Kezdem az elején. Csak azért hogy nagy vonalakban megmutassam ezt a küzdelmet és rátérjek a saját regénnyel kapcsolatos gondolataimra..
Már egészen pici gyerekkoromban is az egyik kedvenc rajzfilmem a Mikrobi volt.
Gyerekkori Játékainkban amiben a hugom igazán jó játszótárs volt, szinte sosem hétköznapi embereket vagy szereplőket találtunk ki, hanem saját lényeket és kis világokat. Volt egy csapatnyi jól mozgatható rongybábunk. Itt aztán voltak űrhajós kalandok , időutazás elcsúszott dimenziók, alakváltók, félelmetes ezüstös tüskés lények..stb mindezt még a videójátékok megjelenése előtt , amikor még csak a Pirx kapitány kalandjai mehettek a TV-ben.
Barátnőink ha átjöttek hozzánk játszani szinte "videóztak". A mesélő vagy történet ötletelő és fő irányító én voltam.
Közben magam is írtam igaz csak fejben saját történetet. Kitalált lényekkel és emberekkel. Ekkoriban a Danubius rádióról sok slágert felvettem. A zene inspiráló volt az új ötletek kitalálásához.
Amolyan kis visszahúzódó félénk kamasz voltam kis világomba zárkózva. Csúfoltak és ki is közösítettek. Hetedikes koromra némileg enyhült a helyzet... de a családnevem továbbra is "gyúnyszókét" szerepelt. Ráadásul folyton elsírtam magam ha piszkáltak.
14 éves voltam amikor a nagyi kérésére és kíváncsiságból hittanra kezdtem járni. Már ekkor nagyon komolyan vettem hogy "én meg akarok térni" és a Sátán uralma alol Jézus bárányai közé szeretnék tartozni.
Ki olvasta a Fehérke című könyvet? Rám nagy hatást tett. Bár egy tenisztáborba jelentkeztem ami elmaradt így egy református gyerekhéten találtam magam.
Jézus élete című filmet néztük meg és én ott a végén a narrátor felszólításával élve csendesen az Úrral négyszemközt hűséget fogadtam Jézusnak hogy örökre az övé szeretnék lenni. Csodálatos egy hét volt. Szinte a föld felett jártam és olyan boldog voltam hogy már Jézus megrettentjeihez tartozom.!
Nagyon buzgón igyekeztem " megfelelni" az ÚJ ember képének. Régi fantáziavilágomra ellenségként tekintettem. szinte megszállottként fényes fehér ruhába akartam magamat öltöztetni. 180 fokos fordulatot vegyek. "Régi" életemmel szemben. Kazettáimat kidobtam, képregényemet szintén , rajzaimat úgyszintén.
Voltak nagyon jó dolgok , főleg ahogyan Isten átformált a félénk társaságban megszólalni képtelen kamaszból , bizonyságtevővé, aki már mer hangosan imádkozni.
A szentség és a tisztaság érzését kerestem. A világra és minden előtte általam kedvelt dologra pedig fertőző bűnként. Nem néztem már filmet és nem hallgattam zenét. (Ami kifejezetten hiányzott)
De a "világ" a fantázia vonzott vissza... elcsábultam volt hogy egy gondolat vagy egy film erejéig. Elveszettem vele a "szentség fehér ruhájának" érzését. Úgy éreztem Isten elfordult tőlem mert vétkeztem. És most könyörgéssel és erős bűnbánattal könnyekkel ki kell engesztelnem.
Hívő életem 15 évét a "szent fehér ruhába" öltözött hívő majd amikor elbuktam akkor a saját feje után menő bibliát félretevő lázadási időszakok váltogatták. Volt hogy egy egy hívő korszak évekig is eltartott majd ugyan így évekbe került egy egy lázadás.
Nagy "visszatéréseim" alkalmával, mindig megfogadtam hogy mostantól soha többé nem foglalkozom saját történetekkel.
De mindig vonzott , hogy akár egy rendező zenehallgatás közben a történet egy egy jelenetét újrakomponáljam csiszoljam, szinte magam előtt látva a közönséget.
2009-ben épp egy már évek óta tartó lázadási periódusban jártam amikor a hugom a gyülekezetünk csendes hetére hívott Balatonfenyvesre. Belül éreztem hogy nagy változás következik mert ebből az egyszer hideg egyszer meleg időszakból már elegem volt.
Hiszen szeretem Istent és nagyon sok csodálatos igét kaptam , vezetést tőle és egyre jobban ismertem ŐT. Nem akartam megbántani de úgy éreztem képtelen vagyok a "szent fehér" ruhát sokáig viselni. Imáimat belengte az izzadságszagú erőlködés, bár ott volt a szeretet de a bűntudat és a félelem a megfelelési vágy erősebben. Féltem hogy elvesztem jó tetszését és szeretetét áldásaival együtt. Hogy többé nem áll szóba velem és nem szól többé hozzám személyes igékkel.
Ezen a csendes héten ( bár akkor még nem tudtam mit kérek) azt kértem hogy bármit is tesz velem vessen véget ennek a hideg- meleg hívő életnek.Isten válasza nagyon határozott volt! "Gyere ki közülük"!
Amint hazaértünk engem ismét vonzott a Mesengerens éjszakába nyúló beszélgetések a SCI-fi fórumnos barátaimmal a figura gyüjtés..stb
El is határoztam még aznap hogy szép fokozatosan majd leállok vele.. Bár el sem tudtam képzelni ez hogy fog történni.. De Isten másként döntött.
Még aznap iszonyatosan rosszul lettem.
folyt köv: