A kegyelem idejében élünkIgehely: Lk 9:51-56; Kulcsige: Lk 9:54 „Látva ezt tanítványai, Jakab és János, így szóltak: Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket!?”
Jézus Krisztus tudta, hogy mi fog rá várni Jeruzsálemben (vádemelés, kicsúfolás és végül a kereszt). Ennek ellenére ment Jeruzsálembe, s éppen a samáriaiak egyik falujában volt, ahol éjszakára megszállni szeretett volna. Azok azonban nem fogadták, mert a zsidók és a samáriaiak között kölcsönös gyűlölet volt.
Az emberek viszonyulása az Isten Fiához – Jézus előre tudta, hogy a testet öltésével mit kell vállalnia. Annak idején szülei számára nem volt hely a vendégfogadó házban, csak egy istállóban (Lk 2:7). Aztán nem fogadták örömmel saját hazájában, Názáretben sem, sőt megbotránkoztak benne, amiről Jézus így nyilatkozott: „Sehol sem vetik meg a prófétát, csak saját hazájában és a maga házában” (Mt 13:57). Végül szolgálatát is elutasították, és hibát találtak benne (Lk 7:34). „A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.” „Saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt.” (Jn 1:5, 11) Sajnos, ma is sokan elutasítják Jézust, de ő még vár kegyelmesen, hogy az Őt elutasító ember megtérjen.
Jézus Krisztus viszonyulása az emberekhez – A tanítványok mérgesek lettek, hogy Mesterüket nem akarják befogadni, és megszólal bennük a gyilkos indulat. De Jézus, látva a bennük levő lelkületet, megfeddi. Neki más a küldetése: nem ölni, hanem megmenteni jött. “Ha Ő az emberi bűnre Isten igazságos ítéletét akarta volna látni, amint lesújt, akkor nem kellett volna egyáltalán a világra “jönnie.” Ő azért jött, hogy az emberek felől elhárítsa Isten megérdemelt haragját, és e helyett az Ő “megtartó” kegyelmét fordítsa feléjük. Ezért csendesen eltűrte a bántalmat, és szelíden továbbment.” (Viktor János)
Akik elutasították Jézust, azoknak számot kell adniuk. (Lk 10:13-15) „Három dolog soha nem jön már vissza: az idő, a szó, és a lehetőség.” Az idő elmúlt, a lehetőség elszállt, és ők nem ragadták azt meg. Jézus pedig továbbment, és nem erőszakoskodott. „Isten hív, te el ne küldd, Ő látja sorsodat! Ne küldd el, mert az idő eljött, hogy megragadd! Ne küldd el! – a lét tűnő, mint a szél elsuhan.” (HH. 307)
Hogyan viszonyulunk azokhoz az emberekhez, akik most még elutasítják Jézust, és nem akarnak neki engedelmeskedni?