Ésszerű dolog hinni a keresztyénségben vagy az egész csak egy vágyálom?
James Harvey Johnson, a Gondolkodók Klubjának tagja ezt így fejezte ki: „A vallásos hiedelmek ellentmondanak a józan észnek. Nincsenek sem angyalok, sem ördögök, sem mennyország, sem pokol, sem kísértetek, sem boszorkányok, sem csodák. Ezeket a babonás hiedelmeket azért terjesztik, hogy a hiszékeny emberek elhiggyék, hogy ha pénzt adnak a papoknak, akkor az egyik isten kegyes lesz hozzájuk. Nem létezik semmilyen természetfölötti dolog – semmi, ami ellentmondana a természet törvényeinek.”
A hívő embert gyakran vádolják azzal, hogy „meggyilkolja az agyát”, mert hisz a Biblia isteni ihletettségében, a csodákban és Jézus Krisztus feltámadásában. Feltételezik, hogy a keresztyén hit tudatlanságon alapul, s a hit vakságot és korlátoltságot jelent.
A valóságban éppen ennek ellenkezője igaz. A keresztyén hit értelmes hit; sohasem tartalmaz olyan értelmetlen cselekedetet, amelynek semmi köze a valósághoz. A Biblia a hívőket és a nem hívőket egyaránt arra biztatja, hogy a keresztyénség vizsgálatakor használják az értelmüket.
Jézus mondta: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből!” (Máté 22:37) Pál apostol azt írta Timóteusnak: „tudom, kiben hiszek” (2Timóteus 1:12), a thesszalonikai hívőknek pedig a következő tanácsot adta: „mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg” (1Thesszalonika 5:21).
János evangélista így intette az embereket: „vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy azok az Istentől valók-e” (1János 4:1). Ehhez pedig elég intenzíven kell használnunk az eszünket.
Az alábbi bibliai idézetek is azt bizonyítják, hogy a keresztyén hitéletben ugyancsak szükségünk van az eszünkre.
„Jézus pedig, mikor látta, hogy értelmesen felelt, ezt mondta neki: 'Nem vagy messze az Isten országától.'” (Márk 12:34)
„Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.” (János 20:30-31).
„Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta ezeknek, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól.” (ApCsel 1:3)
„És imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel; hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára.” (Filippi 1:9-10).
„A mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt; és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok: milyen reménységre hívott el minket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között.” (Efezus 1:17-18)
„Úgy beszélek hozzátok, mint értelmes emberekhez: ítéljétek meg magatok, amit mondok.” (1Korinthus 10:15)
A Bibliában semmi sem utal arra, hogy a hit egyenlő az ostobasággal, sőt sok minden ennek ellenkezőjét mutatja. A „ne gondolkozz” parancs nem szerepel a tízparancsolatban.
Az Ószövetségben Isten tiszteletben tartotta az ember értelmi képességeit. Mózes és Áron segítségével csodát tett, hogy a fáraó előtt bizonyítsa isteni küldetésüket (2Mózes 7:9). Izráel fiainak megmondta, hogy ne vegyenek tudomást olyan prófétáról, aki hamisan jövendöl (5Mózes 18:22).
Isten felszólította a bálványokat, hogy bizonyítsák be istenségüket. „Álljatok elő peres ügyetekkel! - mondja az Úr... Mondjátok meg, mi lesz ezután, hadd tudjuk meg, istenek vagytok-e? Tegyetek akár jót, akár rosszat, hadd lássuk azokat csodálkozva!” (Ézsaiás 41:21-23).
Mivel pedig a bálványok nem tettek semmit, Isten így szólt: „De ti semmik vagytok, semmit sem ér, amit tesztek, utálatos dolog, ha valaki titeket választ.” (Ézsaiás 41:24).
Sok keresztyén nem tudja, miért hisz Jézusban, bár a Biblia világosan megmondja, hogy tudniuk kellene. „Legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek
élő reménységet.” (1Péter 3:15)
Ez nem teszi érvénytelenné a keresztyén hitet, csak azt mutatja, hogy vannak tudatlan keresztyének. Noha egyes keresztyének nem gondolták át, hogy miért hisznek, ez nem csorbítja a keresztyénség igazságát. Jézus Krisztus a lényeg, nem pedig a hívő tudatlansága.
Láthattuk, hogy a Biblia arra int, hogy az eszünket használva hozzunk döntéseket Jézus Krisztussal kapcsolatban. A keresztyénség értelmes és ésszerű dolog, de az ember nemcsak az eszével jön Jézus Krisztushoz. Ehhez hit kell, viszont a hit tényekre épül, nem pedig csalóka reménységre.
Manapság sokan úgy képzelik el a keresztyén hitet, mint amikor az ember vakon a sötétbe ugrik, pedig a hit nem más, mint egy lépés a világosság felé. Pál apostol a következőket mondta, amikor egy hitetlen király előtt védelmezte a keresztyén hitet: „Mert tud ezekről a király, akihez bátran szólok, mert nem hiszem, hogy rejtve volna előtte ezek közül bármi is, hiszen nem valami zugban történt dolgok ezek.” (Apostolok Cselekedetei 26:26).
Ez a király kortársaihoz hasonlóan jól ismerte a Jézussal kapcsolatos tényeket. E tényeket bárki mérlegelhette és kiértékelhette, aki érvényességüket kívánta megállapítani. Jézus csodái a nagy nyilvánosság előtt következtek be, ezért az első keresztyének, arra szólították fel a világot, hogy bizonyosodjon meg róla, „valóban így vannak-e ezek a dolgok”.
Nem vették el a szkeptikus emberek kedvét a kutatástól azzal, hogy „egyszerűen csak hidd el”. Inkább felkeltették a kíváncsiságukat, hogy megvizsgálják a keresztyén hit alapjait (Apostolok Cselekedetei 17:11).
A keresztyén hit nemcsak annak van kitéve, hogy ellenőrizzék és igazolják, hanem annak is, hogy megpróbálják megcáfolni. A nem hívők nyugodtan használhatják az eszüket, hogy ellenőrizzék Jézus Krisztus állításait. Ha egyszer olyan valódi bizonyíték kerülne napvilágra, amely valóban aláásná a keresztyénséget, például kiderülne, hogy a feltámadás nem történt meg, akkor a keresztyén hit összeomlana.
Sokan próbálkoztak már ilyesmivel – például Frank Morrison jogász és Lew Wallace tábornok, a Ben Hur szerzője -, és a vége az lett, hogy megtértek. Sokszor elhangzott a felhívás, hogy cáfolják meg a keresztyén hitet, de eddig még senkinek sem sikerült.
Ha a keresztyének pusztán „vakhitben” élnek, akkor miért tér meg olyan sok tanult ember az értelme használatával? A hit még mindig kiállja a próbát, mert az igazságra épül. „Jézus így válaszolt: 'Én vagyok.... az igazság.'” (János 14:6)
Jól gondoljuk meg, mielőtt eldöntenénk, hogy megtérünk.
Fontoljuk meg és értékeljük ki a keresztyén hitet, mielőtt elköteleznénk magunkat. A megtérés előtt meg kell értenünk, mit teszünk. Nem a Biblia alapján cselekszenek azok, akik érzelmi ráhatással vagy manipulációval biztatnak másokat a Jézus Krisztushoz való megtérésre.
Meg vagyunk róla győződve, hogy hosszú távon, több hitre van szükség ahhoz, hogy valaki ne higgyen, feltéve, hogy valóban figyel a tényekre. A bizonyítékok hangosan és világosan beszélnek mindenkinek, aki hajlandó becsületesen átgondolni, hogy kicsoda valójában Jézus Krisztus. Ha valaki őszintén figyel, akkor csak „vakhittel” utasíthatja el azokat az állításokat, amelyekről „sok bizonyíték” tanúskodik (ApCsel 1:3).
Josh McDowell és Don Stewart