017. június 09. 06:30
Döbbenetes volt hazatelepülni

Sándor öt év Ausztria után költözött vissza Magyarországra, és ha azt mondom, meglepte a magyar valóság, akkor nem mondtam semmit. Mégsem vág neki még egyszer, a poszt végén azt is elárulja, miért.

Te is hazaköltöztél? Hogyan élted meg? Maradsz, vagy visszamennél megint? Jelentkezz a hataratkeloKUKAChotmail.com címen!

vasut_sin_foto_pixabay_com_jingoba.jpg

„Régóta, 2013 óta készülök erre az írásra, volt, hogy feladtam, nem írom ki magamból, volt, hogy elkezdtem, aztán hagytam a fenébe. Miről akartam írni? Arról milyen volt hazatelepülni.

Igazából ezt egy szóval leírhatnám: DÖBBENETES. És ez a döbbenet mind a mai napig megvan. Mi van itt, mi lett itt?!! Nem intézem el egy szóval, kiírom magamból, mert szétfeszít, egyszerűen nem bírom.

Elöljáróban hozzáteszem, tisztában vagyok vele, ez az én meglátásom, tapasztalataim, történéseim az én szemszögemből, tehát szubjektív. Más emberek másképp élik meg, mást látnak, ám az is motivált, sokaktól hallok hasonló véleményt.

Honvágyam volt

Jöjjön maga a történet: több mint öt év ausztriai élet után települtem haza, hiába volt az anyagi jólét, honvágyam volt, a munkám jellege miatt alig jutottam haza (nekem kevés volt), a munkaadómmal volt egy sajnálatos konfliktusom, a magyar beosztottaim miatt természetesen (fúrtak), ez ugyan rendeződött, de már nem volt a régi a munkaviszony.

Közben megismertem egy csodálatos embert, akiben igazi társat reméltem, ez is húzott haza. A munkaadó azonban a történtek ellenére is ragaszkodott hozzám, annyira, hogy felajánlotta, menjek Magyarországra, és kihelyezi a munka egy részét oda, folytassam ott, amit eddig. Maradt az osztrák fizetés, és hazajöhettem.

Ki ne vállalta volna? Beleugrottam. Majdnem ráment az egészségem, Elhagytam a szakmám a végén, fél év kellett, amíg utána emberileg, pszichésen, fizikálisan újra hasonlítani kezdtem önmagamra.

Elkezdtek kinyírni

Ahogy megérkeztem és elkezdtem a munkát, a magyar konkurens kollégák azonnal elkezdtek ócsárolni, amelyiknek volt hozzá kapcsolati tőkéje ellehetetleníteni, keresték a kontaktust a tulajdonossal átvegyék a helyemet.

Mivel ez egy elég szűk szegmensű szakma, könnyű volt szabályokat, előírásokat megváltoztattatva akadályozni engem, különböző lehetetlen kitételekkel ott nyírni, ahol lehet.

Ehhez csak adalék volt a speciális magyar viszonyok, egy áru rendelését követő beszállításánál neked egész nap ott kell lenni, berakodásnál, szállításnál, kirakodásnál, így is meglopnak, ugyanazon a telepen ugyanaz a bérlemény neked teljesen más szerződéssel kapható, mint a „csókosoknak”.

Ha a füledbe jut egy jó beszerzési lehetőség, hiába a te ajánlatod a legelőnyösebb, mivel állami az eladó, helyetted nyomott áron a „csókos” kapja meg, és később kiderül, ő nem is fizetett sem akkor, sem később… stb... stb…

Külföldre mennél dolgozni? Válogass közel ezer állásajánlat közül a Határátkelőn!

Röpke alig több mint egy év alatt felőrlődtem, tönkrementem, a fentebb említett állapotba kerültem. Törvényszerű volt szinte, hogy hibázzak. Megtörtént. Nagyot.

Ugyan részben volt csak az én szakmai, emberi hibám a tulajdonos vesztesége, tisztáztuk is, de innentől az addig általa figyelembe nem vett Magyarországról neki ellenem írt névtelen, de volt nevesített is, levelek, hírek is szerepet kaptak.

Ismét romlott a viszonyunk. Változtatni akart az anyagi feltételeken, ezt én jó alkalomnak láttam és leszámoltam. A munkát átadtam a kevés közül az egyik konkurens kollégának, aki nem ártott nekem, ez neki az életet jelentette, pont tönkrement volna, lelki megnyugvást és némi pozitív lezárást jelentett nekem, önmagam és az osztrák tulajdonos felé is.

A magyar valóság

Ott álltam a magyar valóságban munka nélkül (2012-ben). Azért írtam magyar valóságot, mert ugyan addig is itthon voltam, de külföldi munkaadóval, jövedelemmel. Nagyon más.

Lehet emberileg, szakmailag már kóstolgattam a hazai főztöt, de egzisztenciálisan egy teljesen más világban éltem, nem beszélve arról, hogy a magyar állampolgárt érintő bürokrácia is alig simogatott meg addig. Más, nagyon más.

Ezért olvasom röhögve a kintről okos mindent szépnek látók „azemberekittahülyék” (na jó ebben is van valami) típusú véleményt, meg a kinti nyugdíjjal ide, haza települő nyugdíjasok, ide települt aktív külföldi állampolgárok okosságait.

Na, szóval munkát kellett keresnem. Ugyan külföldről folyamatosan hívtak több helyről, de én itthon akartam maradni. Élj veszélyesen! Fűtött a kalandvágy! :D Szembesültem visszatelepülésem okán a magyar állami bürokráciával (hihetetlen volt, mindenhová iromba papír paksamétákkal rohangálsz, a hivatali dolgozók néha még nálad is tájékozatlanabbak, vicc.) és kezdődött a munkakeresés, negyven felett.

A szakmámon kívül, ahonnan ugyan csak voltak magyar ajánlataim, de oda nem mentem. Azt hiszem, érthető, mehettem volna csicskásnak azokhoz, akik addig nyírtak, vagy sunyin nézték, de anyagilag sem voltak annyira csábítóak, hogy ezt meglépjem.

Félezer kiküldött önéletrajz, semmi eredmény

Természetesen gyorsan elvégeztem más képesítést adó tanfolyamokat, amiben azért tapasztalatom volt. Mit mondjak? Elküldtem vagy 500 életrajzot, ebből kb. 10 visszajelzést kaptam, ezekből 5 helyre hívtak személyesen. ebből az ötből három kamu volt (szerintem azok senkit nem akartak felvenni), két helyen már ott voltak bent előttünk a csókosok, akiket felvettek utána gondolom.

Minket, verebeket, csoportban betereltek a cég területére, kicsit elszórakoztak velünk, aztán egy „majd értesítjükkel” kidobtak, a csókosok, akik már bent vártak, maradtak tovább.

Nem vagyok hülye, voltam vezető, én is intéztem munkaerőfelvételt, hamar átlátok a dolgokon. Nem adtam fel, ezek után még megértem, hogy a munkaközvetítő kiküldött olyan helyre, ahová darust kerestek, nekem targoncás képesítésem volt, minőségellenőrt kerestek, én raktárosnak jelentkeztem a munkaközvetítőnél... stb…

„Miért jött haza?”

Meg a magyar munkafelvételi. Gyerekek! Mint az ovi! Kérdések: „Mit tenne, ha mi felvennénk, de három hónap múlva kap egy másik ajánlatot dupla ennyi fizetésért?” – bazdmeg, profi nem tesz fel ilyen kérdést.

„Miért jött haza?” - ezt mindenhol minimum háromszor feltették. „Tervezi, hogy visszamegy?” – dettó, mint az előbbi. A kedvencem!!!: „Ideges ember maga?”. Vagy: „Mit csinál, ha a főnöke vagy egy kollégája kiabál magával, vagy egy kollégája megüti, gúnyolja, stb.?” Óvoda.

És a „Mi nem tudunk annyit fizetni, mint a kinti bére volt!” Na eeeezz!!! Bazdmeg, ha nem mondod, hülyén halok meg!

A munkahelyekből, ahol dolgozni kellett volna, összesen egyet láttam az összes behívásból, az egyik csókos helyen, akkor is csak elhaladtunk mellette. A felvételeken gyakorlati rész ugyan csak egyszer volt, az is az egyik csókos helyen, csináltak egy kis házi tesztpályát, az udvaron az ottani dolgozók, főnökeik körbeállták és röhögték, mit csinálunk ott.

Vagy a másik. Kis pufi 20 éves HR-es csaj, aki végig a körmét reszelte, elém tett egy tesztet, kb. egy 7 éves értelmi szintjének megfelelőt, és amikor megkérdeztem a munkakörről, a végzendő munkáról, kiderült, arról fogalma sincs, olyat soha nem is látott.

Ez ment egy évig. Aztán protekcióval elhelyezkedtem (2013). Állami cég. Ne tudjátok meg. Ami pénz itt elfolyik, amilyen közép- és felsővezetők itt vannak, és a közvetlen alárendeltjeik… Csak a feltétlen lojalitás számít. Vicc.

De magyar viszonyok közt jól keresek, ehhez mérten a munkám kevés, főleg a rossz szervezés miatt. Igaz stressz van, a korrupció okán használhatatlan új beszerzésű gépek és segédeszközök miatt, meg a kontraszelektált, a munkához nem értő, de azt megtervező felső vezetők csodás munkatervei, munkaköri leírásai miatt. Ez van.

Ilyen ma Magyarország

Amúgy ilyen az egész ország. felül a buta korrupt, gerinctelen, velejéig romlott bűnözők, pszichopaták, középen gátnak a birkacsorda, lenyomva alulra a kreatív, tenni akaró embereket.

Akik vagy végtelenségig frusztráltak attól, hogy nem a megfelelő helyen vannak, és hogy kik vannak a helyükön. Vagy elmennek, vagy megdöglenek a pszichés okokból szerzett betegségeikben.

A közélet egy mocsáron úszó szemétbánya. A társadalom a bűnözők által hergelt, terelt véleményformáló (pl. szavazataikkal) csorda által ellehetetlenített, megosztott, hektikus káosz, teljesen működésképtelen, olyan, mint magyar társadalom nem létezik.

A gazdaság? Színtiszta papíron létező statisztikai lufi. Addig fújják, amíg kidurran, és akkor lesz itt nemulass. Hazai ipar nincs. Mezőgazdaság nincs. Egyáltalában hazai termelés nincs.

Van pár multi, szinte mind autóipari, kereskedelmi (élelmiszer áruházláncok), a raktáraik, meg ehhez a fuvarozás. Esetleg a földrajzi helyzetünk miatt logisztikai cégek még, de ez utóbbiak szerintem csengenek lefele.

A bérek mesterségesen alacsonyan tartottak, magas a munkanélküliség, szerintem a közmunkásokkal, feketemunkásokkal, a rendszer által nem nyilvántartottakkal minimum 10% (2017).

(Ahogy szerintem nem 500 000 ember ment el innen az utóbbi tíz évben, hanem több mint egymillió, és ezért tényleg egyre szembetűnőbb a megfelelő munkaerő hiánya.)

Az egészségügy tényleg egy rom, személyes tapasztalatom egy betegség okán: nővér nincs, aki van, kizsigerelt, agyonterhelt, orvos nincs, szakorvos főleg. A felszereltség lepusztult, hiányos, és a várólisták... Egy rákosnak itthon semmi sansza.

A magyar politika?

Gazdasági bűnözők, elmebetegek, bábuk, vásári komédiások tróger hada, akik ellopják egy ország vagyonát, tönkreteszik az itt élők életét. Ezért felelniük kell.  És mind, kivétel nélkül.

Volt kommunista felső középvezetők, az ő, vagy középvezetőik gyerekei, volt besúgók, titkosszolgák. Vagy az új generáció? Karrierért, pénzért mindenre képes, érzés, elv, tudás nélküli pszichopaták.

De a birkák megvédik bégetésükkel őket, a csorda összezár az akolmelegért. Aki itt változást akar, annak semmibe kell venni a birkákat, a normális emberekhez kell szólnia, és nem csak ígérni, valóban börtönbe kell csuknia az elmúlt 27 év felelőseit, vissza kell szerezni a bűnözőktől az ország vagyonát.

Van ilyen erő? Valami már mocorog a mélyben, nekem is van lieblingem, de a kétmillió birka erős gát, pedig ha 18-ban nem, akkor lehet soha, és szerintem lehet, hogy soha.

De ha igen, itt az emberek el sem tudják képzelni, utána mi jön, amikor kiderül, a király meztelen volt, csak a lopott ruha takarta, amit vitt is magával. Ha vesztenek, ezek nem fogják könnyen adni, üvölteni fog a birkahad, jönnek majd újra a kopaszok, lesz itt TV székházostrom megint, utcai harc, ki tudja mi.

És az emberek csodát várnak és nem értik, ebben ők is hibásak, csodák meg nincsenek. Ezek képesek lesznek tönkre tenni az országot gazdaságilag csak visszajöhessenek, akár a börtönből. Nagyon, nagyon nehéz lesz.

Akkor miért vagyok itt?

Mert itt boldog vagyok, a párommal mi elvagyunk mindennek ellenére, ő nem akar menni, és nagyon én sem mennék már. Szeretem a Hazám, benne a kevés barátom, a tájait, az éghajlatát (bár ez most nem kedvemre, változik :), az ízeit, illatait, szeretek magyarul írni beszélni.

Magyarul beszélni a gondolataim, és nem mint idegen nyelven a gondolataim szavakba szedve. Itt a szívem, mindig itt volt. És reménykedem. Hátha. Ha lesz változás, én ott leszek!

És tőlem kegyelmet ezek ne kérjenek, nem lesz, a birkáknak meg kuss, vagy akkor majd mehetnek el ők. Bár ez a bamba csorda nem kell sehol, kipróbálhatják majd migránsként. :)

Mert ez az ország egyszer talpra áll. Él itt vagy 5-6 millió jó ember, és elment innen vagy 1,5 millió. Egyszer összefognak, egyszer lesz, aki irányítja őket. Remélem, megérem. Elég a rabszolgaságból a hazugságból, a bambák bégetéséből, a tolvajok táncából.”

Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 11760
  • Nem: Férfi
  • Last Login:Ma - 08:19:58
Re:Érdekes irások
« Válasz #237 Dátum: 2017. Június 11. - 22:51:15 »
Kétségbe ejtő prognózis, de sajnos tényszerű. :(
'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13

Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 3352
  • Nem: Nő
  • Last Login:Ma - 00:04:20
Re:Érdekes irások
« Válasz #238 Dátum: 2017. Szeptember 01. - 22:57:48 »
ELHAGYTAM A GYÜLEKEZETET, DE VISSZATÉRTEM.    

Amikor több mint tíz év után elhagytam a gyülekezetet, amelyhez tartoztam, részben megkönnyebbültem. Nem akartam másik gyülekezetbe menni, csak egy kis időt akartam végre magammal tölteni és szerettem volna bizonyos gyülekezetben megélt dolgokat, megtapasztalásokat feldolgozni, elengedni..



Ahogy teltek a hónapok, az egykor kihagyhatatlan gyülekezeti együttléteket felváltották az alkalmankénti gyülekezeti találkozók, ami miatt azonban egyre levertebb és feszültebb lettem. Sokat gondolkodtam azon, hogy egyáltalán nem kellene oda járnom. Nem a hitem volt válságban, hanem egyszerűen csak hiányoltam valamit a gyülekezetben.

A bennem felmerült kérdés pusztán annyi volt, hogy mi a célja a gyülekezetnek és mit tettünk ennek érdekében az elmúlt években. Egy olyan személy, mint én, aki szereti a fejlődést, a gyakorlatias megközelítést, igazi küzdelem volt az érzés, hogy itt mindig, minden ugyanolyan és ugyanaz. Dühített, amikor újra és újra ugyanazokat a dolgokat csináltuk, mégis úgy állítottuk be, mintha valami újat tennénk.

Ráadásul bosszantó volt, hogy teljesen elzárkóztunk attól, hogy kapcsolatba kerüljünk a nem hitben járó személyekkel. Képmutatásnak éreztem mindazt, amit ott hallottam. Azt láttam, hogy csak ítélkezünk, miközben azt hangoztatjuk, hogy nem lenne szabad. Idő- és energiapazarlást, diszkriminációt, egyenlőtlenséget éreztem, ami nagyon lehangolt.

Hat hónappal azután, hogy elhagytam a gyülekezetet, egy rejtélyes betegség miatt kórházba kerültem. Nem voltam életveszélyben, de igen kellemetlenek voltak a tünetek. Távol voltam az otthonomtól, a barátaimtól és a férjem is külföldön volt. Ez volt az első alkalom mióta elhagytam a gyülekezetet, hogy támogatásra vágytam. Kaptam néhány kedves üzenetet és meglátogattak páran, amiért nagyon hálás is voltam, de azt szerettem volna a leginkább, ha az egykori gyülekezet, mint egy család imádkozna értem és támogatna abban, hogy jobban legyek. Akkor és ott rájöttem, hogy valami hiányzik az életemből és ezt az űrt csak az a közösség tudja betölteni.

Hosszú idő után először kezdtem el gondolkodni azon, hogy miért van szükségem a gyülekezetre.

Azzal egyidejűleg, hogy újra vágyódni kezdtem oda, az elvárásaim csökkentek. Mindig is lesznek olyan dolgok, bárhova is megyek, amelyek zavarnak és bosszantanak. Nem fogok egyetérteni minden tanítással vagy a szolgálat minden módjával. Néha talán újra megtapasztalom majd mindazt, amiről fentebb írtam. De az elmúlt időszakban hazugságban éltem.

Vágyakozom és szükségem van arra a közösségre, ahová tartoztam, amely ösztönzött, amelyen keresztül az Úr gondoskodott rólam és ahol megtapasztalhattam az Úr természetfeletti csodáit. Szükségem van azokra az emberekre, akik szeretnek vagy talán kevésbé szeretnek engem. Azokra, akikkel nincs különösebben szoros kapcsolatom vagy másképp látnak dolgokat, de mindegyiküknek megvan a saját története, hogy miért és hogyan került oda. Szükségünk van egymásra, hogy közelebb kerülhessünk Istenhez és segíthessük egymást, amikor hitbéli harcainkat kell megvívnunk.

A kritikus időszakokban ott kell lennünk egymásnak,
hogy támogatást nyújtsunk a másiknak.

Egy egészséges gyülekezet olyan értékes cserépedény, melyhez nincs fogható. Egyedülálló, amelyet szeret az ember és amelyhez örömmel tartozik (még akkor ha, ha nem mindennel ért egyet). Ez egy család: váratlan fordulatokkal, néha feszültséggel és hiányosságokkal. Csakúgy, mint egy családban, dolgozni kell az egységért. Hiszen emberekből áll, minden önzésükkel és összevisszaságukkal együtt. Minden káosz ellenére, egy olyan hely, ahol hitet, reményt kap az ember. Barátokat szerezhetünk úgy, mint sehol máshol és barátai lehetünk olyanoknak, akikkel lehet, hogy egyébként soha nem is találkoztunk volna.

Ami különösen jó, hogy ez egy olyan hely, ahol mindig felrázzák az embert. Kihozza az emberből a legjobbat és megváltoztatja az életét. Magamhoz tértem összetört világomból és végül visszamentem ebbe a csodálatos történekkel megáldott emberekből álló gyülekezetbe. Megláttam az Isten szeretetének mélységét és végtelenségét a kihívások közepette és az Ő gyönyörűséges útjait.

Biztos vagyok benne, hogy legközelebb és újra és újra felhúzom az ébresztőórát, hogy ne maradjak le a gyülekezeti alkalomról.

Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 11760
  • Nem: Férfi
  • Last Login:Ma - 08:19:58
Re:Érdekes irások
« Válasz #239 Dátum: 2017. Szeptember 03. - 11:49:25 »
:like:
'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13

 

Hasonló Témák

  Téma / Indította Válaszok Utolsó üzenet:
228 Válaszok
43537 Megtekintések
Utolsó üzenet: 2017. Október 29. - 20:01:47
írta zsotza
31 Válaszok
24244 Megtekintések
Utolsó üzenet: 2015. Május 21. - 21:09:06
írta Csaba
1573 Válaszok
156904 Megtekintések
Utolsó üzenet: 2017. Szeptember 13. - 13:13:49
írta Kálmán
85 Válaszok
37099 Megtekintések
Utolsó üzenet: 2016. Június 20. - 18:10:46
írta Kálmán
3 Válaszok
2566 Megtekintések
Utolsó üzenet: 2014. Január 13. - 12:12:16
írta clio