Szerző Téma: ''Provokatív ostobaságok'' ÉRTELMES emberektől  (Megtekintve 40199 alkalommal)

plus minus reset

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Kálmán

  • Helyreállítási szolgálat
  • *
  • Hozzászólások: 13595
  • Nem: Férfi
  • Last Login:2018. December 12. - 20:16:57
Re:''Provokatív ostobaságok'' ÉRTELMES emberektől
« Válasz #75 Dátum: 2014. Szeptember 22. - 20:44:35 »
Köszönöm a figyelmeztetést.

 vkez

Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 12415
  • Nem: Férfi
  • Last Login:Ma - 21:27:05
Re:''Provokatív ostobaságok'' ÉRTELMES emberektől
« Válasz #76 Dátum: 2014. Szeptember 24. - 19:47:24 »
István Bertalan
Mai keresztény mesék és valósága.
Egyszer volt és van is, egy szegény
ember és szólt:
- A szegénység Jézus nevében felkel
az életemből, és terhe a vállamról és
a tengerbe veti magát.
S láss csodát, a szegény ember
szegényebb lett, mint valaha és még
lelkileg össze is tört, mert azt
mondták neki: - Ez azért van, mert
kevés a hited.
Másik mese.
Hol volt és még mindig van egy beteg
ember, aki ekképpen szólott:
- Jézus nevében meggyógyultam az
1Péter 2,24 verse alapján és
egészséges vagyok, mert Jézus
felvitte a betegségemet a
keresztfára.
És hipp-hopp a beteg ember lába
jobban fájt mint valaha és lelkében
is kárt vallott mert azt tanították
neki, ha megvallod és hiszed,
meglesz az néked, csak legyen elég
hited, és az is eszébe jutott, hogy
lehet valami elfelejtett bűn lehet
még az életében, ami kimaradt a
bűnvallás ból.
Van még sok hasonló mese, amivel el
lehet altatni a keresztényeket, mert
az emberi hülyeség, határtalan és
hasonlóvá lett ahhoz a bukott
angyalhoz, aki tanította őket, aki
több akart lenni, mint az Isten és
hatalmát az Isten fölé akarta
helyezni és mivel ez nem sikerült, az
embereket szédíti és hülyíti ezzel,
sajnos még a választottakat is
elhiteti.
Isten azt mondja: "Könyörülök, akin
könyörülök, irgalmazok, akin
irgalmazok," és "ha én nem építem a
házam ti hiába fáradoztok."
(Rm 9,15. Zsolt 127,1.)
Persze senki nem akar
nyomorúságban, nélkülözésben élni,
sem, betegségekben sem
fájdalmakban. Az Isten meghallgatja
kéréseinket, könyörgéseinket és
imánkat, de a kérés legyen kérés, a
könyörgés az, könyörgés az ima,
pedig imádság.
Hit is szükséges, mert hit nélkül
lehetetlen az Istennek tetszeni, de
meg vagyok győződve, hogy az a hit,
amit az Isten neked adott, bőven
elégséges a te kéréseid
meghallgatására.
A valódi gazdagság és a valódi
egészség és gyógyulás az Úr
egészséges beszédében, a Bibliában
és az Isten leírt ígéreteiben található,
nem hamis tanítók beszédében,
félremagyarázásaiban.
Imádkozom, hogy az isten nyissa meg
előttünk az ige ajtaját és adjon
tökéletes látást a Biblia
kijelentéseiből az Ő Szelleme által.
Ámen
'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13

Nem elérhető Kálmán

  • Helyreállítási szolgálat
  • *
  • Hozzászólások: 13595
  • Nem: Férfi
  • Last Login:2018. December 12. - 20:16:57
Re:''Provokatív ostobaságok'' ÉRTELMES emberektől
« Válasz #77 Dátum: 2014. Szeptember 24. - 20:20:02 »
Ámen!

Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 12415
  • Nem: Férfi
  • Last Login:Ma - 21:27:05
Re:''Provokatív ostobaságok'' ÉRTELMES emberektől
« Válasz #78 Dátum: 2014. Szeptember 25. - 21:09:35 »
Valóságos
gyülekezet
Milyen alapokra épül fel az a
gyülekezet, amely nemcsak ma, hanem
még évtizedek múlva is létezhet, és
meg tudja szólítani a kortárs világot?
Erre a kérdésre keresték a választ
református lelkipásztorok és
gyülekezeti munkások a közelmúltban
A holnap gyülekezete című képzésen.
Nem valami új modellt kell kitalálnunk,
hanem az alapokhoz kell visszatérnünk,
ha azt szeretnénk, hogy élő és hiteles
gyülekezeteink legyenek -
hangsúlyozta a Kecskeméten
megrendezett képzés főelőadója.
Szabados Ádám kálvinista teológus, a
Veszprémi Evangéliumi Gyülekezet
lelkipásztora közös gondolkodásra
hívta a tapasztalt szolgálattevőket, ő
maga pedig a Szentírás
gyülekezetértelmezésére fordította a
figyelmet.
Történetre épül
- Nem tudunk és nem is szabad újat
feltalálnunk: ugyanis azt, hogy mire
épül az egyház, már kitalálták -
méghozzá nem más, mint a mi
Megváltónk. Ma ugyanúgy az
evangélium hozza létre a gyülekezetet,
mint az első században. Magukat a
reformátorokat is
evangéliumkövetőknek nevezték
eleinte, mert felismerték, hogy koruk
egyházának az evangéliumhoz kell
visszatérnie. Ez pedig az, hogy Jézus
Krisztus meghalt és feltámadt - ennek
kell lennie az üzenetünk
középpontjában - fogalmazott
Szabados Ádám, majd az evangélium
első hirdetőiről, az apostolokról
beszélt.
- Az apostolok elsősorban nem az
emberek egzisztenciális szükségeiről
beszéltek és nem is a bűnről. Jézus
feltámadását hirdették mindenütt,
amely remény pogányoknak és
zsidóknak egyaránt. Két motívum van,
amit ma sem kell bizonygatnunk, mint
rossz hírt, mert mindannyian tudjuk:
hibáztunk, hiszen volt már
lelkifurdalásunk, és meg fogunk halni.
Örömhír, hogy aki eggyé lett közülünk
elvállalta a büntetésünket, belehalt és
vele együtt mi is fel fogunk támadni. Az
evangélium reménységet ad: van
megoldás a halál problémájára és az
elrontott dolgokra, a bűnre. Ellentétben
a pénzzel, a kultúrával, a
programokkal, a hagyományokkal, a
lelkésszel vagy az intézményekkel: a
meghalt és feltámadt Jézus Krisztus
története hozza létre az egyházat, és
az a reménység, hogy a mi történetünk
már az övé része. A holnap
gyülekezetének erre a már lefektetett
alapra kell épülnie, és csakis ez az alap
bírja el.
Az imádat a misszió célja
„A misszió azért létezik, mert az
istenimádat nem" - idézte John Piper
evangéliumi teológust az előadó. Mint
mondta, a gyülekezetben Isten imádata
folyik, ebbe akarunk minél több embert
behívni - ezért van a misszió, amely
többet kell hogy jelentsen, mint egy ősi
örökség átadása vagy egy alternatíva
felmutatása a helyes életvitelre.
Imádókat szeretnénk gyűjteni Istennek,
hogy sokasodjon a hálaadás, a bizalom,
a szeretet iránta.
- Aktív cselekvésre hívott el Isten:
menjünk el a népekhez és hirdessük
nekik a bűnbocsánat evangéliumát,
Jézus Krisztust. Ehhez azonban mennyei
erőre van szükség - mondja Jézus. Ha
nincs bennünk az evangélium feletti
öröm, akkor nem lesz elég motivációnk
és a túlélésért fogunk küzdeni. De Isten
a Lelkét kiárasztja ránk, és erőt ad
nekünk ehhez. A Szentlélek pünkösdi
eljövetele a világmisszió miatt volt
fontos. Isten azért árasztotta ki a
Lelkét, hogy az apostolok a nemzetek
számára ismertté tegyék Őt, és nem
azért, mert akkor születtek újjá vagy
lettek még szentebbek. A pünkösd volt
az első esete annak, hogy erővel
ruházta fel Isten a tanítványokat arra,
hogy kiálljanak a nép elé és Róla
beszéljenek. Mi az Atya, a Fiú és a
Szentlélek missziójába kapcsolódunk
be, amelyben a Szentléleknek
kulcsszerepe van: Ő szül újjá minket, ad
szentséget és erőt, s mindezt nem
egyénekkel teszi meg csupán, hanem
Krisztus testével - vagyis a misszió
nem a lelkész egyéni ügye, hanem az
egész gyülekezeté.
A foci, a zenekar meg a
magyar zászló
Szó esett arról is, hogyan kapcsolódik
bele nemzetünk története az
üdvtörténetbe, és a tény, hogy
bekapcsolódik, minden hívő életére
kihatással kellene hogy legyen
Szabados Ádám szerint.
- Bonhoeffer írja egy helyen, hogy
amikor reggel kinyitja a Szentírást, az
élete szempontjából sokkal fontosabb,
hogy mi történt a választott néppel
háromezer éve, mint az, hogy mi
történt vele aznap reggel. Nem az a
helyes sorrend, hogy van az én
élettörténetem és abba behívom Istent,
hanem Isten hív meg engem az Ő
történetébe. Ugyanígy, nem a mi
nemzetünk történetében nyer értelmet
Krisztus, hanem a mi nemzetünk abban
nyer értelmet minden kincsével együtt,
ha Krisztus népének történetébe
kapcsolódik. Érdekes, hogy épp a
posztmodern korban tört ki a balkáni
háború, és éledt fel a nacionalizmus
számos országban. Amikor a
metanarratívákat, mint amilyen az
üdvtörténet is, kidobjuk az ablakon, a
focicsapat, a zenekar és a nemzet
értékelődik fel.
Ne legyünk abszurdak!
Amikor a misszió lehetőségeit kutatjuk,
tisztában kell lennünk azzal, miben hisz
vagy nem hisz a minket körülvevő
modern, posztmodern és poszt-
posztmodern vegyes társadalom -
tette hozzá.
- Posztkeresztyén korban élünk - ma
egyetlen keresztyén egyház, felekezet
sem fog tudni a múltjából élni. Vannak
struktúrák, amelyekből próbálhatunk
még építkezni, de nem lehet sokáig
gazdálkodni a népegyházi múltból sem.
Kétlem, hogy akár egy évtizednyi idő is
rendelkezésre állna.
A lelkipásztor szerint hajlamosak
vagyunk egyedül a szocializmusra fogni
a gyülekezeti létszám apadását, pedig
ma már annál is sokkal erősebb
hatásoknak vagyunk kitéve, méghozzá
a nyugati világ felvilágosodásban
gyökerező kételyeinek.
- A felvilágosodás utáni ember
emberközpontúan gondolkodik. Ennek
következménye a naturalizmus, aztán
az a feltételezés, hogy a jelenségek
okait nem valami rajtuk kívüli
tényezőben kell keresnünk, hanem
magukban a jelenségekben, végül
pedig az olyan intézményes tekintélyek
megrendülése, mint az államé vagy az
egyházé. Ha mindezt nem vesszük
figyelembe, teljesen érthetetlen,
abszurd lesz egy mai ember számára,
amiről beszélünk.
Kreatív vita
Nem érzékeljük Istent, hogyan
hihetnénk benne? Isten írt egy
könyvet? Tényleg csak egy út létezik
hozzá? - Csak néhány kortársaink
kérdései közül. Szabados Ádám szerint
nem fogunk tudni hitelesen szolgálni
feléjük, ha nem tesszük fel mi is
őszintén ezeket. Panaszkodás helyett
pedig érdemes kihasználni a ma
emberének gondolkodásában rejlő
lehetőségeket - mondta. Az ősrobbanás
gondolatát vehemensen támadó
keresztyének például szerinte
rámutathattak volna: az elmélet
pártolói egyetértenek abban, hogy az
univerzumnak van kezdete.
Mi is deviánsak vagyunk
A missziót csak egyfajta érettséggel
lehet végezni - hangsúlyozta a
lelkipásztor:
- Adjuk meg minden embernek az Isten
képmásának járó tiszteletet! A missziói
parancs nem jogosít fel arra, hogy
tiszteletlenek legyünk, de arra igen,
hogy legyünk bátrak és feszegessük a
határokat! A mai ember számára a
legnagyobb érték a tolerancia -
különösen a devianciák iránt -, amit
rendkívül intoleránsan művel, például
ha a keresztyénségről van szó.
Milyen választ adhatunk erre? -
vetette fel.
- A világunk kinyílt, az etnikai, vallási,
világnézeti sokféleség ma már
természetes. Ebből fakad a tolerancia
is, amire figyelnünk kell nekünk,
keresztyéneknek is. Tisztelettel kell
élnünk ebben a világban azok iránt is,
akik mást gondolnak a világról - noha
nem értünk egyet velük. Ha ezt a
különbségtételt kommunikálni tudjuk,
akkor már nincs vesztett ügyünk. Ám
ebből az is következik, hogy nekünk is
jogunk van a saját véleményünkhöz.
Ezt a mondatot is meg kell tanulnunk
keresztyénként. És jogunk van a
devianciához is ebben a világban. De
nem azért vagyunk deviánsak, mert
jobbak vagyunk, hanem mert hiszünk a
kinyilatkoztatásban. Abban, hogy Isten
áttörte az áthatolhatatlan elválasztó
falat, ami közte és köztünk húzódott.
Nemcsak a jelenségekben
gondolkodunk, és nemcsak azokat
tudjuk elfogadni a jelenségek okaiként,
hanem Istent is. Jézus követőjeként
vagyunk tehát deviánsak, és ha
másokat tolerálni kell, akkor a mi
világnézetünket is lehet tolerálni. Ha
fenntartjuk a kisebbség jogát, akkor
nem vagyunk immorálisak a mai ember
számára. És akkor sem, ha nem a
hatalmi arrogancia hangján szólunk.
Elsősorban ne az ítéletet, hanem a
lehetőséget hangsúlyozzuk - az
ítéletről kell ugyan beszélni, de ne mi
ítélkezzünk mások felett.
Nem az egészségesé, hanem
az igazé
A fiatalok számára fontosabb kérdés,
hogy amit átélnek, valóságos-e, mint
az, hogy igaz-e. Ezt vegyük tudomásul,
akkor is, ha ragaszkodnunk kell az
igazsághoz - folytatta az előadó.
- Ahhoz, hogy a holnap gyülekezete
valóságos legyen, jelen kell hogy
legyen benne Isten valósága, a
szentség - hiszen az evangéliumnak
etikai vonatkozásai is vannak -, a
szeretetet és az új élet valósága. Ha
nincs új életű ember a gyülekezetben, a
gyülekezet nem lesz valóságos. Nem mi
vagyunk ugyan, akik megmondhatjuk,
kik az Úréi - Kálvin szerint is Istenre
kell hagynunk ennek megítélését - de
„aki az Úr nevét vallja, hagyja el a
gonoszt" - mondja az Ige (vö.
Timóteushoz írt 2. levél 2. rész, 19.
vers). Ha a gyülekezetben kevesen
vannak az újjászületettek, akkor a
közösség hiteltelen lesz, mert a nagy
többség fémjelzi az egyházat. A
református hitvallások kimondják,
hogy az Ige, a sákramentumok és az
egyházfegyelem az igaz egyház
ismertetőjelei. Nem az egészséges
egyházé, hanem az igazé.
„Érdeklem ezt a
gyülekezetet"
Az eszmecseréknek csak kis hányada
zajlik az akadémiai világban. Az
emberek főként a virtuális térben
beszélnek arról, miben hisznek, szemtől
szemben nehezebben teszik - jegyezte
meg az előadó. A holnap gyülekezete
ezért használja az internetet, mert
olyanokat is elér segítségével, akikkel
nem lehetne kapcsolatban. A vizuális
kultúra szülöttei azonban érzékenyek a
képi megjelenítésre, sokkal inkább,
mint magára a tartalomra.
- Ha egy gyülekezetnek nincs honlapja,
az interneten érdeklődő vagy azt szűri
le, hogy nem létezik az a gyülekezet,
vagy azt, hogy létezik, de az olyanok
iránt, mint ő, közömbös.
Persze, a létező honlap sem lehet
akármilyen. Egyértelmű információkkal
lehetünk hatékonyak, a letisztult,
pátoszmentes megjelenítés pedig
különösen a fiatal korosztály számára
fontos.
- A hídépítés nemcsak akkor fontos, ha
egy másik nemzethez megyünk
misszionáriusnak. Nyelvi jelek és
jelentések viszonyát a saját
kultúránkban is fel kell térképeznünk.
Fel kell tennünk magunknak a kérdést:
mik azok a jelek, amelyek a
befogadónak ugyanazt jelzik, mint
nekünk, akik a jelzést adtuk. Ezzel nem
csorbítjuk az evangélium üzenetét,
csupán érthető módon közvetítjük a
mai ember számára.
A holnap gyülekezete elnevezésű
képzést a Bács-Kiskunsági Református
Egyházmegye támogatásával a
hetényegyházi református gyülekezet
és "A holnap gyülekezete" Fórum
szervezte. Utóbbi egy lelkészekből és
gyülekezeti munkatársakból álló,
önkéntesen szerveződő kör, amely
célul tűzte ki, hogy szolgálattevők
tapasztalataik megosztásával együtt
keressék a gyülekezetfejlesztés útjait.
Az idén szeptemberben megtartott
teoretikus képzést követően a Fórum
jövő őszre a gyülekezetépítés
gyakorlatát számba vevő tréninget
tervez, addig is kisebb találkozókon
folytatódik a párbeszéd. A Fórumhoz
bármely lelkész és gyülekezeti
munkatárs csatlakozhat, bővebb
felvilágosítást Oravetz Anettől
kaphatnak az oravetzanett@gmail.com
e-mail címen.
Kép és szöveg: Jakus Ágnes
'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13

Nem elérhető Kálmán

  • Helyreállítási szolgálat
  • *
  • Hozzászólások: 13595
  • Nem: Férfi
  • Last Login:2018. December 12. - 20:16:57
Re:''Provokatív ostobaságok'' ÉRTELMES emberektől
« Válasz #79 Dátum: 2014. Szeptember 25. - 21:33:12 »
 :like:

Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 12415
  • Nem: Férfi
  • Last Login:Ma - 21:27:05
Re:''Provokatív ostobaságok'' ÉRTELMES emberektől
« Válasz #80 Dátum: 2014. Szeptember 27. - 11:26:42 »
"Sátorból  vár"    írta : Sytka
   ( 2011. júl. 20. 10:38  )
Azt a szót, hogy intézmény, a
legtöbben valószínűleg nem
szeretjük.
Ha meghalljuk, egy több emelet
magas, barátságtalan kőépület juthat
eszünkbe, mely valamilyen hivatal
működésének ad otthont, ahol
állandóan sorba kell állni, idióta
papírokat kitölteni, az ebéd- és
kávészünetnek pedig soha nincs vége.
Márpedig a természetes folyamatok
úgy zajlanak, hogy a gyülekezet is
intézményesül.
Maradjunk ennél a hasonlatnál.
Hogyan is zajlik ez a folyamat?
Egy baráti társaságból létrejön egy
lelkes kis közösség.
 Tagjaik házicsoportként összejárnak,
együtt imádkoznak, Bibliát olvasnak
 és beszélgetnek. Általános
tapasztalat, hogy az így működő -
leginkább a sátortáborok vagy
kempingek egyszerűségéhez és
közvetlenségéhez hasonló - klubszerű
formációk nagyon vonzóak tudnak
lenni.
A kis létszám garantálja, hogy
mindenki szerephez jut.
 Mivel nem lehet "eltűnni a
tömegben", az emberek valószínűleg
behatóan ismerik egymás életét, ami
tovább erősíti az összetartozás
érzését.
Mivel kis létszámnál nem szükséges
komoly szabályrendszert felállítani,
 a komfortérzet és a szabadság,
rugalmasság
és alkalmazkodóképesség igen magas
fokú.
Ez a virulens közösség persze vonzó
alternatíva és hamar csatlakoznak
hozzá újabb tagok abban a
reményben, hogy ők is átélik a fent
ismertetett előnyöket. Csakhogy
minél nagyobb a létszám, annál
nehezebb fenntartani
 a "kempingszerűséget".
A tömeg sokasodásával a problémák
is halmozódnak: nem elég már egy
nappaliban összejönni, nagyobb
helyiség kellene.
Mivel ehhez csak bérlés által lehet
hozzáférni, a közösségnek anyagilag
is hozzá kell járulnia a költségekhez,
ráadásul ezt hosszú távon és
rendszeresen is biztosítani szükséges.
 Szerencsés volna azonban, ha lenne
aki intézné a terem bérlését és
kezelné a pénzt - máris megvan az
első "hivatalnok" az alakuló
intézményben...
Az új körülmények új kihívásokat is
jelentenek: mivel egyre nagyobb a
közösség, újabb és újabb igények
kerülnek felszínre.
Gyerekek is vannak, idősek is:
teljesen máshogyan kell
 kezelni mindkét csoportot...
Nem akarom tovább ragozni.
Bár a fenti gondolatmenet fiktív és az
én szubjektív elképzelésemet tükrözi,
csupán annyit szeretne érzékeltetni,
hogyan lesz sátortáborból vár.
A sátorozás lazasága és minimális
szabályai szerintem csak addig
tarthatók fent hatékonyan, míg egy
emberi közösség komolyabb
létszámbeli gyarapodásnak nem indul.
Ez a folyamat ugyanis elkezdi
intézményesíteni a gyülekezetet,
mivel az új konstrukciót csak így lehet
életben tartani.
Ez a módja annak, hogy végül a
gyülekezet inkább bástyákkal
körülvett várhoz fog hasonlítani,
közben pedig sokan azt érezhetik,
valami elveszett.
A kérdésem az: vajon lehetett volna
máshogy csinálni?
Nem mi vagyunk az elsők, akik az
intézményesülés folyamatával
szembesülünk. Nagyon jól látszik
mindez a Szentírásból is.
Az egyház első időszaka sikertörténet:
Pál apostol szívós munkája nyomán
viharosan terjedni kezd a hit. Az
apostolt azután börtönbe zárják,
ahol négy levelet is megír: a Filippi,
Filemon, Kolossé és Efezusi leveleket.
 Ebben az időszakban még azt említi,
az "összes gyülekezet gondja" az övé.
 Végül 61-ben kiszabadul első
fogságából, s röviddel ezután az
egyháznak már intézményesülésre
utaló elemei lesznek.
A pár évvel később Pál által írt
pásztori levelek (1-2Timóteus, Titusz)
már tisztségekről beszélnek, például
episzkoposzokról (presbiterekről),
vezetőkről, vénekről. Azt is látjuk,
hogy az istentiszteletnek kialakult
formái lesznek.
 Tehát úgy tűnik, a "sátortáborként"
indult első gyülekezetek növekedésük
kapcsán igen hamar a "várstádium"
felé mozdultak el.
Bár a magam részéről nagyon
szeretem és igénylem a szabadságot
 és abszolút bírom a sátorozást is,
mégis azt látom,
mindez egy természetes folyamat.
A kérdés nem az, hogy szabad-e
engedni az intézményesülést,
 hanem hogy miképpen lehet a
folyamatot úgy mederben tartani,
hogy ne okozzon károkat?
Milyen ismérveket muszáj szem előtt
tartani, hogy egy egyre nagyobb
közösségben a "kempinghangulat"
akkor is előtérben legyen,
 ha már védőbástyák is magasodnak a
távolban?
'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13

Nem elérhető Zoltan

  • Helyreállítási szolgálat
  • *
  • Hozzászólások: 2745
  • Nem: Férfi
  • Last Login:Ma - 12:22:56
    • A Nagyvaradi Roma Baptista Gyülekezet
Re:''Provokatív ostobaságok'' ÉRTELMES emberektől
« Válasz #81 Dátum: 2014. Szeptember 27. - 11:53:59 »
 :like:
Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;

Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 12415
  • Nem: Férfi
  • Last Login:Ma - 21:27:05
Re:''Provokatív ostobaságok'' ÉRTELMES emberektől
« Válasz #82 Dátum: 2014. Szeptember 29. - 10:54:00 »
István Bertalan
Álnok munkások.
2Kor 11,13:
Mert az ilyenek hamis apostolok,
álnok munkások, a kik a Krisztus
apostolaivá változtatják át magukat.
Dolgoztam egy helyen. Igazi csapat
munkát igényelt. Ez ment is egészen
addig, amíg a "főnök" jelen volt. De
volt köztünk egy kolléga, aki alig,
hogy a főnök elment, kiejtette a
munkát a kezéből, sétált össze
vissza és balgatag dumával akart
etetni bennünket. Aztán amikor
visszajött a főnökünk, szaladt elé,
dicsekedve, hogy milyen jól
haladtunk, mennyi mindent és milyen
jól csinálunk vele az élen. Soha nem
adtuk k őt, helyette is csináltuk a
dolgot. Nem tudtuk, hogy a főnökünk
amikor elment, nem messze egy
dombtetőre ment fel, ahonnan
távcsővel figyelt minket. Aztán jött a
fizetés, mikor ehhez a kollégához ért
elmondta, hogy ennyi meg ennyi órát
nem dolgozott és ezt levonja a
béréből. Ez a munkatársunk
megszégyenülve ment el és többé
hírét sem halottuk. A főnök a levont
bért közöttünk osztotta szét.
Isten munkásságában is vannak
közöttünk álnok munkások, akik nem
az Isten munkáját segítik elő.
Dicsekednek magukkal az ő
munkásságukkal, a gyülekezetekben
hosszú imákkal, ájtatossággal,
szerepléssel a maguk dicséretével
akarnak jó színben feltűnni és
áskálódnak az atyafiak ellen,
bomlasztanak és züllesztenek. Hamis
meséket találnak ki, vezetni akarnak
és ha sikerül nekik, más munkájának
az élre állnak és hamisságukkal
vezetik félre az Isten népét, az Isten
aratásában szorgalmasodó
munkások, atyafiak dicséretét
ellopva és mindenben a maguk
hasznát lesik.
"Mert az ilyenek hamis apostolok,
álnok munkások, a kik a Krisztus
apostolaivá változtatják át magukat.
Nem is csoda; hisz maga a Sátán is
átváltoztatja magát világosság
angyalává.
Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái
is átváltoztatják magokat az igazság
szolgáivá; a kiknek végök az ő
cselekedeteik szerint lészen."
(2Kor 11,13-15.)
Isten aki titkon van, meg fog nekik
fizeteni az ő álnokságaik szerint!
'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13

Nem elérhető Kálmán

  • Helyreállítási szolgálat
  • *
  • Hozzászólások: 13595
  • Nem: Férfi
  • Last Login:2018. December 12. - 20:16:57
Re:''Provokatív ostobaságok'' ÉRTELMES emberektől
« Válasz #83 Dátum: 2014. Szeptember 29. - 11:03:40 »
Tanulságos írás. Önvizsgálatra indító. Köszönöm, hogy megosztottad.

Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 12415
  • Nem: Férfi
  • Last Login:Ma - 21:27:05
Re:''Provokatív ostobaságok'' ÉRTELMES emberektől
« Válasz #84 Dátum: 2014. Október 09. - 15:44:44 »
István Bertalan
Lehet kicsit gusztustalannak tűnik de
sajnos igaz!
Melyikünknek jutna eszébe, hogy
emberi ürüléket együnk? Azt hiszem
senkinek! Aztán bizonyos szempontból
mégis ezt tesszük!
Az emberi elme ürülékéről beszélek, de
most csak arról, ami bár jónak látszik,
mégis szemét, és tele van káros
kórokozóval.
Az elferdített isteni igazságról, az
emberi elme által elferdített isteni
igazságról beszélek, mely sokszor
nagyon jónak tűnik, mert a testünk
kívánságait erősíti, de szellemünknek,
halálos méreg.
Legtöbbször amikor áldásokról
beszélünk, anyagiakra gondolunk;
gazdagság, egészség, jólét stb,
elfeledkezve arról hogy áldásaink
szellemiek.
Isten megáldott minket minden
szellemi áldással, mondja az írás és
amikor ezt halljuk, hatalmas házat,
autót, szép feleséget, hétvégi házat,
külföldi üdülést stb látunk. Miért? Mert
rosszul vagyunk tanítva, emberi elme
ürülékét esszük, a kívánság, a vágyak,
az e világi jólét ígéreteit!
Pedig Jézus nem ezt mondja, sőt az
ellenkezőjét; "ne gyűjtsetek
magatoknak kincset, ami múlandó,
hanem gyűjtsetek szellemi kincseket,
ami örök!"
A "Hit Szava" a "Bővölködés
Evangéliumának" hirdetői, az élő és
igaz Istent akarják felhasználni a saját
istenük, a pénz a mammon
megszerzéséhez, a test kívánságainak
megszerzéséhez.
Jézus nem erre tanít! Ő azt mondja
kövess engem és ne aggódj majd én
gondoskodom rólad, ne aggódj, ahogy
az ötezernek tudtam ételt adni, rólad is
tudok gondoskodni, hagyd a halottakat,
az anyagiakat hátra, ne azokban bízz,
hanem bennem, ha egy liliomot
pompába tudom öltöztetni, rád még
csodálatosabb öltözéket tudok adni, az
én dicsőségem ruháját a legragyogóbb
a legdrágább örök fényben pompázó
ruhát, de engem kövess, az én
beszédemet egyed, az lakozzon benned
gazdagon, és ne engedd hogy
elvakítson e világ szennyes ragyogása
és ne emberek félrevezető beszédeire
hallgass! Rajtam legyen a te
tekinteted, az én beszédem elevenít
meg téged és ad tökéletes látást,
egészséges életet!
Atyámfiai! Ne meberek beszédeit
együk, hanem a Krisztus egészséges
beszédét hallgassuk és ne tápláljuk a
testünket kívánságokra!
Isten legyen ebben a mi segítségünk!
Ámen.
'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13

Nem elérhető Jazmin

  • Aktív fórumozó
  • *
  • Hozzászólások: 880
  • Nem: Nő
  • Last Login:2018. Október 03. - 10:32:24
Re:''Provokatív ostobaságok'' ÉRTELMES emberektől
« Válasz #85 Dátum: 2014. Október 09. - 16:53:05 »
 :like:
Az Isten szeretet.  1 Jan 4:16

Nem elérhető Kálmán

  • Helyreállítási szolgálat
  • *
  • Hozzászólások: 13595
  • Nem: Férfi
  • Last Login:2018. December 12. - 20:16:57
Re:''Provokatív ostobaságok'' ÉRTELMES emberektől
« Válasz #86 Dátum: 2014. Október 09. - 17:13:20 »
Ámen.

Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • *
  • Hozzászólások: 12415
  • Nem: Férfi
  • Last Login:Ma - 21:27:05
Re:''Provokatív ostobaságok'' ÉRTELMES emberektől
« Válasz #87 Dátum: 2014. Október 15. - 07:54:26 »
Mit üzen a
szenvedés?
Mi a szenvedés? Büntetés vagy Isten
tisztító munkája rajtunk? Vajon
megváltoztatja gondolkodásunkat egy
váratlanul jött betegség? Sípos Ete
Álmos református lelkipásztorral
beszélgettünk.
Szakadó esőben fékezek a tápiószelei
háznál. Nem csupán interjúra, hanem
beteglátogatóba érkezem Sípos Ete
Álmoshoz. A hetvenhét éves
lelkipásztor hosszabb ideje küzd súlyos
betegséggel, beszélgetésünk idején
éppen túl egy műtéten és várakozva a
következő operációra. Megnyugszom,
amikor mosolyogva, személyesen
üdvözöl a tornácon. Rögvest biztosít
arról, hogy nem fárasztja a látogatás,
és feleségével közösen invitál egy
teára. Jó néhány kilót leadott mióta
nem láttam, ám élénk tekintetében
nyoma sincs csüggedésnek.
Az volt a tervem, hogy portrét készítek
vele, a református egyház egyik
meghatározó alakjával. A lelkésszel,
aki sosem rejti véka alá véleményét
egyházi közéleti kérdésekben, és akkor
sem hallgat, amikor a többség lapít.
Markáns véleményére mindenki figyel,
ha egyetért vele, ha nem. Egyszerűen
számít, amit mond. Nem udvariassági
kérdésnek szánom, amikor hogyléte
felől érdeklődöm, várom, hogy
meséljen az elmúlt időszakról.
Szokatlan nyíltsággal beszél az
állapotáról, a kórházban töltött hosszú
hetekről, a szenvedéséről és a
tanulságokról. Már vagy fél órája
beszélgetünk, a portréba bele sem
fogtunk, de egyáltalán nem bánom.
Amit a betegségről, szenvedésről
mesél, sokak számára adhat fontos
felismeréseket, válaszokat. Mondatai
kérdéseket is szülnek, vajon mit üzen a
szenvedés?
„Mert
akit
szeret
az
Úr,
azt
megfenyíti”
Akit szeret az Úr, megdorgálja azt -
hozza az igét a Zsidókhoz írt levélből,
és kérés nélkül magyarázza is.
- A betegségem egyik új felismerése
volt, hogy a hívők szenvedése is annak
egyik jele, hogy Isten gyermekei
vagyunk. A szenvedés nem büntetés,
hanem Isten tisztító munkája az
életünkben. Tehát az istenfiúság egyik
megerősítője a bennünk lakó
Szentlélek, a másik megerősítő jel
pedig a szenvedés.
Amikor egy anya megszüli a
gyerekét, egészséges, boldog
életet kíván neki. Senki nem
akar szenvedni. Nem
gondolja, hogy riasztó, hogy
szenvedésre ítél Isten, ha
szeret? Kinek kell ilyen
szeretet?
Ezt a kérdést többféleképpen lehet
megközelíteni. Tessék mondani, hol
ígéri a Biblia, hogy a hívők életében
minden happy, nagyszerű és sikeres
lesz? Kálvin azt tanítja, hogy a hívők
keresztjével, vagyis a szenvedésével
Isten arra akar bennünket késztetni,
hogy a mennyei haza után
vágyakozzunk. Nagyon bele tudunk
ragadni ebbe a világba, mintha örökké
itt élnénk, pedig nincs itt maradandó
városunk. Isten arra emlékeztet a
szenvedéssel, hogy nem ez a végleges
hazánk. Mi, lelkészek is sokszor abba a
hibába esünk, hogy lótunk-futunk,
elfoglaltak vagyunk, nincs időnk
semmire. Úgy teszünk, mintha képesek
lennénk valami maradandó dolgot
alkotni akár a magunk számára, akár a
remélt elismerésért. Tudomásul kell
venni azonban, hogy Isten máshová
készít minket.
Mi az értelme akkor a földi
életnek? Nem
vágyakozhatunk
folyamatosan a mennyei
hazába, hiszen valamiért ide
születtünk, és itt is helyt kell
állnunk.
A földi élet értelme Isten dicsőségére
élni. Azaz keresni és megélni Isten
személyes életemmel kapcsolatos
akaratát, ahogy ezt maga az Úr Jézus is
mondta és olvasható a János
evangéliuma 17. fejezetében: „Én
megdicsőítettelek Téged a földön
azzal, hogy elvégeztem azt a munkát,
amit rám bíztál.”
Megváltoztatta a
gondolkodását a súlyos
betegség? Van, amit másként
gondol, mint korábban?
Azt látom, hogy több empátiával és
megértéssel kellett volna közelednem
beteg emberekhez. Fiatal lelkész
koromban volt egy öreg gondnok
bácsink, akiktől ha megkérdeztem,
hogy van, hogy érzi magát, mindig azt
válaszolta: „tiszteletes úr, jól vagyok,
mert legfőbb dolog a jó egészség!” Az
üdvösség fontosabb - gondoltam, és
magamban elítéltem az öreget, hogy
miért nem érdekli semmi más az
egészségén kívül. Mára rájöttem, hogy
sok igazság volt abban, amit mondott,
mert az egészség nagy ajándéka
Istennek. Nem szabad tehát a hívő
embernek elfogultnak lenni.
Mire gondol?
Hetvenhét éves elmúltam, lényegében
mostanáig egészséges voltam, és
mindent meg tudtam csinálni, amit csak
akartam. Aztán jött egy nagy
próbatétel a betegséggel, és
megtámadott az a gondolat, hogy
méltánytalan, hogy ilyen nagy bajba
kerültem. Az ember ugyanis nehezen
viseli el a szenvedést. A betegség miatt
én is megfeledkeztem arról, hogy
hetvenhét évig minden jó volt, és
inkább ezért kellene hálát adnom. Isten
felé nem szabad méltatlankodni. Akik
Istent szeretik, minden a javukra van,
bizonyára így van ez a betegséggel is.
Nehéz dolog elfogadni, hogy át kell
menni ezeken a fájdalmas
nyavalyákon. Most mégis azt várom,
hogy milyen áldás jön még ebből ki.
Ritka, hogy valaki így át tud
fordítani egy rossz dolgot
jóra… Írt egyszer egy
könyvet, amelyben azt
kérdezi, hogy haragszik az
Isten? Mit gondol, haragszik?
A hívőre biztos, hogy nem haragszik
Isten, a hitetlenségre annál inkább. De
az biztos, hogy a hívőt nem bünteti.
De a szenvedést megélhetjük
büntetésként?! Nem arról van
szó, hogy most csak játszunk
a szavakkal? Mert az érzés
ugyanaz: nagyon fáj valahol,
rossz nekem, beteg vagyok,
és nem tudom folytatni a
korábbi tevékenységeimet.
Szerintem inkább csak az a kérdés,
hogyan viselem el mindezt. Abba szinte
bele lehet dilizni, hogy kilenc hétig
feküdtem a kórházban fájdalmak
között, beszűkülve. Azt azonban nagy
kegyelemnek tartom, amit
megtapasztaltam, hogy Isten ezek
között a nehéz körülmények között is
türelmet adott. Amikor szenvedtem,
valóban, ténylegesen szenvedtem,
jajongtam is, de nem volt bennem
lázadás. Isten erőt adott, hogy
elhordozzam mindezt. Ezért mondom,
nem mindegy hogyan állok a
szenvedéshez. Eszembe jut erről egy
történet. Elmondjam?
Persze…
Volt egy nagyon kedves idősebb
testvérünk, Mák Pál. Érdekes ember
volt. Fiatalon kapott egy csípőízületi
gyulladást és nem tudtak vele mit
kezdeni, deréktól lefelé lebénult.
Öngyilkosságon törte a fejét, mert az
elfekvős kórházban azt látta, hogy van,
aki már négy hete gipszágyban fekszik.
Azt gondolta, hogy képtelenség kibírni
négy hétig gipszben, akkor inkább
jöjjön a halál. Végül nem négy hétig,
hanem négy évig feküdt gipszágyban,
mégsem gyógyult meg. Velorex
kocsival tudott közlekedni, közben
elvégezte a diakónusképzőt és jött-
ment az országban a lelkészek között.
Szívesen látogatott betegeket, és talán
ez volt az egyik legszebb szolgálata,
hiszen maga is betegséggel küzdött, és
erőt tudott adni a csüggedőknek. Nem
tudom pontosan megfogalmazni, de
valahogy szent légkör vette körül.
Egyszer aztán Jászkarajenő környékén
elsodorta egy teherautó, és ő
egyébként is béna ember lévén
magatehetetlenül feküdt az árokban,
míg rátaláltak. A baleset után valahogy
kikupálták a kórházban, és akkor azt
kérdeztem tőle, hogyan magyarázza a
balesetét, vajon miért történt ez vele?
Máig nem felejtem el, amit felelt.
„Tudod, nagyon szomorú vagyok, hogy
ennyire hűtlen szolgája vagyok az
Úrnak, hogy ilyen eszközökkel kell
megtisztítania engem. Így
figyelmeztetett engem, hogy vegyem
még komolyabban az Úr követését és a
megszentelt életet.” Látja, így is fel
lehet fogni egy szerencsétlenséget.
Bennem is hasonló gondolatok
forognak: engem is tisztogat az Úr.
Istennek ez fontos célja.
Ezt komolyan így gondolja?
Igen. Isten azért próbál formálni,
terelgetni bennünket, mert szeret. Az
erőforrásom az értem is szenvedett és
feltámadott Krisztus személyébe
vetett hit, ami már annyi mindenen
keresztülsegített.
Fekete Zsuzsa
'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13

Nem elérhető Kálmán

  • Helyreállítási szolgálat
  • *
  • Hozzászólások: 13595
  • Nem: Férfi
  • Last Login:2018. December 12. - 20:16:57
Re:''Provokatív ostobaságok'' ÉRTELMES emberektől
« Válasz #88 Dátum: 2014. Október 15. - 09:20:25 »
 :like:

Jól tetted Csaba, hogy megosztottad ezt az interjút, itt a fórumon is, mivel nagyon tanulságos.

Nem elérhető b urian jozsef

  • nagypapa
  • Diakónus
  • *
  • Hozzászólások: 1719
  • Nem: Férfi
  • Last Login:2018. December 12. - 11:53:24
Re:''Provokatív ostobaságok'' ÉRTELMES emberektől
« Válasz #89 Dátum: 2014. Október 15. - 09:33:24 »
 :like: