''A spártai anyák, amikor harcba
bocsátották fiaikat, ezekkel a
szavakkal búcsúztak el tőlük:
„Pajzzsal, vagy pajzson térjetek
haza!” Más szavakkal: „Gyertek haza
győztesen, vagy haljatok meg
méltósággal!” Amikor
Demaratosnak, Spárta királyának
egyszer feltették a kérdést, hogy
miért szégyen pajzs nélkül hazatérni,
és miért nem az sisak nélkül, a
következőt válaszolta: „Mert az
utóbbit saját védelmükre veszik fel,
de a pajzs mások védelmére is
szolgál.” Az ókori közelharcban a
pajzzsal a harcos nemcsak magát
tudta védeni, hanem a mellette
harcoló társát is, és így már egy
kétfős egységet alkottak, és így
erősebbek voltak, mintha külön-
külön harcoltak volna. Ennek
fényében igen érdekes, hogy Pál a
hitet a pajzshoz hasonlította, az
üdvösséget pedig a sisakhoz (Efézus
6). Az üdvösségünk a személyes
ügyünk, de a hitünk erőteljes
hatással van azokra, akik mellettünk
állnak. Méltóbb meghalni egy
ütközetben, mint eldobni a pajzsot
menekülés közben. Az egyházban a
közös hitünkkel egymást védjük,
amely nemcsak nekünk válik
hasznunkra, hanem az egész testnek
is. Térjetek hát haza pajzzsal, vagy
pajzson!''
Daniel Kolenda