Mi az, hogy soha?Jn 6,35–40
Jézus olyan örök életet akar nekünk, amiben mindig elégedettek vagyunk.
Jézus azt mondta nekik: „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. De megmondtam nektek: láttatok ugyan engem, és mégsem hisztek. Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el; mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem. Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom őt az utolsó napon.”
Földi létünk során megszoktuk, hogy egyszer mindennek vége szakad. Az élet, mint ahogy minden, elkezdődik és véget is ér. Annyira meghatároz bennünket ez a tapasztalat, hogy el se tudjuk képzelni, hogy valami örökké tartson. Pedig az mennyei Atyánk akarata, hogy aki hisz a Fiúban, annak örök élete legyen. Akármilyen érthetetlen is ez nekünk, Jézus Krisztusban van lehetőség minderre. Sok embernek olyan fölfoghatatlan kijelentések ezek, hogy nem is vágyik az örök életre, nem kíváncsi a mennyországra. Monotonnak és unalmasnak gondolja. De az Úr Jézus segít nekik belelátni ebbe a titokba. Egy olyan érzésről beszél, amit a földön nem tapasztalhatunk, csak őnála kaphatjuk meg. A teljes elégedettség érzése, egy olyan kenyér, ami után nem éhezünk meg soha. De mi az, hogy soha?
Képzeljük el, hogy hallunk egy jó hírt, aminek úgy megörülünk, hogy ugrándozni volna kedvünk, és ez az érzés nem múlik el. Egész nap szívből ujjongunk, és tudjuk, hogy nem jön semmi, ami bennünket lehangolna. Milyen lehet mindig jóllakottnak lenni, anélkül hogy újra ennénk? Képzeljük el, hogy mindig elégedettek vagyunk, és nincs semmi hiányérzetünk. Minden elérhető a számunkra, mégis mindig vannak újabb céljaink, és soha nem unatkozunk. Ha többet nem is értünk az eljövendő országból, ezekre mindannyian vágyunk