Szerző Téma: Igét-Igével/ A fügefa példázata  (Megtekintve 1736 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Kamilla

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 5877
  • Nem: Nő
Dátum: 2015. Január 28. - 10:55:13

Máté 21:18-19 
Reggel pedig a városba visszajövet megéhezett.
Látott egy fügefát az út mellett, odament, de nem talált rajta semmit, csak levelet.
Ekkor azt mondta annak: Soha többé ne teremjen rajtad gyümölcs!
És a fügefa azonnal elszáradt.


Luk 13:6-9 
És ezt a példázatot mondta: Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjébe ültetve, és elment, hogy azon gyümölcsöt keressen, de nem talált.
Azt mondta a vincellérnek: Íme, harmadik éve már, hogy idejárok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok.
Vágd ki azért, miért is foglalná a földet hiába!
Az pedig így válaszolt: Uram, hagyj békét neki még ebben az évben, míg körös-körül megkapálom és megtrágyázom, hátha terem jövőre, ha pedig mégsem, akkor majd kivágod.


      (folyt.köv.)

Az igazi Krisztus Jézus mindig az Atyára mutat, Őt emeli fel, és dicsőíti. Felé továbbítja a hódolatot, imádatot.


Nem elérhető Kamilla

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 5877
  • Nem: Nő
Válasz #1 Dátum: 2015. Január 28. - 17:40:16

Neh 9:5-31 
Ezt mondták a léviták, Jésúa, Kadmiél, Báni, Hasabnejá, Sérébjá, Hódijjá, Sebanjá és Petahjá: Jöjjetek, áldjátok az URat, a ti Isteneteket öröktől fogva mindörökké! Legyen áldott dicsőséges neved, amely magasztosabb minden áldásnál és dicséretnél!
Egyedül te vagy ÚR!
Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket, és ami bennük van, és te adsz életet mindnyájuknak.
Előtted borul le az ég serege.
Te vagy az ÚR, az Isten, aki kiválasztottad Abrámot és kihoztad Úr-Kaszdimból, és Ábrahámnak nevezted őt.
Szívét hozzád hűnek találtad, és szövetséget kötöttél vele, hogy a kánaániak, hettiták, emóriak, perizziek, jebúsziak és girgásiak földjét az ő utódainak adod, és be is teljesítetted ígéreteidet, mert igaz vagy!
Rátekintettél atyáink nyomorúságára Egyiptomban, és meghallottad kiáltásukat a Vörös-tengernél.
Jeleket és csodákat tettél a fáraó előtt, minden szolgája és földjének egész népe előtt, mert tudtad, hogy kevélyen cselekedtek néped ellen.
Nevet szereztél magadnak, és ez ma is így van.
Kettéválasztottad előttük a tengert, és szárazon mentek át a tenger közepén, üldözőiket pedig mélységbe hajítottad, mint egy követ a hatalmas vízbe.
Felhőoszlopban vezetted őket nappal és tűzoszlopban éjjel, hogy megvilágítsd nekik az utat, amelyen járnak.
Azután leszálltál a Sínai-hegyre, és beszéltél velük az égből.
Helyes végzéseket, igaz törvényeket, jó rendelkezéseket és parancsolatokat adtál nekik.
Nyugalmad szent napját is megismertetted velük, és parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényt adtál nekik szolgád, Mózes által.
Az égből adtál nekik kenyeret, amikor éheztek, és a kősziklából fakasztottál nekik vizet, amikor szomjaztak.
Azt mondtad nekik, hogy menjenek be, és vegyék birtokba a földet, melyre nézve fölemelted kezedet, hogy nekik adod.
Ők pedig, a mi atyáink, fölfuvalkodtak, megkeményítették nyakukat, és nem hallgattak parancsolataidra.
Vonakodtak engedelmeskedni, és nem emlékeztek meg csodatételeidről, amelyeket velük cselekedtél, hanem megkeményítették nyakukat, és makacsságukban arra adták fejüket, hogy visszatérjenek rabságukba.
De te bűnbocsátó Isten vagy, könyörülő és irgalmas, hosszútűrő és nagy kegyelmű, ezért nem hagytad el őket.
Bár ők még borjúszobrot is csináltak maguknak, és ezt mondták: Ez a te istened, aki kihozott téged Egyiptomból.
Ilyen nagy gyalázattal illettek téged.
De te nagy irgalmasságodban nem hagytad el őket a pusztában.
Nem távozott el előlük a felhőoszlop nappal, hogy vezesse őket az úton, és a tűzoszlop sem éjjel, hogy világítson nekik az úton, amelyen mennek.
Jóságos lelkedet adtad nekik, hogy értelmessé tegye őket.
Mannádat sem vontad meg a szájuktól, és vizet adtál nekik szomjúságukban.
Negyven esztendeig tápláltad őket a pusztában, nem szenvedtek hiányt, ruháikat nem nyűtték el, és lábuk sem dagadt meg.
Azután országokat és népeket adtál nekik, és szétosztottad határaikat.
Ők pedig elfoglalták Szíhón földjét és Hesbón királyának földjét meg Ógnak, Básán királyának a földjét.
Fiaikat megsokasítottad, mint az ég csillagait, és bevitted őket arra a földre, amelyről azt ígérted atyáiknak, hogy bemennek oda, és birtokolhatják.
Be is mentek fiaik, és elfoglalták a földet.
Megaláztad előttük a föld lakóit, a kánaániakat, és kezükbe adtad őket királyaikkal együtt, meg a föld népeit is; mindnyájukat, hogy kedvük szerint cselekedjenek velük.
Elfoglalták az erős városokat és a kövér földet, a minden jóval telt házakat, kőbe vágott kutakat, szőlős- és olajfás kerteket meg a sok gyümölcsfát.
Ettek és megelégedtek, meghíztak, és gyönyörködtek a te nagy jó voltodban.
De engedetlenné váltak, pártot ütöttek ellened, és törvényedet hátuk mögé vetették. Prófétáidat is meggyilkolták, akik bizonyságot tettek ellenük, és hozzád akarták téríteni őket; ilyen nagy gyalázattal illettek téged.
Ezért ellenségeik kezébe adtad őket, és azok nyomorgatták őket.
De nyomorúságuk idején hozzád kiáltottak, és te meghallgattad őket az égből, és nagy irgalmasságod szerint szabadítókat adtál nekik, akik megszabadították őket sanyargatóik kezéből.
Amikor azonban megnyugodtak, ismét gonoszt cselekedtek előtted, és te átadtad őket ellenségeik kezébe, akik aztán uralkodtak rajtuk.
S mikor ismét hozzád kiáltottak, te meghallgattad őket az égből, és irgalmasságodból sokszor megszabadítottad őket.
Bizonyságot tettél ellenük, és vissza akartad téríteni őket törvényedhez.
De ők fölfuvalkodtak, s nem hallgattak parancsolataidra, és vétkeztek végzéseid ellen, pedig ha valaki megtartja azokat, él általuk.
Lázadva hátat fordítottak, megkeményítették nyakukat, és nem engedelmeskedtek.
Te mégis sok esztendőn át megtartottad fölöttük kegyelmedet, és bizonyságot tettél ellenük lelkeddel prófétáid által, de nem figyeltek.
Ezért a föld népeinek kezébe adtad őket.
De nagy irgalmasságodból nem semmisítetted meg őket, és el sem hagytad őket, mert könyörülő és irgalmas Isten vagy.


            (folyt.köv.)

Az igazi Krisztus Jézus mindig az Atyára mutat, Őt emeli fel, és dicsőíti. Felé továbbítja a hódolatot, imádatot.


Nem elérhető Kamilla

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 5877
  • Nem: Nő
Válasz #2 Dátum: 2015. Január 29. - 07:22:30

Péld 1:24-33 
Mivel hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztettem kezemet, de senki sem figyelt; elhagytátok minden tanácsomat, és feddésemmel nem törődtetek, ezért én is nevetek nyomorúságotokon, kicsúfollak, amikor eljön az, amitől féltek.
Mikor eljön az, amitől féltek, mint a vihar, és nyomorúságotok, mint a forgószél, elközelget; amikor eljön reátok a nyomorúság és a szorongattatás, akkor majd segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg őket; keresnek engem, de nem találnak meg.
Azért, mert gyűlölték a tudományt, és nem az ÚR félelmét választották.
Nem engedtek tanácsomnak, megvetették minden feddésemet.
Útjuk gyümölcséből esznek, és saját tanácsukkal laknak jól.
Mert az együgyűeket pártosságuk öli meg, és a balgákat önteltségük veszti el.
Aki pedig rám hallgat, biztonságban lakik, és nyugalomban él, mert nem kell félnie a gonosztól.
Péld 29:1 
Aki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak gyógyíthatatlanul összetörik.


         (folyt.köv.)

Az igazi Krisztus Jézus mindig az Atyára mutat, Őt emeli fel, és dicsőíti. Felé továbbítja a hódolatot, imádatot.


Nem elérhető Kamilla

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 5877
  • Nem: Nő
Válasz #3 Dátum: 2015. Január 30. - 07:35:49

Máté 24:48-51 
Ha pedig a gonosz szolga így szólna szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt, és szolgatársait verni kezdené, és a részegesekkel együtt enne és inna: megjön annak a szolgának az ura, amely napon nem várja, és amely órában nem gondolja, kettévágatja, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.


       (folyt.köv.)

Az igazi Krisztus Jézus mindig az Atyára mutat, Őt emeli fel, és dicsőíti. Felé továbbítja a hódolatot, imádatot.