Szerző Téma: Gondolataim/ Öt kő  (Megtekintve 1750 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Kamilla

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 5877
  • Nem: Nő
Dátum: 2014. Február 20. - 17:10:49
1Sám 17:37-54 
„És folytatta Dávid: Az ÚR, aki megszabadított engem az oroszlán és a medve karmaiból, meg fog szabadítani engem e filiszteus kezéből is.
Saul erre így felelt Dávidnak: Eredj el hát, és az ÚR legyen veled!
És felöltöztette Dávidot a saját harci ruhájába: rézsisakot tett a fejére, és páncélba öltöztette.
Azután Dávid felkötötte kardját a harci ruhája fölé, és járni akart, mert még nem próbálta. Ekkor Dávid így szólt Saulhoz: Nem bírok ezekben járni, mert még nem próbáltam.
És levette azokat magáról.
Kezébe vette botját, kiválasztott magának a patakból öt sima kövecskét, eltette azokat pásztortáskájába, azaz a tarisznyájába, amely vele volt, és parittyájával a kezében közeledett a filiszteushoz.
Akkor elindult a filiszteus is, és közeledett Dávidhoz.
Az az ember pedig, aki a pajzsát hordozta, előtte ment.
Mikor pedig odatekintett a filiszteus, és meglátta Dávidot, lenézte őt, mert ifjú volt, pirospozsgás és szép tekintetű.
A filiszteus ezt mondta Dávidnak: Kutya vagyok tán, hogy bottal jössz rám?
És szidalmazta Dávidot és az ő Istenét.
Még ezt is mondta Dávidnak: Jöjj ide hozzám, hadd adjam testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak!
Dávid pedig így felelt a filiszteusnak: Te karddal, dárdával és pajzzsal jössz ellenem, én pedig a Seregek URának, Izráel seregei Istenének a nevében megyek ellened, akit te gyalázattal illettél.
A mai napon kezembe ad téged az ÚR, megöllek, és levágom a fejedet.
A filiszteusok seregének tetemeit pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak fogom adni a mai napon, hogy tudja meg az egész föld, hogy van Izráelnek Istene.
És tudja meg ez az egész sokaság, hogy nem kard által és nem dárda által tart meg az ÚR, mert az ÚRé a had, és ő a kezünkbe ad titeket.

Mikor a filiszteus felkészült, és Dávid felé közeledett, Dávid is sietett és futott a viadalra a filiszteus elé.
Benyúlt a tarisznyájába, kivett onnan egy követ, elhajította a parittyájával, és úgy homlokon találta a filiszteust, hogy a kő a homlokába fúródott, és ő arccal a földre esett.
Így Dávid erősebb volt a filiszteusnál parittyával és kővel.
Legyőzte a filiszteust és megölte, pedig kard sem volt a kezében.
Ekkor odafutott Dávid, ráállt a filiszteusra, fogta annak kardját, kirántotta a hüvelyéből, és levágta a fejét. Így ölte meg.
A filiszteusok pedig, amint meglátták, hogy meghalt a hősük, megfutamodtak.
Ekkor fölkeltek Izráel és Júda férfiai, és csatakiáltással üldözőbe vették a filiszteusokat a völgyön át Ekrón kapujáig.
És hullottak a filiszteusok sebesültjei a Saaraim felé vezető úton egészen Gátig és Ekrónig.
Azután visszatértek Izráel fiai a filiszteusok üldözéséből, és feldúlták a táborukat.
Dávid pedig fölvette a filiszteus fejét, és elvitte Jeruzsálembe, fegyvereit pedig a maga sátrában helyezte el.
” (Károli rev.)

„40 Ehelyett fogta a pásztorbotját, kiválasztott a patakmederből öt sima követ, és a tarisznyájába tette.
Majd kezébe vette parittyáját, és kiment a filiszteus elé, hogy megküzdjön vele.
41 Góliát — aki előtt a fegyverhordozója vitte a pajzsát —, egyre közeledett Dávidhoz. 42 Amikor látta, hogy Dávid milyen fiatal, pirospozsgás arcú és szép termetű, mélységesen megvetette és gúnyolni kezdte: 43 „Hát kutya vagyok én, hogy bottal akarsz elkergetni?” — kérdezte Góliát csúfolódva.
Majd az isteneit emlegetve gyalázkodó szavakkal szidalmazta Dávidot.

 44 „Gyere csak, hadd adjam testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak, hogy azok szaggassanak szét!” — kiáltotta Dávidnak.
45 „Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem — mondta Dávid —, én pedig az Örökkévalónak, a Seregek Urának, Izráel serege Istenének nevében megyek ellened, akit te gyaláztál!
46 Az Örökkévaló még ma a kezembe ad, megöllek téged, a fejedet levágom, a filiszteusok seregének hulláit meg az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom eledelül.

Akkor majd az egész világ megtudja, hogy van Istene Izráelnek.
47 Ez a sokaság is megtudja, hogy az Örökkévalónak nincs szüksége a harcosok kardjára meg lándzsájára, hogy győzelmet adjon annak, akinek ő akar! Hiszen ő dönti el a csata sorsát!
Titeket pedig az Örökkévaló most a kezünkbe fog adni!”
(Egyszerű)

Megfigyelhetjük a kétféle hitet, Saul és Dávid hitét.
Saul emberben bízott, és emberi eszközökben, ruházatban, a réz sisakban, a páncélzatban, a kardban.
A réz emberit jelent a Bibliában, emberi megoldásokat, gondolatokat.
A páncélzat a testet védi ugyan, de nehéz benne a mozgás, korlátoz, akadályoz, és mégsem nyújt teljes védelmet.
A kard hasznos lehet, de Jézus azt mondja, hogy aki kardot ragad, kard által vész el.
Dávid Istenben bízott, Akit nagyon jól ismert, akivel napi közösségben volt, megtapasztalta jóságát, védelmét a hétköznapokban, amikor Dávid apja nyájára vigyázott.
Dávid szellemi fegyvereket viselt, mint a dicséret, a hála, az imádat, az ima.
Neki nem kellett réz sisak, hiszen volt üdvösség sisakja, nem kellett páncélzat v fémből, hiszen rajta volt az igazság mellvasa, az igazlelkűség öve, kezében a hit pajzsa, és szájában volt az igazság kardja, az a kétélű fegyver, mely maga Isten Szava, ami sziklákat zúz, hegyeket mozgat, ami élő és ható.
Ő ezekben járt, tudott mozogni, a Saul harci öltözékében pedig nem.
Az nem illett rá, az nem az övé volt, nem az ő hite, nem az ő elhívása, nem az ő útja.

Azt olvassuk, hogy levetette Saul öltözékét, és a sajátjában ment, kezében a pásztori botjával, kard helyett.
Góliát, a filiszteus óriás látta Dávid kezében a botot, és felismerte: a pásztor kezében a bot arra való, hogy megvédje a nyáját más támadó állatoktól, farkastól, kóbor kutyáktól.
Góliát magára vette ezt: „Kutya vagyok tán, hogy bottal jössz rám?”
A filiszteus csak a botot vette észre, de a lényeget, a parittyát, ami szintén Dávid kezében volt, azt nem.
A bottal akkor lehetett elijeszteni a nyájra támadó állatokat, ha azok közel jöttek.
A parittya viszont arra való volt, hogy az azzal eldobott kő a közeledő, de még távolabb lévőket is elijessze, vagy megölje.
(A régészeti leletek szerint ebben az időben kb. teniszlabda nagyságú parittyaköveket használtak a csatában.)
Góliát el volt bizakodva, bízott hatalmas testi erejében, és ingerelte Dávidot szidalmazva őt és Istenét.
Ezzel akarta Dávidot arra késztetni, hogy legyen dühös, és menjen bele egy közelharcba, amiben nem lett volna esélye botjával, és sokkal kisebb testi erejében.
De Dávid nem ment bele ebbe, ő csak Izrael Istenét emelte fel:
„Dávid pedig így felelt a filiszteusnak: Te karddal, dárdával és pajzzsal jössz ellenem, én pedig a Seregek URának, Izráel seregei Istenének a nevében megyek ellened, akit te gyalázattal illettél.
A mai napon kezembe ad téged az ÚR, megöllek, és levágom a fejedet.

A filiszteusok seregének tetemeit pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak fogom adni a mai napon, hogy tudja meg az egész föld, hogy van Izráelnek Istene.”


A legkisebb esélyét sem adta meg annak, hogy emberi erőnek látsszon a viadal, hogy neki tulajdonítsák a győzelmet, a dicsőséget.
„És tudja meg ez az egész sokaság, hogy nem kard által és nem dárda által tart meg az ÚR, mert az ÚRé a had, és ő a kezünkbe ad titeket.”

Hogyan is történt ez?
Hogyan is láthatták akkor és láthatjuk meg mi is, hogy Isten győzelme volt ez?
Tulajdonképpen ez a győzelem hasonló volt az egyiptombeli győzelemhez, ahol az Örökkévaló VAGYOK, az egyetlen Élő, igaz, teremtő, halottakat feltámasztó Isten mutatta meg hatalmát és egyedülvalóságát.

Nézzük meg, mi is az öt kő:
Ézsaiás 57:
3 „Ti pedig jöjjetek csak ide, boszorkányfajzatok, prostituáltak és paráznák fiai!
4 Kiből űztetek gúnyt? Ki ellen szóltatok?
Kire öltöttétek ki nyelveteket?
Hiszen ti mind hűtlenségből származtok, hamisság gyermekei vagytok!
5 Hiszen minden vágyatok, hogy a zöldellő fák alatt bálványokat imádjatok!
Megölitek a csecsemőket, hogy bálványoknak áldozzátok fel őket a völgyekben és a sziklák hasadékaiban!
6 Patakok sima kövein áldoztok, étel- és italáldozattal tisztelitek bálványaitokat.
Hát legyen minden örökségetek az a kő!
Akit imádtatok, az legyen örökrészetek!
Tűrjem mindezt csendben, és nyugodjak bele?

7 Magas hegyeken vetettél ágyat, s ott paráználkodtál bálványaiddal, oda mentél fel, hogy áldozz nekik!
8 Ajtód mögé állítottad szobraikat, varázsjeleiket ajtófélfádra szögezted.
Elhagytál engem, hozzájuk szegődtél, paráználkodtál, és szövetséget kötöttél velük, mert szeretted ágyukat és jeleiket!
9 Illatos kenőcsökkel kented meg magad, és Molokhoz mentél olajoddal.
Messze földre is követeket küldtél, egészen a Seolig aljasodtál!

10 Belefáradtál a sok mesterkedésbe, mégsem ismerted be, hogy haszontalan.
Új erőre kaptál, és nem lettél beteg.
11 Kitől féltél? Kitől rettegtél, hogy engem elhagytál?
Miért hazudtál?
Miért nem emlékeztél rám?

Miért nem vetted szívedre?
Régóta hallgattam, ezért nem tiszteltél?
12 De most megmutatom neked, mit ér igazságod, és mit érnek tetteid!
Nem segítenek rajtad, nem érnek semmit!
13 Amikor majd segítségért kiáltasz, mentsen meg téged bálványaid serege!

Bizony, nem érnek semmit, mert a szél hordja szét őket, még egy gyenge lehelet is elfújja mindet!
De aki bennem bízik, birtokul kapja a földet, örökségül kapja szent hegyemet.”
(Egyszerű)

Isten visszavágott: a patakból kivett kövek jelképezték a bálványimádók bűneit, hamis áldozataikat, varázslásaikat, amiket az Örökkévaló utál!
A filiszteusok ilyen bálványimádó, istentelen nép volt, hasonlóan, mint az egyiptomiak, és ők is le akarták igázni Isten népét, az Ő örökségét!
Ez az isteni győzelem egyben intő példa volt Izrael fiainak is, hogy ne cselekedjenek a pogány népek szokásai szerint.
Megmutatta Dávidon keresztül azt, hogy Szellemben és Igazságban, hitben kell Őt imádni, szolgálni, és akkor teljes a győzelem, akármilyen óriási is az ellenség, akárhogyan akar is megfélemlíteni, akármilyen kilátástalannak is tűnnek a körülmények, az esélyek.

„A filiszteusok pedig, amint meglátták, hogy meghalt a hősük, megfutamodtak.

Isten ígéretet tett, hogy az Övéit megvédi, mint hű és szerető férj.
Az öt kő ellentéte az öt gyűrű:
Hós 2:18-19 
„Eljegyezlek magamnak örökre, éspedig igazsággal és törvényességgel, irgalommal és kegyelemmel jegyezlek el magamnak.
Bizony, hűséggel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az URat.”
(Károli rev.)

„Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek téged, Izráel népe,
az igazságosság, igaz ítélet, a szövetséges szeretet és az irgalom jegyajándékával.
 Bizony, eljegyezlek, hűségessé teszlek, és megismered az Örökkévalót.”
(Egyszerű)

hűség” = אֱמֻנָה אֱמוּנָה  ('ĕmunáh 'ĕmúnáh)
1) szilárdság, rendületlenség
2) békesség, stabilitás, biztonság
3) hűség, megbízhatóság

„Hűségessé teszlek..”= szilárddá, rendületlenné, békességessé, stabillá, hűségessé, megbízhatóvá teszlek.

Érdekes a sorrend: az Úr eljegyez, igazsággal, törvényességgel, irgalommal, kegyelemmel, hűséggel, ÉS megismerjük az Urat, az Örökkévalót!
Ezekből a jegyajándékokból ismerjük meg Őt!
 
« Utoljára szerkesztve: 2014. Február 20. - 17:15:19 írta Kamilla »

Az igazi Krisztus Jézus mindig az Atyára mutat, Őt emeli fel, és dicsőíti. Felé továbbítja a hódolatot, imádatot.


Nem elérhető pacific

  • Aktív fórumozó
  • *
  • Hozzászólások: 661
  • Nem: Férfi
Válasz #1 Dátum: 2014. Február 22. - 18:23:31


Idézet
Hós 2:18-19
„Eljegyezlek magamnak örökre, éspedig igazsággal és törvényességgel, irgalommal és kegyelemmel jegyezlek el magamnak.
Bizony, hűséggel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az URat.” (Károli rev.)

Messiáshívők rabbik tanítják úgy, hogy az eljegyzés két szövetsége van itt kinyilatkoztatva. Igazsággal és törvényességgel ez az ószövetség míg az irgalom és a kegyelem a Messiásban kötött Új szövetségre vonatkozik.

A Bibliában az öt követ szokták még az öt szolgálati ajándékra is szimbolizálni.
Egyes exegéták szerint az öt az emberi döntés és felelősség száma az Írásban.

Pacific