„Elég besétálnunk szinte akármelyik keresztyén könyvesboltba, vagy átlapoznunk néhány keresztyén újságot, bekapcsolnunk vallásos műsorokat a rádióban, meghallgatnunk számos keresztyén tanácsadót, vagy nagyra becsült 'keresztyén vezetőt', és azt látjuk, hogy becsapják követőiket. Nem hiszem, hogy az esetek többségében szándékosan be akarják csapni az embereket, sőt hiszem, hogy nem is tudják, mit tesznek. Ennek ellenére mégis ez történik.
Számos esetben 'a bűnöst bátorítják', mert azt sugallják, hogy nincs szükségük a bűnbánatra. Isten áldását és kegyelmét ígérik azoknak az embereknek, akik különben szándékos engedetlenségük vagy nem bűnbánó szívük miatt nem jogosultak arra. Tanításaik segítenek az embereknek abban, hogy elfogadhatóvá tegyék...
*a dühöt („valós érzéseid egészséges kifejeződését”);
*az önzést („korlátokat kell felállítanod a követelőző emberek és magad közé”);
*a felelőtlenséget („azért vagy képtelen megfelelő módon működni, mert mások mélyen megsebeztek”);
*a hűtlenséget („szabadon elválhatsz a párodtól, és házasságot köthetsz valaki mással, hiszen Isten a második esély Istene”).
Ugyanakkor 'fájdalmat okoznak az igaz embernek', vagy bűntudatot, mert …
*személyes felelősséget vállalnak („mástól függsz”);
*szolgáló szívük van („nem szabadna hagynod, hogy mások kihasználjanak”);
*hűségesek a fogadalmaikhoz („Isten sem várja el tőled, hogy megmaradj abban a házasságban”).”
-Nancy Leigh DeMoss-
A hitetés folyik megállás nélkül.