A mültkor amikor Gábor olyan indulatosan minősítette a fórumunkat, nagyon elszomorodtam. Talán az ő kedvéért, de a többiek épüléséért leírom most ezt a bizonyságot.
Nekem a május elsó vasárnapja, május 3-a, 4-e ünnep, ugye anyák napja, aztán névnap, születésnap. Idáig minden évben ilyenkor jött haza a fiam, hogy felköszöntsön, és együtt ünnepeljen velem. De az idén nem tudott most jönni, igy nagyon egyedül maradtam. Nagyon fájt a szivem, és az történt, hogy névnapomon az Örömhíres testvéreimen kivül senki sem köszöntött fel- Mindenki az anyáknapjával volt elfoglalva.
De Isten kiformált egy kis közösséget, akik figyelünk egymásra. Nem pörgünk, nem skyp-istentiszteletezünk, de számon tartjuk egymást. És ezt most Isten ragyogóan felhasználta. Annyira jó volt, hogy ez a drága Testvéri csapat tudott nekem vigasztalást nyújtani szeretetével, figyelmességével. És tényleg érdekes volt, hogy mennyire másként reagált a "családom", mert mi egymásnak Testvérei vagyunk és Isten családjának a tagjai. vagyunk. Nem engedtem teret a sátánnak aki nagyon el akart szomorítani, igy aztán másnap születésnapomon tengernyi szeretet ömlött felém, olyanok is írtak, kerestek, akikkel már nem találkoztam több, mint negyven éve. De mégis a legsimogatóbb a ti csendes, drága szeretetek volt, itthon az Örömhíren.
Gábor erre jó ez a fórum, bárcsak átélnéd, úgy Isten előtt igazán, hogy mennyire nagy dolog, hogy van pár ember, aki bár testileg messze van tőled, de törődik veled, és fontos vagy neki, Én ezt most nagyon átéltem és köszönöm is mindenkinek itt a Fórumon, és neked is Gábor, hogy gondoltatok rám, álmán Testvér Igeverse meg szinte prófétai biztatás volt : Köszönöm.
Legyetek áldottak Istenünk a mi Atyánk által!