Szerző Téma: Mindennapi kenyerünk  (Megtekintve 355765 alkalommal)

0 Felhasználó és 16 vendég van a témában

Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1305 Dátum: 2017. Május 31. - 12:44:41

2017. máj. 31. szerda

Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően. Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek. Ezzel dicsekszem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradtam hiába. Sőt ha italáldozatul kiöntetem is a hitetekért bemutatott áldozatban és szolgálatban, örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal; de ugyanígy örüljetek ti is, és örüljetek velem együtt.

Fil 2,12-18.

PANASZ VAGY HOZZÁJÁRULÁS?

Arra törekedjünk tehát, ami a békességet és az épülést szolgálja. (Róm 14,19)

Az egyik vasárnap az istentisztelet után véletlenül meghallottam két gyülekezeti testvér rövid beszélgetését. Az egyik férfi azt mondta: "Nem sok mindent kaptam a mai istentiszteleten." "Én sem" - válaszolta a másik. Nem szívesen hallottam ezt, de be kellett vallanom, nekem is hasonló panaszom volt.
Gyakran megyünk úgy a gyülekezetbe, hogy kíváncsian várjuk, vajon mit fogunk kapni aznap. Azt viszont nem kérdezzük meg magunktól, hogy vajon mi mit tudunk adni másoknak.
Talán megújulhatnának a gyülekezeteink, ha kevesebbet panaszkodunk, és az energiánkat inkább mások bátorítására fordítjuk. Az egyik vasárnap a gyülekezetben egy asszony jött hozzám, akinek a férje éppen kórházban volt. Izgatottan mesélte, hogy a férje beszélt a Krisztusba vetett hitéről egy nővérnek. Miután együtt imádkoztak, a nővér elfogadta Jézust megváltójaként, majd megosztotta ezt az élményét másokkal is. Az asszony lelkesedése rám is átragadt, lelkem megvidámodott, és így válaszoltam: "Dicsőség az Úrnak!"
Története rámutatott, hogy sokféleképpen szolgálhatjuk a közösség épülését. Megdicsérhetünk másokat a szolgálataikért, önkéntes munkát végezhetünk, nagylelkűen adakozhatunk, felismerhetjük mások szükségét és imádkozhatunk.

Imádság: Istenünk, bocsásd meg én-központú hozzáállásunkat! Mutasd meg, hogyan buzdíthatunk másokat! Ámen.

A kevesebb panaszkodásnak és a több törődésnek jó hatása van!



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1306 Dátum: 2017. Június 01. - 13:02:53
2017. június 1. csütörtök

Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az ÚR.
Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.
Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek,
ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.

Ézs 55,8-11.

VESZTESÉG VAGY ÚJ KEZDET?

Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az Úr. (Ézs 55,8)

"Kim, nagyon jó munkaerő vagy, és a lakók is szeretnek, de a megszorítások miatt a te pozíciódat megszüntetik." Megdöbbenve hallgattam az otthon - akkori munkahelyem - vezetőjének szavait. Szomorú voltam, mert hiányozni fognak az ottani barátaim, akiket annyira megszerettem. Már egy ideje új feladatért imádkoztam, és Isten - a munkám elvesztését felhasználva - teljes munkaidős szolgálatra indított Romániába, idős, hajléktalan emberek közé.
Isten jobban átlátja életutamat, mint én. Így anélkül, hogy tudtam volna róla, az otthonban végzett munkám felkészített a veszélyeztetett körülmények között élő idős emberekért végzett szolgálatra egy másik országban. Isten felhasználta a most elvesztett munkát, amit azelőtt nem is gondoltam volna, hogy elvállalnék, arra, hogy felkészítsen életem következő szakaszára.
Ha olyasmi történik, amit nem értünk, akkor is bízhatunk Istenben, aki életünk nagy képét egyben látja. Akármi történik, bármilyen nehéz helyzettel is kell szembenéznünk, hihetjük, hogy Isten mindent a javunkra tesz.

Imádság: Drága Istenünk, segíts, hogy tudjunk bízni benned, bármi történjen is! Ámen.

Isten mindent a javunkra tesz.



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1307 Dátum: 2017. Június 02. - 10:27:04
2017. június 2. péntek

Ekkor arra a helyre értek, amelynek neve Gecsemáné, és így szólt Jézus tanítványaihoz: "Üljetek le itt, amíg imádkozom." Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, azután rettegni és gyötrődni kezdett, majd így szólt hozzájuk: "Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok." Egy kissé tovább ment, a földre borult és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra. És így szólt: "Abbá, Atyám! Minden lehetséges neked: vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te." Amikor visszament, alva találta őket, és így szólt Péterhez: "Simon, alszol? Nem voltál képes egyetlen órát virrasztani? Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen." Újra elment, és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. Amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert szemük elnehezült; és nem tudták, mit feleljenek neki. Harmadszor is visszatért, és így szólt hozzájuk: "Aludjatok tovább és pihenjetek! Elég! Eljött az óra! Íme, átadatik az Emberfia a bűnösök kezébe. Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van, aki engem elárul."

Mk 14,32-42.

MIÉRT, ISTENEM? MIÉRT?

Egymás terhét hordozzátok. (Gal 6,2)

Soha nem értettem, és valószínűleg soha nem is fogom megérteni, miért szenvednek emberek, és miért van oly sok, látszólag meg nem hallgatott imádság. De vigasztalást találok abban, hogy tudom, sem a szenvedéseimmel, sem a kétségeimmel nem vagyok egyedül. A mára kijelölt igeszakaszban maga Jézus is összetörik a szenvedés súlya alatt, és kéri, hogy Isten lépjen közbe. Később megkérdi, Isten miért hallgat, amikor a legnagyobb szüksége lenne rá? (Mk 15,34)
Jézus előtt nem volt ismeretlen a félelem, magány, rettegés, gyötrődés, vagy fájdalom érzése. Ezeket mind átélte a kereszten. Ezek olyan érzelmek, melyeket minden ember megtapasztal. Isten nem gondol minket azért kevesebbnek, mert vannak ilyen érzéseink, vagy mert hangosan kimondjuk, mit érzünk. Ettől nem leszünk kevésbé hűségesek; csak emberibbek.
Bátorság kell ahhoz, hogy bevalljuk ezeket az érzéseinket, de ha megtesszük, összeköt és megerősít minket. Eljön majd az idő, amikor mindezeket magunk mögött hagyva Istennel fogunk élni, ahol már semmilyen szomorúság nem lesz. (Jel 21,3-4) Addig viszont együtt imádkozva és egymást bátorítva megadhatjuk másoknak azt az együttérzést és szeretetet, amire mi is annyira vágyunk.

Imádság: Drága Istenünk, nyisd fel a szemünket, hogy ma meglássuk azokat, akik szenvednek körülöttünk, és enyhíteni tudjuk a terhüket. Ámen.

Mivel hiszek Istenben, nem vagyok egyedül.


IMÁDKOZZUNK A MAGÁNYOS EMBEREKÉRT!



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1308 Dátum: 2017. Június 03. - 10:46:11

2017. június 3. szombat

Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az ÚR hatalma?
Mint vesszőszál, sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna.
Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele.
Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta.
Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.
Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.
Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját.
Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés?!
A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után, bár nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul.

Ézs 53,1-9.

"FIZETVE"

Nem a magatokéi vagytok. Mert áron vétettetek meg. (1Kor 6,19-20)

Erős szél fújt, amikor azon az áprilisi estén vacogva álldogáltunk a város lépcsőjén. Hálásak voltunk, hogy gondoltunk a meleg kabátra, kesztyűre és sálra. Bár nem voltunk profi énekesek, az énekünk minden szava szívből jött: "Egy áprilisi estén, a tavaszi szélben, láttam a juhot a bárányaival, és Isten Bárányára gondoltam." ("All in the April Evening" írta: Katharine Tynan, zene: Hugh S. Robertson, 1911.)
A vásárlók elsiettek mellettünk. Nem kétséges, hogy minél hamarabb otthon szerettek volna lenni, a meleg kandalló előtt. Lehajtott fejjel siettek, szinte észre sem vettek minket.
A szemben álló pékség még nyitva volt, és betértek néhányan, hogy vegyenek a gusztusosan kirakott kenyérből és süteményekből. De amikor a pénztárcájukért nyúltak, azt mondta nekik az eladó: "Már ki van fizetve." Semmivel nem tartoztak a vásárlásért.
Keresztény missziós csoportunk aznap este minden vásárlást kifizetett. Szerettük volna eljuttatni az emberekhez a húsvét üzenetét: Nem csak a kenyér és a sütemény van ingyen. Jézus már megfizette a bűneinkért az árat, Isten megbocsát, és Krisztust követve új életet kezdhetünk.

Imádság: Urunk, köszönjük, hogy a te áldozatod lehetővé tette számunkra a bűnbocsánatot. Ámen.

Hogy köszönöm meg Istennek az üdvösség ajándékát?



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1309 Dátum: 2017. Június 05. - 08:28:18

2017. június 5. hétfő

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak. Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.

Jn 3,16-21.

VIRÁGTORTÁK

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Jn 3,16)

Gyerekkoromban érmet nyerhettem volna fantasztikus "virágtorták" készítéséért. Számtalan órát töltöttem azzal, hogy mindenféle köveket gyűjtöttem nagymamám autófeljárójáról, majd szépen elhelyeztem őket a régi tortaformában. A legjobb rész az volt, amikor a végén elsimítottam a tortám tetejét, és kidíszítettem a leggyönyörűbb virágokkal, amiket találtam. Élénken emlékszem, hogy mindig a legszebb, legszínesebb virágokat téptem le. Nagymamám soha nem szólt érte, hogy a leggyönyörűbb virágait pocsékolom el az alkotásaimhoz. Hajlandó volt a legjobbat feláldozni, hogy engem boldoggá tegyen.
Erről a szeretetről Isten önzetlen szeretete jut eszembe. Isten is a legjobbat adta értem: a fiát, Jézus Krisztust. A Biblia emlékeztet, hogy Isten a lehető legtöbbet adta az üdvösségünkért. Példát adott önfeláldozásból, és megmutatta, milyen az önzetlen szeretet. Ha valaki más szükségét, jólétét vagy boldogságát a magunké elé helyezzük, akkor azt az igaz szeretetet tükrözzük, mellyel Isten mindnyájunkat szeret.

Imádság: Drága Urunk, add, hogy önzetlenül szeressünk másokat, ahogyan azt te tetted velünk! Ámen.

Isten a legtöbbet adta értem. Hogyan tehetném meg ezt én is másokért?



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1310 Dátum: 2017. Június 06. - 09:13:45

2017. június 6. kedd

Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. Őáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk az Isten dicsőségében. De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.

Róm 5,1-5.

TÉRDEIMEN ERŐSEBB VAGYOK

Napjában háromszor térden állva imádkozott, és magasztalta Istenét, ahogyan azelőtt is szokta. (Dán 6,11)

Miután mind az öten, gyerekek és minden cókmókunk felkerült a szekérre, édesapám felsegítette édesanyámat a vízi bivaly (carabao) hátára, és elvezetett bennünket a kijelölt gyülekezeti helyére, mely - a folyón átkelve - körülbelül öt kilométerre volt. Nagyon esett az eső, az ösvény sáros volt, néhány helyen térdig bele lehetett süppedni. Apám ösztökélte a bivalyt, hogy gyorsabban haladjon, mert át kellett érnünk a folyón, amíg lehetett. Feljutni a folyóparton, a csúszós ösvényen nagyon nehéz volt. Hirtelen kisebbik öcsém felkiáltott: "Apa, nézd! A bivaly letérdelt. Már nem tud minket húzni!" Apám hátranézett, ránk pillantott, ahogy ültünk a kocsin, és ezt mondta: "Ne aggódj, fiam, a bivaly akkor a legerősebb, amikor térdel."
Figyeltem a bivalyt, ahogy küzd a csúszós úton lépésről lépésre. Megállt, letérdelt, megfeszült, lassan felkelt és húzott, mindaddig folytatva ezt, amíg felértünk a part tetejére. A bivaly ereje a térdelésből származott, ahogyan apám mondta. Minden egyes alkalommal, amikor letérdelt, feljebb és egyre gyorsabban húzta a kocsit.
Ez sok évvel ezelőtt történt. Gyakran gondolok a bivalyra, amikor életemben nehéz időszakok következnek. Magam is megtapasztaltam, hogy rendkívüli erőt nyerek, mikor imádságra térdre ereszkedek.

Imádság: Urunk, segíts erőt nyernünk az imádkozásból! Ámen.

Akkor vagyunk a legerősebbek, ha letérdelünk és imádkozunk.



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1311 Dátum: 2017. Június 07. - 08:32:50

2017. június 7. szerda

Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában volt, és asztalhoz telepedett, odament egy asszony, akinél valódi és drága nárduskenet volt egy alabástrom tartóban: ezt az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a kenetet Jézus fejére. Egyesek bosszankodtak magukban: "Mire való a kenetnek ez a pazarlása? Hiszen el lehetett volna ezt adni több, mint háromszáz dénárért, és a pénzt a szegényeknek szétosztani." És megharagudtak az asszonyra, de Jézus ezt mondta: "Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem, mert a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek. Megtette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésre. Bizony, mondom néktek, hogy az egész világon bárhol hirdetik majd az evangéliumot; amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére."

Mk 14,3-9.

SEMMIT SEM MEGTARTVA

Odament egy asszony, akinél valódi és drága nárdusolaj volt egy alabástromtartóban, és az alabástromtartót feltörve, ráöntötte az olajat Jézus fejére. (Mk 14,3)

A fiamtól kaptam egy nagy üveggel a kedvenc kölnimből. Mint egy kincsre, úgy vigyázok rá. Ahogy múlnak a hónapok, épp csak egy kicsit használok belőle, mert azt szeretném, hogy minél tovább tartson. A mai igében szereplő asszony azonban egy percig sem aggódott a drága parfümje miatt. Feltörte az üveget, és a drága olajat az utolsó cseppig Jézusra öntötte.
Gyakran mondjuk, hogy egészen Istennek adjuk magunkat, de rendszerint szabályozott módon tesszük. Egy kicsit ideöntünk, egy kicsit pedig oda, azt gondolva, hogy sokan látják jó cselekedeteinket, és dicsőítik Istent (Mt 5,16). Isten minden figyelmünket kéri, a lényegünket, képességeinket, tehetségünket és gondolatainkat - mindent, amik vagyunk.
Az igében szereplő asszonyra nem azért emlékezem, mert drága ajándékot adott, vagy mert emberséges volt, hanem azért, mert eltörte az üveget, és az egész tartalmát Jézusra öntötte. Nem tartott vissza egy cseppet sem.
Amikor Istennek adjuk magunkat, megfizethetetlen ajándékot ajánlunk fel. A kérdés csak az, hogy félig adjuk magunkat neki, vagy pedig egész valónkat megnyitjuk Isten előtt.

Imádság: Atyánk, köszönjük becses ajándékod, Jézus Krisztust. Segíts megnyílnunk és magunkat neked adnunk! Ámen.

Ma igyekszem teljesen Istennek szolgálni.



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1312 Dátum: 2017. Június 08. - 09:15:38
    delés
    Írj áhítatot!
    Mobil applikáció

2017. június 8. csütörtök

Pedig ha dicsekedni akarnék, nem lennék esztelen, mert igazságot mondanék, de mérséklem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint aminek lát, vagy amit tőlem hall; még a kinyilatkoztatások különleges nagysága miatt sem. Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.

2Kor 12,6-10.

ISTEN JÓ!

Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! (Zsolt 136,1)

Évekkel ezelőtt reumás ízületi gyulladást állapítottak meg nálam. Később a diagnózist követően hónapokon át tartó elviselhetetlen fájdalom gyötört. Abban az időben nem sokra voltam képes. Minden ízületem fájt, még az arccsontom és az állkapcsom is. De mindig tudtam, hogy Isten velem van, és törődik velem.
Korábban megküzdöttem a depresszióval, vőlegényem halála is nehéz volt, de megtapasztaltam Isten jóságát mások segítsége révén, bátorítást kaptam a Szentírásból, a ma idézett versből. Ez az új fájdalom nagyon nehéz volt, de Isten gondoskodása elviselhetőbbé tette, és örömöt adott. Néhány barátom csodálkozott. Nem tudták megérteni, hogyan örülhetek, amikor ilyen fájdalmakat kell elviselnem. De hiszen nem Isten volt az, aki megengedte ezt? Elmagyaráztam nekik, hogy Isten a legnehezebb óráimban is törődött velem. Rá kellett ébrednem, hogy Isten jó, és állhatatosan, óvón mindig velem van.
Isten jó, akkor is, ha elveszítjük az állásunkat; vagy ha egy házasság tönkremegy. Isten jó, akkor is, amikor egy szerettünk meghal. És igen, Isten olyankor is jó, amikor bénító fájdalom gyötör. Ő mindig jó, és pontosan az ő szüntelen jóságába vetett hitünk az, ami felmérhetetlen örömöt jelent. Isten igazán jó!

Imádság: Köszönjük Urunk különleges jóságodat. Segíts, hogy jóságodban higgyünk, és örömünket megoszthassuk másokkal, akkor is, amikor az élet nehéz. Ámen.

Ha a körülmények rosszak is, Isten jó.


IMÁDKOZZUNK AZ ÍZÜLETI GYULLADÁSBAN SZENVEDŐKÉRT!



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1313 Dátum: 2017. Június 09. - 11:15:45
2017. június 9. péntek

Jézus más példázatot is mondott nekik: "Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment. Amikor a zöld vetés szárba szökött, és már magot hozott, megmutatkozott a konkoly is. A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és azt kérdezték tőle: Uram, ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnan van akkor benne a konkoly? Ellenség tette ezt! - felelte nekik. A szolgák erre megkérdezték: Akarod-e, hogy kimenjünk, és összeszedjük a konkolyt? Ő azonban így válaszolt: Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratás idején megmondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe."

Mt 13,24-30.

A LEHETŐSÉGEK NÖVELÉSE

Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! (JSir 3,22-23)

Néhány éven át vadárvácskák nőttek gyógynövénykertem egyik részében. Aztán egyszer rájöttem, hogy ezek az árvácskák gyomok. Gyönyörűek, és én hagytam, hogy elszívják a tápanyagot a talajból gyógynövényeim kárára. Kockára tettem kertem épségét az árvácskák kedvéért.
A bűnök, akár a gyomok, szépen csomagolva, ártalmatlannak tűnően jönnek életünkbe. Aztán ellopják a fejlődéshez szükséges lelki energiát. Elgondolkodtam azon, vajon hol engedtem teret a bűn növekedésének, veszélyeztetve ezzel lelki életem. Melyik bűbájos csomagban érkezett? Először is öntelt vagyok. Nem mindig kérem Isten vezetését, és időnként megfeledkezem a Biblia olvasásáról.
Hálás vagyok, hogy Isten kegyelme minden reggel megújul, és bocsánatot nyerek. Éppúgy, ahogyan kihúzgáltam a növényeim fejlődését gátló vadárvácskákat, úgy tudunk Isten vezetésével dönteni, esetleg változtatni viselkedésünkön annak érdekében, hogy többé ne veszélyeztessük saját lelki fejlődésünket.

Imádság: Urunk, bocsásd meg gyarlóságainkat! Segíts kigyomlálni szívünkből és elménkből a bűnöket, és egész lényünkkel az örömhírt terjeszteni! Ámen.

Hogyan befolyásolják a döntéseim lelki fejlődésemet?



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1314 Dátum: 2017. Június 10. - 11:09:27
2017. június 10. szombat

Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!
Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.
Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az URat, és kerüld a rosszat!
Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak.
Tiszteld az URat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából,
akkor bőségesen megtelnek csűreid, és must árad sajtóidból.

Péld 3,5-10.

MEGLENGETNI A ZÁSZLÓT

Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! (Péld 3,5)

Mint sok más helyen, a szülővárosomban is van egy labirintus, egy kukoricaföldbe vágva. Ez a kukoricalabirintus 2,43 hektáron terül el, nagyon zegzugos, és nehéz teljesíteni a pályát. Minden egyes induló személy vagy csoport kap egy zászlót, amit magával kell vinni az útra. A labirintuson kívül van egy torony, ahonnan a teljes mezőt be lehet látni. Ebből a toronyból egy személy figyeli az összes zászlót. Ha egy résztvevő eltéved vagy bajba kerül, akkor - ahogyan erről előre tájékoztatták - meg kell lengetnie a zászlót, hogy észrevegyék őt a toronyból. Ezután a toronyőr segítséget küld.
Mint a toronyőr, Isten is figyel ránk, és biztosítja, hogy ne tévedjünk el. Ha "integetünk a zászlónkkal" imádkozva útmutatásért, akkor nem a magunk megérzéseire hagyatkozunk, hanem az Istenbe vetett bizalomra támaszkodunk. Ha elveszettnek érezzük magunkat, ne féljünk "meglengetni a zászlót" és Isten segítségét keresni.

Imádság: Drága Atyánk, segíts, hogy rád támaszkodjunk, és ne a saját eszünkre hagyatkozzunk! Mutasd meg nekünk szereteted és kegyelmed! Ámen.

Bármikor, ha elveszettnek érzem magam, útbaigazítást és segítséget kérhetek Istentől.



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1315 Dátum: 2017. Június 12. - 09:09:29
2017. június 12. hétfő

"Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja." "Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg." "Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre. Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre."

Mt 25,31-46.

AZ ÚR JÓ MUNKÁJA

Aki kér tőled, annak adj, és ne fordulj el a kölcsönt kérőtől! (Mt 5,42)

Egyik nap, amikor kijöttem az élelmiszerboltból, egy férfi felismert abból az időszakból, amikor tanítottam. Bemutatkozott, és megkérdezte, hogy el tudom-e vinni egy közeli benzinkútig. Az úton mesélt az összetört teherautójáról, és hogy kölcsön kellett kérnie, hogy elvontassa a barátja műhelyébe, ahol ingyen megjavítják. Amikor megérkeztünk, megkérdezte, hogy tudok-e egy kis pénzt adni üzemanyagra. Azon gondolkodtam, "Minek kell neki üzemanyag egy lerobbant teherautóba?"
Ez az ember megkért, hogy hozzam el, adjak neki pénzt és végül adjak neki még több pénzt. Mondtam egy csendes imát, és több pénzt nyújtottam át neki, mint amennyit kért. Nagyon köszönte, és biztosított, hogy kamatostul vissza fogja fizetni. Ahogy visszafelé vezettem, az volt az érzésem, hogy átvertek.
Miután imádkoztam, hogy "Uram, segíts, hogy azt a pénzt jóra használják fel", jobban kezdtem magam érezni. Nem számított, hogy az igazat mondta-e. Egy Isten gyermeke kétségbeesetten próbált boldogulni a világban, és segítséget kért tőlem.
Megértettem, hogy segíteni valakin, és aztán várni valamit cserébe olyan, mintha üzletet kötnénk, nem pedig Isten szeretetét mutatja. Azért imádkozom, hogy az én együtt érző cselekedetem elérje a célját: az Úr jó ügyét.

Imádság: Urunk, segíts leküzdenünk mások feletti kemény ítéletünket, és mutasd meg, hogyan tudunk segíteni. Ámen.

Jutalom, ha Isten szeretetét adhatjuk valakinek.


IMÁDKOZZUNK, HOGY NE ÍTÉLKEZZÜNK, HANEM EGYÜTT ÉREZZÜNK!



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1316 Dátum: 2017. Június 13. - 09:43:19

2017. június 13. kedd

Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt.
Ó Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.
Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet.
Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít.
Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem.
Mintha zsíros falatokkal laktam volna jól, úgy ujjong az ajkam, és dicsér a szám.
Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem.
Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok.
Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem.
De akik pusztulásomra törnek, a föld mélyébe kerülnek.
Kardélre hányják őket, sakálok eledelévé lesznek.
De a király örül Isten előtt. Dicséretet mondanak, akik rá esküsznek, a hazugok szája azonban bezárul.

Zsolt 63.

ISTEN KÖZEL VAN

Ó, Isten, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld... Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem. Mert te voltál a segítségem. (Zsolt 63,2.7-9)

Egy év telt el férjem, Brion halála óta. A szívem még mindig mélységesen össze volt törve. Egyik éjjel nagyon bánatos voltam. A Bibliám mellettem volt, de én dacosan mutattam az üres párnára. "Istenem! Nem akarom olvasni a Bibliámat! Brion arcát akarom látni!" Először megdöbbentem saját szavaimon, de aztán megkönnyebbültem, hogy Isten hallja a sírásomat. Szívem megtelt békével.
Végül kinyitottam a Bibliám a 63. zsoltárnál. Dávid királyt saját fia, Absolon elárulta, és fenyegette a királyságát. Dávid siránkozó szavai sajátjaimmá váltak. Nyomasztó szomorúságom közepette megértettem, hogy Isten közelsége az, amire szükségem van. Isten jelen volt. A leírhatatlan isteni jelenlét megnyugvást hozott.
Megtanultam, hogy Isten közel jön, amikor összetörtek és elhagyatottak vagyunk, és a legnagyobb szükségünk van rá. Megtapasztaltam, hogy Isten elég számomra, és nagyon közel van hozzám. Többé nem érzem magam egyedül. Ehelyett Isten tökéletes szeretetének védelme alatt vagyok.

Imádság: Istenünk! Köszönjük, hogy ismered a szükségleteinket, és hallod kiáltásunkat. Segíts, hogy mindig rád támaszkodjunk! Ámen.

Isten meghallja kiáltásunkat legmélyebb bánatunkban.



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1317 Dátum: 2017. Június 14. - 12:53:33
2017. június 14. szerda

Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, köréje gyűltek. Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: "Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?" Jézus így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták."

Mt 22,36-40.

KILÁTÁSOK

Amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fogtok megítéltetni; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek majd. (Mt 7,2)

A mód, ahogy Istenre tekintünk, befolyásolja azt, ahogy magunkat látjuk. Ha Istenre úgy tekintünk, mint egy követelő főnökre, akkor elvárjuk, hogy megjutalmazzon vagy megbüntessen minket, attól függően, hogyan teljesítünk. De ha hisszük, hogy Isten egy szerető atya, akkor saját magunkat gyermekként látjuk; tökéletlennek, de mégis szeretettnek.
Ha tévedéseinkre, hibáinkra és hiányosságainkra összpontosítunk, akkor ugyanezt a tökéletlenséget fogjuk látni másokban is. Amikor barátságtalanok, türelmetlenek és ingerlékenyek vagyunk másokkal, ez gyakran azért van, mert mi magunkat ugyanígy kezeljük. Ha nem tudunk megbocsátani magunknak, akkor mások hibáit is nehéz elengednünk.
Nemrég, a tükörbe nézve, egy olyan embert láttam, akit nem szerettem volna, egy embert, aki nem mindig udvarias vagy barátságos. De Isten nem azt látja, amit én. Ahogy néztem a tükörképem, Isten azt súgta: "Szelíden kellene beszélned azzal a tükörbeli emberrel, és imádkoznod kell érte együttérzéssel. Szeretned kell azt az embert, mert én szeretem."
Isten nem hagyja figyelmen kívül a bűneinket, de megbocsát. És mi ugyanezt tehetjük magunkkal és másokkal.

Imádság: Drága Atyánk, segíts azt látni, amit te látsz, és azt tenni, amit te teszel! Ámen.

Isten szeret engem, ezért én is szerethetem magam.


IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK NEM TUDJÁK SZERETNI MAGUKAT!



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1318 Dátum: 2017. Június 15. - 10:10:25
2017. június 15. csütörtök

Jézus szavai: "Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat, én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz."
"Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek."

Jn 14,15-20.

A SZERETET CSODÁS AJÁNDÉKA

Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen! (Jn 14,27)

Amikor a nagyszüleim nyugdíjba mentek, és eldöntötték, hogy egy kisebb házba költöznek, megkérték a kiterjedt család tagjait, hogy jöjjenek, és válasszanak néhány különleges emléket azok közül a tárgyak közül, amelyeket nem tudnak magukkal vinni. Az egyik választott tárgyam egy színes cukorkatartó tál volt. Az ívelt tál nem ért sokat, de számomra különleges emlékeket őrzött. Valahányszor látogatóba jöttünk, az edény mindig tele volt apró cukorkákkal. Minden unoka elvehetett belőle egy marékkal. Ezzel fejezte ki nagymamám, hogy különlegesek vagyunk, és nála otthon érezhetjük magunkat. Amikor a cukorkatartó tálra nézek, akkor az ő szeretete jut eszembe.
Isten is különlegesnek tart minket, ajándékok és áldások bőségét adja nekünk. Áldásai különböző módokon jutnak el hozzánk, ha nyitottak vagyunk az elfogadásukra: egy barátként, aki figyelmével ajándékoz meg, egy új virág virágzásának szépségén keresztül, vagy sokadik esélyként, amit felajánl számunkra. Isten egy tökéletes szülő, aki szeretetét árasztja ránk. Isten mindig kész hallani felőlünk és megbocsátani, amikor nyitott szívvel jövünk elé.

Imádság: Istenünk, köszönjük az örök élet ajándékát, amelyet a fiad, a mi Urunk Jézus halálával fizettél ki. Ámen.

A mai napon köszönetet mondok mindazokért az áldásokért, amelyeket Isten adott nekem.


IMÁDKOZZUNK AZ IDŐSÖDŐ CSALÁDTAGJAINKÉRT!



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1319 Dátum: 2017. Június 16. - 09:41:06

2017. június 16. péntek

Hálát adok neked, hogy meghallgattál, és megszabadítottál.
Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő.
Az ÚRtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben.
Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!

Zsolt 118,21-24.

ÖRÖM A FESZÜLT IDŐKBEN IS

Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen! (Zsolt 118,24)

Férjemmel munkahelyi és anyagi okok miatt nehéz időszakon mentünk keresztül. Egy másik országból költöztünk haza az Egyesült Államokba. Elfogadtuk az adódó legelső munkalehetőséget. A fillérek kuporgatása életmódunkká vált, hogy be tudjuk fizetni a számláinkat,. Egy jobb munkahely szükségessége árnyékként nehezedett ránk. A stressz nehézzé tette, hogy élvezzük az életet, és kezdett elhatalmasodni rajtunk.
Egy reggeli csendesség közben elém jött a fenti igevers. Jó ideje először gondoltam a mindennapi élet örömeire. Eszembe jutott egy erdei séta, amikor a fák és a föld friss illatát éreztem, a madarak zenéjét hallgattam, és lágy szellő simogatta az arcomat. S ez egy fillérbe sem került!
Az Írás segített rájönnöm, hogy minden nap hozhat valami örömet, ha megkeresem. Idővel férjemmel együtt újra észre tudtuk venni Isten előttünk heverő ajándékait, s lassan a stressz is csökkent az életünkben. Az Úr ezen a napon és minden napon ad okot az örömre.

Imádság: Atyánk, segíts észrevennünk ebben a világban az örömöt, mely a nehéz időkben is előttünk van. Ámen.

Isten megadta a mai napot, s ez ok az örömre!


IMÁDKOZZUNK AZ ANYAGI NEHÉZSÉGGEL KÜSZKÖDŐKÉRT!