Szerző Téma: Érdekes irások  (Megtekintve 156035 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #270 Dátum: 2018. Április 13. - 23:50:15
Engem inkább az késztetett ennek a megosztására, mert mintha bűntudatot akarnának bennünk kelteni, hogy lám nekünk milyen jó dolgunk van, nem hullanak bombák, meg gyilkos muszlimok a nyakunkba. De egyfelől nem biztos hogy mindig így lesz, más felől meg a nagy jó lét még semmilyen formációnak nem tett jót.



Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #271 Dátum: 2018. Április 14. - 16:29:32
Én is úgy érzem, hogy nem kell szégyekeznünk miatta, hogy nem tépnek cafatokra bombák bennünket.
Az üres templomaink annak is köszönhetőek, hogy a mai fiataloknál nem divat vallásos mázat hordani.
Hogy ki miért nem keresztelteti meg a gyermekét színtén magánügy lett a társadalomban.

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #272 Dátum: 2018. Április 14. - 21:24:50
[valasz author=Csaba link=topic=358.msg86438#msg86438 date=1523716172]

[/valasz]

Én sokat gondolkodtam, hogy miért is ürültek ki a templomok, imaházak és miért van olyan nagy sikerük /kezdetben/ a karizmatikus mozgalomnak. Én hívő közösségben nőttem fel, egy olyan zárt világban, ahol gyakorlatilag csak tilalom fák voltak. Minden tilos volt, amit más fiatalok csináltak. Erre a fiatalok kétféle választ adtak, vagy fellázadtak és ott hagyták az egészet, vagy behódoltak és maguk is élték a szüleik által mutatott példát. Én a lázadókhoz tartoztam. Kinn éltem a világban, majd mikor megszületett a fiam, visszamentem a gyülekezetbe, ő ott nőtt fel. Vasárnapi iskolába járt, én magam, meg  szüleim is sokat foglalkoztunk vele, igy ő meg lehetősen nagy jártasságot szerzett a Biblia és a hívő élet terén, és megismerte a hívőket és ez lett a baj. Mert amikor bajba kerültem, a hívők egy szálig cserben hagytak bennünket. És az ekkor 14 éves fiam azt mondta : ha ilyenek a hívők én nem akarok hívő lenni. És ehhez tartja magát. Én abban reménykedem, hogy egyszer majd belátja, hogy a hívők is emberek, akik hibázhatnak, és a mi hitünk nem belőlük, hanem hitünk szerzőjéből Jézusból ered. De itt van a kutya elásva, a keresztények élete már nem egy fénylő élet és így nem vonzó a fiatalok számára, és ők keresnek és végül kikötnek Orbán Gáspáréknál, vagy Németh Sándornál, ami komoly tévútra viszi őket.Ma templomokban vallásos szórakoztatás folyik, tisztelet a kivételnek. És ami a hivatalos kereszténységet illeti hát arról jobb nem beszélni. Annyit még a kereszténységnek semmi sem ártott, mint ez az állítólagos keresztény kormány



Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #273 Dátum: 2018. Április 14. - 21:57:53
Én azt láttam, hogy a népegyházakban van egy belső mag. Aztán körülötte a többiek, akik csupán Istentiszteletre, misére járnak, a gyülekezeti életbe nem folynak bele.

Aztán ott vannak a kisgyülekezetek.
Na ott a fiatalok is bent vannak a sűrűjében.
Ha akarják, ha nem...

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #274 Dátum: 2018. Június 21. - 19:31:05
Ezt a nagyon érdekes cikket egy katolikus oldalon találtam, de mondanivalója általánosan szól, érdemes elolvasni.

A tökéletes férfi nem létezik, ne várj rá

Nem a lemondásról szól, és arról, hogy beérjük a kisebbik rosszal, vagy arról, hogy megalkudjunk anélkül hogy jobbra vágynánk. De azt el kell mondanom: a tökéletes férfi nem létezik, úgyhogy ne várj rá tovább!

Se nem szőke se nem tökéletes. Valójában a hercegek királyi családok tagjai, és ritkán keverednek a köznéppel, szóval, hacsak nem akarsz Kate Middleton hercegnő nyomdokaiba lépni, és herceggel házasodni, talán itt az ideje elfogadni, hogy az ideál mindig ideál marad, és ez szerelmi téren is érvényes szabály.

Ez a cikk, bár mindenkihez szól, elsősorban azoknak a nőknek íródott, akik felismerték, hogy házasságra vannak elhívva. Miután felfedezték ezt a személyes elhívást Istentől, nyitottak a lehetőségre, hogy kapcsolatot építsenek egy férfival, házassági szándékkal. Ezek a nők nagyon komolyan veszik az elhívásukat, és aktívan dolgoznak rajta, hogy megfeleljenek a hivatásuknak.

Magam is látok némi pánikot, és egyre fokozódó frusztrációt, hiszen több nő van az Egyházban, mint férfi, és közülük is kevés az elkötelezett laikus katolikus, aki szolgálatban vesz részt, illetve gyakorolja a vallását. Ez pedig többféle következménnyel is jár. Egyrészt , mivel sok lány van, és mind elkötelezett tanítványok, ismerik a hitüket és nem érik be akárkivel. Az elvárásaiknak megfelelőt keresnek, aki hozzájuk hasonlóan éli meg a hitét. Egyfelől a keresésük „intra Ecclesia” (az egyházon belülre – a ford.) korlátozódik, ami jelentősen lecsökkenti a jelöltek számát, és sokszor hallom tőlük, hogy „a jóknak” már van barátnőjük. A férfiak számára a probléma sokkal egyszerűbb. A férfiak közül sokkal kevesebben gyakorolják a hitüket, és még kevesebben vannak a fiatalok, akik felismerték az elhívásukat a házasságra, és aktívan barátnőt keresnek. Nekik mindig van több megfelelő jelöltjük.

    Nem arról van szó, hogy tárgyiasítani kellene a kapcsolatot, vagy egymást, de néha úgy tűnik, leegyszerűsítjük a dolgokat arra, hogy „Egyedülálló vagyok, barátot/barátnőt keresek, és a legfontosabb elvárásom hogy a választottam templomba járó legyen, és úgy élje meg a hitét, ahogy én.”

Ez csak az első lépés, mert emellett még gyakran listákat is készítünk az ideális társ tulajdonságairól. Itt kezdenek el bonyolódni a dolgok, mert akkor jön, hogy „ne csak gyakorló katolikus legyen, de szeresse a gyerekeket, segítsen a ház körül, legyen figyelmes, romantikus, jó táncos, jó szakács, mély lelki életű, jóképű, gondoskodó…stb. Elvárások olyan hosszú listája, aminek talán még Szent József sem felelne meg!

Lányok, nem arra bíztatlak titeket, hogy engedjetek az igényeitekből, csak hogy megvédjem az egyedülálló barátaimat. De ha a Szőke Hercegre vártok, és emiatt nem vesztek tudomást olyanról, aki az elvárásaitoknak nem felel meg, arra hívlak titeket, hogy gondoljátok át az álláspontotokat, és nézzétek a kérdést egy lelkiesebb nézőpontból.

    A kapcsolatot együtt építjük, melyben mindketten részt veszünk, nem csak a férfi.

Maga a „pár” kifejezés megmagyaráz mindent. Amikor egy párról beszélünk, két, „egyenértékű” egyénről van szó. Egyenlőek méltóságukban, értékükben és fontosságukban. Ezért kényelmetlen nekem egy kicsit mindig, amikor a lányok a „barátzónába” száműznek srácokat, mintha mindent ők irányítanának, és a kapcsolat lehetősége csak a lányon múlna.

    Ha úgy kezeled az udvarlóidat és jelöltjeidet, mint akiknek vizsgákon kell átmenniük, nagyon valószínű, hogy nem tudtok egészséges kapcsolatot felépíteni.

Sőt, egyenlőtlen lesz a kapcsolat, ha csak te mondhatsz igent, vagy nemet! Hidd el, senki nem lesz boldog egy ilyen kapcsolatban.

    Légy hajlandó annyit adni, amennyit elvársz!

Ha valóban egy figyelmes, romantikus férfira van szükséged, aki kölnit használ, éjjel-nappal téged szolgál és mindig rendelkezésedre áll, egy olyan férfira, aki vicces, jó fej a barátnőiddel, érdekes beszélgetéseket folytat a szüleiddel és a testvéreiddel, ehhez pedig még mély lelkisége is van, intelligens és mindig segítőkész, hát akkor bajban vagy! Ha végül megkapod ezt a férfit, a legkevesebb amit el fog várni, az, hogy ugyanennyit, vagy többet te is megtegyél érte!

Nem azt kell mondanod: „Hát, rossz ember vagyok, nem panaszkodom ha a férfi aki megszeret, szintén rossz ember.”’ Csak legyél tekintettel a saját gyengeségeidre, és fogadd el a tényt, hogy a férfinak, akivel szeretitek egymást, szintén megvannak a maga gyengeségei. Nem fog mindig úgy viselkedni, mint a jóképű gáláns színész a kedvenc romantikus filmedből.

    Koncentrálj az adásra

Ahelyett, hogy hosszú listát írsz a Szőke Herceggel kapcsolatos igényeidről, megteheted az ellenkezőjét is, és figyelhetsz arra, hogy te mit tudsz felajánlani, mit tudsz feladni vagy megölni a szerelemért.

    Elárulok egy titkot: a kapcsolatok az esetek többségében állandó adás, ami mindig több, mint amit kapunk. Erre számíts, így, ha szerelmes leszel, képes leszel áldozatokat hozni, engedni az elvárásokból, illetve a partnered gyengeségeihez igazítani azokat.

Képesnek kell lenned rá, hogy elfogadd és megbocsásd a hibáit, csakúgy, ahogy te elvárod tőle ugyanezt. E tekintetben nagyon is sok lelkiség van a kapcsolatokban. Nem arról van szó, hogy a barátod maga a vezeklés eszköze, vagy egy olyan büntetés, amit el kell viselned, de kapcsolatban élni arról szól, hogy lemondunk dolgokról, és gyakoroljuk az odaszánást, a feltétlen szeretetet és az őszinte megbocsátást. Van keresztényibb, mint így szeretni?

    Fogadd el, hogy ő talán más környezetből jött!

Tudom, olyannal járni, aki nem hívő, önmagában kihívást jelent. A személyes összeillőségeken és a kívánságlistádon túl biztosan figyelmeztettek már arra, hogy ne élj „felemás igában” (2Kor 6:14), különben egy pogánnyal való kapcsolat ugyanúgy végződhet, mint Sámson és a filiszteus Delila között. Ez mind igaz. De az is igaz, hogy amióta Isten fia ember lett, „nincs sem zsidó, sem görög, sem rabszolga, sem szabad, sem férfi, sem nő, mert Jézus Krisztusban mind egyek vagytok.” (Gal 3:28). Ezért engedd meg Istennek, hogy működjön az életedben, és álmaid férfijának életében, bár úgy tűnik, hogy nincsen hite.

Nem lenne bölcs dolog kizárni valakit csak azért, mert más társadalmi, politikai, gazdasági vagy etnikai csoportból, körből származik. Ezek nem lehetnek az őszinte szeretet akadályai, bár oda kell figyelned arra, hogy ne változtass magadon, vagy a hiteden.

    A tökéletes jeleneteket hagyd meg a moziknak!

Ne frusztráljon, ha néhány hónap járás után nem láttál naplementét együtt sétálva a fehér parti homokon hófehér vászonba öltözve a pároddal. Ne gondold, hogy minden elveszett, ha a levelei és üzenetei nem olyan romantikusak, mint az Instagram idézetek amiket nap mint nap olvasol a neten. A mozi csak fikció, te pedig a valódi világban élsz. El kell fogadnod, hogy a te romantikus pillanataid lehetnek sokkal egyszerűbbek is, és talán ő nem engedheti meg magának, hogy trópusi tengerpartra vagy elegáns étterembe vigyen. Talán csak egy zacskó csipszet és üdítőt tud venni neked. A közös pillanataitok attól legyenek értékesek, amit együtt építetek, és ne attól, ahová elmentek, amit esztek, vagy a ruháktól, amit viseltek közben. Csak mert nem lájkolják a Facebookon vagy az Instagramon, még csodálatos időt töltötök együtt!

    A hús-vér párok nem tökéletesek!

Ébredéskor kócosak vagyunk és rossz a szájszagunk. Amikor éjjel cipő nélkül vagyunk, a lábunk sem rózsaillatú. Az étel nem mindig olyan szép, ahogy az Instagramra fotózzák, és a viták sem mindig lassított, romantikus, összefonódó ölelésben érnek véget. Az igazi és egymáshoz kapcsolódó párok  tudják, milyen megszorulni a hó végén. Tudják, milyen ugyanazt a ruhát kétszer felvenni egy héten, mert nincs másik. Tudják, milyen heteket (vagy hónapokat) tölteni romantikus vacsora nélkül. Ismerik az igazi és komoly vitákat, azokat, amik fájnak, de amiket meg lehet oldani erőfeszítéssel, bizalommal és kitartással, még ha közben nem is éreznek pillangókat a gyomrukban.

    Nem arra hívlak, hogy adjátok fel, és fogadjátok el, hogy a kapcsolatok fárasztóak és nem ajánlottak, hanem arra, hogy szeressétek ezt a sokszor nehéz valóságot, ami egy kereszténynek gyakran még nehezebb.

De még a legnagyobb nehézség közepén is legyetek képesek örömöt, békét és igazi szeretetet találni egymástól és Istentől. Tehát ne vegye el a kedveteket, ha a ti történetetek nem olyan, mint egy szerelmes regény.

    Iktasd ki a sztereotípiákat és az előítéleteket!

Engedd meg magadnak, hogy megismerd az embereket – ne csak azokat, akikhez érzelmileg kapcsolódsz -, mielőtt véleményt alkotsz róluk. Ne hagyd, hogy az előítéletek és a sztereotípiák határozzák meg a beszédedet és az érzéseidet. Egyik szemem sír, a másik meg nevet, amikor ilyet hallok: „minden férfi egyforma.” Valóban? Ezek szerint Hitler és Szent II. János Pál pápa egyforma? Hiszen mindketten férfiak, nem?


A fizikai megjelenés miatt sokszor rossz képünk alakul ki az emberekről. Ahogy öltözik, a haja, a járása, gyakran vezet félre minket az előttünk álló emberrel kapcsolatban. Ugyanez vonatkozik arra, ha egy bizonyos sportklubnak drukkol, egy bizonyos zenei stílust kedvel, vagy bármi olyan tulajdonsága van, ami miatt nem mondanád, hogy „összeillik” veled. Szabadulj meg az előítélettől, és meg fogsz lepődni!

    A hercegnők várnak a Szőke Hercegre! Te valódi nő vagy!

Végül szeretnék megosztani néhány dolgot átgondolásra.

Először is, a „valakire várakozás” gondolata már önmagában furcsa. Mintha mindent a sorsra bíznál. Mintha a végzetnek kellene valaki különlegeset, egyedit és kiválasztottat a küszöbödre hoznia. Ilyen nem történik! Istennek vannak tervei, céljai, a végzetnek nem, mivel szabadok vagyunk, és bár Isten azt akarja, hogy egy bizonyos ösvényen maradjunk, a döntéseink építik az ösvényünket.

Így nem számít, mennyire várod, ha nem keresel, ha nem nyitsz a meglepetések felé, nem sok esélye van, hogy bármit találnál.

Másodszor, szabadulj meg attól a gondolattól, hogy a férfiaknak kell hogy legyenek érdemeik. Kétségtelen, hogy egy férfinak, különösen ha keresztény, gondoskodnia kell a nőkről, különösen arról, aki a szívét elnyerte. Nyilvánvalóan minden nő azt várja el a társától, hogy hűséges, szerető, gondoskodó, ragaszkodó és nagyon tisztelettudó legyen. De lennie kell viszonzásnak is. Nem vagy hercegnő, valódi nő vagy, gyengeségekkel. Ezért a szuperjóképű, ajándékokhoz jó ízléssel rendelkező és kivételes tánctehetségű férfi helyett, fogadd el, hogy ahhoz a férfihoz kerülsz közel, aki szereti a gyengeségeidet.

    Befejezésül, ha már egy ideje vársz, és a lelked tele van aggodalommal; ha már minden reményt elvesztettél, hogy megtaláld a neked való férfit, ajánld fel élethelyzetedet az Úrnak! Ne legyen a várakozás és keresés ideje halott idő, leállósáv az életedben. Legyen ez a nőként való növekedés ideje, elhívásod felfedezéséé, és a szíved felkészítéséé, arra az időre, amikor megérkezik a megfelelő személy.



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #275 Dátum: 2018. Szeptember 27. - 00:55:26
Dr-Kováts György
4 órája ·

MEGRÁZÓ... :)
Ma egy igaz történetet hallottam Nyugat-Magyarország egyik városából. Iskolai életvédő misszió vetített filmet az abortusszal kapcsolatban. Az egyik lány egyszer csak nem bírta, kiment az osztályból a mosdóba, mert teljesen rosszul lett. Hányt. A többieket is megrázta a film, s utána igen komoly beszélgetések indultak el, és úgy tűnik, mély döntések születtek, (ami a kedves tizenéveseknek is nagyszerű lesz saját életükben, sok mindentől megőrzi őket, de egész országunknak, népünk közérzetének, jövőjének szempontjából is kulcsfontosságú), s amikor ez a lány visszajött a mellékhelyiségből, elmondta, hogy azért lett rosszul, mert MOST tudatosult benne, hogy édesapja, aki szülész-nőgyógyász a városban, miben vesz részt...

Megrázó.
Emlékszem, talán másodikos, vagy harmadikos gimis lehettem, amikor a mi iskolánkban is levetítettek egy filmet az abortuszról. Akkoriban nem volt még animációs film a méh belsejében lejátszódó eseményekről (ahogyan a kisbabát szétszaggatják, vagy sóoldattal megölik), csak elmondták a filmben, és láthattuk a műszerek előkészítését, és a kismama felkészítését az abortuszra - én eddig bírtam. A szó szoros értelmében rosszul lettem, és ki kellett mennem a vetítésről.
Nem voltam még megtérve, nagyon nem, és pontosan a lány-kapcsolatok tartottak vissza attól, hogy Istennek átadjam az életemet - de itt, ezzel az alkalommal, egy egész életre eldőlt bennem, hogy kisbabát megölni sohasem fogok, és nem fogok rávenni senkit sem erre. Soha.

1./ Milyen csodálatos, ha egy tizenéves, ennyire mélyen döntést hoz a jó oldal mellett...
2./ Milyen csodálatos, hogy hosszú évek imádságainak gyümölcseként, kormányzati döntés született tavaly arról, hogy ABORTUSZ-MENTES SZÜLÉSZETET hoznak létre Budapesten, két kórház nőgyógyászati osztályán is, ahol a szülész-nőgyógyászoknak NEM KÖTELESSÉGÜK az abortuszok végrehajtása! Vagyis: meggyőződéses, életvédő, magzatvédő szülész-nőgyógyász orvosoknak NEM kell pályájukat elhagyniuk, hanem VAN lehetőségük képességüknek és elkötelezettségüknek megfelelően végezniük munkájukat, sokak áldására és örömére.
Ezek az osztályok KÍSÉRLETI jelleggel jöttek létre, és MINTÁT jelentenek országon belül, és KÍVÜL is, arra, hogy LEHETSÉGES ilyen életvédő gondolkodásmóddal létrejött intézmények fenntartása és működtetése! (Példa az országban és Európában.)
3./ Az október 20-án tartandó felkészítő konzultáción, ahol tizenévesek elérésére képzünk ki munkatársakat, és segítünk a tizenéves-kommunikációban, hogy a pozitív üzenetet ÁT TUDD ADNI, a délutáni órákban lesz felkészítés az ÉLETVÉDELEM témájában is... :) (Érdeklődés: palanta@palantamisszio.hu)



Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #276 Dátum: 2018. Szeptember 27. - 07:41:00
Az abortusz kegyetlen gyilkosság. Sajnos a megítélése társadalmi nézőpont kérdése. A

Félelmetesnek tartom, hogy a liberális felfogás el tudta hitetni, hogy ez voltaképpen nem bűn. Csupán rutin eljárás a további kellemetlenségek kiküszöbölésére.
Nők és férfiak százezrei lelkiismeret furdalás nélkül mészároltatják le saját magzataikat...

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #277 Dátum: 2018. Szeptember 27. - 11:07:47
[valasz author=Csaba link=topic=358.msg87896#msg87896 date=1538026860]

[/valasz]

Magyarországon 50 év alatt több mint 6 millió abortusz történt. Volt egy időszak, az un. Ratkó korszak, amikor nem lehetett engedélyezett abortuszt végezni, de aztán, hogy ezt eltörölték minden évben több tiz ezres, sőt volt olyan év amikor több mint 200 ezer magzatnak nem adtk meg az élethez való jogát. És az ártatlanul kiontott vér az az égre kiállt. Nemén vagyok az egyetlen aki azt gondolja, hogy az egyik oka nemzetünk jelenlegi állapotának ebben keresendő.



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #278 Dátum: 2018. Október 21. - 16:27:03
Emberségből elégtelen

Negyedik nekifutásra csak sikerült a Fidesz-parlamentnek megalkotnia a legszemetebb, legembertelenebb, leggyalázatosabb törvényt. Igaz, kellett hozzá egy barba-trükk, de megoldották. Már 2011-ben is megpróbálták kriminalizálni a legszerencsétlenebb emberek utcán lakását, és már akkor is úgy, hogy szabálysértéssé nyilvánították a hajléktalanságot. Ez akkor azért nem sikerült, mert az Alkotmánybíróság 2012-ben alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette ezt a törvényi rendelkezést. A Fővárosi Önkormányzat hasonló próbálkozását a Kúria meszelte el, majd egy helyi rendeletet ismét az Alkotmánybíróság.

A Fidesz kapcsolt, és gyorsan rájött arra, mit kell tennie ahhoz, hogy ezeket a „humanista” jogi akadékoskódókat elsöpörje az útból. Mindössze a gránitszilárdságút kellett hetedszer is módosítani, és beleírni, hogy „tilos az életvitelszerű közterületen tartózkodás”. Nesze neked Alkotmánybíróság: amit mi beleteszünk az Alaptörvénybe, ahhoz te többet nem nyúlhatsz hozzá!

Így már semmi akadálya nem volt annak, hogy hatályba léptessék a szabálysértési törvény módosítását. Ha téged, te szerencsétlen lakás-nélküli, már háromszor is figyelmeztettek arra, hogy kezdjél le lakni, és te mégsem, akkor vagy közmunkás leszel, vagy kapsz egy jó kis elzárást. És mert első nekifutásra meggondolatlanul még mindenféle emberségesnek látszó szabályt is beletettek a rendeletbe: meg kell őrizni a hajléktalan cuccait, tárolni kell (igaz, fizetség ellenében), aztán vissza kell szolgáltatni az elzárásból szabadulónak, vagy kártalanítani kell őt, ezt villámgyorsan megváltoztatták. Nehogy már azt higgyék „ezek”, hogy ugyanolyan állampolgárok, mint a többi, hogy bárkinek is számítanak az ő vacakjaik. Még mit nem! Ha vétkes vagy, elvesszük a matracodat, szatyrodat, rongyaidat és jól elégetjük. Bár erről nem olvastam semmit (biztos az én hibám), de kíváncsi vagyok arra is, vajon mit terveznek azokkal a kiskutyákkal, amelyek az utcán lakók állatkái, leghűségesebb barátai, gyakorta szinte az egyetlenek, akikből melegség árad. (Most már tudom egy konkrét ügyből, hogy menhelyre viszik őket. Gratulálok!)

Senki ne értse félre, én sem tartom elfogadhatónak, hogy emberek tízezrei (mintegy 30 ezer) az utcán éljen, gyakran tisztálkodási lehetőség nélkül, szükségleteit a parkokban végezve. De tessék már elárulni nekem, hány olyan nyilvános WC van a városban/országban, ahová ingyen bemehetnének?

Azt mondja az Orbán Viktor ügyvédjeként emlegetett Bajkai István fideszes képviselő (évi 72 milliós bevétel, 68 millió banki megtakarítás, 12 milliónyi arany és ezüst, több ingatlan és erdő tulajdonosa, közbeszerzések gyakori nyertese), hogy „bármelyik hajléktalan elmehetne közmunkára, és abból már tudná a saját életét rendezni és a saját szállásáról gondoskodni”. Tisztelt Bajkai Úr! Maga melyik lakását adná ki havi 54.217 forintért, egy közmunkás béréért? És vajon, ha lehetne ennyiért albérletet találni – nem lehet – miből telne evésre, tisztálkodásra, egyszóval az életre?

Igaz, ott van még az a rengeteg kitűnő minőségű luxus hajléktalan szálló – 11.200 férőhely a mintegy 30 ezer hajléktalannak. Egy-egy teremben 4-6-8 emeletes ággyal, ágyi poloskával, svábbogarakkal, mocsokkal. Egyetlen olyan szállás van, ahol egy felnőtt ember egyedül lehet egy szobában, a fizetős szállásokra pedig szinte lehetetlen bejutni (ha egyáltalán van miből).

Nem kétséges, a hajléktalanok helyzetét meg kell oldani. Igazán nem kéne messzire menni a jó példákért. Elég, ha a Lázár János szerint bevándorlókkal sújtotta Bécsbe megyünk. Bécsben nincs betiltva az utcán lakás, a lakás nélkülieket elhelyezik, ráadásul egy egyházi közösség hajléktalanszállót nyitott Bécsben az Ausztriában élő külföldi hajléktalanoknak. Ott 1 euróért mosakodhatnak, alhatnak, és még vacsorát is kapnak. Anne Hidalgo, Párizs főpolgármestere erre a télre a városháza, a kerületi polgármesteri hivatalok és nagyobb középületek dísztermeit nyitja meg a hajléktalanok elszállásolására.

Nem várom én Tarlós Istvántól, hogy a Városházában szállásoljon el akár csak egyetlen hajléktalant is. De az államtól azt igen, hogy ne büntetéssel próbálja a legszerencsétlenebb embertársainkat sújtani, hanem tisztességesen, emberségesen igyekezzen megoldani a problémájukat.

"Minden személynek joga van saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, nevezetesen élelemhez, ruházathoz, lakáshoz, orvosi gondozáshoz, valamint a szükséges szociális szolgáltatásokhoz, joga van a munkanélküliség, betegség, rokkantság, özvegység, öregség esetére szóló, valamint mindazon más esetekre szóló biztosításhoz, amikor létfenntartási eszközeit akaratától független körülmények miatt elveszíti."

(Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, 25.cik 1.)

Lassan szégyellem, hogy egyforma az állampolgárságom a kormány tagjaival.



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #279 Dátum: 2019. Január 05. - 12:37:50

A híres pszichológus figyelmeztet: az engedékeny szülők, olyan generációt nevelnek, akik nem tudnak majd boldogulni!

David Eberhard, svéd pszichológus, többgyermekes édesapa érdekes véleményt osztott meg a gyereknevelésről.

Sok szülő túlságosan engedékeny, ezért olyan gyerekeket nevelünk, akik fiatalkorúkra cseppet sem lesznek empatikusak. A boldog gyermeki évek után pedig jön az akadályokkal teli felnőttkor, amivel nem tud majd mit kezdeni ez a generáció.

A neveletlen gyerekek korszakát éljük, amikor jóformán a gyerekek mondják meg, mit akarnak. A szülők nem szívesen foglalkoznak ezzel a témával és ha valaki megteszi helyettük, mondjuk egy tanár, akkor azt egyenesen sértésnek veszik. Pár évtizede még a felnőttek társadalmát éltük, amikor ők mondták meg a gyerekeknek, hogy mit lehet és mit nem. Még pár évtizede, ha a gyerek csúnyán viselkedett, bárki rászólhatott: “Nem lenne szabad így viselkedned.” Ma már nem lehet ezt megtenni. A felnőttek egyszerűen nem vállalnak felelősséget egymásért, csak a gyermekeikért.

A szülők egyenlő partnerként tekintenek a gyerekeikre, barátként akarnak viselkedni, nem pedig szülőként. A pszichológus szerint a szülő kellene megtanítsa a gyereket arra, hogy mi a jó és mi az amit nem csinálhat, de ez úgy elég nehéz, ha nincs tekintélye a gyerekkel szemben. Nem bántani kell a gyerekeket, hanem nevelni. A szülő a gyerek szintjére próbál ereszkedni, így nem állít fel szabályokat, hagyja, hogy a gyerek azt tegye amit akar. Ez azonban kamaszkorban és faitalfelnőttkorban problémákat okozhat. A gyerek megszokja, hogy ő döntéseket hozhat, a szülők azt teszik, amit ő kér. Azonban előbb – utóbb érzékeli, hogy a való életben ez nem így van.

A mai generáció az iskolákban se fogadja el a tanárok véleményét, vagy utasítását, már ez is jelzi, hogy elég nagy a gond. A gyerekek úgy nőnek fel, hogy nekik mindent szabad, okosnak gondolják magukat és nem fogadják el, hogy a szülők irányítsák őket. Azonban ez a szülők felelőssége. A későbbiekben sajnos sok nehézséggel találhatják szemben magukat, mert nem lesz mindenki olyan elnéző velük, mint a szülők. A munkahely valódi kihívás lehet a számukra, mivel nem fogadják el, hogy valaki megszabja nekik mit csináljanak. Ahhoz sincsenek hozzászokva, hogy valaki megmondja nekik ha hibáznak, ami külön problémákhoz vezethet. A 15 és 25 év közötti generáció ezért sok negatív tapasztalaton megy keresztül, mire felnő. Ha a szülők nem nevelik, a gyerek önként dönti el, mi a jó és mi a rossz, így hosszabb idő, mire felépül a személyisége. Amit pedig nem tapasztalt meg gyermekkorban, azt majd felnőttkorban kell bepótolja.



Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #280 Dátum: 2019. Január 05. - 23:44:41
Sajnos ez így igaz!
Minnél liberálisabbá válik egy társadalom, a gyerekek egyre neveletlenebbek.
Nem rég láttam egy videót, ahol egy tíz év körüli kölyök ütögette a tanárt.
Persze elfogyott annál is a cérna és megrázta a kölyköt pár pofon kíséretében.
A facebookon egy idióta már csak annyit osztott meg belőle, hogy a tanárnő veri a gyereket.
Na ne akarjátok megtudni a kedves szülők kommentjeit...
Ekkora undormány a közösségi média és az ott posztoló, gondolkodás nélkül osztogató idóták.

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #281 Dátum: 2019. Január 06. - 11:21:55
Ma azt látom a gyerekeknél, hogy mindent megtehetnek, mert a szülők abból indulnak ki, hogy a gyerek jó nem szabad
 korlátozni abban, hogy kiteljesedjen. Ezzel szemben a Biblia azt mondja, minden ember bűnben fogan, és olyan tulajdonságokkal születik a földre, amely magába hordozza a bűnbeesés átkát. Nekem nagyon aranyos kisgyermekem volt a fiam de az első két szó amit kimondott : nem  -  akarom. Ha én akkor hagyom, hogy ő átvegye a hatalmat, valószínűleg nem fejlődött volna olyanná aki mindenhol megállja a helyét. A nagybátyám nekem azt mondta annak idején : ga egy gyerek nem tudja 2 éves korában ki az úr a háznál, az 18 évesen se fogja tudni és halad a maga vesztébe. És ez igy van. Ma a szülők lemondtak az Isten által kijelölt poziciójukról és engedik a hisztis gyerekeknek irányítani az életetüket. Sajnos. És amikor erre rájönnek, már késő.



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #282 Dátum: 2019. Január 07. - 19:11:20
Ez vezetett az abortuszokat végző orvos megtéréséhez

Stojan Adasevic egy abortuszt végző orvos Szerbiából, aki több mint 20 éven keresztül végzett beavatkozásokat, mára azonban ő lett a még meg nem született magzatok legnagyobb védelmezője az országban. Az abortuszban meghalt gyermekekről szóló visszatérő rémálmok vezettek a doktor döntéséhez, amit tíz éve hozott meg.

A férfi huszonhat éven keresztül dolgozott abortuszt is végző orvosként, hozzávetőlegesen negyvennyolc ezer (!) beavatkozást végzett el, volt olyan időszak, amikor napi huszonöt-harmincat. Szerbiában a többség úgy gondolkodott az abortuszról és úgy tanították, hogy az nem más, mint egy “foltszövet eltávolítása”.

Mivel Adasevic számára is így tanították, ezért ő is így gondolkodott egészen addig, amíg az 1980-as években az ultrahang vizsgálatoknak köszönhetően már kép is készült az anyaméhben lévő magzatokról.

    “Nekünk mindig is úgy oktatták, hogy az élet az első “felsírással” kezdődik.”- mondta Adasevic. “Amikor a baba az első alkalommal felsír, az az a pillanat, amikortól elválik az anya testétől és önálló emberként kezelhető. Az ezt megelőző függőségi viszony megszüntetése az anya testében nem számít gyilkosságnak.”

Adasevicben azonban önkéntelenül is egyre több kérdés merült fel a hivatásának ezen részével kapcsolatban, mellyel egyidőben különös, visszatérő álmok gyötörték. Álmában egy nagy mezőt látott, ami tele volt játszó gyermekekkel és mosolygó fiatalokkal. Néhányuk 4 évesnek vagy még fiatalabbnak tűnt, míg voltak idősebbek is köztük, körülbelül 24 év körüliek. Mindnyájan féltek Adasevictől. Minden egyes alkalommal, amikor megpróbált közeledni hozzájuk, elfutottak, mesélte Adasevic.

Szintén az álomban volt egy férfi, Aquinói Szent Tamás, fekete-fehér öltözékben, aki mindig csak bámult rá és soha nem mondott semmit. Egy éjszaka álmában megkérdezte a fekete-fehér ruhás férfit, hogy kik ezek a gyermekek és fiatalok körülöttük. A férfi egyenesen Adasevic szemébe nézett és közölte vele, hogy “Ők azok, akiket megöltél az abortuszok során”.  Az orvost sokkolta a válasz.

Amikor felébredt egy nagyon határozott érzés öntötte el a lelkét. Tudta, hogy nem akar többé abortuszt végezni. Elszántsága azonnal próbára is lett téve, mivel aznap pont unokatestvére volt bejelentkezve hozzá beavatkozásra barátnőjével. Unokatestvére barátnője 4 hónapos terhes volt és nem akarták megtartani a babát.

Adasevic nem volt képes visszautasítani rokonát, így vonakodva bár, de megcsinálta az abortuszt. Miközben végezte a beavatkozást, egy alig kifejlődött kis kezet távolított el, amelyet tévedésből a műtőasztal azon részére tett, ahova korábban jód ömlött. A kézben lévő idegvégződések a jódhoz érve önkéntelenül reagáltak és a kéz reflexmozgásokat végzett. Adasevic döbbenten bámult, sokkolta a horrorisztikus látvány. A következő lépés a láb eltávolítása volt az anyaméhből. Az eltávolított végtagot már távol akarta helyezni a kiömlött jódtól, azonban valami megzavarta őt, így véletlenül ösztönösen a kéz mellé rakta azt, mely ugyanúgy reagált a jódra és mozogni kezdett.

    A mozgó végtagok teljesen sokkolták Adasevicet.

Nem akart már több testrészt eltávolítani vagy azok akaratlan mozgását végignézni, így még az anyaméhben szétzúzta a részeket és csak azután távolította el. Amikor azonban úgy gondolta, hogy az összes elhalt szervet és részt szétzúzta, csipeszével benyúlt, majd a baba szíve került elő.

“Csak néztem és néztem az emberi szívet, ami elbűvölő volt, csodálatos és csak dobogott, dobogott és dobogott. Azt hittem megőrülök.” mondta Adasevic. “És végig kellett néznem, ahogy a szívverés lassul és egyre csak lassul…amíg végleg meg nem állt. Senki nem tudja elhinni és felfogni mindazt, amit a saját szememmel láttam és

    ami véglegesen meggyőzött arról, hogy abortuszt elkövetni gyilkosság.” -mondta Adasevic.

Miután befejezte a beavatkozást, meghozta a végső elhatározást: nem fog a jövőben abortuszt végezni. Tájékoztatta döntéséről a kórházat, ezzel az első olyan orvos volt, aki ezt meglépte Szerbiában. Döntéséért súlyos árat fizetett: fizetése felére csökkent, lányát kirúgták és fia nem iratkozhatott be az állami egyetemre.

    Mindazonáltal Adasevic kulcsfigurává vált az országban, a meg nem született magzatok életben maradásáért harcol. Történetét rádiókban, televíziókban osztja meg Kelet-Európa szerte. Ortodox keresztényként aktívan harcol az életért és az életben maradás jogáért!



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #283 Dátum: 2019. Január 09. - 17:58:59
Tanulságos történet - Paraolimpia

Néhány évvel ezelőtt az egyik paraolimpiai játékokon 9 atléta (akik mind mentálisan, vagy fizikailag sérültek) felálltak a 100 méteres futás startvonalához.

A pisztolylövés felhangzásakor elkezdődött a verseny, ahol (bár nem mindenki a lábain futva), de a cél felé törekedett a beérkezés és a győzelem reményében.

A nagy igyekezetben egyszer csak az egyik fiú elesett az aszfalton és jó néhányat bukfencezett, majd elkezdett sírni. A többi 8 versenyző hallotta a sírást, lelassított és hátranézett, majd mindenki megállt és visszafordult.

Mindegyikük.

Az egyik Down-kóros lány leült mellé, megpuszilta és megkérdezte, hogy jobban érzi-e magát. Aztán mind a 9-en összekapaszkodtak és együtt sétáltak be a célvonalon. A stadionban pedig a nézők felálltak és percekig tapsoltak. Azok, akik ott voltak, a mai napig emlegetik ezt a történetet.

Hogy miért?

Mert valahol legbelül tudjuk: a legfontosabb dolog nem az egymás felett aratott győzelem. Az életben sokkal fontosabb másokat győzelemhez segíteni, akkor is, ha ez azzal jár, hogy nekünk le kell lassítan



Nem elérhető Lucius

  • újjászületett hívő testvér
  • Aktív fórumozó
  • *
  • Hozzászólások: 740
  • Nem: Férfi
Válasz #284 Dátum: 2019. Január 10. - 08:25:32
Köszi, Irma! Szép, tanulságos történet.

Az Úr a mi igazságunk...