Szerző Téma: Gondolataim / Ján 13:1-15;  (Megtekintve 2516 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Kamilla

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 5877
  • Nem: Nő
Dátum: 2014. Március 26. - 15:49:07
 Ján 13:1 A húsvét ünnepe előtt Jézus tudta: elérkezett az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához. Szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket.
Ján 13:2 Vacsora közben, amikor az ördög már Iskáriótes Júdásnak, Simon fiának szívébe súgta, hogy árulja el őt,
Ján 13:3 Jézus, tudva, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy Istentől jött, és Istenhez megy,
Ján 13:4 felkelt a vacsorától, levette felsőruháját, egy kendőt vett, és körülkötötte magát.
Ján 13:5 Azután vizet töltött a medencébe, mosni kezdte a tanítványok lábát, és megtörölte a kendővel, amellyel körülkötötte magát.
Ján 13:6 Amikor Simon Péterhez ért, ő azt kérdezte tőle: Uram, te mosod meg az én lábamat?
Ján 13:7 Jézus így válaszolt: Te most nem érted azt, amit teszek, de később majd megérted.
Ján 13:8 Péter azt mondta neki: Az én lábamat nem mosod meg soha. Jézus erre azt válaszolta: Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.
Ján 13:9 Mire azt mondta neki Simon Péter: Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is!
Ján 13:10 Jézus így válaszolt: Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.
Ján 13:11 Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt, azért mondta: Nem vagytok mindnyájan tiszták.
Ján 13:12 Miután megmosta a lábukat, felvette a felsőruháját, újra leült, és azt mondta nekik: Tudjátok, mit tettem veletek?
Ján 13:13 Ti engem így hívtok: „Mester” és „Uram”. És jól mondjátok, mert az vagyok.
Ján 13:14 Azért ha én, az Úr és a Mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.
Ján 13:15 Példát adtam nektek, hogy amint én cselekedtem veletek, ti is úgy tegyetek.


Gondolkoztam ezeken az Igéken.
Mit is jelent, hogy az Úr megmosta a tanítványok lábait?
Jézus, a Szabadító, vízzel mosta meg a lábaikat.
Jézus, a Testté lett Ige megmosta a lábaikat.

Azt mondja egy másik helyen az Úr:
Ján 15:3
„Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, amelyet szóltam néktek.”

Jézus, amikor a szamariai asszonnyal beszél, önmagát nevezi élő víz kútfejének, ahogyan a próféta is nevezi Őt:
Ján 4:14 
„Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok neki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne.”
Ézs 12:2-4; 
„Íme, az Isten az én szabadítóm! Bízom és nem félek; mert erősségem és énekem az Úr, az Úr, és lőn nekem szabadítóm!
S örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejéből,
És így szóltok ama napon: Adjatok hálát az Úrnak, magasztaljátok az Ő nevét, hirdessétek a népek közt nagyságos dolgait, mondjátok, hogy nagy az Ő neve.

Ézs 55:1-3; 
„Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet.
Miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, ami meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben.
Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint.”

Ez 36:25 
„És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságotoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.”

 Ján 7:37-39; 
„Az ünnep utolsó nagy napján pedig felállt Jézus, és így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!
Aki hisz bennem, amint az Írás mondta, élő víz folyamai áradnak annak belsejéből.
Ezt pedig a Lélekről mondta, akit kapnak majd a benne hívők, mert még nem adatott a Szentlélek, mivelhogy Jézus még nem dicsőült meg.’


Tehát akiknek Krisztus Jézus az Ura, akikben benne lakik az Ige által, azoknak belsejéből élő vizek forrása buzog elő.
Ez az élő víz az, amivel meg kell mosni egymás lábát.
Ezt azok tudják megtenni, akik szolgái Krisztus Jézusnak, akik ismeri Őt, Isten Igéjét, és Isten Szelleme megeleveníti bennük, és adja nekik szólniuk, rhémaként, az aktuális helyzetre, esetre, megoldásként.
Ehhez szolgai, rabszolgai formát kell felvenni, lehajolni, hogy jól lássuk a testvér lábát, hogy Isten megmutassa, milyen típusú szennyeződés, esetleg seb van rajta, és mi a kezelési mód, vagyis Isten Törvénye, Szava, ami akkor és ott élő és ható.
Fontos, hogy a lábunk tiszta legyen, mert hogyan is lehetne koszos lábbal bemenni a mennybe?
A ruhánk hófehér, Jézus vérével megmosott, a lábunk meg koszos?
Ezt ugye nem lehet?
A menyasszonynak tetőtől talpig makulátlannak, tisztának kell lennie!
És micsoda nagy kegyelem, hogy tanítványainak maga az Úr mossa meg a lábait, dicsőség Neki érte!
Micsoda szeretet!
Ezzel mutatott példát, hogyan szeressük egymást: mossuk meg testvérünk lábát.
Nem nekünk kell kitalálni, hogyan szeressünk, csak a Mestert kell követni!

        :2smitten:

Az igazi Krisztus Jézus mindig az Atyára mutat, Őt emeli fel, és dicsőíti. Felé továbbítja a hódolatot, imádatot.


Nem elérhető Gábor

  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1466
  • Nem: Férfi
Válasz #1 Dátum: 2014. Március 26. - 18:54:53
Kedves Kamilla! Nagyon értékes és áldott gondolatok ezek! :)
Áldjon az Úr további szolgálatodban :)



Nem elérhető Kamilla

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 5877
  • Nem: Nő
Válasz #2 Dátum: 2014. Március 27. - 11:31:54

Köszönöm Gábor :)
Dicsőség Istennek mindenért!  :2smitten:

Az igazi Krisztus Jézus mindig az Atyára mutat, Őt emeli fel, és dicsőíti. Felé továbbítja a hódolatot, imádatot.


Nem elérhető Kamilla

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 5877
  • Nem: Nő
Válasz #3 Dátum: 2014. Március 27. - 11:38:41
Kikerestem pár Igét a lábakkal kapcsolatosan:

Hab 3:19 
Az ÚR, az én Istenem az én erősségem, olyanná teszi lábamat, mint amilyen a szarvasoké, és magaslatokon járat engem.
Jób 23:10-12; 
De ő jól ismeri utamat.
Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
Lábam az ő nyomdokát követte; útját megőriztem, és nem tértem le róla.
Ajkának parancsától el nem távoztam; szája beszédeit törvényemként őrzöm.”
Zsolt 18:36-41; 
Üdvösséged pajzsát adtad nekem, jobbod támogat, és jó voltod fölmagasztalt engem.
Teret adtál lépteimnek, és nem tántorog a lábam.
Üldözöm ellenségeimet, és elérem őket, nem térek vissza, míg meg nem semmisülnek.
Összetöröm őket, hogy föl sem kelhetnek, lábam elé hullanak.
Mert te öveztél föl engem erővel a harcra, és elém vetetted azokat, akik felkeltek ellenem.
Megadtad, hogy ellenségeim meghátráljanak, és elpusztíthattam gyűlölőimet.
Zsolt 26:11-12; 
Én feddhetetlenül élek, válts meg, és könyörülj rajtam.
Lábam egyenes talajon áll, áldom az URat a nagy gyülekezetben.
Zsolt 31:9 
Nem adtál engem az ellenség kezébe, sőt tágas térre állítottad a lábamat.
Zsolt 40:2-4; 
Várva vártam az URat, és ő hozzám hajolt, meghallgatta kiáltásomat.
Kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből.
Sziklára állította lábamat, és megerősítette lépteimet.
Új éneket adott a számba: Istenünk dicséretét.
Sokan látják ezt, félik az URat, és bíznak benne.
Zsolt 56:13-14; 
Istenem, tartozom a neked tett fogadalmaimmal, megadom neked hálaáldozatomat.
Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, sőt lábamat az eleséstől, hogy Isten előtt járjak az élet világosságában.
Zsolt 116:6 -9;
Megőrzi az ÚR az együgyűeket; elesett voltam, és megszabadított engem.
Lelkem, nyugodj meg újra, mert az ÚR jót tett veled!
Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, szememet a könnyhullatástól és lábamat az eleséstől, az ÚR arca előtt fogok járni az élők földén.
Zsolt 119:100-106; 
Eszesebb vagyok, mint a vének, mert megőrzöm határozataidat.
Minden gonosz ösvénytől megtartóztattam lábamat, hogy megtartsam beszédedet.
Nem tértem el ítéleteidtől, mert te oktatsz engem.
Mily édesek ínyemnek beszédeid, mint a méz a számnak!
Határozataidtól leszek értelmessé, gyűlölöm a hamisság minden ösvényét.
Igéd mécses a lábam előtt, és ösvényem világossága.
Megesküdtem és megállom, hogy megtartom igazságos ítéleteidet.
Jób 13:27 
Béklyóba zárod a lábamat, szemmel tartod minden utamat, még lábam nyomát is megjelölöd.
Jób 33:8-11; 
Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam szavadat:
Tiszta vagyok, bűntelen, mocsok nélküli: nincsen bennem vétek.
Íme, Isten mégis talál vádat ellenem, ellenségének tart engem!
Béklyóba veti lábamat, és szemmel tartja minden ösvényemet.
Jób 29:5-6; 
Amikor még velem volt a Mindenható, és körülöttem voltak gyermekeim.
Amikor lábamat édes tejben mostam, és mellettem a szikla is olajpatakokat ontott.
5Móz 32:12-14; 
Az ÚR vezette egymaga, nem volt vele más isten.
A föld magaslatain vezette őt, mezők terméseivel etette, kősziklából is mézzel táplálta, olajjal a kovakőből is.
A tehenek vaját és a juhok tejét a bárányok kövérjével, a básáni kosokat és bakkecskéket a búza javával etted, és szőlő vérével, borral ittad.

Ezek a csodás Igék az Úr által megmosott lábú emberekre vonatkoznak, azt gondolom.
Ehhez mi is kellünk, úgyszólván meg kell engednünk, akarni kell, hogy Urunk megmossa egész testünket, amikor megtérünk, átadjuk egész életünket Neki, és azt is, hogy a lábunkat megmossa, ami bepiszkolódik jártunkban-keltünkben.
Ha nem működünk együtt akkor jaj, nekünk!

Fantasztikus megfigyelni, hogy ha egyenes az utunk, lépteink felfelé visznek, Isten hegyére, dicsőséges jelenlétébe, tágas térre, az élet világosságába és ott dicsérhetjük, imádhatjuk Őt!   :2smitten:


Az igazi Krisztus Jézus mindig az Atyára mutat, Őt emeli fel, és dicsőíti. Felé továbbítja a hódolatot, imádatot.


Nem elérhető Kamilla

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 5877
  • Nem: Nő
Válasz #4 Dátum: 2014. Március 28. - 20:06:50
Nézzük meg, milyen is a poros láb:

Zsolt 38:17
„Mert azt gondolom: Bárcsak ne nevetnének rajtam, amikor lábam meginog, és ne lennének úrrá rajtam!”
Zsolt 35:15-16;
 Ők pedig örültek, amikor megbotlottam, és összegyűltek; idegenek gyűltek össze körülöttem, akiket nem ismertem, gyaláztak engem, és nem nyugodtak; az ingyenélők léha csúfolkodások közepette fogukat vicsorították rám.”
Zsolt 40:12-13; 
„Te, URam, ne vond meg tőlem irgalmadat, kegyelmed és igazságod védjen meg szüntelen!
Mert annyi baj vett körül, hogy meg se számolhatom.

Utolértek bűneim, a végét nem is látom. Számosabbak hajszálaimnál, és a szívem is elhagyott engem.”
Zsolt 73:2-3; 
De az én lábam már-már megbotlott, és lépteim kis híján megtántorodtak.
Mert irigykedtem a kevélyekre, amikor láttam a gonoszok jó előmenetelét.

Zsolt 94:18-19; 
„Mikor azt mondtam, hogy lábam kicsúszik alólam, kegyelmed, URam, megtámasztott engem.
Mikor megsokasodik bennem az aggódás, vigasztalásod megvidámítja lelkemet.

Jób 36:15-17; 
„A nyomorultat a nyomorúság által szabadítja meg, és a szorongattatás által nyitja meg a fülét.
Téged is kivezetne az ínség torkából tágas mezőre, ahol nincs szorultság, és asztalod zsíros étkekkel lenne rakva.
De ha gonosz ítélettel vagy tele, akkor jogosan ér utol az ítélet.”


Nagyon megragadott ez az Ige:
Zsolt 38:17
Mert azt gondolom: Bárcsak ne nevetnének rajtam, amikor lábam meginog, és ne lennének úrrá rajtam!”

Amikor megingott a lába, akkor akartak úrrá lenni rajta.

Mitől inog a láb?
„Irigykedtem a kevélyekre, amikor láttam jó előmenetelüket.”
„Megsokasodik bennem az aggódás.”


Mi is az aggódás?
Kiesés az Istennel való szoros járásból, amikor a tekintetünk nem Őrajta vannak, és ígéretein, hanem a körülményeken, a körülmények által befolyásolt gondolataink foglalnak le.
Zsolt 73:21 
„Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim”
Keserűség és háborgás van ott, ahol Isten igazságának és hűségének kellene lennie:
Ézs 11:5 
„Derekát igazság fogja övezni, csípőjét pedig hűség.”
Ef 6:14 
„Tehát álljatok elő, övezzétek körül derekatokat igazlelkűséggel, öltsétek fel az igazság páncélját”

Amikor lábunk inog, bepiszkolódik, akkor nem Isten útján járunk, nem Őrá és Szavára figyelünk, hanem lelkünk, testünk hangjára, kívánságaira, félelmeire, emberek szavaira, amik nem Istentől jönnek.
Ilyenkor nem Isten magaslatain járunk szemlélve és dicsérve Őt, hanem a völgyekben, a siralom, a gondok, a kívánságok, az aggódás, a test és a lélek útjain.
Ott botladozunk, és azt gondoljuk, elhagyott Isten, pedig nem!
Mi tévedtünk el!
Ekkor fel kell kiáltanunk segítségért az Úrhoz, körül kell néznünk, és visszatérni az Útra, mely Istenhez vezet, amelyen Ő vezet!
Ott vár ránk a tál víz és a derékra kötött ruha, mely megtisztítja lábainkat, hogy újra tudjuk követni a Mestert.

Érdemes  az egész 73. Zsoltárt és a 37. Zsoltárt alaposan áttanulmányozni, szvsz.   :)

Az igazi Krisztus Jézus mindig az Atyára mutat, Őt emeli fel, és dicsőíti. Felé továbbítja a hódolatot, imádatot.


Nem elérhető Kamilla

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 5877
  • Nem: Nő
Válasz #5 Dátum: 2014. Március 30. - 08:41:25
Mi a megmosott lábúak osztályrésze?

Az Úrvacsora és a hozzá kapcsolódó ígéretei Atyánknak.

Zsolt 23.
„ [Dávid zsoltára.] Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm.
Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.
Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.
Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy. Vessződ és botod megvigasztal engem.
Asztalt terítesz nekem ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal.
Csordultig van a poharam.
Bizony jóságod és kegyelmed követ engem életem minden napján, s az ÚR házában lakozom hosszú ideig.”



  Dicsőség Istennek most, és mind örökké!   :dicseret:     :2smitten:

Az igazi Krisztus Jézus mindig az Atyára mutat, Őt emeli fel, és dicsőíti. Felé továbbítja a hódolatot, imádatot.