Szerző Téma: Gondolataim/ Megbocsátás  (Megtekintve 1941 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Kamilla

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 5877
  • Nem: Nő
Dátum: 2014. Március 10. - 10:19:36
3Móz 6:1 
Szólt ismét az Úr Mózesnek, mondván:
3Móz 6:2 
Mikor vétkezik valaki, és hűtlenséget követ el az Úr ellen, [tudniillik] eltagadja felebarátjának reábízott vagy kezébe adott holmiját, vagy megrabolja vagy zsarolja felebarátját;
3Móz 6:3 
Vagy ha elveszett holmit talált, és eltagadja, vagy valami miatt hamisan esküszik, akármi is az, amit az ember úgy cselekszik, hogy vétkezik vele:

3Móz 6:4 
Mivelhogy azért bűnössé lett és vétkezett, térítse vissza az elrablottat, amit rabolt, vagy a zsaroltat, amit zsarolt, vagy a reá bízottat, ami reá bízatott, vagy az elveszettet, amit megtalált;
3Móz 6:5 
Vagy akármi legyen, amire hamisan esküdött, fizesse meg azt teljes értéke szerint, és hozzátoldva az ötödrészét, adja azt annak, akié volt, bűnbevallásának napján.

3Móz 6:6 
Az ő bűnéért pedig vigyen az Úrnak a nyájból egy ép kost a paphoz, a te becslésed szerint, bűnért való áldozatul.
3Móz 6:7 
Így szerezzen neki engesztelést a pap az Úr előtt, és megbocsáttatik neki mindaz, amit cselekedett, és amiben vétkezett.

 
// 4Móz 5:5 
Szólt azután az Úr Mózesnek, mondván:
4Móz 5:6 
Szólj Izrael fiainak: Ha akár férfi, akár asszony, akármi emberi bűnt követ el, amely által hűtlenné válik az Úrhoz; az a lélek vétkessé lesz.
4Móz 5:7 
Vallja meg azért az ő bűnét, amelyet elkövetett, és fizesse meg a kárt, [amit okozott], teljes értékében, azután toldja ahhoz annak ötödrészét, és adja annak, akinek kárt tett.

4Móz 5:8 
Ha pedig nincs az embernek atyjafia, akinek megfizetné a kárt: a megtérített kár az Úré legyen a pap számára, az engesztelésre való koson kívül, amellyel engesztelés tétetik érte.


Jak 5:16 
Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.

A jakabi Ige két részre osztható, és azt gondolom, hogy legtöbbször csak az első felét tesszük meg, félig betöltve Isten Szavát, és ezért nem sikerülnek a rendezésre való törekvések.
Az első rész:
„Valljátok meg bűneiteket egymásnak”, csak részben kerül megvalósításra, azt mondjuk: „Bocsásd meg, hogy ezt és ezt tettem, mondtam”, de elmarad a KÁRPÓTLÁSI RÉSZ, AMIRŐL ISTEN RENDELKEZIK!

Ezek az Igehelyek mutatják meg, hogyan kell rendezni vétkeinket.
Érdekes, azt mondja Isten, hogy aki vétkezik, az Isten ellen követ el hűtlenséget.

Érdemes megnézni, mit is jelent a hűtlenség szó:
  מָעַל  (má’al)
- 1) hűtlenül cselekedik, árulóvá lesz, elfordul Istentől
2) lop, eltulajdonít, jogtalanul magáévá tesz (Istennek szentelt dolgot)

Kiesik Istennel való jó kapcsolatából, elválasztódik Istentől, jelenlététől.
Amikor megszegjük a Nagy Parancsolat második részét: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”, akkor hűtlenné válunk Istennel való kapcsolatunkban.
Látjuk a mózesi Igékből, hogyan kell helyreállítani ezt:
Első lépés az embertárs felé való rendezés, ami bocsánatkérés, a bűn megvallása annak az embernek, ÉS! KÁRPÓTLÁS is!
4Móz 5:7 
Vallja meg azért az ő bűnét, amelyet elkövetett, és fizesse meg a kárt, [amit okozott], teljes értékében, azután toldja ahhoz annak ötödrészét, és adja annak, akinek kárt tett.

A jakabi Ige második része:
„…imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.”
Csak ez után következik a második lépés: Isten elé menni hasonlóan!
3Móz 6:6 
Az ő bűnéért pedig vigyen az Úrnak a nyájból egy ép kost a paphoz, a te becslésed szerint, bűnért való áldozatul.
3Móz 6:7 
Így szerezzen neki engesztelést a pap az Úr előtt, és megbocsáttatik neki mindaz, amit cselekedett, és amiben vétkezett.


„.. vigyen a nyájból egy ép kost a paphoz… bűnért való áldozatul”
Mindnyájan, akik Krisztuséi vagyunk, újjászületett, Isten Szelleme által megkeresztelt, és Isten Igéje által megtisztítottak, papok vagyunk.
1Pét 2:9 
„Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;”

Tehát, amikor imádkozunk egymásért, papi szolgálatot végzünk: a Főpap elé visszük embertársunkat, Aki közbenjár érte Atyánknál.
Ez áldozatbemutatással lehetséges.
Hós 14,3    
Vigyetek veletek beszédeket, és térjetek vissza az Úrhoz! Mondjátok néki: Végy el minden álnokságot! És fogadd el azt, a mi jó, és ajkaink tulkaival áldozunk néked.
Zsid 13:15 
Annak okáért ő általa vigyünk dicséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ő nevéről vallást tevő ajkaknak gyümölcsét.
Zsolt 51:19
Isten előtt [kedves] áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet, oh, Isten nem veted te meg!

Jób könyvében olvashatunk erről:
Jób 42:7 
Miután pedig e szavakat mondta az Úr Jóbnak, szólt a Témánból való Elifáznak: Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám, Jób.
Jób 42:8 
Most azért vegyetek magatokhoz hét tulkot és hét kost, és menjetek el az én szolgámhoz, Jóbhoz, és áldozzatok magatokért égőáldozatot;
Jób pedig, az én szolgám, imádkozzék ti értetek; mert csak az ő személyére tekintek, hogy retteneteset ne cselekedjem veletek, mivelhogy nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám Jób.

Jób 42:9 
Elmentek azért a Témánból való Elifáz, a Sukhból való Bildád és a Naamából való Cófár, és úgy cselekedtek, amiképpen mondta nekik az Úr, és az Úr tekintett Jóbnak személyére.

Tekintett az Úr Jób személyére.
Ki is volt Jób?
A sértett fél, akivel Isten „azonosult”, és úgy vette, hogy Ellene követtek el hűtlenséget.
Jób személyén keresztül sértették meg Istent, az Ő Szavát, és lettek árulók, Istentől elfordulók.
Ezért szükséges volt, hogy ugyanezen személyen keresztül, Isten rendelésének megfelelően történjen a rendezés, helyreállítás, az Igének, vagyis Isten Törvényének, Parancsának, Rendeletének helyreállítása, lépésről, lépésre.
Azt gondolom, ez a szabályszerű küzdelem is.
Küzdelem a hitért, Isten Országáért.

Tehát: megvallani a bűnt, vétket, annak az embernek, aki ellen elkövettük, és bocsánatot kérni + kárpótolni!
Ez után menni Isten elé bűnáldozattal, engesztelésért, mégpedig úgy, hogy az embertárs, akivel rendeztük dolgainkat, Ő visz Isten elé imában, könyörgésben, közbenjárásban!


Aztán közös ima, hálaadás!
EGYÜTT!


Azt gondolom, ha így rendezzük dolgainkat egymással, akkor megdicsőül Isten Neve, és helyreáll a Krisztus szerinti békesség az Eklézsiában!

Így az egész IGE betöltődik, amit Krisztus Jézus betöltött és így mi is be tudjuk tölteni Őbenne.  :szelid:


« Utoljára szerkesztve: 2014. Március 10. - 10:21:14 írta Kamilla »

Az igazi Krisztus Jézus mindig az Atyára mutat, Őt emeli fel, és dicsőíti. Felé továbbítja a hódolatot, imádatot.


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #1 Dátum: 2014. Június 29. - 15:31:52
Zsolt 32:1  Dávid tanítása. ;

Boldog az, a kinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett.
Zsolt 32:2  Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.
Zsolt 32:3  Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt.
Zsolt 32:4  Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében. Szela.
Zsolt 32:5  Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak - és te elvetted rólam bűneimnek terhét. Szela.



Milyen csodálatos üzenet ez, mikor azt mondja az ige, hogy “Boldog ember az … “ az evangélium, öröm üzenet. Jézusnak voltak ilyen boldog mondásai.
Itt Dávid, szája álta szól az Úr:

“Boldog az, a kinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett.
Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen”.

Ez akegyelem, enneklehetőségét végezte el Krisztus.
AZ Úr a mi bűneinket, nem nekünk, hanem Krisztusnak tulajdonította, s amimég csodálatosabb az, hogy ennél többet tett, Krisztus igazságát nekünk tulajdonította.
Azt amit mi nem tudtunk megtenni, ott ahol engedetlenek, törvénytelenek, hűtlenek, gonoszok voltunk, bűneinket,  vette Isten  (el vette tőlünk) és Krisztusra helyezte, Krisztusnak tulajdonította, mintha ő tette volna, és benne megbüntette, hogy az Úr igazsága megmaradjon.
 Ugyan akkor, Isten, Krisztus minden engedelmességét, minden Törvénybetöltését, vette (el vette) Isten és nekünk adta, nekünk tulajdonítja mintha mi tettük volna.
Így váltott meg bennünket, Krisztus a Törvény itéletétél, a haláltól, így tudot Isten Igaz maradni akkor mikor megbocsájtotta (és megbocsájtja) minden bűnünket.

Az Úr Jézus Krisztus majd kétezer éve meghalt. Nem most halt meg a bűneinkért, hanem már rég meghalt, már akkor, meghalt az összes bűnömért, amit elkövettem és azokért is amiket még nem, amiket majd ezután fogok tenni.

1Ján 1:9  Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.

Hogyan mondják egyesek, hogy Isten nem bocsájt meg minden bűnt.
Vannak akik azt mondják, ha többször vétkezel, ugyan abban, vagy tudatosan, akkor Isten már nem bocsájt meg.
Ez mind Téves.
Isten kész megbocsájtani ez a kegyelem, ez az evangélium, az örömüzenet. Isten kész kegyelmet adni, kész a bűneinket  elfedezni és eltörölni.

Hogyan gondolják egyesek magukat szentebbnek Istennél, vagy hogyan godolják, hogy Isten olyat kérne tőlünk mit ő nem lenne kész megtenni.

Péter egyszer megkérdezte Jézust:
“Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is?”

Mi volt Jézus vásza?

Máté 18:22  Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még
hetvenhétszer is.
(vagy hetvenszer hétszer)

Vajon aki ennyiszer véztkezik ellenem, az nem szándékosan teszi, az nem vissza eső, arra nem úgy kéne tekintsek, hogy kihasználja jóságom, szeretettem, kegyelemem.

Ha mi tőlünk ezt kéri az Úr, vajon Ő nem bocsájt meg, ha kell hetven szer hétszer is.

S mivel sokan nem értik a kegyelmet,  nem értik e csodálatos igazságot, boldogtalanok, mivel belekerülnek abba az állapotba, hogy bűneik miat, muszáj bizonyítsanak Istennek, s csak utána, találnak meghalgatásra, bűnbocsánatra, el kell nyerjék cselekedeteik által az Úr jóindulatát, de ez nem fog menni, mert  küszködnek eredménytelenűl. 


Ilyenkor, már hallom is a felmerülő gondolatokat, kérdéseket, (ahogy  Pál is, mikor az evangéliumról beszélt, mert bizony ez örömhír, : “megbocsájt az Úr.), ha ez így van akkor nyugodtan vétkezhetünk …

Róm 6:1  Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen?

Távol legyen.
Mert a Krisztusban újjászületett ember nem azon gondolkozik, hogyan kerülhetne minnél távolabb Istentől, hogy ki ne essen, el ne vesszen, hanem azon, hogyan kerülhetne minél közelebb az Úrhoz.  Kárnak és szemétnek ítélve a régi bűnös életét.

Az Úr gyermekeinek ez a magatrtása, a bűnbe eséskor:

Mik 7:7  De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem!
Mik 7:8  Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék [is], az Úr az én világosságom!
Mik 7:9  Az Úr haragját hordozom, mert vétkeztem ellene; mindaddig, a míg leperli peremet és meghozza ítéletemet. Kivisz engem a világosságra, meglátom az ő igazságát.


Az Úr leperelte perünket, meghozta ítéletünket, és Krisztusban meg is ítélte és meg is büntette.

Hagy zárjam egy csaodálatos igével ami ugyancsak az Ósz. –ből van.

Mik 7:18  Kicsoda olyan Isten, mint te, a ki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban!
Mik 7:19  Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!




 :2smitten:

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Kálmán

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #2 Dátum: 2014. Június 29. - 16:05:13
Ámen!



Nem elérhető Kamilla

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 5877
  • Nem: Nő
Válasz #3 Dátum: 2014. Június 29. - 19:27:57
 Ámen!   O0  köszönöm Zoltán   :2smitten:

Idézet
Az Úr Jézus Krisztus majd kétezer éve meghalt. Nem most halt meg a bűneinkért, hanem már rég meghalt, már akkor, meghalt az összes bűnömért, amit elkövettem és azokért is amiket még nem, amiket majd ezután fogok tenni.

Erről az jutott eszembe, hogy Istent nem tudjuk meglepni.
Nem tudunk olyan bűnt elkövetni, amit Ő ne ismerne, ne tudná, hogy az lehetséges.
Ezért van az, hogy Jézus Vére minden bűnt képes semmissé tenni, minden bűnre ÁR!
Csak mi, emberek gondolhatjuk, hogy "Na, ezzel már azért nem mehetünk Isten elé, úgysem bocsátja meg, mert meg lesz döbbenve..", vagy ilyesmi buta gondolatok.
Meg van írva, hogy mindnyájan mezítelenek vagyunk Előtte... Ő mindent tud, de szükséges magunkat megalázni, és odamenni Trónja elé, ahová Kisztusban szabad a bejárás és bevallani, megbánni, majd miután vettük a bűnbocsánatot, akkor többé nem tenni azt a dolgot.

Az igazi Krisztus Jézus mindig az Atyára mutat, Őt emeli fel, és dicsőíti. Felé továbbítja a hódolatot, imádatot.