Szerző Téma: Mindennapi kenyerünk  (Megtekintve 355071 alkalommal)

0 Felhasználó és 11 vendég van a témában

Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1470 Dátum: 2017. November 20. - 09:07:34
2017. november 20. hétfő

Te azonban követőjévé lettél az én tanításomnak, életmódomnak, szándékomnak, hitemnek, türelmemnek, szeretetemnek, állhatatosságomnak, üldöztetéseimnek, szenvedéseimnek, amelyek Antiókhiában, Ikóniumban, Lisztrában értek. Milyen üldöztetéseket viseltem el, és mindegyikből megszabadított az Úr! De mindazokat, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, szintén üldözni fogják. A gonosz emberek és ámítók pedig még tovább mennek a rosszban, tévelyegve és másokat is megtévesztve. De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudván, kiktől tanultad, mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által.

2Tim 3,10-15.

VERSENYFUTÁS

Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. (Zsid 12,1)

Nem rajongok a futásért, mivel nem igazán vagyok jó benne. Minden alkalommal, amikor a futópadra állok, azzal biztatom magam, hogy csak kitartás kell. Egyszer biztos teljesíteni tudom az egy mérföldet 10 percen belül.
A Biblia sokat ír a kitartásról. Pál felsorolja azokat a kihívásokat, amikkel szembesült, beleértve a bebörtönzést, a verést, sőt számos esetben a halálos veszélyt is (2Kor 11,16-33). Timóteust arra kéri, jöjjön a segítségére, mert mindenki elhagyta őt. A szenvedések ellenére Pál biztató szavakkal szólítja meg Timóteust (2Tim 4,9-16).
Nem minden keresztény szembesül olyan megpróbáltatásokkal, mint az apostolok. De a mi életünk is tele van kihívásokkal. Isten kegyelmével mi is ellen tudunk állni a kísértésekben azzal az erővel, amit Jézustól kaptunk. Krisztusért tartunk ki. Amikor elárasztanak a bajok, akkor emlékezzünk Jézusra, aki a kereszten szenvedett a bűneinkért. Azután sikerülhet túltenni magunkat a problémákon, és folytathatjuk a versenyfutást.

Imádság: Drága Istenünk, segíts az örök élet jutalmára tekinteni, amit Jézus Krisztus által nyerhetünk el. Így kitarthatunk, és legyőzhetjük a bajokat. Ámen.

Krisztus ad erőt az akadályokon túljutni



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1471 Dátum: 2017. November 21. - 09:19:06
2017. november 21. kedd

Visszamentek, és megérkeztek Mózeshez, Áronhoz és Izráel fiainak egész közösségéhez a Párán-pusztába, Kádésba. Beszámoltak nekik meg az egész közösségnek, és megmutatták nekik a föld gyümölcsét is. Elbeszélésükben ezt mondták: Elmentünk arra a földre, ahová küldtél bennünket. Valóban tejjel és mézzel folyó föld az, ilyen a gyümölcse! De erős nép lakik azon a földön, a városok erődítményei igen nagyok, és még Anák ivadékait is láttuk ott! A Délvidéken Amálék lakik, a hegyvidéken a hettiták, jebúsziak és emóriak laknak, a tenger és a Jordán partján pedig kánaániak laknak. Bár Káléb csitította a Mózessel szembeforduló népet, és ezt mondta: Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert meg tudunk birkózni vele, de azok a férfiak, akik vele mentek, ezt mondták: Nem tudunk az ellen a nép ellen menni, mert erősebb nálunk. És rossz hírét terjesztették Izráel fiai között annak a földnek, amelyet kikémleltek, mert ezt mondták: Az a föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, olyan föld, amely megemészti lakosait! A nép pedig, amelyet ott láttunk, csupa szálas emberekből áll. Sőt láttunk ott óriásokat is, Anák óriás fiait. Olyannak láttuk magunkat, mint a sáskák, és ők is úgy néztek ránk.

4Móz 13,26-33.

KULCS A BÁTORSÁGHOZ

A férfiak, akik vele mentek, ezt mondták: Nem vonulhatunk fel az ellen a nép ellen, mert erősebb nálunk! (4Móz 13,31)

Zakatolt a szívem. Nem tudtam aludni. "Uram, nem tudom ezt megtenni." - gondoltam. Bár hetek óta imádkozva készültem egy beszédre, amit egy női konferencián kellett elmondanom, az alkalom előtti estén minden magabiztosságom eltűnt. Mi van, ha elrontom? Mi van, ha nem tetszik majd nekik? Emlékeztetnem kellett magamat, hogy Isten hívott el erre a szolgálatra, amitől annyira féltem. Bátorságért imádkoztam és hitért, hogy elhiggyem, Isten ott lesz majd velem, bármi is jöjjön.
A félelem erősen hat ránk. Isten mondta Mózesnek, hogy küldjön embereket Kánaánba, hogy megnézzék, milyen. Amikor a kémek visszatértek, megerősítették, hogy ez valóban tejjel és mézzel folyó föld. De az ott élő erős emberekhez hasonlították magukat, és ezt mondták: "Nem szállhatunk szembe velük".
Miért mondta Isten Mózesnek, hogy térképezze föl a földet? Talán azért, hogy elhiggyék, Isten jelen van, és betölti az ő ígéretét, bármi is várja ott őket. Csak így győzhetik le az ellenségeiket. De az izraeliták nem hittek Istennek.
Hol van a mi hitünk, amikor félünk? Vagy bízunk abban, hogy Isten megsegít minket vagy a gyengeségeinkre figyelünk. A bátorság kulcsa visszaemlékezni Isten tetteire az életünkben, hogy hittel mehessünk tovább.

Imádság: Urunk, ha a körülményeink miatt elfog a félelem, emlékeztess, hogy te többet tudsz tenni, mint gondolnánk! Ámen.

Félelem helyett Istenben bízok és bátorságért imádkozom.



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1472 Dátum: 2017. November 22. - 10:00:34
2017. november 22. szerda

Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta. Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét. Márta pedig teljesen lefoglalta magát a sokféle szolgálattal. Ezért előállt Márta, és így szólt: "Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban? Mondd hát neki, hogy segítsen!" Az Úr azonban így felelt neki: "Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle."

Lk 10,38-42.

ISTENNEL TÖLTÖTT IDŐ

Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző, és tökéletes. (Róm 12,2)

Néhány éve a nővéremtől egy olyan Bibliát kaptam karácsonyra, ami minden napra kijelölt egy olvasandó válogatást. Eleinte olyan izgatott voltam, hogy meg kellett fékeznem magam, hogy ne olvassak előre. Két vagy három hétig olvastam a napi igeszakaszt, aztán egy nap nagyon elfoglalt voltam, és úgy gondoltam, nem baj, ha kihagyok egy napot. Az egy napból egy hét lett, aztán az egy hétből egy hónap, és az egy hónapból két hónap. Végül teljesen feladtam. Úgy lemaradtam az igeszakaszokkal, hogy egyszerűen abbahagytam a bibliaolvasást.
Hamarosan rájöttem, hogy kevésbé figyeltem Isten jelenlétére az életemben. A bibliaolvasás érzékennyé tett, hogy észrevegyem Isten akaratát. Nemrég újra elkezdtem a kijelölt szakaszok olvasását. Fokozatosan kezdek újra Istenre hangolódni. Többet imádkozom, és sokkal boldogabb és megelégedettebb vagyok, mint amikor távol voltam Isten igéjétől.
Még ha túl elfoglaltak vagyunk is, fontos, hogy imádkozzunk és Istenre figyeljünk, mert így engedjük, hogy ő átsegítsen minket a nehéz és sűrű időszakon. Az imádság, szolgálat és dicsőítés napi gyakorlata Isten közelében tart minket.

Imádság: Istenünk, segíts, hogy minden nap rád tudjunk figyelni! Ha elbukunk, adj bátorságot újrakezdeni! Ámen.

Hogyan figyelhetek Istenre minden nap?



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1473 Dátum: 2017. November 23. - 09:26:28

2017. november 23. csütörtök

Az ÚR a gonosztevők ellen fordul, emléküket is kiirtja a földről.
Akik az ÚRhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból.
Közel van az ÚR a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.
Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az ÚR.
Megőrzi minden csontját, egy sem törik el közülük.
Halálos veszedelem éri utol a bűnöst, megbűnhődnek, akik gyűlölik az igazat.

Zsolt 34,17-22.

KÖSZÖNÖM

Légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz. (Józs 1,9)

Kiskorom óta azt tanították nekem a szüleim, hogy mondjam azt: "kérek szépen" és "köszönöm". Tízéves koromban meghalt az édesanyám, és nagyon mély gyászban voltam. A szívemben egy hatalmas ürességet éreztem, és egyszerűen nem tudtam felfogni a történteket. Azon gondolkoztam, hogyan fogok tudni Istennek beszélni erről. Azt tanították, hogy mindig adjak hálát Istennek, de ezért is hálát kéne adnom?
Arra jöttem rá, hogy abban a pillanatban, ahogy elkezdünk imádkozni, Isten felruház minket a szükséges erővel és szavakkal, amit mondanunk kell. Ő tisztában van a szükségeinkkel még akkor is, ha azokat nem tudjuk szavakba önteni.
Az idő múltával hálás lettem Isten mindennapi áldásaiért. Áldásokon és problémákon keresztül Isten segített nekem, hogy szilárd maradjak a hitben, hogy bízzam benne, mert ő mindig velem lesz. A legnagyobb gyász és fájdalom idején is bizalommal imádkozhatunk. Az Úr erőt ad és vezet minket.

Imádság: Istenünk, köszönjük az ígéretedet, hogy te erőt adsz minden helyzetben. "Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket... Ámen. (Mt 6,9-13)

Biztos lehetek abban, hogy Isten szeretete megtart.



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1474 Dátum: 2017. November 24. - 08:19:47

2017. november 24. péntek

Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus a szadduceusokat elnémította, köréje gyűltek. Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: "Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?" Jézus így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták."

Mt 22,34-40.

A LEGNAGYOBB PARANCSOLAT

Szeresd felebarátodat, mint magadat. (Mt 22,39)

2015 novemberében az egyetemi futballcsapatunk hatalmas vereséget szenvedett a szezonvégi döntőben. Legyőzöttnek és kedvetlennek éreztük magunkat. Amikor visszaértünk a hotelhez, több tévécsatorna is beszámolt a párizsi terroristatámadásról, és szörnyű képeket mutattak. Nagy lecke volt ez számomra, hogy mi az igazán fontos az életben.
A következő napokban arról beszéltek az emberek, hogy ne engedjenek be az USA-ba szíriai menekülteket. Ahogy édesanyámmal beszélgettem azon az estén, azt mondta, hogyha szeretném követni Jézus tanítását, meg kell tanulnom szeretni az embereket, ami néha nem könnyű. Kinyitotta a Bibliáját a Mt 22-nél, és ezeket a szavakat olvasta: "Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?" Jézus így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből." Ez az első és nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: "Szeresd felebarátodat, mint magadat".
Az igeszakasz azonban nem pontosítja, kik a felebarátaink. Ha igazán követni akarjuk Jézus tanítását, bármilyen nehéz is, nem fordíthatunk hátat a szíriai háború szörnyűségei vagy bármilyen más konfliktus elől menekülőknek.

Imádság: Istenünk, adj nekünk bátorságot, hogy tegyünk a békéért, és könyörülettel forduljunk mindenki felé! Ámen.

Isten szeretete azt jelenti, hogy sosem fordítunk hátat a szükségben lévőknek.



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1475 Dátum: 2017. November 25. - 10:17:22

2017. november 25. szombat

Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igédet.
Teljes szívből kereslek téged, ne engedd, hogy eltérjek parancsolataidtól!
Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.
Áldott vagy te, URam! Taníts meg rendelkezéseidre!
Ajkam fölsorolja szád minden döntését.
Minden gazdagságnál nagyobb öröm, ha intelmeid szerint élhetek.
Utasításaidon elmélkedem, és figyelek ösvényeidre.
Gyönyörködöm rendelkezéseidben, igédről nem feledkezem meg.

Zsolt 119,9-16.

VISSZANYERT BIZALOM

Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igédet. (Zsolt 119,9)

Tinédzser vagyok, és kínai cserediákként élek egy vendégfogadó családnál az Egyesült Államokban. Nemrég egy óriási hibát követtem el, és elvesztettem a befogadó családom bizalmát. Amikor beismertem a hibámat, elfogadtam a büntetést érte.
Két hónapig nem mehettem el az iskolán kívüli programokra, amiket szerettem. Nehéz időszak volt, és imádkoztam Istenhez megbocsátásért. Kértem Istent, hogy vezessen keresztül a büntetésen, és segítsen visszanyerni a barátaim és a család bizalmát. Ennek a két hónapnak a végén a befogadó család úgy döntött, ad nekem egy második esélyt, hogy felelősségteljes tagja legyek a háztartásuknak.
Megtanultam, hogyha megnyitjuk a szívünket, Isten beszélni fog hozzánk, és vezetni fog minket. Isten megerősít bennünket mindenféle küzdelemben, és mindig megbocsátja a tévedéseinket. A Zsolt 119,9 emlékeztet, hogy ha az Úr útjaira figyelünk, főleg arra a parancsra, hogy szeressük egymást, akkor azzá válhatunk, akivé Isten alkotott minket.

Imádság: Szerető Istenünk, vezess minket a jóság és az igazság ösvényén! Ha megbotlunk is, a te megbocsátó kegyelmedben bízunk, hogy új kezdetet adsz nekünk. Ámen.

Isten megbocsátása megoldást kínál minden küzdelemben.



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1476 Dátum: 2017. November 26. - 12:14:09
2017. november 26. vasárnap

Jézus tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve, és beszélgettek egymással mindarról, ami történt. Miközben beszélgettek, és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük. Látásukat azonban valami akadályozta és nem ismerték fel őt. Ő pedig így szólt hozzájuk: "Miről beszélgettek egymással útközben?" Erre szomorúan megálltak. Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki: "Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod mi történt ott ezekben a napokban?" "Mi történt?" - kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki: "Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki próféta volt, szóban és tettben hatalmas Isten és az egész nép előtt; hogyan adták át a főpapok és a főemberek halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg. Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott voltak a sírboltnál, de nem találták ott a testét; eljöttek és azt beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy ő él. El is mentek néhányan a velünk levők közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték; őt azonban nem látták." Akkor ő így szólt hozzájuk: "Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?" És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt. Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok unszolták és kérték: "Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!" Bement hát, hogy velük maradjon. És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. Ekkor így szóltak egymásnak: "Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?" Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.

Lk 24,13-35.

MOTIVÁLÓ SZENVEDÉLY

Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat? Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe. (Lk 24,32-33)

A fiam teljesen meg volt őrülve kedvenc sportjáért, a rögbiért. Amint ott ültem, olykor-olykor bólogatva csak annyit kellett mondanom, hogy "azt a mindenit" vagy "ez igen!" Ő meg izgatottan hadonászott, és arca kipirult a szenvedélytől. Lelkesedése ragályos volt. Fél év múlva azon kaptam magam, hogy én is egy hatalmas stadionban tapsolok és kurjongatok a világ minden tájáról érkezett szurkolóval együtt. Fiam szenvedélye ösztönzött, hogy én magam is megnézzek egy meccset.
Mai olvasmányunkban két tanítványt látunk, akik az emmausi úton, a Jézussal való találkozást követően megváltoztak. Miután Jézus szolgálatukra volt, lehangoltság helyett izgatottak, elbátortalanodás helyett pedig motiváltak lettek. Alig tudták kivárni, hogy megoszthassák a jó hírt a barátaikkal. Még abban az órában visszatértek Jeruzsálembe.
Jézus ilyen hatással van az emberekre. Ha bátortalanok, levertek, vagy rémültek vagyunk, kérhetjük Jézust, hogy adjon reményt ebben a helyzetben is. Ha mellénk szegődik, a dolgok megváltoznak, és a szívünk megújult lelkesedéssel kezd égni. Elmondhatjuk, hogy Jézus munkálkodik bennünk, amikor egy nehéz helyzetből megkönnyebbült szívvel tudunk továbblépni.

Imádság: Urunk, ha dolgaink nem az elképzelésink szerint alakulnak, nyisd meg szemünket, hogy lássunk téged! Ámen.



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1477 Dátum: 2017. November 27. - 10:29:36
2017. november 27. hétfő

Mózes ekkor így felelt: Hátha nem hisznek nekem, és nem hallgatnak a szavamra, hanem azt mondják, hogy nem jelent meg neked az ÚR?! De az ÚR erre azt mondta neki: Mi van a kezedben? Egy bot - felelte ő. Dobd a földre! - mondta az ÚR. Amikor a földre dobta, kígyóvá vált, és Mózes elfutott előle. Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek: Nyújtsd ki a kezedet, és ragadd meg a farkánál! Mózes kinyújtotta a kezét, és megmarkolta, az pedig bottá vált a markában. Így majd elhiszik, hogy megjelent neked az ÚR, atyáik Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Majd pedig ezt mondta neki az ÚR: Dugd be a kezedet a kebledbe! Bedugta a kezét a keblébe, és amikor kihúzta, hófehér volt a keze a poklosságtól. Ezután pedig azt mondta: Dugd vissza a kezedet a kebledbe! Visszadugta a kezét a keblébe, és amikor kihúzta a kebléből, ismét olyan volt, mint testének többi része. Ha tehát nem hisznek neked, és nem hallgatnak a szóra az első jelnél, majd hisznek a szónak a következő jelnél. De ha még erre a két jelre sem hisznek, és nem hallgatnak a szavadra, akkor végy a Nílus vizéből, öntsd a szárazra, és a Nílusból vett víz vérré válik a szárazon. Akkor ezt mondta Mózes az ÚRnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen szóló. Ezelőtt sem voltam az, de azóta sem vagyok, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok én. De az ÚR ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az ÚR?! Most azért menj! Én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!

2Móz 4,1-12.

TANULÁSI SZÁNDÉK

Én megtanítalak arra, hogy mit beszélj! (2Móz 4,12)

"Könyvet kellene írnod!" - mondta lelkész barátom egy szemináriumot követően, amit a gyülekezetében tartottam. Úgy gondolta, hogy az ötleteim megérdemelnek egy szélesebb körű nyilvánosságot. Akkor nevetségesnek tartottam az ötletét. Fokozatosan szoktattam magam a gondolathoz, de sokáig nem tartottam alkalmasnak magam. Kórházakban végeztem lelki gondozást és tanácsadást, de ez egészen más dolog volt. Hogyan is tudnék én könyvet írni? Napi csendességemben a 2Móz 4,1-12-tőt olvastam, mely Isten Mózesnek tett ígéretéről számol be. Ő is alkalmatlannak érezte magát, hogy szembenézzen a fáraóval, tiltakozott, ám Isten kitartó volt. Kitettem ezt a mai igét az íróasztalomra. Ahányszor csak alkalmatlannak éreztem magam a könyvírásra, elolvastam. Isten megtanított, hogy mit kell mondanom. Ehhez sok oktatót, mentort, szerkesztőt és írótársat is felhasznált. Végül 12 év után megjelent a könyvem.
Némely feladatra alkalmatlannak érezhetjük magunkat. De Isten hűséges, és ha megengedjük, ő megtanít rá, mit kell mondanunk. Többen segítettek és a Szentírásból is kreatív inspirációkat nyertem, ami által Isten megmutatta, miről írjak, és hogyan. Ha nyitottak maradunk a körülöttünk élő istenfélő emberek felé, Isten rajtunk keresztül megmutatja, mit mondjunk, és mit tegyünk.

Imádság: Istenünk, nem mindig érezzük testhezállónak a tőled kapott feladatokat. Kérünk, te taníts bennünket. Ámen.

Isten mások által tanácsolhat és vezethet minket.


IMÁDKOZZUNK ENGEDELMES SZÍVÉRT!



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1478 Dátum: 2017. November 28. - 10:31:32
2017. november 28. kedd

Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az ÚR? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen.
Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi.
Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak.
De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.

Ézs 40,28-31.

ISTEN JÓ

A szeretetben meggyökerezve és megalapozva képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység. (Ef 3,17-18)

Több mint 30 évvel ezelőtt találkoztam egy asszonnyal, aki nagy hatással volt lelki életemre. Okos volt és vonzó, szépen beszélt, két gyermek édesanyja, egy karrierista nő és mellrákos. Ennek ellenére boldog volt, ami sokszor meghökkentett.
Amikor találkoztunk, mindig nagyon sok mindenről beszélgettünk, melyet mindig ezzel a megállapítással zárt: "Isten jó!" Egyszer, amikor a rák, ami végül is elvette az életét, kiújult nála, újra megismételte: "Isten jó!" Emlékszem, hogy bensőmben felsikoltottam: "Hogy mondhatsz ilyet? Van két kisgyermeked meg egy szerető férjed, akiknek nagy szükségük van rád!" De csak mosolyogva bólogattam.
A barátnőm bizonyságtétele és állítása, miszerint "Isten jó", mindig arra emlékeztet, hogy szerető Teremtőnk velünk együtt szenved, amikor életünkben nehéz idők következnek. Ő szeret minket, megvigasztal, velünk együtt sír, és karjaiban tart a legsötétebb pillanatokban. Istenünk a jóság és a kegyelem Istene, aki velünk tart életutunkon. A Krisztusba vetett hitünk végső ajándéka pedig az örök élet ígérete. Reménységgel valóban kimondhatjuk: "Isten jó!"

Imádság: Könyörülő és szerető Istenünk, köszönjük neked, hogy velünk vagy életutunkon. Ámen.

Hogyan tapasztalom meg Isten jóságát az életemben?



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1479 Dátum: 2017. November 29. - 10:10:21
    Írj áhítatot!
    Mobil applikáció

2017. november 29. szerda

Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: "Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" Ő pedig ezt mondta neki: "Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?" Ő pedig így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat." Jézus ezt mondta neki: "Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz." Ő viszont igazolni akarta magát, és megkérdezte Jézustól: "De ki a felebarátom?" Válaszul Jézus ezt mondta neki: "Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte. Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?" Ő így felelt: "Az, aki irgalmas volt hozzá." Jézus erre ezt mondta neki: "Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj."

Lk 10,25-37.

AZ IRGALMAS SAMARITÁNUS

Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek? (Lk 10,36)

Az irgalmas samaritánus történetét már olyannyira ismerem, hogy hajlamos vagyok átfutni, ahelyett, hogy jobban elmerülnék a részletekben. Legtöbben úgy gondoljuk, hogy Jézus példázatának irgalmas samaritánusa vagyunk, vagy annak kellene lennünk. De milyen üzenetet hordozna a történet, ha mi lennénk az, akit megvertek, kiraboltak és otthagytak félholtan?
Képzeld el, véresen fekszel az úton, mikor egy teológus jön arra. Annyira el van foglalva az Istenről való elmélkedéssel, hogy észre sem vesz. Aztán feltűnik egy lelkész. Nagyon sietősen lépked, fél, hogy elkésik a templomból, észrevesz, de nincs ideje rád. Tovább fekszel az úton, amikor hirtelen megjelenik egy menekült, egy tinédzser, egy hajléktalan, egy más bőrszínű vagy vallású ember. Képzeld, hogy ő viszont ellátja a sebeidet, magával visz a legközelebbi hotelbe, ahol addig maradhatsz, amíg meg nem gyógyulsz, ráadásul ő fizeti a hotelszámlát.
Nehezünkre esik elfogadni egy idegentől a szeretet megnyilvánulásait, különösön, ha különbözik tőlünk. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni, hogy Isten könyörületességét és szeretetét olyan emberek által is megmutatja, akikről a legkevésbé sem feltételezzük. Ez a történet arra bátorít, hogy alázattal és jóindulattal fogadjuk el Isten ajándékait másoktól, bárki legyen az.

Imádság: Urunk, segíts kifejeznünk szeretetedet és gondoskodásodat mindazok felé, akikkel találkozunk. Ámen.

Kit küld ma Isten a segítségemre? El tudom fogadni?



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1480 Dátum: 2017. November 30. - 09:46:34
2017. november 30. csütörtök

"Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved,
jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is;
mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma,
és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen."

Mt 6,9-13.

NINCS FELJEGYZÉS

(A szeretet) nem rója fel a rosszat. (1Kor 13,5)

Gyerekkoromban anyukám előszeretettel vásárolt élelmet egy közeli kis fűszerüzletben. Előfordult, hogy nem volt elég pénze a vásárláshoz. Ilyenkor Holler, a fűszeres, azt mondta: "Semmi gond." A vásárlói füzetbe felírta a tartozást. Amikor legközelebb a környéken járt, édesanyám mindig kifizette a tartozását.
A "jegyzékbe vételt" más módon is lehet gyakorolni. Lehet, hogy fejben jegyezzük meg, amikor nem vettek figyelembe, esetleg megbántottak vagy megsértettek. De nem úgy teszünk, mint Holler úr; mi csak nagyon ritkán húzzuk át a bejegyzést, és pipáljuk ki, hogy a tartozás kifizetve. A feljegyzés ott van az elménkben, készen arra, hogy még többet fűzzünk hozzá.
Mai olvasmányunkban Jézus a megbocsátás fontosságára figyelmeztet: "bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek." Jézus kijelentette és meg is mutatta irántunk érzett szeretetét azzal, hogy teljesen megbocsátott nekünk. Arra hívattunk el, hogy másokat szeressünk, ahogyan ezt Jézus teszi. Ez azt jelenti, hogy akkor is meg kell bocsátanunk, ha a másik nem kér bocsánatot. Ha már nem tartunk, és nem frissítünk a fejünkben feljegyzéseket a bennünket ért sérelmekről, akkor mondhatjuk el magunkról, hogy úgy bocsátunk meg mi is, ahogyan ezt Jézus tette.

Imádság: Istenünk, emlékeztess minket, hogy mennyi mindent bocsátottál meg nekünk. Segíts hasonlóképpen megbocsátanunk és szeretnünk, ahogy Jézus tanított. Ámen.

Kinek kellene ma megbocsátanom?


IMÁDKOZZUNK A MEGBOCSÁTÁSRA VÁRÓKÉRT!



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1481 Dátum: 2017. December 01. - 08:18:36

2017. december 1. péntek

Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk Jézus: "Menjünk át a túlsó partra." Miután tehát elbocsátották a sokaságot, magukkal vitték őt, úgy, ahogy éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak a nyomában. Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. Ő pedig a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: "Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: "Hallgass el, némulj meg!" És elállt a vihar, és nagy csendesség lett. Akkor ezt mondta nekik: "Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?" Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: "Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?"

Mk 4,35-41.

A MI HORGONYUNK

Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya. (Zsid 6,19)

Akkor gondoltam bele igazán, mennyire fontos szerepe van a horgonynak egy hajón, amikor egy 14 méter hosszú, kétárbocos vitorlás hajó fedélzetén állva figyeltem a Chesapeake-öböl felett gyülekező sötét viharfelhőket. A felhők eltakarták a nap fényét, miközben a hullámzó tenger dobálta a hajót. Amikor kitört a vihar, a kapitány ledobta a horgonyt, ami a nehéz láncon lesodródott a mélybe. Ott óriási súlyával, a tenger fenekébe "kapaszkodva" tartotta a hajót, és mi rögtön biztonságban éreztük magunkat.
Ekkor értettem meg, miért is van szükségünk horgonyra, és a Zsidókhoz írt levél írója miként értette, hogy Isten a mi horgonyunk. Néha egyedül a horgony az, ami meg tud tartani. Életünk útján is sokszor érezhetjük, hogy hánykolódunk a vízen, a szél szaggatja a vitorláinkat, és a fedélzetet ellepi a víz. A viharban biztonságos átkelésre és nyugalomra vágyakozunk.
Amíg tombol a vihar, Isten tart minket erősen, soha nem inog, nem enged el, mindig szeret, mindig figyel ránk. Az a mindenható Isten, aki a vihart is le tudja csendesíteni, a mi horgonyunk.

Imádság: Mennyei Atyánk, amikor az életünk viharai tombolnak, segíts bízni, hogy te vagy a mi horgonyunk, aki bármilyen viharban meg tud tartani. Ámen.

"Isten a mi oltalmunk és erősségünk" (Zsolt 46,2).



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1482 Dátum: 2017. December 02. - 09:32:12

2017. december 2. szombat

Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket. Mert amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenvedéseiben, Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is. Ha szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is szenvedünk. A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is.

2Kor 1,3-7.

ISTEN VIGASZTALÁSA

Mert amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenvedéseiben, olyan bőséges Krisztus által a mi vigasztalásunk is. (2Kor 1,5)

Banglades fővárosában, Dakkában tartózkodtam, amikor 2013 áprilisában összedőlt a Rana Plaza, és több mint 1.100 ember meghalt, többségében nők. Nem szívesen, de végül úgy döntöttem, nem veszek részt a keresésben és mentésben, mert tudtam, hogy csak hátráltatnám a folyamatot. De nagyon nehéz volt elfogadni, hogy éppen azokon az embereken nem tudok segíteni, akikhez családommal szolgálni jöttünk.
Miközben a következő napokban egyre nőtt a halálos áldozatok száma, mi más keresztényekkel együtt a kórházakat jártuk, és imádkoztunk a sérültekkel és a szenvedőkkel. Ebben a nehéz időszakban a fent idézett igevers járt a fejemben, és ez a szörnyű tragédia segített, hogy jobban megértsem az Úr Jézus szenvedéseit. Ha ilyen fájdalmat tudok érezni azok iránt, akiket bár szeretek, de alig ismerek, mennyivel inkább szeret minket Isten, aki tökéletesen ismer minket, és Krisztust adta, hogy megmentsen bennünket. Könnyekre fakadtam, amikor arra gondoltam, Isten hogyan vigasztal minket, amikor szomorúak vagyunk. Ő megérti a veszteség felett érzett fájdalmunkat, és a bánatunkban is az ő békességét kínálja. Ő azt akarja, hogy az ő vigasztalása rajtunk keresztül áradjon másokra is.

Imádság: Köszönjük Urunk, hogy megvigasztalsz minket a szomorúságban. Segíts, hogy mi is tudjunk vigasztalni! Ámen.

Isten vigasztalásában bízom, így vigasztalok másokat.



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1483 Dátum: 2017. December 03. - 09:43:48

2017. december 3. vasárnap

Jézus Krisztus születése pedig így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: "József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből." Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: "Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek" - ami azt jelenti: Velünk az Isten. József pedig, amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki: magához vette feleségét, de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el.

Mt 1,18-25.

ADVENT ELSŐ VASÁRNAPJA

"Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuelnek nevezik majd" - ami azt jelenti: Velünk az Isten. (Mt 1,23)

Bár advent az egyházban az új kezdetek időszaka, az északi féltekén a hideg, téli évszakra esik, amikor a természetben nem sok minden utal a kialakulóban lévő életre. Az élet mégis ott van. Mélyen a föld alatt a magvak a nap melegére várnak, hogy kikelhessenek. Ahogy a napok egyre hosszabbak és melegebbek, a fákon is kihajtanak a levelek. A tél közepén sokszor úgy érezzük, soha sem lesz már tavasz, de az ígéret ott van.
Isten nekünk is új életet ígér. Ha zsákutcába jutunk - amikor elveszettnek vagy csak túl fáradtnak érezzük magunkat ahhoz, hogy gondolkodjunk -, Isten emlékeztet arra, hogy még van időnk. Az álmaid még megvalósulhatnak. Isten még megadhatja, amiért imádkozol.
Mindegy, hogy lelkileg frissek vagy megfáradtak, nyugodtak vagy nyugtalanok, reménykedők vagy reményvesztettek vagyunk, Isten elküldi az üzenetet, amit hallanunk kell. Az advent története, Immánuel története, ami azt jelenti "Velünk az Isten!" A legsötétebb éjszakán - a kórházi ágyon vagy a kereszten - Istennél mindig ott az új kezdet.

Imádság: Urunk, segíts bízni, hogy te hatalmasan munkálkodsz az életünkben, akkor is, ha nem látjuk! Ámen.

Isten reményt és új kezdetet kínál nekünk.


IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK VÁLASZT VÁRNAK IMÁJUKRA!



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1484 Dátum: 2017. December 04. - 09:31:51
2017. december 4. hétfő

Kérünk titeket, testvéreink, hogy becsüljétek meg azokat, akik fáradoznak közöttetek, akik elöljáróitok az Úrban, és intenek is titeket, és munkájukért nagyon becsüljétek őket. Éljetek egymással békességben. Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez. Vigyázzatok, hogy senki se fizessen a rosszért rosszal, hanem törekedjetek mindenkor a jóra egymás iránt és mindenki iránt.

1Thessz 5,12-15.

EGYSZERŰEN JÓT TENNI

Ti pedig, testvéreim, ne fáradjatok bele a jó cselekvésébe. (2Thessz 3,13)

A barátnőmmel szemetet szedtünk egy parki sétányon. Összegyűjtöttük az eldobált kávéspoharakat, hamburgeres papírokat, sült krumplis zacskókat. Amikor pedig észrevettük, hogy két munkás épp üríti a közeli szemetes kukákat, megkérdeztük, hogy rátehetjük-e zsákunkat a teherautójukon lévő kupac tetejére. "Persze, nyugodtan dobják rá." - válaszolták. Fel is dobtuk a kis fehér zacskót, a hatalmas, zöld zsákok tetejére, és nagyon büszkék voltunk magunkra azért, amit tettünk.
Még aznap este, ugyanarra mentem autóval, ahol a szemetet felraktuk. Az út közepén feküdt a zsákunk! Leesett a teherautóról, és a szemét szétszóródott az úton. Odalett a jócselekedetünk.
Gyakran úgy tűnik, a jócselekedeteink balul sülnek el. Amikor megtartom az ajtót egy idős embernek, ő pedig rám förmed, hogy ki tudja ő nyitni magának. Vagy amikor fékezek, hogy valaki be tudjon a sávomba sorolni, és koccanás a vége. Ilyenkor legszívesebben feltartanám a kezem, hogy feladom. De emlékeztetnem kell magamat, hogy a cél a jó cselekvése. Ha értelmetlennek is tűnik, amit teszünk, Istent szolgáljuk azzal, ha törődünk másokkal, és az ilyen szolgálat áldás.

Imádság: Urunk, add, hogy a te kezed és lábad lehessünk, amikor válaszul szeretetedre, jót akarunk tenni. Ámen.

Ma is tehetek valami kicsit Isten szolgálatában.