kedves Virág(om) !
köszönöm segítségedet, fáradságodat ebben. Amit írsz, mégha nem is ad egy tényleges választ, egy bizonyos
körülírást tesz. Pl-ul kiválló az, amikor egy párhuzamot teszel a mi esetünkkel a X. sz. folyamán ...
na ezzel kapcsolatosan (is);
ahol ezt olvastam, ill. tunik, hogy olvastam volt, emlékszem egy térképre is (egy Europa, észak-Afrika
és egy kis Azsia-i), na ott mindenüll a válasz-vonal tiszta, nett ... és csak nálunk nem az. Pontosabban
Erdélyben. Ott olyan színben tették ezt, mintha olyan felemás lenne (egyben keleti és nyugati lenne).
Na ehhez még azt, hogy állítólag az Arpádékat befogadók (szerintem azokat kellene nekünk a
magyaroknak azonosítanunk, mert azok voltak többen -85-90 %- és tolük jön ezért a nyelvünk)
inkább Bizánc felé kacsintgattak. Hogy lett volna már egy görögkeleti püspökség ott (Erdélyben).
Hogy pl-ul a nyugati kereszténység hivatalos és kötelezo felvétele után is volt, lett volna valami
engedmény Erdélyben ebben (nem volt nekik röktön kötelezo erre áttérni) ...
viszont a te magyarázatodban Te csak a missziós cuccokról írsz. Az egy püspökség alapítása
sokkal több (az egy 'eroszakos', 'politikai' tett). Még egy ezzel kapcsolatos ; amint egy területet
a "keresztények" elfoglaltak, ott nagyon gyorsan jött (általában, amiket ismerünk) a püspökség
alapítása is. Jeruzsálemet a tudomásom szerint több nemzedéken keresztül birtuk ... és mégsem
tudunk olyanról, hogy ezt 'egyházilag' is birtokunkba helyeztük volna ...
most áttérve a Ti vitátokra, eszmecserétekre ..., na ott is nagyon örülök, hogy nagyon egyezik
a véleményünk (az még nem kimondott biztosíték arra, hogy igazunk legyen) ...
igen, szerintem is a hit mellett kötelezo az észszeruség !
sokan az utóbbi idokben azt hiszik (a 'hitetlenek'), hogy a hit a butasággal párosoditt dolog
(hit = hiedelem, babona ... a tudatlanság gyümölcse csak). Na ezek (szerinte a ma már
többség is) nem veszik figyelemben azt, hogyha Isten bennünket a saját képmására teremtett,
akkor nekünk (szintén) egy ésszeru lényeknek kell legyünk de foként azt, hogy a mi abszolút
referenciánk, Jézus is ezt használta velünk szemben. Csaknem minden alkalommal az
ésszeruségre alapozott amikor valamit akart nekünk mondani, tanítani ("nemde ...").
tehát Isten felé is kötelezo az ésszeruség. A hit mellett ésszerunek is kell legyünk ...
ez foként az utóbbi századokban lenne nagyon fontos ...
lehet ez is pl-ul annak jele (lenne), hogy közeledünk nagyon az esküvohöz, hogy
ne felejtsük el az olajat ...
szeretettel, L