Szerző Téma: Mindennapi kenyerünk  (Megtekintve 131493 alkalommal)

plus minus reset

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 2796
  • Nem: Nő
  • Last Login:Ma - 19:09:29
Re:Mindennapi kenyerünk
« Válasz #1455 Dátum: 2017. November 04. - 10:41:07 »

2017. november 4. szombat

"Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is. Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat." Tamás erre így szólt hozzá: "Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat?" Jézus így válaszolt: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. Ha ismernétek engem, ismernétek az én Atyámat is: mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok őt." Fülöp így szólt hozzá: "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!" Jézus erre ezt mondta: "Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát? Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya pedig bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek."
"Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek, és amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem." "Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat, én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz." "Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. Aki befogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat." Így szólt hozzá Júdás, de nem az Iskáriótes: "Uram, miért van az, hogy nekünk akarod kijelenti magadat, és nem a világnak?" Jézus így válaszolt: "Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én igémet. Az az ige pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki elküldött engem." "Elmondom ezeket nektek, amíg veletek vagyok. A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen. Hallottátok, hogy én megmondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam. Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön e világ fejedelme, bár felettem nincs hatalma. Hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, ahogyan az Atya parancsolta: keljetek fel, menjünk el innen."

Jn 14,1-31.

HELYES IRÁNY

Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet. (Jn 14,6)

Szeretek autót vezetni. Vezetés közben szeretek zenét hallgatni és gyönyörködni Isten teremtett világában.
Néhány hónappal ezelőtt egy ismerős városba utaztam, hogy meglátogassam néhány rokonomat. Azt gondoltam, jól ismerem az utat. Egy útkereszteződésben láttam ugyan a jelzőtáblát, de a körforgalomban rossz kijáratot választottam. Mindjárt ezután egy vihar támadt, ami még jobban összezavart. Sok kilométert haladtam, miközben megpróbáltam megtalálni a helyes utat. Idegesen és szinte kétségbeesetten elhatároztam, hogy visszatérek a körforgalomig, ahol eltévedtem.
Hasonlóképpen pánikba esek, ha a hit útján rossz döntést hozok. Gyakran azt gondolom, helyrehozhatom a hibát Isten segítsége nélkül is, de ilyenkor azután egyre távolabb kerülök Istentől. Meg kell állnom, és őhozzá fordulnom segítségért, semmint megpróbálni saját magam megtalálni a helyes irányt.
Miközben imádkoztam abban az eltévedt helyzetben Isten egyértelmű útmutatásáért, rájöttem, hogy Krisztus példája az az ösvény, melyet követnünk kell, és hálát adtam az Úrnak.

Imádság: Köszönjük Istenünk, hogy segítesz megtalálnunk a helyes utat. Ámen.

Ma keresni fogom Isten útmutatását.

Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 2796
  • Nem: Nő
  • Last Login:Ma - 19:09:29
Re:Mindennapi kenyerünk
« Válasz #1456 Dátum: 2017. November 05. - 10:00:11 »

2017. november 5. vasárnap

Dicsérjétek az URat! Milyen jó Istenünkről énekelni, milyen gyönyörű a szép dicséret!
Felépíti Jeruzsálemet az ÚR, összegyűjti a szétszóródott Izráelt.
Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
Megszabja a csillagok számát, nevet ad mindegyiknek.
Nagy a mi Urunk és igen erős, bölcsessége határtalan.
Támogatja az ÚR az alázatosokat, de porig alázza a bűnösöket.
Zengjetek hálaéneket az ÚRnak, énekeljetek hárfakísérettel Istenünknek!
Ő az, aki beborítja felhőkkel az eget, esőt bocsát a földre, füvet sarjaszt a hegyeken.
Eledelt ad az állatoknak, a károgó hollóknak is.

Zsolt 147,1-9.

ISTENHEZ TARTOZUNK

Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket. (Zsolt 147,3)

Amint az egyik vasárnap a délelőtti istentisztelet megkezdésére várakoztam, kinyitottam a Bibliám borítójának cipzárját. Belül néhány gyászjelentést találtam, olyan általam ismert emberek fényképével, akik már előrementek, hogy Jézussal együtt legyenek. A lelkész fia, az egyik utcabeli szomszédom, egy fiatalasszony, aki elveszítette a rák ellen vívott csatát, a húgom, aki álmában halt meg, 36 éves unokahúgom, aki hirtelen, szívinfarktusban halt meg, egy 98 éves asszony a gyülekezetünkből, aki elmondta, alig várja, hogy az Úrnál legyen.
Ahogy ott ültem várakozva, csendben hallgatva a megnyugtató zenét az istentisztelet előtt, sürgetést éreztem az imádságra. Imádságban emlékeztem az elhunytakra, akik előrementek, hogy Istennel együtt legyenek a mennyben. Imádkoztam a gyászukban hátra maradt családjukért. És imádkoztam együtt érző szeretetért, majd hálát adtam Istennek. Nagy biztonságot éreztem a feltámadott Krisztus hatalma és jelenléte alatt. Milyen jó emlékezni arra, hogy Isten hallja az imáinkat, megvigasztal nehéz pillanatainkban, és soha nem hagy minket magunkban, és nem távozik el tőlünk sem életben, sem halálban!

Imádság: Mennyei Vigasztalónk, köszönjük nagy kegyelmedet, amely a közeledben tart minket, amikor elveszettnek és reménytelennek érezzük magunkat. Add, hogy mások is megismerjék vigasztalásodat! Ámen.

Soha nem vagyok egyedül. Isten itt van velem.


IMÁDSÁGBAN EMLÉKEZZÜNK AZ IDÉN ELHUNYT BARÁTAINKRA!

Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 2796
  • Nem: Nő
  • Last Login:Ma - 19:09:29
Re:Mindennapi kenyerünk
« Válasz #1457 Dátum: 2017. November 06. - 09:52:52 »

2017. november 6. hétfő

Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket!
míg el nem sötétedik a nap világa, meg a hold és a csillagok, és újra felhők nem érkeznek az eső után.
Akkor reszketni fognak a ház őrizői, támolyognak az erős férfiak; megállnak az őrlő lányok, mert kevesen vannak, és elhomályosulnak az ablakon kinézők.
Bezárulnak az utcára nyíló ajtók, elcsendesül a malom zúgása. Fölkelnek a madárszóra is, és elhalkul minden énekszó.
Még egy kis emelkedőtől is félnek, és ijedeznek az úton. A mandulafa kivirágzik, a sáska nehezen vonszolja magát, és mit sem ér a fűszer, mert elmegy az ember örök otthonába, és az utcán körös-körül siratók járnak.
Végül elszakad az ezüstkötél, összetörik az aranypohár, a korsó eltörik a forrásnál, és a kerék belezuhan a kútba.
A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta.

Préd 12,1-7.

LELKI BEFEKTETÉS

Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok. (Préd 12,1)

Hétfőn még kábán végeztem a szokásos reggeli teendőimet, majd kávéval a kezemben dolgozni mentem. A munkanapot egy új ének meghallgatásával kezdtem, melyet előző nap hallottam a templomban. Amikor vége lett, a telefonom automatikusan régi egyházi énekeket játszott, melyeket már évek óta nem hallottam. A dalok arra bátorítottak, hogy Isten hűségének sok példájára emlékezzek. Felidéztem életem néhány legszebb és legnehezebb pillanatait - a feleségemmel való kapcsolatot a korai időszaktól kezdve addig, amikor depresszióval küszködtem a főiskolán. Azt gondoltam, milyen jó, hogy fiatalon Istenhez fordultam, mert ez ma is bátorítást nyújt. És miközben Isten hűségét felidéztem, eltűnődtem: vajon eleget fektettem-e lelki életembe, hogy idős koromban is megtartson.
Mai igénk arra figyelmeztet, hogy éljük meg hitünket, mielőtt a bajok ránk törnek. Ha egész életünkben ápoljuk Istennel való kapcsolatunkat, segíthet, hogy emlékezzünk az ő hűségére a próbatételek között: rákbetegség, összetört kapcsolatok, valamely szerettünk halála. Életkorunktól függetlenül erőre van szükségünk ahhoz, hogy átjussunk a holnapon. Ha ma befektetünk Istennel való kapcsolatunk erősítésébe, bízhatunk, hogy ő túlsegít mindenen, amit a jövő tartogat számunkra.

Imádság: Urunk, erősítsd vágyakozásunkat, hogy emlékezzünk rád, és bízhassunk hűségedben egész életünkben! Ámen.

Emlékezzünk Isten életünkben megtapasztalt hűségére!


IMÁDKOZZUNK A DEPRESSZIÓVAL KÜSZKÖDŐKÉRT!

Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 2796
  • Nem: Nő
  • Last Login:Ma - 19:09:29
Re:Mindennapi kenyerünk
« Válasz #1458 Dátum: 2017. November 07. - 11:03:32 »
2017. november 7. kedd

Azt pedig állítom, testvéreim, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan elhunyni, de mindnyájan el fogunk változni. Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk. Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba. Amikor pedig (ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és) ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: "Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?" A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.

1Kor 15,50-58.

MAGVETÉS

Mert abban igaza van a mondásnak, hogy más a vető, és más az arató. (Jn 4,37)

Miss Mildred, egykori vasárnapi iskolai tanítónőm mindig is különleges helyet foglalt el a szívemben. Sohasem felejtettem el tanításait és keresztény példamutatását.
Nemrégen, 25 évvel azután, hogy utoljára láttam őt, ismét felvettem vele a kapcsolatot. "Soha nem tudtam meg, hogy bárki is az egykori tanítványaim közül elraktározott valamit magában abból, amit tanítottam" - jegyezte meg, miután elmeséltem neki, hogyan szántam oda életemet Krisztusnak. "Emlékszem, ahogy a gyerekek az ablakon bámultak kifelé az órán vagy az órájukat nézegették, türelmetlenül várva az időt, amikor már kimehetnek" - tréfálkozott. "De az, hogy most veled beszélek, és tudom, legalább egy általam elvetett mag meggyökerezett, igazi jutalom számomra".
Gyakran vetjük az evangélium magvait jó cselekedeteinkkel vagy tanácsainkkal anélkül, hogy valaha is megtudnánk a végeredményt. Miss Milredhez hasonlóan eltűnődhetünk azon, vajon csak az időnket vesztegetjük-e. A vele való beszélgetés után tudatosult csak bennem igazán, hogy nem mindig tudjuk, mi származik majd a jó cselekedeteinkből. Csak hitben meg kell tennünk a következő lépést, követve Urunk példáját, és vetnünk kell a magot. Isten majd gondot visel rá.

Imádság: Urunk, adj könyörületes és hűséges szívet, hogy szavainkkal és tetteinkkel másokat szolgáljunk. Ámen.

Hogyan adhatom tovább hitemet ma?

Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 2796
  • Nem: Nő
  • Last Login:Ma - 19:09:29
Re:Mindennapi kenyerünk
« Válasz #1459 Dátum: 2017. November 09. - 12:03:22 »

2017. november 9. csütörtök

Azután így szólt hozzájuk Jézus: "Ki az közületek, akinek van egy barátja, és elmegy hozzá éjfélkor, és ezt mondja neki: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret, mert útról érkezett egy barátom, és nincs mit elébe tegyek; - és az így válaszolna belülről: Ne zaklass engem, az ajtó már be van zárva, és velem együtt gyermekeim is ágyban vannak; nem kelhetek fel, hogy adjak neked! Mondom nektek, ha nem is kelne fel, és nem is adna neki azért, mert barátja, tolakodása miatt fel fog kelni, és megadja neki, amire szüksége van." "Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik. Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?"

Lk 11,5-13.

EGY KIS EMLÉKEZTETŐ

Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle. (Lk 11,13)

Az istentisztelet után családunk a péküzlet felé vette az irányt, és bevásároltunk a sok különböző péksüteményből. Idősebb gyermekeink kiválasztották magunknak a kedvencüket, mi pedig a feleségemmel a többiből osztoztunk a kisebbekkel. A tízórai után, ahogy elraktam a megmaradt péksüteményeket, a gyerekek megkérdezték, másnap megehetik-e azokat reggelire. "Persze, lehet - válaszoltam."
Másnap reggel meglepődve tapasztaltam, hogy habozva jöttek oda hozzám, és kérdezték, kaphatnak-e egy péksüteményt reggelire. Megkérdeztem tőlük, elfelejtették-e, mit válaszoltam nekik tegnap. Némi zavart mosollyal azt felelték: "Ó, elfelejtettem!" vagy "Ó, nem emlékszem, mit válaszoltál!" vagy "Csak biztos akartam lenni!"
Lányaimhoz hasonlóan én is gyakran megfeledkezem, Isten milyen sokféle módon hűséges volt hozzám. Örülök, hogy annyi eset után, amikor elfelejtettem, Isten mennyire szeret, ő mégis táplál, betölti szükségemet, és újra meg újra emlékeztet szeretetére és elfogadására.

Imádság: Kegyelmes Istenünk, bocsásd meg, ha szem elől tévesztettük rendíthetetlen szeretetedet! Köszönjük, hogy mindig türelmes vagy hozzánk. Ámen.

Ma figyelni fogok Isten szeretetének emlékeztető jeleire.


IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK KÉTELKEDNEK ISTEN SZERETETÉBEN!

Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 2796
  • Nem: Nő
  • Last Login:Ma - 19:09:29
Re:Mindennapi kenyerünk
« Válasz #1460 Dátum: 2017. November 10. - 08:06:35 »
2017. november 10. péntek

Néhány görög is volt azok között, akik felmentek az ünnepre, hogy imádják az Istent. Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Bétsaidából való volt, és ezzel a kéréssel fordultak hozzá: "Uram, Jézust szeretnénk látni." Fülöp elment, és szólt Andrásnak, András és Fülöp elment, és szólt Jézusnak. Jézus így válaszolt nekik: "Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia. Bizony, bizony, mondom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt. Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.

Jn 12,20-26.

ÁLMAIM ÚJRAGONDOLÁSA

Ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. (Jn 12,24)

Férjemmel 30 éve vagyunk házasok. Ahogy visszagondolok házasságunk első hónapjaira, eszembe jutnak akkori terveink, álmaink. De egy krónikus betegség miatt legtöbb reményünk elhalt. Egészségi állapotom életmódunk drasztikus megváltoztatására kényszerített minket. Nehéz napokat küzdöttünk végig, de sikerült belekapaszkodnunk egymás iránti szeretetünkbe és elkötelezettségünkbe.
Több mint 30 évbe került, mire megértettem, hogy Isten felhasználja a történetemet mások erősítésére. Amikor megtanultam beszélni harcaimról és korlátaimról, megláttam, hogyan lesz nyilvánvalóvá Isten hatalma az én erőtlenségem által. Amikor megosztom történetemet másokkal, csodálkozva idézem fel Isten irgalmának mélységét. Élettörténetem mások Istenbe vetett bizalmát is mélyítheti, és hitét erősítheti.
A 2Kor 12,9-ben Pál apostol arra emlékeztet, hogy Krisztus ereje erőtlenség által ér célhoz. Amikor a megpróbáltatásainkról beszélünk másoknak, nemcsak a problémákat szabad a középpontba helyeznünk, hanem azt is felmutathatjuk, hogyan segít át mindezeken Isten. Nehéz kihívásaink ellenére életünk áldás és bátorítás lehet mások számára.

Imádság: Atyánk, újítsd meg reményeinket! Segíts bátorítani másokat hűséges szereteted történeteivel! Ámen.

Megpróbáltatásaim felkészíthetnek arra, hogy másokat az Istenbe vetett bizalomra bátorítsak.

Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 2796
  • Nem: Nő
  • Last Login:Ma - 19:09:29
Re:Mindennapi kenyerünk
« Válasz #1461 Dátum: 2017. November 11. - 10:46:59 »
2017. november 11. szombat

Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. Ha ezt mondaná a láb: "Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része", vajon azért nem a test része-e? És ha ezt mondaná a fül: "Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része", vajon azért nem a test része-e? Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás? Márpedig az Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így bár sok a tag, mégis egy a test. Nem mondhatja a szem a kéznek: "Nincs rád szükségem", vagy a fej a lábaknak: "Nincs rátok szükségem!" Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó részei nagyon is szükségesek, és amelyeket a test tisztességtelen részeinek tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélkül valók, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: az ékeseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi.

1Kor 12,12-26.

MINDENKI KÉPES SZOLGÁLNI

Az Úr minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit. (Zsolt 25,10)

A koreai háború alatt fiatal matrózként egy amerikai torpedó hajón szolgáltam. Az volt a feladatunk, hogy kövessük a repülőgép-anyahajót, és kimentsük azokat a pilótákat, akik eltévesztették a kifutópályát és a vízbe zuhantak.
Az amerikai anyahajót kellett védenünk. A pilóták úgy tértek vissza az anyahajóra, hogy hátulról kb. 1 mérföld távolságnál egyenesen megcélozták a hajót, és a fedélzeten landoltak. Később egy ausztrál anyahajót követtünk. A pilóták itt másként jártak el. Ők úgy közelítették meg a hajót, hogy éles jobb kanyart vettek, mielőtt letették a gépet. Nagyon tetszett az ausztrálok repülése. Merészebbnek tűntek az amerikai pilótáknál. De mindkét csapat pilótái nagyon ügyesek voltak, annak ellenére, hogy landolási módszerük különböző volt.
Azóta azon gondolkozom, hogy ez a kép hogyan vonatkozik a keresztényekre. Néhányan megbízhatóan, csendesen és nagy drámák nélkül szolgálnak. Mások pedig kirobbanó energiával és szenvedéllyel osztják meg az evangéliumot. Bármelyik módon is vezet bennünket Isten, mentegetőzés nélkül kellene azt tennünk, tudva, hogy Isten fontos utakat adott nekünk jóságának hirdetésére.

Imádság: Drága Istenünk, vezess bennünket bizonyságtételünkben azzal a meggyőződéssel, hogy megadtad számunkra a szükséges ajándékokat szereteted megélésére. Ámen.

Hogyan szolgálok másokat az Istentől kapott talentumommal?

Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 2796
  • Nem: Nő
  • Last Login:Ma - 19:09:29
Re:Mindennapi kenyerünk
« Válasz #1462 Dátum: 2017. November 12. - 10:55:19 »
2017. november 12. vasárnap

Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. Őáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk az Isten dicsőségében. De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által. Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért. Hiszen még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk. Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól. Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által. Sőt ezenkívül még dicsekszünk is az Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által részesültünk a megbékélés ajándékában.

Róm 5,1-11.

EL NEM MÚLÓ SZERETET

A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. (1Kor 13,8)

Múlt nyáron a helyi óvodában dolgoztam nyári táboros asszisztensként. A hét három napján egy 2-3 évesekből álló csoport Miss Lily-je voltam. Ujjrajzokat készítettünk, vízfestékkel hernyókat festettünk, és "hiszem, ha látom"-ot játszottunk a játszótéren. Szerettem a munkámat, de a legnehezebb része mindig a reggeli búcsúzkodás volt. Minden nap, függetlenül attól, hogy az előző nap mennyire izgalmas volt, sok gyerek nem akarta otthagyni a szüleit. Emlékeztettem a kétségbeesett ovisokat, hogy a szüleik visszajönnek értük. Mikor elérkezett a dél, ahogy megígértem a gyerekeknek, a szüleik hiánytalanul megérkeztek, és örömmel üdvözölték gyerekeiket.
Amikor úgy érezzük, hogy Isten messze van, akkor az ovisokhoz hasonlóan kétségbeeshetünk. De ahogyan a szülők, Isten is mindig ott lesz, hogy felvegyen bennünket. A mai olvasmányunkban Pál a szeretet jellemvonásairól ír a korinthusi gyülekezetnek, emlékeztetve őket, hogy a "szeretet soha el nem múlik". Amikor reményvesztettek vagyunk, bízhatunk abban, hogy Isten mindig velünk van. Isten szeretete felemel bennünket és erőssé tesz.

Imádság: Urunk, emlékeztess bennünket, hogy szereteted mindig velünk van, akkor is, amikor az élet nehéz. Ámen.

Bármi történik is, Isten szeretete sohasem múlik el.

Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 2796
  • Nem: Nő
  • Last Login:Ma - 19:09:29
Re:Mindennapi kenyerünk
« Válasz #1463 Dátum: 2017. November 13. - 09:25:00 »

2017. november 13. hétfő

Dávidé. Áldjad, lelkem, az URat, és egész bensőm az ő szent nevét!
Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!
Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet,
megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.
Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé.

Zsolt 103,1-5.

SZÜLETÉSNAPI ÜNNEPSÉG

Áldjad, lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét! (Zsolt 103,1)

Egy ideig nagyon vártam a születésnapokat. A 16. születésnapom mérföldkő volt, amit alig vártam. Nemcsak azért, mert megkaptam a jogosítványomat, és vezethettem, hanem azért is, mert izgatott, hogy felnőtté válok.
Ahogy idősebb lettem, a szülinapok elvesztették csillogásukat. Nem vártam olyan lelkesen ezeket a mérföldköveket, és kelletlenül ünnepeltem. De nemrégiben megváltozott a hozzáállásom, amikor a mai olvasmányon elmélkedtem. A zsoltáros többféle módot felsorol, ahogyan az Úr megáldotta őt.
Könnyű az öregedéssel együtt járó szenvedések és korlátok miatt morogni, de a zsoltáros okot ad az ünneplésre. Az Úr megbocsátja bűneinket és megszabadít a halálból, megújít és megtölti életünket reménységgel. Jelenlétével és életen át tartó gondoskodással áldotta meg Isten a zsoltárost. A mai idézett vers lehet a mi válaszunk is. Hálát adhatunk az öregedésért. A születésnapok emlékeztethetnek bennünket Isten hűségére, és közelebb visznek ahhoz a naphoz, amikor szemtől szembe láthatjuk az Urat, aki megáldotta életünk minden napját.

Imádság: Urunk, emlékeztess arra, hogy az öregedéssel egyre közelebb kerülünk hozzád! Töltsd meg szívünket hálával, és segíts, hogy ajkunk téged dicsőítsen! Ámen.

A születésnapok Isten hűségére emlékeztetnek.

Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 2796
  • Nem: Nő
  • Last Login:Ma - 19:09:29
Re:Mindennapi kenyerünk
« Válasz #1464 Dátum: 2017. November 14. - 10:46:44 »
2017. november 14. kedd

Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére,
hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal.
Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.
Nem így járnak a bűnösök, hanem úgy, mint a polyva, amelyet szétszór a szél.
Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején és a vétkesek az igazak közösségében.
Mert ismeri az ÚR az igazak útját, a bűnösök útja pedig semmibe vész.

Zsolt 1.

AZ IDŐK ISTENE

Mindennek megszabott ideje van... megvan az ideje az ültetésnek, és az ültetvény kitépésének. (Préd 3,1-2)

Lányunk egy hét múlva egyetemre megy. Nagy változás lesz, amikor elhagyja az otthont és a védett keresztény családi életet. A férjemmel együtt aggódunk biztonságáért, a független életre való képességéért, a tanulmányaiért, és hogy jó barátokra találjon. Amikor ezért imádkoztam, akkor találtam rá a Préd 3,1-2-re. Isten emlékeztet rá, hogy ideje van a kitépésnek és az ültetésnek. Ahogyan a palántákat kivesszük a kicsi tálcáról és elültetjük a kertben, a lányunkkal is hasonló történik a költözése által. Kezdetben a fiatal növény lehet, hogy kókadt egy kicsit az átültetés miatt, de végül a gyökerei kiterjednek, és segítik, hogy nagyobbra nőjön és megerősödjön. Ezt remélem a lányom számára is.
Mindnyájunknak szembe kell néznie nehéz átmenetekkel. De bátorítónak találom, hogy Isten életünk minden helyzetében vezet bennünket, ahogyan kontrollálja a természet idejét és ritmusát is. Nem kell, hogy féljünk, amikor életünk egy szakasza lezárul, és egy új kezdődik. Ha visszatekintünk, láthatjuk, hogy Isten jelenléte végig gondoskodott rólunk. Amikor előre tekintünk, bízhatunk Istenben, hogy mindig velünk lesz, bárhová is megyünk.

Imádság: Drága Istenünk, hálát adunk, hogy minden időszakon átkísérsz bennünket. Segíts, hogy a te vezetésedet keressük minden változáskor! Ámen.

Isten segítségével életem minden új időszakát elfogadom.

Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 2796
  • Nem: Nő
  • Last Login:Ma - 19:09:29
Re:Mindennapi kenyerünk
« Válasz #1465 Dátum: 2017. November 15. - 10:27:58 »

2017. november 15. szerda

Az ÚR azonban ezt mondta Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt, hiszen én elvetettem, és nem marad Izráel királya? Töltsd meg olajjal a szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert ennek a fiai közül szemeltem ki a királyt. Hogyan mehetnék oda? - kérdezte Sámuel. Ha meghallja Saul, megöl engem. De az ÚR ezt mondta: Vigyél magaddal egy üszőborjút, és ezt mondd: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. De Isait hívd meg az áldozati lakomára. Én pedig majd tudtodra adom, hogy mit kell tenned: azt kend fel, akit én mondok neked! És úgy tett Sámuel, ahogyan az ÚR megmondta neki. Amikor megérkezett Betlehembe, remegve mentek eléje a város vénei, és azt kérdezték: Békés szándékkal jöttél-e? Békés szándékkal - felelte. Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. Szenteljétek meg magatokat, és jöjjetek velem az áldozatra! Miután szentnek találta Isait és fiait, meghívta őket az áldozati lakomára. Amikor megérkeztek, és meglátta Eliábot, ezt gondolta: Biztosan ez lesz az ÚR felkentje, aki most itt van. De az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van. Ekkor Abinádábot szólította Isai, és odavezette Sámuel elé, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Azután Sammát vezette oda Isai, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Így vezette oda Isai Sámuel elé mind a hét fiát, de Sámuel ezt mondta Isainak: Ezeket nem választotta az ÚR. Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Minden fiad itt van? Hátra van még a legkisebb - felelte ő -, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel azt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik. Üzent tehát neki, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az ÚR: Rajta! Kend fel, mert ő az!

1Sám 16,1-12.

A VÉLEMÉNY, AMI SZÁMÍT

Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket. (1Pt 2,9)

A mai igeszakaszt olvasva elgondolkodtam, hogy Isai miért nem küldött valakit Dávidért, amikor Sámuel Isai minden fiáról kérdezett? Ehelyett Dávidot a mezőn hagyta, hogy vigyázzon a juhokra. Elfeledkezett róla? Azt gondolta, hogy Dávid jelentéktelen? Nem az számít igazából, hogy Isai mit gondolt. Valójában az számít, hogy Isten mit gondol. És Isten Dávidot választotta Izrael királyává, s így lett elődje Krisztusnak.
Lehetnek időszakok, amikor Dávidhoz hasonlóan úgy érezzük, hogy elfelejtenek bennünket. Amikor nem választanak ki bennünket egy vágyott pozícióra, nem kérnek fel egy bizottság tagjának, nem kerülünk be egy csapatba, vagy úgy érezzük, nem szeretnek bennünket. De, ahogy Isten kiválasztotta Dávidot, Isten kiválaszt bennünket is. Isten nem hagy kint bennünket a mezőn. Isten feltétel nélkül szeret bennünket.
Amikor jelentéktelennek érezzük magunkat, akkor emlékezhetünk arra, hogy Isten véleménye az, ami igazán számít. Isten szemében mi az ő szeretett lányai és fiai vagyunk.

Imádság: Drága Atyánk, hálát adunk, hogy annyira értékesek vagyunk számodra, hogy Jézust adtad értünk, hogy bőséges életre vezessen minket. Ámen.

Isten szemében mindannyian fontosak vagyunk.

Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 2796
  • Nem: Nő
  • Last Login:Ma - 19:09:29
Re:Mindennapi kenyerünk
« Válasz #1466 Dátum: 2017. November 16. - 09:29:24 »
2017. november 16. csütörtök

Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez. Legyetek egymással vendégszeretők zúgolódás nélkül. Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.

1Pt 4,8-11.

A CUKROS NÉNI

Legyetek egymás iránt vendégszeretők zúgolódás nélkül. (1Pt 4,9)

A gyülekezetemben mindenki örül, amikor Cindy megjelenik. Az istentisztelet előtt körbejár egy doboz különféle finomsággal. Miközben beszélget és nevetgél a helyüket kereső emberekkel, megkínálja az egész gyülekezetet borsmenta cukorkával, tejkaramellával, vagy nyalókával. Még cukormentes édességgel is készül, hogy senki se maradjon ki.
Ahogy elnézem Cindyt minden héten, elcsodálkozom, milyen egyszerű, de fontos vendégszerető szolgálatot indított el. Meglátott egy apró lehetőséget a szolgálatra, és megragadta az alkalmat. A cukorkák mellett mosolyt és bátorítást is osztogat. El sem tudok képzelni ennél hívogatóbb üdvözlést. Nincs szükség kérdésekre. Cindy egyszerűen odatartja a dobozt, és szinte azonnal összebarátkozik mindenkivel, aki besétál az ajtón. A missziónak nem kell nagynak vagy bonyolultnak lennie.
Amikor Istenben növekszünk, az Isten népe iránti szeretetünk is nő. Péter erről a szeretetről írt, amikor olvasóit arra biztatta, legyenek vendégszeretők. Péter kérte őket, hogy használják az adottságaikat a szolgálatban. Mi is felajánlhatjuk a vendégszeretet ajándékát.

Imádság: Drága Istenünk, mutasd meg, hogyan lehetünk vendégszeretők azokkal, akikkel ma találkozunk. Ámen.

Hogyan ajánlhatom ma fel a keresztény vendégszeretetet?

Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 2796
  • Nem: Nő
  • Last Login:Ma - 19:09:29
Re:Mindennapi kenyerünk
« Válasz #1467 Dátum: 2017. November 17. - 10:10:47 »
2017. november 17. péntek

Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az ÚR hatalma?
Mint vesszőszál, sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna.
Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele.
Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta.
Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.
Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.
Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját.
Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés?!
A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után, bár nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul.
Az ÚR akarata volt az, hogy betegség törje össze. De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az ÚR akarata célhoz jut vele.
Lelki gyötrelmeitől megszabadulva látja őket, és megelégedett lesz. Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével, és ő hordozza bűneiket.
Ezért a nagyok között adok neki részt, a hatalmasokkal együtt részesül zsákmányban, hiszen önként ment a halálba, hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért.

Ézs 53.

A VILÁG IMÁI

Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. (Ézs 53,5)

AIDS/HIV fertőzésem van, amivel nagyon nehéz együtt élni. Nemrég komoly visszaesés volt az állapotomban. Nyolc napot kórházban kellett töltenem, ami egy örökkévalóságnak tűnt. Gyengén és erőtlenül feküdve megláttam az ágyam melletti asztalkán a betegek részére oda helyezett Csendes Percek spanyol nyelvű változatát. Nagy erőfeszítésekkel, de érezvén, hogy szükségem van Istenre, elkezdtem olvasni a napi áhítatos könyvet. Lelki szemeim előtt megelevenedtek az áhítatok különböző országokban élő írói, akikkel imádságban összekapcsolódtam, mikor a kórházban voltam.
Isten minden értelmet meghaladó békéje átölelt, és a zsoltáros szavai jutottak eszembe: "Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás" (30,6). Ezután már képes voltam aludni. Következő reggel nyugodtan és bizakodóan ébredtem, és úgy éreztem, hogy a Csendes Percek olvasóinak családja támogat engem. Itt találkozik a világ imádságban, függetlenül az etnikai hovatartozástól, a társadalmi helyzettől, vagy az adottságoktól.
Miután túléltem egészségem romlását, ami a kórházba juttatott, folytatom a hit útját Istenben megújult reménységgel, és egy nemzetközi imacsalád támogatását élvezve.

Imádság: Urunk, köszönjük, hogy kísérsz minket. Köszönjük az egész világot behálózó imacsaládot. Ámen.

Az ima az egész világot egy nagy családdá kapcsolja össze.

Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 2796
  • Nem: Nő
  • Last Login:Ma - 19:09:29
Re:Mindennapi kenyerünk
« Válasz #1468 Dátum: Ma - 08:09:36 »
2017. november 18. szombat

Amikor beszállt Jézus a hajóba, követték őt a tanítványai. És íme, nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót elborították a hullámok. Ő pedig aludt. Tanítványai odamentek hozzá, felébresztették, és ezt mondták: "Uram, ments meg minket, elveszünk!" De ő így szólt hozzájuk: "Mit féltek, ti kicsinyhitűek?" Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és nagy csend lett. Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: "Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?"

Mt 8,23-27.

AZ ATYÁBAN BÍZVA

Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges. (Lk 18,27)

Egyik reggel nekem kellett iskolába vinnem a kis kilencéves öcsémet, de az autó benzintartálya majdnem üres volt. "Szerintem, még elég lesz a benzin az iskoláig. Ráadásul az ottani benzinkúton olcsóbb is a benzin" - mondta apukám. Még nem haladtunk túl messzire, amikor észrevettem, hogy a benzinszintet jelző mutató nem mozdul. Aggódni kezdtem, hogy lerobbanunk az út szélén, ha nem állok meg rögtön egy benzinkútnál. De az öcsémre néztem, és azt mondtam: "Ha apa azt mondta, hogy meg tudjuk csinálni, akkor tovább megyünk."
Mivel apukám soha nem vezetett félre bennünket, bíztam benne még akkor is, ha a körülmények másról győztek meg. Később, amikor az iskola melletti benzinkúthoz értünk, kisöcsém felkiáltott: "Megcsináltuk! Mert hittünk benne!" Látta, hogy bízom apában, és a tetteimben is felismerte a hitet.
Néha rettenetesnek tűnik egy helyzet, és azon gondolkodunk, hol van most Isten. De talán Isten éppen arra vár, hogy bízzunk benne, és úgy tegyünk, ahogy a hitünk diktálja. Bízhatunk szerető Istenünkben, aki gondoskodik rólunk, bármily lehetetlennek tűnnek is a dolgok.

Imádság: Urunk, segíts bízni benned, amikor az élet nehéz, és emlékeznünk, hogy mindig a te biztonságos kezeidben tartasz! Ámen.

Ma is Isten hűségében bízom