MILYEN IS AZ IGAZI ÉBREDÉS?
Személy szerint én már sok-sok éve tanulmányozom az ébredések történetét, és írok arról.
Mindezek fényében biztos vagyok benne, kedves Olvasó, hogy meg tudod érteni, miért is
szomorított el engem olyan sokszor az ‘ébredés’ fogalmának a teljes degradálódása ahhoz
képest, amit igazából jelent. Ez a könyv az "Igazi és hamis ébredés"-ről szól, így azt
gondolom, legfőbb ideje megnéznünk az IGAZI ébredés jellemzőit, amelyek az évszázadok
során mindvégig megfigyelhetőek voltak.
Korunkban láthatóan kevés keresztény van tudatában annak, hogy mi is történik, amikor Isten
jelenléte kiárad ránk (ugyanis ez az igazi ébredés: az, hogy ISTEN LEJÖN HOZZÁNK,
MEGLÁTOGAT MINKET). Amikor Mózes lejött a hegyről, Isten szent jelenlétét és
dicsőségét hozta magával. Az emberek, ezt látva, elfutni és elrejtőzni akartak! És az igazi
ébredés is mindig ilyen. Isten dicsőséges, szent és félelmetes jelenléte árad ki hatalmas módon
– és ez az oka annak, hogy az ébredések lezajlási módjai sokszor mintegy megismétlődnek.
Az emberi szív alapjában véve minden generációban ugyanolyan – így Isten szent jelenléte
mindig ugyanolyan hatást vált ki. Vannak, akik hatalmas módon meggyőzetnek a bűneikről,
mások el akarnak futni és el akarnak rejtőzni, és vannak sokan olyanok, akik hangosan
zokogva térnek meg Istenhez. Újra és újra – egészen az Apostolok Cselekedetei könyvétől
kezdve – ugyanazokat a dolgokat láthatjuk. És ez sok tekintetben megkönnyíti számunkra azt,
hogy meg tudjuk különböztetni a hamisat a valóditól.
És én itt most az ébredések évezredeiről beszélek – évek hosszú soráról, melyek során Isten
hasonló módon hívott rengeteg embert a bűnbánatra és megtérésre. Néhányan azt mondják
nekem, hogy ‘Ó, ez alkalommal ez most biztosan más jellegű lesz!’ Igen, az egyes
ébredéseknek mindig lesz olyan aspektusa, amely ‘új’ lesz, ám alapjában véve Isten az
emberek szívével minden ébredés során hasonló módon foglalkozik. Én annyira ki nem
állhatom, amikor a hívők a legújabb, az Egyházon végigsöprő ‘sok-hűhó-semmiért’ típusú
hóbortokat ‘ébredésnek’ titulálják. Ez nagyon irritál engem – nagyon! Az egész ébredés
lényege ugyanis az, hogy az emberek a szívük legmélyéig meg lesznek érintve, és a
‘szívükben megkeserednek’, amint az Pünkösd napján is történt. A Finney-, Wesley-, vagy
Keresztelő János-féle átható és szívekbe hatoló prédikálásra van szükségünk! És leginkább a
‘langyos’ Egyháznak kellene ez!
Azok, akik az ébredésről mint pusztán csak az ünneplés, egybegyülekezés és öröm
időszakáról beszélnek, nem ismerik fel, hogy ezek a dolgok olyan ‘gyümölcsök’, amelyek az
igazi ébredés UTÁN KÖVETKEZNEK. Magának az igazi ébredésnek a célja ugyanis nem
más, mint Isten embereinek a megtisztítása, alapos „mélytisztítása”, majd az Isten erejével és
hatalmával való felruházása. Ha Isten emberei egy szellemi hanyatlás vagy langyosság
időszakába estek bele, akkor az igazi ébredés először egy nagyon mély MEGTÉRÉST fog
hozni. Az egész ébredés lényege az, hogy ezek a keresztények a bűneiket felismerve
megtérjenek és megtisztuljanak, hogy így újra tiszta csatornái lehessenek Istennek, hogy
rajtuk keresztül ki tudjon áradni Isten áldása és üdvössége a haldokló világ felé – és hogy így
a keresztények újra be tudják mutatni Isten dicsőségét itt, a földön. Az igazi ébredés Isten
gyermekeit a térdeikre kényszeríti!
Mint ahogy egy keresztény író megjegyezte, az ébredés "nem az, amikor a dolgok teteje
elszáll, hanem az, amikor az alsó (értsd: lehúzó) rész leszakad". Ahogy azt az ‘Azusa utcai’
ébredésben részt vevő Frank Bartleman is írta: "1905 elején megkaptam az Úrtól, hogy mi is
az ébredés alapja: ‘Az ébredés mélységét A MEGTÉRÉS SZELLEMÉNEK A MÉLYSÉGE
határozza meg.’ És ez az alapelv vonatkozik mindenkire és minden időben." Mindenki, aki
már tanulmányozta az ébredések történetét, csak egy nagy ‘Áment’ tud erre mondani!
Az igazi ébredések során az is gyakran előfordul, hogy az embereket a Szent Szellem annyira
meggyőzi a bűneikről, hogy szó szerint képtelenek mást tenni, mint arccal a földre borulni, ott
feküdni, és Istenhez kiáltani kegyelemért a nagy lelki szorongattatásukban, amíg az Úr meg
nem győzi őket arról, hogy megkapták a bűnbocsánatot. (Gyakran, különösen az ébredés korai
szakaszaiban, olyan KERESZTÉNYEK élik át ezt, akik az életükben bizonyos bűnöket
toleráltak.) Előfordulhat az is, hogy arra éreznek késztetést, hogy nyilvánosan megvallják a
bűneiket, mielőtt még átélik a megbocsátást és a bűneikből való megtisztulást. Soha nem
szabad azt elfelejtenünk, hogy az ébredés elsősorban a keresztényeket célozza meg. Ahogy
azt a történelem világosan megmutatja, az ébredés nem más, mint a mély megtisztulásnak és
megtérésnek az áradata, majd egy szellemi felhatalmazás, amelynek célja Isten embereinek az
‘újjáélesztése és megújítása’, hogy ők aztán hatalmas aratást tudjanak majd végezni az Úrért.
A következő leírás elénk tárja, hogy milyenek is voltak az ébredési ima-összejövetelek az
1858–59-es walesi ébredés során (s az itt leírtak igen sok ébredés esetében hasonlóképpen
fordultak elő): "Az örökkévalóságnak – amikor az igazán valóság lett a számukra – először a
félelmét élték át. Úgy tűnt, hogy az Isten szerint való megszomorodás mélységeibe
zuhantak… Néhány hétig mást nem lehetett hallani az alkalmakon, csak a zokogás hangját, és
a bűnök feletti szomorúság és gyász hangjait. A ház sokszor annyira megtelt az isteni dicsőség
jelenlétével, hogy az istentelen emberek reszkettek a félelemtől; és az alkalom befejeztével
úgy rohantak ki, mintha valamilyen közelgő veszedelem elől menekültek volna…"
A híres, 1904-es walesi ébredés egyik szemtanúja azt mondta, hogy egyáltalán nem Evan
Roberts szónoki kifejezőkészsége volt az, ami megérintette az emberek szívét, hanem a
könnyei. "Volt, hogy összeroskadt, és zokogásban tört ki, sírva kérve Istent arra, hogy törje
össze a büszkeséget, és alázza meg őket; szinte agóniában, nagy szívbeli fájdalommal
imádkozott, a könnyei csak úgy csorogtak lefelé az arcán, és az egész valója szinte
fájdalmasan vonaglott. S erre az erős, kemény emberek zokogásban törtek ki, és úgy sírtak,
mint a kisgyermekek… a sírás és jajgatás hangja töltötte be az egész helyiséget."
Hadd jöjjön most egy jellemző kivonat a híres ébredési prédikátor, Charles Finney
önéletrajzából, az egyik olyan szolgálatával kapcsolatban, amelyet egy különösen istentelen
helyen tartott: "Alig negyedórája szóltam nagy igyekezettel az emberekhez, amikor hirtelen
egy félelmetes, ünnepélyes csend lett rajtuk úrrá. Az összegyülekezett emberek elkezdtek
mindenfelé leesni a székeikről, és kegyelemért kiáltoztak. Ha egy kard lett volna a kezemben,
még azzal sem tudtam volna olyan gyorsan ‘lekaszabolni’ őket a székeikről, mint amilyen
gyorsasággal zuhantak a földre. Ahogy ez az isteni érintés rájuk zuhant, két percen belül
majd’ az egész közösség vagy a térdein volt, vagy a földön feküdt. Azok, akik még meg
tudtak szólalni, magukban imádkoztak… Nekem természetesen abba kellett hagynom a
prédikálást, mivel már senki sem figyelt rám. Majd észrevettem azt az idős testvért, aki
meghívott engem oda, hogy ott prédikáljak: nagyjából a helyiség közepén volt, ott ült, és
teljes döbbenettel tekintgetett körül. Hangosan, majdhogynem kiabálva – hogy meghalljon
engem a hangos zokogások zaja közepette – odaszóltam neki, rámutattam, és azt mondtam,
hogy ‘Nem tudsz imádkozni?’…"
A Szent Szellem e valódi kitöltetése, és Isten érezhető, szinte kézzelfogható jelenléte nagyon
is valóságos. Frank Bartleman így írta le az 1906-os Azusa utcai ébredés egyik alkalmát:
"Isten olyan csodálatos módon közel jött hozzánk, hogy úgy tűnt: magának a mennynek az
atmoszférája vett minket körül. Olyan súlyos isteni dicsőség szállt ránk, hogy nem tudtunk
mást tenni, mint arccal a földre borulni. Nagyon sokáig még leülni is alig tudtunk. Mindenki a
földön feküdt, leborulva, néha az egész szolgálat ideje alatt. Én is alig tudtam sokszor
elkerülni azt, hogy a teljes testemmel arccal a földre ne zuhanjak."
Ez a szinte ijesztően lenyűgöző ráébredés – hogy magának a szent Istennek a jelenlétében
vagyunk, az Ő "shekinah dicsőségében" – azokban az emberekben, akiknek a szíve nincs
rendben az Úrral, a bűneik miatti mély megkeseredést és gyötrődést váltja ki. Ám azok
szívébe, akik felismerik, hogy Isten tisztára mosta őket a bűneikből, igen nagy örvendezést és
valódi örömöt hoz. A megnyilvánulások e két, extrém pólusa miatt – egyfelől a bűnök miatt
igen nagy szomorúság, másfelől a bűnbocsánat okozta kitörő, ‘kimondhatatlan öröm’ átélése
miatt – az ébredés ellenzői gyakran az érzelmi túltengés és hisztéria vádjait fogalmazzák meg
az ébredésekkel kapcsolatban. A tapasztalat azonban az, hogy ezek az Isten szerinti mély és
valódi történések mindig ugyanúgy fordultak elő: az emberek először egy mély bűnbánatot
élnek át, majd kitörő örömöt. S ezek mindig egészséges és tartós gyümölcsöket teremtek,
bárhol is fordultak elő.
Sok ébredés eredményezett olyan mértékű túláradó örömöt, Isten-dicsőítést és ünneplést
azokban, akik friss módon élték át a bűneik megbocsátását, hogy a szemlélődőket gyakran
megdöbbentette az, ahogy ezek az emberek hangosan, örömmel kiáltozva adtak hálát
Istennek, és hogy felszabadultan, énekekkel dicsérték Istent. Azonban fontos azt is észben
tartanunk, hogy ez az "igazság, békesség és öröm a Szent Szellemben" megtapasztalás csak
azok között lehetséges, akik az Isten előtti megtörtség és mély megtérés útján át kerültek ebbe
az állapotba. A feltámadást mindig meg kell, hogy előzze a ‘halál’.
Ahogyan azt Evan Roberts (az 1904-es walesi ébredés egyik vezetője) mondta: "Először is,
vannak-e olyan bűneid a múltadban, amelyekkel még nem foglalkoztál őszintén, s amelyeket
még nem vallottál meg Istennek? Ereszkedj akkor azonnal a térdeidre! A múltadat le kell
rendezned, és meg kell tisztulnod. Másodszor, van-e olyan dolog az életedben, amely
kétséges, s mellyel kapcsolatban nem tudod eldönteni, hogy az igazából jó-e vagy nem?
Akkor szabadulj meg attól is! Isten és közötted nem szabad, hogy akár csak egy felhő árnyéka
is legyen. Megbocsátottál-e már mindenkinek – MINDENKINEK? Ha nem, akkor ne várj
megbocsátást a bűneidre!…" Kétség sem fér hozzá, hogy a mély, őszinte megtérés és az
imádság valóban a valódi ébredés kulcsai. Minden egyes, korábbi kitöltetés során ez így volt
– és minden bizonnyal ez a jövőbeli ébredéseknél is így lesz!
Andrew Strom