Zsolt 32:1 Dávid tanítása. ;
Boldog az, a kinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett.
Zsolt 32:2 Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.
Zsolt 32:3 Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt.
Zsolt 32:4 Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében. Szela.
Zsolt 32:5 Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak - és te elvetted rólam bűneimnek terhét. Szela.Milyen csodálatos üzenet ez, mikor azt mondja az ige, hogy “Boldog ember az … “ az evangélium, öröm üzenet. Jézusnak voltak ilyen boldog mondásai.
Itt Dávid, szája álta szól az Úr:
“Boldog az, a kinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett.
Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen”.
Ez akegyelem, enneklehetőségét végezte el Krisztus.
AZ Úr a mi bűneinket, nem nekünk, hanem Krisztusnak tulajdonította, s amimég csodálatosabb az, hogy ennél többet tett, Krisztus igazságát nekünk tulajdonította.
Azt amit mi nem tudtunk megtenni, ott ahol engedetlenek, törvénytelenek, hűtlenek, gonoszok voltunk, bűneinket, vette Isten (el vette tőlünk) és Krisztusra helyezte, Krisztusnak tulajdonította, mintha ő tette volna, és benne megbüntette, hogy az Úr igazsága megmaradjon.
Ugyan akkor, Isten, Krisztus minden engedelmességét, minden Törvénybetöltését, vette (el vette) Isten és nekünk adta, nekünk tulajdonítja mintha mi tettük volna.
Így váltott meg bennünket, Krisztus a Törvény itéletétél, a haláltól, így tudot Isten Igaz maradni akkor mikor megbocsájtotta (és megbocsájtja) minden bűnünket.
Az Úr Jézus Krisztus majd kétezer éve meghalt. Nem most halt meg a bűneinkért, hanem már rég meghalt, már akkor, meghalt az összes bűnömért, amit elkövettem és azokért is amiket még nem, amiket majd ezután fogok tenni.
1Ján 1:9 Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.Hogyan mondják egyesek, hogy Isten nem bocsájt meg minden bűnt.
Vannak akik azt mondják, ha többször vétkezel, ugyan abban, vagy tudatosan, akkor Isten már nem bocsájt meg.
Ez mind Téves.
Isten kész megbocsájtani ez a kegyelem, ez az evangélium, az örömüzenet. Isten kész kegyelmet adni, kész a bűneinket elfedezni és eltörölni.
Hogyan gondolják egyesek magukat szentebbnek Istennél, vagy hogyan godolják, hogy Isten olyat kérne tőlünk mit ő nem lenne kész megtenni.
Péter egyszer megkérdezte Jézust:
“Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is?”
Mi volt Jézus vásza?
Máté 18:22 Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még
hetvenhétszer is.
(vagy hetvenszer hétszer)
Vajon aki ennyiszer véztkezik ellenem, az nem szándékosan teszi, az nem vissza eső, arra nem úgy kéne tekintsek, hogy kihasználja jóságom, szeretettem, kegyelemem.
Ha mi tőlünk ezt kéri az Úr, vajon Ő nem bocsájt meg, ha kell hetven szer hétszer is.
S mivel sokan nem értik a kegyelmet, nem értik e csodálatos igazságot, boldogtalanok, mivel belekerülnek abba az állapotba, hogy bűneik miat, muszáj bizonyítsanak Istennek, s csak utána, találnak meghalgatásra, bűnbocsánatra, el kell nyerjék cselekedeteik által az Úr jóindulatát, de ez nem fog menni, mert küszködnek eredménytelenűl.
Ilyenkor, már hallom is a felmerülő gondolatokat, kérdéseket, (ahogy Pál is, mikor az evangéliumról beszélt, mert bizony ez örömhír, : “megbocsájt az Úr.), ha ez így van akkor nyugodtan vétkezhetünk …
Róm 6:1 Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen?Távol legyen.
Mert a Krisztusban újjászületett ember nem azon gondolkozik, hogyan kerülhetne minnél távolabb Istentől, hogy ki ne essen, el ne vesszen, hanem azon, hogyan kerülhetne minél közelebb az Úrhoz. Kárnak és szemétnek ítélve a régi bűnös életét.
Az Úr gyermekeinek ez a magatrtása, a bűnbe eséskor:
Mik 7:7 De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem!
Mik 7:8 Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék [is], az Úr az én világosságom!
Mik 7:9 Az Úr haragját hordozom, mert vétkeztem ellene; mindaddig, a míg leperli peremet és meghozza ítéletemet. Kivisz engem a világosságra, meglátom az ő igazságát.Az Úr leperelte perünket, meghozta ítéletünket, és Krisztusban meg is ítélte és meg is büntette.
Hagy zárjam egy csaodálatos igével ami ugyancsak az Ósz. –ből van.
Mik 7:18 Kicsoda olyan Isten, mint te, a ki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban!
Mik 7:19 Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!