Szerző Téma: Válaszok a keresztyén hitet vizsgáló nehéz kérdésekre  (Megtekintve 83391 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Kálmán

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #120 Dátum: 2015. Február 21. - 11:28:56
Mi a helyzet azokkal, akik még sohasem hallották az evangéliumot?



Akárhová megyünk, akármiről beszélünk, ez a kérdés szinte mindig felmerül. Sokan azért teszik fel, hogy megszabaduljanak minden személyes felelősségüktől Istennel szemben.
Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a válasz nem dönti el, hogy a keresztyénség igaz-e vagy sem. Ez utóbbi kérdésre Jézus Krisztus már választ adott a halálból való feltámadásával. A hatalom kérdése egyszer s mindenkorra tisztázódott, és pusztán értelmezés kérdése, hogy mi lesz azokkal, akik sohasem hallották az evangéliumot.
A legjobb úgy tárgyalni ezt a kérdést, hogy kikeresünk a Bibliából néhány nagyon világosan megfogalmazott igazságot. A Biblia teljesen egyértelműen megmondja, hogy senki sem jöhet Istenhez másképp, mint Jézus Krisztus által.
Jézus kijelentette: „senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (János 14:6). A bűnbocsánat és az örök élet egyetlen alapja a Jézus által készített út. Sokak szerint ebből az következik, hogy akik sohasem hallottak Jézusról. Azok automatikusan elkárhoznak. Azonban nincs tudomásunk arról, hogy ez így lenne.
Bár a Szentírás sehol sem tanítja kifejezetten, hogy aki sohasem hallott Jézusról, az üdvözülhet, hisszük, hogy az Igéből ez következik. Meggyőződésünk, hogy mindenkinek alkalma nyílik a megtérésre, és Isten senkit sem zár ki csak azért, mert véletlenül nem a megfelelő helyen és időben született.
„Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok” - mondta Jézus. (János 7:17)
A Biblia azt is kijelenti, hogy senkinek sincs mentsége. „Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük.” (Róma 1:19-20)
Tény, hogy az egész emberiség megállapíthatja, hogy van teremtő, hiszen a teremtett világ bizonyítja ezt. Ez a bizonyíték egyetemes. Bár az embereknek elég információjuk van Isten létéről, szándékosan figyelmen kívül hagyják Isten dolgait, mert szívük gonosz.
A Biblia azt tanítja, hogy a nem hívő ember „gonoszságában lenn tartja az igazságot” (Róma 1:18; szó szerint fordítás). A Szentírás azt is elmondja, hogy az ember nem keresi Istent – épp ellenkezőleg, menekül előle. „Nincsen, aki keresse Istent.” (Róma 3:11) Tehát nem arról van szó, hogy Isten nem hajlandó eljuttatni Igéjét az igazságot kétségbeesetten kereső emberhez.
Tudjuk azt is, hogy Isten „nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen” (2Péter 3:9). Ez arra utal, hogy Isten azokkal is törődik, akik még nem hallották az evangéliumot. Ezt azzal bizonyította be, hogy elküldte a Fiát helyettünk meghalni. „Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.” (Róma 5:8)
A Biblia azt tanítja, hogy Isten méltányosan és igazságosan fogja megítélni a világot. „Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött.” (ApCsel 17:31). Ez azt jelenti, hogy amikor minden adat együtt lesz, Isten neve igazolódni fog, és senki sem vádolhatja majd őt méltánytalansággal.
Bár talán nem tudjuk, hogy konkrétan mit fog tenni Isten ezekkel az emberekkel, azt tudjuk, hogy ítélete méltányos lesz. Egyedül ennek a ténynek ki kell elégítenie mindazokat, akik szeretnék tudni, mit tesz Isten azokkal, akik sohasem hallottak Jézus Krisztusról.
A Biblia maag mondja, hogy minden népből lesznek olyanok, akik hallják és befogadják az evangéliumot: „mert megölettél és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből” (Jelenések 5:9).
A Szentírás egy olyan férfit hoz fel példának, aki sok mai emberhez hasonló körülmények között élt. Kornéliusznak hívták. Nagyon vallásos ember volt, állandóan Istenhez imádkozott. Nem hallott Jézus Krisztusról, de őszintén kérte Istent, hogy jelentse ki magát neki.
Isten meghallgatta Kornéliusz imádságát, és elküldte hozzá Péter apostolt, hogy mindent elmondjon neki Jézusról. Péter igehirdetésének hatására Kornéliusz elfogadta Krisztust mint Megváltóját. Ez a példa bizonyítja, hogy aki őszintén meg akarja ismerni Istent, az hallani fog Jézusról.
Ma is élnek Kornéliuszhoz hasonló emberek, akik ugyanazért imádkoznak: meg akarják ismerni az igaz és élő Istent, s bárhol éljenek is, Isten megkeresi őket. Simon Péter kijelentette: „Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik.” (ApCsel 10:34-35).
A Szentírásban további példák is vannak olyan emberekre, akiket Isten elfogadott, noha nem sokat tudtak róla. A parázna Ráháb alig tudott valamit Istenről, a Biblia mégis a hit hősei közt említi, és helyesli tetteit (Józsué 2:9; Zsidók 11:31).
A szír Naamánnak Isten békességet adott, mert annak ellenére hitt, egy pogány kultúrában élt (2Királyok 5:15-19). Jónás prófétát Isten elküldte Ninivébe a pogányok közé, és az ott élők bűnbánatot tartottak a prédikálására (Jónás 3:5).
Isten senkit sem fog elítélni azért, mert sohasem hallott Jézus Krisztusról. Az ilyen embert azért fogja elítélni, mert megszegte saját erkölcsi normáját. „Akik ugyanis törvény ismerete nélkül vétkeztek, a törvény nélkül vesznek el, és akik a törvény ismeretében vétkeztek, azok a törvény alapján kapják meg majd az ítéletet. Hiszen nem a törvény hallgatói igazak Isten előtt, hanem a törvény megtartói fognak megigazíttatni.
Mert amikor a pogányok, akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmaguknak szabnak törvényt. Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe. Erről lelkiismeretük és egymást vádló vagy éppen védő gondolataik együtt tanúskodnak majd, azon a napon, amelyen megítéli Isten az emberek rejtett gondolatait és az én evangéliumom szerint Krisztus Jézus által.” (Róma 2:12-16).
A Szentírásból vett fenti példák alapján láthatjuk, hogy Isten méltányosan fogja megítélni az egész emberiséget, és senki sem mondhatja, hogy az Úr igazságtalanul bánt vele. E kérdés feltevőinek tehát óvakodniuk kell attól, hogy ezzel mentegetőzzenek, amiért nem fogadják be Krisztust.
Az ítélet napján nem ment fel téged a felelősség alól az, hogy szerinted mi történik vagy mi nem történik valaki mással. Lehet, hogy nem tudunk mindenki számára kielégítő választ adni arra, hogy mi történik azokkal, akik nem hallották az evangéliumot, de bizonyos dolgokat a Biblia nagyon világosan megmond.
Egyszer valaki ezt így fejezte ki: „A Bibliában sok mindent nem tudok megérteni, sok mindenről csak azt hiszem, hogy értem, de sok olyan dolog is van benne, amit nem tudok félreérteni.”

Josh McDowell és Don Stewart



Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #121 Dátum: 2015. Február 21. - 21:44:15
O0

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Kálmán

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #122 Dátum: 2015. Február 26. - 20:10:29
Ismerek embereket, akik nagyon vallásosak és egészen őszinték, de nem keresztyének. Ugye Isten el fogja fogadni őket?



Lehet valaki őszinte, de tévedhet is őszintén. A Biblia szerint van olyan út, amely az ember előtt egyenesnek látszik, de végül a halálba vezet (Példabeszédek 16:25).
Minden évben sok olyan eset fordul elő, hogy valaki tréfából a másikra szegez egy fegyvert, és őszintén hiszi, hogy nincs megtöltve. A fegyver elsül, és a másik meghal, majd a ravaszt meghúzó ember azt mondja: "Nem tudtam, hogy meg volt töltve."
Lehet, hogy ez az ember száz százalékig őszintén hitte, hogy nem fog ártani a másiknak, de olyasmiben hitt őszintén, ami egyszerűen nem volt igaz. Ha hitünk tárgya nem igaz, akkor nem elég az őszinteség, és a világ minden őszintesége sem fogja életre kelteni a lelőtt embert.
Pál apostol azt tanítja, hogy pusztán a vallás gyakorlása nem ment fel senkit, sőt növelheti is az ember bűnét. Pál a pogány vallás vizsgálatakor rámutat, hogy az tulajdonképpen az igazság elferdítése. "Az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel" - mondja az apostol (Róma 1:25).
Isten dicsőségét felcserélték és helyettesítették a teremtmény dicsőségével. Vallásuk bálványimádás, és a bálványok tisztelete sérti Isten méltóságát. Isten mindig is gyűlölte az ilyesmit.
"Ne legyen más istened rajtam kívül! Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok!" (2Mózes 20:3-5). Tehát legyen akármilyen őszinte az a vallásos ember, ha nem az igaz Istent imádja, semmi előnye sincs.
Ha valaki moziba akar menni, és a belépődíj 400 forint, akkor mindegy, hogy 390 forintja vagy 25 forintja van-e; az a lényeg, hogy nincs elég pénze. Ha nem az igaz Istenben hiszünk, akkor mindegy, hogy mennyire vagyunk őszinték, mert nem felelünk meg annak a feltételnek, amely lehetővé teszi, hogy az ember elérje Istent.
Isten állította fel a követelményeket, és csak azokat fogja elfogadni, akik Jézus Krisztus által jönnek hozzá. "És nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk." (ApCsel 4:12).

Josh McDowell és Don Stewart



Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #123 Dátum: 2015. Március 01. - 19:37:57
:like:

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #124 Dátum: 2015. Március 01. - 21:10:42
  :like:

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Kálmán

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #125 Dátum: 2015. Március 03. - 19:20:09
Ha a keresztyénség olyan nagyszerű, akkor miért olyan kevés keresztyén?


A keresztyének kisebbségben vannak, és ez mindig is így volt. A ma élő emberek legnagyobb része nem fogadta be Jézus Krisztust mint Megváltóját. Ez azonban pontosan egyezik azzal, amit Jézus előre megmondott. "Szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják." (Máté 7:14) A történelem folyamán mindig ez volt a helyzet. Több oka is van annak, hogy az emberiség nagy része elvetette Jézust mint Megváltóját.
Az egyik ok a tudatlanság. Az emberek általában tudják, hogy van Isten, és van egy Jézus Krisztus nevű személy, de nem ismerik azokat a tényeket, amelyek a keresztyén hit igazságát bizonyítják. Sokan önként vállalják ezt a tudatlanságot. Vannak, akik egyszerűen nem veszik maguknak a fáradságot, hogy meggondolják, mit mondott Krisztus, mások pedig szándékosan nem hisznek.
Sokan azt állítják, hogy értelmi problémáik vannak a keresztyén hittel, holott általában érzelmi mentségeket hoznak fel ellene. Sok olyan emberről tudunk, akik a keresztyénség bizonyítékainak megismerése után készségesen elismerték, hogy a keresztyénség igaz, de mégsem hajlandók megtérni.
Ez tehát nem értelmi probléma, hanem akarati. Nem arról van szó, hogy képtelenek megtérni, hanem arról, hogy nem akarnak. A Biblia azt tanítja, hogy az emberiség megpróbálja elnyomni Isten igazságát (Róma 1:18). Az emberek lényegében azért nem ismerik a Jézus tanítását hitelesítő bizonyítékokat, mert nem akarják.
A másik ok az evangélium egyszerűsége. Olyan egyszerű megtérni, hogy még a gyermek is képes rá. Sőt, Jézus azt tanította, hogy ha a mennyek országába akarunk jutni, olyanná kell lennünk, mint ők (Máté 18:3). Egyszerű hittel Krisztusba kell vetnünk a bizalmunkat, akár egyetemi tanárok vagyunk, akár olyan emberek, akik nem fejezték be az általános iskolát.
Pál apostol mondta az evangélium egyszerűségéről: "Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket,... hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt." (1Korinthus 1:26-27,29)
Pál Jézussal együtt azt tanította, hogy a keresztyének sohasem lesznek többségben, és nem sok fontos ember fog Jézusban hinni. Bár a történelem folyamán nem sok nagy ember tért meg, azért ez is előfordult.
Az emberek azért sem akarnak megtérni, mert hamis képet alkottak a hívőkről. Sokan azt hiszik, hogy a keresztyénség olyan vallás, amelyben rengeteg tiltó parancs van: "Ne tedd ezt, ne tedd azt". Abban a tévhitben élnek, hogy aki Jézusban hisz, az boldogtalan, korlátok közé szorított és unalmas életre kárhoztatta magát.
Mivel ilyen életet senki sem kíván magának, sokan lemondanak a keresztyénségről mint olyan dologról, amelyre nem akarják az életüket áldozni. Szomorú tény, hogy vannak olyan keresztyének, akik azt a benyomást keltik másokban, hogy hitük csak egy halom tiltó parancsból áll. Semmi sem áll távolabb az igazságtól.
Ha valaki befogadja Jézust mint Megváltóját, akkor igazán szabaddá válik. Jézus mondta: "Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek." (János 8:36) Jézus Krisztus azon munkálkodik, hogy megszabadítsa az embereket attól, ami megkötözte őket, hogy olyan emberek legyenek, amilyennek Isten tervezte őket.
Nekünk, hívőknek megvan az a szabadságunk, hogy megtegyük, amit akarunk, és ne tegyük meg, amit nem akarunk. A keresztyén élet egyáltalán nem unalmas, mert naponta örülhetünk annak, hogy ismerhetjük az élő Istent, és tapasztalhatjuk mindazt a jót, amit ő nekünk tartogat. "Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!" (Zsoltárok 37:4)
Vannak, akik a bűntudatuk miatt nem térnek meg. Életük során sok csúf és gonosz dolgot követtek el, s nem hiszik, hogy Isten megbocsáthat nekik, és tisztességes élettel ajándékozhatja meg őket. A Biblia azonban világosan tanítja, hogy Isten kivétel nélkül mindenkinek megbocsát, aki keresi őt, és bocsánatot kér tőle a bűneiért.
Nincs olyan nagy bűn, amely bárkit is megakadályozhatna abban, hogy a mennybe jusson, kivéve a hitetlenség bűnét. Ha valaki nem hajlandó elhinni, hogy Isten megoldotta bűnének problémáját - Jézus Krisztus személyében -, akkor nincs remény számára. Jézus mondta: "aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el" (János 6:37).
A Biblia kijelenti: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (János 3:16) Az a bizonyos "aki" szó terád és énrám vonatkozik. Jézus megígérte, hogy ha hozzá jössz, megbocsátja bűneidet, és lehetővé teszi, hogy tiszta lappal új életet kezdj, akármilyen romlott is voltál.
Vannak, akik egy konkrét bűn miatt nem hajlandók befogadni Jézust. Tudják, hogy ha hitre jutnak, nem követhetik el többé azt a bizonyos bűnt, és nem akarnak megválni tőle. "Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak." (János 3:19)
Sokan annyira szeretik bűnüket, hogy elvesztik miatta a mennyet. Ha valaki meg akar térni, bűnbánatot kell tartania (változtatnia kell gondolkodásán és szíve szándékán). Sok ember nem hajlandó erre, noha Jézus azt mondta: "ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen vesztek el" (Lukács 13:3).
Olyanok is vannak, akik önzésből nem hajlandók Jézusban hinni. Valaki azt mondta - és véleményünk szerint igaza volt - , hogy a világ vallásai közül a keresztyénségben a legkönnyebb hinni, de egyben a legnehezebb is.
A legkönnyebb, mert Isten mindent megtett helyettünk, amit tenni kell, és Krisztus művéhez lehetetlen bármit is hozzátenni. A legnehezebb, mert el kell ismernünk saját magunk és Isten előtt, hogy semmit sem tehetünk az üdvösségünkért.
A büszkeségünknek ez nem tetszik, mert egyedül, a magunk módján szeretnénk kimunkálni az üdvösségünket. Emberi természetünkből fakad, hogy mi szabjuk meg magunknak a feltételeket, de Isten csak a saját feltételei szerint hajlandó elfogadni minket, és ez sokakat visszatart Isten országától.
Sok oka van annak, hogy az emberek miért utasítják el Jézus Krisztust, de jó ok nem létezik.

Josh McDowell és Don Stewart



Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #126 Dátum: 2015. Március 03. - 19:50:49
O0

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Kálmán

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #127 Dátum: 2015. Március 06. - 17:59:30
Ésszerű dolog hinni a keresztyénségben vagy az egész csak egy vágyálom?



James Harvey Johnson, a Gondolkodók Klubjának tagja ezt így fejezte ki: „A vallásos hiedelmek ellentmondanak a józan észnek. Nincsenek sem angyalok, sem ördögök, sem mennyország, sem pokol, sem kísértetek, sem boszorkányok, sem csodák. Ezeket a babonás hiedelmeket azért terjesztik, hogy a hiszékeny emberek elhiggyék, hogy ha pénzt adnak a papoknak, akkor az egyik isten kegyes lesz hozzájuk. Nem létezik semmilyen természetfölötti dolog – semmi, ami ellentmondana a természet törvényeinek.”
A hívő embert gyakran vádolják azzal, hogy „meggyilkolja az agyát”, mert hisz a Biblia isteni ihletettségében, a csodákban és Jézus Krisztus feltámadásában. Feltételezik, hogy a keresztyén hit tudatlanságon alapul, s a hit vakságot és korlátoltságot jelent.
A valóságban éppen ennek ellenkezője igaz. A keresztyén hit értelmes hit; sohasem tartalmaz olyan értelmetlen cselekedetet, amelynek semmi köze a valósághoz. A Biblia a hívőket és a nem hívőket egyaránt arra biztatja, hogy a keresztyénség vizsgálatakor használják az értelmüket.
Jézus mondta: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből!” (Máté 22:37) Pál apostol azt írta Timóteusnak: „tudom, kiben hiszek” (2Timóteus 1:12), a thesszalonikai hívőknek pedig a következő tanácsot adta: „mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg” (1Thesszalonika 5:21).
János evangélista így intette az embereket: „vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy azok az Istentől valók-e” (1János 4:1). Ehhez pedig elég intenzíven kell használnunk az eszünket.
Az alábbi bibliai idézetek is azt bizonyítják, hogy a keresztyén hitéletben ugyancsak szükségünk van az eszünkre.
„Jézus pedig, mikor látta, hogy értelmesen felelt, ezt mondta neki: 'Nem vagy messze az Isten országától.'” (Márk 12:34)
„Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.” (János 20:30-31).
„Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta ezeknek, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól.” (ApCsel 1:3)
„És imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel; hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára.” (Filippi 1:9-10).
„A mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt; és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok: milyen reménységre hívott el minket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között.” (Efezus 1:17-18)
„Úgy beszélek hozzátok, mint értelmes emberekhez: ítéljétek meg magatok, amit mondok.” (1Korinthus 10:15)
A Bibliában semmi sem utal arra, hogy a hit egyenlő az ostobasággal, sőt sok minden ennek ellenkezőjét mutatja. A „ne gondolkozz” parancs nem szerepel a tízparancsolatban.
Az Ószövetségben Isten tiszteletben tartotta az ember értelmi képességeit. Mózes és Áron segítségével csodát tett, hogy a fáraó előtt bizonyítsa isteni küldetésüket (2Mózes 7:9). Izráel fiainak megmondta, hogy ne vegyenek tudomást olyan prófétáról, aki hamisan jövendöl (5Mózes 18:22).
Isten felszólította a bálványokat, hogy bizonyítsák be istenségüket. „Álljatok elő peres ügyetekkel! - mondja az Úr... Mondjátok meg, mi lesz ezután, hadd tudjuk meg, istenek vagytok-e? Tegyetek akár jót, akár rosszat, hadd lássuk azokat csodálkozva!” (Ézsaiás 41:21-23).
Mivel pedig a bálványok nem tettek semmit, Isten így szólt: „De ti semmik vagytok, semmit sem ér, amit tesztek, utálatos dolog, ha valaki titeket választ.” (Ézsaiás 41:24).
Sok keresztyén nem tudja, miért hisz Jézusban, bár a Biblia világosan megmondja, hogy tudniuk kellene. „Legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek
élő reménységet.” (1Péter 3:15)
Ez nem teszi érvénytelenné a keresztyén hitet, csak azt mutatja, hogy vannak tudatlan keresztyének. Noha egyes keresztyének nem gondolták át, hogy miért hisznek, ez nem csorbítja a keresztyénség igazságát. Jézus Krisztus a lényeg, nem pedig a hívő tudatlansága.
Láthattuk, hogy a Biblia arra int, hogy az eszünket használva hozzunk döntéseket Jézus Krisztussal kapcsolatban. A keresztyénség értelmes és ésszerű dolog, de az ember nemcsak az eszével jön Jézus Krisztushoz. Ehhez hit kell, viszont a hit tényekre épül, nem pedig csalóka reménységre.
Manapság sokan úgy képzelik el a keresztyén hitet, mint amikor az ember vakon a sötétbe ugrik, pedig a hit nem más, mint egy lépés a világosság felé. Pál apostol a következőket mondta, amikor egy hitetlen király előtt védelmezte a keresztyén hitet: „Mert tud ezekről a király, akihez bátran szólok, mert nem hiszem, hogy rejtve volna előtte ezek közül bármi is, hiszen nem valami zugban történt dolgok ezek.” (Apostolok Cselekedetei 26:26).
Ez a király kortársaihoz hasonlóan jól ismerte a Jézussal kapcsolatos tényeket. E tényeket bárki mérlegelhette és kiértékelhette, aki érvényességüket kívánta megállapítani. Jézus csodái a nagy nyilvánosság előtt következtek be, ezért az első keresztyének, arra szólították fel a világot, hogy bizonyosodjon meg róla, „valóban így vannak-e ezek a dolgok”.
Nem vették el a szkeptikus emberek kedvét a kutatástól azzal, hogy „egyszerűen csak hidd el”. Inkább felkeltették a kíváncsiságukat, hogy megvizsgálják a keresztyén hit alapjait (Apostolok Cselekedetei 17:11).
A keresztyén hit nemcsak annak van kitéve, hogy ellenőrizzék és igazolják, hanem annak is, hogy megpróbálják megcáfolni. A nem hívők nyugodtan használhatják az eszüket, hogy ellenőrizzék Jézus Krisztus állításait. Ha egyszer olyan valódi bizonyíték kerülne napvilágra, amely valóban aláásná a keresztyénséget, például kiderülne, hogy a feltámadás nem történt meg, akkor a keresztyén hit összeomlana.
Sokan próbálkoztak már ilyesmivel – például Frank Morrison jogász és Lew Wallace tábornok, a Ben Hur szerzője -, és a vége az lett, hogy megtértek. Sokszor elhangzott a felhívás, hogy cáfolják meg a keresztyén hitet, de eddig még senkinek sem sikerült.
Ha a keresztyének pusztán „vakhitben” élnek, akkor miért tér meg olyan sok tanult ember az értelme használatával? A hit még mindig kiállja a próbát, mert az igazságra épül. „Jézus így válaszolt: 'Én vagyok.... az igazság.'” (János 14:6)
Jól gondoljuk meg, mielőtt eldöntenénk, hogy megtérünk.
Fontoljuk meg és értékeljük ki a keresztyén hitet, mielőtt elköteleznénk magunkat. A megtérés előtt meg kell értenünk, mit teszünk. Nem a Biblia alapján cselekszenek azok, akik érzelmi ráhatással vagy manipulációval biztatnak másokat a Jézus Krisztushoz való megtérésre.
Meg vagyunk róla győződve, hogy hosszú távon, több hitre van szükség ahhoz, hogy valaki ne higgyen, feltéve, hogy valóban figyel a tényekre. A bizonyítékok hangosan és világosan beszélnek mindenkinek, aki hajlandó becsületesen átgondolni, hogy kicsoda valójában Jézus Krisztus. Ha valaki őszintén figyel, akkor csak „vakhittel” utasíthatja el azokat az állításokat, amelyekről „sok bizonyíték” tanúskodik (ApCsel 1:3).

Josh McDowell és Don Stewart



Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #128 Dátum: 2015. Március 06. - 20:09:51
:like:

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Kálmán

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #129 Dátum: 2015. Március 07. - 18:56:18
Ésszerű dolog hinni a keresztyénségben vagy az egész csak egy vágyálom?


James Harvey Johnson, a Gondolkodók Klubjának tagja ezt így fejezte ki: „A vallásos hiedelmek ellentmondanak a józan észnek. Nincsenek sem angyalok, sem ördögök, sem mennyország, sem pokol, sem kísértetek, sem boszorkányok, sem csodák. Ezeket a babonás hiedelmeket azért terjesztik, hogy a hiszékeny emberek elhiggyék, hogy ha pénzt adnak a papoknak, akkor az egyik isten kegyes lesz hozzájuk. Nem létezik semmilyen természetfölötti dolog – semmi, ami ellentmondana a természet törvényeinek.”
A hívő embert gyakran vádolják azzal, hogy „meggyilkolja az agyát”, mert hisz a Biblia isteni ihletettségében, a csodákban és Jézus Krisztus feltámadásában. Feltételezik, hogy a keresztyén hit tudatlanságon alapul, s a hit vakságot és korlátoltságot jelent.
A valóságban éppen ennek ellenkezője igaz. A keresztyén hit értelmes hit; sohasem tartalmaz olyan értelmetlen cselekedetet, amelynek semmi köze a valósághoz. A Biblia a hívőket és a nem hívőket egyaránt arra biztatja, hogy a keresztyénség vizsgálatakor használják az értelmüket.
Jézus mondta: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből!” (Máté 22:37) Pál apostol azt írta Timóteusnak: „tudom, kiben hiszek” (2Timóteus 1:12), a thesszalonikai hívőknek pedig a következő tanácsot adta: „mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg” (1Thesszalonika 5:21).
János evangélista így intette az embereket: „vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy azok az Istentől valók-e” (1János 4:1). Ehhez pedig elég intenzíven kell használnunk az eszünket.
Az alábbi bibliai idézetek is azt bizonyítják, hogy a keresztyén hitéletben ugyancsak szükségünk van az eszünkre.
„Jézus pedig, mikor látta, hogy értelmesen felelt, ezt mondta neki: 'Nem vagy messze az Isten országától.'” (Márk 12:34)
„Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.” (János 20:30-31).
„Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta ezeknek, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól.” (ApCsel 1:3)
„És imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel; hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára.” (Filippi 1:9-10).
„A mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt; és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok: milyen reménységre hívott el minket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között.” (Efezus 1:17-18)
„Úgy beszélek hozzátok, mint értelmes emberekhez: ítéljétek meg magatok, amit mondok.” (1Korinthus 10:15)
A Bibliában semmi sem utal arra, hogy a hit egyenlő az ostobasággal, sőt sok minden ennek ellenkezőjét mutatja. A „ne gondolkozz” parancs nem szerepel a tízparancsolatban.
Az Ószövetségben Isten tiszteletben tartotta az ember értelmi képességeit. Mózes és Áron segítségével csodát tett, hogy a fáraó előtt bizonyítsa isteni küldetésüket (2Mózes 7:9). Izráel fiainak megmondta, hogy ne vegyenek tudomást olyan prófétáról, aki hamisan jövendöl (5Mózes 18:22).
Isten felszólította a bálványokat, hogy bizonyítsák be istenségüket. „Álljatok elő peres ügyetekkel! - mondja az Úr... Mondjátok meg, mi lesz ezután, hadd tudjuk meg, istenek vagytok-e? Tegyetek akár jót, akár rosszat, hadd lássuk azokat csodálkozva!” (Ézsaiás 41:21-23).
Mivel pedig a bálványok nem tettek semmit, Isten így szólt: „De ti semmik vagytok, semmit sem ér, amit tesztek, utálatos dolog, ha valaki titeket választ.” (Ézsaiás 41:24).
Sok keresztyén nem tudja, miért hisz Jézusban, bár a Biblia világosan megmondja, hogy tudniuk kellene. „Legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek
élő reménységet.” (1Péter 3:15)
Ez nem teszi érvénytelenné a keresztyén hitet, csak azt mutatja, hogy vannak tudatlan keresztyének. Noha egyes keresztyének nem gondolták át, hogy miért hisznek, ez nem csorbítja a keresztyénség igazságát. Jézus Krisztus a lényeg, nem pedig a hívő tudatlansága.
Láthattuk, hogy a Biblia arra int, hogy az eszünket használva hozzunk döntéseket Jézus Krisztussal kapcsolatban. A keresztyénség értelmes és ésszerű dolog, de az ember nemcsak az eszével jön Jézus Krisztushoz. Ehhez hit kell, viszont a hit tényekre épül, nem pedig csalóka reménységre.
Manapság sokan úgy képzelik el a keresztyén hitet, mint amikor az ember vakon a sötétbe ugrik, pedig a hit nem más, mint egy lépés a világosság felé. Pál apostol a következőket mondta, amikor egy hitetlen király előtt védelmezte a keresztyén hitet: „Mert tud ezekről a király, akihez bátran szólok, mert nem hiszem, hogy rejtve volna előtte ezek közül bármi is, hiszen nem valami zugban történt dolgok ezek.” (Apostolok Cselekedetei 26:26).
Ez a király kortársaihoz hasonlóan jól ismerte a Jézussal kapcsolatos tényeket. E tényeket bárki mérlegelhette és kiértékelhette, aki érvényességüket kívánta megállapítani. Jézus csodái a nagy nyilvánosság előtt következtek be, ezért az első keresztyének, arra szólították fel a világot, hogy bizonyosodjon meg róla, „valóban így vannak-e ezek a dolgok”.
Nem vették el a szkeptikus emberek kedvét a kutatástól azzal, hogy „egyszerűen csak hidd el”. Inkább felkeltették a kíváncsiságukat, hogy megvizsgálják a keresztyén hit alapjait (Apostolok Cselekedetei 17:11).
A keresztyén hit nemcsak annak van kitéve, hogy ellenőrizzék és igazolják, hanem annak is, hogy megpróbálják megcáfolni. A nem hívők nyugodtan használhatják az eszüket, hogy ellenőrizzék Jézus Krisztus állításait. Ha egyszer olyan valódi bizonyíték kerülne napvilágra, amely valóban aláásná a keresztyénséget, például kiderülne, hogy a feltámadás nem történt meg, akkor a keresztyén hit összeomlana.
Sokan próbálkoztak már ilyesmivel – például Frank Morrison jogász és Lew Wallace tábornok, a Ben Hur szerzője -, és a vége az lett, hogy megtértek. Sokszor elhangzott a felhívás, hogy cáfolják meg a keresztyén hitet, de eddig még senkinek sem sikerült.
Ha a keresztyének pusztán „vakhitben” élnek, akkor miért tér meg olyan sok tanult ember az értelme használatával? A hit még mindig kiállja a próbát, mert az igazságra épül. „Jézus így válaszolt: 'Én vagyok.... az igazság.'” (János 14:6)
Jól gondoljuk meg, mielőtt eldöntenénk, hogy megtérünk.
Fontoljuk meg és értékeljük ki a keresztyén hitet, mielőtt elköteleznénk magunkat. A megtérés előtt meg kell értenünk, mit teszünk. Nem a Biblia alapján cselekszenek azok, akik érzelmi ráhatással vagy manipulációval biztatnak másokat a Jézus Krisztushoz való megtérésre.
Meg vagyunk róla győződve, hogy hosszú távon, több hitre van szükség ahhoz, hogy valaki ne higgyen, feltéve, hogy valóban figyel a tényekre. A bizonyítékok hangosan és világosan beszélnek mindenkinek, aki hajlandó becsületesen átgondolni, hogy kicsoda valójában Jézus Krisztus. Ha valaki őszintén figyel, akkor csak „vakhittel” utasíthatja el azokat az állításokat, amelyekről „sok bizonyíték” tanúskodik (ApCsel 1:3).

Josh McDowell és Don Stewart
« Utoljára szerkesztve: 2015. Március 07. - 19:09:07 írta Kálmán »



Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #130 Dátum: 2015. Március 07. - 19:59:39
:like:

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Kálmán

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #131 Dátum: 2015. Március 08. - 19:25:00
Bizonyítható-e a keresztyénség igazsága?


Ha az igazságról, különösen a vallás igazságáról esik szó, gyakran megkérdezik: "Be tudod bizonyítani, hogy a keresztyénség tanítása igaz?" Általában azonban így fogalmazzák meg a kérdést: "Állíthatod-e száz százalékos biztonsággal, hogy a keresztyénség tanítása igaz?"
Az első kérdésre ez a válasz: "Igen, be lehet bizonyítani, hogy a keresztyénség tanítása igaz." Ez természetesen nem jelenti azt, hogy mindenki elfogadja a bizonyítékot, akármilyen szilárd bizonyíték is az. A második kérdésre azonban az a válasz, hogy "nem, száz százalékos biztonsággal nem".
Egyesek úgy érzik, hogy ez a "nem" őket igazolja. A baj csak az, hogy félreértik a bizonyíték természetét. Nem a tökéletes vagy abszolút bizonyosság jelenti a megoldást, ahogyan egyesek hiszik, hanem az a bizonyíték, amely az emberek közös véleménye szerint bizonyosságot ad, vagy ésszerű kétely nélkül elfogadható.
A történelem folyamán ezt tekintették a bizonyítás mércéjének a bíróságokon. Ha a bíró döntésre szólítja fel az esküdteket, akkor nem a bizonyosság, hanem a valószínűség alapján kell dönteniük, ami a feltárt bizonyítékokra épül, nem pedig a bűntény végignézésének bizonyosságára. Ha az esküdtek csak száz százalékos bizonyosság esetén döntenének, akkor sohasem hoznának ítéletet.
Az életben mindenki valószínűségre alapozva dönt, nem pedig bizonyosságra alapozva. A döntések a hit és a tények együttesére épülnek. Például, amikor az ember át akar kelni az úttesten, először mindkét irányba szétnéz (remélhetőleg!), összegyűjtve azokat a bizonyítékokat, amelyek alapján megállapíthatja annak valószínűségét, hogy épségben át tudod-e jutni a túloldalra.
Sohasem lehet száz százalékig biztos benne, hogy sikerülni fog. Útközben szívroham érheti, egy földrengés következtében elnyelheti őt a föld stb. A száz százalékos bizonyosság hiánya azonban nem tartja az embert az út egyik oldalán. Elindul a másik oldalra talán kilencven százalékos bizonyossággal és tíz százalékos hittel, de száz százalékig át kell mennie.
Sokan mintha abszolút bizonyosságot követelnének vallási kérdésekben, miközben a teljes bizonyosság mércéjét semmi más fontos dologban nem alkalmazzák. Az ateista sem lehet száz százalékig biztos abban a hitében, hogy "nincs Isten".
Isten létének tagadásához szükséges, hogy elismerjük létének lehetőségét. Az emberek nem mondanak le a döntések meghozataláról csak azért, mert nem tudnak abszolút bizonyosságra szert tenni. Erős bizonyítékra van szükség, de nem az ésszerűség határain túl, mint a száz százalékos bizonyosság esetében.
Ahogyan az embernek nem kell száz százalékos bizonyosság ahhoz, hogy átmenjen az út másik oldalára, úgy senkinek sincs szüksége száz százalékos bizonyosságra ahhoz a döntéshez, hogy hisz-e a keresztyénségben, hisz-e Jézus Krisztusban.
A keresztyénség azt állítja, hogy az emberek közös véleményére épülő bizonyosságot tud nyújtani bárkinek, aki hajlandó mérlegelni és kiértékelni a  bizonyítékokat. A keresztyénség egy részt bizonyítékokra épülő külső bizonyítást, másrészt Isten által elérhető belső bizonyosságot ígér.
A kívülállóknak bebizonyíthatjuk, hogy a keresztyénség szilárd bizonyítékon alapszik, és nagy valószínűség támasztja alá igaz voltát. Amikor azonban valaki megtér, a "meggyőződés" vagy "bizonyosság" valósággá válik. A keresztyénség "az emberek közös véleményére épülő bizonyosság" szempontjából olyan valóság lesz, mint a saját létezésünk.
Csak mi ketten több millió egyetemi hallgató és tanár, üzletember és sok más ember előtt beszéltünk már a Biblia és Jézus Krisztus igazságának bizonyítékairól. Azt hiszem, legfeljebb fél tucat olyan emberrel találkoztunk, akik a tények megismerése után még mindig azt állították, hogy értelmi okokból nem tudják igaznak tartani a keresztyénség tanítását.
Nem az a probléma, hogy "nem tudok hinni, mert a tények mást mutatnak", hanem inkább az, hogy "bármilyen bizonyítékot is mutatsz, úgysem hiszek". Aki igazán meg akarja vizsgálni a keresztyén tanítás igazságának bizonyítékait, az gondoljon Jézus szavaira: "Ha valaki kész cselekednek az ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok." (János 7:17).

Josh McDowell és Don Stewart



Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #132 Dátum: 2015. Március 09. - 20:06:00
:like:

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Kálmán

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #133 Dátum: 2015. Március 30. - 21:26:14
Nem vádolhatók a keresztyének körkörös érveléssel?



Gyakran azt a vádat hozzák fel a Biblia ellen, hogy a keresztyének csak önmagukba visszatérő érveket tudnak felmutatni. A vád szerint a keresztyének azt állítják, hogy a Biblia Isten ihletett Igéje, és állításuk igazolására egy igeverset idéznek a Bibliából, amely ezt mondja ki.
Ezt az érvelést nevezzük önmagába visszatérő vagy körkörös érvelésnek. Ez az érvelés semmit sem bizonyít. Úgy működik, hogy feltételezünk valamit, majd e feltevést ténynek tekintve bebizonyítunk egy másik feltevést, végül a „bizonyított” feltevés segítségével bebizonyítjuk eredeti feltevésünket!
Vannak keresztyének (és nem hívők is szép számmal!), akik így érvelnek, de a Biblia igazságának bizonyításához erre semmi szükség.
Ahelyett, hogy eleve feltételeznénk, hogy a Biblia Isten Igéje, előbb bebizonyíthatjuk, hogy a Szentírás alapvetően megbízható és hiteles történelmi dokumentumok gyűjteménye. Ezt azzal igazolhatjuk, hogy a Bibliát alávetjük a közönséges történeti forráskritika próbájának.
Ha megállapítottuk, hogy a Biblia hiteles történelmi dokumentum, a következő lépést annak felismerése jelenti, hogy Jézus Krisztus Isten egyetlen Fiának mondja magát, és állítását rövidesen bekövetkező feltámadására alapozza.
Ezután megvizsgáljuk a feltámadás bizonyítékait, amelyeket ez a történelmi dokumentum tartalmaz, és rájövünk, hogy az érvek minden kétséget kizáróan alátámasztják azt az állítást, hogy Krisztus feltámadt a halottak közül. Ha ez igaz, akkor ő valóban Isten egyetlen Fia, amint mondta. Ha ő tényleg Isten, akkor minden kérdésben hitelt kell adnunk a szavának.
Jézus Isten Igéjének tekintette az Ószövetséget (Máté 15:1–4; 5:17-18), és megígérte tanítványainak – akik az Újszövetség könyveinek megírását végezték vagy irányították -, hogy a Szentlélek mindenre emlékeztetni fogja őket (János 14:26), ezért józan és pontos logikával kijelenthetjük, hogy a Biblia Isten szava. Ez nem körben járó okoskodás, hanem bizonyos tények megállapítása és e tények logikus következményeinek feltárása józan érvelés révén. A keresztyénség igazát a történelmi kutatás szokásos módszereivel megállapíthatjuk.

Josh McDowell



Nem elérhető Kálmán

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #134 Dátum: 2015. Április 15. - 20:00:29
Számít-e, hogy miben hiszek?



Gyakran halljuk azt a kérdést, hogy „számít-e, hogy miben hiszek, ha egyszer hiszek valamiben?” vagy „ha a hitünk segít nekünk, akkor mit számít a többi?”
Az ilyen kijelentések mögött az rejlik, hogy nincs olyan abszolút igazság, amiben hinni lehetne, és csak a hit megléte a fontos. Mindnyájan hiszünk valamiben. Ahogyan Edgar Sheffield Brightman mondja: „A gondolkodó ember nem lehet meg igazi meggyőződés nélkül, és nincs értelme úgy tennie, mintha nem lenne meggyőződése.”
A modern embernek nem sikerült igazságot és értelmet találnia az életben. Ez azt tükrözi, hogy képtelenek vagyunk saját magunkon kívül felfogni valamit: „Nincsenek olyan szabályok, amelyek segítségével a világegyetemben valamilyen célt vagy értelmet fedezhetnénk fel.”(H. Reichenbach)
Bár olyan korban élünk, amelyben mindnyájunknak határozott elképzeléseink vannak a dolgokról, a hangsúly általában magán a hiten van, nem pedig a hit igazi tárgyán. „Ne félj az élettől. Hidd el, hogy érdemes élni, és hited segít megteremteni a tényt” - hirdeti a pragmatista William James.
Sajnos ez nem így van. A hit nem teremti meg a tényt. Az igazság független a hittől. Akármilyen keményen próbálkozom is hinni valamiben, attól az még nem lesz igaz. Egész szívemből hihetem például, hogy holnap havazni fog, de ettől még nem biztos, hogy tényleg havazik majd. Vagy hihetem, hogy elnyűtt, öreg autóm egy vadonatúj Rolls-Royce, hitem azonban nem változtat semmit a tényeken.
A hit csak annyit ér, mint a tárgya. Valaki például odajöhet hozzám a következő szavakkal: „Gyere, elviszlek egy körre az új repülőgépemen!” Ha rájövök, hogy gépét alig lehet elindítani, és még vezetői engedélye sincs hozzá, akkor hitem – bármilyen erős is – nem eléggé megalapozott.
Hitemtől még barátom nem lesz remek pilóta, ha egyszer a levegőben vagyunk! Ha viszont egy másik barátom is odajön hozzám, és ugyanazt az ajánlatot teszi, de tudom, hogy képesített pilóta, és új repülőgépe van, akkor bizalmamnak sokkal szilárdabb alapja van. Tehát igenis számít, miben hiszek, mert a puszta hitem nem tesz igazzá semmit.
A Biblia is hangsúlyozza, hogy rendkívül fontos, miben hisz az ember. Jézus mondja: „ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben” (János 8:24). A Szentírás kijelenti: „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” (János 3:36).
A Biblia tehát nem a hit meglétére helyezi a hangsúlyt, hanem a hit tárgyára. Nem azt hangsúlyozza, hogy ki bízik, hanem azt, hogy miben bízik. Jézus mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (János 14:6).
Manapság az emberek abban hisznek, amiben nekik tetszik, de ez végső pusztulásukhoz vezet. Hégelről, a filozófusról hallottuk az iskolában azt a híres történetet, amely jól mutatja, hogy az emberek hite általában szöges ellentétben áll a bibliai hittel. A történet szerint Hegel éppen egy eseménysorozatra utalva magyarázta történetfilozófiáját, amikor az egyik hallgatója kifogásolta Hegel álláspontját, és így szólt: „De tanár úr, a tények mást mutatnak.”
„Annál rosszabb a tényeknek” - felelte Hegel.
Izráel történetének egyik legsötétebb szakasza a királyok korában volt. Ekkor zajlott le az Úr Isten és Baal, a sokak által tisztelt istenség párharca.
Fából oltárt készítettek, és áldozat gyanánt egy feldarabolt ökröt helyeztek rá. Megállapodtak, hogy azt az istent fogják elismerni Izráel igaz istenének, aki tűzzel felel, és felemészti az áldozati állatot. Baal próbálkozhatott először.
Ha valaki tüzet küldhetett az égből, az Baal volt – a természet nagy istene, aki az időjárást (pl. Az esőt, a vihart, a villámlást) irányította. Baal papjai felvonultak, és reggeltől késő délutánig keringtek az oltár körül, s könyörögtek Baalhoz, hogy válaszoljon.
Ezek a hamis papok ott ugráltak az oltár körül, kardokkal vagdalták magukat, eksztázisban táncoltak, és egész nap könyörögtek. Mégsem történt semmi. Senki nem vádolhatja őket azzal, hogy nem voltak őszinték, vagy nem hittek.
Miután befejezték, és újjáépült az oltár, az Úr Isten tűzzel válaszolt a mennyből, megemésztve az oltárt és az áldozatot. Ekkor Baal hamis prófétáit megölték.
Ha az őszinteség és a hit üdvözítene, akkor ezeknek a prófétáknak életben kellett volna maradniuk. Csakhogy bizalmukat hamis dolgokba vetették. Sohasem kutatták az igazságot. Isten azt kívánja az embertől, hogy Jézus Krisztusba vesse a hitét – kevesebb sem az embernek, sem Istennek nem elég.

Josh McDowell és Don Stewart