Szerző Téma: Üzenetek  (Megtekintve 157431 alkalommal)

0 Felhasználó és 2 vendég van a témában

Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #15 Dátum: 2013. December 11. - 16:25:52

AZ IGAZI ÜNNEPRE KÉSZÜLÖK
2013.12.07



 

   Gyerekkorom egyik legfelemelőbb élménye volt, amikor kigyulladtak a karácsonyi fények a református templomban. Mennyi szépség, meghitt szeretet lengedezte körül már az adventi készülődést is! Kis iskolásként már az imahét esti igehirdetései és imaközösségei is kitörölhetetlen nyomokat hagytak bennem.

   Az egyszerű gyertyaláng látványa különös gyönyörűséggel töltött el, és végig kísérte életemet az a vágy, hogy szolgálatom az égő gyertyához hasonlítson.

   Utóbbi éveimben már árnyékok vetülete ül az eseményeken, de ez nem a felnőtt kor higgadt józanságából ered. Egész másról van szó.

Az Egyház vallásos ceremóniái igyekeznek túltenni a régi hagyományokon, káprázatos liturgiákkal, pedig az Úr Jézus, aki szegénnyé lett értünk, nem igényelte, hogy megemlékezzünk születéséről. Azt viszont elvárja, hogy engedelmeskedjünk parancsolatainak - ha azt állítjuk, hogy szeretjük Őt -, és hirdessük halálát, engesztelő áldozatát, amíg vissza nem jön.

 

   Ne kövezzetek meg – bár gondolhattok rám elmarasztalóan -, de nekem már valahogy nem olyan ünnep ez, mint régen volt!

Ha a világ feneketlen gonoszságára, a földet sújtó, pusztító katasztrófákra gondolok, beteg rokonaimra vagy a lelkileg meggyötört, a vallásos elhajlások miatti meghasonlásba beletört testvéreimre, nem tudnak felvillanyozni sem az utcai fényfüzérek, plakátok, a tele aggatott fenyőfák, sem a gyülekezetek fergeteges programajánlatai.

   Sokkal inkább vágyom a csendre, az Igére, a szívbeli elmélyülésre, hogy átitasson Krisztus jelleme, és a Szent Szellem tovább tanítson az Úr igazságaira! Szememmel egy távolabbi, igaz ünnepre fókuszálok, a Bárány menyegzőjére, ahol csak tiszta fehér gyolcsban jelenhetek meg.

   Azért, mert piros betűs ünnepek következnek a naptárban, vibrálnak a kirakatok égői, és nagy a sürgés-forgás, vásárlási láz tombol világszerte, attól még a valóságos tényeket nem lehet képmutató módon a szőnyeg alá seperni! (Hogy aztán félig elbomlott, erjedt állapotban újra foglalkozzunk velük…?!)

 

   Karácsony ide vagy oda, továbbra is kőkemény rostálásban, szétválasztásban van Isten népe, akár tudomásul vesszük, akár nem. A magam részéről úgy gondolom, hogy ezt a tisztulási folyamatot semmiféle felpörgött vallásos lázzal, fénnyel és dísszel nem akarom leállítani vagy háttérbe szorítani, hanem arra törekszem, hogy nemes egyszerűséggel a szívem és az otthonom Jézus Krisztus megszentelt lakhelye legyen.

   Erre vezet most az Úr. Ki a hangzavarból, ki a fényözönből és az emberközpontú, nyüzsgő ünneplésből, ki a táboron kívülre, hogy a kegyelmes Istennel találkozva, összeillessze széttört cserépedény-életemet.

 

2013. december 5.                                     Guti Tünde



Nem elérhető Gábor

  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1466
  • Nem: Férfi
Válasz #16 Dátum: 2013. December 11. - 16:36:35
Pontosan ezt érzem én is már egy jó pár éve! Feleségem is mondogatja, ez az ünnep már nem olyan mint régen...Valahogy olyan műanyaggá vált!

Máig emléxem az egyik legjobb karácsonyomra. Szegény gyerekként ugye egyetlen örömöm a könyvek és képregények voltak. Szenteste átjött Nagyim és anyukámmal megterítették az asztalt, csináltak szendvicseket meg más finomságokat is. Miközben ment a háttérben a karácsonyi műsor beszélgettünk, én képregényeket lapozgattam majd ettünk az elkészített finomságokból. Végül anyukám meggyújtotta a karácsonyi égőket és úgy néztük a tévét!

Ezeknek megvolt a melegsége és a hangulata!

Volt egy másik karácsonyom is ami szép is volt meg nem is. Szintén szenteste átjött Nagyim és anyukámmal az színes égők fényében elfogyasztottuk a vacsorát és végre megkaptam az ajándékom:egy képes gyerekbibliát! Háttérben viszont a román forradalom eseményei zajlottak és elszomorodva néztük ahogy az emberek egymást ütik! Mindenesetre ez is meleg hangulatú ünnep volt...

Még egy karácsony nagyon bennem van, ez anyósoméknál volt. Nem csináltunk nagy dolgot, ettünk és együtt tévéztünk beszélgettünk de mégis, valahogy olyan meleg békés ünnep volt ahogy feleségemmel összebújva nézegettük az ajándékokat és beszélgettünk a szülőkkel!

Mostanság úgy az utóbbi 10 évben viszont nekem az egész ünnep egy giccsparádé lett és semmi értelme nincsen...Kivéve hogy meggyújtjuk kettesben a karácsonyi égősorokat és én az Igében elmélyedve a feleségemmel összebújva ünneplek! Manapság tényleg minden az akarom vedd meg rohanjunk hogy fogyasszunkról szól...Valahogy ennek az ünnepnek a különlegessége veszett oda...



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #17 Dátum: 2013. December 20. - 17:45:15

Nem győzött a gonosz...

    Írta: Weberné Zsikai Mária

A hat éves Emilie Parker festeni, rajzolni szeretett legjobban a világon. Kedvenc időtöltése volt a reggeli séta a verőfényes napsütésben szüleivel és két húgával, a négy éves Madeline-nel és a három éves Samanthával.

Múlt év decemberében, a karácsonyi készülődés kellős közepén Emilie-nek eszébe jutott, hogy sok-sok gyerek van a világon, akik nem kapnak majd ajándékot, azért kinyitva a gardrób ajtaját egy hatalmas papírdobozt vonszolt elő és a szobájában elkezdte megtölteni a saját játékaival. Ez volt az utolsó feladata. 2012. december 14-én Emilie áldozatává vált az amerikai történelemben egyik legbrutálisabb tömegmészárlásának, melynek során huszonhat ember halt meg, köztük húsz 6-7 éves korú gyerek. Az elkövető húsz éves fiatalember a newtown-i Sandy Hook Általános Iskolában elkövetett gyilkosságok után magával is végzett.
Emilie Parker halálának egyéves évfordulójára készülve édesanyja, Alissa Parker a következőképpen emlékszik vissza az egy évvel ezelőtti eseményekre: „Emilie önzetlen volt és áldozatkész, soha nem ismertem hozzá hasonlót. Nehéz elképzelni, hogy ez az önfeláldozó kisgyerek már nincs ebben a világban. A család fájdalmát nem lehetett szavakkal kifejezni. Néhány nap múlva, váratlanul egy doboz érkezett. A rendőrség küldte Emilie ruháival, úgyhogy saját szemünkkel láthattuk, hol érték kislányunkat a golyók. Nem tudom leírni a fájdalmat, amit éreztem. Elborított az a rettenetes érzés és felismerés, hogy a gonosznak mekkora hatalma van, és ezúttal is győzött. Drawing
Ahogy múltak a hetek egyre több levelet kaptunk a világ minden tájáról. Sokszor annyit, hogy már nem volt elég a saját postaládánk. Ismeretlen emberek a részvétüket fejezték ki, volt aki szeretettel vigasztalni próbált, és volt olyan is, aki küldött valamit. Lassan változni kezdtem, fájdalommal telve, de másként kezdtem és próbáltam látni az eseményeket. A lelkem olyan volt, mintha hordozták volna és nem csak engem, hanem a családomat is. Isten szeretetét éreztem. Emberek imádkoztak értünk.
Itt volt az ideje, hogy befejezzük, amit Emilie elkezdett. Létrehoztunk egy érdek képviseleti csoportot Safe and Sound – Securing our School néven, amely azóta az amerikai iskolák biztonságosabbá tételéért küzd országszerte. Útjára bocsátottunk egy másik alapítványt is, a The Emilie Parker Art Connectiont, amely a gyerekek művészeti oktatását támogatja. Soha nem felejtem el, hogy halála előtt Emilie a rászoruló gyerekeknek akart játékokat küldeni. Valahányszor ránézek az összegyűjtött játékokra fájdalom jár át és nem tudtam magam rávenni, hogy bármit is tegyek a dobozzal. Mindig arra az önfeláldozó gyerekre emlékeztet, akihez hasonlóval még nem találkoztam. Ezért úgy döntöttünk, segítünk létrehozni Guatemalában egy orvosi központot, amely rendkívüli helyzetek esetén nyújt ellátást rászorulóknak.

Azután következett a legnehezebb kérdés. Az emberek rám néznek és megkérdezik: „Hol volt Isten, amikor mindez történt? Miért nem állította le?" Azt válaszolom: „Isten megengedte, hogy megöljék a Fiát. Megengedi, hogy magunk hozzunk döntéseket, válasszunk jó és rossz között, mert a jó csak akkor élhet bennünk, ha azt szabadon választjuk, minden más felett. „
SistersEz számomra egy nagyon mély gondolat, amivel soha nem foglalkoztam korábban. Amikor „jót teszünk", az emberek a cselekedeteinket „jónak" nevezik. De a „jó" nem bennünk van. Mert tehetjük például a jót rossz motívumokkal is. A mi Mennyei Atyánk egy olyan világot tart fenn, ahol alantas kezünkkel ünnepelhetjük az Ő Fiának születését, ahol a leprások, a prostituáltak, a papok, és a gazdag üzletemberek is Királyként dicsérhetik őt, és "aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül." (Róm 10:13) Ez a mi választásunk. „

„Nem a gonosz győzött azon a napon" – fejezi be Alissa Parker. „Továbbvisszük azt a szeretetet, ami abban a kicsi lányban volt. Ez a fajta szeretet nagyon csendes, nem szerepel a hírekben, és a megtalálásához erőfeszítést kell tennünk.

De mindezeken keresztül megértettem, hogy valójában milyen erős és milyen hatalmas az Isten szeretete.



Nem elérhető Kálmán

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #18 Dátum: 2013. December 20. - 19:04:35
 O0



Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #19 Dátum: 2013. December 20. - 20:23:10
O0

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #20 Dátum: 2013. December 26. - 13:19:32

Mese a karácsonyról, az önfeláldozásról és a szeretetről...

Valamikor réges régen az erdőben élt két fenyőfa. együtt cseperedtek fel, együtt nőttek. Az egyik fiú volt, a másik lány. Nagyon szerették egymást. Úgy érezték minden az övék. Övék az erdő, övék a kismadár, mely rájuk szállt, s minden, minden. Jött a tavasz, minden kizöldült mellettük. Jött a nyár, jött az ősz. Majd jött a tél, s jött az ember. Sokáig bolyongott az erdőben, majd meglátta ezt a két fát, s vette a fejszéjét. Kivágta őket. Fájtak a csapások, de talán az még jobban, hogy szétszakítják őket.
A piacra kerültek, s ott eladták a két fenyőfát. A fiú egy gazdag családhoz került, s a nagy gazdagság, a sok ajándék, a rengeteg dísz hamar elfelejtette vele szerelmesét. Sok - sok díszes ajándék került alá. S, boldog volt. Hát igen. Ez az igazi élet! -gondolta.
Eközben a lány-fenyő egy szegény családnál állt. Néhány vacak kis dísz, ajándék... semmi. A lány nagyon elkeseredett. Lám, hiába éltem. Itt kell befejeznem. Mi lehet a szerelmemmel? - kesergett.
Elérkezett Karácsony, a szeretet ünnepe. Az egész föld ünnepelt, s boldog volt, hiszen gyermek született, fiú adatott nekünk. Mindenki boldog volt... Mindenki... Mindenki? Nem. Ott, ahova afiú-fenyő került veszekedés volt. A pénz. Már megint a pénz. S a férj otthagyta feleségét karácsony szent ünnepén.
Eközben a másik családnál nagy szeretetben voltak. Lehet, hogy nem volt ajándék, de sokal többet kaptak a gyerekek: szeretetet. Azt, aminél több nem adható.
Elérkezett Vízkereszt ünnepe, s a két fa a szénégetőnél találkozott. Hiába éltem - kesergett a fiú. Á, dehogy - szólt a lány- nem az a lényeg, hogy gazdag vagy, vagy éppen szegény, hanem csak annyi, hogy szeretettel vagy-e a másik iránt. Szeretettel a másik iránt.
S egymást átölelve égtek el, a szénégető kemencéjében



Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #21 Dátum: 2013. December 26. - 14:46:32
O0

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Kálmán

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #22 Dátum: 2013. December 26. - 15:09:15
 O0



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #23 Dátum: 2013. December 31. - 18:20:43
 ÉVÉRTÉKELÉS
2013.12.31

                          ÉVÉRTÉKELÉS

 

   Nehéz évet zárok le ma. Bár örömben és felülről kapott vigasztalásban nem volt hiány, bőven kijutott a küzdelmekből is. 2013-ban, eddigi hívő életem során még nem tapasztalt csalódások, keserűségek, kiábrándulások értek.

Azt láttam meg, hogy globális megrázattatás alatt inog az Eklézsia, és mindent el kell engednem, engednünk, amikbe eddig kapaszkodtunk Jézus Krisztuson kívül!

   Sehol nem ígért nekünk a Mester könnyű, felhőtlen életet, sőt nyíltan felvázolta:

   "E világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok, én legyőztem a világot."

Pál azt írja, hogy a nyomorúság munkálja ki az állhatatosságot. Nem elmenekülni kell tehát a támadások elől, hanem tántoríthatatlanul megállni, és bízni az Úrban, aki győzelmes jobbjával támogat.

   Jöhetnek bár hitpróbáló nehézségek, elutasítások - mint ahogy jöttek is -, testi betegségek, anyagi gondok vagy más jellegű megaláztatások - ezekben is volt részünk - , ha az Úrban maradunk, mint szőlőtőn a szőlővessző, akkor ezek mind a javunkra válnak, és a jellemünket formálják. Ez pedig azért fontos, mert hívő életünk célja, hogy Istent szolgálva, Krisztus arca és természete kiábrázolódjon bennünk, s ezzel hitelesen tudjuk bemutatni a világnak az Úr megmentő szeretetét.

   Isten adjon erőt, világosságot, bátorságot, hogy a következő évben még szilárdabban ragaszkodjunk az Igazsághoz, és teljes szívvel szeressük Őt, növekedve az istenfélelemben és a testvéreink iránti irgalmasságban! Ámen!

   Boldog új évet kívánok mindenkinek! "Az Úr közel!"

 

2013. december 31.                                                      Guti Tünde



Nem elérhető Kamilla

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 5877
  • Nem: Nő
Válasz #24 Dátum: 2013. December 31. - 18:24:37

   O0

Az igazi Krisztus Jézus mindig az Atyára mutat, Őt emeli fel, és dicsőíti. Felé továbbítja a hódolatot, imádatot.


Nem elérhető Kálmán

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #25 Dátum: 2013. December 31. - 19:01:08
Ha valaki ismeri közületek Guti Tündét akkor szólhatna neki, hogy szeretettel várjuk közénk.

 :int



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #26 Dátum: 2013. December 31. - 19:38:19
Kedves Kálmán!

Én ismerem Tündét nagyon régóta vagyunk közeli testvér-barátságba, de most nem nagyon fogékony fórumozásra. Elég nagy megrázatáson mentek ők keresztül, ahogy az irásából is lehet olvasni, de majd ha beszélünk akkor felvetem neki. Egyik olyan testvérem, akitől nagyon sokat tanultam, nagyon becsülöm őt, mint Krisztus Jézus "jó vitézét". Példa előttem az ő életük.




Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #27 Dátum: 2013. December 31. - 19:44:18
Ha valaki ismeri közületek Guti Tündét akkor szólhatna neki, hogy szeretettel várjuk közénk.

 :int

Én már meghívtam erre a fórumra, úgy, egy hónpja, meg köszönte, de egyenlőre nemet mondott.
Sajnos.

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #28 Dátum: 2013. December 31. - 20:10:22
Én már jó pár hónapja írtam Tündinek, hogy szívesen és szeretettel látjuk.
Erőltetni senkit sem szabad!
:szelid:

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #29 Dátum: 2013. December 31. - 20:26:24
Azt gondolom, hogy most tényleg csak várhatunk. Kemény év van a hátuk mögött. De az irásai nekem mindig nagyon sokat jelent, és azt fel szoktam rakni.