Az első hó
Az első hó
Reggel óta kitartóan hull a hó,
fehérbe borította a tájat. Sok szempár
figyeli a szikrázó fehérséget, a
szélfúvás következtében lebbenő
hófüggönyt.
- Az első igazi hó… - mondja
megilletődve az egyik mamácska.
- Innen bentről milyen békességes… -
bólogat a szobatársa.
- Aki megmosakszik az első hóban, az
megszépül! – emeli fel ujját
jelentőségteljesen Vera néni.
- Nem tudunk kimenni egy kis hóért…
Úgyhogy annyi a szépségünknek… -
legyint Anna mama.
- Ezen könnyen segíthetünk! – nyitja
az erkélyajtót az egyik nővérke és
egy maréknyi hóval tér vissza. - Ki
szeretne első lenni? – kérdezi
nevetve, de már dörzsöli is finoman
Anna néni arcát.
- Hú, de hideg! – húzza be nyakát a
mamácska.
- A szépségnek ára van! – mosolyog
Vera néni.
- Magának is jut! – hoz be egy újabb
adagot a nővér.
- Juj! Ez tényleg nagyon hideg! – nevet
Vera néni. – Pedig valamikor mennyit
hógolyóztunk!
- Tessék! – nyújtja a nővér a frissen
gyúrt golyót a néni kezébe. Mindjárt
adná is vissza, de a nővér már egy
másikat gyúr a többieknek.
Mindenkinek jut egy… Tartogatják
egy darabig tanácstalanul…
- Na, dobjon meg, Vera néni! – tárja
szét a kezét nevetve a nővér. A néni
kacag, emeli a kezét, de nem dobja
mégsem…
- Dobja nyugodtan, ha megengedték!
– biztatja a másik nővér. Finoman,
gyengéden, de repül a golyó. A
nővérke lábához esik. A többiek is
lendítik a kezüket.. Kacag mindenki.
Egy perc alatt átélik a tél örömét a
tolószékekben ülve. A nővér is
nevetve söpri ki a nyakából az egyik
odatévedt hógolyót. A szoba megtelt
vidámsággal.
Osztályunk minden lakója kapott az
arcára egy kicsit az első hóból, hogy
mindenki szép legyen. Derű, a tél
öröme és a szeretet hangjai
hallatszottak hol egyik, hol másik
szobából. Persze, nem repült
mindenütt golyó, de a szépítő hónak
mindenki örült. A hétköznapok
szürkeségét megtörte a nem várt
vidámság…
Zöldi Józsefné
nővér
(ZÖLDIKE)
